osiris tankönyvek

Kristó Gyula

MAGYARORSZÁG
TÖRTÉNETE
895-1301
 Kristó Gyula

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE
895-1301
OSIRIS TANKÖNYVEK
 Kristó Gyula

MAGYARORSZAG
TÖRTÉNETE
895-1301

Osiris Kiadó • Budapest, 2007

 j a v ít o t t k ia d a s

© Osiris Kiadó, 2006

© Kristó Gyula jogörököse, 2006

M inden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz,

sokszorosításhoz, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz
a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.

Osiris Kiadó, Budapest

jmm. osiriskiado. hu
Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja.

Felelős kiadó Gyurgyákjános

Olvasószerkesztő Horváth Emőke
Szöveggondozó Lépesfalvi Zoltán
Műszaki szerkesztő Szigligeti Mária
A táblaborítón a magyar korona részlete látható
A térképeket Sebők László készítette
A szedés és a tördelés az Osiris Kft. munkája
Tördelő Székffy Tamás
Nyomta és kötötte D ürer Nyomda Kft., Gyula
Felelős vezető Kovács János ügyvezető igazgató

ISBN 978 963 389 970 0

ISSN 1218-9855
 TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ 11

1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG 12

Az őskor 12
A korai és a középső kőkor 12
Az újkőkor 14
A rézkor 15
A bronzkor 16
A vaskor 17
A rom áikor 18
A római hódítás 18
A római uralom és annak bukása 19
A népvándorláskor 21
A hunok 21
A germán népek 22
Azavarok 23
Az onogur-bolgárok 24
Az Avar Kaganátus bukása 25
A 9. század 26
A frank Pannónia 26
A Morva Fejedelemség 27
A bolgár végek 28

2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG 29

Az uráli és a finnugor kor 29
A magyar nyelv rokonsága 29
Az őshaza 30
Az életmód és a társadalom 31
A tárgyi emlékek 32
Az ugor kor 34
A nyelvi változások 34
A tárgyi emlékek, az életmód és a társadalom 35
Az ugor együttélés felbomlása 37
Az ősmagyarság az ugor egység felbomlásától Levediáig 37
Az iráni kapcsolatok 37
A magyar népnév 38
6 TARTALOMJEGYZÉK

A forráshiány és annak okai 38

Az ősmagyarok helyváltoztatásai 40
Kapcsolatok a volgai bolgárokkal 41
Az ősmagyarság Levediában és Etelközben 42
Levedia és Etelköz 42
Az ősmagyarság kapcsolatai a török nyelvű népekkel 44
Etelköz és a Magyar Fejedelemség 45
Az életmód és a társadalom 46

3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK 48
A honfoglalás 48
Előzményei 48
Első szakasza 50
Második szakasza 51
Megítélése 54
A kalandozások 55
Az első évtizedek sikerei 55
A súlyos vereségek évtizedei 58
A kalandozások irányai, kiterjedése 60
A katonai akciók jellege 62
A portyázó hadjáratok keretei 63
A kalandozások résztvevői 65
A kalandozások megítélése 67

4. A BELSŐ VISZONYOKA 10. SZÁZADBAN 69

Az életmód és a gazdaság 69
A nomadizmus 69
A földművelés és az állattartás 70
A kézművesség és a kereskedelem 72
A társadalmi és az uralmi viszonyok 73
A Kárpát-medence lélekszáma 73
A törzsek 74
A fejedelemség vezetői 76
A nemzetségfők és az előkelők 77
A társadalom többi eleme a régészeti leletek tükrében 78
Etnikai problémák 79

5. A MAGYARÁLLAM KIALAKULÁSA 82
A Szent István-i állam előzményei 82
A magyar nomádállam 82
A törzsi államok 83
Taksony fejedelemsége 84
Géza nagyfejedelem első évei 85
Géza külpolitikája 86
Géza utolsó évei 88
Szent István és állama 89
Koppány felkelése 89
A korona és a lándzsa 91
 TARTALOMJEGYZÉK 7

A koronázás 93
A pénzverés 94
A törvényhozás 96
Az oklevéladás 97
Gyula törzsi területének elfoglalása 98
Háború Keán és a fekete magyarok ellen 99
Aj tony leverése 100
Vármegye és várispánság 101
Az első vármegyék 103
Püspökségek létesítése 107
Plébániák, monostorok 109
A Szent István-i állam jellege 110
A külpolitika 111
A trónutódlás 112

6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA 115

A mély krízis időszaka 115
Péter első uralma 115
Aba Sámuel 116
Péter második uralma 117
A Vata-felkelés 118
I. András 119
I. Béla 122
Salamon 123
I. Géza 125
Salamon és/vagy I. Géza törvényei 128
A válság megoldása: Szent László és Kálmán kora 129
László korának törvényei 129
László egyházpolitikája 132
László pápapárti külpolitikája 134
László utolsó évei, külpolitikai irányváltása 135
Kálmán pápapárti külpolitikája 137
Kálmán adriai hódításai 138
Kálmán és Álmos harca 140
Kálmán világijellegű törvényei 142
Kálmán korának egyházi jellegű törvényei 144
Kálmán, a „Könyves” 145

7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 11. SZÁZADBAN 148

A földmagántulajdon kialakulása 148
Feudális birtok vagy uradalom? 148
A királyi birtok 149
Az egyházi birtok 150
A világiak birtokai 151
A társadalom 152
Az egyházi és a világi elit 152
A vitéz 154
A szabadok és a szolgák Szentlstván idején 154
8 TARTALOMJEGYZÉK

A szabadok lesüllyesztése Szent László alatt 156

A szabadok csoportjai a Kálmán-kori törvényekben 157
A gazdaság 157
A foglalkozási ágak, az életmód 157
A falu, a prédium 159
A kézműves-szolgáltatások, a kereskedelem 160

8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEKA 12. SZÁZADBAN 162

A Kálmán-és az Álmos-párt harca 162
II. István külpolitikai elszigetelődése 162
II. István bizánci háborúi 164
II. Béla 165
Az európai politika fő sodrában 166
II. Géza első évei 166
II. Géza orosz és bizánci háborúi 167
II. Géza utolsó évei 169
II. László és IV. István 171
III. István bizánci háborúi 172
III. István utolsó évei 174
III. Béla konszolidációja 175
Első éveinek külpolitikája 175
Az aktív külpolitika időszaka 177
Az egyházpoli tika 178
A jövedelmek 179
A társadalompolitika, a trónutódlás 180
A kancellária és a kultúra 181

9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN 184

A gazdaság és a település 184
Az életmód és a foglalkozási ágak 184
A kézműves szolgáltatások, a kereskedelem 186
A szórt birtokrendszer, a prédium, a falu 187
Az idegen etnikumok, a városok 188
Magyarország lélekszáma 189
A társadalom 190
Az alávetettek általános jellemzői 190
A birtoktípusonként eltérő alávetett népelemek 191
A közszabadok 193
A egyházi társadalom 193
A világi elit 195

10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA 197

Az archaikus struktúra felbomlása 197
Im re első évei 197
Im re külpolitikája 197
Im re utolsó évei. III. László 199
II. András halicsi háborúi 199
II. András nyugati és balkáni politikája 201
 TARTALOMJEGYZÉK 9

Az új intézkedések 203
Belső feszültségek 205
Az 1222. évi Aranybulla 206
Az Aranybulla kibocsátását megelőző évek 206
A bárók 207
A királyi szerviensek és a várjobbágyok 209
Az Aranybulla kibocsátása 210
Az előkelők az Aranybullában 211
A királyi szerviensek az Aranybullában 212
Az egyház és az Aranybulla 213
Kísérletek a királyi hatalom hanyatlásának megállítására 214
Az Andreanum és a német lovagrend 214
II. András és Béla viszálya 215
Béla herceg birtokvisszavételei 216
A visszavétel politikájának kudarca 217
Az Aranybulla 1231. évi megújítása 218
A beregi egyezmény és a zalai szerviensek ítéledevele 219
II. András nyugati és halicsi politikája 221
II. András és Béla herceg déli és keleti irányú érdeklődése 222
IV. Béla első évei 224
A keleti magyarok, a tatár veszély 225

11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK,

NAGYBIRTOKOSI ELŐRETÖRÉS 227
A tatárjárás 227
Vereckétől Muhiig 227
A muhi csata 228
A tatár előrenyomulás és kivonulás 228
A reformok évtizedei 231
IV. Béla reformjainak szükségessége 231
Az újjáépítés 232
A h adügyi refo r m 233
A várépítések 235
A birtokpolitikai reform 236
Az államháztartási reform 237
IV. Béla és István ellentéte 238
Az 1267. évi dekrétum 239
A nemesi megye kezdetei 240
Harc a Babenberg-örökségért 241
A keleti és a déli irányú külpolitika 242
V. István 243

12. AGAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 13. SZÁZADBAN 246

A gazdaság 246
A földművelés és az állattenyésztés 246
Ajobbágytelek 247
Az árutermelés és a pénzviszonyok 248
A városok típusai 249
10 TARTALOMJEGYZÉK

A városi kiváltságok 251

A társadalom 252
A szolgák 252
A szabadok és a szabad költözés 253
A hospes- és ajobbágyszabadság 254
A köznemesség kialakulása 255
A magánfamília létrejötte 257
Az egyházi társadalom 258
Az egyház a magyar társadalomban 259
A műveltségi viszonyok 260

13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM

KIALAKULÁSA 263
Az utolsó Árpádok 263
A kiskorú IV. László a főúri pártok kezében 263
A belháborúk állandósulása 264
A rákosi gyűlés és a stabilizáció kísérlete 265
A kunkérdés 266
IV. László utolsó évei 267
III. András 1290. évi dekrétuma 269
A rendi kormányzás kísérlete és az anarchia 270
Az 1298. évi dekrétum 272
A tartományuraság létrejötte 273
A feltételek 273
Az eredmény 277

JEGYZETEK 277

A JEGYZETEKBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA 282

BIBLIOGRÁFIA 283

AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE 295

AZ ÁRPÁDOK CSALÁDFÁJA 304

IDŐRENDI TÁBLÁZAT 309

 ELŐSZŐ

A tankönyv az Árpád-kori magyar történelm et tárgyalja. Ez az időszak a hagyományos

értelmezés szerint a honfoglalástól, 895-től az Árpád-ház kihalásáig, 1301-ig terjed.
Előzményként két fejezetet illesztettem hozzá. Az egyik a Kárpát-medence, a másik az
ősmagyarság történetét vázolja fel a magyar honfoglalásig. Ezek tájékoztató jellegűek.
A tankönyv végén található időrendi táblázat, kutatástörténet és bibliográfia csak a
895-1301 közti időt fogja át. Igyekeztem, hogy a tankönyv tudományosan megszűrt,
igazolt eredményeket tartalmazzon. Ezt az elvet azonban nem tudtam maradéktalanul
végigvinni, mivel rendkívül sok a nyitott kérdés. Ez esetekben a vitatott jelleget hang­
súlyoztam, bizonyos kérdésekben mégis állást kellett foglalnom, hiszen enélkül nem
léphettem volna tovább. A tankönyv anyagát 2003. május 31-én zártam le.
 1. A KARPAT-MEDENCE TO RTENETE A
HONFOGLALÁSIG

AZ ŐSKOR

A korai és a középső kőkor

Az em ber kialakulásának és fejlődésének több millió éves folyamata csupán röpke
perceket vagy másodperceket jelent a világmindenség és a Föld történetének kozmi­
kus óráján. A földtörténet sok száz millió éves históriájában csak az utolsó 65 millió év
esik a földtörténeti újkor (kainozoikum) időszakába, ebből is 62,5 millió évet a har­
m adkor (tercier) foglal el. Csak az utolsó 2,5 millió év tekinthető a negyedkornak
(quarter). A negyedkornak azon szakaszát, amely a hozzánk legközelebb eső 10 ezer
évet (a holocént) leszámítva magát az egész negyedkort (gyakorlatilag a teljes 2,5
millió évet) átfogja, pleisztocénnek nevezzük. A pleisztocén tehát az ember kialakulásá­
nak korszaka. E hosszú időszak alatt öt eljegesedési (glaciális) és négy közbülső, fel-
melegedéssel járó (interglaciális) periódust állapítottak meg. A glaciális korszakok -
mivel a megfigyeléseket az Északi-Alpok térségében végezték - alpesi folyókról nyer­
ték a nevüket. Korunkhoz közelítve különítettek el Donau, Günz, Mindéi, Riss és
W ürm szakaszokat, míg az interglaciális időszakokat a szomszédos glaciális korszakok
megjelölésével (tehát a Donau-Günz, Günz-Mindel, Mindel-Riss és Riss-Würm ne­
veken) nevezték el.
Az emberré válás döntő mozzanata a szerszám- (eszköz-) készítés volt. Nem véletlen,
ha az előember (ősember) történetét, sőt még az embertanilag kialakult értelmes em­
ber (Homo sapiens) régebbi korszakát is aszerint osztjuk kisebb egységekre (periódu­
sokra) , hogy milyen anyag(ok)ból és hogyan készítette szerszámait. A korábbi szakaszt
jelentő kőkor maga is három részre bomlik: a korai kőkori (paleolit), a középső kőkori
(mezolit) és az újkőkori (neolit) szakaszra. A szerszámot készítő (kavicsot megmunká­
ló) előember legrégebbi leletei Afrikában és Európában egyaránt 1 millió 800 ezer vagy
2 millió évesek. A Kárpát-medence 1960-as évek óta ismert, legrégibb lelete, a
vértesszőlősi, nem vetekszik ezekkel. A Mindéi, a Mindel-Riss, esetleg a Riss korszakok­
ban öt alkalommal megtelepedő előem ber 350 ezer évnél régebbi, legkorábbi rétege
talán megközelíti a félmillió évet. Egy férfinyakszirtcsont, három gyermekfog, továbbá
kisméretű kavicseszközök alkotják a leletegyüttest. A kavicsok egy része vágásra szolgált
(hasító vagy kaparó volt), a többi eszköz jellege kérdéses. Mivel az alsó paleolit kor sok
százezer éves történetéből csak ezt az egyetlen leletcsoportot ismerjük a Kárpát-meden­
céből, a következő, a középső paleolit korszak előemberéhez a vértesszőlősi ősembert
sem időrendi, sem területi folytonosság nem köti.
A paleolitikum középső szakasza 100 (vagy 80) ezer évvel ezelőtt kezdődött, s kb.
35-40 ezer évvel ezelőtt fejeződött be. A Riss-Würm interglaciális és a korai Würm
(Würm 1.) glaciális korszak ez, a neander-völgyi em ber és az acheuléen, valamint
főleg a moustérien régészeti kultúra kora. A Kárpát-medencéből többtucatnyi régé­
szeti lelőhely ismert. Legfontosabb közülük a Déli-Bükk hegységben a Subalyuk-bar-
 AZ OSKOR 13

lang, ahol két réteget lehet elkülöníteni, jelezve az ember kétszeri megtelepedését.
Korábbi rétegének kőanyaga főleg kaparókból, hegyekből áll, újabb rétegében keve­
sebb a hegy, és van törekvés penge kialakítására. Az itt lakó népesség (női és gyermek-
csontmaradványok maradtak meg) vadászattal foglalkozott, kőszáli kecskére (orrszar­
vúra), majd ajegesedés korában barlangi medvére (rénszarvasra, mamutra) vadászott.
A Dunántúlon az érdi és tatai leletek képviselik a középső paleolitikumot. Ezek nem
barlangban, hanem szabadban (völgyben) kerültek elő. Az érdi telep legrégibb réte­
ge 50 ezer évnél idősebb, a legfiatalabb 35 ezer éves, míg a tatai a maga 33 ezer évével
a legfelső érdi réteggel egykorú. Vadászok lakták ezeket a telepeket is, akik barlangi
medvére, illetve mamutra vadásztak. A Gerecse hegységbeli Jankovich-barlang lelet­
anyaga (az előzőektől független középső paleolit kultúra) bizonyítja, hogy a barlangi
életmód a Dunántúlon is megtalálható volt ebben a korban.
A felső paleolitikum 35 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és Kr. e. 8000-ig tartott. E közel
30 ezer esztendőt három kultúra fogja át. Az egyik kultúrát a Szeleta-barlangról nevez­
ték el. A lelőhely legrégibb rétege még a középső paleolitikumra megy vissza (42 ezer
éves), és a Bükk keleti részére terjed ki. Közvetlen közelében, a Bükk nyugati terüle­
tén (elsősorban az Istállóskői-barlangban) egy egészen más régészeti kultúra virág­
zott, az aurignacien. A szeletai és az aurignaci régészeti műveltség nagyjából egykorú,
de nincs kapcsolat köztük. Eltér eszköz- és fegyverkészletük. Az előbbi műhely term é­
keit a lándzsacsúcs, az utóbbiét a csontfeldolgozásjellemzi leginkább. A szeletai kul­
túra népe kőlándzsás, az aurignacié pedig íjas vadászatot folytatott. Közös a két kultú­
rában, hogy egyaránt vadászok voltak, barlangi életmódot folytattak, s főleg medvére
vadásztak. A felső paleolitikum végső szakaszában (a Würm 2. szakaszban, 25 ezer
évvel ezelőtt kezdődően) az előzőktől jól elváló műveltség, a gravetd kultúra uralta a
Kárpát-medence közepét. Ennek népe kerülte a hegyeket, és folyópartokon települt
meg. A Bodrog mentén Bodrogkeresztúr, a Duna vonalán Pilismarót és Dunaföldvár,
a Tisza mellett Szeged-Othalom, a Dunántúlon pedig Ságvár a legfontosabb telephe­
lyek. A gravetti kultúra népe a letelepedett életmód felé közelített. Egyfelől nagyfokú
mozgékonyság jellemzi ezt a kultúrát, olykor néhány száz kilom éterre is követték a
vadászott állatokat, főleg a m am utot és a rénszarvast. Ugyanakkor a ságvári lelőhelyen
18 ezer évvel ezelőtti lakóhelyek (földbe süllyesztett „házak”) nyomai kerültek elő. A
paleolitikum vége a Würm jégkor - és ez egyszersmind a pleisztocén - végét is jelenti.
A 12 ezer éves dunaföldvári, szegedi, zalaegerszegi lelőhelyek a gravetti kultúra legfia­
talabb csoportját alkotják.
A paleolitikum után jövő középső kőkor (mezolitikum) néhány évezredes időszaka
(a Kr. e. 8000-5000 körüli kor) a Kárpát-medencében kevésbé ismert és képviselt. Az
előző korszak gravetti hatásai elemeiben tovább éltek, de a felső paleolitikum és a
korai neolitikum között nem tételezhető fel folytonosság. A jégkor végét követő fel-
melegedés átalakította mind az állatvilágot, m ind a növényzetet. A mamut kipusztult,
a rénszarvas pedig a visszavonuló jég úyát követve északabbra húzódott. A népesség
egy része is követte az állatokat. A jég visszavonulásával erdőségek nyertek teret a
Kárpát-medencében. A víz mellékére települt, vadász és halász életmódot folytató
mezolit kori népesség leletei Győr környékéről, Sződligetről és több tucat más lelő­
helyről - inkább a középső kőkor korábbi időszakából - ismertek, szórványjellegük
miatt azonban nehezen értékelhetők.
14 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

Az újkőkor
A Kr. e. 5000 körül beköszöntő új periódus, az újkőkor (neolitikum) egyes feltétele­
zések szerint nem a helyi mezolit műveltségből nőtt ki, hanem idegen bevándorlók
importálták ide, akik Kis-Azsiából indultak el, s Délkelet-Európa (Thesszália és a
Balkán) érintésével jutottak el a Kárpát-medence keleti és déli részeire. Más véle­
mény szerint volt e térségben olyan helyi népesség - az al-dunai lelőhelyről Lepenski-
Virnek nevezett régészeti kultúra népe -, amely átvette a kis-ázsiai eredetű új vívmá­
nyokat, s azok végeredményben ugyan idegen impulzusra, ám erőteljes helyi gyöke­
rekből alakultak ki. Bármi legyen is az eredet kérdése, kétségtelen tény, hogy a Kár­
pát-medencében a VI. évezredvége (5000 tája) és az V. évezredvége (4200 tája) közti
csaknem ezer esztendő alatt lezajlott a „neolit forradalom ” néven ismert jelentős át­
alakulás. Ez hosszan elnyúló folyamat volt, amely alapvető változást eredményezett az
életmódban. Ebben az időszakban jelent meg a komplex term elő gazdálkodás, a föld­
művelés és az állattartás, ami maga után vonta az állandó települések rendszerének
kialakulását. Elsősorban búzát és árpát termesztettek, kecskét, ju h o t (kisebb m érték­
ben szarvasmarhát) tenyésztettek, felmenő falú házakat építettek. Tökéletesedett a
kőeszközök előállításának technikája (csiszolt kőeszközök jelen tek meg), fejlődött a
csontművesség és a kerámia, feltűnt a ruházati alapanyagok előállítása, a lenszövés.
Nem hagytak fel egy csapásra a zsákmányoló gazdálkodással (halászat, vadászat, gyűjtö­
getés) , de a vadászott állatok számának csökkenése a letelepedés (és a komplex ter­
m elő gazdaságra való áttérés) mutatója. Az anyaistennő gyakran felbukkanó agyag­
szobrai a termékenységkultusz kifejezői. Ennek a népességnek a kultúráját Magyaror­
szágon - fejlett és sajátos agyagművességéről - a csípett díszű kerám ia kultúrájának
nevezzük, de m ég elterjedtebb a Körös-kultúra megnevezés, jó lleh et nem csupán a
Körösök vidékére, hanem a Dél-Dunántúltól Erdélyig, az Alföld középső részétől az
Al-Dunáig terjedt.
4200 táján a Körös-kultúrának az a fejlődés vetett véget, amely a Kárpát-medence
más területein élő népeket a Körös-kultúra virágzásának időszakában a mezolitikumból
átvezette a neolitikumba. Miközben számos ism eretet és fogást vettek át a Körös-kultú­
ra népétől, alapvetően helyi hagyományaik hasznosításával önálló kultúrát alakítottak
ki, amelyet a vonaldíszes kerám ia kultúrájának nevezünk. Ez a népesség lépett a Kö­
rös-kultúra északi területein élő etnikum helyére. A Kárpát-medence jelentős részén
- a vonal- vagy szalagdíszes kerámia kultúrájának jóvoltából - egységes fejlődés bonta­
kozott ki. A földművelés szintje (kapás-égetéses földművelés volt) ugyan elm aradt a
Körös-kultúráétól, ám kiterjedt állattartást folytattak, elsősorban szarvasmarhát tenyész­
tettek, mellette sertést is. A helyi sajátságok különböző csoportokat alakítottak ki e
kultúrán belül: ígyjött létre a Körös-Maros közén a szakálháti, északon a bükki, észak­
keleten a szatmári, a Dunántúlon és a nyugati Felvidéken pedig a zselizi csoport. Ez
utóbbi képezte a Dunántúl jó l ismert neolit műveltségének, a Lengyeli-kul túrának az
alapját.
A IV. évezred első felében a vonaldíszes kerám ia kultúrája déli irányú terjeszkedé­
sének a Vinca-kultúra szabott határt, amely nevét a Duna-Morava egybefolyásánál fek­
vő lelőhelyről kapta. Ez a kultúra uralta a Marostól délre eső területet, valamint Erdély
déli részét. Bizonyos, hogy igen erős kis-ázsiai kapcsolatai voltak. Ezt az Erdélyben
talált m ezopotám iai jellegű piktogram okat (képírásszerű jelek et) tartalm azó
alsótatárlaki (tartanai) táblácskák tanúsítják. A teli települések (vagyis rétegesen el­
rendeződő telepek) kialakulása a Vinca-kultúrához fűződik. Valószínűleg a szakálháti
csoport játszott döntő szerepet a legismertebb magyarországi neolit kultúra, a Tiszai­
 AZ ŐSKOR 15

műveltség kialakításában, amelyhez köze volt a Vinca-kultúrának is. Kiteljesedett a

teli települések rendszere, helyenként már erődítették is a telieket. Felmenő falú
házakat építettek, az erődítményeken belül a házak csoportokká, „utcákká” álltak össze.
A tellek már fejlett földművelést tükröznek, ami lehetővé tette a tartós egy helyben
lakást. Malomkövek, elszenesedett magmaradványok, élelemtároló edényekjelzik a
földművelést. Főleg szarvasmarhát és sertést tenyésztettek. Fejlődtek a temetkezési
szokások. Míg a Körös-kultúra emberei halottaikat a ház közelében, a telepen temet­
ték el, addig a Tiszai-kultúra népessége már tem etőkbe temetkezett, halottaiknak
„útravalót” adott. A társadalom kezdődő tagozódásáról vallanak a sírokból előkerült
többosztatú csontgyűrűk. A hiedelemvilág fejlettségére oltárok és istenszobrok soka­
sága utal. Kiemelkedik közülük a szegvári férfi istenszobor, vállán a földművelés jel­
legzetes eszközével, a sarlóval. A Hódmezővásárhely melletti „kökénydombi Vénusz”
(női alakra formált edény) a termékenységi kultusz továbbélésére utal. Utolsó szaka­
szában a Tiszai-kultúra csoportokra szakadt (pl. gorzsai csoport). Az állattenyésztés­
ben előretört a nagyállattartás (szarvasmarha-tenyésztés), csökkent a földművelés és
nőtt a vadászat jelentősége. Az ezzel járó mozgó életm ód maga után vonta a teli telepü­
lések feladását, szaporodtak a rövid ideig lakott kis szállások. Hanyatlott a kultuszok
tisztelete. Megjelent az ékszerként és apró szerszámként használt réz. A Tiszai-kultúra
felbomlása a Kárpát-medence rézkorába vezet át bennünket, amely a IV. évezred végé­
től (más keltezés szerint 2700-2600 tájától) Kr. e. 2000-1900-ig tartott.

A rézkor
A rézkor első szakasza az eszközhasználatban elsősorban még nem a rezet vette igény­
be. Folytatódott a nagyállattartás térnyerése. A pásztorkodás általános elterjedése nem
kedvezett a tartós lakóhelyeknek, a teli települések elenyésztek, egyrétegű, kevés
ideig lakott telepnyomok maradtak ránk. A korai rézkor magyarországi műveltségét a
Tiszapolgári-kultúra képviseli. A halottakat a telepektől különvált tem etőkben nagy­
családonként tem ették el. Az emlékanyag a társadalom további tagozódásáról vall,
amit a pásztorkodó-állattartó életmód elősegített, a rézfegyverek és aranyékszerek
feltűnése pedig bizonyít. Ez a műveltség folytatódott a java rézkori Bodrogkeresztúri-
kultúrában. A munkaeszközök és fegyverek (vágó-vagy szúrószerszámok) a kő mellett
m ár rézből is készültek. A vezető réteg kezén rézkincsek és aranyékszerek halmozód­
hattak fel. A Dunántúl középső rézkori kultúráját - a tovább élő neolitikus Lengyeli-
kultúra helyén - idegen, déli irányból bevándorló népelemek terem tették meg, ame­
lyek jelölésére a balatoni csoport elnevezés szolgál. Hódítóként jelentek meg a Du­
nántúlon, műveltségük, társadalmi tagozódásuk felette állt a Bodrogkeresztúri-kultúrá-
énak. A rézhez földrajzi helyzete miatt kevéssé hozzájutó lasinja-balatoni csoport fel­
bomlott, a Bodrogkeresztúri-kultúrát pedig egy másik, szintén délről behatoló népes­
ség - a hunyadihalmi csoport - emésztette fel. A kései rézkor magyarországi műveltsé­
ge, a Péceli-kultúra különböző népeket és gazdaságokat foglalt magában. A síkságon
élők pásztorkodtak, vagy földművelő-állattartó foglalatosságot űztek, a nagy folyók mel­
letti népek halászatból éltek. Lehet, hogy az alföldi kurgánok meghonosodása már
ehhez a műveltséghez kapcsolható. Halottaik hamvait ember alakú urnákba helyezték.
A Péceli-kultúrának s egyszersmind a magyarországi rézkornak a Kr. e. 20. században
(2000-1900 között) a Kárpát-medencébe délről és keletről bezúduló népesség megje­
lenése vetett véget, amely egyúttal a bronzkor kezdetét isjelen ti.
16 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

A bronzkor
A bronzkor a Kárpátok medencéjében valamivel több m int ezer esztendeig (1900
tájától 800 körűiig) tartott. Miként a réz, úgy a bronz sem egy csapásra vált uralkodó
fém m é. M indenesetre a behatoló - és talán indoeurópai nyelvet beszélő - népesség
hozta magával a bronzkészítés (a rézből és ónból való ötvözés) „tudományát”. Kifejezet­
ten pásztorfoglalkozást űző, nagyállattartó nép volt, amely vezetőit mesterségesen lé­
tesített sírhalmok (kurgánok) alá tem ette, s mivel sírmellékletként okker festékrögöt
használt, az okkersíros kurgánok népének nevezik. Az első bronzkori teli települése­
ket is bevándorlók, a Duna menti Vucedolról elnevezett kultúra népessége hozta
létre. Ennek különböző helyi változatai alakultak ki (nyírségi, makói, adai csoport),
amelyek - más népekkel együtt - beleolvadtak az Alföld kora bronzkori régészeti
műveltségébe, a Nagyrévi-kultúrába. Ennek népessége földműveléssel foglalkozott,
teli településeiken helyhez kötött életm ódra utaló, felm enő falú, favázas, agyaggal
tapasztott házak álltak. Északon a Hatvani-kultúra népe élt, egyenlő súllyal foglalko­
zott földműveléssel és nagyállattartással. A korai bronzkor végén (Kr. e. 1700 táján) a
Kárpát-medencében több régészeti kultúra megannyi változatát (csoportját) képvise­
lő népesség lakott.
A középső bronzkorban (Kr. e. 1700-1300), amely békés évszázadokat hozott a Kár­
pát-medencére, az előző korszak lokális különbségei tovább éltek. A terület déli ré­
szét elfoglaló, balkáni eredetű nép az égei-mediterrán gazdasági módot honosította
meg: teli településeken lakott, komplex termelő gazdálkodást folytatott, ugyanakkor
vadászott és halászott is. Különböző helyi csoportok hozták létre a Perjámosi- és a
Füzesabonyi-kultúrát, illetve azok variánsait. A Füzesabonyi-kultúrát hordozó etnikum
rátelepedett a Hatvani-kultúra népére. A Duna-Tisza közét és a Kelet-Dunántúlt
benépesítő Vatyai-kultúra népessége a termékeny folyóvölgyekben földet művelt, má­
sutt pásztorkodott. A Dunántúl többi részét lakó mészbetétes kultúra népe főleg állat­
tartással, kisebb részben földműveléssel foglalkozott. A középső bronzkori Kárpát­
m edencében a legmagasabb szintű társadalmi tagozódást az Erdélyre kiterjedő
Wietenbergi-műveltség honosította meg. A vezetők kezén nagy aranykincsek halmo­
zódtak fel, az aranyat - a sóval és a rézzel együtt - az alattvalók helyben bányászták.
A Füzesabonyi- és a W ietenbergi-kultúrát a Gyulavarsándi-műveltség kötötte össze.
E néhány évszázad virágzásának korábban egyetlennek hitt, de valójában több, egy­
mást követő kárpát-medencei idegen behatolás és támadás vetett véget.
A halomsíros kultúra népe nyugatról, a Duna vonalán nyomult be a térségbe. Ám
alig heverte ki ezt az uralomváltást a helyi népesség, amely többnyire magához idomí­
totta vagy beolvasztotta a hódítókat, amikor a Kr. e. 13. században még súlyosabb táma­
dás rázkódtatta meg a Kárpát-medencét. A teli települések elpusztultak, az élet folyto­
nossága sok helyütt megszakadt. Egyedül északon a Pilinyi-kultúra népe élte túl a
pusztulást. A Tisza vidékén a halomsíros kultúra hagyott nyomot. A kései bronzkor
legjellegzetesebb műveltsége az urnamezős kultúra, amely központjai védelmére sán­
cokat emelt a D unántúlon. Hasonlóan erősítette centrum ait az Alföldön a Gávai-
kultúra népessége. A vezető réteget e műveltségekben földműves alávetett réteg szol­
gálta ki. S bár óriási m értékben állítottak elő bronzot, ez az időszak lényegében már a
bronzkor legutolsó felvonása.
 AZ OSKOR 17

A vaskor
A K r.e. 800 körül a Kárpát-medencébe behatoló, vasat ismerő néppel együtt a vaskor
köszöntött rá a térségre. A korábban preszkítának nevezett régészeti kultúrát a
kimmerek népével hozták kapcsolatba, az újabban alkalmazott Mezőcsáti-műveltség
elnevezés az etnikai minősítéssel szembeni tartózkodást fejezi ki. Iráni eredetük nem
kizárt. Lovas, steppei életmódot folytattak. A vas mellett erőteljesen használták még a
bronzot is. Birtokukba vették a korábbi nép sánccal erősített központjait. Vezető réte­
gük kurgánokba temetkezett. Uralmuk az Alföldre és a Kelet-Dunántúlra terjedt ki. A
Dunántúl többi részén a Hallstatt-kultúra keleti ága található, ennek népe nyugatról
kerülhetett ide. Várakat építettek, amelyeket sánccal védtek. Előkelőiket halmok alá
(sírkamrákba) tem ették gazdag mellékletekkel (fegyverekkel, szekérrel, kocsival)
együtt. A Hallstatt-kultúra békés évszázadairól a Sopron-Várhely lelőhely edénydíszei
- vadászó, birkózó férfiak, táncoló, szövő-fonó nők ábrázolásai - tájékoztatnak. E nép jó
része illír nyelvű lehetett.
A Kr. e. 6. század végén a Tisza m entén és Erdélyben új népek tűntek fel. Ezek
bevándorlása összekapcsolható Dareiosz perzsa király 513. évi balkáni hadjáratával. E
fenyegető hadi eseménnyel összefüggésben jelentek meg az első, biztosan vagy nagy
valószínűséggel konkrét néven nevezhető etnikumok a Kárpát-medence keleti felé­
ben: Erdélyben és a Bánátban az agathürszoszok, az Alföldön pedig a szigünnák. Az
előbbieket Hérodotosz, Kr. e. 5. századi görög történetíró a trákokhoz hasonlította, az
utóbbiakat pedig a trákok között említve méd (perzsa) viseletűeknek írta le. E két
rokon nép régészeti hagyatékát nevezzük szkíta kori kultúrának. Letelepedett élet­
m ódot folytattak, előkelőik (olykor köznépük is) kurgánokba temetkezett.
A Kárpát-medence kései vaskora a Kr. e. 4. század elején a kelták (gallok) megjele­
nésével vette kezdetét. Ok honosították meg a La Téne-kultúrát. A kelták a térség
nyugati felét szállták meg, ahol talán az illírekhez tartozó pannon népességgel kellett
megvívniuk. A harc a kelták győzelmével ért véget, de nem járt a pannonok beolvadá­
sával, sőt nyelvileg ők asszimilálták a keltákat. A Kr. e. 3. század elejétől mintegy 300
éven át a szkordiszkusz nevű kelta törzs gyakorolt fennhatóságot a déli sávban, és
keletre is terjeszkedni próbált. Erdélyben azonban nem sikerült tartós uralmat kiépí­
tenie, itt a trák nyelvű dákok ellenálltak. A szkordiszkuszok már Kr. e. 156-ban fegyve­
resen összecsaptak a hódító rómaiakkal, 88-ban pedig súlyos vereséget szenvedtek
tőlük, s területük jelentős részét elvesztették. A pannonok is ekkor függetlenedtek a
szkordiszkuszoktól. A Kárpát-medence északi és nyugati része a Kr. e. 2. századtól egy
másik kelta törzset, a bojuszokat (bójokat) uralta. Miután Boirebisztasz (Burebista)
dák király hatalmát kelet felé, a Fekete-tenger irányába terjesztette ki, a Kr. e. 1. század
közepén a kárpát-medencei kelták ellen fordult. Előbb a szkordiszkuszokat verte meg,
majd a bojusz-tauriszkusz kelta szövetség haderejét győzte le. A dák király azonban
rövidesen meghalt, s országa részekre bomlott. A római hódítás előtti Kárpát-meden­
cében társadalmilag tagolt, vezető rétegre (arisztokráciára), illetve köznépre oszló,
törzsi, olykor törzs fölé növő, törzsszövetségi (kora állami) keretekben élő népek lak­
tak. Körükben jelentős rabszolganépesség még nem található. Elénk kereskedelmi
kapcsolatokat tartottak fenn a fejlett görög és római területekkel. A kereskedők he­
lyére azonban rövidesen katonák léptek.
18 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

ARO M ÁIK O R
A róm ai hódítás
A róm aiak több „nekifutással” foglalták el a Kárpát-medence azon részeit, ahol
Pannónia, illetve Dacia provincia létesült. Előbb a Római Birodalom központi terüle­
téhez közelebb fekvő Dráva-Száva-vidék, valamint a Dunántúl került sorra. Octavianus
Kr. e. 35-ben indított hadjárata során szerezték meg a rómaiak a pannonoktól a Száva
parti Sisciát (a mai Sisakot). Kr. e. 15-ben Tiberius (utóbb császár) hódoltatta a Száva-
Duna összefolyásának vidékén élő szkordiszkuszokat. A Drávától délre lakó és heves
ellenállást tanúsító pannonok ellen Kr. e. 13-8 között folytak elkeseredett harcok.
A róm aiak győzelme után a terület - amely egyelőre Illyricum tartomány része lett -
katonai megszállás alá került. Ezzel egy időben szintén sikerült Rómának kiterjeszte­
nie fennhatóságát a Dunántúlra, ahol a kelta törzsek harc nélkül m eghódoltak. Át­
lépték a rómaiak a D una vonalát is, s az alföldi kelta és dák törzsek ellen harcoltak.
A Kr. u. 6-8-ban a Száva vidékén kitört pannon-dalm ata felkelés leverése konszolidál­
ta a róm ai uralmat. A római fennhatóságot megszilárdíthatta az, hogy a Kr. u. első vagy
m ásodik évtizedben (10-20 táján) a szarm ata jazigok települtek be az Alföld északi
részére, s így elválasztó sávot képeztek a rómaiak és a dákok között. Pannónia első
városa, Emona (a mai Ljubljana) Kr. u. 14-ben létesült. Tiberius alatt függetlenedett
és vált önállóvá Illyricum északi részén Pannónia provincia. Claudius császár korában
épültek ki a Duna vonalán az első erődök. Nagy ütemben kezdődött meg az útépítés.
A D una menti úthálózat létrejötte megteremtette a folyami hajózás lehetőségét. A ro­
mái katonákat kereskedők követték, ők megindították a terület városi fejlődését. 50
körül alapította meg Claudius császár Savaria (a mai Szombathely) városát (colonia),
a 70-es években Vespasianus Sisciát és Sirmiumot (ma Sremska Mitrovica), míg a 2.
század elején Traianus Poetoviót (ma Ptuj). Kiépült a római közigazgatás, amelyben a
helyi arisztokrácia is —római polgárjogot nyervén - szerepet kapott. A romanizáció
másik kiindulópontját az jelentette, hogy az 1. század második felétől a helyi lakossá­
got is besorozták a róm ai segédcsapatok kötelékébe.
A Kárpát-medence keleti felének róm ai elfoglalásához vezető események a dákok
85. évi sikeres támadásával vették kezdetüket, amelyet két év múlva megismételtek. A dák
sikerek arra vezethetők vissza, hogy a dákok - jobbára Decebalus (Decebal) uralkodá­
sa alatt - egy fő alatt egyesültek. A róm aiak 88. évi, tapae-i győzelme a dákok felett
békekötésre késztette Decebalt. A Kr. u. 1. század végére épült ki a Római Birodalmat
védő rendszer (limes). Traianus császár első dák hadjáratát 101-ben indította el, egé­
szen a dákok központi területéig, az Erdély délnyugati részén levő Sarmizegethusáig
hatoltak előre a róm aiak, mire Decebal 102-ben békét kért. Ezt követően az addig
egységes Pannónia terü letén két provincia létesült. K elet-D unántúlon és a
Szerémségben, azaz a dákokhoz legközelebbi területen Alsó-Pannonia, a korábbi
Pannónia többi részén (a Dunántúl egyéb vidékein, a Dráva-Száva közén) pedig Fel-
ső-Pannonia. Az előbbinek Aquincum (a mai Budapest területén), az utóbbinak
C arnuntum (a mai Deutsch-Altenburg) lett a központja. Traianus 105-ben második
hadjáratát vezette a dákok ellen. A dák háborúkról a Traianus-oszlop domborművei
képes beszámolót hagyományoztak ránk. A hadjárat 106-ban a dákok teljes vereségé­
vel é rt véget, Decebal is életét vesztette. A római uralom nem terjedt ki valamennyi
dáklakta területre, csak Erdély nyugati, délnyugati, valam int Olténia nyugati részét
ölelte fel. így született meg a Barbaricumba beékelt Dacia provincia, székhelye Apulum
(a m ai Álba Iulia, azaz Gyulafehérvár) lett. A tartományt három oldalról „barbár” né­
 A ROMAI KOR 19

pék (nyugatról a jazigok, északról a szabad dákok, keletről pedig a roxolánok) fogták
közre, egyedül délről érintkezett római provinciával, a D una jobb partján fekvő
Moesiával. Dacia tartomány kialakulása elvágta az összeköttetést a két szarmata törzs, a
jazigok és a roxolánok között. Ezek m indjárt 117-ben felléptek a kiterjesztett római
határok ellen, s ha Daciát nem tudták is elfoglalni, komoly zavarokat idéztek elő.

A római uralom és annak bukása

A pacifikálás után mintegy fél évszázadnyi békés korszak köszöntött Daciára. Mivel a
dák lakosság a háborúk során súlyos véráldozatokat szenvedett, az életben maradottak
jelentős része az ellenállást választotta, vagy római kézre kerülve rabszolga lett. Daciá­
ban - szemben Pannóniával - nem helyi, hanem telepített népességre alapozódott a
római uralom . Itt a sorozás sem terjedt ki a bennszülött dákokra, ami késleltette,
illetve visszafogta a romanizációt Daciában. A római hódítást követően három tarto­
mány alakult ki (Felső-, Alsó- és Porolissumi Dacia). A császárok itt szintén alapítottak
városokat: Sarmizegethusát, Napocát (ma Cluj-Napoca, azaz Kolozsvár), Diernát
(Orsóvá).
Új helyzetet teremtett a térségben az a germ án népvándorlás, amely különféle
törzseket (vandálokat, gepidákat, langobárdokat, obiusokat és gotokat) sodort a Kár­
pát-medence közelébe vagy éppen a Kárpát-medencébe. Részint ezek a népek fenye­
gették a birodalmat, részint pedig a birodalom határain élő szövetséges „barbárok”.
167-ben kezdetét vette a m arkom ann háborúk időszaka. A markomannok, kvádok
(szvébek),jazigok és roxolánok nagy pusztításokat okoztak m ind Pannóniában, mind
Daciában. A rómaiak a háborúnak 174-ben zárult első, majd pedig 177-ben kiújult és
180-ig tartó második szakaszában győzelmet arattak, s ezzel újabb évtizedekre biztosí­
tották tartományaikban a békét. Mivel Pannónia valamennyi provincia közül a legkö­
zelebb feküdt Rómához, a határok körül sorjázó „barbárokkal” szemben is kivételes
szerepe volt Róma védelmében, ez a körülmény felértékelte Pannóniát. 193 az első
olyan esztendő, hogy Pannónia császárt adott a birodalomnak: ekkor Septimius Severus
felső-pannoniai helytartó - helyzeti előnyét kihasználva - a syriai és britanniai császár­
jelölttel szemben előbb ért Rómába, s megszerezte magának a császárságot. A Severus-
dinasztia tagjai számos m ódon kedveztek Pannóniának, m indenekelőtt azzal, hogy
határainál a békét bármi áron igyekeztek fenntartani. Alattuk nyert colonia rangot
Carnuntum - ahol császárrá kiáltották ki Septimius Severust a katonák - és Aquin­
cum. Caracalla 212-ben a birodalom minden szabadjára kiterjesztette a római polgár­
jogot. A romanizáció a tartományokban meglehetősen felszínes és korlátozott érvé­
nyű maradt.
A Severusok korának békés évüzedeit a 3. század közepétől háborús időszak váltotta
fel, amit belső nehézségek is súlyosbítottak. A császárok kikiáltásában és támogatásá­
ban nagy szerepet játszott a dunai hadsereg. Előbb a dák karpok, majd a gótok ellen
kellett ismétlődő háborúkat folytatniuk. Dacia keleti fele a gótok kezébe kerülhetett.
A gótok újabb, 268. évi inváziója ismét nyilvánvalóvá tette: a „barbár” népek támadása­
inak tüzében Dacia többé nem védhető. 271-ben Aurelianus császár feladta a gótok
ellenében a Duna bal partján elterülő Daciát, s új tartomány (Dacia Ripensis) felállí­
tását határozta el a D unajobb partján. Itt nyertek elhelyezést a daciai hadak (légiók)
és a még Daciában visszamaradt romanizált lakosok. Dacia a gótok birtokába m ent át,
míg a daciai eredetű rom anizált lakosság a Dunától délre élte át a népvándorlás
évszázadait.
20 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

A birodalomban uralkodó fejetlenséget a 3. század végén Diocletianus császár ural­

ma szüntette meg időlegesen. Eredményesen harcolt mind a germ án törzsek (gótok,
vandálok), mind a szarmata népek támadásai ellen. A 293-ban létrejött négyes uralmi
rendszer (tetrarchia) négy vezető méltóságának mindegyike illyricumi volt. A felosz­
tás eredm ényeképpen Pannónia Galeriusnak ju to tt, aki 294-ben fontos győzelmet
aratott a szarmaták felett. A rómaiak ekkor építették ki erődrendszerüket a Duna bal
partján, s talán a szarmaták is ekkor hoztak létre egy sáncrendszert a germánok ellen
(a Csörsz-árkot). Galerius átszervezte Pannónia igazgatását, a két pannoniai tarto­
mány helyett négyet hozott létre, a terület északnyugati részén Első Pannóniát Savaria
székhellyel, délkeleten Második Pannóniát Sirmium központtal, északkeleten
Pannónia Valériát Sopianae (a mai Pécs), délnyugaton pedig Pannónia Saviát Siscia
centrummal. A kis- és középbirtok helyett a császári tulajdonú nagybirtok lett az ural­
kodó birtoklási forma Pannóniában. A császár tulajdonát növelte a mocsarak lecsapo-
lásával vagy erdőirtással mezőgazdasági művelésre alkalmassá tett terület. A 4. század
elejére Pannóniában gyökeret vert a kereszténység, amelyet a Sirmiumban gyakran
megforduló Nagy Constantinus császár 330-ban államvallássá tett.
A 320-as évektől kezdve megélénkültek a harcok a birodalom, valamint a határait
fenyegető „barbárok” között. 322-ben Constantinus mind az Alföldre zúduló gotokat,
mind a Pannónia Valeria tartományra törő szarmatákat legyőzte. A szarmata belviszályok
(332-334-ben) kedveztek annak, hogy szállásterületüket (a Csörsz-árkon belüli vidéke­
ket) germán népek (vandálok és gótok) vegyék birtokba. A barbárok az egymás közti
háborúikban ejtett foglyaikat Pannóniában rabszolgának adták el. Nem tudott hatéko­
nyan gátat vetni a barbárok fenyegetéseinek a limesek megerősítése és továbbépítése
sem a 4. század közepén. 356-ban kvádok, a következő évben szarmaták támadtak
Pannóniára. II. Constantius császár 358-ban hadjáratot vezetett az Alföldre, s nagy mé­
szárlást vitt végbe a szarmaták és a kvádok között. Ugyanezekben az években jelentek
meg az Alföldön a gepidák. A birodalom limesekét megerősítő, újjáépítő és a Barbaricum
területén is folyó munkálatai váltották ki 374-375-ben a kvádok és a szarmaták újabb
háborúját Pannónia ellen, amit római visszacsapás követett. A római hadsereg 378-ban
a balkáni Hadrianupolisz (a mai Edime) mellett súlyos vereséget szenvedett a gotoktól,
valamint a velük együtt fegyvert fogó alánoktól és hunoktól. A győztesek 379-ben
Pannóniába is behatoltak. A Pannónia ellen gyakorivá váló szarmata, markomann, kvád
és gót támadások lehetetlenné tették a római uralom gyakorlását. Az 5. század első
évtizedében gyors egymásutánban vandálok és gótok vonultak át Pannónián, és pusztí­
tották azt végig. A 395-ben kettészakadt Római Birodalom nyugati fele biztosította névle­
ges fennhatóságát Pannónia felett, de a sirmiumi részek rövidesen mégis a Keletrómai
Birodalom tényleges érdekkörébe kerültek; különben is Pannóniában mind nagyobb
befolyáshoz és hatalomhoz jutottak a hunok. Az 5. század elejétől kezdve évtizedeken
keresztül menekült a romanizált lakosság Pannóniából. Megszakadt a romanizáció fo­
lyamata, a római idők emlékét csak az épületek, majd romjaik, kövezett utak és hidak, a
mezőgazdaság bizonyos, római alapokra visszamenő termékei (pl. a szőlő) őrizték. A Ró­
mai Birodalom pannoniai összeomlásával egy időben új nép vette birtokába a Kárpát­
medence nagy részét, a hunok népe.
 A NÉPVÁNDORLÁSKOR 21

A NÉPVÁNDORLÁSKOR
A hunok
A hunok a 370-es évek közepén jelentek m eg Európa keleti peremén, a Volgától
nyugatra, s m ár 379-ben a gotokkal és az alánokkal együtt egy csoportjuk b etö rt Pan­
nóniába. Újabb hun csapatok 394-395 telén tűntek fel az Al-Dunánál, s beavatkoztak
a Nyugat-, illetve a Keletrómai Birodalom ügyeibe. Hosszabb szünet után, 422-ben
jelentkezett a hunok Ruga vezette csoportja az Al-Dunánál, majd röviddel utóbb bete­
lepedtek az Alföldre. A keletrómaiak pénzzel váltották meg a békét. A nyugatrómaiak
fennhatósága alatti D unántúl (Pannónia Valeria, valamint Első Pannónia) a 430-as
évek első felében ju to tt h u n uralom alá. Ruga utóda rokona, Bleda lett, aki testvéré­
vel, Attilával osztozott a főhatalomban. Egy csapásra megélénkült a hunok diplomáci­
ája, és mozgásba lendültek fegyvereik. A tárgyalásokon a keletrómaiakkal szemben, a
hadszíntéren pedig különféle kelet- és nyugat-európai n ép ek ellen értek el sikere­
ket. A germ ánok elleni harcuk a később keletkezett Nibelung-énekben is megjele­
nik. 11 évi uralkodás után, 445-ben Attila meggyilkoltatta bátyját, és a hatalmas terüle­
tet birtokló hun nép egyedüli uralkodója lett. Birodalmában azonban a h u n o k ki­
sebbséget alkottak. A társadalmilag lassan differenciálódó, lovasnomád életform át
folytató hunok mellett Attila alattvalói rendkívül sok nyelvű és etnikumú népesség­
ből tevődtek össze, zömük azonban gót lehetett. Magának Attilának a neve is - elter­
jedt értelmezés szerint - gót formában m aradt ránk. Hatalm át isteni eredetűnek vél­
te. Az a szűk csoport, amelyre uralma gyakorlásában támaszkodott, szintén vegyes össze­
tételű volt, germánok, rómaiak, irániak, görögök találhatók közöttük.
Attila összesen 19 évig, egyeduralkodóként mindössze nyolc évig állt birodalma
élén. A világtörténelem egyik legnagyobb szabású egyéniségévé, legendák, mítoszok
tárgyává vált. Egy, Európában hirtelen és váratlanul megjelent, valamint hasonló gyor­
sasággal letűnt nép vezére volt. A Tisza vidékén lévő székhelye (orduja) a kortársak
csodálatát váltotta ki pom pája, fényűzése m iatt (ezt a gazdagságot érzékelteti a Sze-
ged-Nagyszéksóson talált, sok darabból álló aranylelet), miközben az istenként tisztelt
fejedelem puritán egyszerűséggel öltözött, és szerényen étkezett. Nem utolsósorban
azonban tettei váltották ki az utókor csodálatát. 447-ben óriási pusztításokat hajtott
végre a Keletrómai Birodalom balkáni területein. 450-ben a Nyugatrómai Birodalom
beszüntette a hunoknak folyósított adó fizetését, ezért 451-ben Attila barbár népek
óriási töm egét indította el Gallia ellen. A Szajna melletti Tricassis (ma Troyes) köze­
lében megvívott (ún. catalaunumi) ütközet Attila, valamint Aétius, hajdani nyugatró­
mai szövetségese és a vizigótok között eldöntetlenül végződött. 452-ben Attila Itáliá­
ban a Pó folyótól északra eső területet pusztította végig. A súlyos veszteségeket szenve­
dett hun sereg előrenyomulását az a - fegyverszünetet kérő - követség állította meg,
amelyben I. Leó pápa is részt vett. Ugyanezen idő alatt a keletrómaiak - kihasználva a
hun sereg távollétét-betörtek a hun szállásterületre, és nagy pusztítást vittek véghez.
A visszacsapás azonban elm aradt. Attila 453-ban meghalt, s a következő évben fia,
Ellak a máig ismereüen, de biztosan kárpát-medencei Nedao folyónál vereséget szen­
vedett az Ardarik gepida király vezette népek (germánok, szarmaták) seregétől.
22 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

A germán népek
A Kárpát-medence keleti felében a hunok örökébe a germán gepidák léptek. Már
korábban is itt laktak, de uralmi helyzetbe csak a nedaói csata után kerültek. Központ­
ju k a Maros-Körös-közi alföldi terület volt, de elfoglalták Erdélyt, valamint hozzájuk
tartozott Olténia is. A gepidák letelepült életmódot folytató, falvakat alkotó földműve­
lők és állattenyésztők voltak. Főleg az 5. század közepe után meggyorsult a gepida társa­
dalom rétegződése, megnőtt az alávetettek száma. A katonai kíséret tagjai, akik a vezető­
ket szolgálták, meggazdagodtak. Vonzotta őket a közelükben levő Második Pannónia —
a római jellegéből legtöbbet megőrzött hajdani tartomány - gazdagsága, ezért több íz­
ben kísérletet tettek a Szerémség és környéke megszerzésére, a fegyveres összeütközést
is vállalták érte. Megismerték a kereszténységet (főleg az ariánus eretnekséget), sírjaik
azonban eredendően pogány népességnek mutatják a gepidákat.
Míg a Kárpát-medence keleti felében Gepidia megszületésével konszolidálódtak
az uralmi viszonyok, addig változatos sors várt a nyugati részre, Pannóniára a nedaói
ütközet után. A csata győztesei ugyanis kivonultak Pannóniából, s o tt 455-ben formáli­
san helyreállt a nyugatrómai uralom . 456-ban a nyugatrómaiak befogadták és Pan­
nóniában helyezték el az osztrogótokát. Ugyanebben az évben földrengés áldozata lett
a római Pannónia legjelentősebb városa, Savaria. Az osztrogótok a Kárpát-medence
nyugati részeit szállták meg, keleti felében a gepidák mellett szkírek, szarmaták, szvébek
éltek. Ezek szövetkeztek a mind hatalmasabb osztrogótok ellen, ám 469-ben az ismeret­
len Bolia folyó m ellett nagy vereséget szenvedtek tőlük. Az elpusztult, lerombolt Pan­
nóniából a 470-es évek elején a gótok kivonultak. Távozásuk után évtizedekre hatalmi
vákuum keletkezett itt. Eszak-Dunántúlon a szvébek léptek a helyükbe. Nyugat- és
Dél-Dunántúl germ án lakosai O doaker Itáliai Királyságának alattvalói voltak. Az 5—6.
század fordulója táján jelentek m eg a Kárpát-medence nyugati szegélyén a germ án
herulok. 508 körül legyőzték őket a langobárdok, s így a herulok déli vándorútra
kényszerültek, először Gepidiában leltek m enedéket, majd elhagyták a Kárpát-me­
dencét. A 6. század elején a már Itáliában élő gótok kiűzték a Szerémségből a gepidá­
kat, de azok 535 táján újra megszerezték az uralmat Második Pannónia felett. Fennha­
tóságuknak a langobárdok 551. évi győztes hadjárata vetett véget. A jobbára állattartás­
sal foglalkozó langobárdok egyébként a 6. század elejétől kezdve fokozatosan vetették
meg lábukat, északról dél felé tartva, a Kárpát-medence nyugati felében, 547-ben m ár
a Drávától délre foglaltak el városokat, s így kerültek összeütközésbe 551-ben a
Szerémséget birtokló gepidákkal. A csata a langobárdok győzelmével ért véget, de
nem jelentette a gepida uralom összeomlását. Sőt 560 körül Kunim und gepida király
Maros-Körös-közi székhelyét is Sirmiumba helyezte át, s szintén itt működött a gepi­
dák ariánus püspöke.
A langobárd-gepida ellentétek az 560-as évek közepén új fordulatot vettek. 565-ben
Alboin langobárd király Sirmium falai közelében legyőzte a gepidákat. A következő
évben a gepidák bizánci segítséget vettek igénybe, és sikereket értek el a langobárdok
ellen. A langobárdok erre szövetséget kötöttek a Baján vezette avarokkal, akik bezú­
dultak a Kárpát-medencébe. Az avar és langobárd együttműködés eredm ényeként
megdőlt a Maros—Körös-vidéki Gepidia, az ütközetben Kunim und gepida király is
elesett. A sirmiumi gepidák a végveszélyben Bizáncnak adták m eg magukat, így
Sirmium a bizánciak kezére került. Alighogy berendezkedtek, a sikerektől megrésze­
gedett avarok hirtelen Sirmium ellen fordultak. Ez fenyegető kihívás volt mind a lan­
gobárdok, m ind Bizánc ellen. Ebben a helyzetben Alboin az elvonulás mellett d ö n ­
tött. Az Alföldet m ár amúgy is birtokló avaroknak felajánlotta Pannóniát, akik viszont
 A NÉPVÁNDORLÁSKOR 23

biztosították szabad távozásukat. A langobárdok 568-ban Észak-Itáliába vonultak, ahol

ma Lombardia neve őrzi emléküket. A gepida és langobárd urait vesztett Kárpát­
medence az avaroké lett.

Az avarok
Az avarok ázsiai (belső- és közép-ázsiai) - bár közelebbről vitatott eredetű —népe a
türkök elől menekülve érte el 562-ben az Al-Dunát. Mivel az őket üldöző nyugati
türkök, imm ár a Volgán átkelve, szorosan a nyomukban voltak, szinte az utolsó pilla­
natban jö tt a hontalan avaroknak Alboin nagylelkű ajánlata Gepidia elfoglalására. Az
már a langobárdok balszerencséje, hogy szövetségesük, akikkel m egdöntették nagy
ellenfelük, a Gepida Királyság hatalmát, rövid egy év leforgása alatt őket is távozásra
késztette a Kárpát-medence nyugati feléből. így 568-ban a Kárpát-medence egésze -
beleértve természetesen Erdélyt is - egyetlen nép, az avarság uralma alá ju to tt.
Az avarok lovasnomádok voltak. Mint jobbára szabad elemekből álló társadalom,
nagy tömegben tudott kiállítani fegyverforgató harcosokat. Lovasaik ritkábban vas-,
gyakrabban bőrpáncélt viseltek, kiválóan értettek az íj és a nyíl kezeléséhez. Ok hono­
sították meg Európában a vaskengyelt, ami főleg kezdetben nagy fölényt biztosított
nekik a csatatereken. Jelentős számú és különböző eredetű csatlakozott n é p állt az
avarok uralma alatt, amely katonáskodással, kézműipari és földműves termékekkel,
adókkal szolgált uraiknak. Az avarok egyetlen fő (a kagán) uralm a alá tartoztak, aki
isteni eredetűnek tekintette magát, s Attiláéhoz hasonló tisztelet járt ki neki. A kár­
pát-medencei avar honfoglalást követő évtizedekben Baján állt az avarok élén.
568 után rögvest kezdetét vette az avarok katonai fellépése a Bizánci Birodalom
ellen. Baján avar kagán több alkalommal aratott győzelmet Bizánc felett. A bizánci
császár arannyal váltotta meg tőlük a békét, amelynek összege folyamatosan emelke­
dett. 581-582-ben Sirmium avar kézre került, s ennek a városnak a birtoklása volt a
kulcs a Balkán elözönléséhez. 586-ban (vagy 597-ben) azonban Thesszalonikét már
nem sikerült birtokba venniük. Amint Bizánc befejezte keleti hadjáratait a perzsák­
kal, az 590-es évek közepén Priszkosz vezetésével az avarok ellen fordult, és sorra
foglalta vissza az előző évtized avar hódításait. Néhány évvel később (599-ben) pedig
már a Duna bal partján, a mai Bánátban, tehát avar szállásterületen szereztek hídfőál­
lást és arattak győzelmeket Priszkosz katonái. Avarországnak azonban maga a bizánci
császár, Maurikiosz kegyelmezett meg azáltal, hogy leváltotta a sereg éléről Priszkoszt,
akinek utóda m ár korántsem volt ilyen sikeres, míg végül a Bizánci Birodalom adó­
fizetésre kényszerült. Az avar kalandozások továbbra is elsősorban Bizánc ellen irá­
nyultak, de a kagán pl. szláv csapatokat küldött Itáliába. Avar kézre került Dalmácia
területének nagy része. Az átütő sikerek azonban végül is elmaradtak. Nem já r t ered­
ménnyel Thesszaloniké második avar ostrom a 618-ban (vagy 617-ben), m ajd a per­
zsákkal szövetkezett avarok 626-ban Konstantinápoly ellen indultak, de a császárvá­
rost nem tudták elfoglalni.
626-ban nem pusztán egy vereséget szenvedtek az avarok, hanem ez a katonai ku­
darc alapjaiban rázta meg birodalmukat. A legsúlyosabban az évtizedek óta áramló
bizánci arany elmaradása érintette őket. Korábbi alattvalóik gyors egymásutánban ráz­
ták le az avar igát. Még a konstantinápolyi kudarc előtt elszakadtak Avarországtól a
nyugati határain élő, Samo vezette szlávok, majd 626 után a keleten lakó onogur-
bolgárok. Kuvrat 635 körül a Fekete-tenger és a Kubán folyó vidékén (más vélemény
szerint a Dnyeper folyó környékén) m egalapította önálló kaganátusát, O noguriát.
24 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

Ugyancsak leváltak Avarországról a dalmáciai szlávok. Mivel a Kárpát-medence jelentős

(jobbára középső) területeit birtokló avarokat hovatovább szinte m inden oldalról szlá­
vok vették körül, nem meglepő, h a legkorábban a 7. század első felében szláv csopor­
tok jelentek meg a térségben, elsőként Erdélyben. Ugyanakkor a 7. század elejétől a
Kárpát-medence északi részébe is szláv betelepülés történt. A 7. század elejétől kezd­
ve —nyilván a vereségek, valamint a terület összeszűkülése következtében is - életfor­
ma-változás következettbe az avaroknál. Egyes csoportjaik feladták mozgó, pásztorko-
dó életmódjukat, s lassan állandó telepeket alakítottak ki maguknak, földet kezdtek
művelni, és letelepült életmódra valló állatokat (pl. sertést) tenyésztettek.

Az onogur-bolgárok
670 tájától nagy átalakulás figyelhető meg elsősorban az avar régészeti emlékanyag­
ban. Úgyszólván m inden megváltozott, amit a régész észlelni képes: a fegyverek, a
viselet, a kerámia, a település, a tem ető, még a népesség embertani arculata is. A 670
utáni években teljesen új népesség jelen t meg a Kárpát-medencében. Az írott forrá­
sok mindössze arról tájékoztatnak - értelmezésük nem problémamentes -, hogy Kuvrat
elhunytát követően, amikor a kazárok támadása megdöntötte kaganátusát, öt fia közül
a negyedik, Kuber népével Avarországba m enekült, majd utóbb Thesszaloniké vidé­
kén szállt meg. Az írásos emlékanyag tehát egy onogur-bolgár bevándorlást valószínű-
sít. Joggal feltehető, hogy rajtuk kívül - de velük együtt-m ás, steppei etnikumok is
érkeztek a Kárpát-medencébe. Az újonnan bevándorlók motívumkincsének, ember­
tani alkatának számos eleme Ázsia, sőt egyenesen Belső-Ázsia felé mutat. M inden
bizonnyal olyan, etnikai értelem ben kevert népesség jutott ekkor a Kárpát-medencé­
be, amelynek komponensei Kelet-Európából és Ázsia különböző térségeiből tevőd­
tek össze. Ez a frissen érkezett népesség hozta létre a 8. század elejétől a régészeti
motívumairól griffes-indásnak m ondott emlékanyagot, amelyre a bronzból öntött öv­
díszeken m egjelenő állatfigurák (griff) és a növényi ábrázolások (inda) ajellemzők.
Felmerült, hogy a 670-es években a Kárpát-medencébe bevándorlók karakteriszti­
kus etnikuma a magyar lett volna (ez az ún. kettős honfoglalás elm élete). Ez a feltevés
abból indult ki, hogy vajon miért nem maradt a Kárpát-medence középső részét kitöl­
tő avarságnak nyelvi (helynévi) emléke, amikor a sokkal csekélyebb létszámú szlávság
nyomát nagyon sok helynév őrizte meg. ígyjutott arra a következtetésre, hogy az avar
nép nyelvi hagyatéka a l l . századtól feltűnő kárpát-medencei m agyar helynévanyag,
eszerint az avar tömegek magyarul beszéltek volna, és magyar helyneveket adtak vol­
na. Az elmélet alátámasztására régészeti, em bertani „érveket” is igénybe vettek, am e­
lyekről azonban hamar kiderült: nem bizonyíthatják az avarok magyarságát, sőt egyik­
másikuk kifejezetten ellenérvként szolgált. Ez a feltételezés nem számol azzal, hogy a
szlávoktól szinte minden oldalról körülvett avarok rákényszerültek a szláv nyelv átvéte­
lére, ami nagyban hozzájárult - egyébként ismeretlen - nyelvük elvesztéséhez. Ennél­
fogva az avar (törökjellegű?) helynévanyag hiánya az avarok nyelvi elszlávosodásával
magyarázható. Fontos körülmény, hogy a 9. századi Pannóniából, a magyar honfoglalás
előtti időből ism ert helynevek között nincs egyetlen finnugor e red etű sem, amely a
térségben élő magyarokra vallana. Bizton állítható tehát, hogy a 670 utáni években a
Kárpát-medencében feltűnő új népesség etnikum át tekintve nem volt magyar.
Az új telepesek az itt talált népességgel egybeolvadva nagyobb területet népesítet­
tek be, mint az 568-ban hazát foglaló korai avarok. Az összefoglalóan késő avarnak
m ondott népesség megszállta a nyugati Felvidéket, a Bécsi-medencét, sőt nyugati
 A NÉPVÁNDORLÁSKOR 25

határait egészen az Enns folyóig terjesztette ki. A 8. század jelentős részében nincs
tudomásunk számottevő avar külpolitikai akcióról. Egyedül a 740-es évek első feléből
m aradt adat arra, hogy megkísérelték uralm ukat - sikertelenül - kiterjeszteni a Drá-
va-Mura-vidéki kárántánok fölé. Látszólag az avar belpolitikában is eseménytelenül
telt a 8. század eleje. A 8. század végi adatok azonban a hatalom gyakorlásában bekövet­
kezett változásokról adnak számot. Igaz ugyan, hogy továbbra is a kagán volt az avarság
első számú vezetője, de területi hatalm át nyugaton a tudunnal, keleten pedig a
jugurrussal kellett megosztania. A késő avar társadalom rétegzett volt. A vérségi ala­
pon felépült közösségek élén a nagycsalád feje állt. A szabadság m utatója a díszes
bronzöv volt. A társadalom nagy részét kitevő köznép egyre inkább földműveléssel és
kisállattartással foglalkozott, adózásra volt kötelezve. Rabszolgákkal a késő avaroknál
lényegében nem találkozunk. A település alapvető egysége a falu lehetett, a régészek
falvakat, illetve településnyomokat tártak fel. A késő avar kor tárgyi hagyatékának
páratlan szépségű emléke a 23 darab színarany edényt tartalmazó, korábban számos
más etnikumhoz sorolt nagyszentmiklósi kincs. Ennek, valamint a nemrégen ismertté
vált szarvasi tűtartónak rovásírásos feliratai azt bizonyítják, hogy a késő avar (onogur)
népesség saját írással rendelkezett (jóllehet mind a kincset, mind a tűtartó feliratait
megkísérelték magyarként, illetve magyar nyelvűként értelmezni).

Az Avar Kaganátus bukása

Nagy Károly frank király szakadatlan háborúinak sorába illeszkedett az Avar Kaganátus
elleni támadás is. A frank állam ugyanis, m iután m egdöntötte a Langobárd Királysá­
got, egy kis szakaszon közveüenül határos lett Avarországgal. Előbb azonban még a
szászok és a bajorok ellen harcolt Károly, s hogy hátát biztosítsa az avarokkal szemben,
békét kötött velük. Amikor 788-ban Károly a bajor trónra ült, széles fronton közös
határ létesült a frankok és az avarok között. Még ugyanebben az évben kezdetét vette
a frank támadás az Ennstől keletre eső avar területre. Mivel az avarok elutasították
Károly területi követeléseit, 791-ben m egindult a frank tám adás Avarország ellen. A
hatalmas tömegeket felvonultató frankok számukra kedvező terepen, a Bécsi-erdő­
ben győzelmet arattak az avarok (illetve azok előőrsei) felett. Az avarok ettől kezdve, a
nyílt összeütközést kerülve, hátráltak az előrenyomuló frankok elől, m inden útjukba
került élelmet elpusztítottak, hogy a nom ádok kedvelt (a felperzselt föld taktikájának
nevezett) harcm odora szerint késztessék meghátrálásra az ellenséget. A taktika be­
vált, amihez m ég az őszi esőzések és a folyók (mindenekelőtt a Duna) áradásai társul­
tak. Mindezek együttesen óriási veszteségeket okoztak a frankoknak, akik így pirruszi
győzelmet arattak.
Négy évvel később, 795-ben avar belháború játszott a frankok kezére. A kagán és a
jugurrus csapott össze, s m indkét vezér elesett a csatában. A nyugati országrészt kor­
mányzó, a frankokkal közveüenül határos tudun még ez évben Aachenben meghó­
dolt Nagy Károlynak, s a következő esztendőben keresztény hitre tért. Ugyanekkor
Erik friauli herceg ellenállás nélkül ju to tt el a kagáni kincstárig, s az őrizetlenül
hagyott, nagy mennyiségű kincset kivitte Avarországból. 796 nyarán Nagy Károly fia,
Pippin vezetésével indult újabb hadjárat az avarok ellen, az elesett kagán helyett
választott vezető meghódolt neki. A Dunától nyugatra fekvő avar területeken létrejött
frank uralom ellen a tudun vezetésével 799-ben felkelés tört ki, ennek esett áldozatul
több frank hatalmasság, így Nagy Károly sógora, valamint Erik herceg. A lázadást a
frankok leverték, a tudunt kivégezték, s nagy mészárlást hajtottak végre a Dunántúlon
26 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

a felkelésben részt vett avarok között. Az ellenállás gyökerei azonban mélyek lehettek,
mivel még 802-ben is hallunk erőszakos avar cselekedetről frank tisztségviselők el­
len. Az új tudun 803-ban meghódolt Nagy Károly előtt. S míg nyugaton ezek az esemé­
nyek történtek, 803-ban kelet felől Krum bolgár kán hatolt be Avarország keleti (Ti-
sza-vidéki) területére, s 804-ben legyőzte a kagánt, aki - életét mentve —a frankokhoz
m enekült, és keresztény hitre tért. A bolgár támadás talán még több avar pusztulásával
já rt, m int a megismétlődő frank hadjáratok és bosszuló akciók. Az avarok elleni több
irányú támadások nem jártak az avarság kipusztulásával, de a 9. század elejére az önálló
Avarország eltűnt a térképről, s ezzel együtt megszűnt a Kárpát-medence uralmi egy­
sége is. A térség a 9. században több hatalom között oszlott meg.

A 9, SZÁZAD

A frank Pannónia
A frankok uralma a hajdani Avarország területén a Dunáig terjedt. Az Ennstől keletre,
a m ai osztrák területre eső részt Avaria néven tartománnyá szervezték. A Dunántúl és
a Dráva-Száva köze Felső- és Alsó-Pannónia néven formálisan az avar kagán és egy szláv
törzsfő (fejedelem) uralma alá került, de ténylegesen az előbbi felett az Oriens grófja,
az utóbbi felett pedig a friauli herceg gyakorolt fennhatóságot. Egyházi szempontból
is különbséget tettek e két rész között. Az avar kagánok területét a salzburgi érsek, a
szláv törzsfők Dráva—Száva-közi területét az aquileiai pátriárka felügyelte, Avaria tarto­
mányban pedig a passaui püspök joghatósága érvényesült. 804 után az avar kagánok
feltétlen hűséget tanúsítottak a frankok iránt, de a 810-es évek végén és a 820-as évek
elején annál több bajuk volt a frankoknak az uralm uk ellen lázadó szláv törzsfővel,
Ljudevittel. Felkelésének erőszakos halála vetett véget. A 820-as évek második felé­
ben a Dráván felhajózó bolgároknak sikerült elfoglalniuk Alsó-Pannónia keleti részét
(a Szerémséget és Szlavónia egy részét).
Ez az érzékeny területi veszteség vonta maga után 828-ban azt a frank közigazgatási
átszervezést, amelynek eredményeképpen egyetlen Pannóniát hoztak létre, s a terü­
let egyházigazgatásából részt kapott Passau is. Pannóniában lassan haladt az egyház­
szervezés. Nem csupán új püspökség alapítására nem került sor, de templomok is
viszonylag kis számban épültek e területen. Annál több birtokot harácsolt össze itt a
salzburgi érsekség és a passaui püspökség.
A frank Pannónia népessége vegyes etnikumú volt. Bajorokkal szinte alig számol­
hatunk. 860-ban a wangarok határait említi egy oklevél az Alpok lábánál, bennük
bizonyára a késő avarok onogur csoportjait kell látnunk. 871-ben adót fizető avarokról
olvashatunk. A középkori Magyarországon felbukkanó Várkony helynevek az avarok
egyik nevét őrizhették meg. Ezek m ellett az adatok mellett a 9. századi temetők is
tanúskodnak avar továbbélésről. Tekintettel arra, hogy a 9. század első évtizedeitől
kezdve a D unántúlon a frissen beköltöző déli szlávok túlsúlyban voltak, az avarok
nyelvi elszlávosodása egyre intenzívebb lett. A szlávok elsősorban a Dunántúl déli
részén laktak, ez is azt bizonyítja, hogy déli irányból hatoltak be a Dunántúl területére.
Az Oriens közigazgatásának 828-ban bekövetkezett átszervezésével - a két Pannónia
megszüntetésével - felszámolták a dunántúli vazallus Avar Kaganátust és a drávántúli
szláv fejedelemséget is, és négy grófságot létesítettek a területükön. A dél-dunántúli
szlávok fölé az a Pribina került, akit feltehetően frank barátsága m iatt I. Mojmír morva
 A 9. SZAZAD 27

fejedelem űzött el Morvaországból. Mojmír elleni fellépése kapcsán bizonyította is a

frankok iránti hűségét. Mint frank tisztviselő építette ki központját a mai Zalavár he­
lyén, a németül Mosaburgnak, szlávul Blatenski gradnak mondott Mocsárvárban. Utó­
da fia, Kocel lett, aki felkarolta a Morvaországból távozni kényszerült, az igehirdetést
szláv nyelven végző Konstantin-Cirill és Metód ügyét, s Kocel közreműködésével a
pápa Metódot Sirmium, azaz valójában Pannónia érsekévé szentelte. Formálisan tehát
önálló egyházi szervezetet kapott Pannónia, de Metód mégsem tudta az időközben
bolgár egyházi központtá vált Sirmium érseki székét elfoglalni. Mivel a frankoknak
nem volt ínyére Pannónia egyházi önállósulása, K ocelt- Metóddal együtt - megbün­
tették. Kocel ismeretlen módon eltűnt a történelemből, Metód pedig fogságba és
bajor egyházi bíróság elé került.

A Morva Fejedelem ség

A Kárpát-medence északnyugati részén a szláv népesség élén nyitrai székhelyű törzs­
fő állott a 9. század első évtizedeiben. Amint azonban a morva-szlávok Kárpát-meden­
cén kívüli törzsszövetségének vezetője, I. Mojmír a 830-as évek közepén fennhatósá­
gát kiterjesztette a Nyitra-vidékre, a frankbarát és egyházi téren a salzburgi érsekre
támaszkodó - más forrás szerint viszont pogány - Pribinának menekülnie kellett on­
nan. így Mojmír a Kárpátok két oldalára kiterjedő s kelet felé talán a Garamig elnyúló
Morvaország fejedelme lett. Önállósodási törekvéseit letörendő, a frankok félreállí­
tották, és 846-ban saját neveltjüket, Mojmír unokaöccsét, Rastislavot ültették helyébe.
A kezdetben frank hűségen maradó Rastislav függetlenedni kezdett, ami gyakori
frank-m orva háborúskodást vont maga után. Rastislawal szemben a frankok unoka­
öccsét, az általuk nevelt Szvatoplukotjátszották ki. Rastislavot detronizálták, megvakí­
tották, ám a helyébe ültetett Szvatopluk Rastislav oppozíciós politikáját folytatta a fran­
kok irányában, s így állandósultak a frank-m orva fegyveres összecsapások. A 880-as
években Szvatopluk több ízben támadást indított a Dunántúl, a frank Pannónia terü­
letére. 892-ben és 894-ben újabb frank-m orva háborúkra került sor, m ár a magyarok
részvételével. 894-ben m eghalt a morva fennhatóságot nyugati és talán keleti-délke­
leti irányban is távolabbi területre kiterjesztő Szvatopluk. Az állam kormányzását fiai -
II. Mojmír és testvérei - vették át, de uralm uk rövidesen anarchiába torkollott, amit
még külső veszély is súlyosbított.
A Kárpát-medence 9. század végi történetének nyitott kérdése, hogy a Pozsony
közelében a Dunába öm lő Morva folyó két partjára kiterjedő (északi) Morvaország
m ellett létezett-e egy másik morva politikai képződmény. Bizonyos források megen­
gedik azt a feltételezést, hogy talán az Al-Dunába ömlő Morava folyó m entén egy másik
(déli) Morvaország is volt, amelyet Bíborbanszületett Konstantin császár Megalé Moravia
(Nagy-Morvaország) néven említ. A Nagyjelző ennek a morva alakulatnak a régiségé­
re utalhat. Egyelőre nem világos a két Morvaország egymáshoz való viszonya. Még azt
sem tartjuk kizártnak, hogy Szvatopluk uralkodása alatt, aki nyugaton a Cseh-meden-
cére terjesztette ki fennhatóságát, a két Morvaország a Duna-Tisza közén keresztül
területileg érintkezett egymással, azaz Szvatopluk ebbe az irányba is kitágította országa
határait. A déli morvák eredeti szállásterülete tehát a Kárpát-medence déli, Al-Duná-
val határos vidékeire terjedt ki. Sokan elvetik a déli Morvaországra vonatkozó feltéte­
lezéseket.
28 1. A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

A bolgár végek
Km in kán 803-804. évi hadjárata alapvető változásokat idézett elő a Kárpát-medence
keleti felének etnikai viszonyaiban. Ez a terület a hajdani Avarország központja volt,
Krum kán dúlásai azonban az avarság nagymértékű pusztulásával jártak. Helyükre
szlávok (timocsanok, abodritok) kerültek, akik - elszakadóban a bolgár uralom alól -
frank fennhatóság alá helyezték magukat. Ez váltotta ki 827-ben azt a bolgár támadást
a frankok ellen, amely a Szerémséget és az azzal határos Szlavónia keleti részét bolgár
uralom alá juttatta. Az ezt követő években Omurtag kán a Tisza vidékén harcolt az
abodritok ellen. Feltehető, hogy az Alföld a 9. század további részében is bolgár ura­
lom alatt maradt, még hajelentős bolgár lakosság nem élt is itt. A bolgár fennhatóság
elsősorban várakon alapult. Bizonyosan a bolgárok kezén volt Singidunum (a mai
Beograd), nagy valószínűséggel az Alföld közepén Csongrád, bizonytalan viszont ez az
Alföld északi peremén levő Visegrád, Nógrád és Zemplén esetében. Beograd, Csong­
rád és Nógrád környékén Nándor helynevek tűnnek fel, amelyek a 9. századi bolgár
népesség továbbélését bizonyíthatják. A 9. századi Alföld régészeti leletekben való
szegénysége nem támasztja alá a bolgár megszállást, s további probléma, hogy milyen
lehetett a viszony az alföldi bolgár uralom és a feltételezett déli Nagy-Morvaország
között. Sokkal biztosabb lábakon áll az erdélyi bolgár uralom kérdése. Itt - ha nem is
nagy számban - a régészeti leletek a bolgárokjelenlétét bizonyítják. Egy 892. évi adat
szerint Arnulf frank uralkodó azt kérte a bolgár fejedelemtől, hogy ne engedjen sót
szállítani Morvaországba. Ez egyértelművé teszi a bolgár fennhatóságot a sóban gazdag
Erdély felett. A bolgár központ a szláv nyelven Belgradnak nevezett Gyulafehérvár
volt, amelynek közelében szintén felbukkan a bolgár továbbélésre utaló Nándor hely­
név. Erdélyben ugyanúgy, mint az Alföldön, számolhatunk szláv (Erdély peremén
kifejezetten keleti szláv jellegű) népességgel. Tekintettel arra, hogy éppen a 9. szá­
zadban következett be döntő fordulat a bolgár-törökök elszlávosodásában, mind a bol­
gár, m ind a bolgártól különböző szláv népesség már szláv nyelvű helynévanyagot ha­
gyott hátra.
A 9. század végén a Kárpát-medencében megjelenő magyarok három , illetve alkal­
masint négy politikai képződményt találtak itt: Erdélyben és az Alföldön - annak egy
részén - bolgár uralm at, a Dunántúlon frank berendezkedést, északnyugaton (és
esetleg délen) morva fennhatóságot. Érdekes, hogy egyik képződménynek sem a
Kárpát-medencében volt a központja. A világi igazgatás terén a pannoniai frankok
Regensburgtól függtek, az északi morvák centrum a a Kárpát-medencén kívüli
Velehradon (Uherské Hradísté m ellett), az erdélyi és alföldi bolgároké pedig a Du­
nától délre, Pliszkában és Preszlavban volt. Semmit sem m ondhatunk ebben a vonat­
kozásban a déli morvákról. Az a körülmény, hogy voltaképpen három állam peremte­
rülete nyúlt be a Kárpát-medencébe, törzsterületeik viszont kívül feküdtek azon, meg­
könnyítette az új haza foglalására indult magyarok dolgát.
 2. AZ OSMAGYARSAG TÖ RTÉNETE
A HONFOGLALÁSIG

AZ URÁLI ÉS A FINNUGOR KOR

A magyar nyelv rokonsága

Az ősmagyarok történetének (a magyar őstörténetnek) kezdetei az idők homályába
vesznek. (A honfoglalásig terjedő időszakról szólván azért használom a magyar helyett
az ősmagyar term inust, hogy ezzel is hangsúlyozzam: a nyelvi megfelelés ellenére
népi azonosság szempontjából mély különbségek választják el a honfoglalás utáni
magyarokat a 895 előtti elődeiktől.) A legnagyobb problém át azjelenti, hogy itt nem
általában az emberi faj vagy egy régió, hanem egyetlen olyan nép históriáját kell a
lehető legtávolabbi pontig visszakövetni, amely e távoli időben népként m ég nem is
létezett, hanem más népekkel elválaszthatatlan egységben élt. Hiába állnak a kutatás
rendelkezésére a föld számos pontján sok százezer vagy az Urál hegység vidékén sok
tízezer évvel ezelőtti időből származó leletek (emberi csontmaradványok, ember al­
kotta tárgyak és telepnyomok), ezek konkrét néphez (etnikumhoz) kötése a távoli
m últban lehetetlen. A régészeti források éppen etnikai szempontból „ném ák”, és ez
meggátolja azt, hogy az ősmagyarok történetének feldolgozása a nagy m últra visszame­
nő tárgyi emlékek vonalán indulhasson el. Ennek az az ára, hogy a magyarság - illetve
más népek - egyedi (etnikus) őstörténete eleve kénytelen lemondani a pleisztocén
egész időszakáról, s csak a holocénra korlátozza vizsgálatait, s így szükségszerűen meg­
elégszik az utolsó néhány évezred vallatásával.
A vizsgálódás kiindulópontjához a legbiztosabb iránytűt a nyelvi tények szolgáltat­
ják. Évszázadok óta gyanított, az utolsó 100-200 év során sokoldalúan bizonyított tudo­
mányos tétel, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tartozik, s még ennél
is frissebb keletű az a megállapítás, hogy a finnugor nyelvek egy még kiterjedtebb
nyelvcsalád, az uráli részét alkotják. Az uráli nyelvcsaládba ugyanis a finnugor mellett
a szamojéd nyelvek is beletartoznak. Ez aztjelenti, hogy hajdanában létezett egy uráli
alapnyelvet beszélő közösség, amely egységesen magában foglalta a későbbi finnugo­
rok és szamojédok eleit is. A magyar nyelv mai állapotában is - évezredekkel a finn­
ugor nyelvrokonoktól való elválás után - egyértelműen finnugor, illetve uráli eredet­
re vall. Legkönnyebben ez a szókincs vonatkozásában látható be. Igaz, ha a szótári
tőszavakat tesszük mérlegre, ezeknek kisebb része minősül csak finnugor eredetű
vagy belső keletkezésű szónak, a nagyobbik hányaduk jövevényszó, illetve ismeretlen
vagy bizonytalan eredetű szó. Am a szótári szókészletben rendkívül sok olyan szó talál­
ható, amely jóval a finnugor (uráli) együttélés utáni „m odern” fogalmak jelölésére
született meg. Sokkal megbízhatóbb képet nyújt, ha gyakorisági szempontból tesszük
mérlegre a magyar nyelv szavait, vagyis ha azt vizsgáljuk, hogy egy-egy adott szövegben
(ahol a közhasznú fogalmakjelölésére szolgáló szókészlet gyakran, míg a szótári szó­
kincs túlnyomó része csak ritkán vagy éppen elvétve fordul elő) a szavak hány százalé­
ka tekinthető uráli, illetve finnugor eredetűnek vagy belső keletkezésűnek. A költők,
30 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

írók nyelvezetének mintegy 90%-a minősül ilyennek, de a m indennapi beszédben is

eléri a 75%-ot. Nem véleüen ez, hiszen a magyar nyelvben közel 1000-re tehető a finn­
ugor alapszavak száma, ami igen magas, főleg, ha számításba vesszük: mai indoeurópai
eredetű nyelvekben az alapszavak száma általában 500 körüli. Ugyancsak egyértelmű­
en a finnugor eredetet bizonyítja a magyar nyelv alapvető szókészletbe tartozó szavai­
nak vizsgálata. Ősi finnugor (uráli) örökségünk sorába tartoznak a névmások, az egy­
szerű számok, a testrésznevek, a rokonsági fok megjelölésére szolgáló szavak, az állat-,
növény- és ásványnevek, a lakással, eszközökkel, fegyverekkel, ruházattal, táplálkozás­
sal, a természet tárgyaival, jelenségeivel kapcsolatos szavak, tulajdonság, mennyiség
megnevezésére szolgáló melléknevek, valamint az elemi cselekvéseket, történéseket
kifejező igék. A szókészleten kívül d ö n tő súllyal esik latba a magyar nyelv uráli rokon­
ságának megállapításakor a nyelvtani szerkezet (ragok, képzők), valamint a szabálysze­
rű hangmegfelelések (hangtörvények) sora.
A magyarság eleinek történetét tehát nyelvi úton addig a szakaszig kísérhetjük
nyomon meglehetős bizonyossággal, ameddig az uráli alapnyelvet beszélők közössé­
gébe tartoztak. Teljes a bizonytalanság viszont a tekintetben, hogy miként képzelhető
el a magyarság (és az egész uráli nyelvközösség tagjai) helyzete az uráli alapnyelv
kialakulását megelőző időben (az ún. preuráli korban). Nem feltétlenül megbízható
kronológiai számítások - egyebek között szóstatisztikai módszerrel történt vizsgálatok
(ún. glottokronológiai módszer) - eredm ényeképpen ju to tt a nyelvtudomány arra a
következtetésre, hogy a szamojédok ősei legkésőbb a Kr. e. IV. évezred előtt elváltak a
finnugoroktól. Ez az uráli kor végét s a finnugor kor kezdetét jelenti. A finnugor
korban már csak a ma finnugor nyelvet beszélők elődei maradtak élet- és nyelvi közös­
ségben, hogy azután a Kr. e. III. évezred végéig (legkésőbb 2000-ig) széthulljon a
finnugor alapnyelvet beszélők közössége is, s egyik ágon kialakuljon a finn-permi
alapnyelvet, a másik ágon pedig az ugor alapnyelvet beszélő népesség. Ez a szétválás
jelzi a finnugor kor végét. A nyelvi tények alapján a magyar őstörténet uráli és finn­
ugor koráról beszélhetünk. Ezek tehát egymásra következő őstörténeti korszakokat
jelölnek, amelyek egybemosása kronológiai szempontból nem lehetséges. Más kér­
dés, hogy a nyelvtudomány ma még nem tud éles választóvonalat húzni a két időszak
közé a nyelvi állapot különbségei alapján; vagyis meglehetősen egyneműnek tűnnek
az uráli kor és a finnugor kor viszonyai mindazon területeken, amelyek nyelvi tényező­
ikkel jellemezhetők.

Az őshaza
Leggyakrabban nyelvi anyagot vettek igénybe az uráli, illetve a finnugor alapnyelv
népessége lakóhelyének megállapításához. Azt a területet, ahol e nyelvi közösség
részeként a magyarság elődei is éltek, őshazának (finnugor vagy újabban uráli őshazá­
nak) tekintjük. Ennek földrajzi határait, területi kiterjedését illetően m a sincs min­
denki által elfogadott, egységesnek m ondható álláspont. Mára már idejét múlta az az
elképzelés, hogy a finnugorok őshazája Belső-Azsiában, a Száján hegységben és az
AI táj hegység nyugati részében volt, mivel megdőlt az a feltevés, hogy a finnugorok és
az altaji nyelvcsalád tagjai nyelvrokonok lennének. Több őshazaelmélet is sarjadt vi­
szont a nyelvészeti paleontológia módszerének alkalmazása nyomán. Ez a rokon nyel­
vekben egyező növény- és állatneveket (amelyek az alapnyelv szókészletébe tartoztak)
szembesíti a növények és állatok hajdani elterjedésével, és a megnevezett flóra és
fauna elterjedési köre rajzolja körül az őshaza területét. Korábbi időszakban elsősor-
 AZ URÁLI ES A FINNUGOR KOR 31

ban a tölgy, bizonyos fenyőfélék (lucés cirbolya), a szil, az állatok közül pedig a méh (és
terméke, a méz), valamint a sün jutottak nagy szerephez az őshaza helyének meghatáro­
zásában. Mivel régen ezek közül több (a szil, a méh, a sün) kizárólagosan vagy elsősor­
ban Európában (méghozzá Eszakkelet-Európában) volt honos, ezért az erre a forrás­
bázisra építő kutatók a Volga, a Káma folyók és az Urál hegység közti vidékre helyezték
a finnugor őshazát. Ugyancsak a nyelvészeti paleontológiára (főleg az erdeifenyőre, a
nyírre és az égerre), valamint a pollenanalízisre (azaz a régm últ időből konzerválódott
virágpor elemzésére) támaszkodott a kutatás másik vonulata, amely még nyugatabbra
tette a finnugorok őshazáját, s a Balti-tenger és az Oka folyó (más nézet a Baltikum és
az Urál hegység) közti területre lokalizálta azt.
Ugyancsak a nyelvészeti paleontológiából indult ki az a —szélesebb körben elfogadot­
tá vált- feltevés, amely öt fafajta uráli, illetve finnugor eredetű nevére alapozva kísérelte
meg meghatározni az uráli őshaza helyét, jóllehet a megnevezések legtöbbje a magyar
nyelvben nem maradt ránk. A luc-, a árbolya-, a jegenye-és a vörösfenyő, valamint a magyarban
finnugor eredetű szil közül az első négy a tajgán honos fa, csak a legutolsó számít az
európai vegyes lomberdő fái közé. A Würm-glaciálist, ajégkorszak végét követő felmele­
gedés során a tajga keletről haladt nyugat felé, a vegyes lom berdő pedig nyugatról kelet
és északkelet felé. Az uráli őshazának olyan helyen kellett feküdnie, ahol a tajga fái voltak
a meghatározók, s ezek nyugati irányú terjeszkedésük során összetalálkoztak az ellenke­
ző irányból előretörő vegyes lomberdővel. A nyelvészeti paleontológia ezen eredményei,
valamint a pollenanalízis megállapításai azt mutatják, hogy az uráli őshaza (az uráli alap­
nyelvet beszélők közös otthona) az Urál hegység vidékén volt. Kérdés, hogy ez meddig
terjedt kelet felé, az Ob folyó alsó és középső folyása m entén Nyugat-Szibériában. Mivel
az Urál hegység nem jelent áthághatatlan akadályt, nem minősül éles határnak, könnyen
meglehet, hogy az uráli népesség egy része az Urál nyugati oldalán élt. A finnugor
korban annyi változás történt, hogy a szamojédok ősei északkelet felé mozdultak el, a
finnugorok pedig a körülírt terület nyugati részén éltek, miközben egyes csoportjaik
lassú nyugati irányú mozgásuk során átlépték az Urál hegységet, és előretolták szállásai­
kat a Volga-Káma torkolatáig.

Az életm ód és a társadalom
Ugyancsak oroszlánrészt vállalt a nyelvészet az uráli és finnugor kori életm ód és társa­
dalom körvonalazásában. Az uráli alapnyelvben a hal, tat (‘halfajta’), háló, illetve az íj,
ideg, nyíl szavak a halászat és a vadászat fontosságáról vallanak. Víz menti tartózkodásuk­
ról olyan, a vízi élettel kapcsolatos, uráli eredetű szavak adnak képet, m int maga a víz,
továbbá az ár (‘áradás’) , halad (‘úszik’), úszik, jó (‘folyó’), tó, láp, hab (‘hullám ’), tat
(‘a csónak egy része’). A halászat és a vadászat az uráliak élelmét szolgáltatta, amit
nyersen és főzve fogyasztottak. A nyershús-evés szokására néprajzi párhuzamok, a hús
megfőzésére uráli eredetű főz és fazék szavaink utalnak. A halakon kívül számos más
állat húsát fogyaszthatták, emlősökét (pl. nyúl, rénszarvas), madarakét (fogoly, holló) és
hüllőkét (kígyó). Ugyanakkor élelmüket gyűjtögetéssel tették változatossá. így juthat­
tak pl. a monyhoz (‘tojás’) . A vadászat szolgáltatta ruházatukat, a bőrt, ami szintén uráli
eredetű szavunk. Tekintettel arra, hogy az uráli népesség a fentebb utolsóként vázolt
őshazaelmélet szerint fent északon élt, ahol hónapokon át hó borította a talajt, és a
hideg szabta meg az időjárást, fontos volt m ind a meleg ruházat (nyelvészeti alapon
bizonyítható az uráli kori öltözetben az öv, a szíj és az ujj m egléte), mind a hidegtől, de
főleg a széltől óvó hajlék, amit hóba vágtak, vagy félig a földbe mélyítettek, s a vad
32 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

nyom át követve könnyen feladhattak. Az állatvilágból egyetlen hű társa volt az ember­

nek, a már háziasított kutya, amelynek főleg a vadászatokon vette hasznát. A kutya
húzhatta az uráli korban már ismert szánt, az ember pedig hótalpat használt a havas
terepen való közlekedésre.
Nem következett be számottevő életmódbeli változás a finnugor korban. Uralkodó
foglalkozási ág m aradt a vadászat és a halászat. A vadászat köréből finnugor kori szava­
ink közül a lő, öl, továbbá egy sor állatnév (vöcsök, lúd, nyuszi, nyest, ravasz ‘róka’), a
halászat köréből pedig a finnugor örökségnek számító fa l ‘rekeszték, háló’, vejsze,
valamint néhány halnév (ön, keszeg) bizonyítja ezt. Továbbra is szerepelt kiegészítő tevé­
kenységként (élelemszerzési forrásként) a gyűjtögetés, amint ezt a finnugor kori szó­
készletből a meggy ‘bogyó’ mutatja. Bár a magyar ház és lak szavak finnugor eredetűek,
mégsem gondolhatunk arra, hogy a finnugorok valóságos házakban laktak volna. Föld­
be süllyesztett kunyhók vagy sátrak voltak szállásaik, ez utóbbiak borítása bőrből vagy
nyírfakéregből készült. Állattartással és földműveléssel még a finnugor korban sem
számolhatunk (az uráli kort illetően ennek még csak a gyanúja sem vethető fel), bár
nem kizárt, hogy a finnugor kor végén megkezdődhetett a vadrénszarvas háziasítása.
Nincs megbízható nyelvi adat a finnugorság földművelésére sem. Egy-egy - kétes
jelentésű - szó (pl. esetleg a kenyér) megléte ugyanis aligha szolgálhat egész foglalko­
zási ágak virágzásának bizonyságául. Jó példa erre a fémek, illetve anyagok neve az
uráli és a finnugor alapnyelvben. N oha tőszavunk „csak” finnugor eredetű (a szamo­
jé d megfelelőkkel való kapcsolata nem egyértelmű), mégis aligha leh et vitás, hogy az
alapnyelv népessége az uráli, majd az arra következő finnugor korban szerszámait -
amelyek közül a kési és az árt ismerjük nyelvi adatok alapján -jórészt kőből készítette.
N em kizárt, hogy csont szavunk is finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy a szerszámok
másik része (pl. a tű) csontból való volt. Ugyanakkor vas szavunk uráli eredetű, de
ebből nem szabad uráli kori vasmegmunkálásra és vasművességre következtetni, mi­
k é n t az esetlegesen finnugor kori arany szó sem szolgálhat az aranyművesség bizony­
ságául. Az arannyal kereskedelem révén ismerkedhettek meg; á r ‘valaminek az ára’
szavunk finnugor eredetű.
Az uráli és a finnugor kor társadalma vérségi alapon épült fel. A magyar rokonsági
elnevezések legtöbbje visszavezethető az uráli alapnyelvig ( « ' anya’, ős ‘apa’,/«/‘fele­
ség’, meny, vő, rokon stb.), illetve a finnugor alapnyelvig (fiú, öcs, anya). A vérrokonok
nemzetségeket alkottak. A nemzetség fogalmát a finnugorban olyan szóval fejezték ki,
amely a magyarban had alakban és a népnyelvben ‘nemzetség’jelentésben élt tovább.
Társadalmi tagozódással aligha számolhatunk még, hiszen mind az élelemszerző tevé­
kenység (vadászat, halászat) közösen történt, mind a megszerzett zsákmány a közösség
tulajdonát képezte. Aligha kétséges, hogy a nemzetség élén már ekkor vezető állt, aki
azonban tisztségéhez tényleges, meggazdagodásra m ódot nyújtó hatalm at nem tudott
szerezni. Feltehető, hogy a leszármazást a nemzetségen belül apai ágon tartották szá­
m on. A finnugor kori hitvilág alapját a titokzatos, az em ber által még alig ismert termé­
szettől és az elhalt ősöktől való félelem alkotta, s ezekkel kapcsolatban alakult ki a
szellemhit.

A tárgyi emlékek
A nyelvészeti ism ereteket az utóbbi évtizedekben eredményesen egészítik ki a régé­
szeti leletek. Ezeknek legnagyobb hátrányuk, hogy éppen etnikai kérdésekben „né­
m ák ”. Nem véletlen tehát, hogy az uráli és a finnugor őshaza helyének meghatározá­
 AZ URAL! ES A FINNUGOR KOR 33

sában többféle nézet alakult ki a régészetben. Négy olyan középső kőkori (mezolitikus)
kultúrát is ismerünk, amelyeket kapcsolatba hoztak az uráli (finnugor) alapnyelvet
beszélő népességgel. A volga-kámai mezolitikum helyi késő paleolit előzményből
nőtt ki, s a Kr. e. V1II-V. évezred között virágzott a Volga és az Urál hegység közti
területen, valamint elszórtan az Uráltól keletre. Ugyancsak Európába helyezhető két
további mezolit kultúra is, a Kundai és a Szvidéri. A Kundai-kultúra az Észtországban
található, a Finn-öbölhöz közeli Kunda-tóról kapta nevét, a pollenanalízis alapján a
Kr. e. VII-VI. évezredre datálják. A Szvidéri-kultúra névadó lelőhelye Lengyelország­
ban, Varsótól délre fekszik, s voltaképpen kései paleolit régészeti műveltséget hor­
doz, amelynek kialakulására m ég a Würm 3. glaciális szakaszban, Kr. e. 11 ezer körül
került sor, s csak később változott mezolitjellegűvé. E három m ezolit kultúra kapcso­
latba hozása az uráli (finnugor) népekkel kétséges. Az a legvalószínűbb, hogy az urá­
liak hagyatéka a Sigiri-kultúrában maradt ránk, annak ellenére, hogy a legkorábbi
leletfeltárás körülményei biztos fogódzót nem adnak. A névadó Sigir-tó az Urál hegy­
ség keleti oldalán, Jekatyerinburgtól északra található, s a tóról elnevezett műveltség
az Uráltól a Tobol folyóig terjedt. AKr.e. IV. évezredre datálható kultúra népessége
vadász-halász életmódot folytatott, amint ez a csontleletekből megállapítható. Eszkö­
zeik nagyobbik része (tű, ár, ék, nyílhegy) is csontból, kisebbik része kőből készült.
Összefüggése a Kundai-kultúrával vitatott, viszont nagyon kézenfekvő annak feltéte­
lezése, hogy a neolitba áthajtó Sigiri-kultúra a Kozlovi-kultúrában folytatódott, vagy
éppen annak helyi megfelelője.
Szilárdabb talajon áll a régészet az újkőkori kultúrák és a finnugorság kapcsolatá­
nak vonatkozásában. A nyugat-szibériai Tyumeny melletti Kozlov lelőhelyről elneve­
zett Kozlovi-kultúra az Uráltól keletre fekvő vidék legrégibb n eo lit műveltsége, amely
még mezolit jellegű kőeszközöket is használt. A feltáró régész a Kr. e. IV. évezredre
(4000-3300 közé) keltezte. A Kozlovi-műveltség halász-vadász népe tópartokon élt.
Kerámiája déli hatást mutat, ahol az Amu-Darja vidékén a IV. évezred közepétől a
Kelteminári-kultúra virágzott. A Kozlovi-kultúrára gyakorolt hatása kétségtelen, de az
már vitatható, hogy az Urál-vidék uráli (finnugor) népessége a déli területről vonult
volna északra, s így a Kozlovi- és a Kelteminári-kultúra között etnikus kapcsolat lenne.
Az újabb nyelvészeti állásfoglalás szerint a Kozlovi-kultúrában (illetve annak sigiri
szakaszában vagy esetleg sigiri előzményében) láthaguk az uráliak (finnugorok) leg­
korábbi, a neolitikumból (a kései mezolitikumból) származó leleteit. Bizonyosra ve­
hető, hogy uráli (finnugor) népesség kereshető azon régészeti kultúra népében,
amelyet Volga-kámai-kul túra néven ismerünk. Ez Eurázsia nagy kiterjedésű, az Oká­
tól az Obig nyúló területein virágzott a Kr. e. IV. évezred kezdetétől a Kr. e. II. évezred
második feléig (tehát nagyjából 4000-1250 között). Nem kizárt, hogy a neolit művelt­
ség helyi mezolit alapokból fejlődött ki. M indenesetre kőeszközeik még hosszú időn
át mezolit jelleget mutatnak, s csak kései szakaszban jelennek m eg a csiszolt kőszer­
számok. A kultúra hordozói folyópartokon települtek meg, lakhelyeiket részben föld­
be mélyítették, főleg halászattal, illetve vadászattal foglalkoztak. Van olyan feltétele­
zés, hogy a Kr. e. IV. évezred közepén déli irányból idegen népesség (a Kelteminári-
kultúra népe) hatolt be a Volga-kámai-műveltség területére, s területi folytonosságu­
kat megszakította.
A kényszerűen kettévált uráli alapnépesség keleti tömbjéből alakultak ki a későbbi
szamojédok, akik kelet felé a Jenyiszej folyóig hatoltak előre, míg a népesség többi
része, a finnugorság helyben maradt, illetve nyugati irányban terjeszkedett. Felme­
rült, hogy a legrégebbi finnországi (kelet-balti) neolit kultúra, a Sperrings-műveltség
34 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

népe a Kr. e. IV. évezred második felében e népmozgás kapcsán került messze nyugat­
ra. Más nézet e kultúra jelentkezését nem új népesség bevándorlásával, h anem a
régebben ott élt lakosság innovációjával magyarázza. Kétségtelen viszont, hogy az uráli
egység felbomlása után a finnugorok - ha sokkal lassabban is, m in t a finnugorokhoz
kötés esetén a Sperrings-kultúra elterjedési ütem e mutatná - nyugat és észak felé
vándoroltak, s a III. évezredben m ár elérték a Volga-Káma torkolatát. A korábban
együtt élő finnugor népesség szétszakadása alapvetően e lassú helyváltoztatásban leli
magyarázatát. A finnugor népesség nyugati, m ár az Urál hegységen átkelt része tovább
folytatta a nyugati (és északi) előrenyomulást, és megszakadt a kapcsolata a nyugat­
szibériai őshazában maradt keleti tömbbel. A nyugati népesség alkotta a finn-perm i
ágat, míg a keleti az ugor ágat. Ebben a keleti tömbben sejthetjük a magyarság eleit is.

AZ UGOR KOR

A nyelvi változások
A finnugor alapnyelv a Kr. e. III. évezred végéig létezhetett, ezt követően a finnugor­
ság elkülönülése maga után vonta a finnugor alapnyelv felbomlását, külön finn-per­
mi, illetve ugor alapnyelv létrejöttét. A finn-permiek a Volga, Káma és az Oka folyók
vidékén, az ugorok az Urál hegység és az Ob folyó közti terü leten éltek. Az ugor
nyelvközösség mintegy másfél évezreden át, egészen a Kr. e. I. évezred első feléig
tartott, tehát tekintélyes időszakaszt fogott át. H a a nyelvi tények oldaláról közelítünk
az ugor kor sajátosságai felé, azt kell megállapítanunk, hogy viszonylag kevés ugor
korra visszavezethető nyelvi egyezés van a magyarok, illetve az obi-ugorok nyelvében. A
magyarban azokat a szavakat minősítjük ugyanis ugor koriaknak vagy ugor eredetűek-
nek, amelyek a rokon nyelvek közül csak az obi-ugor nyelvekben (a vogulban és az
osztrákban) találhatók meg. A magyar nyelv ugor eredetű szavainak száma messze
elmarad az uráli és finnugor eredetű szavaké mögött. Feltűnő, hogy mind a nyelvtani
szerkezetben, m ind a törvényszerű hangfejlődések terén alig-alig bukkanunk ugor
kori sajátosságokra. Mivel nyelvünk ugor kori örökségét nem magyarázhatjuk az ugor
kor rövidségével, ajelenség okát nem az idő, hanem a tér vonatkozásában kereshet­
jük. Feltehető, hogy a nem túl nagy létszámú u g o r közösség tágas területen szétszór­
tan élt, így szoros nyelvi kapcsolatok a laza együttélés hosszú évszázadai alatt sem
alakultak ki. Bizonyos nyomok arra utalnak, hogy már az ugor korban létrejöttek azok
az etnikai csoportok, amelyek magukban hordozták az ugor alapnépesség m ajdani
két részre szakadását, s már ekkor kirajzolták a későbbi ős-obi-ugor és ősmagyar népes­
ség halvány körvonalait. Az ugor alapnépesség északi tömbjét a jövendő obi-ugorok,
déli tömbjét pedig a későbbi magyarok elődei alkották.
A szótörténettől meglehetősen kevés segítséget kapunk az ugor kori viszonyok m eg­
állapításához. Az ugor eredetű magyar szavak közül úgyszólván csak egyeüen sajátságos
fogalomkör van, ami bizton ugor kori örökségnek tekinthető, ez pedig a lótartás szó­
kincse. Ugor eredetűnek számít maga a fószó, a ló életkorára utaló másodfűés harmadfű
kifejezés, továbbá a nyereg, fék, talán az ostor, valamint a kengyel szó egyik eleme. Ezeknek
a szavaknak egyöntetű ugor eredete kétségtelen bizonyság arra, hogy a magyarság elő­
dei az ugor korban ismerkedtek meg a lóval, és tértek át a lótartásra. Az obi-ugor nép-
költészet megőrizte a hajdani lótartás emlékét. Ez azért számít régi, becses hagyomány­
nak, mert a vogulok és az osztjákok későbbi történetük során - földrajzi helyzetükből
 AZ UGOR KOR 35

adódóan - nem foglalkoztak lótenyésztéssel. Ugyancsak sokatmondó, hogy az ugor

korban az ugor alapnépesség nyelvébe - nem nagy számban - ősiráni jövevényszavak
kerültek át. Felmerült az ősiráni eredet az ostor, üsző és szeká szavai n kn ál, még ha teljes
bizonyosságot ezzel kapcsolatban nem m ondhatunk is. M indenesetre —ha az ősiráni
eredeztetés megállja a helyét - ezt az jelzi, hogy az ugor korban az ugor alapnépesség
iráni nyelvű népekkel került kapcsolatba, s az állattartással összefüggő szavakat, illetve
ismereteket vett át tőlük. Nagyon érdekes, hogy az ugor kor (vagy az azt követő időszak)
magyarsága (tehát kifejezetten a magyarok és nem az obi-ugorok elődei) a nyelvi meg­
felelések alapján kapcsolatban állt a permi nyelvet beszélő népekkel. Bizonyos hang­
megfelelések, nyelvtani szerkezetek ugyanis csak a magyarban és a perm i nyelvekben
találhatók meg. Ez ismét arra utal, hogy az ugor korban már területi elkülönülés követ­
kezett be az ugor népességen belül az obi-ugorok és a magyarok elődei között. Bár
finnugor kori eredete sem zárható ki teljesen, mégis annak van nagyobb valószínűsé­
ge, hogy arany szavunk ugor kori, s ősirániból való átvétel. A szó vogul és osztják megfe­
lelője ‘réz’jelentésű, s könnyen lehet, hogy a szó megjelenése az ugor alapnyelvben a
rézzel való megismerkedést, illetve a rézkorra való áttérést jelen ti.

A tárgyi em lékek, az életm ód és a társadalom

A nyelvi adatokat jó l kiegészítik a régészeti leletek. Sokatmondó, hogy mód van a
finnugor egység felbomlása nyomán létrejött új etnikus csoportosulások régészeti
elkülönítésére. A nyugatra vándorlási hullámnak, amely végül is d ö n tő szerepet já t­
szott a finnugor együttélés megbontásában, a Voloszovói-kultúrában m aradt nyoma.
A névadó lelőhely az Oka partján fekszik. Ez a kultúra először a követ használta eszköz­
készítésre, majd áttért a fémek megmunkálására. A Volga-kámai neolitikus művelt­
ség valószínűleg a Voloszovói-kultúrában folytatódott. A népesség finnugor etnikuma
aligha vitatható, legnagyobb eséllyel a volgaiak (cseremiszek, m ordvinok), valamint a
balti-finnek (finnek, észtek stb.) elődei kereshetők a Voloszovói-kultúra hordozói­
ban. A Turbinói-kultúra névadó települése Perm városában, a Ráma folyó jobb partján
terül el. Leletei az egész Káma-vidéken szép számmal, az Uráltól keletre elszórtan
kerültek elő. Kőipara eltörpül fémművessége mellett. Eredete bizonytalan, kerámiá­
ja erősen kapcsolódik a Volga-kámai neolitikus kultúrához. Vannak, akik ugoroknak
vélik a Turbinói-kultúra népességét, de inkább arra gondolhatunk, hogy a perm iek
(a zűrjének és a votjákok elődei) hagyatékát őrzi ez a műveltség. A finnugor egység
felbomlása után nyugatra került népesség két régészeti kultúrája (a Voloszovói és a
Turbinói) jól mutatja azt az életmódbeli váltást, amely a II. évezred folyamán figyelhe­
tő meg: a halász-vadász életmódról áttértek a komplex termelő gazdálkodásra (föld­
művelésre és állattenyésztésre).
H a az ugor alapnyelvet beszélők közösségét az Urál hegység vidékén, illetve attól
keletre képzeljük el, akkor a magyar őstörténet szempontjából a régészeti műveltsé­
gek közül az Uráltól keletre lokalizálható kultúrák tarthatnak nagy érdeklődésre szá­
mot. Ugor népekkel hozható kapcsolatba a Gorbunovói-kultúra. Névadó lelőhelye a
Középső-Urál keleti oldalán, a Nyizsnyij Tagil m elletti Gorbunovo-tó. Keleten egé­
szen az Ob folyóig húzódnak a lelőhelyei, míg ellenkező irányban átnyúltak az Urál
nyugati oldalára. Kapcsolata a Sigiri-Kozlovi-kultúrával kézenfekvőnek látszik, főleg
ha elfogadjuk azt a keltezést, hogy a Gorbunovói-kultúra Kr. e. 3300-2700 között virág­
zott. Ismeretes azonban későbbi datálása is. Ez a népesség jobbára kőeszközöket hasz­
nált (de a kultúra vége felé megjelent a fémmegmunkálás), halász-vadász életmódot
36 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

folytatott, medvére, szarvasra, őzre, vadkecskére, valamint madarakra vadászott. Kerá­

miáján gyakori a halszálka-minta, valamint a vízimadár-ábrázolás. Néhány „házukat”
(kerek, majd négyszög alakú sátortetős építményüket) feltárták a régészek.
Mai ismereteink szerint a magyarság elődei az ugor együttélés időszakában legin­
kább az Andronovói-kultúra északi peremvidékén vagy annak szomszédságában ke­
reshetők. A névadó település Nyugat-Szibériában, Minuszinszk vidékén fekszik. Jel­
legzetesen bronzkori kultúra, időhatárai nagyjából Kr. e. 1800-800 közé esnek. Igen
nagy területet ölelt fel, nyugaton az Urál, keleten ajenyiszej folyó határolta, délen
mélyen lenyúlt egészen a Szir-Darjáig (sőt a Balhas-tóig), északon pedig az Iszeti
folyóig terjedt. Az Andronovói-kultúra népe már kom plex termelőtevékenységgel
foglalkozott. Az egymás mellett található kőkapák és bronzsarlók a kapás földművelés
tárgyi emlékei. A telepeken gabonamagvak és gabona tárolására szolgáló hom bárok
helyei kerültek elő. Nagyon jelentős az állattartás. Főleg szarvasmarhát, lovat és kecs­
két (juhot) tenyésztettek. Rendkívüli m ódon háttérbe szorult a vadászat, mivel ele­
nyésző arányban bukkantak olyan csontmaradványokra, amelyek vadászatból származ­
hattak (pl. őz). Mivel az Andronovói-kultúra elsősorban iráni nyelvű népek régészeti
műveltsége, s csak a kultúra északi részén számolhatunk ugor (benne ősmagyar) né­
pességgel, ezért kétségtelen, hogy az ugor alapnépesség iráni hatásra sajátította el a
komplex termelő gazdálkodás elemeit, amelyet igazolnak a nyelvi tények. Az új gaz­
dálkodásra való áttérés döntő változást eredményezett az életmódban. Az ugorok fel­
adták a vadász-halász életvitellel járó vándorlást, s áttértek a letelepült életmódra.
Telepeik vízpartokon m aradtak ránk, nyilván egy-egy nemzetség lakott egy-egy tele­
pen, míg az egyes nagycsaládok külön házakban éltek. Félig földbe mélyített házakat
készítettek, de már építettek föld alá nem nyúló lakhelyeket is. Különösen fontos volt
életükben a lótartás meghonosodása. A ló egyszerre szolgált közlekedési eszközként
és élelmezési forrásként (húsát és tejét egyaránt fogyasztották). A ló hitviláguk alaku­
lására is hatott. Isteneik - amint ezt az obi-ugor népköltészet emlékei mutatják - lovon
közlekedtek, méneseik voltak. Megjelent a lóáldozat és a lovas temetkezés.
Elsősorban a nemzetségfő lehetett az, akit hátaslovával együtt temettek el. Az ugor
kori társadalomban tagozódás indult el, vagyoni különbségek keletkeztek. A családfő,
a nagycsalád életének irányítója vagyon tekintetében m ég aligha em elkedett ki csa­
ládtagjai közül, inkább életkora és személyes tulajdonságai révén kivívott tekintélye
miatt érdem esült a családfő szerepkörére. A nemzetségfő viszont már vagyoni érte­
lem ben magasodott a nemzetségtagok fölé. A vagyoni különbségek kialakulását és
növekedését elősegítette az állattartás megjelenése. A fémművességre való áttérés
ugyancsak kihatott a társadalmi tagozódásra. A Kr. e. 2000 körül délről m egjelent réz
lassan kiszorította a használatból a kőeszközöket. Az ugorok az Urál hegységben hozzá­
jutottak a rézérchez, s csak a bronz előállításához szükséges másik fémet, az ó n t kellett
keletről beszerezniük. Rendkívüli m értékben elterjedt a bronzfeldolgozás. Nem csu­
pán saját szükségleteiket elégítették ki, hanem importáltak is bronzot az Urál hegység
nyugati oldalára, elsősorban a permi népekhez, ami magyarázhatja az ősmagyar-per-
mi nyelvi kapcsolatokat. Mivel az Andronovói-kultúra viszonylag jól kutatott, gazdag
információ áll rendelkezésre a temetkezési szokásokról. A tem ető általában a telep
közvetlen közelében feküdt, áldozatokra utaló nyomok m aradtak ránk. Rítus szem­
pontjából igen kevert képet mutat ez a terület. Megjelent a halmok (kurgánok) alá
temetkezés. Egyaránt vannak adatok hamvasztásos és csontvázas temetkezésre, terjedt
a zsugorított temetkezés is. A temető társadalmi tanulságai elsősorban a mellékletek­
ből vonhatók le, s ezek alkalmanként szociális tagozódásra utalnak.
 AZ ŐSMAGYARSÁG AZ UGOR EGYSÉG FELBOMLÁSÁTÓL LEVEDIÁIG 37

Az ugor együttélés felbom lása

Az ugor alapnépesség együttélése a Kr. e. I. évezred első felében (1000-500 között)
bomlott fel. Az ugor népesség különböző csoportjai között m ár ezt m egelőzően sem
volt szoros területi kapcsolat. Ezt tovább lazították azok az éghajlati változások, amelyek
a Kr. e. II. évezred vége felé és az I. évezred elején végbementek. 1300-at követően
felmelegedés kezdődött, ami évszázadokon át megszabta az időjárás jellegét. Ennek
következtében a steppe északabbra húzódott, s a korábbi steppeövezet félsivataggá
kezdett válni. A komplex term elő gazdaságot folytatni akaró népek kénytelenek vol­
tak 200-300 km-rel északabbra húzódni, hogy a megszokott klimatikus viszonyok kö­
zepette folytathassák tevékenységüket. A helyéről elmozduló népesség elsősorban a
későbbi obi-ugorok elődei közül kerülhetett ki, az a népesség pedig, amelyik hely­
ben maradt, életmódváltásra kényszerült a félsivatagi állapotok miatt. Mivel itt a csapa­
dékhiány és a talaj sivatagosodása meggátolta a további komplex termelő gazdálko­
dást, ezért áttértek a nom ád állattartásra. A ló és a ju h lett a meghatározó. Feladták
állandó lakhelyeiket, s vándorló életvitelre tértek át. Nagy hatással voltak rájuk az
iráni nyelvű népek, amelyeknél nagy m últra tekintett vissza a nomadizmus. A helyben
maradó és nom ád állattartásra áttérő népesség zömét a magyarok elődei tehették ki.
A Kr. e. 800-700 táján - a vaskor kezdetén - végbement újabb időjárási változás
véglegesítette az ugor alapnépesség két csoportja között az eltávolodást. Ez tartós
lehűléssel já rt együtt, a korábbi évszázadok alatt északra húzódott steppe m ost tajga
lett, a félsivatag pedig steppe. A zorddá vált időjárás és a talajadottságok következté­
ben a tajgán már nem lehetett komplex term elő gazdálkodást űzni, a steppe azonban
nem zárta ki a nomád állattartást, sőt kezdetben a csapadékosabb klíma m ég kedve­
zőbb feltételeket is terem tett hozzá. Ennélfogva az obi-ugorok elődei néhány évszá­
zaddal északi vándorújuk után a tajga övezetében találták magukat, ahol kénytelenek
voltak felhagyni a komplex termelő gazdasággal. Visszatértek a zsákmányoló (halász­
vadász) életmódhoz, miközben etnikailag összeolvadtak az Ob-vidék paleoszibériai
nyelvet beszélő őslakosságával, akiknek átadták nyelvüket, tőlük viszont sajátos ember­
tanijellemzőket kölcsönöztek. Az obi-ugorok elődei hozták létre a Kr. e. 4—5. század,
valamint a Kr. u. 2-3. század között az O b alsó folyásának vidékére kiterjedő Uszty-
poluji-kultúrát. E kultúra hordozói egyenes átm enetet jelentenek a vogulok és osztrá­
kok közvetlen elődeihez.

