Egyszerre több valóság létezik

Ezt igazolta a kvantumok szintjén egy régi elmélet friss és részletes vizsgálata.
https://sg.hu/cikkek/tudomany/135718/egyszerre-tobb-valosag-letezik

Az még többnyire a laikusok körében is ismert tény, hogy a kvantummechanika

bizonyos paradoxonokat kínál, amelyek teljes kifejtése és magyarázata további
komoly munkát és eredményeket igényel. Most egy régi elméletet igazoltak vissza
részletes vizsgálatokkal, így bebizonyosodott, hogy az évtizedekkel ezelőtt
felvetett paradoxon valódi problémát jelent a szakemberek számára.

Wigner Jenő még a hatvanas évek elején vetette fel a Schrödinger macskája paradoxon
egy változatát, amely szerint amennyiben egy zárt szobában lévő barát találja meg
először az edényben az élő vagy holt macskát, a barát agyának állapotát nem tudjuk
meghatározni addig, amíg be nem tekintünk a szobába, miközben az adott személy már
eleve tudja, hogy örül vagy sem a macska állapotának. A szakemberek számára
ugyanezen probléma jelenik meg a fotonok polarizációjának vizsgálata során, hiszen
ezek puszta megmérése megváltoztatja azok állapotát (a forgási tengely fixen
függőleges vagy horizontális helyzetet vesz fel), tehát míg a mérés előtt ezen
részecskék az úgynevezett szuperpozícióban (kevert állapotban) vannak, a mérés
révén egy adott állapotot, fix polarizációt vesznek fel, eközben azonban egy másik,
a mérésben nem résztvevő személy számára a meg nem figyelt foton továbbra is
szuperpozícióban marad.

Kutatók egy csoportja (az eddig elért elméleti és gyakorlati előrelépésekre

alapozva) most egy olyan kiterjesztett vizsgálatot folytatott le, amelynek során
kettős megfigyelést végeztek el, összesen négy kitalált személlyel, ám két valódi
fotonpárral, amelyeken belül az egyik részecske állapotának ismerete révén már
következtethetünk a másik állapotára. A kísérlet során a két laborban lévő két
személy (akik a „barát” szerepét töltötték be) megmért egy-egy fotont, ami megtörte
az adott pároson belüli kapcsolatot és egyben a szuperpozíciót, az eredményt pedig
a kvantummemóriában, vagyis a másik részecske állapotával rögzítették. A másik két,
laboron kívüli személy előtt két lehetőség állt: vagy megnézik a kvantummemóriát és
ennek alapján ugyanazon következtetésre jutnak a polarizációt illetően, vagy
interferencia-vizsgálattal próbálnak választ találni arra a kérdésre, hogy a
szuperpozíció még mindig helyben van-e (ebben az esetben ugyanis a fotonok
hullámként viselkednek és a fényhullámok gyakorlatilag kioltják egymást).

A kísérlet során igazolták Wigner jóslatát, tehát a laboron kívüli személyek

valóban eltérő eredményt rögzítettek, miközben mindkét eredmény elfogadhatónak
minősül, dacára annak, hogy ezek ellentmondanak egymásnak. Ez viszont szintén arra
utal, hogy maguk a mérések nem értékelhetők abszolút eredményként (igazságként), ez
ugyanis a megfigyelő helyzetétől és körülményeitől függ, ezt tehát a jövőben mindig
szem előtt kell tartani.