A kecs-ke-bé-kák ki-rá-lya

El-me-sé-lem nek-tek, mi-ért van a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lyá-nak púp az ol-da-lán.

Ré-ges-ré-gen a kecs-ke-bé-kák-nak is volt ki-rá-lya. Az em-be-rek nem tud-ták,
hogy me-lyik az kö-zü-lük, mert mind egy-for-mák vol-tak. E-zért az-tán a ki-rá-
lyuk ki-hir-det-te, hogy száz pen-gő fo-rin-tot ad an-nak, a-ki meg-mu-tat-ja ne-ki a
kecs-ke-bé-ka-ki-rályt. Az e-gész or-szág-ban csak egy tál-tos fi-ú a-kadt, a-ki meg-
is-mer-te a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lyát. O-da-ve-zet-te a ki-rályt a tó-hoz, s meg-mu-
tat-ta:
– Í-me, fel-sé-ges ki-rá-lyom, ez a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lya!
Er-re meg-szó-lalt a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lya:
– Bre-ke-ke, i-ga-za van en-nek a fi-ú-nak, én va-gyok a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lya.
Na, a ki-rály egy-sze-ri-ben ki is fi-zet-te a fi-ú-nak a száz pen-gő fo-rin-tot, de a fi-
ún egy szál ing volt, e-gyéb sem-mi ru-há-zat, nem tud-ta, hogy ho-vá te-gye a száz
fo-rin-tot. Lát-ta a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lya, hogy a fi-ú nem tud-ja, mi-té-vő le-gyen
a pén-zé-vel, e-zért ezt mond-ta ne-ki:
– Add i-de, én majd jól el-rej-tem, ha szük-sé-ged lesz rá, visz-sza-a-dom.
A fi-ú o-da is ad-ta a pénzt, a bé-ka le-nyel-te, de úgy meg-a-kadt a gyom-rá-ban,
hogy sem visz-sza nem tud-ta ad-ni, sem el nem bír-ta e-mész-te-ni, s egy jó nagy
púp ke-re-ke-dett az ol-da-lán a száz pen-gő-től.
Az-ó-ta köny-nyű meg-is-mer-ni a kecs-ke-bé-kák ki-rá-lyát, mert púp van az ol-da-lán.

(magyar népmese)

© Graph-Art Kft.
www.szulovilag.hu