A második világháború még folyt, mikor 1945 októberében forgatni kezdték A
tanítónő (1945) címűfilmet. A koalíciós időszakban tőke és nyersanyag nehezítette a művek születését. Az időszak kiemelkedő műve a Valahol Európában (1947) 1948-ban történt meg a filmipar államosítása. Ezt követően a sematikus propagandafilmek korszaka következett 1949-1953 között. A filmek a kultúrpolitikai irányelveknek megfelelően az agitáció eszközei. Új filmtípus a termelési-film, melynek központi eleme a szabotázs akciókon győzedelmeskedő közösség ereje (pl.: Gyarmat a föld alatt (1951), Ütközet békében (1952), A város alatt (1953)). Tipikus műfaj volt a történelmi- és az életrajzfilm (pl.: Úri murit (1949), Föltámadott a tenger - Petőfi és Bem (1953), Semmelweis (1952)). Bemutatásra került az első színesfilm a Ludas Matyi (1949). Szórakoztató közönségfilmek is készültek, a régi operett elemeket felhasználva igyekeztek pozitív jövőképet festeni (pl.: Mágnás Miska (1948), Dalolva szép az élet (1950), Civil a pályán (1951), Állami áruház (1952), 2X2 néha öt (1954)). 1953-56 között a kezdődő politikai enyhülés a filmiparban is megindult, lírai realista és társadalomkritikus alkotások születtek. Pl: Lilionfi (1954), Kilences korterem (1955), Budapesti tavasz (1955), Egy pikoló világos (1955). 1956 után a filmvilágban nem voltak sorozatos megtorlások. Feloszlatták a Színház- és Filmművészeti Szövetséget, de a börtönbe került színészek (Darvas Iván, Nagy Attila, Sinkovits Imre) mellett inkább egyes filmeket büntetett a diktatúra. Betiltották az 1 Eltüsszentett Birodalom (1956) mesefilmet,