Népcsoportok

Az idők kezdetétől érdekelte az embereket hogy mi is van a halál után. Amikor egy
ember meghal már nem tudjuk megkérdezni hogy mi is történik ilyenkor. A különböző
népcsoportok az idők kezdete óta többféleképpen vélekednek napjainkig is a halál
kérdéskörével kapcsolatban. Ez egy sarkalatos kérdés az emberek életében, még akkor
is ha ezt nyíltan nem is vállalják fel. Az ókori Egyiptomban a Fáraókkal együtt
azért is temették el a kincseiket és személyi tárgyaikat, mert azt gondolták, hogy
a túlvilágon hasznát fogják venni. Kínába megtalálták az egyik császár
agyaghadseregét mert azt gondolták hogy ők vigyáznak rájuk a túlvilágon is. Az ősi
magyar hitvilág szerint a halál után tovább él a lélek. A halottakat ellátták a
földi tevékenységek túlvilági folytatásához szükséges tárgyakkal. Az Indiánok
halott kultuszára jellemző, hogy a halál után a lélek a halottak birodalmába, az
“örök vadászmezőkre” utazik, amely hitük szerint valahol fent, a messzi északon
található. A hinduizmus azt vallja hogy az ember újjászületik mind addig amíg
tiszta nem lesz a lelkük. Az ősi kínai vallásban a halál után a lélek tovább él. A
halottkultusz alapvető tartozéka az ún. ősök táblája. Hitük szerint ezáltal az ősök
lelkei mintegy beleköltöznek ezekben a táblákba. Az ősök ilyen értelemben a táblán
keresztül jelen vannak a családok életében. Az iszlám vallás pedig azt gondolja,
hogy a paradicsomba kerülnek akik erre méltóak.
A keresztény hit szerint a halál után aki hisz Istenben és elfogadja Jézus
Krisztust az a mennyországba kerül.
Bárhogy is van a halál utáni “lét”, ez titok marad az emberiség számára.

Felhasznált irodalom: Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet