See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/270531789

A Rosenberg Önbecsülés Skála Pszichometriai Jellemzői: A pozitívan és

negatívan megfogalmazott tételek működésének sajátosságai

Article  in  Pszichológia · June 2014

DOI: 10.1556/Pszicho.34.2014.2.4

CITATIONS READS

14 3,731

2 authors:

Sándor Rózsa Annamária V.Komlósi

Károli Gáspár Református Egyetem Eötvös Loránd University
185 PUBLICATIONS   2,998 CITATIONS    13 PUBLICATIONS   84 CITATIONS   

SEE PROFILE SEE PROFILE

Some of the authors of this publication are also working on these related projects:

Reziliens Fejlődés-Pozitív Kutatócsoport, Resilient Development Positive Research Group View project

European study on the attitude of psychiatrists towards their patients View project

All content following this page was uploaded by Sándor Rózsa on 04 January 2020.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

 Pszichológia (2014) 34, 2, 149–174
DOI: 10.1556/Pszicho.34.2014.2.4

RÓZSA SÁNDOR*, V. KOMLÓSI ANNAMÁRIA**

A ROSENBERG ÖNBECSÜLÉS SKÁLA

PSZICHOMETRIAI JELLEMZÕI:
A POZITÍVAN ÉS NEGATÍVAN MEGFOGALMAZOTT
TÉTELEK MÛKÖDÉSÉNEK SAJÁTOSSÁGAI
Beérkezett: 2013. november Elfogadva: 2014. március

A széles körben alkalmazott Rosenberg Önbecsülés Skála az egyik legnépszerûbb globális ön-
becsülést mérõ módszer, melynek megbízhatóságát és érvényességét számos tanulmány alátámasztja.
A skála tételein végzett faktorelemzések azonban a pozitívan és negatívan megfogalmazott tételek vá-
lasztorzítását jelzik.
Az elemzéseinket 815 fõs adatbázison végeztük (átlagéletkor: 36,6 év), és a hagyományos
pszichometriai jellemzõk mellett (leíró statisztikák, belsõ konzisztencia vizsgálat, feltáró faktorelem-
zés) megerõsítõ faktorelemzést, valamint az egyes tételek jelleggörbéit és információfüggvényét is
elkészítettük.
A hazai mintán kapott eredményeink összességében a Rosenberg Önbecsülés Skála megbíz-
hatóságát, érvényességét és alkalmazhatóságát támasztják alá. A feltáró faktorelemzésünk – a nemzet-
közi és hazai kutatási eredményeknek megfelelõen – kétdimenziós faktorszerkezetet sugall, melyben a
pozitívan és a negatívan megfogalmazott tételek jól elkülönülnek. A megerõsítõ faktorelemzésünk
szintén a pozitívan és negatívan megfogalmazott tételek strukturálódását támasztja alá, de valószínû-
síthetõ, hogy a pozitív és negatív tartalmú tételekbõl álló skálák módszertorzítást eredményeznek. A
Tétel-válasz elmélet megközelítését alkalmazva (Samejima-féle fokozatokon alapuló válaszok mo-
dellje) azt találtuk, hogy az egyes tételek diszkriminációs képessége eltér a különbözõ önbecsülési
övezetekben. A skála információtartalma az alacsony önértékelési övezetekben alacsony, a mérési hiba
pedig fokozott. Az alacsony önértékeléssel rendelkezõ személyek körében a negatív tartalmú tételek-
kel való teljes egyetértés fokozottabb volt, vagyis az önbecsülésükkel kongruens állítást könnyebben
elfogadták.

Kulcsszavak: faktorszerkezet, fordított tételek, megerõsítõ faktorelemzés, pszichometriai elemzés,

Rosenberg Önbecsülés Skála, tételjelleggörbék

* Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Személyiség- és Egészség-

pszichológiai Tanszék. Levelezõ szerzõ. E-mail: rozsaqqq@gmail.com
** Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Személyiség- és Egész-
ségpszichológiai Tanszék

0230-0508/$20.00 © 2014 Akadémiai Kiadó, Budapest

150 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

BEVEZETÉS

Jelen tanulmány a Rosenberg Önbecsülés Skála (Rosenberg Self-esteem Scale,

RSES, Rosenberg, 1965; 1989) részletes pszichometriai elemzését célozza. A pszi-
chometriai elemzésen túl azonban szeretnénk edukatív jelleggel bemutatni azokat
a fontos lépéseket és szempontokat is, amelyek egy mérõeszköz pszichometriai
elemzésénél alapvetõek. A terjedelmi korlátok miatt nem törekszünk az egyes
pszichometriai megközelítések részletes bemutatására és az elemzések apró rész-
leteinek ismertetésére, hiszen a Rosenberg Önbecsülés Skálát több tucat tanul-
mány a legkülönfélébb módszerekkel igen nagy alapossággal elemzi. A tanul-
mányban található módszerek bemutatását azonban részletes szakirodalommal
látjuk el, segítve ezzel a különbözõ elemzési stratégiák mélyebb megismerését.
Elsõként a klasszikus tesztelméleti megközelítésnek megfelelõen az Önbe-
csülés Skála egyszerû leíróstatisztikáit, megbízhatóságát és a tételelemzés ered-
ményét szemléltetjük, majd rátérünk a skálát alkotó tételek faktorszerkezetének
vizsgálatára. Az utóbbi években a kiváló és felhasználóbarát többváltozós statisz-
tikai programoknak köszönhetõen a változók lineáris kombinációján alapuló
adatredukciók fénykorát éljük. A feltáró és megerõsítõ faktorelemzések ma már a
pszichológiai mérõeszközök fejlesztésének és adaptációjának alapvetõ módszerei.
A többváltozós statisztikai elemzések alkalmazása azonban számos olyan feltételt
kíván, amelyek fölött gyakran szemet hunyunk. De Bruin (2004) a tételeken vég-
zett faktorelemzések problémáit számos, módszertanban járatos szakember véle-
ménye alapján (Bernstein és Teng, 1989; Waller, Tellegen és mtsai, 1996; Gorsuch,
1997; Reise, 1999) a következõ 3 pontban összegzi: 1. a tételek, összehasonlítva a
skálákkal, sokkal kevésbé tekinthetõk megbízhatónak, ami gyakran a tételek kö-
zötti alacsony korrelációkban, alacsony faktorsúlyokban vagy kommunalitásban
fejezõdik ki. Az ilyen tételek egyedi (unique) varianciája nagy, amit a megerõsítõ
faktorelemzések során egymással korreláltathatunk, és sajátos tartalmi vagy mód-
szertorzító hatásként értelmezhetünk. 2. A tételek közötti kapcsolatok gyakran
nem lineárisak, amely a faktorelemzés folytonossági és normalitási kritériumai-
nak ellentmond. 3. A tételek válaszkategóriái – különösen a két, három vagy négy
válaszlehetõséget tartalmazók – sokkal durvább és nem egyenlõ intervallumú be-
sorolást eredményeznek, szemben a több tételbõl összegzett skálákkal. Az egyen-
lõ intervallumok hiánya általában nem felel meg annak a kritériumnak, hogy a
faktorelemzés változói lineárisak és legalább intervallumskálát alkotnak. Jelen ta-
nulmányban ezeknek a feltételeknek a teljesülését fokozottan ellenõrizzük, és ha
szükséges, alternatív megoldásokat ajánlunk.
A faktorelemzések után a modern tesztológia ún. tétel-válasz elmélet (Item
Response Theory, IRT) megközelítését alkalmazzuk, amely lehetõséget kínál az
egyes tételek és az ezekbõl képzett hipotetikus, látens vonás(ok) közötti nonlineá-
ris kapcsolatok vizsgálatára (Rózsa, Nagybányai és Oláh, 2006). A tétel-válasz
megközelítés számos elméleti modellel rendelkezik (pl. Rasch-modell, 2 vagy 3
paraméteres logisztikus modellek, graded-modellek). A jelen tanulmányban talál-
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 151

ható elemzéseknél az IRTPRO szoftver ún. Samejima-féle fokozatokon alapuló vá-

laszok modelljét használjuk (Samejima, 1997).
A tétel-válasz megközelítést alkalmazva elsõdlegesen arra vagyunk kíván-
csiak, hogy mennyivel nyerünk eltérõbb és kiegészítõ információkat, mint amit a
hagyományos faktorelemzéssel kapnánk. Végezetül részletesen megvizsgáljuk a
pozitív és negatív tartalmú tételekre adott válaszok sajátosságait is, majd a Rosen-
berg Önbecsülés Skála konstruktumvaliditását szemléltetjük.
A fentieket összefoglalva, tanulmányunk egyik fontos célkitûzése, hogy – a
Rosenberg Önbecsülés Skála részletes pszichometriai elemzése és a különbözõ
módszertani megközelítések rövid és gyakorlatcentrikus bemutatása mellett – egy
igen fontos kutatás-módszertani problémát is körüljárjunk, nevezetesen a pozitív
és negatív tartalmú tételek sajátos mûködését.

A ROSENBERG ÖNBECSÜLÉS SKÁLA A KUTATÁSOK TÜKRÉBEN

Az önbecsülés a személyiség- és a szociálpszichológiai kutatások egyik leg-

gyakrabban használt konstruktuma, amely szoros kapcsolatba hozható többek
között a pszichológiai jól-léttel, a tanulási stílussal és a tanulmányi elõmenetellel.
Bár számos önbecsülést mérõ kérdõívet dolgoztak ki napjainkig, a Morris Ro-
senberg által kidolgozott 10 tételes önjellemzõ skála az egyik legnépszerûbb, glo-
bális önbecsülést mérõ módszer, amely serdülõk és felnõttek körében egyaránt
használható. Az 1965-ben publikált skálát egyszerû nyelvezete, rövidsége és elér-
hetõsége miatt több mint 30 nyelvre lefordították, többek között finn, francia, gö-
rög, héber, hindi, holland, indonéz, japán, kínai, német, olasz, perzsa és spanyol
nyelvekre (Blascovich és Tomaka, 1991; Schmitt és Allik, 2005).
A skála megbízhatóságát, érvényességét és alkalmazhatóságát több tucat
nemzetközi tanulmány igazolja. Schmitt és Allik (2005) 53 nemzetre kiterjedõ
vizsgálatukban mintegy 17 000 kitöltõ adatait elemezték. Eredményeik szerint a
Rosenberg Önbecsülés Skála faktorszerkezete a különbözõ kultúrákban hasonló,
és az is megerõsítést nyert, hogy valamennyi nemzet átlagpontszámai az elméleti
középértékek fölé estek, alátámasztva ezzel a pozitív önbecsülés fontosságát és
egyetemességét.
A szerzõ által egydimenziósnak feltételezett skála faktorszerkezetét számos
tanulmány vizsgálta, melyek közül több kétdimenziós faktorszerkezetet talált (pl.
Carmines és Zeller, 1979; Shahani, Dipboye és Phillips, 1990; Boduszek, Shevlin és
mtsai, 2012). Az egyik faktorba általában az 5 pozitívan, míg a másikban az 5 nega-
tívan megfogalmazott tétel kerül. Több átfogó és módszertanilag körültekintõ ku-
tatási eredmény alapján (pl. csak pozitívan vagy csak negatívan megfogalmazott
állítások alkalmazása, a faktorszerkezet invarianciájának nyomonkövetéses vizs-
gálata) azonban megerõsítést nyert, hogy a skála struktúrája egydimenziós mo-
dellel írható le leginkább. A kétdimenziós szerkezet abból a módszertorzításból
ered, hogy a pozitív és negatív tartalommal megfogalmazott tételek szisztemati-
kus varianciát eredményeznek, ami sokkal inkább a válaszadási stílus torzító
152 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

hatásának, mintsem a konstruktumnak köszönhetõ (Marsh, 1996; Corwyn, 2000;

Greenberger, Chen és mtsai, 2003; Podsakoff, MacKenzie és mtsai, 2003; Marsh,
Scalas, Nagengast, 2010; Huang és Dong, 2012; Lindwall, Barkoukis és mtsai, 2012;
Podsakoff, MacKenzie és Podsakoff, 2012; Gana, Saada és mtsai, 2013; Urbán,
Szigeti és mtsai, 2013).
Néhány szerzõ (pl. Markus és Kitayama, 1991; Heine, Lehman és mtsai, 1999)
a konstruktum általánosíthatóságát vonta kétségbe, hiszen a nyugati kultúrában
kidolgozott és alkalmazott módszer jellegzetesen a nyugati világ értékeit veszi
alapul: pl. függetlenség, individualitás, versengés. Ezzel szemben a kollektivista
távol-keleti kultúrákban az énrõl kialakított fogalmak sokkal inkább a társadalmi
és kulturális folyamatokban gyökereznek (Baranik, Meade és mtsai, 2008). A fenti
megfontolásból kiindulva Tafadori, Lang és Smith (Tafadori és Swann, 1996;
Tafadori, Lang és Smith, 1999) a Rosenberg Önbecsülés Skála tételeit a kultúrközi
összehasonlító kutatások számára további két alskálába sorolták: kompetencia
(self-comptenece) és önszeretet (self-liking).
A Rosenberg Önbecsülés Skálát a legkülönfélébb pszichológiai és szociológi-
ai kutatásokban széles körben alkalmazzák hazánkban is, és számos epidemioló-
giai jellegû, nagymintás serdülõ és felnõtt kutatásban is helyet kapott (Aszmann,
2003; Elekes és Paksi, 2005; Örkényi, Aszmann és mtsai, 2005; Kiss, 2006; Keller,
2009; S. Nagy, 2009; Bacsárdi, 2012; Csibi és Csibi, 2013). A skála részletes pszicho-
metriai jellemzõivel azonban kevés hazai tanulmány foglalkozik (lásd pl. Urbán,
Szigeti és mtsai, 2013). Tanulmányunk egyik célkitûzése, hogy ezt a hiányt pótol-
juk. Megvizsgáljuk a skála reliabilitását, a faktorszerkezetét, a nemek közötti kü-
lönbségeket, a validitását, valamint részletes pszichometriai elemzés alá vesszük a
skála tételeit.

MÓDSZER

Vizsgálati minta

Elemzéseinket egy, különbözõ kutatásokból származó minták egyesítésével

kapott, 815 fõs (518 nõ és 289 férfi, 8 személy nem adta meg a nemét) adatbázison
végeztük. A személyek átlagéletkora 36,6 év (szórás: 16,2 év); a legfiatalabb kitöltõ
18 éves, míg a legidõsebb 84 éves volt. A vizsgálati személyek mintegy 57%-a kö-
zépfokú, 35%-uk felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezett, míg a fennmaradó
hányad legmagasabb iskolai végzettsége az általános iskola 8 osztálya volt.
A tesztkitöltések túlnyomó része egyénileg történt, valamennyi esetben papír
alapú kitöltéssel. Kisebb alminták esetében, az önértékelést feltáró mérõmódsze-
rek mellett más kérdõívek is felvételre kerültek, melyeket a kérdõív konstruktum-
validitásának vizsgálatához használtuk fel: Center for Epidemiologic Studies Depres-
sion Scale (CES-D, Radloff, 1977), Testi tünetek Skála (Pennebaker, 1982), Általános
Jól-lét Skála (Bech és mtsai, 1996).
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 153

MÉRÕESZKÖZÖK

Rosenberg Önbecsülés Skála

A Rosenberg Önbecsülés Skála (Rosenberg Self-esteem Scale, RSES,

Rosenberg, 1965; 1989) az önértékelés-kutatásokban a legszélesebb körben hasz-
nált mérõeszköz (Blascovich és Tomaka, 1991; Marsh, 1996; Gray-Little, Williams
és Hancock, 1997). A globális önértékelés feltárására kidolgozott mérõeszköz 10
tétele az önelfogadásra és az önmagunk értékességére vonatkozó állításokat tar-
talmaz, melyeket 4 fokozatú Likert típusú skálán kell megítélnie a kitöltõnek (a
teljes skála és a pontozási útmutató jelen tanulmány Mellékletében megtalálható).
Az egyszerûen megfogalmazott 5 pozitív és 5 negatív kijelentésen alapuló skála
megbízhatóságát és érvényességét számos vizsgálati mintán (pl. serdülõk, idõsek,
pszichiátriai betegcsoportok) és különbözõ kultúrákban kapott kutatási eredmé-
nyek igazolják. Érdemes megjegyezni, hogy tanulmányunkban a gyakran hasz-
nált „pozitívan és negatívan megfogalmazott tételek” kifejezés alatt a pozitív és
negatív tartalmú állításokat értjük. Például pozitív tartalmú tételnek tekintjük a
Rosenberg Önbecsülés Skála következõ tételét: „2. Sok jó tulajdonságom van”. Ezzel
szemben negatív tartalmú a „3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok” tétel.
Hazánkban a Rosenberg Önbecsülés Skálának két, megfogalmazásában eny-
hén eltérõ változatát találjuk meg. Bár elõzetes vizsgálataink alapján a skálák pszi-
chometriai eredményeiben nem találtunk számottevõ különbséget, mi a Kiss
(2006) által fordított skálát használtuk. A mérõeszközzel szerzett hazai tapasztala-
tok a skála jó pszichometriai jellemzõit és kiváló alkalmazhatóságát dicsérik
(Kökönyei, Szabó és Aszmann, 2003; Kiss, 2006; Paksi és Schmidt, 2006; Urbán,
Szigeti és mtsai, 2013).

Center for Epidemiologic Studies Depression Scale (CES-D)

A 20 tételbõl álló önjellemzõ mérõeszközt a depresszió tüneteinek (pl. étvágy-

talanság, reménytelenség, pesszimizmus, kimerültség) feltárására Radloff (1977)
dolgozta ki. A klinikai kutatások megerõsítették, hogy a módszer diagnosztikai
megbízhatósága jó, a depressziós tünetek klinikai feltárására – csakúgy, mint a
Beck Depresszió Kérdõív – kiválóan alkalmas. A 16 negatív és 4 pozitív tartalmú
skála megbízhatóságát és érvényességét számos normatív és klinikai mintán
végzett kutatás támasztja alá (Weissman, Sholomskas és mtsai, 1977; Naughton és
Wiklund, 1993). A nemzetközi kutatási eredmények alapján általában a 16 pont
vagy annál magasabb értéket szokták a klinikailag jelentõs depressziós övezetnek
tekinteni (McDowell és Newell, 1996). Hazánkban a mérõeszközt normatív és kli-
nikai betegcsoportok körében is sikerrel alkalmazták (Czira, Zoller és mtsai, 2006;
Paksi és Schmidt, 2006; Torzsa, Szeifer és mtsai, 2009). Jelen kutatásban a skála
homogenitását becslõ Cronbach-alfa mutató értéke: 0,84.
154 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

Testi Tünetek Skála

A mindennapos testi tünetek gyakoriságának feltárására egy 14 tünetbõl álló

listát szerkesztettünk, melynek alapját a Pennebaker-féle Testi tünetlista (Penne-
baker Inventory of Limbic Languidness, PILL, Pennebaker, 1982; Rózsa és Kõ,
2007; Rózsa, 2009) szolgáltatta. A mindennapos testi tüneteket és érzeteket a kitöl-
tõknek ötfokozatú skálán kellett megítélniük attól függõen, hogy azok milyen
gyakran fordultak elõ az elmúlt évben: soha (1), ritkán, havonta egyszer (2), heten-
te egyszer (3), nagyon gyakran (4), szinte minden nap (5). A tünetek között szere-
pel pl. a fejfájás, hasfájás, szédülés, étvágytalanság, hasmenés, fáradtság, ingerlé-
kenység. A kiértékelés során a gyakoriságnak megfelelõ értékeket összegezve állí-
tottunk elõ egy testitünet-pontszámot. Jelen kutatási mintán a skála homogenitá-
sát jelzõ Cronbach-alfa mutató értéke magas: 0,81. A tételek item-maradék korre-
lációi minden esetben meghaladják a 0,2-t.

Általános Jól-lét Skála

A WHO Általános Jól-lét Skálájának (Bech, Staehr-Johansen és Gudex, 1996)

5 tételes változata a személyek általános közérzetét tárja fel a válaszadó életének
elmúlt kéthetes idõszaka alapján. Az eredeti 6 fokú skálát a hazai adaptálási ered-
ményeknek megfelelõen (Susánszky és mtsai, 2006) 4 fokozatúra cseréltük: egyál-
talán nem jellemzõ (1), alig jellemzõ (2), jellemzõ (3), teljesen jellemzõ (4). A skála
olyan állításokat tartalmaz, mint például „Az elmúlt két hét során érezte-e magát
vidámnak és jókedvûnek?” vagy „Az elmúlt két hét során érezte-e magát ébredés-
kor frissnek és kipihentnek?”. A skála nem tartalmaz fordított tételeket, az 5 tétel
összegzése után a nagyobb pontszámok jelentik a pozitívabb, kedvezõbb pszicho-
lógiai állapotot. Az 5 tételes skála megbízhatóságát becslõ Cronbach-alfa mutató
értéke a hazai adaptációs vizsgálat során magas volt: 0,85. Jelen kutatásban ez az
érték 0,83.

EREDMÉNYEK

Leíróstatisztika és megbízhatóság

A Rosenberg Önbecsülés Skála belsõ konzisztenciáját becslõ Cronbach-alfa

mutató értéke magas: 0,86. Az egyes tételek kiegyensúlyozott korrelációt
(0,46–0,66) mutatnak a maradék tételek összegébõl képzett értékkel (1. táblázat). A
pozitívan megfogalmazott 5 tételbõl álló skála Cronbach-alfa mutatója 0,80, míg a
negatív tartalmú tételek homogenitását becslõ mutató értéke 0,81. A két skála
közötti korreláció mértéke, a negatívan megfogalmazott tételek átforgatását
követõen: 0,60. Ez az érték megegyezik a nemzetközi eredményekkel, és jelzi,
hogy a két skála nem teljesen fedi egymást. A 10 tételes skála Cronbach-alfa muta-
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 155

1. táblázat. A Rosenberg Önbecsülés Skála tételjellemzõi (item-maradék korrelációk /r im/ és

korreláció az életkorral /r k/) és leíróstatisztikái nemek szerinti bontásban

A Rosenberg Önbecsülés Skála tételei rim Nõk Férfiak P rk

átlag szórás átlálag szórás
1. Vagyok olyan értékes ember, mint 0,46 3,03 0,70 2,99 0,78 0,46 0,11**
mások.
2. Sok jó tulajdonságom van. 0,53 3,17 0,55 3,06 0,64 0,01 0,11**
3. Gyakran azt gondolom, hogy egy 0,64 3,09 0,81 3,27 0,77 <0,01 0,15**
nulla vagyok.
4. Képes vagyok olyan jól csinálni a 0,52 3,10 0,58 3,27 0,62 <0,01 0,04
dolgokat, mint mások.
5. Nem sok mindenre lehetek büszke. 0,52 3,20 0,74 3,11 0,80 0,17 0,05
6. Jó véleménnyel vagyok magamról. 0,66 2,90 0,61 2,89 0,66 0,76 0,10**
7. Általában elégedett vagyok magammal. 0,63 2,81 0,71 2,79 0,75 0,75 0,11**
8. Bár több okom lenne, hogy becsüljem 0,48 2,86 0,82 2,93 0,80 0,24 0,00
önmagamat.
9. Idõnként feleslegesnek érzem magam. 0,67 2,80 0,85 2,95 0,81 0,01 0,18**
10. Néha úgy érzem, hogy semmire sem 0,66 3,01 0,85 3,18 0,83 <0,01 0,19**
vagyok jó.
Rosenberg Önbecsülés Skála összpontszám – 29,34 4,88 30,48 4,91 <0,01 0,16**

tója (az összes lehetséges tesztfelezések átlaga) alapján ugyanis 0,80 feletti értéket
várhatnánk.
A skála tételein végzett nemek szerinti összehasonlítás 5 tételnél jelzett sta-
tisztikailag szignifikáns eltérést (a 4. és 9. tételeknél a szórások jelentõsen eltértek,
így ezekben az esetekben d-próbát használtunk). A férfiak szignifikánsan maga-
sabbra értékelték magukat az alábbi 4 állítás esetében: „3. Gyakran azt gondolom,
hogy egy nulla vagyok”, „4. Képes vagyok olyan jól csinálni a dolgokat, mint mások”, „9.
Idõnként feleslegesnek érzem magam” és „10. Néha úgy érzem, hogy semmire sem vagyok
jó”. A nõk a „2. Sok jó tulajdonságom van” tételen értek el szignifikánsan magasabb
pontszámot, szemben a férfiakkal. Fontos megjegyezni, hogy az 1. táblázatban sze-
replõ fordított tételekre adott értékeket már visszaforgattuk, vagyis a magasabb
pontszám a magasabb önértékelést jelenti. A skálán a férfiak értek el szignifikán-
san magasabb pontszámot. A skála tételei és összpontszáma enyhe pozitív együtt-
járást mutat az életkorral.
A tételek normalitását becslõ Shapiro–Wilks- és Kolmogorov–Smirnov-tesz-
tek valamennyi esetben a tételek normalitásának sérülését jelezték (p < 0,001). A
ferdeség és csúcsosság mutatókat megvizsgálva több tétel esetében magas, abszo-
lút értékben 1-hez közeli vagy azt meghaladó értéket kaptunk: pl. 2., 4. és 6. téte-
lek. A Mardia-féle többváltozós csúcsosság-mutató szintén a többváltozós norma-
litás sérülését jelzi (csúcsosság: 38,58; critical ratio: 35,46). Ezzel szemben a skála
csúcsosság (0,37) és ferdeség (–0,36) mutatói nem jeleznek jelentõs eltérést a nor-
mális eloszlástól, ennek ellenére a Shapiro–Wilks- és Kolmogorov–Smirnov-tesz-
tek a skála esetében is a normalitás sérülését támasztják alá.
156 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

A ROSENBERG ÖNBECSÜLÉS SKÁLA FAKTORSZERKEZETE

A fentiekben láthattuk, hogy az Önbecsülés Skála tételei nem felelnek meg a

normalitás kritériumának, így a tételek lineáris kombinációján nyugvó faktor-
elemzések csak igen korlátozottan és körültekintõen alkalmazhatók. Fontos meg-
jegyeznünk, hogy a Rosenberg Önbecsülés Skála faktorelemzésével foglalkozó ta-
nulmányok közül alig akadt olyan, ahol az alkalmazás szükséges feltételeinek tel-
jesülését megvizsgálták volna, pedig a bevezetõ részben leírtak alapján láthattuk,
hogy a tételeken végzett faktorelemzés számos módszertani problémát felvet.
Mi olyankor a teendõ, amikor a faktorelemzés alkalmazási feltételei nem tel-
jesülnek? A módszertanban járatos szakemberek ilyenkor robosztusabb becslési
módszer alkalmazását (pl. robust maximum likelihood) vagy az ún. multivariate
outliers esetek (pl. Mahalanobis-féle távolságok módszerével) azonosítását, majd a
további elemzésekbõl való törlését javasolják. Jól látható, hogy ha az alkalmazás
alapvetõ feltételei nem teljesülnek, ettõl a ponttól az egyszerûnek hitt több-
változós módszer szakmailag korrekt végrehajtása igen komoly kihívást jelent a
módszertanban kevéssé járatos szakemberek számára, melynek során több, az
eredményeket befolyásoló döntést kell hozni (pl. személyek törlése az adatbá-
zisból, vagy olyan új és speciális módszerek alkalmazása, amiket nem ismerünk
vagy a jól ismert statisztikai programunkkal nem tudunk végrehajtani).
A Rosenberg Önbecsülés Skála faktorszerkezetének vizsgálatakor elsõként
feltáró, majd megerõsítõ faktorelemzéseket végzünk. A feltáró faktorelemzés
során többféle módszert (fõkomponens- és fõtengelyelemzés, maximum likelihood
becslés) és forgatást (Varimax, Oblimin és Promax) is kipróbáltunk, melyek
eredményei – a pozitív és negatív tartalmú tételek különválasztására nézve –
közel azonosak voltak.
Az összehasonlíthatóság érdekében jelen tanulmányban az egyik legnagyobb
metaelemzéshez igazodva közöljük eredményeinket. Huang és Dong (2012) 23
kutatás 80 független vizsgálati mintájából származó 32 491 fõ válaszait elemezte.
A végleges elemzéseik során a mintákon leggyakrabban alkalmazott fõkompo-
nens elemzést és Varimax forgatást választották.
A feltáró faktorelemzést elsõdlegesen a változók kapcsolatrendszerének fel-
tárására, a változók dimenzióba szervezõdésének vizsgálatára használjuk. A ka-
pott faktorsúlyok alapján láthatjuk, hogy milyen tiszta dimenziók különíthetõk el,
mely tételek mutatnak jelentõs kereszttöltéseket. A megerõsítõ faktorelemzés ez-
zel szemben egy már meglévõ hipotetikus faktorstruktúra tesztelését teszi lehetõ-
vé, ahol a tételeket a kiértékelésnek megfelelõen általában csak egy dimenzióhoz
rendeljük, míg más dimenzióval való korrelációját nem engedjük meg. Ezt köve-
tõen az adatokat az elméleti modellel vetjük össze, és az illeszkedési mutatók
alapján fogadjuk el vagy vetjük el a modellt. Sokszor több versengõ modellt tesz-
telünk, és az illeszkedési mutatók alapján választjuk ki a legjobbat.
A pszichometriai elemzések során a kutatók sok esetben a teljes vizsgálati
minta egyik felén feltáró faktorelemzést készítenek a tételek struktúrájának vizs-
gálatára, majd a másik felén az így kapott modellt próbálják replikálni megerõsítõ
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 157

faktorelemzés segítségével. Jelen kutatásban – elsõdlegesen elméleti és terjedelmi

megfontolásokból – mi nem ezt a hagyományos utat választottuk, mivel a hazai és
nemzetközi kutatási eredmények alapján már láttuk, hogy milyen versengõ mo-
delleket szeretnénk tesztelni.

Feltáró faktorelemzés

A tételek homogenitását jelzõ Kaiser–Meyer–Olkin (KMO) mutató magas

(0,89), ami a tételek redukálhatóságát bizonyítja. A skála 10 tételén végzett feltáró
faktorelemzés során két olyan fõkomponenst kaptunk, melyek saját értéke (eigen-
value) 1-nél nagyobb volt. Az elsõ komponens az összvariancia jelentõs hányadát,
45,47%-ot magyarázott, míg a második 12,54%-ot. A 2. táblázatban található fak-
torsúlymátrixból jól látható, hogy az elsõ faktor négy meghatározó tétele negatí-
van megfogalmazott, míg a második faktor elsõ öt meghatározó tétele a pozitívan
megfogalmazott tételek közül került ki. Az „5. Nem sok mindenre lehetek büszke” ne-
gatívan megfogalmazott állítás mindkét faktorral hasonló erõsségû, de termé-
szetesen ellentétes irányú együttjárást mutat. A faktorok e tétel varianciáját fedték
le a legkevésbé (h2 = 0,39). Fontos megjegyeznünk, hogy más módszerekkel és for-
gatással hasonló eredményeket kaptunk. A fõtengelyelemzés ferde forgatásával
kapott faktorsúlymátrix annyiban tért el a 2. táblázatban jelzett mátrixtól, hogy az
5. tétel a többi negatívan megfogalmazott tételhez sorolódott, mivel ennél a mód-
szernél a tétel faktorsúlya a negatívan megfogalmazott tételekbõl álló faktorral
mutatott valamivel erõsebb együttjárást (0,31 vs 0,30).
A feltáró faktorelemzésünk eredményei összességében a nemzetközi és a ha-
zai kutatási eredményeknek megfelelõ faktorszerkezetet adták, a negatív és pozi-
tív tartalmú tételek dimenzióba szervezõdésével.

2. táblázat. A Rosenberg Önbecsülés Kérdõív feltáró faktorelemzésének eredménye

(csak az abszolút értékben 0,3-nél magasabb faktorsúlyokat tüntettük fel)

Faktorok Kommunalitás
I. II. (h2)
9. Idõnként feleslegesnek érzem magam. 0,80 0,69
3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok. 0,78 0,66
10. Néha úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó. 0,77 0,66
8. Bár több okom lenne, hogy becsüljem önmagamat! 0,70 0,50
2. Sok jó tulajdonságom van. 0,83 0,69
1. Vagyok olyan értékes ember, mint mások. 0,78 0,62
6. Jó véleménnyel vagyok magamról. –0,41 0,67 0,40
7. Általában elégedett vagyok magammal. –0,43 0,62 0,57
4. Képes vagyok olyan jól csinálni a dolgokat, mint mások. –0,36 0,52 0,40
5. Nem sok mindenre lehetek büszke. 0,43 –0,45 0,39
Magyarázott variancia (%) 45,47 12,54
158 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

Megerõsítõ faktorelemzés

A következõ, megerõsítõ faktorelemzésekkel arra a kérdésre kerestük a vá-

laszt, hogy adataink melyik modellhez illeszkednek leginkább. A rendelkezésre
álló kutatási eredményeket figyelembe véve 3 elméleti modellt teszteltünk: 1. egy-
dimenziós szerkezet a mérési hibák korrelációja nélkül; 2. kétdimenziós szerkezet,
melyben a pozitívan és negatívan megfogalmazott tételekbõl álló faktorok
korrelálnak; 3. egydimenziós szerkezet két, egymással korreláló látens faktor,
módszertorzítással (1. ábra).

1. ábra. A Rosenberg Önbecsülés Skála faktorszerkezetének hipotetikus modelljei

A három modell illeszkedési mutatóiból látható (3. táblázat), hogy a 2. és a 3.

modell mutatói a legjobbak, vagyis adataink sokkal inkább illeszkednek a pozitív
és negatív tartalmú skálákat tartalmazó modellekre, mint a gyakorlatban használt
egydimenziós modellre (a második és harmadik modell esetében az illeszkedés
szignifikánsan javult az elsõ modellhez képest, de a 2. és 3. modell illeszkedései
között nem kaptunk szignifikáns különbséget). A 2. és 3. modell jobb illeszkedési
mutatói nem meglepõek, hiszen több vizsgálat is ezeknek a modelleknek az érvé-
nyességét támasztotta alá mind nemzetközi (Lindwall, Barkoukis és mtsai, 2012;

3. táblázat. A megerõsítõ faktorelemzés eredményei

c2 df TLI CFI RMSEA

1. modell: egydimenziós szerkezet a mérési 626,73 35 0,755 0,810 0,144
hibák korrelációja nélkül
2. modell: kétdimenziós szerkezet, melyben 299,53 34 0,887 0,915 0,098
a pozitívan és negatívan megfogalmazott
tételekbõl álló faktorok korrelálnak
3. modell: egydimenziós szerkezet, két, 289,90 25 0,847 0,915 0,114
egymással korreláló látens faktor,
módszertorzítással
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 159

Gana, Saada és mtsai, 2013), mind magyar serdülõkön végzett kutatások (Urbán,
Szigeti és mtsai, 2013) alapján.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy a fenti megerõsítõ faktorelemzéseknél terje-
delmi korlátok miatt nem törekedtünk arra, hogy minden lehetséges elméleti mo-
dellt teszteljünk, hanem a gyakorlat számára könnyen lefordítható és a kutatási
eredmények alapján relevanciával bíró modelleket vizsgáltunk. Számos tanul-
mány (pl. Halama, 2008; Marsh, Scalas és Nagengast, 2010; Lindwall, Barkoukis és
mtsai, 2012; Gana, Saada és mtsai, 2013; Mullen, Gothe és McAuley, 2013; Urbán,
Szigeti és mtsai, 2013) olyan elméleti modelleket is tesztelt, amelyekben a mérési
hibák korrelációját megengedték (pl. a pozitív tartalmú tételek és/vagy a negatív
tartalmú tételek esetében). Ugyancsak jeleznünk kell azt is, hogy a kapott illeszke-
dési mutatóink összességében gyengék, szigorú értelemben véve nem érik el az el-
fogadhatóság határát.
Mit jelentenek a fenti eredmények a gyakorlati alkalmazás számára? Hogyan
értelmezzük a kapott eredményeket? Számos módszertani közlemény érvel amel-
lett, hogy a pozitív és negatív tartalommal megfogalmazott tételek szisztematikus
varianciát eredményeznek, amit a módszerbõl fakadó torzításként értelmezhe-
tünk. A szisztematikus variancia hatásaként a feltáró faktorelemzés során dimen-
zióba rendezõdõ tételeket kapunk, és ha ezt a módszerbõl fakadó hatást nem épít-
jük be a megerõsítõ faktorelemzés segítségével tesztelt modellbe, akkor sokkal
gyengébb illeszkedéseket kapunk, szemben azokkal a modellekkel, ahol ezt a ha-
tást valamilyen formában – tudatosan vagy anélkül – beépítjük (pl. pozitív és ne-
gatív tartalmú tételek elkülönítése, a mérési hibák vagy látens dimenziók korrelá-
ciójának megengedése, bifaktoriális modellek). A fentiek alapján elmondható,
hogy a jó illeszkedéssel bíró modellek vagy a jól értelmezhetõ faktorstruktúrák fel-
tétel nélküli elfogadása gyakran alacsony érvényességgel rendelkezõ mérõmód-
szereket eredményezhet. Cote és Buckley (1987) több mint 70 kutatás áttekintése
alapján azt találta, hogy a mért varianciák mintegy 25%-a olyan szisztematikus
mérési hibákból fakad, mint például a vizsgálati eljáráshoz köthetõ módszertorzí-
tás: pl. pozitív és negatív tartalmú tételek, szociálisan kívánatos felvételi helyzet, a
tesztfelvevõ személyéhez köthetõ torzítás.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Rosenberg Önbecsülés Skála tételein
végzett faktorelemzések eredményei igen korlátozottan értelmezhetõk, hiszen a
tételek normalitása sok esetben sérül, és a módszertorzítás miatt a tételek sajátos
struktúrába szervezõdnek, amelyek gyakran jobb illeszkedéssel jellemezhetõ mé-
rési modelleket eredményeznek, bár ezek diagnosztikai érvényessége sokszor
megkérdõjelezhetõ.

A ROSENBERG ÖNBECSÜLÉS SKÁLA TÉTELEINEK RÉSZLETES ELEMZÉSE

TÉTELJELLEGGÖRBÉK SEGÍTSÉGÉVEL

A fentiekben láthattuk, hogy a Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai

jellemzõit a legtöbb tanulmány feltáró és megerõsítõ faktorelemzéssel vizsgálja.
160 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

