Fizika összefoglaló 10.

osztály

Merev testek forgómozgása

Merev testről beszélünk, ha a test a rá ható erők hatására elhanyagolható mértékű

alakváltozást szenved.
Forgatónyomaték: Az erő adott tengelyre vonatkozó forgatónyomatéka az erő nagyságának
és az erőkarnak a szorzata.
- A forgatónyomaték jele: M
- Kiszámítása: M = Fk; k = erőkar
- Mértékegysége: 1Nm
Az az egyenes, amely mentén az erő hat, az erő hatásvonala.
Az a pont, ahol az erőhatás a testet éri, az erő támadáspontja.
Az erő támadáspontja a hatásvonala mentén eltolható.
Az erő hatásvonalának a tengelytől mért távolsága az erőkar.

Tehetetlenségi nyomaték: Forgó mozgásnál beszélünk a forgási tehetetlenségről, vagy

tehetetlenségi nyomatékról.
- A tehetetlenségi nyomaték jele: 
- Kiszámítása:  = mr2
- Mértékegysége: kgm2
 = mxr2, ahol r a pont forgástengelytől mért távolsága. A merev testre ható
forgatónyomaték és az általa létrehozott szöggyorsulás egyenesen arányos. Ez a forgómozgás
alaptörvénye.
- Egyenlettel: M = ;  = szöggyorsulás
Perdület: A forgó test tehetetlenségi nyomatékának és szögsebességének szorzata a test
perdülete.
- A perdület jele: N
- Kiszámítása: N = ;  = szögsebesség
- Mértékegysége: 1 kgm2/s

Perdület megmaradás: Ha a külső forgatónyomaték összege nulla, a test perdülete állandó.

Ez a perdület megmaradásának tétele.
Súlypont: Az a pont, amelyen a merev testre ható nehézségi erő hatásvonala a test bármely
helyzetében átmegy, a test súlypontja.
Tömegközéppont: A merev test tömegközéppontját úgy határozzuk meg, hogy gondolatban
olyan parányi részekre bontjuk a testet, amelyek már pontszerűnek tekinthetők, és az így
kapott pontrendszer tömegközéppontját határozzuk meg.
Merev test egyensúlyának feltételei
Merev test egyensúlyának a feltétele, hogy a rá ható erők eredője és az erők valamely pontra
vonatkozó forgatónyomatékainak algebrai összege nulla legyen.
- Egyenlettel kifejezve: F = 0 és M = 0
Ha az eredő erő nem nulla, a test gyorsul. Ha a forgatónyomaték-összeg nem nulla, a test
gyorsuló forgást végez.

A hőtan alapfogalmai

A hőmérséklet: A hőmérséklet az a fizikai alapmennyiség, amely a testek hőállapotának

számszerű jellemzésére használható.
A hőmérő: A hőmérsékletet mérő eszközt hőmérőnek nevezzük. A hőmérőkben a folyadékok
hő okozta térfogatváltozását, használják fel a hőmérséklet-változás jelzésére.
Hőmérsékleti skálák: A hőmérő különböző skálákkal van ellátva.
Tapasztalati hőmérsékleti skála – Celsius, Fahrenheit. A skálákhoz olyan fizikai változást
választanak alappontnak, melyhez mindig ugyanaz a hőmérséklet tartozik. A Celsius-skála két
alappontja, a jég olvadása – 0 C, és a víz forrása – 100 C.
Abszolút hőmérsékleti skála – Kelvin. Egy alappontja van és ez az abszolút nulla fok.
Beosztása megegyezik a Celsius-skála beosztásával. Az abszolút nulla fok a Celsius-skálán –
273 C-nak felel meg. A hőmérséklet mérése az egymással érintkező testek
hőkiegyenlítődésén alapszik.
Gázok állapotváltozásai

Gay-Lussac első törvénye: Állandó mennyiségű gáz térfogata és a kelvin skálán mért
hőmérséklete egymással egyenesen arányosak, ha közben a nyomás nem változik. Ezt izobár
állapotváltozásnak nevezzük.
- n = állandó
- p = állandó
- V  t
- Képlettel kifejezve: V1/t1 = V2/t2
A térfogatváltozás kiszámítása: V =   V0  t. Az arányossági tényező () neve
hőtágulási együttható.
- Mértékegysége: 1/C
- Számértéke, a gáz anyagi minőségétől függetlenül: 1/273  1/C
Gay-Lussac második törvénye: Állandó mennyiségű gáz nyomása és a Kelvin-skálán mért
hőmérséklete egymással egyenesen arányosak, ha közben a gáz térfogata nem változik. Ezt
izochor állapotváltozásnak nevezzük.
- n = állandó
- V = állandó
- p  t
- Képlettel kifejezve: p1/t1 = p2/t2
A nyomásváltozás kiszámítása: p =   p0  t.  arányossági tényező neve: feszülési
együttható.
- Számértéke: 1/273
- Mértékegysége: 1/C
Boyle-Mariotte-törvény: Állandó hőmérsékleten egy adott mennyiségű gázzal dolgozva, a
nyomás fordítottan arányos a térfogattal. Ezt izoterm állapotváltozásnak nevezzük.
- n = állandó
- T = állandó
- p x V = állandó
- Képlettel kifejezve: p1  V1 = p2  V2

