2023. április 10.

1. Bevezető
2. Második Fejezet
2.1. Gráf színezések
Egy általános gráf csúcsokból áll és életből, amik összekötik az egyes csúcsokat. Lé-
teznek töbszörös élek és hurok élek, de ezeket nem tárgyaljuk a dolgozatban. A gráf
színezés annyit jelent, hogy minden csúcshoz hozzá rendelünk egy színt, egy adott szín-
készletből. Megkülönböztetünk megfelelő (jó) színezést és rossz színezést. Jó színezés
az, amikor egy gráf színezése során a szomszédos csúcsok különböző színűek. (Szom-
szédos csúcsok vagyis összeköti őket egy él). Egyértelmű tehát, hogy a rossz színezés
ennek az állításnak az ellenkezője. Mi csak a jó (megfelelő) színezéseket vesszük fi-
gyelembe, így ezentúl nem különböztetjük meg, színezés alatt mindig a jó színezésről
fogunk beszélni. Észrevehetjük, hogy egy gráfot jól ki tudnánk színezni, ha minden
csúcspontja más-más színű lenne. Viszont érzékelhető, hogy ez matematikai szempont-
ból nem feltétlenül érdekes, ezért azt vizsgáljuk meg, hogy legkevesebb hány színnel
tudunk kiszínezni egy adott gráfot. Azt mondjuk, hogy egy gráf k-színezhető, ha legke-
vesebb k darab szín felhasználásával kitudjuk színezni. Ezt a "k"-t a gráf kromatikus
számának hívjuk. Jelölése: χ(G) = k, ahol G egy adott gráf. Pélául az 1-es ábrán
szereplő gráfot kitudjuk színezni legkevesebb három színnel, vagyis χ(G) = 3

1. ábra. χ(G) = 3

2.1. Megjegyzés. Gráf színezés során a csúcsokhoz, egy adott színkészletből, rendeljük
a színeket. Ha az 1-es ábrán látható gráf esetében csak két szín állna rendelkezésünkre,
akkor egyértelmű, hogy nem tudnánk kiszínezni. Tehát a kromatikus szám mindig kisebb
vagy megegyezik az színhalmaz kardinálisával.

1
 2. ábra. χ(G) = 1 3. ábra. χ(G) = 6

Vizsgáljunk meg néhány speciális esetet. Elsőként nézzük az üres gráfot, amiről tud-
juk, hogy élek nélküli, csak csomópontokból. Színezés szempontjából ez annyit jelent,
hogy az egyes csomópontokat egymástól függetlenül tudjuk kiszínezni, hiszen nincs két
szomszédos csúcs. Vagyis mindegyik csomópont lehet azonos színű. (2-es ábra). Így a
kromatikus szám ebben azt esetben χ(G) = 1. Egy másik sajátos példa, a teljes gráfok
színezése. Ebben az esetben minden egyes csomópont össze van kötve mindegyikkel,
ahogy a 3-as ábrán is láthatjuk. Itt azt vesszük észre, hogy a gráf csomópontjai páron-
ként külömböző színűek kell legyenek, mert mindens csomópont szomszédos midegyik-
kel. Tehát ha egy teljes gráf k csomópontot tartalmaz, akkor χ(G) = k.
A következő specifikus esetben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen alakja lehet a k-színezhető
gráfoknak, bizonyos k természetes számokra.
• χ(G) = 2 vagyis egy olyan gráfot veszünk, ami 2-színezhető. Ezeket a gráfokat
sajátosan páros körüljárásúnak vagy egyszerűen csak páros gráfoknak nevezük és a kö-
vetkező tulajdonság jellemzi ezeket: A gráf csúcsainak halmazát feltudjuk osztani két
csoportra, például A és B halamzokra úgy, hogy a gráf minden élének végpontjai vagy
az a A vagy a B halmazban vannak. Ez annyit tesz, hogy sem az A elemei, sem a B
elemei nincsenek összekötve egymással.

4. ábra. χ(G) = 2

Mielőtt belátjuk, hogy a páros gráfok kromatikus száma 2, teszünk egy kissebb kitérőt,
és megnézzük, hogy hogyan viselkednek a ciklusok, ha színezésről van szó. Az éleken
haldva, a csomópontok között, utak jönnek létre. Ciklusról akkor beszélünk, ha elindu-
lunk egy csomópontból és egy úton haladva ugyan abba a csúcsba érünk vissza. Például
az 5-ös ábrán egy 5 elemű ciklust láthatunk.
Egy páros csomópontszámú cilust kettő, míg egy páratlan csomópontszámú ciklust
három színnel tudunk kiszínezni. Lássuk miért: Induljunk el egy csúcsból, amit ki-

2
 5. ábra. Páratlan ciklus

színezünk pirosra, majd valmilyen irányba haladva, a következőt csomópontot kékre.

Így haladunk egészen addig, amíg elérjük az utoló kiszínezésre váró pontot, ami után
az eslő pirosra színezett pont következik, hiszen ciklusban vagyunk. Tehát ennek szí-
ne attól függ, hogy milyenre színeztük az előtte lévő pontot. Ha ez piros volt, akkor
eddig páratlan számú csúcspontot színeztünk ki, ezáltal az utoló csúcs kék színű lesz,
a ciklusunk páros számú csomópontot tartalmaz, valamit ki tudtuk színezni két szín
felkasználásával (6-os ábra).
Ebből egyértelműen adódik hogy, ha az utoló kiszíneztelen csúcs előtt kékkel színez-
tünk, a rákövetkező (első kiszíneztt) csúcs pedig piros, akkor szükségünk lesz mége egy
színre. Tehát a ciklus páratlan számú csomópontot tartalmaz és legkevesebb három
színnel tudjuk kiszínezni (5-ös ábra).

6. ábra. Páros ciklus

Térjünk vissza az eredeti feltevéshez, miszerint a páros gráfok kromatikus száma 2.

Nem véletlenül vizsgáltuk meg a a páros és páratlan csomópont számú ciklusokat. A
páros gráfok ugyanis nem tartalmaznak páratlan csomópontszámú ciklusokat. Ha vesz-
zük a 4-es ábrán levő csúcshalmazokat, akkor könnyen beláthatujuk, hogy ha például
egy A-beli csúcsból indulunk, akkor csak úgy tudunk ugyan ide visszajutni, ha páros
ciklusunk van, mivel az A elemei nem kapcsolódhatnak közvetlenül egymáshoz. Tehát
biztos, hogy két színnel színezhető lesz bármilyen páros körüljárású gráf.
• A következő eset amire kitérünk, az a Négyszín-probléma. Az előző esetektől el-
térően itt sík gráfokat fogunk vizsgálni. Ezeket úgy tekinthetjük, mint egy térképet
mi az országok határai által régiókra van felosztva. A Négyszín-tétel azt állítja, hogy
egy síkgráfot (térképedót) kitudunk színezni legfeljebb négy szín(7-es ábra) használa-
tával úgy, hogy két szomszédos régió ne legyen azonos szín. Ebben az esetben két
régió akkor szomszédos, ha egy görbe mentén érintkeznek egymással. (Amikor csak egy
izolált pontban é,rintkeznek akkor nem tekintjük szomszédosnak őket) Valamint csak
az összefüggő területeket vesszük figyelembe. Annak ellenére, hogy a legtöbb helyen

3
 7. ábra. χ(G) = 4

térkép színezésként említik, ez nem egy térképészeti probléma. A való életben nem az a
cél, hogy minél kevesebb színt használjanak, sokkal inkább az átláthatóságra fektetnek
hangsúlyt. A bizonyításra nem térünk ki, mert meglehetősen hosszú valamint bonyolult
és nem ez a szak dolgozat célja, megtalálható az [1]-es forrásban. A Négyszín-tétel bizo-
nyításának érdekében több matematikus próbálkozott ellenpéldákat és bizonyításokat
létrehozni. Egy ilyen próbálkozás alkalmával George David Birkhoff bevezette a köz-
tudatba a kromatikus polinom fogalmát. A következő fejezetben erről fogunk beszélni.

2.2. Kromatikus polinomok

Az előző fejezetben arról beszéltünk, hogy mennyi lehet egy gráf kromatikus száma,
vagyis legkevesebb hány színnel tudjuk kiszínezni. Most vizsgáljuk meg azt, hogy hány
féleképpen tudjuk kifejezni az adott gráfot, ha összesen k darab szín áll a rendelkezé-
sükre. Itt is egyértelműnek vehetjük, hogy k ∈ N∗ , mivel színek darabszámát jelöli.
Mielőtt tovább lépünk, le kell szögeznünk azt, hogy mikor tekintünk két gráfot külön-
bözőnek.A 8-as ábra szerint a háromszög csúcsai permutáció által egymásba vihetőek
anélkül, hogy változtatnánk a gráf alakját. Ennek ellenére mi lerögzítettnek fogjuk te-
kinteni a csomópontokat, tehát az alábbi ábrán látható színezést különbözőnek fogjuk
tekinteni.

8. ábra

Vegyünk egy általános gráfot. Első lépésben kiszínezünk egy csomó pontot. Mivel a
többit csúcshoz még nem rendeltünk színt, így ezt k darab színnel k féleképpen tudjuk
kiszínezni. Ezután tovább megyünk a következő csomópontra. Ha ezt egy él köti össze
az előzővel, akkor nem színészhetjük ugyanolyan színűre, tehát k-1 féleképpen. Ha
pedig nem, akkor szintén k féleképpen színezhetjük. Így haladva tovább, megkapjuk,
hogy minden egyes csomópontot hányféleképpen színezhetünk ki, a gráf szerkezetétől
függően (9-es ábra).

