Filmhíradók, összehasonlítás (1938, 1944, 1956, 1990)

Készítette: Pordán Ferenc, a filmhiradokonline.hu archívuma alapján.

A filmhírek, azaz az élet történéseit bemutató kisfilmek műfaja egyidős magával a mozgóképpel: már
a Lumiere-testvérek első filmje is ebbe a műfaji kategóriába sorolható, hiszen az 1894-ben készített A
munkaidő vége című alkotás azt mutatta be, ahogy a fivérek lyoni gyárának munkásai elhagyják a
gyárépületet. A több filmhírből álló, hetente jelentkező filmhíradók vetítését a Pathé-fivérek cége
kezdte meg 1909-ben: ezek a híradók még teljességgel szerkesztetlenek voltak, gyakorlatilag csak
egymás mögé vágott beszámolókból álltak. Az első világháború idején már a tájékoztatás és a
propaganda terén is komoly szerepet kapott ez a nemrég megszületett műfaj (bár ekkoriban jó
néhány hamis, előre megrendezett körülmények között forgatott haditósítás is készült), a második
világháború során pedig még nagyobb jelentősége volt a filmhíradóknak az egyes országok
propagandagépezetében. A híradók a keleti blokkban a későbbi, állampárti időkben is fontos
propagandaszerepet töltöttek be, a televízió elterjedése azonban fokozatosan háttérbe szorította a
műfajt, hiszen a hírek a tévén keresztül már a nézők otthonába is eljutottak, így a filmhíradók egyre
inkább ismeretterjesztő, szórakoztató jelleget öltöttek, majd végleg kikoptak a divatból.

Az első magyar filmhíradót állítólag az 1896-os Milleniumi Ünnepségeken forgatták, ez azonban nem
maradt fent – az első fennmaradt felvétel 1906-ban készült, és többek közt Rákóczi Ferenc
hamvainak hazahozatalát mutatta be. 1913-tól már rendszeresen vetítettek filmhíradókat a magyar
mozikban; eleinte több újságíró, illetve újság is készített ilyen beszámolókat, de 1930-ra a
kormányzati támogatásnak köszönhetően a Magyar Film Iroda által készített, először 1924-ben
vetített Magyar Híradó került monopolhelyzetbe a piacon. A magyar filmhíradók 1931. októbere óta
készültek hangosfilmre (az első ilyen beszámoló a biatorbágyi merénylet áldozatainak emlékére
készült), és szinte a filmhíradók korának legvégéig, egészen 1988-ig fekete-fehérek voltak.
1938 – Magyar Világhíradó
Az 1938. elejéről származó, hetente jelentkező filmhíradók főcímében először egymásra vetítve
láthatjuk a korabeli Magyarország illetve a trianoni békeszerződés előtti Nagy-Magyarország képét,
majd feltűnik egy forgó földgömb képe, amelyre rávetül az MFI felirat (a Magyar Film Iroda
rövidítése).

(Forrás: filmhiradokonline.hu.)

A két Magyarország-térkép 1926. februárjában jelent meg az akkor még Magyar Híradó néven
vetített összefoglalóban: először Magyarország aktuális térképe tűnt fel a vásznon, majd kirajzolódtak
körülötte az ország „Trianon előtti” határvonalai. (Ezt megelőzően csak egy, a némafilmek szöveges
képkockáit idéző „névtábla” funkcionált főcímként, rajta a híradó címével.) A korra általánosan
jellemző irredenta érzéseket tükröző képi megoldás kisebb nagyobb változtatásokkal 1944.
októberéig megmaradt; a legelső változatot 1931. végén, a hangos filmhíradók megjelenésével
egyidőben felváltotta egy animáció, amelyben a békeszerződés utáni Magyarország előtti „egybeforr”
az elcsatolt területekkel. A filmtrükk sajnos a korabeli viszonyokhoz képest sem sikerült túl jól, talán
ez lehetett az oka annak, hogy 1932-re már kivágták magát az animációt (csak az „egybeforrt ország”
képét látjuk rövid időre felvillanni), 1935-ben pedig ismét változott a főcím.

1926. (Forrás: filmhiradokonline.hu.) 1935. (Forrás: filmhiradokonline.hu.)

