<

MOLNÁR FERENCZ

JÓZSI
ÉS E G Y É B KIS KOMÉDIÁK

MÁRK LAJOS RAJZAIVAL

BUDAPEST,
P A L L A S I R O D A L M I ÉS N Y O M D A I RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

Ára 15 korona
 JÓZSI
ÉS EGYÉB KIS KOMÉDIÁK

IRTA

MOLNÁR FERENCZ

A KÉPEKET RAJZOLTA

MÁRK LAJOS

BUDAPEST
PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA
PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA DUDAPE6TEN.
HELTAI J E N Ő N E K
JÓZSI
 JÓZSI ÉJJEL.

Mindaz, a mi itt következik, éjfél körül történik,

még pedig ugy, hogy a fürdő hotel szomszéd szo-
bájából áthallatszik az enyémbe.

A KIS JÓZSI : Mama !

(Csönd.)
Józsi : Mamaa ! !
(Csönd.)
Józsi : Maamaa ! ! !
Az APJA : Józsi, ha be nem fogod A szádat,
ugy bepofozlak az ágyba, hogy egy hétig nem
tudsz kimászni belőle.
(Kinos csönd.)
 Józsi (félénken) : Mama !
Az APJA : Mit mondtam, Józsi ?
(Megint csönd.)
Józsi (súgva) : Mama !
Az APJA (ordítva) : Fogd be a szád, Józsi !
Nem szégyelled felkölteni szegény mamuskát ?
(Üvöltve) : Hagyd aludni !
A MAMA : M i az ?

Az APA : Nem lehet aludni e miatt a gye-

rek miatt.
A MAMA : Azért nem kell ugy ráorditani.
Az APA : Azt csak nem tűrhetem, hogy itt
zavarja az éjjeli nyugalmat ! Más is lakik itt !
A MAMA : Tudják, hogy gyerek. Ne légy
vele ilyen goromba.
Józsi (csöndesen röhög a párnába).
Az APA : Csak rontsd el. Még csak ez hiány-
zott neki ! Ha egy szót szólok, mindjárt azzal
jöttök, hogy goromba vagyok. Az embernek
már éjjel sincs nyugalma. Ha ezt három évvel
ezelőtt tudtam volna !
A MAMA : És ha én tudtam volna ! (Sóhajt.)
Az APA : Mégis csak borzasztó, a hogy
neveled ! A gyerek tanulja meg, hogy éjjel
aludni kell ! (Dühösen) : Itt beteg emberek
laknak! (Ordítva): Még kidobnak innen ben-
 JÓZSI ÉJJEL. 9

nünket, ha folyton visit! (Üvöltve): Tanitsd

meg, hogy éjjel ne orditson ! Tudod ? És ne
engem tanits móresre ! Tudod ?
A M A M A (szelíden): Józsi nagyon jól nevelt
fiu. Józsit mindenki szereti.
EGY ÚR (a harmadik szomszédban) : A fene
egye meg Józsit.
Az APA : Nem igy kell gyereket nevelni !
A M A M A : Azért, mert éjjel kiabál ? Ki
tudja, mi kell szegénykének . . . Mit akarsz,
Józsikám ?
Az APA (dühös gunynyal) : Mit akarsz, ara-
nyom, gyémántom, virágom, galambom, Jó-
zsikám ?
(Józsi nem felel.)
Az APA : Józsi ! !
(Csönd.)
Az APA : Joózsi ! ! !
(Csönd.)
Az APA : Jooózsi ! ! ! !
Józsi (fölébred): Mi az? Már aludni se
hagyják az embert?
 JÓZSI, A T E R R A S Z R É M E .

Előkelő magyar fürdőhely nagyvendéglője. Ebédlő.

A terrasz egyik asztalánál ül Józsi, az öreg
dada és a fiatal mama közt.

E G Y V E N D É G : Elogy van, ügyvéd ur ?

A MÁSIK : Köszönöm, rosszul. Józsi egész

éjjel ugy visitott, hogy be se hunytam a sze-
memet.
(Suttogás a vendégek közt: «.Józsi itt van.»
— «Józsi megjött.» — « Bár már ne látnám
Józsit.)-) — «Mikor utaznak el Józsiék ?» stb.)
A V E N D É G : Különben már itt van Józsi.

A MÁSIK : Igen ? (Átszól a negyedik asztal-

hoz) : Doktor ur, már itt van Józsi !
(Csönd. Mindenki figyel.)
A MAMA : Józsi, mit akarsz ?

Józsi : Én disznókodni akarok.

A MAMA : Azt nem lehet, fiam. Ülj csen-
desen és edd meg a leveskét. Dada, vigyáz-
zon rá !
 A D A D A : Józsi, a fene
egye meg magát, nem látja,
hogy itt a leveske?
Józsi (egy nagy jellem
következetességével) : -— En
disznókodni akarok !
A MAMA : Miért ?
Józsi : Mert.
EGY UR : L'art pour
l'art.
A DADA : Na itt a

leveske.
Józsi : A leveske na-
gyon forró. Én sört öntök
a leveskébe. Igyon ő is.
A DADA : Azt nem szabad.
Józsi : Akkor pofonütöm a leveskét. (Te-
nyerével belecsapkod a levesbe): Dá, dá.
A V E N D É G E K : Az istenért, A ruhám !
Józsi (kéjjel): Az a néni egészen le van
spricczelve.
Az A N É N I (czélzással) : Hallja Józsi, ha
magát nem neveli a mamája, ugy eltalálom
náspágolni, hogy botrány lesz ! Az embernek
tönkre teszik a ruháját!
Jó, sí : Maga ver meg engem ? Akkor én
magát megbokszolom. (Mutatványnak mellbe
bokszolja az öreg dadát.)
A DADA : Na, amit evvel a gyerekkel
tűrni kell !
A VENDÉGEK : Mondjon fel.
J Ó Z Í I : Mondjon fel. (Dühösen püföli.)
A MAMA : Pinczér, vigye el a levest. Ma
nincs szegénykének étvágya. Fiacskám, most
majd hozzák a husikát.
Józsi : En a husikát is pofonütöm és még
a tésztát is pofonütöm. Én a kenyeret is po-
fonütöm és a sört is pófonütöm. (Csapkod az
asztalon.) Én a sót is pofonütöm. Én disznó-
kodni akarok.
 A MAMA : Majd otthon, fiacskám.
Józsi : Nem. Itt.
A DADA : Na itt a husika. (Összevágja.)
Józsi : A sör még máma nem evett hust.
(Beleszórja a sörbe a húsdarabokat.)
A MAMA : Pinczér, hozzon más sört.
Józsi (szigorúan) : Annak is adok enni.
En mindénkinek adok enni. (Ötlete támad.)
Máma én etetem a dadát. (Belemarkol a tálba
és a dada arczába mázolja az ételt.)
A VENDÉGEK : Mondjon fel.

Józsi : Mondjon fel. Más dada szoptatja

az embert. Maga azt se tudja.
A DADA (sirva) : Nagysága kérem, én mái-
nem birom ki ezt a szekálást. . . Tizennégy
nap múlva . . . én szolgáltam a báró Bánffy-
nál és a Sószbergeréknál, de ilyen . . .
A V E N D É G E K : Igaza van !
Józsi (csönget a poháron): Fizetek.
A MAMA : Hallgass Józsi.
Józsi (ordítva): Fizetek! Az istenitannak
a főpinczérnek !
A MAMA : Jesszusom, Józsi, mit mondtál ?
Józsi : Én mást is tudok. Én gorombás-
kodni akarok ! (Ordítva) : Illemhely ! Illemhely !
A V E N D É G E K : Hazavinni Józsit !
 E G Y HÖLGY : Das ist unerhört !

Józsi : Magyarul.
A D A D A (könyeit törülgetve) : Na itt a
tészta. Egyen, Józsika. Viselje magát szépen,
akkor nem megyek el.
Józsi : Én nudlit nem eszek.
A MAMA : Eszem.
Józsi : Én makarónit akarok !
(Makarónit hoznak. Józsi egy hosszú csö-
vet a szájába vesz és a pohárból sört szí vele.)
A MAMA : Az istenért, Józsi ! Elveszed sze-

gény mamuskától a sört ?

Józsi : Nem. Én visszaköpöm. (Vissza-
ereszti a sört a makarónin a pohárba.)
E G Y V E N D É G : Mindjárt rosszul leszek.

A MÁSIK : En már nem is birom. Fizetni.

(A főpinczérhez) : Volt egy levesem . . . (Józsira
néz . . .) olyan volt, mint a meleg viz.
A RŐPINCZÉK : Kérem, az jó volt. Csak
itt a Józsi körül senkinek sem izlik az étel.
A V E N D É G : Aztán volt egy gombás sze-
letem, mint a csizmatalp és egy gyümölcs-
rizs, akárcsak maltert ettem volna. (Dühösen
néz Józsira.)
(Többen távoznak. Józsi már a széken áll,
enni ád a sörnek és megitatja a tésztát. Besózza
a mamát és paprikát gyömöszöl a dada szá-
jába.)
A D A D A : Segítség !
Józsi (dühösen dobálja az idegen asztalokra
a makarónit) : Konfetti ! Konfetti !
A MAMA : Ha hallgatsz, kapsz kuglert.
Józsi : Nekem csak olyan kugler kell,
amivel disznókodni l e h e t . . . Konfetti ! Konfetti !
(Mindenki menekül.)
 JÓZSI T I L T O T T E L Ő N Y Ö K E T ÉLVEZ.

Nincs otthon senki. Józsi unalmában kime6y a kony-

hába. Éppen akkor toppan be, amikor Julcsa, a
szobaleány, forró csókot vált Attilával, a szomszéd
gyógyszertár laboránsával.

JULCSA : N e m . . . n e m . . .

A T T I L A (hévvel): De igen. Mondd, hogy

szeretsz ! Valld be, hogy imádsz . . . mondd . . .
mondd . .
(Most jön Józsi.)
JULCSA : Szent isten, itt a kis fiu !

(Kinos csönd.)
Józsi : Azt a zivataros uristenit neki, mit
csinál itt maga Julcsa?
 JULCSA : Semmi köze hozzá. Nézze meg az
ember ! Kis fiúnak semmi keresete a konyhában
Józsi : Csak semmi kis fiu. Tessék mon-
dani : ifiur. Ha ezentúl nem mondja nekem :
ifiur, mindent bemondok a mamának. (Erélylyel.)
Azt a jégenkopogó rézangyalát neki ! (Leüt.)
JULCSA : Hát jól van, Józsika ifiur, most
már menjen be.
Józsi : Megy a kutya.
JULCSA : Ejnye, de csúnyákat beszél. Szépen
menjen be, mindjárt bejövök én is
Józsi : Addig nem megyek, amig meg nem
mondja, mit csinált itt a gyógyszerész úrral.
J U L C S A : Beszélgettünk, nagyszerű!
Józsi : De maga a szájába beszélt a gyógy-
szerész urnák. Miért nem beszélt a fülibe? Mi?
JULCSA : Mert süket szegény.
Józsi : Jó, jó, majd megmondom a mamá-
nak. Az istállóját neki, ha nem mondom meg
a mamának ! (Befelé indul.)
A T T I L A (félre) : Csak gyerek ne volna a
világon.
J U L C S A : Hát izé . . . ifiur . . . ne menjen
még be. Ugy-e nem szól a mamának?
Józsi : Velem lehet beszélni. Adjon egy da-
rab csokoládét, akkor talán nem mondom meg.
 JULCSA : Itt van, ifiur.
(Józsi zsebredugja.)
Józsi : Jól van. Most adjon egy kis kovászt,
mert ragasztani akarok.
(Attila a gyakorlott gyógyszerész шinjával
megkevert a kovászt.)
Józsi : Ugy. Most öntsön vizet a vajdlingba,
mert hajót akarok játszani. (Megtörténik.)
Józsi : Rendben van. Most adjon egy pakli
gyufát, mert tűzzel akarok játszani.
A T T I L A : H A tűzzel játszik . . .

Józsi : Ne mondjon ilyeneket hölgyek előtt.

Ide a gyufával, különben minden be lesz
mondva. (A tekintélyét erősítendő) : Azt a jégen-
kopogós...
J U L C S A (habozik): Talán mégse kellene a

a tűzzel.. .
Józsi (vállat von) : Én nem bánom. Ha nem
akarja, úgyis jó. (Befelé indul.)
J U L C S A (elkeseredetten) : Jöjjön vissza, ifiur.

Józsi : Na még az egyszer visszajövök. Ide

a gyufával. (Megkapja.) Most pedig majd
a gyógyszerész ur hozzon nekem szalmiákot.
A T T I L A (keserűen): Hát még mit nem?

J U L C S A : De Attila ! Becsületemről van szó !

(Attila szalmiákért rohan.)

 Józsi (körülnéz, hogy még mit lehetne zsa-
romi) : Van mazsola ?
JULCSA : Van.

Józsi : Csak ideadni. A mandulát is ide-

2*
 adni. Meg a fahéjat is, meg a szegfűszeget is.
En mindent akarok csinálni. Majd adok én
magának csókolódzni.
J U L C S A : Jesszus, miket beszél !

Józsi (fölénynyel) : És fogia be a száját.

Hol a habverő?
J U L C S A : Borzasztó.

Józsi : Azt kérdeztem, hogy hol a habverő.

Es a kávédarálót is tessék előadni. Majd bele-
teszünk egy tojást. Én tojást akarok darálni.
J U L C S A : Itt van. (Szomorúan tesz bele egy

tojást.)
Józsi (megvadul) : Én mindent akarok máma
csinálni ! Én rosszalkodni akarok ! (Darálja a
tojást.) Hol marad a gyógyszerész ur?
A T T I L A (megjelenik) : Itt a szalmiák.

Józsi : Csak tegye le. Most el vagyok fog-

lalva. És hozzon egy kis antipirint.
A T T I L A : Azt csak vényre lehet . . . ifiur.

Józsi : Mi az a vény ?
A T T I L A : Én mindjárt pofonverem ezt a fiút.

Józsi (darálva énekel):

Száz zsidó egy sorba,
Mennek a templomba,
Elól megy a háziúr . . .
(Hirtelen.) Én le akarok köpni az udvarra.
 JULCSA : Mit csináljak ?
Hát tessék.
A T T I L A (lovagiasan) : Én

majd magamra veszem.

(Józsi leköp.)
A HÁZMESTER (alulról) :
Éppen a fejemre ! Micsoda
komiszság az ott fönt a huszon-
hármaséknál ?
ATTILA (kesernyés mosolylyal hajol ki a
folyosó vasrácsán) : Én voltam házfelügyelő ur,
véletlenül. . .
A H Á Z M E S T E R : Pfuj, egy diplomás ember.
Józsi (Attilához): Pfuj, disznó, nem szé-
gyenli magát?
A T T I L A : Drága kis FIU . . . (A dühtől resz-

kető kézzel simogatja.)

Józsi : Na most már megdaráltam a tojást,
most megyek lábbal zongorázni. Julcsa ültes-
sen fel a zongorára. (Julcsa felülteti, Józsi végig
bicziklizik a zongora billentyűin.) Attila, maga
nyomhatja a pedált.
A T T I L A (a pedált nyomva): Én bepofozom

ezt a fi lit a zongorába.

JULCSA (hátul hozzásimul) : Ne tegye, A
kedvemért.
 Józsi : Na most elég. Kimehetnek csóko-
lódzni.
J U L C S A : Hát nem szól, ifiur ?

Józsi : Nem. Becsület istenemre mondom.

J U L C S A : Szép. Más nem kell ?

Józsi : Még csak egy kis gitt kell az ablak-

ból. És a gyógyszerész ur tanitson meg valami
káromkodásra.
A T T I L A (meggyőződéssel) : Essen beléd A

fene.
Józsi : Köszönöm.
(Julcsa és Attila el.)
Józsi (miközben meggyújtja a függönyt):
Hogy fog nevetni a mama, ha itt találja a
tűzoltókat ! . . .
 JÓZSI KISASSZONYT KAP.

Miután Józsi elérte azt a kort, amelyben a dajkai

felügyelet már a férfiúi önérzet rovására megy,
megjelenik a háznál MADMOZEL, egy fribourgi
szőke, szeplős leány.

A MAMA : Édes Józsikám, ma elmegy a

dada és ezentúl nem lesz dada. Ezentúl kis-
asszony lesz, akit jobban kell megbecsülnöd,
mint a dadát. Részben azért, mert a kisasszony
Svájczból jött, ellenben a dada csak Varsány-
ból, részben pedig azért, mert a kisasszony
sokkal drágább. N'est ce pas?
A MADMOZEL : Vuj.

A MAMA : Es most maradjatok magatokra.

A kisasszony nyög egy kicsit magyarul, hát
elszórakozhatsz vele. Majd meghallom este,
hogy jól viselted-e magad. Én most elmegyek.
Julcsa, hozzon kocsit. (Elmegy.)
(Másfélórai kinos csönd.)
Józsi : Hát nyögjön már valamit.
A MADMOZEL : Comment ?
Józsi : Ezzel a rozsdás arczuval nem fogok
kigyönni. Maga nem tud magyarul?
A MADMOZEL : Vuj. Tudom magyarom.
Józsi : Na ez szép kis heczcz lesz.
(Uj'abb hosszú szünet. A kisasszony csöndesen
könnyezik.)
Józsi (részvéttel): Madmozel, maga bőg?
A MADMOZEL (elég rendes magyarsággal) :

Maga még egy kis fiu. Maga még nem érted

aztat.
Józsi : De hát mi baja ?
A MADMOZEL : Magának van papa, mama,
nekem nincs papa, mama. Nekem egy főhad-
nagy van. Oh, le misérable
 Józsi (megrökönyödve): Egy főhadnagy?
A MADMOZEL : De aztat maga nem érted.
JULCSA (belép): Na elment a nagysága.
Hogyan, a kisasszony sir ?
Józsi : Egy főhadnagy miatt.
J U L C S A : Magát senkise kérdezte. Mért sir,

kisasszony ?
A MADMOZEL : Az nagyon szomorus. Meg-
gyöttem hajón a Pestre, mindjárt másik nap
bemutatták a főhadnagy. Oh, le salop ! Aztán
áthelyezték főhadnagy a Kanizsára, én is utána
megyek a Kanizsára. Oh, le sale type ! Akkor
egyszerre otthagyta engemet egy asszony
végett. . . meg fogom pofonozni. . . oh, je vais
te casser la gueule, mon bon !
J U L C S A : Na és mostan ?

Józsi (váratlanul) : Most otthagyta a fakép-

nél. Tenni fogunk valamit.
A MADMOZEL : Elköltöttem a vasútra a
pénz, a zálogba mentem az órával, nincs
semmi. . . semmi. . . (sirva) je suis fichu . . .
fichu . . .
Józsi : Mindent rendbe hozunk. (Komolyan) :
Mennyi bajom lesz nekem evvel a rozsdás
arczuval. Ne bőgjön, madmozel, majd én este
megmondom az egészet a papának . . .
 A M A D M O Z E L : Sacré nom de . . . még az
csak kellene ! Egy szót se nem nincs szabad
mondasz !
J U L C S A : Értse meg, Józsi, hogy kidobják

a kisasszonyt, ha ezt megtudja a mama.

Józsi : Az nem lehet. Ebben az ügyben
a főhadnagy a gazember. Majd megveretem
én a papámmal.
A M A D M O Z E L (nagy izgalomban): Nem szólni !
Egy szót se nincs nem ! Akkor nekem muszáj . . .
(kifelé mutat) . . . ficher le camp. . .
Józsi (akinek ez nem fér a fejébe): Aki
nem volt rossz, az nem kap ki. Az én mamám
igazságos nő. Majd én megmagyarázom neki.
A M A D M O Z E L : Mais non, mais non ! (Dühö-
sen.) Ah, voyons, voyons! Ah, que j'étais bête!
(Sajnálja, hogy szólt.)
Józsi (tombolva): És majd megmutatom!
És majd én csinálok itt rendet ! Azt a jégen-
kopogós főhadnagyát neki! (Eszébe jut, amit
a gyógyszerésztől tanult.) Essen belé a fene !
J U L C S A : Józsika, az istenért, hallgasson
már ! Ezt a szegény kisasszonyt kidobják innen,
ha maga szól.-Csak nem akarja a kárát?
Józsi : Maga csak mindig legjobb, ha
befogja a száját. Ha még egy szót szól, tizen-
 négy nap múlva mehet. (Erélylyel.) Hogy hijják
azt a főhadnagyot ?
J U L C S A : Hogyne ! Még azt is.

A MADMOZEL : Senki hijják. Nem szabad

szólni !
Józsi : Dehogy nem ! Az a főhadnagy
Kanizsára ment, ne féljen, nem felejtettem el.
A szegény madmozelt ott hagyta, most nincs
pénze. Ez becstelenség. En mondom magának.
Majd csinál itt rendet a papa. (Ordit.) Befütyülök
én annak a főhadnagynak !
(Künn csöngetés.)
J U L C S A : Jesszus, most jön a naccsága. Ez

a fiu mindent meg fog mondani.

Józsi (büszkén): Majd én megvédem a
madmozelt ! Kisasszony, ne féljen, amig engem
lát ! Majd megkuranczoljuk azt a főhadnagyot !
J U L C S A : Az istenért, most ki kell nyitni

nekik !
A MADMOZEL (letérdel) : Józsika, nem szólni,
nem szólni, mon petit, nem mondani !
Józsi (üvöltve): De mondani!
J U L C S A (fel-alá czikázik az ajtó és Józsi
közt) : Hamar . . . hamar . . . az istenért, drága
Józsika, ne tegye tönkre a kisasszonyt . . .
(Künn türelmetlen csöngetés.) •
 Józsi (fejét rázva, üvöltve) : Majd befütyölök
én annak a főhadnagynak !
(Julcsa beereszti a papát és a mamát. Ret-
tenetes, nyomasztó, kinos csönd.)
A MAMA : Egy óráig kell várni, mig kinyit-
ják. (Körülnéz.) Mi történt itt?
Józsi (előlép és biztató pillantást vet a kis-
asszonyra. Súgva) : Ne féljen, amig engem lát.
(Hangosan) : Mamám, ez a szegény rozsdás-
arczu azért sir, mert egy főhadnagy . . .
J U L C S A : Pszszszt !

A MADMOZEL : Pas vrai . . . pas un mot de

vrai
Józsi (emelt hangon) : Julcsa, maga hallgas-
son, most én beszélek. О szegény nem meri
megmondani, hát megmondom én. Otthagyta,
pedig Kanizsára is utána ment.
A MADMOZEL : Oh, le petit misérable !
A MAMA : W a s höre ich, Fräulein ?
J Ó Z S I (a kisasszony mögé megy és lökdösi.

Súgva) : Bátran, bátran ! Ne féljen, amig

engem lát.
A MAMA : Ez a leány azonnal takarodjék
a házamból. . . Sie müssen sofort. . .
A MADMOZEL (sirva) : Oh, quelle vie ! Meg-
ölni magamat a Dunába . . .
 Józsi : Bátran, bátran.
A P A P A (dühvel). Madmozel, takarodjék !
A MAMA : Sofort, sofort ! Julcsa, nyissa ki
az ajtót !
Józsi : Bátran, bátran.
(Nagy lárma. Madmozel hangosan sírva távo-
zik, Julcsa káromkodik, a papa ordit, a mama
nevetőgörcsöt kap.)
Józsi (mindnyáját tulsüvöltve) : Bátran ! Majd
befütyülök én annak a főhadnagynak !
 JÓZSI É S A SZEGÉNYSORSU FIU.
Józsi az uavaron áll és egy kis verklin muzsi-
kál. A verkli csak ezt tudja : c, e, g, a, g, e,
de Józsinak ez épen elég. Átmegy az udvaron
a viczeházmester fia, rongyos, mezítlábas, pincze-
lakó poronty, néhány évvel idősebb, mint Józsi.
A verklizés hallatára megáll és bámulni kezd.

Józsi: Mit bámulsz?

(A szegény fiu tovább sompolyog, de megint
megáll.)
Józsi : Már megint bámulsz ?
A SZEGÉNY FIU : Már állni se szabad ?
Józsi : Nem szabad.
A SZEGÉNY FIU : Hagyjál egy kicsit muzsi-
kálni.
Józsi : Nem.
(Verklizik s gyönyörködik abban, hogy a
vicze fia is szeretne.)
A SZEGÉNY Fiu : Na, hagyjál egy kicsit.
Józsi : Menj a fenébe, te rongyos. Kérj
te is mamádtól egy verklit, akkor neked is lesz.
 A SZEGÉNY FIU : En hiába kérek, mert
nekem nem lesz. Mi szegények vagyunk.
Józsi : Mi az ?
A SZEGÉNY FIU : Az az, hogy nincs pénzünk.
Józsi : Hát az baj ?
A SZEGÉNY FIU: Bizony az baj. Akinek
nincs pénze, az nem vehet verklit. Nekünk
ebédre kell a pénz.
Józsi : Hát akkor mégis van pénzetek !
Mit hazudsz !
A SZEGÉNY FIU : Én nem hazudok. Csak
nekünk nincs verklire pénzünk.
Józsi : Te nagyon buta vagy. Akinek
ebédre van pénze, annak verklire is van.
A pénz nincs ugy valamire. Ugyanannyi pénz-
ért kapsz ebédet, vagy verklit, vagy ruhát,
vagy franczia kisasszonyt, vagy harisnyát . . .
mért nincs neked harisnyád ?
A SZEGÉNY FIU : Mert nincs pénzünk haris-
nyára.
Józsi : Arra sincs ?
A SZEGÉNY FIU.: Nincs. Czipőre sincs.
Néha ebédre sincs. Ruhára sincs. Hát hogy
volna verklire ?
Józsi : Hát hogy van az, hogy nektek
semmire sincs ? Van neked apád ?
 A SZEGÉNY Fiu : Van.

Józsi : Na hát ?
A SZEGÉNY Fiu : Hát neki sincs.
Józsi : De te igazán nagyon buta vagy.
Az én apámnak mindig van. Minden apának
van. Másnak nincs is, csak mindenkinek az
apjának. A mama is tőle kapja, a cseléd meg
a mamától, meg a suszter is a mamától.
A SZEGÉNY FIU : Az én apám asztalos.
Józsi : No hát akkor most már biztos,
hogy hazudsz. Mink adunk pénzt az aszta-
losnak.
A SZEGÉNY FIU : Még sincs neki.
Józsi : Talán eldugja.
A SZEGÉNY FIU : Hogy dugná el ? Először
is a mama megtalálná, mert minden este ki-
keresi a zsebeit. Aztán örül, ha van neki.
(Kis szünet.)
Józsi : Különben is . . . Az nem baj, ha
nincs pénz. Elég ha van minden, ami kell.
Nem?
A SZEGÉNY FIU : De nekünk nincs minden.
Nekünk semmi sincs. Nekünk még ágy is
csak egy van.
Józsi : Hát miért nem vesztek egy másikat ?
A SZEGÉNY FIU : Látod, hogy te vagy a
3
31 JÓZSI ÉS A SZEGÉNYSORSU FIU.

buta. Azért nem veszünk, mert nincs pénzünk

ágyra. Te nem érted az egészet. Mink szegé-
nyek vagyunk, sok szegények vannak a vá-
rosban.
Józsi (érdeklődve) : Es azoknak mind nincs
pénzük ?
A S Z E G É N Y F I U : Azoknak mind nincs.
Azok mind mezítláb járnak.
Józsi (csudálkozva) : Hát te azért jársz
mezítláb, mert szegény vagy?
A S Z E G É N Y F I U : Hát persze, hogy azért.
Józsi : Én azt hittem, azért, mert csirke-
fogó vagy. N
A S Z E G É N Y F I U : Én nem vagyok csirke-
fogó. Nekem csak nincs harisnyám és czipőm.
Józsi: Nincs? Én azt hittem, hogy otthon
hagyod. Hát akkor most már mindent tudok.
Te azért vagy rongyos, mert nincs más ruhád.
A S Z E G É N Y FIU : Na végre érted.
Józsi : És most hová mégy ?
A S Z E G É N Y F I U : Most megyek Esti Újsá-
got árulni.
(Kis szünet.)
Józsi : Az nagy heccz lehet.
A S Z E G É N Y F I U : Oh, az nagyszerű. (Gyö-
nyörrel.) Ugy verekedünk !
 Józsi : Én is szeretnék újságot árulni.
A S Z E G É N Y F I U : Hát nem hagysz verklizni ?
Józsi : Ha te hagysz egy kicsit ujságot
árulni.
A S Z E G É N Y FIU : Ha te hagysz, akkor én
is hagylak.
(Csere. Józsi odaadja a verklit, a szegény
fiu pedig a csomó újságot. Kimennek az utczára.
Egyszerre hallatszik a c, e, g, a, g, e — és az
«Eestiusság». — Tíz perez múlva) :
A SZEGÉNY FIU : Na most már elég volt.

Itt a verklid. Add ide az újságot.

J Ó Z S I (kipirulva): Már eladtam kettőt. Ez

nagyszerű heccz . . . (Ragyogó pillantással néz

a szegény fiu szemébe.) Te . . . én ugy szeret-
nék szegény lenni. . .
 JÓZSI ÖRÖKSÉGI ÜGYE.

Előzmények : Józsit felöltöztették, kimosdatták

és megintették, hogy jól viselje magát. Tudni-
valók : Laura néni, e&y kilenczvenkét éves, gyer-
mektelen milliomos matróna, közeli rokonságban
Józsi szüleivel. Szin : Laura néni özvegyi szo-
bája. Egyszerű bútorzat. A szekrényekben köt-
vények és más értékpapírok. A varróasztal fiók-
jában propeller-részvények.

L A U R A N É N I : Jaj, öreg szemem, öreg sze-

mem, már semmit se látok . . . Kik jöttek?

A MAMA : Mink jöttünk, Laura néni.
L A U R A N É N I (kinyújtja a kezét): Ti jötte-
tek? Jaj, de kedves. Józsikát is elhoztátok?
A MAMA : El bizony.
L A U R A NÉNI : Jaj, öreg szemem, öreg sze-

mem, nem látok. Gyere ide, Józsikám, hadd

tapogatlak meg.
Józsi : Itt, itt.
A MAMA : Józsi, te szemtelen.
A PAPA : Laura néni gyönyörű színben van.
 LAURA NÉNI : Mit mondtál, fiam ?
A PAPA (ordítva) : Gyönyörű szinben van,
Laura néni !
Józsi : Süket is.
A MAMA : Erre jöttünk, hát mondtam az
uramnak, menjünk fel és nézzük meg azt a
kedves Laura nénit. Véletlenül Józsika is ve-
lünk volt, hát mondtam az uramnak, annál
jobb. Úgyis már rég nem látta Laura néni.
Józsi : Laura néni !
L A U R A NÉNI : Ki szólt ?

A MAMA : Józsika szólt. Eridj fiam köze-

lebb Laura nénihez, mert nagyot hall. Es jól
kiálts.
Józsi (jól kiált) : Laura néni ! !
L A U R A N É N I : Mi az, édes fiacskám ?

Józsi (ordítva): Laura néni, maga nekem

mindegy !
L A U R A N É N I : Mit mondtál, fiacskám ?

A PAPA ) T T „ .
. г Hala istennek !
A MAMA )

Józsi (harsogva): Laura néni, a Kossuth

is kilenczvenkét éves volt, amikor meghalt.
A PAPA : Ez a gyerek tönkretesz engem.
A MAMA : Józsi, fiam, légy kedves Laura
nénihez. Laura néni nekünk . . . О nekünk . . .
 A PAPA : Szóval légy kedves hozzá, kü-
lönben megverlek. Hát mit csinál mindig,
Laura néni ? ! Nagyon kíváncsiak voltunk,
hogy érzi magát ! ! Megkapta a befőttet, amit
a feleségem küldött ? ! !
L A U R A N É N I : Megkaptam. Köszönöm.

A MAMA : Még mindig a Politiseszt ol-

vassa, Laura néni ? ! !
L A U R A N É N I : Felolvassák nekem, fiacs-

kám. A börzét is felolvassák.

Józsi: Mondja, Laura néni, mi az: örökség?
L A U R A N É N I : Az, fiam ? (sóhajt.)

Józsi : Az szomorú, Laura néni ? A papa

mindig örül, mikor mondja.
L A U R A N É N I : Hát van, aki Örül neki.

A PAPA : Ez a gyerek tönkretesz engem.

Józsi : Néni, ugy-e örökség az, mikor az
embert fekete kocsin kiviszik a temetőbe?
L A U R A N É N I (czélzatosan) : Az még nem

örökség, fiacskám.
Józsi : Ezt nem értem. Hát például, ha
majd maga . . .
A PAPA (gyors egymásutánban) : Mit szól
a burok nagylelkűségéhez, Laura néni ? Milyen
szép volt tőlük, hogy azt a Methuen lordot
visszaadták az angoloknak. Azok persze nem
örültek neki. Szerették volna, ha sohse látták
volna.
A M A M A : Hahaha! Na ez pompás!
Hahaha !
(Kinos csönd.)

Józsi : Nem is olyan pompás.

(Ujabb szünet).
A PAPA : De most már, ugy látszik, vége

lesz ennek a háborúnak. Pláne, hogy Rhodes

Cecil megh . . . izé . . . nyugalomba vonult.
L A U R A N É N I : Ez A gyerek rosszul van
nevelve.
 A MAMA : A cselédektől tanulja ezeket az
illetlenségeket.
A PAPA (görcsösen) : És most már az
angolok is békés húrokat kezdenek pengetni.
Ennek előbb-utóbb béke lesz a vége. (Villogó
szemmel néz Józsira.) A parlament nagyon
nyomja Chamberlaint.
A MAMA : Na, az nem fog engedni, mert
az kemény legény. Olyan mint szegény Tisz . . .
mint szegény Bánffy.
LAURA NÉNI : És Viktoria királynő is
előbb-utóbb engedni fog.
A PAPA : Viktória királynő ?
A N É N I T Á R S A L G Ó N Ő J E : Pssszt!
JÓZSI (a néni fülébe) : Hiszen az már ré-
gen . . . (elrántják. A néni megrezzen.)
A PAPA (a dühtől remegve): Szebb is a
béke.
Józsi : Csupa csalók.
A PAPA : Majd adok én neked. Na most
megyünk, Laura néni. Csókolom a kezét.
Józsi : Örökölt már maga, néni ?
4
L A U R A NÉNI : Menj , Józsi, rossz fiu vagy.
Hol tanulod az ilyen beszédet ?
Józsi : Ezt nem kell tanulni. Az ember
hallja.
 L A U R A N É N I : Hol hallja ? Ki beszél ilyen

csúnya dolgokról ?
A MAMA : Minden rosszat a cselédektől
tanul. Mindig megtiltom neki, hogy a cseléd-
szobában lődörögjön. Mégis kimegy.
Józsi : Hát mi van ebben rossz ? Most
megint meg fogtok otthon verni.
A PAPA : Végem.
L A U R A N É N I : Egyébről nem tudsz beszélni,

fiacskám ?
A PAPA : Kézit csókolom, Laura néni.
A MAMA : Kézit csókolom, Laura néni.
Józsi : Kézit csókolom, erbtanti néni.
L A U R A N É N I : Ez a gyerek túlságosan fel-

világosodott. (Csípősen.) Furcsa dolgoka' hall-

hat maga körül . . .
A MAMA : A cselédek rontják el.
L A U R A N É N I (gunynyal): Oh, azok a cse-
lédek !
A PAPA : Egy kő esett a szivemre. Kézit
csókolom.
L A U R A N É N I : Mit siettek ugy ?

A MAMA : Józsinak jön a tanitója.

Józsi : Csupa csalók.
L A U R A N É N I (hidegen): Hát akkor szer-
vusztok. Mikor jöttök el megint?
 A MAMA : Jövő héten eljövünk, Laura néni.
LAURA : Te is eljösz, Józsika ?
NÉNI

Józsi (az apjára néz) : Nem hiszem, Laura

néni . . .
(Sietve elhúzzák és rohanvást távoznak vele.
A lépcsőházban) :
Józsi (sirva) : De miért? Mit csináltam?
SZÜLŐFALUM,
A SZÉP P E S T
 PESTI TERMÉSZETIMÁDÓK.

I.
Óh természet, óh dicső t e r m é s z e t . . .
(Petőfi.)

Mi hasznom van nekem

a természetből ?
(Egy pesti hang.)

E G Y P E S T I UR : Mit szól, öreg ? Már vannak

ibolyák.
A MÁSIK : Nagyszerű. Hát itt a tavasz.
Még ibolyák se legyenek ?
Az EGYIK : Azért ne haragudjék ugy !
Élvezze a napsugaras tavaszi hangulatot, a
levegőben áramló illatokat, a fényt, a langy
szellőt, az ibolyát. . .
A MÁSIK : Hagyjon nekem békét. Az egész
városban mindenki jajgat a pénzhiány miatt
és nekem váltóm jár le. Mit bánom én, ha
meg is pukkadnak az ibolyák.
Az EGYIK : Ejnye, de savanyu maga.
 A MÁSIK : Hja, ez a közhangulat. Tőlem
lehet tavasz, nyár, vagy ősz . . . vagy . . . (bla-
zirtan), hogy hijják azt a hideget?
Az EGYIK : Tél.

A MÁSIK : Hát tél. Nekem az mindegy.

Mit jön nekem maga az ibolyákkal? Mi vagyok
én ? Költő ? Éhengórász ?
Az EGYIK : Akkor is kórász.
A MÁSIK : Kórász, górász, ez is mindegy
nekem. Nekem minden mindegy. Amivel nem
lehet egy kis pénzt keresni, az nem érdekel.
Az EGYIK : Rügyeznek a fák, dalol a
pacsirta . . .
A MÁSIK : Tőlem dalolhat. Nekem a Folies
Capriceban a Steinhardt szebben dalol, mint
két pacsirta. És a rügyek ?. . . rügyezés ide,
rügyezés oda, mi szép van egy rügyben ?
A rügy, az egy utálatos kis zöld vimmerli a
fán. A lomb, az már valami. Az alatt legalább
lehet alsózni.
Az EGYIK : De hát a meleg idő, az asz-
talok a kávéház előtt ! A napfény !
A MÁSIK : Meleg idő. Már az is valami.
Belekerült egy forintomba, hogy ki kellett
tisztíttatni az überciheremet. A fene egye meg
a meleg időt. Fizettem két pengőt egy puha
kalapért. És az is öröm, a kávéház előtt ülni?
A pinczért hiába hijja az ember, nem jön ;
a kávé kihűl ; a madarak meg beleköpnek a
pikkolómba. Ez is kéj ? Micsoda kéj ez ? Inkább
ülök a füstben.
Az EGYIK : De hát a kedves kirándulások !
A Városliget ! A budai hegyek !
A M Á S I K : Még ki is ránduljak? Hova
ránduljak ki? Minden nap megyek a börzére,
onnan látom a Dunát meg a budai hegyeket.
Csak nem állitja, hogy az is kéj ? ! Látni
azokat a púpokat ? Mit ér ott egy telek ? Semmit.
És a Városligetről jobb, ha nem is beszél.
Ahhoz kellemetlen emlékek fűznek.
Az EGYIK : Talán szerelem ?
A MÁSIK : Még az is ? Ez hiányzik éppen
nekem, a szerelem. Hanem egy villát közve-
títettem ott nyolczvanháromban és mind a két
fél megcsalt a provizióval. Nekem Trisztán és
Izoldét énekelheti az a pacsirta a ligetben, én
oda nem megyek. Még ha maga a főhattyu
énekeli el Lohengrinből a hattyuárját, akkor
se lát engem élve a liget. Majd még kisétálok
megpukkadni irigységtől a kocsikorzón. Hogy
is lehet beszélni a ligetről !
Az EGYIK : Ez is szempont. És elvégre a
liget nem is igazi természet. De a falu ! A
baromfiak ! A kis udvar, a kert !
A MÁSIK : Falu, az komoly dolog. Bir-
tokot venni, az beszéd. Már a csirke, azt nem
szeretem szaladgálni látni. Fáj a szivem, ha
gyalogolni látok egy csirkét. A csirke hanyatt-
fekve szép, prézlivel. A tyúkok meg nagyon
körülményesek. Ha a ketreczből mindjárt ki
lehetne venni két lágy tojást pohárban, az más
volna. De igy . . .
Az EGYIK : Ön nagyon prózai.
A MÁSIK : Édes uram, az
üzleti élet pang, csupa kiadá-
saim vannak, egyre kevesebb
a jövedelmem, mit érdekelje-
nek engemet a növények ? Mi
vagyok én? Botanikus? Fü-
vész ? Költő ? Éhengórász ?
Az EGYIK : Kórász.
A MÁSIK : Hát kórász.
Bánom is én a tavaszt !
Az EGYIK : Nézze, milyen
szép látvány az a kis virág-
árus-lány az ibolyás-kosárral !
A MÁSIK : Az igazán szép.
Már gondoltam erre . . . Le-
hetne egy ilyen kis ibolyavállalatot alapitani.
Mit gondol, mennyibe kerül vám nélkül egy
kiló ibolya ?
II.

(Húsvét hétfője. Egy tősgyökeres budapesti öt éves

kis lányt a Gellérthegy körül sétáltat a mamája
és a papája.)

A KIS LEÁNY : Mama, ez mi?

A MAMA : Ez fiam, ibolya.
A KIS LEÁNY : Ugy-e, ezt nem szabad
letépni ?
A MAMA : Itt szabad. Itt minden szabad,
mert itt a városon kivül vagyunk. Amit itt
látsz, gyerekem, az a természet.
A KIS LÁNY : Az ottan . . . az is természet ?
A MAMA : Nem, fiam, az a tambura-zene-
kar. De az is része a természetnek, mert őket
is a jó isten teremtette.
A TAMBURA-ZENEKAR :

Híresek a budapesti lejányok,

Egész éjjel legények után járnak,
Megmosdanak bécsi szappan habjával,
Odacsalik a legényt a szagjával.
A MAMA : Ez, fiam, a nép egyszerű gyer-
mekeinek éneke. Ez egy népdal.
 A KIS L Á N Y : Ezek parasztlányok, mama ?
A MAMA : Igen, kicsikém. (Megszólítja az
egyik tamburás lányt) : Hogy hivják magát,
szentem ?
A T A M B U R Á S LÁNY : Ich heisse Valeszka.
A P A P A (egy másikhoz, népies hangon) : Hát
magát, azt a ragyogóját, tyuhaj, hogy hivják?
A MÁSIK (szendén) : Adél.
(Sietve tovább mennek.)
A KIS L Á N Y : Ugy-e, az ott ökör ?
A MAMA : Nem, fiam, tehén.
A KIS L Á N Y : Mama, mi a különbs . . .
A P A P A (hirtelen): De igen, ökör, fiacskám.
Az meg ott egy kis bárány.
A KIS L Á N Y (juszt is) : Papa, mi a különbs . . .
A P A P A : Warum sagst du Ihr solche
Sachen ?
A KIS L E Á N Y : Papa ! . . . . paapa ! . . .
paaapa ! . . . . mért nem ökör a tehén ?
A P A P A : Jó, jó, kis lányom. Igen.
A MAMA : Nézd a kis bárányt, Elluska.
A KIS L Á N Y : Mit eszik a bárány ?
A MAMA : A bárány növényeket eszik,
fiacskám.
A KIS L Á N Y : Mért nem eszik a bárány
kézzel ?
 A MAMA : Mert. . . mert ... (a papához):
Tényleg miért eszik a bárány mindjárt a
szájával ?
A PAPA (elmélázva) : Ha ezt a telket itt
megvettem volna az uj hidnál két év előtt,
amikor az a Schöpkesz kínálta . . .

A MAMA : A te hibád. Most fölment az ára.

A PAPA: Fölment? Ez nem is kifejezés
rá ! F ö l . . . föl. . . (Valami nagyot akar mondani) :
Fölcsúszott !
A Kia-LÁNY : Mama, megint egy tehén ..
vagy ez is ökör? (A papáék a telekről beszélnek.)
Papa .. . maamma ! Mama ! Mama ! (Kis gondol-
kozás után) : Megkérdezem otthon a Julcsától.
 A MAMA : Majd adok én neked a cselé-
dektől tanulni !
A KIS LÁNY : Szabad szaladni, mama ?
A MAMA : Szabad, de nem nagyon. És

csukd be a szádat, ha szaladsz ! (A kis lány

elszalad.)
A MAMA : Ez a Schöpkesz egy gazember.

A PAPA : Egy svihák.

A KIS LÁNY (sirva szalad vissza): Mama,
ha becsukom a szájamat, nem tudok lélegzni ! . . .
A P A P A (aki még mindig a telket sajnálja) :

Hát ne lélegz.
A MAMA : Tessék. Csupa sár a czipője.
A KIS LÁNY : Mama szabad fűt szedni ?
A PAPA : Nem szabad. Most már elég volt,
menjünk haza. Es fangt an kühl zu werden.
(Hazamennek.)
E G Y P E S T I ISMERŐSÜK (a hidon) : Nini. . .

honnan jönnek ?
A MAMA : A Gellérthegynél voltunk . . .
kell néha a gyereket kivinni a szabadba, hogy
lássa, mi az a természet . . .
 AZ U T O L S Ó PERCZEK.

Szín : a régi lakás. Idő: május elseje.

A FÉRJ : Hogyan ? Ezt a kredenczet két

ember akarja levinni ?
A TAUSZKI : Na hallja !
A FÉRJ : Négy is kevés hozzá. El fogják
ejteni.
A FELESÉG : Tele van fehérneművel.
A TAUSZKI: Csak tessék rám bizni. Héb auf.
A FELESÉG : Vigyázzanak a lámpára, az
istenért !
A TAUSZKI : Tudjuk, kérem.
A FÉRJ : Hagyd őket, édesem. Nagy prak-
szisuk van már ebben. Éppen abban külön-
böznek tőlünk, hogy náluk a hurczolkodás
generális eset, mig nálunk specziális. Ki tudja,
talán ez az ezredik hurczolkodásuk.
A FELESÉG : Julcsa, menjen le a kocsihoz
és vigyázzon, hogy ne lopjanak.
A TAUSZKI (némán zsebredugja a gyanúsítást).
 JULCSA : Igenis, nagysága. (Kimegy és ellopja
a batisztingei, melyre félév óta vágyott.)
A TAuszKi : Fogd
m eg.
A MÁSIK TAuszKi :
Hó í-ukk!
(Fölemelik a kre-
denczet.)
A FELESÉG : Bor-

zasztó erős emberek.

A FÉRJ : Na nem is olyan nagy dolog az

egész. Ha én ugy nekigyürkőzném . . . hopp,
hopp, a lámpa !
A T A U S Z K I (miközben a lámpa csörömpölve

ezer darabra törik) : Csak tessék rám bizni.

A F E L E S É G : Ugy-e mondtam.
A FÉRJ : Nem tudnak vigyázni ?
 A FELESÉG : Mert csupa csirkefogót küld
a szállító.
(Julcsa bejön és kisöpri a lámpák)
A FELESÉG : Julcsa, mit mászkál itt ? Nem
mondtam, hogy menjen le vigyázni? Mindent
magam csináljak ? Ellopják az egész fehér-
neműt !
JULCSA : Igenis, nagysága. (Kimegy és ellopja
a barchent-alsószoknyát.)
A FÉRJ : Kár ezért a lakásért. (Szomorúan
néz egy üres szobába.)
A F E L E S É G : Ugyan eridj, kérlek. Most jut
eszedbe ? És aztán az uj lakás olcsóbb, szebb
helyen is van és nincs ilyen magasan. És a
gyereknek külön szobája lesz.
A FÉRJ : Olcsóbb ? Nyolczvan pengővel
drágább.
A FELESÉG : De nagyobb, tehát aránylag
olcsóbb. Különben énnekem mindegy, minek
mondtál fel? Én nagyon szerettem itt lakni,
szívesen másztam három emeletet, nélkülöztem
a fürdőszobát és fenékig élveztem a sötét
konyhát. És ruszni is volt.
A FÉRJ : Légy nyugodt. A lámpa itt maradt,
de a ruszni velünk jön. Annak nem kell gummi-
rádler, az elutazik a szenesládában, a fáskosár-
ban, meg a konyhakredenczben. És ha még
csak a ruszni jönne, de eljön a . . .
A F E L E S É G : Ez már pesszinizmus.
A FÉRJ : Ez való igaz. Itt kellene hagyni
a Kápolnai csatát. Erre mindig gyanakodtam.
Általában az a megfigyelésem, hogy a hazafias
képeket szeretik legjobban.
A F E L E S É G : Ezt én is vettem észre. Ki
fogom dobni azt a képet.
J U L C S A (bejön. Ártatlan pofával) : Nagysága,

sehol se találom a barchent alsószoknyát.

A FELESÉG : Ugy-e mondtam ? Takarodjék
azonnal a kocsihoz, mert még a többit is ellopják.
J U L C S A : Igenis, nagysága. (Kimegy és el-

lopja a menyasszonyi zsebkendőt.)

(Kis szünet.)
A FÉRJ : Kár ezért a lakásért.
A F E L E S É G : Te mondtál fel.
A FÉRJ : Te akartál nagyobb lakást.
(A tauszkik visszajönnek.)
Az EGYIK TAUSZKI (kezében egy rokokó-farag-
vány kétharmadrészével): Kérem, honnan való ez ?
A MÁSIK : Ez valaminek a lába.
A FÉRJ : Ez a konzoltükörről tört le.
A F E L E S É G : Mindent tönkretesznek ! Min-
dent összetörnek !
 A TAUSZKI : Kérem, ez nem tört le. Ez
lejár róla. (Ránéz a fadarabra és látja, hogy e
kijelentése nem állhat meg.) És különben is mái-
le volt törve.
A MÁSIK : Gumerábival volt ráragasztva.
A FÉRJ : Bizonyosan a cselédek törték le.
Most ezt a kanapét vigyék.
A TAUSZKI : H é b auf.
A MÁSIK : Hó rukk !
(Elviszik.)
A FELESÉG : Egy év óta nem söpört ez
alatt a kanapé alatt. El fogom küldeni ezt a
Julcsát.
A FÉRJ : Hó, hó, a lámpa!
A TAUSZKI : Tessék rámbizni. (Betöri az
ablakot.)
A FÉRJ : Nem tud vigyázni ?
A TAUSZKI : Ez az ablak is mért van ilyen-
kor éppen becsukva !
A F E L E S É G : Csak törjenek össze mindent!
Ilyen embereket küldtél ! Csak zúzzanak, lelkem !
Ne féltsék! Van pénz, elég! Juj, juj, de ideges
vagyok. Minek is megyünk el innen !
A FÉRJ : De édesem . . . (a tauszkihoz.)
Marha !
A FELESÉG : Tudom, hogy te gyöngéd vagy
és csak jót akarsz. (Megöleli): Ne haragudjál,
de nagyon ideges vagyok. Nesze, tedd a
zsebedbe ezt a kinai nippet.
A FÉRJ : Nem lehet, már tele van a zsebem.
Itt van az üveg a zongoraláb alól, itt a konzol
letört darabja és ebbe meg a gombot tettem.
A FELESÉG : Micsoda gombot ?
A FÉRJ : Ami A kredenczről tört le.
A FELESÉG : Hát az is letört ? Minden
letört, istenem, minden letört ! Az életem is
letört, amikor hozzád mentem ! (Sir.)
A F É R J : Ne sirj, fiam, no ne . . . nem is
ők törték le . . . hanem én . . .
A FELESÉG : Ezt csak azért mondod, hogy
megvigasztalj. Te olyan jó ember vagy. (Meg
öleli.)
A TAUSZKI (belemarkol a Makart-csokorba) :
József, ezt tedd a két szekrény közé, hogy
össze ne karczolják egymást.
A FÉRJ : Majd a maga fejit teszem közé.
Ki hallotta, Makart-csokrot két szekrény közé
tenni, hogy tönkremenjen.
A TAUSZKI : Csak tessék rámbizni (Meg-
szagolja a Makart-csokrot.)
A KIS FIU (felrohan) : Mama, mama, elpat-
tant a fisz !
 A FELESÉG : Mi pattant el ?
A KIS FIU : A fisz. A zongorán a fisz-hur.
Aj, de dühös lesz a zongorakisasszony !
JULCSA (feljön): Nagysága kérem, seholse
találom a nagysága miderjét.
A FELESÉG : Bizonyosan ellopták.
JULCSA : Pedig ugy vigyázok ! . . .
A F E L E S É G : Maga is egy jó lány, Julcsa,
egy hű teremtés. Magának ajándékozom a
batiszt-inget.
JULCSA (fanyarul): Kézit csókolom, nagy-
sága.
A FELESÉG : Nem is örül neki ?
J U L C S A : Dehogy nem, nagysága. (Kimegy
és azon töri a fejét, hogy most mit lopjon el az
ing helyett.)
A FELESÉG : Ti mind oly jók vagytok. Ez
a kis Józsi is olyan derék gyerek, lent vigyáz.
Hát nem ennivaló ? Megcsókolom. Gyere ide,
Józsika.
A KIS FIU : Mama, isten bizony nem én
törtem össze az eozinvázát. Az már ugy volt.
A FÉRJ (félre): Az is ? (fenn): Pszt ! Fogd
be a szád, ha nem kérdeztek. Mit izgatod a
mamádat, nem látod, milyen ideges ?
A F E L E S É G : Gyere fiam, hadd puszizlak meg-
 A FÉRJ (gyorsan felpofozza) : Jó, jó, csak
menj le fiacskám, játszani. Itt útban vagy.
E G Y TAUSZKI : Ez A tükör A trimóhoz gyön ?
A FELESÉG : Mutassa . . .
A FÉRJ (felhasználja az alkalmat és még
12—14 pofont ad a fiúnak): Nesze eozinváza.
Menj le drágám, játszani ! Majd adok én neked
«már ugy volt»-ot.
(Lihegve érkezik a szakácsné.)
A FELESÉG : N a ?
A SZAKÁCSNÉ : Hát onnan gyövök, kezét
csókolom, olyan kicsi a konyha, mint egy
lyuk és nincs rostély a sporhertban és a rérni-
ajtó nem csukódik. Lesz munka egy hétig,
mig kitisztitom azt a roszseb-konyhát. Piszkos
népek laktak benne kérem és tele van rusznival.
A FELESÉG : Istenem, istenem !
A F É R J : JÓ, jó, hagyja most a nagyságát.
A SZAKÁCSNÉ : De bizony, kérem, én inkább
fölmondok, az ember nem kutya, kérem.
A F E L E S É G : Jaj, jaj . . . (sir.)
A FÉRJ (erősen beletuszkol a szakácsné
hátába): Jó, jó, csak menjen le fiacskám,
játszani. (Súgva.) Fogja be a száját, mert ki-
röpül.
A SZAKÁCSNÉ : Már pedig, kérem . . .
 A TAUSZKI (éppen jókor): Vigyázzon, asz-
szonyság, mert beléje megyek evvel a szekrény-
nyél. (Kinyomja a szakácsnét a szobából.)
A FÉRJ : Ne sirj, fiam, már úgyis vége.
Már minden fel van rakva a kocsira.
A F E L E S É G : Mért is megyünk el innen.
Józsi is itt született . . .
A FÉRJ : Józsit fel fogom pofozni.
A F E L E S É G : Pedig azt hittem, nem megyünk
el innen soha. Már ugy megszoktam ezt a
kedélyes kis lakást. Nem tudok megválni tőle.
A TAUSZKI : Hát kérem, minden rendben
van. Mink elmegyünk.
A FELESÉG : Gyere, édes. Kár ezért a
lakásért.
A FÉRJ : Majd megszokod az ujat. Minden
csak megszokás dolga. És a gyerek is köze-
lebb lesz az iskolához. És külön szobája lesz.
Meglátod, milyen szép lesz. Csak ne légy ide-
ges, drágám. Az a pár törés, mi az ! Minde-
nütt törik valami. Ezek még a legügyesebb
emberek.
(Kimennek.)
A TAUSZKI (sugárzó arczczal): Nagysága
kérem, ezt a halkést külön tettem, hogy el ne
veszszen. A földön volt. (Átnyújtja a zongora
egyik pedálját. A férj hirtelen zsebreteszi, hogy
az asszony ne lássa): Jól van, derék ember.
Az ASSZONY (könnyein át mosolyogva) :
Szegény ember, milyen gondos. Adj neki egy
forintot.
A FÉRJ (forintot ad neki) : Fogja.
A TAUSZKI : Köszönöm szépen. (Buzgón.)
Majd megkeresem a villát is. Az is ott lesz
valahol.
(Férj és feleség sietve el. A házmester
bezárja a lakást.)
 A K É T KIS ANGYAL.

« . . . ezután az intézet
két fehérruhás növendéke,
valóságos két kis angyal,
lépett a fenséges asszony
elé s rövid beszéd kisére-
tében gyönyörű virágbok-
rétát nyújtott át.»

(A másnapi lapok.)

Az intézeti fürdőszoba, káddal. A két kis angyal

a kádban ül. Az egyik ötéves, a másik hét.

A F E L Ü G Y E L Ő N Ő : És most maradjatok a
vizben, amig nem jövök. Meleg vizet nem
szabad hozzáereszteni, egyáltalán nem szabad
a csaphoz nyúlni. Ázzatok egy kicsit. (Kimegy.)
 Az EGYIK ANGYAL : Én már nem birom
tovább. Tegnap óta folyton mosnak.
A MASIK ANGYAL : Nekem ma reggel kefé-
vel dörzsölték az arczomat.
Az E G Y I K : És nem jött le A bőr?
A MÁSIK : Egy kicsit lejött, de én ezt
már megszoktam. Én tavaly is voltam angyal.
Az EGYIK. : Akkor is muszájt egész dél-
után ázni ?
A MÁSIK : Bizony muszájt. Még melegebb
vizben is áztunk. Várj csak, majd meglátod
este, ugy megmossák a fejünket kamillateával,
hogy sirni fogsz.
Az EGYIK : Te nem fogsz sirni ?
A MÁSIK : Nem. Mondtam, hogy én már
voltam angyal.
Az EGYIK : Akkor én se sirok. (Kis szünet.)
A MÁSIK : Jobb lesz, ha tanuljuk a beszé-
det. (Kinyul a kádból és egy székről előveszi a
beszédet.) «Felvirradt a szép nap hajnala . . .»
— te, hol a szappan ?
Az EGYIK : Mosakodom vele.
A MÁSIK : Az más. «Felvirradt a szép
nap fényes hajnala, midőn fenséged fényes
kisérettel megjelent e szerény hajlék küszö-
bén.» Mondd el most te.
 Az EGYIK : «Felvirradt a szép nap haj-
nala, midőn fenséged fényes küszöbén . . . »
A MÁSIK : Nem jó. Te nem tudsz kádban
tanulni, látszik, hogy még nem voltál angyal.
Bezzeg tavaly . . . ha láttad volna !
Az EGYIK : Szép volt ?
A MÁSIK : Bizony szép. Amikor már so-
kat beszéltek, akkor az igazgató ur azt mondta :
«Édes gyermekeim, most elénekeljük a Him-
nuszt.» Az igazgató ur olyan kedves volt. . .
senkinek se csavarta ki a fülit.
Az EGYIK : A haját se húzta fölfelé a ha-
lántéka alatt ?
A MÁSIK : Ugyan
mit gondolsz ! Amikor
az ember angyal, ak-
kor nem csinálnak vele
ilyet. Arra aztán éne-
keltünk. A Puszman Elza
a «megbűnhődte már
e népet» előbb kezdte,
mint a többi.
Az EGYIK: Uj, de
kikaphatott.
A MÁSIK : Csak
odasúgta neki az igaz-
5
gató u r : «Puszrnan, te rongyos, agyonváglak,
ha elment az udvar.» A Puszman bőgni akart,
de mink nagyon erősen énekeltünk. Aztán én
előálltam a virággal és elmondtam : «Felvirradt
a szép nap hajnala . . . »
Az EGYIK : Akkor is ezt kellett mondani ?
A MÁSIK : Igen. Mindig ezt kell mondani.
Aztán átadtam a csokrot és a fenséges asz-
szony megpuszilt.
Az EGYIK : Hát aztán ?
A MÁSIK : Aztán az igazgató ur, aki hátul
állt, intett a kezével, aztán a Schneider nagy-
sága megfogta a ruhám szallagját és hátra-
húzott. Egy szerkesztő ur odajött és meg-
kérdezte a nevemet. Másnap benne voltam a
lapban. (Tovább olvas) : «Felvirradt a szép nap
hajnala . . . »
Az EGYIK : És mit mondott az igazgató ur ?
A MÁSIK : Az igazgató ur azt mondta :
«na, ha most sem kapok koronás arany érdem-
keresztet, a teremtésit . . . » Ezt mondta.
A F E L Ü G Y E L Ő N Ő (megjelenik az. ajtóban):
Na, tiszták vagytok már ? (Műértő szemmel
nézi őket. Kiszól az ajtón) : Julcsa, hozza csak
be azt a keményebbik körömkefét ! . . .
 A G E L L É R T H E G Y BÚJA.

Holdas nyári éjszaka. A város alant pihen, a

Dunasoron csillognak a lámpák. A Gellérthegy
átszól a Sashegynek.

A GELLÉRTHEGY : Alszol már ?

A S A S H E G Y : Nem. Megint kirándulók vol-

tak rajtam és ilyenkor sohse tudok elaludni

a lármájuktól.
A G E L L É R T H E G Y : Hiába, látszik, hogy te
csak a régi finnyás maradtál. Lásd, engem
már nem alterál az ilyesmi. En már azt se
bánom, ha fölszántják öreg koponyámat és
tar homlokomra erdőszőrözetet ültetnek. Egy
hidat szúrtak belém, alig éreztem. Leszedik a
hálósipkámat, mt g se kottyan. A fürdők csa-
pot vernek a gyomromba, ez se bánt. Ami-
lyen apatikus öreg dolomit vagyok, még az
se ingerelne, ha villamos sinek csiklandozná-
nak végig . . .
A S A S H E G Y : Hát mit akarsz ?
 A G E L L É R T H E G Y (sóhajt, amitől végig meg-

reszketnek az erdők) : A főkapitány megint átirt.

A S A S H E G Y (részvéttel) : Mit irt át :

A G E L L É R T H E G Y : Panaszkodik, hogy lazu-

lok. Könnyű neki. Ha az ember annyi idős,
mint én, még meg se lazuljon? A főkapitány
még nagyon kis fiu volt, amikor én rólam mái-
püspököket gurítottak le.
A S A S H E G Y : Szegény öreg kolléga.
A G E L L É R T H E G Y : Átirt a fővárosnak, hogy

robbantson le belőlem még több sziklát. Ez

már igazán sok. Maholnap romja leszek ön-
magamnak :
A S A S H E G Y : Jó az isten, majd megsegit.

A G E L L É R T H E G Y : Eh, én már nem hiszek

semmiben. Nincs a világon hegy, amelyet

annyit szekíroznának, mint engem. (Sirva fa-
kad: kis források bugygyannak elő a sziklák alól.)
A S A S H E G Y : Bátorság, bátorság. Minden-

kinek meg van a maga baja. Én is bele vol-

tam keverve egy csúnya tinűbor-históriába.
Kimásztam belőle.
A G E L L É R T H E G Y : Kimásztál, kimásztál...
neked vannak rokonaid . . . de én egymagam
állok itt, én vagyok az Alpesek utolsó foka.
Ha az Alpesek tudnák!
 A S A S H E G Y : Majd jobbra fordul.
A G E L L É R T H E G Y (dühösen): Fenét fordul
jobbra. Már megint itt állnak a mérnökök a
fúróval. Robbantanák csak a te hasadat, majd
nem volnál ily vidám !
A S A S H E G Y : Az én ügyem becsületbeli
ügy volt. Az felér egy kis testi fájdalommal.
A G E L I É R T H E G Y : Érzem . . . megint jön-

nek. Minden éjjel fúrja valami az oldalamat.

De ha egyszer dühbe jövök, beledőlök abba
a pocsétába, amit Dunának hivnak, akkor
majd jajgatnak . . .
A S A S H E G Y (nagyon álmosan): I g e n . . .
A G E L L É R T H E G Y : Te se figyelsz rám, mái-

félig alszol. Nekem meg robbantják az olda-

lamat. Képzeld el : minden nap egy vese-
operáczió . . .
A S A S H E G Y : Mindig mondták, hogy ma-
gának vesebaja van. Öreg baj lehet már.
Talán vesekő?
A G E L L É R T H E G Y : Nem. Veseszikla.

A S A S H E G Y : Na, a mai korban . . . a se-

bészet gyönyörűen halad. A doktorok csodás
emberek. Apropó, tudja, hogy a Jánoshegyet
családi örömök érték?
A G E L L É R T H E G Y : Hogy-hogy ?

A S A S H E G Y : Egy kis egere született. Ez

már a harmadik. Jó éjszakát !

 / V
/ -
VILLAMOSON.
- Három jelenet. —

Történik mind a három a robogó villamoson.

I.
JAJ, LEESETT A HATOS !

A KALAUZ : Hová méltóztat ?

Az UTAS : Adjon nekem egy . . . (A kocsi
hirtelen elindul. Az emberek egymásra esnek) jaj !
(Leejti a hatosát.) Tt ssék. Leesett a hatosom.
(Mindenki lenéz.)
A KALAUZ : Tessék csak elvenni A lábát.

Az U T A S : Itt nincs.
A KALAUZ : A másikat is.
Az UTAS : Ott sincs.
A KALAUZ : Akkor vegye el még egyszer
az egyiket.
Az U T A S : Borzasztó ! Valóságos csárdást
kell tánczolnom ezért a rongyos hatosért !
 E G Y KÖVÉR HÖLGY (hosszas töprengés után) :

Nincs meg ?
Az UTAS (hálával): Nincs.
A HÖLGY (mély megfontolás után): Akkor
elgurult valahova.
Az UTAS : Önnek igaza van. (Leguggol) :
Bocsánat, uram, Szőke a nevem, engedje meg,
hogy elvegyem innen a lábát. Köszönöm. Itt
sincs. (Egy másikhoz): Szőke v a g y o k . . .
A MÁSIK : A Szőke Mátyásnak a fia ?
Az U T A S (guggolva): Igen. Engedje meg,
hogy . . .
A MÁSIK : A Matyi fia ? Keblemre. (Át-
öleli.)
Az U T A S : Köszönöm. Itt sincs a hatos.
Másfelé kell keresgélni.
E G Y F I A T A L ASSZONY : Maga szemtelen !

Az U T A S : Ezer bocsánat.
A F I A T A L ASSZONY : Inkább megfizetem
a hatost ! Mégis csak furcsa, hogy hol
keresi a pénzét. Már a második eset
máma, hogy az én czipőm körül keresi
valaki a hatosát. Hát minden hatosért én
piruljak ?
Az UTAS : Bocsánat.
A KALAUZ : Majd meg lesz este, ha
söprik a kocsit. Legyen a takaritónénak is
valami. • .
Az U T A S : Hogyne! Duplán, fizessek ! Bo-
csánatot kérek . . . Talán ide esett. . . Kérem,
vegye el a lábát . . .
Az I L L E T Ő : Nem vehetem cl, az a lábam
fából van. De a másikat szivesen elveszem.
(Ott sincs a hatos.)
Az U T A S : Hát A föld nyelte el ?
(Az ellenőr felszáll.)
A KALAUZ : Tessék hamar jegyet váltani,
itt az ellenőr.
Az UTAS : Bánom is én az ellenőrt !
Kétszer nem fizetek ! (Ordítva) : Hol a ha-
tosom ? !
(Az egész közönség csárdást tánczol.)
A KALAUZ : Váltson jegyet, vagy leszál-
lítom !
Az UTAS : Fogja be a száját. Az emberből
kilopják a pénzt ! Nem tud lassabban indítani
a vezető?
A KALAUZ : Ahhoz semmi közöm. Tessék
fizetni, vagy leszállni.
Az UTAS : Akkor inkább leszállok. (Körül-
néz): Különben is csak idáig akartam jönni.
(Lefelé indul. Visszanéz.) Nini ! ~ '
 A KALAUZ : M i az ?
Az UTAS (nagy örömmel): Ott a hatos!
Mennyit kerestük !
A KALAUZ : H o l ?
Az : Ott. (Mohón lenyúl.)
UTAS
A KÖVÉR HÖLGY (nevetni kezd).
Az UTAS (kiábrándulva) : A fene egye meg
őket. Pedig ki van irva, hogy a kocsiban tilos
a köpködés...
II.

BÁRCSAK NE JÖNNE . . .

A KAI AUZ (kiszól a lyukon a kocsi elejére) :

Mindenütt van jegy ?
(Mély csönd.)
A KALAUZ : Van jegy mindenütt ?
(Kinos hallgatás.)
A KALAUZ (kijön): Nem tetszik jegy?
(Síri csönd.)
A K A L A U Z : Akkor jó. (Visszamegy.)
Az EGYIK UTAS : Őszintén megvallva, ne-
kem nincs jegyem.
(A markába röhög.)
A MÁSIK (hidegen): Ugy?
Az EGYIK : Mindig örülök, ha nem kérik
a pénzt. Nem vagyok szegény ember, van egy
kis földem Torontálbim, de jól esik a részvény-
társaságot meglopni.
A MÁSIK (gőggel) : Ugy ?
Az EGYIK : Azért a kezemben szorongatom
a hatost, hogy hátha mégis muszáj odaadni.
Jaj . . . most közeledik ! Bárcsak ne jönne . . ..
A MÁSIK (egy kis megvetéssel) :" Ugy ?
Az EGYIK : Hála Istennek, nem jött. Hol
vagyunk most ? József utcza ? Itt nagyon druk-
kolok, mert itt szokott. jönni az ellenőr . . .
(körülnéz): Szerencsém van, nincs ellenőr a
láthatáron. (Szorítja a hatost.) Ezt nem kapják
meg tőlem a gazok !
A MÁSIK (lenézően): Ugy?
Az EGYIK (rátámaszkodik a N E T Á M A S Z K O D J É K
felírású ajtóra) : Kitűnő módszerem van erre.
Először is, elől szállok fel-, mert ha benn so-
kan vannak, ide nem jön. Aztán, ha kérdez,,
nem felelek. Közben egyre közeledem a Ke-
repesi-ut felé. Ha már egészen közel vagyok
és a kalauz jönni talál, azt mondom : «Bérlet.»
Ha kéri, egyszerűen keresgélek egy kicsit és
kijelentem, hogy otthon felejtettem.
A MÁSIK (undorral): Ugy?
Az EGYIK : Igen. Hat év óta járok a Bor-
áros-tértől a Kerepesi-utig, de még csak két-
szer fizettem. Egyszer a nagy kolera idejében
és egyszer kilenczvennyolczban. Azt hiszem,
deczemberben volt. Nagyon esett a hó, a kocsi
megrekedt és a kalauz unalmában mindenkitől
behajtotta a pénzt. Azóta nem fizettem. (A hatost
mutatja) : Ugy nézzen erre a hatosra, hogy
kilenczvennyolcz óta minden nap ezzel utazom !
A MÁSIK, (mély undorral ennyi romlottság
iránt) : Ugy ?
Az EGYIK : Bizony. Na mindjárt ott vagyunk.
Hopp, jön az ellenőr . . .
A KALAUZ (a lyukon át): Van jegy min-
denütt ?
Az UTAS (kifelé kiabál) : Hé, Estilap !
A KALAUZ : Nem kell jegy sehol ?
Az UTAS : Hogy ez az estilap ?
(A kalauz visszamegy.)
Az ELLENŐR : Kéremajegygyet !
Az UTAS : A jegyet ? (Nyitja az ajtót) : Még
nem volt itt a kalauz . . . (lelép a lépcsőre) . . .
különben is bérletem van . . . (leszáll) és azt is
otthon felejtettem . . . (eltűnik).
A M Á S I K : Pfuj.
Az ELLENŐR : Jegyet kérem.
A MÁSIK (rövid habozás után) : Szabadjegy.
(Élete veszélyeztetésével leugrik.)
 III.
A TÖBBI A MAGÁÉ.

A KALAUZ : Meddig tetszik ?

Az UTAS : Szakasz. (Átad egy hatost.)
(A kalauz jegyet ad érte és a visszajáró
négy krajczárral nyomtalanul eltűnik.)
Az UTAS : Nekem még jön négy krajczár.
A KALAUZ (benn): Azonnal kérem. (Félre.)
Csak ki tudjam húzni a Kerepesi-utig !
(Kis szünet.)
Az UTAS : Mi van a pénzemmel ?
A KALAUZ (egy hölgyhöz): Ez nem megy
a nyugotihoz. Ez a ligetbe megy.
A HÖLGY : Miért ?
A KALAUZ : Mert oda megy. (Kifelé sandít.)
A H Ö L G Y : Hát akkor mit csináljak?
A KALAUZ (vontatott hangon) : Legjobb lesz,
nagyságos asszonyom, ha . . . (Kinéz.) Még
mindig várja ! . . . Legjobb lesz, ha a követ-
kező állomáson, tudniillik azon az állomáson,
amely a mostani után következik . . . nem a
másodikon, hanem az elsőn . . . a következő
állomáson . . . (félre) csak kibirjam a Kerepesi-
utig ! . . . A következő állomáson . . .
A HÖLGY : Mit csináljak ?
 A K A L A U Z : Ott majd szálljon le.
Az UTAS : A négy krajczáromat ! (Kissé
haragosan.) Mi lesz azzal a négy kraj-
czárral?
A KALAUZ : Jesszus, nem ég a lámpa.
(Előre megy és a srófok közt piszkál.) Miért
nem ég ez a lámpa, vezető ?
A VEZETŐ : Mert dél van.
A KALAUZ : Tényleg. (Félre) : Micsoda
smuczig ember !
(A kocsi elején áll. A jegytekercsekböl ki-
szedi és visszatűzi a gombostűket. Hátranéz.
Aztán kigombolja és begombolja a kabátját.
Hátranéz. Aztán a menetlevélre ir és leradírozza
róla, amit ráirt. Hátranéz. Összehasonlítja az
óráját a vezetőével, előreigazitja és visszaiga-
zitja. Hátranéz. Leejt a földre egy krajczárt,
öt perez ig keresi, s végre megtalálja. Hátranéz.
Leveszi fejéről a sapkát, megnézi rajta a szá-
mot és egy kis papíron köbgyököt von belőle.
Hátranéz.)
Az UTAS : A pénzemet ! Mindjárt le kell
szállnom !
A KALAUZ (magában): Ez kell nekem.
A TÖBBI UTASOK : De hát kérem, azért a
pár krajezárért . . .
 Az U T A S : Nem is a pénz, hanem a szem-
telenség !
A KALAUZ (mikor már közel vannak a
Kerepesi-uihoz) : Mi tetszik, kérem ?
Az U T A S : Egy hatost adtam az előbb és
visszajár belőle négy krajczár !
A KALAUZ : Kerepesi-ut, átszálló.
Az U T A S : Egy hatost adtam !
A KALAUZ (a világ legmeglepettebb hangján) :

Nekem ? (A mellére mutat. Hangosabban, szinte

fölháborodva) : Nekem ?
 ZSŰRI.

Szín : egy nagy terem, amelyben egymás mellett

állnak — mondjuk: a Tompa Mihály-szobor
pályatervei. Az ajtók zárva. Balról asztal
konyakkal és szivarral. Jobbról asztal papirossal.
Középütt a zsűri tagjai nézegetik a szobor-
terveket.

Az EGYIK ZSŰRITAG : Szavazzunk !

M I N D : Szavazzunk, szavazzunk !

E G Y MÁSJK : De édes uraim, egy kicsit a

formára is kell adni. Utóvégre még az úton-

álló is azt mondja elébb : «Pénzt, vagy életet !»
Neki is megvannak a formái. Tanácskozzunk
egy kicsit.
Az EGYIK : Részemről minden tanácskozás
ki van zárva.'
A MÁSIK ': Ugyan, ugyan.
Az EGYIK : Hát jó. Az én véleményem az,
hogy a negyedik számú terv a legjobb. Jel-
igéje : «Ma te szavazol rám, holnap én szavazok
rád. »
 ZSÜKI. 81

A MÁSIK : De hisz ez a költőt lovon

ábrázolja, karddal a kezében!
Az EGYIK : Igen ? Hát hová lesz a művész
szabadsága, ha még ilyenben|is korlátozzuk !

A MÁSIIG: Nem bánom. Jó. De a talap-

zatot Barriastól lopta, a mellékalakokat Fal-
guieretől és a főalakot Reinhold Begastól.
Az EGYIK : Jobb, mint ha maga kompo-
nálta volna.
A MÁSIK : De hisz rosszul lopta ! Ha leg-
alább jól lopta volna !
Az E G Y I K : Aki jól tud lopni, az nagyobb
gazember, mint aki rosszul lop. Különben mit
is beszélek annyit. Szavazzunk !
M I N D : Szavazzunk !

A MÁSIK : De hisz a terve kétszer annyiba

kerül, mint amennyi pénz van.
Az EGYIK : Minden többe kerül, mint
amennyi pénz van. Azaz : mindig kevesebb
pénz van, mint amennyibe a szobor kerül. És
egyáltalán könnyű kifogásokat mondani. Az
az ember benne lesz a Tuhutum-szobor zsűrijé-
ben, oda pedig pályázom. Élni muszáj. Sza-
vazzunk !
A MÁSIK : Micsoda cinizmus !
Az EGYIK : Majd még ideálista leszek. Az
én véleményem az, hogy ez a terv a legjobb
és punktum. Kinek mi köze hozzá?
A MÁSIK : Már pedig nekem a harmadik
számú jobban tetszik. A jeligéje : «Panama»
— piros körben.
Az EGYIK : De hisz az egy hülyeség !
A MÁSIK : Na már bocsánatot kérek . . .
Az EGYIK : Én magának megbocsátok, de
a harmadik számú pályázónak soha! Hogy
lehet Tompa Mihályt párducbőrben és buzo-
gánynyal ábrázolni ?
A MÁSIK : A család kivánta igy.
 Az EGYIK : Nem bánom, hát jó. De mért
áll a talapzaton jobbról-balról két gólya?
A MÁSIK : Hogyan ? Ön nem ismeri Tom-
pának «A gólyához» cimü versét?
Az EGYIK : Ön egy egyszerű lélek. És
mit keresnek azok a kis madarak a szobron ?
A M Á S I K : «A madár fiaihoz».
Az EGYIK : Ezt a szobrot egy szamár csinálta.
A MÁSIK : De benne van a jászberényi
Lehel-szobor zsűrijében és én oda pályázom.
Különben se csevegjen annyit. Most már én
mondom, hogy szavazzunk !
E G Y HARMADIK : Látták a nyolczadik számú
tervet ? Gyönyörű ! Eredeti !
Az E G Y I K : Ugyan ne járjon a szája. Sza-
vazzunk !
A MÁSIK : Ugy van, szavazzunk.
Az EGYIK (a másikhoz)'. Mondja, édes
öregem, pályázik maga a bikszádi Zápolya-
szoborra-?
A MÁSIK: Honnan tudja?
Az EGYIK : Én ne tudnám ? Hisz titkos a
pályázat !
A MÁSIK (közelebb húzódik hozzá) : Pályá-
zom, édes barátom. Talán benn vann a zsű-
riben ?
 Az EGYIK : Benn. Bikszádi fiu vagyok, hát
fölkértek. Az ön tervében nagyon bizom. Sza-
vazzon a negyedik számura ; arra, amelyiknek
a jeligéje : «Ma te szavazol rám . . . »
A M Á S I K : «. . . holnap én szavazok rád.»
Erre fogok szavazni. Őszintén megvallva, sze-
retem a lovasszobrokat és fiatal művészeink
jól teszik, ha külföldi minták után indulnak.
Éljen a negyedik számú !
Az EGYIK : De hát mi lesz a «Panama»
jeligéjűvel ?
A MÁSIK : A Lehel-szobor tizezer forinttal
kisebb üzlet, mint a Zápolya-szobor. Szivesen
feláldozom érte.
A HARMADIK : Látták a nyolczadik számú
tervet ? Elragadó !
M I N D : Szavazzunk ! Szavazzunk !
(Szavaznak. Aztán elmennek.)
Az URNA (egyedül) : Ezt már nem birja a
gyomrom . . . jaj de rosszul vagyok . . .
jaj . . . mindjárt . . .
(Csöndesen a falhoz támasztja a fejét.)
 HOGY, KÉSZÜL A T Ü N T E T É S .

E G Y POLGÁR ('látva, hogy sokan állnak a

sarkon) : Kérem, mi történik itt ?
A MÁSIK : (nem felel.)

Az EGYIK : (a nézők közé áll.)

(Kis szünet.)
Az EGYIK : Kérem, a király fog erre
menni ?
A MÁSIK : Nem. A tüntetők jönnek.
(Husz lovasrendör áll fel.)
Az
EGYIK : Aj, itt vannak a rendőrök.

A MÁSIK : Én már fél kettő óta vagyok

itt. Ugylátszik, nem jönnek a tüntetők.
Az EGYIK : Én még várok egy kicsit.
Fázik a lábam. Frisch is' heut' . . .
A MÁSIK : Azt hiszem, mára nem kaptak
engedélyt, hogy sétálhassanak. Kérem, ne
lökjön.
Az EGYIK : Nem én lökök, ez a bugris
itt hátul.
 A MÁSIK (hátraszól) : Hallja maga bugris,
ne nyomja azt az urat !
А вис к is : En nyomom ? Hátul nyom-
nak . . . (hátraordit) : Ne lökjenek ott !
(Hátulról nagy nyomás. A rendőrlovak fész-
kelödnek.)
E G Y H Ö L G Y : Jó, jó, jobb ha hallgat. Én

sokkal előbb voltam itt, mint maga !

EGY UR : Asszonyoknak nem itt van a
helyük. Kérem ne taszigáljon !
A HÖLGY (kövér kis nő, egy fejjel alacso-

nyabb, mint az egész környezete) : Lehetne egy

kis kimélettel, nem látja, hogy gyermekkel
vagyok itt ?
(Kivesz a kendője alól egy gyermeket.)
A RENDŐR : Hátrább !

Az EGYIK POLGAR : Kérem, kérem. Csak

ne a lábamra avval a patkóval.
A RENDŐR : Menjenek hátrább !
A HÖLGY : Menjenek hátrább — hat der
rendőr g'sagt ! Mit lök ?
(Nagy lökés hátulról.)
A HÖLGY : Jaj ! Haza akarok menni,
hagyjanak ki . . . (Egy pofon a háttérben.)
Az EGYIK POLGÁR : N a , na, na ! N e m szé-

gyellik magukat, a mikor ő felségét Várjuk !

 EGY MÁSIK : Nem is a király jön.
Az ELŐBBI : Hát ki ?

A MÁSIK : A tüntetők.
Az ELŐBBI : Akkor hazamegyek. (Indul.)
I H A N G O K : Kérem, kérem, mit furakodik ?

En előbb voltam itt, mint maga !

(Ahol az előbb a pofon volt, ott már tépáz-
zák egymást. Ez a kis pont, mint valami örvény,
kavarog a nyugodt tömegben.)
A R E N D Ő R (aki szűk látkörénél fogva csak
ezt a kis pontot látja) : Ha nem lesz rend,
belerugtatunk !
A HÖLGY : Hagyjanak ki ! Hagyjanak ki !
Jesszus . . . mein Kind, mein Gyuszi . . .
A R E N D Ő R : Fogja be a száját !
(Most jön a tüntetésnek törvényszerüleg be-
következő föoka. Egy nagy lökés hátrafelé, a
rendörök elöl s aztán erre a felelet: egy máso-
dik lökés hátulról előre. Az első sorok neki-
esnek a rendörlovaknak.)
A R E N D Ő R : Ejnye, azt a . . . (Lova fará-
val borotválni kezdi a tömeg szélet.)
A H Ö I . G Y (egyre kétségbeesettebben) : Hagy-
janak ki . . . hagyjanak ki . . .
(A rendőrök nekirugtatnak a tömegnek.
Sikoltozás, pokoli zsivaj.)
Az EGYIK P O L G Á R (véres sebbel a fején) :
És én, aki azt hittem, hogy a király jön . . .
 TÍZÉVES T A L Á L K O Z Ó . / 0

(Történik egy vendéglő külön termében.)

EGY UR : Nekem sört hozzon.

E G Y MÁSIK : Nekem is. Az étvágyat csinál.

Mikor vacsorázunk végre ?

Az EGYIK : Pont nyolczra rendeltük a
vacsorát, de az igazgató ur még nincs itt.
A MÁSIK : Majd megjön. Hát hogymint
van, k e d v e s . . . k e d v e s . . .
Az EGYIK : Bauer.
A MÁSIK : Ja igen. Bauer ur. Hogy van ?
Az EGYIK : Köszönöm, lassan. Azt ugy-e
tudja, hogy Letneky agyonlőtte magát?
A MÁSIK : Ne mondja. Csutorásról nem
tud semmit?
Az EGYIK : Irnokoskodik. Scheibingerből
orvos lett, Pozdorjayból ügyvéd és azt tudja,
Rekettyés már képviselő. A kormánypárton
őt tartják a legtehetségesebb embernek.
A MÁSIK : Nini. . .
Az EGYIK : Mi az ?
 A MÁSIK : Az igazgató ur ! Éljen az igaz-
gató ur !
M I N D : Éljen ! Éljen !
Az IGAZGATÓ UR : Adjon isten . . . hát
együtt vagyunk?
Az EGYIK : Oh, kedves igazgató ur . . .
nagyszerű szinben van ! Fiatalabb, mint tiz
év előtt !
Az IGAZGATÓ UR : Bizony, bizony; Rekettyés
már itt van?
Az EGYIK : Még nincs itt.
A MÁSIK : No de milyen furcsa is az
igazgató urat látni! Emlékszik, mikor a ne-
gyedik osztályban egyszer a harmóniumra ültünk
és ön rajtakapott. . .
Az IGAZGATÓ: Hogyne emlékezném ! Mintha
tegnap történt volna. Ön, ugy-e Pozdorjay?
Az EGYIK : Nem. Bauer vagyok.
Az IGAZGATÓ : Persze, persze, Bauer ! Bauer
Pista !
Az E G Y I K : Sándor.
Az IGAZGATÓ : Vagy Sándor. Tudja, az
ember annyi nevet hall. Én már husz éve
tanitok, és ezalatt. . .
Az EGYIK : Persze, persze.
Az IGAZGATÓ : Itt van Rekettyés ?
 Az EGYIK : Még nem jött meg. És önre,
igazgató ur, nem tesz különös hatást, hogy
ezen az érettségi találkozón viszontlátja egykori
növendékeit ?
Az I G A Z G A T Ó : Hogyne, hogyne. Csakhogy
tudja, én minden évben résztveszek az ilyen
találkozókon, már husz év óta. Az ember el-
végre is belefásul. Rekettyés még nem jött meg?
Az EGYIK : Még nem. Oh, boldog régi
idők ! Emlékszik, igazgató ur, amikor . . .
Az I G A Z G A T Ó : Hogyne. Mintha tegnap
történt volna . . . (Odább sétál.)
A MÁSIK : Pompás szinben van igazgató ur !
Az I G A Z G A T Ó : Hát megvagyok, kérem.
De ön is . . . meghizott.
A MÁSIK : Sőt ellenkezőleg. Mikor érett-
ségi után lumpolni mentünk, lumpolás után
megmértem magamat a gőzfürdőben. Akkor
nyolczvanhat kilo voltam. Most ötven kilo
vagyok. Nagyon lesoványodtam.
Az IGAZGATÓ : Bizony, bizony.
A MÁSIK : Csak azt csudálom, hogy igaz-

gató ur annyi ezer növendékének tudja a

nevét.. .
Az I G A Z G A T Ó : Hehehe. Hát a memória,
kérem. . .
 A MÁSIK : Emlékszik, igazgató ur . . .
Az I G A Z G A T Ó : Hogyne. Mintha tegnap
történt volna.
E G Y HARMADIK : A harmóniumra is emlék-

szik még, igazgató ur?

Az I G A Z G A T Ó : Hogyne . . . épp most
mondta el . . . izé . . . izé . . . ejnye ez az
Elemér . . .
A HARMADIK : Jó szinben van, igazgató ur.
Az I G A Z G A T Ó : Itt van Rekettyés ?
A HARMADIK : Most jött. Épp erre jön . . .
Az IGAZGATÓ : Van szerencsém, képviselő
ur, alázatos szolgája . . .
R E K E T T Y É S : Ah ! Jó estét, tanár ur !

K I Á L T Á S O K : Vacsorához ! Asztalhoz !

Az I G A Z G A T Ó : Jövünk. (Karonfogja a kép-

viselői): Nézze, kedves képviselő ur, mielőtt
asztalhoz ülnénk . . . én egy kérvényt nyúj-
tottam be a miniszter ur ő excellenciájához . . .
 SZERVEZKEDES.

E G Y E T E M I IFJÚ : Most pedig szervezkedni

fogunk.
A MÁSIK : Igazad van. Szervezkedés a fő.
Az EGYIK : Látom, hogy a hatalmunk
nagy. Senkinek se jut eszébe bennünket okos
módon visszavezérelni kedves könyveinkhez,
s az egész felsőbbség hallgatagon elismeri,
hogy mostani "szerepünk az igazi.
A MÁSIK : Valóban.
Az EGYIK : Ugylátszik, mindenki belátta,
hogy nem születtünk tanulásra, hanem arra,
hogy uralkodjunk és intézkedjünk. Hát ural-
kodni fogunk.
A MÁSIK : De még hogy.
Az EGYIK : Meg fogjuk alakitani a «Vigyázz
Magyarországra, első magyar általános közélet-
biráló és ellenőrző egyesületet.»
A MÁSIK : Kurucz Pista lesz az elnök.
Az EGYIK : Jó.

A MÁSIK : Pótvizsgay lesz a titkár.

 Az EGYIK : Jó.

A MÁSIK : Én leszek a pénztáros.

Az E G Y I K (habozás után): Jó.
A MÁSIK : É s

most mondd to-

vább.
Az EGYIK : Szí-

vesen. Az egye-
sület ugyanazt

fogja csinálni, a
mit eddig mi csi-
náltunk. Ellenőr-
zést gyakorol. —
Képzőművészeti
zsűrije a képek magyarsága, erkölcsössége,
jósága és ára felett Ítélkezik ; szinügyi bizott-'
sága a színdarabokat veszi czenzura alá ; végre-
hajtó szakosztálya megakadályozza a nekünk
nem tetsző darabok előadását ; kultusz-alosz-
tálya határozni fog arról, hogy mely felekeze-
tek számüzendők az országból ; sajtószakosz-
tálya nyilatkozatokkal fogja bejárni a szerkesz-
tőségeket ; jogügyi szakosztálya elkésziti a
rendőri Ítéletek ellen való fellebbezéseket ;
párbaj-szakosztálya verekszik, stb. stb. Szóval
mindenütt és mindenben mi parancsolunk, mi
rendelkezünk, mi ellenőrzünk és mi mondunk
ítéletet.
A MÁSIK : Én leszek a pénztáros.
Az EGYIK : Ezt már mondtad. Mi fogjuk
megtisztítani ezt az országot a bevándorlóktól
és mi tartjuk vissza a kivándorlókat. Mi adunk
kenyeret az Alföldnek és munkát Budapestnek.
Mi állunk a határra az eloláhosodást meg-
akadályozni és mi hozzuk vissza Bécsből a
magyar műkincseket.
A MÁSIK : Én leszek a pénztáros.
Az EGYIK : Mi csináljuk meg a szocziális
reformokat, mi állítjuk lábra a nyomorgó
képzőművészetet és irodalmat ; mi harczolunk
a felekezeti türelmetlenség és a primadonna-
kultusz ellen.
A MÁSIK : Én leszek a pénztáros.
Az E G Y I K : (nagy hévvel): Mi üldözzük ki
innen a bünt és a nyomorúságot, mi hozunk
ide fehér kenyeret, mi ültetjük el a béke
pálmáját és a magyarosodás tulipánját, mi
énekeljük el a testvériség zsoltárjait, a nemzeti
erő indulóját és a nemes munka szimfóniáját,
ami pedig azt illeti, hogy ki lesz a pénztáros,
hát én leszek a pénztáros.
 TÁRLAT.

Történik a Műcsarnokban. Kora délután. Nagy

csoportok, elegáns asszonyok, urak.

EGY HÖLGY : Az idei téli tárlat csinos.

A M Á S I K : Igen.
Az EGYIK : Nekem nagyon tetszik Fényes,
mert olyan szeczessziós. És minden kép nagyon
jól van eltalálva. És ugy össze-vissza van,
az is nagyon szép. Csak kár, hogy nincs
értelme a képeinek. Mit szól a Spitzné
toalettjéhez ?
A MÁSIK : Szép. En is ezt mondom : a
régi képeknek legalább volt valami értelmük.
Mégis volt bennük valami viccz, az ember
legalább nevetett. Csorvásnénak utálatos a
kalapja.
Az E G Y I K : Borzasztó. Aztán a régi képek
legalább jól ki voltak dolgozva, az ember
látta még a varrásokat is a ruhákon. De most
csak ugy rákenik a ruhát, vagy pláne ruha
7
nélkül festik a nőket. Látta a Steinfeldné
boleróját ?
A MÁSIK : Gyönyörű. Énnekem az a véle-
ményem ilyen képekről, hogy nem szeretem,
ha a festő zseniáliskodik. Mink megrendeltünk
a múltkor egy arczképet boldogult Józsi bá-
csiról fotográfia után krétarajzban, de komo-
lyan mondom, hat forintért sokkal pontosabb
volt és jobban ki volt dolgozva, mint ha
Márknál rendeltük volna meg kétezer koro-
náért. Blitzné fülbevalója csupa hamis gyémánt.
Az EGYIK : Erre már én is gondoltam.
Szereti maga Ferenczy képeit ?
A MÁSIK : Nem. Nincsenek kidolgozva.
Az EGYIK : Én szeretem Ferenczyt, mert
borotváltatja a bajuszát. De kár, hogy fest.
Még a füvet se találja el. Csak csupa zöld,
zöld és semmi virág nincs benne. Legalább
egypár ibolya . . . meg . . . meg . . . hogy mond-
ják azt a sárgát?
A MÁSIK : Gelb.
Az EGYIK : Nem. A virágot . . .
A MÁSIK : J a ?

Az EGYIK : Ugy végződik : сsinn. Vagy

bum, nem tudom biztosan.
A MÁSIK : Talán kökörcsin ?
 Az EGYIK : Igen, igen ! Hát legalább valami
ilyent, de csak csupa zöldet fest. Az ilyen
is festő? Mit szól a Rehfussné czipőjéhez?
A MÁSIK : Nagyon hosszú. Melyik kép
tetszik magának a legjobban?
Az EGYIK : Nekem az a dinnye ott hátul.
Még a magok is ki vannak benne dolgozva.
Micsoda finom megfigyelés ! Az érett mag
egészen fekete és az éretlen mag egészen
drap. Ezt a képet le fogjuk alkudni az uram-
mal és megveszszük.
A MÁSIK : Mink már vettünk képet.
Az EGYIK : H o l ?

A MÁSIK : A József-köruton. Nagyszerű

kép. Igazi márványra van festve.
Az EGYIK : Ki van dolgozva ?
A MÁSIK : De még hogy ! És milyen
rámája van ! Es milyen olcsó ! Rámával együtt
négy forint párja.
Az EGYIK : Apropó : párja. Az is utálatos
ezeknél a festőknél, hogy mindenből csak
egyet festenek. . . Ha még legalább volna
pendantja, hogy fel lehetne akasztani egymás
mellé !
A MÁSIK : Igaza van. Nem csuda, ha nem
keresnek semmit.
 Az EGYIK : Hogyne, még keresni is !
Felületesen odamázolják a mezőt, semmit
se dolgoznak ki, mindenből csak egyet fes-
tenek, csúnya rámát tesznek rá, nem találják
jól el a vidéket, és még keressenek is ! Még
csak az kéne !
EMLŐSÖK, MADARAK
ÉS BOGARAK
 MINDENKI MÁSKÉNT LAT.

A V A D L Ú D (a vizszínén) : Én csak udva-

rias természetű vagyok, de ez egyszer igazán
engedje meg, hogy baromnak nevezzem !
A HAL (a vízben): Csak nem kell ugy
henczegni. Amiért valaki repülni tud . . . Pró-
báljon csak maga egy hétig a viz alatt maradni !
Repülő hal van, de viz alatt élő vadlúd nincs.
(A kopoltyujával nevet.)
A V A D L Ú D : Könnyű viczczekkel elfödni
az igazságot. Nekem azonban azt ne mondja,
hogy az embernek nincs feje !
A HAL : Na hát én magát kiröhögöm.
A V A D L Ú D : Kár, hogy hüllőkkel egyáltalán
szóba állok.
A HAL : Én meg csodálom magamat, hogy
ilyen libával beszélek. Hogy mer maga beszélni,
hisz magát seréttel lövik !
A V A D L Ú D : Maga csirkefogó, magát meg
horoggal fogják ! Igenis kijelentem, ismétlem és
fentartom, hogy azoknak az embereknek, akik
ott fürdenek, van fejük.
 A HAL : Maga a legbutább lud a világon.
Csak van szemem ! Az ember két hosszú
lábból áll és nincs tovább.
A VADLÚD : Mert maga csak azt a felét
látja, ami a vizben van. Az pedig a legmel-
lékesebb része.
A HAL : Nagyon buta. Ha én akarok,
odauszom, meg is csipem, csak tudom, hogy
meddig ér ! Az ember, az egy golyó, ami
két lábon áll !
A VADLÚD : Maga bizonyára valami kövér
embert látott.
A HAL : Ne fecsegjen annyit. Mondom,
hogy golyó, és az a golyó arra való, hogy
csipjék.
A VADLÚD : O h !

A HAL : Igenis ! A múltkor is itt fürödtek

és felülről benyúlt valami és csipte a golyót.
Erre fölkapja az ember a lábát. De a lábával
nem tud csipni.
A V A D L Ú D : Gyönyörű.
A HAL (őszinte meggyőződéssel) : A férfiak
mezitláb vannak, a hölgyek meg harisnyában
és czipőben. Es a hölgyek sohase csipik a
férfiakat.
A V A D L Ú D : Ugy látszik, bort öntöttek a
tóba, mert maga olyan részeg, mint a csap.
Mindjárt kopoltyun ütöm.
A HAL : Engem üthet, mert én kiröhögöm
magát. Nézzen csak oda . . . mi történik ott . . .
A V A D L Ú D : Egy ur beteszi a kezét a vizbe.
' A HAL: ÉS aztán?
A V A D L Ú D : Aztán semmi.
A HAL : Maga bornirt állat ! Én a foly-
tatását látom. Az az ur megvakarja a térdét.
Most jön egy hölgy . . .
A VADLÚD : U g y van.

A HAL: Puff! Meg van csipve.

A V A D L Ú D : Hall maga ?
A HAL : Nem. Én egy /-lel irom a nevemet.
A V A D L Ú D : Nem azt kérdezem. Hallja a
hangot ?
A HAL : Nem.
A V A D L Ú D : Mert akkor hallaná, mit
mondott az a hölgy. Az a hölgy ázt mondta :
«Tele van az idén rákkal a Balaton».
 K Ö V E K AZ ÖKÖR GYOMRÁBAN.

Az Ö K Ö R : Asszonyom, ön már szóba se

áll az emberrel?
A T E H É N : Dehogy nem. Ön olyan furcsa.
Ahányszor szótlanul megyek el ön mellett,
mindig rossz néven veszi.
Az ÖKÖR : De asszonyom . . .
A T E H É N : Önnek soha sincs érdekes
mondanivalója. Önök, ökrök, mindig unalma-
sak . . . (ravaszul kacsint.)
Az Ö K Ö R (bizonyos melankóliával) : Mit
csináljunk, asszonyom . . . De apropó, ma
véletlenül van valami érdekes újságom.
A T E H É N : Mondja.
Az ÖKÖR : Ma megjelent az istállóban a
gazdám és szó nélkül tömni kezdett, mint
valami libát.
A TEHÉN : Önt ?

Az ÖKÖR : Igenis, engemet. Kerek köve-

ket tett a számba, aztán lenyomkodta úgy-
nevezett bárzsingomon.
 A T E H É N : Ez érdekes. Velem sohase
tettek ilyet.
Az Ö K Ö R : Eleinte csodálkozó arczot vágtam,
amin a gazdám nagyszerűen mulatott. De
másnap újra jött, uj köveket hozott és én
ismét kvarczot étkeztem.
A T E H É N : Csudálatos.
Az ÖKÖR : Ez igy ment hetekig. Minden-
nap megjelent és beállitotta gyomromba kis
emlékköveit. Néha ugy érezem magamat,
mintha én volnék a kerepesi temető. Tele
vagyok kövekkel.
A TEHÉN: NOS, és?
Az ÖKÖR : Nos és én már megszoktam
az ügyet. Az utóbbi időben már valósággal
vártam mindennapi kövecskéimet. De gaz-
dámnak semmi érzéke nincs a változatosság
iránt. Folyton kvarczot adott. Néha már ugy
szerettem volna egy kis mészkövet, vagy egy
kis aszfaltot enni, de nem adott. Arról pedig,
hogy egy kis összetett kőzet lett volna : gránit,
vagy egyéb, szó se lehetett. Az utolsó vasár-
napon kaptam egy kis fekete bazaltot, de az
oly kevés volt, hogy szót sem érdemel. . .
A T E H É N : És miért tette ezt kedves
gazdája ?
 I

Az Ö K Ö R : . Hogy nehezebb legyek . . .

S nekem csak egy dolog fáj.
A T E H É N (részvéttel): Talán a gyomra?
Az ÖKÖR : Nem. Hanem én, ki maga
vagyok a becsületesség, sőt azt mondják
rólam, hogy smokkja vagyok a becsületes-
ségnek, én nem szólhattam annak a keres-
kedőnek, aki megvett . . . Nem mondhattam
neki, hogy zsákban macskát, azaz gyomorban
követ vásárol. . . Ah, miért is nem tudok az
emberek nyelvén . . .
A T E H É N (aki az egész ic/ő alatt másra
gondolt. Sóhajtva): Ah, a szerelem . . .
Az ÖKÖR : Hogyan ? Nekem kő van a
hasamban és ön szerelemről beszél ?. . .
 DEHOGY A GÓLYA HOZZA !

Az ÖREG GÓLYA (hazaérkezik, mogorván

tekint körül, czilinderét dühösen csapja a fogasra,
esernyőjét a sarokba vágja): Jó estét!
A F I A T A L GÓLYA : Jó estét. Atyám, ön
néhány nap óta szórakozottnak látszik. Mintha
valami bánat nyomná a lelkét.
A GÓLYA : Majd ha te is öreg gólya leszel,
fiam, meglátod, hogy az élet nem áll csupa
békából. Csalódások vannak . . .
A FIA : Ah, atyám, ezt minden élemedett
gólyától hallottam már.
A GÓLYA : A sors néha üldözőbe vesz . . .
•pfuj, utálom az életemet.
A FIA : Ez fáj nekem, atyám.
A GÓLYA : Ne kelepelj annyit (kiszól) :
Mi van avval a vacsorával ?
A FIA : Mintha könnyek csillognának a
szemében, atyám . . .
A GÓLYA : Nem , . . nem birom tovább.
Elébb-utóbb ugy is meg fogsz tudni mindent,
fiam, s igy hiába titkolódznám előtted. Halld
hát.
A FIA : Figyelek.
A GÓLYA : Miről nevezetes a te apád ?
A FIA : Arról, hogy a gyermekeket hozza.
A GÓLYA (szomorúan) : Te egyszerű elme.
Te simplex lény. Fáj nekem, hogy meg kell
ölnöm ezt a legendát. Kedves fiam, ez nem
igaz.
A FIA : Hogyan ? Nem igaz ?
A GÓLYA : Nem. Én nem hozom a gyer-
mekeket, ez oly igaz, mint hogy Spitzer a
nevem. A szomszéd-gólya, a Cselejthey, akire
a gentry-gyerekeket fogják rá, szintén nem
hozza a gyermekeket és a nagybátyád, a Löbl
nevü gólya, szintén egy csaló. Ezt a legendát,
mint az emberköltő mondja, ránk kenték a
századok.
A FIA : Oh, hogy ezt meg kellett érnem !
A GÓLYA : Meg kellett érned. Holnap
másoktól tudtad volna meg. Városunkban
sztrájkolnak a tudós asszonyok, s ezért nagy
a lárma. A múltkor itt a réten legeltek a
tehenek és az egyik azt mondta, hogy miért
nem megyünk be a városba segiteni. Kény-
telen voltam bevallani az igazat. A tehén
 DEHOGY FT GÓLYA HOZZA! 113

elámult és majd hogy le nem köpött. Szé-

gyenlem magamat. (Sir.)
A FIA : Mennyi illúzióm foszlott szét !
A G Ó L Y A : Ah, A gaz bábák ! Ha ők nem
sztrájkoltak volna, tovább is fenn lehetett
volna tartani ezt a legendát.
A FIA : Ne sirjon, atyám. Majd vigaszta-
lást lel gyermekeiben.
A G Ó L Y A : Az igaz . . . ezeket legalább
igazán én hoztam.
 A F A R K A S ÉS A BÁRÁNY.

A FARKAS : Mégis csak szemtelenség, egy

órája akarok már inni és nem tudok, mert
maga is bedugja a vizbe az orrát !
A BÁRÁNY : Sajnálom. Tudhatná, hogy a
viz lefelé folyik s én állok lentebb. Kérje
vissza a tandiját. (Tovább iszik.)
A FARKAS : Hallja, beszéljen velem tisz-
tességesebb hangon, mert . . .
A BÁRÁNY : Mert ?
A FARKAS : Egyébként mit is beszélek !
Mindenekelőtt kihez van szerencsém ?
A BÁRÁNY : Dr. Bárándy vagyok. És
maga ki ?
A FARKAS : Volf.
A B Á R Á N Y - Hogyan? Volf? Es maga
beszél ? Örüljön, hogy . . .
A FARKAS : Annak örülök, aminek akarok.
És újból felszólitom, menjen el a viztől.
A BÁRÁNY : Viz ide, viz oda, magának
semmi joga itt henczegni. Mi maga ? Rendőr ?
Mezőőr ? Csősz ? Vízvezetéki ellenőr ? Hogy
mer maga itt rendelkezni ?
A FARKAS : É n . . .

A B Á R Á N Y : Fogja be a száját ! Majd meg-

kuranczolom én magát, Az én apám képviselő,
majd kitekeri az a maga nyakát.
A FARKAS : Én csak nem szeretek más
után inni. Ilyen vagyok, nem veszi be a ter-
mészetem.
A BARANY : Akkor menjen máshova. De
gorombáskodni semmi joga. Fel fogom jelen-
teni rágalmazásért.
A FARKAS : Hogyan ? Ön ? Hisz ön rágal-
mazott meg a múltkor az újságban azzal, hogy
panamista vagyok és állami szubvencziót húzok !
A BÁRÁNY : Én ? Na hát ehhez pofa kell.
A FARKAS : Akkor A kedves papája.
A BÁRÁNY : Azt is megtiltom, hogy az
apámról igy beszéljen. Majd megtanítom én
magát krakélerkedni. Először is én vagyok az
odu-urának az ügyvédje és kegyetlenül bepör-
löm az odubér-hátralékért. Aztán tagja vagyok
az adókivető bizottságnak és olyan adót sózok
a nyakába, hogy arról koldul. Hogy pedig
bejut a városhoz tisztviselőnek, ezt ne is
remélje. Majd én . . . (fenyegető mozdulatot tesz.)
 A F A R K A S : Kérem . . .
A B Á R Á N Y : Jó, jó. Nem vagyok rá ki-
váncsi.
A F A R K A S : Bocsánat, de . . .
A B Á R Á N Y : Semmi bocsánat. Majd meg-
tudja, kivel van dolga.
A F A R K A S : Bocsánat, de nem ismertem
rá nagyságodra . . . ha tudtam volna . . .
ha sejtettem volna . . .
A BÁRÁNY : Szót se.
A F A R K A S : Édes uram . . . nekem gyer-
mekeim vannak . . .
A B Á R Á N Y : Gondolta volna meg előbb.
Máskor nézze meg, kivel kezd ki. (Dölyfösen
elsétál.)
 A PÉKNÉL.

EGY BOGÁR : Hány óra ?

EGY MÁSIK BOGÁR : F é l öt.

Az EGYIK : Tyhü, de elaludtam. Készen

van a sütemény ?
A MÁSIK : Már ki is hordták.
Az EGYIK (mosakodni kezd) : Na hála
istennek, megint elmúlt egy nap és nem sütöt-
tek bele a kiflibe. Hova tetted megint a
szappant ?
A MÁSIK (egy piczi szappant ad át neki) : Itt
van. Képzeld csak, szegény Ivanoffal mi történt?
Az EGYIK : Ki az az Ivanoff?
A MÁSIK : Az a vidám ruszni, hogy ne
mondjam : muszkabogár. Az, aki olyan kedve-
sen tánczolt és aki olyan szerelmes volt a pék
lányába, hogy minden este megvesztegette a
szűt, csakhogy a kisasszony ágyába rejtőzhes-
sék . . .
Az EGYIK : Ugyan mi történt vele ?
A MÁSIK : A kisasszony rálépett. Rajta-
kapta, amint végigszaladt a konyhán és «pfuj»-
kiáltással rálépett. Ivanoff felkiáltott : «Tiporj
el, de imádlak!» — és meghalt. Kár érte.
Mindig Tósztojról beszélt.
Az E G Y I K : Hát még mi újság ?
A MÁSIK : Wassermant ismerted ?
Az EGYIK : H o g y n e . . . az, aki A dob-
utczából került ide ?. . . Nos ?
A MÁSIK (szomorúan int).

Az I GYÍK : Hogyan ? Csak nem . . .

A MÁSIK : De igen. Belesütötték egy
pasztránába. A falon mászkált, harmadikat
keresett a kaláberhez, amikor a péklegény
észrevette. Rácsapta a tésztát és ő is a kre-
matóriumba került.
Az EGYIK : A kártyaszenvedély volt oka
szörnyű halálának. Hol a nadrágom ?
A MÁSIK : Itt van. Ha holnapig be nem
sütnek, jubilálok.
Az EGYIK : Már te is ?

A MÁSIK : Én is. Megjubilálom, hogy teg-

nap ötvenedszer hibázott el a legény, amikor
rám akarta csapni a tésztát. Ettől nem is
félek. De az a szőke, aki tüzér volt, az nagy-
szerűen tud czélozni. . . Nem is megyek feléje.
Az EGYIK : Reggeliztél már ?
 A MÁSIK : Hogyne. Te még nem voltál
a lisztben ?
Az EGYIK : Nem. Most megyek. Hát mit
iszunk a jubileumon?
A MÁSIK : Pezsgőt. Aztán nótázni is fogunk.
Ezt fogjuk danolni : «Bogár Imre, hová olyan
szaporán . . . »
Az EGYIK : Nagyszerű lesz !
A MÁSIK : És leleplezzük Zacherl arczképét.
Az EGYIK : Hogyan ? Hát megvan az arcz-
képe ?
A MÁSIK : Bizony megvan ! Pista, a zseniális
kis szú metszette fába !
Az EGYIK : Na most megyek reggelizni.
(El, énekelve):
Egy gondolat bánt engemet :
Császárzsömlében halni meg ;
Lelkemet más vágy tölti be :
Temessetek egy vajaskiflibe !
 AMIKOR K É S N E K A FECSKÉK.

Történik Palermoban.

EGY FECSKE : Nos, kolléga ?

EGY MÁSIK : Ma is csak azt mon-
FECSKE
dom, amit tegnap. Még nem lehet Pestre menni.
Az EGYIK : Hát bizony ebben van valami.
Tegnap a sürgöny dróton ülve kivártam az
időjárási sürgönyöket. Mondhatom, rémitőek.
A MÁSIK : Mit mondanak ?
Az EGYIK : Eső, szél, hűvös idő. Csapadék.
A MÁSIK : Mi az a csapadék ?
Az EGYIK : Tudom is én. Elég az hozzá,
hogy rossz az idő. Ráérünk hazautazni április
végén.
A MÁSIK: Én is beszélek majd a felesé-
gemmel. Azt hiszem, huszadika körül vonatra
ülhetünk.
Az EGYIK : Vonatra ?
A MÁSIK : Hogyne, majd gyalog megyek.
Az EGYIK : Azt nem is mondom. De a
repülés, kedves öregem ! A repülés !
 A M Á S I K : Az a fiatalok-
nak való. Mink öregek már
csak inkább vonaton me-
gyünk. Én már ugy tudom
Palermo és Budapest között
az összeköttetést, mint maga
Cook.
Az EGYIK : Ez nem rossz.
A M Á S I K : Sőt jó. Felülök
egy közvetlen kocsi tetejére
és hipp-hopp, otthon vagyok.
Majd még koptatom a szár-
nyaimat ! Egyébként mióta
telelnek Palermoban?
Az EGYIK : Az idén va-
gyunk itt először. — Eddig
Kairóba jártunk. De ott na-
gyon drága
az élet.
A MÁSIK :

Itt olcsóbb.
Képzelje
csak, egy barátom, az öreg tartalékos fecske
az idén Abbáziába ment telelni.
Az EGYIK : Borzasztó !
A MÁSIK : Ugy-e, borzasztó ? Olyan hideg,
mint Pest.
Az EGYIK : En voltam ott egy hétig, de
megszöktem. Négy forintot fizettem naponta
penziót. Óriási a drágaság. Egy hernyó két
forint. Egy légy nyolczvan krajczár és folyton
legyet kell ennünk, mert a gyerekeim hozzá
vannak szokva a szárnyashoz.
A MÁSIK : Es a lakásviszonyok !
Az EGYIK : Rémesek. Mi a legdrágább
eresz alatt laktunk és mégis beesett az eső
a fészekbe. És semmi kényelem. Se lift, se
fürdőszoba, se . . .
A MÁSIK : Jól tette, hogy megszökött.
Az EGYIK : Na, Isten áldja meg. Megyek
haza, vár a feleségem.
A MÁSIK : Agyé !
Az EGYIK : Nem megyek többet Abbáziába.
Soha, soha ! Drága, hideg és nagyon sok
benne a . . .
A MÁSIK : Ugyan menjen, maga kis anti-
sernita.. .
 A L O V A K ÉS A ZENE.

Az Opera körül a havas esőben állanak a fo-

gatúk. Benn Trisztán és Izoldát adják. Két ló
összedugja a fejét és csevegni kezd.

Az EGYIK LÓ : Kérem csak . . .

A MÁSIK : Parancsoljon, asszonyom.
Az E G Y I K : Mondja, mi az: zene?
A MÁSIK : Zene ? Hm.
Az EGYIK : Azt hiszem, az valami jó.
A zene az jobb lehet, mint a zab. Olyanféle
sejtelmem van róla, hogy hasonlit a czukorhoz.
A MÁSIK : Nem hinném. Én ugy hiszem,
hogy a zene valami csiklandozás, valami bizser-
gés, valami kellemes zsibbadás . . .
Az EGYIK : O h . . .
A MÁSIK : Igen, asszonyom, ilyen a zene.
De csak emberek számára való. Egyébként
a zenéről különféle felfogások uralkodnak.
Egy rokonom, aki katonabandában szolgált,
azt mondja, hogy zene az, amikor be van
fogva egy kis kocsiba, a kocsin van valami
nagy üst és azt hátulról ütik. Körül pedig
katonák mennek és nagy rézcsöveket szopnak.
Azt mondta a rokonom, hogy szerette volna
közelebbről is megtudni, mi a zene, de vélet-
lenül mindig oly nagy lárma volt, hogy nem
figyelhetett. . .
Az EGYIK : Érdekes.
A MÁSIK : Másféle felfogás is van. Egy
barátomnak szerep jutott a Népszínházban,
amikor az egyik primadonnának lóháton kellett
bejönnie. О viszont azt mondja, hogy zene az,
amikor egy nő előremegy és nagyokat rug a
levegőbe, aztán jobbra-balra ugrál. De akkor
is lárma volt. -
Az EGYIK : Az emberek mindig lármáznak.
A MÁSIK : Aztán az is zene, ha egy katona
meghal és kiviszik a temetőbe.
Az EGYIK : Igazán ?
A MÁSIK : Igazán. És az is zene, ha az
ember a czirkuszban van és le kell térdepelnie.
(Az idö halad, már kilencz óra.)
Az EGYIK : És a mi gazdáink is csak a
zene miatt jöttek ide . . . és itt vannak már
hét óra óta . . .
(Kis szünet.)
A MÁSIK : Furcsa, mennyi sokféle zene
van és hogy valamennyi milyen fáradságos . . .
nem értem, mi élvezetük lehet benne az
embereknek ! . . . íme, majd letörik a lábam a
fáradtságtól, itt állok hóban, fagyban, szélben,
esőben . . .
Az EGYIK : Ha elgondolom, hogy ez is
zene . . .
NYÁRI
ÉLET
 ALUDJ NÁLAM, ÖREG !

Egyszerűen, de minden csin nélkül berendezett

hónapos szoba. Agy, díván. Éjjel.

A VENDÉG : Nem látok. (Beesik az ajtón.)

A GAZDA : Várj még egy kicsit. Most
gyertyát gyujtunk . . . így ni. És itt a szoba.
Ugy-e szép kis szobám van ?
A V E N D É G : Szép. (Áhitattai nézi a falon
a Haldokló Petőfi és a Kápolnai ima czimü képeket.)
A GAZDA : Tulajdonképen nem is kell
nekem nagyobb szoba. Reggel irodába megyek
és csak este jövök haza.
A V E N D É G : Tényleg.
A GAZÍJA : Kitűnően elférünk ketten.
Aztán jobb is igy. Ha valakinek a családja
elutazik, fájó szivvel járkál. Nem?
A V E N D É G (szomorúan) : Igen. Most már
Poprád-Felka körül járnak . . .
A GAZDA : Hát csak tedd magad komóttá.
Aludj nálam, öreg ! Szép kis szoba, mi ?
(Vetkőzni kezd.)
 A VENDÉG : Holnap este már talán levelet
kapok tőlük. Szegény kis feleségem . . .
A GAZDA : Ne légy szentimentális. Itt
fogsz aludni a kanapén. Kicsit rövid, de
megtoldjuk egy székkel.
(Megtoldja e0y székkel, amely e&y araszszai
magasabb, mint a kanapé. Lepedőt terít rá, ván-
kost készít elő.)
A VENDÉG : Nagyon kedves vagy.
A GAZDA : Igy ni. Mivel fogsz takarózni ?
A V E N D É G : Tőlem kérdezed?
A GAZDA : Itt van ez a kalotaszegi abrosz.
A VENDÉG : Köszönöm. Adhatsz háló-
inget is ?
A GAZDA : Hogyne. (Egy hálóingre és tiz
gallérra mutat.) Annyi fehérneműm van, hogy na!
(Vetkőz és.)
A VENDÉG : A hálóingen nincs gomb.
A GAZDA : Tudtam.
A VENDÉG : Van rajta egy kis drótkarika,
amelyben hajdan czérnaszövés volt. De most
már tisztán csak karika. (Átadja neki a
karikát.)
A GAZDA : Köszönöm.

(Tovább vetkőznek.)
A GAZDA : A czipődet tedd ki.
 A V E N D É G : Te miért nem teszed ki ?
A GAZDA : Mert a háziasszonyom nem
puczol ki két párt.
A V E N D É G : De kérlek . . .
A GAZDA : De kérleli.. .
(Agyba feküsznek.)
A GAZDA : Szoktál az ágyban olvasni ?
A V E N D É G : Nem, ijem birok el semmi-
féle világosságot, ha alszom.
A GAZDA : Én néha reggelig is olvasok.
(Könyvet vesz elö) : Czigarettázol ?
A V E N D É G : Nem. A füstöt se birom.
A GAZDA (miközben czigarettára gyújt):
Én egészen más természetű vagyok.
A V E N D É G : Egyetlep szórakozásom, hogy
elalvás előtt diskurálni szoktam.
A HÁZIASSZONY H A N G J A (a szomszéd szo-
bából) : Egész éjjel jár a ; szájuk. Az embernek
nincs nyugalma. Schläfst du, Heinrich ?
H E I N R I C H : Ich kann nicht.

A VENDÉG : M i ez ?

A GAZDA : Semmi. Dühös, mert még nem

fizettem bért. De azért ne beszélgessünk.
(Olvasni kezd. Csönd. A vendég lába oly
magasan van, hogy hanyatt fekve látja a lábujjait.
A kanapéban egy törött rugó is van. A kalota-
szegi abrosz rövid. A vánkos nagyon alacsonyan
van. A vendég szenderegni kezd)
A GAZDA (harsány hangon): Jól fekszel
öreg ?
A V E N D É G (félálomban, orrhangon) : Mnyól.
(Hosszú szünet. A vendég elalszik.)
A GAZDA : Nem rövid a takaró ?
A V E N D É G (mély álomban) : Chrrr, chrr . . .
A GAZDA : Szervusz !
(Elfújja a gyertyát. Csönd. Kivül derengeni
kezd.)
A SZOBAASSZONY HANGJA : Heinrich !
{Kis szünet.)
A H A N G (erősebben) : Heinrich ! !
(Ujabb szünet. A vendég fészkelődni kezd)
A H A N G (ordítva) : Heinrich ! ! ! Az ördög
bújjék beléd, steh auf, es ist schon halb vier !
(Teli tüdőből) : Heinrich ! ! ! ! !
 SZUMALÁJT.

A nagy butorszállitó kocsi megáll Török-Bálinton

egy kis sváb parasztház előtt. Aztán rögtön
megérkezik a nyaraló család is a vasútról.

A SVÁB FIA : Fata !

Fata ! Té szumalájt szán
khuma.
A S V Á B : Ikumklej.
A FIÚ : Mindjárt jön
a papa, kérem. Tessék egy
kicsin várni.
A NYARALÓ : E z h á t a

kedves parasztház, ahol a

nyarat tölteni fogjuk. Ez lesz az én ablakom,
ez pedig a te szobád lesz, mamili. A Péterke
pedig egész nap a kertben lesz, ugy-e Pé-
terke ? Jó falusi levegőn !
P É T E R K E : Igen.

A N Y A R A L Ó : Játszani fog, a fűben hen-

teregni, virágot szedni, ugy-e?

/
134 SZUMALÁFR.

P É T E R K E : Igén.

A SVÁB (előjön): Virágot szedni? Ta

hauriem ten sédlein.
A M A M A : Mit mond ?
A N Y A K A L Ó : Csak hagyd. Kissé szigorú
ember, de e darócz alatt meleg sziv dobog.
(Bemennek a szobába) : Mik ezek a lyukak a
falban ?
A SVÁB : Ott volt a vályú.
A N Y A R A L Ó : Micsoda vályú ?
A SVÁB : Hád ahonnan a lovak ettek.
A M A M A : Szent ist. . .
A N Y A R A L Ó : Hogyan, hát ez istálló volt ?
A SVÁB : Hád péassze. Télen istálló, nyáron
meg nyaraló.
A N Y A R A L Ó : Oh, ez a kedves falusi han-
gulat !
A M A M A : De édesem, én azt hiszem . . .
A N Y A R A L Ó : És hova nyilik ez az ablak ?
A SVÁB : Egy dombra.
A N Y A R A L Ó : Micsoda dombra ?
A SVÁB : Nagyszerű . . . hád nem látja ?
A N Y A R A L Ó : Nagy ég ! Hisz ez . . .
A SVÁB : Hogyne ! Majd műdrágya ide-
hozatok azért a rongyos kétszáz forintért,
amit egy hónapra fizpt.
 A NYARALÓ : Pardon, százötvenet mond-
tunk.
A SVÁB (kikiált a kocsihoz) : Visszarakni
a bútort !
A N Y A R A L Ó : Azért nem kell mindjárt erő-
szakoskodni. Hát megkapja a kétszázat. A kis
kert használata a mienk ?
A SVÁB : A használata igen. De a kis
kert az enyém és aki oda bemegy, tén hauri cam.
A N Y A R A L Ó : Bocsánat, ez ki volt kötve.
A SVÁB : Most meg be van kötve. Az én
kertemrül csak én parancsolok, écz haadalumpn.
A N Y A R A L Ó : Félek, hogy ez az ember
nagyon fel talál izgatni.
A CSELÉD : Nagysága kérem, a trimó hova
gyön ?
A MAMA : Hát a harmadik szobába.
A C S E L É D : De csak kettő van.
A N Y A R A L Ó : Hallatlan ! Amikor kivettem,
három volt. Hol a harmadik?
A SVÁB : Az meghalt. Kstuabn.
A N Y A R A L Ó : Soha többé nem jövök sváb
faluba. A magyar paraszt csupa tisztességtudás,
a sváb meg szemtelen.
A SVÁB : Visszarakni a bútort ! !
A N Y A R A L Ó : Bocsánat. Visszavonom.
 PÉTERKE : Papa, papa, a Szepi megvert !
A N Y A R A L Ó : Ki az a Szepi ?
A SVÁB : Mej szún.
A NYARALÓ : Pardon. Az más. Ééterke,
ha vissza mered ütni, agyonváglak !
A SVÁB : így már jó barátok leszünk !
(Csókra nyújtja a kezét.)
A N Y A R A L Ó (miután tiz pengőt nyomott a
markába, kezet csókol neki).
 VÁROSUNK NEVEZETESSÉGEI.

Személyek : egy budapesti hordár és egyike ama

bizonyos vidékieknek, akik Szent István napjára
rándultak fel a fővárosba.

A VIDÉKI : É s ez mi ?
A HORDÁR (a kerepesi-uii szeczessziós házra
mutat) : Ez pedig az uj szépművészeti muzeum.
Itt van az iparművészeti iskola is elásva és
innen temették Andrássyt, (A kerepesi-utra
mutat): Azóta hivják ezt az utat Andrássy-
utnak. (Félre): Hogyne, majd még odagyalo-
golok vele !
A V I D É K I : Gyönyörű. Be is lehet menni?
A HORDÁR : Máma nem szabad. Mikor
utazik haza ?
A VIDÉKI : Holnap.
A HORDÁR : Hát holnapután szabad. Magá-
nak pechje van. De menjünk tovább. Látja
ezt? (A Rókusra mutat.)
A VIDÉKI : Látom.
 A HORDÁR : Na hát, ez az a hires klinik,
amiről annyit hallott.
A VIDÉKI : És az a kis templom előtte ?
A HORDÁR : Az a Mátyás-templom. (Félre):
Hogyne, majd még Budára megyek vele !
A VIDÉKI (a Mária-emlékre mutat) : És ez
micsoda emlék ? %
A HORDÁR (megnézi) : Ez ?
A VIDÉKI : N o s ?
A HORDÁR (félre) : Csak tudnám, hogy ez
micsoda emlék ! (Elolvassa a felírását) : Ez az
Ora pro nobis emlék.
A V I D É K I : Miért hivják igy?
A HORDÁR (zavarban): Hogy miért hivják
igy ? (Az égre mutat) : Nini, ott repül egy
madár ! Nem érdekes ?
A VIDÉKI : Nem. Ez a kis kert micsoda ?
A HORDÁR : Ejnye, de sokat kérdez. Ez
az uj Népliget. (A Népszínházra mutat) : Ez az
uj parlament, (sorba mutatj'a a házakat) : itt
lakik Blaháné, ott lakik Hegyi Aranka, ott
meg lakik Küry Klára és ott túlnan Fedák
Sári. A Vas-utczában ott azt a sárga kis házat
látja ?
A VIDÉKI : Látom.
A HORDÁR : Hát ott lakom én. Most már
minden nevezetességet látott, most fizesse ki
a kalauzolási dijat.
A V I D É K I : Pardon, még csak egyet. Az
a kis üveges szürke vasház micsoda ?
A H O R D Á R : Az ? (Mosolyog.) Az nagyszerű.
Ugy-e olyan, mintha kis gunyhó volna ?
A V I D É K I : Olyan.
A HORDÁR : No látja, milyen naivak maguk,
vidékiek. Hát az nem is gunyhó, hanem villa-
mos kocsi.
(Belülről csöngetés hallatszik.)
Hallja ? Most éppen csöngetett. Mindjárt
indul. Hamar szálljon be.
A VIDÉKI : Akkor sietek.
(Hamar kifizeti a hordárt és beszáll, hogy
le ne késsék róla.)
 A CSIRKE.

Történik a zöldben, Péczelen, Török-Bálinton vagy

valami ezekhez hasonló nyaralóhelyen.

Az U R N Ő : Hogy az a pár csirke ?

A PARASZTASSZONY' : Nem eladó.
Az URNŐ : Hát akkor minek czipeli ?
A PARASZTASSZONY : Csak ugy czipelem.
Beviszem Pestre.
Az U R N Ő : Hát ami azt illeti én is meg-
venném.
A PARASZTASSZONY : Mondtam már, hogy
nem eladó. Pestre viszem.
Az U R N Ő : Megadok én érte annyit, mint
a pestiek.
A PARASZTASSZONY (hosszasan nézi): Aztán
mennyit ad érte ?
Az U R N Ő : Ezért a két sovány jószágért ?
Hiszen csak csont és bőr. (Belefúj a csirkébe) :
Nézze, nézze . . . itt is . . . nincs ezen hus.jj
A PARASZTASSZONY : Hát ne vegye meg.
{Indul.)
 Az URNŐ : Azért nem kell mindjárt elsza-
ladni. Hát hogy adja ezt a két verebet?
A PARASZTASSZONY : Kilenczven krajczár.
Az URNŐ (sző nélkül bemegy a házba).
A PARASZTASSZONY : Ne menjen el, no.
Hát mondja meg, mit ad érte ?
Az URNŐ : Semmit. Vigye Pestre.
A P A R A S Z T A S S Z O N Y : Be is viszem.
Az URNŐ : Adok érte öt hatost.
A PARASZTASSZONY (SZÓ nélkül elmegy).
Az URNŐ : Azért nem kell mindjárt elsza-
ladni. Hát mennyit akar érte ?
A PARASZTASSZONY : Kilenczvenöt krajczárt.
Az U R N Ő : Az előbb csak kilenczvenet
mondott.
A PARASZTASSZONY : Hát ez bizony ugy
van. Azóta megdrágult.
Az URNŐ : Két ilyen sovány verébért ?
A PARASZTASSZONY : Aztán nem is eladó.
Beviszem Pestre.
Az URNŐ : Csupa csont és bőr. Nem kéne,
még ha ingyen adná, akkor se.
A PARASZTASSZONY : Most már pénzér se
adom. Majd megveszik Pesten.
(Alinak és nem szólnak egymáshoz. Hosszú
szünet.)
 Az U R N Ő : Hét hatos.
A P A R A S Z T A S S Z O N Y : Nyolcz.
Az U R N Ő : Különben nem is kell. Nagyon
sovány.
A P A R A S Z T A S S Z O N Y : Nem is adom el.
(.Hosszú szünet.)
Az U R N Ő : Hetvenöt krajczár.
A P A R A S Z T A S S Z O N Y : Isten neki. De csak
mert olyan szépen kérte.
Az U R N Ő : De csak mert olyan nagyon
kínálta.
{Kifizeti.)
 HÁRMAN.

Előkelő fürdőhely. Az eszplanádon keserű arczczalr

unatkozva sétál három ur.

Az ELSŐ : Nem én, nem birom ki ezen

az unalmas helyen. (Bemutatkozik a második-
nak) : Nevem Soós.
A MÁSODIK : Örvendek. Kádár vagyok.
Az ELSŐ (rögtön): Tud alsózni?
A MÁSODIK (mohón) : Tudok.
Az El ső : Mindennel ?
A MÁSODIK : Mindennel. Túlival, ultimóval,
uhuval, kontrakasszával, fedáksárival, zöld bé-
kával és szőrös majommal.
Az ELSŐ : Jó. Mutatkozzunk be annak az
urnák, hátha ő is tud. (Bemutatkoznak neki.)
A H A R M A D I K : Nevem Ultimo.

Az ELSŐ : ) , Ч . T .
Í (együtt): Na ha ez se tud 1
A MÁSODIK : V
A HARMADIK : Talán üljünk is mindjárt le.
(Nagy öröm. Leülnek.)
 Az E L S Ő : Én csak unalomból játszom.
A MÁSODIK : Oh, én inkább megszokásból.
A HARMADIK : Én . . . én . . . csak éppen
az uraknak akartam szivességet tenni, mert
látom, hogy csak ketten vannak . . .
Az ELSŐ : Én nem is játszanám, ha valami
más mulatság akadna.
A MÁSODIK : Én is inkább mennék kirán-
dulásra, de eső lesz.
(A nap forrón tüz)
A HARMADIK : Nekem meg dolgom is
volna . . .
(Előhozzák a kártyát.)
Az ELSŐ : Mennyibe' játszunk ?
A MÁSODIK : Oh kérem . . .
A H A R M A D I K : Mindegy :
Az E L S Ő : De mégis csak meg kell ha-
tározni !
A MÁSODIK : Az mellékes . . .
A HARMADIK : Nem fontos . . .
Az ELSŐ : De szokás kimondani !
A MÁSODIK : Hát legyen egy point egy
fillér. Úgyis unalomból játszunk.
A HARMADIK : Az kevés. Annyiba nem is
érdemes.
Az ELSŐ : Én nálam mellékes a pénz, de
 HÁRMAN. 145

nem látom be, miért üljünk itt egy óráig és

az ember még pár pengőt se nyerjen . . .
A M Á S O D I K : Igaz. Őszintén megvallva,
nekem is voltak nagyobb kiadásaim.
A H A R M A D I K : A pénz csak érdekesebbé
teszi. Annál szebb, minél drágább.
Az E L S Ő : Hát legyen két krajczár.
A M Á S O D I K : Az semmi. Ha már nyerek,
hát nyerjek.
A H A R M A D I K : Ugy van. Öt krajczár.
Az E L S Ő : így legalább érdekes. L e -
gyen hát.
A MÁSODIK : Tiz

A H A R M A D I K : Husz, vagy nem játszom.

