3.

Lycopodiophyta, Monilophyta (Lycopodiaceae, Equisetaceae, Dryopteridaceae, Polypodiaceae)

LYCOPODIOPHYTA – KORPAFŰFÉLÉK
– védett, ritka növények, Ma mintegy 400 fajuk él – zömmel a trópusokon
– testfelépítésük kissé hasonlít a mohákéhoz, de nagyobban és szárazak a telepeik
– Lágyszárúak és örökzöldek – lapos, tűlevélszerű levelek
– Szaporodásuk: izospórával
Lycopodiaceae: sporofillum füzér, sporangiumok, izospórák
Spermatofiták, így nem termelnek magokat. A sporangium, más néven "spóra", egy olyan zárvány,
amelyben spórák képződnek.
A spórák egyméretűek (azaz a növények izospórák).A hajtástengelyek végén alakulnak ki a pajzs alakú,
spórákat termelő levelek/sporofillumok/, illetve a belőlük álló tobozhoz hasonlóan rendezett barna
színű sporofillum fűzérek/strobilus/. rendelkeznek mikrofillummal, amely "egyetlen erezettel
rendelkező kis levél
MONILOPHYTA - ZSURLÓK ÉS PÁFRÁNYOK
Equisetaceae: zsurlók
– 32 faj – trópusoktól a hideg övig
– sejtfalukban szilícium-dioxid kemények
– örvös hajtáselágazás
– leveleik csökevényesek
– spóratartójuk a hajtásvégen egy külön hajtáson: klorofill nélküli, halvány fertilis (spóraképző)
hajtások
– Szaporodásuk: homoiospórák (azonos alak, eltérő ivar)
páfrányok
– Lágyszárú vagy fatermetű növények, levelek: osztott vagy összetett
– száruk a talajban található kúszó gyöktörzs, a felszínen csak a leveleket látjuk. rizoma: földalatti
módosult hajtás
– Izospórások, a spórák a levél fonákján lévő spóratartókban (szórusz) képződnek
Dryopteridaceae - Pajzsikafélék:A köznyelvben erdei páfrányokként ismerik őket.
Egyszeresen vagy többszörösen szárnyalt levelű páfrányok, gyakran erőteljes rizómával. A levelek:
változatosak, a legtöbbször a sori kerek, és egy hártyás védőszövet (indusium) borítja. A spórák
többnyire bab alakúak (kétoldalúak). rizómáit gyógyászati célokra és az állatorvosok antibakteriális
tulajdonságaik miatt, valamint parazita férgek kezelésére használják. (floroglucin féregűző)
Polypodiaceae –édesgyökerű páfrányfélék:
Ezek tekinthetők a „legfejlettebb‖ páfrányoknak. Szóruszaik mindig csupaszok, azaz fátyolka nem
borítja ők. A rizóma és a levélnyél nyalábjai körkörösen állanak. Talajlakó vagy epifiton páfrányok
kúszó, sűrűn szőrös, vagy pikkelyes gyöktörzzsel. A levelek szárnyasan osztottak, vagy szeldeltek,
ritkán épek, változatos (10–80 cm) hosszúságúak. A szóruszok a levelek fonákán helyezkednek el,
kerekded formájúak, fátyolka nincs. A gyöktörzsek cukrot, gyantát, olajat és cseranyagokat
tartalmaznak ezért több fajt likőrök, édességek ízesítésére használnak fel.