MI-24

A 60-as években a Szovjetunió is belekezdett egy új típus fejlesztésébe. Mihail

Leontyevics Mil vezette tervezői gárda megbízást kapott egy harci helikopter
kifejlesztésére. A tervek 1966-ra készültek el, a prototípus megépítésére 1967-
ben kaptak engedélyt. Az új helikopter a személyzeten kívül már katonákat is
szállíthatott. A gép kezdetben a V–24 típusmegjelölést kapta. A bemutatkozó
repülésre 1969-ben került sor.

A helikopter alapját a már gyártásban levő Mi–8 szolgáltatta, így a típus sok
hasonlóságot mutat a Mi–8-assal. Méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása
megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a deszantteret.
A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különböző fegyverek
felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A
futóműveket behúzhatóra cserélték. A prototípus először 1969. szeptember 19-
én emelkedett a levegőbe V–24 típusjelzéssel. A sorozatgyártás 1972-ben indult
meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat
gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal.

1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét

teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön
fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták,
az orrban egy új négycsövű, JakB–12,7 típusú géppuskát helyeztek el. A D
változatból kb. 2500 db készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab
készülhetett.

Főbb típusváltozatai között megemlítendő a Mi–24D, a Sturm rakéták indítására

alkalmas Mi–24V és a Mi–24P, amelynél a négycsövű géppuskát felváltotta egy, a
törzselsőrész jobb oldalára szerelt GS–30K vagy másképp GS–30–2 típusjelű 30
mm-es ikercsövű, Gast-elven működő gépágyú.

A típus számos konfliktusban vett részt, de a legnagyobb szabású alkalmazására

a Szovjetunió afganisztáni háborújában került sor. A háború során a típus összes
változatát bevetették, végül a gépek 12%-át vesztették el. Sok fegyverrendszer
került kipróbálásra, és több új taktikát dolgoztak ki az alkalmazásra (például a
nekifutásos felszállás a nagy fegyverterhelés miatt, bombázó-szerepkörben való
alkalmazás). Az afganisztáni tapasztalatok alapján dolgozták ki az infravörös
rakéták elleni védekezési rendszert is, ami jelentős védelmet nyújtott a vállról
indítható FIM–92 Stinger kézi légvédelmi rakéták ellen (a típus legnagyobb
veszteségeit a Stingerek, valamint a nagy kaliberű gépágyúk okozták).
Magyarrországon is használták, D, P és V altípusokat állítottak hadrendbe, 2017-
ben 6 db P és 2 db V aljelzésű helikopter került nagyjavításra.

Két, egyenként 1600 kW-os (2200 Le) Izotov TV3-117A, tengelyteljesítményt

szolgáltató gázturbinás hajtómű és egy AI-9 segédhajtómű (indító hajtómű).
Ezekkel 335 km/h-ás sebességet tudott elérni, 450 kilóméteres hatótávval.