Ahogy 1938. decemberében is: ekkor a földgömb képe kerül az első helyre, majd azt látjuk, ahogy
„Kis-Magyarország” határa átrajzolódik, az ország területe kiegészül az egy hónappal korábban, az
első bécsi döntés által visszacsatolt területtel. (Ugyanekkor hallhatták egyébként a nézők a nyitó
képsorok alatt először a Rákóczi-indulót, ami később hosszú évtizedeken át a filmhíradók
főcímzenéjéül szolgált.) 1939. áprilisában már a márciusban megszállt Kárpátalja is „csatlakozik” az
ország területéhez, és ahogy telnek az évek, úgy jelennek meg sorra a főcímben a további
visszacsatolt, illetve megszállt területek.

1938. december 1939. 1944. (Forrás: filmhiradokonline.hu.)

A földgömb motívuma a rávetülő MFI betűkkel szintén a hangos filmhíradókkal egyidőben, 1931.
végén volt először látható a magyar filmhíradók főcímében, és rövid kihagyásoktól (például a Szálasi-
kormány uralmának néhány hetétől) eltekintve valamilyen formában szintén 1944. végig felbukkant a
hírösszefoglalók elején. A dátumokat összevetve láthatjuk, mennyivel fontosabbnak tartották hogy a
korabeli filmhíradók készítői a nemzeti érzület kihangsúlyozását, mint a híradók nemzetközi
jellegének kiemelését, hiszen a földgömb csak öt évvel a térkép-motívum után jelent meg a
főcímben.

Az 1938-as év filmhíradói 7-9 percesek, ebből a főcím majd’ fél percet elvesz; mivel egy-egy
összeállításra 9-10 hír jut, a beszámolók kifejezetten rövidek, rendszerint nincsenek egy percesek
sem. Mai szemmel nézve elsőre talán a hírblokkok teljes hiánya a legfurcsább: bár a filmhíradókra
később sem volt jellemző a tévéhíradók tömbösített szerkezete, ekkoriban még gyakorlatilag
rendszertelenül váltakoznak egymással a sporthírek, a hazai és külföldi hírek, a kis színesek és a
komoly politikai eseményekről szóló beszámolók. Ez utóbbiakból egyébként meglepően kevés akad:
januártól szeptemberig mindössze a beszámolók 10-15 százalékát teszik ki a hazai és külföldi politikai
hírek (ezek mintegy fele a spanyol polgárháborúról tudósít), miközben 30 százalékukat sporthírek,
újabb 30 százalékukat pedig egyéb hazai hírek alkotják – a fennmaradó kb. 30 százalék a világ egyéb
érdekes eseményeiről szóló, leginkább a „kis színes” kategóriába tartozó tudósítás. Érdekesség, hogy
bár az Amerikai Egyesült Államokból származó hírek gyakorlatilag csak ebben az utolsó kategóriában
kapnak helyet, itt meglehetősen nagy arányban fordulnak elő: az ilyen beszámolók mintegy negyede
az USÁ-ból származik (pl. „Hollywoodi film-girlök vízipóló mérkőzése”, „Amerikai autó-máglya”). A
vidéki és budapesti hírek nagyjából azonos arányban képviseltetik magukat, azaz ekkor még –
legalábbis a hírek szintjén – nem vált „vízfejűvé” az ország.

Jóllehet csak egy évvel járunk a második világháború kitörése előtt, a híradók hangulatán ezt nemigen
érezni: a már említett spanyol polgárháborúról, valamint a japán-kínai háborúról szóló beszámolók
mellett néha felbukkan ugyan egy-egy hadgyakorlatról, seregszemléről szóló hír, de ezek javarészt
szintén külföldi eseményekkel kapcsolatosak, Magyarországról összesen négy ilyen hírt láthatunk. A
politikai helyzet azért természetesen jól kirajzolódik a híradásokból: Horthy augusztusi németországi
látogatásáról például különkiadás is készült, és beszámoltak Hitler születésnapjáról is.

