Evfolyamdolgozat 1

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR
POLGÁRI JOGI TANSZÉK
ÉVFOLYAMDOLGOZAT
A termékfelelősség az autóipar visszapillantó tükrében
Konzulens: Dr. Menyhárd Attila
Torma László
jogász
BUDAPEST
2020
Tartalom
Bevezetés ...................................................................................................................................... 3
A jogintézmény kialakulásának római jogi alapjai ........................................................................ 4
A termékfelelősség mint új jogintézmény .................................................................................... 5
A termékfelelősség iránti igény kialakulása az amerikai autóipar történetében ......................... 7
MacPherson v. Buick Motor Co................................................................................................. 7
Grimshaw v. Ford Motor Co. ..................................................................................................... 9
Hardy v. General Motors Corporation .................................................................................... 14
A termékfelelősség dogmatikai alapjai, kontraktuális, deliktuális és objektív felelősségi
kérdései, általános fogalmi elemei ............................................................................................. 19
Dogmatikai alapok, kontraktuális, deliktuális és objektív felelősségi kérdések ..................... 19
Fogalmi elemek ....................................................................................................................... 23
A termékfelelősség Európai Uniós és hazai szabályozásának rövid áttekintése ........................ 29
Termékfelelősség az Európai Unióban .................................................................................... 29
A termékfelelősség megjelenése a magyar jogrendszerben .................................................. 32
A termékfelelősséggel kapcsolatos kockázatok csökkentésének lehetőségei az autóiparban .. 35
Minőségirányítási rendszer kiépítése ..................................................................................... 35
A szerződéses rendszer körültekintő felépítése ..................................................................... 37
Termékfelelősségi biztosítás ................................................................................................... 37
Összegzés .................................................................................................................................... 40
Felhasznált irodalom ................................................................................................................... 42
Eredetiségnyilatkozat .................................................................................................................. 45
Bevezetés
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”1
Akár az evolúció, akár a kreacionizmus elméletben hiszünk, tagadhatatlan tény,

hogy világunk folyamatos fejlődésben van. Mindkét teória szerint eljött a fejlődésnek az
a pontja, amikor a bolygó felszínén megjelent az ember. Ez pedig azzal a
következménnyel járt mindkét eszmerendszer szerint, hogy az ember uralma alá hajtotta
a Földet: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok
birodalmatok alá…”2
Valaminek az uralom alá hajtásához hatalomra, a meghódítani kívánt dologénál
nagyobb erőre van szükség. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, pótolni szükséges:
ésszel, leleménnyel – az emberi akarattal. Sokak szerint az emberiség történelmében ez,
a humán gondolkodás által irányított és mozgatott technikai-technológiai változás sorozat
jelenti a fejlődést, véleményem szerint azonban ez csak egy –egyébként vitathatatlanul
jelentős– része annak. Mindaz, amit az emberiség történelme folyamán feltalált, egyre
nagyobb hatalmat adott neki ahhoz, hogy bibliai elrendeltetése szerint a világ ura legyen,
a kőbaltától kezdve a vitorlás hajón, a gőzgépen át az atomenergiáig. Ez utóbbi esetén a
természettől megszelídített hatalom már akkora (nem csak az ókor mércéje szerint
minősülhetne akár vis maiornak, mint például a robbanómotor vagy a sugárhajtómű ereje,
de a tudomány mai állása szerint is), hogy felmérhetetlen mértékű kár okozása helyett
akár magának a hatalom forrásának az elpusztítására is alkalmas lenne, ha nem használják
felelősséggel.
Ennek jegyében választottam dolgozatom kezdő mottójául a róka gondolatát
Saint-Exupéry örökbecsű kisregényéből. Célom az, hogy ezen elvet szem előtt tartva
bemutassam a termékfelelősség jogintézményét az autóiparban.
1
de Saint-Exupéry, Antoine: A kis herceg, Budapest, 1973, Móra Kiadó, 40.o.
2
Károli Gáspár (ford.): Biblia (1Móz 1,28), Budapest, 1991, Magyar Bibliatanács, 6.o.
A jogintézmény kialakulásának római jogi alapjai
A károkozásért való felelősség kérdése természetesen nem a XX. században, az

atomkorban került először felszínre, hanem már jóval korábban, az ókorban is megjelent.
A Kr. e. 286? körül keletkezett lex Aquilia de damno a „római jog továbbélése során
alapja lett a károkozásból származó deliktuális kötelem tanának”,3 ezáltal rakva le a
kártérítési jog alapjait. A jelen dolgozat témájául választott termékfelelősség
értelemszerűen ekkor még nem jelenhetett meg, hiszen a lex Aquilia a szó szerinti
fordításban „jogellenes károkozást” jelentő damnum iniuria datum tényállását
meglehetősen szűken értelmezte, talán szerencsésebb értelem szerinti fordításban
„rongálásként” hivatkozni rá. Ahhoz, hogy a termékfelelősség kialakulásának irányába
elmozdulhassunk, szükség volt a praetori jogfejlesztésre is. A damnum iniuria datum
tényállásának tágításaként először minden rongálásra kiterjesztésre került a rongálás
fogalma, majd a klasszikus korban in factum actiókat is adtak már bizonyos esetekben
rongálódás hiányában is.4 Jó példa erre, hogy utilis actióval felelőssé tették a tűz őrzésével
megbízott személyt az elalvása miatt keletkezett tűzkárért is. Noha a tüzet nem feltétlenül
a tűzőr gyújtotta – és így nem feltétlenül tekinthető a tűz, mint termék „gyártójának” (már
ha a tüzet terméknek tekinthetjük) – én látok párhuzamot a római jogtudósok korabeli
gondolkodása és a modern termékfelelősség mögött meghúzódó jogalkotói szándék
között.
A fejlődés következő lépcsőjét a konszenzuál szerződések közé tartozó emptio
venditio, adásvételi szerződés eladói kellékszavatosságra (vagyis a rejtett hibákért való
szavatosságra) vonatkozó praetori edictumokban találjuk. Míg az archaikus jog e
fogalmat egyetlen egy esetben ismerte (ha az eladott telek valójában kisebb volt, mint
ahogy a szerződésben szerepelt), a praetor jogfejlesztő tevékenysége kapcsán az eladó
már felelősségre vonható volt, ha csalárd módon (dolo malo) elhallgatta a szerződés
tárgyát képező termék hibáit, vagy kifejezetten ígérte (dicta et promissa), hogy a dolog
bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik vagy bizonyos hibáktól mentes.5 (Érdekes, hogy
ez utóbbi gondolatkör a szerződéskötés tényéből fakadó implicit szavatosságvállalás
formájában szerepet játszott a modern jogintézmény kialakulásánál is.)
3
Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest, 2018, Eszterházy Károly
Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 572.o.
4
Földi – Hamza, 2018, 572.o.
5
A termékfelelősség jelenleg ismert alakzatához legközelebb álló római jogi
szabályozást az aedilis curulisek edictumaiban vehetjük észre. Az aedilis curulisek
hivataluknál fogva felelősek voltak a vásári forgalom biztonságáért, így két értékes
árufajta, a rabszolgák és az igásállatok tekintetében megszigorították az eladók
szavatosságát, felelőssé téve őket az árunak bizonyos általuk sem ismert, rejtett hibáiért.
Az edictumokban taxatíve felsorolt hibákért az eladók objektív felelősséggel tartoztak, ez
esetekben a károsult vevőt kétféle kereset illette: actio redhibitoria esetén 6 hónapon belül
in integrum restitutióval elállhatott a szerződéstől, vagy ha a kisebb hiba esetén is meg
akarta tartani az árut, 1 éven belül actio quanti minoris nevű keresettel vételár-leszállításra
perelhetett.6 Érdekes azonban az, hogy míg az ókori taxatív felsorolás azokat az eseteket
tartalmazza, ahol az eladó objektíven felelt, addig a modern szabályozásban a kimentési
esetek kerülnek hasonlóképpen felsorolásra, ahogy ezt majd a későbbiekben bemutatom.
Mint a fentiekből is látszik, a Monty Python 1979-es klasszikusában, a Brian élete
című filmben sokszor felhangzó kérdésre („Mit adtak nekünk a rómaiak?”) a
termékfelelősség tekintetében is létezik válasz: lefektették azokat a magánjogi alapokat,
melyekre a XX. században a jogintézményt fel lehetett építeni.
A termékfelelősség mint új jogintézmény
Egy jogintézmény kialakítására mindig akkor van szükség, ha a fejlődés

meghaladja a korábban létrehozott kereteket, és az egyének jogait és kötelességeit többé
nem lehet jól és igazságosan, a ius est ars boni et aequi szellemében megítélni az ismert
jogszabályi környezetben.
Azzal, hogy Karl Benz 1886. január 29-én DRP 37435 regisztrációs szám alatt
szabadalmaztatta az első gázmotorral hajtott járművet7, vitathatatlanul új korszak
kezdődött az emberiség történelmében. Elültették egy olyan civilizációs ugrás magját,
amely 1908-ban az Amerikai Egyesült Államokban szökkent szárba a Ford Motor
Company által 15 millió példányban gyártott, Galamb József és Farkas Jenő magyar
mérnökök keze munkáját is magán viselő T-modell megjelenésével.8 Az „amerikai álom”
6
7
https://www.mercedes-benz.com/en/classic/history/corporate-history/, utolsó letöltés ideje: 2020.
október 3.
8
https://corporate.ford.com/about/history/company-timeline.html, utolsó letöltés ideje: 2020. október
3.
testesült meg ebben a gépkocsiban sok millió polgár számára – és egyben „jogi rémálmot”
is hozott a jogalkotóknak, hiszen egy rapid módon növekvő iparág által a piacra öntött
időzített bomba tömeg (a minőségbiztosítás a tömegtermelésben még gyerekcipőben járt
akkoriban) által okozott káresemény halmaz igazságos kezelésére kellett megfelelő
jogszabályi környezetet teremteniük úgy, hogy nem állt rendelkezésükre más, csak a
klasszikus magánjog bő kétezer éves múltra visszatekintő, a lex Aquiliából levezethető,
hagyományos felelősségi rendszere.9 Joggal mondhatjuk tehát Kozeschnik és Stein
nyomán, hogy „a termékfelelősség a XX. század gyermeke”.10
Ahogy a tömegtermeléssel működő autóipar, úgy a mára már az európai
magánjogi gondolkodás szerves részévé vált termékfelelősség is a common law rendszert
alkalmazó USA-ban alakult ki. Fent említett szerzők véleménye szerint e jogintézmény
common law-beli eredete és a kontinentális jogrendszerben való gyökeret verése jó
példája lehet annak, hogyan közelednek egymáshoz ezek a jogrendszerek. Véleményüket
osztom, azzal kiegészítve, hogy én párhuzamot látok a common law rendszerben működő
precedensjog alkotás, valamint a római jog praetori és aedilis curulisi jogfejlesztő
tevékenység között is. Mindkettő esetjogot alkot, de míg a római jogi példák már általános
elvi éllel réges-régen részeivé váltak a jogi dogmatikának, addig a XX. századi amerikai
precedensek alapul vételével kialakított jogintézmény érett formáját csak az elmúlt
évtizedekben érte el.11
9
Kozeschnik Bálint – Stein Barnabás: A termékfelelősség kialakulása, In:
https://www.jogiforum.hu/publikaciok/106, utolsó letöltés ideje: 2020. szeptember 15.
10
u.o.
11
u.o.
A termékfelelősség iránti igény kialakulása az amerikai autóipar
történetében
A termékfelelősség jogintézmények megágyazó, első valóban autóipari

érintettségű ügy az 1916-os MacPherson v. Buick Motor Co.12 eset volt az Egyesült
Államokban.
MacPherson v. Buick Motor Co.
A tényállás szerint a felperes Donald C. MacPherson egy 1909-es évjáratú, az

alperes Buick Motor Company által gyártott Buick Runabout típusú gépkocsit vásárolt
egy kiskereskedőtől. Egy alkalommal, mikor a felperes épp a kocsiban tartózkodott, az
hirtelen összeomlott, MacPherson úr pedig kiesett belőle és megsérült. A baleset oka az
volt, hogy eltörtek a jármű egyik fából készült kerekének küllői, mert rossz minőségű
anyagból gyártották őket. A kereket nem az alperes készítette, hanem egy beszállítójától
vásárolta. Bizonyítottnak találták azonban, hogyha a Buick Motor Co. megvizsgálta volna
a beszállított kereket, akkor a hiba felfedezhető lett volna. Azonban ezt a vizsgálatot az
alperes nem végezte el. A vád ennek megfelelően nem az volt, hogy az alperes tudott
volna a hibáról, és azt szándékosan elhallgatva csalást követett volna el, hanem az, hogy
gondatlanul járt el a gyártási folyamat során. A héttagú bírói tanácsnak13 arról kellett
döntenie, hogy az alperes tartozik-e helytállási kötelezettséggel bárki más, mint a tőle a
gépjárművet megvásárló kiskereskedő felé – hiszen vele állt csak szerződéses
kapcsolatban (contractual privity). A XIX-XX. század fordulóján az amerikai
jogrendszerben még ugyanis az Angliában kialakult úgynevezett ’felelőtlenségi rendszer’
uralkodott, melynek értelmében egy termék gyártója nem felelt azokért a károkért,
amelyeket a vásárló vagy a felhasználó „a termék hibájából, a nem körültekintő
gyártásból eredően, vagy az eladás során tanúsított nem megfelelő kezelés miatt
szenvedett, amennyiben a gyártó és közte semmiféle szerződéses kapcsolat nem állt fenn
12
http://www.courts.state.ny.us/reporter/archives/macpherson_buick.htm, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 15.
13
https://en.wikipedia.org/wiki/MacPherson_v._Buick_Motor_Co., utolsó letöltés ideje: 2020.
november 15.
(absence of contractual privity).”14 Ezen szabály alól csak a gyártó dolus-a, culpa-ja és a
termék eredendően veszélyes volta jelentett kivételt.
Mivel gépjárművel kapcsolatos ügyekben korábbi precedens nem létezett, a bírói
tanács egyik bírája, Benjamin N. Cardozo abból indult ki, hogy az alperes magatartása az
emberi életet közvetlenül és önmagából következően tette ki veszélynek. Ilyen esetre
viszont már létezett precedens az amerikai joggyakorlatban, az 1852 júliusában tárgyalt
Thomas and wife v. Winchester ügy15. Ebben az esetben a felperes felesége egy tévesen
felcímkézett orvosságos üvegből nem az ártalmatlan gyermekláncfű kivonatot vette
magához orvosa utasítására, hanem a halálos méregnek számító nadragulya kivonat egy
porcióját. Az eset szerencsére nem végződött halállal, a bíróság pedig az ítéletben
megalapította az „imminent danger to human life” („emberi életet követlenül fenyegető
veszély”) doktrínát, mely a következő évtizedekben megalapozta az „absence of
contractual privity”, a szerződéses kapcsolat hiányára való hivatkozással történő alperesi
védekezés védőfalának lebontását.
Cardozo bírónak az ítéletben foglalt érvelésében ezt az alábbiakban érhetjük
tetten: „If the nature of a thing is such that it is reasonably certain to place life and limb
in peril when negligently made, it is then a thing of danger. Its nature gives warning of
the consequences to be expected. If to the element of danger there is added knowledge
that the thing will be used by persons other than the purchaser, and used without new
tests, then, irrespective of contract, the manufacturer of this thing of danger is under a
duty to make it carefully. That is as far as we are required to go for the decision of this
case. … That is not enough to charge the manufacturer with a duty independent of his
contract. … We are dealing now with the liability of the manufacturer of the finished
product, who puts it on the market to be used without inspection by his customers. If he
is negligent, where danger is to be foreseen, a liability will follow.”16 (Saját fordításban:
„Amennyiben egy dolog természete olyan, hogy az hanyag elkészítéséből következően
alapos valószínűséggel veszélyeztetni fogja az életet vagy a testi épséget, akkor az
veszélyes dolognak minősül. A dolog természete előre figyelmeztet a várható
következményekre. Ha a veszélyen kívül azt is tudni lehet, hogy a dolgot nem csak a
14
15
http://www.courts.state.ny.us/reporter/archives/thomas_winchester.htm, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 15.
16
https://en.wikipedia.org/wiki/MacPherson_v._Buick_Motor_Co., utolsó letöltés ideje: 2020.
november 15.
vásárlója, hanem más is fogja használni, anélkül, hogy azt vizsgálatnak vetné alá,
függetlenül a szerződéstől, e veszélyes dolog gyártójának a dolgot kellő gondossággal
kell elkészítenie. Ez ügyben ilyen messzire kell mennünk a döntés meghozatalához. …
Nem elég a gyártótól a szerződésétől függetlenül elvárni a megfelelő gondosságot. … Mi
most a késztermék gyártójának felelősségéről beszélünk, azéról, aki a terméket
forgalomba hozza azért, hogy azt vásárlói további vizsgálat nélkül használhassák. Ha e
gyártó gondatlan, amikor a veszély előre látható, a felelősséget vállalnia kell.”)
Az érvelésből látható, hogy a bíró a szerződéses kapcsolatnál fontosabbnak
tartotta azt, hogy a termék gyártója megfelelő gondossággal járjon el a gyártás során, mert
a gyártó felelőssége ott kezdődik, hogy olyan terméket állít elő és hoz forgalomba, mely
használata során nem okoz sérülést, kárt sem a vásárlójának, sem a használójának, sem
bárki másnak, aki kapcsolatba kerül vele. Amennyiben pedig nem így jár el, viselnie kell
ennek következményeit.
A MacPherson v. Buick Motor Co. ügyben tehát kimondásra került két fontos elv,
mely a későbbiekben komoly szerepet játszott a termékfelelősség kialakulásában. Az
egyik az, hogy nem szükséges, hogy a károsult és a károkozó között szerződéses viszony
álljon fenn, a másik pedig az, hogy a gyártónak gyártási tevékenysége során megfelelő
gondossággal kell eljárnia.
Grimshaw v. Ford Motor Co.
A következő, talán a szélesebb nyilvánosság által még ismertebb, úgynevezett

