LYCOPODIOPHYTA – KORPAFŰFÉLÉK – védett, ritka növények, Ma mintegy 400 fajuk él – zömmel a trópusokon – testfelépítésük kissé hasonlít a mohákéhoz, de nagyobban és szárazak a telepeik – Lágyszárúak és örökzöldek – lapos, tűlevélszerű levelek – Szaporodásuk: izospórával Lycopodiaceae: sporofillum füzér, sporangiumok, izospórák Spermatofiták, így nem termelnek magokat. A sporangium, más néven "spóra", egy olyan zárvány, amelyben spórák képződnek. A spórák egyméretűek (azaz a növények izospórák).A hajtástengelyek végén alakulnak ki a pajzs alakú, spórákat termelő levelek/sporofillumok/, illetve a belőlük álló tobozhoz hasonlóan rendezett barna színű sporofillum fűzérek/strobilus/. rendelkeznek mikrofillummal, amely "egyetlen erezettel rendelkező kis levél MONILOPHYTA - ZSURLÓK ÉS PÁFRÁNYOK Equisetaceae: zsurlók – 32 faj – trópusoktól a hideg övig – sejtfalukban szilícium-dioxid kemények – örvös hajtáselágazás – leveleik csökevényesek – spóratartójuk a hajtásvégen egy külön hajtáson: klorofill nélküli, halvány fertilis (spóraképző) hajtások – Szaporodásuk: homoiospórák (azonos alak, eltérő ivar) páfrányok – Lágyszárú vagy fatermetű növények, levelek: osztott vagy összetett – száruk a talajban található kúszó gyöktörzs, a felszínen csak a leveleket látjuk. rizoma: földalatti módosult hajtás – Izospórások, a spórák a levél fonákján lévő spóratartókban (szórusz) képződnek Dryopteridaceae - Pajzsikafélék:A köznyelvben erdei páfrányokként ismerik őket. Egyszeresen vagy többszörösen szárnyalt levelű páfrányok, gyakran erőteljes rizómával. A levelek: változatosak, a legtöbbször a sori kerek, és egy hártyás védőszövet (indusium) borítja. A spórák többnyire bab alakúak (kétoldalúak). rizómáit gyógyászati célokra és az állatorvosok antibakteriális tulajdonságaik miatt, valamint parazita férgek kezelésére használják. (floroglucin féregűző) Polypodiaceae –édesgyökerű páfrányfélék: Ezek tekinthetők a „legfejlettebb‖ páfrányoknak. Szóruszaik mindig csupaszok, azaz fátyolka nem borítja ők. A rizóma és a levélnyél nyalábjai körkörösen állanak. Talajlakó vagy epifiton páfrányok kúszó, sűrűn szőrös, vagy pikkelyes gyöktörzzsel. A levelek szárnyasan osztottak, vagy szeldeltek, ritkán épek, változatos (10–80 cm) hosszúságúak. A szóruszok a levelek fonákán helyezkednek el, kerekded formájúak, fátyolka nincs. A gyöktörzsek cukrot, gyantát, olajat és cseranyagokat tartalmaznak ezért több fajt likőrök, édességek ízesítésére használnak fel.