Szovjet film

1920-ra alakult ki a montázsirányzat, bolsevik forradalom után átvették a filmgyártást.

Hadikommunizmus 1918-1920: Jelentős rendezől, mint Alekszandr Drankov elhagyják az országot,

nem foglalkoznak filmkészítéssel. Elmenekült vállalatok elvittek minden eszközt, nyersanyagot.
Szervezetlenül működött minden, ha készült valami az híradó vagy propagandafilm, amiket agitációs
járműveken reklámoztak (berendezett vonatok pl.). Narkromposz (művleéődésügyi bizottság) át
akarta venni a filmipart. Dziga Vertov is tőlük kap megbízást, egy híradót. 1919-re Lenin államosította
a filmipart, de a régi öregek eltűntek. Jönnek újak, mint pl. Kulesov, tudja, hogy képes befolyásolni a
nézők reakcióját vágásokkal.

Új gazdaságpolitika 1921-1924: NEP-nek hála előkerültek az eldugott nyersfilmek. Lenini arány,

egyensúly szórakozás és oktatás között. Mivel sokan nem tudnak írni olvasni, a film a legjobb
propaganda. 1922-re megnyílt a kereskedelem Németországgal, majdnem az összes film külföldi, de
1924-re nő a hazai filmek száma.

Montázsirányzat 1925-1930: Szovkinó megalapítása (Patyomkin páncélos). A vállalatnak a

Szovjetunió egészén biztosítania kellett a filmek bemutatását, de ez nehéz, munkások szegények,
mozgó mozik veszteségesek. Meg kellett erősödnie a Szovkinónak, mert az importált filmek sértik az
ideológiát, meg elkezdték kivinni a filmeket, első nagy siker a Patyomkin páncélos.
Szovkinó a kommunista kormány új eszméit akarta bemutatni.

A montázsirányzat rendezői: Az első új nemzedék. Eisenstein először színházi darabokat rendezett,

majd filmeket vág. 1924-ben vált, amikor egy gyárban rendez, és megtetszik neki a díszlet valódisága.
Kulesov
Pudovkin: D. W. Griffith Türelmetlensége térítette meg, Anyával járult hozzá a montázsfilm
irányzathoz.
Dziga Vertov: Szintén a forradalom alatt kezdi meg a munkát, zenéket komponált előtte, majd
dokumentumfilmeket rendezett.

Elméleti írások: Minden rendező filmteoretikus. Úgy hitték elmélet és készítés összekapcsolódik

A montázs: Mivel konfliktust és a bolsevik világnézetet akarták ábrázolni, a filmek témái felkelések,
sztrájkok, de drámák vagy vígjátékok is előadták a korabeli társadalmi problémákat.
Narratíva szempontjából nincsenek természetfeletti jelenségek. Egyes szereplők nem fontosak az ok-
okozatiság szerint, a főszerepet a tömegek játszák. Dziga Vertov pl. már egész mindennapi
eseményeket vesz filmre.
Vágás dinamikus, rengeteg beállítás, vágások ösztönzően akarnak hatni a nézőre (10-szer mutatják,
hogy eltöri a tányért).
Realisztikus beállítások, reaisztikus díszletek.
Montázsirányzat vége: Sikeresek, de a készítőket megvádolták formalizmussal, azzal, hogy készítőket
jobban érdekli a stílus, mint az eszme. 1928-ban életbe lépett az első ötéves terv, hogy több film
legyen. Eisenstein elhagyta az országot, Szojuzko megalakult, ami egyeduralkodó lett, vezetője Borisz
Sumjackij nem értett a filmkészítéshez, nem tisztelte a montázsirányzatot, közérhetőbbnek kellett
lenni.