Ford Pinto-ügyben a bíróság már arra is rámutatott, hogy nem elég, hogy a gyártónak a
gyártási folyamatait megfelelő gondossággal kell végrehajtania, de már a termék
tervezésének folyamatában is tekintettel kell lennie annak bárki jogosult általi
biztonságos használatára.
A Ford Pinto modellt a híres amerikai autógyár az Egyesült Államok piacát az
1960-as évek végén, 70-es évek elején elárasztó európai és japán szubkompakt autók
konkurenciájának szánta. A Ford Motor Company alelnökeként tevékenykedő Lee
Iacocca személyes irányítása alatt 25 hónap alatt fejlesztették ki a modellt, míg akkoriban
egy fejlesztési ciklus általában 43 hónapig tartott a Fordnál.17 Az erőltetett fejlesztés során
végrehajtott tesztek közben kiderült, hogy a Pinto üzemanyag rendszere hátsó ráfutásos
17
https://www.tortmuseum.org/ford-pinto/, utolsó letöltés ideje: 2020. november 16.
balesetnél nem biztonságos. A hibát minimális költséggel ki lehetett volna javítani, de
mivel a Ford belső költség-haszon elemzései azt mutatták, hogy gazdaságosabb lesz
viselni az esetleges peres ügyek költségeit, mint bevezetni a módosításokat, ezért a
modellt gyártásba engedték.
Az első balesetek pedig nem sokat várattak magukra. Iparági becslések szerint a
következő években 500-900 fő halt tűzhalált a Ford Pinto konstrukciós hibája miatt, és
több mint 100 esetben indult per a Ford Motor Company ellen. Ezek közül a legismertebb
az 1981-es Grimshaw v. Ford Motor Co. ügy volt.18
A tényállás szerint a Gray család 1971. novemberében vásárolt meg egy, a Ford
Motor Company által az év októberében gyártott Ford Pinto hatchback (ferde hátú)
személygépkocsit. A következő hat hónapban elég sok gondjuk akadt az autóval, többek
között karburátor hiba miatt az több esetben mozgásképtelenné vált. Ez történt 1972.
május 28-án is, amikor Mrs. Gray a társaságában tartózkodó 13 éves Richard Grimshaw-
val együtt az autópálya középső sávjában azzal szembesült, hogy autója ismét megállt. A
közvetlenül mögöttük érkező autó még el tudta kerülni az ütközést, de a mögötte haladó
1962-es Ford Galaxie vezetője már nem, s bár fékezéssel lassított az addigi 50-55
mérföldes (80-89 km/h) sebességéről, de 28-37 mérföldes (45-60 km/h) tempónál a Ford
Pinto hátuljába csapódott. Az ütközés pillanatában a Pinto kigyulladt, utasai súlyos égési
sérüléseket szenvedtek, melyek következtében Mrs. Gray néhány nappal később
elhalálozott, a tinédzser pedig egész életére szóló fogyatékossággal ugyan, de hosszú
évek orvosi kezelése után túlélte a balesetet.
Az elsőfokú tárgyalás a kaliforniai Orange megye bíróságán zajlott, ahol
megállapítást nyert, hogy a balesetet a Ford Pinto tervezési hibája okozta. A bevett iparági
gyakorlattal szemben a Pinto üzemanyag tankja nem a hátsó tengely fölött került
elhelyezésre (ahogy az az európai és japán gyártók hasonló, illetve a Ford európai piacra
szánt modelljei esetén), hanem az mögött, így jelentősen lerövidítve a hatchback (ferde
hátú) gépkocsik amúgy sem túlságosan nagy hátsó gyűrődési zónáját. Hátulról történő
ütközéskor a tank tehát könnyen kiszakadt a helyéről, majd a szintén hibás tervezésű hátsó
differenciálmű csavarjai a tank mozgása közben ki is lyukasztották azt, melynek
következtében a kifolyó benzin könnyen lángra kaphatott, berobbantva ezzel az autót.
18
https://law.justia.com/cases/california/court-of-appeal/3d/119/757.html, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 16.
Megerősítést nyert továbbá az is, hogy a fejlesztés során a Ford tudomást szerzett
a problémáról, és a beosztott mérnökök javaslatot is tettek annak kiküszöbölésére. 41-49
dollár/autó további költséggel, illetve az üzemanyag tank hátsó tengely feletti
elhelyezésével a konstrukció akár 50 mérföldes (80 km/h) ütközés esetén is tűzbiztos
maradhatott volna. A vállalat menedzsmentje azonban a fent említett belső költség-
haszon elemzésre hivatkozva elutasította a költségek további növelését.
(Nota bene: bár e fenti elemzés fontos érv volt a tárgyalás során, az azt követő
években valóságos mítosszá fejlődött a tekintetben, hogy a „Fordnál az emberi életeket
dollárban mérik”. E mítoszt próbálta megcáfolni Gary T. Schwartz, az UCLA jogász
professzora 1990. november 14-én tartott „The Myth Of The Ford Pinto Case” című
előadásában19, ahol az elemzéssel kapcsolatosan a következőt állította:
„As shown above, a famous Ford report cannot be interpreted as showing Ford
balancing lives against dollars in designing the Pinto. To state that the report does not
itself reveal such a process does not mean, however, that such a process did not take
place.” (Saját fordításban: „Ahogy korábban utaltam rá, ez a híres Ford jelentés
önmagában nem értelmezhető úgy, hogy a Pinto tervezése során a Ford az emberi életet
dollárban mérte volna. Azt állítani azonban, hogy maga a jelentés nem tár fel ilyen
folyamatot, nem jelenti azt, hogy ilyen folyamatot nem is hajtottak végre.”)
Az eset szempontjából ennél jelentősebb relevanciával bírt Harley Copp, a Ford
törésteszt programokért felelős mérnökének és vezetőjének tanúvallomása, mely szerint
a vállalat felső vezetését a mérnökség két alkalommal is hiába figyelmeztette a Pinto
tervezési hiányosságaira.20
Az első ilyen, az autóiparban bevett gyakorlatnak számító ún. product review
meetingen, termék felülvizsgálati megbeszélésen, melyre 1970. szeptember 23-án került
sor, a mérnökök bemutattak egy olyan jelentést a vezérkarnak, mely a vállalat álláspontját
volt hivatva képviselni egy kormányzati megkereséssel kapcsolatban. A megkeresésben
a kormányzat egy, a gépjárművek üzemanyag ellátó rendszerének integritására vonatkozó
szövetségi szabvány – a későbbi FMVSS21 301; Fuel System Integrity/Üzemanyag ellátó
rendszer integritása szabvány22 – bevezetésével kapcsolatban kérte az állam egyik
19
http://www.pointoflaw.com/articles/The_Myth_of_the_Ford_Pinto_Case.pdf, [A Ford Pinto ügy
mítosza], utolsó letöltés ideje: 2020. november 16.
20
november 16.
21
FMVSS: Federal Motor Vehicle Safety Standard / Szövetségi Gépjármű Biztonsági Szabvány
22
https://one.nhtsa.gov/cars/rules/rulings/301NPRM/Final_Rule/index.html, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 23.
legnagyobb gyártójának véleményét. A bevezetni kívánt szabvány szerint 1972. január
elsejétől 20 mérföld/órás (32 km/h) hátulról történő ütközés esetén nem lehetett volna
üzemanyag folyás, 1973. január elsejétől pedig már a 30 mérföld/órás (48 km/h) hátulról
történő ütközés esetére is ugyanez a követelmény vonatkozott volna. A felső
vezetőségnek bemutatott jelentés szerint ahhoz, hogy a vállalat által gyártott gépkocsik
megfeleljenek ennek a követelménynek, ahhoz legtöbbjükön védettebb helyen kellett
volna elhelyezni az üzemanyag tankot, például a hátsó tengely fölé. A jelentésben az is
megemlítésre került, hogy mivel a Ford modellpalettáján a Pinto volt a legkisebb méretű
jármű, így a szabvány érvénybe lépésének esetén annak lenne a legnehezebb teljesítenie
a követelményeket.
A második alkalomra 1971. áprilisában került sor. Az ekkor bemutatott
jelentésben a Ford mérnökei a korábban véleményezett szövetségi szabvány
bevezetésének várható pénzügyi hatásait elemezték, összehasonlítva azokat a
megtakarítható költségekkel, melyek a még a csak minimális költséggel járó fejlesztések
be nem vezetéséből eredhetnek. Ez a jelentés tartalmazott olyan tervmódosítási
javaslatokat is, melyekre a mérnökök szerint szükség lett volna, figyelembe véve a
korábban végrehajtott töréstesztek eredményeit, illetve a bevezetés előtt álló szövetségi
szabvány követelményeit. A Ford vezetősége egyik jelentés tartalmát sem vette
figyelembe.
Az elsőfokú eljárásban a kiskorú Richard Grimshaw jogi képviselője elérte, hogy
ügyfele büntető kártérítést is követelhessen, a Gray család hasonló irányultságú kérelme
azonban elutasításra került. A két ügyet egy eljárásban egyesítették, a Grimshaw-esetben
a per alapját a gondatlanság és a szigorú felelősség, a Gray-esetben csak a szigorú
felelősség képezte.
A hat hónapig tartó tárgyalássorozat végén az esküdtbíróság Richard Grimshaw
részére 2.516.000 dollár kártérítést és 125.000.000 dollár büntető kártérítést ítélt meg, a
Gray család pedig 559.680 dollár kártérítést lett jogosult. A maga idejében ez volt a
legnagyobb összegű kártérítés, melyet termékfelelősségi és személyi sérüléssel járó
ügyben kiszabtak, noha a bíró a büntető kártérítés összegét az ítéletben végül 3.500.000
dollárra mérsékelte.
A Ford Motor Company természetesen fellebbezett, beadványukban eljárási
hibákra hivatkoztak, vitatták továbbá a büntető kártérítést egyrészt a szándékosság hiánya
miatt, másrészt véleményük szerint annak nem volt törvényes jogalapja és
alkotmányellenes volt. Vitatták továbbá a büntető kártérítés túlzott mértékét is.
A Kaliforniai Fellebbviteli Bíróság 1981. május 29-én hozott ítéletében a vállalat
fellebbezésével kapcsolatosan az alábbiakat állapította meg:
• Az eljárás során a Ford nem tudta bizonyítani, hogy az elsőfokú tárgyalás
során bármilyen justizmord-ot eredményező, az ítélet érvénytelenítését
maga után vonó eljárási hiba történt volna.
• Noha a Ford álláspontja szerint Kalifornia állam polgári
törvénykönyvének 3294-es paragrafusa23 a büntető kártérítés
kiszabhatóságához megköveteli az aljas szándékot, és állításuk szerint
részükről az ügyben szándékosság nem történt, a bíróság szerint az animus
malus-t nem csak a szándékosság valósítja meg, hanem annak tudatos
figyelmen kívül hagyása is, hogy a tanúsított viselkedés másoknak sérülést
okozhat. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a Ford vezetőségének
döntései, hogy a fentebb idézett figyelmeztetések, jelentések ellenére nem
módosítottak a veszélyes dizájnon, megvalósította a tudatos figyelmen
kívül hagyás tényállását.
• Az eljárás során a fellebbviteli bíróság nem látta jogi akadályát a büntető
kártérítés kivethetőségének, és a Ford annak alkotmányellenességére
vonatkozó állításait ismételten visszautasította.
• A büntető kártérítés mértékét tekintve a bíróság megállapította, hogy
annak összege a Ford Motor Company nettó értékének 0,005%-a, 1976 évi
adózott nyereségének pedig mindössze a 0,03%-a volt, így az nem
tekinthető túlzottnak. Különösen annak fényében nem, hogy a kártérítés és
a büntető kártérítés aránya 1:1.4 volt, viszont a Ford a kártérítés mértékét
nem vitatta.24 A bíróság véleménye szerint a büntető kártérítés összege
elég nagy volt ahhoz, hogy a Ford megérezze, és ne tudja simán üzleti
költségként leírni, vagyis a jogintézmény elérte célját.
A Grimshaw v. Ford eset a termékfelelősség tekintetében jó példája annak, hogy
az évtizedek során milyen irányban fejlődött a jogintézmény. Míg az 1916-os
MacPherson v. Buick Motor Co. ügyben a gyártónak még csak a gyártási folyamatban
tanúsított gondatlanságért kellett felelnie, addig hat évtizeddel később a bíróság szerint a
23
https://codes.findlaw.com/ca/civil-code/civ-sect-3294.html, utolsó letöltés ideje: 2020. november 23.
24
november 16.
gyártó felelőssége ennél jóval korábban, már a terméktervezés folyamatában
megkezdődik.
Természetesen nem minden termékfelelősségi ügy záródik a gyártó
marasztalásával. Paradox módon az ilyen felmentő ítéletekhez is a jogintézmény
fejlődése vezetett, hiszen „a termékfelelősség története a tengerentúlon az alkalmazás
gyakorlati problémái generálta paradigmaváltásokban bővelkedik.”25 A gyártó
felmentésére jó példa az 1998-as Hardy v. General Motors Corporation26 ügy.
Hardy v. General Motors Corporation
A tényállás szerint 1990. március 14-én Allen L. Hardy a tulajdonában lévő, 1986-
os Chevrolet Corvette-t vezette nagy sebességgel nyugati irányban a 424-es számú állami
úton, amikor elvesztette uralmát a jármű felett. A kocsi kifarolt, megpördült, majd az útról
lesodródva előbb egy telefonpóznának, majd egy fának ütközött. A vezető súlyosan
megsérült, utasa, Larry Finkbeiner életét vesztette.
A baleset idején az időjárás az évszakhoz képest szokatlanul meleg, az út felülete
száraz volt. A helyszíni szemle megállapította, hogy a fának történő ütközést követően a
Corvette hátsó fele leszakadt, majd a roncs későbbi vizsgálata során az is megállapítást
nyert, hogy a kocsi hátsó kerekeit összekötő ún. ’tie rod’ (összekötő rúd) a bal hátsó
keréknél eltörött.
Mr. Hardy 1994. október 14-én beperelte az autót gyártó General Motors
Corporation-t. Keresetében a baleset okaként az összekötő rúd hibás szereléséből adódó
törést nevezte meg, jogalapként a termékfelelősségre, szavatosság megszegésére, rejtett
hibára, illetve a hibára vonatkozó figyelmeztetés és javítás elmaradására hivatkozott.
Sérelmeiért 50 millió dollár összegű kártérítést és büntető kártérítést követelt. Az ügyben
1996. január 29-én esküdtbírósági tárgyalás kezdődött.
A felperes jogi képviselője egy, a National Highway Traffic Safety
Administration (NHTSA) –kb. az Egyesült Államok nemzeti közlekedési hatósága– által
készített, az 1984 és 1990 között gyártott Chevrolet Corvette-k hátsó
25
Szikora Veronika – Fézer Tamás: A termékfelelősség szabályozási modelljei az Eu-ban és az USA
jogrendszerében, In:
http://www.fvszemle.hu/archivum/2009_juniusi_szam/kilato/termekfelelosseg_szabalyozasi_modelljei
_EUban_es_USA_jogrendszereben/, utolsó letöltés ideje: 2020. október 5.
26
https://caselaw.findlaw.com/oh-court-of-appeals/1471196.html, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 25.
kerékfelfüggesztésével kapcsolatos panaszok kivizsgálásáról szóló jelentésre, illetve az
1988-ban és 1989-ben gyártott ilyen gépjárművek hasonló okból történő, a General
Motors által 1990. február 5-én bejelentett piaci visszahívására hivatkozott
bizonyítékként. Ezek alátámasztására csatolták egy általuk felkért szakértő véleményét
is. A szakértői jelentésben az állt, hogy az összekötő rúdnál alkalmazott gömbcsuklós
csatlakozásnál előfordulhat, hogy az összekötő rúd nem tud szabadon mozogni, melynek
következtében a rúd meghajolhat, esetlegesen eltörhet, még a normál körülmények közti
vezetés esetén fellépő erőhatások következtében is. Amennyiben ez bekövetkezne, a
Corvette valószínűleg nem lenne megfelelően kormányozható, ha pedig az autó
mozgásban lenne, a kormányzás feletti uralom elvesztése következtében valószínűleg
baleset történne.
Az alperes indítványozta, hogy az esküdtbíróság a bizonyítékok közül zárja ki az
NHTSA jelentést. Azzal érveltek, hogy a jelentés szerint ugyan valóban volt gyártási
hibából eredő probléma az összekötő rudak gömbcsuklóinál, ám ez a hiba csak az 1987
márciusa és 1989 augusztusa között gyártott járműveket érintette. Az 1984 és 1987
közötti modellévekre vonatkozóan a jelentés nem állapított meg biztonságot érintő hiba
trendet, vagyis a felperes 1986-ban készült autója nem lehetett érintett ebben a
problémában. Ezen állítás további alátámasztására kiemelték, hogy a felperes által szintén
bizonyítékként felhozott GM visszahívás is csak az 1988/89-ben készült Corvette-eket
érintette. A bíróság az indítványt elfogadta.
A tárgyalás a tanúvallomásokkal folytatódott. A felperes vallomásában a fent
említett tényállást ismertette, míg az általa felkért szakértő az összekötő rúd eltörésének
okaként az anyag fáradásos törését nevezte meg. A fáradásos törést véleménye szerint
egy, az összekötő rudat ért erősebb erőhatás által okozott kezdeti sérülés, majd a használat
közben a rúd gömbcsuklós csatlakozásának elégtelen működése miatti ismételt
meghajlások és a fém tovább repedése okozta.
Az alperes szakértője ezzel szemben azt állította, hogy kísérletképpen eltávolította
egy 1986-os Corvette bal hátsó kerekénél az összekötő rúd gömbcsuklós csatlakozását,
majd kipróbálta a járművet. Tapasztalatai szerint az megfelelően működött, véleménye
szerint a Corvette biztonságosan vezethető volt még törött összekötő rúddal is, hiszen a
kerékfelfüggesztés egyéb alkatrészei megfelelő pozícióban tartották a kereket. A szakértő
ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rúd akkor törött el, mikor a kocsi a fának
csapódott.
Ezek után az alperes „directed verdict”-et, vagyis bírói útmutatás alapján történő
esküdtszéki ítéletet indítványozott. Az USA jogrendszerében ezt akkor szokták
alkalmazni, ha a bíró úgy határoz, hogy a bizonyítási terhet viselő peres fél állítását
jogszerűen nem tudta bizonyítani27, így egy észszerűen gondolkodó esküdtszék más
következtetésre, mint a bírói, nem juthat.28 Az indítvány elutasításra került.
Az alperes további tanúkat vonultatott fel: a helyszínelést végző rendőrjárőröket,
illetve a General Motors mérnökét, aki a balesetben érintett összekötő rúd
elektronmikroszkópos vizsgálatát végezte.
Az egyik járőr azt állította, hogy a felperes egy hónappal a baleset után még azt
mondta neki, hogy akkor vesztette el uralmát a jármű felett, amikor annak kerekei az
aszfaltozott felületről az útpadkára sodródtak. A másik járőr azt nyilatkozta, hogy
számításai szerint a felperes 104-111 mérföldes (167-178 km/h) sebesség mellett
veszítette el uralmát a gépkocsi felett. A harmadik járőr pedig azt mondta, hogy a
helyszínelés során az út felületén nem talált olyan guminyomokat, amilyeneket egy törött
összekötő rúd miatt kerékösszetartási pozícióját veszített gumiabroncs okozni szokott,
továbbá kifejtette véleményét, hogy a felperes olyan nagy sebességgel közlekedett, hogy
amikor kormányozni próbált, az autó kitört alóla, és többé nem volt képes azt irányítani.
Az elektronmikroszkópos vizsgálatot végző mérnök pedig azt vallotta, hogy a
törött rúd felületén fáradásos törésre utaló nyomokat egyáltalán nem talált, az egyetlen
nagy erőhatás –például a fának ütközés– következtében törött el.
Valamennyi tanúvallomás meghallgatása után a General Motors megújította
indítványát a „directed verdict” iránt, melyet a tárgyalást vezető bíró ezúttal már
elfogadott, az alábbi indoklással:
„Nobody has testified in this case as to proximate cause of the accident. … The
Courts and reasonable minds cannot differ, but must speculate as to whether the rod
broke … or what time it broke, when it broke and must speculate as to whether or not a
separation of the rod caused this car to go out of control, thus causing it to come into
contact with the tree. …
I cannot permit the jury to speculate about proximate cause in this case.”29
27
https://legal-dictionary.thefreedictionary.com/directed+verdict, utolsó letöltés ideje: 2020. november
26.
28
https://www.law.cornell.edu/wex/directed_verdict, utolsó letöltés ideje: 2020. november 26.
29
https://caselaw.findlaw.com/oh-court-of-appeals/1471196.html, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 25.
(Saját fordításban: „Ez ügyben senki sem tudta a baleset közvetlen okát
bizonyítani. … A bíróság és a józanul gondolkozó elmék nem lehetnek eltérő
véleményen, csak spekulálni lehet arról, hogy az összekötő rúd mikor és milyen
körülmények között tört el, és arról is csak elmélkedni lehet, hogy vajon a rúd törése
okozta-e, hogy a kocsit nem lehetett irányítani, s ezért ütközött a fának. …
Nem engedélyezhetem, hogy az esküdtszék ez ügyben a közvetlen okról
spekuláljon.”)
Az első fokon eljáró Lucas megyei bíróság az alperes „directed verdict” iránti
indítványát tehát elfogadta, ítéletében az alperest nem marasztalta el.
A felperes az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Ohio-i Fellebbviteli
Bírósághoz, mely az ügyet 1998. február 27-én jogerősen lezárt az alábbiak szerint:
Termékfelelősségi ügyben a bírói útmutatás alapján történő esküdtszéki ítéletet a
felperes akkor tudja elkerülni, ha bebizonyítja, hogy
1. az alperes által gyártott és értékesített termék tényszerűen hibás volt
2. ez a hiba már akkor is fennállt, amikor a termék kikerült az alperes kezei
közül
3. ez a hiba volt a felperes sérülésének vagy veszteségeinek közvetlen kiváltó
oka (State Farm Fire & Cas. Co. v. Chrysler Corp.)30
A fellebbviteli bíróság azonban arra a megállapításra jutott, hogy az ügy iratai
nem tartalmaznak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a felperes 1986-os Corvette-jének
hátsó összekötő rúdja gyártási vagy tervezési hibás lett volna. Ennek megfelelően az sem
volt megállapítható, hogy a felperes sérüléseinek ez a hiba lett volna a közvetlen kiváltó
oka. A fellebbviteli bíróság ezért a felperes fellebbezését elutasította, és helyben hagyta
a Lucas megyei bíróság ítéletét.
A Hardy v. General Motors Corporation ügyben tehát nem marasztalták el a
gyártót, mert a károsult nem tudta bizonyítani a hibát, illetve a hiba és a kár közötti
okozati összefüggést. A termékfelelősség amerikai eredetű jogintézményének ingája
tehát a XX. század eleji, a fogyasztók gyenge, jogvédelemre szoruló szélső pozíciójából
indulva a század közepére, második felére átlendült a gyártók nagy összegű
kártérítésekben történő marasztalásával a másik, a fogyasztók túlvédett állapotát
szimbolizáló szélső pozícióra, hogy aztán a század végére nyugvópontra leljen a két
30
https://casetext.com/case/state-farm-fire-cas-co-v-chrysler-corp, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 26.
szélső érték között. A common law és a kontinentális jogrendszerek közelítésének szép
példájaként31 ez az Amerikából Európába „importált” nyugvópont véleményem szerint
az, hogy kár esetén a bizonyítási teher a károsultra került telepítésre, neki kell
bizonyítania a „termék hibáját, a bekövetkezett kárt, valamint a kettő közötti okozati
összefüggést”.32 Vele szemben a gyártónak vannak mentesítési lehetőségei, de ezeket a
jogszabályok a termékfelelősség szigorú objektív volta miatt csak taxatíve meghatározott
esetekben engedik érvényesülni.
31
32
http://www.bafe.hu/wp-content/uploads/2017/11/termekfelelosseg.pdf, utolsó letöltés ideje: 2020.
szeptember 15.
A termékfelelősség dogmatikai alapjai, kontraktuális, deliktuális és
objektív felelősségi kérdései, általános fogalmi elemei
Dogmatikai alapok, kontraktuális, deliktuális és objektív felelősségi kérdések
A termékfelelősség a magánjog általános részében, azon belül a kárfelelősségi