Gázok állapotváltozásai

Egyesített gáztörvény: A gázok olyan állapotváltozását, amelyben mindhárom

állapothatározójuk megváltozik, a három gáztörvényből levezetett egyesített gáztörvény írja
le.
p1V1 ‗ p2V2
T1 T2
Az ideális gázok állapotegyenlete kifejezhető az R gázállandó segítségével, és tetszőleges
állapotában megadja az összefüggést az állapotjelzők között. pV = nRT; R = 8,31
J/molK

Szilárd testek és folyadékok hőtágulása

Szilárd testek hőtágulása: Szilárd testek hőmérsékletváltozás által okozott térfogatváltozása

lényegesen kisebb mértékű, mint a gázoké. Szilárd anyagok térfogatváltozása függ a
hőmérséklet változásától, a kiindulási térfogattól és az anyagi minőségtől.
- Szilárd testek térfogati hőtágulása: V = 3V0t vagy Vt = V0(1+3t)

Lemezek hőtágulása: Lemezek esetén a térfogatváltozás döntő hányadát a lemez felületének

növekedése okozza.
- Szilárd testek területi hőtágulása: A = 2A0t vagy At = A0(1+2t)

Huzalok hőtágulása: A huzalok esetében a térfogatváltozás döntő részét a huzal hosszának a

változása adja.
- Szilárd testek lineáris hőtágulása: l = l0t vagy lt = l0(1+t)
Folyadékok hőtágulása: Mivel a folyadékok nem rendelkeznek önálló alakkal, ezért csak
térfogati hőtágulásról beszélhetünk. A folyadékok térfogatváltozása függ az anyagi
minőségtől a kiindulási térfogattól és a hőmérsékletváltozástól.
- Folyadékok térfogati hőtágulása: V = V0t vagy Vt = V0(1+t)
Hőmennyiség: A testek által felvett vagy leadott hő a test belső energiáját változtatja meg.
- Felvett hő: +Q belső energia  nő
- Leadott hő: Q belső energia  csökken
A fűtésre fordított hő egyenese arányos a fűtött tömeggel és a hőmérsékletváltozással.
Qm; Qt.
Hőkapacitás: Q/T = állandó. Ez a testeket jellemző mennyiség, amit hőkapacitásnak
neveztek el.
- Jele: C
- Kiszámítása: C = Q/t = mc
 A hőkapacitás az anyagi halmazok hőtároló képességét jellemzi. A hőkapacitás függ az
anyagi halmaz tömegétől is.
Fajhő: Az egységnyi tömegre eső hőkapacitás a fajhő ( fajlagos hőkapacitás).
- Jele: c
- Kiszámítása: c = Q/mt
Jelentése az ahhoz szükséges hőmennyiség, amely 1kg tömegű anyagi halmaz
hőmérsékletét 1 Kelvinnel emeli. A fajhő anyagi állandó, vagyis csak az anyagi halmaz
minőségétől függ.
Különböző anyagi halmazok kölcsönhatásában az egyik anyagi halmaz által felvett hő
megegyezik a másik anyagi halmaz által leadott hővel. Ezt termikus kölcsönhatásnak
nevezzük: Q fel = Q le.

Kinetikus gázelmélet

A kinetikus gázelmélettel értelmezni tudjuk a gázok nyomását. Az edény falába ütköző és

onnan visszapattanó részecskék lendületváltozást szenvednek. Ez a falnak a részecskékre
kifejtett erejéből adódik, ennek a reakcióereje hozza létre a nyomást.
A kinetikus gázelmélet új megvilágításba helyezi a hőmérsékletet is. Megállapítása szerint
a részecskék átlagos mozgási energiája a tökéletes gázban, az abszolút hőmérséklettel
arányos, és független a gáz anyagi minőségétől.
- Képlettel kifejezve: 1/2mrV02 = 3/2kT
Ahol a k a Boltzmann-állandó: k = 1,3810-23J/K.
Stern kísérlete alapján megállapíthatóvá vált a részecskék sebességeloszlása. Vagyis
kísérleti úton megállapítható, hogy az összes részecske hány százaléka esik egy-egy
sebességtartományba. Magasabb hőmérsékletek felé tartva, érezhetően megnő az egyre
nagyobb sebességtartományokba eső részecskék száma.
A részecskék sebességeloszlásához hasonló képet mutat energia-eloszlásuk is. Bevezetjük
a szabadsági fok fogalmát. Ez azt jelenti, hogy az anyag és részecskéinek energiája hány
részből tehető össze.
Az ekvipartíció tétele szerint, amely az energia egyenletes eloszlásának törvénye, a
gázmolekula minden egyes szabadsági fokára 0,5kT átlagos kinetikus energia jut.

