A bengáli tigris/Komplex

VII./9./1./1. olvasósarok

www.pedagogusvilag.hu

Jutalommese a tigrisről
A bengáli tigris nagy mogorván indult vadászterülete bejárására, amint feljött a hold.
Messziről egy idegen tigris illatát hozta a szél. Ahogy ezt megérezte, hangos morgással
rohanni kezdett a szag felé, és amikor eléggé közel ért, hatalmasat ordított arra, ahonnan az
illat érkezett. A nagy üvöltéstől elszállt a haragja, és arra gondolt, hogy mennyire sokat kell
gyalogolnia, mire olyan területre ér, ahol nem hallották a vadak ezt az iszonyatos hangot.
Visszafordult és puha, de magabiztos léptekkel haladt. Előbb a lombok közül harsány
majmok viháncolását hallotta meg: „Ez egy egész család – gondolta. – Lehetnek akár tízen
is!” De nem törődött velük, nem volt kedve fára mászni. A folyóparthoz érkezve észrevette,
hogy három vadkacsa szunyókál a vízen. Hangtalanul odaúszott, és elkapta a legszagosab-
bat. Ez azonban kevés volt még hatalmas gyomrának. Órákig gyalogolt tovább csendesen.
Az erdőszéli tavacska partján hatalmas csapat antilop pihent. Kiszemelt egy gyengének
tűnő, a többiektől kissé eltávolodott példányt. Némán a közelébe osont, majd hatalmas ug-
rással rávetette magát. Az antilopok mind felriadtak és tovaillantak, de ez az egy már nem
menekülhetett! Elterült, a tigris meg nagyot lakomázott.
Milyen sokan voltak – emlékezett vissza, ahogy jóllakottan leheveredett a tóparton. Náluk
csak a csillagok lehetnek többen itt a fejem fölött – gondolta és mosolyogva elszunyókált.

© Graph-Art Kft.