Cím: a két főszereplő neve, témamegjelölő

Műneme: dráma: párbeszédekre épülő, többnyire színházi előadásra szánt irodalmi alkotás
Műfaja: lírai tragédia/ szerelmi tragédia, amiben a szerelem és a gyűlölet tragikus
szembenállása jelenik meg.
Korstílus: reneszánsz
Hangnem: kevert, lírai, humoros, és ironikus részek
Témája: a szeretet és a gyűlölet, a szabad párválasztás, a szerelemből való házasság/
érdekházasság, egyéni szabadság kérdése
A fő konfliktus: a reneszánsz értékrend hívei és a középkori értékrend képviselői között alakul
ki, két világnézet, két nemzedék összeütközése ÚJ ÉRTÉKREND RÉGI
ÉRTÉKREND
Helyszín: Verona, Mantova (de több helyszín is megjelenik)
Főbb szereplők:
Rómeó Montague, a kamaszhős: az életkora 17-18 körül van, fiatal fiú, aki szerelmi
csalódásban szenved, gyorsan hozza meg a döntéseit
Júlia Capulet, a kamaszhősnő: 14 évet sem töltötte be, fiatal, álmodozó, nem elrendezett
házasságra, hanem az igaz szerelemre vágyik. Kezdetben gyermek, de a történet végére felnő
a döntéseihez, és vállalja tettei következményeit.
Mercutio, a tréfamester: a műben ő a legviccesebb, szellemes, nyughatatlan, Rómeó és
Benvolio a legjobb barátai, a halála indítja el a tragédiákhoz vezető folyamatot.
Benvolio, a jófiú: Rómeó és Mercutio a legjobb barátai. A műben ő tölti be a hű barát és a
megbízható ember személyét. Becsületes, az igazat mondja mindig, jó szándékú.
Tybalt, a bajkeverő: kezdetektől fogva Mercutio és Benvolio ellenfele, fontos számára a
Capuletek becsülete. Amikor megtudja, hogy Rómeó és Júlia együtt vannak, bosszút akar
állni a Montague - fiún.
Dajka, a szerelmi közbenjáró: Ő nevelte fel Júliát, bizalmasok. A fiatal lány mindenről
beszámol neki.
Lőrinc barát, a tudós lelkiatya: Ő az erkölcsi elvek alapján él, nem igazán tartozik sem a
Montague - khoz, sem a Capuletekhez, ahogy a dadus sem.
Paris, a férjjelölt: Ő egy gazdag gróf, a herceg rokona.
Stílusa: különböző stílusszintek keveredése, a beszédstílus szorosan kapcsolódik a
szereplőkhöz, jellemalakító szerepe is van. Mercutio és Tybalt halála után, a mű stílusa/
hangvétele megváltozik, megjelenik a komorabb drámavilág, a baljós hangulat, a
főszereplők szerelmére a halál árnyéka borul.
A két főszereplő több megnyilatkoztatása is előre vetíti, szerelmük tragikus befejezését. Pl.: