Filmkorszakok 1945 után 1970-ig

A második világháború még folyt, mikor 1945 októberében forgatni kezdték A

tanítónő (1945) címűfilmet. A koalíciós időszakban tőke és nyersanyag nehezítette a művek
születését. Az időszak kiemelkedő műve a Valahol Európában (1947)
1948-ban történt meg a filmipar államosítása. Ezt követően a sematikus
propagandafilmek korszaka következett 1949-1953 között. A filmek a kultúrpolitikai
irányelveknek megfelelően az agitáció eszközei. Új filmtípus a termelési-film, melynek
központi eleme a szabotázs akciókon győzedelmeskedő közösség ereje (pl.: Gyarmat a föld
alatt (1951), Ütközet békében (1952), A város alatt (1953)). Tipikus műfaj volt a történelmi-
és az életrajzfilm (pl.: Úri murit (1949), Föltámadott a tenger - Petőfi és Bem (1953),
Semmelweis (1952)). Bemutatásra került az első színesfilm a Ludas Matyi (1949).
Szórakoztató közönségfilmek is készültek, a régi operett elemeket felhasználva igyekeztek
pozitív jövőképet festeni (pl.: Mágnás Miska (1948), Dalolva szép az élet (1950), Civil a
pályán (1951), Állami áruház (1952), 2X2 néha öt (1954)).
1953-56 között a kezdődő politikai enyhülés a filmiparban is megindult, lírai realista
és társadalomkritikus alkotások születtek. Pl: Lilionfi (1954), Kilences korterem (1955),
Budapesti tavasz (1955), Egy pikoló világos (1955).
1956 után a filmvilágban nem voltak sorozatos megtorlások. Feloszlatták a Színház- és
Filmművészeti Szövetséget, de a börtönbe került színészek (Darvas Iván, Nagy Attila,
Sinkovits Imre) mellett inkább egyes filmeket büntetett a diktatúra. Betiltották az
1
Eltüsszentett Birodalom (1956) mesefilmet,

1
FAZEKAS http://www.filmkultura.hu/regi/2000/articles/essays/fazek.hu.html (Letöltés: 2018.04.22.)