David Halberstam

MERTÖVÉK
AHATALOM
-ELSŐ KÖTET

. EURÓPAKÖNYVKIADÓBUDAPEST 1988
 Afordítás alapjául szolgáló kiadás:
/ David Halberstam: The Powers That Be
Alfred A. Knopf, New Tork, 1979
Copyright © 1975, 1976, 1979 by David Halherstam
Hungarian translation © Félix Pál, 1988
 Bevezetés

1960. szeptember 10-én Samuel Taliaferro Rayburn kissé korán érke-

zett a texasi El Pasóba, egy demokrata párti gyűlésre. A gyűlés vezér- ·
szónoka Rayburn pártfogoltja, Lyndon Johnson volt, a Demokrata
Párt alelnökjelöltje, illetve az a fiatalember, akivel szemben Rayburn
némi fenntartást érzett - John F. Kennedy, a párt elnökjelöltje. Ray- .
burn ekkor hetvennyolcadik évét taposta, és tizenhatodik esztendeje
töltötte be a Képviselőház elnökének tisztét. Egészsége már megren-
dült; lassan megölte a rák, jóllehet erről nem tudott. Az utóbbi hóna-
pokban gyengélkedett, de hallani sem akart róla, hogy megvizsgáltassa
magát. Tősgyökeres vidéki gyanakvás élt benne az or.vosokkal szem-
ben, ráadásul tartott tőle, hogy a hír futótűzként terjedne el a Képvise-
lőházban; mendemondák kapnának lábra hanyatló egészségi állapotá- .
ról, akkor pedig.meginogna a pozíciója, és elvitatnák tőle a hatalmat.
Akkoriban még azt hitte, csupán erős hátfájás gyötri. Pedig a látása is
ugyancsak meggyöngült, olvasni sem tudott már - de ezt is gondosan
titkolta; csak legbizalmasabb munkatársainak engedte meg, hogy föl-
olvassanak neki, ha magukra maradtak lakosztályában. Legközelebbi
nívei, akik őszintén ragaszkodtak hozzá, tisztában voltak vele, hogy
fizikai leromlásával párhuzamosan valószínűleg politikai befolyása is
csökken, amúgy is túl régen ő a Képviselőház elnöke, már csak múltbeli
hírnevéből és hatalmából él, és csak idő kérdése, hogy Sam Rayburn- ·
nek föl kell adnia azt, amihez legfőképpen ragaszkodik - a Képviselő­
ház elnöki tisztét. (Egy alkalommal, jó néhány évvel korábban, egy
vasárnapi kirándulásról tért haza közeli barátaival,LyndonJohnson-
.nal és feleségével, Lady Birddel. Amikor kirajzolódott előttük W a-
shington sziluettje, a Capitoliumra mutatott, és így szólt: ,,Nos, Lady
Bird, hogy tetszik magának az én épületem?" Szerényen mondta ezt,
sokkal inkább szerelmi vallomásnak, semmint kérkedésnek hangzott;
ez volt az élete fél évszázadon· át, ez és semmi más.)
De azon a napon, El Pasóban, amíg Kennedy ésJohnson érkezésére
várt, nyugtalanság fogta el: fél napig nem volt mit tennie, ezért hát a
körülötte állókhoz fordult, és kijelentette, szeretne átmenni a határon,
5
 megnézni Mexikót, mit gondolnak, van-e ennek bármi akadálya? Va-
lóban ezt akarja? - kérdezte egyik kísérője, úgy gondolván, hogy a ki-
rándulás netán megerőltető lehet, ő azonban váltig bizonygatta, na-
gyon is kedve lenne átmenni, hogy körülnézzen Mexikóban. Ez már
öi:~magában is szokatlan volt, mert jóllehet Sam Ra yburn úgy vett részt
az 'amerikai Kongresszus irányításában, amikor az ország hirtelen vi-
lághatalmi rangra emelkedett, hogy söhasem vonzották a külföldi uta- ·
zások, és nemigen érdekelte a külvilág. Gyűlölte az államköltségen tör-
ténő szórakozást, s kigúnyolta azokat a képviselőket, akik gyakran jár-
tak efféle hivatalos kéjutazásra. Azt vallotta, a világ többi része·kívül
esik a hatókörén, teljesen fölösleges, hogy megismerkedjék vele. Elfo-
gadta azt a képet, amelyet az elnök festett a világról, hiszen az elnök
többet tud nála ezekről a dolgokról, azután miért is hazudna az Egye-
sült Államok elnöke? A külvilágnak, vallotta hittételként, semmi köze
a belpolitikához. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy fiatal
képviselőként egy ízben ellátogatott a Panama-csatornához, s egyesek
arról is tudni véltek, bár mások ezt kétségbe vonták, hogy sok-sok évvel
korábban egyszer részt vett valami avatási ünnepségen Mexikóban.
Így azután, attól függően, melyik változatot fogadjuk el hitelesnek,
negyvennyolc esztendei közéleti szereplés után -s nem egy funkciója\az
állam legfontosabb, legbizalmasabb posztjai közé tartozott - ez lett
volna a második vag.y a harmadik utazása az Egyesült Államok határa-
in kívül. Aznap útikalauzként elkísérte J. T. (Slick) Rutherford, El
Paso képviselője, munkatársa, Larry L. King, akiből később országos
hírű író lett, valamint egyik unokaöccse, aki az idő tájt Fort Blissben
teljesített katonai szolgálatot. Áthajtottak tehátJuárezbe, és ott az ag-
gastyán csak ült és nézelődött, szemével szinte falta Juárez csodáit,
amígvégülidejevoltvisszatérni.Akkormegfordultakahatalmaskocsi-
val, és visszaindultak a Rio Grande túlpartjára. Amikor átjutottak a
hídon, és megérkeztek az ellenőrző pontra, az amerikai határőr meg-
álljt intett nekik, és fölszólította őket, igazolják állampolgárságukat.
R~yburn, akinek a hallása is megromlott, nem értette, mit mond az
őrszem, ezért a katona megismételte a fölszólítást, de ezúttal egy kissé
ingerültebben. Végül is csak egy nagyon öreg, nagyon kopasz embert
látott 1 Igazolja az álla.mpolgárságát! - kiáltott rá, azután újabb kis szünet
következett, majd ismét ráordított Rayburnre, olyan hangnemben,
mint,valami kiképző őrmester. De ezúttal a Képviselőház elnöke vála-
szolt is, igaz, nem az állampolgárságát, hanem a nevét közölve: Sam
6
 Rayburn! Sam Rayhurn! - méghozzá ugyanolyan dühödten, · ahogyan
&zámtalan demokrata párti elnökjelölő gyűlésen szétkálapált számta-
lan tüntetést. El Paso fölött, úgy tetszett, fölvillant az a kalapács, és
amint a határőr rápillantott, mintha fölismerés és félelem suhant volna
át a tekintetén, és gyorsan intett a kocsinak, hogy áthajthat .. Így indul-
tak vissza, át a Rio Grandén El Pasóba, végighajtottak a városon; végül
Rayburri, aki mindvégig nagyon csöndesen viselkedett, Rutherfordhoz
és Kinghez fordult, és azt mondta:
· - Nos hát, fenemód olyan, amilyennek elképzeltem - és akkor King
egyszeriben rájött, hogy az öreg azt hiszi, még mindigjuárezben van.
A kocsiban Rayburn kissé mogorva és sanyarú volt, de hát nem is
csoda, hiszen hetek óta szakadatlanul utazgatott. Allandóan nyugtala-
nította a küszöbönálló választási hadjárat. Köztudomású volt, hogy
gyűlöli Nixont, ezt sohasem titkolta; ízig-vérig pártember lévén, hitt a
régimódi párthűségben, azután úgy vélte, Nixon megrágalmazta a De-
mokrata Pártot és némelyik barátját. De Kennedyre is ferde szemmel
tekintett, még nem győződött meg róla, hogy elnöki fából faragták-e.
Kennedy sok mindent képviselt abból, amiben Rayburn nem bízott a
politikai életben.Jack Kennedy a Képviselőházban Rayburn csapatá-
ban szolgált, de nem tűnt ki szorgalmával; csak addig téblábolt a Kép-
viselőházban, amíg nem biztosította szenátusi jelöltségét, s amikor be-
választották a Szenátusba, ezt a testületet jószerivel ugródeszkának
használta az elnökjelöltség megszerzéséhez. Rayburnnek ez nem volt
ínyére, mert a fiatalember féktelen becsvágyának jelét látta benne. De
amit még súlyosabb bűnnek tartott: Kennedy olyan ember volt, akit
bizalmasabb szálak fűztek egyik-másik újságíróhoz, semmint szenátor-
társainak többségéhez.
Sam Rayburn abban az évben persze Lyndon mellett állt ki, csak-
hogy Lyndon vonakodó és nyűgös elnökjelölt volt; haditerve szerint
mindig másoknak kellett vállalniuk a kockázatot, mindig ·másoknak
kellett volna megállítaniuk Kennedyt az elóválasztásokon, amíg ó az
oldalvonalon várakozik. Rayburn, de mások is, arra ösztökélték
Lyndont, hogy korteskedjék aktívabban, sót, már meg is tervezték az
egész választási hadjáratot, megírták programadó beszédét is, ám
Johnson az utolsó pillanatban meghátrált. Rayburn dühödten fordult
Horace Busbyhoz, Johnson beszédírójához, s panaszosan, fáradtan
kérdezte tőle: - Miért ilyen mindig ez a Lyndon?-Johnson kampánya
persze zátonyra futott, voltaképpen be sem indult, és Rayburnnek se- ,
7
hogy sem tetszett az, ahogyan a Kennedy-tábor uralta a Los Angeles-i
elnökjelölő konvenciót. Kennedy munkatársait hűvös, kíméletlen fia-
talembereknek tartotta. Az sem igen tetszett neki, hogy egy katolikus
célozza meg az elnökséget, hiszen Délen, amennyire tudta, túl sok faji
és vallási előítélet lappangott, s Rayburn attól telt, hogy Kennedy je-
löltsége lángra lobbantja a parazsat. Amikor Kennedy először ajánlot-
ta fel az alelnökségetJohnsonnak, Rayburn egyike volt azoknak, akik
a legélesebben ellenezték ezt az ötletet. De azután egyik napról a másik-
ra megváltoztatta a véleményét, és azt tanácsolta Lyndonnak: fogadja
csak el az ajánlatot. Nem azért, mintha annyira szerette volnaJack
Kennedyt, hanem mert annyira gyűlölte Richard Nixont. Azt mondta
Lyndonnak: a Demokrata Párt csakis akkor győzhet, ha ő lesz az alel-
nökjelölt, márpedig létfontosságú, hogy Nixonból ne legyen elnök.
Aznap, amikor El Pasóban végre sikerült az aggastyánt visszavinni
szállodai szobájába, Rayburn megkérte Larry Kinget, kapcsolja be a ·
televíziót, mert Richard Nixon beszédét közvetítik. Nixon Rayburn
béte noire-ja 1 volt a politikai életben. Miközben King az állítógombokat
csavargatta, Rayburn ismét rázendített a republikánus jelöltet pocsi
kondiázó szónoklatára.
- Nézzétek ezt az arcot, ezt a gyűlöletes pofát. Fiúk - vallotta meg
kísérőinek-, néhány éve elkövettem azt a hibát, hogy azt mondtam: az
ötezer ember közül, akikkel életem során együtt ültem a Képviselőház­
ban, az övé a leggyűlöletesebb arc. Valaki kifecsegte ez_t a bizalmas
nyilatkozatot, leadták az újságokban, kínos helyzetbe kerültem, kény-
telen voltam nyilvánosan bocsánatot kérni. Pedig tényleg gyűlöletes ar-
ca van, a legpocsékabb arcú ember, akivel valaha is együtt szolgáltam.
A Képviselőház elnöke általában kedvelte a politikusokat, még
gyengéiket és hóbortjaikat is emberi megnyilvánulásnak tekintette. De
Nixon más eset volt - Nixon ugyanis nemcsak támadta az ő barátait,
elnököket és külügyminisztereket, de·hútlenséggel is megvádolta őket.
Amint most a képernyőn figyelte a szónokló Nixo~t, Kinghez for-
dult; és megkérdezte, nem tudna-e csinálni valamit a masinával, hogy
hallhassák a hangot, de ne lássák a képet. Nem lenne olyan kedves
eltávolítani azt az arcot? King csavargatni kezdte a gombokat, amíg
sikerült Nixont eltüntetnie; végül már csak a hangja hallatszott a „hó-
pelyhes" képernyőn. - Így már jobb - állapította meg a speaker. De
1 Kb. halálos ellensége. (francia)

8
 I
amint Nixon tovább beszélt, King már-már kémiai változást észlelt
Rayburnben. Mintha a színét változtatta volna. Nixon most a demok-
ratákat támadta, miközben azt bizonygatta, hogy nem támadja őket,
s úgy tetszett, ez mély hatással van az öregúrra. Rayburn most már
nemcsak Nixont kezdte ócsárolni, hanem az egész mechanizmust.
Olyan .ez, gondolta King, mintha nemcsak maga a jelölt bosszantaná,
hanem az általa képviselt egész folyamat.
- Nézze csak, mit csinálnak: ilyen alakot engednek a képernyőre.
Megint az lesz belőle, mint a Checkers-beszédéből2 - megpróbálja az
embereket rászedni, hogy őt válasszák meg. Megpróbálják becsapni az
embereket, rávenni őket, hogy elnököt csináljanak belőle.
Nem vitás, gondolta King, Rayburnt az egész új politikai folyamat
elképeszti, az új, egészen másféle tempó, a televízió, a modern reklá-
mok, a közvélemény-kutatások, az egész mindenség. Az új, modem
manipuláció annyira más, mint a régi manipuláció, amelyet Raybum
ismert, amelyben bízott és amelynek mestere volt, amikor is ő és néhány
társa keverte a kártyát; ismerték egymást, és tisztességgel szembenéztek
azokkal, akikkel másnap dolguk lesz. Új kor k9szöntött be, amelyben
fölgyorsultak az események, ma már egyre kevesebben „vesznek le" egy
arcot a képernyőről. Rayburn mind zsémbesebben folytatta vádbeszé-
dét. A régimódi politikai életben minden tetszett neki-az újban semmi.

Tizenegy esztendő múlva a texasijohnson Cityben a CBS televíziótár-

saság riporterei interjút készítettek Lyndonjohnsonnal, tévére feldol-
gozott emlékezéseihez. Sajátosan kétértelmű volt a légkör:J ohnson-az
első a két elnök közül, aki úgy vélte, a sajtó űzte ki hivatalából-:- bukása
miatt még mindig dühös volt a tömegmédiumokra, s ez alól a CBS sem
volt kivétel, de a politikus-emlékiratíró-üzletember Johnson mégis
nemcsak elmondta a maga változatát az eseményekről, hanem a kom-
binált könyv-tévédokumentumból sok százezer dollárnyi hasznot is ki-
csiholt. Hangulata, vérmérséklete ennek megfelelően erősen ingado-
zott. Egyik nap az egykori elnök szokatlanul derűs hangulatban volt, s
egy John Sharnik nevű CBS-producer megkérdezte tőle, milyen válto-

2
Célzás Richard Nixonnak az 1952-es elnökválasztáson mondott híres televí-
ziós beszédére (1. később), amikor korrupciós vádakra válaszolva szerény csalá-
di körülményeire hivatkozott, egyebek között Tricia nevű lányának spaniel
kutyájára, Checkersre.

9
· zások mentek végbe attól fogva, hogy harminc éwel ezelőtt fiatal kép-
viselőként bekerült a Kongresszusba, elnökségének végnapjáig. Shar.;.
nik könnyed hangnemben tette fel a kérdést, ezért megdöbbentette .
. Jóhnson válaszának hevessége.
- Maguk változtak meg! - kiáltött feljohpson, szinte gondolkodás
nélkül.- Maguk mind, ott a tömegtájékoztatásban. Az egész politika
maguk miatt változptt meg. Maguk zúztak szét minden gépezetet, min.;.
den köteléket közöttünk, akik a Kongresszusban ülünk, és a városi párt-
gépezetek között. Maguk újfajta embereket siabadítpttak ránk. - Röp- '
ke undor suhant át az arcán. -Teddy. Tunney. Ezek a maguk kreatú-
rái, a maguk bábjai. Egyetlen pártgépezet sem teremthetett volna meg
egy Teddy Kennedyt. Csakis maguk, fiúk. Ez mind a maguk embere.
A maguk termékei.

Mintha robbanás történt volna a hírközlésben. Hiszen Roosevelt előtt

olyan lassú volt az ütemyannyira komótos, finom. Végtére is Washing-
ton nem volt olyan nagy szenzáció. Alig maroknyi olyan riporter élt a
fövárosban, akinek szava valóban nyomott a latban, és akik országos
ügyekről tudósítottak-öten vagy hatan lehettek összesen. S valameny-
nyi úriember volt, valamennyien koruk szépfiú-eszményképeit utánoz-
ták, Richard Oulahant a Tke New Tork Times~tól és Fred Esseryt a
Baltimore Sun-tói; puhakalapot viseltek, kezükben sétapálcát lóbáltak.
A sétapálcának szimbolikus jelentősége volt: azt tudatta a világgal,
hogy tulajdonosa ráérős foglalkozást úz- Franklin Roosevelt elnökké
választása után eltűntek a sétapálcák. Kollégáik Mister Oulahannak és
Mister Esserynek szólították őket; Mister Essery ráadásul keményített
ingmellet hordott. Croswell Bowen, az International News Service tu• .
.dósítója a húszas évek végén bukkant fel Washingtonban, s ő, aki újonc-
nak számított a fövárosban, és akire nagy hatással volt a Tke Front Page, s
szándékosan hordott gyűrött, kopottas öltönyt, de hamarosan megér•
tette, mit yárnak tőle, s nemsokára ő is puhakalappal és sétapálcával
jelent meg. Valamennyien negyvenes-ötvenes férfiak voltak; akkoriban
ez a pálya még nem állt nyitva a fiatalok előtt. Egy új hírlapíró-nemze-
dék legkiválóbb képviselői voltak, magas állami méltóságok tevékeny-

s TheFront Page [A címoldal], Ben Hecht és Charles MacArthur nagy sikerű

színdarabja. 1928-ban mutatták be. Filmváltozatát S~enzáció címmel a magyar
nézők is láthatták a televízió Walter Matthau-sorozatában.

lO
ségéről tudósítottak, s öltözékük, mint mindm gesztusuk is, elhatárolta
őket a többi riportertő,l, akik gyilkosságokr9l és egyéb rendőri hírekről
tudósítottak. Sokat adtak a mesterségük rangjára. Oulahant állítólag
maga Hoover is nagyon kedvelte, s később - még mindig elnökk~nt -,
meg is jelent Oulahan temetésén, amit a megboldogult roppant nagy
kitüntetésnek érzett volna. Valamennyiüknek volt névjegye, sohasem
rohangáltak egyik államhivatalból a másikba; keresztnéven szólították
azokat, akikkel tárgyaltak, és csak nagy ritkán emelték fel a telefon-
kagylót, hiszen a telefonálás a sietség szimbóluma volt, tehát az udvari-
atlanságjele is. Amellett mindigjutott elég idejük rá, hogy hírforrásai-
kat személyesen keressék fel, a kormány kis létszámú volt, az informá-
cióforrások pedig szűkkörűek. A State, Navy and War Buildingben~ a
külügy, a haditengerészet és a hadügy épületében mindenestül helyet
kapott az akkori idők egész amerikai katonai és nemzetbiztonsági
komplexuma. Reggelente az Ellipszishez hajtottak, leparkoltak,jó száz 1

méterre magától a Fehér Háztól, s közben keservesen panaszkodtak

egymásnak, mennyi kényelmetlenséget okoz az utóbbi időben a forga-
lom. Azután megkezdték napi körlátogatásaikat. Első állomásuk álta-
lában a belügyminisztérium épülete volt, mert ott rendszerint föl lehe-
tett szedni valami jó indiánsztorit. Washingtonban a húszas években
nagy szám volt az indiánok sorsa; ők jelen tették a szövetségi kormány·
kisszámú nagy gondjainak egyikét. Ezután, sokszor kisebb csoportok-
ban, továbbálltak egy házzal, a hadügyminisztériumba. Kellogg kül-
ügyminiszter is rendszeresen fogadta őket,jóllehet, akadt közöttük, aki
Kelloggot nem tartotta különösebben jó.hírforrásnak. Megesett, hogy
Pershing tábornokot is fölkeresték. Amikor mindezzel végeztek, a Fe-
hér Ház következett: megpróbáltak találkozni az elnökkel. Akkoriban
még nem léteztek különleges fehér házi belépési engedélyek, mindenki
ismert mindenkit, s ha új tudósító érkezett, kollégái kezességet vállaltak
érte. Azokban az időkben egyetlen riporter tudósított az egész végre-
hajtó hatalmi apparátus eseményeiről (a Fehér Házról, a külügy-, a
hadügy-, a belügy-, a kereskedelmi minisztériumokról), s ha volt még
egy társa, aki a kongresszusi ügyeket tartotta szemmel, ketten kitettek
egy egész sajtóirodát. (Harminc esztendővel később tíz-tizenkét tudósí-
tóra volt szükség ugyanennyi tárcaeseményeinekszámontartásához, és
az újságírók föként a telefont emelgetve dolgoztak; egyszerűen nem
maradt idő személyes kapcsolatokra.)
Ha az újságírók felkeresték Hoover elnököt, kérdéseiket írásban
1l
 nyújtották be. Megesett, ltogy kegyes hangulatban lévén, az elnök vá-
laszolt is. Persze írásban. De ahogy elmélyült a nagy válság; és súlyos
nyomás nehezedett rá, Hoover már egyáltalában nem válaszolt a be-
nyújtott kérdésekre. Megesett, hogy sajtótitkára azt ajánlotta a tudósí-
tóknak:jobban tennék, ha a „pénzügyi válság" és a „munkanélküliség"
kifejezéseket csak a Fehér Ház sajtóosztályával történt előzetes egyezte-
tés után használnák cikkeikben. Egyesek úgy érezték, hogy ez már-már
kimeríti a cenzúra fogalmát. Tiltakoztak, a Fehér Ház pedig meghát-
rált. Az újságírók többsége kiábrándult Hooverből. Mielőtt elnökké
választották, igen népszerű volt; tehetséges ügyintéző, aki nemzetközi
hírnévnek örvend, mert az első világháború után élelmiszertjuttatott
az éhező világnak. Valójában éppen a washingtoni újságíróknak kö-
szönhette hírnevét, mert a kiváltképpen elnöksége idején kifelé merev,
kimért Herbert Hoovert megválasztása előtt valójában igen jó hírfor-
rásnak tartották, akihez könnyű bejutni, aki könnyen manipulálható,
és olyan politikus, aki roppant hasznos dolgokat szivárogtat ki. De
Hoover már a válság előtt megváltozott-1928-ban, amikor elnökjelölt
lett. Mintha kicserélték volna; fontoskodni kezdett, a tudósítókhoz fű-
. ződő szoros kapcsolatot nemcsak saját, hanem megcélzott méltóságán
is alulinak tartotta. Mint később kiderült, remekül értett hozzá, hogy
·rávilágítson a kormány hibáira és hiányosságaira-ha valaki más állt
a kormány élén.
A válság elmélyülésével Hoover befelé fordult; képtelen volt megbir;.
kózni az események egyre iszonyatosabb fordulataival. Politikailag
megbénította sorsának alakulása; ezért egyre ellenségesebb lett, egyre
ingerlékenyebb. A tudósítókat okolta problémáiért és hanyatló népsze-
rúségéért, mintha csak ők okozták volna a válságot és a nehéz időket, a
gazdasági káosz pedig jószerivel csak reklámprobléma Jenne. Szinte
mániákusan figyelte, hogy mit írnak róla, és „büntetni" kezd te a tudósí-
tókat. ,,Tudván, hogy az újságok csináltak belőle valakit, azt hiszi,.
hogy ugyanilyen könnyedén meg is semmisíthetik" -írta az egyik leg-
jobb washingtoni riporter, Paul Anderson. Egyre gyakoribbá váltak az
elnök és a sajtó civódásai. Több apró eset kapcsán - mint amikor egy
tudósító beszámolt arról, hogy Hoover halásztanyáján egy kutya meg-
harapott egy tengerészgyalogos őrt-vizsgálat indult annak kiderítésé-
re, kitől származott ez az értesülés. Rossz idők jártak a nemietre, rossz
idők jártak az elnökre is. Az ország gazdasági élete összeomlott, és Ame-
rika lélegzetét visszafojtva várta, mit tesz majd Hoover. Az elnök pedig
12
 többnyire hallgatott. Elnöksége első esztendejében huszonhárom sajtó-
konferenciát tartott, és nyolc ízben adott ki sajtónyilatkozatot; elnöksé-
ge utolsó évében, amikor a nemzetnek kétségbeejtő szüksége lett volna
'rá, hogy·állandó kapésolata legyen az elnökkel, s tőle várt vezetést és
személyes útmutatást, mindössze tizenkét sajtókonferenciát hívott ösz-
sze, viszont huszonhat nyilatkozatot adott ki.

Franklin Roosevelttel mindez megv~ltozott. Ő volt minden idők legna-

gyobb washingtoni szenzációforrása. Olyan időben lett elnök, amikor
a társadalom készen állt az átfogó politikai és gazdasági reformoj,(.ra;
ezek a reformok mind megnövelték az elnök és a szövetségi kormány
hatalmát, ő pedig fólgyorsította a változást. A régi rend összeomlott, a
régi intézmények és a régi mítoszok kudarcot vallottak; Roosevelt eltö-
kélte, hogy megteremti az új rendet. Ebben az új rendben a kormány ~
részt fog venni szinte minden polgárának hétköznapi életében, szabá".'
lyozza és módosítja életüket. F. D. R. elnöksége alatt Washington lett
a gyújtópont, ott határozták meg, hogyan dolgozzanak az emberek,
mennyit keressenek, mit egyenek, hol lakjanak. Roosevelt előtt a szö-
vetségi kormány kicsiny és félénk volt; amikor meghalt, a kormány keze
mindenüvé elért, mivel pedig a kormány mindenütt jelen volt, Wa-
shington szabta meg az ütemet; a föváros volt a hatalomförrása, követ-
kezésképpen a hírek forrasa is.
Roo,sevelt heti két sajtókonferenciát ígért a tudósítóknak, és csodá-
latra m.éltó rendszerességgel meg is tartotta ígéretét: első elnöksége alatt
háromszázharminchetet, a második idején háromszázhetvennégyet,
harmadik elnöksége során pedig kétszázhetvenkilencet tartott. A Uni-
ted Press 1934-ben négyszer annyi washingtoni hírt adott ki, mint 1930-
ban, Hoover elnöksége idején; abban az időben és Associated Press
kábeljain továbbított összes nemzetközi hír egyn.egyedét Washingtonból
keltezték. Egyszerre minden meggyorsult, az ütem felpörgött, sokkal
több lett az esemény, sokkal több a kormányhivatal, a hírforrás, a szto-
ri. - Most kaptak valamit- mondta Roosevelt egyik korai sajtókonfe-
renciája végén. - Jobb, ha szedik a lábukat. - S ettől fogva rohantak is
a tudósítók, nem maradt már idejük sétapálcákra, írásban benyújtott
kérdésekre, névjegyek leadogatására. Az új kormány hivatalba lépésé-
vel megváltozott a világ. A nagy válság nyomán a hatalom arra várt,
hogy valaki birtokába vegye, s Franklin Roosevelt eltökélte, hogy bir-

13
 tokábaisveszi, ehhez pedig a hírközlő szervek munkatársait szemelte ki
fö eszközeik~nt.
· Úristen, őazután gyártotta a szenzációkat! Naponta két-háromszto-
riröppentki a Fehér liázból. Rooseveltnek az volt a szándéka,'hogy az
egész szövetségi kormányt személyes eszköz~vé teszi, hogy reagáljon
minden szeszélyére és látnoki elgondolására. Igy is tett; s ebben a küz-
delemben századunk új és egyre hatalmasabb tömegtájékoztatási esz-
, közeinek legügyesebb manipuláto{a lett. Harminc-negyven év múltán
olyan politikusok, mintJohn Kennedy és LyndonJohnson behatóan
tanulmányozták,mikéntmozgattaasajtótFranklinRoosevelt,amani-
puláció valóságos tankönyvét alkotva Irieg. Az egész nemzet őt szolgál-
ta:.ha az újságírók tévesen értelmezték a játékszabályokat, és akár csak
a legcsekélyebb mértékben is áthágták őket, keményen és habozás nél-
kül, meglehetősen kíméletlenül sújtott le rájuk. Személyisége azonban .
másodlagos jelentőségű. Sokkal fontosabb tény, hogy ő volt a iováros
legjobb hírforrása. Pontosan értette, mire van szüksége az újságíróknak
és mikor, s még Albanyban töltött idejéből 4 jól tudta, hogy az a magas
rangú tisztségviselő maradhat a helyzet ura, aki a legtöbb információt
adja; gyakran ő szabhatja meg a szóban forgó ügy további menetét,
tehát ó lehet az úr a kormányban. Gondja volt rá, hogy egyetlen kor-
mánytisztviselő se merészelje ellopni tőle a rivaldafényt, keresztezni a
· · szándékát. Ügyesen avatta be a tudósítókat a kulisszák mögötti világ
titkaiba, a kormány működésének legbensőbb ügyeibe, abba, hogy mit
és miért tesznek, s számára megfelelő és kedvező fordulatokkal magya-
rázta meg a folyamatok működési mechanizmusát. Ily módon meghök-
kentő mennyiségű információt tett közzé, amihez más úton-módon ne-
héz lett volna hozzárerni, s valamennyi hír kedvező színben tüntette fel
őt..Minden olyan gyorsan pergett, hogy a tudósítóknak sohasem ma-
radt idejük rá, hogy más hírforráshoz forduljanak; ha megpróbálják,
talán jobban megírhatták volna az aznapi sztorit, de a másnapi hírhez
má_r bizonyára nem jutnak hozzá. Roosevelt nemcsak kiváló szóvivő,
hanem nagyszerű tanító is volt, mindig „ráérzett" a választói hangulat
és saját megbízatásának legfinomabb árnyalataira is. Minden történe-
tet tetszése szerint próbált alakítani. - Ha én írnám meg ezt a sztorit-

4 1929 és 1933 között, elnökké választása előtt F. D. Roosevelt New York állam

kotmányzója volt. Az állam közigazgatási székhelye Albany. A célzás ezekre az

évekre utal.
14
 mondogatta gyakran -, a következőképpen fognék hozzá ... ~ S azzal
lediktálta a fejszöveget. A politikai életben ez igazi bűvészmutatvány
volt, sohasem látott.még senki ehhez hasonlót. -Jobb újságíró nem ült
még az Egyesült Államok elnöki székében - állapította meg róla Hey-
wood Broun. -A Fehér Ház újságíró-iskolája· -jellemezte e gyakorlatot
Raymond Clapper, az egyik legkiválóbb washingtoni tudósító.

A korábbi gyakorlathoz képest ez megdöbbentően közvetlen módszer

volt. Egyszerűen nem is maradt idő formalitásokra, ráadásul Roosevelt
egyénisége, ez a megnyerő patríciusi egyéniség szinte megkövételte a
közvetlenséget, enélkül sznobnak látszott volna. Más korban talán
fennhéjázónak tartják, de a nagy válság közepett a hitét vesztett nemzet
vigaszt merített abból, hogy az elnök annyira magabiztos szerepét és
sorsát illetően. Az emberek úgy érezték, osztozhat:qak vele a sorsában.
Önbizalma új erőt öntött beléjük. A tudósítókat keresztnevükön szólí-
totta, együtt nevetett velük, semmiségekről csevegett; semmi sem feszé-
, lyezte, ezért az ő társaságukban is fesztelen maradt. Szakadatlanul tá-
.madta az ország újságkiadóit konzervativizmusuk miatt, ami - tekin-
tetbe véve annak a kornak fokozott osztályöntudatát - nem ártott a
tudósítókhoz fűződő viszonyának. Egy ízben elment az Amerikai For-
radalom Leányainak gyűlésére, és beszédét a következqképpen kezdte:
,,Bevándorlótársaim ... "; a jelen lévő tudósítók úsztak'.' a gyönyörben.
Még gúnyneveket is kieszelt nekik. Így lett Felix Belair, a Tke New Tork
Times tudósítója „Butch", mert Roosevelt úgy vélte, egy olyan ko~oly
lapnál, amilyen a Times, kell lennie egy Butch nevű munkatársnak.
Csalhatatlan volt ez a stílus. Annyira magabiztosan viselkedett, annyi-
ra meg volt győződve róla, hogy ő az ország legmegfelelőbb, kormány-
zásra termett embere, annyira tudatában volt annak, hogy a maga
patríciusi módján joga van úgy cselekednie, ahogyan cselekszik, hogy
tökéletes természetességgel töltötte be az elnöki méltóságot: mindez
igazi művészet volt, neki pedig sikerült úgy feltüntetnie, mintha semmi
művészet sem lenne az egészben. Abban-a korban meglepőnek tetszett,
hogy valaki, aki olyan előkelő családból származik, ilyen ösztönös ér-
zékkel bánjon az emberekkel. Barátai úgy vélték, hogy ez a gyermekbé-
nulás következménye; a betegség érzékennyé tette, és tudatosította
benne, hogy mások, nála kevésbé szerencsések, milyen gyötrelmeket
állnak ki. Mindez semmivel sem csökken tette magabiztosságát, dejóval
tudatosabbá tette.
15
 Roosevelt nyomorék volt. A róla tudósító újságírók sohasem említették
ezty mert S teve Early megkérte őket, ne vegyenek róla· tudomást, a
Fehér Ház fényképészei pedig sohasem készítettek róla felvételt tolóko-
csijában vagy mankóval, mert Early erre is megkérte őket; más idők
voltak azok, s a tudósítók tiszteletben tartották az elnök bizonyos joga-
it. (Felix Belair néhány évvel később, már a Time munkatársaként,
elkísérte Rooseveltet, amikor szavazott az 1940. évi választáson. Az
elnök bement egy fülkébe, de a szavazógép egyik karja beszorult. - Ez
az istenverte vacak nem működik - hangzott fel az ismerős zengő hang
ll fülkében; Belair megírta, a Time pedig leközölte az idézetet. Roosevelt
dühöngött; azokban a jámborabb időkben senki sem hitte volna, hogy
az Egyesült Államok elnöke káromkodhat. A tudósítók mindig megkí-
mélték a közvéleményt az elnöki káromkodások közreadásától, s Roo-
sevelt egyenesen tagadta, hogy istenkáromlásra vetemedett volna.) ·
A Rooseveltet kísérő újságírók nemi:- gondoltak rá, hogy nyomorék,
olyan hihetetlen hatalom és erő, valamiféle mágneses vitalitás sugár-
zott belőle. Felix Belair, aki a Times tudósítójaként újonc volt a Fehér
. Házban, 1936-ban, egy sajtókonferencia után találkozott először Roo-
sevelttel. Steve Early az új tudósítókkal kialakított szokás szerint meg-
várta, amíg véget ér a konferencia, utána odavitte az új embert az el-
nökhöz, és bell\µtatta. Belairnek elsőként a hatalmas, erőteljes fej tűnt
fel - ez a fej szinte egy nagy művészre várt, aki majd megmintázza.
Azután a kéz. Rooseveltnek a keze is hatalmas volt; olyan, akár egy
virginiai sonka, gondolta Belair, amikor saját tenyere eltűnt benne.
- Elnök úr - mondta Early-, ismeri Felix Belairt a Tke New York
Times-tói?
S akkor a zengő, erőteljes, annyira magabiztos hang átsöpört Belair
fölött.
- Nem. Azt hiszem, személyesen még nem volt szerencsém, de olvas-
tam a dolgait.
Ez maga volt a tökély. Még a fogalmazás is pontos volt, hiszen az
újságírók is így beszéltek egymás között a munkáikról-olvastam a dolgá-
it. Mintha ő is a csapat tagja lenne. A fiúk egyike csupán. Már persze
csak akk~r, amikor ez haszonnal jár.
Nagyon jóban volt a fiúkkal, azzal az öt-hat állandó tudósítóval, aki
elkísérte minden útjára; ha kedve tartotta, csupán egy volt közülük,
néha még póker~zni is leült velük. Egy sajtókonferencián egyszer hara-
gosan kitört egy szundikáló riporter láttán, ·de nyomban rádöbbent,
16
 hogy túl messzire ment, és túlságosan is felülről osztogatta dörgedel- ,
meit. Később a tudósító elnézést kért, amiért kissé álmos volt, de hát
valamennyien hajnali négyig pókereztek. Póker?- kérdezte az elnök,jó
ötlet, milyen régen nem pókerezett már velük! Azzal odafordult Mar-
vin Mclntyre-hoz, másik sajtótitkárához, és szólt neki, szervezzen meg
egy hideg vacsorát, mert aznap éjjel pókerezni fognak. Hát egész éjsza-
kajátszottak, s köztük volt Willard Edwards, a Chicago Tribune tudósító-
ja is. Már jó néhány pohárral előbbre tartott a többieknél, és mintha a
játékasztal mellett is folytatni akarta volna a Trib szerkesztőségének
Roosevelt-ellenességét; mindannyiszor emelte a tétet, valahányszor
Roosevelt emelte. De nem játszott valami ügyesen, Roosevelt egyre-
másra nyerte a partikat, bár ez nem szegte Edwards kedvét.
- McCormick ezredes 5 pénze jobb dohá:n,y, mint az istenverte New
Dealé- hajtogatta. A játékot figyelő Mclntyre meghökkent, és némán
jelezte a többi tudósítónak, hogy távolítsák el valahogy Edwardsot, de
Roqseveltleintette. Végül is az ezredes pénzét nyerte el, ezért nem érez-
te sürgősnek, hogy megszabaduljon az ezredes emberétől.
Roosevelt roppant erővel tartotta hatalmában sajtótestületét. R~sz-
ben azért is, mert remekül értette e szakma mechanizmusát, ők pedig,
mint bárki más, a társadalom tagjai voltak; Roosevelt tartotta a kezé-
ben reményeik sorsát- akárcsak olvasóikét. A válság évei annyira sivá-
rak voltak: mint mindenki, a tudósítók is megváltórs:t vártak: azt kíván-
ták, bárcsak sikerülne neki, bárcsak a New Deal életképesnek bizonyul-
na. Roosevelt beiktatásának napján zuhogott az eső, az utcák sárosak
voltak, de mindez nem homályosíthatta el reményeiket, hogy új kor-
szak köszöntött be. Turner Catledge, a Times riportere a felvonulás
útvonalán egy helyütt egy csillogó tízcentest pillantott meg a lába előtt.
Fölvette, és azt mondta: - Most már tudom, hogy minden rendben lesz.
- Minden jelképet szívesen vettek. Rooseveltet tehát úgy fogadták,
mint aki biztos nyerőember, sőt ennél is többet vártak tőle. Mihelyt ,
elfoglalta hivatalát, kiderült, nagyon ért ahhoz, hogy szakmájuk leg-
jobbjaival tartsa kordában a többi újságírót; elszigetelt minden ripor-
tert, aki túl nehezeket kérdezett, az ilyeneket nevetségessé tette. Az
állandó tudósítók kis csoportja ott ült minden fehér házi sajtókonferen-

11 Robert Rutherford McCormick ( 1880-1955) 1914-ben lett a Chicago T rihune

tulajdonosa. A New Deal idején a republikánus szellemű napilap durván tá-
madta Rooseveltet, Amerika elszigetelődését hirdetve.
17
 cia első sorában, ezek testestül-lelkestül Roosevelt emberei voltak. Min-
den tréfán és szójátékon hangosan kacagtak; a többiek „vihogó klub"-
nak nevezték őket. Az elnök kétségkívül sikerrel használta föl őket: a
más nézeteket valló újságírón nemcsak gyorsan csattant az elnöki ostor,
de kénytelen volt eltűrni kollégái gúnykacaját is. Amikor Bob Post, a
Times tudósítója 1937-ben megkérdezte, vajon az elnök fontolóra vet-
te-e, hogy harmadszor is jelölteti magát, Roosevelt így válaszolt: -
Eredjen, üljön a sarokba, és nyomjon a fejébe csörgősipkát. - Mindenki
nevetett. Egy másik alkalommal, amikor felbőszítették a New rork
Daily News tudósítójának, John O'Donnellnak izolacionista cikkei,
képletesen német Vaskereszttel tüntette ki az újságírót. Máskor, ami-
kor Arthur Krockkal, a Times szerkesztőjével hadakozott, s Felix Belair
olyan kérdést tett fel neki, ami nem volt ínyére, RoosevelJ így válaszolt:
-Fogadni mernék, hogy a kis Arthur egész éjjel törte a fejét, amíg ezt
kiötölte. - Nagy derültség. Ismét máskor Belair látszólag elbóbiskolt
egy sajtókonferencián, miközben Roosevelt éles tirádát vágott ki bizo-
nyos dúsgazdag, politizáló kiadók ellen - kedvenc témáinak egyike volt
ez-, és akkor az elnök kirobbant: - Belair! Nem érdekel, hogy milyen
lapot képvisel! Maga csak azért lehet itt, mert eltűröm, s ha már itt van,
akkor tessék jegyzetelni!-Belair számára megrázó pillanat volt ez: íme,
az Egyesült Államok elnöke ráförmedt. Az ilyesmi ritkán fordult elő, de
elégszer ahhoz, hogy az állandó tudósítók agyába vésse: közvetlen han.;.
gulat, családias légkör ide vagy oda, nem vitás, ki a fonök. Egyszer, már
az 1942. évi kongresszusi választások után, az akkor a United Pressnek
dolgozó Richard Harkness egyik éjszakai sztorijában azt találta írni,
hogy Roosevelt a hivatalos demokrata párti programra szavazott.
Másnap Harkness békésen üldögélt a többi tudósítóval, amikor a dühös
Roosevelt fölfedezte: - Megsértette a szavazás titkosságát! - kiáltott rá.
- Hogyan merészel olyasmit közölni, hogy bármiféleképpen is szavaz-
.,, tam? Hogyan merészelte azt állítani, hogy a hivatalos demokrata párti
programra vagy bármi egyébre szavaztam?
De az ilyen pillanatokjelentették a kivételt. Roosevelttel dolgozni-
a tudósítók álma volt, hiszen annyi energia áradt belőle, annyi minden
történt, olyan sok információhoz jutottak általa. Roosevelt ösztönösen
értette, hogyan dolgozik a sajtó, s hogyan lehet megdolgozni a sajtót.
Időzítési érzéke tökéletes volt;, egy ízben azt mondta Orson Wellesnek,
hogy pillanatnyilag két nagy színész van Amerikában. Welles a másik,
fűzte hozzá. De az idő ritmusa, a nagy fölfedezések és a társadalom

18
 mélyreható átalakulása is mind a hatalom összpontosítása irányában
érvényesült. A rádió és a repülőgép korának beköszönte fölszámolta a
provincializmust, és a szó legtisztább értelmében egyesítette a nemze-
. tet. A rádió egyfajta hálózat volt: egyetlen ember hangját elvitte az
egész országba. Az elvi kérdések egyre inkább nemzeti arányok"at öltöt-
tek, túlléptek a vidékies, a regionális határokon. Régente Washington-
ban olyan újságírók hemzsegtek, akik regionális kérdésekről írtak re-
gionális lapjaikba. Amikor Roosevelt kora véget ért, Washington tele
volt olyan tudósítókkal, akik kiválóan képzett szakemberek lévén, egész
Amerika számára írtak egyes kérdések országos következményeiről.
A döntéshozatal mind gyorsabb és gyorsabb lett, s ennek során a helyi
kormányok egyszerűen nem tudtak.már lépést tartani a szövetségi kor-
mány növekvő hatalmával és gazdagságával. Ahogyan megnövekedett
a szövetségi kormány hatóköre, úgy növekedett adókivetési jogköre, az
adókivetési jogkörrel párhuzamosan pedig fokozódott tényleges hatal-
ma is. A technika meghosszabbította és megszilárdította a központi
hatalom hatósugarát. A központi államhatalom ekkor már addig elszi-
getelt területekre is eljutott. Mi több, olyan funkciókat láthatott el,
olyan szolgáltatásokat nyújthatott és olyan ítéleteket alkothatott, ame-
lyeket egy másik korban el sem lehetett volna képzelni.
S ez nem volt elszigetelt jelenség. Szerte a világon ·ez történt. Német-
országban és a Szovjetunióban nagymértékben centralizált, erős kor-
mányok kerültek hatalomra, s egymagában az a tény, hogy hatalomra
kerültek, erősítette egy centralizált kormány eljövetelét Amerikában.
A nagymértékben centralizált totalitárius államok súlyos fenyegetést
jelentettek; vajon ha másutt is erőteljesebben centralizálódik a hata-
lom, nem bizonyulhat-e sebezhetőnek a demokrácia, vajon az egyre
gyorsabb és egyre rombolóbb hatású bombázógépek és más fegyverek
korában a demokrácia nem lesz-e túlságosan lassú, túlságosan suta? Így
történt, hogy a diktatórikus államok megjelenése erősítette az amerikai
elnökség intézményét, s ezáltal az elnök olyan eszközhöz jutott, amelyet
a nemzetbiztonság szükségleteivel érvelve nemcsak egyszerűen az el-
lenfelek, de az amerikai közvélemény, a Kongresszus, a sajtó ellen is
felhasznált. Hasonlóképpen, amint véget értek a békebeli Roosevelt-
évek, majd megke~dődött a második világháború, a súlypont a belpoli-
tikai kérdésekről amelyekről a Kongresszus tájékozott volt, és ame-
lyekben az elnökkel egyenlőnek érezte magát - a külpolitikára és a
nemzetbiztonságra tolódott át; ezen a téren viszont a Kongresszus tájé-
. 19
 •
kozatlan volt és ügyefogyott, s így óhatatlanul alárendeltségi viszonyb~
kerül az elnökkel szemben.
Mindez a harmincas években kezdődött; az új erők fölbukkanása
vagy negyven esztendőn át szinte vitathatatlanná tette az amerikai
elnöki intézmény hatalmát. S mindez Franklin Roosevelt elnöksége
idején kezdődött. Egy kisebb formátumú, egy szerényebb ember, mi-
helyt hatalomra kerül, visszariadhatott volna ezektől a lehetőségektől
és következményektől, Roosevelt viszont örült nekik; örült, hogy esélye
van változtatni a dolgokon, kiterjeszteni a kormány hatalmát, s nyom-
ban tisztában volt azzal, hogyan alapozza meg saját új megbízatását.
Finoman, de persze nagyon is tudatosan magasabb szintre emelte a
sajtó fontosságát. Ha közvetlen kapcsolatot akart teremteni az újságol-
vasókkal, akkor a sajtónak kellett megteremtenie ezt a közvetlen kap-
csolatot. Számtalan esetben nem a Kongresszushoz, hanem a tömeg-
médiumolchoz juttatta el az információkat;-több energiát fordított a
sajtóhoz fűződő kapcsolataira, mint kongresszusi összeköttetéseire.
Megváltozott az intézmények egyensúlyhelyzete. Az írott sajtó embe-
reit néha bosszantotta ugyan, hogy egyre többet foglalkoztatja a rádió-
riportereket, akikkel „pajtáskodó" viszonyt alakított ki, a kongresszusi
képviselőket ésjó néhány demokrata párti.politikust viszont az ingerel-
te, hogy általában inkább a hírközlő szervek képviselőinek udvarol,
semmint nekik. Hiába, Rooseveltnek kevésbé volt szüksége a Kong-
resszusra és a pártgépezetre.
- S mivel Roosevelt gyakrabbai:i és közvetlenebbül használta a tömeg-
médiumokat, ezek egyre nagyobb befolyásra tettek szert, mind gyak-
rabban a riporterek állították össze az ország napirendjén szerepló kér-
déseket; egyre gyakrabban ők döntötték el, melyek a valóban nagysza-
bású kérdések; már nem csupán kommentálták mások döntéseit. Asa}!
tótudósítók megváltoztak: mind komolyabb, jobb~n tájékozott testü-
letté váltak. A riporterek, minthogy a Roosevelt-korszakban nagyobb
szerephezjutottak, a fövárosban is nagyobb befolyásra tettek szert, nőtt
a presztízsük, az emberek keresték a társaságukat. S hasonlóképpen,
amint a tudósítások nagyobb horderejúekké és bonyolultabbakká vál-
tak, s7<erzóik is képzettebbek, iskolázottabbak, komolyabbak lettek.
A Roosevelt-időszak korai fázisában azok a tudósítók, akik, mint
Catledge és Belair, azelőtt kongresszusi tudósításokat írtak, szinte ta-
pinthatóan érezték az idők változását, a Kongresszus gyengülését: a
Capitol Hillen viszont látszólag senki sem volt tisztában vele;·mi is
20
 megy végbe. Belair számára mindez 193 7-ben, egyetlen pillanat lefor-
gása alatt vált nyilvánvalóvá: az elnök Warm Springsben tartózkodott,
és kézi meghajtású kocsijával közlekedett a városkában: egy helyütt
megállt a csoportba verődött tudósítók mellett, és azon helyt, ajárda-
szélen ·rögtönzött egy sajtókonferenciát. A környezet csak kiemelte a
konferencia kötetlen jellegét: az elnök odagurult a várakozó riporterek
elé, és ugratni kezdte őket: Mindenkij6l van? Gondolom, szeretnének hallani
valamit tőlem, amiről írhatnának. Majd kertelés nélkül a lényegre tért.
Azokban a napokban széles körű kongresszusi vita folyt a dollár leérté-:-
keléséről: az elnök a leértékelés mellett szállt síkra, a nagytőke általában
ellenezte. Éppen aznap érkezett a hír, hogy a Szenátus megszavazta a
leértékelést, ami csöppet sem lepte meg Belairt. Meglepte viszont a
hangnem, ahogyan Roosevelt nyilatkozott az ügyről. Aznap Roosevelt
hallatlanul elégedett volt önmagával, még a szokásosnál is magabizto-
sabbnak látszott, és valósággal diadalittasan u]ongott. - Ez is azt bizo-
nyítja, hogy az Egyesült Államok szenátusát nem lehet megvásárolni-
jelentette ki. Belair gyorsan papírra vetette a szavakat, de már írás
közben felötlött benne: ki mondta egyáltalán, hogy megvásárolható? A kije-
lentés hallatlan arroganciája jelképezte Belair számára, milyen tökéle-
tesen uralja immár Roosevelt a politikai életet, mennyire akaratának
személyes eszközévé tette az elnökséget - az ó tulajdona volt, ahogy
minden egyéb is Washingtonban. Úgy tetszett, mintha ez most már at
ószenátusa lenne. Ha a Szenátus az ó szándékának megfelelően reagál,
akkor jó szenátus, máskülönben rossz szenátus. Azokban az években·
gyakran úgy látszott, emlékezikBelair, mintha újfajta politika született
volna, annyira erőteljes és mindenre kiterjedő volt az elnök hatalma.
Túlléphetett bármin, ami csak az útjában állt- az ellenzéken, a Kong-
resszuson, saját pártján, a Legfelső Bíróságon.
Részben az adott pillanat különleges jellege miatt volt így: a válság
igen széles körű politikai szabadságot adott Rooseveltnek, s ez tömeg.;.
kommunikációs személyiségként lehetővé tette számára, hogy ponto-
san az általa elképzelt színházban játszhassa el az általa óhajtott szere-
pet- Roosevelt, a kisember barátja, ellenfelei pedig a régi, hitelét vesz-
tett, kizsákmányoló rend barátai. Az ország politikai életének összeté-
telében ekkor bukkant fel egy új, nagy jelentőségű tényező is- a rádió.
Roosevelt a rádiót saját személyes eszközévé tette, és maradandóan
megváltoztatta a politika intézményi egyensúlyát. A rádió akkor már
csaknem egy évtizede igenjelentős országos hatalom volt: F. D. R. elnö-
21
ki beiktatása idején már az ország szórakoztatóiparának legfontosabb
eszköze, sót a kereskedelmi reklámozás terén olyan befolyásra tett szert,
hogy az már vetekedett az újsághirdetésekével, és fenyegette őket. Poli-
tikai eszközként azonban ,addig ritkán alkalmazták. Amikor Herbert
Hoover kétségbeejtő politikai nehézségekkel küzdött, és szüksége volt
minden támogatásra, amit csak össze tudott volna sz~dni, nem nyúlt a
rádióhoz. Az ó nemzedékének államférfiai ugyanis megvetették a rádi-
ót. Méltóságukon alulinak tartották, hogy éljenek vele. Hoover ritka
rádióbeszédei ügyetlenek, mesterkéltek, tanárosak voltak, szavai bü-
rokratikus tolvajnyelv benyomását keltették. Nem hozták emberközel-
ségbe az elnököt, sót megerősítették azt a benyomást, hogy valami távo-
li hivatalban trónoló közömbös ügyintéző. A médium azonban meg-
volt, ~ bizonyosnak látszott, hogy előbb-utóbb valamelyik agyafúrt
politikus óhatatlanul felhasználja országos befolyásának kiterjesztése
céljából.
Az első rádióadást 1920-ban sugározták Amerikában, és a nagykö-
zönség nyomban és lelkesen reagált: 1922-re már vagy kétszázhúsz rá-
dióállomás működött az országban. Az egyszerű vevőkészülékeket kö-
rülbelül tíz dollárért árulták. Az üzletek nem tudtak eleget tárolni belő­
lük, a gyártóknak egyre gyorsabb ütemben kellett teljesíteniük a rende-
léseket. 1923-ban már két és fél millió rádiovevó működött az Egyesült
Államokban. Sok millió amerikai otthonában a rádió lett a házioltár,
napi időbeosztását a hallgató a kedvenc műsorai szerint tervezte meg.
Amikor az „Amos 'n' Andy" című kabarét sugározták, az ország egész
népe szinte minden elfoglaltságot félretett, hogy hallgathassa a soroza-
tot. Amikor a Pepsodent kezdte fizetni az „Amos 'n' Andy" -t, a cég
forgalma háromszorosára nőtt. Nyitva állt tehát az út. Azok a vállala-
tok, amelyek nagymértékben a közízléstól függtek, például a fogkrém-
és cigarettagyártók, fölismerték a lehetőséget: 1931-ben az American
Tobacco Company tizenkilencmillió dollárt költött rá, hogy a rádió-
ban reklámozza a Lucky Strike cigarettát. Nem csoda hát, hogy a ha-
talmas hallgatóság és a kereskedelmi siker láttán Franklin Roosevelt,
megragadva az ingyenes lehetőséget, hamarosan önmagát és a New
Dealt „adta el" rádión. Ő volt az első nagy amerikai hang. Nemzedéke
legtöbb amerikai polgárának első politikai emlé~e az, hogy a rádió
mellett ülve hallgatja azt a hangot - az erőteljes, magabiztos, tökélete-
sen fesztelen hangot. Ha bejelentették, hogy az elnök beszélni fog, el-
képzelhetetlen volt, hogy bárki egyébbel foglalkozzék. Ha valakinek
22
 még nem volt rádiója, elment néhány száz lépésnyire lakó szerencsé-
~bb szomszédjához. A kormány a szó legközvetlenebb értelmében ki-
nyújtotta a kezét, és megérintette az állampolgárokat, beavatta az
amerikaiakat a politikai életbe, és figyelmüket az elnöki intézményre
mint minden jó forrására összpontosította. Roosevelt ennek a művé­
szetnek volt az első profija. Ezt már New York-i kormányzó korában
megtanulta. Amikor elnökként első ízben beszélt a rádióban, Carleton
Smithhez, az NBC tudósítójához fordult- ő volt az egyetlen rádiós, aki ,
beléphetett a sajtókonferenciára-, és azt mondta neki: -Nem lesz ve-
lem semmi baj, öreg róka vagyok már ebben a szakmában. - Valóban
az volt. Smithnek (akit az NBC Herluf Provenson helyébe küldött, mert
Róosevelt környezete szerint Provenson túlságosan közel állt Hoover-
hez) volt egy stopperórája, és Roosevelt minden rádióbeszédében .ezt ·
használta, hogy ellenőrizze időbeosztását. ,,Az a híres óra" - így nevez-
te. Smithre nagy benyomást tett, hogy Roosevelt szinte hajszálponto-
san betartotta az előre meghatározott adásidőt. Beszéde végeztével
mindig odafordult Smithhez, és megkérdezte tőle: - Milyen volt? Nem
ismételtem önmagam? Elkövettem-e nyelvbotlásokat? - Ilyesmi csak
nagy ritkán esett meg vele. Roosevelt tökéletes profi teljesítményt nyúj-
tott.
Az előző százhatvan évben a legtöbb amerikai soha életében nem
látott elnököt; most pedig szinte valamennyien hallhatták, méghozzá a
saját otthonukban. Szó szerint is, képletesen is felvillanyozó élmény!
Roosevelt elnök volt, tehát tetszése szerint bármikor igénybe vehette az
éter hullámait. S mivel olyan kitűnő előadó volt, mivel üzenetei annyi-
ra lebilincselték az egész nemzetet, a rádiótársaságok egyre gyakrab-
ban, egyre rendszeresebben akarták szerepeltetni, legszívesebben már
hetente is. (Ezt az ajánlatot azonban bölcsen visszautasította, mert tisz-
tában volt vele, milyen veszélyeket rejt a túlságosan gyakori szereplés; ·
egy rádiótársaság vezetőjének azt mondta, hogy az emberek nem tud-
ják tartósan elviselni a magas C-t.)- Maguk azt szeretnék, ha mindent
ő csinálna- mondta egy ízben Carleton Smithnek S teve Early, Roose-
velt sajtótitkára. - Nem akarom, hogy a Főnök agyondolgozza magát.
Szeretnénk tartósítani.
Roosevelt fesztelen előadó volt, beszédeit nem újságban való közlés-
re, hanem élőszóban való meghallgatásra szánta. Gondosan, jó előre
dolgozott rajtuk, gyakran napokat is eltöltött egy-egy beszédével, han,;.
gosan olvasta a szavakat, kidolgozta a ritmust és a hanglejtést, amíg
I

23
 tökéletesen magáénak nem érezte a szöveget. Amikor munkatársai föl-
vetették neki, érdemes-e ilyen rengeteg időt szánni egyetlen beszédre,
Roosevelt azt válaszolta, hogy egész héten valószínűleg ez lesz a legfon-
tosabb munkája. Ösztönös érzéke volt a rádióban szükséges hanglejtés-
hez. Ellentétben másokkal, akik a rádióban hadarni kezdtek, ő tudato-
san lassított. Sohasem kapkodott. Gyakran kívülről megtanulta.a be-
szédét, így azután végtelenül magabiztosnak tűnt, s látszólag sohasem
akadt el. Beszédei szokványos felépítésűek voltak. Már legelső szavai-
ból is közvetlenség áradt: ,,Barátaim!" -így kezdte. Barátaim. És való-
ban, az emberek a barátai voltak. Közönsége pedig sohasem maradt
passzív. Az amerikai történelem e válságos pillanatában az amerikai
nép nem viselkedett hűvösen, nem állt az események felett, az emberek-
nek szükségük volt Rooseveltre, a sikerét kívánták. És mi lehet lelkesí-
tőbb, mint amikor ez a magabiztos, bugó hangú férfi közli velük, hogy
csupán egyvalamitől kell félniük: magától a félelemtől.
Mindez annyira személyes jellegű volt. Nem valamely távoli közhi-
vatalnok szólalt meg a rádióbaR közhivatalnoki nyelven; érző szívű
emberhez kapcsolódott a hang; az elnök ismerte, meglátogatta őket.
Feleségéről, gyermekeiről beszélt, még a kutyáját is megemlítette.
Vagy harmincöt év múltán meglepően sok amerikai, akinek fogalma
sem volt, hogyan hívták Harry Truman, Dwight Eisenhower vagy
John Kennedy kutyáját, még emlékezett Franklin Roosevelt kutyájá-
nak nevére, mert ő beszélgetett velük Faláról, az én kis Fala kuryámról,
arról, hogy Fala ír származását nem érheti republikánus bírálat. Le-
nyűgöző profi teljesítmény! Mintha a stúdióban ülve maga előtt látná
az otthonaikban a rádió köré gyúlt embereket, s ő nem a mikrofonhoz,
hanem az otthonaikban figyelő emberekhez szól. Ha Washingtonban
kánikula volt, az is megesett, hogy odafordult valamelyik munkatársá-
hoz, és a bekapcsolt mikrofon mellől kért tőle egy pohár vizet, majd
bocsánatot kért a kis közjátékért a hallgatóságtól; s az, hogy az elnök-
nek egy pohár vízre van szüksége, emberi közelségbe hozta a hallgató-
ság szemében. Tökéletes érzéke volt az ilyesmihez. Gyakran megtör-
tént, hogy amikor befejezte a beszédét, Roosevelt- mivel a filmhíradók
egyre nagyobb szerepet töltöttek be Amerika életében - beszédének
lényegesebb részeit megismételte a híradó kamerái előtt. De az opera-
tőröket sohasem engedték be a stúdióba, hogy élőben örökítsék meg a
rádióbeszédet; akkoriban a filmfelvevő még túl hangosan berregett.
Legtöbb beszédét majdnem ötvenmillió amerikai hallgatta. Az em-
24
 berek szó szerint a rabjaivá váltak. Nem véletlen, hogy az ország törté-
nelmében ő lett az első elnök, akit harmadszor, majd negyedszer is meg-
válasitottak, aki túllépett a hagyományon, az ellenzéki párt és saját
pártja akaratán. (A politikusoknak már nem volt szükségük pártra,
hogy mozgósítsák a tömegeket. Megtette ezt helyettük a rádió. Mégis,
alig akadt akkoriban hivatásos politikus, aki megértette volna a rádió
jelentőségét, vagy élni tudott volna ezzel az eszközzel. Carleton Smith,
az NBC riportere megpróbált műsort készíteni Roosevelt kormányá-
nak tagjaival, és rengeteget bajlódott velük.Jim Farley, postaügyi mi~
niszter, nemzedékének legtehetségesebb hivatásos politikusa egyszerű­
en képtelen volt helyesen kiejteni a „with" [-val, -vel] szót. Mindunta-
lan „wit"-nek ejtette, mint valami favágó. Franklin Roosevelt tehát
messze megelőzte saját pártját is. Megváltoztatta az intézményi egyen-
súlyt, de tartalmilag megváltoztatta az elnöki intézményt is; a végre-
hajtó hatalom ettől fogva személyhez kötődő intézménnyé vált, és sok-
kal közelebb került az átlagamerikaihoz. Egészen 1933. márciusig, de
már az első világháború és a nagy gazdasági válság éveiben is, a Fehér
Házban mindössze egyetlen ember foglalkozott a beérkező levelekkel.
Herbert Hoover például körülbelül negyven levelet kapott naponta.
Franklin Roosevelt hivatalba lépése és első rádióbeszédei után napi
átlagban majdnem négyezer levél érkezett.

A Fehér Házba akkreditált újságírók természetesen zokon vették a

rádió előretörését, az első rádióriporterek megjelenését. Nem érdekelte
,,, őket, hogy a rádió óhatatlanul felkeltette az érdeklődést a kormány
iránt, és ekképpen megnőtt a lapok példányszáma, nem érdekelte őket,
hogy a rádió egyfajta kontrollszerepet tölt be, és egyre tökéletesebb
teljesítményekre készteti az újságírást, véget vetve a Hearst-stílusú tu-
dósításoknak - most már a vadászmezők forogtak kockán. Váratlanul
új típusú tudósítók jelentek meg a színen, riporterek, akik a hagyomá-
nyos, a nyomtatott sajtó embereinek a szemében voltaképpen nem is
voltak tudósítók.Jóképű, behízelgő hangú fiúcskáknak tartották őket,
és súlyosbító körülményként ezek meghökkentően gyorsan hódítottak
meg egyre szélesebb körű hallgatóságot. Carleton Smith, az NBC mun-
katársa volt az első rádió tudósító a Fehér Házban. Az volt a dolga, hogy
~ofont állítson az elnök elé, majd amikor létrejött a kapcsolás, meg-
érintse Roosevelt vállát. A kezdeti időkben ugyanis az NBC volt az
uralkodó rádiótársaság. Szegény Bob Troutnak, a CBS első riporteré-
25
 nek az :ajtó előtt kellett várakoznia. Amikor Roosevelt először látott
CBS-feliratú mikrofont, megkérdezte: - CBS? Az meg micsoda? - De
fokozatosan a CBS is belenőtt a szerepébe. Trout utódajohn Charles
Daly lett. Daly eleinte nem annyira riporter volt, inkább különleges
események tudósítója; azt várták tőle, hogy számoljon be hajók vízre
bocsátásáról, és segítsen közvetíteni hétfönként a hadsereg zenekará-
nak, szerdánként pedig a haditengerészet zenekarának a hangverse-
nyeit. A sima modorú, roppant jóvágású, behízelgő hangú Daly min-
den addiginál jobban ingerelte az újságtudósítókat, leginkább Belairt,
a Times, s Walter Trohant, a Chicago T rihune erőszakos riporterét. Kivált-
képp Trohan nem állhatta a rádiót, de legkevésbéjohn C,harles Dalyt.
- Ez az alak nem is riporter- panaszkodott a társainak. - Eletében nem
látott szerkesztőségi szobát. Eletében nem írt komoly tudósítást. Az a
benyomásom, hogy színész. - Miből gondolod, hogy nem riporter? - kér-
dezte Belair. - Mert a riporterek pókereznek, amikor nincs dolguk, ez
az ember viszont kimegy a szabadba, hangosan szavalja Shakespeare
sorait, és élvezi a saját hangját - válaszolta Trohan.
Daly persze nem volt szívbajos. Kapott egy munkakört, s ehhez az is
hozzátartozott, hogy erőszakosan igyekezzék bejutni mindenhová. Ezt
megkönnyítette a rádió egyre növekvő hallgatósága; Franklin Roose-
veltnek nem kellett mondani, hol gyülekezik a nép. Carleton Smith és
Daly státusa fokozatosan megváltozott: tudósítók akartak lenni, tudó-
sítók is lettek. Hamarosan már ők utaztak a harmadik kocsiban az elnö-
kiautókaravánban. Azokban az időkben egy újságíró tekintélye össze-
függött lapjának példányszámával: az első kocsi a távirati ügynöksé-
geké volt, a második olyan híres tudósítóké, mint Belair vagy Trohan,
a harmadik pedig a rádiótársaságoké. Daly azonban még ezzel sem érte
be, szüntelenül azzal hozakodott elő, hogy a rádiótársaságok státusa
gyakorlatilag egyenlő a hírszolgálati irodákéval. Akkoriban ez meg-
hökkentő állítás volt, s eleinte nemcsak az újságtudósítók utasították
vissza, hanem - s ez még többet nyomott a latban - Steve Early sem
fogadta el. Daly azonban szívóskodott. Bizonyos alkalmakkor, állítot-
ta, a rádiótársaságoknak nagyobb a tábora, mint a távirati irodáké,
jóllehet összességében a távirati irodáknak nagyobb az alapvető „pél-
dányszámuk". Annyi azonban bizonyos, hogy több ember hallgatta a
CBS-t, mint amennyi a Times-t olvasta. Végül Early, miután megbe-
szélte a dolgot a fönökével, beadta a derekát, s az egyik elnöki utazás
kezdetén megváltoztatta a rangsort: a második kocsiban a rádiótársa-
26
ságok tudósítói foglalha~tak helyet. Amikor mindenki a kocsijához ro-
hant, Daly és Smith Trohant találta a második helyen. - Piszok disznó!
- kiáltott Trohan Dalyre. - Ez a mi kocsink. - Tévedett, már nem volt.
az. Daly odahívta Earlyt, aki a Chicago T rihune és a The New rork Times
tudósítóit a harmadik kocsiba tessékelte. Amikor Felix Belair később
tapintatosan panaszkodott a sajtótitkárnak, Early mentegetőzött: -
Nem mintha jobban kedvelnénk őket- mondta. A Iiádió beérkezett.

27
 I
1. CBS
Fiatal volt, a műfaj nála is fiatalabb. A családi szivarüzemben kezdte-
virágzó vállalat volt-, mégis valami másra vágyott, nem elégítette ki,
hogy egyszerűen csak megismételje apja sikereit. Nem sokat tudott a
rádióról, amely akkoriban még gyermekcipőben járt. Egyik barátjá-
nak volt egy kezdetleges detektoros készüléke, s Bill Paley is megpróbált
vásárolni egyet, csakhogy akkoriban még nem árusítottak üzletekben
rádiót, így azután kénytelen volt összeeszkábálni egyet. Lelkes rádió-
hallgató vált belőle, a kis masina mintha kitágította volna a világot,
ezért hát gyakran késő éjszakáig ottfeledkezett a rádiója előtt. Rájött,
hogy sok.barátja is ezt teszi. Amikor 1925 nyarán Sam, az apja ésJake
nagybátyja elutazott valahová, ő pedig egyedül irányította a vállala-
tot,játszadozott kissé a reklámkerettel, és akkoriban példátlanul nagy,
heti ötvendolláros összeggel a WCAU-n, a helyi philadelphiai rádió-
adón a „Miss La Palina órája" című műsort pémelte. Miss La Palina .
persze a szivarról, az pedig a Paley családtól kapta a névét, s az ifjú
Paley az ötven dollárért nemcsak énekest, hanem egy tíztagú zenekart
is kapott. Amikor Jake Paley visszatért üzleti útjáról, és pillanatokon
belül felfedezte az ötvendolláros kiadást, iszonyú dühbe gurult; nem
volt könnyelmű ember, és nem bocsátkozott olyan léhaságokba, mint
hogy rádiót hallgasson. Felelősségre vonta Billt, mire költötte a pénzt,
unokaöccse pedig megpróbálta elmagyarázni neki a dolgot. - Ostoba-
ság-jelentette kiJ ake Paley-, ebből a masinából sohasem,lesz semmi.-
Miss La Palina tehát villámgyorsan eltűnt a philadelphiai hullámhosz-
szokról. De a következő hetekben Sam Paley, aki nagyon ügyes ember
volt és figyelmes rádióhallgató, meglepetéssel tapasztalta, milyen sokan
állítják meg az utcán, hogy érdeklődjenek, mi történt „Miss La Palina
órájá"-val. Hangosan tűnődött fia, Bill jelenlétében, miként lehetséges,
hogy félmilliót költ újsághirdetésekre komoly visszhang nélkül, azután
meg ötven dollárt ad a rádiónak, és lám, mindenki hiányolja az énekest.
Jake Paley kisvártatva átnézte üzleti könyveit, és megállapította, hogy
a rádióhirdetések nyomán növekedtek az eladások. Rövidesen ismét
hallható volt a rádióban Miss La Palina, kis idő múltán pedig Bill Paley
beszállt a rádióbizniszbe.
29
 Sam ·Paley szivaron szerezte a pénzét, a Oongress Cigar Company tu-
lajdonosa volt, s a La Pali na dobozán látható hölgy állítólag Goldie-ra,
Sam feleségére, Bill anyjára hasonlított. Sam Paley apja, Isaac Paley
gazdag üzletember volt Oroszországban; egy Kijev melletti kisv.áros-
ban fával kereskedett, s jóval nagyobb vagyona volt, mint a legtöbb
orosz zsidónak a tizenkilencedik század második felében. Mégis elége-
detlen volt, mert az orosz társadalom sokféle megszorítással korlátozta
a zsidók életét, a légkört szüntelenül erős antiszemitizmus mérgezte,
ezért gyakr,m megfordult a fejében, hogy kivándorol Amerikába. Nem
úgy, mint a legtöbb kelet-európai zsidó, aki távoli délibábként ábrán-
dozott Amerikáról, és ha kijutott oda, tájékozatlanul és fedélközön ér-
kezett, Isaac Paley, mihelyt úgy döntött, hogy Amerika megéri a fárad-
ságot, első osztályú hajójegyet vásárolt, és felderítőútra indult az Egye-
sült Államokba. Tetszett neki az Újvilág, ezért· 1890 körül visszatért
Oroszo:r;szágba, hogy magával vigye egész családját, közöttük az ifjú
Samet is. Isaac Paley Chicagóban telepedett le, és mindenféle részvény-
be fektette a pénzét. Úgy képzel te, félig-meddig visszavonulva, béké~en
él ideát, elüldögél a szamov4r körül a barátaival, komoly elméleti kér-
déseken vitatkoznak, miközben orosz módra cukron át szürcsölik a
teát, és élvezik az Óvilág szellemi pezsgését, ugyanakkor védi őket az
Újvilág nagyobb szabadsága. . '
Úgy tervezte, fiának, Samnek nem lesz szüksége rá, hogy dolgozzék;
azt szerette volna, ha értelmiségi pályára lép. De ó, balsors, Isaac Paley
befektetései nem váltották valóra reményeit, részvényeinek értéke egy-
re :r;omlott, végül egész pénze elúszott. Sam Paley tehát már kamaszko-
rában dolgozni ment, hogy eltartsa az apját; Isaac Paley ezt voltakép-
pen sohasem fogta fel teljesen. Sam Paley rendkívül okos, becsvágyó és
vállalkozó kedvű ifjú volt~ s hamarosan szivarokat sodort és adott el,
majd rövidesen már másokkal dolgoztatott, nem sokkal később már
gyára volt, majd újabb gyárakat vásárolt. Nagy energia feszült benne,
és valóban értett a dohánypácoláshoz. Érzéke volt a dohány szerkezeté-
hez, tudta, hogyan kell két-három fajtát keverni, előre látva, milyen
lesz az így nyert aroma. Mesteri szivargyáros lett belőle, akkoriban ó
volt Amerika egyik leggazdagabb szivargyár-tulajdonosa: igazi siker.
Végül harmincmillió dollárért adta el ·a cégét, éppen a nagy válság
előtt.
Mivel az apja dilettáns volt, Sam Paley szilárdan eltökélte, hogy
fiából komoly férfit farag, aki tisztában van vele, milyen is a kemény
30
munka. Billnek nemcsak a legjobb amerikai iskolákba kell járnia, hogy
végül eljusson a Pennsylvania Egyetem pénzügyi" és kereskedelmi ta-
gozatára, de megköveteli majd tőle, hogy alulról kezdje a gyárbanis, és
ismerje meg a szakma minden csínját-bínját. Bill Paley pontosan így is
cselekedett. A maga bőrén tapasztalta, hogy a szivargyártás bizony
kemény próbára teszi az embert, ott aztán nincs helye a nagyvonalú-
ságnak vagy akár a legcsekélyebb könyvelési hibának, ha olcsó szivar-
tömegárut kell gyártani. A haszonrés rendkívül csekély volt. Sam Paley
elégedetten figyelte, milyen jól érvényesül a fiú az üzleti életben: Bill
szakértelemmel vásárolta a dohányt, és kiválóan kereskedett a sziva-
rokkal, kiváltképpen ahhoz volt tehetsége, hogy elhitesse másokkal:
pontosan arra vágynak, amit ő el akar adni _nekik. De Sam Paley nem
volt dogmatikus hajlamú ember, nem ragaszkodott hozzá, hogy fia
átvegye tőle a családi céget, s ennek révén érvényesüljön az életben.
Ezért, amikor 1928-ban a család barátai és benősült tagjai révén lehető­
ség nyílott rá, hogy betársuljon egy CBS nevű kezdő rádiótársaságba,
Sam Paley - aki ekkor már ráébredt a rádióban rejlő lehetőségekre -
nyomban rábeszélte a fiát, hogy ragadja meg az alkalmat, és erre a célra
csaknem négyszázezer dollárt folyósított a családi vagyonból. A Cong-
ress Cigar Companyt éppen akkoriban adták el a Dillon Readnek, s
amíg Sam Paley és öccse, Jake ötéves alkalmazási garanciát kötött ki
magának az adásvételi szerződésben, Bill erre nem tartott igényt. Sza-
badon dönthetett, hogy átmenjen-e· a CBS-hez. Sam lelkesen fogadta
fia ötletét; úgy vélte, hogy a CBS-szel két dolog történhet. Vagy hama-
rosan kiderül, hogy a vállalkozás teljes kudarc,- vagyis rosszabb üzlet
még a szivargyártásnál is, és akkorra fia - minden különösebb szívfájda- '
lom nélkül - visszatérhet a dohányiparba, vagy nagy üzletet csinál,
akkor pedig a rádiózás valósággal felszabadítja egy olyan tehetséges fia-
talember energiáit, amilyen a fia, William Samuel Paley. Azután kide-
rült, hogy a· rádió nagyobb üzlet a szivamál.

Akkoriban, amikor a Paley család betársult a CBS-be, Bill Paley mind-

össze huszonhét eszten'tlős volt. Mivel a hálózatot csekély szakértelem-
mel vezették, úgy tervezte, hogy előbb New Yorkban tölt némi időt, és
átszervezi a vállalati struktúrát, csak azután tér vissza Philadelphiába
és a családi céghez. Hát soha többé nem tért vissza a szivarokhoz. Az idő
tájt az alig kétéves NBC volt a vezető hálózat, s uralkodó pozíciója
annyira szilárdnak látszott, hogy gyakorlatilag két hálózatra osztották,
31
 a Pirosra és a Kékre. (A kormány rendeletére a Kék hálózatot később
eladták; 1941-ben ebből alakult meg az ABCJ Amikor Bill Paley átvet-
te az ügyek intézését, még az is szerfölött kérdéses volt, vajon a CBS
egyáltalán fennmarad-e. A rádiónak nem volt múltja, a jelen roppant
bizonytalannak tetszett, és a legtöbb józan, felelős ember nem jósolt
neki nagy jövőt. Ha egyáltalán létezett akkoriban rádióhálózat, akkor
az NBC volt az: tulajdonában voltak a kábelek, és a legkiválóbb énekes
sztárokat szerződtette műsoraihoz. A CBS-nek viszont 1928-ban még
saját adója sem volt, mindössze tizenhat leányvállalata, veszteségeket
kellett elkönyvelnie, irodahelyiségeit pedig egyetlen szúk emeletre zsú-
folták ~e a Paramount Toronyban.
, Bill Paleyvel minden megváltozott. Ötven éven át a modem műsor­
szórás legnagyobb személyisége lett, előbb a rádiózásban, később a tele-
víziózásban. S mindezt roppant egyszerűen érte el: több terméket adott
el több vállalatnak, több énekes sztárt szerepeltetett több műsorban,
mint bárki az emberiség történelmében. Életútja a huszadik századi
Amerika egyik lélegzetelállító sikertörténete, azé a századé, amelynek
lángelméi eleinte a termelésben, később stílszerűen az értékesítésben és
a reklámozásban bontakoztatták ki képességeiket. Bill Paley e kor erő­
terének fókuszában állt: az amerikai üzleti szellem és reklámozás ós-
energ_iáját egyesítette az amerikai technika dinamikus új lehetőségei­
vel. 0 és utánzói óriási hatalomhoz jutottak, és hallatlan mértékben
befolyásolták az amerikai közízlést és kultúrát. Bill Paley az amerikai
otthont helyezte az amerikai piac gyújtópontjába. Amíg a századfor-
dulón csak egy-egy házaló tévedt be az amerikai otthonokba, e század
közepére már az ország legjobban fizetett elektronikus hirdetési szakér-
tői a legkifinomultabb elektronikus impulzusok végtelen áradatával
sugározták be ezt az új piacot, mindenkire kíméletlenül rátukmálva
nemcsak az amerikai álmot, hanem azt a végtelen sok terméket is, ame-
lyek megvásárlása révén állítólag gyorsabban megvalósul ez az álom.
Paley minden tekintetben a modern műsorközvetítés atyja, e leges-
. legújabb mesterség kimagasló egyénisége volt, s pályája delén átfogta
ennek az intézménynek szinte egész történetét. A rádiózás és televízió-
zás kíméletlen, ragadozó világában nemcsak az első, hanem a legkivá-
lóbb is volt. Közel ötven esztendőn át egy csapatban úszkált jó néhány
tőkés óriáscápával, mégsem martak bele. Szívós és ravasz lévén, átvé-
szelt és eltűrt mindent, vágyai és ambíciója valóra váltásával megte-
remtette a rádiózás-televíziózás korszerű szerkezetét, egész kegyetlen
32
 „csipegetési sorrendjével" és példátlan profitjával együtt. A rádiózás
minden vezéralakjánáljobban lenyűgözte a szórakoztatás és a műsor­
szerkesztés. A műsorszerkesztéslegapróbb részleteivel való gondos bab-
ramunka révén vergődött olyan fontos szerepre az amerikai életformá-
ban, mert ó segített eldönteni, mit kell a népnek előbb hallania, majd .
látnia is otthonában minden áldott este. Az általa választott eszközök-
nek, kiváltképpen a televíziózás megjelenése után, a hatvanas évek vé-
gén, már nagyobb befolyása volt a legtöbb amerikai életére, mint az
újságoknak, az egyházaknak, sót gyakran in~gának a családnak. Az ó
döntései alapján jött létre a rádiózás-televíziózás abban a formájában,
ahogyan ma létezik, a hálózatokban összpontosuló hatalommal és ízlés-
formálással. Új mesterségét hallatlanul sokrétű és kombinált szakérte-
lemmel űzte, ravasz és fantáiiadús üzletember-volt, aki a jövőbe látott,
és már az álomképet darabjaira tudta boncolni; bámulatos kereskedel- _
mi ügynök volt, körmönfont, higgadt, pontosan informálódott minden
ügyfeléről, és megvolt benne az a felbecsülhetetlen képesség, hogy el-
gondolásait úgy tüntesse fel, mintha azok az ügyfelnekjutottak volna az
eszébe; ráadásul ösztönös érzéke volt a szórakoztatáshoz. Szerette is,
meg is tudta ítélni.
Ez utóbbi volt a · döntő előnye mindenki mással szemben. Akadtak
más férfiak is, akik jó üzletemberek, és ismét mások, akik gyakorlott
ügynökök voltak, de a tehetség iránti érzék egészen más valami, márpe-
dig ez elengedhetetlen feltétele az olyan nyilvános és illékony mester-
ségnek, amilyen a műsorközvetítés. Abszolút hallása, majd később, a
televíziózás beköszöntével abszolút Uttása is volt. Szinte abszolút ítélő­
képessége mindenben, aminek köze volt a szórakoztatóiparhoz. Csak-
nem fél évszázadon át mindenki másnál világosabban látta, hogy Ame-
rikában mit lehet és mit nem lehet „eladni" a lehető legnagyobb közön-
ségnek. Az érzelemi:iek nyoma sem volt benne: tudta, mi az, ami jó és
eladható, mi a rossz, de eladható, és mi ajó~' de eladhatatlan - és soha-
sem keverte össze egyiket a másikkal. Akármilyen kifinomult égyéni
ízlése volt is, sem a maga, sem művelt barátainak ízlését nem tévesztette
össze a nagyközönségével. Egyszerűen géniusz volt a tömegszórakozta-
tásban.
Pályafutásának legelső évei voltak a sorsdöntók. Kezdettől fogva lát- -
noki érzékkel tudta, mi az, ami lehetséges. Mintha tönk szélén tántorgó
vállalatának parányi New York-i szobájában ülve nemcsak saját író-
asztalát vagy az odakint, a Madison Avenue-n sorakozó potenciális
33
 hirdetőket látta volna, hanem a távoli vidéken élő sok millió amerikait
is, azt a rengeteg embert, aki jószerint egyedül él, sokan olyan házak-
ban, amelyekbe még a villanyáramot sem vezették be, magányos embe-
reket, akiknek úgyszólván semmilyen más szórakozási lehetőségük sin-
csen, mint a rádió. Ez az érzéke, önbizalma, hogy el tud jutni hozzájuk,
hogy mondanivalója van számukra - ebben különbözött mindenki
mástól. Lelki szeme előtt megjelent a hallgatóság egy olyan korban,
· amikor gyakorlatilag még nem is létezett hallgatóság. De nemcsak láto-
másai voltak, hanem azt is tudta, hogyan kell ábrándjait megnyergelni,
s megértette, hogy minél nagyobb a hallgatóság, annál nagyobb a rá-
diótársaság haszna, hiszen a profit azzaljár, hogy egyre több hirdető
szeretne bekapcsolódni az adásokba. Márpedig ha a nagyobb hallgató-
: ság jobb hirdetőket, akkor egyben több pénzt is jelent, ez pedig jobb
műsorokat, ezek viszont nagyobb hallgatóságot, mindez pedig egyre
több olyan adót, amely csatlakozni szeretne a CBS-hez.
Amíg az idő tájt az NBC főként attól remélte a profitot, hogy a hozzá
csatlakozó állomásoknak díjat s;,:,ámítottftl, amiért adásait közvetíthet-
ték, Paley előtt egy merőben másfelé vezető út képe lebegett: a lehető
legközvetlenebbül akart eljutni a lehető legszélesebb körű hallgatóság-
hoz. Úgy számított, hogy egyszerűsíti és olcsóbbá teszi a dolgot a társult
adók számára, így elkerülhetetlenül minimálisra csökkentené a társult
adók szerepét. 0 csupán biztosítékot akart, hogy műsorait a lehető
legnagyobb számú közönség fogja hallgatni. Minél nagyobba közön.;.
ség, annál több műsoridőt adhat el. E cél eléréséhez volt is mit fölkínál-
nia - jószerint elajándékoznia -: műsorait a hozzá csatlakozó adóknak
ajánlotta fel. Erik Barnouw így ír erről az amerikai rádiózás-televízió-
zás történetét tárgyaló kitűnő munkájában, a The Golden Web-ben [Az
aranyháló]:

„Azzal kezdte, hogy az egész, önmaga finanszírozta műsort ingyen

bocsátotta a hozzá csatlakozott adók rendelkezésére. A rádióadás
idején a csatlakozott adók bármikor - napi tíz-tizenkét órán át -
ingyen· bekapcsolódhattak a CBS adásába, és fölhasználhatták
mindenkori műsorait. A társult adóra semmiféle kötelezettség sem
hárult, hogy bármely önfinanszírozott műsort .felhasználjon,
ugyanakkor valamennyit átvehette. Sok adó számára ez az elren-
dezés égi manna volt, kiváltképpen, amikor a gazdasági válság
egyre nagyobb arányokat öltött. Ez abból a szempontból is elő-
34
 nyösnek bizonyult, hogy kiküszöbölte a hosszadalmas alkudozást
és könyvelést. Ezért a bomba üzletért cserében Paley is kért vala-
mit: opciót a társultadó-cégek által pénzelt bármely műsorának
minden részére. Itt nemigen ütközött ellenállásba. Az opció azt_
j<dentette, hogy Paley adásidőt adhatott el valamely rádióműsort
pénzelő cégnek (vagy szponzornak) úgy, hogy a legcsekélyebb bi-
zonytalansági tényezővel sem kellett szembenéznie az elszámolás-
kor. Például szerződést írhatott alá egy szponzornak az egész or-
szágra kiterjedő adásidőre, majd utasíthatta a társult adókat,
hogy az adott időpontban sugározzák a műsort. Kezdetben ehhez
mindössze kétheti előrejelzésre volt szükség."

A kis adók tulajdonosai lelkesedtek ezért a rendszerért; rendkívül'nagy

szükségük volt szqrakoztató műsorokra, ahhoz viszont nem volt elég
pénzük, hogy önálló műsorszerkesztést végezzenek. Most azutánin-
gyen kaptak valamit. S a rendszerben a mértani haladvány elve érvé-
nyesült, mert minél gazdagabbá vált a CBS, annál hatékonyabb lett a
műsorszerkesztése, ami viszont még kapósabbá tette a CBS adásait.
S ha a CBS elővételi jogot szerzett magának, az adók még több pénzt
zsebeltek be. Már pusztán Paley elgondolásának közzététele nyomán
csaknem megduplázódott a CBS-szel társult állomások száma. Intéz~-
bizottsági tagságának első évében a CBS bruttó profitja a korábbi 1,4
millió dollárról 4,7 millióra szökött fel, 1937-re pedig elérte a 28,7 milli.;.
ót. Működésének első évtizedében az állomások száma száztizennégyre
növekedett. Beköszöntött a siker - méghozzá nagyon gyorsan.

Paley tökéletesen alkalmas volt új hivatására.Úgy tetszett, valamennyi

személyes tulajdonsága hasznára válik ezen a pályán: érzéki és hedonis-
ta, ugyanakkor szigorúan fegyelmezett, idejét pontosan megszervező
üzletember volt, vagyis könnyedén mozgott eljövendő birodalmának
szórakoztató iparágában, ráadásul meg is értette annak problémáit, de
azért egyetlen percre sem enged te ki a kezéből az üzleti ügyek intézését.
E tekintetben éber, koncepciózus és hűvös agyú, szigorú gazda volt, aki
a szivargyártás legnemesebb tradícióin nevelkedett, A rádiózás-televí-
ziózás többi más vezetőjénél jobban ismerte az egész iparág minden
csínját-bínját: többet tudott a szakma szórakoztatóipari oldaláról,
mint a többi üzletember, s többet az üzleti oldaláról, mint a többi szóra-
koztatóipari szakember. Mindig a többiek előtt járt.
35
 Bill Paleynél senki sem elemzett jobban egy üzleti jelentést; csalha-
tatlan érzéke volt az ·utolsó sor zárómondata iránt, és minden üzleti
tárgyaláson óhatatlanul a leglényegesebb kérdést ragadta meg, azt a
kérq.ést, amely rávilágított valamely ajánlat végzetes gyengéjére. Mint-
ha csak megérezné-állította egy üzlettársa - partnerének a hangjából,
önbizalmának szintjéből, hogy hol rejlik a buktató. Amikor a tárgyaló-
partner hangja magabiztosan csengett, Paley bóbiskolt, amikor a
hangja megbicsaklott, hirtelen, akár egy krokodilus, fölriadt és lecsa-
pott. De nemcsak pusztán üzleti érzéke miatt aratott ekkora sikereket.
Végtére is a világon nagyon sok hűvös agyú, minden hájjal megkent
számszaki férfiú nyüzsgött. Paleynek viszont a tehetségek fölfedezésé-
hez isjó orra, ötödik érzéke volt. Ezt az intuíciót, ezt az abszolút ízlést
semmiképpen sem lehetett megtanulni vagy bemagolni. 1931-ben, há-
rom évvefazután, hogy átvette a rádiótársaság irányítását, egy hajóki-
ránduláson véletlenül meghallotta egy akkoriban ismeretlen énekes el-
ső lemezeit; nyomban tisztában volt vele, hogy nagy, nagyon nagy éne-
kest hall, táviratozott tehát beosztottainak, hogy haladéktalanul szer-
zódtessék- Bing Crosbyt. Vagy harminc esztendővel azután, hogy első
ízben hallotta Bing Crosbyt, elvitte egyik új igazgatóját, Blair Clarkot
a Camelot premierjére, s Clark valósággal elámult, hogy Paley mennyire
érti az előadást. U gy tetszett, mintha Paley a színházban mindenkinél
egy ütemmel előbbre tartana, a megfelelő helyeken nevetett, és szink-
ronban volt az ütemmel. Clark, aki tudta, hogy a darab egyik szponzo-
ra Paley, bizonyosra vette, hogy már látta az előadást, de hamarosan
rájött, hogy téved. Egyszerűen csák arról volt szó, hogy az elnöknek
olyan jó érzéke volt a könnyű műfajhoz, hogy jóval gyorsabban forgott
az agya, mint bárki másnak a közönség soraiban. Egyetlen pillanat
alatt hallotta, megértette, értékelte az előadást, és máris tudta, hogy siker
lesz. Nagy előny volt ez, valóságos istenek ajándéka: abszolút hallás.
Szinte ugyanilyen abszolút ízlése is volt. Ha úgy döntött, hogy adó-
hálózatában korlátozza a valóban kiváló műsorokat, akkor ennek nem
az volt az oka, mintha nem tudná, mi színvonalas, sokkal inkább az,
hogy ravaszul fölmérte, melyik a'kívánatos szint, és mi a határa annak,
amit egy adott időpontban az üzlet még elvisel. Ügyességének titka
abban rejlett, hogy adagolni tudta az ízléses és megvalósítható műsoro­
kat, azt a színvonalat, ami fönntartja hálózatának jó hírét, de tömegha-
tását sem veszélyezteti. Így azt is megtehette, hogy olyankor, amikor a
cégnek éppen nem annyira pénzre, mint presztízsre volt szüksége, mi-
36
nóségi programot sugározzon, ezáltal ismét bebizonyítva, hogy a CBS
más,jobb, nemesebb ízlésű, mint a többi rádiótársaság. Annak ellené-
re, éJ,mit pályafutása·során amerikai polgártársainak sugárzott, Paley
esztétikai érzékét félelmetesen kifinomultnak és ösztönösnek nevezhet-
jük. Olyan ember volt, aki egy szobába belépve édeskevés gyakorlattal
mindig ki tudta választani a legjobb festményt vagy a szobában talál-
ható legértékesebb műtárgyat. Sót mi több, nemcsak az esztétikához és
az ízléshez volt érzéke, de ismerte a műtárgyak értékét is, s tudta, hogy
a maga módján mindenen ott fityeg az árcédula. A negyvenes években
egy hetet azzal töltött Párizsban, hogy antik holmikat keresett- kalau-
za párizsi tudósítója, David Schoenbrun volt-, s a kiruccanás vége felé
felrevonta Schoenbrunt, megköszönte neki a csodálatos kirándulást;
végtére is csak a legkiválóbb emberekkel találkozott, csak a legjobb
vendéglőkben étkezett. - David - mondta-, ez tökéletes kirándulás
volt, maga pedig tökéletes házigazda. Ezért adok magának egy nagyori
értékes tippet. -Schoenbrun hegyezte a fülét, mert jól tudta, hogy Pa-
ley csakis Amerika legokosabb és leggazdagabb üzletembereinek a tár-
saságában forog. - Ne vásároljon Matisse-okat és Picassókat, David -
közölte a CBS elnöke a CBS párizsi tudósítójával-, a piacon mostanság
túlságosan felszökött az áruk. Vásároljon Rembrandtot, mert Remb-
randt a legjobb. Ezeket a legjobb megvenni most; mindig is műkincsek
lesznek. Emlékezzék erre, és emlékezzék arra is, hogy ezt Bill Paley
mondta magának. - Schoenbrun, akinek anyagi helyzete nem engedte
meg, hogy hasznot húzzon az efféle információból, még dühösebb volt
néhány év múltán, _amikor kiderült, hogy Paleynek szokás szerint igaza
lett: a Rembrandtok ára valóban jóval magasabbra szökött, mint a Pi-
cassóké és a Matisse-oké.

Csodálatos kereskedő is volt, kiváltképp a hőskorban. Pontosan tudta,

mit akar, és azt is, mi az, amit elad, s mindig bele tudta élni magát
mások helyzetébe. Annyira hitt benne: a rádió könnyebbé teszi az éle-
tet1 hogy szinte nem lehetett ellenállni neki. Lelki szemével látta, hogy
a termékeik elárasztják az általa nemrégiben megálmodott új piacot -
az emberek tömegével nyelik az aszpirint és a hashajtót, gumiabroncsot
szerelnek a gépkocsira, cigarettára gyújtanak. Abban az időben az
NBC hatalmas és némiképp elbizakodott óriás volt, a CBS viszont ki-
csiny és nyitott lévén, nagyobb erőfeszítéseket tett, legjobb ügynöke
pedig az ifjú, behízelgő modorú, dinamikus és mindenütt jelen lé~ó Bill
37
 Paley volt. Fűtötte a lelkesedés, élvezte, amit csinál, kivált1'éppen a
kecsegtető távlatokat. David Sarnoff, az NBC fönöke kereskedővé ved- ·
, lettm~nök volt, nemigen érezte jól magát az általa kialakított üzérke-
, dés légkörében, nem is ereszkedett le odáig, hogy maga foglalkozzék az
eladással, Bill Paley viszont imádta az ügynökösködést. A CBS azonos
. vpltPaleyvel, s ő úgy adta el a cégét, mintha önmagát árulná. Élvezte
az ügynöki tevékenységet, saját álmait árusította, de azt aztán kímélet- ·
lenül. Atnikor a rádiótársaság még . gyermekcipőben járt, rászállt
George Washington Hillre, az American Tobacco Cpmpany fönökére,
.alegfontosabb potenciális rádióhirdetőre, aki szívvel-lélekkel elköte-
lezte m,agát az NBC-nek.
. Az amerikai kereskedelem forradalmában, amikor felvirradt a na-
gyobb, az országos piacok napja és azoké a nagy kapacitású eszközöké,
amelyek révén be lehetett hatolni a piacokra, George .Washington Hill
éppoly fontos személyiség volt, mint Bill Paley. Jóllehet a gazdasági
válság ekkor hágott a tetőfokára, az American Tobacco példátlan for-
galmat bonyolított le, és sikerének Iegföbb titka az volt, hogy Hill forra-
dalmasította a reklámtechnikát. Ő volt az értéken felül eladás nagy
költségvetésekkel dolgozó, dinamikus úttörője: az eladási kampány
gyakran éppoly fontossá vált, sőt fontosabbá, mint maga a termék. Ab-
ban a korban, amikor a reklámköl tségvetések még meglehetősen szűkre
szabottak voltak, évi hatmillió dollárt költött hírverésre, s ösztönösen
hitt benne, hogy ha minden egyéb feltétel egyenlő, akkor nem az szá-
mít, milyen a termék, hanem az: mit állítunk róla. Azt vallotta, ha elég
hangosan és elég gyakran ismételjük, hogy a Lucky Strike cigaretta más
és jobb, mint a többi, az emberek végül el is hiszik, hogy valóban más
és jobb, akkor is, ha a dohánya lényegében ugyanaz, mint a többi szi-
varkáé. Rajongott a rövid, szellemes ötletekért; például az ő agyában
született meg a „bekötöttszem-próba" népszerűsítésének gondolata.
Hill azt állította, ha az átlagember bekötött szemmel gyújt rá, csalha-
tatlanul k~pes megállapítani a iucky és a többi cigarettamárka közti
' különbséget. S mivel erre energikusan ráhajtott, végül meglepően so-
kan be is dőltek a trükknek. Más jelszavakat is költött: ,,A Lucky simo-
gatja a torkát!" ,,A Lucky Strike egyenlő a finom dohánnyal!" ,,A Lu-
cky Strike Green hadba vonul!" R~adásul ő volt az úttörője, hogy a
Luckyt a nők körében is népszerűsítsék, s ezzel ősi tabukat döntött meg.
„Luckyért nY,úljatok, ne cukorkáért!" - tanácsolta, s a nők Lucky
Strike.;.ért nyúltak. Ez a szívó~ kis konkurens a piacért vívott harcban
38
[ nem -ismert tréfát, hallatlanul sikeres volt, s a csekély jövedelmi adók
~- korszakában évi egymillió dollár hasznot zsebelt be. Üzletfeleit hivata-
t'.-. lában fogadta, ott mindig hatalmas cowboykalapot viselt, mintegy cm-
; lékeztetőül, hogy a látogatók most az ő területén járnak, nem megfor-
dítva. Olyannyira a közízléstől függő cége természetes módon ráébredt
á rádió jelentőségére, így azután George Washington Hill lett Bill Paley
legfontosabb üzletfele.
Csakhogy 1928-ban és 1929-ben Hill még mindig kilenc NBC-állo-
máson hirdetett - és egyetlen CBS-adót sem használt. Akkoriban az
American Tobacco sokkal nagyobb cég volt a CBS-nél, s az a tény, hogy
nem hirdethette ezt az óriásvállalatot, nemcsak pénzbeli veszteséget
okozott a CBS-nek, hanem jószerint kétségessé tette puszta létalapját is.
Paley tisztában volt vele, hogy meg kell törnie ezt a monopóliumot;
1930 derekán Ed Bernays, Amerika egyik úttörő hirdetési szakembere
révén végül sikerült nyélbe ü_tnie egy kihallgatást George Washington
Hillnél. Paley hangsúlyozta, hogy a CBS-nek fiatal, energikus, kreatív
csapata van, amelynek mindenki mással szemben az az előnye, hogy a
rádiózás még vadonatúj. Amikor befejezte a mondók~át, George Wa-
shington Hill egy !iszta papírlapot nyúj_tott át neki.-Otletek, fiatalem-
ber - mondta. - En ötleteket veszek. Otleteket akarok. Írja le ötleteit
erre a papírlapra, azután adja ide nekem. Nekem kreativitás kell. -
Paley összeült munkatársaival, és egész sereg olyan ötletet dolgoztak
ki, amelyek még önmagukat is ámulatba ejtették, annyira újszerűek és
nyilvánvalóan hatásosak voltak. Paley most már biztosra vette a sike-
rét, ismét fölkereste Hillt, aki úgy nyilatkozott róluk, hogy abszolúte
elsőrangú ötletek. - Úgy van, ahogy mondta-jelentette ki-, maguk
valóban kreatívak, ezek kitúnő,ötletek. - Ezután végigfutott a listán, és
közben elragadtatással nyilatkozott minden egyes ötletről, de azért
~ mindegyikben talált kivetnivalót is. De mindez csak felbátorította Bill
t· Paleyt. Hill meghallgatta az érveit, egyre rokonszenvesebbnek találták
f egymást. Paley tehát visszatért munkatársaihoz, nekiestek a rajzolás-
,,':. nak, azután megint újabb ötletekkeljelentkeztek, s George Washing-
r ton Hill ismét nyomban elragadtatással fogadta javaslataikat, csak
t azért; hogy újra elvesse őket. Amikor ez harmadszor is megismétlődött
r - kezdeti lelkesedés után csalódás-, Paley rájött, hogy George Wa-
1· -• shington Hill valójában csak a saját ötleteit isteníti. Ezért hát csapdát
>, állított neki. Jó ideig várt, amíg újra fölkereste volna Hillt, akkor az-
t' után megemlítette neki, hogy mind ó, mind CBS-beli munkatársai:;
 fogytak az újabb ötletekből. Igazán kár, állapította meg Hill. Persze
·,, maradt azért még egy szerény ötletük, mondta Paley, de majdnem bi-
zonyos benne, hogy nem felelne meg az American Tobaccónak. S mi
lenne az?- hegyezte a fülét Hill. Nos, mondta Paley, a reklám nagyon
halk, szinte visszafogott, de egy kis katonazene ugyebár, rezesbanda
egyenes adásban, hetenként ötször, napi tizenöt percig. Katonazene?-
kapta fel a fejét immár heves érdeklődéssel Hill, a katonazene mindig is
népszerű volt, mindenki imádja a katonazenét. Egyszeriben roppant
érdeklődést mutatott, behívta vezető munkatársait, körbemenetelt a
szobában, képzeletbeliJohn Philip Sousa-indulókat imitált, egymaga
személyesítve meg egy egész katonazenekart. Most már sajátjának
érezte az ötletet. Szóval egy katonazene-műsor, közölte munkatársai-
val. Vince Riggio, Hill kereskedelmi igazgatója meghallgatta ionökét,
azután kijelentette, hogy neki pem tetszik az ötlet. Hill erre tovább
masírozott az irodában, eljátszotta a zenekar valamennyi tagjának a
szerepét, um-pa-pa - um-pa-pa, mire Riggio azt mondta: még most sincs
ínyére a dolog; ekkor jött el az a pillanat, amikor Bill Paley a legszíve-
sebben megfojtotta volna, de Hill újra körbemasírozta az íróasztalát, és
lábát térdmagasságba emelve harsogta: ,,Mindenki szereti a kato~e-
nét!", egyszóval igyekezett eladni az ötletét Riggiónak. -Kezdem már
kapiskálni - jelentette ki végül Riggio. Bill Paley tehát nagyon bölcsen
járt el, amikor fogta egyik ötletét, aztán tudatosan lemondott róla,
hadd higgye Hill: az ő agyából pattant ki a szikra. Így történt, hogy az
American Tobacco Company hetente ötször napi tizenöt percen át
finanszírozta a katonazenét a CBS-ben, ami a fiatal rádiótársaság szá-
mára frontáttörést jelentett.
Paley annyival okosabb volt mindenki másnál a szakmában, annyi-
val ravaszabb, hogy nemcsak szórakoztató műsorokat és termékeket
tudott eladni, hanem dicsfényt is, azt, hogy elhiggyék: a CBS más, mint
a többi, valamivel előkelőbb, államférfihoz méltóbb, s jobban a szívén
viseli a közjót, mint versenytársai.· A kezdet kezdetén némely kritikus
azzal támadta a CBS-t, hogy túl sok hashajtóreklámot sugároz, de
1935-ben Bill Paley- s ez igen jellemző volt rá- kissé fellengzősen beje-
lentette, hogy rádiótársasága beszünteti a hashajtók és egyéb vitatható
ízlésű reklámok sugárzását. Ünnepelték is államférfiúhoz méltó böl-
csességéért, s közben senki sem figyelt fel a közlemény apró betűs részé-
re, amely közölte, hogy az új üzletpolitika nem vonatkozik a CBS fenn-
álló szerződéseire. S mivel akkoriban a hashaj tógyártó cégek beszüntet-
40
 téka reklámozást a lanyha nyári hónapokban, és csak ősszel írták alá az
új megállapodásokat, az egész csak annyit jelentett, hogy a CBS szigo-
ríthatott a feltételeken, megakadályozva, hogy a hashajtógyártók nyári
szabadságra menjenek. Abban az évben több hashajtóreklámot sugár-
zott, mint bármikor annak előtte.
Mert Bill Paley mindenekfölött szívós volt. Nemcsak fölépített egy
vállalatbirodalmat, de meg is védelmezte. Semmiféle érzelmesség sem
volt benne, tökéletesen tisztában volt azzal, mit akar kiharcolni magá-
nak és rádiótársaságának, és szembeszállt minden támadóval, akár
konkurens vállalat volt, akár a kormány, egy demagóg politikus vagy
valamely vetélytárs saját cégén belül. Tudott néha megnyerő, elragadó
és szellemes is lenni; mindent átvészelt, elviselt; senki sem fogott ki rajta.
A CBS-néljöttek-mentek az emberek, neki dolgoztak, hiszen ő volt a
fönök, s amíg ott dolgoztak, akár rövid, akár hosszú ideig, busásan
megfizette őket; ők is sütkérezhettek a társaság hatalmának és dicsősé­
gének visszfényében, de előbb-utóbb letelt az idejük, megtették köteles-
ségüket, túl becsvágyók lettek, vagy éppenséggel már nem bírták az
iramot, nos hát, akkor menesztette őket. Frank Stantonról, a CBS má-
sik nagy vezéralakjáról, aki oly sokszor átvette tőle azokat a szerepeket,
amelyeket ő nem akart a nyilvánosság előtt vállalni, és aki oly sokat tett
a társaság hírnevének megóvásáért, habozás nélkül kijelentette, mi-
után Stanton végrehajtott egy különösen kínos feladatot: ,,Mindig
akad egy Stanton-féle pasasom az effélemunkákra." Mindig érvényesí-
tette akaratát- egyike volt azoknak, akik számára megírják, majd átír-
ják a játékszabályokat, de ő ezzel mit sem törődve, mindig szépen meg-
·Szegte őket. Egyedül ő vehette semmibe a CBS kötelező nyugdíjba vo-
nulási szabályát, s amikor elmagyarázta, hogy ·miért cselekedett így,
már-már ártatlannak tetszett: ő tulajdonképpen meg sem szegte asza-
bályt, mentegetőzött, az igazgató tanács könxörgött neki, hogy marad-
jon, ő pedig annyira hízelgőnek találta ezt a túláradó szeretetet, hogy
végül is - maradt. Mások jöttek, szolgálták a céget, majd távoztak,
többnyire nem a sajátjószántukból, gyakran keserű szájízzel, de ő, év-
ről évre, évtizedről évtizedre, valamiféle sajátos életerőt, már-már álla-
ti energiát árasztva, a helyén maradt. Már a hetvenes éveit taposta, ·
amikor egy ízben egy fiatal nő hosszabb időt töltött vele egy vacsorán,
s valósággal elképedt, milyen jó erőben van, milyen lendületes és élet-
erős, s ezt meg is említette Truman Capotenak, akit akkoriban baráti
szálak fűztek a Paley családhoz. - Ugye pompásan néz ki?- kérdezte a
41
 hölgy, Capote pedig helyeselt neki . . .:. Persze - mondotta~, úgy fest,
, mint aki éppen szőröstül-bőröstül megevett egy embert.
Hosszú éveken át így tudott hatalmon maradni. Sohasem voltak illú-
ziói. Mindenkor bizonyos távolságot tartott, hűvösen, kimérten visel-
kedett, nem egykönnyen lehetett a bizalmába férkőzni, olyan elkényez-
t.etett volt, ahogyan kevés férfi, mert nemcsak gazdag, de nagy hatalmú
és befolyásos is volt. Ellentétben az államelnökökkel, akik gyakran szin-
tén gazdagok és hatalmasak, az ő hatalma állandósult; elnökök jöttek,
elnökök mentek, Roosevelt is jött, azután meghalt, de Bill Paley még
harminc évvel F. D. R. halála után is a hatalom birtokosa maradt. Min-
den úgy történt, ahogyan ő akarta, még az életnek is ő szabott feltétele-
ket. Azokkal az emberekkel találkozott, akiket ő válogatott meg; akik-
kel nem akart találkozni, azok nem kerülhettek a színe elé. Némélyek
úgy vélték, hogy a barátai, de rosszul ítélték meg Paleyt, tévesen értel-
mezték a szabályait. Mi sem bizonyítja ezt inkább, mint Ralph Colin
kínos élménye, aki vagy negyven esztendőn át volt Paley és a vállalat
jogi képviselője. Mindketten kiemelkedő tagjai voltak New York kultu-
rális életének, állandó résztvevői a Modern Művészet Múzeuma (MO-
MA) körül csoportosuló társaságnak. 1969-ben Bill Paley, aki akkori-
ban a múzeum igazgató tanácsának tagja volt, és ott is ugyanúgy járt
el, mint a CBS-ben, saját szája íze szerint megváltoztatta a múzeum
szabályzatát, és rövid úton elbocsátott egy Bates Lowry nevű igazgatót
anélkül, hogy kikérte volna az igazgató tanács többi tagjának a vélemé-
nyét. Ralph Colin, aki szintén az igazgató tanács tagja volt, valamely
.oknál fogva, amin később bizonyára mindketten elképedtek, bírálta
Paleydöntését: kijelentette, hogy Paley megszegte a szabályzatot.Igaz,
ez már édeskeveset változtatott a dolgon, Lowry elbocsátását nem von~
ták vissza. Colin viszont végzetes hibát követett el. A MOMA ülése,
amelyen Colin szembeszállt Paleyvel, egy csütörtöki napon délután fér
hatkor zárult. Másnap reggel tíz órakor Paley a hivatalába rendelte
Colint. Az elnök fel sem állt, amikor Colin belépett hivatali szobájába,
de még csak hellyel sem kínálta régi munkatársát. Röviden közölte vele,
hogy alaposan mérlegelte az ügyet, és úgy határozott, hogy véget vet
személyes kapcsolatuknak, bár Colin továbbra is a vállalat jogtanácso-
sa marad. Néhány hónappal később, amikor Colin éppen szabadságát
töltötte, elküldte hozzá Frank Stantont, hogy közölje vele: Colin ügy-
védi irodájától megvonták a CBS képviseleti jogát. Colin, ez a művelt,
jó modorú ember nagyon a lelkére vette a dolgot, és sokáig rágódott
42
rajta. Végül fölhívta ·Paleyt, és arra kérte, nézzen be hozzá. Colin
nyomban a tárgyra tért, miért is kérette az elnököt. Nagyon fájdalma-
san érinti, mondta, hogy elveszített egy ilyen régi barátot. Ez annál is
kínosabb, magyarázta, mert számos társadalmi és kulturális esemé-
nyen találkoztak azóta is, hangversenyeken, múzeumi kiállítások meg-
nyitóin. Nem tarthatnák-e fenn barátságuknak legalább a látszatát?- .
kérdezte. Ralph Colin számára sokáig emlékezetes maradt Bill Paley
válasza: ,,Ralph, mi sohasem voltunk barátok. Te az ügyvédem vol-
tál."

A harmincas években forradalom ment végbe a tömegmédiumokban és

a reklámozásban, s az ifjú B~ll Paley az események középpontjában
állva hallatlanul élvezett minaen pillanatot- az izgalmat, a szüntele-
nül megújuló követelményeket, a győzelmeket. Úgy tetszett, mintha a
sors is erre a szerepre szánta volna. Fiatal,jóvágású, gazdag és okos volt,
s úgy látszott, mintha hatalmas kortyokban itta volna az életet, az élet-
öröm csak úgy sugárzott belőle. Szép hármas telket vásárolt Manhat-
tanben, és Lee Simonsont, a kor legkiválóbb díszlettervezójét kérte föl,
hogy rendezze be az épület szobáit. Simonson becslés szerint szobán-
ként tízezer dollárért olyan hatást teremtett, amely a várakozásnak
megfelelően csodálatosan színpadi jellegű volt: bárszobát tervezett szí-
nes fényekkel, amelyeket ágyban fekve, tetszés szerint lehetett szabá-
lyozni, süllyesztett z9ngorát, amelynek csak a billentyűzete állt ki a
falfelületból, s minden szobába beépített rádiót. Paley ruhatárának a
követelményeit sem hagyta figyelmen kívül: a szekrényeket úgy mére-
tezte, hogy kényelmesen elférjen bennük Paley háromszáz öltönye, sót
külön rekeszeket épített száz nyakkendője és inge számára. Ne feledjük,
Bill Paley nemcsak vállalatigazgató, hanem nagy nőbarát és világfi is
volt- szinte sohasem jelent meg a nyilvánosság előtt, hogy ne lett volna
vele egy-egy gyönyörű nő. -
lsaac Paley leszármazottai sikeremberek lettek Amerikában: a siker
gyorsan jött, és nagyon édes volt. Dacára orosz-zsidó eredetének, Bill
Paley számára minden vagy legalábbis majdnem minden lehetővé vált.
Ez egyébként némiképp érzékeny pontja Paleynek. Amikor nemrégi- ,
ben egy Robert Metz nevű riporter a CBS-ról írt könyvében orosz zsi-
dóként jellemezte Paleyt, Kidder Meade, Paley reklámfönöke, akinek
a reklám világában részben az adta meg az értékét, hogy nem volt zsidó,
körlevelet küldött szét, hogy- mint mondotta- helyreigazítsa a ténybe-
43
 I

li pontatlanságokat, s többek között megjegyezte a levélben, hogy Pa-

ley nem orosz, hanem amerikai .zsidó. Nos, igen, valóban az volt, s
. meglehet, hogy a jiddis közmondás szerint „Isten meghallja, amit Kid-
der Meade ajka rebeg", de az amerikai zsidók szemében Bill Paley orosz
zsidónak számított, ami a kezdeti időkben nem volt olyan előkelő do-
log, mintha német zsidónak született volna. A német zsidókat társadal-
milag jóval szalonképesebbnek tekintették, s mind az angolszász-
protestáns hatalmi hierarchia, mind jómaguk is becsületesebbnek és
tisztességesebbnek tartották őket az orosz zsidóknál, akikről azt az össz-
képet alakították ki, hogy hosszú a hajuk, rendetlen az öltözékük, és
radikális a gondolkodásuk. Akik még abból az időből·ismerték Bill Pa-
leyt, amikor megjelent New Yorkban, úgy vélték, szívesen vette volna,
há befogadja a „társaság", a német-zsidó tisztesség fellegvára, csakhogy
a „társaság" hallani sem akart róla. Pénzén még mindig érződött a
szivarfüst, a rádiót pedig újnak talmi csillogásúnak, sőt talán közönsé-
gesnek is tekintették. Egy Sulzberger megfelelt; egy Paley- végül is mi
lehetett a neve, mielőtt Paley lett? - nos, ő már nem. Ben Sonnenberg,
Paley barátja szerint akkoriban valami csípősség érződött rajta. Hallat-
lanul elbűvölő volt, de ennek mintha nem lett volna a tudatában; egy
roppant hatalmú új cég élén állt, de maga sem látta még tisztán a lehe-
tőségeit, s jóval érdekesebb, dinamikusabb volt, mint azoknak a hájfe-
júeknek a többsége, akik közé annyira vágyódott, s akikre- úgy látszik
· -szüksége volt. Paley mindvégig némiképp ambivalens érzelmeket táp-
lált származásával kapcsolatban, mind a zsidóságát, mind az orosz zsi-
dóságát illetően. Büszke volt a származására, de amint idősebb lett és
egyre sikeresebb, nemigen tetszett neki, ha emlékeztették rá. Igyekezett
ezt az érzést elfojtani, és nemcsak hogy a wasp-ok [a fehér protestáns
angolszászok], de egyenesen a szuper-wasp-ok társaságát kereste, még-
is, származása mindig ott kísértett a háttérben. Annyira ette magát
emiatt, hogy ez még a tömegszórakoztatás iránti, egyébként hallatla-
nul nagy fogékonyságát is kikezdte. Munkatársai már a kezdet kezde-
tén megszerezték a Hegedűs a háztetőn opcióját, mert bizonyosra vették
az átütő sikert. Meghökkentek, amikor Paley a forgatókönyv elolvasása
és a zene meghallgatása után elvetette a musicalt. Mike Burke-nek, aki
egyike volt azoknak, akik javasolták a megvásárlását, azt mondta: ,Jó,
jó, de nem gondolja, hogy túlságosan zsidó?" Burke, akit meglepett ez
a megjegyzés, azt felelte, hogy ő nem így látja a dolgot, s mint nem
zsidónak, határozottan más a véleménye.
44
 A zsidóság árnya mindig ott lebegett fölötte; tudatában volt ennek,
és érzékenyen reagált rá. Jóval érzékenyebb volt e tekintetben, mint
számos barátja, aki kedvelte Paleyt, intelligensnek és elbűvölőnek talál-
ta, és azt szerette volna, ha belép klubjaikba, vagy átköltözik exkluzív
szigeteikre. Mihelyt erre ösztökélték, Paley mindig ideges lett. Örült az
ajánlatuknak, qe aggályoskodott a következmények miatt. Az ötvenes
évek végén Philip Graham, akkoriban a WashingtonPost kiadója, fölkér-
te Paleyt, lépjen be az F Street Clubba. Graham azt mondta, ez lenne
számára a tökéletes washingtoni klub, ott megtalálhatná a neki-legkel-
lemesebb összetételű társaságot, olyan férfiakat, akik mind nagy hatal-
múak, vonzók, sikeresek. Bill Paley bizonyára otthonosan mozognaa
körükben. Paley, aki jól ismerte a klubok, a zárt körű lakótelep ülések~
az exkluzív szigetek bizantinizmusát, ahol a zsidókat nemkívánatos
elemeknek tekintették, ideges lett. Voltaképp nemigen kedveli a klubo-
kat, mondta Grahamnek; azt tapasztalta, hogy jól megvan nélkülük.
De Graham, akinek lelkesedése már-már ragályos volt, kijelentette,
hogy amiatt ne fájjon a feje, ezek modern, komoly, humánus férfiak, só,
Philip Graham, a város fejedelme, kijárja a felvételt. Állta - vagy leg-
alábbis majdnem állni tudta a szavát. Lendületesen, intelligens módon
korteskedett Paley mellett. be amikor néhány héttel később a Wa-
shington-New York-i repülőjáraton találkozott hölgyismerősével,
Shirley Clurmannel, kétségbeesettnek látszott, szokásos életvidámsá-
gának nyoma sem volt. Mrs. Clurman megkérdezte, mi a baj. - Úristen
- sóhajtotta Graham -, ez életem egyik legsötétebb napja. Ez az a nap,
amikor New Yorkba kell repülnöm, hogy megmondjam Bill Paleynek:
az F Street Club elutasította a felvételi kérelmét.
Míg fiatalember korában kirekesztették a „ társaság" megállapodott
és némiképp ásatag világából, hamarosan eljutott azoknak a körébe,
akiket akkoriban „kávéházi társaság" -nak neveztek; ezek a Kennedy-
féle „csillogó emberek" elődjei voltak, akik többre tartották a sikert
meg a teljesítményt, mint a származást és a hagyományt. Híres, ragyo-
gó, reflektorfényben álló emberek alkották ezt a kört, írók, filmsztárok,
atléták - az ünnepeltek és a majdnem ünnepeltek, s természetesen az
ünneplők. Nagyon is világfiként mozgott ebben a \rilágban, csakis a
legszebb nők társaságában mutatkozott. 1932-ben nősült először, Do-
rothy Hart Hearstöt vette el, aki csak kevéssel azelőtt vált elJohn Ran-
dolph Hearsttől. Los Angeles egyik legszebb lánya volt, okos, vidám,
gyors észjárású, magának az öreg William Randolphnak, az újságki-
45
rálynak is a kedvence. Az otthon, amelyet Bill a feleségének berende-
zett, izgalmas hely volt; szalonja energiát és szellemi feszültséget árasz-
tott, sűrűn megfordultak benne olyan emberek~ mint David Selznick,
Herbert Bayard Swope, a híres újságíró, és jó néhányan Roosevelt új
agytrösztjének tagjai közül. A meghívottaknak sikeres és elkötelezett
embereknek kellett lenniük. Dorothy lelkesedett Rooseveltért, s kissé
enyhébb formában Bill is. Ha társaságban szapulták a New Dealt és
Rooseveltet, gyakran védelmébe vette az új kormányt. Akik akkoriban
ismerték Bill és Dorothy Paleyt, örültek annak, hogy egymásra találtak,
nemcsak azért, mert olyan jó megjelenésűek voltak, hanem mert bará-
taik megérezték, hogy Dorothy Paley kedvező hatással van Billre, kissé
politikusabb, kissé liberálisabb nála, jószerint férje lelkiismeretének a
szerepét tölti be, és mert olyan emberekkel hozza össze, akik ellensú-
lyozzák azokat az embereket és értékeket, akik és amelyek munkája
során körülvették. Barátaik v~leménye szerint Dorothyban erős erköl-
csi érzék élt, s gyakran hallották tőle az „elv" szót. Ugyanakkor, vélték,
megvan Dorothyban az a veszélyes hajlam is, hogy kimutassa: okosabb
Billnél, időnként hajlamos volt rá, hogy helyreigazítsa. Bill Paley, álla-
pították meg barátai, nem az az ember,
otthonában helyreigazítsa.
r~eltűri, hogy felesége a saját

A rádiózás-televíziózás sajátos szakma. A világ leghatalmasabb eszkö-

ze, ha el akarnak adni egy szappanfajtát, s potenciálisan a világ legha-
talmasabb eszköze a közügyek világában. Paley kezdettől fogva e két
szerepköre között őrlődött: egyrészt a közügyek eszköze, mert ezt a
kormány fémjelzi, így tehát- akár tetszik, akár nem - adósa a társada-
lomnak, másrészt az értékesítésé, mert anyagi normáit kíméletlenül
felfelé hajtj_a a piac és az értéktőzsde. Nagy és elkerülhetetlen konfliktus
rejlik tehát ebben, s ritkán kerül ki győztesen a harcbófa közszolgálat.
Mit sem számít, hogy a hírek és a közszolgálat hozta meg.a televízió
legtöbb ragyogó diadalát és voltaképpen a tiszteletreméltóság státusát.
Mit sem számít, hogy a rádiós-televíziós vezetők beszédeinek többsége,
amikor egész adásuk műsorait igazolják, az Első Alkotmánymódosítás-
ra I hivatkozik. Mit sem számít, hogy Bill Paley hivatalában netán nem
1 Az Első Alkotmánymódosítás (vagy-kiegészítés) annak a tíz, az Első Kong-

resszus által 1789-benjavasolt és 1791. december 15-én hatályba lépett alkot-

mánymódosításnak egyike, amely a vallás- és sajtószabadságról és a petíció
jogáról intézkedett.
46
 a „The Beverly Hillbillies" szereplőinek, hanem Ed Murrow-nak a
ienyképe függ. Az évek során mindig a kereskedelmi reklámozás ösztö-
ne bizonyult erősebbnek, kiváltképpen, mert a rádiós-televíziós társa-
ságok igazgatóinak többsége a lelke mélyén a híreket és a közszolgálatot
· ·valamiféle jótékonysági akciónak tekinti. Az igazság ~z, hogy a műsor­
közvetítés legtöbb kiemelkedő teljesítménye - először a rádióban, az-
után a televízióban - szinte akaratlanul következett be; ha valamelyik
rádiós-televíziós társaság elmaradt a műsorszerkesztésben, és gyönge
volt a műsora, nemigen veszíthetett, ezért átmenetileg netán a köz-
ügyeket állította előtérbe. A hírek és a közügyek tálalása bizonyult az
előretörés és presztízs-szerzés legolcsóbb módszerének.
Robert Kintner 1954-ben nagy szolgálatot tett az országnak (és az
ABC-nek), amikor televízión közvetítette a Hadsereg kontra McCar-
thy kongresszusi meghallgatásokat. Az övé volt az egyetlen társaság,
amely erre vállalkozott, s a vállalkozás heroikusjellegétjelentősen meg-
könnyítette, hogy nem volt más programja tartalékban, mert az idő tájt
az ABC szánalmasan gyenge lábon állt, és nemigen volt vesztenivalója.
Később, amikor Kintnerrel beköszöntöttek az NBC-nél az· izgalmas
hírekre orientált adások évei, ez ismét. csak a szükségből csinált erény
következménye volt; a CBS szinte minden más téren maga alá gyűrte
,az NBC-t, akkor hát, vélték, miért.ne próbálkozzanak meg a hírekkel,
miért ne tegyék izgalmasabbá az adóikat, miért ne szakítsanak meg
kíméletlenül amúgy sem igen hallott-nézett rendszeres műsorokat,
amelyeket tehát könnyű szívvel feláldozhattak. Csak később, amikor
valamennyi társaságnál javultak a programok, és már önálló lendület-
re tettek szert, s ennek nyomán hallgatottságuk, nézettségük is felszö-
kött, csak ekkor kezdődött meg a műsorok megszakításával szembeni
ellenállás.
Amikor a CBS-nél töltött első éveiben Bill Paley az első nagy akciót
indította, hogy betörjön a közéletbe, ezt nagyrészt az kényszerítette ki,
hogy az NBC rendkívül erős volt a szórakoztató műsorok területén, s
így az újonc számára a feltörés legegyszerűbb módjának az látszott, ha
megveti lábát a hírszolgálat területén. Ez gyors és olcsó munka volt, s
még azzal az előnnyel is járt, hogy presztízst és társadalmi elismerést
jelentett. S még ha nem hozott is közvetlen készpénzprofitot a társaság-
nak, közvetve „eladta" az állomást, mert a minőség glóriájával övezte.
1930-ra Bill Paley már tisztán látta, hogy először is, a CBS-nél egyre
nagyobb súlya lesz a közügyekkel foglalkozó részlegnek, és másodszor,
47
 hogy ez roppant érzékeny és nehezen járható terület lesz. Az nem volt
vitás, hogy egy rádiótársaság óriási eredményeket érhet el a közügyek
terén, s hasonlóképpen az is bizonyosnak látszott, hogy ezen a területen
egymást érik majd a viták, az összecsapások, a presszionálási kísérletek,
a dühödt támadások és feltehetően a pe-ek. Paley úgy vélte, jómaga
nem alkalmas rá, hogy mindezzel megbirkózzék, hiszen sem képzettsé-
ge, sem ízlése nem predesztinálta ilyesmire. Így azután még abban az
esztendőben, alig két évvel azután, hogy átvette a CBS-t, olyan lépésre
szánta el magát, amely igen nagy hatással volt a rádiótársaság végső
szerkezetére és fölépítésére. Felvett a céghez egy Ed Klauber nevű em-
bert. Klaubernak kettős szerepet szánt a CBS-nél. Először is meg kellett
s~erveznie és ki kellett alakítania a rádiótársaság hír- és közügyek osztá-
lyát, ezáltal megalapozva a rádiós újságírás normáit. Másodszor, az
első követelményhez kapcsolódó, de némiképpen kevésbé körülhatá-
rolt szerepe az volt, hogy ő legyen Bill Paley nehéz tüzérsége - ő nyitotta
meg azoknak a hosszú sorát, akik azután ezt a szerepkört töltötték be.
Klauber legfontosabb feladataként azonban azt jelölték ki, hogy ala-
pozz~ meg a rádiós újságírás normáit. Negyven év múltán Klaubert a
legtöbb híres rádiós-televíziós újságíró nemcsaka CBS apjának, a rá-
dió-és tévésikerek kovácsának tekintette, hanem a ma ismert minden-
nemű rádiós-tévés hírszerkesztés megalapozójának. Az, hogy fölvették
a társasághoz, és nagyvonalúan szabad kezet biztosítottak neki, Paley
érdeklődését és elkötelezettségét tükrözte. Klauber tanította meg Pa-
leyt a hírek fontosságára, de ez csak azért sikerülhetett neki, mert Paley
, megkövetelte, hogy tanítsa meg erre. Klauber nem lehetett volna
Klauberrá Paley nélkül, Paley azon meggyőződése nélkül, hogy ez a
. helyes út. Klauber savanyú, betegesen félénk, nehezen kezelhető, el-
lentmondást nem tűrő zsarnok volt. Az újságírás területéről, a The New
rork Times-tóljött át a rádióhoz, s a rádiós hírszerkesztés fegyelmezet-
len, amatőr jellegű, gyakran siralmas légkörébe magával hozta nem-
csak azt a tudást, hogy voltaképpen mit is jelent egy hír, hanem a ko-
moly újságírással járó felelősségtudatot is.
1930 előtt, tehát azt megelőzően, hogy átjött volna a CBS-hez, a
rádiós hírszerkesztés feneketlenül korrupt volt, gyakran olyannyira,
hogy ha egyáltalán létezett, csupán a reklámozás egyik vadhaj tásaként
virult. Klauber magával hozta és átplántálta újságírói ismereteit -
amelyeket elit olvasóközönség számára szerkesztett elit napilapnál sa-
játított el - egy tömegközönséget magához vonzó új médiumba. Volta-
48
képpen megteremtette azt az eszközt, amely egy évtizeddel később le-
hetővé tette Ed Murrow-nak és riportereinek a megjelenését. Fölismer-
te a rádióhírek távlatait és lehetőségeit, nem becsülte le hallgatóságát,
s hitt abban, hogy az amerikai nép megérett a komoly ,jó hírműsorokra.
Ellentétben korának legtöbb nagy újságírójával, nem foglalt állást
automatikusan a rádió korának beköszönte ellen (Ed Murrow-t pél-
dául nem ítélték méltónak rá, hogy a londoni sajtóklub tagja legyen,
amikor' megérkezett Angliába), s mindenekelőtt a hírek minőségére
volt gondja, nehogy túlságosan előítéletesek, túlságosan személyesjelle-
gűek legyenek. Klaubert nemigen izgatta, potenciálisan milyen káro-
kat okozhat az, ha kereskedelmi hirdetéseket sugároznak a rádió hul-
lámhosszain; úgy vélte, az emberek önállóan el tudják dönteni, milyen
kocsit vagy majonézt kívánnak vásárolni, hiszen az ilyesmiről saját ta-
pasztalataik alapján döntenek, a rádió pedig hosszabb időn át amúgy
sem tudja rávenni a nagyközönséget, hogy silányabb kocsit vegyen.
De úgy gondolta, hogy a hír, az már egészen más valami. Az egyszerű
amerikaiak nem tudták megítélni az újságírást, hiszen az többnyire
olyan emberekkel, helyekkel és eseményekkel foglalkozik, amelyek kí- ·
vül esnek személyes tapasztalataikon.Jelenléte ebben az időpontban
kulcsfontosságú volt: Klauber nélkül a ~dió könnyen átcsúszhatott
volna egyfajta feltupírozott Walter Winchell-féle 2 hírmagyarázat sík-
jára, de az is lehet, hogy olyan semmitmondó közhelyek közvetítéséig
züllött volna, hogy végül a kormánynak kellett volna közbelépnie, lét-
rehozva egy olyan állami rádiótársaságot, amilyen Franciaországban
működik. Ehelyett Klauber már a kezdet kezdetén meghatározta a
tárgyilagosság olyan szigorú normáit, hogy egy évtized leforgása alatt
a CBS hírei magasabb fokú integritást és józanságot tükröztek, mint az
amerikai sajtó kilencven százaléka. Negyven esztendővel később Fred
Friendly, egyik közvetlen utóda, becsvágyó ifjú újságíróknak egy ·
nyomtatott lapot adott a kezébe, amelyen Klauber újságírói normáit
olvashatták: ,,A hírelemzőknekjoguk van hozzá-és meg is kell tenniük
-, hogy megvilágítsá~ és megmagyarázzák a hírt az általános ismeretek
vagy a birtokukban lévő különleges ismeretek avagy azon ismeretek
alapján, amelyeket e szervezet a maga információs forrásai révén ren-

2
Walter Winchell a harmincas és a negyvenes években a Hearst-lapok és a
rádió antikommunista kommentátora. 1945-ben elsőként használta a „harma-
dik v~lágháború" kifejezést.

49
/
 delkezésükre bocsát. Két oldalról kell elemezniük a tényeket, az adatok
és.a tények fényében rá kell mutatniuk az ellentmondásokra és így to-
vább. Szem előtt kell tartaniuk: egy demokráciában elengedhetetlenül
szükséges, hogy az emberek ne csak informáltak legyenek, hánem meg
is értsék, amit hallanak, a hírelemző feladata pedig az, hogy segítse a
hallgatót abban, hogy megértse, mérlegelje a híreket, ítéletet alkosson
róluk, de semmiképpen se ő alkosson ítéletet a hallgató helyett." Az
újságírói felelősség szabatos~ értelmes meghatározása ez, amely negy-
ven év után is fel tud bőszíteni egyeseket. .
· Klaubernak érzéke volt a színvonalhoz, a kiválósághoz és az intelli-
gencia felismeréséhez. Azt akarta, hogy kiváló tudósítók kiváló tudósí-
tásokban számoljanak be az eseményekről. Ed Klauber volt az, aki
hosszú időn át minden követ megmozgatott, hogy jele.s barátját, Elmer
Davist (1917-ben ő volt Davis házassági tanúja) behozza a CBS-hez.
A CBS munkatársainak zöme kétkedve fogadta az ötletet. Úgy vélték,
Davis talán ragyogó újságíró, de száraz a hangja, szikár a stílusa. Ma-
gának Davisnek is voltak kételyei, sokáig ellenállt Klauber ismételt
ajánlatainak, de végül 1939-ben engedett a rábeszélésnek, és idővel
kiemelkedő hírmagyarázó lett belőle. Remek rövid tanulmányokat írt,
fukaran bánt a szavakkal, s mindig hatásosan érvelt. Belépése a CBS-
hez 1939-ben az értelem diadalát tükrözte a szóvirágos stílus fölött.
Ezzel szemben H. V. Kaltenborn, egy másik úttörő kommentátor sok
fejtörést okozott, szüntelenül huzakodott Klauberral, mert rendkívül
· szívesen beszélt egyes szám első személyben. A CBS köreiben azt tartot-
tálc, hogy Kaltenbornból mindaddig nem lesz élvonalbeli kommentá-
tor, amíg le nem reszeli írógépéról a nagy I betűt [I az angolban: én].
Nem mintha a CBS meg akarná fosztani a szólásszabadságától, érvelt
Klauber; beszélhet annyit, amennyit csak akar, de nem fogalmazhatna
kissé finomabban? Ahelyett, hogy mindig azt mondaná-1',,én úgy gondo-
lom, én azt tartom, nekem biztos értesüléseim vannak arról, hogy... ",
sokkal hatékonyabb lenne, ha másoknak tulajdonítaná a nézeteit.
Klauber akkor aratta döntő győzelmét Kaltenborn fölött (amint arról
a kommentátor kés6bb beszámolt), amikor 1940-ben Wendell Willkie
republikánus párti elnökjelölt egy ízben nagy beszédet tartott. Kalten-
bomígy fogalmazta meg kommentárját: ,,Tegnap este meghallgattam
Wendell Willkie beszédét. Minden tekintetben csodálatra méltó volt."
Majd eszébe jutottak Klauber előírásai, kapcsolt, kihúzta a fenti mon-
datokat, és átírta a hírmagyarázatát: ,,Sok millió, mindkét párthoz
50
 húzó amerikai hallotta tegnap este Wendell Willkie beszédét. Többsé-
gük egyetértett abban, hogy minden tekintetben csodálatra méltó
volt."
Paley készségesen és lelkesen támogatta Klauber tevékenységét a hí„
rek és a közügyek birodalmában, tisztában volt vele, mennyire fontos
terület ez, és milyen hasznos a rádiótársaság számára. A Kaltenbom-
epizódok azt is bebizonyították, hogy tisztán látta, milyen nehéz és
kényes a feladat, meg azt is, hogy rengeteg vitát, sértődöttséget fog
kiváltani, és nagyon kemény fából faragott helyettesre lesz szüksége, aki
vállalja mindazt a szennyes munkát, amely azzal jár, ha valaki egy
rádiótársaság ragyogó tehetségű fiatal tulajdonosa. Ez 'lett Klauber
feladata; évek múltán Frank Stanton tökéletesítette ezt a szerepet,,szin-
te a művészet rangjára emelve; ő intézte azokat az ügyeket, amelyeket ·
Paley kínosnak érzett, ő jelent meg a kongresszusi bizottságok előtt.
Elsőként azonban Klauber töltötte be ezt a szerepet mind az intézmé-
nyen belül, mind azon kívül. Tagbaszakadt, feszélyezett, ormótlan,
nyers ember vol t,jószerin t senki sem szerette, hiányzott belőle az 'egyéni
vonzerő, ugyanakkor Bill Paleyt mindenki kedvelte, belőle szinte su-
gárzott a báj; Klauber tehát Paley tökéletes ellentéte volt. Nem volt
szüksége rá, hogy szeressék, ó mániákusan csak arra törekedett, hogy
egyre tökéletesítse az intézményt, és megvédje minden ellenségével
szemben. Ebben az értelemben önzetlen, szinte ártatlanul naiv volt.
Klaubert elsőként Edward Bernays, a reklámozás úttörője ajánlotta
Paleynek, mert ösz~önösen megérezte, hogy Klauber - akit egyébként
ő sem igen szívelt- pontosan az az ember, akire szükség lehet egy nagy
és egyre terjeszkedő szervezetben. Rövidesen már Klauber intézte Pa-
ley valamennyi kínos, bonyolult ügyét, de a hirdetők közelébe senl en-
gedték, ahhoz túlságosan nyers és faragatlan volt.
Amikor 1931-ben Charles Coughlin atya új és igen súlyos politikai
problémát okozva megjelent a színen, s a rádió csak felerősítette szere-
pét, Klauber volt az, aki végül is elbánt vele. Coughlin abban az időben
példátlan és ijesztő mértékben élt a rádió adta lehetőségekkel, és fellépé-
sei egyre inkább politikai színezetűek és antiszemita töltetűek lettek.
Klauber fölkereste Coughlint, és azt javasolta, hogy az atya nyújtsa be
előzetes ellenőrzésre a beszédszövegeit. A derék atya már a legközeleb-.
bi prédikációját egy nem politikai jellegű témának szentelte: nevezete-
sen annak, hogy a CBS megkísérli cenzúrázni prédikációit, majd felkér-
te híveit, írjanak tiltakozó leyeleket a CBS-nek; több mint egymillió
51
 hallgatója így is cselekedett. Megdöbbentő reagálás volt ez, ráyilágított
arra, mennyire érzelemtől fűtött időkjárják. Persze, végül is ez volt a
nagy gazdasági válság csúcspontja, s voltaképpen ez az epizód világí-
tott rá első ízben, milyen hatalmas politikai erőt képvisel a rádió, de
ugyanakkor mennyire sebezhető, ha nincsenek megalapozott normái.
Klauber és Paley hamarosan ravasz megoldást dolgozott ki, ami korlá-
tozta Coughlin adásidejét, ugyanakkor látszólag szembeszállt a cenzú-\
rával is, sót úgy tetszett, minden eddiginél szélesebbre tárja .a rádió
kapuit a vallásszabadság gyakorlása előtt. Az új rendelkezések értelmé-
ben ettől fogva a CBS rendszeres egyházi órát vezetett be, méghozzá
ingyenesen. Ez persze valamennyi vallási vezetőnek tetszett, s ami az
egészben a legrell}ekebb volt: vasárnaponként más és más felekezet
kapta ezt az órát. Igy azután sikerült elhallgattatni Coughlint, ugyan-
akkor nagyvonalúan viselkedni a vallás tekintetében.
Ezekben az években Klaubernak igen fontos szerep jutott. Nemcsak
a hírek belső normáit alakította ki és határozta meg, ham~m ó szabta
meg azt is, hogyan foglalkozzék a rádió a politikával és a politikusokkal.
Főként Klaubernak köszönhette a CBS, hogy hamarosan élre tört a
közügyekkel foglalkozó tömegmédiumok mezőnyében> kialakította sa-
ját politikai arculatát, s végül ezek a szabályok és normák lettek külön-
féle módosításokkal a többi rádiótársaság irányvonalává is. Az, aho-
gyan Roosevelt, első elnökségének idején, felhasználta a rádiót, meg-
mutatta, milyen hatalmas és hatékony lehet ez az új eszköz. Amint
közeledett az 1936. évi elnökválasztási hadjárat ideje, nőttön-nőtt a
politikusok nyomása, hogy a maguk hasznára aknázzák ki a rádiót.
Klauber, többek között, visszautasította a Republikánus Párt kísérle-
tét, hogy minden hájjal megkent Madison Avenue-i reklámfönökök
, fizetett hirdetéseit sugározzák. A politika, szögezte le, túlságosan is fon-
tos dolog, semhogy ilyenfajta reklámozás és hamis dramatizálás eszkö-
zévé váljék; a politikai adásoknak komolyabb hangvételúeknek kell
lenniük.
Ugyanebben az esztendőben Klauber még ennél is fontosabb prece-
denst teremtett, amely hatással volt a modern rádiózás-televíziózás jö-
vőbeni felhasználhatóságára, s meghatározta, hogy a rádió minden
addigi mértéken felül az elnök eszköze iesz. Első pillantásra ez természe-
tesnek látszott: az elnök rádión át kívánt szólni, a nemzet hallani akar-
ta, hogy mit mond, maguk a rádiótársaságok boldogan ajánlkoztak
közvetítőnek, hiszen ezzel megnőtt az ázsiójuk.Jóllehet abban minden-

52
ki egyetértett, hogy az amerikai nemzet ·valóban hallani kívánja az
elnököt, tehát ilyenkor ő· a nemzet vezéreként, nem pedig egyszerű poli-
tikusként szól, továbbra is ott kísértett a zavaró, nyugtalanító kérdés:
mikor beszél elnökként az egész nemzetet érintő súlyos helyzet közepett
(adott esetben a válság kérdéseiről), illetve mikor szól pusztán ravasz
hivatásos politikusként, felhasználva ezt az új médiumot, valamint a
nemzet rettegését saját belpolitikai helyzetének a megerősítésére? El-
nök-e hát vagy politikus? Hol húzzuk meg a határvonalat, s egyáltalán,
ki húzhatja meg, és kinek szabad megengedni, hogy válaszoljon neki?
Ez a kérdés 1936-ban éleződött .ki, amikor Roosevelt megtartotta
szokásos évi beszédét az Unió helyzetéről. Nem meglepő, hogy a válasz-
tási évben a beszéd nagyon is politikai színezetű volt. Sőt, Roosevelt
egyenesen választási hadjáratának programját körvonalazta - se több,
se kevesebb nem volt ennél. Akárcsak a többi rádiótársaság, a beszédet
a CBS is sugározta. A republikánusok fölháborodtak: Roosevelt már
amúgy is tönkretette őket a rádióval, most pedig a választási év beveze-
tőjeként itt volt ez a leplezetlenül politikai hangvételű beszéd; John
Hamilton, a Republikánus Párt országos bizottságának elnöke fülke.;.
reste a rádiótársaságokat, és azonos hosszúságú adásidőt kért. Az NBC
közölte, hogy rendelkezésére bocsátja a kért időt két csatornája egyi-
kén; a Mutual pedig, amely konzervatív társaság volt, készségesen ele-
get tett Hamilton követelésének. Hamilton ezután Paleyt kereste fel,
aki éppen akkoriban vedlett át a New Deal lelkes hívévé. Paley Klau-
berhoz utasította. Klauber meghallgatta Hamilton panaszát, hogy
Roosevelt beszéde egyértelműen politikai jellegű volt, hogy az efféle
beszéd véleményformáló hatású, s hogy valahol meg kell húzni a vá-
lasztóvonalat a nemzeti érdek és a politikai propaganda között. Klau-
ber erre kijelentette, hogy nem hajlandó adásidőt bocsátani Hamilton
rendelkezésére. Döntő pillanat volt ez. Klauber, ald személy szerint
rokonszenvezett Roosevelttel és a New Deallel, kifejtette, hogy ami el-
hangzott, az elnök hivatalos üzenete volt, nem minősítették politikai
természetűnek, s így - mivel végtére is a pártoknak nincsen valóban
alkotmányos szerepük- egyetlen politikai párt sem teheti meg a rádión
keresztül azt, amit Roosevelt megtett. Klauber ekképpen segített defi-
niálni az elnöki előjogokat. Az elnök kiváltságai már addig is erősek
voltak, most pedig olyan precedenst teremtett, ami végtelenül megne-
hezítette a potenciális ellenjelöltek és bírálók számára, hogy eljussanak
a rádión át a nagyközönséghez.
53
 Negyven évvel később még mindig érvényben voltak a Klauber által
megállapított normák - ezt a kérdést érdemben azóta sem vizsgálták
meg. Az eljárás mérhetetlenül megnövelte az elnöki intézmény hatal-
mát, ennek megfelelően pedig gyengítette a pártrendszert. S mivel az
elnök fölismerte, hogy politikai ellenfelei képtelenek hatékonyan vála-
szolni neki, mindinkább hajlott rá, hogy éljen a rádió, később pedig a
televízió adta lehetőségekkel. Hasonlóképpen, amint megmutatkozott,
hogy az ellenzéki párt egyre kevésbé férhet hozzá a tömegtájékoztatás
leghatalmasabb új eszközéhez, a potenciális jelöltek szemében egyre
csökkent vonzereje és szer~pe Amerika életében. A párt feladatának
mindaddig része volt az, hogy tömegeket mozgósítson a politikusok
mellett. Most megszűnt ez a funkciója, s ezzel a párt kívülrekedt a nem-
zeti párbeszéd egy létfontosságú területén.

1937-ben megürült a CBS Európai Osztályának vezetői posztja. Ez

voltaképpen üzleti megbízatás volt, azzal a feladattal, hogy európai
fejeseket nyerjen meg a CBS adásainak. Bármi volt is, újságírói munká-
. nak nem lehetett nevezni. Egy ideig úgy látszott, hogy egy Fred Willis
nevű ifjúnak juttatják az állást: megnyerő, könnyen barátkozó ember,
s jóllehet nem angol, de legalább o{yan - ami tulajdonképpen egyre
megy. Egyik barátja, Victor Ratner megkérdezte tőle, igaz-e a hír,
mert ezt az állást égi mannának tartották. Nem, válaszolta Willis,jól
átgondolta a dolgot, de ő igazi karriert akar csinálni a társaságnál, és
úgy véli, van egy aranyszabály: az ember sohase kerüljön túl messzire
a központtól. Az állást tehát nem ő, hanem egy másik fiatalember,
Edward R. Murrow kapta meg.
Murrow. A megfelelő ember, a megfelelő helyen, a megfelelő kor-
szakban. Elegáns férfi az addig távolról sem elegáns mesterségben;
~gyike azon kevés legendás alaknak, aki valóban olyan volt, amilyen-
nek csodálói leírták. Hatása olyan erőteljes volt, hogy min4máig érez-
hető; s inert olyan volt, amilyen, sok tekintetben ma is ezht olyan a
CBS-tévéhíradó- amilyen. Személyes beszélgetés közben félénk és gát-
lásos, gyakran feszengő, kommentátorként viszont briliáns, és tökélete-
sen ura önmagának; látókörébe vonta az egész világot, és mindenki
másnál nagyobb érdeme van abban, hogy a rádiózás tisztes foglalko-
zássá vált az utána következő tehetséges rádiókommentátorok számá-
ra. S amikor elvégezte ezt a feladatot, a rádiózás pedig már tisztes pá-
lyának számított, a televízió viszont még nem, azzal, hogy átment 'a
54
tévéhez, újságírói szemszögből elfogadottá és tisztessé tette azt is. Mur-
row bizonyos értelemben inkább nevelő volt, semmintújságíró; pálya-
futása és az a technika, amelynek ő maga is szerves részét alkotta, egyike
volt ama tényezőknek, amelyek segítségével Amerika a válság utáni
évek álmos izolacionista országából nemzetközi szuperhatalommá ala-
kult át. Lényegében oktatta és nevelte a nemzetet, amint az lassan,
húzódozva kimerészkedett a tágabb világba, és rádőbbent, hogy szu-
perhatalommá válik. S ha később figyelemmel kezdte kísérni, milyen
hatással van ez az új nemzetközi szerep a belpolitikai folyamatokra, s ha
ionökeinek nagy bosszúságára e téma nyomán nemcsak tudósítónak
tekintették, de támadások célpontjává is vált- nos, ez már más lapra
tartozik. Kezdetben csak az számított, hogy ó is, azok is; akiket szerződ­
tetett, kimagasló tehetségüket a rádiózás szolgálatába állították; a ma-
ga képmására formálta munkatársait, akik később a CBS-hez és a többi
társasághoz a maguk képmására formált munkatársakat hoztak. Jólle-
het, mire 1961-ben nyomott kedélyállapotban megvált a CBS-től, ki-
merült és szakmailag kifacsart emberként, sok minden, amit az ő közre-
működésével hoztak létre, további~ is elevenen élt. Olyan tudósítási
stílust hagyott örökül, amit a társaság vezetői - függetlenül attól, mi
volt róla az egyéni véleményük - egyszerűen nem vághattak sutba.
Páratlanjélenség volt. Egyetlen más rádiós-tévés újságíró sem tehet
szert többé akkora tekintélyre, a társaságon belül és kívül, mint Mur-
row. Ennek sok oka van;· részben az, hogy az egész szakma annyira új
volt, a rádiózás még annyira kísérleti szakaszában járt, hogy amikor
Murrow-ról bebizonyosodott, milyen kiváló szakember,, az ügyről pe-
dig, hogy milyen történelmijelentőségú, még nem létezett szám_talan
bonyolult belső rendszer, amely béklyóba verhette és korlátok közé szo-
ríthatta volna. Éppen ellenkezőleg, amilyen mértékben fölfelé ívelt a
pályája, olyan karriert futott be aCBS is; Ed magával ragadta a CBS-t,
a rádiótársaság volt az ő ragyogó tehetségének legiobb haszonélvezője.
Kezdetben Murrow nagyobb volt, mint ·a társaság. Így azután senki
sem kívánta megzabolázni, a tárgyilagosság szúk keretei közé szorítani,
részben már csak annak a háborúnak a jellege miatt sem, amelyről
tudósított. Mert az nem a vietnami háború volt. Nem valami bonyo-
lult, a társadalmat megosztó ügy forgott kockán, a közvélemény sokkal
inkább a nyugati civilizáció fennmaradásáért vívott harcnak, minden
lehetséges háborúk és sztorik legnagyobb hőstettének tartotta. Murrow
az angolul beszélő népek élethalálharcáról tudósított. Az a hírmagya-
55
 rázó, aki odáig merészkedett~ mint ő, és szívvel-lélekkel támogatta a
demokráciák ügyét (s aki nem próbált Hitler és Churchill között egyen-
súlyozni), nem sértette meg hallgatóságát vagy akár csak annak egy
jelentős részét, hanem éppen e hallgatóság szenvedélyeit testesítette
meg, azok jelképévé vált. S amikor véget ért a háború, a maga módján
Murrow ugyanolyan hőse és kiemelkedő személyisége ;volt ennek az
epikus kornak, mint maga Eisenhower. Ezekben a nagy időkben fölös-
leges lett volna a dolgokat német szemszögből ismertetni vagy beszá-
molni arról, miként vélekednek az elszigetelődés párthívei; az újságírók
pusztán saját eszükre és ösztöneikre hallgattak (évek múltán, amikor
egyre nagyobb nyomás nehezült az újságírókra a szempontokkiegyen-
súlyozása érdekében, valamiféle mesterkélt pártatlanság érdekében,
Murrow annyira megdöbbent, hogy ezt a pártatlanságot ahhoz hason-
lította, mintha az ,ember kötéltáncra kényszerülne Jézus Krisztus és
IskariótiJ údás nézetei között). ·
Heroikus korszak volt ez, s Murrow kétségteienül egyik h~se e kor-
nak. Kevésbé hősies vagy kétesebb célokért vívott háborúkban - Korea
meg Vietnam jut az ember eszébe -, amelyekben Amerika léte nem
forgott kockán, egyeden amerikai hírmagyarázó sem szerzett az övéhez
fogható hírnevet és elismerést, sem a vállalatán belül, sem a nagyközön-
ség körében. Azok a tudósítók, akik a vietnami háborúban hírnevet
siereztek, egyúttal vitatott személyekké is váltak: az elit és társaik tisz-
telték-becsülték, de a kormány kiátkozta őket, s gyakran kényelmetlen-
né váltak saját vállalataik számára. Az, amit Murrow tett,jellemzővolt
arra a háborúra és arra a korra -és magára Murrow-ra. Nemcsak tiszte-
letteljes elismerést váltott ki pályatársai körében (Elmer Davis egy íz-
ben megjegyezte, meghökkentette, miként lehetséges, hogy ilyen ra-
gyogó tudósításokat írjon valaki, aki soha életében nem dolgozott vala-
melyik szerkesztőség riportereként), de a rádiótársaság vezetősége is
büszke volt rá. Ó nyitotta meg a vidéki angol birtokok veretes kapuit
fönöke, William S. Paley ezredes előtt.
Normális időkben Murrow-ból semmiképpen sem válhatott volna
Murrow. Meglehet, kiváló riportjai tetszést áratnak értelmiségi és új-
ságírói körökben, de felbőszítik a nagyközönség széles rétegeit és a kor-
mányt, s állandóan összetűzött volna a vállalatvezetóséggel. Csakhogy
. a második világháború rendkívüli esemény volt, Murrow pedig rendkí-
vüli személyiség, az első nagy hivatásos rádióhang abban az értelem-
ben, ahogyan Roosevelt az első nagy politikusi rádióhang volt, egy
56
 /

intelligenciától és udvariasságtól, együttérzéstől és fogékonyságtól át-

itatott hang. Mindez azt is lehetővé tette számára -és ez döntő mozza-
nat-, hogy hatalmas erkölcsi tőkét kovácsoljon a rádiótársaságon be-
lül. Ez pedig azt jelentette, hogy amikor visszatért Amerikába, szu-
persztár volt, akit presztízs övezett, aki teljes szabadságot élvezett, és
akire tisztelettel néztek fel a'. szakmán és saját vállalatán belül. De a
hazatérése utáni- távolról sem elhamarkodott-döntése, hogy ezt az
erkölcsi tőkét arra fordítsa, hogy szókimondó belpolitikai hírmagyará-
zatokat írjon, tehertétellé tette a konszern számára. Ezt a dqntést a
legjobb rádióhálózat legkiválóbb rádiókommentátora hozta, s döntése
nyomán hamarosan világossá vált, voltaképpen melyek a rádión belűli
tényleges szabadság határai. Ugyanaz a Murrow maradt, ugyanazzal
a magas erkölcsi mércével, de mérhetetlen különbség volt aközött, hogy
valaki egy háború hőstetteiről tudósít-e, vagy belpolitikai torzulásokról
rántja le a leplet. (Amiként ugyanaz az Eisenhower tábornok volt a
második világháború hőse és a jóval kevésbé hősies Eisenhower, az el-
nökjelölt, aki nem vette védelmébe badtját, Marshall tábornokotJo-
seph McCarthy rágalmaival szemben.) A bátorságnak nagyon sokfele
változata van, s ezt Murrow-nak is tapasztalnia kellett.
Átkozottul jóvágású volt, mintha csak Walter Pidgeonjátszotta vol-
na el Ed Murrow-t, tévésztár külsejű, mielőtt még létezett volna televí„
zió. Amikor Bill Shirer először találkozott vele, valósággal meghökkent,
milyen jóképű; pontosan olyan sima külsejű, amilyet egy olyan korrupt
szakmától, amilyen a rádiózás, elvárna az ember, gondolta Shirer.
M urrow eredetileg nem volt újságíró, s ennek most nagy hasznát látta,
m,e rt mérhetetlen különbség van a nyomtatott újságírás szavai és rit-
musa, illetve a beszélt angol szavai és ritmusa között. Vagyis semmit
sem kellett levetkőznie. A beszélt szöveg fesztelen, a nyomtatott újság-
írás pedig, ha hangosan olvassák, szükségszerűen mesterkélt és erőlte­
tett. Murrow déli családból származott, amely kivándorolt a Távol-
nyugatra, s ő is, családja többi tagja is megőrzött valamit a régimódi
felangol kiejtésből, ebből a szinte költői nyelvezetből, amely napj~k-
ban már kiveszőfélben van. Fiatal korában favágóként dolgozott, ami
nemcsak elősegítette, hogy keresztnevét Egbertről Edwardra változtas-
sa, de megértette vele, hogy az egyszerű emberek milyen intelligensek,
értelmesek, és rendkívül nagy mértékben kifejlesztette benne azt a ké-
pességet, hogy szót értsen velük. Vérévé vált az egyszerű, visszafogott,
sallangmentes beszéd. Később, főiskolára kerülve, színművészetet és
57
· beszédtant tanult kitűnő tanároktól a Washingtoni Állami Egyetemen,
s ez kifejlesztette a nyelvi időzítés és ritmus iránti érzékét. (Kiváltkép-
pen egyik beszédtanára, ida Lou Anderson figyelt fel tehetségére; ké-
sőbb, amikor M urrow már Angliában dolgozott, ó javasolta neki, hogy
tartson szünetet ebben a mondatban: ,,ltt-:-London.") Angol beszéde
így szokatlanul hatásossá vált; a legtöbb tudósítóval ellentétben Mur-
row tudta, hogyan kell a szüneteket és szókihagyásokat ugyanolyan
hatásosan alkalmazni, mint magukat a szavakat. Epp a megfelelő into-
nációval beszélt, eléggé drámai volt a hangvétele ahhoz, hogy hatásos
legyen, amit mond, de annyira azért nem, hogy hamisnak vagyripacs-
kodásnak tűnjék. Ez ízlés kérdése, Murrow-nak pedig tökéletes volt az
ízlése.
Nem volt értelmiségi; sokan, akiket szerződtetett - Bill Shirer, Eric
Sevareid, Alex Kendrick, Howard Smith, David Schoenbrun -, sokkal
műveltebbek voltak, csakhogy Murrow ragyogóan közvetített: elővett
egy eseményt a világ bármely részéről, és sok ezer mérföldre a színhely-
tói érthetővé és felismerhetővé rudta tenni. Rendkívüli tehetség kellett
ehhez, ami nem jár együtt szükségszerűen a kiváló képésséggel, hiszen
'gyakran megesik, hogy ragyogó képességű emberek csak más ragyogó
képességű emberekkel tudják megértetni magukat, s végül már csalc
onmagukkal beszélgetnek. De Murrow, aki erősen a középosztályban
gyökerezett, hasznot tudott kovácsolni saját nehézségeiből, hogy meg-
értse az egyre zsugorodó világ bonyolult feszültségeit. Türelmesen arra
oktatta a CBS ifjabb tudósítóit, hogy próbáljanak barátaikra gondolni,
akik most is ott élnek egy kisvárosban, képzeljék el önmaguk.at, amint
ott állnak az ivóban, lehajtottak már egy-két pohárral, és így magya-
rázzák el hallgatóságuknak, amit aznap láttak - tudósításaikban pedig
pontosan ezt a nyelvezetet használják.
Nemcsak hírmagyarázó, hanem nevelő is volt, a szó legnemesebb
értelmében. Nem a szenzációért, hanem az értelemért lelkesedett, kö-
zönségével szerette volna megértetni, mi megy végbe a világban. Az
oktatás világából jött a rádióhoz, és a CBS-nél első megbízatása az volt,
hogy az oktatási műsort irányítsa. Aligha volt ez nagy hatalommal járó
munka, de elérte, hogy európai értelmiségieket hozzanak át Ameriká-
ba, s hallatlan érzékkel ismerte fel a tanulás mindenekfoletti fontossá-
gát. A műveltség a tudósítás köiponti kérdése. 1945-ben, amikor véget
ért a háború, nagy hatással volt rá Eisenhower föhadiszállásán egy te-
hetséges ifjú tolmács, aki remekül ismerte a francia nyelvet és Francia-
58
 országot. Az ifjú tisztet David Schoenbrunnak hívták. Murrow meg-
' kérdezte tőle, milyen tervei vannak hazatérése után, mire Schoenbrun
azt válaszolta, reméli, hogy ismét fra11:ciát taníthat egy középiskolában.
Murrow egy pillanatig elgondolkodott, majd megkérdezte: - Mit szól-
na hozzá, ha megkapná a világ legnagyobb tantermét?
Murrow a CBS európai igazgatójaként éppen Európában tartózko-
dott, amikor Hitler rákényszerítette az osztrákokra az Anschlusst. Nem
tartozott feladatai közé, hogy személyesen tudósítson a· rádióban, de
magával ragadta valami öntörvényű erő; az amerikai újságírás színe-
java Európában tartózkodott ekkoriban Oohn Gunther, H. R. Kni-
ckerbocker, Bill Shirer, Jimmy Sheean, Dorothy Thompson), Mur-
row-t pedig óhatatlanul vonzotta valami az ő világukba. Amikor a
németek bevonultak Ausztriába, Murrow-ból egyik napról a másikra
újságíró lett. Természetesen illeszkedett be új szerepkörébe, és részévé-
vált egy hatalmas átalakulásnak: az új és néha iszonyú modern kor
hajnalán. Az élet nagymértékben fölgyorsult; azt a gyorsaságot, amely-
lyel Hitler hatalomra jutott, fölgyorsította a tudomány, a technika és a
rádió; azt a sebességet, amellyel Hitler végrehajtotta akcióit, fölfokozta
a modern fegyverzet - később ezt „Blitzkrieg" -nek nevezték el, s már
maga ezt a szó is a villámlást és a mennydörgést idézte fel. Most azután
az a sebesség, amellyel Murrow elküldhette tudósításait Amerikába,
ugyanilyen villámerejűnek bi7,onyult. Mu,rrow hangja a világösszezsu-
gorodását jelképezte: mindaz, ami Európát érintette, most már az
Egyesült Államokat is érintette, és az amerikai tömegek ösztönösen tud-
ták ezt, tudták, hogy sorsuk összefonódott az európai eseményekkel.
Amíg az újságokat gyakran egy bizonyos elit számára adták ki, Mur-
row a tömegekhez szóló elit hangja lett.
1938-ban az egész ország _figyel te és várta az európai eseményeket, az ·
emberek együtt figyeltek és vártak Ed Murrow-val. A rvt;urrow-ról írt
első komoly tanulmányban, a Scribner's Magazine 1938. decemberi szá-
mába írott, rendkívül beható cikkében, egy Robert Lándry nevű fiatal
író megérezte, hogy új zsurnaliszta rend van születőben:

,, [Murrow-nak] nagyobb befolyása van arra, miként reagál Ame,;.

rika a külföldi hírekre, mint akár egy egész hajórakományra való
újságírónak. Ezt a befolyást általában nem ismerik fel, részben
azért, mert a tudósítók mellett szól a hagyomány, részben pedig
azért, mert a rádiótársaságok nem a tudósítóikat (mint például
 Murrow-t), hanem ahírmagyarázóikatfuttatják. De az ó befolyá-
sa tény ,jelen tós és egyre nő, s bárki szát;nára, aki a sajtót is, a rádiót
is jól ismeri, ez teljesen nyilvánvaló. Murrow-nak három előnye
van a legnagyobb amerikai újságok tudósítóival szemben: 1.
Órákkal megelőzi az újságokat. 2. Olyan milliókhoz is eljut, akik
máskülönben külföldi hírek tekintetében kénytelenek lennének
beérni vidéki újságokkal. 3. Maga fogalmazza saját szalagcímeit.
Vagyis azt hangsúlyozza, amit ő tart fontosnak- amíg a távirati
stílusban író újságtudósító cikkét megszerkesztik, esetenként át is
írják, majd olyan címek alatt közlik, amelyekhez hozzá sem szól-
hat."

Landry ekképpen pontosan rávilágított az újságírói szakmában végbe-

menő változásra: a rádiós újságíró növekvő befolyására és arra a lehető­
ségre, hogy személyi színezetet adjon a híreknek.
Murrow azonban nemcsak tudósításokat írt, de összetoborozta a
külföldi tudósítók legkiválóbb csapatát. Elsőként William L. Shirert
alkalmazta, aki Hitler hatalomra jutása óta tudósított Németország-
ból, és pontosan az a fajta jól értesült, intelligens újságíró volt, amilyet
Murrow keresett. Shii:er 1937. augusztus 20-án ezeket írta naplójába
első találkozásukra: ,,Allásom van. A Columbia Broadcasting System
számára fogok dolgozni. Vagyis fogok, ha ....Állásom van, ha a rangom
megfelel. ... Ki hallott már olyat, hogy egy felnőtt ember, akinek nincse-
nek énekesi vagy egyéb művészi ambíciói, a hangjára legyen utalva, ha
szeretne egy jó és érdekes munkát megkapni! Márpedig az én hangom
szörnyű." Shirernek teljesen igaza volt abban, amit a hangjáról írt;
távciról sem volt született rádióriporter, s a CBS főhadiszállásán egyál-
talán nem voltak elragadtatva első tudósításai hallatán. Murrow végül
kénytelen volt táviratozni Klaubernak, feltéve a kérdést, vajon a CBS
behízelgő hangot vagy kiváló újságírást óhajt-e. Végül ő diadalmasko-
dott, és Shirer lett az első azoknak a tudósítóknak a sorában, akiket nem
a fellépésük miatt, hanem tartalmi megfontolásból szerződtettek. Ez a
döntés végül is hosszú távon óriási hasznot hajtott a CBS-nek; azzal
járt, hogy a hangok gyakran másfélék voltak, és aligha tűntek lágyan
behízelgőnek, de a tudósításokból értelem sugárzott, és nagy tudás-
anyagot hordoztak. A Murrow fiúkból az lett, amit egyik CBS-beli
kollégájuk - nem egészen elismerően - így határozott meg: filozófus-
király-értelmiségi-újságírók. Rádiós technikájuk sokszor másodlagos
60
volt témaismeretükhöz képest. Hamarosan- leszerződtették Howard
Smitht, majd egy Eric Sevareid nevű fiatal újságírót, aki-úgy látszott-
kissé mindig gátlásossá vált, ha mikrofont raktak eléje. ·
De Shirer volt az első; Murrow-val együtt tudósítottak 1938-ban az
Anschlussról. Az Anschluss, Ausztria behódolása Németország előtt­
várható volt. 1938 márciusában Murrow Varsóban tartózkodott, ahol
egy oktatási programot szervezett, Shirer pedig Bécsben. Fölhívta
Murrow-t. Előre megállapodtak egyfajta titkos beszédben. -Az ellenfel
éppen most tört át a gólvonalon - közölte Shirer. - Biztos vagy benne?
- kérdezte M urrow. - Azért fizetnek, hogy biztos legyek benne - felelte
Shirer. Ez azt jelentette, hogy a német csapatok átlépték a határt. Mur-
row repülőgépet bérelt, ő volt rajta az egyetlen utas, és elrepült Bécsbe,
hogy tudósíthasson a bevonulásról. Öt napig maradt az osztrák iová-
rosban, azután Londonba repült, hogy részletesebben beszámolhasson
az Anschlussról: ,,Vértelen hódításnak nevezték, és bizonyos értelem-
ben az is volt, de szeretném elfelejteni a bankok és az utazási irodák előtt
végtelen hosszú sorokban állók űzött arckifejezését. Azok az emberek
mind ki akartak jutni. Bárcsak felejteni tudnám az osztrák katonatisz-
tek kétségbeesett, faradt arckifejezését, a szöges bakancsok dübörgését
és a könnyű harckocsik moraját a Ringstrassén a hajnali órákban, és.,
mindazoknak a szánalmas habozását és döbbenetét, akiket arra kény-
szerítettek, hogy előrelendítsék jobb karjukat, és életükben először
»Heil Hitler!«-t kiáltsanak. Bárcsak felejteni tudnám a bezúzott üveg
csikordulását, amikor megrohanták a zsidó üzletutcákat, a gúnykacajt
és a megvető kiáltásokat, amelyek a járdasúrolásra kényszerített sze-
rencsétleneknek szóltak... " Fokozatosan összegyűjtöttek más tudósító-
kat és szabadúszókat is, így jött létre, szinte szükségből, a CBS „World
News Roundup" [Nemzetközi Hírösszefoglaló] című műsora. Amint
nőtt a feszültség, és Hitler már az egész világ békéjét fenyegette, Ameri-
ka estéről estére értesült a rádióból az eseményekről. New Yorkban
H. V. Kaltenborn, az adásvezető így jelentkezett: ,,Ed Murrow-t hí-
vom, Ed Murrow-t hívom ... "
Új korszak kezdődött. Hitkr megindult Lengyelország ellen, végig-
söpört Franciaországon, és a Londonban székelő Murrow a Murrow
lett, akinek hangja összekötötte Angliát AmerikávaLKét éven át, amíg
Amerika hadba nem lépett, de még azután is, hogy végül hadba lépett,
és úgy tetszett, Anglia fennmaradása egy hajszálon, függ, Murrow
hangja volt a közös hang. Amíg e nemzedék legtöbb politikusa és elitista
61
szemléletű közéleti szereplője (Hitler és Roosevelt kivételével) megve-
tette a rádiót, és továbbra is azt vallotta, hogy a nyomtatott betű a
fontosabb, minden rendű és rangú angol tisztában volt Murrow hatal-
mával és befolyásával; végtére is az ő . nyakukon feszült a hurok, az ó
puszta létük forgott kockán, tehát más országok társadalmánál gyor-
sabban ismerték fel, hogy változnak az erőviszonyok, s hogy Murrow
fontosabb tényező, mint az amerikai nagykövetek vagy a hírlapi tudó-
,sítók. Kétségbeejtő helyzetükben világosan látták, hogy Murrow-nak
több hatalma van segíteni rajtuk, mint bárki másnak. 0 volt a nagykö- .
vetük nemcsak az amerikai kormánynál, de ami ennél is fontosabb: az
amerikai népnél is.
Tökéletes szereposztás! Komor, zord idők jártak, és Murrow is söté-
ten látta az emberiség és önmaga sorsát. Házasságuk előtt figyelmeztet-
te feleségét,Janetet, hogy hajlamos a depresszióra, a kétségbeesésre, a
gyors hangulatváltozásokra, a borúlátásra. - Ed szenvedő alkat - álla-
pította meg rólaJ anet. - Voltaképpen mindig a szomorúság hangulata
lengte körül, és joggal mondhatta egy ízben kollégájának, Dick Hotte-
letnek saját ifjúkoráról: - Sohasem tanultam meg játszani. - Puritán
volt, képtelen teljesen elfogadni a sikerét, feszengett, ha boldogsággal és
örömmel találkozott. Mindig szívélyes, de nagyon visszahúzódó volt; s
jóllehet kifogástalan modorú, mindenkivel szem_ben távolságot tartott.
Legbizalmasabb barátainak néha feltárta ugyan a gondolatait, de le-
hetőleg sohasem árult el semmit önmagáról. 0 lyan félig kálvinista csa-
ládbQl származott, mondta róla ba~átja, Sevareid, ,,amelyben túl sok
volt a szabály, túl kevés a szeretet". Eletét végigkísérte a szorongás és az
aQ1bivalencia, még legnagyobb sikerei pillanatában is, mintegy jelké-
pezve a kemény és nehéz ifjúsága és azon selymes világ közötti ellenté-
tet, amelybe most félelmetes sikerei nyomán bebocsátást nyert. Mindig
már;.már kimért volt, mind hanghordozásban, mind öltözködésben,
igen drága öltönyöket, roppant divatos kézelőket hordott, az igazat
megvallva alig valami választotta el attól, hogy piperkőc legyen; ha a
sajtó világában bárki más úgy öltözködik, mint Murrow, óhatatlanul
piperkőcnek is minősül. Amint Charles Collingwood később megtudta, ·
hajszál híján nem szerződtette az ifjú Collingwoodot a CBS-hez, mert
első találkozásukkor Collingwood, aki akkoriban ifjú világfi volt, rikító
színű skót mintás kötött zoknibanjelent meg, ami azokban az években
igen divatos volt a menő fiatalok között, s Murrow nem volt meggyó- -

62-
 zódve róla, vajon az ilyen rikító zoknis fiatalember- még ha akár Rho- ·
des-ösztöndíjas is - alkalmas-e rá, hogy a CBS-nek dolgozzék. Még a
barátaival folytatott legközömbösebb beszélgetésekben sem ejtett ki
egyetlen olyan mondatot sem, amelyet ne mondhatott volna el a mikro-
fon előtt. Kiváló madarász lévén, nagyon szívesen vadászott együtt az
angolokkal nagy birtokaikon, de mint annyi más szegény sorsú vidéki
fiú, nem tudott úszni, és senki kedvéért meg nemjelent volna úszónad-
rágban a vízparton. Páratlan méltósággal viselkedett. Egy ízbenMur-
row meg Sevareid éppen beszálláshoz készültek a La Guardia repülőté-
1 ren, és Sevareid figyelmetlenül és hanyagul egy zacskóból pattogatott

kukoricát evett. Murrow, akit olyan könnyen felismerhettek nyilvános

helyen, úgy tartotta, ez méltóságukon aluli viselkedés, és annyira bán-
totta Sevareid hanyagsága, hogy tüntetően előrement néhány lépéssel,
mintegy elhatárolva magát mindennemű pattogatott kukoricától.
Az angolok nagyon szerették. Pontosan ismerték rádióadásainak
szövegét (sok adását újrasugározták a brit hadsereg egységeinek, ame-
lyekbe új erőt öntött a tudat, hogy ezt hallja egész Amerika). Az angol
társadalom elitje is befogadta ezért; abban az országban, ahol az ajtók
csak igen nehezen nyílnak - ha egyáltalán megnyílnak-, egyszerre
minden ajtó tárva-nyitva állt előtte. Foglalkozása révén amúgy is beju-
tott volna sok helyre, de lebilincselő egyénisége, megnyerő külseje s az,
hogy félreismerhetetlenül amerikai volt, aki nem játssza meg az angolt,
még népszerűbbé tették; mindenki eszébe idézte, voltaképpen mi is
Amerika. Tudatosan kerülte az angolos affektáltságot, az angolos kiej-
tést, az angolos fordulatokat. Amerikában hősnek tartották; hang, bár
arc nélküli hang volt. 1941 decemberében hazalátogatott Amerikába,
előadássorozatot tartott, és estélyt rendeztek a tiszteletére, amelyen
szinte mindenki, aki csak számított, megjelent - már-már állami foga-
dás kerekedett. A vacsorán Ed egyik oldalán Archibald MacLeish, a
Roosevelt-kormány hivatalos költője, a másikon meg Bill Paley ült.
MacLeish úgy beszélt az érdemeiről, ahogyan költők nemigen szoktak
méltatni újságírókat, nevezetesen azért, mert „szétrombolta a legma-
kacsabb babonát, azt, amely ellen minden korok költészete és művésze­
te harcolt- az idő és a távolság babonáját". Hihetetlen pillanat volt ez
egy harmincöt éves fiatalember életében. Öt nappal később meghívták
a Fehér Házba, ahol Franklin Roosevelt vacsoravendége lett volna.
Nem hivatalos eseménynek szánták: Roosevelt a jól értesült Murrow

63
véleményére volt kíváncsi, hogyan látja Nagy-Britannia helyzetét és
~sélyeit. Az események azonban közbeszóltak, a vacsorát el kellett ha-
lasztani: a meghívás december 7-ére szólt. 3

2. Time Incorporated
Harry Luc~ készen állt a háborúra. Szinte minden más nagy kiadónál
inkább beavatkozáspárti volt. Dühös volt Rooseveltre, amiért nem állt
át elég gyorsan a had.készültségre. Évek múltán is néha komor megjegy-
zéseket ejtett el barátai előtt, mondván: attól tart, hogy Roosevelt -
szavaitidézve-,,megmenekül a történelem ítéletétől". Ezzel azt akarta
mondani, hogy nagy háborús vezetőként tartják majd számon, nem
pedig olyan emberként, aki Luce véleménye szerint vétkesen elhanya-
golta a felkészülést a közelgő háborúra. Ajapánok elragadták tőle a
kezdeményezést. Luce viszont igenis készen állt. Nem izgatták a belpo-
litikai következmények sem. A New Deal, közölte barátaival, kimúlt.
Végzetes sebet kapott abban a pillanatban, amikor a kölcsönbérleti
szerződés értelmében megépítették az első repülőgépeket. Most, hogy
az Egyesült Államok hadba lépett, a New Deal egyszer és mindenkorra
véget ért. Harry Luce pedig nem bánta.

Henry Robinson Luce. Harry. Mindenki csak Harrynek nevezte; ször-

nyű tudatlanságot árult el az, aki Henrynek szólította,jóllehet távolról
sem volt amolyan derék öreg fiú, sót nehezen megközelíthető ember,
nem egykpnnyen nyílt meg bárki előtt. De Harrynek kellett szólítani.
Egy ízben, amikor kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy rávegye
Dwight Eisenhowert, mondjon le a szövetséges haderők föparancsnok-
ságáról, térjen vissza Amerikába, és induljon az elnökválasztáson, lel-
kendezve számolt be helyettes föszerkesztőinek, hogy előrehaladás tör-
tént az ügyben. lke beadta a derekát, fohászai meghallgatásra találtak,
majd belefogott a nagy ember legfrissebb levelének felolvasásába:
"Kedves Henry" - így kezdődött a levél. - Nos- révedt maga elé kissé
zavartan-, azért adunk neki még egy esélyt ... -A Hotchkisson is, a
Yale-en is ő volt az örök kívülálló, az esélytelen szegény fiú, aki később
magasan kortársai fölé tornyosult, de valójában sohasem került be a

9 1941. december 7-én intézett Pearl Harbor ellen orvtámadást a japán légierő.
64
 „tojásba". Pedig nagyon szeretett volna bejutni a legbelső körbe, ahol
suttogva hozzák a legfontosabb döntéseket. (- Miért nem kedvelnek
engem Rockefellerék?-kérdezte egy ízben panaszosan egyik barátjá-
tól. - Biztos vagyok benne, hogy kedvelnek - válaszolta a b arátja. -
1

Akkor miért nem hívnak meg sohasem vacsorára vagy egy kártyaparti-
ra?) Ugyanakkor furcsa mód esetlen, faragatlan, ingerült és magányos
ember volt, még azokkal szemben is bárdolatlan, akikn~k a kegyét és
jóindulatát kereste. Nem tudott mást adni, mint a lényegét, képtelen
volt simulékonyan vagy dörzsölten viselkedni, jóllehet lapjai gyak-cah
éppen ilyen stílust tükröztek.
Nagy ember volt; kis ötletek, kis elgondolások és kis emberek nem
érdekelték, szüntelenül óriások után kutatott. Egész életében nyugha-
tatlan, elégedetlen volt, sohasem 1találta meg lelki békéjét. Lenyűgözték
az emberek; az ő szemében nem a történelem és a közgazdaságtan nagy
ciklusai, hanem az emberek jelen.tették a múlt kulcsát, sjómaga is nagy
ember volt. Az amerikai újságírás egyik kiemelkedő alakja, több mint
két évtizeden át e szakma legnagyobb újítója, s talán csak- más érte-
lemben - Walter Lippmann volt akkoriban hasonló szabású személyi-
ség. Az amerikai politikai életnek is jelentős alakja volt, gyakran lépett
át az újságírásból a politikába és vissza, s vele együtt ingáztak a lapjai
is. Így történt, hogy Luce nyomtatott vélekedései arról,·ószerinte ho-
gyan kellett volna alakulniuk az eseményeknek, sokszor elhomályosí-
tották azt, ami valójában történt. Ó és a képeslapjai, vélte, a századkö-
zép amerikai életének igazi hangját tükrözik, azét a századét, amelytől
azt remélte, hogy amerikai évszázad lesz, a keresztény- kapitalizmus
igazi hangja; hogy újságjai közelebb állnak az ország valódi irányzatá-
hoz és törekvéseihez, mint az a számtalan bíráló, aki befeketíti őt és azt,
amit az ő konzervativizmusának vélnek.
Apja hittérítő volt, és Luce komolyan vette saját presbi teriánusságát.
Nagyon is komolyan. Ez az eszme mindig fölötte lebegett, arra késztet-
te, hogy mind keményebben dolgozzék, és így akaratát mind nagyobb
területeken érvényesítse, s hogy anyagi sikereit csak a lehető legkisebb
mértékben élvezze. Az ő szemében a vallás eleven erő volt, kézzelfogha-
tó elkötelezettségtt igényelt, szívós munkát meg áldozatot, hiszen az
engedékenység sohasem nyerhet jutalmat. Ó volt az újságíróban testet
öltött kálvinista, amint azt egy ízben a rosszul felkészített Richard Ni-
xon saját bőrén tapasztalta. Az 1960-as választás előtt Nixon megjelent
vacsorára Luce főhadiszállásán, abban a reményben, hogy elnyerheti·
65
 Luce jóváhagyó bólintását. Valaki nyilván.valóan tájékoztatta Nixont
Luce-ról meg arról, mennyire vallásos, közöhfe az elnökjelölttel, hogy
ha megvitatja vele a predestináció tanát, akkor kezében ván a kulcs az
újságkirály szívéhez. Így azután a vacsora kellős közepén, amikor min-
denki a vallásról beszélt, Nixon kijelentette, hogy ha nem volna kvéker,
akkor leginkább presbiteriánus szeretne lenni, hiszen az olyan könnyű.
Egy végtelennek tűnő percig dermedt csönd ülte meg a termet, vala-
mennyi szerkesztő Luce-t nézte, s várta, mikor robba;n ki. Vagy fél per-
cen -át a levegő sem rezzent, azután Luce úgy döntött, hogy szemet
huny, de Richard Nixon nem férkőzött Harry Luce szívébe. Egy hitté-
rítő fiaként Luce maga is részben hittérítő volt, s mint minden jó misz-
szionáriusban, benne is élt a küldetéstudat és ajövő képe-tudta, mire
hivatott. A Fortune című folyóiratot azért indította meg, merta húszas
évek végének modern gondolkodású ifjú tőkéseként úgy vélte, a legtöbb
amerikai üzletember korlátolt, álmosJdspolgár, nem méltó a szerepé-
hez és kötelességeihez: szerette volna felkutatni- azt a maroknyi kiváló
üzletembert, akit érdemes példaként odaállítani a nagyközönség elé.
A vallás és a filozófia is lenyűgözte, komoly laikus teológus volt, aki
mindenki másnál többet tett azért, hogy felkeltse amerikai felebarátai-
nak érdeklődését az effajta kérdések iránt, s olyan kiválóságokat nép-
szerűsítsen, mint Niebuhr és Tillich. De a lehető legkevesebbet tette
Sartre népszerűsítéséért. Nem szívelte Sartre-t, túlságosan homályos-
nak, túlságosan zavarosnak ítélte, de még Sartre személyénél is kevésbé
szívelte Sartre egzisztencializrnusát, mert azt gyanította, olyasféle en-
gedékenységnek nyit majd utat, amely veszélybe sodorhatja az egész
nyugati kultúrát. Ezért azután hosszan, szívósan munkálkodott azért,
hogy Jean-Paul Sartre ne .kerülhessen a Tz"me címlapjára. Az ő fapjai-
na_k ugyan nem lesz része az i_gazi nyugati kultúrához méltatlan eszmék
f,s értékek propagálásában. 0 erősíteni, nem pedig gyöngíteni akarta a
Nyugatot.

Mindig a szakma fölé tornyosult. Ő volt a szerkesztő, minden szál az

ő kezében futott össze. Roy Alexander, az ügyvezető föszerkesztő, aki a
St. Louis Post-Dispatch-tőljött át, ahol Pulitzert mindig így emlegették:
„a gazda", egy ideig ugyanígy nevezte Luce-t is, de Luce-nak nem volt
ínyére a dolog: ,,a gazda" csupán az üzleti tulajdont jelölte, márpedig
·ő a szerkeszt6, efelől ne legyen semmi kétség. S éppen ennek hangsúlyo-
.zása érdekében rendszerint atyáskodott ig~zgatóival. Így akarta érez-
66
 tetni velük, hogy a Time mindenekelőtt szerkesztői termék, s csak az-
után,jóval azután gazdasági sikervállalkozás; ennélfogva ó, Luce, min-
denekfölött újságíró, s csak azután ·kimagaslóan sikeres üzletember.
Szédí tó szakmai sikereket ért el. Az ó agyában született meg a képes heti
hírmagazin gondolata. Egy ízben a Brandeis Egyetem diákjaival be-
szélgetve, valaki azt találta mondani, hogy nincsen joga a Time.-ot hír-
magazinnak nevezni, mert túlnyomórészt az ó saját nézeteit tükrözi.
Válasza igen egyszerű és jellemző volt: -Nézze, az enyém volt az ötlet,
ezért úgy gondolom, nevezhetem, ahogy akarom. - A Lift magazinnal,
ezzel az egész világot átfogó, csillogó kiadvánnyal a fényképes űjság­
írást, a fotózsurnalizmust- sohasem látott szintre emelte. Ezzel ·a két
képeslappal hamarosan lekörözte .-:- s ekképpen jelentősen befolyásol-
ta - az akkori idők lagymatag, sótlan, gyakran műveletlen újságírását.
A harmincas években a maroknyi zöldfülű, friss Yale-diplomás által
szerkesztett Time valójában leckét adott az idősebb újságíróknak abból;
hogyan kell tudósítani, rávilágítva, hogy egy-egy szt0riban sokkal több
rejlik, mint amit korábban megengedhetőnek tartottak. Politikai érte-
lemben harcos demokrata, erőteljes keresztény és olyan reménytelenül
Amerika-barát volt, amilyen csak olyasvalaki lehet, aki tizenkétezer
mérföldnyire született Amerikától. Már a huszadik század elején meg-
érezte, hogy fölvirrad Amerika új hatalmának és hatalmi kisugárzásá-
nak a napja, s hogy ebben a szuperszázadban Amerika lesz a szuperha-
talom.
Még a második világháború előestéjén is, amikor az ország jövője a
legsötétebbnek látszott, ó előre látta az „amerikai évszázadot"; szinte
örömmel fogadta a háborús kihívást, hiszen a háborúban majd megmé-
retik, mennyire érdemes erre a vezető szerepre Amerika. S jóllehet so-
kat gúnyolták emiatt, idővel valóban beköszöntött az amerikai évszá-
zad. Csakhogy ez új problémákat hozott a felszínre, mert az amerikai
évszázad a hatalom arroganciáját hozta magával, és olyan értékek ke- .
rültek előtérbe, amelyek aggasztották Luce bírálóit, akik rosszallták
mind Amerika háború utáni imperialista politikáját, mind azt a lelkes ,
támogatást, amelyet a Time. a politikának nyújtott. Luce szemében és
nemzedéke elitjének számos tagja szemében - akik a századforduló tá-
ján születtek, és még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy részt vegyenek az
első világháborúban - az a gondolat, hogy Amerika elérheti hatalmi
zenitjét, idealista elképzelés volt, igazi cél. Mert Luce úgy vélte: olyan
kor ez, amikor Amerikát és az amerikaiakat rá kell nevelni, hogy élni
67
 tudjanak hatalmukkal és kötelezettségeikkel. Számára merőben idegen
gondolat volt, hogy az amerikai évszázad netán túl sok hatalmat hozhat,
szerinte a veszély a túl kevés amerikai hatalomban rejlett. Az ő Amerikai
Évszázada nemes eszme volt, mert szilárdan hitt a mi kultúránk, a mi
értékeink és a mi energiánk igazában, s abban, hogy a világ majd a mi
fogalmaink és a mi meghatározásaink szerint ugyanezeket a dolgokat
akarja, nekünk pedig egyértelmű kötelességünk, hogy elterjesszük eze-
ket az egész világon. l) majd őrködik afölött, hogy politikusaink megfe-
lelő államférfiak legyenek, és teljesítsék kötelességüket. Nem csoda,
hogy olyan újságírók, politikusok, mint Walter Lippmann és Bill Fulb-
right, akikben egyre több kétely támadt, sohasem voltak a Time maga-
zin kedvencei; Luce nézete az volt, hogy az ilyenek nyilvánvalóan nem
méltók az Amerika előtt álló kihíváshoz. Valójában megvetette őket.
Mindennek következtében Luce és a .Time több mint két évtizeden át az
ország legjelentősebb és legbefolyásosabb konzervatív-centrista erejévé
vált. Az egyik legelső, valóban országos propagandista volt; az egész
nemzethez szólt- országos kérdésekről - egyetlen ember, egyetlen heti-
lappal, egyetlen hangon szólva eljutott az ország legtávolabbi zugaiba
is, Nem érdekelték regionális vagy beszűkült vidéki problémák, vagy
lekicsinyelte, vagy figyelem be se vette az ilyeneket. Víziói az egész nem-
zetre kiterjedtek.
De a sors iróniájaként, minél szenvedélyesebben hitt valamiben, mi-
nel kí~életlenebbül akarta ezt „eladni", annál jobban kiütköztek elő­
ítéletei, ez pedig sértette az olvasókat. (,,Mister Henry Luce olyan, mint
valami cipőkereskedő~ jelentette ki Earl Long, Louisiana akkori kor-
mányzója, aki nem tartozott Luce csodálói közé-, de amíg a többi
cipőbolt-tulajdonos a legkülönfélébb méretű cipőket tartja raktáron,
Mr. Luce csak olyan cipőket árul, amelyek az ő lábára illenek.") Olyan
területeken, ahol kevésbé szenvedélyesen, kevésbé elkötelezetten lépett
fel, gyakran sokkal nagyobb befolyásra tett szert. Jobban érdekelte a
politika, mint bármi más, de sajátos módon a magazin hátsó rovatai-
a művészet, az oktatás, a könyvszemlék -voltak azok, amelyek feltehe-
tően közvetlenebbül ragadták meg olvasóit, mint az első oldalak, ame-
lyeken Luce politikai kérdésekről és a Nyugat jövőjéről fejtette ki a
nézeteit. Befolyása talán ott mutatkozott meg leginkább, hogy kiszéle-
sítette az amerikai kultúrát, sok millió félművelt amerikait avatva be a
művészetek, a színház, a vallás és az oktatás kérdéseibe.
Hasonlóképpen, számtalan lapszerkesztő számára kitágította a hír
68
definícióját. Színre lépése előtt a hírrovat csupán a napi politikával é&
a bűnözéssel foglalkozott, Luce kíváncsisága nyomán viszont feny de„
rült a társadalmi szövedék legparányibb összetevőjére is (az egészség-
ügyre, a jogra, de még magára a sajtóra is), mert mindezt hírre érde-
mesnek ítélte. Legalább annyira nevelő volt, mint újságíró és propa-
gandista. De kiváló érzékkel ismerte fel, kik is az olvasói, s alkalomad-
tán, amikor úgy vélte, hogy a Time túlságos3:n a keleti part ízlését szol-
gálj a ki, azt mondta művelt munkatársainak: -Több giccset akarok a
lapban. Tudom, ez nem tetszik maguknak, hiszen túlságosan műveltek
és.kifinomultak, de nekünk akkor is több giccsre van szükségünk a lap-
ban. - Ha a nemzetet az ígéret földjére akarja vezetni, vélte, útközben
semmiképpen sem veszítheti el a kapcsolatot híveivel. Ösztönös érzéke
volt ahhoz, mit kellene az embereknek olvasniuk, mi az, amiből hasz-
nuk van, ha elolvassák, és a legkiválóbb újságírókhoz méltó módon
szilárdan megvolt győződve róla, hogy minden fontos témát érdekesen
is meg lehet írni. Így született meg a „cover story" (a címlapsztori), az
elvi kérdések megszemélyesítése, hogy a legtájékozatlanabb olvasó ér-
deklődése is föltámadjon komoly kérdések iránt, hogy véleményt for-
málhasson róluk. Már egymagában a címlapsztorinak is nagy befolyá-
sa volt korunk újságírására.
Jóval azelőtt, hogy divatba jöttek volna a közvélemény-kutatások és
a demográfiai fölmérések, .ösztönös érzékkel nyúlt a demográfia eszkö--
zéhez. Megérezte, hogy a nemztt változáson megy át, hogy egyre több
a műveltebb ember, aki jobb, tömörebb és határozottabban fogalma-
zott információt igényel. Azt vallotta, hogy a helyi sajtó a nagyvárosok„
ban sem válaszol a kérdéseikre. Ekképpen a Time magazin története
egyúttal az amerikai közoktatásban századunk során végbement rob-
banás története is. Az Egyesült Államok kormánystatisztikái szerint
1900-ban az ország lakosságának nem egészen egy százaléka tanúit
középiskolában: 1939-ben, amikor a Lift még csak gyermekéveit tapos-
ta, ez az arány egyre csak növekedve, már elérte az öt százalékot. ,
A Time indulásakor szerkesztett prospektus becslése szerint az ország-
ban egymillióan végeztek el főiskolát, a füzetke tehát hangsúlyozta,
hogy a Time minden főiskolást meg akar nyerni olvasónak. Már a kez-
det kezdetén világossá vált, hogy Luce ki akarja aknázni az oktatási
színvonal emelkedését. Szenvedélyesen hitt ebben; olyan Amerika le-
begett a szeme előtt, ahol nem csupán az elit, hanem a tömegek is mű­
veltek, és sikerült is megnyergelnie e jelenség emelkedő hullámát. Azok
69
 a kiadók, akik ezt nem 'látták be - gondoljunk csak Hearstre -, azt
tapasztalták, hogy hajdan hatalmas birodalmaik lassanként szétforgá-
csolódnak. Kezdetben a Time magazin az új típusú, fiatal, főiskolát
végzett amerikaiak megnyerésére törekedett, a modern férfiakat és nő­
ket kívánta megszerezni olvasóknak. Eleinte a magazin csípős, friss,
miridenkinél mindent jobban tudó jellegű volt, nemcsak Luce-nak, de
, yale-i évfolyamtársának, Briton Haddennek a stílusát is tükrözte: a
Time első évfolyamaiban tapinthatón érezni lehetett a bélelt zubbony-
ban rögbimeccsre igyekvő fiatal főiskolás fiúk hatását. Hadden várat-
lan, korai halála után egyre inká,bb Luce ragadta magához szerkesztő­
kén't az irányítást. A magazin hangja megváltozott, komolyabb lett,
kevésbé volt már kihívó, hiszen voltaképpen olyan sok minden van a
világon, amit komolyan kell venni. Mit is mondott a jókedvű, életvi-
dám -Hadden flegmatikusabb, felelősségteljesebb barátjának, Luce-
nak, amint az gondolataiba merülten, felelősségének teljes tudatában
. sétálgatott a campuson? ,,Vigyázz, Harry, még kicsúszik a kezedből a
föiskola." Vagy harminc évvel később, amikor Clare Boothe Luce már
az Egyesült Államok római nagykövetnője volt, Luce megvallotta kol-
légájának, Emmet Hughesnak, hogy nagyon aggódik Clare miatt. -
Miért?- kérdezte Hughes. - Hát, meg kellene győzni, hogy ne hordoz-
za szüntelenül a vállán az egész világot - mondta Luce. Hughes elne-
vette magát. - Harry- mondta-, pontosan te vagy az, aki erről meg is
tudja győzni.
Meglehet, Luce irányításával komolyabbá vált a Time, de politiku-
sabb, nagyon politikus, sőt pártos lett. Ez belső konfliktust idézett elő
mind Luce-ban, mind hetilapjának berkeiben. Luce ugyanis szenvedé-
lyesen szerette az újságírást és az újságírókat, s kíméletlen kíváncsiság
hajtotta;_ ez lényegi vonása lett. Jellemének másik részével azonban
hittérítő, hívó volt, olyan ember, akiben meggyőződése, víziója és az
Igazság tudata összeütközött tudósítóinak tényközléseivel, maga alá
gyűrve azokat. Kíváncsisága ütközött össze a magabiztosságával. Ha
elég elszántan kívánta, hogy valami igaz legyen, akkor annak igazzá is
kellett válnia, bármit bizonyítottak is a tények. Ha a bizonyítékok el-
lentmondtak egymásnak, újabb bizonyítékokat keresett, s ha nem ta-
lált ilyeneket,.'akkor keresett valakit, aki ugyanolyan szilárdan hitt a
látomásában, mintjómaga, s így fölöslegessé vált minden bizonyíték.
Bármilyen ragyogó lap volt is a Time, ez volt afogyatékossága, része-
ként a magában Luce-ban meglevő nagyobb ellentmondásnak, kivált-
70 ..
 képpen ebben a korszakban. Akíváncsiság és az ideológia összecsapásá- .
ból végül rendszerint az ideulógia került ki győztesen, és ez súlyos áldo-
zatokat kívánt tőle magától és sokaktól, akik a.lapjánál dolgoztak; de
náluk is többet veszítettek az olvasói.
A Nyugat hű ideológusa volt. Annak a hihetetlen korszaknak a s~ü-
lötte, amikor az ország hatalmi csúcspon_tjára ért, és mint Kínában
felnövő kamasz, akit átitatott az amerikai mítosz, aki rajongott a legen-
dáért, amely Teddy Rooseveltet, a legelszántabb keresztyént övezte,
hallatlan érzék fejlődött ~i benne Amerika elhivatott~ága iránt. Túlsá-
gosan fiatal volt ahhoz, hogy részt vehessen az első világháborúban,
mivel pedig önhibáján kívül nem lehetett része ebben az élményben, de
meggyőződéssel vallotta, hogy Amerika hatalmának és befolyásának
feltétlenül növekednie kell, a második világháború idején kezdettől fog-
va és kérlelhetetlenül sürgette a beavatkozást. Elhivatottságot érzett rá,
hogy fölkészítse az amerikaiakat a felelősségvállalásra. Már a második
világháború vége előtt a háború utáni idők ideológusa lett. A kommu-
nizmust elviselhetetlennek tartotta, hiszen ellentétben állt alapvető
vallási és filozófiai dogmáival. Nem riadt vissza a nagy ideológiai·harc-
tól, a szovjet kommunizmussal való összecsapástól az Amerikai Évszá-
zadban. Oroszország még az Egyesült ~llamok szövetségese volt, ami-
kor Luce már felkészült a hidegháborúra; számos tudósítója, aki nála
mérsékeltebb meggyőződésű volt, meg is döbbent emiatt. Örömmel
fogadta a hidegháborút, úgy vélte, ez méltó kihívás Amerika számára,
s tudta, hogy ebben a harcban ki képviseli a jót és ki a rosszat. Az ideoló-
giai harc kirobbanásának előestéjén az ő gondolkodását nem homályo-
sította el semmiféle kétely. Az akarat embere volt, hihetetlenül önfejű,
azt vallotta: az emberek megváltoztathatják a történelem menetét,
megfordíthatják az áramlatokat, s lapjai meg a Nyugat elhivatottságá-
ról vallott nézetei is mind ezt tükrözték. Bármit tett is, mindig bizonyos
fokú vad hévvel cselekedett. Egyszer, golfozás közben - gyengén ját-
szott, nem jeleskedett a sportokban - barátja ~s bizalmasa,John Court-
ney Murray tiszteletes, aki figyelte, elnevette magát, és egyik barátjá-
hoz fordulva azt mondta: - Most kivételes esemény tanúja voltál: íme,
az egyetlen ember a világon, aki kétszáz yardra el tud ütni egy golflab-
dát - pusztán akaratereje révén. - .Fiatal gyerekként Luce csúnyán
dadogott, de megint csak akaraterejével és szakorvosok segítségével
sikerült annyira csökkentenie a beszédhibáját, hogy végül szinte már
nem is hebegett. (Csak erős stresszhatásra tért vissza a hebegése. Azt
n
. beszélték a Time Inc.-ről, a „szervező embertípus" szinte természetes
környezetéről, hogy egy bizonyos szinten felül a konszern legtöbb veze-
tője dadog egy csöppet.)
Harry Luce ritkán szakított időt társadalmi formalitásokra, olyan
sportokra, mint a tenisz vagy a golf, nem engedett az esetleges hedonista
csábításoknak- túlságosan sok világméretű, komoly kihívást látott ma-
ga körül. Öltönyei sohasem feleltek meg az alkalomnak, mindig gyűröt­
tek, rosszul szabottak vóltak. Egyszerűen nem volt érzéke az elegáns
öltözködéshez. Az ennivalót pusztán üzemanyagnak tekintette. Oda-
haza pocsék konyhája volt, s legendák keringtek arról, hogyan sértette
meg (feltehetően szándékosan, bár erre senki sem mert volna meges-
küdni) világhírű francia vendéglők maftre d'kótel-jeit, amint beszéd köz-
ben omlettjeiket böködte a villájával. Luce: - Adnak itt valami tisztes-
séges ennivalót?-A maítre d'hótel kissé megütközve: - Nos, különösen
büszkék vagyunk canard al' orange-unkra. - Luce: - Tudom, hogy mi az.
Narancsmártással leöntött kacsa. Jól van, hozhatja, de tartsa meg a
narancsmártást, adjon hozzá almaszószt. - Egy ízben, a második világ-
háború idején, elkapta egyik sztárriportcrét, John Herseyt, és elvitte
egy divatos New York-i vendéglőbe ebéddni, mert Walter Graebner,
a hetilap londoni tudósítója éppen visszaér!tezett, és be akart számolni
a helyzetről. Graebner azonban szóhoz serr, iutott, mert a szenvedélyes,
energiától duzzadó Luce végigbeszélte az c:Jész hosszú, bőséges ebédét.
Graebner és Hersey némán ültek az ebéd a] itt, majd miután a desszert-
tel is végeztek, kővé dermedve hallgatták, hogy a szórakozott Luce
odarend~lte magához a főpincért, és lehordta, amiért még mindig nem
vette fel a rendelésüket. - Mennyi ideig akar még várakoztatni minket?
- förmedt rá a fópincérre.
Mindig céltudatos volt. Semmi sallang. Számára az élet nem csillo-
gást és anyagiasságot jelentett, hanem munkát és áldozatokat. Amikor
a Time--Life új székház építésére készült, Luce, aki az Arckitectural Forum
révén olyan sokat tett azért, hogy gazdagítsa az amerikai építészeti
ismereteket, kikötötte, hogy az új épület nem lehet fényűző, cicomás.
De mindenekelőtt ne legyen emlékmű. Semmi Lever House, Seagram-
székház vagy CBS-székház, semmiféle beton- és üvegcsoda, ami az em-
ber mítoszát hosszabbítja meg. - Nem - válaszolta, amikor kollégái
befolyásolni próbálták-, nekem olyan épületre van szükségem, amely-
ben dolgozhatok. - Amikor a tervezőmunka a befejezés előtt állt, egy
Max Abramowitz nevű építész arra próbálta rávenni, hogy csak egé-
72
 szen keveset engedjen a merevségéből. Fritz Glamer egy nagy murálja,
mondotta, erre van leginkább szüksége az épületnek, ettől lenne külön-
leges. Luce vonakodott, mire Abramowitz is fölvonultatta a nehéztü-
zérségét: - Harry, nézd csak meg, mit festett Michelangelo a pápának
a Sixtus-kápolna mennyezetére. - Luce végül beadta a derekát, jöhet
Glanier faldíszítménye, cle még nagyon idegennek érezte az ötletet.
Freskó? Csúfondárosan pillantott Abramowitzra: - Jó, az akkoriban
megfelelt a pápa üzleti ügyeinek. De mi haszna van az én üzletemnek
egy freskóból? ·
Az ő szemében Amerika nem egyszerűen egy ország, hanem egy idea
volt - és egy ideál. Magazinjainak ezt az ideált kellett dicsőíteniük.
Amikor ezt a témát lobogtatta, óhatatlanul el is hitte, amit csak néhány
perce hallott - még ha véletlenül önmagától hallotta is. Amit kimon-
dott, az nyomtatásban is megjelent, amit pedig kinyomtatott, az igazzá
is lett. Megpróbálta azzá formálni Amerikát, aminek szerinte lennie
kellett volna, s így természetesen a Time hasábjain Amerika aaá is vált,
amivé válnia kellett. Az álomból így valóság lett. Mindebben volt vala-
mi sajátos naivitás. Amit nem kívánt látni az ország árnyoldalai közül,
azt nem látta meg. Amikor a Legfelső Bíróság 1954-ben döntést hozott
az állami iskolákon belüli faji elkülönítés, szegregáció ellen, Luce, a
hittérítő fia, mérhetetlenül megkönnyebbült. - Hát ez jó dolog- közöl-
te szerkesztőivel-, ezzel meg is oldottuk a problémát. - Ami őt illette,
ettől fogva a faji kérdés és az elkülönítés megszűnt létezni Amerikában.
Hazatért száműzött volt, az örökkön-örökké szülőföldjét kereső fiú,
s az ő szemében Amerika mindig csodálatosabb ország volt a valóságos-
nál; annyira rabul ejtette az ország mitológiája, ahogyan soha egyetlen
bennszülött amerikait sem. Gyermekkorában apja lelkesítő története-
. ket mesélt neki az Alapító Atyákról [a függetlenség harcosairól] meg
Teddy Rooseveltről, akit Henry Winters Luce tiszteletes valamennyi
hőse közül a legjobban bálványozott. Kínai évei nyomán, melyek közül
nem egyet magányos amerikaiként töltött egy brit iskolában, ahol
szüntelenül meg kellett verekednie a származása miatt rátámadó angol
fiúkkal, sokkal szenvedélyesebb amerikaivá lett, sokkal jobban elfogad-
ta az amerikai értékeket, mint hasonló szellemi szinten álló legtöbb
honfitársa.
Ez a szemlélet rányomta bélyegét képes hetilapjaira is. Úgy tetszett,
mintha Luce kiadványai eredetüket és hangvételüket illetően erőseb­
ben középnyugatiak lennének, mint ahogyan azt New York-i sz~khe-
73
 ,
lyük indokolta volna. Bármennyire ravasz és intelligens volt, úrrá lett
-- rajta egyfaj_ta amerikai naivitás. Saját bevallása szerint maradi ember .
volt, amit roppant dicséretes tulajdonságnak tartott; ez is egyike volt
azoknak a dolgoknak, ami kapcsolatot teremtett közte és olvasó~ között.
Amikor 1964-ben egyszer kijött Goldwater gyűléséről, egyik barátja
megjegyezte, milyen unalmas volt a gyűlés, milyen vaskalaposak a
résztvevők. - De hát miért baj ez? Mi a baj ezzel? En is maradi vagyok
-jelentette ki. Könnyen megtalálta a közös hangot az olvasókkal, saját
ízlése is gyakran giccsbe csapott át. Egyik r~tka nézeteltérése Louis Kro-
nenb_ergerrel, tehetséges színházi kritikusával is amiatt robbant ki, mert
Kronenbergernek nem tetszett a South Pacific című musical, Luce egyik
kedvenc darabja. Képes volt megkérdezni Edward Albee-t, a híres
színdarabírót, miért ír olyan negatív dolgokat- s tulajdonképpen miért
olyan negatív beállítottságú minden jobb drámaíró? Miért nem ír Al-
bee -vetette fel Luce - egy zenés vígjátékot, amelynek cselekményét
Paul Hoffmann életéből meríthetné? (Hoffmann, a Studebaker autó-
gyár egyik vezetője, a külföldi segélyek szakértője, Luce egyik kedvence
volt.) Bámulatosan protestáns és bámulatosan amerikai megjegyzés!
Luce-tól mi sem állt távolabb a cinizmusnál- hívó lélek volt. Ugyan-
akkorJenyűgözte mások cinizmusa és hedonizmusa. Meglehet, nem
szívelte .vagy csodálta régi barátját,]oe Kennedyt, de izgatta az egyéni-
sége, lenyűgözte, hogy olyan közel merészkedik a rosszhoz, mégsem
sújtjale az isteni villám. Aznap este, amikorJohn Kennedy a Demokra-
ta Párt konvencióján bejelentette, hogy elfogadja az elnökjelöltséget, a
két ferfi együtt ült Luce lakásán, s fiaikról beszélgettek. Joe Kennedy
aztjavasolta, mit tegyen Harry a fiával, Hankkel: - Miért nem vásá-
rolsz neki egyszerűen egy százszázalékos képviselői mandátumot? -
Luce meghökkent. - Hogyan érted ezt? l[yesmit mégsem lehet tenni! -:-
Ugyan már, Harry- mondta Kennedy-, mindkettenjól tudjuk, ho-
gyan csinálják az ilyesmit. Hát persze hogy meg lehet tenni. - Luce a
korrupciót is úgy gyűlölte, ahogyan csak egy protestáns reformer képes.
Nem valamiféle latin vagy mediterrán toleranciával közelített e kérdés-
hez, s abban sem hitt;hogy a korrupció az emberi faj egyikjellemvonása
lenne. Luce szemében a korrupció a gonoszt jelentette, hadjáratot veze-
tett ellene bel- és külföldön egyaránt: a Time kirendeltségvezetói szerte
a világon évente megkapták a táviratát, amelyben közölték velük, hogy
H. R. L. anyagot kíván a mindent elsöprő nagy problémáról, a világ-
méretű korrupcióról. Kiirtani. Egy jobb világért. Egy olyan világért,
amely sohasem valósul meg.
 Nem. a pénz, hanem a hatalom megszállottja volt - ez volt minden
cselekvésének rugója. Híven ahhoz az elképzeléshez, voltaképpen mi is
Amerika, és merrefelé halad, a Fortune magazinnak eredetileg a Powtr
[Hatalom] címet akarta adni. Szeretett pénzt „csinálni", ez tekintélyt
parancsolt, jobb volt keresni, mint nem keresni, kiváltképpen, mert
nagy újságírói szabadságot biztosított számára. Tudta, hogy minél si-.
keresebb, annáljobban függetlenítheti magát saját üzlettársainak kö-
veteléseitől. Mértéktelenül költött kiadói birodalmára, de személy sze-
rint nemigen érdekelte a pénz, gy~lölt magára költeni, ahhoz túlságo-
san hívó és szigorú kálvinista volt. Igy azután vonakodva adott ki pénzt
magára.és gyönyörű második feleségére, Clare-re. Házasságuk kezde-
tén, amikor Luce már milliomos volt, gyakran veszekedtek a pénz mi-
att. Vitáztak azon, kettőjük közül ki használja a Luce család egyetlen
kocsiját, vagy azon is, hogy frakkingei az évek során megsárgultak, ami r
bosszantotta a feleségét, vagy éppenséggel azon, vajon nem jött-e még
el az ideje) hogy kifestessék és kitapétáztassák a házukat. Minek festeni-
tapétázni, kérdezte Luce, ha egyszer már ki van festve? - Harry- kér-
dezte egyszer a felesége-, mondd m.eg nekem: gazdagok vagyunk vagy
szegények? - Luce kitért a válasz elől. Clare megismételte a kérdést.
Végül Luce bevallotta, hogy gazdagok. - Rendben van - jelentette ki
Clare -, akkor rendbe hozathatom a lakásunkat. Más alkalommal
Clare gyöngysort akart vásárolni, de férje minduntalan elodázta a ha-
tározott választ, végül azonban beleegyezett. Clare erre bement a vá-
rosba, és háromszazezer dolláros gyöngysort vásárolt. Luce elképedt,
amikor meglátta a számlát, s nyomban magához rendelte szerkesztősé­
gének egyik női munkatársát, hogy mondjon el neki mindent, amit csak
a gyöngyökről tudni kell. - Miért szeretik a nők a gyöngyöt? Mi a kü-
lönbség az egyik gyöngy és a másik között? Mennyibe kerül az a
gyöngysor, amelyet maga visel?- Kétszáz dollárba, vál3:szolta a hölgy.
- De hát akkor miért kerül egy másik gyöngysor annyival többe, amikor
senki sem tudja megmondani, mi a különbség köztük? Miért szeretik a
nők a drágább gyöngysorokat? - Elmélyedt a gyöngysorok problémá-
jában, és intézkedett, hogy a Life terjedelmes cikket közöljön a gyön-
gyökről.
A pénz által megvásárolható öröm neki nem jelentett örömet. Csakis
a hatalmat imádta. Amikor elvált első feleségétől, Lila Hotztól, hogy
elvehesse Clare-t, kivételesen nagyvonalú volt, de amennyire megálla-
pítható, egyetlen Time-részvényt,sem engedett át neki. Döntő fontossá-
75
 gú különbségről volt szó: a pénz az egy dolog, a hetilap részvénytulaj-
dona más dolog- az már hatalom. Minden pénzét a Time magazinba
fektette, amit pénzügyi tanácsadói valóságos csapásnak tekintettek,
mert szerintük helyesebben tette volna, ha többfelé invesztál. - Mondd
csak, Harry- kérdezte egy ízben Clare-, nem gondolod, hogy hiba, ha
minden tojást egyetlen kosárban tartasz? - Addig semmi baj, amíg a
kosár az enyém - válaszolta Luce~A Time-Life - ott az ó pénzének a
helye, az egyetlen, amit valóban szeretett az életben. A harmincas évek
végén egy alkalommal pompás ajánlatot kapott: társuljon be egy akkor
induló olajfúrási üzletbe; olyan sansz kínálkozott, ami csak a nagyon
gazdagok, az igazi nagymenők előtt nyílik meg. S egyúttal az ajánlat
arra is alkalmat adott, hogy olyanokkal társuljon, akiket akkoriban
roppant módon tisztelt, akikkel szívesen társult volna - Dillonékkal és
Rockefellerékkel. Bámulatos üzletnek kínálkozott, csak nyerni lehetett
rajta, és ~gyúttal megnyitotta előtte a legelőkelőbb klubok kapuit is.
Mindössze annyit kellett tennie, hogy előzetesen befektet kétszázezer
dollárt. Luce bankkölcsönt kért. De bármilyen pompásnak ígérkezett
az üzlet, az akkor már multimilliomos Luce-nak nem volt ínyére, hogy
bankkölcsönt kérjen, gyűlölte még a gondola~.t is, hogy adós legyen,
ennek olyan szegényes szaga van. Az üzlet kezdettől fogva sikeres volt,
hamarosan több o~ajforrás is fakadt, de hát az ilyesfele vállalkozás to-
vábbi beruház,ásokat igényel a további olajfúrásokhoz. Talán egy évvel
később üzlettársai ismét pénzt kértek tőle~ mire Luce ingerülten kifa-
kadt. - Mondta nekem, hogy ezek megint pénzért fognakjönni?-fór-
medt rá tanácsadójára, Allen Groverre. - Igen - válaszolta Grover. -
Mennyit érnek a kútjaim?-Grover elmagyarázta neki, hogy ez rendkí-
vül komplikált ügy, mert csoportos beruházásról lévén szó, nehéz lenne
pontosan kiszámítani. De Luce nem tágított, igenis tudni akarta,
mennyit érnek a kútjai. Grover utánajárt a dolognak, majd jelentette,
hogy értékük hozzávetőlegesen egymillió dollár. Ekkor Luce azon
nyomban követelte, adják el a kutakat, ami viszont felbőszítette a szin-
dikátus többi tagját, hiszen keresniük kellett valakit, aki beszáll helyet-
te. Végül megkapta az egymillió dollárját, ~z viszont társadalmi bal-
lépés volt: olyan emberek hidegültek el tőle, akiknek régóta kereste a
barátságát, és akikkel üzleti kapcsolatba szeretett volna kerülni, de még
nagyobb ostobaság volt üzleti szempontból. Ebből a társulásból alakult
ki azután az Astral Oil, s ha Luce még valamit hozzátesz eredeti befek-
tetéséhez, végül tízmillió dollárt nyert volna. Az általa felvett bank- ·
76
kölcsön morzsányi volt személyes vagyonához képest, de hát őt idegesí-·
tette a dolog, utált tart,ozni a banknak; ő azt akarta, hogy minden pén-
zét Time-részvényekbe fektessék. Csakis ez számított, csakis ezt tartotta
hasznosnak. ·
Hát így vélekedett a pénzről és a pénzemberekről. Nem szívelte azo-
kat az embereket, ~kiknek minden gondja egyedül csaf az, hogyan
szerezhetnének pénzt, akiknek a puszta anyagiasságon kívül semmiféle
életcéljuk, hivatástudatuk nincsen. Lenézte az ilyen embereket. A Ro-
ckefellereket azért kedvelte, mert nemcsak gazdagok, de olyan embe-
rek, akik megfogják a dolog végét, akiknek vannak eszméik, és elkötele-
zettséget éreznek. Régi barátja voltJoe Kennedy, de azért a lelke mé-
lyén valahogy nem tisztelte igazánJoe-t, mertJoe túlontúl pénzember
volt, túlságosan is a pénz kedvéért érdekelte a pénz. Megvetette Bill
Paleyt, a CBS fónök~t, akit jól ismert, mert Paley olyan félelmetes esz-
közt birtokolt, amelyet Luce szerint nevelésre és a társadalom megvál-
toztatására lehetett volna fölhasználni, mégis beérte azzal, hogy pénzt
keressen vele ahelyett; hogy pallérozza az emberek gondolkodását
(igaz, még legközelebbi munkatársai is kínosan feszengtek arra a gon-
dolatra, mi lenne, ha Luce az ő elveivel és szemléletével megkísérelne
hatalmába keríteni egy egész tévéhálózatot).
Részben ennek is szerepe volt abban, hogy már-már gúnyos megve-
tést tanúsított a Time-nál dolgozó üzletemberek iránt. Láthatóan türel-
metlen volt velük szemben, örömét lelte abban, ha nagyképúoo, lekeze-
lőn bánhatott velük szerkesztőségi munkatársai előtt. S mindezt azért
tette, mert megérezte; hogy amíg az üzletemberek félnek tőle, az újság-
írók általában nem, hát szívesen megpiszkált4 ezt a neuralgikus pontju-
kat. A Time-nál működött egy úgynevezett Elnöki Bizottság. Ez min- ~
den csütörtökön ült össze, tagjai között ott volt Roy Larsen és persze a
lapkiadó, valamint a hetilap gazdasági vezetői, de Luce nem szívesen
járt el ezekre az értekezletekre; a gazdaságiak nagy bosszúságára Allen
Grovert bízta meg a képviseletével, mintha nem lenne képes időt szakí-
tani rá, hogy személyesen bíbelődjék efféle apró-cseprő ügyekkel.
Semmi kétség, ő volt a főszerkesztő, aki felelősség_et vállal mindazért,
amit a Time-ban vagy a Life-ban kinyomtatnak. 0 volt a gazda. Más
szóba sem jöhetett. Egy ízben, amikor Luce egyik újságírósztárja, Bob
Manning kissé megbokrosodott, és azt tervezte, hogy elhagyja az aklot,
Luce átrepült Európába, hogy találkozzék Manninggel és lebeszélje
szándékáról. Találkozásuk azonban nem volt eredményes, s amikor
77
 Luce kjssé elszontyolodva kilépett az irodából, befeütközött Carl My-
dansbe, a Life fényképészébe. - Marad, Harry?....,. .ér~eklÓ<;iött Mydans.
Nem, mondta Luce, nem marad. - De hát miért nem, Harry?- kérdez-
te M ydans. - Mert ő szeretne én lerini - felelte Luce.
Jóllehet Luce részben kálvinista hittérítő volt, aki tudta, mi a külde-
tése é~ mi a kötelessége, egyúttal ízig-vérig újságíró volt. Kielégíthetet-
len kíváncsiság hajtotta, mindent akart tudni mindenkiről, szüntelenül
kérdésekkel bombázta munkatársait, szinte már neurotikus kénysze-
. rességgel. Bizalmas barátai azt gyanították, hogy Ltice majd mindig
azért kérdezget olyan szívósan, mert ezzel álcázza félénkségét. Ha kér-
dez, nem kell beszélnie, sőt ezáltal azt is megakadályozza, hogy t6le
kérdezzenek. A Time minden külföldi tudósítójának borsózott a háta
attól a gondolattól, hogy Luce megérkezik az ő városába, s nyomban
tudni kívánja, melyik épület micsoda, és mi rejlik minden apró esemény
hátterében. Az ötvenes években egyszer meglátogatta a magazin pári-
zsi irodáját, és beszélgetés közben váratlanul megkérdezte: - Boldogok
a franciák? - Harry - válaszolta az iroda egyik munkatársa-, már
hogyan is lehetne megmondani, hogy egy egész nemzet boldog-e vagy
sem? Még azt is nehéz megmondani, hogy egyvalaki boldog-e. - Nos""'.""
válaszolta Luce -, mi épp~n azért fizetjük magukat, hogy ilyesmiket
derítsenek ki. - Milánóban kiment a két legjobb európai futballcsapat
bajnoki döntőjére. Egy lélegzetelállítóan izgalmas pillanatban, amikor
nyolcvan6fler olasz egy emberként ugrott fel a helyéről, Luce odafor-
dult a Time egyik tudósítójához, és megkérdezte: - Ezek közül mennyi
a kommunis~? - Legendák keringenek a Time tudósítóiról, akik Luce
küs~öbönálló látogatásáról értesülve tanulm~nyozták fönökük várható
„ útvonalát a repülőtérről a városközpontig, kívülről bevágták az ott
látható összes nevezetességet, hogy amikor másnap Luce pattogó han-
gon kérdezni kezd, fölkészülten válaszolhassanak. Frank White, a lap
egyik fömunkatársa a háború utáni Európában, egyszer végigvezette
Luce-t Nyugat-Berlinen; mindenre meg tudott felelni, amíg Luce rá
nem bökött egy bombatölcsérre. - Az meg micsoda? Mi az?- követelő­
zött. -Nézd, Harry- válaszolta White -, az csak egy lyuk a földben. -
Az egyetlen Time-riporter, aki nem volt hajlandó efféle kérdés-feleletet
_ játszani, a néha marón gúnyos Israel Shenker volt. Shenker persze tisz-
tában volt vele, hogy római kollégái mind fölkészültek a múemlékek-
ből, mégis úgy tett, mintha semmit sem tudna a városról, amelyet Luce
jól ismert, hiszen feleségével, az Egyesült Államok római nagykövetével
78
 már járt ott. Amikor egy alkalommal Luce és Shenker együtt autóztak, ·
Luce megpillantott egy hatalmas építményt. - Mi az ott? Mi az? -
kérdezte. - Ejnye, pedig tudtam, hogy mifene ... - Shenker azt felelte,
hogy fogalma sincs róla. - Pedig biztos vagyok benne, hogy ismerem azt
az izét- mondta Luce. Végül is az olasz sofőr kissé unottan hátradőlt,
· és közölte: - Az a Colosseum.
Luce-t csak annyira érdekelték az emberek, amennyi mondanivaló-
juk volt a számára, amennyire villámgyorsan, tényszerű adatot tudtak
közölni vele. Ha nem volt számára elég tényük raktáron, nyomban
elvesztette irántuk való érdeklődését, és újabb áldozat µtán nézett. Ez
tartotta életben, mint drog a kábítószerest- az információ. Alkalma-
zottai tréfálkoztak rajta, mégis tudták, hogy borzasztóan stimuláló ha-
tással van rájuk a fönök végtelen, eszelős kíváncsisága. Ilyesmiket kér-
dezett tőlük: kik a század első felének legfontosabb személyiségei? Mi
lett Európa trónfosztott királyáival? Persze, mindez nemcsak ösztönöz- · ·
te, de ki is merítette· lapjainak újságíróit vagy azokat a munkatársait,
akik együtt utaztak vele. A Time magazin volt az élete, magánéletet
nem ismert, a lap napi huszonnégy.órát emésztett fel az életéből. Pihe-
nőt, kikapcsolódást nem ismert. Ha például a brüsszeli repülőtéren ki-
derült, hogy a gépe két órát késik, nyomban izegni-mozogni kezdett -
~ddig is kit látogathatna meg? Talán a miniszterelnököt? Vagy a leg-
fontos~bb lap föszerkesztójét? A lényeg mindenképp az volt, hogy az
időt nem szabad elpocsékolni, kérdezni kell és válaszokat kapni.
De éppen e végtelen kíváncsiság, e már-már fajankókrajellemzó be-
teges kérdésözön révén lett olyan kiváló szerkesziö, ez tette olyan ele-
venné kiadványai~. (Legjobb szerkesztőink legalább részben mindig·is
fajankók módjára kíváncsiak; minden új, friss és lehetséges a szemük-
ben, számukra semmi sem természetes.) Már jócskán elmúlt hatvan-
éves, de még mindig bement évente egy-két hétre a szerkesztőségbe,
hogy személyesen szerkessze a Life-ot vagy a Time-ot, munkatársai pe-
dig érezték, hogy az ó energiája formálja-alakítja a lapokat, ettől vál-
nak olyan fontosakká. Hallatlan érzéke volt mások érdeklődési köre
iránt. Megindította a Sports lllustrated-et, noha meglepően kevéssé ér~e;..
kelte a sport. Ehhez a laphoz akkor is ragaszkodott, amikor tetemes volt
a ráfizetés, és munkatársainak többsége szabadulni akart tőle, de Luce-
nak azt súgta az ösztöne, hogy igenis van közönsége, sót egyre növek-
szik. (A sors iróniája, hogy éppen a televízió - amelynek jócskán volt
szer~pe Luce imádott Life magazinjának a kivégzésében - idézte elő a
79
· sport és a szabadidó iránti robbanásszerű érdeklódést, a Sports Illustrated
pedig végül is ennek köszönhette nagy sikerét.) Valahogyan megérezte, ·
hogy a sport nagy biznisz lesz Amerikában, hogy az embereket roppan-
tul érdekli, ezért még akkor is kitartott.a lap mellett, amikor.már hu-
szonötmillió dollárra duzzadt a ráfizetés. Máskor meg egy Murder
[Gyilkosság] című magazint akart indítani; érdekelni kezdték ugyanis
a gyilkosságok, és úgy vélte, hogy bizonyára másokat is érdekel ez a
téma. (Szerette egy lépéssel megelózni szerkesztóit; egy ízben fölhívta
az arizonai Phoenixből Otto Fuerbringert, és megkérdezte: tudja-e,
hogy a napokban ölték meg Chicagóban az ezredik gengsztert? Bámu-
latosan obskurus adat!) Máskor meg találkozottJohn Crosbyval, aki
akkoriban a Herald Tribune televíziós rovatát vezette. Luce keservesen
panaszkodott neki, hogy sohasem néz televíziót, mert nem tudja, me-
lyek lesznek ajó műsorok Azzal az ötlettel állt elő, hogy Crosby renge-
teg pénzt kereshetne, ha egy olyan magazint indítanának, amely meg-
írja, hogy a műsorra tűzött pr~ramok közül melyeket érdemes meg-
nézni. A Luce által vázolt magazin azonos volt az akkor még nem létező
TV Guide-dal, korunk egyik legsikeresebb üzleti vállalkozásával.