A hőtan főtételei

A termodinamika első főtétele: Egy anyagi rendszer belső energiájának megváltozása

egyenlő a közölt hő és a rendszeren végzett mechanikai munka előjeles összegével.
- Képlettel kifejezve: Eb = Q+Wk
Az anyagi halmazok rendezetlenségének leírására bevezettek egy állapotjelzőt: entrópia
- Jele: S
A termodinamika második főtétele: A természetben külső behatások nélkül mindig a
hőmérséklet kiegyenlítődésére irányuló folyamatok zajlanak le: azaz a hő magától nem
kerülhet az alacsonyabb hőmérsékletű helyről a magasabb hőmérsékletű helyre.
A termodinamika harmadik főtétele: Az abszolút nulla fok (0 K) nem érhető el.
Térfogati munka: A gázok belső energiáját megváltoztatja a velük közölt vagy tőlük elvont
hőmennyiség. A gázok belső energiáját a mechanikai munkavégzéssel is megváltoztathatjuk.
Az ideális gázokon végzett térfogati munka megegyezik a gáz nyomásának és
térfogatváltozásának a szorzatával.
 Az anyagi halmaz energiája pontosan annyival nő amennyi energiát közöltünk vele hő
vagy térfogati munka formájában.
- Térfogati munka izobár állapotváltozás esetén: Wt = -pV
Adiabatikus egy állapotváltozás, ha Q = 0.

Halmazállapot változások

Olvadás: A szilárd testtel való hőközlés során, elérve egy hőmérsékletet, a felmelegedés
megszűnik, és megkezdődik a kristályos anyag megolvadása. Ezt a hőmérsékletet nevezzük
olvadáspontnak. Az olvadásnál, a betáplált energia nem a hőmérséklet növelésére, hanem a
halmazállapot megváltoztatására fordítódik.
A szilárd anyagok olvadáspontja függ a külső nyomástól. 1 kg szilárd anyag
olvadásponton történő megolvasztásához szükséges energiát olvadáshőnek nevezzük.
- Az olvadáspontján lévő m tömegű anyag teljes megolvasztásához szükséges
hő: Q = L0  m
Fagyás: A fagyás az olvadás fordított folyamata - cseppfolyós anyagból lesz szilárd
halmazállapotú, a fagyáspont elvileg azonos az olvadásponttal.
Párolgás: Azt a folyamatot, amelynek során cseppfolyós anyagból légnemű halmazállapotú
keletkezik, párolgásnak nevezzük. A párolgás energia-felvétellel történik.
Adott hőmérsékleten az 1 kg folyadék azonos hőmérsékletű gőzzé alakításához szükséges
energiát párolgáshőnek nevezzük.
- Az m tömegű folyadék ugyanolyan hőmérsékletű gőzzé alakításához szükséges
hő: Q = Lp  m
(Lp a párolgási hő)
Forrás: Ha a gőznyomás eléri környezete nyomását, a folyadék már nem csak a felületén,
hanem az egész tömegében párologni fog. Ezt a jelenséget nevezzük forrásnak.
- A forráspontján levő, m tömegű folyadék teljes elforralásához szükséges hő: Q
= Lf  m
( Lf a forráshő)
Lecsapódás: A forrás fordított folyamata a lecsapódás. 1 kg forráspontján lévő folyadék
azonos hőmérsékletű gőzzé alakításához szükséges energiát forráshőnek nevezzük.
A hő terjedése

Áramlással: A hő terjedése áramlással olyan közegben jöhet létre, amelynek részecskéi nem
helyhez kötöttek. E terjedési mód lényege az, hogy a melegebb anyag a hidegebbel magától
keveredik.
Vezetéssel: A hő vezetéssel olyan közegben terjed leginkább, amelynek részecskéi helyhez
kötöttek (szilárd). E terjedésnél a melegebb rész nagyobb energiával rezgő részecskéi
„ütközések” révén átadják energiájuk egy részét a szomszédos részecskéknek, azok ismét
továbbadják …
Sugárzással: A hő sugárzással való terjedéséhez nincs szükség közvetítő közegre. A
hősugarak elektromágneses hullámok, amelyek csak hullámhosszukban különböznek a rádió,
radar stb. elektromágneses hullámoktól.