Bár ezek a tanulmányok rendkívül értékes támpontot adhatnak a skála faktorszer-

kezetérõl, de kevés információt nyújtanak az egyes tételek pszichometriai sajátos-
ságáról vagy az eltérõ önbecsüléssel rendelkezõ személyek válaszairól, és azt is
láthattuk, hogy az alkalmazás feltételeit (pl. normalitás) nem mindig sikerül bizto-
sítani.
A Tétel-válasz elmélet (Item Response Theory, IRT) az utóbbi évtized jelentõs
és hatékony pszichometriai módszere, amely elsõdlegesen az egyes tételek mûkö-
dését vizsgálja. Lényege, hogy a tételre adott válaszlehetõségek valószínûségét
nem a teszten elért összpontszámmal veti össze, hanem pontos matematikai szá-
mításokon alapuló, ún. látens vonásértékkel (Lord, 1980). Az elméletet éppen
ezért gyakran látensvonás-elméletnek is hívják. A látensvonás a modern tesztel-
mélet olyan hipotetikus konstruktuma, ami közvetlenül nem mérhetõ. Hasonlóan
képzelhetjük el, mint a szocioökonómiai státusz fogalmát, amely három jellemzõ,
az iskolai végzettség, a társadalmi státusz és a jövedelem közös része.
A Tétel-válasz elmélet számos elõnyt biztosít a klasszikus tesztelméleten
nyugvó módszerekkel (pl. feltáró és megerõsítõ faktorelemzés, belsõkonziszten-
cia-vizsgálat) szemben: pl. különbözõ mérési hibák kalkulációja eltérõ látens vo-
násszinteknél, a tételmutatók jellemzõinek mintafüggetlensége, vagy olyan egyé-
ni pontszámok számítása, amely független a tételek tulajdonságaitól (Lord, 1980;
Embretson és Reise, 2000; Rózsa, Nagybányai és Oláh, 2006). A következõkben – a
részletes és bonyolult módszertani bemutatást és az eredményeket megjelenítõ
különbözõ együtthatókat elkerülve – a kapott eredményeket a könnyen értelmez-
hetõ és jól összefoglaló tételjelleggörbék segítségével szemléltetjük.
A 2. ábrán a Rosenberg Önbecsülés Skála 10 tételének itemjelleggörbéit lát-
hatjuk. Az ábrák a négy válaszlehetõség (0, 1, 2, 3) valószínûségét szemléltetik a
látensváltozó (Theta), vagyis az önbecsülés függvényében. Ha az önbecsülés
alacsony (a látens változó értéke –3 és –2 szórás között van), akkor elvárható, hogy
az alacsony önértékelést kifejezõ válaszlehetõség választási valószínûsége (Proba-
bility) legyen a legnagyobb. Az elsõ tétel jelleggörbéjénél látható, hogy valóban a 0
válaszlehetõség (Egyáltalán nem értek egyet) valószínûsége 80% (0,80) feletti,
aminek a választási valószínûsége az önbecsülés növekedésével jelentõsen csök-
ken. Az átlagtól 2–3 szórásnyira már az „Egyáltalán nem értek egyet” válaszle-
hetõség valószínûsége 0%-ra csökken. Ezzel szemben láthatjuk, hogy az 1-2-es
válaszopciók az átlagos önbecsülési tartományban mûködnek leginkább, ott a leg-
nagyobb a választási valószínûségük. A „Teljesen egyetértek” válaszlehetõség
megjelenési valószínûsége csak a magasabb önbecsülési övezetekben jelenik meg.
A fordított tételek esetében (3., 5., 8., 9. és 10.) az összehasonlíthatóság érdekében a
pontszámokat már visszaforgattuk.
A tételeket részletesen megvizsgálva látható, hogy a válaszlehetõségek meg-
jelenési valószínûsége többnyire az elvárásoknak megfelelõen alakul. Megfigyel-
hetõ azonban, hogy a pozitívan megfogalmazott 1., 2. és 4. tételek esetében a 3-as
válaszopció (Teljesen egyetértek) a szélsõségesen magas önbecsülésnél nem diffe-
renciál eléggé, azaz látható, hogy ilyen esetben a 2-es válaszlehetõség megjelenési
valószínûsége – a 2. és 4. tételek esetében még az 1-es válaszlehetõségé is – gyak-
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 161

ran magasabb, mint a 3-asé. Tehát ezeknél a tételeknél a 2 és 3 pontot érõ válaszok
nem differenciálnak kellõképpen a magasabb önbecsüléssel jellemezhetõ szemé-
lyeknél. Ha a fenti tételeket összevetjük a jól mûködõ 7. tétellel („Általában elége-
dett vagyok magammal”), akkor azt láthatjuk, hogy ez a tétel sokkal kevésbé di-
rekt, és az „általában” kifejezés miatt sokkal megengedõbb. Ennek fényében az 1.
(„Vagyok olyan értékes ember, mint mások”) és 4. tételek („Képes vagyok olyan
jól csinálni a dolgokat, mint mások”) sokkal kategorikusabbnak tekinthetõk,
amelynek szerepe lehet abban, hogy a magas önjellemzéssel rendelkezõk ne a
szélsõséges (3 pontos) válaszlehetõséget válasszák.
A negatívan megfogalmazott tételeknél (3., 5., 8., 9., 10.) azt láthatjuk, hogy az
alacsony önbecsülésnél (átlagtól –1, –2 és –3 szórásnyira) a „Teljesen egyetértek”
(a visszafordítás miatt: 0 pont) kijelentés megjelenési valószínûsége a függõleges
tengely mentén kissé megnyúlik, azaz a görbe alatti terület nagyobb, mint a pozití-
van megfogalmazott tételeknél vagy az 1 pontot érõ „Egyetértek” válasz esetében.
Mindez azt a torzító hatást szemlélteti, hogy az alacsony önértékeléssel rendelke-
zõ csoportokba sorolt személyek sokkal valószínûbben adják a 0 pontot érõ „Telje-
sen egyetértek” választ, mint az 1 pontot érõ „Egyetértek” választ. A negatívan
megfogalmazott tételeknél a 0 és az 1-es válaszlehetõségek görbéi sokkal inkább
az átlagos önbecsüléshez közeli tartományoknál (0 és –1) metszik egymást, míg a
pozitívan megfogalmazott tételek esetében ez többnyire a –1 és –2 tartomány közé
esik. A kitöltési gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alacsony önértékeléssel ren-
delkezõ személyek a negatívan megfogalmazott tételek szélsõséges válaszlehetõ-
ségével sokkal inkább egyetértenek, mint a pozitívan megfogalmazott tételek ese-
tében. Egy alacsony önértékeléssel rendelkezõ személy tehát az állapotával kong-
ruens negatív állítás esetében sokkal nagyobb valószínûséggel választja a szélsõ-
séges válaszlehetõséget: pl. „3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok”.
A tételjelleggörbékbõl az is leolvasható, hogy a negatívan megfogalmazott
tételek esetében (összevetve a pozitív tartalmú tételekkel) a kitöltõk sokszor a két
szélsõ válaszlehetõséget részesítik elõnyben. Ez értelmezhetõ úgy, hogy sokan az
egyszerû és gyors válaszadásra törekednek, ami nem más, mint a teljes egyetértés,
vagy ennek hiánya. Feltehetõ, hogy egy negatívan megfogalmazott állítás köz-
bülsõ válaszlehetõségen történõ megítélése több idõt és nagyobb mentális erõfe-
szítést igényel.
Az egyes tételek és válaszopciók gyenge mûködésére a következõkben ki-
emelünk néhány példát. A 2. tételnél („Sok jó tulajdonságom van”) azt látjuk,
hogy az „Egyáltalán nem értek egyet” (0) és a „Nem értek egyet” (1) válaszlehetõ-
ségek megjelenési valószínûsége szinte minden önbecsülési szintnél magasabb,
mint a 2 és 3 pontot érõ válaszlehetõségé.
A „3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok” állításnál a „Teljesen
egyetértek” (0 pont) válaszlehetõség megjelenési valószínûsége a –3 és –1 szórás-
övezetben rendkívül magas: 100-tól fokozatosan csökken 60%-ra. Kb. a –0,5-ös
szórásnál látható az, hogy a 0 pontos és az 1 pontot érõ válaszok valószínûsége
megegyezik: kb. mindkettõ 50%.
162 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

3.

5.
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 163

7.

9. 10.

2. ábra. A Rosenberg Önbecsülés Skála itemjelleggörbéi

A jól mûködõ tételre példaként a 7. tételt („Általában elégedett vagyok ma-

gammal”) emelhetjük ki, ahol a tételjelleggörbék az elvárásoknak megfelelõ,
nagyjából szimmetrikus elrendezésû lefutásokat adnak. Az alacsony önértékelési
tartományban (–1,5 és –3) a 0 pontot érõ válaszlehetõség valószínûsége a legna-
gyobb, majd ezt az 1-es opció váltja. A 0,5 és 2 szórások közé esõ tartományban a
2-es válaszlehetõség valószínûsége a legnagyobb, majd az efeletti önértékelési tar-
tományban már a 3-as opció valószínûsége növekszik meg.
A Tétel-válasz elmélet a klasszikus tesztelmélet reliabilitási koncepcióját is ki-
terjeszti. Míg a hagyományos megközelítés a mérési hibát megjelenítõ megbízha-
tósági mutatókat (pl. a valós pontszám és megfigyelt pontszám hányadosa) a teszt
egészére vonatkoztatja, addig a Tétel-válasz megközelítés a tételek vagy a skála
információtartalmát a különbözõ látens vonásövezetekhez rendelve adja meg. Ez
azt jelenti, hogy pontos képet kapunk arról, hogy egy adott teszt tétele vagy skálá-
164 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

ja milyen képességövezetekben használható megbízhatóan, s milyen övezetekben

kell magas mérési hibával számolni.
A 3. ábrán a Rosenberg Önbecsülés Skála információtartalmát és mérési
hibáját szemléltetjük a látens vonás függvényében. Az információfüggvény a
skála megbízhatóságát, információtartalmát fejezi ki. Az ábrán láthatjuk, hogy az
alacsony önbecsülési övezetben (–1,5 és –3 közötti szórásövezet) a 10 tétel segítsé-
gével kapott összinformáció alacsonyabb, mint az átlagos vagy magasabb öveze-
teknél, és itt a mérési hiba megnövekedett. Az információtartalom enyhe csökke-
nését láthatjuk a szélsõségesen magas önbecsülés (2 és 3 közötti szórásövezet)
esetében is.

3. ábra. A Rosenberg Önbecsülés Skála információfüggvénye (Összinformáció)

és mérési hibája (Standard hiba)

A tételek információtartalmának részletes vizsgálata során azt láttuk, hogy

szinte valamennyi negatív tartalmú tétel információtartalma csekélyebb az átla-
gosnál alacsonyabb önbecsülési övezetek esetén.

A POZITÍV ÉS NEGATÍV TARTALMÚ TÉTELEK SAJÁTOSSÁGAI

A fentiekben láthattuk, hogy a pozitívan és negatívan megfogalmazott téte-

lekre adott válaszok eltérõ válaszmintázódásokat eredményeztek. A 4. táblázatban
a Rosenberg Önbecsülés Skála 10 tételének válaszgyakoriságait szemléltetjük (a
negatív tartalmú tételeket már átforgattuk). Az összesített adatokból láthatjuk,
hogy a pozitívan megfogalmazott tételek esetében kiugróan magas válaszgyako-
riság figyelhetõ meg a 2 pontos válaszlehetõségre („Egyetértek”): a minta 61,8%-a
választotta ezt az opciót. A negatívan megfogalmazott tételeknél az ugyanennyi
pontot érõ válaszgyakoriság csak 44,1%. Ha a pozitívan és negatívan megfogal-
mazott tételek hasonlóan mûködnének, a válaszopciók pedig szimmetrikusak
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 165

lennének, akkor nagyjából hasonló válaszgyakorisági mintázatokat kellene kap-

nunk. Látható, hogy a negatívan megfogalmazott tételek esetében is a 2 pontot érõ
válaszlehetõség (a fordított tételek esetében: „Nem értek egyet”) kapta a legna-
gyobb válaszgyakoriságot, de ez jelentõsen elmaradt a neki megfelelõ, pozitívan
megfogalmazott gyakorisági eloszlástól: 61,8 vs 44,1%. A negatívan megfogalma-
zott tételek esetében azonban a 3 pontot jelentõ szélsõséges válasz gyakorisága
több mint 10%-kal megnövekedett (20,4-rõl 31,3%-ra). Összességében a 0 pontot
érõ válaszok százalékos aránya is közel megduplázódott a negatívan megfogal-
mazott tételek esetében (2,4 vs 4,1%). Ezek az eredmények összhangban vannak a
tételjelleggörbéknél kapott eredményekkel.