· Luce-t nem érdekelte sem a rádió, sem a televízió. Azt tartotta, hogy
mindez nem az ő dolga, és igazából az ilyesmi nem is újságírás. Korának
nagyon is hú gyermeke volt, 1898-ban született, s az ő idejében az új-
ságírás a nyomtatott szót jelentette. Ellenállt a kísértésnek, hogy „me-
nő" legyen a rádiónál és a televíziónál; egy időben bagóért megkaphat-
ta volna az ABC-társaságot, de csak nagy sokára és ímmel-ámmal in-
vesztált a tévébe: öt állomást vett, de valójában nem sokat törődött
velük. Jóllehet az állomások hasznot hajtottak, voltaképpen sohasem
örült igazán az onnan származó profitnak. Legtöbb műsorukat butá-
naktalálta, szerinte inkább beszűkítették, semmint kitágították az em-
berek látókörét. Ha barátai a televízióról kezdtek beszélgetni vele, lát-
hatóan kikapcsolt. Végül azonban, amikor a televízió egyre nagyobb
.hatalommá vált, €S versenytársként komolyan kezdte veszélyeztetni azt
a típusú magazint, amelynek feltalálásakor Luce is bábáskodott - a
Life-ot és a Look-ot -, környezete gyanítani kezdte, hogy már bánja,
amiért nem lett részese valaminek, ami ilyen óriásivá és nagy hatalmú-
vá nőtt. Luce szerelme azonban a nyomtatott betű volt, ettől nem tágí-
tott; ez volt az ő birodalma, aláírása ott volt mindenen.
Fontosnak tekintette saját szignóját. Úgy vélte, az olyan típusú fö-

~O
szerkesztőben, mint Arthur Hays Sulzberger a Tke New rork Times-nál,
nincs elég felelősségérzet, mert Sulzberger nemjavítja eléggé tudósítój-
nak cikkeit. A Times kéziratait lényegében úgy nyomtatták ki, ahogyan
a tudósító leadta őket. Luce azt tartotta, Sulzberger nem végzi a köte-
lességét, túl sok hatalmat enged át, nemigen vállal felelősséget a megje-
lent cikkekért. (Néha egyenesen elképesztette, hogy a közvélemény sza-
vahihetőbbnek tartja a Times-t a Time-nál.) Ennél is kevésbé szívelte a
televízió óriásainak tevékenységét, akik a kezükben levő létföntosságű
eszközt átengedték a legrosszabb fajta üzletelésnek, amelynek legföbb
szempontja egyértelinűen a profit. Noha látszólag jó barátságban volt
Bill Paleyvel - minden uralkodónak el kell fogadnia a vele egyenrangú-
ak társaságát-, bizalmas körben megvetően nyilatkozott róla, amikor
pedig 1964-ben Paley és Frank Stanton kitekerte Jim Aubreynak, a
CBS könyörtelen műsorszerkesztójének a nyakát, egyenesen élvezte a
dolgot. Luce- és mások - nézete szerint Paley és Stanton eltűrték Aub-
rey személyes túlkapásait, amíg a műsorok nézettsége nagy volt, ami-
kor azonban a visszaesés jelei kezdtek mutatkozni, mindjárt - és csak
akkor! - aggályoskodni kezdtek Aubrey magánélete miatt. A Life cikket
közölt az ügyről; amikor Luce értesült erről, fölkérte a cikket, hogy még
megjelenés előtt elolvassa. - Mi ez itt, amit a barátomról, Bill Paleyról
írnak? - kérdezte Ed Thompsont, a Life ügyvezető föszerkesztójét.
Thompson gondosan elmagyarázta neki, miről szól a cikk. Luce nem
háborodott fel, sőt egyenesen el volt ragadtatva. - Az isten verje meg,
úgy kell Paleynek meg Stantonnak, a két álszent fattyúnak. Nem lehet-
ne még egy kicsit megnyomni a tollat~- Thompsonnak kellett fel világo-
sítania róla, hogy már így is elmentek a)-ágalmazás határáig.

Különös, sokrétű ember volt. Részben mŰ\.~elt, részben vid~ki fajankó.

Félénk, ugyanakkor hihetetlenül arrogáns. Szolgálatkészen vették kö-
rül birodalmának alattvalói, ugyanakkor szenvedett, mert kétségbeej-
tően magányos volt. Annyira félszeg, hogy sajátos módon egyszerűen
nem érzékelte, valójában milyen pozíciót vívott ki, milyen eredménye-
ket ért el. Egy ízben barátai, Richard és Shirley Clurman fényes estélyt
adtak, amelyen kiváló értelmiségiek és más hírességek vettek részt; az
est végén Luce megkérdezte Shirleyt, hogyan sikerült ilyen csillogó
vendégsereget összehoznia.~ Az ilyesmi roppant egy~zerú, Harry -
válaszolta a hölgy-, csak annyit mondunk nekik, hogy te is eljössz. -
Képtelen volt megbékélni azzal, amivé lett: nem tudta élvezni a vagyo-
81
·nát, mintha csak bűnös dolognak tekintette volna mindazt, ami szép és
elragadó; úgy fogta fel, hogy az életnek igenis értelme van, márpedig
mindaz, ami pusztán és önmagában kellemes és szép, céltalan. Rideg
volt a gyermekkora, Henry Winters Luce zord atya volt, Harry nem
véletlenül dadogott, szüntelenül szabályokat kellett betartania, köve-
telményeknek eleget tennie, s amiko_r minden kívánalmat kielégített,
máris o~t tornyosultak előtte az újabb szabályok.
Jóllehet a Luce család Kínában befolyásra tett szert, Harry Luce,
amikor megérkezett Amerikába, hogy elvégezze a Hotchkiss.t és a Yale
Egyetemet, elképesztően szegény volt, s a legtöbb misszionáriusgyer-
mekhez hasonlóan, lényegében alamizsnán élt. Misszikölyköknek csú-
folták őket. A föiskolai előkészítőben a kirekesztett „kis kínai" - ,, Chink
Luce" - fura ruhákban járt, amelyeket reménytelenül avítt amerikai
folyóiratok szabásmintáiról másoltak szegény kis kínai szabók. Úgy
tetszett, s ő úgy is érezte, hogy reménytelenül különbözik a keleti parti
előkelő iskolák elkényeztetett tanulóitól, akiknek családjai ősidők óta
ismerték egymást, s akik születésük perce óta együtt játszottak, mindig
az alkalomnak megfelelően öltöztek, mindig azt monqták, amit kellett,
és a kellő pillanatban nevettek a tréfákon. Amint Luce ott ült az iskolai
ebédlőasztalnál, és hallgatta, osztályt~rsai hogyan panaszkodnak az
iskolai kosztra, bár azt kínai tapasztalataihoz képest igen finomnak
érezte, sehogy sem találta 2t helyét. Ö másfele - valami furcsa különc.
Halálosan komoly és becsvágyó volt. Sok évvel később Pearl Buck, Kí-
nában élő misszionáriusszülók másik neves és sikeres gyermeke, élete
vége felé emlékeiről beszélgetett Luce-szal. Az írónő felidézte, milyen is
volt hittérítő szülők gyermekeként felnőni. Milyen csodálatos volt, mi-
lyen kivételes helyzetűnek, sót fejedelminek érezte gyermekkorát, je-
gyezte meg Pearl Buck. Valósággal elk~pedt, amikor Luce így reagált:
Nem, egyáltalán nem volt csodálatos. Ögyűlölte, ezért érezte magát annyira más-
fllének a Hotchkisshan és a Tale-en. Gyűlöletesnek találta, hogy annyira szegény,
szörnyű zavarban volt emiatt. Pearl Buckot meghökkentette a heves reak-
ció, de Luce szavai olyan mélyről törtek fel, annyira fájdalmas feltárul-
koz,ás volt ez egy olyan ember részéről, aki nagyon ritkán adta kí magát,
hogy az írónő úgy érezte: égy egészen másféle Harry Luce ül vele szem-
ben. Máskor Luce egyik barátja azt fejtegette, milyen sajátos, hogy
Harry annyira respektálja a nagytőke cápáit, holott közülük kevesen
léphetnek a nyomába, már ami a reális teljesítményeket illeti. - Azt
hiszem, igazad van-felelte-, de értsd meg: nincs rosszabb annál, mint-
82
ha az ember misszionárius gyermekeként nő fel. A gyötrelem és a sze-
génység egyszerűen iszonyatos. A misszionáriusnak a közösség minden
fontos emberével dolga akad, de valójában sohasem tartozik közéjük.
Nincs ugyanolyan pozíciója, sem annyi pénze, nincs olyan társadalmi
helyzete. Ezért aztán, amikor valahol összekerülök a nagyiparosokkal,
énemnek egyik része ma is a misszionárius fia, aki helyi nagyfejűek közé
keveredett. - Nem csoda hát, hogy olyan vad elszántsággal tört a siker.;
re, hogy annyira gyűlölte a kudarc puszta gondolatát is, s hogy a legke-
vesebb toleranciát azokkal szemben tanúsította, akiket veszteseknek
tekintett.
Ugyanezért csodálta azokat, akikben megvolt a könnyedség, amely
olyan nyilvánvalóan hiányzott belőle. Barátai szerint azért csodálta
olyan mérhetetlenül Dwight Eisenhowert, mert Iketökéletesen másfaj-
ta ember volt, mint ő: természetes könnyedség és báj sugárzott belőle,
s még ha rangrejtve jelent is meg egy társaságban, hamarosan tisztelet
és szeretet áradt feléje. Luce arra áhítozott, bárcsak befogadná a társa-
ság és az üzleti élet, de igazából sohasem fogadták be, mert képtelen volt
könnyedén viselkedni. Élete végéig túl darabos maradt. De éppen a
könnyedség hiányában rejlett az ereje, ettől vált jobb újságíróvá; kifor.; ,
ratlan ember volt a szó legjobb értelmében, s ha a társadalmilag vele ,
egyenrangúak összetűztek a tudósítóival, rendszerint riporterei pártját
fogta. Egyszerűen túl erős, túl lobbanékony volt, semhogy elnyerhette
volna azoknak a kegyét, akik elismeréséért sóvárgott. Életének java
részét tehát magányosan töltötte; szinte mindent tudott folyóiratának
szakmai életéről, s szinte semmit saját magánéletéről. Roppant nehe-
zen találta meg a bizalmas hangot másokkal. Még fiatal korában tör-
tént, hogy egy Wall Street-i üzleti tárgyalásról a földalattin hazafelé
tartva, odafordult munkatársához, Allen Groverhez, és váratlanul ne-
kiszegezte a kérdést: - AlleQ.i érted te a nőket?- Grover azt felelte, hogy
néha úgy véli, érti őket, de az is biztos, hogy nem mindig. - Nos, én nem
értem őket - zárta le kurtán a témát Luce. Hatalma csúcspontján is
megesett- s ez valóban megható-, hogy Phoenixben Luce-ék koktél-
partit adtak délután fél hatkor, és pontosan öt óra harminckor Harry
Luce, Amerika leghatalmasabb kiadója úgy toporgott az ajtóban, mint
valami lámpalázas elsőbálos kislány, azon tűnődve, vajon végül eljön-e
egyáltalán valaki a meghívottak közül.
Azokban a pompás időkben, a negyvenes és az ötvenes, sót a hatvanas
évek elején is, ő volt Amerika legnagyobb hatalmú konzervatív kiadója,
83
 s legalábbis az ötvenes években befolyása nem maradt el a külügymi-
niszteré mögött, lelke mélyén mégis úgy érezte, hogy mellőzik. Címre,
elismerésre vágyott. Talán miniszteri tárcára. Tiszteletbeli doktorátus-
ra. Olyan sok mindent elért, mégis mintha olyasféle elismerés után só-
várgott volna, amely mélyen az ó szintje alatt állt. Élete végére elfáradt,
'kimerült, mégis mintha egyre hevesebben vágyódott volna az effajta
kitüntetésre; mind gyakrabban üldögélt végig a Waldorf-Astoria dísz-
vendégek számára fenntartott asztalánál egy-egy öntömjénező vacso-
raprogramot, barátai pedig, látván, milyen szürke az arca, megkérdez-
ték, miért csinálja ezt az egészet. Luce így válaszolt: - Mert elvárják
tőlem. - Eisenhower elnöksége idején külügyminiszter szeretett volna
lenni, de hát ott volt Foster Dulles, márpedig Foster Dulles maga volt
az életre kelt Time-magazin. Az Eisenhower-korszak idején egy ízben
nagyköveti posztot aj'ánlottak fel neki, de ó nemet mondott, és döntését
azzal indokolta barátainak, hogy „egyetlen nagyköveti posztot fogad-
nék el: ha Kínában helyreállítanák a demokráciát" - de hát ilyen felté-
telt még Ike-nak vagy Dullesnak sem állt a hatalmában teljesíteni. Per-
sze Kína szülötte volt, s mindvégig Kína kísértette. Ebben a kérdésben
Luce megmakacsolta magát, és amikor Kína kommunista lett, nem
·, volt hajlandó elfogadni a történelem ítéletét, és jóval azutáJ! is folytatta
a maga háborúját, hogy Csang Kai-sek feladta a harcot. Igy történt,
hogy az amerikai közvélemény számára Luce neve elválaszthatatlanul
összefonódott Kínáéval. Ha valaki Harry Luce-ra gondolt, nyomban
utánaKínaötlöttazeszébe. Ő volt az afopincér, írta rólaA.J. Liebling,
aki a svédasztalnál min~untalan azon mesterkedik, hogy egy szelet,
senki által sem kívánt Csang Kai-seket tukmáljon a gyanútlan vendé-
gekre.

Nem restellte, hogy patrióta egy olyan szakmában, amely nemigen be-
szél nyíltan a hazafiságról. A Time és a Life hasábjain gyakran felbuk-
kant az amerikai lobogó. Luce tiszteletes, tisztában lévén 'azzal, hogy
gyermekei nem ismernek más országot, csakis Kínát, állandóan azt
sulykolta beléjük, hogy Amerika nem olyan, mint Kína, Amerika me-
rőben másféle ország, s az a korrupció, amelynek szemtanúi_ , kínai rom-
lottság, nem pedig amerikai. Amerika idealizált képét oltotta beléjük,
s ez a kép szinte élete végéig nem halványodott el Harry Luce-ban.
Harry Luce lelkes hívő volt, de e típus egészen sajátos képviselője; a
lelkes hívók többnyire szűk látókörű, kisszerű emberek, erős nyárspol-
84
gári beütéssel. Luce viszont széles látókörű volt, lenyűgözték a nagy elvi
kérdések, távolról sem volt kisszerű nyárspolgár. Csakhogy énjének ez
a lelkesedő része csak még gyanakvóbbá tette az értelmiségi társadal-
mat, amelybe gyakran annyira szeretett volna bekerülni. Végtére is
hithű republikánus volt. Ez volt az első hátulütő. Azután elkötelezett,
gyakorló keresztény. Ez volt a második. Egyáltalán befogadnak-e vala-
kit, aki ennyire hithű? Végül olyan emberré vált, akinek nincsen intel-
lektuális-kultu;ális bázisa: túl hétköznapi a kritikusok, túl kritikus a
hétköznapi emberek számára.
Amerikai patriotizmusa, presbiteriánus hite, republikánus hitval-
lása, hite a tőkés társadalomban - erre épült egész élete. Kötelességének
vélte azt is, hogy megtanítsa olvasóit, hogyan kell különbséget tennijó
és rossz között. Ha 1952-ben hasznosabbnak látszott, hogy az ország
republikánus elnököt válasszon, akkor a Time feladatának tekintette,
hogy ezt propagálja, és ezt nem is mulasztotta el. Amikor a Time tudósí-
tott az első Eisenhower-Stevenson választási kampányról, s ennek so-
rán brutálisan támadta-gúnyolta Stevensont, egyik munkatársa kihí-
vóan közölte Luce-szal, hogy a választási hadjáratban nem a nagy I-vel
írt Igazság kérdései körül folyik a harc, hiszen végtére is ezek pusztán
politikai kérdések. Luce hevesen tagadta, hogy így lenne. - Eisenho-
werra számos oknál fogva szüksége van az. országnak - mondta -, a
Time-nak tehát kötelessége megmagyarázni, miért van szüksége az or-
szágnak Ike-ra. Mindenféle objektivitás tisztességtelen és felelőtlen len.;
ne. - Jóllehet az efféle nézetek nem tetszettek jó néhány értelmiséginek,
de elősegítették a Luce és az olvasók közti kapcsolatot, és megkönnyítet-
ték lapjainak elhatárolását a többi sajtóterméktől. Luce magazinjai a
közepes műveltségűekhez szóltak, bár a fönök munkatársai távolról
sem voltak középszerűek, s éppen ez volt roppant sikerük egyik titka.
Két legfontosabb és legbefolyásosabb lapja egy tekintetben jelentő­
sen különbözött egymástól. A Time leplezetlenebbül és nyíltabban volt
a Luce-birodalom politikai eszköze, a cég számára a Time olyan volt,
mint valamifele.pápai nuncius vagy Pravda, amely megszabja az irány-
vonalat. A cég keretein belül, a nagyvállalati értelemben becsvágyóbb
munkatársak, akik szerettek volna előbbre jutni a hierarchiában, oda
mentek dolgozni. A Time-nál hevesebben dúltak a belső intrikák, mint
a Life-nál. A Life más volt: kevésbé politikus, nyitottabb, sokkal inkább
a képekre támaszkodott, tehát erősebb szálak fűzték az eseményekhez,
semmint az események értelmezéséhez. Azokat, akik oda szerződtek,
85
· jobban.vonzotta szakmájuk szeretete és az ottani munka által nyújtott
szellemi izgalom;mint a önmagában vett karrier. S mivel a Lift léte a
képektőlfüggött, közelebb került az emberek szívéhez. Noha a harmin-
cas évek végére Luce már meggyűlölte Franklin Rooseveltet, az elnök
képe·továbbra is uralta a Life hasábjait: határozott arcvonásai, kihívó,
lendületes .fovetése pompás, erőteljes képeket produkált, márpedig;a
Life a·képei révén érvényesült. S hogy kezdetben Luce annyira lelkese-
dett Wendell Willkie-ért (nemcsoda, hogy kezdetben rajta kívül Will-
kie legiobb republikánus támogatói a Cowles fivérek voltak, a Look ki-
adói),annak az volt az oka, hogy Willkie-nek is remek feje volt a korsze-
rű fotózsurnalisztika szempontjából. Íme, egy republikánus, aki nem
látszott republikánusnak; ritka kivétel ekkoriban: egy sex appeales re-
publikánus!
. Mindennek következtében lett a Life hangvétele tárgyilagosabb.
A Time-ban Luce körvonalazta az amerikaiaknak: ez a felelősség hárul
rátok, ez a kötelességetek, és gyakran a szájukba rágta az Igazságot.
·szentül meg volt győződve róla, hogy ha valami megjelenik a Time-
ban, az emberek el is hiszik, hiszen ha valami megjelenik a Time-ban,
akkor 6, Harry Luce is hisz benne, tehát így igaz. A Life-ban viszont
LuceAmerika tükörképét állította az amerikaiak elé, bizonyos értelem-
ben felerősítve a nemzet szívdobogását. Luce világosan érzékelte ezt a
különbséget. Amikor egy ízben valaki azzal fenyegetőzött, hogy egy
cikksoroz~t miatt bepereli a Life-ot, Luce fölháborodva fordult egyik
szerkesztőjéhez, Ralph Graveshez: - Mindig azt hittem, a Time dolga
az,.hogy ellenségeket szerezzen - mondta-, a Life-é pedig, hogy bará-
tokra tegyen szert.

Liberális értelmiségi körökben olyan mélységes ellenérzéssel tekintet-

tek Luce-ra Kínával kapcsolatos írásai és pártos belpolitikai cikkei mi-
att, hogy ezek az értelmiségiek gyakran figyehµen kívül hagyták vagy
lekicsinyelték, milyen nagy eredményeket ért el kiadóként; alábecsül-
ték hallatlan leleményességét és sajtótermékeinek állandó, hihetetlen
sikerét. Példátlan sikerének több oka volt: jelleméből fakadó kíváncsi-
sága, az iránti érzéke, mit kíván az olvasóközönsége, az a képessége,
:hogy sohasem becsülte le olvasóinak intelligenciáját, de nem is becsülte
túl.információs forrásaikat. Sikerének titka volt az is, hogy különleges
érzéke volt a szellemi kiválóság iránt. Kiemelkedő képességű, tehetsé-
ges embereket szerződtetett, és - legalábbis többnyire - sikerült meg-
8~
 akadályoznia, hogy tiltakozásképpen felmoridjanak. Mégis, szakadat- _
lan küzdelem folyt Luce és legtehetségesebb, legkiválóbb munkatársai
között, akikben lelkiismereti válságot és szorongást váltottak ki a Lucc
által szabott, néha igen merev ideológiai korlátok. A folyóirat kezdeti
időszakában a harc gyakran Luce és néhány szerkesztője között dúlt, de
később elültek ezek a viták, a szerkesztők egyre nyilvánvalóbb módon
Luce meghosszabbított karjai lettek, s a küzdelem most már mindin-
kább Luce és néháriy legkiválóbb tudósítója között zajlott. Mindkét
esetben számos legtehetségesebb munkatársa maga sem értette, miért
nem hagyja faképnél a lapot. Nemcsak a pénz tartotta vissza őket, bár
nagy fizetést kaptak, többet, mint amennyit abban az időben a legtöbb
újság a munkatársainak fizetett, s dologi költségekre is bőkezűen folyó-
sította~ nekik pénzt. Sokkal inkább azért maradtak, mert örömet leltek
a munkájukban, az intézmény hallatlan életerőt sugárzott, és pe~e
mindig volt rá lehetőség, hogy befolyást gyakoroljanak egy ilyen fontos
intézményre. De sokszor leny_úgözte őket Luce varázslatos egyénisége ·
is. Ha a Time gyakran dogmatikus volt is, Luce nagyon ritkán tanúsított
ilyen magatartást. Imádott vitatkozni, és természetesen mindig meg
volt győződve róla, hogy a vitából ő kerül ki győztesen; ezt a meggyóz6- .
dését rendszerint alátámasztotta az, ami a rákövetkező héten megjelent
a lapban. Nem·véletlen, hogy sok kiváló munkatársa, közöttük olyanok
is, akik végül megváltak a laptól, nemegyszer végül többre becsülték
Luce-t, mint a lapot.
Mindez némileg megnehezítette Luce életét, ugyanakkor olyanra-
gyogást és erőt kölcsönzött sajtótermékeinek, amit egy kisebb kiadó
nem tűrhetett volna el. Vajon mi az oka annak, morfondírozott gyak-
ran hangosan, hogy minden tehetséges író liberális nézeteket vall? Mi-
ért küzd ellene mindig saját munkatársi gárdája? Egyszer, sértett hiúsá~
gában, e szavakkal fordult a Life egyik fiatal munkatársnőjéhez, Dora
Hamblinhez: - Remélem, ha majd felnő, egy nagy folyóirat szerkesztő­
je lesz. S azt is, hogy minden alkalmazottja republikánus. - De azért
mindig saját elképzelései érvényesültek, bár nem annyira maradékt~la-
nul, hogy legtehetségesebb emberei távozásra kényszerültek volna.
Luce hajlandó volt beépíteni lapjaiba jó néhány tudósításukat, de so-
hasem annyit, hogy riportjaik kiszorítsák vagy éppenséggel vitássá te-
gyék saját elképzeléseit. Végtére is, ő az úr a házban. 'Efelől ne legyen
kétség. S ennek így is kellett lennie

87
Az évek múlásával, ahogyan a Time magazin egyre gazdagabb, egyre .
befolyásosabb lett, többé-kevésbé állandósult a harc a helyszíni tudósí-
tók és a New York-i szerkesztők között a politikailag kényes cikkek kap-
csán. S Luce pontosan ezt is akarta, mert tényleges hatalmát átruházta
a szerkesztőire. Meglehet, valójában jobban kedvelte náluk a tudósító-
kat, jobban élvezte pezsgő szellemű társaságukat, és nagyon tetszett
·neki, hogy mindig készek vitába szállni vele, de ahhoz soha kétség sem
férhetett, hogy a Time-nál a szerkesztőké az utolsó szó. A riporterek a
helyszínekről gyakran ragyogó tudósításokat küldtek, akkor azután a
szerkesztőket ellenőrző felelős szerkesztők adták meg a sztori alaphang-
ját, eldöntve, mi kerülhet be a lapba és mi nem. Luce-nak meg sem
fordult a fejében, hogy ebben netán etikai ellentmondás lehet. Egy Los
Angeles-i tartózkodása során elmondta barátjának, Paul Ziffren libe-
rális ügyvédnek, mennyire bizonyos volt benne, hogy az egyiptomi ha-
talmi harcban Nasszer végül majd felülkerekedik Nagibon. - Hogyan
lehettél ebben ennyire biztos, Harry? . .:. . kérdezte Ziffren. - Mert ott
jártam, találkoztam azokkal az emberekkel, és némi időt töltöttem ot-
tani tudósítónk társaságában, röviddel az események előtt .-jelentette
ki büszkén Luce. - Szerencséje volt a tudósítónak, hogy ott jártál -
felelte Ziffren -, különben az egész sztorit New Yorkban szerkesztették
volna meg. Tudod, Harry, mindig meglep, hogyan tudsz megtartani
ennyi príma .újságírót, amikor úgy kezeled a kézirataikat, ahogyan
szoktad. - Luce éppen teljesen őszinte hangulatban volt. - Hallgass ide
- mondta-, egy percig sem állítom, hogy a Time tárgyilagos hetilap.
Első oldalától az utolsóig szerkesztői lap, s bármi jelenik meg benne,
annak az én nézeteimet kell tükröznie. Hát így van ez. - De éppen a
New York-i szerkesztők és a helyszíni tudósítók ellentéte tette gyakran
olyan érdekessé a Time belső harcait. A Time riporteri gárdája, amelyet
a hatvanas években már az ország egyetlen más lapjának a stábja sem
múlt felül, sokszor tiltakozott méltatlankodva saját termékei ellen, de
ez cseppet sem izgatta Luce-t. Minőséget kívánt - de a saját feltételei
szerint.
Pályafutása kezdetétől fogva - bármilyenek voltak is politikai nézetei
- lapkiadóként megelőzte a korát. A Time szinte ugyanabban a pilla-
natban lépett színre, mint a kereskedelmi rádió, és számos tekintetben
annak közvetlen haszonélvezője volt. A rádió beköszönte ugyanis a
húszas évek végére változást hozott abban, ahogyan az amerikaiak több-
ségéhez eljutottak a hírek. Az országban ettől fogva már nem az újságok
88
voltak a hírközlés legföbb vagy kizárólagos eszközei,jóllehet alig akadt
néhány laptulajdonos, aki ezt fölismerte volna. A rádió gyorsabb volt,
s egyre több impulzust adott sok millió otthonnak Egymást követő
gyorshírek formájában személy- és helységnevek zúdultak az otthonok-
ba - igaz, nem mindig volt szerves összefüggés közöttük, 'gyakran nem
is rostálták meg őket kellőképpen. A rádió hatalmas ugrással tágította
az információs üzlet kereteit, az újságok pedig úgy tettek, mintha mi
sem változott volna. Az ország laptulajdonosainak többsége egyáltalán
nem reagált minderre, de Luce felfigyelt az új jelenségre. Tudta, hogy
nem az ő lapterjesztőijutnak el elsőként az olvasóközönséghez, s a rádió
valószínűleg már felkeltette a közönség étvágyát alaposabb informáci-
ók iránt. A Time-nak tehát az a feladata, vélte, hogy mindenki másnál
jobban foglalja össze az eseményeket, és másfajta kérdésekre válaszol-
jon. De mindenekelőtt összegeznie kell. Így is cselekedett: összefüggése-
ik.be helyezte az eseményeket. Ha külföldi országokról írt, megmagya-
rázta, hogy akkorák, mint például Oregon vagy Montana, röviden
vázolta a szóban forgó országok politikáját, segítette az olvasókat ab-
ban, hogyan kell kiejteni nehéz neveket, és olyan mértékben élt a grafi-
ka eszközével, mint addig egyetlen újság sem. A bonyolult nemzetközi
kérdéseket személyeken keresztül ábrázolta. Ennek során túllépett az
amerikai újságírás némiképp fojtogató normáin, hozzásegítve a szak-
mát, hogy természetesebb, könnyedebb stílusban fogalmazzák meg a
cikkeket. ·
A Time kezdeti idószakáqan meglepően kis munkatársi gárda írta é~
szerkesztette a lapot. Eleinte még saját tudósítói sem voltak, külső hír-
források hátán lovagolt. New Yorkban ott ült a kis létszámú stáb, szerte
az országban előfizetett néhány lapra, ezekből vágta ki és ragasztotta
össze a cikkeket, ügyesen kezelve néhány lexikont és persze a telefont.
Ez a munkamódszer azért vált be, mert az idő kedvezett neki. A Time
olyan kérdéseket választott ki, amelyekre az emberek felfigyeltek a na- .
pilapok és a rádióadások nyomán, s cikkeiben azután rávilágított e
kérdések jelentőségére. Ezt a módszert Luce eszelte ki. Biztosra vette,
hogy azok az olvasók, akikhez el akar jutni, elfoglalt, de egyúttal kíván-
csi emberek; kevés idejüJ<jut olvasásra, viszont több információt kíván-
nak. Kétfajta hír létezik, magyarázta munkatársainak: lassú hír és
gyors hír. A lassú hír nagyobb mélységet, több megválaszolt kérdést,
több gondolkodási időt jelent. A lassú hír jobban igénybe veszi az olva-
só figyelmét, a gyors hír viszont nem támaszt vele szemben ilyen köve-
89
 telményt. A gyors hír éppen hogy' b~fut, már el is illan. A lassú hírek
piaca viszont még teljese~ nyitott- kitöltése a Time feladata. Arhellett,
hangsúlyozta, a lassú hírekben nagyobb anyagi haszon rejlik,' mint a
gyors hírekben.

A Time korábbi számai nem látszottak különösebben politikai színeze-

.tűeknek. A változás a harmincas években kezdődött, ekkor a Time
olyan magazinná vált, amelyben a politika már éppoly fontos lett, mint
az információ. Luce-t ismerve, a politikus szemlélet nem jelentett meg-
lepő fordulatot: republikánus és nagytőkepárti felfogást tükrözött.
Gyanakvón állt szemben a demokratákkal és a szervezett munkásság-
gal. Nemzetközi érdeklődésű volt, ami váratlan vonásnak számított
abban az időben; mi több, ez az érdeklődése nem egyszerűen csak az
atlanti part könnyed internacionalizmusa volt. Luce felfogása miatt a
Time ugyanannyit foglalkozott Ázsiával, kivál*éppen Kínával is, mint
Európával.
A belpolitikában mindinkább Luce republikánus nézetei jutottak
kifejezésre, ami főképpen a Roosevelttel és a New Deallel szembeni
egyre ellenségesebb hangvételben nyilvánult meg. Kissé meglepő volt
ezeknek az érzelme~nek a hevessége. A Time ugyanis mindenekelőtt
azzal büszkélkedett, hogy fiatal és modern, a lap munkatársai is mo-
dern felfogásúaknak tekintették magukat, az olvasóközönség pedig,
amelyhez a magazin el aka'rtjutni, szintén korszerű nézeteket vallott.
Márpedig abban az időben a fiatal amerikaiak többsége nagyon is
Franklin Roosevelt hatása alatt állt; a szörnyű válság emléke még túl
élénken élt az emlékezetükben, Roosevelt személyes vonzereje pedig
példátlanul erős volt. Egynémely olvasót zavarba ejtett Luce ellenséges
·magatartása. Ez részben kétségkívül politikai töltetű ellenérzésnek lát-
szott. Roosevelt demokrata volt, ami - figyelembe véve származását -
már önmagában is szinte kihívást jelentett. Luce republikanizmusa
már-már szervesen beépült énjébe, olyannyira, mint presbiterianizmu-
sa. Valójában a kettő egy és ugyanaz volt; úgy tetszett, mintha a vallás-
ba és Istenbe vet~tt hiténél fogva el sem tudta volna képzelni, hogy
bármi más is lehet az ember, mint republikánus. Az ő felfogása szerint
e kettőnek, a presbiteriánus hitnek és a republikánus pártállásnak azo-
nosak voltak az értékei, a szemlélete és az erkölcse. Luce nem tekintette
Rooseveltet osztálya árulójának, ennélkiffnomultabb volt a felfogása.
Az, hogy Roosevelt megtehette azt, amit megtett, vagyis demokratává
90
 lehetett (jóÜehet félig-meddig az istenített Teddy, Roosevelt rokona),
azt jelentette, hogy sz.emmel kell tartani. Luce azt tartotta, hogy Roose-
velt nem egyenes ember. Nem arról volt szó, hogy Roosevelt megsértet-
te a nemzet politikai normáit, nem: ő Luce normáit sértette meg. Amit
sok amerikai Roosevelt mágikus érzékének tekintett, nevezetesen azt,
. hogy kapcsolatot képes teremteni az egyszerű emberekkel, abban Luce
ösztönös lekezelést látott. Mégis, hogy Luce az évtized végére ennyire
elkeseredetten meggyűlölje Rooseveltet, még republikánus meggyőző­
dése ellenére is némiképp meglepőnek tetszett. Az a bírálat, amellyel
Roosevelt illette a kapitalizmust, nem sokban különbözött Luce kriti-
kájától; s jóllehet Roosevelt később fordult szembe Hitlerrel, mint
Luce, mindamellettjóval saját pártja és az ország előtt járt e tekintet-
ben is.
Luce barátai azt vallották, hogy ellenséges érzülete részben szemé-
. lyes indítékú volt. Akadtak barátai, akik ezt a gyűlölködést néhány
vacsorára vezették vissza, amelyen Luce-ék is részt vettek Roosevelték-
nél a Hyde Parkban; ezek a vacsorák valamiként nem sikerültek, hűvös
haraggal végződtek. Ami azt illeti, nem az övék volt az évtized legjob-
ban összeillő négyes fogata: a patrícius, leereszkedő modorú Roosevelt;
a fiatal, szókimondó, akaratos, szép és konzervatív Clare; az erőszakos,
gyakran érzéketlen, sokszor félszeg Luce; végül az erős akaratú Eleanor
ugyanannyira politikus alkat volt, mint Clare, és Luce felesége szinte
minden tekintetben ellenszenves volt neki. Együttléteik alkalmával
Roosevelt fölényes könnyeds,éggel, egyszerűen csak fiatal, csinos (osto-
ba kislányként kezelte Clare-t, aki pedig távolról sem volt az; Roose•
velt részéről ez feltétlenül hiba volt. Ezekben a kezdeti időkben Luce
még nemvolt a Luce, csupán egy élénk szellemű, feltörekvő hetilap szer-
kesztője, még nem a későbbi idők nagy hatalmú sajtócézárja, de mély-
ségesen megsértődött azon, ahogyan Roosevelt a feleségét kezelte,
Clare pedig :r;iem volt olyan asszony, aki egykönnyen megbocsát vagy
felejt, vagy éppenséggel eltűrné, hogy férje megbocsásson vagy felejt-
sen. Mindezek'az érzelmek nem váltak Roosevelt javára a Time hasáb .. .
jain, s Luce még akkor is gyűlölte Rooseveltet, amikor jó néhány régeb-
bi ellenfelével újra összemelegedett.
Mégsem egészen érthetetlen, hogy Roosevelt nem vette komolyan
Lµce-t mint laptulajdonost, és csak későn kapott észbe. A húszas évek-
ben a Time magazin inkább ügyes volt, semmint hatalmas, inkább dör-
zsölt, semm~nt politikus, Luce pedig még nem számított lenyűgöző sze-
91
 mélyiségnek. Amikor 1932-ben Rooseveltet először választották meg,
Luce harmincnégy éves volt, egy lendületes, eleven hetilap tulajdono-
sa. Amikor megjelent a Life első száma, a Time példányszáma félmillió
lehetett. Nem rossz eredmény, de nem is tekintélyt parancsoló. Luce
Roosevelt elnöksége idején jutott valódi hatalomhoz, s ez a folyamat a
Lift magazin megszületésében tetőzött. A Lift ugyanis elképesztően
nagy.sikert aratott, az amerikai nép reakciója messze meghal~dta nem-
csak a nyomdai kapacitást, de Luce szerény számításait is. Oriási volt
a siker, s a képeslap átformálta az egész vállalkozást, s nemcsak gazda-
gabbá és hatalmasabbá, hanem valóságos birodalommá tette. A Lift
nehlcsak önmagában volt gazdag, de gazdaggá és ennek révén a koráb-
binál végtelenül hatalmasabbá tette a Time-ot is.
A Lift születésének korülményei Luce legjobb adottságait tükrözték.
Ő álmodta meg, milyen legyen ez a képeslap, és vasmarokkal préselte
. ki a nyomdászokból azokat a technikai eljárásokat, amelyek egyáltalán
lehetővé tették a Life kiadását. S ami ugyanennyire fontos, nem ingott
meg, amikor a Lift sikere egész vállalatának összeomlásával fenyege-
tett. Szerkesztői ösztöne mindig felülkerekedett a kicsinyes óvatoskodá-
son.
A Lift megszületése idején egész sereg sikeres magazin jelent meg -
többek között a Tke Saturday Evening Post és a Collier's-, de voltaképpen
egyik sem volt igazi fotómagazin. Ezek a képeslapok nem igazodtak a
hírekhez, komótosan állították elő őket, hónapokkal korábban beterve-
zett novellákat, hosszabb folytatásos regényeket és nem szépirodalmi
jellegű írásokat közöltek. De azért. régtől fogva megvoltak egy új fotó-
magazin megindításának lehetőségei. Léteztek korszérű kamerák,
amelyekkel a világról nem beállított, hanem remekmívű és realista fel-
vételeket lehetett készíteni. Mennyire csábító gondolat volt olyannak
látni a világot, amilyen, nem pedig olyannak, ahogyan addig látták:
gyorsfenyképként ·és megdermedten. A régi világban a fenyképeken
olyan emberek vigyorogtak, akiknek azt mondták: ,,Most repül ki a
kismadár!" Számos laptulajdonos és szerkesztő latolgatta már egy heti
képes magazin kiadásának lehetőségeit, amely tehetséges, rendkívül
mozgékony fényképészek munkáját közölné- a megfelelő fenyképész a
megfelelő jelenetet pontosan a megfelelő pillanatban örökítené meg.
Terveiket azonban mindig meghiúsították a technika korlátai. Hama-
rosan rá kellett döbbenniük, hogy egyszerűen nem lehet kiho~ni egy

92
képeslapot a rendkívül rövid határidők szorításában olyan kqltséggel,
amely eleve ne tenné reménytelenné e vállalkozást. .
A szokványos nyomás túl lassú és túl drága_volt. A kiváló minőségű
nyomtatás során használt, lenolajjal hígított szokásos nyomdafesték
túlságosqn lassan száradt. Oxidálás révén száradt, ami aztjelentette,
hogy ha nagy sebességű rotációs nyomdagépben olcsó papírra alkal-
mazzák, erősen elkenődik, és az eredmény: rossz ~inőségű kép. Egy jó
hírfotó-hetilap gyors átfutása tehát drága, kiváló minőségű papír nél-
kül pedig elképzelhetetlen volt. Mindennek következtében úgy lát-
szott, hogy ezt a tervet képtelenség realizálni, sok szerkesztő meg laptu- -
lajdonos tehát kénytelen volt vonakodva fiókjába süllyeszteni elgondo,:-
lását. Közéjük tartozott maga Harry Luce is, aki már 1932-ben önálló
felmérést végeztetett, miként lehetne fényképes hetilapot kiadni. Nem ·
sokat konyított a fényképezéshez, de nyomban megérezte a fényképek-
ben szervesen benne rejlő drámai lehetőséget, s bizonyos volt benne,
hogy az olvasók ilyesmit szeretnének látni. Első kísérleti képeslapját
.Newsreel-nekkeresztelte el, de a technikai lehetőségek akkor még nem
voltak meg.
Minél sikeresebbé vált a Time, annál nyugtalanabb lett Luce. A siker ~
sohasem tette önelégültté, inkább ellenkező hatást váltott ki belőle.
minél nagyobb sikereket aratott, annál inkább kötelességének, felelős...
ségének vélte, hogy még többet tegyen - a siker az ő szemében nem
önmagáért való jutalom volt, hanem annak elismerése, hogy még töb-
bel tartozik. Egyszer, a negyvenes évek elején első washingtoni irodave-
zetője, Felix Belair, aki a The New York Times-tóljött át hozzá, elképedt,
milyen keményen dolgozik Luce, noha lapjai hallatlanul sikeresek.
Megkérdezte tőle, miért teszi. Luce úgy válaszolt neki, mintha kelle-
metlen bűzt szimatolna: - Felix, néha már-már arra kell gondolnom,
hogy te valójában hedonista vagy. - Így awtán nem csodálkozhatunk,
hogy 1935-ben, amikor a Time is, a Fortune is már egyre inkább befutott,
ismét a fotómagazin gondolatával kezdett foglalkozni. I_>ontosan tudta,
mit akar. Nagyalakú felvételeket, de olyanokat, amelyek nem állnak
egymagukban. Az ő képeinek történetet kell elmondaniuk. Ez a maga-
zin mindenkihez szólna. Dime-nak akarta elkeresztelni, ezzel is hangsú-
lyozva, mennyire olcsó. [Dime: tíz cent.] Ámde hogy két testvérmaga-
zinnak Time és Dime legyen a címe, ez már mégiscsak túl sok lett volna;
az ország minden humoristája és karikaturistája kapott volna az alkal- ·
mon, ezért hát vonakodva bár, a Show Book ofthe World [A világ képes-
. 93
 könyve] munkacímetfogadta el.úgy képzelte, hogy kiváló fotósgárdát
szerződtet, ezek utazgatnak az egész világon, és hétről · hétre· emberi
történeteket mondanak el a lap hasábjain. Kezdetben csak legközeleb-
bi munkatársainak beszélt a tervről, nyomdászainak egyetlen szót sem
szólt, mert attól tartott, hogy megindul a pletyka, akkor pedig valame-
lyik versenytárs ellopja az ötletét. · .
Véletlenül pontoaan 1=1gyanebben az időben, de Luce.:tól függetlenül,
chicagói nyomdája (a Donnelley Company, amely a Time-ot nyomta)
újszerű technikai megoldásokkal kezdett kísérletezni, amelyektől azt
remélte, hogy meggyorsíthatják a nyomtatás folyamatát, és lehetővé
teszik egy új, pazar kiállítású hetilap előállítását. Az egyik eljárás abban
állt, hogy a papírra kerülő festéket hőforrással szárították. Vagyis ezzel
· az eljárással a nyomdafestéket nem egyszerűen a levegőn szárították, a
folyamatot egy fűtőberendezés segítette elő. Egy másik találmány vi-
szont újfajta, gyorsan száradó nyomdafesték volt, ezt nem lenolajken-
céből állították elő, hanem kőolajszármazékból, amely tökéletesen
megfelelt a hőkezelt nyomás céljaira. ,,Pillanatszáradó" festéknek ne-
vezték el az új anyagot. De még nehézségek voltak a papírral. Olyan
papírt kellett találni, amelyen jó minőségűek lesznek a képek, mégsem
annyira drága, hogy kizárja egy nagy példányszámú magazin előállítá­
sát. A Donnelley cég szakemberei értesültek egy új eljárásról, amelynek
során úgynevezett gépi mázolású papírral dolgoznak. Szokványos pa-
pírral kezdték a műveletet, és miközben a rotációs hengert a nyomda-
gépbe helyezték, olyan fényes anyaggal vonták be, amelyen kiváló mi-
nőségű reprodukciót állíthattak elő. Ezt az eljárást már kipróbálták, de
a termelésbe még nem vezették be, Donnelleyék mégis bíztak benne,
hogy alkalmazható.
Egy év leforgása alatt tehát adva vqltak mindazok a technikai részle-
tek, amelyek lehetővé tették egy új, fényes kiállítású fötómagazin meg-
indítását. Luce ekkor már tervezett új lapjának próbatükreit állította
össze. 1935 decemberében Tom Donnelley New Yorkban járt egyik
lapterjesztőjével, H. P. Zimmermann-na!. Dolguk végeztével . ebéd
után maradt még néhány órájuk a chicagói vonat indulásáig, ezért
elhatározták, hogy benéznek Luce-hoz. - Van valamim, amit hazavi-
. hetnek Chicagóba, hogy törjék rajta a fejüket - közölte velük Luce,
majd vázolta az új magazin tervét. Öt vagy tíz centért árusítanák,
nagyformátumúnak és kiváló minőségűnek kell lennie. Egy évvel előbb
még vissza kellett volna utasítaniuk a megbízást. Most csupán néhány
94
 hónapot kértek, és biztatták Luce-t, folytassa csak a tervezést Látható-
an biztosak voltak benne, hogy meg tudják oldani a feladatot. Két hó-
nappal később C. G. Littell, a vállalat egyik igazgatója lépett be Zim-
mermann irodájába néhány mintával, hogy bemutassa neki, mire ké-
pes az új hőszárítási eljárás. - Nyugodtan belevághat, most már elad-
hatja az eljárást - közölte Zimmermann-na!. Fölszereltetett néhány
gépet a próbanyomáshoz. Véletlenül éppen másnap Luce telefonált
New Yorkba Zimmermann-nak. - Készen áll-e a nyomdaipar Fordja,
hogy megtárgyalja egy új heti hírmagazin előállítását? - kérdezte. • .
A nyomda számára ez olyan sorsdöntő alkalomnak tetszett, hogy Zim-
mermann rávette Li ttell t- aki általában lenézte a terjesztési munkát-,
hogy jöjjön New YÓrkba. Elmagyarázták az új eljárást Luce-nak, majd
közölték vele, hogy ilyen módszerrel ugyanolyan gyorsan lehet kinyo-
matni a Life-ot, mint ahogyan a Time-ot nyomják. Luce elragadtatva
nézte a bemutatott próbaíveket - ·pontosan ilyesmire volt szüksége.
A nyomda a következő néhány hónapban folytatta a kísérleteket, _régi
nyomógépeket gázégős hőberendezésekkel szereltek fel; egyre maga-
biztosabbak lettek. Maradt azonban néhány megoldandó probléma.
Először, időbe telik, amíg beszerzik és fölszerelik az új rotációs gépeket,
amelyekre szükség van az új eljáráshoz, másodszor, még nem állt ren-
delkezésükre az új, gépi mázolású papír. .
Harry Luce azonban türelmetlen volt. Nem azért sikerült eddig el-
jutnia, mert másokra várt - 5 vezetésre termett, a többiek gondja az,
hogy lépést tartsanak vele. Előre akart lépni, nem pedig várakozni;
Amennyiben vár, egy másik lapkiadó megelőzheti az ötlettel. Ha Tom
Donnelley hevenyészett berendezésekkel sikert ért el a próbanyomások .
során, akkor nin.cs is más hátra, mint néhány nyomógéprefölszerelni az
új berendezéseket. Donnelley némelyik szakembere elsápadt e javasíat
hallatán, csakhogy olyan hatalmas összegű szerződés forgott kockán,
hogy végül beadták a derekukat. Ami pedig a papirost illeti, a drága,
előre bevont papíranyaggal indulnak neki a nyomásnak, és ha neín
megy másként, hát eleinte majd ráfizetéssel dolgoznak. Amikor lesz
olcsóbban előállítható papírjuk, akkor majd fölhasználják. Több kísér-
leti lapot is kinyomattak, az egyiknek Dummy volt a címe, egy piásiké
Parade, egy harmadiké Rehearsal. 1936. november 19-én, mintegy nyolc
hónappal a hőkezelt nyomás első kísérleti alkalmazása után, megjelent
a Lift magazin.
Az új magazin megjelenését máris nagy izgalommal várták. Látat-
95
 lanban is kétszázharmincezer olvasó fizetett elő rá. Luce rendkívül
nyugodt és magabiztos volt. Közölte barátaival: egymillió dollárt haj-
landó kockáztatni ifjú vállalatának pénzalapjaiból, hogy fenntartsa a
Life-ot, de ha kudarcot vall vele, akkor is „dicső lesz a bukás", mondo-
gatta. Jómaga is, munkatársai is eléggé mérsékelt sikertjósoltak a m.a-
gazinnak, talán négyszázezres példányszámot; ez néhány év alatt foko-
zatosan egymillióra emelkedhet; ennek megfelelően tervezték be a hir-
detések díjszabását. A dijmegállapítás nem is annyira az azonnali pro-
- fitra irányult, mint arra, hogy új hirdetőket csábítson és bátorítson.
Valamennyiük meglepetésére a Life olyan elsöprő sikert aratott, ami-
lyenre legmerészebb álmaikban sem gondoltak volna. Egyedül volt egy
szűz piacon. A televízió előtti korszakbanjelent meg, olcsó, élénk tartal-
mú képeslap volt, amely az egész világra nyitott ablakot, és csupa olyan
emberről közölt képeket, akiről az olvasók már hallottak a rádióból.
Méghozzá nem merev, beállított képeket, hanem emberekről és esemé-
nyekről készült modern, őszinte felvételeket.
Az amerikai kisvárosok lakói a lapkihordás .óráiban sorba álltak,
hogy megvásárolják a Life-ot. Rendszerint nem· volt elegendő példány.
f.. Massachusetts állambeli Worcesterben, ahol a terjesztők felmérést
végeztek a példányszám eloszlásának megállapítására, a városba kül-
dött négyszázhetvennégy példány órákon belül elkelt. Erre hétről hétre
fokozatosan egyre több példányt küldtek Worcesterbe, de a lapot to-
- vábbra is szétkapkodták. Először háromezer, azután négyezer, majd
kilencezer példány is kevésnek bizonyult. Végül a worcesteri újságbizo-
mányos táviratilag tizenegyezer példányt igényelt. Mindez nemcsak a
várakozásokat, de a nyomdai kapacitást is felülmúlta. A chicagói Don-
nelley nyomda egyszerűen nem túdott megbirkózni ilyen kereslet kielé-
gítésével. A tervezett heti négyszázezer példány helyett már egymilliót
nyomtattak; minden rotációs gépet az utolsó pillanatig üzemeltettek, és
csak akkor álltak le a nyomással, amikor már a következő heti számra
kellett átállítani a gépeket.
Ez azonban a kérdésnek csak az egyik vetülete volt. A Lift ugyanis
már-már azzal fenyegetett, hogy elnyeli az egész vállalatot. Az első
szám megjelenése előtti, a hirdetési bevételekre vonatkozó számításo-
kat igen alacsony példányszámra alapozták; a kiadóban úgy gondol-
ták, hogy időbe telik, -amíg megtalálják olvasóikat, s hajlandók voltak
kezdetben némi ráfizetéssel is kalkulálni. Ez lett volna az események
n~rmális menete, csakis így lehet életet lehelni egy új magazinba. Most
96 ··-
azonban a veszteségek csillagászati arányokat öltöttek. A siker ekkép-
pen csaknem heti ötvenezer dollárjába került Luce-nak, ráadásul a
hirdetési szerződések közül sok volt a hosszú lejáratú megállapodás.
Egyszerre. úgy látszott, hogy az egész vállalat léte forog kockán. Luce-
nak és üzlettársának, Roy Larsennek ezekben az első hetekben kellett
eldöntenie, alacsonyan tartsák-e a példányszámot- ami alacsony szin-
ten tartaná veszteségeiket is, de hosszabb távon megfojthatja a maga-
zint,_ vagy pedig kielégítsék az olvasóközönség igényét, bármilyen
óriási legy,en is az, vállalva a ráfizetést. A képeslap valójában ingyenes
reklámot nyújtott hirdetőinek. A tulajdonosok roppant súlyos döntés
előtt álltak. ALife vesztesége elérhette az öt- vagy éppenséggel a hatmil-
lió dollárt is, mielőtt megfordulna az árhullám - ha egyáltalán lehet
fordulatra számítani. Az idő tájt a Time mindössze évi kétmillió dollár
hasznot hajtott. Tudták, sok millió dolláros bankkölcsönöket kell fel-
venniük, hogy víz fölött tartsák kis vállalkozásukat. A Lift sikerének
volt egy bizonyos Frankenstein-szerú vonása. Luce-nak minderre csak
egyetlen válasza volt, s Larsen egyetértett vele: egy lap számára nincs
veszélyesebb dolog, mint ha nem képes kielégíteni.az olvasóközönsé~
igényeit. Elhatározták tehát, hogy a Lift-ot egymillió példányban
nyomják, és mihelyt a Donnelley nyomda gépi berendezései lehetővé
teszik, átállnak a másfél milliós példányszámra. Sorsdöntő pillanat volt
ez Luce laptulajdonosi karrierjében, mert ebből a döntésből fakadt a
Life sikere, a Life pedig gazdaggá tette az -egész Luce-birodalmat. Az-
zal, hogy a Life gazdaggá és hatalmassá vált, gazdag és hatalmas lett a
Time, gazdag és hatalmas lett Harry Luce is. A televízió előtti korszak-
ban a Life olyan sajtó- és hirdetési eszköz lett, amilyenné később a televí-
zió vált.

1941 júniusában, amikor Harry Luce Kínába utazott, újonnan felfede-

zett hatalmának csúcspontján állt. Egyre több pénzt halmozott fel, s
egyre több sajtóhatalmat. A Lift magazin színre lépése megváltoztatta
Luce egész vállalkozásának a jellegét. A Life megjelenése előtt Luce egy
mérsékelt sikerű és befolyású, heti hatszázharmincezer példányos hír-
magazin tulajdonosa volt. A Life döbbenetes sikere azonban mindent
megváltoztatott: a Time-Lift-ból birodalom lett, Luce-ból pedig sajtó-
király.
A világ összezsugorodott; már megkezdődött a nagy háború. Megle-
het, Amerika még nem vett részt benne, de az ízig-vérig intervenciópár-
97
 frHarry Luce a háborút nagyon is ·reális lehetőségnek tartotta; arra
törekedett, hogy realisztikussá tegye amerikai honfitársai számára is.
Óriási sztori volt a háború, amely megkövetelte, hogy olyan szinten
számoljanak be róla, amilyenre csak a· Life és remek fot6sai képesek.
Úgy tetszett, mintha a Lift magazin és a második világháború kölcsö-
nösen egymásra lenne utalva. Az események- márpedig mindenese-
mény drámaijellegű volt-azt követelték, hogy lássák őket, hogy beszá-
moljanak róluk. Mindennek következtében egyre nagyobb helyszíni
tudósítói gárdát kellett létrehozni. Méghozzá nemcsak a Life-nál, ha-
nem a Time-nál is. A Time már távolról sem volt a k~zdeti idők ollózó-
átíró szatócsüzlete. Immár saját tudósítóit küldte a helyszínre, csak-
hogy különleges szemléletű riportereket, ami több mint két évtizeden át
megkülönböztette a céget minden más sajtóvállalattól; ,,pokolba a
költségekkel, bérelj repülőgépet vagy jachtot" -így foglalható össze ez
a szemlélet. Ilyenek voltak Luce emberei: követei a nagyvilágban,
mintegy saját személyének és akaratának képviselői. Első osztályon
utaztak. Semmi.sem állhatta útjukat. ·
Láthatóan egymásba kapaszkodtak a fogaskerekek. Az események
nyomán mind fontosabbá vált a Life és a Time, felszökött a példány-
szám, s ahogy felszökött, egyre több lett a hirdetés, és egyre csak gazda-
godott a Life meg a Time. Luce persze visszapumpálta a pénzt a „ter-
mékbe", szüntelenül azon fáradozott, hogy tökéletesítse, és csakis saját
ösztönére hallgatva döntötte el, miképpen használja fel e hatalmat.
Igen nagy mértékben a Life sikere révén mu t~thattt,tmeg elsőként Luce,
milyen erő lakozik benne. A Life-nak, valamint ifjabb testvérének, a
Look;..nak rendkívül nagy része volt abban, hogy „feltalálták" Wendell
Willkie.;.t, illetőleg abban, hogy Willkie nyomban országos politikai
személyiséggé vált. ,,Feltalálás" - ez a pontos kifejezés. Willkie, akár-
csak Roosevelt, az első korszerű médiumszemélyiségek sorába tarto-
zott; ·arra használta fel a modern tömegtájékoztató eszközöket, hogy
megkerülje a pártrendszer akaratát; normális körülmények között az
apparátus bizonyára ellenszegült volna. Amíg Roosevelt kétszeresen is
szerencsés volt: orgánuma csodálatos hangszer, arca a kor új, modern
f~nyképészetének valóságos kincse, Willkie hangja nem volt ennyire
vonzó, de arcvonásai roppant gazdagok. Luce úgy érezte, hogy Willkie
tökéletesen tükrözi az Amerikai Évszázadot- nemzetközi szemléletű,
modern, mégis tősgyökeres amerikai. A kopott Wall Street-i ügyvéd
lndianából származott. Arca tiszta, erőteljes vonású, ferfias, bár nem
98 ·
jóvágású. Homlokába hulló hajfürtje bátorítóan friss, természetes. Az
a homlokba hulló hajfürt mindent elárult- Wendell Willkie egészséges
volt, de nem olajos, pomádés. Nyílt, becsületes harcos. A Lift magazin
„eladhatta" Wendell Willkie-t, s el is adta, legalábbis a Republikánus
Pártnak. Az, hogy Willkie elnyerhette ajelöltség~t, és Roosevelt ellenfe-
leként léphetett fel, mindennél jobban tükrözte Luce és lapja újonnan
szerzett hatalmát (szerfölött kétséges, vajon abban az időben a Time
kiharcolhatta volna-e Willkie jelölését; a Life volt a io hajtóerő). Az idő
tájt a Life meg a Look fölért a mai CBS és az NBC televíziós hálózatok-
kal, s,hogy Willkie olyan vonzó formában jelent meg e magazinokban,
nyomban biztosította számára a politikai sikert. Franklin Roosevelt
kivételével Willkie bárkit legyózhetett volna. Meglehet, Roosevelt har-
madik győzelme nagyon megviselte Willkie-t, de távolról sem annyira
Luce-t; az 1940. évi elnökválasztásból sok mindent megtudott hatal-
mának korlátairól: odavetette a kesztyűt az elnöknek, saját pártja és az
egész társadalom megtudta, mit akar Harry Luce, miért száll síkra.
S most, hogy a Demokrata Párt uralmon maradt Washingtonban, va:-
lószínűleg ó volt az ország legfontosabb és legbefolyásosabb republiká-
nus személyisége. Luce ekkor már országos sajtócézár volt, aki készen
állt rá, sót alig várta, hogy terjessze evangéliumát. · ·
Luce volt továbbá - amint közeledett Amerika hadba l~pése - az a
leghatalmasabb amerikai személyiség, aki érdeklődött Azsia iránt.
Pontosabban: a kis számú amerikai elitnek azok a tagjai, akik határo-
zottan az intervenciót hirdették, szinte kivétel nélkül „atlanti" érdeklő­
désűek voltak. Luce azonban különleges esetet képviselt: az ó gyökerei
a Csendes-óceánon túlra nyúltak; őt mindkét óceán túlpartja érdekelte.
Úgy látta: Amerikát a múlt Európához kapcsolja,jövóje viszont Ázsiá-
hoz köti. Szilárd kapcsolatok fűzték Kínához, s Kína szorongatott hely-
zetben levő nemzeti kormánya nagyon is tisztában volt ezzel. Luce meg
volt győződve róla, hogy a háború utáni kínai-amerikai barátság nem-
csak fontos, de elkerülhetetlen is. S lehetőleg Csang Kai-sek és egy re-
publikánus elnök között alakuljon ki ez a barátság. Bizonyos értelem-
ben 1940-re már ó volt a nemzeti Kína amerikai nagykövete. Nemcsak
a képeslapjai, de March of Time című filmhíradói - amelyekben bemu--
tatta, hogyan szegülnek szembe a hős kínaiak a japán barbarizmussal
'- korának talán legfontosabb és legbefolyásosabb propagandájának
bizonyultak abban az értelemben, hogy az amerikaiak elgondolkodja-
nak Kínáról, és Csang Kai-sekkel azonosítsák. Luce szívvel-lélekkel
99
Kína pártján állt. Alig akadt sajtóorgánum, amely ebben az időben
tudósítót küldött volna Kínába, Luce viszont több állandó riportert is
tartott ott. Közöttük volt egy Theodore H. White nevű tudósító. 1941
júniusában Luce Kínába repült, hogy körülnézzen az országban, és
találkozzék tudósítóival. Valószínűleg egyetlen más szakmai kapcsolat
sem bizonyult Luce számára olyan gyümölcsözőnek és olyan elkeserítő­
nek, mint az, amely Teddy White-hoz fűzte.

Teddy White ekkor mindössze huszonhat éves volt, a csungkingi sajtó-

tudósítók doyenje; a háborús kínai fövárosban a tisztelet, a tekintély, a
szeretet és a derűs csodálkozás elegyével tekintettek rá. Amint híre járt,
hogy Luce érkezése küszöbön áll, Csungkingban jó néhány fogadást,
kötöttek, hogyan köszönti majd Teddy a fönökét. Luce tekintélyes sze-
mélyi~ég, ráadásul Teddy gazdája, Teddyviszontóhatatlanul minden-
kit a keresztnevén szólít. Végül a riporterek megegyeztek abban, hogy
társuk valószínűleg odamegy a repülőgéphez, és azt mondja: - Hello,
Mr. Luce. Teddy Whitevagyok. Nos, Harry, mai programunk a követ-
kező ... - és valóban, pontosan ezekkel a szavakkal üdvözölte Luce-t.
Kezdettől fogva furcsa párt alkottak, Harry és Teddy. Luce: hatalmas
feje miatt sokkal nagyobb termetű ember benyomását keltette, mint
amilyen valójában volt, busa szemöldökű, mániákus Kína-imádó- ez
a mánia éppannyira szellemi, mint nemzeti indíttatású volt, mert az ó
Kínája legalább annyira valóságosan élt a lelkében, mint a valqságos
világb~n. Teddy White: megjelenését és származását illetően nem is
különbözhetett volna jobban Luce-tól, alacsony termetű, gnómszerú
jelenség, elragadó, bájosan csúfutcakölyökvigyorral és szörnyen rövid-
látó szemmel. Baloldali zsidó volt, nem pedigjobboldali presbiteriánus.
Az idő tájt, amikor Luce-szal találkozott, merőben másfele szerelmet
táplált Kína iránt, mint a fönöke. Az ó Kína-képe élesebb körvonalú,
kevésbé spirituális gyökerű, sokkal intellektuálisabb kép volt. Ritkán
fordult elő, hogy Luce tudathasadásos egyénisége (egyrészt százszáza-
lékos újságíró, másrészt százszázalékos misszionárius) olyan súlyos pró-
batétel előtt állt volna, mint Kína kérdésében, s talán egyetlen embert
illetően sem támadtak annyira ambivalens gondolatai, mint Teddy
White-tal kapcsolatban, akiről gyakran azt tartotta, hogy a legjobb
újságíró, akit valaha is alkalmazott, ugyanakkor őt tekintette annak a
tudósítónak, aki a leginkább felelős Kínának, hón imádott második
hazájának az elvesztéséért.
100
 Teddy White fiatal. volt, teli energiával. Egyenesen a Harvardról
érkezett Kínába: az egyetemen 1938-ban summa cum laude fejezte be
tanulmányait a modérn kínai történelemből. Meg sem várta a diplo-
maosztást, fölpattant egy a michigani Ann Arborba induló buszra, és
a nyarat a Michigani Egyetemen töltötte, ahol elsajátította a kínai köz-
nyelvet. Ann Arbor után egy nemzetközi Sheldon-ösztöndijat kapott.
Az évfolyamtársai között nagy becsben tartott ösztöndij előírta, hogy a
szerencsés ifjú utazza be az egész világot; de mihelyt Teddy White Kí-
nába ért, nyomban megragadta egy forradalmi időket élő óriási nemzet
izgalmi állapota. Lemondott az ösztöndíjról, Kínában maradt, és
munkát vállalt a nemzeti kormány tájékoztatási minisztériumában,
ahol bizonyos Hollington Tong lett a főnöke. Itt talált rájohn Hersey
1939 tavaszán. A tehetséges,jóképű, rendkívül megnyerő Hersey Luce
kedvence és az idő tájt pótfia akkoriban a Time magazin egyeduralkodó
sztárja volt. Az alig huszonöt éves Hersey beutazta Kínát, így akadt rá
a huszonnégy éves, alacsony növésű, de hallatlanul energikus White-
ra, aki sem divatlapfigura, sem kozmetikai csoda nem volt, viszont -
úgy látszott - mindenkit ismert, és mindenről tudott. Hersey elképedt;
megszokta, hogy szabadúszókat szerződtessen a Time számára, de ez a
fiatalember egészen különleges valaki volt, csak úgy pezsgett az izga-
lomtól és az életerőtől, örökké rohant, s nála kétszer öregebb újságírók
is elfogadták az érveit, és vele ellenőriztették tudósításaíkat. White duz-
zad az információktól, gondolta Hersey, csakhogy az ő információi nem
puszta tények, hanem összegezett információk, tények, amelyeket logi-
kus keretbe foglal. Teddy ott is megtalálta a rendszert, ahol mások csak
elszigetelt tényeket láttak. A már-már villamos telítettségű energiánál
és intelligenciánál is meghökkentőbb volt azonban, hogy White még
csak nem is dolgozott valamelyik újságnak, egyszerűen csak a saját sza-
kállára működött, annyira természetesnek találta ezt az életformát.
Hersey nyomban részidős tudósítóként szerződtette a Time-hoz, ami
azt jelentette, hogy tetszése szerinti témákról írhatott, cikkenként hu-
szonöt dollárért. White kezdettől fogva.kimagaslott a Time szabadúszó
riporterei közül. Kiderült, hogy született újságíró. Tudósításainak
mindig volt konkrét magja, tudta, hogyan kell egy légnemű képet írott
formába önteni, s hogyan kell láttatnia másokkal azt, amit ó akar meg-
mutatni nekik. A Time-nál kezdett pályafutása elején egy kínai lovassá-
gi egységgel behatolt a japán vonalak mögé, és szenzációs sztorival tért
vissza. Ennekjutalmaként aláírhatta a tudósítását; ilyesmi első ízben
101
 fordult elő a lap történetében. Szabadúszóként is sztár volt. Más újság-
írók szemlél~tük vagy stílusuk révén lehettek sztárok, de Teddy White
sztárstáfosának titka rendkívüli intelligenciájában rejlett.
Amikor Luce találkozott vele, példátlan jelenség volt alkalmazottai
között Anny1ra különbözött mindenki mástól: először is zsidó volt,
márpedig az idő tájt a Time egyszerűen nem foglalkoztatott zsidókat.
.A zsidók akkoriban még igencsak ők voltak, nem kerültek be az ameri-
kai Irodalom fősodrába, hát még Luce lapjainak hasábjaira; voltakép-
pen a következő tizenöt évben is <::sak nagy nehezen juthatott be zsidó
a Time külföldi irodáiba. Megesett, hogy szerződtették őket, dolgozhat-
tak szabadúszókként, de hogy rákerülhetett-e valaki a lap címfejére, ha
a neve túlságosan zsidósan csengett, az már más kérdés volt. A Luce-
lapok ugyanis, akárcsak maga Luce ezekben a kezdeti időkben, rop-
pant angolszász-protestáns-fehér és konzervatív szemléletűek ·voltak.
Lu.ce még élete alkonyán is megkérdezte egyik zsidó szerkesztőjét: - És
hogyan vélekednek erről zsidó barátaink?-Teddy White neveltetése
különbözött a Time riportereiétől, s jóllehet patinás iskolából került ~i,
távolrólsem volt a „régi iskola" képviselője. Külsőre sem hasonlított a
Time ·tudósítóihoz, akik többnyire magasak és jóképűek voltak. De
olyan jó újságíró volt, hogy később egyszer Luce megjegyezte néhány
barátja előtt: el sem tudja hinni, hogy valaki, aki ennyire más szárma-
zású, mint ő, úgy ismerhesse és szerethesse Kínát, mint Teddy White.
White a maga részéről roppantul élvezte Luce-t, csodálta mohó kí-
váncsiságát, habzsoló életörömét; lenyűgözte a puszta gondolat, hogy
· valaki, .aki annyi erőt, méltóságot és hatalmat képvisel, ennyire érdek-
lődjék iránta. Ugy tetszett, e két ember szinte mágnesként vonzza egy-
, mást. Luce csodálattal fedezte fel; hogy White nála is jobban tudja
összegezni,jobban tudja elemezni a dolgokat, s mindig Luce elóttjár
egy lépéssel, még a Luce által imádott Kína kérdéseiben is. White-ot
viszont vonzotta Luce energiája; ezt az embert lenyűgözik a nagy elvi
kérdések, gondolta, erős ~karatú, mégsem dogmatikus. Persze nem
mindenben értettek egyet, de pillanatnyilag ez nem látszott lényeges-
nek. Luce azt vallotta, hogy a történelmet a nagy egyéniségek alakítják,
uralják. Ezért tehát mániákusan hitt Csangjelentőségében. White-ra,
aki a nagy válság idején szegénysorban nőtt fel Bostonban, mély hatás-
sal volt a harmincas évek radikalizmusa. Úgy vélekedett, hogy a na-
gyobb erők, például a közgazdaságtan a legfontosabb tényezők, s nem
hitt benne, hogy egyetlen nagy ember akarata önmagában megváltoz-
102
 tathatja a történelem menetét. Ezért nem is tartotta olyan fontosnak
Csangot, mint Luce. Erről azonban nem vitatkoztak, túl sok qiás tenni-
valójuk volt, túl sok más dolgot kellett egymással megosztaniuk és meg~
tárgyalniuk.
Természetesen közös volt bennük a Kína iránti szenvedély, és már a
kezdet kezdetétől fogva remekül érezték magukat egymás társaságá-
ban. Luce-t, akit szuperlényhez méltón fogadott a nemzeti kormány,
légmentesen elszigetelték bizonyos dr. Kung villájában. Ő azonban
szeretett volna megszökni onnan, hogy fogalmat alkothasson a város-
ról, így azután White már ott-tartózkodása másnapján egy riksán ki-
csempészte, együtt járták be Csungking belvárosát, ahol iszonyú hábo-
rús nyomor és nélkülözés uralkodott. Luce egy csapásra föléledt, meg-
próbálta felidézni a gyermekkorában beszélt kínai nyelvet, és egyre
izgatottabb lett. - Javítson ki! Javítson ki! - förmedt rá White-ra, ha
kínaiul szólalt meg; Whitenéhaki is javította kissé, de Lucefokozatosan
emlékezni kezdett a szavakra; egészen magára talált, valósággal meg-
fiatalodott. Mindenkivel szóba akart elegyedni, és White meglepetten
tapasztalta, hogy Amerika két-három legnagyobb laptulajdonosának
egyike ott fecseg az utcán, egy szörnyű háború sújtotta ország legszegé-
nyebb parasztjaival. Ráadásul élvezi is a dolgot. Gyermekkorának ké-
pei t~rtek vissza, izgatottan beszélt arról, milyen is volt hajdan kamasz-
nak lenni Kínában. Egy pillanatra múlt és jelen összemosódott. Kína
romantikus és hősi időket élt, Csang Kai-sek kormánya állta a japánok
brutális támadását. Mindennap bombázták Csungkingot, csak' a leg-
primitívebb, emberi kezekkondította gongok figyelmeztettek a közelgő
légitámadásra. A japánok akkor is támadták a várost, amikor Luce és
White éppen körberiksáztak Csungkingon, ezért azután Harrynek és
Teddynek időnként óvóhelyeken kellett menedéket keresnie. A japán
légitámadások azonban láthatóan csak fokozták Luce szenvedélyes el-
ragadtatását. White-nak az volt a benyomása, hogy Luce legszíveseb-
ben puskát ragadna, és lelőne egy japán repülőgépet; ige , ez-az igazi
élet, úgyis lemaradt az első világháborúról, most itt egy újabb lehető­
ség. Életnagyságúnál hatalmasabbnak tetszett minden, valódibbnak,
szenvedélyesebbnek, barátságuk pedig teljesnek és véglegesnek. A Kí-
na iránt érzett vonzalom volt az összekötő kapocs, de ennél is inkább~
a felismerés: mennyire fontos ország Kína. White elbűvölte Luce-t. Né-
hány napos csungkingi tartózkodása után Luce közölte vele, csomagol-
jon, mert hazaviszi. - Te leszel a Time távol-keleti szerkesztője. - Érde-
. kes volt a hazautazás; Clare Boothe Luce is velük tartott, és White azt
a Pé!-rancsot kapta, hogy magyarázza el az asszonynak Ázsiát. Wake
szigetén Luce-nak valami dolga akadt, igen részletes programot adott
át White-nak arról, hogy mit kell a feleségének látnia és tudnia. Azután,
amikor már közeledtek Amerikához, Luce szűkszavú figyelmeztetése:
- Teddy, odahaza, a ~zerkesztőségben más a helyzet. Mindenkinek az
ajtaja nyitva áll előttem, de az én ajtóm senki előtt sincs nyitva. Barátok
vagyunk, Teddy, de az irodám ajtaja zárva van.
White nem sokáig maradt New Yorkban. Küszöbön állt Amerika
hadba lépése, ó pedig, mihelyt csak lehetett, minél gyorsabban vissza
akart térni imádott Kínájába. Pearl Harbor másnapján - a sors iróniá-
ja, hogy ezen a napon hunyt,el Luce apja, Henry Winters Luce \isztele-
tes - White elment kondoleálni a föszerkesztőhöz, Luce azonban egy
kézlegyintéssel elhessegette a részvétnyilvánítást. Úgy látszott, szinte
megkönnyebbült az események miatt. -Tudod, Teddy, még megélte,
hogy bizonyossá vált: Kína és Amerika ismét szövetségesek-mondotta.
Ezekben a napokban kezdődött a két férfi különleges kapcsolata.
Előbb szenvedélyes barátság, azután szörnyű összeveszés, majd tíz év-
vel később fokozatos kibékülés és a barátság újjászületése. Luce alakja,
gondolta Teddy White, örökösen fölébe tornyosul. Heves, akaratos em-
ber, elsőrangú intellektus, mohón sürgető természettel. Az élet sürgős
dolog. Luce mélységesen hitt a kereszténységben, de úgy vélte, a keresz-
ténységnek erősnek, erőteljesnek kell lennie; az ő istenéből hiányzott a
szelídség. Erős ferfiakra volt szüksége, akik méltók nagy tettek véghez-
vitelére. De ha úgy tetszett, hogy Luce ott tornyosul White karrierje
fölött, akkor White - a Luce által alkalmazott sok száz újságíró egyike
- még ennél is erősebben kísértet?te fönökét.

Teddy White alakjában mintegy testet öltöttek az újkori amerikai sta-

tisztikai adatok. A századforduló táján új típusú bevándorlók kezdtek
özönleni az országba; már nem a régi, jó, megbízható angolszász és
skandináv bevándorlók, hanem oroszok, kelet-európai zsidók és ola-
szQk. Ilyen csoporttal érkezett Amerikába 1891-ben a tizenhat éves,
pinszki születésű David White, egy rabbi fia, aki megszökött az apai
házból. Egyetlen fillér nélkül érkezett Bostonba, cs~k az álmait hozta
magával. Fiatal korában házalt, de önerejéből megtanult angolul, s
addig nem nyugodott, amíg el nem végezte az YMCA, a Keresztény
Ifjak Egyesületének estijogi előkészítő tanfolyamát, majd beiratkozott
104
 a Northeastern Egyetemre. Ügyvéd lett, és feleségének nagy csalódásá-
ra koldusszegény ügyfelek védelmét vállalta, lévén meggyőződéses szo-
cialista. Minthogy erősen politikai érdeklődésű volt, hittel vallotta,
, hogy a kapitalizmus a kizsákmányolásra épül, és ebben a szellemben
nevelte négy gyei;-mekét is. 1927-ben a tizenkét ·esztendős Teddynek
fivéreivel együtt egész éjszaka kellett virrasztania Sacco és Vanzetti
kivégzésének óráiban, nehogy valaha is elfeledjék, hogyan bánik el a
tőkés rend a munkásemberrel.
Dorchesterben éltek, a zsidó gettóban. Mary Winkeller White sokkal
becsvágyóbb volt a férjénél, és sok szomszédjukhoz· hasonlóan szenve-
délyesen küzdött azért, hogy fiat iskolázott emberek legyenek. Meg volt
győződve róla, hogy a tudás az Ujvilág kulcsa. Teddy éles eszű, határo-
zott fiú volt, az iskolában nem kellett tandijat fizetnie, tanárai nagyra
becsülték.Jó tanuló volt, s végül beiratkozott a nagy hírű bostoni Latin
, Iskolába, Amerika egyik legjobb magángimnáziumába. A szegény,
becsvágyó fiúk nemzedékei ebben az iskolában kezdték levetkőzni nyo-
morúságos származásuk hátrányait. Ez persze nem ment egy csapásra:
1929. október 29-én, a nagy tőzsdekrach napján White ezt jegyezte fel
naplójába: ,,Egész héten semmi pénz, Apa ma két dollárt hozott haza.
Mama megint sír." Két évvel később apja meghalt, az öttagú család
_heti tizenegy dollár szociális segélyt kapott, és White, aki mélységesen ·
megalázónak érezte a szociális segélyt, elvégezte a bostoni Latin Iskola
utolsó évét.
Jóllehet felvették a Harvardra, Teddy White-nak nem állt módjá-
ban, hogy megkezdje tanulmányait. Tizenhat éves volt. Tanított héber
nyelvet, árult újságot, és néha latinul kiáltozta a föcímeket, ha észrevet-
te, hogy egy hajdani osztálytársa közeledik. Társult egy barátjával, a
villamosvonalak végén összeszedték az eldobált újságokat a kocsikból,
gondosan összehajtogatták, és csekély haszonért újra eladták őket a
hírlapárusnak. Végül két esztendő múltán a Harvard ösztöndíjat aján-
lott föl neki. AzonkÍ'\lül az egyetem kiírt egy pályázatot rikkancsok szá-
mára; ezt az ösztöndíjat is elnyerte. A kettő együttvéve négyszáz dollár-
. ra rúgott- ennyibe került a harvardi tandíj. Egyetemi évei alatt nem
volt része abban az aranyéletben, amit a háború előtti kor harvardi
úrfiairól szokás feltételezni; Teddy bejáró hallgató volt, márpedig a
bejárókat unalmas strébereknek tartották, akiknek nincs helye a társa-
dalmi életben. A tanítás kezdetére megérkeztek, előadásokat hallgat-
tak, majd a vicinálison hazautaztak. Mintha az egyetem eltűrte volna,
105
hogy tanulhatnak, amíg társadalmilag nem akarnak szerepelni. A be„
járó diákok számára a Harvard csupán egy tanterem volt és egy feltéte-
les megálló, általában több sebet ejtett rajtuk, mint ami jót nyújtott
nekik. Ritkán hagyott a Harvard mélyebb nyomokat egy bejáróban,
még ha olyan tehetséges volt is, mint Teddy White. Csakhogy ő volt a
kivétel: rámosolygott a szerencse. Egy kiváló fiatal tudós, John King
Fairbank fölfigyelt rá, és csodálni kezdte. Fairbank később két nemze-
dék legbefolyásosabb amerikai szaktekintély~ lett Kína kérdésében, de
akkoriban még csak a roppant fejletlen sinológia kezdő professzora
volt, alig néhány évvel idősebb bámulatos tanítványánál. Fairbank
minden harvardinál többet tett a fiatal Teddy White-ért. White maga
választotta a kínai tanulmányokat, bár tulajdonképp sohasem tudta
pontosan megmagyarázni, miért. Fairbank magához vette a koldussze-
gény diákot, otthonos légkört teremtett számára, törődött vele, és egy
tágabb horizo:g.tú világhoz vezető kapukat nyitott előtte. ,,Elemezte
gondolataimat, átrendezte őket, de legi9ként gondolkodásra tanított,
és nemcsak kínai tanulmányaimban." Így emlékezik rá White. Fair-
bank és felesége, Wilma már-már amolyan pótszülőkké váltak Teddy
White szemében. Évekkel később, már a háború alatt, amikor Wilma
Fairbank beutazta Kínát,egy szurdokhoz értek, ahol a víz kínai kato-
nák holttestét vetette partra, és rettentő volt a bűz. Akkor Wilma meg- .
kérdezte: - Hát ilyen a hullabúz, Theodore? - és akkor Teddy White
életében először érezte magát valóban felnőttnek, mert olyasmit tudott,
amit ezek az emberek, akik megnyitották számára a világot, nem.
Fairbank úgy gondolta, Teddy White-nak alig lenne esélye az akkori
idők elitista külszolgálatában. A diplomáciai pályát akkoriban még
csak úriemberhez méltó foglalkozásnak tartották, s jóllehet Teddy
White a szó legjobb értelmében úriember volt, különbözött attól, ami-
lyennek egy gentleman szerint egy gentlemannek lennie kell. Bizonyára
kiváló tudós vált volna belőle, de Fairbank úgy gondolta, akad más
lehetőség is, ahol Teddy érvényesülhet; hallatlan energia munkált ben-
ne, tudásszomj, íráskészség, bár mindennek volt egy kis vörös színezete.
Legyen hát Teddy újságíró. Egyetemi tanulmányainak elvégzése alkal-
mából egy használt írógépet ajándékozott neki, és hat ajánlólevelet
.Kínába. Ilyesmire van szüksége egy újságírónak. Teddy White ettől
fogva egész élete során nem írt egyetlen cikket sem, hogy ne gondolt
volna rá:John King Fairbank bizonyára elolvassa, amit írt.
Kínában kezdettől fogva sikere volt. Az idősebb 'tudósítók megmoso-
106 ,
 lyogták ugyan a külsejét- alacsony fiú trópusi sisakban,jegyzetfüzetek-:-
kel, zoknikkal, csokoládéval teletömött zsebekkel.:_, de lenyűgözte őket
ez a hetyke, érdes emberke, aki olyan leplezetlen izgalommal kutatja az
életet. Carl és Shelley Mydans, a tehetséges fényképész-tudósító házas-
pár mondja el emlékezéseiben, hogy amikor a Life riportereiként .
Csungkingba érkeztek, mennyire tartottak tőle. Végtére is Teddy híres
haditudósító volt. Ő viszont t6lük tartott, mert a központból jöttek, és
jóval régebben dolgoztak a lapnál, mint ő. Egyik nap idegesen kupo-
rogtak egy óvóhelyen, amikor White hirtelen odafordult Shelley
Mydanshez: - Naponta hány szót sürgönyözöl haza? Úgy tízezret?-
kérdezte. - Hát igen, nagyjából ennyit- válaszolta Shelley Mydans. -
Hát te?-Ó, nagyjából ugyanennyit. - Később Shelley Mydans rájött,
hogy ha minden jól ment, talán napi ezer szóra tellett · tőle, nyilván
White is ennyit sürgönyözhetett Amerikába. De hát akkoriban még
mind olyan fiatalok és zöldfülűek voltak, s annyira féltek.

Teddy White-ban megvoltak egy nagy riporter adottságai: kifogyha-

tatlan energia, éles ész, tökéletes memória és az anyag összefoglalásá-
nak képessége. Noha szenvedélyesen dolgózott, és imádta a jó sztorit,
meglepően józanul szemlélte az eseményeket. Telt-múlt az idő, s White ·
látta, hogy Csang egyre inkább befelé fordul. A Kuomintang hőskora
a háború kezdeti időszaka volt, amikor a japánok megtámadták Kínát:
a támadás eleinte a legalitás látszatát kölcsönözte Csang kormányá-
nak, valóban nemzeti jellegűvé tette. A háború egy rövid időre mind a
diktátorból, mind a lakosságból a legjobb jellemvonásokat hozta ki.
A követelmény azonban túl nagynak bizonyult, hiszen Kínára kettős
nyomás nehezedett: új, modern korba lépett, ugyanakkor dacolnia kel-
lett a japán támadással. A kormány viszont ingatag volt. Pearl Harbor
után, amikor megnőttek az amerikai segélyszállítmányok, Csang egyre
kevesebbet törődött a japánokkal és egyre többet a kínai kommunisták-
kal: a polgárháború mindig is központi helyet foglalt el a gondolatai:..
ban. Feje fölött összecsaptaka hullámok, minthajellemhibáit, amelyek
mindig is megvoltak benne, az események csak fölnagyították volna.
Teddy White előbb elszomorodva, később egyre megvetőbben szemlél-
. te a dolgok alakulását. Tudósításaiban most már arról írt, hogy Kína
nem azonos Csanggal, hogy Csang mind gyengébb és irreálisabb esz- ·
köz, egy soha meg nem valósuló Kína szimbóluma.
Luce, aki szerette White„ot, és lenyűgözte a tehetsége, sót úgy vélte-,
107
 hogy soha jobb újságíróJa nem volt, ebben a kérdésb~n nem hitt neki.
Az, hogy valaki kritikusan szemlélje a Csang-kormányt, hogy olyannak
lássa, amilyen a valóságban, nos hát, ez túlságosan is az elevenébe vá-
gott, mintha nemcsak a saját elveit tagadná meg, de a szülei hitét is,
mintha elárulná családját és régi barátait. Annyira személyes természe-
tű volt ez a kérdés, még színezte is a családja, a gyermekkora, a vallása,
színezték a kötelezettségei. Mert Luce mélységesen hitt a kötelességei-
ben. S hogy mindezt kommunisták tegyék kérdésessé, az már túl sok volt
neki. Ezt nem fogadhatta el. Sok-sok évvel később, amikor Luce öreg
ember, Kína pedig már kommunista volt, egyszer megkérdezte Dick
Clurmant, hány éves. Clurman azt felelte, hogy huszonkilenc. -Szeret-
nék újra annyi idős lenni, mint maga - jegyezte meg sóvárogva Luce,
mire Clurman megkérdezte, vajon miért. - Nézze, én egy Tengcsou
nevű kisvárosban nőttem fel, s azt most elfoglalták a kommunisták.
Szeretnék egyszer visszatérni oda, s látni, hogy ismét szabad város. -
Clurman arra gondolt, hogy ez a történet rendkívül jellemző Luce-ra.
Ha valaki bírálni merészelte a Csang uralta Kínát, azt úgy fogta fel,
mintha az ő családját kritizálná. Évekkel később,jóval a Kuomintang
uralmának összeomlása után, bár egyre több bizonyíték került nyilvá-
nosságra, milyen gyönge jellemű és korrupt volt Csang, Luce.nem bán-
ta meg, hogy olyan kegyetlen volt Teddy White-hoz; ellenkezőleg, azt
sajnált.a, hogy egyetlen döntő pillanatban ő maga is habozott, és talán
nem nyújtott elegendő támogatást a megingott Csangnak. Ez 1946-
ban történt, Marshall tábornok küldetésének vége felé. Egyik konzer-
vatívabb beállítottságú munkatársa, Charles J. V. Murphy, írt egy
minden tekintetben Csangot támogató cikket. George Marshall mun-
katársai azt kérték Luce-tól, tartsa vissza a cikket, mert megneh~zítheti
a nacionalista és a kommunista erők közötti törékeny koalíció megszü-
letését, amelynek létrehozásán fáradoztak. Luce visszatartotta a cikket,
de ezt élete végéig nem bocsátotta meg magának.
Azokban az években már nem volt olyan, mint a kezdeti idők Harry-
je. Megnőtt az önbizalma, egyre kevesebb ellentmondást túrt New
York-i munkatársai részéról. Módszereinek helyességét- gondolta - a
megnövekedett példányszám és a profit, a növekvő siker igazolja, de ez
nem csökkentette, sőt fokozta kötelességérzetét. A második világhábo-
rú kitörésével Amerika ereje és hatósugara is megnövekedett, s hasonló-
képpen nőni kezdett a Time-Life is. Luce mélységesen átérezte Amerika
kötelezettségeit és küldetését az Amerikai Évszázadban. Már a háb,orú
·108
 kezdetén is a jövőbe tekin1tett. A Szovjetuniót sötét színekben látta, a
korabeli amerikai újságírók többségét megelőzve ítélte el ezt a „merev"
társadalmat. De ennél is tovább ment. Az ő szemében mindez erkölcsi
kérdés volt. A Szovjetuniót nemcsak gyarló, de gonosz társadalomnak
is tartotta. Nem c~upán arról lesz szó, vélte, hogy egy nagyhatalom
fenyeget majd egy másikat, hanem egy gonosz rendszer titáni méretű
élethalálharcot vív. majd a jövőért egy erényes rendszerrel. A kommu-
nisták képviselték mindazt, amit Luce a legjobban gyűlölt. A kommu-
nisták ugyanis istentelenek, és semmibe veszik a Luce által definiált
emberi szabadságot. Már nem is ellenszenv, hanem igazi gyűlölet izzott
benne,· ami rányomta a bélyegét lapjaira is; érzelmei túlsodorták az
újságírás határain, és már-már a keresztes hadjárat szellemét súrolták.
A lelke mélyén rejtőző hittérítő most fölvette a kesztyűt. A háború elő­
rehaladtával egyre inkább úgy vélte, hogy tudósítói nem eléggé kom-
munistaellenesek. Értelmesek persze, intelligens fiúk, gondolta Luce,
látják, mi van a felszínen, de nem eléggé széles látókörűek ahhoz, hogy
az egész küzdelmet a megfelelően epikus erkölcsi fogalmak összefüggé- ,
sében szemléljék. Egyszerűen nem értik, miről van szó; Luce tehát arra
törekedett, hogy ellensúlyozza szemléletüket, nehogy jó szándékuk fél-
rebillentse a lap mérlegét.
John Hersey, aki az idő tájt a legjobban ismerte őt a lap munkatársai
közül, úgy vélte, hogy Luce egyre merevebb, és vele együtt a Time is
merevvé válik. (Hersey maga is Kínában élő misszionáriusok gyermeke
és Luce kedvence volt. Mindenki Luce utódának tekintett~, maga Luce
is; gyakran mondogatta, hogy az ő vállalatát egy fiatalembernek kell
vezetnie. Kijelentette, hogy amint betölti a negyvenet, átadja a gyep-
lőt. Elmúlt néhány év, Luce már túljutott a negyvenen, de még mindig
arról szónokolt, hogy igenis, ez egy fiatalember vállalata. - Nos, mónd-
ta Herseynek, úgy tervezem, hogy mihelyt elérem az ötvenet, átadom
egy olyan magafajta fiatalnak. - Végül 1964-ben, hatvanhat esztendős
korában vonult nyugdijba.) Hersey úgy találta, hogy fiatalabb korá-
ban Luce nagyon nyitott volt a létfontosságú elvi kérdésekben; akkori-
ban még lehetett vele vitázni egy-egy sztorin, érvelni amellett, hogy így
írják meg vagy amúgy. De ahogyan nőtt a Time hatalma és vele együtt
Luce személyes hatalma, egyre kevésbé érvényesült ez a rugalmasság.
Luce világában egyre kevesebb árnyalat dominált, az Igazságot pedig
nagybetűvel írták. Mind ritkábban vitattak meg egy-egy cikket, Luce
mind gyakrabban maga szabta meg, hogyan kell írni. Erősbödő merev-
109
sége komoly gondokat ,okozott .tudósítói gárdájának. Felix Belair, a
Timewasbingtoni irodafönöke hamarosan úgy találta, nem ért egyet a
lap irányvonalával, azzal, ahogyan az eseményeket értelmezi. - Nézd,
·Harry- mondta Luce-nak 1944-ben, röviddel azelőtt, hogy visszatért
a Thl New York Times-hoz-, azt hiszem, sohasem leszel elégedett velünk
és a tudósításainkkal. Őszintén szólva úgy gondolom, ablakon kidobott
pénz az az évi százötvenezer dollár, amit kifizetsz nekün~, mert mi azt
adjukJe, ami a valóságban történik, te pedig ~zt teszed be a lapba,
amiről úgy gondolod, hogy történnie kellene. - Belair azt várta, hogy
Luce zokon veszi, amit mondott, de meglepetésére lelkesen bólogatott.
- Pontosan így van, Felix! De hiszen ez a felvilágosodott újságírás fel-
adata: irányt kell mutatnia, azt kell leadni, aminek történnie kellene.

Azt, hogy a kommunizmus netán olyan kormányforma lehet, amely

hatalmas történelmi erőket szabadít fel Kínában, meggyorsítva belépé-
sét a modern korba, Luce egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni. És
mivel ezt nem fogadta el, nem volt hajlandó elfogadni legtehetségesebb
riportereinek tudósításait sem. Végtére más források is rendelkezésére
álltak: washingtoni források, de legfőképpen a kínai' nacionalista 'kor-
mányszóvivői és konzervatív misszionáriusok, ezek pedig szívósan kép-
viselték nála az ügyüket. A nacionalista kormány világosan látta,
mennyire sebezhető a helyzete Kínában, és hogy az Egyesült Államok-
ban még annál is sebezhetőbb a pozíciója. A kínai nacionalisták úgy
látták,· hogy Luce a legfontosabb emberük Amerikában. Nemcsak szí-
vósan, de ügyesen is igyekeztek befolyásolni őt, éreztették vele, mennyi-
re szükségük van rá, milyen sokkal tartoznak neki. Kötelességérzetére
apelláltak. Így azután a Time és a Life hasábjai nyitva álltak a naciona-
lista kormány előtt. Az, hogy valaki a háborús években Csungkingba
repülhetett, önmagában véve is státusszimbólumnak, kitüntetésnek
számított. A repülőgép ócska sárkány volt; Kínában annyira dühön-
gött az infláció, hogy a gépet rendszerint színültig megtöltötték papír-
pénzzel. Amikor például Carl és Shelley M ydansnek engedélyezték a
repül9utat, és ezáltal a házaspár egynapi pénzmennyiség helyét foglal-
ta el, nyomban tisztában voltak saját fontosságukkal, pontosabban az-
zal, milyen fontos lapoknak dolgoznak.

110
A Time szerkesztősége és a helyszíni tudósítók közötti feszültség 1943-
ban keedódött, de Amerikában ezt keves~n vették é~zre. A sajtócenzúra
rendkívül szigorú volt, s az amerikai kormány gondosan ügyelt rá, ne-
hogy bármi is kiszivárogjon egy szövetségesnek tartott ország kudarcai-
ról. Ugyanakkor teljes lendülettel folyt a kampány, amely Kínát az
Egyesült Államok szorongatott, gyenge, ám harcias szövetségeseként
ábrázolta; a sajtó „eladta" a Gimónak becézett generalisszimuszt az
amerikaiaknak, s mindebben Luce és a lapjai jártak az élen. A Life által
állandó tudósítóként Csungkingba küldött M vdans házaspár azt ta-
pasztalta, hogy szabad bejárása van a Gimóhoz es feleségéhez, a „Misz- ·
szimuszhoz", fényképezhették őket akár ebéd közben vagy rendkívül
fotogén kutyájukkal egyutt is. Shelley Mydans úgy érezte, Csang Kai-
sek feleségének remek érzéke van hozzá, hogyan kell propagandát csi-
nálni Nyugaton, fényévekkel jobban megértette a legtöbb ázsiainál az
amerikai lapokat; mindig a rendelkezésükre állt, pontosan tudva, mit
kívánnak tőle a riporterek és a fényképészek. 1943-ban Madame Csang
egyesült. államokbeli körútja, amelyet nagyrészt Luce szervezett a szá-
mára, hallatlanul sikeres vok Ez volt a kínai-amerikai barátság csúcs-
pontja, amit igen átgondoltan propagált és „zenésített meg'' nemcsak
a sajtó, de a Marek of Time filmhíradó is. A vitéz, nyugatbarát Kína,
amely hősiesen ellenáll a barbár japánoknak. A Time és a Life által
ábrázolt Kína roppant vonzó volt: rokonszenves uralkodói pár, zsávoly
egyenruhájukban jó benyomást keltő katonák.A valóságos Kína azon-
ban egyre gyengült, méghozzá gyorsan. Lassan, de biztosan Amerika
is megtanulta, mi a különbség a két Kína között.

1943 márciusában Teddy White értesült róla, hogy Honan tartomány-

ban iszonyatos éhínség pusztít; hallatlan ügyességgel és ravaszul sike·
rült is eljutnia oda. Évekkel később elmondta, hogy negyvenéves pálya-
futásának számtalan tudósítása közül erre a beszámolóra a legbüsz-
kébb. Amerikában olyan éles reakciót váltott ki a tudósítás, a reakció
annyira azonnali volt, hogy végül a nacionalista kormány is cselekvésre
kényszerült, s így White-nak talán milliók életét sikerült megmentenie.
Félelmetes élményben volt része. Lóháton érkezett Honanba; kényte·
len volt állandóan ostorozni az állatot, nehogy megálljon, különben az
elkeseredett éhező tömegek megölték volna a lovat, hogy húshoz jussa-
nak, ha pedig megölik a hátast, akkor White ottreked, és ő is éhen hal.
Tudósítását sikerült a cenzor kijátszásával kij u ttatnia az országból. Sok
111
millió ember pusztul éhen,jelentette; máris hárommillió a-menekültek
száma. Az alapvető ok az, írta, hogy a hadsereg szigorúan behajtja a
gabonaadót a nyomorult parasztoktól,jóllehet egymás után több gyen-
ge termést takarítottak be, a Csang-kormány pedig nem hajlandó ga-
bonát küldeni a tartományba. A tudósítás óriási hatással volt az Egye-
sült Allamok közvéleményére, hiszen sok amerikai azért rokonszenve-
~ett Kínával, mert olyan ország volt, hogy rágondolva az ember nem~
lelkűnek erezhette magát-segélyt küldhetett, amelyből azután az otta-
ni emberseges kormány táplálhatta éhező parasztjait. Jellemző, hogy ,
Csang egyszerűen el sem hitte, ami a riportban állt. Whi te szerencséjére
azonban valaki lefényképezte ezeket a parasztokat, így végül is sikerült
meggyőzni Csangot. Madame Csang megpróbálta kirúgatni White-ot.
A közvélemény azonban olyan hevesen reagált, hogy az amerikai kor-
mány valóban küldött gabonasegélyt. White, aki egyre inkább meg-
győződött a kínai rezsim merevségéről és tehetetlenségéről, úgy vélte,
ez is Csang kudarcának a jelképe, s annak, mennyire elszigetelődött a
valóságtól. - Az ország népe szinte a szemem láttára hal éhen - írta
Luce-nak.
A Teddy White Kínája és a Madame Csang Kínája közötti éles kont-
raszt sokakat aggasztott, így Pearl Buckot is, aki úgy gondolta, mihelyt
az amerikaiak rádöbbennek, mi az igazság Kína kérdésében, egyszeri-
ben kiábrándulnak. Levelet írt hát Luce-nak, arra kérve, közölje egy
cikkét a Life-ban: ebben sokkal reálisabb képet festett az elszigetelt
Csangról és mind elnyomóbb és nehézkesebb jellegű uralmáról. Cikke
aggodalommal töltötte el Luce-t, nem is a benne rejlő igazság, mint a
következményei miatt. Nem kritizálja túlságosan Csangot?-tűnődött.
Vajon közlése n~m igazolná-e azokat az amerikaiakat, akik amúgy sem
törődnek sokat Azsiával, s akik most megalapozottnak látnák izolacio-
nista felfogásukat? Ez pedig nem szolgáltatna-e ürügyet az amúgy is
vonakodó amerikai kormánynak, hogy megnyirbálja a segélyt? Egyik
ez idő tájt keltezett feljegyzésében azt írja, hogy 1939 óta ez a legfonto-
sabb propagandakérdés. ,,De mi hiszünk az igazságban. Bármennyit
szenvedett is nemzetünk mind Moszkva, ,mind Berlin propagandája
következtében, mi igenis hiszünk az igazság stratégiájában ... " Rövid-
del a honani tudósítás után, 1943 májusában rendkívül árulkodó levél-
ben magyarázkodott White-nak, miért közölte Pearl Buck cikkét:
,,Csungkingban persze nap mint nap szembe kell nézned mindazok-

ll2
 kal a dolgokkal, amelyeket nem végeznek el olyan gondosan, mint kel-
lene. De gondold csak meg, Teddy-adöntőaz, hogy Csungkin~mégis-
csak tartja magát! Ennek a ténynek a megvilágításával kellene törőd-
nöd ... Te mindig mérhetetlenül bíztál Kínában és a generalisszimusz-
ban ... Talán azt hitted, túlságosan nagy a te hited-vagy_túlságosan
felületes. Most csak azért írok Neked, hogy biztosítsalak: alaptalan az
aggodalmad. Továbbra is a hit, nem pedig a hit hiánya az, amit legfö-
képpen éreztetned ke}l." .
Ilyen megható és szívbe markoló levél megírására nemigen lett volna
képes más föszerkesztő; lényegében nem tényeket, elemzést vagy szen-
zációs hírt tartalmazott...: az egész levél a hit körül forgott. Egyedül a hit
üdvözít!
Csakhogy White egyre inkább elveszítette hitét. Imádott a Time-nak
dolgozni, szerette Luce-t, de egyre nehezebben tudta összeegyeztetni
azt, amit saját szemével látott, azzal, ami a lapban megjelent. 1944
elején hazautazott szabadságra. Szeretett volna a kínai cenzúrától
megszabadulva írni, szerette volna kipróbálni, vajon Luce átengedi-e
a cikkét. Aggasztotta kettejük egyre súlyosabb nézetkülönbsége. White
továbbra is helyeselte a Kínának nyújtott segítséget, de több ellenőrzést
követelt, illetve azt, hogy ítéljék meg reálisabban Csangot. Gyakorlati-
lag Luce-szal együtt írta meg a cikket. White neve került alá, de az írás
figyelembe vette Luce nézeteit is; lényegében ez a cikk kompromisszu-
mot jelentett. Kettejük utolsó kompromisszumát. Bírálta a rezsimet,
leírta, hogy Csang nem vetette be a japánok ellen néhány elit egységét,
pusztán azért, hogy elszigetelje a kommunistákat, s azzal a konklúzió-
val zárta sorait, hogy a Kínába érkező segély elenyészőn, szánalmasan
kevés. Végül tehát több segélyt követelt Kínának. White örült annak,
hogy a cikk ilyen jól sikerült. ,,Amikor visszaérkeztem New Yorkba, azt
mondták nekem, Te sohasem lennél hajlandó olyasmiket publikálni,
,amiket el akartam mondani. Átkozottul féltem tőle, Harry, hogy az én
meggyőződésem és a Te vonalad óhatatlanul összeütközik" -írta Luce-
nak.

Az óhatatlan összecsapás nem soká váratott magára. White csak rövid

ideig volt távol Kínától, de ezalatt is jelentősen romlott az ottani hely-
zet, s amikor visszatért, azt kellett tapasztalnia, hogy riportertársai túl
engedékenynek ítélik a cikkét. A japán előrenyomulás ellenére, Csang

ll3
 láthatóan továbbra i~ jobban tartott a kommunista seregektől. Ekkori'..
ban már egyre fokozódott a•csangra gyakorolt amerikai nyomás; az
amerikaiak azt követelték, jusson valamiféle egyezségre a kommunis-
tákkal egy japánellenes egységfront létrehozása érdekében. Csang ezt-
szavakban - helyeselte, de valójában továbbra is a belvillongásokat
tekintette igazi háborúnak.Joseph Stilwell altábornagyot, Csang föta-
nácsadóját egyre jobban ingerelte Csang magatartása. A legtöbb
csungkingi tudósító szinte istenítette Stilwellt, tisztelettel és elismeréssel
szóltak intelligenciájáról, bátorságáról, becsületességéről, tisztelték
azért is, hogy részvétet érez a kínai nép iránt. Stilwell torkig volt Csang-
gal, akit „Peanut" -nak 1 nevezett, és torkig volt a velejéig hazug kor-
mánnyal is. De foként a generalisszimuszt gyűlölte, amiért saját kato-
náival olyan iszonyatosan kegyetlen. Stilwell nagyobb hatáskört köve-:
telt magának, Csang csapatait a japánok ellen akarta bevetni, és foko-
zottabb erőfeszítéseket sürgetett, hogy valamiféle megállapodásra jus-
sanak a kommunistákkal. Csungkingban szinte minden nagyobb lap
tudósítója rokonszenvezett Stilwell-lel, elfogadta nézeteit, megértette
elkeseredését- nem utolsósorban White, aki őszintén csodálta a tábor-
nokot. (A háború után ó rendezte sajtó alá Stilwell emlékiratait.) De
White tudósításai ennél is borúlátóbbak voltak; nem látott rá reményt,
hogy zöld ágra vergődhetnek a Kuomintang-kormánnyal, s jómaga a
tábornoknáHs keserűbben szemlélte a helyzetet.Úgy érezte, hogy saját
lapjától is elszigetelődik, elidegenedik; elég volt megküzdenie a kínai
cenzorral és az amerikai kormánnyal, most úgy érezte, mintha odahaza
New Yorkban, a Time szerkesztőségében is cenzorok ülnének. Csung-
kingi irodájának falára ezt a feliratot tűzte ki: ,,Az esetleges hasonlóság
az itt írottak és a Time magazinban megjelent cikkek között pusztán a
véletlen műve." 1944 derekánugyanis egyre jobban érzékelte saját lap-•.
jának ellenállását, amely már-már az ellenséges érzület határát súrolta.
1944 nyarán új szerkesztőt neveztek ki a Time külpolitikai rovatának
élére - bizonyos Whittaker Chamberst.
Chambers. Neve mintha tüzes bélyegként égett volna e korszakba.
A harmincas és a negyvenes években beérő értelmiségi nemzedék jelen-
tős része aszerint jelöli meg a maga álláspontját, hogyan vélekedik

1SzóJáték. Peanut annyi, mint „mogyoró", de az amerikai szlengben „pitiá-

ner", ,,kisstílű alak".
114
Whitiaker Chambersről, illetve Alger Hissről. 2 Chambers ragyogó ké-
pességű, borongó alkatú férfi volt, a század gyermeke, aki be,lesodró-
dott e kor legsúlyosabb, legkíméletlenebb ideológiai viharába. Nem
véletlenül adta önéletrajzának a Witness [Tanú] címet. Nyomorúságos
gyermekkora után fiatalon belépett az Egyesült Államok Kommunista
Pártjába, majd ugyanolyan szenvedélyesen és őszinte elkötelezettség-
gel, ahogyan a párthoz ragaszkodott, a párt ellen fordult. Ugyanolyan
harcos volt, amikor elhagyta a pártot, mint amikor még a tagja volt . .
A világot sötét prizmán keresztül szemlélte: elkerülhetetlennek tartotta
a Nyugat és a kommunizmus közötti totális összeütközést, mindent eb-
ből a nézőpontból látott, mindent ezzel a mércével mért. ,,Az egyetlen
amerikai A Karamazov testvérek-ben" - mondta róla Alfred Kazin. Kü-
lönleges nézőpontja volt párttag korában, s ugyanennyire különleges
maradt a nézőpontja, amikor kilépett a pártból. Nemcsak ideológiai
jellegű szemlélet volt ez, hanem konspiratív is. Azt vallotta, hogy a Time
néhány liberálisabb világnézetű külföldi tudósítója és szerkesztője tu-
datosan vagy tudat alatt a Komintern ügynöke, ugyanak~or ellene is
összeesküdtek, hogy eltávolítsák állásából. Idővel ez be is következett,
mert annyira gátolta ők~t tudósítói munkájukban, hogy valóban össze-
esküdtek, és kirúgatták. A helyszíni tudósítókhoz fűződő viszonya me-
rőben más volt, mint a szerkesztők és a riporterek közötti szokványos
ellentét. Sok szerkesztő nem szíveli a tudósítókat, mert azt tartja, övék
az élvezet és a dicsőség. Chambers esetében nem erről volt szó; az ő
szemében a tudósító volt az ellenség, igenis: a tudósító az ellenségnek
dolgozik.
Chambers kinevezése és a kinevezés időzítése távolról sem volt a vé-
letlen műve. Luce nagyon is tisztában volt Chambers nézeteivel. Tulaj-
donképp pontosan ilyen embert kívánt: valakit, aki, akárcsakjómaga
- ellentétben tudósítóival -, képes áttekinteni az egész harcmezőt.
Amíg tudósítóinak többsége liberálisabb nézeteket vallott, mint ami
Luce ínyére volt, most, hogy már kezdett kirajzolódni a háború utáni
korszak, nagyon tudatosan arra törekedett, hogy a lap színezetét a saját
szája íze szerint al~kítsa, ezért konzervatívabb szerkesztőket kívánt

2 A 7ime munkatársa, az egykori kommunista Whittaker Chambers volt a

koronatanúja az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt az Al-
ger Hiss, magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő ellen indított „hűtlensé­
gi" kihallgatásoknak. Hisst hamis tanúzás miatt ötévi börtönbüntetésre ítélték.

115
 szerződtetni. Luce tudta, hogy tudósítói gyűlölik Chamberst, dé ezzel
édeskeveset törődött. Chambersre villámhárítóként - volt szüksége.
Kedvence, Hersey rájött, hogy Chambers a gazda meghosszabbított
karja, ezért elhárította ügyvezető föszerkesztői kinevezését; tudta, hogy
egyre-másra összetúzne Luce-szal. Az akkoriban még kevésbé dörzsölt
White azt hitte, hogy az a fö kérdés, miként kerülje meg a~ ember
Chamberst, hogyan jusson el közvetlenül Luce-hoz. A helyi tudósítók-
nak Chambers szűrőjén keresztül kellett megküldeniük beszámolóikat.
Luce-nak ez a megoldás nagyon tetszett, és az is kedvére volt, hogy a
riporterek problémáiban félig-meddig megjátszhatta a naivat, mert
tlldta, hogy így még az addiginál is szorosabb pórázon tartja őket.
Chambers színre lépésével jóindulatúbb, centristább színben mutat-
kozhatott. White, aki Kínában teljes frusztrációt élt át, úgy gondolta,
hogy egyedüli esélye a Luce-hoz fűződő személyes kapcsolat. Chambers
tökéletes eszköz volt Luce kezében: tehetséges, briliáns, kollégái többsé-
ge gyűlölte. Hát igen, mondogatta Luce, ,,Whit" Chambers nehéz em-
ber, megvannak a hibái, de a lapnak sz4ksége van rá, mert ő érti a
Szovjetuniót. A lap, mondta, kezd túl liberálissá válni, és Chambers az,
aki megállíthatja ezt a folyamatot. Többek között Teddy White-ra
gondolt. Egyre elégedetlenebb volt kínai szakértőjével. -Teddy pártos
lett- mondta barátainak 1944 derekán-, ejtette Csangot. Túlságosan
beledugta az orrát az ügyekbe. - Nemsokára azt is hozzáfűzte, hogy
Teddy túlságosan baloldali, túl közel áll a kommunistákhoz. . ·

Csungkingban 1944-ben úgy érezt~k, hogy a magazin változni kezd,

valami merőben . új korszak közeledik. Ekkoriban Annalee J acoby, a
háborúban hősi halált halt Time-tudósítónak, MelJ acobynak az özve-
gye dolgozott White mellett. 1944 kora őszén az asszony interjút készí-
tett Csanggal. Mértéktartó interjú volt, mértéktartó kérdésekkel. El-
, küldte a szerkesztőségnek; később mind ő, mind White elképedten lát-
ta, hogy teljesen átírva jelent meg, s ami még súlyosabb, soha fel nem
tett kérdések, soha el nem hangzott válaszok jelentek meg nyomtatás-
ban. A cikk hangneme az eredetinél kommunistaellenesebb volt, és
magabiztosabb a győzelmet illetően. AnnaleeJacoby és White nyo-
mozni kezdett; megállapították, hogy a cikk Chambers műve. White
még mindig úgy vélte, hogy Chambers okozza a problémákat, nem
pedig Luce, de Mrs.Jacoby nem volt ennyire hiszékeny. Ez az év na-
gyon balul ütött ki mind White, mind Mrs.Jacoby számára. Kínában
116
 zord cenzúrát vezettek be, a riporterek egyrejobban elidegenedtek a
New York-i szerkesztőségtől, mégis azt a feladatot rótták rájuk, hogy
egy roppant horderejű történelmi esemény vajúdásairól tudósítsanak.
White egyre inkább Csangban látta Kína igazi ellenségét. S egyre
impresszionálóbb hatással voltak rá- akárcsak Stilwellre - a kommu-
nisták. Láthatóan emelkedőben volt a csillaguk, nagy energiát szabadí-
tottak fel a népben, merőben másként bántak a parasztokkal, mint
Csang csapatai. A nagy válság éveiben és az utána következő időszak­
ban felnőtt White a marxizmust hatalmas, eleven erőnek tekintette, s
úgy tetszett, hogy a marxizmus most előretör Kínában. Nem volt balol-
dali ideológus, de akkoriban rokonszenvezett a baloldallal,. és netn lepte
meg, hogy Mao hívei sikereket aratnak. A kommunisták elnyerték a
kínai parasztok támogatását. Mao szavaival: a nép volt a tenger,
amelyben ők, a halak most sz,a badon úszhattak. Emiatt nemcsak na'."
·gyobb politikai és katonai sikereket arattak, mint a nacionalisták, de
emberileg is rokonszenvesebbekké váltak náluk. Újfajta emberek vol'.'.'
tak, végigszenvedték és túlélték a Hosszú Menetelést, és úgy tetszett;·
mintha éppen idejében érkeznének a történelemmel való találkájukra. 1
White tudósításai ez idő tájt ezt a szemléletet tükrözték. Újra meg újra
visszatért rá, hogy a kínai kommunisták reális és fontos erőt képvisel-
nek, be kell őket vonni a kormányba és a háborúba. Luce tombolt. Nem
volt hajlandó elfogadni 'azt a tényt, hogy az ő Kínája és az ó Csangja
nincs többé.
Mindez lelki válságba sodorta White-ot. Itt volt ez az óriási sztori,
amelyet alaposabban ismert bármely Kínában dolgozó amerikai ripor-
ternél, de nem hallathatta a szavát. Szerkesztői ellene fordultak. S ami
még rosszabb, neve ott szerepelt a lap címfejében, de ami nyomtatás-
ban megjelent, az pontosan az ellenkezője volt az ő nézeteinek. Ekkor
- közvetlenül a Luce-szal való végleges,~zakítás előtt- rendkívül fontos
levelet kapott hajdani harvardi professzorától, John Fairbanktól, aki
akkoriban az Office of W ar lnformation [Háborús Tájékoztatási Hiva-
tal] munkatársaként Indiában dolgozott, és tökéletesen tisztában volt
vele, mi történik Kínában. Ez a levél a lelke mélyéig megrázta
White-ot. Mindaddig White és Fairbank baráti, apa-fiú hangnemben
leveleztek. Ez a levél azon~n másféle volt, a hangneme rendkívül bru-
tális. Szégyenkezem miattad, és a barátaid is restellik magukat, írta
Fairbank. Történelmi pillanatokat élünk, ideje, hogy nyíltan színt
vallj. Hazádnak hazugságot tálalnak fel egy létfontosságú kérdésben.
l
117
Addigra' White már egyre jobban kételkedett benne, hogy túlélhet-e
egy összecsapást Luce-szal Kína kérdésében, s azt tervezte, hogy megír-
ja élményeit és tapasztal~tait. Már belefogott a könyvébe, amelynek
később a Thunder Out of China (Kínában reng a föld] címet adta; Fair-
bank levele megerősítette elhatározásában. Ettől fogva a könyv már
nem csupán ötletként élt: bizonyossággá vált.

I944 nyarán igazolódott Stilwell és White minden jóslata. Csang csa-

patai leljesen föl bomlottak az úgynevezett „kelet-ázsiai visszavonulás"
során. White és Stilwelljelen voltak, amikor a katasztrófa bekövetke-
zett. Nem visszavonulás ez, írta White, hanem összeomlás. Később a
K(náhan reng a.fo'ld-ben így írt: Csang elkövette azt a végzetes hibát, hogy
miközben harcolni próbált a japánok ellen, görcsösen ragaszkodott a
régi feudális struktúrához, így azután végül sem a japánokat nem tudta
legyőzni, sem a régi rendet nem tudta fenntartani. A washingtoni hiva-
talos köröket megdöbbentette a kínai összeomlás, és július eleji sürgö-
rtyében Roosevelt lényegében parancsként közölte Csanggal, hogy biz-
tosítson Stilwellnek „korlátlan parancsnoki jogkört az Önök vala-
mennyi fegyveres ereje fölött". Első ízben fordult elő, hogy az amerikai
realitás már-már összeütközésbe került Csang realitásával; Amerika
győzni akart ajapán elleni háborúban, ez mindennél fontosabb volt.
Csang viszont hatalmon szeretett volna maradni, számára ez volt el-
sődleges, a háború csupán másodlagos. Roosevelt parancsa megrémí-
~ette Csangot, hiszen 'a zt jelenthette, hogy Stilwell netán a kommunis-
tákat fogja támogatni. Csang Kai-sek ekkor szembeszegült Roosevelt-
tel, és - győzött. Roosevelt visszáhívta Stilwellt. A riehéz körülmények
között dolgozó, lelkes csungkingi tudósítók számára, akik egy ember-
ként rajongtak Stilwellért, ez volt a vég; úgy érezték, odahaza látható-
an mindenbe belemennek, amirnssz; ami most történt, nem egyéb,
mint amerikai kapituláció. Óriási sztori volt, olyasmi, aminek a kedvé-
ért egy tudósító hajlandó kockára vetni, hogy visszarendelik állomáshe-
lyéről, amelyre pedig annyira vágyott. Brooks Atkinson, a Tke .New
rork Times riportere egyszerűen föllopakodott Stilwell induló gépére,
hogy elvihesse tudósítását. White kihagyott minden közbülső állomást.
Kicsempészett egy beszámolót, amelyrőljól tudta, megjelenése esetén
· véget vet további kínai megbízatásának. ,,Csang túlélte történelmi
hasznosságát" - így kezdődött a cikk. A „Gimo", írta, ,,szinte kínosan
tudatlan. De nemcsak tudatlan, nincs is tudatában tudatlanságának".
ll8
Luce tombolt. White cikkének egyetlen sora sem jelent meg. A lap no-
vember 13-i számának Stilwell-lel foglalkozó címlapsztorija Csangot
ünnepelte: Csang a jobbik, mert ideológiája elfogadhatóbb számunkra.
White keserű szívvel olvasta a címlapsitorit, ez merőben ellentétes volt
mindazzal, amiben hi~t, és amit sürgönyileg leadott. Harmincoldalas.
levelet írt Luce-nak, amely lényegében ultimátum volt: ha ragaszkodsz
ehhez a politikához, írta, akkor nemcsak hibát követsz el, hanem ártasz
Kínának, és ártasz az Egyesült Államoknak is. Luce-t fölháborította
White arcátlansága, de dühítették politikai nézetei is. -A másik olda-
lon áll - közölte barátaival. White azt az utasítást kapta, hogy érje be
a harci cselekmények tudósításával, és ne ártsa magát a politikai elem- .
zésekbe. Annyi baj legyen, mondta Teddy a barátainak, hiszen a Time-
nak nyilvánvalóan semmi szüksége sincs kínai tudósítóra.
Utoljára még_összecsaptak egyszer, 1945-ben, amikorJapán kapitu-
lált. A Time címlapsztori t tervezett Csangról. White meg volt győződve
róla, hogy elkerülhetetlen a polgárháború, amelyet Csangfog elveszíte-
ni. A címlapsztorihoz tervezett anyaga mellé White az alábbi tanácso-
kat tartalmazó táviratot is elküldte, s ezzel ismét csak fölbőszítette
Luce-t, akit nemcsak White viselkedése, de tudósításainak politikai tar-
talma is dühített.
„Amennyiben a Time Inc. azt a politikát folytatja, hogy feltétel és
kritika nélkül támogatja [Csangot], iszonyatosan rossz szolgálatot te-
szünk sok millió amerikai olvasónak, akárcsak a kínai<1:knak, akiknek a .
bőrére megy a játék... Reméljük, hogy olyan pártatlanul, megfontol-
tan fogod kiválogatni a tényeket, ahogyan e tragédia roppant arányai 1

megkövetelik. Jacoby és a magam számára ez a cikk próbakő ... Úgy

érezzük, pártatlan álláspontra kell helyezkednünk, egy középutas, de-
mokratikus, békés megoldás érdekében. Ha másféle döntés születik,
akkor mi ezt tudósítói tevékenységünk elutasításaként értékeljük, és
felmentésünket fogjuk kérni jelenlegi megbízatásunk alól, hogy haza-
térve legalább közvetlenül a fö~zerkesztő elé terjeszthessük ügyünket;
döntsön ó véglegesen státusunk és kínai politikai felfogásunk felől."
Luce számára ez az ultimátum volt az utolsó csepp a pohárban. Kihí-
vásnak tekintette, méghozzá olyasvalaki részéről, aki most már nyil-
vánvalóan átpártolt az ellenséghez. Azt kérdezte barátaitól, hogyan
csaphatta be őt White a múltban? Megváltozott volna White, vagy
pedig már kezdettől fogva a másik oldalon állt? És még ő futtatott egy
ilyen embert! Hát ez s_úlyos hiba volt. ,,Semmi mást nem kívántu1_1k,
119
 mint pártatlan tudósítói munkát" - válaszolta Luce. ,,Fölismertük,
hogy ez talán ésszerűtlen kívánság, tekintettel az ön nyilvánvaló pár-
tosságára ... " White ugyanakkor kapta meg ezt a táviratot, hogy enge-
délyezték számára a tudósítást a japán kapitulációról, amelyre a Mis-
souri csatahajó fedélzetén került sor. Mélységesen sértette, hogy aj aco-
by és általa küldött anyagból szinte semmi sem került be a lapba. Nem
értették többé egymást, remény sem volt rá, hogy valaha is helyreálljon
a régi viszony. Úgy döntöttek, hogy White még tudósítást ír a japán
kapitulációról, azután visszatér New Yorkba, hogy találkozzék Luce-
szal, azután majd várakozik, amíg új posztra nevezik ki.
A kapituláció aláírása után White hazatért Amerikába, és Mrs. Ja-
cobyval éjt nappallá téve kezdett dolgozni a könyvén, amelyből később
a Kínában reng aföld lett. Azt mondta Mrs.J acobynak, hogy még mindig
biztos benne, hogy jobb belátásra tudja bírni Luce-t Kína kérdésében,
valójában azonban már elkésett. A frontok megmerevedtek, régen nem
volt már szabad bejárása a fönökhöz. Csak egyetlen hosszú, fagyos be-
szélgetésre került sor a két ember között. Már nem is szólították egy-
mást a keresztnevükön. Miközben a könyvén dolgozott, Whitejvárta,
hová küldik ki. Charles Wertenbaker, a hírrovat vezetője Moszkvát
ígérte neki; White mindenekfölött erre a posztra vágyódott. Azután
hosszú csönd következett. Meglehet, nem is ígérték neki Moszkvát.
A Moszkvával kapcsolatos tétovázás egyik oka az volt, hogy Luce-t
egyre jobban bosszantotta sztárriportereinek, Herseynek és White-nak
szerinte kétes lojalitása; úgy vélte, hogy hírnevüket az ő uralma idején
alapozták meg, azután meg kihasználták. De ioként White politikai
nézeteire gyanakodott. Vajon elég szilárd-e, hogy kiküldhessék Moszk-
vába? Minél inkábh,közeledett az, amit később hidegháborúnak ke-
reszteltek el, Luce annál inkább „kemények" -re és „puhák" -ra osztotta
az embereket. Akemények bizalmat érdemelnek; a puhákat rászedhe-
tik. Végül, miközben a moszkvai küldetés továbbra is függőben volt,
Luce egy Time magazinféle húségteszttel kísérletezett. Elfogadna-e
White bármi{yen munkát, amit a Time fölkínál neki, legyen az kézbesítői
vagy ügyvezető föszerkesztői tevékenység? White nemmel válaszolt.
Elfogadna-e White-folytatta Luce-bármilyen posztot a Time külföldi
tudósítói hálózatában - hozzáfűzte, hogy Kuba is elképzelhető lenne.
White ismét tagadólag válaszolt. Mindez persze csak arra volt jó, hogy
Luce megállapítsa, ,,derék katona" -e White; a Time magazin ugyanis,
amelynek sok érdekes és hasonlóan nagyszámú érdektelen munkaköre
120
 volt, súlyt helyezett rá, hogy munkatársai „derék katonák" legyenek,
hűségesebbek a vállalathoz, mint saját egyéni vonzalmaikhoz. White
azonban nem bizonyult derék katonának: ,,Teddy megrögzött indivi-
dualista", írta Luce egyik akkoriban keletkezett feljegyzésében. Nem
volt többé helye a Time-nál, hát vette a kalapját. Közös kis szerkesztősé­
gi szobája volt Carl Mydansszel, s aznap, amikor felmondott, .My-
dansszel együtt mentek ebédelni; közben arról beszélgettek, ezután mi-
vel keresi meg Teddy a kenyerét. Aznap délután benézett a szerkesztő­
ségbe ifjabb Arthur Schlesinger, White hajdani harvardi évfolyamtár-
sa, s miközben ott ült náluk a szobában, csöngött a telefqn: A Hónap
Könyve Klub megvásárolta a Kínában reng aföld-et. White örökké hálás
volt azért, hogy még e telefon el6tt fölmondott. Kevésbé drámaí lett
volna, ha a dolgok fordított sorrendben történnek.
A Kínában reng a.fo"ld-ben, amelyet Mrs.Jacobyval együtt írt, megta-
lálható White valamennyi erénye. Briliáns, profetikus könyv volt, a
Kínának szentelt tíz év eredménye (négy év az egyetemen, hat Kíná-
ban). Szinte páratlan mű, mert egyesítette a történelmi ismereteket a
rendkívüli szenvedéllyel és az égető aktualitással. Meglepő volt az is,
mennyire ragaszkodott a szerző a tényekhez; nem arról a Kínáról szólt
a könyv, amelynek létrejöttét szerette volna, hanem a valóságos Kíná-
ról; viszonylag kevés illúziót táplált a kínai kommunistákról. A könyv
óriási sikert aratott, negyvenháromezer példányban kelt el könyvárusi
forgalomban, és több mint négyszázezer példányban A Hónap Könyve
kiadásában; ez volt a könyvklub kiaqói működése során a harmadik
legnagyobb tömegsiker. White ésJacoby azt remélték, hogy könyvük
nyomán Washington megváltoztatja a kínai kommunistákkal szembe-
. ni magatartását, de alapjában véve csalódniuk kellett. Könyvüknek
mégis volt hatása. Ettől fogva az Egyesült Államokban nem tartották
tisztességes dolognak Csang támogatását. Népszerűsége a háború alatt
tetőzött, de a kormányának brutális kegyetlenségéről és tehetetlenségé-
ről szóló jelentések aláásták tekintélyét; Stilwell menesztése még nép-
szerútlenebbé tette a közvéleményben, s az amerikaiak általában már
nem tekintették valódi vezetőnek. Egyre inkább az amerikai belpoliti-
ka fenyében ítélték meg: a liberális baloldal ellene fordult, a szélsőjobb
szilárdan kitartott mellette. Veszedelmesen megrendült az amerikaiak
hite Csang uralmának törvényességében, és a Kínában reng aföld csak
fokozta ezt a hatást, s im,m ár visszavonhatatlanul gyanússá .tette re-
zsimjét.
121
 -Maga Luce elkeseredett, amikor elolvasta a könyvet. Évekkel később
is,. ha George Marshall küldetése került szóba - reménytelen kísérlet
volt ez egy kínai fegyverszünet összetákolására -, mindig haragosan
beszélt arról, hogy White milyen nagy befolyással volt Marshallra. Alig
érkezett Marshall Kínába, a legelső nap~ Luce szavaival - ,,máris ott
volt nála annak a ronda kis rohadt zsidónak a konyve". Luce az egészet
úgy tekintette, mint erőpróbát, amelyben alulmaradt egyik alkalma-
zottjával szemben, s ami ennél is keservesebb, elveszítette azt, ami gya-
korlatilaga szülőföldje volt, át kellett engednie valakinek, akinek ő volt
a.kenyéradó gazdája, akiből ófaragott embert. De talán a legsúlyosabban
az érintette-vélte valaki, aki jól ismerte-, hogy bármilyen elkeseredet-
ten érvelt, lelke mélyén tudta, hogy White közelebb járt az igazsághoz,
, mint ő. A kommunisták, valóban kiérdemelték volna, hogy Kína az
övék legyen? Ijesztő gondolat! A következő években a Time időnként „a
rózsaszín Teddy White" -ról írt, ami sokat ártott neki. De ennél is fájóbb
sebet kapott, amikor Luce interjút adott a St. Louis Post-Dispatch-nek,
amelyben aztállította: azért kellett elbocsátania Teddy White-ot, mert
kommunista. A Kína elvesztése utáni években, amikor Amerikára kez-
dett rá.borulni a mccarth yzm us árnya, Whi te szakmailag nagyon nehéz
időket élt át. Bármennyire tehetséges volt is, senki sem sietett állást
kínálni neki. A laptulajdonosok baloldalinak tartották, s az olyan la-
pok, mint a The .New York Times - jóllehet kiváló újságíró volt- nem
szerződtették. Könyveit kitiitották a külföldi amerikai könyvtárakból,
és több ízben is nagyon nehezen .kapott útlevelet. Így azután kétszere-
sen is sértette az, amit Harry Luce állított róla. Végtére is, valaha barát-
ság fűzte össze őket; White mélységesen szentimentális ember volt. Ez
a Luce Isten embere, valóságos Bajor Odo püspök, gondolta '!_talva
egy keresztény püspökre, aki Isten nevébei::i és dicsőségére annak idején
körbejárta országát, és ellenfeleit egy jókora szöges bottal vágta fejbe-
mindezt a kereszténység nevében). Az ember nem keresztezheti büntet-
lenül Isten embereinek útját, gondolta Teddy White, márpedig Harry
Luce nyilvánvalóan Isten embere; és ugyanennyire nyilvánvaló, hogy
ő, Teddy White ké~esztezte az útját.
White nem tért vissza Kínába. Néha megvetéssel beszélt utódairól,
akik azt írták, amit Luce kívánt tőlük, lelkendezve számoltak be egyik
nacionalista győzelemről a másik után, amíg a kommunisták be nem
sétáltakNankingba. Luce viszont többször is visszatért Kínába. 1945-
ben uralkodói pompával vonult be, mint valami maharadzsa. Ő volt a
122
 rendszer legmigyobb becsben tartott vendége, a leg:11agyobb szálloda
két emeletét bocsátották az ó és kísérete rendelkezésére; megérkezése
előtt két hétig kárpitosok és szobafestők sürögtek-forogtak, hqgy méltó-
. képpen fogadhassák a hotelban, ahol szó szerint is piros szőnyeget terí-
tettek a lába elé. Egymást érték a díszvacsorák és a szervezett várósné-
zések, s mindez nem is tévesztette el a hatását. Néhány nap múlva Luce
meghívta kíséretét vacsorára, és elmagyarázta·, milyen kiválóan műkö­
dik a kormány, mennyire nyugodt a falu, a kommunisták növekvő ha-
talmáról szállingózó hírek túlzottak, a nép szereti a Kuomintangot.
Ó járt vidéken, és saját szemével győződött meg erről. Shelley M ydans,
a Lift tudósítója a háborús éveket mindvégig Kínában, az utolsó hóna-
pokat japán fogolytáborban töltötte; és mivel súlyos szembetegséget
kapott, engedélyezték neki, hogy szabadon mozoghasson a kínai fal-
vakban, és kezeltesse a szemét. Most elképedve hallgatta Luce-t; kifej-
tette, hogy nem ért egyet vele, s elmondta neki: bizonyos benne, hogy
a falvakban nagy a felháborodás a kormánnyal szemben, hogy a politi-
kai hangulat láthatóan a kommunisták javára változott meg, mi több,
vidéken a kommunistákról mindig rokonszenvvel beszélnek. Luce
azonban egyetlen mozdulattal félreseperte az újságírónő érveit; egysze-
rűen nem ezt kívánta hallani, kiváltképpen nem egy nő szájából.
Vagyis behunyta a szemét a kommunisták térnyerése láttán, nem
volt hajlandó elfogadni hatalomátvétel ük tényét, és amikor végül teljes
győzelmet arattak, Luce úgy cselekedett, aminél nincs veszedelmesebb
egy újságíró számára: struccpolitikát kezdett, egyszerűen nem vett tu-
domást az eseményekről. Ez a Kína nem tetszik neki, tehát. ez a Kína
nem is létezik. Az ő-szemében Csang _maradt Kína, még ha száműzetés­
ben élt is egy kis szigeten. S ebben a tekintetben a Luce-lapoknak döntő
szerepük volt a Kína összeomlását követő sötét időszakban, mert saját
rögeszméjüket ráerőltették az amerikai népre. Valamely lapnak a befo-
lyása mindig egyenes arányban nő, minél távolabbi egy esemény: Luce
1944-ben nemigen tudta Roosevelttel szemben „eladni" a republiká-
nus Deweyt az amerikai népnek, mert az emberek maguk alkothattak
képet és ítéletet arról, mi igaz vagy nem iga.,z, amit Rooseveltról írnak.
Kína azonban távoli ország, alig néhány amerikainak voltak közvetlen
kapcsolatai vele, kevés embert fűztek ehhez az országhoz szoros érde-
kek. Ilyen körülmények között egy sajtóorgánum hatalma megnő, és
akkor felvetődik a lehetőség, hogy a lap fogalmazza meg az információ-
kat, kiváltképpen, ha rögeszméjévé válik egy téma, ahogyan a Time-
123
 nak Kína lett a fixa ideája. Abban az időben, a negyvenes évek végén,
az ötvenes évek elején a Luce-lapok voltak az Egyesült Államok legha-
talmasabb és legbefolyásosabb országos orgánumai, föként a republi-
kánus és ·centrist~ csoportok körében. A Time--és a Lift-valóban ural-
kodó pozíciót foglalt el, s éppen ezért volt olyan súlyos a mulasztásuk,
amiért az események után nem írták meg az igazat. A Time segített
ébren tartani azt a hiedelmet, hogy Kína nem azért lett kommunista,
mert a mélyen gyökerező történelmi erők forradalomba torkollottak (s
ezekkel az erőkkel, mint kiderült, a Szovjetunió éppoly nehezen boldo-
gul, mint amilyen nehezen boldogulnának velük az amerikaiak), ha-
nem valamiféle összeesküvés áldozata lett.
Miután megvált a Time-tól, Teddy White éveken át keserű szívvel
figyelte, mit vét hajdani lapja Kína kérdésében az amerikai nép ellen.
White ekkor már éles szemű, önálló gondolkodású felnőtté ért, s nagyon
is tisztán látta a sajtó hatalmának korlátait, de úgy gondolta, hogy
ebben a kérdésben a sajtó és Luce szerepe döntő jelentőségű. Ha Harry
Luce, vélte, elfogadta volna Csang rendszerének összeomlását, ha bele-
\ törődik ebbe a ténybe, és hajlandó megmagyarázni a rendszer kudar-
cának okait, akkor az amerikai politika talán merőben másként alakul.
Ha nyitott és megértő magatartast tanúsítunk ezekkel az eseményekkel
szemben ahelyett, hogy mereven és helytelenül viselkedünk, talán ele-
jét vehettük volna két iszonyatos háborúnak. A Luce-lapok ádáz szél-
hámosok módjára viselkedtek, s nem riadtak vissza attól sem, hogy
üldözzék azokat, akik helyesen ítélték meg a dolgokat. Kína összeomlá-
sa és az összeomlás által Amerikában előidézett trauma (a szeretetre
méltó, alázatosan keresztény Kína máról holnapra hatszázmillió dü-
hödt, ellenséges érzelmű kínai kommunista országa lett) volt az, ami
nyílegyenesen elvezetett a McCarthy-féle időszak túlkapásaihoz.
Maga Luce nem volt McCarthy híve, de úgy vélekedett, hogy bizo-
nyos mennyiségű mccarthyzmus - az általa megszabott határok között
- az ország javára válik. A liberálisokat némiképp defenzívába szorít-
hatja, kissé felborzolhatja idegeiket, enyhítve így a tőkés rend liberális
bírálatát. De Luce azért' nem bízott McCarthyban, és lapjai végül a
wisconsini szenátor ellen fordultak; magával McCarthyval kapcsolat-
ban - mutathatnak rá csodálói - tisztességesebben viselkedett, mint
sokan mások ebben a sötét korszakban. De valójában a dolgok ennél
jóval bonyolultabban alakultak. Luce defenzívába szorította a demok-
ratákat, Achesont „puhának" tüntette fel, és ami a legfontosabb: hoz-
124
 ~-
zájárult a vita elfojtásához. Luce lehetővé tette McCarthy számára,
hogy uralja a mezőnyt. Légüres teret teremtett, amelyben ~z esemé-
nyek hamis színben való feltüntetése logikusan vezetett az összeeskü-
vés-elméletekhez. Nem rokonszenvezett azokkal, akiknek, mint kide-
. rült, igazuk volt, s akiket már-már föláldoztak a boszorkányüldözők
oltárán; továbbra is dühödten támadta Marshallt, Achesont és a Kül-
ügyminisztériumot. Lapjai súlyos akadályként álltak mindazÓk útjá-
ban, akik megkísérelték Amerika ázsiai politikáját ismét reális alapra
helyezni. Voltaképpen sohasem ismerte el a kommunista Kínát, soha-
sem fogadta el a történelem ítéletét. Személy szerint talán csodálhatta
valaki (Harry Luce nem árulta el régi barátait, tiszteletben tartotta
édesapja emlékét), de az újságírás területén roppant veszedelmes volt
. ez a magatartás. Luce hajlíthatatlan maradt. A Time hasábjain Csang
egyetlen pillanatra sem bukott ki a hatalomból, egyetlen pillanatra s~m
veszítette el az isteni kegyelem állapotát. Egy ízben, amikor 1960-ban
Roy Alexanderrel, a Tim~akkori főszerkesztőjével beutazta egész Ázsi-
át, Luce megszakította útját Tajvanban. Alexander találkozott egy
fiatal kínai pappal, aki valósággal tűzbe jött, amikor a maoista Kína
eredményeiről beszélt. A konzervatív Alexander kissé meglepetten és
némi tisztelettel számolt be erről Luce-nak. De az hallani sem akart
efféle beszédről. - Hát mit akarsz tőlünk, Roy- kérdezte-, talán meg-
adjuk magunkat?- Harry Luce nem adja meg magát; tudja, melyik az
a Kína, amelyikért rajong, ig.enis, ő tudja, melyik az „igazi".

Ez az 1960-as utazás hallatlanul érdekes volt.Jóllehet Csang totyakos,

szenilis aggastyánná vénült, Luce megmaradt a régi hősimádónak.
,,Barátaim otthonában jártam", írta Csangról egy munkatársai tájé-
koztatására készült feljegyzésében. Néhány napot töltött Tajpejben, s
reggel, délben, este találkozott a generalisszimusszal és Madame
Csanggal. Minden áldott nap. Stanley Karnow, az a tudósító, aki ott
volt ezeken a találkozókon, azt állította, hogy ennél kimerítőbb él-
ményben soha életében nem volt része. A Luce-nál vagy harminc évvel
fiatalabb Karnow-t tökéletesen kimerítette a program s az egyhangú
zümmögés, ahogyan Madame Csang a külpolitikát sulykolta Luce fejé-
. be. Úristen, gondolta Karnow, itt ez a Madame Csang, vagy tizenöt
évvel az események után, és most véget nem érőn litániázik Luce-nak,
kioktatva, mennyire fontos lenne kiűzni a kommunistákat az amerikai
Külügyminisztériumból. És mindez több mint hat évvel McCarthy
125
 bukása után! Karnow-t ez.alaposan megdöbbentette, de enn~l is na-
gyobb ben)'omást tett rá, milyen agyafúrtan hízelgett Madame Csang
és Csang Kai-sek Luce-nak; Szüntelenül haj bókoltak előtte, nem győz­
ték hangsúlyozni, milyen fontos nekik, mennyire függenek tőle, milyen
nagy ember is ő. Ez hát a rejtély kulcsa, gondolta Karnow. Az utolsó
napon a Luce-csoportnak a program szerint egyenesen a repülőtérre
kellett hajtatnia, s Karnow úgy látta, hogy most már Luce is megköny-
nyebbült, végtére is már nem volt mit mondania a Gimónak. Úton
voltak a repülőtér felé, amikor üzenet érkezett, hogy Csang azért egy-
szer még szeretne találkozni Luce-szal. Még Luce is tanácstalan volt. -
Mit mondhatnék neki, .amit még nem mondtam volna el? - kérdezte
Karnow-t. Amikor odaértek Csang hatalmas fogadóterme elé, Luce,
ahogyan az néha szokása volt, eléggé gőgösen odaszólt Roy Alexander-
nek, hogy várjon odakint. Azután Karnow kíséretében belépett Csang
dolgozószobájába. Emlékezetes jelenet követ~ezett.
iuce megkérdezte Csangot: - Nos, Elnök Ur, véleménye szerint ho-
gyan alakul a közeljövőben a világhelyzet? ·
Csang így felelt: - Nagy veszélyeket látok a jövőben.
Luce előrehajolt. - Miféle veszélyeket? - kérdezte.
Csang válasza: - Nagy veszélyeket látok.
- Miféle veszélyeket? - hajolt még előrébb ültében Luce. - Megma-
gyarázná-e ezt, Elnök Úr? Talán kifejtené valamivel konkrétabban?
De Csang ismét csak a maga félig misztikus módján válaszolt: - Nagy
veszélyek leselkednek ránk. ·
Így végződött a besz~lgetés. Amint kifelé haladtak, Alexander oda-
sietett Luce-hoz, és megkérdezte: - Mit is mondott, Harry?
- Légy éber mostanában! - felelte Luce.

·-· 1' A Teddy White-tal történt szakítás keserű pirula volt Luce számára:
elveszítette kedvenc tudósítóját, és elveszítette kedvenc országát.A két
férfi a következő tíz évben nem volt beszélőviszonyban, s ebben a tíz
évben Luce gyakran beszélt olyan keserűen és kegyetlenül White-ról,
akár egy faképnél hagyott hajdani szerető. White más téren aratott
sikereket; átköltözött Európába, megismert egy másik kultúrát, írt egy
nagy sikerű könyvet Nyugat-Európa újjászületéséről Fire in the Ashes
(Tűz a hamu között] címen, és az őt jellemző kimagasló tehetség és

l
teljes függetlenség ritka kombinációjával szabadúszó újságíróként har-
i colt ki újabb karriert. Ugyanekko_r a Collier'segyik vezető politikai pub-
126
l
i
1
 licistája lett. Azután 1956-ban, amikor White még Párizsban élt, közös
barátaik összehozták Luce-szal. Mindketten meglehetősen idegesen
várták a találkozást, de minden simán ment, késő éjszakáig beszélgettek
mindenről, csak Kínáról nem, és kölcsönös energiájuk ismét kinetikus
hatással volt egymásra.Úgy egy évvel később, amikor a Collier's csődbe
ment, White, akit bizonyos körökben még mindig kissé baloldalinak
tartottak, azon töprengett, mihez kezdjen. Csupán két állást kínáló
telefonhívást kapott: az egyiket Ed Murrow-tól, a másikat Harry Luce-
tól. Luce sajnálkozott a rossz hír miatt, majd hozzáfűzte: - Nem tudom,
kinek volt igaza, kinek nem Kínát illetően, de ideje, hogy hazajöjj, Ted-
dy. - White azonban eltökélte, hogy soha többé nem szegődik el nagy-
vállalathoz, túl kétes az ilyen munka. De azért kezdett ismét írogatni a
Life-ba, és Luce különleges tapintattal bánt vele; óvakodott tőle, hogy
újra szembekerüljön sztárriporterével. Együttműködésük hátral~vő
éveiben Luce csupán egyetlenegyszer kérte meg White-ot, hogy írjon át
valamit. White ugyanis Averell Harrimanről írott cikkében megemlí-
tette, hogy a politikus a Yale-en a Skull and Bones [Koponya és lábszár-
csontok] tagja volt, és mivel Luce is a Lábszárcsontok tagja volt, a klub
nevének pedig nem volt szabad nyomtatásban megjelennie, nemen-
gedhette, hogy ez a név.éppen saját magazinjábanjöjjön le. Megten-
né-e Teddy, hogy megváltoztatja ezt a részt? White megtette. Mindvé-
gig jó barátok maradtak, bár némi fenntartással. White továbbra is
csodálta Luce vitalitását és lendületét, uralkodói képességét. 1964-ben
San Franciscóban voltak az elnökjelölő konvención, és Luce meghívta
White-ot, vegyen részt a Time-tudósítók egy csoportja számára adott
vacsoráján. Kellemes volt a hangulat, de Luce már a vacsora elején egy
tőle megszokott hosszadalmas monológba kezdett. Senki más nem ju-
tott szóhoz. Végül a szintén bőbeszédű Whitefélbeszakította, és néhány·
percen át ő beszélt. Azután Luce tovább monologizált. Ekkor egy fiatal
tudósító is közbeszólt, hogy elmondja· a véleményét. - Ne szakítson
félbe! Ne szakítson félbe!- förmedt rá Luce. -Teddy megteheti. - Rá-
pillantott White-ra. -De te se szakítsál félbe túl gyakran, Teddy! Te se
szakítsál félbe túl gyakran!

A háború utáni években Luce politikai nézetei megmerevedtek, és a

Time hangvétele egyre inkább republikánus színezetűvé vált. A fönököt
megdöbbentette Trumannek 1948-ban Dewey fölött aratott győzelme.
Azután 1949 őszén Kína összeomlott, a d·emokrata párti kormány nem
127
 ·ttidta megmenteni Csangot, s ez már túl sok volt. Trumannek, de még
inkább Achesonnak ezért fizetnie kell. A Time immár elkötelezett, át-
politizált lap, szinte tökéletesen pártos orgánum lett. Vérszag terjengett
á levegőben. Luce szenvedélyesen arra törekedett, hogy ismét republi-
kánus elnököt segítsen hatalomra. Úgy tetszett, mintha két választás
között Luce vette volna át az ellenzék vezéri szerepét; íme, egy királycsi-
náló, akinek nem sikerült jelöltjét trónra juttatnia. Kína elvesztése és a
háború utáni kommunistaellenes hangulat felerősödése tálcán kínálta
a demokraták elleni legiobb érvet: ,,puhák" a kommunizmussal szem-
ben. ·Ha csaknem két évtizeden át a demokraták a nagy válságot ját-
szották ki aduként- minden republikánus cilindert viselt, és minden
munkást sorban állásra kényszei:-ítettek munkanélküli-segélyért-, most
a republikánusok, Luce-szal az élen, a külpolitikára összpontosították
téÍ:madásukat, mert ez volt a Demokrata Párt Achilles-sarka. Kemény
időkjártak; súlyos külpolitikai kérdéseket érzelmi felhanggal tárgyal-
tak, s Luce még inkább érzelmi síkra terelte a vitát; lapja egyfajta politi-
kai primitívséget bátorított. A Time arról igyekezett meggyőzni olvasó-
it, hogy az ázsiai katasztrófát a Külügyminisztérium gonosz és kor-
mányzásra méltatlan demokratái idézték elő. Azt is érzékeltette olva-
sóival, hogy egy republikánus kormány határozottabb és inkább morá-
lis indítékoktól vezérelt politikát folytatna a kommunistákkal szemben,
és kissé vissza is szorítaná őket. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek
elején a Time hősei, többek között, Foster Dulles és Douglas MacArthur
voltak, akik arról beszéltek, hogy szigorúbb erkölcsi normákat érvénye-
sítenek a külpolitikában. Kiváltképp MacArthurt istenítette a Time;
amikor ő volt az amerikai helytartó Japánban, így írt róla: ,,A Dai
lesi-épületben, amely egykor Japán biztosítási birodalmának székhe-
lye volt, rövidlátó vezérkari tisztek papírtornyaik mogül fölpillantva
· büszkén suttogják: »Úristen, milyen nagy ember!« Almond tábornok,
MacArthur vezérkari fónöke egyenesen ki is mondta: »Legnagyobb élő
kortársunk ő.« S a tisztelettudó George E. Stratemeyer, a légierők tá-
bornoka már nem is fogalmazhatott volna határozottabban: »... ő a
történelem legnagyobb alakja.«" Azokban az években a külügyminisz-
ter, Acheson volt a fó intrikus, őt támadta a legvadabbul Luce. Acheson
a lába nyomába sem érhetett MacArthurnak: ,,Dean Gooderham
Achesont nagyon eltérően ítélte meg a közvélemény: szélsőséges néze-
tek szerint társutas volt, az »ostobaság magvainak« tompa agyú elvető-
. je, kétségbeejtőn gyönge felfogású emb~r, háborús uszító, aki újabb
128
 világháborúba sodorja az Egyesült Államokat, bár akadtak, akik ro-
konszenvezve, bár nem túl hangosan azt állították, hogy _nagy külügy-
miniszter volt." A frontvonalak nyilvánvalóan megmerevedtek. Luce
egy ízben azt mondta Felix Belairnek, hogy ő, mármint ~elair nem érti,
voltaképpen mit is jelent republikánusnak lenni_;_ olyari ez, mint ami-
kor valaki egy nagy család tagja.
Ezt az érvet sohasem vetették fel olyan élesen, mint az 1952. évi el-
nökválasztás előestéjén. Luce úgy érezte, mindennél fontosabb, hogy a
republikánusok győzzenek, csakis így menthetik meg a pártot és lénye-
gében az Egyesült Államokat. Ha ez a hatalomból már húsz éve kiszo-
rult párt újabb négy évre ellenzékbe szorul, akkor ez a kétpártrendszer
végétjelentheti. Ezért támadta négy éven át a demokratákat, s 1952-
ben készen állt, hogy mindent kockára vessen. Jóllehet, később a leg-
több értelmiségi és liberális úgy ítélte meg a Time példátlanul durva
támadásait Adlai Stevenson ellen, hogy azok Luce kétségbeesett lelki-
állapotátjelezték, a Luce-konszern felsőbb szintjein ezt kezdettől fogva
mellékes körülmtnynek tekintették. A valódi döntés, a valóban bonyo-
lult és nehéz választás az volt, amikor elhatározták, hogy elnökjelölt-
ként „ejtik" Luce régi barátját, Bob Taftot. A döntés, amely egyaránt
volt erkölcsi és újságírói kérdés, súlyos lel;kiismereti válságba sodorta
Luce-t. Sok-sok évvel később, ha már néhány pohárral fölhajtott, oly-
kor megvallotta barátainak, hogy soha ennél szörnyűbb dolgot nem
követett el; sohasem hitte volna, hogy ennyir~ kíméletlen tud lenni egy
olyan régi baráttal, mint Bob Taft. Luce ügyet sem vetett a demokrata
Stevensonra, a liberális értelmiségiek tiltakozásai leperegtek róla, de
Taft régi barátja volt, a Yale-re járt, a Lábszárcsontok tagja volt.
Luce-t szoros kötelékek fűzték Tafthoz még a Time kezdeti időszakából,
amikor a lapot Ohióban nyomtatták. Dave Ingalls, Taft választási
hadjáratának menedzsere egyetemi évfolyamtársa, mi· több, ugyan-
csak a Lábszárcsontok tagja volt. Felesége pedig, Louise, született
Harkness lány, a Time indulása idején a lap egyik legfontosabb pénzfor-
rása. Taftpiindenkinéljobban testesítette meg azt a fajta feddh~tetlen-
séget - nincs jobb szó rá-, amit Luce követelményként támasztott a
politikusokkal szemben - és amelyet oly ritkán lelt meg bennük. Taft
intelligens, komoly, becsületes, konzervatív, erkölcsös férfi volt, az el-
vek embere, pontosan az a típus, akit normális körülmények között a
Time támogatott volna. 1948-ban nem sikerült megszereznie az elnök-
jelöltséget, most tehát jog szerint ó lett volna a várományos. Csakis úgy
129
 szenvedhetett vereséget, hogy valakinek az az ötlete· támadt: Eisenho-
wer legyen a jelölt. Ha most cserbenhagyjaTaftot, ha most, a finisben
árulja el, éppen mielőtt elérné karrierje csúcspontját, nos, ez szörnyű
bún lett volna Luce részéról - és Luce pontosan ezt tette. 1951-ben és
1952-ben mindent elkövetett, hogy fölkutasson és támogasson egy libe-
rálisabb köztársaságpárti politikust, aki legyőzheti Bob Taftot. Luce
talán mindenkinél többet fáradozott azért, hogy meggyőzze Ike-ot,
induljon ajelöltségért, és néhány más kulcsemberrel együtt ő szervezte
meg és bonyolította le Ike választási hadjáratának első szakaszát, egé-
szen addig, amíg a ·tábornok nem térhetett haza a szövetséges haderők
európai parancsnoki posztjáról. A szó legszorosabb értelmében véve ő
volt Ike legföbb támogatója. Élete vége felé kérkedett is vele, hogy ő
\ '
szerezte meg Eisenhowernak a jelölést.
Ha ez nérniképp túlzás is, sok minden szól amellett, hogy legalábbis
nagy, erőteljes szerepe volt az ügyben. 1951 végén eldöntötte magában,
hogy Taft jelölése katasztrófát okozna, hogy Taft egyszerűen olyannak
látszik, mint a republikánusokról kialakult sztereotípia, hogy pontosan
olyan, mint egy hideg fejű kisvárosi bankigazgató, aki megtagadja a
kölcsönt az egyszerű polgártól, és jelöltsége esetén netán ismét demok-
ratát válas~tanának elnökké. Egy akkoriban írott feljegyzésében ezt így
fejtegeti: ,, U gy véltem, az amerikai népnek meg kell adni a lehetőséget,
hogy republi_kánus kormány alatt éljen; akkor majd az emberek rájön-
nek, hogy azért még nem kell az utcasarkon almát árulniuk."
Ő maga is igen keményen dolgozott, hogy rábeszélje az indulásra
Ike-ot, több ízben átrepült hozzá Európába. Ike tökéletesen elkápráz-
tatta; Luce olyan volt, mint egy kisfiú, aki életében először szerelmes.
Eisenhower testesítette meg mindazt, ami Luce-ból hiányzott: az ál-
lamszövetség szívéből származott, részt vett a háborúban, mindig fesz-
telenül viselkedett, s megvolt az az adottsága, hogy bármilyen társaság-
ban nyomban tiszteletet ébresszen. Ő volt Luce testet öltött Amerika-
ideálja, olyan férfi, ahogyan Luce elképzelte az amerikai katonát.
A texasi Abilene-ben született. Széles mosolya és szívóssága fzt sugall-
ta, íme„ létezik amerikai demokrácia. Luce büszkén átküldte lapjainak
fömunkatársait Párizsba, látogassák meg Ike-ot, érezzék csak ők is azt
a híres varázserőt, majd a Lift hasábjain figyelmeztette a tábornokot:
ha túl sokáig halogatja a döntést, talán már késő lesz. Amikor Ike végül
hozzájárult, hogy jelöljék néhány előválasztáson, de továbbra is megta-
gadott minden interjút, Luce átküldte Párizsba Robert Elsont, egyik
/
130
 legtehetségesebb újságíróját, készítsen interjút Eisenhowerral, joggal
feltételezve, hogy ebben az esetben a tábornok kivételt tesz. Elson azon-
ban azt tapasztalta, hogy Eisenhower szokatlanul bizonytalanul és ho-
mályosan fogalmaz az'egyetlen kérdésben, ami valóban számít: politi-
kai nézeteit illetően. Az interjú jószerint kudarcba fulladt, Elson ezt
táviratozta haza: ,,Ike azt mondja, »bárki bármit is mond vagy tesz, én
eltökéltem, hogy maradéktalanul hű leszek önmagamhoz ... Sokan be-
szélnek nekem elvi kérdésekről. Bizonyára léteznek elvek ... csakhogy ez
~ a szó már közhellyé vált ... « Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy
Ike-nak nincsenek szilárd elvei jó néhány kérdésben. Például úgy véli,
túlságosan erős az a tendencia, amely szerint már elmúlt a vészhely-
zet ... baráti érzelmeket táplál Csang iránt, és nem akadályozná meg a
kínaiakat abban, hoiy megpróbálják fölszabadítani magukat Mao
zsarnoksága alól..." Igy lett Ike Luce embere,jóllehet Luce időnként
panaszkodott, hogy ideológiailag közelebb érzi magát Tafthoz, s fogal-
ma sincs róla, mi Ike álláspontja bizonyos elvi kérdésekben. Persze a
Republikánus Párt éppen ezért választotta jelöltjének Eisenhowert.
Nem volt politikai múltja. Nem kísértették a múlt árnyai. Egyiktábor-
hoz sem tartozott. Úgy látszott, néha még azt sem tudja, melyik párt
jelöltje. Így indította el Luce a versenyen Eisenhowert, a Time és a Life
pedig fenntartás nélkül kiállt mellette. _
Ez már nem újságírás volt, hanem harc egy ügyért. Taft támogatói
megdöbbentek, elkeseredtek; Luce-t eddig Taft személyes barátjának
tartották, s úgy ítélték meg a helyzetet, hogy lapjai alapjában véve
rokonszenveznek velük; ha a Time kiáll Taft mellett, övé a jelölés. Ehe-
lyett Luce behozta ezt az Eisenhowert, és elindította a versenyen, pedig
hát alig tekinthető republikánusn~k, továbbá minden tőle telhetőt el-
követ azért, hogy tönkretegye Taftot, elragadva tőle azt, ami jog szerint
megilleti. Mi több, a Time volt az egyik hangadója annak a csoportnak,
amely az elnökjelölő konvención folyó szokásos frakcióharcot, a meg-
nyerni kívánt küldöttségekért folytatott küzdelmet ajó és a gonosz pár-
viadalaként ábrázolta. S Bob Taftot állította be gazemberként. A Kö-
zépnyugat számos vidékén ezt sohasem felejtik el és bocsátják meg a
lapnak. A Time talán legfontosabb, legdrámaibb tette az volt, hogy
egyszerűen közölte a jelölés aritmetikáját. Pusztító hatású cikk volt,
amely azt bizonyította, hogy· Ike éppen azokban az államokban tört
előre, amelyekre a republikánusoknak a legnagyobb szükségük volt a
választási mérleg serpenyőjének az elbillentéséhez. Taft viszont azok-
131
 ban az államokban volt erős, amelyekben a republikánusok amúgy is
biztos győztesnek látszottak, vagy amelyek mindenképpen a Demokra-
ta Pártéi lesznek. A cikket Max Ways rendelte meg, a Time egyik köz-
tiszteletben álló szerkesztője. Wayst közvetlenül a választás előtt he-
lyezték át a külpolitikaitól a belpolitikai rovathoz, helyet cserélt a szer-
kesztőség fő-fü liberálisának tartott Tom Griffithszel, s ezt a szerkesztő­
ségben úgy értelmezték, hogy Luce elreteszelte a kapukat, és őrséget
vezényelt a falakra. W ays _úgy írta meg a cikkét, hogy nem is szólt róla
Luce-nak; a Time sok ezer példányát sebtében elszállították a Republi-
kánus Párt chicagói elnökjelölő konvenciójára; a cikk egyes bírálói
egyenesen azt állították, hogy külön műszakban nyomtatták a maga-
zint, hogy valamivel a megszokott idő előtt jelenhessen meg. Ways cik-
, ke úgyszólván megpecsételte Taft sorsát; ez a hithű republikánus heti-
lap lényegében azt közölte a hatalomból húsz évig kizárt párttal: ha
nyerni akartok, voksoljatok Eisenhowerra. Ha valaki a politikában
tisztességes, azért vereség a jutalma. A cikknek kétségkívül döntő szere-
pe volt abban, hogy a habozó delegátusok átálltak Eisenhowerhoz.
Luce-t kissé aggasztotta a cikk morális megítélése - a pragmatizmus
győzelme az őszinte meggyőződés fölött-, de el volt ragadtatva attól a
gondolattól, hogy milyen nagy hatása lesz, és milyen világosan fejtette
ki a kérdés lényegét. Azt mondta Waysnek, hogy sok régi barátot veszí-
tenek el, de hát ezt elviseli, mert az ilyesmi már ezzel jár. Csupán egyet-
len kérdést tett fel W aysnek: - Hogyan magyarázzuk majd meg, hogy
Eisenhower támogatása részünkről nem opportunizmus kontra elvi-
ség? - A közösen kidolgozott válasz, amely megnyugtatta Luce-t, ez
volt: ha Ike _méltatlan, ez lenne a legocsmányabb opportunizmus, hi-
szen egy a posztra érdemes, győzelemre esélytelen embert söpörtek vol-
na félre egy győzelemre esélyes érdemtelen ember kedvéért. Mivel
azonban mindkét jelölt kiválóan alkalmas a tisztségre, viszont csupán
egyikük győzhet, a ·Time kötelességének tartja, hogy a győzelemre esé-
lyes jelöltet támogassa. Évekkel később Luce, egyik kaliforniai látoga-
tása során, megkérdezte liberális barátját, Paul Ziffrent, miért Taftról
nevezték el a washingtoni Clarion Towert, a Harsona-tornyot? Olyan
sok ugyanennyire jelentős, sőt mégjelentősebb szenátor élt, akiről nem
neveztek el tornyokat~ - Miért éppen Bob Taftról neveztétek el?
- Úristen, Harry- mondta Ziffren -, neked van a legkevesebb jogod
hozzá, hogy ilyesmit kérdezz.
- Hogy érted ezt?-hökkent meg Luce.
132
 - Harry, hát nem tudod, hogy ez a Kiengesztelés HarsonájánakTor-
nya? A névadás egyik módja annak, hogy le.mossuk magunkról 1952
bűnét - válaszolta Ziffren. Majd hozzáfűzte, Taft többet érdemelt,
semmint azt a gyanúsítást, hagy el akart lopni egy választást. ,
- Igazad van-felelte Luce-, sohasem lett volna szabad ezt tennünk.
Csakhogy ha Luce megbánta is később, amit Taft ellen vétett, mun-
katársainak zömét az háborította fel, ahogyan a lap később Adlai Ste-
vensonnal szemben viselkedett. A Time pártossága ritkán volt annyira
nyilvánvaló, mint éppen az 1952. évi elnökválasztási hadjárat idején.
Luce szemében viszont a pártos állásfoglalás annyira egyértelműnek,
annyirafeltét/enül szükségesnek tűnt, hogy nem is izgatta magát miatta.
Az igazság azt követeli, vélte, hogy ő és a Time bebizonyítsa a nemzet-
nek: miért kell Dwight Eisenhowert választania. Ilyen egyszerű a do-
log. Csakhogy Stevensont a Time számos újságírója és szerkesztője ro-
konszenvesnek tartotta. Tom Matthews, az i,igyvezető föszerkesztő Ste-
venson évfolyamtársa volt Princetonban, ésjó barátok maradtak. Ami-
kor először vetődött fel Stevenson neve mint a demokraták potenciális
vezéralakjáé, a Time helyeselt. Akkoriban Stevensont, még megfelelő
típusú és múltú reformernek tartották, aki támadásra indul a hagyo-
mányosabb típusú demokrata politikusok ellen. De mihelyt elnyerte a
jelölést, változott a helyzet, hiszen immár Dwight Eisenhower ellen .
lépett a pástra. A Time most már keményen bánt vele. A szerkesztőség
tagjainak többsége ezt egyáltalában nem helyeselte, de Luce nem sokat
törődött azzal, hogy elkeserív-e munkatársait. Keserves ősz várt a szer-
kesztőség liberális munkatársaira; dühödt vita robbant ki Matthews és
Otto Fuerbringer, a konzervatív szerkesztő között egy különösen durva
címlapsztori miatt, amelyet Fuerbringer írt Stevensonról. A munka-
társak többségéhez hasonlóan Matthews úgy vélte; hogy Luce a felhők­
ben jár, fittyet hány a pártatlanságra, csakis ideológiai szempontok
vezérlik. Szóba került a zendülés és a tiltakozás, végül azonban nem
történt semmi.
Később, már a választás után, Luce, aki tudta, hogy munkatársai-
nak zöme elégedetlen azzal, ahogyan a Time a választást tálalta, vacsó-
rát adott a Union Clubban valamennyi~munkatárs számára. A szer-
kesztőség némelyik liberális gondolkodású tagja azt hitte, Luce netán
békejobbot nyújt, a meghívás tehát egyfajta engesztelő gesztus a durva
választási cikkek miatt. De éppen az ellenkezője történt. Luce diadalit-
tas, arrogáns hangulatban volt, mintha nem közös alapot keresne, ha-
133
 nem kapitulációra várna. Az estélynek volt valami durva, erőszakos
légkör~. Luce lényegében azt fejtegette, ,hogy ó a fönök, munkatársai-
nak pedig nem az a dolga, hogy jajveszékeljenek és a kezüket tördeljék
az ó termékei fölött. Ha valaki, hát majd ő jajveszékel. - Megmondtam
maguknak, én vagyok a fönök. Gondolom, ezaztjelenti, hogy bárme-
. lyiküket kirúghatom. Nem látok a jelenlévők között bárkit, akinek szer-
f:'' ződése lenne; igaz-e, Roy [Alexander]? Tehát bármelyiküket kirúgha.:.
tom. Kirúghatnám magukat az utolsó emberig, amíg csak Roy el nem
kapna a frakkomat, és azt nem mondaná: ,,Ez a pasas bedilizett", azzal
berakna a Matteawanba vagy más hasonló intézménybe. Csakhogy
nem ismerek senkit, aki ,engem' kirúghatna. Néha már azt kívánom,
bárcsak lenne ilyesvalaki. Nos hát, amíg engem ki nem rúgnak, azt
javasolom, hadd legyek én addig is a Time föszerkesztője. - Vagyis dur-
ván elhárította munkatársainak véleményét. Miután végighallgatta a
dörgedelmet, Matthews, akinek már amúgy is keserű volt a szája íze a
Stevenson-féle címlapsztori miatt, elment, hogy igyék egyet a barátai-
val, s közölte velük, hogy nincs -más hátra, le kell mondania. A föszer".'
kesztók többsége nagyon szerette a rokonszenves, finom modorú, mér-
sékelten apolitikus Matthewst, akinek nem csekély része volt abban,
hogy a Time kulturális rovatai olyan magas színvonalra emelkedtek.
Ezen az estén tökéletesen deprimált hangul~tban beszélgetett kollégái-
val a jövőről. A többieket is undorral töltötték el a történtek, de aztán
abbanmaradtak, hogy a Timevégül is Luce lapja. Legtöbbjük ugyanis
nem engedhette meg magának, hogy fölmondjon. Matthews azonban
lernondott az ügyvezető főszerkesztőségről, és elfogadott Luce-tól egy
másik beosztást Angliában. A Time és a Lift édeskésen udvarolt Eisen-
howemak, amíg elnök volt. A Time washingtoni irodája a kormány
jobbkezének szerepét töltötte be. Eisenhower nemigen változtatott az
amerikai külpolitikán, de a kormány szóvirágai keményebbekké vál-
tak, s minél keményebb lett a hangnem, annál puhábban kezdett be-
szélnia Time, annál több jóakarat csendült ki belőle.

3. Los Angeles Times

\
A Chandlerek azt tartották a Time magazinról, hogy kissé túl liberá-
lis. Ne tévedjünk, nem tekintették annyira liberálisnak, mint a_nagy kele-
ti lapok többségét, de azért mégiscsak keletinek és némileg furának ítél-
134
ték. Kiváltképp republikánus lap létére. Chandlerék akkoribán, az öt-·
venes· évek elején, konzervatívabbak voltak, s ha egyáltalán akadt test-
vérlapjuk az országban, akkor a Chicago T rihune volt az. Taft minden
más politikusnál közelebb állt a szívükhöz. Ike elfogadható, de vele
szemben azért voltak fenntartásaik. Fenntartásaikat ráadásul tisztelet-
ben tartották, mert ők másfélék voltak, a Chandlerek; Kalifornia, a kon- ,
zervatív, csiszolatlan, az utolsó húsz év társadalmi változásaitól érintet-
len Kaliforniajelképei.

A Chandler család egyike az amerikai társadalom kisszámú megma-

radt dinasztiájának, amely korunkban túlélte a modern örökösödési
adók és az általában felhígult gének kettős támadását. Hogy milyen C 0

dinasztia hatalma, hatóköre és szerepe Dél-Kaliforniában, azt fel nem

foghatja valaki, aki a keleti partvidéken él; keleti ember meg sem é~the-
ti, mitjelent Kaliforniában, ha valaki Chandler, mert az Egyesült Alla-
mokban egyetlen család sem uralkodik úgy az ország egy nagy vidékén,
ahogyan a Chandlerek u'ralkodnak Kaliforniában; ahhoz, hogy kele-
ten ehhez fogható hatalom és befolyás jöjjön létre, egyesíteni kellene a
Rockefellereket a Sulzbergerekkel. Kaliforniában a Chandlerek -~
uralkodó család, befolyásuk az élet minden területére kiterjed; a férfiak
beleszületnek szerepükbe, és beléjük nevelik a fel_elősségérzetet, asszo-
nyaikat nem könnyelműen választják ki, mert ebben a családban a
házasság nemcsak a jelenre van hatással, de a jövőre is; az embernek az
a benyomása, hogy egy nemzedék legidősebb hímnemű Chandlere úgy
választja ki élettársát, hogy közben génekre, vérvonalakra és eljövendő
generációkra gondol. Ők Chandlerek; pezsgő életű, virágzó országrészük
jószerivel - és ez szokatlan - csak azért létezik, mert ők ilyennek képzel-
ték el.
Nem is annyira támogatták, mint inkább feltalálták a dél-kaliforniai
fejlődést. Azért van ott víz, mert ők odamentek, és ellopták a vizet~
A város horizontálisan, nem pedig vertikálisan húzódik, mert rengeteg
földjük miatt a vízszintes terjeszkedés előnyös volt a számukra, előnyös
az ingatlantulajdon számára. Van ott kikötő is, mert ők megálmodtak
egy kikötőt. Megtelepedtek a bőkezű természet ölén, s ahol a természet
nem szolgált volna valamivel, ők és barátaik pótolták ezt a mulasztást.
Ha Isten nemvolt elég bőkezű, hogy ezt a paradicsomot elegendő vízzel
lássa el, Harry Chandler néhány osztagával fölkerekedett, és egyszerű­
en elorozta a kétszázharminc mérföldnyire lévő Owens-völgy éden-
135
 kertjéből a vizet, s a víz ettől fogva virágzó városi kertekké varázsolta az
aszályos völgyeket. Ki merné azt állítani, hogy a Nyugat története,
Kalifornia története előnyösebben alakul, amennyiben Harry Chand-
ler is törvénytisztelő, s ha az Owens-völgy virágzik föl Los Angeles he-
lyett? Los Angeles az az amerikai nagyváros, amely a legkeményebben
d~col a szakszervezetek hatalmával, nem mintha természetes úton fej-
lődött volna ilyenné, hanem azért, mert előbb Harrison Gray Otis tá-
bornok, majd Harry Chandler szakadatlan harcot, valóságos háborút
vívott a szakszervezetek ellen, mozgósítva a többi üzletembert az ő ol-
~alukon, és majd hatvanévi dühödt küzdelemben szétmarcangolták a
várost.
Otis tábornok vakbuzgó, dühödt, indulatos ember volt, aki a polgár-
háború után vándorolt ki Kaliforniába. Lapját átitatta előítéleteivel, és
ó alapította a dinasztiát. Mégis a veje, Harry Chandler volt az, aki
perspektívát, fantáziát és erőt vitt bele (a család ereje a Chandler-fele
származásban, nem pedig az Otis-ágban gyökerezik, s tagjai mind a
mai napigjóval büszkébbek chandleri mivoltukra, mint otisi eredetük-
re). A tábornok türelmetlen krakéler volt, a legkisebb kihívásra is ug-
rott, öklével vagy újságjával nyomban odacsapott, ha akár a legcseké-
lyebb sérelem érte. Újságját előítéletei, szenvedélyei és tudatlansága
harsány szócsöveként használta; egyike volt azoknak a vadnyugati új-
ságíróknak, akik éppen annyira szerettek verekedni, mint írni, s akik
egyik nap még hangoskodtak és kötekedtek, más:hapra pedig nyomta-
lanul eltűntek. Harry Chandlert más fából faragták, mindenekfelett
vállalkozó volt, üzletember. Álmodozó kalóz. Fiatal lapterjesztőként
került a tábornokhoz, tudta nélkül szép csöndben átvette a lap terjesz-
tési részlegét, és egy napon olyan ajánlattal állt elő, amely elől a tábor-
nok nem térhetett ki - így lett az újság gazdasági igazgatója. iétrejött
tehát a dinasztia, nem csekély mértékben kereskedelmi zsarolás ered-
f
ményeként. Röviddel ezután - ahogyan már az ilyesmi néha megesik-
Harry Chandler a tábornok veje is lett.
Merőben különbözött a tábornoktól. Neki nem volt ideje a dühön-
gésre, a kicsinyes torzsalkodásokra és huzakodásokra, az elképzelhető
legkonokabb és legszámítóbb álmodozó volt, és mindig Los Angeles
jövőjéről, növekedéséről és a profitról álmodott, Los Angeles kereske-
delmi jövőjéről, amely szorosan összefonódott Harry Chandler üzleti
jövőjével. Ez volt a lényeg. A lap csupán az ő és a barátai üzleti érdekei-
nek eszközeként szolgált; Harry Chandler szenvedélyeinek adott han-
l36
got-víz-, kikötő, mexikói területek elcsatolása (nagy földbirtokai voltak
Mexikóban is), a szakszervezetek szétzúzása. A lap segített azoknak a
politikusoknak a likvidálásában, akiket ő likvidáh;li kívánt (többnyire
demokrata pártiakat), illetve azoknak a megválasztásában, akiket ő
kívánt megválasztatni. (republikánusokat), mindezt olyan sikerrel,
hogy az 1974-ben megválasztottjerry Brown csupán a harmadik de-
mokrata párti kaliforniai kormányzó volt ebben az évszázadban, de a ·.
másik kettő közül is az egyik Brown apja. Harry Chandler a klasszikus
örökmozgó-vállalkozó típusa volt. Akkoriban még ismeretlen szóval: ő
fölfelé volt mobil. Nem ordítozott, mint a tábornok, látóköre sokkal
szélesebb, elgondolása sokkal merészebb volt. Ha ellopta a ~izet az
Owens-völgyből, ez nemcsak Los Angeles javára történt, hiszen a víz
ettől fogva a San Fernando-völgy egyébként aszályos és értéktelen föld-
jeit is öntözte - történetesen e völgy jókora területein Harry Chandler
volt az úr. Mi más oka lett volna- hogy úgy mondjuk- ennek a kertész-
kedő hajlamnak? Nem volt szüksége rá, hogy üvöltözzön vagy fitogtas-
sa a hatalmát. Egyszerűen -volt hatalma. Öt-hat üzlettársával - akár-
ha építészek lettek volna - megtervezhették egy város jövőjét, növeke-
dését, korlátlan lehetőségeit, de mindenekelőtt azt, mekkora részt hasí-
tanak ki belőle.
Mindezt az újság is tükrözte; a Chandlerek ügyének támpillére volt,
vagyis kereskedelmi haszonhoz segítette őket és üzleti terjeszkedéshez.
A zsurnalizmus mint az önuralom és a közösségi szellem megítélése,
újságírók mint a közösség szelleIIli nevelői- Harry Chandler sohasem
hallott effélékről. Primitív típusú zsurnalisztika volt ez, durva gazdasá-.
gi törtetés és igehirdetés. Míg a század húszas, harmincas és negyvenes
éveiben a keleti partvidék jószerivel fejlett, egyre műveltebb társada-
lommá vált, és az újságírás is ennek megfelelő fejlődésen ment át, Kali-
forniában ilyesminek nyoma sem volt, ott még a legelőkelőbb családok t
tagjai is sáros csizmában jártak, Kalifornia határvidék maradt, Harry
Chandler pedig egy vadnyugati laptulajdonos veje volt.

Ő volt a családi pátriárka. Nyolc gyermeket nemzett, és gyermekeitől

nem kevesebbet követelt, mint hogy mindegyikük szintén nyolc gyer-
meket nemzzen, aki pedig nem tett eleget ennek a kívánságnak, az ki-~~
esett a kegyeiből. Amikor látogatóba ment Normanhez, kedvenc fiához
(nem is lehetett másként, hiszen Norman volt az elsőszülött fia), nem
rejtette véka alá, hogy nincsen ínyére, amiért Norman és Buff Chandler
137
 1 .

külön ágyban alszik. Íme, Harry Chandler, amint meglátogatja Nor-

mant, benéz a hálószobába, azután a fejét csóválja, és azt motyogja: -
Nem helyeslem, egyáltalán nem helyeslem ezt. - Családját rendkívüli
szigorral nevel te. Csakis egyszerű ételek kerültek az asztalra, szeszes
italt nagy ritkán fogyasztottak, a ház nem volt pöffeszkedően tágas, az
· élvezeteknek szúk jenki határt szabtak, mert így illett Moses Chandler
fiához, hiszen Moses is spártai módon élt, és élete vége felé, noha fia
akkor már gazdag ember volt, kieszelte, hogy a ház és a melléképüle~
közé zsineget feszít ki, hogy-mivel már gyöngült a látása- éjszaka is
eltalálhasson a budira. Harry Chandler nem élt nagystílű társasági
életet, e nemzedék Chandlereit nem kényeztették el, válásról pedig szó
sem lehetett. Az ifjú Chandlereket kemény, munkás életre nevelték; a
kötelességtudás légköre töltötte be az apai házat. A Chandler fiúkat
fizikai munkára fogták, nehogy túlságosan kiváltságosoknak érezzék
magukat. Fiatal korában Harry Chandler is nehéz testi munkát vég-
zett; úgy vélte, ezért jogosan nyer"te el jutalmát; ha fiatal korában Nor-
man Chandler is nehéz testi munkát végez, talán ő is, utódai is hasonló-
képpen elnyerik majdjutalmukat.

Harry Chandler átörökítette dinasztikus hajlamait az őt követő nemze-

dékre. Harry és Marian Otis Chandler elsőszülött fia, Norman szelí-
debb természetű volt az apjánál, inkább befelé forduló, magának való,
kevésbé kalóztípus. Méltó arra, hogy megtartsa a gazdagságot, bár
neni feltétlenül olyan ember, aki belevág valamibe, és saját erejéből
gyújt vagyont. Félénk természetű volt, felelősség- és kötelességtudó csa-
ládjával és a közösséggel szemben. Apjával ellentétben Norman
Chandler nem szívelte a politikai és a gazdasági aréna kavargását, az
erőszakot, a durvaságot. Bár kiváló üzletemberként tartották számon,

'i:
szívesen ruházott át minél több felelősséget, hogy elkerülje a számára
kínos tevékenykedést ebben a kegyetlen és gyakran durva világban,
amelyet apja hagyott rá örökül. Az, hogy ő lett a családfó, a Chandler
. 1
~salád karrierjének a végét is jelenthette volna, hiszen a legtöbb nagy
család történetében elkövetkezik az a pillanat, amikor felhígul a vér,
csökken a kezdeményezőkészség és a lendület, felülkerekedik a ragasz-
kodás az előjogokhoz, a fennhéjázás és a jellemgyöngeség, lohad a haj-
tóerő és az étvágy. Miként maradhat fenn a családi jelleg Norman
Chandler, e szelíd, jóindulatú férfi után, aki arról ábrándozott, hogy
életét az általa oly szívből szeretett Tejon Ranchea töltse? Olyan férfi
138
 volt, aki rendes körülmények között hajlamos elfogadni az adott hely-
zetet; túl nyájas egy dinasztia zord kötelességeinek teljesítéséhez.
Csakhogy- bizonnyal fölismerve a szerepével járó követelményeket
- megnősült, és helyzetének tökéletesen megfelelő feleséget választott:
Dorothy Buffumot Long Beachből, ezt a nyughatatlan, hallatlanul
energikus, roppant becsvágyó nőt - becsvágyó volt férje, saját maga,
legfőképpen pedig a fia érdekében. Dorothy ,,Buff' lett a megtestesült
Chandler, Chandlerebb a született Chandlereknél. Buff volt Harry
Chandler kedvence;· állandóan csak politikáról beszélgetett apósával,
arról a témáról, amely untatta az öregúr legtöbb gyermekét, bizonyos
mértékig elsőszülött fiát is. Buff, amint fiatalasszony ként lehasal a pad-
lóra, és kezéből tölcsért formálva hallgatja a földszintről felszüremlő
hangokat, azt figyelve, amint Harry Chandler (aki gyakran odahaza
tárgyalta meg üzleti ügyeit, s ekkor már nagyothalló volt) uralkodó-
ként fogadja különféle üzlettársait. Buff, amint Harryvel és Normannel
Washingtonba utazik, és a kulcslyukon át hallgatja ki Harry üzleti tár-
gyalásait Herbert Hooverrel és más republikánus vezetőkkel Willard
hotelbeli szobájában. Ez az asszony megszállottan ákart valaki lenni és
valami nagyot tenni, ez a megszállottság és szenvedély semmivel sem
volt gyengébb, mint az a tűz, ami Harry Chandlerqen lobogott. Egy
Long Beach-i Buffum azoknak az időknek a társadalmi rangsorolása
szerint (bármennyire durva és kezdetleges volt is ez a rangsorolás) nem
ért fel egy Chandlerrel. A Buffum családnak férfidivatáru-üzletei vol-
tak; Norman egyik-másik nővére szerint nem eléggé előkelő szeretett és
nagyra tartott öccsükhöz képest, s elkövették azt a hibát, hogy ezt érez-
tették is a lánnyal; ezért a hibáért egy életen át lakoltak. Ezek a fricskák
csak sarkallták Buff sikervágyát, erősítették eltökéltségét, hogy min-
denkire ráerőltesse akaratát. Az az igazság, hogy a Los Angeles-i társa-
ság egy része sem fogadta be, mire ő a Los Angeles Times hatalmával és
tekintélyével, az újság nórovatával új kereteket szabott a Los Angeles-i
társaságnak.
Heves és friss volt, szenvedélyes, sebezhető és durva, sértő és érzé-
keny, ugyanakkor meglepően rug~lmas asszony. De legföképpen: nem
a status quo megőrzésére törekedett. Megjelenése a családban biztosí-
totta a ,dinasztia fennmaradását és fejlődését, amíg Norman volt acsa-
ládfö, de ennél is fontosabb az, hogy törhetetlen aka~atereje, szenvedé-
lyes lelkülete igen nagy hatással volt fiára, Otisra, s ekképpen egy újabb
nemzedék során fenntartotta a dinasztiát. Ha észrevette, hogy ferje
139
 valamelyik estélyen kissé elengedi magát, és a vendégek szemé láttára
kényelmesen elterpeszkedik, hangosan rászólt,' hogy mások is hallják: -
Tartás, Chan! Tartási - Norman erre kissé kiegyenesedett ültében. Ha
megtörtént, márpedig nemegyszer megtörtént, hogy férje egy pohárral
többet ivott a kelleténél, nyomban köz belépet~- Nincs több ivás, Nor-
man!- S ez megfellebbezhetetlen parancs volt. De mindezt csakis a férje
kedvéért, hogy jó fényben tűnjön fel, hogy egy nagy család sarját lássák
benne. Szó sem lehetett arról, hogy N orman valaha is kissé el eressze
magát, megpihenjen a babérain; ha Buff esténként, vacsora után több-
ször is ugyanabban a karosszékben találta, fölállította, és másik székhez
irányította, mert-amint barátainak elmagyarázta - nem akarta, hogy
valaha is túl kényelmesen érezze magát, és a szokások rabjává váljék.
Normannek maradéktalanul vállalnia kellett a rá háruló felelősséget,
B~ semmiféle lazaságot sem túrt el. Kényelmet nem engedélyezett.
Hiv a kötelesség, ez volt a jelszava.

Norman Chandlernek - állapította meg hosszú évek múltán fia, Otis

Chandler - nem volt több választási lehetősége, mint őneki. Mert a
fiúban is tovább élt a kötelességtudás szelleme. Ifjúkorában Otis
Chandler néha arra gondolt, hogy orvos lesz - Otis zöld sebészköpeny-
ben, rezzenéstelen kézzel, műtétre készen. A maga ura, aki a maga
választotta munkát végzi. De nem ez volt megírva a csillagokban; sokat
töprengett ugyan ezen, de voltaképp sohasem gondolta komolyan. Soha
senki sem közölte vele, hogy nem léphet orvosi pályára, mert a család-
ban mindenki tudta, hogy ő lesz a Times tulajdonosa. Példátlan láza;.
dástjelentett volna, ha bármilyen más foglalkozást választ, így azután
kötelességtudóan és csöndesen - minthogy csöndes, kissé zárkózott fia-
talember volt- betöltötte a szerepet, amelyet elvártak egy Chandlertől.
Kamaszként keményen dolgozott- sokkal keményebben, mint kortár-
sainak többsége, m~rt egy Chandler nem lehet elkényeztetett-, olyan
megfeszített erővel lapátolta a trágyát apja gyümölcsösében, hogy fel-
nőttkorában soha egy kapavágást sem volt hajlandó tenni felesége kert- .
·jében, bármilyen gyönyörű volt is az a kert. Beteljesítette szülei álmát,
élsportoló lett, amikor a Stanford Egyetemre járt, világklasszis atlétává
lépett elő, hajszál híján olimpiai érmet szerzett, azután tisztként a légi-
erőnél szolgált, s amikor végül leszerelt, és egy pénteki napon feleségé-
vel és gyermekével egy bérelt teherkocsin megjelent a családi házban,
szülei lelkesen üdvözölték. Ezen a péntek estén kellemes hangulatú csa-
140
ládi vacsorára gyűltek össze, szülei örvendeztek, hogy a koreai háború
nem tett különösebb kárt benne, majd szombat reggel, mihelyt fölkelt,
Norman és Buff egy hétéves munkaprogram részletes vázlatát nyújtot-
ták át neki: végig kellett mennie az újságcsinál~ minden lépcsőfokán:
a nyomdai géptermen, az expedíción, a kézbesítőszolgálaton, a hirde-
tési és a tőzsdei részlegen. Már hétfön munkába kellett állnia. Munkába
is állt. És kiválóan dolgozott. Mi több, az expedíción megválasztották
a „sikerre legesélyesebb tanuló" -nak, amikor ott töltötte kötelező ide-
jét. Ilyen erős a szerep és a kötelezettség.

· A kaliforniai történelem kategóriáiban fogalmazva, Norman Chandler

volt az átmeneti ember, aki áthidalta a szakadékot a kalózok kora és
fiának, Otisnak a kora között, aki egy olyan modern, civilizált, rendkí-
vül kifinomult, komputerizált birodalom feje lett, amelyben a Times
hangja és a kormányzás tökéletesítésén fáradozó reformerek hangja
néha vészesen hasonlóan csengett. Norman Chandler egyszerű ember
volt, félelmetesen jóvágású, akár az a férfi a Marlboro-hirdetésen, épp
csak egy csipetnyivel több eleganciával, meglehet, egy csipetnyi Cary
Grant-jelleggel. Idegenek ösztönszerűleg megkedvelték, mielőtt még
megismerték volna, pusztán csak külső megjelenése miatt. - (Sohasem
mondja egy fiatal férfinak, hogy nagyon jóképű- tanácsolta egy ízben
Buff Chandler egyik barátjának; ezzel talán arra reagált, hogy olyan
gyakran mondták neki, milyenjóvágású férfi Norman. -Ez sem neki,
sem a környezetének nem válik javára.) N orman személy szerint finom;
már-már nyájas, nagyon emberi volt, éles ellentétben lapjának szer-
kesztőségi vonalával, amit szűklátókörűség, durvaság és műveletlenség
jellemzett. Egyik legjobb b~rátjának elbeszélése szerint olyan volt,
mintha Edna Ferber Giant [Oriás] című regényének a lapjairól lépett
volna elő,jó ember a maga keretei között, minél inkább magánjellegű
·a vele szemben támasztott igény, annáljobb, de korlátozott perspektí-
vájú, a tágabb világról és az általa támasztott társadalmi követelmé-
nyekről igen szűkre szabott ismeretekkel. Nem mintha szívtelen-vagy
igazságtalan lett volna; egyszerűen nemigen ismerte a realitásokat. Az
emberi hangokra jól reagált, csakhogy nagyon szúk skálán jutottak el
hozzá emberi hangok. Nem szívelte a vitatkozó, kötekedő természetű
embereket.
Nagyon élvezte laptulajdonosi mivoltát - ha a sors már úgy hozta,
hogy nem lehet állattenyész~ő-, és kitűnően végezte a dolgát, legalább-
141
 \ . i

is ami alapkiadás üzleti oldalát illeti. A szerkesztői munkához nem volt

érzéke, szülei elfelejtették bevenni kiképzési tervébe a szerkesztőséget.
A szerkesztés érthetetlen világ volt számára; írni nem tudott, egy sztori
hírértékét nem ismerte, föl, amíg kinyomtatva nem olvasta. Egyszer
észak-kaliforniai klubjában tanúja volt két repülőgép összeütközésé-
nek; néhány nap múltán beszélt erről a lapnál néhány barátjának, s
egyikük megkérdezte, miért nem hívta fel őket telefonon, hiszen ez re-
mek sztori. Norman elcsodálkozott. -l_gaz, ami a sztorik fel nem ismeré-
sét illeti, ezen a téren őt is megelőzte a The New rork Times tulajdonosa,
Arthurüchs Sülzberger, aki fiatal korában, 1955-ben, véletlenül szem-
,tanúja volt a Le Mans-i autóversenyen egy szörnyű katasztrófának,
amely nyolcvanhárom halálos áldozatot követelt, s meg sem fordult a
fejében, hogy ez netán érdekelheti olvasóit. Így azután meg sem telefo-
nálta lapjának a hírt.) Mivel voltaképpen nem értett a lapcsinálás szer-
kesztői oldalá,hoz, lényegében ugyanazt a lapot adta ki, amelyet az
apjától örökölt, valamennyi előítéletével egyetemben.
Lelke mélyén Norman Chandler roppant konzervatív volt, nem
amolyan habókos jobboldali, amilyeneket Kalifornia termelt ki a hu-
szadik század derekán ezek az emberek gyűlöltek minden változást,
és olyan világra áhítoztak, amilyen soha többé nem térhet vissza, ha
ugyan valaha is létezett-, hanem komoly, elszánt, taftista republiká-
nus, aki szentül hitt a magántulajdonban és az uralkodó osztály kivált-
ságaiban. Végtére is egy sokkalta rendezettebb, kevésbé változékony
világban nőtt fel, amelyben jóval több előjog létezett, és amelyben a
kiváltságosok sokkal kevésbé szorultak védekezésbe, mint manapság.
( 1886-ban Norman nagyapja a Times hasábjain definiálta, miféle pol-
gártársakat nem kíván, illetve kíván látni Los Angelesben: ,,Los Ange-
lesnek nincsen szüksége divatmajmokra, munkakerülőkre és senkihá-
zikra, olyan emberekre, akiknek sem anyagi tehetségük, sem önbizal-
muk nincsen, hogy saját szerencséjük kovácsai legyenek, zugpolitiku-
sokra, kisiklott egzi~ztenciákra, részegesekre, satnyákra, kispénzű tin-
tanyalókra, könyvelőkre, ügyvédekre, orvosokra. A piac már amúgy is
telítve van az ilyenekkel. Olyanokra van szükségünk, akik megfogják a
munka végét! Rámenős emberekre! Eszes, izmos, bátor férfiakra!
Olyan emberekre, akik némi tőkével és hatalmas energiával rendelkez-
nek - első osztályú emberekre!") Norman hitt a kiváltságokban és a
· gazdagok jogaiban; legsúlyosabb és legárulkodóbb nézeteltérése is
azon robbant ki fiával, Otisszal, hogy állami népszavazást írtak ki arról,
142

'
1
engedélyezzék-e sok millió amerikai állampolgárnak a letelepedést a
kaliforniai partokon. Norman azt vallotta, hogy a tengerpart azon ke- ,.
vés telektulajdonosé, akinek tengermelléki földjei vannak, nem rokon-
szenvezett és nem is érzett együtt a föld nélküli húszmillióval. Tőle
telhetőleg a legerőteljesebben állt ki újságjában a gazdagok és a hatal-
masok mellett, akár olajkútltulajdonosok vagy lakótelepeket építő vál-
lalkozók voltak. Barátaival együtt, akik a Los Angeles-i konzervatív
uralkodó körök magvát alkották, minden szinten azokat a politikuso-
kat támogatta és.futtatta, akik elkötelezték magukat a status quo mel~
lett. Viszolygást keltett benne a huszadik századi változások zöme, a
tulajdon elleni szüntelen támadás, a kiváltságok korlátozása. De nem
harcolt elvakult dühvel a haladás ellen, ahhoz túlságosan is türelmes és
kulturált volt. Elfogadta azt, ami van, azt is, ami lesz, s mivel úgy tet-
szett, hogy fiának vezetése alatt a lap a változást támogatja, a maga
szokott módján ebbe is beletörődött: jóindulatúan, elegáns kedvesség-
gel, és minden tőle telhetőt megtett, hogy védelmezze fiát még nála is
maradibb családjával szemben. Ugyanakkor leplezetlen büszkeséggel
beszélt róla, milyen remekül dolgozik Otis, meg hogy ideje, hogy az
idősebb nemzedék elfogadja a fiatalabb generáció szemléletét. (Tör-
tént, hogy egy washingtoni sajtóko~gresszusról hazatérőben a repülő„
gépen véletlenül Paul Conrad, a Times rendkívül tehetséges, agresszív ,-
és igen liberális nézeteket valló karikaturistája mellé került; a rajzoló
volt egyébként Norman Chandler barátai szemében a lap fekete bárá-
nya. Szívesen dolgozik-e Conrad a Times-nál, k~rdezte megszokott
nyájas modorában Norman Chandler. - Most már nagyon szívesen -
válaszolta Conrad -, bár valaha a világ minden kincséért sem dolgoz-
tam volna ilyen lapnál. - Fenemód igaza van, bizony nem is dolgozha-
tott volna ott! - válaszolta Norman Chandler, de elmosolyodott.)
. Nem volt szüksége nyilvánqs elismerésre vagy ünneplésre, nem is
nagyon vágyott rá, sót meglehetősen gátlásos volt, ha szerepelnie kellett
a nyilvánosság előtt, felesége viszont, éppen ellenkezőleg, kívánta is az
elismerést, és szenvedélyesen szükségét is érezte; így azután a Norman
Chandlert övező legenda részévé vált az is, hogy gyönge férfi, aki erős
akaratú asszonyt hozott a házhoz. Márpedig ez távolról sem volt igaz.
Igaz, Buff Chandler nagyon erős akaratú asszony volt, kettejük közül
ő volt az, aki sokkal jobban élvezte a szereplést, szókimondóbb és látszó-
lag határozottabb is volt a férjénél. Norman Chandler örült, hogy nem
rá irányul a nyilvánosság reflektorfénye, de a maga módján igen hatá-
143
 '/

rozottvolt, nagyon ís a saját feje szerint in t~zte a dolgokat, s hosszú ideig

alig ·történhetett valami a lapnál vagy Kaliforniában vagy akár Los
Angeles politikai életében, ami ne az ő akarata szerint lett volna. A jóin-
dulat és nyájasság felszíne alatt ott húzódott egy szerfölött éles határvo-
nal, amelyen túl egyszerűen nem lehetett kényszeríteni, és bár a nyilvá-
nosság előtt erre csak nagy ritkán derült fény, azért mégiscsak ott húzó-
dott. Szenvedélyesebb, indulatosabb felesége ezt gyakran nem vette
észre, tovább'érvelt, ilyenkor azután Norman azon a hangon, amely azt
jelentette, hogy a további vitának nincsen helye, így szólt: Ebből elég,
·Buj!, vagy: Nem tudod, mit beszélsz, édesem. Ezzel el is vágta a vitát, ami
voltaképpen soha nem is volt igazi vita, mert Norman valójában nem
is volt hajlandó belemenni.
Amit a kívülállók gyöngeségnek tartottak benne, az részben a biz-
tonságérzete volt, abszolút magabiztossága, az, hogy nem kellett foggal-
körömmel harcolnia, megengedhette magának az elegáns modor feny-
úzését, e mögé rejtve roppant erős akaratát. Idős korában megrendel-
ték a mellszobrátJacques Lipchitztól, a neves szobrásztól. A dinasztia
fejenként ez járt neki: úgy tervezték, a mellszobor ott áll majd a Times
székházának előcsarnokában, apja és nagyapja mellszobra mellett,
ahogy egy napon a fiáé.is ott fog állni az emberi halandóság és a bronzba
öntött halhatatlanság komor, büszke mementójaként. Lipchitz azután
olyan mellszobrot készített Norman Chandlerról, amely nemigen tet- .
szik az újságkirály barátainak. Túl durvának, túl ridegnek tartják, nem
lelik meg benne öreg barátjuk kedvességét. Az igazság az, hogy Lipchitz-
nek nagyon nehéz dolga volt a modelljével. Kedvelte Norman Chand-
lert, de a szó művészi értelmében nem tudott rátalálni; Rómában teltek-
múltak a napok, majd a hetek, Lipchitz kereste a modell arcát, közben
egyre nyugtalanabb lett, egyre újabb frusztrációk érték, és akkor így
panaszkodott: - Nem találom Normant, képtelen vagyok megtalálni
Normant. -A műteremben egyre nőtt a feszültség, Norman már izgett-
mozgott „ülés" közben, amíg Lipchitz valami apró maketten dolgo-
zott. Azután egy nap a szobrász felkiáltott: Megtaláltam, megtaláltam!
Norman Chandler ugyanis elgondolkodott, és anélkül, hogy ő maga
észrevette volna, arcvonásai megkeményedtek, Lipchitz pedig abban a
pillanatban meglátta a Chandler család igazi urát; az arcot és a va-
gyont sikerült összekapcsolnia, és ekkor szigorúbbá,jóval erőteljesebbé.
gyúrta át a makettet. Mindebből az a tanulság, hogy noha Norman

144
Chandlerben valóban megvolt a kedvesség, a birodalom irányításához
szükséges egyéb tulajdonságok sem hiányoztak belőle.

Norman Chandler lapja a negyvenes években és az ötvenes évek jó

részében vidékiesen szúk látókörű és reakciós, a Chandlerek és bizalmas
barátaik telekspekulációinak szócsöve volt. Amíg keleten az újságírás-
gyakran a társadalom ell'\elkedő oktatási színvonalának· kényszerítő
hatására - fokozatosan javult, Los Angelesben és a későbbi Sun Belt
[Napfény-övezet] területén merőben más volt a helyzet. Megmaradt a
vadnyugati peremvidékhez közel eső, továbbra is elszigetelt és jófor-
mán határtalan területnek. A televízió és a sugárhajtású repülőgép
előtti időkben elzárt sziget volt ez Amerikában, alig-alig része az ameri-
kai élet fö áramlatának; bármilyen normákat dolgoztak ki az amerikai
újságírás számára New Yorkban, New York továbbra is távolinak, túl
liberálisnak és a külföldiek meg a szakszervezetek által túl fertőzöttnek
minősült. Herman Mankiewicz tréfás megjegyzése szerint a Los Angeles
Times klasszikus szalagcíme általában így hangzott: ,,Egy LA~i kutya
átkerg_etett egy LA-i macskát egy LA-i kerítésen." S ·~mikor S.J. Perel-
man vonaton keresztül-kasul beutazta az Egyesült Allamokat, majd a
vonat Albuquerque-ben megállt, még ezt írhatta: ,,Megkértem a hor-
dárt, hozzon nekem egy újságot, de balszerencsémre nagyothallott sze-
gény, és újság helyett a Los Angeles Times-t hozta oda nekem." A lap
olyan rossz volt, hogy 1946-ban EdJames, a The New York Times ügyve-
zető föszerkesztője, mielőtt más amerikai városokban is irodákat nyitott
volna, Gladwin Hillt, egyik legjobb tudósítóját küldte Los Angelesbe,
annyira bizalmatlan volt a Los Angeles Times-szal és Chandlerékkel
szemben. Attól tartott, hogy a The New York Times-nak a Los Angeles-i
lap indigómásolatairól kell majd dolgoznia.
Nem úgy, mint a keleti partvidéken, nyugaton még folyt a földosztás,
még új vagyonok keletkeztek, és javában élt és virult a határvidéki
szemlélet. Egy jó újság joga, sőt kötelessége volt harcolni tulajdonosa
gazdasági kiváltságaiért; nem ülhetett az oldalvonal mellett passzív
nézőként, amikor ezen érdekeltségek és a társadalom jövőjét félresöprik
holmi reformerek. A nemzet már túljutott a huszadik század derekán,
de itt még szinte tizenkilencedik századi világnézet uralkodott: ferfiak
kis csoportja irányította a társadalmat, ők tudták, mi ajó a társadalom-
nak, hiszen a maguk szempontjából ők alkották a társadalmat. ·
Ez a harcias aktivista maradiság., éppen annyira a dinasztia szerves
145
 része volt, mint a családot éltető vér. Azt vallották, hogy ők találták fel
Dél-Kaliforniát, ők a szent láng őrzői, vezércikkeik ezt hangsúlyozták,
és szívvel-lélekkel hitték is, amit írtak. A harcok, amelyeket ellenségeik-
kel; legfőképpen a szakszervezetekkel vívtak, nem hasonlítottak azokra
a küzdelmekre, amelyeket általában egy lapkiadó folytat egy vele szem-
ben álló csoporttal, de a szó legszorosabb értelmében háborúk voltak,
totális háborúk, mindkét oldalon patakzott•.a vér, és a harcok emléke,
a velük járó keserűség nemcsak egy nagy hatalmú család, hanem az
egész országrész szemléletét formálta. A dinasztia tagjai Dél-Kalifornia
birodalomalapí tóinak tekintették magukat.

Az egész Harrison Gray Otisszal kezdődött. Otis tábornokkal. Rangja

szerint, de még inkább szellemiségében tábornok volt. Vad, erőszakos
természetű. Az ember azt vélhette, láng csap ki orrlyukaiból, mindig
készen állt sértések és sérelmek megtorlására. Szavait lóporszag lengte
körül. Nem olyan ember volt, aki eltűrte, hogy keresztezzék az útját,
minden kérdésben maradéktalan lojalitást követelt minden barátjától.
S ha nem kapta meg, nem ismerte többé, sót ellenségeinek tekintette
őket. Már Kaliforniába is bosszúsan érkezett,joggal büszkén a múltjá-
ra, vérszomjas terveket forralva a jövőre, nem tűrve vitát, hiszen a vita,
eleve azt feltételezi, hogy valamely kérdésben két vélemény lehetséges.
Az Ohio állambeli Mariettában született 183 7-ben. Szülei vermonti
. farmerek, akik 1800-ban költöztek Ohióba, ,,rendíthetetlen, magabiz-
tos, értelmes, istenfélő, metodista hitű népek"~ így jellemezte őket ké-
sőbb. Kamaszlforában nyomdászinasként, majd nyomdászként dolgo-
zott. A polgárháború kitörésekor az akkor huszonnégy éves Otis szinte
, a legelső napon önként jelentkezett a seregbe, a kapitányi rangig vitte,
sok csatában vett részt, kétszer meg is sebesült; a háború után címzetes
alezredesi rangot adományoztak neki. Hazatért Mariettába, egy kis
lapot adott ki, de nyughatatlan szellem lévén, unta az egészet, ezért
1876-ban nyugatra vándorolt, Santa Barbarába, ahol megindította a
Santa Barbara Press című újságot, majd végül 1881-ben, negyvennégy
esztendős korában ez a sokat próbált ember, aki csaknem tizenöt éven
át hányódott, s noha töretlenül bízott jövőjében, valahogy sohasem
akadt rá a jövőjéhez vezető útra, megérkezett Los Angelesbe. A hadse-
regben volt a legboldogabb; 1898-ban, a spanyol-amerikai háború ide-
. jén is az elsők között jelentkezett, előléptették dandártábornokká, és
1-898-ban, majd 1899-ben a Fülöp-szigeteken vezette katonáit.
146
 Élete végéig megőrizte szeretetét a katonaélet iránt. Los Angeles-i
házát Tábornak nevezte el, egy ·másik házának meg az Előőrs nevet
adta. A Times-t Erődként, a lap munkatársi gárdáját pedig Falanxként
emlegette. Magának a Times-nak a székháza külsőleg is inkább olyan
volt, mint valami erőd, nem pedig mint egy újság fészke: lőtornyok,
lőréses oromzatok, őr bódék ékesítették. A székházban a tábornok ötven
puskát tárolt. A civil életben is imádott egyenruhában járni. Számára
a katonai vagy a személyes harc sokkal több izgalmat rejtett, sokkal
jobbart kielégítette, mint a béle és a nyugalom. Egyéni jelszava és egy-
ben a Times-é (ezt így tartotta helyénvalónak) ez volt: Légy rls,n! Lég:,
szilárd! Llgy állhatatos! Llgy hűséges! Úgy tetszett, mintha szüntelenül
harsogna, függetlenül attól, hogy valamely ellenségére förmedt rá,
vagy megkért valakit, nyújtsa már oda a sótartót. Személyes sérelmeit
mindig megtorolta, bármilyen nevetségesen csekély sértés volt is az.
Történt, hogy egyik gyanútlan Los Angeles-i polgártársa az utcán rá-
köszönt, és kissé helytelenül ejtette ki a nevét:-Jó reggelt, Ahtis tábor-
nok - mondta a szerencsétlen. - Oattis a nevem, maga istenverte hülye
- válaszolta a tábornok.
Amikor Otis Kaliforniába érkezett, pontosan azt találta, amit kere-
sett; egy olyan országot, amely nemcsak otthon, hariemjövő és egyúttal
- ügy. Los Angeles 1882-ben mocskos, álmos, ötezres vidéki városka
volt, amelyet nem sokkal később megdöbbentő lendülettel magával
ragadott az ország történelmének leggyorsabb növekedési üteme. Otis
érkezése véletlenül esett egybe ennek a folyamatnak a megindulásával,
bár jómagának döntő szerepe volt a város növekedésében; feltehetően
joggal nevezte Morrow Mayo történész „az egész dél-kaliforniai törté-
nelem kulcsfigurájának". Tollából ugyanúgy áradt a harciasság, akár
a modorából. A Demokrata Pártról ezeket írta: ,,Szégyentelen vén rin-
gyó." A szakszervezeti vezetőkről: ,,H ullagyalázók." Hearstről 1 az úJ-
ságkirályról: ,,Zuglapkiadó." H. H. Boyce-ról, egykori kollégájáról,
egy konkurens lap tulajdonosáról: ,,Durva, útszéli bűnöző.'' Hiram
Johnsonról, Kalifornia reformpárti kormányzójáról: ,,Született csócse-
lékvezér - nagypofájú - üvöltöző- ordítozó." Leghevesebb csatáit a
szakszervezetekkel vívta. Ez a küzdelem minden te~intetben személyes
jellegűvé vált, olyannyira, hogy Otis idővel a szervezett munkásságot
tekintette Amerika, de kiváltképp a Los Angeles jövőjére leselkedő leg-
föbb veszedelemnek. Gyűlölte San Franciscót, mert ott szervezett volt
a munkásság, lapjának hasábjain egymást érték a munkásmozgalom
147·
f elleni tomboló dühkitörések. Tökéletesen meg volt győződve a maga
tisztességéről, amint meg volt győződve ellenségeinek becstelenségé-
ről is.
Nem meglepő, hogy ő is hasonlóan heves gyűlöletet váltott ki, és
idővel a féktelen, zsarnoki, lelketlen tőkés szimbólumának tekintették.
Minden rendelkezésére álló eszközzel küzdött mindennemű kaliforniai
reformtörekvés ellen, s ekképpen a kaliforniai politikai élet egyik köz-
ponti alakjává vált. Amikor HiramJ ohnson, a haladó mozgalom veze-
tője 1910-ben indult a kaliforniai kormányzóválasztá~on, és beszédet
mondatt egy Los Angeles-i gyűlésen, a közönségből valaki odakiáltotta
neki: - Hát Otisról mi a véleménye? - Johnson, aki szitkozódásban
semmiben sem maradt el a laptulajdonos mögött, így válaszolt: -San
Francisco városában fenékig ürítettük az aljasság poharát; vannak ott
hitvány hivatalnokaink, vannak ott rohadt újságjaink. De San Francis-
cóban sincsen senki, aki aljasságban, mocskosságbari, durvaságban,
hitványságban Harrison Gray Otisnak a nyomába léphetne. Ott ül ez
a szenilis tébolyba süllyedt, üszkös szívű, rothadó agyvelejű alak, torz
pofákat vág minden reformra, magatehetetlenül habog, tajtékzik, tom-
bol, durván makogva mindenre, ami tisztességes; így dől majd alá sírjá-
ba is az a vicsorgó gazember. Őrá tekint minden kaliforniai, ha Dél-
Kaliforniát nézve meglát valamit, ami szégyenletes, züllött, korrupt,
ami csalástól bűzlik - íme, ez Harrison Gray Otis. - Ez nyilvánosság
előtt hangzott el; csak a nagy ég tudja, miket mondtak hát róla négy-
szemközt.

Amikor Otis 1882-ben letelepedett Los Angelesben, egy Times című

újsághoz állt be heti tizenöt dollárért; később a lap társtulajdonosa lett.
Akkoriban úgy tetszett, hogy Los Angelesre nem vár valami fenyes
jövő, kikötője nem volt, jelentős közlekedési vonal még nem kötötte
össze Amerika többi részével, folyóvíz sem csordogált mindenütt. Föld
viszont volt korlátlanul. Az 1864. évi aszály miatt a spanyol ranckerek
kénytelenek voltak fölparcellázni hatalmas birtokaikat, másként nem
tudták volna kifizetni az adót. Ettől fogva számítják az ingatlanüzlet
megindulását Los Angelesben. A környék csodás módon kedvezett en-
nek az üzleti vállalkozásnak. Azután 1883-ban a Southern Pacific vas-
úttársaság befejezte déli vonalának építését, és megkezdődött a nagy
fellendülés. Váratlanul elérhetővé vált egy új Mekka azo~ számára,
akikben nem buzgott a pionírszellem. Los Angeles forró napsütést, ol-
148
 csó földet és olcsó munkaerőt kínált. A vasútvonal megnyitása utáni
esztendőben ötezer új lakos költözött Los Angelesbe, s ezzel duplájára
nőtt a város népessége. 1884-ben a dél-kaliforniai narancs elhódította
.az aranyérmet a floridai narancstól egy New Orleans-i nemzetközi kiál-
lításon. Döntő fordulat! Úgy látszott, hogy ebben az új édenben min-
den dúsabban terem. 1885-ben az Atchison, Topeka & Santa Fe társa-
ság megnyitotta a vonalát Los Angelesbe, s ezzel megindult a verseny·
a vasúttársaságok között.
Odaát, a keleti parton az egymással versengő vasúttársaságok ke-
mény reklámcsatákat vívtak az utasokért, hangsúlyozva ennek az új
világnak a csodáit, a végtelen földterületet,a napfényt, a boldogságot
- építők és álmodozók ·hazája ez, állították. Mindez a fellendülés jele
volt: olcsó telkek és csekély szállítási költségek. Elsőként a Santa Fe
csökkentette száz dollárról kilencvenötre a Középnyugat és Los Ange-
les közötti egyszeri utazás tarifáját. Majd a Southern Pacific csökken-
tette díj tételeit. Azután ismét a San ta F e. Azután meg a Sou thern Paci-
fic. A jegyek ára zuhanni kezdett: előbb nyolcvan dollárra, azután het-
venre, hatvanra, majd ötvenre. S egyszeriben a Középnyugat bármely
pontjáról alig tizenöt dollárért utazhatott valaki Dél-Kaliforniába,
majd öt dollárért, végül pedig, a konkurenciaharc csúcspontján, egy
dollárért. Kansas Cityből Los Angelesbe egy dollárért- ez volt a ragyogó
amerikai életről szőtt álomhatár.
S jöttek a szerencselovagok, a bő erszényű világfiak, némelyek azért,
hogy itt éljenek, mások, hogy kizsákmányoljanak, némelyek szerezni
jöttek, mások azért, hogy áruba bocsássák önmagukat. Naponta öt vo-
nat gördült be Los Angelesbe, zsúfolásig telve aranyásókkal és aranyról
álmodókkal. Az emberek olyan földeket vásároltak, amelyeket nem is
láttak, földeket, amelyek néha nem is léteztek. 1884-ben a város lakos-
sága tizenkétezer lélek volt, 1886-ban már százezer. Ugyanezen idő
alatt a Wells Fargo társaság által évente szállított teheráru súlya há-
romszázezer fontról hétmillió fontra szökött fel. A bejegyzett telekügy-
letek (s csupán a megkötött Űzletek felét regisztrálták) gyakorlatilag a
semmiről havi nyolcmillió dollár értékre emelkedtek, majd 1887júli-
usban elérték a tizenhárom milliós rekordértéket. A városkából egyik
napról a másikra nagyváros lett. A legnagyobb és legközvetlenebb ha-
szonélvezők egyike Harrison Gray Otis volt, aki Santa Barbara-i múlt-
jával ellentétben most nem vallott kudarcot. Belekóstolt a jövőbe, a
jövő pedig elébe jött, s ejövő egyik legnagyobb hasznot haj tó mozzana-

149
 ta az lett, hogy a telekeladások céljára meg kellett hirdetni a telkeket,
erre ·pedig a legjobban valamely helyi lap, kiváltképp a Times felelt
meg. A jövő egyik legpompásabb mozzanata az volt, hogy már a jelen-
ben gazdag emberré tette Harrison Gray Otist.
Közvetlenül a nagy fellendülés előtt, 1882-ben vásárolt Times-rész-
vényeket, és ·ez igen szerencsés húzásnak bizonyult. Társtulajdonosok
lettek H. H. Boyce-szal, de rövid idő múltán a két ferfi - és ez igazán
nem meglepő - nem fért meg egymással. Otis tábornokot nem olyan
fából faragták, hogy bárkivel is megossza a hatalmat, vagy alávesse
magát testületi döntéseknek; hamarosan már csak arról volt szó, ki vá-
sárolja meg a másik üzletrészét. Végül tizennyolcezer dollárban egyez-
tek ki. Ha Otis egyetlen hónap alatt megszerzi ezt az összeget - és ez
akkoriban hatalmas summa volt-, akkor, mondta Boyce, eladja neki a
részvényeit; ha nem, Otis köteles eladni neki az övéit. Otisnak sikerült
összekaparnia a pénzt, és 1886-ban mindenestül az övé lett a lap. Boyce
a tizennyolcezer dollárjával új lapot alapított, a Morning Tribune-t; ez-
zel már három reggeli újság jelent meg a városban: a Times, a Trihune
1 · és a Herald. Kétséges volt, vajon a Times helyt tud-e állni ebben az éles
konkurenciaharcban.