rendszeren belül foglal helyet. A bírói gyakorlat e rendszer határainak vertikális és
horizontális kitágításával33 teremtett helyet a termékfelelősségnek, mindkét irányban a
felek közti jogviszony hiányát nyilvánítva szükségtelennek a felelősség
megállapításához. Az első ilyen precedens értékű ítélet 1916-ban született New York-
ban34, a korábbiakban már ismertetett MacPherson v. Buick Motor Co. ügyben.
Vertikális irányban a fogyasztó a kereskedelmi lánc utolsó szeme, aki a lánc túlsó
végén található gyártó által készített terméket használja. A terméket az esetek döntő
többségében kiskereskedőktől vásárolja, akik azt nagykereskedőkön, országos, esetleg
régiós disztribútorokon keresztül szerzik be a gyártótól. Ennek megfelelően a fogyasztó
és a gyártó között nincs szerződéses kapcsolat. Ha lenne, akkor a non-cumul (Ptk. 6:145.
§) elve alapján a kártérítési igényt csak kontraktuális alapon lehetne érvényesíteni35,
márpedig a termékfelelősségi tényállás deliktuális alapú.
Horizontális irányban azok kerültek be a termékfelelősség által védettek körébe,
akik a terméknek nem vásárlói, csak „haszonélvezői” (passzív szemlélők, bystanders)36
voltak. Természetesen ők is csak akkor kerülhettek ebbe a körbe, amikor a szerződéses
kapcsolat hiányát sikerült áttörni. A termékfelelősség intézményének alkalmazásával
tehát bárki kereshet jogvédelmet, „aki kereskedelmi forgalomban előállított és
forgalmazott termékkel kapcsolatba kerül, ha annak hibás volta miatt kárt –sérülést,
vagyoni kárt– szenvedett; abban az esetben is, ha szerződéses kapcsolat hiányában
egyébként nem állna rendelkezésére jogvédelem.”37
33
34
Dr. Rozgonyi-Tóth István: Termékfelelősség az autóiparban, In: Autótechnika, 2010/2. sz., Budapest,
57. o.
35
Tőkey Balázs: Szerződésen kívüli kötelmek, Budapest, 2020, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 129.
o.
36
37
u.o.
Mivel a termékfelelősség deliktuális alapú, nem hagyja érintetlenül a
jogtudomány történetén végig vonuló kérdés: a kártérítési felelősség alapja. Római jogi
tanulmányaink alapján tudjuk, hogy a károkozásért való felelősséget bizonyos elvárható
gondossági mércéhez, a bonus et diligens pater familias, a jó és gondos családapa objektív
mércéjéhez kötötték. Kérdés azonban, hogy ezen elvet figyelembe véve a modern
felelősségi rendszer vajon objektív-e, vagy van-e különbség az objektív mérce
alkalmazása és a rendszer objektivitása között?38
Dolgozatukban Kozeschnik és Stein azt állítják, hogy van, véleményüket osztom.
A rendszer akkor lehet objektív, ha a felelősség pusztán a károkozás tényén alapul, és
nem a felróhatóságon. Ha ez utóbbi is figyelembevételre kerül, a rendszer óhatatlanul
szubjektivizálódik, ebben az esetben viszont a jogbiztonság követelményének teljesítése
miatt lesz szükségünk egy objektív mércére a felróhatóság meglétére, mértékére.
Objektív rendszerben pedig azért szükséges egy objektív mérce, mert ha a
felelősség a károkozás tényén is alapul, mégsem lehet mindenkit felelősségre vonni,
hiszen lehetnek olyan okok, melyek a cselekményt menthetővé teszik. Itt érdemes
visszakanyarodni a jó és gondos családapa objektív mércéjéhez.
Objektív felelősségről természetesen csak a kontinentális jogrendszerben
beszélhetünk, a termékfelelősség őshazájának számító Amerikában szigorú
felelősségként (strict liability) hivatkoznak rá. Amikor pedig a szavatosság kifejezést
használják, a mi fogalmaink szerinti felelősségre gondolnak. E dolgozat további részében
törekszem a kifejezéseket hazai jogrendszerbeli jelentésüknek megfelelően használni.
A fentiekben a felelősség foka kapcsán már szó volt a károkozásért való általános
felelősségről, illetve a termékfelelősségről. Úgy vélem, fontos látni, hogy ezek a
felelősségi fokozatok hogyan rétegződnek egymásra, milyen lehetséges kimentési
lehetőségekkel rendelkeznek, illetve hol helyezkedik el ezek között a termékfelelősség.
38
Ezeket az alábbi, 1. számú táblázatban foglalom össze:
Felelősség foka (növekvő sorrend) Lehetséges kimentési okok
általános felelősség egyedi jellemzők: alany életkora, szellemi képességei,
iskolázottsága, stb.
veszélyes üzemi felelősség az üzembentartó mentesül, ha az alábbi két, konjunktív
feltétel teljesül:
a) a kárt elháríthatatlan körülmény okozta
b) a veszélyes üzem tevékenységi körén kívül esik39
termékfelelősség a gyártó mentesül, ha bizonyítja, hogy:
a) a terméket nem hozta forgalomba;
b) terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította
elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység
körében gyártotta vagy forgalmazta;
c) a termék az általa történő forgalomba hozatal
időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később
keletkezett;
d) a termék általa történő forgalomba hozatala
időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása
szerint nem volt felismerhető; vagy
e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági
előírás alkalmazása
okozta.40
atomkárokért való felelősség nincs
Látható, hogy a termékfelelősség nagyfokú, objektív felelősséget jelent, éppen

ezért fontos, hogy pontosan elhatárolható legyen, mikor is beszélünk termékfelelősségről.
Egy termékhiba esetén ugyanis általában különféle jogcímeken alapuló igények
halmazata jelenik meg, melyeket egyidejű, párhuzamos érvényesíthetőségük miatt el kell
határolnunk egymástól.41
39
Tőkey, 2020, 80. o.
40
Tőkey, 2020, 137. o.
41
Termékfelelősség és termékszavatosság elhatárolása42, 2. számú táblázat:
Elhatárolási szempontok Termékszavatosság Termékfelelősség
Milyen hátrány kompenzálására tapadó kár meghatározott következménykárok
szolgál?
Milyen igény érvényesíthető? kijavítás vagy kicserélés a kár pénzben való megtérítése
Milyen jogviszony van a károsult és jellemzően szerződésen kívüli, de elvileg csak deliktuális jogviszony
a kárért felelős személy között? lehet kontraktuális jogviszony is esetén alkalmazható a Ptk. alapján
Ki lehet jogosult vagy károsult? csak fogyasztó elsősorban természetes személy
Mikor hibás a termék? ha a termék nem felel meg a ha nem nyújtja azt a biztonságot,
terméknek a gyártó által történt amely általában elvárható,
forgalomba hozatalakor hatályos figyelemmel különösen a termék
minőségi követelményeknek, vagy rendeltetésére, észszerűen várható
nem rendelkezik a gyártó által adott használatára, a termékkel
leírásban szereplő tulajdonságokkal kapcsolatos tájékoztatásra, a termék
forgalomba hozatalának
időpontjára, a tudomány és a
technika állására
Ki a felelősség alanya? a gyártó és a forgalmazó a gyártó, a kvázi gyártó és az
importáló (kivételesen a
forgalmazó)
Mikor mentheti ki magát a - ha a terméket nem üzleti - ha a terméket nem hozták
felelősség alanya? tevékenység vagy önálló forgalomba
foglalkozás körében gyártották - ha a terméket nem üzletszerű
vagy forgalmazták forgalmazás céljából állították elő,
illetve azt nem üzletszerű gazdasági
tevékenység körében gyártották
vagy forgalmazták
- ha a termék a forgalomba hozatal
időpontjában hibátlan volt, és a hiba
oka később keletkezett
- ha a termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a
technika állása szerint nem volt felismerhető
- ha a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása
okozta
Meddig lehet érvényesíteni az a forgalomba hozataltól számított hároméves szubjektív, de tízéves
igényt? kétéves jogvesztő határidőn belül objektív határidőn belül
42
Tőkey, 2020, 127-128. o.
Fogalmi elemek
A következőkben ismertetendő termékfelelősségi szabályozás az alábbi

