1.

A jog forrásai

MAGYARORSZÁG JOGAI ÉS SZOKÁSAI

1514
HÁRMASKÖNYV
1.

AZ ORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK MÁSODIK RÉSZÉRŐL ÁLTALÁBAN

[...] röviden előre fogom bocsátani, hogy általában miképpen értendő a törvény, vagyis a
fejedelem és az ország közönséges végzeménye? Azután, hogy a mi szokásunk vagy írat­
lan törvényünk, mellyel a mostani időben élünk, honnan veszi kezdetét és eredetét?
HK II. RÉSZ (A TOVÁBBIAKBAN: R.), 1. CÍM (A TOVÁBBIAKBAN: CJ, 281-282. P.

2.

HONNAN VETTE EREDETÉT A TÖRVÉNYKEZÉSBEN MEGTARTANDÓ SZOKÁSUNK?

[...] Tudni kell másodszor, hogy ámbár országunknak csaknem összes joga eredetileg az
egyházi és császári jog forrásaiból származott: mégis ez a mi hazai szokásunk, melyet most
a törvénykezésben általánosan használunk, háromféle alapelemből áll.
1. § Először az országos rendelményekből és végzésekből.
2. § Másodszor a fejedelmek kiváltságaiból.
3. § Harmadszor az ország nagy bíráinak ítéleteiből.
4. § Először is (mondám), az országos rendelményekből. A mely dolognak eredetét mesz-
szebb időkben kutatván, meg kell jegyezni, hogy ama dicsőséges királyunk és apostolunk,
Szent István, ki Magyarország királyai között első vala, és aki a magyar nemzetet a szent hit
világosságára téríté, mindenek között először adott ki jeles rendelményeket, melyek azon­
ban inkább a vallás alaptanait, mint a pörlekedés módjait adják elő és magyarázzák. [...]
9. § És jóllehet e rendelmények és törvények, főképpen pedig Szent István és László ki­
rályoknak, kik méltán iktattatának a szentek sorába, törvényeik a nagy régiség miatt már
csaknem elenyésztek; mivelhogy ők különben is inkább az isteni, mint az emberi törvény­
ről gondoskodtak; és ámbár a többi utánuk következő királyok végzeményei is némely ha­
tározataikban és cikkelyeikben módosulást és változást szenvedtek vala: mégis nyilvánva­
ló dolog, hogy azon dicsőült királyaink majdnem mindannyijának rendelményeiből egy
némely törvényes szabály a hosszú gyakorlat révén beszármazott és bejött a mi szokásjo­
gunkba, mely immár több mint százévi idő betöltésével van megerősítve.
10. § Másodszor, a fejedelmek kiváltságaiból eredt a mi szokásjogunk. Midőn ugyanis
ezeket, gyakran úgy hozván magával a szükség, a törvényszéken fölmutatták, fölolvasták
s illendően és törvényesen (helyes okon) adottaknak és készülteknek elismerték: az efféle
hosszú törvénykezési gyakorlatból vette eredetét szokásjogunknak bizonyos része.
11. § Harmadszor és utoljára pedig, az ország nagy-bíráinak ismételten, sőt több ízben
egy és ugyanazon rend, mód s törvényfolyás szerint hozott és készített s törvényes végre­
hajtással is megerősített ítéleteiből és ítélőleveleiből származott a mi szokásunk. [...]
HK II. R. 6. C. 289., 292. P.
38 A KERESZTÉNY ÁLLAM MEGALAPÍTÁSÁTÓL 1790-IG