Októberben jelentősen megváltozik a filmhíradók összetétele, a hírek több mint fele a Szudéta-vidék
német megszállásáról szól, a kor politikai szellemiségének megfelelő hangvétellel („A szudéta városok
lakossága örömmámorban fogadta a bevonuló német csapatokat” – ahogy korábban a bécsiek is
„kitörő lelkesedéssel” üdvözölték Hitlert az Anschluss során.) Az első bécsi döntést követő
filmhíradókat a felvidéki területek visszacsatolásával kapcsolatos beszámolók uralják, a Magyar
Világhíradó több tucatnyi hírt és egy különkiadást is szentel az eseményeknek, számtalanszor
kihangsúlyozva, milyen lelkes fogadtatásban részesítették a Felvidék lakói a magyar katonákat.

Komoly eltérés még a modernebb filmhíradókhoz képest, hogy ezekben a beszámolókban

kifejezetten kevés a szöveg, inkább a zenével kísért képsorok dominálnak, a némafilmes korszakot
idézve. (Ami nem is meglepő, hiszen mint elhangzott, csupán 1931. óta éve készül hangosfilmként a
filmhíradó.) Interjúk természetesen nincsenek: ezek elkészítését a korabeli technika jelentősen
megnehezítette volna, ráadásul a nézőknek sem volt még igényük erre a műfajra. Vége főcím szintén
nincs, bár ez később sem jelent meg a magyar filmhíradókban (sőt, a készítők névsorát is csak a
hetvenes években kezdték el feltüntetni az egyes részek végén).

1944 – Magyar Világhíradó és Hungarista Híradó

A Magyar Világhíradó főcíme egészen a nyilas hatalomátvételig megfelelt a korábbi gyakorlatnak
(földgömb és egyre új területekkel gyarapodó Magyarország), a Hungarista Híradó kiadásainak
elejéről azonban már mindkét motívum hiányzik. A földgömb teljesen eltűnik, a „kiteljesedő” ország
képe helyett pedig a Kárpát-medencét látjuk, a vászon jobb oldalán egy hatalmas nyilaskereszttel,
amely árnyékot vet Közép-Európára. Nem tudni, vajon a készítők szándékosan idézték-e fel ezt a
baljóslatú képet, de az alig két hónapot megért Hungarista Híradó későbbi összeállításainak elején
már nem szerepel a nyilaskereszt, a decemberben újra jelentkező Magyar Híradó pedig ismét a
földgömb képével kezdődik, amit a korábbi térképek helyett egyszerűen a Kárpát-medence

ábrázolása követ.
1944. november 1944. december (Forrás: filmhiradokonline.hu.)

A főcím továbbra is nagyjából félperces, a hírek viszont már hosszabbak, mint 1938-ban: a 8-9 perces
adásokra átlagosan 6-7 hír jut. A „világhíradó” nevet ugyanakkor nemigen érdemli ki az összeállítás,
hiszen a magyar vonatkozású, de külföldi háborús tudósításoktól eltekintve a nézők egész évben alig
néhány külföldi (a semleges Svájcból és Svédországból származó) beszámolót láthattak, ráadásul ezek
is mind a „kis színes” kategóriába tartoztak.

Első pillantásra meglepőnek tűnhet, milyen kevés harctéri hír kapott helyet ezekben a
filmhíradókban: az első ilyen hír februárból származik, és az Ukrajnát megszálló magyar csapatokról
szól, legközelebb pedig csak júniusban került be hasonló, egy magyar bombázórepülők által
végrehajtott támadásról szóló hír az összeállításokba. Ha magyar katonákat látunk, ha rólunk hallunk,
a honvédek általában „pihennek”, „gyógyulnak”, esetleg egyéb, nem harci cselekményeket végeznek.
Láthatunk még beszámolókat hadműveleti központokról, új csapatok kiképzéséről is, konkrét
haditudósításból azonban alig akad – augusztusban ugyan „hősiesen helytállnak” katonáink a
bolsevikokkal szemben, de a tudósítást elnézve felmerül az emberben a gyanú, hogy a képsorok nem
harci cselekmény, inkább egy hadgyakorlat során készültek. Persze érthető a dolog: 1944-ben
nemigen volt mivel büszkélkedniük a magyar csapatoknak, a vereségekről, visszavonulásokról szóló
beszámolók pedig nem tettek volna jót a hátország moráljának. Áprilistól aztán megjelennek az
angolszász bombázásokról szóló hírek, és a későbbi híradók is több ilyen beszámolót közölnek;
szeptemberben az ellenséges csapatok elérik Magyarországot, és novemberben már láthatunk valódi
haditudósítást, hazai területekről.

Érdekesseg, hogy a korábbi évek filmhíradóihoz képest 1945-ben meglehetősen sok egyházi, hitéleti
vonatkozású hírt láthatunk: nagyjából minden harmadik-negyedik filmhíradóban akad ilyen
beszámoló (püspökök avatásáról, templomszentelésről stb.), ami valószínűleg a morált és a
keresztény nemzettudatot volt hivatott erősíteni. Sporthíreket minden híradóban találunk, átlagosan
kettőt is, sőt, szeptemberben egy „Minden sport honvédelem” című összeálltást is láthattak a nézők.
A vidéki és budapesti tudósítások száma nagyjából megegyezik egymással, bár ahogy a szovjet
csapatok körülzárják a fővárost, a hírek is „beszorulnak” Budapestre.

Októberben aztán megjelent a Hungarista Híradó, amelynek első száma teljes egészében a nyilas
hatalomátvételről szóló különkiadás volt. A következő hetekben, hónapokban roppant erős
propagandatevékenység folyt a filmhíradókban; ez decemberben, a Magyar Világhíradó újbóli
jelentkezésekor csökkent ugyan valamelyest, de ebben a hónapban láthatták a nézők a mai szemmel
nézve egyik legszörnyűbb tudósítást „Harci bevetésen a magyar ifjúság” címmel. (Szerencsére a
címben foglaltakkal ellentétben nem bevetés, csupán kiképzés közben láthatjuk a tizenéves
gyerekkatonákat, de az olyan mondatok, mint „a magyar ifjúság… nagy számban jelentkezett a harci
bevetésre – ezért fogunk győzni!” így is elég sokkolóak.)
Magyar Filmhíradó – 1956.
A háború vége után újra jelentkező filmhíradók néhány hónapig roppant egyszerű főcímmel futottak,
csak a Heti Hírek felirat jelent meg a vásznon az összeállítások előtt. (A zene is változott, a Rákóczi-
induló csak 1957. januárjában tért vissza.) 1945. decemberében aztán útjára indult a Magyar
Filmipari Rt. által készített Mafirt Krónika, amelyhez új, dinamikus főcím készült: ezen sportolókat
látunk, az országot újjáépítő munkásokat, sebesen haladó vonatot – minden lendületben van, mozog,
ezzel is jelezve, hogy Magyarország megindult a helyreállítás, a fejlődés útján. 1950-ig javarészt
hasonlóan agilis képsorok szolgálnak főcímként, majd – 1944. után először – ismét megjelenik
egyfajta nemzeti jelkép, méghozzá a Szabadság-szobor képe, talapzatán a vörös csillaggal. (Igazán
erős nemzeti jelkép majd 1957. januárjában tűnik fel először: ekkor a korona nélküli Kossuth-címert
láthatjuk, amit azonban hamar felvált a Kádár-címer, amely valamilyen formában egészen 1990.
januárjáig meg is marad a főcímben.) Az 1956-os filmhíradók elején látható főcím 1954. szeptembere
óta volt használatban: a pásztázó fénycsóvák, az óriási betűk és a zene mind egy modernebb képet
sugallanak, már-már a hollywoodi, vagy még inkább az orosz filmgyártás alkotásait idézve a nézőben.

1956. (Forrás: filmhiradokonline.hu.)