AZ ŐSMAGYARSÁG
AZ U G O R EGYSÉG FELBOMLÁSÁTÓL LEVEDIÁIG

Az iráni kapcsolatok
Az obi-ugorok elődeitől eltérő sors jutott osztályrészül az ugor egység felbomlása idő­
szakában és azt követően az ősmagyarságnak. A magyarok elődei, akiket a Kr. e. 800
táján felbomló Andronovói-kultúra északi perem én élő népcsoportnak tekinthetünk,
a lehűléssel járó időjárási változások m iatt a félsivatagi körülmények közül steppei
viszonyok közé kerültek. Itt nomád állattartást folytattak, amelyre továbbra is nagy
hatást gyakoroltak a szomszédos iráni nyelvű népek. Ennek nyelvi és régészeti nyomai
egyaránt maradtak. A magyar nyelv az óirániból vette át a tehén, a.fejni és talán a tej
szavunkat, ám ezek a szavak éppen nem a nomadizmus bizonyítékai. Kétséges, hogy
mikor vette át nyelvünk az irániból származó nemez szót, amely a sátorkészítés fontos
38 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

alapanyagául szolgált. Ez m indenesetre tanúsíthatja a nomadizmus elterjedésében az

iráni hatást. A régészeti kultúrák szempontjából különösen fontos a Dél-Urálban a
Kr. e. 6. század táján kialakult szauromata kultúra, amely az iráni alapetnikum m ellett
alkalmasint ősmagyarokat is magába foglalt. A Cseljabinszk környékén feltárt, Kr. e. 4.
századra datált szarmata sírok között talán ősmagyar sírokat is sejthetünk. Ez azt feltéte­
lezi, hogy az ősmagyarok az ugor egység felbomlásának időszakában déli irányba moz­
dultak el, ami lazította, illetve végleg elvágta az obi-ugorok elődeihez kötődő szálakat,
ugyanakkor erősítette iráni kapcsolataikat. Ez a vándorlás összefüggött a hidegebbre
és csapadékosabbra fordult időjárási viszonyokkal. A helyváltoztatás azzal járt, hogy a
nom ád életmódot folytató magyarság hasonlatossá vált iráni szomszédaihoz, bár ahhoz
túlságosan kevés óiráni jövevényszót ismerünk, hogy ezeket a kapcsolatokat kivétele­
sen erőseknek ábrázolhassuk.

A m a g y a r népnév
Az ugor közösségből való kiválás voltaképpen az ősmagyarság önálló életének kezde­
té t jelenti. Az önállósulás mutatója lehet a magyarság saját nevének megjelenése.
Fontos fogódzót jelentene, ha biztosan tudnánk, hogy milyen időből származik és mit
je le n t a magyarnépnév. Az nagyon valószínű, hogy m ára már elhomályosult összetétel­
lel állunk szemben, ám az alkotóelemek eredete vitatott. A magy- előtag visszavezethe­
tő az ugor együttélés korára, hiszen a szó obi-ugor megfelelői ismertek. A vogulban a
magynak megfelelő szó a vogulok önelnevezésére szolgált (manysi), az osztjákban
pedig a két frátria egyikének a neve. Feltehető, hogy az osztják és vogul nemzetsége­
ket két, mos (eredetileg manys) és po r frátriára osztó szervezési elv etnikai megosztást
takar. Mivel a mos frátria a lókultusznak, a por frátria pedig a medvekultusznak h ó ­
dolt, s a mos frátria minősült az „előkelőbbnek”, magasabb rendűnek, így nem kizárt,
hogy a mos frátriában a komplex term elő gazdálkodást folytató ugorok, a por frátriában
pedig az ugorokhoz csatíakozott (és obi-ugor komponensükkel összeolvadt) paleoszi-
bériai vadászok em léke nyert megörökítést. Eszerint a magyarok nevük első elemét az
u gor korból hozták volna magukkal. Újabban ismételten felmerült, hogy a magy-elő­
tag indoeurópai előzményre megy vissza, s az ugoroknál ősiráni jövevényszó lenne,
amelynek ‘em ber’ a jelentése. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a magy-előtagban
egy ‘mond, beszél’jelentésű ugor kori szó őrződött meg. Ama -árformában meglevő
szó eredete vitatott. Egyik feltételezés szerint egy ‘férfi, em ber’ jelentésű finnugor
szó rejtőzik benne. A legújabb magyarázat pedig a Volga és az Urál között feltételezett
ernevű nép nevét keresi benne. Egy másik nézet hasonló jelentésű török szóból szár­
maztatja. Az összetétel - és így a magyar népnév - az első esetben az ugor kor felbom­
lásakor, az ősmagyarság önálló életének kezdetén alakulhatott ki, a török etimológia
érvénye esetén jóval később. Az első esetben a magy+arösszetétel az ugorság kereté­
ből kivált magyarság saját elnevezése, a másik esetben a magyarság m ég évszázadokon
át használta az ugor együttélésből származó (a manysik nevével egyező) magy nevet, s
csak a törökséggel való találkozás után alakult ki a magyar önelnevezés.

A forráshiány é s annak okai

Nagyjából a Kr. e. I. évezred közepétől (500 tájától) kezdve egyszerre megszakadnak a
magyarság m últjára vonatkozó nyelvi és régészeti adatok. A nyelvi tények hiánya
könnyen magyarázható. A magyarság elődei elváltak legközelebbi nyelvrokonaiktól, a
 AZ ŐSMAGYARSÁG AZ UGOR EGYSÉG FELBOMLÁSÁTÓL LEVEDIÁIG 39

vogulok és az osztjákok őseitől. Már nincs szilárd összehasonlításra lehetőséget terem­

tő nyelv, amely segítene a magyar nyelvi állapotok tisztázásában. A nyelvészeti termino­
lógia szerint a honfoglalásig terjedő ősmagyar kornak - az utolsó évtizedeket leszámít­
va - nem m aradt nyelvi emléke, ennek úgyszólván teljes hiánya roppant feltételessé
teszi az e kor nyelvállapotára vonatkozó, történetileg is hasznosítható kutatási eredm é­
nyeket. Hatékony segítséget a magyar nyelv korai (honfoglalás előtti) jövevényszavai
sem adnak. Máig tisztázatlan, hogy a török jövevényszavak átvételének felső határa
mikorra tehető. Valószínű, hogy a Kr. u. első évszázadokra helyezhető. Úgyszintén
problematikus az iráni jövevényszavak kronológiája is. Nem kevés továbbá azon jöve­
vényszavak száma sem, amelyek ismeretlen eredetűek.
A régészeti leletek gyötrő hiányára is adódik magyarázat. A nomád életm ódra áttért
magyarság nyugat-szibériai, dél-uráli őshazájában nyilván annyira beleillett nomád
környezetébe, hogy - talán a Cseljabinszk környéki emlékek kivételével —sajátos is­
mertetőjegyek híján nem lehet megállapítani jelenlétét. A Nyugat-Szibériában folyta­
tott kevés ásatás eleve nem biztosít adatbőséget a terület régészeti leleteire kíváncsiak
számára. A sokkal jobban feltárt nyugat-uráli (tehát európai) területeken viszont kü­
lönböző kutatók a vaskor kezdetétől számos régészeti kultúrát hoztak kapcsolatba az
ősmagyarokkal. Felmerült az ősmagyar etnikum jelenléte az Ananyinói- (Kr. e. 800-at
követően), a Prohorovkai- (Kr. e. 400 u tán ), a Bahmutyinói- (Kr. u. 100-200 tájától
kezdve), az Imenykovói- (Kr. u. 200-700 között) és a Kusnarenkovói-műveltségben (a
Kr. u. 500-900 közti időben). Ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ez
bármelyik régészeti kultúra esetében akár a valószínűség szintjén is megállapítható
legyen. Mivel ezek a kultúrák az Uráltól nyugatra virágoztak, kapcsolatba hozásuk az
ősmagyarsággal egyenértékű lenne annak feltételezésével, hogy e kultúrák fennállá­
sa idején a magyarok elődei Európában éltek. Több kutató is képviselte ezt a feltéte­
lezést, sőt olyan nézet is hangot kapott, hogy a magyarok elődeit magukba foglaló
népcsoportok egyike sem élt soha az Urál hegységtől keletre. A magyar őstörténet
egyik, jelenleg eldönthetetlen kérdése az, hogy az ugor egységből kivált magyarság a
Dél-Uráltól keletre vagy nyugatra (esetleg a hegység m indkét oldalán) lakott-e.
A Kr. e. 5. századtól kezdve m egjelennek azok az írott források is, amelyek a finn­
ugorok történetére halvány fényt vethetnek. Hérodotosz az iráni nyelvű szkíták leírá­
sakor több olyan szomszédos népről tett említést (budinok, thüsszageták stb .), ame­
lyeket a kutatók a mai finnugor népek elődeiként értelmeznek. A magyar őstörténet
szempontjából Hérodotosznak az a néhány sora a legfontosabb, amely a thüsszageták
szomszédságában élőjürkákat említi. Tudósítása szerint ajürkák erdőkben éltek, va­
dászattal foglalkoztak. Vadászatukat lóháton, kutya kíséretében folytatták, fegyverük a
nyíl volt. Bizonytalan azonban, hogy Hérodotosz jürkái azonosíthatók-e a hasonló ne­
vet később valóban viselő obi-ugorok elődeivel. Csaknem egy évezred múltán Priszkosz
rhétor, a Kr. u. 5. század közepén Attila h u n király udvarát felkereső követ hagyomá­
nyozott ránk becses tudósítást egy 463 körüli nagy népmozgásról, amelynek során
népek egész sora kényszerült helyváltoztatásra. Szerinte az avarok a szabirokat űzték
el, akik viszont a szaragurokat, ogurokat és onogurokat mozdították ki korábbi lakhe­
lyükről, s ez utóbbi három nép m egjelent a Fekete-tenger és a Kaukázus vidékén,
ahol a Keletrómai Császársággal igyekezett kapcsolatot kiépíteni. Korábban a magyar
őstörténet egyik legszilárdabb dátum ának számított ez, s kevés kétség volt a tekintet­
ben, hogy 463 táján az ősmagyarság jelen tő s csoportjai e három nép társaságában
délre, a Kubán folyó vidékére vonultak. Később azonban az a vélemény erősödött
meg, hogy a magyarok elődeit ez a népvándorlás nem sodorta a Kaukázus előterébe.
40 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

Még az a legújabb felfogás is, amelyik elfogadja a magyarok don-kubáni őshazáját,

csak a Kr. u. 6. század végén számol azzal, hogy a magyarok elhagyták Urál-vidéki szál­
lásaikat, és a Kubán környékére költöztek. Aligha vonhatók a magyar őstörténet tárgy­
körébe azok a tudósítások, amelyeket a 6. századi Malálasz és a 9. századi Theophanész
hagyományozott ránk. Eszerint 527-528-ban a Krím félszigeti Boszporosz város „hun”
királyának testvérét Maugerisznek hívták. Nem valószínű, hogy a magyar népnév alak-
változata nyert volna megörökítést. Ugyanilyen véleményt nyilváníthatunk a 7. század
eleji Theophülaktosz Szimokattész híréről, aki az 587. évnél említi a kis-ázsiai Matzarón
nevű erősséget. Ma tehát nincsenek kezünkben olyan források, amelyek segítségével
akár csak megközelítő pontossággal képet rajzolhatnánk az ősmagyarság történetéről
az ugor egység felbomlását követő, közel másfél évezredes időszakaszban.

Az ősmagyarok helyváltoztatásai
A vázolt forráshiány következtében semmi megbízható támpontunk nincs arra, hogy
az ősmagyarok m ikor és miért hagyták el nyugat-szibériai szállásaikat (ha valóban ott
laktak), s vonultak az Uráltól nyugatra eső lakóhelyükre. Az eddigi kutatások - amennyi­
ben nem kezdettől fogva kelet-európai őshazával számoltak - több dátum ot is felvetet­
tek az ősmagyarok Európa keleti perem ére érkezéséül. A legkorábbi időpont a korai
szarmaták (szauromaták) Prohorovkai-kultúrájának helyváltoztatásával kapcsolatos.
A Dél-Urál vidékén a Kr. e. 400 körül kialakult régészeti műveltség átterjedt az Urál
hegységen, s e feltevés szerint a Prohorovkai-műveltség részeként a magyarok elődei
Baskíriábajutottak volna. Régészetileg nyoma van annak, hogy a Kr. u. 3. században
Nyugat-Szibériából bizonyos népelem ek átkeltek az Urálon, és megtelepültek a Káma
és a Belaja folyók vidékén. Vannak, akik ehhez a népmozgáshoz kapcsolják a magyarok
elődeinek térnyerését Európa keleti felén. Az a 4. századi népvándorlás, amely a
hunokat Európába sodorta, más népek számára is helyváltoztatással já rt együtt. Nem
kizárt - vélik mások -, hogy ez eredményezte az ősmagyarok baskíriai megjelenését.
Végezetül olyan nézet is hangot kapott, hogy a magyarok elődeinek Európába telepe-
dése a 6. századra tehető, s összefüggésben van a Kusnarenkovói-kultúra (vagy
kusnarenkovói jellegű emlékanyag) Káma-vidéki feltűnésével. Igen megoszlanak-
mintegy ezeresztendőnyi időközben szóródnak - teh át a vélemények abban a tekin­
tetben, hogy m ikor kerültek át a korábban nyugat-szibériainak gondolt ősmagyarok az
Urál hegység nyugati oldalára. Ugyanakkor ism ert olyan nézet is, hogy a Dél-Urál
körzetét elhagyó magyarság nem Baskíriába, hanem a Kubán vidékére került. Esze­
rin t azok a magyarok, akik utóbb Baskíria területén feltűntek, másodlagosan kerültek
ide, méghozzá a kazár uralom elől a 8. század első felének végén észak felé elmozduló
bolgárokkal (a későbbi lakhelyük alapján volgai bolgároknak nevezett néppel) együtt.
A két nézet között, hogy tudniillik a magyarság biztosan európai őshazája Baskíriá­
ban vagy a Kubán vidékén volt-e, jele n tudásunk alapján nem lehet kétséget kizáróan
dönteni. A kubáni őshaza m ellett elsősorban nyelvészeti érvek szólhatnának. Itt ke­
rülhettek be a magyar nyelvbe azok a török szavak, amelyek a szőlő- és gyümölcskultú­
rával kapcsolatosak, ugyanis a Volga—Káma vidékén nem term ett m eg a szőlő és gyü­
mölcs. Ugyanakkor ez a szókincsanyag nem csupán a Don és Kubán között, hanem a
Fekete-tenger északi partvidékén is bejuthatott a magyar nyelvbe. A kubáni szállás­
hely ellen szól viszont az, hogy semmiféle olyan régészeti anyagot sem ismerünkjelen-
leg e térségből, ami az ősmagyarokkal kapcsolatba hozható lenne. Ezzel szemben a
baskíriai őshaza m ellett m egfontolandó régészeti párhuzamok kínálkoznak. Az el­
 AZ ŐSMAGYARSÁG AZ UGOR EGYSÉG FELBOMLÁSÁTÓL LEVEDIÁIG 41

múlt néhány évtizedben a Volga Kazany- és Uljanovszk-vidéki szakaszán, valamint a

Káma folyó mentén folytatott ásatások arra mutattak rá, hogy a délről észak felé ván­
dorló török népesség (amelyet későbbi lakóhelye alapján volgai bolgárnak nevezünk)
legkorábban a 8. század első felének végén jelent meg itt. A Volga m ellett Tyetyusi,
Tankejevka, Bolsije Tarhani, a Káma m ellett Bolsije Tigani temetői a honfoglaló ma­
gyarság régészeti hagyatékának igen jó párhuzamait kínálják. Olyan elem ek, motívu­
mok m utatnak erre, m int a részleges lovas temetkezés, a halotti szemfedő használata,
a mellékletadás (túlvilági útravaló) gyakorlata stb. Ezek a temetők ugyan nem a hon­
foglalás előtti magyarság temetői, hanem volgai bolgár etnikumot m agukban rejtő
sírmezők, ám nem lehet kizárni, hogy egyikben-másikban (pl. a tankejevkaiban) keve­
redett a volgai bolgár és az ősmagyar emlékanyag (illetve népesség), sőt egyikkel (a
Bolsije Tiganiban feltárt anyaggal) kapcsolatban még annak feltételezésétől sem sza­
bad elzárkóznunk, hogy magyar etnikum ot foglal magába. Más kérdés - s ez nem
csupán a tem ető keltezésének kérdését, hanem az ősmagyarság Káma mellékéről
távozásának időrendjét is érinti -, hogy a tigani tem etőben vajon a honfoglalás előtti
magyarok nyugszanak-e, avagy azok, akik itt maradtak. A honfoglaló magyar régészeti
emlékanyag további párhuzamai Kelet-Európa más térségeiben is felbukkannak.
A volgai bolgár temetőktől nem messze, a mai Baskíriában tárták fel néhány évtizede
a szterlitamaki temetőt, amelyet arab pénzek segítségével 700-850 közé kelteznek.
Meglepő párhuzamok mutatkoznak a honfoglaló magyar régészeti hagyatékkal (lovas
temetkezés, szemfedő stb.), nem véletlen, hogy a kutatás a sírmező halottaiban ősma­
gyarokat lát, méghozzá abból az időből, amikor a teljes magyar népesség itt élt.
A szterlitamaki tem ető Baskíria egyetlen szaltovo-majaki típusú sírmezője. Más,
kusnarenkovói típusú kerámiát tartalmazó lelőhelyekről is feltételezhető, hogy ma­
gyar népesség emlékét rejtik. A 8-9. században az ősmordvin (panovói, krjukovo-
kuzsnojei) és őscseremisz (veszelovói) tem etők sírjaiból a honfoglaló magyarságra
olyannyira jellem ző tarsolylemezek kerültek elő, a midlany-saji ősvotják tem etőt pe­
dig nagycsaládi temetkezési rendje rokonítja a honfoglaló magyarok temetkezési szo­
kásaival.

Kapcsolatok a volgai bolgárokkal

A Nyugat-Szibériából, a Dél-Urál vidékéről ismeretlen időpontban Európa keleti pe­
remére került magyarság konkrét helyét illetően tehát a régészeti párhuzam ok a Vol­
ga és az Urál hegység közötti területre utalnak, s ez a kubáni őshazával szemben a
baskíriai szállásterület valószínűségét növeli (anélkül azonban, hogy a bizonyosság
szintjét elérn é). A magyarság régészeti emlékeinek párhuzamai az utóbbi évtizedek­
ben ismertté vált baskíriai és tatárföldi leletekkel azonban csak a 8. századra és legfel­
jebb a 9. század első évtizedeire nyújthatnak (ha valójában nyújtanak) útbaigazítást a
magyarság helyéről, kapcsolatairól, s nem segítenek kitölteni azt az űrt, amely az ugor
kor felbomlásától a Kr. u. 700-as évek első feléig tátong. Amikor a 700-at követően a
Volga vidékén török ajkú népek (volgai bolgárok) jelentek meg, kezdetét vette a Vol­
gától keletre élő magyarok és a bolgárok egybeolvadási folyamata. Nem csupán a te­
metők motívumkeveredései utalhatnak erre, hanem a magyar nyelv nagyszámú bol­
gár-török jövevényszava is. Ennek első rétege már a Volga-Urál közti területen beke­
rülhetett a baskíriai magyarság nyelvébe. Az a körülmény, hogy a Gyarmat magyar
törzsnévnek nemzetségnévként m aradt nyoma Baskíriában, esetleg arra utalhat: az
ősmagyarság már baskíriai hazájában törzsi szervezetben élt. (Ha a Gyarmat törzsnév
42 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

valóban visszavezethető a baskíriai korszakra, nyilván nem egymagában állt, hanem

más törzsekkel is számolhatunk. Leginkább a Nyék, a Megyer és a Kürt nevű törzsekre
gondolhatunk. Korábban aje n ő törzsnevet is visszavezették Baskíriába, de újabban a
nyelvészeti szempontok ennek ellentm ondanak.) A törzsi berendezkedés a korábbi­
akhoz képest magas szintű társadalomszervezési form ának számít. A vérségi alapon
szerveződő nemzetségek fölé növő, azokat magasabb egységbe fogó törzsek általában
m ár mesterséges szervezés eredm ényeképpen jö tte k elő, s területi alakulatoknak
számítanak. Nyilvánvaló, hogy a sok évszázados nomadizálás - amely nem enyészhetett
el a Dél-Uráltól eltérő földrajzi adottságú baskíriai hazában sem - jó alapot szolgálta­
to tt a társadalom további tagozódásához, s a nemzetségfő mellett m egjelent a még
nagyobb hatalmat feltételező törzsfői méltóság. Ez a folyamat nem csupán a vagyonos
réteg kiemelkedéséhez, hanem függőségi viszony kialakulásához is elvezetett. A füg­
gés egyelőre m ég a gazdasági különbségeken, a vagyoni helyzeten alapult, s nem
nyertjogi szentesítést.
Ismeretlen időpontban (minden valószínűség szerint legkorábban 750, legkésőb­
b en pedig 820-830 táján) a baskíriai magyarok két ágra szakadtak. Nem tudjuk okát
adni ennek a fejleménynek. Lehet, hogy katonai esemény idézte elő, de lehet, hogy a
túlnépesedés Vezetett ide. Az ősmagyarság egyik ága helyben m aradt, tovább is kap­
csolatot tartott fenn a volgai bolgárokkal, majd pedig a baskírok megjelenését követő­
en egyre szorosabb viszonyt alakított ki velük. Nem véletlen, hogy egyik-másik arab
forrás egyenesen azonosította is a magyarokat és a baskírokat. Nyelvi önállóságukat
azonban a török népek tengerében is meg tudták őrizni a keleten m aradt magyarok,
hiszen amikor Julianus barát 1235-1236-ban m egtalálta őket a Volgán túli hazájuk­
ban, magyarul társalgóit velük. Pogányok voltak, a környező népektől eltérően nem
tértek át a m oham edán vallásra. Lótenyésztők m aradtak, a ló húsát ették, tejét itták,
harcban lovaiknak nagy hasznát vették. Földet egyáltalán nem műveltek. A baskíriai
magyarok másik ága a 8. század második felében vagy a 9. század első harmadában
búcsút m ondott a Nyugat-Urál vidékének, s elindult dél, illetve délnyugat felé. Felte­
hető, hogy a délnyugat felé indult népcsoport volgai bolgár törzsi töredékeket is
vihetett magával, köztük főként eszkel-bolgárokat (akik a székelyek őseinek tekinthe­
tők) . Nem mellékes körülmény, hogy a 9. század első évtizedeinek bizánci történet­
írói, Theophanész és Niképhorosz a steppei népek leírásakor nem szólnak magyarok­
ról. Ez amellett tanúskodhat, hogy csak viszonylag kései időpontban, 830 táján hagyta
el a magyarság egyik ága baskíriai hazáját, és nem évtizedekig tartó vándorút után
érkezett meg Levediába.

AZ ŐSMAGYARSÁG LEVEDIÁBAN ÉS ETELKÖZBEN

Levedia és Etelköz
Az ősmagyarok 830 (esetleg 750) tájától 895-ig, a honfoglalásig terjedő története
egyike a megoldatlan problémák tömegét felvető korszakoknak. Bizonytalan mindjárt
az, hogy mikor érkeztek magyar csoportok Levediába, a 8. század közepén-e (esetleg
m ár a 8. századot m egelőzően), avagy csak 830 körül. Az sem bizonyos, hogy honnan
jöttek ide az ősmagyarok. Nehezen meghatározható Levedia földrajzi fekvése is. A 9-10.
századi magyar történelem legfontosabb írott kútfője, VII. (Bíborbanszületett) Kons­
tantin bizánci császár munkája Levediát úgy határozta meg, hogy o tt fekszik, ahol a
 AZ ŐSMAGYARSÁG LEVEDIÁBAN ÉS AZ ETELKÖZBEN 43

Khidmász folyó folyik, amelyet Khingilúsznak is neveznek. A Khidmászt a kutatók egy

része a Déli-Bugjobb oldali (nyugati) mellékvizével, a Kodümával, a Khingilúszt p e­
dig az ugyancsak a Déli-Bug torkolati deltájába ömlő Ingullal azonosította. Bár bizo­
nyos aggályok ezzel kapcsolatban is felmerültek, de ezek elháríthatok, és ma a Déli-Bug
alsó folyásának vidékére lokalizálhatjuk Levediát. Valószínű, hogy Levedia eredendően
a magyarok első vajdájának, Levedinek a szálláshelyét jelölte, és csak a bizánci császár
teijesztette ki a fogalmat az egész magyarság hazájává. Ennek alapján a magyar szálláste­
rületet is a Déli-Bug tágabb környékén kereshetjük, mindenesetre a Dontól nyugatra.
Van olyan nézet, amely Levedia önálló jellegét vitatta, és Etelköz egy részét látta benne.
Ugyanakkor arra is akadt példa, hogy Levediát a Dontól keletre, a Kubán folyó vidéké­
re, a Kaszpi-tenger nyugati partvidékére vagy egyenesen Ázsiába, az Urál és az Emba
folyók közére helyezték. Konstantin határozottan elválasztotta Levediát Etelköztől, s
arról írt, hogy a magyarok nyugatra vándorolva ju to ttak Etelközbe. így tehát aligha
indokolt Levediát kiiktatni a magyar őshazák sorából. Fontos új adat Levedia fekvésé­
hez az a régészeti anyag, amely az Ingül folyó mellett az ukrajnai Szubbiticinél került
elő. Mivel ez - m ind a mellékletek, m ind a temetkezési szokások (részleges lovas
temetkezés, nyugat-keleti tájolás) bizonysága szerint-egyértelm űen magyar etniku­
m ú csoport (egy férfi, egy nő és egy gyermek) hagyatéka, a magyar szállásterületet
(Levediát) az Ingül vidékén kereshetjük. A Don középső folyása m entén előkerült,
lovas temetkezéses vorobjevói sírlelet m ár a steppehatártól északra esik.
Konstantin szerint Levediát a magyarok első vajdájáról, Levediről nevezték el. Ha a
történet más pontjain is a tudós görög császárt követjük, akkor Levedit a 830 körül a
Dontól nyugatra kialakuló, magyarok vezette törzsszövetség vezetőjének tekinthetjük.
Nem kizárt, hogy itt a törzsszövetség két komponensből alakult ki. Egyik részét a Baskí­
riából érkező, jobbára finnugor nyelvet beszélő ősmagyarság, másik részét pedig a Don
vidékén élő török nyelvű onogurság alkothatta. M indenesetre úgy tűnik, a 830-as
években a kazárok a Don alsó folyásvidékén, a folyó bal (keleti) partján a magyarok és
más népek ellen védekezésül felépítették Sarkéi erődjét. Újabb vélemény nem kap­
csolja össze Sarkéi létesítését a magyarokkal. A biztosan magyarokra vonatkozó legré­
gibb információ György barát folytatójának görög nyelvű munkájában maradt ránk.
Ebből arról értesülünk, hogy a türk, hun és ungr néven szereplő magyarok 836-838
között kalandozó hadjáratban vettek részt, a dunai bolgárok hívására az Al-Dunánál
sikertelen háborút vívtak a m akedónok ellen. A sok bizonytalanság közepette annyi
tehát vitathataüan, hogy a magyarok - feltételezhetően törzsszövetségbe szervezve —a
830-as években jelen voltak a délorosz steppén. Levedi nem egyszerűen a magyar
törzsszövetség vezetője, hanem a különböző - finnugor és török nyelvű - törzsekből,
törzsi töredékekből összeálló konglomerátumnak a megszervezője is volt. Nevének
finnugoros jellege arra utal: a vezérszerep a törzsszövetségen belül a finnugor nyelvet
beszélő magyaroké volt. Ugyanerre enged következtetni a törzsszövetség elnevezése
is, amely ugyan törökös jelleg szerint egy számból (a törzsszövetséget alkotó törzsek
számából) és egy népnévből (a vezető szerepet betöltő törzs vagy etnikum nevéből)
alakult, ám ez - am int Anonymus ránk hagyományozta - magyar nyelvű megnevezést
kapott, s Hétmagyarnak (eredetibb kiejtés szerint hetümodzsernek) hangzott.
44 2. AZ OSMAGYARSAG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

Az ősmagyarság kapcsolatai a török nyelvű népekkel

A Levedi vezette törzsszövetség kialakulása nem jelentette a magyarság etnogenezisé­
nek (néppé válásának) befejező mozzanatát, és elsősorban politikai s kevésbé etnikai
kategória volt. A magyarság ugyanis a Dontól nyugatra nem légüres térbe érkezett,
hanem annak a régészeti műveltségnek a peremvidékére, amelyet névadó lelőhelyé­
ről, az északi Donyec m ellett fekvő Verhnyeje Szaltovóról Szaltovo-majaki-kultúrának
nevezünk. Időtartama a 8. század közepétől (vagy a 7. század végétől) a 10. század első
feléig terjedt. Etnikai szempontból vegyes népesség, a Kazár Kaganátus népe alkotta,
iráni nyelvű alánok is éltek itt, de alapját a török nyelvű onogur-bolgárok alkották.
Ennek a kultúrának, főleg az onogur-bolgároknak, igen jelentős szerepe volt a ma­
gyarság életmódjának alakulásában. A bolgárok letelepült vagy a teljes letelepedés­
hez közeli életmódot folytattak, kör alakú házakban (jurtákban) éltek. Telepeikről
változatos megoszlásban növénymagvak (gabona- és gyümölcsmagvak egyaránt) kerül­
tek elő, a földművelés terményeit a házak körüli gödrökben tárolták. A vas munkaesz­
közök (eke, kapa, sarló) is igazolják a földművelés meghonosodását. Kiterjedt nagyál­
lattartással foglalkoztak. Legfontosabb állatuk a szarvasmarha volt, ez, valamint a csont­
anyagban megjelenő sertéscsontok ugyancsak a letelepedettséget sejtetik. Tenyész­
tettek lovat, ju h o t és kecskét is, s nem elhanyagolható táplálkozásukban a vadászott
állatok és a halak szerepe sem. Félnomád, helyenként m ár teljesen letelepedett élet­
módjuk hatott a magyarokra.
Ennek részint régészeti, részint nyelvi bizonyítékai vannak. A honfoglaló magyar­
ság régészeti emlékanyagán érződik a Száltovo-majaki-kultúra hatása. Bizonyosra ve­
hető, hogy a magyarokra jellemzőnek tekintett cserépbográcsok a délorosz steppéről,
ebből a műveltségi körből származnak. Egyéb más régészeti párhuzamok (pl. az áttört
bronzkorongok, a temetkezési szokások közül a nyugat-keleti tájolás) is tanúskodnak
a honfoglaló magyarok szaltovói kapcsolatairól. Még fontosabbak a nyelvi érvek. A ma­
gyar nyelv mintegy 450 bolgár-török jövevényszavának jelentős része nyilván a Don
vidékén a 9. században, illetve a Volga vidékén a 8-9. században került nyelvünkbe.
Olyan jellegzetes szókincsanyagról van itt szó, mint az állatok köréből pl. a bika, ökör,
tinó, borjú, kecske, kos, ürü, disznó, ártány, tyúk, teve (ezeknek az állatoknak csontleletei a
szaltovói telepeken megtalálhatók), illetve az állattenyésztés termékei közül a sajt, író,
túró, gyapjú. A földművelés szakszavai közül bolgár-török eredetű a búza, árpa, borsó,
kender (amelyek meglétét a szaltovói telepeken magleletek jelzik), továbbá a tarló, eke,
sarló, dara, gyümölcs, alma, körte, szőlő, bor, komló stb. Számos török szóval gazdagodott a
magyar nyelv a lakóhely (sátor, kapu, kút), illetve az eszközök és mesterségek (gyűszű,
gyárt, gyúr, ács, szűcs, szatócs) tárgykörében. A társadalmi élet fejlődésére, a vagyoni
különbségek elmélyülésére utalnak olyan bolgár-török jövevényszavak, m int pl. a tör­
vény, bélyeg, barom ‘vagyon’, kölcsön. A szellemi élet alakulására vetnek fényt a törökből
átkerült egy ‘szent’, táltos, bölcs ‘varázsló’, boszorkány, báj ‘varázslat’, ige, ír, betű, szám
szavak. A török népekkel való érintkezésnek köszönheti a magyarság az idegenek által
használt megnevezését, amely különböző nyelvekben Hungarian, ungarisch, hongrois,
vengerszkij alakokban m aradt meg. Mindezen szavak tövében az onogur szó rejtőzik,
vagyis a szomszédok a magyarokat eredetileg onoguroknak tekintették, és azokról
nevezték el őket. A Szaltovo-majaki-kultúra hatására kerülhetett át a magyarba jó né­
hány, a társadalmi fejlettség szempontjából is sok tanulsággal szolgáló iráni (alán)
jövevényszó, m int amilyen a híd, vásár, vám, vár. A magyarság délorosz steppei tartóz­
kodásának emlékeként értékelhető a magyar eredetm onda, a csodaszarvasmonda,
amelynek alapja - az új hazát találó testvérpáros - ugyan eurázsiai vándormotívum, de
 AZ OSMAGYARSAG LEVEDIÁBAN ÉS AZ ETELKÖZBEN 45

a m ondában szereplő nevek (Hunor - onogur, Magyar, Belar= bolgár és alán) nagy
biztonsággal a 9. század közepi magyarság szaltovói környezetére vallanak, ahol az
eredetileg finnugor nyelvű, de itt török nyelvi elemekkel is gazdagodó magyarság a
Szaltovo-majaki-kultúra peremvidékén élt.
Nem kevés bizonytalanság forrása a kazár-magyar viszony alakulásának kérdése a
9. században. Ugyan Konstantin császár csak háromévnyi kazár-magyar együttélésről
ír, de ezt általában nem vették a kutatók szó szerint, hol 30, hol 33 esztendőre, hol
pedig sokkal nagyobb időegységre (200-300 évre) gondoltak. Ha a magyarság csak a
8. század második felében, kivált pedig ha a 9. század első évtizedeiben jelent m eg a
kazár érdekszférának számító délorosz steppén, legfeljebb néhány évtizednyi szoros
kazár-magyar kapcsolatra gondolhatunk. Mivel a Kazár Kaganátusban isjobbára azt a
bolgár-török nyelvet beszélték, amely erőteljes nyom ot hagyott a magyar nyelv török
jövevényszavain, így feltehető, hogy a nyelvi kölcsönzés politikai keretéül részint a
Kazár Kaganátus szolgált. Nem egyenlő felekként álltak szemben egymással a kazárok
és a magyarok, a magyar törzsszövetség a Kazár Kaganátusnak volt alávetve. A magyarok
rendszeresen segédcsapatokkal támogatták a kazárokat háborúikban. Az egyik kazár­
besenyő (kangar) háborúskodás magyar-besenyő háborúba torkollott. Ennek lett a
következménye a kazár fennhatóság alatt álló magyar törzsszövetség súlyos veresége,
amely a magyarokat kettészakította. Az egyik ág Perzsia vidékén telepedett le, ahol
854 óta szavárdokként (szevorti) szerepelnek, s egészen a 14. század elejéig fel-fel-
bukkannak a forrásokban. A másik ág Levedivel együtt nyugatra m en t lakni, Etelköz­
be. Ekkor csatlakozhatott a magyarokhoz az a kazár népesség, amelynek korábban
ellentétei voltak a Kazár Kaganátus vezető rétegével, s amelynek kapóra jö tt a kazár
fennhatóság alól kiválni akaró magyarok nyugatra vándorlása. A kavar (kabar) nevet
nyert kazár népesség a magyarokkal együtt telepedett le Etelközben.

Etelköz és a Magyar Fejedelem ség

Etelköz földrajzi fekvését alig könnyebb meghatározni, mint Levediáét. Csak annyi
bizonyos, hogy Levediától nyugatra feküdt. Kétséges, hogy helyes-e hagyományos ‘fo­
lyóköz’ értelme, s nem inkább egy Etel nevű folyó másik folyóval bezárt közére vonat­
kozik-e. Mivel a Prut folyónak későbbi időből ism ert Etel neve, így Etelközt akként
értelmezhetjük, m int a Prutnak a Dunával vagy a Dnyeszterrel bezárt közét. A Prut
környékére azonban csak a bizánciak által jól ism ert fejedelmi központot, a vezértörzs
szálláshelyét helyezhetjük, a teljes magyar szállásterület ennél jóval nagyobb térségre
terjedt ki. Ezt a lokalizálást általános megfontolás és régészeti anyag is támogatja. Etel­
köz volt az ősmagyarok utolsó hazája a honfoglalást megelőzően, ahonnan útjuk egye­
nesen a Kárpát-medencébe vezetett. így tehát aligha tekinthetjük a valóságtól nagyon
távol állónak azt a feltételezést, hogy Etelköz a Keleti-Kárpátoktól keletre húzódó, a
Szeret, Prut, Dnyeszter által szabdalt területet jelen d . A steppehatártól északra eső
krylosi sírok a Kárpát-medence közelében, a Szeret és a Dnyeszter közén kerültek elő.
Ezek a délorosz steppei területek valamennyi - egyébként nem túl nagy számban
rendelkezésünkre álló - „magyargyanús” leletei közül az Ingül folyó mellettiekkel
együtt még m indig a legtöbb rokonságot m utatják a honfoglaló magyarok régészeti
hagyatékával. Ugyancsak magyarokhoz kapcsoltak a Keleti-Kárpátoktól keletre és a
Déli-Kárpátoktól délre néhány sírt Ukrajnában, (a volt szovjet) Moldáviában, a rom á­
niai Moldvában és Havasalföldön. Feltételezhető, hogy a leletek Etelköz szűkebb-
tágabb földrajzi környezetére utalnak.
46 2. AZ ŐSMAGYARSÁG TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

Etelközben uralomváltásra és - Konstantin közlése alapján - a politikai berendez­

kedés megváltozására került sor a magyaroknál. Mivel Levedi nem volt hajlandó a
továbbiakban vállalni a kazár báb szerepét, egy másik törzsből származó előkelő, Árpád
- több kutató véleménye szerint Árpád apja, Álmos - vette át a vezető méltóságot.
Konstantin szerint Árpádot „a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén,
fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek [magyaroknak] más fejedel­
mük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia [Ma­
gyarország] fejedelme”.1Ez a leírás jól tükrözi a Magyar Fejedelemség megszületését,
amely egyelőre kazár bábként kelt életre. Ugyancsak kazár hatásra vezették be a Ma­
gyar Fejedelemségben a kettős (szakrális) uralm i rendszert, élén az (istenként tisz­
telt) főfejedelemmel, a kazár vezető méltóságot is betöltő kündével, illetve a tényle­
ges hatalm at kézben tartó gyulával. Van, aki kétségbe vonja a berendezkedés szakrális
jellegét. Míg Konstantin Árpádot helyezte előtérbe, a magyar hagyomány Álmost favo­
rizálta, az ő nevéhez fűzte az Árpád-ház eredetm ondáját, a turulmondát. 861-ben a
szláv apostolok egyike, Konstantin-Cirill a Krím félszigeten magyarokkal találkozott,
akik a kazár haderő részét képezhették. Ez az adat arra utal, hogy a magyarok Etelköz­
ben sem szabadulhattak meg a kazár fennhatóságtól. A szállásváltás azt jelen tette,
hogy a magyarok új népek szomszédságába kerültek. Az etelközi magyarok rendszere­
sen zsákmányszerző hadjáratokat vezettek az északra élő szlávok ellen. Ez a kezdete a
később még intenzívebbé váló szláv-magyar kapcsolatoknak. A rabolt értékeket a Fe­
kete-tenger partján Keres (vagy Kherszon) kikötőjében eladták a bizánciaknak. Új
távlat nyílt a magyarok számára azzal, hogy Etelközbe költözve közelebb kerültek a
Frank Birodalomhoz, és a frank belviszályok, illetve háborúskodások gyakran teremtet­
tek lehetőséget a beavatkozásra. Első alkalommal 862-ből értesülünk arról, hogy a ma­
gyarok - átvonulva a Kárpát-medencén - a mai Ausztria területén hadakoztak, s a frank
belháborúban Karlmannt támogatták apja, Német Lajos császár ellenében. 881-ben -
bizonyára a kavarokkal együtt - Szvatopluk morva fejedelem felkérésére a m ai Bécs
környékén csatáztak a frankokkal.

Az életm ód és a társadalom
Az etelközi magyarság belső viszonyairól becses tudósítást hagyományozott ránk
Dzsajhání 880 körüli viszonyokat tükröző arab nyelvű m unkája, amely csak későbbi
szövegekben maradt ránk. Eszerint a magyaroknál még teljes fényében pom pázott a
kettős fejedelemség intézménye, jóllehet a kazár függőséget ekkorra már úgyszólván
teljesen sikerült lerázniuk. Nagyállattartó nom ádok voltak, könnyen mozgatható sát­
raikkal vándorolva követték állataikat, együtt vonulva „a saijadó fűvel és a zöld vegetá­
cióval”.2A forrás említette szántóföldek művelőiről nem m aradt ránk híradás. A no­
mád népek (pl. az avarok) példája alapján feltételezhető, hogy a földművelést idegen
népelem ek végezhették, akiket szolgáikként használtak. Bizonytalan, hogy rögzült
téli szállás kialakult-e már ekkor a magyarság körében, azaz olyan hely, ahová a nyáron
használt, különböző helyeken fekvő legelőkről állandó jelleggel visszavonultak. Az
északi és nyugati irányú kalandozó hadjáratok nagy zsákmányt biztosítottak a résztve­
vőknek. Ez a magyarázata annak, hogy 880 táján vagyonos, gazdag népnek írja le forrá­
sunk a magyarságot, a gazdagság - szerinte - elsősorban a kereskedelemből fakadt.
A portyázások során szerzett foglyokat m int rabszolgákat eladták a bizánciaknak, s
tőlük luxuscikkeket vásároltak. Gazdagságuk ruházatukon és fegyvereiken is tükröző­
dött. Az egyik kútfő tanúsága szerint ruhájuk brokátból készült, fegyvereik pedig ezüst­
 AZ ŐSMAGYARSÁG LEVEDIÁBAN ÉS AZ ETELKÖZBEN 47

bői valók, és arany berakással díszítettek. A Kárpát-medence honfoglalás kori régésze­

ti hagyatékában fennm aradt (de talán még Etelközben készített) tárgyak igazolják a
leírás hitelességét. A magyarság szabad em berekből állt, a vagyoni különbségeket a
jogi helyzet m ég nem tükrözte. A magyarság 880 tájára m ár több, tételes vallással is
találkozott helyváltoztatásai során (hiszen a kazár uralkodó elit zsidó vallású volt, az Al-
Dunánál a magyarokkal közvetlenül határos nándorok, azaz dunai bolgárok pedig
ekkor már keresztények voltak), de pogány („tűzimádó”) vallását nem adta fel. Nagy­
számú, 20 ezer lovast tudtak a magyarok kiállítani, ami azzal magyarázható, hogy a
nomád népeknél m inden felnőtt férfi egyszersmind katona is. Kiváló fegyvereiken
kívül fegyverforgató népességük nagy létszáma is indokolja katonai sikereiket a ka­
landozó hadjáratokban, amelyek meglehetős rendszerességgel folytak.
A 880-as évek első felében a Duna vidékén (a Kárpát-medencében vagy az Al-Duná-
nál) az egyik kalandozó magyar előkelő találkozott a szlávok apostolával, Metód érsek­
kel. 892-ben a magyarok A rnulf frank király szövetségében Szvatopluk ellen harcol­
tak. Nem elképzelhetetlen, hogy a Magyar Fejedelemség mozgékony katonai elővéd­
jei m ár ekkor laza fennhatóságuk alá vonták a Kárpát-medence keleti felét, anélkül
azonban, hogy ez a magyarok kárpát-medencei betelepedéséveljá rt volna együtt. 894-ben
Szvatopluk hívására keltek hadra minapi szövetségesük, Arnulf király ellen. A magyar­
ság a honfoglalás küszöbére érkezett, s a honfoglalással a Kárpát-medence és a ma­
gyarság külön szálakon futó története egybekapcsolódott.
 3. A HONFOGLALÁS
ÉS A KALANDOZÁSOK

A HONFOGLALÁS

Előzményei
A magyar honfoglalás előzményei két, a Kárpát-medencétől távoli színtérre vezethe­
tők vissza. Az egyik helyszín Nyugat-Ázsia, a másik a Balkán-félsziget. Ami az első ese­
ménysort illeti, Iszmáil ihn Ahmad horászáni em ír 893-ban eurázsiai méretű népván­
dorlást indított el azzal, hogy hadjáratot vezetett a karlukok ellen. Ez az Aral-tó vidéki
esemény gyűrűzött el egészen a Kárpát-medencéig. A karlukok vereséget szenvedtek,
ez megerősítette a tőlük nyugatra és északnyugatra élő oguzok (űzök vagy torkok) és
kimekek hatalmi helyzetét, akik nyugati szomszédaikra, a besenyőkre zúdultak, ki­
mozdították azokat az Urál folyónál levő szállásaikról, s a besenyő tömegeket átlökték
a Volga nyugati partjára. Ezzel egy időben a kazárok is katonai akciót kezdtek a bese­
nyők ellen, akik ily módon nyugatra kényszerültek. Nemcsak a Volgán, hanem a Do­
non is átkeltek (Kazária nyugati határa a Donnál húzódott), s talán 895-ben elérték az
etelközi magyarok uralmi területének Dnyepertől keletre húzódó határait, és m eg­
kezdték a magyar törzsek kiszorítását onnan.
A Balkán-félszigeti események azzal vettek új irányt, hogy Bulgária élére 893-ban az
első keresztény bolgár uralkodónak, Borisz-Mihálynak a fia, Simeon került, aki hódító
politikát folytatva hamarosan konfliktusba keveredett Bizánccal. A kirobbant ellensé­
geskedés oka (vagy inkább ürügye) a bizánci területen m űködő bolgár kereskedők
korlátozása és a számukra sérelmes bizánci vámpolitika volt. Szerepet kaphatott Bul­
gária és Bizánc viszonyának megromlásában az is, hogy Bizánc a bolgárok ellenségei­
hez, a magyarokhoz kezdett közeledni. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy a magyarok
betörései a Kárpát-medence keleti felébe alapvetően bolgár érdekeket sértettek, rá­
adásul egy bizánci-magyar együttműködés azzal fenyegetett, hogy a két szövetséges
harapófogóba zárja Bulgáriát. Simeon 894 őszén indította meg támadását Bizánc el­
len, amely nagy sikereket hozott a bolgárok számára. VT. (Bölcs) Leó bizánci császár
ekkor - 894 végén vagy 895 elején - segélykérő követséget menesztett a magyarokhoz,
megbízottját hadihajókkal a D una folyóhoz küldte tárgyalásra. Mivel a bizánci flotta
nyilván a Fekete-tenger felől érte el a Dunát, nem valószínű, hogy nagyon mélyen
felhajóztak a folyón. A találkozóra az Al-Duna torkolathoz közeli szakaszán, talán az
akkor magyar érdekszférának számító Havasalföldön kerülhetett sor, vagyis a magyar
szállásterület központja továbbra is az Erdélytől keletre eső Etelköz volt. A magyarokat
„fejeik”, Árpád és Kusál (vagy Kusán, téves azonosítás alapján Kurszán) képviselték a
tárgyaláson, amely megegyezéssel végződött: a bizánciak ajándékokkal megvásárolták
a magyarok szövetségét, s biztosítékul kezeseket kaptak a magyaroktól.
Miközben a bizánci követ a magyarokkal tárgyalt, Leó császár - hogy megállítsa a
bolgár uralkodó támadó lendületét, és felbomlassza a bolgárok hadkészültségét -
csalárd szándéktól vezettetve békeajánlattal fordult Simeonhoz, aki azonban bebörtö­
 A HONFOGLALÁS 49

nözte a császár követét, s ezzel kinyilvánította, hogy háborút akar. Ekkor - feltehetően
895 tavaszán - bizánci felkérésre sor került a magyarok bolgárok elleni hadba vetésé­
re. A Duna bal (havasalföldi) partjáról a bizánci hajóhad szállította át a magyarokat
Bulgáriába. Amitől a bolgárok féltek, bekövetkezett, kétfrontos háborúra kényszerül­
tek. Simeon éppen a délről támadó bizánci sereggel volt elfoglalva, amikor országa
északi részén megjelentek a magyarok. Gyors sikereket értek el Bulgária északi ré­
szén, mire Simeon felhagyott a délen folyó háborúval, északra sietett, s több csatát
vívott a magyarokkal. Az első összecsapásra a Duna menti Szilisztra körül került sor,
ahol Simeon vereséget szenvedett, s az ország belseje felé m enekült. A magyarok
követték, s egészen a mai Sumen vidékéig üldözték. Preszlav környékén a magyarok
újabb csatát nyertek. Ezzel a magyarok befejezettnek tekintették a bulgáriai hadi akci­
ót, s kérték a bizánci császárt, hogy bolgár foglyaikat váltsa ki. Miután ez m egtörtént,
kivonultak Bulgáriából, s visszatértek szállásterületükre. Simeon ezzel egyidejűleg
békét kezdeményezett a Dunán állomásozó bizánci hajóhad parancsnokánál, volta­
képpen azonban biztosítani akarta magát a magyarokkal szembeni katonai vállalkozás
idejére. Terve sikerült is, Bizánc kivonta seregeit Dél-Bulgáriából, békét azonban
nem kötöttek egymással. A bolgár uralkodó tüstént a magyarok elleni hadjárat előké­
szítésébe kezdett. Ennek kapcsán összeköttetést létesített a nyugat felé hatoló bese­
nyőkkel, akik éppen ekkortájt (895-ben) kezdhettek hozzá az etelközi magyar szállá­
sok felszámolásához.
A magyarellenes fellépés közös érdekük volt a besenyőknek és a bolgároknak.
A besenyők új hazát csak Etelközben a magyaroktól szerezhettek, a bolgárokat pedig a
Kárpát-medencében a magyaroktól elszenvedett sérelmeik, valamint a minapi veresé­
gek sarkallták. Most a magyarok kerültek harapófogóba. A magyar sereg törzse az Al-
Duna vidékén, a mai Havasalföldön, vagyis a Duna bal partján a magyar szállásterület­
re támadt bolgárokkal vette fel a harcot. A nagy véráldozattal járó és elkeseredett
küzdelmet hozó csata a bolgárok sikerével végződött. Ugyanebben az időben érte a
magyarok etelközi szállását kelet felől a besenyők támadása. A magyar határvédő ele­
mek és a szállásterület központi részén tartózkodó magyar fejedelem - a forrásszöveg
szerint Árpád (de számos kutató feltevése szerint inkább Álmos) - katonasága megkí­
sérelte az ellenállást, de az nem já rt sikerrel, alulmaradtak a besenyőkkel szemben.
A magyarok kétségtelenül súlyos, de nem katasztrofális emberveszteséget szenved­
tek. Etelközben elsősorban nők, gyermekek és öregek, Havasalföldön viszont fegy­
verforgató férfiak estek áldozatul. Hogy a személyi veszteség korántsem lehetett meg­
semmisítő mértékű, onnan is tudható, hogy a bolgár hadjáratból megmenekültek vissza­
tértek Etelközbe. Akkorra azonban már a besenyő támadás elpusztította szállásaikat.
Ebben a történelmi helyzetben a magyaroknak nem volt más választásuk, m int to­
vábbvonulni nyugat felé. Keletről a besenyők szorították őket, délről az ellenséges
bolgárok állták útjukat, északon pedig a ruszok (norm annok), valamint különféle
szláv törzsek (poljánok, szeverjánok, vjaticsok, dulebek, fehér horvátok) szállásterüle­
tei helyezkedtek el. így egyetlen út maradt „szabadon”: a nyugatra vezető út, s nem volt
más lehetőség, mint a Kárpát-medencébe történő behatolás, amelyet korábbi hadjára­
taik során m ár megismertek. A Havasföldön a bolgároktól és Etelközben a besenyők­
től elszenvedett vereségek voltak a magyar honfoglalás közvetlen előidézői.
50 3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK

E lső szakasza
Etelköz fekvéséből következik, hogy a m enekülő magyarok elsősorban a Kárpátok
északkeleti hágóit, az Uzsoki-, a Vereckei-, a Tatár-, a Radnai-, a Borgói-hágót, valamint
a Tölgyes- és Békás-szorost vették igénybe a Kárpát-medencébe történő behatoláskor.
A magyar hagyomány helyesen őrizte meg, hogy állatállományuk lecsökkent: barmaik
és lovaik egy része elpusztult. E nnek oka lehetett az elszenvedett katonai vereség, a
gyors menekülés, a magas hegyeken való nehézkes „átvergődés”. Mindenesetre tete­
mes állatállománnyal érkeztek m eg - mint a magyar hagyomány hírül adja - Erdélybe.
Erdély legkorábbi területe azt a vidéket ölelte fel, amely a Sebes-Körös jobb partján
húzódó középkori Igfon-erdő, a mai Réz-hegység (Muntji Plopi§ului) mögött feküdt,
s amely a későbbi megyebeosztás szerint Szatmár keleti felére, Közép- és Belső-Szol-
nokra, Krasznára, Dobokára és Kolozsra terjedt ki. A magyar krónika szerint három
hónapig tartott a leereszkedés a hegyekből, Erdélyben m egpihentek, és egy ideig itt
maradtak. A magyar hagyomány szerint Almost Erdélyben megölték. Valószínű, hogy
Almost mint a szakrális kettős fejedelemség isteni eredetűként tisztelt vezetőjét érte
az erőszakos halál, amelyet a katonai kudarcokért, az etelközi haza elvesztéséért b ü n ­
tetésképpen kellett elszenvednie. Ezért gondolja a történészek egy része, hogy egé­
szen feláldozásáig Almos volt a magyarok főfejedelme, s csak ezt követően lépett h e­
lyébe fia, Árpád. A magyar honfoglalásnak ez a szakasza 895-re (annak is inkább a
második felére, végére) tehető, de nem kizárt, hogy átnyúlt 896-ra is. A magyar fogla­
lás egészen a D una-Garam vonaláig terjedt, vagyis a frank Pannónia és II. Mojmir
Morvaországa közvetlenül határos lett a magyarok új szállásterületével. Mivel számíta­
ni lehetett arra, hogy a magyarok folytatják nyugati irányú foglalásukat, a 896-ban
császárrá koronázott Arnulf ez évben Pannónia védelmét a központnak számító Mo­
csárvárral együtt hűbéresére, a Dráva-Száva közét birtokló Braszlávra bízta.
A magyar honfoglalás lefolyásáról az események után több m int három évszázaddal
alkotó gestaíró, Anonymus hagyományozott ránk részletes leírást. Eszerint a magyarok
a Vereckei-hágón átjöttek be a Kárpát-medencébe, a fősereg - Árpád vezetésével —
Munkácson, Ungváron keresztül végigvonult a Tisza jobb partján a titeli torkolatig
(közben Alpárnál legyőzték Salán vezért, Szernél - a mai Opusztaszer - pedig elren­
dezték az ország dolgait), majd onnan a folyásiránnyal ellentétesen a Duna bal partján
egészen a mai Budapestig m entek. Ott a Magyar- (Megyeri-) révnél átkeltek
Pannóniába, s a mai Pannonhalma érintésével a Rábáig és a Rábcáig hatoltak. Közben
Árpád vezérei a főseregtől elszakadva a Kárpát-medence többi részét fejedelmük fenn­
hatósága alá hajtották, legyőzték a magyarokkal szembeszálló Temes-vidéki Gálád, a
Nyitra-vidéki Zobor és az erdélyi Gyalu ellenséges vezéreket, a dunántúli rómaiakat
megfutamították, a bihari M énmaróttal pedig —várának megvívása után - megegyez­
tek. Anonymus leírása azonban történetileg nem hiteles. A magyarok ellenfelei hely­
nevekből életre keltett, költött figurák. A honfoglalás lefolyásáról adott híradását sem
tekinthetjük megbízható információnak. Lényegében nincs olyan kútfőnk, amely a
magyar honfoglalás lefolyásáról részletekbe m enően és hitelesen tájékoztatna.
így arról sincs képünk, hogy a magyarok m iként, milyen lépésekben vették birtok­
ba a Kárpát-medence keleti felét. Hogy a 895 utáni években belső problémáikkal
voltak elfoglalva, azt az mutatja: a magyarok nem kapcsolódtak be azokba a harcokba,
amelyek szállásterületük közvetlen szomszédságában a keleti frankok és a m orvák
között kiújultak. A Szvatopluk halála óta folyamatosan gyengülő Morvaországot 898-ban
Szvatopluk két fiának, IÍ. M ojmirnak és II. Szvatopluknak az ellentéte is sújtotta. A
belviszályjó alkalm at szolgáltatott arra, hogy A rnulf bajorjai II. Szvatopluk oldalán
 A HONFOGLALÁS 51

beavatkozzanak a morva ügyekbe. A bajor sereg Morvaországot, II. Mojmir pedig a

frank uralom alatti Pannóniát dúlta. A magyarok a 895 (896) és 899 közötti években
nyilván megszilárdították uralmukat a Garam -Duna vonaltól keletre eső területen.
Elsősorban a morvák ellen értek el sikereket, akiknek lakhelyét Konstantin császár a
Tisza-torkolat vidékére helyezte, és Nagy-Morvaország (MegaléMoravia) névvel illette.
Ugyanebből a forrásból tudjuk, hogy a magyarok megsemmisítették Nagy-Morvaorszá-
got, lakóit elűzték, földjüket megszállták. Valószínűleg ugyanezekre a déli morvákra
vonatkozik egy másik kútfő, a Naum-legenda tudósítása is, amely szerint a magyarok
elpusztították a morva földet, a morvák pedig a bolgárok közé m enekültek. Csak
gyaníthatjuk, hogy a magyaroknak sikerült megtörniük az alföldi bolgár uralm at, de -
későbbi utalás bizonytalan értelmezéséből következtetve - egyelőre lényegében érin­
tetlenül hagyták a dél-erdélyi bolgár fennhatóságot. Ide azonban már a 10. század
elejétől kezdve m egindulhatott a magyar népesség beáramlása.

Második szakasza
A magyar honfoglalás második szakasza, a Kárpát-medence nyugati felének birtokba­
vétele a 899-900. évi itáliai kalandozó hadjárathoz kapcsolódik. Ennek közvetlen előz­
ménye az volt, hogy a lassan m egerősödő magyarok elkezdték nyugtalanítani a
Pannóniát uraló frankokat. Arnulf úgy próbálta meg elhárítani a fenyegető magyar
veszélyt, hogy egyezséget kötött a magyarokkal, pénzzel váltotta meg a frankok pannoniai
nyugalmát. Arnulf császár volt az, aki a magyarok érdeklődését ellenlábasának,
Berengarnak országa, Itália felé irányította. így a magyarok a szomszédos Pannónia
helyett a távolabbi Itália ellen vezettek hadat 899 kora tavaszán. Egy esztendőt töltöt­
tek ott, sikertelenül próbálkoztak pl. Velence, Milánó elfoglalásával, míg más várost
(Modenát) elpusztítottak. 899. szeptember 24-én a Brenta folyó mellett fényes győzel­
m et arattak Berengar hadai ellen. A telet Itáliában töltötték, majd 900 tavaszán vissza­
indultak. Az itáliai kalandozásban nem a teljes magyar katonaság, hanem bizonnyal
egy kisebb létszámú - talán 5 ezer főből álló - mozgékony elővéd vehetett részt. Nem
kizárt, hogy itáliai előrenyomulásuk és telelésük egy újabb „honfoglalás” előkészíté­
séül szolgált. Kivonulásuk két eseménnyel lehet kapcsolatos. Egyrészt 899-900 for­
dulóján értesültek megbízójuk, Arnulf császár haláláról, s így felcsillant előttük a
szállásterületükkel közvetlenül határos Pannónia megszerzésének lehetősége. Más­
részt ugyanerre sarkallta őket Berengar is, aki meg akart szabadulni a magyaroktól,
ennek fejében ajándékokat és pénzt adott nekik, ráadásul Pannónia ellen fordításuk­
kal bosszút kívánt állni a frankokon. Visszaútjukon a magyarok csak pusztítottak
Pannóniában, főleg annak útvonalukhoz közel eső déli részén, de nem foglalták még
el. Az efféle pusztítás a magyar hadi taktika szerint mindig megelőzte a megszállásra
kiszemelt terület tényleges birtokbavételét. A Dunától keletre eső szállásterületeikre
m egtért magyarok követeket küldtek a bajorokhoz, hogy támogatást ígérjenek a mor­
vákkal szemben, valójában azonban azzal a csalárd céllal, hogy kifürkésszék Pannóniát.
A magyarok ténylegesen támadást indítottak II. Mojmir Morvaországa ellen, nagy pusz­
títást vittek végbe, s a terület egy részét maguknak foglalták el. Ez még inkább elaltatta
a bajorok éberségét, s a váratlanul Bajorországra törő magyarok mélyen behatoltak a
keleti frank területre, egészen az Enns folyóig (csaknem a mai Linzig). Amikor a
bajorok rendezték soraikat, és szembe akartak szállni a magyarokkal, azok visszavonul­
tak a birtokukba került Pannóniába, ahol a kelet-bajorországi katonai akció alatt szilár­
dan megvetették lábukat. A keleti frankok egyik katonai prefektusa, Liutpold ugyan
54 3. A HONFOGLALÁS ES A KALANDOZÁSOK

m eglepte, és egészen Pozsonyig visszaszorította a D una északi partján előrenyomuló

magyar sereget, de ez sem tudott változtatni azon a tényen, hogy a Kárpát-medence
nyugati fele, a Garam -D una vonalától nyugatra eső terület a magyarok birtokába ju ­
tott.
Az újabb hódítás vesztesei a morvák és a bajorok voltak. A morvák a Kárpátok hegy­
koszorúján belüli területeiket vesztették el, a bajorok pedig a D unántúlt s a Dráva-
Száva közét, ez utóbbi már 899-ben az Itáliára tám adó magyar seregek felvonulási
terepéül szolgált. A morvák többé nem voltak abban a helyzetben, hogy megtorolhas­
sák az elszenvedett sérelmeket. Ellenkezőleg: 902-ben a magyarok indítottak akciót
Morvaország Kárpátokon kívüli területe ellen, ami a legyengült Morva Fejedelemség
elpusztításával járt. A támadás eredményeképpen a magyar szállásterület északnyuga­
ti irányban kiterjedt Morvaországra. Más volt a helyzet a keled frankokkal (bajorok­
kal) . A Pannónia megszállását követő években egymást érték a magyar-bajor összecsa­
pások. 901-ben a magyarok Karintiára támadtak, de vereséget szenvedtek. 903-ban
újabb háború tört ki a magyarok és a bajorok között a Fischa folyó m entén, amely a
Kusál által vezetett magyarok vereségével végződött. 904-ben közelebbről nem ismert
körülmények között a bajorok csalárd szándékkal lakomára hívták a magyarokat, és a
magyarok „királyát” (vagy „hercegét”) , Kusált és kísérőit megölték. Talán ez a siker
bátoríthatta fel a bajorokat arra, hogy 907-ben Gyermek Lajos ném et király részvételé­
vel nagy hadjáratot indítsanak a magyarok ellen azzal a céllal, hogy kiűzzék őket Bajo­
rországból. A bajorok nagy haderővel a Duna két partján, valamint a D unán kelet felé
vonultak. A d ö n tő ütközetet 907. július 4-6. között vívták B rezalauspurcnál
(Braslavespurchnál), amelyen a m ai Pozsonyt (Bratislavát) kell érten ü n k (bár van
olyan nézet, amely Mocsárvárra magyarázza). A csata a bajorok teljes vereségével végző­
dött, egész seregük, előkelőik többsége odaveszett. A magyarok üldözték a bajorokat,
s en n ek eredm ényeképpen egészen az Enns folyóig biztosították fennhatóságukat a
bajorok ellenében. A honfoglalás eredményei a 907. évi magyar győzelemmel nyertek
végleges szentesítést.

M egítélése
A magyar honfoglalás megítélésében kétféle nézőpontnak van helye. Az egyik nézet
szerint a Kárpát-medence birtokbavétele nem volt más, mint egyszerű szállásváltás,
amilyen a 9. század végét megelőző időkben számos alkalommal m egtörtént a magya­
rokkal, a honfoglalást megelőző évtizedekben pedig éppen kétszer is, Levedia és
Etelköz elfoglalásakor. Ha azonban a későbbi időből pillantunk vissza a magyar hon­
foglalásra, joggal tekinthetjük a magyar nép életében korszakos jelentőségű esemény­
nek. Nem csupán azért, mert azt a területet foglalta el, amelyen ma lakik, s amelynek
egy részén ma országa létezik, hanem azért is, m ert a honfoglalással a magyarság új
geopolitikai tényezők hatása alá került. Olyan népekkel lett közvetlenül szomszédos,
amelyek már szociálisan rétegzett társadalomban és állami keretek között éltek, s az
ezekkel való együttélés nem m aradhatott hatástalan. A magyar nép nagyjából a hon­
foglalással szakadt ki a keleti (steppei nomád) kultúrkörből, ahol a honfoglalást meg­
előző időben lakott. Az elfoglalt terület pedig, a Duna, a Tisza, valam int a kisebb és
nagyobb mellékfolyóik által szabdalt Kárpát-medence alkalmasnak bizonyult az állat­
tartásra és a földművelésre.
S mivel a honfoglalás óta m inden nemzedék a végleges m egtelepedés tudatával
tekintett vissza a Kárpát-medence 9. század végi birtokbavételére, nem csodálható, ha
 A KALANDOZÁSOK 55

már nagyon korán kétségbe vonták, hogy a honfoglalás katonai vereségek által előidé­
zett szükségmegoldás volt, s megkezdődött a honfoglalás valós körülményeinek átér­
telmezése. A 10. század közepén Konstantin császár magyar informátorai m ég többé-
kevésbé emlékeztek az eseményekre, tudtak a besenyőktől elszenvedett vereségről,
bár a bolgárok elleni kudarc emléke ekkorra már kiesett a magyarok emlékezetéből.
Egy archaikus m ondatöredék őrizte meg annak emlékét, hogy a magyarokra a honfog­
lalást közvetlenül megelőzően sasok támadtak. Ezek a sasok „a fákról legyek m ódjára
szálltak alá, és elfogyasztva megsemmisítették nyájaikat és lovaikat”.3Mivel a régi ma­
gyar nyelvben a beseszó ragadozó madarat jelentett, még inkább igazolható az a gyanú,
hogy ebben a tudósításban a magyar honfoglalás előidézőjének tekintett besenyő
támadás emléke maradt ránk. Vagyis igazolhatóan volt a magyar hagyománynak olyan
korai rétege, amely a tényleges helyzetnek megfelelően a honfoglalás közvetlen elő­
idézőjét a besenyőktől elszenvedett súlyos vereségben látta.
Minden további, a magyar hagyományban a honfoglalásról megőrzött értékelés ma­
gán hordozza a torzítás nyomait. A fehér ló mondája ma ismert formájában jogszem en
igazolja a honfoglalást, amennyiben a ló, a nyereg és a kantár átadása Szvatopluk szá­
mára a földnek, a fűnek és a víznek, vagyis az országnak a képletes megvásárlását
jelenti a morváktól. Ez azonban másodlagos alakulás eredm énye, ugyanis a m onda
elemei eredetileg pogány szerződéskötési rítusban szerepeltek. A 13. század elején
Anonymusjobbára helynevekből számos vezért hívott életre (Gyalut, Zobort, Galádot
stb.), akiket megtett a honfoglaló magyarok ellenfeleinek, s ily módon elérte azt, hogy
a magyaroknak kemény harcok során kelljen elfoglalniuk a Kárpát-medencét, vagyis a
honfoglaló magyar vezérek ígyjogot szereztek a véráldozatok árán elfoglalt föld birtok­
lására. Már Anonymus hivatkozott arra, hogy Attila az Árpád-ház ősatyja volt, s ezzel a
magyaroknak a Közép-Duna vidékére kiterjedőjogát történeti alapokra helyezte. Ezt
az Ánonymusnál még ki nem fejtett gondolati magot a 13. század végén rendszeres
elméletté dolgozta ki Kézai Simon, aki a hun és a magyar népet azonosította, s a
hunok honfoglalását az első, a magyarokét a második honfoglalásnak tette meg. Ezál­
tal a magyarok kárpát-medencei birtoklását a hunokra, teh át történeti jo g ra vezette
vissza. A magyar krónikás anyag torzító beállítása élt tovább a 19-20. századi magyar
történetírás legtöbb term ékében, amelyek a honfoglalásban tudatosan megtervezett,
gondosan előkészített, tervszerűen lebonyolított, győzelmes foglalást láttak. Az egyko­
rú és közel egykorú, hiteles adatok azonban világossá teszik, hogy a két szakaszban,
mintegy fél évtized alatt lezajlott magyar honfoglalás legtöbb eleme nélkülözte a terv-
szerűséget és tudatosságot, legfontosabb eseménye, a magyar nép 895. évi bezúdulása
a Kárpát-medencébe pedig kifejezetten kényszerű, vereségek hatására bekövetkezett
szállásváltás volt.

A KALANDOZÁSOK

Az első évtizedek sikerei

A magyar kalandozások nem a honfoglalást követően kezdődtek, hanem am ióta a
magyarokról az írott források alapján biztos információnk van - a 830-as évektől kezd­
ve -, azóta kalandozó népként szerepelnek. A honfoglalás tehát magában a kalando­
zás tényében nem okozott törést, sőt m ég a honfoglalást megelőző vereségek, vala­
mint a szállásváltás sem fékezte le a kalandozások lendületét. A magyarok alig négy
56 3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK

évvel a Kárpát-medence keleti felének birtokbavétele után, 899-ben m ár itáliai por­

tyázásra indultak. A 10. század első éveinek számos katonai eseménye (az imént emlí­
tett 903. és 907. évi akció) aligha minősül kalandozásnak, a szállásterületről történő
kirajzásnak, inkább a nyugati határok biztosításának tekinthető. Ellenben kalandozó
vállalkozásnak leh et minősíteni a 901. évi karintiai, a 902. évi morvaországi (a Kárpá­
toktól nyugatra eső terület elleni) támadást. 904-ben itáliai portyára indultak a magya­
rok, amely 905-ben is folytatódott. Ekkor a magyarok Berengar szövetségeseként avat­
koztak be az Eszak-Itália birtoklásáért III. Lajos császárral folytatott harcokba. 906-ban
vezették az első hadjáratot Szászországba (Saxonia). Ez alkalommal a dalamancok, a
H enrik szász herceggel ellenséges viszonyban álló szlávok béreltek fel egy magyar
sereget Henrik ellen. A magyarok nagy pusztítást vittek véghez Szászországban.
Miután a magyarok megvédték szállásterületüket a bajoroktól, és határait az Enns
folyóig terjesztették ki, 908-ban újra Szászországra támadtak, majd Türingiát dúlták.
Győztes csatájukat Eisenach környékén vívták. 909-ben Svábföld (Alamannia) volt a
támadások célpontja, ahonnan nagy zsákmánnyal távoztak, de visszaútjukon a bajor
herceg Rottnál legyőzte őket. 910-ben a Bajorországon átvonuló magyarok ellen maga
Gyermek Lajos király szállt hadba. Első csatájukat a svábok ellen az Augsburg melletti
Lech-mezőn megnyerték, sikerrel alkalmazták megszokott hadi taktikájukat: támad­
tak, majd futást színlelve visszavonultak, az ellenséget körülzárták és felmorzsolták.
Ezt követően a frankok ellen fordultak, akiket szintén legyőztek. A visszatérő magyaro­
kat a bajorok Neuchingnél megverték. 911-ben a magyarok a Svábföldet, a Frankföl­
d e t (Franconia) pusztították, m ajd átkeltek a Rajnán, és Burgundia ellen intéztek
támadást. 912-ben az új német király, a Gyermek Lajos helyébe lépő Konrád törzstarto­
mánya, Frankföld ellen vonultak, nyilván azzal a céllal, hogy Konrádtól adót követelje­
nek. Kevés ellenállásra találtak, itt is és Türingiában is sikereket értek el. 913-ban
ism ét átkeltek a Rajnán, és Burgundiáig hatoltak előre. Visszatérőben a Svábföldet,
m ajd Bajorországot dúlták, amikor a svábok és a bajorok serege az Inn folyónál legyőz­
te a magyarokat. Állítólag Arnulf bajor herceg olyjól alkalmazta a magyar haditaktikát,
a futás színlelését, majd a hirtelen ellentámadást, hogy ennek segítségével arattak
győzelmet a magyarokon. A következő évben azonban nagyot fordult a kocka: a Kon­
rád királlyal viszályba keveredett Arnulf herceg családjával együtt Magyarországra me­
nekült, nyilván azért, hogy a magyarok támogassák bajor hercegsége visszaszerzésé­
ben. 915-ben egymástól távol eső ném et területeket dúltak a magyarok: Svábföldön,
Türingiában és Szászországban jártak, s ekkor jutottak el a dán határig. Akciójuknak a
fuldai kudarc vetett véget, az itteni monostorra támadó magyarokat az apát vezetésével
visszavetették. N em kizárt, hogy A rnulf 916. évi előrenyomulásakor - amelynek során
egészen Regensburgig hatolt - magyar segítséget élvezett.
A 910-es évek második felétől kezdve mind gyakoribbakká váltak a távoli vidékekre
(továbbá az egyazon évben több irányba) vezetett hadjáratok. A 917. évi portya során
először Bázel városát rombolták le, majd Svábföldről Elzászra és Lotaringiára törtek.
Ugyancsak 917-ben a bizánciak ellen hadba szálló bolgárok soraiban magyarok is harcol­
tak. Miután 918 végén Konrád király meghalt, és Henrik szász herceg követte a német
trónon, a magyarok 919-ben azzal a céllal indítottak hadat Szászországba, hogy I. (Mada­
rász) Henriket adófizetésre kényszerítsék. Akciójuk során Szászországot feldúlták, és
nagy zsákmányt szedtek. Ez évből adataink vannak egy Lotaringia elleni akcióról is. Vagy
ez, vagy egy másik magyar sereg talán már 919-ben Itália ellen vonult, de lehet, hogy
erre az itáliai kalandozásra csak 920 elején került sor. Mindenesetre a magyarok másfél
évtizedes szünet után újra fosztogatták Itáliát. 920-921-ben egy további támadás francia
A magyar kalandozások főbb színterei
58 3. A HONFOGLALÁS ES A KALANDOZÁSOK

területek felé irányult, s ennek kapcsán a magyarok felégették Verdun városát. A követ­
kező itáliai bevonulás 921-922 fordulójára tehető. Az Itáliában telelő magyar sereg -
amelynek vezetői Dursac (nevének magyar olvasata vitatott) és Bogát voltak-B erengar
király kérésére megütközött a vele ellenséges itáliai erőkkel, győzelmet aratott, s 922
elején egészen Apuliáig pusztította az Appennini-félszigetet. Két év múlva, 924-ben
újra Itáliában találjuk a magyarokat. Szalárd vezetésével érkeztek ide, porig égették
Pavia városát, majd az Alpokon át Gallia ellen fordultak. Gall ellenfeleik azonban bezár­
ták őket az Alpok hegyszorosai közé, s akik kitörtek onnan, azokat tovább üldözték a
Földközi-tenger m entén. Végül fertőző betegség tizedelte meg a magyarokat. Ugyan­
csak 924-ben egy másik magyar csapat Szászországot pusztította. Itt a szászok egy magyar
főem bert elfogtak. Kiváltásáért tem érdek aranyat és ezüstöt ajánlottak fel a magyarok,
de Henrik király a nemesfém helyett békét kért tőlük. A kilenc évre szóló békét végül is
rendszeres évi adó vállalásával tudta H enrik biztosítani.
A soron következő hadjáratban, 926-ban messze elkerülték a magyarok Szászországot,
csak az átvonulás útjába eső délném et vidékeket, Bajorországot és Svábföldet dúlták.
Elfoglalták Sankt Gallen monostorát. Támadásaik távoli tartományok, Elzász, Lotarin-
gia és Gallia ellen irányultak. Északon a mai Belgium és Luxemburg területére is
kiterjedt portyájuk, míg nyugat felé végső állomásukat az Atlanti-óceán jelentette.
Ellenállásra alig találtak, mivel a francia erők Aquitaniába vonultak vissza. 927-ben
X. János pápa testvére hívta Itáliába a magyarokat, kérésére egész Toscanát feldúlták,
s Apuliáig pusztították Itáliát. 927-933 között a kalandozások honfoglalás utáni törté­
netében hatévi szünet következett.

A súlyos vereségek évtizedei

M utat nyom arra, hogy 933-ban a magyarok újra Itáliát támadták. Az ebben az évben
indított másik, szászországi hadjárat közvetlen előzménye az volt, hogy 932-ben a ma­
gyarok nem kapták m eg Henrik királytól a szokásos adót. Henrik ugyanis a közel egy
évtizedes béke időszakában kellően megerősödött, ezért nem félt az adó elmaradása
m iatt várható magyar támadástól. Ez rövidesen, m ár 933 első hónapjaiban bekövetke­
zett. A két részre vált magyar sereg Szászország körülfogását tervezte, de elképzelését
nem tudta valóra váltani. A nyugati és déli irányból támadókat szétszórták, a kelet felől
jövők pedig Riadénél (Merseburg mellett) nyílt ütközetet vívtak H enrik királlyal.
A 933. március 15-i csata a szász fegyverek sikerét hozta. A magyarok megfutamodtak,
nem sikerült H enriket rákényszeríteniük a korábban fizetett adó újbóli folyósítására.
A riadei vereség (az eddigi legsúlyosabb fiaskó a kalandozások történetében) egy­
előre nem hatott kedvezőtlenül a magyarok vállalkozó kedvére. 934-ben egyik sere­
gük a ma franciaországi Metzig hatolt, másik seregük pedig a besenyőkkel együtt
Bulgárián át Konstantinápoly falaiig jutott, s 40 napig táboroztak és portyáztak a csá­
szárváros környékén. 935-ben a magyarok Burgundiát és Aquitaniát fosztogatták, majd
hazafelé Itáliát, elsősorban Brescia vidékét pusztították. A 937. évi akció talán a legna­
gyobb szabású vállalkozás a magyar kalandozások történetében. Megindítása azzal függ
össze, hogy 936-ban meghalt Elenrik király, a riadei győztes, s örökébe fia, I. Ottó
lépett. A magyarok ezúttal Ottót kívánták adó fizetésére kényszeríteni, ezért eredeti
tervük az Ottó törzsterülete, Szászország elleni támadás volt. Váraüan irányból, nyugat­
ról kívántak Szászországra törni, de előbb az útjukba eső Frankföldet és Svábföldet
nyomorgatták. O ttó azonban nem várta be a támadást Szászország ellen, hanem a ma­
gyarok elé sietett, és egészen Metz városáig űzte őket. A magyarok Lotaringiára zúdul-
 A KALANDOZÁSOK 59

tak. Reims és Sens környékét feldúlták. Aquitaniában a franciák m egütköztek a ma­

gyarokkal, akiket nem tudtak feltartóztatni, s ezúttal is elérték az Atlanti-óceánt. Vissza-
útjukban végigpusztították Burgundiát, majd Itáliára törtek. Capua vidékét pusztítot­
ták. Nápoly is veszélybe került. Az Appennini-félszigetről hazatérő magyarokat azon­
ban még Itáliában tőrbe csalták, sokan életüket és zsákmányukat is elvesztették. 938-ban
újra két oszlopban rohanták meg Szászországot. A déli seregrész Steterburgnál, az
északi pedig Drömlingnél szenvedett vereséget, sőt az egyik magyar seregrész vezére
is fogságba esett, csak nagy váltságdíj ellenében tudták kiváltani. Ez volt a magyarok
utolsó szászországi portyája. 940-ben újra Itália következett, a Róma környékén vívott
csaták a magyarok vereségével végződtek. 941 táján balkáni (bizánci) kalandozásra
indultak volna, de a dunai átkelést nem tudták sikeresen lebonyolítani, többségük a
Dunába veszett.
A 940-es évek közepétől kezdve m ég utoljára egy-két nagy akcióra vállalkoztak a
magyarok, de m ár félreismerhetetlen válságtünetekjelentkeztek. 942-ben az Itáliára
törő magyaroktól Hugó itáliai király pénzen békét vásárolt, s vezetőt adva melléjük,
Spanyolország felé irányította őket. Dél-Franciaországon keresztül eljutottak az Ibéri­
ai-félszigetre. Ostromolták Léridát, megtámadták az arab várakat, majd élelemhiány
m iatt kénytelenek voltak visszavonulni. Ekkor a frankok győzelmet arattak felettük.
943-ban a Bizánci Birodalomba törtek be a magyarok, és a keleti császárság pénzen vett
magának békét. Már a 940-es évek közepén érzékelhető volt, hogy a N ém et Királyság
területén átvezető utak lassan elzáródnak a magyarok számára. Szintén 943-ban nyu­
gat felé is elindultak, de nem jutottak messze. A magyar szállásterület nyugati határá­
nak számító Enns folyótól alig 30-40 km-re Arnulf herceg öccse, a szintén hercegi
méltóságba került Berchtold m egállította és Wells városánál legyőzte őket. 947-ben
Taksony vezetésével Itáliára támadtak, egészen a félsziget déli részéig, Apuliáig vo­
nultak, majd Itália új királya, II. Berengár békét vásárolt tőlük. M iután 947-ben
Berchtold herceg meghalt, a magyarok 948-ban hadra keltek, hogy az új bajor herceg­
gel, Henrikkel (aki Ottó király testvére volt) megmérkőzzenek, s szabad átjárást bizto­
sítsanak maguknak Bajorországon át. A Duna északi partján a magyar szállásterület
közelében megvívott ütközet bajor győzelemmel végződött. 949-950-ben tovább foly­
tatódtak a határ m enti bajor-magyar csatározások, anélkül azonban, hogy a magyarok­
nak sikerült volna áttörniük vagy lerombolniuk azt a falat, amelyet a ném etek nyugati
portyáik útjában emeltek. Sőt, 950-ben Henrik herceg betört a magyar szállásterület­
re, ahonnan nagy zsákmánnyal és sok fogollyal tért vissza.
A Szászország és Bajorország területén át nyugatra vezető utak lezárultak, és a ma­
gyarok számára csak az Eszak-Itálián keresztül haladó út m aradt nyitva, de az sem
sokáig. 951-ben m ég sikerült Itália érintésével Aquitaniára tám adniuk, de éppen
ebben az évben jelentős fordulat állt be az itáliai viszonyokban. Ottó király megszerez­
te Eszak-Itália felett az uralmat, öccsét, Henrik bajor herceget is részesítette a hata­
lomban. Valószínű, hogy a 951 őszén Franciaországból Itálián át hazatérő magyarokra
Itáliában mértek súlyos vereséget H enrik bajorjai. Ezzel a nyugati kalandozó hadjára­
tok szokott útvonalai bezárultak a magyarok előtt. 954-ben mégis nyugatra indulhatott
egy sereg, mert a Ném et Királyságban Ottó ellen lázadás tört ki, amelyet az uralkodó
fia, Liudolf, valamint veje, Vörös Konrád lotaringiai herceg vezetett. A felkelt herce­
gek Ottó ellenében hívták be a magyarokat Németországba. A magyarok Bulcsú veze­
tésével keltek hadra. Karintián át vonultak Bajorországba. Itt nagy pusztítást vittek
véghez, majd Frankföldre tették át működésük színterét. A magyarok betöréséről
értesült Ottó király kész volt felvenni a harcot velük, de a lázadó hercegek nem az
60 3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK

uralkodó ellen vezették a magyarokat, hanem kitérve az összecsapás elől, a Rajnán

túlra irányították őket. A magyarok a Rajna mentén vonultak észak felé, egy darabon
Vörös Konrád kíséretében haladtak. A mai Belgium területét pusztították, majd délre
fordultak, Reims, Metz vidékét dúlták, s egész Franciaországot bekalandozva minde­
nütt nagy károkat okoztak. Végezetül Burgundiát ejtették útba, s Itálián át tértek haza.
955-ben a magyarok előbb igyekeztek kipuhatolni a ném et belviszonyokat, ezért
követeket küldtek O ttó királyhoz. A ném et uralkodó helyzete sokat javult az előző
évhez képest. Mind fia, mind veje meghódolt, a belső lázadáson úrrá tudott lenni.
A magyarok ennek ellenére - felbátorodva az előző év sikerein - újra hadba szálltak.
Előbb Bajorországban pusztítottak, majd a Svábföldet dúlták. Augsburg ostroma köz­
ben érkezett a város alá Ottó és a ném et hercegek hadserege. A magyarok felhagytak
Augsburg ostromával, s augusztus 10-én a városhoz közeli Lech-mezőn —ahol csak­
nem fél évszázaddal korábban már egyszer győzelmet arattak - nyílt csatába bocsátkoz­
tak a németekkel. A kezdetben a magyarokat támogató hadiszerencse azonban elpár­
tolt tőlük, vereséget szenvedtek. A ném etek üldözőbe vették a magyarokat. Vezetői­
ket, Bulcsút, Lélt (Lehelt) és Súrt elfogták, és Regensburgban felakasztották őket.
Ezzel a vereséggel lezárult a nyugatra irányuló magyar kalandozások sora.
A dél felé folyó portyázások a Lech-mezei vereség után m ég másfél évtizedig tartot­
tak. 959-ben a magyarok egészen Konstantinápolyigjutottak, sok foglyot és zsákmányt
szereztek. 961-ben a Thrákiára törő magyarok érzékeny veszteségeket szenvedtek a
görögöktől. Nem kizárt, hogy 967-ben újra átkeltek a D unán, és balkáni területeket
dúltak. 968-ban az egyik magyar sereg Thesszaloniké m ellett, egy másik pedig Kons-
tantinápolytól nem messze váltakozó sikerrel vívott ütközeteket. A magyarok utolsó
balkáni kalandozása 970-ben történt. Ekkor orosz, bolgár, besenyő és magyar szövetsé­
ges hadak támadtak Bizáncra. Egész Thrákiát felégették és kifosztották, majd
Arkadiupolisznál vereséget szenvedtek a bizánci haderőtől.

A kalandozások irányai, kiterjedése

Míg a honfoglalás előtti évtizedekben az Etelközben élő magyarság kalandozásainak
túlnyomó többsége észak felé, a magyarok szomszédságában élő keleti szlávok ellen
irányult, addig a honfoglalást követően lényeges változás következett be a kalandozá­
sok irányaiban. Ezt az alábbi rövid statisztikai összegzés jó l mutatja: a magyarok új,
kárpát-medencei hazájukból 899 és 970 között hozzávetőlegesen 47 hadjáratot vezet­
tek. Matematikai átlag szerint tehát m inden három év közül kettőben hadra keltek.
Pontos számot azért nem tudunk, m ert több esetben nehéz megállapítani: a források
által ránk örökített sok-sok hadjárat közül melyik önálló és melyik más hadjárat részét
képező katonai akció, továbbá hogy a forrásokban különböző évszámok alatt szereplő
hadjáratok ténylegesen melyik évben játszódhattak le. Az így megállapított 47-es szám­
ban csak azok a hadjáratok vannak benne, amelyekről konkrét ismereteink, legalább­
is m eghatározott évhez köthető információink vannak. A 899 és 970 közötti 71 évet
további két szakaszra bonthatjuk annak alapján, hogy a nyugati irányú kalandozó akci­
ók 955-tel lezárultak. A 899-955 közötti időszakban kb. 42 hadjárat zajlott le. A 42-ből
38 nyugat felé irányult, dél felé mindössze 4. A 955-970 közötti másfél évtized alatt
összesen 5, kizárólag dél felé indított katonai akcióról van tudomásunk. Az 56 év alatt
nyugat felé irányuló 38 kalandozó hadjárattal szemben 71 év alatt mindössze 9 déli
portyázó akció áll. Alapos a gyanú, hogy a források tudósításainak mérlegelése után
összeállított 47 hadjárat korántsem teszi ki a 899-970 közti összes magyar hadjáratot.
 A KALANDOZÁSOK 61

M indenekelőtt a déli hadjáratok számát kell növelnünk. Szkülitzész bizánci író a

943. évi események elmondása után megjegyzi: „De a türkök [magyarok] sem hagytak
fel betöréseikkel, és szüntelenül pusztították a rómaiak [bizánciak] területét, míg
csak vezérük, Bulcsú, színleg a keresztény hit felé hajolva, Konstantinápolyba nem
ju to tt.” Bulcsú azonban - folytatja tudósítását Szkülitzész - „az Istennel való szövetsé­
get megszegvén, sokszor egész népével a rómaiak ellen vonult”.4Ha hihetünk a nem
kortárs, de megbízható információkat tolmácsoló Szkülitzész tudósításának, csak a
944-954 közötti évtizedben több, Bizánc ellen indított hajdáratot kell feltételeznünk,
márpedig ebből az évtizedből konkrét évszámhoz köthetően egyetlen déli irányú ka­
landozásról sincs tudomásunk. A korábbi évtizedekből is több adat szól a magyarok
déli érdekeltségéről. A konstantinápolyi pátriárka 924 táján Simeon bolgár cárhoz
intézett levelében arról tett említést, hogy a bolgárok ellen a bizánciak szövetségbe
kovácsolták a besenyőket, az alánokat és a törköknek nevezett magyarokat. Egy nagyjá­
ból ez idő tájt keletkezett görög nyelvű levél szerint a bizánciak a besenyőknek, a
törköknek és másoknak ajándékot adnak, és hadi segítségüket kérik. A magyarok
tehát lényegesen több kalandozó hadjáratot vezettek 899 és 970 között dél felé, Bulgá­
ria vagy Bizánc ellen, m int ahányról konkrét ismeretekkel rendelkezünk.
Még az sem kizárt, hogy a nyugat felé indított portyázások száma is növelhető. Egy
927-ben történt itáliai kalandozás leírásának befejezéseképpen forrásunk (Benedictus
monachus S. Andreae) megjegyzi: „ekkortól kezdve az a szokás, hogy a magyarok évről
évre feldúlják a római határokat.”5Elképzelhető, hogy a 933-ban lebonyolított, egyet­
len kútfőben említett itáliai portyázás a 927 után rendszeressé vált, de forrásaink által
részleteiben nem ism ertetett itáliai betörések sorába tartozik. M indent egybevetve a
honfoglalást követően a korábbi északi irány helyett a nyugati irány hódított tért a
portyázásokban.
A nyugati kalandozásokban szépen nyomon követhető a m ind távolabbra merészke­
dés. A 9-10. század fordulóján még csak a magyar szállásterülettel közvetlenül vagy
szinte közvetlenül szomszédos országokat és területeket támadták: Eszak-Itáliát,
Karintiát, Morvaországot, Bajorországot. 906-ban érték el első ízben a magyar támadá­
sok Szászországot, 909-ben a Svábföldet, 910-ben a Frankföldet, 911-ben keltek át a
Rajnán, 915-ben a dán határig hatoltak, 926-ban és 937-ben eljutottak az Atlanti-óceá­
nig, számos alkalommal végignyargaltak az Appennini-félszigeten, 942-ben pedig a
távoli Ibériai-félszigeten kalandoztak. A déli portyázások bizonyára nemcsak számban,
hanem jelentőségben is elmaradtak a nyugatiak mögött, ugyanakkor fontosabbak vol­
tak, mint a csekély számú konkrét dátum szerint ismert katonai akciók alapján gon­
dolhatnánk. A portyázó magyar seregek nemegyszer a bizánci fővárosig, Konstantiná-
polyig is eljutottak. A kalandozó hadjáratok tartós sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy
Nyugat-Európa anarchiába süllyedt, s Bizánc is belső válságot élt át a 10. század első
felében. A nyugati és déli (délkeleti) irány m ellett halvány nyoma maradt Konstantin
császár munkájában annak, hogy - legalábbis időnként-észak felé is vezettek katonai
akciókat a magyarok. A császár arról tudósít, hogy a Kárpátoktól északra, a mai Dél-
Lengyelország területére helyezhető Nagy vagy Fehér Horvátországot folytonosan fosz­
togatják a frankok, a magyarok és a besenyők. Mivel más helyütt meg azt írja a bizánci
uralkodó, hogy a kereszteletlen fehér horvátok összeházasodnak a magyarokkal, és
velük jó barátságban élnek, arra kell gondolni: a horvátok és a magyarok viszonya hol
ellenséges, hol szövetséges vagy éppen baráti lehetett. Bizonytalan adat szól végül a
magyarok dél-délnyugat felé, az Adriai-tenger mentén élő horvátok ellen vezetett egy
hadjáratáról.
62 3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK

A katonai akciók jellege

Mind a honfoglalás előtti, m ind pedig a honfoglalás utáni magyar katonai akciók
alapvetően zsákmány- és fogolyszerző vállalkozások voltak. A forrásadatok hemzseg­
nek az ilyen jellegű utalásoktól. A 926. évi Sankt Gallen-i táborozáskor „rárontottak a
közeli falvakra, felkutatták és elrabolták mindazt, amit a m enekülők hátrahagytak”.6
A 934. évi, Bizánc ellen végrehajtott katonai vállalkozás során a foglyul ejtett nőket és
gyermekeket Konstantinápoly falai alatt „eladták szövetdarabokból készült ruhákért,
valamint brokát- és selyemruhákért”.7Zsákmányszerzési vágyuk magyarázza, hogy mi­
ért elsősorban monostorokat támadtak meg. A kolostorokban egy helyütt találták meg
az élelmet, valamint a zsákmányt, amelyen elsősorban nemesfém eket és textíliákat
kell értenünk. Sankt Gallenban is csak azért hagytak a barátok pincéjében érintetle­
nül két, színültig telt boroshordót, mivel szekereik m ár teli voltak ilyen zsákmánnyal.
Nemesfémek iránti kapzsiságukat két hasonló, de eltérő időben tö rtén t és különböző
szerző által megörökített esetjói mutatja. 926-ban Sankt Gallenban két magyar azért
mászott fel a harangláb tetejére, m ert azt hitték, hogy a csúcsán levő kakas aranyból
van. 937-ben a verzyi Szt. Basolus-egyház tornyán egy magyar megcsillanni látta az
aranyozást, ezért felkúszott a székesegyház tetejére. A nyugati uralkodóktól befolyt
adóikat pénzben kapták. Mind a mai napig egyetlen ötvösmunkáról sem bizonyos,
hogy a nyugatról behurcolt arany és ezüst ékszerekből vagy kincsekből származik. A zsák­
mányolt nemesfém et Magyarországon tehát beolvasztották, s új veretben saját haszná­
latukra fordították.
Idéztük azt az adatot, hogy a magyarok Bizánctól foglyaikért brokátot, selymet és
szövetet vásároltak. Ezt nyugati zsákmányolásból vett példa is megerősíti. Amikor 937-
ben a magyarok az itáliai Monte Cassinó-i apátság sok emberét fogságba ejtették, kivál­
tásukért az egyháztól nemesfémeken kívül textíliákat, miseruhákat, oltárterítőket,
finom szőnyegeket, értékes szövetet, posztót, selymet kaptak. A magyarok kalandozá­
saik során az élelem mellett elsősorban luxuscikkeket zsákmányoltak, lényegében
csupa olyan dolgot, amilyent saját társadalmuk nem tudott-vagy nem elegendő m ér­
tékben tudott - előállítani. A rendszeres élelmiszer-zsákmányolás aztjelentette, hogy
a kalandozásokban résztvevőket nem saját társadalmuk, hanem idegen, a magyarénál
m indenképpen fejlettebb társadalom tartotta el. A magyar kalandozások csak olyan
területre irányultak, amelyek gazdag zsákmányt ígértek. A honfoglalást követően el­
sősorban a nyugati népeket (a különböző ném et területeket, Itália, Gallia lakóit stb.)
és Bizáncot sújtották a magyar kalandozások.
Ami a magyaroknak az ellenséges terület népességéhez fűződő viszonyát illeti, sok
forrásunk ír arról, hogy a magyarok katonai akcióik során sok em bert meggyilkoltak,
ahelyett, hogy foglyul ejtették volna őket. De számos olyan inform ációt is ismerünk,
amely szerint a m ár foglyul ejtetteket megölték. Egy arab hírforrás szerint a 934. évi
konstantinápolyi kalandozás során a magyarok férfi foglyaik között nagy öldöklést
vittek véghez, olykor azonban az asszonyokat és a gyermekeket sem kímélték. A fog­
lyok másik részét még foglyul ejtésük színhelyén kiváltásra ajánlották fel. így pl. a
921-922-ben Itáliában kalandozó magyarok elfogták Adalbert őrgrófot, aki egy közka­
tona ruhájába öltözött, így a magyarok nem ism erték fel, s igen olcsó áron engedték
kiváltani. Példáink bizonyítják, hogy gyakran a foglyok fejében ju to ttak értékes fény­
űzési cikkekhez. Ha a foglyokat nem váltották ki, eladták őket, és ezzel a magyarok
bekapcsolódtak a rabszolga-kereskedelembe. Honfoglalás előtti adat bizonyítja, hogy
a szláv hadjáratokban ejtett foglyokat Bizáncnak adták el. Hogy a honfoglalást követő­
en is a foglyokat rabszolgának adták el, arra a kárpát-medencei arab pénz- (dirhem-)
 A KALANDOZÁSOK 63

leletekből következtethetünk: az arab kereskedők lovakon kívül rabszolgákat is vásá­

rolhattak a 10. századi Magyarországon. Közvetve ennek lehetőségét bizonyítják azok
az adatok, amelyek arról szólnak, hogy a magyarok hatalmas fogolysereggel tértek
vissza, m iként ezt pl. a 909., 919., 937. évi tudósítások hírül adják.
A Magyarországra hurcolt foglyoknak csak egy részét értékesíthették a rabszolga­
kereskedelemben. Másik részüket különböző módokon hasznosították. M ár a kortárs
Regino krónikája említi, hogy a magyarok szolgáikat nagy szorgalommal tanítják nyilaz-
ni. Feltételezhető, hogy kalandozó hadjárataikba a magyarok katonailag kiképzett fo­
goly szolgáikat is magukkal vitték, elsősorban azért, hogy a nagy emberáldozatokat kö­
vetelő harcászati feladatokat velük végeztessék el. Ilyennek a nyomára bukkanhatunk a
955. évi augsburgi ostrom - közel egykorú szerző tollából származó - leírásában. Itt arról
olvashatunk, hogy „a magyarok közül egyesek a többieket korbácsokkal fenyegetve ösz­
tökélték a harc megvívására”.8Akikkel szemben a korbácsot kellett igénybe venni, azok
- mint más analógiák is megerősítik ezt - fogoly elemek lehettek. A 13. század végén élő
magyar krónikástól, Kézai Simontól szerzünk értesülést arról, hogy a foglyok egy ré­
szét a 10. századi magyarok sátraik körül különböző szolgálatok teljesítésére életben
hagyták, ezek a foglyok az állatok hasznából és a zsákmányból éltek. A viszonylag kései
lejegyzés ellenére sem lehet kétséges, hogy Kézai azokról a foglyokról ír, akik Magyar-
országon ténylegesen rabszolgai, vagy az annak egyelőre enyhébb és kezdetlegesebb
formáját (a ház körüli szolgálatot) jelentő patriarchális rabszolgai állapotba kerültek.
Hogy a „termelésbe” beállított fogolysereg nem csekély számú lehetett, azt kortárs
tanú bizonyítja. Pilgrim passaui püspök 974-ben - kétségtelen túlzással ugyan, de - a
föld m inden részéből Magyarországra hurcolt fogoly keresztények számát magasabb­
nak ítélte a magyarokénál. A kalandozó hadjáratok zsákmány- és fogolyszerzése egy­
szerre jelzi a portyázásokat éltető társadalom gondjait, ugyanakkor az országba be­
áramló nagy mennyiségű zsákmány és fogoly magát a társadalmat is új problém ák elé
állítja.

A portyázó hadjáratok keretei

A kalandozások megítélésében fontos szempont, hogy azok fejedelemségi, törzsi vagy
netán még kisebb keretekben folytak-e. Összefügg ezzel annak mérlegelése, hogy
vajon minősíthetők-e a portyázások egyetlen központból irányított, tudatosan meg­
szervezett, esetleg a korabeli Nyugat-Európa politikájához igazított tervszerű akciók­
nak. A 9. századi kalandozások minden valószínűség szerint törzsszövetségi, illetve - a
850-es évek után - fejedelemségi vállalkozások voltak. így 895-ben a bolgárok ellen
segítséget kérő bizánci követ az Al-Duna vidékén a magyarok fejeivel, Árpáddal és
Kusállal tárgyalt. Úgy tűnik, ha nem is a honfoglalás következtében, de mindenesetre
a 9-10. század fordulója körül a kalandozó hadjáratok tekintetében lényeges változá­
sok történtek. Egyfelől a 9. század végét követően is megfigyelhető a fejedelemség
bizonyos szerepe a katonai akciókban. Konstantin 950 táján a magyarok nyolc törzsé­
ről szólva elmondja, hogy bár nem hunyászkodnak meg a maguk fejedelmei előtt, „de
megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes
odaadással és buzgalommal együtt harcolnak”.9 Ugyancsak bizonyos fejedelemségi
egyetértésre következtetünk abból, hogy a Henrik ném et királlyal 924-ben kilenc
évre kötött békét a magyarok betartották, egészen 933-ig elkerülték Szászországot, s ez
idő alatt a Ném et Királyságot is csak egyetlen alkalommal, 926-ban háborgatták.
Másfelől a honfoglalást követően sok olyan jel van, amely arra utal: a kalandozó
64 3. A HONFOGLALÁS ES A KALANDOZÁSOK

hadjáratok megtervezésében, lebonyolításában a fejedelmi jelleg, azaz az egy központ­

ból történő irányítás háttérbe szorult, s a portyázó hadjáratoknak legalábbis egy tekinté­
lyes része valószínűleg törzsi keretekben, illetve néhány törzs alkalmi szövetségeként
valósult meg. Már említettük, hogy a 899-900. évi itáliai kalandozáson sem a teljes
magyar katonaság vett részt, hanem csak egy kisebb létszámú egység, valószínűleg az
idegen etnikumokból szervezett, katonai segédnépi funkciót betöltő elővéd. A 906. évi
események során arról olvashatunk egy megbízható kútfőben (Widukindnál), hogy a
dalamancok által a szászok ellen felbérelt magyar sereg meg isjelen t Szászországban,
pusztított és zsákmányolt, majd visszatért Dalamanciába. Itt azonban szembetalálko­
zott egy másik magyar sereggel. E nnek tagjai azzal fenyegetőztek, hogy a szövetséges
dalamancok ellen háborút indítanak, mivel azok az ő segítségüket nem vették igény­
be, míg más magyar sereget nagy zsákmányhoz juttattak. A később érkezett magyar
hadtest szintén végigpusztította Szászországot, az első sereg pedig Dalamanciában
bevárta ennek a másodiknak a visszatértét. Ha a történetnek többféle értelmezése is
lehet, annyi valószínűnek látszik, hogy a dalamancok csupán egy magyar csoporttal
szövetkeztek, míg a másik a zsákmányszerzés vágyától hajtva, mintegy hívatlanul avatko­
zott be az eseményekbe. Eszerint teh á t 906-ban létezett olyan, a fejedelemségi keret­
nél kisebb, katonai feladat megoldására vállalkozó egység Magyarországon - nyilván a
törzs -, amellyel m in t önálló egységgel a dalamancok szerződhettek. Am a második­
kén t Szászországot feldúló egység (egy másik magyar törzs katonasága) szintén a
dalamancok szövetségesének állította magát, nyilván a törzsi csoportok közti összetar­
tozás révén. A kötelékek együvé tartozásának, egyazon politikai egységbe, fejedelem­
ségbe foglalásának bizonyítéka lehet, hogy az egyik sereg bevárta a másikat.
A kalandozó hadjáratok kereteinek meghatározásában nagyjelentőségük van az
egy éven belül különböző irányba vezetett portyáknak. Konkrét ismereteink alapján
h a t ilyen évről tudunk: 917-ben Franciaország és Bizánc, 919-ben talán egyidejűleg
Szászország, Franciaország és Itália, 924-ben Dél-Franciaország és Szászország, 933-
ban Itália és Szászország, 934-ben Lotaringia és Bizánc, 943-ban pedig Bajorország és
Bizánc ellen tám adtak a magyarok. Valószínűnek tartjuk, hogy lényegesen több olyan
év lehetett, amikor többfelé jártak, mivel egy sor balkáni vagy itáliai kalandozó akciót
megfelelő információk hiányában nem tudunk évhez kötni. De ez az ismert hat eset is
arra enged következtemi, hogy az egy éven belül különböző irányba vezetett portyázá­
sok nem szolgáltatnak e hadjáratok egy központból való irányításának bizonyságával.
Ezek az esetek azt tanúsítják, hogy a 10. században a magyar kalandozásokban megerő­
södtek a törzsi, és visszaszorultak a fejedelemségi keretek. Megszokott gyakorlattá
váltak különböző törzsek (vagy törzsek közötü alkalmi csoportosulások) eltérő irányú
kalandozásai. A déli akciókban tehát alapvetően más törzsek voltak érdekelve, m int a
nyugatiakban. Ezt a megállapítást megerősíti az is, hogy a magyar kalandozások nyuga­
ton, illetve délen eltérő időpontokban értek véget. A nyugati irányú portyázások 955.
évi lezárulása után a déli akciók m ég másfél évtizedig folytatódtak, annak jeléül, hogy
a 955. évi augsburgi veszteség nem zavarta meg azokat a törzseket, amelyek már évtize­
dek óta nem nyugat felé, hanem délre jártak hadakozni.
A kalandozások kereteire vonatkozólag egyelőre m ég nem szolgál vitathatatlanul
egyértelmű tanúsággal a közelmúltban ismertté vált és a magyarok 942. évi spanyolor­
szági portyázásáról beszámoló arab kútfő (Ibn H ajján). Ez a tudósítás megemlíti, hogy
a magyarok hét főnök (amir) alá tartoztak, s fel is sorolja e hétvezér nevét. Amennyiben
a nehezen értelm ezhető arab írás vitás olvasatai egyáltalán lehetővé tesznek ilyen
megállapítást, valószínű, hogy itt a magyarok h ét vezérének (törzsfőjének), nem pe-
 A KALANDOZÁSOK 65

dig a 942. évi hadjárat hét, Spanyolországban já rt parancsnokának a neve őrződött

meg; tehát ennek az akciónak fejedelemségi keretben történő lebonyolítására Ibn
Hajján krónikája nem szolgáltat közveüen bizonyítékot. Ugyanakkor a h ét főnök alá
tartozás említése a fejedelmi hatalom gyengülésére, a törzsi keretek erősítésére enged
következtemi.

A kalandozások résztvevői
A kalandozó hadjárat résztvevőit illetően két nézet áll egymással szemben. Az egyik
szerint a portyázások a termelésből kiszorult szabad pásztorok hadjáratai voltak, akik
ilyen módon keresték a kivezető utat a válságbajutott pásztortársadalomból. A másik
vélemény szerint az a harcos középréteg adta a kalandozások emberanyagát, amely­
nek tagjai elegendő lóval, fegyverrel és szolgákkal rendelkeztek, s akik - akár magya­
rok, akár idegen népelemek voltak - a főemberek kíséretét alkották, végső fokon
hivatásos harcosok voltak. Az előbbi elmélet a szegénység, az utóbbi pedig a gazdagság
hadjáratainak tekinti a portyázásokat. Az írott kútfőkből a kalandozó magyarokról - az
unos-untálán ism ételgetett pusztítás, dúlás, rablás, zsákmányolás m ellett - annyi raj­
zolódik ki, hogy lovakkal (nem is egy, hanem több lóval), megfelelő fegyverzettel
(karddal, de főleg nyíllal) kellett rendelkezniük, s a gazdagon ékesített előkelők
m ellett a sereg tagjai is hordtak ruháikon és fegyvereiken nemesfém díszítést.
Sajnos, a régészeti, pontosabban a numizmatikai források sem adnak kérdésünkre
egyértelmű feleletet. A nyugati és a bizánci pénzek a kalandozó hadjáratok, az arab
dirhem ek a távolsági kereskedők révén jutottak a Kárpát-medencébe. A 108 korabeli
érmés sír közül 42-ben fegyveres férfi nyugodott, legfeljebb 15-ban fegyvertelen. Ez
alátámaszthatja azt a feltételezést, hogy a kalandozásokban egy katonáskodó réteg, a
főemberek kíséretét alkotó középréteg vett részt. De ebből a megfigyelésből több ok
m iatt sem szabad a kalandozások résztvevőire a bizonyosság igényével fellépő követ­
keztetést levonni. Egyrészt azért nem , mert a pénzek nem csupán rablás útján, hanem
a béke megváltását szolgáló „ajándékképpen” is a magyarokhoz juthattak, márpedig a
seregvezérnek ju ttato tt ajándékot nem egyenlő arányban osztották el a résztvevők kö­
zött, s még az sem biztos, hogy az osztozásra külországban került sor. Eszerint logikus,
hogy a politikailag befolyásosabb személy nagyobb mennyiségű pénzhez jusson, de
ebből nem következik az, hogy a megajándékozott külföldi katonai akcióban részt vett
volna. (Ennek igazolására elég Kézai Simon m ár idézett állítására hivatkozni, amely
szerint a 10. században Magyarországon a ház körül szolgálatra befogott fogoly szolgák
is részesedtek a zsákmányból.) Másrészt a nyugati és a bizánci pénzek nemcsak fegyve­
res férfiak (a kalandozó hadjáratok vélhető résztvevői) sírjaiban bukkantak fel, ha­
nem asszonyok és eltérő vagyoni helyzetű családokba tartozó gyermekek sírjaiban is,
akik bizonyosan nem kalandoztak. Kifejezetten szegényes, ún. köznépi környezetben
is találhatók érmék, ami arra utal, hogy a pénzek nem maradtak meg első tulajdonosa­
iknál, hanem másod- vagy sokadik kézbe is kerülhettek. Ez a tény megerősíti Kézai
iménti tudósítását a zsákmány szóródásáról. így 10. századi pénzleletek nem a kalan­
dozó hadjáratok résztvevőiről vallanak, hanem egy temetkezési szokás (a halottal való
pénzadás) elterjedtségét tükrözik.
A kalandozások résztvevői szempontjából sem mellékes annak vizsgálata, hogy oly
áthághatatlanok-e m ár a 10., sőt a 9. században a társadalmi különbségek, amint ezt
elsősorban a magyar régészettudomány hangsúlyozta. Egy elterjedt nézet szerint „a
vagyoni rétegződés a IX. századi magyarságnál m ár határozott formában jelenik meg.
66 3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK

A társadalom alapjában véve három rétegre osztható fel: a gazdag vezetőrétegre, a

középrétegre és a köznépre.”10 A kérdés megítélése szempontjából igen fontos
I. István törvényeinek tanúbizonysága: a l l . század elején jogi szempontból az embe­
rek aszerint oszlottak két nagy csoportra, hogy szabadok voltak-e vagy szolgák. A szaba­
dok köre a királytól a szabad közrendűig m indenkit m agába foglalt, érthető hát, ha a
szabadok között jelentős vagyoni és társadalmi különbségek álltak fenn. A szabadok
hol két, hol három vagyoni kategória szerintjelennek meg a törvényben. A kétpólusú
társadalom alkotóelem eit egyik oldalon a tehetős és a gazdag (valens, dives), a másik
oldalon a szegény és a népből való (pauper et tenuis, vulgaris) alkotja. Amikor hármas
rétegződésű társadalom fordul elő az István-törvényekben, még akkor is lényegében
két nagy csoportra gondolhatunk. A törvény a feleséggyilkos ispánra (comes) 50, a
vitézre (miles) 10, a népből valóra vagy közrendűre (vulgaris) 5 tinó büntetést ír elő.
Vagyonilag tehát az ispán élesen elválik a másik két csoporttól, amelynek alkotóele­
mei, a vitéz és a közrendű, még igen közel állhatták egymáshoz, amit a hasonló mérté­
kű büntetés is igazol.
Még inkább közel állhatott egymáshoz a 9-10. században a vitéz és a közrendű.
Ugyancsak az István-törvényekből adódó megállapítás, hogy a szabadok és a szolgák
között sem volt éles és áthághatatlan határvonal. Még kevésbé lehetett szabad és sza­
bad között. E nagyfokú társadalmi rugalmasság és mobilitás tükröződik a régészeti
anyagban is, amikor az ún. közrendűek sorában fegyverrel és lóval, de mégis szerény
anyagi eszközökkel eltem etett szabadok éppen úgy lehettek, mint mellékletek nél­
kül, zsugorítva eltemetett szolgák. Fontos következtetéseket tesz lehetővé a nem tehe­
tős szabadok sorsának vizsgálata a l l . század folyamán. A korszak számos forrása meg­
emlékezik az alávetés elől az ország perem területei felé m enekülő vagy az országban
kóborló, jogilag még szabad állású emberekről. Ezek nom ád állattartók lehettek, hi­
szen az egyik, I. László királynak tulajdonított törvénycikk szerint kóbor állatokat,
köztük lovakat fogtak össze, amelyeket eredeti tulajdonosuk pénzért visszaválthatott.
Ezek a kóborló elemek döntően magyarok voltak, hiszen aligha valószínű, hogy a 10.
századi fogoly szolgák az idők folyamán szabadságot nyertek volna. Ezek szerint a kó­
borlók elődei a 10. században is szabadok voltak. A l l . századi források alapján számuk
igen jelentős lehetett. Ez feljogosít annak feltételezésére, hogy 10. századi elődeik is
sokan lehettek. A l l . századi kútfőkből tehát egy olyan szabad jogállású társadalmi réteg
körvonalai bontakoznak ki, amely tekintélyes nagyságrendet képviselt. A l l . századi
forrásanyagból kitűnik, hogy a szabadok kevésbé tehetős részének, a közszabadoknak
a l l . században is kötelezettségük volt a hadakozás. Még inkább így lehetett ez a 10.
században. Nem véletlen, hogy a szegény szabadok tolvaj- és vándormozgalmának a
csúcspontja az 1060-1070-es évekre esik. Ekkorra zárultak le a belső fegyveres harcok,
amelyek fegyverforgatási alkalmat, a katonai akciók révén megélhetési lehetőséget
biztosítottak a szegény szabad számára. Bizonyosra vehető, hogy a magyar kalandozá­
sokban a társadalom nagyszámú szabad elemei vettek részt. A nomád társadalmakban
(amilyennek a 10. században a magyar is tekinthető) a vezető törzs(ek), etnikum(ok)
tagjai teljes egészükben szabadok voltak, és minden felnőtt férfi - mint a társadalom
szabad tagja - egyszersmind fegyverforgatónak is számított. Nem a kíséret éltette tehát
a kalandozásokat, hanem a kalandozó katonai akciók terem tették meg a katonai kísé­
retet, illetve annak azon formáját, amely alkalmassá tette az idővel külső és belső,
erőszakot megtestesítő funkciói ellátására.
 A KALANDOZÁSOK 67

A kalandozások m egítélése
A gyér magyar vonatkozású forrásanyag, az európai társadalmakban megfigyelhető
törvényszerűségek indokolják, hogy a magyar kalandozások értékeléséhez európai
analógiákat hívjunk segítségül. A Tacitus-kori (tehátaK r.u. 1. századbeli) germánok,
az 5-7. századi szlávok és a 8-11. századi vikingek (normannok) társadalmának fejlett­
ségi szintje ugyan nem felel meg teljesen egymásnak, de rendszeres katonai akcióik
megadják az összevetés lehetőségét. Megfigyelhető, hogy ezeknél a népeknél az ál­
lam kialakulását megelőző időszakban szembeötlő a társadalom „militarizálódása”, a
katonai jelleg megerősödése. Ezt m utatja a katonai akciók, a kifejezetten rabló jellegű
háborúk megsokasodása. Ennek külső és belső oka van. A külső ok: idegen társadalmak­
ban többlettermék, felesleg alakult ki, ami vonzotta, csábította az ezt katonai úton, erő­
szakosan elsajátító, közeli vagy távoli szomszédok által vezetett katonai akciókat. A belső
ok: differenciálódott a társadalom, amely a portyázó seregeket útjára bocsátotta.
A jogi egység burkában gazdasági, majd ham arosan társadalmi-politikai egyenlőt­
lenség keletkezett. Lassan körvonalazódott a társadalom vezető rétege az egyik olda­
lon, előrehaladt a szabadok elszegényedése a másik oldalon. A társadalmi rétegződés
teremtette meg a két pólus közé ékelődő, az alsóbb rétegből verbuválódó, de a felsőbb
réteg érdekeit védő csoport, a katonai kíséret kialakulásának lehetőségét. Ez a folya­
m at azonban csak elkezdődött akkor, amikor a katonai jelleg egyre fontosabb lesz a
társadalmakban, de korántsem haladt nagymértékben előre, és m ég kevésbé fejező­
dött be. Ekkor még nem jött létre a társadalomtól különvált közhatalom. A kísérethez
bármelyik szabad em ber önként csatlakozhatott, h a volt erre ambíciója, hiszen rendel­
kezett fegyverrel. A szabadokat ugyanis megillette a fegyverviselés joga. Ezzel magya­
rázható, hogy m ind a germánoknál, mind a szlávoknál, mind a vikingeknél a zsák­
mányszerző hadjáratokban a kíséret mellett az attól még nem vagy csak alig-alig elváló
fegyveres szabadok is részt vettek.
Európai analógiák arra utalnak, hogy ezeknek a hadjáratoknak a társadalmi fejlő­
désére gyakorolt hatása erősen ellentmondásos volt. A katonai akciók egyfelől hozzá­
járultak a társadalom további differenciálódásához. Ennek számos formája volt. A zsák­
mány ajogi egyenlőség ellenére sem azonos m értékben illetett meg m inden harcost.
Számos példa m utatja a frankoktól a kazárokig, hogy a főnök kapta a legszebbet, a
legértékesebbet, míg a hadjárathoz csak alkalmilag csatlakozók elsősorban a szabad
rablás lehetőségét nyerték el. A foglyokból isjobbára a gazdagok, a befolyásosak húz­
tak hasznot, mivel ők rendelkeztek azzal az anyagi bázissal, hogy időlegesen vagy vég­
legesen maguknál tartsák őket, azaz ők adhatták a foglyokat rabszolga-kereskedők
kezére, s ugyancsak ők foglalkoztathatták foglyaikat házuk körül. A katonai akciók
lassították a társadalom dinamikus fejlődését, a társadalom további rétegződésének
ütem ét. A szegényedő szabadok számára másfelől biztosították, hogy teljes elszegé­
nyedésük és jogi értelem ben vett alávetésük később következzék csak be. A szabadok
alsóbb rétege tehát egy időre konzerválhatta társadalmi helyzetét.
A európai analógiák segítségével megállapíthatjuk, hogy a társadalom melyik sza­
kaszában jelentkezik és válik meghatározóvá az erős katonai jelleg. A 19. századi etno­
lógiai kutatások alapján még úgy tűnt, hogy az állam a nemzetségi szervezet romjain
jö tt létre, s ennélfogva a katonai jelleget is a nemzetségi társadalmakhoz kapcsolták. A
későbbi történeti és etnológiai kutatások azonban kétségtelenné tették, hogy ez a
katonai jelleg (az ún. katonai „demokrácia”) nem a nemzetségi, hanem a törzsi ala­
pon felépült társadalom terméke, amikor már gyakoriak a törzsek szövetségei. Az
európai népek történetének tanúsága szerint a kalandozó hadjáratok m indenütt na­
68 3. A HONFOGLALÁS ÉS A KALANDOZÁSOK

gyón sokat jelentettek az állam ismérveinek m egterem tésében. Véglegessé tették a

régi, vérségi-nemzetségi összetartozás és együttlakás rendszerének felbomlását, meg­
terem tették a lehetőséget arra, hogy a kíséret a lakosság fölé emelkedő, attól függet­
len közhatalommá váljon, végül pedig - ha ellentm ondásosan is - hozzájárultak a
társadalom békét veszélyeztető ellentéteinek megteremtéséhez.
A magyar kalandozások - miközben lényegileg, általánosságban és elviekben roko-
níthatók a germán, a szláv és a viking portyázásokkal - a külsőségeket, a form át illető­
en sokkal inkább a nom ád népek katonai akcióival állíthatók párhuzamba amelyek
közé a 9-10. században a magyarság is tartozott. E népeknek a sora a kimmerekkel és
a szkítákkal kezdődött, a hunokkal, az avarokkal, a kazárokkal, a besenyőkkel folytató­
dott, majd a kunokkal és a mongolokkal ért véget. Ezeknek a nomád népeknek a
portyázásai pontosan beleillenek az általános európai sémába, de néhány ponton
színezik annak képét. Kivétel nélkül lovas nomádokról van szó, akiknél m ég sokkal
inkább érvényes a „minden férfi egyszersmind katona is” tétel, vagyis a társadalom
evidens katonaijellege sokkal kevésbé korhoz, társadalmi fejlettséghez kötött. Mivel
a ló gyors helyváltoztatást tett lehetővé, a nom ád portyázások sokkal nagyobb távolságo­
kat öleltek fel, sokkal váratlanabbak voltak, ezért sokkal nagyobb pusztításokkal jártak,
mint a gyalogosan vagy a tengerről dereglyéken lebonyolított katonai akciók.
Miként készíthetjük el a magyar kalandozások mérlegét? A magyar társadalom erős
katonai jellege a meg-megújuló kalandozó hadjáratokban nyert kifejezést. Ezek a por­
tyázások rabló hadjáratoknak, zsákmány- és fogolyszerző akcióknak minősíthetők, ben­
nük egy differenciálódó társadalom problematikája tükröződik. A magyar kalandozó
hadjáratok - az ilyen jellegű katonai akciók öntörvénye szerint-egyszerre szolgálták
a társadalmi válság kirobbanásának időleges elodázását és a vagyoni-társadalmi kü­
lönbségek további mélyülését. A társadalom válsága végső fokon a társadalom diffe­
renciálódására, vagyoni különbségek megnövekedésére vezethető vissza. A válság fő
mutatóinak sorában m egem líthető a katonai kíséret kialakulása és megerősödése, az
elszegényedő szabadok megoldatlan problémája, a szolgai függő viszony megjelené­
se. Mindebből az következik, hogy a magyar kalandozások esetében nem egy meghatá­
rozott termelési ág, nem egy foglalkozási kör, a pásztorok, vagy amint m ondani szok­
ták: a pásztortársadalom válságáról van szó. Ez a válság nincs szoros függésben a letele­
pedés miatt megfogyatkozott legelőterülettel sem, hiszen m ár évtizedekkel a honfog­
lalást megelőzően kalandoztak, amikor még kiterjedt szállásterülettel, tágas legelők­
kel rendelkeztek a magyarok. Ugyanakkor a magyar portyázások nem tekinthetők
egyetemlegesen egy központból - a fejedelmi udvarból - irányított akcióknak, ame­
lyeknek a fejedelmi hatalm at biztosító funkciójuk volt, továbbá nem minősíthetők az
európai erőviszonyok és a diplomácia m inden rezdülésére éberen figyelő j ó i szerve­
zett katonai vállalkozásoknak sem. Végső fokon a kalandozások korának legfőbb társa­
dalomfejlődési mozzanatai - akár a társadalom ellentéteinek éleződése, akár a kato­
nai kíséret megerősödése - a szilárd, tartós állam kialakulásának irányába hatottak.
 4. A BELSŐ VISZONYOK
A 10. SZÁZADBAN

AZ ÉLETMÓD ÉS A GAZDASÁG

A nomadizmus
A lóháton lebonyolított kalandozások amellett tesznek tanúbizonyságot, hogy a 10. szá­
zad első felének magyarjai lovas nom ádok voltak. Mindazok a tudósítások, amelyek a
10. század első feléből az írott forrásokban fennm aradtak, egyértelműen tanúsítják
ezt. A honfoglalással kortárs nyugat-európai krónikás (Regino) szerint a magyarok
„előrenyomuló vagy visszaforduló lovaikon harcolnak... M inden idejüket lovaikon
töltik; azokon szoktak utazni, tartózkodni, gondolkodni és beszélgetni.”11Bölcs Leó
császár isjellem zőnek tartotta, hogy lovaikon ülve harcolnak, és a „lóról le nem száll­
nak; gyalogosan ugyanis nem képesek helytállni, minthogy lóháton nőttek fel”.12Szá­
mos olyan kútfő van a honfoglalástól a 10. század közepéig eltelt évtizedekről, ame­
lyek szerzői egymástól távol éltek, és egymástól függetlenül írtak a magyarok nom ád
életmódjáról. Bölcs Leó szerint a szkíta népek, köztük a bolgárok és türköknek neve­
zett magyarok „általában nom ád életet élnek”. Ugyancsak a bizánci császárjegyezte le
azt, hogy a türkök (magyarok) jellemző vonásai „csupán annyiban különböznek a bol­
gárokétól, hogy amikor ezek [a bolgárok] magukévá tévén a keresztények hitét, a
római [bizánci] erkölcsök hatása alatt kissé megváltoztak, akkor hitetlenségükkel együtt
vadságukat és nom ád voltukat is levetkőzték”.13Bölcs Leó ez utóbbi megjegyzésében
hallgatólagosan az is benne van, hogy a pogánynak m egm aradt magyarok még nem
szabadultak meg vadságuktól és nom ád életmódjuktól. Ibn Hajján hispániai arab tör­
ténetíró a 942. évi spanyolországi kalandozások magyar résztvevőitől kapott informáci­
ók alapján azt írta a magyarokról, hogy „szálláshelyeik a Duna folyó mentén vannak, ők
maguk pedig nomádok, m int a beduinok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem
nemezsátrakban laknak, szétszórt táborhelyeken.”14Ez azért fontos híradás, m ert Ibn
Hajján nem egyszerűen nom ádnak nevezte a magyarokat, hanem körül is írta, hogy
mit tekint a nomádság ismérveinek. A magyarok sátrairól az arab Dzsajháni, Bölcs Leó
és az orosz őskrónika is hagyott ránk tudósítást. A sátrak mozgó életmódra utalnak.
Még két olyan forrásunk van (Konstantin császár és az arab Maszúdi műve), amelyek
tudósításai szintén a magyarok nomadizmusára vethetnek fényt, de ezek értelmezése
nem problémamentes.
A nomadizmus lényege az, hogy az állattenyésztés radikálisan háttérbe szorította a
földművelést. A nomád állattartás (a magyarok esetében nagyállattartás) alapvető m un­
kafázisa az állatok legelőhöz és vízhezjuttatása. Ennek érdekében a nomádok állandó­
an mozgásban voltak. Ez nem nélkülözte a rendszerességet, a ciklikusságot, hiszen
nyáron az állatot dús füvű legelőkre, télen pedig itatási lehetőséget biztosító vizek
mellé kellett hajtaniuk. Jól tükrözi ezt Ibn Rusztának Dzsajháni szövegére visszamenő,
a 880 körüli évekre vonatkozó leírása. Eszerint a magyaroknak „sátraik vannak, és
együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval... Amikor eljönnek a téli napok,
70 4. A BELSŐ VISZONYOK A 10. SZAZADBAN

mindegyikük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Itt m arad
télire és halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra.”15Bölcs Leó a 10. század
elején azt írta a magyarokról, hogy „nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve legel­
tetik lovaikat folyvást, télen-nyáron”, illetve hogy a magyarokat súlyosan érinti a „lege­
lő hiánya, tekintve a magukkal vitt lovak sokaságát”.16Amikor pedig Ibn Hajján azt
jegyezte fel, hogy a magyarok szétszórt táborhelyeken laknak, sátrakban élnek, nélkü­
lözik a házakat magukba foglaló településformákat (falvakat, városokat), annak adta
tanúbizonyságát, hogy a magyarok nagyállattartó nomadizmusa m ég 950 táján is zavar­
talanul virágzott. Ezekből híradásokból az is kiolvasható, hogy a magyarok m ég a 10.
század első felében sem rendelkeztek állandó téli szállással (olyan megszilárdult te­
lephellyel, ahová immár állandó jelleggel hazajártak), az ilyeneken ugyanis m ár állan­
dó lakóalkalmatosságok (házak) jelentek volna meg a vándorló életmódra valló sátrak
helyett.
A magyarok a zöld füvet (és az itatóhelyet) keresve változtatták szállásaikat kisebb
körzetben, a törzs szállásterületén belül. Hosszabb nomadizáláshoz a Kárpát-meden­
ce nem tudott zavartalan lehetőséget biztosítani. Etelközhöz képest a kárpát-meden­
cei legelőterület hallatlan m értékben összezsugorodott. Nem kedveztek a nom ád
állattartásnak a nagy kiteijedésű árterek, a mocsarak, valamint a magasabb dom bok és
hegyek sem. Az is korlátozta a nomadizálást, hogy a Kárpát-medencében a magyarok
letelepült, földműves, faluközösségekben élő népekkel találkoztak. Még m indig ke­
vés kora Árpád-kori települést ismerünk (kisméretű, félig vagy teljesen földbe vájt
veremházakkal), bizonytalan a datálásuk és az is, hogy milyen etnikum lakhatta. A hon­
foglalás korára vezetik vissza a dobozi Árpád-kori település korai rétegét, de a magyar­
ságot érintő következtetések erejét lerontja az a körülmény, hogy az ott talált késő avar
kori leletek szerint a település a honfoglalást közvetlenül m egelőző időben is léte­
zett. Egyes telepfeltárások (így a csongrád-felgyői vagy a bashalmi) tanúsága szerint
m ár a 10. század közepén magyarok egy része helyhez kötött életm ódot folytatott,
állandó lakóhellyel rendelkezett. Ugyanakkor a népesség nagyobbik része könnyen
mozdítható sátrakban (jurtákban) élt. A településtörténeti mozzanatok arra utalnak,
hogy a 10. század második felétől kezdve felgyorsult az életformaváltás (amit a l l . század
elejétől az állam és a keresztény egyház is megkövetelt). Ez azt jelentette, hogy a
földművelés teret nyert, bár a nom ád életmód agóniája még évszázadokig eltartott.