·l Ekkor jelent meg a színen Harry Chandler. Fiatalabb volt, mint a

. tábornok. 1864-ben született a New Hampshire-i Landaflban, huszon-
. hét évvel azután, hogy a tábornok meglátta a napvilágot. Amíg Otis azt
a típust testesítette meg, aki a polgárháború után nem találta a helyét
a civil életben, és ezért vándorolt ki Kaliforniába, Harry Chandler egy
m~sik kaliforniai bevándorlótípust képviselt: egészségügyj okból jött a
Napfény-övezetbe. Diákként a Dartmouth College-ban tüdőgyulladá­
son esett át, mert elkövette azt a tévedést, hogy úszott egy zajló folyó-
ban; családja tehát nyugatra küldte lábadozni, hogy ott gyógyítsa be-
teg tüdejét. Tizenhét éves korában érkezett Kaliforniába, néhány csa-
ládi penzióból kidobták, mert tébécés volt, végül egy orvos fogadta be,
aki szintén súlyos tüdőbajban szenvedett. Az orvosnak' volt néhány
gyümölcsös~ azon a területen, ahol ma Hollywood fényei csillognak.
A fiatal Chandlernekjót tett a munka a gyümölcsfák között. Az orvos-
nak volt szekere, és azt mondta az ifjú Chandlernek, hogy tetszése sze-
rint eladhatja a termést. Olyan bőséges volt a termés, hogy helyben
nem is lehetett eladni. De Chandler, a vállalkozó kedvű fiatal jenki,
szekéren kezdte szállítani a gyümölcsöt északabbra, olyan vidékre, ahol
150
 csak gabona termett, s ahol a mexikói béreseket szomjúság gyötörte. Az
. első napon tizenijlenc dolláros haszonra tett szert. Mivel rezsiköltsége ,
elenyészőn csekély volt, piacra pedig senki sem termelt, a roppant gara-
soskodó Chandler két év alatt majdnem háromezer dollárt takarított
meg.
Harry Chandler mindig előre gondolkodott; amíg Otis tábornok
.szüntelenül újabb ellenségeket és újabb viszályt keresett, Harry Chand-
ler mindig a következő nagy lehetőséget fürkészte. Hamarosan rájött,
hogy a nagy lehetőség az újságterjesztésben rejlik. Szeretett a szabad-
ban dolgozni, úgy érezte, hogy ez jót tesz neki, így azután óvatosan,
szép csöndben elkezdte fölvásárolni a helyi lapok terjesztési hálózatát.
Akkoriban a terjesztők függetlenek voltak a laptulajdonosoktól - a ter-
jesztés lényegében alvállalkozás volt-, szinte úgy ellenőriztek bizonyos
körzeteket, és dolgoztak egyes vidékeken, akár az ügynökök. Kis idő
múltán Harry Chandler kezében volt a Times egész ezernégyszázas elő­
fizetői listája; ugyanakkor megbízottai révén átvette a Herald, a Tribune
és más helyi lapok előfizetői listáit is. Gyümölcsöző üzlet volt ez is, és
minél többet dolgozott, annál nagyobb hasznot zsebelt be; egyre hosz-
szabbak lettek az előfizetői listák, de e;rről aztán mélyen hallgatott.
Harry Chandler nem vágyott rá, hogy ország-világ megismerje a nevét.
Legszívesebben úgy dolgozott, hogy minél kevesebbet tudjon szándé-
kairól a világ. Hamarosan már többet keresett, mint a három-négy
laptulajdonos együttvéve.
1885-ben, amikor már teljesen markában tartotta a Times terjesztési
listáját, fontos személlyé vált a Times vezérkarában. Ezt úgy érte el,
hogy segített fölszámolni a lap egyik fő vetélytársát. A két reggeli újság,
a Times és a Tribune között késhegyig menő harc folyt, mert a tulajdono-
sok halálosan gyűlölték egymást. Boyce már kétszer is beperelte rágal-
mazásért Otist, s nem lehetett vitás, hogy két dudás nem fér meg egy
csárdában. Chandler azzal a javaslattal állt elő (később nyíltan kérke-
dett: ő eszelte ki a taktikát), hogy éheztessék ki_Boyce Tribune-ját. Otis
azt válaszolta, ez képtelenség. Chandler viszont azt állította, hogy meg-
oldható a dolog, s amikor kifejtette a tervét, Otis is belátta, hogy igaza
van. Bedolgozói révén Chandler a kezében tartotta a Herald előfizetői
listáját, és jelentős mértékben ellenőrizte a Tribune terjesztési hálózatát
is. Kifejtette, hogy minden további nélkül együrtesen ki lehetjátszani
a Times-t és a Herald-ot a Trihune ellen. Ha egy Times-olvaső másik lapra
akart előfizetni, Chandler gondoskodott róla, hogy a semleges Herald-
l5l
 ra, ne pedig a Trihune-ra fizessen elő. Ha viszont egy Herald-előfizető
kívánt más laphoz pártolni, Chandler gondoskodott róla, hogy a
Times-t válassza. Ugyanakkor megdolgozta a Tribune előfizetőit, hogy
fordítsanak hátat ennek az újságnak. Érveit azzal a húzással tetézte
meg, hogy a Tribune lapkihordóit hosszabb vidéki kirándulásra küldte,
így azután nem értek vissza időben az újság kézbesítésére. Csak Otis
tábornok és Harry Chandler ~udta, mi is történik tulajdonképpen.
Pompás terv volt, be is vált. Nem telt bele két év, és Boyce feladta a
harcot, elad tá a gépeit- öt centet kapott egy dollár értékért- ismét csak
egy bedolgozónak, akiről kiderült, hogy Harry Chandler zsoldjában
á}Jt. Chandler mindeközben egyre nagyobb befolyásra tett szert.
Így történt, hogy az 1886 utáni években, a nagy fellendülés idején
Otis tábornok, ügyes ifjú társával, Harry Chandlerrel már egy virágzó

1
t .··:.
1
újság tulajdonosa volt, pompás eséllyel a maximális profitra. A konku-
rencia hanyatlott. A Times példányszáma, hirdetésállomárfya meg-
duplázódott, megháromszorozódott, megnégyszereződött. Az ezer-
1 /' _
négyszázas példányszámú lapocska, amelyet Harry Chandler a város-
ba érkezésekor megismert, megindult a csúcs felé. Az újság révén Otis
tábornok gazdag és sikeres emberré vált, Harry Chandler pedig rövide-
-·j
sen - ahogyan az egy becsvágyó, vállalkozó kedvű ifjúhoz illik- Otis
-terjesztési igazgatója, gazdasági igazgatója, végül a veje lett. Így lépett
trónra egy nagy dinasztia, amelynek összetartó ereje kezdetben H. H.
Boyée terjesztési listája volt. Ezt a karriert Horatio Algef' 1 sem agyal-
hatta volna ki jobban. ,

- Otis és Chandler szinte ugyanabban a pillanatban lépett társas vi-

szonyra, amikor a várost elérte a vasútvonal. Nyomban közvetlen ha-
szonélvezői lettek a nagy fellendülésnek, de ez a hoom nem tartott soká-
ig, túlságosan is felfújt, robbanékony volt, túl sok benne a vad tervezge-
tés. Aminek fölment az ára, az túl gyorsan szökött fel, és ugyanolyan
gyorsan ismét le is zuhant. A bankok n~gyon idegesek lettek, túl sok
pénzt kölcsönöztek ki túl kevés valóságos tulajdqnra. Kezdtek szépen
visszahúzódni. 1888-ra a fellendülés a hamvába holt. Az emberek má-
ról holnapra ugyanolyan gyorsan kezdtek elutazni Los Angelesből,

1 Horatio Alger ( 1832-1899), filléres sikertörténetek népszerű szerzője a szá-

,·zadfordulóelótt, foként koldusból milliomossá lett árva kisfiúk e ponyvák fosze-

replói.
152

j -

!!.
:i .
:!
 amilyen gyorsan nemrégiben még ideözönlöttek, havonta két„három-
ezren. A bankok leállították a kölcsönfolyósítást, már csak a város
szívében lévő legértékesebb telkekre adtak kölcsönt, s ezeknél is afellen'-
dülés előtti értéket vették alapul. A megye adókimutatása szerint az
adóbevételek, amelyek a fellendülés idején harminckétmillió dollárról
hatvanötmillióra szöktek fel, most húszmillió dollárra estek vissza, á.mí
jóval elmaradt a fellendülés előtti időszak szintjétől. Úgy tetszett, min-
den felbomlik, bankárok tűntek el, városatyák követtek el öngyilkoss(l-
got. A még mindig gazdag Otis tábornok csillaga azonban továbbra is
fényesen ragyogott. Az összeomlás legsúlyosabb időszakában is a jövőre '
függesztette tekintetét: ,,Változtassuk hatalmas legelőinket följavított
talajú farmokká. Öntözzük az aszályos parlagföldeket bőségesen vízzel.
Ültessünk új gyümölcsösöket és szőlőket. Építsünk új vasútvonalakat."
Csakhogy nem volt elég mindezt leírni; Otis tábornok javaslatára
1888-ban megalapították a Los Angeles-i Kereskedelmi Kamarát. Eb-
ből fejlődött ki a világ egyik legenergikusabb és legsovinisztább speku-
lációs szervezete. Otis eléggé egyszerű ötlettel állt elő: ha az emberek
nem jönnek önként Los Angelesbe, vagy ha nem a megfeldó fajta embe-
rek jönnek, akkor majd Los Angeles keres embereket magának, sót
megkeresi a megfelelő embereket~ vagyis derék, istenfélő, keményen
dolgozó középnyugati farmereket, szilárd gerincúeket, szilárd jellemű­
eket, akik nem csalnak, de nem is hagyják bec~apni magukat. A közép-
nyugati farmerek, belefáradva a hosszú, zord telekbe, bizonyára boldo-
gan költöznek majd ebbe az új édenbe. Otis - ,és kisebb mértékben 1
Harry Chandler-kezdeményezésére, mindkét vasúttársaság közremű­
ködésével, Kaliforniát eladták iowai, minnesotai és nebraskai farmerek-
nek. S ha a középnyugatiak nem jöttek Kaliforniába, akkor Kalifornia
elment értük: keréken, tökéletesen szervezett, zseniálisan kiötlött pro-
pagandahadjárat keretében, amilyenre napjaink legmodernebb felfo-
gású hirdetési ügynökei is büszkék lennének. Kalifornia terményeit a
Középnyugatra szállították, a mintákat a lehető legolcsóbban árusítot-
ták, s bőkezűen osztogatták a Kalifornia csodáit méltató újságokat,
brosúrákat és könyveket, amelyek szerzői rendszerint a Times publicis-
tái voltak. A Középnyugat legtávolabb eső zugai sem nyújtottak védel-
met a kaliforniai ügynökök ellen, de kiváltképp nem volt menekvés a
kaliforniai termények beözönlése elől. A fenyőerdők gyermekei sanszot
kaptak, hogy a napfény gyermekeivé legyenek. S miért is álltak volna

153
 /

ellen? Hát megindult a derék, egyszerű, istenfélő és - ami a legfonto-

sabb - az eleve konzervatív telepesek tömeges bevándorlása.
Döntő lépés volt ez mind Otis tábornok, mind Harry Chandler életé-
ben; efről fogva már nemcsak egy vadnyugati kisváros újságírói voltak
- ha ugyan valaha is azok léttek volna. Most már az új társadalom fő
építészei és pallérai voltak, akik nemcsak segédkezet nyújtottak a növe-
kedéshez, de valójában ők találták fel a metropolist, s ez nem csupán
egy növ~kedésnek indult település, amelynek ők létfontosságú elemei,
hanem egyenesen az ő akaratuk megvalósítója lett. Ők akarták, hogy
növekedjék és naggyá legyen, amikor mások már nem hittek a jövőjé­
ben; ők nemcsak beszéltek a város nevében, hanem ők voltak maga a
város. A tömeges bevándorlás révén a Times összefonódott Los Angeles
társadalmának felső rétegével, s ettől számítható, hogy az újság való-
ban a Los Angeles-i vezető üzleti körök szócsöve lett, a hatalmasok, a
gazdagok újságja, a Los Angeles-i tőke hangja. Még később, nehéz
időkben is, amikor megjelent a színen Hearst, hogy szexis főcímeivel és
1 . a vörösök elleni félelmetes hajszájával nagyobb példányszámot érjen el,
a gazdasági elitnek tett szolgálatai révén a Times megtartotta különle-
ges helyzetét, olyannyira, hogy még akkor is bőven igénybe vették a
hirdetők, amikor példányszáma eléggé visszaesett.
Ez is a mellszobor örökségéhez tartozott. Az örökség másik, történel-
nlileg jóval fontosabb eleme az volt, hogy a mellszobor miatt robbant
ki az első viszály a Times és a szakszervezetek között. Ez az esemény
egyik napról a másikra soha nem gyógyuló sebet ej tett Los Angelesen,
s az elkövetkező két évtizedben itt vöröslött országos viszonylatban is a
munkások és a tőkések közötti harc legvéresebb csatamezeje, a Times
pedig Amerika egyik legreakciósabb lapjává züllött. A következő hat-
van évben a Times nem csupán a szervezett munka elleni hajsza jelképe
le,tt, de egyúttal mindennemű konzervatív politika és jelölt legdurvább
hangú, legkíméletlenebb szócsöve is, amelyet intim kapcsolat fűzött a
Republikánus Párthoz, bár ugyanakkor bizalmatlanul sandított erre a
pártra, nehogy túlságosan „elpuhuljon". A Times magazin, amely a
harmincas években maga is meglehetősen konzervatív volt, joggal ír-
hatta Otis tábornokról, hogy „csak annak él, hogy a Times-t az Egyesült
Államok legveszettebb szakszervezet-üldöző, vörösfaló újságjává te-
gye".
Pedig olyan ártatlanul kezdQdött. Amikor I890-ben_a négy Los An-
geles-i lap szedői sztrájkba léptek, a szakszervezeti vezetők azt hitték,
154
 Otis a barátjuk, tehát azon lesz, hogy békésen oldják meg a vitát. Elvég-
re valaha ó is nyomdászként kezdte, szakszervezeti tag volt, a múltban
rendszeresen fizette a tagdíjat - szóval úgy látszott, a szaktársuk Nos,
teljesen félreismerték az emberüket. Otis úgy fogta föl a dolgot, hogy
erőszakkal fenyegetik, márpedig ő a legjobban azt utálta, ha erőszakkal
fenyegetik, hát így lett belőle a szervezett munkásság legvadább ellen-
sége. A konfliktus a nagy fellet;idülés utáni időszakban kezdődött, ami-
kor a helyzet már rosszra fordult. Minden visszaesett, kiváltképpen a
hirdetések száma a négy napilapban. Ezért a négy újság húszszázalékos
fizetéscsökkentés elfogadására akarta rábírni nyomdászait, azt remél-
ve, hogy végül majd kiegyeznek tíz percentben. A helyi szakszervezet
ultimátummal válaszolt, elutasította a tárgyalást .az alkalmaztatási
szerződések időtartamáról, sőt azzal fenyegetőzött, hogy sztrájkot ren-
del el, ha nem hosszabbítják meg egy évvel a szerződéseket. A tulajdo-
nosoknak huszonnégy órát adtak rá, hogy beadják a derekukat, s ami-
kor nem adták be, a szedők beszüntették a munkát. Nagyon rövid
sztrájk volt, túlságosanjó az állás, azután szűkében voltak a pénznek.
Másnap a szedők munkába álltak a Tribune-nál, négy hónappal később
pedig a Herald-nál. , ·
Három újságnál simán és eléggé könnyen oldották meg a vitát. De
Otis hallani sem akart egyezkedésről, ő bizony nem'nyeli le az effajta
megfélemlítést a szakszervezetek részéről, igenis megpróbálták ráeről­
tetni az akaratukat, erőszakkal próbálták kényszeríteni az egyezségre.
A szakszervezetek erőszakosan követelőztek, ő pedig nem hajland(>
meghátrálni. Ha harc, hát legyen harc. Beszüntették a munkát Harri-
son Gray Otisnál? Rendben van; ezek többé nem állnak munkába őná­
la. Tajtékzott, amiért laptulajdonos társai olyan könnyen beadták a
derekukat. Ő, mármint Otis, bátor ember, őt azután nem fogják tán-
coltatni. Kifejtette: a szakszervezet a tömeget vonultatja föl a gazdagok
ellen, akik többnyire túlságosan gazdagok, semhogy kedvük lenne ve-
rekedni. Hát őt más fából faragták. Sztrájk törőket toborzott, hogy azok
foglalják el a nyomdászai helyét, s ekképpen magasztalta új munkásait:
„Ezek az emberek nagyjából úgy jöttek Los Angelesbe, ahogyan az első
New England-i bevándorlók az óhazából: menekültek a vallási türel-
metlenség elől, hogy szabadon, tetszésük szerint imádják istenüket.
Akárcsak szívós, kiválasztott elődeik, ezek a szabadságszerető Los An-
geles-i bevándorlók is úttörők, ők rakták le választott hazájuk ~lapjait
a jövő számára."
,155
 /
Húszévi féktelen harc kezdete volt ez az iparban. Más szakszerveze-
tek is kiálltak a szedők mellett; Otis, aki időközben átvette a LosAnge-
les-i üzleti élet vezetését, nyomással, fenyegetéssel, dührohamokkal
kényszerítette a vállalkozókat és a gyárosokat, hogy ugyanolyan lendü-
I'
lettel, ugyanolyan egységesen mozgósítsák erőiket, mint a szakszerve-
zetek; a múltban az efféle összecsapások során a tőkéseket gyakran senki
sem vezette, de ezúttal akadt köztük egy született irányító. Hamarosan
már többről volt szó, mint pusztán bérvitáról. Részint mind a szakszer-
vezetek, mind Otis tábornok harciassága, részint e kor feszült légköre
miatt- a polgárháború utáni Amerika ekkor ért el az iparosítás csúcsá-
ra - totális háború robbant ki. Ez a harc megosztotta a várost, az egész
ország figyelmének fókuszába került, s a küzdelemben mindkét fél, a
munkások is, a tőkések is felhasználták minden találékonyságukat,
minden erőforrásukat. Otis tábornok előbb hadat üzent a nyomdász-
szakszervezetnek, azután valamennyi szakszervezetnek; lapja szinte
mániákusan foglalkozott a szervezett munkássággal. A rendőrség az
uralkodó osztály eszközévé süllyedt. Napirenden voltak a verekedések
a szervezett munkások és a sztrájktörők között. Los Angeles hírhedtté
vált, a sztrájktörők városának, vagy a szakszervezetiek gúnyolódását
idézve: ,,Oti~town"-nak nevezték. A szedők mögé fölsorakozott többi
szakszervezet nemcsak a Times-t, hanem még azokat az áruházakat is
bojkottálta, amelyek Otis lapjában hirdettek. A szervezett munkások
feleségei elmentek az áruházakba, rengeteg mindenfélét rendeltek, de
amikor csomagolni kezdték az árut, ártatlanul megkérdezték, vajon az
áruház hirdet-e a Times-ban? Ha az eladónő igenlően felelt, lemondták
a rendelést, és kivonultak az áruházból. Otis sem maradt adós - azzal
senki sem gyanúsíthatta, hogy nem eléggé szenvedélyés vagy netán
gyáva; megtámadott mindenkit, aki beadta derekát a szakszervezetek-
nek. 1894-ben vasúti sztrájk tört ki, a mezőgazdasági termények szállí-
tása leállt, a város kereskedelme megbénult. Otis lapját olvasva úgy
tetszett, mintha a sztrájk nem is a vasúttársaságok, hanem a Times és
személyesen a tábornok ellen irányulna. Ez a síncsata szokatlanul heves
küzdelembe torkollt: a hadsereg hat gyalogosszázadát vezényelték ki
.,,a törvény és a rend helyreállítására".
Majd ismét Otis lépett. Miután 1896-ban véget ért a vasutassztrájk,
egyetlen csoportba tömörítette a város kereskedelmi és ipari vezetőit; ez
volt a Merchants and Manufacturers Association, röviden az M & M.
( Az M & M alaptörvénye az volt, hogy egyetlen szervezett munkást sem
:'
156
 alkalmaz, letör minden szakszervezetet, és Los Angelest a világ legna-
gyobb „nyitott" (vagyis nem szervezett dolgozókat foglalkoztató) vá-
a
rosává teszi. Arra mu12kaadóra, aki bármilyen formában szóba állt a
szakszervezetekkel, aki szervezett munkaerőt alkalmazott, vagy akár
csak félig-meddig is rokonszenvezett a munkásság ügyével, totális nyo-
mást gyakoroltak. A tulajdonosokat előbb megpróbálták rábeszélni,
utóbb már fenyegették őket; a bankok, amelyek persze az M & M lét-
fontosságú alkotóelemei voltak, megvonták a hitelek folyósítását ezek-
től a vállalkozóktól. Mindez Harrison Gray Otis műve volt. És ő élvezte
'-
a helyzetet: ez aztán az igazi harc, ez az igazi élet! 1907-től 1910-ig
jószerint hadiállapot uralkodott a városban. A küzdelem tetőpontján
Otisfölvette azt a szokást, hogy hatalmas túrakocsin hajtatott végig Los
Angelesen; az automobilra ágyút szereltetett. A város külső érdekeltsé-
gek kísérleti terepévé lett; ami Los Angelesben történt, mindent deter-
minált, ami az ország más részeiben ment végbe. Roppant nagy tétek-
ben ment a játék. Los Angeles gazdasági életének vezetői- attól a felis-
meréstől sarkallva, hogy a Nyugat ugarát feltörik - azt vallották, ha
sikerül kirekeszteniük a szakszervezeteket, akkor Los Angelest mind a
tőke, mind a telepesek szemében sokkal vonzóbbá teszik San Franciscó- -
nál.
Ez persze aggodalommal töltötte el San Francisco üzletembereit.
San Franciscóban, az ország legjobban szervezett városában a bérek
úgy harminc százalékkal voltak magasabbak a Los Angeles-ieknél. En-
nek pedig Los Angeles látta hasznát: 1910-re már háromszázötvenezer-
re duzzadt a lakossága. A San Franciscó-i munkaadók közölték a helyi
munkásvezetőkkel, hogy vagy csökkenteniük kell igényeiket, vagy Los
Angelest is szervezett várossá tenniük. A San Franciscó-i szakszervezeti
fejesek erre legkeményebb embereiket küldték Los Angelesbe. A Szer-
kezeti Acélmunkásoknak jutott a rohamcsapat szerepe. Ők szívós, felel-
met nem ismerő harcosok voltak, a tőkések tőlük rettegtek a legjobban.
Mihelyt az acélipariak 1910-ben betették a lábukat Los Angelespe, a
városban elszabadult a pokol. Sztrájkok törtek ki mindenfelé. A nagy-
tőkések nem győzték a kemény öklű sztrájktörők tömeges importját a
Középnyugatról, de a szervezett munkásoknak is megvoltak a maguk
gorillái. A helyi rendőrség érvényesítette a sztrájkórellenes törvénye-
ket, csakhogy a szakszervezetiek ügyet sem vetettek rájuk. Munkásve-
zetőket állítottak bíróság elé, de ekkor rendkívüli dolog történt. A köz-
vélemény, amely eleinte a vállalkozók pártját fogta - a derék középnyu-
157
 gati farmerek hallani sein akartak szakszervezetekről, a józan, egysze-
rű, becsületes amerikanizmus híveinek vallották magukat-, kezdett
megváltozni. Sorra fölmentették a munkásvezetőket. A közvélemény
- egyre jobban hajlott a szakszervezetek felé.

_1910. október l-jén robbanássorozat döntötte romba a Los Angeles

Times nyomdaüzemét; az óriási detonációk szó szerint megrázkódtat-
ták a várost. Az első robbanás tíz mérföldnyire is elhallatszott, s ezt még
öt követte. A nyomdában úgy repkedett a betűólom, mint megannyi
srapnel. Az épületben tárolt nagy mennyiségű gáz és az illékony nyom-
dafesték is fölrobbant, és hamarosan az egész ház lángokban állt.
A Times húsz alkalmazottja vesztette életét. Ez lett a vízválasztó a hosz-
szú, elkeseredett Los Angeles-i munkás-tőkés harcban. A robbanás es-
téjén a tábornok éppen mexikói földbirtokait járta. De mihelyt vissza-
tért, nyomban véresszájú vezércikket írt az újságba, amelyet a veje
által bölcs előrelátással kibérelt kisegítő nyomdában állítottak elő:
,,Ó,,anarchista söpredék, ti gyáva gyilkosok, becsületes munkások vé-
rén élősködő piócák, éjféli orgyilkosok, ti, akiknek kezéről ártatlan ál-
dozataitok vére csöpög, akiket elátkoznak a szerencsétlen özvegyek, és
akik miatt az árvák zokogása az egekben trónoló Istenhez kiált, vegyül-
jetek csak az utcasarkon a tömeg közé, nézzétek a leomlott, lángkormos
falakat, amelyek maguk alá temették az általatok legyilkoltak elszene-
sedett tetemeit... " Később, amikor a híres védőügyvéd, Clarence Dar-
row éppen átvenni készült a nyomda felrobbantásával vádolt két féi:fi
védelmét, megmutatták neki a vezércikket. - De hát hogyan sorolhatta
fel bárki is ezeket a vádakat - kérdezteJob Harrimantől, egyik helyi
ügyvéd segítőjétől -, amikor a tűzoltók még a romok között turkáltak,
és senki sem tudhatta, mi okozta a robbarÍást?-Ó, ön nem ismeri Harri-
son Gray Otist - válaszolta Harriman.
A felek egymást vádolták a robbanás miatt; az elmúlt hónapokban jó
néhány dinamitos merényletre került sor, amelyekbe munkások ~s bele-
keveredtek, a Times pedig azt állította, hogy a robbanást bomba okoz-
ta. A szakszervezet vezetői viszont azt hangoztatták, hogy gázrobbanás
történt az épületben, mert Otisjószerivel alig tett biztonsági óvintézke-
déseket- s ha igen, azok sem értek sokat-, ráadásul undorítóa~ egész-
ségtelen műhelyekben robotoltatott. Egyes tudósítások beszámoltak
róla, hogy a katasztrófa estéjén már néhány nyomdászt ki kellett szállí-
tani az épületből, mert rosszul lettek a szivárgó gáztól. Az ügyre felfi-
158
(". '

gyelt az ország. Otis tábornok előadó körútra indult, minden amerikai_

üzletember hőst látott benne, valóságos lovagot, aki, ím~ kiáll az igaz-
ságért. Meglehet,jelentette ki a szocialista párti vezér, Efigene V. Debs,
hogy ha valóban bomba robbant a Times-nál, akkor maguk a Times
igazgatói csempészték oda, hogy a közvéleményt a szakszervezetek el-
len hangolják.
Hét hónappal a robbanás után William J. Burns magánnyomozó
irodájának két detektívje Detroitban letartóztatott két férfit: Ortie
McManigalt ésJ. B. McNamarát. A letartóztatás és a kiadatás is töt-
vénytelen volt. Szó szerint elrabolták a két férfit a Középnyugaton,
majd erőszakkal Los Angelesbe hurcolták őket. McManigal néhány
nap múlva megtört, és kijelentette, hogy társa, McNamara 'robbantot-
ta föl a Times-t, a dinamitról és a többi kellékről pedig McNamara
fivére,J .J. McN amara, a Szerkezeti Acélmunkások Szakszervezetének
rettegett titkára gondoskodott. A két McNamara pere nemcsak orszá-
gos, hanem nemzetközi üggyé vált, mintha már önmagában is megold-
hatná a viszályt, és válaszolhatna mindazokra a kérdésekre, amelyek
oly régóta megosztották Los Angelest. Mindkét oldalon hatalmas pénz-
gyűjtési kampány folyt. Clarence Darrow, korának legnevesebb ügy-
. védje, a szegények és nincstelenek szószólója kissé vonakodva bár, de
vállalta a McNamara fivérek védelmét. Az egész munkásság és vala- ..
mennyi szövetségese a segítségükre sietett; a szervezett munkások sze-
mében fölöttébb gyanús volt, ahogyan letartóztatták és Los Angelesbe
hurcolták a fivéreket, s meg voltak győződve róla, hogy tudatosan
emeltek hamis vádat ellenük. Végtére is akadt már nem egy ilyen eset ·
a múltban is. 1911 szeptemberében Los Angelesbe érkezett Samuel
Gompers, az Ainerican Federation ofLabor munkásszervezet elnöke, ·
s kijelentette, hogy a McNamara fivérek ártatlanok, megerősítette,
hogy a munkásmozgalom kiáll mellettük, valaµiint támogatásáról biz-
tosítottaJob Harrimant, Darrow segítőtársát, aki szocialistajc.löltként
indult a Los Angeles-i polgármesteri választáson. Úgy tetszett, hogy
Harriman megelőzi a Times jelöltjét, akkor pedig meglehet: ó lesz Los
Angeles legközelebbi polgármestere.. Szocialista polgármestere!
Darrow és a munkások balszerenc$éjére a McNamara fivérek bűnö­
sek voltak a terhükre rótt cselekményben. Darrow-nak volt egy kéme az
ügyész környezetében, s az ő révén pontosan sikerült megtudnia, mi-
lyen bizonyítékokra épül a vádirat. Saját nyomozóival ellenőriztette a
vádhatóság bizonyítékait, s valahányszor megkapta az eredményt, .)
159
 döbbenten látta, milyen jók az ügyész esélyei; mindenre volt bizonyí„
ték, méghozzá igen meggyőző bizonyíték. A Burns-ügynökség nyomo-
zói már jóval á robbanás előtt figyelték McManigalt és McNamarát.
Egyik nap a levertés reményvesztett Darrow a két McNamara zárkájá-
ba lépve így kiáltott fel: - Úristen, mérföld széles nyomot hagytak ma-
guk mögött! .
De hiába tornyosult egyre több bizonyíték a McNamara fivérek bű­
nössége mellett, a munkások mind szilárdabban hittek a két férfi ártat-
lanságában és ügyük igazában. Egyre inkább úgy tetszett, hogy Harri-
man megnyeri a polgármester-választást. Darrow helyzete igen kénye-
sen alakult az egész ügyben. Gyűlölte az erőszakot. Gyűlölte a halál-
büntetés elvét is, márpedig egyre inkább úgy látszott, hogy halál vár
védenceire. Azt az esetet sem lehetett kizárni, hogy az ügyészség a pert
felhasználva, a szakszervezeti mozgalom funkcionáriusaira is lesújt.
A szakszervezeti funkcionáriusok közül némelyek is ezt a nézetet vallot-
ták, mások hajlandók lettek volna vállalni a pert, sót egyenesen áhítoz-
tak rá, még akkor is, ha a McNamara fivérek bűnösek. Ha felakasztják
őket, vélték, a szakszervezeti mozgalom két vértanúval gazdagodik.
S ez semmiképp sem lenne vereség.
D• a Times-nak is megvoltak a maga gondjai. A tárgyaláson aratott
.. győzelemből hosszú távon vereség lehet, a politikai közhangulat látha-
tóan a lap ellen fordult, Harriman biztos győztesnek látszott; Otis ne-
tán megnyeri a csatát, de elveszti a háborút. Nem is szólva arról, hogy
a bíróság előtt Darrow veszedelmes ellenfél hírében állt; egy perben,
amelyben ó a védő, és amelyre az egész világ odafigyel, megeshetik,
hogy végül Harrison Gray Otis kerül a vádlottak padjára. Mindezen
megfontolások alapján végül egyezség született. Lincoln Steffens volt a
közvetítő, a városi nyomor leleplezője, ez a sajátosan ártatlan arcú em-
·ber, aki meglehetősen naiv véleményt alkotott a Los Angeles-i üzletem-
berekről (Otis is, Chandler is közölte Steffensszel, hogy legszívesebben
futni hagynák .a McNamara fivéreket, csak az ügyész ragaszkodik a
perhez - és Steffens láthatóan hitt nekik). Így azután Steffens, aki io-
ként Chandlerrel tárgyalt, elintézte, hogy a két vádlott még a polgár-
mester-választás előtt bűnösnek vallja magát, mire J. B. McNamarát
életfogytiglani börtönre,J. J. McNamarát pedig tizenöt évre ítélnék.
A Chandlertől merőben különböző jellemű Otis tombolt dühében,
amikor értesült a javasolt egyezségről. Végtére is, ó őszintén hitt ügyé-
nek igazában; nemcsak leírta az uszító mondatokat, sikerének titka
160
 a~ban rejlett, hogy el is hitte őket. Csak a holttestén átjuthatnak egyez-
séghez. 0 majd gondoskodik róla, hogy lógjanak gaztettükért azo~ a „
fattyúk. Őrjöngve támadt Chandlerre, de ravaszabb és gyakorlatia-
sabb veje, akinek több gondja volt a gazdaság jövőjére, mint a küszö-
bönálló bosszúra, lecsillapította. Semmi szükség egy győztes perre, ha
ennekára egy szocialista polgármester, bizonygatta. Sok időbe telt, de
végül a tábornok hajlott Chandler szavára. Hosszú távon, érvelt
Chandler, a tábornok ügye szempontjából is hasznosabb lesz, ha elfo-
gadják az egyezséget, hiszen ha a vádlottak bűnösnek vallják magukat,
akkor a munkásmozgalomnak vége Los Angelesben, a józan gondolko-
dású állampolgárok zöme szembefordul a szervezett munkássággal, és
aláássa a szakszervezeti vezetők tekintélyét saját munkásaik szemében.
Igaza volt, létre is jött az egyezség. 1911. december elsején, .négy
nappal a választás előtt, Darrow - aki egyetlen szóval sem említette
helyettesének, Harrimannek, mi folyik a színfalak mögött - a bíróság
előtt bűnösnek vallotta védenceit. Harriman választási hadjárata egyik
napról a másikra összeomlott. A bejelentés utáni napon Los Angeles
utcáit elborították a Harriman feliratú eldobált gombjelvények és sza-
lagok; végül a szocialista jelölt harmincezer szavazattal maradt alul
ellenfelével szemben. Darrow-t nyilvánosan lehurrogták és gyal~zták;
akik oly sokáig ünnepelték, most árulónak bélyegezték. A szocialista
mozgalom, amely Los Angelesben, de másutt is előző nap még árhul-
lámmá tornyosult, egy csapásra összeomlott a városban. Los Angeles
reakciós város lett, amelyben a két politikai szélsőség elkeseredetten,
semmit meg nem bocsátva, konspiratív módon harcolt tovább egymás-
sal.
A Los Angeles Times-nak döntő szerepe volt ebben a húsz éven át tartó
küzdelemben; a lap vezette a harcot, a lap nyerte meg a háborút, előre
megjósolta a konzervatívok győzelmét- és jóslata beteljesedett. Harri-
son Gray Otis lett a győztes tábornok; büszke volt a szerepére, győzel­
me után még nagyobb önbizalom feszítette. Most már tisztán látta, kik
az amerikai társadalom igazi ellenségei. Ez volt a Los Angeles Times ·
sajátos öröksége, ez lett az Otis-Chandler-dinasztia sajátos szenvedélye
- szenvedélyes állásfoglalás a munkásmozgalom ellen, mindennemű
társadalmi reform ellen, minden politikus ellen, aki akár a legcseké-
lyebb mértékben is a munkásság felé hajlik. Los Angelesben addig is
háború dúlt, ezután is tombolt tovább. Vagy harminc esztendőn át az
Otis és a Chandler családok tagjai minden évben részt vettek azon a
161
 megemlékező istentiszteleten, .amelyet azok emlékére tartottak, akik
azon ai október elsejére virradó éjszakán haltak meg, a robbanás áldo-
'} . zatainak családtagjaival együtt, végső tiszteletadásként a távoli vagy
', '\ talán nem is annyira távoli múltnak.

Az a tény, hogy Harry Chandler akarata érvényhült Otis tábornoké-

val szemben annak a döntésnek a meghozatalában, hogy ne rendezze-
nek nyilvános pert a McNamara fivérek ügyében, nagy és tartós jelen-
tőségű volt, mert azt jelezte, hogy az újság életében döntő változás állt
be, véget ért egy korszak, fölvirradt az új kor. Lassan elmúlt Otis tábor-
nok nyers, dühödt, harcias kora, és beköszöntött Harry Chandler·gaz-
dasági imperializmusának á korszaka. Egészen másféle fából faragták
a két férfit, egészen másféle lapot is adtak ki. Otis fanatikus szónok volt,
handabandázó, epés és kötekedő kedvű, előítéleteit nem csupán az
ebédlőasztal mellett hangoztatta; azért szerette a lapját, mert így na-
gyobb hallgatósághoz szólhatott és nagyobb hangerővel. Ösztönös vi-
tázó volt, számára az újságírás nem annyira üzleti érdekeit szolgálta,
mintinkább személyiségének felnagyítását. Harry Chandler minden
tekintetben az ellentéte volt. Valójában nem érdekelték az újságok
mint tömegtájékoztatási eszközök, és általuk saját meggyőződését sem
akarta hirdetni. Nem tudott írni, s ellentétben oly sok föszerkesztővel és
laptulajdonossal, aki nem tud írni, ő nem is mímelte, mintha tudna.
Nem kereste a harcot, az ellenségeket; ő birodalmat akart alapítani,
mindenekelőtt kiterjeszteni hatókörét és gazdasági befolyását. Dél-
Kalifornia, az új, a szűz terület arra várt, hogy valaki magáévá tegye.
Ő pedig eltökélte, hogy az övé lesz, s az övé is lett, föként azáltal, hogy
olyan gondosan irányította a lapját. Az általa uralt Times nem egy
növekvő város naplója volt, sokkal inkább egy hatalmas, terjeszkedő
gazdasági rend eszköze és fegyvere. Feladata az volt, hogy megzaboláz-
za, megfélemlítse és elnémítsa e. rend potenciális ellenségeit, ugyanak-
kor bátorítsa és ösztönözze barátait és szövetségeseit, s végül, hogy lehe-
tővé tegye e rend lehető leggyorsabb növekedését, a lehető legcseké- .
lyebb beavatkozás és vita révén. Feladata nem annyira az volt, hogy'
információkat nyomtasson ki, inkább hogy elhallgassa őket: lakkozva
tálalta a városban végbemenő hatalmas és jelentős politikai, gazdasági
fejleményeket, hogy azokat támogassa, akiket a Ghandlerek támogatni
kívántak, ezenkívül apróbb jelentőségű bűnügyi riportokat is közölt.
A lap, kiváltképpen a McNamara-per után, roppant befolyásra tett
\ .
162
 szert Dél-Kálifor,niában: gazdag, hatalmas, erőszakos, potenciálisan . ·
kíméletlen volt. A huszadik század első évtizedeiben az emberek min-
dig ott érezték mögötte Harry Chandler hideg, ravasz tekintetét. És
minthogy az emberek rájöttek erre, roppant kívánatosnak tartbtták a
Chandlerrel való gazdasági szövetkezést, ugyanígy pedig nem kívána-
tosnak, hogy ellenségükké tegyék. Harry Chandler nem egyszerűen
laptulajdonos volt, hanem a fennálló gazdasági rend megszemélyesítő­
je, egy olyan fennálló rendé, amely legyőzte a szakszervezeteket, meg-
semmisítve ezáltal az akarata érvényesítésé'nek útjában álló legföbb
akadályt. Nem csoda, hogy később e rend képviselői hevesen kikeltek
minden olyan törvénytervezet ellen, amely révén a szövetségi kormány
szabályozni próbálta tevékenységüket. Az újságra hárult az a szerep,
hogy létrehozzon és fenntartson egy olyan politikai rendet, amely a
gazdasági rendet védelmezi, hogy ki válogasson és beiktasson konzerva-
tív politikusokat - szinte kivétel nélkül republikánusokat-, és megsem-
misítse a potenciális ellenfeleket-ezek szinte kivétel nélkül demokraták
voltak. Mindezt a lap elképesztő sikerrel teljesítette; megvoltak a saját
politikai tudósítói, K yle Palmer állami szinten, Carlton Williams pedig
helyi viszonylatban; ők nem is annyira riporterek, mint inkább kijárók
és nagyionökök voltak; irgalmatlanul elbántak ellenfeleikkel, s a Times
vezércikkeinek képmására „teremtettek" politikusokat. Azok a politi-
kusok, akiket a .Times választott ki és futtatott, egy kaptafára készültek.
Állást foglaltak valami mellett, amit „amerikanizmu~nak" néveztek,
ellenezték az idegen befolyást, síkraszálltak az ,,igazi" iparszabadság :Í
mellett - egyébként ez volt a Times kedvenc jelszava-, fölléptek a szo-
cializmussal, a szakszervezetekkel, a kommunizmussal és a városi lakás-
építéssel szemben.
Harry Chandler pompás irányító volt; nagyszabású gondolkodó; ó a
tágabban értelmezett, állandóan terjeszkedő közösség fogalmában
gondolkodott. Ha úgy gondolta, ő csak jogos sápot szed a terjeszkedő
város hasznából, ez nem annyira az új városlakók által vásárolt újságot
jelentette-, mint azokat a családi házakat, amelyekben az olvasók éltek.
Édeskeveset törődött ő az Otis tábornok uralmát jellemző viszályokkal
és polémiákkal. Sohasem kereste a reflektorfényt. Sohasem hetvenke-
dett, mindig halkan beszélt, de a maga csöndes, ravasz módján kímélet-
len volt. Mi több, sohasem volt kapzsi, hiszen a pénzsóvár ember túl sok
ellenséget ·szerez. Los Angeles jövőjének tervezésekor és fölosztásakor
gondosan ügyelt rá, hogy más kulcsszerepet játszó hatalmasságok is
163
 megkapjákajussukat, nehogy elleneforduljanak. Amíg Otis tábornok
valószínűleg harcolt volna azok ellen, akik hasonlítana~ hozzá, Harry
Chandler megnyerté és maga mellett sorakoztatta fel őket. Jutott a
tortából mindenkinek, mármint mindenkinek, aki számított. Egy Har-
ry Chandler-féle tranzakciót néhány hatalmasság alkotta klikk fémjel-
zett; többségük amolyan telekkirály és tőzsdés, egy-kétjelentős pénz-
ember, akinek jó kapcsolatai vannak a nagybankoknál, egy-két ügyvéd
és politikus, akik gondoskodtak róla, hogy minden simán menjen, vagy-
is elintézték a jogi problémákat, talán még egy bíró is, hogy teljes biz-
tonságban érezhessék magukat. Talán lefizettek néhány olyan embert
is, aki a hatalmi létra alsóbb fokain állt. Mindezt persze maximális
titoktartás mellett.
Chandler mágneses erőtere roppant széles körű volt. ,, Utazott" föld-
ben, olajban, hajózásban, marhatenyésztésben, építőiparban és gumi-
abroncsban. Támogatta a város új kerületeinek, például Hollywood-
nak a felépítését, mert ez a maga és barátai hasznát szolgálta; ő szorgal-
mazta a filmipar átköltözését Kaliforniába. A húszas évek elején a re-
pülőgépipar azért telepedett meg Kaliforniában, mert Harry Chandler
megkedvelte Donald Douglast, ezerötszáz dolláros csekket nyújtott át
neki, továbbá egy kilenc névből álló listát: azoknak az üzletembereknek
a nevét, akiktől hasonló támogatást remélhet. Az efféle lista, ha Chand-
ler ajánlása is rajta volt, megfelelt egy színaranykölcsönnek. Az így
1 szerzett tizenötezer dolláron Douglasnak sikerült repülőgépgyárát
Dél-Kaliforniába költöztetnie. Chandler szabta meg Los Angeles sor-
sát, azét a városét, amelyet nem annyira a várostervezők építettek saját
elgondolásaik szerint, mint inkább az iparmágnások a maguk elgondo-
lásai alapján. Chandlernek és barátainak_telektulajdonai diktálták,
hogy a város egyre nagyobb területen, egyre szélesebben terpeszkedjék.
Hasonlóképpen, ő és a barátai segédkeztek abban, hogy csírájában fojt-
sanak el mindent, ami akár halványan is városi tömegközlekedésre em-
lékeztet a modern Los Angelesben, nemcsak azért, mert jelentős érde-
keik fűződtek hozzá, hogy a város a lehető legszélesebb körben terjesz-
kedjék, hanem mert hittek a gépkocsi jövőjében, és beruházásokat esz-
közöltek a benzinkutakba, érdekeltek voltak a gumiköpenyek kopásá-
ban; az autóeladásban, a gyorsforgalmi utak építésében és persze a
város határain kívül fekvő ingatlanok adásvételében.
E birodalom rp.agvát az ingatlantulajdon alkotta. Chandler vidékről
származott, tehetsége volt a földhöz, hatodik érzéke, hogyan kell össze-
164
f
 /

hozni a nagy üzletet, villámgyorsan megteremteni egy kertvárost, rá-

venni a köztisztviselőket, miként csúrjék-csavarják a törvényeket úgy,
hogy meglegyen a közművesítés. Neki és a barátainak különös érzéke
volt hozzá, hogy megvásároljanak egy parlagon heverő távoli telket, és
politikai befolyásolás révén termővé tegyék; sivatagi áron vásároltak
ingatlant, majd új, parcellázottoázisáron adták tovább. A húszas évek-
ben, a két világháború közötti időszakban, amikor Kaliforniában meg-
valósult a középosztály álma, az egycsaládos házé, mintegy háromezer-
kétszáz új parcellázást indítottak meg Los Angeles.ben, s ezáltal több
mint kétszázötvenezer új házhelyhez jutottak. Senki sem tett többet e
növekedést elősegítő légkör megteremtéséért, senki sem húzott közvet-
lenebb hasznot belőle, mint Harry Chandler. (Egyéb javait bizony
gyaktan el is hanyagolta; amikor Norman Chandler 1941-ben végül
átvette a Los Angeles Times-t - az előző tíz év során fokozatosan az ó
kezébe került az irányítás, hiszen Harry Chandler már hetvenes éveit
taposta -, azt kellett tapasztalnia, hogy a lap súlyos nehézségekkel
küzd. Norman apja sohasem tekintette fontosnak az újságot gazdasági
tényezőként - Harry nagyobb, gyorsabban megtérülő tétekben szere-
tett játszani.) A harmincas és negyvenes években azt tartották a Los
Angeles Times-ró!, hogy bármiről szóljon is a vezércikk, közös kulcs szol-
gáltatja a magyarázatát: ,,Keresd azt, mi előnyös az ingatlantulajdon- '
nak."
Hatalmi klikk volt ez, amely szinte ellenállás nélkül érvényesítette~
akaratát. A klasszikus Harry Chandler-féle húzás (mindvégig magán
viselte a keze nyomát, s ő lett azután az ügylet fő haszonélvezője is) az
volt, amikor a Los Angeles-i üzleti elit úgy döntött, ellopja az Owens- .
völgy vizét. Az Owens-völgy elrablása - mert pontosan erről volt szó-
egy nagyváros roppant ravasz, roppant gazdag hatalmi elitjének a tör-
ténete. Mivel élet-halál kérdésévé vált e víz megszerzése, ez az elit úgy
hátározott, hogy mindent eltipor, ami az útjában áll, kiváltképpen nem
veszi tekintetbe egy távoli, elszigetelt, kisebb közösség vízjogait. Mert
éppen ez volt Los Angeles fejlődésének kulcskérdése- a víz. Az éghajlat
1
pompás volt, a földterület korlátlan, a természet egyetlen határt sza-
bott: a vizet; a vízjog tehát hatalmas politikái kérdéssé tornyosult. - Ha
nem szerezzük meg a vizet- mondogatta William Mulholland, a város
vízügyi foigazgatója, valahányszor szóba került, hogyan lehetne több
vízhezjutni-, akkor már nem is lesz rá szükségünk.
De csupán egyetlen potenciális vízlelőhely akadt, az is olyan távol,
165
 '1
\,

hogy szinte nevetséges: az Owens-völgy, Los Angelestől vagy kétszáz

mérfölddel északnyugatra. A völgy termőterületének csak kis hányadát
öntözték, zömében az is parlagföld volt, de az öntözött területek olyan
gazqagokJ, buják, akár a Nílus völgye. A századfordulón javaslat szüle-
tett az egész völgy átfogó fejlesztésére, a parlagföldek termővé tételére.
1902-ben, Teddy Roosevelt elnöksége idején az amerikai kormány,
amely egyre jobban -kezdett érdeklődni új termőterületek művelésbe
vétele iránt, létrehozta a Talajjavító Hivatalt, azzal a kifejezett céllal,
hogy égyébként értéktelen földeket termővé tegyenek, kiváltképpen a
Délnyugaton. Harry Chandler és társai szerencséjére a hivatal kalifor-
niai vezető fömérnökévé egy bizonyos J. B. Lippincottot neveztek ki.
Lippincott, aki később minden idők egyik legjelentősebb kettős ügynö-
ke lett, vízügyi szakértőként értékes munkát végzett a Los Angeles-i
városi kormányzat számára, és alaposan ismerte a város hatalmi ténye-
zőit. 1903 júniusában egy J. C. Clausen nevű mérnökkel megkezdte az
Owens-völgy feltérképezését, azzal a színlelt céllal, hogy felfogják az
Owens River víztöbbletét, s ezt a környező földek öntözésére fordítsák,
ekképpen új, gazdag és termékeny területet teremtve kisgazdák és tele-
pesek számára. Lippincott és Clausen puhatolózni kezdett a helyi far-
mereknél, nem mondanának-e le vízjogaikról. Barátokként és jótevők­
ként fogadták őket; a helyi farmerek és állattenyésztők nagy része, mi-
helyt megtudta, hogy valami nagy állami program készül, hajlott az
együttműködésre. Clausen egyértelműen elkötelezte magát az Owens-
völgy termővé tétele mellett, s így természetesnek tekintette a projektu-
mot. Lippincottnak azonban hátsó gondolatai voltak. Titokban tár-
gyalásokat kezdett nagy hatalmú Los Angeles-i barátaival, s fölvetette
nekik, hogy vezessék az Owens-völgy vizét kétszáz mérföldes csőháló­
zaton a városba.
Időközben - ekkor az Owens-völgy farmerei még nem ébr~dtek rá a
veszélyre - egy szindikátus, amelynek tagja volt Otis tábornok, Harry
Chandler és néhány barátjuk is, létfontosságú földvásárlási tranzakció-
kat ütött nyélbe. Először is, 1903 októberében elsőbbségi jogot sze-
reztek a $an Fernando-völgy egyik tizenhatezer acre területű farmjá-
ra. Az opcióhoz viszonylag olcsón jutottak hozzá, s néhány hónappal
később, kijátszva a farm eredeti gazdáját, potom ötszázezer dollárért
megvásárolták az egész föld területet. Azért kapták ilyen olcsón, mert itt
nem fakadt víz. Hamarosan több hasonló megállapodást kötöttek, töb-
bek között megkaparintva egy negyyenhatezer acre területű farmot is.
166
 Minderről a legnagyobb titokban susogtak. Harry Chandler megemlí-
tette néhány barátjának, hogy készül valami, egyelőre még nem beszél:.
het a részletekről, de jól tennék, ha beszállnának az üzletbe. Ismervén
persze Chandlert, és tudva, hogy a szava aranyat ér, a barátok meg is
fogadták a tanácsát.
Összehangolt, csodálatos akció volt. 1905. június 28-án Lippincott
mérnöke, Clausen felháborodott tiltakozása ellenére - azt javasolta,
vessék el az Owens-völgy feltárásának tervét, és helyette azzal az indít„
vánnyal hozakodott elő, hogy a szövetségi kormány az itt található
vizet engedje át Los Angeles városának. Kalifornia tala]avító hivatalá-
nak főnöke Lippincott és Los Aageles javára döntött. Másnap a Los
Angeles Times megtörte a hallgatást, közölte a tervet, és megcsillantotta
azt a lehetőséget, hogy a város új vízerőforráshoz jut. A következő lépés
a föld- és vízjogok megvásárlását fedező kölcsönkötvény kibocsátása
volt. A városjelentős csoportjainak támogatásával a kötvénykibocsátá-
si javaslatot 14:1 -arányban megszavazták.
A San Fernando-völgy két földdarabja, amelyet a Chandler-szindi-
kátus hárommillió dollárért vásárolt meg, becslések szerint százb.úsz-
millió dollárt ért. Mire·a tranzakciót lebonyolították, Harry Chandler
lett a legnagyobb részvényes. Az ő birtokában voltak a legkedvezőbb
fekvésű ingatlanok, s ezek alapozták meg később a hatalmas Chandler-
vagyont. Harry Chandler fokozatosan Dél-Kalifornia legnagyobb föl-
desura lett, minden nagy és hasznot hajtó üzletből partnerként és irá-
nyítóként vette ki a részét, és esküdt ellenségként lépett fel mindazokkal
szemben, akik netán ellenezhették vagy megkísérelhették szabályozni
vállalkozásait. Halálakor félmilliárd dollárra becsülték a vagyonát. f

Meglehet, Perelman és Mankiewicz tréfálkoztak a Los Angeles Times-

on, de azoknak, akik a harmincas években éltek Los Angelesben, nem-
igen volt kedvük tréfálkozni rajta, hiszen nekik társadalmi vagy politi-
kai tekintetben naponta akadt dolguk az újsággal. S ezt a helyzetet csak
súlyosbította az a tény, hogy Chandler lapjá~al szemben egyetlen vá- _
lasztási lehetőség kínálkozott: Hearst. Bármilyen vonzó személyiség
volt is a magánéletben Norman Chandler, lapja végképp nem volt t~r-
gyilagos és igazságos. Ennél többre nem tellett tőle, nem is törekedett
többre. Újságja kíméletlenül mészárolta ellenségeit - a demokratákat
és a szakszervezeteket. Norman Chandler, apja és nagyapja nyomdo-
kaiba lépve szerkesztette lapját, a vele egyívásúak, a California Club
fejesei, Dél-Kalifornia konzervatív, munkásellenes mágnásai számára
167
 \. ' ·. t-

adta ki újságját. Chandlerék barátairól úgy írtak, ahogy azok megren-

delték; elleBségeik nem juthattak szóhoz a lap hasábjain, vagy éppen-
séggel támadásainak kereszttüzébe kerültek. Ami nem jelent meg
nyomtatásban, ugyanolyan fontos volt, mint ami megjelent. A Times
tisztára mosta a munkásellenes uralkodó körök és politikusaik tevé-
kenységét, s gyakran rémisztgetett a vörös veszéllyel, hogy elfojtson
mindennemű szociális.jóléti törvényhozást. Ellenségeitől megtagadta,
hogy hallassák hangjukat; ilyesminek nem volt helye a hasábokon. Ha
a szó legjobb értelmében vett újság tükrözi a közösség valamennyi cso-
portjának véleményét, meghallgatja e nézeteket, esélyt ad rá, hogy a
lehető legnyíltabban ütközhessenek a nézetek, az egyes nézetek meg-
alapozottságát érdemük szérint bírálja el, és megkísérli féken tartani az
érzelmeket és a szenvedélyeket, akkor a Times egyértelműen részrehajló
lap volt: a inűveletlenségre és az előítéletekre apellált, és felszította a
szenvedélyeket.
Erőteljesen, hevesen pártos újság volt. A Times nem pusztán a dél-
kaliforniai Republikánus Párt orgánuma volt, hanem maga a Republi-
kánus Párt. A lap válogatta ki a pártjelöltjeit; a Republikánus Párt volt
a Times szócsöve, nem megfordítva. Mindennek semmi köze sem volt a
korrektséghez. 1934-ben. történt, hogy Turner Catledge, a The .New
rork Times kezdő politikai riportereként átruccanta nyugati partvidék-
re, hogy cikket írjon Upton Sinclairról és radikális politikai mozgalmá-
ról. Sinclair ekkoriban szenvedélyes választási hadjáratot vívott a kor-
'··
mányzói székért Frank Merriam republikánus jelölttel. Megérkezése
után Catledge megvette a Los Angeles Times-t, és kereste benne a Sin-
clairról szóló híreket. A Times egyetlen szót sem írt ilyesmiről. Ezután
azt kereste, közöl-e az újság programot a választási gyűlésekről, hogy
legalább megtudja, hol fog beszélni a jelölt, hogy esetleg kimenjen meg-
hallgatni. Programot sem talált. Egyedül annyit tudott meg Sinclairről
a lapban, hogy támadja a Bibliát, 'és nem jó keresztény. Aznap este
Catledge együtt vacsorázott a Times pölitikai fömunkatársával, Kyle
Palmerrel, s mivel még nem adta fel a reményt, hogy beszámolhat Sin-
clair néhány gyűléséről, megkérdezte Palmert, hol fog beszélni Sinclair.
Kyle, aki roppant elbűvölően viselkedett, így válaszolt: -Turner, ezt
felejtsd el. Nálunk nem szívelik az afféle szart, amiért úgy odavagytok
otthon, New Yorkban, hogy az emben köteles kinyomatni mindkét fél
véleményét. S:létzúzzuk ezt a rohadt Sinclairt, minden eszközzel. Ki-
nyírjuk. - S ki is nyírták.
168
 Palmer igazi szerepe - Catledge-nek ekkor még fogalma sem volt
erről - nem a politikai tudósítás volt. Őt egyszerűen kölcsönadták a
Motion Picture Industry Association mozi társaságnak, főként Louis B.
Mayernek, akinek az volt a feladata, hogy Hollywood toppant tehetsé-
ges elméit felhasználja Sinclair ellen. Kitűnően oldotta meg ezt a fel-
adatot.Jóllehet az iparág viszonylag fiatal volt, propagandaeszközként
óriási lehetőségek rejlettek benne: a filmipar egész sorozat hamisított
híradót dobott piacra, pusztán azzal a céllal, hogy vereséget mérjenek
Sinclairre, s ezeket a híradókat könyörtelenül bemutatták az állam va-
lamennyi mozijában. Nem politikai hirdetésekként vetítétték őket, ha-
nem valódi híradókként, s igen hatásosan. Az egyik „híradó" például
bemutatott egy csavargó bandát, amely állítólag csak arra vár Kalifor-
nia határán, hogy Sinclair győzelme esetén elárassza az államot. Egy
másikban töpörödött, öreg há?iasszony szerepelt, aki Merriamre készül
szavazni. Miért?- kérdezte tőle a bemondó. - Mert szeretném megóvni
az én kis otthonomat. Ez minden, ami megmaradt nekem kerek e vilá-
gon. -A filmsorozat leghatásosabb darabja egy hosszú szakállas, züllött
alakot mutatott be, láthatóan új bevándorlót, méghozzá a legrosszabb
fajtából; erős akcentussal, orosz kiejtéssel beszélt. Az öreg kijelentette a
riporternek, hogy ő Sinclairre fog szavazni. Miért? - kérdezte a ripor-
ter. - Mer' ugye az ő rendszere bevált Oroszországba', hát mér' ne
működhetne itt is?- Így dolgozott K yle Palmer; ő dolgozta ki a republi-
kánusok propaganda-hadjáratát, ő vezényelte a kórust, félresöpörve az
útból a demokratákat, vagy ha csökönyösek voltak, egyszerűen ügyet
sem vetett rájuk. S így ment ez a harmincas, a negyvenes, az ötvenes
években. 1958-ban - ebben az esztendőben szerfölött zűrzavaros volt
Kalifornia politikai helyzete - Don lrwin, a New York Herald Tribune
tudósítója hosszabb cikket akart írni az államról. Benézett K yle Pal-
merhez is; nagyon kellemes, nagyon bájos embernek találta, aki kész-
séggel adott információt a republikánusokról. Hát a demokraták? -
érdeklődött lrwin. -ó, hát velük nem bajlódunk- felelte Kyle.

Ez volt a foglalkozása, ezzel a feladattal bízták meg. Tudta, kiknek

dolgozik, és mit kívánnak tőle. Négy évtizeden át félelmetesen nagy
hatalmat gyakorolt, ő volt a Los Angeles Times hangja. Harry Chandler
lanszírozta, ő teremtette K yle Palmert, majd jóval később K yle Palmer · t
r
és a Los Angeles Times teremtette Richard Nixont. Palmernek akkora

. 169
 volt a bátalma, hogy ő lett Dél:Kalifornia Dick Daleyje. 2 Csodálatosan
behfaelgő modorú, cinikus ember volt. Karriereket teremtett, karriere-
ket tört derékba, gyakran egyazon ember esetében. Ő válogatta ki a
republikánus jelölteket, ő diktálta a politikát, ő irányította a törvény-
-hozást a kaliforniai törvényhozásban, ő mondta meg a kormányzók-
nak,.milyen törvényeket hagyjanakjóvá. Újságíró, politikai tudósító
volt, .de igazából királycsináló. Hiramjohnson 3 vasúttársaságok ellen
vívott -küzdelmének eredményeképpen minden állami hivatalt közhi-
vatallá alakítottak át, hogy ezáltal próbálják megvédeni őket a korrup-
ció kísértéseitől, és mivel állami közhivatalok voltak, itt nem létezett
utódajánlásijog. Vagyis a politika alapvető szintjén nem létezett az a
· jutalmazás, amelyet egy párt általában felajánlhatott-az állásosztoga-
tás. ·Következésképpen a század elejére Kaliforniában annyira meg-
gyöng~lt a pártstruktúra, mint egész Amerikában a hatvanas évekre.
i\
")' 1 '
A demokra_ta pártiaknak a puszta léfe függött az utódajánlási jogtól.
A pártapparátus gyöngesége következtében beállott légüres térben
megnövekedett a sajtó hatalma. Kalifornia tehát negyven évvel meg-
előzte az amerikai társadalóm többi szektorát: már a századelőn döntő
b~folyásra tettek itt szert a tömegtájékoztatási eszközök.
_., · "\, Palmer lett Kalifornia politikai főnöke: akit ő választott ki, akit a
Times ajánlott a s~avazóknak, az a választás napján sok százezer szava-
zó automatikus jelöltje lett; e választókjelentős része friss bevándorló
volt Kaliforniában, ezért tátott szájjal fülelt a Times szirénhangjaira.
Amikor Frank McCulloch, aki később a Times szerkesztője lett, ifjú
újságíróként első ízben utazott a Time magazip megbízásából Los An-
. gele·sbe, tájékozódni szeretett volna az állam politikai életéről, de infor-
mátorai állandóan csak azt mondogatták neki, hogy a szóban forgó
· kérdéssel előbb Mister Republikáhushoz kellene fordulnia. Így: Mister
Republican! Már maga ez a cím is szinte árasztotta a méltóságot és hatal-
mat, ezért McCulloch kissé meg is hökkent, amikor kiderült, hogy ez a
· bizonyos Mr. Republikánus voltaképpen aktív újságíró. Mások, és nem
mindig elismerően, Kis Kormányzónak nevezték. Az volt a feladata,

2 Richard (,,Dick") Daley, Chicago volt ír származású polgármestere, az Illi-

nois állami demokrata pártszervezet teljhatalmú ura.

s HiramJohnson kaliforniai szenátor, a gazdasági válság idején hevesen bírál-
ta a Washingtonban tábort vert első világháborús veteránokkal szemben a
hadsereg részéról alkalmazott terrort.
170
 _' ,
\.

hogy előkészítsen és „felkenjen" jelölteket, keresztülhajszoljon törvé-

nyeket, és távol tartson az államügyektől mindennemű radikális befo-
lyást. Más tudósítóknak néha órák hosszat kellett várakozniuk Sacra- \
mentóban a kormányzói hivatal előtt, abban a reményben, hogy talán
sikerül néhány percig beszélniük a kormányzóval, röpke útbaigazítást
kapni tőle, s akkor elképedve látták, hogy K yle lép ki a kapun jó egyórás
tárgyalás után, amelynek során ó magyarázta el a kormányzónak, mi
az, amit a Chandlerek kívánnak. KylePalmer gyakran dicsekedett ve-
le, hogy ő diktálta Frank Merriam kormányzó politikáját; hogy amikor
Merriam egy ízben habozott jóváhagyni egy törvényt, amely meg-
könnyítette volna K yle és Harry Chandler barátja, Asa Call számára,
hogy biztosítótársaságát átsegítse egy csőd utáni nehéz helyzeten, ó-
mármint Kyle-mondta ki a végső szót. Már közeledett a törvény jóvá-
hagyására kijelölt utolsó nap utolsó perce, s Merriam még mindig meg-
tagadta Kyle-tól az aláírást. Végül ,Kyle - szívesen mesélgette ezt a ·
történetet- így szólt: - A Times azt kívánja, hogy aláírja ezt a törvényt,
kormányzó- mire a kormányzó kapitulált. Szokás szerint, fűzte hozzá
Kyle. Íme, még néhány jellemző, villanásnyi mozzanat, amely rávilá-
gít Kyle hatalmára. Például ha egy politikusnak Los Ang~lesben volt
dolga - akár Goody Knight volt az, Pat Brown, Earl Warren vagy
más-, tisztelgő látogatást kellett tennie Kyle irodájában. Ez szerves
része volt a „Los Angeles-i látogató körútnak". Tisztelgés Kyle előtt. -
Csak beugrottam hozzá, hogy megcsókoljam a gyűrűjét- mondta egy-
szer Pat Brown. Megtörtént, hogy egyszerre kereste fel Goody Knight,
a kormányzó és Teddy White, a híres újságíró, Kyle előbb White-Qt
fogadta, és szándékosan az előszobában várakoztatta Knight kor-
mányzót. Végül is a politikusoknak, még a kormányzóknak is meg kell
tanulniuk, ki az úr a házban.

· K yle Palmer az események sűrűjében. Imádta az izgalmat, a nevetést,

a sürgés-forgást. Szüntelenül csengett asztalán a telefon. Minden átuta-
zó republikánus politikus fölkereste. A negyvenes évek elején egyszer
egy egész sereg riporter próbált interjút kapni Herbert Hoovertől a volt
elnök rövid kaliforniai tartózkodása során, de ő elhessegette őket, mert
nagyon sietett; Kyle-nál voltjelenése, őt kellett meghallgatnia, és csak
ezután adhatott exkluzív interjút. Mindenkinek szüksége volt K yle-ra,
Times-beli szerkesztőségi szobájának kilincsét egymás kezébe adták a
látogatók, vagy beugrottak Perrinóhoz - ahol rendszeresen ebédelt, és
171
 a vendéglő legjobb asztalánál fogadta híveit-, mert tudták, bizonyosan
ott találják, és reménykedtek, hátha alkalmuk lesz szót váltani vele.
Kyle p~dig figyelte a terepet, megjegyezte vendégének, hogy egy _bizo-
nyos személy csakis azért ebédel ott, hogy kifelé menet elhaladhasson az
asztala mellett; húsz perc múlva látta is, hogyan közeledik ez az ember
az asztalához. Egy Smith nevű fiatal kaliforniai képviselő haladt el mel-
lette, s megpendítette, nem indulhatna-e a kongresszusi választáson,
mire Kyle tagoltan így felelt: nem, nem ez a megfelelő év, és ha a fia-
talember nem értett a szóból, akkor néhány nap múlva az újságban hír
jelent meg, amely szerint Smith fontolgatja, hogy induljon-e a képvise-
lőségért, csakhogy ennek van egy akadálya, márpedig ez az akadály
(fölösleges volt nevet említeni) nem volt más, mint Kyle Palmer. Kyle
az események sűrűjében, amint 1948-ban ide-oda rohan a hotelszobák
között, hogy közös elnökjelölti listán hozza össze barátját, Earl War-
rent Tom Deweyval. Végtére is Kyle „szállíthatta" a kaliforniai delegá-
ciót, Warren pedig a barátja volt„ meglehet, kissé túl liberális, de azért
annyira nem, ahogyan egyes liberálisok vélték. S ugyanez a Kyle volt
az, akinek - ellenségei ezt csak gyanították, hiszen bizonyítékot soha-
sem tudtak produkálni - 1952-ben jelentős szerepe volt abban, hogy
elcsábította a kaliforniai delegációt Warrentól, az állam kedvencétől,
Ikejavára, s aki segített Nixonnak az alelnökség elny~résében. (Buff
Chandler, aki Chicagóban a Warrenék melletti páholyban ült Nixon
jelölésekor, és akinek el kellett szenvednie Virginia Warren fagyos,
megvető pillantását, maga is biztosra vette, hogy Kyle-nak benne volt
a keze a dologban. Kyle mindig az események sűrűjében, amint hor-
dozza a pletykamorzsákat, az izgalmas, pikáns részleteket Buffnak és
Normannek, hogy mindigjól tájékozottak lehessenek, a pikáns részlete-
ket1 amelyekről a lap olvasói sohasem értesülhettek. Így történhetett,
hogy amikor Kyle már évek óta nem dolgozott a lapnál, Buff elpana-
szolta Nick Williamsnek, a Ti!)Zes ioszerkesztőjének: úgy érzi, hogy ó ·
meg Norman nem olyan jól tájékozottak, mint azelőtt.
Harry Chandler idején kezdte; tanulóéveit Robert Armstrong, az
akkori idők híres kijárója mellett töltötte, aki a lap washingtoni irodáját
vezette, de ami ennél is fontosabb, Harry Cha~dler-s ennek révén Los
Angeles- legiobb washingtoni előszobázójának a szerepét osztották rá.
Armstrong korábban Warren Harding elnök -sajtóionöke volt, s nem-
/ csak Harry Chandlernek dolgozott, hanem a húszas években Herbert
Hoover legfontosabb munkatársaként ő építette ki Chandler kapcsola-
172
 tait Hooverrel. Amíg Armstrong országos szinten tevékenykedett, Pal-·
mer, aki 1918-ban irányította először Chandlerék kaliforniai kampá-
\
n3/át, Kaliforniát tartotta a kezében, s az évek során mindenre kiterje-
dő, összefüggő kapcsolatrendszert épített ki; később ez lett a hatalmi
bázisa. Amikor Armstrofig 1932-ben nyugdíjba vonult, Pab;ner átvette
mind az állami, mind az országos irányítást. lzig-vérig Harry Chandler
embere. volt. Chandler, ez a roppant aktív ember, maga is szerette a
politikai nyüzsgést, és nem olyan embernek ismerték, aki túlzott önálló-
ságot engedélyez a beosztottainak; K yle tulajdonképpen Harry nagy-
. követe volt a politikai életben és az állam fővárosában, Sacramentó-
ban. Az igazi döntéseket mindenekelőtt Harry Chandler hozta. Megle-
het, Kyle kutatta föl a fiatal, tehetséges politikusokat, de a döntés joga
a laptulajdonos kezében volt. Harry Chandler pontosan tudta, mit
akar: megteremtette a Tengelyt, a három újságból álló kartellt az Oak-
land Trihune-nal és a San Francisco Chronicle-lal, és a három egységesen
föllépő konzervatív újság ekképpen mindenestül uralta Kalifornia poli-
tikai életét.
Egészen másfajta fából faragták Norman Chandlert. Nemigen élvez-
te a politikát, csiricsárénak, durvának, hangoskodónak és mocskosnak
tartotta.Jobb, ha az ember három lépés távolságot tart tőle. S ezt úgy
érte el, hogy szabad kezet adott Kyle Palmernek. Nem Norman
Chandler, hanem K yle Palmer gyakorolta az igazi politikai befolyást a ,
Times-nál, mert mindenki tudta, hogy Norman nevében beszél, hogy ő
a teljhatalmú megbízottja, és mivel az államban vándorolni kezdett a
népess~g, Dél-Kalifornia pedig hamarosan népesebb és befolyásosabb
. lettÉszak-Kaliforniánál, Kyleletta Tengely ura. Alacsony, fürge moz-
gású és okos ember volt, kellemes öngúnnyal. Buzgó konzervatív, a
pénzes osztály hangja és manipulátora; konzervativizmusát fontosnak ·
tartotta, még ennél is fontosabb volt az, hogy imádta a politikát.Job-
ban szerette a republikánusokat, de mindig keresett-kutatott valaki
után a túloldalon, aki úgy ad-vesz, mintjómaga. Szeretett nagy lábon
\ élni; ez állandóan bajba és adósságokba sodorta. - Sohasem leszek mil-
liomos- mondogatta jókedvűen-, mert túlságosan is szeretek úgy élni,
mintha az volnék. - Sok felesége volt, állandóan tartásdíj- és pénzprob-
lémákkal küszködött, azt is suttogták, hogy nemcsak a Times-tói húz
fizetést; kisebbfajta botrány támadt abból, amikor kidérült, hogy jutta-
tást kap a helyi lóversenypályától is, amely történetesen hatalmas té-
nyező volt a kaliforniai politikai életben; Azt is rebesgették, hogy jószí- ·.

173
 vú és konzervatív hajlamú demokraták építették utolsó házát. Feleségei
valamennyien kissé hasonlítottak egymásra, és eléggé szabályos időkö­
( zönként váltakoztak. Harry Chandler nagyon kedvelte Kyle-t, mégis
bosszantotta, milyen nagy lábon él, s egy ízben, amikor K yle az ő felszó-
lítására sem egyenlítette ki vele szemben fennálló adósságát, egyszerű­
en kilakoltatta abból a malibui házból, amelyben lakott, és az ifjú Nor-
mant és Buffot költöztette be oda. Innen ered az a legenda, hogy Nor-
man és Buff mindig a korábban K yle· által lakott házakat kapták meg.

Primitív ember volt. A hatalom árnyékában élt, gyakorolta is hatal- a

mat, volt benne arrogancia; pontosan tudta, ki számít és ki nem. Tisztá-
ban volt vele, melyik a nyertes és melyik a vesztes fél. Ami pedig a
sztrájkőröket illeti, nyugodtan kijelenthette róluk újságírók előtt: el kel-
lene vezetni és agyonlőni őket. Tudta, mi a feladata egy újságnak, de a
nagyobb összefüggések nem izgatták. 1959-ben történt, hogy egy Alan
- FitzGibbon nevű fiatalember, aki akkor végzett a Harvardon,jele_ntke-
1

zettnála állásért. Palmer megkérdezte, miféle tudósítói munkához len-

ne kedve. Külföldi tudósító szeretne lenni, válaszolta FitzGibbon. - Ide
figyeljen, az a helyzet, hogy van Svájcban egy emberünk, évi negyven-
ezer dollárunkba kerül - magyarázta Palmer-, és egyetlen hirdetést
semszerzett még nekünk. - Ennyit a nagyvilágról. Kakaskodó, hetyke,
de volt benne öriirónia is, sjól tudta, hogy a politikai kérdéseket a hátsó
szobákban döntik el a fiúk; gyűlölte a reformereket, nemcsak azért,
amit hirdettek, hanem azért is, ahogyan nekifogtak a dolgoknak, any-
nyira komolyan, annyira odaadóan, semmi örömük sem t~llett az
egészben, ott nem voltak előkelő vacsorák, ,,azok" nem nevettek. Iszo-
nyú.szóvirágos, öreguras, tizennyolcadik századi stílusban írt. A har-
mincas évek végén és a negyvenes években fölkapta az antikommuniz-
must, végtére is a szocializmus szerves része volt a Sinclair-féle választá-
si hadjáratnak; mindenütt ott leselkedik ugyebár a radikalizmus réme.
Voltaképpen nem hitt benne, hogy mindenütt és bárhol ottleselkedné-
nek a kommunisták, de ha ezt darálja, akkor defenzívába szorítja a
demokratákat, meggátolva őket abban, hogy gazdasági kérdéseket ves-
senek fel,fa az ő embereit támadják. Nem érdekelték a bonyolult gaz-
dasági viták, annak volt a híve, amit szabadvállalkozási rendszernek
szokás nevezni.
J Jó taktikus volt: hosszú ideig ő tartotta a kezében a Chandlerek
• ,,imprimatúr" -ját, és semmiképpen sem akarta föladni. Még Harry ,
174

·•,,
 . f

Chándlertól kapta a teljha~almat, s bár Norman nem próbálta vi~za-

venni tőle, Kyle kissé mindig tartott Bufftól. Buffnak, maga is roppant
aktív lévén, megvoltak a maga hatalmi vágyai, talán nagyköveti poszt...
ra vágyott, s K yle tisztában volt vele, hogy Buffsérelmezi, amiért ó adja
a nagy politikai vacsorákat, mármint olyankor, ha Nixon vagy Warren ·
visszatért egy-egy keleti partvidéki körútjáról; a vacsorát mindig Kyle
házábanrendeztékmeg. TehátnemNorman,hanemBuffvoltpolitikai
értelemben a fő vetélytársa. Így tehát, amikor Goody Knight, kor-
mányzóvá választása után, megpróbálta kicselezni Kyle-t, és Buffot
kinevezte az egyetem igazgató tanácsába, K yle tökéletesen tisztában
volt vele, hogy ez mitjelent. Azt ugyanis, hogy Goody Knight közvetlen
kapcsolatba akar lépni Chandlerékkel, meg akarja kerülni Kyle Pa}...
mert, ekképpen talán csökkentve K yle befolyását Goodyra (akit ked-
velt ugyan, de távolról sem volt a kedvence). K yle tehát fogta magát,
fölkereste Buffot, és megkérdezte tőle: - Nos, gondolom, azt kívánja,
hogy kesztyűs kézzel bánjak Goodyval, igaz? - Dehogyis - válaszolta
Buff-, mire gondol? - Kinevezte magát az igazgató tanácsba, tehát
kesztyűs kézzel kell bánnom vele. - Buff azonban pontosan úgy vála~
szolt erre, ahogyan K yle elvárta tőle: - Szó sincs ilyesmiről, írjon csak
róla, ahogy a kedve tartja.
Kyle konzervativizmusa szerfölött valóságos volt. Nem szívelte sem
a liberálisokat, sem a szakszervezeteket; lényegében idegennek érezte
őket, sót talán veszélyesnek is, ha nem torlaszolják el az útjukat. Kyle
Palmer 1892-ben született Tennesseeben, gondolatvilágára rányom-
ták bélyegüket a régi idők erkölcsei és szokásai: agrárkorszak volt az,
szakszervezetek sehol, egyszerűl;>b volt akkoriban az élet. Earl Warren-
hoz fűződő kapcsolata rávilágított gondolkodásának gyökereire. Ked-
velte Warrent, mert olyan ügyes, tehetséges és profi, és tisztelte, amiért
minden republikánus politikus közül, akh:,el több mint harminc év so-
rán dolga akadt, Warrent tudta a legkevésbé bűvkörébe vonni. Ha
Kyle valakit nagyon protezsált volna egy bírói posztra Warrennál, ak-
kor szinte bizonyosan kudarcot vall. Warrennál így nem lehetett célt
érni. Olyan átkozottul makacs. Palmer így emlegette: ,,A mi svéd bará-
tunk." A mi sved barátunk! A svédek ugyanis makacsok. Mégis nagy
benyomást tett rá Warren, hiszen eszes volt, ravasz és biztos nyeróem-
ber, tudta, hogyan kell kijátszani egymás ellen a politikai erőket; úgy
mozgott a szakszervezetek világa és Chandierék világa között, hogy
valamiként kedvére tett mindkettőnek. Palmer lényegében közvet~tó ,
175
 : '
i

lett -Warren és Dél-Kalifornia .pénzmágn~ai között, nem egyszerűen

Chandlerék nagykövete volt Warrennál, sokkal inkább Warren nagy-
követe Cha~dleréknél. Szalonképessé tette Warrent konzervatívabb
Los Angeles-i barátai körében, figyelmeztetve őket, ha nem fogadják el
Warrent, végül rosszabbat is kaphatnak. Azért mindvégig aggasztotta
Warreri liberalizmusa, és 1954-ben, amikor Warren a Legfelső Bíróság
, tagja lett, és kedvező jogi szakvéleményt adott a Brown kontra Oktatási,
Tanács ügyben, s ezzel lényegében eltörölte a faji elkülönítést az ameri-
. kai állami iskolákban, K yle Palmer valóságos dührohamot kapott.
Mélyre nyúltak tennesseei gyökerei. Ugyanolyan rendületlenül hitt az
elkülönítésben, mint Tennessee állam bármely más polgára. Röviddel
ezután Warren ismét Los Angelesben járt, és megjelent Perrinónál a
szertartásos ebéden. Meghívták egy közös barátjukat az ebéd utáni
kávéra, aki meglepetten hallotta: íme, a Los Angeles Times politikai ve-
zércikkírója korholja az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának tagját.
Afaji kérdésről és az elkülönítés eltörléséről folyt a vita, s a máskor oly
hűvös és cinikus Kyle tombolt: ennek az országnak a polgárai nem
hajlandók támogatni ezt a döntést, üvöltötte, ezt nem lehet keresztül-
vinni, ez tönkreteszi az országot, Isten nem keveredésre szánta a fajo-
kat. Ez a döntés tagadja mindazt, ami naggyá tette Amerikát. Nem volt
ez valamiféle rövid „szövegelés", hanem igazi obstrukciós szónoklat, se
· vége, se hossza, reakciós hangvételű és kínos; végül Warren, aki soha-
sem veszítette el a hidegvérét, fölállt, gyöngéden átfogta Kyle Palmer
vállát, és azt mondta: - Kyle, mi ketten mindig barátok maradunk-
azzal távozott.
A legtöbb politikus a barátja volt. Akkor is szerették, ha megbuktatta
őket. Végül Goody Knightot is letaszította a kormányzói posztról, de
Goody, noha majd megszakadt a szíve, továbbra is szerette. Pat Brown
is kedvelte. Pat egyike volt azon kevés demokratának, aki tudott bánni
vele, és jól tette, hogy beugrott meglátogatni Kyle-t, amikor átrándult
Los Angelesbe, ahol a bűnözés és a kábítószer-élvezet ellen szónokolt a
... városi klubban (akkoriban még lelkes ifjú kerületi ügyész volt San
Franciscóba~, s ez mégfelelő ugródeszka volt ahhoz, hogy egy liberális
politikus hatalomra jusson Kaliforniában). Kyle tőrként használta fel
Patet Goody Kaight ellen, amikor úgy tetszett, hogy Goody kissé közel
került a szakszervezetekhez (Kyle rovatában egyszerre csak utalások
jelentek meg arról, hogy a' népszerű, közkedvelt Pat Brown netán meg-
pályázza a kormányzóságot). Mindjó barátai voltak, szerette mindő-
176
jüket, de azért volt egy kedvence, egy politikus, akivel jószerint úgy
bánt, mintha a fia volna, tutujgatta, védelmezte, tanítgatta és futtatta,
úgy hívták: Richard Nixon.

4. CBS
Már a háború előtt megvolt benne a hajlam, hogy nagy lábon éljen, és
a háborús években még jobban megjött hozzá a kedve. Ed Murrow
előtt nyitva álltak a brit társadalom kapui, azokban a szenvedélyes
években talán eg3/etlen amerikait sem ünnepeltek Londonban annyira,
mint őt. Így azután megnyíltak ezek a kapukjóvágású, fiatal barátja,
Bill Paley ezredes előtt is, ami elképzelhetetlen lett volna a békeid6k
gőgös, zárkózott társaságában. Murrow olyasmi volt Paley számára
Angliában, mint egy_minden zárat megnyitó hitelkártya, semmit sem
tagadtak meg tőle, mindent elérhetett. Barátai szerint Paley éppen, a
háborús Angliában jött rá először, milyen társadalmi lehetőségeket
nyit meg előtte új hatalmi bázisa. A háború után világossá vált, hogy a
korábbinál nagyobbjelentőséget tulajdonít társadalmi életének, amely
kissé különbözött a korábbitól. Azelőtt olyan emberek vették körül,
akik néha szembeszálltak és vitatkoztak vele,jelentős szellemi és politi-
kai pályát befutott férfiak és nők, akikből nem váltott ki tisztelettel
vegyes félelmet Paley pozíciója, akik tehát valóban egyenlők voltak
vele. A háború után továbbra is megmaradt lendületes üzletembernek,
de zárkózottabb lett, s akikkel összejött, azok kissé gazdagabbak voltak,
kissé magasabban álltak a társadalmi létrán, és akik nemigen szálltak
szembe a nézeteivel. Fölbomlott első házássága is, hiányzott mellőle
Dorothy Paley, aki régebben arra ösztökélte, hogy találkozzék a legkü-
lönfélébb emberekkel.
A háború révén hatalmasabbá, gazdagabbá és jóval tekintélyesebbé
vált a CBS. Valaha fiatal és sebezhető vállalkozás v~lt; Paleynek szor-
galmasan kellett dolgoznia, hogy befogadják. A háború előestéjén a
rádiótársaság műsorainak egyharmadát tartották fenn vállalatok tá-
mogatásából; a háború végére ez az arány kétharmadára módosult.
A társaság immár el tudta adni magát, elismerték hatalmát és befolyá-
sát; a háború bebizonyította, milyen nagy mértékben függ tőle a társa-
dalom, milyen nagy mértékben függnek tőle a hatalmasok. Garantált
siker volt ez, és az eljövendő években-úgy tetszett-még hatalmasabbá
177
 válik, hiszen láthatóan küszöbön állt a televízió korszaka. A cég anyagi-
lag megszilárdult, inost már meg kellett védeni, ·Paley is meg akarta
védeni önmagát. Ekkor már másoknak volt nagyobb szükségük rá,
miµt neki másokra, tehát egyre több olyan embert szerződtetett, akik-
nek nem annyira az volt a munkájuk, hogy „eladják" a vállalatot, mint
hogy megvédelmezzék.

1947-ben újra megnősült, ezúttal Barbara Cushing Mortimert vette el.

Társadalmilag ennél előkelőbben nem is házasodhatott volna; Babe
Cushing Amerika egyik legszebb és legelőkelőbb asszonya volt. Apja
legendás hírű bostoni sebész, édesanyja pedig el tökélte, őt és két nővérét
úgy neveli, hogy nagy partit csináljanak, tökéletes háziasszonyok legye-
nek; kiegyensúlyozott,jó modorú, bájos lányokká nevelte őket. Fárado-
zásait siker koronázta: egyik lánya Vincent Astorhoz, a másik Joc~
Whitneyhez 1 ment feleségül. Babe rendkívül csinos, karcsú, bájos lány
volt, de ami ennél is több: ellentétben a luxusdivat és a társaság dámái-
val, nyoma sem volt benne az alattomosságnak, a keménységnek.
Mintha nem ismerte volna az irigységet vagy a ravaszságot. Egyik leg-
jellemzőbb vonása a kedvesség volt. Ízlése tökéletes lévén, nem annyira
a divat irányítója, mint a divat megtestesítője, minden, amit tett, már
ön:uiagában ízléses volt, s ahová csak betette a lábát, a hely azonnal
divatossá vált. Erőfeszítés nélkül, tökéletesen valósított meg egy bizo-
nyos fajta életmódot, a legdúsabb asztalt a legmegfelelőbb módon tud-
ta megteríteni, a legpompásabb vacsorákat adta, a legszebb ruhákat
viselte, s mindezt könnyedén. Más nők tőle lesték el a viselkedés szabá-
lyait, ó pedig - úgy tetszett - valahonnan önmagából merítve tette
mindig azt, ami a legmegfelelőbb. Így azután természetesnek tekintet-
ték, hogy Bill Paley, aki mindenben a legjobbat szerette, kívánta és
kapt~ meg, udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette; végtére is Babe
tökéletesen választékos volt, s valahány férfi, aki a tökélyt kereste, mind
el akarta venni. (Sok évvel később Katherine Graham, akit lenyűgö­
zött Babe Paley szépsége és eleganciája, valamint a hozzá hasonlóan
. elegáns Marella Agnelli, a Fiat tulajdonosának felesége, megkérdezte
Truman Capotet, hogy e két rendkívüli asszony közül melyik a szebb.
Capote, aki tisztában volt vele, mennyi buktatója van az efféle válasz-

• Richard ,Jock" Whitney, a Morgan-bankház munkatársa a nagy válság ide-

jén.
178
 tásoknak - végtére is léteznek döntések, amelyeket nem szabad ·meg;.;.
hozni-, kitért a válasz elől, de Mrs. Graham nem tágított, és akkor az
író végül beadta a derekát. - Nézze, drágám - mondta-, azt hiszem, ha
mindkettőt ott látnánk a Tiffany kirakatában, Marella kissé drágább ,l

lenne.) Bill Paley számára nagyszerűen sikerült ez a házasság, sokak

szerint Bill nem csupán egy nővel, hanem egy egész társasággal lépett
házasságra. Egy csapásra sógora lettJock Whitney, befogadta egy új,
igen előkelő, roppant gazdag, nagyon exkluzív és nagyon konzervatív
társaság.
Egy lábjegyzetet még ehhez a házassághoz. Az esküvőt igen szúk,
bizalmas körben tartották meg, alig néhány barátjukat hívták meg.
A vállalattól senkit. Azaz egyvalakit meghívtak, Ed Murrow-t, de hát
őt azokban az időkben nem egyszerűen alkalmazottnak tekintették,
hiszen Amerika talán legcso~áltabb nem politikus közéleti személyisé-
ge volt~ és bárki megtiszteltetésnek tekintette, ha Murrow a barátja; így
természetesnek vették, hogy őt meg J anetet meghívják az esküvőre.
Paley azonban hallani sem. ~kart arról, hogy üzlettársai is eljöjjenek.
Föl is kereste egyik legközelebbi munkatársát, Frank Stantont, akit
akkoriban neveztek ki a CBS elnökének, és kölcsönkért tőle néhány
filmtekercset, hogy megörökítsék az esküvőt (Bill Paley ~hasem dobá-
lódzott a pénzzel; évekkel később Babe Paley gyakran panaszkodott is ·
a barátainak, milyen nehéz házat vinni olyan szűkre szabott költségve-
tés alapján, amilyet a ferje engedélyez; odahaza még folyóiratokra sem
fizethetnek elő, mert Bill amúgy is megkapja őket az irodájában, keser-
gett); egyszóval Bill magyarázkodott, hogy az esküvő annyira szúk kö-
rű lesz, hogy még a barátait sem hívja meg. Stanton elfogadta ezt a
magyarázatot, nem is vette zokon, amíg néhány nappal az esküvő után
Paley át nerrí adta neki a tekercseket azzal, hogy hívassa elő őket a CBS
laboratóriumában. Amikor Stanton kidolgoztatta és megnézte a filme-
ket, azt látta, hogy- hát igen - ott volt Bill és Babe, azután ott voltJ ock
ésBetsy, megottvolt-EdwardR. Murrow. Mivel pedig akkoriban Stan-
ton már nagyon feltékeny volt Murrow-ra és hallatlan népszerűségére;
nem utolsósorban pedig Paleyhez fűződő szoros barátságára, mélysége-
sen megsértődött, mert úgy érezte, ez bizony jelzés: bármilyen hangza-
tos a címe-rangja, bármennyit keres (és rangja is, keresete is igen nagy
volt már ekkor), bármilyen tiszteletnek örvend is, végtére nem egyéb, .
mint egy alkalmazott. Stanton nem egykönnyen felejtette el ezt az inci-
denst. A következő évtizedben egyre mélyült a szakadék Murrow és
179
,\

közötte; Bill Paley egyaránt bábként mozgatta két, különböző szerepet

játszó, roppant becsvágyó munkatársát. Egyrejobban megutálták egy-
mást, jóllehet látszólag mindketten egy célért dolgoztak a rádiózás te-
rületén. Amikor egy ízben Fred Friendly megkérdezte Stantont, miért
nem próbálja áthidalni a Murrow és közte tátongó mélységes szakadé-
kot, Stanton - akiben még élénken élt az esküvő és a film emléke - a
komplexus egy elemeként ezt az esetet is felhánytorgatta.

Paleymost már nagy lábon élt. Megvásárolta a hajdani Pulitzer-tulaj-

dont Manhassetben, ahol szomszédai többnyire Whitneyk vagy náluk
is előkelőbb családok voltak. A házat gyönyörű antik tárgyakkal és
világhírű · műkincsekkel zsúfolta tele, ő is, Babe is szüntelenül újabb
1 értékekre vadásztak, stílusosan utaztak; egy ízben charter gépen repül-
, tek Párizsból Londonba, de kis ideig várakozniuk kellett a repülőtéren,
mertpoggyás{,uk egy másik bérelt repülőgépen érkezett. Ritkábbanjött
össze régi barátaival. Valaha kedvelte Franklin Rooseveltet, de akkori-
ban már szinte állandóan csak republikánusokkal mutatkozott, és ma-
ga is egyre inkább republikánusként nyilatkozott. Persze nem jobbol-
daliként, nem lett Taft híve, ehhez túlságosan modern felfogású volt;
az, akit valójában szeretett, akárcsak új, legjobb barátai, Walter Tha-
yer ésJock Whitney, nem volt más, mint régi, háború alatti főnöke,
Dwight Eisenhower. Hiszen Ike pontosan az a modern ember, akf meg-
felel a becsületes, modern republikánusoknak, aki mögött szívvel-lélek-
kel fölsorakozhatnak.
Más ember lett, és más lett a vállalat is, amelynek az élén állt. A rá-
diózás mindent elsöprő sikereket ért el a háború utáni években, bekö-
/
szöntött a szinte értelmetlen nagyságrendű profitok korszaka. A máso-
dik világháborúban született rúgkapálva és sivalkodva a modern kor
Amerikája. A világégés felpörgette Amerika ipari kapacitását, sok ame-
rikai vállalatnak meghozta az új, végletekig központosított menedzseri
rendszert, és az egész társadalmat uralkodni vágyó világgazdasági óri-
ássá gyúrta át. Amerika gazdag volt, amíg a világ többi része szegény;
az első modern társadalom, amely a középosztály étvágyának valóban
országos méretű, robbanásszerű megnövekedését tapasztalta. Mindaz
a tulajdon, amely a legtöbb társadalomban a gazdagok kiváltsága volt,
akár az oktatás, akár a lakás vagy az autó, a negyvenes évek végére az
. amerikai középosztály számára is hozzáférhetővé vált. A korszerű rek-
lámozás hasznot húzott ebből a robbanásból, és siettette is; ekkor önál-
180
lósodott a reklám, ekkor növekedett meg a hallgatóság, országosabb
méretűvé vált, kitágultak a vállalatok lehetőségei, s a nagy konszernek
költségvetésében úgy nőtt a reklámra fordított hányad, ahogyan nőtt a
hatókörük. A vállalatokat valaha helyi értékesítésre korlátozó szállítá-
si-kézbesítési rendszerek most csodálatosan fölgyorsultak, .ami azzal
járt, hogy egyre szélesebb körű közönség igényelte ezt az új, országos
eszközt. Az amerikai gazdaság- néhány kisebb pihenőt nem számítva
- 1946-tól huszonöt esztendőn át egyre csak erősödött, úgy látszott,
mintha az egész társadalom a középosztályba tódulna, autót, egyre
több autót szeretne vásárolni, meg családi házat, meg edénymosogatót,
meg mosógépet és centrifugát. Egyszerre lehetővé vált mindennek a
megszerzése, minden fenyűzési cikké is.Jutott a haszonból mindenki-
nek, de legioképpen a tömeghírközlés új eszközének, a rádiónak, majd
a televíziónak. Anyagiak és nagybani értékesítés tekintetében aranykor
virradt fel; nemigéfl· történt meg addig, hogy ilyen rövid időn belül
ennyi drága árut vásárolt volna ilyen sok ember.
Csakhogy a gazdasági fellendülést nem kísérte megfelelő egészséges
politika, az ország e két legiobb mutatója sehogy sem került szinkronba.
Ahogy a gazdaság felfelé ívelt, úgy zsugorodott láthatóan Amerika po-
litikai szellemisége; politikai nézőpontból tekintve sötétkorszak volt ez,
a nemzeti gyanakvás kora, amely végül boszorkányüldözésbe torkollt.
A gazdasági jólétnek és a politikai kórállapotnak ez az ellentmondása
szinte páratlan feszültséget idézett elő a CBS-nél. Íme: a rádiótársaság
többet keresett, mint valaha, a profit olyan méreteket öltött, hogy a
társaság vezetői rá se hederítettek a külső sötétségre vagy bármi másra,
ami megszakíthatta vagy lelassíthatta volna anyagi sikerüket. Ugyan-
akkor viszont a rádióhálózit hírszerkesztóségétól elvárták, hogy tudó-
sítson az egyre fokozódó országos hisztériáról. Egy nagy hírközlő szerv
számára létfontosságú, hogy valahol, a legmélyén legyen lelkiismerete,
csakhogy abban az évtizedben a lelkiismeret szokatlan fenyűzésnek lát-
szott az egyre tollasodó anyavállalat számára.
Bill Paley a negyvenes évek végén már arra törekedett, hogy hálózatát
a rádiózás vitathatatlan éllovasává tegye. Mindig is utálta a másodhe-
gedűsi szerepet, mindenekfölött arra törekedett, hogy ő legyen a leg-
jobb, és mindenből az övé legyen a legjobb- a legjobb rádióhálózat, a
legszebb műkincsek, a legjobb barátok. (Egy ízben, amikor Mike
Dann-nek, a műsorigazgatónak hosszú hónapokon át tartó kényes tár-
181
 gyalásQk ~redményeként sikerült egy rendkívüli CBS-adást nyélbe üt-
'- nie Picassóról- ami nem volt kis teljesítmény, föként azért nem, mert
Picasso alig beszélt valamit angolul-, fölkereste Paleyt, abban a hitben,
hogy az.elnök, aki nagy műbarát, bizonyára igen elégedetten, sót elbű!"'
völten fogadja majd a hírt. Paley bizonyos fokig valóban el volt bűvöl­
ve, de lehűtötte az örvendező Dannt, mondván, hát igen, Picasso való-
banjo, ,,deazértén inkább Matisse-tgyűjtenék. Tudod, Mike, manap-
ság Matisse sokkal többet ér a piacon".) Az a tény, hogy az NBC hosszú
éveken át olyan nagy kezdeti előnnyel vitte a prímet, még mindig sajgó
fájdalmat okozott neki,jóllehet tudta, hogy a konkurens cégnek sokkal
magasabb rendű a műszaki színvonala; a hangjában mégis bizonyos
gőg csengett, ha Sarnoff tábornokról 2 beszélt, akit véleménye szerint
-valójában nem is érdekel a rádiózás, és édeskeveset törődik a hivatásá-
val. Meglehet, a Paley-Murrow-években a CBS-nek volt a legnagyobb
presztízse, a CBS-t tekintették a „minőségi" hálózatnak, azért kezdet-
től fogva mégis a második helyre szorult az NBC mögött a műsorszer­
kesztés, a reklámbevételek és a profit tekintetében. Bill Paley sohasem
fogadta el ezt a helyzetet. Módszeresen arra törekedett, hogy vetélytár-
sánálminden téren jobbá tegye a CBS-t, méghozzá úgy, hogy kezdettől
fogva megpróbálta szerződtetni a legjobb erőket; végtére is jóval több
érzéke volt a tehetséghez, mint Sarnoffnak, és mindig a legjobb minő­
ségre vágyott. Sarnoff másféle ember volt; azt gondolta, ó a legjobb,
tehát nem tűrhette, hogy bárki más fenyegesse szakmai pozícióit. Egy-
szer azt mondta Ralph Colinnak, Paley jogtanácsosának: - Bill szereti,
ha géniuszok veszik körül. ·Én viszont senkit sem tűrök a környezetem-
ben, aki olyan okos, mint én.
l948-ban Paley készen állt a támadásra. Úgy vélte, hamarosan fel-
virrad a televízió kora, és szilárdan meg volt győződve róla, hogy a
tévékorszak beköszöntével a rádióból csak az marad a felszínen, ami a
legjobb minőségű; azt is megsejtette, hogy ha sikerül elhódítania a veze-
tést a rádió világában, vezető szerepe lesz a televíziózásban is. Közvetí-
-
1·
tők révé_ n csöndben kezdte megkörnyékezni az NBC népány legjobb
rádiókabaré-sztárját, akik nem is annyira az NBC-vel, mint inkább az
amerikai, kormánnyal voltak elégedetlenek, mert szerintük fölháborí-

2 David Sarnoff, szegény orosz bevándorlóból lett a Radio Corporation of

America elnöke. A „ tábornok" pusztán tiszteletbeli rang. Vö. McCormick „ez-

redes".
182
,. .) \
 tóan nagy adót vet ki rájuk. Lew Wasserman 3 (MCA) segítségével Pa-
ley tervet dolgozott ki, amelynek értelmében a szórakoztatóipar sztár,;. ,
jait ajövőben nem egyénekként, hanem kereskedelmi társaságokként
kellene adóztatni. Ott van például]ack Benny. Döntő pillanat: a rádió
zenitre ért, és Jack Benny a legkiemelkedőbb alakja, a vasárnap esti
hétórai műsorok szupersztárja, az a személyiség, akinek a legnagyobb
a hallgatósága. Bennynek éppen lejárt a szerződése, és·most olyan pre-
cedenst teremthetett, amelyet pályatársai is követhetnek. Ebben a te-
kintetben lényeges szerepe volt a Paley és Sarnoff közötti ellentétnek.
Paley imádta a jó szórakozást; ha a CBS meghívott ebédre egy sztárt,
Paley villogott-virágok, bájolgás, nagyvonalúság. Elvégre a szórakoz-
tatóiparban dolgozott, ahol a sztárok jelentettek mindent, élvezte a
társaságukat, és biztos kézzel tapintott rá a tehetséges emberekre.
Évente kétszer Hollywoodba látogatott, hogy személyesen is találkoz-
zék szórakoztató műsorai csillagaival, s ilyenkor remekelt, minden
sztárból alaposan „készült". Boldog?- szokta kérdezni tőlük.Jól megy
a show? Azután fölvillantotta elbájoló modorát, Bill Paley tör6dik a,t
embereivel; ez sohasem tévesztette el a hatását.
Sarnoffot egészen más fából faragták; mérnök volt, a rádió és a mű­
szaki berendezések embere. Még csak nem is találkozott soha Jack
Bennyvel, legnagyobb sztárjával. Azt vallotta, hogy az NBC sikerének
a kulcsa technikai előnyében, hatalmas, tiszta hangú adóiban rejlik. Mi
vagyunk a csö·vek, magyarázta fömunkatá.rsainak; minden a csöveken
múlik. Ez a lényeg. Szilárdan hitt benne, hogy övé az ország legjobb
színháza, övé a világ legjobb akusztikai rendszere, tehát bármit lead-
hat, amit csak akar - hiszen olyan jó az akusztikai rendszere, olyan
bársonyosan puhák a zsöllyéi. Nem a szórakoztatóipar embere, hanem
a technika költője volt, értette és szerette a műszereket, valóságos imá-
dattal érintette meg őket, szerette a „mechlabor" szagát és tolvajnyel-
vét. Marconi pártfogoltja volt; tizenöt éves korában kifutófiúként kezd-
te nála, 1912-ben, huszonegy esztendősen korai hírnévre tett szert, hi-
szen ő volt az a rádiós, aki mindvégig kapcsolatban állt a süllyedő Tita- .· 1
I·
nic-kal. Azután egy új és forradalmi terület látnoka volt,jobban érezte
magát mérnökei, mint sztárjai körében, megértette a műszakiák álma-

5
Lew R. Wasserman, üzletember, a demokrata elnökjelöltek anyagi támoga-
tásával szerzett érdemeket. A Music Corporation of America (MCA) nevű
részvénytársaság igazgatója.
183
 it, de semmit sem értett abból, amiről sztárjai álmodoztak. A húszas
évek elején arról ábrándozott, hogy minden amerikai lakásba Rádiós
Zeneládát szerelnek fel, majd a harmincas években, amikor a rádióké-
szülék valóban bevonult az otthonokba, ó már valami különös, újszerű
dolgot próbált megvalósítani, amit úgy hívtak: televízió. Versenytár-
sai, akiket megdöbbentett kérlelhetetlen érzéke ajövó dolgai iránt, fize-
tett hirdetéseket tettek közzé; ezeken Sarnoffgorillaként vicsorgott, aki
szétzúzza a rádiói part, s „ telévizionárius"-nak csúfolták, ami annak
idején pejoratív minősítés volt.
Bill Paley nem értette David Sarnoffot, nem ertette életének legfon-
tosabb elemét. Paleynek semmi érzéke sem volt a technikához. Valójá-
ban félt a technikától, szinte allergiás rohamot kapott Peter Goldmark-
tól, a CBS ragyogó képességű tudósától, aki feltalálta a mikrobarázdás
hanglemezt, és a színes televíziózás úttörője volt. Peter Goldmark vi-
szont azt tartotta a fönökéről, hogy bármilyen alaposan kipróbáltak
már egy új találmányt, mihelyt Bill Paley megérinti, darabokra hullik.
A mulatókat kedvelő Bill Paley „ezredessel" ellentétben David Sarnoff
,,tábornok" legalábbis életvitelében szerény ember volt; orosz beván-
dorlóként kezdte, aki sohasem .szerzett jelentősebb magánvagyont az
NBC-nél betöltött pozíciója révén. Tulajdonképpen mindig is idegesí-
tette a saját és Paley vagyona közötti különqség. Korrekt és tisztességtu-
dó volt, érzékeny szerény származására, amerikai társadalmi helyzeté-
re, igyekezett méltónak bizonyulni erre a pozícióra. Kínos érzéssel
1 .
figyelte a hollywoodi zsidó mágnások hivalkodó életmódját, azt, aho-
gyan dobálják a pénzt; ő ezt közönséges dolognak tartotta, pontosan
olyasminek, ami az antiszemitizmus okozója. Ebbőf nem kért, s nem
kért egy olyan rendszerből sem, amely sztárokat futtat föl, akiknek ha-
talmas, ordináré fizetést ad (amikor rájött, hogy az NBC milyen óriási
összeget fizetJ ackie Gleasonnak, haragosan tiltakozott ez ellen, megje-
gyezve, hogy még ó sem kap ennyit. - De tábornok- válaszolta Pat
Weaver, az NBC egyik vezetője, Gleason híres seggre ülő attrakciójára
utalva-, ön nem tud olyan ügyesen esni).
Amint előre látható volt, Sarnoff nem sietett versenyre kelni Bill Pa-
leyvel, hogy fantasztikus pénzeket ígérjen komikusokn~k és más efféle
alakoknak. Ebben a döntésben munkatársai is bátorították, azt állítva,
hogy a Benny típusú komikusok kora lejárt, nem számítanak többé,
hamarosan amúgy is letarol mindent a televízió, a Benny-felék pedig
nem fogják állni a versenyt a kamerák előtt. Sarnoff t~hát nem ígért rá
184
Paley ajánlatára, Benny pedig átment a CBS-hez. Abban a pillanat-
ban, ahogy Benny kihúzta a lábát, Sarnoffkijelentette: rendben van,
Horace Heidtet állítjuk a helyére a hétórásban. Horace Heidtet. Sarnoff,
miután nem sikerült megegyeznie Bennyvel, most már görcsösen ra-
gaszkodott hibás politikájához, és csak nézte, hogyan hagyják faképnél
a többiek: Edgar Bergen és Charlie McCarthy, Amos 'n' Andy, Red ..-
Skelton, Burns és Allen (az utolsó pillanatban a kétségbeesett Sarnoff
mégis változtatott politikáján, és kisebb váltságdÍjat fizetett Bob Hope
megtartásáé~t). De· addigra Paley már ellopta az NBC vasárnap esti
műsorát. Horace Heidt azonnal megbukott, Benny pedig jobb volt,
mint valaha. S ami még fontosabb: szó sem volt arról, hogy ez lett volna
a rádiósztárok halálhörgése egy haldokló tájékoztatási eszköz csatorná-
in. A CBS óriási indulóelőnyre tett szert az NBC-vel szemben, éppen.
abban a pillanatban, 1949-ben, amikor a televízió kezdett az érdeklő-
dés homlokterébe kerülni, és amikor a tévétársaságok tulajdonosainak
a legnagyobb szükségük lett műsorszerkesztésre és sztárokra.
Néhány nappal a „rajtaütés"·után a dühödt David Sarnofffelhívta
Bill Paleyt, és megkérdezte tőle, hogyan tehetett ilyesmit-hogyan szeg-
hette meg a régóta fennálló íratlan megállapodást, amelynek értelmé-
ben nem fosztogatnak a szomszéd birtokán? Hogyan tehetett ilyesmit?
Hosszú szünet, azután megszólalt Paley (ez volt az egyetlen alkalom,
állítja Ike Levy, Paley ifjúkori barátja, a CBS egyik nagyrészvényese,
hogy emlékezete szerint Bill Paley szégyenkezve beszélt): - Mert szük-
ségem volt rájuk. ,

Valóban szüksége volt rájuk. Esztendő múltán a CBS vezette a me-

zőnyt műsorszerkesztésben, bevételekben és tiszta profitban. S nem
sokkal ezután a CBS bizonyos riporterei kezdték úgy érezni, hogy amíg
egy évvel előbb Bill Paleynek feltétlenül szüksége voltJack Bennyre és
Amos 'n' Andyre, most viszont valamivel kevésbé van szüksége a ripor-
tereire. Veszítettek valamit a fontosságukból, ahogyan David Schoen-
brunnak.is hamarosan tapa~ztalnia kellett. Akkoriban Schoenbrun a
CBS tekintélyes párizsi tudósítója volt, úgy tetszett, minthajószerivel
az övé lenne egész Párizs, valahogyan része volt annak, amit az ameri-
kaiak Franciaországról gondoltak - David Schoenbrun Párizsból. Bill Pa-
ley fölhívta Párizsban, és egy kis szívességet kért tőle. Nemsokára Fran- \
ciaországb~ utazik üdülniJ ack Benny meg Mary Livingstone, és Paley
szeretné, ha David szemmel tartaná őket. Paley tisztában volt vele,
185
 milyen befolyásos ember ez a David Párizsban., ez viszop.t ~ cégnek volt
fontos: Bennyvel éppen sorsdöntő szerződési tárgyalások folynak, és
fontos lenne megmutátnijack Bennynek, milyen hatalmas szervezet a
CBS, mennyire befolyásos még Franciaországban is, azt pedig Bill Paley-
nek még csa~ hangsúlyoznia sem kell, mennyire fontosjack a cégnek.
A cégnek! Különben David bizonyára imádni fogjajacket és Maryt.
Nem így történt. David Schoenbrun napokon belül megutáltaJa-
cket is, Maryt is;J ack Bennyt évek óta zsugori vénembernek tartották,
most pedig, hogy Franciaországba érkezett, nemigen igyékezett meg-
cáfolni a hírét. Mary Livingstone sem férkőzött közel Schoenbrun szí-
véhez, egy álló héten át nyaggatta. Végül eltelt a hét, és Schoenbrun azt
hitte, ennyi volt az egész látogatás. Csakhogy július 13-án este Mary
fölhívta, és közölte vele, szüksége van egy bizonyos parfümre, arra, amit
Babe Paley is használ, s ami természetesen valamennyi közül a legjobb.
Hétfőn, tizenhatodikán kora reggel utaznak el Párizsból, tette hozzá.
- Két liter kellene-jelentette ki a hölgy.
- Miféle márka? - érdeklődött Schoenbrun . .
- Nem tudom, de a legjobb.
Schoenbrun tehát sorolni kezdte a híres parfümöket, és végül eljutott
a 'vent Vert-ig.· ·
- Ez az!- kiáltott fel Mary.
- És mikor lenne szüksége rá? - kérdezte David. Vasárnap estére,
közölte Mary, mert hétfőn hajnalban utaznak.
- Az elég baj - mondta Schoenbrun -, mert holnap tizennegyedike,
az ·pedig olyasmi, mint odahaza július negyedik~. Ilyenkor ebben a
városban minden bezár.
- Hallgasson ide-csattant föl Mary-, Bill Paley azt mondta, a ma-
gáé ez a város, azt csinál itt, amit akar, és hajack is látja, mi mindenre
képes, akkor boldogan a CBS-nél maradunk, akkor nem szerződünk
más rádiótársasághoz. Hát ehhez tartsa magát. - Azzal lerakta a kagy-
lót.
J
'}
",- Mondj le - tanácsolta a férjének Dorothy Schoenbrun.
De Schoenbrunban felébredt az újságírói ösztön, és már rohant is
Halmain boltjába; Balmainnaljó barátságban volt; talán sikerül majd
valahogy nyélbe ütnie a dolgot, gondolta. De ~z üzletben csak a bizton-
sági - őrt találta. Hosszas faggatózás után az őr elárulta, hogy Balmain
normandiai méntelepén tartózkodik, s újabb huzavona után megadta
neki a főnök normandiai titkos telefonszámát. Végül nagy nehezen si-
186
 került elérnie Balmaint, aki közölte vele, hogy David, maga őrült, az
üzlet zárva van, lelakatolták.
,
1
- De hiszen Jack Bennynek kell - fogta könyörgőre a dolgot Schoen-
brun.
- Ki az ajack Benny?-kérdezte erre Balmain.
Végül többszöri-telefonálgatás után - Franciaország becsülete forog
kockán, szívóskodott Schoenbrun - Balmain beadta a derekát, a tele-
fonhoz hívatta a biztonsági őrt, közölte vele, hogy a parfüm a páncélte-
remben van, a nercbundákkal együtt, akkor aztán kinyitották a pán-
céltermet, Schoenbrun telegyömöszölte aktatáskáját Vent Vert-rei, és
roppant elégedetten távozott. Fölhívta Mary Livingstone-t, hogy eldi-
csekedjen hihetetlen teljesítményével.
- Bill Paley m"egmondta, hogy maga el tudja intézni- közölte vele
hálaképpen (és helyett) Mary.
Schoenbrun tehát, jogos büszkeségtől feszülve a francia ünnepek és
munkaszokások fölött aratott diadalán, levelet írt Bill Paleynek, és
hosszasan ecsetelte, mit tett. A cégért. Soha egy sor választ sem kapott,
így azután egyre inkább gondolkodóba esett, vajon új értékrend ala-
kult-e ki a CBS-nél, hiszen a szombat esti komikusok sokkal fontosab~
bak a tudósí tóknál, még az olyanoknál is, akiknek a zsebében van egész
Franciaország, és személyesen ismerik De Gaulle tábornokot. Változ-
nak az idők, tűnődött. Felesége egyetértett vele: amikor a tudósítók
lakájnak szegődnek mindenféle komédiás mellé, akkor az ember vegye
szépen a kalapját, mondta.

A komikusok uralomra jutása felbillentette a hatalmi egyensúlyt a

CBS-nél. A CBS immár rádiós szuperhatalom lett, a rádiózásból pedig
több pénzt lehetett kipumpálni, mint korábban bármikor. Hamarosan
pedig a televíziózásban is hatalommá lépett elő: 1954-re már harminc-
kétmillió képernyő villódzott az országban, a CBS-televízió bruttó for-
galma ebben az évben megduplázódott, a CBS lett a világ legnagyobb
hirdetési médiuma. Az igazán nagy pénz, a legmerészebb álmokat is
meghaladó pénz és bevétel a televízióban rejlett, mindenekelőtt a szó-
rakoztató műsorokban. Az országos reklámozás lehetőségeit még fel
sem tudták mérni; a délutáni lapok rohamosan sorvadni kezdtek, az
óriási példányszámban megjelenő képeslapok, amelyek egészen az öt-
venes évek elejéig az országos tömegreklám legföbb közvetítői voltak
(borotvapenge, sör, gumiabroncs, gépkocsi, háztartási cikkek) egyszer-
187
 re komoly bajba kerültek, és alig egy évtized múlva már végük is volt,
vagy az utolsókat rúgták- a Collier's, a The Saturday Evenir_,g Post, a Look,
aLife. A televízió kezdte átformálni az amerikai kereskedelem és újság- 1
írásjellegét és arányait.
Ugyanekkor a CBS-nél is csöndben, feltűnés nélkül eltolódtak az
\
arányok. A hírek értéke megingott, a hírszerkesztőség vállalaton belüli
pozícióját egyszerúenelsöpörte a szórakoztató műsorokban rejlő anya-
gi hatalom. Most má~ túlságosan értékes volt a televíziós idő, nem lehe-
tett elfecsérelni, annyival nagyobb pénzt lehetett kapni érte. Valaha
egyfajta kényes egyensúly állt fenn; a híreknek is, a szórakoztató műso­
roknak is megvolt a maguk helye, értéke. Most ez változni kezdett.
A hírekjelentősége egyre csökkent, a szórakoztató műsorok egyre hosz-
szabbak és hosszabbak, egyre drágábbak és drágábbak lettek. Ráadá-
sul a konszern minden irányban burjánzani kezdett. Sikeres volt, és
éppen mivel sikeres volt, még sikeresebbnek kellett lennie. A siker ugyanis
készpénzáramlási problémát teremtett: minél sikeresebbé vált a CBS,
annál inkább diverzifikálással kellett védenie magát, és minél diverzifi-
káltabbá vált, annál jobban zsugorodott a „csomagban" az a valami,
amit CBS News, CBS-híradó néven ismertek. A műsorszerkesztés lett a
bűvös kulcs, a tömegszórakoztató műsor lett a bűvös kulcs. (Norman
Corwin, a CBS hangjátékainak híres szövegírója már régen a saját bő­
rén tapasztalta ezt. Egy ízben, 1947-ben, autón jött hazafelé a nyugati
partvidékről gazdájával,Bill Paleyvel, s útközben Paley megjegyezte,
, szerinte Corwin hallgatóságának köre túl szúk, túl specializált. Hát
persze, tetszik neki, meg becsüli is, amit ír, szó se róla, de nem tudna-e
Corwin szélesebb körű hallgatóságnak írni? Végtére is a CBS üzleti
vállalkozás. A tények makacs dolgok, szembe kell nézni velük. Ö maga
talán nem is lelkesedik ezért az irányzatért, de hát ez a.realitás. Néhány
hónap múlva új szerződéstervezetet küldtek Corwinnak, amelynek
alapján a CBS kapta volna a leányvállalatok részéról Corwinnakjáró,
másodközlések után fizetett honoráriumainak ötven százalékát. Egy
író számára az ilyesmi elfogadhatatlan kikötés; Corwin nem is írta alá
a szerződést. Feltehetőleg a CBS éppen ezt remélte.)
Most, hogy elrabolta Samofftóla sztárjait, Paley be akarta biztosíta-
ni magát, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyesmi, legföképpen vele
nem, ezért azon volt, hogy a sztárok vagy az őket képviselő ügynökök
mellényzsebében ne legyen túl sok adu a konszernnel szemben. A múlt-
ban és a rádió egyeduralma idején a rádiótársaságok nem maguk állí-
188
 tották elő a műsorokat, ezért azután meglepően kevés beleszólásuk volt
az adásokba. Voltaképpen a hirdetővállalatok uralkodtak. Most vi-
szont Paley úgy döntött, hogy átveszi a műsorszerkesztést. Eleinte némi
ellenállásba ütközött, a p.irdetővállalatok kijelentették, hogy ezt a bé-
kát nem nyelik le, de lassanként azért kezdett megváltozni a műsorpoli­
tika. Akárcsak a rádiózás hajnalán, a televíziózás hőskorában is teljes
egészében egy-egy vállalat finanszírozté:! az adásokat, idővel azonban
ez túl költségessé vált, egyetlen vállálat sem engedhette meg magának
egy teljes adás finanszírozását, olyan mérhetetlenül megdrágultak az
előállítási költségek. Eleinte a vállalatok hetenként váltogatták egy.;.
mást a szponzor szerepében, később fokozatosan osztozni kezdtek a
programokon (feszült pillanatok: vajon elfogad-e az amerikai nép egy
olyan műsort, amellyel együttesen ajándékozza meg őket például egy
autókonszern és egy padlóviaszt gyártó vállalat? Nem támad-e majd
túl nagy zűrzavar a fogyasztó lelkivilágában?). Egyre több és több hir-
detés jelentkezett egyazon műsorban, majd valamennyi közül a legke-
gyetlenebb csapás: az egymást követő hirdetések. S mindez az egyre,
növekvő költségek miatt; nem is akadt egyetlen vállalat sem, amely
. egymaga győzte volna pénzzel Walter Cronkite hírösszefoglalóit, aho-
gyan például annak idején a Pall Mall egyedül finanszírozta Douglas
Edwardsot (a CBS esti híradójának finanszírozása ma körülbelül évi
tizennyolcmillió dollárba kerül). A CBS tehát fokozatosan rátért, hogy
önállóan állítsa elő és programozza műsorait. Nem volt többé mások
munkájának „csővezetéke". Megnőtt a tét, megnőtt a ráfordítás, és '
végül megnőtt a kockázat. S mindez egyre többet rabolt el Bill Paley
idejéből.

Szerette ezt a munkát, és értett is hozzá. Hatodik érzéke volt a músor-

szerkesztéshez, meg tudta ítélni, beüt-e egy program vagy sem. A mű- .
sorszerkesztési értekezleteken mindig ő volt a legéberebb, valóban odafi-
gyelt, sohasem becsült alá (vagy nem becsült túl) egy ötletet. Nem túrt.e
a fantasztikus, kalandos politikát; Bill Paley nem volt nagy újító, több-
nyire beérte azzal, hogy mások legyenek az elsők, más'ok kísérletezze-
nek, ők kövessék el az első hibát, ő majd kieszeli, hogyan lehetne tökéle-
tesíteni az elgondolást. Lassanként, ahogy a CBS egyre gazdagabb lett,
ördögi körré fejlődött az egész, a műsorok nézettségi indexe lett a siker
legiobb mércéje. Nem az ízlés, nem az üzleti siker és az adóbevallás
közötti egyensúly, hanem a műsorok nézettségi indexe. Ezért senki sem
189
 volt felel6s. A hirdetők a legjobb műsoridőket követelték, mert a lehető
legnagyobb nézőközönségre vágytak, így azután a tévétársaságoknak
teljesíteniük kellett a hirdetők követelését, ami persze annyit jelentett,
hogy az emberek azt kapták, amit akartak. Egyfajta aranykalicka.
. A rádió azelőtt a komoly tudósítók által művelt nemes újságírás leg-
tökéletesebb eszköze volt. A szó legjobb értelmében vett újságírás rend-
kívül személyes műfaj, a rádió pedig bátorította az egyéni hangvételt.
A rádiós technika nem volt sem bonyolult, sem költséges: a tudósító, ha
tökéletesen ura volt anyagának, minden további nélkül a mikrofon elé
ült, és beszélni kezdett. Ed Murrow Londonban, Bill Shirer Berlinben.
A producerek vagy a technikusok szinte semmiféle követelményt sem
támasztottak velük szemben. Csak egy tudósító kellett meg egy techni-
kus. Senki sem szűrte meg a tudósító anyagát. Annyira olcsó, annyira
egyszerű volt mindez, hogy úgy tetszett, önmaga terem ti meg a riporter
szabadságát saját területén: meglepően kevés bürokratikus ügyintézés-
sel járt, és alig volt szükség ellenőrzésre a központ részéról. Murrow
nem követelte meg riportereitól, hogy utánozzák a távirati irodákat,
csupán eredetibb, gondolkodóbb tudósítói munkát kért tőlük. Meg-
mondta embereinek, hogy tíz anyaguk közül nyolc eredeti, ne pedig a
távirati irodák anyagából összetákolt sztori legyen; havonta úgy tíz
téma közül kettőt ő adott meg nekik. Gondolatokat„ötleteket kért, hogy
érzékeltessék a szóban forgó kérdéseket, érzékeltessék annak az ország-
nak ajellegét, ahonnan tudósítanak. Óva intette őket attól is, hogy
ripacskodjanak az éter hullámain. _,_ Nincs szükségem személyiségekre
-mondta. - Hajó riporter vagy, amúgy is személyiség leszel. Megjön
az önmagától. Csak légy intelligens és jól értesült. - Tudósítói pedig
azok is voltak; a CBS külföldi tudósítói büszkék voltak rá, hogy a CIA-
nél az ország legkiválóbb hivatásos hírszerzői a The New York Times és
a CBS reggeli hírösszefoglalójával kezdték a napot. Az élvonalbeli ri-
. .por~ázs világában, ahol mindenekfölött az elemzést és a hírértéket be-
. csülik, ez volt a legnagyobb dicséret.
Murrow a háború után meglehetősen rossz előérzettel tért vissza
Amerikába; azt mondtajanetnek, azért mennek haza, hogy ,,ugyan- ·
azok ellen a dolgok ellen harcoljunk, mint ideát", sajátos és borús meg-
jegyzés. Paleyhez fűződő barátsága ekkor volt a legszorosabb, s Paley
elhatározta, hogy a konszern egyik igazgatójává lépteti elő. Szerencsét-
len ötlet volt, nem is tartott tovább egy évnél. Murrow nem kapott
hatalmat a hírszerkesztőség munkájának tökéletesítésére, sót hamaro- ·
190
san kiderült, a vállalat Murrow hírnevét arra használja fel, hogy elfo-
gadhatóbbá tegyen olyan döntéseket, amelyekkel ő nem feltétlenül ér-
tett egyet. A legkényesebb problémát Murrow régi barátja, Bill Shirer
okozta.Jó barátok voltak,Janet Murrow let.t Shirer elsőszülött gyer-
mekének a keresztanyja, de nagyon ízléses módon vetélytársak is. Mur-
row, a fürge, civilizált, a hangulatot és az érzelmeket manipuláló legte-
hetségesebb rádiós; Schirer, nála sokkal jobb író, jóval intellektuáli-
sabb, jóval mélyebbre hatoló újságíró, amikor gondolatok és kérdések
boncolgatására került sor. Barátságuknak volt némi éle, mégis összefűz­
te őket a mindent átható közös élmény és tapasztalat, ami mindkettő­
jükből a legjobb vonásokat hozta ki. De ennél is fontosabb, hogy a
nagyközönség egyenlőségi jelet tett a két férfi közé, mert a második
világháború kitörése előtti komor napokban kettejük hangja, Murrow
és Shirer hangja volt az, amelyre a nemzet figyelt; a hallgatók el sem
tudták képzelni ezt a kettőt egymás nélkül. A háború után, amikor
Murrow elfoglalta helyét az igazgatóságban, azt javasolta, Bill Shirert
is hívják haza, ő legyen a helyettes~. Shi.rer az,o nban ódzkodott az iro-
dától, szívesebben maradt volna újságíró. Mtirrow-hoz hasonlóan ő is
sztár volt, s akárcsak M urrow, ő is bejuthatott Paleyhez; őket is összekö-
tötték a második világháború legfényesebb órái. Meglehet, Murrow
volt a CBS legnagyobb presztízsű újságírója, de Shirer erős második-
ként állt mögötte; nagyon jó nevű zsurnaliszta volt, kiváltképpen értel-
miségi körökben. Berlini napló-ja egy korszak legmegrázóbb és legna-
gyobb hatású könyvei közé tartozott, vérbő és személyes hangvételű
újságírás volt. ,
Amikor a há:ború után Shirer először tért haza, kapcsolata Paleyvel
kissé elhidegült. 1946-ban ért a zenitre, fölkérték, tartson előadásokat
Chicagóban. Paley, aki tudomást szerzett a küszöbönálló útról, azt
javasolta Shirei:'nek, ebédeljen Bill Wrigleyvel, a rágógumi-milliomos-
sal. Wrigley- mondta Bill - nagyon kedveli és őszintén csodálj a Shirert.
Shirer tehát elment ebédelni Wrigleyvel, aki felajánlotta, rádiózzon
neki úgy heti kétezer-ötszáz dollárért. Az egyetlen baj az volt, hogy
Shirernek ehhez Chicagóban kellett volna élnie, s onnan rádióznia. Ez
a kilátás nem villanyozta föl, hiszen ebben a városban született, és csep-
pet sem kedvelte Chicagót, ráadásul vagy húsz éve távol élt Ameriká-
tól, szerette New Yorkot, és sokévi utazgatás meg sok hotelszoba után
szeretett volna ott letelepedn,i. Így azután elutasította az ajánlatot.
Wrigley erre fölhívta Paleyt, ő pedig magához rendelte Shirert. Billnék
191
 ,l kellfogadnia a~ ajánlatot,jelentette kffélreérthetetlen hangsúllyal, hi-
szen Wrigley a CBS egyik legnagyobb hirdetője. Shirer megpróbálta
elmagyarázni, mennyire szeret New Yorkba~ élni annyi év külföldi
tudósítói munkája u'tán, de Paley egyre hűvösebb hangon beszélt, és
egyre jobban erősködött. Shirer már-már túl későn eszmélt rá, hogy itt
nem szakmai kérdésről, sokkal inkább a céghez való hűségről van szó.
A cég javára válna_, ha- föláldozva egyéni életvitelét - átköltözne Chi-
cagóba. - Bizonyos benne, hogy nem fogadja el az ajánlatot?- kérdezte
élesen Paley, és Shirer előtt hirtelen világossá vált, hogy megbocsátha-
tatlan módon keresztezte Paley útját, hogy már elmúltak a régi háborús
napok, és sokkal többet utasít el, ~int holmi chicagói állást.
lgy kezdődtek a bajok. Ettől fogva Shirer bizonyos fokú hűvösséget
tapasztalt Paley részérőls de hamarosan sokkal súlyosabb problémákba
ütközött. Akkoriban volt egy heti tizenöt perces rádióműsora, méghoz-
zá a lehető legjobb időpontban:-vasárnap délután öt-negyvenötkor.
Szerette ezt az adásidőt, hallgatottsági indexét is nagyon jónak ítélték.
A Hooper-index szerint hallgatottsága 6,9 volt, alegkedvezőbb. rádiós
arányok egyike, ami azt jelentette, hogy közel ötmillióan hallgatják.
Éppen akkoriban nyerte el a nagyon kívánatos George Peabody-díjat
kiváló tudósítói munkájáért és kommentárjaiért. Ugyanakkor azonban
jó úton haladt afelé, hogy a CBS egyik legvitatottabb hírmagyarázója
legyen. Kommentátor volt, márpedig a kommentátoroktól elvárták,
hogy véleményük legyen. A múltban ez nemigen okozott gondpt, az
ismertebb hírmagyarázók véleménye nagyjából közmegegyezésen ala-
pult. De most, amikor kezdett éleződni a hidegháború, kiderült, hogy ·
Shirer személyétől nincs mindenki elragadtatva. A hidegháborúval
kapcsolatos határozott véleményt megengedhetőnek tartották io adás-
időben - amíg megfelelt a szokásoknak. Shirer azonban bírálta az álla-
mi tisztviselők számára Truman által éle~be léptetett lojalitási progra-
mot. Bírálta a Görögországra és Törökországra vonatkozó Truman-
doktrínát. Kritikusan kommentálta Csang Kai-sek kormányát. A leg-
több ismert amerikai újságíró nagyon finoman elfogadta a hideghábo-
rú tényét, de Shirer valahogyan nem volt hajlandó kötélnek állni.
Shirer műsorát aj. B. Williams Company pénzelte, és egészen 1947-
ig nem is okozott gondot neki, hogy ki finanszírozza az adásait. Akkor
hirtelen bekövetkezett a robbanás. Később Shirer meg volt győződve
róla, hogy nem is annyira a Williams Companyvel gyúlt meg a baja,
mintJ. Walter Thompsonnal, azzal a hirdetőügynökséggel, amely gya-
192
 korlatilag intézte a finanszírozást, és amelynek sehogy sem voltak ínyé-
re Shirer politikai nézetei. 1947 márciusában a Williams Company
ejtette Shirert, és ugyanarra a műsoridőre egy másik hírmagyarázót
szerződtetett. Murrow felsőbb utasításra más időpontra osztotta be
Shirert, de ezúttal szponzor nélkül, ami tetemes anyagi veszteséggel
járt. Szörnyű precedens született, hiszen ez annyit jelentett, hogy a
szponzor ellenőrzi az adásidőt és a rádióst. Murrow-nak ne~igen tet-
szettek ezek a fejlemények, de Shirer legutóbbi anyagaitól sem volt
elragadtatva; úgy vélte, régi kollégája kissé elhanyagolja az anyaggyűj­
tést, sót egy ízben nyilvánosan azzal vádolta, hogy kezd eltunyulni.
A Shirer körül fellobbant harc hamarosan nagyobb vitává terebélyese-
dett, a sajtóban egymást érték a vádak és ellenvádak. Shirer azt állítot-
ta, hogy a CBS-nek fölpeckelték a száját, és a vállalat beletörődik ebbe.
Egy Shirer-párti küldöttség fölkereste Paleyt, hogy tiltakozzék, ez vi-
szont felbőszítette az elnököt, azután a városházán nagygyűlést tartot-
tak Shirer mellett, amelyen tiltakoztak az ellen, hogy a CBS hátat fordít
korábbi liberális vonalának. Shirer és Murrow együtt ebédeltek, és egy
utolsó kísérletet tettek a probléma megoldására; végül megállapodás
született, amely' szerint Shirer visszakapja adásidejét, és mi"ndkét fél
kijelenti, hogy az egész vita félreértésen alapult. Paley azonban tom-
bolt. Shirert vádolta az egész felhajtás miatt, a tüntetókért meg a tilta-
kozó küldöttségért, és követelte, távolítsák el a vállalattól.- Ez nem kell
nekem-mondta a megegyezésről. Azután Shirerhez fordulv~ így szólt:
-A CBS magának már semmi hasznát sem veszi.-Ennyi! Shirertfelbó-
szítette, hogy utolsó adása alatt Murrow is, Stanton is bent tartózko-
dott a műszaki helyiségben, készen rá, hogy kikapcsolják a mikrofont,
ha megtámadná a CBS-t. Nem voltak többé barátok. Shirer távozott,
és csöppet sem hízelgő regényt írt egy erősen Murrow-ra emlékeztető
alakról. Amikor utoljára találkoztak, figyelmeztette Murrow-t: -Ami
engem illet, így isjó. Megéltem már ilyesmit újságoknál. De várj csak,
te is megkapod a magadét. Ne is áltasd magad.
Az egész ügy roppant kínos volt Murrow számára. Elveszített egy
· barátot, némileg bemocslcolta saját hírnevét, és az affér olyan kérdése-
ket vetett fel, amelyekre nem talált egykönnyen választ. Magában úgy
döntött, hogy a szponzor kiválaszthatja a neki tetsző rádióst, de nem
ellenőrizheti az adások tartalmát. Tudta, hogy ez távolról sem kielégítő
válasz, hiszen a kommentátor kiválasztása már eleve meghatározza
valamely adás hangvételét és tartalmát; tiszta tartalom nem létezik.
193
 I
. .\
,. ·

-Ráadásul a Shirerrel kapcsolatos döntés azt jelentette, -hogy nem.any-

nyira a CBS hírszerkesztóségének, sokkal inkább a műsort pénzelóknek
vari joguk valamely adott kommentátor pályafutását előmozdítani
vagy korlátozni, s hamarosan eljöhet az idő, amikor nem a legtehetsé-
gesebb, hanem a legkevesebb érdeket sértő újságíró fog érvényesülni és
jutalomban részesülni. Kínos volt az ügy Murrow számá,ra; olyan hely-
zetbe csöppent, hogy nem a saját, hanem a vállalat gondolatait mondta
ki, márpedig neki sehogy sem tetszett ez a szerep. Nem telt bele egy év,
és kivált az igazgatóságból - visszatért az aktív rádiós munkához. ·

Murrow kezdettől gyanakodva méregette a televíziót. A televízió meg-

volt, vitathatatlanul fontos szerepet fog betölteni, ó pedig tájékoztatási
szakember, és legyen bármilyen majd a televízió, kétségkívül a kommu-
nikáció nagy hatalmú eszköze. De akárcsak a sajtóban dolgozó kollé-
gái, úgy vélte, hogy a televízió végtére is más szféra, közelebb áll a
show-biznisz világához, mint .a tisztább nyomdafestékhez. Ráadásul
arról sem volt meggyőződve, hogy megfelelő közeg-e gondolatok to-
vábbítására, feszélyezte a tévé nyers ereje, ami - gyanította - együtt jár
a túldramatizálásra való hajlammal, s azzal - ami ennek egy másik
vetülete-"-, hogy képtelen lesz finom árnyalatokat közvetíteni. Így az-
után a negyvenes évek végén, amikor az elektronikus újságírás kezdett
előtérbe kerülni, a M urrow-csoport némi fenn tartással szemlél te térhó-
dítását. Azonkívül a legtöbb Murrow fiú abból indult ki, hogy sokkal
több a pénz a rádiónál. A tévé csak akkor vált „szobatisztává" számuk-
ra, amikor Murrow is rendszeresen megjelent a képernyőn. Murrow
fökéntattól húzódozott, hogy kipróbáljon a tévében bármiféle ténysze-
rű hírsablont. Voltaképpen sohasem volt a tényszerű hírek szakembere,
sokkaljobban érdekelték az eszmék., értelmezésükkel és árnyalataikkal,
lelke mélyén esszéista volt, és akik jól ismerték őt, úgy vélték, Murrów
, nagyon is tisztában van azzal, hogy ő- M urrow - kissé idegen a falká-
ban; ő különleges dolgokról beszél különleges módon. Egyáltalán nem
kívántafólhígítani azt a hatást, hogy ő Murrow, azokkal a gépi beren-
dezésekkel, amelyek az embert jószerint cirkuszigazgatóvá alacsonyít-
ják.· Eleinte tehát nagyon lassan közeledett a televízióhoz. Amikor
l 947~ben visszatért a riporterséghez, a rádiózást folytatta, az esti híre-
ket; az 1948. évi elnökjelölő konvenciók alkalmából azonban már le- ·
adott néhány riportot és kommentárt a televízióban is. De azért to-
vábbra is gyanakodva figyelte a tévét meg a tévé által nyilvánvalóan
194
megkövetelt trükköket. Csoportmunka volt ez, producerekkel és opera-. ·,
tőrökkel, hangmémökökkel és számos műszaki lépcsőfokkal, 'amely
mind beékelődött az újságíró és közönsége közé.
Murrow-nak és tanítványainak ereje abban rejlett, hogy tudósítása-
ik példátlanul személyes jellegűek voltak. S most mindez megváltozik. .
Ha Murrow át akar nyergelni a tévére, producerre van szüksége; meg
is találta ezt a producert, amikor még a rádiónál dolgozott. Fred
Friendly volt a neve, egy Jap Gude nevű tehetségkutató mutatta be
őket egymásnak. Társas viszonyuk rádiós dokumentumműsorokból .
összeválogatott „képeskönyvek" sorozatával kezdődött (,,1 Can Hear
It Now" [Most hallhatom], Murrow szövege és Friendly műszakijár­
tassága), ez várakozáson felüli sikert aratott ·(Friendly pályafutásának
tanulmányozói kimutatták, hogy az évek során a Friendly nevét feltün-
tet{> felirat lassan, alig észrevehetően egyre nagyobb lett, amíg ponto-
san akkorára nem nőtt, mint Murrow :µévbetúi). Azután megpróbál-
koztak ~éhány rádiós dokumentumadással, ,,Hear I t N ow" [Most hall-
gassuk] címmel. Végül 1951-ben a hangot látvánnyá alakították át, és
a „Hear It Now"-műsorból ,,See lt Now" [Most nézzük] lett.
·szokatlan együttműködés volt. Egyesítette Murrow roppant rádiós
ismereteit, mély szemérmességét és irigylésre méltó hírnevét Friendly
hatalmas becsvágyával és fölényes műszaki tudásával; egyesek szerint ·
Friendly csak műszaki tudásának volt ura, becsvágyát nem tudta feken
tartani. Energikus, kreatív, nyughatatlan ember volt, qemcsak megte-
remtette, de szét is rombolt_a saját legendáját. Olyan ,ember, mondta
róla egyik barátja, aki mindig gondoskodik egy szakadékról, amelybe .,
beleugorhat. Képes volt rá,- hogy az első mondatot így kezdje: ő csak
egyszerű vidéki fiú, majd azzal a célzással fejezze be, hogy ő faragott
embert Edward R. Murrow-ból. Tehetséges, de tehetségében és sajátjó
hírnevében bizonytalan ember volt (a Friendly riév amerikanizált vál-.
tozata a Freundlichnak, anyai ágon ez volt az eredeti neve; valójában ,
Ferdinand Friendly Wachenheimerként született, s ez a név aligha
mozdította volna elő karrierjét, ezért a Rhode Island-i Providence
egyik rádióigazgatójánakjavaslatára húszéves korában Fred Friendly
lett belőle) .Jócskán kiaknázta M urrow presztízsét és megalapozott hír-
nevét. Semmilyen tekintetben sem volt újságíró, inkább roppant tehet-
séges színműíró (,,Figyeljétek csak Friendlyt - mondogatta Murrow
beavatott újságíró barátainak, akiknek fogalmuk sem volt Friendly ösz-
tönös színműírói tehetségéről-, fogalma sincsen a tényekről").
195
 Friendly szerette volna megteremteni az éter hullámainak Lift ma-
gazinját, ami tökéletesen egybevágott Murrow-nak a televízióról va}.:
lott felfogásával. Az, hogy minőségileg annyira följavította a CBS-t,
nem a véletlen műve volt; mintha valamiféle belső düh hajtotta volna,
hogy ő legyen a leruobb. Mivel tudta, hogy úgyis átnyergel a televízió-
ra, viszont fogalma sem volt a filmezésről, nekifogott, hogy elsajátítsa a
szakmát. Eljárt a Modern Művészet Múzeumába, és ott tanulmányoz-
té\ a filmet, végignézte a múzeum egész filmanyagát, azután elment a
Pathé Híradóhoz, ott is átnézte az egész anyagot, megtudakolta, kik a
legjobb dokumentumfilmesek, majd azt kérte, magyarázzák el neki, mi
az, ami hatásos, illetve mi az, ami nem. Azután összeszedte a piacon
található legjobb technikusokat, hogy kialakítsa a legjobb forgatócso-
portot. Csalétekként persze Murrow nevét használta. Tisztában volt
vele, hogy ez a név minden ajtót megnyit, és szinte tökéletesen manipu-
lálta ezt a nevet: Ed úgy szeretné, Ed azt mondja. Ed szerint-persze az
már más dolog, vajon Ed valóban szerette, mondta vagy úgy vélte-e,
annyi azonban bizonyos, hogy a módszer remekül bevált, és Murrow is
egyenlőképp hasznot húzott belőle.
Friendly óriási termetű, testes ember volt, erős hangú és imponáló
fellépésű; nemigen lehetett volna kisebb kaliberű emberrel párba fogni.
Ereje részben szertelenségéből, szenvedélyességéből fakadt, lázas izga-
lomba hozta az, amivel foglalkozott: ha Fred Friendlyt éppen a víz, a
víz problémája érdekelte, akkor az egész világnak a víz problémáival
kellett foglalkoznia. Volt azonban még valami, ami megkülönböztette
a rádiózás-televíziózás sok más szereplőjétől, nevezetesen az, hogy mi-
nél nagyobb szabású volt a műsor, minél bonyolultabb az elgondolás,
annál előnyösebben reagált rá, nem rémítette meg, hanem izgatta az
erejét próbára tevő feladat. Ez volt az egyik legvonzóbb tulajdonsága.
S ha későbbi pályafutása során, amikor a vállalati hierarchia magasabb
szintjein mozgott, a vállalati siker bódító illata néha megszédítette,
bizonyos fokig éppen a nyughatatlansága mentette meg, ami őt és kör-
nyezetének minden tagját kiváló teljesítményre sarkallta; nem tűrte,
hogy bármi az útjába álljon. 1954-ben - legalább annyira, mint Mur-
row-ő volt a hajtóereje a McCarthy-adások megvalósításának, szünte-
, lenül nógatott, hízelgett és hajtott mindenkit a környezetében. Volt egy
pillanat, amikor a filmet készítették, a:tl)ire valamennyi munkatársa
élete végéig emlékezni fog. A stáb körbeülte a készüléket, úgy figyelte a
BBC egyik adását. Rendkívül egyszerűen megoldott műsor volt, egy
196
 bemondó középangol nyelven olvasta fel a Canterbury mesék-et. Igen egy- \
. .
szerű, mesterkéletlen {Ilódon. Egyszerre csak kirobbant Friendly: - Ez
az, ez az, hát ezért folyik az egész harc! - Valaki megkérdezte tőle: -
Hogy a fenébe érted ezt, Fred, mi köze van ennek a középangolhoz és
Chaucerhez? - A fenébe is, hát azért, hogy jogunk legyen a~t csinálni,
amit akarunk, költészetet, művészetet, hogy szabad szólásjogunk le-
gyen. Azért a szabadságjogért, hogy műsorra tűzhessünk bármit anél-
kül, hogy rettegnünk kellene.
· Friendly jellemének egy másik 'vonása azonban már nem volt ennyi-
re tiszteletre méltó - a show-biznisz, amely jobban szerette a hatást a
valóságnál, és amikor később ő lett a CBS.;hfradó főnöke, s azt mondták
neki, szerződtessen egy bizonyos riportert, aki jól oldott meg egy bonyo-
lult feladatot, így reagált:-Persze, persze,jó fej, tudom, hogy jófej, de
vajon sztár-e? .Nekem csak sztárokra van szükségem. - Adottságai tökéletesen
megfeleltek Murrow-nak; Murrow kordában tudta tartani a szertelen-
ségeit, Friendly pedig dramatizálta, méghozzá maximális szakmai hoz-
záértéssel, amit a higgadtabb, tartózkodóbb Murrow mondani akart.
A televíziónak - akár kárára, akár hasznára, szüksége volt a show-
biznisz egyik elemére, és Friendlyéppen ezt szállította úgy, hogy tökéle-
tesen Murrow alakjára szabta. Igy vált a „See I t Now" nagy műsorrá,
túljó műsorrá; végül már ártott saját magának.
A negyvenes évek végére egyre erősbödő politikai nyomás neheze-
dett a rádiózásra és televíziózásra. A tömegmédiumokban feketelisták
formájában már felütötte a fejét az, amiből később kifejlődött a mccar-
thyzmus: politikai nyomást gyakoroltak a rádiótársaságokra és a műso­
rok szponzoraira, hogy ne foglalkoztassanak bizonyos színészeket és
írókat, akikre árnyék vetült korábbi baloldali tevékenységük miatt.
A CBS, amelyet valaha a legliberálisabb rádiótársaságnak tekintettek,
hamarosan a legérzékenyebben reagált erre a jobboldali nyomásra, és
könnyebben kapitulált, mint versenytársai. A nagy gyávaságok korsza-
ka volt ez, sok tehetséges embert kirekesztettek a stúdiókból. (Évekkel
később, amikor az egész hisztéria lefutott már; és McCarthy a múlt idők ·
rossz szellemévé halványult, Paley belebotlott egy fogadáson Zero
Mostelbe, s mivel Mostel- aki a feketelisták miatt nagyon sokat szenve-
dett - ekkor már második karrierje csúcspontjához közeledett, Paley
bókokkal halmozta el, méltatta a tehetségét. Mostel, aki mindig is ke-
sernyés volt, és nem ismert tekintélyt, most hűvösen végigmérte Billt, és

197

i/
 '\

- -
így .szólt: ~ Ha valóban ogan tehetséges vagyok, miért nemfoglalko<.tatott a
hálózatában?
Megkezdődött a tisztogatás az éter huHámain, és egyesek arra számí-
tottak, hogy átterjed a hírszerkesztőségre is. Egyes hírmagazinok libe-
. rális bírálói megpendí~ették, hogy a CBS elhallgattatja liberálisabb
nézeteketvalló kommentátorait; a Shirer-incidens után amúgy is rossz
szájíz maradt. Murrow egyszerre rádöbbent, hogy mind több energiát
kell arrafordítania, hogy megvédelmezze azokat a munkatársait, aki-
ket a jobboldal támad, akikellenhajszátindított. Murrow-tmár 1948-
ban nyomasztotta a politikai reakció otthoni nyomása, az Egyesült Ál-
lamok és a Szovjetunió közötti növekedő feszültség és a szabad vita
fokozatos elfojtása, amit a hidegháborús feszültség táplált. Aligha volt
ó baloldali személyiség; ha egyáltalán illett rá valamiféle címke, hát a
szólásszabadság és az Első Alkotmánymódosítás bajnoka volt, klasszi-
kus értelemben vett politikai centrista, aki együtt érzett a hátrányos
helyzetűekkel, ugyanakkor személyes társadalmi hajlamait követve,
szívesen mozgott a legmagasabb körökben. Most azonban nyugtalaní-
tani kezdte szakmájának és saját vállalatának egyre gyávább magatar~
tása. A lojalitás nem volt jelentős politikai kérdés, ó pedig úgy vélte, a
rádió távolról sem tesz meg mindent, hogy definiálja: végül is milyen
szabadságjogok illetik meg a hűtlenséggel vádoltakat. 1948-ban arra
biztatta régi barátját, David Lilienthalt, az Atomenergia Bizottság ve- -
zetőjét, akit nézetei miatt heves támadások értek, hogy beszédben bí-
rálja a rádiós szakmát, amiért nem veti latba befolyását avégett, hogy
megértést teremtsen az új és bonyolult atomkorszakban, amelybe Ame-
rika immár belépett. Lilienthal megmutatta Murrow~nak a beszéd
vázlatát, s meglepetésére barátja azt javasolta, fogalmazzon még éle-
sebben. Mindebben persze az volt a figyelemre méltó, hogy Murrow, a
rádiózás kimagasló személyisége, annyira korláiozottnak érezte mag~t
a rádiózásban elszenvedett kudarcok és befolyásának hiánya következ-
téqen, hogy saját nézeteinek ismertetése érdekében egy kívülállóhoz
kellett fordulnia. Még ugyanabban az évben, amikor Lilienthalra egy-
re nagyobb kongresszusi nyomás nehezedett, hogy mondjon le az
Atomenergia Bizottságban betöltött pozíciójáról, ismét találkozott
Murrow-val; szokatlanul borús hangulatban találta barátját, aki el-
mondta, hogy egyre jobban szorongatják. Közölte Lilienthallal: nézete
szerint már nem kommentálhat sokáig a rádióban anélkül, hogy hír-
magyarázatainak ne legyen ·egyre kommunistaellenesebb színezete.
198
 \

Jólle}:)et még érvényes szerződése volt a CBS-szel, már arról beszélt,,

mihez kezd majd ezután.

Így történt, hogy a kereslcedelmi rekordprofit történetének pillanata

egybevágott két másik eseménnyel: beköszöntött a McCarthy-korszak
a hidegháború tetőpontján, és megjelent az országos televízió. A kom-
mentátorok nemcsak a jobboldaltól tartottak, hanem a kormánytól is.
A kormány ugyanis egyre érzékenyebben reagált a rádiós-televíziós
hatalomra, emiatt viszont a rádió- és tévétársaságok is érzékelni kezd-
ték,jogilag milyen sok útja-módja van, hogy a kormány presszionálja
a társaságokat. Mindennek következményeképt a társaságok igazga-
tóinak körében olyan hangulat lett úrrá, hogy semmit se tegyenek, ami
sértheti a kormányt vagy a Madison Avenue urait. (Mi sem bizonyítja ·1
jobban a CBS vezetőségének aggályait, mint az, ahogyan első moszkvai
tudósítójuk, Dan Schorr státusát kezelték. Jóllehet Schorr 1955-ben,
vagyis két esztendővel Sztálin halála és egy évvel McCarthy megbé-
lyegzése után ment Moszkvába, csak napidíjasként élhetett ott, mintha
csak másodállásban dolgozna. Valójában a moszkvai iroda vezetője
volt. S amikor Schorr panaszkodott emiatt, Sig Mickelson, a CBS-hír-
adó elnöke közölte vele, hogy az igazgatóság így tartja helyénvalónak,
„mert még túl rövid idő telt el a McCarthy-féle vörösüldözés és a rádiós
feketelisták óta, semhogy ·a CBS hivatalosan is bejegyeztessen egy
moszkvai irodát.")
Az ideges hangulatot csak fokozta a tévé térhódítása. A televízió hal-
latlanul megnövelte a hírközlő hálózatok hatalmát, de a. társaságok
szemében (és talán a kormányéban is) egyúttal sokkal sebezhetőbbé is
tette őket. Ha például a The New Tork Times-ban vagy egy tekintélyes
hetilapban megjelenik egy cikk a Pentagon reklámgépezetéről, feltehe-
tően elillan, akár a füst, legfeljebb néhány szenátort késztet arra, hogy
nézzen utána kissé alaposabban a dolognak. Hasonlóképpen, egy
ugyanezzel a témával foglalkozó rádióműsornak is alig van visszhang-
ja. De ugyanez a téma, ha filmen, tizenötmilliós nézőközönségnek sugá-
rozzák, már merőben más d,olog-politikai botrány lehet belőle. A tele-
vízió úgyanis mennyiségi ugrást jelentett az újságírói és politikai hata-
lom területén. Annyival nagyobb volt a közönsége, s a tájékoztatási
eszköz által kiváltott érzelmek annyival erősebbek, hogy az újságírás
hagyományos törvényei sok tekintetben nem voltak többé érvényesek. ;
Alig észrevehetően, szinte tudat alatt, ennek megfelelően szűkült a rá-
199
 diótársaság hatóköre és merészsége azt illetően, hogy minek s~ahad el-
hangoznia, és mifog elhangzani.
Az amerikai újságírás egyik íratlan törvénye, hogy minél szélesebb
körű és hatalmasabb a fórum, annál óvatosabban kell bánni vele, annál
szigorúbban kell igazodnia az amerikai társadalom, de kiváltképp az
amerikai kormány normáihoz; e törvény szerint jobb egy kis tévedés,
egy kis késedelem, mintha az embernek túl korán van túlságosan is
igaza~ (A televízió, írta Robert MacNeil a The People Mackine-ben
[A Népgép], a már amúgy is győztes fél u_üongó szurkolóinak szerepét
tölti be.) Ez a nézet részben abból fakad, hogy a televíziósok jó hírre és
legitimitásra vágynak, s rettegnek a fennálló helyzet felborításától,
részben pedig abból a nagyon is egészséges fölismerésből, hogy ha a
· fórum ennyire hatalmas, akkor a személyes nézetek már-már veszedel-
mesek, vagyis egyetlen újságírónak se legyen ilyen hatalom a kezében.
Így azután a legnagyobb televíziós személyiségek gyakorlatilag saját
hatalmuk foglyai lettek. (,,Ha Walter Cronkite a televízióban elmon-
daná azt, amit a rádióban -jelentette ki LyndonJohnson, aki javítha-
tatlan rádióhallgató volt-, akkor ő lenne a legnagyobb hatalmú ember
Amerikában." De éppen emiatt történt, hogy Cronkite, mire Cronkite
lett, már nem mondhatott ilyesfele· dolgokat.) Egyszerűen arról volt
szó, hogy a televízió túlságosan nagy hatalomra tett szert. Nekilendült,
és eljutott egy óriási tömeget alkotó új közönséghez, amely korábban
nem is olvasott, de még az olvasókból is gyakran merőben új és sokszor
erős érzelmi töltésű reakciót váltott ki.
Ezért szinte már a televíziózás kezdeteitől fogva a rádiótársaságok-
nál megszületett az a nem is tudatos döntés, hogy korlátozni kell a rádi-
ós.hírszolgálat önállóságát. Annak a konszernnek, amely ilyen sokat
kockáztat, szigorúbb önkontrollra, több korlátozásra volt szüksége.
Murrow ideig-óráig némiképp kitért e probléma elől, részben vállala-
ton belüli kivételes pozíciója, részben pedig Paleyhez fűződő személyes
kapcsolata révén, de végül, amikor már olyan hatalmas tőke halmozó-
dott fel, az ő szerepe is kezdett bajokat okozni, és azon vette észre magát,
hogy terhére van a vezetőségnek. Azt, hogy miként került erre sor, ho-
gyan emésztette fel erkölcsi tőkéjét egy korszak legkiemelkedőbb rádió-
sa (miközben továbbra is magas színvonalú, kiváló minőségű és pontos
· munkát végzett), tanulságos közelebbről is megvizsgálni.

200
 Egy ideig M urrow- unikum volt. Ha nem is szent és sérthetetlen, annyi
bizonyos, hogy nem érinthette úgy emberi kéz, mint más halandókat,
De még Murrow is tisztában volt vele, hogy mértékletesen kell adagol-
nia (és becsempésznie) a vitatható műsorokat. Tudatosan úgy határo-
zott egyébként,' hogy elfogadhatóan viselkedik a hallgatóság előtt.
Amíg _1951 elejétől a „See .It Now" lélegzetelállító módon példáz~a
mindazt, ami a legjobb a televízióban, hiszen nyughatatlanul és meré-
szen szondázta a társadalmi és politikai problémák bonyolult világát,
hamarosan megmutatkozott Murrow egy másik arca is, és ezt így ne-
vezték: ,,Person to Person" (Szemtől szemben]. Ez a műsor megindulá-
sától fogva sokkal inkább a show-biznisz, semmint az új újságírás vilá-
gához tartozott. ,,Felső Murrow" és „Alsó Murrow" - így keresztelte el
John Lardner New York-i kritikus a két műsort. A „Person to Person"
ugyanis nem volt más, mint reklámkirándulás a híres (és gyakran sem-
mitmondó) emberek otthonába. Murrow, aki nemvolt különösebben .
jó kérdező, olyan emberekkel jelent meg a képernyőn, akiknek szinte
semmi mondanivalójuk sem volt; a hírnév, vagyis az embernek az az
állapota, hogy valaki közismert csak azért, mert közismert, nem feltétle-
nül jelent intelligenciát. A „See I t Now" stábja hamarosan csak „gomb-
lyukkészítők" -ként gúnyolta a „Person to Person" munkatársait. Joe
Wershba, a „See I t N ow" -stáb egyik legtehetségesebb tagja visszaemlé-
kezésében elmondja, milyen képtelen ellentmondásnak látszott, hogy
az a Murrow, aki színvonalas dokumentumműsorokat rendezett, és a ·
legcivilizáltabb rádiós hang volt az éterben, ostobán fecserészik tiszavi-
rág-életű, gyakran üresfejű sztárokkal. Jelképes az, hogyan értesült
Wershba az új sorozat létezéséről. Murrow éppen egy Berlinről szóló
műsort készített, és a Reichstag előtt állt Howard K. Smithszel, aki
interjút készített Ernst Reuterrel, Nyugat-Berlin polgármesterével,
amikor Murrow mintegy mellékesen megjegyezte Wershbának, hogy
új műsort indít híres emberekkel, s első vendégeinek egyike Lucille Bali,
a komika lesz. Lucille Ball? W ershba, aki szerette és istenítette
Murrow-t, rápillantott kollégájára, és azt gondolta: a Reichstag, Ernst
Reuter, Ed Murrow - Lucille Ball!
· Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy Murrow-t feszélyezi másik
énje. Néha mentegetőzve dünnyögte: ő eredetileg azt tervezte,"hogy
sokféle névtelen amerikait mutat be a műsorában: feketéket, indiáno-
kat, kétkezi munkásokat, de valahogy nem egészen így sikeredett; időn­ 1 '

ként meg azt mondogatta, azért csinálja, hogy „némi változatossággal

201
 lepje megJohnnyt ésJesset" (Johnny Aaron ésJesse Zousmer volt a két
szövegírója), de persze mindenki azt gyanította, hogy saját magát lepte
meg egy kis változatossággal. Paley becslések szerint egymillió dollárt
fizetett neki ezért a műsorért, és noha a gesztus nagyvonalúnak tetszett,
nenivolt egészen önzetlen, mert megerősítette Paley hatalmát Murrow
fölött (,,Kifizette'm Ednek az egyetlen összeget, amelyet valóban ő kere-
sett mei' - emlegette később jókedvűen Paley, és nem lehetett vitás,
hogy a pénzt távolról sem csak a műsorért fizette ki).
De az sem volt vitás, hogy Murrow sokkal inkább politikai, semmint
pénzügyi megfontolások miatt vágott bele a „Person to Person" -műsor­
ba; tudatos és előre megtervezett lépés volt ez, hogy még több hallgatót
szerezzen. Egészen addig Murrow minden ízében politikus, gyakran
borúlátó, egyre vitatottabb kommentátor volt, aki mindjobban irritál-
ta az amerikaiak kényes érzelmeit. Ha egyedül a „See I t Now" -műsor­
ral folytatja, akkor mind erősebb ellenállásba ütközik, és bázisa egyedül
és egyre inkább az elit lett volna, az az elit, amely hovatovább maga is
defenzívába szorult. Olyan kommentátorrá vált volna, aki csak az élet
sötét oldalait látja. A „Person to Person" révén viszont Murrowproblé-
mátlan jó fiúvá vedlett át, a műsor magát is sztárrá és híres emberré
tette, méghozzá olyan hírességgé, akinek sok a barátja, s ezek között
egyetlen problematikus személyiség sincsen. Tökéletesen tisztában volt
· azzal, mit tesz. - Miért teszed? - kérdezte egyszer tőle egyik barátja,
amolyan „no, mondd már, Ed, hogy nem így van" hangnemben, ő
pedig habozott egy pillanatig, azután azt válaszolta, azért csinálja ezt
a műsort, amelyet gyűlöl, hogy tovább csinálhassa azt a műsorát, ame-
lyet szeret. Később azt mondta barátainak, hogy a McCarthy-adás
utáni vihart csak azért élte túl, mert széles körű népszerűségre tett szert
a „Person to Person" révén meghódított közönség körében. E műsor
nyomán vált olyan személyiséggé, akiben megbíztak, akit megtűrtek, sót
számos otthonban szerettek. Természetesen a két stáb tagjai, akik kés-
hegyig menő konkurenciaharcot vívtak egymással, pontosan fölismer-
ték Murrow műsor-énjeinek a kettősségét: a „See It Now" emberei a
gondolattól is irtóztak, hogy az ő nagy emberük, sokra tartott ötletfor-
rásuk olyan frivolműsort enged meg magának, amilyen a „Person", a
,,Person" -stáb tagjai pedig attól irtóztak, hogy sztárjuk olyan kockáza-
tos és vitatható műsorral foglalkozik, mint a „See It Now". A McCar-
thy-műsor után, amikor a szenátor Murrow-t is támadni kezdte,

202
 Johnny Aaron egyik reggel berontott Wershba szobájába, és azt ordí-- i·
totta: - Látod? Aki szarral foglalkozik, annak szaros lesz a keze!
A Mui:row-McCarthy-műsorjelentősége az, hogy annyira-jelentős
volt. Először is, hogy .olyan sokáig tartott, amíg elkészült; másodszor,
hogy olyan magasan tornyosult az oly laposnak tetsző politikai táj fölé;
harmadszor, hogy akkora vihart kavart. Valóban megbocsáthatatlan
bű!} lett volna mind a televízió, mind egy M urrow és Friendly hírnevé-
. vel fémjelzett csoport számára, ha nem sikerül kiváló dokumentatív
műsor,t készíteniük McCarthyról (vagy ha még tovább halogatták vol-
na e műsor elkészítését). Mindenki a CBS-en, de kiváltképpen·Mur-
row-n mulatott volna. Hiszen sohasem volt kétséges, hogy mit csinál
.vagy tulajdonképpen ki is J oe McCarthy; amikor a szenátor végül le-
tűnt a színről, nem maradt más utána, mint kénköves pokolbűz. Még.
a hatvanas és a hetvenes években is durva túlkapásnak látszott
McCarthy működése, és sokan, akik annak idején támogatták, ekkor •
már nemigen törték magukat, hogy megemlítsék ezt az átkozott nevet.
Az egyetlen reális és súlyos dolog az volt McCarthy személyével kapcso-·
latban, hogy félelmet keltett; olyan időben bukkant elő, amikor a társa-
dalomnak új és iszonyú szorongásokat kellett elviselnie, és ezek a szo-
rongások már nem lappangtak többé a felszín alatt. McCarthy kezdet-
től fogva nyughatatlan és kihívó módon viselkedett: valójában a szó- ·
lásszabadságot támadta, és meglepően sok embert tudott megfélemlíte-
ni vagy legalábbis félig-meddig megfélemlíteni. Így volt ez a sajtóban,
de még inkább az elektronikus médiumoknál;jóllehet a centrum nem
roppant össze, de azért nem is állt ellen teljes határozottsággal. Murrow
a centrum jellegzetes képviselője, a rádiózás és a televíziózás legkima-
gaslóbb személyisége volt. Mégsem cselekedett. McCarthy 1950 már-
ciusában tartotta első beszédét, elmúlt ez az esztendő, elmúlt 1951,
azután 1952, majd 1953 is. 1952-ben barátaik noszogatni kezdték Mur-
row-t meg Friendlyt, mikor mérik össze az erejüket McCarthyval. Mi„
kor? Jó kérdés. '(Amikor Murrow 1954-ben végre leszámolt McCarthy-
val, Murray Kdnpton, a neves újságíró véletlenül éppen Roy Cohnnál, .
McCarthy legközelebbi munkatársánál tartózkodott. Megnézte az
adást, azután közölte Cohnnal, hogy ő is, McCarthy is- ,,kész". Miért?
- kérdezte Cohn. Ennyire erős lenne Murrow? Nem, felelte Kempton,
de ha Murrow elszánta magát erre a lépésre, akkor biztos, hogy a cent-
rum McCarthy ellen fordult.)
McCarthy lenyűgözően bizonyította be, milyen gyenge pontjai van-
203
· nakahagyományos újságírói tárgyilagosságnak. Szenátor, tehátfontos
közéleti személyiség volt, a tudósítók megírhatták, amit mondott, s
amíg helyesen írták a nevét és korrektül idézték, tárgyilagosnak számí-
tottak. Csakhogy annak, amit McCarthy szó szerint mondott, nem volt
semmi jelentősége: beszédének láthatatlan része, a hanghordozás, a
helyszínek eltorzítása, a gondolatok végigvitelének, a komolyságnak a
hiánya, a tények összegezése vagy éppen a tények elhanyagolása - ez
hiányzott minden beszámolóból. Vádaskodott, azután újabb vádasko-
dással folytatta, a tárgyilagos újságírók pedig annyira belátók voltak,
hogy nem hánytorgatták föl a múltját, hogy mit mondott egy hete, egy
hónapja vagy egy éve. Nagy szükség volt már rá, hogy valaki végre
összefüggéseiben világítson rá McCarthy tevékenységére, némi pers-
pektívát vigyen az események és vádaskodások hosszú sorába. De ha a
társadalom erkölcsi érzéke megromlott, akkor korrumpálódik az ob-
jektív újságírás is, hiszen nem szabad támadnia az erkölcsi normákat,
hanem el kell fogadnia őket.
Murrow már korábban is írt néhány rádiókommentárt McCarthy-
ról, s akkoriban már elégedetlen volt saját szűkre szabott mozgástere
miatt. Úgy vélte, egyre komorabb viharfelhők tornyosulnak.Jó néhány
legközelebbi barátja elvesztette az állását, sokat közülük nem a vállalat
pénzéből, hanem saját zsebéből fizetett, hogy ezáltal is védje őket. Ami-
kor régi barátját, Raymond Gram Swinget McCarthyval történt össze-
csapása után távozásra kényszerítették az Amerika Hangjától, Mur-
row odavette a CBS-hez, anélkül hogy a neve szerepelt volna a műsor­
ban: Ray Swing írt a műsor számára, de nem szerepelt az adásokban.
Sűrűsödtek Murrow saját nehézségei is. A CBS-híradó megcenzúrázta
egyik koreai haditudósítását, mert bírálta MacArthur tábornokot, s
emiatt komoly összecsapásra került sor Murrow és Paley között (a ké-
sőbbi években Paley gyakran hangoztatta: meg van győződve róla,
hogy Murrow-val támadt problémáinak itt voltak a gyökerei). Ez már
baljós ómen volt. Murrow különleges szabadsága és speciális helyzete
ugyanis jórészt abból eredt, hogy ő volt az utolsó CBS-tudósító, aki
mindig bejuthatott a fönökhöz, személyes kapcsolatuk ugyanis még a
második világháború éveinek közös élményein alapult.
Így azután Murrow már akkor is szörnyen sanyarú hangulatban
volt, amikor anyagot kezdett gyűjteni McCarthyról. Nagyon bántotta,
hogy a vállalat és ő maga sem indult támadásra már korábban McCar-
thy ellen. S amikor gratuláltak neki a műsorhoz, azt válaszolta, hogy az
204
egész nem is olyan nagy dolog, hiszen Scotty Reston már nyolc--kilenc
hónapja hajtogatja ugyanezt a Times-ban. Ezenkívül Murrow minden-
ki másnál jobban tudta, hogy az újságírásban nem annyira az a fontos,
amit az ember leír, mint az, amit nem ír le. Az a döntés, hogy mit
hallgassanak el, gyakran ugyanolyan jelentős, mint az, hogy mit közöl-
jenek.

Egy évvel a McCarthy-adás előtt a „See It Now" stábját utasították,

kezdje meg a filmanyag gyűjtését, bár a pontos vagy akár csak hozzáve-
tőleges adásidőről ekkor még szó sem esett. Az, hogy Murrow nem tudja
rászánni magát erre a lépésre, már közbeszéd tárgya volt újságírói ber-
kekben. Igaz,jó néhány adásában kiállt a polgári szabadságjogok mel-
lett, olyan emberek mellett, akik üldöztetést szenvedtek a mccarthyz-
mus széles körű előretörése nyomán, és persze készített egy műsort Milo
Radulovichról, a légierő-tartalék fiatal meteorológusáról, akit fölszólí-
tottak, hogy mondjon le a rangjáról, mert apja és húga állítólag radiká-
lis nézeteket vallott. De magát McCarthyt nem támadta, s.ezért kollé-
gáinak és a polgári szabadságjogok híveinek táborában, ha nem is nyíl-
tan, de bírálták. Ha szemtől szemben megkérdezték tőle, hogy mi lesz
már, azt válaszolta, hogy igazuk van, szükség lenne ilyen műsorra, de
még keresi a megfelelő eszközt. Az, hogy a McCarthy elleni bírálathoz
valami különleges eszközre lenne szükség, meglepte számos barátját.
Amikor pedig tovább szorongatták, azt követelve tőle, használja föl . r
rendkívüli fórumát, és támadja meg McCarthyt, tartson egy beszédet,
amelyben rávilágít, voltaképpen mi is McCarthy, Murrow nyomban
visszavonulót fújt. Nem, ezt nem teheti meg, ezzel senkinek sem hasz-
nálna, felelte. Tisztában van a problémával, de önmagának sem hasz-
nálna, ha egyszerűen megjelenik a képernyőn, és szónokolni kezd
McCarthy ellen. Barátainak nem tetszett ez a válasz, de ami azt illeti,
ó maga sem volt elégedett vele. Akik jól ismerték és tudták, mennyire
iszonyodik amccarthyzmustól, úgy vélték, a rádiózás-televíziózás egy-
re fokozódó politikai óvatosságának a rabja lett. Végül 1954.. február
végén stábja megkezdte a műsor előkészületeit. Murrow talán hallott
valamit, hogy a hadsereg is támadni fogja McCarthyt, ezért nem tudta
volna elviselni, hogy ó Jnaga is tovább késlekedj ék. Kósza hírek kering-
tek róla, hogy talán maga McCarthy is támadásra készül Murrow el-
len; a szenátor már széltében-hosszában terjesztette, hogy okmányok-
kal tudja bizonyítani: Murrow kommunista. Amikor Murrow végül
205
 ' e~ta magát a műsor összeállítására, stábjának minden tagját figyel-
~eztette, mi várhat rájuk. Min~en munkatársával próbakihallgatást
tartott, megkérdezte tőlük, van-e valami titkolnivalójuk, bármi, ami
ha később kiderül, kínos helyzetbe hozhatja őket. Ugyanekkor ügyvé-
dek is nekiláttak, hogy gondosan elemezzék Murrow múltjának min-
den vonatkozását, így készülve fel McCarthy várható ellentámadá-
sára. .
Murrow bizonyos fokig azt is kínosnak érezte, hogy fórumát olyasmi-
re használja fel, ami óhatatlanul személyeskedésbe csap át; ha McCar-
thy megszegte a civilizált politikai magatartás szabályait, akkor ez azt
jelenti, hogy bármely felelősségteljes újságíró, aki a jellemzésére vállal-
kozik, hasonlóképpen kénytelen megszegni saját szabályait és önmaga
,,beépített" megszorításait. A televízió túlságosan is hatalmas ahhoz,
vélte, hogy pártos eszközként használják föl. Aggasztotta a McCarthy-
músor aránytalansága is. (Később, amikor az egész ügy lefutott, Gil- .
bert Seldes, a kiváló kritikus pedig megrótta a műsor aránytalanságai
miatt, Murrow ezt nem vette zokon, sőt elfogadta Seldes érvelését.)
Amikor végül eldöntötte, milyen módon mutatja be McCarthyt, a ki-
választott módszer roppant egyszerű volt: hadd semmisítse meg
McCarthyt maga McCarthy; ,,a terror ebben a teremben lakozik" -
jelentette ki Murrow, miután levetítették a McCarthyról szóló film-
anyag egy részét.

Mmww és Friendly, amíg csak lehetett~ a CBS-en belül is titokban

tartották a műsorukat, azon az alapon, hogy minél kevesebbet tudnak
róla a huszadik emeleten, annál jobb; ez persze tökéletesen megfelelt a
huszadik emelet szándékainak, hiszen Paley éppannyira nem akarta
,1
utasítani Murrow-t, hogy ne készítsen műsort McCarthyról, mint
amennyire nem adott volna neki utasítást arra sem, hogy készítse el a
műsort.' Annyi azonban bizonyos, nemigen törekedett rá, hogy nevét
összefüggésbe hozzák ezzel a programmal, s a CBS mint intézmény
maximálisan elhatárolta magát a műsortól. Nem, arról szó sem lehet,
hogy a CBS hirdetést vásároljon a műsor beharangozására, de arról
sem, hogy a műsor készítői felhasználhassák hirdetésükben a CBS ne-
vét. Így azután Murrow és Friendly saját zsebükből vásároltak hirdeté-
si időt, és a reklámszöveget saját aláírásukkal fémjelezték. (Húsz év
múltán Paley, akit dühített, hogy ezt a tényt annak bizonyítására hasz-
nálják, mennyire elhatárolta magát a McCarthy-műsortól, a leghatá-
206
 \

,rozottabban állította, hogy 6koÚá sohasem fordultak közvetlenül azzal

'a kéréssel, engedélyezze a hirdetést. Természetesen a CBS felépítését
gondosan úgy alakították ki, hogy a műsorkészítők ne kerülhessenek az
elnök közelébe.) Amikor a legeslegutolsó percben felkérték Paleyt, néz-
ze át az anyagot, hallani sem akart róla. (Murrow is, Paley is tudták,
hogyan reagálna: Ed, hát valóban meg kell ezt tennünk? A sírba viszel
engem.) Paley azt javasolta, Murrow ajánljon fel McCarthynakegyen-
lő műsoridőt; Murrow hasznosnak tartotta ezt a javaslatot, ő már régen
ugyanezt forgatta a fejében, hiszen azzal az előnnyel kecsegtetett, hogy
ha McCarthy egyenlő adásidőt követel, nem látszik úgy, mintha meg-
hátráltak volna., (Paley egy ízben megemlítette Eisenhowernak, hogy
harminc perc ingyen időt adott McCarthynak. Ike elképedt: - Úristen,
ezt meg miért tette? - kiáltott fel.) Megkérdezték Sig Mickelsont, a
CBS-híradó névleges ionökét is (valójában Murrow és Friendly lénye-
gében önállóan vezették a részleget), meg akarj a-e tekinteni a filmet, de
Mickelson nemet mongott, hiszen még sohasem cenzúrázott meg sem-
mit, amit ők csináltak. Igy azután az évtized legnagyobb hatású, legké-
nyesebb televíziós műsorát úgy sugározták, hogy előtte a CBS fönökei
nem is ellenőrizték; egy évtizeddel később az ilyesmi elképzelhetetlen
lett volna.
Közvetlenül az adás előtt Paley telefonon fölhívta Murrow-t: - Ed,
melletted állok ma, de melletted állok holnap is. - Ez szépen hangzott.
A műsor természetesen remek volt. Már régen esedékes és remek. Mur-
row később ette is magát, hogy az adásra olyan későn került sor. Egyik
kollégája, aki jól ismerte, és-átérezte, mennyire bonyolult a helyzete a
vállalatnál, úgy vélte, talán azok, akiknek megvan hozzá a hatalmuk,
hogy a Murrow-műsorhoz hasonló dolgokat csináljanak, éppen azért
jutnak akkora hatalomhoz, mert az ilyen kényes helyzetekben nem ·
döntenek elhamarkodottan. Murrow hagyta, hogy McCarthy el-
mondja a magáét, majd hozzáfűzte a maga megsemmisítő sírfeliratát:
- Nem vagyunk hajlandók úgy élni, hogy rettegjünk egymástól, nem
hagyjuk, hogy a rettegés belehajszoljon bennünket az ésszerűtlenség
korába. Ha visszanyúlunk történelmünkhöz, alapelveinkhez, és fel-
idézzük, hogy nem gyáva emberek leszármazottai vagyunk, nem olya-
nokéi, akik féltek valamit leírni, kimondani, összefogással védelmezni
olyan ügyeket, amelyek pillanatnyilag népszerűtlenek voltak... -:- Jó
adás volt. A legfontosabb kérdésben :fényesen kiállta a próbát- rávilá-
gított, hogy voltaképpen mi is McCarthy, és nem arra összpontosít9tt,
207
 amit saját magáról állított. A műsor legnagyobb teljesítménye az' volt,
hogy húsz év múltán, egy más korban, amikor a polgári szabadságjo-
gok már jóval erősebb gyökeret vertek, és sokkal ;nagyobb hajlandóság
\ mutatkozott a megvédelmezésükre, mentegetődzés vagy magyarázko-
dás nélkül újra le lehetett vetíteni a McCarthy-műsort.
Az adás után Babe Paleytelefonált, kedvesen, elismerőn beszélt- Bill
nevében. A cáfolat lehetőségét fenn kellett tartani arra az esetre, ha
túlságosan nagy vihar törne ki, és végül fel kellene áldozni Murrow-t
vagy a műsort. A reagálás erős volt, McCarthy azonban már túllépett
egy kritikus határon, nemcsak Murrow-val, de a hadsereggel és végül
a republikánusokkal szemben is. Fordult a kocka, és a Murrow-műsor
is része volt ennek a fordulatnak. De a CBS-nél nem mindenki volt ezen
a véleményen. ACBS igazgató tanácsának néhány tagja tajtékzott és
presszionálta Paleyt: zabolázza meg Murrow-t; vajon Murrow, kér-
dezték vádlón, önálló egység, valamiféle szuverén állam, aki bármit
megtehet, amit csak akar? Az adás másnapján Fred Friendly belebot-
lott Jack Van Valkenburgba, a televíziós hálózat elnökébe, s együtt
léptek a felvonóba. Ő volt a vállalatvezetőség első tagja, akivel Friendly
a műsor óta találkozott; miközben felfelé suhant velük a lift, az időjárás­
ról beszélgettek, meg a családjaikról, meg arról, hogy Friendly szeretne
átköltözni New York Riverdale kerületébe- deJoseph R. McCarthy-
ról nem esett szó közöttük. Ennek természetesen az volt az oka, hogy
még nem futottak be a műsorral kapcsolatos reagálások, és egyetlen
televíziós igazgató sem akarta elkötelezni magát, mielőtt nem bizonyo-
sodik meg róla, merről fúj a szél. Néhány nap múlva Stanton fölhívatta
irodájába · Friendlyt; ez volt azon ritka alkalmak egyike, amikor
Friendly Stanton irodájában járt. A műsor minősége szóba sem került,
nem beszéltek róla,jó volt-e vagy rossz, vagy hogy egyáltalán szükség
volt-e az adásra. Csak arról, milyen problémák vetődtek fel, és hogy a
műsor miatt milyen nagy nyomás nehezedik a CBS-re.
- Sokak szerint maguk miatt megbukhatott volna az egész vállalat-
kezdte Stanton. Ügyvédekre célzott és olyan washingtoni személyisé-
gekre, akiknek politikai kapcsolatai vannak.
Friendly azzal vágott vissza, hogy a támogató táviratok valóságos
lavinájá érkezett be: százezer sürgöny, szinte példátlan mennyiség.
Erre Stanton -ő találta fel az ízléselemzőt, egy gépet, amellyel meg
lehet állapítani, mit kíván a közönség - egy papírköteget vett elő, és
megmutatta Friendlyhek. Egy különleges Roper-féle közvélemény-
208
kutatás eredménye volt, amelyet ó rendelt meg a Murrow kontra
McCarthy témáról. Nem meglepő módon az derült ki belőle, hogy töb-
ben hisznek McCarthyban, mint Murrow-ban (egy, az elithez tartozó
személyiség, aki beleköt egy neves politikai demagógba, nem kapja meg
máról holnapra a szavazatok ötvenegy százalékát), s hogy a lakosság
harminchárom százaléka kommunistának vagy kommunistaszimpati-
zánsnak tartja Murrow-t. A közvélemény-kutatási jelentés elítélő ré;
szeit- és sok ilyen volt- narancsszínű ceruzával karikázták be. Staiiton
ezután megkérdezte Friendlyt, mit szól ehhez a statisztikához.
Egy okkal több, hogy meg kellett csinálni a műsort, válaszolta
Friendly. Ezzel véget is ért a beszélgetés, amely roppant tanulságos
bepillantást engedett abba, hogyan bírálja el a rádió-televízió igazga-
tósága az újságírást- nem annak alapján, vajon egy megfelelő műsort
megfelelően csináltak-e meg, hanem azon nyomás alapján, amelyet
kívülről gyakoroltak a vállalatra. Nem arról volt szó, vajon jó műsor-e,
hanem hogy mit mutat a közvélemény-kutatás. Friendly ezzel távozott
is - mint már előtte és utána is ·oly sokan-, és eltűnődött rajta, vajon
kinek a hangját is hallotta az előbb. Stanton beszélt-e Stanton nevében?
Vagy Stanton Paley nevében? Valahogyan az volt a látszata a dolog-
nak, hogy- és ez gyakran megtörténik a rádió-tévé világában - Friend-
ly tudtára adták: megvannak a határok, ezt a műsort még megcsinál-
hattad, de jól vigyázz, nehogy még egy ilyet készíts.
E fejlemények során- a McCarthy-műsor előtt és után-Bill ·Paley
lehetőleg nagy ívben kerülte Murrow-t. Persze semmi sem indokolta
volna, hogy közvetlenül is beleb~myolódjék a dologba. De aki csak részt
vett a műsor elkészítésében, mind érzékelte ezt a távolságtartást, azt,
amit talán a cáfolati lehetőség fenntartásának nevezhetnénk. Mindez ·
rendjén lenne, csakhogy évek múltán Bill Paley szívesen emlékezett
ezekre a napokra, és úgy rekonstruálta magában az eseményeket, hogy
ott volt az a lövészárok, és, hát igen, ott álltak vállvetve, csak ők ketten:
Bill Paley és Ed M u:rmw. S amikor felidézte az eseményeket, gyakran
eltűnődött rajta, miért nem nyilatkoznak az emberek több elismeréssel
arról, amit ó tett a műsorért.

,,Melletted állok ma, de melletted állok holnap is." Szépen hangzó frá-
zis. A lojalitás megkapó felhangjai. Csakhogy nem volt igaz.
A McCarthy-műsor és még számos más eset, de azért legfőképpen a
McCarthy-műsor azt bizonyította Paley számára, hogy Murrow meg

209
 /

a „See 1t N ow", ahogyan jelenleg szerkesztik, potenciális passzíva (ta-

lán máris az) a tévéhálózat számára. Egyszerűen arról volt szó,.hogy
egy ilyen nyughatatlan ember túl önálló újságíró. (Később, amikor
Paley Murrow-ról és az újságírókról beszélt, ilyesmiket mondott: Ó, ·
igen, Murrow nagy fej, nagy újságíró volt. Dehogyis, nem igaz, högy
haragban váltak el, ó levelekkel tudja bizonyítani, milyen jó barátok
maradtak, jóllehet Murrow, mint köztudott, sötéten látta a világot.
Nagyon nehéz, komor fickó volt. A háború idején mindig túl nagy koc-
kázatot vállalt. Nem volt boldog fickó. Igazán nagy kár érte. Amikor
azután bebizonyították neki, hogy egyre mélyült közöttük a szakadék,
rendszerint kiselőadást tartott az újságírókról. Mind egyformák. Azt
állítják, hogy tárgyilagosak, de valójában egyikük sem az. Nem árt
szemmel tartani őket, mindegyiket. Ezek csak egyéni kommentárokra
törekednek. Neki mindegyikkel meg kellett vívnia. Még a legjobbakkal
is, amilyen Murrow volt. Nem szabad megengedni, hogy elvegyék az
embertől, ami nem is az övék. Ezek megszegik a játékszabályokat, ame-
lyeket éppen nekik kellene kidolgozniuk. Nem árt, ha az ember rajtuk
tartja a szemét.) Mindig kényes egyensúly állt fenn a Murrow é·s a hozzá
hasonlók által a CBS-re sugárzó presztízs és elismerés, a J ack Gould
által a The New rork Times-ban írt dicsőítő kommentárok, illetve azon
feszültség között, ami ugyanezen műsorok következtében nőttön-nőtt
Washingtonban, & Madison Avenue-n, sót magán a CBS igazgatósá-
gán belül. Minél nagyobb hatalomra tett szert a televízió, annál erőtel­
jesebb lett a reakció. Paley most már egyre gyakrabban hallotta üzlet-
társainak „lemezét": Murrow túl önálló, túl független. Ráadásul Paley
ekkor·már szívvel-lélekkel republikánus volt, Ikemeggyőződéses híve,
és amikor a tudósítók felbőszítették a kormányt, akkor az ó legközelebbi
barátait bőszítették fel. Pedig nem az volt a lényeg, mintha Murrow-
nak m_egnövekedett volna az önállósága; az igazság az, hogy ugyan-
, olyan független maradt, vagy éppenséggel kevésbé önálló, mint valaha,
csak épperi az általa használt -eszköz lett hatalmasabb. A Nielsen-féle
nézettségi vizsgálatok szerint l 952jamaárjában történt meg első ízben,
hogy este kilenc és éjfél között több tévékészüléket kapcsoltak be, mint
rádiót. 1954-ben, vagyis abban az esztendőben, amikor Murrowmeg-
támadtá McCarthyt, a televíziós hirdetések bruttó összegei ötven szá-
zalékkal haladták meg az előző évit. A nagy tortaüzlet egyre terjeszke-
dett, és többé nem akart, de nem is volt hajlandó eltűrni semmiféle
· fenegyereket, bármennyire kifinomult is a modora.
210
 Az új gazdagság távolról sem járt együtt nyilvános számadási kötele-
zettséggel. Ami pedig magát a McCarthy-műsort illeti - amfről a CBS
később mint egyik legfényesebb fegyvertényéről'emlékezett meg-, nem
kisebb tekintély, mint maga Murrow vélekedett úgy, hogy ez a <;liadal
nem a tévéhálózat erejét jelképezte, sokkal inkább azt az igyekezetet,
hogy elhárítsa magáról a felelősséget. A műsort ő, Murrow, nem pedig
a CBS készítette, mondotta kissé kesernyésen barátjának, David Lili-
enthalnak. Úgy érezte, hogy a CBS elhatárolta magát tőle, és határo-
zottan azt vallotta, hogy ilyen nagy horderejű kérdésben a hálózatnak
felelősséget kellett volna vállalnia a műsorért. Elmondta Lilienthalnak:
bekövetkezett, amitől tartott. Óriási hatalom és befolyás, de anélkül,
hogy ennek megfelelő hajlandóság mutatkoznék a velük járó felelősség
vállalására. Murrow McCarthy-műsora valószínűleg megmentette a
televízió becsületét, mert enélkül a szóban forgó tömegmédium'becste-
Ienné vált volna. Később a CBS vezetői, akik mindig érzékenyen rea-
gáltak arra a vádra, hogy a társaság csődőt mondott volna a közügyek
területén, önigazolásként a McCarthy-műsorra hivatkoztak. Az utalás
félreérthetetlen volt: ők mindig is ilyen ·műsorokat csináltak, hogy a
vállalat mindig is bátor műsorokat sugárzott, Murrow-tól tgészen a
„The Selling of the Pentagon" [A Pentagon eladása) című iµűsorig
(amit jellemző módon a CBS-fónökök végeláthatatlan sora cenzúrá-
zott, amíg végül nagy nehezen bemutatták; hol volt már az az idő,
amikor egy újságíró, bármilyen kiváló volt is, élő adásban léphetett a
nyilvánosság elé az értékes adásidőben).
A valóságban éppen fordítva volt: Murrow azáltal, hogy élni mert a
szabadsággal, egyszersmind garantálta, hogy sem ő, sem más soha nem
kap olyan szabadságot és önállóságot, mint a múltban, hogy soha többé
nem nő egy tévészemélyiség a hálózat fejére, hogy sohasem lesz olyan
nagy tábora, presztízse és befolyása, hogy árthasson a konszernnek, ha
fölmond és távozik. Ehelyett a konszern fogja ellenőrizni az újságírókat,
a műsorokat, az adásidőt és meglehetősen nagy mértékben a szereplő-
ket is. Nem fordulhat többé elő, hogy egy tudósító szabja meg egy ilyen ,
hatalmas iparág számára a szabadság paramétereit. Ha pedig vala-.
mely újságíró ilyen szabadságra áhítoznék, hát alapítson saját hírbulle-
tint, mint I. F. Stone.
A CBS tehát módszeresen hozzáfogott, hogy lesöpörje a képernyőről
Ed Murrow-t. Először a „See lt Now"-műsorok számát korlátozták.
Azután megváltoztatták az adások időpontját. Majd megváltoztatták'
2ll
 az adások címét. Akkor azután elvették tőle a műsort. Végül elválasz-
tották barátjától, Fred Friendlytől. Mindezt szerfölött ügyesen, és ta-
lán nem is olyan tudatosan hajtották végre, ahogyan az előbbiekből
~itúnik: a nagyvállalatok néha igen dörzsöltek az ilyesmiben. A meg-
szorítások alig észlelhetően szigorodtak: éppen csak annyira, hogy fo-
lyamatosan csökkentsék Murrow hatáskörét, de annyira nem, hogy
haragjában faképnél hagyja a céget. Nem telt bele négy év, és a „See It
Now" kimúlt, hat év múlva pedig maga Murrow is távozott. Sohasem
Paley hozta meg a kíméletlen döntéseket, hanem többnyire Stanton,
ezért úgy tetszett, hogy Murrow jobban haragszik Stantonra, mint Pa-
leyre; arról beszélt, bárcsak visszajönnének a régi szép napok, amikor
Paley még a ,Jó Bill" volt, .és amikor ők Billnek meg Ednek szólították
egymást.
: ;,
Amint Murrow:.t fokozatosan gúzsba kötötték, helyét a hálózat szó-
vivőjeként Stanton vette át. Íme, a CBS presztízsalakja. Amellett vele
sokkal kevesebbet kockáztattak. A Hírközlés Diplomatája - így emle-
gették. Ettől fogva Stanton tartotta az okos beszédeket, az ő szájából
hangzottak el a nagyközönségnek szánt nyilatkozatok, ő előszobázott
a.jó ügyek védelmében, és idővel ő markolta fel a megfelelő jutalmakat
is. Mintha pusztán azáltal, hogy Stanton azt mondja: a vállalat helye-
sen és nemes módon cselekszik, valóban helyesen és nemes módon csele-
kedne. Eszményi ötlet volt ez, hiszen amikor Murrow beszélt hasonló-
1 i_
i képpen, úgy tetszett, mintha a minőség hiányáról panaszkodnék, de ha
&tanton beszélt ugyanerről, ezt mindig úgy fogták fel, mint a jövőbeni
minőség ígéretét - bár ez olyan ígéret volt, amelyet nem teljesítettek
szükségképpen.
Eleinte alig-alig lehetett észlelni a hanyatlás jeleit. A vállalat például
nem volt hajlandó pénzt adni a Radulovich- és a McCarthy-músorok
reklámozására. Azután szinte a McCarthy-músorral egyidőben egy
gyors párviadal]ohn Bricker szenátorral, aki az elnöki szerződéskötési
jog korlátozásáról terjesztett elő módosító indítványt. Bricker valójá-
ban az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét akarta csorbítani,
·meg azokét a megállapodásokét, amelyeket az Egyesült Államok e szer-
vezetben elfogadott, s azt követelte, hogy az ENSZ-megállapodások-
hoz ne csak a Szem\_tus meg a Képviselőház, hanem az egyes államok
törvényhozása is járuljon hozzá. A „See It Now"-músorban Bricker
Estes Kefauverszenátorral vitázott; Murrow ragaszkodott hozzá, hogy
mindkét fél hozzon magával egy jogi szakértőt, emiatt azután Bricker
212
emberei megsértődtek. Akkor kiderült, hogy az adásidő fél-félórás
egyenlő felosztása helyett a Kefauver-párt véletlenül tizenegy perc hu~
szonháromhnásodpercet kapott, szemben a Bricker-pártiak nyolc perc
ötvenhárom másodpercével. A Bricker-párt dühös volt, megharagu-
dott Stantonra, aki úgy döntött, hogy ad még egy lehetőséget Bricker-
nek. Murrow dühöngött; mint újságíró azt vallotta, ha az ember becsü-
letes, erre a közönség is rájön és támogatja, ha viszont az ember enged
a politikusoknak, az csak fokozza az étvágyukat. Ezt a szemléletet a
vállalaton belül naivnak tekintették. Ed nem érti, mondogatták, a tele-
vízió és a kormányzás bonyolult realitásait,John Bricker tehát kapott
még egy lehetőséget. Murrow ezt rossz ómennek tekintttte.
Hamarosan nehézsége támadt a szponzorokkal is, s ezáltal vállalati
szempontból méKsebezhetőbbé vált Korábban az Alcoa finanszírozta
a műsorait, némiképpen mentesítve a szokásos piaci nyomásoktól. Az
Alcoa kitartott mellette, jóllehet néhány igazgatósági tagja erőteljesen
tiltakozott. A konszern teljes szerkesztői szabadságot biztosított Mur-
row-nak, ami azt jelentette, hogy ebben a tekintetben nem függött a
CBS-től. De a McCarthy-műsor és aJ. Robert Oppenheimerrel foglal-
kozó rokonszenvező adás nyomán az Alcoával szemben egyre erősebb
és közvetlenebb felzúdulás támadt. Az 1955-ös tavaszi szezon végén
azután az Alcoa úgy döntött, hogy nem újítja meg a szerződést. Szinte
ugyanebben az időben születtek meg a kvízműsorok, ezek a csodálatos
új országos nyugtatószerek; ez már nem a régi rádiós idők „64 dolláros
kérdés" -műsora volt, hiszen az ilyesmi nem felelt volna meg egy szuper-
gazdag Amerikának az ő szuperévszázadában - ez már a „64 OOO dollá-:
ros kérdés" volt. Szuperverseny, emberi lóverseny, ahol a pénzt zsin~\
ron himbálták az emberek orra előtt. Amikor Murrow a „64 OOO dollá-
ros kérdés" első adását nézte, valósággal elképedt: a tévéhálózat dutya
reklámvonásai mindig is szorongással töltötték el, nagyon sötét színek-
ben látta Amerika kommercializálódását, s a képet még sötétebbre szí-
nezte, hogy tudta: az egyik fo bűnös az az iparág, amely őt is naggyá
tette. Most azután legrosszabb sejtelmei is valósággá váltak. Az első
adás végén megkérdezte Friendlyt: - Fogadnál velem, meddig tudjuk
még tartani az adásidőnket? 1.o

Nem sokáig tudták. Röviddel az 1954-1955-ös évad utolsó „See It

Now" -adása után Murrow-t és Friendlyt felhívatták Paley irodájába.
Az elnök féltő gonddal szólt a munkájukról, lelkesen dicsérte tevékeny-
ségüket, és hangosan tűnődött, vajon nem veszi-e túlságosan igénybe
213
 1
őket ez a heti műsor (amelyet rendszeresen egyazon időpontban, fömú-
soridőben sugároztak; ezt különben elfeledte említeni). Nem lenne-e
okosabb, ha nyolc egyórás műsort csinálnának? Nem lenne-e ez alapo-
sabb és kielégítőbb munka? Murrow, akinek a kisujjában voltak ezek a
fondorlatok, rákérdezett, hogy milyen időben sugároznák ezeket a mű­
sorokat? Éjszaka, válaszolta Paley. Erre Murrow megkérdezte, ha úgy
látjajónak, folytathatja-e a félórás műsort? Paley, aki valóságos lángész
volt abban a tekintetben, hogyan kell neinet mondani anélkül, hogy
kiejtené ezt a tagadószót, világosan Murrow tudtára adta, hogy a jövő-
- ben nem lesz többé rendszeres félórás adás. Ezentúl jobban sáfárkod-
nak a műsoridővel, méghozzá a közügyek rovására; fontosabb és job-
ban profitáló adásokat kell sugározni. Nem az adás időpontjának el-
vesztése volt az egyetlen érzékeny vereség Murrow számára. Sokkal
inkább az, hogy az egész órás adásokra való áttéréssel kapcsolatos dön-
tés mindenestül fölborította a műsorstruktúrát; Murrow és Friendly
nem tudták többé fenntartani a spontaneitás érzetét, sót a dontés igen
finoman korlátozta önállóságukat is. Ezentúl ugyanis - amikor olyan
hosszú adásidő áll rendelkezésükre, rendszeres szponzorukat pedig el-
vesztették-jóval előbb meg kellett tervezniük és a vállalat számos veze-
a
tőjével egyeztetniúk műsoraikat. Nem állhattak ki többé egyszerűen
a kamerá~ elé, nem foglalkozhattak többé tetszés szerinti témákkal,
hogy azután az ó adásukban műsorra tűzzék őket.
Súlyosbodtak a problér.nák, fokozódott a nyomás. A General Motors
közölte, hajlandó finanszírozni a nyolc adás közül hatot, majd vissza-
vonta ajánlatát, amikor kiderült', hogy az egyik műsor témája az alelnö-
ki tisztség lesz. A GM eleve úgy vélte, hogy az adás végül óhatatlanul
támadni fogja az alelnököt, mármint Richard Nixont, ezért visszalé-
petit az üzlettől. Az egyik dokumentumfilm a farmok helyzetével foglal-
kozott, s a műsor sztárja Ezra Taft Benson volt, a mezőgazdasági mi-
niszter. A republikánusok azt állították, hogy miniszterüket megsértet-
ték, ezért azonos hosszúságú műsoridőt követeltek (nemigen remélték,
hogy meg is kapják). Murrow tiltakozott, de a CBS engedett nekik.
Murrow már-már lemondásra szánta el magát. A következő évi, az
1956-195 7-es műsortervben még ugyanannyi „See I t Now" -műsor sze-
_repelt, mint korábban, de az adások időpontját áttették az egyik leg-
gyengébb műsoridőnek számító vasárnap délutáni öt órára: megszűn­
tek tehát az előnyös, noha időnként változó esti időpontok. Mindez
annak a jele volt, hogy a CBS többé nem vállal közösséget a műsorral,
214
 nem is büszke rá, mintha csak azt mondaná, hát igen, vállalnunk kell,
· de ez az egy~tlen időpont, amit rááldozhatunJ. Murrow, egykor a tévé-
hálózat büszkesége, évről évre egyre inkább a mostohagyerek szerepére
kényszerült. Amellett olyan adások után, amelyeket ő kiválóaknak mi-
nősített, például a Titóval és Csou En-lajjal foglalkozó műsorok-újság-
írói telitalálatok- után olyan élő vitákat iktattak be, amelyek nyilván- t
való célja a közvetlenül előttük sugárzott műsorok hatásának tompítá-
sa volt. Murrow személyes megaláztatása egyre nagyobb arányokat
öltött, befolyása egyre gyengült. ő maga mind csüggedtebb lett, nyo-
masztotta ez a manipuláció. Egy dolog volt Murrow számára, hogy
megverekedjék a szakmában nagy hatalmú ellenségeivel avégett, hogy
megvalósíthassa elképzeléseit; má~ dolog viszont, hogy saját vállalatán
belül is meg kellett küzdenie nagy hatalmú ellenségekkel.
A pohár egy olyan műsor után telt be, amelyet Murrow az egész
1958-as év legkevésbé fontos adásanak tekintett;jelentéktelen, indula-
tokat sem kavaró program volt ez Márciusban műsort készített Alasz-
ka és Hawaii állammá alakulásáról. A szakmában az ilyesmit „puha" f
műsornak nevezték; egyedül az különböztette meg a hasonló adásoktól,
hogy valóban annyira rutintéma volt. Kiegyensúlyozott képet nyúj-
tott; néhányan a nyilatkozók közül a szövetségi állammá nyilvánítás
mellett, mások ellene szóltak. A tagállami státus egyik hívétől, Harry
Bridges szakszervezeti vezetőtől a New York állambeli Lackawanna
képviselője, bizonyosjohn.R. Pillion megkérdezte, vajon Bridges kéz-
ben tartja-e a hawaii küldöttséget. Bridges, igazán helyénvaló módon, 1
azt felelte, hogy Pillion megőrült. Erre Pillion-aki nem is volt annyira
őrült - azonos hosszúságú adásidőt követelt (egyebek között azzal ér-
velve, hogy a műsor nem volt kiegyensúlyozott, hiszen az állammá ala-
kulást ellenzők az idősebb nemzedék soraiból kerültek ki, és „a gondo-
lattársítás trükkjét alkalmazva szándékosan azt a benyomást keltették, ·
hogy a »vén trottyok« ellenzik az államiságot ... "). Ostoba levél volt,
ostoba követelés, de a CBS ezúttal is meghátrált. Sig Mickelson, aki
értesítette Murrow-t, úgy érezte, hogy ez a döntés jóvátehetetlen követ-
kezményekkel jár, hiszen egy Murrow formátumú újságíró-számára az
a határozat, hogy ilyen ostoba ellenvéleményt kell műsorra tűzni~ egy ·
olyan „puha" adás kapcsán, amilyen a Hawaii-Alaszka-program'volt,
méghozzá nyilvánvaló gyávaság okán, megrázó élmény, s bizonyos ér-
telemben az út végét jelzi. Mintha egy kibiztosított kézigránátot nyom-

215
 \.
\

tak volna Murrow kez~be; ő pedig tudta, hogy Murrow is így fogja fel \
a· helyzetet.
A döntés igazán Paley stílusábanfogant; Mickelson megpróbált ér-
velni ellene, beszélt a következményekről, hogy az ügy netán távozásra
késztetheti Murrow-t. Paleyról lepattogtak az érvek; érzéketlenségé-
nek egyetlen magyarázata az lehetett, hogy val6ban kibiztosított gráná-
tot akart Murrow kezébe nyomni. Amint előre látható volt, Murrow
. elborzadt és megdöbbent. A döntést anélkül hozták meg, hogy a véle-
ménye iránt érdeklődtek volna, nyilvánvalóan kapituláció volt ez egy
értelmetlen politikai nyomás előtt, és csak az lehetett az eredménye,
hogy a politikai nyomás csak fokozódik. A lényeg azonban nem egysze-
rűen a döntés volt, hanem a döntéshozatalnak és a határozat végrehaj-
tásának a módja. Ez egy korszak végét jelezte; Murrow-t többé nem
Murrow-ként kezelték, hanem közönséges halandóként, akárcsak bár-
melyik televíziós újságírót. Fölélte a második világháborúban felhal-
mozott erkölcsi tőkéjét, az igazgatóság pedig fondorlatosan leszorította
egy másik, halandóknak fenntartott szintre. Megszűnt tehát különleges
helyzete. Murrow rendkívül határozott hangú levelet írt Paleynek,
amelyben kifejtette: az a döntés, amellyel műsorra tűzték Pilliont anél-
kül, hogy akár csak az ő véleménye iránt érdeklődtek volna, aláásta
kapcsolatát a vállalattal, és kétségessé tette a „See It Now" jövőjét.
Pontosan ilyen levelet akart és várt Paley. Néhány nap múlva összeült
Murrow-val és Friendlyvel. Murrow kijelentette, hogy ez a helyzet
tarthatatlan, s hogy őt meg Friendlyt be kell vonni annak eldöntésébe,
a „See It Now" -műsorokban kik kapjanak egyenlő időt.
- De hát én úgy tudtam - mondta Paley -, hogy te meg Fred nem
akarjátok tovább csinálni a „See It Now" -t.
Murrow azzal érvelt, hogy az egyenlő idő biztosításának rendszabá-
lyairól kíván tárgyalni - és persze folytatni akarja a műsort. Csakhogy
már-késő volt.
- Azt hittem, hogy már döntöttünk a „See It Now'' -ról - mondta
Paley, és ekkor Friendly is, Murrow is tudta, hogy a „See lt Now"-nak
befellegzett.
Murrow számára ez volt egész pályafutásának legfájdalmasabb él-
ménye a CBS-nél: megölték azt a műsort, amely a legközelebb állt a
szívéhez.
- Hát igazán meg akarod semmisíteni az egészet? - kérdezte Paley-

216
 tóL Hiszen ez az elektronikus újságírás legpompásabb műsora, magya-
rázta.
Igen, ez a szándéka, válaszolta Paley, egyszerűen nem bírja tovább
a műsor miatti szüntelen gyomorgörcsöket, úgy érzi, megöli a fajdaloin.
- Szakmai ártalom - jegyezte meg Murrow. S ezzel végeztek is.
Útban visszafelé irodájukba, Murrow egyszerre odafordult Friend-
lyhez: - Mindennek vége - mondta.

- Nagyon kínos korszak kezdődött Murrow életében; szerette a CBS-t, ·

bizonyos értelemben ő formálta a CBS-híradót azzá, amivé lett, s most
úgy érezte, lassan félreállítják. Ahhoz túlságosan büszke volt, hogy nyíl-
tan panaszkodjék, de a viselkedése lassan megváltozott, egyre nyomot-
tabb lett a kedélyállapota. Barátai előtt célzott a nehézségeire. Kis sze-
katúrákra, amilyeneket régebben meg sem említett volna. Megválto-
zott a természete, vélték a barátai, kissé keserűbb lett.
Ekkoriban történt, hogy Charles Collingwood - aki mindenki más-
nál közelebb állt hozzá a CBS-ben, Murrow trónörökösének tartották
- megemlített~ neki, hogy dilemma előtt áll: választania kell, elkészít-
sen-e egy műsort, vagy vegye ki a szabadságát, amire már amúgy is
nagy szüksége lenne.
- A helyedben kivenném a szabadságomat- tanácsolta Murrow.
Collingwood erre azt mondta, hogy ő inkább megcsinálná azt a bizo-
nyos műsort.
- Egyre megy-felelte Murrow . .;._ Itt úgyis csak addig leszel fontos,
amíg a hasznukra vagy, és egy ideig még az leszel. Majd ha végeztek
veled, szemrebbenés nélkül kivágnak. - Collingwood még sohasem lát-
ta ilyennek, Murrow viszont egyre többször ismételgette ezt a gondola-
tot. Kifacsarták, mint egy citromot, félreállították, és ő tudta ezt, de
kifinomultan végeztek vele, apró lépésekben, ő pedig egyéni gyötrelmei
és a stábja iránti hűség között őrlődött. Nem akart panaszkodni, nem
akart kiállni a nyilvánosság elé, hogy kárt okozzon annak a hírközlő
szervezetnek, amelynek létrehozásában ő is segédkezett. A helyzet
azonban súlyos volt és egyre súlyosabbá vált.
1958 októberében M urrow a rádió és televízió hírszerkesztőségi fönö-
keinek chicagói értekezletén ezeket mondta: - S ha lesznek még akkor
történészek... mához száz esztendőre, és megőrizték számukra mind-
három hálózat egyheti filmfelvételeit, akkor megtalálhatják a fekete-
fehéren vagy színesben rögzített bizonyítékokat a hanyatlásra, az áb- .
217
 - 1

\
rándokba menekülésre és az elszigetelődésre annak a világnak a realiiá-
saitól, amelyben élünk... Ha így folytatjuk, akkora ~örténelem bosszút
áll rajtunk, és elér minket a megérdemelt büntetés. - Paley dühöngött
- M urrow elárulta őt, a saját fészkébe piszkolt. Ed M urrow elárulta Bill
Paleyt, aki - légalábbis Bill Paley szerint - gazdaggá és híressé tette.
Mindabban, amit Murrow elmondott, természetesen az volt a legve-
szélyesebb, hogy igaz volt; elég szomorú, hogy például a · Times-ban
Jack Gould is hasonló húrokat penget, de a hírközlés felsőbb szintjein
Gould véleményét figyelmen kívül lehet hagyni, hiszen nem ismeri az
ipa1;ág valóságos életét; mert ő- és ez a kulcsszó-:. nem realista. De hogy
most mindezt elmondta az egész iparág legnagyobb tisztelettel övezett
embere, ez már súlyos kárt okozott. Hogy belülrőljöjjön bírálat- ez már
több a soknál. (Amikor vagy tizenhat évvel később Roger Mudd, Wal-
ter Cronkite nyilvánvaló utóda meglehetősen mérsékelt hangvételű be-
szédet mondott a Washington és Lee Egyetemen, amelyben elítélte az
· elektronikus hírközlő társaságok közéleti politikáját, a CBS vezetőinek
reagálása túlment mindannak a jelentőségén, amit Mudd mondott.
Igen egyszerű a magyarázat: Mudd túl világosan idézte föl Murrow
szellemét, azét az emberét, aki úgy vélte, hogy jómaga kissé többet ér az
egész rádió-televíziónál, márpedig a kritikai értékelésektől, amelyeket -
olyan nagyra tartottak, amíg más témákra irányultak, egyáltalán nem
voltak elbűvölve, ha saját iparágukra alkalmazták őket.)
Megszakadtak szakmai kapcsolataik: Murrow szerint Paley elárulta
a hálózat legjobb műsorát, most pedig Paley szerint Murrow megha-
rapta az őt oly nagyvonalúan tápláló kezet. .

De voltak egyéb utórezgései is az ügynek. Még ugyanabban az évben

kiderült, hogy amint azt oly sokan gyanították, a nevezetes kvízműso­
rokat ,~megbundázták", ami igen rossz fényt vetett a televízióra. 1959-
ben, ugyanazon a fórumon, ahol egy évvel korábban Murrow szólalt
fel, Stanton szigorúbb erkölcsi kódexet helyezett kilátásba, bejelentve,
hogy 'a jövőben nem lesz semmiféle manipuláció: Beszéde nem keltett
nagy feltűnést. Gould nem látott benne semmi újat. Ekkor Kidder
Meade, a CBS egyik reklámfónöke fölhívta Gouldot, hogy szálljon csak
-rá a sztorira. Miféle sztorira? - kérdezte;Gould. S tanton valamennyi mű­
sorra célzott - közölte a reklámfőnök. Gould kezdett észbe kapni, s
megkérdezte, hogy ezzel Murrow-ra is célzott-e. Hívja fel Stantont,
javasolta Meade, éppen New Orleansben van. Erre Gould fölhívta
218
 Stantont, ó pedig lrozölte, hogy igen, a „Person to Person" -műsorra is
gondolt, ezentúl az is teljesen spontán lesz, a „Person to Person" vendé-
gei sem kapják meg előzetesen a kérdéseket. Vagy így lesz, vagy pedig
adás előtt felirat közli, hogy a műsornak előzetes kamerapróbája volt.
Meghökkentő húzás volt ez Stanton részéról- a cég nyilván így akart
bosszút állni Murrow-n. A „Person to Person" laza, műsor előtti el6ké-
születeit semmiképpen sem lehetett párhuzamba állítani a kvízmúsoro-
kat jellemző tudatos csalással. Murrow természetesen iszonyú dühbe
gurult, és nyilatkozatot tett közzé a Times-ban: kijelentette, hogy Stan-
ton végre elárulta, hogy egyszerűen nem ért a hírszerkesztéshez. Nagy
napja volt ez a CBS-nek és a cég presztízsének: a vállalat két vezető
személyisége a Times címoldalán teregették ki a cég szennyesét.
Paley nem véletlenül használta fel Stantont Murrow megaláztatásá-
nak eszközeként. Murrow csillaga hanyatlóban volt; fénykorában ó
jelképezte a tehetséges embert, akit semmi sem feszélyezett vagy korlá-
tozott az új, nyitott, vállalkozó kedvű hálózatban, egyetlen embernek,
egyetlen ember tehetségének a diadalát testesítette meg, szabadsága
azt tükrözte, hogy a vállalat megbízik a riporter józan eszében és ítéle- .
tében. Csakhogy a vállalat most már túl nagyra nőtt, túl hatalmas, túl
gazdag lett, semhogy továbbra is eltűrje egyetlen ember tehetségének
fitogtatását, olyasvalakiét, aki azt vallja, hogy többet ér a cégnél. Fel-
tétlenül a cég az első. Ezen túl már csak a vállalat engedélyével futhat be
karriert egy tudósító, és csakis abban az esetben, ha ezzel a vállalat
hírnevét öregbíti. Most Stanton csillaga volt emelkedőben. Stanton
nemcsak a vállalat nevében beszélt, 6volt a vállalat, eszébe sem jutott
volna, hogy bírálja; minden szót, amit kiejtett, akár Bill Paley is mond-
hatott volna. Fenntartás nélkül közvetítette Bill Paley akaratát. S ezzel
a rádió-televízió szempontjából sokkal biztonságosabb szóvivő volt,
mint Murrow. Ugyanannak a közönségnek ugyanazokról a nagyra tö-
rő televíziós álmokról beszélt, s úgy tetszett, ugyanannyira elkötelezett-
séget érez az Első Alkotmánykiegészítés iránt, mint Murrow, de- és ez
a dolog lényege-valójában sohasem bírálta a műsorokat. Frank Stan-
tont a becsvágy hajtotta, de becsvágya tul,ajdonképpen nem a sajátja
volt, ezt is a vállalat kívánságaihoz szabta. Evek hosszú során hozzászo-
kott, hogy ne azt tartsa szem előtt, mi has~nos saját magának; hanem
azt, hogy mi válik Paley és a cég hasznára . .Evekkel később, amikor nem
önszántából és igen keserű szájízzel otthagyta a vállalatot, barátai meg-
kérdezték tőle, mi az 6véleménye egy hosszabb.folyóiratcikkről, amely
219
 r
sem őrá, sem a vállalatra nézve nem volt valami hízelgő. - Billnek nem
fog tetszeni - ez volt az első reakciója. _
Stantonnak nem volt érzéke a szórakoztató műsorokhoz, és csak rit-
kán ártotta bele magát ebbe a műfajba. Ö szisztematikus elme volt, aki
szerkezeti felépítést dolgozott ki, fegyelmet teremtett, és tekintélyérze-
tet ,p lántált el az egyre inkább elburjánzó vállalatban. A rendszeretet
mélyen, szinte a zsigereiben gyökerezett; nem a CBS-nél szokott ·rá,
', _ bizonyára már gyermekkora óta ilyen lehetett. Mesélik, hogy amikor
)- ' kamaszként újságot hordott ki az Ohio állambeli Daytonban, gondo-
san kidolgozta útvonalát, nehogy ide-oda legyen kénytelen kanyarog-
ni, mint a többi lapkihordó, hanem csak egyetlen körzetet kelljen lejár-
nia. Ezért az „alaptáborán" kívül eső előfizetőket elcserélte más újság-
kihordó fiúkkal, s ekképpen földrajzilag igen tömör és kifizetődő vállal-
' kozás alapjait vetette meg. Kevés volt benne az intuíció és az érzelem,
végsőkig gátlásos, erősen feszült embernek látszott, aki tökéletesen ura
önmagának, sohasem mutat érzelmet; puritán a sok babiloni között.
(Peter Goldmark, a tehetséges CBS-fel találó 1968-ban két film levetíté-
sével szemléltette az új videokazetta-berendezést. Az egyik angol okta-
tófilm volt: Egy tücsök nemi élete, komoly, sokat méltatott, bár kissé unal-
mas vizsgálata egy tücsök szaporodási ösztöneinek. Goldmark, aki ki-
tűnőnek, bár kissé terjengősnek tartotta a filmet, megdöbbenve tapasz-
talta, hogy Stanton roppant dühös a választása miatt. Stanton ugyanis
bujának és.erkölcstelennek ítélte a filmet, amely nem alkalmas rá, hogy
a CBS"hálózat bemutassa.)
Nem meglepő, hogy az egyik tényező, amely a kezdeti időkben előse­
gítette Stanton karrierjét, az a kísérlete volt, hogy számszerű eredmé-
nyeket kapjon a műsorok hatásfokáról; ezek a tanulmányok vezettek el
később a nézettségi indexrendszerek kidolgozásához.Jószerint sebészi
~- ......--
sterilitás övezte személyét és munkáját, még a kézírása is túl precíznek,
szinte túl tökéletesnek tetszett. Művészi ízlése rendkívül jó volt, de ez is
hideg, már-már steril benyomást tett. Imádta a rendet, íróasztalát min-
den este letakarította, az új CBS-székház - szintén az ő műve - hűvös,
i szigorú, szinte ijesztő volt. ABlack Rock, a Fekete Szikla (ahogyan a
szakma emlegette) sokkal inkább őt tükrözte, semmint Paleyt; szemé-
lyesen választotta ki a gránitot, néha már úgy viselkedett, mintha ő
lenne a székház gondnoka; elzavarta a CBS-nek azokat az alkalmazot-
tait, akik megtörték a tiszta vonalakat, meggyalázya így az összképet
olyan földhözragadt és fJ, konszernhez méltatlan dolgokkal, mint holmi
220
 poszterek vagy fényképek kiragasztása a falakra, vagy éppenséggel arra
vetemedtek; hogy az általa előírtnál több növényt hoztak a hivatali
szobájukba. (Egy ízben a Modern Művészet Múzeumának egyik igaz-
gatója végigjárta az épületet Stantonnal. Szinte megfélemlítette a tö-
mör épület elviselhetetlen belső tisztasága, a számtalan gondosan be-
tartott előírás. Végül elérkeztek Paleyirodájába, amely merőben más
volt, mint a többi helyiség: meleg színek, kényelmes bútorzat, többek
'között egy trafikokból ismert indián szobor a szivarok számára - röpke
emlékeztető a zsidó szivargyárosi gyökerekre. A látogató Stantonhoz
fordult, és megjegyezte: - Nos, hát az, aki itt lakik, bizony kicsúszott a .
markodból, Frank.)
Stanton apja iparművészetet tanított és tanfelügyelő volt Dayton-
ban, s előfizetett minden iparművészeti folyóiratra, innen Stanton von-
zódása a formatervezés iránt. Frank S tan ton tói származott a CBS egyik
nagy újításának ötlete: a parányi pont a CBS-levélpapíron, vagyis,ga-
rancia rá, hogy minden CBS-titkárnő által írott minden CBS-levél
ugyanennél a pontnál kezdődik, és megfelelően arányos a gépelés. Mé-
lyen és tudatosan átérezte a cég „képét", gondja volt rá, töprengett
rajta. Pszichológiából doktorált az Ohiói Állami Egyetemen, s egyike
volt Amerika azon kevés doktorált emberének, aki ragaszkódott a
„doktor" megszólít*shoz. A rádió-televízió talmi zsibvásárpiacán, ahol
sohasem érezte magát otthonosan, ez a cím elismerést és tekintélyt köl-
csönzött neki. Stanton-törvény volt az is, hogy a híradót ne „adás" -nak,
hanem „program"-nak nevezzék.
Mag~ volt a testet öltött modern nagyvállalati ember. Valami fa-
gyosság lengte körül. Szinte nem is volt magánélete. A munka volt az ő
világa. Megszállottként hajtott, heti hét napon át dolgozott, gyakran
napi tizennyolc órát, s szerette, ha ezzel az emberek tisztában vannak;
ez táplálta a Stanton-mítoszt, következésképpen vállalaton belüli ha-
talmát is: nézd csak, ez a Stanton sohasem alszik. Ha egy CBS-tudósító
kiváló vasárnapi anyagot adott le, megesett, hogy Fránk Stanton
nyomban fölhívta, és ez nemcsak hízelgett az újságírónak, de közhírré
tette azt is, hogy Frank Stanton igenis a helyén van, Frank Stanton
dolgozik. Még rögeszméi is növelték ezt a mítoszt; volt egy elektromos
berendezése, amely az íróasztalán fényjelzéssel tudatta vele, mikor áll
fel a titkárnője az íróasztalától, továbbá egy másik berendezés, amely
éjszaka, amikor hazaindult, felküldte érte az egyik felvonót, és előkészí­
tette a kocsiját. Végtére is az ember nem tékozolhatja el drága perceit.
221
 Ö volt tehát a vállalati ember. Paley irányította a szórakoztató mű­
sorokat, Stanton pedig a konszernt, ö volt a cég hivatalos szóvivője, s a
két olyannyira különböző férfi tehetsége kiegészítette egymást, mind a
maguk, mipd a vállalat hasznára. Stantqn feladata volt, hogy megje-
lenjen a nyilvánosság előtt, ő nyilatkozott a cég nevében, védelmezve
Paleyt. Paley nem szívesen kalandozott el a hivatalos ügyek területére,
túl sok keselyű leselkedett odakint. Nem szívesen utazott Washington-
ba, de főként utálta a kongresszusi meghallgatásokat, mernudta, hogy
könnyen kijön a sodrából. Nem egykönnyen viselte el az ostoba embe-
reket, márpedig az volt a véleménye, hogy a Kongresszus tele van futó-
bolonddal. Stanton viszont imádta a meghallgatásokat, ·i mádta a nagy
pillanatot, amikor ráirányul a reflektorfény, a sürgés-forgást a Capito- ·
liumban, a kérdésekre alaposan fölkészült szenátorokat és a kihegyezett
ceruzával várakozó újságírókat. Elképzelni sem lehetett volna jobb
kongresszusi tanút Frank Stantonnál; már napokkal előbb elutazott a

Washingtonba, ki sem mozdult hotelszobájából, próbákat tartott, ho-

gyan fog beszélni, mindig felkészültnek és szolgálatkésznek mutatko-
zott. Azt szerette a legjobban, ha egy meghallgatássorozatban ő az első
tanú, ezért a CBS előszobázóinak a lelkére kötötték, intézzék el, hogy
ő legyen az első, mert rendszerint az első tanú a sztár, őrá irányul a
figyelem, őróla harsognak az újságok szalagcímei. Idő múltán rendsze-
.rint a szenátorok kérdései is egyre élesebbé válnak, vagyis az első tanú-
nak·többnyire könnyebb a dolga .
. Valóságos művészeti forma volt ez, Stanton pedig a műfaj mestere;
elsajátította a rugalmasság művészetét, hogy miként kell elhajolni az
ellenséges érzelmű szenátorok elől, hogyan kell a rádió-televízió érde-
kében nyilatkozni, védelmezve az Első Alkotmánykiegészítést, és ho-
gyan kell álcázni az iparág hallatlanul nagy profitját. Mindig olyan
megnyerő, olyan kifogástalan volt a megjelenése, hogy amikor ő be-
szélt, valahogy nagyon távolinak és .elvontnak tetszett a televízió sok
mocskos praktikája és már-már undorítóan nagy profitja'. Mintha min-
dig azt mondaná, hogy noha a múltban történtek hibák és túlzások, a
CBS jobb időknek kötelezte el magát. Egyes kollégái szerint, ha a köz-
szolgálat érdekében emelt szót, hangja mindig őszintébben és magabiz-
tosabban csengett, amikor kívül állt az adott intézményen, mint amikor·
odabenn volt. Mégis tisztességtelennek tűnt volna, ha valaki kapcsolatba
hozza személyét a televízió szellemi sivatagával. Nem csoda, hogy ha-
marosan elnevezték a Televízió Diplomatájának. Kiállt érte, hogy a
222
televízióban a legjobb dolgokat valósítsák meg a legjobb módon, s ami-
kor az út végére ért, több mint húszmillió dollárt keresett a CBS-en.
Murrow-val kezdettől fogva nem állhatták egymást, kezdettől fogva
vetélytársak voltak, és Bill Paley éppen erre a rivalizálásra épített, egye-
nesen ösztönözve ezt a versengést. Mindketten fiatal és becsvágyó pro-
test~nsok voltak egy olyan cégnél, ahol a tulajdonos érzékenyen reagált
zsidó származására (a McCarthy-korszakban egy ideig Stantont egye-
nesen d{szgoJként emlegették a Madison Avenue-n; ő volt a protestáns,
aki elintézi Paley piszkos ügyeit). Stanton féltékeny volt Murrow hábo-
rús hírnevére, Murrow viszont néhány évvel később Stanton vállalati
pozícióját irigyelte, nagy befolyását és szabad bejárását Paleyhez. S úgy
tetszett, Stanton annál közelebb került Paleyhez, minél távolabb került
tőle Murrow. Murrow szűk körben megvetően nyilatkozott Stanton-
ról, gyakran úgy emlegette: ,,A könyvelő", máskor meg „image-csiná-
ló" -nak nevezte. Egy ízben azt mondta a hírszerkesztőségen dolgozó
egyik barátjának: az ő feladatuk, hogy jobbá tegyék a CBS-t, mint ami-
lyen, Stantoné viszont az, hogy Jobb színben tüntesse fel a CBS-t,. mint
amilyen. Murrow nem jött rá, hogy Paley változott meg, hogy Stanton
csupán Paley új célkitűzéseinek végrehajtója, amint Murrow volt ré-
gebbi céljainak a végrehajtója; mindenkinek kiosztották a szerepét.
Murrow mindvégig megpróbált hinni Paleyben, a hajdanvolt ·Paley-
ben, nem akarta tudomásul venni, hogy mi lett Billből, s azt vallotta: a
CBS reménye az, hogy ismét visszatér a második világháborús, derék
Bill Paley. -

Az 1955. évi kvíz botrányok eredményeként a tévét ismét elöntötték az

időszakos jó szándék hullámai: többet kellene foglalkozni a közügyek.:
kel. Ígéretek hangzottak el, hogy ezentúl igenis komolyan foglalkoznak
majd a tévé egyik legelhanyagoltabb területével,jó minőségű televíziós
gyermekműsorokat fognak készíteni (fölvetődött az is, hogy a három
tévétársaság e szent cél érdekében összefog; a Szövetségi Tömegkom-
munikációs Bizottságnak tették ezt az ígéretet, amelyet nyomban el is
felejtettek, mihelyt elült a kvízműsorok nyomán támadt nyomás). 1959
márciusában Stanton ígéretet tett rá, hogy a CBS rendszeres egyórás
dokumentumműsorokat finanszíroz majd fö adásidőben. Havonta
egyszer. Azután - talán kéthetenként is. Végül kipattant a való:
,, ... amennyiben a tévétársaságok fenntarthatják jelenlegi felépítésü-
ket ... " Ez gyanúsan úgy csengett, mintha a „See It Now"-sorozathoz
223
 hasonló adást forgatnának a fejükben: De Murrow nélkül. S ekkor meg-
mutatkozott a vállalati zsenialitás: a Murrow-Friendly kettósben
Murrow neve jelentette a vonzerót, Murrow volt az, akitól tartottak.
A vállalatvezetés azt is tudta, hogy Friendly roppant becsvágyó és bol-
dog, hogy együtt szerepelhet Murrow-val. De azzal is tisztában voltak,
hogy titokban önálló hírnévre is áhítozik - ,,Fred Friendly bemutat-
ja... " Vagyis Fred Friendly legyen az, aki „feltalálja" az új Edward R.
Murrow-t. Amellett Paley és Stanton kezében volt minden ütőkártya,
jól tudták, hogy mivel a CBS hírszerkesztőségében mindenki kétségbe-
esetten harcol az adásidőért, sem Murrow, sem Friendly nem utasíthat
el egy nagyvonalú adásidó-ajánlatot. Gyakorlatilag tehát Paley és
Stanton ugyanazt az időt ajánlották fel, ami akkor még a „See I t Now" -
músoré volt, de Murrow-t „lekapcsolták" Friendlyről.
Olyan ajánlatot tettek Friendlynek, amit egyszerűen nem tudott .
visszautasítani. Behívatták Sig Mickelson irodájába, s ott fölajánlották
neki az új havi dokumentummúsort. Friendlyt meglepte az ajánlat,
elgondolkodott rajta, vajon a huszadik emelet tudtával történik-e
mindez. Mickelson biztosította, hbgy az ajánlatot nemcsakjóváhagy-
ták, de pontosan ezt akarja a huszadik emelet. Az ajánlatot a Murrow-
Friendly kettősnek teszik-e?- tűnődött hangosan Friendly. Nem, vála-
szolta Mickelson, de hát Murrow amúgy is egyéves tanulmányi ösztön-
díjat kap. Persze egy-egy adásban ő is szerepelhet riporterként, de álta-
lában más tudósítókkal fognak dolgozni.
Így azután bekövetkezett, ami elóre látható volt. Murrow még rá is
beszélte Friendlyt, hogy fogadja el a munkát, túlságosan csábító volt az
ajánlat, túl drága az idő. Friendly volt a CBS legjobb dokumentum-
film-rendezője; ha másvalaki kapja a feladatot és kudarcot vall, az árt-
hat a televíziós újságírásnak. A vállalati zsenialitás nagy pillanata volt
ez, csakis nagyvállalati érzékkel bíró emberek dolgozhattak ki ilyesfajta
megoldást. Murrow-t „lekapcsolták" Friendlyról. A „See It Now"-ból
„CBS Reports" lett. (Egy ízben az új műsor számára címet keresó Paley
és Stanton Murrow-tól kért javaslatot. - Mi lenne, ha így neveznétek:
,,Nézzétek együtt Ed Murrow-val?" - válaszolta Ed gúnyosan.) Bősé­
ges adásidőt biztosítottak Friendlynek, aki semmilyen tekintetben sem
jelentett veszélyt a vállalatra, M urrow viszont nem kapott rendszeres és
közvetlen músorlehetőséget. Murrow most már jószerint csak könyö-
roghetett, hogy műsort készíthessen. Friendly, akit késóbb, ha vissza-
gondolterre az időre, lelkifurdalás gyötört, sokat töprengett azon, nem
224
 kellett volna-e akkor, ott helyben lemondania, nem árulta-e el azt ai
embert, akinek a karrierjét köszönhette. Aztán nem mondott le. Mur-
row továbbra is nagy név volt- de adásidő nélküli nagy név.
S pontosan azt akarta a vállalat, amint arra ·Friendly is rádöbbent,
amikor egy évvel később Murrow visszaérkezett ösztöndíjas útjáról.
Friendly azt tervezte, hogy a két „CBS Reports" közötti hetet egy
„Face the Nation Debates" [Vita a nemzet színe előtt] című műsorral
töltse ki. Az volt az elgondolása, hogy minden héten két jelen.tós szemé-
lyiség vitázna a képernyőn. Főnökeinek nyomban megtetszett az ötlet,
számukra ez eszményi műsort ígért, egyszerűen és olcsón töltötte ki a
lyukas időt; íme a „beépített" válasz, ha egyenetlen műsorszerkesztéssel
vádolják őket. Ha például a liberális szerepló vereséget szenvedne a
vitában, ez az ő és a liberalizmus hibája, nem a CBS-é. Friendly kezdet-
től fogva Murrow-t szerette volna megnyerni a rendszeres vitavezető 1

szerepére. Paley minden elképzelését elfogadta - az egy Murrow kivé-

telével....,. Miért nem felel meg H oward Smi th?- kérdezte. - Van valami
kifogása Eric ellen? - William S. Paleyt nem lehetett egykönnyen átej-
teni.
. Murrow tehát úgy tért vissza, hogy fölöttébb kétes volt, miként ala-
kul további pályafutása a CBS-nél. Igaz, hogy továbbra is a szakma
mesterének tartották, de fönökei már-már túl kockázaios .mesternek
ítélték. Sig Mickelson, aki Murrow szerződésének a meghosszabbításá-
ról tárgyalt, végül olyan összeget javasolt, ami számára is, Murrow
számára is elfogadhatónak látszott, de azt kellett tapasztalnia, hogy
hiába érdeklődik hónapról hónapra a vállalatvezetóségnél, nem képes
tőlük kicsikarni a választ. Murrow-nak is elment már a kedve a vereke-
déstől, kiváltképpen, hogy saját vállalatának embereivel kellett volna
harcolnia. Megfáradt, testileg, lelkileg megviselte.a hercehurca. Sötét,
komor életszemlélete túlontúl is beigazolódott, föként pedig saját szak-
mája miatt emésztette magát; egyre inkább úgy látta: a műsorkészítés ·
a manipuláció, és nem az ismeretek bővítésének eszköze. A sokévi ciga-
rettázás, a súlyos idegmunka és feszültség most ütött vissza. A cigaretta,
az ital végső fokon nem stimuláló, hanem elfojtó hatással voltak rá, és
addigra teljesen kimerült. Jövője a CBS-nél tisztázatlan volt. Szere~-
cséjére 1960-ban, amikor szerződését még mindig nem rendezték,Jack
Kennedyt választották elnökké, és Murrow neve is felvetődött egy ve-
zető állás betöltésével kapcsolatban a USIA-nál, a tájékoztatási kor-
mányhivatalnál. A sors iróniája, hogy a másik legesélyesebb jelölt
225
·,
-··,
Frank Stanton volt. Barátai azt mondták Kennedynek, hogy Stanton
sokkaljobb bürokrata, de Murrow kinevezésejelentős presztízsnyere-
ség lenne a kormány számára, amelynek nagy szüksége is volt ilyesmire,
kiváltképp liberális körökben, ahol még mindig bizalmatlanul tekintet-
tek Kennedyre, amiért szenátorként olyan félénken viselkedett a
McCarthy-korszakban. Az elnök egy ideig mérlegelte a döntést, nem
mintha Stantont annyira szerette volna, de kinevezése esetén sikerült
volna kimozdítania a CBS sáncai mögül. Végre úgy döntött, hogy
Murrow neve mind a kormánynak, mind a USIA-nak hasznára lehet.
Kennedy ajánlata, mondta évekkel késóbbJanet Murrow, ,,ragyogó és
a legjobb pillanatban érkezett ajándék" volt.
Amikor Murrow megkapta az ajánlatot, egyetlen percig sem habo-
zott. Szinte hihetetlenneJ{ látszott, hogy ugyanaz az ember, aki alig
tizenkét esztendeje korlátlan úr volt a szakmájában, és aki titkos ajánla-
tot kapott ;;tz NBC-tól: írja le, mennyit kér, csak nevezze meg az drat. Most
pedig szinte sehol sem alkalmazhatták a rádiózás-televíziózás terüle-
tén. Aznap, amikor kinevezésének híre megérkezett Washingtonból,
éppen egy „Background" [liáttér] című rádióműsor felvételének a kel-
lős közepén tartott, amolyan „pénteki felvétel, vasárnapi adás" szalag-
ra rögzítése volt ez. Már torkig volt az egésszel, csak arra vágyott, hogy
egyszer s mindenkorra megszabaduljon onnan, ezért megkérdezte kol-
, légáját, Blair Clarkot, beugrana-e helyette, és rögzítené-e a műsort.
Clark elfogadta á felkérést, de megkérdezte, mivel magyarázza majd
meg a hallgatóknak Murrow távollétét. Murrow nem csattant fel, hű-
-vös, elfojtott dühvel ezt válaszolta: - Mondd meg nekik: elmentem,
hogy a hazámat szolgáljam.

1965. április 27-én Ed Murrow tüdőrákban meghalt. Hosszú, gyötrel-

mes, felőrlő betegség volt. Aznap éjszaka a CBS, hírszerkesztőjének,
Fred Friendlynek az irányításával, emlékműsort sugárzott a hálózat
,,történetének legkiválóbbkommentátoráról". A műsort Murrow tel1e-
víziós adásainak, rádiós éveinek hangfelvételeiből és állóképekből állí-
tották össz€. Nagy .hatású, megrázó műsor volt, nem utolsósorban
azért, mert barátai, akik az összekötő szöveget mondták (Sevareid,
Collingwood), a legszebb hangú bemondók voltak. Az adás előtti dél-
után Friendlyt fölhívta Kidder Meade, Paley reklámfönöke.
Fog-e beszélni valaki a konszern nevében? - kérdezte Meade.

226
 Friendly azt válaszolta, nem érti, mit jelentsen ez. A műsor Ed Mur-
row-ról szól, aki "- CBS-nek dolgozott.
Maga is szerepel benne? - kérdezett tovább a reklámfőnök.
Nem, mondta Friendly, az egész nagyon egyszerű lesz. Csakis Mur-
row és néhány közvetlen munkatársa szerepel.
Mit szólna hozzá, kérdezte ekkor Meade, ha maga az elnök is beszél-
ne két percet?
Ó, mondta kissé döbbenten Friendly, gondolja, hogy tényleg ezt
akarja?
rgen, felelte Meade, egészen bizonyos vagyok benne, hogy igen.
Így történt, hogy Edward R. Murrow halála alkalmából William S.
Paley, aki olyan sokat tett azért, hogy Murrow magasba emelkedjék és
szinte ugyanannyit, hogy a mélybe taszítsák, s aki most azon volt, hogy
a konszern arassa le a dicsőséget Murrow ürügyén, megjelent a képer-
nyőn az emlékadásban, és kifejtette, hogy személy szerint ő maga, de a
CBS minden munkatársa mennyire hiányolja majd Ed Murrow-t.
1973-ban, a Watergate-ügy fejleményei soránJanet Murrow rend-
szeresen nézte a tévéhíradót, s gyakran elkeserítette, milyen kevés a
kommentár. Úgy érezte, a sok kommentátor közül Bill Moyers hasonlít
a legjobban Edre, ő viszont az állami televíziónál dolgozott. Ed ésJanet
fia, Casey Murrow Vermontban tanított egy általános iskolában, és
nem volt tévékészüléke.

5. Washington Post
Sugárzó férfi volt. Phil Graham egyszerűen belépett egy szobába, és 1

máris birtokába vett, elbűvölt és elcsábított bárkit, akit csak akart, fer-
fit, nőt egyaránt. Ebben a tekintetben nem volt versenytársa Washing-
-tonban, még az elnökké választása előtti]ohn F. Kennedy sem.J óképú,
karcsú férfi volt, és ha elmosolyodott - előbb félénken, azután meré-
szen-, megállt az idő körülötte. Ő volt a Napkirály. Csillogó és szelle-
mes, hol komoly, hol meg fantáziadús, a maga intellektuális útját járta, ·
merőben távol álltak tőle korának elfogadott értékítéletei, gondolkodó,
tűnődő természet, hogy azután szinte ugyanabban a mondatban tiszte-
letlen1 már-már istenkáromló legyen. Ott állt Washington legpompá-
sabb palotáiban, fényűző estélyeken, abban a városban, amely minde-
nekfölött a hatalmat istenítette, és kigúnyolta a nagy eseményeket meg
227
 a nagy embereket, pedig ó maga is persze hatalomra tört, és házassága,.
újságja, személyes varázsa és energiája révép közvetlen kapcsolat fűzte
a fováros sz,inte valamennyi hatalmasságához. Megtehette, hogy jót
nevessen az egészen, az emberek gyengéin és hóbortjain, hogy azután
este, amikor magára maradt, gyorsan fölhívja Felix Frankfurtert vagy
Dean Achesont, LyndonJohnsont vagy éppenséggel Dick Nixont. Egy
tekintetben különbözött a legtöbb washingtonitól: éppannyira tisztel-
te a szellem hatalmát, mint a szavazatok és a befolyás pőre, tapintható
erejét. De ez a másféle viselkedés csak még felvillanyozóbbá tette jelen-
létét bárhol, ahol megfordult. Senki, egyetlen politikus sem tudott úgy
uralkodni egy teremben, mint ó. Mindenki vele akart beszélni, mellette
akart ülni a vacsoránál, sütkérezni izgalmas és eredeti szellemében,
érezni mosolyának és szellemességének gyors hőkitöréseit. Amikor
Lally lánya a Madeirában, Washington legelőkelőbb középiskolájá-
ban érettségizett, fölkérték az évzáró ünnepély szónokának, s az igazga-
tónő a The New York Times tulajdonosaként mutatta be a hallgatóság-
nak. Elmosolyodott, és anélkül hogy kiesett volna szerepéből, így kezd-
te a beszédét: - El sem tudom mondani, milyen öröm számomra, hogy
.ezen a mai napon itt lehetek a Foxcroftban ... - Mintha magasabban,
gyorsabban szárnyalt volna bárkinél, volt benne valami, ami már-már
láznak tetszett, mintha csak versenyt futna az idővel. Nem volt ideje a
konvencionális elgondolásokra, az ilyesmi nem érdekelte, szüntelenül
merész és kockázatos vállalkozásokon törte a fejét; a szó legjobb politi-
kai értelmében kalandor volt. Megvetéssel tekintett azokra, akik min-
dig biztonsági játékra törekednek; az ó szemében az élet olyasmi volt,
amit szinte ugyanannyira végig kell játszani, amint át kell élni. Imádta
az izgalmat, a bábok mozgatását, de mindenekfölött gyűlölte az unal-
' mat és azokat, akik untatták. ·
Mindenki rajongott Phil Grahamért. A súlyos horderejű beszélgeté-
sek, a konvencionális, nagyképű bölcselkedéstól duzzadó frázisok váro-
sában ó tréfálkozott, és megbotránkoztatta az embereket, nevetése pe-
dig ragályos volt; ha ő nevetett, mások is nevettek, és egy pillanatra
felszabadultabbnak érezték magukat. Hiszen Washingtonban az em-
berek annyira komolyak voltak; még az okos emberek is hivatásos poli-
tikusok, akik végül mindig el akartak adni valamit, rendszerint önma-
gukat. Graham másféle volt,'s ha eladta magát, csak azért tette, hogy
kigúnyolja saját fontosságának a látszatát; már akkor tiszteletlen volt,
amikor ez még nem számított divatos magatartásnak. Megvolt benne
228
 az a ritka képesség, hogy bárkivel, akivel csak dolga akadt, egy röpke
pillanatra el tudta hitetni: akivel ó beszél, a legfontosabb személyiség a
jelenlevők közül. Abban a városban, ahol a legtöbb fontos emberfogcsi~
korgatva próbálta bizonygatni, hogy ó a legfontosabb a szobában, ez
páratlanul értékes adottság volt.
Washington komor légkörében ó volt az az ember, aki élvezte az
életet, szerette a féktelen gesztusokat, meg azt is, hogy lehervassza a
tűnő nagyképűséget. Eisenhower elnöksége idején egy vacsorán Ike
kijelölt kereskedelmi minisztere, George Humphrey és felesége közé
ültették. A Kongresszus éppen akkoriban rendelte el, hogy Humphrey
adjon el bizonyos részvényeket, Mrs. Humphrey pedig kétségbeesetten
tiltakozott a szerinte igazságtalan döntés miatt. Hosszan sirá:µkozott
emiatt, de ami ennél is rosszabb volt, untatta vele Phil Grahamet. -
Mrs. Humphrey - mondta végül Phil -, ha ebben a városban amiatt
panaszkodik, hogy a kereskedelmi miniszter felesége, az olyan, mintha
Clevelandben böfögne vacsora közben.
Volt benne öngúny is. Sokszor elmondta, hogy életében egyetlen
emberrel szeretett volna megismerkedni: J. Robert Oppenheimerrel;
megpróbált valahogyan találkozni vele, s végül barátai konspirációs
munkája révén sikerült is összehozni őket; Phil Graham egy vacsora
alkalmával félénken és óvatosan közeledett a nagy emberhez. Amint
odaért az Oppenheimert körülvevő csoporthoz, meghallotta, hogy a
nagy ember éppen egy olyan könyvről beszél, amelyet-csodák csodája!
- Pkil Grakam is éppen akkoriban olvasott. Kivárta a megfeleló pillanatot,
és a legalkalmasabb időben elmondta véleményét erről a könyvről,
ügyelve rá, hogy művelt ember benyomását keltse anélkül, hogy túlsá-
gosan önteltnek lássék; nagyon elégedett volt önmagával, hogy olyan
ügyesen szólt hozz~ a vitához, a nagy ember bizonyára jó véleményt
formál majd róla, gondolta. - Valóban ez a véleménye a könyvről,
Mister Graham? - hallotta Oppenheimer hangját, mire ó bólintott. -
Ebben az esetben a napnál is világosabb, uram - válaszolta az igen
,., arrogáns Oppenheimer -, hogy nem az eredeti szanszkritban olvasta.
- Nem állt távol tőle a látványos gesztus sem; egy divatos kiadó által'
adott vacsorán Phil észrevette, hogy Clara Boothe Luce, akivel jó ba-
rátságban volt, képtelenül groteszk cipót visel: megkérdezte tőle, miért
éppen ezt vette fel. Clare azt válaszolta, hogy a cipők állandóan szorít-
ják a lábát. Erre Graham megkérte, hadd vegye szemügyre közelebbről
is a cipőt, lehúzta Mrs. Luce lábáról, messzire eldobta, majd fölnyalá- .
229
 holta Clare-t; és kivitte a teremből. Imádta és nagyon élvezte az ilyen
polgárpukkasztó gesztusokat.
Pedig komoly ember volt, bizonyos tekintetben túl komoly is, ezzel
ártott magának, mert hajlamos volt rá, hogy túlságosan is személyére
vonatkoztatva fogja fel a világ fogyatékosságait. Tehetséges fiatalem-
berként érkezett Washingtonba, egy ilyen igen tehetséges ifjú számára
éppen a legalkalmasabb pillanatban, a New Deal ekkoriban tetőzött,
Frankfurter mellett volt ügyvédbojtár, a legtehetségesebb a sok tehetsé-
ges ifjú között - nem egyszerűen csak a Harvard jogi karán végzett,
egyetemistaként nemcsak a Harvard Law Review-t szerkesztette (Henry
Hart, a Harvard Egyetem neves jogi professzora azt mondta, hogy Phil
Graham nemcsak arra alkalmas, hogy a Harvard Review-t szerkessze, de
már diákként is alkalmas lenne akár a harvardi jogi kar dékáni posztjá-
nak a betöltésére), de Frankfurter protezsáltja lett. Abban a városban,
ahol lasszóval fogták a tehetséges fiatal ügyvédeket, kiváltképp Felix
Frankfurter „fiait", ő volt Frankfurter kedvenc „gyermeke". A nagy
( !
jogász bűvészinasa, aki naphosszat vitázott Frankfurterrel. Washing-
toni kortársai irigykedve tekintettek rá. Állandó téma volt, hogyan ala-
kul majd a jövője. Sokan azt állították, hogy _!llég a Legfelső Bírós~gba
is bekerülhet. Vagy éppenséggel az Egyesült Allamok elnöke lesz. Alta-
lános vélemény szerint a legkevesebb, amit elfogadhat: az igazságügy-
miniszteri poszt.
, Azután fiatalemberként halálosan beleszeretett Katharine Meyer-
be, Eugene Meyernek, a washingtoni politikai-pénzügyi uralkodó kö-
rök egyik legerőteljesebb alakjának magas, félénk, kissé gátlásos lányá-
ba. Az udvarlás legalább tizenöt percig tartott. Graham elbűvölte a
lányt, de mindenekfölött megnevettette ezt a komoly fiatal nőt, akit
nyilvánvalóan feszélyezett családjának hivalkodó vagyona, s akiből
módszeresen ölte ki az önbizalmat akaratos, egocentrikus anyja. Kay
Meyer ritkán nevette el magát. Félszeg, bizonytalan, mégis sajátosan
erős fiatal nő volt. Grahamet viszont meghatotta félénksége, finom bel-
ső bája és szinte rejtett belső erőforrásai'. A második világháború előtti
napokban ők voltak a washingtonijeunesse dorée, az aranyifjúság. El-
jegyzési fogadásukon ott tolongott egész Washington. Jóval később,
amikor az a tudat, hogy egy nagy ember veje, már-már megmérgezte
és felőrölte Phil Graham lelkét, egyesek eltűnődtek rajta, vajon nem a
pénzéért és apja újságjáért vette-e feleségül Kay Meyert.
Szó sem volt ilyesmiről.Jóllehet hamisítatlan vadnyugati gerenda-
230
 ....

házban született, maga Graham is nagyon iazdag volt; apjának tejgaz- ·

dasága volt Miami környékén, s amikor a város terjeszkedni kezdett,
Ernest Graham ingatlanügyletekkel is kezdett foglalkozni, majd foko-
zatos.an jelentős vagyont gyűjtött mind az ingatlanokból, mind a tej-
gazdaságból. Nem is szólva arról, hogy 1939-ben a Washington Posl még
távolról sem volt az a bámulatos, félelmetes és uralkodó helyzetű orgá-
num, amivé vagy harminc év múlva lett; sokkal inkább a város legjobb
harmadvonalbeli napilapjaként tartották számon. Egyébként az
újságírás sem számított olyan ünnepelt, egyre tiszteletre méltóbb szak- .,
mának, amivé később fejlődött. Phil Graham azért vette el a lányt, mert
beleszeretett. Mi több, barátai azon tűnődtek, vajon Kay elégjó-e neki,
mert úgy vélték, az újságírói karrier, amit akkortájt még nem tartottak
egészen komoly szakmának, valószí:gűleg elvorija majd figyelmét a rá
váró fontosabb munkától. '
Graham azonban igen aktív, amolyan sürgő-forgó ember volt, s en-
nek megfelelően használta fel a lapját is; tevékenysége többnyire, ki-
váltképpen ami a lóversenyt illeti, liberális és alapjában véve jóindula-
tú célokra irányult, de azért mindig- még a legjobb szándékot feltéte-
lezve is- a lap alapvető integritását kockáztatta. Phil Grahamjó ember
volt, ehhez szó s~m férhet,jobb életet akart biztosítani az embereknek,
s ennek megfelelően használta is fel a lapját. 1950-ben Washingtonban.
súlyos zavargások törtek ki egy városi tulajdonban levő uszoda faji in-
tegrációja kérdésében, vagyis akörül, hogy feketék is használhassák az
uszodát. Forró nyár volt, s ebben a rasszista szellemű városban már
amúgy is évek óta felgyülemlett a faji feszültség. Ezen a nyáron a Post.
Ben Bradleet, a fiatal, forrófejű riportert bízta meg a téma megírásával.
Bradlee igen feszült és veszélyes harminchat órát töltött a helyszínen,
onnan számolt be az egyre nagyobb arányokat öltő zavargásokról. Az
első két napon válságos volt a helyzet, számos jel utalt rá, hogy igazi
robbanásra kerül sor, sőt még csúnyább fordulatra is. Bradlee tehát a
zavargások első estéjén tíz óra körül visszatért a szerkesztőségbe, hogy
megnézze, hogyan tálalta a lap azt, ami szerinte óriási sztori volt. Holt-
fáradt és eléggé rém ült volt, de- úgy érezte--:- legalább nemhiába vállalt
kockázatot. Felvette a pultról az első kiadást; bizonyos, hogy a címla-
pon találja az anyagot, azután rámeredt, mert nem volt ott, nézte, csak
nézte, de nemhogy a címoldalon nem látta, de a következő lapokon
sem, a második rész első oldalán sem; akkor azután gyorsan végiglapoz-
ta az egész újságot, s végül a helyi hírek közé temetve ráakadt egy nyúl-
231
 farknyi tudósításra, amely teaszalonmodorban írta le az eseményeket,
mint egyszerű incidenst. Még hogy incidens,Jézusom! Bradlee dühbe
gurult, ordítani kezdett, hogy ez az istenverte liberális Washington Posta
saját árnyékától is megijedt, az a fene nagy liberális Post! Tombolt, hiszen
hajszál híján összeverték; halálra rémült, de nagy sztorit hozott, és ak-
kor a saját lapja az egészet incidensnek nevezi. Éppen itt tartott, amikor
érezte, hogy valaki a hátát bökdösi az ujjával; Philip Graham volt az,
szmokingban, Graham pedig így szólt hozzá: - Ebből elég, kisfiam. -
• Intett neki, hogy kövesse az emeletre. Odafenn a szmokingos Oscar
Chapman ésJ ulius Krug a Belügyminisztériumból, valamint az ugyan-
csak szmokingos Clark Clifford, a Fehér Ház szóvivője fogadta. Gra-
ham ekkor megkérte Bradleet, beszélje el, mi történt, tehát pontosan
azt, ami~ elhallgatott olvasói elől, s mihelyt Bradlee mindent elmesélt,
Graham nyomban részletesen közölte, milyen megegyezést kíyán: a
Washington Post leadja a tudósításokat, és mindent úgy mond el, aho-
gyan történt, amennyiben a kormány nem zárat be minden uszodát
egész nyárra, és nem nyitja meg őket jövő nyáron - integrált,·vegyes
közönség számára. Bradlee félig döbben(en, felig mámorosan hallgat-
ta, amint a ionöke körvonalazta feltételeit, a többiek pedig lépésről
lépésre beadták a derekukat. Bradlee arra gondolt, hogy íme, az igazi
· Phil Graham: saját belátása szerint használja fel lapját a közjó érdeké-
ben, jó szándékú és liberális, de azért nagyon is saját hatalmának az
eszköze, ezért nem engedi, hogy Washington népe tudomást szerezzen
a történtekről, nehogy a maga ügyetlen, nehézkes módján döntsön.

Tehetségesen, hajlékonyan bánt az angol nyelvvel, bár nem aPostszer-

kesztőinek sorából verekedte fel magát; különleges nyelvérzékére gyer-
mekkorában tett szert, amikor édesanyja hatására megszerette a szava-
kat. Ügyesen fogalmazta meg gondolatait és érzéseit, élvezte is ezt a
munkát, fontos dolognak tartotta a nyelvet. Egy ízben, röviddel az-
után, hogy átvette a Newsweek-et, értekezletet hívtak össze, ahol Gra-
hamnek első ízben kellett találkoznia a hetilap vezetőivel. Osbom El-
liott, a ioszerkesztője elmagyarázta neki, mennyire fontos ez az értekez-
let, s hogy minden jelenlévő azon töpreng, ki is ez az ember, és milyen
irányba akarja kormányozni a magazint. Graham tehát leült, lefirkan-
tott néhány jegyzetet, azután odaállt az értekezlet résztvevői elé, és
nagyon egyszerűen csak annyit mondott: az újságírástól a legjobb esz-
m~ket és ötleteket várja, érzékenységet az időt, a helyet és az ese,nénye-
232
ket illetően;jól tudja, hogy kényes mesterség, mégis szeretné, ha a News-
week, saját szavai szerint, ,,a történetírás első nyersfogalmazványa" len-
n~. A történetírás első nyersfogalmazványa. Nincs ennél találóbb defi-
níció a legjobb értelemben vett újságírásra.
Ragyogó, nyughatatlan elme volt, ötletessége és merészsége néha •
már-már vakmerőségnek látszott. Nyomban azután, hogy Washing-
tonban átvette a Times-Herald-ot, s ezáltal máról holnapra a rováros
legjelentősebb laptulajdonosa lett, a Time-nál azt fontolgatták, hogy
címlapsztorit közölnek róla, s ő hevesen vágyódott is rá, hiszen az ilyes-
mi az országos elismerés egyik formája. Fontos pillanat, de kényes szi-
tuáció is volt ez az életében, mert a Time vezérkara, kiváltképpen Luce,
gyanakvással figyelte Grahamet és liberális nézeteit. A Time néhány
fiatalabb szerkesztője azonban kedvelte Grahamet, ebédet adtak a tisz-
teletére, szerették volna, ha jó benyomást kelt, ha másért nem, hát
azért, mert minél jobb benyomást tesz, annál valószínűbb a címlap-
sztori. Előre tájékoztatták róla Grahamet, milyen kérdésekre számít-
hat, és mit válaszoljon, hogy ne sértse .meg a Time öregeit és fejeseit,
könyörögtek neki, nehogy káromkodjon, mert tudták, hogy ez Graham
egyik speciális szokása. Graham megjelent az ebéden, ragyogóan szere-
pelt, rokonszenves, egyszersmind saját formájához képest meglehető-
sen visszafogott volt, egészen az ebéd végéig, amikor is a Time egyik
szerkesztője megkérdezte: liberális létére mivel indokolja, hogy a Post-
ban olyan konzervatív publicistát is futtat, amilyen George Sokolsky.
- Hát - válaszolta-, úgy gondoltam, hogy minden újságnak szüksége
van legalább egy szarházira.
Egyik bizalmas barátjának véleménye szerint két egyenlően erős és.
ellentétes érdekszféra: a szabadság és a felelősség között őrlődött. Mint-
ha lett volna egy Phil Graham, aki az abszolút szabadságot kutatja,
annak a titkát, hogy ne legyen lekötelezettje senkinek, azt a boldog
tiszteletlenséget, ami egy féktelen élet sajátja; ugyanakkor szerette vol-
na befolyásolni az eseményeket, ő akarta mozgatni őket, hogy ott áll-
hasson az ország legerősebb férfiainak ~z oldalán. Különös csapda: ki
akarta gúnyolni az eseményeket, ugyanakkor a fókuszukba kerülni.
Végtére is nem a saját pályáját követte, ahol kiváló ·tulajdonságai és
ragyogó képességei talán saját jogán nyújtottak volna neki némi sza-
badságot, hanem - bármennyire is vonakodva - engedett apósa kíván-
ságának, valójában kétségbeesett könyörgésének, és elfogadta a Post
vezetését. Bármilyen jól szolgált is, bármennyire sikeresebb volt is -
233
 I .

legalábbis üzleti sz~mpontból - lapkiadóként Eugene Meyernél, sike-

·rét továbbra is egyfajta mellékterméknek tekintette. Eleinte csak apró
volt az a sötét felhő, ami elhomályosította az eredményeit, de lelki sze-
mei előtt szüntelenül növekedett, kísértette, emésztette, előbb az önbe-
csülését, végül egész emberi mivoltát elapasztotta. De ez a viharfelhő
csírájában kezdettől fogva megvolt benne; nem véletlenül történt, hogy
aznap, amikor.belépett a Post-hoz, legközelebbi barátainak egy cso-
portja, akik fölfigyeltek kételyeire, levelet írtak a laptulajdonosnak,
amelyet persze híven le is közöltek, s ebben magasztalták Philip Leslie
Graham erényeit, rámutatva, mi!Jen szerencsés is a Post, hogy megszerezhet-
te ezt az embert, ami természetesen igaz is volt, hiszen ezt tartották az
Egyesült Államok egyik legrosszabbul irányított újságjának. Csakhogy
Graham önmaga által előidézett szörnyű dilemma elé került: minél
nagyobb sikereket arat a Post-nál, annál befolyásosabb lesz a lap, annál
nagyobb a ~agyona, ennélfogva annál több szál fűzi a Meyer családhoz
-önmaga és a közvélemény szemében. Minél nagyobb diadalokat ara-
tott, annál kevésbé érezte a sikert a sajátjának. A kétely ott kísértett
benne már sikereinek delelőjén, abban a pillanatban -is, amikor olyan
kortársai, mintJack Kennedy, George Smathers és LyndonJohnson
maguk is hatalomra jutottak. Amint betegsége elhatalmasodott rajta,
s az őrület mindinkább elhomályosította az agyát, keservesen panasz-
kodott barátainak, hogy mennyit tett a Post-ért, rriégis milyen kevés
elismerést kapott érte; utolsó éveiben SZ_embefordult Meyerrel, és úgy
érezte: ifjúkori döntésének rabja lett, hogy feláldozta a szabadságát.
1961-ben megtudta, hogy Kermit Lansner, egyik vezető embere a
Newsweek-nél, barnakóból épült villát akar vásárolni a New York-i
West Side-on, ekkor a mindig bőkezű Graham nyomban fölajánlotta,
kölcsönt nyújt neki, hogy a divatosabb, drágább East Side-on vegyen
házat. Lansner nem fogadta el az ajánlatát. - De hát miért nem foga-
dod el? - kérdezte Graham. - Miért utasítod el azt, amit fölajánlok
neked?- Mert nincs szükségem erre a pénzre, és nem akarok a lekötele-
zetted lenni - válaszolta Lansríer. - Hallgass ide - mondta erre Gra-
ham -, ne áltasd magad, mindnyájan a lekötelezettjei vagyunk valaki-
nek. Gondolkodtál-e már valaha az én életemen?
Ahogy múltak az évek, egyre tudatosabbá vált benne az érzés, hogy
/ ' ' ó Meyer veje, hogy bármilyen elismerésben részesül, az valahogyan
nem illeti meg, mintha a sikerei nem érnének többet egy lábjegyzetcsil-
lagnál az életrajzában. Végül, amikor már nagybeteg volt, gyűlölni
234
kezdte az öreg Meyert, azt a Meyert, aki önszántából átadta az akkor
még nagyon fiatal Grahamnek az újságot, sót Philre ruházta át - nem
pedig a saját lányára, Kayre ...!. a többségi részvénypakettet, nehogy
bármilyen formában is lekötelezettnek és pusztán csak vőnek érezze
magát. Fiatalabb korában Phil Graham kérkedett is barátai, például
Shirley Povich, a Post sportrovatvezetóje előtt, hogy Meyer más, mint
a többi, hiszen a legtöbb gazdag ember kirekeszti a vejeit a vagyonából
és az összeköttetéseiből, így azután a fiatalabbak ritkán férkőzhetnek a
hatalom vagy a pénz közelébe. Ö tehát szerencsés ebben a tekintetben.
Amit csak megkívánt, azt Meyer mind odaadta neki. Meg akarta sze-
rezni a Times-Herald-ot,- Meyer, jóllehet voltak fenntartásai, nekifo-
gott, hogy fölvásárolja a Times-Herald-ot. Graham maga mondta, hogy
ó a világ legritkább teremtménye: elkényeztetett vő. De később, amikor
már elhatalmasodott rajta a betegség, minden megváltozott; hevesen
kikelt az öreg Meyer, a gyermekei és a vallása ellen. Azt mondta, hogy
a Meyer család sohasem becsülte meg, sohasem ismerte el, milyen sokat
tett értük. Pedig valójában Meyer a fiaként szerette, úgy törődött vele,
ugyanannyira szerette, mint a saját lányát (imádta Kayt, de Philt sze-
rette és csodálta is). Apósa-anyósa fiukként szerették, s többek között ó
volt a békéltető a Eugene és Agµ_es Meyer közötti állandó viszálykodás„
ban. Nem igaz, hogy nem becsülték: pusztán csak nagyon nyugtalan,
nagyon riadt ember volt. Aki a legjobban kételkedett Phil Grahámben
- az maga Phil Graham volt.

Már közeledett a vég, amikor Phil Graham környezete rádöbbent,

hogy súlyos beteg. Ennek a múltban is mutatkoztak a jelei, de barátai
elsiklottak fölöttü~, figyelmen kívül hagyták vagy éppenséggel eltussol.. ; .
ták őket. De a jelek szinte kezdettől fogva mindig ott voltak. A tizenkét
éves kisfiú olyan szenvedélyes vitába bonyolódott vasárnapi iskolai ta-
nárnőjével, Mrs. Dale Millerrel, hogy kiküldték az osztályteremből.
Főiskolás korában olyan duhaj italozásokba keveredett, hogy apja egy
teljes szemeszterre kivette a föiskoláról. Újonc korában szüleinek a ka-
tonaságtól írott leveleiben megvallotta, hogy néha napokon át feneket„
len kétségbeesés váltakozott benne rajongó boldogsággal, olyannyira,
hogy maga sem érti, voltaképpen kicsoda ó. Amikor Frankfurter tehet-
séges ifjú ügyvédbojtárja volt, aki a város legkiválóbb elméit is elkáp-
ráztatta, az otthon magányában olykor teljesen összeomlott, depresszi-
ós sírógörcsök törtek rá, és azt hajtogatta fiatal feleségének: nem méltó
235
l
 arra, amit mások elvárnak tőle. Kezdetben talán egyedül Katharine
sejtette, milyen sötét szellemek lakoznak Philip Grahamben, de annyi-
ra szerette, annyira csodálta és tisztelte, hogy mindezt csupán egy brili-
áns fiatalember feszült lelkiállapotának tulajdonította, aki túl nagy
nyomás alatt túlzott erőfeszítésekre kényszeríti magát.
Az ötvenes évek végén ismét nyilvánvaló jelek utaltak labilis lelki
egyensúlyára. 195 7-ben hónapokon át munkaképtelen volt, de a rákö-
vetkező két évben is csak rendszertelenül dolgozott. A Post vezető körei-
ben a betegségét kódszóval emlegették: az „A-problémáról" beszéltek.
Jóllehet, a föváros legfontosabb lapjának volt a tulajdonosa, s noha
újságírók egymás között gyakran beszéltek arról, hogy őszintébben kel-
lene a magas rangú államhivatalnokok betegségéről tudósítani, Gra-
ham betegségét eltitkolták a nagyközönség, de még legtöbb barátja és
alkalmazottja elől is. Betegsége ekkor elérkezett a leszálló ágazatba: a
rohamok közötti szünetek egyre rövidültek, a tünetek mind nyilvánva-
lóbbak és virulensebbek lettek. Olyan volt, mint egy valaha pompás
gépezet, amely elkopott és immár akadozik, a „műszaki hibák" egyre
gyakoribbak, egyre súlyosabbak lesznek, végül aztán kétségbeesett em-
. berré vált, aki legbizalmasabb barátai és családtagjai láttán is dühro-
hamokat kapott. Eletének utolsó két évében felesége ellen fordult, nyílt
viszonyt kezdett egy fiatal nővel, azzal fenyegetőzve, hogy nemcsak
elválik Kay Grahamtől, de a vállalatot is elveszi tőle.
Döbbenetes konfliktus! Washington legnagyobb hatalmú laptulaj-
donosa, ráadásul a Newsweek tulajdonosa, az elnök bizalmas barátja,
akit ennél is szorosabb barátság szálai fűztek az alelnökhöz, megőrült,
és válással fenyegeti a feleségét. A nyilvánvalóan minden önuralmát
. elveszített Phil Graham több ízben erőszakkal hatolt be a Fehér Házba,
követelte, hogy azonnal bocsássák be az elnökhöz, majd egy sereg kér-
désben hosszasan kioktatta, amíg egy naponJ ohn Kennedy azt mondta
Kaynek, tegyen már valamit az ügyben, mert ő nem hajlandó többet
lenyelni. Fölvetődött, hogy újszerű kezelést alkalmaznak, többek kö-
zött lítiummal. Ezt Fritz Beebe, Grahamjogtanácsosajavasolta, csak-
hogy Graham halálosan .rettegett minden gyógyszertől, félt tőle, mi-
lyen hatást váltanak ki benne az orvosságok, félt, hogy nem lesz többé
ura önmagának, ezért elutasította a javaslatot. A szokatlan dráma to-
vább pergett, egész Washington figyelte és tárgyalta, kiváltképpen
azok, akik személyesen is érdekeltek voltak a Newsweek-Washington Post
lapkiadó-birodalomban.New Yorkban a Newsweek igazgatói zárt ajtók
236
\
 mögött arról tárgyaltak, mit vallanának, ha bíróság elé idéz11ék őket:
azt-e, hogy a fönökük, aki alkalmazta őket és akit szerettek, valóban
őrült? S vajon valóban őrült-e? Végül is ki irányítja a Post-ot meg a
Newsweek-et, milyen irányt követnek majd ezek a lapok? Drámai téma
volt; ennyi hatalom és befolyás egyetlen ragyogó képességű, de zavaro-
dott ember kezében. Minderről persze egyetlen szó sem jelent meg a
sajtóban.

Philip Leslie Graham a dél-dakotai Fekete Hegyek között született

1915-ben. Apja bányász volt, s amikor az.első világháború után esni
kezdett az arany ára, Ernest Graham az ország egy másik határvidéké-
re költözött, Dél-Floridába, ahol eleinte az Everglades-mocsarakban
dolgozott egy cukornádültetvény igazgatójaként. Egy bizonyos
George Earl által vezetett csoport opciót szerzett sok százezer hektárnyi
földterületre. Graham a michigani bányászföiskolán nemcsak bányá-
szatot, de mezőgazdasági tanulmányokat is folytatott, ezért őt szemel-
ték ki rá, hogy a csoport megbízásából ezt a hatalmas területet igazgas-
sa; meg is tette, amíg ·1926-ban egy iszonyatos hurrikán valósággal
megsemmisítette az ültetvényt; ekkor fölhagytak a cukornádtermesz-
. téssel, és helyette konyhakertészeti vállalkozásba fogtak. 1932-ben, a
nagy gazdasági válság csúcspontján.az Earl-csoport egyszerűen fakép-
nél hagyta az ültetvényt, Ernest Graham pedig átvette a birtokot, és
tejgazdaságot rendezett be rajta. Vagy ezerötszáz hektárral kezdte, és
hamarosan már kétszáz főnyi csordája volt. Hosszú ideig nagyon nehe-
zek voltak a gazdasági viszonyok; Phil kamaszkorában a család az
Everglades-mocsarak között egy tanyahajón lakott.
Otthonuk bizonyos értelemben szinte primitív, más vonatkozások-
ban igen kifin9mult volt. Florence Morris Graham, Philip Graham
édesanyja valaha tanítónőként kezdte. Noha a dakotai aranymezők
csődje után követte férjét a nagy ingovány széléig, tanult asszony lévén,
ragaszkodott hozzá, hogy akárhoyá vesse a sors, ott civilizáció, könyvek
és folyóiratok is legyenek. George Smathers, Graham gyermekkori ba-
rátja emlékezéseiben elmondta, hogy ez volt az első otti!on, ahol The
Saturday Evening Post-ot és Time magazint látott. Maga Phil Graham is
kérkedett vele, hogy anyja még a legnyomorúságosabb években is előfi­
zetett a The New Yorker-re, örökké könyvekről és színházról beszélt neki,
és azt magyarázta, hogy ezek egy fontos és elérhető világ részei. Az anya
és az apa között kirívó volt a különbség. Florence szelíd és intellektuális
237

l~ j
 beállitottságú asszony, Emest Graham viszont rideg, hajlíthatatlan
férfi volt. A húszas években egy cukornád ültetvény igazgatása nem volt
kisasszonymunka, hiszen a vitás ügyeket gyakran ököllel ·intézték el.
Végül még az állam szenátusába is beválasztották, harcolt Floridában
a választási fejadó ellen, sőt egy ízben még a kormányzói posztot is
megpályázta.
A sors úgy akarta, hogy a miami tejgazdaságok tulajdonosai, köztük
Emest Graham, hatalmas vagyont gyűjtsenek. A város egyre gyorsabb
ütemben növekedett, szüntelenül terjeszkedett, magába olvasztotta
külvárosait, emiatt ·pedig az ingatlanárak szakadatlanul emelkedtek.
Grahamék Florida leggazdagabb családjai közé emelkedtek. Amikor
Phil Graham elvette Kay Meyert (ami egyébként meghökkentette Er-
. nest Grahamet, mert gyanakvással tekintett a keleti part gazdagjaira),
Phil már hatalmas vagyon várományosa volt, a rönkház és a tanyahajó
a múlt legendájává halványult. Mégsem tagadta meg szárm3:zását, ki-
váltképp anyjának emlékét szemlélte romantikus módon, azt mondo-
gatta, hogy rózsa volt a pusztaságban, okos, kedves, művelt asszony, aki
őt a magasabb műveltség, a jobb élet felé irányította, megtanítva rá,
hogy más városokban az emberek teljesebb életet élnek, szebb álmokat
álmodnak, izgalmas, fontos ügyekkel foglalkoznak. Még nem volt
húszéves, amikor meghalt az anyja; életének utolsó napjaiban fölkeres-
te egy W. I. Evans nevű barátjukat, aki a környék egyik legjobb ügy-
védje volt, és megkérdezte tőle, véleménye szerint melyik jogi egyetem-
re iratkozzon be Phil. Evans a Harvardotjavasolta. Erre Florence Gra-
ham - legalábbis fia így beszélte el a történetet- halálos ágyán ígéretet
csikart ki a ferjétől, hogy az ifjú Philipet elküldi a Harvard jogi fakultá-
sára. Philip tehát kora ifjúsága óta a zord, ny~rs apa és a nyájasabb,
kissé szomorkásan sóvárgó anya konfliktusának fókuszában állott. Az
· anya alakja mjnd nagyobbra nőtt, Ernest Graham pedig egyre kemé-
.nyebb apának tetszett. ·
I
Amikor·Phil Graham megkezdte tanulmányait a Floridai Egyetemen,
mindenkit elbűvölt. Nyurga, csontos, hat láhkét hüvelyk magas, száz-
tízfont súlyú fiú volt, okosabb és gyorsabb észjárású a társainál. Barát-
. ja, George Smathers szerint valamennyi ismerőse közül Phil Graham
emlékezőtehetsége közelítette meg leginkább az abszolút memóriát;
SmathersJack Kennedynek isjó barátja volt, és szerinte amíg Kennedy
csak azt mondta magáról, hogy abszolút emlékezőtehetsége van, Phil
238
 Grahamnekvalóban abszolút memóriája volt. Az egyetemen mintha
oda sem figyelt volna az előadásokra, látszólag odahaza sem tanult, s
azután puff, az év végén színjelesre vizsgázott. Ez volt az ő egyéni,
hűvösen intellektuális stílusa, sohasem fedte fel kártyáit; mások is kezd-
ték utánozni, igyekeztek ugyanolyan hanyag, közönyös viselkedést fel-
venni, mint ő, s nem egy közülük emiatt kénytelen volt búcsút mondani
a Floridai Egyetemnek. Egyedül Phil Gráham volt képes rá, hogy ilyen
könnyedén és megnyerően viselkedjék, mégis csupa jó jegyet szerez~en.
Más volt, okosabb, tréfásabb társainál; ha a többi hallgató megszegte
a szabályokat, a professzorok tomboltak, és kivágták őket; ha viszont
Phil Graham hágta át az előírások szabta korlátokat, barátságosan
rámosolyogtak, és beírtak neki egy jelest. Egyes barátai szerint túlságo-
san feszült idegzetű volt. Akkoriban ezt így mondták: ,,ideges"; senki
sem tekintette ezt baljós állapotnak, minden kortársa el voltragadtatva
tőle, hogy egy ilyen éles eszű fiú, aki remekjegyeket kap, mégisjó cim- .
1

bora, nagy ivó és szenvedélyes kártyás. A bökkenő csak az volt, hogy

nemigen bírta az italt; ivás közben néha mintha elvesztette volna az
önuralmát, sót volt egy pillanat, amikor Ernest Graham, értesülve róla,
mi folyik Gainesville-ben, fölutazott az egyetemre, galléron ragadta a ,
fiát, és szó szerint kituszkolta az egyetemről. Volt valami vad és hajtha-
tatlan vonás az öregben. Nemcsak Phil, de legtöbb barátja is félt tőle.
Egy szemeszterre kivette Philt az egyetemről, aki azután megzabolá-
zott, sokkal komolyabb fiatalemberként tért vissza.
Philip Graham a jogi karon akarta folytatni tanulmányait, és nem
adta alább a Harvardnál. Cambridge-be érkezésekor úgy festett, mint
valami farmer; nyurga, sovány, vidékies. Mintha Will Rogers 1 szaba-
dult volna be a Harvard Square-re. Az elsőéves harvardi joghallgatók
között az a tréfa járta, hogy az előadóteremben mindenkinek jól meg
kellett néznie a jobbján ülőt, azután a balján ülőt, mert hármuk közül
az egyik bizonyára nem lesz már ott az év végén. Későbbi barátja, Phil
Norton is körülnézett, s megpillantva Phil Grahamet, úgy vélte, hogy
mivel olyan nyilvánvalóan vidékies, bizonyára ő lesz az, aki eltűnik az
év végére. Tévedett. Phil Graham a hatvardijogi fakultás csillaga lett.
Abban az időben ez volt Amerikában a jogi kar, ott végezni, ez volt a
legjobb ajánlólevél, szerte Amerikából ide áramlottak a legtehetsége-

1 Will Rogers (William Penn Adair, 1879-1935), amerikai humorista, koráb-

ban cirkuszi mutatványos. Mondásai révén elnevezték „cowboyfilozófusnak".
239

\
 sebb fiatalok, és a Harvard szinte futószalagon továbbította őket az
Egyesült Államok befolyásos intézményeibe, ahol nagy szükség volt
friss, nyílt eszű fiatalokra. A harvardi jogi karon nem tanítottak erkölcs-
tant, etikát vagy társadalmi tudatot, itt funkcióra, hasznosságra és si-
kerre készítették fel a hallgatókat. Páratlanul izgalmas hely volt ez a
harmincas években, mert fizikailag és szellemileg közvetlenül kapcsoló-
dott a nagy_ washingtoni eseményekhez Felix Frankfurter személyén
ker~sztül, aki rányomta a bélyegét mind Washingtonra, mind Camb-
, ridge-re. Frankfurter, a maga washingtoni összeköttetéseivel, kiválo-
gatta a legtehetségesebb fiatalembereket, a iovárosba irányította őket,
ahol az ő szárnyai alatt átvették a hatalmat á.z események központjá-
ban, legendás ifjak, akik önálló hálózatot alkottak, korukat és címüket
messze túlszárnyaló befolyásra tettek szert, tiszteletet és félelmet keltet-
tek.
A Harvardon Graham szoros barátságot kötött Ed Pricharddal, aki
Kentuckyból jött Princetonon át; maga is isten háta mögötti helyen
született lángész, mulatságos, elbűvölő, vidékiesen dörzsölt és vidékie-
sen ravasz; mindenki biztosra vette, hogy Kentucky szenátora lesz, ta-
lán annál is több. Valahány fiatalember közelebbről megismerte, biz-
tos volt benne, hogy Pritchben megvan mindaz, ami az emberi nagyság
kelléke, hogy rendkívüli pályát fog befutni, nemcsak az egyetemen, de
az életben is, hogy ragyogó eszű, jó a humorérzéke, és ért az emberek
nyelvén. Pritch 1935-ben érkezett a Harvardra; egy évvel korábban
ismerkedett meg Frankfurterrel, amikor a nagy professzor Princeton-
ban adott elő. Frankfurternek roppantul megtetszett Prichard, és meg-
hívta a fiatalembert, látogassa meg, ha ~egérkezett a Harvardra. Pri-
.chard nem látogatta meg, és már másodéves volt, amikor egy ízben
találkozott a professzorral az utcán. - Hol bujkált, Mr. Prichard? -
kérdezte Frankfurter. - Miért nem ugrott fel hozzám?- Prichard erre
bevallotta, hogy meghívásra várt. - 0, tehát maga is egyike azoknak a
fiatalembereknek, akiknek Tiffanynél készült aranyszélű meghívót kell
lcüldeni? Hát rendben van. Mi lenne, ha vasárnap nálam ebédelne? -
Ez a történet csak fokozta az Ed Prichard köré szőtt legendát.
Miután ő és Graham barátok lettek, vasárnaponként őt is elvitte
Frankfurterhez ebédre. Frankfurternek szerencsétlen volt a házassága, .
nem születtek gyermekei, így azután Pritch és Phil Graham lettek a
pótfiai. Ragyogóan tehetségesek, de vérlázítóan magabiztosak voltak,
Frankfurter azonban éppen ilyesmire vágyott;jellegzetes zsidó beván-
240
 dorló lévén, az amerikai gyökereket kereste, és fiaiként szerette ezt a két,
jellegzetesen amerikai fiút. Nemcsak eltűrte fennhéjázásukat, szinte
buzdította őket, hogy vitatkozzanak vele és letorkolják. fgy pótolta
örökre elveszített ámerikai ifjúságát. Nem tűrte, hogy unalmasak és
szárazak legyenek, olyasmit akart kicsiholni belőlük, ami már veszélye-
sen közel járt a durvasághoz. Néhány évvel később egyik barátjuk föl-
idézte, hogy amikor egy ízben Washingtonban jártak, Frankfurter.ho- ·
gyan magyarázott valamit és vitatkozott Pricharddal, aki az idő tájt az
ügyvédbojtárja volt. Frankfurter egyszerre fölpillantott, és látta, hogy
ügyvédjelöltje kezébe temeti az arcát: - Pritch! - csattant fel. - Mit
csinál? - Számolom a tévedéseket az érvelésében, bíró úr - felelte Pri-
chard. Ha kívülállók is jelen voltak, amikor ők hármasban vitatkoztak,
veszekedtek, huzakodtak, és már-már úgy látszott, hogy a két fiatalem-
ber szinte szándékosan goromba Frankfurterrel, rendszerint megbot-
ránkoztak. EgyszerHerbert Bayard Swope, aki vendégségben járt Eu-
gene Meyernél, tanúja volt hármójuk jelenetének. Végül félrevonta
Meyert, és megkérdezte tőle, hogyan bírja ezt? Annyira durvák, otrom-
bák. - Na és Frankfurter! - tette hozzá Swope. - Ő semmivelsemjobb
ennél a két fiatalnál.
A Harvardon csak növelte Phil Graham presztízsét, hogy Felix
Frankfurter védence. Amúgy is kimagasló tanulmányi eredményt ért
el, a négyszáz .fos évfolyamon a tizedik lett, emellett nyers modorával
valósággal kirítt a harvardi elit légkörből. Mindent tudott, amit a többi
ragyogó fiatalember, mégis valahogyan távolságot tartott önmaga és
munkája között; látszólag fittyet hányt az egészre. Utolsó éves korában
megválasztották a Harvard Law Review szerkesztőjének - ő lett a kivá-
lasztottak választottja. Washington és New York világának szélésebb
horizontú légkörét úgy teremtették meg, hogy a Harvard Law Reiiiew
szerkesztőinek legyen mozgástere, ahol kiélhetik tehetségüket és becs-
vágyukat. Graham kitűnő munkát végzett a Law Review-nál. A legtöbb
tehetséges fiatalember megfizette az árát, hógy túl téhetséges lett túl
fiatalon: a magánéletben félszegek, ellenszenvesek voltak. Phil Graham
azonban láthatóan már úgy született, hogy másokhoz fűződő kapcsola-
tában elbűvölő, lefegyverző és megnyerő legyen; ösztönösen jó politi-
kus. A Law Review szerkesztőjeként dolga akadt az egyetemi jogi kar
néhány hírneves priinadonnájával, mind ·a diákok, mind pedig- ami
még rosszabb - a jogászprofesszorok körében. Ügyesen szerkesztette
kézirataikat, szakértelemmel javította tanulmányaikat, és volt egy ha-
241
 torlik érzéke- ami azután egész pályafutása során javára vált-, tudta,
hogyan kell bánni tehetséges, önző emberekkel. Atvette kézirataikat,
a~elyekben felvázolták, hogy mit akarnak, de még nem tudták végér-
vényesen megfogalmazni. Kijavította írásaikat, rávezette őket, volta-
képpen mit akaró, mégis elhitette velük, hogy nem ő, hanem ők azok,
akik a szükséges javításokat el akarják végezni. ·
Így teltek napjai a Harvard jogi karán, a nagy karrier felé ívelő úton.
Utolsó évét azonban szörnyű szorongás árnyékolta be. Frankfurtert
· 1939-ben kinevezték a Legfelső Bíróság tagjának. Vajon ki.lesz Frank-
furter ügyvédjelöltje, Prichard vagy Graham? Pritch egy évvel Gra-
hamfölöttjárt, de egy évet még a Harvardon töltött, doktori disszertá-
cióját írta. Az ügyvédjelöltség volt a leghőbben vágyott pályadij, még
A Law Review szerkesztőségénél is többre tartották. A külvilág, kivált-
képpen a New Deal-korabeli Washington számára ez jelezte, hogy ab-
ban ·az évben kinek ragyog legfényesebben a csillaga. Mindketten
Frankfurter kedvencei voltak. A nehéz kérdést Frankfurter végül úgy
oldotta meg, hogy 1939-40-re Prichardot választotta ügyvédbojtárjá-
nak, egyúttal azonban megbeszélte Stanley Reeddel, hogy abban az
esztendőben Graham nála lesz ügyvédjelölt; azután a rákövetkező év-
ben, amikor Pritch majd elvégezte tanulmányait, Graham átjön
Frankfurterhez, és mellette dolgozik. A rögbiben ezt helycserés támét-
dásnak, a fegyverkezési versenyben felhalmozásnak nevezik. Így tör-
tént, hogy mindketten ügyvédjelöltként dolgoztak Felix Frankfurter
mellett.

1939-ben végezte el a Harvardon a jogot, s máris a Legfelső Bíróság két

bírája tartott igényt a szolgálataira. Zsebében volt Frankfurter kötelez-
vénye, s akkoriban ennél több nem is kellett az embernek, sőt elmond-
hatjuk, hogy ez volt az egyetlen ajánlólevél. Nagy és izgalmas idők
voltak ezek Washingtonban. Franklin Roosevelt volt az elnök, úgy lát-
szott, hogy a New Deal, amelynek ő volt a szülőapja, a legjobb úton
halad az események fösodrában, közeledett a második világháború, a
kormány lassan, de elkerülhetetlenül felkészült a háborúra, szüntelenül
fokozva a központosítást. A hatalom - méghozzá gyors ütemben - át-
ment a törvényhozás kezéből a végrehajtó hatalom kezébe, a végrehaj-
tó hatalomnak pedig tehetséges fiatalemberekre volt szüksége. Ebben
a gépezetben nem volt hátrány,.ha valaki fiatal, sőt előnynek tekintet-
ték, hiszen a fiatalemberek hosszú órákon át keményen dolgoztak, fel-
242
tétlenül lojálisak voltak, előre akartak jutni, a New Dealnek és a nem•
zetnek pedig szüksége volt rájuk. Senki sem hivatkozott múltbeli telje--
sítményekre és múltbeli hírnévre, olyan kor volt ez, amikor értelmes és
fiatal férfiak rövidebb úton is eljuthattak a hatalomhoz; a gyorsaság és
az életerő volt a lényeg, márpedig ezek az intelligen's fiatalemberek ·
gyorsak és energikusak voltak. A New Deal megvalósítása során ahá-
rombetűs rövidítésű új hivataloknak fiatal férfiakra és nőkre volt szük-
ségük, akik betölthetik a.vezető posztokat, de kellett valaki, aki beajánl-
ja őket. A leghíresebb tehetségkutató Felix Frankfurter v9lt. Akkoriban
még helyeselte, hogy a szövetségi kormány nagyobb hatalomhoz jus-
son, egyaránt jó összeköttetései voltak kormány- és egyetemi körökben;
ő volt közöttük a legfontosabb összekötő láncszem. Washington akkor-
tájt még kisebb város volt, a Harvard Law School pedig úgy emelkedett
ki az ország többi jogi fakultása közül, mint azóta sohasem. A kormány-
zat profilja átalakulóban volt, új prototípusra volt szüksége, s ez a pr~
totípus nem szürke pártbürokrata volt, akit jó kapcsolatok fűznek vala-
melyik város politikai kiskirályához, hanem tiszta kezű, okos, fiatal,
mindentudó ügyvéd, a Harvard Law School eleven terméke. Frankfur-
ter tehát olyan helyzetben volt, hogy osztogathatta az állásokat, és véd- ! l
nökséget vállalhatott, sokkal nagyobb arányokban, mint bármely
nagyvárosi polgármester. Azokban az időkben Frankfurter pozíciója
egyed~lálló volt; szellémi és erkölcsi tekintély övezte, e.'sjó politikai ösz-
szekött~téseket épített ki. Lépést tartott az eseményekkel, bárki másnál
többet olvasott, s ha olyan nyílt eszű fiatalember érkezett a iovárosba,
aki balszerencséjére még nem volt a védence, egy percig sem habozott,
hogy bűvkörébe vonja. Ragyogó tehetségű és fürge ügyintéző volt, a
legkülönbözőbb emberekkel tartott kapcsolatot. Amikor meghalt, 1. F.
Stone, a neves radikális újságíró így nyilatkozott róla: ,,Elhunyt az
egyetlen előfizetóm a Legfelső Bíróságon."
Frankfurternek roppant befolyása volt egy egész generáció kimagas-
lóan tehetséges fiatalembereire. Jószerivel valamiféle szabadkőműves
testvériséget alkottak, egyfajta amerikai intellektuális földalatti moz-
galmat, olyasfélét, amilyen a Fabiánus Társaság lehetett Angliában.
Aki csak részt vett abban a játékban, amelyet a washingtoniak annyira
kedveltek (s amelyre annyira szükségük volt), akik csak megpróbálták
eldönteni, hogy-kik irányítsák majd tizenöt vagy húsz év múlva a várost . I
(hogy még idejekorán elhelyezhessék tétjeiket), a Legfelső Bíróság ügy-
védjelöltjeire, kiváltképp Frankfurter ügyvédbojtárjaira tekintettek. 1

243
A kortársak, akik kissé irigykedve azt vizslatták, kié lesz Washington-
ban a hatalom, nem kételkedtek benne, hogy Philre és Pritchre esik
majd a választás, hiszen olyan eszesek, olyan jók az összeköttetéseik, és
annyira tehetségesek. Minden adu a kezükben volt; úgy látszott, hogy
senki sem tud lépést tartani velük, szinte egymás szájából vették át a
szót. Nem akadt még két ember, aki előtt ilyen fényes jövő állt volna.
Tragikus fordulata a sorsnak, hogy Ed Prichard fiatal korában, amikor
minden út nyitva állt előtte, börtönbe került, mert Kentuckyban vá-
lasztási csalásért bűnösnek találták, Phil Graham pedig élete delén ön-
kezével vetett véget életének.
Daliás idők! Sohasem voltak egyértelműbbek a kérdések, sohasem
volt ilyen nagy szükség tehetséges emberekre. Annyi minde~ történt,
annyi mindenre nyílt lehetőség, annyi baljós jel mutatkozott a világ-
ban. 1939 nyarát írták, amikor Washingtonba érkeztek, azon a nyáron,
amikor a világ nagy része háborúba indult. Később nagy nosztalgiával
tekintettek vissza ezekre a hónapokra; milyen boldogan, milyen izga-
lommal kezdtek foglalkozni a feltornyosuló kérdésekkel. Egyik csoport-
juk, csupa ragyogó képességű, szépreményű, nőtlen fiatalember együtt
b_éreltegy házat Virginiában. Természetesen Pritch volta mókamester.
És Phil. Es Butch Fisher, aki később a Lefegyverzési Hivatal ionöke lett.
Azután Graham Claytor, a Southern Railroad elnöke, aki a haditenge-
részeti miniszterségig vitte. Ott volt továbbájohnny Oakes is, akkori-
ban még a Washington Post kezdő riportere, a The New York Times tulaj-
donoscsaládjának a rokona, ő később a Times szerkesztőségi oldalát
állította össze. Azután John Ferguson, az Egyesült Államok majdani
marokkói nagykövete. Bill Cary, akibői a SEC (a Tőzsdeügyi Bizott-
ság) vezetője lett. Megannyi kiváló ifjú tehetség, valamennyien-az egy /
Oakes kivételével -ügyvédek, mind készen arra, hogy elkorrilányozzák
a világot, s mind olyan munkát végeztek, amit alig néhány éve csak
náluk kétszer idősebb emberekre bíztak volna.
A virginiai Arlingtonban, egy Hockley House nevű helyen laktak,
amelyet százötven acre park övezett; meglehet, az épület kissé ütött-
kopott volt, de valamennyien roppantul élvezték a dolgot. Dean Ache-
son inasát nemrégiben rajtakapták az ágyban Dean Acheson szakács-
nőjével, és Acheson kénytelen volt elbocsátani az inast, így azután ők
fügadták fel; ez Hockleynak bizonyos fokú előkelőséget kölcsönzött.
Minden este együtt vacsoráztak, ha valaki vendéget hozott, be kellett
írnia a vendégkönyvbe; havonta körülbelül száz dollárt fizettek fejen-
244
 ként kosztért-kvártélyért. A ház valósággal lüktetett az izgalomtól;
mind úgy érezték, hogy a történelem mindennap óriási léptekkel halad
előre, ők pedig közvetlen részesei ennek az eseménysorozatnak.
_Ezen a nyáron megváltozott a vacsoraasztal melletti beszélgetések
tárgya. Egyre gyakrabban esett szó a belpolitikai témák mellett a külvi-
lágról, egyre jobban a figyelem homlokterébe került Európa meg az a
tény, hogy közeledik a háború. Phil Graham akkoriban messze balra
állt a középtől, nemcsak a helyi lapokat, de a Daily Worker-t is olvasta,
élesen Hitler-ellenes volt; ez persze részben Felix hatása volt, de részben
saját érzéseiből fakadt. Pritchcsel együtt fokozatosan annak a csoport-
nak a tagja lett, amely minden tőle telhetőt megtett, hogy Amerika
katonailag felkészüljön, és minél hamarább beavatkozzék a háborúba.
E tevékenység során mindinkább háttérbe szorult nála az ideológia,
egyrejobban érdeklődött a háborús erőfeszítés iránt, egyre kevésbé fog-
lalkoztatta az ideológiai hovátartozás vagy az elvek tisztasága. A cso-
port rendszeresen Bob Nathan házában ült össze, stratégiai terveket
dolgoztak ki, hogyan lehetne az Egyesült Államokat hadba lépésre
késztetni. A csoport tagjai közé tartozott Wayne Coy (Phil Graham
később nála dolgozott), Isidore Lubin, Lauchlin Currie és Isaiah Ber-
lin. Valamennyiük közül Berlin volt a legtehetségesebb, ragyogó eszű,
eredeti, szinte már tlÍlságosan gyors észjárású. A brit missziónál dolgo-
zott, és kapcsolatban állt Frankfurterrel, valamint Frankfurter vala-
mennyi csodagyerekével; olyan gyors észjárású és szenvedélyes ember
volt, hogy szinte özönlöttek belőle a szavak és az ötletek. Shayeh-nek
nevezték - ez Izsajás héber kicsinyítése-, és nagyon gyakorlott fülre
volt szükség, hogy megértse az ember, mit mond. Egy ízben, amikor
valamennyien együtt mentek vendégségbe Brandeis bíróhoz, Brandeis
így szólt Berlinhez: - Mr. Berlin, igen szerencsésnek tartom magam;
már harminc perce együtt vagyunk, és majdnem huszonöt s~ázalékát
megértettem annak, amit mondott. -Berlin természetesen szoros kap-
csolatot tartott mindenkivel, aki számított Washingtonban, s hasonló-
anjó összeköttetései voltak egy másik barátjuknak,Jean Monnet-nak 2
is. Monnet nagyon jó barátságban volt Berlinnel, és mivel a francia
kormány gyakorlatilag Vichytjelentette, Monnet a Brit Felvásárló Hi-

2
Jean Monnet ( 1888-!979), francia közgazdász és pénzügyi szakember, ahá-
ború alatt az Egyesült Allamokban élt emigrációban. 1945 után a francia gaz-
dasági élet újjászervezője.
245

·. ~
 /

vatal kötelékében dolgozott. Izgalmas idők! Minden esemény aktuális

volt, az emberek szenvedélyesen élték az életet, ők pedig szinte elektro-
mos kapcsolatban álltak ezzel az élettel.

Johnny Oakes hozta el először Philt Hockley House-ba.Johnny Oakes

mindig roppant komoly volt, a német-zsidó arisztokrácia tisztességtu-
dó fia, Adolph Ochs 3 unokaöccse, mindenben és mindig az első, amihez
csak hozzáfogott, előbb Princetonban, azután Rhodes-ösztöndijasként
Oxfordban.] óképű volt, és lerítt róla, hogy nagyon tehetséges, de azzal
soha senki sem vádolhatta, hogy túlságosan könnyed lenne. Hallott
már korábban is Kay Meyerről, és amikor a lány visszatért Washing-
tonba, miután egy ideig tudósítóként dolgozott San Franciscóban,jár-
ni kezdett vele, azután elhozta Hockleyba is. Komolyan érdeklődött a
lány iránt, és jóllehet Ka y apjának az úJságjánál dolgozott, saját család-
ja is erősen érdekelt volt a Times-nál (amely nagy lapnak számított a
Post-hoz képest), így azután senki sem gondolhatta, hogy karrierizmus-
ból udvarol a lánynak. Túl flegmatikus, túl komoly volt ahhoz, sem-
hogy karrierizmusból nősült volna. Úgy gondolta, mindkettőjük szán- .
déka komoly, így azután sok barátjuk arra számított, hogy eljegyzik
egymást. Csodálatosan komoly ifjú pár lett volna, belőlük.
Nemzedékének tagjaihoz képest Kay magas növésű, kissé félszeg
lány volt. Nem tartotta magát csinosnak, és Isten a megmondhatója,
anyja hányszor vetette a szemére, hogy nincs stílusa. De a legtöbb f@-
talember csinosnak tartotta, kiváltképpen ha mosolygott. Kedvesen,
majdhogy fölkínálkozón tudott·mosolyogni, s ezt csak vonzóbbá tette
félénksége; érezni lehetett, mennyire sebezhető, érezni az egész viselke-
dését jellemző zárkózottságot. A Vassar főiskolán végzett, ahol nem
érezte jól magát, azután a Chicagói Egyetemre járt, ide már némiképp
apjával dacolva ment, majd átköltözött San Franciscóba, ahol egy ide-
ig munkaügyi kérdésekről tudósított, és összebarátkozott néhány balol-
dali vezetővel, többek között Harry Bridgesszel 4 is. Maga is enyhén
baloldali nézeteket vallott - akkoriban ez nem volt bűn -, és barátai
szerint rendkívül öntudatossá vált politika.i meggyöződése, illetve a

3 Adolph Simon Ochs (1859-1935), negyven éven át a The .New York Times

tulajdonosa. -
4 Harry Bridges, az amerikai kikötómunkások szakszervezetének kommunista

vezetője.

246
 washingtoni Meyer ház (a Crescent Place) nagyvil~gi életmódja, ren~
geteg cselédje, szobája közötti ellentmondás következtében. Voltakép-
pen nem is akart visszatérni Washingtonba, nem szerette ezt a várost,
a múltban nagyon untatta; úgy tetszett, mintha zsúfolva lenne nagyké-
pű aranyifjakkal, akik láthatóan egy eleve elrendelt társadalmi rend
szerves részei, akiket cseppet sem érdekelt, mi zajlik körülöttük, csak a ·
vacsorákért és fogadásokért élnek-halnak. Kay nemigen villogott az
ilyenféle társasági életben. Ezeket a férfiakat mind nagyon nehézkesnek
tartotta, semmi kedve sem volt járni velük, de nem kedvelte a túl ko-
moly férfiakat sem. Akkor azután Hockley House-ban megismerkedett ·
Phil Grahammel. Eleven, túláradó, vérlázító fiú volt, ontotta a történe-
teket, egyszerre sziporkázó és komoly, hol meg éppen azon az ünnepé-
lyes hangulaton gúnyolódott, amelyet ő teremtett. Philnek sikerült az,
ami senkinek őelőtte: megnevettette Katharine Meyert, elhitette vele,
hogy fiatal és csinos, szinte kiforgatta az énjéből. Kay még sohasem
találkozott ilyen emberrel, annyira eleven volt, úgy látszott, az élet
olyan sokat számít neki, szinte áradt belőle az energia. Mivel Kay na-
gyon értelmes nő volt, nyomban megérezte, hogy olyan férfival találko-
zott, aki mindig meg fogja szegni a játékszabályokat, akinek újra meg
újra meg kell bocsátani. S Kay újra meg újra megbocsátott-neki. .
Ahogyan később visszaemlékezett találkozásukra, az első dolog,
amit Phil közölt vele, az volt, hogy elveszi feleségül. A második, hogy
nincs szüksége az apja pénzére. Egyetlen fillérre sem. Majd leköltöznek
Floridába, szegények lesznek, Kaynek csak két ruhája lesz, ő pedig be-
levéti magát Florida politikai életébe. Szavai elbűvölték a lányt, fölsza-
badították az alól a nyomasztó súly alól, hogy ő Eugene Meyer lánya,
·aki csak.a hozományáért kell a férfiaknak. Phil egészen rövid ideig ud-
varolt neki. Talán egy hónapig. Nála csinosabb, megnyerőbb fiatalem-
berrel még nem találkozott, mindenkit a bűvkörébe tudott vonni. Még,
Kay édesanyja is, akit Kay sohasem tudott megnyerni, aki mindent
helytelenített, amit csak a lánya csinált, ő is imádta Philt. Mindenki
rájuk mosolygott; Kay apja jelentős ember volt Washingtonban, ezért
ő „futtatta" a lányt, Phil viszont Frankfurter pártfogoltja, őt tehát
Frankfurter „futtatta". Frankfurter és Meyer nagyon összebarátkozott
az első világháború idején, és noha Meyer úgy érezte, hogy a háború
utáni években Frankfurter kissé túl radikális vizekre evezett, továbbra.
is barátok maradtak; a föváros e két titánja nagy hatalmú szövetséget
alkotott, és egyetértett az akkori idők legfontosabb kérdésében: be kell
247
 lépni a második világháborúba. Phil Grahain ekkoriban töltötte le az
évét Stanley Reed mellett. Pritch barátjával együtt szívesen látták őket
Meyerék házánál, hiszen Felix Frankfurter és Kay Meyer volt a pártfo-
gójuk. Merőben ismeretlen világ kapui tárultak fel előttük. Agnes
. Meyer grande dame volt, és nagy házat vitt, ahol nem Eugene Meyer
. unalmas bankár barátai fordultak meg, hanem Thomas Mann és Paul
Claudel, Toscanini és Edward Steichen, a híres fényképész. Pritch egy-
szer, 1940-b_en ugyancsak elképedt, amikor Wendell Willkie az elnök-
ségre pályázott, és egyik kortesútja során valaki egy tojást hajított az
arcába, a Meyer-szalonban pedig heves vita tört ki e cselekmény ideo-
lógiai vonatkozásairól. Mit jelképezett ez a Willkie arcán szétfröccsent
tojás? Steichen látta Willkie tojástól maszatos arcát, és most kijelentet-
te, hogy ez egy gengszter arca, amint éppen a revolveréhez kap. Agnes
ellenvéleményt nyilvánított. Ez csupán egy szerencsétlen átlagameri-
kai arca, mondta, aki éppen letörli baloldali banditák támadásának a
nyomait. Pritch ámuldozva ült ott, miközben a társaság egész este azon
vitatkozott, mik a filozófiai vonatkozásai egy elhajított záptojásnak.

Phil Graham rövid ismeretség után valóban megkérte Kay kezét, a

lány pedig igent mondott, ezután Phil tíz perc alatt az eszméletlenségig
berúgott; ez volt az első eset, hogy Kay látta Graham énjének féktelen
oldalát. Másnap, amikor Phil érte jött, úgy látszott, hogy őszintén za-
varban van, Pritchet is magával hozta, nehogy szóba kerüljön az előző
este. De nem sokszor történt aztán ilyesmi; az érdemek szerint mérő új
Washington szemében ők alkották a tökéletes ifjú párt. A két fiatal - ha
nem is a város társasági múltját- ajövő washingtoni társadalmát kép-
viselte. Rövid ideig tartó jegyesség után 1940. június 4-én, nem egészen
egy évvel azután, hogy Phil Graham megérkezett a iovárosba, megül-
•ték az esküvőt a Meyer család New York.City közelében lévő palotájá-
ban, Westchester megyében. Akkoriban esküdtek, amikor a látszólag
súlyos vereséget szenvedett angolok megalázva visszavonultak az euró-
pai szárazföldről. Gyászos pillanat volt ez a nyugati világ számára. Az
esküvőre csupán a családtagokat és néhány legközelebbi barátjukat
hívták meg. Az esküvői ebéden nagyon is szemmel látható volt a világu-
kat jellemző játékos élénkség. Frankfurter is eljött, és ebéd közben ő
meg $teichen arról kezdett beszélni, vajon a kommunistáknak is meg
kell-e adni a szólásszabadságot. A társalgás minden átmenet nélkül vad
vitává torzult; Frankfurter azt mondta: nem, nem szabad szólássza-
248
badságot adni nekik, mert ők alkotják az ötödik hadoszlopot, míg Stei-
chen, Pritch és Graham az ellenvéleményt képviselték, azt hangoztat-
va, hogy a szólásszabadság vagy mindenkit megillet, vagy senkit sem.
Nem, dörrent rájuk Frankfurter, ami sok, az sok, ezek nem lojális ál-
lampolgárok. A vita elmérgesedett, egyre élesebbé vált, mindenki ordí-
tott, végül Felix kénytelen volt elhívni Kay Grahamet egy kis sétára,
annyira feszültté vált a légkör; miközben felkelt és elindult Frankfurt'er... · ·\_
rei, Kay megfigyelte, hogy a vita hevében Pritch arcán legördült egy
könnycsepp.

Ahhoz, hogy elvehesse Kay Meyert, Phil Grahamnek nemcsak a lány

szüleinek beleegyezését kellett kérnie, hanem Felix Frankfurterét is; az
ügyvédjelöltek között ugyanis egészen Holmes fóbíró 5 koráig visszame-
nő hagyomány volt, hogy egész nap dolgozzanak, és ne legyen magán-
életük. Felix hozzájárult a házassághoz. Kedvelte Kayt, és helyeselte a
házasságot, nem volt ellenére, hogy a Washington Post-ot is bevonja ha-
tókörébe. Ezzel a szentesítéssel most már semmi sem állt házasságuk
útjában. Ettől fogva Frankfurter megrótta az ifjú férjet, ha nem tájé-
koztatta részletesen feleségét a bírósági eseményekről. - Phil; elmond-
tad Kaynek, mit fejtegetett tegnap a bíróságon Hughes? Elmondta,
Kay? ... Nem? Phil, hát nem tudod, hogy Holmes is mindent elmondott
a feleségének? - Nem, Jedge 6 - válaszolta Phil Graham, mert az is kµ-
lönleges kiváltságai közé tartozott, hogy mint játékos kedvű fiú, Jedge-
nek szólíthatta a nagy ·embert, és állandóan civódhatott vele. A fiatal
Kay Grahamnek hízelgett, hogy ez az olümposzi magaslatokban tró-
noló washingtoni személyiség mennyire kedveli a férjét, s megerősítette
abban a hitben, milyen csodálatos fiatalember a férje. Nagyon impo-
nált neki, ahogyan férje szembeszállt és vitatkozott Frankfurterrel,.
Mert szakadatlanul vitatkoztak. Főként heves szópárbajt vívtak arról
a döntésről, hogy Harry Bridgest kitoloncolják-e, és Phil nem volt haj-
landó megírni a kitoloncolást támogató véleményezést. Álló napon át
vitáztak ezen, még este sem hagyták abba. Végül Philnek már haza
kellett mennie.Jószerint még be sem lépett a házába, máris csengett a
telefon, Felix kereste, egy ideig még folytatták a vitát, végül Phil így

5
Ifj. Oliver Wendell Holmes (1841-1935), a Harvard Egyetemjogtudora,
1902-től három évtizeden át a Legfelső Bíróság tagja.
6 Az angoljudge (bíró) amerikai szlengváltozata.
249
 fejezte be a beszélgetést (Kay fülében sokáig ott csengtek a szavai, soha-
sem felejtette el Phil merészségét, mert mintegy jelképezte a két ferfi
. egész viszonyát): - Nem érdekel, mit csinál, Jedge. Egyszerűen nem
akarom, hogy bolondot csináljon magából.- Nem volt hajlandó aláírni
a döntést, Kay pedig nagyon büszke volt Philre. ·
Miután.letöltötte ügyvédjelöltségi idejét Frankfurternél, nyomban
olyan álláshoz jutott, ahol az lett a legföbb feladata, hogyAmerika ipari
kapacitását pörgesse fel a közelgő világháború követelményeinek szint-
jére, vagyis próbálja meg fölkészíteni az ipart azokra a feladatokra,
amelyekkel az országnak várhatóan meg kell birkóznia. Hitler szellem-
képe iszonyatos volt. Graham ekkor már elszántan Hitler-ellenes volt,
i
;_,
~
.' az antifasiszta érzelem valósággal rögeszméjévé vált. Első állása hivata-
losan az volt, hogy ügyvédként a Kölcsönbérleti Hivatalnál dolgozzon,
majd átkerült az Office for Emergency Managementhez, a rendkívüli
állapot esetére létrehozandó hivatalhoz. Valójában annak a szúk körű
csoportnak a tagja lett, amelyet Roosevelt hívott életre a termelési
problémák szúk keresztmetszetének a megoldására. Remekül oldotta
·meg feladatait, átgázolt a hivatalok packázásain, beindította a dolgo-
kat, megkerülte a bürokráciát, amely távolról sem volt olyan lelkes,
mint ő, ha arról volt szó, hogy Amerikát föl kell készíteni a háborúra.
Talpraesett, okos, félelmet nem ismerő fiatalember volt, fantasztikus
ö~zeköttetésekkel. Rendkívül ügyesen ismerte föl, miben rejlik vala-
mely probléma lényege, és habozás nélkül kereste a megoldást. Frank-
furter védence és egyúttal Eugene Meyer veje lévén, általában azok a
jelentős em~erek is fölvették a telefont, akik más huszonöt évesek tele-
fonhívásaira rá sem hederítettek volna.
Hatalmas feladat volt ez, Amerika még Csipkerózsika-álmátaludta,
biztonságba ringatta az a tudat, hogy két nagy óceán védelmezi; az ipar
éppen csak kilábalt a válság éveiből, ekkor kezdett fellendülni, és nem
sietett átállni a háborús szükségletekre; a gazdasági szferában nem
hemzsegtek a látnokok. 1941 késő nyarán például Graham és Joseph
Rauh, aki az idő tájt a kollégája volt, később pedig Washington egyik
legbefolyásosabb liberális ügyvédje, egy repülőgép-termelési tanuJmá-
nyon dolgozott. Ez akkoriban. történt, amikor Roosevelt amerikai re-
pülőgépek felhőiről beszélt. Graham meg Rauh ellenőrizték az akkor
még titkosnak minősített termelési adatokat„ s megállapították, hogy
Roosevelt jóslata kissé túlzott. Augusztus hónap folyamán az egész
EgyesühÁllamokban mindössze egyetlen négymotoros gépet gyártot-
250
 tak. Szép kis felhő! Ezt az információt eljuttatták fönökükhöz, Wayne
Coyhoz, azzal ~ megjegyzéssel, hogy intézkedésre lenne szükség ezen a
téren, s Coy röviddel később haragos feljegyzést kapott Harry Hopkins-
tól, aki azt állít(i)tta, hogy hanyagul jártak el az ügyben,-mert sokkal '
több bombázógép áll készen. Coy ehhez hozzáfűzte saját észrevételeit,
jóHehordta a két ifjú bajkeverőt, és alaposabb kutatómunkát követelt
tőlük. Azok meg elhatározták, hogy utánanéznek a dolognak, és fölke-
resték Robert Nathant, akitől ez a statisztikai adat származott; közöl-;
ték vele, hogy jól befürdette őket a fónöküknél. Nathan elmélyülten
tanulmányozta grafikonjait, majd végül így szólt: - Bizony, itt súlyos:
hiba történt, - Mire Graham Rauhhoz fordult, és azt mondta: - Hát
ezúttal sikerült, íme a bűnbak. - Úgy van-szólalt meg újra Nathan-,
augusztusban ugyanis egyetlen bombázót sem gyártottak. - Erre visz-
szamentek hivatalukba, és még nagyobb önbizalommal szorongatni
kezdték Coyt, hogy ő meg Hopkinst szorongassa, de állandóan.
Nem volt könnyű. A kormány malmai lassan őröltek, az ipar pedig 1
még a kormánynál is többet tétovázott. Itt a probléma gyökere, hajto-
gatta Phil: ha sikerülne előlépésre bírni az ipart, ha sikerülne meggyőz­
ni, hogy hozzon egy kis áldozatot, és álljon át a haditermelésre, akkor
máris áttörték a szúk keresztmetszetet. Hasonlóképpen vélekedett W al-
ter Reuther, 7 aki szövetségesük volt ebben a kérdésben; közösen előter­
jesztettek egy javaslatot, hogy nyújtsanak kormánykölcsönöket az
iparnak, így ösztönözve az átállást a haditermelésre. Phil Grahamnek
nagy része volt e javaslat kidolgozásában. Ő maga fogalmazta meg a
törvényjavaslatot, sürgött-forgott, hogy keresztülmenjen a Kongresz-.. -1
1

'. ··,l
szuson, azután fogott egy taxit, és körbeszáguldott a városban, hogy ott
legyen, amikor a kabinet minden tagja aláírja. Klasszikus példája an-
nak, mennyire élvezte Phil Graham a kapcsolatteremtést és az ügyintéi-
zést; imádta ezt ajátékot,jól is csinálta, bátran és ravaszul tette a dol-
gát. Kortársainak az volt a véleménye, hogy ő ennek a kis titkos társa-
ságnak a legsikeresebb tagja. A többieknek is voltak ötleteik, ők is álmo-
doztak, de Graham el is intézte a dolgokat. Gyakran eltűnődtek rajta:
olyan vékony fiú, már-már törékeny, mégis milyen energia feszíti -
vajon meddig bírja. Kortársainak zöme nem kételkedett benne, hogy
Washingtonban ő e fiatal nemzedék legtehetségesebb tagja, mintha

7 Walter Reuther (sz. 1907), az amerikai autóipari munkások szakszervezeté-

nek vezetője.
251
 valami hatalmas szellem mozgatta volna, mintha valami nála erősebb
hatalom egyengetné az útját; olyan tehetséges volt, olyan rátermett,
annyira jókedvű, hogy még ebben az irigységtől fortyogó városban sem
• szerzett irigyeket.
Eugene Meyer is azok közé tartozott, akik fölfigyeltek a tehetségére,
és csodálták érte. Meyer hatvanöt éves volt, amikor Graham feleségül
vette a lányát. Imádta az újságot, nem csupán a hatalom.forrásának
tekintette, hiszen megszokta a hatalmat és a befolyást, ennél többet, az
öröm forrását jelentette a számára. Laptulajdonosi szerepét csakis a
közügyek szolgálatának fenyében szemlélte. (Amikor először említette
meg egyik vezető riporterének, Eddie Folliardnak, hogy az újságírást
egyfajta közszolgálatnak tekinti, a régi rendőri riporterek hagyomá-
nyain nevelkedett Folliardnak, aki még sohasem hallott ilyesmit egy
laptulajdonos szájából, annyira megtetszett a gondolat, hogy önmagát is
kezdte közalkalmazottnak tekinteni.) Nem kellett bebizonyítania: bár-
mely téren sikerre képes, hiszen ezt a gyakorlatban már megvalósította,
és szokatlan türelemmel támogatott olyan szerkesztői nézeteket, ame-
lyekjóval liberálisabbak voltak a magá~inál. Az igazság az, hogy tuda-
. tosan adott helyet liberálisabb nézeteknek, hogy elevenebbé, kevésbé
áporodottá tegye a lapot. A maga bőrén tapasztalta, hogy csakis akkor
adhat ki jó lapot, ha sikerül jó újságírókat toboroznia, jó újságírókat
pedig csak akkor szerezhet, ha széles körű szerkesztői szabadsággal ru-
házza fel a munkatársait, gyakran saját nézeteinek rovására is.
Szerette volna, ha az újság a családban marad, de sokáig_ nem talált
.utódot. Saját családját feszültség és viszály gyengítette. 0 is, Agnes
Meyer is erőszakos, makacs egyéniség volt, egészen különböző hullám-
hosszon mozogtak, házasságukat dühödt, gyakran zűrzavaros légkör
jellemezte, és ez sebeket hagyott gyermekeikben is. Egyetlen fia semmi
hajlamot sem mutatott az újságírásra. Négy lánya közülKay volt az-
Meyer szívesen kérkedett vele-, aki a leginkább őrá ütött, volt benne
valami mélyről fakadó intellektuális szívósság, apja nem tudta terrori-
zálni, visszafeleselt, kiváltképpen, ha az apja Herbert Hoover-féle cso-
daszereivel traktálta. Persze nagyon szép és jó, derék dolog, ha valaki-
nek bátor, szókimondó lánya van, de Meyer mégiscsak régi vágású
német-zsidó patrícius volt; egy okos lány valóságos áldás, gondolta,
hiszen egy okos lány okos vőt hozhat a házba. Végtére is olyan fontos
dolgot, mint egy újság, az ember nem ad egy nő kezére. Az ilyesmi
egyszerűen képtelenség. Amellett, bármennyir; é:telmes és akaraterős

252
 is Kay, van benne valami bizonytalan és habozó vonás, szilárdabban
hisz politikai nézeteiben, mint önmagában.
De ha Kay Graham nem is látszott alkalmasnak a Washington Post
kiadói-tulajdonosi posztjára, Phil Graham merőben más eset volt.
Meyer szerette Grahamet, a legtehetségesebb; a legbriliánsabb eszű
fiatalembernek tartotta, akivel valaha is találkozott; sikere volt a vele
egyívásúak, de az idősebb férfiak körében is; pontosan fogalmazott, s
megoldotta azt, ha a szükség úgy hozta, hogy egyszerre legyen eredeti,
mégis diplomatikus. Az egész Meyer házban Phil volt az egyetlen, aki
mindenkivel megfért, és viszonylag rövid időn belül ő kezdett közvetíte- .
ni a családi vitákban. S ha az öreg Meyer rákezdte - mert gyakran
rákezdte-, hogy elmondja, milyen magas posztokat töltött be az első
világháború idején, vagy hogyan teremtette meg az Allied Chemicalst,
tehát ha olyan történeteket mesélt, amelyek untatták a feleségét, és nem
érdekelték gyermekeit, most csupa fül hallgatóságra talált Philip Gra-
ham személyében. Ez is a Meyer ház legendakörének része volt; mert
bármennyi hibája volt is Agnes Meyernek,jóval színesebb személyiség
volt az öregúrnál; kevesebbet beszélt róla, hogy milyen jól érezte magát
Calvin Coolidge-dzsal, vagy hogyan járta pe az országot Herbert Hoo-
verral. De Phil Grahamet őszintén érdekelte Meyer világa, s idővel
Meyer úgy megszer~tte, mintha tulajdon édesfia lett volna.
Amikor Phil Graham 1942-ben bevonult a szárazföldi hadsereg légi-
erejéhez, Eugene Meyer felrevonta, és arra kérte, ígérje meg: ha vissza-
jön a háborúból, átveszi a Póst-ot. Meyer kétségbeesetten ragaszkodott
hozzá, hogy a lap maradjon meg családi vállalkozásnak. Máskülönben,
mondta az öregúr, kénytelen lenne más jelöltet keresni. Ő azonban
Philt szemelte ki, büszke volt rá, hogy ez a tehetséges fiatalember az ó
családjához tartozik. Nem volt ez könnyű választás Phil Graham szá-
mára. Más fiatalférfiakhoz képest neki jóval több lehetősége és meré- ,
szebb álmai voltak: nemcsak szerette a politika világát, de tudta, hogy
ért is hozzá. Lelke mélyén még mindig azt tervezte, hogy visszatér Flori-
dába, ügyvédi gyakorlatot kezd, amit nagyon szeretett, végül pedig
megpróbál majd bejutni a Szenátusba. Abban az időben a politikuso-
kat sokkal fontosabb személyeknek tartották az újságíróknál, nem is
szólva arról, hogy a Post olyan pályára kényszerítené, amitől borsódzott
a háta: a nagyvilág szemében kitartott vő lenne, hivatásánál fogva pe-
dig magához bilincselné a Meyer család. De az újságírást is nagyon
szerette; különleges érzelmi szálak fűzték a nyelvhez, maga is jól írt, és
253
énjének.egyik rés~ét határozottan izgatta a gondolat, .hogy a Post~ot
valóban nagy újsággá teheti. Azt vallotta, hogy az újságoknak tal*n
ugyanolyan szerepük lehet a közügyek alakításában, mint a politiku-
soknak.
Nem kapott hát két kézzel az ajánlaton, kételyei eleinte elnyomták-a
vágyait, de Meyer nagyon meggyőzően érvelt. A lapnak szüksége van
Qr~hamre, hajtogatta, ezt a lapot rosszul szerkesztik, ó pedig már túl
öreg, és túl későn is kapcsolódott be a sajtó munkájába, semhogy rendbe
szedhetné az ügyeket és megfelelóképpen irányíthatná a lapot. Pedig ez
a lap nagy dolgokat művelhetne Washingtonban, bizonygatta Meyer;
egy becsületes, fölvilágosodott napilap-éppen ilyesmire lenne szüksége
a városnak. Graham egy ideig magában fontolgatta a dolgot, végül
megbeszélte Kayjel. Felesége azt mondta, hogy neki kell döntenie, ó
nem vállalhatja a felelósséget, hogy olyan útra terelje a férjét, ami ellen- .
keznék álmaival. (Akkoriban még semmi kivetnivalót sem talált benne,
hogy Graham politikai pályára lépjen Floridában.) Phil a barátaival is
megvitatta a dolgot. Joe Rauh elképedt; Phil Hamletet játszik egy
olyan döntés kapcsán, amit ó, mármint Rauh, könnyűszerrel megho-
zott volna. Kifejtette: a Post ragyogó lehetőség, de később fokozatosan
belátta, hogy Graham joggal habozik. Washington azonban ellenáll-
hatatlan vonzerőt gyakorolt Philre, hiszen máris ott élt, remek kapcso-
latokat épített ki, s már eddig is sokat adott énjéből a városnak is, az ott
szövődött barátságoknak is. Talán az első választás volt sorsdön tó, ami-
kor, meglehet, még nem is volt tudatában annak, hogy ez egyfajta dön-
tés; amikor elhatározta, hogy inkább Washingtonban dolgozik ügy-
védjelöltként a Legfelső Bíróság bírái mellett, mintsem hogy azonnal
visszatérne Floridába. Csakhogy mihelyt belevetette magát a washing-
toni életbe, sokkal nehezebb lett volna már visszatérnie egy floridai
kisvárosba, hogy onnan küzdje vissza magát a fövárosba; hiányzott ·
volna neki a többi okos fiatalember; Floridában nem történnek nagy
hatású események, ott nincsenek izgalmas dolgok, mint a fövárosban~
Hosszas, gyötrelmes töprengés után Phil közölte Meyerrel, hogy mi-
helyt visszatér a háborúból, belép a laphoz.
Aháború alatt hírszerző munkát végzett a csendes-óceáni hadszínté-
ren,japán rejtjelek megfejtésén dolgozott, később pedig vezérkari tiszt-
kéntcélpontokatjelölt ki bombázásra a déltengeri térségben. Phil szá-
mára ez kellemes kis háború volt; a déltengeri hadszínteret mások ke:-
serves és mocskos helynek találták, csakhogy Phil vezérkari tisztként
254
 \_

szolgált, ráadásul tehetséges és értékes tisztként, így azután 1945 őszén

őrnagyként szerelt le.
1945. december 8-án a Washington Post bejelentette, hogyjanuár else-
jétől Philip Graham a lap társtulajdonosa. Az újság, amelyet átvett,
nem látszott habostortának. Tartalma tétova (1. F. Stone egy ízben azt
mondta, roppant izgalmas olvasmány, mert az ember sohasem tudhat- \
\
ja, melyik oldalon bukkan egy címlapsztorira), szerkesztése zavaros, .
viszonylag kevés volt benne a hirdetés, a példányszáma pedig alacsony.
Nem a Post, hanem a délutáni Star volt Washington nívós napilapja, de
a reggeli lapok között sem a Post-é volt az elsőség, hanem a Timu-
Herald-é. A fövárosi napilapok összpéldányszámának alig huszonöt szá'."
zalékajutott a Post-nak;jószerivel csak Meyer bőkezűsége tartotta a víz
fölött. Pénzt pumpált az újságba, eleget, hogy a lap menjen valahogy,
és maradjon - legalább látszólag - tekintélyes, de sohasem pénzelte
eléggé ahhoz, hogy naggyá is tegye, bár így is sokat költött rá. Az első
két évtizedben, amikor Meyeré volt a Post, éven te úgy egy-másfél millió
dollár volt a ráfi~etés. Meyer még a háborús években sem ért el komo-
lyabb sikert a lapjával, pedig akkoriban szinte nehéz volt pénzt veszíte- .
ni egy újsággal. 1942 és 1945 között mindössze negyedmillió dollár pro-
fitot szerzett, egy olyan időszakban, amikor a többi napilap óriási hasz-
not hajtott. Ráadásul Meyer súlyos hibát követett el a papírkorlátozás
éveiben. Adva volt egy csekély újságpapír-kontingens és egy ennek.
megfelelő kis újság. Meyer viszont oktalanul úgy döntött, hogy a hfrde„
tőknek ad maximális teret, nem pedig a szerkesztőségi anyagoknak, azt
hitte ugyanis, ha .szorultságuk idején nagyvonalú a hirdetőkkel, ezt
nem felejtik el; és a háború után, amikor ismét tetszőleges mennyiségű
papír áll rendelkezésére, majd meghálálják neki. A hirdetőknek persze
eszük ágában sem volt hálálkodni. Mihelyt véget ért a háború, és ismét
szabadon lehetett újságpapírt vásárolni, ügyfelei - akárcsak azelőtt- a
Washington Star-ban helyezték el hirdetéseiket.
AStar azokban az időkben jó, gazdag és pedáns lap volt. Washington
művelt, előkelő elemeinek a lapja, mint később kiderült, a végóráit élő
Washington, e kellemes, finom déli város utolsó mohikánjaié. A régi,
hagyományos, megállapodott, gyakran földbirtokos washingtoni tár-
saság újságja. Hangvételét, stílusát, külső megjelenését tekintve a Star-t
akár a virginiai Richmondban is kiadhattáJ{ volna. Olyan emberek
lapja volt, akik jól ismerték egymást, amiként a családjuk is régtől fogva
ismerte egymást, ahol a címeknek-rangoknak és a külföldi diplomaták-
255
 nak súlyuk volt, s ahol egy feltörekvő ember- hacsak véletlenül nem
volt az Egyesült Államok elnöke - csak rendkívül lassan juthatott be a
jobb társaságba. A feketék mintha illegalitásban éltek volna, létüket
csak az indokolta, hogy a megfelelő pillanatban, a megfelelő Iibériában
bukkanjanak fel, körbehordják az italt, vagy felszolgálják a.vacsorát.
Az államapparátusban nem jutottak álláshoz, nem tiltakoztak a hely-
zetük miatt, arra ítéltettek, hogy boldogan és szinte láthatatlanul élje-
nek. Ezzel szemben a Times-Herald semmiféle illúziót sem táplált arról,
hogy osztályérdeket szolgál. 0 gyesen tálalta a pillanatnyi szenvedélyes
nézeteket; a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején sok ilyen
nézet terjedt a iovárosban.
A Post másféle volt; ez a lap előbb találta megliberális, felvilágoso-
dott, nemzetközi orientációjú identitását, mint valóságos, számszerű
olvasótáborát. Meyer mentette meg a szemétdombról, a csődeljárás
megalázó helyzetéből, és kölcsönzött neki nyomban legitimitást, ami-
kor 1933-ban megvásárolta. Kimázol ták a szerkesztőséget, a Post ripor-
terei pedig felhagytak hosszú évek kedvenc játékával, nem gyújtottak
többé gyufalángot a svábbogarak alatt. Shirley Povich, aki a Washing-
1 ton Senators baseballegyüttest kísérte, akkor értesült a lap eladásáról,
amikor St. Louisba érkezett, ahol a csapat a következő mérkőzését ját-
szotta. Táviratot kapott, amelyben közölték vele, hogy egy új, egyelőre
· meg nem nevezett tulajdonos vásárolta meg az újságot, aki nyomban
visszaállította az ő tizenöt százalékos bércsökkentés előtti régi fizetését.
Meyer nagymenő volt, megengedhette magának, hogy a Post normái-
hoz képest jelentős összegeket fektessen be a tranzakcióba. De gyakran
rámutatott, hogy nincs szándékában állandó szubvenciót nyújtani a
lapnak, előbb-utóbb be kell hoznia a befektetett összegeket. A Post hely-
zete azonban még gyenge volt, a Times-Herald-dal kellett osztoznia a
reggeli olvasókon, az az olvasóközönség pedig, amely később a táborát
alkotta- fiatal, művelt emberek, akiket a New Deal és az egyre terjesz-
kedő központi kormányzat vonzott Washingtonba-, még nem érkezett
tömegesen a fövárosba.

Jó néhány évvel azután, hogy megvásárolta a Washington Post-ot,

Eugene Meyer egyik nap ott üldögélt a székháza előtti lépcsőkön, szem-
lélte az utcai forgatagot és az ő városát. Ebédidő volt, Povich elhaladt
a ionöke mellett, majd hátrafordult, és megkérdezte, ne vigye-e be ko-
csiján a belvárosba. Nem, felelte Meyer, a helyzet az, hogy pár perc
256
múlva értejön Newbold N oyes, a Washington Star társtulajdonosa, hogy
elvigye a Metropolitan Clubba heti bridzspartijukra. Povich észrevet-
te, hogy Meyerszokatlanul elégedett. -És tudod-e, Shirley, ki lesz ma
a partnerem?- kérdezte Meyer. Nem, felelte Povich. - Ely Culbertson 8
- mondta Meyer, és széles mosoly ömlött el az arcán. Hát annyi igaz,
gondolta Povich, hogy Eugene Meyer nem az az ember, aki szeretve-
szíteni.
Ritkán veszített. Zsidó bevándorló szülők gyermeke volt; apja elzászi
francia, anyja félig német, félig angol származású. A kaliforniai Los
Angelesben született 187 5-ben, a Yale Egyetemre járt, három évet vég-
zett el két esztendő alatt. A komoly, mogorva fiatalember eltökélte,
hogy nagy karriert csinál. Jól átgondolt mindent. Már fiatal korában
körvonalazta egész életpályáját. Az első húsz évet művelődésre fordítja.
A következő húsz évben meggazdagodik, azután megnősül és családot
alapít. A harmadik húsz évet mindenestül a köz szolgálatának szenteli,
majd hatvanéves korában méltóságteljesen' megöregszik. Ezt az ütem-
tervet meglepő következetességgel be is tartotta. Ravasz, kitűnő pénz-
ember lett belőle,jóval megelőzte korát, már ami a politikai és gazda-
sági értesülések és elemzés felhasználását illette. Fölismerte a kutató-
munka fontosságát és a politikai erők befolyásának jelentőségét a piac-
ra, jóval azelőtt, hogy ez a szemlélet divatba jött. Jól megfizette az
alapos politikai és gazdasági elemzéseket, és mindig tájékozottabb volt
legtöbb társánál. A tőzsdéző fiatalemberek zömével ellentétben nem
tartott a falkával, sokkal tudományosabb módszert alkalmazott, így
azután olyankor, ha mások rajtavesztettek, ő rendszerint elkerülte a
veszteséget. -Tartsátok szemmel ezt a Meyer nevű fickót- mondta egy
ízben]. P; Morgan -, különben hamarosan az ő zsebébe vándorol a
Wall Street minden pénze. - Ennél nagyobb dicséret el sem képzelhető.
Meyer mindennel kereskedett - rézzel, olajjal, vegyszerekkel -, amel-
lett valóban alkotó szellemű ember volt, ő hozta össze például azt a
tömörülést, amelyből később az óriási Allied Chemical Company öltött
formát. Igaz, elmulasztott egy kedvező alkalmat, amelynek révén a
General Motors két legnagyobb részvényesének egyikévé válhatott vol-
na, de sok millió dollárt keresett a Fisher Body Companyn. Negyven-

8 Ely Culbertson ( 1891-1955), az Egyesült Államok bridzsbajnoka, 1930 táján

világhírű játékelméleti munkák szerzője.

257
éves korában, vagyis egész életre szóló terve kétharmadának teljesítése
után, tiszta vagyonát közel hatvanmillió dollárra becsülték.
1917-ben, két évvel lemaradva ütemtervéhez képest, évi egydolláros
névleges fizetésért állást vállalt a Wilson-kormányzat mellett: a hadse-
reg egyenruhaszöveteinek kiválasztásánál működött szakértőként. Ké-
sőbb is vállalt állami beosztást, Wilson, Harding, Coolidge, Hoover és
Harry Truman alatt. Mindig fontos posztra került. Számos tisztségé-
nek köze volt az első világháború finanszírozásához, majd a háború
után Európa újjáépítéséhez. Tiszteletre méltó életpálya; megalapozta
azt a hírt, hogy Meyer őszintén érdeklődik a nemzetközi kérdések iránt,
egyaránt szívén viseli Amerika és Európa sorsát; ez később döntő mó-
don nyomta rá bélyegét az általa újjáformált újság hangnemére. Öt-
venhat éves korában, a Hoover-kormány letűnése után, Meyer kivált
az állami szolgál~tból. Hoover utolsó évei a nagy válság miatt eléggé
kínosak voltak Meyer számára. Az antiszemita propaganda céltáblája
lett, s bosszantotta, hogy Hoover mit sem tett ez ellen. Régi barátja,
Hoover elnök láthatóan visszahúzódott csigaházába, és nem volt haj-
la~dó szembenézni az országos válság tényével. Barátságuknak csúnya
vége lett. Meyer deprimáltan és szomorú szívvel távozott Washington-
ból. ·
Voltaképpen nem is tudta, mit kezd majd élete hátralevő éveiben.
Kiderült, hogy jóval tevékenyebb annál, mint amit eredeti tervében
előirányzott. Megfordult a fejében, hogy beszáll a sajtóüzletbe. Barát-
ja, Adolph Ochs már 1920-ban vezető állást ajánlott neki a The New
rork Times-nál. Azt is megtehetné, hogy megvásárolja a lap néhány
elsőbbségi részvényét. De hamarosan kiderült, Ochs' azt szeretné, ha
Meyer üzletileg irányítaná az újságot. Ez sehogy sem volt Meyer ínyé-
re: úgy gondolta, ha már üzletember marad, akkor továbbra is nagy-
menő lesz,. s nem arra pazarolja az idejét, hogy felverje egy napilap
példányszámát, és csökkentse előállítási költségeit Adolph Ochs na-
gyobb hasznára. De azért emlékezett erre az ötletre. 1925-ben, amikor
a Hearst-konszern adta ki Washingtonban a Times-t is, a Herald-ot is,
egy ízben együtt ebédelt William Randolph Hearsttel, és közölte vele,
hogy szeretné megvenni valamelyik lapot a kettő közül. Tudta, hogy
Hearst évente több niint egymillió dollárt veszít washingtoni újságjain.
- Újságot én mindig csak veszek, sohasem adok el - felelte Hearst, majd
megkérdezte tőle, miért akar lapot vásárolni. Meyer gyorsan elmagya".'
rázta neki, hogy a Hearst-féle formula, amit ő . úgy nevezett: újságot a
258
 , !

dolgozó proletariátusnak- és amely másutt annyira sikeresnek bizo-

nyult, nem hajt hasznot Washingtonban,. amely nem munkásváros.
Hearst tehát olyan csávába került, hogy egyazon olvasótáborért ver-
seng önmagával. - Megértem, miért akar szócsövet Washingtonban:
szeretné befolyásolni a törvényhozást - fejtegette Meyer -, de ehhez
nincs szüksége két újságra, föként akkor nem, ha a kettő konkurál, és
egy halom pénzébe kerül.
Hearst azonban inkább ráfizetett, semhogy hajlandó lett volna újsá-
got árulni, így azután Meyer a Washington Post-ot szemelte ki magának.
A Post valaha a főváros legnagyobb becsben álló napilapja volt, de az
utóbbi időben nehéz évek köszöntöttek rá. Ned McLean tizenhét esz-
tendőn át adta ki a Post-ot, s ezalatt módszeresen tönkretette a lapot és
hírnevét. Ez a McLean férfinak álcázott kamasz, szánalmasan elké-
nyeztetett ember volt, olyan harmadik generációs pénzeszsák, akinél a
pénzcsinálás ereje és a géneké nem állt összhangban. A lóversenyen, a
vadászaton és a nőkön kívül semmi sem érdekelte. Felesége, Evalyn ·
Walsh McLean, akit azzal tisztelt meg, hogy százötvennégyezer dollá-
rért megvásárolta neki a Hope-gyémántot, úgy jellemezte férjét, mint í
aki klasszikus példa a „meg nem keresett vagyon fegyelmezetlen kéz-
ben" formulára. Elképesztő hozzá nem értéssel került a Post-hoz, s reak-:-
ciós, szinte gyermekded újságot szerkesztett, amelyet a korabeli profi
újságírók mélységesen megvetettek. Súlyos alkoholista volt, pénzét
nagyúri gesztussal verte el; amikor elfogy~t a magánvagyona, a Post
pénzalapjaihoz nyúlt, hogy fedezze kevésbé költséges szenvedélyeit.
A politikából csakis a Harding-kormányhoz fűződő kapcsolatai érde-
kelték, mert roppant módon tisztelte ezt a kormányt. McLean végül
annyira összefonódott vele, hogy a Teapot Dome-botrány 9 rá is sötét
árnyékot vetett, és jó néhány órát kellett eltöltenie a tanúk padján a
szenátusi vizsgálat során.
A húszas évek végére világossá vált, hogy a Post-ot el fogják adni, s
már csak az volt a kérdés, ki veszi meg. 1929-ben Meyer célba vette a
Post-ot. Meyer konzultált Adolph Ochsszal, aki közölte vele, hogy egy
lapnak úgy ötmillió dollárt kell érnie, ha bruttó bevételei elérik ennek

9 1922-ben, W. G. Harding elnök tudtával Albert B. Fall belügyminiszter ke-

nőpénz ellenében átengedte a Wyoming állambeli Teapot Dome olajlelőhely
igazgatását H. F. Sinclair olajmágnásnak. 1929-ben Fallt börtönbüntetésre
ítélték. '
259
az összegnek a felét. Meyernek azonban nem volt rá módja, hogy kifür-
késsze, voltaképpen mennyi is a Post bruttó h,evétele, nyíltan pedig nem
mert érdeklődni, attól tartva, hogy ezzel felverné a vételárat. 1929 má-
jusában közvetítők útján ötmillió dollárt kínált fel a Post-ért. Arra szá-
mított, hogy ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani, de a McLean
család végül mégis nemet mondott. De Meyer most már legalább tudta,
mit akar: egy újságot, s tudta azds, hogy hol akarja: Washingtonban.
Azt is tudta, milyen újságra vágyik: komoly és köztiszteletben álló lap-
' nagy teret szentel a külpolitikai híreknek. Azért
ra, amely . kell Wa-
shingtonban lennie, mert az ilyen típusű újság a rováros közönségéhez
szól; előszeretettel idézte Lord Northcliffe-et, aki egy ízben azt mondta,
hogy ó valamennyi amerikai újság közül a Washington Post-ot szeretné
birtokolni, mert az minden reggel eljut a Kongresszus valamennyi tag-
jának asztalára.
Meyer már unta a visszavonult életet Mount Kiscó-i birtokán, a New
Yorktól északra zöldellő vidéken. Óriási házában csak úgy hemzsegett
a szolgahad. (Egy ízben, amikor még Washingtonban laktak, Agnes a
személyzet nagy részével elutazott a nyári lakba, férje pedig panaszko-
dott neki, mennyi embert vitt magával. - Pedig otthagytam neked egy
inast, egy szakácsot és egy szobalányt J tiltakozott Agnes. - De tudod,
hogy utálom a kempingezést - felelte a férje.) Egy szép napon végigsi-
mított egy lépcsőkarfán a Mount Kiscó-i házban, és megállapította,
hogy poros. - Ez nem házv;zetés- csattant fel. - Akkor jobb, ha szeded
a sátorfádat és megveszed a Washington Post-ot - vágott vissza Agnes.
Meyer hamarosan valóban meg is vette. Ned McLean folytatta a lap
tönkretételét, a válság még jobban lenyomta az -újság értékét, végül
1933. június l-jén nyilvános árverésen eladták. Meyer, attól tartva,
hogy a vételárat a csillagos égig verik fel, ha kiderül, hogy ő az egyik
vevőjelölt, egy álvásárló, bizonyos George Hamilton révén licitált. Lel-
kére kötötte, hogy huszonötezrenként emelje az ajánlatot, de semmi-
képpen se lépje túl a kétmilliót. Meyer végül nyolcszázhuszonötezer
dollárért szerezte meg a Post-ot. Az újság a tökéletes züllés állapotában
került a birtokába. Egy-egy szám terjedelmét már tizenkét oldalra
csökkentették, papírszámláit sem tudták kifizetni, ráadásul félmillió
dollár adósság is terhelte az újságot. Legjobb. tudósítói rendre faképnél
hagyták, mert McLean leszállította a fizetésüket, a nyomda iszonyú
állapotban volt, az újság példányszáma pedig alig hatvanháromezer
{Összehasonlítva: a The New York Times-é négyszázhatvanezer volt).
260
Múltbeli becsületéből azonban megőrzött még valamennyit, megvolt
az Associated P.ress koncessziója, ami akkoriban még fehér hollónak
számított, s éppen ez volt az, amire Meyer oly régóta vágyott.

Igazi tőkés cápa volt, és az új gazda megjelenése félelemmel vegyes

tisztelettel töltötte el az újság munkatársait. Meyer nagymenő volt,
olyasféle ember, aki megtehette - és meg is tette - , hogy más vállalkozá-
saiból eredő jövedelméből egyenlítette ki a Post veszteségeit. Vérbő,
eseményekben gazdag élet állt.mögötte. Sokszor fellengzős és kínosan
aprólékos volt, de érdekelték a nagy elvi kérdések, és ezt a munkatársai-
ba is bele tudta oltani. Semmilyen tekintetben sem volt másodrendű,
pontosan tisztában volt saj~t értékével és tehetségével. Senkitől sem félt.
Megtehette, hogy azt mondja Bemard Baruchról, 1 0 aki a legtöbb fiatal
szemében már legendává magasztosult, hogy van benne valami a szél-
hámosból, s tulajdonképpen nem is olyan tehetséges. Történt, hogy
egyik publicistájának, Alan Barthnak- aki éppen arra készült, hogy
elkísérje egyik körútjára Herbert Hoovert- azt mondta: - Hoover nem
rossz fickó, de alapjában véve nem valami lángész, tehát valószínűleg
majd magának kell a gondját viselnie. - Néha még tréfálkozott is, így
amikorJ esseJ onest, a F ederal Reserve Board, az állami je·g ybank elnö-
két felbőszítette a Post egyik vezércikke, és rátámadt Meyerre, az újság-
tulajdonos később azt mondta az ügyről: szerencséje volt a nála fejjel
magasabb és ötven fonttal súlyosabbjonesnak, hogy a közelállók köz-
beléptek és szétválasztották őket. - Máskülönben megkeserülte volna-
közölte a barátaival. - Tudják ugyebár, hogy „Gentleman" Jim Cor-
bett-től vettem bokszleckéket. - Nem mondhatni, hogy Meyer értett
volna a kisemberek nyelvén. A nagy válság idején egyszer azt magya-
rázva, miértnem tud fizetésemelést adni a lap munkatársainak, kijelen-
tette, hogy mindenkinek áldozatot kell hoznia. - Értsék meg- közölte
az egybehívott riporterekkel-, én például azóta, hogy megvettem a
Post-ot, egyetlen képpel sem gyarapítottam francia impresszionista
gyűjteményemet.
Előre látható volt, hogy hosszú időbe telik, amíg életképes lappá
gyúrják át a Post-ot. Washingtonban zsúfolt volt a piac, a reggeli olva-

10 Bemard Mannes Baruch (1870-1965), üzletember, a Demokrata Párt te-

kintélyes alakja, a két világháborúban a hadigazdálkodás nagy hatalmú irá-

nyítója.
261
 sóközönségért több erős konkurenssel kellett megküzdenie.Jóllehet na-
gyon élvezt~. a lapcsinálást, Meyer néha eltűnődött, nem követett-e el
hibát, amikor megvette az újságot. Mintha feneketlen hordóba öntené
a pénzét. Gyors elhatározással úgy rendezte el vagyonjogi helyzetét,
hogy a Post veszteségét más tulajdonaiból és beruházásaiból származó,
megadóztatható jövedelmeiből fedezhesse. De még így is költséges volt
amulatság. A Post úgy huszonkét éven át szakadatlanul ráfizetéses volt.
Eugene Meyer már öreg ember volt-az alábbi esetjóval azután tör-
tént, hogy az újság immár roppant profitot hozott-, amikor egy ízben
Marquis Childs, a neves publicista beszélgetett vele. Childs megjegyez-
te, hogy jóllehet Meyer számos dolgot művelt a közjó érdekében, vala-
mennyi közül messze a legértékesebb döntése az volt, hogy megmenti a
Post-ot, hogy jelentős, magas színvonalú újsággá alakítja át.-Így van
- helyeselt Meyer -, teljesen igaza van. - Majd részletesen elsorolta,
hogy az újság fennállása alatt évente mennyi pénzt veszített. -Tudja-e,
. hogy volt egy olyan év - mondta, és látszott rajta, hogy még most is
elborzad a gondolattól-, amikor több pénzembe került a lap, mint az
egész évi jövedelmem?
Alapjaitól kellett megtanulnia a laptulajdonosi szakmát. Teljesen új,
addigi tapasztalataitól merőben különböző világba csöppent. Igaz,
hogy ragyogó képességű embervolt, de semmiképpen sem volt dörzsölt.
Szinte másnap, hogy megvásárolta a Post-ot, Cissy Patterson, a konku-
rens Herald kiadója megkísérelte elorozni négy legjobb folytatásos ·co-
mics-sorozatát: a Dick Tracy-t, a Winnie Winkle-t, az Andy Gump-ot és a
Gasoline Alley-t. - Fontosak a rajzsorozatok?- kérdezte Meyer az egyik
munkatársát. Felvilágosították, hogy nagyon is fontosak, mire elhatá-
rozta, hogy harcolni fog a közlési jogért. A per eljutott egészen a Legfel-
ső Bíróságig, és amíg folyt a huzavona, mindkét újságban megjelentek
a vitás rajzsorozatok. A bíróság végül Meyerjavára döntött. Cissy Pat-
terson, Meyer hajdani jó barátja, z9kon vette az ítéletet. Küldött
Meyernek egy gyönyörűen csomagolt ajándék dobozt. Meyer fölnyi-
totta. Egy szelet véres marhahús volt benne. Egy font hús. Először nem
értette, mit fejez ki az ajándék, de Agnes Meyer rögtön tudta, honnan
fúj a szél. -Természetesen azt, hogy mocskos zsidó vagy, igazi Shylock
-világosította föl. Meyert nagyon megdöbbentette az eset. A lapkiadás
láthatóan küzdelmesebb szakma, mint ahogy elképzelte.
Évek múltán azzal kérkedett, hogy az elképzelhető valamennyi hi-
bát elkövette: rossz érzékkel válogatta össze munkatársait, nem találta
262
meg a hangot velük, és voltaképpen nem sokat törődött á helyi hírekkel
meg a sporttal. Ám két dologgal kezdettől fogva tisztában volt: mílyen
típusú lapot kíván kiadni, és kikhez akar eljutni. Ennek révén világosan
a
látta jövőt, és lassan, de biztosan olyan szerkesztői gárdát toborzott;
amely meg tudta csinálni a megfelelő jellegű lapot, egy komoly újságot,
rangos szerkesztőségi oldallal, amely érdeklődéssel tekintett a .tágabb
értelemben vett külvilágra; modern, nemzetközi orientációjú újság lett
a Post-ból.

Meyer a bukás széléről hozta vissza a lapot, és bizonyosnak látszott,

hogy amíg ő a tulajdonos, életben is marad a Post. Az viszont más kérdés
volt, vajon csakugyan eleven lap lesz-e, képes-e terjeszkedni és erősöd­
ni. Úgy tetszett, a Post-nak óhatatlanul osztoznia kell a reggeli piacon
a Times-Herald-dal, és tekintve az akkori kor műveltségi szintjét, az
olyan újságnak, amilyent Meyer akart kiadni, nyilván csak a piac ki-
sebb szelete juthat. Amellett a Posta klasszikus újságírói normák szerint
nem is volt jó lap. Nagyon kevés vérbeli riportot közölt, Meyer volta-
képpen nemigen áldozott pénzt jó tudósítókra, nem rájuk akarta építe-
ni a lapját. Egy másik világban nőtt fel, amikor az ember még azért
vásárolt meg egy lapvállalatot, hogy a vezércikkben ehpondhassa a
véleményét, hatalma pedig n.,em néhány kiváló tudósító összesített erő­
feszítésein alapult. Szíve vágya volt, hogy hallassa a hangját, kivált-
képp Washingtonban; Eugene Meyer napról napra szól a Kongresszus-
hoz, a Legfelső Bírósághoz, az elnökhöz. Az újságírás hivatásánaknem
a tudósítást tekintette, csakis a The New rork Times-nak volt akkoriban ·
nagy létszámú és jól fizetett riporteri gárdája, olyan tudósítói, akik a
helyszínről követték az eseményeket, a világ minden táján. Akkoriban
még kevesen ismerték föl, hogy az újságírás valódi hatalma a definiálás
erejében rejlik; dönteni kell, hogy mit közlünk az eseményekből és mit
nem. A híreket akkoriban még nem tekintették szubjektívjellegűeknek,
minden eseményt eleve determinált fontosságúnak tartottak, a riporter
jelenléte semmiféle külön távlattal sem járult hozzá. Így azután a
Washington Post hatalmát akkoriban szerkesztőségi oldalának erején
mérték. A publicisták rendkívül művelt, egyetemet végzett férfiak vol-
tak, pipáztak, és gyakran megvolt a maguk szakterülete; a riporterek
viszont nem az egyetemekről kerültek ki, puhakalapbanjártak, lesték,
hol, mikor történik valami, majd az eseményekről lendületes, rámenős
hírfejeket írtak. A Post tehát-takarékosan bánt a tudósításokkal; a többi
263
jelentős hírforrás állandó tudósítókat tartott Franklin Roosevelt mel-
lett, nemcsak a Fehér Házban, de körútjai során is, a Post azonban nem
követte példájukat. Eddie Folliard, a Post fehér házi tudósítója még
csak azt a fáradságot sem vette, hogy rendszeresen eljárjon a Hyde
Park-i családi rezidenciára. Amíg a Times-nak a harmincas évek végén
öt-hat országos hírű riportere tudósított a washingtoni eseményekről,
a Post mindössze egy riporterét bízta meg ezzel a feladattal; amíg a
Times-nak tizenöt külföldi tudósító küldte a híreket, a Post egyetlen
embert alkalmazott, aki összeollózta a Külügyminisztérium és a Fehér
Ház által kibocsátott közleményeket. A Post többnyire úgy számolt be
a világeseményekről, hogy közölte, ami a Külügyminisztérium szerint
a világban történt. - A Post - állapította meg Ferdinand Kuhn, a lap
első, teljes munkaidejű diplomáciai tudósítója- beszámol minden nem-
zetközi értekezletről, feltéve, hogy az a belvárosi taxi-viteldíjövezet te-
rületén ülésezik.
Meyer mindenekelőtt kiváló minőséget követelt publicistáitól. Elég-
gé hamar rájött, hogy ha személyesen ő diktálja a vezércikkeket, abból
nem lesz kiváló minőségű szerkesztőségi oldal. Ezt alig néhány laptulaj-
donos vallja be önmagának. .Ezért elhatározta, hogy a lehető legjobb
publicistákat szerződteti, maximális szabadságot ad nekik (kivéve a
vámtarifák témájában, mert ebben a fontos kérdésben csak önmagá-
ban bízott), s ennek a döntésnek köszönhette különleges hírnevét a Pos~
a harmincas és a negyvenes években. Olcsóbb volt alkalmazni egy ma-
roknyi kiváló publicistát, akik nem nyújtottak be óriási összegű számlá-
kat külföldről, mint ha sok riportert ·szerződtet. Amikor aztán 195 7-
ben, egy évtizeddel azután, hogy Phil Graham átvette a lapot, a Post
úgy határozott, hogy fennállása óta először állandó tudósítót küld kül-
földre (egyébként éppen Londonba) ,John Sweeterman, az újság szigo-
rú és nagyon tehetséges gazdasági igazgatója felkiáltott: - Ha Walter • 1

Lippmann Washingtonban dolgozik, akkor ennek az embernek miért !

kell Londonban dolgoznia? - A szerkesztőségi oldal volt tehát az, ami

azt a különleges, jóllehet kissé túlzott hírnevet kölcsönözte a Post-nak,
hogy Amerika egyik legkiválóbb napilapja, hogy értelme~, humánus és
felvilágosult, Washington lelkiismerete, integrációpárti, amikor a fövá-
ros szegregációs szellemű, külföldi érdeklődésű, amikor az országot
megbénítja a boszorkányüldözés. Liberális lap volt a szó legjobb (noha
újságíróilag korlátozott) értelmében, s úgy tetszett, hogy a lehető legkö-

264
rültekintőbb . módon foglalkozik a szabad társadalom jövőjével és ha-
gyományaival. -
Ilyen értelemben az újság a legrosszabb időkben sem vett tudomást
az országos rettegésről és beszúkültségről. S ennek nagyrészt Meyer
laptulajdonosi működése volt a magyarázata. Olyan régen aratta már
egyik sikert a másik után a gazdasági élet legkülönfélébb területein; öt
republikánus elnök mellett szolgált, annyira magabiztosan foglalta el
közéleti pozícióját, hogy sikerült felülemelkednie a kicsinyes, vidékies
huzakodásokon, és konvencionális értelemben nem volt szüksége rá,
hogy a társaság befogadja. Nem érzett olyan veszélyt, hogy az állam
vagy a vele egyenrangúak helytelenítik a viselkedését, nem félt tőle,
hogy társadalmilag kiközösítik. Furcsamód szerényen viselkedett, va-
lahányszor tehetséges újságírókkal tárgyalt, ilyenkor szinte félénken
vetette fel javaslatait; Eugene Meyer tisztában volt saját nézeteinek
korlátaival. Amikor 1945-ben egy ismeretlen fiatal karikaturistát akart
sze~ődtetni, bizonyos Herbert Blockot, előbb előfizetett neki a lapra,
hogy Block maga dönthesse el, egyetért-e Meyer nézeteivel. Azt viszont
egyértelműen tisztázta, hogy senkitől sem fél, és finom, áttételes módon
ezt a szemléletet publicistái lelkében is elplántálta. A háború alatt egy
ízben benézett hozzá ebédre az iijabb Henry Morgenthau, az akkori
pénzügyminiszter. Ebéd után Meyer, akinek a szájában mindig ott
füstölgött egy szivar, szivarral kínálta vendégeit. A miniszter arca elbo-
rult. Hát nem tudta-e az egész város, hogy Morgenthau nem túri a
dohányzást, nemcsak a hivatalában, hanem a minisztériumnak azon
szárnyában sem, ahol hivatali helyiségei vannak? Morgenthau még
komorabb lett, amikor Meyer rágyújtott. - Bocsásson meg, uram -
szólalt meg Harry Dexter White, Morgenthau egyik tehetséges ifjú ti-
tánja-, rrii sohasem dohányzunk a miniszter hivatali helyiségeiben. -
Most nem ott vagyunk-felelte Meyer, azzal tovább pöfékelt. Csodála-
tos finomsággal jelezte ez a szerkesztőknek: akárcsak Meyernek„ nekik
sincs felnivalójuk senkitől a világon. Nyilvánvaló volt, hogy Meyer
nem úgy kezeli Morgenthaut, mint. a legtöbb washingtoni, tehát nem
egy nagy név örököseként, nagy hatalmú államférfiként, csupán az idő­
sebb Henry Morgenthau nem túlzottan tehetséges fiaként. Ajó újság-
írók imádják az efféle jelzéseket. Nem is beszélve az általános szabad-
ságról, amit kaptak tőle; az ilyen gesztusok miatt kezdték idő múltán
csodálni Eugene Meyert. lgaz,jól tudták, hogy néha roppant nagyké-
pű és dagályos tud lenni, mégis szerencsésnek tartották magukat, hogy

265
laptulajdonosuk olyan gazdag és sikeres, hogy ügyet sem vet rá, mit
gondolnak vagy mondanak róla az emberek, ha úgy érzi, igaza van._

Meyer szerkesztőségi 'oldalának első rovatvezetője Felix Morle_y volt.

Meyer széles körű szabadságot adott neki, de a harmincas évek végén
szakítottak az akkori évek legfontosabb kérdése miatt: felkészült-e
Amerika, és avatkozzék-e be az európai- háborúba. A kvéker és pacifista
Morley elszörnyedt attól az irányzattól, amely belesodorja Amerikát
egy nagy háborúba. Meyer és Morley egyre többet vitáztak arról, mi-
lyen legyen a lap irányvonala ebben a legdöntőbb kérdésben, _végül
aztán 1940 augusztusában Morley leköszönt az állásáról. Egy ideig úgy
látszott; hogy talán Elmer Davis, a neves rádiókommentátor és t~lán az
ország legjobb politikai esszéírója vállalja az állást, de Davis az utolsó
pillanatban visszalépett, és azt javasolta, Meyer őhelyette a Christian
Science Monitor egyik szerkesztőségi cikkíróját, Herbert Ellistont szer-
ződtesse.
Meyer védőernyője alatt Elliston volt az, aki a Post szerkesztőségi
oldalát valóban naggyá tette. Elliston, ez a szívós yorkshire-i beutazta
az egész világot, és évekig élt Kínában. Félelmetes olvasottságú autodi-
dakta volt, senkitől sem félt, nem áhítozott unalmas és kisszerű társa-
dalmi pozícióra, azt vallotta, hogy egy vezércikknek egyetlen kérdéssel
kell foglalkoznia, de azzal egyértelműen és világosan, továbbá, hogy
bárki írta is a cikket, ő kiáll érte. A kordivattal ellentétben, nem kívánta
meg munkatársaitól, hogy úgy írjanak, mintha születésnapi üdvözletet
szövegeznének: Értesültünk róla, hogy Mr. Smitht nevezték ki az Egyesült
Államok újfranciaországi nagykövetévé, kívánunk neki mindenjót, s tudjuk, hogy
ebben egész Washington csatlakozik hozzánk. Nemzetközi érdeklődésű em-
bervolt, mielőtt ez még divatba jött volna, sjóllehet szociális kérdések-
ben emberségesen gondolkodott, nem volt siránkozó típus; nagyon is jól
tudta, milyen kíméletlen tud lenni az élet. Akik az ő keze alatt dolgoz-
tak, tisztelettel néztek fel rá, és erőt merítettek abból a te"rmészetes szi-
lárdságból, amely egész lényéből sugárzott. Amíg bizonyos szerkesitők
sokféle finom rezdüléssel, szavakkal ki nem mondva, de érzések révén
közvetítve kételyt és félénkséget terjesztenek, Ellistonból önbizalom és
rettenthetetlenség áradt. Nem aggasztotta a vélemények ütközése; a
The .New. rork Times szerkesztőségi oidalának szellemére például a ro-
vatvezető nyomta iá a bélyegét, aki °külöri-külön megtái:gyalta publi-
cistáival, milyen vezércikket vár tőle. A Post sokkal demokratikusabb
266
 volt. Mindennap tartottak értekezle~et, .a publici~ták hosszasan vitat-
koztak egymással, néha szerfölött éles érvek hangzottak el, de sohasem
személyeskedtek. Elliston a következetes irányvonalhoz sem ragaszko-
dott: a későbbi években, valahányszor Merlo Pusey, egy klasszikus kon-
. zervatív republikánus és Alan Barth, aki Hugo Black módján hitt a
gondolatszabadságban, a Legfelső Bíróságról vitázott, hol az egyik, hol
a másik kerekedett felül. Elliston a következetességnél fontosabbnak
tartotta az elevenséget, az intelligenciát és a szenvedélyes állásfoglalást.
Így azután a negyvenes és az ötvenes években a Washington Post, az ·a i-
újság, amelyre ez idő tájt többnyire ráfizettek, és mint újságnak, sok
hibája volt, az amerikai sajtó legkiválóbb vezércikkeit közölte.
· Két embernek volt oroszlánrésze ebben a sikerben. Az egyik: Her- ·
bertBlock, a rajzoló, korának talán legjobb karikaturistája, éles, erőtel­
jes, már-már brutális, többek között ő alkotta meg Richard Nixonnak
azt a képét, amelytől a politikus soha többé nem szabadulhatott. A má-
sikat az olvasóközönség kevésbé ismerte, bár talán nagyobb befolyást
gyakorolt a lap hangvételére: ő volt Alan Barth. A negyvenes évek vé-
. gén és az ötvenes években fiatal újságírók egész nemzedékének egyik
nagy ideálja; a keleti part egyetemein sok diák azért játszott a gondolat~
tal az ötvenes években, hogy újságírói pályára lép, mert Alan Barth írta
a Washington Post vezércikkeit. Ó és Herblock tette bizonyos értelemben
nagy lappá a Post-ot egy olyan időszakban, amikor szakmai mérce sze-
rint már-már rossz újságnak számított. Barth szelíd, szerény ember
volt, csak akkor vált szenvedélyessé, ha a polgári szabadságjogok kérdé-
se és a szabadság került szóba; ösztönös liberális volt, de a hagyományos
liberalizmus mércéjéhez képest erőteljesebb egyéniség. Ereje abban rej-
lett, hogy totálisan és rendületlenül hitt a polgári szabadságjogokban, .
el tudta határolni magát a kor felszított szenvedélyei tői, eszméit pedig
igen erőteljesen és világosan öntötte formába. Számos pályatársa sze-
rint valamennyiük közül ő volt a legtehetségesebb, a legragyogóbb tol-
lú publicista, olyan ember, aki intelligens is, szenvedély is fűti: szenve-
délyesebb a legtöbb intelligens embernél, illetve műveltebb a legtöbb
szenvedélyes embernél. Megvolt benne az a képesség, hogy elszántan,
életre-halálra belevesse magát a napi eseményekbe, látóköre mégis szé-
lesebb volt, mert történelmi távlatban tudta szemlélni a hétköznapi
eseményeket. Jó szándékú ember, akinek gondja volt az apró-cseprő
emberi rezdülésekre, amelyekre a sikeres ember gyakran ügyet sem vet,
de lélekben és szellemben elég edzett ahhoz, hogy megfizesse a leghálát-
267
 lanabb Qmerikai hivatás árát; ő .teljes munkaidőben kereste - nem a
boldogságot, hanem a szabadságot.
Barth a texasi Beaumontban nevelkedett, a helyi lapnál dolgozott,
majd a háború alatt Washingtonból tudósított. Ott találkozott Frank-
furterrel is, akit elbűvölt Barth egyénisége és intelligenciája. Frankfur-
ter ajánlotta be 1943-ban Eugene Meyerhez. A háború alatt Barth a
Háborús Tájékoztatási Hivatalnál dolgozott, amikor Meyer felhívta
telefonon: nézzen be hozzá, és beszéljék meg, nem vállalna-e nála állást
publicistaként. Barth arra készült, hogy nemet mond, mert a Post-ot
alapjában véve konzervatív lapnak tartotta, ő viszont a New Deal elkö-
telezett híve volt. Meyer azonban igen jó benyomást tett rá sikerei és a
gazda~ embereket jellemző hiúság ellenére megkapó becsületességgel
és szerénységgel ajánlotta fel az állást. Nem úgy kezelte Barthot, aho-
gyan a legtöbb laptulajdonos szokott tárgyalni az állásért folyamodók-
kal: éppen megfordítva, mintha Barth érdeklődne Meyer rátermettsé-
ge iránt, vagyis felsorolta, mi teszi alkalmassá őt a lapkiadásra. Biztosí-
totta B~rthot, hogy nem valami jó laptulajdonos. De úgy gondolja,
hogy megfelelő emberekkel javíthatná a szinvonalat. Elmagyarázta
neki, hogyan töltötte munkás életének első harmadát azzal, hogy meg-
. gazdagodjon, a második harmadot pedig a kormány szolgálatának
szentelte. Most azután a Post kiadója, és semmi mást sem kíván, mint
hogy a Post-ot a közügyek és a közjó szolgálatába állítsa. Tisztában van
vele, hogy nem erőltetheti rá nézeteit tehetséges emberekre; ezért haj-
landó meghallgatni a tehetséges profi újságírók tanácsait. -Azért lenne
szükségem magára, Mr. Barth, mert nézetem szerint ez az újság túl
konzervatív-jelentette ki.- Egészen bizonyos abban, hogy a gondolat-
és cselekvésszabadság egyik hívét akarja az újsághoz hozni?- kérdezte
Barth. - Tökéletesen bizonyos vagyok ebben - hangzott a válasz.
Így lett Barth publicista. Frankfurter ajánlotta őt, ezért némiképp
meghökkent, amikor röviddel azelőtt, hogy új állását elfoglalta volna,
Frankfurter felrevonta, és azt mondta neki: - Ugyebár tisztában van
vele, hogy mától fogva nincsenek. barátai a kormányban? - Hogy nin-
csenek többé barátai a kormányban? Vége tehát Frankfurterhez füző­
dő barátságának is? Barth megdöbbent, ő azt hitte, hogy a Post számára
részben azért értékes, mert olyan emberekkel áll kapcsolatban, mint
Frankfurter. Mi vár rá mostantól fogva -valami szörnyű új, már-már
szerzetesi élet? Hamarosan rájött, ·mire gondolt Frankfurter: nem
Frankfurterrel kell szakítania, hanem Morgent!zauval, aki szintén ked-
268
 I

velte őt, és aki mellett valaha dolgozott is. Amikor ·Frankfurter ilyen
drasztikus szakításról beszélt, természetesen nem önmagára gondolt,
hiszen szíve vágya volt, hogy közvetlen szálak fűzzék a Meyer-Graham
családhoz, és befolyást gyakorolhasson az újság irányvonalára; ezt
Barth saját bőrén tapasztalta, amikor a következő években fokozatosan
szakított Frankfurterrel a polgári szabadságjogok kérdéseiben.
A Post tehát szinte abban a pillanatban szerződtetett egy szenvedé-
· lyes szabadsághőst, amikor a polgári szabadságjogokat fokozatosan
egyre szorosabb ostromgyűrű fojtogatta. Talán mindig így történik egy
olyan időszak után, amelyre a hazai reformok és egy háború nyómják
rá a bélyegüket; meglehet, mindig bekövetkezik az illúzióvesztés és az
ellentmondások időszaka, amikor a nemzet befelé fordul, az emberek
pedig bosszút forralnak korábbi sérelmeikért, mások pedig kissé szé-
gyellik közelmúltbeli szereplésüket. A színpad készen állt egy epikus
erőpróbára. A Post nem volt gazdag újság, nem volt országos napilap,
de a föváros egyik helyi lapja volt, és az adott esetben ez majdnem
ugyanolyanjelentőssé varázsolta. Ha nem is tett rá erőfeszítést, hogy
tudósítson a világpolitikáról vagy az országos eseményekről, ez mit sem
számított, mert ebben az esetben az országos események keresték meg
a lapot. Amit mccarthyzmusnak neveztek, az szinte kizárólagosan
washingtoni jelenség, következésképpen washingtoni híranyag volt.
Jóllehet az elnevezés egy veszélyes vírusfertőzésre utalt, és szerte az
országban mccarthysta tünetek jelentkeztek, Washington állt az ese-
mények fókuszában. Az agresszorok túlnyomórészt szenátorok és kép-
viselők voltak, akik megalakították a maguk vizsgálóbizottságait, fö
célpontjukként pedig a szövetségi kormányt választották ki. Támadá-
saik.eredményeként feszültség és rettegés lett úrrá a városon, a sebek
pedig évtizedekig nem forrtak be. Nagy sztori, történelmi pillanat volt
ez, a Post nem ezt kereste, de nem térhetett ki előle. ·
Alan Barth úgy érezte, a világ legjobb állásába csöppent. Úgy kép-
zelte, reggelente fölkel, majd Cleveland Park-i házától elsétál a Post
épületéig, s útközben az aznapra előírt érveket latolgatja. A szerkesztő­
ségi értekezleten úgyis szembekerül Merlo Puseyval, tehát rendeznie
kell gondolatait. Pusey, akire Barth ószin te csodálattal te kin tett, in telli-
gens, Taft vágású konzervatív volt. Puseyt a lapnál korábban Charles

269
 1 !

Evans Hughes 11 támogatta, Barth pártfogója pedig Frankfurter volt.

Pusey és Barth a Legfelső Bíróságot érintő szinte valamennyi kérdésben
ellentétes állásponton álltak, kedvelték és tisztelték egymást, mindket-
ten feltétlenül hittek a másik integritásában, és fokozatosan fölismerték,
hogyversengésükrévénegyrejobbpublicistalesz belőlük, mert a sablo-
noktól eltérő utakra kényszerítik egymást. Ha például Barth kifejtette
a saját felfogását, Pusey nyomban megkérdezte, mi áll erről a törvény-
ben, mennyiben alkotmányos az álláspontja? Olyan volt ez, gondolta
egy kollégájuk, aki reggelente hallgatta őket, mint kicsiben az a na-
gyobbik vita, amely a Legfelső Bíróságon folyt Hugo Black és ,Frankfur-
ter között; Barth egyre inkább Black nézeteit képviselte, és amint
Frankfurter a polgári szabadságjogok kérdésében mind konzervatí-
vabb nézetekre váltott át, Pusey lett az ő képviselője. A két föbíró epikus
küzdelmet vívott egymással. Valaha a Legfelső Bíróságot mindenestül
Frankfurter uralta, de Black most lassanként kivonta ezt a területet
Frankfurter hatása alól, hogy egyre liberálisabb színezetet kölcsönöz-
zön neki. A hosszú és heves vita az egyéni jogok és a Legfelső Bíróság
hatáskörének korlátai körül dúlt, továbbá arról, hogyan kell értelmezni
a Tizennegyedik Alkotmánymódosítást. 1 2 Barth, aki mindkét föbírót ·
jól ismerte, és mindkettőt közeli ·barátjának tekintette, lenyűgözve
figyelte vitájukat. Néha végigolvasta Frankfurter valamelyik vélelme-
zését, és bámulat töltötte el: íme, Felixnek abszolúte igaza van. Azután
elolvasta Black ellenvéleményét, és úgy döntött magában, hogy nem,
Hugónak van abszolúte igaza. Egyre többször adott igazat Blacknek
Frankfurterrel szemben, és fokozatosan ebben a szellemben írta meg a
lap vezércikkeit, amíg egyik reggel maga Hugo Black telefonált neki,
mondván:'- Sohasem hittem volna, hogy megélem, hogy maga vagy
Phil Graham bármiben is ellentmond Felixnek. - Csodálatos élet ez,
gondolta Barth, miközben folytak a viták, ez a legjobb állás a lehető
legjobb helyen. Szerette m~nkájának ezt a részét, bár amikor az ötve-

• 11 Charles Evans Hughes (1862-1948), reformer, a Legfelső Bíróság tagja,

1916-ban bukott republikánus elnökjelölt. A Harding- és a Coolidge-kormány

idején külügyminiszter. Ellenezte F. D. Roosevelt elnöknek a Legfelső Bíróság
kibővítésére tett intézkedéseit.
12 Tizennegyedik Alkotmánymódosítás - 1868. július 28-án ratifikált alkot-

mánykiegészítés, tiltja az állampolgári jogok csorbítását, foként a felszabadí-

tott rabszolgatömegekét.
270
nes évek elején elérkezett a mccarthyzmus legcsúnyább időszaka, hosz-
szú ideig semmi sem yolt kellemes, mindenre árnyékot vetett az orszá-
gos félelem, az alapvető emberi jogok ijesztő módon defenzívába szo-
rultak, párthíveik pedig ijesztő kisebbségbe. Az a néhány intézmény,
amely szilárdan kitartott nézetei mellett, közöttük a Washington Post,
szintén védekezésbe szorult.

Mindez különleges terheket rótt a Post fiatal lapkiadó-tulajdonosára,

Philip Grahamre. Ő más volt, mint Meyer. Nemcsak hogy a szó klasszi-
kus értelmében liberálisabb volt nála, de sokkal fiatalabb is, s abban az
időpontban, amikor átvette a lapot,jóval becsvágyóbb is az apósánál.
Mielőtt lapkiadó lett volna, Meyer számtalanszor „bizonyított", tehát
a helye is biztosnak látszott a történelmi panteonban, sőt már családi
életrajzot is rendelt avégett, hogy karrierje elevenen éljen tovább. S jól-
lehet az ő irányítása alatt a Post továbbra is évi egymillió dolláros ráfize-
téssel dolgozott, senkiben sem ötlött fel olyan gondolat, hogy Meyer
nem tud bánni a pénzzel. Phil Graham azonban más volt. Alig har-
mincegy esztendős korában került a Post-hoz, fényes karrierről mon-
dott le más területeken, így azután, amíg a Post-nál dolgozott, riemcsak
az vezérel te, hogy mit érhet el (és mit nem) az újságnál, de az is szün tele-
nül az eszében járt, milyen karrierről maradt le másutt. Még meg kel-
lett alapoznia a hírnevét, nem szerezhette meg az áhított presztízst
pusztán azáltal, hogy Eugene Meyer veje annak a Po-st-nak a szolgála-
tában, amely évi egymillió dollárt veszít. Meyerrel ellentétben rögesz-
méjévé vált a pénzügyi siker, hogy újságja nyereséges legyen, részben
azért, mert egy erős újságnak erős pénzügyi alapra van szüksége, rész-
ben pedig azért, mert be kellett bizonyítania rátermettségét. Mindez
végső fokon ajó hírnév igénye felé sodorta, törődni kezdett a hirdetők
véleményével, méghozzá olyan mértékben, amit máskülönben megve- · Í
téssel fogadott volna. Mert Phil Graham igazi szerelme nem az újság-
írás, hanem a politika volt; nem arra vágyott, hogy csak figyelje az ese-
mények alakulá~át, nem, ő az események mozgatója szeretett volna
lenni, az események fókuszában. Voltak meggyőződései, szilárdan és
szinte mindig jóakaratúan hitt bizonyos dolgokban. Csakhogy ő min-
dig is manipulátor volt. Készen állt rá, hogy fölkínálja a Post támogatá-
sát kisebb jelentőségű kérdésekben, pusztán azért, hogy egy szenátort
vagy képviselőt megnyerjen egy olyan nagyobb ügynek, amely valóban
a szívén feküdt. Már 1948-ban is sürgött-forgott, amikor megpróbálta
271
 rávenni Fred'Vins0nt, vonja vissza demokrata párti jelölését az elővá­
lasztási kampányban. Része volt benne, hogy Estes Kefauvert az orszá-
. gos politikai karrier útján lanszírozták, mert Grahamjavasolta, hogy a
szenátor kezdem~nyezzen vizsgálatot az amerikai bűnözés ügytben, s
ami~or Kefauver húzódozott, kereken megkérdezte tőle: - Hát nem
· akar alelnök lenni? - A negyvenes évek végére Graham talán a legfon-
tosabb manipulátor lett Washingtonban. A hatalmasságok barátja,
tanácsadója, cselekvő, örökké tevékeny ember; a Post helyi hírrovatve-
zetőjének, Ben Gilbertnek adott utasításai alapján nyilvánvaló volt,
hog)¼lZ újságot a társadalmi haládás eszközeként kívánja fölhasználni.
Olyan cikkek, amelyek kedvezőtlen színben tüntették fel a faji integrá-
ciót vagy a helyi önkormányzat eszméjét, egyszerűen nem kerültek be
az újságba. Phil Graham tehát új oldalt nyitott a Post történetében;
elkötelezettebb volt Meyernél, élesebb szemmel fedezte fel a tehetsége-
ket, mint az apósa, nagyobb gondot fordított az írások stílusára. Meyer-
néljobban _aggasztotta a lap gazdasági sebezhetősége is, s óhatatlanul,
szinte nem is tudatosan, sokkal jobban törekedett a társadalmi elisme-
résre, mint Meyer. Klasszikus értelemben bennfentes volt; a gondolatát
sem tűrte, hogy valaki úgy vélje, mintha a Post-nak vagy publicistáinak
nem volnának bizalmas értesülései és jó összeköttetései. Lassanként
egyre több gondot kezdett fordítani a politikai feddhetetlenségre. Ha
egyszer nagy hatalmú politikusokkal van dolga, vélte, akkor realistá-
nak kell lennie, nem lehet túl radikális, újságja nem festhet úgy, mintha
a művelt „tojásfejűek" fészke volna. Emiatt szakadásra is került sor
Graham és legjobb publicistái között.
Mindenekfölött azonban az újság gazdasági jövője foglalkoztatta.
Amiként az újságját értékelik Washingtonban, úgy ítélik meg őt is. In-
telligens ember lévén, fölismerte, milyen lesz a jövő, milyen gazdasági
nehézségekkel fognak szembekerülni az újságok. Nem elég, hogy a Post
civilizált hangon szól egy civilizálatlan korban - ez rendjén van, csak-
hogy nagyon veszélyes. Élénken foglalkoztatta, hogy a Post-ot ne te-
kintsék túlságosan baloldalinak, olyan lapnak, amely nem érti a kor
szavát (bármilyen irtóztató legyen is a kor, legalább részben lépést kell
tartani vele). Ráadásul mániákusan szabadulni akart a reggeli ver-
senytárstól, a már egybeolvadt Times-Herald-tól. Joggal vallotta, hogy
a két lap közül csak az egyik maradhat fenn, s eltökélte, hogy a Post-nak
kell győznie. Ha mindkettő átvészeli a nehéz időket, amit nem tartott
valószínűnek, akkor mindkettő legyengül. Ha a Post-nak sikerülne

272
 megvásárolnia a Times-Herald-ot, akkor jövője sokkal reménykeltób-
ben alakulhat; ha viszont nem sikerül ez az üzlet, akkor a Post-nak az
lesz a sorsa, hogy reggelente be kell érnie a fovárosi olvasótábor egy
töredékével, akkor pedig sohasem lesz eléggé gazdag ahhoz, hogy ig3:-
zán kiváló munkatársi gárdát szerződtessen, s ekképpen örökre átenge-
di á hatalmat a városban a délutáni Star-nak. Azonkívül megjelent már
a színen a televízió is, márpedig ez valamilyen formában befolyásolja az
újságok példányszámát; igaz, Graham ekkor még nem egészen tudta,
hogyan.
A Times-Herald tehát a rögeszméje lett. Amikor 1948-ban meghalt
Cissy Patterson, a Times-Herald tulajdonosa, Graham akcióra szánta el
magát. Meghányta-vetette a dolgot Meyerrel, és hajlandók voltak vé-
telárat felkínálni a lapért. Meyer vakon bízott a vejében: amit Phil
akart, azt meg is kapta. Csakhogy Mrs. Patterson az újságot átadta hét
hűséges alkalmazottjának, akiket washingtoni újságírói körökben csak
a „hét törpé"-nek neveztek. Eltelt egy év, a Times-Herald már súlyos
anyagi gondokkal küszködött, és Graham elérkezettnek látta a pillana-
tot. Négy és fél millió dollárt ajánlott az újságért- mindezt Meyer pén-
zéből-, és apósával együtt úgy határoztak, szükség esetén további egy-
milliót ajánlanak fel Mrs. Patterson részvényeiért annak a trösztnek,
amely a Chicago Tribune-t és a New York Dai!y News-t is ellenőrizte. Rövid
ideig úgy tetszett, mintha nyélbe lehetne ütni az üzletet, Graham hol
depresszióba zuhant, hol euforikusan ujjongott, attól függően, milyen
hírt hallott legutóbb. Azon a nyáron Kay kis házat bérelt Narragan--
settben, és Phil minden hétvégén odautazott. Mintha minden hétvégén
jobban remélte volna a sikert. - Kilencven százalékig biztos vagyok a
dologban - jelentette be végül az egyik hétvégén. Hosszú sétát tettek a
tengerparton, mindketten roppant izgatottak voltak. Mintha minden
álmuk, mintha egész jövőjük ezen állt vagy bukott volna. Leültek a
fövenyen, és Phil azt mondta: - Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük
el a jövőt; milyen is lesz, amikor megkapjuk a Times-Herald-ot. - Le-
hunyták hát a szemüket, és később Kay megkérdezte a férjétől, mire
gondolt. -Arra, hogy milyenpofát vág Sam Kauffmann, ha meghallja a hírt. -
Hát persze, erről volt szó- Sam Kauffmann, a Star tulajdonosa tartotta
a zsebében egész Washingtont, magas lóról kezelte Meyeréket és Gra-
haméket, mivel pedig a többi lap osztozkodott a reggeli hirdetéseken,
Kauffmann megengedhette magának, hogy olcsón adja a helyet a Star
hasábjain, ekk~ppen fojtva meg versenytársait. Graham tudta: meg kell
273
 szereznie a Times-Herald-ot, ha fel akarja venni a harco_t a Star-ral. De
I
a hét törpe ügyvédje az orránál fogva vezette Meyert és Grahamet.
Jóllehet, emelték ajánlatukat, soha neni ők voltak az első számú aján-
lók, hanem Robert R. McCormick ezredes, a konzervatív és izolacio-
nista chicagói laptulajdonos.
Végül McCormick vette át a Times-Herald-ot. Meyerék még tettek
egy utolsó kísérletet. Agnes Meyer, ez a roppant szívós konkurens, föl-
ajánlotta, hogy eladja a Crescent Place-i házat, ezt a hatalmas, hivalko-
dó, Tadzs Mahal-szerű lakópalotát, amely akkoriban másfél millió dol-
lárt is megért. Mindhiába! Az ezredes nyert. Ez súlyos csapás volt Gra-
hamre, azt hitte, ez a vég: McCormick ezredes hatalmas vagyonával és
erőforrásaival bevonul Washington~a. - Most hat hétre meghalok -
közölte Kayjel -, azután remélem, hogy rendbe jövök. - Azzal súlyos
depresszió tört rá, megszakított minden kapcsolatot a barátaival, estén-
ként nem feküdt le, egész éjszaka olvasott, többnyire újságcézárok élet-
rajzait bújta. Néhány héttel később közölte Kayjel, hogy minden rend-
ben, tanulmányozta a sajtókirályok életrajzait, s azok mind húszas éve'-
ik végén vagy harmincas éveik elején építették fel birodalmukat. -Én
még alig múltam harminc- mondta-, még sikerül, meglátod. - Azzal
ismét talpra ugrott, és ha lehet, még megszállottabb módon kezdte űzni
a két lap egyesítésének gondolatát. Csak hát ez bizony kudarc volt.
Azokban a napokban, amikor még lehetségesnek látszott, hogy a Post
megvásárolja a Times-Herald-ot, Graham világosan látta a jövőt; az övé
lesz Washington egyetl~n reggeli lapja. Tisztában volt ennek mind po-
litikai, mind gazdasági következményeivel; most mindezt kiragadták a
kezéből, s az újságot ősellensége kaparintotta meg, talán örökre.

APost tehát igen sebezhetőn lépett a nagy horderejű változások korába.

Nem volt még a Post az a pénzügyileg sziklaszilárd, félig monopolhely~
zetben lévő lap, amely vagy húsz évvel később felvette a harcot az Egye-
sült Államok elnökével, csupán egy értelmes hangnemű, ingatag hely-
zetű újság, amely minden évet rendre veszteséggel zárt, és amely, úgy
látszott, különös tehetséggel szerez nagy hatalmú ellenségeket, fiatal
tulajdonosa pedig láthatóan pénzügyi biztonságra és politikai elismert-
ségre vágyik. Phil Graham elkötelezte magát a szabadságeszménynek,
igen, ekkor még megvolt benne az a fiatalember, aki Frankfurterrel a
kommunisták szólásszabadságáról vitázott. Ugyanakkor azonban na-
gyon szeretett volna lapjának legitimitást szerezni, közel kerülni a cse-
274
 lekvés központjához, valamiképpen kiegyezni a koresz01ékkel, még-
hozzá úgy-ha ez egyáltalán lehetséges-, hogy ne legyen kénytelen túl
sok elvét feladnia. A Kongresszusbán szakadatlanul támadták a Post-
ot. ,,Uptown Worker"-nek (Belvárosi Munkásnak) titulálták. A Times-
Herald pedig kommunista szimpátiákkal gyanúsította, és hajszát indí-
tott ellene. Mindez súlyos és ellentmondó nyomásként nehezedett Phil
Grahamre. Laptulajdonos társainak normái szerint igen odaadón és
elszántan hitt a szabadságeszmékben, ugyanakkor politikai elismert-'
ségre törekedett, szerette volna, ha felelősségteljes embernek tartják.
Ha publicistái túl messzire mennek, a lap hitele meginog hirdetői és
általában a nagyközönség körében, de ami ennél is fenyegetőbb, tartós
veszélybe sodorja azt a lehetőséget, hogy valaha is megvásárolhassa a
Times-Herald-ot. Ez néha nyíltan is szembeállította egyes publicistái-
val. Álmodozók, túl naivak, gondolta. Ő viszont a realitások embere.
,,Ötödik emeleti liberálisok", mondta róluk, méghozzá nem tisztelet-
teljes vagy gyengéd hangsúllyal. Önmagát a valóságos világ emberének
tekintette, ·aki reális döntéseket hoz, aki nehéz helyzetekben határoz.
Hitt á. polgári szabadságjogokban, de gyakran túl naivnak tartotta a
Post vezércikkeit; mintha a lap irányvonala valamelyest túlmenne
azon, amit ő akar vagy amit végső fokon még szabályozni képes. Barth
egyszerűen - erős volt, a hangja tiszta; a szerkesztőségi értekezleteken
magával tudta ragadni a rovatvezetőket, vezércikkei sohasem ingadoz-
tak, végtére is ő a szabadságot nem tekintette felosztható árucikknek;
minél vészterhesebb lett a légkör, annál tisztább a hangja, s úgy tetszett,
annál erősebb a hite Amerika múltjában és jövőjében. Emiatt mintha
a Post egyedül harcolt volna ezekért az elvekért; ez pedig szörnyen ide-
gesítette Phil Grahamet. Ha kissé kínosan érezte is magát cikkíróiva\.
szemben, azok viszont úgy érezték, hogy ők is idegesítik főnöküket,
hogy nézeteltérés van közte és Meyer között, s hogy Graham most vala-
mivel sebezhetőbb a külső nyomásokkal szemben. Az 1950-es évek ele-
jén finotnjelzéseket kaptak Grahamtől, vészjeleket, amelyek valójában
nagyobb horderejűek voltak egyszerű kérelmeknél: nem lehetne szó
valamivel kiegyensúlyozottabb szerkesztőségi cikkekről? Nem lehet-
ne-e kissé jobban odafigyelni a lapra nehezedő pressziókra?
A nyílt ellentétek 1950 áprilisában robbantak ki, amikor Eatl Brow-
der, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának vezetője, aki ellen
nem hozták ugyan fel a kémkedés vádját, tanúvallomást tett McCarthy
előtt, de nem volt hajlandó megnevezni elvtársait. Barth azt vallotta,

275
hogy ha az ember szívén viseli a szabadság ügyét, akkor népszerűtlen
embereket és népszerűtlen ügyeket is védelmeznie kell, s hogy a történe-
lem jó néhány legfontosabb bírósági tárgyalását igen kevéssé vonzó
emberek ügyében vívták. Így azután erőteljes vezércikket írt, amely
évek múltán pontosan olyasféle cikknek látszik, amilyent minden tisz-
tességes lap szívesen lehozna, csakhogy ez a cikk az akkori idők túlfűtött
légkörében támadási felületet nyújtott; az újság a kommunistabarátság
vádjába keveredett.

„Azáltal, hogy megtágadta bizonyos személyek azonosítását és

megbélyegzését, akinek a nevét megkérdezték tőle ... Mr. Browder
nyilvánvalóan semmibe vette a bizottság autoritását. Csakhogy ez
a semmi bevétel ugyancsak jogos volt, ha számításba vesszük a kér-
dések tendenciáját és jellegét... Mr. Browder mindenki másnál
előzékenyebben válaszolt mindazon kérdésekre, amelyek közvet-
lenül McCarthy vádjaira vonatkoztak .... [Más szenátorok] meg-
mentették az albizottságot attól, hogy belebonyolódjék egy olyas-
féle vád emelésbe, amelynek következményeként Mr. Browdert el-
ítélhették volna azért, hogy ragaszkodik a tisztesség alapvető ame-
rikai fogalmaihoz. Amerikában nem mindenki ítéli meg valamely
ember hazafiságát annak alapján, hogy hajlandó-e elárulni hajda-
ni barátait. Az Egyesült Államokban nem valósult meg egészen a
besúgó apoteózisa ... "

Graham iszonyú dühbe gurult, amikor útban New Yorkba, a vonaton

olvasta ezt a vezércikket. Valósággal tombolt. Ez már túlment minden
határon. Egy dolog megvédeni a szabadságot, amikor az védelemre
szorul, de ez már nem helyénvaló, ez már kihívó bajkeverés. Ha vala-
mely ügy világos, például amikor egy magas rangú kormánytisztviselőt .
hamisan vádolnak, akkor helyénvaló a védelem; meg lehet védeni pél-
dául Dean Achesont, hiszen ő jó amerikai, de Earl Browdert, a Kom-
munista Párt vezetőjét! A cikk, a lap ellenségeinek legnagyobb örömé-
re, összeboronálja a Post-ot a KP-val. Mintha Graham azt mondta
volna: helyes, ha valaki a szabadság híve, de vajon keresni kell-e az
alkalmat, hogy ezt hirdessük? Barth pedig azt válaszolta: nem kell keres-
nünk, hiszen itt van az orrunk előtt.
A dühös Graham elhatározta, hogy kirúgja Barthot, mivel ezt az
embert nem lehet megfékezni. Beszélt a dologról Frankfurterrel, mire
276
 Frankfurter, mindkettőjük barátja, a szabadság szerelmese, a nagy
pragmatista, közölte vele, hogy nem, ez szörnyű hiba lenne; igen, a
vezércikk rossz volt és fölösleges, és igen, a kommunisták visszaélnek az
emberi jogokkal, de azért nem áll olyan rosszul az ügy; Barth értékes
ember,jó ember, amellett egy lapra nézve, amelynek olyan a hírneve,
mint a Post-nak, kiszámíthatatlan veszélyekkel járna, ha elbocsátanák
vezető publicistáját. A csak részben megenyhült Graham erre néhány
bíráló levelet közölt, az alábbi szerkesztői megjegyzéssel: ,,A vezércikk
célja- ami sajnálatunkra nyilván nem derült ki elég világosan - az volt, ·
hogy rávilágítson: milyen szomorú, zűrzavaros helyzetbe jutottunk, ha
egy kommunista nyilvánosan azt az álláspontot képviselheti, hogy ó
védelmezi a politikai szabadságjogokat, és ő szállhat szembe a szövetke-
zés révén való bűnösség doktrínájával. .. Az igazi kérdés az, mennyit ér
kommunisták, volt kommunisták és átmenetileg kizárt kommunisták
tanúvallomása, amikor e kétes hitelű vallomás tartós kárt okozhat tisz-
tességes embereknek." Egy magánjellegű feljegyzésben Graham közöl-
te egyik barátjával, hogy a vezércikk egyszerűen és egyértelműen elhi-
bázott volt, s valamilyen úton-módon átcsúszott Elliston kezei között.
Amikor Barth értesült erről - őt már amúgy is megdöbbentette az új-
ságban megjelent szerkesztői megjegyzés -, nagyon felháborodott;
Grahamhez fűződő barátsága soha többé nem volt a régi. Tudta, mi-
lyen nyomás nehezedik a laptµlajdonosra, tisztában volt azzal is, hogy
felelősségük mértéke ugyancsak különbözik, hogy Graham, nem pedig
ő felelős a lap fennmaradásáért, mégis bőszítette a dolog. Tudta, hogy
Graham egy sikeresebb újság alapjait veti meg, neki mégis jobban tet-
szett Meyer nehézkessége.
Graham láthatóan a centrumban akart maradni; röviddel Barth cik-
kének megjelenése után maga írt egy háromhasábos vezércikket,
amelyben egyforma érveket hozott fel a kommunisták, illetve a boszor-
kányüldözők ellen (a boszorkányüldözés „netán éppen azokat a kiváló
agyú embereket szoríthatja ki a kormányból, akik egymagukban bizto-
síthatják győzelmünket a hidegháborúban"). A cikk egy Nemzetbiz-
tonsági Bizottság felállítását is követelte, amely a pillanat szenvedélyein
felülemelkedve, komolyan reagálna a kommunista beszivárgásra. Eb-
ből a bizottságból persze semmi sem lett. Amikor l 95 l februárjában a
Chicago T rihune hosszú cikket közölt, amelyben a Post-ot a Pravda wa-
shingtoni kiadásának nevezte, és személy szerint is támadta Grahamet,
Meyert, Ellistont, de kiváltképpen Barthot, Graham nagyon felindult.
277
 1

Környezetével ellentétb~n, ó komolyan vette a támadást. Azt javasolta ·

Meyernek; fontoljon meg egy sajtópert, de Meyer bölcsen elhessegette
ezt a. gondolatot. De Grahamet láthatóan egyre jobban megviselték
ezek a támadások, túl sok visszajelzést kapott hirdetőktől és politikus
barátaitól, s attól tartott, hogy elszigetelődik. Így azután belső baszná- ·
latraszár;it hosszú emlékiratot fogalmazott, amelyben válaszolt minden
egyes vádra; ezt a feljegyzést föként hirdetési ügynökeinek szánta érvek-
ként, ha válaszolniuk kell a hirdetőknek. Mindez hallgatólagosan azt
-sugallta, hogy Barth most már tehertétel a lap számára. 1953-ban az-
után Barth írt egy vezércikket, amelyben támadta az FBI-nak azt a
gyakorlatát, hogy nyomozásai során egy-egy személyről lényegtelen
információkat szedeget össze, majd ezeket csatolja az illető személyi
dossziéjához. Graham letiltotta a cikket, majd amikor Barth átírta dk-
két a Harper's számára, és Graham megkérte, hogy vonja vissza írását,
Barth nem engedelmeskedett. Ezzel megszűnt közöttük minden szemé-
lyes kapcsolat.
·J
Nehéz idők virradtak Grahamre. 1950-ben harmincöt éves volt, a becs-
vágy pedig továbbra is űzte. Már nem volt csodagyerek, és semmiként
sem akart kiszállni a hatalom csúcsai felé száguldó liftből, mégis minden
energiáját az újságra pazarolta, ott viszont látszólag semmi sem válto-
zott. Kétségtelen, hogy világosabban látta ~ mccarthyzmus lényegét,
mintjószednt bárki más Washingtonban. Csakhogy olyan jelentős po-
litikusok vették körül, akik hidegebb fövel fogták fel a politikai játsz-
mát, mint ó. Hát persze, a mccarthyzmus undorító, de miért bonyolód-
junk bele? Éppúgy irritálták őket az üldözöttek, mint az üldözők. Volt
valami nem illó és zavaró felhangja annak, ha McCarthy valakit célba
vett- mint.ha egy komoly embernek az ilyesmit nem volna szabad meg-
engednie. Graham a centrummal kereste a kapcsolatot, de a centrum
ebben a kérdésben gerinctelenül viselkedett. Minél előbb eltűnik
McCarthy a színről, annál könnyebbé válik az ó élete, vélte Graham.
Ezért az ötvenes évek elején politikai tevékenységét leginkább arra
összpontosította, hogy megállítsa McCarthyt. Nagy összegekkel támo-
gátta a republikánus középutasok választási hadjáratait. Kereste az
alkalmat, hogy langyos és kissé feszélyezett flörtöt kezdjen Nixonnal, és
sikerült is udvarolnia neki, barátainak azt mondogatta, hogy Nixon
többet ér, mint képzelik, hogy ó meg van győződve róla: Nixon igenis
fejlődőképes, hogy a magánéletben kellene .l átniuk Nixont, akkor érte-

278
nék csak meg, voltaképpen kicsoda. Keményen megdolgozta Eisenho-
wert, hogy induljon az 1952. évi elnökválasztáson; ez a kísérlet részben
arra irányult, hogy kapcsolatot teremtsen a Post, illetve a republikánus ,
centrum, a tősgyökeres amerikai, középnyugati származású, mosolygós
tábornok között, részben pedig az volt az oka, hogy hitt benne: Ike
képes gátat vetni McCarthy előretörésének, a demokraták viszont kép-
telenek rá. :
Miután Eisenhowert is, Stevensont is jelölték, publicistáivalmegvi-
tatta azt a lehetőséget, hogy a Post szakítson új keletű hagyományával,
ami abban állt, hogy egyik jelöltet sem támogatta. Újságírói azt hitték,
hogy ez esetben aPost nyilván Stevensont támogatja, ezért tetszett ne-
kik a javaslat. Csakhogy aztán az újság Dwight Eisenhower mellett tört
lándzsát. A Post cikkírói már Eisenhowert is nehezen nyelték le, de hogy
még Nixont is ... ! Ezt nehezen vette be a gyomruk. Amikor kirobbant a
megvesztegetésre használt Nixon-féle titkos pártkassza botránya, a Post
eleinte- sok más laphoz hasonlóan -szintén azt követelte, vonják vissza
alelnökijelölését. De Nixon „Checkers-beszéde" után Graham maga
írt vezércikket a Post-ba, kifejtve, hogy Nixon „ékesszólóan és megható-
an" válaszolt az ellene emelt vádakra, hogy nem személyes céljaira
használta fel a titkos pénzalapot, itt tehát nem erkölcsi aljasságról, ha-
nem egyszerűen balítéletről van szó. Graham barátai és publicistái föl-
háborodtak. Egy dolog Ike-ot támogatni, más dolog viszgnt kiállni Ni-
xon mellett, hiszen Nixo.n éppen a Graham szívéhez oly közel álló kér-
désekben volt a republikánusok kíméletlen ítéletvégrehajtója. Egyik
barátjának, aki négyszemközt szemrehányást tett neki, Graham azt
válaszolta, hogy magánszemélyként ismeri Nixont, márpedig a poli.ti-
kus a magánéletben derék ember. Barátja meghökkent, és kijelentette,
számára közömbös, mit bizonygat magánemberként Nixon, őt csak
nyilvános szereplése érdekli. Ne legyél erénycsősz- felelte Graham -,
ideje realistának lenned. Ami pedig Ike-ot illeti, Graham száz százalé-
kig elkötelezte magát a tábornok mellett, méghozzá nemcsak a Post
vezércikkeiben, hanem erőteljesen részt vett Eisenhower választási
pénzalapjának gyűjtésében, mi,több, közvetlenül a választás előtt az
Eisenhower-Nixon páros legnagyobb washingtoni pénzalapgyűjtó va- . ·1 _,,
csoráján ő volt a ceremóniamester. Ugyancsak Eisenhower és Nixon
szolgálatában a választás előtti két hét során személyesen cenzúrázta
Herblock karikatúráit. Első ízben fordult elő, hogy bárki cenzúrázta
Herblock rajzait. Nos, igen, közölte Graham a barátaival, ő is tudja,
279
 hogy Ike választási kampánya nem volt olyan, amilyent~ remélt, és hát
igen, neki is vannak kételyei Nixont illetően, annyira azért nem ostoba,
hogy ne legyenek, de hát ez az egyetlen módja, hogy megfékezzék
McCarthyt. A választás éjszakáján, amikor a befutójelentések nyomán
kirajzolódott Eisenhower elsöprő győzelme, Graham odament egy
Murrey Marder nevű tudósítóhoz, aki egészen addig egyike volt annak
a két washingtoni riporternek, akik szorgosan és szívósan tudósítottak
McCarthyról.
- Szegény Murrey - mondta Graham.
- Mit akarsz, Phil? - kérdezte Marder.
- Azt, hogy valószínűleg más témát kell keresnünk a számodra.
-Tévedsz, Phil- válaszolta Marder -, éppen hogy segítséget kell
mellém adnod. Mostantól fogva kétszer olyan nehéz lesz a dolgom.
Mardernek természetesen igaza volt. Ismerte McCarthyt, ismerte a
bizottságot, és tisztában volt vele, milyen félénk a Republikánus Párt.
Végtére is McCarthy a kezükre játszott, defenzívába szorította a de-
mokratákat, s ha meg is sértette~ polgári szabadságjogokat, ha kissé túl
messzire ment is, hát annyi baj legyen. Ahol fát vágnak, ott röpköd a
forgács. Amellett Marder jól látta: ha a republikánusok eltűrték
McCarthyt, amikor gyengébb volt, még kevésbé fognak szembeszállni
vele most, amikor hónapról hónapra nő a hatalma. Marder és egy má-
; sik washingtoni riporteri Phil Potter, a Baltimore Sun kérlelhetetlen, na-
gyon szorgalmas újságírója éveken át szinte egymagukban tudósított
arról a témáról, amit „Vörös Őrjárat"-nak neveztek. Közösen dolgoz-
tak, és úgy átélték a hajszát, mint kevés tudósító - az egész őrületet, a
feszültséget, a politikai hisztériát, a rettegést a rágalmazási perektől.
Iszonyatosan kimerítő munka volt; amikor véget ért, Potter úgy érezte,
hogy négy éve nem evett, nem aludt, és valamiféle iszonyatos, soha
véget nem érő tragédia részese volt. Marder tartózkodó,józan riporter
volt, Pottert- úgy tetszett- hatalmas fizikai erő hajtja, kimondta, amit
gondolt, mindig volt véleménye. A McCarthy-féle meghallgatások ide-
jén azzal képesztette el csodálóit, hogy a Sun szerkesztőségébe visszatér-
ve nyomban megírta tudósításának első fogalmazványát, amelyben ki-
adta egész dühét, őrjöngő megvetését amiatt, amit McCarthy művel:
,Joseph R. McCarthy, ez a Wisconsinból szalasztott bitang, ez a hazug
kurafi... " Azután, mihelyt utat engedett dühének és undorának, szét-
tépte a cikket, és nekiült az írásnak.Napi munkája befejeztével gyakran
benézett az Országos Sajtóklubba, s ott üldögélő kollégáit rábeszélte,
280
 hogy most már nekik is írniuk kell McCarthyról: megpróbálta elma-
gyarázni nekik, kicsoda ez a McCarthy, miket művel. Ezt hittérítői
feladatnak tekintette. Társainak többsége·azonban meg volt győződve
róla, hogy Potter túlságosan belebonyolódott az ügybe. Egy sztori vé-
gül is csak egy sztori. HaJoe mond valamit, az ember beszámol róla-
ennyi az egész.
Akkoriban egyedül Marder osztotta Potternek azt a nézetét, hogy
olyan időkjárnak, amikor rútul visszaélnek a sajtóval. Mardert azért
állították rá a Vörös Őrjáratra, mert Al Friendlyt, az elődjét annyira
kimerítette ez a munka, hogy végül maga kérte a leváltását. Friendly
(aki nem állt rokonságban a CBS Fred Friendlyjével) volt az első Post-
tudósító, aki a McCarthy-kérdéssel foglalkozott, ő meg a Post vezetői
pedig már a kezdet kezdetén elhatározták, hogy a szenátorral nem fog-
lalkozhatnak rutinszerűen, mert a sajtó lényegében mást sem tesz, mint
gondolkodás nélkül világgá kürtöli ennek az alaknak a megalapozatlan
vádjait. A maga nemében ez nagy újságírói szemfényvesztés volt, amo-
lyan „hol a piros, itt a piros": McCarthy vádaskodik, a sajtó fölkapja a
a
hírt, továbbítja, sohasem ellenőrzi vádakat, azután a vádak feledésbe
mennek. Akkor McCarthy elutazik egy másik városba, újabb vádsoro-
zatot pufogtat el, a sajtó pedig ismét kritikátlanul közli. McCarthy
ravaszul és kíméletlenül csapott le az újságírói mechanizmus leggyen-
gébb láncszemére: a tudósítók szenzációéhségére, megragadva azt a
lehetőséget, hogy ő szenátor - aki végtére is magas rangú állami hiva- .r,
talnok, következésképpen komolyan kell venni-, kedvére vádaskodhat
tehát. Mivel pedig komolyan vették, a vád, ha nem is valósággá, de
feltétlenül hírré vált. A szenátus sajtópáholyában a riporterek néha
lelkifurdalást éreztek McCarthy tevékenysége miatt, illetve azért, hogy
milyen szerepet vállalnak az ügyben, de mindig tliláltak mentséget:
végül is ez az ember szenátor, szerkesztőik várják a sztorit, nagy meccs
folyik, még az is meglehet, hogy~ ki tudja-Joe-nak igaza van. Persze
hogy voltak kételyeik, de kételyeket csakis egy rovatvezető fogalmazhat
meg. Marad tehát a sztori. Így azután nemcsak McCarthy sértette meg
a szabad társadalomrajellemző alapvető bizalom és udvariasság szabá-
lyait, de a sajtó is készséges cinkosnak mutatkozott.
McCarthy persze tisztában volt ezzel. Tanulékony volt, és ösztönös
ravaszsággal értette meg a dolgok mechanizmusát. P~ntosan ismerte a
lapzárta idejét,jól tudta, hogy délután melyik időpontban kell nyilvá-
nosságra hozni egy .szenzációt, hogy az még bekerüljön a reggeli lapok-
281
 ba. Tudta, hogy a vasárnap a szenzációk szempontjából uborkaszezon,
tehát minden vádat, amelyet vasárnap közöl a nyilvánossággal, való-
színűleg szépen fognak tálalni a hétföi lapok. Megjátszotta a jó fiút. A jó
· pajtást. Hát nem ezt akarják? A fiúk úgyis ott nyüzsögnek majd az
irodája előtt. A szenátusban töltött nap végén megjelent az irodájában,
beinvitálta az újságírókat, átpergette kartotékjait, keresétt egy több-
ször kijátszott, már elvetett vádat, azután odadobta nekik. Tessék,
ilyesmit akartok, fiúk. Lám,Joe csak segíteni akar. Remekül,csinálta.
· Tisztában volt vele, hogy a helyzet kulcsát a távirati irodák őrzik, ezek
kritikátlanok, sohasem ítélkeznek, mindig sietnek- kiváltképp ők ked-
velik ·az efféle bulletinokat. McCarthy vádjai! McCarthy azt állítja!
Mindig szenzációval szolgált, mindig nyújtott valamit a helyi rádióál-
lomásoknak, amelyeknek égető szükségük volt valami hírre. Ó pedig
mindig friss árut szállított nekik. Értette a módját, hogyan kell kijátsza-
;
) ., nia egymás ellen a hírügynökségeket, íme egy csekélység az AP-nek,
másnap azután valami hírecske a UP-nak, majd az INS-nek. Ha az
AP kapott valamit, a UP valamivel többet akart, este azután mindkét
hírügynökség egyszerre adta ki a hírt, amely ezernyi újság belpolitikai
szerkesztőségi deszkjére került, ott már hihetőbbnek tetszett, így a többi
lap, amelynek saját tudósítói voltak, arra kényszerült, hogy legalább
ilyen szenzációs híranyagot közöljön a legújabb ügyről. Vagyis ciklikus
körforgás volt az egész, olyan körforgás, amelyetJoseph R. McCarthy
irányított. Amellett szenzáció is; szenzáció volt már egy hete, szenzáció
tegnap is, hát akkor szenzáció lesz holnap is. És nem egyedül McCarthy
vádaskodik, lám, ott vannak mások is, komoly emberek, szenátorok
suttogják komoran, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fú]a.
Olyan e~yszerű az egész, nem kell mást tenni, csak beugraniJoe-hoz,
beszélni vele, ő pedig átad, ahogy mondom: átad az embernek egy új
vádat; csak benyúl az asztalfiókba, és a kezedbe ad egy vádat. Mit
számított az, hogy a legtöbb vád megalapozatlan, hogy McCarthyt
láthatóan csakis az újságok szalagcímei izgatják. Annak a kornak az
újságírása beérte azzal, hogy szenzációs hírt közöljön. Marder és Potter
volt az a két tudósító-időnként Horner Bigart a Trib-től is csatlakozott
hozzájuk-, akik Joe-t megpróbálták rászorítani, adjon nekik írásos
dokumentumot is, hogy valamennyire hitelesnek tűnjék a cirkuszi mu-
tatvány.Joe persze nekik is eljátszotta a derék cimborát. Mertősegíteni
akar. Tudja nagyon jól, hogy ők csak a munkájuka~végzik, ők csak a
szerkesztőik kedvében szeretnének járni. Gyorsfotó a korszakból:

282
 McCarthy belép a tudósítók szobájába, és a normálishoz képest kissé
halkabban ezt mondja: - Mármost, fiúk, ez maradjon köztünk.-:- Ez az
egyik kedvenc trükkje. Potter is jelen van, és most azt mondja a szená-
tornak: - Ide figyelj,Joe, én nem hallgatok meg olyasmit, amit bizal-
masan mondasz. - Ugyan már, Phil,, csak megpróbálok jó fiú lenni,
segíteni nektek. - Potter végül átmegy egy szomszédos szobába, mire
McCarthy megkérdezi, a hírügynökségek tudósítói közül is ki szeretne
menni valaki? De persze senki sem akar, így azután néhány óra múlva
a sztorit már kopogják a hírszolgálati irodák telexei, pontösan úgy,
ahogyan McCarthy eltervelte.
· A Post-nál kezdettől fogva törték a fejüket, hogyan tudósítanak
McCarthyról. Vajon maga a tudósítás puszta ténye is az ő malmára
hajtja a vizet? Rendjén van, hogy a szerkesztőségi oldalon pompás bírá-
latokat írnak McCarthyról, de ha napról napra átengedik neki a címol-
dalt, vajon ez nem aztjelenti-e, hogy aPost-bárvonakodva-odaeasz-
szoljaJoe-nak a labdát? Eleinte Al Friendlyt állították rá a Vörös Orjá-
ratra: Friendly, aki eredetileg a hadsereg hírszerző részlegénél dolgo-
zott, egyike volt azokriak a remek fiúknak, akiket Phil Graham hozott
a laphoz, amikor átvette az irányítást. Friendly szilárdan vallotta, hogy
nem szabad megvárnia McCarthy vádjait, hogy ez az alak gátlástalan
demagóg, aki egytől egyig megszegi a közéleti személyiséghez fűződő.
, bizalom szabályait, s hogy a közéleti személyiségekről írott tudósítások
hagyományos szabályai a józan mérséklet normáján alapulnak, ame-
lyet viszont McCarthy módszeresen semmibe vesz. Vagyis gondosan ki
kell fejteni, mit művel ez a McCarthy, mit jelent valójában az, amit
tesz. Vagy ez a teendő vele, vagy ügyet sem kell vetni rá, csakhogy az
utóbbi módszer a veszélyesebb. Alapszabály, hogy az újságoknak nem
szabad elhallgatniuk, ami nincs az ínyükre, vagy amit visszataszítónak
találnak. A Post tehát egyre hosszabb cikkeket közölt Friendly tollából.
Csakhogy a Vörös Őrjárat deprimálta Friendlyt; életében először úgy
érezte, ez a munka felőrli, gondjait hazavitte; rágódott az eseménye- /. .
ken, és tisztában volt vele, hogy szenvedélye és előítéletei lassan úrrá
lesznek rajta. Odahaza sem enyhült a belső feszültség, ilyenkor elővette
asztalosszerszámait, és késő éjszakáig szekrényeket eszkábált, meg bú-
torokat javított.
Végül Friendly és Russ Wiggins, a Post szerkesztője úgy döntött,
hogy betelt á pohár, ideje abbahagyni az „őrjáratozást", mielőtt össze-
roppanna. Murrey Mardert ~llították Friendly helyébe, aki-visszate-
283
 kintve - tökéletesen megfelelt a feladatnak: nyugodt, értelmes, szívós,
aprólékosan pontos tudósító volt. Marder cikkeiben ny9ma sem volt a
hatásvadászó színeknek, senki sem vádolhatta azzal, hogy friss, fantá-
ziadús a stílusa; fö erénye az alaposság és a pártatlanság volt. (> tudósí-
tott 1949-ben a Hiss-ügyről, 1 3 majd jutalomként Nieman-ösztöndfüal
egy évre elküldték a Harvard Egyetemre. A Harvardon eltöltött eszten-
.dő (akkoriban hevesen támadták az egyetemet) megerősítette egyrészt
abban, hogy sötét történelmi pillanatok járják, másrészt abban, hogy
feltétlenül tennie kell valamit ez ellen. Egyik nap áthelyezték az ázsiai
tanulmányok kollégiumára, éppen amikor John Fairbank, a történész
relretette szokásos előadását a Szung-dinasztiáról, és rátért a jelenre:
hangosan felolvasott egy újságból. Mr. X-et, olvasta, a minap kommu-
p.istaszimpatizánsnak és árulónak nevezték. - Ki tudja, ki ez a Mr. X.?
- kérdezte hallgatóitól Fairbank. - Talán önök. Talán én. - Később
kiderült, hogy valóban Fairbank az, ő is célponttá vált, s Marder emléke-
zett erre az esetre, amikor a Nieman-ösztöndíj éve után visszatért, és
kijelölték a Vörös Őrjáratra. Szívósan kidolgozott egy módszert, ho-
gyan fog tudósítani McCarthyról. .Tényeket fog követelni tőle. Nem-
csak azt illetően, amiről tegnap nyilatkozott, de arról is, amit tegnap-
előtt vagy egy hete mondott. Ne csupán a mostani vádat bizonyítsa be,
szenátor úr, beszéljen arról is, mi lett a sorsa a korábbi vádaknak. Ad-
junk lehetőséget a másik oldalnak, a megvádoltaknak vagy a félig meg-
vádoltaknak, hogy válaszoljanak. S mindig fejtsük ki, voltaképpen mit
is jelentenek a vádak. A legfontosabb, hogy az ember ne legyen
McCarthy szócsöve. A szenátort maximális ellenőrzés alá kell vetni.
Akko~ban a Washington Post legföbb erénye- rengeteg hiányossága
mellett-az volt, hogy fökén t riportlap lévén, nem kötötte gúzsba szám-
talan szabály és túlburjánzó bürokrácia, s egy jó sztorin dolgozó jó
riporternek meglehetősen szabad kezet adott. Kötöttek egy rendkívül
egyszerű megállapodást: Marder megtesz minden tőle telhetőt, hogy
McCarthy személyét „mélységében" ábrázolja, s az újságban szubjek-
tíve is ismertesse, mi történik hát. Mindez roppant fizikai megterhelést

1 s Alger Hisst, a Külügyminisztérium magas rangú munkatársát egy volt kom-

munista, Whittaker Chambers 1949-ben azzal vádolta, hogy még a harmincas

években bizalmas dokumentumokat adott át neki. Hisst hamis tanúzás miatt
börtönbüntetésre ítélték; tagadta, hogy Chambersszel kapcsolatban állt volna,
de írógépének billentyűzete bizonyíték volt ellene. /
284
 rótt a Post-ra. Marder módszeresen és nagyon lassan dolgozott, cikkeit ·
mindig túlírta, és rendszerint a legeslegutolsó percben készült el velük~
Még olyankor is azzal bajlódott, hogy különleges szemszögből mutas-
son be egy-egy eseményt, amikor a többi riporter már régen világgá
röpítette a maga mccarthysta változatait, azzal szépen hazament. Az-
után a cikkei végét sem lehetett lenyisszantani- hagyományos szerkesz- \
tői módszer ez-, mert az utolsó bekezdés ugyanolyan fontos lehetett,
mint az első. Marder számára ez annyitjelentett, hogy késő éjjel is bent
rostokolt a szerkesztőségben, majd lement a szedőterembe, és megaka-
dályozta, hogy „dobják" az utolsó sorokat. Kimerítő munka; a Mar-
der-sztorik bonyolultak voltak, nehezen lehetett átfésülni vagy meg-
szerkeszteni őket. De amíg az amerikai olvasótábor zöme többnyire
csak a McCarthy-féle vádakat kapta kézhez, a Post olvasói teljesebb
beszámolóhozjuthattak. Ráadásul ezek a cikkek- bár nem szép ilyet
mondani, mint egy kollégája megjegyezte- unalmasak voltak, márpe-
dig azt meg kell adni, hogy McCarthy sohasem volt unalmas. Nem
lehetne-e itt valamelyest húzni, azt meg erőteljesebbre átírni?- kérdez-
te Al Friendly, ekkortájt a Post helyettes ügyvezető főszerkesztője. Nem,
felelte Marder, nem lehet erőteljesebb. És ha jobban tömörítenénk? -
kérdezte Friendly. Nem, mondta konokul Marder, vagy így adjuk le,.
vagy hagyjuk, hogy ez az ember ismét táncoltasson bennünket. Rövidí-
tésről tehát szó sem lehet. Friendly értette ugyan, hogy miről van szó,
de ő meg Wiggins mégis sokat tépelődött a problémán; vajon ez a nagy
terjedelem, ami McCarthynakjut, nem játszik-e valamiként a szenátor
kezére, nem vonja-e mégjobban refl~ktorfénybe?- Nem fújjuk fel még
jobban ezt a hólyagot? - tűnődött. Ujra meg újra felvetődött ez a kér-
dés, amire Marder azt felelte, hogy McCarthy létező személy, nem kí-
sértet-, valóban világgá kürtöli vádjait, hús-vér emberek életét teszi tönk-
re, és nem fog semmivé foszlani pusztán azért, mert a Washington Post-
nak ez a szíve vágya. Azonkívül vagy hisz benne az ember- magyarázta
Marder-, hogy az olvasóknak feltétlenül szükségük van rá, hogy ala~
san, becsületesen és pártatlanul megmagyarázzuk, kicsoda ez az em-
ber, és mit csinál, ami végül a bukását idézi elő, vagy pedig semmi
értelme sincs, hogy az ember újságíró legyen. Hát persze, válaszolta
Friendly és Wiggins, de mégis - nem sok ez a jóból? Dehogynem, vála-
szolta Marder, túl sok, mert McCarthy is túl sok. Amikor Ferdinand
Kuhn, a lap. egyik legkiválóbb riportere megkérdezte tőle: ,,Murrey,
hogy bírod ezt? Úgy értem, napról napra szívod ezt a mérget. Nem tesz
285
 „ 1

tönkre?" Marder azt felelte: hinni kell benne, hogy ha az ember az

igazságot írja le, és elegendő ténnyel támasztja alá, végül minden jóra
fordul. Csak hinni kell benne.
Ez nagyon szép a laptól - gondolta Marder. Tudta, hogy bíznak
benne, ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy ffinökeit állandóan
idegesíti is a lap irányvonala. Pontosan megérezte, mikor köszöntöttek
be olyan időszakok, amikor á Post némi szünetre vágyott, amikor szer-
kesztőit kimerítette az, amit ó csinált, hogy szoronganak az egész miatt,
hiszen az utolsó időkig a Times nem állt mellettük. Más lett volna a
helyzet, ha a Times is ffi munkaidőben ráállít egy riportert McCarthyra,
ahogyan Pottert és jómagát is ráállították erre az ügyre. A Times egy-
szer ki is jelölt egy Clayton Knowles nevű tudósítót, csakhogy Knowles
valaha maga is baloldali volt, sót rövid ideig a Kommunista Párt tagja;
és ez kínos volt a Times számára, ezért nemcsak visszavonták Knowles
·megbízását, de hosszú ideig láthatóan defenzívába szorultak, ezértvé-
gúl nem állítottak rá tudósítót a McCarthy-ügyre. Marder és Potter
néha eltűnődött rajta, mi lehet a baj a Times-nál. Vajon arra érzéke-
nyek, hogy saját munkatársaik közül is be lehetne idézni némelyeket?
Vagy csupán szakmai hibáról van-e szó, hogy meg sem fordul a fejük-
ben, hogy ők is megteremtsék a maguk Vörös Örjáratát? Netán az arro-
ganciajátszik szerepet, s a Times talán úgy véli, hogy fölötte áll a bulvár~
sajtónak? Marder tisztában volt vele, hogy néha nagyon vékony jégre
lépett, de azt is tudta, hogy ffinökei bíznak benne, s emiatt óvatosabb
lett, mint valaha. Szerkesztői mindent megtettek, hogy megoltalmaz-
zák a közvetlen nyomástól, de azért a fenyegető árnyék mindig a feje
fölött imbolygott. Sok évvel később Kay Graham egyszer félrevonta
Marder feleségét~ és azt ~ondta neki: - A férjed sok álmatlan éjszakát
okozott nekünk. A,llandóan imádkoztam érte, hogy csak igaza lenne, és
hála istennek, igaza lett. - Ilyen fohászokat mormolt maga Marder is
az ég felé. Potterrel együtt roppant magányosaknak és sebezhetóknek
érezték magukat. Nagyon is tudatában volt, milyen veszedelmes útra
lépett. Vajon a cikkei - mindegyik!- nem súrolják-e a rágalmazás hatá-
rát? S nem járnak-e közel a személyi jogok megsértéséhez? Egyik cikké-
ben megpróbálta cáfolni McCarthy egyik vádját, azt állítva, hogy a
szenátor által megnevezett öt személy nem kommunista. A szedóterem-
ben valahogyan kimaradt a tagadószó, és a cikk úgy jelent meg, hogy
ezek az emberek- kommunisták; Marder kétségbeesett. Ettől fogva az
addiginál is gondosabban próbált fogalmazni, tudatosan ügyelt a tör-
286
 I

delésre és a korrektúrára, nehogy egy kimaradt szó miatt valaha is újra

ellenkező értelmű kijelentés lásson napvilágot. Kim~rítő, egyúttal izga:..
tó és iszonyú munka volt. Megtörtént, hogy a felvonóban találkozott
Walter Winchell-lel, aki az idő tájt McCarthy lelkes társutasa volt, s
Winchell a mellét kezdte bökdösni a mutatóujjával, mondván: - Meg-
állj, elkapunk még, és kikészítünk!
_De ha a polgári szabadságjogokat m·egsemmisítik, gondolta, és senki
sem hajlandó vállalni az őrző szerepét; ki más vállalná akkor, ha nem
az újságírók? Végignézte, hogyan teszik tönkre egyes emberek karrier-
jét, hogyan hullik szilánkjaira ezeknek az élete. Emlékezett egy különö-
sen megrendítő esetre: fölkereste Edmund 0. Clubbot, a híres Kína..;:
szakértőt, akit akkoriban már egyre több támadás ért. Marder megkí-
sérelte rávenni, mondja el az ügyet a saját szemszögéből, és Clubb fele;,-
sége is segíteni akart neki, kérlelve a férjét: - Kérlek, Edmund, mondd
el Mr. Mardernek, mi történt, nagyon kérlek, mondd el neki úgy, aho-
gyan te látod. - De Clubb így válaszolt: - Nem tehetem, a külügyi
szolgálat tagja vagyok. Az intézmény majd megvéd: mi, külügyesek
nem nyilatkozunk kongresszusi képviselők ellen. - Végül senki sem véd-
te meg Clubbot.
McCarthy persze hízelgett Mardernek és Potternek.
- Jó volt a mai cikked, M urrey, már arra gondoltam, hogy fölhívom
Phil Grahamet, hogy megmondjam neki, milyen remek munkát végzel.
Megérdemelnél egy kis fizetésemelést.
Amikor aztán látta~ hogy Marder arca elkomorul, hozzátette: -
Ugyan már, Murrey, hát nem voltam mindig rendes hozzád? Nem
álltam mindig a rendelkezésedre?
- Hallgass ide,J oe-felel te Marder-, két év óta egyetlen telefonhívá-
somra sem válaszol tál.
- No, ez képtelenség. Egyszerűen nem tudom elhinni. .
- J oe, ne játszd meg magad - vágta. oda Marder. - Te is tudod, én is
tudom: a titkárnődnek utasítása van, hogy ne kapcsoljon be hozzád, ha
telefonálok.
- Nem igaz.
Alig ért vissza Marder a s_zerkesztőségbe, máris csengett a telefonja.
Joe, a derékjoe, egy sztorit ajánl neki, de a titoktartását kéri, és persze /
két óra múlva valamennyi távirati irodában ezt a történetet kopogták
a telexek. ·
Marder nagy sztorijának, amely McCarthy bukásának kezdetétje- ·
287
 lezte, 1953 őszén jött el az ideje, amikor McCarthy láthatóan hatalmá-
nak csúcsára jutott, Eisenhower pedig, ahelyett hogy felvette volna vele
a harcot, meghátrált előtte. Úgy tetszett, hogy az Egyesült Államok
egész szárazföldi hadserege visszavonulót fúj a szenátor rohamosztaga
előtt. McCarthy már korábban is rendezett szenátusi kihallgatásokat a
NewJerseyállambeliFortMonmouthban,ebbőlpedigpompásszalag­
címek születtek: Kommunista ügynó.kiik a híradósok szupertitkos területén. For-
\ ró anyag. Állítólag harminchárom kém tevékenykedett ott; príma ko-
média volt, még McCarthy szokásos gyakorlatához képest is rnmek
húzás. Mardernek az volt a benyomása, hogy a meghallgatások eljárás-
módj<,l. roppant hanyag és gondatlan, ezért ellenőrizni kezdte az adato-
kat. Nagyon jó hírforrásai voltak a hadseregben, olyan tisztek, akik
nem szenvedhették, hogy a hadsereg olyan szolgálatkész McCarthyval
szemben, és akik maguk is anyagot gyűjtöttek McCarthyról. Közölték
Marderrel, hogy a szóban forgó vádak alapvetően hamisak, voltaképp
nem is McCarthyra tartoznak,Joseph R . McCarthy, wisconsini repub-
likánus szenátor pedig nem végzett önálló nyomozást, egyszerűen csak
potyautasként betársult néhány biztonsági vizsgálatba, amelyet a had-
sereg folytatott °le - majd megszüntette a nyomozást. Egyetlen esetben
sem került szóba a kémkedés vádja, csupán jelentéktelen információk-
kal tömött dossziékat találtak bizonyos emberekről, akik valaha társ-
utasszervezetek gyűléseire jártak, vagy annak idején olvasták a Dairy
Worker-t. Nem létezik bizonyítható kémkedési vád, közölte a szárazföl-
di hadsereg jogtanácsosa Marderrel. A vádak még McCarthyhoz ké-
pest is elképesztően felületesek voltak. Marder tehát elhatározta, hogy
ellátogat Fort Monmouthba, és beszél a megvádolt emberekkel.
A lapnál ezt nem mindenki tartotta jó ötletn~k. Phil Graham is elle-
nezte, pusztán gyakorlati megfontolásokból. Ugy vélte, ez egy patt-
helyzet, hogy az ártatlanság sohasem bizonyítható, legalábbis egy
olyan emberrel szemben nem, aki megengedheti magának a sanda cél-
zásokat. Még ha Marder bebizonyítaná is, hogy a szóban forgó szemé-
lyek ártatlanok, egy ilyen óriási katonai támaszponton, huszonötezer
ferfi és nő között, ki tudja, éppenséggel akadhat is néhány kommunista,
mondta .G raham. Nagyon kockázatos ügy. Mindenesetre nem tiltotta
meg Mardernek, hogy elutazzon; a riporter tehát odautazott, napokon
át beszélgetett a megvádolt emberekkel, némelyikük ügyvédjével is, és
mire távozott, tökéletesen meg volt győződve róla, hogy McCarthy
vádjai teljesen megalapozatlanok, s hogy bármennyit handabandáz-
288
zék is, egyetlen kommunista nyomára sem sikerült rábukkannia. Azza~
is tisztában volt, hogy ezt eléggé kockázatos lenne nyíltan megírnia a
Post-ban, hiszen a lapra már amúgy is igen súlyos politikai presszió
nehezedik. - Ha megírom, rámehet az egész lap- közölte a szerkesztő­
vel, Russ Wigginsszel. - Nincs rá garancia, vajon nem akadnak-e a
többiek között kommunisták. Akkor pedig a nyakunkon a kötél. - De
Wiggins így válaszolt: - Csak írd meg, amit meg kell írnod. A lap~rt
meg fájjon a mi fejünk.

Marder nagyon jó cikkeket írt, átütő erejű cikkeket, és ami a legfonto-

sabb, írásai föl borították az erőviszonyokat. Egyértelmű kihívás volt ez ,
nemcsak McCarthyval szemben, de ami ennél is fontosabb, most már
az Egyesült Államok hadseregének is lépnie kellett. Politikai síkon a
hadsereg már hónapok óta visszavonulóban voltjoe McCarthy erői
elől. A hadsereg tisztában volt vele, hogy McCarthy vádjai alaptala-
nok, de félt a párviadaltól. Röviddel azután, hogy Marder cikkei nap-
világot láttak, Robert Stevens, a szárazföldi haderők minisztere sajtó- .
konferenciát hívott össze. Stevens eddig mindent elkövetett, hogy meg-
békítse McCarthyt, de most nagyon kényes helyzetbe került: olyan tu-
dósító tett fel neki kérdéseket, aki pontosan ismerte a miniszteri dossziék
tartalmát. Ugyanakkor egyáltalában nem volt ínyére, hogy ujjat húz-
zon McCarthyval. Ha a szíve mélyén undorodott is McCarthytól, a
játékszabályokat be kellett tartania, márpedig az idő tájt az volt a fö
játékszabály- nemcsak a hadseregben, de másutt is-, hogy néhány
embert koncként oda kell vetni a farkasoknak, hadd fussanak lassabban
a szán után. A sajtókonferencián azonban Marder, aki egyébként na:
gyon szelíd ember volt, nagyon szívósan viselkedett. Sorra tette fel a
kérdéseket, nem engedte lélegzethez jutni Stevenst. A miniszter kollé-
gái, akik máskor minduntalan a riporterek szavába vágtak, most meg-
hátráltak; vagy nem voltak érdekeltek az ügyben, vagy már tudták,
most valami fontos dolog készül, ezért jobb, ha csak ott üldögélnek az
oldalvonalon. Marder lassan, de módszeresen sarokba szorította Ste-
venst, aki látta, hogy mi a helyzet, tudta, hogy vége, hogy Marder
szépen a tőke felé taszigálja, neki pedig végül engedelmesen a bárd alá,
kell hajtania a fejét. Kerülgette a forró kását, hímezett-hámozott és
kertelt, de végül sarokba szorítva beismerte, hogy igen, a Fort Mon-
mouth-i esetekben nem emeltek kémkedési vádat. Eddig a hadsereg
egyre több területet engedett át, úgy tett, mintha ott sem lenne, ha
289
 pedig nyilatkozott, akkor köntörfalazott, de Marder - jóllehef Stevens
eztmindenképpen szerette volna elkerülni-erélyesen megvonta a ha-
tárvonalat. Stevens később azt állította, hogy nem önként hozta nyilvá-
nosságra a fenti információt, hogy erővel kényszerítették rá, de akkor
már késo volt. A hadsereg ellenállásra kényszerült. Készen állt tehát a
színpad a Hadsereg kontra McCarthy kongresszusi meghallgatásokra.
Ezen a ponton fontos szerep jutott Phil Potternek. Potter szívből
utálta McCarthyt. A sajtókonferencia napján figyelte Stevenst, tudta,
mi történik, és talán ez lesz a fordulópont. Most eszébe jutott valami,
amit egyszer elrakott egy dossziéba. A televízióról volt szó. McCarthy
rendszeresen szerepelt a televízióban, de füként csak a tévéhíradók rö-
vid híreiben, jószerint pillanatokra. Sohasem hosszabb anyagokban.
Sor került azonban már néhány teljes egészében tévé által közvetített
meghallgatásra, többek között a USIA egyik tisztviselőjének, Reed
Harrisnek az ügyében. McCarthy és környezetének néhány tagja na-
gyon elégedett volt ezeknek a meghallgatásoknak a menetével; min-
denki azt mondta McCarthynak, hogy remek volt, pajtás. Ilyen az
emberi lermészet: ha látják, hogy fehér kalapos hősük lóra pattan, és
üldözőbe veszi a fekete kalapos intrikusokat, akkor tapsolni kezdenek.
De aki figyelmesen követte a tévéadást, észlelhetett bizonyos apró intő
jeleket. A stáb néhány alacsonyabb beosztású tagja, akik McCarthy
közelébe sem juthattak, ellenőrizték a nézők leveleit, és meglepetéssel
tapasztalták, hogy ezekből még baj lehet. McCarthy híveinek többsége
akkoriban a magányos lovagot látta a szenátorban. Igenis létezik a
kommunista fenyegetés, vélték, ez pedig szerfölött széles körű, tagjai
valóságos „vörös gengszterek" ,Joe McCarthy pedig magányosan áll az
összeesküvők útjában, ő a magányos őrszem. Ezt a benyomást erősítet­
ték az újságok szalagcímei és persze maga McCarthy is; a szenátor túl-
zásai és megfélemlítő magatartása homályban maradt. A képernyőn
azonban mindez másként festett. A vádlottak nem olyanok voltak,
mint holmi gengszterek, sokkal inkább egyszerű, esendő, gyakran meg-
lehetősen törékeny emberek, a véletlen áldozatai, akik csak tévedésből
kerülhettek a vádlottak padjára. McCarthy pedig nem úgy festett,
.mint Gary Cooper a High Noon című filmben; sokkal inkább kíméletlen,
durva alak benyomását keltette, aki terrorizálja ellenfeleit, állandóan
a szavukba vág, és fölényeskedik velük. A Reed Harris-ügy nyomán
beérkező nézőlevelekből rendkívül kedvezőtlen kép alakult ki a szená-
torról. A televízió valamelyik alacsonyabb beosztású munkatársa meg-
290
 említette ezt Phil Pottemek, aki jegyzetet készített róla, majd a papírla-
pot elrakta a dossziéjába. Amikor most a Hadsereg kontra McCarthy
meghallgatások küszöbön álltak, eszébejutott, mit hallott annak ide-
jén, hát elmondta John McClellan szenátornak. Engedjen az ügyrendi
kérdésekben,javasolta McClellannek, de feltétlenül ragaszkodjék hoz-
zá, hogy a televízió közvetítse a meghallgatásokat. McCarthy habozott
kissé, nem tetszett neki az élő közvetítés ötlete, de McClellan ezúttal
nem engedett, mivel pedig konzervatív politikus hírében állt, McCar-
thy támadásai nem sok kárt okozhattak neki. Egyszóval a televízió köz-
vetíteni fogja a meghallgatásokat. Végzetes döntés! Mert ha az NBC és
a CBS túlságosan elfoglalt, túlságosan gazdag és túlságosan ideges volt
ahhoz, hogy közvetítse a meghallgatásokat, az ABC, amelynek szinte
üres volt a műsorideje, nos hát, az ABC viszont ráért. Kintner úgy
döntött: műsorra tűzi a meghallgatásokat; végülJoseph R. McCarthy
·nap mint nap felbukkant a képernyőn, és végzett-Joseph R. McCar-
thyval.

291
 11
6. The New York Times
Jó barátságban voltak: Restonék és Grahamék. Scotty Reston nagyon
szerette Phil Grahamet, gyakran golfoztak együtt. Scotty remek golfjá-
, tékos volt, egy ideig azt fontolgatta, ne szerződjön-e profinak, s ha·Phil
nem volt is gyakorlott golfozó, merészen és lelkesen játszott, a parányi
labdát hatalmas lendülettel ütötte el. Alig tette le a helyére a golflab-
dát, máris bejelentette, hogy most fantasztikus ütés következik; micso-
da szégyen, hogy sem az NBC, sem a CBS nem vonult föl, hogy filmre
.,. vegye ezt a páratlan eseményt. Scottyt persze elbűvölték az ilyen kije-
lentések, ahogy mindig elbűvölte őt Phil Graham sokirányú lelkesedé-
. se, és lenyűgözték Phil energiakitörései, ahogy Phil nyomban meghódí-
totta a szobát, ahová belépett, életet és energiát sugározva mindenkire,
és úgy szegve meg a társaságbeli játékszabályokat, ahogyan Scotty so-
hasem merte volna; mindenkit nevetésre fakasztott, ugyanakkor min-
denkit zavarba hozott, mert egy szemvillanás,alatt rátapintott gyenge
pontjaikra. Reston, ez a derék, becsületes kálvinista csodálta Phil ckarme-
ját, azt a magasfeszültségű, látszólag könnyed energiásugárzást, azt
a képességét, hogy annyit vet kockára, mégis ép bőrrel megússza.
Ö maga túlságosan régimódi volt, semhogy így viselkedjék, és bár volt
humora, és könnyed is tudott lenni, ezek a tulajdonságai finomabbak
voltak, zárkózott magatartás mögé rejtette őket. Phil így nevezte őt: a
,,Mi Skót Pápánk", ezt a bájos gúnynevet szeretettel és pontosan agyal-
taki,jóllehet volt némi éle is, mert emlékeztette Restont, amiként máso-
kat is, hogy Scotty talán kissé túl merev és hagyománytisztelő, kissé
túlságosan is kálvinista a mindennapi életben és a cikkeiben. De azért
aPost t,ulajdonosa\ Phil Graham volt az, aki szüntelenül azon mesterke-
dett, hogyan csábíthatná el a Times-tói Scotty Restont. Mindenáron
szerződtetni szerette volna, áttelepíteni az utca túloldaláról, a Times-
tól, ahol Scotty Reston volt Washington és ama nemzedék újságíróinak
jelképes alakja. Phil Graham abban reménykedett, hogy Reston meg-
indítja azt a folyamatot, amely végül majd némiképp még mindig vidé-
kies lapját, a Post-ot valóban országos napilappá, sőt talán magának a
Times-nak miniatűr másává varázsolja. A csábítás jószerint egy pilla-
292
natig sem szünetelt, egymást érték a nagyvonalú ajánlatok - Phil 'két-
szer, háromszor annyit ígért, mint' amennyit Reston akkoriban kere-
sett. ·
Nem véletlenül szemelte ki magának Restont. Az ötvenes években
Reston volt a legjobb washingtoni újságíró. Több mint egy évtizedig
James Reston zsebében volt a föváros, ahogyan se előtte, se után a egyet-
len napilap munkatársa sem birtokolta Washingtont. Olyan időszak­
ban volt az övé Washington leghatásosabb szószéke, amikor voltaképp
még nem is volt nyoma igazi versengésnek; szószékét pedig az erő és a
finomság okos vegyítésével használta ki. Roppant agresszív volt, anél- \
kül hogy agresszívnak látszott volna. Remekül értett hozzá, hogyan
kell használni a telefont, de hangja sohasem csengett követelőzőn.
A szavak között hosszú szüneteket tartott. Hangja azt sugallta, hogy
sohasem siet különösebben. Ez pedig annyitjelentett, hogy Scotty Res-
ton abszolúte megbízható. Az ötvenes évek elejére őt csodálta minden
fiatal amerikai riporter, mind neki szeretett volna dolgozni; Scotty
nemcsak a múltbeli újságírás jelképévé magasztosult, de a jövőbeli új-
ságírásnak is ő volt a szimbóluma; úgy képzelték akkoriban, hogy ez a
zsurnalizmus pártatlan, civilizált, értelmes és nemzetközi orientációjú
lesz. Reston semmilyen tekintetben sem volt kicsinyes vagy vidékies;
csakis a nagy dolgok érdekelték, mert ezek jelentették a nagy sztorikat.
Újságírói tevékenységének középpontjában Amerika és a külvilág vi-
szonya állt. S amint a sajtó lassan, szinte nem is tudatosan intézménye-
sedni kezdett, megszabva magának az országos normákat, Reston ki-
váló minőségű munkája, személyes státusa és magatartása révén egyre
inkább azt képviselte, mivé válhat az újságírás - komoly és megbecsült
foglalkozássá. .
Walter Lippmannjó barátja volt, mi több, a nagy politikai zsurna-
liszta pártfogoltja; de még Lippmannhez képest is őt tekintették példa-
képüknek a riporterek, lévén maga is gyakorló riporter. Mihelyt Reston
az elmélet és a nagy eszmék világába merészkedett, félszegnek tetszett;
minél szervesebben kapcsolódtak kommentárjai a heti tudósításokhoz,
annál erőteljesebb hatást tettek. Ebben az értelemben nem ért fel Lipp-
mann-nel,jóllehet néha- több-kevesebb sikerrel-igyekezett versenyre
kelni vele. Akárcsak más riporterek esetében, legjobb cikkeinek stílusát
a kíméletlen határidők szabták meg, ekképpen Lippmann filozófiai
színvonalát a gyakorlat pragmatikus nyelvére szállította le. Lipp-
mann-nel ellentétben napi tudósításokat írt (ezzel a különbséggel na-
293
 gyon . is tisztában volt; úgy tudott szólni az emberekhez, mint Lipp-
mann soha. Büszke volt rá, hogy bármikor kocsiba vághatta magát,
elhajthatott valami isten háta mögötti helyre, hogy ott kiszálljon és
interjút készítsen egy farmerrel. - El tudjátok képzelni Waltert ebben
a helyzetben?-kérdezte egy kicsit büszkén a barátaitól).
Az ötvenes években páratlan volt a hatalma Washingtonban. Az
évtized elején még Arthur Krock volt a The New rork Times washingto-
ni irodájának a főnöke, de Krock nem volt képes úgy megdolgozni a
várost, mint Reston; Reston minden negyvenes-ötvenes éveit taposó ·
rerfiúval kapcsolatban állt; olyan emberekkel, akikből hamarosan
nagymenő lesz; az ilyen ember a legjobb hírforrás. Csakhogy mögötte
ott tornyosult a Times egész hatalmi gépezete, a Times pedig azokban az
években nagy hatalmú bázis volt; minden kormánytisztviselő, akinek
valami elképzelése, szempontja vagy dokumentuma volt, arra áhíto-
zott, hogy a Times-ban közöljék, így azután Reston lett az újság vala-
mennyi bel- és külföldi tudósítójának a megbízottja. Ezek voltak a
Times nagy napjai; a T rih látványosan hanyatlott, a televízió kora még
nem köszöntött be, a békeévek rádiója pedig távolról sem volt olyan
erőteljes hatású, mint a háború alatt. A hírmagazinok közül a Time
túlságosan pártos volt, a Newsweek pedig igencsak gyenge és színtelen.
A Times-é volt a város; a The New rork Times voltaképpen azt képviselte,
amire az egész amerikai újságírás aspirált.
, ·,
, ,,Hogyan tetszik neked az új évszázad? - kérdezte anyjához írt levelé-
ben 1900-ban Adolph Ochs. - Annyi bizonyos, hogy bennünk nagy
reményeket ébreszt." Így is volt, arriikor a már amúgy is súlyosan eladó-
sodott Ochs 1896-ban, családja ellenkezésével dacolva, hetvenötezer
dollár kölcsönből megvásárolta az anyagi gondokkal küszködő Times-t,
a lap példányszáma kilencezer lehetett, adóssága háromszázezer dol-
lárra rúgott, és hetente több mint kétezer-ötszáz dollárt fizettek rá.
Ochs azonban relelmetesen erős ember volt. A századforduló évére - a
spanyol-amerikai háború ellenére, amely égi mannaként hullott félté-
keny versenytársai ölébe - a The New rork Times példányszáma elérte
a nyolcvankétezret, és tetemes hasznot hajtott; Ochsé volt a jövő.
, Olyan újságíró volt, akinél a nyomdai szempontok és a pénzügyek szá-
mítottak; egyetemet nem végzett, senkivel sem akarta elhitetni, hogy
szépíró vagy a haza bölcse. A siker és a jó hírnév, nem a tájékoztatás volt
a szenvedélye. De kisujjában volt a nyomdászszakma, és nagyon ravasz
·294
 üzletember volt, kiváltképpen ahhoz értett, hogy a kényszerűségből
erényt csináljon. Így például, mivel akkoriban a legjobb képregé1:1yeket
már versenytársai szerezték meg, Adolph Ochs becsületbeli ügyet csi- -
nált abból, hogy a Times-ban nem jelenhet meg comics. Az akkori idők
két legsikeresebb napilapja - mindkettő New York-i-, Pulitzer World-
je és Hearst Telegram-je lendületes, gyakran túlfűtött publicisztikájával
túlhaladta a napi háromszázezres példányszámot, Ochs tehát úgy dön-
tött, nem fog versenyezni velük az ó olvasótáborukért. Ehelyett- amint
az tökéletes összhangban is állt egyéni stílusával, mert Adolph Ochs
komoly, kimért, egyenesjellemű fiatalember volt-New Yorkjobh embe-
rei, a komoly, kimért, művelt elemek számára akart lapot szerkeszteni.
Az volt a jelszava, hogy az ó újságja nem maszatolja össze az abroszta
reggelizőasztalon - abban a korban az emberek ugyanis még terített
asztal mellett költötték el reggelijüket.
Ochs tehát befutott: új korszak, új évszázad kezdődött. Amikor át-
vette a Tke New York Times-t, a lapnál mindössze két telefon volt, és
csupán két írógép árválkodott a szerkesztőségi szobában. A tudósítók
többsége kézzel írta a cikkeit, és felháborodottan kapta fel a fejét az
írógépelő fiatalok okozta Íárma hallatán. Ebből komoly konfliktus is
támadt a szerkesztőségben. Végül a Times egyik ezermestere filcborítá-
sú hatalmas asztalt eszkábált össze, hogy elfojtsa a kopácsolás zaját, a
gépírókat pedig a terem egyik távoli sarkába száműzték. Ráadásul a
Times rendszerint visszafogott hangon közölte a híreit. Ochs semmi
olyasmit nem akart, ami meghökkentené, sértené olvasóit, vagy vitát
okozna. Mivel élénkséggel nem tudott kihasítani magának egy torta-
szeletet a piacon, úgy döntött, hogy cikkeinek komoly hangvételével tör
be a piacra. Ő hangsúlyt fog adni a híreknek, a komoly, közlésre érde-
mes híreknek, amilyenekre a pénzvilág és az államhatalom köztisztelet-
ben álló vezetői kíváncsiak. Akkoriban New York volt az ország pénz- .
ügyi fővárosa, ezért Ochs úgy döntött, hogy olyan hírekkel tölti meg
· lapjának hasábjait, amilyenek e körök képviselőit érdekelhetik: a Times
szíves örömest közölt minden pénzügyi, piacijelentést, minden ingat-
lanügyletet, minden kormánynyilatkozatot, kiváltképp a hosszú és
unalmas kommünikéket, amelyekre más újságok rá sem hederítettek.
Ochs újságja fölsorolta a város valamennyi tűzesetét, ráadásul közölte
a bevásárlókörútjuk során New Yorkba érkezett áruházi anyagbeszer-
zők nevét is. Ez már egymagában is sorsdöntő elhatározás volt, ezáltal
lett a Times a divatárucikk-kiskereskedelem egyedüli lapjává; máról hol-
295
\ -

napra meredeken fel is szökött hirdetési vonzereje. A Times-bóJ doku-

mentum-adatlap lett. Meglehet, unalmas adatokat közölt, de Ochsot
ez némigen izgatta, ó szerette az unalmas újságokat, és azt sem bánta,
ha őt is _kissé unalmasnak tartják, amíg kellő tiszteletet tanúsítanak
iránta. Nem vágyott vitára, ó azt akarta, hogy komoly, tiszteletre méltó
és biztonságos feszke legyen.,Befolyásos emberek elismerőn szóltak róla:
az ilyen laptulajdonos megbízható, bár unalmas újságot ad ki; elítélték
viszont-azokat, akik eleven újságot jelentettek meg, időnkénti beszámo-
lókkal a válóperükről.

