A futurizmus

A futurizmus esztétikája, tematikája, ikonográfiája

A futuristák kezdetben elszánt meggyőződéssel hitték, hogy a háború a világ megtisztítója, s

minden újnak a kezdete. A háborút követően tiszta lappal, s mindent elsöprő erővel
érvényesülhet, diadalmaskodhat az új élet, a technológia, a tudomány, új városok, az invenció.
A fiatal generáció szemében tehát két világ konfrontálódik ekkor: a régi és az új.

A futurizmus az embert környezetével és a környező tárgyakkal, az anyaggal egységben látta

és láttatta. A kommunikációs eszközök fejlődése megerősítette a távolságot megszüntető, ún.
szimultaneitás elméletét. A lelkiállapot komplex értelmezése az anyagban és az emberben,
valamint a kettő dinamikus kombinációjának kifejezése.

A mozgás tanulmányozása, a dinamizmus és a sebesség dicséretével együtt annak

megtestesítői, a közlekedési eszközök; az automobil, a vonat, a hajók, a kerékpár, a
későbbiekben (a két világháború között) egyre inkább a repülőgép, mint a földi és égi hatalom
megtestesítői kapnak fontos szerepet.

A sebességet, dinamizmust és mozgást absztrakt módon, ún. egymásbahatolásokkal,

erővonalakkal, V-alakzatokkal, cikk-cakkokkal, örvénylő spirálokkal (vortex) vagy a
későbbiekben, körkörös vonalakkal és szimultán kompozícióval érzékeltették.

A nagyvárosi élet lámpái, sajátos fényei, zenéje, tánca, szórakozóhelyei, modern épületei,
nyüzsgő főterei a költészetnek csakúgy, mint a képzőművészetnek közkedvelt témái.

A futurizmus születése

Forradalmian újító szándékkal született meg Olaszországban a futurizmus, az

ideológiailag, politikailag és társadalmi szempontból is legerőteljesebb, legagresszívabb és
legradikálisabb, leg Gerardo Dottori: Olasz tavak botrányosabb 20. századi művészeti
mozgalom, ami a kultúra minden területére hatással volt. Az ún. első futurizmus (1909-től
1918-ig) létrehozója Filippo Tommaso Marinetti, aki 1909-ben tette közzé első futurista
manifesztumát a párizsi Le Figaro-ban. 1910 februárjában ő egyesítette a későbbi futurista
festőket: Ballát, Boccionit, Carrát, Russolót és Severinit, (Futurista festők manifesztuma),
majd 1910. április 11-én közölték a Futurista festészet technikaikiáltványát is. 1912-ben
Boccioni a Futurista szobrászat technikai kiáltványát, 1914-ben saját könyvét adja ki
(Futurista Festészet Szobrászat / Plasztikus Dinamizmus).

A két világháború közötti időszakra, főként a 30-as évekre tehető a második futurizmus
(Secondo Futurismo) vagyis az ún. aeropittura korszaka, mely Mussolini olasz fasiszta
birodalma légi erejének egyre erősödő, háborús hatalmi törekvéseivel függ össze. 1929-ben
adja ki Marinetti és Mino Somenzi a Futurista aeropittura kiáltványát, amelyhez később a
futurizmus második generációjának legtöbb tagja csatlakozik. 1941-ben az egyik
legjelentősebb légifestő, a perugiai Gerardo Dottori az Umbriai Aeropittura futurista
kiáltványában (Manifesto futurista umbro dell’aeropittura) összegzi az aeropittura
sajátosságait. A sebesség dicsérete és a felülnézet új látásmódot, dinamikus, szimultán
kompozíciót eredményezett a képzőművészet területén.
A futurista festészet

A futurizmus, mint totális művészet az élet csaknem minden területére kihatással volt.

Az irodalom terén a legnagyobb újító Marinetti volt. Manifesztumai mellett (A futurista

irodalom technikai manifesztuma, 1912), terjedelmes költeményeket is írt. Nevéhez köthető
az ún. parole in libertá(pl. a Zang Tumb Tumb, 1914); a szavak, a betűk felszabadítása s
képversek létrehozása, valamint a kötetlen képzelet hirdetése, amint ezt manifesztumában,
részletesen ismerteti (L’immaginazione senza fili e parole in libertá, 1913). Alapelvei: a
szintaxis eltörlése: az igék kizárólag infinitivuszban történő használata stb.

A futurista festészet a két világháború közötti időszakban egyre dekoratívabbá válik. Még
1914 előtt, az öt futurista festő mindegyike – felhagyva korábbi
szimbolista,posztimpresszionista és divizionista stílusával – megfesti leggrandiózusabb
festményét: Balla az Egy autó dinamikus előrehatolásait; Boccioni a Felszálló várost;
Russolo a Felkelést; Carra az Anarchista Galli temetését; Severini a Pan Pan a Monico-bant
(elveszett).

