3.

TÉTEL

Jellemezze a mozgókép feltalálásának technikatörténeti hátterét és a mozi világméretű

elterjedését!

Kezdtek és fennmaradás

A mozi története nem egy nagy robbanással indult, rengeteg előzménye volt. Az embert mindig is
foglalkoztatta a megörökítés és erre már a festmények és a fotó is rendelkezésre állt, a mozgást
azonban még nem állt módjában megörökíteni.

A 20. század elején, a laterna magica folyamatosan átadja a

helyét a mozinak.
A mozi ezekután, magával hozza a nyilvános
tömegszórakoztatást, melynek központja Amerika (Hollywood)
lesz.

A filmek úgy keltik a folyamatos mozgás érzését, hogy a kivetítést

lehetővé tévő fényforrás előtt gyors egymásutánban különálló
képek elhaladjanak, minden egyes kép rövid időre megáll a
blende (rekesz, az objektívben levő fémlemezből álló szerkezet, fényszabályozásra) előtt. Mivel a
képek hasonlítanak egymáshoz, kialakul a mozgás illúziója. Ez 12/14 képkocka/mp, a 20-as
években 16/mp, ma már 24/mp (a szinkronhang bevezetésével). A felvételi és a vetítési sebesség
sosem egyezett meg tökéletesen, de megközelítőleg azonos volt. A vetítést a máltai kereszt
(olyan mechanizmus, ami a folytonos körmozgást megszakított körmozgássá alakítja) segítette,
melybe a nyersanyag perforált része beakadt és így minden képkocka a lencse előtt állt meg,
ezáltal a nyersanyag nem sérült. A nyersanyag kezdetben nagyon gyúlékony, cellulóz-nitrát volt,
később cellulóz-acetát, végül poliészter. A 35 mm-es filmet már a 19. században használta T.
Edison, ez ma is elfogadott norma (imaxnél már 70 mm.), ezt viszont folyamatosan kicsinyíteni
akarták az amatőr felhasználók.

Szín: már a 19. században készültek színes filmek, a Pathé cég 1906-ban szabadalmaztatott egy
mechanikus színező rendszert (a világ első mozimegnyitója Párizsban, Cinema Omnia Pathé)
Három módszert alkalmaztak: virazsírozás = egyes jeleneteknek egységes színt adtak (pl. kéket
az éjszakainak, vöröset a nappalinak), árnyékolás, maratás.

Hang: minden némafilmnek voltak „hangos” kíséretei pl. zenekari kíséret, színészek beszéltek a
vászon mögött. Az akadály az volt, hogy a nézőtérre nem tudták kierősíteni a hangot. Az első
hangosfilmek úgy készültek, hogy a hangot egy külön filmszalagon fénymintákká alakították.
Első film: Roundhayi kerti jelenet 1888
Első beszélő film: A dzsesszénekes 1927

Képarány: a hang bevezetésével kisebb lett a kép, hiszen kellett a hangsávnak is hely. Így alakult
ki a 4:3 arány, mely az 50-es években változott meg, ekkor már beszélhettünk „szélesvásznú”
moziról.
Korai mozi

A korai mozi 1895-1906-ig tart, 1907-1915-ig átmeneti mozi volt, utána alakult ki az iparág. Erősen
kötődött a fotó és a színház hagyományaihoz, kezdetben a franciáknak volt ebben a legnagyobb
szerepük. A ki találta ki a filmet kérdésre nem egyszerű a válasz, hiszen egy hosszú folyamatról
beszélünk, amihez sok mindenki hozzátett valamit.
Első filmvetítés:1895-ben Lumiere testvérek, Franciaország, Párizs, A munkaidő vége című
film
Cinematograph géppel, mely egyszerre volt felvevő, vetítő és
filmelőhívó, kb. 8 kg. tömegű, szemben Edison kinetoscope-jával,
ami több száz kg volt. Nem igényel áramot, bárhol fel lehetett
állítani. Dokumentum-jellegű filmeket készítettek:
o A kisbaba reggelije 1895.
o A megöntözött öntöző 1895.
o A vonat érkezése 1896.
Georges Meliés: A kísértetkastély 1896., Utazás a holdba 1902.
Megalakult a Pathé cég, mely világszerte terjeszkedni kezdett, az
európaiak az I. világháborúig tudtak vetekedni Amerikával

Edison (nagy üzletember volt): Amerika, 1890. Kinetograph,

1891. Kinetoscope (a kukucskáló gépezet, amit egy ember tudott
nézi)
Sok helységet bérelt, ahol dobozokban „szolgáltatta” a filmeket, ekkor még a mozgás látványa
jelentette az attrakciót. Anglia volt a harmadik nagyhatalom, nem alakultak ki állandó vetítőhelyek,
1907-ig nem számítottak a történetek, egy beállításos jelenetek voltak, a közönséget a vizualitás
érdekelte. Kezdetben a film csak a tömegszórakoztatásról szólt.

