„Minden, ami

költészetünkben addig volt,

beleolvadt József Attilába;
minden, ami azóta van,
vele kezdődik”

László Zoltán véleménye a Literatura.hu oldalán

 Tartalom

Család
Gyermekkor
Tanulmányok
Szerelmei
Kötetei
Híresebb művei
Emlékek
 Család
Születés: 1905. ápr. 11. (Budapest)

(Magyar Költészet Napja)

Halál: 1937. dec. 3. (Balatonszárszó)

Vonatbaleset vagy öngyilkosság?

Édesapja: József Áron (szappanfőző)

Édesanyja: Pőcze Borbála (mosónő)

Testvérei: József Jolán, József Etelka

 Gyermekkor

Az apa elhagyta a családot -> Románia

Gyermekvédő Liga (Öcsöd) -> nevelőszülők
Olvasmányok Attila hun vezérről (meghatározó)

„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy

este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel
fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt,
hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet
árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról,
hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a
jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a
vásárcsarnokban.”

(József Attila: Curriculum vitae, részlet)

 Tanulmányok
Öcsödi Református Elemi Iskola

Üllői úti polgári iskola

Makói Magyar Királyi Állami Főgimnázium

Magántanulóként érettségizett Budapesten

Szegedi Egyetem (magyar-francia szak)

Bécsi Egyetem

Párizs (Sorbonne)
 Szerelmei

Vágó Márta Szántó Judit Gyömrői Edit Kozmutza Flóra

Életében megjelent kötetei

Szépség koldusa (1922)

Nem én kiáltok (1925)

Nincsen apám, se anyám (1929)

Döntsd a tőkét ne siránkozz (1931)

Külvárosi éj (1932)

Medvetánc (1934)

Nagyon fáj (1936)

Első vers (1916-1917)
(1916-1917

KEDVES JOCÓ!

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Mig a cukrot szopogatnám,

Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának, kugler = minyon
Mi jó dolga van Attilának.
 Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő – Pőcze Borbála
szürke haja lebben az égen, „A Mama”
kékítőt old az ég vizében.
 Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörű szép szívemen.
 Kertész leszek
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
 Balatonszárszó

„Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,

fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.

Nyafog a táj, de néha némaság

jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.

Kell már ahhoz a testhez is az ágy,

mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.”
Emlékezés József Attilára