Mindez tökéletes összhangban állt magával az emberrel, a családi pát-

riárkával, az Ochs-Sulzberger újságdinasztia alapítójával. A német-
zsidó bevándorlók gyermekeként 1858-ban született Adolph Ochs jó-
ravaló, bár semmiképpen sem sikeres vagy gazdag családból szárma-
. zott. Az igazság persze az„ hogy apja, Julius Ochs, aki 1845-ben telepe-
dett le Amerikában, kudarcot vallott álmodozó volt, ha nem éppenség--
gel dilettáns. Az ifjú Adolph tizenhárom éves korában kimaradt az
iskolából, nyomdásztanoncnak állt, hogy eltartsa a családját; 1878-ban
lett a Chattanooga Times tulajdonosa; apjának kellett aláírnia a lappal
kapcsolatos üzleti okmányokat, mert Adolph még nem töltötte be hu-
szonegyedik életévét. A komoly, elszánt fiatalember sokkal idősebbnek
látszott a koránál. Ha valaki Adolph Ochsra gondolt, eszébe sem jutott,
hogy elmosolyodjon; Adolph Ochsot ugyanis soha senki sem látta fesze-
sen megkötött nyakkendő nélkül.
Nagyon érzékeny volt a zsidóságára, ez volt az ő és az általa alapított
dinasztia domináns jellemzője. Derék, jóravaló német zsidóknak szá-
mítottak egy olyan korszakban, amikor az országot elárasztották az
Oroszországból és Lengyelországból bevándorló zsidók; a német zsi-
dók, akik hajdan németebbeknek tűntek az óhazabeli németeknél,
· most protestánsabbaknak tűntek az Újhaza protestánsainál. A kelet-
európai zsidók azonban, akik ragaszkodtak a szakállhoz, a hosszú haj-
hoz és radikális politikai nézeteikhez, sehogy sem illettek a képbe. Kö-
rüllengte őket az Óvilág és a régi sérelmek légköre. Puszta jelenlétük
antiszemitizmust váltott ki (Adolph fivére, George, azt tartotta, hogy
a régi szokásaikhoz görcsösen ragaszkodó bevándorlók nemcsak önma-
guk, de a régebbi,jó magaviseletű, megalapozottabb életvitelű zsidók-
kal szemben is kihívják az antiszemitizmust; ha rendszeresen tisztál-
kodnának, lenyíratnák a hajukat, és megbecsülnék magukat, nem len-
296
 ne semmi baj). A szándéka .és magatartása szeriJ}t derék Ochs polgár-
társ arra sóvárgott, hogy a keresztény világ derék tagjai elismerjék és
befogadják. Akkoriban az ilyen Ochs-féléket „fehér zsidók" -nak csúfol-
ták. Eltökélte, hogy főként újságja révén bebizonyítja: a zsidók igenis
keményen dolgozó, szavahihető és jó állampolgárok. Sikerre vágyott,
kifizetődővé akarta tenni a lapot, de valójában minden anyagi haszon-
nál jobban áhítozott és törekedett a megbecsült társadalmi státusra.
Alapvetően ez határozta meg a lap hangvételét. Azt akarta, hogy a
legjobb körök olvassák az újságját, mert ha ezt olvassák, jó véleményt
formálnak róla és az övéiről is.
Amíg más laptulajdonosok hagyományosan arra használták fel új-
ságjaikat, hogy nagy hangerővel kürtöljék világgá saját politikai néze-
teiket, és nyíltan pártpolitikát folytattak, Ochs hallani sem akart az
ilyesmiről; nem voltak körvonalazható politikai nézetei, legföljebb ab-
ban hitt, hogy az amerikai társadalom -jó. A lehető legkisebb terjedel-
met akarta szentelni lapjában a pártpolitikának. A pártpolitika az ó
szemében mindig veszedelmes volt - bármikor a visszájára fordulhat.
Amíg más laptulajdonosok, az egocentri~usak, szerették, haA- közvéle-
mény figyelme rájuk irányul, Ochs irtózott ettől, ő a legszívesebben
teljesen kívül maradt volna a közfigyelmen, a közvélemény érdeklődése
ugyanis mindig veszedelmes kissé; ha valaki zsidó, ráadásul gazdag
zsidó volt, akkor - kiváltképp abban a korszakban - az emberek ezt
óhatatlanul zokon vették. Mindez közvetlenül rányomta bélyegét a
cikkek hangnemére; Ochs arra törekedett, hogy senkit se bántson meg,
kerülte a vitákat, a lehető legkevesebb értékítéletet közölt, sőt a lehető
legerőtlenebb és legszíntelenebb szerkesztőségi oldal volt a célja. Není
hatalomra, hanem társadalmi elismertségre vágyott; nem kért a hata-
lommal járó vitákból. Nehézkes, kissé talán fontoskodó benyomást tett.
Sok minden, amit a szerkesztőségi értekezleteken elmondott, gyakran
ostobának, néha egyenesen gyermekdednek hangzott. Azt viszont ösz-
tönösen, félelmetes biztonsággal ismerte fel, melyek egy adott lap esé-
lyei, és minden nagy horderejű döntése helyesnek bizonyult. A ragyogó
tehetségű Herbert Bayard Swope, korának legsziporkázóbb szerkesztő­
je egy ízben, amikor már végképp elkeserítette Ochs földhözragadt mo-
dorának és óhatatlan sikerének sajátos kombinációja, főnökét „átlagon
aluli lángész" -nek nevezte.
Ochs hallatlanul szívósan dolgozott, és bizonyára a korabeli New
York valamennyi laptulajdonosa közül a legjobb üzletember volt. Rá-
297
 •. ~'

adásul az esemérlyek az ó malmár~ hajtották a vizet. Olyan kor köszön-

tött be, amely pontosan megfelelt az általa szerkesztett újságtípusnak.
Akkor irányította a Times-t, amikor Amerika nagykorúvá lett, és belé-
pett a világpolitikába, amikor az oktatás színvonala egyre emelkedett.
A világszerte fölszabaduló erők egy olyan zsugorodó világ irányában
· ha~ottak, amelyben az emberek egyre többet törődnek a nemzetközi és .
az országos eseményekkel, és úgy tetszett, mintha az egész közoktatás
összeesküdött volna, hogy műveltebb.olvasóközönséget hozzon létre.
Ochs tehát szinte kezdettől fogva sikeres lappá formálta a Times-t.
Elsőként is javított a tipográfián, az addiginál jobb nyomdafestéket
használt - és mindez be is vált; az első évben a lap példányszáma ki-
lencezerről huszonegyezerre emelkedett. 1898-ra pedig elérte a hu-
szonötezret. Ekkor történt, tehát 1898-ban, hogy valami első ízben so-
dorta komoly veszélybe a karrierjét, de ő _ ragyogóan helytállt. A kor-
szak elvakult sovinizmusát tükröző spanyol-amerikai háború ponto-
san az volt, amire Hearst és Pulitzer vágyott; szinte zászlóaljnyi tudósí-
tót mozgósítottak, hadihajókat raktak meg .riporterekkel, fényképé-
szekkel és illusztrátorokkal (amikor Frederic Remington, a nagy festő
panaszkodott, hogy kevés az esemény, Hearst visszatáviratozta: 6majd
szállítja a háborút, Remington csak szállítsa a képeket). Imádták az
efféle véres, zászlólobogtató sztorikat. A tudósítások részletesek, apró
· mozzanatokban dúskálók és ennek megfelelően vérszomjasak voltak.
Ochs megpróbált ~gyüttmúködni a többi laptulajdonossal, de ~emmi-
képpen sem tudott lépést tartani a bulvársajtó óriásaival. Sikerének íve
megtört, a Times példányszáma visszaesett, és úgy látszott, még Chat-
tanoogában fölvett kölcsönei- miatt amúgy i~ ingatag tulajdonjoga i~
veszélybe kerül. Ekkor, 1898 októberében sorsdöntő elhatározásra ju-
tott. A World és a Juornal egy-egy példánya két centbe került. Ochs a
haditudósítások tekintetében egyikkel seni versenyezhetett, ezért úgy
döntött, hogy az árak frontján fog versenyezni velük. Bejelentette, hogy
leszállítja a Times, a komoly és tiszteletre méltó s ennek megfelelően
drága Times árát: ezentúl három cent helyett egy centért árusítják. Zse-
niális húzás! Egyesek azt mondták, hogy a lap új olvasóközönséget akar
meghódítani, és mostantól szenzációkat tálal. A Times jó néhány ripor-
tere, aki eddig háborgott a divatos stílust tiltó házi rendszabályok mi-
att, u_üongani kezdett. Tévedtek. Ochs viszont nem: az újság megma-
radt annak, ami volt, a példányszám pedig felszökött. Ochsazzal védte
döntését, hogy kimutatta: mihelyt összeáll és nyomásra kész a lap, száz-
298
ezer példány esetén alacsonyabb nyomdaköltség esik egy lappéldány-
ra, mint mondjuk negyvenezer példányt számítva, az igazi kiadás már
nyomás előtt terheli az újsagot; a költségek zömmel a szedők és a klisé-
készítők béréből adódnak.
Bámulatos győzelmet aratott. A sors iróniája, hogy éppen a spanyol-
amerikai háború indította el diadalútján a Times-t. Alig egy év múlva
Ochs lapjának példányszáma elérte a hetvenhatezret, az árleszállítás
előtti cirkuláció háromszorosát. A példányszámmal együtt sokszorozó-
dott meg a hirdetések száma,is. Ochs előbb megteremtette, majd meg-
erősítette az újság anyagi alapjait. A ·Times-nak sikerült jókora részt
kihasítania abból a piacból, amelynek óhatatlanul növekednie és évről
évre gazdagodnia kellett, ugyanakkor versenytársai egyre kisebb és ki--
sebb szeleteken huzakodtak, amelyeknek a közeljövőben tovább kellett
zsugorodniuk. A Times azonban mindenekfölött tiszteletet ébresztő új-
ság volt. (Amikor Ochs megvásárolta a lapot, pénzjutalmat tűzött ki
egy jelszóra. Szerencsére a győztes- hajmeresztően rossz -jelszót soha-
sem használták fel: ,,A világ minden hírét, de semmi botránykr:óni-
kát.") Az uralkodó osztály, a ,,jobb" és „tisztes" emberek figyelmét
akarta felkelteni; semmiképpen sem kívánta megbántani ezt az osz-
tályt. Amíg a korszak többi hírlapja nagyrészt olvasóinak kívánságait
és ízlését tükrözte, a Times másféle volt, szín te ön tudatlanul közvetítette
Ochsnak a társadalmi elismertségre irányuló vágyait, és mintilyen, az
uralkodó osztály normáit tükrözte;. ez az osztály sokkal konzervatí-'
vabb, sokkal inkább a status quóra orientált volt, semmint maga is hitte
volna. A kormány és a pénzügyi világ megfelelő embereivel közölte azt,
amit tudniuk kellett, s idővel elkerülhetetlenül e csoportok gondjait és
célkitűzéseit hangoztatta. Mindennek lehetett nevezni, csak bulvárlap-
nak nem. Ha azt akarta, hogy népszerűvé váljék - márpedig a század
közepére azzá vált-, akkor az embereknek fel kellett nőniük a lap szín-
vonalához. -
Ochs továbbá jó hazafi volt. A legtöbb amerikai bevándorlóhoz ha-
sonlóan, roppant érzékeny volt féJbevándorlói státusára. 1908-ban
egyik legkiválóbb tudósítójának, William Bayard Hale-nek Vilmos
császár ritkaságszámba menő kétórás kihallgatást engedélyezett.
Acsászármegragadtaazalkalmat, és dühösen kifakadt a többi nagyha-
talom ellen, kiváltképpen az angolokat szidta az egész beszélgetés so-
rán. Rendkívül harcias nyilatkozat volt; a Kaiser kifejtette, hogy a jó
kereszténység egyik ismérve, ha fegyvert ragadunk. Végtére a háború
299
 ' !

nem is olyan rossz ötlet, ,,egy csinos kis verekedés" javára válik a nem-
zetnek. ,,Bennünket erőszakkal térítettek a keresztény hitre" - fűzte
hozzá. Mindent egybevetve, hallatlanul robbanékony, éles hangvételű
interjú volt, annyira harcias, hogy Hale nem is merte kábelen továbbí-
tani a lapjának. Hazaérkezése után Ochs az ügyvezető föszerkesztő,
· Carr Van Anda és néhány más szerkesztő társaságában tanulmányozta ·
az anyagot. Végül úgy döntöttek, elküldik Hale-t Washingtonba, mu-
tassa be az interjút Theodore Roosevelt elnöknek. Rooseveltet meg-
döbbentette a császár harcias tirádája. - Nein hiszem, hogy a császár
nyilvánosságra akarta volná. hozni ezt az anyagot -jelentette ki az
elnök. - Ha pedig azt akarta, akkor egy fajankó. - Roosevelt kijelentet-
te, hogy nincs hatalmában betiltania az interjú közlését, de véleménye
szerint semmiképpen sem lenne helyes publikálni. A Times, fűzte hozzá,
megmentheti az emberiséget, ha elsüllyeszti a cikket. Így azután az
interjút..,.. amelyről kiderült, hogy nemcsak annak valósághű és profeti-
kus tükröződése, amit a császár mondott, de annak is, amit tenni készült
- egyszer és mindenkorra elsüllyesztették.
Egy évtizeddel később, a háború vége felé kínos incidensre került sor,
amikor is komoly formában kétségbe vonták Ochs hazafias érzületét.
Ausztria, az egyik ellenséges nagyhatalom, béketapogatózásba kez-
dett. A Times vezércikkben üdvözölte az Ausztriával kötendő békét,
csakhogy a háború előnyösen alakult Amerika számára, a szenvedélyek
magasra csaptak, mindenki totális, maradéktalan győzelmet kívánt, s
a Times vezércikke dühödt támadásokat váltott ki. A lap széles körű
soviniszta uszítókampány célpontjává vált. Tömegével érkeztek agya-
lázkodások Ochs címére, és nem is egy levél felhánytorgatta a lapkiadó
német-zsidó származását. Állítólag magát Woodrow Wilsont is fölhá- .
borította a vezércikk. Ochs és fömunkatársai összeültek Edward House
ezredessel, Wilson fötanácsadójával, nem is annyira azért, hogy meg-
védjék vezércikküket, mint hogy hazafias hűségnyilatkozatot tegyenek.
Szörnyű pillanat volt ez Ochs életében. Sok régi barátja elfordult tőle.
Iszonyú lelki megrázkódtatás érte. Bizonyosra vette, hogy mindaz,
amiértdolgozott, most széthullik, elfogja veszíteni a Times-t. Hosszú és
mély depresszióba süllyedt.Jó ideig a visszavonulás gondolatával fog-
lalkozott, azt tervezte, hogy az újságot kurátori testületre bízza, amely-
nek tagjait nyilvánosan választanák. Az eset ismét eszébe juttatta,
mennyire ingatag a helyzete, milyen könnyen aláásható a pozíciója.
A válság elmúlt, de Ochs továbbra is levert hangulatban búslakodott.
300
 Nem ez volt az első, nem is az' utolsó depressziós rohama; szinte bizo-
nyos, hogy mániás depressziós alkat volt. Betegségére vonatkozóan
nem maradtak fenn pontos orvosi látleletek, s akkoriban mégjóval ke-
vesebbet tudtak a lelki betegségekről (a család tagok sem néztek szembe
a betegségek tényeivel), így azután Adolph Ochs leszármazottai- akik
mindmáig irányítják a Times-t- a lap hivatalos történetében gondosan
elkenték betegségének tüneteit. Igaz, mégis beszéltek melankóliájáról,
vissza-visszatérő, hosszú depressziós időszakairól. Valójában roppant
energia feszítette, s amikor jó erőben és derűs hangulatban volt, és hitt
is abban, amit csinál, semmi sem állíthatta meg. Magabiztos, erélyes,
autokratikus volt. (Amikor egyszer valaki azt mondta neki, hogy nagyon
hasonlít Napóleonra, így válaszolt: - Csakhogy én jóval magasabb va-
gyok, mint Napóleon.) Amikor jó hangulatban volt, úgy érezte, bármi-
re képes, reggeltől napestig dolgozott, ösztönös megérzései elképesztő­
en jól beváltak. De már fiatal korában zavarba hozta környezetét·fékez-
hetetlen becsvágyával; jószerint alig lépett még a férfikorba, amikor
megvásárolta a Ckattanooga Times-t, és sikerre vitte. Később viszont sok
pénzt veszített telekspekuláción, és bármennyire sikeres volt is a chatta-
noogai újság, ahhoz kevés, hogy kievickéljen a tengernyi adósságból.
, A Tke New York Times megvétele is csak arra szolgált, hogy megszaba-
duljon adósságaitól. Amikor létrejött az üzlet, Ochs bizonyos család-
tagjai szörnyen megdöbbentek, mert ezt az adásvételt is Adolph hóbor-
tos viselkedésének tulajdonították, s már komolyan fontolgatták, hogy
Ochsot gondnokság alá helyezik. Később, éppen legnagyobb diadalai
éveiben, úgy látszott, hogy a betegség elhatalmasodik rajta, hosszú,
nagyon hosszú depresszjós időszakok következtek, amikor szinte meg-
bénult, képtelen volt ddfgozni, és órákon át üres tekintettel meredt ma-
ga elé. Ezekben a depressziós időszakokban azt képzelte, hogy el fogja
veszíteni a Times-t, el fogja veszíteni egész vagyonát, és nemsokára meg-
hal. (Egyik depressziós időszakában rögeszmésen foglalkoztatta az el-
múlás gondolata, s bár még fiatal embernek számított, sírhelyet vásá-
rolt, családjának pedig azt írta: nagyon örül ennek a vásárlásnak, mert
a sírhely „szép, magas dombon van, nagyon tetszetős és maláriamen-
tes".)
A szó semmilyen értelmében sem volt hírlapíró. Tudta, hogy komoly
lapot akar szerkeszteni, de azzal nem volt tisztában, hogyan is állítsa elő
az újságot, hogyan fordítsa le a valóság nyelvére az újság jellegéről
vallott általános elképzelését, miképpen oldja meg azt a feladatot, hogy
301
·alap azért több legyen egymás mellé tördelt számoszlopoknál. Tudta,
hogy nézeteinek megfelelő szemléletű és kiyáló technikai képzettségű
szerkesztőre van szüksége. 1904:..ben alkalmazta Carr·V. Van Andát.
Két ferfiú, Ochs és Van Anda duettje nyomán vált a Times valóban
uralkodó befolyásű országos intézménnyé, mert Van Anda le tudta
fordítani a napi realitások nyelvére Ochs vízióját. Carr Van Anda volt
a korszak legendás hírű szerkesztője. Ragyogó képességű, eredeti gon-
dolkodású ember, sót talán - munkatársai szerint - igazi lángész.
Ugyanakkor hűvös és zsarnoki természet. Egész viselkedésével azt su-
gallta munkatársainak, hogy tartsák meg a három lépés távolságot.
Riporterei rettegtek tőle. Nem ismerte a semmitmondó csevegést.
A Times tudósítói egymás között úgy nevezték a pillantását:,,Van Anda
halálsugara." Mindenkit urazott (Van Anda és Ochs még egymást is
Mister Van Andának és Mister Ochsnak szólította). Nem volt bizal-
maskodó. Egy ízben - már pályafutása vége felé-, miután egy sporttu-
dósítónak kegyesen engedélyezték azt, amit a Times-nél legbecsesebb
jutalomnak tekintettek, hogy szignálja a cikkét, tudósítói küldöttség
kereste föl Van Andát, arra kérve, hogy ők is aláírhassák cikkeiket. -
A Times nem újságírói névjegyzék-jelentette ki, elutasítva a kérelmet.
Ennyi volt a verdi)ct. Nemigen érdekelte az irodalmi stílus, és édeskeve-
set törődött azzal, jó-e a cikk _vagy sem. Híreket, újra csak híreket és
tényeket követelt. Minél szürkébbek, annál jobb. Ebben az értelemben
Ochs szíve szerint föszerkesztő volt .
.Nem érdekelte különösebben a politika; igazi szerelme a tudomány
volt; szerencsés hajlam, hiszen a természettudományokban óriási ará-
nyú és gyors átalakulás ment végbe. Van Anda matematikát tanult.
Tökéletesen rabul ejtette a természettudomány és a matematika, s en-
nek révén eljutott a csillagászat és a fizika tanulmányozásáig, a modem
kutatásokig. Egyik nagy telitalálata a Titanic elsüllyedéséhez kapcsoló-
dott. Az a hír, hogy a Titanic jéghegynek ütközött, nagyon késői idő­
pontban, éjszaka egy óra húszkor futott be. Ezután a szikratávíró elné-
mult. Mivel a hír ennyire töredékes, a Titanic pedig a közhiedelem sze- /

rint elsüllyeszthetetlen volt, a többi New York-i szerkesztő közzétette

ugyan a hírt, de mindjárt utaltak is rá, hogy az óriásgőzös elsüllyeszt-
hetetlen. Nem így Van Anda. Tanulmányozta a hírt, töprengett, mi
lehet a hajó teljes némaságának az oka, matematikai számításokat vég-
zett, és mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a Titanic bizony
süllyed'ófelben lehet. Egyedül a Times közölt erre utaló föcímet. Telita-
302
 lálat- az évszázad sztorijával kapcsolatban. Megszületett Van Anda
mítosza. Néhány éwel később a mítosz csak még terebélyesebb lett,
amikor Einstein Princetonba látogatott. Einstein csak akkoriban kezd-
te nyilvánosságra hozni Amerikában matematikai levezetéseit. A Times
egyik riportere részt vett egyik előadásán, és roppant bonyolult mate-
matikai képlettel tért vissza a szerkesztőségbe. Van Anda tanulma-·
nyozta a képletet, majd kijelentette, hogy valami hiba van a levezetés-
ben. A riporter erre fölhívta a Princetoni Egyetem matematikai tanszé-
két, ahol a matematika egyik professzora ellenőrizte az egyenletet egy
előadótermi táblán, ahová maga Einstein írta fel krétával, majd közöl-
te, hogy a·Times tudósítója helyesen másolta le a levezetést. Mivel azon-
ban Van Andát annyira komolyan vették tudományos körökben, a
professzor megígérte, hogy személyesen beszél Einsteinnel a dologról.
Einstein átfutotta ajegyzeteket, majd visszahívta a professzort.-Ogy
van- mondta-, Mr. Van Andának van igaza. Hibát követtem el, ami-
kor az egyenletet lemásoltam a táblára. - tgy születnek a legendák. /
Van Anda tíz éve volt már a Times ügyvezető ioszerkesztője, amikor
kitört az első világháború. Tökéletesen a Times-nak való sztori volt ez:
komoly, bonyolult, távoli, sokrétű, sokoldalú. A Times-nak ekkor már
megvoltak hozzá az anyagi erőforrásai és gyökeret vert tradíciói, hogy
megfelelően írjon a világháborúról; alig akadt más amerikai lap,
amelynek hajlama vagy hajlandósága lett volna ugyanerre. De ez volt
az a fajta újságírás, amelyhez Van Anda értett és amit szeretett, ezért
teljes erővel belevetette magát a háborús tárgyú cikkek szerkesztésébe.
Több háborús tudósítást követelt a többi lapnál, s mindenekfölött eltö-
kélte, hogy átfogó képet fest a nagy eseményről. Meglehet, az idő tájt
nem a Times tudósítói voltak a legkiválóbb riporterek, valójában a lap
még mindig sok szabadúszót foglalkoztatott, vagyis olyan tudósítókat,
akik nem voltak a szerkesztőség tagjai, csupán rendszeresen vállaltak
alkalmi munkát a Times számára. De azért ami a háborús kommentá-
rok átfogó jellegét illeti, senki sem versenyezhetett a Times-szal. Ez volt
a Times „mesterségének címere": a legátfogóbb újság. Húsz tudósító is
küldött cikkeket a hadszínterekről és a háborúról. Van Andát lenyű­
gözte ez a munka, matematikusagya sebesen dolgozott. Tanulmányoz-
ta Európa térképeit, nyomon követte a szemben álló seregek hadmoz-
dulatait, logikai úton eldöntötte, hol kerül majd sor a nagy csatákra;
majd meghökkentően profetikus ösztönnel ennek megfelelően irányí-
totta tudósítóit. A Times vasárnapi rotációs fénynyomatmellékletet is
303
kiadott, tele nagy hatású háborús f'enyképekkel. Ekkor még nem.léte-
zett tévé- és rádióhíradó, a fényképtechnika viszont óriási léptekkel
fejlődött a polgárháború óta eltelt ötven esztendő alatt, így azután ezek
a fényképek olyan erőteljesek, életszerűek és azonnali hatásúak voltak,
mint még soha a napisajtóban. Valószínűleg a Times-nak sikerült a
legdrámaibb módon ábrázolnia a harctereket. A háború kitörésének
előestéjén, 1913-ban a Times napi példányszáma kétszáznegyvenkét-
ezer, vasárnapi kiadásáé százötvennyolcezer volt; a háború utolsó évé-
ben, 1918-ban a napi példányszám háromszázötvenháromezerre nőtt,
a vasárnapi pedig meghaladta a négyszáznyolcvanhatezret. A Times
megerősítette uralkodó helyzetét mint egy befolyásos és terjeszkedni
vágyó osztály újságja.

A Times irigylésre méltó helyzetet vívott ki: maga volt az agyközpont.

A korszak pártpolitikával átitatott légkörében azt tartották, hogy fe-
lülemelkedik a pártszempontokon, márpedig a modem, művelt ifjú
amerikaiak is ezt tartották magukról. A háború most már közvetlenül
bevonta Amerikát a világpolitikába. Az uralkodó osztálynak szüksége
volt egy olyan lapra, mint a Times. Ochs első éveiben a Times-ról, némi
joggal, azt mondták: zsidók tulajdonában van, katolikusok szerkesztik,
és protestánsok olvassák. Ez a helyzet csak a harmincas években kezdett
változni: zsidó olvasók új nemzedéke v~tte a kezébe a Times-t, s ettől az
újság csak erősebb lett. Az új olvasók nagy része még nem végzett egye-
temet, de a világeseményeket annyira komolyan vették, olyan olvasot-
tak voltak, és mindenekfölött annyira a szívükön viselték gyermekeik
karrierjét, hogy ez fölért az egyetemi végzettséggel; az egyetemek
amúgy is kézzelfogható közelségbe kerültek számukra. Maguk vagy a
szüleik az Óvilágból vándoroltak be, bizonyos értelemben továbbra is
az Óhazához kötődtek, ha másért nem, hát a rettegés vagy gyűlölet
okán. Ők tették lehetővé a Times tulajdonosai számára azt a fényűzést,
hogy nemzetközi orientációjú újságot adjanak ki, miközben továbbra
is megtartották a lap meglepően széles körű helyi olvasótáborát. Való-
színűleg az ország egyetlen más nagyvárosa sem dicsekedhetett ilyen
olvasótáborral. Egy komoly lap tulajdonosai számára óriási előnyt kép-
viseltek ezek az olvasók, hiszen lehetővé tették a Times-nak, hogy erényt
faragjon komolyságából és nemzetközi szemléletéből.
A Times a harmincas években szilárdította meg a helyzetét. A World,
amely Pulitzer idején nagy újság volt, kimúlt; meglepően gyönge gaz-
304
 dasági irányításának áldozataként. Pulitzer 1930-ban lényegében fillé-
rekértlólajánlotta a Morning World-öt Ochsnak, közölve vele, hogy a
World megvétele egy csapásra egymilliós reggeli példányszámot jelen-
tene a Times-nak. Csakhogy ez a nagy válság kellős közepén történt,
mindenki szűkében volt a pénznek, s Ochs, aki félelmetes bölcsességet 1
tanúsított, valahányszor az olvasótáboráról volt szó, elutasította az .,:
ajánlatot. Az igazság az, hogy ajándékként sem kívánta a World pél-
dányszámát. Nem hitt benne, hogy sok olvé!,SÓ pártolna át hozzá; végté-
re is a múltban számtalan lehetőségük nyílott rá, hogy Times-olvasókká
váljanak, de hát „ezek" sohasem ragadták meg a kínálkozó alkalmat.
Ha egyáltalán elpártolna ez a tábor, akkor- gyanította Ochs - Hearst
American című lapját vennék meg, vagyis a World fölvásárlása valószí-
nűleg tehertétel lenne, megnövelné az előállítási, majd a hirdetési költ-
ségeket, ekképpen fölborítva az egész vállalkozás kényes egyensúlyát.
Ochs tehát úgy döntött, hogy nem lép. (Később, amikor a World meg-
szűnt, egy szerkesztőségi ülésen Ochs megjósolta, hogy a Times napi
hetvenötezer, vasárnaponként százezer olvasót fog nyerni Pulitzer lap-
jának megszűnése révén. Korábbi jóslatai sokkal pontosabbak voltak.
A World megszűnése ugyanis semmilyen hatással sem volt a Times pél-
dányszámára.) A Times körül sorra hullottak az újságok. 1927-ben,
közvetlenül a nagy gazdasági válság előtt, New Yorkban tizenkét, Brook-
lynban három napilap jelent meg; ez a szám most gyors ütemben csök-
kent. A Times, a maga kifinomult ízlésű olvasóközönségével, szilárdan
kézben tartotta ennek a rétegnek az apróhirdetéseit, s amikor a World
összeroppant, a Times egyetlen tekintetben aratott jelentős győzelmet:,.
átvette a World addigi vezető helyét az apróhirdetések terén. Igen fon-
tos fejlemény: az apróhirdetések terén kivívott vezető szerep bármely
lap számára fönyereménytjelentett, hiszen igen csekély munkáért óriá-
si összegek özönlöttek a kasszába. Amikor a World kimúlt, más újságok
egyszerűen utánnyomást készítettek a Times apróhirdetéseiből, hogy
bebizonyítsák: a sorok számát tekintve ők vezetnek a hirdetési verseny-
ben.
A Times tehát évről évre szilárdabb helyet vívott ki magának a regge-
li lapok között, ugyanakkor a többi újság egyre gyengült. A rádió kezd-
te megváltoztatni az olvasási szokásokat, veszteségessé tette a délutáni
lapokat, kiváltképpen a Hearst-féle és hasonló bulvársajtót. A harmin-
cas évek derekára vilagossá vált, hogy a Times heves csatát vív az ural-
kodó réteg másik komoly reggeli lapjával, a szerfölött hasonló hangvéte-
305
 , lú Herald Tribune-nal. Akárcsak a Times, ez utóbbi is a színvonalas tudó-
sításokra helyezte a hangsúlyt, munkatársi gárdája azonban valamivel
kisebb létszámú és jóval elevenebb szellemű volt vetélytársáénál.
A negyvenes évek elején sokan azt gyanították, hogy a kettő közül csak
az egyik maradhat a felszínen: a derék, szürke Times vagy a derék, de
nem annyira szürke Trib.

Ochs mégjóval a századforduló után is dinasztiája élén állt, mégis veje,

Arthur Hays Sulzbergér uralma idején győzték le igazán a Trib-et.
Sulzbergerfeleségül vetteOchsegyetlenlányát, Iphigene-t; a pátriárka
ezért nemigen lelkesedett. Ochs úgy gondolta, ha lányának -minden-
áron férjhez kell mennie,jobban tenné, ha olyasvalakit választana, aki
ért az újságírashoz. Az igen jó megjelenésű Sulzberger nagyon régi,
arisztokratikus New York-i zsidó család sarja volt. Intelligens és finom
e·mber, Ochshoz képest rendkívül szerény, aki világosan látta, hol a
helye a társadalomban. Amikor kezdett beletanulni a sajtóügyekbe,
láthatóan csöppet sem zavarta, hogy mások netán csak vőnek tekintik.
Ochs nem nagyon törte magát, hogy egyengesse Sulzberger karrierjé-
nek útját, s láthatóan az sem tetszett neki, bögy jómaga öregszik. Ami-
kor elmúlt hatvan, utasítást adott ki, amelyben megtiltotta, hogy a
Times hasábjain „öreg"-nek titulálják a hatvanas éveik végét, hetvenes
éveik.elejét taposó embereket. Nagyon lassan vonta be az irányításba
Sulzbergert, ~gy ízben még aggastyán korában is azt mondta neki,
_}
hogy ne siettesse a hatalomátvételt. - Még nem haltam meg-jelentette
~i. De Iphigene Ochs Sulzberger továbbra is a szeme fénye volt. Akár-
csak magát az újságot, lányát is olyannak tekintette, mint aki beteljesíti
becsvágyát és álmait. Amikor Theodore Roosevelt elnök 1902-ben de-
dikált fényképet ajándékozott a lánynak, Ochs meghatódott, és rop-
pant büszkeség töltötte el. Íme: megvalósulnak az álmai.-Talán ebből
,( az esetből megérted, mennyire fontos, hogy Iphigene-tjó nevelésben
kell részesítenünk- közölte a feleségével.- Sok udvarlója lesz. Hajlan-
dóságáért nagy árat kell kérnie. Ha még tíz évig élek, és nem sújt valami
váratlan csapás, mindent elérhet ez a lány. - Ochs még harminchárom
évet élt, és nemigen volt olyasmi, amit Iphigene ne ért volna el, az
udvarlók pedig valóban csapatostul dongtak körülötte. Okos, művelt,
társadalmi helyzetét illetően pedig öntudatos lány lett belőle. Ochs
megtanította rá, hogy a véleményét mindig kissé tompítottan fejtse ki,
nehogy túl követelőzőnek vagy túl magabiztosnak tartsák. Lánya jó
306
 tanítvány volt. Általában szerényen beszélt, kiváltképp a lap szerkesz-
tőivel, ezért sokan nem is jöttek rá, milyen erős akaratú. 1

A Times az ő családi lapja volt, nem pedig a férje családjáé, így meg- ,
esett, hogy Iphigene mondta ki a döntő szót. Annak eldöntésére, hogy
ki legyfn az utóda a lap tulajdonosaként, Ochs egyenlő szavazatijoggal
három embert bízott meg: Sulzbergert, Julius Ochs Adlert, az unoka-
öccsét és Iphigene Sulzbergert; 1935 májusában, egy hónappal Ochs
halála után, Sulzberger lett a Times tulajdonos-kiadója, és ez senkit sem
lepett meg. Sulzberger szerény volt, tisztán látta, hogy nem ért eléggé
a lapszerkesztéshez, és nem olyan fából faragták, hogy megjátssza:
olyan képességek birtokában van, mintha értené a dolgát. Mégis arra
törekedett, hogy fokozatosan javítsa és modernizálja a lapot, de ragasz-
kodott a Times elitista hagyományaihoz. Feleségének igen nagy része
volt a döntésekben. Nem olyan korban éltek, amikor egy német-zsidó
apa, bármennyire szereti is a lányát, átadhatott volna neki egy olyan
újságot, mint a Times, de azért Iphigene számtalan finom és kevésbé
finom húzással rányomta egyéniségének bélyegét az újságra. Ő volt a
családi folytonosság szimbóluma századunkban; ő volt az, aki tizenegy
éves korában a következőket mondotta a Times Tower, a felhőkarcoló­
siékház alapkőletételénél: ,,Ezt az épületet a The New Tork Times-nak
ajánlom. Az a kívánságom, hogy mindazok, akik majd ebben az épület-
ben dolgoznak, az igazságot tartsák szem előtt, bátran és okosan szol-
gálják az emberiség javára, az Egyesült Államok és népe legjobb érde-
keinek megfelelően, a tisztességes és megbecsült újságírás érdekében.
Isten áldását kérem valamennyiükre." Határozott szavak, határozott
érzelmek- és I phigene hitt is abban, amit mondott. A modern Tke New ·
rork Times négy tulajdonosa közül az egyiknek lánya, a másiknak fele-
sége, a harmadiknak anyósa, a negyediknek anyja volt; vagyis minden-
ki másnál jobban képviselte a család és a lap eleven, szerves kontinuitá-
sát. .
Rendkívül határozott elgondolása volt arról, milyen legyen a lap-, de
ami ennél is fontosabb: ki képviselje az újságot, kiváltképp kµlföldön.
Nem sokat törődött a Times helyi tudósítóinak stílusával és modorával;
ezek a riporterek valóban vegyes társaságot alkottak. Ám a külföldi és
a washingtoni tudósítóknak kivétel nélkül úriembereknek kellett lenni-
ük. Azonkívül, hogy megfelelő képességeket vártak el tőlük, az Iphi-
gene által megkövetelt körökhöz kellett tartozniuk: az asszony megkí-
vánta, hogy vonzó fiatalember legyen valamennyi- ha nem is fizikailag
307
 (bár ez sem ártott), de legalább emberi von.atkozásban. Nem lehettek
nyers ·viselkedésűek, nem beszélhettek New York-i kiejtéssel, é~ nem
volt szabad szégyent hozniuk a Times-ra fontos emberek körében.
Nagr.jából úgy választották ki őket, amint a State Department, a Kül-
ügyminisztérium szemelte ki nagyköveteit; ők alkották aztán a szakmai
elitet. Többnyire igen művelt, vonzó protestánsok voltak, rendszerint
halkan beszéltek, és sohasem viselkedtek túl agresszívan.Jóllehet a lap
tulajdonosai zsidók voltak, a harmincas, negyvenes és ötvenes években
nemigen törték magukat, hogy zsidó tudósítókat küldjenek külföldre,
vagy zsidókat helyezzenekvezető állásokba.
1948-ban A. M. Rosenthal (születési bizonyítványa szerint Abra-
ham, barátainak csak Abe, a Times eufemisztikus hagyományai szerint
azonban A. M.-mel szignálta cikkeit), az idő tájt a szerkesztőség egyik
legtehetségesebb fiatal munkatársa, ideiglenes megbízatással Párizsba
utazott. Akkoriban Rosenthal leginkább arra vágyott, hogy bekerüljön
a lap tekintélyes gárdájába, sjóllehet színvonalas tudósításokat küldött
az Egyesült Nemzetek Szervezetéből, még nem léptették elő külföldi
tudósítóvá. Párizsi tartózkodása alatt hotelszobájából valaki ellopott
egy húszdolláros utazócsekket, mire Rosenthal botrányt csapott, és az-
zal fenyegetőzött, hogy levonja az összeget a számlájából. A sértődött
francia szállodás nyomban felhívta a Times szerkesztőségét, és panaszt
tett C. L. Sulzbergernél. Sulzberger, ez idő tájt tudósító, egyúttal a
külföldi rovat egyik szerkesztője, nem is szólva arról, hogy a laptulajdo-
nos unokaöccse volt, erre azt a konklúziót vonta le, hogy Rosenthal nem
a megfelelőfajta fiatalember, hiszen botrányt okozott, és így talán a Times
jó hírén is foltot ejtett. Anélkül, hogy megbeszélte volna az esetet Ro-
senthallal, vagy hét éven át megakadályozta, hogy a külföldi rovathoz
kerüljön. ·
A család arra törekedett, hogy a lap ne keltsen túlságosan·zsidó be-
nyomást. 1937-ben, amikor meghalt Rollo Ogden, az újság szerkesztő­
ségi oldalának rovatvezetője, Arthur Krock azt hitte, ·hogy korábban
már neki szánták ezt a beosztást, a legtekintélyesebb posztot az újság-
mil. Sulzberger azonban Krock nagy keserűségére] ohn Finleyt nevezte
ki a posztra. - Ez egy családi vállalkozás - jelentette ki Sulzberger -,
ráadásul zsidó lap, és számos zsidó tudósító dolgozik nálunk. De az évek
során, amióta én itt vagyok, sohasem állítottunk zsidót a kirakatba. -
Krock erre azt felelte, hogy anyja, akit nagyon szeret, nem zsidó, csak
a léhűtő apja az. Márpedig a próféták törvénye szerint, fűzte hozzá
308
diadalmasan, senki sem számít zsidónak, hacsak az anyja nem az. Sulz-
berger ekkor végigmérte Krockot, és megkérdezte: - Mondd, Arthur,
honnan tudod te mindezt, ha nem vagy zsidó? - Ami Krockot illeti,
később, a washingtoni Times-iroda vezetőjeként eltitkolta származását,
és a leghatározottabban ellenezte, hogy zsidó riporterek dolgozzanak
a szerkesztőségében. Amikor már másodszor utasította el Warren Mos-
cow New York-i riporter kísérleté't, hogy alkalmazzák a szerkesztőség­
ben, Felix Belair, Krock egyik kedvence, felelősségre vonta. - Vannak
itt néhányan, akik antiszemitának tartanak- mondta. - Nos- felelte
Krock -, .talán az is vagyok. - A Times-nál -tehát gyakorlatilag kettős
szempont alapján döntöttek arról, ki lehet a lap munkatársa, és milyen
feladatot kaphat.

Arthur és I phigene Sulzberger lassan, de határozottan emelték a lap

színvonalát, és mind kiválóbb képességű tudósítókat szerződtettek.
A külföldi tudósítások, ha voltak is olyan kimagaslóak, mint a Chicago
Dai[y News-éi, valamennyi országos újság közül a legátfogóbb képet
nyújtották a nemzetközi helyzetről. Időközben a lap, szinte anélkül,
hogy bárki észrevette volna, családi konszernné alakult: az újság emelte
a családi tekintélyt, a család emelte az újságét. Sulzberger talán még
apósánál is szilárdabban vallotta, hogy a profitot ismét be kell fektetni.
A család ösztönszerűen nem arra törekedett, hogy pénzt keressen ah-
hoz, hogy ezt lehetővé tegye. Igazi céljuk nem az volt, hogy vagyont
halmozzanak fel - bár szerfölött megtollasodtak-, nem is a klasszikus
értelemben Vftt hatalomra vágytak, tehát nem arra, hogy diktáljanak
azoknak a politikusoknak, akiket ők segítettek hivatalba. Sokkal in-
kább az lebegett a szemük előtt, hogy naggyá tegyék a lapot, és ennek
révén elismertséget meg presztízst szerezzenek. Ez után sóvárgott ez a
roppant előkelő német-zsidó család: elismertségre és szakmai (ha már
nem társadalmi) befogadásra. Ezt sokkal fontosabbnak tartották a
pénznél; pénze bárkinek lehet, de ha valami, hát a pénz csak fokozza az
ellenérzést, és szítja az antiszemitizmust. A Times-nak azt kell szimboli-
zálnia, hogy aki zsidó, a:rertjó állampolgár lehet. Bármi volt is a meg-
győződése Arthur Hays Sulzbergernek az élet egyéb kérdéseiben, az
antiszemitizmussal kapcsolatos érzékenysége sohasem csökkent. Szá-
mára az volt a legfontosabb, hogy az újság hangvétele ne legyen túlsá-
gosan zsidó színezetű, és a vállalatnál ne legyen túl sok zsidó vezető.
Akárcsak nemzedékének számos idősebb zsidó vezetője, nem akarta,
309
 hogy zsidók olyan· pozíciókat töltsenek be, ahol rájuk irányul a figye-
lem, és emiatt ellentétek robbanjanak ki személyükkel kapcsolatban.
Ö is azon zsidó vezetők csoportjának a tagja volt, akik 1939-ben _azt
kérték Franklin Roosevelttől, ne nevezze ki a Legfelső Bíróság tagjává
Felix Frankfurtert, mert attóltartottak, hogy ez is fokozhatja az anti-
szemitizmust. A második világháború alatt, amikor szerte a világban
növekedett az antiszemitizmus, lidércnyomásos álmok kínozták ami-
att, hogy őt és családját támadások érhetik. Számára ez nagyon is reális
félelem volt. Aggódott magáért a lapért is, s nem vitás, hogy amikor
1970-ben Spiro Agnew m~gindította összehangolt támadását a tömeg-
médiumok tulajdonosai ellen, a Times igazgatói irodáiban és a többi
nagy tömegmédium agyközpontjában roppant érzékenyen reagáltak
erre a támadásra; Agnew kirohanásait alig álcázott antiszemitizmus-
ként értékelték, és idegességük nőttön-nőtt, amikor Agnew támadásai
;,. nyomán ugyancsak megszaporodott az antiszemita hangú levelek ára-
data.
A társadalmi megbecsülésre és pozícióra való törekvés a családi ha-
gyomány szerves részévé vált, erkölcsi felelősségérzetté, valamivé, ami
fontosabb a családi kötelékeknél;de azért felidézi a család legnemesebb
szellemét és értékeit, s ugyancsak részévé vált a család és az újság, a lap
és a tradíció föismérveinek. Az, hogy a Times családi vállalkozás, annyit
jelentett, hogy bizonyos fokig örökletessé vált az elkötelezettség hagyo-
mánya és szelleme; a család fiatal tagjai már igen korán és gyakran
tapasztalhatták ezt. Önmaguk döntöttek róla, milyen profitot akarnak
besöpörni, a hatvanas évek végéig ez a nyereség gyakran veszedelmesen
alacsony szinten!mozgott; könyvelésüket senkinek sem mutatták meg,
csakis egymásnak meg az IRS-nek, vagyis az adóhivatalnak. Ráadásul
kialakítottak valamit, ami önálló dinamikus életet élt. Azok a szerkesz-
tők és tudósítók, akik a hagyományai miatt jöttek dolgozni a Times-hoz,
csak erősítették ezt a tradíciót; éppannyira a laphoz kötötték a lovukat,
akár a család. /
Jóllehet Van Anda bizalmatlansága a virágos stílussal szemben túlél-
te a kqrát, és a cikkek túlnyomórészt olyanok voltak, mintha ugyanazok
írták volna őket, akik a kormánydokumentumokat fogalmazták, a
Times szakmailag fokozatosan erősödött, és nem volt már annyira hiva-
talos hangnemű. A tudósítások kezdték fölvenni a korszerű írás ritmu-
sát. A ripprtok minőségét egyre határozottabban definiálták. Egyre
jobban a múlt ködébe veszett a húszas évek laissez-Jaire szerkesztői poli-
310
I
 I •

tikája, amikor New Yorkban többnyire azt nyomtatták ki, ami befutott
a szerkesztőségbe. Amíg a húszas években a Times washingtoni tudósí-
tói maguk döntöttek róla, hogy miről kívánnak írni - ami például azt
jelentette, hogy netán három riporter is ugyanazzal a kérdéssel foglal-
kozott; a lap pedig mindhárom változatot lehozta-, a harmincas évek
derekán már külön tematikai részleget állítottak fel az efféle átfedések
kiküszöbölésére. Az újság egyre áramvonalasabb lett. A második világ-
háború kitörésekor Arthur Hays Sulzberger sorsdöntő elhatározásra
jutott, amelynek nyomán a Times New York vezető lapja, s ezáltal az
ötvenes és hatvanas évek legelső országos lapja lett. A harmincas évek-
ben szüntelei:iül és hevesen versengett a .New York Herald Tribune-nal.
A Times anyagilagjóval szilárdabb alapokon állt, mint a Tribune, kezé-
ben tartotta a New York-i kiskereskedelmi hirdetéseket, ami kiváltképp
vasárnapi kiadását tette üzletileg értékessé. A második világháború elő­
estéjén mindkét újság nagy hasznot hozott: a Times-t négyszáznyolc-
vanegyezer, a Trib-et háromszáznegyvenhétezer példányban nyom-
ták. Ezekben az években a Trib csekély mértékben, de tért nyert a
Times-szal szemben. A Times jobban fogyott New York belterületén,
amíg a republikánusabb színezetű Trih a kertvárosokban volt kelen„
dőbb, amelyek lakói az idő tájt jobban hajlottak a republikánusok felé.
1942-ben a kormány úgy döntött, hogy bevezeti a papírkontingensek
szabályozását; ekkor a két újság merőben más elhatározásra jutott, mi-
·ként ossza be korlátozott terjedelmét. Sulzberger abból indult ki, hogy
a kor nem kedvez a profithajszának, az idők viszont maximálisan széles
körű tudósításokat követelnek, ezért nagymértékben korlátozta a hir-
detések terjedelmét, és a lap oldalait főként a híranyagnak engedte át.
Hirdetői fenyegetőztek és panaszkodtak, de Sulzberger nem engedett.
A Trih, amelynek szerkesztősége már évek óta irigyen figyel te a Times
monopolhelyzetét a New York-i áruházak körében, másként döntött.
Helen Reid úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a Trib most egyszer s min-
denkorra lekörözheti a Times-t a hirdetések terjedelmének tekinteté-
ben. A Times profitja hirtelen valóban zuhanni kezdett, a Trib profitja
pedig nőttön-nőtt. 1942-ben a két lap szinte egyforma hasznot hozott,
de 1943-ban a Trib, fennállása óta első ízben, megelőzte vetélytársát az
áruházi hirdetések tekintetében. Csakhogy ez igencsak pirruszi győze­
lem volt; a Times ugyanis a második világháborúról közölt rengeteg
tudósításával minden addiginál jobban megszilárdította pozícióját az
olvasók körében; gyakorlatilag támadhatatlan volt az az állítása, hogy
311
 valóban higgadt újságírásra törekszik. Mihelyt véget ért a háború, eny-
hült a papírkorlátozás, és a Times ismét előretört, messze maga mögött
hagyva a T rih-et. Csupán egyetlen reggeli lapnak sikerült ez - a Times
befutott. Egyre gazdagabb, egyrejövedelmezőbb lett, a Trih pedig kép-
telen volt rá, hogy - mint a háború előtt - erős második maradjon.
j Súlyosan érintették a változó kor kegyetlen megpróbáltatásai, a rádió
és tévé támasztotta új verseny és az új kertvárosi újságok éleződő konku-
renciája. 1950-ben már kirajzolódott a végeredmény: a Trih statikussá-
merevedett egy olyan időszakban, amikor a sajtó területén már isme-
retlen fogalommá vált a megtorpanás. A Times hódította meg az új
olvasókat, példányszáma ötszáznegyvennégyezerre emelkedett, szem-
ben vetélytársának háromszáznegyvenezres példányszámával, 1960-
ra pedig már hatszáznyolcvanhatezer : háromszázötvenkétezer volt az
arány. A versenynek vége volt, mielőtt a Trih akár csak rádöbbenhetett
volna, hogy itt verseny folyik. Szimbolikus, hogy 1955-ben Horner Bi-
gart, a Trih legpompásabb riportere, aki Pulitzer-dijat kapott a máso-
dik világháborúban, és Pulitzer-díjat a koreai háborúban, ez az ízig-
vérig T rih-tudósító, a rettenthetetlen, szívós és tekintélyt nem ismerő
újságíró, megelégelte frusztrált munkahelyét, és egyszerűen átsétált az
utca túloldalára, hogy állást kérjen a Times-nál. - Mondd csak, Horner
- kérdezte tőle Turner Catledge, a Times ügyvezető föszerkesztője-, mi
tartott vissza- ilyen sokáig? - (Két Pulitzer-díj ide vagy oda, Bigartnak
is át kellett esnie a Times roppant bürokratikus személyzeti faggatózá-
sain. - Hogyan vélekedik Eisenhowerról? - kérdezte a személyzeti
ügyeket intéző szerkesztő. - Azt próbálta kipuhatolni- közölte később
barátaival Bigart -, nem vagyok-e komcsi.)
Akét lap közötti különbség még élesebben jutott kifejezésre a vasár-
napi kiadásokban. A Times már az Ochs-korszak óta nemcsak New
York, hanem egész Amerika legnagyobb áruházainak a lapja volt.
A formatervezők és az iparosok új vonalú termékeiket nem a szakmai
folyóiratokban, hanem a The New York Times Magazine-benjelentették
be. A Trih ezen a téren semmiképpen sem vehette fel a versenyt. A Times
vaskos vasárnapi száma az egész lapot gazdagabbá, erősebbé tette, a
T rih vasárnapi kiadása viszont az előző hat nap elfekvő anyagaiból élt.
A Times vasárnapi kiadásának szerkesztőségi gárdája verhetetlen csa-
patnak bizonyult. Lester Markel volt a felelős szerkesztő, és az ő politi-
. kája szavatolta, hogy vasárnaponként, a konfekcióipar legfrissebb hir-
detései közé spékelve, Arnold Toyn bee és Barbara W ard nézeteit kapta
312
kézhez az olvasó; a lap ily módon egyaránt szólt azokhoz, akik a nyugati
világjövője miatt aggódtak, illetve azokhoz, akiknek a nyugati alsóne-
mű üzletmenete mi~tt fött a feje. A számok önmagukért .beszélnek:
1940-ben a Times vasárnapi kiadásának példányszáma nyolcszázhar-
minchatezer volt a T rib ötszáznegyvennégyezer példányával szemben;
1950-ben az arány egymillió-százhetvenháromezer volt a hatszázhet-
venötezerhez, 1960-ban pedig, amikorjószerint már eldőlt a küzdelem,
a Times egymillió-háromszázhetvenegyezer példányával a Trih vasár-
naponként mindössze ötszázhuszonegyezer példányt tudott szembeál-
lítani.

Vagyis a Times az évszázad első felében nemcsak az ország, hanem a

világ legbefolyásosabb újságja lett. Mi több,jelentősen megváltoztatta
az újságírás karakterét és hangnemét, eltávolodott az előző korszak
heves pártpolitikaijellegétől és vidékies szemléletétől, ámikor is az újsá-
gok csak egy-egy laptulajdonos-kiadó politikai vagy üzleti szándékai-
nak szócsövei voltak. Ochs, Van Anda és utódaik olyan lapot hoztak
létre, amelynél a hatalom letéteményese nem a tulajdonos, nem is a
szerkesztőségi oldal, hanem végső fokon a riporter volt. A lapvezér tu-
datosan korlátozta saját szerepét. Ez a fajta űjságírás az olvasóra bízta,
hogy maga alkosson ítéletet az eseményekről. A Times szerepe csak any-
nyi volt, hogy a szerkesztőség határozta meg, hová menjenek a tudósí-
tók, miről írjanak; a megelőző nemzedék idején szokásos szerkesztőségi
cikkek gyakorlatához képest ez a szerep eléggé csekélynek tetszett, bár
a következő évtizedekben - alternatív információforrások hiányában -
ezt a szerepet is szüntelenül és hevesen vitatták.
James Reston tisztában volt vele, milyen előnyökkeljár ez a fórum;
mindig is tisztában volt vele; sikerének záloga föként abban állt, hogy
a Times-nál dolgozik. Évekkel később, amikor egyik tehetséges ifjú ti-
tánja, Max Frankel borzasztóan elkeseredett, amiért a New York-i
szerkesztőségi „deszk" gyakran élesen kifogásolta írásait; és ezért elha-
tározta, hogy elmegy a laptól, és a The Reporter magazinhoz szerződik,
Reston hosszasan elbeszélgetett a fiúval. Minden tekintetben egyetér-
tett azzal, amit Frankel elpanaszolt a „deszkről". - De hát Max -
mondta végül-, gondolj csak arra, milyen fórumod van itt. Hát való-
ban fel tudnád adni ezt a fórumot? - Reston a markában tartotta Wa-
shingtont, s ennek nagyon is tudatában volt. Bob Donovan T rih-irodá~
ja jó munkát végzett ugyan, csak nem állt mögötte kellő befolyás; ·a
313
j .

I
W~kington Post-nak befolyása is volt és tiszteletnek is örvendett a fövá-
rosban, de ereje inkább a vezércikkeiben és nem annyira a tudósításai-
bán rejlett, és ha bárhol másutt jelenik meg az országban, csupán egy
lett volna a számtalan jó szándékú .újság közül. A Time meg a Life,
vagyis a Lúce-lapok gazdagok voltak, de inkább rettegtek tőlük, sem-
mint tisztelték őket. A Times ezáltal egyedülálló helyzetet vívott ki,
Reston pedig a lehető legnagyobb mértékben kiaknázta ezt a he1yzeti
előnyt. Azonkívül a lap washingtoni irodavezetőjeként a Times intéz-
ményen belül is nagy hatalomra tett szert, ez viszont ismét csak növelte
washingtoni befolyását. Iphigene Sulzberger feltétlen kedvence, Ar-
thur Sulzberger büszkesége volt, de Orvil Dryfooshoz, Sulzberger leg-
idősebb lányának, Mariannek a ferjéhez állt a legközelebb, akit hivata-
losan is a laptulajdonos trónörökösének tekintettek. Ekképpen minden-
ki által irigyelt forró drót kötötte össze Restont a lap csúcsvezetőivel;
olyan terjedelmet kapott cikkei'számára, amilyent csak kívánt. (A re-
publikánusok hatalomra kerülése után például rávette John Foster
Dullest, hogy adja oda neki a titkos jaltai feljegyzéseket; ez csak azért
sikerülhetett, mert megígérte Dulles sajtófönökének, Carl McCardle-
nek, hogy teljes egészükben, szó szerint közlik a dokumentumokat.)
New Yorkban senkinek sem volt Restonéhoz hasonlítható befolyása.
Amikor 1962-ben megelégelte Turner Catledge szerkesztői stílusát, be-
ment hozzá, és kertelés nélkül a tárgyra tért: - Ide figyelj, Turner. Te
nem irányítod, de nem is szerkeszted ezt az újságot. Ezt csak azért mon-
dom neked, mert közölni fogom Orvillal is. - Ilyen erős volt a pozíciója
alapnál.
E kettős hatalom révén különleges státust vívott ki magának. Szinte
. tetszéseszeri~t alkalmazhatott bárki_t:jelöltjeszámára New York jóvá-
hagyását sem kellett kérnie. Miután 1953-ban kinevezték a washingto-
. ni Times-iroda vezetőjévé, céltudatos tehetségkutatást kezdett, . és
· megpróbálta szerződtetni Amerika legkiválóbb fiatal riportereit, ami
nemcsak az iroda, de a saját hírnevét és presztízsét is növelte. Csodála-
tos lehetőség volt ez, mondotta,: Amerika minden tehetséges ifjú ripor-
tere szeretett volna Washingtonba kerülni, a legjobbak pedig a Times-nál
akartak dolgozni. Ez ugyancsak megkönnyítette a vadászatot. Néha
megvetéssel beszélt a Times egy másik irodavezetőjéről, amiért átlagos
· képességíitudósítókkaltömteteleaz6irodáját.-Azértszerződtetcsupa
másodrendút, hogy ő maga jobb színben tűnjék fel- mondogatta Res-
ton. . . ;. Én viszont azért szerződ tetem csak a legjobbakat, mert ez tüntet
314
 fel jobb színben. - S valóban, irodáját Amerika legkiválóbb riportereivel .,
népesítette be. Ott volt közöttük Russell Baker, Allen Drury, Tony
Lewis, Tom Wicker, Ed Dale, John Finney, Neil Sheehan, Hedrick
Smith. - Scotty nem irodát akar - állapította meg róla Mimi Baker,
Russell Baker felesége-, hanem háremet. - Egyívásúak voltak: komo-
lyak, műveltek és- férfiak (Reston nem találta meg a hangot a dolgozó
nőkkel, idegen elemeknek érezte őket; amikor állást ajánlott Mary
McGrorynak, a Star munkatársának, közölte vele, hogy részidőben a
telefonközpontot is kezelnie kell). Egy-egy Pulitzer-díj vagyNieman-
ösztöndíj nem ártott a válogatásnál. Reston fiai általában egyetemet
végeztek, és rendszerint valamely terület - a természettudományok, a
közgazdaságtudomány, a városrendezés - szakemberei voltak. Ezeket
a riportereket arra képezték ki, hogy a kormány egyre bonyolultabb és
sokrétűbb munkájáról számoljanak be, ehhez pedig mind nagyobb
mérvű szakosodásra volt szükség, ráadásul méltóknak kellett lenniük a
Times-hoz. ( 195 7-ben, amikor Reston még mindig tehetséges emberek
után járt, megkérdezte Russ Bakert, nem tűntek-e fel újabban tehetsé-
ges fiatalemberek a fövárosban. - Dehogynem -felelte Baker-, itt van
egy jó fej, Ben Bradlee, éppen m~st érkezett vissza Párizsból. - Bradlee
- morfondírozott Reston -, úgy van, láttam itt valahol. Mintha kissé
faragatlan volna.) Volt Restonban valami keménység, szinte arrogan-
.cia, ha arról volt szó, hogy embereinek megszerezze az általa szükséges-
nek vélt respektust. Az ő embereit senki se kezelje félvállról. Kennedy
elnökségének kezdetén, amikor a kormánytisztviselők önteltsége - ki-
váltképp saját image-ük kialakításában - a tetőfokra hágott, Reston úgy
vélte, hogyTed Sorensen meg akarta félemlíteni a Fehér Házban még
nem egészen otthonosan mozgó új emberét, Tom Wickert. Tárcsázott,
Sorensent kérte a telefonhoz, és igen nyájas hangon kifejtette neki, hogy
véleménye szerint rossz ötlet lenne félvállról kezelnie Wickert. -Tudod,
Ted - emlékeztette Sorensent -, mi már előtted is itt voltunk, és akkor
is itt leszünk, amikor te már régen odébb~lltál.

Politikailag középutas volt, talán inkább liberális, semmint konzerva-

tív, bár nem hangoztatta nyíltan nézeteit; fel tétlenül nemzetközi orien-
tációjú egy olyan időszakban, amikor ez még nem volt elfogadott irány-
zat a fövárosban. Lelke mélyén optimista, ami nagyon tetszett a Sulz-
berger családnak. Murray Kempton egy ízben·aztfrta róla, hogy klasz-
szikus Times-újságíró, az újság az éltető eleme. A Times alakította azzá,
315
 amivé lett, a Times volt az, amit ismert. Egyszer egy újságsztrájk kap,-
csán ingerülten írt arról, milyen igazságtalan dolog sztrájkolni a Times
ellen; olyan ez, állapította meg, mintha valaki pofon ütne egy öreg
hölgyet. - De különben is- panaszolta-, hogyan tudhatnám, mit gon-
dolok, ha nem olvashatom, amit leírtam?-Hitt az amerikai gyakorlát-
ban; az ó személyes életében bevált ez a gyakorlat, és azt vallotta, hogy
mások esetében is beválna. Glasgow közelében született, tizenegy éves
korában került át Amerikába, Ohióban nőtt fel, ahol kiváló atléta és
gyengén közepes tanuló volt. Csak attól fogva érteljobb eredményeket
az egyetemen, hogy megismerkedett a helyi bíró lányával, Sally Ful-
tonnal, udvarolni kezdett neki, és feltornázta magát a lány szintjére.
Fordulópont volt ez az életében. Házasságát tekintette élete nagy for-
dulatának; megállapodottságot, célt és neines becsvágyat hozott neki;
hittel vallotta, hogy a megfelelő feleség egy férfi sikerének a kulcsa .
. Évente írt erről a témáról egy cikket a Times-ha, a derék washingtoni
asszonyokról, akik csöndben ott állnak sikeres férjeik mögött; a modern
fiatal nők új .nemzedéke egyre hűvösebben fogadta ezt a témát. Egy
ideig a Cincinnati Reds baseballcsapatá~ak a reklámembere volt, in-
nen került az AP tudósítójaként Londonba, ahol hamarosan felfigyel-
tek rá. Ferdinand Kuhn fedezte fel a Times számára, 1939-ben szerződ­
tették, és ettől fogva üstökösként ívelt felfelé a pályája. A háború alatt
egy ideig Arthur Hays Sulzberger irodájában dolgozott a fönök segéd-
munkatársaként. Pontosan olyan fiatalember volt, amilyent Sulzber-
gerék szívesen alkalmaztak a Times-nál. London megrázó hatást tett rá;
az iszonyú német bombázások súlya alatt összefogó angol demokrácia .
megerősítette hitét a demokratikus gyakorlatban. Innen a washingtoni
irodába került, 1945-ben pedig megkapta a Pulitzer-díjat (később ka-
pottmég egyet) az Egyesült Nemzetek Szervezetét megalapozó Dum-
barton Oaks-i biztonsági konferenciáról írott tudósításáért. Reston a
konferencia előkészítése során titkos dokumentumsorozathozjutott, és
ennek pompás hasznát vette a konferencián. Jól értesült cikkei nagy
· feltűnést keltettek a konferencián részt vevő magas rangú tisztviselők
körében. Minden delegáció azt hitte, hogy legföbb vetélytársa szivá-
rogtatta ki az értesüléseket Restonhoz. Valójában a konferencia legke-
vesebbre becsült delegációjától, a kínaiaktól kapta a dokumentumo-
kat. - Mindig azokat keressétek, akik boldogtalanok - oktatta az ifjú
riportereket.
Kiváló, nagyon kemény riporter volt. T~dta, hogyan kell megdol-
316
 gozni egy várost, hogyan kell egy információmorzsát felfújni, apró rész-
leteket adagolni hozzá, amíg végül kikerekedik a cikk. Finom előérzete
volt a hírek iránt; ösztönösen megérezte, hol történik majd az esemény,
és gyakorlottan, ügyesen kezelte a telefont. Senki sem értette jobban a
módját, miként kell kiemelni egy egészen jelentéktelennek látszó érte-
sülést, fölhívni egy információforrást, azt tettetve, mintha rengeteg
adat birtokában lenne; az informátor ilyenkor lépre ment, és beszélni
kezdett. Ez volt a specialitása, s ebben a tekintetben megelőzte a jövő
újságírói módszereit. 1956-ban, miután Eisenhower szívrohamot ka-
pott, a nagy politikai sztori az volt, vajon ismét indul-e az elnökválasz-
táson. Azon a nyáron a Szenátus egyik bizottsága megidézt~ dr. Paul
Dudley White-ot, Ike szívspecialistáját; az ülés előtt rengeteg riporter
gyűlt össze, abban a reményben, hogy sikerül interjút készítenie dr.
White-tal Ike egészségi állapotáról. A kitűzött időpontban White taxi-
ja megállt a Szenátus előtt, a tudósítók serege meglódult, a taxiból pe-
dig Paul Dudley White ésJames Barrett Reston szállt ki. Miután sztá-
rok alkotta irodája kialakult, legszívesebben maga járt a hírek után,
hogy a hét legfontosabb sztoriját hozza ki, csak hogy megmutassa a
környezetében hemzsegő ifjú titánoknak: még mindig·ő a legkiválóbb.
De mindig jó ízléssel viselkedett, senki sem haragudott meg rá. Újság-
írói értékelései rendszerint tömörek és velősek voltak; kommentárjai-
ban több volt a szentimentalizmus, és kiváltképp a hatvanas években
láthatóan nagyon igyekezett egyensúlyt létrehozni ott, ahol az erő­
egyensúly már megbomlott.
Az ötvenes években senki sem írt jobb cikkeket az amerikai belpoliti-
káról, mint ó. (- Mi az ördögöt képzel ez a Scotty Reston,. kicsoda ó,
hogy tanácsokat osztogat nekem, miként vezessem az országot? - fa-
kadt ki egy ízben 'Dwight Eisenhower, miután elolvasta Reston kom-
mentárját.) Az Eisenhower-kormány után a Kennedy-kormány idején
végbement órségváltásról írott ·cikkeiben azon tűnődött, mennyire
másféle két Amerikából sarjadtak ezek a kormányzatok, és miféle Ame-
rikát képviselnek; ezek a cikkek a világos és fantáziadús újságírás felül-
múlhatatlan példaképei. Reston tehát a centrumot képviselte, tekin-
télyt vívott ki, minden információhoz hozzáfért, s a rendelkezésére álló
fórumot ragyogóan aknázta ki avégett, hogy még több értesüléshez
jusson. Akárcsak Walter Lippmann, ő is szimbolikus alakká magaso-
dott Washingtonban. Pedig nem is volt intellektuel, globális szemléle-
tét leginkább Lippmann alakította ki. De mély hatással_volt a gyakorló
317

.l
riporterek gondolkodására, olyan kérdésekről írt, amelyekről nekik is
tudósítaniuk kellett, és· roppant hatással volt a vele azonos kaliberű
újságírókra. Az igazság az, hogy hullámeffektus volt ez: Lippmann ha-
tott Restonra, Reston hatott a sajtó nagymenőire, akik viszont hatottak
a hírközlés hangadóira, amikor definiálniuk kellett a washingtoni elvi
kérdéseket és kifejezésmódot. Mindenki csak jót mondott róla, még a
State Department vezetői is, akik rendszerint plebejus származású bug-
risoknak tekintették és lenézték az efféle újságírókat. Reston jobb zsur-
nalizmust akart, műveltebb és komolyabb riportereket, akiknek-és ezt
tekintette a legfontosabbnak - magasabb célok lebegnek a szemük
előtt. Az újságírás többnyire csak bosszantotta, azt szerette volna, ha
komolyabb lenne, kevésbé frivol. Azt akarta, hogy a cikkeknek súlyuk
legyen, a riporterek pedig foglalkozzanak nagy horderejű kérdésekkel.
Gyakranmondogatta fiatal tudósítóinak, mennyire elkeseríti, hogy az
újságok, a dolgok hírértékét tekintve, értenek hozzá, hogyan tálaljanak
robbanekony, látványos eseményeket, de fogalmuk sincsen róla, mi-
ként írjanak a társadalomban v.égbemenő finomabb, kevésbé kézzel-
fogható, de gyakran fontosabb változásokról. - Jobban írunk a revolú-
cióról, mint az evolúcióról - hajtogatta. Magasra emelte az etikai mér-
cét az irodájában. Arthur Krock élvezte a Washington által nyújtott
társadalmi lehetőségeket, és sokszor sztárolta társaságbeli barátait a
Times hasábjain - Reston ebben a tekintetben sokkal szigorúbb volt.
Nem állította előtérbe a barátait; azt magyarázta a fiatal riporterek-
nek: fölösleges estélyeken sürgölődniük ahhoz, hogy hírekhez jussanak
Washingtonban, és azzal hivalkodott, hogy ha a Fehér Házba megy,
ceruzát és jegyzettömböt visz magával.
Mindenki szerette volna magához csábítani. Mintha csak Reston
szerződtetésével egy szokványos újság máról holnapra jelentős országos
napilappá válhatna, hiszen nemcsak magát Restont kapná meg, de a
restoni stílust, a restoni „órlángot" is, mindazokat a tehetséges ifjú ri-
portereket, akiketmár ő szerződtetett, meg azokat is, akiket majd csak
ezután gyűjt maga köré. Úgy tetszett, mintha vonzereje akkoriban még
a Times-énál is nagyobb lett volna; a Times ugyanis komoly, de szürke
volt, Reston viszont komoly, de amellett jól is írt. Fiatal újságírók, akik
haboztak, dolgozzanak-e a Times-nak, nemigen haboztak, hogy Res-
tonnak dolgozzanak-e. Egy egész nemzedéknyi időn át mindenkinél
többet tett azért, hogy az újságírók valóban írhassanak a Times-ha. -
Ne úgy írj- tanácsolta egy tengeren túlra készülő riporternek-, mintha
318
a Tlze New rork Times külpolitikai rovatának írnál. Úgy írj, mintha
levelet frnál haza, a barátaidnak.
Phil Graham első · kísérlete, hogy átcsábítsa Restont a Times-tói a
Washington Post-hoz, kudarcot vallott, de nem adta fel a tervét. Graham
nemigen találta meg a hangot Russ Wigginsszel; akinek a múltja sok
tekintetben hasonlított Restonéhoz, s aki korábban ugyancsak Arthur
Hays Sulzberger mellett dolgozott. Graham könnyedebb és rokonsz_el-
leműbb vonásokat fedezett föl Restonban, mint Wigginsben. Ajánlatá-
nak lényege az volt, hogy Restonjö]ön át hozzá szerkesztői rovatveze-
tőként, és ehhez az ajánlathoz még hozzáfűzte azt az ígéretét, hogy
hamarosan a Washington Postföszerkesztóje lehetne. Graham láthatóan
elégedetlen volt saját lapjával, határozottan úgy érezte, hogy Washing-
tonjobb újságot érdemelne,. Magatartása ugyanakkor sajátosan ambi-
valens volt. - Miniatűr New York Times-t akarok- ismételgette, azután
munkatársaival arról tárgyalt, mit kellene csinálni, meg hogyan, s ek-
kor kiütközött az ambivalencia,jelentkeztek a kételyek. APost, mondo-
gatta Graham, még nem áll készen rá, hogy Times legyen. Szükség
lenne jó helyi tudósításokra. A Post-nak Washington mellett Alexand-
riáról, Arlingtonról és Marylandről is tudósítania kellett. Végtére is a
Star, mondta, a múltban mindig azért diadalmaskodott, mert remek
helyi tudósításokat közölt. - Első feladatunk az - fejtegette-, hogy
Washingtonban győzzünk. Nem szabad idő előtt országos lappá vál-
nunk. - Restont akarta megnyerni, az országos presztízs legföbb jelké-
pét, ugyanakkor félt tőle, vajon Restoq miféle vonalat követne; attól
tartott, hogy ez az ember túl gyorsan próbálná felülmúlni a Times-t.
Restont nyugtalanították ezek a homályos feltételek, azután Gra-
ham, akit kedvelt, 'és akinek politikai ösztöneit tisztelte, végül is igen
markáns politikai manipulátor volt. Imádta tologatni a bábukat a
sakktáblán. Nem érte be azzal, hogy a partvonal mentén üldögéljen,
mint Adolph Ochs és Arthur Sulzberger, sőt Eugene Meyer is, az ese~
mények alakulására várva. Ehhez Phil túlságosan türelmetlep volt.
Reston, ajó kálvinista, amint a Times munkatársainak többsége is kál-
vinista volt, hálásan fogadta, amiért az újság nagymértékben mentesí-
tette attól, hogy a lapkiadó piszkos munkáját végezze, vagy kénytelen
legyen hízelegni a kiadó kedvenc politikusainak. Vajon valóban olyan
szerkesztő lehetne-e, tépelődött, amilyen szeretne lenni, ha laptulajdo-
nosa titkon nem állna mögötte a színpadon? Restont szerfölött nyugta-
lanította ez a probléma, ezért barátjához, Lippmannhez fordult taná-
319
csért. Mármost két Walter Lippmann létezett, amint azt a bölcs barátai
tapasztalhatták. Az egyik a kommentátor; megfontolt, elvont gondol-
kodású, gyakran teoretikus hajlamú, talán túlságosan is az, valaki, aki
látszólag messze a kicsinyes hétköznapok fölött lebeg. De létezett egy
másik Lippmann is: hallatlanul ravasz, csípős és pragmatikus, olyasva-
laki, aki szinte minden helyzetben roppant hűvösen képes mérlegelni a
bürokratikus esélyeket. Lippmann óva intette Restont, nehogy elsze-
gódjék a Post-hoz. Egyrészt Graham, a laptulajdonos aggasztotta - lá-
tott ó épp elég veszélyes akrobatikát a régi New Tork World-nél -, más-
részt attól tartott, a Post-nak nincsenek olyan erőforrásai, amilyeneket
Reston remél. Csakis a Times-nak vannak ilyen erőforrásai, mondta,
pénze, presztízse, külföldi tudósítói és egyetemi kapcsolatai; ilyesmikre
van szüksége egy Reston-szabású újságírónak. Mi több, a Times-nak
szüksége van Restonra. Mindent egybevetve tehát, Lippmann rendkí-
vül negatívan ítélte meg a Post ajánlatát, ismerte Grahamet, ismerte a
fövárost, és figyelmeztette Reston t: Phil Graham még nem áll készen rá,
hogy olyan lapot adjon ki, amilyenre Reston vágyik. Amellett úgy érez-
te, Graham belső konfliktusai túlságosan súlyosak; bármennyire elra-
gadó egyéniség, legalább annyira politikus, mint lapvezér. Végül tehát
Reston ismét elutasította Phil Graham ajánlatát. Túlságosan is Times-
ember volt, nagyon jól érezte magát, a Times mindent megadott neki,
amit csak kívánt, méghozzá már fiatal korában mindent megkapott.
Képtelen lett volna otthagyni azt a lapot, amely fölemelte, hogy azután
versenyre keljen vele, bármennyire is gentleman módjára és bármilyen
hangzatos célokért is. Később úgy. gondolta, talán szerencséje is volt,
hogy így esett a dolog, meglehet, elhamarkodottan próbálta volna
nemzetközi orientációjú lappá tenni a Post-ot, s talán ártott is volna az
újságnak. A Post-nak tehát várnia kellett egy fiatalabb emberre„ aki
majd átveszi a szerkesztőséget. Valakire, aki éppenséggel kissé faragat-
lan benyomást tesz.

7. CBS
1948 volt a rádión közvetített elnökjelölő konvenciók utolsó éve-1952-
re már minden változni kezdett. Sorra bukkantak fel a tévékamerák, de
ami ennél is fontosabb volt, valódi - jóllehet embrionális - országos
adóhálózat fogta össze őket. 1952 azonban mindenképpen vízválasztó
volt; abban az évben a Demokr,ata és a Republikánus Párt még önálló-
320
 an határozhatta meg, melyek legyenek az elnökjelölő konvenciók sza-
bályai, és hogyan alakuljon a protokolljuk.. 1956-ban erről már szó sem
lehetett, az országos konvenciókon egyetlen stratégiai döntést sem lehe-
tett hozni a tévéhálózatok előzetes beleegyezése nélkül; a két szervezet
roppant szimbiózisban fonódott össze, állítólag mindkettő számára ha-
szonnal. 1952-ben még dolgoztak a szabálykönyvön. Amikor egy Ri-
chard Nixon nevű fiatal kaliforniai szenátor lett a republikánus alel-
nökjelölt, köréje sereglettek a riporterek, hogy kicsikarják tőle az első
nagy exkluzív interjút. Don Hewittnak, a közvetítőkalickában kupor-
gó CBS-producernek hirtelen remek ötlete támadt, és leszólt a helyszí-
nen tartózkodó riporterének, vegye le a fülhallgatóját, és adja át Nixon-
nak, hogy az ugyancsak a kalickában üldögélő Cronkite és Murrow
interjút készíthessen vele. Nixon persze szíves örömest beszélgetett ve-
lük és az országgal, s így, amíg a hírlapírók dühösen topogtak- nem
hallhatták a kérdéseket, csak a válaszokat-, a CBS-nek sikerült _elcsíp-
nie egy exkluzív nyilatkozatot. S ugyancsak Hewitt, a tévévilág egyik
legötletesebb képviselője volt az (barátai szerint televíziós producernek
vagy éppenséggel a New York Daily News ügyvezet6 föszerkesztőjének
született), aki ugyanezen a konvención, útban a kongresszusi csarnok
felé, betért reggelizni egy piszkos kis falatozóba. Azon töprengett, ho-
gyan lehetne a kamerákkal „kiszúrni" a hatalmas teremben összezsúfo-
lódott delegátusokat. Végtére is a kamera állandóan mozog, fontos kül-
döttekre irányul, az adásrendezők pedig azt szeretnék, ha úgy mutat-
nák be a legfontosabb figurákat, hogy ne szakítsák meg Cronkite folya-
matos kommentárját. Egy Perry Wolf nevű kollégájával éppen ezen a
fogas kérdésen tanakodott, vagyis azon: hogyan lehetne ötvözni a ka-
mera által vett képet az élőszóval, amikor Hewitt pillantása rátévedt az
étterem napi ajánlatait cserélhető betűkkel hirdető táblára (hambur-
ger harmincöt cent, leves húsz cent).
- Mit kér? - tudakolta a pincérnő.
- Azt a táblát- felelte Hewitt. Húsz dollárért meg is vette. Így szüle-
tett meg a televízió egyik nagy leleménye, a „szuper", vagyis a képre
,,ráúsztatott" felirat.
Hát ilyen volt ez a konvenció. A rég{ átadta hely~t az újnak. Nem a
chicagói stadionban, hanJm az Amphitheatre-ben tartották, mert ez
jobban megfelelt a televíziós követelményeknek. Az átlagpolgárnak
ugyan nem volt még készüléke, de az emberek már összegyűltek laká-
sokban és bisztrókban, hogy nézzék a közvetítéseket. A küldöttek a
321
 kongresszusi teremben szórólapot találtak a helyükön, amelyarra kérte
őket, ne olvassanak újságot,.mert megtörténhet, hogy a kamera éppen
akkor veszi célba őket, amikor valamelyik demokrata párti fejes szóno-
kol, és akkor minden demokratát kinevetnek. ·
Kezdetben még nem fogták fel, milyen roppant erőt rejt a televízió '
puszta léte, bár miután mindkét párt konvencióját közvetítették, a
helyzet megváltozott, és amint a politikusok megértették a televízióban
rejlő erőt, azonnal és egyre erősebben kezdték presszionálni a tévétársa-
ságokat, hogy megpróbálják rájuk kényszeríteni az akaratukat. Sig
Mickelson, aki 1952-ben a CBS televíziós stábjának vezetője volt, min-
denkinél tisztábban látta ezt. Ő aztán élvezte a dicsőség minden pilla-
natát; érezte, hogy szabad kezet kapott, és óriási lehetőség nyílt előtte.
Az ember most már az ösztönére hallgatva dolgozhat, nem kell előzete­
sen konzultálnia a főnökeivel. Amikor négy év múltán, 1956-ban ismét
ó vezette az elnökjelölő konvenciók adásait, minden gyökeresen meg-
változott. Nem mintha most nem ő lett volna a főnök. Csupán a kon-
szern részéról három ionök is eljött: Stanton, a cég elnöke, a W ashingto-
nért felelős alelnök és a jogi ügyekbenilletékes alelnök. Ami azt jelentet-
te, hogy a dolgok másként alakultak Mickelson körül; állandóan ott
álltak a háta mögött, később pedig megkérdezték tőle, miért tette ezt
vagy amazt, tehát olyan kérdéseket szegeztek neki,. amelyek miatt az
újságírónak óhatatlanul jobban kellett ügyelnie. Emiatt azután a szer-
kesztőnek a vérévé vált, hogy önmagát is ellenőrizze: jót súgnak-e az
ösztönei. Ai:nit Mickelson 1956-ban tapasztalt, az a televíziózásban
végbement nagy fordulatot tükrözte. A televíziós híradó munkatársai
többé nem azért hajtottak, hogy jobban, gyorsabban dolgozzanak más
tévétársaságok tudósítóinál, bár a minőségi munka továbbra is követel-
mény maradt. Továbbra is folyt hát a régi hajtás, de mérsékelte az a
tudat, hogy a híreknek következményük van, és azt is meg kellett fontolni-
uk, miképpen reagáinak majd odafönt valamely vitatható híranyagra;
hogy milyen visszahatása lehet egy hír tálalásának. Az új tömegmédi-
um hatalma egyszerűen túl nagy volt, semhogy szabad folyást enged-
hettek volna az eseményeknek.

1 .l 952-ben történt meg először, hogy a televízió alapvetően befolyásolta

mindkét konvenció döntéseit az elnök és az alelnök személyét illetően,
közvetve tehát azt is lehetővé tette, hogy a pártemberek ellenórizhfaték
s,a ját szervezeteike~. A demokrata párti Estes Kefauver egy csapásra az.
322
 ország figyelmének középpontjába került a bűnözésről indított vizsgá-
latával, merta meghallgatásokat a televízió is közvetítette. Kefauver,
bár akkoriban ezt az intelligencia általában még nem ismerte fel, meg-
ejtően vc;mzó televíziós személyiség volt; természettől fogva ugyan nem
jóképű, mégis bizalmat ébresztő jelenség; nem gyors észjárású, nem is
ravasz, inkább becsület'es, semmint túl ötletes vagy csillogó. Modora
akár egy vidéki fiúé, aki megpróbál becsületes maradni a washingtoni
nagyvárosi menők között. A valóság persze egészen más volt. Kefauver
minden tekintetben kulturált férfi volt, aki a Yale Egyetemjogi karán
végzett, kivételes önuralommal viselkedett, és megvolt benne az a ké-
pesség, hogy sok millió otthonban feddhetetlen ember benyomását
keltse. - Sok millió, a maga erejéből értelmiségivé lett emberrel talál-
koztam életemben - mondta barátja, Max Ascoli, a The Reporter tulaj-
donos-föszerkesztője -, de Estes az első önerejéből lett antiértelmiségi.
- Már addig is felbőszítette a pártembereket a szerencsejátékok és az
alvilág felderítésére indított vizsgálataival, hiszen ezáltal számtalan-
szor kínos helyzetbe hozta a nagyvárosok demokrata párti apparátusa-
it; a Demokrata Párt vezetősége már csak ezért is eltökélte, hogy szem-
beszáll vele. S amikor New Hampshire-ben megkavarta a politikai lég- l
kört, és kiderült, mennyire sebezhető Truman, az elnök személyében
nagy hatalmú ellenséget szerzett magának. .
Szélesebb értelemben azonban, pusztán azáltal, hogy indult az el-
nökjelöltségért folyó versenyben, a politikai struktúrát is támadta; ösz-
tönösen egy új hatalmi bázishoz fordult, a közvetlen tömegkapcsolatok
útjára lépett, és a pártapparátus helyett tömegmédiumokat használt fel
~rra, hogy szava eljusson - nem a pártgépezethez, hanem az Egyesült
Allamok népéhez. Példát statuált rá, hogyan lehetne csökkenteni a ·
pártapparátus jelentőségét. A múltban a párttisztviselők szava döntött
az elnökjelöltek kiválogatásában (hacsak, mint Roosevelt esetében, a
tolószékhez bilincselt elnök nem tökélte el, hogy térdre kényszeríti
őket). A pártemberek persze engedményeket tettek a regionális egyen-
súly és az etnikai összetétel elveinek, de azért a jelölt kiválasztása az ő
dolguk volt, s ők a maguk módján, hotelszobák mélyén hozták meg a
döntéseket Mindez hirtelen megváltozott; Kefauver átlépett rajtuk.
A televízió révén most az ő fejük felett juthatott el közvetlenül a válasz-
tókhoz; ő maga láthatóvá lett; éppen annak örült volna a pártgépezet,
ha nem így történik. S amikor a·nép fiaként, saját delegátusaivaljelent
meg a jelölő konvención, a pártgépezet nem zárhatta ki a jelöltek sorá-
323
 hói, hogy helyette olyasvalakit állítson, akiről lerí pártemberi mivolta.
Ez megosztotta volna a Demokrata Pártot.
A chicagói konvención tehát Truman legföbb célja az volt, hogy
legyőzze Kefauvert. Az elnök tudta, hogy eljárt fölötte az idő, le akarta
hát győzni azt az embert, aki megsebezte, és aki- nézete szerint- a párt
érdekeit is megsértette. Hallatlan politikai ravaszsággal választotta ki
Truman a megfelelő eszközL Adlai Stevenson ugyanis sem külsőleg,
sem beszédeinek hangvételében nem tűnt professzionista pártember-
nek. Ebben a változó korban, amikor országosan csökkent a párthűség,
amikor az emberek egyre nagyobb gyanakvással tekintettek a politiku-
sok füstös hotelszobáira, amikor a növekvő jólét felszabadította az ame-
. rikaiakat a Demokrata Párthoz fűződő gazdasági és társadalmi elköte-
lezettség nyomása alól, Stevenson volt az ideális ellenjelölt. Mert való-
jában persze ő is hivatásos pártember volt. Erről néha maga Stevenson
is megfeledkezett, ha elragadta sodró lendületű ékesszólása, de a profi
pártemberek egyetlen percig sem feledték el az ilyesmit. Stevenson a
Daley-gépezet I jóvoltából léphetett a nemzet színe elé. A chicagói Da-
ley-gépezet tuszkolta be Illinois kormányzójaként a spingfieldi kor-
mányzói palotába, maga Daley védte-óvta és tartotta tisztán a hírne-
vét, talán az is Daley volt~ aki némiképp naiv hírét költötte az illinois-i
politika kíméletlen dzsungelében. Stevenson sohasem támadta a párt-
apparátust (vagy húsz évvel később a fia volt az, aki előbb habozva,
majd nyíltan szakított Daleyvel), Daley pedig elég ravasz volt ahhoz,
hogy fölismerje: Stevenson megszépíti a közvélemény számára a De-
mokrata Pártról alkotott képet. 1952-ben tehát Stevenson tökéletes á.1-
caembervolt a profi pártemberek kezében, akik szerettek volna tönkre-
tenni egy bosszantó, tiszteletlen és potenciálisan sok bosszúságot tarto-
gató lázadót. Stevensonnak „szabályos" múltja volt anélkül, hogy akár
külső megjelenése, akár beszédeinek stílusa szabályos lett volna. Aka-
démikus kérdés, vajon Truman meg a többiek Stevensonhoz fordul-
nak-e, ha Kefauver nem provokálja a pártgépezetet. Jóllehet Steven-
son legalábbis részben jó benyomást tett a képernyőn, látszólag fogal-
ma sem volt erről. Mi több, annyira irtózott a kamerától és a tévétől,
hogy számára ez politikai tekintetben súlyos hátrányt jelentett, kivált-

1 Richard Daley chicagói polgármester taFtotta kezében Illinois állam és Chi-

cago demokrata pártgépezetét az ötvenes-hatvanas években.

324
képp egy olyan született politikussal szemben, amilyen Dwight Eisen-
hower volt, aki természetes könnyedséggel fogadta el és forgatta ezt az
új fegyvert.

Stevenson ugyanis 1900-ban született, tehát egy idősebb nemzedék tag-

ja, de mindenekfölött az írott szó embere volt. Szerette a régimódi be-
szédet, ritmusaival, kádenciáival és szüneteivel, a klasszikusan kiegyen-
súlyozott szónoklatokat, amelyeket mintha azon frissiben fordították
volna latinból vagy görögből. Ötvenéves is elmúlt, amikor a televízió
megjelent az átlagpolgárok lakásában;·ó maga nem nézett televíziót,
barátai sem néztek televíziót, é~ mindazok, akik nem néztek televíziót,
némi megvetéssel tekintettek azokra, akik néztek. Azon az estén, ami-
kor Richard Nixon megtartotta Checkers-beszédét- ami talán az 1952.
évi elnökválasztási hadjárat legfontosabb mozzanata volt, s amikor a
demokrata párti elnökjelöltnek mindenképpen a képernyő előtt kellett
volna ülnie-, ez a jelölt libertyville-i otthonában üldögélt, amelyben
nem volt tévékészülék. Választási vezérkarának egy ifjabb tagja, bizo-
nyos Newton Minow, aki csak huszonhat esztendős volt, tehát jóval
fiatalabb Stevenson többi közvetlen munkatársánál, és akinek, velük
ellentétben, volt televíziókészüléke, fölhívta a feleségét Chicagóban,
hogy hallja, mit látott az asszony. Nem először esett meg ez Minow-val,
s ő újra meg újra szenvedélyesen vitatkozott (legalábbis annyira szen-
vedélyesen, amennyit megengedhetett magának egy olyan kulturált
emberrel szemben, mint a kormányzó), s arról próbálta meggyőzni a
többieket: semmijelentősége sincsen, hogy Stevenson vagy a barátai
néznek-e televíziót vagy sem, de sok millió amerikai igenis nézi, és édes- ,
keveset számít, ha az, ami a képernyőn megjelenik, nem a valóság; a
lényeg az, hogy az emberek valóságnak érzik. Stevenson persze ügyet
sem vetett az efféle figyelmeztetésekre; a televízió merőben idegen volt
tőle. Azt vallotta, hogy alapvetően demagóg eszköz. Nagyon szívesen
hallgatta saját hangját, és élvezte, ahogyan hallgatósága a szeme láttá-
ra reagál a szavaira. Ez pedig azzal járt, hogy amikor a pénzalapokban
szűkölködő demokraták mégiscsak vásároltak televíziós adásidőt, ez
ritkán ütött ki jól - a kormányzó képtelen volt pontosan kiszámítani
beszédeinek időtartamát; sokszor már kifutott a rendelkezésére álló egy
órából, de ó még mindig beszélt, sót gyakran nem is beszélt, hanem
fölolvasott, ami még sutább benyomást keltett.
Amikor Madison Avenue-i hírforrásaik révén Stevenson munkatár-
325
 sai értesültek róla: Dwight Eisenhower azt tervezi, hogy külön erre a
célra szerkesztett egyperces anyagokat fognak unos-untalan ismétel-
getni a televízióban a választás szempontjából döntő fontosságú álla-
mokban, roppant izgalom lett úrrá rajtuk. Louis Cowan televíziós pro-
. 1
ducer, aki később a CBS elnöke lett, a hirdetési ügynökségek pletykái
alapján értesült erről, ellenőrizte a hírt, és kiderítette, hogy bizony igaz.
Merőben új jelenség; szinte leplezetlenül vetik be a hirdetési technikát
. az ország~s politikában. Cowan úgy vélte, reális esély lenne rá, hogy ők
is éljenek ezzel a lehetőséggel, ekképpen semlegesítve a republikánus
hírverés hatását. Stevenson ugyan nem háborús hős, de világosan fogal-
maz, és semmi sem szól az ellen, miért ne lehetne beszédeinek néhány
hatásos mozzanatát és sorát kiemelni villámreklámok céljára. A kor-
mányzó azonban másként vélekedett. Mélységesen megdöbbentette az
ötlet. Először is az, hogy Eisenhower ilyesmire vetemedik, másodszor
pedig, hogy az események talán őt is ugyanerre kényszerítik. Cowan,
aki régi barátja volt, még sohasem látta ilyen dühösnek és f~lháboro-
dottnak: - Ennél ocsmányabb dolgot még nem hallottam. Ugy adni-
venni az elnökséget, akár a zabpelyhet. A,ruba bocsátani az elnökséget.
Hogyan beszélhetne az ember komoly kérdésekről egyperces reklám-
adásokban! - Cowan, aki számított ra, hogy Stevenson elsőfelháboro­
dásában elutasítja a javaslatot, mégis meglepődött, milyen vehemen-
sen·tiltakozik a kormányzó. Az elnökjelölt nem hajlandó élni a televízió
nyújtotta modern - lehetőséggel, de még nézni sem ·hajlandó Eisenho-
wert, amikor ilyesmit művel. Még a tévétársaságok őt kísérő tudósítói
is, akik szerették volna lekapni híradóik számára, nem is annyira ideo-
lógiai, hanem szakmai megfontolásból (ha Stevenson megjelenik a kép-
ernyőn, 6k is szerepelhetnek), még ők is szüntelenül javaslatokkal bom-
bázták a jelöltet. Nem vihetnénk-e be egy zajtalan kamerát a dolgozó-
szobájába? Vagy a kocsijába? A felvételre azután utólag „rámonda-
·1
nák", hogyan alakul Stevenson egy tipikus munkanapja. - Szó sem
1 lehet róla! - csattant fel a kormányzó.
Így azután az egész választási hadjáratot a saját elképzelései szerint
irányította. Visszatekintve, értelmiségi t~mogatói talán éppen ezért
emlékeznek olyan nosztalgikusan Stevenson 1952-es választási hadjá-
-ratára, ·amikor az új tömegmédium előretörése ellenére még létezett
régimódi ékesszólás, de azért is, mert a McCarthy előidézte obskuran-
tizmus közepette is olyan nyugodtan csengett Stevenson hangja. Az,
hogy képtelen volt élni az új technikával, hogy nem volt hajlandó kerí-
326
tővé válni (ezt a kifejezést használta), feltehetően még népszerűbbé
tette hívei körében, de valöszínűleg le is szűkítette politikai bázisáL
A választás előestéjén a demokrata pártiak nagygyűlést szerveztek Chi~
cagóba-n. Az első szónok a program szerint Truman volt. A második
Alben Barkley. Utánuk következett Stevenson. A szervezésértfélelós
Lou Cowan szerette volna valamiként ellensúlyozni azt a hátrányt,
hogy Stevenson elvált ember. Ike ugyanis nemcsak háborús hős, hanem
családapa is, akivel együtt Mamie is-bevonul a Fehér Házba. Cowan
tehát finom ötlettel képernyőre akarta vinni Stevenson fiait. Meghitt
kis gesztus: a kamera ráfordulna Stevenson három fiára, majd amikor
Stevenson éppen elindul a szónoki emelvény felé, az ifjabb Adlai köny-
nyedén rátenné a kezét apja vállára, e szavakkal: - Sok szerencsét, apa.
- Sok szerencsét, apa - egy emberi mondat, hogy megmutassák: hát
igen, semmi baj sincs Stevensonnal, családapa, noha egy csonka család
feje. Meglehet, ez nem lenne Checkers, de azért mégiscsak emberi hang.
Az ifjabb Adlai természetesen beleegyezett. Ennél kockázatosabb lé-
pést Cowan nem tehetett a látványos rendezés érdekében, de ahogy
közeledett a nap, egyre erősebb lelkifurdalást érzett, s az is aggasztotta,
hogy ha- Stevenson sértőnek találja a kis jelenetet, az incidens megza-
varhatja a koncentrálásban, és akkor kudarcba fulladhat a beszéde.
Cowan tehát az utolsó pillanatban megemlítette Stevensonnak a ter-
vét. - Lou, öreg fiú - felelte a televíziós korszak első demokrata párti.
elnökjelöltje-, az ilyesmi nem szokás a mi családunkban.

A texasi Abilene-ból származó Eisenhowerékról. kiderült, hogy kissé.

rugalmasabbak a bloomingtoni Stevensonéknál. Csak éppen valamivel
voltak rugalmasabbak, mert az az igazság, hogy bármennyire is a tele-
víziónak köszönhette Dwight Eisenhower a jelölését, a hazatérő hábo-
rús hős nem szívelte a televíziót, nem bízott benne, demagógok eszközé-
nek tekintette, amiként korábban a rádiót is utálta (ha nem is ennyire),
mert abban sem bízott.
Mindkét médium használatának művészetére David Schoenbrun , ti
oktatta ki elsőként Eisenhowert. Fiatal vezérkari segédtisztként Schocn-
brun számos alkalommal beszélgetett Eisenhowerral a rádióról, és
hamarosan rádöbbent, milyen mélységesen undorodik a tábornok az
egésztől. Minél többet beszélt róla, mit tett De Gaulle (a rádiót használ-
va föl, hogy még az emigrációban is ő testesítse .meg Franciaország
hangját és szellemét), annáljo~ban rá kellettjönnie, hogy rossz érvet
327
__;.;-·· ./ ;

szajkózik, mert Eisenhowernak nem tetszik De Gaulle dagályos stílusa

és egoizmusa, tehát végül is nem a rádió lehetőségeiről, hanem veszé-
lyeiről győzi meg a tábornokot. - Hát nem érti, milyen ijesztő az egész?
- kérdezte tőle Ike. Schoenbrun azzal érvelt, hogy a rádió valóság, a
hatálma óriási, tehát fölhasználandó, a tábornoknak pedig meg kell
békülnie vele; tisztában volt ugyanis azzal, hogy Eisenhower részben
azért habozik, mert azt vallja (egészen pontosan, mint kiderült), hogy
nem neki való a mikrofon. Ike-nak meg kell tanulnia használni a rádiót,
mondta Schoenbrun. - Azt hiszem, igaza van - felelte ilyenkor lke,
azután tovább ágált a rádió ellen. - Hallgasson rám. A rádió tény;
létezik, tehát használni is kell- mondta egy ízben Schoenbrun. - De
tegyük fel, hogy nem tudom használm - aggályoskodott Eisenhower.
A tábornok már azt is rossz néven vette, ha Schoenbrun úgy beszélt
a rádióról, mintha a sajtó része volna. Számára ugyanis a rádiósok
nyilvánvalóan egy másik, kevésbé jó hírű kategóriába tartoztak. Újra
meg újra visszatért rá, hogy veszedelmes elemek keríthetik a hatalmuk-
ba, kiaknázva a rádióban rejlő lehetőségeket. - Mi gátolhatná meg,
hogy egy demagóg a kezébe kaparintsa a rádiót? Ki szabja meg a hatá-
rokat? Hogyan ellenőrzik? - Miután Schoenbrun a CBS-hez szerző­
dött, folytatták vitáikat, és ezek során Schoenbrun többször megemlí-
tette, hogy a CBS-nél Paley, Stanton meg Murrow derék és komoly
emberek, becsületesek és higgadtak. Valahányszor ezzel hozakodott
elő, Eise~hower visszautasította az érvet. - Nem tetszik ez nekem -
mondta. - Nem szeretem az olyasmit, ahol minden az egyének, nem
pedig az intézmény tisztességén múlik.
Amikor Schoenbrun a háború után a CBS-híradó párizsi tudósítója
lett, tqvábbra is közeli kapcsolatban maradt Eisenhowerral. Néha már-
már úgy tetszett, munkaköréhez tartozik, hogy továbbítsa a tábornok-
hoz a New York-i CBS-központból szakadatlanul érkező kérelmeket:
szerepeljen már Eisenhower a CBS-televízióban. Eisenhower persze
mindig nemet mondott. Amilyen élénk volt a személyes érintkezés so- ·
rán, annyira merev és feszélyezett lett a kamera előtt. 1952 elején Pá-
rizsba érkezett Murrow, hogy a „See It Now"-műsor . számára rövid
felvételt készítsen Ike-ról, s a tábornok szörnyű volt: esetlen és felszeg.
Nem volt hajlandó belenézni a kamerába, motyogott és köhécselt. Az
adás szinte botrányba fulladt. Eisenhower később beszélt Schoenbrun-
nal, és fölvetette neki, hogy talán megtaníthatná, hogyan kell viselked-
nie a tévékamera előtt; Ezt a kérést nem lehetett immorálisnak nevezni;
328
 mivef Schoenbrun közelebb kerülhetett Eisenhowerhoz, hát elfogadta
az ajánlatot. Elsőként azt közölte Ike-kal, hogy van egy kis probléma a
fejével, ugyanis kopaszodik. - Tudom, hogy kopasz vagyok - felelte
kissé ingerülten a náci Németországot szétzúzó nyugati haderők föpa-
rancsnoka. - Van még valami mondanivalója?- Nos-folytatta Schoen-
brun -, ön hajlamos rá, hogy lehajtsa a fejét, ezáltal viszont az arca
megnyúlik, szóval mintha hosszabb arcú és kopaszabb volna, mint a
valóságban. Tehát kész tojásfejű értelmiségi. Talán hátravethetné kissé
-a fejét. - Így történt, hogy Eisenhower lassanként rászokott, hogy fel-
szegje az állát, különben csekély lelkesedéssel. Amikor pedig Schoen-
brun egy ízben megpendítette, hogy nem ártana némi smink, Eisen-
hower fölcsattant: - Miért nem szerez magának egy színészt? Titokban
úgyis erre vágyik. - Sokat kínlódott; gyengén olvasott, és mintha isme-
retlen szavakkal küszködött volna, úgy beszélt. De nem adta föl. Nehéz-
nek és idegennek találta a feladatot, de meg kellett tennie, mert tudta, -
hogy elnöknek fogja jelöltetni magát. 1951-ben, egy közös televíziós
adásuk után Schoenbrun fölvetette, hogy Ike-nak kissé keményebben
kellene dolgoznia, amikor fölkészül az adásra; próbálja memorizálni a
szövegét, hiszen annyi gondot okoz neki a felolvasás. Miért törje magát?
- kérdezte Eisenhower. - Azért, mert indulni fog az elnökválasztáson-
felelte a tudósító. -Honnan veszi ezt?-kapta fel a fejét Eisenhower. -
Onnan, hogy egy szobában, közel a főhadiszállásához, ül egy ember; és
könyvet ír ezzel a címmel: Született Abilene-ben - mondta Schoenbrun.
Néhány hónappal .később Eisenhower búcsút mondott Párizsnak és
hazatért.
Odahaza aztán azt tapasztalta, hogy szüksége van a televízióra, de
még mennyire szüksége van rá! A pártapparátust Robert Taft tartotta
a markában, Ike tehát csak a tömegmédiumokra számíthatott. Így hat
némiképp fensóségesen és tartózkodóan - mert Ike csak akkor villan tot-
ta fel híres mosolyát, ha ó akarta, nem pedig akkor, amikor valamelyik
munkatársa megkérte rá-, Eisenhower vonakodva alkalmazkodott a
modern politika játékszabályaihoz. 0 gyesebben illeszkedett be új sze-
repkörébe, mint két ellenfele, Adlai S tevenson és Robert Taft; az utóbbi
kettőnek, mivel sokkal hagyományosabb politikusok voltak,jóval töb-
bet is kellett elfeledniük a régi módszerekből. Meglehet, Eisenhower- .
nakjavára vált katonai karrierje; ezen a pályán ajó vezetőnek szüntele-
nül újabb meg újabb fegyvereket kell alkalmaznia, akár tetszenek neki,
akár nem, márpedig a televízió nyilvánvalóan új fegyver volt. Így tör-
329
 \ ..
{·/ ..

térit, hogy noha nem szívelte a televíziós adásokat a gyakorlatban, és

még kevésbé elméletbe:µ, Dwight Eisenhower számos „nagy elsővel"
.. jelentkezett a politikai adásokban. Ő volt az első elnökjelölt, aki élő
_ adásban jelentette be, hogy indul az elnökválasztáson; ő volt az első
jelölt, aki föllépett a műsormegszakításos reklámszövegekben; később
pedig- már elnökként - ő volt az első, aki beengedte a kamerákat a
saj tókonferenciáira.
A kezdet kezdetétől fogva, amikor Abilene-ben bejelentette indulási
szándékát, televíziós szenzációkkal szolgált, nem utolsósorban azért,
mert régi barátja és tisztje, William S. Paley ezredes, most már egysze-
rűen csak Paley polgártárs, szinte ugyanúgy rajongott Ike-ért, mint a
televízióért. Paley, közvetlenül Eisenhower bejelentése előtt, megkér-
dezte Sig Mickelsont, a CBS hírszerkesztőségének vezetőjét, miért nem
mennek el Abilene-be, hogy otthonából közvetítsenek élő adást Ike-ról.
Mickelson számításokat végeztetett, s kiderült, hogy az élő adás rop-
pant költséges lenne; kábelt kellene lefektetni egészen Abilene-ig, ami
sok ezer dollárba kerülne. Az efféle közlések rendszerint gyorsan lehű­
tötték Pµ.ley lelkesedését. Ezúttal nem. - Fölhívom az AT &T-t, és meg-
mondom nekik, hogy fogjanak hozzá, maga pedig lásson hozzá az adás ;
tervezéséhez-jelentette ki Paley, mire a hírszerkesztőség tagjai pedzeni
kezdték, hogy itt többről van szó, mint újságírói érdeklődésről.
. Így hát 1952. június 4-én minden készen állt az abilene-i televíziós
közvetítésre. A CBS visszahívta Párizsból Schoenbrunt, hogy ő készítse
el az adást Ike-kal, abban a reményben, hogy a társaság kiaknázhatja
kettejük párizsi kapcsolatait. Vagyis Schoenbruntjelölték ki arra, hogy
tudósítson a nagy pillanatról, amit a régi abilene-i gyakorlótérre ter-
veztek; jelképes esemény: az öreg katona hazatérése, avagy íme egy
derék középnyugati fiú, valódi középnyugati környezetben. Az élő adás
aztán katasztrófába fulladt~ Közvetlenül Ike beszéde előtt felhőszaka­
dás zúdult a városkára. Ike bőrig ázott, megmaradt néhány hajszála a
homlokára tapadt, szemüvege bepárásodott, csurgott róla a víz.
A tévések megpróbálták a színhelyet átmenteni egy közeli pajtába, de
útközben Ike megbotlott egy kábelban, és nyíltan dühöngeni kezdett:
pokolba az egésszel, nem csinálom végig.
Másnapra sajtókonferenciát hirdettek az abilene-i moziba. A laptu--
dósítók megpróbálták kirekeszteni a teremből a televíziósokat és a ka-
merákat, azt állítván, hogy a _televízió tönkretenné az eseményt, az
egész úgy festene, mintha valami 'lebuj lenne a helyszín. Addig a hír-
330
 ügynökségek tudósítói voltak a leggyorsabbak, s most azzal fenyegetóz•
tek, hogy bevetik az abilene-i cserkészeket, velük küldik ki bulletinjei-
ket a távíróhivatalba. Kezdetben úgy látszott; Schóenbrun lesz az
egyetlen riporter, akit egy kamerával bebocsátanak a moziba, de a
laptudósítók már olyan hevesen tiltakoztak, hogy várható volt, kivétel
nélkül minden tévékamerát kitiltanak a teremből. Ekkor Murrow, aki
elkísérte Schoenbrunt, fölhívta Paleyt. Paley szerette az ilyen nehéz
helyzeteket, a bejutásért vívott küzdelmet remek tréfának tekintette (a
tévé hagyományosan sikerrel harcolt az események színhelyére való
bejutásért, azután mindig csekélyebb sikerrel aknázta ki az alkalmat,
mihelyt bejutott). Paley tehát úgy rendelkezett, hogy egy másik forga-
tócsoport álljon készenlétben: közvetítse csak szépen a dicső huzako-
dást: hogyan gátolják meg Eisenhower emberei Schoenbrun csoportját
a bejutásban.Jim Hagerty, Ike sajtótitkára közölte Schoenbrunnal: ó·
a laptudósítók nyomására kénytelen így cselekedni, de Schoenbrun azt
gyanította, hogy Ike van a dolgok hátterében: az előző napi megalázó
helyzet igazolta legsötétebb gyanúit a televízióról, valamint arról, hogy
nevetségessé válik a televízió miatt a nagy nyilvánosság előtt. Hagerty
azonban most rájött, hogy itt nem babra megy a játék, és neki meg a
tábornoknak legkevésbé sem érdeke, hogy Eisenhower hazatérésének
eseményén olyasmi ejtsen csorbát, mint rendőrök és újságírók dulako-
dása a felvevőgépek körül.. Ha Eisenhower a siker reményében akarja
felvenni a harcot Tafttal, szüksége lesz minden segítségre, amit a televí-
zió nyújthat neki. Így azután Eisenhower emberei azt mondták, hogy
oké, és Schoenbrun az utolsó pillanatban mégis bejutott a terembe.
A technikai körülmények azonban a szokásosnál is primitívebbek vol-
tak, és a nagy zűrzavar közepette Schoenbrun rádöbbent, hogy nem
hallja New Yorkot. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy élőben lead- ·
hatja ugyan Dwight Eisenhower sajtókonferenciáját, dejómaga süket
-fogalma sem lesz róla, hallják-e a hangját New Yorkban. Eljött hát
életének nagy pillanata - iszonyú élmény. Előbb Hagerty beszélt, majd
Eisenhower, aki válaszolt a kérdésekre. Schoenbrun megismételte a
kérdéseket, és megismételte a válaszokat is, dühös fönökei pedig New
Yorkból hiába ordítottak rá, hogy fogná már be a száját.
Nem mintha Ike-nak tartania kellett volna a kameráktól. Ellenkező­
leg·. Ajelöltségért vívott küzdelemben -amelyet a republikánus centru-
mot képviselő Tafttal vívott, Ike ellenfele olyan pártot testesített meg,
amelyet sok amerikai még mindig a nagytőke pártjának tekintett; tehát
331
 minél nagyobb nyilvánosságot kap mind Eisenhower, mind Taft, ez
· annál előnyösebb Eisenhower számára. Mivel Ike-nak lényegében nem
volt republikánus múltja, párton belüli befolyása pedig minimális, mi-
nél inkább a színfalak mögött folyik a harc ajelöltségért, az annál elő­
nyösebb Taft számára. Minél nyíltabb a küzdelem, minél többet szel-
lőztetik _a harci helyzetet, a republikánus vezetőségnek annál jobban
figyelembe kell vennie a szélesebb közvéleményt, ez viszont Eisenho-
wernak kedvez. Egy olyan korszakban, amikor- még elevenen élt az
emberekben az osztályöntudat és a republikánusokról a Nagy Válság
idején kialakult kép, Taftnak súlyos problémákkal kellett megküzde-
nie. Ö volt a Mister Republikánus, mi több, tetőtől talpig o{yan is volt,
mint a Mister Republikánus. A televízió kegyetlen volt hozzá; rideg,
mosolytalan ember jelent meg a képernyőn, és ha valahol a felszín alatt
netán lappangott volna némi emberi melegség, ezt aztán alaposan sike-
rült elpalástolnia; olyan benyomást keltett, hogy a gazdagok képviselő­
je, aki nem képes szót érteni az élet árnyékos oldalán élőkkel. A televí-
zió, ha ~zakértó módon aknázták ki a lehetőségeit, híven tükrözhette
Ike rendkívüli vonzerejét, hallatlan melegségét és szilárdságát; ennek
eredményeként gyakran nála tehetségesebb emberek bizalmát és jóin-
dulatát is elnyerte. Minél több az előválasztás, annál nyitottabb lesz a
konvenció, vagyis ajelölőkongresszus, ami viszont ismét csak Ike-nak
kedvez. A televízió kegyetlenül rávilágított Taft nagy problémájára -
megismételve a Time magazin meggyőző érvét: ez az ember eleve nem
győzhet, hívei szenvedélyesen támogatják ugyan, de nem tudja szélesí-
teni a tömegbázisát.
Taft munkatársai mindezt világosan látták, és már az elnökjelölő
konvenció előtt követelték, hogy rekesszék ki a rádiót, de kiváltképpen
a televíziót a gyűlésről. Schoenbrun éppen a Középnyugaton járt
Eisenhowerral egy korteskörúton, amikor értesült róla, hogy bizonyos
eseményekről ki akarják zárni a rádió- és tévétudósítókat. Nyomban
fölkereste a tábornokot, és elmagyarázta neki: itt a nagy lehetőség, hogy
az amerikai népet maga mellé állítsa (és persze segítsen a televíziós
riportereknek, hiszen ha a tévét kirekesztik a konvencióról, nem jut be
oda David Schoenbrun sem). Schoenbrun tehát azt javasolta, támadja
meg a Taft-tábort, amiért ki akarja rekeszteni az amerikai népet a kon-
vencióról. Ike-nak el kellene mondania: évek óta azért harcol, hogy
megvédje a szabadságot és a demokráciát, lerombolja a vasfüggönyt
Európában, de ,most, hogy hazajött, azt kell tapasztalnia: Tafték a re-
332
 publikánus jelölőkongresnuson szeretnék lehúzni a vasfüggönyt. Jim
Hagerty is fültanúja volt a beszélgetésnek, és azt mondta Ike-nak, oko-
san teszi, ha megfogadja a tanácsot; fordulóponthoz érkeztek, ez az
egyetlen esélye, hogy nyíltiá tegye a konvenciót, meg nagy szüksége is
lesz ott a kamerákra. De Eisenhower még mindig vonakodott; igaz,
hogy a tévékamerák az előnyére válhatnak, és kárt okozhatnak Bob
Taftnak, de ez még nem jelenti azt, hogy ó kedveli a tévét. Végül --
eléggé boldogtalanul- hozzájárult, hogy a legközelebbi állomáson nyi-
latkozatot tesz, nagyjából abban a szellemben, ahogyan Schoenb~un
javasolta. Schoenbrun nem juthatott rádiós mikrofonhoz, ezért úgy
döntött, a nyilatkozatot hírbulletinként a CBS-en át adja le, de szerette
volna, ha egy másik tudósító is leadná a hírt, mert bizonyosra vette,
hogy ha a sztori befut a CBS-hez, de egyetlen hírügynökség vagy napi-
lap sem erősíti meg, főnökei szépen félreteszik a szenzációt. Ha viszont
valamelyik hírügynökség hosszabb anyagot' közöl .ugyanerről, akkor
fölkapják az ő tudósítását. Ezért tehát bizalmasan előre közölte White:
headdel, az AP tudósítójával, mi hangzik majd el a beszédben, és a
legközelebbi állomáson sietve le is adták a hírt; biztosak voltak benne,
hogy legalább egy stációval megelőzték kollégáikat. Leadták hát az
anyagot, majd visszaosontak a vonatra, arra számítva, hogy kollégáik
izgatottan tárgyalják az új nyilatkozatot, és dühösek, amiért megelőz­
ték őket a szenzációval. De teljes nyugalom fogadta őket. Ike ugyanis
elfelejtett nyilatkozni, noha addigra már az ő nyilatkozatától vissz-
hangzott az ország. Egyszerűen megfeledkezett az egészről. Erre Ha-
gertyhoz rohantak, aki megütközve hallgatta őket, és megígérte, hogy
a jelölt helyrehozza a hibát. Terven kívül megállították a vonatot egy
kisvárosban. Ike, némiképp feszengve, homályos célzást tett rá, hogy
Chicagóban vasfüggönyt akarnak leereszteni, de ezúttal elfelejtette ne-
vén nevezni a televíziót. Schoenbrun biztos volt benne, hogy a tábor-
nok tudatosan vagy tudat alatt „leblokkol". Ezért hát harmadszor is
meg kellett állítaniuk a vonatot, Ike pedig határozottan elítélte azt,
amire Bob Taft készül ajelölőkongresszuson a televízió ellen.

A konvención a televízió roppant erős, ha egészen még nem is értett

hatalommá vált. Taft számottevő előnnyel indult, de még vagy száz
delegátus szavazatára volt szüksége a jelöltséghez. Eisenhower straté-
giája az volt, hogy számos déli államban támadja meg Taftot, abban a
reményben, hogy lassíthcl;tja térnyerését, és a lehető legnagyobb nyilvá-
333
 1·

nosság előtt rámutat: Taft embereinek bázi!a csupán a párt egy szúk
rétegére támaszkodik. A riporterek, kiváltképpen a televíziós tudósítók
azt tapasztalták, hogy a konvención Eisenhower hívei szokatlanul szí-
vélyesek és segítőkészek, igyekeznek a lehet~ legtöbb információval el-
látni őket, a vitákra pedig a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt kerül
sor. Eisenhower stratégiája viszonylag egyszerű volt: minél tovább tart
a konvenció, minél többször látja az ország Ike fogsorát, illetve Taft
rideg arcát, annál nagyobb lesz a delegációkra gyakorolt nyomás, hogy
szegődjenek lke mellé. Legfc>bb fegyverük a televízió volt. Arra töre-
kedtek, hogy a nemzeti konvenciót, amely valaha zárt korú pártérte-
kezlet volt, országos fórummá varázsolják, vagyis hangvétele is, reagá-
lása is óhatatlanul inkább országos, semmint pártüggyé váljék.
Amennyiben a hallgatóság (tehát a választóközönség) országos méretű
lesz, a konvenciónak reflektálnia kell a hallgatóság nézeteire, máskü-
Jönben megsérti a tömegeket azzal, hogy pártszempontokat helyez elő­
térbe. Ez viszont meggyorsítja azt az irányzatot, hogy olyan jelöltek
kerüljenek előtérbe, akik beszédstílusukat, múltjukat és megjelenésüket
tekintve függetlenek, szemben azokkal, akik nyilvánvalóan pártjuk és
szűkebb pátriájuk képviselői, és akik külsőleg is olyanok, akár a hivatá-
sos politikusok. Ike volt az első, aki hasznot húzott ebből az új irányzat-
ból.
Gyakorlatilag Eisenhower munkatársai - a tervezés oroszlánrészét
Cabot Lodge v~gezte -úgy döntöttek, hogy sztereotip szerepkörök ki-
osztásával próbálkoznak. Lodge úgy osztotta ki a konvenció szerepeit,
mint valami színházi rendező. Taft lesz a régi vágású, hűvös republiká-
nus jelölt, körülötte gőgös pártemberekkel, akik félnek a népakarattól,
ezért mindenáron szeretnék meggátolni, hogy az apolitikus jó fiú, az
egyszerű emberek jelöltje, Dwight Eisenhower megszerezze annyi dele-
gátus támogatását, amennyi jog szerint megilletné. Tafték készséggel
eljátszották a rájuk osztott szerepeket. A sajtó úgyszintén. Amikor ösz-
szeült a mandátumvizsgáló bizottság, hogy döntsön egyes vitatott dele-
gációk sorsáról, Lodge kissé korábban érkezett a helyszínre, és beenged-
te a rádió meg a televízió tudósítóit. Ezzel nyerő pozícióba került. Ami-
kor néhány óra múlva megjelent a Taft-párti bizottság, tagjai megüt-
közéssel tapasztalták, hogy szentélyként őrzött tárgyalótermüket meg-
nyitották a rádió és a televízió előtt. A bizottság Taft-párti tagjai hat-
van : negyven arányban úgy szavaztak, hogy el kell távolítani a rádió-
és televíziófelszereléseket, de ezáltal csak mégjobban Loclge kezére ját-
334
 szottak. Abba a szerepkörbe zökkentek, amit rájuk osztottak ki; íme ~gy
kis klikk, amely zárt ajtók mögé akarja kényszeríteni a konvenciót, .
hogy ellophassa a szavazatokat, ráadásul ki akarja rekeszteni a tudósí„
tókat, akik az amerikai nép képviselői. Tafték elérték, hogy Eisenhower
hívei, a tévériporterek és a nagyközönség összefogjon, és fölsorakozzék
Eisenhower mögé. Mindennek óhatatlanul az lett az eredménye, hogy
- pontosan Lodge elképzeléseinek megfelelően - egyre nagyobb nyo ..
más nehezedett Taftra, kössön kompromisszumot a delegátusok ügyé-
ben. Taft tehát gyorsan tervezetet dolgozott ki, ami rendezte volna a
delegátusok 'ügyét, csakhogy Lodge nem hajlott semmiféle kompro.;.
misszumra - ő igenis nyílt összecsapásra vágyott, semmint nyolc továb-
bi delegátusra, akiket Taft kínnal-keservvel hajlandó lett volna áten-
gedni. Ravasz stratégia! A konvenció lassan kicsú'szott Taft kezéből, a
választókörzetekből egyre több és több ember hívta fel a delegációját,
arról panaszkodva, mit művel Taft Eisenhower ellen; az idő kíméletle- ·
nül Taft ellen dolgozott, és ahogy tovább zajlottak a konvenció esemé- .,
nyei, óráról órára nyilvánvalóbbá vált, hogy D~ight Eisenhower von-
zóbb egyéniség Robert A. Taftnál. S meglehet, jobb politikus is.
Az ezután következő Eisenhower-féle választási kampány során al-
kalmazták első ízben egy nagy, országos politikai választási hadjárat
során az új, kombinált amerikai módszert: egyesítették a reklámot, a
politikát és a televízió szakmai fogásait. A republikánusok a Batten
Barton Durstine & Osborn céghez fordultak segítségért. A BBD & 0 ·
forgatókönyvet készített Ike harmincperces megjelenéséhez a képer-
nyőn. Merőben másfélét, mint amire a régi vágású politikusok számí-
tottak: huszonkilenc perces beszéd, néhány gyors·,, vágás" a tömegre és ·
rövid „ vágás" a férjét csodáló Mamie-re. A BBD & 0 ugyanis nem
Dwigh t Eisenhower fennkölt gondolatait és örökbecsű bölcsességeit kí-
vánta eladni. Ők Ike-ot, a hőst árulták. A hős eladásának kulcsmozza-
nata pedig-és ez természetes - a hős bevonulása. Ike-nak tehát acsa(- I
,1
nok hátsó ajtaján kell belépnie. Felvétel: őrjöngő tömeg, éljenző embe- -
rek tolonganak, hogy legalább egy pillantást vethessenek rá. Kamerák
egyes arcokat vesznek célba a tömegben. Kamera Ike-on, aki az alka-
lomnak megfelelően szerény, sugárzó mosolyú, atyai; ő ugyan érti, mi-
ért rajonganak érte, de azért illő szerénységgel viseli el a népszerűséget.
Ike a szónoki emelvényen. Gyors vágás Mamie-re. Hát nem lke a neve
minden hősnek, s nincs mindőjük mellett egy Mamie? Eisenhower rö-
vid beszéde, s máris jöhet az egyetlen esemény, amely méltó a hős bevo-
335
 nulásához - a hős távozása. A tömeg izgalma nem csitul. Vágás az
amerikai lobogókra. Mindez tökéletes kivitelezésben.
Ráadásul Eisenhower emberei az utolsó percben még hatalmas ará-
nyú választás előtti tévéreklám-villámháborút is indítottak. Rosser
Reeves, a neves reklámszakember, aki nem volt a BBD & 0 embere,
hanem önkéntesként csatlakozott Eisenhowerékhoz, úgy vélte, hogy a
politikusok tévészereplése,többnyire túl hivatalos hangvételű, hosszú és
költséges, ezért nagy a veszély, hogy az átlagnéző a televízióban többet
kap a politikusból és kevesebbet a kedvenc műsorából, mint amennyi a
kedv,ére lenne. Reeves úgy gondolta, sokkal hasznosabb, ha szellemes,
lendületes egyperces reklámokat sugároznak. Ötletét továbbították Ei-
senhower közvetlen munkatársainak; nekik tetszett az elgondolás, és
elhatározták: erősen nyomják majd a műsormegszakításos reklámokat.
Erre a célra különleges pénzalapot hoztak létre; végül másfél millió
dollárt halmoztak fel, akkoriban roppant nagy összeget. A döntő kérdés
az volt Reeves számára, melyik Eisenhowert adja el: egy olyan Eisenho-
wert; aki kitakarítja a washingtoni istállót? Ike-ot, aki kiseprűzi a kom-
munistákat? Ike-ot, aki felelősséggel dolgoztatja ki a költségvetést?
Vagy pedig Ike-ot, a béke emberét, aki véget vethet a koreai háború-
nak? Reeves fölkereste a Reader's Digest-et, megkapta a címlistájukat,
amelyet akkoriban a maga nemében az ország legjobb ilyen listájának
tartottak; távolról sem volt ez elitista címtár. Háromszor, egyenként·
tízezer Digest-olvasónak küldtek ki kérdőívet, fölkérve őket, nyilatkoz-
zannak, melyik választási kampánymódszert tartják a leghatásosabb-
nak. A válaszolók túlnyomó többsége persze Ike, a háborús hős és
egyúttal a béke embere mellett tört lándzsát. A bizottság erre nyomban
bedobtaajelszót: ,,Eisenhower, aki megteremti a békét." Rutinszerűen
a tábornok elé terjesztették a szlogent, ő pedig, munkatársainak megle-
petésére, tétovázott; ő nem garantálhatja a békét. A modem korban
erre semmiféle garancia sincs, mondta. A bizottság tagjai kissé zavarba
. jöttek a régimódi etikai kitörés hallatán, de azután ismét összeültek, és
még jobb jelszót dolgoztak ki: ,,Eisenhower, a béke embere" (amiben
persze ki nem mondottan egy ellerijelszó is lappangott: Stevenson, a
háború embere). Reeves ekkor összeült a tábornokkal, hatvan másod-
perces reklámszövegeket írt, amélyeket Eisenhower néhány kisebb mó-
dosítással mind jóváhagyott; választópolgárokat is szerződtettek csakis
arra a célra, hogy kérdéseket tegyenek fel a tábornoknak. Eisenhower
beadta ugyan a derekát, de barátainak úgy nyilatkozott, kissémeghök-
336
 kenti, hogy ide torkollott a karrierje, szerinte nem ilyesmivel kellene
foglalkoznia egy öreg katonának. A reklámszövegeket unos-untalan
ismételgette a televízió a választási hadjárat utolsó heteiben. lke elspp-
. ró győzelmet aratott. Valószínű, hogy mindenképpen győzött volna, de
itt precedens született: ötvöződött a politika és a televízió a nagy pénz-
alapokkal. A modem politikában felvirradt a modern manipuláció
művészetének napja.
Azon az őszön Marya Mannes, aki a The Reporterszámára a választá-
si hadjáratról írt,jól érzékeltette a dolgok lényegét és atmoszféráját az
alábbi versikével, amelynek a Kiárusítás címet adta:

Üdv néked, BBD & O!

Repül az álom-államkajó;
Mi eladó? Az elnökö"d?
Keress egy reklámügynökö't! .

Nézzed csak! His<'} ott vigyorog

Képernyőn a táhornokod.
Ideges vagy? Kínoz a tik?
Itt egy jó adag Ike és Dick.
Pkilip M orris, Lucky Strike,
Alka-Seltzer, Ilike Ike.

Stevenson l 952~ évi választási kampányának volt egy figyelemre méltó

utózöngéje is: az 1956. évi választási hadjárat. 1952 ugyanis katasztrófa
volt, 1956-ban viszont Stevenson tábora legalábbis megpróbálta tuda-
tosítani magában: felfedeztek valamit, aminek televízió a neve. Addig-
ra Stevenson környezete, kiváltképpen Bill Blair meg Newt Minow
meggyőzték az elnökjelöltet, hogy igenis szükség van némi televíziós
profimunkára, Stevenson hát megpróbálkozott vele. 1956 elején fölhív- ·
ta a chicagói WBBM egyik fiatal producerét, bizonyos Bill Wilsont, és
találkozót beszélt meg vele. Wilson nagyon megkedvelte Stevensont,
sohasem felejtette el első találkozásukat, részben azért, mert Stevenson
olyan híres személyiség volt, részben pedig azért, mert megismerkedé-
sük a feszengés és sznobizmus sajátos keverékének légkörében zajlott le.
Stevenson ugyanis még attól is mélységes zavarba jött, hogy egyáltalán
beszélnie kell a tel~vízióról. - Úgy hallottam - kezdte-, hogy ön a
televíziónál dolgozik, és azt is mondták nekem, hogy olyasvalakire len-
337
 ne szükségem, mint ön. - Ettől persze Wilson éppannyira feszélyezett-
nek érezte magát, mint a korm·ányzó. Röviden áttekintették Wilson
múJtját, és ·hamarosan rájöttek, hogy Stevenson pontosan olyasvalakit
keres, mint ő: jó házból való fiatalembert, aki nem a USC-n vagy a
UCLA-n 2 végzett, hanem a Chicagói Egyetemen, tehát Hollywood
közelében sem járt. Wilson hamarosan rájött, milyen ·érzékenyen rea-
gál Stevenson minden olyan kísérletre, hogy megváltoztassák vagy „el-
adják"; a kozmetikai kikészítést minimálisra csökkentette, és rendsze-
rint magasból vette föl Stevensont, nehogy pocakosnak lássák. Ameny-
nyire a televízió demagóg világából bárki is jól kijöhetettAdlai Steven"."
sonnal, Bill Wilson volt az, persze nagyrészt csak azért, mert az elnökje-
lölt félt a televíziótól, és megtartotta a három lépés távolságot. Wilson
kezdettől fogva megpróbálta emberközelbe hozni a kormányzót; az
volt a véleménye, hogy potenciálisan nagyon jól mutat a képernyőn.
Stevensont bosszantotta, ha merevnek tartják; ha komoly, de barátsá-
gos, érdeklődő állampolgárok gyűrűjében fényképezték, megfeledke-
zett a kameráról, a körülötte tolongó emberekre koncentrált, és ilyen-
kor gyakran megnyerő és nagyon emberi benyomást keltett. A demok-
rata pártijelöltségért vívott hosszú előválasztási küzdelmek során ezért
Wilson kötetlen helyi televíziós szerepléseket tervezett - néha csak alig
száz dollárt fizetett az adásidőért -, és a jelöltet érdeklődő, de rokon-
szenvező helyi demokraták körében mutatta be. A résztvevőket felszólí-
totta, tegyenek fel fogas kérdéseket, mert Stevenson a vita során a kér-
dések közhelyszerűségével fordított arányban lendült egyre jobb for-
mába~ Ezeket a kis jeleneteket szinte mindenki nagyon sikeresnek ítélte
- kivéve magát a kormányzót. _
Stevenson persze szívesebben mondta imádott ünnepélyes szónakla-
tait, és sohasem értette meg, voltaképpen mi is megy végbe körülötte.
. Wilson ioként egy floridai éjszakai fellépésre emlékezett. Stevenson
megkérdezte, valóban feltétlenül szükség van-e erre a műsorra, mire
Wilson közölte vele, hogy igen, hiszen már jó előre lekötötték és beter-
vezték. - De hát tudja-e, hol kellene lennem ma este? Egy belvárosi
polgári klubban tarthatnék előadást. - Wilson erre megkérdezte, vajon
hányan vennének részt ezen az előadáson. - Százötvenen - felelte az
elnökjelölt. - Nézze, kormányzó - magyarázta neki Wilson-, ma este
a tévén keresztül ezer és ezer emberhez szólhatunk. - Stevenson daco-

2 University ofSouth California, illetve University ofCalifornia, Los Angeles.

338
san hallgatott. -Nem értem az egészet- mondta-végül"'"', egyszerűen
nem értek semmit az egészbőL - Az elnökválasztások során még az
történt, amit Wilson akart, de megváltozott a helyzet, mihelyt a De-
mokrata Párt Stevensont választotta elnökjelöltjének. A televíziós mű­
sorok máról holnapra helyi jellegű eseményekből országosak lettek,
nagy pénz forgott kockán, s amikor harminc percért már kétszázezer „
dollárt kellett fizetni, senki sem lelkesede'tt azért, hogy az elnökjelölt
egyszerű állampolgárókkal osztozzék az adásidőn, bármilyen talpra-
esett kérdéseket tegyenek is fel, és bármilyen emberközelbe kerülhet is
ezáltal Stevenson. A jelölt televíziós szereplései ettől fogva rendkívül
hivatalos, merev impressziót keltettek, már csak fölolvasta beszédeit, az
egészből mesterkélt, rideg előadás lett. De Stevenson éppen ezt szerette;
ilyenkor sokkal inkább ura volt a szavainak.
Volt egy pillanat, gondolta Wilson, egyetlen piUanat, amely mintegy
szimbolizálta a helyzetet, azt a mélységes szakadékot, amely az elnökje-
lölt és az új tömegmédium között tátongott; pedig akkorra már a televí-
zió révén lehetett leginkább eljutni az emberekhez. A Demokrata Párt
elnökjelölő konvencióján vettek részt; éjjeli egy óra lehetett, amikor
Wilsont a telefon berregése ébresztette fel álmából. A kormányzó hívta,
arra kérve, hogy azonnal keresse őt fel a hotelszobájában. - Szörnyű
gondban vagyok a készülékemmel- nagyon rossz a vétel, hát arra gon-
doltam, nem ugorna-e be hozzám, maga bizonyára meg tudja javítani.
- Ez mindenoek a teteje, morfondírozott Wilson. Tökéletesen nyomon
követhető Stevenson észjárása. Valami hiba van a televíziójával. Szük- i
sége van valakire, aki megjavítaná. Ki dolgozik a televíziónál? Wilson.
Hjt persze, hiszen Wilson tévés. Fölhívom, hogy javítsa meg azt alá-
dát.

Az 1952. évi demokrata párti konvenció jelentősége részben abban rej-

lett, hogy az események tudósítása során új arc jelent meg az amerikai
képernyőkön, s ez az arc azóta bevonult a televízió történetébe. A Chi-
cagóba utazó CBS-forgatócsoport tagjai tudták, hogy végtelenül
hosszú órákon át előadást kell produkálniuk, és szükségük volt valakire,
aki össze tudja fogni a kozvetítést. A szakmában már megvolt erre a szó
(ha még nem is terjedt el a köznyelvben): kormányos. Magát Mur-
row-t, aki ekkor még karrierjének csúcspontján állt, nemigen érdekelte
. az egész ügy, amint sok kollégája is közömbösen szemlél te az eseménye-
ket. Walter Cronkite azonban nagyon is érdeklődött. Walter Cronkite
339
 nem tartozott Murrow csapatába. 1952 ben talán ó volt az egyetlen a
·vállalatnál, akinek felmenőben volt a csillaga, jóllehet kívül állt Mur-
row körén. Volt idő, Londonban, a háború alatt, amikor kapcsolatba
kerülhetett volna Murrow-val. A United Press londoni tudósítója volt,
méghozzá igazán kiváló riporter. Harrison Salisbury szerint - aki ab-
ban az időben · a UP irodavezetője volt, és kivételesenjó szimattal fe-
dezte fel a friss tehetségeket- a maga nemében a legkiválóbbnak számí-
tott.
1942 őszén még alig voltak amerikai alakulatok Angliában, az első
B-17-es bombázógépek is csak akkoriban érkeztek. Cronkite-ot bízták
meg azzal, hogy írjon a 8. légi hadseregről; akkoriban ez első vonalbeli
újságírói megbízatás volt. Cronkite és a többi tudósító naponta végig-
járta a légi támaszpontokat, és interjút készítettek a bevetésről visszaté-
rő fiatal pilótákkal. Iszonyúan nehéz idők jártak, nagyon súlyosak vol-
tak a veszteségek - ha húsz bombázógép indult bevetésre, tizennégy
talán vissza is tért. A sztorik lényege az volt, hogy hazai szempontból
kellett írni, de a riporterek nem akartak érzelmileg túl közel férkőzni
ezekhez a fiatal pilótákhoz, hiszen másnapra gyakran már nem voltak
sehol. Cronkite éles versenyben állt más, ugyancsak nagyon tehetséges
tudósítókkal, például Gladwin Hill-lel (akkoriban az AP, később a
Times tudósítójával), azután a New York Herald Tribune riporterével,
Horner Bigarttal. Cronkite kiválóan dolgozott, roppant gyorsan, min-
dig hajtott, mindig poént keresett. Előfordult, hogy az elfogadott bom-
basúlyegységet, a „hosszú" tonnát, ami kétezer-kétszáz font súlynak
\ felel meg, átszámította szabályos tonnákra, így azután Hill bosszúságá-
ra a UP által jelentett bombateher rendszerint valamivel több volt,
mint az a mennyiség, amelyik az AP jelentéseiben szerepelt. Minden
riporter szüntelenül nyaggatta a légierő fejeseit, engedélyezzék már,
hogy részt vehessenek egy bevetésben, s végül 1943. február végén meg
is kapták az engedélyt. Négy tudósítónak engedélyezték a részvételt.
A nagy sztori persze a B-17-es bombázó volt, hiszen ez a légieród új
· volt, nagyon eredményes, és gyorsabb a B-24-eseknél, de a B-24-es
pilóták harci szellemének fenntartása érdekében úgy döntöttek, hogy a
négy riporter közül egynek velük kell repülnie. Hill és Cronkite nyom-
ban vitatkozni kezdett: egy hírügynökségi tudósító nem mer B-24-esen
repülni, nem mintha félne a németektől, de ha a konkurens távirati
iroda tudósítójajobb, gyorsabb gépen repül, ennek révén az irodájának
jobb anyagot küldhet, .ráadásul gyorsabban. Végül Bigart és a Times
340
 tudósítója, Dick Post sorshúz~ssal döntötte el, ki repüljön a B-24-essel.
Post vesztett, ó húzta a rövidebbet; nem is tért vissza a bevetésről. Cron·
kite ~17-esen repült, s még aznap, hogy visszatért, nyomban megírta
cikkéhez a „kopfot": ,,Az amerikai repülőerődök percekkel ezelőtt ér-
keztek vissza pokolbeli bevetésükről - ez a pokol huszonhatezer láb
magasan van a föld felett ... " -Te Walter, csak nem akarod ezt leadni?
- kérdezte kissé megütközve Bigart. Dehogynem, válaszolta Cronkite, s
cikkét végül még a Treasury ofGreat War Reporting [Nagy háborús tudó- ·
sítások kincsestára] című kötetbe is beválogatták, bár ebben éppannyi
szerepe volt Cronkite későbbi sikereinek, mint a cikk stílusának.
Mindenesetre kitűnő, nagyon rámenős fiatal riporter volt; Murrow
szeme megakadt rajta, és úgy határozott, állást ajánl neki. A ·Savile
Klubba hívta meg ebédre, és Cronkite vérbeli középnyugati barbár lé-
vén, azt hitte, hogy a Savile azonos a Saddle .Klubbal. Az ebédnél na-
gyon kellemes volt a hangulat. Murrow állást ajánlott, és Cronkite, aki ,
heti hatvanhét dollárt keresett, nyomban kezet adott rá; a megállapo-
dás heti százhuszonöt dollárra szóh, plusz a jogdíjakra. Ez utóbbiakról
Cronkite, akárcsak a legtöbb újságíró, azt hitte, hogy nem is léteznek,
pedig valójában megháromszorozták a fizetését. Cronkite visszatért a
UP irodájába, hogy búcsút vegyen kollégáitól, és ekkor Salisbury, aki
ravasz manipulátor volt, nyomban közölte vele, hogy nagyon sajnálja
a dolgot, mert éppen ebben a szent pillanatban jött az értesítés New
Yorkból: Cronkite igen nagy, heti tizenkettő-ötven dolláros fizetéseme-
lést kapott. Mi több, Salisbury sürgetésére New York még meg is dup-
lázta ezt, vagyis a huszonöt dolláros emeléssel most már heti kilencven-
két dollárt keresett volna. Cronkite-ra nagy hatással volt, hogy a UP
ilyen mélyen a zsebébe nyúlt, és kétszeresen is bizalmat szavazott neki,
mivel pedig ő hűséges hírügynökségi riporter volt, naiv fanatizmussal
ragaszkodott a United Presshez (nincs izgalmasabb dolog a világon,
mint tíz perccel lekörözni az AP-t; ez egyfajta nirvána, de legalábbis
egy tízperces nirvána), visszavonta Murrow-nak adott szavát. Emiatt
hosszú évekeffát bizonyos feszültség uralkodott kettejük között. Mur-
row egyszerűen nem tudta megérteni egy olyan ember értékítéletét, aki
a United Presst választja a CBS magqsabb rendű elitvilágával szem-
ben. Cronkite a-háború végéig a United Pressnél maradt, számos, ma
már klasszikus híranyagot továbbítva amolyan „a katona a szülőföl­
dért harcol", illetve „keserves, de rheg kellett tennünk" stílusban.
Nagyszerűen és bátran dolgozott, már-már ostoba vakmerőséggel, azt

341
tartották róla,hogya háború egyik legjobb fronttudósítója. Amikor a
németek az Ardennekben megindították nagy téli offenzívájukat, és
bekerítették Bastogne-t, Cronkite habozás nélkül az arcvonalhoz sie-
tett Patton felmentő seregével. A felmentő egységeknek sikerült egészen
Bastogne széléig nyomulniuk, s Cronkite, aki mindenképpen szemta-
núként akart tudósítani, lehetőleg elsőként a súlyos harcok árán vissza-
foglalt városból, kiszállt a dzsipjéből, és lassan, módszeresen kúszni kez-
dett egy pajta felé. Végül megpillantott egy amerikai katonát. Odamá-
szott hozzá, majd igazi Ernie Pyle stílusban 3 faggatni kezdte: katona,
hogy hívják, hová valósi? '
Jé, de hiszen magának tudnia kellene, Mr. Cronkite - felelte a
katona.
Honnan tudnám? - csodálkozott Cronkite.
Hát azért, uram - mondta a fiatal fiú-, mert én vagyok a soffirje.

A háború vége is a UP-nál érte; kétségtelen volt, hogy kiváló riporter.

A hírügynökség fejesei is a legjobb véleményt alkották róla, és sikerének
elismeréseként megbízták a UP moszkvai irodájának vezetésével. Az
idő tájt Moszkvában minimális szinten állt a közellátás, ezért figyel-
meztették Betsyt, a feleségét, meg őt is, hogy mindent, amire csak szük-
ségük lehet, vigyenek magukkal. Ezt is tették. Elutazásuk napján valaki
megemlítette Betsy Cronkite-nak, hogy okosan tenné, ha jó néhány ·
golflabdát is vásárolna, mert Moszkvában nincs golflabda, mire az asz-
szony nyomban elrohant egy áruházba, és vett néhány százat, ami an-
nál is figyelemre méltóbb volt, mert a) Walter Cronkite nem golfozott,
és b) a Szovjetunióban nem voltak golfpályák. Moszkva 1946-ban nem
volt valami szórakoztató hely, és ami azt illeti, a United Press irodája
sem; az oroszok gyorsan kezdték felszámolni az addig is korlátozott
jellegű baráti kapcsolatokat a testvéri nyugati tudósítókkal, azokat a
kisebb kiváltságokat is visszavonva, amelyeket addig biztosítottak szá-
mukra. Amellett a U nited Press mindig is eléggé szűkkeblű anyagi tá-
mogatása is láthatóan csökkent._A UP szolgálati kocsija özönvíz előtti
batár volt, ráadásul nem akart megindulni, amikor pedig az újkori
órosz történelem egyik leghidegebb telén Cronkite engedélyt kért egy
új autó vásárlására, mert már az oroszok is panaszkodni kezdtek erre a

3 Ernie Pyle, a csendes-óceáni háború híres tudósítója, 1945-ben Okinava szi-

getén hősi halált halt.
342
 roncsra, ionökei azt javasolták az újságírónak, hogy szerezzen egy ke-
rékpárt.
Az ilyesmi gyakran megingatja a tudósítók önbizalmát, és Cronkite
is hamarosan kérte, hogy hívják vissza Moszkvából. Egy évre hazatért
Amerikába, azzal az ígérettel, hogy hamarosan visszaküldik Európá-
ba, és akkor majd ő lesz a UP egyes számú embere az Óvilágban. Fizeté-
se ekkoriban heti sz-ázhuszonöt dollár volt, ezért családi kötelezettségei-
re hivatkozva fizetésemelést kért. A UP igazgatói ekkor biztosították
róla- valószínűleg pontosan-, hogy már amúgy is ő a hírügynökség
. legjobban fizetett munkatársa. Ez rendjén is lett volna, csakhogy ó en-
nél is többet akart; hát persze, szereti ő a United Presst- mondta, mert
valóban szerette-, ő boldog, ha valamilyen szenzációs hírrel megelőz­
heti a konkurenciát, aztán annak is örül, ha olyan sztorit küldhet, ame- ·
lyik egyértelmű, világos, és nincsenek benne szóvirágok (évekkel ké-
sőbb is rajongással beszélt a UP-nál töltött szép napokról - hogy ó
mennyire szerette a UP-t, milyen örömmel formálta a nyersanyagot,
mert a kommentárokkal nem szeretett bíbelődni}, de bármennyire is
szereti a céget, neki bizony pénzre van szüksége. Így azután a ionöke,
EarlJohnson közölte vele, hogy szerinte ideje, hogy ő meg Walter leül-
jenek egy kicsit beszélgetni, mert Cronkite láthatóan nincs tisztában a
U nited Press pénzgazdálkodási alapjainak a lényegével, azzal a gazda-
ságpolitikával, amely már legendássá vált újságírói körökben, csak ép-
pen még Cronkite számára titokzatos egy kissé. - Nem, valóban úgy
gondolom, hogy nem értem - ismerte be Cronkite, mireJ ohnson elma-
gyarázta neki: - Mi fülön csípjük a legtehetségesebb és legbecsvágyóbb
fiatalembereket, kiképezzük a fiúkat, nagyon keveset fizetünk, de a leg-
nagyobb mértékben szabad kezet adunk nekik, azután pedig, amikor
kiváló újságírók lesznek belőlük, szépen elmennek máshová.
- Azt javasolja, hogy nézzek másik állás után? --- kérdezte Cronkite.
- Ó, nem, dehogy-válaszoltaJohnson, de hozzátette: - Heti száz-
huszonöt dollár nekünk nagyon sok pénz, bár magának nyilván nem
w~ .
Cronkite tehát amolyan hosszabb szabadságra hazatért szülővárosá­
ba, Kansas Citybe, és fölkereste egy régi barátját, Karl Koerpert, aki
menő helyi reklámionök volt, egyébként pedig a KMBC-nek, a CBS
egyik leányvállalatának az elnöke. Cronkite, akit megdöbbentett Kan-
sas City, ebéd közben elmondta Koerpernek, hogy az a benyomása:
Kansas City halott, megsiűnt itt a szellemi élet, nincs semmi izgalom.
343
 Mi történt? Majd saját kérdéséreválaszolva kifejtette:.ennek az lehet az
oka, hogy megszűnt a Kansas Ci!, Journal. Ha valahol létrejön az újság-
írásban a monopolhelyzet, mondta, akkor a városban véget ér valami,
ez a valami pedig az izgalom és a verseny. Amikor pedig az újságok
többé nem versenyeznek egymással, valami másnak is nyoma vész~
Kansas City unalmas város lett, fejezte be Cronkite.
- Hogyan érted ezt? - kérdezte Koerper.
- A ti hibátok-folytatta Cronki te. - Ti, rádiósok, olyan olcsón veszi-
tek fel a hirdetéseket, hogy sikerült megölnötök az újságokat, csakhogy
semmit sem állítottatok a helyükbe. Nincs is nálatok hírrovat.
- Dehogy nincs- nyolc emberünk van a hírrovatnál - közölte büsz-
kén Koerper.
- S tudod-e, hány riportere van a Kansas Ciry Star-nak? -'- kérdezte
Cronkite.
- De hiszen az a fö foglalkozásuk - felelte Koerper.
- Erről van szó! - csapott le a barátjára Cronkite. ~ Ez a válasz! -
A beszélgetésből az lett, hogy 1948-ban Karl Koerper alkalmazta Wal-
ter Cronkite-ot, dolgozzék az ó rádióállomása ésjó néhány egyéb Kan-
sas meg Missouri állambeli rádiótársaság számára washingtoni tudósí-
. \ tóként. Így kezdődött Walter Cronkite rádiókommentátori pályafutá-
sa. Harmincegy éves volt ekkor, az írott szó embere, sót a hírügynöksé-
gek rendkívül szakosodott és éles versenyen alapuló világából érkezett.
De azért nekivágott Washingtonnak; heti kétszázötven dollárt kapott,
hogy egy középnyugati rádióállomás-láncnak dolgozzék. Az amerikai
újságírás sznobizmusát és hierarchiáját tekintve, volt benne valami
enyhén megalázó, amikor Walter Cronkite, aki a háború alatt olyan
nagy fiú volt, most rádiósként föl-alá rohangált Washingtonban, né-
hány jelentéktelen középnyugati rádióállomás megbízásából. De
Cronkite csöppet sem érezte ezt megalázónak, mert tetszett neki Wa-
shington izgalmas atmoszferája, és azt tervezte, hogy hamarosan a rá-
dióállomás vezérigazgatójaként tér vissza Kansas Citybe.
Vagy másfél éven át dolgozott Washingtonban; nem volt mindennel
elégedett, de azért nem békétlenkedett. És ekkor kitört a koreai háború;
egyik nap fölhívta őt Ed Murrow, és megkérdezte, nincs-e kedve Ko-
reába menni, hogy a helyszínről küldjön hadi tudósításokat a CBS-nek.
Nos, hajlandó elmenni? Igen, Murrow biztos lehet ~enne, hogy nagyon
is kedvére lenne a dolog, pontosan az ilyen megbízatásokat szereti,
ilyesmire várt, pontosan Korea az a hely, ahová szívesen megy.
344
 Á KMBC-vel nem lesz semmi komoly probléma, magyarázta Murrow, -
hiszen a CBS leányvállalata; az ilyesmit könnyű elintézni. Cronkite
addig is készüljön fel új külföldi munkájára. Elutazását azonba;n el kel-
lett halasztani, mert a felesége éppen gyermeket várt. Időközben felol-
dották a rádiós és televíziós társaságok tulajdonjogának befagyasztá-
sát, a CBS megvásárolta a WTOP-ot, amely korábban helyi tulajdon-
ban lévő washingtoni állomás volt Washington környékén, a CBS
pedig ezt kívánta fölfuttatni, egyfajta· politikai zászlóshajójaként.
A WTOP televíziós híradójának igazgatója fölkérte Cronkite-ot, estén-
ként küldjön tudósításokat a háború alakulásáról, és megkérdezte tőle,
milyen grafikai segédeszközökre lenne szüksége; kiderült, hogy Cron-
kite beéri egy krétával és egy palatáblával. Mindenki más komplikált
kérésekkel állt elő, Cronkite viszont, és ez jellemző volt rá, megpróbálta
leegyszerűsíteni a dolgokat. Olyan szívósan és szorgalmasan készült fel
az útra, olyan nagy háttéranyagot gyűjtött - még a Pentagonba is el-
ment, önálló kapcsolatokat szerezni-, hogy valóban páratlan szakértő­
je lett a témakörnek. Mindenkinél keményebben dolgozott, így azután
a tévéhírek kezdetleges műfajában, ahol ráadásul.akkoriban jobbára
csak szépfiúk dolgoztak, nyomban sikert aratott. Megvoltak benne a
televízióhoz szükséges különleges adottságok, érzéke volt ahhoz, mit
akarnak a nézők, és ami szinte megfoghatatlan - súrya volt a szavának,
tekintélyt árasztott. A televíziós társaság vezetői rájöttek, hogy erősebb
és szakmailag képzettebb, mint bárki más, így azután hamarosan fel-
kérték, hogy naponta kétszer küldjön tudósításokat, majd hamarosan
azzal bízták meg, hogy ő vezesse az egész híradót, végül már naponta
kétszer is. Azonnal népszerű lett mint az új tömegmédium kiváló ripor-
tere. Rövidesen már Washingtonból k~ldött alapanyagokat a nagy
New York-i tévéhálózatok híradóinak. U gy látszott, hogy már szó sem
lehet a koreai kiküldetéséről.
Sig Mickelson, a CBS tévéhíradóinak fönöke egyike volt azoknak,
akik a legjobban felismerték Cronkite tehetségét. Gyakorlatilag hozzá
tartozott a CBS-híradó mostohagyermek-tévéadása; Mickelsonszeret-
te volna kiépíteni a televíziót, némiképp az ár ellenében, mert M urrow-
hoz képest nem volt erős a pozíciója a konszern hierarchiájában, hiszen
a hírszerkesztőség minden csillaga a Murrow-csoportban dolgozott.\
Mickelson tehát feltűnés nélkül erősíteni kezdte a hírszerkesztőség töb-
bi részlegét. Ismerte Cronkite korábbi munkásságát, és kezdettől úgy
tekintett rá, mint aki körül kiépítheti a jövő televíziós stábját. Amikor
345
 Í

közeled~tt az 1952. évi elnökjelölő konvenció időpontja, a rádió még

fontosabb médium volt a televíziónál, a konvenció azonban már~ tévé
javára billentette a mérleg nyelvét. A Mickelson-csoport teljes munka.-
idejű tudósítót akart kiküldeni, aki éjjel-nappal ott ül a gyűlésen, össze-
fogja a tudósításokat, .nem fárad el, és tökéletesen uralja az anyagot.
Mickelson erre a célra Murrow-t, Sevareidet és Collingwoodot, tehát a
nagy rádiósztárokat próbálta megszerezni. A rádiósok azonban közöl-
ték vele, hogy kár fáradoznia. Hubbell Robinsont használva közvetítő­
ként, önmaguk helyett nyilvánvalóan másodvonalbeli riportereket
ajánlottak. Ezen a listán' Mickelson megtalálta annak az embernek a
nevét, akit szeretett volna megszerezní - Walter Cronkite-ét.
Murrow-ék sohasem tekintették Cronkite-ot közülük valónak; volt
az egészben némi sznobizmus. Cronkite valahogyan különbözött a töb-
biektől. Nem pusztán azért, mert ők már régebben is sztárok voltak;
nem, őket más anyagból gyúrták, más típusú tudósítók voltak, s ennek
azután döntő szerepe lett a televíziós és a rádiós híradások stílusa közti
különbségben. Cronkite akkoriban - és még vagy huszonöt éven át -
. szinte tudatosan megjátszotta a közepes műveltségű újságírót; ma is,
akárcsak évtizedekkel ezelőtt, lerí róla, hogy középnyugati; valahogy
mindig olyannak tetszett, mintha a vidéki újságok címoldaláról lépett
volna elő, szinte humorosan játszotta önmagát, naiv rácsodálkozással:
nézze meg_az ember, mi minden van a nagyvilágban, mintha minden
újdonság lenne a számára, akkor is, ha jószerivel látott ő már olyasmit,
mint amiről tudósít; az embernek az volt a benyomása: élvezi, hogy
.tapasztalatai és élményei mit s_em változtattak a külsején, a fellépésén.
De mindenekfölött hírügynökségi tudósító maradt: gyorsan szerezd
meg a hírt, világosan fogalmazd meg, érthetően tálald, és ne lelkizz az
adott esemény által felvetett nagyobb horderejű problémákon. Mur-
row emberei - Sevareid, Howard_Smith, Collingwood, Shirer, Schoen-
brun - közismerten szuperműveltek voltak, ezért is válogatták be'óket
a csapatba; arra ösztönözték őket, hogy gondolkodjanak és elemezze-
nek, ne legyenek meggondolatlan sprinterek. Ezek a „fiúk" együtt va-
csoráztak Európa hatalmasságaival, bejáratosak voltak a nagy szalo-
nokba, és fölvették e szalonok modorosságait; akár akarták, akár nem
(és a többségük akarta); egyszóval művelt.emberek voltak. S ha valaha
dolgoztak is olyasféle intézménynél, mint a UP, akkor örültek, hogy
már túljutottak ezen a korszakon, és semmi szentimentalizmus nem
maradt bennük a múltjukkal kapcsolatban. Sevareid például az észak-
346
dakotai Velvában nőtt fel, ami kisebb helység volt a missouri St. Jo-
sephnél, Cronkite szülővárosánál, de Sevareid réges-régen elfeledte
Velvát, Cronkite egyéniségének .egy része viszont St. Josephben ma-
radt, és énjének ezt a részét nagyon is tudatosan kidomborította tudósí;..
tásaiban.
Cronkite úgy érkezett.az 1952. évi konvencióra, hogy tudta: ez életé-
nek nagy esélye. Alaposan fölkészült, pontosan tudta, milyen súlyt kép-
viselnek az egyes küldöttségek, és a konvenció egész időtartama alatt
mindvégig össze tudta fogni tudósításait. Egy olyan területen, amelyen
még nem alakult ki a szakmai gyakorlat, hihetetlenül profi módon moz-·
gott, s egy olyan munkakörben, amelyhez roppant állóképesség kell, ő
volt a legszívósabb újságíró. Amikor v.éget ért az első nap, és felvirradt
a hajnal, a közvetítőfülkében ulő férfiak egymásra néztek, es tudták,
hogy sikerember van közöttük, aki UJ távlatokat nyit a televízió műfajá­
ban. Még világosabban látták ezt másnap, amikor a Murrow-csapat
néhány tagja csellengeni kezdett korülöttük, tudatva a televíziós stáb-
bal, hogy rendben van, hajlandók nekik dolgozni. Cronkite ezt ekkor
még nemigen érzékelte; olyan szenvedélyesen koncentrált a következő
eseményre, hogy nem is jutott el a tudatáig, milyen hatast vált ki a
szereplése. Igaz, egyre-másra odajöttek hozzá a kollégái, és gratuláltak
neki kiváló munkájához, és noha kollégáinak magatartása láthatóan
megváltozott, föl sem fogta, hogy mi történik körülötte. A konvenció
utolsó reggelén, amikor már minden eldőlt, hajnali sétára indult a Mi-
chigan Avenue-n Sig Mickelsonnal. Mickelson közölte vele, hogy
Cronkite életében most nagy változásra kerül sor, hogy bizonyára vál-
toztatni akar szerződésének feltételein, mert ezentúl jóval több pénzre
lesz szüksége. ··
- Van ügynököd? - kérdezte Mickelson.
- Nincs - válaszolta Cronkite.
- Jól tennéd, ha szereznél egyet - mondta Mickelson. - Szükséged ,
lesz rá.
- Nekem ugyan nem - ellenkezett Cronkite.
- Pedig szükséged lesz rá - szívóskodott Mickelson.

Elnökké választása után Eisenhower gyorsan alkalmazkodott ugyan a

televízióhoz, de nem aknázta ki olyan mértékben, mint az utódai; a -
televízió kéznél volt, az elnök pedig tudta, ha ő nem használja fel, fel- ,I
használja más, hát felhasználta. Nagyjából úgy kezelte a sajtót, minta
347
 I

nemzetet. A riporterek kellemes,Jó magaviseletű közlegények; fizikai-

lag bármennyire is ,közel engedte magához őket-valójában ennek is
eléggé szúk korlátokat szabott-, világosan értésükre adta, hogy nem
tehetnek fel neki túl sok kérdést, és nem lehetnek arcátlanok. Az újság-
írók elfogadták ezt a szerepet, részben azért, mert megérezték, hogy
Eisenhowernak óriási hatásköre és különleges helyzete van, részben
pedig azért, mert osztoztak azokban az aggodalmakban, amelyekből ez
a szélesebb hatáskör fakadt; otthon rettegtek McCarthytól, illetve fél-
tek a monolitikus külső ellenségtől. Éppen ezért szerették volna elkerül-
ni, hogy akár csak a legfinomabb célzások formájában is az a vád érje
őket: ,,a másik oldalt" segítik. Eisenhower név szerint nem ismerte a
róla tudósító riportereket, kivéve Merriman Smitht, a UP tudósítóját,
a fehér házi riporterek korelnökét, akinek a sajtókonferenciák megnyi-
tása és bezárása volt az előjoga. Eisenhower név szerint ismerte Smitht,
vagy legalábbis már-már ismerte - Merriamnek szólította. Valahány-
szor Ike belépett egy sajtókonferenciára, ,,Hello, Merriam"-mel kö-
szöntötte. Nagyon kevéssé manipulálta a sajtót, legföképpen már csak
azért sem, mert nem volt szüksége ilyesmire. Szinte úgy tetszett, létezik
egy természeti törvény, amely szerint minél jobban megérti az amerikai
nép, hogy kívülről kommunista veszély fenyegeti, annál hajlamosabb
rá a nép, a Kongresszus, a sajtó és a közvélemény, hogy felhatalmazza
az elnököt a nemzeti érdek átfogó és vitathatatlan védelmére, ezt az
egységet pedig nem szabad megbontani. De amint az ötvenes évek leg-
végén és a hatvanas évek elején úgy éreztük, hogy csillapul a kommu-
nista fenyegetés, első ízben erősödött a hajlandóságunk, hogy megért-
sünk más dimenziókat és fokozatokat is nemzeti érdekeink területén.
Jim Hagerty személyében Eisenhower megtalálta azt a kiváló „tech-
nikust", aki tökéletesen megfelelt annak a szerepnek, amelyet a tábor-
noknak a sajtó iránt tanúsított olümposzi magatartása megkövetelt.
Szakmai kérdésekben Hagerty igazi mester volt; tökéletesen ismerte a
legapróbb ,részleteket is, sohasem veszített el bőröndöket, személyesen
győződött meg róla, hogy a meleg ételeket melegen tálalják, és az új-
'ságíróknak mindig rendelkezésre álljanak a telefonok. De amilyen mes-
tere volt az apró részleteknek, éppolyan tudatosan idézett elő homályt
a lényegi dolgokban; sikerült elszigetelnie a Fehér Házat, ahonnan
már-már veszedelmesen kevés értesülés szivárgott ki, részben azért,
mert Ike közvetlen munkatársai olyan emberek voltak, akik amúgy
sem álltak szóba holmi"riporterekkel, osztozva így Eisenhower alapál-
348
 . (
lásában, hogy minden tudósító csak káplár; részben pedig azért, mert
mintha a nemzet nem is vágyott volna a Fehér Házból kiszivárogtatott
hírekre, nemigen mutatott volna érdeklődést Eisenhower politikájának
belső titkai iránt, kiváltképp olyan titkok iránt, amelyek hozzá nem
értésről tanúskodtak volna. Olyannyira patthelyzet alakult ki, hogy a
tudósítók szinte minden tekintetben ki voltak szolgáltatva Hagerty ke-
gyeinek, ő viszont roppant finom módszerekkel ellenőrizte a sajtót. Bá-
mulatosan gondoskodott a tudósítók fizikai szükségleteiről, · és szinte
elárasztotta őket triviális információkkal. Nem volt még egy ország,
amelynek polgárai bővebb,en értesültek volna arról, mit ~eggelizett az
elnökük, mint azEgyesült Allamok népe Dwight Eisenhower elnöksége
idején. Ha az elnök például a Bermudákon találkozott a brit minisz-
terelnökkel, a tudósítók szinte egy Andrew Wyeth-stílusban festett
csendéletet kaptak arról, milyen volt az a szoba, ahol a két államférfi
tárgyalt, hol álltak a székek, ki ki mellett ült, és milyen ruhában jelentek
meg az egyes előkelőségek. A kezdő Art Buchwald egy korai kis remeké-
ben így ironizált egy csúcstalálkozó alkalmából tartott képzeletbeli Ha-
gerty-tájékoztatón: ,,Kérdés: »Hé,Jim, mit is mondott az elnök a kül-
ügyminiszternek?« Válasz: »Azt mondta:Jó éjszakát, Foster.« Kérdés:
»Es mit mondott a külügyminiszter az elnöknek?« Válasz: »Azt mond-
ta: Jó éjszakát, elnök úr.«"
Hagerty a sajtó embere volt, nemcsak azért, mert valahajómaga is
a The New rork Times-nál dolgozott politikai riporterként, hanem mert
flpja is a Times neves politikai újságírója volt. Később Tom Dewey•
sajtótitkára volt, és jelentős szerepe volt abban, hogy Dewey olyan ter-
mészetes és hatásos módon használta fel a televíziót 1950. évi kormány...
zóválasztási kampánya idején. HagertyEisenhowert is hasonló ügyes...
séggel győzte meg arról, hogy el kell fogadnia a modern tömegmédiu-
mokat. Ike megválasztása u_tán alig egy évvel Hagerty ellenőrzésével
sor került az első, tévé által is közvetített megbeszélésre, amelyen a
miniszterek egy kis kerekasztal-konferenciát játszottak el; adás előtt
persze a minisztereket (a BBD & 0 segítségével) gondosan beavatták a
spontaneitás kényes művészetébe. Egy évvel később a kamerákat már

4 Thomas Edmund Dewey ( 1902-1971), ügyvéd, republikánus politikus, har-

colt a New York-i alvilág ellen mint államügyész, 1942-ben New York állam
kormányzója, 1944-ben Roosevelttel, 1948-ban Trumannel szemben aluima-
radt mint republikánus elnökjelölt.
349
 _/

egy igazi kormányülésre is beengedték, s ebben az adásban az egyes

miniszterek előre kipróbált mondatok révén cseréltek eszmét. De ami
ennél is sokkal fontosabb volt: Eisenhower hivatalba lépésének pillana-
tától fogva Hagerty eltökélte: sajtókonferenciáit tévén fogják közvetíte-
ni. Pusztán technikai kérdés volt, hogy ezt a feladatot a lehető legtermé-
szetesebb módon oldják meg. Hagerty nagy gondot fordított a techni-
kára; amikor végül engedélyezte Eisenhower sajtóértekezleteinek tele-
víziós közvetítését, minden alkalommal személyesen ellenőrizte vala-
mennyi hangosfilm-felvevőt a sajtókonferenciák előtt, hogy meggyő­
zódjékróla, a.filmkamerák berregése nem zavaró . . e. Kiváltképp ügyelt
ra, hogy a tábornokot ne zavarja az élő adásnál nélkülözhetetlen erős
- reflektorfény, de az idő tájt technikailag még nem lehetett megoldani,
hogy a felvevők gyengébb megvilágításnál is dolgozzanak. A tévétársa-
ságok persze törték magukat a televízió által közvetített saj tókonferen-
ciákért, hiszen ezek nemcsak az elnök számára jelentenek frontáttörést
-vélték~, hanem számukra is, mert miközben ők „feldobják" az elnö-
köt, az elnök is „feldobja'' őket, ezentúl úgyszólván legitim hatalo~hoz
jutnak; végtére is nem komédiásokat vagy sztepptáncosokat mutatnak
be a nézők tömegének, hanem az Egyesült Államok elnökét, ami pedig
már nem tréfadolog.
A tévétársaságok 1954-ben közölték Hagertyval, hogy sikerült kidol-
gozniuk olyan filmnyersanyagot, amely lehetővé teszi a csökkent erős­
ségű megvilágítást. Hagerty próbafelvételt kért; ő maga játszotta az
elnök szerepét, a tévériporterek pedig a fehér házi tudósítókét; így for~
gattak le egy kísérleti sajtókonferenciát. A kísérlet sikerült, Eisenhower-
nak is tetszett a levetített film, ezért elhatározta, hogy beengedi a kame-
rákat az értekezletre. Hagerty tudta, hogy a laptudósítók bizonyára
hevesen fognak tiltakozni, ezért megkérte a tévétársaságokat, tartsák
titokban a dolgot. A kitűzött sajtókonferencia előtt egy nappal Hagerty
bejelentette az újságoknak, hogy a sajtókonferencián filmfelvevők is
jelen lesznek. A sajtó természetesen nagy hévvel reagált, a legélesebben
a három hírügynökség képviselői tiltakoztak. Az újdonság ugyanis je-
lentősen megnyirbálta a hatalmukat, legföképp azért, mert a hírügy-
nökségeképpen a gyorsaságot aknázták ki az amerikai kommunikáció
világában, hiszen nem bölcs elemzéseket, mély értelmű fejtegetéseket
vagy intellektuális csillogást árultak-csupán gyorsaságot. Most pedig
itta televízió, amely a legjelentősebb országos sztorik esetében a ver-
senytársuk lesz. A három távirati ügynökség képviselője, mindhárom
350
 régi, neves tudósító, keserv_esen panaszkodott Hagertynak; Hagerty
fölhívta a -tévétársaságokat-végtére ő egyedül csak Dwight Eisenho-
wernak tartozott hűséggel-., és azt javasolta nekik, hogy mivel ők és sok
ezer.állomásuk a hírügynökségek előfizetői, talán helyes lenne, ha föl-
hívnák a távirati irodák vezetőit, és emlékeztetnék őket erre a tényre.
A tévéigazgatók így is cselekedtek, mire a Fehér Házba akkreditált
hírügynökségi tudósítók hamarosan értesítést kaptak, hogy álljanak le
szépen. Amikor a kamerák először jelentek meg az elnöki sajtókonfe-
rencián, Hagerty azt a jogot követelte magának, hogy megszerkeszt-
hesse a filmet, nehogy valamilyen hiba belecsúszhasson (egyetlen elké-
pesztő baki be is csúszott: Ike azt mondta a franciák súlyos indok{nai ·
helyzetéről, hogy indoné<-iai helyzet - igaz persze, hogy bár összetévesz-
tette az ázsiai államokat, utódainál nagyobb sikerrel tartotta távol az
országot az ázsiai intervencióktól). A filmet tehát megszerkesztették, a
képernyőn le is vetítették, és néhány sajtókonferencia után Hagerty
. arra a meggyőződésre jutott, hogy fölösleges tovább bajlódnia a szer-
kesztéssel. A sajtókonferenciákat egyelőre még nem adták élőben,.s
Eisenhower nem annyira kiaknázta, mint inkább csak elfogadta az új
tömegmédiumot. A televízió nyújtotta lehetőségek kiaknázása arra az
emberre várt, aki Eisenhower utóda lett az elnöki székben - John Ken~
nedyre.

Dwight Eisenhower úgy döntött, hogy a televíziót az elnöki hatalom

es~közévé teszi. Sam Rayburn az ő imádott Képviselőházában éppen
ellenkező elhatározásrajutott. Meglehet, a földet lassanként behálóz-
zák a kábelek, de ő nem túri, hogy a Házat is összevissza drótoziák.
Rayburn nem kedvelte a sajtót, a televíziót pedig egyenesen utálta, sót
telt tőle. Úgy vélte, a televízió megsolcszorozza a sajtó minden veszélyét
anélkül, hogy- már ami őt illeti - bármiféle hasznot hajtana. Gyűlölte
azokat a képviselőket, akiknek egyetlen vágyuk az, hogy bekerüljenek
a Szenátusba, illetve azokat a szenátorokat, akiknek leghőbb vágyuk,
hogy induljanak az elnökválasztáson. Megdöbbentette, hogy az ötve-
nes évek derekára mivé változtatta a televízió a Szenátust; mert mi lett
belőle: az elnökválasztási kampányok egyik leghatalmasabb szószéke.
Rayburn úgy érezte, hogy a televízió tönkretette a Szenátust mint ko-
moly testületet. - Mást sem csinálnak ott, mint illegetik magukat, szé-
pen meefesülködnek, azután elnöknek jelöltetik magukat. Olyan az
egész odaát, mint valami előválasztás- mondogatta Rayburn. Elpana-
351
szolta barátainak, hogy ezek a szenátorok már az ujjukat sem mozdít„
ják választókörzeteikben, semmi kapcsolatuk sincs többé az emberek--
kel, semmi közük választóik mindennapi életéhez. Ehelyett, mondotta,
az őket jó színbe9 föl tüntető kámerák és masinák rabjai. - Gyt1lölöm,
amit a tévé csinál velünk-jelentette ki dühösen, és valóban így is érzett.
Meggondolt döntést hozott, amellyel kirekesztette a televíziót a Képvi-
selőházból, méghozzá nemcsak a nagy ülésteremből, hanem - ellentét-
ben a Szenátussal - a bizottsági termekből, sőt még a folyosókról is. Ez ~
volt Rayburn egyik legfontosabb hagyatéka: modemizálódjék csak
Washington, ő nem bánja, de ő nem kér a televízióból. Elég bajt okoz
már a sajtó is. Persze bizonyos, hogy a hírlapi tudósítókkal legalább
egyezséget köthet az ember, amit azok be is tartanak. De ki tudna
egyezségre Jutni egy kamerával? S amikor megpróbálták rábeszélni,
hogy jelenjék meg a felvevőgép előtt, nem állt kötélnek. - Nem reklá-
mozom a tápszereiket - mondta egy alkalommal Marquis Childsnak.
A televízió egyébként- és ez legalább ennyire fontos volt-általános .
értelemben is fenyegette a Képviselőházat. Rayburn idején a vezetés
egyetlen próbája a szolgálati évek száma volt. Ennek következtében a
vezetők nagyon öregek voltak, a kulcspozíciókat betöltő személyek va-
lamennyien hetvenes és nyolcvanas éveiket taposták; ezek az emberek
aztán nem vonzó külsejüknek köszönhették hatalmukat, az bizonyos.
Gyakran éppen fordított volt a helyzet. A televízió az iijúságot bátorí-
totta; segített az ifjúJack Kennedynek, amikor 1960-ban elnöknekje-
löltette magát; a televízió szerette az energiát, a lendületet. Az öregeket
viszont még vénebbnek tüntette fel, mint amilyenek valójában voltak.
A magas életkor volt ,a Képviselőház vezetőinek a szövetségese. Minél
elszigeteltebb volt a választókerületük, annál könnyebben megőrizhet­
ték a hatalmukat. A televízió áttörte ezt az elszigeteltséget, nem is szól-
va arról, hogy egy nagyon ifjú, ~agyon értelmesen beszélő, nagyon jó-
képű képviselő, ha akár cs.ak egyetlen alkalommal megjelenik a képer-
nyőn, nagyobb hatással lehet a hallgatóságra, mint valamely bizottsági
elnök. Mindez roppant veszélyeket rejtett. A kamera ezek szerint több
volt pimaszkodásnál vagy puszta kellemetlenkedésnél -valóban veszé:-
lyeztethette a Képviselőház hatalmi struktúráját.
Rayburn ízig-vérig egy másik kor embere volt, a politikai múltat
képviselte. Televízió, sugárhajtású repülőgépek, komputerek- mindez
merőben idegen volt tőle. Gyűlölte a repülőgépet, és ha csak tehette,
nem repülőn utazott. Közvetlenül a háború után egy ízben kénytelen
352
 volt együtt repülni Eisenhower tábornokkal a texasi Dentonba, egy
nagyobb ünnepélyre, amelyen a hazatérő katonákat fogadták. - Hány
motorja van ennek a gépnek? - kérdezte egyik munkatársát, .amikor
beszállt a repülőgépbe. - Négy-felelte az. -Csak ennyi?-jegyezte meg
csalódottan. Abban a korban, amikor a legtöbb nagy hatalmú közhiva-
talnok már golyóstollal írta alá a dokumentumokat, ő még mindig egy
használt boríték hátoldalára firkantotta fel ceruzával legfontosabb el-
intéznivalóit. ( 1960-ban például fölkereste az Egyesült Allamok újon-
nan megválasztott elnökét, hogy állást kérjen egy régi texasi barátja
fiának. ,,Ramsey Clark", 5 jegyezte föl egy gyűrött boríték hátára.) El-
mondta munkatársainak, ha ceruzávalírott levelet kap, ezt komolyab-
ban veszi, minta drága papírragépeltleveleket, mert arra gondol, hogy
ha egy írni-olvasni alig tudó ember körmöl levelet, akkor az ügy, amiért
ceruzát fog a kezébe, valóban fontos neki.
Sam Rayburn a Képviselőház utolsó valóban nagy egyénisége volt;
neve összefonódik a múlt óriásaiéval - Longworth, Clay, Canno11: nevé-
vel. Tizenhat éven át viselte a házelnöki tisztséget, másfélszer annyi
ideig, mint Henry Clay, aki a második leghosszabb ideig volt speaker,
vagyis házelnök. Ezek az államférfiak maguknak az elnököknek voltak
a vetélytársai. Egy letűnt kor Washingtonjában megtehették, és meg is
tették, hogy szembeszegüljenek az elnök akaratával. Rayburn akkor
jutott hatalomra, amikor a világ változni kezdett, és végéhez közeledett
egy korábbi korszak. Amikor megjelentek az ijesztő modern fegyverek,
Amerika és más országok is akarva-akaratlan egyre nagyobb hatalmat
és hatáskört ruháztak központi kormányaikra. Rayburn azokban az
években volt speaker, amikor a Képviselőház hatalma nagyrészt elenyé-
szett. Ez nem az ő hibája volt, egyszerűen a kor hozta magával; ezekben
az esztendőkben zsugorodott össze a világ, gyorsult fel az élet, urbani-
zálódott a társadalom. Az államhatalom végrehajtó ágazata kezdett
beavatkozni á hétköznapok minden mozzanatába, s a Kongr~sszus
egyre kevésbé tudott megbirkózni a modern élet egyre bonyolultabb
viszonyaival. Túlságosan sok kérdés várt megoldásra. Ebben a korszak- .
ban - a harmincas évektől egészen a hatvanas évek végéig- a hatalom
központosítása részben azoknak a találmányoknak a térhódításán ala-
pult, amelyek - mint a rádió, a televízió és a számítógépek - lehetővé

5 Ramsey Clark, a Legfelső Bíróság tagja, 1967-69-ben igazságügy-miniszter

a Nixon-kabinetben.
353
 tették, sót egyenesen megkövetelték a közös kultúrát és a közös politi-
kát. A kérdések súlypontja a belpolitikáról a külpolitikára tolódott át . .
Rayburn azonban harcolt a változás ellen. Nem tűrte a rádiót vagy a
televíziót képviselőházi irodájában, ellenezte, hogy a képviselők felduz-
zasszák munkatársi gárdájukat, hogy lépést tudjanak tartani a gyors
ütemben terjeszkedő szövetségi bürokráciával. Nem akarta, hogy a
Kongresszus beleavatkozzék a külpolitikai döntésekbe, még olyankor
sem, amikor magánemberként kételkedett az elnök irányvonalának
helyességében. ·
Mindez kiszolgáltatta a Házat a korszerűség erőinek, és ezt a rivális
intézmények nyomban kiaknázták. Rayburn ugyanis jószerivel szemé-
lyes értelemben töltötte be tisztét és élt hatalmával, nem pedig intézmé-
nyesen, mintjó néhány nagy befolyású elődje. Mindez rendjén is lett
volna; házelnöksége alatt az intézményt nemigen érte súlyos csapás,
mert Rayburn roppant erős akaratú, jellen:iű és fizikumú férfi volt, de
mihelyt meghalt, az intézmény kétszeresen is sebezhetővé vált. A mo-
dem kor erői hatalmasabbak voltak, mint valaha, Rayburn örökébe
viszont kisebb,jóval kisebb formátumú emberek léptek- McCormack,
Albert; voltaképpen törpék, akik alig voltak fölkészülve egy súlyos tá-
madások pergótüzébe került archaikus intézménynek a vezetésére.
Raybumizmus volt ez Rayburn nélkül. Ragaszkodtak elődjük etikai
normáihoz és előítéleteihez, csakhogy nem volt meg bennük a nagy előd
ereje és intelligenciája.Ugyanúgy ellenezték a képviselőházi rendtartás
korszerűsítését, mint annak idején ő; ugyanúgy túl sok hatalommal
ruházták fel a bizottságok elnökeit, mint annak idején ő; ugyanúgy
kirekesztették a Házból a modern hírközlő eszközöket, mint annak ide-
jén ő.
Amikor Rayburn meghalt, a televízió már arra készült, hogy a ne-
' gyedórás híradóról a felórásra térjen át, és ekképpen országosan is a
hírközlés uralkodó eszközévé vált. Mégis, utódai Rayburn halála után
még hosszú évekig nem engedték be a kamerákat a Képviselőház épüle-
. tébe. Az, hogy Sam Rayburn még a Ház közelébe sem engedte a televí-
ziós kamerákat, csupán a Képviselőháznak ártott, hiszen az elnököt
nap mint nap látni lehetett a képernyőn. Az a tény, hogy elmulasztot-
ták felhasználni a televíziót, nagyon hátrányosan érintette az intéz-
ményt. Ha ugyanis a Képviselőház nem jelenik meg a képernyőn,
amint éppen betölti létfontosságú funkcióit, akkor a legtöbb embernek
azJesz az érzése, hogy nem tesz semmit; ha pedig nem ~esz semmit,
354
 akkor miért is létezik? Mindez nem izgatta Rayburnt. Ó legalább tisz-
tán látta a parlamenti demokrácia korlátait a huszadik század második ·
felében; azon volt, hogy csökkentse az ebből fakadó veszélyekr.t, és biz-
tosítsa, hogy a Ház ne hiúsítsa meg az elnöki akarat érvényesülését.
Saját képviselőházi pályafutása tulajdonképpen egy korszak végét és
egy másik kezdetét jelképezte. 1912-ben indult először kongresszusi vá-
lasztáson; győzött, majd 1913-ban foglalta el helyét a Képviselőház-
ban. Még éppen idejében érkezett Washingtonba, hogy tanúja lehessen 1
Woodrow Wilson beiktatásának, aki önmagát is, tisztségét is szinte
olümposzi méltóságúnak tekintette.
Rayburn olyan természetesen mozgott a Házban, mint hal a vízben,
de feszélyezte, ha a Képviselőház falain kívül kellett érvényt szereznie
hatalmának. Úgy tetszett, a Házban képes érvényesíteni valamennyi jó
tulajdonságát. Farmer fia volt, erős alkatú, széles vállú, ezért jóval ma-
gasabbnak látszott, mint amilyen valójában volt. Barátja és pártfogolt-
ja, Dick Bolling szerint Rayburn volt az első image-politikus, akivel va-
laha is találkozott; tudatosan kiszámított külső, amelyet kollégái szá-
mára módolt ki, erőteljes, nyers, kissé kötekedő. Mintha mindezzel azt
hirdette volna, hogy Rayburn útját nem tanácsos keresztezni, mert aki
megpróbálja, súlyosan megfizet érte. Nagyon is tisztában volt vele, mi-
lyen félelmetes benyomást kelt tagbaszakadt alakja. De image-politikus
lévén, szüksége volt a testi közelségre, hogy ezt a tulajdonságát ki is
aknázhassa; ereje nem érvényesült a modern médiumokban. Valójá-
ban azért sem szerette a televíziós kamerákat, mert nem „adták vissza"
fizikai erejét. Úgy vélte, hogy a képernyőn köpcösnek látszik. Hasonlói
képpen gyanakodva tekintett a fotósokra is, akikről azt képzel~e, hogy
összeesküdtek ellene, hogy a valóságosnál alacsonyabbnak és kopa-
szabbnak, tehát kevésbé erőteljesnek tüntessék fel.
Gyakran kérkedett vele, hogy óaz Egyesült Államok elnökeivel együtt
szolgált, tehát nem 6ket szolgálta, a valóság azonban egészen másként
festett. Valójában igenis őket szolgálta, és a korszak legtöbb döntő fon-
tosságú kérdésében a Házat - a végrehajtó hatalom meghosszabbított
karjaként- szinte fölkínálta az elnöknek. S ez nem véletlen elhatározás
volt a részéról, hanem nagyon is tudatos politika. Bizalmas társaságban
gyakran beszélt saját tudásának korlátairól és kollégái véges ismeretei-
ről, sőt ostobaságáról. A képviselők előképzettsége kétségbeejtően kor-
látozott volt, Rayburn pedig elborzadt attól a gondolattól, hogy valaha
is nemzetbiz~onsági kérdésekkel kell foglalkozniuk. Szúk körben sok-
355
 szor beszélt arról, milyen hatással volt az ipari forradalom Amerikára,
hogyan változtatta meg az egész országot, miként tette sokkal kompli-
káltabbá, és ez miért érintett hátrányosan egy olyan vitafórumot, ami-
lyen a Képviselőház. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy a Ház
valaha is beilleszkedhetne egy modern ipari társadalomba, s úgy gon-
dolta, ha az elnök a Ház fölé kerekedik, vagy akár csak részben is ellen-
őrzése alá vonja, akkor könnyen az lehet a nóta vége, hogy az ország
meggyengül a potenciális ellenségekkel, a diktatúrákkal szemben.
Ezért úgy érezte: küldetése lényegében az, hogy védelmezze a aémi-
képp törékeny elnöki intézményt egy ·potenciálisan fegyelmezetlen és
faragatlan Kongresszussal szemben.
Minéljobban megnőtt a sajtó hatalma, és minél több tudósító buk-
kant fel Washingtonban, annáljobban megutálta a sajtót. Úgy érezte,
nyilvánvaló, hogy a sajtó csak megnehezíti a munkáját. Ő azon fárado-
zik, hogy összetartson egy bonyolult, decentralizált intézményt, ahol a
kompromisszum a lényeg, és akkor ezeket a riportereket - szúk baráti
körben undok frátereknek és dögkeselyúknek titulálta őket - egyedül
csak a szenzációk érdeklik; valahányszor felbukkannak, mindig nehe-
zebb gyakorolni a kompromisszum művészetét. Az ő szemében az esz-
ményi képviselő az volt, aki qgy jut előre, hogy együttműködik, és be-
fogja a száját. A sajtó viszont az olyan képviselőt kedveli és reklámozza,
akinek be nem áll a szája, egyre-másra sajtókonferenciákat tart, és ál-
\
landóan felbillenéssel fenyegeti a kompromisszum kényes egyensúlyát.
A nyilvánosság veszélyezteti a kompromisszumot; a nyilvánosság csak
tápot ad az egoizmusnak, felszítja a hiúságot és a túlzott individualiz-
must. Meg volt győződve róla, hogy valahányszor érintkezésbe kerül a
sajtóval, ez akadályozza alapvető feladatának, vagyis a kompromisz-
szum létrehozásának véghezvitelében.
Egyszerűen arról volt szó, hogy Rayburn nem szívelte a tudósítók
többségét, az újságírást nem tartotta komoly foglalkozásnak. Martin
Agronsky, egyike azoknak a tudósítóknak, akiket a házelnök kedvelt és
akikben megbízott, de ami ennél is fontosabb: egyike azon keveseknek,
a,kik magnón és filmen is megörökítették, gyakran vitatkozott erről
Rayburnnel, és rámutatott, hogy az adok-kapok kapcsolat a sajtóval a
közélet szerves része. De Agronsky is mélyen gyökerező ellenállásba,
makacs bizalmatlanságba ütközött. Nem mintha a tudósítók komiszul
bántak volna Rayburnnel, vagy visszaéltek volna a bizalmával. Ellen-
kezőleg, ha a sajtóhoz fordult, többnyire kedvező hatása lett a dolog-

356
nak. Egyszerűen csak·arról volt szó, hogy Rayburn a riportereket ko-
molytalan embereknek tartotta. Senkiházik, jöttmentek. Úgy játsza•
doznak a közéleti kérdésekkel, hogy soha nem fizetik meg az árát. Sem
szolgálati éveik tekintetében, ·sem az Alkotmány értelmében nem
egyenlők vele - vélte-:-, de fogják a tollukat, firkálnak valamit róla, és
máris egyenlők vele. Nos hát, ezt utálta.

Sam Rayburn hosszú éveken át volt a Képviselőház elnöke, de sohasem

alkalmazott sajtótitkárt. Pályafutásának vége felé, az ötvenes években
egy ízben beszélt Booth Mooneyval, Lyndon Johnson vezérkarának
munkatársával, nem szegődne-e el hozzá. Már mindenben megálla-
podtak, de Rayburn végül nem merte bevallani Lyndonnak, hogy sze-
retné átvenni tőle Mooneyt. Azt javasolta, Mooney mondja el a tervet
J ohnsonnak, mire Mooney azt válaszolta, hogy szívesebben venné, ha
a speaker említené ·meg a dolgot. - Hát akkor- mondta Rayburn -, azt
hiszem, jobb, ha· megfeledkezünk az egészről. - (Mooney később el-
mondta J ohnsonnak, hogy amúgy sem dolgozott volna szívesen Ray-
burn mellett a Képviselőházban. - Túl lassú munka - mondta.) Ray-
burn kerülte a sajtót; Eisenhower elnöksége idejénJohnsonnal gyakran
ellátogattak a Fehér Házba, s távozásukkor Johnson meg-megállt, és
elbeszélgetett az összegyűlt tudósítókkal. Rayburn ilyenkor előresie­
tett. - Nem tudom, miért túri Lyndon, hogy azok a héják lecsapjanak
rá, amikor csak kedvük tartja. Semmi kedvem szóba állni velük. - Ha
mégis szóba állt, csakis a legszigorúbb szabályok szerint beszélt velük.
Az a néhány riporter, aki abban a kegyben részesült, hogy bejuthatott
hozzá, vagy kapcsolatba került belső körével, nagy árat fizetett ezért:
jórészt tilos volt felhasználniuk azt, amit megtudtak, vagy pedig Ray-
burn szabta meg, hogy milyen információt hozhatnak nyilvánosságra,
vagyis a játékszabályokat egyedül ő szabta meg. A riportereknek tehát
a jó kisfiúk szerepe jutott. Ez persze megfelelt Rayburnnek, aki nem
áhítozott szélesebb körű nyilvánosságra, ő beérte a Képviselőház irá-
nyításával. 1944-ben rövid ideig kacérkodott a gondolattal, hogy indul
a választásokon, de végül megelégedett a házelnökséggel. Az az igaz-
ság, hogy nem vágyott nyilvánosságra, megértette, hogy zárkózottsága
révén könnyebben kordában tarthatja a többieket.
A Házról tudósító riporterek valóságos istencsapásnak tekintették
Sam Rayburn előírásait. (A tévétársaságok vezetői nem feltétlenül osz-
toztak ebben a véleményben, hiszen így megmenekültek attól, hogy
357
·esetleg hosszú és költséges beszámolókat sugározzanak a Ház üléseiről.)
A tudósítók kezdetleges körülmé,nyek között dolgoztak, a képviselőházi
alkalmazottak mindent elkövettek, hogy megkeserítsék az életüket. Az
újságírók rendszerint tiltakoztak, mindhiába. Az ötvenes évek végén
aztánegyízbenösszefogtak. Úgyítéltékmeg,ittazideje,hogy hivatalos
felirattal forduljanak a házelnökhöz; leültek hát, és megfogalmaztak
egy rendkívül hivatalo~ hangvételű, kissé dagályos tiltakozó levelet: ,,A
leghatározottabban tiltakozni kívánunk a rádiós és televíziós közvetítés
akadályozása ellen." A sajtókarzaton dolgozó Bob Menaugh-t bízták
meg vele, hogy a beadványt nyújtsa át a házelnöknek. Menaugh teljesí-
tette is megbízatását, bár kissé remegő térddel, mert jól tudta, milyen
érzékenyen reagál Rayburn a petíciókra. Éppen akkor érkezett a spea-:-
ker irodájához, amikor Raybum távozni készült.
- Megbíztak, hogy átadjam önnek ezt a levelet-mondta ~enaugh.
A már útra készen álló Rayburn átvette a papirost, majd gúnyosan
hangsúlyozva, hangosan olvasni kezdte: - A leghatározottabban... til-
takozni. .. kívánunk...
Rápillantott Menaugh-ra, széttépte az iratot, és azt dörmögte: -
Szaaaar. - Mintha több szótagú szót mondott volna.

Így hát a kamerákat kirekesztették a Házból. A döntés súlyos következ-

ménnyel járt, hiszen a Képviselőház így kevésbé versenyezhetett a vég-
rehajtó hatalommal, a közvélemény szemében pedig csökkent a jelen-
tősége. Raybum nem szerette a televíziót, és mivel a tévé a rendről
alkotott fogalmát fenyegette, egyszerűen kitiltotta. Kisebb formátumú
utódai továbbra is ragaszkodtak ehhez a döntéshéz; jóllehet ők már
vitathatatlanul a televízió korában éltek.Jellemző, hogy ez idő tájt az
Egyesült Államok Kongresszusa egyetlenegyszer jelent meg a képer-
nyőn: amikor az Egyesült Államok elnöke a Képviselőházban elmond-
ta beszédét az Unió helyzetéről. A képernyőn látszott,\hogy a Kong-
resszus tagjai kötelességtuqóan tapsolnak, szerepüket gyakorlatilag az
elnök beszédírói iktatták be a műsorba. Amint az elnök hatalma nőt­
tön-nőtt, majd olyan erős lett, hogy már nem is lehetett felelősségre
vonni, talán nem volt véletlen, hogy az az esemény, amelynek kapcsán
végül beengedték a televíziót a Képviselőház egyik bizottsági termébe,
az Egyesült Államok elnöke ellen indított vád alá helyezési eljárás kez;_
detét jelölte.

358
 {

A televíziónak nagy árat kellett fizetnie óriási üzleti sikeréért: kiderült,

hogy a nagy kvízmúsorok- amint várható is volt- közönséges bundák.
A leleplezés megrázta a nemzetet; ha az amerikainép nem bízhat ben-
ne, hogy egy televíziós játék során egyenes kérdésekre egyenes válaszo-
kat kap, akkor vajon miben bízhat? S hogy az ügybe belekeveredett
egyik szereplő, Charles Van Doren az amerikai irodalmi arisztokrácia
sarja, aki az amerikai irodalom egyik nagy nevét örökölte, arra utalt,
hogy mi valamennyien, ha nem is bűnösek, de legalábbis sebezhetők
vagyunk, megkísérthetők. A Kongresszus igen élesen reagált a csalásra,
a tévétársaságok pedig láthatóan defenzívába szorultak. A CBS meg-
döbbenése és reakciója valóban őszinte volt. Bill Golden, a CBS ragyo„
gó tehetségű szerkesztője már jó ideje javasolta Murrow-nak és Friend;.
lynek, indítsanak vizsgálatot a kvízműsorok ügyében, mert város·szerte
beszélik, hogy bundázás folyik, és az egész szakma számára hasznosabb
lenne, ha egy televíziós csoport rántaná le a leplet a csalásról. De ebből
semmi nem lett, aszenzációasajtóbanrobbantki, súlyos, teljesen indo-
kolt - bár csak átmeneti - károkat okozva a televíziónak.
A CBS-nél az első áldozatok közé tartozott Lou Cowan, a tévétársa-
ság akkori elnöke. Cowant a rádió-televízió világában humánus, libe-
rális személyiségnek tartották. 1952-ben Stevenson fö kommunikációs
tanácsadójaként dolgozott, korábban, a második világháború idején
pedig jó néhány olyan műsor összeállításában is részt yett, .amely a.
néger katonák problémáira világított rá, ekképpen alapozva meg ·a
feketék bizonyos fokú identitástudatát. Cowan a CBS elnökeként kiállt
Murrow és Friendly mellett, és a fokozódó üzleti nyomás ellenére min- ·
den követ megmozgatott, hogy külön időt hasítsanak ki a híradó külön-
kiadásai számára. (Néha kétségbeesett hangon telefonált az NBC~hez,
Bob Kintnernek, hogy megtudja, mit terveznek, majd Kintnert és az
NBC közügyek iránti növekvő étvágyát hozva fel ürügyként, megpró-
bálta felelősségteljesebb magatartásra szorítani a CBS-t.) Stanton
négyszemközt több ízben is bátorította, gyakoroljon nyomást Paleyre,
hogy sugározzanak több műsort a közügyekről, de azután mindig kide-
rült, hogy mihelyt Paley is jelen van, Stanton nem áll ki mellette, ha a
fonök módszeresen ízekre szedi érveiket. A helyzet 1958-ban, a libanoni
válság idején éleződött ki, amikor úgy látszott, hogy a világ a háború
szakadékának szélén imbolyog. Eisenhower tengerészgyalogságot ve-
zényelt ebbe az országba. A hírszerkesztőség sürgetésére Cowan élőben
közvetítette az ENSZ-vitákat, ehhez Stanton is hozzájárult, sőt látszó-
359
 1··

lag még lelkesedett is az ötletért. Paley azonban ezután érkezett vis;za

szabadságáról, és tombolt dühében, hogy miért pazarolják az adásidőt,
lám, milyen nagy profit siklott ki a kezük közül; a puszta tény, hogy
végül nem tört ki a háború, mondta dühösen, önmagában is azt bizo-
nyítja, mennyire hiábavaló volt az egész felhajtás. Cowan .keserűen
tapasztalta, hogy Stanton nem áll mögötte. Ekkor iszonyú dühbe gu-
rult, megmondta az égész vezetőségnek, hogy legfőképpen Klauber és
Murrow jó híre miatt jött át a CBS-hez, s mert a társaságról azt beszél-
ték, hogy a közügyeket szolgálja.
· Helyzete azonban roppant ingatag volt. A kvíz botrányok pedig még
jobban aláásták a pozícióját, mert Cowan nemcsak a politikai adások
.híve volt, hanem reklámszakember is. Ö találta ki a „64 OOO dolláros
kérdés" -t, és jóllehet azt állította, hogy fogalma sem volt a csalásról
(mindvégig azt vallotta, a műsor olyan elsöprő erejű természetes fe-
szültséget teremtett, hogy semmi értelme sem lett volna a bundának),
óhatatlanul ó került a támadások kereszttüzébe. Vagy a beosztottai
csaltak az orra előtt, és ebben az esetben vezetői képességeinek hiánya
miatt kell elmarasztalni, vagy pedig valamilyen módon ő is benne volt
a csalásban. Akár így, akár úgy, Cowan megbukott. Ilyenkor a tévének
bűnbakra van szüksége, a CBS-nél pedig Cowant szemelték ki erre a
szerepre. Stanton egész sereg nyilatkozatot tett közzé, hangoztatva:
meggyőződése szerint Cowan ártatlan, ugyanakkor erős ·nyomást gya-
korolt az igazgatóra, hogy mondjon le. A vállalat érdeke követeli meg,
hogy egy fejnek, méghozzá egy nagy fejnek kell porba hullnia. Stanton
utasította Cowant, hogy senkivel sem tárgyalhat a CBS-nél, majd azt
· ajánlotta, hogy egészségügyi okokra hivatkozva nyújtsa be lemondását
(Cowan a botrány kipattanásának pillanatában valóban beteg volt).
•. Cciwan ehelyett nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezte, hogy ő
bizony kitűnő egészségnek örvend, de Stanton nyomására most való-
ban lemond. A kvíz botrányok tehát alaposan megrázták a CBS épüle-
tét. A botrány oka egyfajta durva üzleti szemlélet volt, és az egész kava-
rodás a tévé mohóságát tükrözte, a dollár diadalát az etika fölött. Álta-
lában azt tartották, hogy Cowan utódának a személye sok mindent
elárul majd William S. Paleyről, a CBS és az egész amerikai tévézés
jövőjéről.
A választás ifjabbJames T. Aubreyraesett. Ennek a névnek még ma,
úgy húsz év múltán is jellegzetes csengése van. Jim Aubrey. A talmi
ferfiak között a fö talmi - hatalmi poszton. Ez az ember oly nyersen
360
 vallotta, hogy ki ő és mit akar - vagyis a televízió legmohóbb oldalát
tárta ország-világ elé-, hogy még a többi, konfettiesőben ázó nagyme-
nő is eltátotta a száját. Nem is az különböztette meg leginkább a többi-
ektől, hogy náluk is rohadtabb alak volt, hanem az, hogy amit tett, azt
amúgy önfeledten cselekedte, és alig mentegetőzött. A CBS addig min-
dig ügyelt a stílusra, a minőségre és az udvarias formákra. Aubrey egy
ízben azt mondta egyik mun~atársának, aki már amúgy is kesergett
amiatt, hogy a televízió kiforgatta őt valódi énjéből, hogy durva és
' kíméletlen alakot faragott belőle: - Az a bajod, Bill, hogy nem bírod a
vérszagot. Így sose vergődsz zöld ágra nálunk. - Aubrey tehát gátlásta-
lanul kimondta azt, amit a tévé világában a többiek nem vallottak
volna be, még akkor sem, ha tudták: ők is, a munkájuk is vértől iszamos.
Aubrey olyan rámenős és pénzéhes alak volt, Qlyan kíméletlen eszkö-
zökkel kapaszkodott szédítő csúcsokra, hogy pályafutása már-már
olyan, mint valami rossz regény; és valóban: született is néhány (rossz)
regény erről a karrierről. Olyan ember volt, aki bejelentve a CBS óri4si
évi profitját, amúgy mellékesen megjegyezte, hogy a haszon nagyobb
is lehetett volna, ha a CBS nem tékozol el annyi pénzt politikai műso­
rokra. Olyan ember volt Aubrey, akiJ ohn Kennedy meggyilkolásának
másnapján képes volt azt mondani Blair Clarknak, a CBS-híradó fönö-
kének és Kennedy közeli barátjának, aki ebben a rettenetes pillanatban
azon volt, hogy a tévén keresztül éreztesse mind a tragédia és a gyász
drámai légkörét, mind az amerikai kormány erőfeszítéseit, hogy össze-
tartson: - Elég, ha újra meg újra lejátszod a gyilkosságról készült snitte-
ket- ,,azok" úgyis csak ezt akarják látni. - Olyan ember, aki képes volt
rá, hogy amikor felvetődött az ötlet: a CBS mutassa be az Ovegfigurák-at
Tennessee Williamstől, felüvöltött: -Azt hiszitek, hogy meszet ettem?
Ki a fene kíváncsi erre? Túl lehangoló. Hiszen az a lány sánta. - Olyan
ember, akinek legnagyobb televíziós műve a „The Beverly Hillbillies"
című szórakoztató műsor, ez a hajmeresztően ostoba és ízléstelen soro-
zat volt, amely Murray Kempton szavait idézve ,John Steinbeck alak-
jait helyezte el Spyros Skouras-i 6 környezetben". Amikor 1959-ben be-
ült a társaság elnöki bársonyszékébe,Jim Aubrey úgyszólván páratlan
jelenség volt a maga nemében: azt vallotta, hogy a CBS tévéműsor-

6 Spyros P. Skouras (sz. 1893), színháztulajdonos, majd a leghíresebb Holly-

woodi filmgyárak (Warner, Paramount, Twentieth Century Fox) vezérigaz-
gatója. Fia, Spyros S. Skouras a színházlánéolatot vette át 1960-ban.
361
 szerkesztésének színvonala túl intellektuális. Eltökélte, hogy leszállítja
a színvonalat. Hát ~z sikerült is neki - ugyanakkor egyre nőtt a CBS
vállalati profitja. Bill Paley kezdettől fogva tisztában volt vele, kicsoda
ez az Aubrey, és kezdettől fogva hagyta, hadd cselekedjék kedve szerint.
Ma már senki sem emlékezik büszkénjim Aubreyra, de személyén ke-
', resztűl jobban lemérhető, hová süllyedt a televíziós műsorszerkesztés,
és ennek mik voltak az okai, pedig Aubrey előtt volt valaha egy Ed
Murrow is, bár mindketten Bill Paley akaratát teljesítették.

Ha a televízió már Aubrey előtt is ízléstelenül gazdag volt, ó még in-

kábbazzá tette. Amikor 1959 decemberében a CBS élére került, a kon-
szern tiszta évi profitja 25,2 millió dollár volt; ez két évvel később meg-
duplázódott, sót annál is több lett. 196 l, illetve 1964 (Aubrey elnöksé-
génekutolsó éve) között a tiszta haszon elérte a 49,6 millió dollárt, ami
példátlan, ugrásszerű növekedés volt a múlthoz képest; a CBS mögött
messze elmaradt a többi tévétársaság. Aubrey brutálisan és primitíven
sikeres volt mindenben, amibe belefogott - függetlenül attól, milyen
etikai kérdések vetődtek fel magatartása kapcsán, milyen iszonyúak
voltak a műsorai, a profit egyre csak nőtt, a részvények értéke egyre csak
emelkedett-, hogy közvetlenül bukása előtt a Wall Streeten sokan azt
vallották, hajim Aubrey akarná, voltaképpen el is vehetné a tévétárs~-
,i ságot Paleytól. Nem mintha többet érne nála, hanem azért, mert az
Aubrey-módszer bevált, a W all Streeten pedig csodálták ezért, még
akkoris, haJim miatt ők maguk föl sem kattintották a tévét. Amikor öt
évvelAubrey hatalomátvétele után végül kirúgták a nagymenőt, mert
magánügyei túl gyakran ütköztek a közerkölcsökkel, a CBS-részvények
értéke kilenc ponttal zuhant a piacon. - Ezek szerint nettó húszmillió
dollárt érek a társaságnak- állapította meg Aubrey.
.Néhány héttel Aubrey bukása után egy Michael Mooney nevű fiatal
· író megkérdezte Elmo Ropert, aki akkortájt szoros kapcsolatban állt a
CBS-szel, miért éppen most rúgták kiJim Aubreyt. Végtére is semmi
különleges sem volt a viselkedésében, legalábbis nem csinált semmit,
amit addig is ne tett volna meg, akár szakmailag, akár meglehetősen
viharos magánéletében.
- Nézze, fiatalember-válaszolta Roper-, Mr. Aubrey annyira gaz-
daggá tett bennünket, hogy most már megengedhetjük magunknak,
hogy aggódjunk ajó hírünk miatt.
Az Aubrey-Paley viszony páratlan volt a maga nemében. Valószí-
362
 f
núleg Stanton volt a CBS egyetlen vezetője, aki tv~zelte Paley sok
évtizedes uralmát, és akinek sikerült, igaz, szörnyú,aron, talpon marad-
nia; ő volt a tökéletes vállalati ember, aki tökéletesen elveszítette az
egyéniségét. Aubrey, akine;k végül kitekerték a nyakát, akit egyszerűen
kidobtak, merőben más típus volt. Rövid uralkodása alatt már-már
megvetően kezelte Paleyt. Furcsa ember volt; a legtöbb anierikaihoz
hasonlóan utálta a munkaadóit, de a legtöbb amerikaival ellentétben
nemigen vette magának a fáradságot, hogy véka alá rejtse a vélemé-
nyét. Kapcsolatuk útját a pénz és a gyűlölet cserjéi szegélyezték. Úgy
tetszett, mintha Aubreyban valami kis gépezet működne, ami arra
készteti, hogy sértegesse és lekezelje Paleyt. Egy kaliforniai műsorszer­
kesztési konferencián Paley felszólalt, mire Aubrey szinte mellékesen,
de azért kellő megvetéssel a hangjában odaszólt neki: Bill, ezt b{zd csak
rám. És milyen leereszkedőn csengett a hangja, amikor Paley fölhívta
telefonon: Igen, Bill- ezt kissé unott hangon -"-,ja? Azt hiszem, ezt már ·
megoldottuk. Máskor meg egy jó barátjával ült az irodájában, amikor a
titkárnője beszólt, hogy Paley keresi telefonon. Aubrey rákacsintott, és
. ~zt mondta: - Mondja meg az elnöknek, hogy majd visszahívom. -
:Mégis ment a szekér; Paley elfogadta ezt a viszonyt, noha Aubrey egész
tevékenységével szinte brutálisan lerombolta a művészi igényesség
homlokzatát a CBS épületéről, amire pedig a társaság a múltban olyan
büszke volt. De azért életképes volt ez a duett - mert óriási módon
megnőtt a profit. Főként ezért- még akkor is; ha Aubrey nyíltan kimu-
tatta, mennyire megveti Paley image-érzékenységét, osztálytudatát. Az
egésznek volt valami pimasz és durva színezete. Paley imádta a sztáro-
kat, a tehetséges embereket, Aubrey viszont szándékosan goromba és
zsarnoki volt velük. Amikor megun taj ack Bennyt, akinek csillaga ha-
nyatlani kezdett, a bálványozott Bennyt, aki segített azzá tenni a CBS-
televíziót, amivé lett, egy ízben a maga legnyersebb modorában azt
mondta Bennynek: -Te kész vagy, apukám. - Paley mindezt zokon
vette, de a műsorok nézettsége példátlan volt, egyszerűen hallatlanul
nagyra nőtt, ezért tűrte Aubrey modorát. Eltűrte, mert bevált.
Aubrey sikerének a titka igen egyszerű: gyilkos ösztöne volt a legki-
sebb közös nevező felismerésére, és másokkal ellentétben, akikben szin-
tén megvolt ez a „vérszimatoló" ösztön, egyszerűen nem volt benne·
semmi szégyenérzet, nem érdekelte a társadalmi elismerés, legalábbis
annak a hagyományos formája. Tudta, ha az ös~töneire hallgat, sok
pénzt ker~het, fellendítheti a nézettségi mutatókat, márpedig a pénz és
363
 a nézettségi mutatók önmagukban is a tekintély forrásai. Legföbb érve
az volt, hogy a televízió mint tömegmédium nem aknázza ki eléggé a
tömegekben rejlő lehetőségeket, nem ér el a távoli, hatalmas vidéki
néprétegekhez. Határozottan vallotta, hogy a televízió vezetői túlságo-
san városi szemmel nézik a dolgoks1,t, túl műveltek, és túlságosan törik
magukat, hogy olyan emberek kedvében járjanak, akik nem is néznek
televíziót. Meggyőződéssel állította, hogy elhanyagolják a hatalmas,
kevéssé művelt, vidéki közönséget (legalábbis e vidéki emberek gyer-
mekeit, akik számára a televízió jelenti a legfőbb, ha nem az egyetlen
szórakozási lehetőséget). Olyan mértékben vette kézbe a műsorszer­
kesztőséget, ahogy korábban Paleyn kívül senki, és kezdettől fogva a
maga szigorú normái szerint irányította. Vidéki tárgyú vígjátékokat és
krimiket követelt. Később áttért a szexis hölgyekre, sőt létezett egy híres
Aubrey-féle feljegyzés is, ami azután a kongresszusi nyomozók, a „ko-
pók" kezébe került: ebbenjim több „pipit, stricit, cicit" követelt. Öreg
emberekről hallani sem akart. A fiatalok jobban vonzanak. Csak sem-
mi testi hiba. Semmi társadalmi kérdés. Semmi szobalány- az emberek
, nem azonosulnak szolgákkal. Legyen bőven cselekmény és a lehetőleg­
kevesebb gondolati elem. - Nem kell többé mindenféle borongó szocio-
lógiai forgatókönyv - közölte egyik munkatársával. - Az isten verje
meg, én happy ending-et akarok. Képtelen vagyok szót érteni kreatív
alakokkal. Egyszerűen nem figyelnek oda az emberre. A kreatív pasa-
sokkal az a baj, hogy nem ismerik a közönséget. Az isten háta mögö~ti
helyeken az emberek nem gondolkodni akarnak. Magam is ott szület-
tem._; Sajátos őszinteség- nem tartotta többre magát sem a közönség-
nél, sem annál, aminek mutatkozott.
Ellentétben oly nagyszámú félénk kollégájával, nem szabadkozott
amiatt, amit elkövetett. Pályafutásának a CBS-nél mindvégig volt va-
lami ironikus felhangja. A kvíz botrányok miatt lett tévéelnök, ő pedig
a csalásra épített műsorok helyett patronmúsorokat adott le. Egy olyan
időszakban, amikor amerikai értelmiségiek, kongresszusi képviselők és
publicisták azzal tetszelegtek önmqguknak, hogy ellentétben a kény-
szerzubbonyba zárt kommunista művészettel, Amerikában, lám, sza-
bad a művészet, a valóságban a művészet leghatalmasabb új eszközé-
·ben az amerikaiak a nézettségi mutatók és a dollár zsarnoksága alatt
nyögtek. Aubrey nemcsak a „The Beverly Hillbillies" -t dobta a képer-
nyőre, hanem a „Mr. Ed "-et is, amelynek egy beszélő ló volt a ioszerep-
lője, azután a „Petticoat Junction" című szexi sorozatot és a „The

364
 Munste_rs" című horrort. Paley általában feszengett emiatt. Nem tet-
szett neki a „The Beverly Hillbillies"; barátainak azt mondta, hogy a
„The Munsters" voltak.épp rossz képregény. De akár tetszett neki, akár
nem, mivel éppen ő tette döntő szemponttá a nézettségi mutatókat -
Nielsen, a „műsoqnérő" volt az egyedüli isten-, mégsem szállhatott
vitába saját kreatúrájával. Paley ugyan tiltakozott a „The Munsters"
miatt, és barátainak megvallotta, hogy ez a sorozat a televízió szégyene,
de Aubrey ragaszkodott a műsorhoz, mert úgy vélte, a köz9nség ször-
nyekre áhítozik. Igaza volt. Valójában nagyon is gyakran igaza volt.
Figyelembe véve a tévétársaságoknál érvényes normákat, amelyeken a
sikert mérték, nem is igen tévedhetett. 1963-ra a CBS _már megszerezte
mind a tizenkét legnézettebb nappali tévéműsort, az esti órákban pedig
a CBS nézettségi indexe együttesen úgy aránylott az NBC-éhez és áz
ABC-éhez, mint hat a négyhez. A hirdetők kerek egymillió dollárt szur-
koltak le esténként a CBS-nek. Vajon ki szállt volna szembe Aubreyval?
Kinek lett volna kedve az ilyesmihez? Ki dobna a sutba egy pénzverő
gépet? ·
Ugyanakkor Aubrey szüntelenül viaskodott a hírszerkesztőséggel.
A hírszerkesztőséggel mindig baj volt, mert felbőszítette Washingtont.
Sokak szemében ez volt a 10 probléma, de Aubrey csak másodlagos
kérdésnek tekintette. Őt az aggasztotta, hogy a hírszerkesztőség túl sok
adásidőt foglal le, adásidőt, amit nyomozók, vidéki alakok és szörnyek
eladásával lehetne kitölteni. Amikor szimatot kapott, hogy Sig Mickel-
son Charles Kuraltból, a televízió egyik legműveltebb és legkulturál-
tabb ifjú kommentátorából második Ed Murrow-t akar faragni, Aub-
rey élethalálharcot indított Kuralt ellen, minden adandó alkalommal
megalázta, gúnyolta a munkáját és a külsejét; gyakorlatilag elejét akar-
ta venni, hogy Kuralt veszélyeztethesse a profitot. 1962-ben elrendelte,
korlátozzák a hírszerkesztóségnek azt a hagyományos jogát, hogy rend-
kívüli esetekben elsőbbséget kapjon 10 adásidőben. Ez sordöntő lépés
volt, mert a hírszerkesztőséget évek óta módszeresen kirekesztették a
mindennapos 10 adásidőből, és minden további téglafal, amelyet ez a
szerkesztőség és az adásidő-porciózás közé emeltek, csak aláhúzta a
hírek másodvonalbeli státusát. Aubreyt bőszítette, hogy a CBS milyen
nagy fontosságot tulajdonít a politikai pártok elnök- és alelnökjelölő
konvencióinak, mert nem döbbent rá, hogy nemcsak a Wall Streetnek
meg a Madison Avenue-nak, hanem a washingtoni Pennsylvania Ave-
nue-nak is a kedvében kell járni. 1964-ben két nap után kirohant a
365
 republikánus konvencióról, és azt mondta David Susskindnek„ akivel
akkoriban barátkozott: - Ez az átkozott ügy tízmillió dollárunkba ke- ·
rül. Kit érdekelnek a hírek? Haa saját fejem után mehetnék, este tizen-
egykor odaállítanánk a kamerák elé egy pasast, aki bejelentené: ,,Ma a
következő hat küldött csinált segget a szájából a republikánus konven-
ción", azzal kész. - Nem véletlen, hogy Aubrey tündöklése és a CBS
, káprázatos profitja ezekben az években együtt járt a CBS-híradó ha-
nyatlásával, valamint az NBC-híradó előtérbe nyomulásával. A CBS-
híradót egyszerűen úgy ítélték meg, hogy nem valami fontos műsor,
tehát veszített a súlyából.·Időközben pedig Kintner gőzerővel nyomta
előtérbe a Huntley-Brinkley-adásokat. Az NBC súlyt vetett a hírekre,
· pénzkeretet adott a hírszerkesztóségnek, és rendszeres adásait is szétzi-
lálta a hírek kedvéért. A Cronkite-csapat viszont egyre csekélyebb tá-
mdgatásban részesült. 1964-ben, közvetlenül a két pártjelölókongresz-
szusa előtt, Au_brey kijelentette egyik legjobb barátjának: - Paley és én
csak egyetlen kérdésben értünk egyet: nem vagyunk hajlandók olyan
kibaszott nagy lóvét pazarolni az ideijelölókongresszusokra. -A CBS-
híradó munkatársait fájdalmasan érintette háttérbe szorításuk, és ha-
marosan kiderült, hogy a cégnek súlyos árat kell fizetnie: az 1964. évi .
konvenciók idején a nézettségi index összehasonlításakor kiderült,
hogy az NBC döntő vereséget mért a CBS-re.

8. Los Angeles Times

Kyle Palmer, a politikai tudósító és királycsináló már nagyon korán
kiszemelte Nixont; úgyszólván ó dajkálta, nevelte. ~arátainak azt
mondta, hogy Nixon a legtehetségesebb ifjú politikus, akivel életében
találkozott, sót a legjobb taktikus. Született tehetség, mondta P~lmer,
reflexszerűen taktikázik, ösztönös érzéke van a sakkozáshoz. Mindenki
másnál gyorsabban tanul a fiú. Palmer már a kezdet kezdetén rájött,
hogy Nixon olyan tehetséges és nagy formátumú, hogy országos szintű
politikus válik belőle. K yle Palmer ugyan nem volt tagja a nem hivata-
los csoportosulásnak Los Angeles-Whittierben, amely hirdetés útján
toborzott ifjú, vállalkozó kedvű kongresszusi képviselőjelölteket, de ha-
. l rátai tagjai voltak annak a csoportnak (példáulJack Garland, Norman
Chandler kedvenc sógora is), Palmer pedig régóta keresett olyasvala-
kit, mint Nixon. Az, hogy a washingtoni Házban egy hithű New Deal-
366
párti, Jerry Voorhis képviselte KalifQmiát, állandóan ingerelte ezt a
politikai cárt, aki a tcJbbi pozíciót mind a markában tartotta. De ami
ennél is bosszantóbb volt, a Chandler família több tagja meg a bar~taik
is Pasadenában éltek, ez a város pedig Voorhis választókerületéhez tar-
tozott. Két változat kering arról, voltaképpen mi is történt aztán. Az
egyik szerint az eredeti bizottság Palmer valamiféle védőszerve volt,
tehát kezdettől fogva Palmer vetette ~i a hálóját Nixonra. A másik
variáns szerint a bizottság emelte ki Nixont, de Palmer hamarosan le-
csapott rá, mert fölismert~, hogy Nixon nyerő ember lesz, hát nemsoká-
ra el is vitte Norman Chandlerhez a hivatalos áldásért. Az utóbbi törté-
net valószínűbb. Nemigen képzelhető, hogy Palmer kiemelte volna Ni-
xont, majd pénzt, energiát fektetett volna belé, amíg nem volt meggyő­
ződve róla, hogy komoly esélye van a győzelemre; Palmer nem kedvelte
a veszteseket. De a kampány során hamarosan a szárnya alá vette Ni-
xont, arra buzdítva őt, hogy álljon rá keményen az antikommunista
vágányra. A New Deal korszaka eltűnőben van, mondta, Nixon tehát
süsse rá a New Deal és a CIO-PAC 1 bélyegét Voorhisra, támadja a
washingtoni balkezeseket, kényszerítse védekezésre ellenfelét. Ugyan-
akkor a Los Angeles Times hasábjain, gyakran Palmer saját rovatában,
a The Watchman-ben [Az őrszemben] megkezdték a Nixon-ikon, a lilio-
mos lovagfigura kialakítását. Fiatal. Egyenes. Háborús veterán. Kvé-
ker származású, de nem húzódozik a harctól. Családapa.Nem kerülge-
ti a forró kását. Nem lapít, nyíltan felveti az amerikai hazafiság kérdé-
sét. (,,Nixon tehetséges és bátor. Kiáll és küzd azért, amit jó ügynek tart,
és még vesztő helyzetben sem adja fel soha.")

J erry Voorhis feje fölött persze már Nixon felbukkanása előtt is viharfel- ,
·. (

hők tornyosuítak. 1946-ot írtunk, egy éve fejeződött be a háború, tizen-

négy év telt el azóta, hogy először választották elnökké Franklin Roose-
veltet, egyre tapinthatóbbá vált a felgyülemlett feszültség, a frusztráció
a háborús áldozatok miatt, nem is szólva a New Deallel szembeni lap-
pangó gyűlöletről. Rossz idők jártak a liberális képviselőkre. A közhan-
gulat, főként az ország nyugati és déli részein, drámai módon megválto-
zott. Ráadásul a Voorhis elleni konzervatív támadás már korábban
megindult a kaliforniai állami törvényhozásban, amikor ravasz módon
újrarajzolták a bázisául szolgáló választókerület határait. Volt ebben
1 A CIO szakszervezeti szövetség politikai akcióbizottsága.
367
 '-

némi logika, a választókörzet va){>ban sajátos összetételű volt, minden-

~etre Voorhis vesztett a legtöbbet az új térkép miatt. Egy választókör-
zetet, amely előbb öt:egy arányban szavazott a demokratákra, levá-
lasztottak Voorhis országos kongresszusi választókörzetéról. Máról
holnapra ingataggá vált a pozíciója. Ugyanakkor arra is föl kellett
figyelnie, hogy a Los Angeles Times állandó pergótúzzel árasztja el, meg-
próbálja elszigetelni, nemcsak µiint demokrata pártit, hanem mint bal-
oldalit, sót kissé torzonborz, vörös rémet csinálnak belőle. A Times wa-
shingtoni irodájában ketten dolgoztak, W arren és Lorraine Francis, ők
leginkább a Times kedvenc vízgazdálkodási terveiről cikkeztek. Voorhis
többé-kevésbé a barátainak tekintette őket. Igaz, soha, egyetlen cikk-
ben sem rajzoltak róla kedvező képet, de közvetlenül és barátságosan
viselkedtek, nemigen ártottak neki, és a múltban sohasem támadtak rá
lesből. Most viszont kíméletlenül nekiestek. Váratlanul egyik cikk
kezdte követni a másikat, amelyek Voorhist a kaliforniai demokrata
párti képviselőcsoport radikális szárnyának vezetőjeként tüntették fel,
ami egyébként nem volt igaz. Voorhisnak nem is gyúlt meg a baja de-
mokrata párti kollégáival, a cikkek mégis kínosan érintették, mi több,
kény·telen volt védekezni. Ezeknek az irkafirkáknak nyilvánvalóan sze-
repük volt abban, hogy a közvélemény kezdte úgy tekinteni Voorhist,
mint valami különcöt; ez az ember egy kissé radikális, nem isjó demok-
rata. Szóval: bajkeverő. Felforgató elem.
A zenét gondosan összehangolt kottából játszották azok a washing-
toniak, akik tudták, hogyan működik a Los Angeles Times politikai tudó-
sítói rendszere. Tökéletesen tisztában voltak vele, ki húzódik meg a
háttérben. S amint Voorhisnak hamarosan tapasztalnia kellett, sem-
. 1 miiele módja nem volt a tiltakozásra. Próbálta ugyan, de nem lehetett
egykönnyen cáfolni a vádakat. Mit is tehetett, hívta volna fel Norman
Chandler~, hogy panaszkodjék neki? Mit ért volna el az ilyesmivel?
Feltehetőleg egy újabb támadást. Támadhatóvá vált a cikkek révén, de
válaszait nem közölték. A Times a markában tartotta a választókörze-
tét. A·támadások rendszerint Kyle Palmertól indultak ki: ,,Voorhis
valaha a Szocialista Párt tagja volt, ez mindmáig meglátszik rajta.
Köztulajdon, szövetkezetek, »szabadulás a monopolista ellenőrzéstől«
- ezek a kedvenc lemezei. Voorhis kedveli az olyan apró fogásokat,
amelyek bizonyos kongre~szusi képviselőket jellemeznek, akik ~zeret-
nék elringatni otthoni választóikat - még olyan figyelmességekre is ké-
pesek, hogy születésnapi üdvözleteket küldenek, vagy képeslapon gra-
368
tulálnak a kis babákhoz ... " Voorhis képtelen volt elérni, hogy választá-
si hadjáratáról reális képet közöljenek a .lapok; mindabból, amit múlt-
jával kapcsolatban mentségére fölhozott, semmi sem látott napvilágot
a Times-ban, és szinte semmi a választókörzetében kiadott többi újság-
ban. Még azt sem tudta elérni, hogy kinyomtassák, hol tartja az aznapi
gyűlést. Ha azt akarta, hogy a Times lehozzon egy hírt valamelyik gyű­
léséről, meg kellett fizetnie a hirdetést, de így is előfordult, hogy a lapnál
néha kissé megszerkesztették a közleményt. Legnehezebb választási
hadjáratának derekán, amikor puszta politikai létéért küzdött, azt kel-
lett tapasztalnia, hogy levegőnek tekintik:Jerry Voorhis nem is létezett
többé. .