(Kivetkőznek minden emceri érzésből.)
Az E L S Ő : Én le akarom nyerni magáról
a ruhát !
A M Á S O D I K (tűzben): Hol a pénz? Pénzt
akarok látni ! Nyerni akarok !
A H A R M A D I K (ordítva): A bőrt lenyerem
magukról, a velőt kinyerem a csontjukból és
a vért az ereikből ! Es mindig kontrázok és
mindig bemondom a kasszát !
Az E L S Ő : Pénzt, csak pénzt !
A MÁSODIK : És maga mondta, hogy
unalomból játszik ?
 f-
Az ELSŐ : En. Na hallja, elég unalmas,
ha az embernek nincs pénze !
A HARMADIK : Maga meg azt mondta, kis
gazember, hogy megszokásból játszik !
A MÁSODIK : Hát persze. Megszoktam, a
kutyafáját neki, hisz ebből élek ! De maga
meg azt kiabálta, hogy azért játszik, mert
mi ketten vagyunk . . .
A HARMADIK : Természetes. Hát még
ketten se legyenek ? Hát kitől a fenétől nyer-
jek, ha nincs hozzá kettő, aki veszt !
(A játék ezek után megkezdődik.)
 A FŐPINCZÉR ZIVATARPAN.

Nyári vendéglő, nagyon sok vendéggel. Előbb

csak néhány kövér esöcsepp hull az égből, aztán
egyre sűrűbben jön az áldás. Távoli, de egyre
közeledő mennydörgés.

E G Y V E N D É G : Szent isten, esik az eső !

Fizetni !
A MÁSIK. : Fizetni !
A T Ö B B I E K : Fizetni, fizetni !
A FŐPINCZÉR (megjelenik a terraszon. Har-

sány hangon): Vihar! Mindenki a fedélzetre!

(A pinczérek elállják az összes kijárásokat.)
A VENDÉG : Fizetni ! Fizetni !

A FŐPINCZÉR : Azonnal kérem !

A V E N D É G : Ha nem jön rögtön, itt
hagyom !
(A főpinczér a kijárások felé néz, s miután
meggyőződött, hogy innen szökni nem lehet,
nyugodtan megy számolni egy másik asztalhoz.)
A V E N D É G (ordítva): Fizetni!
 A FŐPINCZÉR (a másik asztalnál): Ötven
és huszonnégy, az kilenczvenhat és egy kenyér . . .
Azonnal ! . . . és egy kenyér az egy forint tiz,
meg egy pohár sör, az egy hatvan. Jövök,
kérem !
 A VENDÉG : Na hála istennek, csakhogy
itt van. Hát mi is volt ? (A feleségéhez fordul) •'
Mid volt neked?
A FELESÉGE : En nem tudom. Valami izé.
A FŐPINCZÉR (felírja): Hatvan.
A VENDÉG KIS FIA (akit pedig senkisem
kérdezett) : Nekem volt egy kanyaróm a télen.
A V E N D É G : Fogd be A szád. Mi is volt?
A FŐPINCZÉR : Kérem, tessék sietni a
bemondással, mert mindenfelé hivnak. Volt
sör ?
A VENDÉG : Három krigli.
A KIS FIÚ (akit pedig senki sem kérdezett) :
És egy schnitt.
A VENDÉG (gyilkos pillantással a fiu felé):
Igaza van, majdnem elfelejtettem. Egy schnitt
is volt.
A FŐPINCZÉR : Egy forint husz.
A VENDÉG : Hogyan ?
A FŐPINCZÉR : Húsétel hatvan, három krigli
és egy schnitt negyvenhat, összesen egy forint
harmincz.
A VENDÉG : Most meg már 1 armincz ?
A FŐPINCZÉR : Nem. Negyven. (Fölir ötvenet.)
A VENDÉG : Aztán volt, volt . . .
A FŐPINCZÉR : Tessék sietni, már zuhog.
 A V E N D É G : Volt egy borjuvesés, de nem
tudom, kis adag-e, vagy nagy adag. . .
A KIS FUJ (akit pedig senkise kérdezett):
Nagy adag.
A FŐPINCZÉR : Úgyis mindegy. (Pokoli
gyorsasággal fölir két nagy adagot): Siessünk,
siessünk, más nem volt?
A V E N D É G : Sajt. Valami franczia neve volt.
A F Ő P I N C Z É R : Grójer?
A VENDÉG : Igen, igen. Azt hittem grozsé
a neve.
A FŐPINCZÉR : Ez is mindegy. (Fölir két
Camembert.) Három forint kilenczven. Slussz?
A VENDÉG (a feleségére néz) : Azt hiszem,
más nem volt.
A KIS FIU (akit pedig senkise kérdezett):
Vese velővel is volt.
A FŐPINCZÉR : Gyönyörű gyerekük van.
Soha még nem láttam ilyen szép kis fiut.
Négy forint harmincz.
A V E N D É G : Más nem volt.
A FŐPINCZÉR : Négy forint negyven.
A V E N D É G : Adjon vissza öt forintból.
A F Ő P I N C Z É R : Azonnal, kérem. (Elszalad
a pénzzel): Mindjárt váltok.
(Az eső ugy zuhog, mintha öntenék. A har-
madik asztaltól áthallatszik a föpinczér hadarása :
«Husz meg husz, az hatvankettő.»)
A V E N D É G : A pénzemet ! Mi van a pén-

zemmel? (A villám lecsap a közelben. Nagy

sikoltozás) : Szaladjunk, vigye az ördög azt a
pár hatost! (Elrohannak. A fiához): Pista, hol
a fenében vagy?
A KIS FIU (aki közben a szomszéd asztalról
ellopta a borravalót): Nekem is legyen valami.
A F Ö P I N C Z É R (utánuk ordit) : Hé ! Hát a
borravaló ? !
 CSAK IDE P E S T M E L L É . . .

Kicsiny, de poros falu Pest környékén. Délután.

A vasúti állomáson tolong a várakozók tömege.
Nagy meleg. A vonat berobog.

A K O N D U K T O R : Bikity-Tücskös! Egy perez!

A N Y A R A L Ó : Azonnal, előbb leszámolunk.
(A kupéban ülő alsós kompániához fordul) :
Magának fizetek hatvanhárom krajezárt, ma-
gának tizenkettőt és magától jön nekem egy
forint.
A M Á S I K : Hogyan jön magának egy forint ?
A NYARALÓ (fölénynyel) : Hát az a kassza-
kontra !
A M Á S I K : Hogyan ? Hát kasszakontrával
játszottunk? Ezt nem is tudtam. (Fizet.)
A NYARALÓ : Előbb kellett volna erre
gondolni. (Bezsebeli a pénzt és leszáll.)
Az ÁLLOMÁSFŐNÖK (nyalka, huszárformáju
egyenruhában, brícsesz-nadrágban) : Gyerünk,
gyerünk !
 A KONDUKTOR : Trará !
(A vonat elindul.)
A NYARALÓ : Pista, nem mégy el a moz-

donytól ?
A FELESÉGE : Pista, te neveletlen kölyök !
(Elrántják Pistát a mozdony mellől és mind
a ketten pofozni kezdik.)
P I S T A : Ezért a papa Pesten is maradha-

tott volna
(A vonat a távolban 'robog.)
A NYARALÓ : Borzasztó meleg volt Pesten.

A FELESÉGE : H á t még itt !

A NYARALÓ : Pedig vannak fák. Mi az újság ?

A FELESÉGE : Semmi különös A sváb
megint vizet kevert a tejbe. Az ablakon be-
dobtak egy követ és amikor erre kikiabáltam,
a biró bekiabált, hogy majd megtanitja ő a
pestieket. Vigyázz, jönnek a tehenek. (Félre-
állanak.)
A N Y A R A L Ó : Pista, nem mégy el a tehéntől ?

A FELESÉGE : Pista, te neveletlen kölyök !

(Elrántják Pistát és pofozni kezdik.)
A NYARALÓ (szivarra akar gyújtani).
A FELESÉGE : Most nem szabad dohányozni.

Ma kidobolták, hogy nem szabad szivarozni

az uton.
154 CSAK IDE PEST MELLÉ

A NYARALÓ : Miért ?
A FELESEGE: Mert a parasztok
most behordták a szalmát és olyan
dombokat raktak belőle.
A NYAKALÓ : Milyen szalmát ?
A FELESÉGÉ: : Azt a szalmát, amin a buza
nő. Hogy is hijják azt a hosszút, aminek a
végin egy olyan buzafürt van ?
A NYARALÓ (kis habozás után): Kalász.
A FELESÉGE : Igen Hát az csupa olyan
kalászból van és ha az meggyúl, leég a falu.
A NYARALÓ (Őszinte óhajjal) : És ha leég a
falu ! — Mit csináltatok egész nap ?
A FELESÉGE : Reggel jött a Lujza néni
Pestről és ebédre kijött a Lajos. A két óra
husz perczessel jött Pepi és Kálmán. Picskéről
átjött kocsin a dr. Waldburg, és uzsonnára
kijöttek a Ráczék.
A NYARALÓ : Szóval, most hányan vannak ?
A FELESÉGE : Én nem tudom. Mindenik
szobában alszik vagy három és az urak
ingujjban ebédeltek. Szép kis heczcz. —•
Vigyázz, jönnek a disznók. (Félre
állnak.)
A N Y A R A L Ó : Pista, nem mégy
el a malacztól ?
 A N Y A R A L Ó : Pista, te nevelet-
len kölyök !
(Elrántják és megpofozzák.)
A N Y A R A L Ó : Más újság nincs ?

A FELESÉGE : De igen. A sváb beköltözött

az egyik szobánkba. Azt mondja, hogy azt nem
adta ki. Es a sárgaczipőt nem akarják tisztitani.
A N Y A R A L Ó : Borzasztó.
A F E L E S É G E : Folyton gorombáskodik.
Mindig mondtam, hogy nem kellett volna
előre kifizetni. így jár az ember, ha becsületes.
(Közelednek a házhoz.)
A N Y A R A L Ó : Mi ez ? Az udvaron kár-
tyáznak? Kik azok?
A F E L E S É G E : A vendégek. Lujza itt is
akar aludni. Ugy-e megmondtam? Ugy-e
akartam Erdélybe menni? Persze te folyton
azt mondiad : «Csak ide Pest mellé . . . » Most
itt vagy Pest mellett 1
(A szomszédban meggyullad egy szalma-
kazal.)
A N Y A R A L Ó : Pista, nem mégy

el a tűztől ?
A F E L E S E G E : Pista, te nevelet-
len kölyök! (Elr. Pof.)
 T U D O D MIT? MARADJUNK PESTEN.

EGY UK : Nini, ön itt ?

A MÁSIK (természetesen kérdéssel felel):
Hát hol legyek ?
Az EGYIK : Hogy hol legyen ; Na, ez már
mégis szemtelenség ! Eegyen Tátrafüreden,
Palicson. Bártfán, Siófokon, Pöstyénben, Korit-
niczán, Szliácson, Tusnádon, Stubnyán, Her-
kulesfürdőn, Barlangligeten, azt a jégenkopogó-
ját ! Az ember ilyenkor mindenütt legyen,
csak Pesten ne !
A MÁSIK : Látja, ha nem volna olyan
gyorsbeszédü, most már megmondtam volna,
hogy a vonatot várom, mert a Balaton mellé
akarok utazni.
Az EGYIK : Ez már más. Pinczér !
A PINCZÉR : Vanilia, czitrom, tuttifrutti,
kávé . . .
Az EGYIK UR : Hogy hivják ma a piros
agylaltot ?
A PINCZÉR : Málna.
 Az ÚR : Hát hozzon egy szelet málnát.
(.Pinczér el.) Tudniillik én sehová se megyek
nyaralni. Amikor összes ismerőseim elutaztak,
azt mondtam a feleségemnek : «Tudod mit ?
Maradjunk Pesten. »
A MÁSIK : És őnagysága ?
Az EGYIK : Beleegyezett. Sehova se érde-
mes menni, az igazat megvallva. Én már csak
azt az elvet vallom nyáron, hogy mindenütt
drága, de legolcsóbb otthon.
E G Y MÁSIK : Igaz.

Az EGYIK : Hallgassa meg napirendemet.

Nagyon egyszerű és tanulságos. Reggel föl-
kelek, tudja ?
A MÁSIK : Tudom.
Az EGYIK : Aztán megfürdöm a fürdő-
szobában, és ez Szliács.
A MÁSIK : Tessék ?
Az EGYIK : Ez Szliács. Aztán kiülök a bal-
konra s ott megreggelizem. Alattunk van egy
kávéház, van előtte egy csomó babérfa, ez
San Remo. A balkonon van egy leánderfa és
ez Abbazia. Menjünk tovább.
A MÁSIK : Tovább is van ?
Az EGYIK : Hogyne volna. Elmegyek a
Lukács-fürdőbe, ez a Balaton. A tuss alá állok
158 TUDOD MIT ? MARADJUNK PESTEN.

és ez a tarpataki vizesés. Ebéd után levet-

kőzöm, alszom egyet, aztán megint bemegyek
a fürdőszobába, amely most már Sósfürdő,
mert sót teszek a vizbe. Onnan a Margit-
szigetre megyek vacsorázni, ez Velencze, vagy
a Hüvösvölgybe és ez Gastein, vagy a Sváb-
hegyre és ez Tátrafüred, vagy a Weingruberbe
és ez Siófok, vagy a Wampeticsbe és ez
drága. Nem ?
A MÁSIK : De igen.
Az EGYIK : Aztán megeszem egy fagylal-
tot valamelyik kávéház előtt és hazamegyek.
Ez viszont inhaláczió, mert a lakás tele van
naftalinnal. Mért menjek el Pestről?
A MÁSIK : Igaza van.
Az EGYIK : Na lássa. Pinczér, fizetek. Az
ember egy ilyen rongyos fürdőhelyen ott
hagyja az egész vagyonát ; volt egy szelet
málnám, aztán rosszul érzi magát, egész nap
gallérban kell járnia ; két holipni, meg aztán
alsósparti sincs soha ; a többi a magáé. Hát
nincs igazam?
A MÁSIK : Egy órája mondom már, hogy
igaza van. Isten önnel, indul a vonat. (EL)
 IDEGENFORGALOM.

Személy : Egy franczia úriember, aki annyit hallott

a csodaszép Budapestről, hogy végre eljött ide
vakácziózni.

1. A VENDÉGLŐBEN:

A FRANCZГА : Garçon ! L'addition !

A PINCZÉR : Főpinczér ur, jöjjön, maga tud
francziául ! Második ablak.
A FŐPINCZÉR : Bonzsur. Mit was kann ich

dienen ?
A FRANCZIA (jobb mutatóujja végső izületét
iobb hüvelykujja végső izületével masszírozza.)
A FŐPINCZÉR : Ja, fizetni ?

A FRANCZIA (aki csak most jön rá, hogy

ezt a szót már sokszor hallotta): Oui, ficzétni.
A FŐPINCZÉR : Egy forint ötven.

A F R A N C Z I A (letesz egy tízforintost).

A FŐPINCZÉR : Pali, hamar hozza ide a
hamis koronákat. (Pali elszalad, maja visszatér
az ólompénzekkel)
 A FRANCZIA : Ficzétni, ficzétni.
A FŐPINCZÉR : Tessék, itt van. (Letesz kél
ólom koronát.) Ez öt forint . . . (letesz egy jubi-
leumi érmet): ez nyolcz . . . 'lets:z egy lánczhid-
pénzt) : és ötven.
A F R A N C I A (abban a hitben, hogy ö most

nagy gavallér, visszatolja a lánczhidpénzt, mint

borravalót.)
A FŐPINCZÉR : Merczi.
 2. KOCSIN :

(.A franc zia a Népszínháznál beül egy kocsiba.)

A F R A N C Z I A : Cocher ! Nemczeti szinássz.
A KOCSIS : A Nemzeti Szinházhoz tetszik ?
Gyü ! (A ló közé csap).
[Elindul, s a Népszínháztól a Nemzeti
Szinházhoz a következő uton megy:' Erzsébet-
körut, Dohány-utcza; Hársfa-utcza, Dob-utcza,
Csengery-utcza, Andrássy-ut, Váczi-körut, Kálmán-
utcza, Hold-utcza, Nagykorona-utcza, Fürdö-utcza,
Dorottya-utcza, Váczi-utcza, Zsibárus-utcza, Ko-
rcnaherczeg-utcza, Szervita-tér, Gránátos-utcza,
Várme6yeház-utcza, Ujvilág-utcza,Kossuth L.-utcza
— dehogy ! még nem a Kerepesi-ut, hanem —
Magyar-utcza, Károlyi-utcza, Muzeum-körut, és
csak most Kerepesi-ut)
A KOCSIS (pokoli nyugalommal) : Itt vagyunk.
A FRANCZIA (pénzügyi kérdőjellé alakul).

A K O C S I S . : Hogy mennyi jár ezért? A

taksa négy forint egy órára. [Négy ujját mutatja. )
A FRANezrA [átad négy forintot).
A KOCSIS [ledobja a pénzt az aszfaltra és

ráköp).
A FRANCZIA : Comment ?
A KOCSIS : Négy forint egy óra ! Mi három-
11
negyed órát jártunk, tehát kapok öt forint
ötvenet.
A FRANCZIA (miután végre megértette) ; Cinq

florins ? (.Átadja neki a jubileumi érmet)

 A KOCSIS : Ilyen már van nekem. Tessék
pénzt adni. ( Visszaadja az érmet)
(.A francia előveszi összes pénzét és jelekkel
tudtára adja, hogy vegyen ki belőle annyit, amennyi
neki jár)
A KOCSIS : Ez már beszéd. (.Kivesz tiz
forintot és visszaad belőle egy alagutpénzt)
A F R A N C I A : Merci.

{És igy tovább)

 A PINCZÉRIRTÓ.

Személyek: 1. egy vendég, aki hozzá van szokva

a jó házikoszthoz, de aki most vendéglőben kény-
telen étkezni, mert a feleségét nyaralni küldte.
2. A pinczér.Történik Budán, egy nyári vendéglőben.

A PINCZÉR : Azonnal, kérem ! (Elszalad az

ellenkező irányba.)
A V E N D É G : Mindig csak ezt mondja ! Egy
óra óta ülök itt és nem tudok étlapot kapni.
(Csöngeti) Pinczér ! Pinczér !
A PINCZÉR (mint fenn) : Azonnal, kérem !
A V E N D É G : Ez igazán gyalázat ! Küldje
ide a főpinczért, a vendéglőst, a főkapitányt !
Majd adok én magának ! Hallja ?
A PINCZÉR (odamegy, de rá se néz) : Tessék
az étlap. Pográcsgulyás, borjupörkölt, matróz-
hús, rablószelet, vadvagdalék, bográcsgulyás . . .
vagy ezt már mondtam. Ez van. (Hátraordit.)
Azonnal, kérem ! (Mindenütt csöngetnek.) Mind-
járt ! Ezek a marhák mindig csöngetnek.
A V E N D É G (furcsán néz rá).
 A PINCZÉR : Hát tessék r e n d e l n i , m e r t n e m
érek rá.
A V E N D É G : Hm, hm. Hát milyen az a
rablószelet ?
A PINCZÉR : Az kérem olyan szelet. Mivel
parancsolja? (Hátraordit.) Azonnal ! Nem látja,
hogy rendelnek ? [Idegesen.) Hát tessék, tessék.
A V E N D É G (nagy gonddal) : Mit adnak
ahhoz a szelethez.
A PINCZÉR : G a l u s k á t .
A VENDÉG : Burgonya nem lehet ?
A PINCZÉR : A z is lehet.
A V E N D É G : H m (Kedélyesen nézi a pinczért.)
Tudják maguk rősztolni a burgonyát ?
A PINCZÉR : Hogyne tudnánk, de t e s s é k
hamar, mert mindenütt várnak . . . [Hátraordit)
Azonnal !
A V É N D É G [pokoli nyugalommal) ; És hogy
rősztolják a burgonyát ?
A PINCZÉR : A z i s t e n é r t , k é r e m , u g y r ő s z -
tolják, a h o g y rősztolják . . . hát hogy tet-
szik ?
A V E N D É G : És milyen hus az ?
A PINCZÉR [apatikusan) : Marhahús.
A V E N D É G : Van rajta tejfölös szósz? Mert
azt nem szeretem.
166 A PINCZÉRIRTÓ.

A PINCZÉR (kétségbeesetten) : Hát nincs rajta

tejfölös szósz. Hozzam ?
A V E N D É G (kényelmesen) : Akkor milyen
szósz van rajta ?
A PINCZÉR : Közönséges brű.
A VENDÉG : B r ü ?

A PINCZÉR : Brű, ha mondom. Hát hamar

tessék.
A V E N D É G : Az igazat megvallva, nekem
az egész dolog nem tetszik. Mert vagy sült,
vagy nem sült. Ha sült, akkor minek van
rajta brű. ha pedig nem s ü l t . . .
A PINCZÉR (teli tüdővel ordit hátra) : Mind-
járt jövök, a teremtésit annak a csöngetésnek !
 A V E N D É G (nyugodtan) : Ha pedig nem
sült, akkor meg nem kell. Különben tudja
mit, gondoltam egyet, hozza mégis.
A PINCZÉR (eszeveszettül rohan ее).

Mindenünnen kiáltanak utána :

— Pinczér ! Pinczér ! Egy órája . . . stb.
A V E N D É G : Hé, pinczér !
A pinczér visszajön.
A V E N D É G : Megint gondoltam egyet.
Mégse hozza azt a rablószeletet. (Nézi az étlapot.
Miután jól átolvasta.) Mi van?
A PINCZÉR (végső kétségbeeséssel) : Bogrács-
gulyás . . .
A V E N D É G : Mondja csak, barátom, mi az
a matrózhus ?. . .
(A többi a közönség eszeveszett csöngeté-
sébe ful.)
EGYÉB KIS KOMÉDIÁK
 A IÓ ÖREG F A H R E N H E I T .

SZERKESZTŐ : Tessék leülni.

A H A L V Á N Y I F J Ú : Köszöm. (Szerényen leül
a kanapé szélére.)
A S Z E R K E S Z T Ő : Azért hivattam, fiatal ba-
rátom, hogy biztos exisztencziát nyújtsak
magának.
Az IFJÚ (kezet akar csókolni).
A S Z E R K E S Z T Ő (az ifjú ajkához tolja a kezét):

Csak hagyja. És üljön le. (Hanyatt dől karos-

székében.) A beállt nagy hőségek alkalmából
s a newyorki és londoni hőségekre való tekin-
tettel elhatároztam, hogy külön hőségrovatot
nyitok. Érti?
Az IFJÚ (feláll): Értem.
A SZERKESZTŐ : Üljön le. Ennek a rovatnak
ön lesz a vezetője. Nem mondom, hogy dúsan
javadalmazott állás, kap havonként husz, usque
tizenöt, mondd tiz koronát. Ez a négy forint
magának teljesen elég és aztán nem is marad
ennyi, mert jobb hónapokban fölmegy háromra
is. A mi korunkban az ember egy forintból
élt meg, nem kettőből. Szóval kap egy pengőt
minden elsején és ezért vezeti a Fahrenheit-
rovatot. Tudja mi az?
Az IFJÚ: Nem.

A SZERKESZTŐ : Ne álljon fel mindig. (Az

ifjú feláll.) Üljön le. Rájöttem ugyanis, hogy
Fahrenheit szerint sokkal érdekesebb az idő-
járási tudósítás. Parancsol egy szivart?
Az I F J Ú : Nagyon megtisztelne . . .
A S Z E R K E S Z T Ő : Pardon, most veszem észre,
hogy csak öt van nálam. Na majd máskor.
Szóval ön át fog számitani. Rájöttem, mondom,
hogy amikor Fahrenheit szerint árnyékban
harminczkét fok van, akkor szó nélkül meg-
fagy a viz, mert nála • 32-vel van jelölve a
fagypont.
Az IFJÚ (aki kezd bátorodni) : Ez egy marha,
ez a Fahrenheit.
A SZERKESZTŐ : Azért nem szükséges mind-
járt ily magas álláspontra helyezkedni. Térjünk
a tárgyra. Ha künn husz fok van, akkor
Fahrenheit szerint körülbelül ötvenkét fok a
hő. Mily érdekes czim : Ötvenkét fok árnyékban !
Nem?
Az IFJÚ : Ez a legnagyobb szamárság,
amit valaha hallottam. Hiszen, ha a viz negy-
venfokos, megégeti az ujjamat ! Hogy lehetne
ötvenkétfok árnyékban.
A S Z E R K E S Z T Ő : Először is álljon fel, ha
velem beszél. Másodszor pedig értse meg,
hogy ami Fahrenheit szerint ötvenkettő, az
Celsius szerint csak husz.
Az IFJÚ (egyre bátrabban): Először is az
nem Celsius, mert ilyen nincs. A hőmérőt
francziául Remoárnak hivják, rá van irva min-
denikre. Persze az urak nem olvasnak semmit. . .
 A SZERKESZTŐ : Látom, hogy maga nagyon
ostoba és ezennel kijelentem, hogy nem al-
kalmazom. Csak privátpasszióból akarom meg-
magyarázni a dolgot. Figyeljen jól ide. Most
milyen meleg van künn?
Az IFJÚ (megnézi a hőmérőt): Huszonöt.
A SZERKESZTŐ: No lássa.
Ez Fahrenheit szerint, nem
pontosan, de körülbelül
harminczkettővel több, te-
hát ötvenhét.
Az IFJÚ : Ez nevetsé-
ges. Nekem akarja beadni,
hogy ötvenhét fok meleg
van? A nagynéném, a ki
pedig meleg vizben für-
dik . . .
A SZERKESZTŐ : Na jó.
Elmehet.
Az IFJÚ : Most már én is privátpasszióból
beszélek. Értse meg kérem, hogy harminczkét
fok, az már gőzfürdő ! Forró viz !
A SZERKESZTŐ : János, dobja ki ezt az
embert.
Az IFJÚ : Micsoda bornirtság ! Micsoda
tudatlanság ! (A szolga kifelé tuszkolja.) De
megjegyzem magamnak a nevét. Na ne lökjön,
megyek én magamtól is. Hogy hívják a szer-
kesztő urat ? Fahrenreich ? Fahrenfeld ? Fahren-
heit ? Szép kis . . .
(Az ajtón kivül.)
. . . neve van !
 A ZONGORAMESTER.
Történik egy vidéki városkában, amelynek
10—15.000 lakosa, három szállodája, három
nöegylete, urikaszinója, legényegylete, Lloyd-
társasága, zeneiskolája, dohánygyára van.
ELSŐ FEJEZET.
D R . P O R T Y Á N , Ü G Y V É D (találkozik az utczán

£L főorvossal) : Jó reggelt, fődoktor ur !