fogalmakkal operál:
Termék:
„Termék minden ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált.”43
A Ptk. definíciója szerint egy ingó dolog terméknek minősül, függetlenül attól,
hogy új vagy használt; feldolgozták-e; kézműves, egyedileg előállított vagy
tömegtermék-e; milyen a formája, állaga (ezért pl. a villamosenergia vagy a távhő is
termék); más ingó dolog vagy ingatlan részévé vált-e.44 Mivel azonban termék csak ingó
dolog lehet, a szolgáltatásnyújtás nem minősül terméknek.
Termékkár:
„a) valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy
egészségkárosodása miatt bekövetkezett kár; és
b) a hibás termék által más dolgokban okozott, a kár bekövetkeztekor ötszáz
eurónak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszegénél
nagyobb összegű kár, ha a károsodott dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat
vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.”45
A fentiek alapján csak meghatározott következménykár lehet termékkár. Ennek
két típusa van: a személyi jellegű termékkár, és a dologi jellegű termékkár.
Személyi jellegű termékkár lehet bármely személy –nem csak a
tulajdonos/használó, hanem a passzív szemlélő/bystander– halálával, testi épségének
sérülésével vagy az egészségromlásával közvetlenül, vagy közvetve összefüggő kár,
annak nagyságrendjétől függetlenül. Az esetleges hozzátartozói igények szintén
beletartoznak a termékkár fogalmába.46
Dologi jellegű termékkár csak következménykár lehet, ámbár, ha a termék más
ingó vagy ingatlan dolog alkotórészévé válik, és „így okoz kárt a fődologban, akkor az
már más dologban okozott kárnak, és így termékkárnak minősül.”47 Dologi termékkárt
további két konjunktív feltétel teljesülése esetén lehet megállapítani: a károsodott dolog
43
2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről, 6:551. §
44
Tőkey, 2020, 130. o.
45
46
Tőkey, 2020, 131. o.
47
Tőkey, 2020, 132. o.
magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya kellett, hogy legyen, illetve a kár nagysága
meg kellet, hogy haladja az 500 eurós értékhatárt.
A magánhasználatot vagy magánfogyasztást objektív (a károsodott dolog
szokásos rendeltetése szerint magánhasználat/fogyasztás tárgya) és szubjektív (a károsult
a dolgot rendszerint magáncélra használta) alapon is meg kell vizsgálni, termékkár csak
akkor állapítható meg, ha mindkét elem teljesül.48
Az 500 eurós értékhatár vizsgálatánál az ezen összegnél egyenként kisebb értékű
károk kumulatív értékét is figyelembe kell venni, így, ha a teljes kár meghaladja a
jogszabályi értékhatárt, akkor a kárt teljes egészében meg kell téríteni. (Nota bene: Tőkey
Balázs könyvében a 441-es margószám alatt a következőt írja: „… a kár nagysága haladja
meg az ötszáz eurós értékhatárt (önrészt).”49 Az „önrész” szó használatát kérdésesnek
tartom, mert az értékhatár alatt nincs kártérítés –vagyis a teljes kárt a károsult viseli, így
azt „önrészre” és „kártérítésre” bontani nem lehet–, az értékhatárt elérve és afelett viszont
a kárt teljes egészében meg kell téríteni – ez esetben viszont fogalmilag kizárt az „önrész”
létezése.)
A szabályozás belső logikájából következik, hogy a termékben magában
bekövetkező kár nem tartozik a dologi jellegű termékkár fogalmába. Ezért a gyártóval
szemben az ilyen kár megtérítésére termékfelelősségi alapon nem, csak
termékszavatossági alapon lehet fellépni.50
A termékfelelősség alanya:
„A termékkárért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik.”51
Arról, hogy a gyártó fogalmán kit kell érteni, a Ptk. 6:553. § (1) bekezdése
rendelkezik: „… gyártó a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki
a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés
alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel.”52
Annak érdekében, hogy a fogyasztók jogérvényesítését megkönnyítse, a
törvényalkotó a gyártó mellett az importálót is a felelősség alanyává teszi (Ptk. 6:553. §
(2) bekezdés), mert az EU-n kívüli gyártók esetében ő sokkal könnyebben elérhető a
károsultak számára. További könnyítés a javukra még, hogy a termék forgalmazójával
48
Tőkey, 2020, 132. o.
49
Tőkey, 2020, 132. o.
50
Tőkey, 2020, 131. o.
51
52
Tőkey, 2020, 133. o.
szemben is felléphetnek (Ptk. 6:553. § (3) bekezdés), hiszen számukra a forgalmazó a
legkönnyebben azonosítható.
A forgalmazó kétféleképpen mentesülhet a felelősség alól. A könnyebbik
megoldás az, hogy a károsult írásbeli felhívásától számított 30 napon belül megnevezi az
értékesítési láncban előtte álló forgalmazót, importálót vagy a gyártót. A másik,
lényegesen nehezebb megoldás szerint pedig csak úgy mentheti ki magát, mint a gyártó,
a jogszabályban taxatív módon felsorolt, diszjunktív kimentési okok (Ptk. 6:555. §)
bármelyikének bizonyításával.53
Termékhiba:
„A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában
elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, észszerűen várható
használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának
időpontjára, a tudomány és a technika állására. A terméket nem teszi hibássá önmagában
az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba.”54
Ez a hibafogalom eltér mind a hibás teljesítés, mind a termékszavatosság
hibafogalmától. Az általános elvárható biztonság hiányát jelenti, melynek következtében
sajátosan kétosztatú: objektív fogalom, a termékkel kapcsolatba kerülő személyek által
elvárt biztonságot jelenti egyfelől, másfelől relatív fogalom, mert nem jelent
százszázalékos biztonságot sem. A jogszabályi követelményekbe foglalt műszaki,
minőségi, engedélyezési követelményeknek való megfelelés a biztonság szükséges, ám
önmagában még nem elégséges feltétele. A Ptk. 6:554. § (1) bekezdésében felsorolt öt
kiegészítő szempontra szintén tekintettel kell lenni.55
A termék hibáját három kategóriába lehet sorolni: gyártási hiba, tervezési vagy
konstrukciós hiba, tájékoztatási vagy instrukciós hiba. A jogszabály a hiba létezésének
tekintetében a bizonyítási terhet a károsultra telepíti.56
A gyártó kimentési lehetőségei:
Az 1. számú táblázatban látható, hogy a felelősség súlyának tekintetében a
termékfelelősség a veszélyes üzemi felelősség felett áll. Mindkettő objektív felelősségi
tányállás, ezért kimentésre csak nagyon szűk körben adnak lehetőséget. A taxatíve
felsorolt, diszjunktív feltételeket a Ptk. 6:555 § (1) bekezdése tartalmazza:
53
Tőkey, 2020, 134-135. o.
54
2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről, 6:554. § (1)-(2) bekezdés
55
Tőkey, 2020, 135. o.
56
2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről, 6:554. § (3) bekezdés
„A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a terméket nem hozta forgalomba;
b) terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem
üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta;
c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a
hiba oka később keletkezett;
d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és
a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy
e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása
okozta.”57
Bármelyik feltétel bizonyításával a gyártó kimentést kaphat. Az öt kondíció közül
négy szerint a termék forgalomba hozatala játszik döntő szerepet. A forgalomba hozatalt
objektív (a termék kikerül a gyártó rendelkezése alól) és szubjektív (ez a gyártó tudtával
és beleegyezésével történik) elemei tekintetében is vizsgálni kell.58
Az alapanyag és résztermék gyártójának is biztosít kimentési lehetőséget a
törvény:
„Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy
a) a hibát a végtermék szerkezete, illetve összetétele okozta; vagy
b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.”59
Ellenben a gyógyszeripari gyártók kimentési lehetőségeit –azok hatalmas lobbi
erejének dacára– a törvény szűkebben értelmezi60: a gyógyszer előírás szerinti
alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó nem hivatkozhat arra, hogy a termék általa
történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint
nem volt felismerhető.
A kártérítés mértékét enyhítő tényezők:
Mivel a termékfelelősség jogintézményének lényege a fogyasztók erősebb
védelme, így a vonatkozó szabályok között több olyan különös rendelkezés is van,
melyek kizárják a kártérítési felelősség vagy a kártérítés mértékének csökkentését.
57
58
Tőkey, 2020, 137. o.
59
60
Harmadik személy közrehatását a törvény így szabályozza: „A gyártó nem
mentesül a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a kár bekövetkeztében harmadik
személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik
személlyel szemben érvényesíthető igényét.”61 A károsulttal szemben a gyártó és a
harmadik személy egyetemlegesen felel.62 A norma szövege lehetőséget biztosít a gyártó
számára, hogy a harmadik személlyel szemben érvényesíthesse igényeit.
A felelősség korlátozásáról, kizárásáról a jogszabály így rendelkezik: „A
károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.”63
Mivel a termékfelelősség deliktuális tényállás, a gyártó esetlegesen megtett ilyen
tárgyú egyoldalú jognyilatkozata pedig a károsultakra nem hatályosul, ennek a
rendelkezésnek igazából nincs jelentősége. Annak sem jelenti akadályát, hogy a felek a
Ptk. 6:27. §-a szerinti egyezségben rendezzék jogvitájukat.64
A kártérítés méltányossági okból történő mérséklésének lehetősége pedig az
alábbiak szerint került rendezésre: „különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása
esetén sincs mód a kártérítés mértékének a teljes kárnál alacsonyabb összegben történő
meghatározására.”65 A gyártó oldalán fennálló különös méltánylást igénylő körülmények
kizárása szintén jól mutatja, hogy a termékfelelősség jogintézményében a jogalkotó a
fogyasztót kívánta fokozott védelemben részesíteni.
A termékfelelősségi igények érvényesítésére vonatkozó határidők:
„A károsult kártérítési igényét hároméves határidő alatt érvényesítheti. Az
elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett
volna a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről. A gyártót az e fejezetben
meghatározott felelőssége az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított
tíz évig terheli. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.”66
A törvény egy tízéves objektív, jogvesztő jellegű határidőt szab a gyártó számára,
melyen belül termékfelelősségi igény esetén helyt kell állnia. E határidő kezdőpontja más
és más lehet az értékesítési lánc különböző szintjein felelős személyek (gyártó, kvázi
gyártó, importáló, forgalmazó) tekintetében. Mindegyikük esetében az az irányadó, hogy
mikor hozták forgalomba a terméket, vagyis az mikor került ki a rendelkezésük alól.67
61
62
Tőkey, 2020, 140. o.
63
64
Tőkey, 2020, 140. o.
65
66
2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről, 6:558. § (1)-(3) bekezdés
67
Tőkey, 2020, 141. o.
A károsult számára a törvény pedig egy hároméves, elévülési jellegű határidőt
irányoz elő az igényérvényesítésre. Az általános elévülési szabályoktól eltérően ez az
időpont nem a kár bekövetkeztének az időpontja, hanem az az időpont, amikor erről a
károsult tudomást szerzett vagy szerezhetett volna. Ráadásul a kárról való
tudomásszerzés időpontja önmagában nem elég, két további konjunktív feltételnek is
teljesülnie kell az elévülés megkezdéséhez: a károsultnak a termék hibájáról és a gyártó
személyéről is értesülnie kell. A gyártóra vonatkozó objektív határidőhöz hasonlóan az
értékesítési lánc további szereplőire is eltérő lehet az igény esedékessé válásának, s vele
az elévülésnek a kezdő időpontja, attól függően, hogy a károsult az adott felelősök
személyéről mikor szerez tudomást.
A termékfelelősség Európai Uniós és hazai szabályozásának rövid
áttekintése
Termékfelelősség az Európai Unióban
Az Európai Unió jogelődjének számító Európai Közösségben az 1980-as évek