A korábban vizsgált híradókhoz képest az 1956-os számokban jóval kevesebb sporthír található – nem
mintha ebben a korszakban nem tartották volna ugyanolyan fontosnak a sportéletet (hiszen a sport a
szocialista időkben is nagy szerepet kapott az ifjúság nevelésében), egyszerűen azért, mert ekkor már
hetente jelentkező Sporthíradót is vettettek a mozik. A híradók 10-12 percesek, átlagosan 10-12 hír
kap helyet bennük; hírblokkok továbbra sincsenek, ahogy interjúk sem, de már lényegesen több
szöveg hangzik el a beszámolók alatt. (Ezeket a szövegeket néha több bemondó olvassa fel, akik
olykor egyszerre is beszélnek, ez szintén egy új, akkoriban modernnek számító vonás volt.) Továbbra
is nagyjából egyenlő arányban szerepelnek vidéki és budapesti hírek, a külföldi tudósítások pedig
nagyjából a hírek 30 százalékát teszik ki. A külföldi hírek természetesen leginkább a szocialista blokk
országainak eredményeiről szólnak, nyugati országok leginkább csak kulturális vagy sporthírekkel
kerülnek be a beszámolókba – ez alól szinte csak a nem egészen egy évtizede függetlenné vált India,
illetve a távoli, „egzotikus” Argentína jelent kivételt. És ha már külföld: a szocialista blokk
„kultúrmisszióiról”, azaz a külföldön bemutatott és sikert aratott magyar és szovjet színielőadásokról,
filmekről természetesen mindig beszámolnak a híradók. A „kis színesek” ugyanakkor szinte teljes
egészében eltűntek, inkább ismeretterjesztő beszámolók, illetve a „nemzetközi helyzetet” magyarázó
hírek vannak helyettük, hiszen egy szocialista ország népe nyilván nem felszínes szórakozásra vágyik…

És hogy mennyire lehetett érezni a korabeli filmhíradókból azt, hogy valami készülődik az országban?
Nem meglepő módon semennyire. Októberben a Magyar Filmhíradó beszámol ugyan a Petőfi-körnek
a NÉKOSZ újraszervezésével kapcsolatban tartott vitaestjéről, de természetesen egyetlen szóval sem
említi például a július 27-i, több ezer ember jelenlétében tartott, végül tüntetésbe torkolló sajtóvitát,
amelynek kapcsán Rákosi egy időre be is tiltotta az alig egy éve alapított szervezetet. (Az év többi
filmhíradójához képest ugyanakkor újdonságnak számít, hogy ebben a számban viszonylag kritikus
módon beszélnek a lakáshelyzetről, szóvá téve, hogy nagy, állami vállalatok irodái foglalják el a
budapesti lakásokat a családok elől.)

Novemberben nem készült filmhíradó, a decemberi 44. szám pedig egyálalán nem beszél az „októberi
eseményekről”, csupán azok utóhatásairól számol be, például arról, hogy sorra érkeznek hazánkba a
segélyszállítmányok, illetve külön hírt szenel annak, hogy India moszkvai nagykövete Budapesten
tájékoztatta az indiai államfőt arról, valójában mi is történt Magyarországon az előző hónapokban.
Érdekesség, hogy ebben a számban felbukkan egy Egyesült Államokbeli struccversenyről szóló hír is: a
könnyedebb hangvételű beszámoló valószínűleg az országban uralkodó feszült hangulatot volt
hivatott oldani valamelyest.
A Magyar Filmhíradó Krónikája – 1990.
Bár a magyar filmhíradók már 1980. óta színesben készültek, a főcím egészen 1988-ig fekete-fehér
maradt – ekkor vette át a híradók készítését a Mafilmből kivált Magyar Mozi- és Videófilmgyár, a
MOVI. (Pontosabban szólva az 1980-as első adásban színes a főcím is, de aztán nyolc évre visszatér a
fekete-fehér változat.) Főcím gyanánt 1957. és 1988. januárja között mindössze a magyar címert
láthatták a nézők, kísérőzenéül pedig a Rákóczi-induló szolgált, a MOVI Krónikái előtt azonban már új,
pergő ritmusú főcímet vetítettek, új zenével – ezt láthatjuk-hallhatjuk az 1990-es híradókban is. (Bár
az első Krónika elején még szintén csak a Kádár-címer látható, színesben.) Az első képek magát a
híradókat készítő stábot, a gyártási folyamatot mutatják, majd azt láthatjuk, mit filmez a stáb, azaz
miről is szól a Krónika: az emberekről, a mindennapi életről, érdekességekről. Feltűnik néhány mozi
képe is (itt vetítik a Krónikát), majd gyors mozgással megérkezünk a Hősök terére, és a kép kamerák
sorfala között ráközelít egy csapóra, rajta a magyar címerrel. (1990. augusztusában ismét a koronás
címer lett a Magyar Köztársaság hivatalos jelképe, a Krónika elejéről innentől kezdve kimarad a
„Hősök tere jelenet”, és a egyszerűen a „MAGYAR FILMHÍRADÓ” felirat zárja a főcímet, címer nélkül.)