TÖRVÉNY

1514
HÁRMASKÖNYV
3.

A TÖRVÉNY MEGHATÁROZÁSAIRÓL ÉS TULAJDONSÁGAIRÓL

[...] az összes jog törvényekből vagy szokásokból, azaz írott vagy nem írott jogból áll: tehát
az írott jogról, azaz emberi törvényről tudnunk kell röviden, hogy a törvény különfélekép­
pen határozható meg.
1. § Először is, értjük azon a népnek határozatát, melynél fogva az előkelőbbek a közrend­
del együtt valamit szentesítettek. De ez a meghatározás a mi célunkkal nem vág össze, mi­
vel nálunk a közkötelező szabály és törvény alkotásának összes joga, mely hajdan a nem­
zetet illette, jelenleg fejedelmünket illeti, amint ezt alantabb tüzetesebben fogjuk kifejteni.
2. § Másképpen: a törvény oly szentesítvény, mely parancsolja a tisztes, tiltja az ellenke­
ző, a tisztességtelen dolgokat.
3. § Másképpen: az igazságból folyó helyes elv, mely parancsolja a tisztest, tiltja a tisztes­
ségtelent.
4. § Továbbá, Papinianus és Démoszthenész szerint: a törvény emberek találmánya, Is­
ten ajándéka, bölcsek tanítása, az erőszakos kihágások fenyítéke, a polgári társaság meg­
nyugtatása, a bűnnek eltávolítója. E meghatározásból megértjük, hogy a törvény emberi ta­
lálmány.
5. § Mert miután az emberi nem megszaporodtával és a bűnök elterjedésével a királysá­
gok zsarnoksággá változtak át: szükségképpen törvényeket kellett hozni, melyeknek, hogy
ki valának első föltalálói, föntebb, az élőbeszédben elmondatott.
6. § Mondatik továbbá, meghatározásunkban, hogy a törvény Isten ajándéka; mivel Arany-
szájú Szent János szerint Isten törvénye az egyetlen helyes üt, mely sem jobbra, sem balra
el nem hajlik. A törvény nélkül való nép tehát, mely Isten parancsait és a törvények rende­
letéit megveti, a tévelygések különféle ütain a kárhozat tőrébe rohan. És minden törvény­
nek értéke hiábavaló, ha az isteni törvénynek képét magán nem viseli, mert az emberi tör­
vények csak annyiban érnek valamit, amennyiben nem ellenkeznek az isteni törvényekkel,
m in ta bölcs is tanítja, mondván: Én általam uralkodnak afejedelmek, és a törvényhozók általam
határoznak igazat.
7. § Az emberi törvényeknek ennélfogva az isteni törvényekből kell származniuk, mert
csak az oly köztársaságban lehet jó rend, mely az isteni törvény által szabályozott törvé­
nyek szerint kormányoztatik. Ezért az isteni törvénnyel ellenkező törvény sem a nép he­
lyeslése, sem a hosszan tartó szokás által nem válik érvényessé.
8. § Harmadik tulajdonsága a törvénynek a fönt adott meghatározás szerint, hogy a böl­
cseknek tanítása. Tudni kell ugyanis, hogy a fejedelmeknek amint nem szabad büntetniük az
ártatlant, ügy nem szabad fölmenteniük a büntetés és fenyíték alól a vétkes és gonosz em­
bert, főleg midőn az állam ellen vétkezik; mert aki igazzá teszi a hamisat, és elkárhoztatja az
igazat: mind a kettő utálatos Isten előtt.
9. § Negyedik tulajdonsága a törvénynek, hogy az erőszakos kihágásokfenyítéke. Mert azért
hozattak a törvények, hogy azoktól való féltükben az emberek vakmerősége zaboláztassék,
és a gonoszok közt bátorságban maradjon az ártatlanság. Az emberek ugyanis nem ösztö-
nöztetnének a törvény megtartására, ha a hivatalos személy által kiszabandó törvényes
büntetéstől nem félnének.
10. § Ötödik tulajdonsága a törvénynek, hogy a törvény a polgári társaság megnyugtatása.
Polgári társaságnak neveztetik ugyanis a polgárok összessége. Minden törvényt tehát, e mi
országunkban is, az állam közjavára kell a bírónak alkalmaznia. Mert mint az orvosságtól
nem kell egyebet remélni, hanem csak a test meggyógyítását, mivel ez okból rendeltetett,
 A JOG FORRÁSA] 39

úgy a törvényektől sem kell egyebet várni, hanem csak azt, hogy az állam egész közönsé­
gének hasznára szolgáljanak, mert ez okból és evégett szerezték azokat.
11. § Hatodik tulajdonsága a törvénynek, hogy az a bűnnek eltávolítója. Aquinói Szent Ta­
más szerint ugyanis azért hozattak az emberi törvények, hogy az embereket a vétektől
visszatartsák és az erényekre vezéreljék. Mert az emberben természet szerint van valami
hajlandóság az erényre; de szükséges, hogy az erényben való tökéletesség valami feníték
által létesüljön az emberben, ami kiváltképpen a törvény tiszteletben tartása által szokott
eléretni. Azért mondja ugyancsak Szent Tamás, hogy a törvény az észnek a közjóra irányzott
rendelménye, kibocsátva attól, aki az összességnek gondját viseli; és hogy a teljesítendő vagy mel­
lőzendő cselekmények szabálya és mértéke.
12. § Ennélfogva legyen a törvény igazságos, tisztességes, lehetséges úgy a természet,
mint a hazai szokás szerint, a helyhez és időhöz illő, szükséges és hasznos. De világosnak
is kell lennie, nehogy homályossága miatt valami kétértelműséget tartalmazzon, tehát ne­
hogy azt valaki elcsavarva, hamisan magyarázhassa. Ha mégis volna a törvényben valami
kétes és homályos, azt illeti a magyarázat joga, aki szerezte. Nehogy tehát valaki ellen a tör­
vény szavaiból tőr készíttessék; nem magánérdekből, hanem a polgárok közhasznára kell
annak alkotva lennie.
13. § Mindezeket pedig azért kell szem előtt tartanunk, mert ha a törvények megalkot­
tattak, nem lesz azután szabad róluk ítéletet mondani, hanem szerintük kell ítéletet hozni.
HK BEV. 6. C. 35-39. P.

4.

Ml CÉLBÓL SZEREZTÉK A TÖRVÉNYEKET? ÉS A TÖRVÉNYEK NÉGYFÉLE TISZTÉRŐL

[...] Mivelhogy a törvények vagy isteni, vagy emberi eredetűek; isteniek ugyanis, amelyek
a természetes észen; emberiek, amelyek emberi erkölcsökön és szokásokon alapulnak:
azért ezek különfélék, mert egyik nemzetnek ilyen, másiknak pedig amolyan a tetszése.
1. § Ami szabad: az isteni törvény; ami jogos: az emberi törvény. Szabad ugyanis másnak
szántóföldjén keresztülmenni, mert az Úré a föld és annak teljessége; de emberi jog szerint
nem engedtetik meg, mivel szabály vagy szokás tilalmazza.
2. § Kérdezni lehet annálfogva, hogy mi célból szereztettek a törvények? Feleljük: azért,
hogy azok fenyegetése által korlátoztassék az emberi önkény; bátorságban legyen a gono­
szok közt az ártatlanság, és a büntetéstől való félelem által a gonoszokban megzaboláz-
tassék a vakmerőség és az ártalomra való hajlandóság.
3. § A törvény tiszte pedig négyféle; mivel minden törvény megenged vagy tilt, büntet
vagy parancsol. Megenged valamit, például hogy a derék és erényes férfiú jutalmat nyer­
jen; tiltja például, hogy apácaszűzzel valaki házasságra léphessen; büntet például, hogy fe­
jével lakoljon az, aki gyilkosságot követ el; olykor pedig parancsol, mint: szeresd Uradat
Istenedet. Ezért mondja a vers:

A törvény tisztét négy szó foglalja magában:

Enged, tilt, büntet, végre parancsot is oszt.
HK BEV. 7. C. 39-40. P.

5.

HÁNYFÉLEKÉPPEN ÉRTENDŐ A KÖZÖNSÉGES VÉGZEMÉNY?

[...] A fejedelmek rendelményei tehát, vagyis az országos végzemények négyféle módon
(amint következik) vehetők tekintetbe.
1. § Némely rendelmények ugyanis későbbiek által egészen eltöröltettek, és egyszerűen
visszavonattak.
40 A KERESZTÉNY ÁLLAM MEGALAPÍTÁSÁTÓL 1790-IG

2. § Mások pedig részben eltöröltettek, részben megerősítettek.

3. § Némelyek ellenben hallgatással mellőztettek.
4. § Mások végül újonnan hozattak be.
HK II. R. 2. C. 282-284. P.
6.

KIK SZEREZHETNEK TÖRVÉNYEKET ÉS TÖRVÉNYSZERŰ HATÁROZATOKAT?

[...] Egy megfejtendő kérdés ötlik azonban itt föl: vajon a fejedelem önnön magától szerez-
het-e törvényeket és törvényszerű rendeleteket; avagy szükséges-e, hogy a nemzet jóváha­
gyása is hozzájáruljon?
1. § Mire nézve meg kell jegyezni, hogy hajdan, midőn a magyar nemzet még pogány
szertartással élt, és nem király, hanem vezér és kapitányok igazgatása alatt állt: ezeket il­
lette a törvény és rendelmény szerzésének teljes joga.
2. § De miután a közönséges keresztény hitre térének, és szabad akaratukból királyt
választának maguknak: attól fogva úgy a törvény szerzésének, mint mindenféle birtokado­
mányozásnak és a bírói hatalomnak is összes joga, az uralkodás és kormányzás hatalmá­
val egyetemben, e mi országunk szent koronájának, mellyel Magyarország királyait meg
szokták koronázni, hatóságára, következésképpen törvényesen rendelt fejedelmünkre és
királyunkra ruháztatott át. És így ettől fogva maguk a királyok, a nemzetet összehíván és
megkérdezvén, kezdtek törvényeket alkotni, mint a mi időnkben is lenni szokott.
3. § Mindazonáltal a fejedelem nem alkothat rendelményeket saját elhatározásából és
korlátlanul, főképpen az isteni és emberi joggal ellenkező és az egész magyar nemzet ősi
szabadságát is sértő dolgok felől; hanem csak úgy, ha meghívja és megkérdezi a nemzetet,
hogy ilyen törvények tetszenek-e neki, vagy nem? És ha a nemzet azt válaszolja, hogy igen:
azután az ilyen fejedelmi határozatok (de mindenkor az isteni és természeti jog sérelme nél­
kül) törvényül tartatnak.
4. § Sokszor meg maga a nemzet határoz egyértelmű akarattal bizonyos dolgokat, me­
lyeket a közjó előmozdítására hasznosaknak ítél, és írásba foglalva a fejedelem elé terjesz­
ti, kérvén, hogy azokat törvényül állapítsa meg számára. És ha a fejedelem az efféle hatá­
rozatokat elfogadja és jóváhagyja, akkor azok hasonlóképpen törvényi erőre emelkednek,
és legottan törvények gyanánt tekintetnek.
5. § Mindezeket azonban a fejedelem, nem pedig a nemzet rendeletéinek hívjuk azért,
mivel ha a fejedelemnek jóváhagyása és megerősítése egyik vagy másik módon hozzájuk
nem járulna: az olyan határozatot semmi jogerővel bírónak sem lehetne tekinteni. Általá­
nos névvel azonban gyakran nevezzük a törvényeket országos végzeményeknek.
HK II. R. 3. C. 285-286. P.

7.

KIKET KÖTELEZNEK AZ ORSZÁGOS RENDELMÉNYEK ÉS TÖRVÉNYEK?