A földm űvelés és az állattartás

A honfoglaló magyarok földműveléséről gyakorlatilag nincs adatunk. Dzsajháni 880
körül azt írja a magyarokról, hogy „sok szántóföldjük van”, de nyitva hagyja azt a kér­
dést, hogy a szántóföldet kik művelték. Mivel a nom ád népeknél a földművesmunkát
döntően idegenek (foglyok, szolgák) végezték, erre gondolhatunk a magyarok eseté­
ben is. Nem véletlen, hogy - m int Dzsajháni hírül adja - a magyarok „súlyos élelmi­
szer-adókat vetnek ki” a szlávokra.17 Eszerint élelmiszer-szükségletük egy részét ide­
gen népektől szerezték be. Nyugat-európai portyáik során is rablással biztosították
élelmüket. A nom ádok folytathattak valamiféle egyszerűbb földművelést, analógiák
alapján feltehető, hogy leginkább a gyors érésidejű kölest termeszthették. A földm ű­
velés esetlegességére utal, hogy alig van magleletünk a honfoglalás korából. Egyedül
a Zemplénben eltemetett előkelő sírjából m aradtak ránk elszenesedett kölesszemek.
Ez a lelet nem sok támpontot nyújt a földművelés megismeréséhez, m ert egy nem zet­
ségfő bizonyosan nem foglalkozott kölestermesztéssel. A többi magleletünk honfogla­
 AZ ÉLETMÓD ÉS A GAZDASÁG 71

lás korához (sőt, a 10. század első feléhez) kötése nem tekinthető igazoltnak. A h o n ­
foglalás kori és a 960-970-es évekig terjedő időből származó sírokból nagyon kevés
mezőgazdasági munkavégzésére szolgáló eszköz (sarló, kasza, kapa, fenőkő, nádvágó
stb.) került felszínre. Ism erünk olyan vastárgyakat (csoroszlyát és ekepapucsokat),
amelyeket néhányan a honfoglalás korára, illetve a 10. századra vezetnek vissza, és
ebből az ekés földművelés ism eretére következtetnek, de ott is keltezési gondok n e­
hezítik a biztos állásfoglalást. íro tt forrás tám ogatja azt a feltételezést, hogy a kezdeti
időszakban nem vas-, hanem faekét használtak. A l l . századi telephelyeken és sírok­
ban fennm aradt mezőgazdasági munkaeszközök és őrlőkövek a terjedőben levő föld­
művelést bizonyítják. Ezek 10. századi előzményei ma még nem ismeretesek. A h o n ­
foglalók fejlett földművelésének igazolásaként gyakran idézik a tárgykörrel kapcsola­
tos bolgár-török és szlávjövevényszavakat, de átvételük ideje bizonytalan, s így közvet­
len hasznosításuk a honfoglalást követő évtizedekre nézve akadályokba ütközik. Egy-
egy szó ism erete különben sem jelenti a foglalkozás gyakorlását.
A nom ádok klasszikus állata a ju h és a ló volt. Forrásadottságainkjellegéből követ­
kezően sokkal több inform ációnk van a lóról, m in t a juhról. A kárpát-medencei 10.
századi régészeti leleteink közül ismerünk juhnyíró ollót és lóvakarót. A rideg állattar­
tás dom inanciájára a nomadizmus a bizonyíték, de írott forrásunk is van erre. A na­
gyobbik Gellért-legenda a l l . század elejének viszonyairól szólva említést tett Ajtony
megszámlálhatatlan mennyiségű ridegen tarto tt lováról. Nincsenek adataink arról,
hogy az istállózó állattartás m ár ekkor megjelent volna. A kardoskút-hatablaki ásatások
ól (vagy istálló) funkcióját betöltő építményt tártak fel, de a keltezés bizonytalan.
Annak a forráshelynek az értelmezése, amely szerint Ajtony istállókban (in domibus)
pásztorok által gondozott lovakkal rendelkezne, tévesnek bizonyult. Az elterjedt lótar­
tást (illetve a temetkezési hagyományokban a ló kitüntetett szerepét) támasztja alá,
hogy a 10. századból származó sírok állatcsontanyaga döntően ló. Az algyői honfoglalás
kori (valójában 10. századi) temetőből ló-, borjú-, juh-, kecske-, továbbá tyúk- és lúd-
csontokat ismerünk, de a letelepedettséget leginkább bizonyító sertéscsontok hiá­
nyoznak. Az S-végű hajkarikák társaságában előkerült sertéscsontokat tartalmazó sírok
datálása máig nincs megnyugtatóan megoldva. Tiszanánán viszont olyan környezet­
ben kerültek elő malaccsontok, ahonnan tarsolylemez, veretes lószerszám és nyereg
maradványai is származnak, vagyis valószínűleg 10. századiak a leletek. A csongrád-
felgyői ásatások - amelyek egy 12. századig létező Árpád-kori falut tártak fel, teh át
csontanyaguk nem kizárólag a 10. századra vonatkoztatható - ló-, szarvasmarha-, juh-,
kecske-, sertés-, kutya-, macska-, tyúk- és libacsontokat hoztak felszínre. A tenyésztett
állatok m ár letelepedett életm ódra utalnak. Ez megkövetelte az állatok téli takarm á­
nyozásáról való gondoskodást. Miközben nyáron a sarjadó fű által megszabott u tat
járták, télre m ind gyakrabban állandó szálláshelyre tértek vissza. Ezeken az (időlege­
sen) állandó szállásokon szaporodni kezdtek a nem ridegen tartott állatok (szarvas-
marha, sertés), teret nyert a földművelés. A 10. század utáni lelőhelyekről búza, rozs,
árpa, köles, kender, len termesztése m utatható ki. A földművelés nagyobb m érvű
elterjedésével csak a 10. század végétől, azaz a nom ád életmód feladásától és a letele­
pedett életm ód térnyerésétől kezdve számolhatunk.
72 4. A BELSŐ VISZONYOK A 10. SZAZADBAN

A kézm űvesség és a kereskedelem

A honfoglaló magyarok gazdasága önellátó (naturális) gazdálkodáson alapult. Hasz­
nálati tárgyaik nagy részét m aguk készítették el, a jurta borítását szolgáló nem ezt is
maguk állították előjuhgyapjúból. Bizonyos „specializálódás” a foglalkozások terén
azonban m ár talán a 10. századi (főleg a 10. század végi) magyarságtól sem tagadható
meg. A Kárpát-medencében talált népek is hathattak a magyarságra. A 9. századi kár­
pát-medencei frankoknál meglevő szolgálónépi rendszer tulajdonképpen az önellá­
tó gazdaság és a „megrendelő” (az úr) igényeit kielégítő, felesleget termelő gazdaság
kompromisszuma volt. A nomadizmus uralma, a társadalmi viszonyok a 10. század nagy
részében nehezen engedik m eg magyar szolgáltatónépesség feltételezését. Mint a no­
mádoknál Eurázsia-szerte, a magyaroknál is a kézműves tevékenységjelentős részét ide­
genek (foglyok, alávetett őslakosok) végezték. Ez egyértelműen kimutatható az ötvösök
esetében, akik a mohamedán, illetve a bizánci művészet stílusjegyeit közvetítették.
Más esetekben az idegenek mellett magyar kézművesekkel is számolhatunk. A magyarok
rendkívül nagy vasigényét (20 ezer harcos és lovaik felfegyverzése 20 tonna vasat köve­
telt) a vaskohászathoz és a kovácsmesterséghez értő magyarok és szlávok elégítették
ki. Avaskohászok a Nyugat- és Dél-Dunántúlon és Eszak-Magyarországon gyepvasból
olvasztottak vasat, a kovácsok pedig a lószerszámokhoz, a fegyverekhez és a nyílcsú­
csokhoz szükséges vasat dolgozták fel. Sokan foglalkoztak fazekassággal, bőr- és csont-
művességgel. A 10. század végétől kezdve a lassan függésbe kerülő szabadok, miköz­
ben maguk számára úgyszólván mindent saját maguk termeltek meg, egy adott terüle­
ten különleges szolgáltatásra voltak kötelezve (pl. halászatra, ácsmunkára stb.). Ez
természetesen nem jelentett valódi társadalmi munkamegosztást, hiszen az alapvető
gazdálkodási ren d a naturális gazdálkodásra épült, a kikényszerített többletterm éket
és többletm unkát pedig ellenérték nélkül szolgáltatták. Mégis ez már magában h o r­
dozta a foglalkozások szerinti szakosodás lehetőségét. Ezek a kézművesek (főleg a kis
létszámú mesteremberek, pl. az ötvösök) valószínűleg nem elszórtan, hanem egyes
fejedelmi és törzsfői (nemzetségfői) központokban élhettek és dolgozhattak.
A természeti gazdálkodás dominanciája ellenére sem volt idegen jelenség a magya­
rok körében a kereskedelem. Dzsajhánitól tudjuk, hogy az Etelközben élő magyarok
Kercsben (vagy Kherszonban) a bizánciakkal vásárt tartottak, s rabszolgákért brokátot,
gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat vásároltak. A 10. század első évtizedeiben
nyugatra és délre (délkeletre) jártak rabolni a magyarok, szükségleteik egy részét
(élelem, nemesfém) rablással elégítették ki. Olykor a portyázó hadjáratok kereskedé­
si alkalmat isjelentettek. A 934-es bizánci kalandozás során női és gyermek foglyaikat
szövet-, brokát- és selyemruhákért adták el. 937-ben a Monte Cassinó-i apátság magyar
fogságba esettjobbágyait arany- és ezüsttárgyakért, valamint textíliákért váltotta ki. A Kár­
pát-medencében felbukkanó arab ezüstpénzek (a dirhemek) a Számánida Emirátus­
sal a 10. század első felében folytatott kereskedelmi kapcsolatok emlékei. A magyarok
azonban nem pénzként, h an em átlyukasztott formában díszként használták a
dirhemeket, amelyekért valószínűleg a nyugatról és Bizáncból behurcolt rabszolgákat
adták el. A keleti kereskedelmi kapcsolatok a 10. század második felében is folytatód­
tak. Az orosz őskrónika 969. évi adata szerint az Al-Duna m enti Perejaszlavecbe,
Szvjatoszlav kijevi nagyfejedelem székhelyére a magyarok ezüstöt és lovakat vittek,
m inden bizonnyal a kereskedelmi kapcsolatok eredm ényeképpen. Ez az adat nagy­
mértékű magyar lótartásra utal, amelyből még exportra is futotta, az ezüst pedig első­
sorban ötvöstárgyakra vonatkoztatható. Számos kerámiafajta, így pl. a sóshartyáni kor­
só, úgyszintén keleti kereskedelmi összeköttetés révén került a Kárpát-medencébe.
 A TÁRSADALMI ES AZ URALMI VISZONYOK 73

Bár számos tárgyról leletről derült ki azok m orva, észak-európai eredete, a régészeti
adatokból következtetve a legjelentősebb kereskedelem Bizánc és a Balkán felé irá­
nyult, és onnan is érkezett a legtöbb áru. Magyarországi zsidó kereskedők Kijeven át a
Volga menti Bulgáriával és Kazáriával is kapcsolatot tartottak. A nyugati kalandozások
lezárulta után hamarosan a nyugati kereskedelembe is bekapcsolódtak a magyarok.
965-966-ban Magyarországról magyar, zsidó és mohamedán kereskedők jelentek meg
a prágai vásáron, s itt, az európai rabszolga-kereskedelem központjában bizánci arany­
ért rabszolgákat, ónt és prémeket vásároltak. Feltehető, hogy a rabszolgavásárlás a 955-
től kezdve nyugat felől elapadt rabszolga-behozatal póüására volt hivatott.

A TÁRSADALMI ÉS AZ URALMI VISZONYOK

A Kárpát-medence lélekszáma
Annak megállapításához, hogy a honfoglaló magyarok mennyien voltak, egyetlen adat
nyújt segítséget. Dzsajháni a 880 körüli évekre vonatkozóan azt írja, hogy a magyarok
főnöke 20 ezer lovassal vonul ki. Nincs olyan szempont, ami megkérdőjelezné ennek
a forráshelynek a hitelességét (jóllehet többen toposznak tekintik), tehát a 20 ezres
sereglétszám szilárd kiindulópontnak tekinthető. Hogy 20 ezer lovast m ekkora né­
pesség állított ki, az a lakosság életmódjától függ. Az egyik nézet szerint a honfoglaló
magyarok m ár nagy többségükben földet műveltek, letelepedett életmódot folytat­
tak, a köznéptől elkülönült hivatásos katonaság (kíséret) létezett. Ebben az esetben a
lakosság jóval magasabb lélekszámára lehetne következtetni. Úgy számítják, hogy a
társadalom m inden 25. tagja tekinthető csak harcosnak, vagyis a honfoglalás előtti
évtizedben a magyarság létszáma 500 ezer fő volt. Tekintettel arra, hogy a honfoglalás
körüli harcok tekintélyes veszteséggel jártak, e felfogás végül is a magyarság teljes
létszámát 400 ezer főben állapította meg. Mivel hagyományosan egy-egy család létszá­
mát 5 főben szokták meghatározni, ezért a honfoglalás előtti harcok idején 100 ezer
magyar család lett volna. Ez a felfogás axiómának tekintette, hogy a magyarok legalább
kétszer annyian voltak, m int az itt élő őslakosok, akiknek létszáma így mintegy 200
ezer főre rúghatott. A Kárpát-medence honfoglalás kori népessége eszerint 600 ezer
főt tett volna ki.
A másik nézet abból indult ki, hogy a honfoglaló magyarok nagyállattartó nom ádok
voltak, vagyis a 20 ezres létszámból másféle következtetésre lehet jutni. A lovas
nomádoknál m inden fegyverképes (már nem gyermek és m ég nem túlságosan idős)
férfi katonának számított, vagyis minden családból átlagosan egy férfit katonának kell
tekinteni. 100 ezer család esetén tehát 100 ezer katonának kellett volna lennie (de
csak 20 ezer volt). Mivel a nom ád népek esetében az össznépességnek legfeljebb
egyharmada és legalább egyhatoda katona, így a magyarok 20 ezres sereglétszámából
minimálisan 60 ezer, maximálisan 120 ezres összlétszám következik. Ha a felső határ­
ral, azaz 120 ezer fővel számolunk, és 20 ezerre becsüljük a honfoglalás körüli harcok­
ban elhunytak számát, a teljes honfoglaló népesség (magyarok és csatlakozott népele­
mek) összlétszáma 100 ezer fő.
A kérdés eldöntéséhez embertani, régészeti és írott forrásanyag szintén segítséget
nyújthat. Az antropológus - korlátozott mennyiségű csontanyag vizsgálatából kiindu­
ló - megállapítása szerint az Árpád-kori népességnek csak kisebb hányadát tették ki a
honfoglaló magyarok leszármazottai, nagyobb részét az itt talált népesség utódai alkot­
ták. Ez azt jelenti, hogy a honfoglalók eleve számottevően kisebb létszámmal jö tte k a
74 4. A BELSŐ VISZONYOK A 10. SZAZADBAN

Kárpát-medencébe, mint amilyen létszámban az őslakók (meg a fogolyként ide be­

hurcoltak) itt éltek. Semmiféle tám pont sincs arra, hogy a honfoglaláskor itt talált
népesség hányszorosan múlta felül létszámban a honfoglalókat. Az őslakosok 150-
250 ezres lélekszáma becsült adat. Ez aztjelentené, hogy a Kárpát-medence összlétszá-
ma 900 táján 250-350 ezer között mozoghatott. A kárpát-medencei helynévanyag kon­
tinuitása szintén mérsékelt számú őslakosságot tételez fel. Összességében ugyancsak
kisebb létszámot tükröz a honfoglalás utáni régészeti emlékanyag. A jelenleg ism ert
kb. 26 ezer sír (ami legalább hat-hét emberöltő anyagát fogja át) nem támasztja alá az
egynemzedéknyi 600 ezres lélekszámot. Végezetül a 10. század második feléből is­
m ert olyan adat, amely szerint a népesség nagyobb részét a behurcolt foglyok tették ki.
Ha tehát a 250—350 ezres összlétszámmal számolunk a honfoglalás idején, ez krrú-enként
átlagosan 1,5 fős népsűrűségnek felel meg, vagyis a térség sok részén még az 1 f ő /
km2-t sem érhette el.

A törzsek
A honfoglaló magyarok „államformája” a törzsszövetségnél magasabb szintű b e re n ­
dezkedés, a fejedelemség volt. A törzsszövetség csak lazán fűzte össze az egyes törzse­
ket (ez az uralm i rendszer a 9. században Levedi vezetésével létezett a magyaroknál, és
ennek Hétmagyar nevét őrizte m eg Anonymus gestája). A fejedelemség szintén tör­
zsekből állt, de a törzsek önállósága kisebb, együvé tartozásának kötelékei erősebbek
voltak. A H étm agyar név szerkezete, egy szám név és egy népnév összetétele
(hét+magyar), arra enged következtetni, hogy m ind a törzsszövetség, mind elnevezése
steppei török környezetben alakult ki. A név arra utal, hogy a magyar törzsszövetség
h ét törzset foglalt magában, és vezető törzse (etnikuma) a magyar (megyer) volt. Bi­
zonnyal a hét törzsből álló törzsszövetség kikristályosodása után következett be az össze­
foglalóan kavarnak (kabarnak) m ondott népesség csatlakozása, mivel ők a 9. század
második felében és a 10. században is a Hétmagyar keretein kívül szerepeltek. Kons­
tantin császár a 10. század közepén a hét magyar törzstől elkülönítve említí a kavarok -
kazároktól elszakadt - törzsét.
A hét magyar törzs nevét egyedül a bizánci császár munkája hagyományozta ránk:
Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. Ezek utóbb a kárpát-medencei
helynévanyagban mintegy 300 helynévformájában, szeszélyes területi megoszlásban
maradtak ránk. A konstantini listán szereplő nevektől csupán annyiban m utatnak
eltérést, hogy egyetlen Kürtgyarmat helynév sem m aradt fenn, viszont külön Kürt és
külön Gyarmat helynevek szép számmal találhatók. A hét (illetve a Kürtöt és a Gyar­
matot különválasztva nyolc) magyar törzsnév eredete máig sem tisztázódott megnyug­
tató módon. Sokáig általános volt az a vélemény, hogy finnugor eredetre megy vissza a
Nyék és a Megyer, míg a többiek török eredetűek. Később felmerült, hogy az utóbbiak
egy része (Kürt, Gyarmat, Kér) nem török, hanem finnugor vagy ismeretlen származá­
sú. Legújabban ismét az az álláspont nyert megfogalmazást, hogy a törzsnevek szinte
teljes egészükben török eredetűek. Bármiként álljon is a helyzet, abban egyetértenek
a kutatók, hogy a törzsnevek eredete alapján nem állapítható meg: a törzsbe foglalt
népek milyen nyelven beszéltek. Az esetleg török nevű törzsekben sem kell pusztán
ezen ok miatt török ajkú népességet látnunk. Megoszlanak a vélemények arról, hogy
melyik törzs volt Árpádé. Megoldhatatlan probléma, hogy a 10. századból ismert törzsi
vezetők melyik törzs élén álltak.
 A TÁRSADALMI ES AZ URALMI VISZONYOK 75

A magyarokhoz csatlakozott kavarok eredetileg a kazárok politikai fennhatósága

alól szakadtak ki. Biztos, hogy Etelközben m ár együtt éltek magyarokkal, de nem ol­
vadtak be a Hétmagyar keretei közé, viszont a Magyar Fejedelemség alávetett nép­
elem ét alkották. Együttélésük olyan szoros volt, hogy a kavarok hatására a magyarok
egy része (bizonyára az elit) m egtanulta a török nyelvet, a kavarok viszont a magyar
nyelv elsajátításával kétnyelvűvé váltak, ami a nyelvvesztést közvetlenül megelőző álla­
pot. A kavarok eredendően három törzsből álltak, de utóbb a Magyar Fejedelemség
vezetői egyetlen törzzsé egyesítették, és katonai segédnépként az elő-, illetve az utó­
véd szerepét töltötték be. Amennyiben ez valóban így volt, a kavar népességnek tulaj­
donítható a Kárpát-medence Garam-Duna-vonaltól keletre eső részének magyar fenn­
hatóság alá vonása 892-ben, és a kavarok vállalkozhattak a 899-900. évi itáliai kalando­
zásra is. A „kavar” elnevezés gyűjtőfogalom, a mesterségesen létrehozott kavar egység
különböző etnikumokat egyesített, így pl. a török nyelvű bolgárokat (köztük a széke­
lyeket) , a kazárokat, az iráni nyelvű kálizokat, az alánokat (varsányokat) stb. Régóta
próbálják meghatározni a három kavar törzs nevét, felmerült a Berény, Örs, Varsány,
Oszlár, Ladány, Tárkány, Ság megnevezés is.
A letelepedés, a Kárpát-medence birtokbavétele a 10. század folyamán törzsenként
történt. Amennyiben a honfoglaló magyarok nom ádok voltak, akkor a nom ád élet­
mód szempontjából elsőrendűen hasznosítható, tehát síkvidéki területeket foglalták
el először, és a földművelésre való áttéréskor szállták meg a Kárpát-medence domb- és
hegyvidéki területeit (pl. a D unántúl nyugati és déli részét, valamint az Erdélyi-me­
dencét) . Sajnos, nem vezettek egyértelmű eredményre a törzsek szálláshelyének meg­
állapítására irányuló próbálkozások. Minden megállapítás csak feltételes, és legfel­
jebb a 10. század második felére vagy végére valószínűsíthető. Nom ád analógiák alap­
ján az valószínű, hogy a fejedelmi törzs, Árpád törzse központi helyet foglalt el. (Ez a
10. század első felében a Duna-Tisza közétjelenthette, a 10. század második felében
kerülhetett át a szállásterület Eszakkelet-Dunántúlra. Régészeti megfontolások miatt
helyezték a fejedelemség központját a Felső-Tisza-vidékre, történeti szempont alapján a
Tiszántúlra.) Erdélyre (méghozzá az eredeti értelem ben vett Erdélyre), tehát a Sza­
mos felső és középső folyásvidékére helyezhető a gyula törzse, de csak a 10. század
utolsó negyedében. Mivel Bulcsú Nyugat- és Dél-Európába is vezetett hadat, törzsé­
nek szállásterülete a Dráva és a Duna összefolyásának környékén lehetett. Későbbi
eseményekből visszakövetkeztetve úgy gondolják, hogy egy-egy törzs szállta m eg a Ti­
sza és az eredeti értelemben vett Erdély közti területet, illetve a Marostól az Al-Dunáig
húzódó vidéket (Vata, valamint Ajtony törzsének későbbi szállásterülete). Újabb egy-
egy törzs helyezhető el talán a Nyugat-Dunántúlon, illetve a Vág folyó vidékén. Ez
utóbbi két törzs szállásterülete a későbbi cseh-morva, illetve osztrák területek keleti
felére is kiterjedt. A kavarok m int határvédő katonai segédnép kör alakban fogták
közre a magyar szállásterületet. A kavar fejedelem központja Eszak-Magyarországra
tehető, ahol utóbb a palócok bukkannak fel.
A szakirodalom felvetette annak a lehetőségét is, hogy a m egtelepedés nemzetsé­
genként történt. Nincs okunk kétségbe vonni azt, hogy a törzsön belül nemzetségek
léteztek, bár írott források - Bölcs Leó egyetlen adatát leszámítva - nem m aradtak
fenn róluk. Bizonyosra vehető, hogy vérségi kötelékek tartották össze a nemzetsége­
ket, amelyekjelentős társadalmi feszültségeket hordoztak. Különösen nagy a nemzet­
ség szerepe a nom ád népeknél, ugyanis az állattartás kollektív munkát, nagyfokú
szervezettséget igényelt. Ügyanakkor a nemzetségek léte önm agában nem valószínű­
76 4. A BELSŐ VISZONYOK A 10. SZAZADBAN

siti, hogy a megszállás alapegységei a nemzetségek lettek volna. A nemzetség és a

nagycsalád együtt lakott és együtt legeltetett, de a legeló'területet törzsenként különí­
tették el. Szintén a törzs volt az a nagyobb szervezeti egység, amely védelmet biztosított
a kisebb közösségek számára.

A fejedelem ség vezetői

A Magyar Fejedelemség élén a 10. században a nagyfejedelem állt. Ennek a tisztség­
n ek az eló'zménye a kündének nevezett szakrális fejedelmi méltóság volt. A honfogla­
lás időszakában ezt a címet m inden bizonnyal Árpád apja, Álmos viselte. 895. évi
erdélyi megölése rituális gyilkosság volt, ami a népére baljós eseményt szabadító (rá­
adásul megöregedett) szakrális fejedelem megbüntetésének számított. Álmost Árpád
követte, aki m ár apja életében szerepet kapott a törzsszövetség irányításában. 895-ben
Kusállal együtt Árpád tárgyalt a bizánci követtel, aki a magyarokat a bolgárok ellen
akarta felbérelni. Álmos halála u tán a Kárpát-medence birtokbavétele Árpád nagyfe­
jedelemsége alatt m ent végbe. Anonymus szerint Árpád 907-ben halt meg, de halála
900 körül is elképzelhető. Utóda talán fia, Levente (Ánonymus szerint fia, Zolta) volt.
Az Árpádok a 10. század első felében lassan levetkezték uralm uk szakrális jellegét.
947-ben Taksony Itáliában kalandozott. Az Árpád és a 950 körüli nagyfejedelem, Falicsi
(Fali) - más olvasat szerint Felicsi (Feli) - közötti fél évszázadban azonban egyetlen
Árpád-házi nagyfejedelmet sem tudunk a bizonyosság igényével megnevezni. Azzal
van ez összefüggésben, hogy a honfoglalást követően fokozatosan hanyatlott a fejede­
lemség központi hatalma. Falicsi neve is véletlenszerűen m aradt fenn, Konstantin
munkájában fordul elő mint a bizánci császárral kortárs magyar nagyfejedelem. Falicsi
főnökségének a magyar hagyományban semmi nyoma sem m aradt. Konstantin 950
táján arról írt, hogy a magyarok „nyolc törzse nem hunyászkodik meg a maga fejedel­
m ei előtt”,18 akiken a fejedelemség vezetői értendők. Néhány évvel később a görög
császár tudósítása szerint a bizánci uralkodók Kazária kagánjához, a magyarok és a
besenyők arkhónjaihoz (törzsfőihez) címezték leveleiket. T ehát Bizánc számára a
magyaroknál ugyanúgy csak a törzsfők (és nem a fejedelemségi vezetők) voltak a hata­
lom tényleges birtokosai, mint a besenyőknél. Ezzel szemben a kazároknál a hierar­
chia élén egyszemélyi vezető, a kagán állt. Az alig 50 év alatt bekövetkezett változás
főleg akkor szembeötlő, ha tudjuk, hogy Bölcs Leó bizánci császár a magyarokat a 10.
század elején m ég az egy fő uralm a alatt álló népek közé sorolta. Árpád után a magyar
hagyományban nyomot hagy és biztosan a méltóságot betöltő nagyfejedelem a 950
után hatalomrajutó Taksony volt.
A Magyar Fejedelemség rangban második tisztviselője - és egyben saját törzsének
feje - a gyula volt. A gyula méltóság eredetileg abban a formában, amelyet a kazároktól
átvett kettős fejedelemség testesített meg, rangra a második, de a tényleges hatalom
tekintetében az első tisztségnek számított. Míg a szakrális fejedelem elérhetetlen
magasságban szinte bábként trónolt népei felett, addig „azt az em bert, aki királyként
uralkodik felettük, gyulának hívják. Minden magyar a gyula nevű főnökük parancsait
követi a háború dolgában, a védelem ben és más ügyekben.”19 Ez a helyzet egészen a
honfoglalás utáni évekig fennállott. A magyar történelem utolsó, uralkodói és legfel­
sőbb hadúri funkciót ténylegesen gyakorló gyulája Kusál lehetett. Mint katonai veze­
tő, ő irányította a csatlakozott segédnépeket. Ezzel magyarázható, hogy miért Kusált
látjuk a honfoglalás után újrainduló kalandozások legnyugatibb szárnyán. Kusál halá­
lával a régi típusú gyula méltóság alaposan átalakult. A méltóság ugyan megmaradt, a
 A TÁRSADALMI ES AZ URALMI VISZONYOK 77

Szamos felső és középső folyásvidékét megszálló törzs vezetői viselték örökletesen

(akiknek tényleges nevét jobbára nem ismerjük, s akiket méltóságnevük alapján ne­
vezünk Gyulának), de immár bírói tisztségként.
A horka méltóság a fejedelemség harm adik legfontosabb tisztsége volt. A honfogla­
lást megelőzően nincsenek rá adataink. Ez a méltóság is annak a törzsnek a vezetői
között öröklődött, amelynek élén Kál, majd a 10. század közepe táján Kál fia, Bulcsú
állt. A fejedelemségi keretek lazulására és a törzsek közötti új értékrend kialakulására
enged következtemi az a körülmény, hogy 950 táján Bulcsú látszik a legaktívabbnak a
magyar törzsfők közül. O az az egyetlen kalandozó vezér, akinek déli és nyugati irányú
portyázásairól egyaránt biztos ism ereteink vannak. Egy kései forrásunk (Aventinus
munkája) szerint Bulcsú a 955. évi hadjárat fővezére lett volna, s a többi seregvezér
(Lél, Súr és talán Taksony) neki volt alárendelve. A 10. század eleji helyzethez képest
tehát a 10. század közepére visszaesett a fejedelemség központi irányító szerepe, és
megerősödött a törzsi szeparatizmus.

A nem zetségfők és az előkelők

A fejedelemség vezetőinek a nevét a 10. században igen hiányosan ismerjük, régészeti
nyomaikról pedig m ég ennyit sem tudunk. Sem az ő hagyatékukra (akik egy-egy törzs
élén is álltak), sem más törzsfők sírjaira nem akadtak rá a régészek. A tárgyi hagyaték
szempontjából társadalom felső köreiből a nemzetségfők hagytak nyomot az utókorra.
Kevés nemzetségfő sírja maradt fenn, kivétel nélkül mindegyik a Felső-Tisza vidéké­
ről származik. Zemplén, Rakamaz, Geszteréd, esetleg Tárcái gazdag sírleletei sorolha­
tók ide. Ezek a sírok olykor a temetkezés magányos jellegével, de sokkal inkább ki­
em elkedően gazdag mellékletanyagukkal, rangjelző tárgyaikkal m utathatják - a ha­
gyományos értelmezés szerint - a sírban eltemetett egyén magas társadalmi állását. Pl.
a geszterédi sír melléklete - egyebek m ellett - gazdagon díszített szablya, palmetta-
díszes tarsolylemez, ezüst övveretek, ezüst és bronz lószerszámveretek és ruhadíszek,
tegez, nyíl csúcs, kengyel, zabla, valamint részleges lovas temetkezésre utaló lócsontok
voltak. A már korábban is ismert leletek mellett az elm últ években kerültek felszínre
a gazdag karosi lelőhely temetői, amelyek szintén a Felső-Tisza-vidéken, közelebbről
a Bodrogközben találhatók. Karos II. temetőjének 52. sírjában olyan személy feküdt,
akit vasszablyával, ezüst tarsolylemezzel, aranyozott ezüstveretes övvel és lószerszám­
mal, arany hajkarikával, aranyozott ezüst rozettákkal, üvegbetétes aranygyűrűvel, ké­
szenléti íjtartó tegezzel, nyíltartó tegezzel, arab és nyugati pénzekkel, lócsontokkal
stb. temettek el. Az ásató a sírok halottait a fejedelmi kíséret tagjai közé sorolta, „veze­
tőik pedig a zárt egységet alkotó vezéri sírokban nyugodtak”. Véleménye szerint „ott
kell keresni a 10. századi fejedelmi központot is, ahol a kíséret emlékei felbukkan­
nak”.20Egy efféle feltevés elfogadása azonban súlyos nehézségekbe ütközik. Ebben a
pillanatban nem tudjuk megmondani, hogy a gazdag régészeti leletek m ennyire tük­
rözik az evilági gazdagságot (vagy m ennyire más tényezők, pl. temetkezési szokások,
váratlan kincshez jutás stb. függvénye), azaz nem ismerjük azt a sifrét, amelynek segít­
ségével a régészeti jelenségeket társadalmi tanulságokká alakíthatjuk át, sőt végső
soron azt sem, hogy ilyen, egységesen használható rejtjel létezik-e. Ennélfogva amikor
régészeti leletegyütteseket említünk, szerfelett óvatosan kell eljárni a társadalmi be­
sorolást (és az etnikai minősítést) illetően.
Általános (de nem kivétel nélküli) tapasztalat, hogy minél tehetősebb és magasabb
rangú a család, annál kisebb közösségben temetkezett (és élt). Közvetlenül a honfog­
78 4. A BELSŐ VISZONYOKA 10. SZAZADBAN

lalás előtti időből megbízható arab tudósítás maradt ránk a magyarok házassági szoká­
sairól. Eszerint a házasságokat a vagyon alapján kötötték: az előkelő férfi vagyonos
családból származó asszonyt vásárolt magának, tehetőssége arányában akár többet is.
(Feltehető, hogy a honfoglaló magyaroknál létezett a többnejűség, de csak a társada­
lom felső köreire lehetett jellemző.) Szép számmal ismerünk feltehetően magányos
női sírokat. A balotaszállási sírban palmettamintás, aranyozott ezüstből készült veretet,
bronzcsatot, kengyelt és lócsontokat találtak. A gazdagság önmagában nehezen lehet
a társadalmi helyzet fokmérője, m ert gazdag női sírok sokkal nagyobb számban marad­
tak ránk (azaz nyilván sokkal több volt belőlük), m int a gazdag férfisírok. Pedig a 10.
században nem számolhatunk nőuralommal. Pl. rozettás lószerszámok (Karos kivéte­
lével) csak női sírokból kerültek elő, ugyancsak nincsenek díszes ruházatú férfisírok
(a zemplénit leszámítva). A gazdagság fogalma is árnyaltan értendő, hiszen pl. a rozet­
tás lószerszámos (tehát gazdag) női sírokban alig található ékszer, ezzel szemben a
másfajta női sírokban sok az ékszer, a csüngős veret.
Jól elkülöníthetők a külön temetkező, 5-10 sírt maguk után hagyó tehetős kiscsalá-
dok. Ilyen tem etőt tártak fel a nyugat-magyarországi Szakonyban. Ilyen lehetett a
tiszanánai család is: a feltárt néhány sír egyikében díszítetlen tarsolylemez, a másik­
ban karperec, veretes lószerszám és lócsontok voltak. Közelükben (és m ég sok más,
gazdag leletanyagot hátrahagyó sírok mellett) egyszerű sírok bukkantak elő, amelyek
a gazdag kiscsaládot kiszolgáló közösség temetkezési helyéül szolgáltak. I la lehetnek
is fenntartások a nemzetségfőket és előkelőket sejtető sírok halottainak társadalmi
helyzetét illetően, azt aligha lehet elvitatni, hogy valamilyen szempontból kiemelke­
d ő személyek voltak. Minden jel arra utal, hogy kiem elkedő pozíciójuk nem jogi,
hanem gazdasági-politikai téren érvényesült. Szabadságuk semmivel sem volt több,
m int a többi szabadé, viszont különböző okok folytán (személyes kvalitások, családi
örökség, sikeres portyák stb.) gazdasági értelem ben és a társadalomban elfoglalt he­
lyük alapján - ajogilag velük azonos helyzetben levő - társaik fölé nőttek.

A társadalom többi elem e a régészeti leletek tükrében

A nemzetségfők és az előkelők (a tehetősek) ellenpontját a szolgák alkották. A zsu­
gorított temetkezések - ajelenleg érvényes régészeti felfogás szerint - szolga állapo­
tú emberekkel hozhatók kapcsolatba. Pl. a Szeged-Jánosszálláson feltárt 30 sír közül
11 melléklet nélküli volt, 4 sírban pedig zsugorított váz feküdt. Arra azonban aligha
gondolhatunk, hogy minden szolgát zsugorítva tem ettek el. A zsugorított vázak számá­
ból a szolgák számára nem szabad következtetéseket levonni. A szolgák túlnyomó több­
sége idegen volt. Az évszázadokkal későbbi Kézai Simon közeljárhatott az igazsághoz,
amikor arról írt, hogy a magyarok a foglyokat különböző módon alkalmazzák: egyese­
ket magukkal vittek külországi háborúikba, másokat sátraik körül fogtak szolgálatra. A
pogány szolgaelemek részint a honfoglaló magyarokkal együtt érkező, őket már 895
előtt is szolgáló népcsoportokból, részint a Kárpát-medence leigázott őslakosságából,
a keresztény foglyok pedig főleg a nyugati és déli kalandozó hadjáratok során behur­
colt emberanyagból kerülhettek ki. Arra a kérdésre, hogy ezek valamennyien szolgává
váltak-e, illetve szolgaságuk milyen jellegű volt, a régészeti források nem adnak felele­
tet, az írott források pedig a 10. században hallgattak erről. A zsugorított temetkezések
viszonylag kis számából arra lehet következtetni, hogy a közvetlenül uraik szolgálatá­
ban állóknakjutott osztályrészül ez a temetkezési mód.
A legsúlyosabb gondot annak a - roppant széles —társadalmi körnek a megítélése
 A TÁRSADALMI ES AZ URALMI VISZONYOK 79

jelenti, amely egyfelől a nemzetségfők és az előkelők, másfelől a szolgák között helyez­

kedett el. Nem csupán a társadalmi hovatartozás, hanem az etnikai besorolás is kérdé­
ses. Amíg ugyanis kevés kétség lehet a tekintetben, hogy a nemzetségfők és a tehetős
személyek magyarok, a szolgák idegenek voltak, addig a közöttük húzódó sávban ad­
dig m ind magyarokkal, m ind idegenekkel számolni kell. Azt a felfogást, amely a 20.
század elején a lovas temetkezéses, gazdag mellékletit, összességében azonban kis
létszámot kitevő sírokat a magyarok, a kevés mellékletit vagy melléklet nélküli, sorba
rendeződő, nagy népességre utaló sírokat az idegenek (szlávok) hagyatékának minő­
sítette, rendkívül sok bírálat érte az elm últ évtizedekben. Ennek az elm életnek az
ellenhatásaként született meg az a nézet, amely a teljes kárpát-medencei régészeti
leletanyagot magyarnak tekintette, és nyilvánvaló eltéréseit nem etnikai, hanem tár­
sadalmi különbségekkel magyarázta. Félnomád vagy m ár csaknem letelepült, szilárd
falvakban élő, földet művelő, társadalmi értelemben alávetett magyar tömegeket téte­
leztek fel. Bár e kérdés körül jelenleg is súlyos viták dúlnak, annyi bizonyos: amennyi­
ben a magyarság nem teljesen légüres térbe érkezett, főleg pedig ha a kárpát-meden­
cei őslakosok létszámban felülmúlták a honfoglaló magyarokat, akkor ebben a „köz­
tes” régészeti emlékanyagban nagy helyet kell biztosítani nekik. Éppen e bizonytalan­
ságok m iatt teljesen hiteles társadalomkép felvázolására nincs lehetőség, csak a kü­
lönböző régészeti leletegyüttesek bemutatása kísérelhető meg.
A bizonnyal egyazon jogi kategóriába szabadok széles táborába tartozó népességet
régészeti adataink - a mellékletek, a vagyonosság szempontjából - nem azonos társa­
dalmi csoport tagjaként tüntetik fel, de jelentős különbség sem tételezhető fel közöt­
tük. Ism erünk egyetlen sorból álló vagy több sorba rendeződő, legfeljebb 25-50 sírt
magukba foglaló tem etőket, ahol a sor közepére a kis közösség legtekintélyesebb
férfija került, míg két oldalról elkülönítve nők és férfiak vagy pedig házastársak vették
körül a sírját. A hagyományos felfogás vérségi kötelékkel egybefogott, apajogú nagy­
családot látott bennük (a vérségi kötelék tényleges m eglétében újabban - úgy tűnik,
megalapozaüanul - kételkednek), s társadalmi értelem ben a középréteghez sorolják
őket. E „nagycsaládi” tem etőkben - legismertebb képviselői e típusnak a szintén
Felső-Tisza-vidéki tiszabezdédi, a tiszaeszlár-bashalmi I. számú és a kenézlői temető -
rendszeresen találunk szablyát. Feltételezés szerint a szegényebb („köznépi”) szaba­
dok tömegéből kiemelkedő, tőlük elkülönülő, a kialakuló vagy már ép p en kialakult
katonai kíséret tagjai kereshetők ezekben a temetőkben. Mozgékony életm ódot foly­
tathattak, bizonyára rendszeresen jártak kalandozó hadjáratokba, de nem lehettek a
portyázások kizárólagos résztvevői, m ert viszonylag kis számban ismerjük sírleleteiket,
tehát eleve nem számolhatunk jelentős tömegeikkel. Ez összecseng azzal, hogy a ka­
landozások fontos szerepet játszottak annak a közhatalomnak (katonai kíséretnek) a
m egterem tésében, amely m ár nem esett egybe az önm agát fegyveres hatalomként
megszervező népességgel. Ez a csoport bizonyára magyarokból állt.

Etnikai problémák
Régészeti értelem ben nem m inősíthető szolgarendűnek (tehát nem zsugorítva lett
eltemetve) az a népesség, amely feltűnően sok sírt m agába foglaló, szegényes mellék­
leteket tartalmazó vagy mellékletekkel egyáltalán nem rendelkező tem etőkben nyug­
szik. Fontos ismertetőjel ennél a csoportnál, hogy ben n e igen ritka a lovas-lószerszá-
mos temetkezés, a fegyver is - egy-egy íjászfelszerelést leszámítva - hiányzik a lelet­
anyagból. A típus ism ertebb temetői közül a majsi több m int ezer, a halimbai 900-at
80 4. A BELSŐ VISZONYOKA 10. SZAZADBAN

m eghaladó, a fiad-kérpusztai közel 400 sírt tartalmaz. Mégis legismertebb és legtöb­

b et idézett temetőjük a Duna-Dráva összefolyásához közel eső Bijelo Brdo sírmezóje
lett. Az 1895-1897-es években egy nagyobb kiterjedésű temető 201 sírját tárták fel, és
a Bijelo Brdó-i k ultúra megnevezéssel jelölték a Kárpát-medence hasonló jellegű
sírmezőit is. Sokáig szlávnak vélték ezt a népességet. Bizonyos, hogy magyarok is voltak
közöttük, mert a kultúra kezdetei nem vezethetők vissza a magyar honfoglalást meg­
előző időkre. Az a felfogás, amely enn ek ellenhatásaként e kultúra népességét kizáró­
lagosan vagy túlsúlyban magyarnak tekintette, „köznépi” temetőknek minősítette eze­
ket. De ez a nézet sem állja meg a helyét, ugyanis ebben az esetben alig marad anyag
a Kárpát-medence őslakosságának hagyatékából. Az is kérdéses, hogy m indjárt a hon­
foglalás után indult-e ez a - Bijelo Brdó-inak vagy „köznépinek” m o ndott - régészeti
műveltség, vagy pedig csak a 10. század közepe után. A Bijelo Brdó-i kultúra a Kárpát­
m edence bonyolult 10—11. századi etnikai viszonyait tükrözi, amelyben éppen úgy
megtalálhatók a kor magyar népességű, életmódot váltó, letelepedő és lesüllyedő
szabadjai, mi nt a helyben talált - jo b b ára szláv - őslakosság és a nyugatról behurcolt
foglyok csoportjai. Az e régészeti kultúrához sorolható népesség - szemben a biztosan
magyar előkelők, tehetősek és az ún. középrétegbeliek mozgó életmódra valló leletei­
vel -jobbára helyhez kötött életmódot folytatott, vagyis elsősorban földművelő lehetett.
A kevés sírt m agába foglaló és gazdag mellékletű „nagycsaládi”, illetve a sok sírt
rejtő és mellékletet nem vagy alig tartalmazó „köznépi” temetők között számos átme­
n e t tapasztalható. M indenekelőtt ism erünk olyan „köznépi" temetőket, amelyekben
fegyveresek nyugszanak. így pl. a Szob-Vendelinen feltárt 142 sír m ind sírszámával,
m ind mellékletanyagával (egyszerű S-végű hajkarikák, gyűrűk, karperecek stb.) „köz­
n é p i” temetőre utal. De bizonyos sírokból kétélű kard, csont markolatborítású szab-
lya, íjcsont, nyílcsúcsok, fokos és lándzsa került elő. Székesfehérvár-Rádiótelepen 68
sírból 40-ben semmiféle melléklet nem volt - nyújtott, zsugorított temetkezés is akadt
- , 25-ben a „köznépi” temetőre jellem ző anyag bukkant elő, míg 3 sír volt csak mellék­
letekben gazdagabb. Az egyikből lókoponya és lábcsontok, kétélű kard, zabla, fokos,
egy másikból pedig kettétört kétélű kard, tegezvasalás, nyílcsúcsok származtak. A fegy­
veres férfiakhoz tartozó nők viselete sem a puritán „köznépi”jelleget mutatja: korong­
jaik at ezüstlemezekből préselték. Tovább színezi a képet, hogy tucatnál is több magá­
nyos sírt ismerünk egyszerű („köznépi” temetkezésre valló) mellékletekkel. Ugyan­
akkor elvétve lócsontokat, fegyvereket (kardot, nyilat, zablát) tartalmaztak ezek a sí­
rok. Lehetetlen m eghúzni a szigorú társadalmi határvonalat, m ert pl. Artándon tipi­
kus „köznépi” környezetben két gazdag, rozettás lószerszámos sír került elő. Bizonyos
tárgyak és ékszerek (hajkarikák, egyes karperectípusok) mind az ún. középréteg,
m ind a „köznép” síijaiban előfordulnak, az előbbiek esetében ezüstből vagy aranyból,
az utóbbiaknál úgyszólván kizárólag bronzból. A „köznépi” tem etőkben előforduló
fegyveres sírok talán arra utalnak, hogy a kalandozó hadjáratokban nem csupán a
kialakuló katonai kíséret tagjai, hanem a társadalom széles rétegeiből is sokan vehet­
tek részt.
A 10. század közepének magyar társadalma - amelyet a forrásadottságok folytán
szinte kizárólag a régészed adatok alapján ismerhetünk meg - mind jogi, mind vagyo­
ni szempontból rétegzett társadalom volt. A kétféle tagozódás azonban nem felelt
m eg egymásnak. Vagyoni különbségek terén a társadalmat mély ellentétek osztották
m eg. A nagy nemesfém - és állatvagyonnal rendelkező, számos függő helyzetbe
kényszerített személy által kiszolgált törzsi főnökök és előkelők még csupán korláto­
zott létszámú szolgaréteg és a szabadok kisebb része felett tudták érvényesíteni fenn­
 A TÁRSADALMI ES AZ URALMI VISZONYOK 81

hatóságukat. Lassan állandó jelleggel nekik szolgáló katonai kíséret, fegyveres cso­
p o rt alakult ki körülöttük. A kalandozások időszakában érdeklődésük középpontjá­
ban a külországi katonai akciók álltak. Ez egyelőre biztosította a társadalom zömét
alkotó szabadoknak, hogyjogi függetlenségüket fenntartsák, miközben erőteljes va­
gyoni rétegződés m ent végbe körükben. A portyázások lezárultával azonban a főnö­
köknek és az előkelőknek rangjuk fenntartásához, vagyonuk megőrzéséhez és növelé­
séhez csak belső eszközök álltak rendelkezésükre. Természetes útnak mutatkozott a
m indinkább elszegényedő, vagyonilag önállóságát vesztő szabadok tényleges (jog ál­
tal is szentesített) függésbe vonása. A sok bizonytalanság ellenére annyi megkockáz-
tathatónak tűnik, hogy a 10. századi magyar társadalom döntően még szabadokból állt,
az idegenek (az őslakosok, a foglyok) különböző csoportjai lazább vagy szorosabb füg­
gésbe kerültek a magyarok tehetősebb rétegétől.
 5. A MAGYAR ÁLLAM
KIALAKULÁSA

A SZENT ISTVÁN-I ÁLLAM ELŐZMÉNYEI

A magyar nomádállam
A hagyományos felfogás Szent István királyt tekinti a magyar állam megalapítójának,
legfeljebb Géza nagyfejedelem korát hajlandó még a magyar állam (elő) történetének
időszakába vonni. Ez kétségtelenüljogos álláspont, ha államnak csak egyféle beren­
dezkedést, a Szent István nevéhez kapcsolható formát minősítjük. Amennyiben azon­
ban az állam fogalmát szélesebb értelem ben használjuk, akkor a magyarság esetében
m ár jóval Szent István előtt számolhatunk az állammal. Az első magyar állam a nomád
viszonyoknak megfelelően jö tt létre. A felülrétegzett társadalom m int a nomádállam
feltétele a 850-es években, a kavarok csatlakozásával és a magyar törzsszövetség fenn­
hatóságának a keleti szlávokra történő kiterjesztésével jö tt létre. Maga az állam a Ma­
gyar Fejedelemség formájában Árpád (vagy inkább Almos) kazár m intára történő feje­
delem m é tételével született meg.
A magyar nomádállam - hasonlóan a steppe más hasonló képződményeihez (a
Türk és a Kazár Birodalomhoz, török szóval e/hez) - a következő ismérvekkel jellemez­
hető. Valós vagy koholt vérségi elven, rokonsági alapon felépülő nom ád törzsek hoz­
ták létre (a magyarok esetében a vérszerződéssel megpecsételt Hétmagyar törzsszö­
vetség). A hatalom továbbörökítése a dinasztikus vérségi elv és az alkalmassági elv
kompromisszuma révén történt. A nomádállam a legkülönbözőbb népelem eket fog­
lalta magában, anélkül, hogy a népi, területi, foglalkozási kereteit m egbontotta volna
(vagyis nem végezte el a birodalom egyneműsítését etnikai-társadalmi vonatkozás­
ban). Nem hozott létre és nem terjesztett ki a birodalom egészére annak egységét
erősíteni hivatott eszmerendszert, ideológiát (azaz nem történt meg a birodalom
homogenizációja az uralm at törvényesítő tudattartalom tekintetében sem ). A birodal­
m at vezető törzsek népessége vagyoni és politikai értelem ben tagolt volt, de a nemzet­
ségi burok, a vérségi alapegység elfedte ezeket a különbségeket. Az igazi társadalmi
határok nem a nom ádok törzseinek tagjai között, hanem a szabadok és az alávetett,
szolgaként kezelt népelem ek között húzódtak. Adókat és járadékokat kizárólag ide­
gentől hajtottak be, a törzsek tagjaitól csak katonáskodást vártak el. Ez összefügg azzal,
hogy a nomád társadalom magvát alkotó férfi népesség gyakorlatilag azonos a nomád
hadsereggel. A nom ád birodalomnak természetes életelem e volt a háború, azaz a
hatalom fegyveres erővel való állandó biztosítása és kiterjesztése. Ugyanakkor a meg-
hódítottakat is hadakozásra kényszerítették, méghozzá a legveszélyesebbnek számító
elő- és utóvédi feladatok ellátására. A nom ád birodalomban meglehetősen szűk körre
terjedt ki a magántulajdon (legfeljebb olykor az állatállományt foglalta magába, de a
legelőterületet és a vízlelőhelyeket nem) . A nomádállam felépítésében a területi
szempontok, a szilárd határok nem játszottak szerepet. Mindezek eredményeképpen
 A SZENT ISTVÁN-I ÁLLAM ELŐZMÉNYEI 83

a nomád birodalmak rövid életűek voltak, gyorsan létrejöttek, és hasonló gyorsasággal

meg is szűntek.
A magyar nomádállam - a szakrális kettős uralmi rendszert kazár mintára megvalósító
Magyar Fejedelemség - a honfoglalás körüli évtizedekben élte fénykorát, amikor nagy
területeket tartott uralma alatt, és több száz km-nyi távolságra is érvényesíteni tudta
befolyását. A nom ád uralmi rendszerek esetében tehát indokolt megkülönböztetni a
szállásterületet az uralmi körzettől. A hanyatlás elsőjelei a 9 10-es évek vége felé kezdtek
jelentkezni, amikor megkezdődtek az egy éven belül két irányba vezetett kalandozások,
amelyek a fejedelemség központi irányító szerepének lazulására, a különféle törzsi
csoportok eltérő irányú tájékozódására engednek következtetni. Megszaporodtak a ka­
tonai vereségek. A 10. század közepére a magyar nomádállam - százéves fennállása után
- a szétesés küszöbére került, a törzsek m ár nem engedelmeskedtek a fejedelemség
vezetőinek, de közös veszély esetén még hajlandók voltak együttes hadakozásra. Az
egységes és erős magyar nomádállam a 10. század közepén nom ád törzsi államokra
hullott szét.

A törzsi államok
A törzsek m int törzsi államok azon a fejlettségi szinten kezdték meg önálló életüket,
amilyenre a magyar nomádállam részeiként a 10. század közepére eljutottak. Ez a
Kárpát-medence különböző törzseinél - a geopolitikai helyzet, a belső (etnikai, társa­
dalmi stb.) viszonyok eltérése következtében - nem azonos szintet jelentett. Bár a
különbségek nem lehettek jelentéktelenek, általánosságban elmondható, hogy ben­
nük a 10. század közepére előrehaladt a társadalom tagozódása, a törzsfő és a kevés
számú törzsi előkelő (nemzetségfők és tehetősek) körül a katonai kíséret körvonalai
rajzolódtak ki. A szabadok vagyoni differenciálódása előrevetítette a társadalom továb­
bi rétegződését. A külországokból behozott rabszolgák, valamint a lesüllyesztett ősla­
kosok és a szabad magyarok a törzsfőt és szűk környezetét szolgálták ki. A társadalmi
feszültségeket és a formálódó erőszakszervezetet egyelőre m ég patriarchális viszo­
nyok fedték el. Noha a törzs m ár politikailag szervezett egység volt, a törzset alkotó
nemzetségek és kivált nagycsaládok vérségi szálakkal egybefűzött közösségek voltak.
A törzs mint politikai keret sokat megőrizhetett a régebbi idők „demokratizmusából”;
az ügyekbe való beleszólást, a fegyverviselést és további jogok élvezetét biztosította
szabad tagjai számára.
A 10. század közepén kialakuló törzsi államok közül a legtöbb - bár önm agában
szerény - ism eretünk Gyula államáról van. Tudjuk, hogy 950 táján Gyula, aki koráb­
ban támadásokat intézett Bizánc ellen, Konstantinápolyban járt, magas bizánci méltó­
ságot nyert el, ott a keresztény hitre tért, a keresztségben valószínűleg az István nevet
kapta. Szállásterületére hozta Hierotheoszt, akit a konstantinápolyi pátriárka Turkia
(Magyarország) püspökévé szentelt. Gyula m egm aradt új hitében, nem tö rtb e többé
bizánci területre. Ez aztjelenti, hogy a Gyula szállásterületéről kiinduló portyázások
950 után véget értek, a törzsi társadalom válságára belső megoldásokat keresett.
Hierotheosz sikereket ért el Gyula törzsi államában a kereszténység terjesztésében,
bár Gyula hamarosan bekövetkező halála lelassította a hittérítés ütemét. így a keresz­
tény hit, méghozzá a bizánci rítusú kereszténység elsősorban Gyula udvarának előke­
lői között terjedhetett el. Gyula abban is keresztényként járt el, hogy a korábbi portyá­
zásai során ejtett bizánci foglyokat, akik keresztények voltak, szabaddá tette. Ez arra
utal, hogy Gyula állama támaszkodott a kalandozások kapcsán szerzett rabszolgákra.
84 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

A törzsi államok közül a legrészletesebb információ a l l . század első évtizedeiben élő

Ajtony - később részletesen megtárgyalandó - polidkai képződményéről maradt ránk.
Szemben Gyulával, Ajtony csak fél évszázaddal később, az 1010-1020 közötti időben
ju to tt el a bizánci kereszténységhez, s akkor sem térítő püspökség, hanem m onostor
alapításáig. Ez a konkrét példa alátámasztja azt a feltételezést, hogy a Kárpát-medence
törzsi államai nem voltak azonos fejlettségi szinten.
A törzsi államok eltérő külpolitikai irányvonalat követtek. Gyula egyértelműen Bi­
zánc felé orientálódott, s hasonló m ondható el később Ajtonyról is. Ezzel szemben
mind Bulcsú törzse, mind a fejedelmi (az Árpád-házi családtagok vezette) törzs nyu­
gat és dél felé is érdeklődést m utatott. Bulcsúról tudjuk, hogy 945-946-ban Árpád
dédunokájának, Termacsunak a társaságában Konstantinápolyban járt, megkeresztel-
kedett, magas bizánci méltóságot nyertei, s nagy pénzen Bizánc békét vásárolt tőle.
Bulcsú azonban nem pártfogolta szállásterületén a keresztény vallást. Ebből olyan
feltételezésre juthatunk, hogy a törzsi államában uralkodó belső viszonyok, a kialaku­
lóban levő társadalmi ellentétek még nem igényelték a keresztény egyház hatékony
közreműködését. Bulcsú a Bizánccal kötött békét sem tartotta tiszteletben, hanem
megkeresztelkedését követően hamarosan visszatért korábbi politikájához, s újra rend­
szeresen támadásokat indított Bizánc ellen. Am int a 954. és 955. évi kalandozó hadjá­
ratok mutatják, Bulcsú nyugatra is vezetett katonai akciókat.
A fejedelmi törzs bizánci érdeklődésére csak Termacsu 946 körüli konstantinápo­
lyi útja az egyetlen biztos adat. Ugyanakkor Taksony, Árpád unokája, 947-ben Itáliában
kalandozott, s ha lehet hinni Aventinusnak, részese volt a magyarok 955. évi augsburgi
vereségének. A magyar szállásterület központi részét elfoglaló Árpádok külpolitikájá­
ban tehát m ár a 10. század közepén is jelen volt a nyugati és a déli (délkeleti) irányú
tájékozódás. Az augsburgi csatavesztés a nyugat-magyarországi törzsek jelentős em ber­
veszteségét eredményezte, ami maga után vonta a dunántúli és a nyugat-felvidéki
törzsek meggyengülését. Elerőtlenedésüket használhatták ki az Árpádok arra, hogy
955 után fokozatosan nyugat felé terjeszkedve saját törzsük fennhatóságát terjesszék
ki a nyugat-magyarországi területekre. A fejedelmi törzs (és a csak névleges tisztséget
jelentő nagyfejedelmi poszt) élére 950 után Taksony került.

Taksony fejedelem sége

Bizonytalan, hogy a fejedelmi törzs nyugati irányú tájékozódása m ár Taksony alatt meg­
kezdődött-e. Ebből a szempontból semmit nem jelent, hogy Taksony még Falicsi feje­
delemsége idején, 947-ben Itáliában kalandozott, hiszen most a kapcsolatok békés
formáját kellett (volna) kialakítani. Nyugat felé fordíthatta a fejedelmi törzs vezetőit
az is, hogy Bizáncban, illetve a bizánci kereszténység elnyerésében az Árpádokat meg­
előzte Gyula törzse. A keleti császárság értékrendje szerint az Árpádok Bizáncban
csakis a második helyre szorulhattak volna. M indamellett a Taksony korabeli nyugat
felé nyitás egyetlen nyoma az lehet, hogy a róm ai pápa 963-ban a frissen püspökké
szentelt Zacheust a magyarokhoz küldte igehirdetésre. Zacheus 964-ben a római zsi­
naton mint a pogányok püspöke vett részt (bár van olyan nézet, hogy ez már a nagyfe­
jedelmi székbe került Géza idejére esik). Nincs adat arra, hogy Zacheus valóban elju­
tott Magyarországra, sem pedig arra, hogy e m ögött a kezdeményezés mögött Taksony
állt volna. Taksony korában a nyugati országok felé inkább az elzárkózás érvényesült.
A kortárs Liudprand szerint a magyarok az Augsburgnál győztes I. Ottó király hatalmá­
tól megrémülve mukkanni sem mernek.
 A SZENT ISTVAN-I ALLAM ELŐZMÉNYEI 85

A magyaroknak ezekben az években nyugati támadástól kellett tartaniuk. A 960-as

évek végén II. (Civakodó) H enrik bajor herceg a magyar szállásokkal érintkező terü­
leteken megszervezte az Osztrák és a Karan tán Orgrófságot. Nem véletlen tehát, hogy
Taksony alatt észrevehetően megerősödtek a fejedelmi törzs keleti kapcsolatai. Tak­
sony felesége „kun” (minden bizonnyal kazár) nő volt. Az ő idején számos volgai
bolgár előkelőjelentős m oham edán (izmaelita) népességgel együtt Magyarországra
települt. Taksony szívesen fogadta őket, adományokatjuttatott nekik, egyebek között
így került az Anonymusnál megőrzött hagyomány szerint Pest vára az izmaeliták kezé­
re. Ugyancsak Taksony alattjö tt Magyarországra - nyilván sok más társával egyetemben
- Tanuzoba besenyő vezér. Összecseng Taksony keleti kapcsolataival, hogy 965-ben -
egyebek között - magyarországi m oham edánok vettek részt a prágai vásáron, illetve
hogy 969-ben magyarországi kereskedők szállítottak árut Perejaszlavecbe. Valószínű­
leg Taksony keleti orientációját mutatja az a lépése is, hogy fia, Géza számára a leghatal­
masabb keleti magyar törzsfő, Gyula leányának, Saroltnak a kezét nyerte el. Taksony
intézkedései természetesen csak az Árpádok törzsi államában, illetve a fejedelmi törzs
fennhatósága alá kerülő nyugat-magyarországi területeken éreztették hatásukat. A ma­
gyar szállásterület más részei egészen eltérő képet mutattak. Tudjuk, hogy Gyula tör­
zsének területén bizánci befolyás érvényesült, egy másik törzs pedig egészen 970-ig,
az arkadiupoliszi vereségig rendszeresen portyázó hadjáratokat indított Bizánc ellen.
A geopolitikai helyzet, valamint a Gyulák törzsének erős kötődése Bizánchoz az Árpá­
dok orientációs irányát egyre inkább nyugat felé jelölte ki. Erre a nyitásra azonban
Taksony még nem tudott vállalkozni, az új irányvonal kialakítása Géza nevéhez fű­
ződik.

Géza nagyfejedelem első évei

Géza nagyfejedelem a 970-es évek elején (más nézet szerint a 960-as évek első felé­
ben) váltotta fel a Magyar Fejedelemség névlegessé vált tisztében Taksonyt. Már 972-
ben megindultak az első nyugati kísérletek a magyarok megtérítésére. Közvetlen adat
ezt nem bizonyítja, de feltehető, hogy nem ném et kezdeményezésre történt, hanem
Gézától származott az elhatározás. Géza gyors lépését két dolog motiválhatta. Egyrészt
az, hogy az augsburgi vereségkor ő még gyermek volt, akit nem érintett a 955. évi
katonai katasztrófa sokkoló hatása, és személyes megaláztatás nélkül fordulhatott a
még mindig élő és a Német Birodalmat 962 óta császárként irányító augsburgi győző­
höz, I. Ottóhoz. Másrészt az, hogy a Német és a Bizánci Birodalom között II. Ottó
társcsászár, valamint T heophanu görög hercegnő 972-ben létesített frigye révén szö­
vetség volt kibontakozóban. Géza számára létkérdés volt, hogy n e váljék a szövetségbe
töm örülő hatalmak mindegyikének ellenségévé, hanem legalább az egyikkel rendez­
ze kapcsolatait. Sok választása nem volt, személyes felelősség nem terhelte a sok évti­
zede ellenséges magyar-német viszony kialakulásában, továbbá a Gyulák bizánci kap­
csolatai egyértelművé tették a nyugat felé nyitást. Valószínűleg Géza kezdeményezé­
sére a mainzi érsek a magyarok püspökévé szentelte fel Bruno Sankt Gallen-i szerze­
test, akit e szavak kíséretében maga I. Ottó császár ajánlott Pilgrim passaui püspök­
nek: „Bruno püspököt hozzád küldjük és jóindulatodra bízzuk, hogy... haladéktalanul
vezessék el a magyarok határára... Odaküldjük ugyanis őt, hogy azok király mielőbb
csaüakozzék tervünkhöz”.21 Ezt a kapcsolatfelvételt a császár a keleti területek szem­
pontjából ítélte kiváltképpen fontosnak. Bruno eljutott Magyarországra, sikeresen
végezte a térítést, magát Gézát is megkeresztelte, aki a keresztségben az István nevet
86 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

kapta. Ugyanekkor lett kereszténnyé Géza öccse, Mihály is. A térítés sikerétjelzi, hogy
Bruno és a passaui püspökségből érkezett papok még további 5 ezer magyart térítet­
tek Krisztus hitére, a kalandozó hadjáratok eredményeképpen Magyarországra került
foglyok pedig tömegesen vitték gyermekeiket keresztvíz alá. Ugyancsak 972-ben téríte­
ni indult Magyarországra Wolfgang einsiedelni szerzetes, de nem ju to tt el ide. A nyugatra
nyitás látványos jele volt, hogy 973 márciusában 12 magyar főem ber - minden valószí­
nűség szerint Géza felhatalmazásából érkezett követség -je len t m eg Quedlinburgban
I. Ottó császár előtt. A magyarországi térítés sikereivel párhuzamosan m egindult a
harc a Magyarország (valójában csak az Árpádok uralta Nyugat-Magyarország) feletti
egyházi hegem óniáért. Frigyes salzburgi érsek és Pilgrim passaui püspök iratok ha­
misításától sem riadt vissza annak érdekében, hogy egyházmegyéjük jogát „bizonyít­
sák” a pannoniai területre.
Géza megkeresztelkedése ellenére sem vált a keresztény hit meggyőződéses köve­
tőjévé. Nyugati forrás (Thietmar) szerint elég gazdagnak tartotta magát ahhoz, hogy
több istent is szolgálhasson: a pogány isteneket és a keresztények Mindenhatóját.
Emiatt püspöke megintette. Ebből arra kell gondolnunk, hogy a 973 utáni években is
működött püspök Magyarországon. Géza hitbeli ingadozása azt mutatja, hogy taktikai
lépésből vette fel a keresztséget, nem állt m ögötte szilárd meggyőződés. Á magyar
hagyományban megőrzött tetteiből - amely hagyomány hangoztatja érdemeit a keresz­
tény hit meggyökereztetésében - arra kell gondolnunk: Géza lassan felismerte, hogy
az egyház társ lehet hatalma megerősítésében. István király nagyobbik legendája sze­
rin t Géza az „övéivel erős kézzel bánt, az idegenekkel - elsősorban a keresztényekkel -
szemben viszont irgalmas és nyájas volt, jóllehet belemerült még a pogány szertartások­
b a”.22 A magyar krónika arról ír, hogy Géza isteni jóslattól intve a keresztény hitre
kezdte téríteni a magyarokat, „és minthogy azokat, akik a pogány szertartásoknak hó­
doltak és buzgólkodtak, intésekkel nem tudta megtéríteni, némelyeket fegyverrel kel­
lett megzabolázni, mivel többen voltak a hit ellenségei, mint az azt elfogadók”.23
Gézának a keresztény hitet erőszakosan terjesztő politikája összekapcsolódott az
Árpádok törzse további térnyerésével. Amikor a magyar források arról írnak, hogy
Géza kezét embervér szennyezte be, nyilván belháborúira, államszervező harcaira utal­
nak. Sajnos Géza egyetlen belső ellenfelét sem tudjuk megnevezni. Legkésőbb Géza
időszakában az Árpádok fennhatósága kiterjedt a nyugati Felvidékre, a Vág és a Ga-
ram folyók vidékére. A hagyomány szerint Géza fia, majdani örököse, István Eszter­
gomban, a Garam torkolatával szemközti várban született, 980 körül.

Géza külpolitikája
Géza terjesztette ki az Árpádok hatalmát a magyar szállásterület legnyugatibb határá­
ig, amely a mai Ausztria, illetve a cseh-morva terület keleti részéig elnyúlt. Ezeknek az
akcióknak külpolitikai vonatkozásai voltak. Ami Morvaországot illeti, arról Ibráhim
ibn Jakub zsidó utazó 965-re vonatkozó leírásából szerezhetünk tudomást: eszerint
II. Boleslav cseh fejedelem országa Prágától Krakkóig a magyarok tartományaival volt
szomszédos, vagyis ha Eszak-Morvaországot el foglalták is a csehek, Dél-Morvaország
továbbra is magyar uralom alatt volt. A mai osztrák területen előrenyomulóban volt a
német-bajor állam, s ennek megfelelően a magyarok folyamatosan tért vesztettek. Passzi­
vitásukra utal, hogy nem avatkoztak be a szállásterületük közvetlen szomszédságában
fellángolt ném et belháborúkba. I. Ottó császár 973. évi halála u tán Civakodó H enrik
bajor herceg fellázadt az új császár, II. Ottó ellen, előbb 974-ben, majd 976-ban és
 A SZENT ISTVÁN-I ÁLLAM ELŐZMÉNYEI 87

977-ben. A 976. évi lázadással függ össze, hogy az Osztrák Őrgrófság élére Schweinfurti
Lipót, a Babenbergek őse került, és ebben az évben hozta létre II. Ottó a magyar
területtel határos vidékeken a Karan tán Hercegséget. A ném etek keleti előretörését
jelzi, hogy II. Ottó 979. évi oklevele szerint a regensburgi püspök engedélyt k apott
arra: bajorországi telepesei védelmére Melktől nyugatra a D unába ömlő Erlauf folyó
mellett a magyarok zaklatásaival szemben várat építhessen.
Géza külpolitikájára a béke biztosítása a jellem ző. A nagyobbik István-legenda sze­
rint Géza „valamennyi szomszédos, körös-körül elterülő tartománnyal figyelmesen bé­
ketárgyalásokba kezdett, noha azelőtt sosem telt kedve ilyesmiben”.24Külországi hábo­
rúra uralma alatt alig-alig került sor. 985 táján magyar becsapások okoztak súlyos károkat
Pilgrim passaui püspöknek. Kései források szerint 991-ben a határvidéken bajor-m a­
gyar fegyveres összecsapásra került sor.
Géza békepolitikáját bizonyítja az az átgondolt, tudatos szövetségkeresés, mely gyer­
mekei házasságkötésében is megmutatkozott. Közkeletű (bár forrásokkal nem igazol­
ható) feltevés az, hogy az ő - valószínűleg legidősebb - leánya lett Vitéz Boleslaw
lengyel fejedelem felesége, házasságukból született Bezprim (magyarosan Veszprém)
herceg. Boleslaw azonban 989-ben eltaszította magától feleségét és csecsemő korú
gyermekét, akik Magyarországon Géza udvarában találtak m enedéket. A m agyar-len­
gyel szövetség felbomlásának valószínű oka az volt, hogy a békét kedvelő Géza nem
támogatta Boleslaw csehek elleni harcát, a csehek 985 táján elfoglalták a fehér horvá-
tok által lakott és a Kárpátoktól északra eső területet. Délen és délkeleten Géza a
görögök ellen élethalálharcot vívó bolgárokkal rokonszenvezett, bár háborújukba te­
vőlegesen nem avatkozott be. Állásfoglalását onnan sejthetjük, hogy bizonytalan idő­
ben (a 980-as évek végén vagy esedeg csak 995 táján) egy másik leányát Gavril Radomir
bolgár trónörökös vette nőül. Ez a házasság sem bizonyult hosszú életűnek. Radom ir
eltaszította a nejét, aki éppen ekkor volt várandós gyermekükkel, Peter Deljannal.
Géza számára-azonban a legfőbb kérdés a bajor-német kapcsolat volt. A kapcsolat
rendezésével m indaddig várni kellett, amíg Civakodó H enrik élt. Amikor a bajor
herceg 995-ben meghalt, semmi nem állt többé a magyar-bajor viszony normalizálásá­
nak útjába. Ekker a magyar történelem szempontjából sorsdöntő eseményre került
sor. Valószínűleg 996-ban Géza fejedelem fia, Vajk (akit m ár korábban István névre
kereszteltek) feleségül vette Civakodó Henrik leányát, Gizellát, s ezáltal sógora lett az
új bajor hercegnek, Gizella testvérének, IV. Henriknek. A házasság létrejöttében sze­
repet játszhatott Adalbert prágai püspök. A francia Ademarus Cabannensis tudósítása
alapján feltehető, hogy a frigy III. Ottó német-római császár egyetértésével is találko­
zott, aki valószínűleg ez alkalomból díszes lándzsát küldött Istvánnak ajándékba. Az
előkelő, császári trónra került bajor hercegi család a keleti határaik mentén kiformá­
lódó új államok közül legelőször a magyarokkal létesített rokoni kapcsolatot. E nnek
felbecsülhetetlen értékű politikai tartalma volt, elsősorban a magyarok számára. Igaz,
a házasság révén a bajorok a Duna mindkét partján jelentős keleti területekhez ju to t­
tak, s így a magyar-német határ évszázadokig a Morva-Lajta folyók vonalán állapodott
meg. Ennél sokkal fontosabb azonban az az új helyzet, amely Magyarországon előállt, s
amelynek gyümölcseit trónra lépte után István ízlelte meg. Gézának még két további
leánygyermekéről rendelkezünk biztos információkkal. Az ő házasságkötésük viszony­
lagosan kései időpontjából - az egyik 1009-ben Orseolo O ttónak, a velencei dogé
fiának, a másik pedig 1005-1010 táján Aba Sámuelnek, a kavar törzs vezetőjének lett
a felesége - egyes kutatók arra következtettek, hogy ők m ár Gézának nem (a feltevés
szerint eltaszított) Sarolttal kötött házasságából születtek volna, hanem a lengyel
88 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

Adelhaiddal létesített frigyéből. Forráskritikai vizsgálódások alapján azt kell valószí­

nűbbnek tartanunk, hogy ezen „kései” gyermekek anyja is - így Géza egyetlen felesé­
ge -S arolt volt.

Géza utolsó évei

Mutatnak nyomok arra, hogy Géza utolsó éveire felesége, Sarolt befolyása megnöveke­
dett. Sarolt Gézával kötött házasságába magával hozhatta azt a keleti rítusú keresztény­
séget, amit Erdélyben Hierotheosz terjesztett. A l l . század első évtizedében Magyar-
országon m egfordult, tehát az eseményekkel lényegében kortársnak tekinthető
Querfurti B runo egyenesen arról ír, hogy Magyarországon Sarolt „vezetése alatt kezdő­
dött el a keresztény hit, de pogánysággal vegyült össze a beszennyezett vallás, és rosszabb
kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen és bágyadt kereszténység”. Querfurti Bruno
tudósítása teh át egyaránt utal arra a veszélyre, am it a latin típusú kereszténységre a
pogányság, valamint a Sarolt képviselte keresztény vallás, vagyis a keleti rítusú keresz­
ténységjelentett. Feltételezhető, hogy már Géza Veszprém várában jelölte ki felesége,
a fejedelemasszony udvarát. Vannak érvek arra, hogy az egész középkori magyar okle­
veles gyakorlat egyetlen görög nyelvű diplomáját, a veszprémvölgyi monostor alapító
oklevelét az oklevélben magát Sztéfanosznak nevező Géza állította ki részben felesé­
ge, részben pedig a Gavril Radomir által eltaszított leánya számára. (Más vélemény az
oklevelet Im re herceg, István fia bizánci házasságával kapcsolta össze, és az 1010-es
évek végéről eredeztette.) Sarolt dinamikus alakjáról egy másik kortárs nyugati szerző
(Thietmar) érdekes mozaikot őrzött meg. Eszerint szerfelett ivott, kiválóan lovagolt,
egy embert pedig dühében megölt. Ebbe az irányba mutat Querfurti Bruno ama közlé­
se, hogy Sarolt „az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában, és mindazt, ami
férjéé volt, maga irányította”.25 Ilyen helyzet csak Géza élete alkonyán állhatott elő.
M indenesetre Géza élete végére a Kárpát-medence egész nyugati felére kiterjedt az
Árpádok nagyra nőtt törzsi állama, hiszen a Balatontól délre eső vidék is - az Árpádok
családjába tartozó Koppány birtoklásából következően -, legalábbis a 990-es években
(de valószínűleg már jóval korábban), az Árpádok fennhatósága alá tartozott.
Géza életének utolsó évei jelentős fordulatot hoztak az egyházpolitikában. 995 tá­
ján Magyarországon időzhetett Adalbert prágai püspök, aki a csehországi főhatalomra
törő Premyslek egyetlen komoly ellenlábasának számító Slavníkok családjából szár­
mazott. Érthető, ha Géza fejedelem nem a Premysl családbeli II. Boleslawal épített ki
jó viszonyt, aki Civakodó H enrikkel szövetkezett, és északon a magyar szállásterület
szomszédságában hódított, hanem a rivális cseh családból származó Vojtechhel (ke­
resztény nevén Adalberttel). Magyarországi tevékenysége vitatott. Querfurti B runo
szerint Adalbert a magyarokat csak Adalbert a magyarokat csak „kissé távolította el a
bűntől, a kereszténység árnyékát nyomta rájuk”.26 Ugyanakkor a nagyobbik István-le-
g e n d a - néhány évtizeddel az események után - m ár arról ír, hogy Adalbert, „a szent
püspök tanította őket szüntelenül, megtérítette és megkeresztelte az ország fiait, sok
helyütt templomokat emelt”.27 Sőt a forrás m ég István megkeresztelését is Adalbert-
nek tulajdonította. Mindenesetre tény, hogy a legelső magyar történeti művek egyike,
a Pozsonyi Évkönyv első része a magyar történelem ről szóló adatok sorát éppen Adal­
bert 997. évi mártíromságával kezdte. Utolsó éveiben kezdhetett hozzá Géza a Pannónia
feletti hegyen, a mai Pannonhalm án egy bencés monostor alapításához. Már Géza
életében m egkezdődött Adalbert társainak és tanítványainak Magyarországra telepe-
dése. 996-ban a cseh Radla került ide, az első pannonhalm i apát. István és Gizella
 SZENT ISTVÁN ES ALLAMA 89

házassága újabb lökést adott a latin rítusú kereszténység megerősödésének. Gizellá­

val bajor (regensburgi) papok jöttek. Lehet, hogy a veszprémi püspökség létesítése is
Géza utolsó éveire (996-997-re) tehető, van forrásunk (1232. évi oklevél), amelyik
Gizella alapításának m ondja, s így kapcsolatba hozható a nyugatról bejött papok ma­
gyarországi szerepével. István felesége révén erőteljesen kapcsolódott a bajor-német
kultúrkörhöz és a latin rítusú egyházhoz. A papokon kívül bajor lovagok is jöttek
Gizellával. Hamarosan igen nagy szüksége lett rájuk Istvánnak, hiszen amikor 997-ben
Géza meghalt, Koppány fellázadt Géza döntése ellen, amely szerint a nagyfejedelmi
posztot fiára, Istvánra kívánta ruházni.

SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA

Koppány felkelése
A 997-ben felkelt Koppány az Árpádok családjából származott, de Árpádnak Konstan­
tin császártól ismert öt unokája (Teveli, Ezeleg, Falicsi, Taksony és Tasi) egyikéhez
sem tudjuk megbízható m ódon kapcsolni. Apja Tar Szerénd volt. Nevének Tar ‘ko­
pasz’jelzője pogányságára utal. Koppányról feltételezhető, hogy megkeresztelkedett,
de tettei pogány érzelmű előkelőre engednek következtetni. Géza halálakor somogyi
vezér volt. Nem kizárt, hogy ehhez a területhez a Gézával történő osztozás révén jutott,
s így forrásokkal bizonyíthatóan ez lenne az első „ország’’-megosztás, jóllehet Géza és
Koppány csak a törzsük fennhatósága alá tartozó területen osztoztak. Míg tehát Géza
(és István) uralmi körzete István esztergomi születéséből és a fejedelemasszony veszp­
rémi udvarhelyéből következően az Észak-Dunántúlra terjedt ki (s bizonnyal széles
sávban átnyúlt a Duna bal partjára), addig Koppányé a Dél-Dunántúl somogyi része
lett, a Balatontól délre eső vidék (amelyet nem a Dráva határolt, hanem - legalábbis
elvileg - a Száváig elhúzódott). Koppány 997-ben, Géza halálakor „vérfertőző” házas­
ságra kívánt lépni István anyjával, Sarolttal. Koppány m int az Árpád-ház legidősebb
életben levő férfi tagja a levirátus (sógorházasság) ősi szokása alapján igényt tartott a
megözvegyült fejedelemasszony kezére s ennek révén a főhatalomra. Koppány tehát
nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy Géza - nyilván a keresztény elsőszülöttségi
jo g elvét követve - fiát kívánta utódaként a hatalom birtokosává tenni.
Az összecsapás elkerülhetetlenné vált. A jelen formájában kétes hitelű 1002. évi
pannonhalm i alapítólevél egyenesen arról szól, hogy Somogy „megye” akarta kiűzni
Istvánt atyai székéből, s a kitört háború a németek és a magyarok között folyt. Több
forrásunk tanúsítja, hogy István jelentős német segítséget élvezett. Név szerint ismer­
jü k István előkelő ném et támogatóit. Közülük Vecelin (Vencellin) a bajorországi, Inn
folyó melletti Wasserburgból származott. Hont és Paznan Svábföldről érkezhetett még
Géza fejedelem alatt. Őreiről nevén kívül egyebet nem tudunk. István Esztergomból
indult el a csatába, ahol a Karoling-kortól szokásos eljárással ünnepélyesen karddal
övezték, vagyis kinyilvánították, hogy m int a fejedelmi család fiatal tagja érett a fegyver­
forgatásra és az önálló politikai pálya megkezdésére. Koppány bizonnyal Somogyvárról,
a Balatont megkerülve vonult fel Istvánnal szemben. Seregében elsősorban olyan
magyarok lehettek, akik féltették Istvántól szabadságukat, féltékenyek voltak a Magyar-
országrajött németek hatalmára, továbbá pogány érzületük is szembefordította őket
Istvánnal. Koppány felkelése tehát az Árpád-törzsön belüli harcnak tekinthető, amely­
nek azt kellett eldöntenie, hogy milyen irányba haladjon tovább a Kárpát-medence
90 5. A MAGYAR ÁLLAM KIALAKULÁSA

nyugati fele. István az új típusú államiságot, a kereszténységet, Koppány a törzsi sza­

badságot és a pogányságot képviselte. István seregét Vecelin vezette, a kíséret, vagyis a
nagyfejedelem személyes ó'rizetét biztosító testőrség parancsnokai H o n t és Paznan
voltak. A döntő ütközetet Sarolt és Gizella vára, Veszprém közelében vívták meg. István
és az őt támogató ném etek (valamint magyarok) győzelmével végződött.
A büntetés és ajutalm azás a csata tétjével volt arányban. A csatában e le se tt- állító­
lag Vecelin által m egölt - Koppány testét István négyfelé vágatta, s a fennhatósága
alatti terület négy pontján ki tűzette. Az első három rész Eszak-Dunántúl három jelen­
tős várának, Esztergomnak, Veszprémnek és Győrnek a kapujára került. A negyedik
részt Erdélybe juttatta, ahol nagybátyja, Sarolt testvére, Gyula lényegében a nagyfeje­
delemtől teljesen független hatalmat gyakorolt. A csonkok szétküldésével István meg
akarta nyugtatni alattvalóit, hogy ura a helyzetnek, s keményen leszámol az ellene
fellépőkkel. Esztergom, Veszprém és Győr vidéke már Géza alatt is szilárd bázisa volt
az Árpádoknak, nem így azonban Erdély. Erdély urát, Gyulát István arról kívánta bizto­
sítani, hogy megvédi Sarolt érdekeit Koppánnyal szemben, de tagadhatatlan, hogy
ezzel a lépésével - amellyel Erdélyt saját birtokközpontjaihoz hasonló m ódon kezelte
- a fiatal nagyfejedelem azt a szándékát is kinyilvánította, hogy a magyar törzseket
egyesíteni szándékozik, s nagyfejedelemként igényt tart az Erdély feletti főhatalomra.
M egbüntette - a magyar krónika szerint - azokat a magyar előkelőket, akik „Koppány
herceghez csatlakoztak, és a keresztséget meg a hitet elutasították”,28őket szolgaságba
taszította. Ezen azt kell értenünk, hogy előjogaikat nem m enekíthették át István for­
málódó államába, s így kiestek a társadalom vezető köreiből. Koppány támogatásáért
egész Somogy népe is lakolt. A területet nem az akkor m ár meglévő veszprémi püs­
pökségnek vetette alá, hanem a pannonhalm i apátságnak. A népet előbb az egyház
szolgáivá tette, később azonban - „nehogy nyomorúságukban a föld színéről is kivessze­
nek”29- arra kötelezte őket, hogy gyermekeikből, termésükből, barmaikból Pannon­
halm ának fizessenek tizedet. A veszprémi püspök Somogybán Kortó udvarházat és
tartozékait nyerte el a tizedért cserében.
István fejedelmien megajándékozta az ő t támogató ném eteket. A krónika szerint
Vecelint „bőségesjavadalmakkal ajándékozta meg”.30Bizonyosra vehető, hogy Vecelin
elsősorban Koppány uralm i területén, Somogybán ju to tt nagy birtokokhoz. Később
egy tekintélyes középkori úri nemzetség sarjadt ki Vecelin családjából, amely névadó­
ján ak Vecelin fiát, Rádot tekintette. Olyan nevezetes 11. századi személyiségek szár­
maztak Vecelintől, m int Bátor Opos, a Salamon és a hercegek közti harcok legendás
alakja, vagy Koppány püspök, aki 1099-ben Kálmán király oroszországi hadjáratában
vesztette életét. ÁVecelin-leszármazottak és Pannonhalm a szívélyes kapcsolatai a 12.
században kimutathatók. A somogyi Rád faluból mind András veszprémi prépost,
m ind Színes asszony (Dávid pannonhalm i apát gyermektelen sógornője), aki az or­
szág előkelőit barátainak és rokonainak m ondotta, embereket és földrészeket adomá­
nyozott Pannonhalm ának. Ugyancsak a krónikából tudjuk, hogy H ontot és Paznant
m ár Géza, illetve István is „tágas és nagy örökadományokkal jutalmazta m eg”.31Leszár­
mazottaik, a későbbi Hontpaznan úri nemzetség tagjai az ország leggazdagabb előke­
lői közé tartoztak. A Koppány elleni győzelem újabb haszonélvezője a Somogybán
nagy hatalomra szert tevő pannonhalmi egyház lett. A legnagyobb sikert mégis István
m ondhatta magáénak: bizonyította, hogy övé a főhatalom a Kárpát-medence nyugati
felében, elszántan készülődött arra, hogy uralm át az egész Kárpát-medencében érvé­
nyesítse. Ehhez nemzetközi elismerésre volt szüksége. Napirendre került a nagyfeje­
delem királlyá koronázása.
 SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA 91

A korona és a lándzsa
István megkoronázása és koronája körül a m ai napig nem ju to tta k nyugvópontra a
viták. Magáról a koronázás tényéről egyetlen közel egykorú tudósítás maradt ránk,
Thietmar merseburgi püspöktől. Eszerint a „a császár kegyéből és biztatására a bajorok
hercegének, Istvánnak a sógora, a saját országában püspöki székeket létesítő Vajk, koro­
nát és áldást nyert”.32 Ebből derül ki, hogy István megkoronázását III. Ottó császár
támogatta, s hogy a korona elnyerése összefüggött a magyarországi egyházi szervezet
kiépítésével, a püspökségek felállításával. Nyitva hagyja azonban azt a kérdést, hogy
kitől kapta István a koronát. Némileg egyértelműbb a nagyobbik István-legenda, amely
a korona származási helyéről ugyan nem szólt, de István hatalmának legitimitását „az
apostoli áldást tartalmazó levél”33említésével hallgatólagosan Rómából eredeztette, s
ezen a ponton - a koronával együtt az áldás (benedictio) elnyerésének hangoztatásával
—feltűnően egyezik Thietm ar tudósításával. A számba jöhető adományozók - a pápa
és a császár - egyaránt felbukkannak a 100-150 évvel későbbi forrásokban. A 11—12.
század fordulóján a már szentté avatott Istvánról szóló legendában Hartvik püspök
kerek történetet ad elő István koronája elnyeréséről. Elmondja, hogy Géza halála
után a 4. évben István Aserik-Anasztáz püspököt elküldte a pápához, hogy az áldását
adja a magyarországi zsenge kereszténységre, szentesítse a m egalapított püspöksége­
ket, az esztergomi egyházat főegyházzá (érsekséggé) szentelje, és Istvánt királyi koro­
nával ékesítse. Hasonló szándékkal érkezett Róm ába Mieszko lengyel fejedelem kö­
vetsége, kérésükre a pápa igent mondott, sőt m ár egy,Temek mívű koronát” is csinál­
tatott a lengyel uralkodó számára. Az Úr azonban választottját, Istvánt kívánta koronával
ki tűn temi, ezért éjjel látomás formájában a p ápa tudomására hozta: „Tudd meg, hogy
a holnapi napon, a nap első órájában ismereüen nép követei érkeznek hozzád, és vezé­
rük számára tőled királyi koronát követelnek apostoli áldásod kegyelmével együtt. Ezért
legyen rá gondod, hogy a koronát, amelyet csináltattál, kívánságuk szerint, habozás nél­
kül az ő vezérüknek ajándékozd”. A pápa az Ú r parancsa szerint já rt el, a másnap eléje
járuló Aseriknak valamennyi kívánságát teljesítette, sőt még keresztet is küldetett István­
nak ezen szavak kíséretében: „Én magam apostoli vagyok, ő viszont méltán apostola
Krisztusnak, hiszen általa Krisztus magának ily nagy népet térített m eg”.34
Sajnos azok a szövegek, amelyek nagyjából az 1070-es évek után, vagyis a pápa és a
császár közti ún. invesztitúraharc kitörését követően szólnak erről a kérdésről, eleve
torzítással gyanúsíthatok. Az a kérdés ugyanis, hogy a magyar uralkodó a pápától vagy
a császártól kapta-e a koronát, azaz melyik hatalomtól nyerte uralm a legitimitását, nem ­
zetközi elismerését, s ami ezzel egyet jelentett: a befogadást a keresztény európai
népek közösségébe, csak a l l . század utolsó évtizedei óta vált fontos politikai kérdés­
sé. Ennek tudatában kell értékelni Hartvik tudósítását. Amikor Hartvik egyik forrásá­
ban, a nagyobbik István-legendában arról olvasott, hogy a korona az uralkodói hatalom
jele (imperialis excellentie regnum), az itt előforduló imperialis szót a regalis ‘királyi’ szóra
javította, nehogy bárki is az imperiuímvA, azaz a Német-római Császársággal hozza kap­
csolatba, s arra gondoljon, hogy a magyar k o ro n a a császártól származnék. Hartvik
története tehát a pápai koronaküldés bizonyítására utólagosan kitalált történet. Erre
utal a csodás elem, továbbá néhány tárgyi tévedés. Mieszko lengyel fejedelem 992 óta
nem élt, és Aserik 1001-ben —a koronaküldés időpontjában - m ég a lengyelországi
(„szklavaniai”) Meseritz apátja (ha tényleg egyazon személyről van szó).
Tovább bonyolítja a koronaküldés m egítélését a kortárs Adem arus Cabannensis
tudósítása (amelynek szövegét sokáig 12. századi eredetűnek véltek, s így az érdem i
tárgyalásból kirekesztették, de újabban ismét megbízható voltát hangoztatják). Ebből
92 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

arról értesülünk, hogy Géza királyt III. Ottó császár maga keresztelte az István névre,
neki adományozta Szent Móric lándzsáját, s ezzel együtt azt a jogot, hogy országát
szabadon bírhassa. Egyszersmind a császár Géza fiának (azaz Istvánnak) feleséget adott
(tudniillik Gizellát). A francia krónikás híradását sem szabad m inden elem ében tel­
jesen megbízhatónak tekinteni, hiszen nehezen hihető (bár ép pen nem kizárt), hogy
Géza fejedelm et csak a 980-ban született III. O ttó keresztelte meg. A lándzsaadomá­
nyozást újabban úgy értelmezik, hogy az valós tény, s István és Gizella házassága kap­
csán küldhetett III. Ottó császár - ereklyéket tartalmazó és a birodalmi lándzsához
hasonlatos - lándzsát Gézának (valójában inkább Istvánnak). Ezzel a német uralkodó
kifejezésre juttatta, hogy védelme alá helyezte Istvánt, ami trónutódlása elismerését is
jelentette. Hitelesíti ezt az értelmezést, hogy 1000-ben egy másik, megbízható híradás
részeként szintén szerepel a Szent Móric-lándzsa, amelynek m ását ekkor III. O ttó
császár Vitéz Bolestaw lengyel fejedelemnek adta hűbéresi kötelezettséggel. Ugyan­
csak Ademarus közlését támasztja alá, hogy István uralkodói jelvényei közül a korona
mellett, azzal egyenértékűen a lándzsa szerepel bizonyos forrásokban. István első (a
nagyharsányi éremleletből származó) érmén LANCEA REGIS ‘a király lándzsája’ kör­
irat van, az érem képen felbukkan a szárnyas lándzsa. A koronázópaláston ugyanilyen
típusú lándzsa ábrázolása látható István kezében, de itt zászló nélkül. Érdekes ugyan­
akkor, hogy más források hallgatnak a lándzsáról. Különösen feltűnő ez az Intelm ek
esetében, amely csakis a koronát emlegeti.
Az István-kori jelvények - a korona és a lándzsa - későbbi sorsáról VII. Gergely
1074. október 28-i, Salamon magyar királyhoz intézett levele szolgál felvilágosítással:
„Országod véneitől tudhatnád, hogy Magyarország, melyet hajdan István király m in­
denjoggal és hatalommal Szent Péternek ajánlott fel és adott át, a római szentegyhá­
zé. A m egboldogult [III.] H enrik császár pedig, mikor az országot Szent Péter tiszte­
letére m eghódoltatta [1044-ben], és a királyt [Aba Sámuelt] legyőzte, a lándzsát és
koronát elküldte Szent Péter sírjához, győzedelmének dicsőségére oda irányozván az
országjelvényeit, ahonnan méltósága ered.”35Nem vitás, VII. Gergely szövegét is átszö­
vi a kezdődő invesztitúraharc pápapárti ideológiája, és kérdés, mennyiben tekinthető
ez a tudósítás megbízhatónak. A hír ugyan azt sugallja, hogy h a még III. H enrik is
Rómába küldte a magyar királyi jelvényeket, akkor azok bizonyára a pápától származ­
tak, de ennek megítéléséhez néhány körülm ényt figyelembe kell venni. Részint azt,
hogy éppen a ném et uralkodó 10444 hadjárata előtt fordult azzal a kéréssel a pápá­
hoz, hogy az - m int a l l . század második felében élt Bonizo püspök írta - „neki Szent
Péter oldaláról zászlót küldjön, hogy azáltal megerősítve képes legyen saját uralm a alá
hajtani a Magyar Királyságot”,36vagyis 1044-ben egy pápától származó zászló (zászlós
lándzsa?) eszközül szolgált a ném et királynak a magyar függetlenség felszámolására.
Részint pedig azt, hogy a III. H enrik által Róm ába küldött magyar királyi jelvények
tényleg Istvánéi voltak-e, vagy pedig Aba Sámueléi, aki 1041-ben új jelvényeket volt
kénytelen csináltatni. Ugyanakkor az is kiolvasható VII. Gergely szövegéből, hogy Ist­
ván a lándzsa és a korona elnyerésekor, mintegy azok fejében, Magyarországot felaján­
lotta a pápának, illetve a római anyaszentegyháznak.
 SZENT ISTVÁN ES ALLAMA 93

A koronázás
A korona és a lándzsa kettősségének rejtélyét úgy oldhatjuk meg, ha elfogadjuk, hogy
a lándzsát III. Ottó adta Gézának (illetve Istvánnak) István házasságkötése alkalmá­
ból, valószínűleg 996-ban. Egy ideig tehát ez szerepelhetett hatalmi jelvényként. Meg­
erősíti ezt III. Ottó császár valamivel későbbi lándzsaadománya a lengyel Bolestaw
számára, aki koronát - szintén - nem kapott a német uralkodótól. A lándzsajuttatás­
hoz, legalábbis német részről, hűbérúri igényekjárulhattak. Mivel más jelből követke­
zően is István kínosan ügyelt szuverenitása hangoztatására, azt követően, hogy a nagy-
fejedelmi trónra lépett, és legyőzte Koppányt, 998-999-ben korona elnyerését kezde­
ményezte a pápai udvarnál és ezáltal a befogadást az európai keresztény közösségbe.
Ennek eredm ényeként Aserik elhozta magával a Szilveszter pápa áldását tartalmazó
levelet (amelyre még a nagyobb István-legenda írásakor, a l l . század vége felé is emlé­
keztek és utaltak) és a koronát (amely a koronázási paláston látható ábrázolás szerint
ékkövekkel és három liliommal díszített abroncskorona volt).
Teljesen alaptalannak azonban mégsem m ondhatjuk Thietmar idézett közlését,
hogy István a császár (azaz III. Ottó) kegyéből és biztatására kapott koronát és áldást.
999-ben ugyanis a fiatal császár nevelőjét, a francia Aurillaci Gerbertet, azaz II. Szil­
vesztert tette pápává, benne remélte azt a szövetségest, aki segítségére lesz a császári
hatalom növelésében. O ttó elképzelésében a „Római Birodalom” ura a császár, a pá­
pát csak egyházi téren illeti meg vezető szerep. Ráadásul tudjuk, hogy III. Ottó a
magyar korona küldése szempontjából döntő időszakot, az 1000. év második felét és
az 1001. év elejét Rómában, II. Szilveszter mellett töltötte. Feltehető, hogy a pápa Ottó
biztatására küldött uralkodói jelvényeket a magyar nagyfejedelemnek. A ném et ural­
kodó nagy megnyugvással vehette tudomásul, hogy nagyapja hajdani félelmetes el­
lenfelei bebocsáttatásra várnak a keresztények közösségébe. A III. O ttó és II. Szilvesz­
ter közti felhőtlen viszony miatt aligha volt fontos számukra az, hogy ki teljesíti a ma­
gyarok kérését. Együtt cselekedtek, egészen pontosan talán úgy, ahogy Thietm ar sejtet­
ni engedte: a császár kegyéből és biztatására ugyan, de végül is a pápa küldte a koronát
és az áldást.
A koronakérés István számára új legitim ációtjelentett. A magyar nagyfejedelmek
Árpádtól Gézáig azon pogány mítosz alapján tekinthették magukat a hatalom gyakor­
lására kiválasztottnak, hogy ősük, Álmos születését és leszármazottai elhivatottságát
álom jelezte előre. Ennek ideológiai tartalma a totemisztikus felfogás m iatt mélysége­
sen ellentétes volt a keresztény elvekkel. István a koronakérés révén ezzel a pogány
legitimációval kívánt szakítani, és hatalm át az Isten kegyelméből uralkodó király ke­
resztény eszméjére akarta visszavezetni. Bár ezt a legitimációt a császártól is megkap­
hatta volna (996-ban a lándzsa elnyerésével meg is kapta), de követeit azért küldte
Itáliába, m ert nem akart a Német-római Császárság hűbérese lenni. Eddigi egyház­
szervezői tevékenységét és a kereszténnyé váló Magyarország (valójában persze csak
Nyugat-Magyarország) feletti főhatalm át Szent Péter utódával kívánta elismertetni.
Hogy István reálpolitikusként vette számba a lehetőségeket, azt mutatja, hogy az 1000.
év elején III. Ottó és Vitéz Bolestaw kapcsolata a ném et uralkodó által adott lándzsa
révén egyértelműen alá-fölérendeltségi viszonnyá alakult. (Valószínűleg a ném et-
magyar kapcsolatokban 996-1000 között fennálló hasonló helyzetből akart István sza­
badulni. A II. Szilvesztertől elnyerendő koronához ugyanis az ezredforduló idején
még semmiféle pápai hűbérúri jogigények nem kapcsolódtak.) A magyar koronakül­
désnél - mivel István nagyfejedelem kérése egyértelműen a pápának szólt - a császár
nem kívánta közvetlenül fennhatóságát érvényesíteni, az ügyet a pápára bízta, így
94 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

hozhatta el Aserik követ Magyarországra „az apostoli áldást tartalmazó levelet”, valamint
a koronát. A felkenésre és a koronázásra az új évezred első napján (1000. december
25-én vagy 1001. jan u ár 1-jén), más feltevés szerint 1001. közepe táján került sor. Csak
néhány évtizeddel később, a pápa és a császár viszonyának elhidegülésekor, majd nyílt
szembenállásakor vált m indkét fél számára fontossá, hogy melyikőjüktől származik
István hatalma. Az ezredfordulón nem így vetődött fel a kérdés. A koronaküldéssel
sem a császári, sem a pápai fennhatóság nem járt együtt, ugyanakkor a korona elnyeré­
se nagyban hozzájárult István tekintélyének növeléséhez, nemzetközi elismertetésé­
hez. Ha a nagyfejedelem 996. évi bajor házasságával meg is tette Magyarország a döntő
lépést a nyugati értékrendek befogadása felé, ennek szimbolikus és tényleges elis­
merése a koronázással történt meg.

A pénzverés
István az új évezred első éveiben, a - befelé és kifelé jelképesen nagyjelentőségű -
korona birtokában, államiságának számos bizonyságát szolgáltatta. Ennek egyik fontos
ismérve a pénzverés. A magyar pénzverés kezdetei körül nagy a bizonytalanság, István­
nak mindössze két veretét ismerjük. Az egyik, az obulus (vagy féldenár) igen régóta
ismert, típusa egységes, de rendkívül sok változatban készült. A változatok azonban
csak formai jegyekre (betűformákra) szorítkoznak. Az obulus előlapján a STEPHANUS
REX ‘István király’, hátlapján pedig a REGIA CIVITAS (szó szerinti fordításban: ‘kirá­
lyi város’) felirat olvasható. Ez utóbbin Esztergomot érthették. Bizonyos, hogy a felira­
tok megválasztásában István nyugati (ném et) mintát követett. Apósa, Civakodó Hen­
rik regensburgi veretű obulusának hátoldalán REGINA CIVITAS ‘Regensburg’ fel­
irat van. Civakodó H enrik pénzére emlékeztet az, hogy István obulusán is négy há­
romszög szolgál díszítő elemként. Úgyszintén Civakodó Henrik pénzére vezethető
vissza István obulusának mind ezüstfmomsága (István obulusa lényegében színezüst
veretnek tekinthető), mind súlya (István átlagban 0,8 gram m súlyú féldenárja éppen
fele Civakodó H enrik 1,6 gramm súlyú regensburgi dénárjának).
Mivel Civakodó H enrik regensburgi obulusai a 985—995 közti évtizedben hagyták
el a verdét, logikusnak látszott arra gondolni, hogy István király címe, azaz koronája
elnyerése után közvetlenül veretni kezdte apósa pénzét utánzó obulusait. Sőt olyan
vélemény is elhangzott, hogy a magyar pénzverés kezdetei nem Istvánhoz, hanem
apjához, Géza-Istvánhoz kapcsolhatók. Géza tehát mint Civakodó Henrik kortársa vet­
te volna át az élő regensburgi mintát. Ez utóbbi véleménnyel szemben két megfonto­
lást szegezett szembe a kutatás. Egyrészt aligha valószínű, hogy a nyugat felé nyitó Géza
pénzén megkockáztatta volna a rex ‘király’ cím használatát, amikor tudnia kellett,
hogy ehhez a pápa vagy a császár engedélyére, illetve hozzájárulására volt szükség,
am it ő nélkülözött. Másrészt elhangzott, hogy a STEPHANUS REX feliratot viselő
obulusok hiányoznak a 10. század végével lezáruló éremkincsekből, holott amennyi­
ben Géza veretei lennének, azokban szerepelniük kellene. Ezeknek az obulusoknak
a magyar „köznépi” temetőkben való előfordulási helyéből (tudniillik rendszeresen
az István-utódok pénzeivel ellátott sírok közelében fekszenek, vagy éppenséggel az
István-utódok pénzeivel keverednek) az a következtetés adódott, hogy István obulusa­
it csak uralkodása második felében (1015 után) verethette, s uralkodása vége felé
kerülhettek a sírokba. így viszont az a furcsa helyzet áll elő, hogy István évtizedekkel
korábbi mintát, apósa 10. század végi veretét tekintette követendőnek egy olyan idő­
szakban, amikor Németországban m ár újabb veretek készültek. A nyilvánvaló ellent­
 SZENT ISTVÁN ES ALI .AMA 95

mondás részleges feloldásaként felmerült, hogy István obulusának súlya sógora, Hen­
rik 1009-1014 között készült, átlagban 1,54 gramm súlyú veretéihez igazodott.
István obulusai belső igények kielégítésére szolgáltak, ami arra enged következtet­
ni, hogy a magyar társadalom eljutott arra a szintre, hogy eredeti funkciója szerint
tudta használni a pénzt. Míg a 10. századi külföldi pénzek átfúrtan, övre, lószerszámra
varrva vereteket helyettesítő, pénzjelleget nem hordozó funkcióban m aradtak ránk,
addig az István-féle obulus országszerte elterjedt volt, és eredeti rendeltetésének
megfelelően pénzként használták. Ilyen pénz foroghatott a szerény m éretben létező
István-kori belső kereskedelemben, továbbá ilyen pénzt szedethetett be István a talán
a nevéhez fűződő denáradó vagy füstpénz kivetése alkalmából. Úgyszintén pénzben
kellett fizetnie a kereskedőnek a vámilletéket is. A „köznépi” tem etőkben az obulust
az elhalt szájüregében vagy annak környékén találjuk, annak jeleként, hogy hitük
szerint a halottnak ilyen módon biztosították a túlvilági útravalót. Mivel azonban István
féldenárjai kiváló ezüstfinomságban készültek, hamarosan bekerültek az európai ke­
reskedelmi forgalomba. Az István-pénzek Eszak-Európa számos vidékén (Szász- és
Lengyelországban, a Baltikumban és Skandináviában) elterjedtek, sőt arra is érde­
mesnek bizonyultak, hogy hamisítsák őket.
István másik (az időrend szempontjából azonban korábbi) veretét teljes bizonyos­
sággal csak 1968 óta ismerjük, ezt megelőzően mindössze 2 példányról volt tudomá­
sunk, ezeket nem kötötte a kutatás Magyarországhoz és Istvánhoz. Az 1968-ban
Nagyharsányban talált éremlelet mintegy 70 darabja közül 40 darab olyan ezüstpénz,
dénár került elő, amelyet a kutatás magyarországinak határozott meg, és Istvánnal
hozott kapcsolatba. (Ez a 40-es szám az elmúlt két évtized alatt 46-ra nőtt, néhány
példány eredete ismeretlen vagy bizonytalan, felbukkant 1-1 darabja a rácalmási és a
lébényi „köznépi” tem etőben is. Érdekes, hogy a 46 kárpát-medencei példány mind­
egyike a Dunántúlról való. Újabban a külországi előfordulások száma is gyarapodott.)
A dénár előlapja a LANCEA REGIS ‘a király lándzsája’ köriratot tartalmazza, közepén
szárnyas lándzsát tartó kéz látszik. A hátlapon a REGIA CIVTTAS ‘királyi város’ felirat,
templomábrázolás, valamint bizonytalan olvasató négybetűs szöveg található. Az érem­
lelet további pénzei és ékszerei alapján a kincs elrejtése 1006 után (az 1010-es évek­
ben) történhetett, a pénzt tehát ezt megelőző időben verhették. Külföldi minta nél­
kül készült, csak súlya köthette a ném et pénzveréshez. A magyar dénárok 1,26 gram­
mos ádagsúlya megfelel IV. Henrik bajor herceg, István sógora 995-1002 közt vert
dénárjai 1,25 grammos átlagsúlyának. Esetleges további párhuzam ként felvetődik,
hogy ném et pénzeken fellelhető a templom- (kápolna-) ábrázolás modellje. Mivel
ezeket a dénárokat csak kis példányszámban verhették, a gazdaság pénzigényeit ez a
veret nem elégíthette ki. Vitatható az a megállapítás, hogy eleve nem forgalmi pénz­
nek készültek, azaz nem a pénzforgalom igényeit akarták kielégíteni velük, hanem
emlékpénznek tekinthetők. Kibocsátását a királyi koronázás időpontjához lehet köt­
ni, de az m ár kétséges, hogy kifejezetten István koronázásának tiszteletére bocsátották
volna ki.
96 5. A MAGYAR AT,I .AM KIALAKULÁSA

A törvényhozás
A szuverén uralkodó további ismérve a törvényalkotás. A későbbi kódexekben ránk
m aradt szöveghagyomány szerint (amelyek közül a 12. századi Admonti kódex a legré­
gibb) Istvánnak két törvénykönyve készült. Mivel Kálmán király törvényének egyik
cikkelye a vásári árusokra kivetett vámról szólva Istvánnak olyan törvényére hivatkozik,
amely nem szerepel a ránk maradt két törvénykönyv egyikében sem, bizonyosra vehe­
tő, hogy az István-törvények eredetileg szélesebb kört fogtak át, teljesebbek voltak,
m int az a ma ismert szövegekből tükröződik. Az István-törvények a ném et hatás félre­
ismerhetetlen nyomait hordozzák magukon. Az I. törvénykönyv 1-5. cikkelye szó sze­
rint megegyezik a 9. századi frank zsinati határozatok és törvénygyűjtemény szövegé­
vel. További cikkelyek a bajor jog (Lex Baiuvariorum), illetve egyéb nyugati törvények és
zsinati határozatok ismeretében fogalmazódtak. Főleg az I. törvénykönyv frazeológiája
emlékeztet a korabeli nyugati oklevelek fordulataira. Az I. törvénykönyvhöz írott elő­
szóban István maga hivatkozik arra, hogy „régi és új császárokat utánozván”37 végzi
törvényalkotó tevékenységét. A problem atika azonban, amelyet az István-törvények
tükröznek, sajátosan magyar. Ez biztosítja az idegen (ném et) minták követése ellené­
re is az István-törvények önállóságát.
Az I. törvénykönyvben, amely 35 cikkelyt tartalmaz, nagyjából nyomon követhető a
szerkezetet meghatározó rendszer. Az 1—5. cikkely egyházi ügyeket tárgyal, intézkedik
az egyházi javak védelméről, szól a püspök szerepéről, a papok áldozatos munkájáról,
és védelmet biztosít az egyházi személyeknek a világiak és nem keresztények tanúbi­
zonysága ellen. A 6—7. cikkely a magántulajdon feletti szabad rendelkezést, a királyi
javak védelmét írja elő. A következő (8-13., 19.) cikkelyek a keresztény vallás és előírá­
sainak (a vasárnap, a böjt, a gyónás) megtartásáról, a templomi istentisztelet alatti
áhítatos viselkedésről rendelkeznek. Elítélik az erőszakos cselekedeteket: a gyilkos­
ságot (beleértve a feleséggyilkosságot), a kard kirántását bántalmazás céljából, a szán­
dékos tűzokozást, a házak megtámadását (14-16., 32., 35.). Külön cikkely (17.) ír elő
büntetést a hitszegőkkel szemben. A törvénykönyv részletesen felsorolja a földesúri
jogokat: biztosítja a szolga ura általi felszabadítását, de tiltja más szolgájának a felszaba­
dítását; nem teszi lehetővé a szolgák vádaskodását vagy tanúskodását uraikkal szem­
ben, valamint szabad em ber szolgaságba hajtását (18., 20-22.). Rendelkezik a vitézek
és vendégek (hospesek) befogadásáról, és nem engedi, hogy a szökött szolga vagy vitéz
keresőjét dolgában akadályozzák (23-25.). Külön egységet képeznek a családi élettel
kapcsolatos intézkedések: az özvegyek és árvák védelme, a szabadok és szolgák közti
házasságkötés szabályozása, a családi életnek a férj külföldre távoztával történő meg­
szakadása, a férjes asszonyok tolvajlása (26—31.). Bünteti a boszorkányokat és avarázs­
iókat (33-34.).
A 21 cikkelyt tartalmazó II. törvénykönyv a minden tíz falura rótt templomépítés
kimondásával kezdődik (1.), majd ism ét biztosítja m indenki szabad rendelkezését va­
gyona felett (2.). Már a 2. cikkely szól a király halálára vagy az ország átadására szőtt
összeesküvőről, a 17. cikkely ugyancsak a király és az ország elleni összeesküvő ügyében
intézkedik. Felmerült, hogy ezek a cikkelyek Vazul akciójának törvénybeli tükröződését
jelenthetik. Nevezetes cikkely (18.) írja elő a tizedfízetési kötelezettséget. A II. tör­
vénykönyv többi cikkelye számos ponton (a gyilkosság, az idegen rabszolgák felszabadí­
tása, a tolvajlás, a kardrántás, az ispán és a vitéz viszonya stb. dolgában) kiegészítik és
részletezik az I. törvénykönyvben foglaltakat, míg más cikkelyek a törvény előtti rendről,
továbbá a cselszövések ellen intézkednek.
 SZENT ISTVÁN ES ALLAMA 97

Általában feltételezik, hogy az I. törvénykönyv mindjárt a koronázást követően elké­

szült. Más vélekedés szerint ennek a törvénykönyvnek a szerzője azonos lenne a n é­
metországi Hildesheimből 1023-ban Magyarországra került Thankm arral, aki István­
nak fiához, Im réhez szóló Intelm eit is írta, s így az első magyar törvénykönyv csak
1024-1025-ben készült volna el. A II. törvénykönyvet általában István utolsó éveire
keltezik, de van, aki ezt kései időpontnak tekinti. A legfrissebb és mérvadónak tekint­
hető vélemény szerint kizárt dolog, hogy csak kétszer ült volna össze törvényhozásra a
királyi tanács István király 38 éves országlása alatt. Legalább annyi ilyen alkalom lehe­
tett, ahányszor a törvényszövegekben utalás történik a törvényhozó testületre vagy a
királyi akaratra. így ajelen formájában ismert két törvénykönyvvel kapcsolatban nem
is keletkezési, hanem összeszerkesztési időről beszélhetünk. A szövegek ugyanis szá­
mos alkalommal hol István szuverén akaratára, hol pedig a törvényalkotásban részt
vevő királyi tanácsra (senatus), királyi gyűlésre, közös gyűlésre, illetve az előkelők gyű­
lésére utalnak. Ezek a törvényhelyek azt bizonyítják, hogy a törvényhozás az uralkodó
és a király tanácsadó testületét alkotó szűk kör együttes m unkája volt. A különböző
alkalmakkor hozott törvénycikkeket eltérő időben, az I. dekrétum anyagát még István
korában, a II. törvénykönyvét I. András idején szerkeszthették egybe. Ez a redakciós
tevékenység biztosította az I. dekrétum nak a b ü n tető törvénykönyv, a Il.-nak pedig a
kiegészítőjelleget.