4
 10. ábra
9. ábra

2.1. Tétel. Egy gráf színezésének lehetőségei polinomot generál.

Mivel a különböző színezések nem egy időben történnek, ahogy a fenti példa esetében
is láthatjuk, így az egyes csúcsok színezési lehetőségei a valószínűség kombinatorikus
modellje alapján összeszorzódnak. A 9-es ábrán levő gráf így k(k−1)(k−1)(k−2)(k−3)
féleképpen színezhető ki, tehát egy k változós polinomot kaptunk. Belátható, hogy ha
bármilyen gráfot veszünk, a színezés a csomópontok és az élek függvényében egy k
vátkozós polinomot generál. Ez a polinom lesz a gráf kromatikus polinoma , jelölése :
MG (k).
2.2. Megjegyzés. Az eddigi ismereteink alapján észrevehetjük, hogy χ(G) = min{k ∈
N | MG (k) > 0)}, ahol k a rendelkezésünkre álló színek számát adja meg és χ(G)
pedig a G gráf kromatikus száma. Ha a 9-es és 10-es ábrákat nézzük, akkor MG (k) =
k(k − 1)2 (k − 2)(k − 3), ha k = {1, 2, 3}, akkor MG (k) = 0. k = 4 esetén MG (k) > 0,
tehát min{k ∈ N | MG (k) > 0)} = 4. Az előző fejezetből pedig már tudjuk, hogy a 10-
es ábrán lévő gráfot legkevesebb 4 színnel tudjuk kiszínezni, vagyis a kromatikus száma
χ(G) = 4. Triviálisan adódik, hogy ha MG (k) < 0, akkor az adott G gráfot nem tudjuk
kiszínezni a polinomba helyettesített k darab színnel.

2.1. Tulajdonság. Lássuk be, hogy az MG (k) polinom foka n, ahol n a G gráf csomó-
pontjainak száma.

Nézzünk egy általános esetet, ahol adott egy G gráf n csúccsal és rendelkezésünkre áll
k darab szín. Kiválasztunk egy csomópontot, amit kitudunk színezni k darab színnel
k féleképpen. Ezután vesszük a következő csomópontot, ha ez össze van kötve egy él
által az előzővel, akkor k − 1 féleképpen tudjuk kiszínezni, ha pedig nincs, akkor ismét
k féleképpen. Sorra veszünk minden csomópontot és megvizsgáljuk, hogy az az előtti
csúcshoz viszonyítva hányféleképpen színezhetjük ki. Mivel n csomópont van, innen
egyértelműen adódik hogy n darab k-tól függő elsőfokú kifejezés fogunk összeszorozni.
Tehát az MG (k) polinom foka n lesz.
Az eddigi példákban megadott gráfoknál könnyen leolvasható, hogy melyik csúcs
mivel szomszédos, de egy több csomópontú és sok éllel rendelkező gráf esetén nehe-
zebb a dolgunk. Ennek érdekében bevezetünk két hasznos tulajdonsággal bíró jelölést
és belátjuk, hogy ezek kombinációjával szét tudunk bontani egy gráfot egyszerűbben
kezelhető alakra.
2.2. Tétel. Gráfok szétbontása

5
Definiáljuk a G + e és G − e jelöléseket, amia zt fogja jelenteni, hogy a G gráfhoz
hozzáadunk illetve elveszünk egy élet, valamint a G/e jelölést, ami által a G gráf e-vel
jelölt élén levő két csúcspontot egymásba húzzuk, ezáltal egyértelműen törlődik az él
(11-es ábra).

11. ábra

A gráfok szétbontására két módszert fogunk bemutatni.

MG (k) = MG+e (k) + MG/e (k) (1)

MG (k) = MG−e (k) − MG/e (k) (2)

Első lépésben lássuk be, hogy ha az 1-es egyenlőség igaz, akkor a 2-es is teljesül.

MG (k) = MG+e (k) + MG/e (k)| − MG/e (k)

MG (k) −MG/e (k) = MG+e (k)
Jelölje G/′ := G + e
MG′ (k) = MG′ −e (k) − MG′ /e (k)
Tehát 1 ⇒ 2

Az 1-es egyenletet alaptételnek is nevezzük, mert fontos szerepet tölt be a továbbiakban.