(Forrás: filmhiradokonline.hu.)

Mivel a 70-es évektől kezdve egyre több család nézhetett híradót otthon, a tévében is, a filmhíradók
fokozatosan magazinműsorokká váltak: az 1990-es Krónika olyannyira nem próbál hírműsor lenni,
hogy sem a rendszerváltást követő első parlamenti választásokról, sem a taxisblokádról vagy a szovjet
csapatok kivonulásáról nem számol be. (Igaz, az egyik júliusi számában szentel néhány percet a
csehszlovákiai csapatkivonásnak). Világpolitikai beszámolók elvétve ugyan, de előfordulnak, ahogy az
aktuális magyar helyzetet (pl. a honvédség, a határőrség állapotát, a munkaerő-átképzést) bemutató
hírek, valamint olyan filmriportok is, amelyekben korábban „érzékenynek”, sokáig egyenesen
tabunak számító témákról (például a hajléktalanok helyzetéről, vagy a drogproblémák kezeléséről)
esik szó.

A hetente jelentkező Krónikában számos tematikus összefoglaló akad: idegen tájakat bemutató
riportfilmek, történelmi arcképcsarnok, más országok adórendszerért ismertető rovatok stb. Bár a
Krónika külön rovatot szentel a kor ismert magyar futballistáit, edzőit bemutató szegmenseknek
(hiszen már akkor is a foci volt „a legfontosabb magyar sport”), és rendszeresen nosztalgiázik régi
magyar sportsikerek felett is, sporthírek nincsenek. Akadnak viszont különböző cégeket,
szolgáltatásokat bemutató, gyakorlatilag reklámként funkcionáló összefoglalók (átlagosan hetente
egy, pl. Intertours, Hungária Biztosító), művészeti hírek (kiállításokról, színházi és filmbemutatókról),
és többször felbukkan Gálvölgyi is valamilyen paródiával; az éves kínálatba belefér egy „filmes
jegyzet” (szintén a fociról), egy József Attila vers, a közéleti vonalon pedig egy, a belügyminiszterrel,
Horváth Balázzsal készített interjú is.
A Krónika 8-10 perces részei általában 4-6 témát dolgoznak fel; ami a hazai híreket illeti, lényegesen
több a budapesti, mint a vidéki vonatkozású beszámoló (ahogy a főcímben is szinte csak budapesti
képek láthatók). Ezekben a filmhíradókban természetesen már sok interjút találhatunk, bár a
riporterek csak ritkán bukkannak fel a vásznon, sőt, sokszor a kérdéseket is kivágják a
beszélgetésekből. A Krónika szórakoztató, magazinműsor jellegét tovább erősíti, hogy az utolsó téma
gyakran valamilyen zenés blokk (például Bikini, Bergendy, Dés László); az egyes részek végén (az
1990-ben már évtizedek óta bevett gyakorlatnak megfelelően) stáblistát olvashatunk.

A magyar filmhíradók számos változáson mentek át létezésük mintegy nyolcvan éve alatt. A
filmkészítés fejlődését lekövető formai változásokon mellett az is megfigyelhető, hogy 1900-as évek
elején elsősorban szórakoztató funkciót betöltő filmhíradók az első világháború során erősen
propagandajelleget öltöttek, ami aztán Tanácsköztársaság Vörös Riport-filmjeire éppúgy jellemző
maradt. A „boldog békeévekben” ismét a filmhíradók szórakoztató-tájékoztató jellege került
előtérbe, majd a második világháborútól egészen a hatvanas évekig újra nagyobb hangsúlyt kapott
bennük az épp aktuális ideológiának megfelelő propaganda. A filmhíradók utolsó évtizedeiben
fokozatosan újra a szórakoztató-ismeretterjesztő funkcióra helyeződött a hangsúly, és amikor –
többek közt a kábeltelevíziók beindulásának köszönhetően – már ezekre a magazinműsor jellegű
összefoglalókra sem mutatkozott igény, végleg lekerültek a mozik műsoráról: az utolsó magyar
filmhíradót 1991-ben láthatták a nézők. (Megjegyzés: legalábbis a filmhiradokonline.hu archívuma
eddig terjed, és más forrásban sem találtam 1991-esnél frissebb összeállítást.)