Tappancs és az erdei rablók/Olvasás

V./12./1./2. olvasósarok

www.pedagogusvilag.hu

Tap-pancs és az er-de-i rab-lók

(4. rész)
Tap-pancs te-le-szed-te a gesz-te-nyés-ko-sa-rát, és ha-za-fe-lé tar-tott. Ki-nyi-tot-ta
az aj-tót, és a-lig hitt a sze-mé-nek. Ré-mül-ten o-da-fu-tott az ab-lak-hoz, de a per-
sely-ma-la-cá-nak csak a hűlt he-lyét ta-lál-ta. Szo-mo-rú-an le-hup-pant az á-gya
szé-lé-re.
Sze-ren-csé-re ép-pen ak-kor szó-lalt meg az éb-resz-tő-ó-ra. Csör-gött, csör-gött,
hát-ha ész-re-ve-szi a gaz-dá-ja. Tap-pancs le-ha-jolt, fel-e-mel-te. Az ö-reg ó-ra pe-
dig he-ve-sen így ke-tye-gett:
– Tik-tak, tik-tak, rab-lók vol-tak-tak-tak-tak! – és meg-mu-tat-ta, mer-re me-ne-
kül-tek a zsi-vá-nyok.
Tap-pancs ha-mar meg-ta-lál-ta a rab-lók nyo-mát. Für-gén nye-reg-be pat-tant, és
in-dult u-tá-nuk. A zsi-vá-nyok egy te-re-bé-lyes tölgy-fa te-te-jén ver-tek ta-nyát.
Sen-ki sem járt a kör-nyé-ken, mesz-sze el-ke-rül-te min-den-ki.
Más-nap a ki-ra-bolt kis-ku-tya a ba-rá-ta-i-val e-gyütt in-dult fel-de-rí-tés-re. Zü-mi
volt a leg-ki-sebb, de csak ő tu-dott re-pül-ni. Be is szállt rög-tön a nyi-tott ab-la-kon,
hogy ész-re-vét-le-nül szét-néz-zen o-da-bent.
A rab-lók ott-hon vol-tak, kár-tyáz-tak. A per-sely-ma-lac a töb-bi per-sely-ma-lac-
cal e-gyütt egy lá-dá-ban ku-por-gott.
– Ne fél-je-tek! – züm-mög-te fü-lük-be a bá-tor mé-hecs-ke, és a ka-la-pá-csot gyor-
san ki-lök-te az ab-la-kon.

(Foly-tat-juk!)

© Graph-Art Kft.