Átmeneti mozi (1907-1915)

Felgyorsult a filmgyártás, a forgalmazás, bemutatás, elkezdődött a gyártási folyamatok

szakosodása. 1914-ben megingott az európai filmgyártás, Amerika elkezdett importálni. 1906-ban
elkezdtek szaporodni a nickelodeonok (5 centes mozik), ezáltal még nyereségesebbek lettek,
viszont gátolta az állandó vetítőhelyeket. 1908-ban trösztösítették az amerikai filmgyártó cégeket.
Nagyobb lett a vágás szerepe a filmekben, csökkent a kamera és a színészek közötti távolság,
kialakult a sztárrendszer mivel a színészek egyre felismerhetőbbé váltak. A vágást az érzelmek
kifejezésére használták, a nézői azonosulás érdekében. A történeteket mesélő filmek népszerűvé
váltak, nagyrészük vígjáték volt, beindult a minőségi filmek gyártása. Később elkezdtek tiltakozni a
történetek, témák ellen, így szabályozásokat kellett bevezessenek – Amerika kialakított egy
cenzúrabizottságott.
1913-tól átálltak az egészestés filmekre, mozi palotákat hoztak létre különböző színvonallal. 1917-
re a filmgyártás központja Hollywood lett pl. D. W. Griffith némafilmje: Egy nemzet születése -
Amerika hőskora 1915
A gyártási folyamatokat elkezdték szabványosítani, fontos volt a vágás és a színészi játék, egyre
inkább elkezdtek hasonlítani a kapitalista vállalkozásokhoz. Hollywood tündökölt.

Hollywoodi stúdiórendszer
A mozis világ már 1910-es években összegyűlt Kaliforniában, hiszen a nap ott mindig sütött,
változatos volt a vidék, kevés dolog akadályozta meg a filmforgatást. Kialakultak az amerikai
stúdiók:
1. Paramount Pictures 1912. (Adolf Zukor)
2. Warner Bros Pictures 1923.
3. MGM 1924.
4. RKO Pictures 1928.
5. 20TH Century Fox 1935.
A filmeket alapvetően üzletemberekből filmesekké avanzsált emberek működtették, a nagy
haszon reményében. A filmgyártást, forgalmazást és bemutatást pillanatok alatt egyesítették,
minden egy kézben összpontosult, a kis cégek is egyesültek egymással, ez vezette a nagy stúdiók
kialakulását. Fő kínálatuk a 20-as évekre a 90 perces nagyjátékfilmek voltak, a cselekményei
szokatlanok, érdekesek, a költségvetésük pedig nagy. Reklámtevékenységgel a sztárrendszert
népszerűsítették pl. sztárokhoz igazították a forgatókönyveket is. Nagyobb sztárokra érdemesebb
volt nagyobb pénzt befektetni, hiszen garantálta a sikert. A költségkímélés a jelenetek nem
sorrendbeli leforgatása volt, a forgatókönyvek megnevezték a műfajt, így a producerek
könnyebben tudtak dönteni a film elkészítéséről. Csak a profitszerzés volt a hangsúlyban, a
stúdiók már előre egy évvel tudták, mit fognak csinálni, melyik napon, melyik filmmel, előre
kötöttek szerződéseket.
1921. Famous Players - Adolf Zukor a világ legnagyobb filmgyártó vállalata – mindenki
Amerikával vetekedett, sikertelenül. Hollywood sikere 1918-tól 1929-ig tartott, a válság után
megjelent a tv, rádió mely csökkentette a nézőszámokat – bevezették a cenzúrát és
monopóliumellenes törvényeket hoztak be. Hollywood nem dőlt össze, hiszen masszív alapja volt
a filmgyártásnak, átvészelték a válság időszakát.

A mozi világméretű elterjedése

Az üzlet megszervezésének újításai, a nemzetiközi filmkereskedelem volt a fontos, a külföldi

forgalmazás terén Franciaország kezdeményezett. (1908-ban a Pathé cég forgalmazói hálózata,
első számú szállítója volt Amerikának)
Amerika, Hollywood: azért volt lemaradásban, mert a hazai piacon tőkét halmozott fel, végül
kikényszerítette az üzleti gyakorlatok szabályozását, hatékonyabb lett a gyártás és a terjesztése.
A nagyvállaltok oligopóliumot alkottak, egyesülve léptek fel a külföldiekkel szemben. Amerika
egyeduralma – nehezen lehetett betörni hozzá. A producerek kezében volt a hatalom, minden
ellenőrzés alatt állott.
1916 után nemzetközi piacokon terjeszkedett, leányvállalatokat hoztak létre: Universal Pictures,
Columbia, United Artists 1919 – behálózták a földet, támogatásokat kaptak a külügytől és a
kereskedelmi minisztériumtól, információkat a filmnézési szokásokról, versenytársak
tevékenységeiről.

