Az Európai Unió

(Az új atlaszban van térkép az EU-ról, a tagok csatlakozási évével)

Az európai egység (integráció), az európai államok szorosabb együttműködése

évszázadok óta foglalkoztatta a gondolkodókat. A terv a második világháború után vált
valósággá. Egyik oka Európa kettéosztottsága idején a szovjet előretörés miatti aggodalom
volt. A másik ok gazdasági jellegű, világossá vált a háború után, hogy Európa már nem a
világ gazdasági központja, tehát a további térvesztés megakadályozásához új megoldások
kellenek.
Az USA által 1947-ben meghirdetett Marshall-segélyt elfogadó országok közös
tevékenységére alakult meg az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC).
Feladata a Marshall-segély összegének folyósítása és az ehhez kapcsolódó fejlesztések
összehangolása volt. Az országok politikai együttműködését szolgálta az 1949 óta
Strasbourgban működő EURÓPA TANÁCS, melynek célja az államok közötti vitás kérdések
békés rendezése, a jogállamiság és az emberi szabadságjogok védelme.
A francia külügyminiszter, Robert Schuman tervének értelmében hat ország (a
hatok), vagyis Belgium, Luxemburg, Hollandia, Olaszország, Franciaország és az NSZK
létrehozták 1951-ben a Montánuniót (Európai Szén- és Acélközösség). A gazdasági
együttműködés alapját a francia-német megbékélés jelentette (de Gaulle-Adenauer). A
szervezet a szén és acél közös piacát teremtette meg.
1957-ben jött létre, s 1958. január 1-től lépett hatályba a Római Szerződés, melyet a
hatok hoztak létre. Ez a szervezet a Közös Piac, más néven az Európai Gazdasági Közösség
(EGK), melynek tagjai kölcsönösen leépítették a vámokat (áruk szabad áramlása) és
biztosították a munkaerő, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását.
A gazdasági együttműködés sikeresnek bizonyult, Nagy-Britannia is csatlakozni
szándékozott, ám felvételét 1963-ban és 1967-ben is de Gaulle francia köztársasági elnök
vétója hiúsította meg.
1967-68-ban a Közös Piac Európai Közösséggé (EK) alakult. De Gaulle 1969-ben
visszavonult, 1973-ban csatlakozott Nagy-Britannia, Írország és Dánia, 1981-ben
Görögország, 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália.
1992-ben, a német újraegyesítés után a hollandiai Maastrichtban kötött szerződés
alapján létrejött az Európai Unió. A maastrichti szerződésben a tagállamok elkötelezték
magukat a teljes gazdasági és pénzügyi unió megteremtése és az összehangolt európai kül-
és biztonságpolitika mellett. Döntöttek az Európai Parlament jogkörének növeléséről is és
az uniós állampolgárságról is.
1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is az Európai Unió teljes jogú tagja lett.
1995-ben életbe lépett a luxemburgi Schengenben aláírt egyezmény, amely az unió
tagállamai között „lebontotta a határokat”, (biztosította a személyek szabad mozgását a
tagállamok között), viszont a külső határokon szigorúbb ellenőrzést írt elő.
2002-ben az akkori 15 tagállam közül 12-ben bevezették az egységes európai valutát,
az eurót.
SZERVEZETI FELÉPÍTÉS
Európai Tanács: Az EU állam- és kormányfők rendszeres csúcstalálkozója,
amelynek azonban van egy állandó elnöke és részt vesz az üléseken az Európai Bizottság
elnöke is. Két fő feladata az EU irányvonalának meghatározása és a kényes, nagy
horderejű ügyek kezelése. Uniós jogalkotásban azonban nem vesz részt. Elnöki tisztségét
a tagállamok félévenként váltva töltik be. Székhelye Brüsszel.
