Témakör: Látásmódok

A romantikus és a realista látásmód Jókai Mór Az arany ember című regényében

Bevezetés: Jókai a magyar romantikus regény legnépszerűbb és legkiválóbb képviselője. A

XIX. századi korstílus betetőzője, de írásaiban a realizmus vonásai is megjelennek. Az
érzelmekre nyitott olvasó számára a megindító, hatásvadászat nélküli őszinte romantika
képviselője. Nem ömleng, „csak” mesél, láttat, éreztet. Kosztolányi „az álmok országának
koronázatlan királyának” nevezte, Szerb Antal pedig azt emelte ki, hogy „Stílusából,
meséiből, humorából máig is az emberre mosolyog a szeme, csupa gyermeki jóság”.

I. Regényírói művészetének jellemzői:

- stílusa: élvezetes elbeszélői stílus, gazdag szókincs, az élőbeszéd természetessége jellemzi.
- cselekményvezetése: általában egyenes vonalú, fordulatos, a feszültségkeltés eszközeivel
tarkítva: felkiáltások, kérdések, fokozás, halmozás, megszólítások
- műfaji elemek vegyítése: megjelenik a regényeiben az idill, a szatíra, az anekdota, az
életkép, a példázat, még a ballada misztikuma is, de döntő többségében a mese.
- hősei: leggyakrabban eszményített hősök, végletes jellemábrázolások (angyalian jó, vagy
ördögien gonosz figurák), de megjelennek fejlődő, változó jellemek és szellemesen komikus
negatív alakok. A mellékszereplők az atmoszféra megteremtése szempontjából fontosak. A
szereplők jellemzése nem leírásszerű, hanem cselekedeteiken keresztül, szavaikból, belső
monológjaikból, illetve a természeti leírásokból ismerhetjük meg őket.

II. Az arany ember

Életrajzi vonatkozások: Komáromban született (1825), amely az ország egyik kereskedelmi

központja volt (dunai kikötőváros), az itt töltött gyermek- és ifjúévek élményanyagul
szolgálnak. A szerelmi szál háttere a feleségétől (Laborfalvy Róza) való elhidegülés, és a
Noémi alakjában megjelenő gyámleány (Lukanics Ottília) iránt érzett szerelem.

Műfaja: vallomás-regény: az író azonosul főhőse kínlódásaival, a párbeszédekben és a belső

monológokban az ő nézetei fogalmazódnak meg.

Témája: az egyéni boldogság keresése a kapitalizálódó társadalomban

Helyszíne és ideje: a szerző kora, azaz a jelen Magyarországa (főként Komárom)

Motívumai: a kaland, a titok, a véletlen szerepe jelentős, a pénz, mint meghatározó elem
jelenik meg, az „arany ember” elnevezés és a vörös félhold pedig a szimbólumai Tímár
Mihály sikereinek és lelki vívódásainak.

Szerkezete:
- a kezdő fejezetek bemutatják a főbb szereplőket, és megjelenítik az alapmotívumokat.
(a Duna köti össze a két fő helyszínt, a vörös félhold utal a lelkiismereti válságokra, a
női szereplők érzelmei Timár és egymás iránt már itt megnyilvánulnak)
- a későbbiekben ezen utalások újra megjelenésének, kifejtésének, majd végletekig
fokozásának lehetünk tanúi
- a lezárás valójában az írói ihlet megjelenésének pillanata (a történet vége, a regény
alaphelyzete: „Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták,
és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.”
Realista vonások:
- A főhős nem nemes, hanem egyszerű hétköznapi polgár (hajóbiztos)
- Timár jelleme összetett, nem statikus, az események hatására változó, vívódó, majd
meghasonlottsága miatt menekülő hős
- A kiábrándultság érzése jelenik meg a regényben, a társadalom változása, a
polgárosodás nem ad okot optimizmusra. Nincs tisztességes, becsületes út a
felemelkedésre, a meggazdagodásra.
- A hazugság a boldogulás kulcsa, ez azonban állandó lelkiismeret-furdalással gyötri a
főhőst. (gazdagság↔humánum)

Romantikus jellemzők:
- a fordulatokban nagy szerepe van a véletlennek: a helyettes halott motívuma
(Krisztyán Tódor hal meg Timár helyett)
- van lehetőség a társadalomból való kilépésre (a Rousseau-i eszmény megvaló-
sítására)
- Ellentétek: Komárom ↔ Senki szigete, Tímea ↔ Noémi, Tímea ↔ Athalie
- Nagy szenvedélyek: Brazovics pénzsóvársága, Athalie gyűlölködése, Tímea titkolt
szerelme, Noémi feltétel nélküli odaadása
- Utópikus ábránd: Timár a Senki szigetén, Noémi mellett megtalálja a tökéletes
boldogságot, névtelenségbe burkolózik: „Az én nevem a »Senki!»”

A cím értelmezési lehetőségei:

- először Kacsuka levelében találkozunk az arany ember megjelöléssel (jelentése:
megvesztegethető ember)
- Timea kincsének megtartásakor úgy érzi, lelkiismeretesen járt el, hiszen e
cselekedetével a társadalom igazságtalansága ellen lázadt. Azzal nyugtatja magát,
hogy: „A szegény ember komisz ember. S minő dicső a gazdag ember.” Felmenti
magát, hiszen ebben az esetben nincs jó döntés: ha lop, ha nem lop, mindenképpen a
becstelenséget támogatja.
- A meggazdagodás forrása: a tisztesség feláldozása (arany ember a pénze miatt, de
nem érzi magát annak a hazugság miatt)
- Lelkiismeretének megnyugtatására jótékonykodik a más pénzéből: a világ számára,
mint jótevő is arany ember lesz.
- Az arany, mint kínzó álom is megjelenik: aranyhegy alatt érzi magát
- Az arany buktatja meg (Krisztyán Tódor képes lenne leleplezni) → a menekülés
egyetlen útjának az öngyilkosságot látja (így végződne a realista regény)

Befejezés: Jókai regényírói hatása vitathatatlan. Saját korában olvasóközönséget nevelt,

mert azonosulni tudott nemcsak saját osztályával, de a közönséggel is. Optimizmusa, hite a
jövőben, az igazság és a jók győzelmében illúziókat, álmokat adott az embereknek.
Stílusának könnyedsége, írói leleményessége mind helyzetek mind alakok terén, valamint
mesélőereje vonzotta az olvasókat, így lett a XIX. század legolvasottabb írója.
E regény aktualitása nem fakult, csupán a mesélés iránti vágy csökkent. A képzelőerő
hiánya, a készen kapott képek (filmek) könnyebb befogadhatósága és gyorsasága, valamint az
élményközösség megszűnése (a különböző generációk különböző értékeket ismernek és
tartanak fontosnak) az oka, hogy a XXI. században népszerűsége már nem olyan jelentős,
mint a művek megjelenésének idején.