A F Ő O R V O S : Jó reggelt. Mi újság ? Hallom,
hogy a kedves leánya tegnap beiratkozott a
zeneiskolába. Eddig otthon tanult, u g y - e b á r ?
D R . P O R T Y Á N : Otthon, de őszintén meg-

vallva, nem vagyok barátja az ilyesminek.

A leány fiatal, bolondos, a zongoramester
amolyan hosszuhaju bohém . . .
A F Ő O R V O S : Nagyon értem.
D R . P O R T Y Á N : Szóval nem vagyok barátja

a regényes helyzeteknek. A múltkor nagyon

mélán nézett a leányomra.
A F Ő O R V O S : És ezért. . .
D R . P O R T Y Á N : Ezért. Csak menjen a leány

iskolába, a többivel.
 MÁSODIK FEJEZET.

A F Ő O R V O S : Jó reggelt, nagyságos asz-

szonyom !
BUROVICSNÉ (előkelő helybeli fakereskedő
neje): Jó reggelt. Mi újság?
A F Ő O R V O S : Epp most beszéltem dr. Por-
tyánnal. Halotta . . . a leányával . . .
B U K O V I C S N É (mohón): Mi történt a leá-
nyával ?
A F Ő O R V O S : Nonono, azért baj még nincs.
De a zongoramestert azt kidobták.
B U K O V I C S N É : Már ki is dobták ? Csinos
fiu . . . és ön azt mondja, hogy baj még
nincs ?
A F Ő O R V O S : No azért nem muszáj mindjárt
a legeslegrosszabbra gondolni . . .
B U K O V I C S N É : Szóval azonnal kidobták.

A F Ő O R V O S : Ki bizony.
(Kis szünet.)
B U K O V I C S N É : Ilyenek ezek a mai leányok.

HARMADIK FEJEZET.

BUKOVICSNÉ : Jó napot, nagysád !

A DIREKTORNÉ (a dohánygyári igazgató
felesége): Jó napot, édesem. Mi u j s . . .
12
 B U K O V I C S N É : Hogyan ? Hát még nem
hallotta azt a borzasztó esetet a szegény
Portyán leányával ?
A D I R E K T O R N É (kéjjel): Micsoda esetet?
B U K O V I C S N É : Ezért mondom én mindig :
fiatal leányokat nem szabad férfiakkal magukra
hagyni.
A D I R E K T O R N É (szánakozva) : Szegény.
B U K O V I C S N É : Persze a JÓ tanács mindig
késő.
A D I R E K T O R N É : Tudja, én kit sajnálok
legjobban? Az apát. Az olyan derék, tisztes-
séges, becsületes, jóravaló ember . . .

NEGYEDIK FEJEZET.
A DIREKTORNÉ : Jó estét, nagysád !
SINGERNÉ (az izr. nőegylet elnöke): Jó
e s t é t . . . Mi az u . . .
A D I R E K T O R N É : Hallotta, szegény Por-
tyánéknál . . . (Közelebb hajol hozzá.) — — —
csinos fiu — — — — hamar — — —
későn — — —
SINGERNÉ . A h ! O h !

A D I R E K T O R N É : — — — — nem akart
róla tudni — —>- de később
kidobták — — — — — — — — — —
— — megbocsátott.
S I N G E R N É : Óh ! Ah ! Cccccc . . .

A D I R E K T O R N É : Es ez még semmi, mert

— — — — Pestre — — — — fürdőre —
— — __ — — a z ilyesmit nem lehet titkolni
— — — — persze sirt —- — — — — —
S I N G E R N É : É S hogy fogják hivni?
 MIKOR A SAH E L I N D U L .

A H A D S E G É D : Hát megyünk ?
A SAH : Megyünk.
A H A D S E G É D : És ebből az alkalomból
megengedi nekem felséged, hogy egyre-másra
figyelmeztessem ?
A SAH : Meg.
A H A D S E G É D : És nem lesz bántódásom ?
A SAH : Jaj de ég a gyomrom.
A H A D S E G É D : Az baj. Majd meggyógyul.
Hát kezdjük Mult európai utunk alkalmából
néhány följegyzést tettem kis noticzkönyvembe.
íme . . .
A SAH : Csak ne égne a gyomrom.
A H A D S E G É D : Vegyen be szódát. Min-
denek előtt ne osztogasson annyi rendjelet.
Az emberek már mulatnak ezen s az ön rend-
jelei lejárták magukat. Ha azonban mégis
osztogatni akar, ne nevezze őket náp- és
oroszlán-, hold- és viziló-, föld- és rinoczerosz-
rendnek, hanem adjon nekik modernebb eine-
 vezést. Például munkarend, becsü-
letrend, lovagrend.
A SAH (unottan) : Menetrend.
A HADSEGÉD : Vegyen be még
egy kis szódát. Most jön a máso-
dik megjegyzésem.
A SAH : Ajjaj. (Gyomrára teszi
a kezét.)
A H A D S E G É D : Második meg-
jegyzésem : a limonádéhoz ön min-
dig megette a szalmát is. Ez nem járja. És ha
már ragaszkodik hozzá, hát legalább a limoná-
dét igya ki előbb és csak aztán egye meg a
szalmát. Tartson sorrendet.
A SAH : Sorrend ? Ez is egy uj rend.
A HADSEGÉD : Nehezményezem, hogy az
ezüstkanalakat emlékül elviszi. írja fel ezeket
magának. A páholyból ne köpjön le a néző-
térre.
A SAH : Ugyan miért ?
A HADSEGÉD : Hogy magyaráz-
zam meg neki ? Mert az nem illik !
A SAH (felháborodva) : Ugyan
miért nem illik ?
A H A D S E G É D : Borzasztó. Mert
maga még nem elég öreg ahhoz.
 A SAH : Ja ugy!
A H A D S E G É D : Udvari ebéden ne egyék a
kezével. Az udvari bálon, akárhogy szőrit is
a czipője, ne huzza le. Az orrát zsebkendőbe
fújja, már százszor mondtam. Az udvarhölgyek-
nek ne csipje meg a vállát és a testőrtisztektől
ne kérje el a csákótollakat. A konzuli frak-
kokon ne nevessen hangosan és nem győzöm
eléggé hangsúlyozni, hogy a czipőjét társa-
ságban ne huzza le. A királyi herczegeknek
ne adjon borravalót, a lakájokat pedig ne
csókolja meg ; ne kérdezze folyton az uralko-
dóktól, hogy hol vannak a szivarok és ne
kérje nőül a herczegasszonyokat. Nem győzöm
eléggé hangsúlyozni, hogy a czipőjét ne huzza
le. Az udvari ebéden ne fütyüljön, ne kérje
el a tábornokoktól a fehérhust, ne egye le
a kuglerekről a mandulát, ne tegye vissza a
csontokat a tálba, s ne gratuláljon a király-
néknak, hogy jó volt az ebéd. Jegyezze meg,
hogy amiért hasonlít a libaczombhoz, azért a
sertéskaraj nem szárnyas és késsel kell enni.
Ne szagoljon meg minden ételt és ne bon-
czolja fel a halat, hogy mi van benne. Inkább
majd megmondom előre. A felszolgáló lakájtól
ne kérdezze, hogy mennyibe kerül egy stíriai
kappan és főleg, nem győzöm eléggé hang-
súlyozni, ne huzza le a czipőjét még az asztal
alatt se. Aztán . . .
A SAH (kitörve): Hát mi vagyok én?
Rabszolga vagyok én ?
 ANGOL OPERETT.

IGAZGATÓ : M i az ?
ÜGYNÖK : Egy uj angol operett. Óriási mű !
Elragadó ! Fényes !
IGAZGATÓ : Igazi angol ?
Ü G Y N Ö K : A lehető legigazibb. Ha akarja,
röviden el is mondom a meséjét.
IGAZGATÓ : Halljuk.
Ü G Y N Ö K : Czime : Lord Blum. Ez a lord
Blum egy öreg agglegény, aki éppen Kairóba
készül. Persze, ezt erősen ellenzi nagynénje,
aki viszont egy czirkuszi akrobatába szerelmes.
I G A Z G A T Ó : Gyönyörű.
Ü G Y N Ö K : Barátja, lord Pilitz azonban el
akarja tőle lopni a váltót, hogy aztán akadály-
talanul felrobbanthassa a monacoi bankot.
IGAZGATÓ : A bankot ?
Ü G Y N Ö K : Azt hiszem, elég világosan beszé-
lek. Gróf Pirnitzer, aki az egész jelenet alatt
a divány mögött állott, hirtelen követet küld
az őrnagyhoz, aki persze dúl-fúl.
 IGAZGATÓ : Kezdem érteni.
ÜGYNÖK : De harmadiknak közibük áll
dr. Morituri, a hires szemész, aki egyszer egy
váltóhamisitás miatt éppen lord Pilitz bank-
jánál nem egyezett bele az ügybe. Érti?
I G A Z G A T Ó : Hogyne.

Ü G Y N Ö K : Következik a második felvonás.

Felmegy a függöny. Ott látjuk a zsibongó
vásári életet. Lord Blum mint zöldséges kofa
cseveg W eissenstein tengernagygyal. Erről
utóbb kisül, hogy nem más, mint gróf Pir-
nitzer. Persze a felesége is utána jött és itt
éneklik a kettőst. Lord Pilitz fel van hábo-
rodva és Lilla szintén.
I G A Z G A T Ó : Ki az a Lilla?
 ÜGYNÖK : Ezt dróton eresztik bele a zsinór-
padlásról a második felvonásba. Persze a nagy-
néni mindenre rájön és bosszút esküszik lord
Voglernek.
I G A Z G A T Ó (izgatottan) : Nos, és a harmadik

felvonás ?
Ü G Y N Ö K : Hát nem találta ki ?

IGAZGATÓ : Nem.

Ü G Y N Ö K : A harmadik felvonás ragyogó.

Képzelje csak. Lord Pilitz megérkezik Kairó-

ból, ahová lord Blum sem mehetett el, a
fiatalok egymás nyakába borulnak, a nagy-
nénit megüti a guta, gróf Pirnitzer lemond az
öcscse javára, ekkor berohan a hajóskapitány
és igy kiált fel : «Lord Pilitz, szaladjon haza,
mert kis fia született!» Képzelheti, erre mily
dühbe jön lord Blum, eltépi a végrendeletet,
hajót füttet, de nem találják sehol a gépészt.
Mit szól ehhez a fordulathoz ?
I G A Z G A T Ó : Ragyogó.

Ü G Y N Ö K : A gépész, aki nem más, mint

Lilla férfiruhában, a feje tetején jön be, lenyeli

a végrendeletet, fölfedi a titkot, mire berohan
a kapitány es megint kialtja : «Lord Pilitz,
szaladjon haza, mert kis fia született!» Erre
bevág a zenekar, hátul elindul a hajó, de
lord Blum lekésik és a fiatalok csakugyan el-
utaznak Antverpenbe. Nos ?
I G A Z G A T Ó : Nagyszerű. Csak . . .

Ü G Y N Ö K : Csak ?

I G A Z G A T Ó : Csak azt találom, hogy a

meséje egy kicsit átlátszó . . .
 AZ AKASZTÓFA.

Előzmény : a hóhérnak ismeretlen tettesek ellopták

az akasztófáját.

ELSŐ JELENET : OTTHON.

A H Ó H É R : Ki hitte volna ezt !

A F E L E S É G E : Mily nagy csapás . . .
A H Ó H É R : És éppen most, amikor házbér-
negyed van, a ruhabérletet kell fizetni és lejár
a háromszázforintos váltóm ! Most vegyek uj
akasztófát !
A F E L E S É G E : Bizony ez szomorú. (Melan-
kóliával.) Pedig milyen szép akasztófa volt.
Emlékszem, édes öregem, amikor házasságunk
második napján bevezettél a kis kamrába és
igy szóltál hozzám : «Édes Annie, nézz ide be,
itt van a te férjecskéd hű szerszámja, ez fog
nekünk kenyeret szerezni, ez gondoskodik
leendő gyermekeink jövőjéről, ez vigasztal
meg a szomorúságban s velünk örvend, ha
vigak vagyunk . . . »
 A H Ó H É R [elmélázva) : Emlékszem ...
A F E L E S É G E : És a félhomályban ott állt
a régi jó akasztófa, a kötelekkel . . . [elérzé-
kenyül) . . . előtte a kis hágcsó. . . óh, milyen
kedves kis hágcsó volt. . .
A H Ó H É R : Húsz évig
tartott ki mellettünk,
mint hű barát, mint
odaadó rokon . .. belőle
éltünk . . .
A FELESÉGE : S em-

lékszel- e az első évek

kis megtakaritásaira ?
Minden kivégzésnél fél-
retettünk egy kis pénzt
és ebből mily csinos
hozománya lett Ketty-
nek!
A H Ó H É R : S most
elhagyott bennünket a hűtlen Ellopták. Most
uj akasztófát kell vennem, ki tudja, kapok-e
olyat, aminő a régi volt? Azon ugyjátszottam,
mint hangszerén a művész . . . milyen fogása
volt ! Milyen édes volt az a kis görbülés a
végén (sirva) : nem, nem, soha többé nem
lesz nekem ilyen szép akasztófám !
 A FELESÉGE : És a szomszédok ! Ma reggel,
hogy a piaczra mentem, megszólított Jacksonné :
«Hallom — mondta szomorúan — hogy ellop-
ták az éjjel az akasztófájukat. Mily csapás,
hóhérné asszonyság, mily csapás !»
A H Ó H É R : E Z a Jacksonné mindig jó volt
hozzánk.
A F E L E S É G E : És a többieken is láttam
az igaz részvétet.
A H Ó H É R : Nos, és most megyek, édes.
(Kifelé indul) Megyek a városba, szerzek egy
kis pénzt. . . (elmegy az üres kamra előtt.
Búsan) : Itt állt mindig . . . olyan szeliden, olyan
hűen . . . (elpityeregve). . . szegény, jó kis
akasztófám !
A F E L E S É G E : Bátorság, Jakab.
A H Ó H É R : Megyek. Isten veled. Veszek
ma uj akasztófát . . . ugy érzem magamat,
mintha újra kezdeném az életemet ! . . .

MÁSODIK JELENET . A BOLTBAN.

A H Ó H É R : Jó napot.
A K E R E S K E D Ő S E G É D : Van szerencsém,
hóhér ur. Mivel szolgálhatunk ? Pompás köte-
leink érkeztek Londonból, kaptunk Párisból
uj csigolyagyürüket, Brouardel tanár módszere
s z e r i n t . . . de üljön le, hóhér ur.
A H Ó H É R : Köszönöm. Fájdalom, nem
vagyok abban az anyagi helyzetben, hogy ily
modern eszközöket vehessek. De ha . . .
A S E G É D : Bocsánat, hogy közbevágom
önt. A többi hóhér urak sem fizetnek mind-
járt. Itt van kérem például Shelby tanár ur, aki
már három akasztófával és egy kivégző-székkel
tartozik. Berendezhetjük részletfizetésre is.
Másfél év alatt le van törlesztve az egész
akasztófa . . .
A H Ó H É R : Hát jó. Mutasson egy pár
mintát . . .
A S E G É D [hátra kiált) : Lövinger ur, hozzon
ide egy párat abból a W. 243-mai jelzett uj
akasztófából !
L Ö V I N G E R U R H A N G J A [hátul) : János ! adja

le azt a nagy sárga akasztófát . ..

A H Ó H É R : Mert az igazat megvallva, én
nem nagyon szeretek tartozni. Az ilyesmit
készpénzzel szoktam fizetni. De tudja, most
házbérnegyed van . . .
A S E G É D : Oh kérem,' mi mindig tekin-
tettel vagyunk a tanár urak anyagi helyze-
tére . . . hát itt van ez az eszköz . . . (<odaadta).
 A HÓHÉR : Miből van ez ?
A S E G É D : Elsőrendű tölgyfa. Láthatja az
erezetéről.
A H Ó H É R : Épp ez a baj. Nem szeretem
az erezetet. Már nagyon megszoktam a diófát.
A S E G É D : A diófát? Óh, kérem, azonnal.
Lövinger ur, adjon le egy csomag Emke-
djófát !
A H Ó H É R : Ez már más. Hogy ez ?
A S E G É D (megnézi a czédulát) : Ez kérem . . .
LW-ve 1 van jegyezve . . . százhúsz forint. (Nagy
nyomatékkal teszi hozzá) ; Önnek.
A H Ó H É R : Alásszolgáj a. (A kalapját veszi)
A SEGED : H á t . . . hát most hova szalad ?
 A H Ó H É R (.fölháborodva) : Nem vagyok
Rothschild, hogy százhúsz pengőt adjak egy
akasztófáért !
A S E G É D : Nagyszerű, azért nem kell
mindjárt elmenni. Hát lehet velünk beszélni !
A H Ó H É R : Százhúszat nem adok.
A SEGÉD : Jó, csak jöjjön vissza. Mit ad
érte ?
A H Ó H É R : Hetvenet.
A S E G É D : Utolsó ára nyolcvan. Isten
bizony, nekünk is többe van. Ebből egy kraj-
cárt se engedek.
A H Ó H É R : Hetven.
A S E G É D : Na jó, hetvenöt.
A H Ó H É R : Isten neki, megveszem. Az
embernek a bőrét lenyúzzák egy ilyen eszköz-
ért. De a feleségem meghagyta, hogy ne
merjek akasztófa nélkül hazajönni. . .
A S E G É D : Estére ott lesz.
A H Ó H É R : Itt a pénz . . . (fizet). Hallat-
lan „. . miből fogok én házbért fizetni ? Es
még vannak, akik a halálbüntetés eltörléséről
beszélnek . . .
 A GYÚJTÓK BOLONDJA.

Történik az örültek házában.

EGY ŐRÜLT : Jó reggelt, felség !

EGY MÁSIK Ő R Ü L T : Jó reggelt, pór. Hogy

van ?
Az E G Y I K : Köszönöm, felség. A napsütötte
harántmetszetek logikájá túlzott kartács-humor-
ral beczézi kuruttyoló csöbreimet, vödreimet és
jaj, ha nem látsz benne ázalagot.
A MÁSIK : Nagyon szép. Kitől van ez ?
Az E G Y I K (.szerényen) : Tőlem.
A MÁSIK : Hajrá, paraszt, ez az aforizma
nem csak szép, hanem elmés is. Mit mondott
a Pity-pity ?
Az E G Y I K : Felségednek ma van a zsurja?
A MÁSIK : Igen. Ma van a lucidum inter-
vallumom. És önnek, pór ?
Az E G Y I K : Nekem is, felség.
A MÁSIK : Hajrá, pór, mi újság az inté-
zetben ?
Az E G Y I K : Felség, uj lakó jött
 A MÁSIK : Uj lakó ?
Az EGYIK : Igen. Fiakkeren jött, olyan
fiakkeren, amely nemcsak kivül, hanem belül
is gummikerekü volt.
A MÁSIK : És mi baja van ?
Az EGYIK : Gyufa-őrült.
A MÁSIK : M i az ?

Az EGYIK : A különböző gyufákba őrült

bele. Ő ugyanis azelőtt hazafi volt és az összes
hazafias és jótékony gyufákat pártfogolta.
A MÁSIK : Vezesd őt elém.

Az EGYIK : Igenis, felség.

(.Elmegy és visszajön az uj lakóval.)
Az EGYIK : íme, felség.
A MÁSIK : Ki vagy, paraszt ?
 Az uj L A K Ó : Én Irinyi vagyok. Én talál-
tam fel a gyufát.
Az EGYIK (súgva): Felség, nç higyjen neki.
Ez az ember őrült. Azt mondja magáról, hogy
Irinyi, pedig nem is ő találta fel a gyufát,
hanem Röntgen. Hehehe.
A MÁSIK : Szegény marha. Lépjen köze-
lebb, Irinyi ur.
Az u j L A K Ó : Itt vagyok.
A MÁSIK : Hát öregem, hogy került maga
ide ? (Sajnálkozva néz rá)
Az u j LAKÓ : Kérem, az nagyon egyszerű.
Én EMKE gyufát akartam venni, mert tisz-
telem az EMKE céljait. De a boltos F M K E
gyufát adott, ami éppen olyan jó, mint az
EMKE, hanem rosszabb, mint a D K E gyufa.
Ajánlotta a T H gyufát a tanitók háza javára
és a V O E és POSZ gyufát a vendéglősök
országos egyesülete és pincérek országos szö-
vetsége javára. Mire én egy kicsit megzava-
rodtam és kérdeztem, hogy most már melyik
a jó : EMKE, FMKE, DKE, T H , V O E vagy
POSZ ? Erre nevetni kezdett a boltos. Én
nem tudtam, mit csináljak ennyiféle gyufa
közt és zavaromban OMGE és MÁV gyufát
kértem. Erre mind nevetni kezdtek. Mire én
ACSEV, EMKE, FEMKE, LEMKE, satöbbi
gyufákat kértem. Erre kidobtak. Erre én or-
dítani kezdtem : emkefemke, voepoe, kértem
Poe Edgár-gyufát, Lenke-gyufát, huj-huj gyu-
fát, jaj istenem-gyufát, táncz- és illemke-gyufát,
óhjaj-gyufát, huj, huj, huj ! {Neki ugrik és az
arcán gyufákat gyújtogat.)
Az EGYIK : Az égre, idegen ! Ne bántsa
a felséges urat !
Az u j L A K Ó {dulakodva) : Hagyjon békén !
Ez az ur milliókat ér ! Ennek az urnák vegyi
pofája van ! Ennek az urnák az arczán meg-
gyullad a svéd gyufa ! {Elragadtatással) : Uram,
maga egy valóságos skatulya !
A MÁSIK {hidegen) : Örök, vezessétek ki
ezt a szegény bolondot.
Az E G Y I K {lefogja) : Menjen, menjen, sze-
gény ember.
Az u j L A K Ó {sirva) : Én gyufát akarok
venni ! Emke bácsi megharagszik, ha nem
veszek tőle, Femke bácsi pofonüt, Deke bácsi
is, hát mit csináljak ? Mit vegyek ?
Az E G Y I K {súgva) : Vegyen be egy adag
cziankálit. Az jót tesz.
A M Á S I K : Huj, huj, kezd rám gyönni
a baj !
 Az EGYIK (az uj lakóhoz) : Szaladjunk, ez
a szegény ember megőrült.
Az u j L A K Ó : Melyik ?
Az EGYIK : E z , ni !

A MÁSIK (az uj lakóhoz): Szegény ember,

ne menjen azzal a bolonddal !
Az u j L A K Ó : Hát most már ki a bolond ?
(Mind a hárman szánakozva néznek egy-
másra)
 UJ PÉNZ.

Az u j Ö T V E N E S (illedelmesen bemutatkozik) ;
Nevem Ötven Korona.
A HUSZKORONÁS : Van szerencsém. Nevem
Husz Korona.
A ZÖLD Ö T Ö S : Van szerencsém. Nevem
Öt Forint. Fájdalom, már csak kevés ideig
lehet szerencsém Méltóságoddal csevegni. Be
fognak vonni.
Az u j Ö T V E N E S : Szegény öreg bácsi. De
mit tegyünk ? Ez mindnyájunk sorsa. Az ember
él, él, ét, aztán bevonják. Engem is be fognak
vonni valamikor.
A ZÖLD Ö T Ö S : Pedig mily szép az élet,
Méltóságos uram ! A madarak csicseregnek, a
virágok illatoznak, az embert felváltják, kölcsön-
adják, soha nem adják vissza . . . Csupa mu-
latság az élet. . .
Az u j Ö T V E N E S : Vigasztalódjék, bácsi.
Utódai folytatják a megkezdett munkát.
A ZÖLD Ö T Ö S : Télen hideg van, nyáron
 meleg van, az ember hol van, hol nincs, az
ember általános népszerűségnek örvend. Oh,
hogy épp most kell a bevonás sötét üregébe
sülyednem, amikor mindenki rólunk beszél !
Az u j Ö T V E N E S : Lássa, Ő e'xcellenciáját,
a régi százast is bevonják. A halál a leg-
nagyobb demokrata.
A ZÖLD Ö T Ö S : Ez se vigasztal. Inkább
vagyok egy eleven nikkelhatos, mint egy
döglött ötös.
Az u j ÖTVENES : О fenségét a régi Ezrest
is bevonják . . .
A ZÖLD Ö T Ö S : Már mondtam, hogy ilyes-
mivel ne vigasztaljon. Ön, amint látom, feu-
dális érzelmű és tisztelettel tekint a magas-
ranguakra. Hja, ön a reakció modern embere !
Az u j Ö T V E N E S : Ebben igaza van. Őszin-
tén megvallva nem szeretem a huszkoronást
se, mert az bár csinos, de mégis csak zsidó-
asszony.
A ZÖLD Ö T Ö S : Hát az nem mindegy ? Es
nem ér-e kétszáz darab egyszerű tízkoronás
éppen annyit mint ő fensége, a régi Ezres ?
Az u j ÖTVENES : Ez megint szoczialista fel-
fogás. Nekem az imponál, ha valaki egy darab-
ban ur.
 A ZÖLD Ö T Ö S : Na látom, hogy mi már
nem egyezünk meg. Jobb lesz nekem meg-
halni. Oh, hogy épp most vonnak be, amikor
a szép szeczessziós bőrtárcák divatban vannak 1
Az u j Ö T V E N E S : Na öreg, isten áldja meg,
nekem el kell mennem a bankba. A viszont-
látásra, a túlvilágon !
A ZÖLD Ö T Ö S . Éljen boldogul ! A moder-
nek nem értik meg az öregeket ! Ön sohse
fogja ismerni azt a kedves érzést, amikor
ráköpnek és felragasztják a cigány homlokára.
Önt becsben fogják tartani. . .
Az u j Ö T V E N E S : Ugyan hagyja ! Az én
életem se mindig papsajt. Nagy munka vár rám.
A ZÖLD Ö T Ö S : Adieu ! Adieu !
Az u j Ö T V E N E S : Isten önnel ! A bankban
egykor viszontlátjuk egymást !
 EZ IS DRÁGASÁG?