 Az Európai Tanács által meghatározott irányvonal gyakorlati kivitelezésére felügyel az
Európai Unió Tanácsa. Ez az EU legfőbb döntéshozó szerve, elsődleges, de nem
kizárólagos jogalkotó. Nincsenek állandó tagjai, értekezletein egy-egy miniszter képviseli
az Unió minden egyes kormányát. Az, hogy melyik miniszter, az a napirenden lévő
témáktól függ. Munkáját segíti az Állandó Képviselők Bizottsága, amely a tagországok
brüsszeli nagyköveteiből áll. A testület elnöki tisztét félévente más ország tölti be. Székhelye
Brüsszel.
Az Európai Parlament nem a törvényalkotás fóruma, hanem véleményezi a
tervezett jogszabályokat, ellenőrzi azok végrehajtását, fontos szerepe van az Unió
költségvetésének elfogadásában, tehát konzultatív ellenőrző testületként működik, de részt
vesz a jogalkotásban és a döntéshozatalban is. Az Európai Unió egyetlen közvetlenül
megválasztott testülete Strasbourg (és Brüsszel) székhellyel. Az Európai Unió tagállamainak
választói ötévente választják meg e testület tagjait, a lakosságszámtól függő meghatározott
számú képviselőt. Munkáját a szakbizottságok rendszerének keretében szervezi meg. A
Parlamentben a képviselők nem országok, hanem pártállás szerint alkotnak csoportokat,
frakciókat (pl. néppárti és szocialista-szociáldemokrata frakciók). A Számvevőszék
tagállamonként egy-egy tagból áll. Feladata az uniós források felhasználásának ellenőrzése.
Erről évente jelentést készít, amelyet az Európai Parlament alaposan megvitat.
Az Európai Bizottság felelős a döntések és jogszabályok végrehajtásáért. Az
uniós források elköltésével kapcsolatos mindennapi feladatokat irányítja. Tagjai az egyes
uniós tagállamokból kinevezett személyek, akik ötéves hivatali idejük alatt az elnök által
meghatározott, saját szakpolitikai területért felelősek. Jogszabályokat is kezdeményezhet.
Székhelye Brüsszel.
Az uniós jogszabályok alkalmazását és tiszteletben tartását az Európai Unió
Bírósága biztosítja. Ügyel a tagállamokban a közösségi jog betartására, egységes
alkalmazására. Tagállamonként 1-1 bíróból áll. Székhelye Luxemburg.
Bővítés és intézményi reformok
2000-ben írták alá a nizzai szerződést. Ez rögzítette az Európai Unió új működési
szabályait, amelyek lehetővé teszik az új csatlakozók beillesztését. Eszerint a legtöbb döntés
minősített többségi szavazás után meghozható. (minősített többség: az uniós országok 55 %-
a támogassa, továbbá az igennel szavazó tagországok lakosainak száma együttesen elérje
vagy meghaladja az Unió teljes lakosságának 65 %-át). Rögzítették az Unión belüli országok,
országcsoportok súlyát a döntések meghozatalában (szavazati arányok). Csatlakoztak 2004-
ben Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Észtország, Lettország,
Litvánia, Málta, Ciprus, 2007-ben Bulgária, Románia, 2013-ban Horvátország.
A 2009-es lisszaboni szerződésben növelték az Európai Parlament szerepét,
lehetőséget biztosítottak a kilépésre, az Alapjogi Chartát kötelezővé tették. Célul tűzték ki a
hatékonyabb közösségvállalást és védelmet (közös fellépés pl. terrortámadás esetén, a
terrorizmus elleni harc erősítése).
Az Európai Unió belső piacának alapelve az ún. négy alapszabadság: az áruk, a
szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a tagállamok között.
A tagállamok által befizetett kvótákból működnek a közösségi pénzalapok. Ezeket
számos célra, (pl. mezőgazdasági, tudományos) lehet fordítani. Kiemelt célnak számít a
régiófejlesztés. A támogatásokat pályázatok révén lehet elnyerni.