Védőintézkedések Hollywood ellen

Mindenki megpróbált védekezni Hollywood előretörése ellen, mert az amerikai filmek voltak a
legsikeresebbek, a legtöbb hasznot ők hozták be. Amerika homogenizált tömegkultúrát közvetített,
egységesített mindenkit, mindent összemosott a filmjeiben (etnikumok, vallás). A második
legnagyobb piac Anglia volt, de az európai piacok 70-80%-át Amerika uralta, kivéve
Németországban, hiszen az I. vh-ban az ország leállította az exportot.
Németország: Beindult a propaganda, szórakoztatási célok, a német kormány kölcsönnel
támogatta a filmeseket. Létrejött az UFA (film és tv produkciós cég Németországban), tőkét
halmoztak fel, felvásárolták a Nordisket (dán cég). 1921-ben közel annyi film készült
Németországban, mint Amerikában. A német állam kontingens rendszert vezetett be, korlátozta az
országba bejövő külföldi filmek számát. Kelet Európában kvóta törvénnyel (részesedés)
védekeztek az amerikai filmek ellen, amerikaiak ellen készítettek filmeket (sikertelenül, gyengék
voltak).

Európa filmjei: a 20-as években mindenki az amerikai filmek ellen dolgozott, közös mozis piacot
akartak létrehozni, csak eus filmekkel. A mozgalmat azonban megrendítette, hogy az UFA
gyengülése után, Amerika hozta ki őket a csődből. Minden ország a saját nyelvén akarta nézni a
filmeket, részben ezért is volt bukás a mozgalom. A brit birodalom Amerika szövetségese lett, sok
amerikai filmet a briteknél forgattak le. A Szovjetunió nem tartozott a mozgalomhoz, de el is
apasztották az importokat, a szovjet filmek hasznot húztak ebből.

Hollywood és a világpiac: a producerek folyamatosan fejlesztették a filmes kommunikáció

stílusát, a közönség szerette a gyors cselekményű filmjeiket. Demokratikusak, színvonalasak
voltak, alkalmazkodtak a külső piac igényeihez, profi filmeseket gyűjtöttek össze. Amerika volt
mindenkinek a befutás, ezzel meggyengültek a vetélytársak, megszaporodott a bevándorlás.
Amerika győzelmében, sok minden a stúdiók összefogásának volt köszönhető.

Az I. világháború: a háború alatt szétesett az európai filmgyártás, de valahogy mégis sikerült

átlendülniük. Tudomásul vették az új irányzatokat: avantgárd, kubizmus, dadaizmus,
expresszionizmus – háttérbe szorult az elit kultúra, ami átadta a helyét a tömegkultúrának. A
háború hozzásegítette az amerikai producereket az újabb piacokhoz, az USA dominált. A háború
szétzilálta az európai filmes piacot. Elindult a nemzeti filmgyártás fejlődése, a háború utáni világot
a múlttal való hangsúlyos szakítás és a modernség tudatos üdvözülése jellemezte. A hollywoodi
uralom innentől kezdve évtizedeken keresztül meghatározta az európai filmgyártást.

Némafilm példák:
o Animáció: képregények, főbb alkotók: Walt Diseny, Walter Lantz (Woody fakopáncs)
Sullivan (Őslények országa), Messmer (Félix a macska)
o Vígjátékok: legsikeresebb műfaj: Megöntözött öntöző, 1907 Pathé vígjátéksorozat.
Humoristák: Chaplin, Keaton, Lloyd és Langdon
o Dokumentumfilmek: emberi kíváncsiság alapja, Robert Flaherty: Nanuk, az eszkimó
(1922), város filmek – Walter Ruttmann: Berlin, egy nagyváros szimfóniája (1927), Dziga
Vertov: Ember felvevőgéppel (1929)
o Avantgárd filmek: a tiszta és abszolút film megteremtésével kísérleteztek, az elbeszélés
helyébe a zene lépett. Man Ray, Marcel Duchamp, Erik Setie, Eizenstein, Len Lye, Hans
Richter. Német expresszionisták, francia impresszionisták, szovjet montázsiskola.
Kubizmos hirdette tágabb értelmezésben a modernizmust, mely üdvözölte a technikai
vívmányokat, a tömegek korát. Alapfilmek: Rene Clair: Felvonásköz (1924, dada film),
Murphy, Leger: Gépi balett (1924, rövid kubistafilm), Bunuel, Dalí: Andalúziai kutya (1929,
szürrealizmus)
o Sorozatok: gyökerei a 19. századvégi proletár szórakoztató műfajok, olcsó melodrámák,
ponyvaregények – iskolázatlan közönség a cél, munkások, alsóosztálybeliek, bevándorlók.
Tetőpont az utolsó pillanatban, veszélyes kalandokban a szép nők kivágják magukat,
erényesek, ideállok, a probléma körülöttük forog. Végül ráuntak ezekre a filmekre, a sztorik
sematikusak voltak. Amerikában a 20-as éveket túlélte, fennmaradt a tvben, 30-as években
változtatták meg a jellemeket.