Az oklevéladás
A talán Géza-Istvánnak tulajdonítható veszprémvölgyi oklevelet nem számítva István
neve alatt 9 oklevél maradt ránk. Ezek nagyobbik része nyilvánvalóan 13-17. századi
hamisítvány (ilyen az 1006. évi nyitrai, az 1019. és 1024. évi zalavári, az 1037. évi ba-
konybéli, valamint a keltezetlen ravennai oklevél). Egyik-másik (főleg az 1015. évi
pécsváradi) oklevél őriz ugyan 11. századi (István korára visszavezethető) elemeket, de
szövegeik túlnyomó többsége későbbi korok bélyegét viseli magán. Mindössze három
oklevél m aradt ránk István korából, nagyjából az eredeti istváni oklevelek szándékát
tükrözve, bár ezek sem István, kori formájukban. Ezek az oklevelek német hatást tük­
röznek. A magyarországi latin nyelvű oklevéladás megindulása szoros kapcsolatban van
az 1002-es ném et trónváltással. III. Ottó halála után István sógora, IV. Henrik bajor
herceg lett II. H enrik néven az uralkodó, aki leváltotta az országlásával egyet nem értő
Heribert kancellárt, kölni érseket, s ami ezzel együtt járt: szélnek eresztette legtöbb
írnokát. Már régóta ismeretes, hogy az 1002-ben készült pannonhalmi oklevél Heribert
egyik írnokának a tollából származik, akinek nem ismerjük a nevét, és megkülönbözte­
tésként kapta a Heribert C megjelölést. H eribert C 1002 közepe táján érkezhetett
Magyarországra. A ma birtokunkban levő pannonhalm i oklevél sem az eredeti pél­
dány, viszont amikor hamisították (a 12. vagy a 13. században), az eredeti oklevelet —
írását szolgaian utánozva- lemásolták, miközben szövegét itt-ott megváltoztatták. Újabb
kutatások mutattak rá arra, hogy István 1009. évi pécsi és veszprémi oklevelét is a n é­
m et császári kancellária írnoka írta. A pécsi oklevelet a Heribert után következő kan­
cellár, Egilbert egyik írnoka készítette, míg a veszprémi oklevél olasz írója korábban
talán III. Ottó kancelláriájában dolgozhatott. Sem a pécsi, sem a veszprémi oklevél
nem eredeti formájában, hanem későbbi (13—15. századi) átiratokban m aradtránk.
Nem lehet tehát elvitatni, hogy István pénzverése, törvényhozása, oklevéladása in­
tenzív német hatásra, ném et segítséggel történt. Szükségszerű, hogy a koronázással a
98 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

keresztény európai uralkodók sorába lépő István bizonyságát adja uralma szuverenitá­
sának, ugyanakkor ezekkel a lépésekkel az állam további kiépítése és erősítése irányá­
ba hasson, belső szükségleteket elégítsen ki. Az is belátható, hogy ezeknek a követel­
ményeknek István a maga erejéből, külső támasz nélkül nem - legalábbis nem a latin
rítusú keresztény uralkodótól elvárt m ódon - tudott volna eleget tenni. A pénzverés­
hez gyakorlott szakemberek, a törvényhozáshoz és az oklevéladáshoz pedig latinul
tudó, jogi ismeretekkel rendelkező papok kellettek. Németország lényegében a min­
tában adott segítséget, ami magától értetődött, hiszen a magyar király felesége a Ma­
gyarországgal szomszédos ném et hercegség (Bajorország) urának, 1002-től kezdve
pedig az egész birodalom fejének a testvére volt. De csak m intát adott, a tartalom
sajátosan magyar maradt. István obulusai belső szükségletből keltek életre, törvényei
magyarországi problematikát tükröztek, oklevelei magyar ügyekben biztositottakjo-
gokat. István szuverenitása, függetlensége a Német Birodalomtól úgy is kifejezést
nyert, hogy István oklevelei —bár a császári kancellária írnokai írták - nem tartalmaz­
ták sem a császár, sem a pápa uralkodási évét, ami pedig a hűbéri függésben levő
országok okleveles gyakorlatában bevett szokás volt. István érdem e, hogy a ném et se­
gítség igénybevétele, a n ém et minta ellenére is biztosítani tu d ta Magyarország füg­
getlenségét erős nyugati szomszédjával szemben.

Gyula törzsi területének elfoglalása

A l l . század legelején István hatalma Magyarország nyugati felére terjedt ki. István
királyként az egész Kárpát-medence feletti hatalomra igényt tartott, de az elvi jo g ­
igény nem párosult tényleges birtoklással. Az ország keleti fele nem engedelmeske­
dett Istvánnak. A Szamos felső és középső folyásvidékén a Gyula-törzs saját, Bizánccal
kapcsolatot tartó államát építette ki. Az ország perem területein a kavarok éltek, és
teljesítettek határvédelmi szolgálatot, fejedelm ük központja a Mátra vidékén volt.
Dél-Erdélyt talán még m indig olyan - bolgár eredetű - külön hatalom kormányozta,
amely a területet egyre inkább a magyar törzsi államok képére formálta. A Körösök
táján Vata törzse a pogányságnak hódolt. Végül a Marostól délre a szintén bizánci
orientációjú Ajtony gyakorolt hatalmat. Istvánnak le kellett számolnia az összes törzsi
állammal.
A sort az erdélyi Gyula elleni háború nyitotta meg 1003-ban. Kérdés, hogy en nek a
katonai akciónak milyen nemzetközi összefüggései voltak. Egy feltevés szerint 1002-ben
István király és II. Baszileiosz bizánci császár szövetségre lépett egymással. Ennek kere­
tében a bizánci uralkodó Sámuel bolgár cár ellen támadt, István pedig a bolgár cár
szövetségesei, Gyula és Keán ellen vonult. A magyar király Gyula ellen vezetett hadjá­
ratáról egyetlen kortárs ném et híradás (a Hildesheimi Évkönyv) szól. Eszerint „István
magyar király sereggel m ent anyai nagybátyja, Gyula király ellen; miután őt feleségével
és két fiával együtt elfogta, országát erőszakkal a keresztény hitre kényszerítette”.38 Gyu­
la erős hatalommal kellett hogy rendelkezzék, hiszen a nyugati kútfő éppen úgy király­
nak címezi, m int Istvánt, az uralm a alatú területet pedig országnak (regnum, szó szerint
‘királyság’) titulálja. Abban nem szabad kételkednünk, hogy Gyula országa az ezredfor­
duló táján lényegében pogány volt. A Hierotheosz közvetítette keleti kereszténység
bizonnyal csak Gyula udvarában és az előkelők között terjedt el, a nép megkeresztelet-
len maradt. Az összecsapásban István volt a kezdeményező fél. A Gyula területén utóbb
kialakult Doboka vármegye alapján következtethetünk arra, hogy a Gyula elleni királyi
had vezetője Csanád apja, Doboka volt, aki rokonságban állt Istvánnal.
 SZENT ISTVÁN ES ALLAMA 99

A magyar krónikás hagyomány a Gyula elleni akció puszta tényét német forrásból (a
Hildesheimi Évkönyvre visszamenő Altaichi Évkönyvből) vette át. Ehhez fűzött meg­
jegyzései változó értékűek. A krónika őrizte meg - helyesen - azt, hogy Gyula az erdőn
túli terület (Erdély) ura volt. Hasonlóan a dolog lényegére tapint az a megjegyzése,
amely szerint István király Gyula „teljes országát, amely igen tágas és nagyon gazdag volt,
a Magyar Királysághoz csatolta”,39vagyis István katonai akciójának az volt a célja, hogy a
Gyula-féle államalakulat önállóságát felszámolja. Téved a forrás, amikor a háború in­
dítékát Gyula pogányságában látja. Megbízható és légből kapott állítások keverednek
Anonymusnál. Szerinte is pogány volt Gyula és családja, viszont feljegyezte a német
kútfőben említett két fiú nevét: Bolya és Bonyha. Anonymus szintén hangoztatta, hogy
István alávetette Erdélyt, viszont tévesen úgy tudta, hogy a megkötözve Magyarországra
szállított Gyulát István élete végéig fogságban tartotta, holott megbízható nyugati for­
rás (Thietmar) szerint Gyula - Prokuj néven - (nyilván fogságából szabadulva) a len­
gyel Vitéz Bolestawhoz menekült, feleségét István nagylelkűen utánaküldte. Gyula
legyőzésével István megvetette a lábát a Kárpát-medence keleti felében.

Háború Keán és a fek ete magyarok ellen

A magyar krónika a Gyula elleni háború leírása után emlékezik meg a Keánnal, a
bolgárok és a szlávok fejedelmével vívott harcról, aki természettől megerősített helyen
lakó népek felett uralkodott. Egyik nézet szerint Keán Sámuel bolgár cárral azonosít­
ható, akivel más forrás tanúsága szerint István valóban hadakozott. A másik nézet Keánt
a Kárpát-medencén belül keresi, benne látja annak a dél-erdélyi területnek a vezető­
jét, amely a honfoglaláskor bolgár fennhatóság alatt állt, de akkor a magyarok nem
semmisítették meg. Idővel ennek a területnek a vezetői alkalmazkodtak a magyar
környezethez, úgy kezdtek viselkedni, m int a magyar törzsi államok vezetői. Keánról
tudjuk, hogy már a 10. század második felében, Géza nagyfejedelem idejében bekap­
csolódott a hatalmi rivalizálásba. Keán tehát - bolgár származása ellenére is - magyar-
országi előkelőnek számított. Magyarok, bolgárok és szlávok felett gyakorolt hatalmat.
A szlávok őt vajdának, a bolgárok pedig kagánnak (innen ered a Keán név) nevezhet­
ték. Nem tudjuk adatokkal alátámasztani, csak gyanítjuk, hogy Keán a bolgár állammal
állt szövetségben. Legyőzése kevéssel a Gyula ellen vezetett hadjárat u tán ra tehető, a
két katonai akció talán egyazon hadjárat része lehetett.
Nagyon keveset tudunk Istvánnak a fekete magyarok elleni fegyveres fellépéséről.
Egyedül a francia Ademarus Cabannensis hagyott ránk erről rövid tudósítást. Eszerint
„István, Magyarország király háborúval támadta meg Fekete-Magyarországot, s kiérde­
melte részint erővel, részint pedig félelem és szeretet révén azt a földet az igazság hitére
téríteni”.40Szerencsére Querfurti Bruno két munkája és egy magyar kútfő segít tájéko­
zódni a fekete magyarokkal kapcsolatos kérdésekben. Bruno szövege megbízható for­
rás, hiszen a szerző térítés céljából a fekete magyarok közöttjárt, éveket töltött közöt­
tük, de lényegében semmi eredményt nem ért el. Regensburgból a D unán ju to tt el
hozzájuk. Ademarus Magyarország egyik tartományaként írja le Fekete Magyarországot,
a nagyobbik István-legenda pedig, amely megemlékezett a Bonifác szerzetesi nevet
viselő Bruno térítéséről, annak színhelyét Magyarország alsó részeire helyezi. Mind­
ezekből, valamint a pécsi püspökség alapításának körülményeiből arra leh et követ­
keztemi, hogy azok a fekete magyarok, akikkel István fegyveresen harcolt, a Duna
baranyai-bodrogi szakaszán, illetve a Szerémségben éltek. István fegyveres akciójának
köszönhető, hogy az 1008-ban még pogány Fekete Magyarország 1009-re keresztény
100 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

hitre tért. így ez a katonai akció 1008—1009-re keltezhető. A fekete magyarok, akiket
Ademarus sötét bőrszínűeknek m ondott, voltaképpen a keleti (káliz, varsány stb.)
eredetű kavarok egy csoportjával azonosak, akik a déli határszakaszt védték.
A kavarok másik, az északi h a tá rt őrző töm bjét István nem fegyveres erővel
kényszerítette a kereszténység felvételére. Több más példán megfigyelhető, hogy az
ország keleti felének tényleges birtokbavétele érdekében a király a háborún kívül
más eszközöket is igénybe vett. Az északi (Mátra-vidéki) kavarokat azzal a friggyel
kapcsolta magához István, amelyet húga kötött 1005—1010 között Aba Sámuellel, a
kavarok fejedelmével. Ez egyértelműen politikai célzatú házasság volt, ennek révén
sikerűit Istvánnak keresztény hitre térítenie Aba Sámuelt, aki utóbb udvarának ispán­
ja lett, a későbbi nádorispáni méltóság birtokosa, vagyis a kavar fejedelmet részeltette
az országos hatalomból. így István fennhatósága kiterjedt az északon katonai szolgála­
tot teljesítő kavarok szállásaira. A kereszténység terjesztésével az uralkodó igyekezett
behatolni a Körösök vidékére, Vata törzsének területére. Már az 1020-as évektől kezd­
ve folyt a térítés ezen a területen. A térítők a szomszédos szolnoki területről, majd az
1030-ban létesült Csanádi püspökség felől érkeztek, Gellért püspök is részt vett a
missziós m unkában. Vata a keresztény hitre tért, István megvethette lábát a Körösök
vidékén.

Ajtony leverése
Az 1020-as évek végére már csak Ajtony törzsi állama állt Istvánnal szemben. Ajtonyról
és a 10-11. századi magyar törzsi államról forrásaink - a nagyobbik Gellért-legenda és
Anonymus - viszonylag sok ismeretanyagot őriztek meg. Ajtony székhelye a Maros
m enti Marosvárott (a későbbi Csanádon) volt. A Köröstől kelet felé Erdélyig, dél felé
a Szörénységig és Vidin váráig, nyugatra pedig a Tiszáig neki szolgált mindenki. Aj­
tony alakja jól mintázza a l l . században tovább élő 10. századi törzsi vezető figuráját.
Hatalmának forrása elsősorban állatállománya volt. Temérdek ridegen tartott lovat
birtokolt. Juh- és kecskenyájait pásztorai legeltették. Rétegzett társadalom élén állt.
Hatalma az őt szolgáló vitézek és nemesek sokaságán —nyilván a népesség nagy részét
magába foglaló szabad elemeken - nyugodott, akik fegyveresen álltak Ajtony rendel­
kezésére. Birtokai és udvarházai voltak. A Maros folyón egészen a Tiszáig vámosokat
állított, akik megvámolták István királynak a Maroson leúsztatott sóját. Nagy hatalma
elbizakodottá tette, nem tisztelte és semmibe vette István királyt, m indenben az ural­
kodó ellen lázadt. „Hatalmát a görögöktől vette”,41 politikai számításból 1002-V idin
görög kézre kerülése - után a keleti rítusú keresztény hitre tért, és Marosvárott Ke­
resztelő Szentjános tiszteletére m onostort épített, apátot helyezett oda görög szerze­
tesekkel. Hitbeli meggyőződés nem hatotta át, mivel a keresztség felvételét követően
is hét feleséget tartott. Hatalmára jellemző, hogy a Gellért-legenda Ajtonyt fejedelem­
nek (princeps) nevezte, Anonymus pedig Ajtony koholt ősének, Gladnak a herceg (dux)
cím et adta. A legenda Ajtony területét az ország (regnum) névvel illette.
Ajtony leverésének időpontja máig vitatott kérdése történetírásunknak. Helyezték
1003-1004-re, 1008-ra, 1014—1015-re, de a legvalószínűbbnek az 1028 körüli dátum
látszik, elsősorban azért, mert pontosan ismerjük az Ajtony területén szervezett Csanádi
egyházmegye első főpapja, Gellért püspökké szentelésének évét, ami azonos a Csanádi
püspökség alapításának esztendejével, ez pedig az 1030. év. Feltehető, hogy Ajtony
leverése csak néhány évvel előzte m eg a Csanádi püspökség létesítését. Ajtony leveré­
séről a nagyobbik Gellért-legenda részletes tudósítást hagyományozott ránk, de eb­
 SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA 101

ben sok a mesés, m ondái elem (így pl. Ajtony ellen felvonultat egy Gyulát, aki azzal
kérkedik, hogy ő ölte m eg Ajtonyt, de Doboka fia, Csanád, az igazi győztes, Ajtony
kivágott nyelvével bizonyítja a maga igazát stb.). A csata lefolyását nagyjából nyomon
követhetjük. Az első ütközet Marosvár közelében Ajtony győzelmével végződött, Csa­
nád visszavonult egészen a Tiszáig. A következő napon azonban Nagyősznél Csanád
döntő győzelmet aratott Ajtony felett. Ajtony is életét vesztette a csatában. Az 1020-as
évek végére tehát István legyőzte az utolsó kárpát-medencei, vele szembehelyezkedő
törzsi államot is, s ezzel Magyarország (az egész Kárpát-medence) tényleges uralkodó­
jává vált.

Vármegye és várispánság
A magyarországi vármegyék eredete az idők homályába vész. Sokáig bizonyosnak lát­
szott, hogy a vármegyeszervezés első, írott forrásban fellelhető nyoma a 15. századvégi
Petrus Ransanustól származik, aki azt írja, hogy Géza nagyfejedelem „az összegyűjtött
seregeket... szétosztotta, és Pannonia-szerte alkalmas vidékeken helyezte el”.42Amió­
ta kiderült, hogy Ransanus kedvelt fordulatáról van szó, a forráshely elvesztette bizo­
nyító erejét. Ma már senki nem kételkedik abban, hogy a vármegye eredete nem Géza
nagyfejedelem idejére (még kevésbé korábbi korszakra) megy vissza, hanem István-
kori fejlemény. Megoszlik a szakemberek véleménye a magyarországi vármegyék ere-
deztetésének kérdésében. Vannak, akik a vármegyéket a frank comitatusból (a német
Gauból), a szláv zsupából vezetik le, mások pedig a 10. századi nemzetségi szállásterü­
letekből származtatják. Újabban felmerült, hogy a magyar vármegye bizonyos mértékig
hasonlít a lombard-olasz comitatushoz. Mivel a vármegyeszervezet közigazgatási funk­
ciót hordozott, ami a törzsi államokban (és a nomádállam időszakában) nem létezett,
valószínű, hogy kialakulásában a ném et hatás számottevő. A Gizellával érkező néme­
tek bírhatták rá Istvánt arra, hogy szakítson a vérségi társadalomszervező elvvel, és a
megnagyobbodott területű ország kormányzását területi alapokra helyezze. Közvetlen
ném et példa másolásáról azonban nem lehet szó, mivel ném et területeken már más
társadalmi és igazgatási viszonyok uralkodtak (erőteljesen megnőtt az igazgatás ma­
gánjellege) , amelyek magyarországi adaptációra - az itteni állapotok különbözősége,
kezdetlegessége miatt - nem nyújtottak lehetőséget. A ném et hatás inkább csak az elv
megvalósításában (a közigazgatás m int szükséglet m egterem tésében) jelentkezhe­
tett, a konkrét formák a sajátos magyarországi körülményekből nőttek ki. Jól mutatja
ezt, hogy lényegében egy időben (alig néhány évtizedes eltéréssel) Közép-Európa
három országában, Magyar-, Cseh- és Lengyelországban egyaránt megfigyelhető a te­
rületi szervezetként funkcionáló rendszer kiépülése, amelyek nem egymás beren­
dezkedésének másolása révén alakultak ki. Igyjoggal feltehető: Közép-Európában, a
magyaroknál is, öntörvényűén haladt előre az igazgatási egységek, kerületek létesíté­
se, és a hasonló viszonyok m iattjött létre rokonságot m utató közigazgatási struktúra.
Magyarországon e rendszer központi elemének a vár számított. A várak - nagyon
kevés kivételtől eltekintve - földvárak voltak, amelyek vagy őskori várak átalakításával
vagy újak építése révén álltak rendelkezésre. Korábbi véleményekkel ellentétben
bebizonyosodott, hogy a magyarok a 10. században a Kárpát-medencében nem építet­
tek várakat. Csak a l l . század elejétől kezdve folytak ilyen építkezések, amelyek nem
választhatók el az istváni politikától. Ez a magyarázata annak, hogy a földvárak nagy
része szerte a Kárpát-medencében azonos módon épült. Már helykiválasztásuk is ha­
sonló elveket követett: a térszínből néhány (vagy néhány 10) m-rel kiemelkedő ma-
102 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

gaslatra, folyók mellé, utak találkozásához épültek. Fatörzsek alkották a várak kazettás
szerkezetét, a kazettákat földdel töltötték ki. A várnak alkalmasnak kellett lennie arra,
hogy veszély esetén a környék népességét magába fogadja. A várak elhelyezkedésé­
ben nem figyelhető m eg rendszer, az adottságok, a szükségletek szabták meg, hogy
melyik régi (átalakított) vagy új (e célra épített) vár lett a területi igazgatási egység
székhelye. A vár, illetve a vár melléke volt az ispán székhelye, s innen indult el a
plébániahálózat kialakulása is, amely a főesperesi szervezet alapvetésétjelentette.
A l l . század elején kialakuló várszervezet kettős funkciót hordozott. Egyfelől - s a
várszervezetnek ez a formája vált később általánossá - a várakhoz tartozó terület önma­
gába visszatérő vonal által határolt, összefüggő tömböt alkotott, ahol a várkerületnek
értelemszerűen határa volt. Ezt nevezték magyarul vármegyének. Kálmán király I. tör­
vénykönyvében vegyes latin-magyar (szláv) nyelven m int civitatis mega, azaz a vár me­
gyéje (határa) fordul elő. Bár a megye (mega) szavunk szláv eredetű, de a szlávban ennek
csak ‘határ’jelentése ismert, összefüggő igazgatási területet kifejező értelm e kizáró­
lag a magyar nyelvben, a vármegye összetételben alakult ki, majd az összetétel utótagja
önállóan is hordozta ezt a jelentést. (Ez cáfolja azt a nézetet, hogy a magyar megye-
rendszer szláv eredetű lenne.) A vármegyék létére az első adat István uralkodása
elejéről való. A veszprémi püspökség 1009. évi oklevelében arról olvasunk, hogy Ist­
ván király „lelkünk üdvéért négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség szék­
helye van, Fehérvárat, Kolont és Visegrádot Szent Mihály veszprémi egyházának rendel­
jü k alá, minden templomukkal, kápolnáikkal és oltáraikkal, határaikkal és vidékeik­
kel”.43A vár határai a vár megyéjét, azaz adott esetben Veszprém, Fejér, Kolon (utóbb
Zala) és Visegrád (később Pilis) megyét jelentették, amelyek az egész középkoron át
a veszprémi püspök alá tartoztak az egyházi közigazgatás tekintetében. Másfelől bizo­
nyos várakhoz nem összefüggő terület tartozott, hanem szórtan elhelyezkedő birtokok
képezték a várkerületet. Ennek a szervezetnek a magyar nevét - ha egyáltalán volt
külön magyar neve - nem ismerjük, m odern megnevezéssel várispánságnak nevez­
hetjük. Erre a típusra szintén az 1009. évi veszprémi oklevél szolgáltatja a legkorábbi
példát, itt ugyanis a Fejér megyében fekvő Úrhida vár szervezetét (conpages civitatis)
említik.
A két szervezet közötti különbségek felismerését az gátolta, hogy a latin termino­
lógiában mindkét típusú szervezetet (tehát a vármegyét és a várispánságot is) a leg­
gyakrabban comitatus ‘ispánság’ néven, vagyis azonos elnevezéssel illették. A várme­
gyét azonban - nem túl gyakran - m ásként is hívták (pl. parochia, provincia stb.). Az
Arpád-kor korai szakaszában a vármegye mögött mindig megtaláljuk a várispánságot,
de a várispánság m ögött nincs minden esetben vármegye. A kétféle várszervezet nem
csupán abban különbözött egymástól, hogy összefüggő vagy szórt területtel rendelke­
zett. A vármegye területébe a vár határain belül (azaz a vármegyében) fekvő összes
birtok beleszámított, teh át magában foglalta a királyi rendelkezésű birtokokon kívül
az egyházi és magánföldesúri földeket is. A vármegye ispánja az egész vármegye felett
közigazgatási jogkörrel rendelkezett. István I. törvénykönyvének 8. és 9. cikkelye a
pap (presbiter, sacerdos) és az ispán (comes) kötelességévé tette a vasárnapi munkavégzés
meggátolását és a tem plom bajárás szorgalmazását. Ugyancsak már az új évezred első
éveitől dokum entálható, hogy az ispán bírói hatáskört gyakorolt megyéjében. Az Ist-
ván-törvények I. 8. cikkelye szerint attól, aki a vasárnapi m unkaszünetet nem tartotta
be, az ispán elvette ökrét, és a várnépeknek adta eledelül. Ez a megjegyzés szintén
arra világít rá, hogy a vármegye ispánja az egész vármegye területére kiterjedő hatás­
körrel látta el közigazgatási és bírói feladatait. Az ispán egyszersmind a vár ispánja is
 SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA 103

volt, tehát annak a birtokszervezetnek a feje, amelyet a vármegyeszervezéskor közvet­

lenül a várhoz kapcsoltak. Más szavakkal: az ispán nem csupán közigazgatási (állami)
funkciókat látott el az egész megyére kiterjedően, hanem a királytól nyert felhatalma­
zás alapján az igazgatása alatt álló várhoz rendelt birtokok és népek (vagyis a várispán-
ság) vonatkozásában földesúri jogokat is gyakorolt. E szervezet elem eként említi m ár
István I. törvénykönyve a várnépet (cívis), amelynek feladata a katonáskodás, békés
időben a term előmunka végzése volt.
Avármegye ispánjának azonossága a várispánnal szintén arra utal, hogy a vármegye
és a várispánság azonos tőről fakadt. A vármegyének évszázadokon keresztül nem is
alakult ki saját tisztikara, a vármegyei feladatokat is a várispánság tisztségviselői (a
hadügyekért felelős hadnagy, a várat felügyelő várnagy és a várszervezeten belül az
igazságszolgáltatást végző udvarispán), valam int a várnép felett álló tisztek (várjob­
bágyok, a várnépek tizedei és századai élén álló tizedesek és századosok) végezték el.
Ezt az tette lehetővé, hogy a korai időszakban vármegye nem létezhetett várispánság
nélkül. Ezek a funkciók megvoltak azokban a várispánságokban is, amelyekhez várme­
gye nem társult (tehát az Ú rhida típusú várispánságokban). A királyi hadszervezet
szintén a várispánságokra (és nem a vármegyékre) épült. A két szervezetet (a várm e­
gyét és a várispánságot) két dolog fogta össze. Egyrészt az, hogy m indkettő a királyi
birtokokon nyugodott (a várispánsághoz csak királyi várbirtokok tartoztak, a vármegyé­
ben pedig a királyi tulajdonú ingatlanok többségben - Szent István idején pedig
nyomasztó túlsúlyban - voltak). A vármegyét ezért az Árpád-kor nagy részében királyi
vármegyeként minősíthetjük, hiszen benne a királyi fennhatóság m ind személyi, m ind
tárgyi (birtokokat érintő) vonatkozásban erőteljesen érvényesült. Másrészt a két szer­
vezetet az kapcsolta össze, hogy az ispán személyében közös vezetője volt. A várispán­
ság tisztségviselőinek hatalm a elvileg csak a várhoz rendelt szervezetre terjedt ki, a
lesüllyesztett és a vártól függővé tett várnépek felett gyakoroltak fennhatóságot, de a
várispán és a megyésispán azonossága folytán megyei feladatokat is elláttak.

Az első vármegyék
A forrásokból ismert első vármegyék a D unántúlon alakultak ki. Ez azzal kapcsolatos,
hogy a 10-11. század fordulóján erre a területre terjedt ki az Árpádok tényleges fenn­
hatósága, illetve hogy 996 - István és Gizella házassága - után a ném et hatás itt érvé­
nyesült. Az 1002. évi pannonhalm i oklevél m ár a 997. évi Koppány-féle felkelés kap­
csán említést tesz Somogy „megyéről” (comitatus), ami ha997-re m ég nem is, de 1002-re
már hiteles híradás lehet. Vagyis Koppány leverése után István megszervezte Somogy
megyét, élére ispánt ültetett, aki Koppány somogyvári hatalmi központjából irányítot­
ta a szervezőmunkát. Már m int körülírt határokkal rendelkező megyét vetette alá Ist­
ván Somogyot és népét a pannonhalm i apátságnak. 1009-ben biztosan létezett Veszp­
rém, Fejér, Kolon és Visegrád megye. Nyugat-Magyarország más tájain ugyancsak ki­
épült a vármegyei szervezet. Az esztergomi érsekség területén fekvő Nyitra megyéről
szintén m ár István korából van adatunk. H o n t vármegye István-koriságát neve jelzi: a
megye névadója és első ispánja István egyik ném et származású előkelője, a Koppány
elleni harcban Istvánt segítő H ont volt. Nincs tudomásunk arról, hogy a kelet-magyar­
országi törzsi államok kisebb közigazgatási egységekre tagozódtak-e, de ezt egyébként
is valószínűtíennek kell minősítenünk. Viszont igazolható, hogy az e területen megje­
lenő vármegyeszervezet szoros kapcsolatban állt István államszervező (éppen e törzsi
államok vezetői ellen vívott) harcaival. Bizonyosra vehető, hogy a magyarországi várme-
106 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

gyék nem helyi előzmények alapján formálódtak ki, hanem az Árpádok dunántúli
megyéi szolgáltak mintául.
Gyula 1003. évi leverését követhette az észak-erdélyi Doboka megye kialakulása.
Első ispánja bizonnyal az a Doboka volt, a király rokona, akit Anonymus Csanád apja­
ként említett. Doboka megye legkorábbi területnagyságára vethet fényt az, hogy még
jóval később is, am ikor m ár Szolnok és Kolozs megyékkel osztozott Eszak-Erdély terü­
letén, hosszúsága m ajdnem 200 km-re rúgott, s a Meszesi-hágótól a Kárpátok gerincé­
ig húzódott. Az északi kavar szállásterületen - talán több megyével együtt - Újvár
megye létesült. Eredeti kiterjedésére utal, hogy a 13. század folyamán ebből a hajdan
egységes Újvár megyéből szakadt ki Abaúj, Heves és Sáros megye. Keán dél-erdélyi
területén egyetlen óriási megye alakult, Fehér megye. Ennek ispánját nevezhették
szláv nyelvű alattvalói vajdának, innen eredhet a később egész Erdélyt átfogó vajdai
méltóság. A nagyobbik Gellért-legenda beszámol egy István-kori vármegye, Csanád
alapításáról. Amikor Csanád vezér jelen tette Ajtony legyőzését Istvánnak, a király el­
rendelte, hogy Ajtony székhelyét a továbbiakban ne Marosvámak, hanem Csanádnak
nevezzék, s hálából Csanád vezért ennek a megyének (provincia) ispánjává (comes) tette.
Csanád megye a levert Ajtony territórium án alakult ki, amely a Körös-vidéktől az Al-
Dunáig húzódott, ezért nem alaptalan feltételezés az, hogy ez az egész terület, vagyis
a Csanádi püspökség egésze a világi igazgatás szempontjából eredetileg Csanád me­
gyéhez tartozott, és a később feltűnő mintegy féltucatnyi megye Csanádból hasadt ki.
Úgy tűnik tehát, hogy az István-kori megyék nagy területűek voltak. Figyelembe véve
azt, hogy a magyarországi várispánságok (és nem vármegyék) számát a 12. század köze­
pén 70 körülire, a l l . század 70-es éveiben 45-re teszik forrásaink, az István-kori váris­
pánságok (és ebből következtetve a vármegyék) száma 30-nál több aligha lehetett.
István és 11. századi utódai korában egy sajátos vármegye-, illetve várispánságtípus
kerül elő a kútfőkben: a határvármegye (vagy határvárispánság: marchia) . Ennek első­
rendű feladata a határvédelem volt, tehát jobbára katonai szerepkört töltött be. A határ­
vármegyék várnépeit funkciójuk alapján lövő és őr névvel illették. István vármegyéinek
többsége határvármegye volt. Ez azzal függ össze, hogy az István-kori megyék az ország
középső területéről legyező alakban „kinyílva” foglalták magukba a perifériákat. Nem
csupán a Kárpátokig húzódó Doboka és Újvár, az Al-Dunáig elérő Csanád volt határ vár­
megye, hanem ilyen volt pl. a dunántúliak közül Somogy és Kolon (amelyek átnyúltak
a Dráván és a M urán), a felvidékiek közül pedig pl. Nyitra (amely később is az ország
határfolyójáig, a Morváig ért), illetve Bars és Hont (amelyek a l l . században a Kárpáto­
kig terjedhettek). A határvármegye latin neve, a Marchia megmaradt egy szerémségi
főesperesség neveként, amely eredetileg talán egy megye megnevezéséül is szolgált.
M indenesetre István a királyi birtokon felépülő vármegyeszervezet létrehozásával
megteremtette a közigazgatást, az állam egész országot átfogó helyi-terüled intézmény-
rendszerét, olyan apparátust hozott létre, amely egyelőre szinte szétválaszthatatlanul
m agában egyesítette a megye területén a királynak m int politikai vezetőnek és mint
az ország leghatalmasabb földesurának a képviseletét az ispán személyében. Nem
véletlen, hogy István a vezető tisztségeket szívesen bízta rokonaira. Sógorából, Aba
Sámuelből királyi palotaispán lett, egyik rokona Doboka, a másik Csanád, egy harma­
dik pedig (Zoltán) az erdélyi Fehér megye élére került. A személyi függőség biztosí­
totta az istváni elképzelések megvalósulását a vármegyeszervezésben.
 SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA 107

Püspökségek létesítése
A magyarországi latin rítusú egyház meghonosítására irányuló első lépések ugyan Géza
nagyfejedelem nevéhez fűződnek, de a m unka oroszlánrésze Istvánra m aradt. István
1083-ban bekövetkezett szentté avatásában mindenekelőtt annak a tevékenységnek az
elismerése tükröződött, amelyet István e téren végzett. A későbbi hagyomány 10 (a
még későbbi 12) püspökség alapítását kötötte István nevéhez, feltehetően annak a
Pseudo-Isidorus-féle kánongyűjteménynek a hatására, amely önálló provincia (egyház­
tartomány) megteremtéséhez egy érsek és 10-12 püspök meglétét írta elő. Valószínű,
hogy még István uralkodásának vége felé sem volt Magyarországon 10 püspökség, vagy­
is a király a lehetőségekhez és nem a kánongyűjtemény posztulátumaihoz m érte egy­
házszervező tevékenységét. Az István által létrehozott püspökségek közül mind­
össze kettőnek ismerjük a pontos alapítási évét; a pécsi egyházmegye megszervezésére
1009-ben, a Csanádiéra 1030-ban került sor. Ez arra utal, hogy meglehetősen elnyújtott
folyamat lehetett a püspökségi szervezet kiépítése. Veszprémnek feltehetően Géza
nagyfejedelem utolsó éveire, az István-Gizella-házasság korára visszavezethető püspök­
sége volt, ám István mégsem ezt tette m eg érsekséggé. Veszprém elsőségére utal, hogy
míg a veszprémi püspökség északkelet-délnyugati irányban átfogta az egész Dunán­
túlt, s a Dráván túlra is átnyúlt, addig a szintén dunántúli Esztergom egyházmegyéje
teljes egészében (magát Esztergomot leszámítva) a Felvidék nyugati részére terjedt ki.
Érthető, ha István nem a királyné székvárosában, hanem a saját uralmi központjában
(egyszersmind szülőhelyén), Észtergomban létesített érsekséget. Ennek dátum a leg­
nagyobb valószínűség szerint 1001-re tehető, tehát közvetlenül a koronázás utáni idő­
re. A nagyobbik István-legenda szerint István „a római szék apostoli urának egyetértése
és aláírása közbejöttével az esztergomi egyházat tette a többiek metropolitai székévé és
tani tójává.”44Ez nagy horderejű lépés volt, hiszen ezzel szakadt ki Magyarország a né­
met (mainzi) egyházszervezet laza fennhatósága alól, vagyis az önálló egyháztartomány
függetlenséget - illetve csak Rómától való függést - biztosított a magyar egyháznak.
II. Szilveszternek az önálló magyar egyháztartomány létesítésére vonatkozó szándékát,
Esztergom érsekséggé emelését - a ném et főpapokkal ellentétben - m ind III. Ottó
császár, m ind István sógora, IV. Henrik bajor herceg támogatta. Az esztergomi székes-
egyházat Szent Adalbert tiszteletére szentelték. Ennek az lehet az oka, hogy a magyar-
országi egyházszervezésben, főleg annak első szakaszában, nagy részt vállaltak Adalbert
munkatársai és tanítványai. A hagyományban megőrzött első esztergomi érsekek - Do­
mokos, Sebestyén (aki talán Radlával azonos) ésAserik (keresztény nevén Anasztáz) -
közül az utóbbi kettő Adalbert szűkebb környezetéhez tartozott.
M inden jel arra m utat, hogy a püspökségek szervezése legkorábban az ország nyu­
gati felében ért véget. Veszprém és Esztergom után Győr következhetett; a pécsi püs­
pökség 1009. évi alapítólevele Győrött kelt. Bizonyára nem véletlen, hogy István Kop­
pány testének négy része közül hárm at éppen ezekbe a várakba (Esztergomba, Veszp­
rémbe és Győrbe) küldött, az uralma alatti terület központi helyeire; ezek néhány év
m últán püspökségi székhelyekként tűnnek fel. A püspökségek alapítását részben
megelőzte, részben követte a pogány magyarok megkeresztelése. Bizonyosan tudjuk,
hogy az Adalbert köréhez tartozó Q uerfurti Bruno a l l . század első évtizedében két
alkalommal is m egfordult Magyarországon térítés céljából. Működési területe a na­
gyobbik István-legenda szerint Magyarország alsó részein volt. Mivel Bruno a Dunán
hajózott le Magyarországra, nagy valószínűség szerint a Duna mentén térített, a későb­
bi fejleményekből következően a Duna baranyai, valkói és szerémségi szakaszán. Ugyan­
csak ezekben az években következett be a fekete magyarok megtérítése. Ez nem
108 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

Q uerfurti Bruno m unkájának volt az eredménye, hanem más térítőké, akik az erő­
szaktól sem riadtak vissza, és a térítés során egyeseket megvakítottak. Mivel Bruno tud
a fekete magyarokhoz 1009 táján eljutott pápai legációról, s mivel éppen 1009-ben
Azo pápai legátus Pécsett püspökséget szentelt fel, kézenfekvő, hogy m ind a fekete
magyarok lakhelyét, m ind a l l . század első évtizedéből ránk maradt, a térítéssel kap­
csolatos adatokat a pécsi püspökség területére lokalizáljuk. Veszprém, Esztergom és
Győr után tehát 1009-re felállt a pécsi püspökség is, s ezzel Nyugat-Magyarország
elnyerte közel egy évszázadig változatlan egyházmegyei szervezetét.
Kelet-Magyarország püspökségei az államszervező harcok sikereinek eredménye­
képpen létesültek. Az erdélyi egyházmegye kialakulása annyiban volt sajátos, hogy
ezen a területen m ár a 950-es évek óta létezett egy görög rítusú térítő püspökség.
Amikor István 1003-ban legyőzte Gyulát, törzsi államának területén latin rítusú püs­
pökséget szervezett. A görög térítő püspöknek nyilván távoznia kellett Erdélyből, de
a bizánci források m ég közel két évszázadig megemlékeztek Turkia metropolitáiról,
akik azonban ekkor m ár csupán ajogigényt jelentő cím et viselték, sem m int ténylege­
sen kormányozták volna egyházmegyéjüket. Az Erdélyben István által szervezett latin
rítusú püspökség annyiban elődjére utal, hogy egyedül ezt az egyházmegyét nem a
székhelyéről, hanem a területéről nevezték el. Az erdélyi püspökség egészen a Felső-
Tiszáig nyúlt, magában foglalta a Szamos teljes folyásvidékét. Gyula szállásterületének
megfelelően ez leh etett az egyházmegye ősi magva, csak később (1080 körül) lett
püspöki központ a Maros menti Gyulafehérvárból. Az egri püspökség alapítása nem
korábbi, mint Aba Sámuelnek és István király húgának házassága, ami 1005-1010
körüli időre tehető. Az északi kavarok szállásterületén Eger székhellyel megszerve­
zett püspökség eredetileg egészen a Körös-vidékig, vagyis Ajtony még önálló territóriu­
máig húzódott. Nyitott kérdés a kalocsai püspökség vagy érsekség kialakulása. A Du-
na-Tisza közének déli részére és a Szerémség keleti felére kiterjedő kalocsai egyház­
megye létesítése összefüggésben lehet a Dunajobb partján élő fekete magyarok meg­
térítésével, s ezek szerint Kalocsa alapítása is a 11. század első évtizedének végére
tehető. A pécsi püspökség 1009-ben megrajzolt keleti határai sejtetni engedik a kalo­
csai egyházmegye létét, de kérdéses, amennyiben eleve érsekségként létesült, mi
indokolja Magyarországon két érsekség alapítását, illetve püspökségi alapítás esetén
m ikor és miért ju to tt érseki joghatósághoz.
Legkésőbb 1010-re tehát hét egyházmegye, a veszprémi, az esztergomi, a győri, a
pécsi, az erdélyi, az egri és a kalocsai m ár biztosan létezett. Az István-korra visszaveze­
tett további három püspökség közül bizonyosat csak a Csanádiról m ondhatunk. Ez
Ajtony szállásterületén, 1030-ban alakult. Első püspöke a velencei származású Gellért
lett. A nagyobbik Gellért-legendajóvoltából újabb részletek válnak ismertté a püspök­
ség alapítását követő térítőm unkáról. Eszerint nemesek és nemtelenek, gazdagok és
szegények özönlöttek Gellérthez, kérvén megkeresztelésüket. Másokat az ispánok
vezettek Marosvárra. Szakadatlanul folyt a keresztelés abban a m onostorban, amelyet
Keresztelő Szentjános tiszteletére m ég Ajtony építtetett a görög barátoknak, akiket
azonban Csanád áthelyezett az Oroszlámoson épült új kolostorba. A keresztelésre
várakozók a tem plom kert kapujában álltak, élelmet is hoztak magukkal, m ert sokat
kellett várniuk, jó lleh et a papok állandóan dolgoztak, a püspök pedig a frissen meg­
keresztelteknek szüntelenül prédikált. Nem tudjuk meghatározni a váci és a bihari
egyházmegye kialakításának időpontját. A váci Szűz Mária-egyházat m ár a középkori
hagyomány is Géza és László hercegek nevével kötötte össze. A váci püspökség első
említése 1075-ből való, az első bihari püspököt pedig I. András korából ismerjük. Ha
 SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA 109

nem zárható is ki István-kori eredetük, de m indenképpen az István uralkodásának

vége felé alapított püspökségek közé tartoztak, tehát a Csanádival lehettek egykorúak.
Elképzelhető azonban, főleg a bihari esetében, hogy későbbi alapításról van szó.

Plébániák, monostorok
Mivel István I. törvénykönyve együtt említi az ispánnal a papot, feltehető, hogy az első
plébániák az ispáni székhelyeken létesültek. Egy évszázad alatt, nagyjából Kálmán
korára alakult ki az ispáni székhely plébánosából a főesperes, és létrejött a vármegyei
szervezettel kapcsolatban álló főesperesi szervezet, amely a világi egyházigazgatás kö­
zépszintű szerve volt. Előrehaladhatott István korában az alsó szintet jelentő plébánia­
hálózat kiépítése is. Már az I. törvénykönyv tanúsítja templomok létezését, amelyeket
az otthon tüzet őrzők kivételével mindenkinek látogatnia kellett. A II. törvénykönyv­
ben írta elő István: minden tíz falu építsen egy tem plom ot, amelyet megfelelő anyagi
javakkal (házzal, rabszolgával, lóval, tehénnel) kellett ellátni, ruhákról és oltártaka­
rókról a király, papról és könyvekről a püspök gondoskodott.
A püspökségtől a falusi plébániákig minden szinten érződött a király tevékeny
szerepe, gondoskodása a magyar egyházszervezet kiépítésében. István a magyar egy­
házszervezetet sajátos „magánegyháznak” tekintette, s nem véletlen, hogy egy évszá­
zaddal később Hartvik püspök, István egyik legendájának írója a királyt egyenesen
apostolnak minősítette. Ha ma m ég vita folyik is arról, hogy a püspöki székhelyeken
később felbukkanó székeskáptalanok visszavezethetők-e István korára (újabban 11.
század eleji ősüket dómkolostomak nevezik), az biztos, hogy a legkorábbi társaskáptalan,
a székesfehérvári prépostság alapítása István nevéhez fűződik. Székesfehérvár a ma­
gyar állam történetében csak István uralkodásának második felében ju to tt nagyobb
jelentőségre. Esztergom mellett a második székváros volt, a szakrális székhely (koro­
názó- és temetkezőhely) funkcióját vette fel később. Frank m intára István a fehérvári
egyházat saját kápolnájává tette, s kivette a püspöki fennhatóság alól. Ugyancsak a
„magánegyház"jelleg érződik István monostoralapításain. Nevéhez fűződik a pannon­
halmi apátság Géza alatt kezdődött építésének befejezése és 1002. évi felszentelése,
valamint új bencés monostorok alapítása: a Bakony rengetegében, Bélen Gizella ki­
rályné rokona, Günther, majd a velencei Gellért is rem etéskedett (az alapítás ideje
ismereden, a m onostor hamis kiváltságlevele 1037-es keltezésű). 1019-ben Zalavárott
jö tt létre apátság, 1038-ban a pécsváradi apátságot szentelték fel. Lehet, hogy István
nevéhez fűződik a zobori apátság, illetve a somlóvásárhelyi apácamonostor létesítése
is.
István egyházszervező tevékenysége természetesen csak az alapok lerakásátjelen-
tette. Utódai alatt újabb püspökségek szerveződtek (Zágráb, Nyitra), kiépült a
székeskáptalanok rendszere, további királyi alapítású társaskáptalanok jöttek létre
(mindjárt Péter király alatt Budán, a későbbi Ó b u d á n ), főesperesi hálózat fogta át az
országot, növekedett a kolostorok, plébániák száma. Mindez a későbbiekben területi­
leg is arányosabbá vált. István korában érthető m ódon elsősorban az ország nyugati
felének egyházi szervezete épült ki és erősödött meg. Az István alapította bencés
monostorok pl. kivétel nélkül a nyugati országrészben helyezkedtek el. Egyházszerve­
zete nem egyetlen országtól vagy egyetlen irányzattól vette a mintát. A magyarországi
egyházszervezésen rajta hagyta lenyomatát m indhárom nagy szerzetesi reformmozga­
lom: a burgundiai clunyi, a lotaringiai gorzei, valam int az itáliai irányzat. A magyaror­
szági egyházi szervezet „magánegyház”jellegű kiépülése a kortárs ném et (II. Henrik
110 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

császár által képviselt) modellel m utat rokonságot. Végezetül a m eghatározó latin

rítusú egyházi intézmények mellett a görög egyház monostorai szintén jelen voltak az
István-kori Magyarországon, sőt számuk István utódai alatt növekedett is.

A Szent István-i állam jellege

István alatt új államiság alapjai jöttek létre Magyarországon. Az új állam gyökeresen
különbözött mind a nomádállamtól, m ind a törzsi államoktól. (Ebben az értelem ben
az Árpádok Géza nagyfejedelem által megtestesített törzsi állama sem igazán előzmé­
nye István új államának.) Kiváltképpen élesen tűnnek elő a különbségek, h a a fen­
tebbi - a nomádállamra megállapított - ismérveknek az új államiságban való jelentke­
zését, illetve éppen azok hiányát vizsgáljuk. Az új típusú államban a vérségi elvnek
már nem volt meghatározó szerepe. Bár a l l . századi törvénycikkek közül számos még
a vérségi alapon felépülő nemzetségek létéről és bizonyos jogosítványairól vall (vagyis
a királyoknak figyelembe kellett venniük a realitásokat, hogy tudniillik a nemzetsé­
gek nem egyik pillanatról a másikra vesztették el létalapjukat), de a közigazgatás
m egterem tése és területi alapra helyezése, a törzsi államok felszámolása, a törzsi­
nemzetségi berendezkedés emlékeinek tűzzel-vassal irtása együttesen a vérségi társa­
dalomszervező elv lassú megszűnésének irányába hatott. Az új állam m egbontotta a
különféle népelemek etnikai, területi és foglalkozási kereteit. A törzsi államokkal
együtt megszűnt a nom ád határvédő szervezet alapjátjelentő kavar politikai képződ­
mény (a törzsi államhoz hasonló kavar törzsszövetség), burkából azok a n ép ek jöttek
elő, amelyek alkották (kálizok, bolgárok, székelyek stb.). A keresztény hit felvétele és
erőszakos terjesztése az eszmerendszer területén végbement egyneműsítéstjelentet-
te. Azokról a nagy horderejű társadalmi változásokról, amelyek az új állam megszületé­
sét kísérték, alább lesz szó.
A Szent István-i állam vetett ki első ízben adót magyar alattvalóira, vagyis többé - a
társadalmi helyzet változásának, egy külön katonai kíséret létrejöttének függvényé­
ben - nem elsősorban katonai szolgálatot követelt tőlük, hanem pénzbeli adót. Egy
ideig még nem nélkülözhették a királyok a lesüllyedő szabadok fegyveres részvételét
a védelmi harcokban. Idegen területek ellen pedig a 11. században alig-alig vezettek
az uralkodók hadat (vagyis a háborúnak az a szerepe, amely a 10. századjelentős részé­
ben a társadalmi létforma szerepét töltötte be, megszűnt). Az új állam megerősödésé­
hez békét és nem harcokat igényelt. Meghatározóvá vált a korábban alig-alig ismert
m agántulajdon. Ennek legfontosabb elem e m ár a föld egyéni birtoklása volt. A ma­
gyar állam ugyanis azt a m odellt képviselte, amely Nyugat-Európában földműves né­
pekre terjedt ki. Ez kapcsolatban van azzal, hogy a földművelés egyéni m unkán ala­
pul, sokkal individuálisabb foglalkozásnak számít, mint a nom ád állattartás. István
törvényei a magántulajdon védelmét szolgálták. Ez az elv mikro- és makroméretekben
felértékelte a szilárd határokat, amit a területi közigazgatásra való áttérés ugyancsak
megkövetelt. Lassan megszűntek a nom ád birodalmakrajellemző, nagy kiterjedésű,
térelválasztó közként, gyepűként szolgáló vidékek (a senki földjei), az országhatárok
összeértek. Szigorúan területi elven m űködött az egyházigazgatás. Ugyancsak állandó
és változatlan határokat követelt meg a földmagántulajdon rendszere, ígyjö tte k létre
a pontosan rögzített vonalakkal körülhatárolt birtoktestek. A vármegye is területi in­
tézményvolt, de a hozzá szorosan kapcsolódó várispánság keresztezte ezt az elvet, ez
afféle félterületi szervezetnek tekinthető. Az új magyar állam mindezen tényezők
hatására m ár nem hordozta a nomádállamok instabilitásának jellemző vonásait, ha­
 SZENT ISTVÁN ES ALLAMA 111

nem a szilárd létezés alapjait vetette meg. Az új magyar államiságot - bár sok külső
veszély fenyegette, de - nem ítélte halálra a nom ád birodalmakra jellem ző ingatag­
ság. Az új magyar állam egyszerre illeszkedett nyugat-európai modellhez (bár annak
utolérésére nem volt esélye), és biztosította a magyarság fennmaradását, hogy a Kár­
pát-medencére kiterjedő, nagy területet magába foglaló állam a magyar etnikum ve­
zetésével m int Magyar Királyság keljen életre.

A külpolitika
István a roppant m éretű belső szervezőmunkához szükséges békét a nyugati ném et
szomszéddal kialakult jó viszonnyal biztosította uralkodása első évtizedeiben. István
fiainak is ném et uralkodók nevét adta. Ottó fia m ég III. Ottó császár életében, vagyis
1002 előtt született. Kisebbik fia, az 1007-ben született Imre neve eredetileg H enrik
volt, vagyis István sógorának, H enrik ném et királynak a nevét viselte, s a Heinricus,
illetve Heinrich alakból csak később alakult ki a latin Emericus, illetve a magyar Im re
névalak. Mivel Vitéz Bolesíawa 11. század első évtizedeiben (1003-1018 között) szinte
folytonosan hadban állt Németországgal, a ném et-m agyar barátság szükségszerűen
kiélezte a magyar-lengyel viszonyt. Olaj volt a tűzre, hogy ism eretlen időpontban
István fogságban tartott nagybátyja, Gyula-Prokuj a lengyel fejedelemhez szökött, aki
egy, a közös határon fekvő várat a menekültre bízott. Az 1018 előtti években Vitéz
Bolestaw a Morva folyó völgyében fekvő erősségek ellen támadt, s úgy tűnik, sikerült
behatolnia a Kárpátok hegykoszorúján belüli területre (talán Trencsén vidékére). A ma­
gyar állam sérelmére elkövetett hódításai azonban nem bizonyultak maradandó érvé-
nyűeknek, István rövidesen visszafoglalta azokat Boles+awtól.
Az 1018-ban a ném etek és a lengyelek között m egkötött bautzeni béke rendezte a
lengyel-magyar viszonyt. Ennekjele, hogy már 1018-ban 500 magyar lovas kísérte az
orosz belviszályokba beavatkozó és Kijev ellen vonuló lengyel uralkodót. Magyarország
és a kijevi Oroszország kapcsolata István egész hosszú uralkodása alatt lényegében
kiegyensúlyozott volt. Az orosz őskrónika 998-hoz tette azt az információt, hogy a kijevi
orosz állam egyik jelentős uralkodója, Nagy Vlagyimir „békében élt a környező orszá­
gok fejedelmeivel” (köztük Istvánnal), „közöttük béke és szeretet volt”.45Ugyanitt 1000-re
keltezett hírben arról olvasunk, hogy a magyar király követeket küldött Kijevbe.
A Vlagyimir halála (1015) után tám adt orosz belső ellentétekkel magyarázható, hogy
Vlagyimir egyik fia Magyarországon próbált m enedékre lelni. Ebbe az eseménysorba
illik a lengyel Bolestaw beavatkozása az orosz viszályokba. Amint rövidesen Bölcsjaroszláv
foglalta el a kijevi trónt (immár huzamos időre 1019-ben), újra békéssé vált Magyar- és
Oroszország kapcsolata. Meghatározhatatlan időpontban komoly besenyő támadás érte
Magyarország keleti részét, elsősorban az erdélyi Fehérvár vidékét. A besenyők „gyúj­
togatásának és rablótámadásának m inden áldozatul esett”,46 de a várakba m enekült
népességet alig sújtotta a váratlan besenyő becsapás.
Nincsenek pontos információink Magyarország balkáni kapcsolatainak alakulását
illetően. Az, hogy Géza egyik leányát a bolgár Gavril Radomirhoz adta férjhez, arra
enged következtetni, hogy az Árpádok még a 10. század legvégén is bolgárbarát poli­
tikát folytattak. Lazított ezen a kapcsolaton az, hogy a bolgár trónörökös 997-998 táján
eltaszította magyar hitvesét. István lehetséges ellenfelei közül Keán bizonyára bolgár
szövetségesnek számított, de nem dönthető el, hogy Gyula feladta-e korábbi bizánci
orientációját, és szintén bolgár kapcsolatot épített-e ki (amint egy feltevés véli). Kér­
déses, hogy mikorra tehető István és II. Baszileiosz bizánci császár szövetségének meg­
112 5. A MAGYAR ALLAM KIALAKULÁSA

kötése. Az egyik nézet szerint erre 1002-ben került sor, s István m ár a bizánci uralkodó
egyetértésével gyó'zte le Gyulát és Keánt. Felvethető, hogy Gyula leverésével a ma­
gyar-bizánci ellentét alapja megszűnt. Velencei források hagyományozták ránk azt a
hírt, hogy István húgát 1009-ben vette feleségül Orseolo O ttó velencei dogé. Ez a
házasság nem m aradt hatástalan a magyar-bizánci viszonyra sem. Mivel Velence -
legalábbis jo g szerint - Bizánc hűbéresének számított, a magyar-velencei szövetség
további javulást eredményezhetett a magyar-bizánci kapcsolatokban. Ennek jele, hogy
1015-ben István serege részt vett II. Baszileiosz katonai akciójában, amely a bolgár
állam megsemmisítését vonta maga után. Ez időben Bizánc egy másik magyarországi
hatalmassággal, Ajtonnyal is szövetségesi viszonyban állt. István uralkodása második
felében megnyitotta a Magyarországon átvezető szárazföldi zarándokutat. Egy kortárs
francia szerzetes azt jegyezte fel a magyar királyról, hogy „mindenkinek igen biztos
útviszonyokat biztosított” a jeruzsálemi zarándoklathoz, a Szentföldre tartó szerzetese­
ket megajándékozta.47Az 1020-1030-as évekből maradtak ránk adatok a Magyarorszá­
gon át vivő zarándoklatokról.
István sógora, II. Henrik császár 1024-ben meghalt, vele magva szakadt a szász di­
nasztiának. Az új német uralkodó a száli frank II. Konrád lett, aki a Németországgal
szomszédos országok felé erőteljesen agresszív politikába kezdett. Ennek egyik első
jele, hogy 1026-ban Velencében letaszította tisztségéről Orseolo Ottó dogét, valamint
testvérét, a gradói (velencei) pátriárkát. O ttó Bizáncba m enekült, s feltehető, hogy
fia, Péter m ár ekkor Magyarországon talált menedékre. II. Konrád fiát, H enriket - a
későbbi III. H enrik császárt - ültette a bajor hercegi székbe, így a korábban szívélyes
és baráti m agyar-ném et (bajor) viszony megromlott. A ném et nagyhatalmi politika
következménye, hogy 1030-ban Magyarországot német támadás érte. Az országba be­
hatoló ném et sereg elől a magyarok elvitték, elpusztították az élelmet. Az éhség gyö­
törte ném et sereg nehezen vergődött át a nyugati határt biztosító gyepükön és mocsa­
rakon. A felperzselt föld taktikáját alkalmazó magyarok számítása bevált. A ném et se­
reg visszavonult. Nyomukban a magyarokkal, akik egészen Bécsig hatoltak előre, a
települést elfoglalták, a ném et sereget felmorzsolták. A békét 1031-ben kötötték meg.
Ennek értelm ében István ném i területi gyarapodáshoz jutott a Lajta és a Morva folyók
vidékén. Ennél azonban sokkal fontosabb volt, hogy a fiatal magyar állam megvédte
függetlenségét. István gátat szabott annak, hogy II. Konrád érvényesíthesse igényét
Magyarország felett.

A trónutódlás
A németek feletti győzelem öröm ét azonban hamar beárnyékolta egy fontos esemény.
1031-ben vadkanvadászaton életét vesztette István fia, Imre herceg, akit a király utódá­
nak és örökösének tekintett. Imre gondos, mélyen vallásos szellemű nevelésben ré­
szesült apja udvarában. István a Velencéből Magyarországra érkezett Gellértre, a ké­
sőbbi Csanádi püspökre bízta fia nevelését. István akaratából egy könyvecskét (az ún.
Intelmeket) állították össze Imre számára, amely a legfontosabb uralkodói tanácsokat
igyekezett írásban rögzíteni. A tanácsok között szerepelt a keresztény hit megőrzése,
az egyházi ren d becsben tartása, tiszteletadás a főpapoknak, főembereknek, vitézek­
nek, általában véve a királyi tanácsnak, hogy a befogadottjövevények hasznot hajtanak,
hogy gyakorolni kell a keresztényi tulajdonságokat (a türelm et, a kegyességet, az ir­
galmasságot) . Imre felesége a legnagyobb valószínűség szerint horvát hercegnő lehe­
tett. Házassága azonban gyermektelen maradt, s talán ez tette lehetővé, hogy 50 évvel
 SZENT ISTVÁN ÉS ÁLLAMA 113

később, amikor az egyházban központi kérdéssé vált a papi nőtlenség, Im rét m egte­
gyék a cölibátus példaképévé. Halálakor a dux Ruizorum cím et viselte. A cím értelm e­
zésére számos elmélet látott napvilágot. Az egyik - leginkább elterjedt - nézet szerint
ez a királyi sereg, a testőrség vezetőjét jelentette. Más elképzelések szerint Im re a
Nyugat-Magyarországon letelepített oroszok vezére, vagy az 1030. évi háború kapcsán
Magyarországhoz került, Lajta és Morva folyók vidékén fekvő terület kormányzója lett
volna.
Imre halálát követően Istvánnak sürgősen új trónörökös után kellett néznie. Uno-
kaöccsét, Orseolo Pétert választotta, feltehetően azért, m ert - m int a magyar krónika
íija - „senkit nem látott vérrokonai közül alkalmasnak arra, hogy halála után az országot
Krisztus hitében megőrizze”.48 István fiági rokonai közé m indenekelőtt apja testvé­
rének, Mihálynak a fiai, Vazul és Szár László számítottak, akik a királynak első fokú
unokatestvérei voltak. László Szár ‘kopasz’jelzője pogány voltára utal. Vazul - pusztán
nevéből következtetve, amely a görög Baszileiosz változata - keresztény lehetett ugyan,
talán görög rítusú keresztény, de István nem ítélhette hitbeli meggyőződését oly szi­
lárdnak, hogy rábízza az országot. Abból, hogy István Pétert választotta, világosan kitet­
szik, hogy számára m indennél fontosabb volt a Magyarországon meggyökereztetett
keresztény hit védelme. Még azt is vállalta, hogy közeli fiági rokonsága - a pogány
felfogás értelm ében m indenképpen a trónra egyetlen esélyesként számba jö h ető
Mihály-fiak, kiváltképpen az elsőszülött Vazul - mellőzésével Pétert jelölje utódául. A
közel egykorú német Áltaichi Évkönyv szerint István Pétert fiává fogadta, és a királyság
örökösévé tette, „a királyságra méltóbb” rokonát, vagyis Vazult, „minthogy ebben nem
értett vele egyet”,49 megvakíttatta, kisgyermekeit (Andrást, Bélát és Leventét) pedig
száműzetésbe küldte.
A magyar történeti hagyomány nem fedi fel ilyen világosan a történteket, mivel az
uralkodásra alkalmaüanná tett Vazul - m int a későbbi események mutatják - a magyar
királyok ősapjává vált. Az események reális megítélését leheteüenné tette két, egy­
mással össze nem egyeztethető szem pont egybedolgozása: tisztára mosni a szentté
avatott Istvánt a kezéhez tapadó vértől, illetve elvitatni Vazultól a trón megszerzésére
igénybe vett nem telen lépést, az István elleni lázadást. Ezért van az, hogy a magyar
krónika m a olvasható szövege szerint István királlyá akarta tenni Vazult, s intézkedett,
hogy szabadítsák ki a nyitrai börtönből, ahová „ifjúkori bujasága és ostobasága m iatt a
megjavulás célzatával elzárta”.50De Gizella királyné ármánykodása következtében meg­
előzték István Nyitrára tartó követét; Vazult megvakították és fülébe ólmot öntöttek.
Erről értesülve a király tehetetlenül sírt, s csak annyit tudott tenni, hogy unokaöccse,
Szár László fiait, Andrást, Bélát és Leventét szökésre buzdította. A magyar krónika
tehát Gizellának tulajdonította István tettét, a későbbi királyokat pedig nem Vazultól,
hanem Vazul öccsétől, Szár Lászlótól származtatta.
Bizonyosra vehető, hogy István döntését, vagyis Péter utódként való jelölését hama­
rosan, talán már 1032-ben követte Vazul fellépése István ellen. Általában ehhez szok­
ták kapcsolni azt a jelenetet, amelyet a kisebbik István-legenda őrzött meg. Eszerint
István élete vége felé „a palota négy főem bere..., mivel tévelygő szívükben még mindig
hitetlenség lakozott, igaztalan tervet kovácsoltak”.51 Egyikük karddal akart végezni a
beteg uralkodóval, de a penge idő előtt a földre hullt, s a zaj felébresztette a szender­
gő Istvánt, aki a merénylőnek megkegyelmezett, de három társát megvakíttatta, kezü­
ket levágatta. Amennyiben ez a történet nem lenne összekapcsolható Vazul fellépésé­
vel, úgy ez a tény még inkább aláhúzná azt, hogy István uralkodásának utolsó éveiben
- összefüggésben a trónutódlás körül tám adt bonyodalommal —kiéleződtek az udvar
114 5. A MAGYAR ÁLLAM KIALAKULÁSA

ellentétei, válságos helyzet kezdett kialakulni. Önmagában Vazul fellépése is erre

utal, hiszen képtelen volt elfogadni a keresztény uralkodó döntését, s a pogány örökö­
södési gyakorlat alapján István elleni fellépésével próbálta a hatalm at biztosítani a
m aga számára. Ugyancsak az udvaron belüli ellentétekre enged következtemi az a két
híradás, amely P éter utódlásával kapcsolatban m aradt ránk. Az Altaichi Évkönyv el­
m ondja, hogy a jelölés után Péter esküt tett arra: engedelmeskedik Istvánnak, tiszte­
letben tartja a királynét, javaiban nem károsítja, s mindenkivel szemben megvédi. Erre
az ország előkelői is esküt tettek. Vagyis István attól tartott, hogy Péter m ár trónörökös­
kén t függetleníti magát tőle, ezenkívül biztosítani akarta a tiszteletet és a bán tatlansá­
got felesége számára. A nagyobbik István-legenda arról tudósít, hogy amikor m ár kö­
zel érezte magához a halált István, „összehívta a püspököket meg udvarának Krisztus
nevét dicsőítő főembereit, és m indenekelőtt királyi címének leendő viselőjéről, nővé­
rének fiáról, a Velencében született Péterről tárgyalt velük, akit m ár jó ideje magához
hívatott, és hadának élére vezérül odaállított. Azután atyailag intette őket, hogy őrizzék
m eg az igaz h itet”.52
István utolsó üzenete lehetett ez: védeni és ápolni kell Magyarországon a keresz­
ténység zsenge palántáját. Nem ok nélkül tette ezt a király: nyilván tudta, hogy udvará­
ban szép számmal vannak olyan főemberek, akik nem igaz hívei a kereszténységnek, s
számot vetett azzal, hogy néhányan az előkelők közül nem tudnak vagy nem akarnak
vele haladni a magyar állam és egyház megerősítésének útján. Amikor 1038. augusz­
tus 15-én lehunyta szemét a király, az egyik legjelentősebb magyar államférfi távozott
az élők sorából. Székesfehérvárott temették el. István elévülhetetlen érdeme az új
típusú magyar állam kárpát-medencei m éretekben történő kiépítése. Ezzel a tettével
biztosította a magyarság politikai egységét, a korszerű európai modellhez igazította az
ország struktúráját. A kereszténység felvételével a keresztény népek közösségébe ve­
zette be a magyarságot. Az általa emelt épület azonban még nem válhatott igazán
stabillá. István halálával olyan időszak köszöntött az országra, amelyben az uralkodása
utolsó éveiben érezhető válságjelenségek felerősödtek, mi több, veszélybe sodorták
legfőbb alkotásait: a keresztény vallást és az új államot Magyarországon.
 6. AZ ALLAM VALSAGA
ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA

Péter e lső uralma

Péter kül- és belpolitikájában egyaránt tevékeny uralkodónak mutatkozott. Ami a kül-
ügyeket illeti, elsősorban németellenes akciói érdem elnek említést. Hároméves or-
száglása alatt előbb a Magyarországgal határos ném et területre (a mai Ausztriába)
vezetett hadat, ahonnan foglyokkal tért haza, később pedig III. Henrik ellen segítette
Bretislav cseh herceget. Csehországgal kötött szövetsége azonban nem teijed t odáig,
hogy szabad mozgásában korlátozta volna a Magyarországra menekült lengyel herce­
get, Kázmért. A Magyarországon járt M onte Cassinó-i barátokat megajándékozta. Tá­
mogatta rokonának, a bolgár apától származó Peter Deljannak Magyarországról kiin­
dult mozgalmát Bulgária felszabadításáért Bizánccal szemben. Tudunk arról, hogy
adókat vetett ki, törvényt alkotott, oklevelet adott ki, pénzt veretett, takarékosan, kö­
rültekintően gazdálkodott. Jelentősek az egyház gyarapítására tett lépései: létrehozta
a budai (óbudai) társaskáptalant, nevéhez fűződik a pécsi székesegyház alapítása,
illetve építése. Ezek a Péter iránt elfogulatlan forrásokban ránk m aradt adatok arra
utalnak, hogy István utóda m indenben az istváni politika következetes folytatójának
bizonyult.
Vannak azonban olyan adatok is, amelyek arra engednek következtetni: túlságosan
is gyorsan, türelmetlenül, kompromisszumok nélkül kívánt előresietni az István által
megjelölt úton. Különösen veszélyes volt ez olyan királyi udvarral a háta mögött, amely
egyaránt magába foglalta az új hit és állam feltétlen híveit és azokat, akik a régi időket,
a pogány kort vágyták vissza. Péter szerkezeti változásokat hajtott végre az Istvántól
örökölt udvarban. Nem volt alaptalan István aggodalma felesége magyarországi jövő­
jé t illetően. Péter 1038 után ellenségesen bánt Gizellával. Szabad mozgásában korlá­
tozta, az egyik városban - talán Veszprémben - elszigetelten kellett Gizellának élnie,
az új király elvette pénzét és javai egy részét. Mind egyházi, mind világi előkelőket
elm ozdított udvarából. Két püspököt tett le tisztéből, akik később sem kapták vissza
méltóságukat. Már nem tartozhattak Péter környezetébe azok a főemberek, akik Aba
Sámuel későbbi királyságának élharcosai voltak: Viske, Toyzlau és Pezli. Nem kizárt,
hogy Aba Sámuel is háttérbe szorult Péter alatt. A későbbi fejlemények ismeretében
annyi valószínűnek látszik, hogy Péter igyekezett a pogány érzelmű előkelőktől meg­
szabadulni. Könnyen lehet, hogy a politikájával feltétlenül egyetértő idegeneket,
ném eteket és olaszokat tett a helyükre.
Talán éppen ez utóbbi ténnyel magyarázható, hogy a magyar krónika torzított képet
festett Péterről. Kül- és belpolitikai cselekedeteit elhallgatta, azt emelte ki - egybe­
mosva az első és a második országlásáról alkotott benyomásokat hogy Péter „német
dühvei tombolva Magyarország nemeseit megvetette, a föld javait gőgös szemmel és
telheteüen szívvel —az állati vadsággal ordítozó németekkel és a fecskék csivitelésével
116 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

fecsegő olaszokkal együtt-felélte, az erősségeket, őrhelyeket és kastélyokat őrizetre a

németeknek és az olaszoknak adta”.53A krónika szerint az lett volna Péter szándéka,
hogy az ország teljességgel a ném etek hatalmába kerüljön, s népessége nyomorogjon.
A magyar társadalom vezető köreiből kikerültek nem voltak képesek elviselni mellőz-
tetésüket, s összeesküvést szőttek Péter ellen. Maguk közül választottak királyt, Aba
Sámuelt, a korábbi ispánt, aki István királynak sógora volt. Péternek m enekülnie kel­
lett. Sok választása nem volt. Lengyel- és Oroszországban a Vazul-fiak és kíséretük élt,
a baráti Csehország éppen 1041 őszén hódolt meg III. Henriknek. így h á t sógora,
Babenberg Adalbert osztrák őrgróf területén keresztül Németországba m ent, és Hen­
rik király védelme alá helyezte m agát. A magyarországi állam- és egyházszervezés te­
rén sokat tenni akaró Péter szükségszerűen ju to tt el korábbi ellenfeléhez; ugyanis
ismételt trónra kerüléséhez, magyarországi tervei megvalósításához reálisan csak né­
m et földről rem élhetett segítséget.

Aba Sámuel
Aba Sámuel 1041-ben lépett trónra. Uralma bosszúval kezdődött: Péter támogatóit
párthívei megölték. Az új király megsemmisítette Péter törvényét és adókivetését.
Aba Sámuel tudta: országlásajórészt III. Henrik szándékaitól függ. S m iután a német
királytól nem kapott határozott választ arra a kérdésre, vajon lehet-e tartós béke köz­
tük, az azonban kiderült, hogy H enrik vissza kívánja helyezni Pétert Magyarország
trónjára, nem habozott a cselekvéssel. 1042 elején b etö rt az Osztrák Orgrófságba, és
nagy pusztítást vitt véghez. A ném et visszacsapás az év őszén következett be: Henrik
seregei a Garam folyóig nyomultak be az országba. 1043-ban Aba Sámuel m ár minden­
áron békétkívánt, hogy uralmát meghosszabbíthassa. Félve az 1043 őszén ismét beha­
toló Henrik akciójától, lem ondott az 1030. évi magyar—ném et háború kapcsán elfog­
lalt területekről a Lajta és a Morva folyók környékén, sőt még pénzt sem sajnált a
békéért. A magyar krónika szerint amikor Aba biztonságban érezte magát a németek­
től, felfedte igazi arcát.
Nyíltan a Szent István-i alapok lerombolásának a szándéka húzódott m eg Aba visel­
kedése, értékítéletei mögött. Aba szerint „az uraknak m inden közös a szolgákkal, de az
esküszegést is semmibe vette. Az ország nemeseit megvetve mindig a parasztokkal és a
nemtelenekkel vállalt közösséget”. Az előkelőket sértette, hogy király „parasztokkal,
nemtelenekkel eszik, iszik, lovagol és folyton velük társalog”.54Noha az újabb szakiroda-
lomban felmerült e magatartás magyarázataként, hogy Sámuel - püspökei tanácsára -
őskeresztény elveket kívánt érvényesíteni, mégis inkább arra gondolhatunk: szabad
teret biztosított a pogánysághoz húzó erőknek. Teret nyerhetett Aba környezetében a
Balkánról származó bogumil eretnekség is. Gellért püspöknek ekkor íródott, röviden
Deliberatio... (‘Elmélkedés’) című teológiai munkája főleg az Aba korabeli viszonyok­
ról fest érzékletes képet. Kiderül, hogy Aba alatt háttérbe szorították a keresztény
egyházat, a püspököket mellőzték, a papokat nem engedték szólni. Aba Sámuel a
püspökök megadóztatását tervezte, s visszakövetelte az egyháznak tett felajánlásokat.
G ellért egyenesen annak kimondásáig jutott el, hogy egyeseknek „az a szándékuk,
hogy... az egyház ereje és tekintélye az eretnekek kénye-kedve szerint végül teljesen
meggyengüljön”. Nem hagyott kétséget Gellért aziránt, hogy „a látszatra pom pás palo­
ták és köntösök alatt sok undokság és ocsmányság rejtőzik, s talál kölcsönösen egymás­
ra ”.55vagyis az eretnekség a maga egyház- és államellenes tanaival betagozódott az Aba-
kori régi vágású urak és Aba Sámuel pogány gondolatvilágába. Bár van olyan fórrá-
 A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA 117

sunk, amelyik 1044-nél a magyarok pápai kiközösítéséről szól, mivel királyukat (Pé­
tert?) meggyalázták, de az értelmezési problémák m iatt ez Aba Sámuelre és híveire
aligha vonatkoztatható.
Aba Sámuel bázisa fokozatosan szűkült. Akik Péterrel szemben támogatták, mert
benne látták az idegenek ellen a magyarországi előkelők érdekeinek védelmezőjét,
aki maga is egy magyarországi nomád uralm i képződmény (a kavar törzsszövetség)
vezetője volt, jobbára csalódtak. Aba Sámuel kétségtelenül háttérbe szorította a Péter
alatt erőteljesen érvényesülő német és olasz befolyást, de nem tartotta feladatának az
állam és az egyház - István élete legfőbb művei - megvédését, ellenkezőleg, olyanokat
aktivizált országlása, akik ezeknek az intézményeknek az eltörlésére törekedtek. Ne­
mesi összeesküvés készült Aba ellen, m ire 1044 tavaszán a király Csanádon 50 előke­
lőt m egöletett. Ezzel betelt a pohár. Az Abával elégedetlenek a német uralkodóhoz
fordultak, kérték, hogy ne tűrje tovább Aba magyarországi rémtetteit. Mivel Aba nem
teljesítette a németekkel kötött béke bizonyos pontjait, ez szintén a magyar király
elleni fellépésre késztette Henriket. A betörő német sereget magyarok vezették át a
nyugati határvédelmi akadályokon. Az ütközetet 1044. július 5-én vívták m eg Ménfő­
nél (Győrhöz közel), ahol az Aba seregében felvonuló, de Péter iránt h ű magyarok
kiválása m iatt a ném et uralkodó győzelmet aratott. Zsákmányul esett Aba aranyozott
lándzsája is. Ezt és a magyar király koronáját Henrik ham arosan Rómába küldte. Aba
elm enekült a csatatérről, de elfogták, a németek és Péter magyarjai közös ítélete
alapján kivégezték. Tetem ét néhány esztendő múlva exhumálták, „szemfedőjét és
ruháit - legalábbis így tudta az Aba em lékét kegyelettel őrző népi emlékezet - épnek,
sebhelyeit pedig begyógyulva találták”,56s ekkor temették el véglegesen az általa alapí­
tott abasári monostorba.

Péter m ásodik uralma

A ménfői csata megnyitotta az utat Péter visszatéréséhez. Péter másodszori magyarorszá­
gi uralmát immár egyértelműen a ném et támogatás tartotta fenn. Német forrás (az Al-
taichi Évkönyv) beszélte el, hogy e csata után a magyarok tömegesen hódoltak III. Hen­
rik előtt, majd nagy kísérettel Székesfehérvárra mentek, ahol a német uralkodó sze­
mélyesen ültette Pétert királyi trónusára, s megkísérelte kibékíteni egymással Pétert
és a magyarokat. H enrik végül engedélyezte a kérelmezőknek a német jo g használa­
tát. Hogy Péter már 1044-ben ténylegesen Henrik hűbérese lett, aligha kétséges. A
formális aktusra sem kellett sokáig várni. A német uralkodó a következő (1045.) év
pünkösdjét szintén Magyarországon töltötte. Ekkor nagyszámú magyar és németje-
lenlétében egy aranyozott lándzsával szimbolizálva Péter átadta Magyarországot urá­
nak, Henriknek. Péter ném et segítséggel szerezte vissza királyságát, de ném et hűbé­
resként is első uralkodásának programját kívánta megvalósítani: erősíteni az államot.
A Magyarországon bevezetett bajor törvény hatékonyabban védte az uralkodó elit va­
gyonát és hatalmát, m int István törvényei. Rövid ideig tartó második országlásáról
keveset tudunk. Bizonyosra vehető, hogy az Aba által eltörölt adókat ismét kivetette.
Péter újabb uralmával szemben elégedetlenség tám adt a társadalom különböző
vezető köreiben. Az egyik összeesküvés Viske, Bolya és Bonyha nevéhez fűződik. Viske
Aba Sámuel egyik főem bere volt, ebből következően pogány érzelmű lehetett. Bolya
és Bonyha az 1003-ban legyőzött erdélyi Gyula fiai voltak. Anonymus —korántsem
hitelt érdem lő m ódon —mind Gyulát, m ind fiait pogányoknak minősíti. Ok Péter
alatt István király idejét siratták vissza, aki „szerette és felemelte őket”.57 Nyilván a
118 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

Gyula-fiak is - talán a pogánysághoz húzó érzelmeik m iatt - kikerültek Péter udvará­

ból, és ez állította őket élesen szembe Péterrel. Összeesküvésük kitudódott, Péter
kegyetlenül leszámolt mind a vezetőkkel, mind a résztvevőkkel. A másik összeesküvés
Csanádról indult ki, bizonyára Gellért püspök állt az összeesküvők élén. Ő t Péterrel
családjuk velencei ellentétei állították szembe, társait az motiválta a Péter-ellenes össze­
esküvésre, h o g y -a magyar krónika szerint-látták „népük bajait”.58 Követeket menesz­
tettek Vazul száműzött fiaihoz, Andráshoz és Leventéhez Oroszországba, s nekik aján­
lották fel Magyarország trónját. Ebbe a főpapi-főnemesi összeesküvésbe torkollott a
Vata vezette felkelés.

A Vata-felkelés
Vata Békés várának ura volt, valószínűleg a Körösök vidékén megszállt egyik magyar
törzs vezetője. Már korábban folyhatott itt térítés a kereszténységet befogadó szomszé­
dos vidékekről, Vata is keresztény hitre tért. Az új vallás felvétele azonban bizonnyal
politikai számításból történt, ez leh etett a feltétele annak, hogy Vata megmaradhas­
son a törzsi terület élén. Helyzete teh át Aba Sámueléhez hasonlíthatott, aki szintén
érdekből vállalta a kereszténységet, ennek fejében m egtarthatta törzsiségben gyöke­
rező hatalmát, s am ikor lehetősége volt, levetette álarcát. Vata számára ez az alkalom
1046-ban érkezett el. Péter erőszakos akciói válthatták ki Vata felkelését. Elképzelhe­
tő, hogy Péter kísérletet tehetett Békés várának elfoglalására, Vata elmozdítására és
saját ispánjának odaültetésére. A kereszténység zászlaját magasra emelő, németekre
és olaszokra építő Péterrel szemben Vata a szabad magyarok tömegeire támaszkodott,
mozgalma ideológiájául a pogányság kínálkozott. A magyar krónika leírása szerint
1046-ban a frissen keresztény hitre tértek közül Vata „volt az első, aki gonosz szelle­
m eknek ajánlotta magát, leborotváltatván fejét, és három ágban bocsátotta le hajfürtje­
it a pogányok szokása szerint”,59m ajd felbujtására az egész nép a pogány isteneknek
szentelte magát, és lóhúst ettek. Vata felkelése Békésből indult ki, ham arosan azon­
ban Kelet-Magyarország nagy részére átterjedt a mozgalom. Eretnekek is csatlakoztak
hozzá, akiknek állam- és egyházellenessége egybevágott a felkelők hasonló követelé­
seivel.
Amikor a Gellért vezette össszeesküvők hívására Oroszországból visszaérkezett And­
rás és Levente, a Vata-felkelés résztvevői Abaújvárott eléjükjárulva azt kérték a pogány
hajlam ú Vazul fiaitól, hogy „engedjék az egész népet a pogányok szokása szerint élni, a
püspököket és az egyháziakat megölni, az egyházakat lerontani, a keresztény hitet elvet­
ni és bálványokat im ádni”.60 A hercegek nehéz választás elé kerültek: maguk sem
ítélhettek egységesen. András már Oroszországban keresztény hitre tért, Levente vi­
szont megmaradt pogánynak. Püspökök hívták őket haza, akik a távoli Székesfehérvá­
rott tartózkodtak, ők viszont Újvárott hatalmas pogány tömeggel találták szemben ma­
gukat. Ráadásul tudták, a hatalom birtoklásáért meg kell mérkőzniük Péterrel, nem
közömbös tehát tömegbázisuk. Engedtek a követelésnek: jóváhagyták a pogány felke­
lők programját. Azok nem késlekedtek. „Megölték a keresztény hitet megtartó egyhá­
ziakat és világiakat, Isten igen sok egyházát lerombolták. Azután Péter király ellen fel­
kelvén az összes ném etet és olaszt, akik különböző hivatalok élén Magyarország-szerte
voltak, csúf halálnak adták át”.61Akciójukról és tetteikről követek útján tájékoztatták
Pétert.
A nyugati Felvidéken tartózkodó P éter sietve átkelt a Dunán, és Székesfehérvárra
indult. A kapukat bezárták előtte, a király kívül m aradt a városon. Ugyanekkor a püs­
 A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA 119

pökök és világiak Székesfehérvárról a hercegek köszöntésére indultak, s megérkez­

tek a pesti révhez, ahová közben elértek Vatáék, és ahová közeledett András és Leven­
te is. A rév budai oldalán a felkelők a püspökökre rontottak, de kiváltképpen Gellért
volt támadásuk célpontja. Kövekkel dobálták meg, majd kocsistul a mélybe taszították
a Kelen-hegyről (amely később kapta a Gellért-hegy nevet), a félholt püspököt lán­
dzsával ledöfték. Péter király m ellett Gellért szám ított Vatáék egyik fő ellenfelének.
Míg vele körülményesen végeztek, két másik püspöknek sikerült egérutat nyerve
átkelnie a Dunán. Gellérttel szemben valószínűleg személyes bosszú fűtötte Vatát,
hiszen Csanádi püspökként a vele közvetlenül szomszédos terület felett gyakorolt
egyházi fennhatóságot, s térítő kísérletek is elsősorban Gellért részéről és a Csanádi
egyházmegyéből érhették Vata területét. A pesti révnél további püspökök szenvedtek
vértanúságot, így a Dunán át m enekülő két püspök egyike. A másik főpapot az időköz­
ben odaért András herceg m entette ki az eretnekek kezéből. A D unán való átkelés­
kor vesztette életét Szolnok ispán, akiben a Tisza-vidéktől a Keleti-Kárpátokig elnyúló
Szolnok megye első, névadó ispánját láthatjuk. Míg Gellért délkeletről, délről, addig
Szolnok északnyugatról és északról jelenthetett fenyegetést Vatáék számára, haláluk
tehát szervesen összefügg a felkelők eredeti célkitűzésével, az állami hatalom és az
egyház meggyengítésével, eltörlésével. „Egyháziak és világiak akkora sokasága szenve­
dett azon a napon vértanúságot - írja a magyar krónika -, hogy számukat csak Isten és az
angyalok ismerik”.62
Péter közben a kapuit bezárt Fehérvár alól Moson felé m enekült, hogy osztrák
földre szökjön. A magyarok azonban már lezárták az ország kijáratait, ami leheteüenné
tette Péter számára a kijutást. Ugyanakkor András is visszahívta a békesség csalárd
ígéretével. Péter visszafordult, ám amikor a Fehérvárhoz közeli Zámoly faluban And­
rás követe el akarta fogni, egy udvarházba szorulva három napon át védekezett, de
emberei elfogyván mellőle, fogságba esett. Megvakították. Az eseményekhez korban
közeli Altaichi Évkönyv szerint a pogányok fosztották meg szeme világától. Eszerint
Andrást és Leventét egészen Fehérvárig kísérte Vata népe, s G ellért és Szolnok m el­
lett harmadik fő ellenségükkel is sikerült végezniük. Az egyik híradás szerint Péter
rövidesen meghalt, az általa alapított pécsi egyházban temették el. (Más forrásadat
szerint azonban 1059-ig élt.) A pogány Levente is ezekben a napokban hunyt el, róla
azt jegyezte meg a magyar krónika: „ha tovább élt volna, és az ország feletti uralm at
elnyerte volna, kétségtelenül egész Magyarországot megrontotta volna a pogány bál­
ványimádással”.63 Leventét pogány módra tem ették el dédapja, Taksony nagyfejede­
lem mellé. Feltehető, hogy Vazul három fia közül Levente volt a legidősebb, így a
korona őt illette volna. Ez a tény rávilágít annak a kockázatára, hogy Gellért és társai a
Vazul-fiakat hívták be Péter ellenében. Aligha lehettek egészen bizonyosak abban,
hogy Levente és András hajlandók lesznek követni az István király által kijelölt vonalat
annak Péter alatti túlzásai nélkül, azaz hogy olyan uralkodó lép m ajd Péter helyére,
aki képes lesz rátalálni az állam válságából kivezető útra.

I. András
Levente halálával egyértelművé vált a trón sorsa. 1046 őszén I. András került Magyar-
ország élére. Amikor Székesfehérvárott királlyá koronázták, csak a Vata-felkelést túl­
élő három püspök állt mellette. Bizonytalan, hogy a 19. század második felében a
Nyitraivánkán előkerült koronát vajon IX. Konstantin bizánci császár küldte-e A nd­
rásnak (s a koronázást esetleg ezzel hajtották végre), vagy pedig katonai zsákmány
120 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

formájában jutott-e el Magyarországra. (Mindenesetre András alatt a magyarok harcol­

tak a Bizánci Birodalom területén, egészen Szófiáig nyomultak, amint erről írott for­
rás szól.) A hatalom birtokában Andrásnak m ár nem volt szüksége a pogány és eret­
nek töm egek támogatására, ezért a felkelést leverte, vezetőiket kivégeztette. Saját
meggyőződésének megfelelően, valamint az ország egyházi és világi előkelőinek óha­
jára „egész népének fővesztés büntetése alatt megparancsolta, hogy a korábban számuk­
ra engedélyezett pogány szertartást letéve Krisztus igaz hitére térjenek vissza, és min­
denben azon törvény szerint éljenek, amelyre Szent István király tanította őket”.64Az új
magyar uralkodó tudatosan István király örökösének tekintette magát, utasítást adott
elődje királyi jelvényeinek összegyűjtésére. András a közben császárrá koronázott
III. H enrik támogatását élvező Péter ellenében került a magyar trónra, számítania
kellett arra, hogy előbb-utóbb német ellenakcióra kerül sor. A Vata-féle felkelés idő­
pontjában, 1046 őszén H enrik éppen Itáliába indult, ahonnan csak 1047 tavaszán tért
vissza Németországba, am ikor már befejezett ténnyé vált Péter trónfosztása és András
királysága. Az új magyar uralkodó rövidesen követséget m enesztett Henrikhez, ma­
gyarázni próbálta vétlenségét Péter sorsának alakulásában, s a német császár jóindula­
tát kívánta biztosítani uralmához, akár áldozatok árán is. Arra azonban, hogy birodalmi
hűbért vállaljon, miként Péter tette, nem volt hajlandó. így a katonai „megoldás” terve
került elő, Henrik már 1047 nyarán háborúskodni kívánt Magyarországgal, hogy bosszút
álljon Péterért, illetve hogy elfoglalja Magyarországot. A ném et belviszonyok azonban
egyelőre megakadályozták a gyors cselekvésben. Anonymus is tanúbizonyságát szol­
gáltatta annak: András király „attól félt, hogy a német császár Péter király vérének
megbosszulására Magyarországra jön ”.65
Ezt a császártól „ajándékba” kapott néhány évet használta fel András arra, hogy
felkészüljön a kikerülhetetlennek látszó n ém et támadás elhárítására. A király felesé­
ge, Anasztázia kedvéért, aki Bölcsjaroszláv kijevi nagyfejedelem leánya volt, n o meg a
németektől való félelmében a zempléni vár vidékén egy helyet szerzett, közel Anasz­
tázia szülőföldjéhez. Ugyancsak felesége hatásának tulajdonítható, hogy Visegrádon
keleti rítusú monostort alapított. A német támadás elleni védelem célzatával 1049-ben
a magyar-cseh határon felépíttette Magyarbrod várát. Szintén összefügg a ném etek
elleni előkészületekkel, hogy Levente haíála után hazahívta Lengyelországból öccsét,
Bélát, trónörökösévé tette, és 1048 táján megosztozott vele az országon. András magá­
nak tartotta meg az ország kétharmad részét (a Salamon-kori adat szerint ez 30 váris-
pánságotjelentett), Bélának pedig egyharmad részt engedett át (vagyis 15 várispánsá-
got). Felm erült olyan nézet is, hogy ezzel a megosztással egy régi intézmény, a türk
mintára a trónörököst megillető, etnikai bázisát vesztett területi szervezet kelt volna
életre, de m egalapozottabbnak tűnik arra gondolni, hogy olyan osztozásról van szó,
amilyen rendre megtalálható a kora középkori népek történelmében a feudális állam
kialakulását követő időszakban. Maga a magyar krónika is az András és Béla közötti
osztozást tekinti Magyarország első felosztásának királyai és hercegei között. Az így
létrejött hercegség (dukátus) intézménye egyfelől a széttagolódás korai, még a királyi
birtok túlsúlyának időszakában felbukkanó formája volt, amelynek létrejöttében nagy
részt vállalt a rivális herceg mögé felsorakozó arisztokrácia. Másfelől azáltal, hogy az
ország m ég elmaradottnak tekintett perem területein (Nyitra és Bihar tágabb környé­
kén) jö tt létre, az állami és egyházi szervezet további kiépítése és megerősítése irányá­
ba hatott. A király és a herceg viszonyában egyelőre az együttműködés és a kölcsönös
megértés dominált. Ennek nagy szerepe volt a Magyarország elleni német támadások
visszaverésében.
 A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA 121

1050-ben ném et kezdeményezésre határvillongások törtek ki a m agyar-ném et ha­

táron, s újra felépült a Magyarország elleni ném et támadások szempontjából fontos
Duna m enti erősség, H ainburg vára. Ez az eseménysor a következő évben nyíltan
kirobbanó német-m agyar háború közvetlen előjátéka volt. 1051-ben III. H enrik csá­
szár vezetésével nagy ném et sereg indult Magyarország ellen. A Dunán élelem m el
rakott hajóhad haladt kelet felé, a császár azonban váratlan húzással - megkerülve a
Duna és mellékfolyói, valamint a Fertő és a Hanság nehezen járható m ocsarait és
határvédelmi erődítményeit - mélyen délről, a Zala folyó forrásvidéke felől tám adt az
országra. András és Béla a felperzselt föld taktikáját alkalmazták. Engedték behatolni
az országba az ellenséget, de útjukból m inden élelmet elpusztítottak, a német hajóha­
dat pedig, amely a németek utánpótlását volt hivatva biztosítani, csellel visszafordulás­
ra és távozásra bírták. Feltehetően Fehérvár közelébe ju to tt a császári sereg anélkül,
hogy harcba bocsátkozni akaró magyar haderővel találkozott volna. Ugyanakkor éjsza­
kánként a magyarok - és velük együtt a besenyők - zaklatták, azaz nyilakkal támadták,
váratlan rajtaütésekkel nyugtalanították a gyötrő éhség m iatt amúgy is kim erülőben
levő ném et sereget. Eredmény nélkül kellett hát Henriknek visszavonulnia. Ekkor
érte a ném eteket a Vértes-erdőnél a magyarok nyílt támadása. A körbezárt ném etek
vértjeik eldobálásával könnyítettek terheiken, s próbálták m egm enteni puszta életü­
ket. Ha nem kevés áldozat árán is, de sikerült a császári seregnek kivergődnie Magyar-
országról.
A ném et-m agyar összecsapás után András továbbra is hajlott a békére, amelynek
érdekében kiváltképpen IX. Leó pápa fáradozott sokat. A fegyvernyugvás kedvéért
még arra is rávette Andrást, hogy mutatkozzék hajlandónak adófizetésre a császár
számára. H enriket azonban még ez sem elégítette ki. A magyar krónika szerint „meg
akarta torolni a Péter ellen elkövetettjogtalanságot, és uralm a alá akarta hajtani Ma­
gyarországot”.66 1052-ben a Dunán vonult fel az ország ellen, s Pozsony várának vívásá­
hoz kezdett. Nyolcheti ostrom sem bizonyult elégségesnek Pozsony megtörésére és az
ú t megnyitására Magyarország belseje felé. Ráadásul a magyar sereg egyik vitéze,
Zotmund (Búvár Kund) megfúrta a császár hajóit. Az újabb ném et hadjárat is eredmény­
telenül végződött. Kisebb összecsapások még éveken át voltak a német-m agyar hatá­
ron, de a császári sereg már nem zúdult többé Magyarországra András alatt. III. H en­
riknek belső nehézségei támadtak. A megkezdett béketárgyalások elhúzódtak, s köz­
ben 1056-ban meghalt a császár. Utóda kisgyermekkorú fia, IV. Henrik lett. András sze­
rette volna a megkötendő békét házassággal megerősíteni, ezért felmerült IV. Henrik
nővérének, Juditnak, valamint András fiának, Salamonnak a házassága.
Ezzel a tervvel is összefügghetett, egyúttal öccsének, Béla hercegnek a trónra kerü­
lését is meg akarta akadályozni András azzal, hogy 1057-ben királlyá koronáztatta első­
szülött fiát, az akkor ötéves Salamont. A hercegi méltóságot birtokló Béla, aki András
halála esetén az egész országra igényt tartott, háborgott András döntése m iatt. Béla
bátyja korábbi viselkedése alapján arra számított, hogy ő örökli majd a koronát. Amikor
1055-ben András megalapította a tihanyi bencés apátságot, az alapítólevélben —amely
a magyar nyelvi szórványok m iatt is nevezetes —mintegy társuralkodójaként szerepel­
tette Bélát. A magyar-német békét 1058-ban a Morvamezőn kötötték meg, eljegyezte
egymást a l l éves Judit és a hatéves Salamon. A német-magyar ellentét tehát elsimult,
viszont kiéleződött András és Béla viszonya. A király világosan látta, hogy Béla elle­
nében fia nem léphet a trónra, így hát döntésre akarta vinni a dolgot Bélával. Talán
1059-ben a Tisza-parti Várkonyban találkozott a király és a herceg. Itt - a hagyomány
szerint - András az országot korona, a hercegséget pedig kard formájában ajánlotta fel
122 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

Bélának, hogy a kettő közül válasszon. Valójában csak a kardot volt szabad választania -
ezt is tette hiszen ha a koronáért nyújtotta volna a kezét, András emberei lekaszabol­
ták volna.
Béla a várkonyi jelenet után családjával és legközvetlenebb híveivel Lengyelország­
ba ment, hogy sereget gyűjtsön András ellen. András is háborúra készülődött: család­
já t a kincstárral és a koronával együtt Ausztriába küldte, majd am ikor Béla lengyel
seregekkel tö rt Magyarországra, András ném et segítséget kapott. Jobbára ném etek
alkották András haderejét, hiszen híveinekjava része Salamonnal együtt Ausztriában
volt, a magyarok többsége viszont Béla mellé állt a testvérharcban. Az összecsapásra a
Tiszától keletre került sor, Béla bihari hercegségében vagy annak közelében, ahol
Béla győzelmet aratott. A legyőzött és nyugat felé m enekülő sereget végigüldözte az
országon. A lezárt mosoni kapunál fogták el a magyarok a n ém et sereg vezéreit, s
ekkor jutott kezükre András király is, aki fogolyként rövidesen m eghalt a zirci udvar­
házban. Andrást az általa alapított tihanyi m onostorban temették el.

I. Béla
Bélát 1060. decem ber 6-án koronázták királlyá. Az új uralkodó hatalmának legitimálá­
sát úgy is biztosítani kívánta, hogy minden faluból két-két vént hívott Székesfehérvár­
ra. A régi idők népgyűlését támasztotta fel ezzel az intézkedéssel. Béla valószínűleg
ezt az alkalmat kívánta felhasználni arra, hogy meghallgassa a n ép panaszait, s kedvé­
ben járjon az őt támogató tömegnek. A fehérvári gyűlésre elsősorban a Dunántúlról a
szolgák, közrendűek és elszegényedett parasztok sereglettek össze. Nagy számuk m eg­
rém ítette a királyt, valamint az egyházi és világi előkelőket, akik a városba húzódtak
vissza. Hát még mekkora riadalm at keltettek az összegyűltek követelései, amelyeket
elöljáróik hoztak a király és a főem berek tudomására: „Engedd m eg nekünk, hogy
atyáink szokása szerint pogány m ódra éljünk, hogy megkövezzük a püspököket, kibe­
lezzük a papokat, leöldössük a klerikusokat, felakasszuk a dézsmaszedőket, lerombol­
ju k a templomokat, összetörjük a harangokat.”67 A király három napi gondolkodási
időt kért. Nem azért, mintha gondolkodnia kellett volna, hiszen lengyelországi meg-
keresztelkedése óta meggyőződéses keresztény volt, hanem azért, hogy ez idő alatt
megtegye a szükséges intézkedéseket. Svaiéban három nap elteltével a - választ váró
- tömegre fegyveres katonák rontottak, szétverték az egybegyűlteket, sokakat megöl­
tek, másokat megkorbácsoltak, az elöljárókat fogságba vetették, így csillapítván le a
pogányjellegű lázadást.
Elterjedt nézet, hogy ennek a mozgalomnak a vezetője az 1046. évi felkelés élén
álló Vatának a fia, János volt. Jánosról annyit tudunk, hogy apja pogány szertartását
követte, varázslókat, jósnőket és táltosokat, tehát a régi világ „papjait” gyűjtötte maga
köré. Már nem apja várában, Békésben élt, hiszen a magyar krónika azt írja: „ezek
varázsigéi nagyon kedvessé tették őt az urak szem ében.”68Vagyis a pogány hagyomá­
nyok őrzőit töm örítette maga köré, s ezekkel a regösökkel, mulattatókkal látogatta
sorra a még pogány érzelmű urakat. Gellért püspök műve, a Deliberatio az 1040-es
években valóban említést tett azokról a rossz keresztényekről, akik „nap mint nap csepű-
rágók orgiáin tobzódnak”.69 Béla keményen fellépett az ilyen jelenségek ellen. A ki­
rály fogatta el Vata fiajános egyik „papnőjét”, Rasdit, s oly sokáig tartotta börtönben,
hogy ott veszett el. Valószínűleg Béla volt az, aki megtiltotta a keresztényeknek, hogy
feleséget vegyenek Vata ésjános nemzetségéből. Az 1061. eleji fehérvári tömegmeg­
mozdulás nem igényelt vezetőt. A mozgalom jelszavainak feltűnő egybecsengése Vata
 A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA 123

másfél évtizeddel korábbi felkelésének programpontjaival nem jelenti a két akció

rokoníthatóságát. Ugyan m indkét mozgalom a pogány ideológia talaján állt, de eltérő
volt tartalma és tömegbázisa. Míg 1046-ban Vata önös céljai érdekében pogányjelsza-
vakkal a szabadok széles töm egeit tudta felvonultatni, addig 1061-ben elsősorban az
alávetettek éltek azzal a lehetőséggel, hogy egy kevéssé átgondolt királyi intézkedés
átsegítette őket a középkori népi mozgalmak legnagyobb akadályán: az elszigetelt­
ségen.
Béla alig hároméves uralkodása alatt (1060-1063) tanúbizonyságát adta uralkodói
képességeinek. Nem forralt bosszút azok családtagjai ellen, akik Salamont követve
elhagyták az országot, hanem vigyázott rájuk és javaik épségére. Fontosak gazdasági
intézkedései. Azok a korábbi vélekedések, hogy Béla már hercegként jó m inőségű,
értékálló pénzt veretett, és ezt a gyakorlatot folytatta királyként is, az újabb kutatások
tükrében nem igazolódtak. Királyként I. András denáraihoz képest lényegesen ki­
sebb átlagsúlyú pénzt veretett. A krónika dicséretére legfeljebb utóda, Salamon ér­
méivel való összevetésben szolgált rá. Armaximálást valósított meg, a magyar krónika
szavai szerint „nem engedte ugyanis, hogy a kereskedők és pénzváltók utálatos és
telheteüen kapzsiságukban túl nagy hasznot zsebeljenek be az egyszerű em berektől
és a parasztoktól”.70Feljegyezték róla, hogy enyhített a terheken: bizonyos adókat és a
régi tartozásokat elengedte. Az addig vasárnap tartott vásárokat a szombati nap ra he­
lyezte át, ezzel megszüntette a vasárnapi istentisztelet legnagyobb konkurenciáját.
(Ezek közül néhány intézkedését újabb feltevés I. Gézához kapcsolja.) Béla Szekszár-
don alapított monostort. A hitélet terjedésének nyilvánvaló bizonyítéka, hogy 1061-ben
immár világi előkelő, O ttó somogyi ispán létesített bencés apátságot Zselicszent-
jakabon. Béla királyságának évei alatt, noha maga több mint egy évtízeden át a herceg­
ség ura volt, nem támasztotta fel a dukátus intézményét, azaz nem osztozott senkivel
sem a hatalm on. Béla belpolitikájában a válság sikeres leküzdésének jelei m utat­
koztak.
Salamon németországi tartózkodása, egyáltalán Magyarország újabb ellentéte a Né­
met Birodalommal rányomta bélyegét Béla rövid országlására. A ném et király udvará­
ban már 1061 elején birodalm i tanácskozás tárgya volt, hogy m iként szerezhetnék
meg Magyarországot Salamon számára. Béla hiába bocsátotta szabadon a fogságba esett
német előkelőket, hiába menesztett követséget 1063 nyarán ném et földre, hogy meg­
magyarázza személyes ártatlanságát Salamon távozásában, hiába ígérte meg a herceg­
ség fejében a királyság visszaadását Salamonnak, a birodalom eltökélte a harcot Ma­
gyarországgal, s 1063 szeptemberében m egindult a ném et támadás. Közben Bélát
baleset érte, dömösi kúriájában az összeomló trón súlyosan megsebesítette. Félholtan
vitték a betörő ném etek elé, majd a ném et sikerek hallatára m eghalt. Az általa alapí­
tott szekszárdi m onostorban temették el. Fiai, Géza, László és Lampert látták, hogy
nem tudnak eredményes ellenállást tanúsítani a német segítséggel visszatérő Sala­
monnal szemben, így kitértek előle, s Lengyelországba távoztak. Salamon a ném etek­
kel együtt akadálytalanul ju to tt el Székesfehérvárig, ahol 1063 őszén Magyarország
királyává koronázták.

Salamon
Újabb magyar királyt ültetett tehát német uralkodó a trónra, hiszen Salamon fehérvári
koronázásán IV. Henrik személyesen jelen volt. Esküvel erősítette meg a békét a ma­
gyarok, illetve új királyuk között. Salamon ekkor nem vállalt ném et hűbért, de nem
124 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

m aradt hálátlan IV. Henriknek a segítségért: a császár - írja a magyar krónika —azt
követően tért haza, hogy „Salamon király bőkezűen megajándékozta Magyarország
gazdag kincseivel”.71 A Henrikkel együtt Magyarországra jö tt más ném et előkelők is
nagy jutalm akat kaptak. Salamon trónra segítését honorálta a király anyja annak a
szablyának az elajándékozásával Nordheimi O ttó bajor herceg számára, amelyről ké­
sőbb a ném et hagyomány azt tartotta, hogy egyenesen Attila hu n király kardja. Sala­
m on uralkodása alatt a magyarországi belpolitikai életben nagy szerephez jutottak a
Géza nagyfejedelem, illetve P éter király korában bejött ném et családok leszármazot­
tai. Salamon legfőbb tanácsadója Vid volt, aki abból a családból származott, amely
Svábföldről, Stauf várából alig két évtizeddel korábban, Péter uralkodása alatt jö tt
Magyarországra. Ezt a nemzetséget később a 11—12. század fordulóján élő testvérpár,
Gut és Keled nyomán Gutkeled nemzetségnek nevezték. Salamon seregeinek élén
Bátor Opos állt, ő t meg a magyar krónika minősítette Vecelin nemzetségéből valónak,
vagyis annak a —Koppány ellen győztes - hadvezérnek a leszármazottja volt, aki Géza
nagyfejedelem alatt Bajorországból került Magyarországra. Az 1063 után megerősödő
magyarországi ném et befolyás jele, hogy Salamon dénárjainak érmeképein n ém et
hatás m utatható ki. A rendszertelen ütemű pénzújítást talán Salamon király vezette
be, de inkább cseh, mint ném et m intát követett.
Miután IV. H enrik elhagyta az országot, lengyel csapatok támogatásával m egjelent
Géza. Salamon erre a nyugati határszélre, Moson várába húzódott vissza. A fegyveres
harcot a püspökök békeközvetítése hárította el, főleg Dezső püspök fáradozott sokat
azon, hogy Géza a hercegség fejében engedje át békével az országot Salamonnak. A köz­
vetítés eredménnyel járt, Salamon és Géza 1064januárjában Győrött kibékült egymás­
sal, majd a Pécsett közösen eltöltött húsvéti ü n n ep ek alatt maga Géza helyezte Sala­
m on fejére a koronát, ő pedig megelégedett az ország harmadát kitevő hercegséggel.
Ezt követően hosszú évekig béke honolt a király és a herceg között. Együttes fellépé­
sük számos eredménnyel járt. 1066-ban a kárán tánokkal csatázó Zvonimir horvátorszá­
gi bán megsegítésére szálltak együttesen hadba. Zvonimir Géza sógora volt. A h ad ­
járatból visszatértükben részt vettek a szintén n ém et származású somogyi ispán, O ttó
kérésére a zselicszentjakabi bencés monostor felszentelésén. 1067-ben cseh sereg
tö rt be az országba, és Trencsénig hatolva sok zsákmányt szedett. Visszacsapásként a
király és a herceg cseh területet pusztított. 1068-ban besenyők és úzok zúdultak Ma­
gyarországra, a keleti országrészt végigprédálták egészen Bihar váráig és a Nyírségig.
A magyar sereg Salamon, Géza és László vezetésével vonult hadba ellenük, az észak­
erdélyi Kerlésnél legyőzték a betolakodókat. Ezek a keleti nom ád betörések, amelyek
a későbbi évtizedekben még többször megismétlődtek, súlyos veszélyt jelentettek az
országra. Jelentőségükben felértek azzal a fenyegetettséggel, amelyet az ugyancsak
rendszeres nyugati (német) betörések testesítettek meg.
A király és a herceg szakításhoz vezető meghasonlása 1071-ben vette kezdetét. Ez
évben ismét besenyők törtek be magyar területre, de ekkor nem kelet, hanem dél
felől. A király és a herceg azt gyanította, hogy a besenyő támadásban része volt a n án ­
dorfehérvári (belgrádi) görög katonaságnak is, ezért harcot kezdtek a Duna-Száva
torkolatánál fekvő erősség ellen. Hosszú, mintegy három hónapi ostrom után került
kezükre a város. A viszály ezt követően támadt a király és a herceg között. Géza herceg
nyíltan a királyi koronára tört, és a király tudta nélkül tárgyalásokat kezdett a görögök­
kel, majd fegyverszünetet is kötött velük. A nándorfehérvári vár védői szabad elvonu­
lás fejében adták meg magukat, a vázolt ok miatt sokkal több görög jö tt Gézához, m int
Salamonhoz. Az eljárásjogosan váltotta ki Salamon nemtetszését. Miután Géza sem-
 A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA 125

mit nem ad ott a zsákmányából Salamonnak, a király válaszul a N ándorfehérvárott

megszerzett temérdek zsákmányt (nemesfémet, drágakövet, gyöngyöt) hívei - köztük
Vid és annak egyik rokona, Ilia - biztatására nem a szokásos három részre osztotta, ahol
egyharmadnak Gézát kellett volna illetnie, hanem négy részre; Gézának ugyanúgy
egynegyed részt tervezett adni, mint Vidnek és Iliának. Olaj volt a tűzre, hogy a bizánci
császár - az előzetes tárgyalásnak megfelelően - csak Gézához küldött követeket, hogy
békét kössenek, Salamonhoz nem. Vid ispán szüntelenül Salamon fülébe duruzsolta,
hogy fossza m eg Gézát a hercegségtől. Ugyancsak 1071-ben foglalták el a magyarok a
görögöktől a Szávánál fekvő Szerém várát.
A következő évben, 1072-ben a bizánciak visszaszerezték a magyaroktól N ándorfe­
hérvárt. Salamon hadba készülődött, s hívta Gézát és Lászlót is, a krónika szerint azt
remélve, hogy egyszerre végezhet mindkettőjükkel. A hadjárat eredményt hozott: nem
csupán N ándorfehérvárt ju ttatta ismét magyar kézre, hanem a magyar sereg mélyen
behatolt a Bizánci Birodalomba, egészen Nisig. A katonai akcióban Salamon m ellett
csak Géza vett részt. A király és a hercegek között megromlott viszony miatt László nem
kelt hadra, hanem a bihari dukátusban m aradt a hercegi sereg felével, hogy bosszút
állhasson, ha Gézával bármi történnék. Nem is esett bántódása Gézának. De m indkét
oldalon tudták: a testvérháború kikerülhetetlen. László Oroszországból, majd —miu­
tán üres kézzel tért haza —Csehországból, Lam pert Lengyelországból kért fegyveres
segítséget, Salamon pedig Németországból kapott támogatást. A király és a herceg
között m egkötött fegyverszünet 1073-ban voltaképpen csak az összecsapásra való ala­
posabb felkészülést szolgálta. Marchrat, a Salamon megsegítésére küldött n ém et se­
reg parancsnoka, valamint Vid már a fegyver nyugvás ideje alatt Géza megtámadására
ösztönözte Salamont. Vid ekkor azzal a kéréssel állt elő, hogy ő kapja meg a hercegsé­
get. Noha a fegyverszünet a megállapodás szerint 1074. április 24-ig tartott volna,
Salamon m ár 1074 februárjában támadást intézett Géza ellen. Géza sietve Csehország
felé indult a bihari dukátusból. A Tisza bal partján, Kemejnél (Szolnoktól északkelet­
re) találkozott a két sereg. Salamonnak 30 csapata volt (ez felelhet meg a Salamont
uraló 30 várispánság katonaságának), míg Gézajóval kisebb haderővel rendelkezett,
ráadásul nélkülöznie kellett öccseit, Lászlót és Lampertet. Géza főemberei a csata
során három csapat várjobbággyal átpártoltak Salamonhoz. Az 1074. február 26-án
megvívott ütközet Salamon győzelmét hozta. Géza nyugat felé vonult, ahonnan a cseh
segítséget remélte, s Vácnál találkozott a visszatérő Lászlóval és sógorukkal, Ottó m or­
va herceggel, akik erős cseh segédcsapatokkal érkeztek. Vid a hercegekkel való teljes
leszámolásra biztatta a királyt. Salamon is átkelt hát a Tiszán, s március 14-én Pest
környékén, Mogyoródnál újabb csatát vívtak, amely a cseh támogatást élvező Géza és
László győzelmével ért véget. Salamon magyarokból és németekből álló serege jórészt
elpusztult. M archrat fogságba esett, Salamon pedig a hatalom visszaszerzésének re­
ményét elvesztve futott a nyugati határszélre, Mosonba. 11 esztendős uralma a mogyo­
ródi vereséggel ért véget.

I. Géza
A mogyoródi csata után Géza és László a Dunántúl nagy részét uralmuk alá vonták.
Nyugat-Magyarországon Kapuvár és Babót is fennhatóságuk alá tartozott, csak egy kes­
keny sávon, Moson és Pozsony környékén érvényesült Salamon hatalma. Géza csakis
mint választott király tekinthette magát az ország uralkodójának, hiszen legitimációs
gondokkal küzdött, törvényes királynak Salamon számított. Géza szempontjából sokat
126 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

nyomott a latban IV. Henrik ném et király, illetve a pápa állásfoglalása. IV. Henriké egy
percig sem leh etett kétséges. Géza a német támogatást élvező Salam ont győzte le, a
ném et uralkodó továbbra is Salamon oldalán állt, azaz Gézával szemben. Ez mutatko­
zott meg akkor, amikor a mogyoródi vereség után, 1074 májusában Salamon fegyveres
segítséget kért IV. Henriktől, aki - noha számos belső és külső gond gyötörte - mégis
hajlandó volt Salamon érdekében hadat indítani Magyarország ellen. 1074júliusában
Salamon a támogatás fejében ném et hűbért vállalt. Géza megpróbálkozott azzal, hogy
a nyugati határszélre telepített besenyőkkel veresse vissza Salamon támadásait, de
várakozásában csalódnia kellett, mivel a besenyők m ár az első összecsapásban elfutot­
tak Salamon serege elől. A n ém et császár 1074 nyárutóján tört be Magyarországra, a
D una északi partján nyomult előre, s egészen az ország közepéig, Vácigjutott. Géza
sikerrel alkalmazta a felperzselt föld taktikáját, továbbá megvesztegette a német ural­
kodó egyik vezető tanácsadóját, az aquileiai pátriárkát, valamint több más ném et ve­
zért, akik ennek hatására a visszavonulást szorgalmazták. Erre intette Henriket serege
növekvő éhsége is. A német támadás tehát nem érte el célját, Salamon visszahelyezé­
sét a királyságba, de tartósította Salamon helyzetét Pozsony és Moson környékén, ahol
m agát királynak tartva - de a közkeletű vélekedéssel ellentétben ott pénzt nem verve
—éveken át, egészen 1081-ig élt. A német támadás visszaverése után Géza a hercegsé­
get Lászlónak adta.
Még Salamon országlása idején, 1073 őszén Géza felvette a kapcsolatot a középkor
egyik legnagyobb hatású, az egyház érdekeit a legkövetkezetesebben képviselő pápával,
VII. Gergellyel. Ezzel az lehetett a célja, hogy-a pápával élesen szemben álló IV. Henrik
által támogatott - Salamon ellenében támogatást, koronát és királyi elismerést nyer­
je n Rómától. A pápa 1074. március 17-én kelt levelében azt írta Géza hercegnek, hogy
„a mi szeretetünkről légy meggyőződve. M inden kétséget kizáró m ódon, a legben­
sőbb atyai jóindulattal biztosítunk afelől, hogy mindazt, amitjavad és állásod igényel,
tőlünk elnyered.” Ám a pápa m ég ez év október 28-i, Salamonhoz írt levelében is őt
tekintette a „magyarok királyának”, annak ellenére, hogy szemére vetette: ném etba­
rátsága miatt „a mi jóakaratunkra nem számíthatsz”, s figyelmeztette Salamont: „csak
úgy uralkodhatsz, hajóváteszed hibádat, s elismered, hogy az ország jogarát az apostoli
s nem a [német] királyi felségjóvoltából nyerted el.” Gergely pápa 1075. márciusi és
áprilisi, Gézához intézett levelei még mindig „Magyarország hercegének” és nem
királyának íródtak, noha itt a róm ai főpap már arról szólt, hogy Salamon uralkodását,
aki az országot a ném et királytól és nem tőle vette át, isteni ítélet akasztotta meg, s
ugyancsak Isten „neked adta át a hatalmat az országban”. VII. Gergely nem hagyott
kétséget abban a tekintetben, hogy Magyarország „más országok királyának nem lehet
alávetve, hanem csak a római egyetemes anyaszentegyháznak”.72Ez aztjelentette, hogy
VII. Gergely-bizonyára már a tárgyalások kezdete ó ta-ah h o z kötötte Géza támogatá­
sát, hogy az ismerje el országa felett a pápai fennhatóságot. A pápa és a német uralko­
dó között a püspöki invesztitúra (beiktatás) ügyében, valójában pedig a keresztény
világ feletti lelki és valóságos fennhatóság gyakorlásának kérdésében kirobbanó el­
lentét idején m ind a német király, mind a római pápa saját főségének elismerését
várta és kívánta m eg Magyarországtól.
Géza sem IV. Henriknek nem akart meghódolni, sem VII. Gergelyt nem ismerte el
hűbérurának, így szükségszerűen fordult figyelme a harmadik európai hatalmasság,
Bizánc felé. VII. Dukasz Mikháél (Mihály) konstantinápolyi császár számára nem volt
ismereüen Géza, hiszen 1071-ben, a nándorfehérvári fegyverszünet idején már felvet­
ték egymással a kapcsolatot. A bizánci uralkodó nem kötötte nyílt alávetéshez Géza
 A MÉLY KRÍZIS IDŐSZAKA 127

elismerését, ismeretlen időpontban (a legnagyobb valószínűség szerint 1075-ben) ko­

ronát küldött neki. E korona, mint a Szent Korona alsó része (az ún. görög korona,
corona Graeca), mai napig megvan. A koronán a császár és a társcsászár képe mellett
fennm aradt Géza ábrázolása, sőt a „Géza, Turkia [Magyarország] hívő (hű) királya”
felirat is. Nemcsak a szöveg nevezte Gézát királynak, hanem a kép is annak ábrázolta.
Mivel a görög feliratban olvasható pisztosz szónak egyaránt van ‘hű’ és ‘hívő’jelentése,
feltehető, hogy itt nem Géza keresztényi (hívő) voltára akartak utalni, hanem Bizánc­
hoz való viszonyát (hűségét) kívánták a jelzővel illetni. Bizánc ezzel a koronával jelez­
hette azt is: Géza és országa a keleti birodalom híveként további támogatásra is számít­
hat. Ez a szövetségkötés lezárta az 1070-es évek első felének magyar-bizánci ellentéteit,
a császárság visszakapta Nándorfehérvárt és Szerémvárt. Ezzel egy időben Géza felesé­
gül vette Szünadéné bizánci hercegnőt, ami politikai indíttatású volt, a szövetség zálo­
gául szolgált. Gézát a VII. Mikháél császártól kapott koronával koronázták-vélhetően
1075-ben - királlyá. M in d en esetre 1075-ben, am ik o r Géza m eg alap íto tta a
garamszentbenedeki bencés apátságot, annak alapítólevelében a Géza név mellett hasz­
nálta a - talán a korona elnyerése után felvett - Magnus keresztényi nevet (amelynek
egy alakváltozata pénzein szintén szerepel), s bátran minősítette magát, aki korábban a
magyarok hercege volt, „Isten kegyelméből királlyá szenteltetett” uralkodónak.73
Érdekesen jelenik meg Géza és László, valamint Salamon viszonya 1075-1077 kö­
zött a magyar krónikában. Egyfelől tudjuk, hogy ekkor László hosszasan ostromolta
Pozsonyt, bár eredménytelenül, nyilván azzal a céllal, hogy kiűzze Salamont az ország­
ból. Ugyanakkor 1076 karácsonyán Géza az ország főpapjai előtt kijelentette, hogy
hajlandó visszaadni az ország kétharm adát Salamonnak, maga pedig megelégszik a
dukátusi egyharmaddal. H a ez valóban így történt, aligha tudjuk ennek más magya­
rázatát adni, m int azt, hogy Géza eleget kívánt tenni annak a pápai óhajnak, amely
VII. Gergely hozzá írt 1075. április 14-i levelében így nyert megfogalmazást: „gondunk
van arra, és szívünkön fekszik az a kegyes igyekezet, hogy közötted és rokonod, Sala­
mon király között békét szerezzünk, ha tudunk, úgy, hogy mindkét fél a m agajogait
megőrizze, és elégedjék m eg a magáéval, ne lépje át az igazságosság határait, ne hág­
jon ki a jó szokás korlátáiból, s így békessége legyen a nem es Magyarországnak.”74Géza
tisztában volt azzal, hogy a törvényesen megkoronázott király országát foglalta el, s így
ő aligha tekinthető királynak, amit viszont érdekes m ódon a garamszentbenedeki
alapítólevél fogalmazásakor nem vett tekintetbe. M indenesetre a magyar krónika el­
mondja, hogy Géza ezen javaslata ügyében követjárás kezdődött Salamon és Géza kö­
zött, de Gézának 1077. április 25-én közbejött halála lezárta az amúgy is sok nehézség­
gel járó tárgyalásokat.
Az István halálától Géza haláláig eltelt csaknem 40 esztendő alatt Magyarország
nagy erőfeszítéseket tett annak a válságnak a leküzdésére, amelynek első jelei már
István utolsó éveiben mutatkoztak, de igazán csak halála után erősödtek fel. Sikerült
elhárítani a törzsi szeparatizmushoz és a lesüllyesztett elem ek mozgalmához tapadó
pogány restauráció veszélyét. Újabb vármegyék jöttek létre, tovább épült a magyaror­
szági egyházi szervezet. Kiállta az új típusú fiatal állam azokat a megpróbáltatásokat,
amelyeket részint külső, részint belső tényezők idéztek elő. Az ország nem vált a kelet
felé terjeszkedni akaró Ném et Birodalom hűbéres tartományává, a király sem -VII.
Gergely szavával élve - a ném et királynak alávetett „királyocskává”.75Nem lett úrrá az
országon a korai középkor viszonyaiban mélyen gyökerező és a lassan megerősödő
arisztokrácia által tudatosan élesztett belső széttagolódás, anarchia sem. A fiatal állam
életképesnek bizonyult, s ennek erősítését szolgálták a korszak törvényei.
128 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

Salam on é s/v a g y I. Géza törvényei

A 15-16. századi íráshagyomány három törvénykönyvet kapcsolt László nevéhez, az I.,
II. és III. számmal jelölteket. Az bizonyos, hogy keletkezési sorrendjük éppen fordí­
tottja a számsorrend szerintinek, vagyis a III. törvény a legrégebbi és az I. a legfiata­
labb. Csak ez u tóbbit tudjuk pontosan keltezni: 1092-ben keletkezett. A dekrétumok
sorszáma az összeszerkesztés sorrendjét tükrözi, vagyis legkorábban az I. törvénykönyv­
b en foglalt egyházi tartalmú rendelkezéseket kodifikálták. Nagy a bizonytalanság a
tekintetben, hogy a III. és a II. törvény egységes-e, avagy különböző időpontokban
keletkezett cikkelyeket foglalnak magukba. Valószínű, hogy többszöri (legalább két­
szeri) törvénykezési alkalom term ékei, azaz eltérő időben hozott törvényekből lettek
egybeolvasztva. Számos kutatónál m ár korábban felvetődött, újabban pedig megerősö­
d ö tt az a gyanú, hogy László III. törvénykönyve még László uralkodása előtt (Salamon
és/vagy Géza alatt) készült. Nagyjából bizonyosra vehető, hogy nem egyazon időben
keletkezett a teljes szöveg, hanem kétszeri törvénykezés emléke. A 29 cikkelyből álló
ún. László-féle III. törvény egyik részét vélhetően az 1-15., a másikat a 16-29. számmal
jelöltek alkotják. A pontos keltezésre nincs lehetőség. Mindkét dekrétum közép­
pontjában a tolvajlás (1., 4-12., 17-19.) és a vándormozgalom (népességmozgás) elle­
ni küzdelem állt (2., 13-14., 20-21., 29.), s ennek érdekében számos cikkely intézke­
d ett a nádor és főleg a királybírák (billogosok) bíráskodásáról (3., 16., 22—27.). A tör­
vénykönyvek megalkotásának elvi alapvetése az 1. cikkelyben olvasható: „egész Ma­
gyarország főemberei megesküdtek, hogy a tolvajt nem kímélik, sem el nem rejtik.”76
Széles körű nyomozás indult a tolvajok felkutatására: a király m inden egyes várba
követet küldött, s a várak előkelőjobbágyainak, századosainak, tizedeseinek köteles­
ségévé tette, hogy alárendeltjeik, az őröknek m ondott várnépek közül valljanak rá
azokra, akiket lopásban vétkesnek tudnak. Szerte az országban nyomoztak lopásról
hírhedt falvak után. A lopás gyanújába fogottaknak istenítélettel (tüzesvas- vagy forróvíz­
próbával) kellett igazolniuk ártatlanságukat. A törvény szigorára utal, h a szabad em­
b er tíz dénárnak megfelelő értéket lopott, minden vagyonával együtt veszett, ha keve­
sebbet, akkor egyik szemét vájták ki. A hat dénárnak megfelelő értéket eltulajdonító
szolga mindkét szemével, az ennél kevesebbet lopó pedig fél szemével bűnhődött
vétségéért. A tolvajokat elrejtők nyelvük megváltásáért tíz pénzt voltak kötelesek fizet­
ni. A lopáson ért hajadon leányt örökös szolgaságra ítélte a törvény. H adjárat idején az
értéktől függetlenül halál várt a tolvajra. Szabályozta a törvény a tolvaj bűnhődését
abban az esetben, h a templomba m enekült, amely a középkori felfogás szerint mene­
dékhelynek számított. Ha tolvaj szabad futott az egyházba, akkor az egyház szolgája lett,
h a pedig szolga, akkor ura visszaválthatta őt az egyháztól. Ez a törvény egy másik cik­
kelyben nem m éltányolta a tem plom menedékhelyjellegét, ha az oda m enekülő tol­
vaj szabadot vagy szolgát istenítélet által bűnösnek találták. A lopott áruval kereskedő­
ket és a kereskedésnek mindazon tanúit, akik tudtak a dologról, tolvajként kellett
elítélni.
Fontos feladata volt a királynak, hogy gátat szabjon a tömeges m éretűvé duzzadt
népességmozgásnak, amikor már lesüllyesztett szolgaelemek, illetve közvetlenül alá­
vetés előtt álló szegény szabadok ragadtak vándorbotot, s igyekeztek elszökni kötöttsé­
geik elől, elsősorban olyan területekre, ahol egyelőre még nem épült ki teljesen az
állami apparátus, vagyis az ország peremvidékeire. A korszak okleveleiben gyakran
találkozunk ezzel a jelenséggel. A százdi apátság 1067 körüli oklevelében az alapító
P éter ispán úgy rendelkezett, hogy az egyháznak adott Céda nevű faluból „e naptól
távozzanak az egyházi famílián kívül mindazok, akik a szabadság nevére áhítoznak”.77
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 129

A László III. törvénykönyvével lényegében egykorú, 1075. évi garamszentbenedeki

oklevélben Géza király uralkodói határozattal rendelte el, hogy „minden kóborló és
menekülő, akár ember, akár igásmarha, akár bármilyen állat legyen, ha a monostorba
vagy a família közé vagy [Garam] Szentbenedek állatai közé menne, azokon n e bírjon
hatalommal sem a király, sem a herceg, sem bármilyen ispán vagy a főemberek követe,
hanem Szentbenedeknek és apátjának hatalmába kerüljenek”.78A kóborlók kérdése
nagy visszhangot váltott ki László III. törvénykönyvében. Királyi követ gondoskodott
arról, hogy azok, akik mások embereit maguknál fogva tartották, szolgáltassák őket
vissza a királynak. Új tisztség keletkezett: a ioccedeth, vagyis a jók (a javak) szedője.
Ennek feladata volt az ispáni várba összegyűjteni a szökött embereket és állatokat
(juhokat, ökröket, lovakat). A ki nem váltottjavak kétharmad része a királyt, egyharma-
da az ispánt illette, a püspök pedig tizedet kapott belőlük. A kiváltásért pénzt kellett
fizetni a tulajdonosnak, s az így befolyt pénzt is a fenti arányban osztotta m eg egymás
között a király, az ispán és a püspök.
Nagy gondot fordított László III. törvénykönyve a bíráskodás kérdéseinek rendezé­
sére. A nádor ítélkezését korlátozta, hiszen a királyi udvaron kívül csak az udvarnokok
és az önként hozzá fordulók felett ismerte el joghatóságát. A királybírók (billogosok)
vonatkozásában területi elvet érvényesített: mindegyik bíró csak saját kerületében
ítélkezhetett, bíráskodási illetékességük alól kivette azonban a papokat egyházi sze­
mélyeket és az ispánokat. Fellépett a törvénykönyv a hamis és a pert halogató bírák
ellen. A törvénykönyv további cikkelyei közül a 28. a futárokról rendelkezett, a 15.
pedig - amelyik a III. törvénykönyvet alkotó két törvénykezési dokum entum egyikét
lezáró cikkely volt - arról intézkedett, hogy a király és a főemberek határozatait súlyos
büntetések kilátásba helyezése mellett kellett megtartaniuk és megtartatniuk az ural­
kodó elit tagjainak és a birtokosoknak (püspököknek, ispánoknak, századosoknak,
vitézeknek). Amennyiben ez a törvénykönyv valóban László trónra lépése előtt, Sala­
mon és/vagy I. Géza alatt keletkezett, azt mutatja, hogy a mély krízis negyedszázados
időszaka (1038-1063) után m egkezdődött a válságból való kiemelkedés. Az áléit ál­
lam kezdett erőt gyűjteni ahhoz, hogy szigorú törvényekkel lépjen fel az őt felbomlasz­
tani, szétzilálni igyekvő személyek és irányzatok ellen. Még markánsabban karolta fel
ezt a törekvést László király.