Richard Nixonnak viszont nem lehetett panasza a sajtóra. Mindenho-

vá elkísérte egy klakk, amely gyakran nemcsak őt hurrázta, hanem
lehurrogta Voorhist. Ez már közeljárt a megfélemlítéshez. Így kezdő­
dött Nixon karrierje. Ő volt a helyi kiscserkész, aki készen állt minden
jó cselekedetre: fölfelé mozgékony, aki szeretné megszerezni mindazo-
kat a földi javakat, amelyeket támogatói mát megszereztek; fel sem
merült benne, hogy kételkedjék bennük vagy az értékítéleteikben; a
státus és a hatalom önmagában hordozta jutalmát, önmaga igazolta
legitimitását. Éles eszű, becsvágyó férfi volt - született győztes. Indult
Voorhis ellenében, legyőzte, most ők éppannyira adósai neki, mint ő
nekik; Voorhis szálka volt a szemükben, hát ő, Nixon, eltávolította ezt
a szálkát; K yle Palmer mindig hangsúlyozta, hogy az antikommuniz-
mus holtbiztos tipp, a demokrata pártiakat ezzel lehet sarokba szoríta-
ni, mivel senki sem meri védelmezni a kommunizmust; ez a fogás min-
dig beválik. Megszervezte Nixon, ·illetve Norman és Buff Chandler,
valamint barátaik találkozását, kioktatva Dicket a belső kör tagjairól-
Normanről, Asa Callról, Frank Doughertyről, miféle emberek, mi az,
ami érdekli őket, hol sebezhetők. Elmagyarázta Nixonnak, hogy vala-
hányszor hazatér Washingtonból, és együtt vacsorázik támogatóival,
mindig vessen nekik egy gyöngyszemet, valami pletykát, éreztesse ve-.
lük bennfentességét, hogy olyasmit kapnak, amihez másutt nem juthat-
nak hozzá. Arról is gondoskodott, hogy ha Norman és BuffWashing-
tonban tartózkodik, Nixonnak mindig legyen ideje találkozni velük,
kísérgesse csak őket a városban, adjon vacsorát a tiszteletükre. Wa-
shington és Nixon .lassanként azonos fogalommá vált. Palmer tehát
eligazította Nixont,. hogyan bánjék új támogatóival, de ugyanakkor
369
 ,,
;,eladta" új védencét az elitnek, kíváltkép.P Buffnak meg Normannek.
Ez a fiatalember nem egyszerű kongresszusi képviselő. Szenátor lesz
belőle. S ez még nem minden, hiszen semmi sem gátolhatja meg, hogy
elnök is legyen belőle. K yle még sohasem találkozott rátermettebb fiatal
politikussal, Norman és Buff tehát legyen okos, vegyék a fiút nagyon
komolyan, legyenek büszkék rá, hogy különleges kapcsolat fűzi hozzá
őket.
Így kezdődött a híres kapcsolat. Valóban roppant sajátos viszony ,
· volt. A Times kiglancolta Nixont, közölte mindazt, ami kedvező szín-
ben tüntethette fel, és elsiklott minden fölött, ami árthatott volna neki.
Kyle Palmer volt az egyetlen újságíró, akit Nixon bármikor fogadott,
meglátogathatta előzetes bejelentés nélkül, még Rose Mary Woodsszal
sem kellett egyeztetnie az időpontot. Már-már atyai érzelmeket táplált
iránta.Amikor Palmer 1950-ben a szenátusi helyet készítette elő Nixon
számára, ezeket írta: ,,Nixon eléggé fiatal, hogy öreg legyen, eléggé
bölcs, hogy meggondolt legyen, ráadásul kivételes a felfogóképessége.
Az a hízelgő megállapítás, amellyel hajdan atyáink éltek, amikor kivé-
teles tehetségű ifjúval akadt dolguk-vagyis hogy »öreg fö ül ifjú vállon«
-j9l illik erré az ifjúra, e családias mondás mindenjelentésárnyalatával
együtt, mert ez a fiatalember itt nőtt fel, itt tanult ügyvédnek, innen
ment a harctérre, majd ide is tért vissza, hogy mindjárt első alkalommal
fenyes győzelmet ai:asson, amikor közhivatalra pályázott." A Times-
szal Kyle személyén keresztül érintkezett; Norman és Buff némi távol-
ságot tartott. Ők nem exponálták magukat Dic Nix.onért olyan közvet-
lenül, mint Palmer, személy szerint nem álltak hozzá olyan közel, mint
ó, de azért Nixon hasznos volt a számukra, és még több haszonnal ke-
csegtetett potenciálisan; ha Kyle helyesen ítélte meg a fiút, korlátlan
- jövő áll előtte.
Azért a Nixon fiú mégiscsak más osztálybóljött, nem közülük való,
hát nem is óhajtották közelebb engedni magukhoz, mint amennyi inti-
mitásra óhatatlanul szükség volt. Buffnak kezdettől fogva ·volt egy
olyan érzése, hogy valami hiányzik Dickből, és évekkel később, amikor
az egész ügy odakozmált, és Nixon olyan gyalázatosan viselkedett, Buff
emlékeztetett rá: neki mindig is az volt a véleménye, hogy ez az alak egy
kissé ordináré. S valóban, amikor először találkozott vele az 1946. évi
vál~ztás estéjén, midőn a győztes jelöltek kötelességtudóan elzarándo-
koltak a Times székházába (manapság a tévéstúdiókba zarándokol-
nak), hogy Palmer a szent olajjal felkenje őket, Buffnak már akkor sem
\

370
 tetszett; Palmer pártfogoltja. Nixon a szüleivel és a fivéreivel felment-
Chandlerékmagánlakosztályába-azisebhenazépületbert volt-, ahol
állófogadást adtak a tiszteletükre. Valaki megkérdezte Nixonékat, mit
isznak. A Nixon család hölgytagjai azt felelték, hogy tejet, mire a család
férfi tagjai szintén tejet kértek; de amint Buffkifelé indult a tejért, Nixon
félrevonta az úrnőt, és egy bourbont kért tőle: - Nem kaphatnék egy
tiszta bourbont? Nem szeretném, ha az anyám látná, mit iszom. -Csu-
pán egy villanás volt ez, de Buffnak nem tetszett; miféle dolog az, hogy
egy felnőtt ember eltitkol egy pohár italt az anyja elől? No, azért hagy-
ta, hogy a Times támogassa Richard Nixont. Végtére is az ilyen Nixon-
félék politikusok, vagyis olyan emberek, akiket használni kell, nem sze- .
retni. Ők felhasználják őt, ő felhasználja őket. Ettől még nem kell bará-
toknak lenniük. ·
Richard Nixon tehát a leghatalmasabb nyuga'ti sajtócézár támoga-
tásával indult Washingtonba. Nem kellett attól tartania, hogy_bármi
módon meggyűlhet a baja a kaliforniai republikánusokkal, hiszen Ka-
liforniában K yle Palmer volt a Republikánus Párt, tehát számíthatott
rá, hogy a Times lelkesen cikkezik majd róla. k yle Palmer úgy tette
Dick fejére a koronát, hogy nem a jelenre meredt, hanem már a jövőbe
révedt; tizenhat évvel később a nagybeteg, haldokló Palmer azt mond-
hatta barátjának, Asa Callnak: Nixon volt az a politikus, aki igazolta
az ő karrierjét. S Palmer jobb barátságban volt Richard Nixonnal,
mint Norman Chandler, mert Norman végső fokon túlságosan is úri-
ember volt. K yle-nak nem okozott skrupulusokat, hogy latba kell vet-
nie a Times befolyását.
Alighogy Nixon Washingtonba érkezett, sikerült szert tennie egy
másik újs~gírq-úthengerre is, aki rendkívül előnyösen befolyásolta a
pályafutását. Evekkel később, amikor Nixon azt állította, hogy a sajtó
meg a liberálisok - a kettőt egy kalap alá vette - gyűlölik őt a Hiss-
ügyben játszott szerepe miatt, pusztán csak azért, mert nem nekik, a
firkászoknak, hanem neki lett ·igaza, szinte már alig volt valaki, aki
.emlékezett volna rá, hogy az idő tájt merőben másként festett a valóság:
a helyszíni tudósítók többsége egyáltalán nem viselkedett ellenségesen
a Hiss-ügyben, a neves riporterek éppen Nixont tekintették a bizottság
legfontosabb és legmegbízhatóbb hírforrásának. Sót az egyik nehézsú-
lyú riporter a barátja lett, tanácsokkal látta el, és végigkalauzolta az ··.
egész vádemelési dzsungelen. Néha már úgy látszott, hogy Bert And-
rews, a New York Herald Tribune tudósítója nem annyira helyszíni ripor-
371
 ter, inkább Nixon vezérkarában szolgál. Jóval később Richard Nixon
aztán sérelmezte Bob Woodward és Carl Bernstein kapcsolatát a kor-
mányzatba beépült hírforrásaikkal, pedig ez voltaképpen nem volt
más, mint az ő Bert Andrewshoz fűződő különleges kapcsolatának újra-
vetítése. ·
1947-ben Bert Andrews volt a Trib washingtoni irodafonöke, vagyis
a fováros második számú újságírója. A szerkesztőből lett tudósító klasz-
szikus példája - roppant gördülékeny stílusú, roppant gyors, tíz perc
alatt kopogott le az írógépén egy cikket. Amolyan régimódi tudósító,
aki szerette a cselekményt, az olyan sztorikat, amelyekben vápak hang-
zanak el, drámák zajlanak le, nem szívelte viszont a politikai sztorikat,
vagy az olyan írást, amely súlyos kérdésekkel foglalkozik. Imádta tehát
a Képviselőház Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságától
(HUAC) eredő sztorikat, mert azok bezzeg izgalmasak voltak, telis-teli
vádakkal és ellenvádakkal. Az ötvenes években, amikor a komplikált
külpolitikai cikkek egyre nagyobb jelentőségre :v~rgődtek, kissé elhal-
ványult BertAndrews csillaga. De 1947-ben még roppant erős fiúnak
tartották; akkoriban még ragyogo'tt a csillaga a zeniten, kevéssel előbb
kapott Pulitzer-díjat a biztonsági eljárások során elkövetett visszaélé-
sekről írott cikkeiért. Egy ideig tehát Bert Andrews úgy élt a köztudat-
ban, mint olyan riporter, akit szenvedélyesen érdekelnek a polgári sza-
badságjogok kérdései. Valójában épp a polgárjogi skála másik vég-
pontjával szimpatizált.
.Andrews már nagyon korán felismerte Nixonban a szépreményű me-
nőt. Nixon a HUAC tagja volt, a HUAC pedig számos szenzációt do-
bott be a ringbe a negyvenes évek végén. Meglehet, a legtöbb témának
nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de azért mégiscsak remek sztorik-
nak tartották őket. A két férfiú tehát gyors barátságot kötött, és nemso-
kára Nixon állandóan a Trib-iroda körül kóricált mint Andrews pártfo-
goltja. Robert Donovan, akkoriban még kezdő riporter, úgy emlékezik,
hogy az irodában egyszer szemügyre vette a duót; Nixont roppant fél-
szegnek és faragatlannak találta. Távozása utánAndrewsDonovanhez
fordult, mondván: - Bob, ebből a pasasból akár amerikai elnököt is
csinálhatok.
Egyszóval jól megvoltak, mint hüvelykujj a téli kesztyűvel, kiaknáz-
.ták egymás kapcsolatait: egyfelől Nixon, a nyílt eszű, égnek ívelő ifjú
titán, HUAC-hírforrásai révén igazi drágakő, Andrewsnak meg éppen
volt egy nagy hatalmú- hírharangja itt, keleten, ez is ritka ízletes falat
372
 egy becsvágyó, ifjú nyugati képviselő számára. Amikor Nixon első íz;.
ben kapott bizalmas információt igen tájékozott helyről, a Hiss-,-Ch~-
bers-üggyel kapcsolatban, azonnal rohant Andrewshoz, és megmutat-
ta neki a titkos tanúvallomást; a két bizalmas barát tekintete összevil-
lant. Andrews-és ezt Nixon el is várta tőle-menten gyanút fogott; meg
is mondta Nixonnak, hogy Hiss hazudik. Nixon pontosan ~zt akarta
hallani Andrewstól, maga is így gondolta, de az újságíró véleményét
hallva vért szimatolt. Eléggé logikus, hogy Dick már előre tudta, szilárd
lehet a Hiss elleni vád, tehát ha fölkeresi Andrewst, nemcsak ösztönös
sejtelmei igazolódnak, hanem újságíró barátja hallgatólagosan arra is
elkötelezi magát, hogy ha ő támadásba lendül, és nagyobb szabású
vihar fókuszába kerül, nem marad magára, ott áll majd mögötte a befo-
lyásos Herald T rihune. Két nap múlva magával hurcolta Andrewst, be-
mutatta Chambersnek, és elpróbáltatta vele, hogyan fogják megizzasz-
tani a tanúkat. Ezen a találkán Andrews volt az, aki kézzelfogható
bizonyítékot követelt Hiss és Chambers barátságáról, mire Chambers
elővette az Audubon madárfestm,ényeit tartalmazó képeskönyvet,
amelyet állítólag Hiss ajándékozott neki. Hát ezután könnyű volt
mindkettőjükre lecsapni. Andrews ekkor már nemcsak riporteri minő­
ségben lett az ügy szereplője, de úgy is viselkedett, mint Nixon barátja,
tanácsadója és riportere. Ennek fejében később néhány remek sztorit
kapott a T ribune számára, de szerepe egészen különleges természetű
volt. Ó öntött lelket Nixonba, ő halmozta el tanácsokkal, a Fehér Ház-
ba beépített.informátorai révén ő tájékoztatta az üggyel kapcsolatos
egyéb fejleményekről. Néhány hónappal később, amikor első ízben
bukkantak fel az úgynevezett ,,sütőtök-dokumentumok", 2 miközben
Nixon rendes évi szabadságán sütkérezett, Andrews rohant a postára,
hogy egymás után írja Dicknek az expressztáviratokat, azt tanácsolva,
hogy Nixon azonnal térjen vissza Washingtonba, mert nagy dolgok
jönnek, kedves Dick, nagy dolgok.
Andrews mint „kapcsolat" és mint jó barát, a gyémántnál is többet .
ért. Nemcsak stratégiai kérdésekben igazította el a fiatalabb és csiszo-
latlanabb Nixont, hanem abban is a kezére játszott, hogy a többi tudó-
sító megkedvelje. Nixon késő éjjel is gyakran bekukkantott Andrews
szerkesztőségi odvába, hogy az ott lézengő újságírókkal vitassák meg a

2Chambers a kertjében levő egyik i;ütótökben rejtette el a Hisstól kapott doku-

mentumok mikrofilmjeit.
373
 / "

köyetendó stratégiát. Ahogyan a vizsgálat csak nyúlt, akár a tészta ,...,

ellen.t étben a)césóbb terjesztett mítoszokkal-, Nixon sajtókapcsolatai
igazán csinosan alakultak. Dick narancsdijas informátor volt,_a bizott-
ság legjózanabb és legóvatosabb tagjának tartották. Némely liberális
publicista ~leinte még ösztönösen Hisshez húzott (végtére is Hiss egyér-
telműen elegáns és finom gendeman volt, Chambers viszont rendetlen
és gondozatlan alak), de ahogyan gyűltek és csak gyűltek a bizonyíté-
kok, előbb a tudósítók, majd a publicisták véleménye is megváltozott.
Végül is Hiss húzta a rövidebbet, ami a ~ajtót illeti. A helyszíni tudósí-
tók Hisst különben sem tekintették szüzikének. Többségük -el tudta
képzelni, hogy hamis tanúzásban vétkes.

Nixonnak a Los Angeles Times-hoz fűződő kapcsolatai is rendkívül szép

gyümölcsöket érleltek. A Hiss-ügy persze nem ártott neki odahaza, tá~
mogatói gondoskodtak az ilyesmiről. Vagyis remek sajtója volt. Vala-
hányszor.kardját forgatva nekirontott a vörösöknek, szerepét nagydob-
ra verték, ünnepelték, fellépéseit vastag betűs szalagcímek dramatizált
formában kürtölték világgá. Amikor a HUAC-ban beszédet mondott
- ez volt a negyvenes években a legkevésbé kockázatos politikai tett-,
felszólalását merész helytállásként tálalták. Nemcsak fölerősítették az
ellenségre szórt nixoni nyílzáport, de a másik fél cáfolatait egyszerűen
elhallgatták.Jellemző, hogy amikor 1952-ben kirobbant a republiká- __,J
nus pártkassza körüli botrány, akkoriban az ország legnagyobb szenzá-
ciója, a Los Angeles Times három napon át hallgatott róla, akár a sült hal,
s-amikor végül mégis megírta, K yle Palmer utasítására a lényeg cáfolat-
ként. jelent meg: NIXON VÁLASZOL BIRÁLÓINAK. A lap óriási
előnyhöz és erőfölényhez juttatta Nixont Kaliforniában, de azért távol-
ról sem volt egészséges ez a nagy barátkozás: Nixont megkímélték a
politika és az újságírás szokásos adok-kapokmeneteitől, csakhogy ez a
roppant labilis személyiségű férfiú kezdte azt hinni, hogy immár bárki-
be belemarhat, nem kell tartania tőle, hogy őt is megharapják; Dick a
politika egyre magasabb régióiba emelkedhetett anélkül, hogy kipró-
bálta volna~ ballonja állja-e a politikai élet megszokott feszültségét és
bírálatait. Egyre erősebb lett keblében az a mámorító érzés, hogy ő -
támadhatatlan. Kaliforniában nem is igen akadt olyan ember, aki
ilyesmire vetemedett, így azután elhitte, hogy ha az újságírók hallanak
is glyasmit, hogy Dick ma gyengén muzsikált, a hír úgysem lát napvilá-
gota sajtóban. Végül aztán az lett a mániája, hogy ha újságírók normá-
374
 .. 1.

lis, kiegyensúlyozott, intelligens, elemző cikkeket írnak, ezek lényegé-

ben személyeskedő támadáso~. Alig akad jelentősebb nagyvárosi poli-
tikus, akit annyira elkényeztettek volna, mint Richard Nixont.
. Mindezek alapján Nixonban az a téveszme érlelődött meg, hogy az
irháját bármikor elviheti szárazon, hogy a sajtó korrupt és megvásárol-
ható, s hogy voltaképpen őrá nézve különleges játékszabályok érvénye-
sek. Az lett a nóta vége, hogy saját államának, sót saját pártjának politi- ·
kusai is rettegtek tőle. (Kaliforniában Earl Warren, Goodwin Knight
és Bill Knowland, mindhárman republikánusok, megvetették Nixont,
és mélységes bizalmatlanságot tápláltak vele szemben; szentül vallot-
ták, hogy becstelenebb alak a többi politikusnál, de azért szőrmentén '"
simogatták, hiszen ó volt Chandlerék kedvence; ha bármiben is keresz-
tezik az útját, még napvilágot lát egy Nixon szája íze szerint átírt válto-
zat- az ó kárukra-a Times-ban. 1954-ben, Goodwin Knig~lt kormány- .
zósága idején, Nixon egyezséget kötött a nagyúrral, amelynek értelmé..
ben Knighté lett a kaliforniai elnökjelölő delegáció elnökének és alelnö-
kének a kinevezési joga, amíg Nixon nevezhette ki a delegáció pénztá-
rosát. Knight erre nyugodt lélekkel tengeri nászútra in~ult, ekkor vi-
szont Nixon nyomban megszegte a szent megállapodást, mert kinevez-
. te a küldöttség vezetőit. Igazi hatalmi harc volt ez, hiszen potenciálisan
az 1960. évi elnökjelölő konvenció kaliforniai delegációjának az irányí~
tása forgott kockán. Knight, akit rádióhír riasztott a hajón, nyomban
visszatért, mozgósította embereit, és sikerült megvetnie a lábát. Újság-
írói szemmel ez pompás sztori volt: a kaliforniai politikai élet két kulcsfi-
gurája, mindkettő potenciális elnökjelölt, birokra kel az állam küldött-
ségének a vezetéséért, az egyik nyíltan megszegi a szavát-de erről soha
egyetlen szó sem jelent meg az állam legnagyobb példányszámú lapjá-
ban. A .Los Angeles Times szerint ugyanis ez nem volt pompás sztori,
hiszen úgy mutatta be Nixont, mint aki szószegő, ráadásul egy republi-
kánus társával szemben.

Hát így munkálkodott a Los Angeles Times. 1949 végén Kyle Palmer
fölhívta Washingtonban Richard Nixont, és megkérdezte tőle: -
Mondd csak, Dick, gondoltál már rá, hogy indulj a szenátusi vál~ztá-
son? - Nixon azt válaszolta, hogy ilyesmi az eszébe sem jutott, ami
persze nem volt igaz. Valójában jó néhány éve másra sem gondolt. --
Nos - mondta K yle -, akkor csak gondolkodj el rajta, mert ha úgy
döntesz, mi valamennyien támogatunk ...... Később Palmer fölhívta ha- ·
375
 rátját és pénzcsinálóját, Asa Callt. ..;.. Barátom - mondta -, a telefon
csodálatos eszköz. Elképesztő, mi mindent elérhet az ember épp csak
egy hívással. - Ennyi; a kocka el volt vetve. Szenátusi helyet szereztek
az Egyesült Államok - akkor még - második leghatalmasabb államá-
, ban egy két ízben megválasztott képviselőnek. Az oligarchia egy em-
berként sorakozott fel, tárcsáztak még néhányat, és máris megvolt a
pénz. (Ilyen egyszerűen! Aztán a választás után ötezer dolláros hiány
mutatkozott. Call gyűlölte az ilyesmit; nem állhatta a hanyag munkát,
amikor tehát hazatért a házába, megemlítette a dolgot a feleségének.
Mrs. Call kijelentette, szeretné kártalanítani Mr. Nixont a különböze-
tért, azzal kiállított egy csekket ötezer dollárról; ó tartja szerencséjé-
nek.) Bőségesen bugyogott a pénz, az „olajosok" ugyanis jókedvükben
voltak, végtére is akkoriban a part menti lelőhelyek kiaknázása állt az
előtérben. A tömegmédiumokhoz is beengedték őket, erről Norman és
K yle gondoskodott. Vagyis: tessék csak helyet foglalni a szenátori szék-
ben. Akadt ugyan egy eltájolt republikánus, bizonyos Raymond Dar-
by; ó is szeretett volna indulni, de K yle világosan elmagyarázta neki,
hogy ebben az évben kedvezőtlen az időjárás. A naiv Darby az átlagos-
nál jobban makacskodott, K yle tehát kidolgozott egy megállapodást:
mi lenne, ha a kormányzóhelyettesi posztra startolna rá? RU:Jmond Darby
bor,(,asz,tóanjó kormányzóhef:yettes lenne. Aztán meg kormányzóhelyettesből
oly gyakran lesz valaki kormányzó. Megígérjük, mondta Kyle, hogy a
Los .Angeles Times valóban támogatni fogja az ön jelöltségét. A Times
támogatása! Ray Darby azért tisztában volt vele, mit jelent ez, hát
felreállt; persze formailag a Times valóban támogatta is, c~akhogy K yle
abban az évben Goody Knightot szerette volna látni a kormányzóhe-
lyettesi poszton; Goody akkoriban még eléggé konzervatív volt, Kyle
pedig szerette volna sakkban tartani Earl W arrent (később Pat Brown-
nal tartotta sakkban Goodyt, amikor Knight túl közel sodródott a
munkásokhoz). Vagyis jól átverte Darbyt; amíg a lap hivatalosan Dar-
byt támogatta, részletes cikkekkel és a lap baráti körének a pénzével
valójában Knight mögött állt. Fogadást lehetett volna kötni rá, de Dar-
by elvérzett az előválasztásokon.
Vagyis elkészült a díszlet: Nixon indulhatott Helen Gahagan Doug-
las ellenében. S itt megint csak a Times mondta be a végszót. A választá-
si hadjárat kulcskérdéseit tökéletesen újrafogalmazták. A parti sáv és a
partközeli tengeri olajlelőhelyek tulajdonjogi vitája helyett - eddig a
kampány központi kérdése, mert ezt állította választási hadjárat~nak
376
 tengelyébe Mrs. Douglas-egyszeriben a kómmunizmus lett a kulcskér-
dés. Túl sok a vörös mostanában. A hölgy kissé. rózsaszín, nemde. Ha
egyáltalában lehetséges, a Times vezércikkei még nyersebben-fejezték ki
magukat, mint maga Nixon. Mrs. Douglas levegő után kapkodott.
Nem jött ki hang a torkán. Sohasem írtak róla, viszont támadták -
ennyit engedélyeztek számára. Valahányszor egy konzervatív demok-
rata azt mondta Nixonról,jé, milyen kedves fiú, a lap címoldalára ke-
rült. Valahány Koreában harcoló tengerészgyalogos ötdolláros csekket
küldött a Nixon-kampány támogatására- tartsa meg Amerikát olyan-
nak, mint amikor ő elhajózott-, részletes cikk taglalta ezt a sorsdöntő .
eseményt. Minden női önkéntes propagandacsoportról hosszabb ódát
zengtek. (,,Ez a csoport, amely annyira kitett magáért az előválasztá­
son,jövő év november 7-én szeretné megakadályozni Helen Gahagan
Douglas őrült tervét, hogy bejusson a szenátusba.") Mit is tehetett a
boldogtalan? Kénytelen volt hirdetési helyet vásárolni; csakis így tudta
a sajtóban közölni gyűléseinek időpontját. Csodálatos magasságokba
emelte Nixont a hullámvasút; szónokolhatott polgári klubokban, és
akár csak egy hunyorítással jelezhette, hogy Mrs. Douglas és Harry 1
Truman között valamiféle sze~uális jellegű kapcsolat lehet (ami persze
nem volt igaz) - az újságok hallgattak. Egyetlen újság sem küldött ki
riportert ilyen Iiliomfehér szenátorjelölt mellé; hogy is ne, még hírt ad-.
na róla, hogy a liliom vádaskodott! A jelöltek tehát olyan szabadon
szólhattak, ahogyan kedvük tartotta, mondhattak, amit akartak, tőlük
aztán senki sem kérte számon az ilyesmit. Még hogy rágalmazási per?
Hahaha!
Kétségtelen, hogy Helen Gahagan Douglasnak egy tiszta választá-
son is meggyűlt volna a baja. A hidegháború már nem is lehetett volna
hidegebb, a sztálinizmus zord kísértete pedig - úgy tetszett - egyre
közelebb imbolygott. A csalódott Amerika ügyet sem vetett többé a
harmincas és a negyvenes évek liberalizmusára, hanem befelé fordult.
Mintha szegény Mrs. Dottglas éppen ennek a letűnt kornak lett volna
1
a szimbóluma, vagyis belpolitikailag a liberalizmus jelképe, külpoliti-
kai nézeteit tekintve pedig a Szovjetunió iránti bizalomé. Amikor 1950.
júniusban kitört a koreai háború, még ingatagabbá vált a helyzete;
amikor pedig októberben a kínai „önkéntesek" is harci ösvényre léptek,
győzelmi esélyei tökéletesen szertefoszlottak. Egészen addig meglehető­
sen tisztes eredményeket ért el a közvékmény-kutatók számoszlopain.

377
 A kínaiak színre lépés~vel azonb~n képtelen helyzetbe került, a nemzet
még idegesebb, még konzervatívabb lett.
1,

Ha 1950-ben tálcán kínálták fel Nixonnak a szenátusi mandátumot,

· eltávolították a színről minden komoly ellenfelét, sőt kíméletlenül meg-
kínozták őket, mindez eltörpült azok mellett a szolgálatok mellett,
amelyeket 1958-ban tett neki a Times, személy szerint pedig Kyle Pal-
mer. Ebben az évben érte el erejének csúcspontját Kalifornia. Igaz, már
nem Earl W arren volt a kormányzó (ekkoriban a Legfelső Bíróság elnö-
ki székében trónolt), de Goody Knight, az új kormányzó roppant nép-
szerű volt, tömegével kapta a polgárok voksait, a demokraták is kedvel-
ték, így hát komoly formában szóba került Goody jelölése az elnöki
vagy az alelnöki posztra. A szenátusi kisebbség vezetője Bill Knowland,
az Egyesült Államok elnökhelyettese pedig Richard Nixon volt,jó ug-
ródeszka akár az elnöki poszt felé is. Nixon politikai Jövője mégis bi-
zonytalanná vált, kiváltképp amiatt, mert Eisenhower alig leplezte sze-
mélyes kételyeit alelnökével szemben. Nixon egyik legfobb gondja ép-
, pen az volt, hogy vezető szerepével kapcsolatban netán kétségek kap-
hatnak szárnyra. Saját delegátusai körében Kyle Palmer valószínűleg
támogatni fogja 1960-ban, de Goody Knight ésjó néhány más kalifor-
niai politikus potenciálisan az ellensége lehet. Úgy látszott, hogy Nixon
a legjobb esetben is egy megosztott kaliforniai delegáció élén vitorlázik
be az 1960. évi elnökjelölő konvencióra.
A változás szelét 195 7 végén lehetett először érezni, amikor Bill
Knowland váratlanul bejelentette, hogy visszatér Kaliforniába, és
megpályázza a kormányzói tisztet. Sokféle oka volt Knowland elhatá-
rozásának: felesége, akinek sehogy sem volt ínyére férjének washingtoni
életmódja, szerette volna hazatérésre bírni, Knowland pedig, akit an-
na~ idején szépen beültettek a Szenátusba, abban a tévhitben élt, hogy
hallatlanul népszerű. A sacramentói kormányzói rezidenciát csak lép-
csőfoknak tekintette; a flegmatikus, unalmas, lassú Bill Knowland, az
Isten bocsássa meg neki, elnöki ambíciókat táplált. Amikor Knowland
bejelentése elterjedt Lo's Angelesben, mindenki szerfölött megdöbbent,
legfoképpen Kyle Palmer, aki megszokta, hogy ő dönt az effajta kérdé-
sekben, majd kioktatja az ilyen Bill Knowlandeket, hogy mi a kötelessé-
gük. Amikor Gladwin Hill, a The .New York Times munkatársa, akinek
irodája a Times épületében volt, betévedt Palm~r szobájába, a nagy

378
I
 \ \

manipulátor halottfehéren, döbbenten motyogta maga elé:, Hogyan'.

tehette ezt, hogyan tehette ezt- velem?- Bizonyára ez volt az első alkalom,
gondolta Hill, hógy egy republikánus politikus meglepetést okozott
Kyle Palmernek. Jóllehet egy régebbi cikkében lelkes, sót lelkendező
szavakkal méltatta Knowlandet, acélos jellemét, holtbiztos politikai.
ítélőképességét, valójában ostoba, csökönyös embernek és súlyos politi-
kai tehertételnek tartotta. Most pedig Bill Knowland váratlanul haza-
.tér, és titkon talán abban reménykedik, hogy a Republikánus Párt el-
nöknek jelöli. Az a tény, hogy Goody Knight, a hivatalban lévő kor-
mányzó maga 1s republikánus volt és a Times pártfogoltja, csak bonyolí-
totta a dolgot; Gctody már a múltban is kacérkodott a szervezett mun-
kásokkal, pedig megesküdött rá, harcol a Times egyik kedvenc témája,
a munkához való jog törvénybe iktatása ellen. Knowland viszont most
úgy döntött, hogy éppen a munkához fűződő jogot állítja választási ·
hadjáratának középpontjába. Ugyanilyen súlyos kérdésnek látszott az
1960. évi konvencióra készülő kaliforniai delegáció problémája - ki
vezesse ezt a népes küldöttséget? két potenciális óriás fog összecsapni a
vezérkos helyéért, ami jog szerint, vélte Palmer, a Times io kedvencét,
Richard Nixont illeti meg.
Ha most a Times nyomban Knowlanddel szemben foglal állást, ak-
kor vagy lezavarhatja a versenypályáról, vagy Goody Knight lesz a
nagymenő, ami azzal a kockázattal fenyegetett, hogy e manőver során
Goody Knight Nixonnal szemben is erőre kap, és akkor ó tetszeleghet
a sárkányölő szerepében. Ezért titkon-csendben kidolgoztak egy Ni-
xon-Palmer-féle stratégiát: döntöttek, hogy Goody Knightot zavarják
le a startkőről, őt a szenátusi választásokon indítják, Knowland pedig /
próbálja csak megszerezni a kormányzóságot. Nyilvánvaló volt, mi-
lyen előnyt húzott volna az ilyesmiből Nixon: még ha mindkét vetély-
társa győz is, Knight sokkal vonzóbb, sokkal népszerűbb politikus,
mintKnowland, tehátjóval veszélyesebb abból a megfontolásból, hogy
1960-ban netán éket verhet a kaliforniai küldöttség tagjai közé. Más-
részt viszont, ha Knight megszerzi a szenátusi mandátumot, tejszagú
kezdő lesz e nemes testületben, a távolság miatt pedig ereje megcsappan
a kaliforniai politikai életben. Knowland viszont olyan félszeg és két-
balkezes lesz kormányzóként, hogy valószínűleg elriasztja az állam leg-
különfélébb elemeit, ezáltal tehát sebezhetővé válik. Mármost az is
megeshetik, hogy elvesztik a választásokat, és semlegesítik egymást, s

379
 \. .
. ekképpen Kalifornia republikánus vezérürü nélkül marad, ami egyér-
telműen lehetőséget ad Richard Nixonnak, hogy 1960-ban megpályáz-
za a republikánus elnökjelöltséget.
· Nyomban erős nyomás nehezedett Goody Knightra, hogy álljon át
egy mellékvágányra. Telefonok K yle Palmertól. Vissza-visszatérő uta-
lások K yle kommentárjaiban arra, hogy Knowland feddést érdemelne,
mert nem is olyan feddhetetlen. Sanda célzások, hogy Knight egy hú-
ron pendül a szervezett munkásokkal, tehát gyanús. 195 7 októberében
egy Kyle Palmer-sztori kifejtette, hogy Knowland a közvélemény-
kptatások szerint testhosszal veri Goody Knightot. Hogy ki volt a köz-
vélemény-kutató, sohasem tudta meg senki. Clint l\fosher kaliforniai
újságíró, aki nemcsak Nixonnak, de Knightnak is a barátja volt, fölhív-
ta a kormányzót, hogy figyelmeztesse: Nixon és Knowland valami pak-
tumot kötött. - Elkaptak, Goody - mondta Mosher a kormányzónak.
- Nixon épp az imént súgta meg nekem, hogy az állam minden megyé-
jében korteskedni fog Knowland mellett, vagyis ellened. - A duzzadó
dél-kaliforniai pénzes zsákocskák, amelyekhez Knight a múltban
könnyűszerrel hozzáférhetett, most sorra-rendre a széfek mélyére ke-
rültek. Ó, persze, talán pár százezer dollárt sikerül azért összekaparni.
De a másfel millió, amelyre a kormányzóság sikeres megpályázásához
szükség van, szóba sem jöhet~ Howard Ahmandson, egy biztosítótársa-
ság milliomos tulajdonosa, Knight io „tányérozója" kereken közölte a
lényeget: korlátlan pénzösszeg áll Goody rendelkezésére, ha úgy dönt,
hogy - a szenátusi választáson indul.
Goody K.night azért fölismerte a helyzet iróniáját. De még ekkor sem
\ fújt visszavonulót. Életerős, energikus ferfi volt, sokkal okosabb, mint
amilyennek tartották; már pályafutása kezdetén úgy határozott, hogy
politikailag csak előnyére válhat, ha nem csillogtatja azt a fényes elmé-
jét, hanem megjátssza kissé a sete-sutát. Nagyon élvezte a kormányzó-
ságot, rendkívül népszerű kormányzó is volt, és köpött ó a szenátusi
bársonyszékre. Semmi kedve sem volt hozzá, hogy elveszítsen egy sze-
nátusi mandátumot, éppen ezért megszerezni sem óhajtotta. Így az-
után bármennyire lökdösték is a szenátusi vakvágány felé, nem tudott
dönteni; végül néhány napra elutazott Arizonába, az ottani pusztaság-
ban majd dönt: erre vagy arra. Magával vitte a feleségét, Virginiát,
valamint Clem Whittakert és Leone Baxtert, Kalifornia legjobb repub-
likánus reklámduóját; mindketten biztatták, hogy próbálja csak meg-

380
szerezni a kormányzóságot. Öt napig úgy látszott, mintha ezek négyen
egy kissé túldramatizált szomorújáték első felvonását nyögdécselnék el.'
Goody reggel felkel, felbuzdul, tudja, hogy győzhet - győzhet, ez a
dolog lényege, csak jutna már túl a Times által kényszerpályára állított
republikánus előválasztáson. Igenis megteszi, indul a választáson; Bax._
termeg Whittakerfejtegetéseitql olyan tűz bejön, hogy dzsiggelni kezd,
és torkaszakadtából danolja: - Igen, indulok, indulok, a pokolba velük, meg-
szerzem apénzt egy szál egyedül, indulok, és kormányzó leszek, a dohányt egyszer/J,
emberektől szerzem meg a bolthoz. - Ez a bizakodó Goody, aki készen áll rá,
hogy megkaparintsa a hatalmat. De azután késő délután (mindennap
késő délután) csöng a telefon, Kyle Pal_!Iler fenyegetőzik, hogy márpe-
dig nem lesz pénz, nem lesz támogatás, majd még keményebb hangon,
még brutálisabban odaveti: de különben is, ott van az a bizonyos bot-
rány Knight irodájában. Knight ugyanis, hogy a felesége kedvében
járjon, nem megfelelő embert nevezett ki egy bizonyos posztra; Kyle
persze irtózik még a gondolatától is, hogy ezt leközölje a lapban, de hát
a kezében van minden adat. Goody, tudod te jól, miféle botrányról
beszélek, én ugyan nem akarom leközölni, de végtére is újságíró lennék,
márpedig az újságírók abból élnek, hogy sztorikat szállítanak. A lap
már követeli az anyagot, ő, K yle pedig nem hiszi, hogy sokáig húzhatja
a dolgot. Már eddig is csak a régi barátság kedvéért húzta-halogatta.
Goody csak hallgatta, nemigen szólt közbe, a másik beszélt szakadatla-
nul, a vonal túlsó végén. Ami.kor befejezték, Kalifornia kormányzóját
kiütötték; embrionális testhelyzetben, felhúzott lábakkal kuporgott a
heverőn. Később. a szomorújáték másik három szereplője lassan magá-
hoz térítette, rázták a vállát, igyekeztek lelket önteni belé, aztsusogták
a fülébe, hogy milyen népszerű kormányzó, igenis győzhet a választá-
son; hát mire leültek vacsorázni, Goody ismét kerekre nyitott szemmel
nézett a világba, a keblét ismét kidüllesztette, reggelre kelve pedig ké-
szen állt rá, hogy üvöltve belevesse magát a választási küzdelembe;
ruganyosan ugrált a szorító sarkában, áradt belőle az önbizalom, de
azután ismét csengett az a rohadt telefon, és Kyle megint nyavalyogni
kezdett: tovább már nem húzhatom a közlést, túlságosan szenzációs a
sztori, ha megjelenik, véged van, már a szenátorság is „ugrott", nincs
neked már jövőd, szegény barátom. Goody erre ismét összecsuklott. És
jött sorban a többi hívás, a többi összehangolt hívás. Howard Ahmand-
son jelentkezett, tele panasszal, milyen nehéz összekaparni a pénzt. Sót
maga Buffis fölvette a kagylót- ez merőben szokatlan volt, Chandlerék
381
 többnyire három l~pés távblságot tartottak, de most nem babra ment
, ajáték-, és Buffközölte vele, milyen pompás élet vár rá, Washington
izgalmas város, Goody meg Virginia nagyon fogják élvezni, majd Goo-
dy fejére olvasta, mennyit tett érte a múltban a Times (burkolt fenyege-
tés: képzeld, milyen lenne, ha'a Times ezúttal az ellenfél pártját fogná).
Már minden el van rendezve, közölte Buff, pompás, egyszerűen csodá-
latos az egész, Goody a FehérHáz lépcsőjén jelentheti be a szándékát,
Ike áldását adja rá, sót Ike is, Dick is ott lesznek a bejelentésnél.
Goody Knight teh_á t végül engedett a nyomásnak, és bejelentette,
hogy visszavonja jelöltségét a nyeretlen kormányzók versenyében. Erre
meg Pat Brown kapott vérszemet, hogy a népszerűbb Knight helyett
csak Knowlangdel kell felvennie a küzdelmet, bejelentette indulási
szándékát, és rávette Clair Eagle képviselőt, hogy ó induljon a szenátusi
választáson. A Republikánus Párt végül elszenvedte az évszázad legsú-
lyosabb vereségét. Knowland makacsul ragaszkodott a munkához fű­
ződő jog kérdéséhez, ezt állította kamJ?ánya középpontjába, jóllehet
Kyle Palmer óva intette az ilyesmitől. Úgy vélte ugyanis, nincsen ab-
ban semmi szégyen, ha valaki reakciós, de amikor valamiféle magas
hivatalra tör, legalább legyen annyi esze, hogy álcázza az ilyesmit; so-
hasem szabad az ellenfélnek effajta támadási felületet nyújtani. A jelölt
dolga· az, hogy védekezésre kényszerítse ellenfelét, hogy olyasmikről
beszéljen, mint a kommunizmus, leplezve így saját gyenge pontjait.
A Republikánus Párt tehát megsemmisítő vereséget szenvedett. Know-
land is, Knight is alulmardtak ellenfeleikkel szemben; Pat Brown lett
\J(alifornia második demokrata párti kormányzója. S a romhalmaz kö-
zepén ott állt egymagában Richard Nixon, az egyetlen túlélő, az orszá-
gos formátumú kaliforniai. Most már senki sem fogja elvitatni tőle a
küldöttség vezetésének a jogát. Amikor a választások után egy újságíró
megkérdezte Norman Chandlert, hogyan vélekedik a republikánusok
katasztrofális vereségéről, a sajtókirály csak legyintett, hogy tulajdon-
képpen nem is olyan súlyos a helyzet, a párt nagy jövőbeli reménysége:
Richard Nixon.

A háború utáni években a Times- hála Norman Chandler azon dönté-

. , sének, hogy a második világháború alatt kiporciózott újságpapírját
nem hirdetésekre, hanem hírek közlésére fordítja - a nyugati part vez~-
tó napilapja lett. Hearst annak idején a maximális hirdetésközlés kár-
tyalapjára tett, de- akárcsak annyi minden, amibe a Hearst-konszern
382
 századunk derekán b~lefogott - ez csak rövid távon hajtott hasznot;
amíg N orman Chandler éppen akkor bővítette újságja hírrovatát, ami-
kor hatalmas új bevándorlási hullám árasztotta el Kaliforniát: a hadi-
ipar odatelepült, és rengeteg katona lődörgött .ideig-óráig a Csendes-
óceán partján. A Times lett az új bevándorlók újságja. A lap pénzügyi
sikere a háború utáni esztendőkben arra késztette Normant és Buffot,
hogy 1948-ban megindítsák saját délutáni bulvárlapjukat, a Mirror-t.
Ez volt az ő személyes kalandjuk a sajtó birodalmában, csakis az övék,
nem Harry Chandleré vagy Otis tábornoké„ és szívvel-lélekkel bábás-
kodtak is az óriáscsecsemő születésénél. Büszkék voltak a Mirror-ra,
ugyanakkor szégyellték is. (A Mirror ugyanis szenzációhajhász bulvár-
lap volt, Norman és Buffpedig nem szívelték a bulvárlapokat. Minél
szenzációsabbvoltegycikka bulvárlapok normái szerint, annáljobban
sértette az ő érzékeny ízlésüket. Normannek már-mlr kifinomult ízlése
volt, s amikor Ed Murray, a szerkesztő, valami sikamlós cikket közölt,
ő mindig megkérdezte: - Feltétlenül le kell hoznunk ezt? Még ezt is bele
kell vennünk? - Buff rendszerint szókimondóbb volt. Ha valamelyik
·cikk nem tetszett neki, egyszerűen behívatta Mutrayt, és közölte vele:
- Már megint a csatornában vájkál.) Minthogy a Mirror új és bizonyta-
lan jövőjű lap volt, kíméletlen törtetés kezdődött a példányszámokért
vívott harcban, éppen akkor, amikor a délutáni lapok felett általában
megkongatták a lélekharangot. A házaspár tehát hajlandó volt a legkü-
lönbözőbb eszközökhöz nyúlni, hogy biztosítsák gyermekük fennmara-
dását, például még attól sem rettentek vissza, hogy néhanapján igazi
híreket is közöljenek. Ezért a Mirror-t nem irányjtották olyan szigorú-
an, emiatt viszont nyíltabb, nívósabb munkatársakkal dolgozó lap volt,
~s reálisabban szemlélte a várost, mint a versenytársai. A Mirror nem
engedhette meg magának azt a fényűzést, hogy hátat fordítson a napi
élet izgalmainak, mint a dúsgazdag, biztos jövőjű Times.
De Norman Chandler szeretett volna jó kiadó lenni. Egyre jobban
elkeserítette, amit saját vállalkozásáról hallott. Rájött, hogy öröksége,
a Times nem képes többé lépést tartani az idővel. Amellett Buff is egy
újfajta újságírást próbált ráerőltetni. Az ötvenes évek elején, ugyanis
egyre világosabbanlátta, hogy sajtóberkekben mélységes megvetéssel
tekintenek a Times-ra. Ha Normannel megjelent egy sajtókongresszu-
son, egyenrangú társaik, a Sulzbergerek és mások mindig udvariasan
mosolyogtak rájuk, de nem volt kétséges, hogy az újságjukat megvetik.
Egy ízben, amikor a tudósítók arról szavaztak, melyek a legtiszteletre-
383
 méltóbb lapok, illetve melyek a legkevésbé tiszteletre méltók, a Los An-
geles Times a lista utolsó előtti helyén végzett, csak a Chicago T ribune volt
népsze~tlenebb. Buff túlságosan büszke asszony volt, semhogy ezt el-
viselje. Láthatóan nem Normant, hanem őt bántotta jobban ez a véle-
mény. Ugyanakkor azt is sokkal tisztábban látta férjénél, hogy a város-
ban mélyreható változás megy végbe. Nemcsak sok millió új·bevándor-
ló telepedett meg Nagy-Los Angelés területén, de ezeket az embereket
más fából is faragták, mint az őslakókat; fiatalabbak, műveltebbek vol-
tak, nem azért jöttek ide, hogy eltengődjenek valahogyan nyugdíjas
éveik végén, ők élni akartak itt, itt akarták fölnevelni a gyermekeiket.
Mindez megváltoztatta a város arculatát, már nem volt olyan elszige-
telt és vidékiesen szűk látókörű, vagyis érezni lehetett: itt bizony új
típusú újságra lesz szükség. Buff tehát változtatásokra biztatta Nor-
mant, rágta a fülét, hogy szabaduljon meg a föszerkesztőtől, L. D.
Hotchkisstól, aki Buffvéleménye szerint kisstílű és másodvonalbeli új-
ságíró volt, változtasson a Times igazgató tanácsának az összetételén,
egyszóval változtassa meg az egész vállalkozás jellegét. Időközben pe-
dig felkészítette a fiát, kettejük örökösét arra a napra, amikor majd
átveszi a lapot.

Buff Chandler. Egy nő, aki megelőzte a korát. Feminista a pionírok

országában. Mindig és mindenekfölött pedig - egyéniség. Indulatos,
szenvedélyes, rámenős. Könnyen sértődő, könnyen meghatódó, mégis
rugalmas, aki mindig készen áll, hogy belevágjon a következő feladat
megoldásába. Igazi eleven motor, erőszakos, lendületes. Könyörtelen
asszony. - Élete minden napján ösztökéltem és nógattam Norman
·Chandlert-vallotta meg egyik barátjának, és ebben nem is kételkedett
senki, legkevésbé Norman Chandler barátai. Ő tartotta életben ,a
Chandler dinasztiát, . ő vette rá N ormant, hogy próbáljon felülemelked-
ni saját szúk látókörén, hogy vesse bele magát egy tágabb világba.
. A legkifinomultabb módszerekkel kényszerítette a fiát, Otist, hogy
i_gyekezzék kiválni mindenben (nem véletlenül lett világhírű súlylökő).
0 volt az újkor legjelentősebb Chandlere, rányomta bélyegét Los An-
geles belvárosára; a metropolis kulturális világa nem is létezne nélküle.
Szinte egymagában -fenyegetőzve, foggal-körömmel harcolva, megfé-
lemlítéssel és intrikákkal-szedte össze a pénzt a belvárosi koncertpalo-
ta és a mellette emelt két színház számára; tizennyolcmillió dollárt
gyújtöttösszeasszonyregimentjesegítségével,amikorelapadtakaszok-
384
 /

ványos pénzforrások. A végletekig feszítette a húrt, ismerte mindenki- ·

nek a gyönge pontjait. Buff felveszi a telefonkagylót, és majdnem meg-
vető hangsúllyal kérdi: - Huszonötezret? ... Ilyen nevetséges adomá-
nyokról nem is tárgyalunk. - Buff hajtja asszonycsapatát, azok meg
rávetik magukat ferjeikre, hogy pénzt szedjenek ki belőlük, nehogy
alább csússzanak Los Angeles társadalmi létráján (amit egyébként a
LosAngelesTimesszabottmeg).ŐalegnagyobbpénzfelhajtóAICapone
óta, mondta Buffról Johnny Green. A Dorothy Chandler Pavilon a
testet öltött gondolat volt, a kultúrát egy csapásra elhozták a nyugati
ugarra, íme, ez a gigászi épület a Times belvárosi székháza előtt (egy
olyan körzetben, ahol a Chandlereknek óriási ingatlanaik voltak, és
képzelhető, hogy értéküket nem csorbította a központ felépítése). Így
azután a szerény, gátlásos Norman Chandler, akinek nemigen volt
szüksége kézzelfogható bizonyítékra, voltaképpen kicsoda is ő, dolgo-
zószobája ablakán kitekintve ránézett erre a felesége akaratából emelt
Tadzs Mahalra, majd némi iróniával sóhajtott fel: - Kíváncsi vagyok,
vajon rólam elneveznek-e akár csak egy klozetot is. - Elneveztek: a
Times-épület legfelső emeletének fényes irodasorát elnevezték Norman
Chandler Pavilonnak, ami figyelmes is,jogos is volt, hiszen mindenki-
nek kijár a maga pavilonja. Néhány hónappal az avatóünnepség után
Jack Benny részt V,ett egy estélyen. Egyszerre csak látja, hogy Norman
és Buffvitorlázik felé, mire egy barátjához fordulva azt mondta: - Nézd
csak, itt jön Mr. és Mrs. Pavilon .
. ., · Buffazonban valóban valaki volt; egyéniségének bélyegét olyannyira
rányomta a városra, mint kevés ferfi vagy nő bármely más városra. Ezt
senki ne is merje kétségbe vonni, ne merje őt senki le]ebb ültetni egy
vacsoraasztal mellett annál a helynél; amely jár neki, Los Angeles első
asszonyának a helyénél, vagy ha igen, hát megkeserüli. Jaj volt a Los
Angeles Times társasági rovatánál annak az újságírónak, aki egy Ronald
Reagan tiszteletére adott vacsorán elkövette azt a hibát, hogy így sorol-
ta fel a vendégeket: Mrs. Otis Chandler foglalt helyet Reagan kormány-
zó mellett. - Még hogy Missy, akit Buff nem szívelhetett; Buff dühbe
gurult. Az újságíró tévedett, Mrs. Norman Chandler volt az, aki a kor-
mányzó jobbján ült (egyébként Reagant is mélységesen megvetette).
Viktória királynő-így nevezték gyengéden a barátai. Az anyakirálynő
- így nevezték, kevésbé gyöngéden, Norman Chamller húgai. Nem
mindenki szerette, a város lakóit ebben a tekintetben éles nézetkülönb-
ség osztotta meg: Sohasem tettsemmit, aminek ne hajtotta volna be az
385
 t .

árát,.s akiknem kötelezték el magukat mellette fenntartás nélkül, vagy

Véllamelyik vetélytársa vállalkozásait támogatták, hát még ha éppen-
séggel szembe mértek szállni vele, nos, azokat megtanította kesztyűbe
dudálni. Úttörő volt, olyan nő, aki megszegte a játékszabályokat, és
újakat jelölt ki, dejaj annak, aki egy picivel is modernebb vagy kevésbé
hagyományos útra lép, mint ő, jaj annak, aki nála valamivel radikáli-
sabb játékszabályokat követ. Igaz, földúlta a hajdani társasági élet nor-
. máit, de az új normákat ő szabta meg; szörnyen megdühödött a lap női
rovatának szerkesztőjére, ha elhamarkodottan foglalt állást az abor-
tusz kérdésében vagy bármilyen kérdésben, amelynek megválaszolásá-
ra ő még nem készült fel. Talán senki sem tett többet Dorothy Chand-
lernélavégett, hogy Los Angelesből, ebből a vidékies-álmos település-
ből modern, kifinomultabb és végtelenül toleránsabb nagyváros váljék
(régente·óriási területen terpeszkedő kisváros volt), hogy a Los Angeles
Times, ez a reakciós vidéki újság, modern országos napilappá növeked-
jék. Nem csekély teljesítmény egy Long Beach-i Buffum részéről.
A Long Beach-i Buffumok, bár nem jutottak el odáig, mint a Los
Angeles-i Chandlerek, persze keményen dolgozó, vallásos és nagyon
sikeres, derék emberek voltak; a Buffums ma egy óriási és nagy haszon-
nal dolgozó áruházlánc. Charles Buffum, Dorothy apja egykoron Long
Beach polgármestere is volt. Derék férfi, keresztény és istenfélő, 1902-
ben vándorolt ki Illinois-hói Kaliforniába. A család nőtagjai voltak a
csiszoltabbak. Felesége, Fern Smith a Knox College-ban végzett, eb-
ben a kitűnő galesburgi (Illinois) iskolában, egy May Smith nevű nagy-
nénje pedig orvosi diplomát szerzett Ann Arborban, ami annak idején
merőben szokatlan volt egy nő részéról. A Buffumok tehát némiképp
műveltebbek voltak, mint egyesek hitték, ezért semmi meglepő sem volt
abban, hogy mind a három Buffum gyerek Stanfordban tanult; Kali-
fornia ,,legjobb" családjai rendszerint oda küldték gyermekeiket. Do-
rothy, hármójuk közül a legfiatalabb, nemigen törte magát; láthatóan
lázadozott az ellen, hogy oda járjon, ahová a bátyja és a nővére; és
jószerivel áttáncolta stanfordi éveit. Egy tavaszi estén bálba ment, ahol
· megjelent a Deke család néhány tagja is, ott ültek egy ablakmélyedés-
ben, ók nem táncoltak, bent is voltak a teremben, meg nem is. Dorothy
ma.is emlékezik rá, hogy kopott ruhát viseltek, ez volt az ő speciális
egyéni sznobizm'usuk; ha az ember Deke, nem kell kiöltöznie. Fölpil-
lantott rájuk, és mint annyian mások, akik először találkoztak Norman
Chandlerrel, úgy vélte, hogy életében nem látott még csinosabb férfit.
386

' 1 .
 Nagyon hanyagul lógott róla az öltöny, nem táncolt, csak üldögélt és
nézegetett, mintha ez lenne a jussa; aminthogy az is volt. Egyetlen moz-
dulattal sem árulta el, hogy meglátta volna Buffot. Látni lehetett rajta,
hogy hercegi sarj, de az már nem volt annyira nyilvánvaló, vajon a lány
hercegnő-e. Akkoriban Dorothynak, útban a diákegylet felé, naponta
el kellett haladnia a Deke-ház előtt, és részben a tavaszi ünnep, részben
a Deke-ek rítusa volt, hogy az ifjú istenségek kint ültek a gyepen, és
méregették a sorra elvonuló leányzókat. Egy idő után Buff észrevette~
pontosabban csak észlelte, mert büszke tartással járt, és sohasem kapta
rajta a férfit, bámulja-e őt-, hogy nagyon is méregeti. Végtére is, remek
lába volt. A kor ifjú hölgyeihez hasonlóan, ő is ki~sé kihúzta magát, és
lassította a lépteit, valahányszor elhaladt a Deke-ház előtt, és hamaro-
san Norman Chandler megtette, amit el is várt tőle: találkát kért. Nor-
man Chandler szerette a mozit, hát abban az évben rengeteg filmet
néztek meg. Utolsó egyetemi évének derekán Norman Chandler, aki
már alig várta az igazi életet, otthagyta az egyetemet, és beállt dolgozni
a Los Angeles Times-hoz. Röviddel később feleségül vette Dorothy Buffu-
mot.
Azokban az időkben Los Angeles jobb családjainak Pasadena volt a
· világa, mert nagyon konzervatív, nagyon tradicionális üdülőhely volt;
· ott még tisztelték a merev státushierarchiát. A férfiak naponta beme-
részkedtek a belvárosba, tették a dolgukat, rendszerint ugyanazt, amit
annak idején'az apáik, az asszonyok pedig otthon maradtak, tették az
örök asszonyi munkát, női dolgokat; gyermekeket neveltek, együtt ebé-
deltek, délután teára mentek a szomszédh'oz, ahol bridzseltek egymás-
sal, és szépen kivárták, hogyan alakul a tyúkólban a csipegetési sorrend.
A társadalmi rangsor már kialakult, nagyon kevés változás a~ódott,
mert a régi családok megmaradtak régieknek, új családok pedig nem
egykönnyen törhettek be ide, mivel az új pénz nem egykönnyen tört
utat a belvárosba. Minden réteg szilárdan a helyére került a társada-
lom kőzetében, azután minden olyan, de olyan kellemes volt kivált-
képp azok számára, akik lényegében fásultak és közömbösek voltak.
Ritkán lengedezett friss szellő Pasadenában. Az élénk szellemű, energi-
kus Buff nem volt képes elviselni, hogy az ó helyét ebben a rendben már
eleve és megváltoztathatatlanul kijelölték légyen; ezt valóban nem tűr­
hette. Csöppet sem érdekelte az asszonyi fecsegés, egyedül a politika és
az üzleti élet vonzotta; szeretett ilyesmiről beszélgetni Harry Chandler-
rel; miként kell kormányzóka\ meg szenátorokat teremteni a semmiből,
387
 vagy éppen megtömi a-hatalmukat. Nem arra született, hógy a többi
asszonnyal csak üldögéljen, és finom szendvicseket majszoljon, miköz-
ben egy másik szobában a lényegről forog a szó. Azonkívül meggyúlt a
baja Norman nővéreivel, akik a múltban uralkodtak az öccsük felett,
kiváltképp nehezen fért meg Ruthszal, a gyönyörű és okos legidősebb
nővérrel, akinek addig nagy befolyása volt Normanre.
A nővérek ki nem mondva érzékeltették vele, hogy Bu:ffnem elégjó
Normannek, hogy egy fokkal alattuk áll a társadalmi ranglétrán, hi-
szen ők igazi Chandlerek, Buffpedig csakjövevény, aki alkalmazkodjék
az ő akaratukhoz, és várjon a sorára. Nem is volt ez talán olyan szörnyű
megpróbáltatás .(sógornői mindig azt tartották, hogy Buff hajlamos a
túlzásra), Dorothy Buffum Chandler mégis annak érezte. Még évekkel
ké&,Sbb is, ha barátaival a régi időkről beszélt, és fölidézte az elszenve-
dett sérelmeket és megaláztatásokat, könnyezni kezdett. Úgy érezte, a
nővérek igenis megvetik és megalázzák, és úgy látta, hogy Normant is
lekezelik, akár valami kisfiút, vele, Buff-fal pedig ennél is nagyképúb-
ben bánnak. Részben a házassága kezdetén elszenvedett sérelmek és
megaláztatások miatt Buff Chandler tudatdsan megkísérelte rerjét -
testileg, lelkileg és szellemileg egyként- elszigetelni a Szent Család kon-
zervatívabb világától, hogy bevezesse egy új, modernebb, sokkal in-
kább az érdemekre alapozott világba. Jim Bassett, aki megírta a válla-
lat történetét, pályafutás~ alkonyán megkérte Normant, nevezze meg
életpályája csúcsait és mélypontjait. Mielőtt férje egy szót is szólhatott
volna, Buffközbevágott: - Normannek sohasem voltak csúcsai és mély-
pontjai. Ő minden tekintetben status quo személyiség. - Az emberek Buff
élete végéig vitatkoztak róla, vajon az asszony liberális-e vagy konzer-
vatív; az igazság az, hogy sem ez nem volt, sem az. Számos oknál fogva
inkább olyan egyéniség volt, aki nem állhatta a status quót, állandóan
,,pörgött", mint valami ventilátor, nem félt az új eszméktől, új nézetek-
. tói, új emberektől. Szerette a változást, de nem a túl sok változást, csak
az ó feltételei alapján végbemenő, az ő javát szolgáló változásokat ked-
velte. Ebben az értelemben - jóllehet nem klasszikus filozófiai értelem-
ben - liberális beállítottságú volt. Ablakokat tárt, beengedte a friss leve-
gőt; ez a nő nem a múltban élt. Ezért hát gyűlölte Pasadenát, az ötórai
teákat, a félénk asszonyi susogást, és szüntelenül nyaggatta Normant,
költözzenek el onnan. Idővel, Harry Chandler halála után, már a Szent
Család hálaadásnapi vacsoráin sem volt hajla~dó megjelenni; a

388
 /

Chandlerfamília egyre nyíltabban megoszlott, egyre nőtt az ellenérzés

Buff-fal szemben. -
De kezdetben egyszerűen csak nagyon élénk, nagyon boldogtalan
ifjú nő volt, alig akadt dolga, és kereste a helyét a világban. Akkoriban
a nők, legalábbis á felsőbb osztályok asszonyai, nem dolgoztak. Még a
házassága sem sikerült eleinte; ebben a Szent Családban létfont~sságú
volt, hogy egy asszony utódokat szüljön, ehelyett Buff sorra elvetélt.
Végül mégis gyermekei születtek. Elsőként 1926-ban egy lány, CamiJ-
la, majd-és ez a dinasztia szempontjából sokkal fontosabb volt- 1928-
ban megszületett Otis. 1932-ben szörnyű depresszió vett erőt rajta, úgy
látszott, hogy végleg hátat fordít a világnak. Eleinte ő is, Norman is azt
hitte, hogy ez természetes probléma, az idő majd meggyógyítja: Ehe-
lyett a depresszió egyre mélyült, már-már kétségbeesésbe csapott át.
Kezdetben Buff nem akart embereket látni, később már enni sem volt
kedve. Azután ki sem mozdult a házból. Önbiz~lma egyre csökkent,
egyre kevesebb dolognak tudott örülni. 'Meg volt győződve róla, hogy
kudarcot vallott, kiváltképpen, hogy Normannek okozott csalódást.
Csakhogy Norman Chandlernek volt egy barátja, aki fölkeresett egy
pszichiátert, és egy szép napon ez a barát beugrott Chandlerékhez,
elbeszélgetettBuff-fal, majd közölte vele, hogy a tünetei talán súlyosab„
bak, mint hinné; meglehet, ez nem átmeneti boldogtalanság, és talán a
pszichiátria segíthet rajta. MegadtaBuffnak a környék egyik úttörő női
pszichiáterének,JosephineJacksonnak a címét. Norman hozzájárulá-
sával Buffföl is kereste a doktornőt. Akkoriban a pszichiátria még ritka
és szokatlan tudományág volt, és aki gyakran járt pszichiáterhez, úgy
érezhette, hogy valami szennyes dologba keveredett, mintha pusztán
az a tény, hogy pszichiáter segítségét veszi igénybe, e'leve erkölcstelen
lenne. Az a tény, hogy Buff- tekintetbe véve származását- belevágott
a kezelésbe, nem csekély bátorságról tanúskodott.
Dr.Jackson nem látogatta pácienseit, azok sem jártak hozzá, hanem
elköltöztek otthonról, együtt éltek a pszichiáternővel és vagy nyolc pá;.
ciensével egy düledező, vén épületben. Az orvosnő csakis olyanokat
fogadott be, akik felkeltették érdeklődését, akikről úgy gond9lta, netán
érdemes megmenteni őket. Olyan volt az egész, mint egy primitív kom-
muna: a betegek és az orvosnő együtt étkeztek, majd közös sétákat tet-
tek, végül egyéni pszichiátriai kezelésben részesültek. A kezelés hóna-,,
pokon át tartott, és a végén Buff Chandler más emberré lett.Jackson
doktornő meggyőzte, hogy okos, energikus és érdekes egyéniség, hogy

389
 semmi más· baja sincs, mint 3: semmittevés, hogy igenis van mit tennie,
és szenvedélyesen bele kell kezdenie valamibe. Létezik egy életforma,
amely merőben más, mint amit Pasadenában hirdetnek, mondta az
orvosnő, és semmi természetellenes sincs abban, hogy szerencsétlennek
érezte magát, mi több, szerencsétlennek kellett lennie; iszonyú lett vol-
na, ha ott valóban boldognak érzi magát. Jackson doktornő igen hatá
rozottan megparancsolta neki, hogy szívvel-lélekkel foglalkozzék vala-
mivel.-
Nos, feladatban nem volt hiány.1'formail Chandlerfélénk, zárkózott
ember volt. Nagyon szűk baráti társaság vette körül, de a barátaitól is
három lépés távolságot tartott. - Mindenki szerette - állapította meg
egystera felesége-, de senki sem ismerte. - Nem szívesen tárulkozott ki,
és legközelebbi barátaihoz, sőt családjához fűződő kapcsolatában is
\.. ·
volt egy gát, volt egy határ, amelyet soha, semmi körülmények között
sem léptek át. Sok évvel Norman Chandler halála után Buff végre meg-
vallotta egy barátjának, aki azt hitte, hogy nagyon boldogan éltek:
házasságuk hosszú évei alatt úgy érezte, hogy valójában sohasem került
közel Norman Chandlerhez. Egy ilyen tartózkodó férfi számára egy
világváros~ lapkiadó élete a modern korban sokszor bizony igen nehéz
volt. Norman elzárkózott a hivatalos kötelezettségek, a nyilvános sze-
replés, a beszédek, jutalmak, közéleti funkciók, minden üres locsogás
elől. Buffviszont vad lelkesedéssel tört előre, csöppet sem félt a rivalda-
fénytől, csupán azoktól a helyektől, ahova nem hatol be a fénycsóva.
Úgy gondolta, Norman részben azért vette feleségül, mert tudta, hogy
szüksége van olyasvalakire, mint ő, aki kiegészíti, aki tud bánni a kö-
zönséggel, aki tudja, mikor milyen beszédet kell tartani, s aki gyakran
maga írja meg ezeket a beszédeket. Sokszor megfordult a fejében, hogy
Norman azért vette feleségül, mert tudta, szüksége van valakire, aki
ösztökéli. Ha valóban így volt, akkor Norman Chandler valóban ráta-
lált a megfelelő személyre;
Buff szakadatlanul hajtotta a férjét, ösztönözte, hogy lépjen túl an-
nak a világnak a korlátain, amelyből származik, költözzenek Hancock
Parkba, jöjjenek össze azokkal az új típusú üzletemberekkel, akik ha-
marosan hatalomra kerülnek Los Angelesben, például Tex Thornton-
nal, a Litton lndustries tulajdonosával. De Bufflegfóként a régi rendtől
távolította el a férjét. Sok minden nem tetszett,Normannek; szíveseb-
ben cs(\lekedett úgy, ahogyan az régtől fogva illó, roppant rendszerető
volt, esténként, mielőtt lefeküdt volna, gondosan fogasra akasztotta az
390
öltönyét, el nem mulasztotta volna, hogy inggallérjaiba bedugja 'aga};,,'
lérmereví tőket. Buffegyszer elmondta egyik barátjának, hogy N orm3:n
volt a világ legmódszeresebb embere, mindent úgy szeretett volna csi-
nálni, ahogyan tegnap volt szokás. Gyakran megtörtént, hogy amikor
Buffrá akarta venni valamire, kifakadt: -Elég ebből, ez már változás,
én pedig nem akarok megváltozni. - De Norman félig-meddig mégis
tisztában volt vele, hogy meg kell változnia, a lapnak is meg kell változ-
nia, hogy a világ változik, de ennél is gyorsabban változik a város.
(Igaz, ha Buff meg is reformálta a rendet, forradalmat azért nem vitt
végbe; ha például a Mirror bulvárlap társasági rovatának riportere egy
fényes estély után egy egész oldalas fotón a limuzinjaikra támaszkodó
unott képű sofőrökről közölt képet, a rovatvezető sürgősen más állás ·
után nézhetett.) Buff tehát állandóan olyan területek felé taszigálta a
férjét, amelyekre normális körülmények között nem merészkedett vol-
na. Norman legtermészetesebb közege az üzleti világ volt; ő irányította
az újság gazdasági _ügyeit, méghozzá kitűnően. Az igazság az, hogy
azokban az években senki sem irányítottjobban egy újságot- szigorúan
pénzügyi értelemben-, mint Norman Chandler a Los Angeles Times-t.
Az Otis tábornok és Harry Chandler *Ital teremtett, a nem szervezett
mun~ásokra alapozott birodalom szabadabban kísérletezhetett a kor-
szerű technikával, mint a legtöbb laptulajdonos. Buff sohasem avatko-
zott a lap üzleti ügyeibe~ de ami a közéleti szereplést illeti, szüntelenül
rábeszélt és követelt, már ebben a korai időkben is harcolt, hogy tanul-
mányozzák a légszennyezést; ezzel kapcsolatban korlátozó törvényeket
követelt, harcolt a nők jobb munkafeltételeiért és magasabb fizeté~ért, ·
s a két lap nőrovatát az általa képviselt ügyek és álmok szerint alakí-
totta. 1
·

A mai Los Angeles történetét tanulmányozva nem szabad lebecsülni

mindazt, amit Buff az újság nórovata révén tett a városért. A társadal-
mi rend által megsebzett és kirekesztett Buff Chandler hozzáfogott,
hogy átformálja az egész város társadalmi rendjét. Ennek a változásnak
az eszköze a Los Angeles Times társasági rovata volt. A Times hasábjain
dicsérte az általa csodált embereket, viszont megbüntette és semmivé
tette azokat, akik - mondjuk így - nem ütötték meg a mértéket. Ez a
rovat pedig igen jelentős hatalmi eszköz volt egy olyan asszony kezé-
ben, aki igen ügyesen, lendületesen, értelmesen és esetenként kíméletle-
nül élt ezzel az eszközzel. Vívmányai közül egyesek amúgy is megvaló-
sultak volna; szerte Amerikában egyre nehezebben őrizték meg régi
391
 pozícióikat a nagy ·múltú családok, Los Angelesben ~onban Bu:ff
Chandler kétségtelenül meggyorsította ezt a folyamatot.A múltban a
társasági rovatok-a hagyományos rendet tükrözték, a Times hasábjain
is diszkréten fölsorolták az Ifjúsági Liga és az Amerikai Forradalom
Leányai vezetőségi tagjait, de csak annyi nevet említettek, hogy emlé-
keztessék a belső kört és a világot, ki van a belső körben, a „ tojásban''.
Semmi vulgarizmus.
Az ötvenes években mindez változni kezdett; persze J:?.em túl gyorsan,
az ember ne engedje be könnyelműen a falak mögé a barbárokat, to-
vábbra is tartson egy bizonyos szintet. Buff új típusú nőt reklámozott,
a cselekvő, az aktivista nőt, a közösségi vezetőt, olyan nőket, akik az ó
barátai voltak, és részt vettek az ó kedvenc játékaiban. A Times anyagi-
. lag támogatta „Az ÉvAsszonya" díjait; ebben részesültek egyes kivá-
lasztott Los Angeles-i hölgyek, akik valóban tettek is egyet s mást, to-
vábbá városi és társadalmi aktivisták. (A díjaknak nem volt politikai
színezetük; polgárjogi aktivisták nem szerepeltek a jutalmazottak első
listáin. Azokban az időkben, ha egy nő a politika világábó~ került a
Times hasábjaira, az legföljebb Pat Nixon, netán Nixon titkárnője,
-Rose Mary Woods lehetett, esetleg Betty Robbins Haldeman, Bob Hal-
deman anyja. Mrs. Cesar Chavez 9 hiába is fáradozott volna, h9gy a
nevét említsék.) A szerkesztőség többi tagja is megtehette a maga javas-
latát, ki legyen a jutalmazott, de kétség sem ierhetett hozzá, hogy Buff
.Chandler az úrnő. Akiket ki akart tüntetni, azokat kitüntették, akiket
nem kedvelt, azokat meg sem említették, az ilyen nők csillaga sohasem.
ragyogott fel. Nem is lehetett félre.érteni a titkos mondanivalót: ez a Los-
Angeles-i társaság, ezek a megfelelő emberek, a szerepmodellek.

Hasonló jutalmazási-kitüntetési rendszert alakított ki Buff a Mirror-

nál. Egyik reggel megjelent a szerkesztőségben, összehívta a nőrovat
szerkesztő!t, és bejelentette, hogy új ötlete támadt. Ismét egy kitüntetési
rendszer. Igy nevezték volna: ,,A Hivatásához Legjobban Öltözködő
Személyiség." A társasági rovat riportereinek át kell fésülni ük Los An-
gelest olyan emberek nyomán, akiknek érdekes a munkájuk, az életük,
és az efféle életnek megfelelően öltözködnek, méghozzá kényelmesen.
Ők lesznek a nyertesek. Az egyik szerkesztő, Murie_l Beadle kijelentette,

9
Cesar Chavez volt a bevándorolt mexikói vendégmunkások (Chicanos) szer-
vezője, érdekeik képviselője.
392
 . '

hogy rossznak tartja az ötletet, szörnyű és nyakatekert a címe, ez ugyan ·

nem fog beválni. Amint folytatódott az értekezlet, Murielnek az a be- ·
nyomása támadt, hogy BuffChandler egyetlen szót sem hallott az el-
lenvetéséből, föl sem emelte a hangját, úgy közölte, hogy igenis megva-
lósítják „A Hivatásá~oz Legjobban Öltözködő Személyiség" ötletét.
Ez is, akárcsak „Az Ev Asszonya" díj, az új rendet tükrözte, amelyet
Buff akart megteremteni.
Végül keresztülvitte legkedvesebb elgondolását: a „Csodálatos
Kék Szalag 400"-at, ez lett Los Angeles elitszervezeteinek az elitje, ez
alkotta a koncertpalota pé:qzalapgyűjtő kampányának a rohamcsápa-
tát. Csakis kiválasztott kevesek léphettek be a szervezetbe, az új érdem-
rend, a meritokrácia legkiválóbbjai, a szerencsések szűk köre, akik ki-
. vívták a jogot, hogy évi ezer dollárt adományozhassanak a koncertpa-
lota céljára - máris megvolt a palota évi négyszázezer dolláros pénz-
alapja.Jóllehet a „ Csodálatos Kék Szalag 400", a szervezet egyik tagjá-
nak megjegyzése szerint, úgy hangzott, mint valami cirkuszi trapézmu-
tatvány elnevezése, egyesek pedig szkeptikusan úgy vélekedtek, hogy _a
tagok száma minden bizonnyal meghaladja a négyszázat, mer~ úgy
ötszázötvenen lehetnek, mégis befolyásos csoport volt ez, sokat foglal-
koztak vele a Times hasábjain, és a szerényebb lelkek is törték magukat,
hogy valamiképpen ők is bejussanak ebbe a négyszáz fonyi elitbe. Ami-
kor 1976-ban Betty Ford, az elnök felesége Los Angelesbe látogatott, a
„Csodálatos Kék Szalag 400" ebédet adott a tiszteletére. Az egyik tag
azt javasolta Buffnak, hogy talán helyes lenne meghívni E thel Bradleyt,
Tom Bradley fekete polgármester fekete feleségét is. Buff azonban kije-
lentette, hogy erről szó sem lehet, végtére is Mrs. Bradley nem tagjaa
négyszázaknak. .
A csoportnak azonban sikere volt, valóban pénzt szerzett az új kon-
certpalota céljára, közben pedig Buff Chandler csöndben alakítgatta a
maga új társadalmi rendjét. Korábban két 19 hatalmi központlétezett.
Az egyik Kelet-, másként a belvárosi Los Angeles, a régi gazdagság, ·a
régi vállalkozások, a régi politikai szervezet világa, amelynek tagjai
többnyire protestánsok, nem csupán republikánusok, de roppant kon-
zervatívak is voltak, ők olvasták és helyeselték a Times cikkeit, s régtől
fogva ők határozták meg a város és az állam politikáját. A másik az
újabb keletű, divatosabb Nyugat-Los Angeles-i, főként Beverly Hills-i .
társaság, amelynek tagjai fiatalabbak, modernebb gondolkodásúak,
különcebbek, hivalkodóbbak, liberálisabbak, gyakran demokrata pár-
393
 I _,

tiak, sokszor zsidók voltak, akik- ha egyáltalán kezükbe vették a Times-t

-]~gföképp csak azért olvasták, hogy ne értsenek egyet vele. A két hatal-
mi góc tagjai nem érintkeztek. Pasadena jobb társaságának hölgyei
többnyire nem jártak bevásárolni Beverly Hillsbe, a Los Angeles
Country Club nem vett fel tagjai közé zsidókat, sót hosszú ideig egyene-
sen kérkedett vele, hogy még színészek sem lehetnek a klub tagjai.
A múltban Nyugat-Los Angeles apró hatalmi góc volt, csupán Holly-
woodot és talán kapcsolt részeit képviselte, márpedig Hollywood nyil-
vánvalóan közönséges hely, amely tehát egy legyintéssel elintézhető.
De a háború és a háború utáni évek mindezt átformálták. Dél-Kalifor-
niába gyors ütemben áramlottak be az új iparágak (kiváltképp a tudo-
mány és a hadiipar), s ez új típusú bevándorlási hullámot hozott magá-
val. Ezek az emberek fiatalabbak, műveltebbek voltak, akik eltökélték,
hogy részt követelnek maguknak a városi ügyek intézéséből. Ennek az
i. . új hatalmi hullámnak a központja Nyugat-Los Angeles volt; nem vélet-
lenül telepítette Tex Thomton a Litton Industriest Beverly Hills szí-
vébe.
Bizonyos értelemben BuffChandlervolt az, akinek mindenki másnál
jobban sikerült áthidalnia a két világ közötti szakadékot, sót egyesítenie
a két városrész társadalmát. Amikor 1951-ben megmentette a Holly-
wood Bowlt a csődtől - ez volt egyébként első nagy társadalmi s1kerei-
nek egyike-, első ízben döbbent rá, hogy a régi Los Angeles gazdag
csáládjait vagy nem érdekli a zene, vagy nem egykönnyen válnak n.leg
a pénzüktől, vagy - s ez volt a legvalószínűbb - mindkettő igaz. Az új
\ .
Los Angeles viszont, talán mert több érzéke volt a kultúrához, talán
mert kevésbé érezte biztosnak a pozícióit, és mohóbban vágyakozott
státusra és befogadásra, vagy talán mindkét oknál fogva, tökéletes en~r-
gia- és pénzforrásnak mutatkozott. Buff nem egykönnyen felejtette el a
Hollywood Bowl leckéjét, és amikor 1954-ben megkezdte négy éven át
tartó harcát tizennyolcmillió dollár összegyűjtéséért az új koncertpalo-
tához, jórészt a zsidók és jórészt az újgazdagok pénze volt az, amely
döntő súllyal esett a latba, biztosítva számára a sikert. Ezenfelül az új
emberek korteskedtek mellette a pénzgyűjtés nemes munkájában.
Mindennek óhatatlanul az lett az eredménye, hogy Buff egyre inkább
Nyugat-Los Angeleshez húzott, nemhogy a Perrinóban, de egyenesen
a Le Bistróban ebédelt, és amint tágult a világszemlélete, úgy tágult
Norman Chandleré is. Eze~ az emberek dolgoztak a legszívósabban
Buff mellett az asszony életének legjelentősebb harcában, ők támogat-
394
 ták igazán lojálisan. Emellett mély benyomást tettek rá olyan tehetsé-
ges és intelligens emberek, mint Lew Wasserman, az M CA elnöke vagy
Paul Ziffren, neves ügyvéd Nyugat-Los Angelesben. Mások voltak,
mint azoknak a többsége, akiket addigi élete során megismert, élesebb
elméjűek, életigenlőbbek. Buff egyszer megkérdezte Normant, miért
nem választják be Lew Wassermant a Ca1Tech 4 igazgató tanácsába,
ami Los Angeles vidékies világában jelképes kinevezésnek számított,
hiszen az olyan igazgató tanácsok, min fa CalTeché, nemcsak a múltat
képviselték, hanem a jövőt is. Buff kifejtette, hogy Lew Wasserman
okos, értelmes, a tanácsait mindig érdemes megszívlelni. Újra meg újra
felhozta a dolgot, így aztán egyik nap Norman Chandler telefonált Lew
W_assermannak, és meghívta ebédre. Ebéd közben Norman megemlí-.
tette, hogy Lew kiválóan alkalmas lenne a CalTech igazgató tanácsi
tagságára. Lew W asserman azt felelte, hogy ez nagyon hízelgő rá néz-
ve, de talán helyénvaló lenne, ha Norman megfontolna néhány dolgot:
először, ő nem vágyik semmiféle szükségtelen bonyodalomra vagy fe-
szültségre, másodszor, amint Norman is tudja, ő zsidó, harmadszor
pedig lib~rális demokrata, ezért úgy véli, hogy mindez kissé súlyos te-
hertétel lenne~ Norman Chandler azonban azt válaszolta, hogy Lew ne
aggódjék, nem lesz itt semmiféle harc, valójában az a helyzet, hogy az
igazgató tanács aznap reggel egyhangúlag már meg is szavazta a kine-
vezését. Így intézték errefelé a dolgokat, így épültek ennek a sajátos
közosségnek a hídjai. Szúk látókörű, provinciális társadalom volt ez,
amely épp akkoriban kezdett modernizálódni; az új koncertpalota sa-
játos módon csak a jéghegy látható csúcsa volt.
Buff Chandler hamarabb fölismerte a férjénél a Los Angelesben vég-
bemenő változást, mert tudta, mi történik a művészetek világában, ·
márpedig ott sokkal gyorsabban változott a széljárás, mint a California
Club világában. Politikai pályafutásának kezdetén maga Buff is mély-
ségesen konzervatív nézeteket vallott. Amint Harry Chandler jeles ta.;.
nítványához illett is, politikai nézeteit tisztes republikánus színezet jel-
lemezte, de már az ötvenes évek küszöbén valamivel mérsékeltebben
gondolkozott, mint Norman. Barátai azt tartották, hogy valószínűleg
jobban érzi magát Kalifornia mérsékelt republikánus politikai fejesei
körében, mint az őskonzervatívok között; ezek közé számított természe-

4 A CalTech (Los Angeles) a MIT (Massachusetts Institute of Technology)

mellett az Egyesült Államok legkiválóbb műszaki egyeteme.

395
 ,
,1

tesen Norman családjának a többsége is. Az 1952. évi elnökjelölő kon-

vención Eisenhowert támogatta, Nonpan viszont Taft hívének vallotta
magát. Bob Taft valósággal Norman politikai nézeteinek szimbóluma
volt, a régi értékek képviselője, aki őszintén hitt a magántulajdonhoz
fűződőjogokban. Ugyanakkor Taft, ellentétben oly sokkaliforniai kon-
zervatívval, nem volt gyűlölködő típus. Végül a konvenció idején Buff
közölte Normannel - és nem tréfált-, hogy amíg nem válto;z;tat nézete-
in, a hálószobájának még a közelébe sem jöhet. Be is tartotta ezt a fenye-
getést. Ha nincs lke, nincs szex. Végül a konvenció befejezése előtt el-
mentek egy Taft tiszteletére adott fogadásra - legalábbis Buff később
így számolt be róla-, ahol Norman Chandler és Robert Taft félrevo-
nult, hogy négyszemközt beszéljenek, amikor egy fényképész közele-
dett feléjük. Taft lehordta a fényképészt. Norman, aki komolyan vette
kiadói és laptulajdonosi szerepét, figyelmeztette Taftot, hogy soha töb-
bé ne merjen ilyen hangon beszélni egy újságíróval, majd nyomban
távozott a fogadásról. Kifelé menet közölte Buff-fal, hogy átpártol Ike-
hoz, azután ismét bebocsátást nyert a hitvesi ágyba.
De az ötvenes évek végén Buffot egxre kevésbé érdekelte a politika;
fokozatosan átnyergelt a · művészetre. A művészetek terén nagyobb le-
hetőségek nyílnak a nők számára, itt a férfiak kevésbé veszik zokon, ha
egy nő nyargal az élmezőnyben. Amint egyre nagyobb figyelmet szen-
telt a művészeteknek, egyre jobban fölfedezte az új Los Angelest, a
sokféle arculatú várost, erőit, erőforrásait és életkedvét. Amikor 195 7-
ben fiát, Otist fölkészítette a Mirror bulvárlap kiadó-tulajdonosi szere-
pérr, elbeszélgetett az akkor még a Time magazinnál dolgozó Frank
McCullochkal a város jövőjéről. McCullochról akkoriban mindenki
azt tartotta, hogy Los Angeles legjobb újságírója, Buff pedig rendkívül
nyílt kérdéseket tett fel neki Otisszal, a Mirror-ral és fia jövőjével kap-
csolatban. Valóban tehetséges újságíró a fiú?-érdeklődött Buff. Meny-
nyire jellemző ez a Chandlerekre, gondolta elismerően McCulloch; a
távoli jövőre terveznek, és amikor fontos dolgokra fordul a szó, mindig
nagyon határozottak és szókimondók. Mennyit ér Otis? - tudakolta
Buff. Eléggé fölkészült-e rá, hogy átvegye a Mirror-t? Dgye nem lesz
melléfogás, ha kinevezik? Mikor lesz alkalmas erre a feladatra? Talán,
tűnődött, szinte magában beszélve, három év múlva. Azt reméli, fejte-
gette az asszony, hogy Otis az új Dél-Kaliforniát fogja képviselni, egy
fiatalabb, frissebb, fölvilágosodottabb olvasóközönséget, amelyet nem
fűz olyan sok szál a múlthoz. Talán neki sikerül elérnie ezekhez az új

396
fiatalokhoz, ahogyan az idősebb, higgadtabb Times-na~ sohasem sike'-
rülhet. Az egész térség roppant gyors ütemben változik,.és Otis talán .
valami újnak a jelképévé válhat, az új emberekhez szólhat, értük hallat-
ja majd a hangját. McCulloch, akinek már sokszor volt dolga Chandle:.
rékkel, arra gondolt, hogy ez tipikus Chandler-féle előadás. Semmit
sem bíznak a véletlenre, mindent előre kimódolnak. Itt van ez az Otis,
csak három év múlva veszi majd át a lapot, de már mindent részleteiben
is elterveznek, és megpróbálják kipuhatolni, valóban megfelel-e erre a
feladatra; egy dinasztiának gondosan kell terveznie. Még nagyobb elis-
meréssel gondolt vissza erre a beszélgetésre három és fél év múlva, ami-
kor végre Otis lapkiadóvá avanzsált - de nem a Mirror-t, hanem ·a
Times-t vette át. A Mirror ugyanis 1958-ban és 1959-ben már egyre
mélyebben süllyedt az adósságok mocsarába, sjóllehet bizonyos körül-
mények között megfelelő hely lett volna az ifjú Otis számára, hogy fene-
gesse rajta tulajdonosi oroszlánkörmeit, a bulvárlap kétségtelenül utol·
sókat rúgott. Helyénvaló ugyan, hogy az ilyesféle, haldokló tulajdonba
még belepumpáljanak némi pénzt, hiszen az adólevonás a veszteség
nagy részét kiegyenlíti, de az ember nem indítja hendikeppel szépremé-
nyű tartalék lovát, egy szem fiát. Sose mondja senki Otis Chandlerről,
hogy a végnapjait élő Mirror legföbb ura volt. De mindenekelőtt ne
süssék rá Otisra a vesztes bélyegét. Egy Chandlemek nein szabad veszí„
tenie.

Azon erők között, amelyek a Los Angeles Times-t rendkívül konzervatív

lappá tették a negyvenes években, majd szinte mindvégig az ötödik
évtizedben, Harry Chandler maradiságát és azt a nyomasztó árnyékot
kell emlitenünk, amelyet ő vetett az újságra. A további okok: Norman
Chandler veleszületett, hagyományos konzervativizmusa; magának a
társadalomnak és Norman Califomia Club-beli társainak a maradisá-
ga; végül a lényegében Harry Chandler akaratát végrehajtó Szent Csa•
lád vaskalapossága. A Család még Normannél is konzervatívabb volt,
mert őt a modem üzleti világ ereje akarva-akaratlanul egy változó vi-
lágba kényszerítette, amíg a Család egyszerűen csak a partvonalon ül-
dögélt, és guvasztotta a szemét. Ez a konzervativizmus szüntelenül ott
imbolygott a háttérben, akkor is, amikor előbb Norman és Buff, később
pedig Otis hozzálátott, hogy átalakítsa a lapot az ötvenes években és a
hatvanas évek elején. Jóllehet a Családnak megvolt hozzá az ereje,
hogy dühödten reagáljon bizonyos döntésekre, tehát bizonyos fokig
397
 ' I

megielemlíthett~Normant és Buffot meg a szerkesztőket, közvetlen be.;

folyása nem volt jelentős az újságra nézve. A valóságban és a közvéle-
mény szemében Norman és Buff voltak a Chandlerek. Ők hozták ·a
döntéseket, s annyira ott álltak a · rivaldafényben, mint soha előttük
egyetlen Chandler sem. Nevük állandóan szerepelt a lapban - Mr. és
Mrs. Norman Chandler ezt meg amazt tette, megjelent valahol, látták
őket itt vagy amott-, ez a múlthoz képest szerfölött nem chandleri
viselkedésnek számított, hiszen a Chandlerek mindig azon voltak, hogy
a nevük ne szerepeljen a lap hasábjain. (Amikor L. D. Hotchkiss-szal, ·a
Times régi, nyers modorú szerkesztőjével - akinek a múltban az volt a
dolga, hogy óvja a Chandlerek családi érdekeit, gondoskodva róla,
hogy nevük és érdekeltségeik neve ne kerüljön be az újságba-azt közöl-
ték, hogy feltétlenül kerüljön be a lapba a stanfordi öregdiákok szövet-
ségével kapcsolatos cikk, amelyben Buff név szerint is szerepelt, az öreg
a fejét csóválva morgott: - Máshogyan volt ez a régi időkben, egészen
más~ogyan.) A Szent Család többi tagja is nehezen nyelte le ezt a bé-
kát. Persze ők is Chahdlerek voltak, az ő Családjukról, az ő }apjukról is
szó volt, de minden hatalom két ember kezében összpontosult; az egyik,
a passzívabb, a született Chandler, a másik, az aktívabb, egy született
Buffum. A többi családtagnak napról napra egyre inkább az volt az
érzése, hogy a hatalom kicsúszik a kezükből, hogy megkerülik őket,
egyre kevesebb beleszólásuk van a döntésbe, egyre kevesebb a közük a
laphoz, amely- s ebben bizonyosak voltak-egyre kevésbé 9lyan, ami-
lyennek apjuk elképzelte. A helyzetet még súlyosbította is, hogy a dia-
dalmas Buff dölyfösen viselkedett. Tudatosan, amennyire csak módjá-
ban ~llt, kirekesztette őket. Az még m_egesett, hogy a Szent Család férfi
tagjai, a fivérek és a sógorok nagy néha együtt vadászhattak Norman-
nel( a Garlandek mindent elkövettek, bár kevés sikerrel, hogy áthidal-
ják a .Család két vérvonalát, -s ezt részben azért is megtehették, mert
Norman szívesen vadászott együtt nővérének férjével, Jack Garland-
del); de a nőket bizony kirekesztették. Egyszerűen nem kaptak szere-
pet. Nővérei persze továbbra is istenítették Normant, s valahányszor
családi alkalmakkor megjcdent a körükben, őszinte szeretet és rag~zko-
dás sugárzott feléje; ez a kontraszt nagyon is jól jött Normannek: íme,
ajó Norman, ott meg a gonosz Buff.
Amint tehát közeledtek a modern idők, az ötvenes években, amikor
Nonnan már öregedett, Buff Chandler abban látta a feladatát, hogy a
válla.lat és a szerkesztőség dolgaiban korlátozza a családi befolyást; köz-
398 .
 ben állandóan egyengetve a hatalo~átvétel útját fia, Otis Ch~ndlér
előtt. Hát pontosan ezt ellenezte a legnagyobb dühvel a Család. Nor~,
man az más-meglehet, ,,annak" 'az asszonynak a befolyása,alá került,
, de mégis az ő testvérük, amellett konzervatív nézeteket is vall, csak hát
Otis sokkal rosszabb az apjánál, fiatal, gondolták, liberális, és minden-
féle sötét intrika folytán még apjánál is jobban Buffbefolyása alatt áll.
Minél több kültag kerül a családtagok helyébe, vélte Buff, annál jobb
neki; minél jobban terjeszkedik a lap és a vállalat, minél több új ingat-
lant szerez, annál több részvényt kell kibocsátania és eladnia, és minél
nagyobb arányokban adja el a paketteket, annál több jogot szereznek
az új részvényesek, hogy ott üldögéljenek az igazgató tanácsban. Már-
pedig minél több idegen ül az igazgató tanácsban, annál jobban gyen-
gül a családi befolyás, Buff tehát úgy gondolta, hogy ez csakjavára válik
Normannek, és - ami még ennél is jóval fontosabb, hiszen Normannek -
igaza van: az ő pozíciója megingathatatlan - annál jobb Otisnak. Buff
rájött, hogy új vezetési módszerekre és terjeszkedésre van szükség, de
Buff Chandler szemében az új vezetési módszerek nem csupán helyes
vállalatvezetési gyakorlatot, hanem helyes politikai vonalat is jelentet-·
tek. Az ötvenes évek végén már Norman is ezt vallotta; modernizálni
kívánta a vállalatot; maga is belátta, hogy csak hajszál híján vészelte át
a nagy válságot, és tisztában volt vele, milyen ingatag a konszern nettó
profitja. Gyakran emlegette barátai előtt, mi történne, ha egy gazdag
és hatalmas szakszervezet úgy döntene, reggeli ellenzéki lapot ad ki,
fütyülve a profitra, egyszerűen csak azért, hogy elvágja az aranytojást
tojó Chandler-tyúkocska nyakát. Érdeklődni kezdett, hogyan lehetne
változtatni az újság felépítésén; barátai, például Tex Thornton, egyre
többet tömték azzal a fejét, hogy a terjeszkedés létszükséglet, s ha nem
terjeszkedik többé, egy reggel arra ébred, hogy a konszernnek mind a
négy talpa az égnek mered. Így azután Norman hamarosan belátta,
hogy előre kell lépnie.
Készen állt tehát a porond a családi lúdharcra, amely egyszerre volt
üzleti és szerkesztőségi, politikai és személyes viadal. Ennek a harcnak
a kimenetelétől függött, ki irányítja majd az újságot, hogy terjeszke...
dik-e, és ha igen, hogyan, de mindenekelőtt az, hogy az eljövendő éyek•
ben ki lesz a lap tulajdonos-kiadója. A Harry Chandler által kimódolt
klasszikus családi vállalkozás potenciálisan kihalófélben lévő óriásgyík
volt, hiszen az efféle tulajdont vagy elemésztik az adók - ismervén a
modern adó- és örökösödési törvényeket -, vagy olyan súlyos anyagi
399
 •

érvágást szenved, hogy haláláig gyönge és sebezhető marad. Az ötvenes

évek elején a Times pénzügyi helyzete távolról sem volt biztonságos
vagy megalapozott; akkoriban egyre több újságjelent meg Los Ange-
lesben, egyre többen osztották fel a mind kisebb habostortát, a város
még nem volt olyan gazdag, mint manapság- mi több, maga az ország
sem volt annyira gazdag-, ráadásul nem is a Times példányszáma tün-
dökölt a versenylista élén. Hearst Examiner-je niég mindig több lóhosz-
szal vezetett, bár a hirdetések tekintetében kevésbé gyorsan loholt, mint
a Times, hiszen utóbbi volt a biznisz birodalom félhivatalos lapja. Harry
Chandlernek széles körű, de eléggé rendezetlen aktívái voltak, végül
pedig az újságot meglepően rosszul vezették. Norman, akiben távolról
sem volt meg az a ragadozó szellem és az a látnoki erő, mint az apjában,
sokkal jobb és módszeresebb üzletember volt a szó hagyományos értel-
mében; fokozatosan rendet teremtett a családi vagyonban. Nem biro-
dalomalapító, hanem birodalomfenntartó típus volt.
A negyvenes években Norman gondosan munkálkodott a konszern
felépítésén és pénzügyi helyzetének megszilárdításán. Amikor egy Ted
·Weisman nevű pénzügyi szakember, Norman egyik barátja, az ötvenes
évek elején azt találta mondani neki, hogy részvényei, amelyeket idóu.-
ként készpénzért adtak-vettek, rútul alulárazottak, Norman Chandler
szinte egykedvűen bólintott: így igaz. Weismantmegdöbbentette, amit
Norman közönyösségének vélt, ezért kifejtette, hogy ó bezzeg tanulmá-
nyozta a könyvelést, tudja, mekkora az alaptőke, és ha ezt veszik figye-
lembe, akkor a részvénytőke nevetségesen csekély . .Nevetségesen csekély. -
Sokkal többre k-ellene tartanod . magad - mondta Weisman. - Igen,
tudom -válaszolta Norman Chandler. - De hát mit ér a könyv szerinti
érJék? Mi a haszna? Tisztában vagyok a lehetőségeinkkel, de pénzt kell
keresnünk. Megtesszük, de időbe telik, márpedig a legtöbb ember, aki
ott ágál a piacon, neiri elég türelmes. Gyors hasznot akar. De mi a
haszna a potenciálnak, ha nem keresünk pénzt vele?Jobbá fogjuk tenni
vezetési módszereinket, pénzt fogunk keresni, de mindez időbe telik.
Egy másik barátjának szigorúan négyszemközt megvallotta: tudja ó,
hogy a Times nem jó újság, tudja, hogy nem a legjobb munkatársakkal
dolgozik, sót azzal is tisztában van, hogy az egész vállalat túl maradi.
Új embereket akar behozni, mondta, olyanokat, akik a színvonal miatt
lojálisak a laphoz, nemcsak a család neve miatt. A lap kezd reakcióssá
válni, túlontúl a múltban él, nem tart lépést az időkkel, és ha nem gaz-
dálkodnak óvatosan, akkor minden összeomlik. Kiváló újságírókra len-
400
, . ne szüksége, de hol talál ilyeneket? Hogyan lehet megváltoztatni egy
~,- lap jellegét?- tűnődött. Majd sorra válaszolt saját kérdéseire: roppant
f nehéz változtatni éppen ezen a lapon a bonyolult családi viszonyok
~ miatt; csupán egyetlen ember lenne képes rá, aki - ha nem is tudná
1 átformálni a Családot, de legalább maga mögött érezhetné őket-, ez az
[ ember pedig Norman Chandler. Őt elfogadná a Család, el is kell fogad-
nia, ha tehát a Család, bár vonakodva, elfogadja őt, akkor magáévá
teszi az általa végrehajtott reformokat is.
Jellemző volt a Chandlerekre, hogy előbb gazdaságilag terjeszkedtek
és szilárdították meg a helyzetüket; a szerkesztőség kibővítése, amelyet
ezután.vittek végbe, valójában az üzleti siker logikus következménye
volt, s ezen az okfejtésen alapult: a miénk ez a roppant hatalom, ez a
pénz, ez a befolyás, hát miért ne használnánk fel valamire? Az első
családon kívüli lény, akit Norman szerződtetett, Al Casey volt, aki a
Railway Express vasúttársaságtól szegődött hozzá, később pedig az
American Airlines légitársasághoz távozott. Okos, pimasz, mulatságos,
és nagyon rámenős férfi volt. (Egy ízben, amikor azon kapott össze a
Times igazgató tanácsával, vajon fizessen-e a lap osztalékot vagy sem,
Tex Thornton az osztalék kifizetése mellett ágáló Caseyvel szemben
érvelt: Casey azért követel osztalékot, mert sok Chandlernek semmi
másjövedelme sincsen, ő pedig a tanácsülés előtt összeszámolta a szava-
zatokat, és biztos volt benne, hogy javaslata többséget kap. Csakhogy
Thornton olyan meggyőzően érvelt, hogy az osztalékfizetési javaslatot
elvetették, mire Al Casey iszonyú dühbe gurult. Fogta magát és vásá-
rolt a Times-nak egy kócerájt, Thornton Litton nevű vállalatának ver-
senytársát, mire az alapszabályok értelmében Thorntonnak le kellett
mondania igazgató tanácsi tagságáról. Thornton cseppet sem találta
mulatságosnak ezt a trükköt, és hosszú éveken át szóba sem állt Casey-
vel.) Casey 1963-ban, a felvásárlások és fúziók korának kellős közepén
lépett be a céghez. A korporációs Amerikában nem létezhetett többé
stagnáló vállalat: vagy terjeszkedett, és kiszélesítette bázisát, vagy el-
nyelték a nagyobb halak. Elnyelni vagy elnyeletni. (Norman Chand-
lernek tetszett ez a felvásárlási játék. Egyszer betévedt egy szerkesztősé­
gi értekezletre, rápillantott a fiára, és megkérdezte tőle: - Gondoltál
mostanában arra, hogy új lapokat vásárolj?- Otis azt válaszolta, hogy
nem gondolt ilyesmire. - Nos- mondta N orman -, úgy látom, hogy van
egy eladó újság Floridában. - Rövid szünetet tartott. - Alig tizenkét-

401
 • 1 -

millióba kerül. Okosan tennéd, ha utánanéznél, hogyan is állsz a jöve-

delmi adóddal. .. )
A Times nem maradhat kisvállalkozás, amely csak két újságot publi-
kál: konglomerátum lesz, határozott Norman. S ebben a tekintetben
valóban menő lett a,z amerikai sajtó világában, hiszen vagy tizenöt
évvel később a The New rork Times és a Washington Post csak azt folytat-
ták, amit annak idején Norman Chandler és tehetséges ifjú csapata
elkezdett. Egyetlen konszern sem ért el szebb sikereket a felvásárlási
. játékban, mint a Times-Mirror. Norman azért döntött a vállalati ter-
jeszkedés mellett, mert szerette volna megszilárdítani a cégét; Buff is
ugyánezért tette le a garast az expanzió mellett, továbbá azért is, mert
csökkenteni akarta a családi befolyást. Ezért üdvözölte oly lelkesen az
idegenek, a kültagok megjelenését az igazgató tanácsban, ezért köve-
telte, hogy alkalmazzanak egy vállalaton kívüli menedzselési tanács-
adó céget. Az ötvenes évek végén a McKinsey and Company tanulmá-
nyozni kezdte, milyen irányt kellene követnie a jövőben a Times-nak;
.Buff nagy örömére ez a cég mindig korszerű módszerek bevezetését és
vállalati expanziótjavasolt.
A terjeszkedés körüli harcok létfontosságú szerepetjátszottak a válla-
lat jövőjének alakításában, a Chandler famílián belül pedig szinte ha-
sonló jelentőséggel családi és ideológiai küzdelem alakjában jutottak
kifejezésre. Az egyik oldalon állt a Norman Chandler cég, az új, külső
igazgatók, például Harry Volk, Frank King, Tex Thornton· és Al Ca-
sey; a másik oldalon a Család többi tagja, élükön Norman legidősebb
nővérével, Ruthszal, másként Lady Crockerrel. Kiváltképpen Casey
meg Thotnton vállára nehezedett a terjeszkedés súlya, ők érveltek nagy
hangerővel amellett, hogy több részvényt kell kibocsátani, mert csak
így lehet új ingatlanokat szerezni. A részvénykibocsátás melletti érveik,
hogy ez az új, megalapozott vezetési módszer, ho,ITT.7 csakis új részvények
kibocsátásával és expanzióval tarthatja meg irányító szerepét a Család
- mindez süket fülekre talált. Thornton és Casey azzal érvelt, hogy a
konszern nem topoghat egy helyben, agyon fogják adóztatni, hogy
Harry Chandler hét örökösének a helyébe ötven örökös nemzedéke lép,
hogy saját gyermekeik jövője forog kockán, vagyis a következő generá-
ció már el is veszítheti a hatalmát - no és a profitot. Mindez idegenül
·1 ·- csengett a családtagok fülében. A válasz mindig ugyanaz volt: Apánk
nem akarta, hogy eladjunk, apa azt akarta, hogy mi irányítsuk a vállalkozást.
Mert ez a mi vállalatunk. Az ilyen érvelés hátterében persze a Buff és a
402
 többi családtag közötti feszültség húzódott meg. -Kiváltképp Lady
Crocker gyűlölte Buffot; sok tekintetben olyan volt, mint ő, erős kezű,
okos, akaratos és hajthatatlan. Mindketten a Csal~don belüli uralo-
mért harcoltak. Buffsokkal közelebb állt Normanhez és a hatalomhoz,
ezért az ő hatalma az évek során egyre csak nőtt, Ruthé pedig csökkent.
Ha például Al Casey előterjesztett egy részletes javaslatot, megindokol-
va, miértkellene megvalósítani, Ruth szépen meghallgatta, majd meg-
jegyezte: - Maga nagyon kedves fiatalember, Mr. Casey, de végül is
Mrs. Chandler ügynöke. -Tudja-válaszolta Casey-, néha az, amit ő
akar, egybevág a lap létérdekeivel. - Mire Lady Crocker: - No, ne
mondja már ezt, Mr. Casey, ne mondja már.
Casey nagyon okosnak és nagyon rámenősnek tartotta Lady Cro-
ckert - kedvelte. Megesett, hogy nagyon jó javaslattal állt a hölgy elé,
és amikor elhallgatott, Ruth fölpillantott, mondván: -Tudja-e, mi a
baj az előterjesztésével, Mister Casey?-Nem tudom-felelte Casey.-
Az, hogy maga fél, Mister Casey, maga fél. - Dehogyis félek. - De még
mennyire fél. Látom magán. . · _ _/__

Kemény küzdelem volt ez. Üzleti tranzakciók, amelyeken érezni le-

hetett a családi vérbosszúk bűzét. Norman Chandlernek nem sok hasz-
nát vehették ezeken a szeánszokon, részben azért, mert nem szívelte a
vitát és a veszekedést, de foként azért nem jutott szóhoz, mert az efféle
kérdésekben nemigen volt tekintélye és súlya a Családban, egyszerűen
Buff ügynökének tekintették. Azt tartották, hogy pusztán csak föl-
mondja a Buff által betanított leckét. Az igazgatóság idegen tagjait
kedvezőbben ítélték meg: igaz, elfogultak kissé, de az indítékaik lénye-
gében tisztábbak. Az értekezleteken a családtagok gyakran tettek fel
kérdéseket, kivéve Lady Crockert: ő már döntött magában, alapvetően
nem tetszett neki az egész, szilárdan meg volt győződve róla, hogy
,,ezek" valamennyien Buff ügynökei. Történt, hogy valami hosszú, he-
ves vita után azt mondta az egyik igazgatónak: - Tudja, azért én nem
vagyok olyan gonosz, ahogyan azt egyesek szeretnék elhitetni maguk-
kal. - Leleplező pillanat volt: Ruth nagyon jól tudta, hogy ebben a
harcban kik az ellenfelti.
A küzdelem alapvetően olyan volt, mintha mindnyájan tűzhányón
táncolnának. Harry Chandler végrendeletének egyik záradéka ugyan- .
is kimondta, hogy amennyiben él Család bármely tagja oktalanul nega-
tív lépést tesz, a célvagyonrendelés előírásai értelmében elveszíti tey·es
örökségét. Teljes örökségét! Erős fegyver volt ez a Norman Chandler-
403
 ág kezében, kiváltképp egy olyan cs_aládban, ahol éppen acélvagyon-
kezelésból fakadt szinte minden jövedelem. Elvben megeshetett volna,
hogy Norman Chandler és szakemberei, vezetéstudományi tanulmá-
nyaik fegyvereit .forgatva, bírósághoz fordulnak, azt állítva,. hogy a
Család valamelyik tagja a szakértői javaslatok ellenére meghiúsította~
cég terjeszkedését, ez pedig kirívó szemtelenség, ami azzal büntethető,
hogy a családtag pénzügyi kiváltságait egyszerűen megvonják tőle. Ki-
tűnő fegyver, Damoklész kardjaként mindig ott lebegett" a csaták ide-
jén, amelyeket Norman és szakemberei vívtak a szakmai ismeretek nevé-
ben a többi családtag ellen, fittyet hányva az ellenfel érzelmeire. A Csa-
r • lád nem akart bírósági ügyet, de nem sikerült megegyezésre jutniuk, és

amikor már semmiképpen sem tudtak elmozdulni a holtpontról, valaki

fölvetette - hangsúlyozzuk: csa~flilvetette-, hogy amennyiben a Család
beadja a derekát a részvények kérdésében, Buffkiválik az igazgató ta-
nácsból, és feladja a .Times épületében lévő irodáját is. Ez persze csak
ötlet volt, igaz, olyan ötlet, amely nagyon vonzó lehetett a többi család-
tag számára. Az egyik menedzselési tanácsadó szóba hozta a megegye- . 1

zésnek ezt a lehetőségétNorman előtt, aki természetesen megemlítette

Buffnak..Buff emlék~zett a sebekre, a sértésekre, pontosan tudta, ki
okozta lelki összeroppanását, és közölte, hogy esze ágában sincs felreáll-
ni. Ennyit semmilyen modernizálás sem ér meg. Folytatták hát a tár-
gyalásokat, nyomást gyakoroltak a Családra, perrel fenyegetőztek, és
Lady Crocker végül beadta a derekát. - Nem akarom, hogy odavesse-
. nek a vérebeknek - jelentette ki, és a Család többi tagját is sikerült
rávenni, hogy a vállalat részvényeket bocsásson ki, vagyis alakuljon át
részvénytársasággá. Ez volt az első családi tulajdonban levő újság,
amely részvénytársasággá alakult. 1964-ben, amikor másodszor bocsá-
tottak ki nagyobb mennyiségű részvényt, a New York-i értéktőzsde
nagytáblájára felkerült a Times Mirror Company neve.

fgy történt, hogy a Los Angeles Times új, profrvezetéssel előbb és felké-
szültebben lépett be a kisszámú kiválasztott nagy fellendülésének kor-
szakába, mint az ország bármely másjelentős lapja. Norman Chandler
ügyesen fickándozott a halastóban, sikerült szilárd gazdasági alapot
teremtenie tulajdona számára, sót más családi tulajdonosokkal ellen-
tétben, kívülről hozott vállalatvezetőket. A korszak legtöbb lapkiadó-
jára a családi szemlélet nyomta rá bélyegét,a vezetőséget túlterhelték
- hozzáértő vagy kontár - családtagokkal, akik mögött ott sorakoztak
404
a mihaszna familiárisok és csatlósok, azt lesve, mikor repül szájukba a
sült galamb. Ezeket a csatlósokat rendszerint pocsékul fizették, nem is
sokat értettek a szakmához, mert a családtagok közül kiemelt igazga-
tók, akik az osztalékot is, a fizetést is zsebre vágták, azt hitték, hogy a
fizetésükből élnek, fogalmuk sem lévén róla, hogy valójában mennyi az
igazgatóikjövedelme. Nem így a Times-nál. A külső tanácsadók többek
között azt követelték, és N orman ezt el is fogadta, hogy a csúcsvezetőket'
nagyon jól fizessék meg, és tetemes nyugdíjat kössenek ki nekik, máskü-
lönben a Times versenyképtelenné válik, mondták,más felfutó vállala-
tokkal szemben.
Az ötvenes évek végén váratlanul ~inden kedvezőre fordult a reggeli
napilapok, de kiváltképpen bizonyos vidékek reggeli lapjai számára.
S a legnagyobb fellendülés éppen azon a területen mutatkozott, amely-
nek a közepén a Los Angeles Times jelent meg. Egyre több ember áram-
lott Dél-Kaliforniába, egyre több új munkahely létesült, gyors ütem-
ben szaporodtak az üzleti vállalkozások, ez egyre több új otthont jelen-
tett, egyre több szolgáltató vállalkozást, egyre több előfizetőt, egyre
több hirdetőt. Minden új iparág új munkaalkalmakat teremtett, gom-
bamód szaporodtak a leányvállalatok, amelyek új szupermarketeket,
ezek pedig újabb meg újabb hirdetési oldalakat jelentettek. Fantaszti-
kus fellendülés volt ez, amelynek egyik haszonélvezője a Times lett; a
televízió durván keresztezte a délutáni lapok hírközlő funkcióját, csak-
hogy a televízió nem tudta minden tekintetben kielégíteni az olvasók
kíváncsiságát, bizonyos hirdetések számára pedig nem is volt alkalmas
médium. Hearst lapja, az Examiner még a színen volt ugyan, de nagy
példányszámát a vastag betűs szalagcímeknek köszönhette, így azután
eléggé védtelen volt a televíziós hírekkel szemben. Amellett az ors_z ág
egyetlen újságkonszernjét sem vezették olyan suta módon a háború
utáni években, mint a Hearst-birodalmat, ahol a politikai szemlélet
szűk látókörű és sekélyes voltát csak a vállalatvezetés inkompetenciája
múlta alul. (Marion Davies, az öreg W. R. Hearst híres barátnője fölis-
merte az utódok gyöngeségét, és főként az Examiner élére kiszemelt
Hearst fiút, George-ot tartotta felelőtlen alaknak. Amikor Norman és
Buff még fiatal házasok voltak, Marion egy ízben meghívta őket vacso-
rára, hadd nézzen ~zembe egy vonzó, dolgos, a fiúnál alig idősebb há-
zaspárral. Buff és Norman el is fogadták a meghívást, de szorgalmuk
nem volt ragályos, GeorgeHearst tehát tovább rombolta az Examiner-t,
méghozzá a sárga földig.) A reggeli piacon egyre inkább a Times ural-
405
 .l

kodon, most pedig már csakis a reggeli piac számított. Akik a reggeli
piacon megtollasodtak, azok most még jobban meggazdagodtak.
A délutáni lapok nemcsak a televízióval versenyeztek, kénytelenek vol-
tak versenyre kelni a gyorsabb életritmussal is. Los Angeles a világ négy
égtája felé kezdett terjeszkedni, a délutáni lapok terjesztési rendszere
pedig csőd.bejutott. Megtörtént, hogy a terjesztési igazgatónak délutá-
nonként harminc vagy még több mérföldes közlekedési dugón kellett
átvergődnie az autópályákon, a nyomda és vásárlói között. A reggeli ·
lapok példátlan fellendülésének ~ora köszöntött be, és valamennyi kö-
zül csak a Los Angeles Times bírta az iramot. S ez döntötte el a versenyt,
hiszen a szerkesztőségjellegében és méretében hamarosan bekövetkező
nagy változások jószerivel éppen a hallatlan pénzügyi sikerből táplál-
koztak. ·
· Az ötvenes évek végének és a hatvanas évek elejének ez a nagy profit-
robbanása felszabadító hatással volt Norman Chandlerre, de még in-
kább Otis Chandlerre; lehetővé tette számukra, hogy a szerkesztőségi
terméket gyökeresen átalakítsák, miközben a Család szokásos ideoló-
giai neuraszténiáját jótékonyan csillapították az egyre növekvő pénz-
összegek. Norman Chandler úgy tervezte, hogy az ötvenes évek dere-
kán lát hozzá a lap átalakításához, de voltaképp nem tudta pontosan,
mivel is kezdje. A negyvenes-ötvenes években a lap föszerkesztője L. D.
· · Hotchkiss, ez a szúk látókörű, harcias, harapós ember volt, aki zsarnoki
· módon bánt munkatársaival, és egyedül arra volt gondja, hogy ne sért-
se a Chandlerek érdekeltségeit. Meglehet, Hotch nem látta világosan,
. minek kell bekerülnie a lapba Chandlerék uralma alatt, azzal viszont
tökéletesen tisztábán volt, hogy minek nem szabad megjelennie. Hotch
,kéz a kézben haladt Kyle Palmerrel; Kyle írta a Chandlerék politikai
érdekeit támogató cikkeket, eltaposva az ellenséges hordákat, Hotch-
. nak viszont arra volt gondja, hogy semmi olyan ne jelenjék meg, ami
- sérthetné a szóban fotgó érdekeket. Keménykezű ember volt, olyan
hagyományokon nőtt fel, amelyek leginkább a chicagói szerkesztősége­
ket jellemezték: bömbölő hangon parancsolgatott, és ezeknek a paran- ·
csoknak mindenki engedelmeskedett; nem túrt semmiféle ellenvéle-
ményt, vitát, amiként azt sem tűrte, hogy kétségbe vonják, ki a fönök,
vagy csorbítsák a tekintélyét. Alacsory emberke volt, és állítólag eleve
utálta minden munkatársát, aki magasabb volt nála. Persze a munka-
társak többsége magasabb volt nála. L. D. Hotchkiss volt a föszerkesz-
tő, ügyvezető föszerkesztő pedig nem létezett - ezt ajánlatos volt min-

406
den munkatársnak alaposan az agyába vésnie. Az ötvenes években egy
Jim Toland nevű újságíró szerkesztett a Times belföldi hírekből össze.,.
állított vasárnapi rovatát; a Time magazin viszont „SaJtó" című rovatá-
ban foglalkozott az ilyen típusú összeállításokkal. A Time riporterei
interJut készítettek Tolanddel, akinek nagyon hízelgett a dolog, végre
bejutok a nagymenők közé, gondolta, és megemlítette a dolgot főnöké­
nek, Nick Williamsnek.
- .Mondd csak- csapott le rá Nick )Villiams-, azt nyilatkoztad, hogy
te vagy a vasárnapi rovat felelős szerkesztője?
- Hát persze- válaszolta óvatlanul Toland.
- Mikor is akarják hozni azt a cikket? - kérdezte Williams. Toland
közölte vele.
- Akkor még van időnk- sóhajtotta Williams, azzal máris a telefon-
nál termett, fölhívta a Time-nál egyik barátját, és megkérte a Time szer-
kesztőségét, hogy húzzák ki Toland címét, rangját .
.:. . Az a helyzet- magyarázta később Tolandnek-, hogy nálunk ~sak
egyetlen felelős és főszerkesztő van, úgy hívják: L. D. Hotchkiss, és jól
tennéd, ha ezt szépen az okos fejedbe vésnéd.
Toland azonban csak félig-meddig hitte el Williams szavait, és né-
hány'hónap múlva megkérdezte Hotchkisst, hogy rovatának kisbetűs \
kolofonjában kiszedetheti-e, hogy ő a felelős szerkesztő.
- Természetesen szó sem lehet róla - felelte Hotchkiss.

A Los Angeles Times munkatársai közül senki sem érezte jobban előre
L. D. Hotchkiss szeszélyes kitöréseit és dührohamait, mint Nick Wil-
liams, akinek nap mint nap össze kellett állítania a lapot; gyakorlatilag
tehát ő volt az ügyvezető főszerkesztő, csak éppen ügyvezetői fizetés és
cím nélkül. Bosszantó rendszerességgel kellett szenvednie Hotchkiss
éles nyelve és dührohamai miatt; hosszú éveken át ő volt a nagy túlélő,
de meg is fizette az árát. Annyi és akkora gyomorfekély kínozta, hogy
állítólag az orvosi szaklapok is rácsodálkoztak. Azt rebesgették róla,
hogy sohasem merészkedik túl messzire a Times mosdqjától, mert a
nagy feszültség miatt a belei úgy mozogtak, mint valami perpetuum mobi-
le. Nem volt könnyű élete, s ha éjszakánként otthonába tért, nyomban
két pohárral kezdte; az ital az ő számára - nem úgy, miDt másoknál-
nem afféle kisebb áldás volt, ami megkönnyíti az átlépést egy szelídebb
világba, hanem lényegében kényszerré, állandó szükségletté vált. Állá-
sának szinte semmi előnyét nem látta, rosszul fizették, és hosszú éveken
407
 át titkon és álnéven ponyvaregényeket írt, hogy a gyermekei iskolába
járhassanak. Az a néhány ember, aki közelebbről ismerte, és tudta,
milyen hallatlanul érzékeny, kulturált és művelt ember, el sem tudta
képzelni, miért nyel le ennyi mindent. Nick Williams ezt gyakran saját
magától is megkérdezte. De azért kétségbeesetten kitartott, arra gon-
dolva, milyen szép lenne, ha egyszer ő lenne a foszerkesztő, akkor
ugyanis, ha megtehetné, megreformálná a Times-t. Vagy húsz eszten-
deig várt a nagy alkalomra. 1958-l]an azután egyik nap belépett a szer-
kesztői szobába Hotchkiss, és kissé még a szokásosnál is komorabban
meredt maga elé. - Norman ügyvezető foszerkesztővé akar kinevezni
téged - közölte vele.
- Mit tegyek?- kérdezte Williams, mert ügyvezetői állás ide vagy
oda, semmi kedve sem volt keresztezni L. D. Hotchkiss útját.
- Felmégy a fonök irodájába és megköszönöd neki - mondta L. D.
Hotchkiss.
Nick Williams így is cselekedett.
Felment a fonöki irodába, ahol Norman Chandler felvilágosította.
Amit hallott, az merőben meglepő volt. Norman ugyanis kijelentette,
hogy Nicknek kell átvennie a lapot. - Szeretném futtatni magát -
mondta, ami azt jelentette, hogy Hotchtól viszont el kell vennie az'újsá-
got, s ez távolról sem ígérkezett könnyű ügynek. -Továbbá tényfeltáró
riportokat szeretnék látni, mert kíváncsi vagyok rá, hogy tulajdonkép-
pen mi is történik errefelé. A tudósítók menjenek csak ki a helyszínre, és
kutassák fel az anyagot. - Ez is szokatlan volt, és Williams agyán egy
· pillanatra átvillant a gondolat, valóban felfogja-e Norman Chandler
saját utasításának teljes horderejét. - De mindenekfölött - folytatta
Norman Chandler - azt szeretném, ha a lap korrekt lenne. - Ezt az
Utóbbi mondatot Nick Williams különösképpen fontosnak tartotta,
mert megerősítette régi gyanúját, hogy Norman Chandler szerint a
múltban a lap nem tájékoztatott korrekt módon, vagyis rossz újság volt.
Chandler hallatlanul őszintén fogalmazott, a chandleri normákat te-
kintve ez egyenértékű volt egy földrengéssel. Gyakorlatilag tehát Nick
Williams azt a megbízást kapta, hogy alakítsa át a lapot. Norman
Chandler nagyon gondosan, és mint kiderült, bölcsen választotta ki
emberét erre 1. feladatra.
Emellett olyasvalakit választott, akivel könnyű volt együtt dolgoz-
nia, továbbá olyan tulajdonságokat fedezett fel Nick Williamsben,
amilyeneket akkoriban mások nemigen láttak meg benne. Nick Wil-·
408
liams ugyanis szerfölött csalóka benyomást tett a környezetére. Nem
látszott olyan embernek, aki egy dinamikusan növekvő országos napi-
lap híres ioszerkesztóje lesz. Éppolyan volt, mint bárki, aki a falatozó
pultja mellett, a szomszédos bárszéken üldögél, sót mint aki éppen le-
huppant róla, és most a földön üldögél gyűrött öltönyében, cseppet sem
megnyerő külsővel. Hangja vékony, nyüszítő, már-már vidékies volt. ,
Pedig roppant intelligens, kivételesen művelt és széles látókörű szer-
kesztő volt. Senki sem ismerte nála jobban a lapot, a legszűkebb szer-
kesztőségi szobában is járatos volt, senki sem tudott többet a szociol6-
giáról; a Nagy-Los Angelest alkotó kis társadalmak soknyelvű óriási
közösségéről. Szüntelenül járta ezt a fantasztikus várost, tanulmányoz-
ta olvasóit, vasárnaponként gyakran utazgatott más városokba is, be-
cserkészte őket, hogy érzékelje légkörüket, útszéli bisztrókban reggeli-
zett, s ott is azt kutatta, mire gondolnak az olvasói, miért olvassák a
lapját. Ez a szívós, erős, bölcs, a tehetségekre hallatlanul érzékeny em-
ber volt talán egész nemzedékének legtehetségesebb amerikai ioszer-
kesztóje. Annyi bizonyos, hogy egyetlen más ioszerkesztó sem lendítette
át újságját olyan gyorsan, tisztán és olyan magas színvonalon a múlt
századból a huszadikba - mégsem ismerték a nevét. Mindebben része
volt annak, hogy a lap Los Angelesben jelent meg (az amerikai kultúrá-
ról alkotott értékítéletek ugyanis a keleti partvidéken születnek, és kele-
ten is publikálják őket), de azért a lényeg Williams egyéniségében rej-
lett. Nem törekedett arra, hogy előtérbe kerüljön, nem hajszolta az
elismerést. Évről évre megjelent számtalan lapkiadóf és szerk~sztói
kongresszuson, kevesen tudták, hogy kicsoda,jóformán levegőnek néz-
ték, meghúzódott a háttérben, miközben olyanok, akik még arra sem
voltak érdemesek, hogy az írógépet cipeljék utána, de nagyszerűen ér-
tettek hozzá, hogyan kell villogni a sajtóegyletekben, a kongresszuso-
kon, ügyesen manipuláltak, bátor szónoklatokat harsogtak a sajtósza-
badságról, beszédeket, amelyeknek édeskevés közük volt az általuk
odahaza szerkesztett felénk kis lapokhoz. Az igazság az, hogy NickWil-
liams gyalázatosan rosszul szerepelt az efféle találkozókon, kínosan fe-
szengett, sót az is megesett, hogy egy ízben talán kissé túl sokat is ivott,
amiért Norman Chandler keményen megleckéztette: - Emberi tartást!
Emberi tartást! Nick, ha választanom kellene, én ajellemerót választá-
nám, nem a tehetséget!- (Norman másnap fölhívta, és bocsánatot kért
tőle. - Ugye, kissé nyers voltam? Jöjjön, igyunk egyet.) A sewaneei Déli
Egyetemen görögöt tanult, forgatta és szerette a klasszikusokat, újság-
409
 ját úgy ismerte, mint 'a tenyerét, így azután minden vitán vagy akár
csak potenciális vitán nemcsak címének-rangjának tekintélyével lépett
fel, de a~olút, lehengerlő és részletes tudással is vitázott. Egyszerűen
bárki másnál többet tudott a Times-t érintő kérdésekrótNem rettegett
tói~, hogy beosztottai között akadhat nála tehetségesebb, és ebben az
. értelemben gyakorlati.lag nem is akadt párja a ioszerkesztók között.
Nem képzelte magáról, hogy jól ír, bár valójában nagyon is jó tollú ·
' ·újságíró volt, csakhogy leginkább belső feljegyzéseket firkált, és válasz-
leveleket kopogott le az olvasóknak. Eléggé régimódi volt ahhoz, hogy
a: Times-hoz beérkező minden levélre személyesen válaszoljon, és nem
egy válaszlevele valóságos gyöngyszem. Amikor például leállítottak
egy hajdan népszerű, időközben azonba~ unalmassá vált képregényt,
megtette, hogy személyesen írt magyarázó levelet háromszáz olvasó-
nak, miért döntött így. De maró iróniával is tudott levelezni; Walter
Ann~nbergnek például abból az alkalomból írt, hogy a diplomatává
átvedlett egykori laptulajdonos Londonból panaszkodott a Times lon-
doni tudósítójának, Bob Tothnak egy cikke miatt. ,,Kedves Walter -
írta Williams -, az a benyomásom, hogy Tothot úgy tekinted, mintha
a Philadelphia Inquirer-n!!k dolgozna, ó pedig úgy tekint téged, mintha te
az Amerikai Egyesúlt Allamokat szolgálnád." ·
Elsőként is remek politikai érzéke volt, s az állásához mindenekelőtt
erre is volt szükség. Tisztelte a múltat és a hagyományokat, de ugyan-
ennyire tisztelte a múlttal szemben türelmetlen tehetséges embereket és
kreatív ötleteiket. Ismerte a Chandler családot, a Chandlerek alkotta
közösséget, és tisztában volt a köztük fennálló feszültségek természeté-
vel, ezenkívül azzal is tisztában volt, mennyi stresszt képes elviselni
Norman Chandler egy adott időpontban. Pontosan tudta, hol húzód-
nak a változások végső határai, hol a szellemi gumiszalag rugalmassá-
gának végső tűrőképessége. Előre akart lépni, de sohasem meggondo-
latlanul, s még ha merész lépésre szánta is el magát, semmiképpen sem
latszott merésznek vagy harciasnak; volt a lényében valami lágy és sze-
rény vonás, ami enyhítette a Chandler családra mért csapásokat, ami-
kor a lap az átalakulás stádiumába lépett. Ugyanakkor tartotta a hátát
az embereiért, megvédte őket a külső támadásokkal szemben, akár po-
· litikusok, akár családtagok vagy éppenséggel - s ez még súlyosább volt
_; Buff Chandler részéről érte bírálat. Buff például gyakran volt elége-
detlen Martin Bernheimerrel, a lap zenekritikusával, amiért nem cso-
dálta eléggé az ó pártfogoltját, Zubin Mehtát. (Bernheimer azzal sem
410
f
[ lopta be magát Mrs. Chandler szívébe, hogy amikor Buff, aki nemcsak
[ a zenét imádta, hanem az asztrológiát is, lelkendezve újságolta neki: -
f Martin, hát nem csodálatos, Zubin Bika - mire Bernheimer így felelt:
i - Hát igen, úgy is vezényel.) -
Így történt, hogy Nick Williams előbb ügyvezető föszerkesztő, majd
röviddel ezután, 1958-ban föszerkesztő lett, huszonhét esztendővel az-
után, hogy belépett a laphoz. Lassanként kezdte átalakítani az újságot;
Normart a gyakorlatban nem volt olyan határozott, mint elméletben.
Világos volt például, hogy Norman Chandlert meglehetősen bosszant;.
ja, ahogyan Carlton Williams, a Times városházi „királycsinálója"
Kyle Palmerrel versengve és Norman tekintéJ,yét szemérmetlenül fel-
használva ítél elevenek és holtak fölött. Nick Williams azt gondolta, az
a legelső feladata, hogy a lapot elhatárolja a Republikánus Párttól,
vagyis némi függetlenséget vívjon ki magának a politikai tudósítások-
ban. (A Timessokrégiolvasójamegdöbbentaz 1960. évi elnökválasztá-
si hadjárat idején, amikor a Times nemcsak Richard Nixonról, hanem
Kennedyről is írogatott. Példátlan esemény! Még hogy kinyomtatni
azt, amit egy demokrata mondott egy republikánusról!) Ekkor azon-
ban még nem voltak Williams kezében azok az aduk, amelyek híján
nem lehet nagy lapot csinálni. Norman Chandler ugyan szerette volna
átalakítani az újságot, de a lap költségvetésében gyakorlatilag még nem
engedélyezett lényeges változtatásokat. A költségvetés ugyanolyan
szűkre szabott volt, mint azelőtt. Az újság annyibanjavult, hogy már
nem volt rossz, de annyira még nem, hogy már jó lett volna. Williams
egyik legelső lépése s ebben Norman Chandler is bátorította-az volt,
hogy a Time magazintól elcsalta Frank McCullochot, aki az idő tájt a
Time nyugati parti irodájának fönöke volt. Ez a rámenős, fáradhatat-
lan, valarp.iféle civilizált „machó" -t árasztó újságíró egyaránt mély be-
nyomást tett lóti-futi riporterekre és legmagasabb szintű igazgatókra.
Chandlerékre is mély ·impressziót gyakorolt, amikor 195 7-ben cím-
lapsztorit írt róluk; idővel a barátjuk lett, és rendszeresen tanácsot kér-
tek tőle a sajtóval kapcsolatos kérdésekben. 1960-ban ügyvezető foszer-
kesztőnek szerződtették, s ezután a Times hamarosan változni kezdett.
McCulloch kreatív, konok újságíró v~lt, szinte belépése pillanatától
kezdve a változás irányába ösztökélte a Times-t. Hiányzott belőle Nick
Williams finomsága; ő az oknyomozó tudósítások hív~ volt, és rettent-
hetetlenül mészárolta a szent teheneket. A legelső naptól kezdve agresz-

411
 szívan lépett fel a lapnál - meglehet, Nick Williams ízléséhez képest
túlságosan is agresszívan. -

Persze nem Frank McCulloch volt az egyetlen újonc. 1960 áprilisában

ugyanis újabb vezető akasztotta fel a kalapját a fogasra a Times-nál -
Otis Chandler, mindkét családi név viselője, a dinasztia sarja.A dinasz-
tikus gépezet tehát működött. Pontos ütemterv szerint, mi több: a ter-
vezett időpont előtt szállított egy új lapvezért, magas;jóvágású, izmos
ferfit (aki irodája mellett magántornatermet rendezett be, és ha ideje
engedte, súlyemeléssel szórakozott). Komoly, módszeres, kissé sótlan,
de hallatlanul keményen dolgozó fiatalember volt ez az Otis. Vitatha-
tatlanul volt benne valami mind Norman, mind Buff egyéniségéből, de
bizonyos tekintetben talán inkább az anyja fia volt. A szülők fárasztó
ütemtervet dolgoztak ki a számára; egyetlen Chandlert sem szabad
elkényeztetni. Norman ragaszkodott hozzá, hogy fia keményen dolgoz-
zék (a háború alatt, amikor Otis még kisfiú volt, Chandlerék befogad-
tak egy fiatal fiút Hawaiiról; a szigeteket akkoriban veszélyes helynek
tekintették. Otis idővel utálni kezdte ezt a fiút, mert nem kellett azt a
kemény fizikai munkát végeznie, ami egy Chandlernek mindennapi
kötelessége volt.) Serdülőkorában Otisnak naponta nyolc mérföldet
kellett kerékpároznia az iskolába a Sierra Madre-i farmról.
De Buff szelleme, erős akarata mélyen gyökerezett Otis Chandler-
ben. Buffnak alapvetően fontos szerep jutott a dinasztiában: egyrészt
Norma.nt kellett ösztökélnie, másrészt fiú örököst produkálnia. Az
utóbbi nem volt egyszerű. Mintha pusztán akaratereje révén szült vol-
na egy fiúgyereket, majd miután megszülte, az volt a vágya, hogy egé-
szen rendkívüli férfi legyen belőle. Igen éles fényt vet kettejük viszony~-
ra az alábbi eset. A nyolcéves Otis lovagolni tanult, s egyik nap anyja
szeme láttára vetette le hátáról a ló. Az esés után a kisfiú mozdulatlanul
hevert a földön, és Buff nyomban tudta, hogy súlyosan megsérülhetett.
· Fölnyalábolta, beugrott vele a kocsijába, egy kórházhoz hajtott, egyik
kezével kormányzott, a másikkal fia kezét fogta, ére.zte, hogy kihagy a
gyermek pulzusa, keze egyre hidegebb. A kórházban közölték vele,
hogy Otis meghalt. - Az én fiam nem halott! - sikoltotta Buff, azzal
ismét fölnyalábolta a kis testet, majd veszett iramban elszáguldott egy
másik kórházba, ezúttal a pasadenai Huntington Kórházba; útközben
a kocsiban mindvégig azt kiáltozta, hogy Otis él, Otis él! Mihelyt oda-
ért a kórházhoz, megpillantotta dr. Leon Campbellt, egy régi barátját,
412
 \ '

'
aki nyomban kezelésbe vette a fiút, és adrenalininjekciót adott a szívé-
be, mire Otis azonnal éledézni kezdett; pulzusa sem hagyott ki olyan
sokáig, hogy kár esett volna létfontosságú szerveiben.Jóllehet az orvos-
tudomány nem, de Buff úgy értékelte, hogy pusztán akaraterejével
mentette meg a fiát. Ő azt akarta, hogy éljen -egyszerűen erről volt szó.
Ilyen volt ez,az anya-fiú viszony. Normannel sohasem írták elő kötele-
ző szabályzatként Otis Chandlernek, mit kell elérnie, de a roppant
energia, a nagy feszültség és akarat önmaga teremtette meg az elszánt-
ság légkörét; a fiú előtt örökké ott lebegtek a kötelességei, sohasem fo-
galmazták meg neki, hogy mivel tartozik, ez fölösleges is lett volna - ő
mindennel tartozott. ·
S amint előrehaladt a pályáján, amint egyre feljebb kapaszkodott a
Chandler-létrán, egyre közelebb a chandleri címhez, Buff mindvégig
ott állt mögötte, és elszántan támogatta. Minden ismerősének szaka-
datlanul csak Otisról beszélt: látták-e, miket csinált mostanság Otis?
Olvasták-e Otis vezércikkét? Otisnak, mondta, újságírói érzéke van,
úgy fogalmaz,akárcsak a dédapja. Barátai azt tartották Buff Chandler-
ról, hogy a protestáns voltát hitelesen bizonyító okmányokellenére a
legrosszabb fajta zsidó anya, annak az asszonytípusnak a képviselője,
akinek élete csak félig-meddig teljesedett ki, ezért nem annyira férjén,
mint a fiain keresztül éli ki magát. Mindig magasabbra tette a mércét;
Otisnak kell betöltenie a Times legmagasabb vezető posztját. Barátai
szerint ennek a vad akarásnak és fia szenvedélyes futtatásának a mélyén
az a szilárd, bár soha ki nem mondott meggyőződés rejlett, hogy nem
annyira Normannek, hanem képzettsége, tehetsége és adottságai jogán
neki kellett volna a tulajdonosnak lennie; Otis tehát, aki sokkal inkább
az ó, semmint Norman magzata, sokkal alkalmasabb a lap irányítására
az apjánál. 1959-ben viszont Buff már ki is mondta, amire addig gon-
dolni sem mert: közölte Normannel, ideje elmélkednie rajta, hogy félre-
áll, és Otisnak adja át a Times-t. Eleinte csak finoman célozgatott erre;
Normant óvatosan kellett ösztökélni. Aztán már Buffkereken kimond-
ta: úgy érzi, hogy Normant már nem is érdekli an~yira az újság, mint
azelőtt, most már inkább a vállalat gazdasági ügyeire vetette rá magát,
a felvásárlásokra, ezen a téren otthonosabban mozog, szereti az üzlet
pénzügyi vonatkozásait, mindenkinél jobban és gyorsabban fel tud
mérni egy költségvetési kimutatást. Norman Chandlernél senki sem
képes pontosabban felbecsülni egy potenciális új szerzeményt. Norman
ekkor még két nyeregben ült: ő volt a lap tulajdonos-kiadója, egyszers-
413
 '

mind a Times Mirror Company ionöke, Buff pedig kijelentette, hogy ez

már túlzás (barátai azt hitték, akkor kívánja beiktatni Otist, amikor
Norman még egészséges és erejének teljében van; ha Norman netán
ágynak esik, Otis helyzete ingat~gabbá válik). Miért ne lehetne hát
Otisból lapkiadó?- kérdezte az asszony. N orman Chandler eleinte nem
adott határozott választ, feleségének az ötlete nemigen tetszett neki.
Buff azonban csak félig mondta ki azt, amit a fejében forgatott: valójá-
ban arra gondolt, hogy a Times-nak feltétlenül át kell alakulnia, még-
..".'\ hozzá haladéktalanul, Norman pedig képtelen felfogni, miért és ho-
gyan kell végbemennie ennek az átalakulásnak, mert túl statikus gon-
dolkodású, megrekedt a régi vágányon, vagyis a múlt vonatán feledke-
:·· zeti. A lapnak, vélekedett Buff, új energiára, új perspektívára van szük-
-i.,'

sége, márpedig Normant nem olyan fából faragták, mint aki megál-
modná ajövőt. Norman nemzedékének, közölte egy barátjával, ütött
az órája. Önmagát viszont nem tekinti még olyan vénnek, hogy a jó
öreg Norman generációjához tartozna. Tovább rágta hát a férje fülét,
abban a reményben, hogy sikerül kézbe kaparintania a Norman kezé-
ben összefutó szálakat; nem jön rosszul az ilyesmi, ha családi viszály
robbanna ki Otis személye körül. Vagy fél évvel azután, hogy komo-
lyan kezdett beszélnj erről Normannel, a vállalatvezetési tanácsadók
bizalmasjelentést terjesztettek elő, amelyben leszögezték, hogy ameny-
n~iben a vállalat továbbra is terjeszkedni kíván, a gazdasági részleg
szerepe igen fontossá válik, ezért a két funkciót, vagyis a lapkiadóét és
az egész vállalat elnökéét nem ártana elhatárolni. Buffpontosan ilyes-
mire várt, hohó, ez alkalommal nagyobb lesz a mozgástere! Ez volt a
legnehezebb lépés Norman Chandler életében: imádta a Times kiadói
trónját, nem egyszerűen munkának, állásnak, hanem elsőszülöttségi
jogának, hivatásának, sőt örökségének tekintette. Ezúttal hallgatott az
· okos szóra, sokáig töprengett, mitévő legyen, végül úgy döntött, hogy
Buffnak igaza van (egy ízben megvallotta egyik barátjának, hogy Buff
mindig húsz lépéssel előtte jár, már ami a vállalatpolitikai hadmozdu-
· latokat illeti). Végül hát úgy határoztak, hogy ó lesz a Times Mirror
Company elnöke, fia, Otis Chandler pedig a lap kiadója és tulajdonosa.
Buff, szokás szerint, ezúttal is magának követelte a dicsőséget: -Szerin-
tem eljött az ideje, hogy Norman-bábumat lecseréljem a sakktáblán az
Otis-bábura- közölte aLook tudósítójával, T. George Harrisszel. (Har-
ris szó szerint le is adta ezt a nyilatkozatot a szerkesztőinek, de sohasem

414

i
került be a lapba; úgy hírlett, Chandlerék kérték, lehetőleg ne szellőz­
tessék azért az ilyen sakkpartikat.)
Az egészet úgy bonyolították le, akár egy államcsínyt. Otisnak sem
szóltak róla, egészen addig, amíg le nem zajlott az őrségváltás. Az igazi
fejtörést persze a Szent Család okozta. A külső igazgatók a csere mellett
voltak, Norman és Buff is mellette volt,.de a Család lázongott. Ha Nor-
mannek mennie kell, hát legyen, de ők akkor az öccsét szeretnék a be
lyén látni, Philip Chandlert, a társaság vezérigazgatóját, a termelési
részleg irányítóját. A Családnak, ha valamennyi tagja összefog, volt
némi esélye, ha nem is sok, hogy meggátolja Otis hatalomra jutását.
Csakhogy a vállalatvezetési tanácsadók már korábban azt javasolták,
hogy a cég legfőbb irányítója olyan személy legyen, aki várhatóan leg- ·
alább tizenöt évig ott áll majd a konszern élén, így biztosítva a vállalat
stabilitását. Philip Chandler az előterjesztés idején már ötvenegy esz-
tendős, tehát valóságos aggastyán volt. A „tizenöt,éves" érvet damasz-
kuszi pengeként szegezték a me_llének. Minden Normanen múlott. Sze-
gény Norman! Két malomkő között őrlődött, mindkét jelölthöz vérségi
kötelék fűzte. Kedvelte Philipet, ugyanakkor kissé az idegeire ment,
mert örökösen siránkozott a lap miatt, a cikkek miatt, de voltaképp .
semmi súlya sem volt az öcsinek. A Család többi tagja azonban úgy
tekintett Otisra, mint aki káinbélyeget visel a homlokán- Buff miatt.
A Család egyetlen tagja sem állt Otis mellett: harminckét éves, vagyis
túl fiatal, túl liberális és túlságosan Buffum, vélték. A család tagok gyen-
géje viszont az volt, hogy valójában nem tudtak ellenjelöltet állítani; /
Norman Chandler alulról küzdötte fel magát, Otis Chandler pedig
még ennél is többet tett: hétesztendős kiképzésen esett át, a legnehezebb
testi munkával kezdte, amíg eljutott a riporteri szakmáig; kevés laptu-
lajdonos akadt Amerikában, aki ennyire ismerte volna saját lapjának
minden ágát-bogát, amikor átvette az irányítást. Otis tehát dolgozott,
tanult, v~tag füzeteket töltött meg ötletekkel; a téma: hogyan javít-
sunk a vállalat gépezetén. Egyetlen Chandler sem dolgozott annyit a
lap háza táján, mint Otis. Nemzedékének egyetlen tagja sem fizetett
ekkora árat a maga kivívta pozícióért.
Ismét szembesítésre került sor a Családdal, amely csak fokozatosán,
vonakodva adta be a derekát. Végül Otis Chandler lett a Los Angeles.
Times lapkiadó-tulajdonosa. De a küzdelem során sebeket osztottak, és
sebeket kaptak. Norman Chandler, aki tudott kedves és gyöngéd, de ha
a helyzet úgy kívánta, nagyon erőszakos is lenni, kikényszerítette öccsé-
415
 nek nyugdíjaztatását, s akadtak a Családban, akik,úgy vélték, a lázon-
gó Philipet egyszerűen kitették Robinson szigetére. Keserű csapás volt
ez a többi Chandler számára, olaj a tűzre, hiszen már amúgy is vérben
forgott a szemük Otis hatalomátvétele miatt. Mivel valamennyien ra-
jongtak Normanért, iSinét csak Buffot kárhoztatták. Vagyis hát Otis
, színre lépése, amely Phil trónfosztását jelentette, csak fokozta a feszült-
séget, mégjobban elmérgesítve a helyzetet. A Chandler családon belüli
szl<lzma elmélyült, s ezt a szakadást csak súlyosbította, hogy a többi
Chandler szerint Buff, most, hogy sikerült az államcsínyt véghezvinnie,
még dölyfösebb, még vérlázítóbb magatartást tanúsított, mint valaha.
Amikor Otis olyan döntéseket hozott, amelyek mélyreható változást
idéztek elő a lap irányvonalában, egyszerűen el sem hitték, hogy az ifjú ,
király volt a kezdeményező, a fiút nem vették komolyan; nyilván Buff
áll a dolgok mögött, vélték, csak bábként rángatja dróton Otist. Buff
viszontúgy tekintett „ezekre", mint a múlt hazajáró lelkeire; az ő nap-
juk leáldozott, a nagyasszony tehát még álcázni sem próbálta érzelme-
it. Nem is volt szüksége rá, hiszen ő nyert. Otisból laptulajdonos lett.

Ki ismerné Ot1s Chandlert? A siklósimaságú ierfit. Ki lenne képes közel

kerülni hozzá? Vannak netán szenvedélyei? Miközben a tökélyre törek-
szik, miközbep roppant magas mércét állít, van benne valami sajátos
távolságtartás, mintha vákuumban lebegne, vagy sáncárok választaná
el a külvilágtól, amelyet senki sem hidalhat át. Otis: udvarias, intelli-
gens, tisztességes, szorgalmas, szívósan dolgozik és fegyelmezett, ijesz-
tően fegyelmezett. Sajátosak a szenvedélyei, nem a társas lény, hanem
a magányos ember szenvedélyei ezek - izmait növeli, magányosan terít
le ritka vadállatokat hósipkás hegyek között (Otis Chandler valósággal
elborzadt, amikor Lyndon Johnson először hívta meg a ranc/z-ére, és
szarvasra mentek, ami Texasban azt jelenti, hogy az ember selyeminget
húz, és körbefurikázik a ranch-en egy légkondicionált Lincoln belsejé-
ben, a kocsiból pufogtatva a halálra rémült vadra, miközben a Titkos
Szolgálat tagjai vissza-visszarohannak, hogy összeszedjék a zsákmányt.
Otis Chandler nem így fogta fel a vadászatot, még az elnök jelenlétében
is alig tudta leplezni undorát), ritka oldtimer-automobilokat rakosgat
\össze olajos ócskavasból, azokon babrál, terepjáró kerékpáron pedálo-
\zik Kalifornia isten háta mögötti földútjain, szörfözik, méregdrága,
felfúrt hengerű autókon repeszt. Alig van bizalmas barátja. (Igaz, egy
nagyon jó barátja volt azért, J ack Burke, de a nyomorult azzal hálálta
416
 meg a bizalmat, hogy belerántotta Otist egy pénzügyi botrányba,
amelynek nyomasztó súlya csak most, egy évtized múltán kezd enyhül-
ni valamelyest. Másik barátját, Evelle Youngert, Kalifornia foállam-
ügyészét Otis szinte valamennyi kollégája mélységesen utálja, sót a ro-
vatvezetői ezt a barátságot kifejezetten kínosnak tartják a lap érdekei
szempontjából.) Bárhogyan nézzük is, üzleti szempontból mégis Otis
Amerika legtehetségesebb lapkiadója, és mindenki tudja róla, mennyi-
re igén.yes. Gondja van az image-re, szívesen szónokol, dicsőséget szerez
magának és lapjának, már csak azért is, mert az a puszta tény, hogy a
Times-t a nyugati parton adják ki,jórészt megfosztja a lapot babérko-
szorújának legtöbb levelétől. Pompásan megállja a hely~t a lapkiadótór
megkövetelt nyilvános szereplések alkalmával, sokkal jobban, mint an-
nak idején az apja,' mégsem könnyed, szinte gépiesen beszél-mozog;
nem mesterkélt ugyan, de nem is természetes, mintha mindent úgy
végezne el, akár egy kötelező házi feladatot, szükséges, tehát megteszi;
méghozzá jól, hiszen Chandler. (Néhány éve a Times vezetőivel - készí­
tettek egy pszichológiai tesztet. Otis is végigcsinálta; kiderült, hogy na-
gyon magányos típus, erre aztán tudatosan arra kezdett törekedni,
hogy fesztelenebb legyen emberi társaságban.) Az amerikai kozmetika
normái szerint különben szerfölött jóvágású hím példány, magas, erős
testalkatú, de itt is csak hibádzik valami; az összkép nem sugároz köny-
nyed önbizalmat, amit egyik barátja úgy fogalmazott meg: sebzett a
tekintete. Egyetlen amerikai újságkirály sem javította meg olyan gyor-
san és olyan mélyrehatóan a lapját, mint ő, nem formált egy harmad-
rendű lapból olyan kiváló újságot, mint Otis Chandler, egyetlen lapki-
a,dó sem emelte olyan látványosan újságíróinak fizetését, messze meg-
haladva végül a The New York Times vagy a Washington Post bérszínvo-
nalát, mint Otis Chandler, mégis, szinte elképzelhetetlen, hogy riporte-
rek ösztönös könnyedséggel viselkedjenek a jelenlétében.
. Az embernek mindig az a benyomása, hogy ez az atléta nem találja
a helyét. Nem hírbuzi, nem izzik benne a hírek iránt érzett belső szenve•
dély vagy az a különleges gyönyör, az a nyughatatlan törekvés-a' ri-
porterek ettől olyan kiváló profi pletykázók -, hogy elsőként tudjon
meg és elsőként közöljön egy szenzációt. Sót mi több, ha valamilyen
más szakmában dolgozna, ha valamely oknál fogva a Chandler dinasz-
tia másféle vállalatokra alapozta volna a vagyonát, nehéz lenne elkép-
zelni Otis Chandlert mint komoly újságolvasót. Legfeljebb a Wall Street
Journal üzleti híreiben mélyedne el. Mégis kitűnő lapkiadó, figyelmesen
417
 meghallgat minden véleményt, többnyire tehetséges embereket választ
munkatársainák, sikerül hatástalanítania a rá és alkalmazottaira nehe-
zedő különféle pressziókat. Kezdettől fogva liberálisabb politikai néze-
-teket vallott, mint a Szent Család többi tagja, illetve akikkel együtt nőtt
fel. A hatvanas évek közepén Robert Kennedy bizalmas barátja lett,
kettesben kirándulgattak a vadonban, mindenféle férfias dolgot művel­
tek a szabad természet tüskés ölén. Otis éppen az Ambassador Hotelbe
igyekezett aznap este is, amikor Kennedyt lelőtték. Egy ízben, már
esztendővel a gyilkosság után, megvallotta egyik barátjának: - Úgy
érzem, senki sem képviseli többé a mi érdekeinket. - Barátja megkér-
dezte, ki az a „mi"; erre Otis így válaszolt: - Hát a feketék, a fiatalok és
a szegények. - Ez részben igaz is, a chandleri normák szerint joga van
ilyesmit állítani, de a kaliforniai többség normái szerint ő mindenek-
előtt Chandler, ez-pedig- legyenek bármilyen más hitelvei- az adott
pénzügyi és politikai rendszerhez köti, bizonyos kötelezettségeket, kap-
csolatokat és közös felelősséget róva rá; mindezt nem kell a vállán hor-
doznia a feketéknek, a fiataloknak és a szegényeknek. Valamiféle már-
már naiv glória lebeg a feje fölött, mintha egy más nemzedék tagja
lenne, egy olyan generáció gazdag gyermeke, amikor a gazdag fiúk még
merőben különböztek mindenki mástól, mert'mindazt, amit Otis meg-
tanult - s tudásanyaga nem csekély -, végül is nem az utcán, hanem
magánórákon tanulta. Kennelben nevelkedett fajkutya, mondta róla
egyik barátja, átkozottul szívós, kennelben nevelkedett fajkutya.
Végtére is nem ő választotta ezt a hivatást. Mások választottak he-
lyette. De ha már így fordult a sorsa, hát elvégzi a munkát, méghozzá
jól. Mindig is megvolt benne ez az igényesség, mindig újabb meg újabb
célokat tűzött maga elé. Otis, az egyetemi előkészítő százharminc font
súlyú nyakigláb futócsillaga egyszerre csak a súlylökéssel kezdett foglal-
kozni, módszeresen kétszázhúsz font színizom súlyra tornázta fel.ma-
gát, hogy a stanfordi versenyeken már világklasszisú súlylökő legyen; az
országos versenyeken egyedül a nagy Jim Fuchs előzte meg, az 1952-es
olimpiáról pedig csak azért maradt le, mert az utolsó pillanatban meg-
rándult a jobb csuklója. A Stahford Egyetem rögbiedzője két kezét ösz-
szetéve könyörgött neki - akkoriban a kétszázhúsz font testsúly még
óriási előnyt jelentett egy védőjátékosnak-, hogy térjen át a rögbire.
Nem, ingatta busa fejét Otis, az idén súlylökésben szeretnék győzni az
országos egyetemi atlétikai bajnokságon. Ezt a célt tűzte maga elé,
márpedig Otis már kamaszkorában is roppant céltudatos volt. De a
418
rögbitől más oknál fogva is húzódozott: lelke mélyén azt tartotta, hogy
a ·rögbi, kiváltképpen a védőjáték, túlságosan szerény és szürke; ki is-
merte akkoriban egy beállós nevét, ki törődött azzal, mit művel mérkő­
zés közben? Otis nem akarta, hogy a Chandler név lendítse előre, ő
akarta híressé tenni ezt a nevet, saját szakállára akart cselekedni, nem-
csak színvonalra törekedett, de arra is, hogy senki se vonja kétségbe,
milyen jó sportoló, pusztan akaratereje révén. Ha megnyeri a súlylökő
bajnoki címet, az vitathatatlanul az ő diadala, nem azért akasztják a
nyakába az aranyérmet, mert egy híres család sarja. Kölyökkora óta
mindig megvolt benne ez a törekvés. Már fiatalemberként is akaratos
és módszeres volt; Buff Chandler ezernyi finom és kevésbé finom módon ·
hajtotta magát, célokat tűzött maga elé, és valamilyen módon ezt a
hajlamot a fiára is átörökítette ..Otis az örökös céljaival, Otis, amint az
egyetem elvégzése után be akar jutni a légierő tisztképző tanfolyamára,
de ehhez le kell fogynia tizenhét fontot, mert kétszáztizenhét font súly
a felvétel felső határa. Napokig koplalt, az utolsó napon végül sikerült
elérnie a kívánt súlyt, de még aznap este, a felvételi banketten visszahíz-
ta mind a tizenhetet. A célok ma is, felnőtt férfiként is szüntelenül kísér- .
tik: miféle ritka zergére vadásszék melyik magas hegycsúcson, hogy .
ismét bekerüljön a vadászok rekordkönyvébe; melyik ritka márkájú
kocsit varázsolja vadonatújra. (Még I 978-ban, ötvenéves korában is
részt vett egy nagy autóversenyen - a többi résztvevő persze jóval fiata-'
labb volt nála-, a Szív6sság Hat Órája nevű rallyn, amelyet a New
York-i Watkins Glen pályánfütottak. John Thomas nevű társával a
hatodik helyen végzett. A legjobb esetben is csak á. tizedik helyre számí-
tott; a stopperórák szerint az egyik egyenesben elérte az óránkénti 152,6
mérföldes sebességet. Nagyon önfejű; Missy, a felesége, évekkel ezelőtt
elmondta barátainak, hogy gyermekkora óta ismeri Otist, s jól tudta,
ha hozzámegy feleségül, mindig a férje akarata fog érvényesülni, ez a
„fiú" másként nem is tudja elképzelni az életet. Otis életéből mindig is
feltűnően hiányzott a választás szabadsága, mindent előre meghatáro-
zott hallatlan kötelességtudata és az a mániákus vágy, hogy saját érde-
meiért tiszteljék, nem pedig az általa nem választott hivatásáért.

Nagyon józan, nagyon keményfejű üzletember volt, már jóval azelőtt

is, hogy átvette volna a Times-t. Otis Chandler, nem pedig Norman volt
az, aki a Mirror beszüntetését követelte, aki kijelentette, hogy ez egy
veszteséges lap, tehát meg ~ell szabadulni tőle. Norman nagyon a szívé„
419
 re vette, hogy meg kell szüntetni a Mi"or-t; mintha édesgyermekét kel-
. lett volna kizavarnia a hóviharba; amikor megvált a laptól, elbőgte
magát a búcsúbeszéd közben, de Otis tovább rágta a fülét, azt ismétel-
getve, hogy elég a ráfizetésből. A délutáni piac, érvelt Otis, már nem az,
és soha többé nem is lesz az, amit reméltek; Los Angeles utcáiról eltűn­
nek a tömegközlekedési eszközök, a város egyre csak terpeszkedik, nem
az ég felé növekszik, hanem oldalirányban, mint valami füstölgő pala-
csinta. A terjesztési rendszerek sorra bemondták az unalmast. Chand-
lerék tehát Otis követelésére kiegyeztek Hearstékkel (csodálatos módon
soha senki sem gyanúsította akkoriban a Hearst családot, hogy tehetsé-
ges lenne), Hearsték tehát beszüntették reggeli lapjukat, a reggeli pia-
con nyereséges Examiner-t, cserében azért, hogy Chandlerék beszüntet-
ték veszteséges délutáni lapjukat. Aranymező és gyémántbánya volt ez
a Chandlereknek.
Valóban meghökkentő volt az alku. Többek között az Igazságügyi
Minisztérium szakértői is kábultan vették tudomásul, de a minisztéri-
um vezetői hamarosan rádöbbentek, hogy nincs mit tenniük. Az tör-
tént ugyanis, hogy bizonyosJack McKinney, Hearsték alkalmazottja
annak idején felment Lee Loevingerhez, aki a Kennedy-korszakban a
minisztérium trösztellenes osztályának a vezetője volt, és elmagyarázta
neki, milyen nehéz helyzet állt elő: a két konszernnek két újságja is
veszteséges- mire Loevinger szörnyű hibát követett el. Olyasmit talált
mondani, ami a trösztellenes osztály egyetlen dolgozójának sem csúsz-
hat ki a száján; azt mondta ugyanis McKinneynek: - Hát akkor miért
nem szüntetnek meg egy-egy lapot? - Később, amikor a konszernek
valóban beszüntettek egy-egy lapot, Bobby Kennedy - legmagasabb
rangú beosztottjainak kíséretében -végigjárta minisztériumát, és min-
den szakértőjétől ugyanazt a választ kapta: szőröstül-bőröstül törvény-
ellenes az alku, de a konszernek ellen nem lehet tenni semmit, hiszen az
ön trösztellenes osztályának vezetője javasolta ezt a megállapodást. El-
képesztő megállapodást Hearst ettől fogva átállt a délutáni piacra,
márpedig ez a piac országos méretekben, de kiváltképp Los Angelesben
egyre zsugorodott, és ezáltal Chandlerék egyeduralkodói rangra emel-
kedtek a reggeli piacon, voltaképpen reggeli monopóliumhoz jutottak.
S ez éppen akkor történt, amikor a helyi televíziós híradók nézettsége
fellendült- újabb pofon a délutáni lapoknak!-, a reggeli monopólium
viszont annyit jelentett, mintha valaki saját zsebére engedélyt kapna
egy pénzverdére. Ez volt a legfontosabb korabeli sajtómegállapodás
420

\
 1
Kaliforniában: Hearsték egyszerűen ezüsttálcán szervírozták a jövőt
Chandleréknek. Norman Chandler végül is a földhöz verhette a fene-
két: noha tizenhárom év alatt vagy huszonötmillió dollárt veszített a
Mirror-on, most már minden idők legjobb beruházásának nevezte ezt a
szennylapot, és visszavonulásakor adott interjújában, amikor legsike~
resebb döntéseiről faggatták, a Mirror alapítását nevezte meg, mert
végül is monopóliumot hagyhatott örökül fiára a reggeli halpiacon. ·
Otis Chandler hosszú éveken át vaskos jegyzettömböket írt tele a
Times helytelen és elavult munkamódszereiről, rámutatva azokra a me-
tódusokra, amelyek javításra és korszerűsítésre szorulnak. Jól látta,
hogy az újság gyenge pontja a szerkesztői folyamat, de azzal is tisztában
volt, hogy ami a gazdasági részt illeti, az alapvető struktúra egészséges
és modernizálható. Azt is tudta, ha karriert akar csinálni, ezt csakis a
lapszerkesztés területén vívhatja ki, hiszen az újság már addig is szép
halom bankót fiadzott. Így azután nyomban hozzáfogott Nick Wil-
liamsszel a lap munkatársi gárdájának minőségi javításához; emelték a
fizetéseket, és három-négy éven belül a Times-nál fizették meg legjob-
ban az amerikai újságírókat. Otis keblét becsvágy feszítette, ő színvo-
nalra törekedett, és elismerésre vágyott. Amikor a hatvanas évek dere-
kán bekukkantott a washingtoni irodába, munkatársai el voltak ragad-
tatva tőle, mert közölte a fiúkkal: - Kerüljön, amibe kerül, nem sajnál-
juk a pénzt, hogy a miénk legyen a legjobb amerikai napilap; különben
a Tke New York Times-ra célzok. - Űgy tetszett, hogy a jövő korlátlan
lehetőségeket tartogat. Otis őszinte hittel vallotta, hogy az újságírásnak
meg kell változnia, alkalmazkodnia a televízióhoz, nem pedig harcol-
nia ellene, hogy az újságoknak valami speciális ajándékot kell nyújtani-
uk az olvasóknak, most, amikor már nem ők közlik a leggyorsabban a
híreket. Vagyis: egyéb szolgáltatásokat. A riporterek számára ez nem
volt forradalmi újdonság, de egy laptulajdonos részéról merőben új
szemléletnek tartották, hiszen akkoriban a laptulajdonosok, ha egyál-
talán tudomást vettek a televízióról, azt gondolták: ejnye, de ellenszen-
ves ez a sípláda. Hitt abban is - s ez döntő fontosságú volt-, hogy egy
igényes vállalkozás kifizetődik, hogy minél többet ruház be az ember
ilyesmibe, annál nagyobb hasznot húz belőle. A hatvanas években az
egész ország a hatalmas fellendülés szakaszába lépett, és ez sehol sem
volt annyira nyilvánvaló, mint éppen Kaliforniában. Otis időzítése te-
hát tökéletesnek bizonyult; ha nem arat olyan elsöprő pénzügyi sikert,
nemigen tudott volna ellenállni az acsarkodó Családnak. Mégis ragasz-
42 l
· :.,. kodott egy igényes, magas színvonalú vállalat ideáljához, és birod~l-
mát felis leódítette. Amikor 1960-ban átvette a lapot, a szerkesztőségi
költségvetés 3,6 millió dollárra rúgott, 1976-ra már elérte a tizenkilenc-
milliót. Még az inflációt is tekintetbe véve, a kiadások megduplázód-
tak. Az újság napi példányszáma ugyanezen idő alatt ötszázharminc-
h_atezerról egymillió-tízezerre emelkedett, a vasárnapi példányszám
kilencszázhuszonnégyezerról egymillió~kétszázhetvenötezerre duz-
zadt, a hirdetési sorok pedig évi nyolcvanmillió sorról száztizenhatmil-
lióra szöktek fel.
Otisnak ugyan az volt a szíve vágya, hogy jobb lapot adjon ki, de
váratlanul úgy alakult, hogy jobbat is kell kiadnia, mert első ízben kel:-
lett megvívnia nehézsúlyú helyi verSenytársakkal. A kaliforniai újság-
írás silány minősége már régóta arra ösztökélte a keleti part lapkiadóit,
hogy próbáljanak szerencsét valamivel a nyugati partvidéken. Foglal-
koztatta ez a terv Harry Luce-t, valamint a Cowles-klánt is, az utóbbi-
ak indítottak is egy kis kertvárosi napilapot a Völgyben, de ilyesmit
terveztek a The New rork Times moguljai is, hogy újságjukat valóban
országoslappá pumpálják fel. 1961-ben a The New rork Times igazgató-
sága komolyan nekigyürkőzött, hogy összehozzon egy nyugati parti
variánst: ez a keleti hírharang miniatűr mása lett volna, némiképpen
hozzáigazítva hangszerét a kaliforniai piac igényeihez. 'Ekkorra már
végbement az őrségváltás a Los Angeles Times-nál. Otis Chandlernek
megvoltak a saját offenzív elképzelései, ezért úgy tekintett a másik
Times kiadási tervére, ahogyan kutyára néznek a kugli pályán. (Később
sokáig tépelődött, ne kerítse-e be a The New rork Times-t azok felségte-
rületén egy sereg kis kertvárosi napilappal, kiaknázva így New York
\• átalakulófélben lévő demográfiai összetételét és azt, hogy a középosz-
tálybeli fehérek tömegesen menekülnek a városközpontból.) A Times
nyugati kiadása és a saját terjeszkedése közötti konfliktus igazán ko-
moly fejfájást okozott neki. Amúgy is azt tervezte, hogy minőségileg
javítja a Los Angeles Times riporteri gárdáját, és új irodákat nyit, de a
New York-i kihívás kétségtelenül meggyorsította ezt a folyamatot; töb-
1 bek között arra késztetve Otist, hogy közös, már-már esetlenül nagy
hírügynökséget alapítson a Washington Post tulajdonosával, Phil Gra-
hammel; ehhez már önmagában is új külföldi irodára lett volna szük-
ség. 1962 őszén megjelent a The New rork Times nyugati parti kiadása.
Hirdetések tekintetében nem akart birokra kelni a _helyi lappal, de a
presztízs szemszögéből egyértelműen konkurenciát jelentett. Ez anyu-
422
 gati kiadás sohasem tudott gyökeret verni: példányszáma hetvenötezer
és százezer között ingadozott, és úgy nyelte a pénzt, mint szomjas teve
a vizet. 1964-ben a The New rork Times új tulajdonosa, Arthur Ochs
Sulzberger le is húzta a redőnyt, de a nyugati vadhajtás már addig is
teljesítette küldetését: egyre j~bban ösztökélte Otis Chandlert, hogy
csinosítsa saját újságját, továbbá a Los Angeles-i elit buta fejébe verte,
hogy korábban milyen harmatgyönge lapot terítettek az arcukra, vala-
hányszor ebéd után szunyókálni támadt kedvük.
A Los Angeles Times-nál végrehajtott változások javarészt azonban
amúgy is végbementek volna, hiszen Otis Chandler ambiciózus volt, és
minőségi munkára vágyott. Pénzügyileg a Times az ország legsikere-
sebb, legjobban vezetett és leggazdagabb lapjai közé emelkedett. Volt
persze ezenkívül egy különleges előnye is: az a győzelem, amelyet Otis
tábornok vagy ötven évvel korábban aratott a szakszervezetek fölött.
Ezáltal a Times megtehette, hogy elsőként alkalmazzon modern nyom-
datechnikát, amíg a konkurenseknél a szakszervezetek tiltakoztak a
korszerúsíté$ ellen. Profitja ezekben az években átlagosan meghaladta
az évi harmincmillió dollárt, messze maga mögött hagyta így a Wa- 1
shington Post-ot, amely gyakran harmadennyit sem szedett össze, ami
pedig a The New rork Times-t illette, az alig hetedennyi hasznot hajtott.
Otis világosan látta a jövő felé vezető nyílegyenes utat. Szabad szem-
mel a változás .első fenypontjait szinte nem is lehetett még látni. Való-
ban parányi volt ez a változás. K yle Palmer 1960-ra felig-meddig már
visszavonult, de Kyle helyi alteregója, CarH:on Williams még.igencsak
tevékeny volt. Abban az évben a demokrata párti Sam Yorty indult a
polgármester-választáson a republikánus Norris Poulson polgármes-
terrel szemben, aki a Times támogatásával jutott puha feszkébe, sót a
lap faragott belőle politikai tényezőt. Azt is mondhatnánk, hogy Poul-
son - boy volt a Times-nál. A választási hadjárat kezdetén Carlton Wil-
liams arra készült, hogy a szokásos módszert dobja be, vagyis megsem-
misíti a demokr~ta párti jelöltet. Összeeszkábált egy hallatlanul gonosz
cikk~t Yortyról. A firkálmány már-már a rágalmazás határát súrolta,
de talán az sem túlzás„ha valóban rágalmazásnak minősítjük. Williams
benyújtotta a cikket, és Frank M~Culloch, aki csak kevéssel előbb kez-
dett dolgozni a lap ügyvezető föszerkesztőjeként, átolvasta, és úgy vél-
te, pontosan az ilyen cikkek miatt tartották hírhedt lapnak a Times-t.
· Hosszasan tépelődött a cikk fölött, majd végül úgy döntött, hogy ez az
írás nem közölhető, végtére is nem azért cserélte föl a Time magazint a
423
Los Angeles Times-szal, hogy a Chandler család kedvéért kiterítse Sam
Yortyt. Fogta a cikket, és bevitte Nick Williamsnek; ő is elgondolkodott
a papírlapok felett, majd azt mondta McCullochnak, hogy igaza van,
az ilyen mocsok már a múlté, többé ilyesmit nem adnak le. Közölték
véleményüket Carlton Williamsszel, aki irtózatos dühbe gurult, és áru-
lásról bömbölt. Akkor meg miért kellett beutaznia a fél országot, hogy
adatokat gyűjtsön Yortyról? Ö eddig ilyesféle cikkeket írt, errefelé így
intézik a dolgokat. Ö ennek a műfajnak a mestere. Valóban, válaszolta
McCulloch, de éppen ez a bökkenő. Nick Williams rendkívül bátran
viselkedett, gondolta McCulloch, lényegében lezárt egy korszakot,
méghozzá úgy, hogy előzetesen nem tanácskozott sem Normannel, sem
Otisszal. ·
Ez volt az első lépés, amelyet hamarosan egy jóval jelentősebb köve-
tett. 1960-ban az ország bizonyos pontjain teljes csöndben egy új kon-
zervatív csoport kezdett szervezkedni. Mindez nem hivatalosan tör-
tént, barátok hívták fel egymást; fülesküdtek az új szervezetre. Csupa
kiváló ember, igen tiszteletreméltó urak, a társadalom támaszai és talp-
kövei. Felső középosztálybeliek vagy gazdagok. Többnyire déliek, va-
lamint annak a vidéknek a lakói, ami később Napfény-övezetként vált
ismertté: Arizona, Új-Mexikó kiválóságai. Olyan emberek, akiknek
nem volt ínyére az események alakulása. Megrettentek a változás üte-
métől, aq:ól tartottak, hogy a dolgok irányítása kicsúszik a kezükből.
Aztán ·azok a zavargások odalenn délen. A négerügyek, a sok tiltakozás,
a tévé képernyőjén örökké ott villódzó tüntetések; a televíziós kamerák
csak arra bátorították a sok senkiházit, hogy még pimaszabbul tüntes-
senek. Igen, az országot nem lehet többé irányítani. Itt az Egyesült
Nemzetek Szervezete. Meg a kommunisták. A szocialisták. Earl War-
ren. Ideje, hogy valaki nyíltan kiálljon az amerikai életforma mellett.
Véget kell vetni annak, hogy az ember piruljon amiatt, hogy amerikai-
nak született. Hát senki sem áll sorompóba a szabad vállalkozásért?
Ideje, hogy a kommunistákat saját fegyvereikkel győzzék le. Levelek
tömegével kell bombázni ·a lapokat. At kell venni a városi gyűlések
irányítását. Be kell szivárogni a szülői-tanári munkaközösségekbe.
S egyszerre csak, anélkül hogy nyílt hírverés folyt volna, a mozgalom
futótűzként terjedni kezdett. Senki sem írt róla egyetlen szót sem, senki
sem állította, hogy mozgalom alakult - pedig az alakult! -, ezek az
emberek vád alá akarták helyeztetni Earl Warrent, végtére az ilyesmi
az „amerikai álom" törvényes velejárója. Warrennak sötét és baljós
424
 I
húzásai voltak, de hát ebben a tekintetben Dwight Eisenhower sem
maradt el mögötte. ·
Így született meg a később John Birch Társaság néven hírhedtté vált
mozgalom, e köztiszteletben álló urak félig titkos mozgalma, amelynek
tagjait az kötötte össze, hogy engesztelhetetlenül gyűlölték mindazt,
ami felé a társadalom haladt. Nem csoda, hogy Dél-Kalifornia volt a
mozgalom egyik melegágya; az ottani társadalom, sajátos gyökértelen-
sége miatt, mindig hajlamos volt rá, hogy bal- és jobboldali szélsőségek
felé lengjen ki, az itteni kultúra ingatagsága és tünékenysége kedvező
légkört teremtett a szélsőségek számára, mindkét oldalon utópista ál-
mokat dédelgettek, hogy közben a másik extrém csoportot még polari-
zá.ltabb helyzetbe kergessék. Ráadásul Earl Warren maga is Kalifor-
niában született, így hát kiváltképp vörös posztó volt a szélsőjobboldal
szemében, két lábon járó bizonyítéka ama tételnek, hogy a Republiká-
nus Párt éppoly korrupt és radikális, mint a Demokrata Párt. A mozga-
lom ieszke tehát Dél-Kalifornia volt; Warrenra acsarkodó levelek ha-
talmas áradata zúdult az·újságokra; Warren kommunista, vád alá vele!
Nick Williams is, Frank McCulloch is hátracsapta a fülét e levélözön
láttán; nem tudni, ki észlelte elsőként az új ellenséget. Nick Williams azt
állítja, ő volt a fölriadt Csipkerózsika, Frank McCulloch viszont úgy
emlékezik, hogy ő bökte oldalba Nicket: ehhez mit szólsz, pajtás. Min-
denesetre mindketten észlelték az új jelenséget, és megfordult a fejuk-
ben, hogy talán írni kellene róla, mert a levelekből olyan rosszindulat
áradt, és annyira egy kaptafára írták őket, hogy csakis szervezett akció-
ról lehetett szó. Végül Williams fölbaktatott Norman Chandlerhez;
Otis volt már ugyan a kiadó, de Norman még gyakran bejárt, intézke-
dett, kiváltképp az efféle ügyekben.
- Sok lett a postám, és minden levél azt állítja, hogy Earl Warren
kommunista - közölte Williams.
- Igazán furcsa-jegyezte meg Norman Chandler.
- Őn szerint valóban kommunista? - kérdezte Nick.
- Dehogy az - legyintett Norman. (Különben Norman gyakran
mondogatta: Warrennál nem a politikai nézetei jelentik a io problé-
mát, hanem egyéni bája. Warren, állította Norman Chandler, ha akar-
ja, bármilyen szorult helyzetből ki tudja magát vágni lenyűgöző egyé-
nisége révén. Norman tehát ragaszkodott hozzá, hogy Kyle Palmer
minden szinten foglalkozzék Warrennal, máskülönben Warren tehet
bármit, mindig megússza szárazon.)
425
~:-··.:.J ;,•
.,

'Talán közeleb~ról meg kellene vizsgálnunk ezt a postai ügyet -

aJánlotta Williams. Igy is tettek. McCulloch körülnézett a szerkesztősé­
gi szobában - alig néhány hónapja volt inég csak a_lapnál, nagyon új
fiúnakszámított-, olyan riporterré volt szüksége, aki igen gondos, óva-
tos, és van valami fogalma a jogról is. Smokey Hale, a helyi hírrovat
vezetője Gene Blake-et, ezt a nyugodt természetű, csöndes, keményen
dolgozó veterán tudósítótjavasolta. Az amerikaiak zöméhez hasonlóan
Blake sem hallott addig aJohn Birch Társaságról. Azzal kezdte, hogy
megszerezte úgynevezett Kék Könyvüket, amely a társaság terveit tar-
talmazta. Elképedt: úgy érezte magát, mint Dante áz árnyak birodal-
mában. Blake úgy vélte, hogy Robert Welch 5 szavakkal is ölni képes.
Íme, egy titkos világ. Egy álló hónapig szinte lejárta a lábát az adatok
után, s végül 1961. március 5-én megjelent a Times-ban ajohn Birch
Társasággal foglalkozó ötrészes sorozat első cikke. Enyhe, feltűnően
visszafogott hangú, ítéletektől tartózkodó tudósítás; ha egyáltalában az
író szemére vethetünk valamit, hát csak azt, hogy már-már túlságosan
finom húrokat pengetett. Ha a Birch Társaság tagjairól mégis lehullott
a lepel, ezt csakis annak köszönhették, hogy durva gyalázkodásaik mi-
att ők ,tették be a fejüket a hurokba. Ha az ország bármely más újságja
(talán az egy Chicago T ribune kivételével) közli ezeket a cikkeket, nem
lett volriajelentósége. De mivel a Los Angeles Times-banjelentek meg,
általános megdöbbenés fogadta a sorozatot. A Birch Társaság tagjai
azonosak voltak Pasadenával, a Times is azonos volt Pasadenával, a
Chandlerek- mind szó szerint, mind képletesen - azonosak voltak Pa-
sadenával. A Times nem valami Jelentéktelen csoportocskáról számolt
be; saját régi olvasóinak az elitjéről írt. Nem az oroszlánok barlangjába,
hanem a keresztények barlangjába merészkedett.
Amikor Blake befejezte cikksorozatát, igen szívélyes hangú írásos
üzenetet kapott Otistól, aki gratulált neki, majd közölte vele, hogy ma-
ga fogja megírni a kísérő vezércikket. - Szuronyt szegezz - írta a levél-
ben -, már jönnek is az üvöltő dervisek. - Otist megdöbbentették a
cikkek; ő a pasadenai normákhoz mérten szokatlanul liberális férfiú
volt, Andoverben végezte az egyetemi előkészítőt, ott keleti hatás alá
került, _súlylökősztárként eltöltött évei során olyan világba csöppent,
amelynek tagjairól kiderült, hogy legalábbis részben fekete bőrűek, a

5
Robert Welch a szélsőjobboldaliJ ohn Birch Társaság alapítója és igazgatója
volt ( 1958-tól).
426
 légierőknél egyik legjobb barátja Mai Whitfield volt;,a híres fekete futó-
gép. Meglehet, néhány riportere-Ütist a' lehető leghétköznapibb em;.
bernek tekintette, de pasadenai mért~kk~l mérve- márpedig ő Pasade-
nából származott- nagyon is szabálytalan tünemény yol t. Amikor elol-
vasta az öt cikket, fölkereste Nick Williamst, és azt követelte, írjanak
igen éles hangú vezércikket. Williamsnek kiváló érzéke volt ahhoz, mi~
lyen gőznyomást bír ki egy adott pillanatban a vállalati kazán; ha a
Times azon az úton halad, hogy olvasóközönséget cseréljen - márpedig
~, egyértelműen ilyen útra lépett-, akkor az átállásnak lassan kell végbe-
mennie. Miközben új olvasókhoz, egy .új Kaliforniához akar eljutni,
roppant óvatosan kell lépnie, hogy ne sértse meg régi olvasóit, a régi
Kaliforni6.t, azokat az embereket, akik- legalábbis pénzügyi tekintet-
ben - oly sikeres intézménnyé tették a lapot. Nick Williams ravasz
ember volt(négyszemközt azt mondta, egy igazán nagy újságra az a
felelósség hárul, hogy nevelje az elitet, és csillapítsa a tömegeket), úgy ·
akarta véghezvinni a változást, hogy észrevétlen, apró léptekkel araszol
előre; tehát semmi drámai szakítást a múlttal. Ezért egy visszafogott
hangú vezércikk mellett szállt síkra, amely kö'rültekintőn érvel, nem
sebzi meg olvasóit él:Z igazság repeszdarabjaival, és a lehető legkevesebb
benne az érzelmi elem. A megbízást tehát az igen konzervatív publicis-
tának, Kerby Ramsdellnek adta. Ramsdell nagyon logikusan érvelő
vezércikket írt, kifejtve, hogy amit a Birch Társaság tagjai tesznek, lehet
bármilyen jó szándékú, nem az amerikai út, nem alkotmányos, rombolja,
semmint óvja a szabadságot. ,
Nick Williamsnek nagyon tetszett a cikk, és elvitte Otis Chandler-
nek. Otis túlságosan „puhának" ítélte Ramsdell írását, ő keményebb
hangú írást akart. Egy pillanat alatt rájött, hogy Nicknek más a véle-
ménye, a fösz~rkesztő ugyanis homlokára tolta a szemüvegét, ami- s
ennyit Otis Chandler már megtanult- csalhatatlanuljelezte, hogy el-
lenvéleménye van. Williams hangja talán érdesebb is volt kissé a szoká-
sosnál: - Valóban így gondolja? Azok az alakok a mi embereink -
mondta. ~ Nick - felelte Chandler -, mi republikánus lapot adunk ki,
ők a mi vásárlóink, ők ~zavaznak ránk, hát ha valaki felelősséggel tarto-
zik, mi vagyunk azok~ - Nick szemüvege még mindig odafenn billegett,
a homlokát is dörzsölgette (ugyancsak ellenvéleményének jeleként),
kérdezett még egyet-mást, igyekezett meggyőzódni róla, hogy az ifjú
lapvezértisztában van-e azzal, mire számíthat. Aztán arra a belátásra
jutott, hogy végül is Otisé az újság, azt tehet vele, amit akar. -Ekkor
427
 aztán nekiült, és jóval keményebb cikket írt, de persze nem mulasztotta
el a kötelező oldalvágást a kommunizmus ellen (,,a kommunista össze-
esküvés istentelen materializmusa és véres zsarnoksága"), ugyanakkor
a Birch Társaságnak is nekiesett, amiért támadják Rooseveltet, Tru-
mant, Eisenhowert és a Dulles fivéreket. ,,A Times szerint a konzervati-
vizmus nem kerülhet ki győztesen a vitából - márpedig mi hiszünk
abban, hogy a konzervatív eszme győzhet- azzal, hogy az ellenség és az
áruló címkéit aggatjuk azokra, akikkel néhanapján nem értünk egyet."
Otis el volt ragadtatva a vezércikktól, alá is írta, majd az első oldalra
tördeltette be. Nick Williams nála is jobban tudta, mi várható, hogy
nagyon ltarcias és nagyon szervezett reakciót vált ki a cikk megjelenése.
Így is történt. A legtöbb újság terjesztési részlege idegeskedni kezd, ha
egy cikk nyomán akár csak harminc olvasó is lemondja az előfizetést,
ebben az esetben viszont tizenötezer olvasó tiltakozott ezzel az ősi mód-
szerrel. Tizenötezren! Később bizonyosjelek arra utaltak, hogy csak kéz- ·
besített lapokat mondtak le - ,,ne lássam többé ezt a kommunista
szennylapot a házamb~n" -; ugyanezek az emberek azután az utcai
árudákban vásárolták · meg az újságot. Döbbenetes erejű reakció!
A Times részéról ez a cikk valóságos Függetlenségi Nyilatkozat volt,
szakítás a múlttal, az Otis tábornok és Harry Chandler nevével fémjel-
zett korszakkal, amikor a Times jelszava még így hangzott: Stand Fast.
Stand Firm. Stand Sure. Stand True [Kitartás, szilárdság, önbizalom, be-
csület]. Azzal az avítt világnézettel szakított most a lap, amely az alapí-
tók halála után is tovább élt, és ez egyszersmind annak a jele volt, hogy
új, egészen másfajta újság lesz a Los Angeles Times-ból.
De éppen ez tette naggyá Otis Chandlert; immár egyértelműen ó volt
a gazda, ó most megmutatta, hogy független és szabad - ez már igazi
zsurnalisztika volt. Az ó újságja dacolt a gonoszság erőivel. Otis valósággal
kéjelegve gondolt erre. Ugyanekkor óvatosabbá is váh, tudatosodott
benne, hogy atyai örökségként milyen presszió nehezedik rá; az effajta
presszióktól a múltban gyakran megvédte az apja. A Család tombolt.
Philip Chandler és felesége, Alberta, lelkes Birch-pártiak voltak, az asz-
szony fölajánlotta házát egy Robert W elch tiszteletére adott fogadás
' céljára, a családtagok pedig lázadásról pusmogtak. Fegyverbe a gaz
Otis ellen! Nehéz idők jártak, és Otis Chandlernek cseppet sem tetszet-
tek ezek a nehéz idők. Megesett, hogy más lapkiad(>kkal együtt megje-
lent a helyi hirdetókklubjánakgyúlésén, és amíg a többieket háromszo-
ros hurrá köszöntötte, őt lehurrogták, márpedig a súlylökók nemigen
428
kedvelik, ha a csőcselék bőgve gyalázza őket. Igaz, a Birch-sorozat ~ a.
vezércikk révén függetlenné válhatott, de a cikkek arra is rávilágítot-
tak, mennyire ingatag az ő függetlensége, milyen óvatosan kell adagol-
ni, s hogy a szabadságnak határai is vannak. Röviddel ezután a Times
cikksorozatot közölt az amerikai életforma áldásairól, lelkesedéssel szá.!
molva be Fred Schwartz Kommunistaellenes Keresztes Hadjáratáról,
Blake pedig sorozatot közölt a kommunizmus borzalmairól.
Mindezt egybevetve, Norman Chandler nem bánta sem a Birch- ·
sorozatot, sem a megjelenése utáni reakciót. Néhány hónappal az ese-
mények után Gene Blake egy fogadáson váratlanul találkozott vele;
óvatosan közeledett a volt lap tulajdonoshoz, nem tudván, milyen han-
gulatban találja. Meglepetésére Norman Chandler, akit jószerint alig
ismert, megragadta a karját, barátságosan megszorongatta, majd azt
kérdezte tőle: - Mikor sózunk oda ismét azoknak a birchistáknak?
A lap tehát változott, méghozzá gyorsan, foként a politikai állásfog-
lalása, és Richard Nixon, akit a régi rendszer teremtett és futtatott,
hamarosan kénytelen is volt ezt a tényt tudomásul venni. 196O-ban
Chandlerék szívvel-lélekkel Nixon mellé álltak; még az is szóba került,
hogy Buffból nagykövet lesz. Végtére is Nixon elnök bizonyára nem
lesz hálátlan a barátaihoz. A választási hadjáratról szóló beszámolók
pártatlanabbak voltak, mint a múltban, sót Kennedy mellé is kiküldtek
egy riportert, de ahhoz kétség sem fért, ki mellett állnak; Richard Nixon
volt a kedvenc, ennek a választásnak kellett meghoznia K yle Palmer
tizennégy évi tervezőmunkájának a gyümölcsét. A kaliforniai választá-
si kampány azonban lenyúg0zón drámai volt, közvetlenül tükrözte,
milyen gyors ütemben alakul át az állam, milyen döntő szerepe van az
új demográfiai változásoknak. Jack Kennedy ugyanis kétségkívül új
húrt pendített meg: hatott az érzelmekre, és valami hatalmas erőt ho-
zqtt mozgásba Kaliforniában; ez a fiatalság, az egészséges politika és a
lendület kihívása volt, és maga Kennedy is fiatalnak, egészségesnek
látszott, olyasvalakinek, akinek semmi köze a múlthoz. Immát a tö-
megmédiumok új politikája érvényesült; az a művészet, hogyan lehet ,
sztárt csinálni egy politikusból. Hihetetlenül nagy tömegek verődtek
össze lelkes, nyilvánvalóan szexuális vonzerőt szimatoló emberekből;
színre léptek az első, politikailag tudatos tizenévesek, és mindez abból
következett, hogy a televízió behatolt a politikai életbe. Veterán ripor-
terek sem láttak még ilyesmit. A kampány vége felé, egyik délután Do-
nald Shannon, a Los Angeles Times Kennedy kíséretébe kijelölt riporte-
429
 re, egy őrjöngésig fokozódó lelkes gyűléssorozatról visszatérve azt
mondta az elnökjelöltnek, hogy Kaliforniában - úgy tetszik- kedvezők
az esélyei. Kennedy azonban nem hitt neki. - Nem - mondta-, nem
_hiszem; a Los Angeles Times ellenem van, ez pedig kemény dolog; szerin-
tem emiatt veszítem el Kaliforniát.
A jelöltek közötti verseny nagyon szoros volt Kaliforniában, egészen
a választás előtti estéig; az újság munkatársainak véleménye továbbra
·is megoszlott, voltak hívei a régi Times-nak, de az újnak is. A választás
előestéjén Norman Chandler úgy döntött, hogy nyíltan sorompóba áll,
izzott még benne a régi harcos szellem, szenvedélyes hangú vezércikk-
ben azt állította, hogy Kennedy a tömegmédiumok bábja, Nixon vi-
szont az emberiség utolsó reménysugara. Ez nem a behízelgő, nyájas
Norman hangja volt, hanem az a Norman Chandler, akit Harry
, Chandler nemzett, és akinek igazi énjét Lipchitz mellszobra találta el
igen pontosan. Norman telefonba diktálta a cikket Nick Williamsnek,
de a föszerkesztő hangján érezni lehetett, hogy Nicknek nem tetszik ez
a szöveg. Norman, Williams óvatos kételyeit elhárítva, mégis leadatta;
mintha az ódon.chandleri előítéletek utoljára még egyszer fellobbantak
volna: igenis jogunk van a magántulajdonhoz! Meglehet, Kennedynek
igaza volt, talán a kaliforniai választási harcban fej fej mellett haladtak
a versenyzők, és valóban a Times szava volt az a kis plusz, amely Nixon-
nak a győzelmet jelentette az államban, ha nem is az országos választá-
son.
A választási nap estéje mégsem volt kellemes; végtére is hosszú éve-
ken át Chandlerék futtatták Nixont, ezért a legkevesebb, amit tehetett,
az volt, ha győz. Mindazok; akik Buff-fal és Normannel töltötték a
választás estéjét, tanűi lehettek Chandlerék csalódásának és elkeseredé-
sének. Haragjuk nagyon is őszinte volt, és sajátos módon nem John
Kennedy, hanem Richard Nixon ellen irányult. Hogyan eshetett eny-
nyire vissza a céle~enesben? Hogyan engedhette meg, hogy ez megtör-
ténjék? Hogyan lehetséges, hogy őt, aki alelnök volt a béke és jólét évei-
ben, legyőzze ez a Kennedy nevű szertelen ifjonc? Dick hogyan tehette e;:,t
velük? Pedig ők mindent megtettek érte éveken át, ők, Cháridlerék! ,,Ez"
meg most cserbenhagyta őket. De végül is - és ezt nem mondták ki
nyíltan, csak a hangjukból lehetett kiérezni-, az igazat megvallva,
amúgy sem voltak oda túlságosan ezért az alakért.

430
 ' 1

9. Washington Post
Két vénember; mindkettő a sír szélén állt, és mindkettőnek volt valami-
je, ami csak a másik öreg számára volt értékes. A legtöbb kérdésben
homlokegyenest ellenkező nézeteket vallottak. Robert R. McCormick
ezredes, a Chicago Tribune mogorva tulajdonosa 1954-ben hetvenhárom ,,
éves volt, s izolációpárti fagyos leheletével megdermesztette az ameri-
kai Középnyugat roppant térségeit. Az övé volt különben a Washington
Times-Herald is. A hetvennyolc éves Eugene Meyer, aki talán korának
minden más üzletemberénéljóbbanjelképezte a nemzetközi együttmű-
ködés és az európai demokráciákkal való szoros kapcsolatok eszméjét,
a Washington Post tulajdonosa volt. Nem is ítélhették volna meg eltérőbb
módon a világot. Egyikük például megváltónak tekintetteJoe McCat-
thyt, a másik ocsmány gazembernek. De közös vonásuk is volt: mind-
ketten olyan újságot adtak ki, amely legalábbis félkarú óriásként vag-
dalkozott, amíg a másik lap is létezett. Újságjaik egyébként nem értek
valami sokat egy potenciális vásárló szempontjából. Mijó származha-
tott volna egy szakmán kívül álló vállalkozó számára, ha megvásárolja
a Times-Herald-ot, amikor osztoznia kell a reggeli piacon a Post-tal? Mi
értelme lett volna megvennie a Post-ot csak azért, hogy levegőért kell
kapkodnia a Times-Herald jelenléte miatt? A két lap legfőképp csak a
versenytársának jelen tett értéket; ha az egyiknek sikerül elnyelni e a "'· ·
másikat, az biztos siker, ha mindketten tovább tántorognak, akkor
szinte bizonyos a kudarc. Ebből a helyzetből következett, hogy Phil
Graham már-már mániákusan meg akarta venni a Times-Herald-ot.
1949-ben, amikor Cissy Patterson halála után szóba került, hogy elad- ·,
ják neki a iapot, már-már úgy tetszett, hogy Phil sikerreljár. Azután
mégis McCÓrmick ezredes vásárolta meg a washingtoni Times-Herald-ot,
milliókat költött a nyomda modernizálására; Graham álma jószerint
szertefoszlott. Az ezredes újságja úgyszólván naponta szórta nyilait a
Post-ra.
Csakhogy McCormick mostanra már vén és beteg volt, és kiderült,
hogy Washington nem is olyan mulatságos hely. Megpróbálta ideplán-
tálni bűvös formu!áját a Középnyugatról - ezt úgy fogalmazta meg,
hogy az Egyesült Allamokat Washingtonba költözteti, ami a valóság-
ban annyit jelentett, hogy szüntelenül gyalázza az amerikai kor-
mányt-, de a formula most valahogyan nem vált be. Az ezredes alpári
stílusa és előítéletei annak idejé~ megfeleltek a Középnyugat ízlésének,
431
 .de amikor keletellenes, értelmiségellenes és angolellenes bömböléssel
betört abba a városba, amely eléggé angolbarát volt, a keleti partvidék
közelében épült és egyre műveltebbé vált, akkor McCormicknak meg-
gyúlt a baja Washingtonnal. Befektetett ugyan néhány milliócskát új
nyomdagépekbe, de a Times-Herald-nak évről évre fél-egymillió dollá-
ros veszteséget kellett elkönyvelnie. A lényeg azonban az volt, hogy
'Washington sohasem mosolygott rá az öregre, ő pedig sohasem érezte
magát otthonosan a fövárosban; mindent elhitt, amit lapja közölt Wa-
shingtonról, márpedig torzkép volt, amit az ottani életről kialakított
saját használatára. Most, hogy öreg és beteg ember volt (Meyer viszont
egészséges, mint a makk), az ezredes mindenesetre összegezni kezdte
életútját. Nem szerette az elintézetlen ügyeket, márpedig a washingto-
ni lapot elintézetlen ügynek tekintette; az újságot rosszul vezették egy
olyan városban, amelyet jómaga nemhogy nem értett meg, de nem is
akart megérteni. Amellett kedvelte Meyert, hiszen Meyer ügyes, sike-
res és gazdag ember volt, McCormick pedig csodálta ezeket a tulajdon-
ságokat. Ráadásul Meyer kiállt mellette, amikor a kölcsönös önérdek
ezt diktálta; az Associated Press ugyanis városonként egy lapra korlá-
tozta a hírügynökségi tagságot, és mindegyik újság azon mesterkedett,
• 1
hogy kirekessze az AP szolgáltatásaiból a jöttment vetélytárs szenny-
lapját. Azóta már jó sok víz lecsordogált a Potomac folyón, és a legtöbb
· laptulajdonos, ismerve Rooseveltet, és tudva, mennyire utálja az elnök
McCormickot, nem akart belekeveredni ebbe a lúdharcba; Meyer
azonban, akinek hasonló problémái voltak Washingtonban, általános
meglepetésre vérszerződést kötött McCormickkal.
McCormick szíve ettől kezdve meglágyult Meyerrel szemben, és
1954-ben Kent Coopernek, az Associated Press egyik vezetőjének köz-
vetítésével ajánlatot tett Meyernek: ami őt illeti, eladó az újság. Cooper
azért segített nyélbe ütni az egyezséget, mert attól tartott, hogy a két
washingtoni reggeli lap szüntelen hadakozása aláássa az újságírás
presztízsét a szövetségi fövárosban. Így azután 1954.januárban Meyer
rejtélyes írásbeli üzenetet kapott Coopertől, aki az iránt érdeklődött,
nem jár-e a közeljövőben Floridában, mert netán tárgyalni lehetne egy
bizonyos üzleti tranzakcióról. Meyer agyán azonnal átvillant: hohó,
eladó a Times-Herald! Fölhívta Coopert, és megkérdezte, vajon az a
bizonyos lehetőség kapcsolatban van-e sajtóügyekkel? Igen, válaszolta
Cooper. Washingtoni sajtóügy? - barkochbázott Meyer. Cooper újra
csak azt mondta: igen. Erre Meyer 1hegjegyezte, hogy ami azt illeti,
432
 hamarosan valóban Floridába utazik. Phil. Graham már úgyis ott
üdült, hát hamarosan össze is ültek Cooperral. A megállapodást rop-
pant egyszerűen ütötték nyélbe. McCormick el akarja adni a lapot.
Megvenné-e Meyer? Igen, megvenné. Mennyibe kerül? Nos, mondta
Cooper, az ezredes szeretné visszakapni azt a négy és fél milliót, amit
annak idején az újságért fizetett, meg aztán további négymilliót kér,
amit nyomdagépekre és mindenféle felszerelésre fordított. Semmi aka-
dálya, jelentette ki Meyer. Semmi alkudozás. De mégis akadt azért
számos apró-cseprő részlet, amit tisztázni kellett, és ez el tartott vagy két
hónapig. Graham, akinek egyszer már·elröpült a tenyeréről a madárka,
egyre idegesebb és nyugtalanabb lett.
Az utolsó pillanatban váratlan akadály bukkant fel. Bazy Tankers-
ley, az ezredes unokahúga, aki a tényleges laptulajdonos volt, nem
akarta kiengedni a vezetést a kezéből, ráadásul gyűlölte Meyert, tilta-
kozott az eladás ellen, és azt követelte, adjanak neki lehetőséget, hogy
maga teremtse elő a szükséges pénzt. McCormick áldását adta a kísér-
letre, feltéve, ha nem árulja el, mire kell az a temérdek pénz. Bazy
Tankersley rettegett a Meyer-Graham-féle liberális hatalomátvétel-
től, és kétségbeesésében kölcsönért kezdett kilincselni mindazoknál a
konzervatív milliomosoknál, akik eszébe jutottak: Robert Woodnál,
Joe Kennedynél, Sid Richardsonnál, H. L. Huntnál és Clint Murchi-
sonnál. Hú, ha ezek már akkor tudták volna, amit később néhányuk és
ideológiai utódaik megtudtak! Így viszont a büszke Bazy mindössze
rongyos négymilliót tudott összetányérozni, de McCormickot sem ez a
négymillió, sem unokahúga vezetői működése nem hatotta 'meg. Úgy
döntött, hogy Meyeré a lap, Meyeré, akit ismert, Meyeré, akiben titok-
zatos módon megbízott. Meglehet, ez a Meyer kissé túl liberális, de
megbízható ember. Ismeri a pénz értékét; Meyer jelszava: semmi elha-
markodott lépés. McCormick fejében meg sem fordult az a hagymázas
gondolat, hogy a lapot valójában Grahamnek adja el, hiszen Graham
még ifjonc, tehát igazán nem fontos ember. McCormick úgy látta, hogy
itt Meyer pénze csilingel, a lap tehát Meyeré lesz. Számára a Post Me-
yert jelentette, így volt ez már húsz esztendeje. Valójában az újság ek-
kor már Grahamé volt. (Hasonló helyzet állt elő 1970-ben, amikor
Harry Guggenheim kapitány, a Newsday című Long Island-i napilap
tulajdonosa Bill Moyerst szerződtette föszerkesztőnek, azzal az ígéret-
tel, hogy végül Moyers örökli az újságot. De amikor kiderült, hogy
Moyers eléggé pimasz liberális nézeteket vall, ~ kapitány meghökkent,
433
 n:iive_lpedig tudta_, hogy már nem sok ideje van hátra, azon kezdte tömi
afejét, ki lehetne az a, megbízható, konzervatív lapkiadó, akinek elad-
~atná az újságját. Szint~ azonnal régi jó barátjára, Norman Chandler-
re gonc:\olt, erre az ízig-vérig Taft-párti republikánusra. Fölhívta hát
Nqr,mant, akinek igencsak tetszett az ötlet, és alig néhány perc alatt
ny~lbe ütötték az üzletet. Csakhogy Norman elfeledte közölni, hogy
ekkor n:iár fia, Otis Chandler irányítja a vállalatot, az elfajzott Otis
pedig szemléletileg fenemód közel áll Moyershez.)
Az, hogy McCormick Grahammel is szívesen kötött volna-e egyezsé-
get, merőben más kérdés. De az egész tranzakció terve végeredmény-
ben Graham agyában született meg, hiszen tíz éve másra sem gondolt.
Áfümdóan erről papolfMeyernek, Kaynek, gazdasági ta.J).ácsadóinak,
mind~náron megpróbálta tompítani publicistáinak cikkeit, nehogy a
Pos/-t_a rthatatlan helyzetbe sodródjék, mindent elkövetett, hogy bizto-
sítsaAlicia Pattersont, a Patterson-McCormick család tagját: amikor
194-9-be~ Meyer szerette volna megvásárolni a Times-Herald-ot, nem az
ezredes részvénypakettjére raj tolt rá, és eszében sem volt erőnek erejé-
vel kiragadni a vállalatot az ezredes k_ezéből. Graham a Times-Herald
m~gs~erzését mindig is a jövő kuksának tekintette. Hát most kezében
tartotta a jövő kulcsát. Az ügylet végleges megkötése előtti napon olyan
izgalmi állapot lett úrrá rajta, hogy feltétlenül beszélnie kellett valaki-
vel, különben nemtudta volna elviselni a feszültséget, ugyanakkor nem
fecsegheue ki a hétpecsétes titkot ebben a pletykás városban. Fölhívat-
ta _hát magához Shirley Povichot, a JPOrtrovat vezetőjét, aki éppen a
baseballcsapatok tavaszi floridai felkeszüléséről cikkezett; Povich rend-
sz~rin,t mindenről tudott, de semmiről sem beszélt. - Ide figyelj, Shirley
- mondta neki-, most huszonnégy órára légy szíves megnémulni. Azt
a
hiszem, az a bizonyos bejzli végre-valahára miénk.

1954 márciusában a Post megvásárolta a Times-Herald-ot. Valahány-

szor akadály mutatkozott a tárgyalások e végső szakaszában, Meyer
egyszerűen kinyitoua az erszényét, és újra szabaddá vált a pálya. Vég-
ki~l~gítés az idősebb alkalmazottaknak? Fizessék ki. Az ezredes teher-
gépkocsi-csordája? Megvásároljuk. Az ezredes washingtoni háza?
M~gvesszük. Semmi sem akadályozhatta ézt a tranzakciót, veje leg~
'hőbb vágyát. Graham idegei pattanásig feszültek. Üzleti ügyekben a
teljes titoktartás híve volt, de ebben az esetben óvatosabban járt el,
mint yalaha. Ragaszkodott hozzá, hogy egyik igazgatója,John Hayes
1
434: .
 az első, másfel millió dolláros csekket az ő, mármint Hayes nevére, ne
pedig a Tribune Company 'címére állíttassa ki - ennyire tartott tőle,
hogy valami kiszivárog. Gondja volt rá, hogy Hayes ne repülőgépen,
hanem vonaton utazzék Chicagóba - így biztonságosabb. Közvetlen
telefonvonalakat helyeztetett üzembe Washington és Chicago között, -
_a sürgős és bizalmas jellegű beszélgetések lebonyolítására. Azután vég-
re- megtörtént, a két lap egybeolvadt! Az anyagilag gyöngébb lábon álló,
már-már múzeumi nyomdagépekkel felszerelt, kétszáznégyezer pél-
dányban megjelenő Post átvette a több mint kétszázötvenezer példány-
számú Times-Herald-ot, fényes és vadonatúj gépparkjával együtt. A ki-
sebb ragadozó felfalta a nagyobbat. Gratulálok, táviratozta Walter
Lippmann a macskát elnyelő kanárinak. Graham udvariasságból az-
nap délelőtt fölhívta Bob Addie-t, a Times-Herald egyik legjobb sportúj-
ságíróját, és fölkérte, hogy dolgozzék nála. Addie, aki még nem értesült
a fúzióról, nemet mondott. - De értse meg, épp most vettem meg a
lapjukat- mondta Graham. -Ah,jó reggelt, fonök- mondta erre Ad-
die.
Kiderült, hogy a Times-Herald gazdaságilag sziklaszilárd, és .sokkal
többet ér annál, mint amennyit a Post leszurkolt érte. A Post vezetői
korábban azt hitték, hogy a Times-Heraldpéldányszámánakstatisztikai
adatait feltupírozták kissé, de kiderült, hogy nagyon is valós számok
ezek; a lap csak azért volt ráfizetéses, mert az ezredes óriási összegeket
költött új gépekre; éppen a fúzió előestéjén következett be a forduló-
pont, amikor az ezredes lapja kezdte „hozni" a pénzt. ~kkor azonban
már nem Robert R. McCormick, hanem Philip L. és Katharine
M. Graham zsebelte be a hasznot. Graham eltökélte: minden tőle telhe-
tőt megtesz, hogy megtartsa a Times-Herald olvasóit. Az újság fejléce-
a szerkesztőség fómunkatársainak legnagyobb bosszúságára - egyfor-
ma értékű betűkkel hirdette a Washington.Post és a Times-Herald címét
(egyébként nem sokáig). Kezdetben Graham arra törekedett, -hogy
megtartsa az ancien régime minden emlékét, valamennyi képregényét,
színes rovatát, publicistáját. Szerződtette a Covington és Burling ügy-
védi iroda egyik menő jogászát, hogy tanulmányozza és tartsa meg a
Times-Herald képregény- és publicisztikai szerződéseit, legyen gondja
rá, hogy senki se vegye a kalapját, ugyanakkor vizsgálja felül a _Star
szerződéseit is, hátha elcsalhatja onnan a legjobb munkatársakat.
Alegtöbb profi, figyelembe véve a két lap közötti óriási különbséget, és
elképzelve az olvasóik színvonala között ennek megfeleló eltérést,
435
 figyelmeztette Grahamet, hogy szerencsés esetben is csak egy töredékét
tarthatja fenn a fúzió .utáni példányszámnak. Grahamnek azonban
más volt a véleménye: ha azt nyújtja az olvasóknak, amit várnak tőle,
~agyis képregényeket és sporthíreket- azt tartotta, hogy az adott hely-
zetben a sportrovat a döntő-, sikerül megtartania a Times-Herald olva-
sótáborának meglepően nagy hányadát. A Post már addig is két teljes
oldalon közölt képregényt, most további tizenhat folytatásos comics-szal
bővítette ezt a dicső rovatot. Az egész szerkesztőségnek teljes erőbedo­
bással kellett dolgoznia, hogy időben megjelenhessék a hatvannégy ol-
dalas első szám. Az első vasárnapi szám előkészítése során Graham, aki
legszívesebben minden egyes előfizetőt a fülénél fogva tartott volna
vissza, szinte agyonhajszolta munkatársait; félmillió példányban nyo-
matta ki a kétszázhuszonnyolc oldalas számot. Egy vasárnapi lappél-
dány két és fél fontot nyomott. Kimerítő és zűrzavaros napok követték
egymást, de Graham erőfeszítése sikerrel járt. Ez volt az amerikai napi-
sajtó történetének legsikeresebb fúziója, Phil Graham igazi bűvészmu­
tatványa. Graham roppant egyszerűen számolt: ha sikerül fenntarta-
nia a példányszámot, megmaradnak a hirdetések is - és kiderült, hogy
neki volt igaza.

Aföváros legnagyobb napilapjának, a Washington Star-nak a vezérkarát

nem nyugtalanította a fúzió. Nem vették komolyan a Times-Herald-ot,
. az egy ócska lap, ~s nem tartották többre a Post-ot sem, több mint húsz
éve egyszerűen nem volt versenytársuk. Többségük azt tartotta, hogy
a Post azért silány, mert Meyernek és családjának fogalma sincs róla,
hogyan kell jó lapot csinálni. Washington nem volt igazán Meyer biro-
dalma, ő itt kültagnak számított. A múltban mindig is a Star vezette a
fövárosimezőnyt, természeteshát-vélték-,hogyajövőbenismegtart­
ja uralkodó helyzetét. Vezetői nem látták a gyülekező viharfelhőket, a
televízió korának beköszöntét, s azt sem, hogy Phil Graham felelmetes
ellenfel lesz. Azt sem vették észre, hogy a washingtoni olvasók máshová
kezdenek pártolni, hogy egyre több gyökértelen fiatal költözik a fövá-
rosba, ahol a burjánzó szövetségi ~zigazgatásban talál munkát, végül,
hogy e fiatalok zöme liberális szellemű. A Star vezetői úgy ítélték meg a
fúziót, hogy íme, két rossz lap egyesültl s teki~tetbe véve e duett ideoló-
giai beállítottságát, nem jósoltak nagyjövőt ennek a suta házasságnak.
Ezért azután a Star nem moccant, meg sem kísérelte fölvásárolni a
Times-Hérald-ot, nem terjeszkedett a fúzió idején, semmit sem tett, ami
436
 versenyhez hasonlított volna, esze ágában sem volt- bizonyos tanácsok
ellenére~, hogy üde reggeli kiadást dobjon a piacra. A Star igazgatói-
nak becslése szerint a Times-Herald példányszámából a Post a legjobb
esetben is csak nyolcvanezer olvasót fog megtartani. Még valószínűbb­
nek tetszett azonban ötvenezer balek. Tévedtek, de nagyon. Mint kide-
rült, ez a tévedés kis hij án teljes csődöt zúdított a fejükre. A Times-Herald
napi negyedmilliós példányszámából az új lap száznyolcvanezret tar-
tott meg; a negyedmilliós vasárnapi kiadást pedig kétszázezres szinten
sikerült stabilizálni. Óriási győzelem volt ez Graham számára. Az első
négy hónapban az egybeolvadt két lap reggeli példányszáma három-
száznyolcvanegyezer-négyszáztizenhét, vasárnapi példányszáma pe-
dig háromszázkilencvenháromezer-ötszáznyolcvan volt. A Post szinte
egyik napról a másikra az ország kilencedik legnagyobb példányszámú
újságja lett. 1943-ban Washingtonban négy napilap jelent meg; ebből .
a teljes szám huszonnégy százaléka jutott a Post-ra; 1953-ban, közvetle- .
nül a fúzió előtt, ez az arány 24,3 százalék volt, tíz évvel később viszont,
1963-ban- a háromra olvadt mezőnyben-, az összpéldányszám 46,7
százalékára verekedte fel magát Phil Graham. A fúzió tehát több volt
hétköznapi tranzakciónál: megszületett az új, korszerű, gazdag, hatal-
mas Washington Post. Az üzletkötés révén az-ifjú óriás gazdaggá lett, és
lényegében nem volt vetélytársa a porondon, gyakorlatilag független
intézménnyé magasztosult.
Új korszak virradt föl, egy új típusú újság új aranykora. Nem lehetett
többé azt mondani, hogy a Post csenevész hírharang, néhány, kósza
újságíróval, aki kénytelen információit az amerikai kormány előszobái;. . 1
ban összekotorni; s az sem állt többé, hogy ez a lapocska tétován kóbö- .
rol a politika labirintusában. Kis idő múltán a Post erős, gazdag lappá
cseperedett, uralkodó pozícióját a maga piacán senki sem vitathatta,
nem kellett többé marakodnia más újságokkal (azokat nagyrészt tönk-
retette a televízió), mindig volt elegendő pénze, hogy szükségletei és
tetszése szerint szerződtessen újabb munkatársakat, hatalma pedig
annyira megnövekedett, hogy nemcsak a többi nagy napilap konku-
rensévé lépett elő, de azokkal a kormányintézményekkel is ve~senyre
kelt, amelyek ügyeiről egykor oly félénken számolt be. A start utáni első
lépés, a sorsdöntő gát a Times-Heraldmegszerzése volt. Ez végérvénye-
sen determinálta a jövőt, de hirtelenében senki sem figyelt fel erre a
tigrisszökkenésre. Kiváltképpen nem a Star vezetői.
A Star mindig a régi Washingtonnak, ennek a másodrangú déli vá-
437 .
 rosnakaiolapja volt, a többi újságcsakamolyanjöttmentkéntszerény-
kedett mellette. Főként két család irányította: a Kauffmannok és a
Noyesok; két rendkívül szapora família, rengeteg gyermeket nemzet-
,tek, s ezek mind fészket raktak az újság egyre bővülő igazgatóságában.
Személyesen ismerték a város leggazdagabb kereskedőit, és személyes
kapcsolataik révén, no meg azért is, mert hosszú éveken át a föváros
legjobb lapját adták ki, ők kaparintották meg a hirdetések oroszlánré-
~zét. A Star tehát uralkodó helyzetet vívott ki magának á város politikai
életében és gazdasági struktúrájában; a városi hivatalnokok hírértékű
közleményeit mindig úgy időzítették, hogy a Star jól járjon -vetélytár...
sai rovására. Bizonyos épületekkel, például a U nion pályaudvarral
azért csúfitották el Washingtont, mert a Star úgy'akarta, faji elkülönítés
' azért létezett, mert a _Star azt akarta, hogy létezzék. A Star nemigen
kedvelte a New Dealt és Franklin Rooseveltet, múló divathóbortnak
tekintette őket. Pedig az ó városuk volt elmúlóban. A Washingtonban
uralomra jutott kormány már nem olyan gentlemap.ek úri kormánya
volt, akik mind ismerik egymást, és jótállnak egymásért; sokkal inkább
szilárd, megalapozott kormány, amelyben egyedül a hatalom és a pozí-
ció számít: Az újság élén 1949 és 1963 között, a sorsdöntő években,
amikor a város is, az újságírás is olyan drámai módon változott meg,
8am Kauffmann trónolt. Határozott, erőszakos, makacs, fennhéjázó
ember, sokféle előítélettel; nem szívelte a feketéket, még kevésbé a zsidó-
L-· j
kat. Nem vette komolyan Eugene Meyert. Vándorboltosnak tartotta
Washingtonban, mint sajtóembert megvetette, . újoncnak tekintette,
ráadásul ez az alak még zsidó is. Sam nem látta előre, hogyan fogja
szétlapítani a televízió a délutáni lapokat, nem gondolt rá, hogy a tévé
mélyreható változásokat idéz elő az újságolvasási szokásokban. S nem
látta előre Phil Graham eljövetelét sem. Kauffmann kijelentette New-
hold Noyesnak, hogy a Post mindössze talán ötezret tart meg a Times-
Herald olvasói közül. Erről persze kiderült, hogy nevetséges tévedés.
Samnek fogalma sem voltróla, milyen óriási hasznot fog bezsebelni a
Post, és ebből a profitból Graham mennyit reinvesztál, fektet be ismét
a lapba. Graham a pénzkeresés kedvéért költötte a pénzt. A lehető
legjobb menedzsereket igyekezett megnyerni magának; például évi
harminchatezer dollárért alkalmaztajohn Sweetermant Daytonból; ő
később a Post energikus gazdasági igazgatója lett. Graham a startlövés
pillanatától kezdve teljes bedobással előrelendült. Mire a Star észbe
kapott, már jócskán lemaradt, a Post átvette a vezetést. 1954-ben még
438
a Star-é volt a város; egy évtized múltán már agyaglábakon állt, és tíz
körömmel kapaszkodott, hogy az események sodra el ne ragadja. · '

A fúzió előtti leggyengébb években a Post-ot jószerivel egyre nagyobb

mérvű rádiós-televíziós érdekeltségei éltették. Először a WTO rádió,
azután a WTOP televízió, majd ajacksonville-i rádióállomás. Graha-
met kezdettől fogva lenyűgözte a televízió. Abban nem volt egészen
biztos, vajon megsemmisíti-e majd a tévé az írásos sajtót vagy sem, de
a legtöbb sajtóvezérrel ellentétben, akik csupán rettegtek a tévétől vagy
megvetették, ő tisztában volt vele, hogy itt valami furcsa dolog történik,
ó pedig ott akart lenni, amikor ez a vegyi folyamat végbemegy. Meyer
ellenérzése viszont nem is lehetett volna hevesebb; mint az idősebb
nemzedék tagja, nem kedvelte az elektronikus újságírást, ezt a csfricsá-
ré, zajos, kufárkodó világot, esze ágában sem volt ilyesmire pénzt költe-
ni. 1947-ben, vagy tíz esztendővel az előtt, hogy a televízió komolyan
éreztette volna súlyát a sajtóban, Graham rádiós-televíziós szakértő­
ként alkalmazta John Hayest, aki a második világháború idején az
amerikai fegyveres erők rádió hálózatának az igazgatója volt. 1950-ben
a Post megvásárolta első televízióállomását; ebből alakult ki később a
WTOP; Meyer, jóllehet nem volt ínyére a dolog, vonakodva áldását
adta rá. Ez az állomás vagy micsoda legalább Washingtonkörzetében
működött. 1Q52-ben Hayes azzal állt elő, hogy vásároljanak egy rádió-
meg egy tévéállomást a floridai J acksonville-ben. Meyer sokáig és el-
szántan ellenezte ezt a rögeszmét. Végül megkérdezte Hayest, rajta "
kívül ki S?eretné még megszerezni az állomást. - Phil, de fenemód -
felelte Hayes. - Hát akkor vegyük meg-' adta be a derekát Meyer. Amit
Phil megkívánt, azt meg is kapta. A jacksonville-i állomást 1953-ban
szerezték meg, hamarosan továbbiakat is vásároltak Miamiban és Cin-
cinnatiban. Graham nemcsak Meyer előtt járt, de megelőzte a Sulzber-
gereket és a Chandlereket is. E nemzedék sajtókirályainak zöme, példá-
ul Sulzbergerék is, tartottak és féltek a rádiótól-televíziótól. S még ha
hullottak is belőle a bankók, az ilyesmiből származó pénzt II}.ocskosnak
tartották. Graham nem tartotta annak. Tökéletesen tisztában volt vele,
hogy a Post éppen az ó egyéb érdekeltségei révén vészeli át a hét szúk
esztendőt. Megesett, hogy amikor valamelyik tudósító némi fizetés-
emelést kapott Grahamtól, rövid előadást is kellett hallgatnia arról,
hogy fizetési csekkjét a WTOP-nak köszönheti.
Most, hogy a fúzió megtörtént, a Post irigylésre méltó pénzalapokat
439
 halmozott fel. John 'Sweetermannek, a gazdasági igazgatónak része
· volt az új, megnövekedett példánys~ám fenntartásában, de a lap hie-
rarchiájában is magasra emelkedett; módszeres párviadalok bart porba
sújtotta a szerkesztőség vezetőit, akik egyre újabb, egyre nagyobb költ-
ségvetést próbáltak kicsikarni. Ezekben az első hónapokban éppannyi
része volt abban, hogy a lap pontosan megjelenjék, mint Grahamnek,
sót ahhoz is ő ragaszkodott, hogy tartsák meg· a Times-Herald-nak azo-
kat a jellegzetességeit, amelyeket a Post egynémely szerkesztője a lap
szemérmetlenül konzervatív vonásainak tekintett. Sweeterman ígére-
tet csikart ki Grahamtől, hogy tíz évig nem távolítja el a fejlécről a
Times-Herald emblémáját; igaz, hogy alig tizenhét nappal az egyesülés
után máris kisebb betűk rikoltották világgá: Times-Herald. Sweeterman
azt is kiharcolta, hogy a vasárnapi számot kibővítsék, sokkal szórakoz-
tatóbbá tegyék, szakrovatokkal töltsék meg, ugyanakkor a hétköznapi
kiadás is legyen vonzóbb a középosztálybeli olvasók számára. Koráb-
ban a Posta washingtoni új elit lapja volt; Sweeterman most már népe-
sebb táborra hajtott rá. Mindez döntő szerepet játszott a Post pénzügyi
diadalaiban, és végül a szerkesztőségi siker szemszögéből is lényeges
tényezőnek bizonyult. A nagy létszámú riporteri gárda sokba került,
olyan riporteri team-ekés jogi tanácsadók szerződtetését, akik nélkül az
ember nem csipkedheti meg a kormányt, csakis gazdag, félig monopol-
helyzetben lévő lapok engedhettek meg maguknak. A kapitalizmus lé-
nyében rejlő sajátos irónia, hogy azon intézmények között, amelyek
eléggé gazdagok, eléggé hatalmasak ahhoz, hogy ellenálljanak egy
mérhetetlenül felduzzasztott, esetenként könnyelmű, de egyébként tá-
madhatatlan központi kormánynak, csakis olyan sajtóbirodalmak rúg-
hatnak labdába, amelyek anyagilag roppant szilárdak.
Ahová az olvasók áramlottak, oda követték őket a hirdetők, még-
hozzá rendkívül fürgén. Előbb a hirdetési rovatban következett be a
fordulat, a hirdetések ugyanis mindig reagálnak az újság és a társadalom
szívverésére. Nem véletlen, hogy Eugene Meyer, a milliomos laptulaj-
donos szünJelenül apróhirdetésekért kunyerált minden washingtoni ta-
xisoiortől, aki könnyelműen megállt és fölvette. Régen álmodozott már
róla, hogy lepipálja a Star apróhirdetéseit; az ő szemében ez bizonyítot-
ta volna, hogy lapja valóban gyökeret vert a városban, és meghódította
az igazi dolgozókat. Egy esztendővel az egyesülés után, 1955-ben, egy
James Daly nevű tehetséges ifjú lett a Post apróhirdetési rovatvezetője.
Munkába lépésének első napján találkozott Eugene Meyerrel. - Mister
440
Daly, mennyi időnkbe telik, amíg lehagyjuk példányszámban a Star-t?
- kérdezte Meyer. - Ez nemfair kérdés!-tiltakozott Don Bemard, Daly
főnöke. - Még az íróasztalát sem mutattam meg Mister Dalynak. -
Daly azonban megkockáztatott egy jóslatot: ehhez öt évre van szükség.
- Öt év - ismételgette Meyer -, öt év, az rendben van. Azt hiszem~·
kihúzom addig, mert még a halálom előtt szeretném ezt megcsinálni. -
Négy év múlva, 1959-ben megelőzték a Star-t. A pénzügyi siker olyan
gyorsan mosolygott rájuk, hogy erre még Graham és Meyer sem számí-
tott. 1954-ben a Post kétszázötvenezer dollárra szorította le a vesztesé-
gét. 1955-től már évi kétmillió dollár nyereséget mutatott ki a nagy-
könyv. A fúzió előtt a Star hirdetései kettő az egyhez arányban múlták
felül a Post megfelelő rovatát; tizenöt év múlva megfordult az arány.

A Post tett szert a legnagyobb befolyásra a két legfontosabb amerikai

város egyikében. Meglehet, a pénzügyi, a társadalmi és a kulturális
elveket és image-eket New Yorkban kovácsolták, de a politikai elgondo-
lások Washingtonban öltöttek formát. APost eljutott a Kongresszus, a
Legfelső Bíróság és a végrehajtó hatalom minden tagjához, és a Wa-
shingtonban dolgozó újságírók, bármelyik lap tudósítói voltak is, na-
ponta olvasták. Philip Graham tehát a főváros legnagyobb súlyú politi-
kai ügyintézője lett, és ennek révén országos személyiség. Többé már
nem úgy tekintettek rá, mint zseniális, sziporkázó, szépreményű ifjúra,
aki egy anyagi nehézségek habjai közt vergődő újság élén áll - most már
elismerték, hogy ragyogó képességű, energikus, rámenős, gyakran fék-
telenül merész, máskor nagyzolásra hajlamos férfi, háta mögött egy
nagy hatalmú, gazdag újsággal. ,,Amerikai álommontázs" - így jelle-
mezte Philt a Time magazin hízelgő címlapsztorija, láthatóan megbo-
csátva neki azt, amit Harry Luce bizonyára ifjonti tévelygésnek minősí­ - I
tett volna. Az új Washingtonban ő lett az amerikai Apolló. Ismert min-
denkit, akit érdemes volt ismerni, harcolt a régi gárda hatalmának
megtöréséért, az önkormányzatért, a faji elkülönítés felszámolásáért.
Igazi aktivista volt, s azt tervezte, a Post révén fogja megvalósítani ál-
mait. Minden perccel a mának élt; mérhetetlenül élvezte, hogy formál-
ni is képes ajelen masszáját.
Házassága nem volt ennyire sikeres, de éppenséggel annyira rossz
sem; anyagilag nem függött Kaytől, Meyer gondoskodott róla, hogy
Philnekjusson a részvénypakett többsége. Kay középosztálybeli feleség
volt, a háttérbe húzódva figyelte a .férjét: csodálta, féltette, egyszer-
441
 másszor kissé zokon is vette, amit Phil művelt. Phil sziporkázott, Kay
kötelességtudó volt. Rettegett a komoly társadalmi rendezvényektől;
tudta, hogy az ilyen szituációkban nem állná meg a helyét, hogy suta,
nem képes az alkalomnak megfelelően öltözködni. Ha gálaestélyre kel-
lett menniük, Phil fölhívtaNancy White-ot, a Harper's Baz,aarszerkesz-
tójét: szervezze meg, hogy Kay olyan ruhában jelenjék meg, ami nem
okoz hangosabb botrányt. Próbálja megvédeni, kérlelte. Mindez - ha-
bár diszkréten ment végbe - voltaképpen nagyon megalázó volt. Kay
esetlennek érezte magát, Phil pedig valamiképp még fokozta is benne
ezt a szorongó érzést. Úgy tetszett, az asszony teljesen begubózik saját
bizonytalanságérzetébe. Fogalma sem volt róla, hogyan kell fényűzően
megteríteni egy ragyogóan fehér asztalt. Történt, hogy Adlai Steven-
sont látták vendégül vacsorára; Phil a vendégek érkezése előtt az utolsó
percben még lement egy kis borkóstolóra; kiderült, hogy a drága nedű
~egsavanyodott. Ez is Kay kudarca volt. Mégis lenyűgözte a férje,
szerette, büszke volt rá, hogy mindenki jó véleménnyel van Philről,
jóllehet mindez olyan társadalmi szintre emelte a házaspárt, ahol Kay
már nem mozgott fesztelenül. Akkor érezte magát a legjobban, amikor
régi barátok jöttek látogatóba hozzájuk, olyan emberek, akik még ügy-
védbojtár korából ismerték Philt, akik mindkettőjüket szerették, akik
\ .
·nem túl divatosak, nem túl fontosak; ilyen társaságban az asszony egé-
szen feloldódott. Régi barátaik lassan rájöttek, hogy voltaképpen két
\ Kay Graham létezik. Az egyik az a nő, aki elkíséri a fogadásokra, az
estélyekre Phil Grahamet, aki félszegnek, bizonytalannak látszik, aki
láthatóan megfogadta, hogy meg sem szólal, amíg a férje beszél, nehogy
akár egy pa\-ányi sugár is őrá vetüljön a férjét megvilágító fényözönból.
A másik az a Kay, aki- ha Phil nagyon elfoglalt vagy nincs a fövárosban
-egyedüljár. társaságba, és noha félénk meg zárkózott, azért roppant
okos, mélyen érző és érdeklődő asszony. Egy ízben, még házasságuk
elején, vacsorát adtak, Phil pedig így tréfálkozott: -Tudják-e, mi az
első dolog, amit Kay csinál reggelente? - Hatásszünet. Majd így foly-
tatta: - Belenéz a tükörbe, és azt mondja: milyen szerencse, hogy hoz-
zám jött feleségül. - Akkor mindenki nevetett ezen, mert Phil annyi
szeretettel, a gúny leghalványabb nyoma nélkül beszélt, hogy tréfának
tűnt, de különben is, Phil bármit mondott, az emberek megvidámod-
,tak. Mostanában viszont Graham már nem tréfálkozhatott volna ilyes-
mivel, túlontúl igaz lett volna. Phil látszólag egyre csillogóbb, Kay

442
 egyre elhanyagoltabb lett, s az efféle tréfán nem lett volna semmi nevet-
nivaló.
Kay néha aggódott amiatt, hogy Phil mennyire hajtja magát. Egye-
dül őbenne derengett föl a sejtés ezekben az években, hogy Phil Gra-
hamnek is két arca van, bár ezt ki nem mondta volna. De azért látta,
hogy más ember az, aki a fogadásokon olyan elragadó és szellemes, és
ismét más az a férfi, akin otthon, amikor négysze~közt vannak, olyan
gyors·an úrrá lesz a csüggedés, aki egyszerre mocskolni kezdi önmagát.
A dolog nem látszott súlyosnak, mégis aggasztotta Kayt. Phff szörnyen
kimerült, valahányszor túldolgozta magát. Kay arra gondolt, bárcsak
lassítana kissé az ütemen; most, amikor már megvolt mindene, amire
csak vágyott: az új~ág, a siker látható biztosítéka és a biztos jövő, nem-
hogy lehiggadt és oldottabbá vált volna, hanem - ha egyáltalán lehet-
séges- még jobban hajszolta magát. Minél többet szerzett, annál több
tennivalója akadt. Éppen azért, mert megnőtt a befolyása, egyre több
dolgot akart a befolyása alá vonni. Éppen mivel fontosabb ember lett,
úgy érezte, köteles még többet szerezni; Az ötvenes években egyre gyak-
rabban belekapott a politikába~Jószerivel minden szintenjelen volt a
washingtoni produkciókban. Ami az országos politikát illeti, hamaro- ·
san kiábrándult Eisenhowerből; ha Ike a status quo embere volt, Gra-
ham aztán nem. Fokozatosan egyre közelebb került Lyndonjohnson-
hoz, a szenátusi többség vezetőjéhez. Phil gyermekkori barátja, George
Smathers hozta ö~sze a két férfit, akik között hamarosan kivirágzott a
barátság. Graham saját politikai nézeteinek testet öltöttjelképét látta
Johnsonban: liberális, pragmatikus, részben népi szemléletű, meglehe-
tősen szegény déli családból származó politikus. Olyan embernek te-
kintette, aki ismeri a reális világot, és- ellentétben a politikai manipu-
látorok többségével, akik semmiféle morális célt sem tűznek maguk elé
- ennek a politikusnak egész tevékenységét áthatja az erkölcsi érzék.
A Legfelső Bíróság 1954. évi döntése után, amelynek révén integrálták
az állami iskolarendszert, Graham egyre szilárdabban vallotta: olyan
elnökre van szükség, aki képes begyógyítani a megosztottság okozta
sebeket.
Graham lett Johnson egyik önkéntes tanácsadója, beszédírója, tá~
mogatója. Egészen egyszerű szavakkal: Lyndon embere lett, ~s ameny-
nyire csak megtehette, lapjában is kedvező húrokat pengetett, hajohn-
son került szóba. De Phil a Post-on kívül is sürgött-forgott akkoriban.
Megpróbálta Lyndont összehozni liberális barátaival - váltakozó si-
443
 kerrel ilyesmiket susogott baráti fülekbe: szeretni fogjátok,· ez az ember
többet ér, mint hinnétek. (A liberálisokat nem annyiraJohnson tájszólása
riasztotta vissza, sokkal inkább a közéleti arculatán érződő olajszag és
a földgáz bűze.) Graham megpróbálta rávenni barátait, hogy teljes
munkaidejükben írjanak beszédeket Lyndonnak. (EmmetJohn Hughes-
nak például azt mondta: Lyndonnak csak arra van szüksége, hogy
valaki megtanítsa, hogyan kell angolul beszélni a Mason-Dixon-
vonaltól 1 északra. Össze is hozott egy találkozót Hughes és Johnson
között, de a cikornyás, régimódi stílusú Hughes hamarosan rádöbbent,
hogy szinte minden tekintetben mély kulturális és intellektuális szaka-
dék tátong kettejük között, ezért nem vállalta a munkát.) Graham
szüntelenül nyaggatta Lyndont, ugorjon fejest az országos politikába,
megpróbálta leküzdeni azt a paranoid irtózást, amely Johnsonban élt
a keleti liberálisokkalszemben, mert azt gondolta róluk, hogy sohasem
veszik be a klubjukba.Johnsontjoggal riasztotta az a kockázat, hogy
országos szinten liberális színekben lépjen sorompóba valamely tisztsé-
gért, pu~ztán azért, hogy végül a liberálisok kosarat adjanak neki,
ugyanakkor viszont elszigetelődjék déli bázisától. Phil állandóan azzal
· érvelt, hogy Lyndon csakis akkor gondolhat az elnökségre, ha tevékeny
részt vállal a polgárjogi küzdelemben, egyre jobban eltávolodik szegre-
gációs torzképétől ~ mindezt úgy érheti el, ha egy polgárjogi törvény
útját egyengeti a Kongresszusban. .
1957-ben sikerült rávenniejohnsont az erőpróbára. A faji elkül9ní-
tést hirdető déli törvényhozók hatalma ekkoriban tetőzött; Lyndon
tanácsadóinak többsége déli volt, s nagyon tartottak az előttük hullám-
zó, ismeretlen vizektől. A törvényjavaslat döntő csatáját azon a nyáron
vívták. A túlfeszített munkában kimerült, a stresszhatástól örök feszült-
ségben élő Phil Graham éppen vidéki házában pihent; Lyndon vissza-
hívta Washingtonba, hogy segítsen kordában tartani a liberálisokat,
amíg ő a konzervatívokat dolgozza meg. Kay ott volt a szobában, ami-
kor befutottJohnson telefonhívása. Az asszonyt aggasztani kezdte, mi
lesz ebből, tudta, hogy Phil kimerült, valami komoly baja lehet; talán
mindez csak vihar előtti csönd. Megpróbálta rábeszélni a férjét, hogy

1 A történelmi jelentőségű Mason-Dixon-vonalat-még az 1760-as években tűz­

te ki két angol földmérő, Charles Mason ésjeremiah Dixon, Pennsylvania és

Maryland határvitái miatt. A vonal a szabad és a rabszolgatartó államok ha-
tárvonalaként lett fogalommá.
444
 ne térjen vissza Washingtonba, de végül Lyndon győzött, Graharil fel-
utazott a iovárosba, hogy aJohnsont támogató képviselőket kordában
tartsa. Gyakorlatilag együtt laktak, éjszakánként stratégiai elgondolá-
sokat dolgoztak ki, nappal állandóan a telefonkagylót szorongatták,
győzködték a politikusokat, érveket hoztak fel a törvényjavaslat mel-
lett. De ez csak az érem egyik oldala volt. Graham tartotta a lelket
Lyndonban olyankor is, amikor a texasi néha elcsüggedt, megbokroso-
dott vagy ki akart szállni az egészből. Eljött az idő, amikor napnál
világosabb lett, hogy a déliek befolyása roppant erős, hogy ügyrendi
tapasztalatuk felülkerekedik az északi szavazattöbbségen, ezért jelen-
tős kompromisszumokra lesz szükség. Liberális megfogalmazással: · a
javaslatot ,,ki kell belezni". Ekkor vált döntő fontosságúvá Phil Gra-
ham szerepe. Naphosszat telefonált liberális barátainak- liberális kö- .
rökben súlya és befolyása volt a szavának; a föváros legjelentősebb libe-
rális napilapjának a tulajdonosaként jó lehetőségei voltak rá, hogy
nyomtatásban ismertesse a liberális felfogást-, s most azt az érvet sze-
gezte nekik, hogy egy szerényebb törvény is több a semminél. Az első
lépés a legnehezebb, hajtogatta, most precedenst lehetne teremteni a
polgárjogi törvényjavaslat megszavazásával; a törvény majd utat tör
jövőbeni, hasonló, de határozottabb törvényjavaslatok számára, ame-
lyeket már könnyebb lesz keresztülvinni. Olyan érzelmi tölté~ú kérdé-
sek esetében, amilyenek a polgári szabadságjogok, sorsdöntő lehet egy
precedens. Volt egy pillanat, amikor az egész borotvaélen táncolt; Gra-
ham kétségbeesetten előszobázott, a polgárjogokért harcoló csoport
már-már föllázadt aJohnson-fele kompromisszum ellen, és végül két
ember szava döntött a törvényjavaslat mellett: Roy Wilkinsé, az NA-
ACP [a SzínesbőrúekJogaiért Harcoló Országos Szövetség] vezetőjéé
ésJoe Rauhé, az ADA [Amerikaiak a Demokratikus Akcióért] jogá-
száé. Ők segítettek a győzelem kivívásában. Másnap reggel hat órakor
Phil Graham fölhívtaJ oe Rauht. A kimerült, álomittas Rauht a telefon
berregése ébresztette fel. Először Phil Graham ujjongó hangja jutott el
a tudatáig. Hirtelen arra gondolt, nem aludt-e délig, talán Q.{. ó órája jár
rosszul, végtére is Graham hangja sem csengett valami üdén.
- Tudod, mit mondott rólad ma Lyndon?- kérdezte izgatottan Gra~
ham.
- Úristen, Phil, honnan a fenéből tudhatnám, mit mondott Lyndon?
-felelte a még mindig kábult Rauh. Végtére nem is tudta, hogy ma
van-e vagy még tegnap.
445
 Lyndon azt mondta, hogy te mentetted meg a törvényjavaslatát-
~elentette ki diadalittasan Graham. Diadalittas a fiú, gondolta Rauh,
hajnali hatkor. ·
A Post keveset írt arról, hogy a törvényjavaslatot kibelezték, s a ku-
lisszáktnögötti manipulációkról sem közölt többet. Elismerőn szólt vi-
szont arról, ahogyan Johnson bábáskodott a törvényjavaslat körül; a
cikkíró azt állította, hogy nem hígította fel az eredeti szöveget, majd
kijelentette, hogy Johnson lett a közös nevező Észak és Dél között.
; Vagyis a törvény J ohnson személyes diadala. Graham éppen ezt a sze-
repet szántaJohnsonnak, ebbe a kalickába próbálta becsalogatni. Nem
meglepő hát, hogy a csizma pontosan illett ajohnsoni lábra.
Kay Graham sejtelmei azonban igazolódtak. A polgárjogi harc kiszi-
. \
polyoz.ta Philt, olyan értékes energiát égetett el ben.ne, amelyet nem
tudott pótolni. Kimerülten érkezett vissza a farmra, és jóformán mi-
helyt hazaérkezett, kirobbant a válság odalenn, Little Rockban. Gra-
hamen ekkor lett úrrá az első súlyosabb ideg-összeroppanás. Később
kiderült - akkoriban még nem egészen világosan, hiszen a kételyeket
· elhomályosította egyéni és magnetikus vonzereje-, hogy Phil Graham
beteg ember. Sikerei a Post-nál nem enyhítették a rá nehezedő nyomást,
csak fokozták a felelősségét, és közelebb sodorták a delíriumhoz. Mivel
roppant hatalomra tett szert, egyre szabadabbá vált előtte az út, egyre
több nagy hatalmú ember kért .tőle tanácsot· és támogatást; érdekes
I
módon egyre ritkult azoknak a száma, akik vitatkoztak vele, akik ügyet
·sem.vetettek rá, vagy nemet mondtak neki. Lépten-nyomon tanácsot
· kértek tőle, a társaságát keresték, egyrészt azért, mert jó tanácsokat
kaptak„ másrészt tudták, milyen hatalom áll mögötte. Olyan volt,mint
" ·a korcsolyázó, aki egyre sebesebben és sebesebben száguld a vékonyodó
jégen; egyre gyengülő széllel szemben.
Little Rock miatt omlott össze először Phil Graham. Kisebb idegki-
merültségi rohamok már korábban is erőt vettek rajta, de ezekről jófor-
mán csak Kay tudott; úgy is kezelték őket, mint a múló fáradtság apró
epizódjait. Meyeregyszerúen azt hitte, hogy Phil túl sovány, túl ideges.
Kaynek viszont az volt az érzése, hogy ezek a tüneték valami komo-
lyabb betegségre utalnak, de végül is nem volt tisztában az elmebeteg-
ség mivoltával, nem is volt senki, akihez fordulhatott volna; nehéz az
egyszerű hívőknek felismerniük az istenek betegségeit. Végül is azok
találkoztak vele a leggyakrabban, akik a legjobban szerették. Kay ösz-
. tönösen megérezte, mit tartogat a jövő. Az évek során lassan megtanul-
446
 ta, hogyan kell óvnia Philt; megszokta, hogy a férje néhány napra eltű­
nik anélkül, hogy bárki is gyanítaná, hogy eltűnt, vagy hogy a távollété-
nek komoly oka van. Szinte házasságkötésük napjától tanúja volt Phil
kishitűségi rohamainak; hogyan váltja fel az ujjongó lelkesedést a ko-
mor borúlátás, miként változik Phil egyénisége egyik percről a másikra.
Kay megtanulta - legalábbis azt gondolta -, hogyan birkózhat meg
ezekkel a válságokkal, és miként kell szép szóval átsegítenie ferjét a
hullámvölgyeken.
Máig nyitott kérdés, miért okozott Grahamnek olyan súlyos törést
éppen az Arkansas állambeli Little Rock. Részben bizonyára szerepe
volt ebben, hogy nagyon kimerítették a polgárjogi viták, amikor
Lyndonjohnson tanácsadójaként dolgozott, hiszen ez a feladat éppen
akkor hárult rá, amikor úgyis nagyon fáradt volt. De másrészt bizonyá.:.
ra az volt az oka, hogy Little Rock jelképezte a modern időkben a nem-
zetet egybefűző szálak első el pattanását a faji kérdésben, s Graham, aki
Délen született, ezt személyes·tragédiaként fogta fel. S végül bizonyára
az is az okok közé sorolható, hogy a két lap fúziója után megnőtt Gra-
ham újságjának szerepe és hatalma. Egyre többet követelt magától,
egyre nagyobb szerepet vállalt: úgy gondolta, most már bármit megte-
het, amit csak akar.
Betegségéről nagyon keveset sikerült kideríteni. Egyes orvosok azt
mondták, hogy a kiváltó ok talán biokémiai természetű, hogy Graham
szervezete valamely oknál fogva, talán stressz hatására olyan egyensú-
lyi zavarokat produkál, amelyek megtámadják az agyát, és ciklikusan
isµiétlődnek. Előbb jön a mániás ciklus; ezek az őrületig felfokozott
energiakitörések pillanatai, a felfelé ívelés szakasza, amikor minden
lehetséges, amikor semmi sem fordulhat rosszra, semmit sem tagadhat-
nak meg tőle, ilyenkor ő formálj a a történelmet. Az ilyen ciklusok idején .
valóban páratlanul briliáns volt, agya gyorsabban kapcsolt, mint bárki
másé, kreatív és eredeti volt, úgy tetszett, a jövőbe lát; tökéletes bizton-
sággal célzott és talált. De azután bekövetkezett a depressziós ciklus;
iszonyú reménytelenség lett úrrá rajta, zokogott, elkeseredett, önmar-
cangoló jeleneteket rendezett, csakis a kudarcokat és a hibákat látta,
ostorozta önmagát, kétségbe ejtette, hogy hová süllyedt, mit tett, és szó
szerint képtelen volt felkelni az ágyból. Ha a barátai csak céloztak rá,,
milyen értékes ember, gúnyosan leintette őket, és valami iszonyatos
bűnt vallott meg nekik, amelyet épp mostanában követett el. .
Phil Grahamból Little Rock váltotta ki az első ilyen súlyos ciklust.
447
 Később számos amerikai nagyvárosra tüzes bélyeget sütöttek a faji za-
vargások; ott sorakoznak ezek a városnevek egy fájdalmas listán, de
1957-ben még úgy látszott, hogy Little Rock egyedülálló tünet. 1954-
ben a Legfelső Bíróság elrendelte, hogy gondos előkészítés után fel kell
számolni a déli államok iskoláiban a faji szegregációt; az előkészítés
valóban igen gondos volt, azután három esztendő múlva a Little Rock
Central nevű iskola utasítást kapott, hogy vegyen fel kilenc fekete tanu-
lót. Orval Faubus, Arkansas kormányzója ekkor váratlanul vétót emelt
önmaga és az állam kormánya nevében, és kijelentette, hogy megaka-
dályozza az integrációt Litde Rockban. Támogatta a helyi ellenállást,
az iskola körül összegyűlt csőcselék nap nap után elkergette a fekete
gyermekeket. Ekkor még Eisenhower volt az elnök; kormányzatát
passzivitás jellemezte, ezért nem sietett közbelépni. Ike-nak nem tet-
szett különösebben a Legfelső Bíróság döntése, és láthatóan nem sietett
" a déliekre erőszakolni az engedelmességet egy olyan törvény kapcsán,
amely neki sem tetszik. Amikor tehát az elnök elmulasztotta az azonna-
li intézkedést, légüres tér keletkezett; az egész világ a lélegzetét vissza-
fojtva figyelte, hogyan dacol Arkansas ál!am kormányzója az Egyesült_
Államok elnökével.
Amikor idáig fajultak a dolgok, Phil Graham lépett a színre. Úgy
tetszett, szinte az őrjöngésig aktív. Ő lett a Little Rock-i válság önjelölt
ügyintézője. Éjjel-nappal a telefonnál volt; mindenkit felhívott: a Fehér
Házat, Sherman Adams. és Maxwell Rabb elnöki tanácsadókat, Ni-
xont, Bill Rogerst, Harry Ashmore-t, a Little Rock-i lapkiadót, Brooks
Hays Little Rock-i képviselőt, Thurgood Marshall és Roy Wilkins feke-
te vezetőket. Megpróbált fölkutatni mindenkit, akinek a szavára Eisen-
hower netán hallgat. Telefonon utasította fehér házbeli riporterét, Ed-
die Folliardot,juttasson el feljegyzéseket Ike-hoz. Fölhívta Ike baráta:..
it, beszéljék rá az elnököt a cselekvésre. Amikor megpróbálta kissé meg-
ingatni Faubust, és törte a fejét, mivel lehetne befolyásolni ezt az em-
bert, eszébe jutott Truman. Truman hívó baptista és a hagyományok
híve, talán Truman fölhívhatná Faubust. De ki hívhatná fel Trumant?
Brooks Hays, Little Rock képviselője, hát persze hogy ó. Hays a baptis-
ták egyik országos világi vezetője volt, Graham tehát fölhívta Hayst,
hogy hívja fel Trumant, az pedig telefonáljon Faubusnak. Mindent
megtett, amit csak megtehetett. Bármit. Volt az egésznek valami két-
ségbeesett jellege. Állandóan azon fáradozott, hogy megmozgassa a
bábukat. Hirtelen ötlete támadt: talán a roppant tekintélyű Ike-nak
448
 személyesen kellene elmennie az iskolához, egyik kezével egy fekete, -
a
másik kezével egy fehér gyermeket vezetve. Amikor Fehér Ház eluta-
sította ezt a~ ötletet, újabb javaslattal állt elő. Ike vezethetné az egyik
gyermeket, ő pedig, Phil Graham a másikat, és így, együtt lépnének be
az iskolába. Hisztérikusan próbálta keresztülhajszolni az ötletét, hat
készüléken telefonált egyszerre, egyre elszántabban vetette magát a
küzdelembe, egyre több felelősséget vett a vállára, mintha az ő hibája
lenne, ha a terv nem sikerül, az ő hibája, az ő kudarca. Egyre megszál-
lottabban dolgozott. Hajnali három órakor fölhívta barátját, Joe
Rauht. - Joe! Azonnal meg kell kapnom Thurgood telefonszámát!
Azonnal beszélnem kell vele! Még ma éjjel el lehetne intézni a dolgot.
- Irodáját építette ki harcállásponttá, állandó kapcsolatban állt Ash-
more-ral Little Rockban; Ashmore hadijelentéseit Sherman Adamshez
és Bill Rogershez továbbította. Közölte Ashmore-ral: Rogers azértfon-
tos, mert képes hatni Nixonra, az ilyesmiben pedig Nixon nagyon
ügyes, Dick vitatkozni mer Ike-kal, hát próbálja rábeszélni, hogy vegyG
kézbe a dolgok irányítását. Nixon - közölte a kissé meghökkent Ash-
more-ral - értékesebb ember, mint általában hinnék (amikor elvonult
a vihar, Graham egyetlen szívességet kért Ashmore-tól: írjon egy levelet
Nixonnak, köszönje meg neki a válság idején nyújtott segítséget; Ash-
more kötelességtudóan eleget is tett e kérésnek). Nap mint nap ügyele-
tet tartott a harcálláspontján, a telefonjai mellett, éjszakákat virrasz-
tott át. Láthatóan állandó euforisztikus állapotban volt. Egyik barátja
elmondta: az volt a benyomása, mintha Phil Graham egy bizonyos
ponton azt képzelte volna, hogy ő az Egyesült Államok elnöke, a válság
megoldása tehát az ő feladata. Vagy legalábbis egyfajta meghatalma-
zott elnök. Volt egy olyan pillanat, amikor Graham úgy gondolta, hogy
Lyndon Johnsonnak kellene leutaznia Little Rockba és latba vetnie
tekintélyét. FölhívtaJohnsont, aki Téxasban tartózkodott. Figyelembe
véve a kérdés kényes természetét és saját ambícióit, LyndonJohnson-
nak esze ágában sem volt személyesen beavatkozni Little Rockban, s
ezt meg is mondta Grahamnek. Graham erre ordítani1kezdettJohnson-
nal, az meg visszaordított; ezután egy időre elhidegültek. Másik barát-
ja, .Max Rabb, Eisenhower kisebbségi ügyekben illetékes munkatársa
szerint egy egészen másféle Phil Graham lépett a színre, mint akit addig
ismert; a régi Phil Uraham hűvös, szenvtelen, önironikus volt, ez a mos-
tani viszont új ember: elszánt, megszállott, féktelen. Mintha őrület lett
volna úrrá rajta. Minden második szava az volt, hogy kell; mintha félt
449
 volna, hogy kifut az időből; egy megszállott, akinek arra sem jut ideje,
hogy meghallgassa, mit mond a telefonba a másik, mert küszöbön áll a
Gonosz erőinek ,t ámadása. Ike végül mégis cselekedett, ~imozdult a
teljes passzivitásból, és Little Rockba küldte a l Ol. légi deszantezredet, .
így azután véget is ért a Little Rock-i válság. S amikor véget ért, Phil
Graham összeroppant. .
Szabadságot vett ki, leutazott Virginia állambeli birtokára, Glen
Welbybe. ·csak a Post vez~tőinek legszűkebb körével tudatták, milyen
súlyos beteg, hogy voltaképpen idegösszeomlásrólvan szó. Glen Wel-
byben mintha teljesen megbénult volna. Behúzta a függönyöket, és
nem volt hajlandó fölkelni az ágyból. Katharine Graham megpróbált
hatni rá, de félénk nő lévén, akinek kevés az önbizalma, úgy érezte,
férjével összehasonlítva nem tudja olyan jól kifejezni magát, akkor meg
hogyan győzhetné meg bármiről? Kettejük közül Phil volt a szavak
mestere, de azért Kay megkísérelte bebizonyítani neki, mennyire szere-
tik, tisztelik az emberek; hogy szükségük van rá. Philből viszont ömleni
kezdett az önvád; egyre csak szégyenletes vétkeit sorolta. Komor han-
gulatban volt. Amikor az asszony Phil bájos egyéniségéről beszélt, gú-
nyolni kezdte a feleségét - a szellemesség és a bájolgás, mondotta, csu-
pán arra szolgál, hogy kellő távol!'ágban tartsa magától az embereket.
Ily módon ősok mindent megtud róluk, ők viszont semmit sem tudnak
meg róla. Elmesélt egy történetet valakiről, aki valamilyen ügyben föl-
kereste; ő azután elbűvölte látogatóját, megnevettette, szinte elcsábí-
totta, azután közölte vele, hogy hajat kellene vágatnia, elhurcolta egy
borbélyhoz, azzal otthagyta; az csak ült kábultan. S miközben elmond-
ta ezt a történetet, gyűlölte önmagát, gyűlölte azt a Phil Grahamet,
akiről beszélt.
Végül befejeződött a ciklus hullámvölgyszakasza; 1958-ban kissé
összesz.e dte magát, és újra munkába állt. Most azonban rendkívül za-
varos korszak kezdődött. Volt néhány jó napja, de ezek a világos perió-
dusok egyre rövidebbek lettek, és mintha Graham egyre kevésbé lett
volna ura önmagának. 1958-ban és 1959-ben hol bejárt a hivatalába,
hol nem, egyre labilisabban viselkedett, bár erről csak kevesen tudtak;
a legtöbben csupánjó periódusaiban találkoztak vele, amikor ugyan-
olyan intelligens és megnyerő volt, mint valaha. Legközelebbi barátai
tudták, hogy súlyos beteg, és mindent elkövettek, hogy nehéz idősza.;.
kaiban megvédelmezzék a külvilággal szemben. -Azt mondták nekem,
hogy legyekjó kisfiú- mondta egy ilyen időszakban Arthur Schlesin-
., 450
 gernek, mintegy gúnyolódva eltúlzott jó modorán. · Ilyenkor szinte
megbénította a rázúduló sötétség. Megesett, hogy fölhívta egyik barát-
ját, például Edward Bennett WiUiams ügyvédet, elmentek egy kikötői
vendéglőbe, ahol Philt senki sem ismerte, és órák hosszat beszélgettek;
Graham csüggedtnek, bánatosnak látszott, mint aki bizonyos benne,
hogy lesújt rá a végzet. Meg volt győződve róla, hogy szörnyű ember,
egyre csak a bűnről beszélt, és szinte gyógyíthatatlan ösztönösséggel
rombolta önmagát. Barátai szerint (bár erre gyakran csak ut9lag döb-
bentek rá) 1958 körül kezdett világosan megmutatkozni, hogy öngyű­
lölete és önpusztító sz'envedélye során nemcsak önmagának akar árta-
ni, hanem a hozzá legközelebb állóknak is, családi körben éppúgy, mint
a munkahelyén. Sajátos módon az idegeneket sokkal jobban kímélte,
barátaira és családtagjaira azonban ugyanolyan dühösen támadt rá,
ahogyan önmagát ostorozta. E stressz hatására egyrejobban kiütközött
még egy torz vonás: mélységesen és egyre dühödtebben gyűlölte vői
szerepét, s egyre ellenségesebb magatartást tanúsított a vénülő és némi-
képp védtelenné vált Eugene Meyerrel szemben. Barátai! talán min-
dennél kínosabbnak érezték, hogy ebben a kivételes képességű és rend-
kívül hum_ánus emberben kezdtek megmutatkozni Meyerrel és család-
tagjaival szemben az antiszemitizmusjelei. Mindez annak ajele volt,
hogy Graham betegebb, mint gondolták volna.
A betegség fokozta Graham mániákus hatalomvágyát. Most már
nem érte be azzal, hogy a politika és a politikusok szférájában mozog,
hanem egyre mohóbban törekedett a politikai szereplésre, egyenlő
akart lenni a hatalmasokkal. Ez egyre közelebb sodorta a hatalom cent-
rumához; már úgy keringett körülötte, mint pille a gyertyaláng körül.
Meghittebb barátságba került Lyndon Johnsonnal, mint valaha. Az
195 7. évi polgárjogi harcok után LyndonJ ohnson tolmácsa és reklám-
embere lett Eszakon, ,,eladta" Johnsont az embereknek, tanácsokkal
halmozta el, könyveket küldött neki, amelyeketJ ohnsonnak feltétlenül
el kell olvasnia. Szüntelenül azon fáradozott, hogy csiszolgassa Lyndon
image-ét, és mellé állítsa a tömegeket. Az utolsó hónapokban, amikor
Johnson szenátori mandátuma már-már lejárt, Graham kijelentette,
hogy Lyndonnak és Lady Birdnek sokkal nagyobb és pompásabb házra
van szüksége, olyasfélére, amely méltó a szenátusi többség vezetőjéhez
és egy esetlegesjövőbeni elnökhöz. Hivatalos rezidenciáról álmodozott,
amely kellőképp nagyszabású ahhoz, hogy „lyndoni" legyen. Mivel
pedig Lyndonjogi képviselőjeként teljes meghatalmazása volt, elsétált,
451
és megvásárolta a kiszemelt házat, egy hatalmas, groteszk épületet.
Tisztában volt vele, milyen szörnyű házat vett a barátjának, és nyom-
ban közölte is Kayjel: megtiltja, hogy barátnőivel, Georgetown
gyöngyszemeivel, Polly Wisnerrel és Evangeline Bruce-szal telefonon
arról fecsegjenek, milyen csúf házat vásárolt Lyndon. A három nő
ugyanis naphosszat telefonálgatott; Graham „kilencórai adásnak" ne-
vezte el ezeket a távbeszéléseket, és azt hajtogatta, hogy ó is szeretne
némi adásidőt vásárolni. Tudta, milyen hatalma van a mozgékony és
intelligens georgetowni feleségeknek, ismerte azt a képességüket, hogy
megszabják a pletykák tónusát, eldöntsék, ki a menő és ki nem az, és azt
is tudta, hogy Lyndon máris mennyire érzékeny a georgetowni szirének
sznobizmusára. - Nem akarom, hogy elterjedjen a híre, milyen ronda
házat ,vásárolt Lyndon. Neki éppen megfelel - közölte a feJeségével.
Johnsonnak már korábban azt magyarázta, hogy programra van szük-
sége, ha valaha elnök akar lenni, azzal nekiült, és papírra vetett egy
programot, amelyetJohnson később a Nagy Társadalom 2 első fogal-
mazványának tekintett. Most, hogy közeledett az 1960. évi elnökvá-
lasztás,Johnson bizalmasainak egyike lett, s egyike azoknak, akik segít-
ségévelJohnson kidolgozta alapvető stratégiáját. Mindnyájan azt tar-
tották, hogy ez a reális stratégia: J ohnsonnak néhány biztosnak tekin-
tett államban kell felvennie a harcot az elóválasztások során Kennedy-
vel, bár az elnökjelölő konvención nem számíthatott annyi szavazatra,
mint Kennedy - (Kennedy várhatóan ötszáz delegátust állíthatott
szembeJohnson háromszáz delegátusával- így a stratégiai elgondo-
lás)_., ami tetemes előny, de messze elmarad a kívánatos aránytól. Eb-
ben az esetben, olvashatták a stratégiai tervben, a liberális többség-
amely amúgy sem kedveli Kennedyt - átpártol Stevensonhoz, Kenne-
dy pedig eltűnik a süllyesztőben. Ekkor azután azok a profi politikusok,
akik félnek Stevensontól, sót ki nem állhatják,Johnson oldalára állnak,
mint amolyan alternatív és „biztos" jelölt mellé. A stratégiai tervbe
tehát egyetlen lényegi feltevést építettek be: Kennedy majd csak ba-
nánhéjra hág. Ez volt az egész stratégia alapvető hipotézise - de hát
másként történt.

2
ANagyTársadalom (GreatSoci~ty) LyndonB.Johnsonelnökségénekjelsza-
va, mint ahogyJ. F. Kennedyé az Uj Határ volt, korábban pedig Roosevelté és
Trumané a New Deal, illetve a Fair Deal. ·
452
 1960 nyarán Phil Graham finoman, szinte észrevétlenül átpártolt
LyndonJ ohnsontólJack Kennedyhez. Ezt igazán könnyű volt megten-
nie~ Ismerték egymást. 1958-ban találkoztak egy vacsorán, s Phil akkor
azt mondta Kennedynek: - J ack, te pompás fiú vagy. Eljön a nap,
amikor ~lnök leszel, de szerintem most még túl fiatal vagy ahhoz, hogy
indulj; remélem, nem is teszel ilyesmit. - Kennedy nyomban felvette a
kesztyűt. - Nézd, Phil, nagyon sajnálom, de indulok. Meg is mondom
neked, miért. Először, többet érek bárkinél az egy Lyndonon kívül, ó
viszont nem nyerő ember. Másodszor, ha csak tátom a számat, és ha-
gyom, hogy másvalaki üljön be nyolc évre az elnöki székbe, könnyen
megeshet, hogy az illető megszabhatja, ki legyen az utóda ..És harmad-
szor, ha még nyolc esztendeig koptatom a nadrágom fenekét a Szfná-
tusban, pocsék szenátor lesz belőlem. - Phil Graham értett a szóból, s
ha bizonyos távolságot tartvais, barátok lettek. Graham és Kennedy
voltaképp sok tekintetben meglepően hasonlított egymásra: ugyanaz a
stílus, ugyanaz a humor, ugyanaz a gyors észjárás, ugyanaz a türelmet-
lenség az unalmas dolgokkal szemben. Egyébként egyre jobban kiraj-
zolódott, hogy Kennedy a nyerő ember. A Los Angeles-i demokrata
párti konvenció előestéjén Graham világosan látta, hogy LyndonJohn-
son elnökválasztási kampánya holtvágányraju,tott. Graham pedig so-
hasem szerette a vesztett ügyek romantikáját. Es volt elképzelése róla,
mit szeretne látni a konvención. Nem újságíróként volt jelen, aki az
után nyomoz, mi megy végbe a színfalak mögött. Graham hatalmi
alkusz volt, aki lapjának befolyását használta fel a manipulációra, a ·
liberálisok ügynöke. Olyan ügynök, akiből csak úgy sugárzik a jóaka-
rat.
A konvenció megnyitásakor már forgatott valamit a fejében, régi
ötletét: egyKennedy-Johnson párost. A legtöbb ember az ilyesmit el
sem tudta képzelni, hiszen a két férfi már túl sok kemény labdát vágott
egymás fejéhez. Graham azonban úgy vélte, hogy egy ilyen duettnek
reális esélye van, mi több, az volt a véleménye, hogy ez a kettős indul-
hatna a harcba a legjobb győzelmi eséllyel. A konvenció első napján,
július 11-énJoe Alsop társaságában meglátogatta Kennedyt, és fölkér-
te, vegye maga melléJohnsont alelnökjelöltnek. Grahamnek az volt az
adu ásza, hogy Johnsonnál nincs jobb jelölt, a texasi éppen az ország-
nak azokoJ! a vidékein erősítené a kettőst, ahol Kennedy helyzete a
legingatagabb. Kennedy meghallgatta Grahamet, majd nyomban azt
mondta, hogy igaza van; voltaképpen olyan gyorsan elfogadta a tervet,
453
 / .

hogy Grahamnek átvillant az agyán, Kennedy talán csak udvariasko-

dik, csak szóban mond igent. Ezért megismételte a tanácsát; óva intette
Kennedyt, nehogy csupán látszatajánlatot tegyenjohnsonnak. Abból
kell kiindulnia, mondotta, hogy Johnson elutasítja az ajánlatot, .ezér.t
csak érveljen, amígel nem oszlatjajohnson kételyeit. Kennedy ezzel is
egyetértett, majd hangosan azon tűnődött, hogy mivel küszöbön áll a
szavazás, és neki még sok szavazatra lenne szüksége, ,,hozhat-e" neki
újabb szavazatokat ajohnson-kombináció. Graham ekkor kiszivárog.;.
tatott valamit a lapjának. Igaz, nem az egész elgondolást, attól tartva,
hogy egy részletes cikk kínos lenne Kennedy számára, és akkor füstbe
megy a szép terv. Így azután a keddi Post címlapsztorija diszkréten
pendítette meg, hogy Los Angelesből nyert értesülések szerint Kennedy
állítófagjohnsonnak ajánlja fel az alelnökséget.
Graham azt is elmondtajohnsonnak, hogy Kennedy milyen lehető­
séget mérlegel. Keddre amúgy is megbeszélte már Johnsonnal, hogy
együtt ebédelnek, és ekkorra tervezte a második lépést: rá akarta beszél-
niJohnsont, hogy mentse fel semlegességi esküje alól Stevensont, hogy ,
Stevensonjelenthesse be Kennedy jelölését. Ugyanakkor szerette volna
rábeszélni Johnsont; fogadja csak el az alelnökséget. Más kiútja úgy
sincs, elnök úgysem lehet belőle, a számok a kemény valót tükrözik.
Csakhogy Graham - legnagyobb bánatára - pocsék, veszekedős han-
gulatban találtajohnsont; a texasinak esze ágában sem volt hátrálni.
Kevéssel az ebéd előtt szólalt fel Texas és Massachusetts küldöttségei-
nek közös értekezletén, és most is ott díszelgett még a képén a harci
festék. Kijelentette: most már nem ismer kíméletet, szőröstül-bőröstül
felfalja Kennedyt. Kennedy még kölyök,J oe Kennedy gazdag kis köly-
1 ke, különben is valami orvosságot szed, mindenféle port hátfájás ellen;
itt az ideje, hogy valaki erről is nyíltan beszéljen, meg arról is, hogy az
öregjoe Kennedy egészen jóban volt Hitlerrel. - Majd én leütöm ezt a
fiúcskát a kugli pályán -jelentette ki diadalmasan. Graham elképedt. - ·
Vigyen el az ördög, ha te ma itt kuglizni fogsz, olyan vagy, mint az első
világháború, most szépen lefekszel az ágyikódba, és szundítasz egyet,
én addig megírom a beszédedet. - Meg is tette - szár~yaló beszédet írt '
a bölcsességről, a megbékélésről és a tapasztalatok fontosságáról;J ohn-
·son részben el is mondta, más részét viszont elhagyta, hogy mégis jusson
egy kis idő Kennedy fájós hátára és az apja elleni támadásra.
Hát ez csúnyán gáncsolta Graham munkáját. Ahogyan telt-múlt az
idő, egyre najszoltabbá vált;Johnsonnal szemben erősödött a liberáli-

454
sok ellenállása, és az idő is ellene dolgozott. De hát Graham volt a ki-
rálycsináló, vagy legalábbis az szeretett volna lenni. Hirtelen újabb
ötlete támadt. Stevenson olvasson fel egy Kennedytól kap.~tt üzenetet,
amelybenJackaztjavasolja, hogyJohnsontjelöljékazalelnoki posztra.
De ez sem ment, Graham most már világosan látta, hogy a megegyezés
akadálya magaJohnson és közvetlen környezete. Lázasan száguldott a
hotelszobák között, hol J ohnsonnal vitatkozott, hol meg a Kennedy-
klánt igyekezett feken tartani, ellensúlyozva Bobby Kennedy1ohnson-
nal szemben érzett mélységes utálatát. (Évekkel később, amikor John-
son már elnökként Kay ellen fordult, Bobby Kennedyt elöntötte a puly-
kaméreg..- Hogyan merészel ilyesmit tenni! - kiáltotta. - Phil nélkül a
listára sem került volna.) Graham kimerült, már-már harapós volt;
Kay aggódott is érte, de szinte alig látta a férjét. Olyan bonyolult volt ·
az egész, akadozott minden kapcsolás, mintha senki sem lett volna
szinkronban; ha Kennedyék hajlottak a megegyezésre,J ohnson bokro-
sodott meg, ha Joh1.1son már-már ráállt az alkura, Bobby Kennedy
fűnek-fának esküdözött, hogyJ ohnsonból ugyan nem lesz alelnökjelölt.
Akkor. ismét vissza Johnsonhoz, aki néhány..órája már hajlandó lett
volna az egyezségre, de most megsértődött, és ahhoz a feltételhez kötöt-
te az alelnökjelöltség elfogadását, hogy Kennedy személyesen terjessze ,
be a javaslatot. Graham volt a kulcsember, ide-oda száguldott, nem
engedte, hogy széthulljon az egész terv - és végül diadalmaskodott.
A nagy meglepetésJelölés: Kennedy ésJohnson. Az ő jelöltjei, derék két
paci!
Végül is ő lett a királycsináló, a konvenció sikeres kortese. Imádta az
egészet, a felhők közt lebegett, hiszen része volt benn~, hogy a megfelelő
emberek összejöjjenek a megfelelő időpontban. Az ő barátai. Jack és
Lyndon. J ack, Lyndon és Phil. Azon az éjszakán teljesen kimerülten,
kifacsartan tért vissza a hotelbe. - El kell mennünk innen - mondta
Kaynek. - Pihennem kell. - Kay tudta, hogy mire céloz.
Saját lapjában, de egyetlen más jelentősebb újságban sem jelent meg
egyetlen szó sem arról, mi volt Phil Graham szerep~ a konvención. Egy
évvel később szivárgott csak ki valami, amikor Theodore White kiadta
Making of lhe President [Elnök születik] című sorozatának első kötetét.
Az a tény, hogy fény derült Graham szerepére, egyáltalában nem ártött
a presztízsének, hiszen akkoriban épp az ilyesmi felelt meg az újságírói
és a politikai értékrendnek; éppenséggel még növelte is·a presztízsét:

455

,. ' .
\

íme egy bizalmi ember, íme egy nagy hatalmú ember, aki maga is közel
áll a hatalom fókuszához.
Mégis, ekkor már világosabbá vált, hogy Phil Graham betegebb,
mint bármikor; az e1,Iforisztikus csúcsidőkben kreatívabb és ragyogóbb,
a depressziós hullámvölgyekben kétségbeesettebb, mint valaha. A sors
iróniája, hogy minél jobban elhatalmasodott rajta a betegség, annál
nagyobb volt a hatalma.
,,'
10. CBS
Jack Kennedy volt az Egyesült Államok első televíziós elnöke. Az az
igazság, hogy televízió híján meg sem választották volna. Ilyen egysze-
rű az igazság. Kennedy annyi bájjal, olyan stílusosan, olyan odaadással
fonta egybe a politikát a televízióval, hogy az amerikai értelmiségi elit,
amely normális körülmények között megrettent volna ettől a furcsa
kabarétól, és bármennyire bővelkedett is tehetséges demagógokban,
ujjongva ünnepelte (az ünneplés oka foként az volt, hogy Kennedyvel
szemben Richard M. Nixon állt). A televíziósok imádták Kennedyt; a
kamerát és őt egymásnak teremtették, ő lett a tévé első politikai szu-
persztárja; ha Kennedy naggyá tette a televíziót, a televízió is naggyá
tette őt. A kettő egymást használta fel. A tömegmédium felhasználta az
élnököt, az elnök felhasználta a médiumot. Kennedy elnöksége idején
vált politikailag kötelezővé, hogy az ember tévét vegyen és nézzen, s a
televízió nemcsak elnökké emelte, de abban is része volt, hogy a politi-
kai mérleg nyelve az elnöki intézmény felé billenjen más hatalmi köz-
pontok kárára, s eközben maga az intézmény is jelentős politikai hata-
lommá nőtt. Mindez amúgy is elkerülhetetlen volt, de Kennedy, aki
intuitív biztonsággal ismerte fel az új politikai lehetőségeket, roppant
magabiztosságával és bámulatosan megnyerő külsejével csak gyorsítot-
ta ezt a folyamatot. Amint hivatalba lépett, azonnal fölismerte a televí-
zió dinamikáját; megértette, hogy a televízió vezetői tisztelik ·a hatal-
mat; megértette, hogy a televíziós producerek imádják a filmet, követ-
·kezésképpen az elnök és a végrehajtó hatalomjószerivel fejest ugorhat
a filmgyártási bizniszbe, maguk állíthatják elő saját show-műsoraikat,
s a televízió látványos lehetőségei mindenestül a rendelkezésére állnak.
Ha az elnök külföldre utazik- az esemény olyan különszám, amelyre a
riporterek és a kamerák egyszerűen rávetik magukat, nemcsak köteles-
ségből, hanem olyan lelkesen, ahogyan sohasem mutatnák be a szená-

456
tusi többség vezetőjét, a Legfelső Bíróság egyik tagját, vagy éppenség-
gel holmi kormányzót: néa,e meg az ember, ez elutazott! Kennedy ösz-
tönösen megtanulta, hogy utazásait (amelyek gyakran föként pártpoli•
tikái színezetűek voltak) a legszélesebb körű figyelem középpontjába
állíthatja, s ekképpen ráveheti az elektronikus újságírókat, hogy szinte
kábultan sutba vágják szokásos kritikai hajlamukat, s ők is ott masíroz-
zanak a színes kavalkádban, dagadt képpel fú.fiák a fanfárokat; lénye-
gében mást nem is csináltak. Arra is rájött Kennedy, hogy minél távo-
labb kerül Washingtontól, annál kevésbé t~kintik pártpolitikusnak,
sokkal inkább a nép elnökét látják benne (ez ajelenség később Nixon
kínai útján teljesedett ki). Azzal is tisztában volt, hogy minél kevésbé
informált és magabiztos a tudósító távol az otthontól, annál inkább
arra kényszerül, hogy az elnök szervezetéhez forduljon híranyagért.
Érdekes átalakuláson ment át az elektronikus újságíró: ha megnő a
lehetőség, hogy „adásba megy", ami karrierje szempontjából döntően
fontos, ez egyenes arányban áll elemzőképességének csökkenésével.
Ilyen szellemben írta megJohn Kennedy a televízió és az elnöki intéz-
mény kapcsolatrendszerének szabálykönyvét, amelyet mind.Lyndon
Johnson, mind Richard Nixon nagy műgonddal tanulmányozott;
mindketten nagyon is érezték, hogy Kennedy árnyékában élnek, de
mindkét ravasz róka rájött, hol vannak a hálózatok gyengéi és sebezhe-
tő pontjai, és ebből hasznot is húztak. Részben mindennek eredménye-
ként a következő évtizedben ugrásszerűen megnőtt az elnöki hatalom.
Valójában oly nagymértékű és ellenállhatatlan növekedés volt ez, és
olyan kevés kísérlet történt a régi egyensúly helyreállítására, hogy Fred
Friendly, ez az őszintén liberális televíziós vezető- aki 1960-ban szív-
vel-lélekkel sietett a megválasztott új liberális elnök segítségére, és Wa-
shingtonba utazott, hogy tanácsot adjon, hogyan lehet még nagyobb
hatású és még spontánabb a képernyőn - alig egy évtized múltán már
"elektronikus elnökség"-nek nevezte az elnöki hivatalt, és 1974 nyarán
szemére vetette régi munkatársának, Walter Cronkite-nak: azzal, hogy
elkíséri Nixont nagyon is kétes értékű közel-keleti útjára, személyes je-
lenlétével csak fokozza az utazás jelentőségét.
John Kennedy, a hat\fanas évek nemzedékével ellentétben, talán
nem a televízió.előtt nevelkedett, de azért az első pillanattól fogva meg- .
értette ezt a médiumot. Tisztában volt azzal, hogy a tévé egyre hatal-
masabb lesz, amint azzal is, hogy feltehetőleg inkább őt, semmint az
~llenfeleit fogja támogatni.. A washingtoni politikusok többségével el-
457
 lentétben fölismerte, hogy a sajtó országos hatalom; ezt a fölismerést
szinte örökségként hagyta rá az apja. Az öregJoe Kennedy nagyon is
'./
jól ism~rte a sajtó erejét és gyengéit; amikor Roosevelt elnöksége idején
Washi11gt_o nbanjárt, olyan emberek társaságában forgott, mint Harry
Luce és Arthur Krock (elvi kérdést csinált abból is, hogy a potenciálisan
v~zélyes Luce-szal vacsorázzék aznap este, amikor fia elfogadta a De-
mo}{i:ata Párt elnökjelöltségét).Joe Kennedy tudta, hogy a riporterek
nem feltétlenül szeretetre méltó emberek, viszont nagyon hasznosak
lehetnek- meglepően nagy százalékuk az is volt-, rendkívüli körülmé-
ny~k között pedig a bizalomra is méltók. J oe Kennedy már régóta a
hatéllom és az információ forrásaiként használta őket. Most pedig a fia,
Jack Kennedy cselekedte ugyanezt, ráadásul még könnyedébben, mert
életv~telénél, neveltetésénél, szellemi beállítottságánál, humoránál és
iskoJaiyégzettségénél fogva valóban otthonosabban mozgott egy bizo-
nyos szinten felüli washingtoni újságírók körében, mint a legtöbb politi-
ku~ között, az újs~gírók pedig - egy művelt, új nemzedék tagjai, akik
ugyanolyan elegánsan öltözködtek a Brooks fivérek szalonjából, mint
bármely W all Street-i bankár vagy ügyvéd -viszonozták a barátságát.
Miközben más potenciális elnökjelöltek országos hatalmi bázisukat a
Szen.~tusban (Johnson, Humphrey) vagy a pártjukon keresztül (Ni-
xon, Humphrey) igyekeztek kiépíteni, Kennedy már kezdettől fogva a
közvetlen érintkezést kereste a nemzettel, az újságírók révén. A hivatá-
sos,i~, szenátortársai, Kennedyt kezdő törvényhozóként kezelték, aki
viÍ,rjoµ a sorára; az újságírók viszont vonzó, intelligens politikusnak
tekintették, aki fölkeltette az ország kíváncsiságát, tehát szenzáció.
Tökéletes időzítés! Pontosan ebben a pillanatban tettek szert a tö-
megmédiumok Amerikában minden addiginál nagyobb hatalmi bázis-
ta; a televízió lett a csodakulcs, a sajtó pedig a televízió révén nemcsak
a spektrum egyik színes sávja lett, hanem nagy hatalmú politikai ténye-
ző is. S ha a televízió fontossá vált, ha az elektronikus úJságírók is fontos-
sá váltak, akkor hasonlóképpen fontos szerephez jutottak a washingto-
ni újságtudósítók is, mert jóllehet nem volt olyan hatalmas közönségük,
mint a nagy tévétársaságok riportereinek, mégis befolyásolták a közvé-
lemény _preferenciáit. Ők fogalmazták meg a kérdéseket, ők segítettek
a washingtoni viselkedési normák és mítoszok kialakításában, ők írták
fela,fekete táblára, hogy ki ajó, ki a rossz, melyek a létfontosságú kérdé-
sek és területek, s ily módon mélységesen befolyásolták azoknak a ma-
gatartását, akik az országos közvéleményt tartották a markukban.
458
A televízió nemhogy meggyengítette .volna őket, hanem amplifikálta '
hatalmuk kisugárzását. Amikor J ack Kennedy ebéden látta vendégül
és elbűvölte Walter Lippmannt, ezzel nemcsak Lippmannt, hanem
James Restont is elbűvölte - mert Lippmann-nek roppant befolyása
volt Restonra -, mi több, nemcsak Restont, hanem a Times és a többi
nagy lap washingtoni irodáit is elbűvölte; de nemcsak a sajtóirodákat,
hanem a CBS és az NBC tudósítóit is. Egy löncs olyan apró fodrokat
indított el, mint egy vízbe dobott kő. Ha 1960-ban, az elóválasztások
során egy olyan híres kommentátor, mint a Times publicist~a, James
Reston úgy vélekedett: ez a bizonyos jelölt nem győzhet, akkoriban ez
már ugyanolyan fontos volt, mintha egy nagy hatalmú pártember véle-
kedett volna így a boldogtalanról.
Kennedynek a sajtó reális távlati hatalmát is sikerült megsejtenie,
amikor rájött, hogy okosabban teszi, ha maguknak a tudósítóknak a
barátságát keresi (méghozzá közvetve, vagyis nem egyszerűen vacsorá-
ra hívja meg őket, hanem érdeklődik az iránt, ami érdekli őket, legyen
az akár hivatásukkal járó kérdés, vagy az a könyv, amelyet éppen olvas-
nak, netán egy olyan kérdés, amely az adott pillanatban megragadta
figyelmüket), mint ha a hierarchia csúcsain keres kapcsolatokat (John-
son és Humphrey mindig csak a sajtókirályoknak a kegyeit keresték).
Kennedy mindenekelőtt hűvös fejű professzionista politikus volt; úgy
váltott át a televízióra, hogy közben nem vétette el a lépést; nem annyi-
ra tanulmányaiból és a hivatásos televíziós szakemberektől merítette
ismereteit, inkább saját ösztöneire hallgatott és persze környezetének
okos tanácsaira. Nem utolsósorban Joseph P. Kennedyre. 1959-ben
Sander Vancourt, az akkor még ifjú NBC-riportert a társaság Chicagó-
ba küldte állandó tudósítónak; hamarosan gyakori vendége lettJack
Kennedy sógorának, Sargent Shrivernek, aki viszont jó barátságban
volt Newt Minow-val, Vancour barátjával. Minow másik barátjával,
Adlai Stevensonnal ellentétben, Sarge Shrivernek volt tévékészüléke,
azt is tudta, hogyan kell bekapcsolni, sót azt is, ki az a pofa, aki éppen
ott ágál a képernyőn. Egyik este társaság gyúlt egybe Shriver házában;
egyszerre egy pirospozsgás, seszínű hajú, idősebb férfi lépett Vancour-
hoz, és megszólította: - Nemde, ön Sander Vancour?- kérdezte. -Az
én nevem J oe Kennedy. Láttam magát Little Rockban. Jó munkát
végzett odalenn. Már sokszor mondtamJacknek, töltsön több időt
olyan fickók társaságában, mint maga. Figyeljen oda jobban magukra,
ne törődjék annyit a firkászokkal. Azt hiszem, engedelmes lesz a fiú.:-
459
 s:' • •

Bizony, nagyon kedves dolog egy apától, ha arra biztatja a gyermekét,

hogy legyen csak jóban a tévésekkel. "
A televízió volt az, amely 1956-ban lanszírozta Jack Kennedyt -
akkoriban csak egyike volt ó a sok-sok demokrata párti ifjú titánnak-,
nyomban sztárrá avatta, országos formátumú államférfit faragott belő­
le - miért? Mert a televízió híven tükrözte kecses modorát és vereség
idején is vonzó lényét. Chicagóba mint a számos szépreményű egyike
érkezett, de országosan ismert államférfiként távozott onnap. A chica-
gói konvenciót követő 1956. évi választási hadjárat során Bobby Ken-
nedy elbúcsúzott a Kennedy-team-tói, hogy Stevenson csapatához sze-
gődjék, hadd tanulmányozza a hibáikat - márpedig ballépésból volt
elég.útjuk során egyszer Bobby odahajolt Newt Minow-hoz, és a fülé-
be súgta, hogy Stevenson borzasztóan alábecsüli a televízió hatását.
Minow, bár savanyú képpel, kénytelen volt bólintani. Akkor Bobby
Kennedy elmondta neki, hogy kisfiú korában három dolog hatott a
gyerekekre: az· otthon, az egyház és az iskola; hát ezekhez most egy
negyedik is társult: a televízió. Gyorsan repültek az ötvenes évek, és alig
néhány esztendő leforgása alatt a televízió ebben a sorrendben már
legalább a második helyre tört fel.

Nyugat-Virginia felé repültek, az elnökjelölt és felfogadott közvéle-

mény-kutatója, hangulatuk pedig távolról sem volt felhőtlen. Az el-
múlt három és fél év alatt nagyon közel kerültek egymáshoz. Az ameri-
kai történelemben sohasem támaszkodott még egy fontosabb elnökje-
lölt ilyen mértékben egy közvélemény-kutató tanácsaira és ügyességé-
re, sohasem használta még a közvélemény-kutatást úgy, ahogyan a
pilóta használja a radart, hogy feltérképezze útvonalát, és felfogja azt,
ami szemmel nem látható. Most azonban úgy látszott, az egész épít-
mény felrobban, és maga alá temeti a jelöltet. Egy évvel korábban a
híres közvélemény-kutató, Lou Harris felmérést végzett Nyugat-Virgi-
. niában, s ennek eredményeként kimutatta, hogy ajelölt,Jack Kennedy
körülbelül hetven : harminc arányban vezet ebben az államban Hu-
bert Humphreyval, egyetlen esélyes ellenfelével szemben. Valóban, az
eredmények olyan kedvezők voltak, hogy Kennedy táborában már
csak azon töprengtek, vajon sikerül-e rávenni Humphreyt, hogy indul-
jon ebben az államban az elóválasztáson. Amikor néhány hónap múl-
tán Humphrey benevezett a nyugat-virginiai elóválasztásra, Kenne-
(
dyék szinte egy emberként sóhajtottak feL Úgy érezték, sikerült vesze-
. 460
 delmes csapdát állítaniuk Humphreynak, ő pedig gyanútlanul belesé-
tált. Akkoriban talán úgy vélték, hogy ott és akkor, Nyugat-Virginiá-
ban eldönthetik az előválasztások sorsát. De alig néhány héttel a nyu-
gat-virginiai előválasztás előtt Wisconsinban minden balul ütött ki. Az
1960-as választási kampány során első ízben vetődött felj ohn Kennedy
vallásának a 'kérdése. Wisconsin kezdettől fogva Humphrey birodal-
mának látszott, politikai és gazdasági tekintetben annyira hasonlított
szülőföldjéhez, Minnesotához, hogy Humphreyt gyakran nevezték tré-
fásan a harmadik wisconsini szenátornak. Csakhogy a vallási kérdés
felvetése ártott Humphreynak, sok régi republikánus katolikus megra-
gadta az alkalmat az előválasztáson, hogy Kennedyhez pártoljon és rá
szavazzon, s talán éppen az ő átállásuk révén Kennedynek sikerült is
elhódítania az államot. De a wisconsini győzelem most árnyékot vetett
a nyugat-virginiai előválasztásra; egy évvel előbb Lou Harris első köz-
vélemény-kutatása idején ebben az államban még a kutya sem törődött ,
azzal, hogy Kennedy katolikus. Most azonban, amikor kiderült, hogy
ez a jóképű fiatalember tal~n a pápa ügynöke, Nyugat-Virginia derék,
isten háta mögött élő protestánsainál Harris pálfordulást tapasztalha-
tott. Alig három héttel az előválasztás előtt már Humphrey vezetett
hatvan : negyven arányban, és úgy látszott, Kennedy egész választási
hadjárata veszélybe került. Ha a diadalmenet elakad Nyugat-Virgi-
niában, annyira megerősödhet vele szemben az ellenállás, hogy Kenne-
dy ekhós szekere talán soha többé nem tud újra nekivágni az országút-
nak.
A puszta tény, hogy Kennedy saját, fizetett magán-közvéleményku-
, tatójaként alkalmazta Louis Harrist, azt az alapvető változástjele2.te,
amely l 960-ban ment végbe a politikai erőviszonyokban:Kennedynek
1

az a döntése, hogy Harris közvélemény-kutatásaitólteszi függővé, me-

lyik előválasztáson indul és melyiken nem, hogy milyen kérdéseket vet
fel választási beszédeiben.., drámaian (tj mozzanat volt.. 1952-ben a
BBD & 0 reklámügynökség mintegy mellékesen némi közvélemény-
kutatást is végzett Eisenhower számára, s a kritikus szellemű amerikai
értelmiségnek ez cseppet sem tetszett. A politikai manipuláció bűzét
érezték. Kennedy most mindent erre a kártyára tett fel; Harrisből Ken-
nedy legbelső körének hivatalos és tisztelt tagja lett, és valószínűleg
sokkal nagyobb befolyást gyakorolt az elnökjelöltre, mint bármelyik
profi demokrata politikus. E folyamat során mégjobban háttérbe szo-
rult a politikai pártrendszer, hiszen egy újabb funkcióját volt kénytelen
461
 átengedni a korszerű tömegmédiumoknak; nem kétséges, hogy ez utób-
biak köz~ tartozik immár a közvélemény-kutatók új nemzedéke.
Franklin Roosevelt jóléti programjai megfosztották a Demokrata Pár-
tot egyik legforltosabb funkciójától, nevezetesen attól, hogy szolgálta-
tásokat és munkaalkalmakat nyújtson a városi szegényeknek; felvirradt
az országos televíziós hálózat napja, és ez a tény mindkét pártot meg-
fosztotta először is attól, hogy a megválasztásukra törekvő jelölteknek
· ők adjanak nyilvánosságot, másodszor pedig most már nein tarthatták
' -
'':'· markukban sajátjelölókonvencióikat sem; ezek a színes és hangos gyű­
y
..,_...
lések már nem a pártok, hanem az országos televíziós hálózatok feszti-
. váljaivá niagasztosultak. Most pedig a közvélemény-kutatás miatt a
, pártok egy további hagyományos funkciójukat veszítették el: minded-
dig az egyszerű párttagok közölték vezetőikkel, mit gondolnak az átlag-
amerikaiak, mi foglalkoztatja őket. Márpedig ez volt a legföbb törté-
nelmi érvek egyike amellett, hogy egyáltalában szükség van a kétpárt-
rendszerre, és abban is rendkívül fontos szerepe volt, hogy a politikuso-
-kat bármikor beszámolásra lehetett késztetni, mintegy felelősségre
vonni.
Most minden megváltozott. A profi pártembereket gyors ütemben
szÓrították ki a profi közvélemény-kutatók, akiknek nem kellett számot
adniuk munkájukról az átlagpolgároknak. Ezek a közvélemény-kuta-
tók merőben másféle típust képviseltek, mint a régimódi hivatásos poli-
tikusok, akik alulról küzdötték fel magukat, és úgy ismerték választóke-
rületüket, mint a tenyerüket. Az új közvélemény-kutatók a társadalom
legfelsőbb köreiből származtak, és nem a társadalom védtelen kisembe-
reinek, hanem a leghatalmasabbaknak az érdekeit tartották szem előtt.
Mindennek olyan íze volt, hogy a társadalmat sokkal erőteljesebben
manipulálják; a közvélemény-kutatók megjelentek valahol, füleltek, de
másnap már továbbálltak, nem maradtak ott, hogy szolgáltatásokat
kínáljanak a szavazóknak, mint a régi vágású politikusok. A közvéle-
mény-kutatókelfoglalt, modern emberek voltak; nem az amerikai kis-
városokban, hanem New Yorkban és Washingtonban éltek, közel áll-
tak a két metropolis leghatalmasabb politikusaihoz, a közéleti embe-
rekhez és a tömegmédiumok kiskirályaihoz. S amint egyre több nagy
1 hatalmú újság és tévétársaság ·kezdte kutatni a közvéleményt a saját
szakállára, a legjobb közvélemény-kutatók átszivárogtak a médiumok-
hoz, most már nekik kezdtek dolgozni, sót hovatovább beépültek a
televíziós székházakba. Lou Harris például Kennedy mellett teljesített
462
 szolgálatának leteltével előbb a Washington Post-hoz szegődött el, majd
a Newsweek-hez, a CBS-hez, a Life magazinhoz, az NBC-hez, hogy vé-
gül kikössön az ABC-nél.
S mindez Nyugat-Virginiában kezdódött.J ack Kennedy nyilvános-
ságra hozta Lou Harris közvélemény-kutatási adatait, majd Harrist a
helyszínre küldte. Immár mindkettőjük karrierje · veszélyben forgott. ,
Csaknem két éve dolgoztak már együtt. Kennedy alig leplezett megve-
a
téssel tekintett profi politikusok legtöbbjére. Nemcsak azért, mert
ritkán álltak mellé (ellene voltak a vallása mia~t, pedig az esetek többsé-
gében éppenséggel ők is római katolikusok voltak), amit Kennedy sú-
lyos bűnnek tartott, hanem mert untatták, márpedig ez is a hét föbűn
egyike volt; végül pedig J ack Kennedy azt tartotta, hogy ezek a profi
pártemberek ritkán állnak a helyzet magaslatán saját hivatásukban is,
kevesebbet tudnak választókörzeteikról (no meg arról, hogyan segít-
hetnék ezek a körzetekJohn Kennedyt), mint Lou Harris. Harrisben
megvolt az a képesség, hogy fölbukkant valahol, és olyan eredményesen
mozgatta embereit, hogy pontosan meg tudta mondani] ack Kennedy-
nek, amit tudnia kellett e választókörzetekről - azt, hogy mit- tehetnek
azok-őérte. Lényegében egy csavarra járt az agyuk, mármint Kennedy-
nek és Harrisnek, ugyanazt keresték a számokban: mire engednek kö-
vetkeztetni a számoszlopok. Amíg más politikusok a közvélemény-
kutatások számadatait többnyire statisztikai mutatószámoknak tekin-
tették, Kennedy nagyon i$ tisztában volt az árnyalatok, a finomságok,
a trendekjelentőségével. Amígegészeri addig a közvélemény-kutatók,
·például a Gallup Intézet csupán üresen kongó-számokat hozott nyilvá-
nosságra, de tudatosan a lehető légszűkszavúbban értelmezte őket,
Harrist éppannyira lenyűgözték maguk a számok, mint az, amire a
számok alapján következtetni lehetett; ő sokkal inkább szociológus és
politikai elemző volt, semmint matematikus. Soha életében nem látott
politikust, aki olyan figyelmesen tanulmányozott volna egy statisztikai
kimutatást, mint Jack Kennedy. Harrisnek általában hosszú órákat
kellett azzal töltenie, hogy megmagyarázza a politikusoknak, mi is
ezeknek a számoknak a jelentése;Jack Kennedy esetében erre sohasem
volt szükség. Sót mi több, ellentétben más politikusokkal, Kennedy
tisztában volt a közvélemény-kutatások korlátaival is; ellentétben
LyndonJohnsonnal és Richard Nixonnal, nem bűvölték meg a számok,
nem látott bennük valami végső, megdönthetetlen igazságot. Pusztán
csak apró jeleket látott bennük arra nézve, merről fúj a szél, és nem hitte
463
 el- amint ·a Tké New York Times munkatársa, Lester Markel írta egy-
szer-, hogy egy-számoszlop: maga a szél.

l 95 7-ben Dick Lee, New Haven polgármestere, Kennedyék egyik ba-

rátja felkérésére Harris egy Kennedy-Nixon közvélemény-kutatást
rendezett, és Kennedynek mindjárt megtetszett Harris munkája. Ami-
kor Kennedy 1958-ban megkezdte felkészülését egy országos választási
hadjáratra, előbb biztosítania kellett szenátusi újraválasztását. Az
egyik mellékesebb kérdés az volt, vajon esélyesebb-e a versenyben, mint
Foster Furcolo, a Demokrata Párt kormányzójelöltje a magáéban.
Szinte azonos arányban győztek az előválasztásokon, az általános vá-
lasztáson pedig, amikor mindkettő egyformán gyönge ellenfelet kapott,
ferfiasságuk próbaköve lett, hogyan végeznek majd - egymással össze-
hasonlítva. A legtöbb szakértő holtversenyre számított, vagyis arra,
hogy jószerint azonos arányban győzik le ellenfeleiket. Lou Harris
azonban tanulmányozta Massachusetts állam demográfiai adatait,
ezért fölismerte: Kennedynek komoly esélye van rá, hogy látványosan
megelőzze Furcolót. Kifejtette, hogy szerinte Kennedyt sokkal szíve-
sebben fogadják az új, függetlenebb szellemű szavazók. Ezek az új sza-
vazók Middlesex megye kertvárosaiban és az állam nyugati részében
éltek. Éppen ezért Harris azt javasolta Kennedynek, hogy ezeken a
· helyeken tegyen ki magáért, hár a demokraták rendszerint eleve le-
mondtak ezekről a reménytelenül republikánus érzelmű körzetekről.
Kennedy megfogadta a tanácsot, az avatatlanok pedig nem vettek ész-
re semmit. A választások előest~jén a legtöbb ~jság azt harsonázta,
hogy Kennedynek és Furcolónak teljesen egyenlők az esélyei; Harri~
viszont úgy becsülte, hogy Kennedy körülbelül hetvenhárom százalék-
kal győz, Furcolo pedig úgy ötvenöt százalékkal. Kiderült, hogy ez volt
élete legpontosabb felmérése: ekkor ő ésjack mégjobb barátok lettek.
Amikor tehát megkezdődött az 1960. évi választási hadjárat, Harris
már Kennedy bizalmas környezetéhez, a politikáját meghatározó belső
körhöz tartozott: itt döntötték el, hogy Kennedy mely államokban i.n-
duljon és melyekben nem, s milyen kérdéseket emeljen ki beszédeiben.
Költséges szolgáltatás! Harris néha igen nagy „mintákon" végezte el a
felmérést, egyedül Wisconsinban huszonháromezer embert faggattak
ki, ami figyelemre méltó minta, de végtére is Joe Kennedy eltökélte,
hogy fia nem veszíthet el holmi elnökválasztást csak azért, mert nincs
elegendő költőpénze. Összesen vagy háromszázezer dollárba került a
464
 kampány, ami akkoriban roppant összegnek számított. Kiváltképp
wisconsini közvélemény-kutatás jelentett nagy segítséget; egyesek úgy
a
vélekedtek, hogy felmérések híján HubertHumphrey akár győzhetett
is volna Wisconsinban. Ekkor vetődött fel és váltott ki bumeránghatást
Nyugat-Virginiában a vallási kérdés. Vészesen fogyott az idő, Kenne-
dy lemaradt- szörnyű dühös volt emiatt. Egyszerre úgy látszott, min-
den ellenfele szövetkezett, hogy kiaknázza ellene Nyugat-Virginia han-
gulatát, hogy ebben az államban terítsék ki a bőrét, ugyanis azt bizony-
gatták, hogy katolikus nem győzhet amerikai elnökválasztáson. Leg-
alábbis még nem. LyndonJohnson még nem mutatkozott a,színpadon,
de azért a hatását mindenütt érezni lehetett; Robert Byrd Nyugat-
Virginiában Lyndon embere volt, s éjjel-nappal korteskedett Hubert
Humphrey mellett, bár sem ideológiai, sem személyes szálak nem fűz~
ték egymáshoz a két férfiút.
Úgy látszott, hogy mindaz, amit Kennedy addig elért, kártyavár-
ként omlik össze, pusztán csak az átkozott Nyugat-Virginia miatt.·
A wisconsini és nyugat-virginiai előválasztások közötti szélcsendben
Kennedy győzött Indianában, ebben a két másikhoz hasonló etnikai ·
összetételű államban, ahol szintén szép hagyományai voltak az előítéle­
teknek (IndianábanroppanterősvoltaKu-Klux-Klan)-igaz,hogyitt
nem indult ellenjelölt. Stuart Symington az utolsó pillanatban visszalé-
pett, ellenállva a kísértésnek, hogy megverekedjék Kennedyvel. India-
na után Kennedy azt remélte, bírálói hajlandók legalább részben elis-
merni, hogy egy katolikus jelölt isten háta mögötti körzetekben is sze-
rezhet azért szavazatokat. Az indianai előválasztás estéjén Washing-
tonba repült, s amikor kiszállt a repülőgépből, egyik munkatársa a ke-
zébe nyomta a másnap reggeli Washington Post-ot. Kennedy ott állt
magánrepülőgépe fényszóróinak aranyozott bűvkörében a betonon, és
azt olvasta a vezércikkben, hogy nem Indiana áz igazi erőpróba, ha-
nem Nyugat-Virginia. Tehetetlen dühében jobb öklével bal tenyerébe
csapott, átkozva a Post-ot, azt a rohadt, istenverte liberális Washington
Post-ot. ,
Tehát Nyugat-Virginia lesz a próbakő. Alig maradt idejük. A Ken- .
nedy-klán összedoboltatta minden hívét, sógorokat-komákat-unokafi-
véreket és egyetemi' évfolyamtársakat, majd a bandérium megszállta
Nyugat-Virginiát. Nem akadt majorság az államban, amely olyan ki-
csiny lett volna, hogy kimaradjon a kettős invázióból: az elsőt az ide-
genszerű massachusettsi kiejtéssel beszélő, sovány, kifogástalanul öltö-

465
 zött fiatalemberek fura siserahada hajtotta végre, a másodikat Lou
Harris emberei,jó modorú fiatal városi pofák, akik igyekeztek megálla-
pítani, miként vélekednek a derék polgárok a politikáról és a vallásról.
Kennedy ugyanis Harris révén próbálta kipuhatolni, hol kell a legjob-
ban domborítania, továbbá, hogy nyíltan fölvegye-e a kesztyűt a vallási
kérdésben. Harris egész sereg felmérést készített elő, amelyeket egyazon
kérdésnek a tisztázására állított össze: milyen erős a vallási feszültség?
(,,Ha Kennedy győz, alagutat fúrnak-e Rómából, hogy a pápa titkon
bejuthasson a Fehér Házba?" Kennedyt elképesztették az ilyen hülye
kérdések. - Mondd csak, Lou- kérdezte egyszer-, hány embertől kér-
dezted meg ezt az őrültséget?- Hát úgy hét-nyolcszáz bunkótól-felelte
Harris. ~ Nem gondolod, hogy kissé veszélyes lehet bogarat ültetni a
polgárok fülébe?- kérdezte Kennedy. - Hát nem mondom, kockázatos
- felelte Harris.) Kennedy lassan, fokozatosan fölzárkózott. De azért
néhány nappal a választás előtt még Humphrey vezetett fejhosszal.
Ekkor Harris igen határozottan rábeszélte Kennedyt, hogy nyíltan ves-
se fel a vallási kérdést. Amerre csak járt, bizonygatta Kennedynek, úgy
találta, hogy csupán egyetlen kifogást hoznak fel vele szemben, egyet-
lenegyet - a vallását. Ha nem így volna, selyempapírba csomagolva
küldhetné haza Humphreyt. Viszont Kennedy washingtoni munka-
társainak a zöme, így Bobby Kennedy is, élesen ellenezte a kérdés fölve-
tését, azt állítván, hogy az ilyesmi csak olaj lenné a tűzre. Harris erre
megjegyezte, hogy a lángok már úgyis a tetőt nyaldossák. Nem dughat-
ják homokba a fejüket, mert a kérdés igenis létezik. Magának Kennedy-
nek is ez volt a benyomása: a közvélemény-kutatás eredménye csak
' megerősítette ezt a nézetét. Apja viszont igen mereven ellenezte a kér-
dés fölvetését; Joe Kennedy, akinek életében már annyiszor és annyi
előítélettel kellett megküzdenie, még a gondolatától is elborzadt, hogy
fia akár csak látszólag, de mentegetőzzék a vallása miatt.
Kennedy viszont a saját feje után ment. Az előválasztás küszöbén
már nyíltan beszélt a vallásáról: elmondta hallgatóságának, nem hin-
né, hogy abban a pillanatban, amikor a fejére öntötték a kere~ztvizet,
eljátszotta volna minden esélyét, hogy valaha is az Egyesült Allamok
elnöke lehessen. S két nappal az előválasztás előtt az egész államban
sugárzott drámai tévéadásokban együtt szerepelf az ifjabb Franklin
Roosevelttel. Arról beszélt, milyen nagy horderejű ez a kérdés, meg
hogy mélységesen hisz az állam és az egyház szétválasztásának elvében.
Majd megismételte az elnöki esküt, egy képzeletbeli Bibliára téve a
466
Ji
, .1

kezét, amelyet Roosevelt tartott volna a kezében, ha ott van egy Biblia,· ,
végül közölte hallgatóságával, ha valaha is mégszegi ezt az esküt, vád.
alá helyezhetik, sót vád alá is kell helyezni. Végül megismételte az eskü-
nek azt a móndatát, amely úgy végződik: ,,Isten engem úgy segéljen.''
Hatásszünetet tartott, azután lágy hangon kijelentette, hogy bárki, aki
megszegi hivatali esküjét, nemcsak polgárjogi vétségben bűnös, de Is- .
ten ellen is vétkezik, hiszen a Bibliára esküdött. Ismét szünetet tartott,
majd halkan megismételte a mondatot: ,,Isten ellen is vétkezik, hiszen
a Bibliára esküdött." Ez megtette a magáét. Amikor Harris másnap a
parányi Chesapeake választókerületben ellenőrizte a választók hangu-
latát, már érezni lehetett a változás szelét. Tudta, hogy a mérleg nyelve
Kennedy felé billent. Aznap késő éjszaka diadalittasan tért vissza Char-
lestqnba, és amint végigment a főutcán, megpillantotta Hubert
Humphreyt, amint egyik munkatársa kíséretében fáradtan cipeli a bő­
röndjét. - Lou Harris! Lou Harris! - harsogta az életerőtől duzzadó
Humphrey. - Isten a tanúm, ha olyan gazdag lennék, hogy megvehet- ·
nélek, hát meg is vennélek, mert akkor megnyerném a választást. -
Harris erre csak azt mondta: - Hubert, ha Istenre esküszöl, akkor a
vallási kérdést feszegeted.

Jack Kennedynek 1960-as választási hadjárata során két igen jelentős

problémával kellett szembenéznie: szét kellett zúznia a hagyományos
előítéletet, h9gy katolikus nem lehet elnök, azután le kellett győznie a
gyanakvást, hogy túl fiatal és éretlen még erre a posztra. A katolikus
kérdés kulcsprobléma volt, kiváltképp a Demokrata Párt aklában, ahol
a vezető pártkorifeusok egy szálig katolikusok voltak, ezért még a szoká-
sosnál is jobban berzenkedtek amiatt, hogyJack fölkavarja a protestáns
vizeket. Kennedynek tehát kész tény elé kellett állítania a pártappará-
tust: olyan egyértelmű népi támogatást prezentálnia, amelyből nyil-
vánvaló, hogy nyerő ember, így azután a párt fejesei vagy elég okosak
hozzá, pogy áldásukat adják rá, vagy ha ennyit nem is lehet elvárni
ezektől a fafejűektól, legalá6b lássák be, hogy ha nem kenik fel őt a szent í ,_
olajjal, akkor kettéreped a Demokrata Párt épülete. A pártapparátus-
sal való összecsapásban az elóválasztásokjátszották a dön tő szerepet, az·
előválasztásokban viszont á televízió. Döntő szerepe volt a tévének ab-
ban is, hogy Kennedyt átsegítse a másik akadályon - ha a jelöltet gon-
dosan sminkelik a fellépés előtt, akkor eléggé férfias benyomást fog t~n-
,_L
467
 ni, és nem lesz annyira fiús, hogy az amerikaiak frászt kapjanak tőle;
egy elnök ugyanis legyen tisztes középkorú.
Johnson úgy határozott, hogy nem vív meg az előválasztásokon Ken-
nedyvel, mert azt tartotta róla, hogy „az" csupán pimasz fiatalember,
így hát az ő, mármint a szenátusi vezérürü komoly férfiasságát a vak is
látni fogja a párt színe előtt. Így történt, hogy az előválasztások során
mindössze egyetlen számottevő demokrata politikus vette fel a harcot
Kennedyvel- Hubert Humphrey. Humphrey a harmincas évek politi-
kusainak két lábon járó szimbóluma volt: semmit sem tanult a Roose-
velt-éra óta, és semmi újat sem magolt be 1948 után. Továbbra is régi-
módi szövegeket olvasott fel a rádióban, méghozzá nem is nagyon jó
beszédeket; mindig heveskedett kissé; túl fellengzősen és túl hosszan
szónokolt, továbbra is egyes szám harmadik személyben beszélt önma-
gáról; ez végtére is ízlés és közhely dolga - el sem lehetett képzelni, hogy
Jack Kennedy vagy akár Adlai Stevenson rendszeresen egyes szám har-
madik személyben szóljon önmagáról. Humphrey tehát rádiózott ma-
kacsul,jóllehet a rádióbeszéd ekkor már halott volt; az 1956. évijelölő­
kongresszuson sóhajtott utolsót, amikor Frank Clement tennesseei poli-
tikus a Kongresszus vezérszónokaként dörgedelmes, túlfűtött hangú,
túl hosszú, túl rámenős beszédet bömbölt a mikrofonba, s ezzel egyik
napról a másikra derékba tört a karrierje. Kennedyvel ellentétben
Humphrey nem értett hozzá, hogy tiszteletet ébresszen a róla tudósító
riporterek többségében, nem bízott bennük igazán, nem osztotta meg
velük gondolatait, ők pedig nem fedeztek fel benne értékes és komoly
vonásokat: négyszemközt is úgy beszélt velük, mintha a szónoki emel-
. vényről prédikálna. Kiváltképp azok a tulajdonságok hiányoztak
Humphreyból, amelyeket az újságírók a legjobban értékelne~: az ön-
elemzésre és az elmélkedésre való hajlam. Ők jólelkű, kedélyes, de kissé
,. gyönge, talán némiképp sekélyes embert láttak benne; becsülete akkor
sem nőtt meg előttük, amikor közelebbről megismerték. Ugyanakkor a
róla tudósító riporterek úgy találták, hogy intellektuális szempontból
túl odaadó, túlságosan is erőlteti, hogy minden csoport szerelemre gyúl-
jon iránta. (Később sem egykönnyen változott meg; drágán kellett
megfizetnie a róla kialakult véleményért és azért, hogy képtelen volt
alkalmazkodni a technikához. 1969 elején, miután Nixonnal szemben
alulmaradt az elnökválasztáson, végül beadta a derekát, és fellépett
,,A nemzet színe előtt" című tévéműsorban; a műsorvezetők és H umph-
rey sajtótitkára előzőleg összebújtak, nem lehetne-e korlátozni kissé
468
 terjengős stílusát, vagyis hát: fogja be néha a száját. Ez egyszer bevált
a hadicsel, Humphrey aznap remek formában volt, rövid és érdekes
vft}aszokat adott, láthatóan jobban odafigyelt a kérdésekre, mint saját
válaszaira. Új Humphrey mutatkozott be, és a műsor után sajtóembe-
rei meg Sylvia W,esterman, a műsor producere veregették is egymás
vállát; no, nézd csak, valóban itt egy új Humphrey. Ámde alig egy
héttel később, más műsorokban már ismét a régi Flubert Humphrey
fecsegett, annyit beszélt, mintha csak azért tenné, hogy ne legyen kény-
telen odafigyelni - ezzel a csüggesztő módszerrel leplezte, hogy valójá-
ban milyen intelligens.)
Vele ellentétben Kennedy már 1960 előtt hosszúéveken át dolgozta
ki saját televíziós fogásait, körbeutazta Amerikát, találkozott helyi poli-
tikusokkal, továbbá kapcsolatokat épített ki a tömegmédiumokkal;
voltaképpen úgy próbálta ki televíziós stílusát, mintha valami nagy
premier előtt lépne fel vidéki előadásokon. Hamarosan rájött, hogy a
„beszélő fejek" és a harmincperces, hosszú, hivatalos beszédek ideje
lejárt, az emberek többé nem kíváncsiak terjengős, hivatalos értekezé-
sekre, hogy bizonyos fokú spontaneitásra van szükség- show-műsorra,
drámára, folytatásos regényre, izgalomra, két akarat összecsapására.
Földerengett előtte, hogy még egy ellenséges légkörű sajtóértekezletben
is ott rejlik a dráma csírája, ahol rosszindulatú kérdések röpködnek, ó
pedig hasznot is húzhat ebből a dramaturgiailagjól felépített szócsatá- 1 .

ból. Elsajátította a televízió legfontosabb mesterségbeli fogását: spon-

tánnak látszott anélkül, hogy valóban spontán lett volna.
A vallásával szembeni bizalmatlanságot Kennedy föként leghatáso-
sabb fegyverével, puszta megjelenésével oszlatta el. Nemcsak jóvágású
férfi volt, de külsőre nem is látszott katolikusnak, legalábbis nem olyan-
nak, amilyennek a nem katolikusok elképzelnek egy katolikust; Dick
Daley, a chicagói pártgépezet vezére ír katolikus és zsarnoki fönök be-
nyomását keltette, Pat Brown, ez a roppant humánus politikus, akiben
ugyanolyan becsvágy lángolt, mint Kennedyben, katolikusnak lát-
szott, AlSmith 1 is katolikusnak-Jack Kennedy viszont külsőleg olyan
volt, min(egy sztár: divatos, friss, tiszta, öltönye és frizurája eleganciát
és hagyományt árasztott, ő volt az első ír szuperértelmiségi, a fehér

1 Alfred Emmanuel Smith ( 1873-1944), New York demokrata párti kormány-

zója 1919 és 1928 között, mint az első katolikus elnökjelölt vereséget szenvedett
Herbert Hoovertól az 1928. évi elnökválasztáson. A roosevelti New Deal híve.
469
 1 '

protestáns ír gentleman. A többi elnökjelöltnél sokkaljobban megértet-

te, milyen fontos a megjelenés; drága öltönyöket viselt, masszíroztatta
a fejbőrét, gondosan fésülködött, manikűröztette a körmeit. Akik ext-
rém előítéleteket tápláltak a katolikusokkal szemben, akik - Kennedy
szavával élve - úgy vélték, a pápa már becsomagolta a bőröndjeit, és
csak az ·elnöki beiktatásra vár, azokkal úgysem lehetett szót érteni.
Csakhogy volt az amerikaiaknak egy jóval nagyobb része, amelyet eny-
he antipápistának lehetne jellemezni. A fiatal, karcsú, modern, vonzó
Kennedy látványa, akit szemmel láthatóan nem béklyóztak a múlt elő­
ítéletei és korlátai, ezek szívében eloszlatta a gyanút. És ebben segített
a televízió, hiszen az emberek nemcsak futó pillantást vethettek Kenne-
dyre egy városka föterén, hanem újra meg újra jól szemügyre vehették,
miközben nappali szobájukban üldögéltek, s ott egyáltalán nem tűnt
feszengő vagy kelletlenül fogadott vendégnek. Sót mi több, ezek az em-
berekmost talán éppen azért szavaztak rá, hogy bebizonyítsák~ nincse-
nek előítéleteik. ·
. Ráadásul 1959-tól kezdve a televízió lassan, fokoza\osan új politikusi
szerepkört alakított ki J ack Kennedy számára. Egyszerűen sztár lett
belőle. A televízió számára, kiváltképp abban a korban, amikor a kö-
zönség még nem tekintette gyanúsnak a csillogást, valóban olyan tulaj-
donságai voltak, mint egy filmcsillagnak. A televízió révén személye
körül gerjesztett izgalmi állapot nagy segítségére volt a sajtóban. Rá-
menós,jó fej volt, amellett kissé titokzatos is; a riporterek és a szerkesz-
tők, . akárcsak az olvasóik, nem unták meg, sót egyre többet akartak
tudni róla. Mintha örökké úton lett volna, mintha még sok mérföldet
.kellene megtennie, mielőtt álomra hajthatná a fejét;jóformán sohasem
viselt felöltőt vagy kalapot. Maga osztotta ki a szerepeket, ráadásul
í
kiválóan. A Kennedyket izgalmas embereknek tartották, akik másfé-
lék,mintaz átlagemberek. Szerencsés csillagzat alatt születtek.Jóképű­
ek,:és a feleségeik is csinosak. Színészek és színésznők, híres sportolók és
űrhajósok tolongtak körülöttük. Mintha egy drámai feszültséggel teli
nagy regény alakjai mozognának az egész nemzet szeme láttára, s az
előadást a televízió képernyőjén.lehet követni. MindezJack Kennedy-
vel kezdődött; olyan sikeres, okos, friss és ösztönös volt; a kezdet kezde-
tétől fogva úgy manipulált egy hatalmas új fegyverrel, hogy látszólag
nem is manipulált .. Ebben rejlett a tehetsége. Manipuláció au naturel.

470
 Tisztában volt a katolikusokkal szembeni előítélet nagy belső igazságá-
val, és azzal is, hogy ezt n~m szabad takargatni. Miután tehát 1960-ban
megszerezte az elnökjelöltséget, szüntelenül megfelelő fórumot kere-
sett, ahol farkasszemet nézhet ezzel a kérdéssel. Amikor a választási
évben találkozott a houstoni lelkészekkel,jó példával szolgált rá, meny-
nyire vérévé vált a televízión közvetített politika új mestersége: tudato-
san túrni, hogy valaki gonoszkodjék az emberrel, de ez a gonoszkodás
az ó malmára hajtja a vizet. Így sétálnak bele a neki állított csapdába
az ellenfelek. Az efféle összecsapások során az ellenfél óhatatlanul túl
ingerült, érzelmi húrokat penget, akkor pedig agrésszív és fanatikus
alak benyomását kelti. Kennedy viszont nyugodtnak, hűvösnek lát-
szott a képernyőn, .tisztában volt saját képességeivel, ráadásul már
úgyis ezerszer válaszolnia kellett ilyesféle kérdésekre. A kérdéseket fel-
vető lelkészek arcáról pedig szinte sütött a szenvedély; abban a tévhit-
ben vitáztak, hogy Kennedy még sohasem hallott ilyen kérdéseket.
Ahelyett tehát, hogy oroszlánok elé vetették volnaJack Kennedyt, ke-
resztények közé pottyant az arénában; a viadal az óhazai pályájukon,
az ó kérdéseik alapján folyt; minél dühödtebbek voltak a kérdések, mi-
nél gorombábbak a házigazdák, annál kedvezőbb pozícióba került a
porondon Kennedy, hiszen ezzel sikerült megnyernie az igazi közön-
ség, a tévénézők rokonszenvét. A houstoni közönségről saját meglepeté-
sére kiderült, hogy statisztéria csupán. Mintha Kennedy ejtőernyővel
pottyant volna az ellenséges frontvonal mögé- munkatársai óva intet-
ték az ilyesmitől -, de kiderült, hogy jól tette, amikor az ösztöneire
hallgatott. Lenyűgöző volt az önbizalma, és pontosan olyan benyomást
keltett, ahogyan eltervelte. Sam Raybum, akinek a keblében addig a
szent napig kételyek éltek a Kennedy fiúval szemben, sót valószínűleg
maga is osztozott némiképp a nagy többség Kennedy-ellenes elóítéle-
teiben, valósággal ujjongott: - Nyersen ette meg a husikájukat ,_ dör-
mögte az öreg. Kennedy elintézte a vita televíziós közvetítését, és alig
telt el néhány perc a műsor befejezése után, egy houstoni reklámfönök
felhívta a Kennedy-föhadiszállást, hogy tudassa velük: a műsor bom-
basiker volt. Az egész választási hadjárat slágere lett, sok száz kópia
készült a filmről, vetítették elejétől végig, vetítették egyes részleteit fize-
tett hirdetésként, újra meg újra lejátszották, de legföképpe_n Kennedy
népszerűsítésére használták fel; amint megérkezett valahová, a film
levetítésével felkeltették az érdeklődést az elnökjelölt iránt. Volt ennek
a filmnek egy olyan tulajdonsága, amit a televízió mindenekfölött be-
47 l
 csült: igazi dráma, igazi összecsapás volt, s íme, az igazi, az eleven hós,
amint bemerészkedik az oroszlánok barlangjába, majd győztesként sé-
tál ki a bűzös odúból. Az ilyen filmmel (amelyet kudarc esetén nem kell
bemutatni), valamint sok pénzzel a jelölt maga választhatja ki a közön-
séget, és olyannak mutatkozhat, amilyennek mutatni akarja magát.
Volt még két kulcsfontosságú mozzanat, amelyek révén a televízió a
mérleg nyelvétJack Kennedy javára billentette. Az első eseményre a
jelölőkonvenció előestéjén került sor. A delegátusok számát tekintve
Kennedyjókora előnyben volt, de azért még távolról sem lehetett biztos
benne, hogy őt jelölik. Közvetlenül a konvenció megnyitása előtt Harry
Trunian kirohant Kennedy ellen; túl fiatal és tapasztalatlan, mondot-
tá, azután fölsorolt néhány jelöltet, akit Kennedynél többre tartott:
Johnsont, Symingtont, Robert Meynert, Chester Bowlest. A Kennedy-
tábor dühöngött, és ha nem rémültek is halálra, azért szívták a fogukat.
Régóta és keményen dolgoztak, hogy a legkisebb mozaiklapok is csino-
mi · san illeszkedjenek, ezért hát azt kívánták a legkevésbé, hogy remek kis
építményük a legutolsó pillanatban roskadjon össze. Azzal is tisztában
I.
11!

~' /
.
voltak, hogy válaszolniuk kell Trumannek;jelöltjükszámáraezjó alka-
lom lehet, hogy olyasvalamit is kiaknázzon, ami pedig Damoklész
l.
1
kardjaként lebegett fölötte. Robert Kennedy fölhívta az NBC ionökét,

l1'
•

Wi
Bob Kintnert. (Részben azért éppen őt, rriert Kintner ifjú washingtoni
tudósító korában J oe Kennedy jó barátja volt, részben pedig azért,
mert a Kennedyk, igazán érthetően, haragudtak a CBS-re, nagyon
nyomta a szívüket Stanton ésJohnson szívélyes kapcsolata, ezért úgy
érezték, hogy a CBS sohasem pártatlan velük szemben. Esküdtek rá,

1 hogy Stanton J ohnson kisinasa volt a televíziónál.) Bobby Kennedy

tehát közölte Kintnerrel, hogy apja javaslatára hívja fel őt,Joe Kenne-
dy ugyanis kijelentette, hogy Kintner rendes ember, bízhatnak benne,
s hogy a Kennedyknek ingyen adásidőjár az NBC-tól. - Egy vassal sem tarto-
zunk maguknak-jelentette kiKintner. Amikor pedig Kennedy tilta-
,kozott, Kintner azt ajánlotta neki, olvassa el a Federal Communica-
tions Commission [Szövetségi Távközlési Bizottság] szabály-
zatát. Kennedy erre megkérdezte, nem lenne-e valami ötlete, mit
tegyenek. Nos, válaszolta Kintner, aki korszerűsítette az NBC politikai
részlegét, és imádta a spontán, rendkívüli műsorokat, így már egészen
másként látja a dolgot. Például haJack Kennedy, ajelöltségért folyó
versenyben élen álló politikus sajtókonferenciát tartana, hogy válaszol-
jon a volt demokrata párti elnöknek, ezt érdemes lenne közvetíteni, ami
472
pedig az NBC-t illeti, hajlandó is lenne sugározni egy ilyen jó kis mű­
sort. Bobby Kennedy erre megkérdezte Kintnertől, vajon értesítené-e
erről telefonon a többi tévétársaságot. Kintner azt válaszolta, hogy
ilyesmit nem tehet, ez nem lenne szabályszerű eljárás. Kennedy azon-
ban szívóskodott; nem lehet azt mondani, hogy dicsérte volna a CBS-t
és Stantont, ezért végül Kintner megígérte, hogy fölhívja Stantont, de
ragaszkodott hozzá, hogy Leonard Goldensont, az ABC főnökét maga
Kennedy hívja fel. Azt is közölte, hogy hasonló nyilvánosságot kell
nyújtanijohnsonnak és Symingtonnak, a másik két hivatalos jelöltnek
is.Johnson, aki végképp nem értette a modern tömegmédiumokjelen-
tőségét, ~ képtelen volt fölismerni Kennedy politikusi erényeit, meg
hogy mit végzett az elmúlt három esztendőben, nem kért semmiféle
sajtókonferenciából, majd amikor meghallotta, hogy Kennedy éppen
ilyesmire készül, azt mondta Kintnernek: - Óriási! A fiú felakasztja
magát az almafára. - Kintner fölhívta Stantont, és megmondta neki,
hogy az NBC közvetíti Kennedy sajtókonferenciáját. Stantonnak, aki
lelke mélyén még mindig]ohnson mellett állt, nemigen tetszett a dolog,
ezért megkérdezte, miért az egész hercehurca? Mire Kintner közölte
vele: azért, mert az NBC jó sztorinak ítéli. Stanton kifejtette, hogy sze-
rinte nem az, és e büszke szavak a Kennedy-tábort még inkább a CBS,
de kiváltképpen Stanton ellen hangolták. Így történt, hogy amikorjúli-
us4-én Kennedy sajtókonferenciát tartott, az elejét csak az NBC közve-
títette élőben; igaz, hogy a konferencia félidejében már a CBS operatő­
rei is egymás hegyén-hátán tolakodtak be a terembe.
Kiderült, hogy a sajtóérte%ezlet ideális fórum Kennedy számára:
odavetették a lábához a kesztyűt, belemartak a vérebek, hát akkor is-
mét itt az alkalom, hogy szellőztessen egy veszedelmes, lappangó kér-
dést. Remek formában volt, gyorsan kapcsolt, kedves öngúnnyal be- ·
szélt magáról, tréfálkozott. De mindenekelőtt - és Truman vádját te-
kintve ez volt a döntő mozzanat-csöppet sem jött zavarba, és megőriz­
te önuralmát. Nagyon ügyesen viselkedett. Truman azt állította, hogy
a konvenció zárt jellegű. Nos, vágott vissza Kennedy; Truman nyilván
azt a konvenciót tekintené nyitottnak, amely összeül, tanulmányozza
a jelölteket, megismerkedik politikai pályájukkal, azután a Truman
által kiválasztott jelöltre szavaz. Ami pedig fiatal korát illeti, rámuta-
tott, hogy mivel eddig tizennégy évet töltött a Képviselőházban és a
Szenátusban, ez azt jelenti, hosszabb ideje ül választott hivatalban,
mint Woodrow Wilson, Franklin Roosevelt vagy Harry Truman, amíg
473
elnökké nem választották őket. Egyébként idősebb, mint George Wa-
shington, amikor a Kontinentális Hadserep élére állították, idősebb,
mintJ efferson, amikor megfogalmazta a Függetlenségi Nyilatkbzatot,
sót idősebb, mint Kolumbusz, amikor fölfedezte Amerikát. Egyszerűen
bámulatos riposzt volt, nem is beszéd, hanem fellépés, méghozzá épp-
annyira .teátrális, mint politikai fellépés. Lehetővé tette Kennedy szá-
mára, hogy pontosan úgy lépjen fel a konvención, ahogyan ó maga
képzel te: elegánsan, magabiztosan és teljes önuralommal. Addig is ala-
posan megtépáztaJ ohnsont a texasi és massachusettsi küldöttségek kö-
zös értekezletén. Az ügyek tehát kedvezően alakultak a kom>ención, de
ez még nem jelentette azt, hogy Kennedyben ne élt volna a régi bizal-
matlanság a CBS-szel szemben; számára a televíziós sajtókonferencia
előtti ügy csupán újabb bizonyíték volt rá, hogy Stanton újra c~ak
Johnson pártjára állt, és tőle telhetőleg megnehezítette az ó dolgát. Am
a konvenció körüli incidens eltörpült Kennedy az évi legnagyobb tévé-
diadala mellett - ez pedig a Richard Nixonnal vívott első televíziós ·
vitája volt.

Attól a naptól fogva gyökeresen megváltozott a politika. Addig a politi-

kusok külsejéről lerítt, hogy politikusok, a pártvezérekról, hogy pártve-
zérek, a főnökök pedig főnökök voltak; de attól a naptól hanyatlani
kezdett a párt fejeseinek hatalma, s az elnökjelöltek is másként festettek,
mint régen: elegánsabb öltönyt, derékban karcsúsított zakót viseltek,
hajukat kissé hosszabbra növesztették, mert a képernyőn a normális
hajviselet a kezdődő kopaszodás rémét idézi fel. Még a szereplők szaga
is más lett: a régi szivarbűzt a kozmetikai szerek illata váltotta fel, de a
jelöltek férfiasságára, machism6-jára való tekintettel némelyik tévétársa-
ság, ·így a CBS is szigorú J;"endelkezéssel kitiltotta a fényképészeket a.
sminkszobából a fellépés előtt. A jelöltek és menedzsereik ettől fogva
időbeosztásukat nem annyira városokhoz és államokhoz, sokkal inkább
a televíziós piacok-hoz igazították; ez már a televízió világa volt, illett is
hozzá; a jelölteknek el kellett adniuk magukat. A televízió révén eltoló-
dott a politikai fellépés egyensúlya és jellege. A televízió előtti, régi
politikai kampányokban - napfényes időben! - vagy ötvenezer ember
vehetett szemügyre egy-egy elnökjelöltet valamely városban, de az
egész kampány során serri láthatták többen a bajnokot, mint három-
négyszázezren. Most viszont sok millió ember láthatta a jelöltet egyet-
len este. A pártok fejeseinek a helyébe egyre inkább az ízlésformálók új
474
 nemzedéke lépett, például David Garth, Jerry Rafshoon vagy Charlés
Guggenheim, a politikaijelöltek televíziós tanácsadói. Garthnak pél-
dául olyan nagy_volt a tekintélye és a hatalma, hogy pusztán az a tény:
méltóztatik foglalkozni valamelyik jelölttel, alaposan megnövelte a hős
esélyeit, továbbá azt jelentette, hogy dőlni fog hozzá a pénz.
A váltözást a legelső, az 1960-as televíziós vita hozta meg.J ohnKen-
nedy nem egészen ismeretlen, ám mégiscsak esélytelenebb bajvívóként
indult a tornán, de a végén a nézők őt látták győztesnek, amíg Richard
Nixon egyetlen rövid televíziós szerepléssel eltékozolta nyolcéves alel-
nökségéből fakadó előnyét, s a vita végén egyértelműen vesztesnek lát-
szott. A vita hatása olyan erős volt, hogy tizenhat évbe tellett, amíg két
elnökjelöltismét tévévitát rendezett,jóllehet az egész ország azt szeret-
te volna, ha minél több ilyen vitának lehetne a tanúja. Csak éppen .a
jelölteknek túl sok volt a vesztenivalójuk. Azon az 1960-as estén persze
a televízió volt az igazi győztes, pontosabban a televíziós társaságok.
A televízió immár a politikai párbeszéd legitim eszköze lett. Nagy nap
volt ez a televíziós társaságok életében, hiszen évek óta követelték az
efféle politikai vitákat. Frank Stanton, a CBS elnöke már 1952-ben
előhozakodott az ötlettel Dwight Eisenhowernak, amikor fölkérte, vi-
tázzék a kamerák előtt Adlai Stevensonnal. Ike, aki mindig hallgatott
a szakértői véleményekre, megkérdezte, vajon Stanton megtárgyalta-e
a kérdést Ben Duffyval, a BBD & 0 egyik fejesével, aki a tömegmédiu-
mokat érintő ügyek referense volt. Stanton közölte, hogy igen. - És mit
mondott?_; érdeklődött Eisenhower. -Azt, hogy nem -vallotta meg
Stanton. - Hát akkor én is azt mondom - jelentette ki Ike.
A rejtély lényege természetesen az, hogy miért állt oda vitázni Ri-
chard Nixon. Ez saját munkatársait is meglepte. Korábban mindig azt
magyarázta választási szakértőinek, hogy szó sem lehet tévévitáktól, ó
megtiltja, hogy munkatársai közül bárki akár csak szóba hozzon ilyes,-
mit. Verboten. - 1946-ban egy átkozott bolond, bizonyosjerry Voorhis
odaállt vitázni egy fiatal, jsmeretlen ügyvéddel, és el is vesztette a szená-
tusi választást - mesélte szerényen Nixon, mintegy hangsúlyozva, mi-
lyenszilárd elveket vall ebben a kérdésben. A szobában szorongó politi-
kái munkatársai, például Leonard Hall, a Republikánus Párt vezetője, .
megnyugodtak, amikor ezeket hallották Nixon szájából, hiszen jelölt-
jük semmit sem nyerhetett, vesztenivalója viszont volt épp elég. ~é-
hány héttel később Hall.már sokkal kevésbé volt nyugodt, amikor Ni-
xpn, a saját feje után, senkitől tanácsot nem kérve bejelentette, hogy
475
 ·igenis kiáll televíziós vitára Kennedyvel. Amikor egy riporter megsúgta
Hallnak a nagy hírt, Lennek majdnem megállt a szívverése. Jóllehet
, éppen Len Hall volt az, aki 1956-ban alelnökjelöltnek behozta Nixont,
és senki sem dolgozott szívósabban nála, hogy megkönnyítse Nixon
jelölését 1960-ban, s bár Len Hall közismerten tapasztalt, intelligens
hivatásos politikus volt, Nixon egyetlen szóval sem kérte a tanácsát. Ez
is a változó időkjele volt: a jelöltnek egyre kevésbé volt szüksége a politi-
kai gépezetre, immár új technikai gépezet állt a rendelkezésére, amely-
nek révén a profi politikusok megkerülésével közvetlenül a néphez for-
dúlhatott. Ostoba döntés; vélte Hall, hiszen Nixon ezáltal olyasmit
ajándékoz az ellenfelnek, amit nem kellene. Nixon bizonyos munkatár-
sai azt hallották, hogy David Sarnoff, az RCA ionöke volt az utolsó, aki
Nixonnal a bejelentés előtt beszélt, így azután lábra kapott a hír, hogy
Sarnoff volt a sátán, aki megkísértette szegény Nixont. Évekkel később
Hall azzal vádolta Sarnoffot, hogy az ő lelkén szárad az 1960. évi vá-
lasztási vereség, mire Sarnoffhiggadtan csak annyit mondott:- Nem én
voltam az a kurafi. Ha megkérdezett volna, hogy vállalja-e a vitát,
akkor rábeszélem - de hát ez szóba sem ·· lt.
Ted Rogers szerint, aki egy évtizeden át do ozott televíziós tanács-
adóként Nixon mellett, s aki szinte mindenki m' nál jobban ismerte
Nixon véleményét a teleyízióról, három tényező be ásolta Nixont,
· amikor ilyen szerencsétlenül döntött. Először az, hogy amikor Los An-
gelesben, ahol minden olajozottan ment, a jelölése után elmondott be-
szédét kedvezően fogadták, pökhendi önelégültség lett úrrá rajta. Má-
sodszor, attól tartott, ha nem áll ki a vitára Kennedyvel, akkor ezt az
egész választási kampány során a szemére vetik; bárhová megy is, a vele
szemben elle~séges lapok felteszik a kérdést: mondja csak, miért félt a
vitától? Hanhadszor pedig, vélte Rogers, Nixon úgy érezte, hogy úgy-
sem térhet ki, a vita hasznára lesz az országnak, neki tehát támogatnia
keff a technikai fejlődést. Nixon gyakran tömte Rogers fejét azzal, hogy
milyen változáson megy át a politika, hogy eljön még a nap, amikor az
emberek ~thonukban a karosszékből fognak szavazni, és ezáltal ma-
guk is esélyt kapnak rá, hogy formálhatják a történelmet. Bár Rogerst
meglepte Nixon döntése, hogy vállalja a vitát, és meg is sértődött kissé,
amiért nem is érdeklődött, hogy ő mit szól hozzá, nem volt kedve ellené-
re való a dolog. Végül is televíziós ember volt, a vita használ a televízió-
nak, tehát az ő számára is előnyös. Amellett, gondolta, az alelnök ilyen
helyzetben legyőzhetetlen.
476
 Rogers már tíz esztendeje tanácsokkal halmozta el Nixont, de egyre {
kevésbé volt ínyére ez a szerep. Egyike volt azoknak az intelligens fiatal
férfiaknak, akik a második világháború végén nyílegyenesen az akkor
még vadonatúj televíziós stúdiókba siettek. Rendezett néhány fizetett
show-műsort a nyugati partvidékről, például az „Amos 'n' Andy"-t, és
nagyon szerette ezt a munkát. 1950-ben fölhívta egy barátja, bizonyos
Jim Lamb, aki egy olyan csoport tagja volt, amely republikánus jelöltet
keresett a Szenátusba, és elmondta Rogersnek, hogy ó és a barátai ha}
ba kaptak a televíziós politikai műsorok kérdésében. A csoport két párt-
ra szakadt: az egyik fél úgy vélte, hogy a tévé, úgy, amint van, nem ér
egy centet sem, a másik fél meg ·azt állította, hogy egy centet ugyan
megér, de túl sokba kerül. Nem ugrana el hozzájuk Rogers, kérdezte
Lamb, hogy elmagyarázza nekik ezt a különös új világot? Rogers el is
ment egy reggeli értekezletre, amelyen Murray Chotiner elnökölt. Ro-
gersnek fogalma sem volt a politikáról, nem is nagyon érdekelte, így
azután azok a történetek, amelyekkel a derék republikánusokat szóra-
koztatta, nem is annyira politikaiak, mint inkább üzleti jellegűek vol-
tak: mi történik másnap, ha a tévében valami új vacakot reklámoznak;
néha a szóban forgó árut órákon belül egy szálig elkapkodják. A vizuá-
lis érzék ha Ima hihetetlenül, szinte mérhetetlenül nagyobb az auditív
érzéknél, fejtege . Arra is felhívta a figyelmüket: ha úgy döntenek,
hogy egy jelöltet a t vízióban reklámoznak, következetes tervet kell
kidolgozniuk az egész ' asztási hadjáratra, és ahhoz aztán tűzön­
vízen át ragaszkodjanak is. em lehet csak úgy belevágni, azután ott-
hon kiülni a verandára. ·
Néhány nap múlva Rogerst fölhívta ez a Cho'tiner, és közölte vele:
úgy határoztak, indítják Nixont a szenátusi helyért folyó versenyben. •
Segítene-e nekik? Röviddel ezután Rogers együtt ebédelt Nixonnal, aki
meg is tetszett neki. Nixon fiatalnak és frissnek látszott, és akárcsak
Rogers, ó is a haditengerészetnél szolgált, vagyis egyike volt azoknak a
fiatal politikusoknak, akiket a második világháború vetett a felszínre.
Rogersnek főként az tetszett-éppen azért, mert televíziós kategóriák-
ban gondolkodott-, hogy Nixon nem látszott politikusnak; akkoriban
mégnem volt körmönfont pozőr, nemjitszottamegmagát. Rogersúgy
érezte: Nixon viszonylag könnyen gyúrható qyersanyag, még nem kell
leszoktatni mindenféle rossz beidegződésról. Látszólag nyitott volt, el-
fogadott némi bírálatot is, és odafigyelt másokra. Rogers nyomban el-
mondta neki, mennyire fontos a televízióban a rövid beszéd, s azt is
477
 • 1

elmagyarázta Nixon,nak: ez a médium olyan nagy hatású/hogy senki- ·

nek sincs szüksége harmincperces monológokra. Még arra is fölhívta a
figyelmét, hogy az emberek nem szeretik, ha ked1venc műsoruk helyébe
váratlanul beállítanak egy politikai adást.
Miután Nixont szenátorrá választották, Rogers nem kullogott utána
Washingtonba. Az az igazság, hogy kissé níeg is lepódött 1 amikor 1952-
ben, közvetlenül a republikánus elnökjelölő konvenció után Nixon föl-
hívta őt, arra kérve, hogy utazzék Denverbe, és találkozzék Eisenhower
csapatával. Rogers az egész kampány idején Nixon mellett maradt, azt
gyakorolva, amit ó preventív televíziózásnak nevezett, vagyis minden
adást a lehető legegyszetúbbre próbált gyúrni, a minimumra szorítva
a mesterséges elemeket és a zavaró mozzanatokat. A híres Checkers-
beszéd előtt krétakört rajzolt az íróasztal köré, majd közölte Nixonnal,
hogy amíg ezen a bűvös körön belül marad, a kamera „be tudja fogni".
Rogers szívében némi kétely támadt, vajon aznap este Pat Nixont is a
kamera elé engedje-e; arra gondolt, .hogy ez talán nem helyénvaló. De
Nixon ragaszkodott hozzá. Olyan az egész, gondolta Rogers, mintha a
Nixon házaspár az egész világgal állna szemben. De Pat Nixon kijelen-
tette, hogy az ő becsületét ésjó hírnevét is éppúgy támadás érte, mint
a rerjéét. Rogersnek fogalma sem volt róla, mit fog mondani aznap este
Nixon, s amikor beszéde végén az alelnökjelölt- saját szavaitól megha-
tódva- könnyezni kezdett, sok más nézőhöz hasonlóan Rogersnek is az
volt a benyomása: hát ez mesteri húzás volt. Kétségtelen, hogy ez a
fellépés mentette meg Nixon jelöltségét, sót fordulatot idézett elő az
egész választási hadjáratban. · ..
Később azonban kételyek támadtak e beszédet illetően. Mintha Ni-
. xon túl nagy árat fizetett volna azért, hogy megmei:i~ ..a karrierjét.
a
' Mégjobban saját magát állította a viták fókuszába - nem politikáját,
hanem önmagát. Azok, akik Amerika politikai ízlését és zsurnalisztikai
szabályait formálták, egyre erősebben kezdték gyanítani, hogy Nixon
nem felel meg igazán egy ilyen magas állami hivatal betöltésére. Mint-
:-. · ,
ha kissé túllépte volna a jó ízlés határait. (Az illemtan mesterei meg-
érezték, hogy talán Dwight Eisenhowernak is efféle gondolatai támad-
tak, bár Ike örömmel ölelte keblére a nyeregbe visszacsöppent alelnök-
jelöltet.) A Variety napi és ~eti kiadásának a Checkers-beszédet tárgyaló
·két cikke fölött vastag betűs címek tükrözték ezt a véleményt. Népszerű
folytatásos tévéjátékok címeire célozva ugyanis a címek ezt hirdették:
,,A derék Dick", illetve „Dick másodállásban".
478

\ .
 Volt-még valami, amit Rogers észrevett a Checkers-beszéd után:
óriási hatása volt, de nemcsak a nemzetre, nemcsak Eisenhowerra, ha-
.nem magára Nixonra is. Ettől fogva - már ami Rogerst illette - Nixon
elektronikus jelöltté vált. Azonnal rádöbbent a televízió hatalmára.
Ettől fogva édeskeveset törődött az írott sajtóval (az az igazság, hogy a
riportereket, bárhol dolgoztak is, egyre kevésbé kedvelte). Úgy szere-
. pelt, ahogyan ó tervelte ki; itt azután nem pattogtak többé a levegőben
pimasz kérdések és válaszok. Rogers, aki általában- kedvelte.a sajtót, · /
nyomban fölfigyelt rá, mennyire megváltozott Nixon magatartása a
riporterekkel szemben. Addig roppant óvatosan és aggályosan gondos-
kodott a tudósítók elhelyezéséről és a vadállatok etetéséről-itatásáról,
azonkívül az ésszerűség keretei között szóba állt az újságírókkal. Hát
ezután minden megváltozott. Ha az autóbusz már indulásra készen
állt, és a riporterek még nem mutatkoztak, kereken kijelentette: - Dö-
göljenek meg, semmi szükségünk rájuk. - A Checkers-epizód először is
arra tanította meg Nixon t, hogy az országos sajtó potenciálisan ellensé-
ges vele szemben, vagyis személy szerint ártalmas rá nézve, másodszor
meg arra, hogy semmibe veheti az egész firkászfalkát.
Amikor a kampány lefutott, Rogers boldogan sietett haza, Kalifor-
niába, sem teste, sem lelke nem kívánkozott Washingtonba. Abban sem ·
volt egészen bizonyos, hogy kedveli-e Richard Nixon t, akihez már nem
lehetett egykönnyen betoppanni; egyre zárkózottabb, egyre gyanak-
vóbb lett. Rogerst kezdettől fogva zavarba ejtették Nixon bizonyos hó-
bortjai; ezek most fölpüffedtek, mint megannyi lelki léggömb. Már ifjú
szenátorjelöltként is esküdni mert volna rá, hogy a ·televízió műszaki
munkatársai valamit forralnak ellene-adás közben itt kihúznak vala- o.Í .

mi rohadt konnektort, amott elnémítanak egy mikrofont. Rogers hasz-

talan próbálta meggyőzni, hogy ilyesmiről szó sem lehet, hiszen ezek a
fiúk profik. Nem, csattant fel Nixon, az egész banda benne van a szak- \ .

szervezetben, és persze egy szálig demokrata párti. Mindig is kínosan

félénk volt, ha önmaga, a viselkedése, a külseje került szóba. Alig lehe-
tett rávenni, hogy személyes kérdésekről nyilatkozzék. Mintha az ilyen
beszéd vagy saját megjelenése amolyan buzi téma lenne; ezek a szoron-
gások és gátlások láthatóan serdülőkorában alakultak ki benne, és férfi-
korában is elkísérték. Rogers nem ismert még egy embert, akiben ilyen
erős averzió élt volna a személyes dolgokkal szemben. Szerette vol:Qa
rábeszélni Nixont, hogy a televízió kedvéért növessze hosszabbra a ha- ·
ját, de Nixon hallani sem akart ilyesmiről, megfontolni sem volt hajlan-
479 .
 .
dó ezt a Javaslatot. Ott volt azután az izzadás és a verejtékcseppek
kérdése. Normális körülmények között Nixon nem volt izzadós típus,
de feszült idegállapotban, stresszhatás alatt szinte szakadt róla a verí-
ték; ez amolyan pszjchés izzadás volt nála. (Amikor második tévévitá-
juk alkalmávalJack Kennedy belépett a stúdióba, bosszankodva álla-
L
pította meg, hogy a hőmérséklet lehet vagy ötven fok, mert Nixon kísé-
retének néhány tagja aznap ott járt, és babrált valamit a termosztáto-
kon- a verítékhatárral kísérleteztek. Csakhogy a verejtékezés tabu té-
ma volt: Nixon túl kínosnak érezte, hogy ilyesmit vitasson meg. Mind-
ezek a problémák régtől kínozhatták, de most, az ötvenes évek dereká- _
hoz közeledve, Rogers észrevette, hogy Nixonban sokkal több düh és
ellenséges érzület halmozódott fel, mint azelőtt.
Rogers és Nixon között az első alelnöki évek során fep.nmaradt egy
bizonyos laza kapcsolat. Rogers ösztönösen megérezte, hogy ez a magas
-hivatal nem tette valami boldoggá Richard Nixont, sót nehezebben
kezelhetővé vált, s egyre erősebben és mániákusabban úgy érezte, hogy
az emberek ellenséges érzelmeket táplálnak vele szemben. Hozsannáz-
hatott Nixon az elnök nevének említésekor, a döntéshozatalból bizony
kicsöppent, nem hívták meg a Fehér Házban rendezett társasági össze-
jövetelekre, és Ike is csak akkor hívatta, ha valami kellemetlen feladatot
akart a nyakába varrni. ,..,
Rogers az 1956. évi elnökválasztási kampány idejére visszatért Ni-
xon csapatához. Kínos feladat várt rá. Az alelnökjelölt egyre nehezeb-
ben kezelhető, ~gyre zárkózottabb emberré komorult; mind súrúbbe~
süllyedt a sötét kétségbeesés hullámvölgyeibe, és ezek a komor idősza-
. kok egyre hosszabbodtak.Jim Bassett, a Los Angeles Times szerkesztője,
akit a kamp)nyvezér szekundánsává fogadtak fel, s aki Rogers legbizal-
masabb barátja volt a team-ben, egyik nap letörten megvallotta Rogers-
nek, hogy Nixon a denveri Brown Palace hotelbeli szobájában terjen-
gős vádbeszédet tartott a sajtó ellen. Valami Nixon-ellenes újságcikk
borította ki a bajnokot, s a jelenet valóban félelmetes volt; nem amolyan
dül)kitörés, amilyen a legtöbb politikusnál megesik, itt a mániákus sér-
tődöttség és harag mélységes forrása buzgott fel. Nixon úgy viselkedett,
mint egy ketrecbe zárt fenevad, vallotta meg Bassett, átkozódott, de
látszott rajta, hogy nem bízik önmagában, még azt a kevéske önural-
mát is elveszítette, ami valaha megvolt benne. Hasonló kisebb rohamok
azelőtt is erőt vettek rajta, de ehhez fogható még nem. Később, a kam-
pány során Rogers azután megértette, miről beszélt Bassett. Megszer-
480

"j

i
vezte ugyanis, hogy Nixon közös műsorban lépjen fel a Cornell Egye-
tem - Rogers alma matere - néhány, diáklapjának a szerkesztőivel.
A műsor kötetlen kérdés-felelet vita lett volna; legalábbis úgy tervezték.
- Hogyan fogja kézben tartani az egészet?- kérdezte Nixon a műsor
megkezdése előtt. Rogers erre közölte, hogy sehogy.
- És mi van akkor, ha baloldali téglák is lesznek? - aggályoskodott
Nixon, mire Rogers azt mondta neki, hogy csak válaszoljon legjobb
tudása szerint a kérdésekre, ha a vitázók túl ellenségesek és agresszívak
lesznek, attól épp Nixon lesz a vita hőse.
A kerekasztalnál heves vita dúlt, de a műsor jól sikerült. A tévékriti-
kusok azt írták, hogy Nixon most volt a legjobb az egész kampány so-
rán. Igaz, eléggé feszengett, de végül is jól „tette-vette" magát. Csak-
hogy miután lement az adás, kis magánrepülőgépén az alelnök Rogers-
re támadt: - Rohadt strici - ordította -, maga összeengedett engem
azokkal a szaros kis liberális buzikkal, maga tönkre akart tenni har-
mincmillió ember szeme láttára! -- Phil Potternak, a Baltimore Sun mun-
katársának erőszakkal kellett elráncigálnia, hogy ne vesse rá magát
Rogersre; mindenki elborzadt az ocsmány jelenet láttán.
1960-ban Ted Rogers nem akart Nixon mellett dolgozni. Rendes
körülmények között minél magasabb hivatalért vívják a harcot, annál
hevesebb a küzdelem, annál jobb a mulatság: csakhogy Rogers is, má- 1
sok is azt tapasztalták, hogy minél magasabbra emelkedett Nixon a
politika világában, annál kevésbé látszott jó mulatságnak vele dolgoz-
ni. Zárkózottá vált, megkeseredett, egyre kevésbé bízott a környezeté-
ben, szinte nem lehetett már hozzáférni, azután egyre jobban kereste a
bűnbakokat. Ezúttal tehát Rogers elhárította az ajánlatot, hogy Nixon
tévémenedzsere legyen. Tavasszal azonban Len Hall átrepült Kalifor-
niába, fölkereste Rogers hithű republikánus fönökét, és elintézte vele,
hogy Rogerst, anélkül hogy megkérdezték volna, áthelyezzék Nixon
csapatához. ·
Mire Rogers megérkezett Washingtonba, újra elfogta a harci láz. \
Azt a lehetőséget, hogy egy elnökválasztási hadjáratot irányíthat, ön-
magában is nagy erőpróbának tartotta: a televízióval kapcsolatos ja-
vaslatait a legmagasabb szinten fogják hasznosítani- hát ez valóban
komoly feladat.Június elején tehát összeült a választási kampány ve-
zérkara, kivétel nélkül mind régi, megbízható Nixon-hívő, hogy a je-
lölttel együtt kötetlen megbeszélés formájában próbálja felvázolni, vol-
taképpen milyen is legyen a választási stratégia. A vezérkar tagjai: Hall,
481
 ! . . .-. ~

~ett,-Jim Shepley, Bob Finch és Rogers. Sokszor tartottak m~r a

múltban megbeszélést; Nixon közvetlenül, fesztelenül beszélt, a többi-
ek reagáltak az elgondolásaira. Kiváltképpen Rogers volt az, aJdnek a
konvenció lebegett a szeme előtt: hogyan lehetne korszerűsíteni, lerövi-
díteni„ érdekesebbé tenni, nagyjából kiiktatni a terjengő unalmat. Ez
<;>lyan konvenció lesz, mutatott rá, amelynek jószerivel csak a szentesítés
lesz afünkciója. A megbeszélés légköre a régi tárgyalásokra emlékezte-
tett, adok~kapok vita folyt: Bassett a háttérből bedobott néhány viccet.
Rogers élvezte az izgalmas légkört, és már nem bánta, hogy visszatért.
· A következő hétfön Len Hall hívta fel; mintha kínos zavarban lett vol-
na. Figyelj csak, Ted, mondta, a fönököt nem nagyon érdeklik az elgon-
. dolásaid. Micsoda?- hitetlenkedett Rogers. Nos, felelte Hall egyre nö-
vekvő -z avarban, ezúttal másként lesz, mint azelőtt; ezúttal ő egyedül
fog dönteni mindenben - csupán az érdekli, mit tudsz kihozni az ötletei-
ből. Amellett, tette hozzá zavartan, szerinte nem viselkedtél eléggé tisz-
telettudóan. Ekkor Rogers közbevágott, és kijelentette, tulajdonkép-
pen haza is mehet, esze ágában sincs eljátszani a jól fizetett komornyik
epizódszerepét. Hall azonban avval érvelt, högy a légkör majd csak
megenyhül, minél jobban belevetik magukat a kampányba. Azt ma-
gyarázta, hogy az Ike mellett töltött nyolc év után, amikor is országos
fejbólintó János volt, Nixon most a szolgaságnak ezekre az éveire rea-
gál. Nem tűri, hogy bárki is kampánymenedzserként szerepeljen. Min-
dendicsóséget ő maga akar learatni. Keserűen beszél a múltról, keserű­
en beszél Ike-ról, és nyílt megvetéssel Ike'politikai képességeiről. Bassett
is, Rogers is elképedt, milyen átalakuláson ment át a hősük: tíz év lefor-
gása alatt ebből a viszonylag nyílt fiatalemberből politikai me-
galomániában szenvedő alak vált. Senkitől sem fogadott el tanácsot.
Magában máris eldöntötte, hogy ő az ideális politikus. (Bassett még
jobban elképedt néhány hét múlva, amikor egy előadáson együtt volt
Nixorinal. Az elnökjelölt körülnézett, és észrevette, hogy a kis csoport
·tagjai kivétel nélkül mind katolikusok, mire húszperces halálosan ko-
moly monológba kezdett, kifejtve, milyen nagy pápa vált volna belőle,
milyen remekülelkormányozta volna a Vatikánt.) Mind Bassett, mind
Rogers haza akart menni Kaliforniába, de Bob Finchet küldték el hoz-
zájuk, hogy magyarázza el nekik, milyen káros benyomást tenne, ha két
ilyen magas rangú tanácsadó leköszönne. Ezért hát, vonakodv~ bár, de
mindketten maradtak.

482
 A választási hadjárat előrehaladtával rend~vüli változás ment végbe
Richard Nixon és legközelebbi hívei viszonyában. Leonard Hall hát-
térbe szorult, és egy fiatal munkatárs, bizonyos Bob Haldeman fokoza-
tosan előtérbe került. Ez a változás a Republikánus Párt szerepének
hanyatlását, illetve az új tömegmédiumok jelentőségének növekedését
jelezte. Akkoriban Len Hall volt a Republikánus Párt legfontosabb
országos vezetője, mindenki ismerte, és szinte mindenki szerette. Az
ötvenes évek végén még fontosnak tartották a republikánus pártstruk-
túrát, mert a struktúra akkoriban még „hozta" az eredményeket, és
Leonard Wood Hall volt a párt. Szó szerint a párt ringatta a bölcsőjét,
apja Theodore Roosevelt kertésze volt Oyster Bayben, egyszóval mint-
ha jogos öröksége lett volna ez a párt. Hatalmas, tagbaszakadt ferfi,
túlságosan okos ahhoz, hogy valóban olyan kedélyes legyen, amilyen-
nek látszott. Valaha New York képviselője volt a Kongresszusban, de
igazán mindig csak a párt érdekelte. Eisenhower, aki az ötvenes évek-
ben a Republikánus Párt névleges elnöke volt, minden politikai kérdés-
ben vita nélkül elfogadta Len Hall elgondolásait. Ez persze módfelett
megnövelte Hall befolyását.Jómaga mérsékelt konzervatív volt, s közel
állt Richard Nixonhoz. Azt tartotta, Dick a legjobb megoldás a súlyo-
san meghasonlott Republikánus Párt számára, hiszen mindkét nagy
frakció a keblére öleli, amennyiben hajlandó odaomolni. Eisenhower
~lnöksége idején valószínűleg senki sem egyengette jobban Richard
Nixon karrierjének betoncsíkját egy kislapáttal, mint Len Hall. Eisen-
hower 1956-ban lelke szerint elfelejtette volna maga mellé emelni a
trónra Nixont alelnökként; nem rajongott a fiúért, azonkívül néhány
keleti parti szövetségese, például Sherman Adams telebeszélte a fejét,
hogy szabaduljon Nixontól. Eisenhower erre magához hívatta Hallt, és
megmondta neki, hogy nem akarja alelnöknek jelöltetni Nixont. Sót,
egyenesen az a kívánsága, hogy a gyászhírt maga Hall közölje Nixon-
nal. Hall el sem tudott képzelni kínosabb feladatot, de azért egy másik
pártemberrel, Bob Humphreyval bekopogtatott Nixon ajtaján, hogy
közölje, mit kíván az elnök. Nixon magába roskadt. Arca elkomorult.
- Sohasem kedvelt engem - mondta Hallnak-, mindig ellenem volt. -
Amikor idáig fajultak a dolgok, Hall saját elhatározásából és a pártér-
dekszem előtt tartásával elhatározta, hogy megmenti Nixon bőrét, és
magánhadjáratot szervezett, hogy mégis Nixon ölébe hulljon az alelnö-
ki jelölés. Titokként ke?!elte Eisenhower leghőbb.kívánságát, s úgy dön-
tött, meggyőzi az elnököt, hogy igenis Nixonra van szüksége, mert bár-
483
 ki más szakadást idézne elő a pártban. Saját szakállára egész sereg köz-
vélemény-kutatót fogadott fel, hogy megbizonyosodjék, milyen erős a
sex appealje a legkülönbözőbb, alelnökségre pályázó közéleti emberek-
nek; még a demokrata párti Frank Lausche-t is megszondázta.
A hosszú számoszlopokból kiderült, hogy Nixonjóval népszerűbb min-
denki másnál; az ezüstérem Lausche-nak jutott. Amikor kiteregette
Eisenhower asztalán az eredményeket, Ike nyomban felfogta, miről is
van szó. Nixon maradt. Hall tehát megmentette Nixon P,Ozícióját, így
lényegében biztosította számára az 1960. évi elnökjelölést.
Halljóval a választási kampány megindulása előtt hozzáfogott, hogy
Nixon érdekében korteskedjék: minden „kinnlevőségét" mozgósította
párthívei körében. Amikor 1959 végén N elson Rockefeller balvégzetű
kísérlettel próbálta megkaparintani az elnökjelöltséget, Len Hall volt
az, aki gáncsot vetett neki, ő állította csatasorba a republikánusok lé-
gióit, amikor Rocky támadásba lendült, és aki napról napra Rockefel-
ler orra alá dugta bizonyítékait: lám, milyen abszolút támogatást élvez
Nixon a' megyei pártelnökök körében. Később kiderült, hogy Nixon
nem esett térdre Hall előtt, a hála könnyeivel a szemében. Nem, Len .
Hall nem lesz·az ókampányának menedzsere, saját magát nevezi ki erre
a posztra. '
1960-ban úgy tetszett, Richard Nixon a legszerencsésebb (viszony-
lag) ifjú politikus. Mindössze negyvenhét esztendős volt, nyolc éven át
töltötte'be az alelnöki tisztet, elnökjelölését gyakorlatilag előre eldön-
tötték. Nyolc esztendő alatt sikerült országos hírnévre szert tennie, a
megfelelő országos kapcsolatokkal együtt. Mégis azt képzelte magáról,
hogy szerencsétlen áldozati bárány. Igen, vele igazságtalanul bántak,
a politikusok is, személy szerint Eisenhower és közeli munkatársai is,
hiszen csak akkor fordultak hozzá, ha szükségük volt rá, egyébként a
cselédsorra száműzték. Dicső pillanataiban egyre jobban elkeseredett.
Azért lépett ki a politikai porondra, hogy kiemelkedjék a szegény sor-
ból, s ez részben sikerült, részben viszont nem. Igaz, hogy alelnök lett,
de sohasem hívták meg a Fehér Házban tartott fogadásokra. Végig úgy
kezelték, mint valami kívülállót, és Ike hűvös tartózkodása szüntelenül
arra emlékeztette, hogy valójában nincsen státusa, társadalmi pozíció-
ja pedig bizonytalan. Nemcsak lke, de Mami e minden ajakrándítása is
erre emlékeztette. Amikor a Nixon házaspár dél-amerikai útjára ké-
szült, Pat fölhívta Mollie Parnis divattervezőt, aki a washingtoni nagy-
fejűek nejei t cicomázta, és megkérte, segítsen neki egy kis ruhatár össze-

484
állításában. Miss Parnis elkouyantotta ezt Mamie Eisenhower előtt -
az ország Mamie-jának ruháit is ő tervezte-, mire Mamie megbotrán-
kozva fölvonta a szemöldökét. - Ah, nem, nem, dehogyis, drág_á m ---
mondta Miss Parnisnak -, nehogy ilyesmit tegyen. Csak menjen fel az
a szerencsétlen teremtés mozgólépcsőn Garfinckelhez, és vásároljon va-
lami könnyű konfekcióruhát. - Most, hogy végre kiléphetett Eisenho-
wer árnyékából, Nixon a maga ura lett, és még hűséges híveit sem en-
gedte közel magához, tehát Len Hall sem rúghatott labdába.
Hall elszomorodva és kissé sértődötten figyelte, hogyan zsugorodik a
hatásköre;; most, hogy Nixon megszerezte a jelö)ést, nem volt többé
szüksége „'sem a pártra, sem a párt tanácsaira. Ujságírókra sem volt
szüksége, egyedül a televízióra és elegendő pénzre, hogy adásidőt vásá-
rolhasson. Egyre szorosabban összebújt Haldemannal. Az eredeti Ni-
xon-csapat számos tagjához hasonlóan, Hall is rendkívül tragikusnak
ítélte Nixon és Haldeman szövetkezését: az egyik ember zárkózott és
betegesen gátlásos, a másik merev, szúk látókörű. Qames Shepley ké-
sőbb így nyilatkozott erről a választási hadjáratról: ,,Nixon természeté-
nél fogva zárkózott ember volt, de Haldeman sem szerette az embersza-
got. Valahányszor Nixon igényei találkoztak Haldeman adottságaival,
szinte tökéletes katasztrófaképletjött létre.") Hall úgy látta, itt sötétség
ölelkezik sötétséggel, az elszigetelődésre született Nixon az annyira el-
szigetelődésre hajlamos Haldemannal. Hall kijelentette barátainak,
hogy életében sem találkozott a politikában Haldemannál nyomorul-
tabb alakkal. Mert Haldemannak ösztönös adottsága volt - no nem a
politika, nem a játékszenvedély, nem az adok-kapok és a mellékszerep-
lő némajátéka, a különféle csoportok manipulálása és kézben tartása,
hanem - a hatalom iránt: csakis egyvalami lebegett rosszindulatú :feny-
ben csillogó szeme előtt, hogy a lehető legközelebb kerüljön a hatalom
forrásához, elzavarva az ivóvíz mellől minden vetélytársát. Nixont
mindig is nehéz volt rábírni, hogy olyan csoportokkal is együtt dolgoz-
zék, amelyeket nem kedvelt, vagy amelyeket „másfélének" ítélt; hát
tessék, most akadt egy ember, akit Nixon szeret és csodál, s aki azt
mondja neki, hagyja a fenébe az egész cirkuszt. Hallt mindig aggasztot-
ta, hogy Nixon rossz alvó. S mivel rossz alvó volt, diktafont tartott az
éjjeliszekrényén; gyakran fölriadt, és ilyenkor feljegyzéseket diktált.
Ezeket a feljegyzések a múltban rendkívül ingerült hangú és paranoid
dokumentumok voltak, és Nixon barátai egyetértettek abban, hogy
amennyire csak lehet, nem kell odafigyelni rájuk. Haldeman viszont
485
 ! látl)~tóan·élvezte, hogy éppen ilyen diktátumok alapján cselekedjék; .
hadd élje ki magát az a Nixon nevű éjjeli bagoly. Amíg a politikai tevé-
kenységjellegéből fakad, hogy minél több embert vonjanak be a cselek-
vésbe, Haldeman láthatóan mindenkit ki akart rekeszteni a tettek me-
zejéről. Sohasem vette a fáradságot, hogy érveljen, hogy megm~gya-
rázzon valamit vagy bárkit is meggyőzzön. A para~csokat szerette -
szívesen osztogatta és szívesen fogadta is őket. Ha egy megbeszélésen
Nixont képviselte, és bármilyen kérdés vetődött a felszínre, a jelenlevők
sohasem lehettek tisztában azzal, vajon Haldeman a saját nevében pat-
tog-e, vagy Nixon nevében szónokol. Az utolsó napokban egytF több jel ·
utalt rá, hogy a választási hadjárat fölgyorsult, kiváltképp Texasban,
' Illin@is-ban és Kaliforniában, ebben a három igen fontos államban.
Hall és néhány elvbarátja a kezét tördelve kérlelte Nixont, tekintsen el
ígéretétől, hogy végiglátogatja mind az ötven államot; így éppen a vá-
lasztási kampány finisében kötne ki az isten háta mögötti Alaszkában.
Szerették volna meggyőzni, hogy ehelyett az utolsó, értékes órákban
ezekre a nagy, el nem kötelezett államokra összpontosítson. Csakhogy
Hall be sem jutott Nixonhoz, csupán Haldemanhoz, az pedig még any-
nyifáradságát sem vett, hogy vitatkozzék vele. Nixon Alaszkába uta-
zik, közölte szárazon, és ezzel le is zárta az ügyet.
Szörnyű választási hadjárat ez, gondolta Hall. Egyetlenegyszer sike-
rült elérnie Nixont-miutánjókora melléfogást követtek el. Ekkor, igaz,
csak rövid ideig, Nixon színe elé járulhatott. A jelölt mindent maga
akart intézni, nem volt kíváncsi más véleményére, tudni sem akart part-
nerekről. A választás előtti utolsó hetekben, amikor Hall megszimatol-
ta· a győzelem illatát, minden követ megmozgatott, hogy energikusabb
fellépésre bírja Eisenhowert, mert szentül meg volt győződve róla, hogy
szoros befutó esetén Ike döntheti el, győzelem lesz-e a nóta vége, vagy
vereség. Hall látta, hogy lke hajlik is a bajviadalra. Kiderült, hogy
nagyon megsértődött, amiért Kennedy támadta az 6eln<>ki tevékenysé-
gét; hát akkor most sorompóba áll a Republikánus Párt színeiben.
Hallnak végre sikerült találkozót szerveznie Eisenhower és Nixon kö-
zött, és bízott benne, hogy itt dűlőre viszi a dolgot; Nixon - megállapo-
dásuk értelmében - fölkéri Ike-ot, forgassa kissé határozottabban a
kardját a választási hadjáratban. Összeültek hát, és Nixon ezzel a nyers
kijelentéssel kezdte: - Elnök úr, azt hiszem, eddig is épp eleget tett ér-
tem. - Ike fejébe szállt a vér, nem szólt semmit, és a találkozó hamaro-
san véget is ért. Hall jószerint még vissza sem ért az irodájába, máris
486
f. ':

őrjöngött a telefonja. Eisenhower volta von~lban; köv~telte, hogy Hall ,

tüsténtjöjjön vissza a Fehér Házba. Amikor Hall odaért, az elnök még
mindig tombolt. - Látta őt? Látta őt?- Ike utánozta Nixont, előregör­
nyedt, vállát megroggyantotta, fejét lehorgasztotta. - Látta ezt? A má-
sodik világháborúban volt egy ilyen csapattisztem, hát azt úgy kirúg-
tam, hogy csak.- Elhallgatott, majd halványan elmosolyodott. - Ezt az
alakot nem nézem nyerő embernek.

A televíziós vitákban Rogers ellenlábasa Bill Wilson volt, aki 1-952-ben

és 1956-ban Adlai Stevenson, az amerikai politika utolsó, vonakodó
mohikánja mellett dolgozott televíziós tanácsadóként. Wilson és Ted 1
\\
Rogers sohasem találkozott az 1960. évi viták előtt, s mivel rájuk hárult
a szervezés és a szabályok megfogalmazásának munkája, igen óvatosan
kerülgették egymást. A végén jó barátok lettek, s kölcsönös problémák
hozták össze őket - a jelöltek okozta csalódások és bizalmatlanságuk a
tévétársaságokkal szemben. Rájöttek, hogy a társaságokatjobban ér-
dekli az önreklám, semmint a Richard Nixon vagyJack Kennedy körü- . •

~
li hírverés; ez a benyomásuk később csak erősödött, amikor közvetlenül
a nagy tévéviták előtt jó néhányszor előfordult, hogy a legfeszültebb
percekben, amikor a jelöltek megérkeztek a stúdióba, ott találták a
tévétársaság valamelyik fejesét, aki legnagyobb hirdetőügyfelét kíván-
ta bemutatni a reménybeli elnöknek. Lényeges mozzanat volt, hogy a .
két televíziós tanácsadó is kirítt ebből a környezetből. Hihetetlenül fia-
talok voltak. Wilson 1960-ban huszonkilenc, Rogers harmincegy éves
múlt. Nem politizáltak, és már puszta jelenlétük is súlyos veszélyt rejte-
getett az idősebb profik számára. Más volt a megjelenésük, másként
öltözködtek, és valóban mások is voltak. Szinte a kezdet kezdetén fölfe-
dezték, hogy a tévétársaságok szeretnék őket összeugratni, egymás ellen
kijátszani, és hamarosan megtanulták, hogy résen kell lenniük.
Mindketten föként arra törekedtek, hogy a kamera úgynevezett rea-
gáló beállításokat rögzítsen, vagyis Kennedyt mutassa, miközben Ni-
xon beszél, és megfordítva. A tévétársaságok vezetőinek ez nem tetszett.
Attól tartottak, hogy az ilyesmi már szerkesztésnek minősül; és még a
gondolatától is kilelte őket a hideg, hogy túlságosan besegítsenek a szer-
kesztésbe, túlságosan elkötelezik magukat; a vitákkal presztízsüket
akarták növelni, de a lehető legcsekélyebb felelősséggel. Csakhogy Ro-
gers is, Wilson is azt hajtogatta, hogy a kamera számára ez a természe-
tes, hiszen a nézóközönsig is ösztönösen arra kíváncsi, miként reagál a
487
jelölt, miközbeIJ. ellenfele jó poptokat gyújt. Az emberek reágáló beállí-
tásokat akarnak, tehát reagáló beállításokat is kell kapniuk.
Wilson már az előzetes megbeszéléseken rájött, hogy Nixon emberei
lcevésbé bíznak a tévévitákban, talán azért, mert több a vesztenivaló-
juk, ő viszont kettős utasítást kapott Kennedytől: nem szabad vereséget
szenvednie a vitákon, illetve minden lehetséges előnyt ki kell aknázni,
röviden: a Nixon-tábor csak rágja a körmét az állandó bizonytalanság
légkörében. Wilson ioként azért volt magabiztos, mert jelöltje is az volt
(később, amikor visszagondolt a szócsatákra, úgy érezte, hogy a Nixon-
tábor önbizalomhiánya talán Nixon saját belső bizonytalanságát tük- _
rozte) .Jack Kennedy ekkor még nem fogadta be bizalmasai szúk köré-
be Bill Wilsont; ehhez még túl rövid időt töltött a Kennedy-klán mel-
lett, és kissé kedvezőtlen fenyt vetett a fiúra a Stevenson mellett végzett
közös munka-hiszen Stevensonék vesztettek!-, mivel azonban Kenne-
dy munkatársai közül sokan bíztak benne, Kennedy is bizalmába fo-
gadta. Ami pedigJack Kennedyt illeti- ezt Bill Wilson nagyon gyorsan
fölismerte-, ó tökéletesen biztos volt benne, hogy elbánik Richard Ni-
xonnal a képernyőn.
A tévétársaság és a Nixon embereivel folytatott véget nem érő tár-
gyalásoksorán egyetlen mozzanat impresszionálta igazán Wilsont: az,
hogy Rogerst láthatóan meghitt kapcsolat fűzi Nixonhoz. Rogers min-
denre rábólintott, de hozzátette, hogy erről még beszélnie kell a fönök-
kel. A valóságban merőben más volt a helyzet. Amint közeledett az első
televíziós vita időpontja, Ted Rogers - legföként ő volt a „vitafelelős„
- gyakorlatilag teljesen tehetetlen volt. Nemcsak hogy nem volt önálló
hatásköre, de még nem is láthatta a bajnokot. Szabad bejárásról szó
sem volt. Egyszerűen nem is találkozott Nixonnal. Telefonon sem be-
szélhetett vele. Rogers úgy érezte, valósággal öngyilkos helyzet alakult
ki, kiváltképp azért, mert éppen a televízió csinált politikust ebből az
emberből, a tévének köszönhette a karrierjét, és hitt is a televízióban.
Valahányszor Rogers fölhívta a repülőgépet, hogy üzenetet hagyjon
Nixonnak, sohasem lehetett bizonyos felőle, vajon átadták-e egyáltalá-
ban az üzeneteit. A választási hadjárat elején Nixon megbetegedett, a
föhadiszálláshoz elszivárgott pletykák szerint csak lassan lábadozott, és
még eléggé rossz bőrben volt. De azért kíméletlenül erőltette a kimerítő
kampányt. Mintha ütemtervét olyanok dolgozták volna ki, akik hírből
sem ismerték a televíziót meg azt, hogyan tolhatja a tévé egy jelölt
szekerét. Rogers nagy néha látta Nixont az esti híradóban, de csöppet
488
 sem ragadta meg a látvány. Ilyenkor fölhívta a kampányrepü~ógépen
tartózkodó összekötőjét, Bill Rogerst (nem rokona a későbbi külügymi-
niszternek), és ez a Bill Rogers, akiről a washingtoni föhadiszálláson
egyre inkább azt tartották, hogy állítólag szabad bejárása van Nixon-
hoz, és markában tartja a kormányrudat - holott erről szó sem volt-,
mindig megesküdött rá, hogy Nixon majd kicsattan az egészségtől. Fo-
gyott-e? Dehogyis, pompás a kondíciója. Rábeszélte-e egy tejturmix-
diétára? Sose aggódj, pajtás. Ted Rogers végül elrepült Kansas Citybe,
hogy tárgyaljon az első tévévitáról az elnökjelölttel, de nem sikerült
bejutnia hozzá. Megértem a problémáját, mondta neki a titkárnő, Ro-
se Mary Woods, de az égvilágon semmit sem tehetek. Ennyit erről. Az
egész választási hadjárat legfontosabb eseménye előtt álltak, és a televí-
ziós tanácsadó nem jutott be a jelölthöz. Rogers azt kérte, Nixonjó előre
repüljön Chicagóba, hogy pihenhessen, lazítson és még egyszer átgon-
dolhassa a részleteket. De még abban sem lehetett biztos, hogy tanácsai
vajon eljutottak-e Nixonhoz. Így történt, hogy Edward A. Rogers, aki
Nixon életének e legfontosabb estéjén Richard Nixon televíziós ügynö-
ke volt, csak a vita délutánján négy óra harminckor találkozott végül az
elnökjelölttel. Harminc percet engedélyeztek neki, ennyit tölthetett ve-
le. A republikánus elnökjelöltet legföként az érdekelte, mennyi idő alatt
röpíti el a gépkocsi Blackstone-ból a stúdióba. Rogers megdöbbent: a
jelölt alkalmasabbnak látszott rá, hogy valami temetésen - esetleg 1a
sajátján -jelenjen meg, semmint egy tévévitán. Arca hamuszürke volt,
a bőre petyhüdt. Alig állt a lábán. Vagy húsz-harminc fontot fogyott,
pedig sohasem volt robusztus alkatú. Ingei - és talán ez döntött végül
- két-három számmal bővebbek voltak a kelleténél, és ez csak kiemelte
beteges külsejét. Vezérkara még annyit sem tett, hogy néhány új inget
vásároljon neki. Rogers elképedt: beteg ember állt előtte, de erről még
csak nem is szóltak neki.
Aznap este, útban a stúdió felé, Nixon beverte a térdét a kocsiajtó
élébe. Iszonyú fájdalom torzította el a vonásait. Arca még szürkébb
lett. Rogers megkérdezte tőle, hogy a sérült térdét sikerült-e 1beütnie,
mire Nixon azt mondta, hogy valóban azt. A stúdióba érve a két elnök-
jelöltet megkérdezték, kívánnak-e sminket? Mindketten elhárították
az ajánlatot, mindketten attól tartottak, ha alapozót és púdert kérnek,
ellenfelük netán nem kér belőle, ez esetben pedig az újság9k szalagcímei
ezt fogják harsonázni: KENNEDYT KIPINGALJAK, NIXON
EL UTASÍTJA A SMINKET. A különbség kettejük között abban rej-
48~
 /

lett, hogy Kennedy Kaliforniából érkezett, ahol nyitott kocsiban gurult

végig az államon, bőre pedig eleve alkalmas volt rá, hogy szépen lebar-
nuljon. Rogerst egy csöppet sem lepte meg a dolog. Los Angeles-i bará-
. taitól már értesült róla, hogy Kennedy valami új kozmetikummal, az
úgynevezett Mao Tannel, vagyis „férfi.barnító" -val kísérletezik. Mivel
ezt előre látta, Rogers megszervezte, hogy egy Ev Hart nevű munkatárs
feltétlenül legyen ott a stúdióban. Nixon megbízott Hartban, az pedig
nagy hirtelen egy borotvaszappanrúddal kikészítette Nixont. Rogers
aggódott ugyan, de nem sok választása maradt; igaz, hogy így fennáll
az izzadságveszély, de smink nélkül Nixon úgy festene a kamera előtt,
mint valami Herblock-karikatúra.
. Bill Wilson problémái sokkal, de sokkal egyszerűbbek voltak. Jóval
1

magabiztosabb jelölttel volt dolga. Meglehet, jószerint kívülállónak

számított a Kennedy-klán világában, de minden szakmai információ,
amire szüksége volt, a rendelkezésére állt,jelöltje pedig pontosan meg-
értette, hogy mit kíván mint szakértő. Wilson érezte, hogy Kennedy
kissé idegenkedik tőle, mert korábban Stevenson táborában forgoló-
dott, s még inkább, mert nem a politika, hanem a televízió világából
érkezett, e~ért nem tudta fölmérni a fiú szakmai hozzáértését vagy ,in-
telligenciáját. Kennedy attól tartott, hogy az olyan ember, aki általá-
haJl komédiásokkal és más efféle népséggel dolgozik, netán olyasva_la-
mire akarja rávenni, ami merőben idegen tőle. Az apró gesztusokat is .
komolyan vette, például sohasem emelte a feje fölé a kezét bokszoló
módjára, mint Ike-ezt természetellenes póznak tartotta, azután Ike-ot
sem akarta majmolni. Sokat tépelődött azon, hogyan üdvözölj~ amun-
kásokat. Nem akart egyszerűen csak integetni nek~k- hiszen dolgozó
emberek, s ez a pápá túl erőtlen benyomást kelthet-, így végül a félig
ökölbe szorított kéz'lnellett döntött. Aggódott amiatt, hogy a televízió-
sok talán nem értik az efféle tartózkodást. (A választási hadjárat alatt
történt: egyik este, amikor Kennedynek a tévében kellett föllépnie a
pennsylvaniai Harrisburgben, Bobby Kennedy felhívta Wilsont, hogy
meg~érdezze, rendezett-e már ilyen műsorokat Stevensonnak is; ha
igen, ez Bobby szemében nem számított volna kifejezett előnynek. Vé-
gül így köszönt el Wilsontól: - Hát rendben van, de el ne bassza. -
A biztonság kedvéért még fölhívta David Lawrence-t, aki ekkor Penn-
sylvania politikai nagyfönöke volt, hogy a lelkére kösse: szorongassa
meg kissé Wilsont. Lawrence meg is szorongatta, telefonált Wilsonnak,
és enyhén megfenyegette. Wilson azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen,
490
 ·l .
hiszen David Lawrence annyit értett a televízióhoz, mint a har~ngört-
téshez. Évek múlva, amikor más elnökjelöltek mellett is tanácsadóként
szerepelt, Wilson észrevette, hogy már nem néznek rá görbén. A bizal-
l 1
matlanság helyébe már-már afüggóség lépett, mintha a jelöltek azt hin-
nék, nogy a televíziós tanácsadók valamiféle sajátos varázslat révén
sztárt tudnak formálni belőlük.) ·
De azon a bizonyos chicagói estén Bill Wilson nagyon elégedett volt:
jelöltje korán érkezett, pihent egy kissé és napozott. Könnyű edzést is
tartott; munkatársai olyan kérdéseket tettek fel neki, amilyeneket a
vitában is várhat majd ellenfelétől (Jim Shepley is hasonló anyagot
állított össze Nixon választási hadJárata során, de Nixon ügyet sem
vetett az ilyesmire.) A tévéállomás, a WBBM, véletlenül éppen Wilson
régi munkahelye volt, ismert ott minden technikust és operatőrt; maga-
biztosan mozgott a lámpák és a kamerák világában, és ettől Kennedy
is, még oldottabb lett. Már Kenn_edy öltözőjében tartózkodtak, amikor
szóba került a sminkelés harci kérdése. Valaki azt mondta, N1xon nem
hajlandó kimozdulni az öltözőjéből, amíg Kennedyt ki nem készítették
(mármint sminkkel), és Kennedy tisztában volt vele, hogy ez mit jelent~
Megkérdezte, vajon a sajtó hiénái már odakinn toporognak-e, és ami-
kor Wilson közölte vele, hogy de még mennyire, azt mondta: - Vigyen
el az ördög, ha bemázoltatom a képemet!- Nem volt hajlandó besétálni -
Nixon kelepcéjébe. Wilson azonban ragaszkodott hozzá, hogy egy kis
sminkre szükség van, föként hogy elfedjé!c a pórusokat, és ne ragyogjon
az arca, mint a holdvilág. Kennedy megkérdezte, Wilson mit tud tenni
ennek érdekében, mire a helyszínen ismerős Wilson elrohant egy kétsa-
roknyira lévő gyógyszertárba, vásárolt egy Max Factor-púdert, majd
egész finom alapozót „vitt fel" Kennedy arcára.
-Tisztában van vele, mit művel?-kérdezte Kennedy.
- Igen - felelte Wilson.
· - Oké-mondta erre találékonyan Kennedy. Wilsonra nagy hatással
volt, milyen könnyedén viselkedik a jelöltje. Ilyen döntéseken - Max
Factor-púder kontra borotvaszappanrúd ~ múlott az Egyesült Álla-
mok és a szabad világ jövőbeni vezetésének a sorsa.

Néhány perc múlva a két jelölt megjelent öltözője ajtajában; Don He-
witt, a vitaműsor producere futó pillantást vetett Nixonra, és reszketni
kezdett, akár a nyárfalevél. Iszonyúan néz ki, gondolta, márpedig ha
Nixon iszonyúan fest, akkor az egész vita iszonyúan rossz benyomást
491
 kelthet. Odament Ted Rogershez, és megkérdezte, elégedett-e Nixon
külsejével, és Rogers, aki tudta, hogy most már amúgy is elkéstek, azt
felelte, hogy ő elégedett. Hewitt azonban továbbra is aggodalmasko-
dott, attól tartva, hogy a -CBS-t az a vád érheti, hogy Nixon ellenfelét
támogatta, és akkor a sok keresztény közül őt vetik az oroszlánok elé a
I·
véres porondra. Elrohant hát ionökeihez, Sig Mickelsonhoz és Frank
Stantonhoz; közölte velük, hogy Nixonnal komoly baj lehet; a legjobb,
ha ők is megqízik ezt az élőhalottat. Stantonnak elég volt egyetlen
pillantást yetnie Nixonra, majd megkérdezte Rogerst, hiztos-e·henne,
hogy Nixon külsejével nincsen semmi baj? Rogers azt mondta, hogy
nincsen.
Nixon katasztrofális benyomást tett, másfelől nemcsak Kennedy, de
az új tömegmédium is diadaltáncotjárhatott: néhány óra múlva a ku-
tya sem emlékezett rá, mit mondtak az elnökjelöltek, csak arra, miként
festettek, milyen benyomást keltettek. Aznap este az egész ország a tele-
vízió előtt ült, és az elnökjelöltek politikai nézetei példátlan személyes
varázserővel eljutottak minden családi otthonba. Csak az számított,
. mit éreznek, látnak és érzékelnek az emberek. Emerson szavait variál-
va: ,,Nem hallom, mit mondasz, olyan hangosan bömbölsz." Soha iga-
zabb mondást! Az egész ország tanúja lehetett, hogy Nixon bizonyta-
lan, kétségek mardossák, és belső feszültség kínozza. Iszonyú képet
nyújtott. Izzadt rettentően. A verejtékcseppek aláperegtek az arcán.
Izzadságfolyam egy szederjes arcon. A vezérlőszobában Wilson is, Ro-
gers is nyomon követte a vitát, és szigorúan ellenőrizte a reagáló beállí-
tásokat. Rogersnek az volt a benyomása, hogy ebben a pillanatban
politikailag is Don Hewitt az ország leghatalmasabb embere-ő irányí-
totta a kamerákat, márpeclig most a kameráké volt minden hatalom.
Váratlanul valami egészen sajátos dolog történt a vezérlőfülkében:
Wilson és Rogers szerepet cserélt. Amíg az adás elején Wilson volt az,
aki minél több reagáló beállítást követelt Kennedyről (aki hűvös, elő­
kelő és enyhén megvető képet vágott, miközben Nixoh beszélt), most ő
követelt több reagáló beállítást Nixonról, Rogers viszont Kennedyről -
bármit, csak forduljon el már az a kegyetlen, irgalmatlan, kíméletlen
optika Nixon arcáról. A vezérlőszoba olyan lett, mint egy őrültekháza.
- Még két beállítással tartozik nekünk Nixonról! Tizenhatot adott
Kennedyról, és csak tizennégyet Nixonról!- üvöltött rá Hewittra saját
monitora felé böködve Wilson. - Nem, ne! - ordított Rogers, amíg vé-

492
 gül Hewitt mindkettőjükre ráförmedt, hogy maradjanak csöndben, és
hagyják dolgozni.
Nyilvánvaló, hogy sem Kennedy, sem Nixon nem fogta fel teljes ~gé-
szében, mi is történt aznap este. Nixon azzal távozott a stúdióból, hogy
ó győzött, de a munkatársaival folytatott beszélgetések hamarosan kiáb-
rándították. Kennedynek volt némi halvány fogalma a történtekről,
mert amint kilépett a stúdióból, Richard Daley, Chicago polgármeste-
re, aki mindaddig kerülte őt, egyszerre ott termett, mögötte híveinek
tömör falanxával, és ez határozottan a~a utalt, hogy Kennedy leg-
alábbis nem szenvedett vereséget. Kennedy és vezérkara hajnali kettő­
kor szállt fel a chicagói repülőtérről az Ohio állambeli Lorainfelé. Lo-
rainben reggel hét órakor kezdték a napot- és akkor egyszeriben meg-
világosodott előttük, mi történt előző este. Óriási tömeg gyúlt össze,
soha, sehol sem vonzott még ekkora sokaságot Kennedy, s az emberek
lelkesebben és bizalmasabban viselkedtek, mint valaha. Hiszen Kennedy
előző este náluk volt látogatóban! Nem lehetett feltartóztatni őket, sise-
rahadként tódultak a: kocsija felé, és húsz-harminc lépésenként valaki
azt rikkantotta a sokaságból: ,,Hé, J ack, jól megadtad neki tegnap es-
te!" Vagy:,, Tegnap végre elkaptad a fiút!" Kennedy kíséretében Pierre
Salinger arra gondolt, olyan ez, mintha az emberek egy bokszmérkó-
zést néztek volna a képernyőn, most pedig közfelkiáltássalJacket hirde-
tik ki győztesnek. _
Szinte ugyanebben a pillanatban döbbentek rá Nixon táborában,
milyen katasztrófa érte az ő tigrisüket, és nyomban keresni kezdték a
bűnbakot. Kézenfekvő vol_t, hogy Don Hewitt legyen a fekete ember-
ezt különben Hewitt meg is érezte. Ettől fogva Nixon körében úgy em-
legették a nevét, mintha ő lenne a sátán; amiatt kárhoztatták, hogy
olyan helyzetbe hozta Nixont, hogy Dick már nem tudta felmázolni a
harci festéket, ráadásul a kamera túl gyakran „vette" Nixont.Jóllehet
végül csupán négy televíziós vitára került sor Kennedy és Nixon között,
felvetődött egy ötödik forduló lehetősége, és producerként Hewittet
jelölték. De Nixon olyan hevesen tiltakozott Hewitt személye ellen,
hogy a CBS vezetősége azon törte a fejét, kit lehetne a helyébe ültetni.
Ez ellen meg Hewitt tiltakozott, azt állítván, ha most leváltják mint
rendezőt, ez annyit tenne, mintha bevallanák: a CBS hibázott, ez pedig
igen veszedelmes precedens lehetne. A CBS vezetősége végül elfogadta
ezt az érvet, és úgy döntött, hogy Hewitt kezében hagyja a tévéviták -...
rendezését. De ötödik vitára végül nem került sor.
493
 Csakhogy nem volt elég egyetlen bűnbak, és valószínűnek látszott;
hogy Ted Rogers lesz a második számú sátán. Többször fölvetődött -
kiv~ltképp Haldeman ágált emellett-, hogy le kellene váltani a televí-
ziós tanácsadókat, és maga Nixon is azt latolgatta, ne rúgja-e ki őket.
Talánjobb lenne, ha Ted szépen hazautazna Kaliforniába. De nem
utazott haza. A helyén maradt, és ettől fogva könnyebben bejuthatott
az_elnöltjelölthöz. Mondjuk meg: már későn. Az előny, amelyet Nixon-
nak mint alelnöknek ki kellett volna aknáznia, addigra szertefoszlott, és
a kárt már semmiképpen sem lehetett helyrehozni.
- Noha Ted Rogers továbbra is részt vett a választási hadjáratban, egy
csöppet sem tetszett neki az egész. Csalódott a jelöltben, kedvét szegte
a kampány során egyre jobban megnyilvánuló kisszerűség és becstelen-
ség, végül már azon tűnődött, egyáltalán helyes-e arra az emberre sza-
vaznia, akinek a szolgálatában áll. Nem szavazott ugyan Nixon ellen,
de amikor barátai megkérdezték tőle, hogy kire szavazzanak, meglepte
őket, hogy Ted milyen lagymatagon és tartózkodóan reagál. Torkig
volt már a politikával, és a kampány végén nem politikai jellegű állást
pályázott meg aMetromediánál. Előbb elutasították, bár kitűnő aján-
lóleveleket lengetett. Senki sem akarta szerződtetni azt az embert, aki
a televízió történetének legsúlyosabb katasztrófáját idézte elő. Rogers
kívánságára ezért Len Hall levelet írt a Metromedia vezetőinek, és kö-
zölte, hogy ez kegyetlen bánásmód, mert Nixon maga írta televíziós
fellépéseinek forgatókönyvét, és egyszerűen nem_ hallgatott senkire.
Néhány héttel a választás után Len Hall Floridában találkozott Ni-
xonnal. Néhány régi barátjukkal együtt kihajóztak a tengerre. Hall
végül rászánta magát, hogy megkérdezze, ami már olyan régen piszkál-
taa csőrét: miért döntött úgy, hogy vállalja a vitákat? Nixon sokáig csak
az ég felé fordította az arcát, lehunyta a szemét, arca nyúzott, elcsigá-
zott volt. Hall csak várt, csak várt, de nem kapott választ a kérdésére.

Évekkel később, amikor Nixonnak ismét megfordult a fejében, hogy

elnöknekjelölteti magát, föllépett egy Don Hewitt által rendezett adás-
ban. Még kérdezett is egyet-mást Hewitt-tól a kikészítés módjáról. He-
witt azt felelte, hogy a legjobb smink a világon az egészséges, természe-
tes, napliarnította arcszín. Nixon láthatóan figyelmesen hallgatta, s az
elkövetkező évek során Hewitt gyakran eltűnődött, vajon ő felelős-e
érte,_hogy Nixon csodapalotákat vásárolt San Clementében és Key
Biscayne-en.
494
 11. Los Angeles Times
Az 1960. évi elnökválasztás csalódás volt Chandlerék és Richard Nixon
számára, Nixonnak pedig hamarosan még nagyobb csalódást okozott ·
a dolgok alakulása. Mi sem tükrözte ezt jobban, mintJim Bassett sze-
repváltása; őt készítették fel rá, hogy K yle Palmer örökébe lépjen, és a
Times megbízásából egy napon ő irányítsa Kalifornia politikai életét.
A kellemes modorú, közvetlenBassettet kollégái jobban szerették, mint
Palmert; republikánus volt, de elődjénél jóval függetlenebb szellemű •.
Ő írta a Harm's Way című bestsellert, és a honorárium ré-vén olyan
függetlenségre tett szert, mint alig néhányan Chandlerék alkalmazot-
tai közül. Első ízben 1948-ban, a Mirror politikai szerkesztőjeként talál-
kozott Nixonnal, s a fiatal politikus megtetszett neki. Bassett úgy ítélte,
hogy Nixon - kaliforniai mércével - amolyan centrista. Bassett hosz-
szabb cikket írt róla; az meg Nixonnak tetszett meg. Végül 1952-ben
Nixon- Kyle Palmer javaslatára-fölhívta Norman Chandlert, köl-
csönkérte tőle Bassettet; kölcsön is kapta; sajtótitkári minőségben
nyomban áthelyezték Nixon vezérkarához. Ekkor még viszonylag
könnyű munka volt a sajtótitkárkodás; az újságok többé-kevésbé szim-
patizáltak Nixonnal, nagyszabású ügyekben semmiképpen sem fújtak
rá kénkövet, a riporterek többsége azt mondta a republikánus párt-
kassza körüli botrányról, hogy vihar egy porhár vízben. Sót amikor Ike
elcsukló hangon kijelentette, hogy Nixon olyan ártatlan, mint „a ma
született bárány", megalakították A Ma Született Bárány Klubot,
hogy az alelnökjelölt és utazó riporterei mégis találkozzanak valahol. •
Ritka pillanat! Nixon is éppolyan „fiú" volt, mint ők. Később, 1954-
ben a Republikánus Párt erőtlensége miatt bosszankodva, Eisenhower
kölcsönkérte Bassettet, hogy megjavítsa a Republikánus Országos Bi-
zottság sajtókapcsolatait. Chandler beadta a derekát; Bassettet ismét
kölcsönadták, az efféle szabadságolást simán engedélyezték, hiszen ez-
zel is a Republikánus Párt, vagyis az Amerikai Respublika javát siol-
gálták. Ezen a tavaszon B~sett hosszú órákat töltött Nixonnal; a
McCarthy-korszak ekkor tetőzött, Nixon pedig Ike kínos megbízatása-
it intézte - igaz, vonakodva, hiszen kénytelen volt olyan beszédeket
tartani, amelyekhez ne~igen fúlt a foga, válaszolnia McCarthy vádas-
kodásaira; úgy érezte, hogy kihasználják - ez igaz is volt-, meg hogy )
nem becsülik meg ~rte - ami szintén igaz volt. Bassett ekkoriban köze-
lebb került Nixonhoz, 1956-ban t~hát Nixon felkérte, legyen ismét a
495 ; .
 sajtótitkára, valójában azonban hivatalos kampánymenedzseri szerep- ·
kört kapott. Ötvenh,atban Nixon elkomorult, drámai jelenetek és düh-
rohamok követték egymást, Dick szapulta a sajtót, és·hosszú tirádák-
ban szidta Ike-ot. Nehezebben lehetett bejutni hozzá, elszigetelődött,
egyre jobban elhitte magáról, hogy politikai meglátásai zseniálisak,
egyre megvetőbben nyilatkozott Ike-ról és bizalmas tanácsadóiról.
Bassettet mindez kezdte átkozottul nyugtalanítani. AkárcsakTed Ro-
gers, a televíziós szakértő, ő is arról az oldaláról ismerte meg Nixont,
amit szerfölött aggasztónak ítélt.
Amikor 1960-ban Nixon újra fölhívta Norman Chandlert, hogy köl-
csönkérje tőle Bassettet, a laptulajdonos nyomban beleegyezett. Bas-
settnek azonban most első ízben fenntartásai voltak. Sokkal kevésbé
lelkesítette a megbízatás, mint azelőtt. Nixon táborában láthatóan Bob
Haldeman csillaga volt emelkedőben. Bassett tehát ezúttal feltételeket
szabott Norman Chandlernek, mielőtt vette volna a kalapját. Közölte
vele, csakis akkor vállalja a munkát, ha Nixon megválasztása esetén
nem kell Washingtonban maradnia. Vissza akart térni, méghozzá nem
a Mirror, hanem a Times politikai szerkesztőjeként- ez volt Kyle Pal-
mer címe. Norman Chandler elfogadta az ajánlatot, ebben maradtak,
Bassett pedig Washingtonba repült, ezúttal még hangzatosabb cím-
mel: tervezési igazgató lett, látszólag a kampány hierarchiájának har-
madik embere. Mindazokhoz hasonlóan, akik valaha isjó tanácsokkal
halmozták el Nixont, az 1960-as kampány idején ő is elszigetelődött,
egyszerűen nem tudott bejutni az elnökjelölthöz. Amikor Nixon első
• ízben közölte elképesztő ötletét, hogy mind az ötven államban megvív
az elnökségért, Bassett hevesen tiltakozott. Nixon megkérdezte, hogy
miért ellenzi ezt a pompás tervet, mire Bassett kifejtette, hogy amíg
Nixon Alaszkában didereg, Kennedy öt nagy keleti államba látogat,
hatalmas tömegeket vonz, és a lapok annyit írnak majd a gyűléseiről,
mint megannyi vasúti katasztrófáról. Nixon erre dühbe jött, és Bassett
fejéhez vágta, hogy a keleti sajtó selyemfiúja.-'-- Maga semmi másra nem
gondol, csak a keleti sajtóra - fakadt ki, méghozzá nagyon ingerült
hangon. Azután persze elment Alaszkába, és ezalatt Kennedy nem öt,
hanem nyolc ríagy államot látogatott végig. Jellegzetes módja volt ez
annak, hogyan tud Nixon vereséget kovácsolni a győzelemből.
\· Bassett hazatért Kaliforniába, a Times szerkesztőségébe. Merőben
másfele lapot talált. Norman Chandler új munkakörben dolgozott,
Kyle Palmer nyugdíjba ment, Otis Chandler lett az új fönök. Nick
496
 . 1

Williams, aki szeretett volna szakítani a múlttal, K yle Palmerrel együtt

nyugdíjba küldte a politikai szerkesztői címet is, mert úgy vélte; ez a
titulus egy letűnt kor egyik legrondább csökevénye. Úgy határozott,
hogy politikai elemzői munkakört létesít. Bassett cseppet sem bánta~
változást, hiszen semmi kedve sem volt eljátszani a szürke eminenciást.
Alig néhány hónapja érkezett csak vissza Kaliforniába, amikor kide-
rült, hogy a helyi politika színpadán valószínűleg Richard Nixon lesz a
partnere. Az elnökválasztáson alulmaradt Nixon azon töprengett, mi-
tévő legyen; Len Hall és más jelentős keleti parti támogatói állandóan
arra ösztökélték, hogy induljon a kaliforniai kormányzóválasztáson.
Hall meg volt győződve róla, hogy ha Nixon továbbra is lubickolni
szeretne az országos politika hullámai között, a meglevő politikai struk-
túra keretei között kell fórumhoz jutnia. Hát meglehetősen rosszul ítél-
te meg az új politikai struktúrát. A régimódi Hall, a vén pártember nem
fogta föl, milyen sokat vesztett jelentőségéből ez a struktúra, hogy Ni-
xon, pusztán azáltal, hogy ó Nixon, máris fórumhoz jutott, hiszen volt
alelnökként, elnökjelöltként, olyasvalakiként, aki előtt automatikusan
tárulnak fel a tömegmédiumok palotáinak kapui mind országos, mind
helyi szinten, gyakorlatilag magával hordozza összecsukható szónoki
emelvényét. Nem kellett ahhoz kaliforniai kormányzónak lennie, hogy
országos formátumú politikussá váljék. Sót az effajta poszt éppenséggel
szűkíthette hatáskörét, helyi kérdésekhez bilincselhette ahelyett, hogy
szabadon foglalhatna állást országos és nemzetközi kérdésekben.
Amellett Len Hallnak és Lee Folgernek- ők taszigálták leginkább
Nixont a kormányzóverseny startvonala felé-:- fogalmuk sem volt a
kaliforniai politikáról; sajátos keleti módon csak legyintettek.rá, mel-
lékvágány az, nem több, mert azt hitték, a Csendes-óceánnál semmi
sem változott, a Times úgyis tetszése szerint diktálja, kit válasszanak
meg, Pat Brownról, a kormányzóról pedig lerí, hogy bohóc. Amikor
Nixon szűkebb baráti körében megvitatták a végső döntést, a kettős
funkcióban is jelenlévő Bassett egyszerre csak azon kapta magát, hogy
lényegében csakis ó ellenzi a részvételt. Miért ne indulhatna a kor-
mányzói posztért? - kérdezte N;ixon. - Hát először is azért - felelte .
Bassett -, mert netán vereséget szenved. - Döbbent csend. Még hogy
Rickard Nixon alulmaradhat Pat Brownnal szemben? Hiszen a hülye is tudja,
hogy Pat Brown kétbalkezes alak (ezzel még Pat Brown is tisztában
volt, sőt előnyt kovácsolt belőle; minthogy rendkívül ravasz volt, tudta,
hogy aki balfácán, az egyúttal nagyon is emberi, a magas fokra fejlesz-
497
 tett öniróniát tehát politikai fegyverként forgatta). --A második ok-
folytatta Bassett -, hogy olyan ügyekkel kell foglalkoznia, amelyeket
legkevésbé kedvel a politikában - helyi kérdésekkel, nevezetesen útépí-
téssel, vízlevezető csatornákkal. Az ilyesmit pedig még országos szinten
sem kedveli. Semmi külpolitika. Még ha győzne, akkor is veszítene,
mert olyan kérdések kötik gúzsba a kezét, amelyeket utál. - Érvelés
-közben Bassettnek az volt a benyomása, hogy Nixon egyetért ezekkel a
fenntartásokkal, hogy ninc's különösebb kedve indulni a választáson, de
nagyon erős presszió nehezül rá, azonkívül pedig máshoz úgysem ért,
semmi sincs, amit szívesen csinálna. Egész életében választásokon vett
részt, ez_en kívül nem volt más szenvedélye vagy hobbija; mindig csak
, akkor fickándozott, ha meg kellett vívnia valamilyen posztért.
Voltmég valaki, aki figyelmeztette, el ne induljon a kormányzóvá-
lasztáson: Norman Chandler. Nixon azért kereste föl Normant, mert
abban a hitben élt, puszta formalitás az egész, megkapja a szokványos
áldást, és ünnepélyesen kezét ráznak vele; ó majd szemérmesen fölveti
a kormányzóság gondolatát, Norman pedig ragyogó arccal öleli kebléu
re a tévelygő"fiút Kaliforniában. Nixon tehát megpendítette az ötletet,
de Norman azt mondta rá: nem, nem hinné, hogy ez valami pompás
idea lenne (végtére is, Chandlerék nagyon jól megfértek Pat Brownnal,
fi.ki mindig udvarias volt a Családhoz). Talán az efféle választási harc
nem is felel meg Nixon alkatának, tűnődött. Valóban Kalifornia állam
kormányzója szeretne lenni? Volt még valami, amit nem említett" meg
Nixonnak: a Times bizony alaposan megváltozott; immár Otis lapja, ó,
Norman pedig többé nem szervírozhatja ezüsttálcán a Times-t Nixon-
. nak, ahogyan a múltban volt szokás.

Valóban, megváltoztak a játékszabályok..Nixon már kapott is ebből

némi ízelítőt. Kedvezményes áron házat vásárolt Los Angeles egy
. Trousdale nevű, előkelő, újonnan parcellázott kerületében (a parcellá-
zást részben a szállítómunkások szakszervezetének jóléti alapja finan-
szírozta). Jó néhány más pénzügyi tranzakciójához hasonlóan, ez is
kétes húzásból született. Kaliforniában az ilyesmit „visszaütós" ( knock-
hack) üzletnek nevezik: Nixon egy háromszázezer dollár értékű házat
kapott bagatell kilencvenezer dollárért, az új parcellák tulajdonosai
ugyanis az ő nevével akartak presztízst szerezni az új kerületnek. Nem
történt semmi kirívóan törvénytelen dolog, csak egy kicsit ragacsosnak
-, · látszott az ügylet, de ezúttal beszéltek is róla, sót a Times-ban is megje-
498
 lent néhány cikk, amelyben fölvetettek egy-két kínos kérdést. Az első
cikk megjelenése után Nixon őszintén elképedt, és fölhívta Frank
McCullochot. - Mi rossz van abban, amit csináltam? - kérdezte.
McCulloch azt felelte, hogy nem valami rokonszenves ez a tranzakció.
- De hát mi a baj vele? - kérdezte Nixon. - Hiszen magánemberként
vettem meg azt a telket. - Mire McCulloch így válaszolt: - Nézd, Dick,
te azért nem vagy kifejezetten magánember. Az Egyesült Államok alel-
nöke voltál, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy még nagy politikai jövő
áll előtted. -Akkor sem látom be, miért akad fenn az ilyesmin egyes
alakok szeme - makacskodott Nixon. - Hát a helyzet az, hogy én nem
tenném meg, amit te - közölte vele McCulloch. (Később, a választási
hadjárat alatt, amikor Nixont elkeserítette a Times politikai hangvéte-
le, fölhívta McCullochot, és megkérdezte tőle, vajon a cikkek újszerű
stílusának van-e köze az ő házvásárlásához .. McCulloch, akit részben
meglepett, részben fölháborított ez a kérdés, kénytelen volt megmagya-
rázni neki, hogy nincs szó ilyesmiről.)
Változtak az idők. Azelőtt sohasem elemezték Richard Nixont, soha-
sem vesézték ki riporterek olyan kérdésekben, amelyekhez jól értettek,
néha mégjobban is, mint a kormányzóJelölt. A múltban, ha kaliforniai
választáson indult, szó sem volt semmi elemzésről, nem kérték számon
tőle korábbi ígéreteit; éppen ellenkezőleg, Nixon a legfontosabb lapok
eszköze volt, tisztára söpörték előtte az utat, ellenfeleit pedigjól kicif-
rázták. Választási hadjáratai során sohasem követték szaglászó riporte-
rek, hogy számon kérjék tőle a régebbi kijelentéseit bizonyos elvi kér-
désről, és nem tettek fel neki ostoba kérdéseket, hogy miért mondta ezt,
amikor nemrég még mást állított erről-arról. Még amikor az alelnöksé-
gért folyt a harc, akkor is más volt a sajtó: a riporterek általában az 6
vádjait szajkózták, és ilyen szalagcímeket adtak cikkeiknek: ,,NIXON
AZT ÁLLÍTJA; NIXON VÁDOL; NIXON TÁMAD." Mindig a 1
régi nóta: Nixon kiáll a VÖRÖS VESZÉLY ELLEN. Más dolguk nem
volt, mint lapzártáig berohanni a szerkesztőségbe, és megírni a kopfot.
1958-ban történtek az első kísérletek, hogy számon kérjék tőle régebbi
nyilatkozatait: Washingtonba is eljutott a híre, hogy az 1956. évi vá-
lasztási hadjárat kirívóan mocskos volt, hogy néhány távolnyugati ál-
lamban hallatlan kíméletlenséggel sütötte rá a „vörös" bélyeget számos
demokrata párti szenátorra, vádjaiban pedig önkényesen eltorzította a
valóságot.
De voltaképpen nem volt Richard Nixonnál semmiféle Fekete
499
- Könyv, ezért a The New rork Times 1958-ban néhány tudósítóját azzal
bízta meg, hogy árnyként kövessék :Nixont, vigyenek magukkal magne-
tofont (régimódi huzalos magnó volt), és valahányszor Nixon beszélt,
a Times riportere olyan magasra emelte az orra elé a mikrofont, hogy
rögzíteni lehessen, amit mond. Ez roppant módon dühítette a jelöltet.
Az egyik Nixonra „ráállított" riporter Russell Baker volt, a Times ké-
sőbbi humoristája, aki némi szimpátiát érzett Nixon iránt, és tudta,
hogy a kormányzójelölt gyűlöli a huzalos magnót (az is megtörtént,
hogy Nixon munkatársai megtorlásképpen magnón rögzítették, ·mit
csevegnek a tudósítók a repülőgép hátsó ülésein). Egy wyomingi sajtó-
konferencián, amikor a kíméletes helyi riporterek mind föladták a lab-
dát Nixonnak, Baker rázós kérdést tett fel neki, mire Nixon dühroha-
mot kapott. - Hát igen, .p ontosan ilyen kérdést várhatunk a The New
rork Times-tói - vakkantotta, majd öt percen át gyalázta a Times-t.
Később, a repülőgépen odament Bakerhez, elnézést kért tőle, fájt a
torka, ezért volt ingerültebb, magyarázkodott, nem érzi jól magát.
Nem akart ó semmi rosszat. Voltaképpen szereti a Times-t.
Hatvankettőben mégis úgy látszott, hogy Nixon előtt szabad a pálya.
A múltban a nagy vitakérdésekhe21 a riporterek sohasem tudtak hozzá-
szólni, fóként a külpolitikai kérdésekhez nem; Nixon ugyanis találko
zott államfökkel, a riporterek pedig soha. Nixon külpolitikai szakértő
hírében állt, az újságírók között viszont alig volt egy-kettő, aki egyálta-
lában járt volna külföldön. A riporterek tehát nem értettek a külpoliti-
kához, csupán elhitték és gondosan följegyezték, amit Nixon kúiyilat-
koztatott. Kalifornia azonban merőben másféle terep volt, államgépe-
zete olyan hatalmas és bonyolult, mint egyes európai államoké; óriási
terület, rendkívül komplex társadalmi kérdésekkel, oktatási, közúti és
vízügyi problémákkal. A legtöbb riporter régóta éppilyen ügyekben
loholt, behatóan ismerték e bonyolult problémák rejtelmeit - Nixon
viszont nem.
Amellett - s ez volt a döntő- a hatvanas évek elejétől nagyon gyors
ütemben megváltozott az amerikai sajtó jellege. A régi chicagói „első
oldalas iskola" ezt tartotta: ,,írd meg, de gyorsan, és fütyülj a következ-
ményekre". Hát ennek a módszernek a napja leáldozott, és egy új, sokkal
iskolázottabb és műveltebb nemzedék lépett a régi helyébe. Olyan új-
ságírónemzedék lépett a porondra, amelynek tagjai a legjobb egyete-
mekre jártak, és egyre inkább hivatásnak tekintették foglalkozásukat.
Nézze meg az ember: az újságírás hivatás lett! Ez annyit jelentett, hogy
500
 számukra már olyan fogalmak is léteztek, mint kötelezettségek,jogokés
felelősség.Jobban fizették őket, nagyobb felelősséget ruháztak rájuk;
ezek a fiúk megfontoltabbak is voltak. Őket már nem lehetett egyköny-
nyen betörni, kihasználni. A szerkesztők igazságosabban ítélték meg
őket, mint az eló~eik, már nem voltak riportereik zsarnokai, mjnt egy
nemzedékkel korábban - a riporterekból szakemberek lettek. Az újság-
írói pálya összetevői között sokkal nagyobb súllyal esett a latba a köz
szolgálata. Sehol sem jutott ez világosabban kifejezésre, mint éppen a
Los Angeles Times-nál. Norman Chandler már nem volt tulajdonos-
kiadó, Buff Chandler érdeklődése pedig eltávolodott a politikától a mű­
vészetek felé. Az új tulajdonost, Otis Chandlert nem érdekelte a „ki-
rálycsinálás" művészete, őt a jó, a felelősségteljes újságírás erdekelte.
A lap „derepublikanizálása" útján megtett első lépéseinek egyike az
volt, hogy az 1962. évi kormányzóválasztás előtti kampányban mind-
kétjelölt mellé szakértőket küldtek ki. Márpedig ha a Times, Kalifornia
legfontosabb újságja mindkét jelöltről beszámol, akkor a többi lap i~
követi a példát. Williams és Frank McCulloch 1962-ben megállapo-
dott, hogy vonalzóval fogják mérni a Nixonnal és a Brownnal foglalko-
zó sorokat, hogy a cikkek azonos terjedelműek Jegyenek, sót szerkezeti-
leg is azonosak. Ez pedig annyit jelentett, hogy Pat Brown lett az első
demokrata párti politikus, aki ellenfelével azonos elbánásban részesült
a Los Angeles Times hasábjain. Kyle Palmer már nem volt a színen,
lassan megölte a leukémia, a választási hadjárat alatt meg is halt. (Már
néhány éve megvált a laptól, Hawaiiban telepedett meg, de Hotchkiss-
nak olyan nagy szüksége volt rá, hogy könyörgött neki, térjen vissza;·
munkaviszonyának megszakításával azonban Palmer eljátszotta a-
nyugdfüogát, és most, élete alkonyán beteg és megtört ember lett belő­
le. Norman Chandler, aki nem ismert könyörületet, ha a játékszabá-
lyokról volt szó, nem volt hajlandó kivételt tenni, így végül Nick Wil-
liams politikai tanácsadóként vette fel a fizetési listára Palmert. Jim
Bassett lett az első számú politikai publicista, de jóllehet közel állt Ni-
xonhoz, elődjénél függetlenebb szellemű volt, és cikkei is ezt tükrözték.
Kyle Palmer egész évben telefonálgatott Bassettnek, hogy többNixon-
párti cikket közöljenek a Times-ban, s amikor ezt nem sikerült elérnie,
fölhívta Nick Williamst, hogy figyelmeztesse: Bassett távolról sem olyan
őszinte barátja Nixonnak, mint ahogyan állítja. Nick Williams csend-
ben azért fohászkodott, hogy ez igaz is legyen. Volt azonban még vala-
mi, ami új színt vitt a Times-ha - Dick Bergholz személye. Bergholz
501
 nagyon rámenős riporter volt, aki a ·Mirror összeomlásakor jött át a
· laphoz. Norman Cliandlert kezdetben kissé aggasztotta Bergholz -
nem is volt biztos benne, valóban jól teszi-e, hogy áthozza-, ezért aztán
érdeklődött barátainál, Copleyéknál, a ·San Diegó-i Union tulajdono-
sainál, ahol Bergholz korábban dolgozott, és ezek az ízig-vérig konzer-
vatív emberek kijelentették: tűzbe teszik érte a kezüket. Bergholz azon-
ban mégis új színtjelentett a Times politikai munkatársai között; szívós,
rámenős, már-már provokatív módon harcias volt. Nem is annyira ab-
ban, amit írt, hiszen cikkei tárgyilagosak és kiegyensúlyozottak voltak,
inkább a modorát tekintve; szinte nyers volt a kollégáival. Nemcsak
Nixont piszkálta, piszkált ez a Bergholz minden politikust- magatartá-
sával mintha azt akarta volna kifejezni: ne feltsetek, én mindenkivel
nyers vagyok.
·Nixon úgy vágott neki, hogy mindenkinek a legelőnyösebb oldalát
igyekezett mutogatni, megpróbálta feledtetni a régi Nixon emlékét,
azét a Nixonét, aki az 1960. évi kampány idején bezárta az öltöző ajta-
ját a riporterek előtt. Ezúttal zöld utat kapnak, bárki .bejuthat hozzá.
Ha valamelyik tudósító, akár a legkisebb napilap riportere, beszélni
akart vele, készséggel fogadta a fiút. Kevéssel előbb piacra dobott Six
Crises [Hat válság] című könyvének dedikált példányait megküldte
·minden tudósítónak. Új trousdale-i házában partit adott a sajtó tiszte-
letére. (De még ekkor is kísértett a múlt. Amikor a riporterek körülnéz-
tek a házban, és kérdezgetni kezdték, hol van Checkers, Pat Nixon azt
válaszolta, hogy Checkers már öreg kutyus, a szőµyeg viszont új és fe- ·
bér, ennélfogva jobb, ha az ember nem bízik túlságosan Checkers szo-
batisztaságában.) De a választási hadjárat hamarosan lidércnyomás-
ként nehezedett Nixör,ra. Barátai szerint már megbánta, amiért bele-
vágott a kormányzóságért vívandó küzdelembe, nem is harcolt szívvel-
lélekkel, nem kötelezte el magát a vitatott kérdésekben, legföljebb felü-
letesen átfutotta az összefoglalókat. Az egész művelet során sebezhe-
tőbb volt, mint korábban bármikor, sebezhetőbb a régieknél sokkal
rámenősebb újságírókkal szemben. A választási hadjárat kezdetén Ni-
xon összedobolt egy sereg újságírót, és közölte velük, szeretné eligazíta-
ni őket Brown taktikájáról, de ne hivatkozzanak rá. Erre Bergholz
gyorsan közbevágott, hogy hohó, ebből nem kérünk, _ne kísérletezz a
washingtoni trükkjeiddel, Dick; vagy felhasználhatjuk, amit mondasz,
vagy ne is nyisd ki a szád. Nixon elképedt - hogyan mer ilyen hangon.
beszélni vele egy riporter, ráadásul a Los Angeles Times tudósítója? A vá-
502
lasztási hadjárat alatt szinte végig ez volt a helyzet. Nixon például be-
szédet tartott, kijelentve, hogy ő majd kitakarítja a sacramentóiistállót,
s amikor ismét a repülőgépen voltak, a riporterek nekiszegezték a kér-
dés: miféle istálló is van Sacramentóban? Pontosabban, milyen állami
szervekről beszélt? Nixon nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni.
Voltaképpen nem nagyon érdekelték a kaliforniai problémák, ez már
a kezdet kezdetén kiderült, amint az is, hogy ismeretei szerfölött hiá-, ·.
nyosak. A riporterek ezt hamarosan szellőztetni is kezdték. Sid Kossen
cikket írt a San Francisco Examiner-ben, kifejtve, hogy Nixon alig tud
valamit az államról, nem is igen érdeklik a helyi problémák, és csak üres
frázisokkal operál. Másnap két kaliforniai pénzeszsák jelent meg az
Examiner szerkesztőségében, és azt követelték Charles Mayer laptulaj-
donostól, hogy rúgja ki Kossent. Mayer azt válaszolta, hogy esze ágá-
ban sincs kirúgni Kossent. Erre megkérdezték, nem lehetne-e legalább
a politikai rovattól elhelyezni, mire Mayer a szemükbe nevetett. Kos-·
sen bizonyosra vette, hogy az intervenció mögött közvetlenül Nixon
húzódott meg.
Bár a vá~asztási hadjárat elején Nixon megpróbált nyájaskodni, nem
sokáig volt oka a széles mosolyokra; a közvélemény-kutatások nem ala-
kultak k~dvezően, a jelölt ingujjában nem voltak aduk, sót kiderült,
hogy Pat Brown nem is olyan kétbalkezes. Kitudódott, hogy retorikai
leckéket vett, és harminc fontot fogyott. Olyan politikus volt, aki mind-
két lábával a földön áll, épp az ellentéte Nixonnak, aki legszívesebben
visszahúzódott, és roppant mesterkélt kísérleteket tett rá, hogy ő is csak
,,egyike legyen a fiúknak". Pat Brown viszont re_mekül megértette ma-
gát a „fiúkkal", s ha lehetett valamit kifogásolni a viselkedésében, hát
azt igen, hogy túlságosan is közéjük tartozott (fiáról, Jerryről épp az
ellenkezőjét tapasztalhatta az ember). Pat Brown kedvelte a társaságot,
mindig mindenkinek a rendelkezésére állt, a politikát remek mulatság- .
nak tartotta. Amikor a választási hadjáratban kedvezőtlen fordulat állt
be, Nixon egyre jobban elkomorult, mereven ragaszkodott a „vonalá-
hoz". J ack Langguth, a későbbi sikeres regényíró, akkoriban a Walll!)'
Times Today ifjú riportere, már a kampány elején úgy látta, hogy Nixon
két ellentétes szellem, egy jó meg egy rossz között őrlődik, de amint a
közvélemény-kutatások szerint romlani kezdtek az esélyei, és a sötét
szellem kerekedett felül, Langguth rádöbbent, hogy tévedett, itt egy-
szerűen csak két stratégia.konfliktusáról van szó. Most,, hogy Nixon
megindult a lejtőn, ismét fölkapta a kommunizmus kérdését. Azzal vá-
/
503
 dolta Pat Brownt, hogy „puha" a kommunizmussal szemben, azután
tartott egy amolyan rögtönzött, nem hivatalos sajtókonferehciát a re-
pülőgépen; nemcsak kormányzójelöltként, hanem saját kampányme-
nedzsereként: ide figyeljetek, fiúk, ebben rejlik szenzáció, erre kell ke-
ményen lecsapni, ez a mi adunk. Csakhogy Brown állítólagos kommu-
nista érzelmeivel kapcsolatban Bergholz és a többiek kíméletlen kérdé-
seket tettek fel. Bergholz például megkérdezte: kommunista-e Brown?
Nem. Akkor hát kommunistaszimpatizáns? Nem. Úgy gondolom, fiúk,
hogy Brown kormányzó nem is érti, mi a kommunizmus. Én viszont
tárgyaltam kommunista vezetőkkel. Én aztán tudom, hogy milyenek.
Ez igenis nagyon fontos mozzanat ahhoz, hogy valaki Kalifornia kor-
mányzója legyen. A „fiúk" viszont alaposan megfircangolták; Nixon-
nal sohasem bántak még így Kaliforniában, s amint a többi riporter azt
figyelte, miféléket kérdez ez a Bergholz, azt is észrevették, hogy Nixont
láthatóan rettegés fogja el. Itt nem csupán arról volt szó, miket ír Berg-
holz, a modora volt érdekes. A legtöbb politikus ezt úgy fogta fel, hogy
hát igen, Bergholz már csak ilyen, Bergholz mindig nyers modorú a
politikusokkal, ezzel már számolni kell, ez hivatással járó kockázat. De
Nixon számára, aki olyan rettenetesen érzékeny volt, és mindent mellre
szívott, nem arról volt szó, hogy Bergp.olz már megint önmagát adja,
hanem hogy Bergholz Nixon ellen fordult. Ez most szerr,té{yes ügy volt,
valóságos vendetta, így azután a Nixon körny~zetében hemzsegő feje-
sek bepanaszolták Bergholzot N orman Chandlernél, de semmi sem tör-
tént, a kocka el volt vetve, az újság szelleme megváltozott. Nixon szilár-
dan meg volt győződve róla, hogy Bergholz tudatosan Brown kezére
játszik, .és amint megtud valamit Nixon választási vezérkarától, már
kapja is a telefont, és mindent közöl Brown embereivel (ami egyébként
nem volt 'igaz). A múltban Nixon választási hadjáratai mindig arra
irányultak, hogy megsemmisítik az ellenzéket. Sohasem arról folyt a
vita, hogy ki ez a Nixon, sokkal inkább arról, hogy milyen „vörös" az
ellenfele. Ez volt a K yle Palmer-fél e specialitás, az első számú lecke. Így
lett a kommunizmus kérdése a vörös ultimó; az ellenfél óhatatlanul
védekezésre kényszerült. . , _
Ebben a választási hadjáratban azonban a választók, nemkülönben
a sajtó már sokkal tapasztaltabb volt, így azután Pat Brownra nem
lehetett mérgezett nyilakkal célba lőni. Négy éve volt Kalifornia kor-
mányzója, tehát nem túl régerr, azonkívül jó kormányzó volt, lelkiisme-
retes, emberséges közéleti férfi. Közigazgatási apparátusában nem rob-
504
bantakki botrányok, és nem volt igazi haragosa. Olyan benyomást tett,
hogy ha nem is zseni, de tehetséges, megnyerő ésjószívű. Amikor Nixon
dobálózni kezdett a kommunizmus kérdésével, Brown ügyesen hatás-
talanította ezt a bombát, ráadásul a riporterek szeme láttára. Elmond-
ta nekik, majdnem kilelte a hideg, amikor Nixon bejelentette, hogy
most aztán szép kis bombát dob a Brown-táborba; éppen úton volt
valahol, és egy motelban arra ébredt, hogy egy meleg kar simogatja az
oldalát. - Az Isten verje meg azt a Nixont - villant át az agyán -, ez
mellém fektetett valami kurvát, ez hát a nagy bomba: egy bombanő. -
Annyira megijedt, hogy csak pár pillanat múlva kezdett derengeni ne-
ki, hogy a felesége érkezett meg késő éjjel. Majd döbbent, gúnyos han-
gon hozzáfűzte: - El tudnak képzelni nagyobb ostobaságot, mint hogy
ez az ember úton-útfélen azzal vádol: elnéző vagyok a kommunizmus-
sal szemben? Én, egy gyakorló katoHkus?-Sokkal ügyesebben manipu-
lálta a sajtót, mint Nixon. Nixon naponta legalább tíz percig erőlkö­
dött, hogy ajó fiú szerepében mutatkozzék a riporterek előtt, de mindig
kissé merev, kissé mesterkélt volt; emiatt az újságírók ugyanolyan kíno-
san feszengtek, mint ő maga. Pat Brown viszont egy-egy hosszú nap
végén, amikor valamennyien holtfáradtak voltak, mégis összefűzte
őket a közös program, leült a bárban a fiúk közé, anekdotázott- ezek-
ben a történetekben _gyakran ő volt a bohóc-, és elmagyarázta nekik,
hol hibázott aznap. U gy tetszett, hogy ő a legkevésbé manipulált politi-
kus az amerikai közéletben, mégis, a maga sajátos módján, azzal, hogy
belátta tévedéseit, egyike volt a legravaszabb manipulátoroknak.

A választási hadjárat előrehaladtával Nixon munkatársai egyre gyak-

rabban panaszkodtak a Times vezetőinek. Kiváltképp Haldeman há-
borgott. Valahányszor Nick Williams panaszos levelet kapott régi, hű­
séges előfizetőktől, sablonos módon azt válaszolta nekik, hogy a lap
többé nem republikánus párti újság. Akik ismerték Norman Chand-
lert, úgy vélték, némi bűntudatot érez, és feszélyezi a lap új irányvona-
la. Mindez kevéssé volt vigasztaló Nixon számára. A választási hadjá-
rat utolsó heteiben robbant ki a kubai rakétaválság, s ez megfosztotta
utolsó aduitól is. A Demokrata Párt látszott erősnek és határozottnak
a kommunistákkal kitört viszályban, Richard Nixon pedig, aki olyan
régen játszotta azt a szerepet, hogy egyedül ő mer szembeszállni a kom-
munistákkal, csupán Kennedy szekundán~a lehetett. A kubai rakéta-
válság mérte rá az utolsó csapást, az eseményeket nem ellenőrizhette
505
 többé. Megpecsételődött a sorsa. Vereséget szenvedett egy olyan hiva-
l
\ talért vívott küzdelemben, amelyre még csak nem is áhítozott (néhány
nappal a választás előtt azt mondta egy televíziós riporternek, hogy ó
az Egyesült Államok kormányzója szeretne lenni, a Los Angeles Times pe-
digmegírta ezt a nyelvbotlást, ami súlyosan ártott neki), és lelke mélyén
meg volt győződve róla, hogy kudarcáért a sajtó a felelős. Nem volt az
a típus, aki önmagát, a balszerencsét vagy a rossz időzítést okolja. lgy
azután szilárdan vallotta, hogy a kaliforniai újságok gáncsolták el, ki-
váltképpen az a lap, amely annak idején elsőként állt mellé. A Times
többé nem barátságos hozzá; nyilvánvaló, gondolta, hogy immár az
ellensége. Mit sem számított, hogy közvetlenül.a választás előtt a Times ,
végül is kiállt mellette, igaz, hogy a hagyományos chandleri normák-
hoz. képest eléggé lagymatagon. Nixon tehát meggyűlölte a Times ri-
portjait, mert úgy vélte, egyoldalúak. Valójában a Pat Brownnal vívott
párviadalt ismertető cikkek korrekt és kiegyensúlyozott írások voltak;
ilyen tudósításról álmodnak a jelentős nagyvárosi politikusok; ezek a
korrekt hangnemű cikkek helyt adnak mindkét fél nézeteinek. Csupán
arról volt szó, hogy Nixon ellenfelei addig sohasem részesültek egyenlő
elbánásban a kaliforniai választásokon, ő pedig ezt az új stílust kataszt-
rofálisnak tartotta.
Sokat gyötrődött emiatt, és a seb sohasem gyógyult be egészen. Fő­
k8tt a Los Angeles Times cikkei és kiváltképp Bergholz tudósításai ejtet-
tek mély sebeket rajta. Valamennyi újságíró közül Bergholz kíméletlen
kérdései sebezték meg a legfájóbban. Nixon meg volt győződve róla,
hogy szándékosan adtak mell~ olyan riportei;-t, aki nem szívelte őt (az
igazság az, hogy a Times időnként felváltotta Bergholzot Carl Green-
berggel, hogy pártatlanok legyenek a tudósítások). Nixon szájából kü-
lönben is nevetségesen hangzo~tak az efféle sirámok. A szónoki emelvé-
nyen gyakran kérkedett azzal, hogy ő ,~ kesztyű nélküli ökölvívás"
iskolájában edződött, továbbá, hogy leginkább a verekedős kampányt
kedveli. Üss oda keményen, de álld is, ha megsoroznak. Csakhogy túl
félénk, túl zárkózott, túl sebezhető volt ahhoz, hogy ilyen belharcba
bonyolódjék; nem volt elég vastagbőrű az olyan mérkőzéshez, amelyért
' j
bes~állt a ringbe. Harry Truman örökösének szerepében tetszelgett,
csakhogy Trumant keményebb fából faragták, sokkal magabiztosabb
volt Nixonnál, és jóval lassabban kúszott fel a politikai élet hierarchikus
lépcsőin. Ötvenegy esztendős korában választották először szenátorrá,
a negyvenes és az ötvenes években emelkedett a csillaga, amikor a sajtó
506
 még nem volt nagyhatalom, a kamera pedig még nem „fogta be" a
közélet teljes spektrumát. Amikor Truman kijelentette: ha valaki nem
bírja a hőséget, hordja el magát a konyhából, akkor ezt komolyan is
gondolta. Nixon viszont rendkívül érzékeny alkatú volt, sohasem bízott
önmagában, egész lényével állandóan ugrásra készen állt, idegei szinte
csupaszon meredeztek, énje túlságosan törékeny volt. A legkisebb sérel- '
met sem felejtette el, minden ellenségének a nevét jól az eszébe véste;
minden támadást valamilyen módon személyes sérelemnek tekintett.
Az ilyen sebezhető egyéniség többnyire korán kikopik a politikai élet-
ből, összeomlik a stressz hatására, vagy egyszerűen rájön, hogy nem
neki való a k$méletlen politikai aréna, rádöbben: ahhoz, hogy az ember
üthessen, állnia is kell az ütéseket. Nixon azonban másféle ember volt,
mint a többi, csodagyerekként indult, karrierje során hatalmas ugrá-
sokkal óriási előnyre tett szert a többi politikussal szemben: harminc-
nyolc éves korában szenátor, negyvenévesen alelnök, mérkőzések nél-
küljutott túl a selejtezőkön, sohasem kellett verekednie a politikai hµs-
darálóban. Ez a helyzet elkerülhetetlenül torkollott a katasztrófába.
A nyomás egyre erősödött, minden újabb pozíciója jelentősebb vqlt az
előzőnél, ezáltal egyre vakítóbb reflektorfénybe került, mégsem fejlőd­
tek ki benne olyan belső erőforrások, amelyek alkalmassá tették volna
rá, hogy megbirkózzon a fokozódó feszültségekkel.
- Nem lehet panaszom a velemfoglalkozó cikkekre-így kezdte vereségének
estéjén, azután kifakadt a seb. Kitört belőle a legutóbbi és az előző
választási hadjáratok során felgyülemlett frusztráció és sérelem. A Los
_Angeles Times szerkesztői tökéletesen tisztában voltak vele, ,hogy a kiro-::
hanás általában ellenük, kiváltképpen pedig Bergholz ellen irányult.
Nixon ivott aznap este, márpedig ez számára mindig kockázatot jelen-
tett, nemigen bírta az italt, ilyenkor többnyire elborította agyát a düh;
és egyre jobban sajnálta önmagát. Ezúttal teljesen elvesztette az ön-
uralmát, kimerült volt, ezért az a döntés született, hogy nem is találko-
zik a sajtó képviselőivel. A szállodában Herb Klein éppen ezt magya-
rázta az újságíróknak, amikor fölpillantott, és meglátta a közeledő Ni-
xont; nyomban balsejtelem lett úrrá rajta. Nixon szörnyen leszerepelt,
teljesen kifordult önmagából, gátlástalanul viselkedett, átadta magát
az önsajnálatnak, úgy gondolta, az egész világ összefogott ellene. Igazi. -
érzelmeit tárta az újságírók elé: Nixon az áldozat, akit egy csalárd,
igazságtalan társadalom ideológiai megfontolásból pellengérre állított
(mintha a Brownnal vívott küzdelem során az ideológia egyáltalában
507
 szóba jött volna). Politikusok számára a vereség mindig fájdalmas, de
aki szereti a politikát, az szereti a játékot, az ilyen ember okul az adok-
kapok küzdelemből, csakhogy Nixon, saját·bevallása szerint, sohasem
kedvelte az adok-kapok harcokat, a küzdelem fizikai fájdalmait, így
azután amikor vesztett, minden elveszett; számára az egész folyamat
üresebb volt, mint mások számára, a folyamat csupán eszköz volt, soha-
sem cél; csupán egyetlen dolog lebegett a szeme előtt: győzni, előrejut­
ni, amikor tehát vereséget szenvedett, minden elveszett. Aznap délelőtt
tehát a sajtót, kiváltképpen a nagyvárosi sajtót választotta célpontjául.
De mindenekelőtt a Los Angeles Times-ra támadt, amiért lehozta azt a
Buta nyelvbotlást - az „Egyesült Államok kormányzója!,,, Bergholz
kollégáját, Carl Greenberget viszont- akinek a tudósításai ártalmatla-
nok voltak-úgy emlegette, mint az egész sajtóvilág egyetlen jó riporte-
rét. Még azok is kínos pillanatokat éltek át, akik sohasem szívelték Ni-
xont, látniuk kellett ezt a minden gátlása alól felszabadult embert, aki
elveszítette méltóságának utolsó rongyait is. Egyszerűen nem tudta ab-
. bahagyni, éppen ő, aki foként azzal hencegett, milyen határtalan az
önuralma, aki olyan sokat adott rá, hogy ne tárja fel a magánéletét. Az
újkori amerikai politikában páratlan volt ez a viselkedés. A tudósítókat
mindez nem lepte meg; ők már régóta gyanították, hogy Nixon így érez
a lelke mélyén. De a Times iránti mélységes keserűség azért meglepte
őket. Greenberget olyan kínosan érintette, hogy Nixon őt nevezte az
egyetlen jó riporternek, hogy azonnal fölajánlotta lemondását, de
Frank McCulloch leintette; azt mondta neki, felejtse el az egészet, az
ilyesmi bárkivel előfordulhat. Amikor Bergholz és McCulloch másnap
8élelőtt beértek a munkahelyükre, a Times székháza körül már televízi-
ós csoportok ólálkodtak, és nyilatkozatokat kértek tőlük. De hát mit
mondhattak volna?
Késő ősszel Norman és Buff Chandler Európába ment vakációzni, és
útjuk végén Velencében beültek egy kisvendéglőbe. A vendéglő utcára
néző ablaka mellett ültek asztalhoz, a szomszédos asztalnál egy másik
dél-kaliforniai házaspár ebédelt. Néhány udvarias és_semmitmondó
szót váltottak honfitársaikkal, amikor Norman egyszerre így szólt Buff-
hoz: - Nem fogod elhinni, kijött be, nézd csak!- Bufffölpillantott, még
épp idejében, hogy meglássa a vendéglő hátsó asztalai felé igyekvő Dick
és Pat Nixont. Chandlerék már az utolsó fogásnál tartottak, de Norman
·húzta-halasztotta az indulást. - Kíváncsi vagyok, mi történik-:-mondta
a feleségének. Valóban, Nixonék végül fölkerekedtek, és amikor elha-
508
ladtak mellettük, szinte jelét sem adták, hogy fölismerik Chandleréket,
viszont hosszasan, barátságosan elbeszélgettek a másik kaliforniai há-
zaspárral, mielőtt távoztak volna. - Hát ez nagyon furcsa - jegyezte
meg később a férfi-,jófornián alig ismerjük ezt az embert!- (Norman
roppant jól mulatott az eseten, és később szívesen mesélgette a történe-
tet, még ki is színezte: az ó változata szerint Nixon elhaladt mellettük,
megállt beszélgetni a másik házaspárral, majd Chandlerékhezfordulva
azt mondta: - Nagyon sajnálom, de elfelejtettem ... hogy is hívják önö-
ket?- Buff, akinek cseppet sem tetszett ez a történet, azért szintén elme-
sélte ismerőseinek, de nem cifrázta ki, és még évekkel később is bosszan-
totta az eset, valahányszor szóba került.)