[...] Arra a kérdésre továbbá, hogy kiket köteleznek a törvények és végzemények? Tudni
kell, hogy először is kötik magát a fejedelmet, ki azokat a nemzet kívánatára kiadta, azon
elv szerint, hogy tűrd a törvényt, melyet te magad szereztél. Másképpen kell vélekedni a
pápáról és a római császárról, akikről itt nem teszünk említést.
1. § Kötelezik továbbá mindazokat, kik a fejedelem hatalmának alája vannak vetve.
2. § Sőt nemcsak ezeket, hanem az országban tartózkodó minden külföldi embert is.
3. § Ha azonban az általános törvény büntetésre vagy károsításra célozna, akkor az ide­
geneknek három hónapi haladék engedtetik, hogy ezen idő nekik a határozat kihirdetése
helyett szolgáljon. Példának okáért, ha elhatároztatnék és rendeltetnék, hogy a bécsiek
vagy boroszlaiak, vagy más külföldiek közül senki se merészkedjék, fejének és összes ja­
vainak vesztése alatt, a Magyarországon tartatni szokott vásárokra áruival jönni, vagy pe­
dig juhot, ökröt és lovat falkában elhajtani és kivinni az országból: akkor, ha az ilyen kül-
 A JOG FORRÁSAI 41

földit három hónapi határidőn belül efféle tetten rajtakapnák is, sem megbüntetni, sem ja­
vaitól megfosztani jogosan nem lehetne, mivelhogy őt a törvényi határozat nem ismerése
és ki nem hirdetése mentené.
4. § Ha azonban a törvénynek nincs büntető vagy károsító célja, hanem csak valamely jo­
gi vagy törvénykezési orvoslatot vagy a pörfolytatás módosítását foglalná magában: akkor
az idegenek részére egy hónapi haladék engedtetik.
5. § De az országban bent élő, bármely rendű, méltóságú és állapotú emberekre nézve
elegendő a törvények kihirdetésének rendszerinti ideje. És ez esetben sem a honlakosok,
sem az idegen illetőségűek nem menthetik magukat; mert azt szokták mondani: Ha Rómá­
ban vagy, élj római módon?
HK II. R. 5. C. 287-289. P.

8.
1514
11. ULÁSZLÓ HETEDIK DEKRÉTUMA

BEVEZETÉS
[...] Mi, Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország,
Ráma, Szerbia, Galícia, Lodomeria, Cumánia és Bulgária királya, továbbá Szilézia és Lu­
xemburg hercege, úgyszintén Morvaország és Lausitz őrgrófja jelen levelünk rendén ad­
juk emlékezetére és tudtára mindeneknek, akiket illet.
1. § Hogy miután mindazokat a veszélyeket, melyeket a hitetlen ellenség eddigelé ennek
a mi Magyarországunknak okozott, valamint végváraink romlását és pusztulását is, úgy­
szintén azt az igen gonosz - és sok jeles férfiú meggyilkolása és sok vérontás által - emlé­
kezetes lázadást is, melyet a paraszt nép az elmúlt nyáron országunk belsejében a főurak
és az egész nemesség ellen a legnagyobb és valóban hallatlan kegyetlenséggel támasztott,
elménkben gyakran megforgattuk és megfontoltuk; s ezenkívül még azt is meggondoltuk,
hogy mindazok a zavarok, amelyek között ez országunk állapota az ő nem csekély kárára,
eddigelé ide s tova hányódott, leginkább onnan keletkeztek, hogy a rend, amely nélkül,
mint tudjuk, egy országot sem lehetett jól kormányozni, minden dologra és tisztségre néz­
ve megszűnt, és az ennek következtében lábra kapott szabadosságnál fogva az egész or­
szág legnagyobb elnyomásával minden visszásán és zavart lefolyással ment végbe.
2. § Ennélfogva megkönyörülvén mondott Magyarországunknak oly súlyos bajain és oly
keserű szerencsétlenségén, az összes főpap és báró uraknak meg a többi országlakosaink­
nak Szent Lukács evangélistának legközelebb múlt napjára közönséges országgyűlést és
egybegyülekezést rendeltünk és hirdettünk.
3. § Amelyre valamennyien összegyűlvén, miután nekik ez egybegyülekezés okait elő­
adtuk, és ezekkel együtt némely dolgokat, melyeket ez országunkra nézve üdvösöknek lát­
tunk, előterjesztettünk, figyelmeztettük őket, hogy mindezek fölött ők is tanácskozzanak,
és azt, ami mindenekfölött a jóságos Isten előtt kedves és nevezett országunk közjavára elő­
nyös és üdvös, határozzák el.
4. § Ennek következtében az említett főpap és báró urak és a többi országlakosaink, min­
den szándékunkat megértvén, ezek fölött a dolgok fölött sokáig és sokat tanácskoztak, vé­
leményeiket egybefoglalván és a dologban határozván, végre némely egyértelmű akarat­
tal és közmegegyezéssel alkotott és egybeszerkesztett cikkelyeket terjesztettek felségünk
elé (kivévén a bűntetteket és a papi becsületet illető cikkelyeket, amelyekhez a főpap urak
hozzá nem járulhattak).
5. § Illő kéréssel esedezvén, hogy azokat mi is elfogadni s jóváhagyni és levelünkbe ik­
tatván, megerősíteni is méltóztassunk.
6. § Állítván, hogy ezek olyanok, amelyekkel (mindazonáltal akkor, ha kellően megtart­
ják) a rend minden dologra nézve visszaállítható, az egész ország állapota az ő méltóságá­
ban fenntartható, m inden fenyegető veszély is eltávolítható, és az utóbbi idők alatt elrabolt
 A JOG FORRÁSAI 49