A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ

ÉS KÁLMÁN KORA

László korának törvényei

László trónra lépte 1077 tavaszán egybeesett az egész Európa jövőjét befolyásoló nem­
zetközi eseményekkel. A pápa és a ném et király között érlelődő ellentétek 1076-ban
nyílt szakítást eredményeztek. 1077januárjában került sor IV. Henrik nevezetes Ca-
nossa-járására, amikor engedni kényszerült a főpapok kinevezésének kérdésében, s
márciusban - még itáliai tartózkodása idején - országának fejedelmei ellenkirállyá
választották Rudolf sváb herceget. A magyar krónika szerint Lászlót „a magyarok -
akarata ellenére ugyan - királlyá választották..., sohasem tette fejére a koronát, mert
inkább a mennyei koronát választotta, m int a földi, élő királyt megillető k o ronát”.79
László - éppen úgy, m int bátyja, I. Géza - Salamonnal szemben illegitim (törvényte-
' len) királynak számított. Nem tudjuk, hogy végül is Lászlót mikor koronázták meg, és
130 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

azt sem, hogy milyen koronával. M egkoronázására onnan következtethetünk, hogy

viaszpecsétje és pénzei koronás uralkodót ábrázolnak. László - 1. Gézához hasonlóan
- legitimációs gondokkal küzdött. IV. Henrikkel László ellenséges viszonyban volt
Salamon miatt, on n an uralma elismerését nem várhatta. A pápa ekkor m ár - szemben
az 1000 körüli helyzettel - hűbéri fennhatósága elismeréséhez kötötte a koronakül­
dést. Ezt igyekezett érvényesíteni I. Gézával szemben is, illetve ezt az elvet vitte sikerre
Zvonimir horvát király esetében, aki 1075-ben a pápának tett hűbéreskü fejében nyert
koronát VII. Gergelytől. Magyarországtól szintén egyértelmű elkötelezettséget várt a
pápa személyével és irányvonalával kapcsolatban. Néhány héttel László megválasztása
u tán VII. Gergely arra szólította fel Nehémiás esztergomi érseket, hogy „beszélj a
nálatok választott királlyal [Lászlóval] s az ország főpapjaival és előkelőivel, megmond­
va és tanácsolva nekik, hogy akaratukat és az Apostoli Szék tisztességének kijáró aláza­
tukat alkalmas követek által nyíltabban jelentsék k i”.80 A legnagyobb valószínűsége
annak a feltevésnek van - bár adat ezt nem erősíti m eg -, hogy Lászlót 1077 második
felében ugyanazzal a görög koronával koronázták meg, amellyel I. Gézát is.
Amennyiben a László nevéhez kapcsolt III. törvénykönyvet korábbra helyezzük,
akkor László korának dekretális em lékeit két törvénykönyvbe foglalva hagyományoz­
ták ránk a 15-16. századi kódexek. A II. törvénykönyv László világi jellegű törvényei­
n ek gyűjteménye, az I. pedig - az utolsó két cikkely kivételével - zsinati határozatokat
tartalmaz. A 18 cikkelyt magába foglaló II. törvénykönyv nem egyazon időben keletke­
zett, hanem feltehetően két részből állították össze. A dekrétum első részét, az első tíz
fejezetre kiterjedő határozatokat Pannonhalm án hozták „Magyarország összes előke­
lői”, valószínűleg a király távollétében, azzal a bevallott céllal: „miképpen akadályoz­
hatnánk meg a gonosz emberek üzelmeit, és m iképpen hozhatnánk rendbe géniünk
[népünk] ügyeit”.81 A második rész keletkezéséről még ennyit sem tudunk. A II. tör­
vénykönyv központi kérdése továbbra is a tolvajlás visszaszorítása volt, a cikkelyek fele,
9 kifejezetten a lopással foglalkozott (1-4., 9-10., 12-14.). Semmivel sem lettek eny­
hébbek a III. törvénykönyvhöz képest a tolvajokkal szembeni szankciók. Az egyik cik­
kely szerint a tolvaj szolga - hacsak nem menekül menedékhelyre: egyházba, a király
udvarába vagy a püspök lábához —orrának levágásával bűnhődjék, a visszaeső bűnöst
pedig akasszák fel. Egy másik cikkely úgy intézkedett - s ez is a II. számmal jelölt
törvénykönyv két részből való összeillesztését bizonyítja -, hogy a lopáson kapott szol­
gát akasszák fel, h a a templomba menekül, vakítsák meg. A tolvaj szabadot a törvény-
könyv mindkét részében felakasztással büntette a törvény. A drákói szigort az indokol­
hatta, hogy a tolvajlásban az elszegényedett, közvetlenül a lesüllyedés előtt álló szaba-
dokjárhattak az élen. Egy tyúk értékénél nagyobb (avagy tíz dénár értékű) tolvajlást a
szabadok esetében m ár halállal sújtottak. Más cikkely liba vagy tyúk jogtalan eltulajdo­
nítását a tolvaj fél szemének elvesztésével büntette. A tolvaj szabadnak 10 évnél idő­
sebb gyermekeit szolgaságra ítélte a törvény apjuk bűne miatt. Érdekes, hogy egyházi
rendű személy is vetemedhetett tyúk, gyümölcs vagy más dolog ellopására. A törvény
szerint továbbra is alkalmazták az istenítéletet mindazokkal szemben, akik lopás gya­
nújába keveredtek.
A II. törvénykönyv többi 9 cikkelye széles körből merített, de m ég itt is számos
esetben a tolvajlás a motiváló tényező. Visszhangot kapott a kóborlás, amennyiben az
egyik cikkely biztosította a lopott jószág (állat) utáni nyomozást (5.). Eszerint az
állattolvajok is gyarapították a m enekülők számát. A tolvaj iránt elnéző bíróval szem­
ben igen szigorúan lépett fel a törvény: minden javát elvesztette, őt pedig szolgaságba
taszították. A b írónak érdemesebb volt az ártatlant felakasztatnia, mintsem a bűnöst
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 131

futni hagynia, mivel ha ártatlant akasztott fel, akkor csak pénzbüntetéssel sújtották
(6.). A lopottjavak forgalomba hozatalának megakadályozását célozta az a rendelke­
zés, hogy csak vásáron lehetett kereskedni, s az ügyletről szerződést kellett készíteni
(7.). Az emberölésről szólva az egyik cikkely úgy intézkedett, hogy amennyiben e bűn
elkövetője m eghatározott összegnél (110 pénznél) kisebb értékű vagyonnal rendel­
kezik, veszítse el szabadságát (8.) • Nem másról van itt szó, mint ajogi helyzet hozzáiga­
zításáról a tényleges vagyoni helyzethez, vagyis a vétkes szegénynek a szolgák között
van a helye. Hasonló a törekvés a más házát m egtámadó nemes vagy vitéz büntetése
esetén is. Ha elegendő vagyona van, vagyonának kétharmad része bánja a bűntettet,
„ha pedig nincs elegendő vagyona, fejének megnyírása után megkötözve és megosto­
rozva vezessék a piacon körben, és így adják el”82 szolgának (11.). Végezetül több
cikkely korlátozta a lovak és ökrök kivitelét külországokba. M indehhez a király enge­
délye volt szükséges, s akik királyi engedély nélkül engedtek lovakat és ökröket kül­
földre vinni, ha ispánok, tisztségüktől meg kellett fosztani őket, ha pedig őrök és
szegények, szabadságukat veszítették el (15-18.).
László I. törvénykönyve az 1092-ben Szabolcs várában tartott zsinat határozatait tar­
talmazta, amelyek László elnökletével, a püspökök, apátok, előkelőkjelenlétében, az
egész papság és a nép tanúskodása mellett születtek. Nem alaptalan a gyanú, hogy
valójában ezek is több zsinat anyagát fogták össze, s ezek egyike lehetett a szabolcsi,
amelyhez később, a szerkesztés során kapcsoltak valamennyi egyházi tárgyú rendelke­
zést. A szabolcsi zsinat összehívása azzal az 1091. évi politikai irányváltással kapcsola­
tos, amelynek során László elfordult II. Orbán pápától, és a n ém et uralkodó által
elismert ellenpápa támogatóinak sorába lépett. Az alkalomnak megfelelően vallási,
egyházi tárgyú cikkelyeket foglalt magába a törvénykönyv, szám szerint 42-t (ezek kö­
zül az utolsó két cikkely eredetileg máshonnan került ide). A papi nődenség kérdé­
sében türelmes álláspontra helyezkedett László, s ezzel nem VII. Gergely szigorú
rendelkezése mögé sorakozott fel, hanem a ravennai ellenpápa, III. Kelemen szelle­
m ében foglalt állást. Eszerint az első házasságban élő papok számára ideiglenes enge­
délyt adott a házasság fenntartására, csak a másodszor nősült áldozó- és szerpapokat
ítélte az életközösség felbontására (L, 3.). Számos cikkely védte az egyházak vagyonát
(5-6., 23-24.), szabályozta a tizedfizetés kötelezettségét a szabadokra nézve és általá­
ban véve (27., 30., 33., 40.). A megkeresztelkedett izmaelitákat (moham edánokat)
óvta a régi vallásukhoz való visszatéréstől, irányukban tehát az asszimiláció érvénye­
sült, míg a zsidók esetében éppen az elkülönülés: a zsidóknak m eg kellett válniuk
keresztény feleségüktől vagy szolgájuktól (9-10.). Több cikkely foglalkozott az apátok
és szerzetesek helyzetével: az apátot egyértelműen a püspökjoghatósága alá rendelte
(21., 35-36., 39.).
Még Lászlónak is nagy gondot kellett fordítania a hitélet erősítésére. Igaz, m ár
csak egy cikkely szól azokról, „akik pogány szokás szerint kutak m ellett áldoznak, vagy
fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot visznek”,83s ezeknek egy ökörrel kellett
bűnüketjóvátenniük (22.), annál több probléma lehetett viszont a templombajárás-
sal. A templomtól távol eső falvak népéből csak egy-egy embert kötelezett az istentisz­
teleten való részvételre. Aki viszont mintegy „igazolatlanul” nem jele n t meg a tem p­
lomban, azt verésekkel kísérelték meg jobb belátásra bírni (11.). Gyakori lehetett
egyházi ünnepekkor a vadászat, a vásározás; akik a templom helyett ezeket választot­
ták, azokat lovuk elvesztésére ítélték (12., 15-16.). A falusiaknak előírta a törvény, ha
templomukat elhagyva máshová vándoroltak, „püspöki joggal és királyi paranccsal
kényszerítsék őket oda visszatérni, ahonnan elm entek”84 (19.). Intézkedett László a
132 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

régiség és lázadás miatt elpusztult vagy felégetett templomok újjáépítéséről, s István

törvényével összhangban a királynak kelyheket és ruhákat, a püspöknek könyveket
kellett adnia (7-8.).

László egyházpolitikája
László nagymértékben foglalkozott az egyház ügyeivel, tettei az egyház erősítését, to­
vábbi kiépítését szolgálták. László alapította a zágrábi püspökséget (1091 táján), hogy
a vidék bálványimádásnak hódoló népét a kereszténység útjára vezesse. Mivel ezen a
területen szláv nyelvű népesség élt, Zágráb első püspökéül a cseh (tehát szláv nyelvet
ismerő) Duchot állította, a zágrábi egyház szolgálónépeit pedig a Száváig elnyúló
Somogy és Zala megyékből biztosította. Bizonyos, hogy László nevéhez fűződik a bihari
püspökség központjának a közeli (Nagy) Váradra történő áthelyezése, a kalocsai ér­
sekség központjának ajóval délebbi Bácsra vitele, valamint Gyulafehérvárnak az erdé­
lyi püspökség székhelyéül való kijelölése. Az első esetben közlekedési szem pont szól­
hatott az áthelyezés mellett, a második székhelyváltást a déli irányú térítőtevékenység
fokozódásával (újabban a keleti angoloknak a térségben való megjelenésével) hozták
kapcsolatba. Az első bácsi (bács-kalocsai) érsek Fábián lett, aki a zágrábi püspökség
alapításakor m ár biztosan hivatalban volt. Az erdélyi püspökség gyulafehérvári székhe­
lye arra mutat, hogy az eredetileg a Szamos vidékén (északon) elterülő Erdély fogalma
immár a Maros-vidékre is kiterjedt.
A püspöki székhelyeken a püspököket segítő székeskáptalanok őse, a dómkolostor
kialakulása Szent István király alatt vette kezdetét. Ez az intézmény olyan közösséget
jelentett, amelyben világi papok, azaz kanonokok és bencés szerzetesek szerzetesihez
hasonló közös életet éltek a püspökkel együtt. A tényleges székeskáptalan azáltal
született meg, hogy a bencések a 11. század közepétől kiszorultak onnan. A nem
püspöki székhelyeken létrejött káptalanokat társaskáptalannak nevezzük. A káptala­
ni szervezet szélesebb körű elterjesztésében Lászlónak nagy érdem ei voltak. A kápta­
lan élén a prépost (prepositus) állt, tagjai a kanonokok, főbb tisztségviselői pedig a
káptalani iskolát vezető olvasókanonok (lector), a liturgiát irányító éneklőkanonok
(cantor), a kincstárat és a levéltárat felügyelő őrkanonok (custos), valamint a gondnoki
és szervezeti ügyeket intéző dékánkanonok (decanus) voltak. A káptalan tagjai a 11-12.
században együtt, közös hálótermekben laktak, a káptalani terem ben naponként össze­
jöttek, közösen végezték az egyházi szolgálatot, étkezésük is közösen zajlott le, napon­
ta csak egy főétkezés volt, az ebéd. Az ilyen papi testület természetesen nem tette
lehetővé a házasságkötést. A magyar katolikus egyház életének első évtizedeiben,
amikor a püspökök a bencés szerzetesek közül kerültek ki, a püspök munkatársai
szigorú fegyelem alatt éltek. Hamarosan ugyan világi papok váltották fel a szerzetese­
ket a püspök környezetében, de továbbra is, egészen a 12. század végéig, szerény,
igénytelen életvitelt folytattak a kanonokok. A káptalani hálózat kiépülésének nagy
szerepe volt a magyarországi iskolázásban. Az István korától kezdve működő bencés
iskolák mellé felsorakoztak a kialakuló káptalani iskolák. Már 1079-ben találkozunk
egy kanonokkal, aki az akkor magas tudományos minősítésnek számító magister' mes­
ter’ címet viselte. Társaskáptalanokat a l l . században csak az Árpád-ház tagjai alapítot­
tak. Az első a székesfehérvári prépostság volt. László király és a dukátus ura, Lam pert
herceg nevéhez fűződik a ti teli társaskáptalan alapítása. Ki terebélyesedett László alatt
a középszintű egyházi igazgatási szervezet, amelynek első form áját István korában az
ispán m ellett szereplő pap (presbiter) jele n te tte . László korában felbukkant az
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 133

archipresbiter, majd Kálmán korában az archidiaconusné\, s m ár kialakult formájában áll

előttünk a főesperesi intézmény. A főesperesek az alsópapság elöljárói voltak. László
törvényei bizonyítják, hogy a király nagy gondot fordított a templomok felújítására,
illetve új plébániák alapítására.
Jelentős támogatást nyertek László korában a királyi apátságok. A l l . század végén
legtöbb monostorunk élvezte László bőkezű adományait. Birtokokat, javadalmakat ka­
pott pl. Pannonhalm a, Bakonybél és Pécsvárad. László készítette el 1086-ban a
bakonybéli, 1093-ban pedig a pannonhalm i apátság ingatlanait és javait összeíró okle­
veleket. A korabeli magyar bencés szellemiségre vet fényt, hogy a l l . század végén a
pannonhalm i egyháznak 80 kötetnyi könyvtára volt, ahol a túlsúlyban levő liturgikus
könyvek mellett a klasszikus auktorokat Cicero, Cato, Lucanus, a középkori szerzőket
pedig Sevillai Izidor képviselte. László nevéhez fűződik 1091-ben a somogyvári ben­
cés apátság alapítása. A monostort Szent Egyed tiszteletére emelték, a titulus bizonysága
annak a kapcsolatnak, amely László és a franciaországi Saint Gilles- (Szent Egyed-)
apátság között létesült. Somogyvár lényegében Saint Gilles tulajdonába került, mivel
Saint Gilles a pápáé volt, Somogyvárt szoros kapcsok fűzték Franciaországhoz (apátjai
évszázadokon keresztül franciák voltak) és a pápához. Az 1091. évi alapításon, vala­
mint a megelőző tárgyaláson részt vett Teuzo pápai legátus, valamint Odilo, Saint
Gilles apátja. László király 1091-ben Oderisius Monte Cassinó-i apáthoz intézett leve­
lében beszámolt a Saint Gillesjavára tettjótéteményéről, s kapcsolatot kívánt kiépíte­
ni magával Monte Cassinóval is. Oderisiustól - vallásos buzgalma jeléül - Szent Bene­
dek ereklyéiből kért egy részecskét. Bihar megyében, ahol a szentté avatott István
király ellopott jobb kezét fellelték, László fából m onostort építtetett, s a szentjobbi
apátságot adományokkal látta el. A későbbi hagyomány Lászlóhoz kapcsolta az erdélyi
Kolozsmonostor és a dunántúli Báta monostorának alapítását.
Szervesen illeszkedtek László egyházpolitikájába az 1083. évi szentté avatások. A sta­
bilizáció útjára lépett Magyarország hozzákezdett, hogy országos kultuszt teremtsen
mindazoknak, akiknek ténykedése végső soron megalapozta László sikereit. A kezde­
ményezés Lászlótól indult ki. A pápa, VII. Gergely erre apostoli levélben intézkedett,
hogy „emeltessenek ki a sírból azok földi maradványai, akik elhintették Pannóniában a
keresztény hit magvait, s azt igehirdetésük avagy rendeleteik útján Isten felé fordítot­
ták”.85 Legelőbb a Csanádon eltemetett Gellért holttestét exhumálták 1083 júliusá­
ban, majd 1083 augusztusára Székesfehérvárra László országos zsinatot hívott össze
István testének felemelésére. A sírra helyezett hatalmas kő azonban csak azt követően
mozdult el - legalábbis így örökítette ránk a hagyomány - , amikor László intézkedett,
hogy Salamont bocsássák szabadon fogságából. Nem volt immár akadálya a holttest
felemelésének. Mivel a sírnál az ilyenkor elengedhetetlenül szükséges „csodák” is
m egtörténtek (bénák kezdtek el újrajárni), a 45 évvel korábban elhalt uralkodó szent­
sége bizonyítást nyert, így István a szentek sorába emelkedett. November folyamán fia,
Imre szentté avatására került sor, s könnyen lehet, hogy szintén 1083-ra helyezhető a
nyugati Felvidéken tisztelt zobori szerzetesek, András-Zoerard és Benedek kanonizá­
lása, akiknek legendája m ár Salamon király korában elkészült. Magyarországnak tehát
saját szentjei lettek, a magyarországi állam és egyház m egterem tette a maga ős- és
hőskultuszát. Az 1092. évi szabolcsi zsinat egyik cikkelye a Magyarországon megült
egyházi ünnepek között m ár feltüntette István, Imre és Gellért ünnepét is. A szentté
avatásokhoz kapcsolódóan készültek el további magyarországi legendák, így egy felté­
telezett ős Gellért-legenda, valamint István nagyobbik legendája (amelyről azonban
feltehető, hogy csak a szentté avatás után íródott).
134 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

László pápapárti külpolitikája

László uralkodásának nagyobb részére a pápapárti politika, a német uralkodóval való
szembenállás ajellem ző. Ezt örökölte László elődjétől, I. Gézától, s erre kényszerült
m aga is hasonló okból: a trónról letaszított Salamon IV. Henrik támogatását élvezte.
É rthető, ha László IV. Henrik ném et ellenlábasával, Rudolf ellenkirállyal kötött szö­
vetséget, sőt 1079-ben feleségül vette Rudolf leányát, Adelhaidot. Házasságukból fiú­
gyermek nem született. Mindenesetre László követei Rudolf goslari udvarában 1078
pünkösdjén más uralkodók követeinek társaságában IV. Henrik elleni katonai akciók
összehangolásáról tanácskoztak. 1079 elején László hadjáratot vezetett az ország nyu­
gati peremére, ahol Salamon tényleges hatalmat gyakorolt, és sikerült Moson várát
visszafoglalnia Salamontól. László hadjáratát Magyarországon úgy tekintették, mint a
ném etek elleni katonai vállalkozást. Salamon hatalma Pozsony várára és környékére
szorult vissza. M egtorlásként IV. H enrik 1079 tavaszán Magyarországra tört, de nem
tu d ta visszaállítani Salamon elvesztett hatalmát. Ama ném et belviszály során, amely az
1070-es évek végén IV. Henrik és a bajorországi előkelők között támadt, néhány bajor
g ró f Magyarországon keresett m enedéket. VII. Gergely pápa 1079. március 21-én
levelet intézett Lászlóhoz, akit „a magyarok királyának” címzett, tehát elismert Magyar-
ország törvényes uralkodójának. Ebben a levélben László pártfogásába ajánlotta a Né­
m et Királyságból számkivetésbe űzött grófokat. Nagy megnyugvására szolgálhatott a
n ehéz helyzetben levő pápának, hogy a magyar királyt a maga táborában tudhatta.
N em véletlenül in d íto tta levelét e szavakkal: „Miként híveid gyakori üzeneteiből tud­
ju k , és a mieink állításaiból is értesültünk, felséged teljes szeretettel és szíve szerint
kész Szent Péternek szolgálni és nekünk engedelmeskedni, ahogyan azt az egyházi
hatalom megköveteli, és ahogyan az a szerető fiúhoz illik,” s nyilván ezért biztosította a
p ápa Lászlót arról, hogy „téged méltán kell más királyoknál jobban, különlegesebben
szeretnünk”.86
Salamon 1081-ben meghódolni kényszerült László előtt, ugyanis Luitpold (Lipót)
osztrák őrgróf ism ét szembefordult IV. Henrikkel, s ez azt jelentette, hogy Salamon
pozsonyi „királyságát” nyugatról is, keletről is ellenséges erők fogták közre. László és
Salam on megbékítésén elsősorban püspökök fáradoztak, hasonlóképpen, mint pár
évvel korábban Géza és Salamon ellentétének elsimításán. Salamon elhagyta Pozsonyt,
László elegendő javadalm at biztosított neki ahhoz, hogy uralkodói fényűzés közepet­
te éljen. Mivel ekkor Salamon lem ondott királyi tisztéről, László ettől kezdve számított
legitim uralkodónak. Az ország főem berei nem engedték, hogy László Salamonnal
osztozzék az országon. Lampert ugyanis mindenben együtt tudott m űködni Lászlóval,
a vezetése alatt álló hercegség tehát szinte nem isjelentette az ország erőinek megosz­
tását. Joggal féltek azonban az előkelők attól, ha Salamon tényleges hatalom hozjut az
országban, a stabilizáció útjátjáró királyi hatalom ellenp o n j ává válik. Várakozásaikban
csak ott tévedtek, hogy Salamonnak nem volt szüksége területi különkormányzatra
ahhoz, hogy fellépjen Lászlóval szemben. 1082-ben Salamon merényletre készült László
ellen. „Háborgó lélekkel dúlva-fúlva azon m esterkedett - írja Salamonról a magyar
krónika -, hogy az ártatlan László vérét kiontsa. De m aga esett a verembe, amelyet
ásott... László király pedig, miután rajtakapta Salamont a gazságon, elfogta őt és Viseg-
rádon börtönbe vetette. ” A magyar krónika ugyan úgy folytatja a történetet, hogy Lász­
ló váltig búslakodott a börtönben sínylődő Salamon miatt, s imádkozott, hogy Salamon
jo b b belátásra tétjén, s ha ez bekövetkezett volna, „valóban visszaadta volna neki teljes
egészében a királyságot, magának csak a hercegséget tartotta volna m eg”,87ez azonban
aligha fedte a valóságot. László soha nem gondolt komolyan arra, hogy Salamon javára
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 135

lem ondjon a trónról. H a ezt tényleg meg akarta volna tenni, 1081. évi kibékülésükkor
m egtehette volna. Salamon 1083 augusztusában, István király szentté avatása kapcsán
szabadult ki börtönéből, néhány napot töltött csak László mellett, nyugtalan vére kiűz­
te az országból, előbb Regensburgban járt, bizonyára támogatást akart szerezni ügyé­
hez, m ajd ennek híján rövidesen a besenyőknél kötött ki.
A besenyő vezérnek, akit a magyar krónika „kun”-nak m ond, és Kutesk néven szere­
peltet, Salamon azt az ajánlatot tette, hogy neki adja Erdélyt, és feleségül veszi a leá­
nyát (jóllehet hitvese, Judit, IV. H enrik leánytestvére m ég élt), amennyiben a bese­
nyők megsegítik őt László ellenében. 1085-ben be is törtek a besenyők Magyarország­
ra, Ung és Borsova megyékigjutottak el, amikor László ellenük fordult, s kiverte őket
az országból. 1086-ban a besenyők a bizánciak ellen csatáztak a Balkán-félszigeten,
ebbe a harcba avatkozott be 1087-ben a besenyők oldalán Salamon is, aki a bizánciak
kardja által halt meg. Felesége, Ju d it m ár a következő évben új házasságot kötött
Wladislaw Herman lengyel fejedelemmel, ami csalhatatlan jele annak, hogy Salamon
valóban-meghalt 1087-ben. Későbbi hagyomány legendafüzért költött Salamon alakja
köré; eszerint több alkalommal látták rövid időre Magyarországon felbukkanni, még
Kálmán király korában is. Az Isztriai-félszigeten levő Polában pedig, ahol hamvai nyu­
godtak, jóval később szentként tisztelték. Salamon halálával megszűnt a legfőbb ok,
ami Lászlót szembeállította a ném et uralkodóval. Egyelőre azonban László m ég a pá­
pai irányvonalhoz tartozónak tekintette magát, VII. Gergely halála után az új pápa
iránt is hűségesnek mutatkozott. Követei 1087 augusztusában megjelentek a speyeri
birodalmi gyűlésen, ahol támogatásukról biztosították III. Viktor pápát az ellenpápá­
val és IV. Henrikkel szemben. 1090-ben meghalt Adelhaid, László felesége, vagyis
újabb területen oldódott el a kötelék, amely Lászlót a ném et császár ellenfeleihez
kapcsolta. Ezek a körülmények előrevetítették azt a politikai irányváltást, amelyre az
1090-es évek legelején sor is került.
1083-ban a bizánci császár az Al-Duna vidékén, a hajdani Moesia provincia terüle­
tén telepítette le azokat az angolokat, akik Hódító Vilmos elől menekülve hajón ér­
keztek Konstantinápolyba. Miután elfoglalták a földet a besenyőktől, Magyarországtól
kértek papokat, nem akarván a görögök hitét követni. László teljesítette kérésüket.
Amikor pedig önálló püspökséget akartak a keleti angolok, felszentelésében a tér­
séghez legközelebb eső magyarországi érsekség, a kalocsai ju to tt szerephez. Egy felte­
vés szerint a keleti angolok feletti latin hegem ónia érvényesítésével (teh át egy
latinizációs programmal) kapcsolatos a kalocsai érsekség központjának a keleti ango­
lokhoz közelebb fekvő Bácsra helyezése. Ez legkésőbb 1090-re m egtörtént. László
azonban nem csupán egyházi téren, hanem a világi hatalom szférájában is igényt for­
mált a keleti angolok területére. Erre utal, hogy 1091. évi oklevelében „a magyarok és
Moesia (Messia) királyának”88nevezte magát. Mivel László ezzel elvileg bizánci terület
urává nyilvánította magát, ráadásul a keleti angolokat a görög egyház fennhatósága
alól akarta kivonni, elrom lott a Bizánccal fenntartott szívélyes viszony.

László utolsó évei, külpolitikai irányváltása

Mind a Bizánci Birodalommal, mind a pápasággal fennálló kapcsolatokban új minő­
séget eredményezett László 1091. évi horvátországi katonai akciója. Horvátországban
1087-ben meghalt az a Zvonimir király, aki még 1075-ben VII. Gergelytől kapta koro­
náját, és ennek értelm ében Horvátország pápai hűbérnek számított. Halála után zava­
ros helyzet alakult ki Horvátországban, ami egyenesen csábította a hódításra éhes
136 6. AZ ALLAM VALSAGA ES A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

hatalmakat. A terület elvileg Bizánc érdekszférájához tartozott, de a keleti császárság

nehéz időket élt át a keletről tám adó szeldzsukok, a nyugatról fenyegető dél-itáliai
normannok, valamint az északról betörő besenyők miatt. Bizánc tehát nem avatkozha­
tott be a horvát belviszályokba. Komolyan fenyegetett viszont a norm annok és főleg a
Bizánctól formálisan függő Velence aktivizálódása Horvátország megszerzése érdeké­
ben. Ebben a helyzetben a leggyorsabban László cselekedett, akit testvére, Ilona (Lepa),
Zvonimir özvegye is közbelépésre kért. László 1091-ben a Száván átkelve Horvátorszá­
got elfoglalta, és Tengerfehérvárnál kiért a tengerhez. Ezután írta m ár idézett levelét
Oderisius M onte Cassinó-i apáthoz, amelyben Itália szomszédjának m inősítette Ma­
gyarországot, „mert - közlése szerint - már csaknem az egész Szlavóniát [Horvátorszá­
got] megszereztem”.89Horvátország élére bátyjának, Gézának fiatalabbik fiát, Almost
állította. László hadjáratát, amely Dalmácia elfoglalásával folytatódott volna, megszakí­
totta a kunok betörése Magyarországra. A kun had Kapolcs vezetésével szinte egész
Kelet-Magyarországot végigpusztította, mígnem a Horvátországból visszatérő László a
Maros és az Al-Duna közti Pogáncs folyónál győzelmet aratott felettük, s az Al-Duná-
hoz közel legyőzte a vereség megbosszulására érkezett, Ákos vezette kun sereget is.
László horvátországi hódítása II. Orbán pápa nemtetszését váltotta ki. A hódítás
nyomán pápai hűbérben levő terület került Magyarország fennhatósága alá, anélkül,
hogy erről az uralomváltásról László előre tájékoztatta volna a pápát. Ráadásul az új
horvát király, Álmos nem hajlott a pápa iránti hűség kinyilvánítására. László ebben a
helyzetben szakított a pápapárti irányvonallal, s IV. Henrik támogatóinak sorába lé­
pett. 1092 végén m ár IV. H enrik küldött követeket a magyar uralkodóhoz. Bizánc
érdekeit szintén sértette a horvátországi hódítás. Ezt ugyan a keleti császárság nem
akadályozhatta meg, de Dalmácia felett megerősítette uralmát. László élete utolsó
éveiben rendre hadat vezetett a szomszédos országokba. 1092-ben Vaszilko orosz rész­
fejedelem ellen indult, mert a kunok az előző évben az ő tanácsára támadták meg
Magyarországot. 1093-ban vagy 1094-ben Wladislaw Herman felkérésére és megsegí­
tésére Krakkó alá vonult, s ostrom zár alatt tartotta a lengyel fejedelem iránt hűtlen
várost. 1095-ben a cseh belviszályokba kívánt beavatkozni, de betegsége megakadá­
lyozta a hadjárat véghezvitelében. 1093 tavaszán egy francia gróf haladt át Magyarorszá­
gon Jeruzsálem felé tartva, s Bodrog várában felkereste Lászlót. Talán ez, valamint
László szentföldi zarándoklatának a terve csapódott le a magyar krónikában úgy, mint­
ha Lászlót európai uralkodók egyenesen a Szentföld felszabadítására kérték volna fel,
holott László m ár nem élte meg az I. keresztes hadjárat meghirdetését.
László utolsó hónapjait a trónutódlás rendezése tölthette ki. Fiú u tó d o t nem ha­
gyott hátra, így bátyjának, Gézának két fia, az elsőszülött Kálmán, valamint Álmos jö tt
szóba örököseként. László m indenképpen Álmost látta volna szívesebben Magyaror­
szág trónján. Álmos délceg ifjúként jobban megtestesítette azt a királyideált, amely­
nek a magas term etű, bátor harcos hírében álló László első magyarországi képviselője
volt. Ráadásul Álmos császárpártisága tökéletesen megfelelt annak a politikai irányvo­
nalnak, amelyet 1091 után László követett. Nem véletlen, hogy László Horvátország
élére a másodszülött Álmost állította. Kálmánnak a trónörökösödésből történő kizárá­
sára nyíltan utal az a tény, hogy nagybátyja papi pályára adta, ami általában a trónutód­
lás szempontjából „felesleges” gyermekek sorsa volt a középkori Európában. Kálmán
gyorsan haladt előre a papi pályán, egri vagy más változat szerint váradi püspök lett.
László uralkodásának utolsó éveiben nyílt szakítás következett be László és Álmos,
valamint Kálmán között, s Kálmán híveivel együtt Lengyelországba m enekült. Ennek
közvetlen kiváltó okát nem tudjuk: lehet, hogy Lászlónak a pápával történő szembefor­
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 137

dulása okozta Kálmán emigrálását, de lehetséges, hogy tudom ásárajutott Kálmánnak

László rendelkezése, „hogy utána Almos uralkodjék”,90 s a szintén hatalom ra vágyó
Kálmán lengyel segítséggel kívánta nyomatékosítani trónigényét. A magyar krónika
szerint ugyan László, amikor a cseh hadjáratba indulván a cseh-magyar határon súlyos
betegségbe esett, követei révén visszahívta Lengyelországból Kálmánt, de bizonytalan
e hír valóságtartalma; s ha ez fedné is az igazságot, nem tudjuk, mi idézte elő László
lépését. M indenesetre amikor 1095. július 29-én m eghalt, a magyar trón birtoklásá­
nak ügye nem volt rendezettnek tekinthető. László holttestét Somogyvárott, az általa
alapított bencés apátságban temették el, később vitték át hamvait Váradra. Itteni sírja
később a középkori magyar állam kultikus helyévé, zarándoklatok célpontjává vált.

Kálmán pápapárti külpolitikája

Nem tudjuk, hogyan került Kálmán trónra. Mivel nem 1095-ben, hanem csak 1096-ban
koronázták meg (felszentelt pap lévén, „a pápa engedélyével”91), bizonyosra vehető,
hogy királlyá avatása nem m ent nehézségek nélkül. Kálmán és Almos között nyilván
hatalmi harc tört ki, amely csaknem egy esztendeig elhúzódott, s végül is az idősebb
testvér győzelmével végződött. Kálmán azonban csak kompromisszum árán tudott a
királyi koronához jutni. Átengedte Álmosnak a hercegséget, ami komoly hatalmi bá­
zist biztosított számára, és ennek fejében öccse megvált horvát királyi méltóságától.
Kálmán és Álmos ellentéte a nemzetközi politika erőviszonyaihoz igazodott.
Kálmán a pápapárü irányzat híve volt. Erre orientálta papi mivolta, továbbá az, hogy
a trónért a császárpárti irányvonalat követő Álmos ellen kellett küzdenie. Érthető, ha
II. O rbán pápa 1096. július 29-én így kezdte Kálmánhoz intézett levelét: „Nem kis
örömmel örvendeztünk, hallva, hogy nagyságod a m indenható Isten rendeléséből
Magyarország kormányára emelkedett.” A katolikus egyház feje nem titkolt reménye­
ket táplált Magyarország állásfoglalását illetően a már hosszú évek óta dúló invesztitú­
raharcban: „E sátáni üldöztetés viharai között országod m ár régen elszakadt az Aposto­
li Szék iránti engedelmességtől, és a hamisság fejedelmeinek meghódolván a széles
úton tévelygett. Most azonban az isteni kegyelem a te személyedet magasztalta fel,
hogy elvedd népének szeméről az ellenzőt.” Biztosította a pápa Kálmánt, hogy „ha
mindazt a tisztességet és méltóságot, am it elődöd, István a mi apostoli egyházunktól
kiérdemelt, valódi jóindulattal kéred, teljes készséggel és jóindulattal megadjuk,
amennyiben az apostoli egyház egységében szilárd kitartással megmaradsz”.92 Ugyan­
akkor a IV. Henrik nevében szóló, Almoshoz, „a dicső herceghez és h ű baráthoz”
címzett, a „leghívebb baráti indulattal” megfogalmazott levélben ez olvasható: „És
valamint te velünk szemben jól kezdted, úgy kérjük szeretetednek kedvességét, hogy
maradj m eg ezen az úton, semmisítsd m eg és taposd el ellenségeinket; ne kíméld
őket, míg egészen m egtörve nincsenek. Mi is, hasonló m ódon, barátai leszünk bará­
taidnak, halálos ellenségei ellenségeidnek. Azt a szövetséget, melyet nagybátyáddal
[Lászlóval] kötöttünk, a mai naptól fogva töretlenül m eg akarjuk tartani életünk vé­
géig.”93
Az új uralkodó, Kálmán első külpolitikai vonatkozású próbatétele a keresztes ha­
dak magyarországi átvonulása volt. II. O rbán pápa 1095 novemberének végén hirdet­
te meg az első szent háborút a mohamedánok által elfoglalt bibliai helyek visszaszerzé­
sére. 1096 folyamán a keresztes hadak több hullámban érkeztek Magyarország határa­
ira. Volt olyan egység, Nincstelen Valter francia lovag serege, amelyik csak kisebb
bonyodalm at okozva vonult át az országon. Amiens-i Péter francia-ném et hada az
138 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

ország déli vidékén Zimony várát elfoglalta, s onnan ki-ki törve dúlta a környéket, hogy
élelem hezjusson. Kálmán a Temes vidékén gyűjtött h ad at ellenük, de összeütközés­
re nem került sor, a sereg Kálmán ajándékaival és élelemmel ellátva távozott az ország­
ból. A határ m enti magyar és bizánci tisztségviselők együttműködtek a keresztesek
ellen. A német Gottschalk papnak a mosoni kapunál belépő, a nyugati határszélen
rabló és fosztogató katonáit Pannonhalm a közelében Kálmán legyőzte, és kiűzte az
országból. Komoly fenyegetést jele n te tt Vilmos és Em ich ugyancsak francia-ném et
serege. Mivel Kálmán nem akarta őket - az előző tapasztalaton okulva —országába
beengedni, erőszakkal rontottak be, ostrom alá vették Moson várát, s csak nagy nehéz­
ségek árán sikerült kiverni őket a királyságból. A Bouillon Gottfried lotaringiai her­
ceg vezette had 1096 őszén incidens nélkül haladt át az országon. Kálmán király
átvonulásuk előtt Sopronban megbeszélést tartott a herceggel, s végig kíséretet bizto­
sított a seregnek.
Kálmán aktív politikát folytatott a szomszédos országok irányában. 1099-ben
Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem kérésére hadat vezetett Oroszországba, hogy segítsé­
get nyújtson a kijevi kormányzattól függetlenedni akaró peremisli és tyerebovli feje­
delm ek ellen. Peremisl (Przemysl) vára alatt azonban Kálmán súlyos vereséget szen­
vedett a kun tám ogatást élvező orosz seregtől. A Pozsonyi Évkönyv szerint Koppány
püspököt (a Koppány somogyi vezér ellen győztes Vecelin dédunokáját) a kunok
ölték meg a hadjárat során. A magyar krónika szerint oly nagy fiaskó érte Orosz­
országban a magyarokat, hogy „ritkán szenvedtek ekkora vereséget a magyarok”.94A
sikertelen közbeavatkozás hozzájárult a széttagolódás oroszországi híveinek térnyeré­
séhez. Ugyancsak 1099-ben Kálmán be akart avatkozni a cseh belviszályokba, seregé­
vel felvonult az Olsavához, a cseh-magyar határfolyóhoz, de harc helyett szövetségre
lép ett Bretislav cseh fejedelemmel.

Kálmán adriai hódításai

A horvátországi magyar uralom Almos távozása után megrendült. A Knin székhellyel
uralkodó Péter király, helyi horvát család salja, vette át a hatalmat a szárazföldi Horvát­
ország felett. Legkésőbb 1097 elejére Kálmán leverte Péter uralmát, s a magyar király
kijutott az Adriai-tengerhez. 1097 tavaszán Kálmán király Tengerfehér várott várta az
Itáliából érkező Roger szicíliai n o rm ann gróf leányát, Felíciát, akit feleségül vett.
Mivel Roger a pápa leghűségesebb szövetségesei közé számított, ezzel a házassággal
m ég szorosabbá vált Magyarország és a pápaság kapcsolata. 1096-1097-ben Kálmán
tám adó szándékú fellépése az Adria térségében Bizánc védekezőreflexét váltotta ki, a
gazdag dalmát városokat féltette a magyar hódítástól. Amikor egy nyugati forrás
(Raimundus de Agiles) arról ír, hogy a bizánci uralkodó a németek, magyarok és
kunok támadásaitól való félelmében nem csatlakozott a Szentföld felszabadításáért
induló sereghez, talán a magyarok esetében éppen Dalmáciára gondolt II. Alexiosz
(Elek) császár. M indenesetre 1097-ben a dalmát városok és szigetek védelm ét a Bi­
zánccal formálisan hűbéresi viszonyban álló és bizánci méltóságot viselő velencei do­
géra bízta. Az Adria térségében Kálmán egyelőre felhagyott a további hódítással, és
1097-ben (vagy esetleg 1098-ban) leveleiben barátságáról biztosította a velencei do­
gét, a szövetség és a jó viszony megszilárdítására vonatkozó ajánlatot tett, de óvta őt a
Dalmácia és Horvátország hercege cím viselésétől, ami egyenértékű volt a magyar
jogigény bejelentésével ezekre a területekre.
A 12. század elejére Kálmán külpolitikailag m eglehetősen elszigetelődött. Dalmá­
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 139

cia kérdésében szemben állt vele Bizánc és Velence. Álmossal tám adt ellentéte m iatt
IV. Henrik, s a ném et uralkodó mögé sorakozott fel az új cseh fejedelem, Borivoj.
Mivel Álmos 1104-ben nőül vette Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem Predszláva nevű
leányát, így az orosz uralkodó és rokona, a lengyel fejedelem, III. (Ferdeszájú) Bolestaw
is Álmos oldalára került. Kálmán 1102-ben Tengerfehérvárott horvát királlyá koro­
náztatta magát. Ezzel magyar-horvát perszonálunió létesült. 1103-ban a dalmát terü ­
letek Velence felügyelete alól újra visszakerültek Bizánc közvetlen uralma alá. Bizánc
azonban 1104 vége óta szorongatott helyzetben volt, Antiochia fejedelme nem csu­
pán kelet felől, hanem - Nyugat-Európában szervezve keresztes hadjáratot a keleti
császárság ellen - immár nyugati irányból is fenyegette Bizáncot. Ebben a helyzetben
adriai katonai akcióra szánta rá m agát Kálmán.
1105-ben elfoglalta a tengermelléki Dalmáciát, a városokat (Zára, Trau, Sebenico,
Spalato) és a szigeteket. Hódításai eredm ényeképpen ez évben felvette a H orvátor­
szág és Dalmácia királya címet. A m eghódított terület élére Kálmán királyi tisztségvi­
selőt állított kormányzóként, aki a horvát államon belüli avar különkormányzat vezető­
jén ek nevét (bán) kapta. Kálmán a pápával úgy ismertette el tengermelléki uralm át,
hogy - az egyik, kevésbé valószínű forrásértelmezés szerint - 1106 októberében a
guastallai zsinaton lem ondott a főpapok kinevezési jogáról, vagyis egyházpolitikai
téren nagy engedményt tett a pápának. A norm annok által fenyegetett Bizánc kényte­
len volt tudomásul venni a magyar hódítást, sőt - hogy megakadályozzon egy végzetes
m agyar-norm ann összefogást - a bizánci császár házassági kapcsolatot kezdeménye­
zett a két dinasztia között. Ennek kapcsán Ioannész (János) társcsászár feleségül vette
László magyar király leányát, Piroskát, aki Eiréné (Irén) néven később császárné lett.
Ezzel a friggyel Magyarország feladta az 1097-ben Kálmán házassága révén létesített
norm ann szövetséget, de ez amúgy is inkább csak elméletben létezett. A dalmát váro­
sok kedvezőbb helyzetbe kerültek a magyar uralom mal, m intha Velence gyakorolt
volna felettük fennhatóságot, mivel Velence kereskedelmi ellenlábasa volt ezeknek a
városoknak, a Magyar Királyság pedig nem. Kálmán kedvezményekkel igyekezett m eg­
nyerni a dalmát városokat. 1108-ban Trau polgárai számára biztosította az adómentes­
séget, valamint korábbi jogaikat a püspök és a világi elöljáró (comes) választására, és
engedélyezte, hogy régi törvényeik szerint éljenek. Hasonló jogokat nyert Spalato és
Zára is. Amikor 1111-ben Zárába bevonult, esküvel fogadta, hogy Dalmácia ősi kivált­
ságait megtartja. Kálmán három évente rendszeresen megjelent új uralmi területén.
Álmos hatalomátvételi kísérlete, illetve ennek kudarca után 1108-ban Kálmán fegy­
veresen is segítette Bizánc harcát Dél-Itáliában a norm annokkal szemben. Velence
nem tudott belenyugodni abba, hogy a dalmát városok és szigetek elvesztek számára.
Már 1112-ben kezdeményezte a doge a bizánci császárnál, hogy indítson h áborút a
magyarok ellen, de Bizáncot ekkor más ügyek foglalkoztatták. Ugyancsak 1112-ben a
megözvegyült Kálmán feleségül vette Vlagyimir Monomah perejaszlavli és szuzdali
fejedelem leányát, Eufémiát. A frigy nem bizonyult tartósnak, mivel Kálmán rövide­
sen házasságtörésen kapta feleségét, akit hazaküldött Oroszországba, ahol időköz­
ben, 1113-ban Vlagyimir a kijevi nagyfejedelmi trónra emelkedett. Kijevben szülte
meg Eufémia gyermekét, Boriszt, aki állítólag Kálmán fia volt. Kálmánnak élete utolsó
egy-két évében újra Dalmáciára kellett figyelmét fordítania: 1115-ben a dogé Dalmá­
cia egy részét visszafoglalta a magyaroktól, s a következő évben m ind V. Henrik ném et,
mind Alexiosz bizánci császár támogatását élvezve készülődött Dalmácia még magyar
kézen levő részeinek megkaparintására.
140 6. AZ ALLAM VALSAGA ES A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

Kálmán és Álmos harca

Kálmán és Almos, valamint párthíveik ellentéte végighúzódott Kálmán uralkodásá­
nak időszakán. Almos 1096-ban nyerte el a hercegséget, két év múlva már nyílt ellen­
ségeskedés tört ki közöttük. Az eseményekből világosan látszik, hogy az előkelők egyik
része szívesen vette volna, h a a király és a herceg ellentéte fegyveres belháborúba
torkollik. Ezek Almost azzal ingerelték, hogy a király az elfogatásán mesterkedik, Kál­
m ánt pedig azzal, hogy a herceg a király életére tör. Mindketten sereget gyűjtöttek, és
1098-ban egymás ellen vonultak. Almos a bihari dukátusból, Kálmán pedig a nyugati
országrészből indulhatott, mivel a Tiszánál, Várkony közelében találkoztak, csak a
folyó választotta el őket egymástól. Az előkelők másik csoportjának a hangja erősödött
fel, azoké, akik beleuntak a szakadatlan belső viszálykodásba. így vélekedtek: „Nem­
rég apáink és testvéreink harcoltak az ő apáikkal és testvéreikkel, és meghaltak. Nem
látunk okot a harcra. De ha nekik tetszik a harc, harcoljanak meg ők ketten, és aki
fölülkerekedik és életben m arad, azt fogadjuk el urunknak.”95
Kálmán azzal egyidejűleg, hogy 1105-ben felvette a Horvátország és Dalmácia kirá­
lya címet, királlyá koronáztatta norm ann feleségétől született négyéves fiát, Istvánt,
azért, hogy fia számára biztosítsa a trónt halála után. Ez a lépés Almos ellenkezését
váltotta ki, s feltehetően 1105—1106 fordulója táján IV. H enrik császár segítségét kér­
te. Az időpontot rosszul választotta meg, a n ém et uralkodót lekötötte fiának, Henrik­
nek a lázadása, amely végül is trónfosztásához és V. Henrik tró n ra lépéséhez vezetett.
Ebben a helyzetben a ném etek nem tudtak Almosnak támogatást nyújtani. Almost a
kudarc nem törte le, ugyancsak 1106-ban sógora, a lengyel Boleslaw segítségét igye­
kezett elnyerni. Nem is csalatkozott számításában, Boleslaw b etö rt az országba, és el­
foglalta Újvárt. Kálmán azonban úgy hárította el az észak felől fenyegető veszélyt, hogy
békét kötött, sőt szővetségesi viszonyra lépett a lengyel fejedelemmel, s 1107-ben már
Kálmán küldött magyar segédcsapatokat Boleslaw számára féltestvére, Zbigniew láza­
dásának megfékezésére. Kálmán és Boleslaw barátságának az adott tartós alapot, hogy
mindketten ellentétben álltak a Német Birodalommal. Almos újabb kísérlete is ku­
darcot vallott, kénytelen volt meghódolni Kálmánnak, sőt - a magyar krónika szerint
—még bűnösnek is vallotta m agát bátyja előtt. Látszólagos megtérésének jele, hogy
1107-ben jeruzsálemi zarándokú tra vállalkozott.
Almos távollétét használta fel Kálmán arra, hogy öccsét megfossza a dukátustól.
Ebben Boleslaw példáját követhette, aki éppen a magyar király támogatását élvezve ért
el sikereket Zbigniew ellen, és vette el tartományát. A hercegség 1107. évi felszámolá­
sával megszűnt az országmegosztás. Felszámolása ugyan a legszorosabb kapcsolatban
volt Kálmán és Almos hatalmi versengésével, de addigra m ár a dukátus teljesítette
egyik feladatát, nagy előrehaladás történt az állami és egyházi viszonyok kiépítése
terén Bihar és Nyitra tágabb körzetében. Kelet-Magyarországon Almos megalapította
a meszesi apátságot, s László király megbízásából ő viselte gondját a szentjobbi egyház­
nak, a faépület helyett kőből építtetett monostort, s ott helyezte el István királyjobbját.
1111-ben bukkant fel az okleveles anyagban az első erdélyi vajda (ekkor m ég a latin
princeps néven) Merkur személyében. Kálmán nevéhez fűződik a nyitrai püspökség
alapítása. Noha a nyitrai egyházmegyének m ár László király tett adományt, de maga az
alapítás Kálmánra maradt. (Nyitrán ugyan m ár a 9. század vége felé létezett püspök­
ség, ez azonban nem élte túl Morávia elpusztítását, így Kálmán ténylegesen új püspök­
séget hozott létre Nyitrán.) Mivel az első nyitrai püspök, Gyárfás neve 1111-ben és
1113-ban szereplő személlyel együtt fordult elő, az alapítás lezárulta is ezekre az évek­
re tehető. Mivel a dukátus intézményes keretet adott a széttagolódás híveinek, Kál­
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 141

mán tudatosan szüntette meg az ország területi integritását fenyegető intézményt. A du-
kátus felszámolásával elvesztette Almos a hercegség területén található királyi birto­
kok feletti fennhatóságát, de azok az ingatlanai megmaradtak, amelyekkel mint a királyi
család tagja rendelkezett.
AJeruzsálemből hazatérő Almos nem fogadta belátással hatalm a nagyfokú korláto­
zását. A dömösi prépostság korábbi alapítása (jellegét tekintve teljesen azonos volt a
királyi alapítású társaskáptalanokkal) kihívásnak számított, hiszen a m indenkori ki­
rály dömösi kúriája mellett feküdt. Nos, 1107-1108 fordulója táján Almos a döm ösi
egyház felszentelését szemelte ki arra, hogy merényletet kíséreljen meg a király ellen.
Terve azonban lelepleződött. Kálmán m egbocsátott öccsének, de óvatos volt, figyel­
tette. Almos azonban hamarosan újra a ném et udvarba futott, és V. Henriktől kért
segítséget 1108 húsvétján. Még ez év szeptemberében útra bocsátotta hadait a ném et
uralkodó Magyarország ellen részint Almos panaszaitól megindulva, részint pedig -
m int egy kortárs ném et krónikás (Ekkehardus Uraugiensis) írja - „azért, m ert Kál­
mán országunk határait, tudniillik a tengerparti helyeken, elfoglalta”. Ez nyílt utalás
Kálmán 1105. évi dalmáciai hódítására, amely a terület északi sávjában német birodal­
mi érdeket sértett. Hadjárata azonban nem já rt eredménnyel, az idézett ném et forrás
szavai szerint „miután az ellenség - különösen a folyók gátja és mindenfelől levő
gázlók révén - sokoldalúan felkészült, Pozsony várának nehézkes és hiábavaló ostro­
ma után [V. Henrik] m ajdnem dolgavégezetlenül tért vissza”.96 Henrik cseh szövetsé­
gese, Szvatopluk fejedelem a Vág-völgyet dúlta. Mivel Kálmán lengyel szövetségese,
Bolesíaw betört Csehországba, Szvatopluk sem ért el számottevő sikereket Magyaror­
szágon. Az évvége felé magyar sereg hatolt Morvaországba, majd ennek megbosszulá-
sára 1109 elején cseh csapatok egészen Nyitráig dúlták a nyugati Felvidéket. Almos
tervei ezúttal sem váltak valóra.
Álmos újabb kudarca következtében sem állt el azonban attól a makacs szándékától,
hogy megszerezze a főhatalmat. Következő szervezkedésére 1115 táján került sor. Az
összeesküvés Kálmán tudom ására juthatott, s a király kegyetlen bosszút állt a lázadó­
kon. Álmost és kisgyermek fiát, Bélát megvakíttatta, s ugyanez a sors jutott osztályré­
szül az Álmost támogató főemberek közül Urosnak, Vatának és Pálnak. Az ő b ü n teté­
sük igazolja, hogy Kálmán ellen összeesküvés készülődött. A büntetésre ism ét Len­
gyelország szolgáltatott példát: 1113-ban Bolestaw lengyel fejedelem államcsíny elő­
készítésével gyanúsította m eg féltestvérét, Zbigniewet, s megvakíttatta, majd vezeklés
céljából Magyarországra, Szent István fehérvári sírjáhozjött, s felkereste a somogyvári
apátságot is. Bizonyára ez alkalommal találkozott Kálmánnal, s tájékoztatta a magyar
királyt a lengyelországi fejleményekről. A megvakítás után Álmost dömösi egyházába
vitték. Kálmán a belső ellenzékkel történt radikális leszámolás után m egterem tette
fia számára a zavartalan hatalomátvétel lehetőségét.

Kálmán világi jellegű törvényei

Kálmán király uralkodásának 20 éves időszakából három kodifikált törvénykezési em­
lék m aradt ránk: két dekrétum és az I., esztergomi zsinat határozatai. A II. törvény-
könyv három különböző alkalom jogalkotásának darabjait őrzi, egy rövid zsidótörvényt,
egy zsinati töredéket és a II. zsinat cikkelyeit. Vagyis Kálmán korából összesen öt
törvénykezési emléket ismerünk, ami élénk jogalkotó tevékenységre utal. Kálmán I. és
részben II. törvénykönyve világijellegű, míg a többiek egyházi vonatkozásúak. Vala­
mennyi keltezetlen.
142 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

Kálmán I., 84 fejezetből álló törvénykönyve - amint ezt megfogalm zójától,

Albericustól tudjuk - a Zemplén megyei Tarcalon tartott gyűlés döntéseit tartalmaz­
za. Albericus Szerafm esztergomi érsekhez cím zett ajánlása megadja a dekrétum hoz­
závetőleges keltét. Mivel Szerafm 1104-ig volt érsek, Kálmán uralkodása első felében
keletkezett, feltételezés szerint mindjárt az elején. A zsinaton egyházi és világi előke­
lők vettek részt. A törvénykönyv alkotását azok a változások indokolták, amelyek a
Szent István korától eltelt 100 esztendő alatt végbementek. Mivel István alatt az egész
ország a „barbár műveletlenségnek hódolt, és a tudatlan és kényszerből lett keresz­
tény a szent h it figyelmeztető ösztökéje ellen rugódozott, sőt a fenyítő vessző b ü n tető
ütései ellen m ég visszavicsorított: nagyon is szükséges volt, hogy a szent fegyelemnek
a kényszere a hívőket a hitre térítse... De a legkeresztényibb királyunk, Kálmán, aki a
galamb szelídségének kegyességével és m inden erény jelességével van felruházva,
miután látta, hogy a felserdült h it elérte a tökéletes vallásosság erejét, bölcsen úgy
gondolta, hogy a törvény bilincsének a szorítását meg lehet lazítani.”97 Ez a törvény-
könyv az állami és az egyházi élet széles körét szabályozta, vagyis a legkülönbözőbb
vétségek ellen írt elő büntetéseket. Az István- és kiváltképpen a László- (vagy a László
nevéhez kapcsolt) törvényekhez képest enyhébb büntetések összhangban vannak a
törvénykönyv bevezetőjével.
Jól megmutatkozik ez m indjárt a tolvajlással kapcsolatban, amely László III. és II.
törvénykönyvének központi problémája volt. Kálmán I. törvénykönyvében is számos
cikkely foglalkozott valamilyen m ódon a tolvajlással (50-56., 62-63., 84.), de sokkal
kevesebbet, am i azt jelzi, hogy a lopás már nem volt a társadalom alapvető kérdése.
Társadalmi magyarázata van annak, hogy míg László törvényei tolvaj szabadok és szol­
gák esetében külön büntetést írtak elő, addig Kálmánnál a büntetések egységesek, az
elszegényedett szabadok lényegében már lesüllyedtek. A tolvajokra kirótt büntetések
is enyhültek. Míg Lászlónál egy tyúk, illetve az árának megfelelő érték, valamint tíz
dénár értékű holm i eltulajdonítása halálbüntetést vont maga után. Kálmánnál azt
kellett tolvajként elítélni, aki négylábú barm ot, egy barom árát kitevő értéket, vala­
m int 20 dénárt érő ruhát lopott. László a tetten é rt tolvajnak m ár tíz éven felüli gyer­
mekeit szolgaságba taszította, Kálmán csak a 15 éven felülieket. Kálmán úgy intézke­
dett, hogy a tem plom ba m enekülőt nem kellett mindjárt vétkes tolvajnak minősíteni,
s ha magát vétkesnek tartotta, nem kellett megvakítani vagy megcsonkítani. Ezek a
büntetések csak akkor voltak kiszabhatok, ha a bűnös vétkét letagadta, s bűne rábizo­
nyosodott. Kálmán I. törvénykönyvében a tolvajlással csaknem egyenlő súlyú az, ami­
kor ártatlanokat illemek a tolvajlás vádjával. Az igaztalanul vádaskodókra viszonylag
súlyos büntetések vártak.
Még mindig jelentős súllyal szerepelt a kóborlás, a vándormozgalom (19., 39., 41-
44.) Kálmán I. törvénykönyvében. A kóborlás kétféle minőségben jelen t meg. A dek­
rétum szólt azokról a földjeikről elűzött lakosokról, akiknek ha m ásutt nem volt föld­
jük, vissza kellett térniük, de h a közben földjeik a monostorok, egyházak kezére kerül­
tek, és ők m ásutt földdel rendelkeztek, eredeti földjük a megadományozottaknál
maradt. Itt teh át azokról esett szó, akik - mint egy néhány évtizeddel korábbi oklevél
igazolja - „a szabadság nevére áhítoztak”,98s ezért az egyházi tulajdonba került földről,
ha nem akartak szolgaságba kerülni, el kellett menniük. A kóborlás másik, tipikusabb
esete az, am ikor —összhangban Salamon és/vagy I. Géza törvényének szándékával —a
kóborlót urának kellett kiváltania, királyi engedély nélkül senki sem tarthatta magá­
nál, s nem leh etett sem eladni, sem elajándékozni. A László III. törvénykönyvében
szereplőjavak szedőjével Kálmán e dekrétumában iocuscidarius alakban találkozunk.
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 143

Számos cikkely foglalkozott a királyi hatalom erősítésével és a királyi népekkel (15-

17., 20-21., 35-36., 38-40., 45., 78-81.). Kálmán I. törvénykönyvének tendenciájáé
vonatkozásban kettős. Egyrészt a királyi birtok megőrzésére, a királyi vagyon védelmé­
re törekedett. A királyi szándék elvi indoklását az a cikkely tartalmazta, amely szerint
„annál kevésbé látszik erősnek a [királyi] udvar, minél kevésbé állnak rendelkezésre
a szükséges dolgok”.99 Ennek érdekében a Szent István által ajándékozott birtokra
széles körű öröklést írt elő, viszont az utódai által adott ingatlanok korlátozott körre
kiterjedő örökösödés után a királyra szálltak. Intézkedett az egyházi kézen levő feles­
leges, valamint a világi tulajdonba került, nem István király által adományozott
halászóhelyek visszavételéről. Kálmán tehát hozzányúlt az egyházi vagyonhoz, jóllehet
alig néhány évvel korábban a szabolcsi zsinaton László király olyan határozatot hozott,
hogy az egyháznak adományozott birtokok nem vonhatók vissza. Kálmán e törvénycik­
kelye átm ent a valóságba: okleveles adatunk van arra, hogy Kálmán és fia, II. István
elvette a pannonhalm i apátságtól a győri vizahalászat harmadát. Egyébként a pápapár­
ti Kálmán más módon is megsértette az egyházak birtokait: a szentjobbi egyházat meg­
szüntette, László privilégiumát a tűzbe vettette, és a m onostor birtokait világi előke­
lők, nádora fiai kezére adta. A királyi vagyont Kálmánnak védenie kellett a megyésis­
pánnal m int királyi tisztségviselővel szemben. A megyékben összegyűlő adó kéthar­
mada a királyt, egyharmada az ispánt illette, viszont a denáradót Esztergomba kellett
vinni, s ott előbb a király, m ajd az ispán vette ki belőle a részét.
Eredménytelen kísérletet tett Kálmán a törvénykönyv kiadását megelőzően arra,
hogy m inden egyes szabadtól beszedje a nyolcdenáros adót, vagyis hogy ily m ódon a
királyi adózást a nem királyi birtokok népeire kiterjessze. Az I. törvénykönyv szerint
jobbára csak a királyi birtokok népei - várnépek, a várnép földjére települő hospesek,
a királyi birtokok szabadjai, a várbeliek (castellani), valamint a szabad hospesek - voltak
denáradó fizetésére kötelezve a királynak, vagyis azok, akik fölött az uralkodó nem
elsősorban királyként, hanem magánbirtokosként gyakorolt fennhatóságot. A többi
szabadtól korábban beszedett adó elmaradásáért úgy kárpótolta magát a király, hogy a
meghatározottjövedelemmel rendelkező birtokosokat katonaállításra kötelezte, még­
hozzá a nagyobbjövedelműeket páncélos vitéz kiállítására.
Kálmán I. törvénykönyvéből a bírósági szervezet egész panorámája kitetszik (2., 5-
14., 22-24., 26-32., 37., 50., 58-61., 64., 83.). Különböző ügyekben bírósági fórum ­
ként szerepelt a király, illetve a királyi udvar, a nádorispán, a püspök, a püspöki zsinat
(az illetékes ispánok részvételével), a megyésispán, a megyei bíró, a főesperes és a
közönséges (alábbvaló) bíró (iudex inferior). Végezetül a legalsó fórum az egyházi ké­
zen levő istenítélet (tüzesvas- és forróvíz-próba) volt. Kálmán biztosította az egyház
kiváltságolt helyzetét, hiszen világi bíró nem idézhetett m eg egyházi személyt. A ke­
reskedelem fejlődéséről a törvénykönyv számos cikkelye tanúskodik (33-34., 44., 76-
77., 82.). A dekrétum a kereskedés három fajtáját különböztette meg: a term elő saját
termékét vitte piacra, a helyi kereskedő ebből tartotta fenn magát, a távolsági kereske­
dő számára pedig e foglalatosság volt a meggazdagodás forrása. A kereskedelem tá­
mogatását jelezte, hogy a kereskedők szabadon vásárolhattak kepét (takarmányt), s
büntették azokat, akik a szabott ártól eltértek. Kálmán szigorúan megtiltotta a magyar
vagy Magyarországon született szolgák, továbbá bármiféle élő állat külföldre vitelét (a
bika kivételével). Ez további szigorítástjelentett László törvényéhez képest, s a magyar
mezőgazdaság, illetve haditechnika megnövekedett munkaerő- (ember-, illetve állat-)
szükségletére utalt.
144 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

Kálmán korának egyházi je lle g ű törvényei

Gazdag Kálmán I. törvénykönyve az egyházat érin tő cikkelyekben (1., 3-4., 18., 25.,
46-49., 57., 65—75.). Az egyházaknál kellett m aradniuk mindazoknak a birtokoknak,
amelyeket Szent István adományozott. Nem engedte Kálmán elvenni az egyházaknak
adott erdőket. A vámok és az adók tizedét a püspöknek rendelte. Az egyházat védte a
világiaktól az a cikkely, amely előírta, hogy az egyházban az ispánok és a vitézek közül
senki ne merészeljen magának hatalm at szerezni, csak a püspök. A másodszor nősült
papokat, illetve azokat az egyháziakat, akik özvegyeket vagy eltaszított asszonyokat vet­
tek el, házasságuk felbontására szólította fel. Előírta, hogy egyházi rendhez tartozó
személy ne öltözzön világi ruhákba. László után Kálmán is szorgalmazta azt, hogy az
elhaltakat a tem plom ok körüli temetőkben helyezzék örök nyugalomra. Szándékuk —
h a nem is azonnal - megvalósult: a 12. század elejét követően megszűntek a „köznépi”
temetők, s elterjedt, majd általánossá vált a templomkertbe, a cin terembe való tem et­
kezés. Sokat idézett cikkelye Kálmán I. törvénykönyvének az, amelyik kimondta: „A bo­
szorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatomé tartsanak.”100
Ebből nem kell Kálmán felvilágosult szemléletére következtetni (a korabeli egyház
sem tartotta létezőknek a boszorkányokat), hiszen pl. a varázslók megbüntetéséről
ugyanez a törvény intézkedett. Az izmaeliták és a zsidók vonatkozásában Kálmán azt az
irányvonalat követte, amelyet m ár László I. törvénykönyve kijelölt. Eszerint az izmaeli­
ták esetében a beolvadást kellett elérni. Erre utalnak azok a cikkelyek, amelyek sze­
rin t a m oham edánok csak keresztényekhez adhatták feleségül leányukat, disznóhúst
voltak kötelesek enni, valamint tem plom ot kellett építeniük. A zsidókkal szemben
továbbra is az elkülönülés politikája érvényesült. Zsidó ember csak püspöki székhe­
lyen lakhatott, földjét kizárólag pogány szolgával műveltethette.
Kálmán II. törvénykönyvének nyitó része, a 7 szakaszból álló zsidótörvény úgyszin­
tén vallási kérdésként kezelte a zsidók ügyét. A külön törvényi szabályozást az is indo­
kolta, hogy a középkori jogfelfogás szerint a zsidók a király alá tartoztak (mintegy
tulajdonát képezték). Zsidótörvényében Kálmán megtiltotta a keresztény szolgák adás­
vételét és tartását (1.), részletesen szabályozta a keresztények és a zsidók közötti köl­
csönügyletek lebonyolítását (2-3.), végül pedig elrendelte az adásvételek írásba fog­
lalását (4-7.). Kálmán rendelkezése átment a gyakorlatba, ezt tanúsítja egy 12. századi
oklevélben ránk m aradt megpecsételt adásvételi szerződés (cartula sigillata).
Kálmán korában fontos feladat volt a papi fegyelem erősítése, az egyház megtisztítá­
sa mindazoktól az elemektől, akik szeplőt ejtettek a testület hírnevén. Ilyen jellegű
kérdésekben foglaltak állást a Kálmán-kori zsinatok. A Lőrinc érsek idején Eszter­
gomban tartott I. zsinaton 72 cikkelyből álló határozatot hoztak. Mivel Lőrinc Szerafmt
váltotta fel az érseki székben (1105-ben), e törvénykezési emlék Kálmán uralkodásá­
nak második feléből való. A cikkelyek között szerepel, hogy ha a püspök házas volt,
csak felesége hozzájárulásával foglalhatta el székét (11.). Kívánatosnak tartotta a zsi­
nat, hogy a püspök fiai helyett az egyházat gazdagítsa (12-13.). A püspök felesége
püspöki birtokon nem lakhatott (33.). Az apátokat a püspökök fennhatósága alá ren ­
delte, s az apát feladatává tette a kolostor vagyonának gondozását, gyakori jelenlétét a
kolostorban (36—39.). A házas áldozópapok m egtarthatták feleségüket, de a nőtlen
szerpapok vagy áldozópapok m ár nem vehettek feleséget maguknak (31-32.). Letet­
ték azt az egyházi személyt, aki másodszor nősült, avagy özvegyet, illetve eltaszított
asszonyt vett feleségül (56.). A másodszor nősült papok feleségük beleegyezése ese­
tén visszafogadhatok voltak az egyházi rendbe (57.). Fellépett a zsinat a részegeskedő,
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 145

ágyast tartó, tolvaj papok ellen (48-50., 58., 60.). Kimondta, hogy egyházi személyekre
az egyházi törvények érvényesek (1.), tehát egyházi személyek világi bíróhoz nem
fordulhattak (25.). Általában m egtiltotta az egyházi személyek tanúskodását (62.).
Elítélte a templomok vásárlását vagy eladását, az ü n n ep ek árusítását, a keresztelés és
temetés pénzért tö rtén ő elvégzését, azt, hogy egyházi személy kocsmáros vagy pénz­
kölcsönző legyen (43-45., 61.). Kimondta, hogy szolga csak abban az esetben lehet
pap, ha előbb ura felszabadítja (30.) Fellépett a zsinat a pogány szokások őrzői, az
egyházi ünnepek megvetői ellen, s a kiközösítettől megvonta az egyházi temetést (7-9.).
A Kálmán-kori II. zsinat 16 cikkelyből álló határozatai - egyebek között - előírták,
hogy az egyházakban naponta imádkozzanak a királyért és az országért (1.), s kiközösí­
téssel sújtotta azokat, akik a király személye vagy méltósága ellen összeesküdtek (2-3.).
A továbbiakban a házasság felbonthatatlanságát szögezte le, mivel „amit az Úr összekö­
tött, azt ember el nem választhatja”,101 s rendelkezett a házasságkötés módjáról (4.,
16.). A másodszor nősült papokat, az özvegy és eltaszított asszonyok férjét egyházi
tisztüktől megfosztotta (8.). Azt a templommal rendelkező falut, amely eltávozott temp­
lomától, visszatérésre kényszerítette (13.). Végezetül egy további Kálmán-kori zsinati
határozatból csak két cikkelyt tartalmazó töredék m aradt ránk.

Kálmán, a „Könyves”
A krónika Kálmánról szólva azt írta, hogy „a magyarok Könyves (Cunues) Kálmánnak
nevezik őt, mert voltak könyvei, amelyekből mint püspök a zsolozsmát olvasta”.102Kál­
mán műveltsége - amelyhez hasonlóval középkori királyaink közül senki sem rendel­
kezett - ismert volt a kortársak előtt. II. Orbán p ápa 1096 júliusában Kálmánnak
küldött levelében így adta ennek tanújelét: „elm ondotta nekünk tisztelendő fiunk,
Odilo, Szent Egyed [Saint Gilles] apátja, hogy világiaknál szokatlan jártassággal tűnsz
ki az egyházi írások tudományában, és ami még inkább illik a bírói hatalomhoz, a szent
kánonok ism eretében.”103 Egy kortárs lengyel történetíró (Anonymus Gallus) azt írta
Kálmánról: „korának minden uralkodóját felülmúlta tudományával.”104Az I. esztergo­
mi zsinat határozataiból kitűnik: Kálmán erőfeszítéseket tett, hogy emelje az egyházi­
ak műveltségét. Az egyik cikkely azt írta elő, hogy „a kanonokok a kánoni szabályzatot
tudják és értsék”. Intézkedett arról, hogy a főespereseknek legyen m eg az egyházi
törvények rövid gyűjteménye. Kimondta a zsinat, hogy „tudatlan papokat ne szentelje­
nek fel, akik pedig [már] fel vannak szentelve, tanuljanak vagy tegyék le őket”. Köve­
telménnyé tették, hogy „a kanonokok a kolostorban és a káplánok az udvarban [latin]
irodalmi nyelven társalogjanak”.105
Kálmán az első királyunk, akinek udvarában irodalm i élet alakult ki. Nem tekintve
az okleveleket, irodalmi alkotások m ár Kálmán uralkodása előtt is születtek Magyaror­
szágon. Az Imre herceg számára készült Intelmek keletkezési ideje az 1020-as évekre
tehető. Gellért püspök 1044-ben írta Deliberatio cím ű munkáját. Zoerard-András és
Benedek legendája M ór pécsi püspök tollából Salamon király korából való. László
uralkodása alatt készült István király nagyobbik legendája, valamint egy feltételezett
ős-Gellért-legenda. Az első évkönyv, illetve krónika jellegű alkotások létrejöttének
dátuma vitás. Egy évkönyvszerű feljegyzés már a l l . század második felében elkészülhe­
tett (Pannonhalmán vagy inkább Székesfehérvárott). A legkorábbi magyarországi kró­
nikás alkotás keletkezési ideje kétes, egyes vélemények szerint András, Salamon és
László király korára tehető, de szólnak érvek amellett is, hogy ennek az ún. ősgestának
146 6. AZ ÁLLAM VÁLSÁGA ÉS A VÁLSÁG MEGOLDÁSA

(őskrónikának) a szövege Kálmán korában íródott, s ahhoz a pezsgő szellemi (irodal­

mi) élethez kapcsolódott, amely udvarára jellemző volt. Hartvik püspök - a sorrend­
ben harm adik István-legenda szerzője - mellőzte az István szentté avatásakor esett
csodák garmadájának leírását, „azon számtalan bölcs tollára” hagyta ezt, „akiket Magyar-
ország oly melegen ölel keblére”.106E bölcsek közé tartozott Lőrinc esztergomi érsek,
akinek filozófiai műveltsége ismert.
A Kálmán-kori udvar fontos irodalmi termékei az István-legendák. A m ég László
korában készült nagyobbik István-legenda Istvánról vértelen képet rajzolt. István itt
alázatos, irgalmas és szelíd ember, aki annak örült, ha éjszakáit virrasztással tölthette,
ha a keresztények lábát moshatta, ha a koldusok a szakállát rángatták. Erre válaszul
íródott Kálmán korában a kisebbik István-legenda, amely azzal hívja fel m agára a fi­
gyelmet, hogy Horatius- és Persius-idézetek találhatók benne. De kitűnik azzal is,
hogy Istvánról reális, életteli, vérbő emberi képet festett, nem titkolva azt, hogy a szent
király erőskezű uralkodó volt. Aggódva bocsátotta közre szerzője e kisebbik István-
legendát, „kiváltképp - szólt magáról az író - irigyeinek mardosásától tart, akik saját
irományaikat ugyan hanyagul fércelik össze, mégis a másét pocskondiázzák”. Kiváló
bizonyítéka ez a Kálmán-kori, egymással polemizáló alkotásokat létrehozó irodalmi
életnek. A szerző retorikai műveltségének jele, hogy m entegetőzött - valójában nem
jogosan, hanem csak a kötelező szerénykedési formula alapján - „a ragyogó ékesszólás
hiánya”, nyelvének „parasztossága” miatt.107
Hartvik püspök egyenesen királyi parancsnak engedelmeskedett, am ikor a két
István-legenda egybeolvasztásából és új motívumok (pl. az István-féle koronakérés
epizódja) leírásával elkészítette a harm adik István-legendát, s azt „urának, Kálmán­
nak a legkiválóbb királynak” ajánlotta. Hartvik sem fukarkodott a szerénykedési for­
mulákkal: amikor megkapta a parancsot királyától a legenda elkészítésére, „csekélyke
tehetségem lázadozó oktalansága m iattjó ideig küszködnöm kellett, kiváltképp mivel a
nyelvtudós szerző Priscianus, akit hajdanában velejéig ismertem, messzire távozott tő­
lem, s mintha vénségemre valamiféle ködbe burkolózott volna, elhomályosította előt­
tem arcát”, de végül is „felülkerekedett a habozó elme bizonytalanságán... az engedel­
messég”, s elkészült a mű. A kritikától való félelem, ami a Kálmán-kori irodalm i élet
jele, itt is felbukkan: „ha netán valamely oda nem illő kis akadály kerülne [a király]
elébe, jobb szeretném, ha könyvemet inkább a tűz lángja emésztené el, sem m int hogy
egy harmadik, irigységtől sárguló szemnek kerüljön elébe”.108
Ugyanezek a gondolatok olvashatók Kálmán I. törvénykönyve összeállítójának,
Albericusnak a dekrétum elé írott ajánlásában: miközben magasztalta ura, Szerafin
érsek „mennyei bölcsességét”, akinek palotája fényes term eit „igen sok ékesszólású
és nagy tanultságú férfiú m int megannyi drágakő” ékesítette, maga nem kis mérték­
ben aggodalmaskodott, hogy képes lesz-e eleget tenni főpapja parancsának (a dekré­
tum ot írásba foglalni) „csekély tehetségével”, akinek nyelve „csaknem m inden csi-
szoltságot” nélkülöz. Mégis - írja Albericus „bár járatlanságom a fogalmazásban
nem m utat semmi ékesszólást, a szeretet nem tagadhatja meg az engedelmességet”.
Pedig ha valakinek, úgy éppen Albericusnak nem volt oka a szerénykedésre: stílusa
az Árpád-kori magyarországi latin próza legmagasabb színvonalát képviseli, az ajánlás
mondanivalója pedig tartalmában korszerű és mély értelm ű. Plutarkhoszra és Taci-
tusra emlékeztetőén párhuzamot vont István és Kálmán törvényei között, s rámutatott
arra: mennyire veszélyes dolog megállni „az elődök régi kezdeményezéseinél”, azaz
m ennyire jogosult Kálmánnak az az eljárása, amikor alkotó módon m egújította és a
 A VÁLSÁG MEGOLDÁSA: SZENT LÁSZLÓ ÉS KÁLMÁN KORA 147

szükséges mértékben megváltoztatta az istváni törvényeket. Ez az idézet szintén rávilá­

gít a Kálmán-kori szellemi életre: Albericus azt kérte főpapjától, hogy írása Szerafln
ítélete alapján „az ócsárlók irigységével szemben is védelmet nyerjen”.109
Bizonyosra vehető, hogy Kálmán alatt készült (talán a legelső) krónikás alkotás.
Sokan Kálmán korára datálják a Szent Imre-legenda, valamint a kisebbik Gellért-le-
genda megírását. László uralkodásának végéről vagy Kálmán országlásának elejéről
származik Hartvik püspök szertartáskönyve (Agenda pontificalis), amely a legrégibb ma­
gyarországi drámai szövegeket, vízkereszti, illetve húsvéti játékot őriz. Lehet, hogy
Kálmán (vagy közvetlen utódai) idején keletkezett a Fehérvári kódex (Codex Albensis),
az első magyarországi hangjegyes kézirat, benne a legkorábbi, Szent Istvánról szóló
latin verssel. A Kálmán kori szellemi (irodalmi) élet ránk m aradt emlékei tanúsítják,
hogy nem méltatlanul illették Kálmánt a „Könyves” melléknévvel.
 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM
A 11. SZÁZADBAN

A FÖLDMAGÁNTULAJDON KIALAKULÁSA

Feudális birtok vagy uradalom?

Az 1000 táján felülről ném et mintára létrehozott és a következő évtizedekben ugyan­
csak felülről terjesztett új típusú állam - sok egyéb, fentebb m ár részletesen áttekin­
tett eleme mellett - talán abban különbözött leginkább a nomádállamtól, hogy meg­
terem tette a föld m agántulajdonát, s ezzel az új gazdasági-politikai berendezkedés
legszilárdabb fundam entum át alkotta meg. Ezt a berendezkedést a leggyakrabban
feudalizmusnak szokás nevezni, s ebből következően annak legtöbb részeleme (a gaz­
daság, a társadalom, a birtok, az állam, a széttagolódás stb.) megkapta a „feudális”
jelzőt. El kell ismerni, a feudalizmus nem a legszerencsésebb megnevezése az új
rendszernek. Maga a pheudum középlatin szó, amely elsősorban Nyugat-Európában
volt divatos (Magyarországon alig-alig használták, és akkor is más értelem ben). A gon­
dot az okozza, hogy a pheudum szó Nyugat-Európában ‘hűbérbirtokot’ (tehát meghatá­
rozott szolgálatok fejében kezdetben meghatározott időre ad o tt ingatlant) jelentett.
Ez azt a téves képzetet keltheti, mintha a feudalizmus és a hűbériség azonos értelm ű
fogalmak lennének. A valóságban a hűbériség szűkebb fogalom a feudalizmusnál:
olyan személyi függőségetjelent, amely az uralkodó elit és a földesúri réteg különbö­
ző tagjainak, csoportjainak egymáshoz való viszonyárajellemző. Ennélfogva a hűbér-
birtok kifejezés csak a földtulajdonosok vonatkozásában használható abban az eset­
ben, amikor egy birtokos (vazallus, hűbéres) meghatározott feltételek között, kezdet­
ben korlátozott időtartamra földhöz jutott egy másik birtokos (szenior, hűbérúr) ado­
mányából. Ezzel szemben a feudalizmust annak az egész berendezkedésnek a jelölé­
sére szokták használni, amely az ipari társadalom, a kapitalizmus megjelenéséig meg­
határozó volt, s amelyben a társadalom polarizálódásának végső oka és egyben a hata­
lom gyakorlásának döntő mozzanata a föld magántulajdona (illetve a közös tulajdon­
ban levő föld hiánya).
Történtek kísérletek - ép pen a pheudum és a feudalizmus eltérőjelentéséből adó­
dó félreértések kiküszöbölése érdekében - a terminológiai pontatlanság megszünte­
tésére, a feudalizmus fogalmának mellőzésére. Az új európai m odellt uradalmi rend­
szerként próbálták értelmezni. Eszerint „az uradalom nagy kiterjedésű, bár nem feltét­
lenül egybefüggő földterületet jelentett, amely falvak tucatjait ölelte fel a hozzájuk
tartozó földekkel, erdőkkel és legelőkkel együtt. Mindezek az uradalmak tartozékait
képezték, lakosságuk a föld birtokosának, aföldesúmakvoh alávetve, s ennekjeleként
különböző adókkal és szolgáltatásokkal tartozott neki... A középkori uradalom első­
sorban hatalmi szervezet volt, és politikai és társadalmi jelentősége messze túlnőtt
gazdasági lehetőségein.”110Mivel ez a felfogás is döntő mozzanatnak tekinti az új rend­
szerjellemzésekor az egyéni tulajdonba került földterületet, azaz a föld m agántulaj­
donát, inkább csak terminológiai kérdésnek - semmint koncepcionális eltérésnek -
 A FÖLDMAGÁNTULAJDON KIALAKULÁSA 149

kell tekinteni azt, hogy milyen megnevezéssel illetjük az új rendszert. Amennyiben a

feudalizmuson olyan, a föld magántulajdonán alapuló berendezkedést, uralmi ren ­
d et értünk, amit az uradalmi rendszer is kifejez, a feudalizmus (illetve a különböző
főnevek elé tett „feudális”jelzők) használata nem kifogásolható.
A közös föld hiányát két szem pont miatt is fontos hangoztatni. Egyrészt Magyaror­
szágon a nomádállam időszakában a magántulajdon nagyon korlátozott körre terjedt
ki, a földre nem. O tt kollektív tulajdon érvényesült, a nemzetség, illetve végső fokon
a törzs tartotta birtokában a legelő- és itatóhelyeket, az más kérdés, hogy használatuk­
ról az előkelők határoztak. A l l . századi források amellett szólnak, hogy a legfontosabb
változásnak valóban a magántulajdon megszilárdulását, illetve a földmagántulajdon
m egjelenését tekintették. A l l . századi törvények (főleg a század második felében)
leggyakrabban a tolvajlás és a kóborlás kérdéseivel foglalkoztak. A tolvajlás egyértel­
m űen jelzi, milyen zavar tám adt a társadalomban az „enyém”, a „tied” és a „mienk”
fogalmai körül. Ez ingóságokat érintett. A kóborlást előidéző legfontosabb mozzanat
viszont a föld magántulajdona volt, amely nem tűrte el a szabad, független, alá nem
vetett embert. Másrészt fontos hangoztatni, hogy a régi kollektív tulajdon az új típusú
állam megszületése után már nem érvényesült. Bár az új rendszerben gyakori, hogy az
em berek m int a közösség (faluközösség) tagjai jogokat élveztek földek birtoklására,
de ez nem a régi rend maradványa, hanem diszkontinuus azzal, akkor jelenik meg,
amikor már kialakult az állandó letelepedés, a szilárd határú falvak lakói faluközössé­
geket alkottak, és megszilárdult a jobbágytelek rendszere. Ez a földközösség nem
termelési rendszer (mint a kollektív munkaszervezetet igénylő nom ád állattartás ide­
jé n volt), hanem a földmagántulajdon rendszerébe illesztett tulajdonlási forma.

A királyi birtok
Miként a feudalizmus terminológiával kapcsolatban kételyek fogalmazódtak meg, ügy
a feudalizmus fogalmának területi érvényességét illetően is számos nézet ismert. Ma­
gyarországon az a modell érvényesült, amelyik a frankoknál alakult ki, majd a Frank
Birodalom utódállamaiban létezett. A Magyarországot 996 óta érő erőteljes frank-ba­
jo r hatás ezt a modellt honosította meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyaror­
szági rendszer teljes egészében megfelelt a franknak. Már csak azért sem gondolha­
tunk erre, m ert a Német Birodalom (vagy akár a Francia Királyság) belső viszonyai a
11. század elején nem a korai (Meroving-kori) frank viszonyokat tükrözték, hanem az
5—6. század óta végbement fejlődés eredményeit. Ezzel szemben a nem rég még no­
m ád viszonyok között elő magyarok képtelenek voltak a l l . század eleji német-bajor
fejlettségi szint átvételére. A magyar helyzet tehát —amely a 10. század végéig más
irányt testesített meg - a német-bajor fejlődési szint alacsonyabb fokát reprodukálta,
ráadásul előéletéből adódóan idegen elemekkel tarkította azt. A feudalizmus önm a­
gában megkérdőjelezendő egyetemessége még régiónként és országonként is ren­
geteg eltérést, különbséget takart. Külön kérdés, hogy szabad-e egyáltalán nom ád
kultúrkörben feudalizmusról beszélni. Ennek a típusnak (amelyet számosán - vitat­
ható m ódon - ázsiai típusú vagy nom ád feudalizmusnak neveznek) legfontosabb spe­
cifikuma abban ragadható meg, hogy az állam terület egésze felett az uralkodó nem
csupán közjogi, hanem magánjogi fennhatóságot is gyakorolt, vagyis mintegy szemé­
lyes tulajdonában tartotta az országot, s ebből részeltette az előkelőket. Ez eredm é­
nyezte ennek a rendszernek despotikus, parancsuralmi jellegét. Ezzel szemben Eu­
rópában a keresztény király kezdettől fogva nem saját tulajdonaként rendelkezett az
150 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A l l . SZÁZADBAN

ország területével, hanem más birtokosokkal kellett osztoznia azon. Az európai mo­
dellnek megfelelően Magyarországon az új típusú állam területén három birtokfor­
mát találunk: a királyi, az egyházi és a világi magánbirtokot.
A királyi birtok eredetileg az Árpádok törzsi birtokából fejlődött ki, amely m ár a 10.
század közepétől, az augsburgi vereségtől kezdve fokozatosan kiterjedt korábban más
törzsek által megszállva tartott (nyugat-felvidéki és nyugat-dunántúli) területekre.
Annak a folyamatnak, amely az Árpádok irányította törzs (illetve nemzetség) kollektív
földtulajdonából az Árpád-uralkodók (a dinasztia) magántulajdonához elvezetett, az
állomásai ismeretlenek. Valószínű, hogy a váltás nem korábbi a 10. század végénél,
amikor ném et hatásra a törzs előkelői —az Árpádok és a törzs más nemzetségeinek
vezetői, akikkel az Árpádok kiegyeztek - a földeket „privatizálták”, kisajátították, vagy­
is magántulajdonukba vették. Ez halálos tőrdöfés volt a nomádállami modellre, amely­
ben nem képzelhető el a vezető törzs (nemzetség) tagjainak alávetése, m árpedig a
földmagántulajdon hatalmi szóval történő „kikiáltása” ennek bekövetkeztét vetítette
előre. A 10. század végétől kezdve az uralkodó (a nagyfejedelem, majd a király) birtok­
állagát növelték a vezetésével, illetve hadvezérei vezetésével levert törzsfők térés in-
gaüanai. így vált királyi birtokká a Koppányi uraló Somogy, a Gyulák Eszak-Erdélye, a
kavarok több tömbben szétszórt szállásterülete, Ajtony és Vata ingatlana. Ugyancsak a
királyi vagyont gyarapította az államhatalom kiterjesztése az ország perem területeire.
A hajdani lakatlan „senki földje”, a nagy kiterjedésű gyepűn túli (gyepűelvi) terüle­
tek jobbára a király birtokába jutottak. Ez azt eredményezte, hogy a l l . században az
ország földterületének döntő többsége a király kezében összpontosult. A király az
ország közigazgatásának (a vármegyéknek) a megszervezését együtt végezhette el vár­
hoz kapcsolt birtokai igazgatásának (a várispánsági szervezetnek) a kialakításával.
A királyi birtokok kétféle formában tűntek fel a forrásokban. Egyik részük várbirtok­
ként funkcionált. Az itt élő népesség feladata a vár kettős kiszolgálata volt: részben
katonáskodott, részben pedig term előm unkát végzett. A királyi birtokok másik része
alkotta az udvari szervezetet. Királyi udvarok, udvarházak szerte az országban voltak,
latinul curiának nevezték őket. Ezeken döntően agrárterm elést folytatott az udvari
szervezet népe.

Az egyházi birtok
Az egyházi birtok Magyarországon nem régebbi az egyházszervezet kiépülésénél, alap­
vetését tehát István királynak köszönhette. A veszprémi püspökség hét falut nyert el
Istvántól nagyterületi szórtságban: hárm at Fejér, egyet-egyet pedig Veszprém, Kolon
és Visegrád megyében, illetve Úrhida várispánságban. Későbbi adat alapján kikövet­
keztethető, hogy az egri püspökség tíz falu birtokába ju to tt az alapító István király
adományából: többségük a nagy kiterjedésű Újvár megyében feküdt, de birtokolt a
püspökség Zemplén és Zaránd megyében is. Hasonlóan bőkezű volt István a monos­
torokkal is. Pannonhalm ának a somogyi donáción kívül tíz falut adományozott.
Pécsvárad az apátsági központ környékén nagy összefüggő birtoktesthez ju to tt, szórt
birtokaival együtt közel 40 falut köszönhetett István adományának. Zalavár tíz falut
kapott. A székesfehérvári prépostság 27 falut nyert Istvántól. 11. századi királyaink
mindegyike tovább gazdagította az egyházi birtokokat, részint új m onostorokat,
társaskáptalanokat alapítottak, részint a m ár meglevőket látták el újabbjavadalmakkal.
László pl. Pannonhalm ának nyolc birtokot adott, közte azt a nagy zselici erdőséget,
amelyben tíz falu alakult ki, Pécsváradnak pedig négyet.
 A FÖLDMAGANTULAJDON KIALAKULÁSA 151

Az egyházi birtok utóbb nem csupán a király, hanem a magánosok adományaiból is

gazdagodott. Megjelentek az első magánalapítású monostorok. Az 1060-as években a
ném et származású Ottó somogyi ispán Zselicszentjakabon, az Aba Sámuellel egyazon
nemzetségből származó Péter ispán a Borsod megyei Százdon létesített apátságot.
1079 táján Guden birtokát, szolgáit és ingóságait a veszprémi egyház kanonokjainak
adta. 1092-ben a szabolcsi zsinaton Lászlónak m ár arról kellett intézkednie, hogy „ha
valaki az Istennek egyházat épített, és az adományt megnevezte, a megígért adományt
azonban nem adta meg, ennek megszerzésére... a püspöki törvényszék legyen illeté­
kes”.111 Mivel az egyházi birtok eredetét tekintve —királytól vagy magánbirtokostól
származó - adománybirtok, ritka kivételektől eltekintve területileg erősen szórt az
egyházak birtokállaga. Jól mutatja ezt az a birtokhelyzet, amely a Tisza Csongrád m e­
gyei szakaszának északi részén a l l . században alakult ki. Itt kiváló halászóhelyek sora­
koztak, amelyek a század folyamán egymástól távoli egyházak tulajdonába kerültek
királyi adományként. István király Mártélyt a zalavári apátságnak, N ándor halastavat a
bakonybéli apátságnak adta. I. Géza adományozta Csanyt és Alpár egy részét a
garam szentbenedeki apátságnak. Alpár határában 1075-ben m ár birtokos volt a váci
székesegyház. Alpár egy további része ism eretlen időben (1075—1193 között) a
szávaszentdemeteri görög monostor tulajdonába került, később a ti teli társaskáptalan
lett itt birtokos. László király Halászt az egri püspökségnek, Anyást a tihanyi apátság­
nak adományozta. Álmos herceg bőkezűsége folytán a Tisza ezen szakaszának több
pontján rendelkezett ingatlanokkal a dömösi prépostság.

A világiak birtokai
A világi magánbirtok eredete a magyarországi családok esetében - a királyi birtokhoz
hasonlóan - az új típusú állam kialakulását m egelőző időre m en t vissza, azokra a
törzsfői, nemzetségfői birtokokra, amelyek a törzs, nemzetség közös birtokából m ind­
inkább a főnök és a társadalom fölé növő vezetők magántulajdonává váltak. Ezek a
földterületek egy tömbben feküdtek. Ugyanakkor az új típusú állam kialakulásának
időszakától kezdve a királyi adomány is belépett a világi magánbirtokot gyarapító té­
nyezők sorába, s ezek a donációk a világi magánbirtoknak szórtjelleget kölcsönöztek.
A külföldről érkezettek kizárólag királyi adománybirtokkal rendelkeztek a l l . század­
ban. István II. törvénykönyve elkülönítette egymástól a saját (öröklött) vagyont, vala­
m int a királytól nyert adományokat, noha mindkettő számára biztosította a szabad ren­
delkezést. Mivel a l l . században az Árpádok a trónviszályok folytán a kívánatosnál
nagyobb ütem ben juttattak magánkézre királyi birtokokat (ezek egyelőre szóbeli el-
adományozások voltak, írásba m ég nem foglalták a donációt), Kálmán korában m ár
szabályozni kellett az adománybirtokra vonatkozó szabad rendelkezést. A királyi birtok
gyarapításának szándékától vezettetve intézkedett úgy Kálmán - érintetlenül hagyva
az ún. ősi szállásbirtok feletti korlátlan rendelkezési jogot -, hogy az adománybirtokok
közül csak Szent István adományai essenek az ősi szállásbirtokkal azonos megítélés
alá, míg az utódai által juttatott birtokok egyenes ági örökös híján szálljanak vissza a
királyra.
A l l . század folyamán fokozatosan kiépült a feudális birtokszervezet Magyarorszá­
gon. Egyrészt úgy, hogy az ország belsejében m ég meglevő „szabad” (vagyis földesúr­
hoz nem tartozó) földtulajdon a közszabadok lesüllyesztése, elűzése következtében
időlegesen gazdátlanná vált, és ezek a területek feudális birtokszervezetbe olvadtak.
Másrészt úgy, hogy az ország peremvidékei (m indenekelőtt a folyóvölgyek, később a
152 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A l l . SZAZADBAN

folyókat övező domb-, illetve hegyvidékek) lassan benépesültek az ország belsejéből

érkező menekülőkkel, kóborlókkal, valamint idegen jövevényekkel. Az államhatalom
azonban nyomon követte őket, s ezekre szintén kiterjedt a feudális birtokszervezet
(elsősorban a királyi birtok) fennhatósága. Nagyjából az Istvántól Kálmánig eltelt száz
év alatt Magyarországon a feudális birtokviszonyok (az uradalmi viszonyok) m eghatá­
rozó szerephez jutottak. Szabad föld ugyan még bőven akadt, alkalmasint az ország
belsejében is, de - a Kárpát-medence sajátos földrajzi viszonyaiból adódóan - főleg a
peremvidékeken, ahol a hegyvidékek sem a nomadizmusnak, sem az újonnan terjedő
földművelésnek nem kedveztek, mégis a lakott térségekben m ár a 12. század elején
alig volt ingatían földesúr nélkül. A tétel fordítva is igaz: előkelő sem lehetett többé
senki (jelentős) földbirtok nélkül. Az uralkodó elit ugyanis szintén történeti termék.

A TÁRSADALOM

Az egyházi és a világi elit

Az uralkodó elit a feudalizmusban az egyházi és a világi előkelőkből állt. Az egyházi
társadalom a középkor évszázadai alatt természetesen rengeteg változáson me n t ke­
resztül, mégis szervezeti egysége, bizonyos fokú különállása m ár István korában kiala­
kult. Nem véleüen, hogy amikor az Intelmekben István király Imre herceg számára tíz
pontban foglaltatta össze az uralkodó „tízparancsolatát”, a keresztény hit megőrzése
után m indjárt a második helyen az egyházi ren d (status) becsben tartását em lítette, a
harm adik pontban pedig azt kötötte fia lelkére: ,A főpapok rendje (ordo) ékessége a
királyi trónnak, ezért a királyi méltóságban a harmadik hely a főpapoké, kedves fiam. Ok
legyenek a tanácsadóid, és úgy vigyázz rájuk, m int a szemed fényére... Onélkülük sem
király nem lehet, sem nem uralkodhat senki”.112A magyar feudalizmus első évszázadá­
nak törvényhozása m egkülönböztetett figyelmet fordított az egyház ügyeire, óvta és
biztosította az egyháziak előjogait a birtokbírás, az igazságszolgáltatás stb. terén.
Az első magyarországi főpapok külföldiek voltak. A magyar egyházszervezés kezde­
tén a cseh Adalbert munkatársai és tanítványai játszottak nagy szerepet. B onipert pé­
csi püspök származására talán az adhat tám pontot, hogy Priscianus grammatikáját
(amelyre legendájában m int hajdan tanult anyagra Hartvik püspök is utalt) a Párizs
környéki Chartres püspökétől kérte. Az I. András korából ism ert Leodvin bihari püs­
pöknek a ma Belgiumban található Namurral fennálló kapcsolatairól tudunk. Gellért
Velencéből jö tt Magyarországra. A l l . század közepére azonban már püspökségigju-
tott az a nemzedék, amely iskoláit elsőként Magyarországon végezte. Mór, aki 1036-ban
lett pécsi püspök, korábban a pannonhalm i bencéseknél tanult. Ettől kezdve mind
gyakrabban kerültek előkelő magyar családok sarjai magas egyházi méltóságokba.
Az uralkodó elit világi része elvben szintén két komponensből tevődött össze, a
magyar, illetve az idegen eredetű urakból. Már az Árpád-kor utolsó évszázadában töb­
ben is (Ákos mester, Kézai Simon) készítettek olyan genealógiai természetű feljegy­
zéseket, amelyek megpróbálták eldönteni egy-egy, korukban nevezetes család magyar
vagy idegen eredetének kérdését. Több évszázad távolából ez azonban nem bizonyult
könnyű feladatnak. M indenesetre István I. törvénykönyvének tanúsága szerint még
nem kifejezetten etnikai alapon csoportosították a világi előkelőket. A törvényekben
születésre és méltóságra nézve nagyobbakról (maiores natu et dignitate) olvashatunk. Az
elnevezések alapján arra kell gondolni, hogy a születésre nézve nagyobbak közé az ún.
 A TÁRSADALOM 153

születési arisztokrácia tagjai, tehát a magyar ered etű és hatalm ukat tekintve m ég a
törzsiségben gyökerező urak számíthatók, míg a méltóságra nézve nagyobbak táborát
István tisztségviselői (udvarispánja, megyésispánjai stb.) alkották. A törvény term ino­
lógiájából az következik, hogy a születési arisztokrácia nem volt teljesen azonos a hiva­
tali arisztokráciával, hiszen akkor e két kategória feltüntetése értelm etlen lett volna.
De a konkrét tények ismeretében arról sem leh etett szó, hogy a k ét csoport mereven
elkülönült volna, vagyis hogy István alatt a születési arisztokrácia tagjai nem juthattak
hivatalhoz. Ennek ellentm ond Aba Sámuel udvarispánsága, Csanád megyésispánsá-
ga. Mégis nagy valószínűség szerint arra kell gondolnunk, hogy István korában a hiva­
tali arisztokrácia elsősorban idegen eredetű előkelőkből verbuválódott. Tudjuk, hogy
a Géza nagyfejedelem alatt Magyarországra érkező H ont nagy kiterjedésű megye is­
pánja lett. A későbbiek során is ren d re találkozunk idegenből jö tt tisztségviselőkkel.
A ném et származású Ottó ispán, aki a zselicszentjakabi apátságot alapította, az 1060-as
években somogyi ispán volt. A szintén német származású Vid bácsi ispán Salamon
időszakában egyenesen a hercegség megszerzéséről szőtt álmokat.
A világi elit a 11. század első felében még bizonyosan magába foglalt keresztény és
pogány, a feudalizmus ügyét elősegíteni akaró és azzal szembehelyezkedő urakat.
András és Béla királyok bátyja, Levente, 1046 táján még pogányként halt meg. Gellért
püspök Deliberatiqában kifakadt azon magyar urak ellen, akik m indennap a lantosok,
síposok előadásait hallgatták, éjszakákon át terített asztal m ellett ültek, és a lovak
vizeletén kívül semmihez nem értettek. A Vata fia János által közvetített pogány eszme­
világ még az 1050-es években is élt és hatott az urak között. Az új típusú magyar állam
feladata volt, hogy megtisztítsa a társadalmat azoktól az előkelőktől, akiknek hatalm a
pusztán születési előjogaikon alapult, a törzsi-nemzetségi viszonyokban gyökerezett, s
nem voltak hajlandók az új ren d et elfogadni. Ezt a célt szolgálta végső soron a törzsi
főnökök (Ajtony, Vata) leverése. Ennek érdekében hozott László II. törvénykönyve
súlyos büntetéseket a tolvajlást elkövető, a tolvaj utáni nyomozást akadályozó, valamint
az új rendet, az államot képviselő bíró ellen igaztalanul gáncsoskodó urak ellen (s ítélte
őket börtönre, pénzbírságra, részleges vagyonelkobzásra, tisztükből való leváltásra és
szolgaságra vetésre). Ugyanezt célozták László és Kálmán korának azon törvénykezési
emlékei, amelyek a szolgává tételt az elkövető alacsony vagyoni helyzetével hozták
közveden kapcsolatba, azt az elvet érvényesítve itt, hogy akinek nincs elégséges vagyo­
na, azt a nincstelenek közé kell sorozni. Ajogi helyzetet igazították a tényleges vagyo­
ni helyzethez.
Az immár m inden ízében a feudalizmushoz kötődő új arisztokrácia egyfelől tehát a
Magyarországra kerültjövevényekből alakult ki, akik néhány nemzedék alatt magyarrá
váltak, másfelől viszont belekerültek ebbe az uralkodó elitbe a születés előjogán hata­
lommal rendelkező, „ősi magyar” urak is, akik a m erőben megváltozott viszonyok elle­
nére át tudták m enteni vagyonukat és befolyásukat. Nagyjából László és Kálmán korá­
ra tehető a feudális uralkodó elit (a későbbi birtokosok felső rétege) kialakulása,
amelyet a későbbiek során hosszú ideig nem a származás különbözősége bontott egy­
mástól eltérő érdekű csoportokra, hanem az, hogy a fel-feléledő trónharcokban m e­
lyik oldalon foglaltak helyet.
154 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A l l . SZÁZADBAN

A vitéz
Viszonylag kevés ismeretünk van a világiak azon csoportjáról, amely az uralkodó elit
alatt helyezkedett el a 11. században. Ennek alapvetően az az oka, hogy az egész század
folyamán elsősorban „lefelé”, a közszabadok tömegei irányában bizonytalan a választó-
vonal. István I. törvénykönyvében szemmel láthatóan a magánfamiliárisi viszony, a
hűbéri láncolat magyarországi kiépítésére törekedett: akaratát nyilvánította, hogy
„minden úrnak saját vitéze legyen”, és a vitézt senki ne csábítsa el urától. Hasonló
szándékot m elengetett István a külországból Magyarországra jö tt, de nem igazán tehe­
tős (vagyis előkelővé nem váló) idegenek irányában: „Ha valaki vendégel (hospes)jóaka­
rattal fogad be, és táplálását tisztességesen végzi, [a vendég] mindaddig, amíg szándéka
szerint táplálják, ne hagyja el eltartóját, sem szállását ne tegye át más valakihez”.113István
szándékának megvalósulására, vagyis a magánfamília kiépülésére Magyarországon még
kétévszázadot kellett várni. Az István-törvényekből kirajzolódó kép szerint a vitéznek
(miles) kúriája, udvarháza, ebből következően valamelyes birtoka lehetett, viszont a
dekrétum tiltotta a vitéz számára, hogy szabad em bert szolgaságra vessen.
István I. törvénykönyve perd ö n tő bizonyságot szolgáltat arra, hogy a vitéz (akit a
dekrétum egy helyütt ugyan tehetős em bernek nevez) társadalmi állására nézve még
igen közel állhatott a közrendű szabadhoz. Amikor a feleséggyilkos büntetéséről in­
tézkedett, az ispánra 50 tinó, a vitézre 10, a közrendűre (vulgaris) pedig 5 tinó átadását
írta elő a feleség rokonai számára. Ugyanezek a büntetések bukkantak elő a leányrab­
lás esetében: a vitéznek 10, a közrendű és szegény em bernek (vulgaris aut pauper)
5 tinó kártérítést kellett fizetnie. Ha ispán követett el emberei révén ház elleni táma­
dást, 100 tinó volt a büntetése, ha vitéz, 10 tinó, ha viszont közrendű, akkor 5. A bün­
tetések mértékéből teljesen egyértelmű, hogy a vitéz István korában társadalmi állá­
sát, vagyoni helyzetét tekintve sokkal közelebb állott a közrendűhöz, mint az uralkodó
elitbe tartozó ispánhoz. Ez arra utal, hogy a vitéz (könnyű fegyverzetű szabad) lassan
kiemelkedett a közrendű szabadok tömegéből, amely folyamat ugyan már a kalando­
zások korában, a főnökök körül csoportosuló kíséret kialakulásával kezdetét vette, de
még hosszú időn keresztül nem zárult le. E nnek bizonyságául szolgál az, hogy az
uralkodó elit jelölésére a László nevéhez kapcsolt törvényekben (már a közülük leg­
korábbi III. törvénykönyvben is) szerepel a nem es (nobilis) term inus, akik közé a dek­
rétum a püspököket, apátokat és az ispánokat sorolta, s szembeállította őket a nem
nemesekkel (ignobilis), akiket kisebbeknek (minor) nevezett, s utóbbiak közé tartozott
a vitéz és a közrendű szabad. A vitéz végleges kiválása a közrendű szabadok egyre
fogyatkozó táborából és nyílt, egyértelmű felemelkedése a birtokosok közé, illetve a
hatalmat gyakorlók alsó perem ére csak a 13. századi társadalmi átalakulások eredm é­
nyeképpen következett be.

A szabadok és a szolgák Szent István idején

István korában a társadalmi tagozódás alapvető kategóriája a szabadság és a szolgaság
volt, ennek megfelelően oszlott a népesség szabadokra (liber) és szolgákra (servus). Az
István-törvényekben mindenki szabadnak minősült, aki nem szolga volt. A szabadok
táborába tartozott tehát a királytól kezdve a tehetősebb vitézen át a teljesen elszegé­
nyedett, de szabadságát még őrző nomádig mindenki. Az I. törvénykönyv ezt úgyjut­
tatta kifejezésre, hogy míg ha szolga szolgát ölt, a gyilkos szolgát kellett a megölt szolga
helyett adni vagy urának megváltani, addig a szabad sérelmére szándékos gyilkossá­
got elkövető egységesen 110 aranypénz fizetésére volt kötelezve. Tehát m inden sza-
 A TÁRSADALOM 155

bad ember vérdíja társadalmi, vagyoni állásától függetlenül 110 aranypénz volt. Még
egyértelműbben fejezte ki ezt István II. törvénykönyvének egyik cikkelye. Eszerint „a
szabadot megölő szolgát, ha urának tetszik, vagy 110 tinóval váltsa meg, vagy adja á t”.114
Ugyanakkor m ár a l l . század első évtizedeiben a szabadokjogi egysége mögött nagyon
lényeges, a társadalmi helyzet és a vagyoni állapot szerinti különbségek húzódtak
meg. Az István-törvények a szabadok hol két, hol három kategóriáját különböztették
meg. A szabadok két csoportját hol a hatalmas (valens), illetve közrendű (vulgaris), hol
pedig a gazdag (dives), illetve szegény és alacsony rendű (pauper et tenuis) kifejezéssel
illették. Három kategória alkalmazása esetén a dekrétumok az ispán (comes), a vitéz
(miles), valamint a közrendű (vulgaris) m egjelölést használták. Más szavakkal, István
korában a szabad fogalma alá tartozott a palotaispántól (sőt, a királytól) és a megyésis­
pántól kezdve a fegyveres kíséret hivatásos katonáján át a szegény közrendűig m in­
denki, aki nem volt szolga. István I. törvénykönyvének egy további cikkelye a szolgák­
kal az „állam n é p é t” (gens... monarchic) állította szembe.115 Az István-kori szabadság
gyökere a megelőző időszak (a 10. század) közszabadságában rejlett, amikor a magya­
rok szinte teljes egészükben szabadok voltak. A köz- vagy aranyszabadság (aurea libertás)
magában foglalta a közügyekben való részvételt, a hadakozás jo g át és kötelezettségét,
valamint a személyes szabadságjogokat (nem korlátozott mozgás, saját elhatározásból
való családalapítás és végrendelkezés). Ez a közszabadság biztosította a szabad állapo­
tú ember teljesértékűségét a társadalomban. Az új államiságra várt az a feladat, hogy
saját etnikuma túlnyomó részét szolgaságba süllyessze.
A l l . század elején a szolga (servus) élesen elvált a szabadtól. A szolgákra más tör­
vényhelyek vonatkoztak. István II. törvénykönyvének egyik cikkelye kifejezetten em ­
lítette a „szolgák törvényeit”.116 István korában a szabad és a szolga különbözősége a
társadalmi szembenálláson kívül etnikai eltérést is takart. A szabad szinte kizárólag
magyar etnikumú volt (vagyis a korábbi hét törzsből álló magyar nomádállam népessé­
ge), a szolga pedig idegen. István korában a szolgák táborát elsősorban a magyarok
által már a honfoglaláskor szolgaként behurcoltak, a kalandozások során fogolyként
ide kerültek és az itt talált őslakók leszármazottai alkották. Ha igaz a feltételezés, hogy
az utóbbiak többen voltak, m in t a magyarok, ez azt is jelenti, hogy a szolgák száma
felülmúlta a szabadokét. A szolgát alig vették emberszámba, részben vagyontárgyként
kezelték, ugyanakkor mégsem lehetett egyszerű vagyontárgy, hiszen gyilkosának ugyan­
úgy vezekelnie kellett, m intha szabad ember szabadot ölt volna meg. Minden m erev
választóvonal ellenére szabad em ber is házasságra lépett szolgával, ebben az esetben
viszont az I. törvénykönyv a szabad személy örökös szolgaságra vetését írta elő azzal az
indoklással, „hogy a szabadok megőrizzék m akulátlan szabadságukat”.117Ez a dekré­
tum azt is kimondta, hogy a háromszor tolvajlást elkövető asszonyt szolgának kellett
eladni. A szabad tehát m eghatározott esetekben szolgává vált. Ezzel kezdetét vette az
új államiságnak az a ténykedése, hogy saját etnikum a tagjait szolgává tegye. Fordított
irányú folyamatra is volt példa: a szolga felszabadítás útján szabaddá válhatott, azaz a
szabadot m egillető teljes körű szabadság, a közszabadság birtokába juthatott. Ez azt
jelenti, hogy az István-törvénykönyveknek a szabadok és szolgák közé éles határvona­
lat húzó törekvései ellenére sem volt merev és áthághatatlan szakadék a két m eghatá­
rozó kategória között.
156 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A l l . SZÁZADBAN

A szabadok lesüllyesztése Szent László alatt

Lászlónak sajátos helyzetben kellett továbbvinnie az István által megindított folyama­
tokat. Péter, a Vazul-fiak (András és Béla), továbbá Salamon és Géza intézkedései (új
adó kivetése, István törvényeinek megerősítése, a szabadságra igényt tartó szabadok
földjükről való kiűzése) veszélyhelyzetbe sodorták a szegény szabadokat. Lezárultak az
államszervező harcok, elbuktak a régi rend visszaállításának jelszavával m egindított
lázadásaik, fegyveres szolgálatukra immár senki nem tartott igényt. A földművelés
terjedésével a legelők területe egyre csökkent. A tolvajlás és kóborlás nyilván szeré­
nyebb m éretekben már évtizedek óta folyt, de a társadalom központi problémájává
csak az 1060—1070-es években vált. Az elszegényedett szabadokra nehezedő nyomás,
továbbá a hagyományos foglalkozási ág, a nom ád gazdálkodás (pásztorkodás, fegyver­
forgatás) háttérbe szorulása a közrendű szabadot a magántulajdon rendje elleni táma­
dásra (tolvajlás), illetve a feudalizmus szorításából való menekülésre (kóborlás) kész­
tette. Nem véletlen, hogy László III. és II. törvénykönyve drákói szigorral lépett fel e
bűnök elkövetői ellen. E két dekrétumban a szabadok- nyilván elsősorban a szegény,
a közrendű szabadok - mint tolvajok és mint kóborlók jelentek meg, és gyakran bün­
tették őket szolgaságra vetéssel. László korára megbomlott a szabadok egysége, az
előkelők új neveken (nobiles, optimates) szerepeltek. A üfor fogalom tehát a l l . század
utolsó évtizedeire összeszűkült: a valamelyes vagyonnal rendelkező, illetve az elszegé­
nyedő vagy m ár kifejezetten szegény szabadot jelölte.
Az 1092. évi szabolcsi zsinat határozatai közül két cikkely is nyíltan tanúskodott a
szabad süllyedéséről. Az egyik azt rendelte el, hogy „az apátok szabadjaik után adjanak
tizedet a püspöknek”; eszerint bizonyos szabadok ekkor m ár az apát szolgálatában
álltak. Még világosabban szólt erről egy másik cikkely: „a szabadok, bármely püspök­
höz vagy ispánhoz szegődtek, ahogy ezeknek tetszik, úgy bánjanak velük, mégis sza­
badságuk épségben tartásával.”118 Kétségtelen tehát, hogy a szegény, vagyontalan sza­
badnak az a függetlensége, amellyel még István korában rendelkezett, s amely a köz­
szabadság birtoklását biztosította számára, László idejére megszűnt. A királynak érde­
ke volt szabadságuknak (vagy legalábbis szabadságuk látszatának) a védelme, hiszen
mint szabadok adóztak neki. A földesúri függésbe kerülés azonban alaposan megnyir­
bálhatta valódi szabadságukat, s ha egyelőre szabadságuk m ég kiterjedt az ú r szabad
megválasztásának lehetőségére, függő viszonyuk a szolgák felé közelítette őket. A sza­
badok szolgává süllyesztése csak kisebb m értékben történhetett a jog eszközeivel,
büntetések révén. Sokkal általánosabb lehetett a gazdasági indítékból bekövetkezett
alávetés. A földesúr ugyanis intézkedhetett - és intézkedett is —a tulajdonába került
földdel együtt az azon élő népről. Dönthetett úgy, hogy csak azok m aradhatnak föld­
jén , akik vállalják az alávetést. A többiek vagy ön k én t távoztak, vagy elűzhette őket.
A szolgák helyzete László alatt némileg közelebb került a szabadokéhoz, legalábbis
csökkent az a mély szakadék, amely az István-törvények szerint tátongott közöttük.
A szabolcsi zsinati határozatok ugyanazon cikkelye, amely földesúri függésbe szegő­
dött szabadokról szólt, a szolgafelszabadítás egy sajátos formájáról is tájékoztatott. Esze­
rin t bizonyos szolgákat immár nem teljes szabadsággal szabadítottak fel, hanem csak
korlátozott m értékben, méghozzá úgy, „hogy az egyháznak szolgáljanak”.119 Ezek az
emberek kiemelkedtek ugyan a szolgák közül, de nem nyerték el az úr szabad megvá­
lasztásának jogát, hiszen „örökre” az egyház szolgálatában kellett maradniuk. A szolga
László korában veszített abból a vagyontárgyjellegéből, amely az István-törvényekben
jobbára megszabta helyzetét. László I. törvénykönyvében feltűnt a házzal rendelkező
szolga.
 A GAZDASAG 157

A szabadok csoportjai a Kálmán-kori törvényekben

Tovább differenciálódott a szabadság fogalma, illetve a szabadok köre Kálmán korá­
nak törvényei alapján. A törvényben a liber hárm as értelem ben szerepelt: jelen tette
egyrészt a saját vagyonnal rendelkező szabadot, akinek nem kellett adót fizetnie. Min­
den bizonnyal ez az a kategória, amelynek sikerült mentességet elérnie a királyi adó
alól, amelyet korábban m inden egyes szabadtól beszedtek. Vagyona mentette m eg ezt
a csoportot attól, hogy földesúri függésbe kerüljön. A 13. század elején királyi
szerviensként (serviens regis) felbukkanó társadalmi réteg előfutárait láthatjuk ezek­
ben a független, vagyonos közszabadokban, akikhez a l l . századi törvényekben sze­
replővitéz (miles) is tartozott. A szabadok másik csoportja nem saját földjén élt, hanem
másokén. Kálmán I. törvénykönyve úgy rendelkezett, hogy a királynak szolgálatokat
teljesítő szabadokkal együtt lakó szabadok adózzanak, vagy pedig „menjenek ki on­
nan”.120A szabadok előző kategóriájával szemben ez a csoport m ár adózott, viszont még
rendelkezett az úr szabad megválasztásának jogával. Általánosságban úgy intézkedett
róluk Kálmán törvénye, hogy „az összes szabadok és vendégek, mint [amilyenek] a
szlávok vagy más külföldiek, akik mások földjén dolgoznak, csupán szabadságukért
fizessenek dénárokat”.121
A szabadok harmadik csoportját azok képezték, akiknek adózniuk is kellett, de már
elvesztették azt a lehetőségüket, hogy urukat szabadon választhassák meg. Ide tartoz­
tak a király, az egyház és a magánbirtokos (az ispán) szabadjai. Az I., esztergomi zsinati
határozatok egyik cikkelye azt írta elő, hogy ha „valamely egyházi személy [korábban]
az egyház szolgája volt, ennek fiai ne térjenek vissza a régi szolgaságba, h anem az
egyház szabadjai közé számíttassanak”.122Kálmán I. törvénykönyve az ispánok katona­
állítási kötelezettsége kapcsán tett említést az ispán saját falvaiban élő olyan szabad
emberekről, akiktől az ispánok lovakat kaptak, és m eghatározott pénzt tudtak össze­
gyűjteni. A feudális birtoktípus valamelyikébe került (akár a király, akár az egyház,
akár a világi magánbirtokos szolgálatába kényszerült) szabadok még élveztek ugyan
valamit a személyes szabadságjogokból, de m ár nem közszabadok voltak, hanem kötött
(viszonylagos szabadsággal rendelkező) liberek. Ténylegesen a felemelkedő szolgák­
hoz kerültek közel. Az esztergomi zsinati határozatok egyik cikkelye szerint ugyanis az
egyház szolgái rendelkezhettek ökörrel. Házuk mellett a szolgáknak immár saját ter­
melőeszközük is lehetett, ami további bizonyíték vagyontárgyjellegük megszűnésére,
s társadalmi emelkedésük, gazdasági gyarapodásuk m utatója. A 12. század elejére
tehát alaposan átalakult az István-kori társadalom sok vonatkozásban archaikusán egy­
szerű képe, de a folyamatok korántsem zárultak le. A 12. századra várt, hogy stabilizálja
a társadalomfejlődésben a l l . században elért eredményeket, s kialakítsa az egyes
birtoktípusok sajátos terminológiájú ésjogi helyzetű alávetett népességét.