4. táblázat. A Rosenberg Önbecsülés Kérdõív válaszlehetõségeinek százalékos gyakorisági eloszlásai

(a vastagon szedett negatív tételek visszaforgatva szerepelnek)

Válaszlehetõségek
Tételek 0 1 2 3
1. Vagyok olyan értékes ember, mint mások, 3,6 15,2 57,0 24,3
2. Sok jó tulajdonságom van. 1,4 7,4 67,4 23,8
3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok. 3,9 13,9 45,1 37,0
4. Képes vagyok olyan jól csinálni a dolgokat, mint mások. 1,1 8,1 64,2 26,5
5. Nem sok mindenre lehetek büszke. 3,2 12,5 48,6 35,8
6. Jó véleménnyel vagyok magamról. 2,1 19,5 65,4 13,1
7. Általában elégedett vagyok magammal. 3,6 27,0 54,9 14,5
8. Bár több okom lenne, hogy becsüljem önmagamat! 5,3 24,0 47,7 22,9
9. Idõnként feleslegesnek érzem magam. 4,1 31,6 39,5 24,9
10. Néha úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó. 4,1 20,6 39,5 35,9
Pozitívan megfogalmazott tételek átlaga 2,4 15,4 61,8 20,4
Negatívan megfogalmazott tételek átlaga 4,1 20,5 44,1 31,3

A 4. táblázat mutatói alapján jól látható, hogy a tételekre adott válaszok elosz-
lási gyakoriságai eltérnek a pozitívan és negatívan megfogalmazott tételek esetén.
Mindez azt támasztja alá, hogy az eltérõen megfogalmazott tételek nem teljesen
ugyanazt a pszichológiai tartalmat ragadják meg.
A következõkben megvizsgáljuk, hogy a pozitívan és negatívan megfogal-
mazott skálák közötti különbséget mennyire befolyásolja az önbecsülés mértéke.
A pozitív és negatív tartalmú tételekbõl kiszámított önbecsüléspontszámok
különbségét úgy képeztük, hogy a pozitívan megfogalmazott skálaösszegbõl ki-
vontuk a visszaforgatás után kapott, negatívan megfogalmazott skála összegét,
majd a 10 tételes skálán elért eredmények alapján hozzávetõlegesen 8 egyenlõ
számú csoportot képeztünk (minden csoportban kb. 100 fõ). A 4. ábrán jól látható,
hogy az alacsony (1–2. csoportok) és a magas (6–8. csoportok) önértékeléssel ren-
delkezõ csoportoknál a két skála közötti pontszámkülönbség volt a legnagyobb
(kb. 1 pont).
A pozitívan és negatívan megfogalmazott állítások összesített mutatóinak
összehasonlítása alapján elmondható, hogy az alacsony önértékeléssel rendelkezõ
csoportok (1–2. csoportok) a pozitív tartalmú tételekbõl álló skálán értek el
166 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

4. ábra. A pozitívan és negatívan megfogalmazott skálák közötti különbségek alakulása

az önbecsülés mértékével

magasabb pontszámot, míg a magas önértékeléssel rendelkezõk (6–8. csoportok) a

negatívan megfogalmazott skálán (5. ábra).
Fontos azonban észrevenni azt is, hogy a negatív tartalmú tételek esetében a
szórások szinte minden esetben magasabbak, mint a pozitívan megfogalmazott
tételeknél kapott szórásmutatók (1. táblázat). Azt is megvizsgáltuk, hogy az önér-
tékelés mentén elkülönített 8 csoport tételekre adott szórásai különböznek-e. Az
alacsony önértékelésû csoportoknál (1–3. csoportok) a tételek szórása jelentõsen
magasabb volt, mint a többi csoport esetében (6. ábra). Az önbecsülés átlagos és
magas övezeteiben (4–7. csoportok) a szórások átlagai megközelítõen azonosak
voltak, míg a szélsõségesen magas önbecsülésû csoportnál (8. csoport) a negatív
tartalmú tételek szórása jelentõsen lecsökkent.

5. ábra. A pozitív és negatív tartalmú tételekbõl képzett skálák közötti különbségek alakulása
az Önbecsülés Skála összpontszáma alapján elkülönített csoportoknál
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 167

6. ábra. Az Önbecsülés 10 tételének, valamint az 5 pozitív és 5 negatív tartalmú tétel szórásátlagainak

alakulása az Önbecsülés Skála összpontszáma alapján elkülönített csoportoknál

A fenti eredményeket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a pozitív és negatív

tartalmú tételek eltérõ sajátosságai fõként az Önbecsülés Skálán szélsõségesen ala-
csony és magas pontszámot elérõ csoportok esetén érvényesülnek. A negatív tar-
talmú tételekre adott válaszok szinte minden önbecsülési tartományban jobban
szóródnak, mint a pozitív tartalmú tételekre adott válaszok, de mindemellett az is
megfigyelhetõ, hogy a szélsõségesen alacsony önbecsüléssel rendelkezõ szemé-
lyek csoportjánál a pozitív és negatív tartalmú tételek szórásai egyaránt magasak,
míg a szélsõségesen magas önbecsüléssel rendelkezõ személyek negatív tartalmú
tételekre adott szórásai csökkennek ugrásszerûen.
A fenti eredmények egyik kézenfekvõ magyarázata az, hogy az alacsony ön-
becsülés bizonytalansággal és fokozott egyetértési hajlandósággal társul, ami a
válaszadásban tükrözõdik. Az alacsony önbecsülésû személyek egy pozitívan
megfogalmazott állítással (pl. „7. Általában elégedett vagyok magammal”) szem-
besülve sokkal kevéssé differenciálnak, és szélsõségesebben elutasítják, mint egy
negatív tartalmú állítást (pl. „3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok”).
A magas szórásmutatók feltehetõen az önbecsülésbõl fakadó bizonytalanságot és
érzelmi instabilitást tükrözik.
A magas önbecsüléssel jellemezhetõ csoportok ezzel szemben feltehetõen a
negatív tartalmú tételeket utasítják vissza szélsõségesen, és önbecsülésükbõl faka-
dóan válaszaik magabiztosabbak, kevéssé szóródnak (különösen megfigyelhetõ
ez a negatív tartalmú tételek esetében). A kapott eredmények alapján feltételezhe-
tõ, hogy a válaszok értékelése során olyan válaszbeállítódás érvényesül, melynek
során a saját pszichés állapothoz közeli jellemzést differenciáltabban tudja meg-
ítélni a kitöltõ, míg a távolabbinál többnyire kevésbé differenciál. Ezt az állapot-
kongruens értékelést már más területeken is megfigyelték: pl. érzelmi arcfelisme-
rés, depresszió (Rózsa, Kálmán és mtsai, 2012).
168 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

A ROSENBERG ÖNBECSÜLÉS KÉRDÕÍV

KONSTRUKTUMVALIDITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

Az elvárásoknak és a szakirodalmi eredményeknek megfelelõen az önbecsü-

lés szoros negatív együttjárást adott a CES-D skálával, és mérsékeltet a testi tüne-
tekkel. Az általános jól-lét és az önbecsülés közötti mérsékelt pozitív együttjárás
szintén elfogadható, ami összességében a módszer érvényességét dicséri (5. táb-
lázat).

5. táblázat. A Rosenberg Önbecsülési Skála rangkorrelációja más kérdõívekkel

Pozitívan Negatívan Rosenberg

megfogalmazott megfogalmazott Önbecsülés
tételek skálája tételek skálája Skála
CES-D (n = 146) –0,39** –0,56** –0,54**
Testi tünetek skála (n = 328) –0,23** –0,31** –0,31**
Általános Jól-lét Skála (n = 226) 0,38** 0,31** 0,39**

** p < 0,01

Ha az önbecsülés pozitívan és negatívan megfogalmazott tételeibõl elõállított

skálák korrelációit vizsgáljuk, akkor látható, hogy a negatívan megfogalmazott té-
telek skálája sokkal szorosabb összefüggést ad a depressziót mérõ CES-D-vel,
aminek 20 tételébõl csak 4 pozitívan megfogalmazott. Az Általános Jól-lét Skála
esetében pedig éppen fordítva, a pozitívan megfogalmazott tételekbõl képzett
skála korrelál kicsit magasabban, mint a negatívan megfogalmazott tételekbõl álló
skála. Greenberger, Chen és munkatársai (2003) szintén hasonló kutatási eredmé-
nyekrõl számolnak be.