közepére alakult ki az igény, hogy az egységesedő piacon lehetőleg egységes szabályozás
alapján történjen a termékfelelősségi esetek kezelése, és ne a tagországok belső jogában
található eltérő szabályozások alapján. A 85/374/EGK számú irányelvet 1985. július 25-
én adták ki.68
Ahogy az a preambulumában olvasható, az irányelv jogalapjaként az Európai
Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 100. cikkére hivatkozott. Az elérendő célok
között elsőként jelölte meg a tagállami jogszabályok közelítését annak érdekében, hogy
a piaci verseny torzulását, az áruk közös piacon belüli szabad mozgásának korlátait, a
fogyasztók eltérő szintű védelmét el lehessen kerülni.
Már itt definiálásra került, hogy egyedül a gyártó objektív felelőssége jelentheti a
modern műszaki termelésből eredő kockázatok méltányos megosztása problémájának
megfelelő megoldását. A fogyasztó védelme megköveteli, hogy az értékesítési lánc
minden szereplője felelősséggel tartozzon a termékek hibáiért. Termék alatt az irányelv
az iparilag előállított ingó dolgokat nevezte meg, a mezőgazdasági és vadászati
termékeket kizárta, amennyiben azok nem kerültek olyan ipari feldolgozásra, mely hibát
okozhatott bennük.
Szintén megfogalmazásra került az a fontos elv, hogy a termék hibáját nem a
használatra való alkalmasság hiányához, hanem az általában elvárható biztonság
hiányához kell kötni a fogyasztó testi épségének és javainak védelme érdekében.
A már létező tagállami különös szabályozások megtartását a
gyógyszerkészítmények, illetve a nukleáris balesetek esetén javasolta az irányelv.
A kockázatok méltányos megosztására való tekintettel a gyártó felelősség alóli
mentesülésének bizonyos mentesítő körülmények fennállása szerinti lehetőségét is
tartalmazta a preambulum, ugyanakkor a fogyasztók hatékony védelme érdekében tiltotta
az olyan szerződéses rendelkezéseket, melyek a gyártó felelősségének kizárását
eredményezhették volna.
68
https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/1985/374/oj, utolsó letöltés ideje: 2020. november 29.
A preambulum végén az is kimondásra került, hogy az irányelvvel kezdetben nem
fog megvalósulni a teljes harmonizáció, de a folyamat el fog indulni. Ezért egy idő után
szükséges lesz felülvizsgálni az irányelv azon rendelkezéseit, melyek a tagállamok
számára eltérést tesznek lehetővé.69
Az irányelvet a legtöbb tagállam gyorsan belső jogának részévé tette, a tagállamok
több mint felében (pl. Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Németország, Olaszország)
ez pedig gyökeres változásokat hozott: megteremtette az ott korábban ismeretlen, szigorú
(objektív) –nem vétkességi alapú– felelősséget.70
Egy uniós irányelv kapcsán mindig érdekes kérdés, hogy az vajon
minimumharmonizációt vagy teljes harmonizációt vár el a tagállamok jogalkotóitól?
Mivel a termékfelelősségi irányelvet általában fogyasztóvédelmi szabályként tartják
számon71, a hasonló célzatú uniós irányelvek pedig jellemzően minimumharmonizációs
követelményt jelentenek, logikus lenne arra a következtetésre jutni, hogy itt sem
követelmény a teljes harmonizáció. A fogyasztóvédelmi célzatú irányelvekkel szemben
azonban –melyek döntő többségben rendelkeznek ún. „minimumzáradékkal”, melyben
feljogosítják a tagállami jogalkotókat arra, hogy a fogyasztókra nézve az irányelvben
foglalt elvárásoknál kedvezőbb szabályozást vezessenek be és tartsanak fenn– a
termékfelelősségi irányelv nem tartalmaz ilyen klauzulát. Az Európai Bíróság kétezres
évek eleji gyakorlatából –mikor is különféle termékfelelősségi ügyek fellebbviteli
eljárásaiban Dániát, Franciaországot és Görögországot is elmarasztalták– is ennek
megerősítése látszik: „a 85/374/EGK irányelv nem minimumharmonizációt vár el, hanem
teljes harmonizációt jelent, azaz a tagállam nem alkalmazhat a termékfelelősségi
szabályozással azonos természetű felelősségi rendszert a termékfelelősségi szabályozás
alternatívájaként olyan tényállásokra, amelyek egyébként a termékfelelősségi törvény
alkalmazási körébe tartoznak. Ezt a jogalkotó nem teheti sem úgy, hogy a gyártó
kimentését nehezíti, a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségeit bővíti, más személyeket
(forgalmazókat) ugyanilyen mérce szerint tesz felelőssé, és úgy sem, hogy a fogyasztóra
nézve a termékfelelősségi szabályozásnál kedvezőbb kártérítési szabályozást
alkalmaz.”72
69
70
71
Menyhárd Attila: A Legfelsőbb Bíróság elvi határozata a termékfelelősségről, In: Jogesetek
magyarázata, 2010/1. sz., Budapest, 21. o.
72
Menyhárd Attila: A Legfelsőbb Bíróság elvi határozata a termékfelelősségről, In: Jogesetek
magyarázata, 2010/1. sz., Budapest, 23. o.
A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374/EGK irányelvet a használat
tapasztalatai alapján 14 évvel annak hatályba lépése után módosították az 1999/34/EK
irányelvvel.73
Ennek preambulma szerint „a 85/374/EGK irányelv megalapozta a technikára
nagymértékben támaszkodó modern társadalomban jelenlévő kockázatok arányos
elosztását; mivel az irányelv ezért ésszerű egyensúlyt teremtett a megjelenő érdekek
között, különös tekintettel a fogyasztók egészségének védelme, az innováció, valamint a
tudományos és technikai fejlesztések ösztönzése, a torzulásmentes verseny biztosítása és
a kereskedelemnek egy összehangolt polgári jogi felelősségi rendszer keretében történő
előmozdítása tekintetében; mivel az említett irányelv ily módon segített a gazdaság
szereplőinek figyelmét jobban felhívni a termékbiztonságra és annak fontosságára”74,
vagyis tulajdonképpen az irányelv elérte célját, így szükségessé vált annak bővítése.
A jogalkotó szándéka szerint a fogyasztók mezőgazdasági termékekbe vetett
bizalmának helyreállítása érdekében szükség volt arra, hogy az eredeti irányelvből
szándékosan kihagyott elsődleges mezőgazdasági termékekre is kiterjedjen az irányelv
hatálya, az objektív felelősséget minden terméktípusra ki kellett terjeszteni.
Ennek megfelelően a 85/374/EGK irányelv 2. cikke75:
„Ezen irányelv alkalmazásában a "termék" minden ingó dolog, kivéve az
elsődleges mezőgazdasági termékeket és a vadászati termékeket, akkor is, ha azok más
ingó vagy ingatlan dolog részét alkotják. "Elsődleges mezőgazdasági termék" a
termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, kivéve azokat a termékeket, amelyek
kezdeti feldolgozáson mentek keresztül. A "termék" fogalma magában foglalja a villamos
energiát is.”
az 1999/34/EK irányelv 1. cikke76 alapján az alábbiak szerint módosult:
„Ezen irányelv alkalmazásában a "termék" minden ingó dolog, akkor is, ha az más
ingó vagy ingatlan dolog részét alkotja. A "termék" fogalma magában foglalja a villamos
energiát is.”
Az elmúlt bő húsz évben a termékfelelősségi irányelv további módosítására nem
került sor, az egységes szerkezetbe foglalt szöveg77 természetesen jelenleg is hatályban
73
74
u.o.
75
76
77
https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/1985/374/1999-06-04, utolsó letöltés ideje: 2020. november 29.
van. Érdekes lenne tudni, a további jogharmonizációt tekintve szándékában áll-e vajon a
jogalkotóknak irányelvi szintről rendeleti szintre emelni a termékfelelősség kérdését. Erre
vonatkozó információt a Bizottság legutóbbi, COM(2018) 246. számú, 2018. május 7-én
kelt, az irányelvben előírt ötévenkénti jelentéstételi kötelezettség következtében született
ötödik jelentése78 nem tartalmaz.
A termékfelelősség megjelenése a magyar jogrendszerben
Hazai jogrendünkben a rendszerváltást követően merült fel komolyabban az

igény, hogy a termékfelelősség kérdéseit törvényi szinten szabályozzák. A 6187-es
számú, „A termék hibája folytán keletkezett kárért fennálló felelősség” című
törvényjavaslatot Katona Kálmán és Dr. Lotz Károly terjesztették be önálló
indítványként79 1993. február 9-én. Katona Kálmán szavait idézve a „törvényjavaslat a
magyar jog egy régi és nagy hiányosságának pótlására tesz kísérletet. … A
termékfelelősség fogalma Magyarországon még jogászok közt is csak meglehetősen szűk
körben ismert, pedig a fejlett országok jogában csaknem kivétel nélkül fontos szerepet
játszik. … A jogintézmény fejlődése szempontjából a legfontosabb mérföldkövet … az
Európai Közösség 85/374. irányelve jelentette, amely a Közösség minden tagállamában
egyformán érvényesülő termékfelelősségi rendszer megteremtését célozta meg. … A
folyamat eredményeképpen ma 12 európai állam rendelkezik csaknem azonos
termékfelelősségi rendszerrel. Ezek a korábbinál a gyártó számára szigorúbb, objektív
felelősséget állapítanak meg, amely alól a gyártó csak bizonyos taxatíve felsorolt
kimentési okok bizonyításával mentesülhet. Magyarországnak - mint említettem - a
termelői felelősség területén sok pótolnivalója akad. … Törvényjavaslatunk ezen a
helyzeten kíván változtatni. … A tervezet mind szerkezetében, mind szövegében a
közösségi irányelvet követi, attól csak azokon a pontokon tér el, ahol maga az irányelv is
alternatív javaslatokat tesz.”80
1993-ban Magyarország még nem volt tagja az Európi Közösségnek, így jogi
kötelezettsége nem állt fenn a termékfelelősség kérdéseinek szabályozására. A jogalkotói
szándék azonban meg volt, és nem csak azért, hogy a korábbi évtizedek meglehetősen
78
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52018DC0246&from=EN, utolsó
letöltés ideje: 2020. november 29.
79
80
https://www.parlament.hu/naplo34/269/2690132.html, utolsó letöltés ideje: 2020. november 29.
vegyes képet mutató bírói gyakorlatát egységesítse. A jövőre nézve el szerették volna
kerülni, hogy más olyan országokhoz hasonlatosan, melyek joga nem tartalmazott az
átlagosnál szigorúbb termelői felelősséget, hazánk is a világ más tájain eladhatatlan
termékek lerakóhelyévé váljon.81
Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 245 igen, 1 nem szavazattal, 1 tartózkodás
mellett fogadta el egy héttel később, 1993. február 16-án. Ez „jól illusztrálja azt, hogy a
parlament a mindennapi politikai vitákon felülemelkedve szakmai szempontok alapján
szavazta meg a magyar termékfelelősségi törvényt.”82
Az 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről a Magyar Közlönyben 1993.
március 2-án jelent meg, hatályba 1994. január 1-jén lépett, rendelkezéseit azonban csak
a hatálybalépését követően forgalomba hozott termékekre lehetett alkalmazni.
A törvény szinte teljes egészében átvette az irányelv tartalmát, a kár 500 eurós –
illetve mivel az euró, mint fizikai valuta ekkor még nem létezett, az ECU /European
Currency Unit; európai valutaegység/ akkori, kb. 100 Ft-os83 középárfolyamán számított
50.000 forintos– értékét módosította a hazai viszonyoknak jobban megfelelő 10.000
forintos értékhatárra.
A magyar termékfelelősségi törvényt hatályba lépésétől kezdve öt alkalommal
módosították. Ezek közül jelentősebb változások voltak:
• 2003. január 1-i hatállyal az 1999/34/EK irányelvvel összhangban
kikerültek a törvényből a mezőgazdasági és vadászati termékekre
vonatkozó kivételek, illetve pontosították az importálók, gyártók meg nem
állapíthatósága esetén alkalmazandó előírásokat
• 2004. május 1-i hatállyal, Magyarországnak az Európai Unióhoz történő
csatlakozásának napjával a 10.000 forintos kárérték helyett az 500 eurós
minimum kárérték került meghatározásra
• 2005. október 30-i hatállyal előírásra került, hogy gyógyszer előírás
szerinti alkalmazásával okozott kár esetében a gyártó a 7. § (1)
bekezdésének d) pontjára (a termék általa történő forgalomba hozatala
81
u.o.
82
83
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/1993-FBC4/magyar-
gazdasag-11719/penzugyek-117AD/magyar-nemzeti-bank-valutaarfolyamok-1992-dec-31-1-egysegre-ft-
ban-117D9/, utolsó letöltés ideje: 2020. november 29.
időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt
felismerhető) hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól.
A többi esetben a változtatás uniós jogharmonizációs kötelezettségünkből eredő,
adminisztratív jellegű változás volt.
A 21 évet megélt önálló termékfelelősségi törvényt a 2013. évi V. törvény a
Polgári törvénykönyvről 2014. március 15-i hatálybalépésével hatályon kívül helyezte a
2013. évi CLXXVII. törvény 67. § e) bekezdése. A termékfelelősségi törvény utolsó
hatályos állapotának szövege lényegi változtatások nélkül került át a Ptk. hatodik, kötelmi
jogról szóló könyvének XXVII., a felelősség egyes eseteiről rendelkező címének LXXII.
számot, „A termékfelelősség” címet viselő fejezetébe. A Ptk. nem vette át a
„termékfelelősségi törvény 12. §-át, amely kimondta, hogy a törvény nem érinti a
károsultnak a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való
felelősség szabályain alapuló, vagy külön jogszabályban meghatározott
igényérvényesítési lehetőségeit. A rendelkezés a szabályozás logikájából adódóan a
termékfelelősségi törvényben is felesleges volt. A törvénybe integrálást követően fel sem
merülhet, hogy a termékfelelősség érintené a károsult egyéb igényérvényesítési
lehetőségeit. Ebből következően a rendelkezés elhagyása tartalmi változást nem
eredményez.”84
A Ptk. 8:6. § (b) bekezdése kimondja, hogy a Ptk. vonatkozó rendelkezései a
„hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi
irányelvnek, valamint az azt módosító 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek való megfelelést”85 szolgálják. A hazai szabályozás tehát minden tekintetben
megfelel az uniós kívánalmaknak.
84
Ptk. Indoklás a termékfelelősséghez, In:
https://uj.jogtar.hu/#doc/db/1/id/A1300005.TV/ts/20200903/lr/chain7130/, utolsó letöltés ideje: 2020.
november 29.
85
https://uj.jogtar.hu/#doc/db/1/id/A1300005.TV/ts/20200903/lr/chain7130/, utolsó letöltés ideje:
2020. november 29.
A termékfelelősséggel kapcsolatos kockázatok csökkentésének
lehetőségei az autóiparban
Bár százszázalékos biztonságú megoldás a termékfelelősséggel kapcsolatos