Boccionit már velencei tartózkodása során intenzíven érdekelte a fény, kiegészülve az

örvénylő színkezeléssel. Az expresszionizmuson és szimbolizmuson, majd a kompozíció
kubista felbontásán túl, szintetikus módon érkezik el a dinamizmus és a szimultaneitás
teljes alkalmazásához. Boccioni számára még egy mozdulatlan test, mint az egyetemes
dinamizmus része, is mozgásban van. A kubizmus ismeretében az alakokat szétszedi,
dekomponálja, s az apró részeket szimultán szerepelteti a képtér csaknem minden részén, a
nézőt is belehelyezve a kép közepébe; „szintézisét alkotva ily módon a látott és az emlékezet
által felidézett dolgoknak”; megszűntetve az emlékezet, intuíció és percepció közti
különbséget, hiszen az idő nem egymást követő szekvenciákat ír a térbe, hanem (bergsoni
értelemben) „tartam”-ként van jelen. Az 1912-es Matéria, valamint az 1913-as
Dinamizmusokc. sorozaton alakot (kerékpárost, futballista, ló, stb.) és környezetét
„erővonalak” segítségével, a mozgáson keresztül komponálja egyetlen dinamikus szintézissé.

Balla legjelentősebb sorozata az Egy autó dinamikus előrehatolásai. A legalább húsz darabból
álló sorozat minden egyes darabja különböző méretű, s alkotójuk csaknem tudományos
precizitással tanulmányozta elkészítésükhöz – nem csupán a gépkocsik, de a különféle
járműveken kívül – a madarak, állatok, lengő zászlók, hegedülő kéz, nap, csillagok, bolygók,
sőt, a fény (pl. tűzijáték) és a hang stb. mozgását, eljutva egészen a teljes absztrahálásig.

Severini a táncjeleneteket ábrázoló képek nagy részét Párizsban festette, és a francia

kubizmus–posztimpresszionizmus formai hatására utaló divizionista–
pointillistamozgásábrázolásaiban is eltér futurista társaitól. Táncábrázolásai közt megtalálható
a fox-trott, a keringő és a tangó.
A futurista építészet és iparművészet

Az építészet az új technológiákat élteti. Legfőbb képviselője Antonio Sant’Elia. A gépesített,

mechanikus épületek (mozgólépcsőkkel, felvonókkal), felhőkarcolók tervezett alapanyagai az
acél és az üveg, neon-fénycsövekkel s reklámfeliratokkal ékesek.

Az iparművészet a belsőépítészeten keresztül a divaton (futurista nyakkendő, mellények), a

színesre festett, újfajta anyagok és formakomplexumok létrehozásával készült játékos bútor-,
textil-, báb-, játék-, kosztüm-, kerámia- és plakátterveken és díszleteken (Fortunato Depero,
Balla, Prampolini), a tipográfián (Cangiullo, Marinetti, Buzzi, Soffici, Govoni, Depero,
Panaggi, Paladini) át az olasz repülőgép- és autógyártásig (FIAT) terjed.

A futurista fotográfia és mozgófilm

A futurista fotográfia és mozgófilm Anton Giulio Bragaglia 1911-ben kidolgozott

fotódinamizmusához kötődik, ami atmoszferikus módon a mozgás pillanatnyi, anyagtalan
sebességét szinte transzparens módon ragadja meg, hogy „a dolgok belső esszenciáját” tegye
láthatóvá. Amennyiben a sebesség növeli a képek transzparenciáját és anyagtalanságát, úgy a
megjelenő kép, az alakok és az események áttűnéseit és egymásbahatolásait, idézi elő. 1916-
tól a fotográfia a mozgókép elterjedésével párhuzamosan ún. szuperimpressziókat kísérel
megragadni. Egy sebesen mozgó test szépsége így elérkezik oda, hogy megszűntesse a
kétdimenziós tér és az idő bármilyen dimenzióját, a mozgás érzetét keltve és rekonstruálva,
újraalkotva azt.

A mozi központi szerepet kap a futurista városban. Az Olaszországban hosszú időt eltöltő
amerikai E. Muybridge és a francia Etienne-Jules Marey mozgástanulmányai,
kronofotográfiái ismertek a futuristák számára. 1916-ban Anton Giulio Bragaglia néhány
filmet is készít. Az egyetlen, talán igazán futurista film, a Futurista élet (Vita futurista), amit
1916-ban alkotott Marinetti, Balla, Corra, Ginna és Settimelli, megsemmisült.

A színházzal kapcsolatos első manifesztum 1911-ben jelenik meg, A futurista dramaturgok

kiáltványa címmel. Ezt követi a Varieté színház manifesztuma, majd 1915-ben a Futurista
szintetikus színház; 1917-ben a Futurista tánc; 1919-ben a Futurista légi színház; 1920-ban a
Vizionárius színház; 1921-ben a Taktilis színház és a Meglepetés színház, végül 1925-ben a
Magnetikus színház.