MEGVITATÁS ÉS AZ EREDMÉNYEK ÁTTEKINTÉSE

A széles körben alkalmazott Rosenberg Önbecsülés Skála általános pszicho-

metriai jellemzõi (belsõ konzisztencia, item-maradék korrelációk, konstruktum-
validitás) a hazai vizsgálati mintán összességében jónak mondhatók. A nemek és
az életkor szerinti összehasonlítás statisztikailag szignifikáns eltéréseket jelzett. A
férfiak szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a skálán, mint a nõk. Az ön-
becsülés az életkor elõrehaladásával enyhe növekedést mutat.
Bár a normalitás sérülése miatt a tételeken végzett faktorelemzés eredményei
korlátozottan értelmezhetõk, ennek ellenére számos feltáró és megerõsítõ faktor-
elemzést végeztünk. A feltáró faktorelemzés kétdimenziós faktorszerkezetet su-
gallt, és a megerõsítõ faktorelemzések is a pozitív és negatív tartalmú tételek elkü-
lönülését támasztották alá (melyrõl számos nemzetközi tanulmány is beszámol).
Ezek az eredmények ellentmondanak a skála gyakorlati alkalmazásának, hiszen
az önjellemzõ mérõeszközt a globális önbecsülés széles körben validált egydimen-
ziós módszerének tekintjük. Tanulmányunkban rámutatunk arra, hogy az ala-
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 169

csony megbízhatósággal rendelkezõ tételeken végzett faktorelemzések eredmé-

nyei gyakran félrevezetõek. A felvételbõl származó nemkívánatos szisztematikus
hibák (pl. a pozitív és negatív tartalmú tételekre adott válaszadási stílus) gyakran
tudományos mellékterméket eredményeznek, melyek felismerése kulcsfontossá-
gú, hiszen például a kiváló illeszkedési mutatókkal rendelkezõ mérési modell di-
agnosztikai érvényessége gyakran alulmarad a gyengébb illeszkedésû modelleké-
hez képest.
A modern tesztelméleti megközelítésben vizsgált itemjelleggörbékbõl szin-
tén jól kirajzolódtak a pozitívan és negatívan megfogalmazott tételek mûködési
sajátosságai. Láthattuk, hogy a túlságosan direkt módon megfogalmazott pozitív
tartalmú tételek (1., 2. és 4. tételek) 3 pontot jelentõ válaszlehetõsége a magas ön-
becsüléssel rendelkezõk körében kevéssé mûködött, nem differenciált jól. Még a
szélsõségesen magas önbecsüléssel rendelkezõk is hajlamosabbak voltak 2 vagy 1
pontot érõ válaszokat adni ezekre a kérdésekre. A pozitív tartalmú tételek 2 pon-
tot érõ, kiugróan magas válaszgyakoriságai (61,8%) jól szemléltetik a tételek nor-
malitásának sérülését. A tételjelleggörbék és a válaszgyakorisági mutatók alapján
látható volt az is, hogy a negatívan megfogalmazott tételek esetében (összevetve a
pozitív tartalmú tételekkel) a kitöltõk sokszor a két szélsõ válaszlehetõséget része-
sítik elõnyben. Az alacsony önértékeléssel rendelkezõk körében a negatív tartal-
mú tételekkel való teljes egyetértés fokozottabb volt, vagyis az önbecsülésükkel
kongruens állítást könnyebben elfogadták. Az elemzés arra is rámutatott, hogy a
szélsõségesen alacsony önbecsülési övezetben (–1,5 és –3 közötti szórásövezet) a
10 tétel segítségével kapott összinformáció alacsonyabb, mint az átlagos vagy ma-
gasabb övezeteknél, és itt a mérési hiba is megnövekedett.
A fenti eredmények megerõsítik, hogy a pozitív és negatív tartalmú tételekre
adott eltérõ válaszmintázódás okait érdemes a válaszadási stílust megragadó
olyan állapot- vagy vonásjellegû pszichológiai jellemzõkkel magyarázni, mint
például a hangulat vagy a pozitív és negatív affektivitás. Az alacsony önbecsülés
gyakran együtt jár a lehangoltsággal, a motiválatlansággal és a negatív affektivi-
tással, amelyek egy sajátos negatív énképet megjelenítõ válaszadási stílust ered-
ményeznek az önjellemzések során. A negatívan megfogalmazott tételek a már
meglévõ negatív énképet még inkább mozgósítják (pl. halo-effektus, kognitív tor-
zítások), amely jelentõs módszertorzításokban fejezõdhet ki.
Kapott eredményeink azt sugallják, hogy a módszertorzítás nem pusztán
szisztematikus hiba, hanem létrejöttében a válaszadási stílus is jelentõs szerepet
játszik. Fontos megjegyezni, hogy a részletes faktorelemzések alapján ugyanerre a
következtetésre jutottak más kutatók is, pl. DiStefano és Motl (2006) és Quilty,
Oakman és Risko (2006).
Az egydimenziós Rosenberg Önbecsülés Skála konstruktumvaliditását ka-
pott eredményeink alátámasztják, de az is jól látható, hogy a pozitív tartalmakkal
felruházott skála a hasonló skálákkal valamivel erõsebb kapcsolatot mutat, a ne-
gatív tartalmakkal rendelkezõ skála pedig a negatív sajátosságokat tükrözõ ská-
lákkal ad erõsebb együttjárást. Nem tekinthetõ véletlennek, hogy a legtöbb klini-
kai mérõeszköz többnyire negatív tartalmú problémaleírásokból áll (pl. CES-D,
170 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

Beck Depresszió Kérdõív, MMPI, Gyermekviselkedési Kérdõív), míg ezzel szem-

ben a pozitív pszichológiai mérõeszközök többnyire pozitív tartalmú tételeket tar-
talmaznak (pl. Values in Action Survey, Ryff Pszichológiai Jól-lét Kérdõív).
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a Rosenberg Önbecsülés Skála méltán
az egyik leggyakrabban és legszélesebb körben alkalmazott mérõeszköz, amely
nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai vizsgálati mintán is jó pszichometriai tulaj-
donságokkal rendelkezik. A negatív és pozitív tartalmú tételek válaszadási min-
tázódásának problematikája túlmutat a mérõeszközön, hiszen feltételezhetõ,
hogy mindez a legtöbb önjellemzõ mérõeszköznél is torzításokat eredményezhet.

IRODALOM

Aszmann Anna (szerk.) (2003): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészség-

ügyi Intézet.
Bacsárdi Csilla (2012): A kötõdés-önértékelés-megküzdés összefüggései serdülõkorban. Nemzedékek
együttmûködése a tudományban PEME IV. Ph.D. – konferencia. 2012. november 15. Budapest.
Baranik, L. E., Meade, A. V., Lakey, C. E., Lance, C. E., Hu, C., Hua, W., Michalos, A. (2008): Examining
the differential item functioning of the Rosenberg Self-Esteem Scale across eight countries. Journal
of Applied Social Psychology, 38(7), 1867–1904.
Bech, P., Staehr-Johansen, K., Gudex, C. (1996): The WHO (Ten) Well-Being Index: Validation in diabe-
tes. Psychotherapy and Psychosomatics, 65, 183–190.
Beck, A. T., Steer, R. A., Brown, G. K. (1996): Manual for the Beck Depression Inventory-II. San Antonio, TX,
Psychological Corporation.
Bernstein, I. H., Teng, G. (1989): Factoring items and factoring scales are different: Spurious evidence
for multidimensionality due to item categorization. Psychological Bulletin, 105, 467–477.
Blascovich, J., Tomaka, J. (1991): The Self-Esteem Scale. In: J. P. Robinson, P. R. Shaver, L. S. Wrights-
man (eds), Measures of Personality and Social Psychological Attitudes. New York, Academic Press,
115–160.
Boduszek, D., Shevlin, M., Mallett, J., Hyland, P., O’Kane, D. (2012): Dimensionality and construct vali-
dity of the Rosenberg self-esteem scale within a sample of recidivistic prisoners. Journal of Crimi-
nal Psychology, 2, 19–25.
Carmines, E. G., Zeller, R. A. (1979): Reliability and Validity Assessment. Beverly Hills, CA, Sage.
Cohen, J. (1988): Statistical Power Analysis for the Behavioral Sciences (Second ed.). Lawrence Erlbaum As-
sociates.
Corwyn, R. F. (2000): The factor structure of global self-esteem among adolescents and adults. Journal of
Research in Personality, 34, 357–379.
Cote, J. A., Buckley, R. (1987): Estimating trait, method, and error variance: Generalizing across 70
construct validation studies. Journal of Marketing Research, 24, 315–318.
Czira, M. E., Zoller, R., Molnár M. Zs., Mucsi I., Kovács Á. Zs., Novák M., Pap J., Devins, G. M., Mah, K.
(2006): A Center for Epidemiological Studies-Depression (CES-D) skála magyar változatának va-
liditása és faktoriális változatlansága. VIth National Congress of the Hungarian Society of Psy-
chiatry, 2006. Budapest – Poster presentation by trainee.
Csibi Sándor, Csibi Mónika (2013): Az önértékelés és a megküzdés szerepe a serdülõk egészségvédõ
magatartásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 14(3), 281–295.
De Bruin, G. P. (2004): Problems with the factor analysis of items: Solutions based on item response the-
ory and item parcelling. South African Journal of Industrial Psychology, 30(4), 16–26.
DiStefano, C., Motl, R. W. (2006): Further investigating method effects associated with negatively wor-
ded items on self-report surveys. Structural Equation Modeling, 13, 440–464.
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 171