kockázatok kizárására az autóiparban sem létezik, a gyártóknak mégis több lehetőségük
van ezen kockázatok mérséklésére.86
Minőségirányítási rendszer kiépítése
A megfelelő gondossággal eljáró gyártók a teljes körű minőségirányítási

rendszerük kiépítésével törekszenek arra, hogy a termék életciklusának azon részét, mely
alatt a termék még nem került ki a gyártó rendelkezése alól, teljes ellenőrzésük alatt
tartsák. A minőségirányítási rendszer kiépítéséhez különféle nemzetközi és iparági
szabványok állnak rendelkezésükre.
A nemzetközi szabványok közül a legismertebb az „ISO 9001:2015,
Minőségirányitási rendszerek. Követelmények.” című szabvány. Ez egy általános
szabvány, mely „arra az esetre határozza meg a minőségirányítási rendszerre vonatkozó
követelményeket, amikor egy szervezetnek … bizonyítania kell, hogy képes
folyamatosan olyan terméket szállítani …, amely megfelel a vevői, valamint az
alkalmazható jogszabályi és egyéb szabályozó követelményeknek.”87 Mivel ezt a
szabványt az alkotói általános használatra szánták, szövegezése meglehetősen absztrakt,
hogy bármilyen méretű és rendeltetésű szervezet a saját céljainak megvalósításában
támaszkodhasson rá.
A szabvány kitér arra, hogy egy gyártónak mely dolgokra kell odafigyelnie ahhoz,
hogy hatékony minőségirányítási rendszert működtessen. A szervezet környezetének
megértéséből kiindulva, a vezetői szerepvállalás fontosságát hangsúlyozva mutatja be a
termékek és az előállításukhoz szükséges folyamatok szabályzásának követelményeit.
Iránymutatást ad a szükséges erőforrásokról, a kockázatok és lehetőségek kezeléséről, a
működés megtervezéséről és kontrolljáról, valamint a nem megfelelő termékek
felügyeletéről is.
86
60. o.
87
https://ugyintezes.mszt.hu/Publications/Details/161895, utolsó letöltés ideje: 2020. november 29.
Az autóiparban pillanatnyilag legelterjedtebb minőségirányítási
rendszerszabvány, az IATF 16949:2016 az ISO 9001-es szabvány autóipari
követelményekkel kiegészített, szakmaspecifikus változata. Kiadója és gondozója az
International Automotive Task Force (IATF) nevű nemzetközi, saját magát autóipari
gyártók ad hoc csoportjaként definiáló88 autóipari szövetség, melynek többek között a
világ legnagyobb és legismertebb autóipari gyártói (BMW csoport, Daimler AG, Ford
Motor Company, General Motors, stb.) a tagjai. Az e szabványban foglaltak szerinti
működést maga az IATF ellenőrzi rendszeresen, képzett auditorai segítségével, sikeres
auditjuk esetén a gyártók az IATF által kiadott minőségirányítási rendszertanúsítványt
kapnak. Egy ilyen tanúsítvány birtokában a gyártók, beszállítók szinte biztosak lehetnek
abban, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a termékfelelősséggel, jogszabályi
megfelelőséggel kapcsolatos követelmények teljesítése érdekében, hiszen az IATF
16949-es szabvány több pontja (4.4.1.2 Product safety /Termékbiztonság/; 8.4.2.2
Statutory and regulatory requirements /Törvényi követelmények/; 8.6.5 Statutory and
regulatory conformity /Törvényi megfelelőség/ – a szabványnak sajnos nem létezik
hivatalos magyar fordítása) külön is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.
Említésre érdemesek még a VDA (Verbund Deutscher Automobilindustrie), a
Német Autóipari Szövetség által kidolgozott VDA 6-os szabványsorozat kötetei, melyek
az autógyárak, beszállítók és a minőségügyi tanúsító cégek együttműködésének
eredményeképpen jöttek létre.89
Mindezen szabványok termékfelelősségi szempontból azonban csak annyit érnek,
amennyire az adott gyártó használja őket, hogy megbizonyosodjon:
• tervezési dokumentációi a tudomány állása szerint készültek
• részletes gyártási, folyamatközi és végellenőrzési dokumentáció alapján
működik
• tanúsítása van arról, hogy a termék forgalomba hozatalakor megfelelt a
vonatkozó előírásoknak (pl. típusbizonyítvány, CE-jelölés, stb.)
• termékeit ellátja olyan használati utasítással, amely figyelmeztet minden
lehetséges veszélyre, és leírja a gyártó által meghatározott rendeltetésszerű
használat követelményeit
88
https://www.iatfglobaloversight.org/about-iatf/, utolsó letöltés ideje: 2020. november 29.
89
61. o.
• beszállítóit, alvállalkozóit gondosan választja ki (pl. IATF 16949
tanúsítvánnyal rendelkező jelentkezőket választ)90
A szerződéses rendszer körültekintő felépítése
A gyártó működéséhez szükséges szerződések rendszerének körültekintő

felépítése szintén segítheti a termékfelelősséggel kapcsolatos kockázatok csökkentését.
Mivel az okirati bizonyításnak kiemelt szerepe van a peres eljárásokban, illetve a
felügyeleti-hatósági ellenőrzéseknél is, a gyártókat dokumentációs kötelezettségek is
terhelik a bizonyítékok biztosítása céljából.91
Az alábbi felsorolás példa jelleggel, a teljesség igénye nélkül mutatja be azokat az
elemeket, melyeket érdemes szerződésbe foglalni: beszerzési keretszerződés,
minőségbiztosítási megállapodások, műszaki tartalmú megállapodások, kereskedelmi
tartalmú megállapodások, minőségi stratégiák, a beszállító tájékoztatási kötelezettségei,
minőségirányítási rendszer beszállítónál történő működtetésének előírása, mintadarab
jóváhagyási folyamat előírása a beszállított termék sorozatgyártásba történő bocsátása
előtt, megfelelő mintadarab bevizsgálási dokumentáció megkövetelése, mintadarabok és
sorozatgyártott darabok egyértelmű azonosítása, szigorú bejelentési kötelezettség
tervezett változások bevezetése előtt, a beépítésre kerülő termékek azonosíthatóságának
és nyomon követhetőségének előírása, titoktartási rendelkezések, felelősségbiztosítások
kötésének megkövetelése, stb.
A termékfelelősségi szempontból releváns dokumentáció iparágban bevett
megőrzési ideje 15 év.92
Termékfelelősségi biztosítás
A termékfelelősség objektív jellegéből adódóan a gyártó olyan mértékű anyagi

kihatásokkal találkozhat, ha az általa gyártott termék hibája kárt okoz, melyek akár
egyetlen termékfelelősségi per elvesztése esetén is a tönkremeneteléhez vezethetnek.
90
60. o.
91
61. o.
92
61. o.
Ennek bekövetkezte nem csak a gyártó számára kerülendő, hanem a fogyasztónak sem
állhat érdekében, hiszen ilyen esetben ő sem kapja meg a remélt kártérítést. Ezen
probléma megoldásában nyújthat segítséget a termékfelelősség-biztosítás.93
Termékfelelősség-biztosítás megkötésekor a felek között három pólusú
jogviszony jön létre, melynek szereplői a biztosító, a gyártó –mint biztosított–, illetve a
károsult.
A károsultnak nincs önálló anyagi jogi jogosultsága a biztosítóval szemben, akivel
a teljesítés elfogadása esetén szükségszerűen jogviszonyba kerül.
Hacsak nincs regresszjoga, a biztosító sem követelheti biztosítottjától a helyette
kifizetett kártérítési összeget. A biztosított azonban, ha a károsult kárigényét kielégítette,
követelheti, hogy a biztosítója kártalanítsa, ha az elfogadta a károkozó és a károsult
közötti egyezséget.
Jellegét tekintve a biztosított szolgáltatása dare, hiszen rendszeres biztosítási díjat
fizet. A biztosító szolgáltatása a biztosított felé praestare (készenlét a helytállásra,
kockázatviselés), a károsult felé dare (kártérítési összeg kifizetése, esetlegesen más
vagyoni jellegű szolgáltatás).94
A biztosítási esemény akkor következik be, ha a biztosítási fedezetbe vont
termékkel annak hibája miatt valakinek kárt okoznak, és a biztosított gyártó a
termékfelelősség szabályai szerinti felelősséget vállalni köteles. Ahogy más biztosítási
események esetén is általában elvárt, a biztosítót a gyártónak azonnal értesítenie kell az
esetről, hogy jogigényét a biztosítási szerződésben foglaltak szerint érvényesíthesse –
elképzelhetőek olyan szerződéses klauzulák, melyek alapján a biztosító megtagadhatja a
helytállást, ha nem kap időben információt az eseményekről. A biztosítási szerződés
rendelkezései alapján olyan is előfordulhat, hogy a biztosító megtiltja biztosítottjának a
kár elismerését, illetve az esetleges peren kívüli egyezséget. Ilyen esetben a biztosító
átveszi a biztosított helyét a perben.95
Vannak azonban olyan károk, melyeket még a legkiterjedtebb termékfelelősségi
biztosítások sem fedeznek. Az ilyen kizárások közé tartozhatnak a teljesség igénye
nélkül:
• magában a hibás termékben okozott károk,
93
94
u.o.
95
60. o.
• a károsultnak a hibás termék kijavításával, kicserélésével kapcsolatos
költségei (ezeket nem a termékfelelősség, hanem a szavatosság körében
kell rendezni),
• a károsultnak a hibás termék visszahívásával kapcsolatos költségei
• a termék használati, kezelési útmutatójának hibái, hiányosságai, esetleg az
anélkül forgalomba hozott termék miatt bekövetkezett károk
• résztermék által az új termékben okozott kár (általában egyedi elbírálás
alapján)
Természetesen a biztosító helytállási kötelezettsége sem korlátlan. Az alább
felsorolt esetekben mentesülhet szerződéses kötelezettsége alól:
• ha a gyártó engedély nélkül végezte a tevékenységet,
• ha a termékre előírt kötelező biztonsági felszerelés hiányzik,
• ha a gyártó a gyártásra, forgalmazásra, importálásra vonatkozó
szabályokat kirívóan súlyosan megsérti,
• ha a gyártó kármegelőzési vagy kárenyhítési kötelezettségét szándékosan
vagy gondatlanul megszegi, pedig enélkül a kár vagy annak egy része
megelőzhető lett volna,
• ha a gyártó a kárt a szükséges intézkedések elmulasztásával okozta,
valamint a biztosító írásbeli figyelmeztetése ellenére sem tette meg az
adott helyzetben elvárható intézkedéseket.96
A fent ismertetett kockázatcsökkentési lehetőségek kombinálásával érhetik el a
gyártók a legoptimálisabb eredményt. Minőségbiztosítási vezetőként én a megelőzésben
hiszek. Egy jól felépített minőségirányítási rendszer prevenciós lehetőségei –kombinálva
a joghallgatóként preferált, körültekintően felépített szerződésrendszerrel– sokkal inkább
szolgálhatják a termékfelelősségi jogszabályok hátterében is meghúzódó jogalkotói
szándékot, a fogyasztók személyi sérülésektől, vagyoni károktól történő megóvását a
gyártók biztonságos termékek gyártására késztetésével, mint a termékfelelősségi
biztosítások, melyek inkább a gyártók anyagi érdekeit hivatottak védeni. Bár az
tagadhatatlan, hogy baleset esetén a károsult biztosabban juthat kártérítéshez, ha a kárt
okozó termék gyártójának van termékfelelősségi biztosítása, mint ha nem lenne, de a
legfontosabb mégis csak a fogyasztók testi épségének védelme, melynek
megvalósításában a megelőzésnek sokkal fontosabb szerepe van.
96
u.o.
Összegzés
Dolgozatomban a termékfelelősség jogintézményének kialakulását terveztem

bemutatni az autóipar visszapillantó tükrében, hiszen a mai, modern értelemben vett
termékfelelősségi rezsim kialakulásában nagy szerepet játszottak az Amerikai Egyesült
Államok ilyen tárgyú kártérítési perei.
A konkrét jogesetek feldolgozása során igyekeztem olyan példákat hozni, melyek
valamilyen szempontból fontosak voltak a jogintézmény történetében. Így került
bemutatásra a jogirodalom számos forrása által a modern termékfelelősség origójának
tekintett MacPherson v. Buick Motor Co. ügy, melynek jelentősége a contractual privity-
nek, a károsult és a károkozó gyártó közötti szerződéses kapcsolat hiányának áttörése,
továbbá annak az elvnek a kimondása volt, hogy a gyártónak gyártási tevékenysége során
megfelelő gondossággal kell eljárnia.
A gyártói felelőtlenségről, illetve a nagy esetszámban kifizetett kártérítésekről
elhíresült Ford Pinto-esetek közül a Grimshaw v. Ford Motor Co. ügyben hozott ítélet két
szempontból volt jelentős a termékfelelősség kialakulásában. Egyrészt a gyártó
felelősségét kiterjesztette a gyártást megelőző tervezési fázisra is, tovább feszítve elvárt
gondosságuk határait. Másrészt a rekordösszegű kártérítés kiszabásával éreztette a
jogintézmény erejét, azt, hogy a termékfelelősséget a gyártóknak komolyan kell venniük.
Nem tekinthetik speciális, ám könnyen kitermelhető működési költségnek, mert tanúsított
magatartásuktól függően olyan mértéket is ölthet, mely adott esetben gazdasági
ellehetetlenüléssel fenyeget.
A Hardy v. General Motors Corporation ügyet annak példájaként mutattam be,
hogy nem minden termékfelelősségi eset zárul a gyártó marasztalásával. A jogintézmény
történetét tekintve azért érdemel kiemelést ez az eset, mert kimondja azt az elvet, amely
az európai szabályozásban is hangsúlyosan szerepel: a termék hibáját a károsultnak kell
bizonyítania.
A dolgozat írása során sokszor nehézséget okozott, hogy a common law
jogrendszerben kialakult jogintézményt a kontinentális jogrendszer gondolatvilága
szerint mutassam be. A feladatot tovább bonyolította, hogy eljárásjogi tanulmányokat
még nem folytattam, és így több esetben még nehezebb volt pontosan értelmezni a
common law jogrendszerben bevett esküdtbírósági perek folyamát, mely sokban eltér a
kontinentális jogrendszer szerinti perviteltől.
A termékfelelősség kialakulásának történetét követően a vonatkozó hatályos
joganyag elemzésén keresztül igyekeztem bemutatni a jogintézmény dogmatikai alapjait,
általános fogalmi elemeit. Iparkodtam kitérni a kontraktuális, a deliktuális és az objektív
felelősség kérdéseire a termékfelelősség témakörében.
A jogintézményről szóló minél szélesebb körű áttekintés érdekében röviden
bemutattam a termékfelelősségi szabályozás uniós irányelveit, melyek a vonatkozó hazai
jogszabályoknak is alapul szolgáltak. Áttekintettem a magyar termékfelelősségi törvény
életútját annak 1993-as elfogadásától a 2014-ben hatályba lépett új Polgári
törvénykönyvbe történő beolvadásáig.
Dolgozatom utolsó részében –a terjedelmi okokat is figyelembe véve– a teljesség
igénye nélkül bemutattam azokat a lehetőségeket, melyeket az autóipari gyártók
használhatnak termékfelelősségi kockázataik csökkentésére.
Tanulmányom bevezetőjében egy Saint-Exupéry Kis hercegéből vett idézettel
utaltam arra, hogy a termékfelelősség bizonyos szempontból azt a fokozott felelősséget
jelenti, amellyel azért tartozunk egymásnak, mert a technika fejlődése lehetővé tette, hogy
olyan erők felett rendelkezzünk, melyek pusztán emberi mivoltunknál fogva nem
állnának rendelkezésünkre. A dolgozat írása közben megértettem, hogy a hasonlat
találóbb lett volna, ha témául a veszélyes üzemi felelősséget választom. A tematika
megjelölésekor azonban még nem rendelkeztem azokkal az ismeretekkel, melyeket a
dolgozat elkészítése során szereztem, így nem is tudtam igazán elválasztani egymástól a
két fogalmat. Ennek megértéséhez szükség volt arra, hogy ennyi időt eltöltsek a témával,
s úgy gondozzam azt, mint a kis herceg a rózsáját.
Ahogy a róka mondja: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan
fontossá a rózsádat.”97 A dolgozat megírásával eltöltött időt nem érzem elvesztegetettnek,
hiszen felneveltem közben a saját virágomat.
97
de Saint-Exupéry, Antoine: A kis herceg, Budapest, 1973, Móra Kiadó, 40.o.
Felhasznált irodalom
Jogszabályok
1. 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről
2. 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről
3. 85/374/EGK, A Tanács irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való

felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezések közelítéséről
4. 1999/34/EK, Az Európai Parlament és a Tanács 1999/34/EK irányelve (1999.

május 10.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374/EGK tanácsi
irányelv módosításáról
Könyvek, monográfiák
1. Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest,
2018, Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
2. Károli Gáspár (ford.): Biblia (1Móz 1,28), Budapest, 1991, Magyar Bibliatanács
3. de Saint-Exupéry, Antoine: A kis herceg, Budapest, 1973, Móra Kiadó
4. Tőkey Balázs: Szerződésen kívüli kötelmek, Budapest, 2020, HVG-ORAC lap-

és Könyvkiadó Kft.,
Folyóiratok
1. Dr. Rozgonyi-Tóth István: Termékfelelősség az autóiparban, In: Autótechnika,
2010/2. sz., Budapest
2. Menyhárd Attila: A Legfelsőbb Bíróság elvi határozata a termékfelelősségről, In:

Jogesetek magyarázata, 2010/1. sz., Budapest
Internetes hivatkozások
1. https://www.mercedes-benz.com/en/classic/history/corporate-history/, utolsó
letöltés ideje: 2020. október 3.
2. https://corporate.ford.com/about/history/company-timeline.html,
utolsó letöltés ideje: 2020. október 3.
3. Kozeschnik Bálint – Stein Barnabás: A termékfelelősség kialakulása, In:
https://www.jogiforum.hu/publikaciok/106,
utolsó letöltés ideje: 2020. szeptember 15.
4. http://www.courts.state.ny.us/reporter/archives/macpherson_buick.htm,
utolsó letöltés ideje: 2020. november 15.
5. https://en.wikipedia.org/wiki/MacPherson_v._Buick_Motor_Co.,
6. http://www.courts.state.ny.us/reporter/archives/thomas_winchester.htm,
7. https://www.tortmuseum.org/ford-pinto/,
8. http://www.pointoflaw.com/articles/The_Myth_of_the_Ford_Pinto_Case.pdf
[A Ford Pinto ügy mítosza],
9. https://one.nhtsa.gov/cars/rules/rulings/301NPRM/Final_Rule/index.html,
10. https://codes.findlaw.com/ca/civil-code/civ-sect-3294.html,
11. https://caselaw.findlaw.com/oh-court-of-appeals/1471196.html,
12. https://legal-dictionary.thefreedictionary.com/directed+verdict,
13. https://www.law.cornell.edu/wex/directed_verdict,
14. https://casetext.com/case/state-farm-fire-cas-co-v-chrysler-corp,
15. Szikora Veronika – Fézer Tamás: A termékfelelősség szabályozási modelljei az
Eu-ban és az USA jogrendszerében, In:
http://www.fvszemle.hu/archivum/2009_juniusi_szam/kilato/termekfelelosseg_s
zabalyozasi_modelljei_EUban_es_USA_jogrendszereben/,
utolsó letöltés ideje: 2020. október 5.
16. http://www.bafe.hu/wp-content/uploads/2017/11/termekfelelosseg.pdf,
utolsó letöltés ideje: 2020. szeptember 15.
17. https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/1985/374/oj,
18. https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/1999/34/oj,
19. https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/1985/374/1999-06-04,
20. https://eur-lex.europa.eu/legal-
content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52018DC0246&from=EN,
21. https://www.parlament.hu/naplo34/269/2690132.html,
22. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-
1/1993-FBC4/magyar-gazdasag-11719/penzugyek-117AD/magyar-nemzeti-
bank-valutaarfolyamok-1992-dec-31-1-egysegre-ft-ban-117D9/,
23. https://uj.jogtar.hu/#doc/db/1/id/A1300005.TV/ts/20200903/lr/chain7130/,
24. https://ugyintezes.mszt.hu/Publications/Details/161895,
25. https://www.iatfglobaloversight.org/about-iatf/,
Eredetiségnyilatkozat

Evfolyamdolgozat 1

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Evfolyamdolgozat 1

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

POLGÁRI JOGI TANSZÉK

A termékfelelősség az autóipar visszapillantó tükrében

Konzulens: Dr. Menyhárd Attila

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”1

Akár az evolúció, akár a kreacionizmus elméletben hiszünk, tagadhatatlan tény,

A károkozásért való felelősség kérdése természetesen nem a XX. században, az

A termékfelelősség mint új jogintézmény

Egy jogintézmény kialakítására mindig akkor van szükség, ha a fejlődés

A termékfelelősség jogintézmények megágyazó, első valóban autóipari

MacPherson v. Buick Motor Co.

A tényállás szerint a felperes Donald C. MacPherson egy 1909-es évjáratú, az

Grimshaw v. Ford Motor Co.

A következő, talán a szélesebb nyilvánosság által még ismertebb, úgynevezett

Hardy v. General Motors Corporation

Dogmatikai alapok, kontraktuális, deliktuális és objektív felelősségi kérdések

A termékfelelősség a magánjog általános részében, azon belül a kárfelelősségi

Látható, hogy a termékfelelősség nagyfokú, objektív felelősséget jelent, éppen

A következőkben ismertetendő termékfelelősségi szabályozás az alábbi

Termékfelelősség az Európai Unióban

Az Európai Unió jogelődjének számító Európai Közösségben az 1980-as évek

A termékfelelősség megjelenése a magyar jogrendszerben

Hazai jogrendünkben a rendszerváltást követően merült fel komolyabban az

Bár százszázalékos biztonságú megoldás a termékfelelősséggel kapcsolatos

Minőségirányítási rendszer kiépítése

A megfelelő gondossággal eljáró gyártók a teljes körű minőségirányítási

A szerződéses rendszer körültekintő felépítése

A gyártó működéséhez szükséges szerződések rendszerének körültekintő

A termékfelelősség objektív jellegéből adódóan a gyártó olyan mértékű anyagi

Dolgozatomban a termékfelelősség jogintézményének kialakulását terveztem

2. 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről

3. 85/374/EGK, A Tanács irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való

4. 1999/34/EK, Az Európai Parlament és a Tanács 1999/34/EK irányelve (1999.

3. de Saint-Exupéry, Antoine: A kis herceg, Budapest, 1973, Móra Kiadó

4. Tőkey Balázs: Szerződésen kívüli kötelmek, Budapest, 2020, HVG-ORAC lap-

2. Menyhárd Attila: A Legfelsőbb Bíróság elvi határozata a termékfelelősségről, In:

You might also like