E G Y ASSZONY: Kérem, gyógyszerész úr,

fáj a fogam, kérek egy kis üveg szegfűszeg-
olajat.
A GYÓGYSZERÉSZ : Azonnal.
(Kis szünet.)
A GYÓGYSZERÉSZ : I t t van.
Az A S S Z O N Y : Mi jár érte?
A GYÓGYSZERÉSZ (kis számitást tesz) : Mind-
össze tizenhat forint hetven krajczár.
Az ASSZONY; Tessék?
A GYÓGYSZERÉSZ : Tizenhat forint hetven
krajczár.
Az ASSZONY {szemében az utolsó remény
sugarával) : Talán korona ?
A GYÓGYSZERÉSZ : Nem. Forint.
Az ASSZONY : Kedves gyógyszerész ur, leg-
alább magyarázza meg, miért kerül ez ennyibe ?
A GYÓGYSZERÉSZ : Nagyon szivesen. Maga
a szegfüszegolaj csupán öt krajczár. De mit
tesz isten? A kis csiszolt üvegcse már két
forint husz. Parafadugó olcsó volna, egyszerű
üvegdugó kiereszti az erejét, kell tehát fluór-
savval étetett tejüvegdugó. És itt van a kutya
elásva, mert egy ilyen tejüvegdugó hat pengő.
Az A S S Z O N Y : Hát még?
A GYÓGYSZERÉSZ : Hát még ? Hát még a
csomagolás ! Fehér selyempapir köröcske husz
krajczár, rózsaszinü selyempapir köröcske har-
mincz krajczár, összesen ötven krajczár. Piros
pecsétecske negyven krajczár, örüljön, hogy nem
lilát tettem rá, mert az hatvan lett volna,.kis
zsinegecske huszonhat krajczár, görcsöcske
négy krajczár.
Az ASSZONY : És aztán ?
A GYÓGYSZERÉSZ : És aztán monogramm a
pecséten husz krajczár, vinyetta az üvegcsén öt-
ven krajczár. A vinyettán kis szöveg tiz krajczár,
datum öt krajczár, aláirásom két forint. Önnek
pechje van, szegény asszony, kin irtam a Fel-
támadt lelkek cimü regényt és nem veszteget-
hetem az aláirásomat két pengőn alul. Erti ?
Az ASSZONY : Értem.
A GYÓGYSZERÉSZ : Na már most.. Pecsét-
viasz melegitésére forditott gáz husz krajczár,
az üveg becsomagolása ötven krajczár, átnyúj-
tása harmincz, visszaköszönés negyven és
mindennek a sok apró tételnek összeadásával
Járó számtani művelet három forint. Összesen
tizenhat forint hetven. Tudja !
Az ASSZONY (bánatosan) ; Tudom, ott egye
meg a fene.
 CSALÁDI J E L E N E T .
A Vezúv kitörését egyre várják.
(Távirat.)

A D O K T O R : Maga igazán olyan, mint egy

gyerek. Az ember hiába irja elő a diétát,
csak él a maga szamár feje után !
V E Z Ú V : Ne szidjon doktor. Hiszen tudja,

hogy mindig bajom volt a gyomrommal.

A DOKTOR: jó. Kezeltem én már az

JÓ,
Etnát is, de azzal legalább lehet beszélni.
Ön nem hallgat rám és tessék, most itt a baj.
Megint kompromittálni fogja magát a világ
előtt. (Meghajol.) Ah, a nagyságos asszony . . .
V E Z U V N É : Jó napot, doktor ur ! Mit szól a
férjemhez . . . hiába beszél neki az ember.
A D O K T O R : Hát hogy történt az eset ?
V E Z U V N É : Már a múltkor egész éjjel
nyögött és arról panaszkodott, hogy kövek
tánczolnak a gyomrában.
V E Z Ú V (leül egy székre): Aj, de rosszul
vagyok . . .
VEZUVNÉ : J ó , j ó . Ezt már egy hét óta
hallom. Hát aztán bekötöttem a fejét és fena-
czetint adtam neki.
A D O K T O R : Izzadt?
V E Z U V N É (szégyenlősen) : Nagyon.
A D O K T O R : És aztán ?
V E Z U V N É : Tudja, akkor jelentek meg A
lapokban a táviratok, hogy folyik róla a láva.
Aztán egy kicsit jobban lett.
V E Z Ú V : Aj, de rosszul vagyok . . .
V É Z U V N É : Mindig nyög.

A D O K T O R : Persze, aztán mindent össze-

evett.
V E Z U V N É : Én hiálpa tartottam vissza. Hiába
mondtam, hogy tudja isten hány falu megy
tönkre, fiógy megint eltemet házakat és em-
 CSALÁDI JELENET. 207

bereket, de nem hallgatott rám. Nem kellett

neki a naturszelet.
A D O K T O R (ráríval) : Nem szégyenli magát.
V E Z Ú V : Hagyjon engem békén, én olyan

rosszul vagyok . . .
A D O K T O R : Most már nem lehet a dolgon
változtatni. Jöjjön, aminek jönni kell. En eleget
figyelmeztettem. Az ember hatvan forint évi
honoráriumért kibeszéli a tüdejét. Nézzenek
más háziorvos után !
V E Z U V N É : Látod, most már a doktor
bácsi is itt hagy minket !
A D O K T O R : Vehetne példát a.többi kollé-
gáitól . . . szokja meg a rendes családi é l e t e t . . .
étkezzék rendesen, ne lumpóljon . . . bizáa a
tüzokádást az ujabb generáczióra. A maga
öreg gyomra úgyse birja ezt sokáig. Persze,
magának tetszik az, hogy mágától mindenki
fél. Ezen is tultehetné magát. Nézze, • a Mont
Plánétól is fél mindenki, pedig ott nincs
szó . . . izéről. Legyen esze.
V E Z Ú V (szomorúan int a kezével): Nekem
b e s z é l h e t . . . aj, de oda vagyok . . . (Csöndesen
a gyomrára teszi a kezét.)-
E L T Ö R Ö T T , E L T Ö R Ö T T A KIS BÖGRE . . .

Történik: egy zsuron. Hőse: egy ur, aki először

van meghíva a családhoz. Ozsonnáznak. A csino-
san kiöltözött vendég tréfás történeteket ad elő.

A VENDÉG : . . . Na és ez még semmi.

Másnap aztán feljött hozzám az az ember és
a legorczátlanabb hangon szemrehányásokat
tett. Ejnye, mondom neki. . .
(Nagy kézmozdulatot tesz és ugy üti le az
asztalról a drága, finom teás csészét, hogy ezer
darabra törik. Kinos csend.)
A HÁZIASSZONY (a dühtől remegő hangon,
de mosolyogva) : Csak folytassa, folytassa . . .
A V E N D É G (pirulva) : Ezer bocsánat, nagy-
ságos asszonyom . . .
A HÁZIASSZONY: De ne is törődjék vele,
kedves Rőzsey . . . csekélység az egész . . .
Az UZSONNÁZOK : Mondja tovább ! Halljuk !
A V E N D É G : Amint igy balról jobbra moz-
dultam a karommal, beleakadt a ruhám ujja . . .
és . . . és . . . (ujabb pirulások) . . . én isten bizony
nem tehetek róla . . .
A HÁZIASSZONY : De édes Rőzsey, nem is ér-
demes erről ennyit beszélni. Semmiség az egész.
A V E N D É G : Pedig mindig előre szoktam
tolni a csészét, ha beszélek . . .
A HÁZIASSZONY : Nem baj, no. Folytassa.
A V E N D É G : Meg fog bocsátani, nagyságos
U
asszonyom, de engem a dolog igazán nagyon
kellemetlenül érint. . . először vagyok i t t . . .
A HÁZIASSZONY : De kérem, hiszen egy
olcsó kis csésze . . .
(A vendégek fölkelnek az asztaltól és cse-
vegnek,)
A V E N D É G : Kedves egészségére !

A HÁZIASSZONY : Köszönöm, viszont.

A V E N D É G (kezet csókol): Én vagyok a
legpechesebb ember a vikígon. Ha megengedné,
hogy pótoljam a kárt, boldoggá tenne. . .
A HÁZIASSZONY : Semmiség, semmiség ! De
nehéz is volna pótolni, mert az uram tavaly
hozta Párisból . . .
A V E N D É G (rémülten): ÓH!

A HÁZIASSZONY : Es különben se szeretem

ezt a szerviszt. Az uram nagyon szereti, mert
XVI. Lajosé volt. Az ön csészéjéből ivott
Marie Antoinette.
A V E N D E G (a cserepeket nézi): Istenem,
istenem . . .
A HÁZIASSZONY : De ne is törődjék vele.
Valami rongyos árverésen vette az uram. Mind-
össze tán négyezer frank volt a tizenkét csésze...
A VENDÉG : Ó h én . . .

A HÁZIASSZONY (belemelegszik): A szine

nagyon szép és a formája gyönyörű. Aki csak
látta, el volt tőle ragadtatva. De nem baj, no!
A V E N D É G (nagy vérhullámmal az arczában) :

Oh, ha ezt tudtam volna . . .

A HÁZIASSZONY (nevetve) : Hagyja, h a g y j a . . .
(Rözsey angolosan távozik. Leszáll az este, a
a vendégek elmennek. A család kiszellőzteti a
lakást és vacsorához ül.)
A HÁZ URA : Na ki volt itt ?
A HÁZIASSZONY : Sokan voltak. Solymáry,
Becker, a Ripta-lányok, Tornyosné, Rőzsey . . .
apropó, Rőzsey összetörte . . . de nem is merem
mondani . . .
A HÁZ URA : Mit tört össze ? Csak nem . . .
A HÁZIASSZONY : De igen. A Marie-Antoi-
nette csészéjét . . . az ügyetlen szamár . . .
A HÁZ URA (oraitva) : Fel fogom pofozni !
Ide be ne tegye többet a lábát az a kocsis !
Vályú kell annak, nem csésze !
(Az asztalra csap, a gyerekek kiszaladnak.
A cseléd elneveti magát az ajtóban.)
R Ő Z S E Y (a lakásán a következő levelet irja) . . .

«Ezt a néhány szegfűt pedig, nagyságos asszo-

nyom, fogadja némi kárpótlásul a csészéért,
amelyet» . . .
 A NAGY MIRABEAU HARISNYÁJA.

Szín : Egy zsur. Egy szőke úriember nagynehezen

szóhoz jut.

A SZŐKE UR : Kérem, kérem . . .

(Nagy zaj.)
A SZŐKE UR : Kérem, ami a harisnyákat
illeti, tudok egy pompás történetet a nagy . . .
E G Y HÖLGY (egy másikhoz): Pálmay ? Két

és fél kilóval lett nehezebb !

A MÁSÍK HÖLGY (egy harmdikhoz): Vázsonyi?
Nem szép ember, de érdekes arcza van. . .
A H A R M A D I K : Mindig ezt mondják!
A SZŐKE UR (kétségbeesetten) : Kérem, a
nagy Mirabeaunak volt egy fehér harisnyája . . .
Az EGYIK H Ö L G Y : Nem hiszem ! Vázsonyi
nem az az ember !
A MÁSIK : Látta A Zsábát ?
A H A R M A D I K : Mennyit nevettünk ! Ez a
Góth pompás. És tudja, az a jelenet. . .
A SZŐKE UR (feláll) : Kérem ! A nagy Mira-
beaunak volt egy harisnyája . . .
 E G Y HÖLGY : Micsoda harisnyáról beszél
maga ?
A SZŐKE UR (örömmel): Mirabeau haris-
nyájáról. Pompás történet ! Hallgassák meg !
A HÖLGY : Halljuk ! Halljuk !
A SZŐKE UR (dühösen néz körül) : Halljuk !
E G Y T Á V O L ÜLŐ HÖLGY : Kétszáz forint ?
Na ez zsarolás, Isten bizony . . .
M I N D : Psszt! Psszt!
A SZŐKE UR : Psszt !
A T Á V O L ÜLŐ HÖLGY (elpirul) : Halljuk !
A SZŐKE UR : Na végre elmondhatom !
(Mosolyogva.) Volt egyszer a nagy Mirabeaunak
egy pár fehér harisnyája . . . (Körülnéz. Minaenki
figyel) Volt egyszer Mirabeaunak egy pár
fehér harisnyája. . . Már nem tudom, hol
olvastam, ha jól tudom a L l o y d b a n . . . nem,
nem, a Pressében . . . ott se . . .
E G Y HANG : Talán a Fremdenblattban ?
A SZŐKE UR : Nem, nem. Várjanak csak . . .
(Kinos csönd).
E G Y HÖLGY : Tagblatt ?
A SZŐKE UR (a körmét rágva): Nem az.
Bosszantó, hogy már nem emlékszem r á . . .
éppen az előbb volt pedig az eszemben..
ejnye, ejnye . . . hm . . .
 EGY HANG : Talán a Figaróban ?

A SZŐKE ÚR (izzadva) : Nem . . . Pedig

pontosan emlékszem, hogy hol volt az újság-
ban, balra, fönt, mindjárt az első Allerlei. . .
É G Y ÖREG HÖLGY : Vielleicht im Journál ?
A SZŐKE UR : Nein.
(Csönd.)
A HÁZIASSZONY : De kérem, az nem tesz
semmit, ha nem tudja, hol olvasta. Mondja
tovább . . .
A SZŐKE UR (hajába markol) : Nem birom,
mert most már nagyon b o s s z a n t . . . az ördög
vigye' el ezt a buta fejemet. . . hol is olvas-
tam . . . (csettint az ujjával).
E G Y HÖLGY : A Hétben.
A SZŐKE UR : M i ? Nem.
EGY LEÁNY: AZ Uj Időkben?
A SZŐKE UR : Ott se. Várjanak csak . . .
(a másik ujját kezdi rágni).
EGY HANG: A Z nem baj, mondja csak
tovább.
A SZŐKE UR : Dehogy mondom ! Muszáj
eszembe jutnia ! (Újult erővel rágja az ujját.)
Nahát, láttak már ilyet ?
E G Y H A N G : Halljuk, halljuk!
A SZŐKE UR (nagy kínban) : Talán a Temps?
Nem. Vagy a Frankfurter ? Nem. Talán a
Kölnische ? Nem. Meglehet, hogy a Neues
Wiener . . . Nem. A Matin ? Az se. A Corriere
délia Sera? Nem. Ejnye, e j n y e . . . megüt a
guta dühömben, ha nem jut eszembe . . .
(A vendégek egyenként távoznak.)
A HÁZIASSZONY : N o s ?

A SZŐKE UR (maga elé bámul) : Echo de

Paris ? Nem. Journal des Débats ? Nem. Illus-
tration? Nem. Feipziger? Nem. Talán a
Graphic ? Az se. A Fondon Nyúsz ? Az se
Talán . . . talán . . . ejnye, ejnye.
(Már egy vendég sincs ott.)
A HÁZIASSZONY : De hát mi van a Mirabeau

harisnyájával ?
A SZŐKE UR : No hát ilyet még nem
pipáltam ! Tegnap olvasom és ma már . . .
De ez már mégis hallatlan . . .
A HÁZIASSZONY : Juli, terítsen. Ön velünk
vacsorázik ?
A SZŐKE UR (ijedten): Dehogy!
(Kezet csókol és távozik.)
A SZŐKE UR (az utczán): Ország Világ?
Nem. Magyar Géniusz? Nem. Magántiszt-
viselők F a p j a ? Nem. Uj Század? Nem.
Ejnye, ejnye . . . (Otthon lefekszik.)
 A SZŐKE UR : (félálomban): Die Woche?
Nem. Jugend ? Nem. Simplicissimus ? Nem.
(Csöndesen elalszik.)
{Reggel.)
A SZŐKE UR (az ágya szélére ül): De hol
is olvashattam ! ? Hol is olvastam ? . . .
 A FIAMMAL J Ö T T E M .

EGY UR : Hogyan, Balog bácsi, ön itt ?

B A L O G BÁCSI : Itt bizony. A fiammal jöt-

tem. Beiratom az egyetemre. Jogász lesz belőle.

Az UR : Hogyan, hát olyan nagy fia van?
B A L O G BÁCSI : Bizony nagy fene fiu.

Az UR : Hát aztán most hova megy ?

B A L O G BÁCSI : Most a postára megyek,
pénzért sürgönyözök haza. Minden pénzem
ráment a fiúra, pedig sok volt, aratás után.
Az UR : Aztán mi mindenre kellett A pénz ?
B A L O G BÁCSI : Hát sok kell a fiúnak. Ki-

vettem neki egy szép kis szobát a Szerb-

utczában, meg aztán egy szemináriumot a
Kálvin-téren.
Az UR : Mi az a szeminárium ?
B A L O G BÁCSI : Tudom is én ? A fiu azt

mondta, hogy minden jogásznak kell egy

szeminárium is, hát adtam neki harmincz pengőt,
hogy legyen neki foglalóra.
Az UR : Hát még mire adott neki ?
 B A L O G BÁCSI : Adtam neki száz pengőt

könyvre, harminczhat ötvenet iskolapénzre és

valami hadmentességi dijról is beszélt, arra is
negyven forintot adtam neki.
Az UR : Hát még ?
B A L O G BÁCSI : Aztán kért tiz pengőt czeru-

zára, két pengőt koszorúra, ha valamelyik

tanárja meg talál halni, tiz pengőt bankettra,
ha valamelyiket államtitkárrá találják kinevezni
és a közelgő egyetemi választásokra való
tekintettel, mint a német mondja : Auf alle
Fälle ötven pengőt párbajra.
Az UR (kezd kíváncsi lenni, hogy a kis
hamis még mi mindent csalt ki az apjától):
Hát még?
B A L O G BÁCSI (büszkén) : Tiz pengőt kapott

ágyura.
Az UR : Micsoda ágyura ?
B A L O G BÁCSI (hittel) : Vesznek az idén egy

ágyút, hogy a tüntetések ellen megvédjék az

egyetemet. Minden jogász ad hozzá tiz pengőt,
így mondta.
Az UR : Jól mondta. (Csöndesen röhög.)
B A L O G BÁCSI : Bizony én nem tagadok meg

semmit tőle. Adok én mindenre, amire kell.

Az UR : Hát még mire kell ?
 B A L O G BÁCSI : Kell még, aszondja a fiam,

husz forint biztositék.

Az ÚR : Milyen biztositék ?
B A L O G BÁCSI : Csak biztositék. О mondja,

hát tudja, mire kell. Aztán le kell tenni minden

jogásznak tiz forint kaucziót és öt forint óvadékot.
Az ÚR : Ugy van.
B A L O G BÁCSI : Aztán kért tizenöt forintot

toronyzenére, tizennégyet rabsegélyezésre,

húszat mütanrendőri bejárásra. . . Én nem
tudom, kért még nyolcz forintot tüdőtágulásra
is, de ezt nem adtam neki. Borzasztó, hogy
mi mindent kell a szegény jogászoknak fizetni.
Az ÚR : Ennyi volt az egész ?
BALOG BÁCSI : Meg aztán adtam tizet
fővárosi kölcsönre, ötöt jubileumra, hetet a
közigazgatás egyszerűsítésére, képzelje, azt
mondja szegény, hogy még a kolozsvári rend-
őrség államosítását is nekik kell fizetni. Erre
is adtam husz forintot.
Az UR: Szép, hogy adott.
BALOG BÁCSI : Hát hiszen adok, adok,
amig győzöm, csak abban az egy tekintetben
nagyon szigorú vagyok, hogy arra nem adok,
ami nem kell okvetlenül. . .
 BEDUINOK.

Történik az állatkertben.

E G Y BEDUIN : Szép ez a Pest. Csak azt

nem értem, mért van benne annyi vadállat ?

E G Y MÁSIK BEDUIN : Valóban. Ahova csak

nézek, vadállat. Jobbról oroszlán, balról tigris,

elől jaguár, hátul párduc.
Az EGYIK : Azt mondják, hogy ahol mi
lakunk, az állatkert.
A MÁSIK : Pedig mi emberek vagyunk.
Mért nem tettek bennünket az emberkertbe?
Az EGYIK : Olyan nincs.
A MÁSIK : Hát legalább a füvészkertbe !
Az mégse oly megszégyenítő, mint az állat-
kertben lakni, mint egy kenguru.
Az EGYIK : Ez már engem is bántott egy
kicsit. Szégyellem a barátaimnak megirni a
czimemet: «Budapest, állatkert.»
A MÁSIK : Ha az ember az állatkertben
lakik, vagy legyen igazgató, vagy legyen állat.
De hogy egy beduin az állatkertben lakjék,
ezt nem értem.
Az EGYIK : En se akarok az Angol királyné-
ban lakni, de az állatkert mégis csak meg-
szégyenitő. Sejtetted volna valaha ezt a sorsot,
amikor együtt jártunk a párisi egyetemre ?
A M Á S I K : Bizony, akkor se hittem volna,
amikor a nápolyi állattani laboratóriumban
együtt dolgoztunk. De mindegy. Ilyen a sors.
Nekem csak a Studio hiányzik. Otthon rendesen
kaptam.
Az E G \ I K : Élni muszáj. Ha megtudnák
rólam, hogy philosophiae doktor vagyok, nem
szerződtetnének. Pedig istókuccse nehezemre
esik a tevén ülni. Otthon bicziklin járok.
A MÁSIK : Én az én kis szandlauferemet
sajnálom. És a beduin nyelvről is leszoktam.
Otthon a családomban francziául beszélünk.
Az EGYIK : Mink angolul.
A MÁSIK : Ugyan menj, te anglofil ! Én
anglofób vagyok.
Az EGYIK : Az angolé a jövő. De itt jön
az imprezárió.
A MÁSIK : Jó estét, imprezárió ur. Meg-
nézte a Timest ?
 Az IMPREZÁRIÓ : Meg. Az arany bánya-
részvények 422.56-on állanak. Az afgán köt-
vény esett.
Az E G Y I K B E D U I N : Hiába, az nem jó papir.
Az I M P R E Z Á R I Ó : Munkára, uraim, munkára.
Itt vannak a tevék.
(.A beduinok felülnek és unottan nyargalász-
nak fel-alá a porondon.)
E G Y P E S T I M A M A A F I Á H O Z : Tivadar, ne

menj közel a beduinhoz !

 TIVADAR : Miért ?
A MAMA : Mert harap.
T I V A D A R : Mama, harap a beduin ?
A M A M A : Ugyan eridj, ebéd óta folyton
kérdezősködöl. Majd otthon megnézzük a
«Brehm állatvilágáéban.
Az EGYIK BEDUIN (arra nyargalva átszól
pajtásához) : Dis donc, mon vieux ! Elle est
bien, cette petite !
A MÁSIK : I think not.
A MAMA : Na iszen ! Nem szeretnék egy
ilyennel az erdőben találkozni !
(Nagy nyargálás, huj-huj kiáltozás, fogak
csattogása, por, galopp.)
 TARTALOM
Oldal
JÓZSI

Józsi éjjel.. --- 7

Józsi, a terrasz réme ló
Józsi tiltott előnyöket élvez... 16
Józsi kisasszonyt kap ... . ... 28
Józsi és a szegénysorsu fiu... 81
Józsi örökségi ügye 86

SZÜLŐFALUM, A SZÉP PEST

Pesti természetimádók 45
Az utolsó perczek 58
A két kis angyal . 68
A Gellérthegy búja ... ... 67
Villamoson ... _ .... 71
Zsűri 80
Hogy készül a tüntetés? .. ... 85
Tízéves találkozó ... 89
Szervezkedés 93
Tárlat 97
 Oldal
EMLŐSÖK, MADARAK ÉS BOGARAK

Mindenki másként lát ... .. 105

Kövek az ökör gyomrában 108
Dehogy a gólya hozza! ... ... 111
A farkas és a bárány ... 114
A péknél 117
A mikor késnek a fecskék ... 120
A lovak és a zene ... 123

NYÁRI ÉLET
Aludj nálam, öreg ! 129
Szumalájt 133
Városunk nevezetességei 1 137
A csirke 140
Hárman 143
A főpinczér zivatarban .. ... 147
Csak ide Pest mellé ! 152
Tudod mit? Maradjunk Pesten! ... 156
Idegenforgalom 159
A pinczérirtó .. 164

EGYÉB KIS KOMÉDIÁK

A jó öreg Fahrenheit 171
A zongoramester 176
Mikor a sah elindul 1.80
Angol operett 184
Az akasztófa 188
A gyújtók bolondja ... 190
 Olda
Uj pénz ... 199
Ez is drágaság? . .. ... ... 202
" Családi jelenet ... . 205
Eltörött, eltörött a kis bögre . ... ... 208
A nagy Mirabeau harisnyája ... . ... 212
A fiammal jöttem ... ... ... 217
Beduinok ... ... 220
HÚSVÉT
Regény két kötetben. Irta Barang.

Ára fűzve öt kor., kötve hat korona.

Barang álnév alatt igazi költőtehetség

rejtőzik, ki jelen művével országszerte
méltó feltűnést keltett. Barang alapos
ismerője társadalmi viszonyainknak és
legújabb regényében oly világot tár
fel az olvasó előtt, melylyel modern
m a g y a r regényíró még nem foglalko-
zott. A katholikus klérus életéből me-
rítette műve tárgyát és a rendkívül
érdekes tárgy hivatott költőhöz méltó
módon van feldolgozva.
T olstoi Leó gróf műve
magyar nyelven:

KARENIN ANNA
Regény két kötetben. Második kiadás.
Ara hat korona. ^^-S-S'TI-Î-S'Î-SWÎ'S'Ï

A világirodalom egyik legnevezete-

sebb regénye, melyet ma már minden
irodalommal foglalkozó embernek
ismernie kell. Tolstoi legelterjedtebb
munkája, mely a világ minden nyel-
vére le van fordítva és melynek ma-
gyar fordítása az eredeti minden szép-
ségét híven adja vissza.
T olstoi Leo gróf művei
magyar nyelven :

A FELTAMADAS gjg*^
Ára 5 korona.
Tolstoi legutolsó nagyobb terjedelmű
munkája, mely megjelenésekor való-
ságos lázba hozta az egész művelt
világot. A z utóbbi évek egyik legje-
lentékenyebb irodalmi alkotása.

DOLGOZZATOK, AMÍG Sfr

MÉCSETEK KI NEM ALSZIK
Egy kötet. Ára 1 korona.
Regény a kereszténység első korsza-
kából. A nagy iró és bölcselő leg-
érdekesebb munkáinak egyike jeles
magyar fordításban.
Regények
olcsó sorozata:
Minden kötet
ára 1 korona.

D ' A N N U N Z I O : Az ártatlan . . . 1 kötet.

DOSZTOJEVSZKY : A játékos . 1 kötet.
H A O G A R D : A hamis próféta . 1 kötet.
M A U R I E R : Egy őrült naplója . 2 kötet.
O L L E R : A pillangó 1 kötet.
P R É V O S T : Nimbâ. Női levelek . 1 kötet.
S I E N K I E W I C Z : Őt kövessük . . 1 kötet.
T H E U R I E T : Egy gyenge pillanat 1 kötet.
ZOLA : A martalék 1 kötet.