12. Time lncorporated

1961, januárjában, az elnöki beiktatás estéjén, Harry és Clare Luce
együtt ült a díszpáholyban] oe és Rose Kennedyvel. Luce-t persze ide-
gesítette az egész cécó; amikor végre támogatásáról biztosította Nixont
a Lift hasábjain, eléggé langyos cikket írt, ezért hát a választás után
furdalta a lelkiismeret, hogy bizonyára elpuhult, és állandóan azt kér-
d~zgette a barátaitól, vajon nem hagyta-e cserben Nixont, nem enged-
te-e, hogy Kennedy elbűvölje. Még a beiktatási ünnepség sem zajlott le
simán. Luce-t zavarta, hogy Kennedy minduntalan Mr. Luce-nak szó-
lította, nem pedig Harrynek, ugyanakkor az elnök szerette volna, ha
Luce viszont Jacknek szólítja őt, ezt pedig az amerikai elnöki intéz-
ményt roppant módon tisztelő Luce nem tekintette helyénvalónak.
A Timefömunkatársai tehát azon az estén számtalan, csak (!Italuk értett
finom jelzéssel közölték egymással, hogy bárcsak megfelelően alakulna
a kölcsönös megszólítás. Végül Hugh Sidey, a Time Fehér Házba dele-
gált tudósítója·odakiáltotta Dick Clurmannek, a riporterek fönökének:
-Megbékült az égbolt! Luceazt mondja neki, hogy Elnök Úr, Kenne-
dy pedig Harrynek szólítja Luce-t.
Luce persze megkérte az árát, hogy ilyen türelmes volt egy liberáli~
demokratával. Végtére is az ember nem egykönnyen foglalja el a helyét'
egy potenciális ellenfél páholyában, és nem fraternizál könnyedén az
ellenséggel. Luce a beiktatás előtti héten napnál világosabban tudatta
az elnökkel, kit tartana elfogadható jelöltnek a külügyminiszteri poszt-
ra (Chester Bowles és Fulbrightjelölésétól eleve elzárkózott); később
509
magának tulajdonította az érdemet, hogy Dean Ruskra esett Kennedy
választása. Hasonlóképpen egyértelműen leszögezte, hogy nem tűrné
el a kommunizmussal szemben követett politikai vonal enyhítését, ki-
váltképpen Ázsiában nem, ahol a demokraták közismert módon „pu-
hák". Egy demokrata párti elnöknek, aki ebben a kérdésben gyorsabb ·
haladást erőltetne annál, amit Luce helyesnek tart, számolnia kellett a
Time és a Life reagálásával. Maga Kennedy amúgy is óvatos volt az
ázsiai kérdésben; a Time meg a Life újabb akadályként és potenciális
ellenfélként tornyosult előtte, ha az Egyesült Államok netán változtat-
na ázsiai politikáján. A Time-nak megvoltak a maga fenntartásai és
elképzelései egy túlságosan engedékeny elnökkel kapcsolatban; Kenne-
dynek is megvoltak a maga politikai elgondolásai, ráadásul saját liberá-
lis választói nagy nyomást gyakoroltak rá. Egyszóval Kennedy és Luce
kap~solatát a szakadatlan feszültségek láncolata jellemezte.
E sajátos háttér figyelembevételével szemlélte John Kennedy a Time
és a Life szerepét; a két lapnak kulcsszerepe volt, hogy kialakíthassa
politikáját a független és potenciálisan roppant erős ellenséges cent-
rummal szemben. Kennedy mindenekelőtt bámulatos képességű mo-
dern politikus volt, aki remekül fel tudta mérni az erőforrásokat, és
ellentétben a legtöbb politikussal, világosan látta, hogy ezek az erőfor­
rások nem statikusak. Elnökké választásával egy időben az amerikai
politikai hatalom az erjedés állapotába jutott. Bizonyos erőfo~rások
meggyöngültek, mások megerősödtek, Kennedy pedig ösztönösen
megértette az új hatalmiegyensúly lényegét. Tudta, hogy a televízó és
a sajtó egyre nagyobb hatalomra vergődik, és ez is az ő egyik erőforrása
- mindig képes lesz megnyerni magának a tömegmédiumokat. A ké-
peslapok szerkesztői szerették Kennedyéket, mert a Kennedy-címlapos
számok mindig elkeltek. Az elnök azzal is tisztában volt, hogy az egyes
riporterek mennyit használhatnak, illetve mennyit árthatnak neki, is-
merte a tudósítók egyéni hóbortjait, sőt azt is tudta, hogyan hozhatja
ki belőlük- a számára legkedvezőbb reakciókat.
A képeslapokra és a kommentátorokra kellett hát rástartolnia; ők
ítélkeztek elevenek és holtak felett, tehát potenciálisan több kárt is
okozhattak neki, ugyanakkor viszont megvolt rá a lehetősége, hogy ő is
befolyásolja őket. A képeslapok saját stílusuk és lapzártájuk foglyai vol-
tak. Mivel hetente egyszer jelentek meg, tehát nem elsőként közölték a
friss híreket, sajátos, egyéni hangvételt kellett kialakítaniuk, rövid
anekdotákat és színes apróságokat közölniük, hogy érzékeltessék: töké-
510
letesen ismerik a témát. Például mit reggelizik az elnökjelölt, ki a szabó-
ja, hogyan dolgozza ki a beszédeit. Ízes morzsák, amelyek látszólag sok
mindent elárulnak. Mindez természetesen különleges előnyhöz juttatta
az elnököt. Gyakorlatilag mindenki másnál jobban lavírozhatott a ké-
pes hetilapok révén.
Amikor 1959-ben felkészült ·választási hadjáratára, semmi baja sem ·
volt a .Newsweek-kel. A .Newsweek gyenge másodikként loholt a Time
mögött, és szüksége volt Kennedyről szóló jó, izgalmas cikkekre. De
különben is, Ben Bradlee, az a riporter, akit melléje delegáltak, szom-
szédja és bizalmas barátja volt, sót voltaképpen Bradlee éppen Kenne-
dyhez fűződő személyes barátságának köszönhette, hogy szédítően
gyors karriert futott be. A Time viszont csakis ellenfélként jöhetett szó-
ba, hiszen szerfölött valószínűnek látszott, hogy konzervatív, ellenséges
irányvonalat fog követni Kennedyvel szemben. Ez a magyarázata,
hogy szenátori, később pedig elnöki hivatalában, mivel mániákusan
ragaszkodott hozzá, hogy jó sajtója legyen, a fontosabb orgánumok
veutó tudósítói miért voltak ~,egyenlőbbek a többieknél", de vala-
mennyiük közül Hugh Sidey, a Time riportere volt a legegyenlóbb.
Kennedy rendkívül érzékenyen reagált a Time-Life minden megnyilat-
kozására, azt vallotta, hogy a televízió előtti korszakban ez az ikerpár
Amerika két legbefolyásosabb orgánuma volt. Azt vallotta: semmi sem
segítijobban, hogy már pályakezdetén_,országos hírnévre tegyen szert,
mint ha a Time kedvező címlapsztorit közöl róla. Gyakran mondogatta
barátainak, hogy léteznek republikánusok és demokraták, de rajtuk
kívül ott van még egy hatalmas közbülső csoport, a politikailag el nem
kötelezetteké. Márpedig ez a közbülső csoport dönti el a·választást, ezt
a csoportot pedig minden más sajtóorgánumnál erősebben befolyásolja
a Time. A Tke .New York Times-nak és Scotty Restonnak hihetetlenül
nagy befolyása volt a washingtoni újságírókra, de Kennedy a Time-ot
tekintette a koordináta-rendszerben az origónak: országos hetilap volt,
amely eljutott Amerika legtávolabbi szögleteibe is. Nem pusztán arról
a hatalmas embertömegról volt szó, amelyhez a Time eljutott - vagy
kétmillió emberhez-, sokkal inkább arról, hogy kik olvassák: befolyá-
sos emberek, akik tisztelik egymást, akik hallgatnak a hozzájuk hason-
lók szavára.
Jack Kennedy tehát az ötvenes évek végén egyre jobban felfigyelt a
Time tudósítójára,Hugh Sideyra. Sidey eléggé zöldfülű újoncként ke-
rült fel a Középnyugatról, és sok más Washingtonba vetődött fiatalhoz
·,~ 511

\
 hasonlóan, nagy hatással volt rá, hogy a fövárosban a tudósítók státusa_)
merőben más; az isten háta mögötti helyeken néha úgy kezelték őket,
akár a fertőző leprásokat. Washin'g tonbán viszont a riportereket nem-
csak nappal ajnározták, de a legelőkelőbb helyekre hívták meg őket
vacsorázni, ami olyan roppant módon megnövelte a tekintélyüket,
hogy már-már maguk is megrémültek tőle. Sid~y azt a feladatot kapta,
hogy azokról a demokrata szenátorokról tudósítson, akik rástartolnak
az elnöki hivatalra. Hamarosan rá is jött, hogy ezek közül kettőnek,
Stuart Symingtonnak és Hubert Humphreynak láthatóan fogalma sin-
csen róla, hogyan kell bánni a sajtóval, de ügyet sem vetnek az ilyesmi-
re, a másik kettő,John F. Kennedy és Lyndon B.Johnson viszont nagy
gondot fordít a sajtóra általában s a Time magazinra különösen. (Ami-
kor Sidey először kopogtatott Johnson irodájában, kiderült, hogy a
szenátusi többség vezetője jobban ismeri Hugh Sidey előéletét, mint
Sidey az övét.Johnson szinte az ölébe ültette Sideyt; két dolgot mind-
járt ki isjelentett: milyen fontos személyiség LyndonJohnson, illetve
· milyen fontos a Time-Life.) J ohnson pontosan tudta, mikor van a lap-
zárta, tudta, hogy New Yorkban a péntek a hét legfontosabb napja, a
cikkírás ideje.Washingtonból tehát csütörtökön kell elküldeni az anya-
gokat, ennélfogva .a csütörtök délutáni hat órát a Time-nak tartotta
fenn; ilyenkor fölhívta Sideyt, és a kagylóba búgta: - Nos, ütött a Time
magazin órája-Sidey pedig lelkiismeretesen átbaktatott hozzá, megit-
tak egy scotch-ot- amirőlJolinson mások előtt azt állította, :tiogy bourhon.
Johnson ilyenkor felvázolta, mivel foglalkozott az elmúlt héten, ponto-
sabban azt, miként vélekedjék a Time az ő elmúlt heti tevékenységéről.
Ismételten hangsúlyozta, ójobban szereti, ha egyetlen cikkjelenik meg
róla a Time-ban vagy a The New York Times-ban, semmint három-négy
más lapokban: hát így akart ó amerikai hírességgé válni. Sajátos mó-
don, mindazon fontosabb emberek közül, akik az 1960-as elnökválasz-
tásra ·készülődtek, egyetlenegy akadt, aki Sidey benyomása szerint
már-már nem is zárkózott volt, hanem ellenséges- Richard M. Nixon.
Meglehet, Nixon republikánus lévén, abban a hitben élt, hogy ha a
kisujját sem mozdítja, akkor is támogatni fogja a Time, és meglehet,
ugyanígy viselkedett a többi lappal szemben is, de annyi bizonyos, hogy'
még a Timevezetői sem igen juthattak be hozzá. Még Luce sem látogat-
hatta egykönnyen. Megesett, hogy a Time titkárságáról fölhívták Ni-
xon hivatalát, és közölték, hogy Luce ekkor és ekkor a iovárosban lesz,
és szeretne találkozni az alelnökkel. Hamarosan visszatelefonáltak,
512
 hogy Nixon ma nagyon elfoglalt, teljesen be van táblázva, rengeteg
bonyolult dolgot kell elintéznie. Mivel ugyanekkor Luce többször is
találkozott Eisenhowerral, saz Egyesült Államok elnökéhez rendkívül
könnyű volt bejutni, mindig bizonyos sértődöttséget érzett Nixonnal
szemben.
Jack Kennedyhez természetesen mindig be lehetettjutni. Titkársá-
gán mindenki szívélyesen fogadta az újságírókat, de maga a szenátor
volt a legszívélyesebb. Nagyon is tisztában volt a Time ellen~rzésével.
1960-ban •pedig, amikor Otto ·Fuerbringer lett a magazin ügyvezető
föszerkesztője, azt is jól látta, hogy Fuerbringer és helyettese, Jim
Keogh valószínűleg roppant nagy ellenérzéssel tekintenek rá. Kennedy
stratégiája tehát alapvetően abból állt, hogy semlegesítse a New York-i
szerkesztőséget, ezért olyan műg<;mddal tanulmányozta a magazint,
ahogyan egy másik politikus tanulmányozta volna a demokrata funk-
cionáriusok egybefonódó kapcsolatait, mondjuk New Yorkban vagy
Pennsylvaniában. Megismerkedett a magazin felépítésével, tudta,
hogy kinek-kinek mennyi a fizetése, fölismerte, milyen hatalmat gyako-
rol az ügyvezetáföszerkesztő a rovatvezetők felett. Ha egy szerény pá-
lyakezdő, akit adatgyűjtéssel bíztak meg, néhány hosszabb lélegzetű
cikket írt róla, nyomban intézkedett, liogy az ifjú riportert bármikor a
színe elé bocsássák. Kiváltképpen Fuerbringer és a lapnál betöltött sze-
repe iránt tanúsított szenvedélyes érdeklődést. Milyen a viszonyOttoés
Luce között? Vajon Luce minden tekintetben dirigál Ottónak? Vagy
netán Otto önállóan dolgozik? Tisztában volt vele, hogy Fuerbringer
a kulcsember, napról napra az ő kezében futnak össze a szálak. Kenne-
dy azt is tudta, hogy a helyszínen dolgozó riporterek nemigen kedvelik
Fuerbringert. Már a kezdet kezdetén rájött, hogy Otto valószínűleg
ellenséges magatartást tanúsít vele szemben, és hogy ennek nem szemé-
lyes, csupán politikai okai vannak. Hallatlan érzékenységgel reagált a
Time-cikkek legfinomabb árnyalataira. Egy ízben, már elnökké válasz-
tása után, azzal lepte meg a Fehér Házba látogató Luce-t, hogy meg-
kérdezte tőle: - Mi az, csak nem volt szabadságon Otto a múlt héten?
- Luce láthatóan meglepődött, és megkérdezte, miért gondolja?- Mer~
a magazin más húrokat pengetett a múlt héten, más volt a hangneme.
--Luce megdöbbent, mert Fuerbringervalóban beteg volt az előző héten.
Kennedy következetesen együttműködött a Time riportereivel, újra
meg újra megismételte nekik: reménytelennek tartja, hogy pártatlan
cikkeket írjanak róla a Time-ban, és perszej(>l tudta, hogy éppen ezért
513
 minden tőlük telhetőt -megtesznek, hogy korrekt benyo,niást keltsenek,
sót ezáltal némi tőkét is kovácsolt a maga javára. Amikor 1959-ben erőt
gyűjtött az elnökválasztási küzdelemhez, metodista püspökök egy cso-
portja kereste föl Washingtonban.Jelentős mozzapat volt ez Kennedy
·számára, hiszen a vallási kérdés sötét árnyként vetült rá, ezért fontos-
nak tartotta, hogy a látogatásról szóló _cikkek hangvétele korrekt le-
gyen, de legalábbis ne nehezítsék a dolgát a vallási kérdésben. A Time
frissen nyomott példányai vasárnap este érkeztek meg a washingtoni
szerkesztóségbe, és Kennedy titkárságáról átszóltak, hogy a szenátor
két példányt kér. Sidey tehát elügetett a Szenátusba, leadta a példá-
nyokat, azután fölment a karzatra. Onnan figyelte, ahogyan a szená-
tor, aki éppen a szakszervezeti törvény vitájához szólt hozzá, becsúsz-
tatta a lapot a fiókjába, majd a vita alatt titkon beleolvasott. Kennedy
. végül fölpillantott a karzatonüló Sideyra, és rámosolygott; nem volt ez
sugárzó mosoly, de mégiscsak mosoly. Sidey néhány óra múlva találko-
zott a szenátorral, és megkérdezte tőle, mi a véleménye a tudósításról.
-Oké, oké-válaszolta Kennedy-, nem is rossz, ha figyelembe vesszük,
hogy a Time-ról és Harry Luce-ról van szó. Nem rossz.
Kennedy buzgó udvarlásán kívül több egyik oka is volt, miért bántak
vele a Luce-lapok korrektebbül, mint általában más liberális demokra-
tákkal. Az egyik ok az volt, hogy Luce magatartásában döntő fordulat
következett be. Eisenhower személyében nyolc éven át az ideális elnö-
köt látta; az a vad pártpolitikai étvágy, amely 1952-ben erőt vett Luce-
- i.
on, most lecsillapult. Egyébként őt is, akárcsak olyan sok olvasóját,
lenyűgözte és elbűvölte Kennedy és általában a Kennedy család, ez a
sok rámenős, becsvágyó, célratörő ember, az a rengeteg pénz, csillogás.
Bár ideológiai fenntartásai voltak az ifjú szenátorral szemben (nem is
egy!), eljutott odáig, hogy személy szerint Kennedytjobban kedvelte
Nixonnál. - Magam sem tudom, magam sem tudom - vallotta meg
szerkesztőinek közvetlenül a választás előtt. - Egyszerűen nem szere- ·
tem Nixont. Azt hiszem, őt kell támogatnom, de nem szeretem. - Egy
pillanatig hallgatott, majd kitört belőle: - Tudjátok, hogy sbhasem
szerettem Nixont. Kennedyt viszont szeretem:. A legtöbb kérdésben nem
értek egyet Kennedyvel, de szeretem. - Néhány év múlva egyik barátja
megkérdezte tőle, mi a véleménye Kennedyről, mire Luce szinte hara-
gosan csattant fel: - Ez az ember elcsábít. - Ez nem is olyan rossz dolog,
Harry- felelte a barátja. - Dehogyisnem az - horkant fel Luce. - Ha a
társaságában vagyok, úgy érzem magam, mintha kurva .lennék. - Ken-
514
nedy viszonozta ezt a gyengéd érzelmet; nemcsak arról volt szó, hogy
Luce-t és a magazinjait majdnem olyan komolyan vette, mint maga
Luce, ami igen nagy bóknak számított, de valóban szerette Luce-t.
Megszokta, hogyan kell bánni goromba pokrócokkal, az ő családjában
is akadt belőlük. Egyszer megkérdezte Sideyt: - Hogy van az öreg
Lucey? - Lucy? Sidey legalábbis így értette. Miféle Lucyról beszél az
elnök?- Miféle Lucy?- kérdezte hangosan. - Hát tudja, az öreg Luce
-válaszolta Kennedy. - Valahogy szeretem az öreget. Pontosan olyan,
mint az én öregem. Mindenét, amije csak van, ő maga szerezte, hát ezt
tisztelem benne.

Ennek a szerelemnek a hátterében tehát részben valamiféle sajátos sze-

mélyes vonzerő és stílus húzódott meg. Az 1960. évi elnökválasztási
hadjárat idején Kennedy New Yorkba ment, hogy a Time szerkesztői­
vel ebédeljen; a Time és Life-székház hodályszerú előcsarnokát megtöl-
tötte az ámuló-bámuló irodai alkalmazottak tömege. Luce-ra ez mély ·
impressziót tett, íme, spontán módon jutott kifejezésre Kennedy leple-
zetlen politikai sex appealje. Ami viszont a dolog másik vetületét, Ken-
nedy Time-beli sorsának alakulását illeti, ez pusztán szerencse dolga
volt. Otto Fuerbringer, akiről a Timefömunkatársai azt tartották, hogy
pápább a pápánál, Luce-abb magá~ál Luce-nál, 1960nyarán súlyos,
bénító ütőértágulattal ágynak esett. Allandó és iszonyú fejfájás gyötör-
te, és közvetlenül az 1960. évi republikánus konvenció.után vissza kel-
lett vonulnia a gyakorlati munkától. Ha egy fontos lap ügyvezető fö-
szerkesztője ágynak dől, az általában nincs hatással egy politikai kam-
pányra; a Tke New York Times-nál például változhatnak az ügyvezető
föszerkesztők, de ezt még a figyelmes olvasók sem veszik észre, a lap
jellegét annyira a rovatai tükrözik, hogy a föszerkesztő keze nyomát
többnyire észlelni sem lehet. Nem így a Time magazinnál. A Time-nál
az ügyvezető föszerkesztó mindenható, a lap „föszerkesztői magazin",
s ha a szerkesztők szokatlan mértékben határozzák is meg a tudósítások
hangnemét, az ügyvezető föszerkesztő az, aki mindenekfölött megszab-
ja, hogyan érezzenek és gondolkodjanak a szerkesztők. Az ügyvezető
ioszerkesztő Luce akaratát közvetítette, ő volt az az ember, akinek állá-
sánál fogva az volt a feladata, hogy kordában tartsa ezt a gyaníthatóan
túl liberális bandát.
Az 1960-as választási hadjáratot mind a mai napig másként értelme-
zik a Time munkatársai; 1960-ban nem annyira Kennedyt választották
515
 elnökké, 1960 inkább azért fontos év, mert akkor szenvedett ütóértágu-
lásban Otto. Tom Griffitht, az ügyvezető föszerkesztő jobbkezét ügyve-
zető föszerkesztő-helyettessé léptették elő. Luce eleinte aggályoskodott,
mertGriffith mérsékelt liberális hírében állt, ezért előbb Roy Alexan-
derhoz fordult, aki éppen akkoriban vonult vissza az ügyvezető föszer-
kesztői posztról. Alexander azonban kijelentette, hogy Griffith el tudja ·
látni a feladatát. Griffith Tom Matthews tanítványa volt, aki maga is
tehetséges újságíróként a házi liberális szerepét töltötte be a Time feje-
seinek szúk körében. Griffithnek valóban nem tetszett a Time szemér-
metlenül republikánus pártvonala a korábbi választási években, és
1956-ban éles hangú feljegyzést küldött Luce-nak, figyelmeztette a fö-
szerkesztőt, hogy a cikkek túlságosan gyakran tükröznek politikai szim-
pátiákat. Azt állította, hogy a Time a múltban is mindig torzított kissé
a választások időszakában, de most.már az a veszély fenyeget, hogy a
torzításból „négyéves politika" válik. Közölte Luce;.szal: a Time nem
elég erős ahhoz, hogy megnyerjen egy általános választást, ha tehát
megpróbálja e1:1nyire nyíltan befoly~solni a választókat, csak gyöngíti
saját tekintélyét. Griffith azt remélte, hogy ő lesz a magazin ügyvezető
ioszerkesztóje, de eztpolitikai okok miatt egyszerűen nem indokolta a
csillagok állása. A konszern legtöbb gyakorló fömunkatársa egybe-
hangzón rá szavazott volna: kiváló szakember, nincsenek előítéletei,
odafigyel mások véleményére, de a fönökség ideológiailag nem tartotta
eléggé megbízhatónak egy ilyen kulcsfontosságú poszt betöltésére.
Luce tisztában volt vele, hogy a lap legtöbb fömunkatársa Tomot sze-
retné látni az ügyvezető föszerkesztő forgószékében. Közvetlenül Roy
Alexander visszavonulása előtt Luce Párizsban találkozott a francia
iroda akkori vezetőjével, Frank White-tal, és megkérdezte tőle, ki le-
gyen Alexander utóda. De még be sem fejezte a mondatot, máris vissza-
szívta a kérdést. - Ne mondj semmit, ~gyis tudom, kire gondolsz; príma
· ember, de nem ő kapja meg a posztot. -Griffithnek nagy tekintélye volt
a Time ifjú újságírói és szerkesztői körében. Kedvelte Luce-t is, és két
könyvében ezt fehéren-feketén meg is írta; ez_a két könyv általános
sajtótörténet volt, kiváltképp a Time története, de egyikben sem emlí-
tette Fuerbringer nevét. Így azután, amikor az 1960. évi kampány ide-
jére Griffith átvette a magazin irányítását, eltökélte, hogy korrekt lapot
fog szerkeszteni, nem azért, hogy támogassa Kennedyt vagy a liberáli-
sokat, pusztán a Time érdekében. Azt vallotta, hogy a lap szavahihető­
sége forog kockán, hiszen az a hír járja róla, hogy négyévente fölhagy az
516
újságírói pártatlansággal, ez pedig komoly probléma. Ekkoriban vala-
ki fölhívta Griffith figyelmét Franklin Rooseveltnek egy William Allen
White-hoz intézett állítólagos levelére, amelyben az elnök azt fejteget-
te, hogy White három ésfél évig csodálatra méltón korrekt újságíró. Ez
idő tájt Louis Banks állt a belpolitikai rovat élén, és Griffith vele beszél-
te meg a dolgot; noha Banks valamivel konzervatívabb beállítottságú
volt Griffithnél, mindkettő úgy érezte, majd csak megfernek egymással.
Griffith már az első napon elhatározta, hogy a két elnökjelölttel foglal-
kozó tudósítások egyforma hosszúak, egyformán kritikus szelleműek.
lesznek, egyformán számolnak be a jelöltek bizonyos állásfoglalásairól
és beszédeik stílusáról. De azután elfogta a félelem, ·hogy ez a nagy
pártatlanság olyan lesz, akár valami szacharinnal ízesített tápszer,
ezért kiadta az utasítást, minden héten kiemelve kell közölni a két jelölt
legnagyobb baklövését, rámutatni leggyengébb pontjaikra. Ez viszont
túlságosan Time-ízú, túl hevenyészett megoldásnak tetszett, ezért Grif-
fith újabb ötlettel állt elő: minden héten azt is meg kell írni, hogy mi a
legvonzóbb a két jelöltben.
Griffith tisztában volt vele, hogy egészen különleges helyzetbe csöp-
pent. Abban bizonyos volt, ezt a munkát nem vállalhatta volna tiszta
lelkiismerettel 1952 légkörében. A választási hadjárat legelején befu-
tott egy cikk, amely megítélése szerint valamivel jobban hajolt a repub-
likánusok felé, semmint a tények indokolták volna. Behívatta Bankset,
közösen megszerkesztették a cikket, és végül Griffith kijelentette: meg-
lehet, hogy nem értünk egyet politikailag, de ne értelmezzük tévesen
egymás indítékait; mindig tudnunk kell egymásról, hogy milyen állás-
ponton vagyunk Ezután minden rendben ment, a tudósítók meglepet-
ten tapasztalták, milyen kiegyensúlyozottak a választási beszámolók, a
szerkesztőség szelleme és hangulata megjavult, egyszóval mintha merő­
ben másféle Time magazin született volna. Maga Luce sohasem panasz-
kodott a választási hadjáratról szóló cikkek miatt, egyetlen tudósítás
miatt sem tört ki a botrány, és amikor végül kiderült, hogy a Time helye-
sen jósolta meg a választások kimenetelét, Luce elégedettnek látszott.
Közölte Griffithszel, hogy remek munkát végzett, menjen és vásároljon
magának egy láda pezsgőt, amit Griffith nagyon szívesen megtett vol-
na. Vagy legalábbis szívesen megivott volna egy üveggel, ha Luce küldi
fel neki. De azt az ötletet, hogy rohanjon ki egy üzletbe, vásároljon egy
láda pezsgőt, a számlát pedig küldesse meg Harry Luce-nak, meglehe-
tősen ízléstelennek találta.
 :i..·.

HaLu'<:e, a Time munkatársainak a többsége és az Egyesült Államok

megválasztott elnöke elégedett volt is a Time pártatlanságával, akadt
valaki, aki egyáltalában nem úszott a boldogságban - Otto Fuerbrin-
ger. Soha egyetlen szóval sem kommentálta a kampány idején megje-
lent .cikkeket Griffithnek, gratulációról pedig szó sem volt. Alighogy
visszatért a szerkesztőségbe, végiglátogatta a lap belpolitikai újságíróit;
nemhogy megdicsérte volna őket korrekt, pártatlan munkájukért, ha-
nem ~urván rájuk támadt. Kijelentette,'hogy nem eléggé kemények.
Kínos jelenet! Ugyanekkor, abbql az alkalomból, hogy Fuerbringer
visszatér, Griffith pedig átadja neki a helyét, Lou Banks elhatározta,
hogy vacsorát ad Griffith tiszteletére. A meghívottak listáján volt per.i.
sze Fuerbringer és vaskalapos helyettese,Jim Keogh is. Először mind-
ketten elfogadták a meghívást, de azután kimentették magukat. Banks
megértette ajelzést, és a Time szerkesztőségéből gyorsan átment a For-
tune-hoz~ .G riffitht hamarosan áthelyezték a Lift-hoz.
· Majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor Fuerbringervisszatért
a szerkesztőségbe, John Kennedy, a megválasztott elnök észrevette,
hogy valami megváltozott a Time-nál. Ez a választás és a beiktatás
k9zötti interregnum szakaszában történt. Egyik este Kennedy repülő­
gépe leszállt Palm Beachben. A megválasztott elnök kiszállt. Egy pilla...
natra megállt a betonon, a repülőgép reflektorainak fényében olvasni
f kezdte a Time nyomdai példányát, u.ijával követte a cikk sorait, s arca
megme~evedett. - Nem igaz ... nem igaz ... nem igaz ... - mondogatta.
Azonnal magához kérette Sideyt, aki ott ácsorgott a várakozó újságírók
csoportjában.
- Sidey, úgy hallom, Fuerbringer visszatért.
~ ·Így van, szenátor.
- Sidey, maga megesküdött nekem, hogy fél lábbal már a sírban van.
Maga ... .becsapott engem. - John Kennedy éktelen dühvel és gyors
léptekkel távozott a repülőtérről.

Ahatvanas évek eleje a sajtó aranykora volt. Maguk a Kennedyk ga-

rantálták a sikert, őket mindigjól el lehetett adni; az olyan orgánumok,
mint a .f{ewsweek, a The New York Times és a tévétársaságok sorra-rendre
bővítették politikai tudósításaikat, a lapok, a rádió- és tévéállomások
szerkesztőségeiben egyre többen dolgoztak. A Time sem .volt kivétel.
Dick Clurman alatt felvirágzott a Tz"me hírrovata; Clurman lassan ki-
építette a hatvanas évek egyik nagy „zsurnalisztikai versenyistállóját".
518
 Ugyanakkor a hírrovat térhódítása belső feszültséget idézett elő a Time-
nál, mert Fuerbringer továbbra is azt vallotta, hogy a Time s~erkes~t6i
magazin. Clurman egyre nagyobb presztízst vívott ki a hírrovat számá-
ra, aminek óhatatlanul az lett a következménye, hogy csorbította Fu-
erbringer egyeduralmát, hiszen minél több és jobb helyszíni riport fu-
tott be, annál kevésbé lehetett őket negligálni. Fuerbringer szinte min-
den tekintetben uralta a szigorúan tagolt, piramisszerűen fölépített
magazint, amelynél övé volt a szer~esztői teljhatalom. Ám nem szólha-
tott bele, hogy kit szerződtetnek riporternek, és milyen megbízatást kap
az illető. Több kísérletet is tett, hogy magához ragadja a hírrovatot, és
szerette volna megkaparintani a személyzeti ügyeket is, de Luce mindig
elhárította ezeket a próbálkozásokat. Clurman teljes hatáskört kapott
az új munkatársak felvételére,jó munkát adhatott a tudósítóinak,jól-
azokhoz az időkhöz képest igen jól - fizette őket, szokatlanul bőkezű
költségtérítést folyósított nekik, de nem tűrte az unalmas, a sablonos
sztorikat. Abba viszont ő nem szólhatott bele, hogy a riporterek cikkei
bekerülnek-e a lapba vagy sem. Így azután nem lehetett elkerülni a két
vezető állandó konfliktusait, a New York-i központ és a helyszíni tudó-·
sítók közötti súrlódásokat; Luce-nak éppen ez volt a szándéka. Így senki
sem volt tökéletesen elégedett - talán az egy Harry Luce kivételével.
Sidey Clurman embere, sót Clurman sztárja volt, de egyikük sem ellen-
őrizhette, mi kerül be a magazinba Sidey írásaiból. Ez ugyanis Fuer-
. bringer hatáskörébe tartozott. Fuerbringernek viszont nemigen tet-
szett, hogy Sidey írja a riportokat a Kennedy-féle Fehér Házból, ezért
közvetlenül az elnökválasztás után, Luce fömunkatársainak értekezle-
tén, föl is vetette ezt a kérdést, azt fejtegetve, hogy Sidey túl közel áll
Kennedyhez és környezetéhez - ami bizonyos értelemben igaz is volt;
valóban túl közel állt hozzájuk, hiszen a Time éppen ezt akarta: szabad
bejárást az elnökhöz. Az, hogy az elmúlt nyolc évben egy riporterük
netán túl közel kerül Eisenhower embereihez, a Time szerkesztőinek
alig okozott fejfájást. Most tehát a közvetlen kapcsolat és a barátság volt
a lényeg; minden laptulajdonos arról ábrándozott, hátha a Fehér Ház-
ban dolgozó tudósítója „túl közel" kerül az ottaniakhoz. Fuerbringer
továbbá röviden kifejtette, hogy Sideyt át kell helyezni; Luce egy ideig
hallgatta, majd közbeszólt: ~ Nos, ebből ennyi is elég. T~rjünk át a
következő kérdésre.
Így aztán Sidey belekényszerült a magazinja és a kormány közötti
állandósuló konfliktusba. 1961-ben Kennedynek nehéz éve volt, súlyos
, 519
 ~udarcok érték, és úgy találta, hogy a Time szokatlan élességgel bírálja
a tevékenységét, szinte már örvendezve, hogy mennyi baj éri. Rz volt az
az év, amikor Kennedy tudatosan engedte, hogy Sidey a lehető legna-
gyobb mértékben megfigyelhesse, hogyan működik az államgépezet.
Merőben másként kezelte a sajtót, mint ahogyan Nixon tette volna.

; \ .
Valahányszor Nixonra nyomás nehezedett, csakis olyan lapok tudósí-
tóihoz fordult, amelyek amúgy is rokonszenveztek vele. Kennedy vi-
szont, valahányszor nehézségei tárqadtak, azokhoz fordult, akik a leg-
kritikusabban írtak róla, akiknek a legtöbb fenntartásuk volt a politiká-
jával szembén, mintha az ő pártján állók eleve kiállnának érte. Ha egy
hétföi napon, vagyis lapzárta után tartott beszédet, ragaszkodott hoz-
zá, hogy Sidey jó előre megkapja a beszéd egy példányát. Ha a Time
címlapsztorit közölt kormányának bármely területéről, a Fehér Ház
teljes munkatársi gárdája a magazin rendelkezésére állt. Luce-t szinte
rendszeresen meghívták ebédre a Fehér Házba, és ha ebéd közben jó
volt a hangulat, megesett, hogy két-három hétig a Time felig-meddig
• barátságos cikkeket közölt, mielőtt visszazökkent volna a megszokott
kerékvágásba.
De a feszültség és az ellenséges érzület egyetlen pillanatra sem csök-
kent. Sidey emlékezete szerint Kennedyt mindig az apró ügyek bőszí­
tették fel; mintha az elnqk a nagy elvi kérdésekben elviselte volna a Time
bírálatát, de nyomban elveszítette az önuralmát, mihelyt apró-cseprő
ügyek kerültek terítékre: családi hóbortok, utalás az öregJoe Kennedy-
re, J ackie teniszleckéi. Roppant komolyan vette ezeket. a csip-csup
ügyeket, nagyon adott az image-re, kényesen ügyelt rá, hogy ne csinál-
jon bohócot magából. Kennedy munkatársai meg voltak győződve ró-
la, hogy a Time szeretné megszerezni a skalpjukat. Sideyt derék, gya-
korlatias fiúnak tekintették, de bizalmatlanul fürkészték, hogy ki áll -
mögötte. Kennedy még akkor is dühöngött, amikor 1961 végén az évi
címlapsztori „az Ev Emberének" kiáltotta ki. Fölhívta Sideyt: - Hal-
lom, hogy milyen rohadt alakok, hát megint ezt tették velem?- De hát
mi a probléma, kérdezte kissé döbbenten Sidey. - Kenny O'Donnell
látta a címlapot: maguk tönkretettek engem. -A címlapot Pietro Anni-
goni olasz művész készítette, akitJackie nagyon kedvelt. A modellülés
nem sikerült; Annigoni öt napon át lebzselt az Ovális Irodában, s utána
még arról panaszkodott, hogy Kennedy egyetlenegyszer sem volt haj-
landó „ülni" neki. Azt mondták neki, csak úgy fesse meg Kennedyt,
ahogyan látja, meg is festette, de aztán sötétebb, gonoszabb képű alak
520
 t
sikered~tt a képre, mint amilyent Kennedy emberei, sót maga az elnök
látni szeretett volna. A Time szerkesztői nyomban tudták, hogy ebből
baj lesz.Jim Keogh meg is kérdezte: - Pietro, hogyan tehettél ilyesmít?
- Mit csináljak-válaszolta a művész-, én ilyennek láttam. - Kennedy
a képen fáradt embernek látszott, aki fél szemmel mintha a semmibe
meredne. - Kancsalnak festett! - panaszkodott Kennedy. - Nos hát -
vonogatta a vállát Annigoni -, az elnök valóban kancsal.
Más alkalommal Luce közvetlenül azután kereste föl Kennedyt,
hogy a Time cikke egy Kennedy-fél e gyűlés résztvevőinek a ·számát
nyolcvanezerről negyvenezerre csökkentette. Kennedy term~szetesen
föl volt háborodva. Rendszerint Sideyn töltötte ki a mérgét, de ezúttal
Luce volt az áldozat: négyszemközt jól lehordta~ közölte vele, hogy a
magazin egyszerűen inkorrekt vele szemben, nem is próbál korrekt mó-
don írni; Fuerbringer fii tyül az igazságra, az igazságnak viszont semmi
köze a Time-hoz vagy Fuerbringerhez. Sidey ezalatt odakint várako-
zott Luce-ra. Egyszerre feltárult az ajtó, a két férfi együtt lépett ki az
Ovális Irodából, mindkettőjük arcán látszott a feszültség. Kennedy
karon ragadta Sideyt. . .:. Hát itt van, itt van Hugh Sidey! Korrekt em-
ber, Washington egyik legkorrektebb riportere! í-IallgassorÍide, Sidey.
Ha maga kimenne a Pennsylvania Avenue-ra, és találkozna ott egy
viszonylag korrekt mun~ással, és megkérdezné tőle, vajon a Time kor-
rekt-e velem szemben, mit mondana az a pasas?- Sidey Luce-ról Ken-
nedyre pillantott; mindkettőjük arca feszült volt, s egy pillanatra haza-
kívánkozott a jó unalmas Iowába. Végül azt motyogta, hogy lehet va-
lami igazság abban, amit Kennedy mond, de hát egy washingtoni
munkás nem jellemző minden munkásra, mert Washington a nagyvál-
lalati irodák városa. Amikor kiléptek a Fehér Házból, Luce láthatóan
roggyant volt, arca szürkés-sápadt. A republikánus és a hazafias ma-
lomkő között őrlődött. - Ez nem tetszik nekem - is:r;nételgette ...:, nem
tetszik, hogy az Egyesült Államok elnöke így vélekedjen rólam és a
lapról. Ez egyáltalában nem tetszik nekem. - Várt egy napot, csak
azután hívatta Fuerbringert, hogy közölje vele: az elnök panaszkodott
rá. - Nos, mit akar tőlem?- kérdezte Fuerbringer. - Semmit-válaszol-
ta Luce.
Az a nap, amikor John Glenn végrehajtotta első úrutazását, úgy
indult, hogy emlékezetes, nagy nap lesz Hugh Sidey életében; végül is ·
ez Amerika és az egész nemzet dicső pillanata volt; miért ne jutna hát
annak az embernek is valami a dicsőségből, aki föállásban riportokat ír
521
 ••
az elnökről? Végre valami óriási és sikeres esemény, amit megírhat, és
amit simán lehozhat a Time magazin. Sidey néhány kollégájával a Fe-
hér Ház sajtótermében üldögélt, figyelték a képernyőt, minden pilla-
natban vízbe toccsanhatott az űrhajó. - ,,Mindei:i berendezés működé-
, se - közölte egy hang az akkori idők szlengjében - A Okay." Sidey,
akárcsak a többiek, ugyanazt a büszkeséget és megkönnyebbülést érez-
te, amelyet minden amerikai érzett a hatvanas évek e dicső napján;
most már elhitték, hogy az ő rendszerük és technikájuk is van olyan jó,
mint a szovjeteké. V aratlanul Kenny O'Donnell rontott be a terembe;
ó általábanjó információs forrás volt, sőtjó barát, megragadta Sidey
gallérját~ és ráförmedt: - Már megint maguk! Már megint maguk! -
Ezután az Ovális Irodába kormányozta az újságírót, és amikor Sidey
útközben megkérdezte, tulajdonképpen mi a baj, O'Donnall közölte
vele, hogy komoly, nagyon komoly ügyről van szó: a Time „Emberek"
rovatában az áll, hogy az Egyesült Államok elnöke modellt ült a Gentle-
men's Q_uarter(y címlapja számára; Sidey föllélegzett; de hiszen ez igazán
semmiség. Amikor belépett az Ovális Irodába, az Egyesült ·Államok
.f' elnöke, aki honfitársaihoz hasonlóan a képernyőn figyelte az űrhajós
-- · emberfeletti teljesítményét, a Time magazin egy példányára mutatott,
és azt mondta:- Ez az istenverte hetilap már túl sokat enged meg magá-
nak, az ördög vigye el, túl sokat! Honnan szedték ezt a nevetséges hírt?
- Sidey még mindig túlságosan is a nemzeti diadal ujjongó hangulatá-
ban élt, nem nézettJohn Kennedy arcába, és elnevette magát. Kenne-
dy ekkor hirtelen lecsapott rá, jeges, nagyon haragos hangon közölte
vele, hogy ez komoly dolog, és semmi ok sincsen a nevetésre. Kennedy
még be sem fejezte a mondatot, amikor Sidey már érezte, hogy Pierre
Salinger és Kenny O'Donnell elhúzódik mellőle. Tazewell Shepherd,
az elnök haditengerészeti segédtisztje már az éppen vízre szállt Glenn-
nel próbált telefonkapcsolatot teremteni, de Kennedy még mindig
Hugh Sideyt, a Time magazin tudósítóját korholta. Igazi, gátlástalan;
elnöki, ír dühkitörés volt ez: - Mit képzelnek, még hogy én modellt
ültem nekik? Hogyan merészelnek ilyesmit írni? Miért firkálnak ilyene-
ket? Sohasem ültem modellt nekik! Rajtam fog röhögni az egész ország.
Úgy emlékeznek majd rám, mint aki modellt ült a Gentlemen's Quarter(y
számára. Az emberek mindig a hülyeségekre eml'ékeznek. Arthur God-
,

522.
freyról I az maradt meg, hogy körüldöngött egy tornyot, Calvin Goo-
lidge-ról meg, hogy azokat a fura kalapokat hordta. Rólam meg ez.
marad fenn. - Még folytatta volna, de Shepherd admirális közbevá-
gott, jelentette, hogy Glenn ezredes a vonalban van. Kennedy bólin- ·
tott, de még nem hagyta abba; a telefonhoz lépett, és még eközben is
szidalmazta Sideyt: - Sidey, maga disznó, csipkedje magát, hogy ezt a
dolgot egyenesbe hozzák.:_ mondta. S azután,jószerint lélegzetvételnyi
szünet nélkül, máris az elképzelhető legbehízelgőbb hangon búgta a
telefonba: Glenn ezredes, hát ez remek, csodálatos, milyen büszke rá az
egész nemzet, micsoda pillanat ez minden amerikai számára, és meny-
nyire büszke rá személy szerint ő is,John Kennedy. Perceken át bájol-
gott ebben a stílusban, végül letette a kagylót, egyenesen Sideyhoz lé-
eett; és mintha nem is lett volna semmiféle közjáték, így szólt hozzá: -
Öcska bagázs, mindig ezt teszik velem! A maguk átkozott magazinja!
- Olyan lehordás ez, gondolta később Sidey, amilyenben újságíró rit-
kán részesült a szabad világ vezetőjétől, de ugyanakkor azt is jelzi, mi-
lyen szabadon juthat be az elnökhöz ő meg a Time-magazin.

Hát ilyen volt; mindkét oldal megpróbálta kihasználni, manipulálni a

másikat, a kettő kereszttüzében pedig ott állt Sidey, akit mindkét oldal-
ról szorongattak. Munkájához nemcsak újságírói talentumra, hanem
diplomáciai ügyességre·is szükség volt. Neki kellett közvetítenie a két
roppant hatalom között; mindig tisztában lennie azzal, meddig mehet
el, a Kennedykkel szemben a Time-ot, a Time-mal szemben a Kennedy-
ket védelmeznie. Rendkívül ügyesen sikerült betöltenie ezt a szkizoid
sz_erepet. Kiváló kettős ügynök volt, ami végső fokon az előnyére vált,
mert pompás összeköttetésekre sikerült szert tennie. De aztán Kennedy
életének utolsó évében fokozatos változást észlelt, nem is annyira ab-
ban, hogyan vélekedik Kennedy a lap korrekts.égéről, mint inkább azt
illetően, hogy milyen jól felméri a magazin jelentőségét. A televízió
térhódításával megváltoztak az egyenlet tényezői. Washingtonban a
nyomtatott sajtó hatalma halványodni kezdett, méghozzá gyors ütem-
ben. A televízió könnyebbé tette a kapcsolatteremtést, tehát a televízi6
is könnyebben elért oda, ahová akart. A fövárosi újságírók ezt nagyon
is megérezték; fölháborodtak, amikor Kennedy beengedte a televízió-

1 Arthur Godfrey (sz. 1903), népszerű rádióriporter, műsorait negyvenmillió

ember hallgatta.
523
 /

sokat a sajtókonferenciáira, de még ingerültebben reagáltak arra a

tényre, hogy az elnök most már a három televíziós társaság képviselői­
vel is bizalmasan beszélt, ami egykor a sajtó kimagasló képviselőinek a
privilégiuma volt, például Arthur Krocké. Semmi sem lehetett megalá-
zóbb a legjobb sajtótudósítókszámára, mint hogy ott kellett gubbaszta-
niuk a képernyő előtt, akárcsak odahaza a nyárspolgároknak. Ezek az
elnöki csevegések kulcsszerephez jutottak; nemcsak megkerülték a ha-
·gyományos sajtókonferencia formalitásait, de - és ez volt a keserűbb
pirula - jobb, tartalmasabb, értelmesebb fórumnak bizonyultak.
Rendszerint igen vonzó színben tüntették fel az elnököt, s ilyenkor
· módja nyílt rá, hogy egyes kérdésekről kifejtse a maga szempontjait.
A régi rend átalakulófélben volt, most inár a televízió ragadta magához
a föszerepet. 1963 elején Kennedy megkérdezte Sideyt, hogyan boldo-
gul a Lift magazin. - Hát nem úgy, mint a régi szép időkben-válaszolta
Sidey, mire Kennedy érdeklődött, hogy mi a' baj. - Igazából magam
sem tudom; kevesebb a hirdetés, bizonyára a televízió az oka - felelte
Sidey. Kennedy számára ez a beismerés további bizonyítéka voltan-
nak, mennyire megváltoztak a hatalmi viszonyok a tájékoztatóipar-
ban. Ez kiváltképp kínosan érintette a Lift-ot; a Lift vagy huszonöt
esztendőn át félelmetes, egyeduralmi helyzetet töltött be Washington-
ban. Aki csak élt és mozgott, arra vágyott, hogy a képeslap hízelgő
modorban írjon róla; Eisenhower munkatársai napokig visszatartották
az első mesterséges holdról készült felvételeket, hogy a Lift közölhesse
őket elsőként. Mindig ez volt a dolgok rendje. Most azonban kezdett
elapadni ez a hatalom, új, drámaibb erejű tömegmédium jelent meg a'
/ színen.
1963-ban már az olyan kiváltságos tudósító, mint Sidey is érezte,
hogy egyre nehezebben jut be a „forrásaihoz"; ekkor már ő is tudta,
hogy a televízió az új, a hatalmas vetélytárs. Aggasztotta, hogy New
York-i fönökei láthatóan még nem fogták fel ennek a jelentőségét. Any-
nyira begubóztak a maguk világába, hogy továbbra is azt hitték, egy-
egy címlapsztori odaítélésével vagy megtagadásával lendületet adhat-
nak egy karriernek, vagy éppen derékba törhetik. Sideynak ugyan még
mindig sikerült bejutnia fontos emberekhez, csakhogy már kissé nehe-
zebben, valamivel több akadályba ütközött, ha beszélni szeretett volna
a Fehér Ház valamelyik munkatársával, egy kissé már érezni lehetett,
hogy az erőviszonyok némiképp eltolódtak; ha egy fehér házbeli infor-
. mátor fogadta, akkor ezzel szívességet tett neki, Sidey tehát úgy érezte,
524
hogy ő tartozik valamivel. A Kennedy-kormány első hónapjaiban Si-
dey hetente fölkereste az elnököt, Kennedy fullajtárjait pedig annyi-
szor, ahányszor csak kedve tartotta, de 1963-ban kezdtek elapadni ezek
a források;jó, ha háromhetente találkozott Kennedyvel. Amikor John
Kennedyt megölték, Sidey már egy hónapja nem is látta. A televízió
egyszerűen fontosabb lett az elnök számára, könnyebben boldogult ve-
le, szinte mindig ő diktálhatta a feltételeket. Ismét választási év közele-
dett, bizonyos volt, hogy a televízió lesz az uralkodó médium, a csoda-
fegyver az elnök kezében. Sideynak a vége felé már az volt a benyomá-
sa, hogy Kennedy csak a régi szép idők kedvéért fogadja, mert valaha
barátok voltak, és mert Kennedy, aki imádta a pletykát, szívesen barát-
kozott asaj tó munka társaival, mert egyaránt szeretett beszélni és plety-
kákat hallgatni, és valami különös vonzalmat é~zett a nyomtatott szó
iránt. Sidey megérezte: ha 1960-ban nem Kennedy lett volna az el-
nök, a változás még gyorsabban és váratlanabbul megy végbe.

Az 1960-as demokrata konvenció idején LyndonJohnson az utolsó pil-

lanatban megjelent New Yorkban, és Luce támogatását kérte a jelölé-
séhez. A Time-nak az a száma, amely a hivatalos jelölés után jelent meg,
Lyndon arcképét hozta a címlapon, a magazin számos riporterének
nagy meglepetésére. A Lyndon-féle címlapot általában úgy értékelték,
hogy ez Fuerbringer Kennedy-ellenes gesztusa. Ebben az esetben azon-
ban a Time-nak szerencséje volt, mert Kennedy azzal lepte meg a kon-
venciót, hogy J ohnsont jelolte az alelnöki posztra. De a dolog azért
furdalta Kennedy egynémely hívének az oldalát. Három éwel később,
amikor John Kennedyt meggyilkolták, Otto Fuerbringer úgy döntött,
hogy nem a merénylet áldozatául esett néhai elnököt, hanem az újat,
Lyndon J ohnsont teszi a címlapra. Ez egybevágott a Time hagyomá-
nyos politikájával; mindig az új vezetőt kell népszerűsíteni; a Time-nál
nem volt szokás halottak képét hozni a címlapon. A szerkesztők nagy
része azonban súlyos hibának minősítette ezt a lépést, kiváltképp azért~
mert az egész ország még Kennedyt gyászolta (a Time a Kiadó Levele
című rovatában meglehetősen groteszk módon azzal kérkedett, hogy
Kennedy volt a magazin első számú előfizetője). Egyes szerkesztők azt
gondolták, J ohnson azért került a címlapra, mert Fuerbringer jobban
szerette őt Kennedynél. A Newsweek Kennedy képét hozta a címlapon.
Néhány nappal a gyilkosság után a Time magazin fejesei együtt ebé-
deltek. Washingtonból hazarendelték Sideyt, hogy informálja az igaz-
525
gatókat Lyndon Johnsonról. Stdey azzal kezdte beszámolóját, hogy
Johnson hihetetlenül tehetséges, kormányzásra való rátermet~ég te-
kintetében talán hosszú ideje a legtehetségesebb lakója a Fehér Ház-
nak, viszont hitvány ember. A Time helyesen tenné, mondta, ha rajta
tartaná a szemét, mert LyndonJohnson más politikusoknál is többet
hazudik és csal, bár általában apróbb dolgokban, és sokszor ő maga
sincs tudatában, hogy hazudik és csal. Sidey még beszélt, amikor látni
lehetett, hogy Fuerbringernek nincs ínyére, amit mond. Végül félbe is
szakította Sideyt, kijelentve, hogy mindez nem számít, mert mi van
abban, haJohnson bárdolatlan és hazug- az a fö, hogy jó elnök lesz.
Hedley Donovan, Luce utóda a lapnál, a Time Inc. fösz'erkesztője, aki
általában a lehető legóvatosabban viselkedett az efféle konferenciákon,
furcsa módon félbeszakította Fuerbringert, és megjegyezte, hogy talán
valamennyien jól tennék, ha kissé jobban odafigyelnének arra, amit
Sidey mond. Donovan megjegyezte, hogy szerinte senki sem képes ki-
bújni a bőréből; ha valaki apró dolgokban hazudik, szerfölött valószí-
nű, hogy nagy dolgokqan ugyancsak hazudni fog. Később, már Sidey
távozása után, Fuerbringer ismét megkísérelte leváltatni fehér házbeli
beosztásából Sideyt, de Dick Clurman állta a sarat, és ismét sikerült
megmentenie a riporter állását.

13. Washington Post

Később azt rebesgették a sajtó berkeiben, hogy Phil Graham azért vá-
sárolta meg a Newsweek-et, mert amikor egy hétvégén New Yorkban
tartózkodott Kayjel, az asszony megfázott, nem hagyhatta el a lakást, '
és megkérte Philt, menjen már le, és vegyen neki egy képes hetilapot.
A férje le is ment, és- megvásárolta neki a Newsweek-et. Valójában azért
·másként történt a dolog. Az ötvenes években a Newsweek-et a Time bé-
késebb, unalmasabb ikertestvérének tartották. Tökéletesen hiányzott
belőle a Time sziporkázása és lendülete, Luce szertelensége. Általában
azttartották róla, hogy munkatársi gárdája többet ér a lapnál; munka-
társai közül sokan Luce birodalmából vetődtek ide. 1,3 millió p~ldány-
ban, tehát sokkal alacsonyabb példányszámban jelent meg, mint a
Time. Gyenge változatnak tekintették mindazok, akik a Time-ot túl
elfogultnak ítélték; a Newsweek-nek is voltak előítéletei, de enyhébbek.
Sok tulajdonos adta kézről kézre; a részvénytöbbség Vincent Astor „ka-
526
 . }

pitány" kezében volt, föszerkesztói pedig a két Malcolm Muir, apa és-
fia. 1959-ben meghalt Vincent Astor, és akkor New Yorkban híre ter-
jedt: az Astor Alapítvány azzal a gondolattal foglalkozik„ hogy eladja
a lapot. Jim Cannon, az egyik rovetvezető és Osborn Elliott, az akkori'
ügyvezető főszerkesztő, akit általában a magazin legtehetségesebb em- -
herének tartottak, úgy határozott, szerencsét próbál, és megvásárolja a
lapot. Úgy tetszett, hogy kezükben vannak az aduk, pontosan tudták,
mit szeretnének csinálni a magazinból, ismerték a sajtó világának min-
den ifjú titánját, és oíztak benne, ők lennének a Newsweek nevű hajócska ,
legjobb révkalauzai a jövőben. Csupán pénzük nem volt. Elliott és
Cannon eleinte megpróbáltak saját szakállukra pénzt szerezni, csak-
hogy az újságírók, bármennyire jó a modoruk és jók az összeköttetéseik,,
is, általában nem képesek megnyerni a bankárok bizalmát, márpedig
nekik tizenegymillió dollárra lett volna szükségük. Beavattak hát ter-
vükbe egy harmadik összeesküvőt, a lap washingtoni irodájában dolgo-
zó fiatal, hetyke Ben Bradleet, s most már majd minden este összeültek
hárman, hogy megvitassák, hogyan szerezhetnék meg a lap tulajdonjo-
gát, miképpen ragadhatnák el a két M uirtól. A verseny kezdett kiéle-
ződni, a lap körül már vevők is ólálkodtak, a két Muir is megkísérelt
összehozni egy csoportot, és a reménybeli tulajdonosok egyre-másra
hívták meg Elliottot titkos ebédekre, cserepes pálmafák szegélyezte
drága vendéglőkbe, hogy megpróbáljanak belső szövetségeshez jutni.
Végül egyik este Bradlee fölhívta Elliottot, és azt mondta neki: - Oz,
öreg pajtás, sokat törtem a fejem, hol van ebben a városban a nagy
dohány, hát most végül beláttam, hogy Phil Graham zsebében. Miért
ne ugorhatnánk el hozzá?
Egyikük sem ismerte közelebbről Grahamet, bár Bradlee a negyve-
nes évek végén rövid ideig a Post-nál dolgozott. Tetszett neki Graham
tiszteletlen modora, és azt sem vette zokon, hogy amikor 1951-ben sza- ·
badságot kért Grahamtől, hogy megpályázza a nagy becsben tartott
harvardi Nieman-ösztöndijat, a laptulajdonos - egyébként teljesen
Br.adlee szája íze szerint- azt válaszolta: - A francba is, Bradlee, maga
már járt a Harvardra. - Hármasban megvitatták az ötletet, úgy dön-
töttek, hogy Grahammel jó lóra tennének, hiszen fiatalabb és moder-
nebb gondolkodású a legtöbb laptulajdonosnál, ráadásul minden isme-
rősüknél gazdagabb. Bradlee fölhívta Grahamet, aki még aznap este
kilenc órára meg is hívta a házába. Hajnali négy óráig maradt nála; a
végén már úgy érezte, hallatlanul arcátlan, semmit sem ért a pénz- -
527
ügyekhez vagy a magazinok pénzügyi és üzleti dolgaihoz, és nagyon is
tisztában volt azzal, hogy voltaképpen semmi egyébről nincs szó, mint
J1ogy tizenegymillió dollárt kér ettől az embertől. De azután arra gon-
dolt, hogy minden ember a maga sorsának kovácsa, hát most itt van egy
lap, amely akár jó, sót kiváló magazin is lehetne, neki pedig semmi
kedve hozzá, hogy elszegódjön a Time-hoz. Graham érdeklődését per-
sze nyomban fölkeltette az ötlet. Agya sebesen járt. Megkérte Bradleet,
írja le mindazt, amit elmondott neki, és Bradlee el is végezte a házi
feladatot: a rákövetkező é.üel mindvégig körmölt, ötvenoldalas feljegy-
zést készített. Ez mégjobban felcsigázta Graham érdeklődését. Bradlee
később tudta meg, hogy Graham ez idő tájt éppen egyi~ mániás perió-
dusának a közepén tartott, s mivel tökéletesen tisztában volt az állapo-
tával, megkérte Bradleet, tájékoztassa helyette Fritz Beebe-et, az ó ügy-
védjét és bankárját. - Fritz - közölte Bradleevel - remek fej, mindig
lehűt, ha túlhevülök. - Attól tartott, hogy most is éppen túlhevült.
Beebe azonban ezúttal nemhogy lehűtötte volna, hanem ösztökélte
Grahamet, mert remek üzletet szimatolt. Fogalma sem volt ugyan az
újságírásról vagy a tömegtájékoztatásról, de azzal tisztában volt, hogy
szokatlanul jó üzlet ígérkezik: a Newsweek kasszájában hárommillió
dollár halmozódott, de volt a háttérben sok csábos ingatlan is.

Graham zseniálisan bonyolította le a Newsweek-üzletet. Most is kide-

rült, milyen nagy formátumú ember. Éppen erőt vett rajta szörnyű
betegsége, mégis hallatlanul merész és hűvös, kreatív és elbűvölő tudott
lenni. Noha a Newsweek hivatalos eladási ára tizenötmillió dollár volt,
a végén csak potom hetvenötezer dollár cserélt gazdát. Ez volt a mo-
dern sajtótörténet egyik legnagyobb fogása. Graham személyesen irá-
nyította a hadműveletet; tudta, hogy számolnia kell versenytársakkal,
hogy S. 1. Newhouse is fölbukkanhat á színen, sót azt is tudta, hogyan
,,működik" Newhouse: rendszerint fölbecsülte, meddig képes a konku-
rencia fölverni az összeget az árverésen, erre ó ráígért még egy dollárt.
Graham tehát úgy döntött, h9gy alaposan kiaknázza személyes össze-
köttetéseit. Bradleet elküldte Brooke Astorhoz, Vincent Astor özvegyé-
hez, mert Bradlee szülei persze jó barátságban voltak Astorékkal (az
öreg Be Bradlee, Ben apja, valahányszor hazatértek Maine-bői, az As-
toréknál tett évenkénti látogatásról, keservesen panaszkodott, hogy
Vincent Astor a világ legzsugoribb frátere, még a tűzifával is fukarko-
dik, ha be kell durrantani a kandallóba). Ezután Graham személyesen
528
 körüludvarolta és levette a lábáról Brooke Astort, megígérte neki, hogy
továbbra is Astor kapitány szellemében fogja szerkeszteni a lapot- ami
annál is megh3;tóbb ígéret volt, mert Astor kapitánynak fogalma sem
volt az újságírásról. Elliottot is mozgósította, beszéljen ő is az özveggyel.
Mrs. Astornak tetszettek ezek az okos, rokonszenves fiatalemberek, és
barátainak megvallotta, hogy hosszú évek óta nem találkozott Philip
Grahamhez hasonló vakmerő és elbűvölő ifjúval. Időközben Al
Friendlyt, aki valaha Averell Harriman 1 mellett dolgozott, lóhalálá-
ban Rómába küldték; akkoriban ugyanis ott élt Harriman, aki a lap
részvényeinek harminc százalékát birtokolta. Graham ezenkívül egy
Alan Betts nevű bankárt is megpuhított;jóllehet Betts, az Astor Alapít-
vány jogi képviselője, nem egykönnyen adta meg magát a szép szavak-
nak, Graham lenyűgöző egyénisége nála is célt ért. ·
Végül kideri:1lt, hogy a legföbb vetélytárs a Doubleday Könyvkiadó.
Az ajánlatok hivatalos fölbontását megelőző napon Betts fölkereste El-
liottot és Gibson McCabe-et, a Newsweek gazdasági igazgatóját, s közöl-
te velük, hogy a két ajánlat szinte azonos összeget képvisel, az Astor
Alapítvány igazgatósága pedig tiszteletben kívánja tartani az ő érzel-
meiket, mármint azt, hogy Elliott és McCabe melyik vevőt pártolja.
Voltaképpen szavatolhatja, hogy az igazgatóság az ő kívánságuknak
megfelelően fog dönteni. Elliott is, McCabe is - mindketten nyakig
benne voltak a Washington Post-ügyletben - köhécseltek kissé, majd kije-
lentették, hogy ők a Post-ot részesítik előnyben, hallatlanul vonzza őket
az a kilátás, hogy egy nagy hatalmú hírgyűjtő szervezettel foghatnak
össze, azonkívül tetszik nekik Phil Graham felvillanyozó egyénisége.
Meglepetésükre a rendszerint roppant zárkóz9tt Betts kijelentette: -
Tökéletesen egyetértek önökkel. Soha életemben senki sem tett rám
olyan mély benyomást, mint ő. Képzelj élé csak, a carlyle-beli lakosztá-
lyából külön telefonvonalat építtetett ki az irodámba! Alig néhány
napja fölkeresett, és kétmillió dolláros csekket töltött ki előlegként. -
Graham persze a tőle megszokott módon bonyolította le.az üzletet:
nagyvonalúságába a titkolózás és a paranoia elemei vegyültek. Titkos
telefonvonalak, fedőnevek (a megbeszélt napon valaki korán reggel
fölhívta carlyle-beli lakosztályában, és csupán ennyit mondott: ,,Har-

1 William Averell Harriman (1891-1986), a roosevelti gazdasági programok

egyik irányítója, 1943-1946-ban moszkvai nagykövet, 1954-től New York ál-
lam kormányzója, a nemzetközi megbékélés híve.
529
 veybácsi megszerezte a pénzt", ami aztjelentette, hogy Fritz Beebe,
akinek valóban volt egy Harvey nevű bácsikája, megkapta a pénzt a
PrudentialLife biztosítótársaságtól). Bettsszel való legutóbbi találko-
zása _u tán Elliott egy utcai telefonfülkéből föltárcsázta a carlyle-beli
titkos számot. Bradlee vette fel a kagylót, mire -Elliott közölte vele,
mondja meg Philnek, hogy menjen le a bárba, és igya le magát a sárga _
földig. ""'.'" Boldogságában vagy bánatában? - kérdezte Bradlee. - Bol-
dogságában - felelte Elliott.
\ 1961 márciusában Graham megvásárolta a Newsweek-et. A bruttó
vételár tizenötmillió dollár volt, de ebben az összegben szerepelt egy
San Diegó-i televízióállomás felének a tulajdonjoga, amit azon nyom-
ban elis adtak két és fél millióért, azonkívül hárommillió dollár lapult
a mc1:gazin kasszájában. Bombaüzlet...
1- Aznap este nagy ünneplést csaptak Grahamék, Elliotték és Bradlee-
ék; Phil úgy viselkedett, mint egy gyerek. Széles karimájú puhakalap-
ban ugrabugrált a hatalmas gépkocsi hátsó ülésén, amíg csak be nem
horpasztotta a kalapját. Kay nem ujjongott ennyire a Newsweek miatt,
mindig aggasztotta, amit Phil mániás állapotában művelt, de örült
neki, hogy a ferje olyan boldog. Nem akarta elrontani az örömét, így
azután--- bár maga is csak aznap reggel értesült róla - csupán másnap
árulta el Philnek, hogy az orvosok aggasztó foltot találtak az egyik tü-
dőlebenyén.

A Newsweek felvásárlása nyomán két dolog változott meg máról hol-

napra. Szinte egy csapásra első vonalbeli magazin lett a Newsweek; már
korábban is volt piaca egy minőségi hetilapnak; az ország műveltségi
szintje emelkedett, a .Time nem fedezte teljesen a szükségletet, kivált-
képpa fiatalabb korosztályok körében ne:,;n. Mindössze arra volt szük-
ség, hpgy az új tulajdonos megszabaduljon a lap addigi vezérkarától,
szerződtessen néhány tehetséges riportert, és a vezető gárdához egy
dinamikus kereskedelmi részleget csatoljon. A képeslap váza sokkal
egészségesebb volt, mint hitték volna. Graham ezúttal villámgyorsan
cselekedett. Amíg a Washington Post szerkesztőségi részlegébe annak
idején kissé késlekedve pumpált pénzt és szellemi erőforrásokat, még
azután is, hogy már kezdett hasznot hajtani, a Newsweek esetében nem
habozott. Nagyvonalúan hatalmas összegeket folyósított, földuzzasz-
totta .a munkatársi gárdát és a kirendeltségek, az úgynevezett irodák

530
létszámÁt. A Newsweek hamarosan valóban a Time vetélytársává lépett ·
elő.· ·
Phil Graham, aki eddig csupán egy országos napilap tulajdonosa
volt, most egyszeriben igazi sajtócézár lett. Washingtonban az övé volt
egy monopolhelyzetet élvező ,hatalmas országos napilap, most pedig
immár New Yorkban is volt egy erős országos kép~ hetilapja. Úgy
tetszett, csillaga éppen most emelkedik, amikor Luce-é leáldozóban
van, részben a Life magazin kezdődő elsorvadása következtében. 1961-
re a Luce-birodalom gyengébb lábakon állt, mint egy évtizeddel koráb-
ban, a Graham-birodalom viszont terjeszkedett.
Graham ekkoriban épp a nyugtalan kreativitás ciklusába lépett.
Kay aggódott emiatt; úgy látta, hogy Phil szinte fékezhetetlen. Nem-
csak a Newsweek-et szerezte meg, de megvásárolta az Art News-t is. Az
év vége felé újabb ötlete támaqt. Már régen foglalkoztatta az a gondo-
lat, hogy megerősíti a Post hírrovatát, egyfajta hírügynökséget szeretett
volna létrehozni. A Tke New rork Times-nak már megvolt a maga hír-
szolgálata, cikkeit több száz lapnak adta el egyidejű közlésre, ami nem-
csak .bőséges hasznot hozott a Times-nak, de országos befolyását is rop-
pant módon megnövelte. Graham valami hasonlót akart csinálni a
Post-nál, de sohasem volt hozzá elegendő pénze. Most, 1961-ben a tá-
volból figyelte, milyen reformokat hajt végre az ifjú.Otis Chandleralos
Angeles Times-nál. Ellenőriztetni kezdte Chandler intézkedéseinek a ha-
tását, s ajelentések kivétel nélkül pozitívak voltak.John Sweeterman,
Graham gazdasági tanácsadója, aki jól ismerte Chandleréket, biztosí-
totta Grahamet, hogy az ifjú Otis nagyon komoly gondolkodású mo-
dem fiatalember, aki elhatározta, hogy tökéletesíti és magasabb szintre
emeli a Times-t. Erre Graham azt mondta neki: - Tudja, én már régen
szeretnék egy hírszolgálati irodát, és ha kiderül, hogy az övék valóban
olyanjól működik, talán beszállhatnánk. Ők mindig pénzügyileg vol-
tak sikeresek, és a lapszerkesztés volt a gyönge oldaluk, mi viszont a
szerkesztéssel arattunk sikereket, pénzügyileg pedig lemaradtunk.
Nagyjából-egészéből tehát egy szinten állunk. - Graham megbízta
Sweetermant, dolgozzon ki valamiféle együttműködést Otis Chandler-
rel. A részletekben hamarosan meg is állapodtak; mindkét lap bizonyos
számú külföldi tudósítót dob a közös kalapba, feltétlenül egyenlő ala-
pon; eleinte azt próbálják elérni, hogy ne adódjanak átfedések, és ne
csináljanak egymásnak konkurenciát a külföldi fövárosokban. Ez na-
gyon lényeges mozzanat volt, hiszen mindkét lapot külföldi tudósítók
'531
tartására kötelezte, ezzel mindketten hatalmas lépésekkel távolodtak a
szúk látókörű, vidékies szemlélettől, a hírszolgálat bővülése pedig meg-
sokszorozta hatalmukat és befolyásukat; 1978-ra már több mint há-
romszázötven lap fizetett elő a híreikre. Amikor eljött az ideje, hogy
nevet adjanak az új hírügynökségnek, a Post föszerkeszt9je úgy vélte,
Washington Post-Los Angeles Times Syndicate-nek"kellene keresztelni, hi-
szen a két lap közül a Post sokkal tekintélyesebb volt. Az utolsó tárgyalá-
son Sweeterman elő is terjesztette ezt a javaslatot. - Nem,John-intette
le Graham, aki nagyon is tisztában volt vele, milyen érzékenyen reagál
Chandler az efféle keleti partvidéki sznobizmusra-, nevezzük csak Los
Angeles Times-Washington Post News Service-nek. - Nagyon gyorsan meg-
született agyában egy ötlet, amire más nem is gondolt, sót eleinte még
gúnyolódtak is rajta, de ó nemcsak megvalósította, de sikerre is vitte
elgondolását. Ilyenkor volt Phil Graham,a legjobb formában.
-
Ideje volt valóra váltania egy másik álmát is. Szinte az első pillanattól
fogva szerette volna megszerezni Walter Lippmannt a Post számára: a
washingtoni kommentátor már régen a washingtoni lappá tehette vol-
na a Post-ot. Graham már jó néhány éve melengette ezt az ötletét. Mi- ·
utjn megvásárolta a Newsweek-et, szenzációs ötlete támadt. Minden
erejével azon volt, hogy nagymenővé tegye a Newsweek-et, méghozzá a
lehető leggyorsabban. Ennek viszont a legbiztosabb módja, ha Walter
Lippmann havonta egyszer kommentárt közöl a Newsweek-ben. A lap
ezzel máról holnapra megszerezné az addig annyira nélkülözött intel-
lektuális presztízst. Graham megpendítette új ötletét Lippmann-nek,
és a sajtó e kiválósaga, aki nem volt érzéketlen sem a hízelgés, sem a pénz
iránt, lépésről lépésre beadta a derekát. Beadta a derekát - de nem
olcsón. Allí tólag évi százezer dollárért ment át a Post-hoz és a N ewsweek-
hez, ami az akkori időkben hallatlanul nagy összegnek számított; kikö-
tötte, hogy halála napjáig húzza ezt a fizetést, s ha felesége túléli őt,
özvegysége idejére csinos summát kap évjáradékként.
Minden készen állt a díszelőadásra. Graham ujjongott. Már csak az
volt hátra, hogy Lippmann aláírja a szerződést. S amikor idáig jutot-
tak, Graham egészen elképesztő módon titkolózni kezdett. HívattaJim
Cannont, aki ekkor még a Newsweek szerkesztője volt, de egyúttal már
Graham New York-i megbízottja is. A fönök igazi, a CIA-re jellemző
tervet eszelt ki. Ennek értelmében Charley Paradise, Graham személyi
titkára álnéven Washingtonból New Yorkba repül, és magával viszi
532
Lippmann szerződését. Cannon egy szót sem szólhat az ügyről senki-
nek, ·személyesen fogadja a repülőtéren Paradise-t,- aki egy Post-fejléc
nélküli borítékban átadja neki a-szerződést. A borítékotegy tekintélyes
ügyvédi irodába kell elvinnie. Ott találja majd Lippmannt, ügyvédei
társaságában. Lippmann igazolni fogja személyazonosságát. A levelet
Lippmann-nek kell átadnia, de csakis neki. Ezután szépen leül, és vé-
gighallgatja Lippmann és ügyvédjei tanácskozását. Megvárja, amíg
Lippmann aláírja a szerződést. Ekkor átveszi az okmányt Lippmann-
től, és verifikáltatja az ügyvédekkel, hogy valóban alá van írva. Ekkor
távozik, és egy titkos vonalon nyomban fölhívja Grahamet. Graham
várni fogja a hívást. Cannon mindezt senkinek sem említheti meg, ki-
váltképp pajtásának, Oz Elliottnak, a .Newsweek föszerkesztőjének nem.
Graham majd személyesen tájékoztatja Ozt a fejleményekről.

Semmi sem szimbolizálta jobban a sajtó változó szerepét- amit Ameri-

ka változó szerepe és világpolitikai színre lépése idézett eJő-, mint Wal-
ter Lippmann fellépése nemzeti filozófus-újságíróként. Lippmann vagy
harminc esztendőn át volt az ország legkiválóbb hírlapi kommentáto-
ra, és szinte felbecsülhetetlen hatással volt Amerika legjobb és legbefo-
lyásosabb újságíróinak két nemzedékére. ,,Az én generációm előtt a
kötelességtudat széles perspektíváját tárta fel" -írta rólaJ ames Reston,
egyik legkiválóbb tanítványa. Amint Amerika új nemzetközi kényszer-
pályára jutott, ahol állandó összeütközésbe került más nagyhatalmak-
kal, Lippmann elégítette ki az intellektuális mélység iránti mohó
igényt, és bizonyos összefüggések rendszerébe tudta helyezni ezeket a
konfliktusokat. Amíg korábban a többiek fölé tornyosuló washingtoni
újságírók arról voltak nevezetesek, hogy ismerik a fövárost, az elnököt
vagy a Képviselőház elnökét, Lippmann azzal tornyosult a többiek
fölé, hogy ő a világot ismerte. Bizonyos, hogy Lippmann kortársai közül
alig akadt néhány újságíró, aki fölkészült volna erre az új szerepre; a
legjobb esetben csak egy republikánus vagy demokrata párti konvenció
idején ébredtek fel szendergésükből. Abban a korban, amikor az újság-
írás a címlapszemléletről és a fölfújt helyi hírek szűk horizontjáról kény-
telen volt átváltani a nagyvilágra, amelynek jelenléte nemcsak közvet-
len, hanem fenyegető is volt, Lippmann gyökerei jellemző módon nem
a sajtóba kapaszkodtak, hanem az egyetemek világába. Szerepmodell-
jei nem zsurnaliszták, hanem a Harvard Egyetem filozófiai tanszéké-

533
 nek híre~égei voltak. Egyeteini~ta korábanjames és Santayana2 fel-
-kérte, maradjon oktatóként az egyetemen, hogy az ő nyomukba lépjen
egy olyan hivatás területén, amely gondosan elszigetelte magát a nagy-
, világ forgatagától. Olyan újságíró vok, aki sohasem írt riportot, nem
dolgozott szerkesztőségben, soha életében nem loholt ki egy tűzesethez.
Meglehet, egy más, egy nyugalmasabb korban ő is, akárcsak patrónu-
sai, biztos távolságra maradhatott volna a nagy események perzselő
hevétől; végtére is Santayana egyszer, csak amúgy mellékesen azt
mondta az ifjú Lippmann-nek:-Azt olvastam a kis spanyol lapomban,
hogy Taftot választották elnökké.
Csakhogy az események egyre fojtogatóbbakká váltak, a világ mind
szorosabbra vonta a gyűrűt Amerika körül, a távolságok zsugorodni
kezdtek. Lippmann huszonöt éves volt, amikor kitört az első világhábo-
rú, amelyben felderítő tisztként vett részt. A háború az ő nemzedékének
a háborúja volt, nem hunyhatott szemet követkqzményei fölött: véget
ért Amerika izolációja, mind Washington politikai, mind az egyetemi
körök szellemi elszigetelődése. Így történt, hogy ez a tehetséges ifjú-aki
huszonöt éves korában csupán abból döbbent rá, hogy közeledik az első
világháború, mert lemondták egy alpesi gyalogtúráját, amelyre már
oly régen vágyakozott - elhagyta az absztrakt filozófia birodalmát, és
belépett a sokkal kézzelfoghatóbb világba, először mint publicista, vé-
gül mint kommentátor. Voltebbennémirészearavaszmegfontolásnak
is. Az események immár olyan ellenállhatatlanul ragadták magukkal,
hogy nem lehetett elsiklani felettük; az az olvasóközönség is vonzotta,
amelyhez kommentárjai révén eljuthatott. A Harvardon egy elit elitjé-
nek tagja lehetett volna, könyveit az egekig magasztalja és olvassa a
szellef!Ii világ egy parányi, jóllehet briliáns töredéke; publicistaként
azonban sokkal nagyobb közönséghez szólhatott. Ez a fórum megsok-
szorozta hangerejét, az emberek azért hallgatták szavait, mert olyan-
kor jelentek meg írásai, amikor leginkább volt szükségük segítségre és
útmutatásra. Nem elefántcsonttoronyba zárkózó, hűvös filozófus lett
tehát, hanem egy iszonyatos kor legfontosabb eseményeinek krónikása,
és minél aktuálisabbá vált a téma, annál szélesebb körűvé lett a hallga-
tóság. Íróasztala fölött egy, a The New Torker-ben megjelent Thurber-
2 William James (1842-1910), pszichológus és filozófus, egyetemi tanár, a
pragmatizmus és a radikális empirizmus rendszerét dolgozta ki; George San-
tayana ( 1863-1952), spanyol születésű költő, pedagógus, filozófus. Számos filo-
zófiai és esztétikai mű szerzője.
534
karikatúra eredetije lógott, amelyen egy asszony így szól a férjéhez:
,,Lippmann halálra rémít ma reggel."
Napi kommentátorként rövidesen a· többiek fölé emelkedett. Senki
másnak a tudása sem volt olyan széles körű, mint az övé, senkinek a
tudása sem ért fel az ő ismereteihez, látóköréhez, intelligenciájához,
mindenekelőtt pedig önbizalmához és ítélőképességéhez. Egy nemze-
dékkel fiatalabb védencei leplezetten tisztelettel és csodálattal tekintet-
tek fel rá; ők hagyományos utakon átjutottak el az újságírásig, megír-
ták a mindenkitől megkövetelt rendőri riportokat, együtt loholtak a
túzoltókocsikkal, s mindezt valamivel jobban csinálták, mint pályatár-
saik, egyre feljebb és feljebb.léptek hivatásuk lépcsőfokain, amíg végül
eljutottak Washingtonba. Ha Washingtonba érkeztük után külpoliti-
kai cikkeket írtak, nem merték beleszőni saját szempontjaikat, mert
ilyen szempontjaik nem is voltak, nem merték csillogtatni saját szakmai
tudásukat, mert egyébként a szakmai ismereteknek is híján voltak.
Ezért majdnem mindig beérték azzal, amit egy amerikai, esetleg brit
államhivatalnok mondott el nekik valamelyik sajtótájékoztatón vagy
ebéd közben. Minél közelebb kerültek egy-egy nagy elvi kérdéshez,
annál tehetetlenebb érzés lett úrrá rajtuk. Lippmann viszont más volt,
mint a többi: végtére is ó volt az a fiatalember, aki annak idején, még·
húszas éveit taposva, részt vett Wilson Tizennégy Pontjának a megfo-
galmazásában. Nem kellett idéznie valakit a Külügyminisztériumból,
ha meg akarta fogalmazni a véleményét.
Pályafutása jószerint azt a folyamatot tükrözte, ahogyan Amerika
fokozatosan belépett a világpolitikába. Harvardi elsőévesként egyszer
cikket írt a diákok folyóiratába, mire a nagy WilliamJames, a filozófia
nyugalmazott professzora átsétált a Harvard Yardon ~z elsőévesek
kollégiumához, hogy találkozzék ezzel a csodagyerekkel. Evfolyamtár-
sa,John. Reed, az orosz-forradalom későbbi ½rónikása, barátainak úgy
mutatta be Lippmannt, mint az Egyesült Allamok jövendő elnökét.
James Truslow Adams, a történész megjósolta, hogy Lippmannből kül-
ügyminiszter, de legrosszabb esetben is, ha valami hiba csúszik a számí-
tásba, New York állam kormányzója lesz. Theodore Roosevelt, a volt
elnök, az új nemzedék legragyog~bb tehetségű fiatalembe~ének nevez-
te. A háború után az akkoriban indult Tke New Republic szerkesztője
lett, majd a New York-i World-nél dolgozott publicistaként. A Pulitzer ·
irányította World káprázatos lap volt; sztárrendszerre épült, kiváltkép-
pen a szerkesztőségi oldalon, ahol a tehetségek valóságos galaxisa gyúlt
535
i. össze: Lippmann, Arthur Krock, Allan Nevins és James M. Cain, a
\i regényíró. Csakhogy az üzleti rész sohasem volt a World erős oldala, a
\
lapot rendkívül gyatrán irányították pénzügyileg. Amikor az újság
1931-benkimúlt, Lippmann kommentátor lett. Döntő fordulat: a testet
öltött publicista. Ekkor negyvenkét esztendős volt. Mrs. Ogden Reid,
a Herald Trihune tulajdonosa ajánlott föl neki a szerkesztőségi oldalt; a
lap vezércikkei hithű republikánus hangvételűek voltak. A Trib nem
volt reakciós újság, a keleti partvidéki republikánus pártgépezet néze-
teinek adott hangot: voltaképpen nem akarta visszaállítani az óramu-
tatókat, bár előretolni sem igyekezett őket. Lippmann, aki fiatal korá-
ban rövid ideig kacérkodott a szocializmussal, elfogadta az ajánlatot.
Lippmann-nek ez a reinkarnációja általában megdöbbentette libe-
rális csodálóit, s ez jellemző módon tükrözte a Lippmann és a liberáli-
s.o k közötti állandó feszültséget, hiszen a liberálisok mindig azt akarták,
hogy Lippmann liberálisabb legyen, mint amilyen valójában volt. Ők
ebben az időszakban nemzetközi szemléletűek voltak-ő is az; humánus
és jóakaratú emberek - ó is az; liberálisak voltak, és általában a társa-
dalmi változás hívei - Lippmann többnyire nem. Ő ugyanis nem volt
ideológus. Szenvedélyesen ragaszkodott a racionalitáshoz, az udvariás-
sághoz és a rendhez; mindezt a leghúvpsebb intellektuális hittel vallot-
ta. Azt akarta, hogy Amerika felnőtt társadalommá serdüljön egy tisz-
tességes, civilizált világban. A harag, a szenvedély, a pisztolylövések
elkeserítették, fenyegetést érzett bennük. Végül is nagyonjómódú né-
met-zsidó arisztokrata szülők egyetlen gyermekeként kissé elkényezte-
tett, ·finom fiatalember volt, aki gondosan ügyelt rá, hogy uralkodjék
érzelmein, és mindig érzékeny volt a származására. (Walter Lippmann
hetvenedik születésnapján fiatalabb pályatársainak és csodálóinak egy
csoportja tanulmánykötetet adott ki a tiszteletére; Gyermekkori barát-
ját, az ekkor már országos hírű pszichiátert, Carl Bingert kérték fel,
hogy írja meg, milyen volt Lippmann kisfiú korában. Binger örömmel
vállalta a feladatot. Van azonban egyvalami, hangsúlyozta, amit nem
említhet meg, mert nem akarja elveszíteni Lippmann barátságát: nem
írhatja meg, hogy Walter zsidó. Walter ezt sohasem bocsátaná meg
neki,.soha többé szóba sem állna vele. Binger úgy kerülte meg·a dolgot,
hogy futólag közölte: Lippmann dr. Sachs elemi iskolájába járt, márpe-
dig „a mieink" akkoriban oda járatták gyermekeiket.)
Rovata kezdettől fogva roppant sikeres volt; l.étfontosságú a Trib
számára, mert a lapot - amire korábban nem volt példa - a Times ver-
536
 senytársává tette. Igaz, a Times sokkal több hírt közölt olvasóival, de
Lippmann a T rib-ben sokkal érthetőbben mutatta be a világot. 1939-
ben, miután nyolc éven át írta vezércikkeit New Yorkban, átköltözött
Washingtonba. Ez is szimbolikus lépés volt. Washingtoni évei arra az
időszakra estek, amikor az Egyesült Államok szuperhatalmi rangra
emelkedett. Lippmann szemében Washington nemcsak az ország fövá-
rosa volt, hanem jó úton haladt afelé, hogy a Nyugat fővárosává legyen.
Az úriember, a civilizált Lippmann, a következő huszonnyolc évet wa:-
shingtoni lakosként élte le.
Sohasem dolgozott szerkesztőségben, de ízig-vérig újságíró volt. To-
day and Tomorrow [Ma és holnap] - ez volt rovatának a címe. Azt vallot-
ta, hogy mindenekfölött egyvalamivel tartozik olvasóinak: oly~n infor-
mációkkal kell szolgálnia és olyan perspektívát nyújtania, amelyek ré-
vén meg lehet akadályozni, hogy az általuk irányíthatatlan napi ese-
mények váratlanul érjék őket. Nem írt az államigazgatás apró-cseprő
ügyeiről, a washingtoni pletykák napi forgatagáról vagy a bürokrádán
belüli kicsinyes frakcióharcokról, amelyeket egy adott pillan~tban any„
nyira fontosnak tartottak a pályatársai.· Mindig a tágabb horizontra
tekintett. Kisszerű dolgokkal nem foglalkozott. Hajlamos volt rá, hogy
nagy szenzációkat is agyonhallgasson a rovatában. Talán sok utazása,
talán neveltetése révén valamiképpen sokkal inkább világfinak, sokkal
igazibb kozmopolitának látszott kollégáinál. Írásain nem látszott any-
nyira, hogy milyen útlevél van a zsebében; ó felülemelkedett azon a
kicsinyes, öntudatlan nacionalizmuson, ami legtöbb pályatársát meg-
fertőzte. Lippmann a történelem gyermeke volt. Nem véletlenül figyelt
fel vagy tíz évvel az amerikai Külügyminisztérium előtt egy kínai-szov-
jet szakítás lehetőségére, s az sem meglepő, hogy a vietnami háborút
már nagyon korán nem a „monolitikus kommunizmus", hanem a ha-
gyományos vietnami nacionalizmus szemszögéből fogta fel.
A korszak fiatalabb újságíróit - Restont, Marquis Childst, Richard
Rovere~t,John Chancellort, Eric Sevareidet, Murrow-ot-, akik tisztel-
ték őt és tanultak tőle, bármennyire is a lapzárta rabjai voltak, megha-
totta, hogy Lippmann mindenekfölött nagyfokú intelligenciát és rop-
pant történelmi érzéket sűrített napi munkájába. Szemlélete mintha
időtlen és erkölcsileg hófehér lett volna; íme a tizenkilencedik század ·
gyermeke, akit arra szemelt ki a sors, hogy a huszadik század fúriáiról
írjon. A többiek úgy érezték, átcsapnak fölöttük az események hullá-
mai, egyedül Lippmann-nek volt láthatóan mindig elegendő ideje a
537
 . gondolkodásra. Ö akkor volt a legerősebb, amikor a többiek tehetetlen-
nek érezték magukat. A második világháború utáni években, amikor
Amerika vonakodva bár, de kilépett a globális események színpadára,
Lippmann az ötvenes éveit taposta, ami újságírói mércével mérve már ·
nyugdíjaskor. Voltaképpen egész életét úgy élte le, hogy erre a pillanat-
ra várt; amíg a többiek csupán tehetséges ifjak voltak, akiket ügyessé-
J gük - legalábbis saját érzésük szerint - néha jócskán túllendített saját
körükön. Amíg ők még mindig csak tanoncéveikenöltötték, Lippmann
már jelen volt, megelőzve - gyakran úgy tetszett - nemcsak őket, de az
amerikai külügyminisztert is.
Irigylésre méltó módon ura volt saját életének. Más újságírók az
e~emények rabjai voltak; ha az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió új
vádat röpített világgá, még a legutolsó percben is fölrúgták régen várt
vakációs terveiket. Lippmann sohasem tett ilyesmit. Már újév napján
összeállította egész évi ütemtervét, mikor lesz Washingtonban, mikor
utaz_ik fel New Yorkba a szokásos évi kéthetes színházi szezonra, mikor
adjaHelennel első fogadását (évente két partit rendeztek), mikor megy
nyaralni Maine-be, majd mikor indul szokásos európai körutazására.
Élete későbbi szakaszában, az elnökválasztási években, némiképp mó-
dosította nyári terveit, és rövid időre visszatért Maine-bő} a fövárosba.
Az ég rá a tanú, nem azért, hogy magukról az elnökjelölő konvenciókról
tudósítson, ennyire azért nem akart a történelem közvetlen tanúja lenni,
pusztán csak arról volt szó, hogy washingtoni otthonában sokkal jobb
volt a televíziós vétel, mint maine-i nyaralójában. De minden egyéb
olyan volt az életében, mintha metronóm szabályozná. Reggel megha-
tározott időpontban kelt fel, kilenc óráig elolvasta a reggeli újságot,
majd kézírással .lekörmölte kommentárját. Délben fél egykor a Wa-
shington Post által küldött sárga taxival elküldte a kéziratot a szerkesztő­
ségbe. Ekkor, de csakis ekkor indult el, hogy a Metropolitan Clubban
munkaebéden vegyen részt. Védence, Reston egy ízben tréfásan azt
írta, hogy Lippmann életében egyetlen fizikai nehézség adódott: szaka- ·
datlan harc dúlt a bölcs és a csúfolódó kerti rigók között, amelyek zavar-
ták munkájában. Mivel ártani nem akart nekik, de nem szívesen hall-
gatta a csivitelésüket, Lippmann úgy oldotta meg ezt a fogas kérdést,
·hogy eltömte a kéményét, úgy fojtotta el a madárhangokat.
Fiatalabb pályatársai tisztában voltak vele, hogy a maga módján
kiváló újságíró. Magánhírügynökségként a The New rork Times-t hasz-
nálta, az egyetlen amerikai lapot, amelynek nagy külföldi tudósítói há-
538
lózata volt. Szoros kapcsolatban állt Restonnal, aki rendszeresen tájé-
koztatta a belpolitikai fejleményekről. Ha a Times valamelyik jó fejű
fiatal tudósítója hazatért egy távoli országból, Lippmann- Reston köz- ·
vetítésével- meghívta ebédre. Nemigen akadt Washingtonbanjelentő­
sebb fiatal riporter, akinek Lippmann ne hízelgett volna ebédmeghí-
vással; az alkalmat ez a sajtópápa azután olyasmire használta föl, ami
kevésbé kulturált ember esetében a legarcátlanabb szellemi tolvajlás- ,( .

nak látszott volna. - Azt hallom - mondta egyszer egy Afrikából frissen
hazatért ifjú tudósítónak-, hogy tudnomkellene valamit Afrikáról. De
már éppen elég bajom van Ázsiával is. Segítsen már rajtam, meséljen
valamit Afrikáról.- Ki ne venné megtiszteltetésnek az ilyen felszólítást,
s ne kaparná elő agyának rejtett zugaiból az utolsó információt is. Ez
esetben a qui~ pro quo, a valamit valamiért egyedül abban állt (Lipp-
mann hozzájutott minden szükséges tájékoztatáshoz, és nem adott érte
semmiféle információt cserébe, hiszen egyetlen fiatal riporter sem meré-
szelt volna bármit is kérdezni tőle), hogy a fiatal tudósító elmondhatta:
Lippmann-nel ebédelt, ami egymagában is a felfelé ívelő karrier bizonyí-
téka volt. Lippmann tehát értett hozzá, hogyan maradhat örökifjú,
nem öregedett, nem vált múltbeli tapasztalatainak a rabjává. (Annyira
elszakadt a múlttól, hogy az néha már zavaró volt. Élete vége felé felve-
tődött, hogy valakinek meg kellene írnia Lippmann hiteles életrajzát;
Richard Rovere-t, a The New rorker újságíróját szemelték ki erre a cél-
ra. Rovere nagyon megörült a megbízatásnak, s kérdezgetni kezdte
Lippmannt a pályafutásáról. Időnként érdeklődött, miért foglalt el
ilyen vagy amolyan álláspontot, milyen szerepet játszott bizonyos fon-
tos politikai eseményekben, vagy miképpen emlékezik bizonyos, húsz-
harminc éve történt dolgokra. Lippmann aránylag szívélyesen vála-
szolgatott, sőt ontotta a kiegészítő részleteket. De amikor Rovere ellen-
őrizni kezdte az idős ember emlékeit, egybevetve őket más források-
kal, sőt Lippmann saját naplóival is, számos ellentmondásra bukkant.
Voltaképpen olyan sokra, hogy veszélybe került az egész vállalkozás.
Rovere végül annyira elkeseredett, hogy fölbontotta a kiadói szerző­
dést.)
Mégis egy egész nemzedéket formált. Puszta jelenlétével mérhetetle-
nül megnövelte az újságírói foglalkozás presztízsét, becsületét, mi több,
az igazi hivatás magaslataira emelte. Kiváltképpen az utána következő
nemzedékek felfutó csillagaira, például Restonra és a nála is fiatalabb
Ben Bradleere volt roppant hatással. Az űjságírás nem pusztán tények
539
 és közlemények halmaza, vallotta, az újságírásnak meg kell magyaráz-
nia a jelenségeket, eszméket kell felkarolnia.

Amikor Graham szerződtette Lippmannt, igen nagy, munkatársai

többsége szerint túls~osan is nagy összeget fizetett neki. Kaynek is ez
volt a véleménye. Sok évvel Lippmann halála után felvetődött a javas-
lat, hogy a harvardi Nieman Alapítvány keretében létesítsenek egy
Lippmann-tanszéket, de amikor a Harvard Egyetem vezetői tárgyal-
tak erről Kay Grahammel, az asszony igen hűvösen fogadta elgondolá-
sukat,jóllehet Walter annak idején jó barátja volt. Kaynek azonban az
volt a véleménye, hogy családja már életében is busásan ellátta minden
földi jóval Walter Lippmannt. Philnek bizonyos értelemben mégis iga-
za volt, Lippmann megérdemelte a fizetséget, hiszen csak egy Lipp-
mann létezett, és az, hogy Lippmann az ő birodalmának dolgozott,
vagyonokkal ért fel. Graham olyan elégedett volt azzal, hogy Lipp-
mann mennyire megnövelte a Newsweek és a Post befolyását, hogy elha-
tározta: egy hatalmas gépkocsit ajándékoz neki. Annyira tetszelgett a
bőkeiű mecénás szerepében, hogy mélységesen megsértődött, amikor
Lippmann-nek nem tetszett a kocsi, és el akarta cserélni egy másikra.

Egyes villanásokból most már a kívülállók is látták, hogy Phil Graham

beteg. Egy ízben a Newsweek egyik fiatal riportere, aki azon tépelődött,
elfogadjon-e egy másik állásajánlatot, találkozott Grahammel. Gra-
ham szerette volna a lapnál tartani, és eleinte elbűvölő volt vele, rávil-
lantotta mosolyát, és dicséretekkel halmozta el, de amikor néhány perc
múltán nyilvánvalóvá lett, hogy a tudósító komolyan gondolja a dol-
got, és valóban el akar menni a laptól, Graham egyszeriben dühroha-
. mot kapott. - Maguk kis faszok mind egyformák - ordította-, semmi
máson nem jár az eszük, csak hogy mit szedhetnek ki belőlünk! -
A Waskington Post fejesei egy ideje már tudták, hogy beteg, csakhogy
most a hullámhegyek és hullámvölgyek mind sűrűbben váltakoztak, s
minden újabb ciklus veszélyesebbnek látszott az előzőnél. A Newsweek-
nél eleinte senki sem gyanakodott betegségre, nem ismerték olyan kö-
zelről, hiszen Phil Washingtonban élt, ők pedig New Yorkban dolgoz-
tak. Csak a gyors, határozott, briliáns embert látták benne, aki talán
gyorsabban is cselekszik, semmint ajánlatos lenne, de egy bizonyos:
mindig három lépéssel megelőzi őket. Nagyon tisztességesen bánt ve-
lük, megtartotta ígéretét, hogy emeli a Newsweek költségvetését, és új
540
 embereket vesz föl, amellett bámulatos közvetlenséggel viselkedett.
(Amikor első ízben ült össze iomunkátársaival a Carlyle-ban; előbb
megkérdezte Elliottot, kifélék-mifélék. - Mennyire legyek közvetlen
velük? Ki is kell öltöznöm?- Elliott azt válaszolta, hogy ugyan dehogy,
ezek nagyon közvetlen fiúk. Így azután, amikor kopogtattak a hotelszo-
ba ajtaján, Graham pucéran, mindössze egy törülközőbe burkolózva
nyitott ajtót nekik. Elliott meg is jegyezte, hát igen, Phil, ez valób~n
közvetlen modor, de nem túl közvetlen? Az ebéd azonban r.emekül sike-
rült, aztán valaki az asztal alatt megpillantott egy fehér pirulát, látha-
tóan egy nyugtatót. Vita kerekedett, hogy kié: Phil Graham azt hitte,
hogy az övé, az egyik szerkesztő viszont magának követelte.) A hetilap
megvásárlása utáni első hetekben szinte állandóan ott volt a szerkesztő­
ségben, de azután kezdett elmaradozni, szerkesztői pedig úgy vélték, ez
egyszerűen csak a bizalom jele. Valójában súlyos depresszió lett úrrá .
rajta, teljesen félrevonult, nem fogadott senkit. S vagy egy hónappal
azután, hogy megvásárolta a Newsweek-et, bekövetkezett a partraszál-
lás a Disznó-öbölben, a fehér házbeli jó barátainak a műve. Oz Elliott
fölhívta telefonon, hogy közölje vele a hírt, mert úgy vélte, ilyen nagy
horderejű kérdésekben a legkevesebb, hogy a laptulajdonos legyen jól
informált. - Gondolj csak Ike utolsó nyolc évére - mondta Elliott-, és
mondd meg, emlékszel-e ehhez fogható kudarcra? ·
A vonal másik végén hosszú csönd honolt, és Elliott egy pillanatig
már azt hitte, talán szétkapcsolták őket, De azután meghallotta Gra-
ham hangját: - Még vonalban vagyok, de életemben először megpró-
bálok előbb gondolkodni és csak azután beszélni. .. - Újabb hosszú
szünet után végül azt mondta: - Nem, azt hiszem, nem emlékszem
ilyesmire, de történelmi távlatból apró esemény lesz az egész. - Így
azután a Newsweek nem is ítélte el túl élesen a disznó-öbölbeli kalandot.
A Washington Post sem írt sokat a Disznó-öbölről. Már Eisenhower
idején is nagyon kellemes, bizalmas viszony volt a lap fömunkatársai és
a nemzetbiztonsági vezetők között; egyetértettek a centrista vonalveze-
tésben, összefogtak a kül- és belföldi ellenségekkel szemben, s ez még
inkább így volt most, hogy Kennedy ült az elnöki székben. Kennedy és
Graham egyazon nemzedékhez tartoztak, hasonló volt a neveltetésük,
a magatartásuk, azonosak a céljaik. Túl gyakran találkoztak társaság.;.
ban, és túlságosan megbíztak egymásban. Tudósítók, akik egy bérvitá-
ról vagy egy politikai konfliktusról írva még a leghalványabb manipu,-
lációtól is a leghatározottabban elzárkóztak, rendkívül könnyen bead-
541
 táka derekukat a nemzetbiztonság nimbuszának. A ,Jó állampolgár"
nimbu~zának. Annak, hogy a nemzet legyen egységes. Különösen így
volt ez.Washingtonban, ahol a kormányzás volt az egyetlen biznisz, és .
ennek a biznisznek a hétpecsétes titkai a külföldi országokkal folytatott
tárgyalások, kiváltképpen a titkos tárgyalások ,voltak; a kormányzati
normák szentebbek Washingtonban, mint bárhol másutt, a kormány-
nak társadalmilag kézzelfoghatóbbak a lehetőségei, hogy elszigetelje
azokat, akik megszegik ezeket a normákat. Itt, a fövárosban együtt
nőttek fel a sajtó derék, felelős képviselői a kormány derék és felelős
képviselőivel~ ugyanazokból az iskolákból kerültek ki. Kiváltképpen a
CIA termelt ki jó házból származó, finom modorú embereket, akik
nesztelen léptekkel surrantak be ugyanazokba a szalonokba, mint a
legbefolyásosabb washingtoni újságírók, s akiknek már az előzékenysé-
•' . ge i~ ki nem mondott ígéretként hatott, hogy nem avatkoznak semmifé-
le nem helyénvaló cselekménybe. Mikrokozmikus méretekben tükrözte
·ez a felfogás a sajtó társadalmi gyengeségét. Ráadásul, mivel W ashing-
ton a konszernek városa volt, Phil Graham hatalmi bázisánál, energiá-
jánál éskreativitásánál fogva a jellegzetes nagyvállalati igazgató proto-
típusa volt. .
A disznó-öbölbeli partraszállás még csak a tervezés stádiumánál tar-
tott, amikor Chalmers Roberts, a Post állambiztonsági ügyekkel foglal-
kozó tudó~ítójajó forrásokból megtudta, hogy készül valami; alig né-
hány nappal a partraszállás előtt magaJack Kennedy tartott neki el-
igazítást ..Roberts megbeszélte a dolgot a fönökeivel- hiszen roppant
nagy horderejű kérdésről volt szó-, azután csak annyit írt meg, hogy a
Castro-ellenes kubaiak készen állnak rá, hogy felvegyék a harcot a
Castro-párti kubaiakkal a sziget fölötti uralomért, a Castro-ellenes ku-
.baiak pedig a Kennedy-kormány támogatását élvezik. (Amikor Ro-
berts később megírta a Washington Post történetét, igen jellemző módon
ac;lta előaPost kudarcát és saját szerepét ebben az ügyben. ,,Tény- frta
vagy tizenhat esztendővel később-, hogy Graham, Wiggins, Friendly
és Roberts semmi kivetnivalót sem talált egy efféle, a CIA által irányí-
tott akcióban, és azt remélték, hogy siker fogja koronázni azt, amit ők
netnzeti érdeknek tekintettek.") Karl Meyer, a szerkesztőség egyik
munkatársa, akinek jó latin-amerikai kapcsolatai voltak, és már előző­
leg is tudott valamit a készülő eseményekről, képtelen volt elérni, hogy
ezzel kapcsolatban bármi is bekerüljön a lapba. Sorsdöntő pillanat:
k6pes-e egy ilye~ fontos kérdésben a kormányétól eltérő álláspontra
· 542
helyezkedni- ez különböztet meg egy nagy, független lapot egy szokvá-
nyos, gazdag, ám engedelmes újságtól, amely-szabad órszág vagy sem
- a kormánytól kapja utasításait. Graham hangja úgy szólt a szerkesz-
tőségi oldalról, mintha magáv~ljack Kennedyvel beszélgetne: a kubai
események, írta a Post, ,,csupán egyetlen fejezetet képviselnek a szabad-
ság hosszú történetéből, amely bővelkedett súlyos katasztrófákban, vi-
haros napokban, amíg az emberek nem egyesítették akaratukat és el-
szántságukat, hogy megírják a derűsebb folytatást". Graham csírájá-
ban fojtotta el egyik publicistájának, Bob Estabrooknak kritikus hang~
vételű cikkét is a Disznó-öbölről, méghozzá úgy húzta ki a heti munka-
tervből, hogy nem is beszélte meg a dolgot Estabrookkal.
Sokat segítettek a személyes kapcsolatok. Meglehet, egy másik kor-
mánynak ugyanilyen jó sajtója lett volna; egyes nagy hatalmú amerikai
napilapok, kiváltképp 1961-ben, nem egykönnyen szánták rá magu-
kat, hogy támadják az amerikai külpolitika vonalvezetését. Csakhogy
most Kennedyről volt szó, lényeges különbség! Végtére is Kennedy
olyan szeretetre méltó volt, olyan kedves a laptulajdonosokhoz és a
riporterekhez, hogy ez megkönnyítette az újságíróknak, hogy higgye-
nek alapvető jóindulatában. Megnyerő modora és intelligenciája lát-
tán megadták neki a tévedés lehetőségét. A korszak legjobb újságírói el
sem hitték, ·hogy egy ilyen ember ingoványos útra viheti Amerikát,
hogy bizonyos kérdésekben távolról sem őszinte, vagy a kormánygépe-
zet irányítása még egy .ilyen tehetséges ember számára is túl kemény
feladat lehet. Így azután a Posta disznó-öbölbeli akció idején nem bírál- ·
ta e katasztrófa legfontosabb kérdését, nevezetesen azt, hogy a kor-
mánygépezet ellenőrzése részben kicsúszott az elnök kezéből. Bizonyos
tekintetben ugyanis a Post szerkesztői túlságosan közel álltak ehhez a
gépezethez.

New York némi nyugtalansággal fogadta a Disznó-öböl hírét. Végtére

is, New York kétszáz mérföldnyire van Washingtontól, és az itteniek
kevésbé tisztelik a nagy washingtoni neveket, a címeket-rangokat. New
Yorkban nem mindenki volt elragadtatva attól, milyek közel áll Gra-
ham Kennedyhez. Sőt a Newsweek hierarchiájánakjó néhány közép-
szintű szerkesztője nemcsak a Kennedy-Graham barátságot tekintette
tehertételnek, hanem azt is, hogy Bradlee is nagyon közel áll az elnök-
höz. Bradleet ugyanis a Newsweek megvásárlása körül szerzett érdemei-
ért nemcsak a becsületes megtalálónak járó jutalomban részesítették,
543
 nemcsak arra adtak lehetőséget neki, hogy jutányos áron megvásárol-
-hasson néhány elsőbbségi részvényt. Ennél is nagyobb fogást csinált:
megkapta a Newsweek washingtoni irodáját, amit valószínűleg amúgy
is megkapott volna munkája elismeréseképpen, bár Bradlee .karrierje
mindig kissé gyorsabb és akadálytalanabb volt, mint legtöbb társáé.
Barátja, Art Buchwald halhatatlan mondása szerint a St. Mark's és a
Harvard kemény rögbicsatáiban küzdötte fel magát. 195 7-ben tért
vissza Párizsból Washingtonba; a georgetowni P Streetre költözött,
ahol csak öt háztömbbel odébb lakott John Kennedy, aki akkortájt
készült elnökválasztási kampányára. Hamarosan összebarátkoztak.
Kennedy különben is nagyon szerette, ha szuper-wasp-ok [fehér angol-
szász protestánsok] veszik körül, a fövárosban magát magányosnak és
szerencsétlennek érző Jackie pedig megkedvelte Antoinette (Tony)
Bradleet. (- Akarsz-e a legjobb barátom lenni? - kérdezte egyszer pa-
naszosan Tonyt.) J ack Kennedy is nagyon megszerette Tony Pinchot
Bradleet. (-Ó,Jack-idézteJackie-t Conversations wit~ Kenne<f:y [Beszél-
getések Kennedyvel] című könyvében Bradlee -, te mindig azt mon-
dod, hogy Tony az ideálod. - Mire az elnök így felelt: - Igen, így igaz
-majd egy-két másodperc múlva hozzáfűzte: -Te vagy az én ideálom,
Jacqueline.) Kissé bizarr volt a helyzet, mert Kennedyt- nyilvánvaló-
an Bradlee tudtán kívül- tartós szerelmi viszony fűzte Tony Bradlee
elvált húgához, Mary Pinchot Meyerhez. Máskülönben ez a barátság
nagyon kellemes és őszinte volt. Bradlee és Kennedy sok teki~tetben
szerfölött hasonlított egymásra, értékítéleteik, energiájuk, elbűvölő
modoruk meglepően egyforma; ha Bradlee politikusnak megy, akkor
Kennedy lett volna belőle, s ha Kennedy újságírónak, minden bizony-
nyal Bradlee lesz belőle. (Bradlee első könyvének ez volt a címe: Tkat
Special Grace [Az a különleges kellem] - Kennedy stílusában írt rövid
emlékirat.) Az egészet körüllengte valami finom sznobizmus, így az-
után, amikor Kennedyék már beköltöztek a Fehér Házba, gyakran
hívtak meg este politikusokat filmvetítésre (amit remek ötletnek tartot-
tak, hiszen úgy látták vendégül őket, hogy nem kellett beszélgetniük
velük; ,,alig tizenöt percünkb~ került" - mondta errőlJackie), s amikor
a vendégek távoztak, a Kennedy és a Bradlee házaspár négyesben fo-
gyasztotta el a hideg vacsorát.
Az akkoriban a nagyobb és gazdagabb Time-mal még éles harcban
álló Newsweek számára ez fantasztikus, mondhatni páratlan kapcsola-
tot jelentett. Persze nem volt ez egészen így; meglehet, hogy a mindig
544
 abszolút tudatosan cselekvő Kennedy magánemberként gyakrabban
jött össze Bradleevel, sót nagyon is jelentős információkhoz juttatta, de
gondosan ügyelt rá, hogy Hugh Sidey, a potenciálisan ellenséges ,Time
tudósítója pontosan annyi, sót még több információhoz jusson, mi~t
bárki más. Valójában Bradlee csak ritkán aratott zsurnalisztikai dia-
dalt Sideyval szemben; igaz, hogy Kennedy újra meg újra panaszko-
dott Bradleenek, milyen alávalók Luce és a kiadványai, de nemigen
adott Bradleenek lépéselőnyt velük szemben. Kapcsolatuk értéke legin-
kább abban rejlett, hogy együtt látták őket, amolyan titkos cinkosság
alakult ki közöttük; Bradlee ott volt Kennedyvel Washingtonban azon
a bizonyos estén, 1960-ban, amikor győzött a nyugat-virginiai elóvá-
lasztáson, s aznap éjszaka Kennedy meghívására a Caroline-on együtt
repültek vissza Charlestonba, így azután Sidey a repülőtéren saját sze-
. mével láthatta, hogy Bradlee közvetlenül az elnök után száll ki a gép-
ből.
Az ország csillapíthatatlan étvággyal falta a Kennedyékről szóló hí-
reket, így aztán a Newsweek fejeseit elbűvölte a Bradlee-féle kapcsolat.
Megtörtént, hogy pénteken lapzártakor már mindenki ott tipródott a
szerkesztőségben, amikor az utolsó pillanatban Bradlee telefonált, és
azzal kezdte, hogy egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú
informátora mit mondott; ilyenkor mindenki tudta, hogy kiről van szó
- magáról az elnökről. Bradleenek ezt nem is kellett mondania, annyira
természetes volt, hogy ki az a magas rangú személy. Mindenki mélysé-
gesen átérezte, milyen pompás dolog a „tojásba" tartozni és tájékozott-
nak lenni bizalmas ügyekben. Bradlee a Newsweek-é volt, tehát a News-
week-nek megvolt a közvetlen kapcsolata: a Newsweek például tudja, mit
reggelizett aznap Kennedy. Kennedy a saját céljaira használta fel
Bradleet, vagyis arra, hogy saját, közvetlen vonala legyen a Newsweek-
hez; Bradlee pedig Kennedyt használta fel a saját céljaira: nyilván nem
ártott a karrierjének, hogy bizalmas viszonyban van egy olyan politi-
kussal, akinek láthatóan felmenőben van a csillaga. A Newsweek pedig
a maga céljára aknázta ki ezt a kapcsolatot, vagyis arra, hogy behozza
a Time-mal szembeni hátrányát. Később, már egy másik korszakban,
amikor az újságírók önmagukat és etikai normáikat szigorúbb vizsgá-·
latnak vetették alá, kissé feszengve emlékeztek rá, milyen kapcsolat
fűzte egymáshoz Kennedyt, Grahamet meg Bradleet. (Amikor Bradlee
megírta emlékezéseit ezekről az évekről - e könyv egyépként nem öreg-
bítette a hírnevét, mert közvetlenül az után jelent meg, hogy lapjaje-
545
 lentós szerepet játszott Richard Nixon hivatalfosztásában -, egyes ba-
rátai azzal mentegették magatartását, hogy csak azért írta meg a'köny-
vét, hogy óva intse a fiatal újságírókat: nehogy kövessék a példáját.) De
a~nak idején a Newsweek vezetői fenntartás nélkül helyeselték ezt a kap-
csolatot. U gy érezték, hogy a nemzetnek új vezetői vannak, az ország-
ban új vezetési stílus érvényesül, és ebből nem a Time, hanem sokkal
inkább a Newsweek profitál.

Phil Graham 1961 végén már aggasztóan beteg volt. Depressziós álla-
potai egyre mélyebb, egyre ijesztőbb hullámvölgyekbe sodorták; eufó-
riás fellendülései mind féktelenebbek lettek, mint kevésbé érvényesült
ilyenkor Graham önkontrollja. Ő is tudta, hogy nagyon beteg; élete
utolsó éveiben háromszor kellett kórházban ápolni, kétszer önként vo-
nult szanatóriumba. Komorabb pillanataiban egyre gyakrabban em- ~
legette barátainak, hogy csak két választása van: vagy súlyos beteg
emberként él, akit mindenki bolondnak tart, vagy pedig öngyilkos lesz.
A nyilvánosság előtt is egyre szeszélyesebben viselkedett. Megesett,
hogy ragyogó beszámolót tartott a COMSAT igazgató tanácsi ülésén
(ezt a távközlésimúhold-vállalatot Kennedy felkérésére irányította), s
a végén ökölharcot vívott egy ügyvéddel. Véget nem érő, dagályos tele-
fonbeszélgetéseket folytatott Johnsonnal is, Kennedyvel is. Johnson,
akinek fogalma sem volt Graham betegségéről, először meghökkent. -
Mi a baja Philnek? - kérdezte. - Mintha kicserélték volna. - Amint
. betegsége egyre inkább úrrá lett rajta, Graham kötekedni kezdett
Johnsonnal. - Ide figyelj, Lyndon, sohasem leszel te elnök- mondta
neki.- Vége a karrierednek. Alelnök vagy, semmi több. - Johnson, aki
új szerepkörében még bizonytalanul viselkedett, s akit mélyen sértett ez
a kegyetlen kijelentés, elzárkózott Graham elől. Kennedy megpróbálta
fenntartani a barátságot; egy ízben azt mondta Bradleenek, miközben
· mutatóu_üát és hüvelyku_üát összecsípte: - Philben nagyon keskeny ha-
tár húzódik racionalitás és irracionalitás között. - Megesett, hogy Gra-
ham, útban Kennedy irodája felé, egyszerűen elcsörtetett a Fehér Ház
őrsége mellett. Máskor meg, amikor telefonon kezd te korholni az elnö-
köt., Kennedy csillapítani próbálta. - Tudod te egyáltalán, kivel be-
szélsz?- ordította Graham. - Tudom, hogy nem azzal a Phil Graham-
mel, akit szeretek és tisztelek - felelte Kennedy. Egyszer meglátta a
Post-ban egy publicista képét, amint Kayt kíséri valami jótékonysági
előadásra; megpróbálta a tökéletesen ártatlan újságírót kirúgatni az

546
állásából: ugyanakkor egyre sűrűsödtek saját szerelmi kalandjai, s jó- '
maga egyre kevésbé viselkedett tapintatosan. Körbeszáguldott Euró-
pán, újabb meg újabb riportereket szerződtetett a Newsweek-hez, má-
soknak meg fiz.etésemelést és áthelyezést ígért, amíg egy szép napon
fölhívta Oz Elliott, és közölte vele, hogy tökéletesen szétzilálja a lapot,
s ha nem hagyja abba az ilyesmiket, kénytelen lesz új főszerkesztő után
nézni. - Osborn, öreg pajtás - felelte Graham -, tudod, hogy szeretlek
- és ezzel teljesen lefegyverezte Elliottot. ,
Az utolsó egy-két évben állandóan úgy látszott, hogy bármelyik pil-
lanatban kirúgja Russ Wigginst, a Post felelős szerkesztőjét és helyette-
sét, Al Friendlyt, sőt volt egy pillanat, amikor könyörgött Kennedynek,
hogy rúgja ki helyette Wigginst. 1962-63 telén, a New York-i újság-
sztrájk idején, belevetette magát a vitába, s a többi laptulajdonos felhá-
borodására megjátszotta a közvetítőt. Hamarosan levette a lábáról
Bert Powers, a nyomdászszakszervezet vezetője, amitől a laptulajdono-
sok csak dühösebbek lettek. Arra kényszerítette Friendlyt, hogy jöjjön
fel hozzá, írjon egy cikket Powersről, s azzal győzködte, hogy ha Powers
nem olyan remek fickó, ahogyan ő állítja, akkor vásárol Friendlynek
egy autót. Nem volt teljesen elégedett Friendly írásával, ezért ó maga
írt a sztrájkról vezércikket, amelyet azonbanWiggins annyiraegyoldalú-
nak ítélt, hogy nem volt hajlandó leadni, sőt közölte Grahammel, ha:
lejön a cikk, otthagyja a lapot. Graham erre visszavonulót fújt, de ettől
fogva Wiggins lett haragjának a célpontja, és szüntelenül azon mester-
kedett, hogy megszabaduljon tőle. Megpróbálta, hogy Friendlyt állítsa
Wiggins helyére (ők ketten nagyonjó barátok voltak), ioként azért-
vélte Friendly-, mert ő nem olyan határozott egyéniség, és netán for-
málhatóbbnak bizonyul Wigginsnél. A két szerkesztő szörnyű időket
élt át, megpróbáltak együttműködni valakivel, óvni és védeni egyem-
bert, akit szerettek, megpróbáltak továbbra is lapot csinálni és kitartani
állásukban.
Életének utolsó néhány esztendejében az is világossá vált, betegsége
legfőképpen mivel gyötri: mániákusan kínozta a vőszerep. Szüntelenül
erről beszélt, dühödten vitatkozott azokkal, akik azt állították, hogy
saját maga volt sikereinek kovácsa. Vad dühvel fordult Eugene Meyer
ellen - apósa 1951-ben halt meg-, barátainak hosszú előadásokat tar-
tott arról~ milyen sötét alak volt_Meyer, akit hol „bipsi"-nek titulált
(antiszemitizmusa egyre hevenyebb formát öltött), vagy pedig sz«;nve-
délyesen azt tanácsolta barátainak, óvakodjanak tőle, hogy olyanok
547
 legyenek, mint Meyer, mert az öreg maga is antiszemita volt, sohásem
vett fel zsidót az Allied Chemicalhez. Meyer, mondogatta, Meyer senki
és semmi volt, a Post is szörnyű lap volt, amíg ó, mármint Graham, át
nem vette, ó volt az, aki sikeres újságot csinált belőle, de „azok" semmi
hálát sem éreznek iránta, ez ellenkezne a természetükkel. Régi barátai,
akik tlldták, hogy Meyer mennyire szerette Philt, megütközve hallgat-
ták. Nemcsak Meyerrel, Kayjel is szembefordult; haraggal beszélt a
feleségéről és saját gyermekeiről- ezek is bipsik, mondta. Az öngyűlölet
és önmarcangolás örvényeiben vergődött, majd amikor véget ért egy-
egy mániás időszaka, arról panaszkodott, milyen rosszul bánt Kayjel,
-milyen jó volt hozzá a felesége, mennyire méltatlan ó Kayhez. A fekez-
hetetlen arrogancia és a szellemi hitványság csúcsairól a teljes kétségbe-
esés szakadékaiba zuhant; Világos pillanataiban tisztán látta, hogy sú-
lyos beteg, ezért rettegve várta a jövőt. Nem akart megőrülni, nem
·akart terhére lenni a szeretteinek, azoknak, akik közel álltak hozzá, és
nem akarta félig roncsként, nyugtatókon élve tengetni az életét. Né-
hány bizalmas barátjának, például Al Friendlynek is azt mondta, hogy
nem hajlandó fél életet élni, inkább megöli magát. Akik jól ismerték,
akik tudták, milyen erős akaratú, ezt komolyan vették.
Utolsó viszonya mindent elárult. Ebben a kapcsolatban összegezó-
dött minden frusztrációja és elkeseredése, amiért ó „csak vő"; olyan
nyilvánosan folytatta ezt a viszonyt, amennyire csak lehetett, mintha
csak bosszút akarna állni önmagán és felesége hozzátartozóin. Robin
Webb, a Newsweek párizsi irodájának egyik fiatal ausztrál munkatársa
volt a szeretője. Közös barátaik szerint néha már ezt a lányt is épp-
annyira elképesztette Graham viselkedése, mint bárki mást. 1963-ban
ismerkedtek meg Párizsban. Graham hamarosan már ezzel a nővel
mutatkozott mindenütt, főként nyilvános helyeken, sót bejelentette azt
a szándékát, hógy feleségül veszi, de megtartja a Post-ot és a Newsweek-et
is. Ezt egyértelműen a Meyer családdal sz-embeni függetlenségi nyilat-
kozatnak szánta. Valamennyi barátjával közölte, hogy hamarosan ösz-
szeházasodnak Robinnal. (Ebben az időben történt, hogy fölhívta Ro-
bert McNamarát, a hadügyminisztert, aki akkoriban éles vitában állt
néhány legmagasabb beosztású tábornokkal, s k9zölte vele: először is
feleségül veszi Robint, másodszor pedig, McNamara huzakodása a tá-
bornokkal árt az országnak, s neki, mármint Grahamnek, feltett szán-
déka, hogy összeül velük, és mindent elrendez. Ekkor McNamara, aki-
nek egyébként köztudomásúlag nem a humor a legerősebb oldala, azt
548
 mondta Grahamnek: - Phil, pomp~ házassági ajándékom van a szá-
modra. Nem szerkesztem többé helyetted a WashingtonPost-ot, ha'visz-
szaadod nekem a Hadügyminisztériumot.) Phil Graham ezután körbe-
utazta a világot Robinnal, a Newsweek minden külföldi tudósítóját
csúcstalálkozóra dobolta össze, amelyen ő elnökölt, oldalán Robinnal;
grandiózus vacsorákat adott a londoni Connaughtban: itt ismét csak ők
ketten voltak a házigazdák. Phil sohasem látszott még ennyire hódító-
nak, elegánsnak, fejedelminek. Mindez szürrealista színpadképnek tet-
szett a külföldi tudósítók számára, akiket részben lenyűgözött a látvány
merész nagyvonalúsága, megkísértették őket Phil négyszemközti ígére-
t~i, hogy egyengeti karrierjüket, és emeli a fizetésüket, részben viszont
egész idő alatt azon tűnődtek, vajon hol lehet most Kay, és mi a vélemé-
nye az egészről. Végtére is ők valamennyien Meyerék alkalmazottai
voltak.
S Uraham éppen ekkor új, szinte ellenállhatatlan késztetést érzett,
hogy a valláshoz meneküljön. Fölkutatta régi barátai közül azokat,
akikről tudta, hogy mélységesenvallásosak. Emmet Hughes, aki valaha
a Time-nál dolgozott, s ez idő tájt éppen át akart menni a Newsweek-bez,
meggyőződéses katolikus volt, s Grahamet már régtől fogva lenyűgözte
Hughes katolicizmusa. Most úgy látszott, hogy ő is katolizálni fog. Egy-
re többet beszélgettek vallási kérdésekről, és megesett, hogy amikor
Hughes fölkereste Grahamet carlyle-beli szobájában, ziláltan, borot-
válatlanul találta, amint fel-alá járkálva hangosan olvassa a Bibliát.
Gyakran szó esett közöttük, hogyan harcol Graham az öngyilkoss.ág
kísértése ellen, milyen keserves küzdelem árán tart ki az élet mellett, s
milyen nehéz közölnie kétségbeesését bárkivel ebben a hűvösen racio-
nális világban. - Washingtonban már senkivel sem tudok szót érteni.
Olyanokkal, mint Bundy vagy Schlesinger. Mind nagyon okosak, de
fogalmuk sincsen róla, miről beszélek, mit élek át. Nem értik a dolgok
szellemi vetületét, a kétségbeesést. - Fölkapta a Bibliát, fel-alá járkált
a szobában, fölolvasott egy passzust, és egy pillanatra mintha gúnyolta
volna Hughest. -Tudod-mondta-, nagy kár, hogy katolikusnak szü-
lettél, mert így voltaképpen nem is tudod, hogy mit jelent. Nagyon sok
időmbe tellett, amíg megtanultam. Az ember csakis küzdelmek árán
juthatel idáig. - Fölkereste a Times-nál régi barátját, Scotty Restont is,
aki meggyőződéses gyakorló protestáns volt. Nemcsak teológiai beszél...
getéseket folytatott vele. Láthatóan irigyelte Restont kiegyensúlyozott
családi életéért, s azt kérdezte tőle, hogyan tudott megmaradni ennyire
549
 gerincesnek? Talán a .szülei miatt? A neveltetése teszi? Reston azt
mondta, hogy szerinte Sally, a felesége az, áki összefogja a dolgokat.
Graham látszólag könyörögve kérdezte: miért kínozzák hát őt ennyire
a
a kételyek, miért gyötrik démonok. Mintha szellemi erőt szeretett
volna meríteni az olyan emberekből, mint Reston vagy Hughes, azt
remélve, hogy az ő hitükben talál majd valamit, amiben kétségbeeset-
ten megkapaszkodhat.
Az utolsó évben világossá vált: feltett szándéka, hogy átveszi az újság
és a magazin irányítását, és oltár elé vezeti Robint. S figyelembe véve
a részvények megoszlását, vagy legalábbis azt, amit Meyer neki ajándé-
kozott, módja is volt rá, hogy megtegye. Csakis akkor bukhatott volna
el, ha elmebetegnek nyilvánítják. Egyedül ez gátolhatta meg abban,
hogy magához ragadja az uralmat. Ennek hallatán Washington, amely
újságírói-politikai lelke mélyén pletykás kisváros maradt, szinte hiszté-
riába esett. .Kay ~ Phil küzdelme nemcsak válópernek ígérkezett, de
egyúttal olyan hata}mi harcnak is, amelyhez csak azt lehetne hasonlíta-
ni, ha az Egyesült Allamok elnöke a választás előestéjén meneszti alel-
nökét, és második megválasztása esetére egy másik alelnököt szemel ki
magának. A föváros zsongott a rémhírektől és pletykáktól. Az emberek
elképedve követték a fejleményeket.John Kennedy, az Egyesült Alla-
mokelnöke magához rendelte Ben Bradleet, és megkérdezte tőle, vajon
·igaz„e, hogy a Meyer család szabadulni próbál a Newsweek-től, mert
torkig van az egésszel? Fontos persze, hogy az ember lojális legyen a
barátaihoz, de az sem közömbös, hogy a győztes oldalra álljon. Méltat-
lan lenne elárulni egy barátot, de még súlyosabb következményekkel
jár, ha valaki a győztest árulja el. Aki elkövetné ezt a hibát, egy nagy
hatalmú laptulajdonossal kerülne szembe, akár ferfi, akár nő legyen is
az. A Newsweek New York-i szerkesztőségének fömunkatársai végnél-
kül azon rágódtak, vajon munkaadójuk épelméjű-e, s mit tennének, ha
ezzel kapcsolatban eskü alatt kellene tanúskodniuk a bíróság előtt.
Washingtonban, ahol Grahamék fontos szerepet játszottak a társadal-
mi életben, ahol mindenki szerette és csodálta Philt, de azért Kayjel is
törődött, élesen megoszlottak a vélemények. Voltak Phil-pártiak, és
voltak Kay-pártiak. Egyik közös barátjuk roppant érdekesnek tartotta
ezt a felállást: akadtak férfiak, akik hajlottak rá, hogy Phil pártját fog-
ják, feleségeik viszont Kay mellé álltak, kiváltképpen a középkorúak és
a kevéssé vonzó külsejűek. Senki sem tudta bizonyosan, hogyan is áll a
részvények ügye. Kósza hírek szállongtak, amelyek szerint Philé a rész-
550
vénytöbbség. Csak meg kell verekednie. Talán nem is ő~ült, csak egy
kissé hóbortos. A pártok rendkívül élesen álltak szemben egymással.
(Amikor sok évvel később Kay Graham úgy döntött, hogy kiadja a
Pentagon Papers-t, 3 Jim Rowe, a hagyományok vén washingtoni őre és
elkötelezett héja dühösen így közölte az asszony döntését Ben Bagdi-
kiannel:-Nézd ott azt a nőt, csupa Phil~párti veszi körül, ő meg hátat
fordít nekünk, akik annak idején Kay-pártiak voltunk.) Némelyek
megkísérelték mindkettőjükkel fenntartani a barátságot. A Newsweek
egyik fömunkatársa - Phil szerint - nem állta ki a húségpróbát, így
azután egyik nap Phil Graham megvárta, amíg az igazgató hazamegy,
majd kihordatta irodájából a bútorokat és a hűtlen ember személyes
holmiját, vadonatúj névtáblát szegeztetett az ajtóra, új bútorokkal ren-
deztette be a szobát, és amikor másnap az igazg<i;tÓ bejött, irodájának
hűlt helyét találta. Egyik napról a másikra megszűnt létezni.

Kay iszonyú időket 'élt át. Úgy látszott, a kisebb-nagyobb :rpegalázá-

soknak sohasem lesz vége. Mintha minden telefoncsengetéskor újabb
sérelemre kellett volna felkészülnie. Már akkor is azt képzelte1 hogy
bántják, ha nem is érte sérelem. Egy ízben, röviddel a végkifejlet előtt,
New Yorkba utazott, hogy néhány barátjával- valamennyien Kay-
pártiak voltak- megnézzen egy balettelőadást. Ajegyeket a Newsweek
titkársága foglalta le, de a titkárnő tévedésből összekeverte a dátumo-
kat, amikor tehát Kay és a barátai megérkeztek a színházba, nem en-
gedték be őket. Kay bizonyosra vette, hogy Phil rendezte így a dolgo-
kat; meg akarta alázni legjobb barátai előtt. Csak akkor enyhült vala-
melyest, amikor megkapta a titkárnő kétségbeesett mentegetőző leve-
lét. Kay persze nemcsak önmaga, hanem Phil miatt is szenvedett. Sze-
rette a férjét, de tudta, hogy nem ura önmagának. Phil iszonyúan meg-
bántotta, de ő kétségbeesetten próbálta megmenteni a férjét. Amikor
Phil bejelentette, hogy elhagyja, és átveszi az újságot, orvosai azt taná-
csolták Kaynek, ne harcoljon ellene nyíltan, mert Phil viselkedése máris
annyira kiszámíthatatlan, hogy ha bármilyen támadás éri a felesége
részéről; ennek végzetes következményei lehetnek. Így azután Kay,
\
legalábbis színleg, beletörődött a dologba; úgy tetszett, hajlandó áten-
gedni a lapot. ·

s A Hadügyminisztérium délkelet-ázsiai vonatkozású titkos dokumentumai

(lásd részletesen a 22. fejezetben).
551
 Anyja, A.gnes Meyer azonban távolról sem adta be a derekát; ebben
az évben Kaynél sokkal inkább készen állott rá, hogy megvhjon Phillel.
Agnes született hadvezér volt, aki látszólagjobban szerette a vejét, mint
a lányát. Phil varázsa mindig nagy hatással volt rá, a férfi „nagymami-
nak" hívta, szinte mindenre rá tudta venni, még arra is, hogy egymillió
dolláros csekket töltsön ki egy washingtoni baseballcsapat fenntartásá-
ra. -Gyerünk már, nagymami, állítsd már ki azt a csekket- mire Agnes,
ki is töltötte. De most már határozottan a lánya mellé állt, hallani sem
akart arról, hogy ez az ember elrabolja az újságot az ő unokáitól, és
egyszerűen zsebre vágja a Meyer-vagyont. (,,Hát nem furcsa - kiáltott
fel a harc kellős közepén-, hogy az egészből semmi sem került be az
újságokba?") Nagy partit adott Kay tiszteletére, amelyen szinte egész
Washington megjelent, hogy kimutassa, kinek az oldalán áll. S azt is
megüzente Phil Grahamnek, hogy nem rúghatja ki sem Russ Wigginst,
sem Al Friendlyt.
De Graham komolyan gondolta, hogy megszerzi az újságot. Fölke-
reste ügyvéd barátját, Ed Williamst, s közölte vele: intézze el a válását,
hogy feleségül vehesse Robint. Úgy látszott, szándéka megmásíthatat-
lan. Ezen a ponton Williamsre döntő szerep hárult. Nagyon jó barát-
ságban volt Phil Grahammel (barátságukat részben az is megszilárdí-
totta, hogy Williams első felesége annak az ismert ügyvédi irodatulaj„
doµosnak a lánya volt, amelynél Ed is dolgozott), és Graham betegsé-
gének utolsó évében még közelebb kerültek egymáshoz. Ed Williams
csak felületesen ismerte Kay Grahamet, nem érzett iránta különösebb
szimpátiát, de tudta, hogy Phil Graham súlyos beteg, s hogy a válásnak
és az új házasságnak, mindazzal, amivel az ilyesmi jár, most semmikép-
pen sém szabad me_gtörténnie. Talán majd később, ha barátja állapotá-
. banjavulás áll be. Igy azután abban látta a feladatát, hogy fékezze Phil
követeléseit, és lassítsa a válóper lefolyását, de közben Phil barátja és
bizalmasa maradjon. Nem volt könnyú'ieladat. 1963 elejétől, amikor
Grahamnek a New York-i újságsztrájk idején mutatkozó eufóriája el-
párolgott, majd ezután még hat hónapig Williams látszólag Phil érde-
kében ügyködött, azon volt, hogy elintézze a válását, ~s lelkiismeretesen
vállalta azt a szerepet, hogy egész Washingtonban ő az egyetlen, aki
nem kürtöli tele a fővárost a hírrel, hogy Phil Graham - őrült. Hiszen
őkjó pajtások, Ed majd elintézi neki a válást. Philnek igaza van, na-
gyon is jól tudja, mit csinál. Valójában Williams egész idő alatt azon
mesterkedett, hogy lassítsa a dolgok menetét. Kay Graham mit sem sej-
552
 tett ebből. Az ő szemében Williams mefisztói figura volt, az -alvilági
csapat tagja, aki mindent elkövet, hogy elrabolja az újságot tőle és gyer-
mekeitől. Hat hónapon át folyt a kötélhúzás. Graham sürgette, Wil-
liams halogatta a döntést, arra várva, hogy Graham túljusson eufóriás
állapotán, és közben minden tőle telhetőt megtett, hogy Robint el távo-
li tsa a színről.
S ez végül be is következett. 1963-ban Phil Robinnal együtt érkezett
Phoenixbe, a lapkiadók évi kongresszusára. Egy hetet töltöttek ott, egy
nagyon nehéz hetet. Phil bejelentette, hogy feleségül veszi Robint, sót
talán ott helyben megtartják az esküvőt. Rengeteget ivott, és kissé dur-
ván bánt Robinnal; viselkedése láthatóan kiszámíthatatlanabb volt,
mint valaha. A nagy bankett estéjén is vedelte az italt, és nagyon go-
romba volt. A vacsora egyik szónokának Ben McKelwayt, a Washington
Star társtulajdonosát kérték fel. A kiadók és föszerkesztők találkozóin a
beszédek rendszerint a dolgok természeténél fogva meglehetősen da-
gadnak ·az öndicsérettől, rengeteg szó esik róla, milyen nagyszerű a
sajtó, sokat fecsegnek a sajtó szabadságáról; McKelway szónoklata
minden tekintetben ilyen szokványos beszéd volt, de így is meghaladta
Phil Graham tűrőképességét. A szónoki emelvényhez rohant, és példát.;.
lanul durva, trágár beszédet tartott, amelyben rátámadt mindenjelen-
levőre; valamennyien hájfejű fattyúk, jelentette ki, akik rettegn~k az
igazságtól, ő még a seggét sem törölné ki az újságjaikkal. Beszéde java-
részt trágárságokból állt, amelyekben volt persze egy szemernyi igazság
is. Senki sem tudta, hogyan fejezi be, amíg végül McKelway felesége
fölállt, odament a mikrofonhoz, végtelenül gyöngéden kézen fogta
Grahamet, és közöl te vele, hogy mindez szép és jó, de most már elég
ebből. ·
Washingtonban mindenki tudta már, hogy Graham állapota súlyo-
sabb, mint valaha, ezért két pszichiátert küldtek Phoenixbe. Elhatá-
rozták, hogy Emmet H ughest is odaküldik, mert ő a legalkalmasabb
ember, ő az, aki hatással lehet rá, amikor ilyen állapotban van. Hughes
összefogott a pszichiáterekkel, s életében először kellett fizikai erőszakot
alkalmaznia valaki ellen: hármasban legyűrték Grahamet, és sikerült
, . belenyomniuk egy nyugtató injekciót. Jack Kennedy egy elnöki repü-
lőgépet küldött érte, s végül kínkeservvel föl tuszkolták rá, de előtte még
leütötte az egyik repülőtéri detektívet. Az elnöki gépen szállították visz-
sza Washingtonba, ahol a belföldi repülőtér Butler Aviation magán-
szárnyába vitték. Az ottani kis fogadótermet megtöltötték a Waskington
553
 Post igazgatói; mind roppant idegesen topogtak szürke öltönyeikben.
A fogadóteremben rajtuk kívül csak egy idős hölgy tartózkodott, aki
láthatóan egy másik csoportra várt. Nagy sokára felbukkant a váróte-
rem ajtajában az egy szál fürdókabátot viselő Phil Graham, pszichiáte-
rek és kísérők gyűrűjében. Az idős hölgy rémülten meredt erre a fan.;
tasztikus csoportra. A rémület kiült az arcára. Bármennyire beteg volt
is Phil Graham, érzékelte, mi történik körülötte; odapillantott, látta a
nő arcána döbbent rémületet, mire bátorítóan odaszólt neki: - Semmi
baj, hölgyem, csak épp haldoklom, rákom van.
Röviddel ezután visszatért Kayhez. Azután 1963.június végén 'ön-
ként bevonult a Chestnut Lodge-ba, a marylandi Rockville egy ma-
gánpszichiátriai intézményébe. Úgy látszott, hogy állapota ott határo-
zottan javul. Sót, egyes hírek szerint gyakorlatilag átvette a kórházat.
Kora nyár lévén, kellemes volt az idő, Kay naponta meglátogatta, ó
hozta neki az ebédet, s valahányszor eljött, még teniszeztek is. Egészségi
állapotának javulásáról olyan kedvezőek voltak az orvosi jelentések,
hogy lassanként már néhány - családon kívüli - barát látogatását is
engedélyezték.Július végén Oz Elliott is látogatási engedélyt kapott, és
meglepően jó, .oldott hangulatban találta Phil Grahamet. Magával
hozta a Newsweek eddigi egyik legnagyobb riportvállalkozásának szá-
mítógépes feldolgozását: a cikksorozat felmérés volt a fekete Ameriká-
ról. Maga a számítógépes feldolgozás, amit Lou Harris közvélemény-
kutatóval együttműködve készítettek el, hallatlanul érdekes olvasmány
volt, minden újabb statisztika szinte étvágyat keltett további részletek-
re. Ezen averófényes napon Elliott és Graham a pázsiton ülve olvasták
az anyagot, miközben a füves térség túlsó végén egy beteg állandóan
trágárságokat rikácsolt. Egy ideig megpróbáltak úgy tenni, mintha
nem hallanák, de végül Graham azt mondta: - Hogy tetszik a barátom?
-Sokszor van ez így?- kérdezte Elliott. - Mindennap-felelte Graham.
Majd hosszú szünet után hozzátette: -Amikor idekerültem, attól fél-
tem, hogy én is erre a szintre fogok süllyedni. Most már javulófélben
vagyok. Még nem látom ugyan a túlsó partot, de már tudom, hogy ott
van.~ Elliott elégedett volt a közösen eltöltött nappal, azzal, hogy Gra-
hamet mennyire lekötötte a tanulmány, meg hogy mennyire fesztelenül '
viselkedett. Az volt a benyomása, hogy javul az állapota; mindenki ezt
hitte. Éppen ezért kezelőorvosai megengedték, hogy hétvégeken eltá-
. vbzzék a klinikáról. S 1963. augusztus 3-án, negyvennyolc éves korá-
ban Phil Graham, nemzedékének egyik legkiválóbb tehetségű embere,
554
aki olyan sokat tett életében, de saját felfogása szerint olyan keveset ért
el, vadászpuskával agyonlőtte magát. Kay az öngyilkosság pillanatá-
ban a ház egy másik szobájában tartózkodott.

Később két, némiképp ellentmondó változat terjedt el arról, voltakép-

pen mi is történt. A ,két orvos szerint az ilyesmi jellemző a mániás-
depressziósokra: mintha Graham sík területen lépdelt volna, és egy-
szerre csak megnyílt lába alatt a föld, hogy egy csapóajtón át a mélybe
zuhanjon; véleményük· szerint súlyos hibát követtek el, amikor kien-
gedték a klinikáról, inert még nem volt felkészítve ennyi szabadságra.
Ebben a tekintetben mindig is problémát jelentett: túlságosan okos
volt, az orvosai sem tudtak kiigazodni rajta. De néhány barátja, példá-
ul Scotty Reston és Dick Clurman másként vélekedett: szerintük Phil
pontosan tudta, mit cselekszik, hazajött, és fölmérte egész addigi életét,
rájött, hogy milyen beteg, hogy az állapota valójában egyáltalán ne~
javul, sót várhatóan nem is fogj avulni, hogy soha többé nem lesz a régi,
és a rengeteg nyugtató következtében lelassu~ majd egész életritmusa.
Meglehet, hogy soha tiibbé nem ves~ik komo{yan. Voltaképpen klinikai diag-
nózist állított fel önmagáról, s megállapította, hogy szellemi nyomorék,
így azután nem látott más kiutat, mint hogy öngyilkos legyen.

14. CBS
Charles de Gaulle, aki olyan társadalomban élt, amelynek csupán
egyetlen, államilag ellenőrzött televíziós társasága volt, valamennyi
államfövel egy húron pendült, amikor azt mondogatta: az újságripor-
terek mind ellene vannak, de a televízió, hát igen, a televízió az övé. \
A politikus klasszikus nyilatkozata volt ez a sajtóról. Me'glehet, az írott
sajtó túl szőrszálhasogató, netán túl sokat elemezgeti az indítékokat, túl ,
sok kételyt terjeszt; de a televízió, kiváltképpen ahogy a francia államio
használta, nemhogy ártott volna De Gaulle-nak, hanem hatalmas és
közvetlen eszköz volt a kezében. Az írott sajtó föként az olvasók kérdé- ·
seire reagál, a televízió viszont mindig legföképpen a közhivatalnok
hatalmát és státusát tartja szem előtt.J ack Kennedy is ezt vallotta. S ha
a republikánus párti politikusok esküdtek rá, hogy minden riporter
demokrata, tehát velük szemben ellenséges, akkorJ ack Kennedy, akár-
csak a demokrata politikusok túlnyomó többsége - Franklin Roose-
555
1 . •
 velttel együtt - meggyőződéssel vallotta, hogy minden laptulajdonos
konzervatív, tehát republikánus, ennélfogva az ő esküdt ellenségük.
Bizonyítékként Kennedy azt szokta felhozni, milyen kevés a demokrata
újság, s milyen kevés lap támogatja őt. Éppen ezért úgy vélte, a televízió
billenti helyre az egyensúlyt, és közölte mindazokkal, akiket kinevezett
a Szövetségi TávközlésiBizottságba (ez a terület alapjában véve nem
érdekelte), hogy csupán egyetlen tanácsot adhat nekik: érjék.el, hogy a
hálózatok és az állomások maradjanak _p ártatlanok. Kennedy nemigen -
találkozott ellenséges éfzületú televíziós társasággal; amíg alig néhány
hónappal a megválasztása előtt ritkán tettek neki szívességet, és nem
voltak hozzá túl előzékenyek, most azt sem tudták, hogyan járjanak a
kedvében. Vajon a CBS-nél az a vélemény kerekedett-e felül, amely
szerint a társaság némileg elszigetelte magát, mert kisséjohnson felé
hajlott? Nos, ha így lett volna, hát ezen gyorsan változtattak. Blair
Clarkot, aki néhány esztendeje még csak David Schoenbrun munka-
társaként dolgozott a CBS párizsi irodájában, viszontJack Kennedy
nagyon régi, egyetemi barátja volt, szinte egyik napról a másikra a
CBS-hírszerkesztőség vezérigazgatójává nevezték ki. Felettesei azt bi-
zonygatták Clarknak, hogy ennek semmi köze sincsen a Kennedyhez
fűződő baráti kapcsolatához, kinevezése már amúgy is napirenden
volt. Bárhogyan történt is, az elnökgyilkosság után Clark hamarosan
kicsöppent a vezérigazgatói bársonyszékből.
Az az igazság, hogy Kennedy elnökjelöltsége, majd elnöksége alap-
vetően új egyensúlyt hozott létre. Nemcsak az ellenzéki párt befolyása
csökkent, de ennél sokkal lényegesebb volt az, hogy a hatalmi egyensúly
a kormányzaton belül is eltolódott: az elnöki jogkör hatalma megnöve-
kedett, a kormány más hatalmi szervei kárára. Immár nem egy demok-
rata párti elnök állt szemben a republikánus ellenzékkel, hanem az
elnökök álltak'szemben mindenki mással, a pártellentétek pedig elhal-
ványodtak. Truman, Eisenhower, Kennedy, Johnson, Nixon sokkal
erősebben kötődtek hivatalukhoz, mint pártjaikhoz, s mindenekelőtt
intézményes ellenzékük közössége fűzte össze őket. E potenciális intéz-
ményes ellenzék fényében a televízió lett a sorsdöntő fegyver. Az íratlan
elektronikus alkotmánymódosítás-így nevezte a televízió térhóöítását
egy volt államhivatalnok. És mindez Kennedy elnöksége idején kezdő­
dött. Számos tényező kombinációjából jött létre ez a helyzet; szerepet
játszott benne Kennedy egyéni stílusa, fellépése és magabiztossága; a
készülékek megjelenése számtalan otthonban; az öles léptekkel haladó
556
 technika, ami lehetővé tette az operatőröknek és riportereknek, hogy
őszintén rögzítsenek olyasmiket, amik régebben tabuknak számítottak ~-
volna; a Kennedy-éra közepe táján a félórás. tévéhíradó megjelenése,
ami egy csapásra megduplázta a politikai hírekszórását, és megkétsze-
rezte az országos televíziós műsor adásidejét, voltaképpen megdupláz-
va a nézőközönséget; végezetül, a kormányhatalom egyéb hivatalos és
nem hivatalos ágazatai nem élhettek ehhez fogható méretekben a tele-
vízió adta lehetőségekkel.
A televízió nemcsak megváltoztatta az erőegyensúlyt, de maga is az
új erőviszonyok részévé vált;jóllehet akkoriban ezt még senki sem látta
egészen tisztán. Kennedy mégis tudta, hogy ez a hatalmi eltolódás neki
kedvez, s amíg más politikusok úgy érezték, hogy az új rend jobban
veszélyezteti őket, ó könnyedén alkalmazkodott hozzá. Kennedy előtt
· az elnökök a sajtót meg a sajtókonferenciákat arra használták fel, hogy
szólhassanak az ország lakosságához, tájékoztassák, s ugyanakkor meg
is hallgassák a véleményét; Kennedy villámgyorsan átváltott az élőben
közvetített sajtókonferenciákra, hogy ezek révén ne csak elgondolásait
ismertesse, de önmagát is népszerűsítse. Néhány munkatársa- Rusk és
Sorensen - ellenezte az ilyesmit, attól tartva, hogy egy faux pas, egy
hibás lépés a háború szélére sodorhatja á világot. Kennedy kezdettől
fogva biztos volt benne, hogy a módszere beválik- és be is vált: a politi-
kai színpad kitágítására használta a tévét, a tudósítókat bábokként
mozgatta, hogy általuk minél előnyösebb benyomást keltsen, okosabb,
intelligensebb, tehetségesebb államférfinak mutatkozzék, és elhitesse,
hogy kezében tartja a szálakat. A sajtókonferencia mechanizmusának
tökéletes ismerete bizonyos értelemben a politikai légkör tökéletes isme-
retének a helyébe lépett; Kennedynek nagyobb volt a látszólagos, mint
a valóságos hatalma.
A Disznó-öböl például valóságos katasztrófa és minden tekintetben
Kennedy hibája volt, de nem volt televízi6n közvetített katasztr6fa, a helyszí-
nen nem berregtek a kamerák. S noha a közönség láthatta a képernyőn
a Disznó-öböl nyomán támadt reakciókat, Kennedynek megvolt hozzá
a hatalma, a tekintélye és a hidegvére, hogy ura maradjon a helyzetnek,
s minden komoly kérdést, amely azt firtatta, miért következett be az,
ami történt, elsősorban azzal hárított el, hogy nemzetbiztonsági szem-
pontokra hivatkozott, ekképpen egy ragyogó bűvészmutatvány révén
vállalva is a felelősséget, de azt a benyomást is keltve, mintha teljesen a
helyzet ura lenne, csak éppen nem magyarázott meg semmit. Nem cso-
557
 · da, hogy ilyenformán hallatlan n_épszerűségre tett szert. Hasonlókép-
pen, egy évvel később, a kubai rakétaválság idején, a televíziót .és a
· külsőfenyegetést használta fel arra, hogy maga mellé állítsa honfitársa-
it. Az űrrakéták költségét fedezni kellett - az űrhajózás nemzeti üggyé
vált, az űrhajózás hőseit az elnök fogadta és dicsőítette·, sikerük egybeol-
vadt az ő sikerével. Így történt, hogy az elnököt azonosították a sikeres
és korszerű űrkutatási programmal, valamint magukkal a fiatal,jóvá-
. gású, férfias, bátor és mindenki által csodált űrhajósokkal. Az űrhajó­
sok puszta léte l~tszott bizonyítani, hogy Amerika halad a korral; az
űrhajósok meg Kennedy ésJ ackie bizonyították, hogy Amerika és] ack
. \
Kennedy halad a korral; nem véletlenül fogadta be azonnal és támo-
gatta a Kennedy-klán az űrhajózás első hősét,John Glennt. Az idő tájt
eltörpültek a belpolitikai problémák, vagy legalábbis kisebb jelentősé­
gűeknek ítélték őket; a nemzet és a kormány továbbra is a külpolitiká-
nak és a nemzetközi válságnak szentelte minden figy.elmét, az elnök volt
a nemzeti érdekek letéteményese, vagy legalábbis mindannak, amit a
külpolitikában nemzeti érdeknek tartottak. Az elnök immár nemcsak
meghatározta, mit kell nemzeti érdeknek tartani, de egyre nagyobb
mértékben országos eszköz volt a kezében, és egész Amerika hallgatott
a szavára. Ez együttesen roppant hatalommal ruházta fel.
Kennedy már elnökjelöltként fölmérte, mit tehet érte a televízió -
most ennél is világosabban fölismerte, mit tehet érte mint elnökért.
Nemcsak azt tudta, hogy amikor csak kedve tartja, adásidőhöz juthat
a televízióban, de azt is, hogy bármikor képernyőre kerülhetnek az
-emberei - adott esetben McNamara, Schlesinger vagy O'Brien -, s
hogy ők, akik általában csak a Fehér Ház munkatársai, több adásidőre
tarthatnak igényt, mint akár a legnevesebb szenátorok. Kennedyben
voltaképpen az volt a figyelemre méltó, hogy veleszületett érzékkel
figyelt fel a túlszereplés veszélyére; egyedül ez tette őt páratlan jelenség-
gé, mert ab bári az időszakban a legtöbb politikus, aki felfogta a televízió
jelentőségét, egyre több és több adásidőt követelt magának. Hatalomra
kerülésekor Kennedy mindenesetre megkérte Pierre Salingert, írja ösz-
sze, Roosevelt hány kandalló melletti csevegését közvetítette a rádió, s
azt is elárulta Salingernek, hogy ezeket a rádióbeszédeket kívánja ve-
zérfonalként felhasználni. Miért? - kérdezte Salinger. Mert a közvéle-
mény emlékezik rájuk, felelte Kennedy .. S Salinger hamarosan rájött
ennek az okára: nagyon kevés ilyen közvetítés volt, évente egy vagy
kettő. - Látod - jegyezte meg Kennedy -, a közvélemény úgy emlék-

558
 szik; mintha Roosevelt állandóan beszélt volna a rádióban, pedig ó
nagyon is gondosan adagolta ezeket a beszélgetéseket. - Amellett, tette
hozzá, a televízió sokkal hatalmasabb és drámaibb hatású, mint a rá-
dió, ezért még józanabb mérsékletet kell tanúsítani, ha az ember fel
akarja használni. Így ~zután, ha Salinger vagy valamelyik munkatársa
azt kérte, hogy ebben vagy abban a kérdésben nyilatkozzék a televízió-
bah, az elnök gyakran azzal hárította el a kérést, hogy egy vagy két hete
is szerepelt már a képernyőn. Es~e ágában sincs, mondotta az idősebb
Arthur Schlesingernek, aki sűrűbb televíziós fellépésekre biztatta, hogy
ő legyen az országos unalom szimbóluma. ·.
Kennedy fölismerte, hogy maga választhatja meg nyilatkozatainak
az idejét, helyét, környezetét, de még a stílusát is. Amikor át akarta
erőszakolni az 1962. évi kereskedelmi törvényt, ezt a történelmijelentó-
ségű, de nagy ellenállásba ütköző törvényjavaslatot, tudta, hogy nyolc
hónapig is eltarthat, amíg elfogadtatja, s elhatározta, hogy a javaslat
érdekében indítandó kampány startlövéseként félórás tévéinterjút ad
Bill Lawrence-nek, az ABC tudósítójának. Kötelességtudóan filmre
vették az interjút, de kiderült, hogy a film rossz. Hát akkor csináljuk
meg újra, mondta az elnök, mire újra megcsinálták. ő javasolta, hogy
a televízió vezető riporterei kapjanak olyan státust, amilyet a múltban
csak ritkán adtak meg Washingtonban működő rádiós-televíziós tudó-
sítóknak. E riporterek egyike a The New rork Times-tóI az ABC-hez
átszerződött Lawrence volt, egy másik kedvence pedig Sander V ~n-
cour, az NBC tudósítója. Vancour egyik napról a másikra sztárrá lépett
elő, láthatóan „vette" Kennedy lapját, főnökei örültek neki, hogy jó ·
viszonyban van az elnökkel, hogy a Fehér Házhoz akkreditáltkövetük-
ről olyan jó véleménnyel vannak (ha 1960-ban Nixont választják el-
nökké, Vancour újságírói pályája valószínűleg hanyatlásnak indul).
Kennedy, aki a laptulajdonosokról és a kiadókról azt tartotta, hogy egy
szálig konzervatívok, ezért neki a helyszíni tudósítókkal kell kiépítenie
a kapcsolatot,· természetesen nagyon is odafigyelt rá, hogy kik írnak
róla, kiket tekinthet úgyszólván Kennedy-fiúknak. Elnöki beiktatása
idején, amikor a CBS úgy határozott, hogy George Hermant jelöli ki
fehér házi tudósítónak, Kennedy nemigen örült ennek a döntésnek, ·
meg is említette aggályait régi barátjának, Blair Clarknak. Megkérdez-
te, miért Hermant jelölte ki erre a feladatra a CBS- ... hiszen tudod,
nem a mi fiaink közül való, nem tartozik azok közé, akik a kampány
idején rólunk tudósítottak, velünk utaztak- ez a pasas egyszerűen nem
559
/ r-.
ismer bennünket. -Clark beszámolt erről a beszélgetésről Hermannak.
-Azt mondja, te képtelen leszel őtjacknek szólítani, ő pedig nem tud
téged George-nak szólítani. - Herman erre azt válaszolta, hogy egy hét
múlva már amúgy sem Jack meg George lesz a megszólítás, hanem
Mr. President, elnök úr, és az is könnyen meglehet, hogy az első néhány
hónapban más riporterek lelövik majd az ő „nagy elsőit", csakhogy
azok a riporterek, akik előzetes tippeket kapnak, nem árulhatják majd
el, kik voltak az informátoraik, tehát sokszor nem adhatnak le olyan
anyagokat, amelyeket ő, Herman nyugodt lélekkel továbbít. -Vagyis
kiegyenlítődnek az esélyek-állapította meg. Így is történt. Hamarosan
már nemjacknek, Billnek és Sandynek szólították egymást, s egy ideig
Herman tényleg lemaradt kisebbjelentőségű sztorikról. De alig néhány
hét múlva a Fehér Ház egyik magas rangú tisztviselője odalépett hozzá,
és megkérdezte tőle, még mindig ő csinálja-e a Világhírek című össze-
foglalót. Igen, ő csinálja, válaszolta Herman. Nos, mondta Kennedy
munkatársa, van egy olyan érzésem, hogy az elnök a jövő hónapban
Párizsba utazik. Ezzel Hermant a klub tagjává avatta, hiszen jelentős
kiszivárogtatásról volt szó; korábban ezt az információt minden bi-
zonnyal valamelyik nagy újság tudósítójának súgják meg.

Kennedy arra használta föl a televíziót, hogy fölénybe jusson más intéz-
ményekkel, még saját pártjával szemben is; a párt szerepe mint hatalmi
forrásé egyre csökkent, egyre kevesebb szüksége volt a pártra és a párt-
gépezetre. A pártot megkerülve sokkal közvetlenebbül szólhatott a
néphez a televízió révén. Kapcsolata még olyan hatalmasságokkal is,
amilyen a chicagói demokrata nagyfönök, Dick Daley volt, bizonyos
értelemben inkább udvariassági gesztussá degradálódott, kevés reális
tartalommal. Hasonlóképpen kiegyensúlyozatlan volt Kennedy és a
Kongresszus kapcsolata. Amikor elnökké választották, eleinte úgy tet-
szett, hogy a Kongresszus meg fogja bénítani az elnöki döntéseket, ki-
váltképp belpolitikai kérdésekben. Így azután~ akárcsak számos előd­
je-, amikor Kennedy azt tapasztalta, hogy senki sem korlátozza a kül-
politikában, a belpolitikában viszont gúzsba van kötve, szinte nem is
tudatosan a külpolitikára nyergelt át. Amúgy is ez érdekelte legjobban,
ez volt az a terület, ahol az elnök a legerősebb, a Kongresszus viszont a
leggyöngébb volt. A Kongresszus hatalma voltaképpen nem abban
rejlett, hogy valamely adott kérdésben szembeszállt az elnökkel, sokkal
inkább abban, hogy megtagadhatta az elnök kéréseit, kiváltképp költ-
560
 ségvetési kérdésekben. Csakhogy a hatalmas költségvetési kiadások zö-
mét fegyverkezésre fordították, s mivel a Kongresszus húzódozott attól,
hogy nemzeti érdekekkel összefüggő kérdésekben szembeszálljon Ken-
nedyvel, hatalma az évek során szinte észrevétlenül, de egyre csökkent.
Kennedy szabta meg, milyen kérdésekben foglaljon állást a _K ongresz-
szus, s a hatvanas évek elején ezek a kérdések egyre inkább külpolitik'.ai
jellegűekké váltak. Mindehhez most még bevetette a televíziót mint
elnöki fegyvert. Az ellenzéki Republikánus Párt már-már szánalmas
erófeszítéseket tett, hogy replikázzon. A párt két kongresszusi vezetője,
Everett Dirksen és Charles Halleck a televjzió testére szabott heti sajtó-
konferenciákat kezdeményezett. Csupán egyetlen probléma volt: Dirk-
sent és Hallecket nerp. a televízió testére szabták. Dirksen olyan benyo- ,
mást tett a képernyőn, mint egy csodálatosan kinyílott, hatalmas, dús,
jóllehet kissé már túlérett saláta; ha őt nézte az ember, óhatatlanul az
a benyomása támadt, mintha szüntelenül kacsingatna a közönségre,
kacsintással jelezve a maga választotta szerepet, a kissé korrupt, régi
vágású szenátorét. Ezt a műsort elnevezték „Ev és Charlie show-
jának". Mintha két kiégett, öreg Shakespeare-színész alakította volna
a fáradt, ·már-már lojális ellenzék szerepét. Maga Kennedy sem intéz-
hette volna gonoszabbul a szereposztást: mindketten öregek, konzerva-
tívak és republikánusok voltak, mindig a rossz ügyet karolták fel, ó
viszont fiatal volt és aktív, és ajó ügyért szállt síkra. Az országnak nyil-
vánvalóan fiatal, erős, aktív vezetőre volt szüksége, s elég volt egyetlen
pillantást vetni a képernyőre, máris kiviláglott, hogy a Kongresszus
öreg és fáradt.

Kenn~dy tisztában volt a televízió belső mechanizmusával és a·televízi-

ós producerek vágyaival is, tudta, hogy azok mindig a lehető legjobb
előadást szeretnék produkálni, a legjobb előadás pedig általában az
volt, amely őt a legkedvezőbb színben tüntette fel. Nem kellett a CBS-t
hosszan rábeszélnie, hogy csináljanak egy műsort Jackie-vel a Fehér
Házban; miközben felvetette ezt az ötletet, mintegy mellékesen meg-
említette egy olyan műsor nézettségi indexét, amelyet egy Sophia Lo-
rennel Rómában fölvett műsorral értek el. Amikor a műsort felvették a
Fehér Házban, és megengedték neki, hogy az utolsó pillanatban ő, az
elnök is besétáljon a képbe, nyomban - még a vetítés vége előtt- rájött,
pedig még senki sem látta a nyers „musztert", hogy rossz hangot ütött
meg, kissé túlzisba vitte, kissé fölényesre vette a belépőt. Azt kérte hát,
561
 hogy ismételjék meg a felvételt. Amikor a producerek megnézték afil.;
met, megállapították, hogy igaza van, az első változat hangvétele való-
ban félresikerült. Máskor Kennedy beleegyezett, hogy rendkívüli tévé-
híradót forgassanak vele, amolyan fesztelen beszélgetést a három tévé-
társaság képviselőivel - amiből egyébként kirekesztették az újságok tu-
dósítóit -: megegyeztek, hogy kilencvenpercnyi anyagot vesznek fel,
· amitmajd egyórásra vágnak meg. Felvétel közben a jelenlévők közül
néhányan észrevették, hogy George Herman teszi fel a legrázósabb
kérdéseket; ilyenkor az elnök válaszai homályos és elmosódott benyo-
mást keltenek. Amikor a tévétársaság stúdiójában megszerkesztették a
kép- és hangszalagokat, elsőkként persze a gyenge válaszok kerültek a
szemétkosárba, még csak nem is politikai megfontolásból, egyszerűen
csak azért, mert nem voltak eléggé élesek és célratörők, ezekből nem lehet
jó adást kihozni. A rendező nem a Fehér Ház megbízásából dolgozott, de
ösztöne azt súgta neki, hogy az adásban mindenkinek a saját szövegét
kell mondania, tehát nincs helye semmiféle elnöki ködösítésnek, homá-
lyosságnak, kudarcnak, bizonytalanságnak. Kennedy lett önmaga leg-
jobb televíziós tanácsadója.
Dolgozószobájának ajtaja mindig nyitva állt; meglepően sokan sé-
tálhattak be hozzá, hogy csevegjenek az Egyesült Államok elnökével.
De amikor a tévében a Huntley-Brinkley- vagy a Cronkite-adás ment,
minden leállt. Ilyenkor senki sem zavarhatta. Lehetett zavarni, ha
Walter Hellerrel, Dobrinyin nagykövettel vagy John Stennis szenátor-
, ral tárgyalt, de az esti tévéhíradó ideje szent és sérthetetlen volt. Mun-
katársai megfigyelték, hogy a tévéhíradót feszültebb figyelemmel néz-
te, mint jószerint bármi mást; ilyenkor csak együtt lehetett nézni vele a
híradót, de senki sem szólhatott hozzá. Kennedy azt tartotta, hogy ami
ezekben az adásokban lemegy, az hallatlanul fontos. Meglehet, nem a
valóságot tükrözi, talán nem is jó újságírás, de o[yasmi, amit az ország
valóságosnak tart, ennélfogva bizonyos értelemben közelebb áll a való-
sághoz, mint maga a valóság. Az elnök úgy érezte, nem válaszolhat az
országnak, ha nem tudja, milyen hangok hallatszanak a nép soraiból.
A televízió többi műsora iránt sokkal lagymatagabb érdeklődést tanú-
.sított; olvasó-, nem pedig nézőtípus volt, nagyon ~jtkán nézett szóra-
koztató műsorokat. Egy ízben, amikor a késő esti órákig dolgozott hiva-
talában, bekapcsolta az éjszakai filmműsort, de csak azért, mert a film

562
 I

őróla szólt, a PT-109 filmváltozatát vetítették. 1 Sok honfitársához ha-

sonlóan, iszonyúan felbőszítette a rengeteg hirde_tésmegszakítás- Ken- ...
nedy háborús hőstettei ürügyén most dezodort, iábpúdert és hashajtót
adtak el-, csakhogy ellentétben honfitársaival, ő másnap fölhívhatta-a
Szövetségi Távközlési Bizottság elnökét, hogy fölpanaszolja ezt: -Mi-
ért engedi, hogy ennyi reklámot szúrjanak be? - kérdezte. - Silány
dolog ez! Silány! Silány! - Nagyon dühös volt. - Azt kívánom, hozza-
nak olyan rendelkezést, amely korlátozza a reklámok számát- közölte
Newt Minow-val. Minow elismerte, hogy ez igenjó ötlet, s megvalósítá-
sához csupán olyan bizottsági tagokra lenne szüksége, akik jobban oda-
figyelnek a fogyasztókra. Kennedy megígérte, hogy ilyen tagokkal fog-
ja bővíteni a bizottságot. Igen ám, de a külpolitika mindig sokkal job-
ban szórakoztatta, mint a belpolitika, ezekben a kérdésekben kevesebb
volt a kavarodás és a vita, így azután a fogyasztók érdekeit szem előtt
tartó bizottsági tagok kinevezésére sohasem került sor. A kinevezések
útközben valahol elsikkadtak.
Tudta, hogy amikor csak akarja, úgy láthatják, ahogyan ő akarja.
(Egyszer fölhívta Ben Bradlee a Newsweek washingtoni irodájából, és
elmondta neki, milyen remekül szerepelt a televízióban, mire Kennedy
ezt válaszolta: - Nos, mindig is az volt a.véleményem, hogy ha nem az
olyan fattyúkat vesszük igénybe, mint ti, akkor valóban közvetlenül •
beszélhetünk az amerikai néphez.) Azt is jól tudta, s ez igen fontos volt,
hogy az egész legalább annyira színház, mint politika, ezért a díszlet és ,
az epizódszereplők kiválasztása egyaránt lényeges szempont. Nem vi-
tás, hogy 1964 az utazások éve lett volna, közvetlenül~ republikánusok
elnökjelölő konvenciója előtt (vagy talán közvetlenül utána). Az sem
lehetetlen, hogy Kennedy a Szovjetunióba is ellátogatott volna. Még
mindigjobb, gondolta, ha ő megy oda, mintha Hruscsov látogatna ide;
mennyivel jobb szerep, ha a jóképű ifjú elnök utazik Oroszországba.
Ezzel az utazással nem veszíthetett volna semmit: ha mindenjól üt ki,
meghozza a békét, ha valami hiba csúszik a számításba, bátran szembe-
szállhat Hruscsovval. Amellett Jackie leningrádi kirándulása során
rengeteg alkalom adódott volna .olyasmire, amit általában fotólehető­
ségeknek neveznek. Az elnökség mint politikai cinéma vérité. Kennedy a ·

1
JohnF. Kennedy PT-109 jelzésű naszádját egy japán romboló kettéhasítot-
ta. A fiatal tiszt megmentette hajótörött bajtársai életét; az 1960. évi elnökvá-
lasztásokon a film is, a túlélők nyilatkozatai is szerepet játszottak.
563
korábbiakhoz képest nagyobbá, fontosabbá és tiszteletre méltóbbá tet-
te a televíziót. S ha időnként megharagudott i~ a televízióra, haragja
rendszerint gyorsan elpárolgott. Megtörtént, hogy amikor a tévéhír-
adó kritikusabban nyilatkozott az acélválság rendezésére tett intézke-
déseiről, mint amit ő indokoltnak tartott, felhívta Newt Minow-t, azt
követelve, fűtsön be alaposan a televízió vezetőinek, fenyegesse meg
őket azzal, hogy felfüggeszti működési engedélyüket. Minow-t meg-
döbbentette ez a leplezetlen fenyegetés, és nem hajtotta végre az utasí-
tást; másnap Kennedy fölhívta, és megköszönte neki, hogy nem tette
nevetségessé őt, az elnököt. A televízióval kapcsolatos felfogását ponto-:-
san összegezte André Malraux-val folytatott egyik beszélgetésében.
Malraux, aki annak a nagy demokráciának képviselőjeként, amelyben
az állam ellenőrzi az egyetlen tévétársaságot, kereste föl Washington-
ban, megdöbbenten tapasztalta, milyen függetlenek az amerikai tévé-
híradók. Megkérdezte Kennedytől, miért törődik bele az ilyesmibe- a
Huntleyk, Brinkleyk és Cronkite..:ok tevékenységébe. Kennedy azt vá-
laszolta, nem bánja az egészet, amíg neki is ugyanannyi műsoridőt ad-
nak. Azzal hangosan kacagni kezdett.Jó oka is volt a nevetésre, hiszen
tudta, hogy ő mindig sokkal több időt kap, mint bárki más.

John Kennedy többet változtatott az elnöki intézményen, mint bár-

mely újkori elődje, kivéve Franklin Rooseveltet, aki szinte minden erő­
feszítés nélkül váltott át a rádiós elnökségre. Kennedy elnöksége az em-
ber és a technika összefonódását jelképezte; új politikai erő született,·s
akadt egy politikus, akiben megvolt a tehetség és az ösztön, hogy kiak-
názza ezt. Elnöksége idején a stílus bizonyos értelemben ugyanannyira
fontossá vált, mint a lényeg, esetenként még fontosabbá is (munkatársai
Kennedy elnökségének első esztendejében elképedve figyeltélc, hogy a
Fehér Házba özönlő posta túlnyomó része nem annyira az elnök politi-
kájával, mint inkább stílusával foglalkozik). Ha a rádió kezdett egyéni-
séget formálni az amerikai elnökökből, most a televízió fölgyorsította
ezt a folyamatot. Mivel Kennedynek vonzó személyes tulajdonságai és
esetenként vitatható politikai lépései voltak, hajlamos volt rá, hogy
elnökségének személyes oldalait emelje ki: tökéletesen tisztában volt
vele, milyen előnnyel jár egy csinos feleség és egy rokonszenves család,
tudta, hogy stílusa milyen sokat segített önmagának, és mennyire eny-
hítette a politikájával szemben felvetődött kételyeket. A közönség pe-
dig- mert most már nézőközönségról volt szó- szíves örömest mérte 'őt
564
ezzel az új mércével. Ez a folyamat égi manna volt egy olyan elnök
számára, mint Kennedy, de óhatatlanul visszaütött utódjára, Lyndon
Johnsonra, aki egyértelműen régi vágású, nem médiumpolitikus volt,
olyasvalaki, aki a vele egyenrangúakat és önmagát nem a stíluson mér-
te, hanem azon, hogy mit produkáltak vagy mit nem. Az elnök immár
nemcsak politikai vezető, hanem egyúttal sztár is lett, varázserő sugár-
zott belőle, akárcsak a barátaiból, feleségéből, gyermekeiből. Caroline
ésjohn lettek a Fehér Házban lakozó hercegek és hercegnők új nemze-
dékének első tagjai. Később Johnson vagy Nixon lányának fehér ház-
beli esküvője állami esemény rangjára emelkedett, háromórás tévélat-
ványossággá. Egyfajta politikai show, áz elnök pedig matinébálvány.
Az elnök egyre magasabbra emelkedett a politikai horizonton, a
Kongresszus és a ·pártrendszer jelentősége csökkent, ráadásul ekkor
már újszerű elnöki intézményről volt szó, amelyben sokkal nagyobb
lehetőség nyílott a manipulációra, és sokkal kevesebb volt a beszámol-
tatási kötelezettség; az elnök minden addiginál jobban rányomhatta
egyéniségének bélyegét a politikára, gyorsabban, közvetlenebbül érvé-
nyesítve akaratát. Az új viszonyok egyúttal azt is jelentették, hogy ma-
gának az elnöknek a belső alkata és lelkiállapota mind fontosabbá vált,
mert a visszaélés lehetőségei példátlanul megnövekedtek. (A Kennedy
megyilkolá~ától számított öt év múlva Richard Nixon úgy vonult be a
Fehér Házba, hogy munkatársi gárdájának többségét nem a politika,
hanem a reklámügynökségek, a manipulációs szakmák világából hoz-
ta.) S miközben a te],evízió fölgyorsította az életritmust, egyúttal fokoz~
ta az elnökre s ezzel a pszichikumára nehezedő nyomást.
Amint az elnökség intézménye évről évre nagyobb jelentőségre ver-
gődött, a Fehér Ház munkatársai, vagyis az elnök körüli emberek is
amolyan elnökhelyettesek, szinte önálló hatalmi központok lettek, na-
gyobb lett a befolyásuk, mint a tekintélyesebb szenátoroké, hatalmuk
felülmúlta a kabinet tagjaiét, a pártvezérét, végül pedig már ők tükröz-
ték-felnagyítva - az elnök pszichológiai erősségeit és gyöngéit. Ezek az
emberek, egy-egy nagy hatalmú miniszterrel ellentétben, nem külön-
böző országrészek vagy érdekcsoportok szimbólumai voltak, még csak
nem is egykotj kormányzók, akiknek megvannak a maguk választói
tömegei és különböző érdekek által determinált lojalitásai, s akik az
elnökön kívül New Yorkot, Oregont vagy a fizikai munkásokat képvise-
lik. Mindinkább egyetlen ember képviselői, akaratának végrehajtói
lettek, csakis neki tartoztak hűséggel, s éppannyira képviselték lelki
565
rezdüléseit, mint a politikáját - bármilyen volt is az. John Kennedy
esetében az országnak még viszonylag szerencséje volt; ajelentőspoliti­
kusok mércéjével mérve, azok rendkívüli rámenősségéhez, becsvágyá-
hoz és énjéhez képest....:. mondhatni - biztonságos embernek számított.
Vagyis.Kennedy mint elnök meglehetősen jó szellemi képességű embe„
rekkel vette körül magát, és kevésbé zavarta össze a hűséget a tehetség- .
gel-:- más politikusokhoz képest. S nem tar~otta feltétlenül árulásnak,
ha valakinek más volt a véleménye, mint az övé. Bízott annyira önma-
gában, hogy a hivatásbeli kapcsolatokat nem a személyes lojalitás alap-
ján üélte meg. Az ezt követő évtizedben nem mindig volt ilyen szeren-
csés Amerika.

15. Los Angeles Tirries

Mindaz; amit Otis Chandler, a laptulajdonos és Nick Williams, a fö-
szerkesztq uralmuk első két esztendejében jeleztek a Los Angeles Times-
ná.l, sokkal inkább a változás szándéka volt, semmint maga a változás.
Nick Williams lassan kormányozta át az újságot a jobboldalról a cent-
rumba, de ez még csak a kezdet'volt. A munkatársi gárda továbbra is
alapvetően gyönge maradt. A Los Angeles Times-nál kevés tehetséges
riporter dolgozott, akiket pedig fölkértek, hogy lépjenek be a szerkesz-
tőségbe, , húzódoztak attól, hogy a legnagyobb Chandler-vállalkozás
munkatársai legyenek. Meglehet, Nick Williamsnek sikerül majd egy-
szer megszereznie az erőskezű, körültekintő ffiszerkesztő presztízsét,
vélték, de 1962-ben még leginkább másodvonalbeli Chandler-apparát-
csik-nak tartották. Amikor 1962-ben a Mirror megszűnt, Ed Murray-
nek, ajó hírű föszerkesztőnek Williams áll~t ajánlott, de ő elutasította,
mert úgy gondolta, hogy noha Williams a változás lehetőségével ke-
csegteti, sem az ő, sem Otis Chandler tehetségéből nem futja rá, hogy
valóban jó lapot csináljanak.
Otis azonban mindenáron változásra, méghozzá gyors változásra
áhítozo~t. Rendkívül becsvágyó volt (mielőtt elutazott volna egy-egy
lapkiadói vagy föszerkesztői konferenciára, hosszú órákon át bezárkó-
zott, és tanulmányozta a fontos személyiségek fényképeit és életrajzait;
végül már úgy ismerte őket, akár a tenyerét, többet tudott róluk, mint
azok őróla). Nagyon vágyott országos státusra és hh;névre, s tisztában
voltvele, . hogy ehhez a startkő csakis Washington lehet. Washington
mégNew Yorknál is inkább olyan hely volt, ahol, kiváltképp a hatvanas
566
 évek elején, valaki híres újságíróvá válhatott. Akiket Washingtonban
befolyásos embernek tartottak és becsültek, azokat a szakmában is be-
folyásos embernek tartották, és a szakma is megbecsülte őket. Az újság-
írás a kormányból élt, a kormány ieszke pedig Washington volt. A siker
kulcsa tehát csakis egy washingtoni iroda lehetett, a külföldi irodák csak
ezután következhettek. Az újságírók és politikusok által egyaránt lené-
zett Los Angeles Times számára Washington kétszeresen is fontos volt.
(- Melyik· lapnál dolgozik? - kérdezte Harry Truman 1958-ban egy
Donald Shannon nevű ifjú riportertől.-ALos AngelesTimes-nál-felelte
Shannon. -ó- mondta Truman -, hiszen az az ország második legrosz-
szabb lapja.) A Times-ra mély megvetéssel tekintettek a Capitol Hillen,
és Shannon, aki másodmagával dolgozott a washingtoni irodában, ha-
marosan rájött, hogy a demokraták szinte sohasem hívják vissza telefo-
non: általában csak republikánusok állnak szóba vele. Amik~r republi-
kánus kormány került hatalomra, akkor is azt kellett tapasztalnia, hogy
nagyon rosszul áll a szénája a Fehér Házban, nem kapott egész nap
„élő" telefonvonalat a sajtó teremben, a készüléken osztoznia kellett egy
másik riporterrel.
Ennyit a Los Angeles Times washingtoni státusáról 1959-ben. Otis
Chandler ezt nem volt hajlandó elviselni; ha egy kalifomiarlap az ár
ellenében evickélve akarta elnyerni a legnehfzebben kivívható jutal-
mat: a keleti parti, tehát az országos elismerést, akkor ehhez erős wa-
shingtoni irodára volt szüksége. Ráadásul keleti játékszabályok szerint
kellett labdáznia, vagyis hírneves embereket szerződtetnie. Szó sem
lehetett róla, hogy Kaliforniából küldjenek át tudósítókat, majd szépen
kérjék, hogy tessé1' tisztelni őket. A Times-nak azonnali presztízsre volt
szüksége, tehát olyan újságírót kellett szerződtetnie, akinek puszta sze-
mélye nyomban jelzi a sajtó világának, hogy Otis Chandler komolyan ·
veszi a meccset. Kézenfekvőnek látszott a választás: James Reston, ~ki
annyira ura volt a washingtoni sajtóvilágnak, mint soha egyetlen más
tudósító sem, csakhogy Restont nem lehetett kézzel érinteni; még_a
WashingtonPost-naksemsikerültátcsábítaniaa TheNew rork Times-tói. ·
A másik ragyogó sztár Washington egén akkoriban Bob Donovan, a ·
New rork Herald T ribune tudósítója volt. Donovan irányította a iováros
második legjobb sajtóirodáját,jóllehet az újságja hanyatlásnak indult.
.Ő maga és munkatársi gárdája jóval magasabb színvonalú volt, mint
saját lapjának színvonala. Donovan rendkívül megnyerő egyéniség
volt, ráadásul jó újságíró is, a szorongató lapzárta ellenére is szokatlan
567
 I

eleganciával írt, munkáját fi~om, már-már költői vonások}eUemezték,

cikkei ezáltal egészen más hangvételűek lettek, mint a többiek írásai.
A rámenős kartjeristák világában Bob Donovant szerették is, tisztelték·
is, ami ritkaság ebben a szakmában. Washingtonban, ahol a másodran-
gú T ribune-t képviselte,jó másodiknak számított Reston mögött, szinte
Restonnal azonos súlycsoportba tartozott.
Így történt, hogy Nick Williams, Otis Chandler jóváhagyásával - a
legjobbat akarom, hajtogatta Otis - megpróbálta elcsábítani Donovant.
Donovan eleinte hallani sem akart az ötletről. Nem ismerte Nick Wil-
liamst, a Los Angeles Times-ról pedig nem hallott mást, csak rosszat.
· A negyvenes és az ötvenes években tett néhány politikai kirándulást.
Kaliforniába, és undorral töltötte el, amit ott tapasztalt: az újság előíté­
leteit és provincializmusát. De aztán egyre jobban megkedvelte Nick
Williamst, sőt bízni kezdett benne; ha Nick Williams azt állítja, hogy
nagy lapot akarnak csinálni, akkor valószínűleg komolyan is gondolja,
amit mond. Nick nagyon nyíltan beszélt az előttük álló problémákról,
a Szent Család körüli komplikációkról. Azt állította azonban, hogy
ezekkel a problémákkal majd csak megbirkózik, a lap munkatársainak
már nem lesz gondjuk a családi ügyekkel. Otisszal együtt megvédik a
munkatársakat, ezt megígérheti. Donovan megkérdezte, vajon azért
terjeszkednek-e, mert a Tke New York Times visszavonult a nyugati
partvidékről, mire Williams biztosította róla, hogy a lap reformját már
jóval azelőtt elhatározták, hogy Sulzbergerék ejtőernyősöket dobtak
volna le a kiskertjükben.
Bob Donovan tehát fontolóra vette a dolgot, és minél többet gondol-
kodott, annál jobban megtetszett neki a terv. Igaz, Nick Williams nagy
pénzt ígért, de nem a pénz játszotta a ioszerepet; Bob Donovant a Trih-
nél is jól megfizették, azonkívül éppen az idő tájt keresett szép summát
egy Eisenhower-életrajzzal meg egy kis könyvvel Kennedy háborús
kalandjairól, amelyet az emberek úgy kapkodtak szét, mint a cukrot.
Leginkább az a kilátás csábította, hogy Kaliforniában meghonosíthat-
ná azt, amit ő az újságírás New York-i normáinak tekintett. A Trib
/
.... egyre látványosabban hanyatlott, bár Donovan nem is gondolt olyas-
mire, ami néhány év múlva bekövetkezett, vagyis hogy Jock Whitney
lehúzza a redőnyt. Vagyis az erőpróba izgatta leginkább. Úgy érezte,
nemcsak a Los Angeles Times, de egész Amerika számára fontos lenne, ha
mindenütt elterjednének a keleti parti újságírás magasabb szintú·nor-
mái. Így azután némi lelkifurdalással - mert szerette a T ribune-t meg
568
Jock Whitneyt, és tudta, hogy távozásával valószínűleg újabb Szöget
ver a T rib koporsójába - elfogadta az ajánlatot. Nick Williams meg-
ígérte neki, hogy mindent megkap, amire csak egy első osztályú wa-
shingtoni iroda kiépítéséhez szüksége lehet; Donovan tehát körülné-
zett, és kiváló újságírókat szerződtetett. Amikor kiderült, hogy kissé
elszámolta magát, és a költségvetésből nem futja a kiadásokra, Nick
habozás nélkül megduplázta a költségvetést. Donovan a legjobb wa-
shingtoni riportereket fogadta fel, és nagyon jól megfizette őket. Mivel
pedig a Reston névnek bűvös csengése volt Washingtonban, még
Scotty Reston fiát, Dicket is szerződtette, és rábízta a külügyminisztéri-
umi tudósításokat. Így sikerült a Los Angeles Times-nak egy csapásra jó
hírt vásárolnia. Szimbolikus jelentősége volt, hogy Bob Donovan a
T rib-ről átnyergelt a Los Angeles Times sötét lovára. Az egykor nagy
keleti lap megbecsült újságírója elszegődött egy tegnap még vadnyuga-
ti újsághoz, amely azonban jó úton haladt afelé, hogy Amerika leggaz-
dagabb orgánuma legyen.
Ebben az esztendőben a lap munkatársi gárdája még valakivel bő­
vült, aki döntő szerephez jutott az újság átalakításában. 1963-ban meg-
halt Bruce Russell, a lap karikaturistája. Régimódi illusztrátor volt, aki
minduntalan amerikai sasokat és orosz medvéket rajzolt, ráadásul ren-
geteg apró mondat tekergett elő e képregényfigurák szájából, hogy
mindenki tisztán lássa, kik a jók, kik a rosszak. Amikor tehát eljött az
ideje, hogy más álljon a helyébe, Otis Chandler megkérdezte Nick Wil-
liamst, ki Amerika legjobb karikaturistája, mire Williams közölte, hogy
Paul Conrad, aki a Denver Post-nál dolgozik. ·\
- Conrad a legjobb az eladó fiúk közül, mert Herblockot úgysem
tudja átbozni a Post-tól -jelentette ki Williams. - Csakhogy Conraddal
rengeteg baja lesz.
- Akkor szerezze meg - rendelkezett Otis.
- Rengeteg baja lesz azzal a fickóval - ismételte Williams.
- Ha ő a Íegjobb, akkor csak szerezze meg.
Williams, aki alig néhány éve még nem volt hajlandó átvenni Con-
rad rajzait, most levelet írt neki, és meghívta Los Angelesbe. Conrad, ez
a tehetséges, szabad szellemű karikaturista, aki sasoknál és medvéknél
sokkal igényesebb rajzokat közölt, s aki régóta esküdözött, hogy egyet-
len amerikai lap van, amelynek soha még egy egyenes vonalat sem
húzna, az pedig a Los Angeles Times, vonakodva bár, de beadta a dere-
kát, hogy ellátogat Kaliforniába, de azt a feltételt szabta, hogy Wil-
569
liams várja a repülőtéren. Azért kérte ezt, mert már az első pillanatban
szerette volna leszögezni, hogy szabad keiet kíván. A repülőtéren az-
után közölte Williamsszel, hogy egy karikaturistának a dolgaiba nem
lehet belemaszatolni tartalmi alapon, ó csak akkor fogad el ötleteket, ha
maga is úgy érzi, hogy nem sikerült eléggé a karikatúrája. Ha a rajz
hatásos,akkor hiteles is; ha nem hatásos, akkor, de csakis akkor, nem jó
a karikatúra. Ismerte a dörgést, Denv~rben tud~ák róla, hogy gyakran
ráordít a szerkesztőkre: - Nektek illusztrátor kell, n·em karikaturista..
Hát akkor menjetek és vegyetek fel valami hülye festőt!
Így azut~n a tehetségkutató expedíció során - és bár tudta, hogy árt
a gyomorfekélyének -- Nick Williams alkalmazta Paul Conradot. Jól
tette, hogy így döntött: valóban Conrad volt a legjobb karikaturista.
S 'ábban is. igaza volt, amikor megjósolta, hogy Conraddal még sok
bajuk lesz. Szinte belépése pillanatától fogva Conrad a Los Angeles
Times mumusa lett, nap mint nap borzolta a vén konzervatívok idegeit.
Meglehet, sok tehetséges riporter dolgozott a lapnál, de ezek többnyire
Washingtonban éltek, így azután ritkán voltak szem előtt. De vajon ki
nem vette volna észre Conradot, aki megszállta a szerkesztőségi oldalt,
s az egész lapon eluralkodott merész, erőteljes, sokszor haragos rajzai-
val? Egy Conrad..:karikatúráról nem lehetett továbblapozni anélkül,
hogy az ember meg ne értette volna a mondanivalóját. Conrad volt a
belső ellenség; gúnyolta, kínozta, gyötörte az olvasókat. Los Angeles
fejesei ebédidőben ott üldögéltek a California Clubban, s úgy szidal-
mazták Conradot, mint vagy_huszonöt évvel korábban F. D. R.-t. Con-
rad mintha minden áldott nap gúnyt űzött volna belőlük és mindabból,
amit a legdrágábbnak tartottak. Több bánatot okozott Otis Chandler-
nek, mint a szerkesztőség minden munkatársa együttvéve, talán az egy
Martin Bernheimer, a zenekritikus kivételével; Otis Chandler számta-
lanszor bement Nick Williamshez, hogy Nick tegyen már valamit, bár-
mit, csak fékezze meg Conradot. Ilyenkor Nick néhány napon át meg-
próbálta a rajzolót ráncba szedni. De mindig fennállt a botrány lehető­
sége, és ebből a szempontból mintha kapóra jött volna, hogy 1964-ben,
tehát abban az évben, amikor Conrad elszegődött a Los Angeles Tim,es-.
hoz, a sors rendelése folytán Barry Goldwater startolt rá a Republiká-
nus Párt színeiben az elnökjelöltségre.
Ha egyáltalán létezett az országban hely, ahol Barry Goldwater va-
lóságos, sót mélyen gyökerező népszerűségre tett szert, akkor ez Dél-
Kalifornia volt, kiváltképpen a Chandler család bizonyos tagjainak a
570
 köre. Igen ám, de Otis Chan~ler, akárcsak az anyja, kedvelte Nelson
Rockefellert, Norman Chandler pedig szívesebben dugta össze a fejét
Rockefellerrel, mint Gold~aterrel (nem mintha idegenkedett volna
Goldwatertól, inkább a szenátor támogatói nem voltak az ínyére; túlsá-
gosan nyíltan utálták őket). Otisjavaslatára és Norman beleegyezésé~
vel a Times tehát úgy határozott, hogy Rockefeller mögé áll. Fontos
döntés volt ez, hiszen úgy látszott, hogy az elnökjelölés attól függ, kit
támogat Kalifornia; a párt liberális centruma ésjobboldala között mély
szakadék tátongott. A Times számára mindez kényes kérdést jelent~tt,
hiszen a lap megpróbált óvatosan elszakadni akkoriban még szilárdan
Goldwater-párti régi olvasótáborától. Otis Chandler írta a Rockefel- .
lert az előválasztásokon támogató vezércikket, s most került sor els6
ízben súlyos nézeteltérésre apa és fia között. Norman Chandler ugyanis
elolvasta a vezércikk vázlatát, és azt követelte, hogy Otis vegye bele a .
hagyományos republikánus hűségnyilatkozatot, vagyis kereken jelent-
se ki, hogy a Times azt a jelöltet fogja támogatni, bárki legyen is az,-aki
megnyeri a republikánus elóválasztást. Norman Chandlert nagyon föl-
izgatta a vezércikk, a fia még sohasem látta ilyen dúltnak, nyilvánvaló-
an nehéz volt elviselnie, hogy a lap és a Család malomkövei közé poty-
tyant.
- Márpedig ezt bele kell tennünk-jelentette Jó Norman. - Republi-
kánusok vagyunk, mindig is azok voltunk.
- Dehogyis vagyunk azok- ellenkezett Otis Chandler.
- De igenis azok vagyunk, és mindig azok voltunk- hajtogatta Nor-
man.
- Hát akkor változzunk meg- mondta Otis. - Nem támogat~atjuk
, Goldwatert, ekkorát nem léphetünkjobbra. ·
- Ha nem teszed bele a cikkbe, mit mondjak a barátaimnak a Cali-
fornia Clubban? Mindenki tudja, hogy republikánus lap vagyunk. Ez
nálunk tradíció. Mit mondhatnék hát nekik? - kérdezte Norman
Chandler. ~
Norman Chandler még soha életében nem állt olyan közel ahhoz,
hogy utasítsa a fiát, s végül Otis, aki fölfogta, hogy ennél jobban már
nem idegesítheti az apját, hogy ez valami kötelező norma, valami, ami
mélyen a lap történetében és lényegében gyökerezik, vonakodva bár,
· de beszúrt egy rövid ígéretet a cikkbe: igen, a Times azt fogja támogatni,
akit a párt megválaszt. Komoly lecke volt ez Otis számára. Ekkor még
nem választották be a Chandis igazgató tanácsába, márpedig ez acsa-
57 l

·Í
 ládi konszern ellenőrizte a részvénytöbbséget; nem töltött sok időt a
California Clubban sem, tehát nem látta világosan, milyen nagy nyo-
más nehezedik az apjára, mennyi támadás éri őmiatta, s mennyi erőfe- .
szítésébe kerül Normannek, hogy megelőzze a lázadást a Családon és a
konszernen belül. Mindezt még nem érezte a saját bőrén, részben azért,
mert apja saját testével védelmezte, óriási presztízsét és befolyását hasz.:.
nálva fel a társadalomban és a Családon belül, hogy oltalmazza a fiát,
még olyankor is, amikor személy szerint maga sem értett egyet vele. Ha
a barátai panaszkodtak neki- ez pedig gyakran megesett-, csupán azt
válaszolta, hogy Otisnak igaza van\ bírálói viszont tévednek, a Times
. semmit sem változott, továbbra is republikánus újság. Ez lehetővé tette
számára, hogy gondolatban egyensúlyt hozzon létre fia cselekedetei és
~ 6 apjával szembeni kötelezettségei között, vagyis egyensúlyt hozzon
létre a jelen és a múlt között. Ha barátai nem tágítottak-s ez is gyakran
megtörtént-, akkor éppen csak valamivel élesebben válaszolt: -Otis
mai ember. Más világban él, mint ti meg én, lépést kell tartania az
idővel. Nekünk nem az a dolgunk, hogy Otisról vitázzunk, hanem hogy
elmenjünk golfozni.
Otis Chandler csak később tudta meg, hogy az apja foggal-köröm-
mel védte őt, de 1964-ben ezt még nemigen tudta értékelni, szilárdan
hitt a maga igazában, saját szenvedélyében. Vonakodva adta be a dere-
kát, a Times pedig másnap bejelentette, hogy a republikánus jelöltet
··fogja támogatni. Ez egyébként nem tetszett túlságosan az anyjának, aki
utálta Goldwatert és Goldwater világát. Buff meg volt győződve róla,
\ ha a Times erőteljesebben támogatja Rockefellert, ha csak egy kissé
határozottabban kiáll mellette, akkor Rockefeller győzhetett volna az
'előválasztáson, elnyerve az elnökjelöltséget. Cseppet sem volt kedvére,
hogy Goldwater győzött az előválasztáson, s ezért részben a lapot hi-
báztatta; még kevésbé örült annak, hogy a republikánus konvenció
hisztérikus és dühödt tombolás közepette ezt az alakot jelölte elnöknek.
Ez a harag nagyrészt a sajtó ellen irányult, Buffpedig ezt baljós előjel­
nek tekintette.

BuffChandler nemcsak azért gyűlölte a konvenciót, mert ő Rockefeller

pártján állt, hanem mert a barbárság diadalának tartotta; azok az em-
berek győztek, akiket világéletében utált, és akik ellen kezdettől fogva
harcolt- az ostoba kaliforniai jobboldal győzelmét látta az egész hajci-
hőben. Az izoláció pártjának diadalittas tombolását. Ezek kiáltottak

572
 kígyót-békát nemcsak Nelson Rockefellerre, de Buff Chandlerre és fiá-
ra,, Otisra is. Így azután, amikor a konvenció zárónapjánJim Bassett,
a szerkesztőségi oldal rovatvezetője megjelent Norman Chandler hotel-
szobájában egy vezércikkel, amely mérsékelt hangnemben, tessék-
lássék helyeselte a konvenció döntését, s Norman meg Otis Chandler
jóváhagyták ezt a cikket, Buffkisebb dührohamot kapott. Részben még
az elóválasztások idején írt vezércikkért neheztelt a Times-ra. Most vi-
szont közölte Bassett-tel, hogy ez a vezércikk egyszerűen gyönge. - Jim,
ez egyáltalában nem elég. Rá kell világítania, milyen szégyenteljes volt
az egész cirkusz, milyen veszélyesek ezek az alakok. Ezt nem nyelhetjük
le. Egyszerűen nem. - Addig érvelt, amíg lépésről lépésre sikerült meg-
győznie Normant és Otist, mire Bassett, aki sejtette, mi lesz a dologból,
és titkon örült is neki, lement a szálloda halljába, és egy sokkal élesebb
hangú vezércikket írt, amelyben támadta Goldwaterjelölését. Norman
és Otis eléggé passzívan fogadta az új cikket; nyilván voltak kételyeik
Goldwaterrel kapcsolatban, de az újságban elkötelezték magukat,
hogy támogatják a konvención hozott döntést, ezért hát ki kellett tarta-
niuk Goldwater mellett. Buffviszont el volt ragadtatva az új vezércikk-
től, Norman és Otis pedigjóváhagyták. Bassett tehát táviratozott Los
Angelesbe, hogy „dobják" a korábbi vezércikket. Nick Williams, aki
már visszaérkezett Los Angelesbe, nyomban fölfogta, milyen következ-
ményei lesznek e színváltásnak, és fölhívta Bassettet. - Tudod, mi fog
történni- mondta neki. - Szörnyű botrány lesz majd a cikk miatt. -
Bassett csak nevetett, és azt felelte, hát persze, tudja jól, mit tesz, de hát
ó - és Williams szinte látta, hogy vigyorog közben - csak parancsot
teljesít. Röviddel ezután Robert Nelson, a Times gazdasági igazgatója;
aki sokszor finoman, máskor nem is olyan finoman, de befolyásolta a
Times hangnemét, szintén elolvasta a vezércikket. Nelson rendkívül
konzervatív felfogású ember volt, akit fölháborított a szerkesztőségben
uralkodó liberális légkör. Fölhívta Williamst: -Az isten verje meg-
ordította -, ezt nem k9zölheted! Ez támadás minden barátunk ellen. /
A fenébe is, ezt nem. teheted meg. - Nick Williamsnek - aki általában
csak heves harcok után vívott ki győzelmeket Bob Nelson fölött, s ezért
nagyon is megbecsülte e diadalokat - tetszett ez a belharc. Ártatlan
hangon közölte Nelsonnal, hogy hát igen, ez valóban éles és kissé szo-
katlan vezércikk, de hát legfelső szinten jóváhagyták. Hívja csak fel
Nelson San Franciscóban Norman Chandlert. Ezután visszahívtaBas-

573
 settet, és most már.nevetve mondta neki:-Te fattyú, tuc;lod~e, mit tettél
velem? A pénzeszsákok őrjöngenek, mint az ámokfutók!
Megjelent hát a vezércikk - egyesek szinte a Szent Család elleni tá-
madásként értékelték-és vele együtt jelent meg Conrad _egyik pompás
rajza, erőteljes karikatúra, amely jól rátapintott a Chandler család ké-
nyes pontjára: a republikánus·elnökjelöló konvenciót ábrázolta, amint
az ápoltak éppen átveszik az uralmat egy elmegyógyintézetben. Ez már
. túl sok volt. N orman Chandler üzlettársai fellázadtak, de fellázadt elle-
ne a Család is. Veszedelmes zendülés tört ki, az első Otis hatalomátvéte-
le óta. Szóba került, hogy szembeszállnak Otisszal, és szavazatokat ·
gyűjtenek ellene. Az is kiszivárgott, hogy a háttérből Buffmozgatja a
szálakat, ami pedig azt bizonyítja, hogy Otis csupán báb az anyja kezé-
ben. Tervek szerint Otis Chandlernek aznap Dallasba kellett .volna
repülnie és beszédet tartania, de le kellett mondania az útját, hogy
kézben tarthassa a dolgokat; helyette Nick Williams utazott el. Otis azt
is közölte Williamsszel, hogy most már gatyába kell ráznia Conradot.
Fékezze meg. Beszéljen vele. Tegyen bármit, de ez így nem mehet to-
vább. Williams erre igen udvariasan elbeszélgetett Conraddal, mert a
karikaturistának nem lehetett parancsolgatni, nem volt az a típus, akit
fenyegetni lehetett, pusztán csak elma$Yarázta neki, mennyi az adott
pillanatban még elviselhető feszültség, s célzott rá, hogy ha Otist me-
nesztenék, akkor menesztenék Nicket, de valószínűleg Conradot is ki-
rúgnák. Szóval ez egy nagyon kényes ügy. Mindent összevetve, súlyos
feszültségekkel terhes esztendő volt 1964. Az Otis elleni családi zendü-
lés összeomlott, de nem vitás, hogy az incidens megrendítette a pozíció-
ját; fokozatosan megtanulta - bár apja megpróbálta fedezni-, hol hú-
zódnak a szabadság határai. Mindennek ára van - minél értékesebb
dolgokról van szó, annál drágább az a holmi.

A lap hangváltása múlt századiból huszadik századivá- nehéz feladat

volt. Nemcsak a Családról meg az olvasókról volt szó; a szerkesztőség­
ben is ellenállásba ütközött. Más dolog alkalmazni egy sereg kiváló
riportert keletről, Bob Donovan ötcsillagos csapatát, nagy neveket,
nagy keleti publicistákat, és nagy fizetéseket folyósítani, sót néhány
· elsőrangú szerkesztőt alkalmazni; és egészen más dolog megváltoztatni
egy újság belső hierarchiáját, változtatni az olvasószerkesztók, a rovat-
vezetők, vagyis a napi szerkesztés munkatársainak hierarchiáján. Szin-
te nem is történt ilyen kísérlet; a lap belső élete továbbra is úgy folyt,
574
 mint addig. Ez pedig annyit jelentett, hogy a: tudósítók és a szerkesztő-
ség közötti szokásos konfliktuson kjvül (minden helyszíni tudósító azt
hiszi, hogy legköltőibb soraikat, éppen azokat, amelyekre a legnagyobb
gondot fordították, amelyek leginkább a szívükhöz nőttek, névtelen
mészárosok kivágják a ci~kekből, a szerkesztőség beltagjainak viszont
az a véleményük, hogy a riporterek túlságosan nagy lábon élnek, mód-
felett el vannak telve önmagukkal és a nevükkel jegyzett cikkekkel)
most egy további probléma került napirendre: konfliktus az új keleti
publicisztika és a régimódi Times-féle újságírás között, amely óvato-
sabb, amelyet különböző szemléletek formáltak, és nagyon is része az
újság múltjának. Ez a konfliktus távolról sem volt véletlenszerű. Nick
· Williams változást kívánt ugyan, de nem vágyott túl sok változásra túl
gyorsan. S amikor Frank McCulloch 1960-ban ügyvezető főszerkesztő- 1 _

ként a fedélzetre lépett, akkor Williams ragaszkodott hozzá, hogy

Frank Haven maradjon a lap éjszakai ügyvezető főszerkesztője
(McCullochkal senki sem közölte, amikor felajánlották neki a főszer- ·
kesztőséget, hogy ez kettős munkamegosztás), és Williams egyáltalá- _·
ban nem. volt boldogtalan, amiért a két ügyvezető főszerkeszt~ között
feszült a viszony. McCullochnak az volt a feladata, hogy hajtsa a ripor-
tereket, Haven munkája pedig az, hogy ellenőrizze a rovatokat, és fé-
kezze a riporteri lendületet.
A két ügyvezető főszerkesztő merőben ellentétes alkatú volt. McCul-
loch minden újságíró álma, rámenős, kíméletlen, örök optimista, örök-
mozgó, a Time egykori csillaga, Harry Luce egyik kedvence. Hallatlan
energia feszítette, nem lehetett elképzelni, hogy a fenekén ül egy íróasz-
tal mellett. Amikor átjött a Times-hoz, minden percét a szerkesztőségi
szobákban töltötte, hajtotta a riportereket, kikergette őket a szerkesztő­
ségből, azt követelte tőlük, hogy állandóan újabb meg újabb híreket
kutassanak fel. Megváltoztatta a lap ·ritmusát, azét az újságét, ahol
korábban mindenki ott gubbasztott a szerkesztőségben, a legközelebbi
nagy tűzvészre várva. McCulloch a passzív szemlélődőkből aktív tudó-
sítókat faragott.
_Frank Haven voltaképpen sohasem mozdult el a „deszktől". Az évek
hosszú során át, amikor Nick Williams lassan egyre feljebb lépett a
Times-hierarchia lépcsőfokain, mindig Frank Haven volt a közvetlen
helyettese. Ez a két férfi titkos nyelvet beszélt; annyira ismerték egymás
' · ízlését és gyengéit, hogy szavak nélkül is értették egymást. Havent a
kívülállók. erőskezű, erőszakos, mogorva férfinak tartották, már-már
575
 olyannak, aki hajlamos a zsarnokoskodásra, ha biztosra mehet, olyas-
valakinek, akinek megvan a tudása, de hiányzik belőle a koncepció. Az
ó világa szűkebb, körülhatároltabb volt sok olyan intelligens fiatalem-
berénél, akik frissen kerültek a laphoz. Ezek nehézkes, merev alaknak
tartották, ezért maguk között el is nevezték Balfácánnak (a The Muns-
ters című tévésorozat egyik figurája nyomán). Ugyanakkor viszont a
lap legjobb technikai szakembere volt, hallatlanul jól értett egy-egy
szám összeállításához, ráadásul sokkal olvasottabb, eszesebb volt, sem-
mint bírálói többsége gondolta volna. De egyúttal olyan férfi is, akinek
mind emberi, mind újságírói társadalmi-kulturális szemléletmódja és
normái egy más korban gyökereztek. McCullochkal az első pillanattól
fogva csatározni kezdett.
A szerkesztőségben olyan érzés alakult ki - ki nem mondottan per-
sze -, hogy Nick Williams sem találja meg a hangot McCullochkal,
hogy szerinte McCulloch nem érti egészen, milyen önmérsékletre van
szükség az adott helyzetben, meg a Szent Család kényes és bonyolult
belügyei miatt, hogy McCulloch túl rámenős, türelmetlen, tapintat-
lan. Mindennek következtében hamarosan kialakult egy séma. A Mc-
Culloch által kijelölt frissebb, eredetibb cikkeket gyakran feltűnő he-
lyen tálalták a korai kiadásban, amelyet McCulloch állított össze, az-
után a Haven által irányított későbbi kiadásokban az érdekességeket a
lap belsejébe tördelték, sót felszabdalták a cikkeket. S éppen azokat a
sztorikat trancsírozták fel, amelyek McCulloch szívéhez nőttek, mert
nem a hírszolgálati anyagok alapján írták meg őket, hanem a riporteri
invenció ékkövei voltak. McCulloch ezt nehezen tudta megemészteni.
Egy régi barátja, még a Time szerkesztőségéből, úgy emlékezik, hogy ez
idő tájt találkozott vele a repülőgépen, és megkérdezte tőle, hogy s
mint, McCulloch pedig így felelt: - Le kell lépnem, nem bírom tovább
a szerkesztőségi intrikákat.
Egyre több frusztrációt érzett, nem találta a helyét, mindinkább ki-
ábrándult a Times-hói. Örökké a Time magazin lebegett lelki szemei
előtt, az volt az első szerelme; a Los Angeles Times-hoz nem kötötte vér-
szerződés, részben ezért nem lángolt benne a harci kedv. Ha valób~n
egyszer s mindenkorra elkötelezte volna magát a Times-nak, talán Otis-
hoz rohangál, harcolt volna Haven és a rovatvezetők ellen, s bizonyára
őt hirdetik ki győztesnek. Ehelyett közölte Otis és Norman Chandler-
rel, hogy otthagyja a lapot. A tulajdonosok őszintén megdöbbentek,
nemigen tudtak a szerkesztőségben uralkodó feszültségről; számos el-
576
 lenjavaslatot tettek, többek között nagyobb fizetéssel csábították; meg-
. ígérték, hogy csakis ő lehet majd Nick Williams utóda, csakhogy elkés-
·tek, McCulloch már szavát adta Harry Luce-nak, hogy visszatér a
Time-hoz, és átveszi a hetilap saigoni irodájának a vezetését.
Egy évvel később Vietnamban összeakadt régi barátjával, Gordon ·
Manninggel, aki a CBS-nél dolgozott. Milyen érzés volt, kérdezte
Manning, a Los Angeles Times ügyvezető főszerkesztőjének lenni?- Hát
olyan -válaszolta McCulloch-, mintha az ember egy nagy repülőgép­
anyahajón szolgálna, amelynek legénysége csupa Chandler nevű mat-
róz, és megpróbálna úgy kormányozni, hogy kihajol a hajó tatja fölött,
és a mancsával evez az óceánban.

A hatvanas években tehát a Los Angeles Times vergődve próbált megsza-

badulni a múltjától. Ezt hamarább sikerült elérnie Washingtonban és
külföldön, mint a hazai pályán; általános benyomás szerint minél köze-
lebb kerültek a tudósítások Los Angeleshez, annál megalkuvóbb lett a
hangnemük. A washingtoni iroda munkatársai egy szálig új fiúk voltak,
sokan korábban a Herald T ribune riporterei. De azért a legfelsőbb szintű
kaliforniai vezetőségbe is bekerült két nagy befolyású szerkesztő. 1964-
ben lépett be a laphoz .belpolitikai főszerkesztőként Ed Guthman, két
évvel később pedig Jim Bellows lett a színes hírrovat főszerkesztője.
Guthman az ötvenes években Pulitzer-díjat kapott a Seattle Times szá-
mára a mccarthyzmus áldozatairól írott cikkeiért, majd önálló kutatáso-
kon alapuló nagy cikksorozatot írt a teherkocsi-fuvarozók hírhedt szak-
szervezetéról, s e cikkek révén kapcsolatba került egy a gengszterügyek-
ben nyomozó fiatal politikussal, bizonyos Robert Kennedyvel. Amikor
azutánJ ohn Kennedyt elnökké választották, és Robert Kennedy lett az
igazságügy-miniszter, Guthman Washingtonba költözött: kinevezték
azlgazságügyi Minisztérium sajtófőnökének. A hatvanas évek elején
futó ismeretségbe került Otis Chandlerrel, amikor Otis meg Bobby
Kennedy jó barátok lettek, és mély benyomást tett rá, hogy Chandler
tisztán látja, milyen hatással van a televízió az újságírásra. Guthman
maga is úgy vélte, hogy a Kennedy-Nixon-viták után megváltozott az
újságírás, felvirradt a televízió kora, s megdöbbentette, milyen kevés
laptulajdonos ismerte föl ezt a tendenciát és alkalmazkodott a megvál-
tozott helyzethez. De Otis Chandler más volt, mint a többi. Többek
között megemlítette Guthmannak, hogy ha valaha állást keresne, hívja
őt fel telefonon. Amikor tehát 1964-ben Robert Kennedy lekö~zönt az

577
 igazságügy-miniszteri posztról, Guthman a szaván fogta Otis Chand-
lerL A Times belpolitikai rovata Guthman megjelenésével szinte egy
csapásra elismerést nyert. Guthmannak nagy szakmai tekintélye volt,
sjóllehet Robert Kennedy kisinasa volt, senki sem tekintette reklámem-
bernek, sokkal inkább erős szociális érzékkel megáldott újságírónak,
akinek legerősebb oldala az önálló kutatáson alapuló, helyzetfeltáró
tudósítás. Azt vallotta, hogy a riporternek állást kell foglalnia az általa
tárgyalt' kérdésekben, nem pedig az· oldalvonalról néznie a meccset;
bátran vágjon bele a dolgokba, és leplezze le a botrányos jelenségeket.
Mindig az ilyen feladatok megoldására alkalmas tudósítókat kereste.
Kollégái elnevezték „Vasherceg" -nek; barátai is azt tartották, hogy
vitában nem egykönnyen lehet térdre kényszeríteni. Mindezt figyelem-
be véve, Guthman az elképzelhető legnagyobb mértékben elhatárolta
magát a Times hagyományaitól. Más dolog alkalmazni a megnyerő,
művelt, ösztönösen választékos Bob Donovant (Donovan nem ráme-
nős, oknyomozó riporter volt, nem olyan ember, aki bárkire „rászáll-
na";washingtoni évei során alig néhány magas rangú kormánytisztvi-
selőt sikerült felbosszantania), s megint más dolog szerződtetni Guth-
mant. Ösztönös-elegancia helyett Gutl].man megjelenése azonnali bot-
ránnyal fenyegetett. Mind a lapon belül, mint a lapon kívül hamarosan
ó lett a Times mélyreható reformjának jelképe. Egy Kennedy-munka-
társ a Times-gépezet vezérlőtermében! Először Conrad, most meg
Guthman. A Times bizonyos ifjú riporterei azonnal úgy tekintettek rá,
mint Williams potenciális utódjára, bár az igazi fogadók nem tartották .
favoritnak. Chandleri normák szerint túlságosan is keleti volt (a nyuga-
ti partvidékről származott, de Kennedyhez fűződő kapcsolatai miatt
nyugatinak tartották); egyszóval túlságosan liberális, túlságosan zsidó~
Két évyel azután, hogy Guthman átjött a Times-hoz, Nick Williams
egy másik potenciális utódot is alkalmazott. Jim Bellows a New rork
Herald T ribune utolsó irodalmi fellángolása idején a lap vasárnapi ki-
adásánakföszerkesztője volt. Abban az időben, amikor az újság egyre
1
„betegebb" lett, mind több mozgásteret kaptaka riporterek és publicis-
ták ..Chandleri normákkal mérve Bellows is kissé különbözött a megszo.;
' kottól, talán túl liberális volt, bizonyos tekintetben pedig valóban eltért
a kaliforniai szabványoktól. (Buff Chandler sohasem tudta igazán
megkedvelni; nem tartotta eléggé komolynak. Bellows évekkel később
úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy sohasem tudott teljesen beil-
le_szkedni, mert szerinte az újságírást élvezni kell, Chandlerék meg épp
578
 I

az ellenkezőjét vallották.) Bellows kezdettől fogva olyan írókat tá~oga-

tott, mint Tom Wolfe ésJ immy Breslin; az írók szerkesztője volt, imádta
a tehetséget és a jó stílust, és olyan fesztelenül érintkezett tehetséges .
emberekkel, mint kevés más szerkesztő. Minél tehetségesebb, minél
kreatívabb volt egy riporter, annál jobban megszerette Bellows. S ha
első pillantásra mégis az újság potenciális föszerkesztőjének nézték, ak-
kor a látszat csalt, .mert ebben a roppant változó évtizedbe~ ó meg
Chandler nagyon is más hullámhosszon mozogtak. Bellows a természe-
ténél fogva nem ismert tekintélyt, s nemcsak észlelte a társadalomban
. a hatvanas évek során végbemenő változásokat, de rokonszenvezett is
velük. A lap fejesei szemében túlságosan is avantgardista volt, a legdi-
vatosabb ruhákat hordta, sót hosszúra növesztette a haját. Szerkesztő­
társai csak a „Hippi"-ként emlegették. Ennek ugyan semmi köze sem
volt szakmai hozzáértéséhez, mások mégis komolytalan elemnek tar-
tották. ·
A Times tehát jószerint hidrafejú képződmény lett, két újság olvadt
eggyé, pontosabban: egy meghatározott normákhoz igazodó új, kor-
t: szerű keleti lap a modern technika csodái folytán beleolvadt egy régi-
t. módi, konzervatív kaliforniai lapba, amely szeretett volna ugyan meg-
t{ újulni, de gyökereivel egy más korba, más talajba kapaszkodott. Volta-
r képpen roppant nehéz körülmények között hajtottak végre egy zsurna-
(. lisztikai szervátültetést. A Los Angeles Times fölépítménye megváltozott,
de sokkal kevésbé változtak azok a pressziók, amelyek közepette ezt a
lapot előállították. Haven kezében ugyanakkora hatalom összponto-
sult, mint korábban, a hozzá beosztott szerkesztők az ó stílusát, az ó
ízlését tükrözték, nem pedig Guthmanét vagy Bellowsét; ez utóbbiak
voltaképpen sohasem tudtak igazán/gyökeret .verni. Az újság két fele
nem fonódott össze: Nick Williams akkoriban megvallotta egy barátjá-
nak, hogy a Los Angeles-i lap valójában nem képes megbirkózni azzal
a feladattal, hogy megszerkessze a Washingtonból érkező kéziratokat.
A washingtoni tudósítók úgy érezték, hogy Los Angeles fekezi a Pega-
zusukat, hogy a lap túl szúk látókörű, provinciális; ezzel szemben Los
t Angeles zokon vette az új sztárrendszer arroganciáját, fölényes maga-
( biztosságát; a rovatvezetők időnként sértődötten morogtak a „keleti
! riporterekre" vagy a „zsidó tudósítókra" - nagyjából tehát olyan volt
a szóhasználatuk, mint hamarosan az Egyesült Atlamok alelnökéé, akit
úgy neveztek: Spiro Agnew.

579
 A hatvanas évek közepén és végén az újság föképpen Nick Williams
egyéni tehetségén.ek és tekintélyének köszönhette, hogy a víz felszínén
maradhatott. Ő valóban nagyra becsülte az új munkatársakat, ponto-
san ilyen embereket, ilyen tulajdonságokat keresett, ő állította össze az
új szerkesztőséget, ugyanakkor tiszteletben tartotta a régieket is. Ha-
ven t szakmai szempontból kitűnő szerkesztőnek tartotta, s határozot-
. tan az volt a véleménye, hogy a lapnak szüksége van erre a belső ellen-
súlyra. Az újság különböző alkotóelemeit már-már a zendüiést súroló
formában rakosgatta napról napra; szinte valamennyi munkatársa
tisztelte Nick Williamst. De azért az egész évtized folyamán igen éles,
alapvető feszültség érződött Haven és Guthman között.
A hatvanas évek robbanékony korszakot képviseltek: a régi .rend
minden oldalról támadások kereszttüzébe került, minden tekintetben
változások jelentkeztek - faji, erkölcsi, kulturális, szellemi téren egy-
aránt, következésképpen valóságos kincsesbánya volt ez az évtized az
újságírók számára. Egy ideig késhegyig menő harc folyt azért, ki defini-
álja a híreket, a hatalom urai-e vagy az utca embere. Mintha a nagy
válság, a második világháború és a hidegháború miatt két-három évti-
zed óta elfojtott minden társadalmi áramlat ebben a tíz évben tört vol-
na felszínre- a hatalom minden létező intézménye defenzívába szorult.
Ez volt a háború utáni idős:Zak első igazi virágkora. Guthman és ripor-
, terei világosan fölismerték a lehetőségeket, mintha már tobzódtak vol-
na bennük. Rendhagyó tehetségek voltak: Don Bruckner, később a
Chicagói Egyetem alelnöke, ez a hallatlanul tehetséges, intellektuális
nporter, nagy érzékkel és a részletek teljes számbavételével tudósított a
polgárjogi. kérdésekről; az erőteljes, kíméletlen, rettenthetetlen Jack
Nelson hozzáfogott, hogy föltárja az FBI egynémely túlkapásait; a cso-
dálatos tehetségű, abszolút független szellemű Stuart Loory tudósított
a Fehér Házból. Haven nemállhatta sem Loory cikkeit, sem a modorát.
Az igazság az, hogy Havenjószerint semmit sem szívelt, ami a szerkesz-
tőségben történt. Szüntelenül zúgolódott. Bruckner hatalmas informá-
ciós anyagot gyűjtött a chicagói feketék életéről. ,,Minek kell ezt közöl-
nünk? Hát az a fattyú semmi másról nem tud írni?" Vagy amikor Nel-
son az FBI-ról terjesztett elő leleplező anyagot: ,~ Tessék, már megint ez
az elfogult st~ici. Már megint a kormányintézmények után szimatol."
Vagy amikor Loory a fehér házbeli intrikákról írt cikket: ,,A pokolba is,
mi köze ennek ahhoz, amit Nixon mondott?" Bruckner örökösen csak
a polgárjogokról tud értekezni?- kérdezte Haven. N elsonnak nincs más
580
 témája, mint az FBI? Hát nem találnak ezek más, közölhető híreket?
Nem Haven volt az egyetlen, akiről kiderült, hogy amelyik kutya ugat,
az nem harap, aki szívesen megszorongatta az embereket, ha tehette, de
szinte sohasem állt ki határozottan semmiféle kérdésben; a segédszer-
kesztők, a segéd-Havenek ugyanígy viselkedtek: ha azt hallották, hogy
a fönökük nyavalyog, szó szerint vették minden szavát, ha meghallot-
ták, hogy nem kedveli valamelyik riportert, azt hitték, ők .is többet
engedhetnek meg magu\nak vele szemben; volt hozzá képük, hogy
kiheréljék egy Loory vagy egy Bruckner anyagát. Haven pedig nem-
hogy oltalmába vette volna ezeket a tudósítókat, de tudatosan vagy
nem tudatosanjelezte beosztottainak, hogy ezek a fiúk támadhatók.
Guthman a két párt között állva, kereszttűzbe került. Ha Havent
érdekelte valamely speciális -probléma, Guthman továbbította Wa-
shingtonba a·kérést, de nem írta alá Haven nevét, mert nem akart túl
nagy nyomást gyakorolni riportereire. Nem akarta, hogy egyedül és
kizárólag azért írjanak meg egy sztorit, mert a szerkesztőség vezetőinek
ez a szíve vágya. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a cikkrende-
lésre néha ügyet sem vetettek, ami viszont felbőszítette Havent, aki
amúgy is érzékenyen reagált rá, hogy nem irányíthatja a washingtoni
irodát; úgy érezte, hogy lekezelik, fütyülnek a véleményére, és valóban
lekezelték, valóban fütyültek a véleményére. Hasonlóképpen a szigorú-
an korrekt Guthman egész délelőtt vitatkozott Havennel egy cikken,
elhárította Haven szemrehányásait, majd, amikor alulmaradt a vitá-
ban, úgy továbbította Haven érveit a washingtoni_ irodának, mintha
saját érvei lennének; ez viszont a washingtoniakat bőszítette fel. Mind-
két féllel szemben feltétlenül lojális volt, ezért aztán a riporterek soha-
sem tudták, Guthmant mikor gyötörte meg Haven, Haven pedig nem
tudta, mikor szorongatták meg Guthmant a riporterek. Haven Guth-
mant okolta a kudarcaiért, s ez távolról sem volt alkalmas rá, hogy jó
légkör alakuljon ki. Így történt, hogy az évek folyamán Haven újra meg
újra megszurkálta Guthmant, a szerkesztőségi értekezleteken újra meg
újra beledöfött, úgy állította be, hogy egy kissé túl liberális, és hangsú-
lyozta a különbséget Gu thman és mindenki más között. Guthman észre
sem vette, de lassan „ütődött gyümölcs" lett belőle, vagyis migderiki
rúghatott egyet rajta, foként azután, hogy 1968 júniusában meggyil-
koltákRobert Kennedyt. Havennek nem volt vesztenivalója, elért min-
dent, amit elérhetett. Arról szó sem lehetett, hogy föszerkesztővé nevez-

581
 zék ki, Guthmant viszont a munkatársai potenciális ügyvezető föszer-
kesztőnek vagy éppenséggel fösz~rkesztőnek tekintették.

A Los Angeles ·Times az 1962. évi vereség után fokozatosan elhatárolta

magát Nixontól. Nixon New Yorkba költözött, ami pusztán fizikai
szempo_n tból megkönnyítette a dolgokat, és a lapot lassanként sikerült
politikamentessé tenni. Otis Chandler nem volt politikai manipulátor,
nem volt kedvére ez a szerep, nem is akart túl közel kerülni a hétközna-
pok zűrzavarához. De azért a lap még mindig republikjnus volt, to-
vábbra is kapcsolat fűzte Nixonhoz, leginkább ami Normant illette.
Buff egyre kevésbé szívelte Nixont; különben is egyre csokkent a politi-
ka iránti érdeklődése, s tagja lévén a Californiai Egyetem igazgató ta-
nácsának, e munkája során nagyon meggyűlölte az akkoriban Reagan-
nek dolgoz6 Bob Haldemant. Amellett Nixont egyszerűen ordináré
alaknak tartotta. 1967-ben két kíI]OS eset is történt. Az év elején Nixon
együtt ebédelt a Times igazgatóival: Buff kivételével csupa férfi volt
jelen. Amint helyet foglaltak az asztalnál, Nixon esetlen, szinte groteszk
erőfeszítéssel, hogy megmutassa, ő is „a fiúk közé tartozik", valami iszo-
nyúan közönséges viccet sütött el. - Talán kicsit erős- kezdte-, de azért
elmondom. - Ezután következett a vicc: - Miért tartott a farmer egy
vödör szart a tiszta szobájában? - Az asztalnál ülők megdermedtek,
senki sem merte kinyitni a száját. De Nixon a segítségükre sietett: -
Hogy a legyek ne repüljenek be a konyhába!- Rövid és jeges csönd után
megszólalt a kissé ~eghökkent BuffChandler: -Teljesen igaza van, ez
valóban kissé erős volt. - S ugyancsak 1967-ben, valamivel később,
Nixon és felesége, Pat vacsorázni és szórakozni ment a Hollywood
Bowlba Normannel és Buff-fal, majd betértek egy búcsúitalra Chandle-
rékhez·. Szedelődzködés közben Nixon megjegyezte: azon gondolkodik,
ne próbálkozzék-e újra az elnökséggel, majd egyenesen Buflhoz intézve
. szavait, kifejtettt, hogy kiváltképp neki kell megértenie, milyen az, ha
valaki a világ legnagyobb színpadának a közepén áll - sohasefn lesz
boldog, amíg újra oda nem próbál kerülni; ő sem törődik bele, újra
szeretne megpróbálkozni az elnökség meghódításával. Megkérdezte
Buffot,_Normant is, mi a véleményük,jelöltesse-e magát, s mindketten
valami semmitmondó válasszal ütötték el a dolgot. Már búcsúzkodni
kezdtek, amikor J:>at NJxon valamennyiük meglepetésére a férjéhez for- .
dult, és - előrebocsátva, hogy Dick mindenki véleményére kíváncsi
volt, csak az övére nem- kijelentette, a leghatározottabban ellenzi fér-
582
 jénekújbólijelölését, már éppen elege volt ebből a múltban, a választá-,
sok mindig elszakították őket egymástól, túl sok keserűséggel jár az
ilyesmi. Amellett, mondta, Dick életében először most jól keres, lányaik
pedig abba a korba léptek, amikor szükségük van rá, hogy az apjuk
otthon legyen. Ő tehát nem akarja, hogy Dick induljon az elnökválasz-
táson, feltéve, ha egyáltalán érdekli az óvéleménye. Buff Chandler zo-
kon vette ezt a jelenetet: ocsmány dolog volt így bánni Pat Nixonnal,
akitaLosAngeles Timesvalaha„AzÉv Asszonya"-ként ünnepelt. Mind-
ez megerősítette véleményét, hogy Richard Nixon hamis pozőr, a becs-
vágy diadalát testesíti meg a humánum fölött.
De a sors úgy hozta, hogy amint 1968-ban sorra-rendre elbukott a
többi republikánus elnökjelölt, csak ő, a taposó-tipródó, az amerikai
politikai élet régi, magányos hosszútávfutója maradt a színen és nyerte
el a Republikánus Párt elnökjelöltségét. A jelöléssel pedig automatiku-
san együtt járt a Los Angeles Times támogatása: republikánus lap volt,
ipsofacto támogatta a republikánus jelöltet, bár tartózkodó modorban.
Otis Chandlernek ugyanis voltak fenntartásai; nem tartott Nixontól
úgy, ahogyan annak idején Goldwatertől tartott, de nem is kedvelte
•külö~sebben, és szíve szerint a demokrata Hubert Humphreyra sza-
vazott volna. A lelke mélyén úgy érezte, hogy Hubert képviseli mind-
azt, ami jó az amerikai politikai életben, és elképzelhető, hogy ha más
környezetben, más családban_születik, Otis Chandler talán Humphreyt
támogatta volna. Az 1968-as választáson Nixon győzött; a győzelem
híre Kaliforniában érte. Amikor másnap fölszállt a repülőgépre, hogy
visszainduljon keletre, Ron Ziegler elmondta a riportereknek, hogy
Nixon aznap csak egyetlen dolgot csinált Kaliforniában: telefonon föl-
hívta Norman Chandlert, és megköszönte az évek hosszú során át neki
ny~tott segítséget. Így történt, hogy a Los Angeles Times végül is bejut-
tatta „az ő" fiúját a Fehér Házba, bár ez már nem a régi Los Angeles
Times volt, s valójában Nixon sem volt már ,,az ő fiújuk" .

583
 Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó Osztovits Levente iga;:gat6
Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzetn
Nyomta az AlfoUi Nyomda
A nyomdai rendelés törzsszáma: 3910.66-14-1
Készült Debrecenben, 1988-ban
 Afordítást az eredetivel egybevetette, szerkesztette
és a lábjegyzeteket készítette: Szuhay-Havas Ervin
Felelős szerkesztő: Várady Szabolcs
A kó·nyvet tervezte: Maczó Zsuzsanna
Műszaki vezető: Miklósi Imre
Készült 36,75 ( A/5) ív terjedelemben,
Baskerville betűvel
ÖSSZ. ISBN 963 07 4577 1
1. ISBN 963 07 4578 x
 A sajtó birodalma belülről:
hogyan vált gazdaggá és hatalmassá,
és hogyan változtatta meg egyszer s mindenkorra
· az amerikai politika és társadalom formáját
Henry Luce magazinja, a

Tl'MI
William S: Pa�ey rádió- és tévékonszernje, a

CBS
a Graham család lapja, a Washington .

PDST
és a Chandler dinasztia újságja, a Los Angeles

TIMIS