film-novella

Valamikor az Élet előtt

Egy ablak, mögötte egy szék, széken egy ember. Ül, és néz ki
az ablakon. Nincsen kinyitva, az üvegen át belülről mutatják
az arcát. Érzelmes arc, de nem árul el semmit. Visszatartja
érzéseit. Látjuk kint a tájat. Tavaszi kert, új élet kering a
levegőben. Több percen keresztül áll a kamera, lassan veszi
bentről az emberünk arcát testét, és mutatja kint a kertet.
Halljuk a természet hangjait, még a főszereplőnk szívverését
is. kb. 3 perc után, miután egy varjú károgott egyet, hirtelen
vált a beállítás, és kintről a kertből látjuk a házat, és benne az
ablak mögött ülő főhőst. Ekkor kiderül, hogy a házból csak a
tűzfal maradt az ablakkal, se teteje se másik oldala nincsen.
Messzi nagytotálból kezd közeledni az ablakra a kamera. Kb.
fél távolságnál labdát rugdosó gyereksereg tűnik fel nagy
zsivajjal. Lelkesen, burjánzó örömmel rugdossák a labdát, míg
az egyik lövésnél véletlenül eltaláljak az egyetlen ablakot,
aminek a labda betöri az üvegét. Csend, nincsenek többé
hangok. A kamera ekkor a főszereplő arcához ér, akin mosoly
fut végig. Föláll a székről, és a lehető legtermészetesebb
módon kilép a szilánkok között a kertbe. Jelenlévő embert
látunk. Olyat, aki él és hisz. Vége.