Vizsgáljuk meg, hogy valóban helyes-e a felvetés. Vegyünk ismét egy általános G gráfot
és ennek két csomópontját, A és B elnevezéssel. Két esetet külömböztetünk meg:

• A és B külömböző színű

• A és B azonos színű

Az első estben, A és B különböző, ami megengedi, hogy összekössük őket egy éllel . Ez
a művelet nem fog változtatni a színezésen (ez lesz a G + e). A második esetben, ha
A és B azonos színűek, akkor egymásba húzhatjuk őket, ami szintén nem változtat a
pillanatnyi színezésen. Tehát a G gráfot ugyanannyi féleképpen tudjuk kiszínezni, mint
a G + e és G/e gráfokat összesen. Nézzünk erre egy példát.

6
 12. ábra

13. ábra

Valóban 3 darab teljes gráfra bomlott fel az eredeti és a szétbontott gráfok kro-

7
matikus polinomának összege, pontosan megadja az eredeti gráf kromatikus polino-
mát. A könnyebbség kedvéért, a teljes gráfok kromatikus polinoma esetén MG (k) =
k(k − 1)(k − 2) · ... · (k − n + 1) = k (n) jelölést használjuk, ahol n a csomópontok szá-
ma. Tehát a fenti példa esetén azt kaptuk, hogy az eredeti gráf kromatikus polinoma
MG (k) = k (5) + 4k (4) + 3k (3) = k 5 − 6k 4 + 14k 3 − 15k 2 + 6k. A 13-as ábrán pedig azt
láthatjuk, hogy a 2-es szétbontás szerint is az előbbi kromatikus polinomot kapjuk meg,
mert egy n csomópontú, üres gráf esetén a kromatikus polniom MG (k) = k n .

2.3. Megjegyzés. Az 1-es és 2-es szétbontásokkal teljes, illetve üres gráfokra tudtuk
bontani az eredetit. Ez valóban megkönnyítette a dolgunkat, mert ezeknek egyedi formája
és kromatikus polinoma van.(n csúcsú teljes valamint üres gráf esetén MG (k) =
k (n) ) illetve MG (k) = k n )

Ha megfiygeljük a példákat, akkor láthatjuk sok esetben a G + e vagy G/e gráfokban

van legalbább egy olyan rész, ami nem kapcsolódik egy éllel sem a szerkezethez. Ettől
függetlenül hozzátartozik a gráfhoz. Így tehát megkülömböztetünk összefüggő és nem
összefüggő (összefüggő részekből álló) gráfokat.

2.2. Tulajdonság. Egy gráf nem összefüggő részeinek külön-külön vett kromatikus poli-
nomainak szorzata éppen megadja az eredeti gráf kromatikus polinomát. Ennek belátása
érdekében ismét vegyünk egy általános, nem összefüggő gráfot. Első lépésben vizsgáljuk
olyan rész színezésének lehetőségeit, ami összefüggő, ez legyen M1 (k). Ezután vegyük a
következő összefüggő részt, mivel ez nem kapcsolódik az előbbihez, így nem függ a szí-
nezésük egymástól, ennek legyen M2 (k) a kromatikus polinoma. Így az eddigi színezési
lehetőségek száma M1 (k) · M2 (k). Tehát a függetlenség miatt ha a gráf n darab nem
összefüggő részből áll, akkor kromatikus polinoma M1 (k) · M2 (k) · ... · Mn (k)

A következőkben azt nézzük meg, hogy bizonyos tulajdonsággal rendelkező gráfok kro-
matikus poniloma milyen alakú lehet.
Egy n csomópontú gráfot fának nevezünk, ha a csúcsok úgymond hierarhikusan
helyezkednek el egymáshoz viszonyítva. Mindig van egy gyökér elemünk, ebből indul-
nak ki a első ágak (élek). Ezután jön az első szint, ami olyan csomópontokat tartal-
maz, amelyek mindegyike a gyökérhez kacsolódik, de egymáshoz nem. A következő
szinten pedig csak olyan elemek vannak, amelyek mindegyike kapcsolódik valamelyik
első szinten levő csúccsal. Fontos kiemelni, hogy az egyes szinteken levő csúcsok csak
egyetlen éllel kapcsolódnak a felette levő szinthez. Viszont midegyik csomópontból
több ág is indulhat az alatta levő szinek felé, ahogy a következő ábrán is láthatjuk.
Mivel hierarhikus felépítéssel állunk szemben, így azt
vehetjük észre, hogy a bizonyos szinteken levő csomó-
pontok színezése csak az előző, felette levő csúcs sziné-
től függ. Kivéve a gyökér, ami ilyen nézőpontból nem
függ semmitől. Tehát innen már egyértelműen belát-
ható a színezések lehetősége. Ezt egy tulajdonságnak
is kijelethetjük a következő képpen.

2.3. Tulajdonság. Egy n csomópontot tartalmazó,

fa alakzatú gráf kromatikus polinoma minden esetben
MG (k) = k(k − 1)n−1
14. ábra
8
 Hivatkozások
[1] Kenneth Appel and Wolfgang Haken, Every Planar
Map is Four Colorable, Contemporary Mathema-
tics, 1989