László B.

Irén

KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGOM

Régi karácsonyok emléke átjár. Mosolyogj, ölelj, nem vagy egyedül,

Kántálók serege épp a házunknál jár. A karácsonyi ének édesen csndül,
Anyám meleg kalácsa illatozik, Csillagszóró, gyertya fénye,
Apám frissen vágott akácfával melegít. Teljesül mindenki reménye.
Rétillatú széna zizeg a szalmazsákokban, Nézd meg jól e fényes ünnepet!
Hat gyermek hancúrozik a meleg szobában. Raktározz el belőle egy keveset!
Áldott békés a világ, szinte mesebeli, A szeretetből, az ölelésekből,
Kívül a kertet vastag hó fedi. Szabadulj végleg a keserű könnyektől.
Jégvirágok ülnek ablakunkban,
Kutyák csaholnak az üres utcákban.
Az emberek behúzódnak meleg otthonukba,
Kívánságot hózók érkeznek a házba.
Erre vágyik lelkem, ezt kívánja vissza,
Gyerekként hancúrozni tollas dunyhában.
Telepedjék közénk tiszta szeretet,
Szálljanak köröttünk hófehér pelyhek!
A szívekbe költözzön karácsony!
Méz ragyogjon ropogós kalácson.
Melegség járja át házunk zegét-zugát,
A hűvös lelkeket fények aranyozzák!
Amíg kint a jegyes szél dudál,
Pattogó tűz körül sok ember áll,
Kandallónk körül nevetés, békesség,
Fenyőillat, csengőszó, gömböcskék!
Megtelik szobánk, megtelik szívünk,
Összejött a család, repdes a lelkünk,
Az asztalon hal és finom falatok,
Fény szeretet járja át az alkonyatot.