A GAZDASÁG

A foglalkozási ágak, az életm ód

Forrásaink ellentm ondó képet hagyományoztak ránk a l l . századi magyarság élet­
módjáról. A Kálmán-kori törvények több cikkelye egyértelműen tanúskodik a föld­
művelés, a szőlőkultúra kárpát-medencei jelenlétéről. Az I. törvénykönyv tizedfizeté-
si kötelezettséget írt elő azon egyház javára, amelynek területén a papok, apátok és
bármely méltóságot viselő személyek „földművelést űznek vagy szüretelnek”.123 Egy
158 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A l l . SZÁZADBAN

másik cikkely a zsidó szántóföldjéről tett említést, amelyet csak pogány szolga művel­
hetett meg. A tihanyi apátság 1055. évi alapítólevele 20 ekéhez 60 szolgacsaládot
számított, továbbá a szólók műveléséhez 20 szőlőst (vinitor). Ekéket és szőlőket említett
az 1093. évi pannonhalm i összeírás is. A régészeti kutatások eredm ényeképpen isme­
rünk korai időkből származó vas ekepapucsokat. A Duna-Tisza köze déli részéről
származó cservenkai lelet 5 ekevasat tartalmaz, ezek a 11-12. századból valók. Használ­
tak azonban faekét is. Bere b írónak a hamis (de különböző korból hiteles részeket
tartalmazó) 1086. évi bakonybéli oklevélben em lített ekéje, amelyet egy bizonyos
Márton elégetett, fából készülhetett. Amikor Guibertus apát a l l . század végén az I. ke­
resztes had vitézeivel együtt átvonult Magyarországon, megemlítette, hogy az ország
élelmiszerekben gazdag, és szólt az osztagokban álló gabonatermésről. Ehhez hason­
ló adatok igazolják azt, hogy a l l . században jelentékenyen előretört Magyarországon
a földművelés. Míg a 10. században ezt a foglalkozási ágat elsősorban idegenek (szol­
gák és foglyok) űzhették, a l l . században mind nagyobb számban magyarok is bekap­
csolódni kényszerültek - a feudális birtoktípusok kiterjedése és ezzel kapcsolatosan
saját alávetésük függvényében - az agrártevékenységbe. A földművelés és a szőlőkul­
túra ugyanis nem a lesüllyedő szabadok (a nom ádok) kezdeményezésére terjedt,
hanem kényszerűségből vert gyökeret a feudális birtoktípusokon. Korai törvényeink­
ből egyértelműen kiderül, hogy megalkotóik előnyben részesítették a földműves­
tevékenységet. A szabolcsi zsinaton még a tem plom tól távol került közösség képvise­
lőjétől is megkövetelték, hogy tegyen kenyereket az oltárra, vagyis bizonyítsa földmű­
ves-tevékenységét. Kálmán király úgy rendelkezett, hogy a bíróság előtt csak annak a
tanúságtétele fogadható el, aki meggyónt (tehát hithű keresztény), és akinek szántó­
földje van. Mivel az oklevelek a l l . században kizárólag a feudális birtoktípusok vala­
melyikéről (d ö n tő többségükben az egyházi tulajdonú ingatlanokról) szólnak, ahol
m ár szó sem leh et nomadizmusról, hanem földművelés folyt, ez azt az - összességében
téves, csak egyes kisebb térségekre érvényes - benyomást erősítheti, hogy a földműve­
lés már egészen uralkodó foglalkozási ággá vált.
Ezzel szemben a sokkal szélesebb társadalmi valóságra kitekintő törvények a nom ád
életmód jelentős tartalékairól szólnak. László I. törvénykönyvében arról olvashatunk,
hogy „azok a püspökök, akik a más püspökség területén [világra jött] állatok után
kapnak tizedet, [a tized] negyedrészét engedjék át a saját m aguk püspökségében
lakó papoknak”.124E törvénycikk a legelőváltó-vándorló életmód bizonysága, ami még
a l l . század végén is olyan jelentős lehetett, hogy egy ezzel kapcsolatos sajátos esetről
(kit illetett a tized, amennyiben a terelt állat egy másik püspökség területére m ent át)
törvényt kellett alkotni. A legelőváltásról még két további cikkely szól I. László I. tör­
vénykönyvében és egy további cikkely a Kálmán-kori zsinaü határozati töredékben.
Mindhárom törvényszakaszban arról olvasunk, hogy a falvak, illetve a falusiak eltávo­
lodtak templomuktól, illetve elhagyták azt. Főleg a Kálmán-kori törvénykezési emlék
fogalmazott világosan: „A falu, amelyben tem plom van, a tem plom tól távolabbra ne
menjen; ha mégis eltávozna o n n an , 10 pénzt fizessen és térjen vissza.”125 Újabban
olyan értékelés alakult ki e törvénycikkekről, m intha a faluköltözéseket eredendően
a talaj kimerülése idézte volna elő, s az elköltözéssel új földet foghattak mezőgazdasá­
gi művelés alá. E magyarázat szerint e cikkelyek tehát a földművelés bizonyságai len­
nének. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a véleményalkotásban, hogy a
törvényt alkotó állami, illetve egyházi testületek éppen az eredeti helyre való vissza-
költözést szorgalmazták. Ha az elköltözés tényleg a földművelés térhódítását eredm é­
nyezte volna, aligha tiltották volna ezt a mozgást, sőt elősegítették volna a faluelván­
 A GAZDASAG 159

dorlásokat, a faluosztódásokat. De m ert nagy valószínűség szerint nom ád állattartást

űző falvak mozogtak, amelyek éppen mozgásukkal fenyegették a tágabb körzetükben
kialakuló földműves-kultúrát, a törvényalkotás a falumozgások megtiltásával az élet­
módváltást igyekezett elősegíteni. A falvak mozgását a 11-12. században a régészeti
kutatások alátámasztják, amennyiben a települések egy részét lakóik csak rövid ideig
(két-három nemzedék ideje alatt) használták.
Az életmód vonatkozásában értékes híradást hagyományozott ránk a nagyobbik Gel-
lért-legenda, amely pontosan leírta, hogy a püspöknek milyen ajándékokat vittek a
hívők. A leltár a 11. század első fele népességének vagyontárgyaira vonatkozik. A férfi­
ak lovakat, ökröket, juh o k at és szőnyegeket, az asszonyok aranygyűrűket és nyaklánco­
kat vittek Gellértnek. E lista - talán az ökröt leszámítva - tipikusan nom ád vagyontár­
gyakat tartalmaz, amelyeket régészeti leletekből vagy leírásokból ismerünk. A ló - a
nom ád gazdaságnak a ju h mellett a legfontosabb állata - a l l . században is gyakran
szerepel a forrásanyagban. A lesüllyesztés elől m enekülő szegény szabad lován és
ju h án kívül más vagyontárggyal m ár aligha rendelkezett. Guibertus apát a l l . század
végén arról írt, hogy Magyarország bővelkedett húsfélékben, ami jelentős állattartásra
utal. A l l . századi Magyarországon m ég rideg állattartás volt, ami nomád gyakorlatnak
felelt meg. Az istállózó állattenyésztés csak később nyert teret. Lovakkal kapcsolatos
istálló a forrásanyagban legkorábban a László-féle III. törvénykönyvben fordul elő, ám
ezt az istállót még hivatalos személyek (a király lovásza és a vár ispánja) a vár külső
részében készítették az összefogott kóbor lovak számára. Az okleveles anyagban az első
lóistálló 1113-ban szerepel. A l l . században tehát még jelen volt a Kárpát-medence
síkvidéki területein a nomadizmus, de a feudális birtokformák roham os terjedése
egyre inkább háttérbe szorította (főleg a 12. század elejére, Kálmán korára) a legelő-
váltó-nagyállattartó gazdaságot, s a földművelés jelentősége mindjobban megnőtt.

A falu, a prédium
A magyaroknál a 10. század második felében kezdett elterjedni az állandó téli szállás
rendszere, ami azt jelentette, hogy bár továbbra is kihajtották tavasszal (igaz, egyre
rövidebb sugarú körben) az állatokat a legelőre, a nyári szállás helye állandóan válto­
zott, de ősz végén m indig ugyanarra a területre tértek vissza. Ez lehetőséget nyújtott
arra, hogy a téli szállás m ár faluként funkcionáljon. Az asszonyok, az öregek és a gyere­
kek otthon maradhattak, ahová hazavárhatták a férfiakat, az állatállomány gondozóit.
A helyhez kötött téli szálláson állandóbb jellegű épületek készülhettek, e részleges
m egtelepedés serkentőleg hathatott a földművelés elfogadására is. Terjedt a földbe
mélyített ház, amely azonban kis méretével (10 m2körüli alapterületével), ablaktalan-
ságával, füstelvezető nyílás híján füstösségével csak a téli időszakban szolgált kénysze­
rű tartózkodási helyként az átlagosan öttagú család számára, míg a kora tavasztól késő
őszig terjedő időt a szabadban, illetve sátorban töltötték. A földművelés előretörése, a
feudális birtoktípusok teijedése egyre kevésbé tette lehetővé, hogy az állatokat messzire
hajtsák, a nyári szállás lassan a falu határába szorult vissza, a kétféle szállás gyakorlatilag
összeért. A házak falvakká rendeződtek. A falvakat körülhatárolták, a régészek árkok
nyomaira bukkantak a faluásatások során. A faluelnevezések immár ritkán változtak,
ami állandóságra utal, még ha kisebb körzetben vándorolt is a falu. Már a l l . századtól
kezdve tért hódított a kétosztatú háztípus. A földbe ásott ház (putri) m ellett terjedt a
vert és döngölt anyagú, felm enő falú ház, illetve a fa-, valamint hegyvidéken esetleg
m ár ekkor a kőház.
160 7. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A l l . SZÁZADBAN

Mindenesetre a l l . században az állam erőszakosan avatkozott be az életmódba: a

feudális birtoktípusok létrejötte, a nagyszámú közszabad fokozatos függésbe kénysze­
rülése, illetve kényszerítése hosszabb távon radikális átalakítást eredményezett a ma­
gyarság életmódjában, s egy egészen új gazdasági szerkezet kialakításával já rt együtt.
Már a l l . században előrehaladt olyan gazdasági munkaszervezel kiépülése mind a
királyi, mind a világi magán-, illetve ném i késéssel az egyházi birtokon, amelyet jobbá­
ra szolgaelemek robotja jellemzett. A földesúri tulajdonban levő birtokot a mindenfaj­
ta szolgálatra kötelezhető népek művelték meg, akik ház és föld nélküli, házasságkö­
tésből kizárt, a vagyontárgyjelleget még erősen őrző servusok voltak. Ugyanakkor már
olyan szolganépesség is élt itt, amely házzal és a földesúr által neki adott földdel
rendelkezett, s terményjáradékot fizetett. Munkaeszközeiket is uruktól kapták. Az
1075. évi garamszentbenedeki oklevél szólt arról, hogy az apát ekékkel felszerelt em­
bereket helyezett az apátság hosszú, széles és nagy földjeire.
E primitív allódium, földesúri mezőgazdasági „üzem” neve a kor forrásaiban predium
volt, a birtokközpontra pedig a curia, curtis (magyarul udvar, lak) elnevezést használ­
ták. Curtist már az 1002. évi pannonhalm i oklevél em lített, amit a m onostor István
király adományából nyert el. Számos orr ússzál rendelkezett az 1060-as években Ottó
ispán. A terminológia átalakulásából jól nyomon követhető az egyház szervezőmunká­
ja a prédium ok létesítésében. A pannonhalm i apátság 1002-ben általában falvakat
(villa) kapott adományba, a prédiumszervezet a 11. század folyamán a falvakra települ­
ve jö tt létre. A pannonhalm i egyház birtokainak 1093. évi összeírásában az 1002-ben
em lített falvak egy része prédium ként fordult elő, sőt az 1093. évi oklevél kéteseiben
aztjegyezte meg, hogy a prédiumokat falunak mondják. Az 1055. évi tihanyi oklevél­
ben csak falu és hely (locus) terminológiával találkozunk, viszont a tihanyi egyház java­
inak 1211. évi összeírása m ár rendre a prédium megnevezést használta.

A kézműves-szolgáltatások, a kereskedelem
A mindenfajta m unkára kötelezhető szolgák mellett a l l . századi társadalom sajátos
színfoltjátjelentették azok a népelemek (főleg az egyházi birtokokon), amelyek csak
meghatározott szolgálatok elvégzésével voltak terhelve. Rendszerint ezek egyazon fa­
luban éltek, s olykor a szolgálatuk a falu elnevezésében is kifejeződött. Bár a kutatók
közül számosán a szolgálónépi rendszert, illetve a szolgálónépi falvakat m ár a 10. század
első felében, illetve a honfoglalás korában létezőnek tekintik (ami azonban nehezen
egyeztethető össze az állandó téli szállások, azaz a falvak imént ismertetett kialakulási
folyamatával), létük a talán Géza nagyfejedelem uralkodásának második felére kel­
tezhető veszprémvölgyi oklevél alapján a 10. század végétől bizonyítható. Itt Geren­
csér ‘fazekas’ és Szántó nevű falvakkal találkozunk. Az 1055. évi tihanyi oklevélben
Födémes ‘méhes, kaptáros’, Péter ispán 1067 körüli százdi oklevelében Timár, az
1093. évi pannonhalm i összeírásban Fonód ‘fonó’ (a mai Fonyód), míg az 1113. évi
zobori oklevélben Gerencsér, Csatár ‘pajzskészítő, fegyvergyártó’ és Tárnok ‘árukeze­
lő’ nevű és jelentésű falvak szerepeltek. A települések lakói azonban még nem kézmű­
vesek (iparosok) voltak, tevékenységük nem szakadt el a mezőgazdaságtól. A l l . század­
ra jellem ző természeti gazdálkodás viszonyai közepette az ilyen sajátos szolgáltatásra
kényszerített szolgaelemek egy bizonyos területen kétségtelenül ipari specializáltsá­
got szereztek (a kovácsok a kovács-, az ácsok az ácsmesterségben stb.). Tőlük földes­
uruk a „foglalkozásuknak” megfelelő kézműves-szolgáltatásokon kívül általában mást
nem is követelt, viszont saját és családjuk fenntartását a természeti gazdálkodás viszo­
 A GAZDASAG 161

nyai közepette kellett biztosítaniuk, vagyis önellátásra kellett berendezkedniük. Egy

személyben voltak tehát földművesek, állattartók és kézművesek.
A l l . század folyamán - egyelőre szerény m éretekben - m egindulhatott, illetve
továbbfejlődhetett a belső kereskedelem. Világosan mutatják ezt a László- és Kálmán-
kori törvények m ár idézett rendelkezései a kereskedők különböző csoportjairól. Az
I. keresztes hadjárat idején Magyarországon átvonuló kereszteseknek a magyarok sok
m indent árultak. A termékek cseréje vásárokon, piacokon zajlott. Kálmán I. törvény-
könyve hivatkozott István egyik elveszett törvénycikkére, amely szerint már az első
király vámfizetést írt elő, ha valaki saját vagy házilag termelt dolgaiból valamit eladott
a vásáron. A vámszedés az izmaeliták kezében volt. Kálmán 1111. évi zobori oklevele
említette „a királyi kincstár kezelőit, akiket magyarul káliznak hívnak”.126A káliz iráni
nyelvű nép elnevezése volt, az összefoglaló néven izmaelitáknak nevezett mohamedá­
nok egy részétjelentette. A belső kereskedelem természetes központja a templomok
környéke volt (nagyobb körzetek árucseréje a királyi székhelyen, püspökségi és is­
pánsági központokban bonyolódott le), s eredetileg vasárnap tartották a vásárt. Ezt az
állapotot rögzítette a heti ünnepnapnak a magyarban meggyökeresedett vasárnap
(eredetileg vásárnap) elnevezése. Van adatunk arra, hogy már István korában rendez­
tek szombati napokon is vásárokat. A magyar krónika Béla király nevéhez fűzte azt az
intézkedést, hogy „az összes vásárokat szombati n ap ra tette, hogy akkor adjanak el és
vegyenek”.127A kereskedők túlkapásaitól Béla azzal védte a vásárlókat, hogy rögzített
árakat vezetett be. (Az újabb kutatás ezeket az intézkedéseket nem Béla, hanem I. Géza
király nevéhez kapcsolja.) Ugyancsak az ármaximáláshoz nyúlt Kálmán a takarmány
árának rögzítésével. Al l . századi királyok (illetve hercegek) által veretett pénzek forog­
tak a belső kereskedelemben is, és több uralkodó élt a pénzrontás eszközével. A még
alkalmi jellegű pénzújítást Salamon király vezethette be, I. László pedig a rendszeres
(esetleg kétévenkénti) pénkibocsátást, illetve a kényszerbeváltást alkalmazhatta.
Külországokban nagy kereslet nyilvánult meg a magyarországi szolga és állat (kivált
a ló) iránt. A magyar uralkodók korlátozták, illetve tiltották ezek kivitelét. A külke­
reskedelem királyi ellenőrzés m ellett bonyolódott le. Már László szabályozta, hogy a
külföldi kereskedőnek a királyhoz (Esztergomba) kellett mennie, aki engedélyt adott
az adásvételhez. Az útkényszer nyilván fellendítette az esztergomi vásárt, ahol a legna­
gyobb vásárló a királyi és érseki udvar lehetett. Kálmán viszont a Magyarországról
távozni szándékozók számára előírta, hogy a határispán vámosainak pecsétje mellett a
király pecsétjét is meg kellett szerezniük. A kereskedelem azonban a l l . századi Ma­
gyarországon m ég kis körre korlátozódó tevékenység volt.
 8. TR O N H A R C O K ES PARTKUZDELMEK
A 12. SZÁZADBAN

A KÁLMÁN- ÉS AZ ÁLMOS-PÁRT HARCA

II. István külpolitikai elszigetelődése

Kálmán 1116 februárjának elején meghalt, s néhány nap múlva követte a trónon a fia,
II. István. Dalmácia volt az elsó' külpolitikai nehézség, amellyel szembe kellett néznie.
Velence m ár 1115-ben visszafoglalta a magyar kézen levő Adriai-tengerpart egy részét,
s 1116-ban V. Henrik ném et, valamint Alexiosz Komnénosz bizánci császár támogatá­
sával, illetve jóváhagyásával újabb, a visszafoglalást teljessé tevő hadjáratra készült.
A két császár, valamint Velence alkalmi politikai egyezsége által bekerített István Cseh­
ország felé kísérelt meg nyitást; ennek feltétele az volt, hogy rendeződjék a két szom­
szédos állam viszonya, amely a nyugati Felvidék 1108-1109. évi cseh dúlásai óta fe­
szült volt. István király és Vladislav cseh fejedelem tárgyalás céljából ugyan felvonult a
két ország határára, de végül is az eltérő érdekek és a személyes intrikák béke helyett
háborút eredményeztek. A kirobbant fegyveres összecsapásban 1116 májusának köze­
pén a Morvába folyó Olsava patak mentén a csehek győzelmet arattak ajobbára könnyű­
lovas székely és besenyő elemekből álló magyar haderő felett. Még ugyanebben a
hónapban a velencei dogé megfutamította az Adriai-tenger m ellett István dalmáciai
és horvátországi kormányzójának, Kledin bánnak a seregét, és sorra Velence kezére
jutottak a dalm át városok és a szigetek. István rövidesen kísérletet tett a velenceiek
kiszorítására Dalmáciából, az 1118. évi zárai ostromban m aga a dogé is elesett, de a
magyar király harcai végül nem jártak sikerrel. Az 1119-ben öt évre megkötött fegyver-
szünet Velencének hagyta meg Közép-Dalmáciát és a szigeteket. Ugyancsak 1118-ban
magyarok törtek be Ausztriába, majd válaszul az osztrák ő rg ró f és a cseh fejedelem
pusztították a magyar határvidéket.
Szintén 1118-ban az orosz belviszályok következtében Magyarországra m enekült
Kálmán egykori szövetségesének, Szvjatopolknak a fia,Jaroszláv, aki Vlagyimir Monomah
kijevi nagyfejedelem ellenfele volt. Ez felkeltette II. István érdeklődését az orosz
ügyek iránt. Ezt az érdeklődést az is növelte, hogy Kálmán 1099. évi súlyos peremisli
kudarcát nem tudta újabb akcióval feledtetni, s a vereségért a bosszút fiára hagyta
örökül. Jaroszláv 1123-ban ismét kísérletet tett elvesztett fejedelemsége, a Magyaror­
szághoz közeli, volhíniai Vlagyimir (Lodoméria) visszafoglalására. A lengyelek társa­
ságában II. István is felvonult az oldalán, mivel azonban Jaroszlávot még a hadi cselek­
mények megkezdése előtt megölték, a magyarok megtagadták az engedelmességet
uralkodójuknak. A hitelesség kérdésében sok vitát kiváltott magyar krónikaszöveg
szerint a Szent István-kori H ont ispántól származó (Hontpaznan nembeli) Kozma, az
ellenszegülők csoportjának hangadója állítólag így fenyegette meg a királyt: „Mi, bá­
rók, nem fogjuk ostromolni a várat. Ha meg akarod ostromolni, harcolj csak magad, mi
visszatérünk Magyarországra, és választunk magunknak királyt.”128Jól mutatja ez ajele-
net István bázisának szűkülését, az uralkodó elit egy rétegének oppozícióját. A király­
 A KÁLMÁN- ÉS AZ ÁLMOS-PÁRT HARCA 163

nak nem volt mit tennie, eredm ény nélkül kellett visszatérnie Oroszországból, e n ­
gedve nagyhangú előkeló'i követelésének. Miután lejárt a Velencével kötött ötéves
fegyverszünet, 1124-ben István megtámadta Dalmáciát, s Zára kivételével visszafoglal­
ta a korábban magyar kézen volt dalmáciai városokat és szigeteket. Mivel a velencei
flotta ez évben keleten hadakozott, az uralkodó viszonylag könnyen ért el sikert az
Adrián. 1124 nyarán személyesen jele n t meg Dalmáciában, s m egerősítette Trau és
Spalato Kálmán királytól kapott kiváltságait. A keletről visszatérő velencei hajóhad
azonban 1125-ben újra m indent kiragadott a magyar király kezéből.
Az 1120-as évek közepén szinte teljessé vált István külpolitikai elszigetelődése.
II. István apja pápapárti irányvonalát követte, ez ju to tt kifejezésre házasságában is.
Annak a Róbert capuai norm ann hercegnek a leányát vette feleségül, aki a pápai
hatalom hű szövetségese, engedelmes vazallusa volt a császárral vívott harcban. A frigy
azonban nem töltötte be szerepét, eredendően Velence ellen irányuló éle nem segí­
tette Istvánt adriai küzdelmeiben. Ráadásul 1122-ben a wormsi konkordátum m al le­
zárult a pápa és a császár közti invesztitúraharc első felvonása, ami tompította a szem­
ben álló felek ellentéteit. István az 1120-as évek első felében Vladislav cseh herceg
elől menekülő csehországi előkelőket fogadott be országába, tovább rontva ezzel a két
ország viszonyát. 1126 táján (feltevés szerint 1127-ben) a lengyel határvidéket dúlta,
ami a magyar-lengyel kapcsolatokat hidegítette el. Kijev trónján Vlagyimir M onomah
fia, Msztyiszláv ült, aki Kálmán elűzött feleségének testvére, s Kálmán állítólagos fiá­
nak, Borisznak nagybátyja volt. Borisz ezekben az években bizonyára Kijevben tartózko­
dott. Velencével Dalmácia birtoklása állította szembe Magyarországot. A súlyos külső
gondok, valamint az oroszországi hadjárat kapcsán tükröződő belső feszültségek báto­
rították fel 1125 táján a dömösi egyházban tartózkodó vak Almost és párthíveit, hogy
mozgolódásba kezdjenek II. István ellen. A király azonban lecsapott rájuk. Almos
híveivel együtt Bizáncba menekült, fia, Béla azonban nem jutott el a keleti császárság­
ba, őt éveken át bújtatták a pécsváradi monostorban. Almos bizánci emigrálása feszült­
té tette a magyar-bizánci viszonyt annak ellenére, hogy Bizánc trónján Ioannész
Komnénosz császár m ellett császárnéként magyar származású felesége ült, Piroska-
Irén, Szent László király leánya.
II. Istvánnak létérdeke volt, hogy kitörjön a külpolitikai elszigeteltségből, s ú rrá
legyen a belső nehézségeken. A nyitást újra - m int csaknem egy évtizeddel korábban
- Csehország felé tervezte, ahol 1125 tavasza óta Almos leányának férje, Sobéslav ü lt a
trónon. Csehország bel- és külpolitikai viszonyai Sobéslavot is szövetséges keresésére
sarkallták. A két uralkodó 1126 őszén személyes találkozóján szövetséget kötött. Ugyan­
csak kibékült 1126-1127 táján István a Magyarországgal nyugatról szomszédos terület,
az Osztrák Őrgrófság vezető egyházi méltóságával, a salzburgi érsekkel. Belpolitikai
támasza növelése érdekében befogadta Magyarországra azt a sereget, amely 1122-ben
megsemmisítő vereséget szenvedett Bizánctól, s amelynek magvát besenyők alkották.
A jövevényekre támaszkodás az ország irányításában - amint ezt Péter és Salamon
királyok esete szintén mutatta - a belső, magyar bázis gyengeségénekjele volt. Mivel
István házassága gyermektelen m aradt, a trónutódlás kérdését úgy rendezte, hogy
utána nővérének, Zsófiának a fia, Saul uralkodjék. Ezzel a jelöléssel kizárta a tró n ­
utódlásból Almost és annak fiát, Bélát, valamint Boriszt.
164 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

II. István bizánci háborúi

István tartott Almostól és híveitől: 1125 után figyelme egyre inkább Bizánc felé for­
dult. Ioannész császár szívesen fogadta Almost, aki egy makedóniai várost kapott tőle
megtelepedésre, amely a bizánci magyar emigráció központja lett. A császár foglalkoz­
ni kezdett István hűbéri hódol tatásának gondolatával. A magyar-bizánci kereskedel­
mi ellentétek kiéleződését jelzi, hogy a magyar határhoz közel, a bizánci területen
fekvő Barancsban magyar kereskedőket bántalmaztak. A háború kirobbanásának köz­
vetlen oka az volt, hogy István a bizánci uralkodótól Almos kiadását követelte, amit az
megtagadott. Ezért 1127 nyarán István átkelt a Dunán, sorra elfoglalta az útjába eső
városokat, Belgrádot, Barancsot (am ai Branicevót), Nist, Szárúikét (Szófiát), s egé­
szen Philippupoliszig (Plovdivig) hatolt előre. A hadi eseményeket az sem állította
meg, hogy közben 1127-ben meghalt Almos. A következő évben Ioannész lendült
támadásba: a Duna bal partján legyőzte a magyar sereget, előkelő foglyokat ejtett, s a
Duna m entén átmenetileg elfoglalta Haram és Zimony várakat, majd a Szerémségben
nagy zsákmányt ejtve távozott Magyarországról.
A bizánci sikerek tovább bomlasztották II. István már amúgy is szétesőben levő tábo­
rát. Az egykor még Kálmán m ögött felsorakozó urak egy része, kiábrándulva a bese­
nyőkre támaszkodó, külpolitikai kudarcokat egymásra halmozó Istvánból, Bors ispánt
és Ivánt választotta királlyá. Kezükre játszott a király betegsége, amely annyira súlyos
lehetett, hogy az 1128. évi magyar-bizánci harcokat nem tu d ta személyesen vezetni.
Meglehet, hogy Bors ispánban Boriszt kell látnunk, aki orosz segítséggel (erre utalhat
az Iván név) jö tt Magyarországra, s párthíveket szerzett a hajdani Kálmán-párt II. Ist­
vánnal elégedetlen előkelőiből. A betegségéből felépült király leszámolt az ellene
lázadókkal: Ivánt lefejeztette, Bors ispánt pedig Bizáncba száműzette. Hogy m egren­
dült hatalma valamelyest erősödjék, még szorosabbra fűzte barátságát a besenyőkkel,
Tatár nevű vezetőjük állandóan István m ellett volt. A nom ád életet élő besenyők sok
kárt tettek a magyarok terméseiben. Almos halála után az uralkodó nyitni kényszerült
az addig rivális politikai erő, Almos pártja irányába. István udvarában is lehettek hívei
ennek a csoportosulásnak, akik tudomására hozták, hogy a halottnak hitt Béla (igaz,
vakon) él. A király magához emelte szerencsétlen sorsú unokatestvérét, Tolnán he­
lyezte el, és évjáradékot biztosított számára.
A némileg m egerősödött II. István 1129-ben újra Bizánc ellen támadt. Cseh szö­
vetségesétől támogatva elfoglalta Barancsot. Ugyanekkor a Raska-vidéki szerbek is
felkeltek bizánci uraik ellen. A közös érdek, a Bizánccal való szembenállás hozta
létre a magyar-szerb szövetséget, s ennek köszönhetően István Vak Béla számára
megnyerte a szerb nagyzsupán, I. Uros leányát. A bizánci császár előbb a szerb lázadást
verte le, majd a magyarok ellen fordult, akik kiürítették Barancsot. II. István 1129
végén még tett egy kísérletet a Bizánci Birodalomba való betörésre, de a harm adik éve
tartó háborúskodást ham arosan békekötés zárta le, amely az ellenségeskedés kirob­
banása előtti helyzetet rögzítette. A betegeskedő király utolsó néhány évében ismét
a trónutódlás kérdése került előtérbe. Borisz (még ha esetleg nem tekintjük is őt
azonosnak a Magyarországon hatalomátvételt megkísérelt Bors ispánnal) az 1120-as
évek végén Bizáncba ment. Ioannész császár szívesen fogadta; Borisz elnyerte felesé­
gül a bizánci uralkodó egyik unokatestvérét, s felvette a görögös Kalamanosz nevet,
amellyel azt kívánta jelezni, hogy Kálmán király fia. Tényleges segítséget azonban
magyarországi terveihez Bizánctól nem kapott. Ezért 1131 táján Lengyelországba ment,
ahol még m indig III. (Ferdeszájú) Bolesíaw uralkodott, Kálmán egykori szövetsége­
se. Itt nagyobb okkal rem élt támogatást. Almos fia, Béla herceg Magyarországon élt,
 A KÁLMÁN- ÉS AZ ÁLMOS-PÁRT HARCA 165

Ilonával kötött házasságából sorra születtek a fiúgyermekek: 1130-ban Géza, majd gyors
egymásutánban László és István. A király 1131 elején újra m egbetegedett, s amikor
fülébe jutott, hogy a magyarok öldösik a besenyőket, még halálos ágyán is kifejezésre
juttatta barátságát az őt körülvevő besenyők iránt, és így vigasztalta őket: „Ha újra egész­
séges leszek, m inden egyes em berért, akit m egöltek közületek, tízet fogok m egölet­
ni.”129 De István nem épült fel többé: halálos betegen - állítólag —lemondott a király­
ságról, és szerzetesi ruhát öltött. 1131. március Í jé n halt meg, Váradon László király
mellé vagy talán az általa alapított várad-előhegyi premontrei prépostságban temették
el. László sírjánál a későbbi néphit szerint m ár II. István korában csoda esett meg.

II. Béla
II. Bélát 1131. április 28-án koronázták királlyá. A li. István halála óta eltelt csaknem
két hónap arra utal, hogy nem akadálytalanul ju to tt el Béla a trónhoz. Nyilván meg
kellett küzdenie a kijelölt utód, Saul és tábora ellenállásával. Saul halálát egyébként
egy kései török forrás (Tarih-i Ungürüsz) közvetlenül II. István halála után említi,
tehát akár 1131-ben is bekövetkezhetett. A trónra lépéssel azonban II. Béla m ég nem
gyűrte le az ellene szövetkező erőket. Az 1131 folyamán m egtartott aradi országos
gyűlésen Ilona királyné kezdeményezésére leszámoltak azokkal, akiknek részük volt
a király megvakításában. Ez a gyűlés Béla ellenzéke (elsősorban a Kálmán-párti urak)
fizikai megsemmisítésének hatékony fórumává vált: 68 világi előkelőt öltek meg, csa­
ládjukat listába foglalták, birtokukat elkobozták. Ezekből ajavakból alapította az ural­
kodó az aradi társaskáptalant.
Az ellenzék egy másik csopor ja , amely Boriszba helyezte reményét, követeket me­
nesztett Lengyelországba, és Kálmán állítólagos fiát meghívta a magyar trónra. Borisz
lengyel segítséggel, III. Bolestaw személyes támogatását is élvezve, valamint orosz csa­
patoktól kísérve hatolt be az országba. Béla osztrák segítséget kapott, ugyanis nővére
III. Lipót osztrák őrgróf fiának volt a felesége. Az összecsapást megelőzően Béla ta­
nácsba hívatta az előkelőket. Hívei egyértelműen bizonygatták, hogy Borisz fattyú, és
méltatlan a királyi koronára, Borisznak azonban még a királyi tanácsban isjele n levő
támogatói - m int a magyar krónika írja - „bizonytalankodva sugdolóztak, és tétovázá­
sukban két pártra oszolva rosszban sántikáltak”.130 Béla hívei erre nyílt vérengzésbe
kezdtek a király iránt hűdének ellen. Itt ölte meg saját édestestvére azt a Hontpaznan
nembeli Lam pert ispánt, aki kevéssel korábban a H ont megyei Bozókon bencés apát­
ságot létesített, fiát, Miklóst pedig lefejezték. A vérengzést túlélő hűtlenek feje, Si­
mád nembeli Sámson egyenesen a hatalom átadására szólította fel Bélát: „Mit művelsz
az országgal, te hitvány eb? Hasznosabb volna a te uralmadnál, ha Boriszé lenne az
ország, és te m onostorodban élnél, ahogy apád [Almos] is élt.”131 Béla főem berei el
akarták fogni az árulót, de az elmenekült, s páncélosán a Sajó folyóba fúlt. Ezt követő­
en a király hívei azzal próbálkoztak, hogy Borisztól eltántorítsák a lengyel és orosz
seregvezéreket. Ha az oroszok meg is inogtak, a lengyelek kitartottak Borisz mellett. A
döntő ütközetet a Sajó mellett 1132. július 22-én vívták, amely Béla és osztrák szövetsé­
gesei győzelmével végződött. Borisz magyar hívei Béla kezére jutottak, Bolestaw len­
gyel fejedelem is csak üggyel-bajjal menekült meg a csatából. Borisz a csata után Len­
gyelországba tért vissza. 1134-ben magyar követek keresték fel a Bolestawval szemben
álló III. Lothar német-római császárt, s szövetségre léptek vele. 1135-ben a merseburgi
ném et birodalmi gyűlésen Bolestaw meghódolt a császárnak, s kötelezte magát, hogy
166 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

eláll Béla-ellenes akcióitól. Ez azt jelentette, hogy Borisz ügyét a lengyel uralkodó
kénytelen volt elejteni.
A magyar krónika nem hallgatta el Béláról, hogy „miután az ország megerősödött a
kezében, borivásra adta magát. Udvari emberei hozzászoktak ahhoz, hogy bárm it kér­
je n e k is a királytól részegségében, megkapják; és részegsége elmúltával a király nem
vonhatja vissza.”132Apjának, Almosnak holttestét egy évtizeddel halála után, 1137-ben
hazahozatta Bizáncból, és Székesfehérvárott tem ettette el, ahol eddig csak két magyar
király, Szent István és Kálmán, valamint Szent Im re herceg nyugodott. Almos dömösi
adományát azzal tette teljessé Béla, hogy 1138-ban összeíratta a prépostságjavait, azo­
kat is, amelyeket ő és Ilona királyné adományoztak Dömösnek.
II. Béla külpolitikája csak uralm ának megszilárdulása után, 1136-tól kezdődően
vált aktívvá. 1136-ban visszafoglalta Velencétől Spalatót és környékét. Innen indult ki
az a katonai akció, amely Ráma (Bosznia egy része) meghódítását, illetve Bosznia ön­
kéntes m eghódolását eredményezte. Valószínűleg már Béla felvette uralkodói címei
közé a Ráma királya titulust, a báni kormányzat alatt álló Boszniát pedig az 1137. évi
esztergomi gyűlésen mint hercegséget másodszülött fiára, Lászlóra bízta. II. Béla dal-
máciai és boszniai sikereihez nagyban hozzájárult a kedvező nemzetközi helyzet, m in­
denekelőtt az, hogy az 1130-ban létrejött dél-itáliai Normann Királyság hódító, ag­
resszív politikája lekötötte az Adriai-tenger keleti partvidéke birtoklásában érdekelt
hatalmak (Velence, Bizánc) figyelmét, a pápa beleegyezését pedig azzal biztosította
Béla, hogy nem a norm annok által támogatott pápát, hanem II. Incét ismerte el egy­
házfőnek. A pápa m ég azt is elnézte - pedig ez sértette jo g ait-, hogy a frissen magyar
uralom alá került Spalato érsekévé 1136-ban az esztergomi érsek szentelte fel Gaudiust.
Szoros, dinasztikus kapcsolat által is m egerősített szövetség fűzte össze ezekben az
években Magyarországot és Csehországot. Sobéslav cseh fejedelem gyakran m egláto­
gatta Magyarországon vak sógorát. Javult az ország, valamint a Német-római Császárság
kapcsolata. Az első H ohenstauf uralkodó, III. Konrád fia, H enrik számára 1139-ben
eljegyezték II. Béla leányát, Zsófiát. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a pápa és a
császár közül Béla inkább az utóbbi felé tájékozódott. 1138-ban a magyar király Halics
oldalán beavatkozott az oroszországi belviszályokba, azt ajaropolk kijevi nagyfejedel­
m et támogatta a csernyigovi fejedelemmel szemben, aki Kálmán eltaszított feleségé­
nek testvére, Borisznak pedig nagybátyja volt. II. Béla 1141. feb ru ár 13-án m eghalt.
Székesfehérvárott temették el apja, Almos mellé.

AZ EURÓPAI POLITIKA FŐ SODRÁBAN

II. Géza első évei

H árom nappal utóbb, 1141. február 16-án a gyermek II. Gézát, Béla elsőszülött fiát
koronázták királlyá. Ezután ham arosan Magyarországrajött Belos, aki II. Uros szerb
nagyzsupán és Ilona, a megözvegyült magyar királyné testvére volt. Hercegi, nádori és
báni méltóságban az ifjú uralkodó gyámjaként sokáig nagy szerepet játszott az ország
kormányzásában; 1144-ben vezetésével indult magyar sereg Oroszországba Vlagyimirko
halicsi fejedelem megsegítésére Kijev ellen. Az 1140-es évek első felében m egrom ­
lott a magyar-német, illetve a magyar-cseh viszony. Német földön enyhült az uralm on
levő Hohenstaufok, valamint a pápapárti irányvonalat képviselő Welfek ellentéte;
elm aradt Henrik és a magyar királyleány, Zsófia esküvője. A mellőzött Zsófia az évtized
 AZ EURÓPAI POLITIKA FŐ SODRÁBAN 167

közepén az adm onti apácakolostorba vonult, s onnan küldözgetett leveleket anyjá­

hoz, Ilonához és testvéréhez, Géza királyhoz. Csehországban a II. Bélával szoros kap­
csolatot tartó Sobéslav halála után a Német Birodalomhoz kötődő és Sobéslawal riva­
lizáló dinasztikus ág képviselője, II. Vladislav került hatalomra. Ebben a Magyarország
számára kedvezőtlenné váló nemzetközi helyzetben újra hallatott magáról Borisz, aki
1145-ben Vladislavtól kért támogatást magyarországi terveihez. A cseh fejedelem Kon-
rádhoz irányította a trónkövetelőt. Mind a ném et király, mind Babenberg (Jasomirgott)
Henrik bajor herceg és osztrák őrgróf engedélyezte, hogy Borisz területükön zsoldo­
sokat toborozzon magának. 1146 áprilisában Borisz katonái váradanul elfoglalták Po­
zsonyt, de Gézának pénz fejében rövidesen sikerült visszaszereznie az erősséget. Géza
viszont a ném et király és az osztrák őrgróf ellenfelével, VI. Welf herceggel ép ített ki
kapcsolatot, s pénzzel segítette őt németországi tervei (Bajorország megszerzése) el­
érésében. 1146 szeptemberében nyílt harcra is sor került H enrik, valamint a magyar
erők között a Lajta folyónál. Az elővédet alkotó, könnyű fegyverzetű besenyők és széke­
lyek megfutam odtak ugyan a páncélos ném etek elől, de a Géza és Belos vezette sere­
gek végül is legyőzték H enriket, s csapatát egészen a Fischa folyóig üldözték.
Borisz számítása tehát, hogy német segítséggel hatoljon az országba, nem vált be. Az
1147 tavaszán megindult II. keresztes hadjárat azonban újabb lehetőséget biztosított a
próbálkozásra. Magyarországi hívei is csábították erre. Borisz előbb Konrád védelme
alatt akart az országba jö n n i, de végül is VII. Lajos francia király kereszteseivel együtt
érkezett m eg titokban Magyarországra. Míg Konrád hadainak átvonulása a feszült ma­
gyar-ném et viszony következtében szinte ellenséges haderő mozgását jelentette, ad­
dig szívélyes kapcsolat alakult ki VII. Lajos és II. Géza között; a francia király keresztap­
ja lett a magyar király éppen akkor született fiának, Istvánnak. Géza kérte ugyan Lajos­
tól Borisz kiadását, de az elzárkózott ettől, viszont Borisznak is látnia kellett, hogy
hajdani tábora összezsugorodott. Nem volt hát értelme Magyarországon m aradnia,
Lajossal együtt hagyta el az országot, és Bizáncba ment. Újabb próbálkozása is kudarcot
vallott, nem sikerült tehát - komoly bázis híján - eredményesen fellépnie II. Géza
ellen.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

Magyarország megnövekedett erejére, a Géza mögött felsorakozott előkelők egységé­
re nem csupán Borisz kísérleteinek meghiúsulása utal, hanem az is, hogy 1148-tól
kezdve csaknem egy évtizeden át szinte erejét felülmúló külpolitikára vállalkozott.
A 12. század közepi magyar külpolitika egyik szála II. Géza 1146. évi házasságával
kapcsolatos: az orosz Eufroszinát vette nőül, akinek testvére, Izjaszláv (Vlagyimir
M onomah unokája) éppen ekkor foglalta el a kijevi nagyfejedelmi trónt. Ezzel a há­
zassággal Géza bekerült az orosz fejedelmeket megosztó ellenségeskedésbe, ahol az
egyik tábort Jurij Dolgorukij szuzdali és Vlagyimirko halicsi fejedelem, a másik tábort
pedig Izjaszláv vezette, harcuk tétje pedig a kijevi főhatalom volt. A két orosz hatalmi
csoport megoszlott a Bizánchoz való viszony kérdésében is, az előbbi csoportosulás
Bizánccal szövetkezett, míg Izjaszláv szemben állt Bizánccal. A magyar külpolitika má­
sik szála ahhoz az európai szövetségi rendszerhez kapcsolódott, amely az 1140-es évek­
ben form álódott ki, s alapjában véve Bizánc és a - Bizáncot fenyegető - dél-itáliai
Norm ann Királyság ellentétére m ent vissza.
Bizánc megnyerte m agának előbb Velencét (1147-ben), m ajd 1148-ban a N ém et­
római Császárságot, s kialakult a „két császár szövetsége” néven ismert koalíció. Az
168 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

ellentábor élén II. Roger n o rm an n király állt, ő VI. Welf herceget, VII. Lajos francia
királyt és a pápát sorakoztatta fel a maga oldalán. A két oroszországi csoportosulás is
betagozódott ebbe a szövetségi rendszerbe, s nem maradtak ki más kelet-közép-euró-
pai tényezó'k sem. Szerbia, amely bizánci uralom alatt állt, a norm annok oldalán keres­
te a maga helyét. Ugyancsak a normannok vezette koalícióban kellett kikötnie Magyar-
országnak. Ezt részint megszabta szövetségi rendszere (hogy tudniillik VII. Lajos,
Izjaszláv és II. Uros egyaránt a Bizánccal szemben álló tömbben volt), részint pedig az,
hogy ellenfelei rendre az ellentáborban foglaltak helyet (így a Ném et Birodalom,
amellyel az 1140-es évek közepe óta feszült volt viszonya; Velence, amellyel Dalmácia
állította szembe; végül pedig Bizánc, amely m enedéket adott a magyar trónra vágyó
Borisznak). Az 1148-1152 közötti években gyors egymásutánban h at oroszországi had­
járatot vezettek a magyarok (valamennyit Géza király sógora, Izjaszláv támogatására), és
1149-1155 között csaknem ugyanennyi alkalommal csaptak össze Bizánccal. Ráadá­
sul nem lehetetlen, hogy az 1150-es évek első felében még Velencével is megmérkőz­
tek Dalmácia birtoklásáért.
Az első orosz hadjáratot 1148 tavaszán indították a magyarok Izjaszláv megsegítésé­
re Csernyigov ellen. 1149 nyarán azonban Jurij Dolgorukij kerekedett felül, kiűzte
Kijevből Izjaszlávot, aki ismét segítséget kért Gézától. Ugyanekkor a szerbek fellázad­
tak a norm annokra támadó Bizánc ellen, ezért a szerbeket a magyarok fegyveresen
támogatták, csak az év végén tudott a magyar király tekintélyes sereget küldeni Izjaszláv
támogatására, amikor a tél véget vetett a háborúnak. Magyarország és Halics imm ár
ellenségesen állt egymással szemben, s ezzel véget ért a két hatalom negyedszázados
szövetsége. A második orosz hadjárat 1149-1150 fordulóján eredm énytelenül végző­
dött, a magyarok harc nélkül tértek vissza, de m ár 1150 kora őszén - ekkor II. Géza
személyes vezetésével - újabb, sorrendben a harm adik orosz hadjárat indult el a Kije-
vet időközben újra elvesztett Izjaszláv megsegítésére. A magyar király Vlagyimirko
peremisli birtokait pusztította, majd a halicsi fejedelem megvesztegetett több magyar
főpapot és főem bert, akik a királyt hazatérésre bírták, anélkül, hogy Izjaszláv helyzetén
számottevően segíteni tudtak volna.
Ugyancsak 1150 nyárutóján Mánuél Komnénosz bizánci császár a szerbek ellen
vonult, hogy lázadásukat elfőj tsa. A magyarok ismét csapatokat küldtek a szerbek meg­
segítésére. A Tara patak m ellett megvívott ütközet bizánci győzelemmel végződött
ugyan, de nehezen született meg; maga a bizánci uralkodó párviadalt vívott a magyar
sereg egyik vezetőjével, Bágyon ispánnal. A vereséget követően II. Uros m eghódolt
Mánuélnak, aki 1150 végén, 1151 elején, amikor II. Géza útban volt haza oroszországi
hadjáratáról, közvetlenül Magyarország ellen fordult, hogy megbosszulja a magyarok
ellenséges fellépéseit. Elfoglalta és feldúlta a szerémségi Zimonyt, míg a bizánci
haderő egyik részének parancsnokaként Borisz a Temes-vidéket pusztította. Géza ül­
dözni kezdte a trónkövetelőt, de annak sikerült visszamenekülnie a bizánci táborba.
Borisz ham arosan meghalt; két évtizeden át meg-megújuló kísérletei a magyar trón
elfoglalására végül is nem jártak sikerrel.
Még tartott a bizánciak magyarországi büntető hadjárata, amikor Izjaszláv újra segít­
séget kért Gézától. Néhány év alatt negyedszer indultak 1151 elején magyar seregek
Oroszországba. Akciójuk ezúttal sikerrel járt, visszasegítették Géza sógorát a kijevi
trónra. Izjaszláv társaságában magyarok is bevonultak Kijevbe, ahol lovas versenyeikkel
(futtatással és ugratással) ám ulatba ejtették a kijevieket. De Izjaszláv nem érezte ma­
gát biztonságban a trónon, alighogy a magyarok eltávoztak Oroszországból, 1151 tava­
szán már újból segítségüket kérte. A Kijev felé tartó magyarokat Vlagyimirko halicsi
 AZ EURÓPAI POLITIKA FO SODRÁBAN 169

fejedelem meglepte, a lerészegedett magyarok nagy részét leöldöste. 1152-ben kez­

dődött - öt év alatt - im m ár a hatodik orosz hadjárat, ezt Géza személyesen vezette.
A 73 magyar csapat a hagyományos értelmezés szerint a 72 várispánság katonaságát és
a királyi dandárt foglalta magába. Peremisl közelében a Szán folyó m ellett a magyar­
orosz seregek legyőzték Vlagyimirkót, bosszút álltak előző évi vérengzéséért, de mert
Vlagyimirko újra megvesztegette a magyar egyházi és világi előkelőket, Géza ezért a
katonai győzelmet nem tudta igazán politikai sikerré változtatni Izjaszláv érdekében,
végül egyezséget kötött Vlagyimirkóval. II. Géza többé, n oha az orosz belviszályok kí­
náltak volna erre alkalmat, nem vezetett és engedett hadat Oroszországba. Magyaror­
szág számára kedvezőtlen változás következett be a N ém et Birodalomban, számítani
kellett - békekötés vagy fegyverszünet híján - újabb összecsapásokra Bizánccal.
Konrádot a Német Birodalom élén 1152-ben I. (Barbarossa) Frigyes váltotta fel, aki
azonnal hódító elképzeléseinek adott hangot. Már az 1152. júniusi regensburgi biro­
dalmi gyűlésen tervet terjesztett elő Magyarország megtámadására és hűbéri aláveté­
sére. A m egélénkült diplomáciai életre jellemző, hogy II. Géza talán 1153-ban köve­
tet küldött II. Roger szicíliai királyhoz. Az ország déli frontján 1151-1153 között szá­
mottevő katonai esemény nem történt, 1153-ban Géza felvonult seregeivel a Duná­
hoz, az összecsapás azonban elmaradt. Bizánc Géza szempontjából sérelmes békét
kötött Magyarországgal: a magyar királynak váltságdíjat kellett fizetnie a két évvel ko­
rábbi bizánci betörés alkalmával elhurcolt magyar foglyokért, ráadásul meg kellett
ígérnie, hogy Bizánc barátja és szövetségese lesz. Géza elégedetlen volt az -1151. évi
háborút lezáró - békével, s támogatta a bizánci korona elnyerésére vágyó Andronikoszt,
Mánuél császár unokaöccsét, aki ígéretet tett, hogy a magyar segítség fejében Géza
kezére játssza Belgrád, Barancs és Nis városokat. N oha Andronikosz terve nem sike­
rült, de II. Géza 1154 végén bizánci területek ellen m egindított hadjárata a magyar
sereg győzelmét hozta. Követséget menesztett Géza az új norm ann királyhoz, I. Vil­
moshoz, de ez a szövetség ezúttal sem segített az ország sokasodó gondjainak elhárítá­
sában. 1155 tavaszán Mánuél nagy sereggel akart bosszút állni Magyarországon az elő­
ző évi hadi akcióért, de a szakadadan harcoktól kimerült Géza békét kért. A megkötött
béke egyik fél számára sem hozott területi nyereséget.

II. Géza utolsó évei

Az 1150-es évek közepén a sorozatos háborúktól amúgy is elcsigázott Magyarországot
további külpolitikai kezdeményezések hozták nehéz helyzetbe. 1156-ban Mánuél kö­
zös bizánci-német támadás megindítását indítványozta Barbarossa Frigyesnél Magyar-
ország ellen, de ez a terv nem találkozott a ném et császár egyetértésével. A ném et
uralkodó 1156-ban hercegi rangra emelte az Osztrák Orgrófságot, ennek a lépésének
nyíltan magyarellenes éle is volt. A pápasággal szintén megromlott az ország viszonya.
Dalmácia kérdésében IV. Adorján pápa Velence m ellett állt Magyarország ellenében,
s a velencei befolyást erősítendő, 1154-ben érseki rangra - vagyis a magyar kézen levő
spalatói érsekséggel azonos szintre - emelte a Velence által birtokolt Zárát, s az új
érsekséget 1155-ben a gradói (velencei) pátriárka alá helyezte. A szakadatlan harcok,
a külpolitikai nehézségek aláásták az ország teljesítőképességét, felszínre hozták a
belső ellentéteket. Az az egység, amely Borisszái szemben az 1140-es évek második
felében oly nyilvánvalóan megmutatkozott, egy évtizeddel azt követően felbomlott,
frakciók jöttek létre.
A II. Gézával elégedetlen urak élére a király fiatalabb öccse, István herceg állt.
170 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

Személyes sérelem is vezethette: Géza m ár 1152 óta mintegy társuralkodóként maga

m ellé vette kisgyermek fiát, Istvánt, s nem volt kétséges, hogy őt tekintette örökösé­
nek. Az uralkodó öccsei, László és István hercegi ellátást kaptak ugyan, de különálló
hercegséget, területi hatalmat nem. István herceg, a király öccse 1156-1157 forduló­
já n a hatalom megragadására tört, és Géza meggyilkolására szőtt tervet. Maga mögött
tudhatta a befolyásos Belost. Az uralkodó lecsapott az összeesküvőkre, Istvánt száműz­
ték, majd halálbüntetést róttak ki rá, Belos is eltűnt a magyar királyi udvarból. István
1157 végén már Barbarossa Frigyesnél volt, tőle akart segítséget kapni magyarországi
terveihez. Éppen ebben az időben azonban - párhuzamosan a német-bizánci viszony
megromlásával -ja v u lt Magyarország és a birodalom kapcsolata. Géza elfogadta Fri­
gyes döntőbíráskodását a magyar trón birtoklása dolgában, miközben megígérte, hogy
segédcsapatokkal támogatja a császárt itáliai hadjáratában. Az 1158.januári regensburgi
birodalm i gyűlésen Frigyes elhalasztotta a döntést a magyar trónbetöltés ügyében,
ami egyet jelen tett István kérésének elutasításával. István levonta a szükséges követ­
keztetést, elhagyta Frigyes udvarát, s új támogató után nézett. Ezt a Frigyessel rivalizáló
bizánci császárban, M ánuélben találta meg, aki szívélyesen fogadta, és unokahúgát,
M áriát adta hozzá feleségül. Géza beváltotta ígéretét, 1158 kora őszén mintegy félezer
főnyi, izmaelitákból álló egység tám ogatta Frigyest a Milánó körüli harcokban, ame­
lyek a pápa és a császár között kiújult küzdelmek részét képezték.
Amikor 1159 őszén meghalt a császárral szemben álló IV. Adorján pápa, s a bíboro­
sok az ő politikai irányvonalát folytató III. Sándort ültették Szent Péter székébe, Fri­
gyes ellenpápát választatott IV. Viktor személyében. Az 1160. februári paviai zsinaton,
ahol Géza követei is részt vettek, Frigyes hívei m egerősítették IV. Viktort, s letették
Sándort. Ez a magyar király számára világossá tette, hogy Frigyes, illetve IV. Viktor
m ögött csak a N ém et Birodalom h ű vazallusainak szűk csoportja állt, viszont III. Sán­
d o r támogatására széles európai egységfront alakult ki, amelyben a dél-itáliai Nor­
m ann Királyság, Velence, Bizánc ép p en úgy helyet foglalt, mint Anglia és Franciaor­
szág. Géza elszakadt Frigyes táborától. Géza már 1160 húsvétján kitérő választ adott
IV. Viktor követének. A magyar politikai váltás időszakában, 1160 végén István herceg
ism ét megpróbálkozott Frigyes támogatásának elnyerésével, de sikertelenül. Kényte­
len volt visszatérni Bizáncba, ahová rövidesen követte Géza idősebbik öccse, László
herceg is. László azonban nem fogadta el Mánuél császár ajánlatát, nem választott
m agának feleséget a bizánci uralkodó családjából.
A politikai irányváltás, amely a császár táborából a pápa oldalára vitte az országot,
1161-ben vált befejezett ténnyé. VII. Lajos francia királyhoz írt levelében Géza szilárd
eltökéltséggel közölte: noha „a ném etek császára... saját pápát választott magának,...
én pedig Istent és nem embereket félvén, mint a katolikus hit vallója, Sándort erősí­
tettem meg és fogadtam el..., és ettől nem is vagyok hajlandó eltérni... Bizonyosság­
gal ígérem azt is a ti testvéri szereteteteknek, hogy h a a m ondott császár nektek vagy
országotoknak valami gonoszságot akarna cselekedni, én azonnal pusztítani kezdem
erős kézzel az ő országát. Ugyanezt tőletek is m int jó baráttól bizodalommal remé­
lem .”133A pápapárti magyar álláspont felülkerekedésében nagy szerepe volt Lukács
esztergomi érseknek, aki kezdettől fogva III. Sándor oldalán állt. Az új helyzet követ­
kezményeként II. Géza a pápasággal 1161-ben m egkötött egyezményben az inveszti­
túra alapvető kérdésében magáévá tette a pápai álláspontot (vagyis lem ondott a püs­
pökök pápai engedély nélküli letételéről és áthelyezéséről), de kihasználva a pápa­
ság válságos helyzetét, számos kérdésben biztosította beleszólását országa egyházi dől-
 AZ EURÓPAI POLITIKA FŐ SODRÁBAN 171

gaiba (az érseki palástot a magyar király adhatja át, továbbá a magyarországi egyház csak
a királyon keresztül fordulhat a pápához).
A császár és a pápa közti irányváltás mellett erőteljesen foglalkoztatták Gézát élete
végén a dalmáciai és a bizánci ügyek. Az Adriai-tenger partján a Velence uralmával
elégedetlen záraiak 1159-ben Magyarország fennhatósága alá helyezték magukat, de a
velenceiek flottája még ez évben visszatérítette Zárát Velence hűségére. Bizánccal, ahol
immár két testvére tartózkodott, Géza 1161-ben újabb ö t évre meghosszabbította a bé­
két. Hogy további belső viszályoknak elejét vegye, kisebbik fiának, Bélának királyi her­
cegségként Dalmáciát és Horvátországot adta, ily m ódon remélte a Béla mögött felsora­
kozott előkelők mohóságának, hataloméhségének kielégítését. Amikor pedig 1162.
május 31-én Géza meghalt, a trónt eredeti szándéka szerint elsőszülött fia, III. István
foglalta el, akinek királysága azonban egyelőre csak hathetes időtartamra korlátozódott.
II. Géza halálának híre mozgásba hozta a Bizáncban alkalomra váró és magyarországi
főhatalomra vágyó hercegeket, illetve híveiket.

II. László és IV. István

Bizánc, amely 1161-ben sikerrel fejezte be többéves keleti hadakozását, 1162-ben al­
kalmasnak látta a II. Géza halálával előállt helyzetet arra, hogy a magyar trónkövetelő­
ket felhasználva hűbéri függésbe vonja Magyarországot, és megkaparinthassa értékes
déli területeit. Nikétasz Khoniatész bizánci történetíró nyíltan m egírta Istvánról: a
magyarokon „ugyan ő fog uralkodni, de rajta meg a rómaiak [bizánciak] császára lesz
az ú r ”.134Követek érkeztek Bizáncból az országba, akik Géza öccse, István trónra kerü­
léséről folytattak tárgyalásokat, s M ánuél császár is elindult seregével Magyarország
felé. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. István hercegnek nem volt
számottevő bázisa az országban, így a magyar előkelők elzárkóztak a bizánci politika
járszalagján levő István elfogadásától. Mánuél Szófiából továbbvonult a magyar határ
felé, egy katonai egységet pedig egyenesen Magyarországra küldött. A bizánciak ma­
gyar urakat vesztegettek meg, fűt-fát ígértek István elfogadása fejében, de még így sem
tudták szándékukat keresztülvinni. A bizánci támadástól tartó magyarok azonban kény­
telenek voltak kompromisszumot kötni a keled császársággal: Istvánt ugyan nem, de a
Bizánchoz kevésbé kötődő Lászlót elfogadták uralkodójuknak.
Lukács érsek ellenkezése miatt Mikó kalocsai érsek koronázta királlyá 1162. július
közepén Lászlót. Géza fia, III. István Kapuvárnál csatát kényszerült vívni a vele szembe-
fordulókkal, majd Ausztriába távozott, de onnan rövidesen visszatért, és Pozsony várá­
ban húzta meg magát. A pápai irányvonalat szélsőséges radikalizmussal képviselő
Lukács érsek kiközösítette az egyházból II. Lászlót, aki bebörtönözte a főpapot III. Sándor
pápa közbelépésére kiengedte ugyan, de Lukács továbbra sem tartotta legálisnak
László uralmát, ezért újra fogságba vetette. László felújította az ország területének
egyharmadára kiterjedő királyi hercegség intézményét, amelyet Kálmán már több
m int fél évszázaddal ezelőtt felszámolt. A dukátus urává testvérét, Istvánt nyilvánította,
s őt tekintette hivatalos trónutódának is. Alig féléves országiás után, 1163. január kö­
zepén Lászlót megmérgezték és meghalt.
II. Lászlót öccse, IV. István követte a trónon, noha önm agát- nem ismerve el III. István
királyságát - egyetlen ránk maradt oklevelében III. Istvánnak nevezte. 1163. január
végén őt is Mikó kalocsai érsek koronázta meg, mivel Lukács Istvánt sem volt hajlandó
királlyá avatni. Istvánt nem szerették Magyarországon, mozgalom indult az országban
letaszítására. Szűk körű támogatói elsősorban a déli országrész püspökei és megyésis­
172 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

pánjai közül kerültek ki, továbbá újra megjelent Magyarországon Belos, aki szerb nagy-
zsupáni méltóságát hagyta ott. Az ellene támadt mozgolódás elfojtására IV. István Bi­
zánc segítségét kérte, de amikor a tavasz folyamán a bizánci sereg Magyarországra
vonult, István úgy ítélte meg, hogy sikerült megegyeznie a magyarokkal, s ezért a
bizánci sereg segítségét nem vette igénybe. A bizánci had hazatért, István ellen pedig
újabb lázadás tört ki.
IV. István politikáját a Bizánc iránti feltétlen hűség vezérelte. Nyugaton m ár komo­
lyan tartottak attól, hogy a magyarországi egyház görög hatásra elszakad Rómától. Ist­
ván pénzverése is bizánci mintát követett. A magyar pénzverés hagyományainak meg­
felelő ezüstpénzek m ellett bizánci hatásra réz- és aranypénzeket is készíttetett.
Barbarossa Frigyes császár aggódva figyelte a magyarországi fejleményeket, érdekeit
sértette, hogy keleti határai m entén Bizánc teret nyert, és lényegében hűbéresévé
tette Magyarországot, ezért 1163 májusában magyarországi hadjárat tervét fontolgatta.
A nyugatiak aggodalma Magyarország sorsa miatt nem volt teljesen alaptalan. IV. Ist­
ván m inden kapcsolatot megszakított a római pápasággal: nem fogadott pápai legátu­
sokat, nem engedte a hazai egyházi vezetők fellebbezését Rómához.
A Pozsonyba szorult III. István közben m indent m egtett annak érdekében, hogy -
megfelelő erőt gyűjtve —a siker reményében szállhasson szembe nagybátyjával. Biztosí­
totta magát Barbarossa Frigyes ellenében, ami azért volt fontos, nehogy a ném et császár
rajta bosszulja meg apja, II. Géza elpártolását. Osztrák területen zsoldosokat fogadott,
akik közül számosán Magyarországon maradtak, és itt leltek új hazára. Megnyerte a nyu­
gati orientációjú magyar urak támogatását, köztük olyan előkelőét, mint amilyen Héder
volt, a 13. század végén nagy hatalomra szert tett Kőszegi család őse, aki Wolfer testvéré­
vel együtt II. Géza alatt vándorolt be Magyarországra, s 1162-1163 körül III. István nádo­
ra volt. István mögött állt a nyugat-magyarországi várak katonasága. A soproni várkatonák
m ár az 1162. évi kapuvári csatában támogatták, most pedig a pozsonyi várnépek álltak
mellette. III. István erős támasszal a háta mögött támadást indított nagybátyja ellen.
A Székesfehérvár közelében 1163. június 19-én megvívott csatában a bizánci seregeket
nélkülöző IV. István vereséget szenvedett, s unokaöccse kezére jutott. Lukács érsek
azonban kieszközölte III. Istvánnál: bocsássa szabadon azzal a feltétellel, hogy többé ne
jöjjön az országba. IV. István alig öt hónapos országlása véget ért, III. István ismét elfoglal­
hatta a királyi trónt, uralm a azonban még távolról sem szilárdult meg.

III. István bizánci háborúi

IV. István bizánci területre menekült, és - bizánci h ű b ért fogadva - azonnal Mánuél
segítségét kérte visszahelyezéséhez. A császár sereget indított Magyarországra, és Szó­
fiából maga is Magyarország felé indult. Nisben találták meg őt III. István követei, de
a tárgyalások nem elégítették ki, így továbbvonult észak felé, és Belgrádba érkezett. Itt
azonban már nem erőltette tovább IV. István ügyét, nyilván látta annak reménytelen
voltát, hanem ügyes húzással III. István öccse, Béla herceg számára felajánlotta leánya,
Mária kezét. Bélával együtt Dalmáciát és Horvátországot is kérte, azt a területet, ame­
lyet 1161 óta a herceg kormányzott. Ezért cserébe lem ondott IV. István ügyének támo­
gatásáról. A megegyezést a császár és a magyar király is elfogadta, de hosszabb távon
egyiküket sem elégítette ki. Béla tehát 1163 végén Konstantinápolyba került, a keleti
kereszténység vált új vallásává, felvette az Alexiosz nevet, Mária jegyese lett, s Mánuéltól
deszpotész méltóságot kapott, amely a bizánci hierarchiában a császár után következő
tiszt volt.
 AZ EURÓPAI POLITIKA FŐ SODRÁBAN 173

Az 1163. évi magyar-bizánci megállapodás rövid életűnek bizonyult. Már 1164 elején
Ampod bán nagy sereggel hadat vezetett Dalmáciába, hogy megakadályozza a terület
bizánci kézre kerülését. Ezzel a katonai akcióval függött össze, hogy Zára lerázta magáról
a velencei uralmat, s Magyarországhoz csatlakozott. A dogé sikertelenül próbálkozott a
város visszafoglalásával. IV. István nem tett le arról, hogy visszaszerezze a magyar koronát.
Újból Barbarossa Frigyes támogatását kérte, akihez ugyanekkor még két másik követség
jö tt Magyarországról, az egyiket III. István küldte, a másikat magyar világi előkelők. Utób-
biak Frigyesnek ajánlották fel az országot. Frigyes 1164 márciusában Parmában újból
elejtette IV. István ügyét, aki m egint Bizánc védőszárnyai alól indított támadást Magyar-
ország ellen. Mánuél ígérete ellenére hadba vonult - magát meggondolatlan katonai
akcióival nehéz helyzetbe hozó —pártfogolja megsegítésére. A császárral együtt jö tt
Béla. Mánuél Kőről, a Duna mellől levélben kérte III. Istvántól Béla atyai örökségét,
vagyis a dalmát és a horvát területek átadását. III. István azonban éppen ezt nem akarta,
mivel erős haderővel rendelkezett, támogatta őt II. Vladislav cseh király (akihez dinasz­
tikus kapcsolat is fűzte),Jaroszláv halicsi fejedelem (akinek a leánya jegyese volt), vala­
m int az osztrák erők, akik felvonultak az országba benyomuló M ánuél ellen. A császár
Bács vidékéig hatolt előre, a görög rítus szerint élő népesség m indenütt szívesen fogad­
ta. Ennek ellenére Magyarországon Mánuél nem vállalkozott csatára a közben szintén
ideérkezett III. István haderejével. II. Vladislavot kérte fel békebírónak. A cseh közvetí­
téssel létrejött megegyezés szerint III. István lem ondott Dalmáciáról, Horvátországról,
sőt még a Szerémségről is, viszont Mánuél megerősítette korábbi ígéretét, hogy nem
támogatja többé IV. Istvánt. A trónkövetelő azonban még a megegyezés után Mánuél
tanácsa ellenére is magyar területen maradt. Katonai sikerekre vágyott, de III. István
serege majdnem elfogta egy csata során a Szerémségben.
III. István az 1164. évi megállapodást nem tekintette magára nézve kötelezőnek.
1165 tavaszán a Szerémség nagyobbik részét visszavette, s Zimony elfoglalására tett
kísérletet. Ezért Mánuél is elállt a szerződés betartásától, s elhatározta, hogy megkísér­
li Magyarország trónjárajuttatni IV. Istvánt. Közben azonban III. István megvesztege­
tett néhány magyart az ostromlott Zimonyban tartózkodó IV. István hívei közül, s egyi­
kük április közepén megmérgezte a trónkövetelőt. Zimony elesett, a Szerémség újra
magyar uralom alá került. M ánuél csak június végén indult el Szófiából, többszöri
eredménytelen kísérlet után sikerült visszafoglalnia Zimonyt. A bizánci fogságba esett
megyésispánok életét csak az ostrom nál jelen lévő Béla közbenjárása mentette meg.
Ugyanekkor Bizánc velencei segítséggel elfoglalta Dalmáciát és Boszniát, Zára pedig
újra Velence uralm a alá került. III. István b é k é t kért, és íg ére te t tett, hogy a
Szerémséget és Dalmáciát átadja Bizáncnak. 1166-ban Mánuél uralkodói jelzői között
szerepeltette az Ungrikosz ‘magyar’, továbbá a dalmáciai, boszniai és horvátországi jel­
zőket is. Ennek ellenére azonban Mánuélnak nem sikerült eredeti tervét megvalósí­
tania, vagyis hűbéri függésbe vonnia Magyarországot. III. István nagy erők mozgósítá­
sával, ügyes diplomáciai manőverekkel és eredm ényes külpolitikával elhárította a
Magyarország szuverenitása ellen indított bizánci támadásokat. Az ország egyes kisebb
- bár nagy fontosságú és fejlett - területei időlegesen ugyan bizánci uralom alá ju to t­
tak, de 1165-ben maga Mánuél jö tt rá arra, hogy képtelen Magyarország alávetésére.
II. László és IV. István után Bélát m ár nem léptette fel trónkövetelőként Magyarországon
(sőt 1165-ben őt és Máriát a bizánci trón örököseinek nyilvánította), figyelmét Magyar-
ország helyett Itáliára fordította. A következő években ugyan m ég gyors egymásután­
ban több magyar—bizánci h áb o rú t vívtak, de ezek m ár nem érintették Magyarország
függetlenségét.
174 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

1166 tavaszán III. István serege Zimony kivételével az egész Szerémséget visszafog­
lalta. M ánuél nem kelt személyesen hadra, viszont három sereget indított úrnak a
magyar foglalás megbosszulására. Az elsőt Béla vezette, ez a Dunához vonult fel. A má­
sodik, amelyben vlach (rom án) népelem volt, a Fekete-tenger vidékéről kiindulva
Erdélyt pusztította, a harm adik pedig Halics irányából a Kárpátokon át zúdult az or­
szág északkeleti részére. A fegyverszünetetjasomirgott H enrik osztrák herceg közre­
működésével kötötték meg, akinek leányát éppen ekkortájt vette nőül III. István. A meg­
állapodás a Szerémséget újra Bizáncnak ju ttatta. 1166 végén Ampod bán vezetésével
magyar sereg támadt Dalmáciára, elfogták a tartomány bizánci helytartóját, s néhány
dalmát várost (minden bizonnyal Tengerfehérvár mellett Sebenicót) visszafoglaltak.
1167 tavaszán Plovdivban tárgyaltak III. István követei Mánuéllal, de eredm ény nél­
kül. Közben a magyarok újra a Szerémség elfoglalásába kezdtek. A császár ezúttal sem
személyesen vonult hadba, hanem egyik rokonát küldte oda erős sereggel. A magyar
katonaságot 37-en vezették és 15 ezer főből állt, vegyesen nehézlovasokból, íjászokból
és könnyűgyalogságból. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Szerémségbe az orszá­
gos haderő fele, 36 várispánság katonasága és a királyi dandár vonult, s a teljes magyar
haderő létszáma 30 ezer fő lehetett. Az összecsapás 1167. július 8-án a Szávához közel
- Zimony vidékén - volt, s a bizánciak győzelmével végződött. Öt ispán, 800 magyar
katonajutott bizánci fogságba, több ezren elestek. Bizánc azonban nem aknázta ki a
győzelem kínálta lehetőségeket. Újabb magyar-bizánci háborúra közel másfél évtize­
dig nem került sor, s még III. István ellenzéke is hasztalan küldött követeket Konstan-
tinápolyba Mánuélhoz, hogy Bélát helyezze Magyarország trónjára, a császár nem moz­
dult többé magyar ügyekben.

III. István utolsó évei

III. István Magyarországát az évek óta tartó háborúk alaposan kimerítették. Ez magya­
rázza azt, hogy 1167 után visszafogott külpolitikát folytatott. A potenciális veszélyt to­
vábbra is Bizánc, illetve az ott élő Bélajelentette. Béla helyzete azonban fokozatosan
megváltozott Konstantinápolyban. M ánuélnak 1169-ben fiúgyermeke született, akit
Béla mellőzésével 1171-ben birodalma örökösévé tett meg. Felbontotta Béla és Mária
jegyességét, s Bélához sógornőjét, az antiochiai származású Chátillon Ágnest (a házas­
ságkötés utáni nevén Annát) adta feleségül. Elvette Béla deszpotész címét, s a szeré­
nyebb kaiszar méltósággal ruházta fel. M indezek a körülmények Béla figyelmét újra
Magyarországra irányították. Egy 1170. évi, Jeruzsálemben kelt latin nyelvű oklevél­
ben Magyarország, Dalmácia és Horvátország hercegének címezte magát. Éppen ezért
III. István kiváltképpen óvatos volt bizánci ügyekben. Többé nem tett kísérletet Dal­
mácia vagy a Szerémség visszafoglalására, s nem nyújtott segítséget a szerbeknek sem
Bizánc elleni mozgalmukhoz. Nyugati szomszédaihoz, II. Vladislav cseh királyhoz, il­
letve Jasom irgott Henrik osztrák herceghez családi kötelék fűzte. 1167-ben dinaszti­
kus kapcsolat létesítése idézte elő Magyarország és Velence megbékélését is, amely­
nek Bizánc ellen irányuló éle volt. A velencei-bizánci ellenségeskedést használta fel
Zára arra, hogy-rövid időre (1171-1172) ism ét-lerázza a velencei uralmat.
III. István alatt lazult a II. Géza utolsó egy-két évében szorossá és barátivá vált ma­
gyar-pápai viszony. Magyarország és a pápaság a bizánci háborúk évei alatt (1162—
1167) eltérő európai szövetségi rendszerekhez tartoztak. Magyarország Barbarossa
Frigyes, illetve főleg hűbéresei támogatását élvezte, míg III. Sándor pápa élesen szem­
ben állt Frigyessel, s M ánuéllal volt egy táborban. 1162-1169 között a magyar királyi
 III. BÉLA KONSZOLIDÁCIÓJA 175

udvarban nem já rt pápai legátus, viszont élénk volt a legátusok tevékenysége Dalmá­
ciában. III. Sándor kifogásolta, hogy a magyar király invesztitúrajogot gyakorolt, egyhá­
zijavakat foglalt le, s nem egyházi célokra fordította azokat. 1167 után III. Sándornak
és III. Istvánnak is érdeke volt a kapcsolat javítása. Nagy szerepe volt ebben Lukács
érseknek, aki a VII. Gergelyre visszamenő (gregoriánus) eszmék hajlíthatatlan és
túlzó képviselője volt. Az 1169-ben Magyarországra érkezett M anfréd pápai legátus
itteni m űködésének eredm ényeképpen nyolc évvel II. Géza és a pápaság egyezmé­
nye után új megegyezés született, amelyet utólag a pápai udvarban foglaltak írásba. Ez
bizonyos pontokon (így az invesztitúrajog gyakorlásának kérdésében) megerősítette
az 1161. évi megállapodást (de a II. Géza által elért engedményekre nem tért ki), más
esetekben pedig túlm ent azokon. így pl. III. István lem ondott a királyi prépostok és
apátok kinevezéséről, amely III. Sándornak a királyi magánegyházak ellen irányuló
fellépését képviselte. ígéretet tett a magyar király a m egüresedett püspökségi javak
egyházi kézen hagyására, arra, hogy sem világiakra nem bízza azokat, sem maga nem
fogja igénybe venni (még ellenséges támadás esetén is csak a püspökök beleegyezé­
sével) . III. Sándor pápának külön levélben kellett intézkednie arról, hogy Magyaror­
szágon a felsőpapság körében valósuljon meg a cölibátus (a papi nőtlenség), azaz
hogy házas férfi csak akkor léphessen szerzetbe, h a felesége is ezt tette, vagy hogy
házas pap csak abban az esetben lehessen püspök, ha felesége megtartóztatást foga­
dott, majd egyházi öltözéket vett magára.
III. István alig tízéves uralkodása alatt nem csupán a Magyarország önállóságát köz-
veüenül fenyegető bizánci veszélyt hárította el, hanem - főleg 1167 után - sokat tett az
ország konszolidálása érdekében. Mértékletes, összeütközéseket kerülő politikája ja ­
vított az ország nemzetközi helyzetén. Belpolitikájában olyan kipróbált világi elit állt
mellette, amely 1162-től kezdve az igazán viszontagságos években is kitartott oldalán.
Apróbb nézeteltérésektől eltekintve élvezte Lukács érsek és a magyarországi felső
klérus támogatását is. A fiatal uralkodó (1172-ben alig 25 éves volt) végig maga m el­
lett tudta a kormányzásban nagy tapasztalattal rendelkező, hasznos tanácsokat adó
anyját, Eufroszinát. István 1172. március Lén váratlanul meghalt, gyermeket nem ha­
gyott hátra. Osztrák feleségétől 1167-ben született Béla nevű fia kicsiny korában el­
halálozott. 1172-ben Ágnes újra gyermeket várt. III. István utószülött gyermekéről m it
sem tudunk, de a trónörökléskor még nem is jö h e te tt szóba. A k ét lehetséges je lö lt
István két öccse, a Bizáncban élő Béla és a Magyarországon tartózkodó Géza volt.

III. BÉLA KONSZOLIDÁCIÓJA

Első éveinek külpolitikája

Géza fellépéséről a korona elnyerése érdekében nincs információnk, viszont Béla
hívei gyorsan cselekedtek. Követeket küldtek Mánuélhoz, aki ekkor Szófiában tartóz­
kodott, hogy adja át nekik Bélát. A bizánci uralkodónak kapóra jö tt a magyarok ajánla­
ta, kedvére való volt, ha Béla ül a magyar trónra. Bélát máris magyar királynak tekintet­
te, rögvest esküt vett tőle, hogy m indenben a bizánciak érdekei szerint cselekszik
majd, s feleségével együtt Magyarországra küldte. A nagyobb nyomaték kedvéért bi­
zánci had is követte Bélát; Mánuél nem sajnálta a pénzt a megvesztegethető magyar
uraktól. A III. Istvánt támogató magyar világi előkelők nagyobbik része Bélához csatla­
kozott (pl. Ampod nádori és báni méltóságot töltött be Béla uralkodásának első évei­
176 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

ben, vagyis átörökítette a megelőző király alatt viselt méltóságait). Ugyanakkor Lőrinc,
aki csaknem egy évtizeden át III. István udvarispánja volt, nem Bélához, hanem Gézá­
hoz állt. Béla, hogy megnyerje magyarországi uralmához a pápaság támogatását, a
Barbarossa Frigyes által támogatott ellenpápa helyett III. Sándorhoz fordult, s esküvel
erősítette meg a pápa és a magyar uralkodó 1169. évi konkordátumát. Megkönnyítet­
te III. Sándor és Béla közeledését, hogy az európai szövetségi rendszerben —Frigyes
itáliai politikája miatt - a pápa és a bizánci császár (aki Béla legfőbb külországi táma­
szának számított) azonos táborba tartoztak. Lukács érsek azonban, Sándor parancsa
ellenére, szimóniára hivatkozva megtagadta Béla koronázását. Valójában Béla görög
kapcsolatai játszották a döntő szerepet, vagyis Lukács tartott a keleti rítus magyarorszá­
gi térnyerésétől.
Bélát pápai felhatalmazás alapján így h át a kalocsai érsek koronázta királlyá, még­
hozzá több m int tíz hónappal III. István halálát követően, 1173. január 13-án. A csak­
nem egy évnyire nyúlt interregnum önm agában sejtette, hogy nem m inden belső
akadály nélkül juthatott III. Béla a főhatalomhoz, s az igazi nehézséget nem is Lukács
vonakodása jelenthette. Béla koronázása után oklevelet adott ki, amelyben biztosítot­
ta az esztergomi érsek királykoronázási jogát; ez békülő lépés volt az esztergomi érsek
irányába. Az igazi veszélyt m inden bizonnyal tulajdon öccsének, Gézának a mozgoló­
dása jelentette, de erről forrásaink semmi konkrétum ot nem őriztek meg. Béla lelep­
lezte az ellene irányult összeesküvést, Gézát börtönbe zárta. A fogolynak azonban 1174
táján sikerült megszöknie, s híveivel, köztük Lőrinccel, Ausztriába m enekült, ahol
Jasomirgott Henrik herceg szívélyesen fogadta. Béla ezért 1175-ben és 1176-ban Auszt­
riára támadt. Géza abban a reményben, hogy II. Sobéslav cseh herceg segítségével
eljut majd Barbarossához, akinek támogatása révén kívánta megszerezni Magyarország
koronáját, Henrik osztrák herceg halála után 1177-ben a cseh uralkodóhoz m ent, de
Sobéslav kiadta Gézát bátyjának. Béla ekkor Gézát és anyjukat, Eufroszinát, aki részese
lehetett az összeesküvésnek, bebörtönözte. Vata ispánt pedig, aki Gézához húzhatott,
megvakította. Géza félreállításával, a lázadás lecsillapításával Béla megszilárdította
uralmát, közel két évtizeden át, egészen haláláig nem kellett trónja elleni támadástól
tartania.
Mivel országlása első éveit helyzete megerősítésére fordította, 1180-ig lényegében
azt a visszafogott, mérsékletes külpolitikát folytatta, amely m ár III. István konszolidáci­
óra irányuló törekvéseit is jellem ezte 1167-1172 között. III. Béla továbbra is a pápa
oldalán állt a ném et császár ellen vívott harcában. Gézának Frigyes hűbéreseire tá­
maszkodó összeesküvése megerősítette a magyar király helyét a pápa támogatóinak
oldalán. 1176-ban a pápai legátus Győrött tárgyalt a Német Birodalom egyházi viszo­
nyaival kapcsolatos ügyet. A magyar király és a magyarországi egyház képviselői részt
vettek 1177 augusztusában a velencei békekötésen, amely lezárta a pápa és a császár
közti újabb ellenségeskedést, s amelyben Frigyes III. Sándor pápa elismerésére kény­
szerült. Egészen Mánuél haláláig, 1180 szeptemberéig szívélyes és baráti volt Magyar-
ország és Bizánc kapcsolata. 1176-ban a bizánci uralkodó kérésére magyar segédcsa­
patok vettek részt a keleti császárságnak a kis-ázsiai szeldzsuk-törökökkel vívott harcá­
ban. Az 1176-ban M üriokephalonnál lezajlott csatában a bizánciak súlyos vereséget
szenvedtek az ikoniumi szultántól, II. Kilidzs Arszlántól.
_______________________________ III. BÉLA KONSZOLIDÁCIÓJA 177

Az aktív külpolitika időszaka

Mivel nag)jából az 1170-es évek végére Béla megszilárdította hatalmát az országban, s
ezzel egy időben (1180 szeptemberében) elhunyt M ánuél, aki bizonyos magyar terü­
leteket mintegy másfél évtized óta elfoglalva tartott, egy csapásra aktívvá vált a magyar
külpolitika, és korábbi irányvonalában változások következtek be. Mánuél halálával
érvényét vesztette az az eskü, amelyet Béla még 1172-ben a bizánci uralkodónak tett.
Ráadásul az erőskezű és évtizedeken át nagyra törő terveket szövögető császár halálá­
val kritikus korszak köszöntött Bizáncra, amely még a birodalom fennm aradását is
kétségessé tette. Béla először a bizánci fennhatóság alatt álló magyar területeket vette
vissza: 1180 végén vagy 1181 elején Dalmáciát, és talán m ár ekkor a Szerémséget is.
Dalmácia élére bánnak is nevezett kormányzókat állított. Közülük Kalán pécsi püs­
pök 1193-ban még a herceg címet is viselte. A magyar uralom közép-dalmáciai vissza­
állítását használta fel Zára arra, hogy újból elszakadjon Velencétől, és Magyarország­
hoz csatlakozzon. Amikor 1182-ben antiochiai Mária, Mánuél özvegye, a gyermek
II. Alexiosz császár anyja kérte Béla beavatkozását a bizánci belviszályokba, a magyar
király Barancs és Belgrád várakat elfoglalta. A bizánci uralom ellen felkelő szerbekkel
szövetségben 1185-ban Nisig és Szófiáig hatolt előre, s ha 1184-ben fel kellett is adnia
ezeket a területeket, 1185-ben újra eddig a területig ért el a magyar hódítás. A nor­
m annok is komolyan fenyegették a keleti császárságot. Az Angeloszok dinasztiájából
trónra kerülőúj császár, II. Iszaakiosz (Izsák) anormannokatvisszaszorította, amagya-
rokkal pedig 1185-ben megegyezett. A bizánci uralkodó feleségül vette III. Béla leá­
nyát, Margitot, aki hozományul kapta a magyarok által frissen elfoglalt észak-balkáni
területeket. Ham arosan a bolgárok is felkeltek Bizánc ellen. A m eggyengült keleti
császárság érődén volt ahhoz, hogy megakadályozza Szerbia és Bulgária függetlenedé­
sét, amelyek több m int másfél évszázados bizánci uralom után jutottak ismét önálló­
sághoz.
Nagyjából ezekkel az eseményekkel egy időben (1184 táján) m eghalt Béla felesé­
ge, Chátillon Ágnes, aki a magyar király gyermekeinek - köztük két fiának, Imrének
és Andrásnak - az anyja volt. A megözvegyült Béla először bizánci házasságra gondolt,
majd terve meghiúsulásával 1186-ban VII. Lajos francia király leányát, Capet Margitot
vette nőül. Ez a frigy politikai célzatú volt, hiszen a francia szövetséget biztosította
Bélának Barbarossa Frigyes hátában. A m agyar-ném et viszony ugyan az 1180-as évek
elején némileg javult, dinasztikus kapcsolatot is terveztek az Árpádok és a Hohen-
staufok között (Im re eljegyezte Frigyes leányát), de a menyasszony 1184. évi halála
megakadályozta a családi kapcsolat kiépülését, és megállította a magyar-ném et köze­
ledést. Az 1187. évi magyar-stájer ellentétben Frigyes a döntőbíró szerepében lépett
fel. Ugyancsak 1187-ben Velence megkísérelte Zára visszafoglalását, de ez nem já rt
eredménnyel, 1188-ban Magyarország és Velence kétéves fegyverszünetet kötött. Béla
beavatkozott az orosz belviszályokba is. Mivel a fejedelemségét elvesztett Vlagyimir
halicsi uralkodó Béla segítségét kérte, a magyar király 1188-ban bevonult Halicsba, de
nem Vlagyimirt ültette vissza a trónra, hanem saját fiát, Andrást tette meg fejedelem­
nek, Vlagyimirt pedig visszavitte Magyarországra, s fogságba vetette. A halicsiak nehe­
zen tűrték a magyarok garázdálkodásait, András súlyos adóit. Vlagyimir 1189 tavaszán
megszökött rabságából, majd a lengyel Kázmér támogatásával rövidesen kiűzte Halicsból
Andrást.
A nemzetközi politikában újabb mozgást eredményezett, hogy 1187-ben a Szentföl­
det moham edán támadás érte, sjeruzsálem is Szaladin egyiptomi szultán kezére ke­
rült. 1189-ben elindult a III. keresztes hadjárat. A keresztesek többsége tengeri utat
178 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

választott, de Barbarossa Frigyes Magyarországon átvonult. Újabb családi összeköttetés

tervét dolgozták ki, ám Frigyes császár fia, Frigyes sváb herceg hamarosan bekövetke­
zett halála miatt ez a házasság sem jö tt létre. A császár közbenjárására Béla kiengedte
a börtönből - immár több mint egy évtizede fogva tartott - öccsét, Gézát, aki a német
császár útját biztosító magyar csapattal elhagyta hazáját, többé nem tért vissza. Görög
földön nősült meg, ott születtek gyermekei, ott lelt otthonra; Bizáncban a Ioannész
nevet vette fel. Béla lépett fel közvetítőként a két császár, Frigyes éslszaakiosz ellenté­
tében, amelyet a Szentföldre vonuló ném et keresztesek és a bizánci lakosok közötti
m indennapos összecsapások idéztek elő. A magyar uralkodónak nagy szerepe volt a
két császár között 1190 februárjában létrejött adrianupoliszi béke megkötésében. Ez
elhárította Bizánc feje fölül a közvetlen veszélyt, a keresztesek pedig a Boszporuszon
át folytathatták útjukat a Szentföld felé. 1191 őszén Béla és Iszaakiosz a Szerémségben
tartott találkozójukon a balkáni helyzetet tekintették át.
A Balkán-félsziget bonyolult viszonyai közepette, ahol a szerbek és a bolgárok -
olykor egymással szövetkezve - Bizánccal harcoltak, és Bizánc ellenében teijeszkedtek,
III. Béla hódítóként lépett fel a déli területek felé. Az 1190-ben lejárt magyar-velen­
cei fegyverszünetet meghosszabbították, így Béla az Adria felől biztosította magát.
1192-1193 fordulóján Szerbia rovására foglalt el területeket, amelyeket ugyanakkor
Iszaakiosz is magáénak tekintett. A magyar veszély következtében kialakult bizánci­
szerb összefogás hatására Bélának fel kellett adnia hódításait, különben is az új velen­
cei doge - a fegyverszünet megsértésével - támadást indított az Adrián Magyarország
ellen Zára visszafoglalásának szándékával. Csak néhány szigetet sikerült visszavennie,
Zára magyar uralom alatt maradt. Mivel Iszaakiosz 1194-ben vereséget szenvedett a
bolgároktól, apósához, Bélához fordult segítségért. A magyar király m eg is ígérte a
támogatást, de a közbejött események (m indenekelőtt a bizánci császár 1195. évi bu­
kása) megakadályozták az újabb katonai akciót a Balkánon. Élete utolsó éveiben Béla
önálló keresztes had indítását tervezte, de szándékát nem tudta megvalósítani, ez
kisebbik fiára, Andrásra várt.
III. Béla külpolitikájában 1180-at követően az expanzív vonások voltak a meghatáro­
zók. Elért eredményei ugyan nem számottevőek, foglalásai sem bizonyultak tartósnak.
Jelentőségük abban van, hogy a későbbi magyar királyok számára kijelölték a külpoli­
tika irányait. Béla volt az első magyar uralkodó, aki meg akarta hódítani Halicsot, s
ugyancsak alatta kezdődtek a balkáni országok függésbe kényszerítésére irányuló had­
járatok. Eközben Béla helyreállította az ország területi integritását. A bizánci, német,
francia és talán az aragóniai uralkodóházakkal kiépített vagy csak tervezett családi
kapcsolatok Magyarország nemzetközi súlyának növekedését bizonyították.

Az egyházpolitika
III. Béla hódító külpolitikájához belpolitikája biztosította a fedezetet. Öccsével, Gézá­
val, valamint a Géza m ögött felsorakozó összeesküvőkkel való leszámolása stabilitást
biztosított uralmának. Anyja iránti szeretete sem gátolta meg abban, hogy a Géza mel­
lé álló Eufroszinát, aki III. István alatt nem csekély szerepetjátszott az ország kormány­
zásában, félreállítsa. A kemény kéz politikáját érvényesítette a hatalma ellen bármi­
lyen formában fellépő egyháziakkal szemben annak ellenére, hogy III. Sándor pápá­
nak tett esküjében 1172-ben lemondott az invesztitúrajog gyakorlásáról. Kevéssel 1179
előtt András kalocsai érseket megfosztotta egyházi méltóságától és főpapi jövedelmé­
től. Az érsek legfeljebb szóban sérthette meg a királyt, aki ezt személye és tisztsége
 III. BÉLA KONSZOLIDÁCIÓJA 179

elleni támadásnak minősítette. III. Sándor pápa személyesen avatkozott be az ügybe,

s arra szólította fel a kalocsai főpapot, hogy elégtételt adjon. Mivel Lukács esztergomi
érsek régóta ellentétben állt a kalocsai főpappal, ezért a király és András viszálya
egymáshoz közelítette Bélát és Lukácsot. Élete utolsó éveiben, 1180 táján, Lukács újra
politikai szerephez jutott Magyarországon. Béla később m egbékélhetett Andrással,
hiszen az 1180-as években továbbra is kalocsai érsekként szerepelt a királyi oklevelek­
ben.
Béla szilárdan maga mögött tudhatta - a Lukáccsal és Andrással támadt viszályok
ellenére is - a magyarországi klérust. Igaz, a király m indent m egtett a magyarországi
egyházak gyarapítása érdekében. Elsősorban ciszterci m onostorok létesítésével kap­
csolódott egybe a neve: Egres, Zirc, Pilisszentkereszt, Szentgotthárd és Pásztó kolosto­
rát egyaránt Béla alapította, s közveüenül Franciaországból hívott szerzetesekkel n é­
pesítette be. 1183-ban a magyarországi ciszterci monostoroknak mindazokat a kivált­
ságokat biztosította, amelyekkel a franciaországiak rendelkeztek. Nem volt szűkmar­
kú az egyházakkal szemben. Adományokat kapott a nyitrai egyház, a pannonhalm i
apátság, a templomos lovagrend, a fehérvári keresztesek, oklevélbe foglalta az aradi
prépostság, a cégényi monostor, a fehérvári keresztesek birtokait. 1193 után görög
nyelvű oklevélben Szávaszentdemetert ajeruzsálemi Szent Theodosziosz lavrának ado­
mányozta. Béla gyarapította a magyarországi püspökségi szervezetet. Kieszközölte, hogy
a boszniai püspökség, amely eddig a bizánci császárnak engedelmeskedő Raguzához
tartozott, ezentúl a magyar fennhatóság alatt álló Spalato érseksége alá kerüljön. A ma­
gyarországi egyház szemben állt a görög rítusú kereszténységgel. Nem sikerült Bélá­
nak Esztergomban meghonosítania a keleü egyházhoz tartozó Rilai Szent Iván bolgár
rem eteszent kultuszát. Jób esztergomi érsek - számos levélben —magával Iszaakiosz
bizánci császárral folytatott dogmatikai vitát, amely élesen mutatott rá a latin és a görög
rítusú kereszténység közötti ellentétekre. III. Béla avattatta szentté I. László királyt
1192-ben. Ehhez megnyerte a pápa engedélyét (a váradi szentté avatáson a pápa m eg­
bízásából Gergely bíboros vett részt), s nem hiányoztak a kanonizációhoz szükséges
csodák sem. III. Béla történelmi előzményét az egyház ügyéért fegyvert forgató király­
ban, Szent Lászlóban vélte felfedezni.

A jövedelm ek
III. Béla államának gazdasági helyzetére az ajövedelem-összeírás vet fényt, amely csak
15-16. századi másolatban m aradt fenn. A mai napig nem dőltei egyértelműen a vita
a hitelesség kérdésében. A kézirat őrzési helyéből (Párizs) arra szoktak következtemi,
hogy 1185 táján III. Béla francia házasságával összefüggésben készült, amikor a Capet-
ház tájékozódni kívánt a magyar uralkodó anyagi viszonyairól. Tekintettel arra, hogy a
jövedelemjegyzékben szerepel a Szlavónia hercege cím, amellyel csak az 1193—1196
közötti időben találkozunk, leginkább ezekre az évekre tehető az összeírás keltezése.
Mivel a király jövedelmein kívül az egyházak jövedelm eit is tartalmazza, nem kizárt,
hogy a pápa tájékoztatására szolgált, s talán kapcsolatba hozható azzal a házassági terv­
vel, amelyet - alkalmasint pápai közvetítéssel —Magyarország és Aragónia között szőt­
tek, s amely Imre aragóniai házasságával meg is valósult. M indenesetre elgondolkod­
tató, hogy a királyi jövedelmek értéke magasan, az érsekségek és püspökségek bevéte­
lei pedig alacsonyan voltak meghatározva. É ppen ezért ajövedelemjegyzékből nem
elsősorban a márkában m egadott összegeket tekinthetjük megbízhatóaknak, hanem
inkább csak azt, hogy miből állt a magyar király bevétele a 12. század végén.
180 8. TRÓNHARCOK ÉS PÁRTKÜZDELMEK A 12. SZÁZADBAN

III. Béla évi pénzjövedelmei hét tételből tevődtek össze: a pénzváltásból (ez az
összes pénzbevétel 36%-át tette ki), a sóból (10%), a vámokból, arévekből, avásárok-
ból - amelyek mind a királyéi voltak - (18%), az erdélyi idegen hospesektől (9%), a 72
ispán jövedelm ének a királyt megillető kétharmadából (15%), Szlavónia hercegétől
(6%), végül pedig az ispánok ajándékából (6%). „Ezek m ellett nagy adományt kap­
nak mind a királyné, mind a királyfiak is ezüstben, selyemkelmében és lovakban. És
mindezek mellett a föld népe teljesen ellátja élelemmel a királyt.”135Ajövedelem for­
rások vonatkozásában sajátos kettősséget m utatott az összeírás. A bevételek jelentős
része természetben (élelem, nemesfém stb.) folyt be. Ezek olyan területekről, olyan
szolgálónépektől származtak, amelyek, illetve akik a király földesúri hatalma alatt áll­
tak. Ezt ajövedelemforrást domaniálisjövedelemnek nevezzük, mivel a király földes­
úri magángazdaságából eredt, s azon a cím en illette meg az uralkodót, hogy ő a föld
tulajdonosa, ura (dominus). Ez a bevételi forma még a természeti gazdálkodásra utal. A
bevételek m ásik-m eglepően nagy-része pénz vagyvereüen ezüst formájában ju to tt
el a királyhoz. Ezek nem m int földesurat, hanem mint az ország uralkodóját (rex) illet­
ték meg, ezért regále jövedelem nek hívjuk. III. Béla felfigyelt a 12. század spontán
gazdaságfejlődési irányára, amely a természeti gazdálkodás m ég szinte töretlen ural­
mától az áru- és pénzgazdálkodás érzékelhető növekedése felé mutatott, s a királyi
jövedelmek sorában így kapott helyet a pénzváltás, a kereskedelem.
Újabb vizsgálatok 23 tonna színezüstben állapították meg III. Béla éves, nevesíthető
bevételét. Ez tetemesen felülmúlta mind az angol (9 tonna), m ind a francia király (17
tonna) hasonló korból származó jövedelmeit. A nyugat-európai uralkodók bevételei
egészen más tételekből tevődtek össze (pl. városoktól, zsidóktól, főhűbéri jogból, ille­
tékekből, bírságokból, általános adókból). Az alapvető különbség a nyugat-európai és
a magyar uralkodó jövedelmeiben abból adódik, hogy az előbbi részeltette alattvalóit
a bevételekből, illetve tudomásul vette bevételeiket, de megadóztatta azokat, III. Béla
azonban szinte minden jövedelm et magának tartott fenn. I. H enrik angol és II. Fülöp
Ágost francia király jövedelm ei valóban csak az uralkodói jövedelmeket és nem az
országét tükrözik, III. Béla bevételei pedig egy egész - ásványkincsekben gazdag -
ország jövedelmét. Míg Angliában és Franciaországban az uralkodó és az alattvalók
jövedelme összeadódott, addig Magyarországon az ország m inden jövedelme (az ispá-
ni harm ad és az egyházi tized kivételével) a királyt illette. A III. Béla-kori jövedelem ­
összeírás sokkal archaikusabb állapotokat tükröz, mint a nyugat-európai összeírások.
III. Béla tehát személyét tekintve gazdagabb volt az angol vagy a francia királynál,
viszont országa mind ajövedelm eket, m ind a fejlettségi szintet tekintve szegényebb,
elmaradottabb volt akár Angliánál, akár Franciaországnál.

A társadalompolitika, a trónutódlás
Észrevehetően lecsökkentek III. Béla domaniális (saját földbirtokaiból származó) be­
vételei a birtokadományozások következtében. Nevéhez fűződött az első egész várme­
gye, az Adriai-tenger melléki Modrus eladományozása. M odrus ugyan nem a Szent
István-i m odell szerint megszervezett comitatus volt, hanem inkább szláv nemzetségi
szervezet, úgynevezett zsupánság, de földjének idegen kézre adásával a király elvesz­
tette jövedelmét, a megyeterület királyi tulajdonú földjei a megadományozott kezére
jutottak, a királyi igazgatás megszűnt. A donáció feltételhez kötött volt: Bertalan ispán­
nak, az új modrusi tulajdonosnak az ország határain belül 10, azon kívül pedig 4
páncélost kellett a király számára adnia. Modrus megyével együtt Bertalan igazságszol­
 III. BÉLA KONSZOLIDÁCIÓJA 181

gáltatási kiváltságot is kapott: a modrusi emberek Bertalan bírósága alá tartoztak, bár a
király biztosította az ítélkezés jogát saját tisztviselője, a bán részére is abban az esetben,
ha az éppen azon a területen tartózkodott. Béla király só- és vámjövedelmeket szintén
elidegenített. Mindezek mellett gondot fordított a királyi birtokszervezetre. 1186-ban
Nyugat-Magyarországon a királyi udvari szervezet rendezésébe fogott, mivel csökkent
a közvetlenül term előm unkát végző udvarnokok, s növekedett a kiváltságokra szert
tett szabad udvarnokok száma. Falvanként foglaltatta listába a szabad udvarnok csalá­
dokat. Az arra érdemes várelemeket felemelte. Várszolgákat várjobbágyokká tett, s ha
lehet hinni egy kivonatosan ránk m aradt diplomájának, III. Béla az első magyar ural­
kodó, aki egy várjobbágyot—oroszországi hadi érdem eiért —a királyi szerviensek közé
emelt.
Az ország stabilitását szolgálta a trónutódlás kérdésének rendezése is. III. Béla már
1182-ben királlyá koronáztatta elsőszülött fiát, Imrét, de ekkor még területi hatalmat
nem adott neki, csak 1194-1196 között találjuk a Tengerm ellék élén hercegi cím­
mel. Közvetlen elődje a hercegi címet egyetlen alkalommal (1193-ban) viselő Kalán
püspök, Dalmácia és Horvátország kormányzója volt. Imre tengermelléki hercegsége
a királyi családon belüli hatalommegosztást, az ország széttagolódását testesítette meg.
A dinasztikus különkormányzat felbukkanása a magyarországi arisztokrácia erejének
megnövekedésére utal. A nagyurak erőgyűjtéséhez nagyban hozzájárultak azok a nyu­
galmas évtizedek, amelyeket Béla terem tett meg az országban. Halála előtt Béla egyér­
telműen intézkedett az ország sorsáról. A királyságot Im rére hagyta, Andrásnak vára­
kat, birtokokat és sok pénzt adott, valamint keresztes hadjárat indítására kötelezte, de
területi hatalmat nem kapott. Ezzel is a királyi hatalom egységét, erejét kívánta óvni az
uralkodó. Ez a rendelkezése félreérthetetlenül mutatja, hogy az ország 1194. évi meg­
osztása közte és Imre között nem elsősorban az ő kezdeményezéséből, hanem az arisz­
tokrácia kényszerítő hatására történt. A m egerősödött nagybirtokosok később ügye­
sen kihasználták Imre és András ellentétét. III. Béla közel negyedszázados uralma
egyszerre jelentette az ország stabilizálását, illetve az arisztokrácia megerősödését.
Mivel az arisztokrácia - Géza összeesküvésétől és az 1194. évi országmegosztástól elte­
kintve - nem lépett fel erőszakosan a királlyal szemben, ezért úgy tűnik, m intha Bélá­
nak tartósan sikerült volna úrrá lennie a trónharcokban kifejeződő anarchikus jelen­
ségeken. Valójában azonban a III. Béla utáni évtizedek társadalomfejlődésének és
politikai mozgásainak alapjai, illetve irányai már Béla alatt jelen voltak, csak még nem
váltak meghatározókká.

A kancellária és a kultúra
III. Béla belpolitikájának szerves részét alkotta a királyi kancellária kialakítása. Ez azt
jelentette, hogy szétválasztotta a királyi kápolnát és az írószervet, s ezzel növelte a
királyi kancellária, vagyis az írószerv közvetlen függését a mindenkori uralkodótól.
Amíg ugyanis a kápolnaispán irányította a királyi írószervet, az erős egyházi befolyás
alatt állt, mivel a kápolnaispán az esztergomi érsek bizalmi embere volt. Béla uralko­
dásának első 4-5 évéből, amikor Lukács érsekkel feszült volt a viszony, mindössze két
királyi oklevél szövege m aradt fenn, s nyilván aligha készült jóval több ennél. Ez az
ellentét kihatott a királyi kápolnára, s Bélának nem voltak csak tőle függő, oklevél­
adáshoz értő papjai. A királyi kancellária hosszabb fejlődési folyamat eredményekép­
pen az 1180-as években jö tt létre. Miután Lukács 1181-ben meghalt, Miklós lett az új
esztergomi főpap, aki II. Géza alatt kápolnaispán volt. Vaska jegyző helyére pedig a
182 8. TRONHARCOK ES PARTKUZDELMEK A 12. SZAZADBAN

talán Franciaországban tanult Kalán lépett, aki 1181-1183 között következetesen kan­
cellárnak nevezte magát. Kalán távoztával egy rövid időre m egtorpant a fejlődés, de a
Miklós után következőjób érsek alatt a francia iskolázottságú Adorján, majd az 1190-es
évek elején Katapán diadalra vitte a kancelláriai reformot. Kialakult formájában a
kancellár (cancellarius) vezette a kancelláriát, aki az oklevelek pecsételését végezte. Ajegy-
ző (nótárius) fogalmazta az iratokat, az írnok (scriptor) pedig a tisztázatot készítette el.
III. Béla már 1181-ben az alábbi gondolattal indokolta az előtte tárgyalt magánjogi
ügyletek írásba foglalásának szükségességét: „Mivel az emberi term észet fogyatékos­
sága következtében az idők múlásával az elmúlt dolgok emlékezetébe könnyen belo­
pódzik a feledés, ezért méltó írással védelmezni és megerősíteni azt, amiben a jogi
személyek szerződést kötöttek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas férfiak tanúság­
tétele révén sértetlenül és háborítatlanul m egm aradjon.”136Béla nagy gondot fordí­
to tt a szellemi műveltségre. Uralkodása alattjelentős m éreteket öltött a magyar ifjak
franciaországi iskolázása. Korábban, az 1150-es években Lukács, a későbbi érsek ta­
n ult Párizsban, III. Béla korából Adorján, Mihály, Jakab és Betlehem párizsi iskolázásá­
ról maradtak ránk adatok. A király igényelte, hogy jó l képzett klerikusok álljanak
m ellette. Adorján és Jakab kancelláriai szolgálat után püspökké lépett elő. Elvint, aki
szintén püspöki székbe emelkedett, személyesen Béla küldte Párizsba, hogy magas
szintű zenei ismeretekre tegyen szert. Franciaországban (Párizsban vagy Orléans-ban)
tan u lt Béla király egyik kancelláriai alkalmazottja, jegyzője, akinek magister címét is­
merjük, nevét nem (ezért hívjuk Anonymusnak, azaz Névtelennek). A magyar honfog­
lalás regényes gestáját ő készítette el. Külföldi iskolázottságra utalt a magister'mester’
cím használata. Az esztergomi káptalanban 1183-ban m ár három magistervolt. Miklós
klerikus 1193-1196 között az angliai Oxfordban folytatott tanulmányokat az angol
királyi udvar anyagi támogatásával.
A magyarországi iskolahálózat középszintű képzettséget adott; ilyen iskolákat aje-
lentősebb káptalanok és m onostorok tartottak fenn. A 12. század első feléből egy
magyarországi káptalani iskoláskönyv is ránk m aradt. Előrevitte az oktatás ügyét a
III. lateráni zsinat 1179. évi rendelkezése, amely m inden székesegyházat kötelezett
egy tanítást végző magister alkalmazására és javadalmazására. A kolostori íróműhelyek
legkiemelkedőbb alkotása a 12. században a Pray kódex volt, amely a legkorábbi össze­
függő magyar nyelvemléket, a H alotti Beszéd és Könyörgés szövegét tartalmazza, s
ebben maradt ránk egy korai drám ai emlékünk, egy húsvéti játék szövege is. Az az
adat, amely szerint a bakonybéli bencés monostornak 86 könyve volt, talán a 12. század­
ra vagy a 13. század közepére vonatkoztatható. A bencések nyomába lépő premontrei
és ciszterci kolostorok alapításának feltétele volt, hogy m eghatározott számú (általá­
ban egy tucat) könyvvel rendelkezzenek. A kolostori és káptalani íróműhelyek a szá­
zad folyamán okleveleket is kiállítottak. Eleinte királyi pecséttel erősítették meg őket,
m ajd III. Béla korában már maguk hitelesítették okleveleiket. Ezzel kialakult a hite­
les helyek (káptalanok és kolostori konventek) oklevéladó gyakorlata. Béla uralkodá­
sának utolsó másfél évtizedéből a veszprémi és a fehérvári káptalan, illetve a pannon­
halm i konvent oklevelei maradtak ránk, de olyan hiteles helyi kiadványok, amelyek
intitulatiqában az egyházi intézmény neve szerepel, csak 1210 óta ismeretesek. Szin­
tén III. Béla alatt in d u lt el a főpapok (Miklós érsek, Kalán püspök) és világi előkelők
(Domokos bán) oklevéladása.
A 12. században a jogi írásbeliség központja a királyi udvar volt, előbb a királyi
kápolna, majd III. Béla alatt a kancellária. A mennyiségi fejlődést dokumentálja, hogy
II. Géza és III. István uralkodásának mintegy 30 éve alatt nagyjából ugyanannyi királyi
 III. BELA KONSZOLIDÁCIÓJA 183

oklevelet adtak ki, m int a Szent Istvántól II. Gézáig eltelt 140 esztendő folyamán.
III. Béla korában állandósult a királyi oklevél szerkezete; a korszak okleveleiben szem­
beszökő a francia hatás. A királyi udvarral, illetve a kápolnával álltak kapcsolatban a
12. század krónikásai, akik a l l . században elkezdett latin nyelvű történeti alkotást
folytatták saját koruk eseményeinek lejegyzésével. Feltételezések szerint legtöbb 12.
századi királyunk idején (II. István, II. Géza, sőt talán III. István alatt is) készült króni­
ka, éppen ezért feltűnő, hogy a művelődést szívügyének tekintő, kancelláriát teremtő
III. Bélának nem akadt történetírója, bár bizonyosjelekből ítélve talán mégis volt
Szórványos adatok a lovagi kultúra magyarországi térnyeréséről tanúskodnak. A 12.
század második felében készült Magyarországon vagy magyarországi szerző tollából
egy latin nyelvű Trója-történet. Anonymusról tudjuk, hogy ő is készített egy összeállí­
tást a Trója-mondából. III. Béla korában juthatott el Magyarországra a Nagy Sándor-
regény bizánci változata, amelyről m ár ekkor magyar fordítás készülhetett. A 12. század
ismertette meg Magyarországgal a Roland-mondát is. A 13. század elejével bezárólag a
magyarországi személynevek között a Trója-história szereplői közül Achilles, Helena,
Paris, Hector, a Nagy Sándor-mondából Sándor (Alexander), Fülöp, míg a Roland-
mondából Olivér és Roland nevével találkozunk.
A magyarországi anyagi kultúrában a l l . század végén észak-itáliai hatásra jelent
meg a romanika. Ettől kezdve egy évszázadon át az építészetben ez a stílus volt a meg­
határozó: ez jellemezte a 12. században a második pécsi székesegyház, a második pan­
nonhalm i apátsági tem plom építkezését, illetve az első esztergomi székesegyház át­
építését. Ugyancsak ezek a stílusjegyek mutatkoztak a nemzetségi m onostortem plo­
mokon (pl. Vésztő, Boldva, Pusztaszer). 1190 táján stílusváltás következett az esztergo­
mi építkezéseken és épületdíszítéseken: a francia területekről érkező m esterek meg­
honosították a gótikát. N oha főleg a III. Béla-kori ötvösművészeten erős nyomot hagy­
tak a bizánci minták, Béla élete utolsó éveiben a magyarországi építészetre a gótika
gyakorolt nagy hatást. Esztergom m ellett a Béla által alapított ciszterci monostorokra
jellem ző elsősorban a gót stílus, de az egész országra mégis elsősorban az esztergomi
műhely sugározta ki a gót stílust.
 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS
ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

A GAZDASÁG ÉS A TELEPÜLÉS

Az életm ód és a foglalkozási ágak

A magyarok 12. századi életmódjának legtöbbet vitatott híradását az a Freisingi Ottó
püspök hagyta ránk, aki a II. keresztes hadjárat során személyesen megfordult Magyar-
országon. Ezt írta: „Mivel a falvakban és helységekben igen silány, azaz csak nádból,
ritkán fából és m ég ritkábban kó'ből való lakásaik vannak, azért az egész nyári és őszi
idő alatt sátrakban laknak.”137Az adat teljes egyértelműséggel nem értelmezhető. A sátrak
a házak udvarán állhatták, de lehettek a településeken kívül, a mezőkön is. Az előbbi
esetben a melegebb hónapokban a m ár falvakban álló szűk veremlakásaikból költöz­
tek volna át a kellemesebb, szellősebb sátrakba, az utóbbi értelmezés esetén pedig - s
Idriszi tudósítása alapján ez látszik valószínűbbnek - a téli és tavaszi tartózkodási he­
lyek még mindig csak téli szállások, a nyári szállást a mozgó életm ódra utaló sátrak
jelentenék. Két dolgot azonban bizonyossá tesz O ttó közlése: egyrészt azt, hogy már
nem a sátor volt a magyarok egyetlen lakhelye (amit egyébként régészeti adatok is
igazolnak), másrészt pedig azt, hogy még megvoltak sátraik, vagyis nem volt túlságo­
san távoli az az idő, amikor fő tartózkodási helyük a sátor volt. Ha a nom ád életmód a
maga teljességében m ár nem létezett is, de maradványai még élhettek a 12. század
közepén is. Erre utal Idriszi arab földrajzi író 12. század közepére vonatkozó közlése,
amely illusztráció Freisingi Ottó általános érvényű megfigyeléséhez. Eszerint a
szerémségi Nagyolaszi „nagy és szép mezei város... Sok gazdagság, kellemes dolog és
bőség található benne, lakóira azonban leginkább a nom ád életmód jellem ző.”138
A nomadizmus háttérbe szorulását a földművelés elterjedése idézte elő. A földműve­
lés és állattenyésztés együttes jelenlétére utalt a bizánci Konsztantinosz Manasszész
megállapítása 1173-ban: „övé dús gyümölcse a szántónak és a termőföldnek, övé a
m énest és gulyát tápláló mezőnek. Földje, melyen ju h o k legelnek, füves és kelleme-
tes, a rét és nádas legelője kövér és dús.”139
A földművelés elterjedtségét a 12. századi oklevelek lépten-nyomon bizonyítják.
N oha kifejezetten szántóvetőnek (arator) nevezett szolgálónépességgel csak viszony­
lag ritkán találkozunk, de a kenyéradásra kötelezett szolganépek, a búzaliszttel adó­
zók, a kenyérsütők, a molnárok és malmok gyakori említése azt jelzi: nem csupán a
kisszámú arator m űvelt földet (a szolgálónépi rendszerben döntően efféle robotot
teljesített), hanem a természeti gazdálkodás viszonyai közepette a legkülönfélébb
népelem ek végeztek agrártevékenységet a maguk szükségletére és uruk ellátására.
A földművelés terjedésétjelzi az, hogy a 12. században saját lovaikkal szolgáló népele­
mek, akik a l l . század második felében kóborlásra kényszerülő nomádok leszármazot­
tai voltak, jobbára földműves szolgálatokkal tartoztak uruknak (kaszáltak, arattak), azaz
áttértek a földművelésre. Az 1138. évi dömösi oklevélben a méhész- és kanász-pászto-
rokat a kenyeret adó népesség közé sorolták, vagyis a pásztorkodás m ellett földet
 A GAZDASÁG ÉS A TELEPÜLÉS 185

műveltek, és terményeikből eleget tudtak tenni kenyéradási kötelezettségüknek.