Elekes Zsuzsanna, Paksi Borbála (2005): A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülõ fiatalok alko-
hol és egyéb drogfogyasztása. Kapocs, 4(5).
Embretson, S. E., Reise, S. P. (eds) (2000): Item Response Theory for Psychologists. Mahwah, NJ, Lawrence
Erlbaum.
Gana, K., Saada, Y., Bailly, N., Joulain, M., Hervé, C., Alaphilippe, D. (2013): Longitudinal factorial in-
variance of the Rosenberg Self-Esteem Scale: Determining the nature of method effects due to
item wording. Journal of Research in Personality, 47(4), 406–416.
Gorsuch, R. L. (1997): Exploratory factor analysis: Its role in item analysis. Journal of Personality Assess-
ment, 68, 532–560.
Gray-Little, B., Williams, V. S. L., Hancock, T. D. (1997): An item response theory analysis of the Rosen-
berg Self-Esteem Scale. Personality and Social Psychology Bulletin, 23, 443–451.
Greenberger, E., Chen, C., Dmitrieva, J., Farruggia, S. P. (2003): Item-wording and the dimensionality
of the Rosenberg Self-esteem Scale: Do they matter? Personality and Individual Differences, 35,
1242–1254.
Halama, P. (2008): Confirmatory factor analysis of Rosenberg Self-Esteem Scale in a sample of Slovak
high school and university students. Studia Psychologica, 50(3), 255–266.
Heine, S. J., Lehman, D. R., Markus, H. R., Kitayama, S. (1999): Is there a universal need for positive
self-regard? Psychological Review, 106, 766–794.
Huang, C., Dong, N. (2012): Factor structures of the Rosenberg Self-Esteem Scale: A meta-analysis of
pattern matrices. European Journal of Psychological Assessment, 28(2), 132–138.
Keller, T. P. (2009): Nemcsak a tudás számít – a pszichológiai tõke szerepe a kereseti egyenlõtlenségek
magyarázásában. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem.
Kiss Paszkál (2006): Az önértékelés, elégedettség és identitás személyes és társadalmi vetületei. In: Kiss
P. (szerk.), Emberi kapcsolatok és társadalmi nézetek kérdõív skáláinak megbízhatósági és érvényességi
vizsgálata. Kézirat.
Kopp Mária, Fóris Nóra (1995): A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Budapest, Végeken Kiadó.
Kökönyei Gyöngyi, Szabó Mónika, Aszmann Anna (2003): Drog és deviancia. Kutatási beszámoló. Bu-
dapest.
Lindwall, M., Barkoukis, V., Grano, C., Lucidi, F., Raudsepp, L., Liukkonen, J., Thogersen-Ntoumani,
C. (2012): Method effects: The problem with negatively versus positively keyed items. Personality
Assessment, 94(2), 196–204.
Lord, F. (1980): Applications of Item Response Theory to Practical Testing Problems. Hillsdale, NJ, Lawrence
Erlbaum.
Markus, H. R., Kitayama, S. (1991): Culture and the self: Implications for cognition, emotion, and moti-
vation. Psychological Review, 98, 224–253.
Marsh, H. W. (1996): Positive and negative self-esteem: A substantively meaningful distinction or arti-
factors? Journal of Personality and Social Psychology, 70, 810–819.
Marsh, H. W., Scalas, L. F., Nagengast, B. (2010): Longitudinal tests of competing factor structures for
the Rosenberg Self-Esteem Scale: Traits, ephemeral artifacts, and stable response styles. Psycholo-
gical Assessment, 22, 366–381.
McDowell, I., Newell, C. (1996): Measuring Health, a Guide to Rating Scales and Questionnaires. 2nd ed.
New York, Oxford University Press.
Mullen, S. P., Gothe, N. P., McAuley, E. (2013): Evaluation of the factor structure of the Rosenberg
Self-Esteem Scale in older adults. Personality and Individual Differences, 54, 153–157.
Naughton, M. J., Wiklund, I. (1993): A critical review of dimension-specific measures of health-related
quality of life in cross-cultural research. Quality of Life Research, 2, 397–432.
Örkényi Ágota, Aszmann Anna, Balogh Ágnes, Koszonits Rita, Kökönyei Gyöngyi, Németh Ágnes,
Páll Gabriella, Várnai Dóra (2005): Drogfogyasztás állami gondozott fiatalok körében. Kutatási
beszámoló. Budapest.
Paksi, B., Schmidt, A. (2006): Pedagógusok mentálhigiénés állapota. Különös tekintettel az iskolai értékátadást,
egészségfejlesztést és problémakezelést befolyásoló dimenziókra. Összefoglaló tézisek. Országos Közok-
tatási Intézet, Szakmai nap, 2006. április 20.
Pennebaker, J. W. (1982): The Psychology of Physical Symptoms. New York, Springer.
172 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

Podsakoff, P. M., MacKenzie, S. B., Lee, J. Y., Podsakoff, N. P. (2003): Common method biases in behavi-
oral research: A critical review of the literature and recommended remedies. Journal of Applied
Psychology, 88, 879–903.
Podsakoff, P. M., MacKenzie, S. B., Podsakoff, N. P. (2012): Sources of method bias in social science re-
search and recommendations on how to control it. Annual Review of Psychology, 63, 539–569.
Quilty, L. C., Oakman, J. M., Risko, E. (2006): Correlates of the Rosenberg Self-Esteem Scale method ef-
fects. Structural Equation Modeling, 13(1), 99–117.
Radloff, L. S. (1977): The CES-D Scale: A self-report depression scale for research in the general popula-
tion. Applied Psychological Measurement, 1(3), 385–401.
Reise, S. P. (1999): Personality measurement issues viewed through the eyes of IRT. In: S. E. Embretson,
S. L. Hersberger (eds), The New Rules of Measurement. Mahwah, NJ, Erlbaum, 219–242.
Rosenberg, M. (1965): Society and Adolsecent Self-image. Princeton, NJ, Princeton University Press.
Rosenberg, M. (1989): Society and the Adolescent Self-image. (Rev. ed.) Middeltown, CT, Wesleyan Uni-
versity Press.
Rózsa Sándor (2009): A mindennapos testi tünetek pszichológiája és mérésének módszertana. Doktori
értekezés. ELTE PPK, Budapest.
Rózsa Sándor, Kálmán Rita, Kõ Natasa, Nagy Henriett, Fiáth Titanilla, Magi Anna, Eisinger Andrea,
Oláh Attila (2012): Az érzelmi arcfelismerés jelentõsége és mérése a pszichológiai kutatásokban:
az Ekman-féle érzelmi detekció teszttel szerzett hazai tapasztalatok. Pszichológia, 32(3), 229–251.
Rózsa Sándor, Kõ Natasa (2007): A mindennapos testi problémák tünetpercepciós modellje. In: Demet-
rovics Zs., Kökönyei Gy., Oláh A. (szerk.), Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig. Trefort
Kiadó, 111–133.
Rózsa Sándor, Nagybányai Nagy Olivér, Oláh Attila (2006): A pszichológiai mérés alapjai: elmélet,
módszer és gyakorlati alkalmazás. Elektronikus tankönyv. Internetes hivatkozás: mek.niif.hu/
05500/05536/05536.pdf
Rózsa Sándor, Szádóczky Erika, Füredi János (2001): A Beck Depresszió Kérdõív rövidített változatá-
nak jellemzõi a hazai mintán. Psychiatria Hungarica, 16(4), 379–397.
Samejima, F. (1997): Graded response model. In: W. Van der Linden, R. K. Hambleton (eds), Handbook of
Modern Item Response Theory. New York, Springer, 85–100.
Schmitt, D. P., Allik, J. (2005): Simultaneous administration of the Rosenberg Self-Esteem Scale in 53 na-
tions: Exploring the universal and culture-specific features of global selfesteem. Journal of Perso-
nality and Social Psychology, 89, 623–642.
Shahani, C., Dipboye, R. L., Phillips, A. (1990): Self-esteem as a correlate of workrelated attitudes: A
question of dimensionality. Journal of Personality Assessment, 54, 276–288.
S. Nagy Zita (2009): Funkcionális testséma és önértékelés. ORFMMT, XVIII. Vándorgyûlés, Kaposvár,
2009. augusztus 27–29.
Susánszky Éva, Konkoly Thege Barna, Stauder Adrienn, Kopp Mária (2006): A WHO jól-lét kérdõív rö-
vidített (WBI-5) magyar változatának validálása a HUNGAROSTUDY 2002 országos lakossági
egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3), 247–255.
Tafarodi, R. W., Lang, J. M., Smith, A. J. (1999): Self-esteem and the cultural trade-off: Evidence for the
role of individualism–collectivism. Journal of Cross-Cultural Psychology, 30, 620–640.
Tafarodi, R. W., Swann, W. B., Jr. (1996): Individualism–collectivism and global self-esteem: Evidence
for a cultural trade-off. Journal of Cross-Cultural Psychology, 27, 651–672.
Torzsa Péter, Szeifert Lilla, Dunai Klaudia, Kalabay László, Novák Márta (2009): A depresszió diag-
nosztikája és kezelése a családorvosi gyakorlatban. Orvosi Hetilap, 150(36), 1684–1693.
Urbán, R., Szigeti, R., Kökönyei, Gy., Demetrovics, Zs. (2013): Global self-esteem and method effects:
Competing factor structures, longitudinal invariance, and response styles in adolescents. Be-
havior Research Methods, 45(3) (Epub ahead of print.)
Waller, N. G., Tellegen, A., McDonald, R. P., Lykken, D. (1996): Exploring non-linear models in perso-
nality assessment: Development and preliminary validation of a negative emotionality scale.
Journal of Personality, 64, 545–576.
Weissman, M. M., Sholomskas, D., Pottenger, M., Prusoff, B. A., Locke, B. Z. (1977): Assessing depressi-
ve symptoms in five psychiatric populations: A validation study. American Journal of Epidemio-
logy, 106, 203–214.
 A Rosenberg Önbecsülés Skála pszichometriai jellemzõi 173

MELLÉKLET

ROSENBERG ÖNBECSÜLÉS SKÁLA

Kérjük, jelölje be a megfelelõ oszlopban egy x-szel, hogy milyen mértékben

ért egyet az alábbi állításokkal!

Egyáltalán Nem Egyet- Teljesen

nem értek értek értek egyet
egyet egyet értek

1. Vagyok olyan értékes ember, mint mások.

2. Sok jó tulajdonságom van.
3. Gyakran azt gondolom, hogy egy nulla vagyok.
4. Képes vagyok olyan jól csinálni a dolgokat, mint mások.
5. Nem sok mindenre lehetek büszke.
6. Jó véleménnyel vagyok magamról.
7. Általában elégedett vagyok magammal.
8. Bár több okom lenne, hogy becsüljem önmagamat!
9. Idõnként feleslegesnek érzem magam.
10. Néha úgy érzem, hogy semmire sem vagyok jó.

Pontozás

Egyáltalán nem értek egyet 0 pont

Nem értek egyet 1 pont
Egyetértek 2 pont
Teljesen egyetértek 3 pont

Fordított tételek: 3., 5., 8., 9., 10.

 174 Rózsa Sándor, V. Komlósi Annamária

Sándor Rózsa, Annamária V. Komlósi

PSYCHOMETRIC ANALYSIS OF ROSENBERG SELF-ESTEEM SCALE:

ITEM-WORDING, DIMENSIONALITY AND ITEM CHARACTERISTICS

The Rosenberg Self-Esteem Scale (RSES) is a widely used instrument that has been tested for reli-
ability and validity in many settings; however, psychometric studies have generally supported a stable
response-bias has been associated with the wording of the items.
Detailed psychometric analysis of Rosenberg Self-Esteem Scale (RSES) was conducted on the
sample of 815 subjects (mean age 36.6 years). The RSES was found to have satisfactory internal reliabil-
ity and convergent validity. Exploratory factor analyses revealed two factors with positively and nega-
tively worded items, that was highly consistent with the factor structure previously found in several
previous researches. Confirmatory factor analyses indicated 2 models that had an acceptable fit with
the data included method effects which were associated with both positively and negatively worded
items. Item response theory analyses using Samejima’s graded response model showed that individual
items differ in their discrimination and are differently related to the level of self-esteem. Information
function of the scale confirmed that the scale is less informative and more standard error in persons
with low level of self-esteem. Individuals with lower self-esteem scores were more likely to endorse
negatively phrased items.

Keywords: confirmatory factor analyses, factor structure, item characteristics curve, item response
theory, item-wording, Rosenberg Self-Esteem Scale

View publication stats