II.

Vilá ghá ború

Ú j eszkö zö k és eljá rá sok
Hadviselési módok:
Volt egy pár fajtája a hadviselésnek, ilyen volt pl.:
-
- Tengeri hadviselés
-
- Légi hadviselés
-
- Szárazföldi hadviselés
Tengeri
hadviselés:
- A II. vh-ban nagy szerepet
játszottak a tengeri csaták.
- Ebben a hadviselésben az
angolok tűntek ki.
- Repülőgép-hordozók,
cirkálók, rombolók,
fregattok, korvettek,
tengeralattjárók: ezek a
hajótípusok léteztek ebben
az időben. Orosz cirkáló
 Légi hadviselés:
Ez a hadviselés is szintén fontos szerepet
játszott, minden hadszínteren!
- Nagy-Britannia és az USA nagy hangsúlyt
fektetett a stratégiai bombázásra, és
kevésbe alkalmazta a légierőt a földi
csapatok segítésére.
- Nagy-Britannia, Japán és az USA is
erősen támaszkodott a repülőgép-
hordozókra, amelyeknek központi
szerepük volt a tengeri hadviselésben.
-
 Légierők:
Németország:
A háború elején voltak a Stukák,
Junkers Ju 87, erről azt lehet tudni: első
bevetése 1936-ban volt. Egyik innovatív
funkciója az volt, hogy a zuhanásból a
fékszárnyak automatikusan felhúzzák a
gépet. Nagyon nagy kürtje volt, amit
légvédelmi szirénához lehetne
hasonlítani. Junkers Ju 87/Stuka
A Britt királyi légierő:
Akkor kezdtek el nagy fejlesztésbe
kezdeni, mikor fenyegetés érkezett
a németektől. Mindössze 5 év alatt
800 gépről 3700-ra emelkedett a
gépek száma. Már a háború elején
is olyan gépekkel rendelkezdtek,
mint például a Handley Page
Halifax. A légtér védelmét
radarokkal és kommunikációs
központokkal oldották meg. Handley Page Halifax
Szovjetunió:
Az 1929-től folyó sztálini tisztogatástól
meggyengült a hadsereg. Sztálin bízott a
németekkel kötött „kölcsönös baráti
szerződésben”. A titkos szolgálat folyamatos
figyelmeztetése ellenére sem készült fel az
ország a háborúra. A németek néhány nap alatt
2000 szovjet gépet semmisítettek meg, ezért a
semmiből kellett újra alkotniuk mindezt. Ezután
olyan sikeres gépekkel jelentek meg, mint
például: II-2 Sturmovik. Elsősorban a földi II-2 Sturmovik
csapataikat akarták támogatni, ami sikerült is.
 Kiképzések (légi)
A háború kezdetén a japán és a
német pilóták jobb kiképzést kaptak.
Ez fokozatosan kopott, részben a
német és japán légierő veszteségei
miatt, részben mert az amerikaiaknak
és angoloknak jobb rendszerük volt.
Az USA légierejében rotációs
rendszerben voltak a pilóták.
Európában is ez a rendszer volt, de a
pilóták kis része élte meg a 25-nél
több bevetést. 1938-ban pilótaképzési
program indult.
 Logisztika
- A légi támaszpontok logisztikája különösen fontos volt, mert a
bombázók és a vadászgépek hatótávolsága korlátozott volt.
- Feladatukhoz tartozott a hangárok, kifutópályák és radarállomások
javítása és létesítése.
- Az elfoglalt repterek felújítása is feladat volt, ez nagy kihívás volt
főként a Csendes-óceánnál, mivel a friss japán repterek alacsony
műszaki színvonalúak voltak és alapos átalakításokra szorultak.
- Több mint 100 reptér lett így kialakítva és ez hozzájárult az amerikai
hadsereg stratégiájához.
Taktika:
A nyugatiaknak bombázásra épült a
taktikája. Ennek az a célja, hogy úgy
győzzenek, hogy lerombolják a
célpontokat. A németek és a japánok
más bombázókat használtak mint az
amerikaiak. 43-tól a szövetségesek
célja a döntő légi főlény megszerzése
volt. Már az angliai csatában
kiderült, hogy sokat jelent a gépek
gyorsasága. Kevésbé kedvelt feladat
volt a földi csapatok segítése, mikor B-24 Liberator
az ellenség mozgását akadályozták és
a földi erők által kijelölt célpontokat
támadják.
Köszönöm a figyelmet!

Készítette: Kö vesi Dominik