KIVÁLTSÁGLEVÉL

1514
HÁRMASKÖNYV
12 .

Ml A KIVÁLTSÁG MAGYARÁZATA? ÉS HOGY KÉTFÉLE A KIVÁLTSÁG

[...] Mivelhogy továbbá, szokásjogunk (mint említők) némely részében a fejedelmek kivált­
ságleveleiből vétetik: azért szükségesnek látom innen túl egyet-mást elmondani a kivált­
ságról.
1. § Tudni kell tehát, hogy kiváltságnak, mintegy kiváló és külön törvénynek nevezzük
azt, mely csak egy embert vagy keveseket illet.
2. § Másképpen pedig kiváltságnak mondatik valamely előjog vagy különleges kitünte­
tés, melyet a fejedelem kedvezményül, gyakran a közönséges jog ellenében engedélyez.
3. § Kétféle pedig a kiváltság, tudniillik: általános és különös. Általános, mely személy-
összeségnek vagy testületnek, úgymint városnak, káptalannak vagy konventnek engedte­
tik. És ez örökké tartó.
4. § Különös ellenben az, mely csak személynek adományoztatik, és ez elenyészik magá­
val a személlyel, hacsak a kiváltságlevélben nincs intézkedés téve aziránt, hogy hatása a ki­
váltságos személy örököseire és jogutódaira is átszármazzék. Mert ily módon az örökösök­
nek és jogutódoknak is nyilván javukra szolgál.
HK II. R. 7. C. 293. P.

13.

VAJON A KÖZTÖRVÉNYT LERONTJA-E A KIVÁLTSÁG, ÉS VISZONT?

[...] Kérdezni lehet azonban (mint magam is gyakran hallottam ezt a kérdést), hogy vajon
a köztörvényt vagy általános jogot lerontja-e a kiváltság? S viszont a kiváltságot lerontja-e
a köztörvény?
1. § Jóllehet sokan sokféleképpen válaszolnak, s egyik így, másik amúgy vélekedik, és
mind a két nézet mellett lehet bizonyítékokat fölhozni: mi azonban azt tartjuk, hogy álta­
lában véve mindenkinek és minden nemű kiváltságait lerontja s megerőtleníti az általános
törvény vagy végzemény azon esetekben, midőn róluk az általános törvényben kifejezet­
ten említés van téve.
2. § így példának okáért, mostani urunk királyunk végzeményében, mely Visegrád vá­
rosának szabadalmát megszünteti; a szabad városoktól szedendő kilenced s több effélék fe­
lől intézkedik.
3. § Ámbár ugyanis e városoknak régi kiváltságaik vannak szabadságuk s a kilenced fi­
zetése alól való mentességük felől; mégis e részben nem a kiváltság, hanem az országos
végzemény és az általános törvény az irányadó.
4. § De az a kiváltság, melyet ellenkező törvény vagy országos végzemény nem törült el
kifejezetten, nem veszti erejét, mint erről föntebb, a végzemény vizsgálata és értelmezése
felől tett fejtegetésünk során bővebben szólottunk.
HK II. R. 8. C. 294-295. P

14.

HOGY A KIVÁLTSÁG KÉTFÉLEKÉPPEN SÉRTHETI MÁSOK JOGAIT

[...] Továbbá, a piac-, vásár- és révjogok engedélyezéséről is úgy kell vélekedni, hogy a ró­
luk kiadott kiváltságok mindenkor megtartandók, ha nem mások jogainak sérelmével ado­
mányozta ttak. Kétféleképpen sérthetik pedig mások jogait.
1. § Először az időre nézve, mint az imént mondottuk. Mivel ugyanis korábban keletke-
50 A KERESZTÉNY ÁLLAM MEGALAPÍTÁSÁTÓL 1790-1G

zett egy más embernek kiváltsága, melyet nem lehet egy későbbivel eltörülni, még rontó
záradékkal sem.
2. § Másodszor a helyre nézve; mivel folyóvízi vámokat vagy réveket nem lehet törvé­
nyesen engedélyezni, hacsak azon helyek, melyekre engedélyezték, másoknak helyeitől,
melyekre tudniillik előbb adatott engedély, legalább egymérföldnyi távolságra nem fe-
küsznek.
3. § Lehetne ugyan közelebbre is adományozni, ha az engedély az előbb keletkezett jo­
gok romlását vagy tetemes károsodását nem fogná magával hozni.
4. § Heti vásárok és országos sokadalmak is ugyanolyan távolságban, sőt közelebb fek­
vő helyekre is engedélyeztetnek és engedélyezhetők; csakhogy az újabban engedélyezet­
teket ne tartsák a régibb sokadalmakkal vagy heti vásárokkal egy ugyanazon napon vagy
egy időben, és hogy az újak egyébként is nyilván meg ne rontsák a régibbeket.
H K II. R. 10. C. 296-297. P.

15.

HÁNYFÉLEKÉPPEN LESZ ERŐTLENNÉ A KIVÁLTSÁG?

[...] Meg kell továbbá jegyezni, hogy a kiváltság sokféleképpen veszítheti el erejét.
1. § Elsőben is elvész és érvénytelen lesz a kiváltság, midőn valaki a neki engedett kivált­
ság ellen cselekszik vagy azt rosszul használja. Mert megérdemli, hogy elveszítse kiváltsá­
gát az, aki a neki engedett hatalommal visszaél. Mint hogyha az, ki a saját területén elfo­
gott gonosztevők megfenyítésére a fejedelemtől kiváltságot nyert, miután a tolvajt vagy
rablót elfogta, nem akasztatja azt föl, vagy nem húzatja karóba, hanem valamely kialku­
dott összeg pénzt csikarván ki tőle, szabadon ereszti. Az ilyen ember visszaél kiváltságá­
val; mivel a fejedelem nem arra adott neki hatalmat, hogy a gonosztevőket szabadon bo­
csássa, hanem hogy őket vétkükhöz képest sújtsa és fenyítse.
2. § Másodszor elvész a kiváltság, ha valaki nem él a kellő idő alatt a neki adott és enge­
dett kiváltsággal. Példának okáért: midőn a királyi felség valakinek várat vagy valamely
más ingatlan jószágot adományoz, és az a maga adománylevelét egy év leforgása alatt nem
foganatosíttatja a király vagy nádor és valamelyik hiteleshely emberei által: akkor az egy­
évi idő leteltével az efféle adomány minden erő nélkül fog szűkölködni. Sőt (mint imént
említém) kegyelemből adott iktatólevélle] sem lehet azt ismét föléleszteni, hanem új ado­
mánylevelet kell adatni és készíttetni, ha ugyan azonközben másvalaki föl nem kéri magá­
nak azt a jószágot.
3. § Ugyanezt kell tenni a heti vásárok, sokadalmak és révjogok dolgában is; hogy tud­
niillik ha a fejedelem valakinek piac- vagy vásár-, avagy révjogot adományozott: annak az
embernek egy év leforgása alatt meg kell kezdenie az adomány és kiváltság használatát,
m ert különben egy év letelte után megszűnik ereje.
4. § Meg kell azonban itt jegyezni, hogy ha a mondott egyévi határidő lefolyása alatt az
iktatás foganatosítása megtörtént ugyan, de akár az arról kiadott jelentőlevélben, akár a
végrehajtás folyamatában a királyi embernek vagy a hiteleshely, azaz káptalan, vagy kon-
vent küldöttjének hibájából vagy hanyagságából valamely tévedés követtetett volna el: ak­
kor ez esetben maga az adomány foganatos marad, és a végrehajtást a körülményekhez ké­
pest lehet és kell megigazítani.
5. § De ha egyszerűen magát a végrehajtást mulasztotta volna el az adományos, vagy ha
egyéb módon követett volna el abban valamely tévedést: akkor a hibát nem lehet helyre­
hozni, hanem (mint mondottuk) újra föl kell kérnie azt a várat vagy jószágot.
6. § Harmadszor elvész a kiváltság azon esetben, ha valaki felségsértés vagy hűtlenség
bűnébe esett, amikor nemcsak a kiváltságot, hanem fejét és minden jószágait is veszti.
7. § Negyedszer, ha a kiváltság másnak tetemes kárára szolgálna, mint ezt az okot már
föntebb kifejtettük. Mert különben sem valószínű, hogy az engedélyező fejedelem másnak
jelen vagy jövendőbeli jogát akarná azzal súlyosan sérteni.
 A JOG FORRÁSAI 51

8. § Ötödször, ha a fejedelem vagy valamelyik országos nagybíró biztos tudomásból lát­

ván és megismervén, hogy a kiváltság nem érvényes, több ízben azzal ellenkező ítéletet ho­
zott. Másképpen áll azonban a dolog, ha valamikor tévedésből hozatott volna ítélet a ki­
váltság ellenében; mert ilyen esetben megtartván a törvény szerint megtartandókat, pör-
újítással meg lehet igazítani a hibát, s következésképpen helyre lehet állítani a kiváltság
erejét.
9. § Hatodszor a kiváltságról való kifejezett vagy akár hallgatólagos lemondással. Kife­
jezetten úgy, hogy valaki nyilvánosan lemondott vagy le fog mondani a maga kiváltságá­
ról, hallgatólag pedig úgy, hogy az ő tudtával és ellenmondása nélkül, de teljes hallgatása
mellett, nyilvánosan cselekszenek az ő kiváltsága ellen. Mivel ez a hallgatás az ő jogának
sérelmével járván valamelyes lemondást lehet belőle ellene következtetni.
10. § Hetedszer az előbbit lerontó későbbi kiváltság által. Midőn tudniillik mind a kettő
egy ugyanazon személy vagy közönség részére adományoztatott és kelt: az első eltörülte-
tik, s a másodikat kell megtartani.
11. § Nyolcadszor és végül, elvész a kiváltság az adományozó fejedelem kifejezett vissza­
húzása által; de a visszahúzásban kijelentett helyes okokból. Mert ha helyes okok nem tá­
mogatják a visszahúzást, hanem a visszahúzó levélből kitűnik, hogy az egyszerűen, ok nél­
kül történt: akkor a visszahúzásnak nem lesz helye. Mert különben sokféle baj származnék
abból, és mindenki napról napra bizonytalanságban forogna a maga kiváltsága felől. Le­
gyen elég ennyi a kiváltságokról.
HK II. R. 12. C. 299-303. P.

16.
1690
1. L1PÓT CSÁSZÁR A SZERBEKET FENNHATÓSÁGA ALÁ FOGADJA
ÉS KIVÁLTSÁGOKKAL RUHÁZZA FEL

Mi, Lipót, Isten kegyelméből választott, mindig felséges római császár és Németország,
Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Bosznia, Szerbia, Bulgá­
ria stb. királya.
Tiszteletre méltó és szeretett hívünknek, Csernovics Arzénnak, a keleti egyház görög
szertartási! rácai érsekének, az említett görög szertartási! és rác nemzetiségű püspököknek
és minden más egyházi és világi rendeknek, kapitányoknak, alkapitányoknak és egész kö­
zösségeknek Görögországban, Bulgáriában, Rácországban, Hercegovinában, Dalmáciá­
ban, Podgoriában, Jenopoliában és egyéb kapcsolt helyeken, továbbá bárkinek másnak,
akik e levelünket olvasni, megtekinteni vagy hallgatni fogják, császári és királyi kegyün­
ket és minden jót.
Nemcsak hozzánk küldött követetek, Djakovics Izaiás jenopoliai püspök mindannyia­
tok nevében nekünk átadott alázatos leveléből, hanem szóbeli előadásából is nagykegyel-
mesen világosan megértettük alázatos hálaadásotokat azért, hogy a törökök kegyetlen
zsarnokságának torkából kiragadtunk, és egykori szabadságotokat helyreállítottuk, továb­
bá örök kötelezettségeteket, amellyel akkora jótétemény nyújtásáért ti és utódaitok nekünk
tartoztok, kötelességszerűen beismeritek, ez pedig annál nagyobb megelégedésünkre szol­
gál, mert magatokat mint törvényes uratoknak és királyotoknak kegyünk és kegyelmessé-
giink ölébe vetvén tiszteletre méltó lelki bátorsággal kijelentitek, hogy oltalmunk árnyéká­
ban kell ezentúl élnetek és halnotok. A számunkra nagyon kedves kérésiek és előter­
jesztésiek meghallgatásával mindannyiatokat összesen és egyenként kegyesen császári, ki­
rályi oltalmunk alá nem annyira fogadunk, mint atyailag buzdítunk, hogy a nemes
szándékra irányítsátok lelketeket és fiaitokba örökre oltsátok be, egyúttal minden alkalom­
mal tényleges bizonyítékokkal inkább és inkább megerősítsétek, éppen ezért ragadjatok
fegyvert a keresztény név kíméletlen ellensége és üldözőtök ellen hatalmunk és hadvezé­
reink irányítása alatt, és vessetek véget az eddig méltatlanul szenvedett jogtalanságoknak,
 A JOG FORRÁSAI 57

SZABÁLYRENDELET

1514
HÁRMASKÖNYV

19.

A RENDELMÉNYRŐL ÉS A HELYHATÓSÁGI JOGRÓL

[...] Miután a törvény miségét és különböző fajait föntebb kifejtettük, most már szólanunk
kell a rend élményről.
1. § Rendelmém), amit közönségesen végzeménynek nevezünk, valamely országnak tör­
vény erejével bíró közönséges joga. Rendelménynek azért mondatik, mivel állandóan és
szilárdan van rendelve, vagyis: mintegy meghatározza a közállapotok rendjét. Olykor pe­
dig rendelmények nevezete alatt a polgári jogot is értjük.
2. § Megjegyzendő ugyanis, hogy a polgári jog kétféle. Egyik az az általános jog, mely a
római polgári törvénykönyvekben foglaltatik, amilyet csak a császár vagy más főfejedelem
alkothat. A másik pedig a hazai, mely helyhatósági vagy rendeleti jognak is mondatik, ami­
lyet minden egyes ország, tartomány vagy város alkothat magának.
3. § A helyhatósági jog pedig valamely helynek tételes joga, mely azért neveztetik így, mi­
vel csupán azon egy törvényhatóságban (azaz városban) és helységben érvényes. Ugyan­
csak ez (mint előbb mondók) rendeleti jognak is hívatik.
H K B E V .8. C. 40-41. P.

20.

VAJON ALKOTHAT-E MAGÁTÓL BÁRMELY NÉP

VAGY VÁRMEGYE TÖRVÉNYSZERŰ HATÁROZATOKAT?
[...] Minthogy a fent nevezett Dal mát-, Horvát-, Tőt- és Erdélyországoknak törvényei s már
rég meggyökeresedett szokásai bizonyos szakaszokban és cikkelyekben a mi hazánknak,
tudniillik ezen Magyarországnak törvényeitől és szokásaitól különböznek; valamint né­
mely vármegyék is, eltérőleg és külön a többi vármegyéktől, sőt a királyi ítélőszéktől is,
akárhonnan vett bizonyos szokásokat törvények gyanánt követnek:
1. § Annálfogva kérdezni lehet, vajon bármely nép vagy vármegye, vagy város alkot­
hat-e magától és külön törvényszerű határozatokat? Azt válaszoljuk, hogy egy olyan nép
és egy olyan közönség sem alkothat törvényszerű határozatokat, melynek nincs saját tör­
vényhatósága, hanem más uralmának van alárendelve, hacsak nem följebbvalójának bele­
egyezésével. De ezt is csak azon esetekben, melyek az isteni és emberi joggal nem ellenkez­
nek, úgy hogy a határozatok valami igazságtalan s az üdvösségbe ütköző dolgot ne tartal­
mazzanak, sem mások jogainak ártalmára és sérelmére ne szolgáljanak.
2. § Ezért, jóllehet a dalmaták, horvátok, tótországiak és erdélyiek a díjak és bírságok fi­
zetésében s bizonyos más pörös eljárásokban és a törvénykezési szakok megtartásában
(mint alantabb világosabban fogjuk előadni) más meg más, a mienktől nagyon elütő szo­
kással élnek és szabadon is élhetnek, továbbá ezekhez hasonló dolgot a fejedelem beleegye­
zésével maguk között most is határozhatnak és rendelhetnek: mindazonáltal Magyaror­
szág közönséges törvényei és végzeményei ellen s a javak és jószágok dolgában a királyi
ítélőszéken az országos nagybíráktól kiszolgáltatni, tarttatni és kihirdettetni szokott ítéle­
tek és bírói határozatok ellen semmit sem rendelhetnek, és semmiféle törvényerejű szabályt
nem állapíthatnak meg.
3. § És ennek bizonyságául s jeléül az ingatlan jószágok dolgában közöttük megindított
összes porokét, miután ott bevégezték, a királyi ítélőszékre, mintegy kérdőhelyre szokták
bölcsebb és érettebb megtekintés, vizsgálat és meghányás végett átküldeni.
58 A KERESZTÉNY ÁLLAM MEGALAPÍTÁSÁTÓL 1790-1G

4. § Ahol amit határoznak és végeznek, az lesz mindenkor érvényes és erős, tekintet nél­
kül a báni vagy vajdai határozatra.
5. § Szintén így a különféle vármegyékben is a szántóföldek, rétek, erdők és folyóvizek
őrzése vagy a malmok állása és jövedelmei és más efféle dolgok felől, sőt a határidők és
pörfolyamatok megtartásáról is, hogy tudniillik itt rövidebb, amott meg hosszabb folyás­
sal végződjék a vármegye törvényszékén a megyei ispán előtt indított pör, józanul megfon­
tolván előre maguk között a dolgot, különféle szabályrendeletet csinálhatnak és állapíthat­
nak ugyan meg, de az egész ország közönséges végzeményét s a királyi ítélőszéknek a tör­
vénykezésben (mint mondottuk) követni szokott régi és meggyökeresedett szokását soha­
sem sérthetik és nem csorbíthatják.
6. § És efféle törvényerejű határozataik csupán maguk között és saját körükben érvénye­
sek és kötelezők; ellenben külső és más megyebeli nemesekre, akiknek közöttük javaik és
jószágaik nincsenek, nem terjednek ki.
7. § Hasonlóképpen a szabad városok is, nemkülönben a kereskedők és kalmárok, sza­
bók, szűcsök, vargák, tímárok és más mesteremberek, céhükben és maguk között, a fejede­
lem beleegyezésének hozzájárulásával, alkothatnak szabályrendeleteket, csakhogy e sza­
bályrendeletek igazságosak és tisztességesek legyenek, s másoknak és mások szabadságá­
nak s jogainak kárt és sérelmet ne okozzanak. Ezek is, mint mondatott, csupán az ő körük­
ben bírnak érvénnyel és állanak meg.
8. § Efféle rendeléseket és határozatokat pedig a nép nagyobb és józanabb részével kell
hozni és megállapítani; mivel különben nem lennének a nép vagy közönség határozatai­
nak mondhatók. De ha a nép két pártra szakad, akkor a józanabb és előkelőbb résznek vég­
zése áll meg. Józanabb és előkelőbb résznek pedig az tekintetik, amelyhez a méltóságuk­
nál és tudományuknál fogva kiválóbb és nevezetesebb emberek tartoznak.
H K III. R. 2. C. 478-481. P.

21 .
1691
NEMES NÓC1RÁD MEGYE RENDELKEZÉSEI
A PARASZTI TISZTEK KÖTELESSÉGÉRŐL

Mi, Nógrád vármegyei úri és nemesi rend, adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ki­
váltképpen penig tudtukra a lényeg ugyanezen Nógrád vármegyében rendeltetett paraszt­
kapitányoknak, hadnagyoknak, tizedeseknek, városi és falusi bíráknak és az egész külső
renden levő szegénységnek, hogy mi az szegény községnek megmaradásáról való állapo­
tokat jó rendben akarván hozni, bocsátottuk vala ki alulírt viceispánunkat, több alulneve­
zett tiszteinkkel és deputatus assessorainkkal együtt avégre, hogy a szegénységnek min­
den terheit és panaszait megvizsgálván mindennemű dolgokban közöttük a jó rendtartást
s egyenlőségnek mivoltát (úgy, hogy egy hely a másiknál súlyosabban ne terheltessék, és
az országpusztító tolvajoktól is ne prédáltassék) fölkeressék és írásban vegyék, ahonnét ő
kegyelmek mai napon celebrált közönséges gyűlésünkben, mely ezen levelünknek utolján
a dátumból bővebben kitetszik, megtérvén: Országunk törvényében leírt hitük szerint
egyenlőképpen és egyező akarattal írásban így adták elünkben a dolgot; kit mi is helyén
hagytunk és megerősítettük aszerint, amint következik:
Anno 1691. die 2. mensis julii in oppido Losoncz. Mi Bulyovszky Ferencz Ordinarius,
Szilassy András substitutus viceispán, Kajali Pál Ordinarius nótáriussá, Pelargus György,
Gyürky Ferencz, Bene András és Balogh Mihály négy szolgabírái, Ráday Gáspár, Mocsáry
Balázs, Gyürky István, Vatay János és Kántor Pál esküdtjei a nemes vármegyének; nemkü­
lönben Bulyovszky Dániel méltóságos Gróf Zichy família embere a Divinyi jószág részé­
ről, Horváth András méltóságos Gróf Forgách família képében a Gácsi jószág iránt, Gellén
András tekintetesés nagyságos Bossányi família embere és Traitler János nemzetesés nagy-