Németország az 1920-as években

I.vh után mégis erős maradt a filmipar. Elszigetelődtek, 1916-től kezdődően nem lehetett külföldi
filmeket behozni, tőbb hazai gyártó lett.

1916-1921 után nem változott nagyon semmi a filmek terén, fantáziafilm volt az uralkodó (Gólem),
társadalmi problémákról is szóltak filmek

A német filmek a háború után elkezdtek nagyon látványosak lenni, történelmi eposzokat csináltak
(Ernst Lubitsch: Madame Dubarry), Németországban olcsóbb is volt ilyeneket forgatni. Lubitsch volt
az első Hollywood által igazolt német rendező.

Német expresszionizmus: Dr. Caligari a fordulópont. Díszlet miatt hihetetlen népszerű, vászonlapokra
festették az épületeket, színészek túljátszottak.
A festészetben előbb jelent meg, 1908-ban. A realizmus ellen lép fel, belső érzelmi valóságot mutatja
meg, erőteljes színeket alkalmaz. Festészetben két nagy csoport, Híd és A kék lovas csoportok.
Caligari után rengeteg ilyen film egészen 1927-ig, Caligari a viszonyítási pont.
Sajátos beállítások, „a film megelevenedett rajz”, díszlet lelki állapotot fejez ki, színházból szedik az
ötletet, stilizált felületetk: szimmetria, torzítás, egyszerű megvilágítás és az árnyékok szerepe a torz
kifejezésben, kameramunka funkcionális, mintsem látványos.

Vannak különbségek a Caligaritól. Olyan történetek, amelyek a múltban játszódnak, fantáziaelemeket

tartalmaznak (Die Nibelungen, Metropolis). De társadalomkritikák is a jelenben (Dr. Mabuse der
Spieler)

Kamaradrámafilm: Kammerspielen Színház a névadó (Murnau: Utolsó ember)

Kevés szereplő, válság ábárolása, lassú, valós színészi játék, rövid idő

Német filmek külföldön: Előítéletek legyőzése után siker, mint a Madame Dubarry, expresszionizmus
keresett exportcikk.

1920-as évek közepétől: Hollywood elcsábította a jó rendezőket, stabilizálódott a márka. Nem csak a
látvány fejlődött, hanem a technikai eszközök is mint a világítás, amerikát kopizták. Nem rögzített
kamerát kezdtek el használni, svenkeket.

Expresszionizmus hanyatlása: késői filmek hatalmas költségvetése, és a távozás Hollywoodba,

fasizmus miatt pláne, 1927-re keveseket foglalkoztat a stílus.

Új tárgyiasság: realizmus és társadalomkritika, megjelent az utcafilm (nagyváros bajai), nem kínálnak

megoldásokat, csak bemutatják a problémákat.