A földművelés legfontosabb munkaeszköze az eke és az ökör volt. Mivel egy eke vonta­
tásához rendszeresen 8 ökröt számítottak, és székében ismerték a csoroszlyát, ezért
ezek az adatok kötött talaj, füves terület, legelő feltörésére, intenzív talajmegmunká­
lásra utalnak. A 2 ökörrel húzott eke bizonyára könnyű eke (faeke) volt. A földműve­
lés tehát mind több területet h ódított el az állattenyésztéstől, ugyanakkor annyiban
függött tőle, hogy az uralkodó művelési rendszer a vad talajváltás volt. Ez aztjelentette,
hogy a megtrágyázott földet fogták be szántónak, s ezt kimerülésig használták, majd
m inden rend nélkül újabb trágyázott területet vettek művelés alá, miközben a kime­
rült földet újra a gyep verte fel. A földművelés meghatározó ágazatának a gabonater­
mesztés számított, de terjedt a szőlőművelés is. A szőlőből bort készítettek, ami a fertő­
ző kutak és vizek m iatt rendszeresen fogyasztott ital volt a középkorban.
Az agrártevékenységben a 12. század a kiegyenlítődés százada. Jelentőségben a föld­
művelés az állattenyésztés mellé került. A 12. századi bizánci források - a földrajzi
közelség miatt - a Szerémségről őriztek meg becses tudósításokat. Ioannész Kinnamosz
a magyarok „saját nevelésű” lovait említette. Idősebb kortársa, Mikhaél (Mihály) pátri­
árka arról írt: „Hadd vesszen a Szerémség, Paionia [Pannónia] legkövérebb földje, a
lónevelő, a folyók öntözte.” Nikétasz Khoniatész szerint a Szerémség „a hunok [ma­
gyarok] földjének legtermékenyebb része, mely lónevelő síkságokká lapul”.140Ezek az
adatok azt bizonyítják, hogy a sík vidékeken még a 12. század közepén is nagy számban
tartottak lovakat. Nem véletlen, hogy Idriszi éppen egy szerémségi síkvidéki város,
Nagyolaszi kapcsán szólt a magyarok nomád életmódjáról (ami azonban már nem
tiszta nomád, hanem félig letelepült életmód leh etett). Forrásadatok híján nem m in­
den síksági területről tudjuk ezt bizonyítani, de pl. a II. keresztes hadjárat során a
D unántúlon átvonult Odo de Deogilónak is feltűnt a legelők sokasága: „Ez a föld -
írja - annyira dús takarmányban, hogy, mint mondják, itt voltak Iulius Caesar lege­
lői.”141Az állattartáson belül háttérbe szorult a nom ád jellegű ridegtartás, és előretört
az istállózó állattenyésztés. Igaz, gyakran szerepeltek az oklevelekben szelídítetlen
lovak, feltűnően magas egyes birtokokon aju h o k száma, ezek a tények ridegtartásra
utalnak, de ugyanakkor megszaporodtak az istállókra, hodályokra, akiokra hivatkozó
adatok, s csak elvétve lehetett kifejezetten állattartó prédium ot találni; a prédium ok
többségében a földművelés elérte vagy túlszárnyalta az állattenyésztés jelentőségét.
A 12. századi végrendeletek rendszeresen kitértek az állatállományra, ami jelzi ennek
fontosságát. Az állatállomány összetételére részint okleveles adatok, részint állatcsont-
leletek utalnak.
Az 1067-1250 közötti időre vonatkozóan 118 prédium ra kiterjedő vizsgálat szerint
33 prédium on legeltek nyájak (viszont 63 prédium on em lítettek ekét, ekefogatot
vagy szántó szolgákat), de mindössze 4 prédium volt kifejezetten állattartó gazdaság­
nak minősíthető. A prédium okon 673 - jobbára szelídítetlen —lovat, 560 ökröt, 50
tehenet, 1220 disznót, 5605ju h o t és 100 marhát lehetett a közel 200 év alatt találni. Az
ökrök magas száma a földművelés térhódításával kapcsolatos, viszont ajuhok és a lovak
nagy mennyisége még a ridegtartás erős pozícióira utal. A kora Árpád-kori lelőhelye­
ken a csontanyagban a szarvasmarha részesedése közel 32%-os, a lóé 20,5%-os, a ju h é
és kecskéé 14,5%-os, a sertésé pedig csaknem 17%-os. Szerény m értékben ugyan, de
a tyúk csontleletei is minden kora Árpád-kori lelőhelyen megtalálhatók, gyakran akad­
tak a régészek kutya-, elvétve macskacsontokra. Az ország egyes vidékein az átlagtól
jelentősen eltérő értékek figyelhetők meg. A lelőhelyek többségén a m egtelepedett
életm ódot feltételező szarvasmarha és sertés csontaránya az összes csontállományon
186 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

belül abszolút többséget, 51—58%-ot tett ki. A nomád életm ód jellegzetes állatainak,
ajuhnak (kecskének) és a lónak az aránya csak 50-35% körül mozog, de pl. a tiszán­
túli Kardoskúton a kétféle életmódra utaló állatcsontok aránya 46:43%.

A kézm űves szolgáltatások, a kereskedelem

A 12. században tovább folytatódott a kézműves szolgáltatásra kötelezett népelem ek
kiemelkedése a szolgák tömegéből. Kiváltságuk annyit jelen tett, hogy nem voltak
uruk által bármiféle szolgálatra kényszeríthetők, hanem ,foglalkozásuknak” megfele­
lő kézműves szolgálatot teljesítettek. Családjukat ellátták, éppen ezért még nem te­
kinthetők az agrártevékenységtől elszakadt iparosoknak. M int szolgálónépek uruk
igényeit elégítették ki, pl. a dömösi egyház esztergályosai két faluban éltek, évenként
két alkalommal 500-500 tálat adtak a prépostnak. Margit asszony 4 szőnyegszövőt
adományozott a csatári monostornak. A földesurak kézműves szolgáikat gyakran egy­
azon településre összpontosították, amely olykor nevében is utalt erre. A dömösi egy­
ház sószállítói a Maros menti Sajti (később Sajtény) faluban laktak, amely névben a só
régi magyar sajt neve őrződött meg. A Zala megyei Csatáron, amelyet fegyverkészítő
szolgálónépeiről neveztek el, a névadó csatárok műhelyét a régészeti kutatás feltárta.
1192-ben oklevél említette a bácsi vár halászainak földjét, amely néhány évtized múl­
tán Halászi elnevezéssel bukkant fel. Néhány foglalkozás és m eghatározott szolgáló­
népek esetében azonban m ár a 12. században feltételezhető, hogy végbement a kéz­
műipari és az agrártevékenység szétválása, vagyis ezek a szolgálónépek kizárólag ipari
tevékenységgel foglalkoztak. Elsősorban a királyi udvar számára dolgozó iparosok,
m indenekelőtt az ötvösök lehettek ilyenek. III. Béla Esztergomban királyi ötvösmű­
helyt alapított az udvar szükségleteinek ellátására.
A társadalmi munkamegosztás előrehaladására utal a kül- és belkereskedelem fej­
lődése, szerepe. A levantei kereskedelmi ú t (amelynek egyik végpontja a Földközi­
tenger keleti partvidéke volt) egyik ága Magyarországon haladt át. Tudelai Benjámin
zsidó utazó az 1160-as években Konstantinápolyban magyar kereskedőkkel találko­
zott. A bizánci császárvárosból északra vezető út főbb állomásain, Plovdivban és
Barancsban a magyar kereskedőknek telephelyeik voltak. A belkereskedelem ről a
12. század közepén Magyarországról író arab utazók tájékoztatnak. Idriszi szerint Bács
városában sok a gabona, mindig alacsonyak az árak. Abu Ham idnak az állatok és állati
eredetű term ékek (pl. a méz) kedvező ára tű n t fel. A dömösi prépost helembai halá­
szainak azt írta elő, hogy a köteles mennyiséget kedvezőtlen fogás esetén is be kellett
szolgáltatniuk, vagyis a halat - az egyház számára oly fontos böjti eledelt —piacról
kellett pótolniuk. A dömösi egyház szolgái úgy tettek eleget sóbeadási kötelezettsé­
güknek, hogy ahol nem folyt sótermelés, ott kereskedelmi forgalomból szerezték be a
sót. A sókereskedelmet m ár ekkor részint az egyház tartotta kezében.
Az igazgatási központok (ispáni, püspöki székhelyek) m ellett jó földrajzi fekvésű
helyeken is voltak vásárok. Arad megyében m ár 1138-ban em lítették Szombatvásárát,
amely nyilván szómban napon tartott piacairól kapta nevét. Baranyában 1177-ben Szer­
dahely bukkant fel. A század folyamán megszűnt a király - Freisingi Ottó által még
m egcsodált-kizárólagos tulajdona a vámok és a vásárok felett. Megjelentek a magán­
birtokosok kezén levő vásárok (pl. Bácsban Mihályvásárhely, Bodrogban Cseményvásár).
II. Géza király 1148-ban a Buda melletti Gézavására vámját a budai egyháznak adomá­
nyozta. A kereskedelmi tevékenységet akadályozta a 12. századi magyar pénzek érték­
 A GAZDASAG ES A TELEPULES 187

telensége. A királyok rendszeresen rontották a pénz értékét, bár numizmatikai-régé­

szeti adatokkal nem lehet igazolni az évenkénti pénzkibocsátás gyakorlatát. (Csak az
uralkodó nevével jelzett vereteket figyelembe véve Kálmán 20 éves országlása alatt 8,
II. István 15 és II. Béla 10 éve alatt mindössze 4-4 verettel, azaz kibocsátással számolha­
tunk.) A 12. századi külföldi leletekben magyar pénzekkel nem találkozunk, sőt II. Gé­
zától kezdve a vereüen ezüst vált igazi értékpénzzé, s megkezdődött a külföldi pénzek
fizetési eszközként való felhasználása a magyar belkereskedelem ben.

A szórt birtokrendszer, a prédium , a falu

A l l . században kialakult birtokszervezet a 12. században megszilárdult. Becsült adat
szerint a 12. század végén a világiak az ország területének 15, az egyháziak 10%-át
tartották a kezükben, a többi szinte kizárólag a királyé volt. A birtoklás feudálisjellegét
nem vonta kétségbe a közös falusi földtulajdon (a földközösség), amely kis területre
teijedt ki. A királyi birtokadományozások következtében a birtokszervezet szórttá vált.
A 12. század 30-as éveiben alapított aradi prépostság birtokai ugyan zömmel a szék­
hely, Arad környékén, Arad, Temes, Zaránd és Bihar megyékben feküdtek, de birto­
kolt az egyház Erdélyben és a Dunántúlon is. A pannonhalm i apátság 1238 körüli
összeírásában a m onostor 91 birtoka 10 megyében széttagoltan feküdt. A szórt birtok­
szervezet szabta m eg egy-egy falu határának vagy egy egészen kis területnek a képét is.
A dömösi prépostságnak 1138-ban 5 halastava volt, de 3-ban csak m int részbirtokos
szerepelt: itt hol egyházi, hol világi birtokossal kellett osztoznia a tulajdonjogban. Az
aradi egyház Sáros falujában a prépostság 5 szolgacsaládjának a földje közös volt a
falubeliekkel, és még bihari várelemek is éltek ott.
A szórt birtokrendszer a magyarázata annak, hogy a 12. században elterjedő és ural­
kodóvá váló prédium os gazdálkodás (vagyis a robotoltató földesúri mezőgazdasági
„üzem”) viszonylag kis egységekből állt. Egy-egy prédium ra általában 3 szolgacsalád
jutott. A prédium on egymás m ellett élt a ház és föld nélküli, házasságkötésből kizárt
szolga, aki helyzetét tekintve igen közel állt az antik rabszolgához, s aki m indenféle
feladat ellátására, elsősorban munkajáradékra (robotra) volt kötelezve, valamint a ház­
zal és földdel rendelkező szolga, aki ugyan ura földjét használta, de m ár elsősorban
saját termésével, vagyis termékjáradékkal adózott. A prédium azonban nem egyszerű­
en termelő-„üzem”, gazdasági munkaszervezet, hanem egyre inkább település is. Amint
a prédiumon megjelentek a házas-földes szolgák, am int felépültek az udvarház (curia
vagy curtis) körül a házak, a prédium faluvá kezdett válni.
A 12. században (és még hosszú évszázadokon át) Magyarország alapvető települési
egysége a falu volt. A faluhálózat az ország belső területein sűrűbbé vált, a peremvidé­
keken (a magas hegyek övezte folyóvölgyekben, domboldalakon) pedig kezdett elter­
jedni. A 12. század folyamán a településhálózat szinte az egész Kárpát-medencét átfog­
ta már, mindössze néhány olyan régió volt, amely még betelepítőkre várt (északon
Árva, északkeleten Máramaros, keleten a Barcaság stb.). A régészed ásatások megálla­
pítása szerint a 12-13. században egy átlagos falu népessége 20-40 háznépet, családot
(mansio) foglalt magába, ami - átlagban 5 fős családnagysággal számolva - 100-200 fős
népességnek felelt meg. Az írott források tanúsága alapján a háztartások falvankénti
átlaga a 11. századi 36-ról 21-re esett vissza. Ez a 11. században 180, a 12. században 105
fős falulétszámotjelentett. A háztartások (családok) számának falvankénti csökkené­
se azzal függött össze, hogy a nagy határral rendelkező falvak idővel felbomlottak,
188 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

ezért sűrűbbé vált a faluhálózat. A tiszántúli Hortobágy prédium on a l l . század máso­

dik felében 170 család, azaz 850 fő élt, vagyis a kor viszonyai szerint óriástelepülés volt,
de felbomlásával számos kisebb falu alakult ki.
A falvakat a 12. században körülhatárolták, árkokkal kerítették. A falvak nagy terüle­
ten feküdtek, ahol ezt a terepadottságok lehetővé tették. Hosszúságuk 150-600, szé­
lességük 60—400 m között ingadozott. A falvak külső képe rendezetlen volt: a házak
ötletszerű elhelyezésben, olykor nagy távolságra (esetenként 100 m-re) álltak egymás­
tól. A házak közötti tágas tereket gazdasági épületek (istállók) töltötték ki (nyári, őszi
hónapokban a sátrat is itt állították fel). Még az Alföldön is ismerünk azonban szoro­
san egymás mellé épített házakból álló falut. A falvaknak csak egy kis részében emel­
kedett templom. Ott a templomkertbe (cinterembe) temetkeztek, templom híján a
falu temetője a település közvetlen közelében terült el. A mai napig nincs megnyug­
tató magyarázat arra, hogy a régészeti ásatások és terepbejárások miért tudtak lényege­
sen több Árpád-kori falut kimutatni, m int ahányról az írott forrásokban említés ma­
radt. M indenesetre a régészet azzal számol, hogy az Árpád-korban, főleg a végén a
falvak már igen sűrűn, 1,5-5 km-es távolságban feküdtek egymástól.

Az idegen etnikumok, a városok

Az új falvak létrehozásában a belső migráció (elvándorlás), valamint az idegen etniku­
mok Magyarországra kerülése egyaránt szerepet játszott. A honfoglalástól kezdve szá­
mos idegen népelem élt a Kárpát-medence területén: szlávok, bolgár-törökök (ono-
gurok), avarok, összefoglalóan kavarnak m ondott különféle török (volgai bolgár, szé­
kely) és iráni nyelvű (káliz) népek, a kalandozások korában fogolyként behurcolt
német, olasz, francia, görög ajkú népesség. A l l . században nyugatról németek, vallo­
nok, olaszok, csehek, keletről besenyők, úzok (torkok) jöttek. Horvátország, Dalmácia
és Bosznia meghódításával tovább nőtt az idegen etnikumok száma: horvátok, dalmá­
tok, bosnyákok, szerbek kerültek magyar uralom alá. A 12. század legjelentősebb ma­
gyarországi népmozgása a vallonok, olaszok, flamandok és ném etek bevándorlása volt,
akik a súlyosbodó nyugat-európai terhek elől menekültek a kedvezőbb viszonyokat
kínáló Magyarországra. A latin nyelvet beszélő (olasz és vallon) népelemek bevándor­
lása az egész 12. század folyamán tartott. Egyik települési központjuk a Szerémség volt,
ahol földrajzi névanyag, Nagyolaszi (Franca villa), Fruska Gora (eredeti jelentése
‘Olaszi-hegy’) őrizte meg emléküket. A hagyomány szerint Nagyolasziban milánói
menekültek telepedtek meg. Északon a Szepességbe vallonok kerültek, am int ezt
Szepesolaszi ném et neve (Wallendorf) m utatja. A germán ajkú népelemek (ném e­
tek, vagyis szászok és svábok, továbbá flandriai flamandok) II. Géza korában Erdély
déli részén, Szeben környékén, továbbá Észak-Erdélyben Beszterce és Radna vidé­
kén, valamint szórványjelleggel az ország számos ponpán leltek otthonra. Többségük
paraszti vagy kézműves-foglalkozást űzött, feltehető, hogy a radnai ezüstbányát néme­
tek művelték. Nagy szerepe volt a nyugatról érkezett etnikumoknak (elsősorban a
vallonoknak) a magyarországi városiasodásban.
A 12. századi magyar városok még nem voltak igazi városok, vagyis jo b b ára nem
kézművesek és kereskedők lakták. Abu Ham id szerint Magyarországnak a 12. század
közepén 78 városa volt, mindegyik rendelkezett erődítménnyel, körzettel (kerület­
tel) , falvakkal. Az arab utazó bizonyosan az igazgatási központokat, elsősorban a váris-
pánsági székhelyeket tekintette városnak. A 12. században m ég valóban csak ezek
mutattak városiasjegyeket. Itt élt olyan, igazgatással foglalkozó népesség, amelyet el
 A GAZDASAG ES A TELEPULES 189

kellett látni élelmiszerrel és kézműipari termékekkel, nem véletlen, hogy vásárokat

is tartottak itt. Idriszi rendre e székhelyek (Bács, Sopron, Csongrád) vásárait em elte
ki. A 12. századi magyarországi városfejlődés élén a királyi székvárosok, Esztergom és
Székesfehérvár álltak. Esztergomban országos m éretű árucsere alakult ki, ráadásul a
külföldi kereskedőkre m egállapított útkényszer miatt a nemzetközi kereskedelem
központja lett Magyarországon. Árumegállító joggal rendelkezett. A 12. században
csak itt vertek pénzt, valamint pénzváltó is m űködött a városban. Esztergomban keres­
kedelemmel foglalkozó vallonok telepedtek meg.
Székesfehérvár fontos utak csomópontjában feküdt. A legrégibb magyar városi ki­
váltságot a fehérvári jog testesítette meg. Eredetileg a fehérvári latinok nyerték el ezt.
Kiváltságuk 4 területre terjedt ki: szabadon választhatták bírójukat és 12 esküdtüket,
bírájuk m inden ügyben illetékes volt, más vendégek szabadon telepedhettek közé­
jük, végül pedig - ez utal a vallonok kereskedő foglalkozására - mentesültek a vámfi­
zetés alól az országon belül és az országhatároknál. Fehérvár példája azért is tanulsá­
gos, m ert városi fejlődése a várfalakon kívül, a vár alján indult el, tehát térben elkülö­
nítve a várban székelő igazgatási központtól. A 12. század végén Esztergom és Székes-
fehérvár mellé felzárkózott Ó buda is, amely sem várispánsági vagy püspökségi köz­
pont nem volt, számottevő latin-vallon külvárossal sem rendelkezett, viszont fontos
szárazföldi és vízi utak metszéspontjában feküdt, felemelkedése tehát kereskedelmi
szempontoknak volt köszönhető.

Magyarország lélekszáma
A 12. század végi Magyarország népességszámának megbízható meghatározására nincs
lehetőség. Már korábban szó volt róla, hogy a honfoglaló magyarok létszámára vonat­
kozó becslések is milyen széles határok között, 100 ezertől 400 ezer főig mozogtak.
Pedig ennek megállapításához legalább annyi tám pont rendelkezésre állt, hogy a
magyarok főnöke 20 ezer lovassal vonult ki. Az Árpád-kor későbbi időszakaszára m ég
ilyen, összefoglaló jellegű adat sincs, ami hallatlan mértékben megnehezíti az állás-
foglalást. Nem kis m értékben befolyásolja az eredm ényt az, hogy a honfoglalás kori
népességszámot a legalsó vagy a legmagasabb értékhatáron állapította-e meg a kutató.
Történtek kísérletek a III. Béla-kori jövedelem-összeírás demográfiai szempontú hasz­
nosítására is, de ennek eredm énye szerfelett problematikus. Bár sok bizonytalansági
tényezőt hordoznak, mégis inkább azok az okleveles adatok használhatók fel a népes­
ségszám rekonstruálásához, amelyek egy-egy prédium háznépszámát adják meg.
A prédium hozzávetőleges területének (kizárólag becsléssel történő) megállapítása
után mód nyílik a prédium népsűrűségének a meghatározására. Most már „csak” azt
kell eldönteni, hogy az így nyert érték egy becsült országos népsűrűségi átlagtól mer-
refelé és milyen mértékben tér el. Mivel a m űvelet több pontján ju t nagy szerephez a
becslés, a végeredmény is meglehetősen hipotetikus érvényű lehet. Az 1138-1223
közötti időben 10 prédium (illetve terület) népsűrűségi értékének két szélső határa
16,5, illetve 3,5 fő /k m 2. Ennek áüagával, azaz 8-10 fő/km 2-rel számolva s ezt az ország
220 ezer km 2-nyi lakott területére vetítve Magyarország népességeként a 12. század
végén 1,8-2,2 (azaz kereken 2) millió fő adódott. Az utolsó időkig ez számított általá­
nosan elfogadott értéknek.
Ennek a számítási módozatnak azonban a fen t említetteken túl is több bizonytalan-
sági tényezője van. A vizsgálatba bevont adatok a fejlődésben élen járó egyházi birto ­
kokról, illetve a szintén jól szervezett világi m agánbirtokokról származnak. Ezeken
190 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

nagyfokú népesség koncentráció figyelhető meg, mivel a prédium ban testet ö ltő gaz­
dasági rend különbözőjogállású és eredetű embereket telepített egyazon prédium ra.
További torzító tényező, hogy a vizsgálatba bevont prédiumok túlnyomó része földm ű­
ves és/vagy kézműves szolgáltatásra kötelezett „üzem”. A 10 prédium között egyetlen
állattenyésztő prédium szerepel, ennek népsűrűsége 3,5 fő /k m 2. Újabb hiba forrása,
hogy a döntően dunántúli adatokat nem lehet országos átlagnak megtenni. Egy, hitel­
re számottartó vizsgálatnak a dunántúli földműves-kézműves prédiumok m ellett a
Duna vonalától keletre elterülő vidékek, a kis magángazdaságok prédiumai, továbbá
a prédium ok m ellett nagy számban létező - és kevésbé koncentrált népességet ma­
gukban foglaló - falvak adatait (vagy ilyenek híján a rájuk vonatkozó becsléseket) is
figyelembe kell vennie. Nyilvánvaló, hogy az országos népsűrűségi átlagnak m eg kell
haladnia az állattenyésztő prédium ra adódott 3,5 fő/km 2-t, de messze elm aradhatott
egy 8-10 fő /k m 2-es átlagtól. Több más tényezőre (átlagos falunagyság, népességnöve­
kedési ráta, betelepülések stb.) tekintettel egy újabb vizsgálat és becslés eredm énye­
ként 1200 táján 5 fő/km 2-es népsűrűségi átlag látszik a legelfogadhatóbbnak. Esze­
rint Magyarország 220 ezer km 2-en élő népessége 1,1 millió főt tehetett ki. Ez azt
jelenti, hogy a honfoglalás óta eltelt 300 év alatt a kárpát-medencei lakosságszám
megháromszorozódott, illetve megnégyszereződött. Ehhez az értékhez a zaklatottabb
10. és 11. század után a sokkal békésebb periódust jelen tő 12. század viszonyai is
nagyban hozájárultak.

A TÁRSADALOM

Az alávetettek általános jellem zői

Amíg a l l . században a magyar társadalom alapvető választóvonala a szabad és a szolga
között húzódott, addig a 12. században a vagyoni viszonyok és ennek kapcsán a társa­
dalmi term elésben elfoglalt helyzet vált a legfontosabb rendezőelvvé. Elvétve m ég a
12. században is akadt példa a szabad és a szolga közötti határ áthághatatlanságának
hirdetésére. Az 1138. évi döm ösi oklevél szerint esküt tettek arra, hogy a „prépostok
közül egy se merészeljen valakit a szolgák közül a szabadok sorába vagy a szabadok
közül a szolgák csoportjába áttenni”.142Ezzel szemben a 12. századi adatok meggyőző­
en bizonyítják, hogy a szabad és a szolga közű határvonalat nem tekintették áthághatat­
lannak. Gyakran olvashatunk szolgafelszabadításokról, amelyeknek eredm ényekép­
pen a szolgából leggyakrabban kötött szabad lett, vagyis szolgai jogállapotának m egtar­
tásával korlátozott szabadságban részesült, de arra is akadt példa, hogy a szabadsággal
megadományozott kikerült a szolgai jogállapotból, és a közszabadság birtokába jutott.
A 12. századi alávetett népesség igen bonyolult struktúrát alkot. Gazdasági vonatko­
zásban két nagy csoportja különíthető el: a teljesen nincstelen, valamint a csekély
„vagyonnal” (házzal, földdel - az úr földjével - vagy mindkettővel) rendelkező nép ­
elem. A vagyontalanok ház körüli szolgálatot teljesítettek, a földesúr prédiumán robo­
toltak, általában mindenféle szolgálatra kötelezhetők voltak. A házzal és földdel ren ­
delkezők száma fokozatosan nőtt, ők termékjáradékkal, vagyis földjük term ékfeles­
legével (saját munkaeszköz esetén 50%-kal, az ú r munkaeszköze esetén 67%-kal)
adóztak uruknak. Jogi szempontból még tarkább volt a kép. A teljes jogfosztottság és a
teljes szabadság között számos átmeneti állapot megtalálható. A legrosszabb helyzet­
 A TÁRSADALOM 191

ben a beszélő szerszámnak tekintett, az önálló családalapítás lehetőségéből is kizárt

szolgák voltak, míg a legjobb helyzetben a teljes szabadságot élvező hospesek vagy a
század vége felé feltűnőjobbágyok. A szabadok táborán belül a legnépesebb csoportot
a kötött szabadok alkották, akik nem rendelkeztek ugyan m aradéktalanul a közsza­
badság valamennyi ismérvével, de a szolgákhoz képest kiem elkedő jogállásuk volt.
Az alávetett népesség megoszlására jó statisztikai összegzések állnak rendelkezé­
sünkre az 1067-1250 közti időből. Ez alatt a csaknem két évszázad alatt 118 prédium on
(földesúri robotoltató „üzemben”) 1286 olyan személy szerepelt a forrásokban, akiket
az alávetettek közé lehetett sorolni. Ebből a népesség mintegy 45%-a egyértelműen
szolga (servus, ancilla stb.) néven szerepelt, további 18%-a a szolgai állapotból éppen
kilépő, felszabadított, de a szolgai állapottól messze nem ju to tt népességet foglalt
magába (libertus, libertinus), vagyis a prédium szolgáltatónépességének csaknem két­
harm ada szolga vagy szolgai állapothoz közeli ember volt. További 26%-ról, akiket a
háznép (mansio, mansus) megjelöléssel vagy „foglalkozásukra”, szolgálatukra utaló el­
nevezéssel (udvarnok, szántó) illettek, szintén feltehető, hogy lényegében szolgai
státusúnak minősíthetők. A prédiumokon teh át minden 10 em ber közül 9 szolga vagy
szolga állapotú volt, s a népességnek csak tizedét tették ki a kútfőkben jobbágynak,
lóval szolgálónak nevezett, személyükben szabad (liber) elemek. Más képet m utatott a
falvakban (villa) élő népesség társadalmi összetétele. Ajelzett időhatárok között 106
faluban 2447 lakos szerepelt a forrásokban. Ezeknek mindössze 9%-a servus és 13%-a
libertinus, ugyanakkor a vitathatatlanul szabad elemek (jobbágyok és lóval szolgálók)
aránya m eghaladta a 25%-ot. (A prédium és a falu társadalmi össszetételének eltérő
volta megerősíti azt a -fe n te b b a demográfiai helyzet vázolásánál érintett - felfogást,
hogy nem szabad a prédium népességét országos etalonná tenni.)

A birtoktípusonként eltérő alávetett népelem ek

Az egyes birtoktípusokon m egjelenő népelem ek terminológiája azt tükrözte, hogy a
12. században nem létezik egységes alávetett népesség. A világi m agánbirtokon az
alávetett népelem eket jogállásuk szerint nevezték el. Ezért a leggyakrabban a servus,
libertinus és /üer elnevezésekkel találkozunk. A prédium term elése a szolgák m unka­
erejére épült, de a termelés m értéke a birtoknagyságtól függött. A nagybirtok nem
kizárólag szolgákra alapozta a prédium művelését, míg a kis vagyonnal rendelkező
urak házi gazdaságát döntően ők művelték. A l l . században a serwMsokat magyarul
íneknek hívták (e szó az ínség szóban m aradt fen n ), majd a szláv eredetű szolga névvel
kezdték jelölni őket, amely m ár 1177-ben előfordult sulga form ában. A libertinus szin­
tén szolga jogállású népelem volt, viszont a munkajáradék m ellett, mivel önálló gaz­
dasága, háza, állatállománya volt, termékjáradékkal és lovas-fogatos szolgálattal is
adózott. A libertinus magyar neve a nyelvünkből kikopott uhug, uheg (kiejtve ühegy)
volt. A világi birtok csekély számú liberje nem vett részt a prédium művelésében, ter­
mékjáradékot fizetett, valamint kézműves-, katonai, birtokigazgató szolgálattal tarto­
zott urának.
Az egyházi birtok alávetettjeit legtöbbször nem jogállás, hanem szolgálat szerint
nevezték meg. Az egyházi birtokon lényegében ismeretlen volt a teljes szabadság (az
egyházi földesúr szabadjai legfeljebb kötött szabadsággal rendelkező elem ek lehet­
tek) , viszont ajogfosztottság m értéke sem érte el a világi servusét. Az egyházi alávetet­
tek legfelsőbb rétegét a minister, liber, iobagio nevet viselő kötött szabadok képezték.
192 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

Termékjáradékkal adóztak, de olykor még kisebb munkajáradék is terhelte ó'ket. Köz­

bülső helyen álltak az ipari szolgáltatásokra kötelezettek, akiknek az egyház „foglalko­
zásuknak” m egfelelő szolgáltatást írt elő. Az egyházi birtokon a legrosszabb helyzet­
ben a szántók és a szőlősök voltak, pl. a 12. század közepi bakonybéli összeírás szerint
a monostor aratorés vinitornépessége csak egymás között házasodhatott. A legtöbb
robottal ők tartoztak, de önálló gazdasággal is rendelkeztek. Az egyházi birtokon fel­
felbukkanó servus a világi birtok libertinus kategóriájának felelt meg. Legkorábban a
leginkább szórtnak számító egyházi birtok tért át a munkajáradékról a termékjáradék­
ra (ami hallatlanul megnövelte a fuvarozási terheket), továbbá a prédiumgazdaság
feladásával az alávetett népek önálló kisgazdaságain folytatott termelésre.
A kétféle királyi birtok szervezeten élő alávetettek helyzete eltért egymástól. Az
udvari szervezetben a meghatározó elem a szolgajogállású udvarnok volt. A 12. század­
ban a magyar királyok udvarnokokat és udvarnokföldeket adományoztak el. Az udvar-
nokok viszont görcsösen ragaszkodtak a királyi birtokszervezethez, mivel ott több le­
hetőségük volt az emelkedésre, m intáz egyházi és a világi magánbirtokon. Mivel a 12.
század végén a kívánatosnál m ár több udvarnok bitorolta a szabadságot, ezért III. Béla
Nyugat-Magyarországon hozzákezdett a szabad udvarnokok lajstromozásához. Sokkal
óvatosabban bántak a magyar uralkodók, már ami az eladományozást illette, a királyi
várbirtokkal és annak népeivel. Ennek oka abban rejlett, hogy a várszervezet elsősor­
ban katonai feladatokat látott el. Számos, várnéphez tartozó alávetettnek (akik latinul
cívis, ávilis, majd castrensis néven szerepeltek az oklevelekben) III. István király kötött
vagy teljes szabadságot adományozott. Egy Farkas nevű embert a várnépi kötelékből
kivéve olyan kiváltsággal ruházott fel, hogy szabadon és biztonságban ott szolgálhatott,
ahol csak akart, sőt még némi ingatlannal is megadományozta. Ez utóbbi példa szin­
tén arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a 12. századra már kialakult a vagyoni szempont­
ok alapján körvonalazódó alávetett réteg, de áthághatadan határok nem voltak az egyes
társadalmi csoportok között.
Hasonlóan összetett képet m utatott a kétféle királyi birtoktípuson élő alávetett
népesség (udvarnokok és várnépek) elöljáróinak helyzete és sorsa. Az udvarnok-
comesek és udvarnok-centuriók., valamint a váijobbágyok kötött liberók voltak, vagyis nem
rendelkeztek a közszabadsággal, viszont a királyi birtokszervezetben betöltött szere­
pük kiemelte őket a többi kötött liber közül, ráadásul a várjobbágyok gazdaságilag ke­
vésbé függtek a királyi birtoktól. Az udvarnokok elöljárói azonban a magánkézre ke­
rült udvarnokok sorsában osztoztak, a királyok őket is eladományozták, s a korábbi
kiváltságos helyzetük ellenére az alávetettek közé olvadtak. Általában más sorsuk volt
a várjobbágyoknak. Felső rétegük a szentkirályra (Istvánra) vezette vissza kiváltságát,
míg a várnépi állapotból váijobbággyá váltak m int kiemelt (exemptus) váijobbágyok for­
dultak elő. Ä várjobbágyokat kiváltságuk eredete, régisége ugyan két csoportra osztot­
ta, de a majdani köznemességbe való betagozódás szempontjából mégsem ennek volt
meghatározó szerepe, hanem annak, hogy sikerült-e földet kihasítaniuk a várbirtok­
ból, kiemelésükkel együtt kaptak-e földtulajdont az uralkodótól. Akik saját földdel
rendelkeztek, azok a földesurak közé emelkedtek annak ellenére, hogy eredetileg
kötött liberék voltak.
 A TÁRSADALOM 193

A közszabadok
A valóságos közszabadokról a 12. században csak meglehetősen gyér ismereteink van­
nak. Megkülönböztetjük tőlük a kötött őfereket (az egyház, a király szabadjait, a várjob­
bágyokat stb.), akik nem tartoztak közéjük. A kötött liberek az uraikhoz fűződő szálakat
nem vághatták el, szabadságuk az adott birtoktípuson belül érvényesült, ottjelentett
rangot. A közszabadság legfontosabb mutatója az aranyszabadság (plenavagy aurea libertás)
birtoklása volt, ami a személyes szabadságotjelentette. A valóságos közszabadokra nem
terjedt ki a földesúr hatalma, azaz ha gazdasági kényszerből egy-egy úrhoz beálltak is,
szabadon eltávozhattak. Könnyen megesett, hogy másnak a birtokán rosszabb anyagi
helyzetbe kerültek, m int a kötött liberek, de jogállásuk - személyes szabadságuk miatt
- mégis alapvetően különbözött azokétól. A honfoglaló magyarok társadalma még
úgyszólván kizárólag szabadokból állt. Az azóta eltelt évszázadok alatt a szabadok jelen­
tős része vagy elveszítette szabadságát, vagy - mivel elszegényedett, szabad jogi helyze­
te dacára - gazdaságilag függő viszonyba került a feudális birtoktípus valamelyikétől.
Más a helyzet a tulajdonnal rendelkező közszabadokkal. Bizonyos csoportjaik évszá­
zadokon át őrizték gazdasági önállóságukat és szabadságukat. Ezek elsősorban hada-
kozók voltak, vagy személyesen, vagy képviseleti jelleggel (többük közül egynek) kel­
lett hadba vonulniuk. Azt a könnyűlovas hadi tradíciót folytathatták, amely elődeiket
a 10. századtól (illetve még korábbi időtől) kezdve jellem ezte. Ezek a közszabadok a
király seregében és nem a várispánsági kontingenssel vonultak hadba. A felszabadítá-
sokjelentős részénél csak kötött liber lett a szolgából, és ez birtokadománnyal nem járt
együtt. A szolgafelszabadítás egy másik, ritkább válfajának eredményeképpen szintén
el lehe tett jutni a vagyonnal bíró közszabad pozíciójába, am int ezt 1162-ben a vámépi
állapotból kiemelt és birtokkal megadományozott Farkas példája mutatja. Közszabad­
ságot eredményező felszabadítást azonban csak az uralkodó végezhetett. A jövő útját
jelezte II. Géza egyik felszabadítása. A király az egyháznak szolgáló Gabot mentesítette
az egyházi fennhatóság alól, továbbá —szabadságot és 5 ekealjnyi földet adva neki - a
királyi házba helyezte. Gab fia Botus III. Istvánnak értékes szolgálatokat tett, ezért az
uralkodó őt teljesen szabad embernek minősítette, a királyi házban való örökös szolgá­
latra érdemesítette, s megerősítette 5 ekényi földje birtokában. Botus a királyi szerviens
korai képviselőjeként áll előttünk, akit ekkor még nem neveztek így, de teljesen azo­
kat az ismérveket hordozta, m int a 13. század eleji királyi szerviens: jogállása közsza­
bad volt, ingatlannal rendelkezett, és a királyi házban (udvarban) szolgálhatott, a
királlyal vonulhatott hadba. Az ezen utat járó közszabadok a 13. századra m ind gazda­
sági, m ind jogi értelem ben felemelkedtek, lesüllyedésük m inden veszélye elhárult.

A egyházi társadalom
A 12. század elejére a világi papság szervezete nagyjából kialakult. Az egyházi hierar­
chiában az első helyen az érsekek, a püspökök és a prépostok álltak. Közülük a legis­
m ertebb Lukács érsek, aki közel negyedszázadig (1158—1181 között) állt az esztergo­
mi érsekség élén. Mivel testvére, Apa bodrogi ispán, majd bán is volt, és II. Géza király
tanácsának tagja, Lukács érsek már azt a típusú főurat testesítette meg, aki előkelő
hazai család sarjaként ju to tt a magyarországi felső klérusba. A vezető egyháziak, illetve
egyházuk jövedelmei a birtokokból, amelyekkel a 12. századi uralkodók is gyakran
megadományozták őket, valamint a tizedből tevődtek össze. A prépostok a 12. század
első felében még a püspökök (érsekek) alávetettjei voltak, csak a század második
194 9. A GAZDASÁG, A TELEPÜLÉS ÉS A TÁRSADALOM A 12. SZÁZADBAN

felében kezdtek függetlenedni tőlük. A székesfehérvári társaskáptalan prépostja

III. Sándor pápa alatt közvetlenül pápai fennhatóság alá került, a szebeni prépostság
pedig a területileg illetékes erdélyi püspökség helyett egyenesen az esztergomi ér­
sekséghez tartozott. A következő lépcsőfokot az egyházi hierarchiában a főesperesek
jelentették. A 11-12. század fordulójára az egész országban kialakult az esperesi szer­
vezet; az esperesség nagyjából a vármegyével azonos nagyságú területet fogott át. A
főesperesek a 12. század folyamán m ég nem voltak tagjai a káptalannak, hanem vidéki
székhelyükön éltek. Az egyházi társadalom eddig tárgyalt vezetői körében nehezen
nyert teret a gregorianizmus, kiváltképpen a nőtlenség. III. Sándor pápának az eszter­
gomi és a kalocsai érsekhez intézett levele azt tükrözi, hogy a cölibátus még a 12.
század második felében is csak kívánalom volt a felső klérus körében. Ezt támaszba alá,
hogy 1151 körül egy püspök fiával, 1181-ben egy prépost nejével - ez az ad ata prépost
szó lehetséges több jelentése m iatt bizonytalan -, sőt még 1214-ben is egy főesperes
fiával találkozunk a forrásokban.
A világi papság közbülső rétegét a kanonokok, a káptalanok tagjai alkották. A l l .
századi hagyományok szerint szerzetesi életmódot folytattak, együtt étkeztek, közös
hálóterm ekben aludtak. 1156-ban Martirius esztergomi érsek 70 falu dézsmájának
átengedésével enyhített egyháza kanonokjainak helyzetén, hogy azok a napi egyszeri
étkezés, az ebéd m ellett vacsorához isjussanak. Az alsópapságot, illetve a magyarorszá­
gi plébániai hálózatot a magánegyház intézményének kiépülése jellem ezte. A földes­
úr, vagyis a magánegyház ura kénye-kedve szerint bánhatott papjával, bárm ikor elbo­
csáthatta, s anyagilag is ki volt szolgáltatva urának. Az ú r nemritkán a szolgáját taníttat­
ta ki és tette egyháza papjává. A magyarországi egyházi társadalom másik részét, a
szerzetespapságot tömörítő monostori szervezetben is megerősödött a magánegyház.
A 12. századi magánalapítású bencés monostorok m int családi (ún. nemzetségi) mo­
nostorok működtek. Az Atyusz nemzetség almádi m onostorát 1121-ben, az Abák szép­
laki monostorát 1143-ban szentelték fel. Bozókon a Hontpaznan, Csatáron a Gutkeled,
a Vértesben található Szentkereszten a Csák nemzetség alapított monostort.
A 12. században új szerzetesrendek jelentek meg Magyarországon. A ciszterci rend
a bencés rend reformágaként kelt életre, nagy szerepet játszottak a ciszterciek (a
„szürke barátok”) a mezőgazdasági kultúra terjesztéséhen. Kolostoraik nagy része ki­
rályi alapítású, ugyanis rendjük nem tűrte a kegyurak beleszólását. Első magyarországi
m onostorukat 1142-ben II. Géza király létesítette a Tolna megyei Cikádoron (a mai
Bátaszéken). A prem ontreiek (a „fehér barátok”) rendje kevésbé fordult el a világtól,
m int a cisztercieké, tagjai bekapcsolódtak a papi teendők ellátásába. Az első premont­
rei prépostságot II. István alapította Várad-előhegyen. Hamarosan azonban az új szer­
zetesrendek területén is megjelentek a magánegyházak. A 12. század második felé­
ben a Miskolc nemzetség tagjai a nyugat-magyarországi Kedhelyen (Borsmonosto­
ron) ciszterci, a Kökényesradnótok a Nógrád megyei Garábon prem ontrei monostort
hoztak létre. A magánbirtokosokjóval több premontrei, mint ciszterci m onostort ala­
pítottak. A lovagrendek közül a jo h an n ita (keresztes vagy ispotályos) lovagrend
II. Géza alatt honosodott meg Magyarországon, nevezetes rendházai Budán és Székes­
fehérvárott voltak. A templomosok szintén II. Géza alatt telepedtek meg Magyarorszá­
gon, első rendházuk Csurgón volt, birtokaik zöme a Drávától délre feküdt. A beteg­
ápolással foglalkozó Szent Lázár-rend kórháza 1200 táján már állt Esztergomban.
II. Géza 1150 körül önálló magyarországi ispotályos kanonokrendet alapított, a
stefaniták rendjét. Központjuk az Esztergom-Szentkirályon levő, Szent István király
tiszteletére szentelt kolostor volt.
 A TÁRSADALOM 195

A világi elit
A világi elit erejét elsősorban a királyi hatalomhoz fűződő viszonya világíthatja meg. Ez
meglehetősen ellentmondásos képet mutat. Freisingi Ottó a 12. század közepén azt
jegyezte fel, hogy az alattvalók „mindnyájan úgy engedelmeskednek a fejedelemnek,
hogy - úgyszólván - nemcsak nyílt ellentmondásokkal fölizgatni, hanem még titkolt
suttogással sérteni is bűnnek tartanák”.143 Ebben a sommás ítéletben benne van a
Nyugat-Európából érkezett, a mérsékelt királyi hatalomhoz szokott em ber csodálkozá­
sa a magyar király viszonylag nagy tekintélyén. A 12. századi magyar arisztokrácia nem­
csak ellenkirály felléptetésével fenyegetőzött 1123-ban, hanem néhány évvel később
választott is ellenkirályokat, majd az 1160-as években a Bizáncból támogatott trónköve­
telőknek szintén voltak párthíveik a magyarországi nagyurak között. A század folyamán
az előkelők több alkalommal megpróbálkoztak a királyi hatalom megosztásával, a kirá­
lyi hercegség feltámasztásával vagy új formájának kialakításával, de egyelőre nem nagy
sikerrel.
A m ár Szent István óta létező, laza összetételű tanácsadó szerv, a királyi tanács 12.
századi m űködéséről m ind Freisingi Ottó, mind a magyar krónika értékes adatokat
jegyzett fel. A ném et püspök szerint a magyarok a tanácskozásban a görögök bölcsessé­
gét követték, ugyanis semmiféle fontos dologba nem kezdtek gyakori és hosszas ta­
nácskozás nélkül. „Királyuk udvarában összejönnek —írta -, amikor is az előkelőbbek
közül némelyek széket visznek magukkal, és országuk állapota fölött tárgyalni, tanács­
kozni el nem mulasztják. A téli hideg alatt ezt a saját hajlékaikban cselekszik.”144
A magyar krónika szerint amikor 1132-ben Borisz Lengyelországból Magyarországra
tört, a ,jóem bereket a királlyal való tanácskozásra hívták”.145
A 12. századi nagybirtokosok közül az 1132. évi királyi tanácson életét vesztő Lampert
ispán látszik a legtehetősebbnek. A Szent István-kori Honttól származó Lampertnek
mintegy 30 birtoka volt. A Hont megyei Bozókon m onostort alapított a bencés szerze­
tesek számára. A 12. század folyamán nem volt ritka eset, amikor a közös őstől származó
előkelők (a magukat nemzetségbe soroló urak) m ég közösen birtokolták földjeiket,
de már szép számmal került sor a családi (nemzetségi) birtokok megosztására (archa­
ikus kifejezés szerint osztályra), az egyéni birtoklás biztosítására is. Ez az érintett csalá­
dok szétköltözésével já rt együtt. így osztozott meg 1121 előtt az almádi monostor alapí­
tását elhatározó Bánd két fia, Atyusz és Miske családi birtokukon. Amikor Miske fia,
István 1164-ben végrendelkezett, különbségeket tett az atyai örökségből (expatrimonio)
származó, valamint a szolgálattal (per servitium) szerzett javai között. A világiak számára
juttatott királyi birtokadományok egészen az 1160-as évekig a szóbeliség szintjén ma­
radtak. 1162-hen kelt az első, világi személy királyi megajándékozásáról szóló és ránk
m aradt oklevél.
A 12. századi uralkodók birtokokat adományoztak a magyar eredetű vagy már nem­
zedékek óta Magyarországon élő uraknak éppen úgy, m int azoknak, akik hívásukra és
megsegítésükre jöttek az országba. II. Géza alatt kerültek Magyarországra a Kőszegiek
ősei, H éder és Wolfer, akik Vas és Moson megyében kaptak ingatlanokat. Ugyancsak
II. Géza hívására érkeztek Gottfried és Albrecht n é m e t lovagok, akik Sopron és Vas
megyében öt birtokot, valamint egy királyi erdőt kaptak a királytól. III. István hozta be
a Búzád nem ősét, H ahótot, aki saját katonaságával verte le a IV. István érdekében
fellépő családok (köztük a Csákok) lázadását. A külföldről érkezett lovagoknak nagy
szerepük volt a fejlett nyugati harcm odor és páncélos hadviselés magyarországi elter­
jesztésében. Érthető, ha a királyok nagy birtokokkal ruházták fel őket, s tág teret en­
gedtek nekik a magyar politikai életben. így pl. H éder III. István alatt a nádorságig
vitte.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a 12. század gazdasági és társadalmi viszonyai
a l l . században megkezdett úton fejlődtek tovább. A 12. századra még ugyanaz a korai,
archaikus struktúra a jellemző, amelynek alapvetése a l l . században történt, viszont a
11. században a gazdaság és a társadalom szféráiban végbement változások a 12. század
folyamán kiteljesedtek, stabilizálódtak. A 12. századi gazdasági és társadalmi struktúra
m ár túljutott legfontosabb körvonalai kialakulásának sok vajúdással járó időszakán,
viszont még csak csíra formában m utatta azokat ajeleket, amelyek a következő század­
ban megbontották ezt az archaikus modellt.
 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ
VISSZASZORULÁSA

AZ ARCHAIKUS STRUKTÚRA FELBOMLÁSA

Imre első évei

Amikor III. Béla 1196. április 23-án meghalt, idősebb fia, Im re követte a trónon. Imre
már 1196-ban (vagy esetleg korábban) feleségül vette II. Alfonz aragón király leányát,
Konstanciát. A frigyet még III. Béla életében pápai közvetítéssel kezdték előkészíte­
ni. Konstanciával aragónok is jöttek Magyarországra, így a királyné egyik udvarhölgye
és testvére, Simon, aki a Nagymartom család megalapítója lett. A fiatalabbik fiú, And­
rás, hamar eltékozolta az apja által reá hagyott pénzt, s hogy újabb jövedelemre tegyen
szert, nyíltan Imre ellen fordult, az ország megosztására, saját területi hatalm a kiesz­
közlésére tört. 1197-ben a szlavóniai Mackinál András győzelmet aratott Imre felett, a
király 1197—1198 fordulóján egykori hercegségét, Horvátországot és Dalmáciát átad­
ta öccsének. A frissen trónra lépett pápa, III. Ince, aki VII. Gergelyhez hasonlóan a
pápa világuralmi törekvéseinek következetes képviselője volt, m ár 1198 januárjában
fogadalma teljesítésére intette András herceget. A keresztes had indítását várta tőle,
s helytelenítette, hogy a kereszt ellenségei helyett tulajdon bátyja ellen harcolt. And­
rás az Adria vidékén önálló uralkodónak tekintette magát, pénzt veretett, egyházi
ügyekben intézkedett, Bosznia és Hűim (Hercegovina) ellen 1198 tavaszán sikeres
katonai akciót vezetett.
A herceg rövidesen, 1198 végén, 1199 elején összeesküvést szőtt Imre trónjának
megkaparintására. Fő támogatói Boleszló váci, Elvin váradi ésjános veszprémi püspö­
kök voltak. Im rének tudom ására jutott a szervezkedés: 1199. március 10-én Vácott
személyesen győződött meg erről. A kincstár kinyitását m egtagadó váci főpapot Imre
katonái erőszakkal eltávolították a templomból, így a váci kincstárban a király hozzáju­
tott az összeesküvők leveleihez. Kiderült, hogy még Imre nádora is András pártján
állt. Nem m aradt el a két testvér fegyveres összecsapása. 1199 közepén a Somogy
megyei Rádnál vívott ütközetben Imre győzelmet aratott, András rokonához, VI. Lipót
osztrák herceghez menekült. Imre sikerében nagy szerepet játszott az, hogy mind
Spalato, András hercegi székvárosa, mind pedig a zágrábi püspökség hű m aradt hoz­
zá. A pápa követe terem tett békét a viszálykodó testvérek között. Imrének elégtételt
kellett adnia a váci püspök számára, akinek tizedeit közben lefoglalta. András vissza­
nyerte tengermelléki hercegségét. A megegyezés pontjai közé bekerült a szentföldi
hadjárat indításának a kötelezettsége is.

Imre külpolitikája
Imre és András a 13. század első két évében (1201-1202-ben), amikor béke honolt kö­
zöttük, a Szentföldnél közelebbi hadi elfoglaltságot kerestek maguknak, noha 1200-ban
már m indketten felvették a keresztet, s intézkedtek arról, hogy távollétükben Lipót
198 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

herceg viselje gondját az országnak, s hogy egyikük szentföldi halála esetén másikuké
legyen Magyarország koronája. Im re 1201-ben beavatkozott a szerb belviszályokba, ahol
Nemanja két fia, a Raskát birtokló István, valamint a tengermelléki Dukljában ország­
ló Vukan harcolt egymással. Imre Vukant támogatta, a nagyzsupáni méltóságba ültet­
te, majd koronát kért pártfogoltja számára a pápától. Imre tehát nyíltan Szerbia függő­
vé tételére törekedett. Ezt jelezte az is, hogy 1202-ben uralkodói titulusai sorába fel­
vette a szerb királyi címet.
Imre balkáni terjeszkedését elősegítette abogumil eretnekség elterjedése. A feudá­
lis társadalmi rendtől elforduló, az egyház hierarchiájával szemben álló bogumilizmus
központja 1200 táján Bosznia volt, ahol az ország fejedelme, Kulin bán is a bogumil
vallásnak hódolt. Széles körben teret nyert ez az eretnekség a szerbek, bolgárok és a
dalmát városok lakói körében is. III. Ince pápa már 1200 őszén intette Imre királyt, hogy
m ind Boszniában, mind Magyarországon lépjen fel a bogumilok ellen. Imre pápai fel­
hatalmazás alapján já rt el Kulinnal szemben, akit megrótt, továbbá az eretnekek földjé­
ről való kiűzésére és javaik elvételére kötelezett. Formálisan sikerült ugyan 1202-ben a
bogumilok elöljáróit eltántorítania a szakadárságtól, de Kulin hamarosan bekövetke­
zett halála után is gyakorta ütötte fel fejét Boszniában bogumil eretnekség.
Ellentéte tám adt ezekben az években Magyarországnak Bulgáriával is. Kálóján bol­
gár uralkodó kiterjesztette országa fennhatóságát a Morava-völgy északi részére, amelyre
- Barancs és Nis vidékére - III. Béla egykori foglalása okán Imre szintén igényt tartott.
1202-ben Imre fegyverhez nyúlt, és a Morava m entén hadjáratot vezetett Bulgáriába.
Kálóján politikai megfontolásoktól vezettetve, hogy tudniillik ily m ódon is kifejezze
függetlenségét Bizánctól, a római egyház felé tájékozódott, s követeket küldött a pá­
pához. Imre szabad átvonulást biztosított Magyarországon a delegációnak, terve az
lehetett, hogy Bulgária ne közvetlenül, hanem magyar közvetítéssel építsen ki kap­
csolatot a pápával. Erre utal az is, amikor III. Ince pápa Leó bíborost küldte legátus­
ként Bulgáriába, Im re a pápai megbízottat a magyar-bolgár határnál, az Al-Duna m en­
ti Kévénél elfogta, s csak később bocsátotta szabadon. Tettét azzal indokolta a pápához
íro tt levelében, hogy Kálóján jogszerűen egyetlen földnek sem ura, így egyebek kö­
zött Magyarországhoz tartozó földeket is elfoglalva tartott, s érthetetlennek ítélte a
magyar király, hogy az ő tanácsa nélkül, a vitás ügyek rendezése előtt Kalojánt a pápa
királlyá akarja koronázni. Imre teh át pápai segítséget várt ahhoz, hogy a Morava-völgy
északi része újra magyar uralom alá kerüljön, de a pápának fontosabb volt Bulgária
eltántorítása Bizánctól. Leó 1204 őszén királlyá avatta Kalojánt. Ez Im re bulgáriai ter­
veinek kudarcátjelentette.
A IV. keresztes hadjárat végül is 1202-ben elindult, de magyarok nélkül. A jobbára
franciákból álló sereget Velence szállította, de a keresztesek nem tudtak fizetni. Velen­
ce elérte, hogy fegyvereiket a magyar uralom alatti Zára ellen fordítsák. 1202 őszén
elesett Zára. A keresztesek néhány hónap múltán elhagyták a várost, ám Velence szinte
porig lerombolta. Hiába szorgalmazta a magyarok p á rjá n álló pápa, hogy a keresztesek
elégtételt adjanak, a had immár továbbhajózott kelet felé. 1204-ben elfoglalták Kons­
tantinápolyi, s megalapították Bizánc romjain a Latin Császárságot. A pápa és a császár
újabb ellentétében a magyar király III. Ince oldalán foglalt helyet. A pápa kezdeménye­
zésére 1203-ban sereget küldött ném et területre, hogy I. Premysl Otakarral szövetség­
ben megsegítsék a pápapárti IV. O ttó ellenkirályt Fülöp német uralkodó ellenében.
Im re 1204-ben fegyveresen nyújtott támogatást Ó takam ak Fülöppel szemben. A pápa
kedvében kívánt járn i a magyar király akkor is, amikor 1204-ben azt kezdeményezte,
hogy a Magyarországon található sok görög rítusú monostor egy püspökségben egyesül­
 AZ ARCHAIKUS STRUKTÚRA FELBOMLÁSA 199

jön, s közvetlenül a pápa gyakoroljon fennhatóságot felettük, vagy pedig a monostorok

élére latin apátok és prépostok kerüljenek, akik végrehajtanák a görög egyházak meg­
reformálását. Imre terve ugyan nem valósult meg, de lényegében a 13. század elejétől
kezdve a görög egyházak rohamosan visszaszorultak Magyarországon. Miközben Imre
pápapárti politikát folytatott, addig András 1200 körüli „meráni” házassága révén az
Imrével ellentétes európai koalícióhoz csatlakozott. András IV. Berthold isztriai és kraj­
nai őrgróf (további címe szerint Dalmácia és Horvátország hercege) leányát, G ertrúdot
vette nőül (Merániának tengerparti fekvése miatt nevezték Berthold őrgrófságát),
Berthold pedig a ném et király, Fülöp oldalán állt.

Imre utolsó évei. III. László

Imre és András ellentétei, amelyeket elsősorban belső problém ák, a hatalom kérdé­
sei motiváltak, néhány évi szünet után kiújultak. Imre 1203-ban Varasd közelében
fogságba ejtette öccsét. Évtizedekkel későbbi dalmát forrás (Spalatói Tamás) szerint a
király fegyvertelenül átm ent András táborába, s ott elfogta, miközben azt m ondta:
„Most látni fogom, ki m er kezet emelni a királyi ivadék vérére. ”146A fegyveres összecsa­
pás tehát elhárult. Imre Andrást fogolyként Esztergomba vitte, Gertrúdot pedig haza­
küldte. Néhány hónap elteltével azonban András, hívei segítségével, kiszabadult bör­
tönéből. Erre Imre pápai hozzájárulással 1204 augusztusában királlyá koronáztatta
alig hároméves fiát, Lászlót, hogy ezzel is kinyilvánítsa: a tró n t fiára és nem öccsére
kívánja hagyni. A halál közeledtét érezve Im re úgy rendelkezett, hogy László vegye át
a királyi hatalmat; a gyermek védelmét, valam int az ország gondját kormányzóként
(gubernátor) Andrásra bízta. A magyar krónikás hagyomány szerint Imre 1204. novem­
ber 30-án halt meg, az egri székesegyházban temették el.
Alig hunyta le szemét Im re, András máris visszahívta nejét, a körülötte kialakult
párt aktivizálódott, közel érezve az országos főhatalom megszerzésének lehetőségét.
Ince pápa a gyermek László mellett állt. Andrást arra intette, hogy állja Lászlónak tett
hűségesküjét, s ne engedjen bizonyos em berek gonosz biztatásainak. Magyarország
népéhez, az egyháziakhoz és világiakhoz intézett levelében a pápa a király iránti hű­
ség megőrzésére szólított fel, s megtiltotta, hogy László ellen fellépjenek. Andrásnak
sikerült m egkaparintania a pilisi monostorban őrzött nagy mennyiségű pénzt, amely
Imre rendelkezése folytán Lászlót illette m eg, s a pápának kellett figyelmeztetnie
Andrást a pénzről való lemondásra. A súlyos helyzetből Konstancia úgy vélte megtalál­
ni a kivezető utat, hogy fiával, a koronával, az Imre-párt híveivel együtt elhagyta az
országot, s VI. Lipót osztrák herceghez ment. Andrásnak, bár megkísérelte, nem sike­
rült a m enekülők útját elzárnia a határon, így azok eljutottak Ausztriába. András már
éppen osztrák háborúra készülődött, am ikor 1205. május elején meghalt László ki­
rály. Holttestét hazaszállították, Székesfehérvárott temették el. Hazakerült a korona is,
így II. Andrást 1205. május 29-én - mivel az esztergomi érseki szék betöltetlen v o lt-
János kalocsai érsek Magyarország királyává koronázta.

II. András halicsi háborúi

II. András uralkodásának első másfél évtizedét át- meg átszőtték a Halics m eghódítá­
sára indított katonai akciók. A király már csak azért is érdeklődést tanúsított az orosz
fejedelemség iránt, mivel 1188-1189-ben m aga állt Halics élén. Ráadásul a halicsi
belviszályokban szereplő egyik csoportosulás rendszeresen igénybe kívánt venni ma­
200 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

gyár segítséget. 1205 nyarán a lengyelekkel vívott csatában elesett a Halicsot (Galíci­
át) és Vlagyimirt (Lodomériát) egy kézben egyesítő Roman, aki két kicsiny gyermeket
hagyott h á tra , Danyilót és Vaszilkót. H a lá lh íré re politikai ellenfelei, R urik
Rosztyiszlávics és a csernyigovi Olgovicsok szövetkeztek Halics ellen, hozzájuk csatla­
kozott a krakkói Leszek is. II. András még 1205 nyarának végén megjelent Halicsban,
a nádor vezetésével katonaságot hagyott ott, m ajd visszatért Magyarországra. A király
hamarosan - vélt hűbérúri fennhatósága kifejezéséül - felvette a Galícia és Lodoméria
királya címet uralkodói titulusai közé. Rurik első támadását a Halicsot védő magyarok
1205 őszén m ég visszaverték, de a második támadás, amelyet annak az Igornak a fiai
vezettek, akinek polovec (kun) hadjáratát az Ének Igor hadáról című költői alkotás éne­
kelte meg, 1206 elején m egdöntötte a kisgyermekek uralmát. Danyilo a magyari kirá­
lyi udvarba került. A magyarok elhagyták Halicsot, II. András és Leszek megegyezett
Roman fiainak támogatásában. 1207-ben felvonultak ugyan a magyar-lengyel csapa­
tok, de az összecsapás elmaradt, mivel az egyik Igor-fiú, Vologyimer mind Andrást,
mind Leszeket megvesztegette.
Hamarosan azonban ellentét támadt a két Igor-fiú között. Roman 1208-ban magyar
segítséggel legyőzte testvérét, Vologyimert, de Halicsban lázadás tört ki ellene, más fe­
jedelmi nemzetségek is beavatkoztak a halicsi trónviszályokba. A magyar király 1210-ben
Korlát fia Benedek erdélyi vajdát útnak indította az orosz fejedelemségbe. A vajda
Roman fejedelm et fogolyként Magyarországra küldte, s maga kezdett el Halicsban
uralkodni. Hatalmaskodásai, erkölcstelenségei azonban ahalicsiak ellenszenvét vál­
tották ki, végül is a fogságból megmenekült Románnak és testvérének, Vologyimernek
sikerült 1211-ben kiűzniük Halicsból Benedeket. Mikor az Igor-fiak fegyveresen akar­
tak leszámolni az ellenséges halicsi bojárokkal, azok egy része András királyhoz m ene­
kült, s a magyar uralkodónál tartózkodó Danyilót hívták meg Halics trónjára. 1211
szeptemberében a nádor vezetésével újabb h ad at küldött András Halicsba, ehhez a
krakkói Leszek is csatlakozott. A hadjárat eredményeképpen sikerült az orosz fejede­
lemség élére visszaültetni Danyilót. A tízéves gyermek helyett azonban energikus
anyja vitte az ügyeket, akit a halicsiak távozásra késztettek. Ez újabb beavatkozási alka­
lom volt András számára, s 1211—1212 telén az uralkodó személyes vezetésével ism ét
magyar sereg vonult Halicsba. Danyilo anyját ugyan visszahívták, de 1212-ben fiával
együtt el kellett hagynia Halicsot. Először Magyarországra, majd Krakkóba m enekül­
tek. 1213 szeptemberében újabb orosz hadjáratra indult András király, de váratlan
esemény (felesége meggyilkolása) visszafordulásra kényszerítette a magyar határvi­
dékről. A korábban Magyarországon fogva tartott, de most András királlyal együtt Halics
ellen felvonuló hangadó bojárt, Vlagyiszlávot azonban a magyar uralkodó továbbküld-
te a sereggel. Az akció eredményeképpen a magyar király ellenfeléből szövetségesé­
vé lett Vlagyiszláv ült a halicsi trónra. Vlagyiszláv Halicsban magyar érdekeket képvi­
selt. 1214-ben Leszek vonult fel ellene, Danyilóval és Vaszilkóval az oldalán. Ugyanis a
krakkói fejedelem szintén szemet vetett Halicsra. Bár Leszek győzelmet aratott, Halics
várát nem tudta bevenni.
A kiéleződött magyar-lengyel ellentétet 1214 őszén András és Leszek szepességi
találkozója sim íto tta el. Felosztották a halicsi területet, vagyis lem ondtak a
Romanovicsok támogatásáról. Elhatározták, hogy András másodszülött fia, a hatéves
Kálmán feleségül veszi Leszek hároméves leányát, Salomeát, s Halics trónja Kálmáné
lesz. Talán még 1214-ben magyar-lengyel sereg elfoglalta Halicsot, Vlagyiszlávot m eg­
fosztották hatalm ától, a névleges hatalom a gyermek Kálmán kezébe került, aki m el­
lett egy ismeretlen személy, az orosz forrásban Kopasznak m ondott Benedek gyakorol­
 AZ ARCHAIKUS STRUKTÚRA FELBOMLÁSA 201

ta a tényleges uralmat. Mivel azonban Leszek a volhíniai Vlagyimirt Danyilónak és

Vaszilkónak adta, s ezzel rivális hatalmi központot hozott létre Kálmán ellenében,
András 1215-1216 fordulója táján a Leszeknek áten g ed ett halicsi területeket
(Peremislt) visszafoglalta, s így 1216 elején Kálmán (illetve apja) az egész Halicsi
Fejedelemséget kezében tartotta. Ezeket az eseményeket megelőzően, m ár 1214-ben
a magyar király engedélyt kért III. Ince pápától Kálmán halicsi királlyá koronázására.
A hozzájárulás elnyerését követően, valószínűleg 1215 augusztusában koronáért fo­
lyamodott. A koronázás 1216 elején lehetett, és ezzel deklarálták a Halics feletti ma­
gyar érdekeltséget. Kálmán erőszakosan látott hozzá a római egyházzal tö rtén ő unió
előkészítéséhez, az ortodox papokat kiűzte a templomokból, és helyükbe latin rítusú
egyháziakat hozott.
Kálmán halicsi uralm a azonban rövid életűnek bizonyult. Msztyiszláv Udaloj
novgorodi fejedelem leányát Danyilóhoz adta feleségül, így érdekeltté vált a halicsi
ügyekben. 1219 elején - jelentős halicsi támogatást élvezve - Msztyiszláv elfoglalta
Halicsot, kiűzte Kálmánt és Benedeket. Ez újra egy táborba hozta a magyar királyt és a
krakkói fejedelmet, akik 1219 késő őszén együttes hadjáratot indítottak. Msztyiszláv
m egfutam odott, Danyilo Halicsban m egadta magát. Kálmán megint elfoglalhatta a
halicsi trónt. Ekkor még rövidebb ideig m aradt Halics birtokában. Msztyiszláv kísérle­
te, hogy kiűzze Halicsból Kálmánt, 1220-1221 telén még nem járt sikerrel, de rövide­
sen polovec segítséget szerezve 1221 augusztusában Halicsot bevette, Kálmánt és
Salomeát fogságba vetette, a magyar uralm at biztosító Füle bánt pedig legyőzte. A béké­
ben II. András lem ondott Kálmán halicsi királyságáról. Halics ugyan elveszett Kál­
mán számára, de a királyi címet élete végéig viselte. Kálmán és hívei politikai egyez­
ség eredm ényeképpen szabadultak halicsi fogságukból: ennek nem csupán a király­
ságról való lemondás volt a feltétele, hanem Msztyiszláv leányát eljegyezték András
király harm adszülött fiával, Andrással. Ez a későbbiekben is biztosította a halicsi be­
avatkozás lehetőségét. II. András másfél évtizedes halicsi katonai akciói teh át semmi­
féle eredm ényt nem hoztak. Kálmán visszatért Magyarországra, Halics pedig tartósan
Msztyiszláv kezére került.

II. András nyugati és balkáni politikája

András felesége, Gertrúd, a Német Birodalomból származott, ennek ellenére a ma­
gyar király kevés érdeklődést tanúsított a nyugati országok iránt. Leginkább felesége
családjának ügyei foglalkoztatták. Elérte, hogy Gertrúd legfiatalabb öccsét, Bertholdot
kalocsai érsekké válasszák, s a pápa megerősítse 1207-ben. Röviddel később dalmát-
horvát bánná, majd erdélyi vajdává em elte magas egyházi méltóságot viselő sógorát.
1208-ban Gertrúd két másik testvére, Eckbert bambergi püspök és H enrik isztriai
gróf is Magyarországra jö tt, mivel azzal gyanúsították őket, hogy részük volt Fülöp né­
met király meggyilkolásában. Az új ném et uralkodó, IV. Ottó birodalmi átkot mondott
ki rájuk. A merániak pártállásának megfelelően II. András is IV. Ottó ellenfelei közé
számított, 1213-ban sereget küldött a császárral harcoló ném et ellenkirály, II. Frigyes,
valamint I. Premysl Otakar megsegítésére. Jó kapcsolat volt közte és rokona, VI. Lipót
osztrák herceg között egészen annak 1230-ban bekövetkezett haláláig. 1211-ben be­
hívta a Szentföldről a Ném et Lovagrendet, és a még szinte teljesen lakaüan Barcaság-
ban telepített le. A lovagok feladata volt, hogy védelmezzék az országot a pogány ku­
nok ellen, s terjesszék körükben a kereszténységet.
Sokkal nagyobb figyelmet fordított András a Magyarországtól délre eső területek,
202 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

m indenekelőtt a Balkán viszonyaira. Itt a legjelentősebb változás a Bizánci Birodalom

bukása és a Latin Császárság 1204. évi megalakulása volt. Bizánc összeomlásával a
térségben m egnövekedett Velence befolyása. Zára, amelyet lakói m ár 1205 tavaszán
visszafoglaltak a keresztesektől, 1205-ben Velence hűségére tért. Éppen Velence be­
folyásának ellensúlyozására erősítette meg II. András uralkodása első éveiben a dal­
m át városok kiváltságait: 1205-ben Nona, 1207-ben Spalato jogait biztosította. Ugyan­
csak 1207-ben bocsátott ki privilégiumot a spalatói érsekség számára. Ebben megerő­
sítette a spalatói érsekség fennhatóságát a boszniai püspökség felett. Elsősorban az
egyházak feladatává tette a boszniai eretnekség letörését, bátyjától, Imrétől eltérően
állami eszközökkel nem avatkozott be Bosznia ügyeibe.
A 13. század első éveiben Bulgária került nehéz helyzetbe. Az energikus Kálóján
utóda, Borii alatt megtorpant a hódító bolgár külpolitika, sőt a bolgár állam defenzívá­
ba szorult. Henrik latin császár a bolgárokon 1208-ban aratott győzelem után hozzá­
kezdett a bolgár területek elfoglalásához, amiben Szerbia is részt kívánt venni. Borii
belső helyzetét ellenzék fellépése tette nehézzé. Borii II. András segítségét kérte, aki
1210-ben szász, rom án, székely és besenyő csapatokat küldött a támogatására. Ez a
sereg Vidin várátjuttatta ismét Borii birtokába. Éz az adat is mutatja, a Balkánról egyre
északabbra nyomuló románok megjelentek Magyarország területén (erre az első okle­
veles adat az 1205—1209 közti időből származik), s a magyar király szolgálatában kato­
nai szerepkört vállaltak. A 13. század folyamán fokozatosan újabb és újabb román -
elsősorban kisállattartó, transzhumáló pásztorkodást folytató (télen a sík vidékeken,
nyáron a havasokban legeltető) —népesség kelt át a Kárpátokon, és telepedett meg
először Fogaras, Hátszeg környékén, tehát a dél-erdélyi területeken, majd Erdély észa­
kibb vidékein is. András és Borii szövetségét az az eljegyzés pecsételte meg, amely
András elsőszülött fia, Béla és Borii leánya között létesült. Ezzel függhet össze, hogy az
1210-es évek második felében magyar uralom alá került Belgrád és Barancs vidéke.
Borii leányáról további adataink nincsenek.
A balkáni politikához kapcsolódott András második házassága. Az 1213-ban meg­
gyilkolt Gertrúd után új nejét, Jolán tát Konstantinápolyból hozta. Jolán ta szülei előke­
lő családok sarjai voltak. Apja a francia Capet-családból származó Courtenay Péter,
anyja pedig az a fiándriai Jolán volt, akinek testvére H enrik latin császárként uralko­
dott. Amikor H enrik 1216-ban m eghalt, két jelölt kínálkozott utódául: Courtenay
Péter, valamint II. András. A magyar király a konstantinápolyi trón elnyerésére is
gondolva döntött az V. keresztes hadjárat megindítása mellett, s eredetileg szárazföldi
úton kívánt eljutni Ázsiába. Amikor azonban III. H onorius pápa apósát, Pétert koro­
názta császárrá 1217 tavaszán, András a tengeri út m ellett határozott. Krónikus pénz­
hiányban szenvedett, kölcsönöket volt kénytelen felvenni, a velencei hajók bérleti
díját Zára átengedésével egyenlítette ki. A hadjáratban VI. Lipót osztrák herceg, vala­
m int néhány ném et egyházi és világi előkelő is vett részt.
A keresztes hadjárat teljesen eredm énytelenül végződött. Néhányszor hajlandók
voltak (lettek volna) a keresztesek hadba bocsátkozni a mohamedánokkal, de hol
nem találkoztak az ellenféllel, hol sikertelenül ostrom olták a várakat. II. András ha­
marosan felhagyott a hadi cselekményekben való részvétellel. Utazásokat tett a Közel-
Keleten, ereklyéket vásárolt, s mivel pénzét felélte, magyarországi javadalmakat (vá­
m ot, sójövedelmeket) adományozott az őt szívélyesen fogadó johannitáknak. Kelle­
m etlen helyzetbe került András a Nikaiai Császárságban. Itt élt III. Béla testvéröccsé-
nek, Géza-Ioannésznak a fia, Géza-Alexiosz, aki a visszaútjában arra vetődő királyi
rokonára keményen rátámadt. Hazafelé tartva számos ötletszerű dinasztikus kapcsola-
 AZ ARCHAIKUS STRUKTÚRA FELBOMLÁSA 203

tot létesített András. Kis-Ázsiában az örmény király leányával harmadszülött fiát, And­
rást jegyeztette el. Ez a jegyesség azonban hamarosan felbomlott, mivel politikai ér­
dekből 1221 táján Andrásnak Msztyiszláv Udaloj novgorodi és halicsi fejedelem leá­
nyát kellett eljegyeznie. Ugyancsak a kis-ázsiai Nikaiai Császárságban (amely a bizánci
görög hagyományok folytatója volt) Theodorosz Laszkarisz császár leányát, Máriát kap­
ta meg elsőszülött fia, Béla jegyeséül, s Máriát magával hozta Magyarországra. Ebből a
jegyességből később házasság lett. Végül Bulgáriában az időközben Boriit félreállító
uralkodónak, II. Ászén Ivánnak ígérte oda legidősebb leányát, a 15 év körüli Máriát.
II. András 1205-1222 közötti külpolitikája egyrészt hódító, másrészt ötletszerű,
kalandor jellegű külpolitika volt. Főleg a halicsi háborúk szinte kizárólag a hadjára­
tokban résztvevő, a tiszavirág-életű hódításokból közvetlenül hasznot húzó előkelők
érdekeit szolgálták, akikjelentős jutalm akat kaptak a királytól. így a külpolitikai akci­
ók közvetve hozzájárultak a királyi hatalom visszaszorulásához, ugyanakkor esetenként
elterelték a figyelmet a belső bajokról, amelyek nem kímélték András uralkodásának
első másfél évtizedét. A hadjáratok pénzügyi fedezetéhez a rendszeressé váló rendkí­
vüli adók is hozzájárultak.

Az új intézkedések
II. András országlásának szinte egészét - rövid időszakoktól (1217-1220, 1225-1228)
eltekintve —új birtokpolitikajellemezte. András ezt egy 1217. évi oklevelében új intéz­
kedéseknek (nőve institutiones) nevezte, s elvi indoklását 1208-ban így fogalmazta meg:
„a királyi felség bőkezűségét semmi sem szorítja határok közé, és az uralkodó számára
az adományozás legjobb m értéke a m értéktelenség.”147Ennek a politikának a lénye­
gére a király egyik 1217. évi diplomája világosan rám utatott: „bizonyos főem bereink
tanácsára megváltoztatván földünk [országunk] állapotát, amelyet a régiek érintetle­
nül meghagytak, a várakat, a vármegyéket, a földeket és az egész bővelkedő Magyaror­
szág többi jövedelmeit örökölhető örökbirtokként báróinknak és vitézeinknek szét­
osztottuk.”148II. András tudatos megfontolásból tért át az új birtokpolitikára: úgy ítélte
meg - tévesen -, hogy lem ondhat a domaniális, vagyis a királyt birtokai alapján megil­
letőjövedelmekről, s elégséges anyagi bázist terem t számára a királyi jo g o n szedett
(regále) jövedelmek rendszerének kiépítése. Ennek megfelelően II. András több
(elsősorban a Drávántúlon fekvő) vármegyét, valamint hatalmas mennyiségű királyi
birtokot (elsősorban várföldeket) adományozottéi. Míg azonban a 12. századvégéig
sokkal szerényebb keretek között folyó királyi birtokadományozásokat kiegyenlítette a
magyar állam területi gyarapodása (ugyanis a gyepűelvi területek általában a királyi
birtokállományt gyarapították), addig a 13. század elején olym értékben felgyorsulta
királyi ingatlanok elidegenítése, hogy ezt az uralkodó m ásutt fekvő földekkel sem
tudta - és nyilván nem is akarta - pótolni. Bekövetkezett a királyi birtokok rohamos
csökkenése.
A m értéktelen birtokadományozás azzal a következménnyel is járt, hogy a királyi
kincstárat gazdagító, természetben vagy pénzben beszedett királyi adók —mint a
csöböradó, a sertéstized, a szabadok dénárjai vagy füstpénz, valamint a nehezékadó
vagy pondus- a földek új tulajdonosait illették meg, mivel a birtokadományozással a
legtöbbször együtt já rt a királyt illető adók odaajándékozása is. A királynak tehát új
jövedelemforrásra volt szüksége. Ezt a szerepet volt hivatva betölteni a rendkívüli adó
(collectavagy exaclio), amely első ízben 1217-ben fordult elő Magyarországon, és pénz­
ben szedték be. Szintén 1217-ben bukkant fel először a külkereskedelemben szerep­
204 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

lő áruk értékének nyolcvanadrészére kiterjedő és ugyancsak pénzben behajtott határ­

vám, a nyolcvanad. A gyorsan csökkenő királyi bevételeket volt hivatva pótolni a pénz­
verésjogából származó jövedelem növelése. A király évente egyszeri vagy többszöri
pénzbeváltást írt elő, de szándéka nem valósult meg, mivel értéktelen pénzt veretett,
s az értékes pénzeknek értéktelenre való átváltása nem hatott ösztönzőleg a pénzbe­
váltási kedvre. Talán m ár uralkodása első időszakában vetett ki András olyan adót
(később ez kamara haszna néven szerepelt), amely a pénzváltási jövedelm et kívánta
pótolni, országlása végén pedig m ár megadóztatta azokat, akik vonakodtak a kibocsá­
to tt pénzt elfogadni.
A pénzgazdaság előretörésével volt kapcsolatos a tárnokmesteri poszt kialakulása:
tárnokmesterrel 1214-től kezdve találkozunk a forrásokban. Korábban az udvarispán,
m ajd a kamarások mestere (magister cubiculariorum) által irányított gazdasági ügyek
intézése volt a feladata. 1216-1222 között Ampod fia Dénes töltötte be ezt a tisztséget,
nevéhez fűződött a pénzjövedelmekre alapozott királyi gazdaságpolitika kimunkálá­
sa. Alatta vált rendszeressé a királyi jövedelmek bérbeadása. A pénzügyigazgatásban is
m eghonosodott a bérleti rendszer. Megszűnt a királyi pénz egy központban, Eszter­
gom ban történő verése, pénzverő kamarák jöttek létre. 1218-ban a pesti böszörmé­
nyek (izmaeliták) kam arabérlőként szerepeltek. 1221-ben már a Csanádi egyházme­
gye területén is vertek pénzt. A sókamara megszervezése és bérbeadása komolyan
sértette a sókereskedelemben kiváltságokkal rendelkező egyházakat. A királyi vámok
szintén bérlők kezén voltak. A bérlők évi egy összegben fizették a bérleti díjat, érde­
kük volt a minél nagyobbjövedelem előteremtése, m ert így haszonra tettek szert, és az
uralkodó számára is biztosítani tu d ták az előre kialkudott összeget. Az eladományo­
zott királyi birtokok helyébe lépő regále jövedelmek azonban nem pótolták a kieső
domaniális bevételeket. A 13. század eleji Magyarországon a pénzviszonyok nem vol­
tak olyan fejlettek, hogy kizárólag a pénzgazdálkodásra lehetett volna helyezni a kirá­
lyi hatalom gazdasági alapját.
Az az intézkedéssorozat, amelyben II. András francia mintát követett, vitathatatlanul
egy archaikus, még Szent Istvánra visszamenő struktúrának a lebontását jelentette. Ez a
régi rendszer azon az elven épült fel, hogy a király az ország túlnyomó részének birtoko­
sa is, ennélfogva közjogi és magánjogi elemek együtt érvényesültek az országlásban.
A legjobb példa erre a vármegye, amelyet a királyi várispánságok (tehát a király birto­
kai) kormányzására hivatott tisztségviselők igazgattak. Túlságosan szűk volt az a kör,
amely lehetőséget kapott arra, hogy a hatalomba kerülhessen. Szemmel látható volt
II. András igyekezete arra, hogy uralm a gazdasági alapjait az őt királyként megillető
bevételekre helyezze, továbbá hogy „magához emelje”, nagy birtokokkal lássa el azokat
az előkelőket, akiket eddig óriási távolságok választottak el tőle. II. András gyökeresen
új politikája - megvalósulása esetén —jelentékenyen közelítette volna Magyarországot
ahhoz a nyugat-európai modellhez, amelytől az ország az államkormányzati értelemben
vett mozdulatlanság miatt jelentős távolságra került. A magyarországi gazdasági viszo­
nyok azonban még nem voltak eléggé fejlettek a régi struktúrával gyökeresen szakító és
az állam működését döntően új alapokra helyező berendezkedésre.
 AZ ARCHAIKUS STRUKTÚRA FELBOMLÁSA 205

Belső feszültségek
Az új intézkedések mellett növelte a feszültségeket, hogy sokban kedvezett felesége
ném et rokonainak András. Maga a király panaszolta el 1214-ben a pápának, hogy
mivel G ertrúd öccsét, Bertholdot „forrón szerette és mások fölé emelte, ezzel csak­
nem az egész ország különböző rangú embereinek a gyűlöletét magára vonta”.149Gert­
rúd másik testvérének, Eckbert püspöknek a szepességi Poprád vidékén hatalmas
birtokadományt tett, amely hamarosan a szintén meráni Adolf prépost és nőtestvére
kezére jutott. András a nagy földterülettel együtt a szabad dénárokat és a királyi jo g o ­
kat is eladományozta. Egy nyugati kútfő (Annales Marbacenses) szerint G ertrúd „a
bárhonnan jövő németek iránt bőkezű és szívélyes volt”.150 A Gertrúd bátorítására,
András egyetértésével a meráni-németek —a rómaiak császárának alattvalói —által
elkövetett túlkapások hangot kaptak a kortárs Anonymus honfoglalásról szóló regé­
nyes gestájának lapjain: „most is a rómaiak legelik le Magyarország javait.”151
Az idegenek iránti elégedetlenség 1213-ban összeesküvésbe torkollott, amelynek
vezetői Gertrúd udvarának korábban magas rangú tisztségviselői, Péter ispán és Bánk
nádor (előbb és utóbb bán) voltak. A m onda hamarosan azzal magyarázta Bánk fellé­
pését Gertrúd ellen, hogy családi sérelem is motiválta, mivel feleségét Gertrúd erő ­
szakkal játékszerül adta öccsének. A m erénylet kifejezetten G ertrúd ellen irányult,
ehhez igyekeztek megnyerni János volt kalocsai, most esztergomi érsek támogatását.
A főpap azonban állítólag kitérő választ adott, kettős értelmű levelet küldött az össze­
esküvőkhöz: ,A királynőt megölni nem kell félnetekjó lesz és ha mindenki beleegye­
zik én magam nem ellenzem.”152 Ez a szöveg a központozástól függően értelm ezhető
akár hozzájárulásnak, akár ellenzésnek. 1213. szeptember 28-án, amikor András m ár
úton volt Halics felé, a pilisi erdők szomszédságában nagyobb társasággal időző király­
néra rontott Péter, valamint Bánk veje, Simon, s mezei sátrában karddal meggyilkol­
ták. Számos ném et is életét vesztette ott, de a királyné öccsének, Bertholdnak, vala­
mint VI. Lipót osztrák hercegnek sikerült m egm enekülniük. Az országhatár vidéké­
ről visszaforduló András tétova bosszút állt a merénylőkön. Pétert ugyan karóba húzat-
ta, birtokait elkobozta, de Kacsics nembeli Simon - az összeesküvés további vezetője -
csak később bűnhődött, Bánk pedig csupán a nádorságot vesztette el, de a királyi
udvarból nem került ki; Bánk vejének sem lett bántódása. Ez a király pozícióinak
gyengeségére utalt.
Az arisztokrácia egyes csoportjai II. András uralkodásának első felében meg-meg-
újuló kísérleteket tettek a király uralmának m egdöntésére, illetve a királyi hatalom
megosztására. 1210-ben néhány magyar főem ber András ellenében III. Béla király
öccsének, a Görögországba szakadt Gézának a fiaihoz akart követséget küldeni, hogy
őket ültesse a magyar trónra. A követeket azonban Spalatóban elfogták, a m egtalált
levelek leleplezték összeesküvésüket. Rövidesen, 1214-ben András legidősebb fiát,
az akkor nyolcéves Bélát léptették fel apja ellenében. Azt kérte András a pápától, hogy
„mindazon összeesküvőket és hűtlenségen mesterkedőket, akik az ország megosztása
érdekében fiunkat [Bélát] életünkben és akaratunk ellenére királlyá tenni és m eg­
koronázni akarják, akár egyháziak, akár világiak, kiközösítéssel sújtsa”.153András való­
színűleg csak úgy tudta leszerelni a mozgalmat, hogy Bélát 1214-ben királlyá koronáz­
tatta, de területi hatalommal még nem ruházta fel. M indenesetre a hatalomra vágyó
előkelőknek annyit sikerült elérniük, hogy im m ár két fejedelmi központ között vá­
laszthattak, nagyobb birtok, magasabb tisztség reményében az egyik királytól átm ehet­
tek a másik táborába.
1217-re, amikor András szentföldi hadjáratára készülődött, az új intézkedések poli­
206 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

tikájáról egyértelműen kiderült, hogy nem váltotta be az uralkodó reményeit. A király

számolt azzal, hogy „az ország javaiban tö rtén t általános osztozkodás a régi re n d re ”
térhet vissza,154vagyis a pénzgazdálkodás megvalósítani szándékozott egyeduralmától
- egyelőre —vissza kell térnie egy vegyes, de a domaniális jövedelm eknek nagy szere­
pet juttató gazdaságra. Az új birtokpolitika 1217. évi megtorpanása mindenesetre az e
rendszert ellenzők nagy sikeré tjelen tette. Tetézte sikerüket az, hogy II. András szent­
földi távolléte idejére az ország kormányzását ennek a politikának az ellenfelére,
János esztergomi érsekre volt kénytelen bízni. Akik meggazdagodásuk forrásának
tekintették az új intézkedéseket, szembefordultak Jánossal, vagyonától és jövedelm e­
itől megfosztották, fogságba vetették, majd kiűzték az érseket az országból. A király
távolléte alatt Magyarország siralmas állapotba került. András kendőzetlen őszinte­
séggel írta m eg a pápának: a Szentföldről való visszaérkezése után „nem Magyarorszá­
got, hanem egy elgyötört, feldúlt és minden kincstári jövedelméből kifosztott [orszá­
got] találtunk, úgy, hogy sem adósságunkat, amelybe zarándoklatunk kevert b e n n ü n ­
ket, megfizetni, sem országunkat előbbi állapotába visszaállítani még tizenöt eszten­
dő alatt sem tudjuk”.155

AZ 1222. ÉVI ARANYBULLA

Az Aranybulla kibocsátását m egelőző évek

Egyelőre András nem folytathatta az új intézkedéseket politikáját. 1218-1219-ben
csak kisebb m értékben adományozott el birtokokat, és ezek kivétel nélkül egyháziak
javára szóltak. Elsősorban János érsek, illetve a sok kárt szenvedett esztergomi kanono­
kok kaptak ingatlanokat. Ugyancsak az egyháziaknak - köztük János érseknek - volt
elsősorban érdekük, hogy gátat vessenek a királyi hatalmat gyengítő m értéktelen bir­
tokadományozásoknak. Befolyásuk erősödésével magyarázható, hogy 1220-ban vagy
kevéssel ezt megelőzően m egkezdődött az elidegenített udvarnokföldek visszavéte­
le. Következő lépésként a király 1221-ben elrendelte, hogy „a várak földjeit, bárki
foglalta is el azokat erőszakosan, a váraknak vissza kell adni”.156 Az udvarnokföldek
visszavétele eleve kisebb sikerrel kecsegtetett, mivel ezeket m ár sok-sok évtized óta
adományozták az uralkodók. Sokkal nagyobb jelentőségű volt a várbirtokok restauráci­
ójának meghirdetése, mivel ilyen ingatlanok elidegenítése csak két-három évtizede
folyt nagyobb lendülettel.
II. András azonban nem kívánta őszinte meggyőződésből a várbirtokok visszavéte­
lét. Valódi szándékát tükrözi, hogy 1220-tól kezdve újabb intenzív birtokadományozás­
ba kezdett. Ráadásul az erőszakosan elfoglalt várföldek visszavétele vontatottan, lénye­
gében eredm énytelenül folyt. A király ispánokat delegált az egyes megyékbe, akik
kivizsgálták a várelemek panaszait. Elsősorban a Váradi Regestrumban maradtak ránk
adatok. A regestrum az 1208-1235 közötti időből 389, Váradon tárgyalt jogeset rövid
leírását tartalmazta. A kiküldött bírák döntései nyomán előírt istenítéletek (tüzesvas-
próbák) rendre a várelemek vereségével végződtek. A m eghirdetett birtokvisszavétel
nem eredményezte idegen kezekre jutott várföldek visszakerülését a vár vagy a várele­
mek kezére.
A magyar belpolitikai élet újabb mozgását jelentette, hogy Béla 1220-ban területi
hatalomhoz ju to tt, elnyerte a Drávától délre húzódó (dalmát-horvát-szlavón) herceg­
séget. Ekkortájt alakult ki az „egész Szlavónia” terminus, amely a varasdi-verőcei Drá­
 AZ 1222. EV1 ARANYBULLA 207

va-szakasztól egészen az Adriáig húzódó hatalm as területet kezdte jelölni. Béla ily
m ódon nagy kiterjedésű országrész urává lett. Hogy Bélának önálló területi hatalom ­
hoz juttatása nem egyezett András király szándékával, illetve hogy Béla érdekében
belső mozgalom bontakozott ki az országban, azt III. Honorius pápa 1222. június 22-i,
a magyarországi érsekekhez és püspökökhöz intézett levele tanúsítja. Eszerint II. And­
rás kegyes apaként gondoskodott elsőszülött fia előrehaladásáról, és óvakodva az or­
szág válságától, nyugalmat kívánt teremteni, ezért Bélát királlyá koronáztatta. De az
elvetemültek (perversi), akik a viszály ösvényeit keresték, és rosszat akartak tenni, ki­
eszelték, hogy nem II. Andrásnak, hanem fiának tartoznak engedelmességgel, így
gondoskodtak a viszályról. Pedig nem az volt András szándéka, hogy még életében
más uralkodjék az országban, hanem hogy ő kormányozza azt. Kérte a pápa a címzette­
ket, hogy akik ilyen lázadásokat szítottak, azokat egyházi fenyítékkel kényszerítsék
jobb belátásra. András és Béla viszályát jelzi, hogy Béla az időközben feleségül vett
Laszkarisz M áriát 1222-ben apja buzdítására és - mint magyarországi püspökök a pá­
pának írták - „némely gonoszok rosszindulatú sugalmazására elbocsátotta az egész
ország botrányára és a keresztény vallás gyalázatára”.157

A bárók
A III. Béla halála óta eltelt negyedszázad legfontosabb társadalmi változásai a világi
nagybirtokosság nagymérvű térnyerésével függtek össze. Az előzmények a 12. század­
ra nyúltak vissza, de a folyamat a 13. század első két évtizedében robbanásszerűen
felgyorsult. Szoros kapcsolatban állt ez a föld értékének megnövekedésével, valamint
II. András új birtokpolitikájával. A föld azáltal vált kiváltképpen becsessé, hogy elter­
je d t a földművelés, megnövekedett a föld hozama. Az ország belsejében a szabad
földek, a perem területeken a lakatlan gyepűelvék megfogyatkozása növelte a földéh­
séget, amelyet II. Andrásnak a királyi birtokokat két kézzel szóró politikai gyakorlata -
a korábbi uralkodói hatalom e fontos gazdasági alapjával pazarló módon bánva - elé­
gített ki. A föld értéknövekedését mutatta a birtokok adásvételének, cseréjének meg­
szaporodása, az okleveles gyakorlat fellendülése, s ezzel összefüggésben a birtokado­
mányozás írásbeli rögzítése a korábbi szóbeli elidegenítés helyett. A kialakult hiteles
helyek oklevéladása elsősorban a tulajdonjogban beállott változásokat rögzítette. To­
vább folytatódott a nagybirtokoknak már a 12. században megfigyelhető megosztása.
A 13. század elején a világi elit új néven, báróként (baro) je le n t meg. Hosszú ideig
folyt a vita arról, hogy az a gyakorlat, miszerint a földbirtokosok nemzetségi kötelékbe
tartozásukat —többnyire a de genere ‘nemzetségből való’ kifejezéssel - feltüntették,
mikortól számítható. Az egyik felfogás úgy vélte, mivel első megbízható oklevelünk,
amelyben nemzetségnév előfordult, 1208-ból való, továbbá ugyancsak magyarországi
nemzetségnévi előfordulások olvashatók Anonymus gestájában, ez ajelenség a 13. szá­
zad elején újnak számít. Az elm élet azt a magyarázatot adta, hogy a legtöbb 13. század
eleji nagybirtokos család birtokbírását nem igazolta oklevél (ugyanis a régi családok
ősei még szóbeli adományozás útján jutottak földjeikhez), teh át a 13. század elején a
nemzetségekbe tömörülés, a nagy nevű, birtokszerző őstől való származtatás birtokaik
legalitását szolgálta, vagyis ez esetben a m últ, a régiség vált birtokbírásukjogosságá-
nak igazolójává. Természetesen a 13. század előtt is számon tartották őseiket a nagyúri
családok, de birtokpolitikai aktualitást ez csak 1200 után kapott. A nagy birtokadomá­
nyozások korszakában a nemzetségnév bizonyság volt a király számára, hogy viselői
jelentős történeti múlttal rendelkeztek, s érdem esek továbbra is - esetleg ép pen a
208 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

Magyarországon gyökértelen m erániak ellenében - az uralkodó birtokadományai-

ra.Űjabban más magyarázat is napvilágot látott, amelyik ezeket a nemzetségeket azzal
az átalakulással kapcsolta össze, amely a 10. században virágzó, de a 11. században is
létező' ősi nemzetségforma bom lását kísérte. E nnek eredményeképpen az egész tár­
sadalmat átfogó, vérségi alapú nemzetség átalakult, megszűnt, s helyette a 13. század­
ban háromtípusú nemzetség született: az úri vagy nemesi, a váijobbágy- és az alávetett
nemzetség. Az ősi nemzetségből legkorábban az előkelők váltak ki, létrehozták a sok­
kal szűkebb körű, de szintén vérségi jellegű nemzetségüket. A nagyúri nemzetségek
kialakulásának kezdete tehát a 12. századra tehető, amint erre a magyar krónika és egy
1183. évi oklevél adatai is utalnak.
A nemzetségek megnevezésében nem figyelhető meg rendszer. Kétségtelen, hogy
gyakran a Szent István-kori birtokszerző ős vált a nemzetség névadójává, így pl. H ontról
és testvéréről, Paznanról a Hontpaznan, Csanádról pedig a Csanád nemzetség kapta
nevét. A Vecelintől származó nemzetség Vecelin fiától, a l l . század első évtizedeiben
élt Rádról nevezte el magát. Ugyancsak Szent István kortársa lehetett az a Csák, aki a
Csák nem névadója volt. Érdekes, hogy a Péter király alatt Magyarországra érkezett
Gutkeledek nem a Salamon korában nagy szerepet játszó Vidről, hanem a Kálmán-
kori Gut és Keled ispánokról nevezték el magukat. Az Atyusz nemzetség attól az
Atyusztól származtatta magát, aki 1121-ben megalapította az almádi monostort. A ké­
sőbb Szentemágocsnak nevezett nemzetséget Anonymus még Kölesének nevezte, al­
kalmasint a 12. század közepi Kölese ispán után. A Kőszegiek és a Héderváriak család­
ja Héder nembelinek hívta magát, az elnevezés arra a Héderre utalt, aki - Wolfer nevű
testvérével együtt - II. Géza alatt érkezett Magyarországra. A Bárkalán nem egyik név­
adója (Bánk bán is ebbe a nemzetségbe tartozott) a 12. század végi Kalán pécsi püs­
pökben keresendő. Egyetlen olyan nemzetséget sem ismerünk, amelyik névadó őse
Szent István előtt élt volna. Ez csakis azzal magyarázható, hogy az úri nemzetségek a
nagy tekintélyű, birtokszerző elődöt tették meg kultuszuk tárgyává. Vagyis az úri nem ­
zetségek felbukkanása és a rendszer elterjedése nem független a birtokjog igazolásá­
nak szándékától. A nemzetséget a közös őstől való leszármazás tudata kapcsolta össze
és az a tény, hogy közös helyre (az ún. nemzetségi monostorba) temetkeztek. A ren d ­
szer erejét mutatja, hogy azoknak a külföldről jö tt személyeknek a leszármazottai is
nemzetségeket alkottak, akiknek az elődei az ősi magyar nemzetségeknek nem voltak
tagjai. Az úri nemzetségek megjelenése érdekes kettősséget eredményezett a társa­
dalom felső köreiben. A 12-13. század folyamán a birtokfelosztások következtében
előrehaladt a kiscsaládok kialakulása és kiválása a nagycsaládi kötelékből. A kiscsalá-
dok egy nagy közösség, a nem zetség kötelékébe integrálódtak. A gazdálkodás egysé­
ge a kiscsalád volt, a nemzetségre a jogbiztosítás, valamint a kultikus hagyományok
ápolása maradt.
Az új berendezkedés politikájának és a világi nagybirtokosság, a bárók előretörésé­
nek krónikása volt Anonymus a 13. század elején. Igaz, Anonymus a magyar honfogla­
lás regényes történetét írta meg, rövid utalás formájában Szent Istvánig vitte csak az
eseményeket, de olyan kulcsregényt készített, amelyben korának problémái tükrö­
ződtek. A legnagyobb valószínűség szerint a gesta 1210 körül íródott, amikor a m erá­
niak, azaz „a rómaiak legelik le Magyarországjavait”.158Teljesen újszerű Anonymusnál
a világias hangvétel. A tárgyalást ott zárta le, ahol a keresztény Magyarország története
lényegében elkezdődött, vagyis Szent István királlyal. Célja a pogány kor m egörökíté­
se volt. Amikor a régmúlt számos nagy értékű emlékezetfoszlányát megörökítette,
határozott szándék vezette tollát. Bizonyítani akarta, hogy a saját korában élő családok
 AZ 1222. EVI ARANYBULLA 209

ősei vérük ontásával szereztek maguknak földet. S hogy ezt megtehessék, ellenségre
volt szükségük. így keltek életre a gesta lapjain, jobbára helynevekből, a honfoglaló
magyarok soha nem létezett ellenfelei. A régm últ és a saját kora közötti szálakat Anony­
mus rajzolta meg. A nemzetségeket honfoglaló magyar és kun vezérektől eredeztette
(így a Csák, a Kalán, a Kölese, a Szemere, a Maglód és a Baracska nemet). Kölese és
Szemere, a róluk nevezett nem ek névadói egy nemzedékkel voltak idősebbek Anony-
musnál, Kalán pedig egykorú lehetett a névtelen jegyzővel. Anonymus tudatosan tett
olyan megjegyzést, hogy pl. a honfoglaló vezérek egy O hat nevű kun katonának a
Tisza m entén (ahol még ma is megvan az O hat név) Árpád vezér kegyéből nagy földet
szereztek, amelyet leszármazottai egészen mostanáig, vagyis a gesta írásáig birtokoltak.
A honfoglaló Árpád vezér megformálásában Anonymus számára II. András szolgált
mintául: Árpád éppen úgy nagy adományokat tett, örökített el tisztségeket, helysége­
ket, birtokokat, sőt még vármegyét is, m int II. András. Anonymus - franciaországi
hatásra és a merániakkal szembeni ellenséges érzületei következtében - elsőként
használta a magyar nemzet (gens Hungarie) fogalmát, amely a Magyar Királyság terüle­
tén élő összes népet magába foglalta.

A királyi szerviensek és a váijobbágyok

A 13. század első negyedében alakult ki a későbbi évtizedekből jól ismert királyi
szerviensek rétege. Ennek a társadalmi csoportnak a tagjai eredendően vagyonos
közszabadok voltak, mivel azonban a közszabadok vagyonnal nem rendelkező vagy
vagyonát vesztő rétege lesüllyedt az alávetett osztályba, a föforterm inus már nem m inő­
sítette egyértelműen a közszabadok tehetősebb rétegét. A királyi szerviensek távoli
ősei a Szent István korában vitéz (miles) névvel illetett elemek voltak, közvetlen elődei
pedig azok a szabadok, akik a királyi házban (udvarban) teljesítettek szolgálatot, s
földvagyonnal rendelkeztek. A III. István-kori Gab fia Botus u tán ilyen lehetett az a
Zerzowoy pozsonyi várjobbágy, akit Imre király 1197-ben hűségéért azzal a szabadság­
gal ruházott fel, hogy az ispánok nem ítélhettek felette, s mind ő, mind utódai a királyi
udvarban örökös szabadságot nyertek. 1212-ben II. András a szabad hospes származású,
de II. Géza alatt várjobbággyá minősített Alykon fiát, István klerikust visszaállította
korábbi szabadságába, és királyi házába fogadta.
A ü/ier fogalomváltozása következtében szükség volt a közszabadok tehetős rétegé­
nek megnevezésére, a királyi szerviens (serviens regis) term inus csak igen nehezen
alakult ki. Nem szerepelt a Váradi Regestrumban sem, ahol a szerviemnek gondolha­
tó elemek szabad ember (liber homo), teljesen szabad (omnino liber) vagy katonáskodó
férfi (vir militaris) néven fordultak elő. Korábbi, m ár a 12. század végére visszavezető
nyomokat nem számítva hiteles és teljes terjedelm ében ism ert oklevélben első ízben
1217-ben bukkant fel a királyi szerviens elnevezés. II. András király hűsége jutalm ául
Oroszt kivette a zalai vár szent királyjobbágyainak sorából, s megengedte, hogy testvé­
reivel és prédiumaikkal örökös aranyszabadságban éljenek a király szerviensei között.
Árpád vezér társaságában lakmároztak Anonymus gestájában is a szerviensek Attila
király városában (Óbudán) .Jellemző Anonymus helyzetmegítélésére, hogy m íg a ve­
zérnek és a nemeseknek aranyedényben, addig a szervienseknek és a parasztoknak
ezüstedényben hordatta fel az ételt-italt. Vagyis a névtelen jegyző közelebb ítélte a
szervienseket a parasztokhoz (rustici), semm int a nemeseknek (nobiles) nevezett világi
előkelőkhöz. Ebben túlságosan nagyot nem tévedett.
A királyi szerviens - m int a serviens regis ‘a király szolgálója’ elnevezés is jelezte -
210 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

közvetlenül a királynak tartozott szolgálattal. Ez a szolgálat az egykori közszabad álla­

p o t maradványaként katonai jelleg ű volt; a király és nem a megyésispán vezetése alatt
vonult hadba. Ugyancsak m entesült a megyésispán ítélkezése alól, csak királyi fóru-
m okjoghatósága alá tartozott. Birtoka megvédte attól, hogy lesüllyedjen, és az aláve­
tett népesség számát gyarapítsa, de a birtokosok csoportjának alsó peremén helyezke­
dett el. Az igazi veszedelmet a bárók jelentették számukra. Szívesebben tartoztak ugyanis
a szerviensek közvetlenül a távol levő, éppen ezért csak laza fennhatóságot érvényesí­
tő király alá, m intsem a közelükben élő bárók alá. A szervienseknek tehát fontos
érdekük volt, hogy a királyi hatalom rovására n e erősödjék m eg a nagybirtokosság,
m ert ez érzékenyen érintette volna őket is. Azt kívánták tehát, hogy érjen véget az új
intézkedések politikája.
Hasonló érdek sarkallta a várjobbágyokat, akik eredendően kötött libevek voltak.
Előkelőbb csoportjuk, amely Szent Istvánra vezette vissza szabadságát, már önálló föld-
tulajdonnal rendelkezett, amelyet a vár földjéből hasított ki. Birtokbírásuk biztosította
helyüket a birtokosok csoportjának legalsó részén. A várnépből kiemelt (exemptus)
várjobbágyok sorsa egyelőre bizonytalan volt. Ö rökölt földjeik, szemben a szent király
jobbágyaival, n em voltak, a vár általuk használt földje pedig kicsiny volt, s m ég nem
tudták mindenki számára nyilvánvalóan elismertetni, hogy az az övék. A várjobbágyság
e két csoportját egyaránt kellemetlenül érintette a várbirtokok tömeges eladományo-
zása, mert ez veszélyeztette felemelkedésüket. Rendszeresen tiltakoztak - elsősorban
peres úton - a várföldek elidegenítése ellen, de kísérleteik általában nem vezettek
eredményre. Akcióik, mozgalmaik gyakran a szolgajogállapotú várnépek támogatását
is élvezték, akiket a várbirtokok eladományozása a korábbi helyzetüknél lényegesen
kedvezőtlenebb magánföldesúri függésbe taszított.

Az Aranybulla kibocsátása
A III. Béla halálától az 1220-as évek elejéig eltelt negyedszázad alatt mind a társada­
lom egyes köreiben, elsősorban a birtokosoknál, mind a politikai életben számos
változás történt, komoly feszültségek keletkeztek. A II. András által bevezetett új bir­
tokpolitika megosztotta a magyar társadalmat. A mértéktelen adományozások ellen­
zői számos m ódszerrel próbálkoztak: Béla felléptetésével, királlyá koronáztatásával,
m ajd területi hatalomhoz juttatásával kísérleteztek, kieszközölték az udvarnok-, majd
a várföldek visszavételének elindítását, ám az uralkodót nem tudták rábírni arra, hogy
politikáját feladja. Éppen ezért 1222 elején új módszerhez folyamodtak: palotaforra­
dalom , azaz udvari puccs eredm ényeként kiszorították a hatalom ból II. András régi
híveit, az új berendezkedés politikájának tám ogatóit és haszonélvezőit, s magukhoz
ragadták a kormányzást. Ezek elsősorban a hajdan Imre király körül csoportosuló, de
II. András alatt a hatalomból kiszoruló és a m értéktelen birtokadományozásokból
nem részesült világi előkelők voltak, akik maguk mögött tudhatták a tömegek, a kirá­
lyi szerviensek, a várjobbágyok és a várnépek támogatását. Ezek a bárók eszközölték ki
II. Andrástól 1222 első hónapjaiban az Aranybullát.
Az Aranybulla a 13. század első évtizedeinek magyar viszonyaiból nőtt ki, a benne
foglalt intézkedések nem hozhatók közvetlen kapcsolatba feltételezett aragóniai, je-
ruzsálemi vagy angol mintákkal. Ugyanakkor az Aranybulla beleillik abba a nagy euró­
pai törvényhozási hullámba, amely az 1215. évi lateráni zsinattal indult el, s amelynek
során az egyes országok helyi, világi jogát római-kánoni terminológiával írták le. En­
nek bizonyítékát az Aranybulla egyik (31.) cikkelyének megfogalmazása szolgáltatja.
 AZ 1222. EVI ARANYBULLA 211

Amikor az Aranybulla az ország püspökei, jobbágyai és nemesei számára „összességük­

ben és egyenként” (universi etsinguli) biztosította az ellenállási jogot,159 olyan jogi for­
mulát használt, amely a római jogban jártas egyházjogászok kedvelt kifejezése volt a 13.
század első felében.
Az Aranybulla bevezetése szerint az ország nem eseinek és másoknak Szent István
király által rendelt szabadságát „sok m indenben m egrövidítették”. Ennek az volt az
oka, hogy a királyok olykor haragjukban bosszút álltak, illetve rosszindulatú vagy saját
hasznukat hajhászó emberek tanácsára hallgattak. Mivel az Aranybullában a nem es
(nobilis) megjelölés a világi elitetjelölte, már a bevezető sorok tanúbizonyságát szolgál­
tatták annak, hogy a különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek kiéleződé­
se vezetett el az Aranybulla kieszközléséhez. Nyilván az a csoport tartotta fontosnak
kiadatását, amelynek szabadsága csökkent, vagyis amelyik kiszorult a hatalom gyakor­
lásából azokkal szemben, akik korábban a király közveüen környezetét alkották, s taná­
csaikkal rossz irányba vezették az uralkodót, miközben maguk meggazdagodtak. Arra
is u talt a szöveg a bevezetőben, hogy a király, valam int a háttérbe szorított előkelők
között „emiatt m ár gyakran nem csekély volt az elkeseredés”. Kéréseiknek kívánt m in­
denben eleget tenni András akkor, amikor cikkelyeket alkotott „országunk megjavítá­
sa” érdekében.

Az előkelők az Aranybullában
Az előkelők követelései rendre orvoslást nyertek az Aranybullában. András megígér­
te, hogy egész vármegyéket (még pontosabban: a vármegye királyi kézen levő teljes
birtokállagát) vagy bármiféle méltóságot örök tulajdonul nem adományoz (16.), ugyan­
akkor a becsületes szolgálattal szerzett birtoktól senki sem fosztható meg (17.). A négy
jobbágyon - a világi elit tagjai értendők itt ajobbágy szón -, vagyis a nádoron, a bánon,
a királyi és királynéi udvarispánon kívül senki ne viselhessen két méltóságot (30.).
Elsősorban a „meráni” korszak keserű tapasztalatai miatt kerülhettek az Aranybullába
a nagy hatalmú idegenek elleni cikkelyek. Az egyik előírta, hogy ha az országba ven­
dégek (hospesek, azaz idegenek) jönnek, az ország tanácsa (vagyis a királyi tanács)
nélkül méltóságokra ne emeljék őket (11.). Egy másik cikkely megtiltotta, hogy orszá­
gon kívüli személyeknek birtokokat adományozzanak, s ha már m egtörtént volna, az
ország lakói ezeket az ingaüanokat visszaválthassák (26.). II. András korábbi gazdaság-
politikájával szemben nyílt ellenállást fejezett ki az a ültás, hogy kamaraispánok, pénz­
verők, só- és vámüsztek ne legyenek izmaeliták és zsidók, hanem az ország nemesei
(24.). Más vonatkozásban is nyomot hagyott az Aranybullát kieszközlők elégedeüensé-
ge a király megelőző gazdasági intézkedéseivel szemben. Előírta az egyik cikkely, hogy
az új pénz egy évig legyen forgalomban, s a dénárok minőségben érjék el III. Béla
pénzének értékét (23.). Egy másik passzus csupán Szalacson, Szegeden és a végeken
engedélyezte a só tartását, viszont tilalmazta az ország közepén (25.). Gondoskodott az
Aranybulla a királyt uralkodói jogon megillető adójövedelmekről. A nyestbőradóról —
amelyet elsősorban, bár nem kizárólagosan a Drávántúlon szedtek —úgy intézkedett,
hogy azt a Kálmán királytól származó szokás szerint kell fizetni (27.). Sokkal jelen tő ­
sebb volt annak kimondása, hogy „az ispánok csak az ispánságuk jogán őket megillető
részt élvezzék, a királyt illető többi jövedelmet, tudniillik a csöböradót, a vámot, az
ökröket és a vár jövedelm ének kétharmadát a király kapja meg” (29.).
Fellépett az Aranybulla a hatalmaskodás, az önkényeskedés ellen is. Az egyik cik­
kely a megözvegyült asszonyok hozományát védte (12.). Egy másik a királyi udvart
212 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

követő leghatalmasabb előkelők, ajobbágyok számára írta elő, hogy „a szegényeket

meg ne nyomorítsák és ki ne fosszák” (13.). Ha egy ispán nem viselkedett tisztessége­
sen, vagy várnépeit tönkretette, az eltulajdonított javakat visszavették tőle, és tisztségé­
től megfosztották (14.). Több pontban foglalkozott az Aranybulla az igazságszolgálta­
tás kérdésével. Előírta, hogy minden évben augusztus 20-án a király - akadályoztatása
esetén a nádor - Székesfehérvárott hallgassa meg a peres ügyeket (1.). Ez a nádor
országos bíráskodásban játszott szerepének megnövekedésétjelentette. Ezt erősítette
meg egy másik cikkely, amely szerint „a n ád o r országunk valamennyi em bere felett
különbségtétel nélkül” ítélkezhetett, a nem esek fej- és jószágvesztési ügyeiben azon­
ban a király tudta nélkül ítéletet nem hozhatott (8.). Az udvarispán a királyi udvarban
m indenki felett bíráskodhatott, a királyi udvarban megkezdett perben bárhol mond­
hatott ítéletet, de magánbirtokán tartózkodva nem kezdeményezhetett bírósági eljá­
rást (9.). A megyei udvarispánok illetékességét csak váruk népei felett ism erte el,
míg a tolvajok és az útonállók feletti ítélkezést - az illetékes ispán színe előtt - a
királybírókra bízta (5.). A népítéletnek oly m ódon kívánta elejét venni, hogy megtil­
totta: az eddigi szokástól eltérően a nép ne nevezhessen m eg tolvajokat (6.). Általá­
ban az igazságszolgáltatás érvényesülésének biztosítékául szolgált az a rendelkezés,
hogy „ha valakit bírói eljárás során elítéltek, akkor őt senki a hatalmasok közül meg ne
védhesse” (28.).

A királyi szerviensek az Aranybullában

Az Aranybulla 31 cikkelyéből 11 foglalkozott valamilyen m ódon a királyi szerviensekkel.
Ez önm agában arra utal, hogy az Imre-párti előkelők palotaforradalma m ögött álló
tömegbázist a szerviensek szolgáltatták. Leszámítva egy nehezen értelm ezhető cik­
kelyt, amely a szerviensek birtokai után fizetendő tizedről szólt (21.), a többi 10 kivált­
ságokat biztosított a szervienseknek. Ezek között akadtak kisebb horderejű, alkalmi­
nak látszó intézkedések is. A szerviensek elnyerték a székesfehérvári Szent István-
napi törvénynapon való részvétel lehetőségét (1.). András utódai nevében is biztosí­
totta számukra azt, hogy egy-egy hatalmas ú r kedvéért nem fogják el őket, és nem
okozzák romlásukat, csak akkor, ha előzőleg törvényes bírói eljárás során el lettek
ítélve (2.). Eltiltotta a királyi népelem eket - lovászokat, pecéreket és solym árokat-,
hogy a szerviensek falvaiban megszálljanak (15.). Intézkedett arról, hogy a király disz­
nóit ne legeltessék a szerviensek erdeiben vagy mezőin akaratuk nélkül (22.). Bizto­
sította a szerviensek számára, hogy birtokaik elvesztése nélkül pártolhassanak át a
királytól a fiához, viszont az egyik király által perbe fogott szervienst a per lezárta előtt
a másik király ne fogadja be (18.).
A szervienseket érintő cikkelyek közül ö t olyan kiváltságokat biztosított nekik, ame­
lyek később a sarkalatos nemesi jogok közé számítottak, s ezzel magyarázható, hogy a
kutatók közül néhányan az Aranybullában valamiféle nemesi alkotmányt láttak. Ilyen­
ről természetesen a köznemesség kialakulása előtti időben nem lehet szó, viszont
tagadhatatlan, hogy ezek ajogok a szerviensek révén váltak a köznemesség évszázado­
kon át féltve őrzött kiváltságaivá. Az egyik cikkely mentesítette a szerviensek birtokait
a királyi adók, a szabadok dénárjai fizetése, valamint a beszállásolás (házaikban és
falvaikban történt hívatlan megszállás) alól (3.). Előírta, hogy a fiú utód nélkül elhalt
szerviens birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többiről szabad akarata szerint ren­
delkezzék. Végrendelet hiányában birtokait rokonai örökölték, s azok csak akkor száll­
tak a királyra, ha egyáltalán nem volt rokonsága (4.). Fontos jogot kaptak a szerviensek,
 AZ 1222. EVI ARANYBULLA 213

am ikor mentesültek a megyésispánok joghatósága alól, csupán pénz- és tizedügyei-

ket utalták a megyésispánok illetékességi körébe (5.). A király országon kívüli hadjá­
ratába csak az uralkodó költségén tartoztak vele m enni, kivéve azokat, akik „megyével
vagy a mi pénzünkkel rendelkeznek”, azaz akik valamilyen módon közveüenül függ­
tek a királytól. Ha viszont idegen támadás érné az országot, akkor m inden szerviemnek
h adra kell kelnie (7.). Arról is intézkedett az Aranybulla, hogy a hadjáratban elhunyt
szerviens fiát a király tetszése szerint jutalmazza m eg (10.). Röviden foglalkozott az
Aranybulla a várjobbágyokkal és a különböző nemzetiségű vendégekkel. Mindkét
réteget megerősítette a Szent Istvántól származó, illetve a kezdettől fogva nekik adott
szabadság birtokában (19.).

Az egyház és az Aranybulla
Viszonylag kevés cikkely szólt az Aranybullában az egyházról. Biztosította az egyház
számára az adómentességet (3.). Ugyanakkor két ponton az egyházra nézve sérelmes
intézkedéseket hozott. Az egyik azt m ondta ki, hogy „a tizedet ne váltsák meg ezüst­
ben, hanem - ahogy a föld termi - borban és gabonában fizessék ki, és ha a püspökök
elleneznék ezt, akkor nem fogjuk pártolni őket” (20.). Joggal szám ított a király a
püspökök tiltakozására, hiszen az egyház is igyekezett pénzben (ezüstben) hozzájutni
a korábban terményben szedett, éppen ezért csak nehézkesen, fáradságos szállítások
eredm ényeképpen befolyó jövedelm eihez. Ugyancsak sértette az egyházat a
sótárolással kapcsolatos cikkely. A kiváltságos egyházak már évtizedek óta rendelkez­
tek a sókereskedelem, valamint a sótárolás és -értékesítés szabadságával. A rendelke­
zés, hogy sót csak a Bihar megyei Szalacson, továbbá Szegeden és a végeken tároljanak,
a király érdekeit helyezte előtérbe az egyházakkal szemben. Szalacson és Szegeden
ugyanis régi királyi sóraktár létezett, az előbbi az észak-erdélyi, az utóbbi pedig a dél­
erdélyi sóbányák term ését tárolta. A só raktározásának engedélyezése a határ menti
területeken szintén a királyjavát szolgálta, ugyanis ez a rendelkezés a király érdekelt­
ségébe tartozó külkereskedelem igényeit (a sóexportot) kívánta kielégíteni. Ez a
törvénycikk arra vezethető vissza, hogy az Aranybullát kikényszerítő réteg határozottan
szemben állt András új gazdaságpolitikájával. A tized pénzben szedése kapcsolatban
volt az új intézkedésekkel, a só pedig rendszeres adományozás tárgyát képezte több
uralkodó kezében az egyház számára, ráadásul a sótisztek izmaelita és zsidó bérlők
voltak. Az Aranybulla utolsó cikkelye (31.) egy szűk kör számára, a püspökök, valamint
a világi elitet alkotó jobbágyok és nemesek számára biztosította azt ajogot, hogy amennyi­
b en II. András vagy utódai e rendelkezéssel szembehelyezkednek, joguk legyen el­
lenállni és ellentm ondani a m indenkori uralkodónak, anélkül, hogy ezzel hűtlensé­
get kövemének el. Az Aranybullát kicsikaró Imre-párti, András király alatt mellőzött
előkelők számítottak arra, hogy az uralkodó számos ponton eltér majd az Aranybullá­
ban foglalt rendelkezésektől, s biztosítani kívánták maguknak az ún. ellenállási jogot
a törvényszegő királlyal szemben.
Kevéssel az Aranybulla hét példányban történt kiadása után változás következett be
a királyi udvar összetételében. András menesztette hivatalukból az Aranybullát kiesz-
közlő Imre-párti előkelőket, s azt a körtjuttatta újra hatalomhoz, amelynek tagjait 1222
elején az Imre-pártiak palotaforradalom útján távolították el a király közvetlen környe­
zetéből. Feltehetően ekkor kelt Andrásnak egy 1222. évi kiváltságlevele a magyaror­
szági egyházak számára. Az Aranybullával egybehangzóan m entesítette őket a királyi
adók fizetése alól, biztosította az egyházi bíróságok kizárólagos illetékességét egyházi
214 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

ügyekben az egyházi rend tagjai számára. Nem engedélyezte szolga állapotúak felvé­
telét az egyházi rendbe. Végezetül eltiltotta a klerikusokat a hasznot hajtó illetéktelen
cselekedetek gyakorlásától. Az Aranybulla kiadása után András folytatta a várbirtokok
eladományozásának gyakorlatát. Nem vetett gátat a király a tisztségek halmozásának
sem. 1222 vége felé - éppen az Aranybullában biztosított ellenállási joggal élve - az
Imre-párti előkelők felléptek a király ellen, a királyi szerviensekből és az előkelőbb
várelemekből sokakat maguk mögött tudhattak.
III. Honorius pápa 1222. december 15-i leveléből tudjuk: „Magyarországon újon­
nan elhatározták, hogy az egész nép egy évben kétszer összejöjjön, amikor Krisztusban
kedves fiunk, Magyarország felséges királya személyesen tartozik jelen lenni, és az
ilyen roppant sokaságú tömeg, az ésszerű mérsékletet félretéve, e királytól súlyos és
igazságtalan dolgokat szokott követelni, azt tudniillik, hogy az ország mágnásai és
nemesei, akiket a túlkapásokban bűnösöknek találnak, méltóságuktól és tisztségük­
től megfosztva űzessenek ki az országból, ésjavaikat osszák fel a nép között.”160A pápa
azt tanácsolta, hogy a töm eg maradjon meg az igazság határain belül, sem m it ne te­
gyen a király, a korona és a főemberek személye és javai ellen. A hatalom ban való
részesedésért folyó főúri csoportharcokat használták fel a királyi birtokok eladomá-
nyozása ellen küzdő szerviensek és várjobbágyok, illetve várnépek arra, hogy követelé­
seiknek ismét hangot adjanak. II. András kompromisszumra kényszerült: átcsoporto­
sította a funkciókat hívei között, s az Imre-párti előkelők közül is bevont egyet az új
összetételű kormányba. 1222 után lem ondott egész vármegyék eladományozásáról, s
bizonyos mérsékletet tanúsított a várföldek, általában a királyi ingatlanok elidegení­
tésében is, de lényegében nem adta fel az új intézkedések politikáját. Az 1222. évi
Aranybulla, valamint az azt megelőző, illetve követő, úri csoportharcokkal egybefonó­
dott tömegmozgalmak tehát értek el bizonyos sikereket a királyi hatalom hanyatlásá­
nak megállításában.

KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK

MEGÁLLÍTÁSÁRA

Az Andreanum és a N ém et Lovagrend
Az egyházi nyomásra 1221-ben kiadott királyi rendelet az erőszakosan elfoglalt várföl­
dek visszavételéről nem valósult meg. Az Aranybulla kiadását követő évek nem ked­
veztek ennek a politikának. Ha mérsékeltebb ütemben is, m int 1222 előtt, folytatód­
tak András elidegenítései: 1223-1225-ben várföldeket, királyi erdőőrök földjét, vár­
nép- traansíókatjuttatott idegen kézre. A legjelentősebb adom ány a dél-erdélyi német
hospesek számára szóló 1224. évi kiváltságlevél, az A ndreanum volt, amely széles körű
jogokkal ruházta fel és birtokokkal is ellátta a szászokat. A korábban nagy területen
szétszórtan élő német (szász) telepeseket, akik különböző ispánok fennhatósága alatt
álltak, most egységesen a szebeni ispán hatalma alá helyezte, azért, hogy „az összes
nép Szászvárostól kezdve egészen Barótig... egy nép legyen, és egy bíró által ítéltes­
sék”.161 A terület elhagyására kötelezte II. András m indazokat a népelemeket, akik
vonakodtak a szebeni ispán joghatóságát elfogadni. ígyjutottak el 1224-et követően
Erdély délkeleti csücskébe, a Háromszéki-medencébe azok a székelyek (könnyűlo­
vas, határvédő, szabad jogállású nép), akik az Andreanum kibocsátásának idején még
a körülhatárolt Szászföldön, Sebes, Kézd és Orbó vidékén éltek. Egykori szászföldi
 KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSÁRA 215

lakhelyükre utalt később feltűnő sepsi (azaz sebesi), kézdi és orbai székely elnevezé­
sük, m iként az Udvarhely táján (a Nagy-Küküllő forrásvidékén) megtelepülő telegdi
székelyek neve is visszautalt hajdani szállásterületükre, a Bihar megyei Telegdre. A
székelyek fokozatos keletre nyomulásával a 13. század első felében benépesült a Kár­
pátokig terjedő erdélyi terület keleti sávja.
A Barcaságot 1211 óta kezében tartó Német Lovagrend megkezdte az expanziót a Kár­
pátokon túli terület, Havaselve vagy Havasalföld (terra Transalpina) irányába. 1222-ben a
lovagoknak adta II. András a Kárpátoktól az Al-Dunáig terjedő területet, s 1211-1222
között jelentős adózási és igazságszolgáltatási kiváltságokkal ruházta fel az egyházi
testületet. 1222-t követően a pápa m indinkább önállóan, a magyar királytól függetle­
nül intézkedett a lovagrend ügyeiben. 1223-ban a ren d et kivette a magyarországi
egyházi szervezet fennhatósága alól, és közvetíenül Rómához kapcsolta. 1224-ben pedig
a katolikus egyház feje m ár a lovagok birtokait is a magáénak tekintette. A ren d hallat­
lanul megnövekedett kiváltságai, területi különállása Magyarország más részeitől az­
zal a veszéllyel fenyegetett, hogy a birtokában levő földek elszakadnak az országtól, s
megcsorbul az ország területi integritása. Ezért, miután András nem tudott szót érteni
a lovagokkal, fegyverhez nyúlt, s 1225 első hónapjaiban kiűzte a kereszteseket a Barna­
ságból és Kunországból. Ettől kezdve egy évtizeden át biztatták a pápák (III. Honorius
és IX. Gergely) Andrást a ren d visszafogadására, de m indhiába. A Magyarországból
eltávolított lovagrend utóbb lengyel területeken, a Baltikumban vetette meg a lábát, s
ott önálló államot alapított.

II. András és Béla viszálya

Az Aranybulla kiadását követő években feszültté vált András és Béla viszonya. Ennek
közvetlen oka az volt, hogy Honorius pápa parancsának engedve Béla 1223-ban vissza­
vette nejét, Laszkarisz Máriát. Béla 1223 vége felé apja haragja elől Ausztriába ment.
Távozása lehetőséget biztosított az András politikájával szemben álló előkelőknek,
hogy Bélához csatlakozzanak, aki körül újra párt szerveződött. így pl. Búzád, II. András
pozsonyi ispánja (egyébként a III. István alatt behívott n ém et származású H ahót le­
származottja) , ispánságát odahagyva csatlakozott Bélához, és követte a herceget Auszt­
riába. III. Honorius pápa és VI. Lipót osztrák herceg közreműködésével békéltető
akciók zajlottak le. A pápának az esztergomi érsekhez írott levele világosan kifejtette:
ha András és Béla királyok között vetélkedés folyik, és ném elyek viszályokat szítanak
közöttük, ennek révén elvész az ország békéje, és ez súlyos veszélyek forrása lehet.
Vagyis Laszkarisz Mária eltaszítása, majd visszafogadása csak ürügy volt arra, hogy a két
különböző hatalmi csoportosulás által szított két király, András és Béla szembefordul­
jon egymással.
András 1224-ben visszafogadta az országba Bélát, aki újra elnyerte a szlavón herceg­
séget. A Tengermelléken akkor feudális belháború dúlt. A Bribiriek (a Subicok,
majd a Zrínyiek ősei) által támogatott Béla leverte Domald idegenekből álló hadse­
regét, amellyel a Bribiriek birtokait pusztította. Domald egyébként az 1210-es évek­
ben András új poliükájának egyik haszonélvezője volt. Ez a katonai siker m egerősítet­
te Béla helyzetét hercegségében, ahol valóságos királyi udvar alakult ki körülötte a
spalatói érsekkel, a püspökökkel, a bánnal és az ispánokkal. A fia befolyására félté­
keny András 1226-ban Bélát Erdély hercegévé tette meg, ahol a már két évszázada
létező vajdai különkormányzat magától kínálta a hercegi hatalom létesítését. A Drává­
tól az Adriáig nyúló Szlavónia élére András középső fiát, az orosz hódítás emlékeként
216 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

szintén királyi cím et viselő Kálmánt állította m int herceget. András arra számított,
hogy Kálmán engedelmes eszköz lesz kezében Bélával szemben, s a Béla által az ural­
kodó ellen fordított szlavón előkelőket megnyeri apja ügyének. Számításában azon­
ban csalódott: Kálmán a következő másfél évtizedben rendre Bélához és nem András­
hoz igazította politikáját, ráadásul az Erdélyben gyökértelennek h itt Béla köré hama­
rosan udvar és p árt szerveződött. Béla erdélyi udvarának több tagja m ár Szlavóniában
is szolgálta a herceget, vagyis sokan követték az előkelők közül Bélát a Tengermellék­
ről Erdélybe.

Béla herceg birtokvisszavételei

Éppen a Német Lovagrend kiűzése miatt a magyar uralkodóra neheztelő III. Honorius
pápa vetette fel újra a birtokvisszavételek ügyét. Nem véletlen, hogy első, ilyen jellegű
levelei 1225 nyarán íródtak Bélához és a kalocsai egyháztartomány püspökeihez. Béla
egyenesen bátorítást és csaknem felhatalmazást kapott a pápától, hogy országrészé­
ben (ekkor m ég Szlavóniában) kezdje meg az eladományozott birtokok visszavételét.
A kalocsai érseket és az egyházmegye püspökeit arra utasította a pápa, hogy Andrást a
javak visszavételére sarkallják. III. Honorius egyebek között ezt írta: „Mivel már régeb­
ben megtudtuk, hogy Krisztusban igen kedves fiunk, Magyarország jeles királya —
országa kárára és a király tisztsége ellenére - bizonyos elidegenítéseket hajtott végre,
mi atyai érzületből ezen segíteni óhajtván, ugyanahhoz a királyhoz iratot intéztünk,
hogy az említett elidegenítéseket - az eskü ellenére, ha ilyet tett arra, hogy nem vonja
vissza azokat - igyekezzék visszavonni, mert köteles és koronázásakor esküvel is fogad­
ta országa jogait és koronája tisztességét sértetlenül megőrizni, bizonyára nem volt
m egengedett, h a az ilyen elidegenítések vissza nem vonására esküt tett, s ezért azt
egyáltalán nem kell megtartani.”162Egyelőre azonban Magyarország e téren nem moz­
dult. Ugyancsak a Német Lovagrend ügye miatt tűzte napirendre a pápa a zsidók és a
pogányok (izmaeliták) magyarországi helyzetét. Rosszallását fejezte ki Honorius ami­
att, hogy Magyarországon a szaracénok (izmaeliták) helyzete jobb, m in t a kereszténye­
ké. A pápai akció nem volt alap nélküli, hiszen az Aranybulla tiltó rendelkezései
ellenére továbbra is nagy szerepük volt a zsidóknak és az izmaelitáknak II. András
gazdaságpolitikájában mint bérlőknek, s közülük sokan utat találtak a magyarországi
felsőbb körökbe. A pápai fellépés hatására II. András 1225-1228 között szüneteltette a
várbirtokok elörökítését.
Béla herceg 1228-ban kezdte el a birtokvisszavételeket. Az időpont megválasztásá­
ban számos körülmény szerepet játszott. M indenekelőtt az volt a meghatározó szem­
pont, hogy 1222-t követően is folyt - ha mérsékletesebben is - a királyi ingatlanok
eladományozása. Ráadásul 1227-ben a nádori méltóságba az az A m pod fia Dénes ke­
rült, aki 1216-tól kezdve hosszú éveken át tárnokmester volt, s akinek a neve fémjelez­
te elsősorban az új berendezkedéssel összeforrott gazdasági intézkedéseket (az átté­
rési kísérletet a pénzgazdálkodásra, valamint a továbbra is működő bérleti rendszert).
Béla 1228-ra m egerősödött Erdélyben, hívein kívül élvezte a pápa támogatását is, aki
neheztelt Andrásra a zsidók és az izmaeliták támogatása miatt. 1228-ban András - az
erőviszonyok ismeretében - nem tehette meg, hogy nyíltan fellépjen a birtokvisszavételi
politika ellen. Taktikusan úgy tett, mintha ő állna ennek a politikának az élére, de
valójában ott igyekezett gátolni, ahol éppen módja volt erre.
Béla herceg birtokvisszavétele a „felesleges és haszontalan örökadományok”163res­
taurációjára irányult, vagyis az Im re és II. András által eladományozott várföldek elvé­
 KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSÁRA 217

telére törekedett. Béla herceg bevallottan annak az állapotnak a helyreállításán fára­

dozott, amely III. Béla korában uralkodott, vagyis a III. Béla-kori helyzetet tartotta
kívánatosnak, azt az időszakot, amikor m ég nem indultak meg a királyi hatalm at alá­
ásó, rendszeres birtokelidegenítések. A herceg csak a világiak kezén levő örökadomá­
nyokhoz nyúlt, az egyházi tulajdonba került ingatlanokat nem vonta be a restauráció­
ba. Ellenkezőleg: gyakran hangoztatta, hogy az egyházaknak tett adományokat nem
visszavenni, hanem megőrizni törekszik. Széles körben érintette viszont birtokrestau­
rációja az örökadományokat nyert világiakat. Hozzányúlt Béla herceg II. András leg­
hűségesebb előkelőinek, politikája haszonélvezőinek földjeihez is. így pl. Csák nem­
beli Miklós ispántól, Ugrin esztergomi érsek közeli rokonától, aki korszakunkban az
egyik leggazdagabb előkelő volt, 16 ingatlant vett vissza, és 11-et hagyott meg kezén.
A birtokrestaurációs politika első sikereinek hatására Ampod fia Dénes nádor meg­
bukott, s ezzel tovább javultak e politika következetes megvalósításának esélyei.
Nem véletlen, hogy 1230-ban maga II. András nyilatkozott így egy oklevelében:
mivel bőkezűsége és mértéktelen adományai következtében a vármegyék jogai jórészt
elenyésztek, ezért bölcsebb tanáccsal élve a korábbi állapotok visszaállítására töreke­
dett, megbízta Béla királyt, hogy az összes haszontalan és felesleges örökadományt
felhatalmazásából vegye vissza, e vonatkozásban teljes hatalmat adva neki. Ez azonban
színlelés volt; András nem tekintette m agára nézve kötelezőnek a birtokrestaurációt,
ellenkezőleg, ha némi mérséklettel is, de folytatta a királyi birtokok és várföldek
eladományozását. Béla azonban egyelőre országos m éretű birtokvisszavételi politikát
folytatott, nem kevés eredménnyel. 1231-ben már az elért sikerek alapján írhatta:
„adassék dicsőség az egekben Istennek, és béke a földön a jóakaratú embereknek,
m ert felvirradt a magyarok megváltásának, a királyi méltóság visszaállításának, a koro­
na szabadsága helyreállításának a napja.”164

A visszavétel politikájának kudarca

A királyon kívül Béla herceg politikájával jelentős társadalmi csoportok is elégedetle­
nek voltak: a sérelmi politikát folytató előkelők sokallták, a várelemek pedig kevesell­
ték a birtokok visszavételét, az előbbiek radikálisnak, az utóbbiak mérsékeltnek minő­
sítették Béla akcióját. A Hontpaznan nembeli Szentgyörgyiek, akik az új intézkedések
talán legnagyobb nyertesei voltak, m ár az elvétel évében, 1231-ben visszakapták
II. Andrástól a Béla által elvettjavaikat. Ugyanakkor a várelemek, főleg a várjobbágyok
minden alkalmat megragadtak, hogy a birtokvisszavételek során önálló tulajdonú föld-
hözjussanak, s így biztosítsák bekerülésüket a földbirtokosok közé. Béla azonban el­
határolta magát a várjobbágyok bármiféle (akár a vár, akár saját maguk számára törté­
nő) birtokszerző kísérletétől, s ezzel voltaképpen birtokrestaurációs politikájának tár­
sadalmi bázisát szűkítette le. Béla ugyanis nem merte vállalni azt, hogy a váijobbágyok-
kal együtt a várnépek és egyéb alávetett népelemek mozgalma bontakozzék ki.
1231-ben mindazok, akiket sértett Béla birtokvisszavételi politikája, felsorakoztak
II. András mögött. Jelentős változások történtek a királyi udvarban. Visszatértek And­
rás régi, kipróbált hívei, a nádori méltóságot újra Am pod fia Dénes foglalta el. Rög­
vest megkezdődött a Béla által elvett örökadományok visszajuttatása a megkárosított
előkelők kezére. A Hontpaznan nembeli Szentgyörgyiek után 1232-ben Csák nembe­
li Miklós ispán is visszakapta elkobzott ingatlanait. Ebben a helyzetben Bélának nem
volt módja politikájának a folytatására. A birtokrestauráció ügye, amely a királyi gazda­
ság domaniális jövedelmeinek növelését célozta, 1231-ben megbukott. A belpolitiká-
218 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

ban bekövetkezett újabb fordulat m aga után vonta a magyarországi klérus aktivitásá­
nak növekedését. A főpapok IX. Gergely pápát kérték, hogy gyakoroljon nyomást az
országra, ahol „ha az Apostoli Szék orvoslást nem nyújt, úgyszólván elvész a hit, meg­
semmisül az egyház szabadsága, és nem kis m értékben csökken a királyi tekintély”.
Sérelmezte az egyház, hogy túlságosan nagy Magyarországon a szaracénok és zsidók
hatalm a, akik elnyomják a keresztényeket, hogy a világiak az egyházakat és egyházi
személyeket is adóztatják, világi bíró széke elé idézik őket, hogy „a birtokokat és a
jövedelmeket, amelyeket a királyok adományából m ár hosszú idő óta békésen birto­
koltak, az egyházaktól igazságtalanul elveszik, és a m érhetetlen adományozások ré­
vén, amelyeket bizonyos nemeseknek a király újra eszközölt, súlyosan meg vannak
terhelve”.165A pápa határozott fellépést kért Andrástól a kihágások visszaszorításában,
Róbert esztergomi érseket pedig felhatalmazta az egyházi fenyíték és a világi erő igény-
bevételére az egyház ellen mesterkedőkkel szemben.

Az Aranybulla 1231. évi megújítása

Ebben a politikai helyzetben újították meg 1231-ben a kilenc évvel korábban kiadott,
de a valóságban nem érvényesülő Aranybullát. Jogerősen nem helyezték hatályon
kívül, az egyházat sértő pontjai teh át - legalábbis elvben - érvényben voltak. A 35
cikkelyből álló megújítás számos po n to n változástjelentett, voltaképpen ezek az elté­
rések indokolták m agát a megújítást is. Az 1222. évi Aranybulla 31 cikkelyéből 12
egyáltalán nem került át az 1231. évi megerősítésbe, az átvett cikkelyek közül is több
megváltozott tartalomm al szerepelt, m íg tekintélyes számú új cikkelyt iktattak 1231-
ben az Aranybulla szövegébe.
A változások elsősorban az egyház érdekeit szolgálták. Elmaradtak az 1222. évi Arany­
bullának az egyházra nézve sérelmes pontjai, mint a tized pénzben való szedésének
tilalma (III. Honorius pápa már közvetlenül az Aranybulla kibocsátását követően,
1223-ban a tized pénzbeli fizetésére szólította fel az ország népét), vagy annak megtil­
tása, hogy az ország belsejében sót tartsanak, hanem csak Szalacson, Szegeden és a
végeken. Számos kiváltságot biztosított az 1231. évi megújítás az egyház számára: falvai
m entesültek a megyésispán ítélkezése alól (12.), népei pedig a vármunkától, illetve
a királyi épületekben és műhelyekben való munkától (28.). A nádor általános bírás­
kodásijogköréből kivette az egyházi személyeket és klerikusokat, valamint a házassá­
gi, hitbér-és más egyházi ügyeket, amelyek egyházi bíráskodás alá tartoztak (17.). Egy
cikkely szerint „mivel az országban sokan szenvednek sérelmet a hamis poroszlók
m iatt, ezek idézései vagy tanúbizonyságai ne legyenek érvényesek, csak a megyéspüs­
pök vagy káptalan tanúbizonysága által”,166viszont kisebb ügyekben a szomszédos kon-
ventek vagy kolostorok tanúbizonyságát fogadják el (21.). Ez megnövelte az egyház
szerepét ajogéletben, a már évtizedek óta létező hiteles helyek fontos szerephez ju ­
tottak az igazságszolgáltatásban, illetve ajogi írásbeliség fejlesztésében. Nem vette át az
1231. évi megújítás az egyházi és világi előkelők ellenállási jogát, viszont - ez erős egy­
házi érdekeltségre utal - ennek helyébe az esztergomi érsek által alkalmazható ki­
közösítést állította a megújításban foglalt szabadságot megsértő királyokkal szemben.
Nem változott a királyi szerviensek helyzete és jogállása 1222-höz képest. Amíg
azonban 1222-ben a világi előkelők Imre-párti csoportjával szövetségben érték el ki­
váltságaik írásbeli rögzítését, addig 1231-ben az egyházi hatalmasok oldalán sorakoztak
fel. Érthető ez, hiszen a bárók voltak azok, akik nem a szerviensi szabadságjogok meg­
őrzésén fáradoztak, hanem arra törekedtek, hogy a szervienseket magánfamiliárisaikká
 KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSÁRA 219

tegyék, saját szolgálatukba állítsák. 1231-re febomlott az az alkalmi szövetség, amely a

szervienseket és a várelemeket 1222 táján egy táborba gyűjtötte. A várjobbágyok 1231-
ben szintén elnyerték a szent király által biztosított szabadságot (27.), de a várnépeket
imm ár nem védte cikkely az ispánok hatalmaskodásával szemben. Az 1231. évi meg­
újításból általában hiányoztak a hatalmaskodások elleni törvénycikkek. Ennek az a
magyarázata, hogy az a tömegmozgalom, amelynek eredményeképpen ezek a passzu­
sok bekerültek az 1222. évi Aranybullába, 1231-re lecsendesedett, éppen a szerviensek
és bizonyos mértékig a várjobbágyság leválasztásával. Már nincs szó arról, hogy ajobbá-
gyok (a leghatalmasabb előkelők) a szegényeket ne nyomják el, vagy hogy az új és jó
minőségű pénz egy évig maradjon használatban. Ezeknek a jobbágyoknak az érdekeit
szolgálta annak a cikkelynek az elhagyása is, amely tiltotta az országos tisztségek hal­
mozását.
Az 1231. évi megújítás a királyi hatalom további visszaszorulásáról tanúskodott, je­
lezvén azt, hogy az egyház 1222 utáni politikája legtöbbször ütközött a király érdekei­
vel. Több ponton m ódosult az 1222. évi, idegenekkel kapcsolatos szöveg. Az idege­
nek kezén levő birtokok visszaváltása mellett törvényes form ának minősült az is, hogy
„egyszerűen vissza kell venni azokat” (32.), vagyis ellenszolgáltatás nélkül el lehetett
kobozni idegen tulajdonosaiktól a földeket. Míg 1222-ben az előkelő hospes méltóság­
ba emelésének a királyi tanács hozzájárulása volt a feltétele, most az lett, hogy magyar-
országi lakosoknak kellett lenniük. Ezek az országbajövő nemes vendégek „viszik ki az
ország gazdagságát” (23.). Elérte az egyház annak becikkelyezését, hogy amennyiben
a nádor „rosszul intézné a király és az ország ügyeit”, a király alattvalóinak kérésére
leválthatja (3.). Kimondatták a királlyal, hogy semmiféle adót, behajtást vagy kamara
hasznát nem fog illetéktelenül szedni (6.). A király külföldi hadjáratában való részvé­
telre kötelezte az ispánokon kívül (akik az 1222. évi Aranybullában is kényszerítve
voltak erre) a zsoldosokat, váijobbágyokat, valamint azokat, akiknek a király nagyobb
birtokokat adományozott (15.). Eszerint tehát az egyház arra kívánta szorítani Andrást,
hogy katonai szolgálatot követeljen azoktól, akik nagy adományokat nyertek tőle.
Az Aranybulla 1231. évi megújítását követően azonban semmit sem változott a hely­
zet Magyarországon. Az izmaeliták továbbra is a pénzverő kamara és más közhivatalok
élén álltak. Az izmaeliták jobb helyzete miatt folytatódott a keresztények áttérése a
szaracénok hitére. Az izmaeliták és a királyi tanácsosok felbujtására birtokokat, jövedel­
m eket vettek el az egyházaktól. Ezt látva Róbert esztergomi érsek 1232. február 29-től
kezdődően egész Magyarországot interdiktum alá vetette (vagyis felfüggesztette az
egyházi szentségek kiszolgálását, bezáratta a tem plom okat), a király tanácsosait pedig
kiközösítette az egyházból. Köztük volt Ampod fia Dénes nádor, aki számos egyházi
személyt fosztott meg javaitól, és okozott nekik jogtalanságot, valamint Sámuel egykori
kamaraispán. András közbenjárására az érsek augusztus 20-ig felfügesztette az egyhá­
zi fenyítéket, majd ugyancsak a király akciójára a pápa júliusban utasította az érseket az
interdiktum visszavonására, s a magyarországi helyzet kivizsgálására Pecorari Jakab
praenestei püspök személyében legátust küldött az országba.

A beregi egyezm ény és a zalai szerviensek ítéletlevele

Jakab 1232 végén érkezett Magyarországra, de András király kerülte a vele való találko­
zást. Alapos oka volt erre az uralkodónak, hiszen azon túl, hogy lépéseket tett az
esztergomi érsekkel tám adt feszültség feloldására, korábbi politikáján semmiben sem
változtatott. A királyi pénzügyigazgatás élén továbbra is bérlők álltak, s a sókereskedelem
220 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

szintén a zsidók és az izmaeliták kezén volt. így hátjak ab a magyar király megbízottai-
val kezdett tárgyalásokat, s mivel ezek igen elhúzódtak, más ügyekben is intézkedett.
Legfontosabb lépése az újra megerősödött boszniai eretnekség letörésére irányult; a
keresztény hit terjesztését domonkos szerzetesekre bízta. A tárgyalások ideje alatt
készítette el a pápai legátus jegyzője a beregi egyezmény néven ismert egyházi diktá­
tum szövegét, amelyet a halicsi hadjáratra induló Andrásnak az ország határvidékén,
Beregben nyújtottak át, hogy hagyjajóvá, és tegyen meg mindent megvalósulásáért.
Jellemző, hogy a szöveget nem is II. András, hanem IX. Gergely uralkodási évei sze­
rin t keltezték. András kénytelen volt esküvel fogadni a megállapodás betartását.
A beregi egyezmény három tárgykörben kívánta orvosolni a magyar egyházat ért
sérelmeket: az igazságszolgáltatás és adózás, a zsidók és izmaeliták, valamint a só kér­
désében. Az egyház illetékességet kapott a hitbérrel és a házassággal kapcsolatos
ügyekben (7.), s úgyszintén az egyházi bíróság elé tartoztak az egyházi személyek,
kivéve a birtokperek esetét. András azzal riogatta az egyháziakat és főleg a legátust,
hogy ha az egyház birtokügyeiben megszűnne a király illetékessége, „ez az egyházakra
nézve igen káros és veszélyes lenne, mivel ezáltal az egyház jogaiból sok elveszne”
(8.).167 Biztosította a magyar uralkodó az egyházi személyek teljes adómentességét
(9.). András sikere volt, hogy a legátus által Magyarországra kivetendő adóról nem
döntöttek, hanem a pápa tanácsától tették azt függővé (10.). Sokkal kevesebbet tudott
András elérni a zsidók és az izmaeliták kérdésében. Vállalnia kellett, hogy nem állít
zsidókat és szaracénokat a pénzverés, a só- és adóügyek vagy más közhivatalok élére, s
így nem lesz m ódjuk azoknak a keresztények elnyomására (1.). Jellel kellett őket
m egkülönböztetni a keresztényektől (2.). Zsidók és szaracénok nem vásárolhattak
vagy tarthattak keresztény szolgákat (3.). András ígéretet tett a megállapodásban fog­
laltak évenkénti ellenőrzésére (4.). Szigorú intézkedéseket hoztak a keresztények,
illetve a szaracénok és zsidók együttlakásának meggáüására (5.).
A beregi egyezmény legfontosabb és legaktuálisabb feladata a sókereskedelem
rendezése volt. A sókereskedelem hosszú évtizedek óta az egyház egyik főjövedelmi
forrása volt, de II. András új gazdaságpolitikája, a bevezetett és a zsidókra, valamint az
izmaelitákra alapozott bérleti rendszer megfosztotta az egyházat a só értékesítéséből
származó bevételtől. A beregi megállapodás visszaállította az egyház hajdani szerepét
a sókereskedelemben. Eszerint a sót az egyházak vásárolták meg a sóbányákban, még­
hozzá illendő (és nem drága) áron. A bányától az egyház székhelyéig az egyház népei
fuvarozták a sót, s o tt őrizték. Évente két alkalommal a náluk tárolt sót vételre felaján­
lották a sótiszteknek, akikjó pénzben (friesachi dénárban) vagy ezüstben voltak köte­
lesek Fizetni. Amennyiben a sótisztek nem vásárolták volna meg a sót, akkor azt az
egyházak a saját hasznukra fordíthatták, illetve eladhatták. A beregi egyezmény szöve­
ge m eghatározta a sóért fizetett összeget, s azt, hogy a név szerint felsorolt 29 egyház
mennyi sót tartson vissza saját használatára. Az egyház kapta meg a külkereskedelem­
be kerülő só határ m enti területekre történő szállításának kiváltságát. Végezetül pe­
dig az egyházakat illető sójövedelmek pótlására előírták, hogy az egymást követő öt
évben összesen 10 ezer márkát köteles fizetni a király az egyházaknak kárpótlásul (6.).
András 1235. augusztus 20-án, Béla herceg két nappal később kötelezte m agát a meg­
állapodások betartására. Béla m egerősítő okleveíét nem kancellárja, hanem a pápai
követ írnoka készítette. Kálmán herceg és a világi előkelők később fogadták el maguk­
ra nézve kötelezőnek a beregi egyezményt.
II. András 1233 szeptemberében Jakab pápai követhez írott levelében egészen
szélsőséges m ódon vélekedett a róm ai egyház felségjogairól: Szent István a római
 KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSÁRA 221

pápától kapta koronáját, s ugyancsak a pápa tekintélyével osztotta fel országát püspök­
ségekre. Amikor azonban Bereg szellemében kellett volna cselekednie, sem pénze
nem volt hozzá, sem elszánás nem hevítette. Mivel András elmulasztotta az egyháznak
járó kártérítés megfizetését, a pápai követ távozása (1234) után János boszniai püspök
újra interdiktum alá vetette az országot. Időközben Boszniában m egint fellángolt az
eretnekség, ami m egnehezítette a Domonkos-rendi szerzetesként püspökké lett Já­
nos dolgát. IX. Gergely is beavatkozott a viszályba, s engedélyezte, hogy a kártérítést
András öt év helyett tíz év alatt fizesse meg.
S míg a magyarországi „nagypolitika” szintén ezek az események zajlottak, addig
1232-ben egy sajátos irat született: a Zalán innen és túl lakó összes királyi szerviensek
oklevelet adtak ki. Királyi felhatalmazás alapján nyerték el megyéjük területén a bírás­
kodási jogot, s 1232-ben Bertalan veszprémi püspök kereste náluk a maga igazát az
egyháza muraközi földjét erőszakosan elfoglaló Atyusz bánnal szemben. Az új bírói
fórum annak beismerése volt, hogy a királyi igazságszolgáltatás nem tudta hatékonyan
védeni a szerviensek érdekeit. így a szerviensek, akik 1222-ben az Imre-párti előke­
lőkkel, majd 1231-ben a felső klérussal kötöttek alkalmi szövetséget, hamarosan elju­
tottak az önálló fellépésig, amely szükségszerűen az igazságszolgáltatásban jelentke­
zett, ott, ahol nem jelentett hátrányt gazdasági bázisuk gyengesége, ahol számarányuk
súlyt biztosított fellépésüknek, s ahol élvezték a király támogatását. A zalai szerviensek
1232. évi ítéletlevele az első dokum entum a annak, hogy a birtokeladományozások
folytán meggyengült, halódó királyi vármegye helyén olyan új igazgatási forma szüle­
tik, amelyben a királyi szerviensekre (a későbbi köznemességre) jelentős szerep vár.
Ez volt az első lépés a nemesi megye kialakulása felé.

II. András nyugati és halicsi politikája

Az 1222-1235 közötti évek külpolitikájára nagyjából a II. András uralkodásának első
felében kialakított irányvonal továbbfolytatása a jellemző. A magyar külpolitika formá­
lásába bekapcsolódott Béla herceg is. Változadanul kevés érdeklődést tanúsított And­
rás a nyugati országok iránt. A magyar-osztrák kapcsolatokban VI. Lipót 1230. évi
halála hozott változást. Az új herceg, Lipót fia, Babenberg (Harcias) Frigyes alatt m ár
1230- ban megkezdődtek a magyar terület elleni osztrák katonai akciók. Válaszul Béla
1231- ben becsapott Ausztriába. 1233-ban magyar csapatok pusztítottak Stájerország­
ban. 1233 vége felé András és Béla együttesen tám adt Ausztriára, de a szemben álló
felek nem vívtak nagyobb csatát. 1235 nyarán Frigyes tört be Nyugat-Magyarországra,
ám a magyarok egészen Bécsig szorították vissza az osztrák herceget, aki pénzen vett
békét.
A magyar külpolitika előterében továbbra is a halicsi hódító tervek álltak. Miután
Halicsban meggyengült Msztyiszláv Udaloj fejedelem pozíciója, ugyanis a fő támaszát
jelen tő kunok (polovecek) 1223-ban a Kalka folyó mellett vereséget szenvedtek a
mongoloktól, 1224—1225-ben Peremislt átadta Andrásnak, II. András harmadszülött
fiának. A hatalommegosztást használták fel a halicsiak arra, hogy viszályt szítsanak
Msztyiszláv és András között: Halicsban újraéledt a magyarbarát párt. András herceg
egész Halics megszerzéséhez apja segítségét kérte. II. András serege - amelyhez Le­
szek krakkói fejedelem csapatai is csatlakoztak - 1227 elején indult el, és kezdetben
sorra foglalta el a Halicsi Fejedelemség várait, de előrenyomulását Msztyiszláv megál­
lította, akit Danyilo és Vaszilko is támogatott. E nnek ellenére a magyarbarát halicsi
bojárok (élükön Szugyiszláwal) elérték, hogy Msztyiszláv lem ondott a trónról, és
222 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

Halicsot leányajegyesének, András hercegnek engedte át. András közel három évet
töltött Halics trónján. Ez idő alatt Leszek és Msztyiszláv is meghalt, így már csak András
és Danyilo rivalizált a Halics feletti uralom ért. A lengyel segítséget élvező Danyilo
1230 tavaszán támadást intézett András uralm a ellen, és sikerült Halics várát elfoglal­
nia. András herceg fogságba esett ugyan, de Danyilo - emlékezve II. András iránta
táplált hajdani szeretetére, meg félt is a magyar királytól - rögvest szabadon bocsátotta
András herceget, aki Magyarországra hazatérve azonnal halicsi hadjárat szervezésébe
fogott. Apja parancsára Béla herceg vállalkozott az újabb halicsi akcióra, de az 1230
nyarán lebonyolított hadjárat a magyarok nagy veszteségével járt, Danyilo halicsi ural­
mát nem volt képes m egrendíteni.
Egy év múlva, 1231 második felében újabb sereg indult orosz földre, ebben II. And­
rás, valamint két fia, Béla és András is részt vettek. Sorra foglalták el a nyugat-oroszor­
szági várakat, köztük Halicsot. András herceg visszakerült Halics élére. Ekkorra tehe­
tő a magyar királyfi és a csernyigovi Mihály közti kapcsolat kiépítése. 1233-ban Danyilo
megkísérelte, hogy kivesse fejedelmi székéből Andrást, akit Magyarországról érkezett
segédhad támogatott Tűrje nembeli Dénes vezetésével. Akkor Danyilo m ég nem járt
eredménnyel, de Köten kunjainak támogatásával végül sikerült legyőznie a magyaro­
kat. II. András is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy személyesen megy Halicsba;
elindult, ám augusztus közepén a beregi erdőben utolérte Pecorarijakab pápai legá­
tus követe, s így a halicsi hadjárata elmaradt. Tovább romlott András helyzete Halicsban.
A fejedelemség egész területe felett már Danyilo gyakorolt fennhatóságot, csak Halics
várában tartottak még ki a magyarok. Küszöbön állt a vár bevétele, amikor 1234 elején
András meghalt. Halics megnyitotta kapuit Danyilo előtt, aki átvette az uralm at. Ezzel
a magyar-halicsi háborúskodások csaknem fél évszázados, III. Béla 1188. évi halicsi
beavatkozásával kezdődő korszaka lezárult. Közel 50 éven át törekedtek a magyar kirá­
lyok és hercegek Halics elfoglalására, alávetésére, ez azonban - egészen rövid idő­
szakoktól eltekintve —nem sikerült. 1234 után megszűnt a hódító jellegű magyar
politika Halics irányában.

II. András és Béla herceg déli és keleti irányú érdeklődése

A déli irányú magyar érdeklődés feléledése Béla Erdélybe kerülésével függ össze.
Nagyjából az 1220-as évek második felében került Magyarországtól laza függésbe az
Al-Duna bal partján, a Havasalföld nyugati részén elterülő Szörény. Ekkor m ár jobbára
románok lakták ezt a vidéket, ahol hamarosan kialakult a Szörényi bánság, amely Béla
erdélyi országrészéhez kapcsolódott. Az első Szörényi bánnal 1233-ban találkozunk
Béla udvarának tagjaként. Béla kísérletet tett arra is, hogy bolgár területen, az Al-
D unajobb partján befolyáshoz jusson. 1228-ban eredménytelenül ostrom olta Vidin
várát. Változás következett be a boszniai egyházi fennhatóságban II. András uralkodá­
sa során. Uralkodása első két évtizedében a boszniai püspökség a spalatói érsekség
alá tartozott, 1225 táján az uralkodó Boszniát, Ozorát és Sót, vagyis a Szávától délre
Szerbiáig húzódó területet Ugrin kalocsai érseknek adományozta. Pecorarijakab mű­
ködésének eredm ényeképpen domonkos misszió terjesztette a keresztény h itet Bosz­
niában A boszniai eretnekség kisugárzása elérte Kálmán hercegségét, Szlavóniát is,
ezért 1234-ben IX. Gergely pápa leveleiben Kálmánt az eretnekség kiirtására buzdí­
totta.
Komoly problém átjelentettek Magyarország számára a keleti határai m en tén élő
kunok. A kunok megtérítésében már a N ém et Lovagrend é rt el eredményeket. Nyo­
 KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSÁRA 223

m ába az újonnan létrejött kolduló rendek, elsősorban a dom onkosok léptek. A Do­
monkos-rend alapítója, a spanyol Domingo (Szent Domonkos) éppen a kunok téríté­
sére akart vállalkozni; rendtársát, Magyarországi Pált azzal a megbízatással küldte a
magyarországi rendtartomány megszervezésére, hogy kezdeményezze a domonkosok
kun misszióját. Az első dom onkosok 1221-1223 között érkeztek a kunok közé, de
térítési kísérleteik nem jártak eredménnyel. Második útjuk során már néhány do­
m onkosnak sikerült eljutnia a kunok Dnyeper m enti szállásaira, s megkezdték az
igehirdetést. A kunok 1223-ban a Kalka folyónál vereséget szenvedtek a mongoloktól
(tatároktól), egyre nyugatabbra szorultak, mind közelebb a Keleti-Kárpátokhoz. A do­
m onkos missziók felkeltették az Erdély élére került és a kunokkal közvetlenül szom­
szédos tartományt igazgató Béla figyelmét. 1227-ben a pápai felhatalmazással eljáró
Róbert esztergomi érsek Béla támogatásával nagy eredményeket é rt el a kunok m eg­
térítésében: Bőre és Membrok kun vezérek felvették népeikkel együtt a keresztséget.
Adél-mondvai Milkó székhellyel létrejött a kun püspökség, első főpapja Theodorik,
a Domonkos-rend magyarországi tartományfőnöke lett. Az új püspökséget - amely
Kunországon kívül a Kárpát-medence délkeleti csücskében fekvő barcasági Brassót is
magában foglalta - a pápa hamarosan kivette az esztergomi érsek fennhatósága alól,
és közvetlenül a Szentszéktől tette függővé, azonban magyarországi legátus, az eszter­
gomi érsek révén irányította. A világi igazgatás szempontjából Magyarország m agáé­
nak tekintette Kunországot, legalábbis annak nyugati sávját. Bőre kun vezér 1230-ban
részt vett Béla herceg halicsi hadjáratában. Az egyház megkezdte a tized szedését
Kunországban, Béla pedig adót vetett ki a kunokra. A kun püspökség létesítése és a
járadékszedés népmozgást indított el Kelet-Magyarországon. A kunok és a közöttük
élő románok mellé magyarok és németek települtek a Kárpát-medencéből Moldvába
és Havasalföldre. A kun térítéssel lehet kapcsolatos, hogy az 1220-1230-as évek for­
dulóján felfigyelt a magyarság arra a valahol élő másik magyarságra, amelynek létét
legfeljebb csak értelm ét vesztett emlékképek őrizhették. 1232 táján vállalkozott az
első domonkos misszió a keleti magyarok megkeresésére. H árom évig kutattak siker­
telenül utánuk, és az útra kelt négy barát egyikének, Ottónak sikerült csak a nyomuk­
ra bukkannia. Útbaigazítása nyomán indult el 1235-ben újabb négy barát, köztük
Julianus, megtalálásukra. Kíséretet Béla herceg adott melléjük, költségeiket is ő fe­
dezte, jóllehet m ég elindulásukkor élt II. András.
A 60. éve körüljáró uralkodót élete utolsó éveiben számos csapás sújtotta. András
fián kívül 1233-ban elveszítette második feleségét, Jolán tát is. A házasságukból szüle­
tett leány, szintén Jolanta, 1235-ben I. (Hódító) Jakab aragóniai király felesége lett.
András király 1234-ben harmadszor is frigyre lépett, egy itáliai őrgróf leányát, Beatrixot
vette el. A ránk m aradt házassági szerződés szerint a Magyarország királynéit megillető
jövedelm eken és jogokon kívül nagy összegű p énzt hagyott rá. A fiatal feleség terhes
volt - állítólag azonban nem a királytól, hanem attól az Ampod fia Dénestől, aki a
király legodaadóbb híveinek egyike v o lt-, am ikor 1235. szeptem ber 21-én András
meghalt. Az egresi ciszterci monostorba, második felesége, Jolanta mellé tem ették el.
Harmadik neje, Beatrix Németországban szülte meg fiát, Istvánt, aki az utolsó Árpád-
házi király, III. András apja lett. Az elárvult magyar trónt II. András elsőszülött fia, Béla
herceg foglalta el.
224 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

IV. Béla első évei

IV. Bélát 1235. október 14-én koronázták királlyá. Az ünnepélyes aktuson o tt volt
Danyilo halicsi fejedelem is, aki a király lovát vezette. Ez szimbolikusan Danyilo függő
helyzetére utal, amit az magyaráz, hogy éppen akkor kérte az új magyar király segítsé­
gét hűtlen halicsi alattvalóival szemben. Bélát azonban egyelőre a belső rendterem tés
feladatai kötötték le. Hozzálátott, hogy leszámoljon apja híveivel. Állítólag összeeskü­
vés nyomára bukkant, az előkelők mind II. András, mind Béla mellőzésével maguk
között akarták felosztani az országot. Miután tervük kudarcot vallott, Babenberg Fri­
gyesnél érdeklődtek, hogy m iként tudnák a koronát II. Frigyes császárnak felajánlani.
Ez a szándék csak növelte Béla haragját. Ampod fia Dénest megvakíttatta, Kán nem be­
li Gyulát, aki évtizedeken át II. András hű em bere volt, börtönbe vetette, ahonnan
többé nem is szabadult. András több híve elm enekült Béla bosszúja elől. A hűtlenség­
gel és az ország javainak el tékozlásával vádolt főemberek birtokait Béla elkobozta.
A királyi hatalom növelésének célzatával megtiltotta, hogy bárki - a királyi hercegek,
érsekek és püspökök kivételével - az uralkodó jelenlétében le merjen ülni, s hogy
intézkedésének nagyobb nyomatékot adjon, az előkelők tanácsbeli székeit tűzbe vet­
tette. Ugyanezt a célt szolgálta az írásbeli kérvényezés (petíciózás) bevezetése. Míg
korábban a nemesek személyesen vitték ügyüket a király elé, m ost írott kérvényt kel­
lett beadniuk, s csak a fontosabb ügyekjutottak el az uralkodóhoz. A kérvényekkel az
alországbírói fórum foglalkozott, amely állandó jelleggel Ó budán székelt. (Később -
a 13. század utolsó harm adában - az alországbíró az ún. királyi jelenlét bíróságának
vezetője lett.) Béla király udvarának gerincét azok alkották, akik az elmúlt években
már bizonyították hűségüket iránta.
Ezzel a kipróbált tisztikarral vágott neki újra Béla az 1231-ben kényszerűen abbaha­
gyott birtokrestaurációs politikának. Továbbra is a III. Béla-kori helyzet visszaállítása
volt a király célja. Változott viszont az a kör, amelyre a visszavétel kiterjedt. Míg 1228-
1231 között csak a felesleges és haszontalan örökadományok képezték a birtokrestau­
ráció tárgyát, addig most az örökadományok m ellett a szerviensek, a várnépek, a kirá­
lyi udvarnokok és egyéb, más jogállású személyek ingatlanait, valamint az egyházak
földjeit is bevonták a visszavételbe. Ez utóbbi természetesen a magyarországi egyházak
és IX. Gergely pápa erős ellenkezését váltotta ki. A birtokok visszavételét földbírák
intézték, világi birtok esetén a területileg illetékes megyésispán, egyházi ingatlan
ügyében pedig a megyéspüspök vezette a vizsgálatot. A földbírák a várelemekre és
más királyi népekre támaszkodtak, akiknek létérdekük volt a hajdani királyi birtokok
visszaállítása. Most sokkal kevésbé támogatták a visszavételt a közben önálló földre
szert tett váijobbágyok. Még kevésbé élvezte Béla azoknak az egyházi és világi földbir­
tokosoknak a támogatását, akiket megkárosított, érzékenyen érintett a birtokrestaurá­
ció. A visszavételek sikerét biztosította, hogy Béla csak nagyon visszafogottan adom á­
nyozott új birtokokat, illetve erősített meg régi adományokat. 1238-ban m egtorpant a
birtokvisszavételi politika lendülete. Elkezdte Béla visszajuttatni az egyházaktól elvett
ingatlanokat. A sikereken (a várak földállagának növekedésén) túl Bélának tekintet­
tel kellett lennie a politikai hangulatra is, ezért 1239-ben felhagyott a birtokvisszavételi
politikával. A nemesek egyre gyakrabban emlegették ugyanis, hogy míg más királyok
a hadból megtérteknek vagy a fogságba esettek családtagjainak ingatlanokat „adomá­
nyoztak örök birtoklásra, ez [Béla] pedig nemcsak nem adott nekik semmit, hanem a
már odaadományozott birtokokat is visszavette a sajátjogkörébe és tulajdonába”.168
A birtokrestauráció lezárulása után kezdett hozzá Béla a várelemek és az udvarnokok
helyzetének rendezéséhez. Fő célkitűzése a kötelezettségek tisztázása, a szolgáltatások
 KÍSÉRLETEK A KIRÁLYI HATALOM HANYATLÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSÁRA 225

megállapítása volt. Úgy ítélte meg, hogy az udvarnokok közül sokan jogtalanul jutottak
szabadsághoz, ezért - miként III. Béla tette - elrendelte a szabad udvarnokok lajstrom­
ba foglalását. IV. Béla mindezzel végső fokon a királyi gazdaság helyreállításán fárado­
zott, amely az uralkodó domaniális jövedelmeit alkotta. Az ország jelentős területeire
terjedtek ki a 12. században megszervezett királyi erdőispánságok (voltaképpen a ki­
rály magángazdaságai): pl. Zólyom, illetve annak részei: Liptó, Turóc és Árva, továbbá
Pilis, Bakony, Bereg, Sáros stb. Kísérletet tett az uralkodó arra, hogy mérsékelt számú új
birtokadományait ne jutalom ként, hanem katonáskodási kötelezettséggel adja.

A keleti magyarok, a tatár veszély

1235-ben a keleti magyarok felkeresésére útnak indult négy domonkos barát közül
egyedül Julianus ért célba, sikerült a Volga vidékén megtalálnia a magyar n ép kele­
ten maradt rokonait, akikkel magyar nyelven m eg tudta magát értetni. Julianus volt az
első magyar, aki megbízható híreket hozott a Kelet-Európát fenyegető tatárokról.
A keleti magyarok ugyanis előbb legyőzték a tatárokat, majd szövetségre léptek velük,
és együttesen pusztították a szomszédos tartományokat. A tatárok magyarul is beszélő
követétől értesült Julianus arról, hogy a tatárok nyugati hadjáratra, Németország elle­
ni háborúra készülnek. Az 1236 utolsó napjaiban hazatérő Julianus mind a magyar
királyt, m ind a római pápát tájékoztatta útjáról. Amígjulianus Rómában időzött, Ma­
gyarországról újabb négy Domonkos-rendi szerzetes indult útnak 1237 első hónapja­
iban a keleti magyarok országába, Nagy Magyarországba (Magna Hungária, amelynek
jelentése: ‘régi vagy ősi Magyarország’). Közben 1236 tavaszán elkezdődött Batu kán -
a Mongol Birodalom alapítója, Dzsingisz kán unokája-vezetésével az a nagyszabású
európai hódító hadjárat, amelyről Julianus m ár keleten értesült. A négy barát eredeti
szándékát, a keleti magyarok megtérítését megakadályozta a tatár támadás, amely az
addig szövetséges Volga-vidéki magyarokat sem kímélte. A Rómából visszatérőjulianus
három társával keletre indult, de Szuzdalnál tovább nem jutottak. Batu kánnak a ma­
gyar királyhoz intézett, ám a szuzdali fejedelem kezébe került leveléből m egtudhat­
ták, hogy Magyarország is szerepelt a tatárok hódító terveiben, s Batu a magyar király
önkéntes behódolását várta. A domonkosok sietve visszafordultak, s hírét hozták a
várható inváziónak.
IV. Béla azonban egyelőre nem vett tudomást a Magyarország határai felé közeledő
veszedelemről. A pápa és a császár viszályába ugyan közvetlenül nem kapcsolódott be,
de szóban II. Frigyes császár oldalán kötelezte el magát, s IX. Gergelyhez írt levelében
óva intette a pápát, hogy a fejedelmek világi hatalmába és jogaiba avatkozzék. Béla
azért is támogatta Frigyest, m ert ő szintén ellentétben állt Babenberg Frigyes osztrák
herceggel, aki nem éppen barátságos érzülettel viseltetett Magyarország iránt. Az
1237-1238. években m egélénkült Magyarország érdeklődése a Balkán ügyei iránt.
Kálmán herceg 1237-ben hadjáratot vezetett az eretnekséggel átitatott Boszniába.
Boszniát is és a szomszédos Hulm ot (Hercegovinát) is elfoglalta, de Ninoslav fejede­
lem színleg a katolikus hitre tért, így az eretnekek elleni harc az új boszniai püspökre,
a Domonkos-rendi Pósára maradt. Béla kész lett volna Bulgária ellen vonulni, ha a
pápától m egkapta volna a legátusi felhatalmazást, ami világi ügyekben szabad kezet
biztosított volna számára. Végül is ennek híján a tervezett bulgáriai katonai akció
elmaradt. A magyar király nem vezetett hódító hadjáratot Oroszországba sem, b ár az
egymással vetélkedő orosz fejedelmek gyakran megfordultak Béla udvarában, hogy
m enedéket vagy támaszt leljenek nála.
226 10. A KIRÁLYI HATALOM KEZDŐDŐ VISSZASZORULÁSA

Közben m ind többjei utalt a tatár hadak közeledésére. A tatárokkal szemben csatát
vesztett Köten kun fejedelem 1239-ben bebocsátást kért Magyarországra, s annak fejé­
ben, ha Béla megőrizné népe szabadságát, a katolikus vallás felvételét és a magyar
királlyal való együttműködést ígérte. A kunokban fegyveresei gyarapodását, belső bá­
zisának kiszélesítését látta az uralkodó, így öröm m el tett eleget Köten kérésének, s
1239 őszén m aga is az ország keleti határára m ent, megkereszteltette és nagy pom pá­
val befogadta a kunokat. A nom ád kunok bebocsátása azonban kiélezte az ellentéte­
ket a király és az előkelők között. A kunok tem érdek állatukkal nagy kárt tettek a
vetésekben, szőlőkben, szabados viselkedésük országszerte megbotránkozást keltett.
Ezért az előkelőkkel tartott tanácskozás után Béla elhatározta: széttelepíti a kunokat az
országban, hogy kis egységekben ne okozhassanak károkat. A bárók azzal vádolták a
királyt, hogy kedvez a kunoknak. A király elnyomásukra, megszégyenítésükre és taná­
csuk nélkül hívta be a nom ádokat - vélték a bárók. 1240. decem ber 6-án a tatárok
elfoglalták Kijevet, s néhány héttel később arról érkeztek hírek, hogy „a tatárok Magya­
rországnak Oroszországgal határos vidékeit elpusztították”.
Amikor a legnagyobb szükség lett volna az erők összefogására, „Magyarország a ki­
rály iránt ily rosszindulattal viseltetett”, írta Rogerius, a tatárjárásról emlékiratot készí­
tő szerző.169 Az előkelők egy része egyszerűen nem hitte el a tatárok közeledéséről
szóló híreket, m esének minősítették azokat. Mások egyházi fondorlatnak tekintették,
hogy az egyházfők a veszélyre való hivatkozással távol maradhassanak a római zsinattól.
Ismét mások arra gyanakodtak: a kunok azértjöttek Magyarországra, hogy kikémlelve
az itteni viszonyokat, az ország ellen támadjanak. Béla csak Kijev elestének a h írére
kezdett erődítési munkálatokba a keleti végeken. Személyesen intézkedett az utak
elzárásáról, fatorlaszok építéséről. Hadkészültséget rendelt el a nemesek, a királyi
szerviensek, a váijobbágyok és a várnépek számára. A magyar sereg azonban kevésnek
bizonyult a tatár betörés megakadályozására.
11. A TATARJARAS ES KOVETKEZMENYEI:
KIRÁLYI REFORM OK, NAGYBIRTOKOSI
ELŐRETÖRÉS

A TATÁRJÁRÁS

Vereckétől Muhiig
Az Orosz kapu (a Vereckei-hágó) védelm ére küldött Tomaj nembeli Dénes nádor
1241. március 12-én csatába bocsátkozott a tatárokkal, de vereséget szenvedett, és
csaknem összes emberét elvesztette. Megnyílt az út a tatár hadak előtt a Kárpát-me­
dence belsejébe. IV. Béla 1241. március 15-én értesült az Orosz kapunál tö rté n t vere­
ségről, azonnal Pestre sietett, ahol a magyar hadak gyülekezőhelye volt. Míg Béla a
seregeket és a Babenberg Frigyes osztrák hercegtől kért segítség megérkezését várta,
addig a tatár előőrsök - a királyhoz igyekvő Dénes nádor nyomában - már március 15-én
félnapi járóföldre álltak Pesttől. Március 17-én elfoglalták és kirabolták Vácot, majd
ugyanezen a napon szinte teljesen megsemmisítették Ugrin kalocsai érsek seregét.
Csekély kíséretével m egjelent a magyarok pesti táborában Frigyes osztrák herceg, aki
harcba kezdett a Pest körül portyázó tatárokkal. A gyors tatár sikerek azt az alaptalan
gyanút táplálták, hogy a kunok összejátszanak a tatárokkal, akikről azt hitték: szintén
kunok. Béla nem tudta megvédeni K ötent és kíséretét, az ellenük fordult magyar és
ném et tömeg (Pest ekkor németek lakta település volt) megölte őket. A kunokkal
szemben amúgy is ellenséges érzületű országlakókjeinek tekintették Kötenék meg­
gyilkolását, pogromot kezdtek a kunok ellen, mire a kunok kiváltak a magyar katonai
táborból, dél felé vonulva dúlták, pusztították Magyarország földjét. Ú tközben két
magyar sereggel is megütköztek, ezeket legyőzték, és a Szerémségen át kivonultak az
országból. A kunokkal egy időben Frigyes herceg is elhagyta a pesti tábort. Világossá
vált: Bélának önerejére támaszkodva kell megvívnia a tatárokkal.
Lassan kelet felé indult a magyar sereg, amelyhez azonban még nem é rt el vala­
mennyi katonai erő. Közben a tatárok Vác után egy másik püspöki székhelyet, Egert is
elfoglalták és feldúlták. A tatár portyázók engedték a magyarokat keletre, bár aggódva
figyelték, hogy a magyar had erősebb - legalábbis Sibán, az előőrs parancsnoka úgy
ítélte meg - az övékénél. A három szárnyból álló tatár hadseregnek csak a Batu vezette
fő ereje tartózkodott Magyarországon (a jobbszámy Lengyelországban, a balszárny pe­
dig Moldvában volt), vagyis a 150 ezer főre tehető tatár hadból legfeljebb 60 ezer
hatolt be egyelőre a Kárpát-medencébe. Kérdés, Sibán jól mérte-e fel az erőviszonyo­
kat, hiszen kevéssé hihető, hogy az a Magyarország, amely a 12. század közepén még
legfeljebb csak 30 ezer fegyveres kiállítására volt képes, egy évszázad alatt megdupláz­
ta volna haderejét.
228 11. A TATARJARAS ES KOVETKEZMENYEI: KIRÁLYI REFORMOK...

A muhi csata
A tatár elősereg a Sajó mögé h úzódott vissza, a magyar had pedig a Sajó jobb partját
foglalta el. Szerencséden volt a magyar tábor elhelyezkedése: a magyarok sík terepen
voltak, a tatárok pedig kisebb magaslatról szemmel tarthatták őket. Ráadásul nagyon
szorosan töm örült a szekerek által közrefogott magyar tábor, a sátrak kötelei lehetet­
lenné tették a belső közlekedést. A magyarok készülődését megszemlélő Batu helye­
sen vette észre: ellenfeleinek rossz a harci pozíciója, „nyáj m ódjára valamiféle szűk
akolba vannak berekesztve”.170 A Sajóig akadálytalanul nyomultak előre, ami m eg­
szüntette a magyarok veszélyérzetét, elbizakodottá tette őket. Sokan egyenesen a ki­
rály vereségét óhajtották, azt remélve, hogy ezután nagyobb becsületük lesz előtte.
1241. április 10-ről 11-re virradó éjszaka Sibán előőrse megkezdte az átkelést a folyó
jo b b partjára, de Kálmán szlavón herceg és Ugrin kalocsai érsek megakadályozta part­
raszállásukat. M iután a magyarok nagy része ezzel megnyertnek vélte az ütközetet, és
éjszakai nyugovóra tért, a tatár fősereg két oldalról megkezdte a Sajó nyugati partjának
elözönlését. A tatárokkal szemben derekasan harcoló szlavón herceg, a kalocsai érsek
és a templomos lovagok nem tudták megakadályozni az átkelést. A kora reggeli órákra
Batu és Szübeetej gyűrűje bezárult a magyarok körül, s a tatárok elkezdték a magyar
tábor nyilazását. Igazi csatáról szó sem lehetett, a szekérvárba zárt, szabad mozgási
lehetőségüktől megfosztott magyarok ellenállásra nem, legfeljebb menekülésre gon­
dolhattak, de csak egymás eltiprása árán vergődhettek ki a táborból, ahol viszont nyi­
lakkal, kopjákkal, kardokkal vártak rájuk a tatárok. Béla királyt sikerült kimenekíteni
a gyűrűből. Az uralkodó Eszak-Magyarországon át Pozsonyba ment. Déli irányba tört ki
a sebesült Kálmán herceg, aki Pesten át a somogyi Segesdre érkezett. Életét vesztette
viszont Mátyás esztergomi, Ugrin kalocsai érsek, a győri püspök, Tomaj nembeli Dé­
nes nádor, az országbíró, továbbá számos más egyházi és világi előkelő. A Sajó-torkolat
vidékén, Muhi település környékén a tatárok borzalmas vérfürdőt rendeztek.
A Szent István-i magyar állam 250 éves fennállása során legsúlyosabb vereségét
szenvedte el M uhinál, kénytelen volt eltűrni, hogy az ellenséges haderő az ország
csaknem egész területét birtokába vegye. A katonai vereség okai a hadvezetési, straté­
giai hibák és mulasztások mellett politikai és társadalmi jellegűek voltak. A tatár táma­
dás olyan időpontban érte az országot, amikor a királyi várispánsági szervezet m ár
felbomlóban volt, viszont a kialakulóban levő m agánhadseregek m ég nem bizonyul­
tak kellően erősnek. Az az ellentét, amely a királyi birtokok visszavételét szorgalmazó
Béla, illetve a királyi birtokok m ind nagyobb részét megszerezni akaró urak között
feszült, abban csapódott le 1241-ben, hogy számos előkelő egyenesen az uralkodó
vereségét óhajtotta. A muhi kudarcban tehát Magyarország politikai és társadalmi
válsághelyzete is tükröződött.

A tatár előrenyom ulás és kivonulás

Muhi után megnyílt az út Pest felé, amit háromnapi ostrom (nyílzápor) után elfoglal­
tak. A tatár fősereg tehát április közepén - alig egy hónappal a Kárpát-medencébe
történt behatolás után - már a D una vonalánál állt. Béla közben Pozsonyból Frigyes
osztrák herceg hívására Hainburgba ment, de Frigyes, kihasználva Béla szorult helyze­
tét, megzsarolta. Az 1235-ös békéért fizetett pénz fejében elvette a magyar király érté­
keit, és ráadásul m ég három nyugat-magyarországi vármegyére is rátette a kezét. Béla
innen Segesdet ejtette útba, m ajd feleségével és súlyosan sebesült öccsével továbbin­
d u lt Zágrábba. Kálmán hamarosan belehalt sérüléseibe. Közben a tatár sereg bal- és
230 11. A TATARJARAS ES KOVETKEZMENYEI: KIRÁLYI REFORMOK...

jobbszárnya is behatolt Magyarországra. A balszárny Kádán vezetésével 1241. március

31-én kezdett hozzá Erdély elfoglalásához. Meghódították Radnát, Besztercét, Kolozs­
várt, Váradot. A déli szárny másik ága a Barcaságban legyőzte Pósa erdélyi vajda sere­
gét, megvívta Küküllővárt, Gyulafehérvárt, Szebent és Csanádot. A Csanádnál egye­
sült haderő m egtörte a megerősített Pereg - a mai Kaszaper - ellenállását, ahová 70
falu népessége gyűlt egybe, majd elesett Egres m onostora is a Maros m entén. A tatár
jobbszárny a lengyel- és morvaországi portyázások után Kelet-Ausztriára támadt. Fri­
gyes herceg és szövetségesei azonban kiszorították őket. Frigyes magyarországi kato­
nai akcióba kezdett, seregei egészen Győrig hatoltak, végül Győrt is elfoglalták. A ma­
gyarok verték ki a nyugati végekről az osztrákokat. Míg Frigyes a Duna jo b b partját
dúlta, a Duna bal partján megjelent a tatár sereg északi szárnya. A Felvidéken számos
vár (Trencsén, Nyitra, Pozsony, Turóc, Komárom, Fülek és Abaújvár) nem jutott a
tatárok kezére.
Béla király Zágrábból kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy az európai hatalma­
kat a végveszélybejutott Magyarország megsegítésére bírja. Levelet és követet küldött
IX. Gergely pápához. Ugyancsak levéllel kereste fel IX. Lajos francia királyt. Végső
elkeseredésében Magyarországot h ű b érk ént ajánlotta fel II. Frigyes császárnak, ha
segítséget kap tőle. Frigyes fiát, Konrád ném et királyt úgy akarta érdekeltté tenni a
segítségnyújtásban, hogy a Németország megrohanására vonatkozó tatár terveket tu­
dom ására hozta. Európa azonban nem mozdult. IX. Lajos csak általánosságokat vála­
szolt. A pápa és a császár az egymás elleni küzdelemmel volt elfoglalva. IX. Gergely
nem a tatárok, hanem a Frigyes elleni keresztes had megindítását fontolgatta, s nyíl­
tan megvallotta: segítségadásra csak a Frigyessel vívott harcok elcsitulása u tán gondol­
hat. A császár Bélát vádolta a tatárok sikerei miatt. N ém et földön m egkezdődött a
keresztes had szervezése, Konrád is felvette a keresztet, de amikor látták, hogy a tatá­
rok megálltak a Dunánál, Magyarország megsegítésének ügye lekerült a napirendről.
Közben a tatárok az elfoglalt országrészekben berendezkedtek. A falvak élére elöl­
járóik kerültek, akik behajtották az adókat és ítélkeztek. A lábon álló gabonát betaka­
rították. Mivel egyelőre csak a Dunántúl, valamint a Drávától a tengerig húzódó Szla­
vónia nem jutott tatár kézre, joggal írh atta a délném et Niederaltaichban vezetett év­
könyv, hogy Magyarországot 1241-ben a tatárok 350 évi fennállás után megsemmisítet­
ték. Béla is tisztában volt azzal: csak idő kérdése, hogy a tatárok átkeljenek a Dunán, és
az ország többi részét is elfoglalják. 1242. január 19-én a szlavóniai Csázmáról írott
levelében arra kérte a pápát (valójában ekkor és még másfél évig a pápai trón betöltet­
len volt), hogy „engedje szívéig hatolni a bilincsbe vertek sóhajait, a gyászoló özve­
gyek, árvák és kisdedek zokogását, és hogy a Magyarországon újonnan beplántált egy­
ház iránti buzgóság nyomorultul tövestül ki ne gyomláltassék, minél gyorsabban küld­
jö n Magyarországra olyan harcosokat, akik tudják, akarják és képesek velünk és -
Istennek hála - m ég szép számmal levő mieinkkel együtt Istenért m agukat falként
odavetni, főképpen azért, hogy a D una folyót át ne léphessék”.171
Nagyjából a levél keltezésének időpontjában, 1242januárjának közepén kelhettek
át a tatárok a befagyott Dunán. Pestről kiindulva előbb a túlparti Budát égették fel,
m ajd Esztergom városát foglalták el, de a magaslaton épült esztergom i várat a
Nagymartom családból való Simon vezette számszeríjászok sikerrel védték meg. Szé­
kesfehérvárnak csak a külvárosait dúlták fel, maga a város nem jutott a kezükre, mivel
a hirtelen jött olvadás nem tette lehetővé a mocsaraktól körülvett Fehérvár megköze­
lítését. A pannonhalm i apát vezetésével szintén eredménnyel állta a tatár ostromot a
m egerősített apátság. Miután a tatárok átkeltek a Dunán, megkísérelték, hogy elfog­
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 231

ják Béla királyt. Kádárt eredt az uralkodó nyomába, aki Csázmáról előbb Spalatóba
húzódott vissza, m ajd Trauba m ent. Kádán egészen Trauig követte a királyt, Béla és
családja már arra készült, hogy a nyílt tengeren keressenek m enedéket, de végül is a
tatárok nem kezdtek Trau ostromához. Váratlanul, de tervszerűen és összehangoltan
kivonultak Magyarországból. A gyors távozás oka nemcsak abban keresendő, hogy 1241
végén Belső-Azsiában meghalt Ógödej nagykán, s a magyarországi hadakat vezető Dzsin-
gisz-unokák érdekeltek voltak a trónutódlásban, mivel a következő nagykánt csak évek­
kel később, 1246-ban választották meg. Valószínű, hogy sajátos hadviselésük szerint
jártak el, vagyis a meghódításra kiszemelt országot nem mindjárt az első támadás során
foglalták el. Az első támadással felderítették a terepet, megfélemlítették a népessé­
get, s egy második katonai akció eredm ényeképpen kebelezték be a már megtört,
megalázott országot. Ez a második tatár támadás ugyan nem következett be, de érthe­
tő, ha IV. Béla uralkodásának további évtizedeire rányomta bélyegét egy újabb tatár
támadástól való félelem, illetve a hatékony felkészülés a tatárok elleni védekezésre.

A REFORMOK ÉVTIZEDEI

IV. Béla reformjainak szükségessége

Az, hogy IV. Béla nem tudta megvédeni az országot, korábbi politikája felülvizsgálatára
késztette az uralkodót. Mindezt abban a légkörben kellett elvégeznie, amikor nem
tudhatta, melyik pillanatban zúdulnak újra tatár hadak Magyarországra. Az 1240-es
években többször is olyan hírek keringtek, amelyek újabb tatár fenyegetettségre utal­
tak. Mindjárt a tatárok kivonulásának évében, am ikor 1242-ben Batu serege legyőzte
csernyigovi Mihály kijevi nagyfejedelem fiának, Rosztyiszlávnak a hadát, aki IV. Bélá­
hoz menekült azzal a hírrel, hogy a tatárok háborúra készülődnek. Rosztyiszláv Magyar-
országon maradt, feleségül vette az uralkodó Anna leányát, és fontos szerepetjátszott
a következő két évtized magyar történetében. IV. Ince pápa elrendelte Berthold
aquileiai pátriárka (Gertrúd öccse, tehát IV. Béla nagybátyja) számára a keresztes had
meghirdetését, de a támadás elm aradt. 1245-ben a kijevi m etropolitától érkezett az a
hír, hogy a tatárok Európa ellen készülnek. 1247-ben ismét híre já rta a küszöbönálló
tatár inváziónak, ám ezúttal is vaklármáról volt szó. Erről Béla király IV. Ince pápához
intézett oklevelében 1247-1248-ban ekként szólt: „mint azt több szavahihető bizony­
ságból tudjuk, [a tatárok] szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen
töm éntelen hadat indítanak.”172 Közvetlenül a tatárjárás utáni években gyermekei
házasságát is a tatárokkal szembeni védelem ügyének rendelte alá. Mivel 1241-ben a
keresztény hatalm ak egyike (a pápa, a császár, a francia király) sem segített, Annán
kívül egy másik leányát szintén orosz herceghez, a harmadikat lengyel herceghez adta
nőül, hogy - m int a pápának írta —„tőlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a
tatárok gondosan titkolt terveit”. A tatárjárás tudatosította Bélában Magyarország föld­
rajzi fekvését. Ugyanebben a levélben fejtette ki a magyar király azt a gondolatot, hogy
Európa üdve érdekében erősítette meg a Dunát várakkal, „mert ez az ellenállás vize;
itt szállt szembe Heraclius Koszroesszel a Római Birodalom védelm ében, itt álltunk
mi is, bár felkészületlenül és súlyos csapás után, tíz hónapon át ellene a tatároknak,
pedig országunk akkor még úgyszólván teljességgel várak és védők híján szűkölkö­
d ö tt”. A király szerint Magyarország stratégiai szerepére utal az, hogy Totyla (talán
Attila) „keletről nyugat leigázására jőve kezdettől fogva Magyarország közepébe h e ­
232__________ 11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK...

lyezte székhelyét; a császárok viszont, akik nyugatról harcoltak kelet alávetésére, leg­
gyakrabban országunk határai között gyűjtöttek sereget”.
1241-1242-ben elsősorban katonai kudarc érte Magyarországot, kiderült, hogy az
ország hadereje képtelen érdem i védelmet nyújtani lakosai számára. Ezért a hadászati
reformokat a tatárjáráskor bekövetkezett látványos és gyors katonai kudarc önmagá­
ban indokolta. Ugyanakkor Béla tisztában volt azzal, hogy a változtatások nem merül­
hetnek ki csak a hadviselés megreformálásában, hanem ehhez teljesen új társadalom-
politikára van szükség. A fiaskót nem kis mértékben a királytól elforduló, sőt kifejezet­
ten vesztére számító erők rovására lehet írni, akiket Béla tatárjárás előtti politikája
szembeállított vele. Most aligha lehetett fontosabb feladata, mint őket megnyerni,
hívei közé visszacsábítani. Béla emberi nagyságát mutatja, hogy mindezek véghezvite­
léhez 1241 előtti politikáját meg kellett tagadnia, és egy, azzal ellentétes politikai
kurzust megvalósítania. Maga az uralkodó nevezte azt a politikát, amelyet 1242 után
folytatott, az ország megújításának (renovatio regni).

Az újjáépítés
A magyar történeti köztudat IV. Bélát második honalapítónak tekinti. Ez a vélekedés
azon a feltevésen alapult, hogy a tatárjárás elképesztő m éretű pusztításokat okozott.
A király is általános pusztításról (generalis destructio), illetve elnéptelenedett országról
(regnum depopulatum) beszélt. A már idézett 1247-1248. évi levelében is azt írta: „Ma­
gyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta.” Egy feltevés
szerint az ország embervesztesége 50%-osra tehető, vagyis az a nézet, amely 2 millióra
becsülte Magyarország tatárjárás előtti népességét, 1242-ben m ár csak 1 millió fővel
számolt. M inden jel arra m utat azonban, hogy Bélának a döbbenetes élm ény hatása
alatt megformált véleménye, az ezen alapuló számítások túlzók. Sokkal közelebb áll­
hat a valósághoz az a nézet, amely szerint a népesség 15%-a esett áldozatul a tatárdú-
lásnak. Ez is - attól függően, hogy mekkora népességszámot tételezünk fel a tatárjárás
előtt —két vagy több százezret jelentett, s az sem kétséges, hogy egyes területeken
(főleg a kisebb védettséget jelentő és a tatárok által hosszasabban megszállt alföldi
térségekben) eztjóval m eghaladhatta a népességcsökkenés aránya. Falvak sokasága
tűnt el a föld színéről, érzékeny veszteség érte a szántóföldi kultúrát és az állatállo­
mányt. Bélát nem béníthatta meg az újabb tatár támadástól való félelem, hanem nagy
elszántsággal kellett hozzálátnia a tatárdúlás okozta sebek begyógyításához. Közvetle­
nül a tatárok kivonulását követően intézkedett arról, hogy Geregye nembeli Pál fog­
jon hozzá a Dunától keletre eső, legtöbbet szenvedett országrész helyreállításához:
számolja fel a dögkeselyűk módjára lakmározó útonállókat, rablókat, gondoskodjon a
szétfutott népesség összegyűjtéséről, nyissa meg a komoly bevételi forrástjelentő er­
délyi sóbányákat. Nemcsak az ország keleti, hanem nyugati részén is súlyos gondokat
okozott a megrendült közbiztonság. Rablólovagokjelentek meg, akik m indazt elvit­
ték, ami a tatárdúlás után még megmaradt. Ilyen rablóként viselkedett II. Frigyes
osztrák herceg is, aki az ország nyugati sávját sajátította ki magának, de még 1242-ben
kiszorították onnan IV. Béla hű bárói.
Az újjáépítés részét képezte az országos telepítési program kidolgozása és véghezvi­
tele. A 12. századhoz képest azonban gyökeresen megváltozott a betelepülők összeté­
tele. Akkor elsősorban távoli országokból, Flandriából, a Rajna-vidékről, a ném et terü­
letekről, Itáliából jöttek hospesek, most az idegen bevándorlók zöme a környező orszá­
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 233

gokból érkezett. Közülük a legnagyobb számot (néhány tízezer fó't vagy akár százezer
főt is) azok a kunok tették ki, akik 1241-ben eltávoztak az országból. Visszatérésük
1245-1246-ra tehető. Az ország különböző térségeiben, így a nomadizálást bizonyos
mértékig biztosító Alföldön nyertek elhelyezést, ahol az átlagosnál jóval nagyobb mér­
vű tatár pusztítás lehetőséget adott arra, hogy nagy üres térségeket szálljanak meg. A
kunoktól független, nem nagy létszámú jász csoportok érkezésével is számolhatunk.
Szlávok és ném etek is települtek Magyarországra. A tatárjárás után vett nagyobb len­
dületet a rom án népesség beköltözése a Kárpát-medence déli, délkeleti határaira,
létszámuk a 14. század első évtizedeire érhette el a 40 ezer főt. Az új elem ek megjele­
nésének hatása érződött a településstruktúra fejlődésén is. A tatárjárás utáni országos
telepítési program m indezek ellenére elsősorban belső m igrációtjelentett. IV. Béla
királyi birtokokon szabad telepes falvakat hozott létre. Az e falvakban élő hospesek már
többnyire nem idegenek, a hospes elnevezés nem etnikai, hanem társadalmi jelentésű
volt, a szabadságfok akkor elérhető maximumára utalt. Látványos eredményeket ért el
Béla a korábban gyéren lakott királyi erdőispánságok területén. Új megyék alapjait
vetette meg (Zólyom, Sáros, Bereg, Ugocsa). Az erdőispánságok északi és északkeleti
sávjában 1242-1270 között 18 városjött létre. A telepítés korábban elvileg királyi jog
volt, most viszont újabb és újabb települések létrehozására és kiváltságolására ösztö­
nözte IV. Béla az egyházi és világi nagybirtokosokat. A magánbirtokokon is szabad
telepes falvak jöttek létre.

A hadügyi reform
A hadügyi reform alapja lehetett volna a birtokadományok hűbéries színezetű felté­
telhez kötése, amely közvetlenül a tatárjárás után jelen t m eg Béla politikájában. Még
Trauban tartózkodott a király, amikor 1242 márciusában olyan feltétellel erősítette
meg a Frangepánok ősei számára birtokaikat, hogy a Tengermelléken a királyt két
gályával és három páncélos fegyveressel kötelesek szolgálni. Ezt az alapelvet azonban
nem sikerült következetesen véghezvinnie. Minden bizonnyal azért, m ert a megado-
mányozottak ellenkezését váltotta (volna) ki, és szembeállította (volna) őket a királlyal.
Ezt pedig IV. Béla - a tatárjárás előtti meghasonlásra emlékezve - m indenképpen el
akarta kerülni. Amit azonban nem sikerült a maga és a világi elit vonatkozásában
elérnie, azt támogatta a nagybirtokosok, illetve a kis- és középbirtokosok kapcsolatá­
ban, vagyis azt a folyamatot, hogy a királyi szerviemből magánszerviens, és e minőségé­
ben a nagybirtokos magánhadseregének harcosa legyen. Amikor Béla 1262-ben meg­
erősítette az esztergomi érsekség kiváltságait, elvi igénnyel mondta ki: „Országunk
nemesei alávethetik magukat szolgálatra, egyéb hadakozó nemesek m ódjára.”173Ezzel
a magánfamília, illetve a m agánhadsereg törvényességét biztosította, hiszen ezek a
nemesek döntő mértékben éppen a király fennhatósága alól kerültek a nagybirtok
védelme alá. IV. Béla tehát, levonva a tatárjárás katonai kudarcából adódó következte­
téseket, támogatta a magánhadseregek létrejöttét, megerősítését, és kényszerűségből
ugyan, de részben rájuk alapozta az ország haderejét.
Ugyanakkor a király több eszközt igénybe vett, hogy saját maga is tekintélyes haderő
felett rendelkezzék. Első helyen a kunok említendők. A kunok visszacsábításának
döntően hadászati okai voltak. A királynak égetően szüksége volt egy, csak tőle függő,
igaz, korszerűtlen, könnyűlovas, de nagy létszámú haderőre. Az sem különösebben
zavarta, hogy a kunok m ég pogányok voltak. 1247-1248-ban nyíltan m eg is írta ezt a
234 A REFORMOK ÉVTIZEDEI

pápának: „Befogadtuk a kunokat is országunkba, és sajnos most pogányokkal védel-

meztetjük országunkat, pogányokkal tiportatjuk le az egyház ellenségeit.” A kun tá­
mogatást olyannyira fontosnak tartotta Béla, hogy elsőszülött fiát, Istvánt a kun fejede­
lem - talán Száján - leányával, Erzsébettel jegyeztette el. 1247-ben Béla megállapo­
dást között a jo h an n ita lovagrenddel. Az ispotályosok egyebek m ellett elnyerték a
Szörénységet, valamint az Oltón túl fekvő Kunországot, ahol ekkor m ár román kenéz-
ségek léteztek. Béla feltétele az volt, hogy várakat kötelesek építeni, gondoskodniuk
kell a terület védelméről, és rájuk várt (volna) ezeknek a vidékeknek a betelepítése.
Ez a tatár támadás szempontjából igen kritikus terület volt, aminek —az 1247-1248.
évi, pápához küldött levél tanúsága szerint - a magyar uralkodó tudatában volt: az
ispotályosokat „el is helyeztük a legveszélyesebb területeken: túl a D unán a kunok és
a bolgárok határán, m ert országunk m egtám adtatásakor erre is kapu nyílt a tatárok
serege számára”. A johanniták azonnal „fegyvert fogtak a pogányok és eretnekek el­
len, országunk és a keresztény hit védelm ére”. A szépen indult akció azonban nem
váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a johanniták elhanyagolták kötelezettségeik
teljesítését, és IV. Béla 1260 előtt felbontotta a velük kötött szerződést.
További lépések is fűződnek a hadügyi reform terén a magyar király nevéhez. O
szintén létrehozta a saját famíliáját, ebben különböző társadalmi állású emberek hadi
szolgálataira számított, akik korszerű fegyverzettel rendelkező, páncélos fegyveres­
ként szolgáltak neki. Bár ebben az időben még keveset tudunk a királyi udvar (aula)
hadakozóiról, m indenesetre 1259-től kezdve m ár találkozunk udvari újakkal, akik a
királyi família élmezőnyét alkották. Amit nem sikerült megvalósítania a nagybirtoko­
sok vonatkozásában, azt eredményesen oldotta meg a városok esetében. Már 1242-ben
a Zágráb-Váralján élő, de most a Gréc-hegyre költöztetett lakosságnak azt írta elő, hogy
10 páncélost állítsanak ki számára. Pestre 1244. évi rendelkezés szerint 10, Nyitrára
1248-ban 12 páncélos hadba állítását rótta ki. Ezt az elvet az erdőispánsági (északi)
zónában is érvényesítette. 1243-ban a szepesi lándzsás nemesség (a várjobbágysághoz
hasonló társadalmi csoport) terheit úgy szabályozta újra, hogy ne személyenként mint
könnyűlovasok vonuljanak hadba, hanem m inden négy család szereljen fel és küld­
jö n a királyi seregbe egy páncélost A szepesi lándzsások mentesültek a szepesi ispán
joghatósága alól. 1255-ben ugyanezt Turócra is kiterjesztette, az ott élőjobbágyfiúk hat
családját terhelte egy páncolos kiállításának a kötelezettsége. Rövidesen ez az elv
m egjelent Liptóban is. A királyi h ad erő markáns részét azonban a tatárjárás után is
azok a királyi szerviensek alkották (szabad kis- és középbirtokosok), akik még meg
tudták őrizni a királytól való közvetlen függésüket, és nem kerültek be egy nagybirto­
kos magánfamíliájába. IV. Béla uralkodásának vége felé mind gyakrabban m ár nemes­
nek nevezik őket a források. Ha a nagybirtokosokat nem tudta is a király haderő kiál­
lítására bírni a m aga számára, a társadalom alacsonyabb rétegeiben (várjobbágyi,
szerviensi, hospesv körben) az 1250-es évek végéig élt a feltételes, méghozzá páncélos
felszereléséhez kötött birtokadományozás gyakorlata. Ezzel annak érdekében, hogy
saját rendelkezésére álló fegyveresekhez jusson, hűbéries elvet kívánt megvalósítani,
de uralkodása utolsó évtizedében felhagyott ezzel. A formálódó nemesség nem állt
olyan anyagi szinten, hogy lehetősége lett volna páncélosként csatlakozni a király
mindinkább hódító jellegű háborúihoz.
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 235

A várépítések
A hadászati reform sajátos vetületét a várépítések jelentik. Az idejétmúlt, korszerűt­
len földvárak (a Szent István-kori várispánságok központjai) kártyavárként omlottak
össze a tatár támadáskor, az országban található jó néhány kővár (Esztergom, Pannon­
halma, Lékastb.) eredményesen tudott védekezni, nem került tatár kézre. Adva volt
tehát a király számára a feladat: jó minőségű, tényleges védelmet nyújtó kővárakat kell
építtetnie. Tradicionálisan is a királyé volt a várépítés jo g a (illetve egyszersmind köte­
lezettsége) . Az 1220-as évekig Magyarországon csak a király em elhetett várat, majd az
Aranybullát követően bekapcsolódtak ebbe a magánosok is, de - legalábbis kezdet­
ben - ehhez királyi engedélyt kellett kérniük. 1241-et megelőzően nem sok kővár
ép ü lt A tatáijárás pillanatában bizonyíthatóan legfeljebb 10 kővár állhatott az országban.
A tatárjárás után még egy ideig a királyjárt elöl jó példával, sok várat maga emelte­
tett (illetve régi, várispánsági várat átépíttetett), de hamarosan rá kellett jönnie, hogy
a várépítés terhét - ami sokszorosan meghaladta egy páncélos kiállításának költségét
- m e g kell osztania a társadalommal. Erre azonban sem a várjobbágyok, sem a királyi
szerviensek, sem a városok nem voltak alkalmasak. Nem mutatott élénk érdeklődést a
várépítés iránt az egyházi elit sem, így a király egyetlen partnere - m ajd a későbbiek­
ben őt e téren felülmúló riválisa - a világi nagybirtok lett. IV. Béla uralkodásának vége
felé mindinkább az előkelők tűntek ki várépítési kedvükkel. Főleg IV. Béla uralkodá­
sa utolsó évtizedében épült a nagybirtokosok jóvoltából sok kővár. 1270 körül az új
típusú várak száma elérte vagy meghaladta a 100-at. Ha éppen 100-ban állapítjuk meg
az 1270 körüli várak számát, akkor a tulajdonlás aránya szerint 37 volt a királyé, 63 a
nagybirtokosoké. Ez azonban nincs egyenes arányban a politikai hatalommal, vagyis
nem jelentette azt, hogy a hatalom nagyobbik része m ár 1270 táján kikerült a király
kezéből, és döntően a várakkal rendelkező világi elit kezébe került volna.
A várral rendelkező nagybirtokosok egy része ekkor még a király feltétlen hívének
számított. A várak viszonylag csekély számából adódóan éppen csak elkezdődött az a
folyamat, amely egyre több vár egyre kevesebb nagyúr kezében történő összpontosítá­
sához vezetett. IV. Béla haláláig egy-egy család (vagy nemzetség) kezében legfeljebb
három , esetleg négy vár volt, de a birtokosok többsége egy-két várral rendelkezett.
Tagadhatatlan, hogy a védelmi célzattal indult várépítések már Béla országlása idején
eltértek eredeti céljuktól. A várak egyre kevésbé stratégiai fontosságú helyeken épül­
tek, s egyre kevésbé vállalhatták azt a feladatot, hogy veszély esetén nagyobb tömegű
népességet fogadjanak be. A vár egyre inkább az uradalm i központ szerepét töltötte
be, kiemelkedett a várúr hatalma alatt álló falvak közül, amelyek m int a vár tartozékai
ellátták a várat. Az erősség presztízsrangra emelkedett, szimbolizálta urának erejét,
helyet adott az igazgatási centrumnak. Ajobbára nagybirtokosok által folytatott várépí­
tések csillapodni nem akaró láza néhány évtized alatt átrajzolta Magyarország politikai
térképét. A várispánsági váraktól független, új típusú várak rendszerének kiépülése
gyökeres átalakulást jelen tett a határvédelemben. 1241-ben a nyugati határon álló
földvárak (a hajdani határispánsági központok) még a király kezében voltak, 30 évvel
később egy-egy határszakasz védelmét m ár egy-egy nagybirtokos család vagy nemzet­
ség (a H éder nembeli Kőszegiek, a Hahótok) birtokában levő várak látták el.
Fontos szerepetjátszottak Béla elképzelésében a megerősített városok. Amikor 1242
végén megvetette a Gréc-hegyen az új Zágráb alapjait, telepesek egybegyűjtését szor­
galmazta, hogy az országnak ez a része a határ nyugalma érdekében megerősítve le­
gyen. 1247-ben egy tatár támadás hírére indult el a budai vár építése, amelynek során
236___________11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK...

pesti polgárok telepedtek meg a budai Várhegyen. (Ezt követően ez a település visel­
te a Buda nevet, míg a korábbi Budát az Óbuda név illette meg.) A Várhegyen ugyan
vár épült, de valójában új típusú településforma született meg, az erődített település,
a váras hely, ahol maga a város lett a vár. 1249-ben a tatárok visszatértétől való félelem
m iatt a király Esztergom város népét a várba telepítette, s a vár falain belül részt bizto­
sított a polgárságnak. Ugyancsak ekkortájt intézkedett a székesfehérvári polgároknak
a várban való elhelyezéséről.

A birtokpolitikai reform
Újragondolást igényelt a tatárjárás előtti birtokvisszavételi politika, amely elidegení­
tette Bélától az egyháziakat és különösen a világi előkelőket. Egyelőre szakított ezzel a
gyakorlattal, és nagy lendülettel maga is birtokok adományozásába kezdett. 1244-ben
a horvátországi Cetina megye összes földjét a spalatói érseknek, 1251-ben a szintén
horvátországi Bribir megyét a Subicoknak adta. 1261-ben a felvidéki Sempte, 1263-ban
pedig a nyugat-magyarországi Locsmánd comitatust idegenítette el. Ebbe a sorba illik
ajohannitáknak 1247-ben tett jelentős adománya. IV. Béla számos esetben a birtok­
adományozást katonai feltételhez, meghatározott számú katona kiállításához kötötte.
Miközben politikai megfontolásokból birtokadományaival az előkelők étvágyát igye­
kezett kielégíteni, hozzálátott a jogtalanul elfoglalt várföldek visszafoglalásához, és
élete végéig nem m ondott le a birtokrestaurációs politikáról. 1248-ban Szlavóniában
kezdődtek el a birtokvisszavételek. A Drávától a tengerig húzódó területen 1242-1246
között Tűrje nembeli Dénes hercegi rangban látta el a báni teendőket; egyetlen adat
szerint 1246-ban a nem rég királlyá koronázott István herceg, Béla király elsőszülött fia
is viselte a szlavón hercegi titulust. Később Gutkeled nem beli István bánként, majd
szintén hercegi rangot nyerve kormányozta Szlavóniát. 1248-ban Béla király István
bánnak és a zágrábi püspöknek parancsba adta a zagorjei vár jogtalanul elfoglalt föld­
jeinek visszavételét. A Szepességben 1249-ben vizsgáltatta felül a király a földek tulaj­
donosi viszonyait. A kezdetben csak egyes országrészekre kiterjedő birtokvisszavételi
politika 1254-re vált országos méretűvé.
1254 őszén Béla Vácott három megye (Nógrád, H ont és Gömör) területén fekvő és
gazdátlanná vált birtokok ügyében gyűlést (kongregációt) tartott, s o tt- m i n t később
kelt oklevele m egállapította - ezzel a programmal lépett fel: „a tatár pusztítás után
országunk feldúlt állapotát meg akartuk javítani, és m indenkinek a m agáét (suum
cuique) visszaadni, és a tatárok szörnyű öldöklése miatt örökös nélkül m aradt, elfoglalt
birtokokat ajogrendnek megfelelően vissza akartuk szerezni.”174Nagyjából a váci gyű­
léssel egy időben bízta meg Rátót nem beli Loránd n ád o rt a tatárjárás óta jogtalanul
elfoglalt várföldek, az asztalnokmestert pedig a hasonlóan illetéktelen kezekbe jutott
udvarnokföldek visszavételével. A királyi megbízottak m ellett a megyei birtokosok is
szerephez jutottak az eljárás során. Itt m ár nemcsak a királyi birtokok visszavételéről
volt szó, hanem a pontosan szabályozott tulajdonviszonyok megállapításáról is. Jól
m utaya ezt IV. Béla egyik 1256. évi oklevele, amelyben úgy fogalmazta meg a birtok-
rendezés célját, hogy a hívei számára tett adományokat őrizze meg a király, azokat
viszont, amelyeket vakmerőén elfoglaltak, jogos helyzetébe állítsa vissza. A rendezés
alapelvévé a tatárjárásig elért eredm ények (és már nem a III. Béla-kori állapotok)
váltak, tehát csak a tatárjárás után jogtalanul elfoglalt földekre terjedt ki a rendezés.
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 237

Birtokrendezésről azért lehet beszélni, m ert a birtokvisszavétel összekapcsolódott a

nemesi birtokok pontos körülhatárolásával, a várjobbágyok földjének a várnép földjé­
től való elkülönítésével. Ez a birtokrestaurációs politika 1258-ig tartott.

Az államháztartási reform
A 13. század közepére teljesen egyértelművé vált, hogy Bélának az a terve, miszerint
vissza kell térni a III. Béla-kori állapotokhoz, vagyis a domaniális jövedelmek rendsze­
réhez, nem járh ató út. Béla maga jö tt rá erre, és feladta korábbi elképzeléseit. U tat
engedett a regále jövedelmeknek, de jól vette észre, hogy teljes egészében nem leh et
arra építeni az ország bevételeit. Éppen ezért államháztartási reform ja egyaránt szá­
molt regále jo gon (királyként) szedett és dom aniális jellegű (földesurat megillető)
jövedelmekkel. A domaniális bevételeket elsősorban az északi, északkeleti erdőis-
pánsági régió szolgáltatta. Ha kisebb m értékben is, de az ország belső vidékein szin­
tén voltak - részint erdőispánsági alapra épülő —udvari gazdaságok (Segesd, Pilis,
Bakony stb.). Ugyancsak domaniális jellegű jövedelmeket szolgáltattak a még m egma­
radt vár- és udvarnokföldek, amelyek száma a birtokrendezések révén növekedett.
Az értéktelen pénzek hosszas magyarországi korszakát IV. Béla azzal zárta le, hogyjó
minőségű pénzt veretett. Ennek következtében kiszorultak a magyarországi piacról
mind a friesachi dénárok (1244 után m ár n em szerepelnek), m ind a veretlen ezüst.
A pénzverés ugyan továbbra is kamarabérlet keretében folyt (1250 táján egy Bécsből
bevándorolt zsidó, Henel bérelte), de az ellenőrzés az esztergomi érseket illette meg.
Az ország különböző pontjain (Budán, a Szerémségben) újabb pénzverő kam arák
létesültek. Az évenkénti pénzbeváltás rendszere azonban sértetlenül m egm aradt.
Egyetlen területe volt az országnak, ahol a reform olyan messzire jutott, hogy m eg­
szűnt a kényszerbeváltás. Ez Szlavónia volt, ahol Gutkeled nembeli István szlavón bán
1255-től az újonnan létesített pakraci (utóbb zágrábi) kamarában a friesachi dénárokkal
azonos súlyú állandó pénzt veretett, s az így elm aradt kamara haszna helyett háztartá­
sonként fizetendő egyenes adót (collecta) vetett ki. A pénzügyi viszonyok normalizálása
serkentőleg hatott a kereskedelemre. A vámok rendezésére az 1250-es években ke­
rült sor. M ind az út-, mind a vásárvámok esetében a mennyiségi szempontok helyébe
minőségiek kerültek, meghonosodott az értékvámolás. A vámfizetést az áru értékétől
tették függővé, az értékesebb árukra értéküknek megfelelően magasabb vámot vetet­
tek ki. IV. Béla nem törekedett a bevételek m indenáron való növelésére, a társadalmi
szempontoknak rendelte alá a gazdaságiakat. A fontosabb városok országos, a kisebb
jelentőségűek regionális (egy vagy néhány megyére kiterjedő) vámmentességet él­
veztek. A teljes körű városprivilégium magába foglalta a szabad vásár fogalmát, azaz azt
a jogot, hogy a vásárjövedelmek a várost illették. A király értékvámokhoz elsősorban a
külföldiektől jutott. Látványos a domaniális jövedelmek átváltása regále jövedelmek­
re a bányászat terén, amely a királyi magángazdaság kereteiből kiszakadva városi vállal­
kozássá vált. Bár a bánya tulajdonjoga a királyt illette, de az érc a vállalkozóé lett, aki
bányabért (urburá) fizetett a kincstárnak. Rendkívüli adókat (collecta, exactio) IV. Béla is
vetett ki, de valóban csak rendkívüli esetekben (pl. a királyi család valamelyik tagjá­
nak házassága esetén). Ezt az adófajtát a királyi szervienseknek, azaz a nemeseknek is
fizetniük kellett.
238__________ 11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK...______________

IV. Béla és István ellentéte

Komoly belső feszültségek keletkeztek IV. Béla és elsőszülött fia, István között, mi­
helyt István elérte 18. életévét. 1257-ben az uralkodó fiát Erdély élére állította herceg­
ként, majd a stájer hercegi méltóság rövid viselése után 1260-tól egészen 1270-ig újra
Erdélyt kormányozta István. Szlavóniát IV. Béla kisebbik fia, Béla 1260-tól 1269-ben
bekövetkezett haláláig igazgatta hercegi címmel: ő ebben a tisztségében apja politikai
vonalvezetésének következetes híve és támasza volt, míg az uralkodónak Istvánnal
támadt nézeteltérései szinte m indennaposak voltak. Noha az ellentét a felszínen a
király és a fia összeférhetetlenségében jelentkezett, valójában szembenállásukban a
hatalomból részesedni akaró urak pártokra szakadása, az eltérő nagyúri érdekek nyílt
ütközése játszott meghatározó szerepet. Nem szilárd körvonalakkal egymástól elkülö­
nülő táborok álltak szemben, hanem a pillanatnyi helyzetnek megfelelően kialakult
és személyi összetételükben igen gyorsan változó csoportok. Általánossá váltak a ki­
rálytól való el- és visszapártolások. István 1264. évi számadása szerint a herceg a befolyt
adóból, só- és ezüstjövedelmeiből nagy tételeket fordított ingatag bárói megnyerésé­
re, IV. Béla főem bereinek átcsábítására.
Béla és István fegyveres összecsapását egyelőre még megállapodásokkal el lehetett
halasztani. Először Pozsonyban léptek megegyezésre. Az ország nyugati fele Béláé
maradt, a keleti országrész Istváné lett. István felvette a Magyarország ifjabb királya
(iuniorrex Hungarie) címet. Röviddel később, 1262. decem ber 5-én a Heves megyei
Poroszlón újították meg az egyezséget. István ígéretet tett arra, hogy megelégszik a
pozsonyi alkuban elnyert birtokokkal ésjövedelmekkel, nem tör sem apja koronájára,
sem testvére, Béla szlavón hercegségére, s visszaadja a király báróitól és szervienseitől
elvettjavakat. Kölcsönösen elhatározták, hogy egymás híveit nem csábítják magukhoz,
és nem fogadják be őket. 1263. május S-án a Nógrád megyei szakáli monostornál újabb
pontokkal egészítették ki egyezségüket. Ebben István erőteljes fellépést sürgetett az
egyik királytól a másikhoz m enekülő bűnösökkel szemben, s megígérte, hogy az apjá­
hoz csatlakozókat nem üldözi, ellenük vagy birtokaik ellen hadat nem indít, s kifejez­
te reményét, hogy Béla is hasonlóan jár el István híveivel.
A megegyezések azonban csak időlegesen voltak képesek elhárítani a fegyveres
összecsapást. István országrészében teljesen szuverén uralkodóként viselkedett: pénzt
veretett, udvar alakult ki körülötte, nádort tartott, önálló külpolitikát folytatott. Első­
sorban az előkelők ösztönözték a két uralkodót az összecsapásra, akik a harcból is
hasznot akartak húzni. István herceg egy oklevele nyíltan bevallotta: egyik régi híve
sarkallta az apja elleni háborúra. A fegyveres összecsapást 1264-ben Béla hívei robban­
tották ki: a királyi sereg Erdélyre rontott, Dévánál azonban a herceg hada aratott győ­
zelmet, amelyet Csák nem beli Péter vezetett. Az északon tám adó királyi seregrész
Patak elfoglalásakor fogságba ejtette István feleségét, Kun Erzsébetet, valamint gyer­
mekeiket. Egészen a Kárpátokig előrenyomultak, s elfoglalták Beregben Baranka vá­
rát. Béla sikereinek hatására István hívei közül sokan átpártoltak a királyhoz. Ennek az
lett a következménye, hogy István szinte teljes országrésze Béla uralma alá került, s a
herceg visszaszorult a barcasági Feketehalom várába. Ide azonban egy híve felm entő
sereget hozott, a vár védőinek sikerült kitörniük az ostromgyűrűből. Ennek a siker­
nek a következményeként az újra gyarapodó hercegi sereg egészen a Dunáig szorítot­
ta vissza Béla fegyvereseit. A d ö n tő ütközetet 1265 márciusának elején a Pest megyei
Isaszegnél István nyerte meg, a királyi sereg vezére, Kőszegi H enrik két fiával együtt
fogságba esett. A csatát követően az érsekek közreműködésével helyreállt a béke a
királyi apa és fia között, Béla elismerte István jo g át az ország keleti feléhez, a foglyok
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 239

mindkét oldalon visszanyerték szabadságukat. A fegyveres csatározást a Nyulak szige­

tén (a mai Margit-szigeten) 1266 márciusában kötött megegyezés zárta le, amely job­
bára a régi szerződések pontjait ismételte: kölcsönösen ígéretet tettek, hogy egymás
híveit nem fogadják be, és adókkal, más kivetésekkel nem terhelik őket. Kötelezték
magukat egymás jogainak tiszteletben tartására s ajogtalanul elvettjavak visszaadására.

Az 1267. évi dekrétum

A belső nyugalmát visszanyert országban 1267 augusztusában Esztergomban Béla ki­
rály, valamint az erdélyi és a szlavón herceg elé járultak „Magyarország összes nemesei,
akiket királyi szervienseknek m ondanak”,175hogy tartsák m eg őket a Szent István ki­
rálytól nyert szabadságukban. Mivel az uralkodó és fiai a bárókkal tartott tanácskozás
eredményeképpen kéréseiketjogosnak találták, 10 cikkelyből álló törvényt adtak ki.
A dekrétum elsősorban a nemes megjelölést kapott szerviensek panaszait kívánta
orvosolni, nem egy helyen a korábbi szabadságokat újítva meg. A 10 cikkelyből hét
kapcsolatban áll az 1222. évi Aranybullával (ezért nem indokolatlan e dekrétum ot
mintegy a harmadik Aranybullának nevezni, bár nem függtek rajta aranypecsétek),
mindössze három a teljesen új (a 2., az 5. és a 10. szakasz). Feltűnő, hogy a cikkelyek
azokat a sérelmeket teszik szóvá, amelyeket a nemesek a tatárjárás után szenvedtek el.
Ezek a felszólamlások voltaképpen IV. Béla tatárjárás utáni reformpolitikáját támad­
ták: a telepítéseket, a városfejlesztést, a birtokpolitikai, valamint a kancelláriai refor­
mot. A királyi szerviensekből köznemességgé váló társadalmi csoport saját chartáját
hozta létre 1267-ben, ami nagy nyomatékkai hívja fel a figyelmet arra, hogy a nemesek
m eglepően határozott (korai rendi jellegű ismérveket mutató) öntudattal rendel­
keztek, mivel képesek voltak felismerni együvé tartozásuk mellett sérelmeik közös
jellegét, illetve azt, hogy ezek orvoslása csak együttes fellépéssel lehetséges.
Az 1267. évi dekrétum rendelkezései mögé oda kell képzelni (mert a valóságban is
ott állt) a fordított, ellentétes helyzetet. H a azt olvassuk a dekrétumban, hogy a neme­
sek népei mentesültek az adók és a megszállás alól (1.), ennek becikkelyezését az
indokolta, hogy a király évtizedek óta különféle adókat vetett ki a királyi szerviensekre.
Ilyen m ódon kell a többi cikkelyt is értelmezni. A dekrétum megtiltotta az uralkodó­
nak, hogy nemeseket bírói ítélet nélkül elfogjon, vagyjavaikat megkárosítsa (3.). Biz­
tosította - engedély elnyerése után - a nemesek szabad pártváltoztatását a király, illet­
ve fiai között (4.). Intézkedett az elfoglalt nemesi földek visszaadásáról (5.). Az örökös
nélkül elhalt nemesek birtokaihoz és javaihoz csak az uralkodó, valamint a bárók
rendelkezése után lehetett nyúlni (6.). A nemesek külföldi hadjáratba nem kénysze­
ríthetők, csak ha önként akartak hadba vonulni, avagy fizetségért tették ezt (7.).
A hadjárat során elhunyt nemesek birtokait nem engedte a király kezére háramolni,
hanem azt írta elő, hogy öröklött birtokaik rokonságuknak maradjanak, a vásárolt és
szerzett ingatlanok pedig azé legyenek, akinek az elhalt életében adományozni akar­
ta (9.). A kancelláriai reform ban testet öltött nemesi sérelm et orvosolt a törvény,
amikor kimondta: „a nem esek ügyeit kérvények nélkül kell elintézni” (10.). Szólt a
dekrétum a vár- és udvarnokföldek visszaadásáról (2.), rendelkezett az augusztus 20-i
székesfehérvári törvénynapok megtartásáról (8.), zárórészében pedig felhatalmazta
az esztergomi érseket arra, hogy a nemesi szabadságot megszegő uralkodót egyházi
fenyítékkel sújthassa.
240__________ II . A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK...______________

A nem esi m egye kezdetei

A zalai szerviensek 1232. évi ítéletlevele óta országosan eló'rehaladt a lassan kialakuló
nemesség öntudatra ébredése, identitásának kiformálódása. 1248 táján Győr és Ko­
márom megyében magukat egy társadalmi csoport tagjaiként, a nem esek társasága­
ként (collegium nobilium) nevezték m eg a nemesek. Az, hogy a több gyökérből összetevő­
dő köznemesség politikai erőtjelent, és mint ilyen a királyi hatalom számára felhasz­
nálható, először István ifjabb király számára vált nyilvánvalóvá. 1262 végén István öt
megye nemesei és másjogállású em berei részvételével gyűlést tartott, amelyen orszá­
gos horderejű kérdésben kérték ki a nemesek véleményét. Ez az első eset, hogy az
egyházi és világi eliten kívül az uralkodó más társadalmi csoportot is megkérdezett.
Ez tekinthető a nemesség első közjogi elismerésének. Ezek az összejövetelek segítet­
tek tudatosítani a nemesség együvé tartozását, és felvértezték azzal az öntudattal, amely
az 1267. évi dekrétumból kiviláglik. Ennek egyik cikkelye azt írta elő, hogy a fehérvári
törvénynapon, azaz augusztus 20-án „minden megyéből két vagy három nemes” köte­
les megjelenni. Ezek a nemesek megyéjük nemesi közönségét képviselték. A nemes­
ség országos elismerésénél tehát m egjelent a képviselet (representatio) elve. Az 1267.
évi dekrétum ban foglaltak végrehajtása kapcsán a nemesi megye alakulásának két­
ségbevonhatatlan bizonyítékára bukkanunk.
Az 1267. évi törvény intézkedett a nemesek - alsóbb rendű népelem ek által elfog­
lalt - földjeinek visszaadásáról, am inek intézésére két báró kapott felhatalmazást,
olyanok, akikben az uralkodócsalád és a nemesek egyaránt megbíztak. A vizsgálatok
1268-ban indultak meg a Dunántúlon (Zala, Somogy és Veszprém m egyében). Vala­
melyik báró elnöklete alatt nemesi tagok alkották a bizottságot. Ok a megyei nemes­
ség választott em berei voltak, akiket a király „kiküldött” (valójában m egerősített).
Amikor tehát 1268-ban Somogy megyében az ispán és a nemesi képviselők együtte­
sen bíráskodtak nemesi birtok ügyében, akkor valójában az ispán és a nemesi megye
tisztikara lépett működésbe. 1268-ban Zala megyében még tisztább formában mutat­
kozott meg a nemesi megye jelenléte. Itt királyi utasításból a zalai ispán - az 1267. évi
dekrétum ban előírt birtokrendezéstől függetlenül - m ár kifejezetten a négy szolga­
bíróval és még más nemesekkel együtt tartott ítélőszéket két nemes perében. Az erről
az ügyről készült irat tekinthető a nemesi megye által kiadott legelső írásos dokumen­
tumnak. A nemesi megye a Dunántúl bizonyos megyéiben azáltal született meg, hogy
a megyésispán és a szolgabírák ítélkezése (akik ezen jogukat külön-külön már hosszabb
idő óta gyakorolták) egybekapcsolódott, amelyet a királyi hatalom elismert. Ebben a
kapcsolatban a nemesi érdekeket hordozó ítéletek foganatosítását a megyésispán
biztosította. A nemesi megyéhez a társadalmi fedezetet a hatalom nélküli nemesség,
a végrehajtó erőt pedig (amely jo b b ára a váijobbágyi rétegből került ki) a társadalmi
fedezet nélküli megyésispán szolgáltatta. A nemesi megyében a képviselet elvét a
megye nemesei közül választott (esetleg a király által kinevezett) szolgabírókjelentet-
ték. A nemesi megye tehát egyfelől a birtokos nemesség önkormányzati szervezete
volt (amelyet a szolgabírák, illetve a m inden nemes számára nyitott megyegyűlések
jelentettek), másfelől azonban továbbra is színtere m aradt a királyi hatalom gyakor­
lásának (amennyiben a megyésispánt továbbra is a király állította a megye élére). A királyi
várbirtokok eladományozásával létalapját vesztette és megszűnt a várispánság a maga
sajátos - a királyi vármegyével azonos - tisztikarával együtt. A legtöbb királyi vármegye
területi módosulás nélkül - belső struktúrájának megváltozásával - változott át neme­
si megyévé, a kései alapítású megyék pedig már eleve ilyen szerkezettel és rendelte­
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 241

téssel születtek meg. A nemesi megye az 1260-as évek végére az ország egyes részein
(főleg a Dunántúlon) élő valósággá vált, de országos elterjedésére m ég hosszú évtize­
deket kellett várni.

Harc a Babenberg-örökségért
A IV. Béla-kori külpolitikáról, illetve annak katonai vonatkozásairól alkotott ítéletnek
is felfogható a magyar krónika rövid jellemzése a királyról: „Békeszerető ember volt,
hadviselésben és ütközetekben a legkevésbé sem volt szerencsés.”176 1242-ben vissza­
vette Kőszeget és Sopront, valamint a három nyugat-magyarországi megyét Babenberg
Frigyestől, de 1243-ban elvesztette Zárát, s 1244-ben a Velencével kötött szerződésben
hivatalosan is lem ondott a tengerparti városról. Mintegy 15 éven át, 1246-1261 között
az osztrák ügyek foglalkoztatták. Frigyes hercegnek a magyarokkal fennálló évtizedes
ellentéte 1246-ban az osztrák-magyar határvidéken fegyveres összecsapáshoz veze­
tett. A csata osztrák győzelemmel végződött, bár IV. Béla élvezte a visszafogadott ku­
nok, valamint a tatárok elől 1242 végén Magyarországra menekült és a király vejévé lett
Rosztyiszláv orosz herceg támogatását. Az ütközetben Frigyes herceg életét vesztette, s
vele fiágon kihalt az Ausztriát uraló Babenbergek dinasztiája. Kezdetét vette a hosszas
küzdelem a Babenberg-örökségért, Ausztriáért és Stájerországért.
1246-ban a Babenberg-családból két nő volt életben: Margit, Frigyes nővére, vala­
mint Gertrúd, az elhunyt herceg unokahúga. Margit II. Frigyes császár fiának halálá­
val megözvegyült, G ertrúd pedig a cseh király, I. Vencel fiának volt a felesége. A német
gyakorlat szerint a m egüresedett hercegségek a császárt illették volna, de ez nem
tetszett a császárral szemben álló IV. Ince pápának. A pápa először támogatta IV. Béla
tervét Ausztria elfoglalására, később pedig H erm ann német gróf mellé állt, aki a
megözvegyült Gertrúd kezével együtt a Babenberg-hagyatékot is elnyerte. Magyaror­
szág csak 1250-ben - a tatár veszélyről szóló hírek elapadása után - kapcsolódott be a
hercegségek birtokáért folyó harcokba, amikor a nyugat-magyarországi területekre
betörő osztrák és stájer urak pusztításának megbosszulására IV. Béla hadat vezetett
Ausztriába, és a hercegség keleti részét feldúlta. 1250-ben meghalt m ind II. Frigyes
császár, m ind Herm ann gróf. A hercegségek élére 1251-ben Vencel másik fia, Premysl
Otakar került, aki a következő évben feleségül vette Babenberg Margitot. Gertrúd
hívására IV. Béla 1252 nyarán betört Ausztriába, Bécs környékét pusztította, Béla kun­
jai pedig Morvaországban dúltak. Dinasztikus és szövetségi politikával is nyomatékot
adott Béla a Német Birodalom keleti hercegségeiért folyó harcnak, Gertrúdot szövet­
ségese, Danyilo halicsi fejedelem fiával házasította össze. A Stájerországban foglaló
Otakar ellen 1253 nyarán Béla király és István herceg hadat vezettek Morvaországba,
Olmütz várát ostromolták, orosz és lengyel szövetségeseik pedig Eszak-Morvaországot
pusztították. IV. Ince pápa nyomatékosan követelte a magyar királytól és Otakar morva
őrgróftól (aki még ez évben, apja halálát követően II. Otakarként a cseh trónra emel­
kedett), hogy békét kössenek. A béke 1254 tavaszán Pozsonyban jö tt létre. Eszerint
megosztoztak a Babenberg-örökségen, Ausztria, valamint Stájerországnak a Semmering-
hágótól északra fekvő része II. Otakaré, Dél-Stájerország IV. Béláé lett. A magyar király
Gutkeled nembeli István szlavón bánt nevezte ki Stájerország kapitányává.
1258 elején azonban a stájerek felkeltek a magyar uralom ellen, a kapitánynak
menekülnie kellett Stájerországból. Az év nyarán Béla király és István herceg hadjára­
ta eredményeként a Semmeringtől délre eső stájer területen helyreállt a magyar ura­
242__________ 11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK...

lom. Az uralkodó nagyobbik fiát, a frissen Erdély hercegévé lett Istvánt Stájerország
hercegévé nevezte ki. A herceg Pettauban rendezte be udvarát. István 1259-ben főleg
kunokból álló sereggel Karintiát pusztította. Az év vége felé azonban a stájerek újból
felkeltek a magyar uralom ellen. Akciójukat Otakar is támogatta, aki egész Stájeror­
szágra vágyott. A stájerek Pettaura és környékére szorították vissza a magyar fennható­
ságot, s a cseh királynak hódoltak. A cseh és a magyar seregek között a Babenberg-
tartományok sorsáról 1260. július 12-én Morvamezőn, Kroissenbrunn-nál döntöttek.
N oha a magyar sereget halicsi orosz, valamint krakkói és mazóviai lengyel szövetsége­
sek is támogatták, az ütközet Otakar győzelmével végződött. A cseh nehézlovasság a
folyóba szorította a Morván átkelt jo b b á ra könnyűlovas kunokból álló magyar sereget.
A békét 1261 márciusában Bécsben kötötték meg: IV. Béla lemondott Stájerországról,
így István is - m ár 1260-ban - stájer hercegi címétől megválva visszakapta Erdély kor­
mányzását. IV. Béla kisebbik fia, Béla herceg feleségül vette a cseh király egyik roko­
nát, s még ugyancsak 1261-ben Otakar házasságra lépett IV. Béla unokájával, Kuni­
gundával. Ezzel néhány évre helyreállt a békesség Magyar- és Csehország között. A Ba-
benberg-örökségért folyó harc e szakasza Csehország győzelmével ért véget, Otakar
Közép-Európa legerősebb uralkodója lett.

A keleti és a déli irányú külpolitika

A tatárjárás előtti évtizedekhez viszonyítva sokkal kisebb figyelmet szentelt IV. Béla az
orosz ügyeknek. 1242 végén m enekült Magyarországra a tatárok elől Rosztyiszláv,
csemyigovi Mihály kijevi nagyfejedelem fia, aki a király veje lett. 1243-ban Rosztyiszláv
magyar segítséggel kísérletet tett a halicsi Peremisl vár elfoglalására, ami sikerrel járt,
de Danyilo halicsi fejedelemmel szemben nem tudta megtartani, így visszatért Magyar-
országra. 1245-ben Rosztyiszláv még egyszer próbálkozott Halics megszerzésével, de
Jaroslawnál a Szán folyó mellett vereséget szenvedett Danyilótól. Mivel Danyilo hatal­
m a megszilárdult Halicsban, s Rosztyiszláv is feladta visszatérésének tervét, IV. Béla
Danyilót elismerte Halics fejedelmének, és 1246 szeptemberében Zólyomban szö­
vetségre lépett vele. Ezt a szövetséget dinasztikus kapcsolat is megerősítette: a magyar
király leányát, Konstanciát Danyilo egyik fia vette feleségül. Ez a szövetség biztosítani
kívánta az ország keleti határait a tatárok ellen, és annak beism erésétjelentette, hogy
a magyar uralkodó nem képes egyazon időpontban sikerrel harcolni nyugaton és
keleten is.
Magyarország déli irányú érdeklődése összefüggött azzal, hogy IV. Béla Rosztyiszlávot
1254-ben a Szávától délre fekvő Macsó élére állította. Rosztyiszláv innen kiindulva
m ég ugyanebben az évben elfoglalta Boszniát. 1255-ben pedig Bulgária északnyugati
részére terjesztette ki fennhatóságát. Ez a magyarázata annak, hogy IV. Béla királyi
címei között ettől kezdve fel-felbukkant a Bulgária királya titulus, amely m J d V. István
alatt állandósult. 1257-ben a bolgár belviszályokba beavatkozva egészen a bolgár fővá­
rosig, Tirnovóig hatolt előre Rosztyiszláv, s felvette a bolgár cár címet, amely nem
jelentette azt, hogy Bulgária nagyobb részét birtokolta. 1259-ben Magyarországról ka­
tonai segítséget kapott a Bulgária felett valóságosan uralkodó Konstantin cár ellen, s
ennek eredm ényeképpen Eszaknyugat-Bulgáriát sikerült megtartania. M iután a Szö-
rénységet, amely közvedenül határos volt Bulgáriával, az 1250-es évek végén elhagyták
ajohanniták, 1260-ban a bolgárok betörtek a Szörényi területre.
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 243

1261-ben, abban az évben, amikor a nikaiai császár m egdöntötte a Latin Császársá­

got, elfoglalta Konstantinápolyt, s visszaállította a Bizánci Birodalmat, IV. Béla és Ist­
ván herceg közösen vezetett hadat Bulgáriába, s Vidin m ellett győzelmet arattak a
bolgárok ellen. Majd István továbbment kelet felé, újabb győztes csatát m ondhatott
magáénak. 1262-ben meghalt Rosztyiszláv, Boszniában és Macsóban két fia, Mihály és
Béla, Eszaknyugat-Bulgáriában pedig az orosz származású Szventszlávjakab lépett örö­
kébe. 1263-ban magyar sereg indult Jakab megsegítésére, s ennek során a Balkán­
félsziget déli részén a bizánci császár hadát is legyőzte, aki Konstantin cár szövetsége­
se volt. Jakab azonban kihasználta IV. Béla és István belháborúját, 1264-ben korábbi
ellenfeleivel, a bolgár cárral és a bizánci császárral szövetkezve a Szörénységet dúlta.
Az 1266 tavaszán m egkötött Nyulak szigeti megállapodás u tán István herceg Jakab
akciójának megbosszulására hadat vezetett Bulgáriába, Vidin és Pleven elfoglalása
után egészen Tirnovóig nyomult előre, m irejakab meghódolt István előtt. 1268-ban a
magyarok I. Uros szerb király ellen hadakoztak, aki Macsót pusztította. A szerbeket
legyőzték, Urost elfogták. A magyar-szerb megegyezés dinasztikus aktussal zárult: Uros
fia, Dragutin elvette feleségül István herceg egyik leányát.
A nagy horderejű magyar-nápolyi szövetség 1269-ben jött létre. I. Károly, aki IX. Lajos
francia király öccse, eredetileg Anjou és Provence grófja volt, pápai támogatással sze­
rezte meg 1268-ban a tényleges hatalmat Dél-Itália felett a H ohenstauf császári di­
nasztia egy tagjától. Károly a Földközi-tenger keleti m edencéjében egyeduralomra
tört, így fő ellenfele a nem régiben helyreállt Bizánci Birodalom lett. Nápolyi részről
indult ki az a kezdeményezés, hogy a Bizánc felé ugródeszkául szolgáló Magyarország­
gal politikai szövetség alakuljon ki. Mivel IV. Béla 1267-ben elutasította Anjou Károly
közeledését, továbbá m ert élete vége felé fiával, Istvánnal szemben unokájának férje,
hajdani riválisa, Prémysl Otakar felé tájékozódott, a kínálkozó nápolyi kapcsolat (s a
nápolyi Anjouk mögött álló pápai támasz) kiváltképpen István érdekeit szolgálta. 1269
szeptemberében pápai jóváhagyással létrejött Károly nápolyi király és István magyaror­
szági ifjabb király egyezsége: kettős házassági kötelék létesítését határozták el. I. Károly fia,
Károly feleségül vette István leányát, Máriát, míg István fia, László herceg Károly leá­
nyának, Izabellának a kezét nyerte el. A házasságokat 1270-ben megkötötték.
A súlyosan beteg IV. Béla 1270 kora tavaszán levélben fordult II. Otakar cseh király­
hoz, hogy halála után feleségét, Máriát, leányát (vagyis O takar anyósát), A n n át „és
mindazon báróinkat, kik hűségben állhatatosan megmaradtak, ha hozzátok folyamod­
nának, atyailag öleljétek magatokhoz, tanáccsal és segítséggel gondoljatok reájuk al­
kalmas időben”.177IV. Béla joggal félt attól, hogy családtagjaira, valamint az ő t támoga­
tó bárókra lesújt majd a bosszúálló István keze. Alig pár hónappal kedves fiának,
Bélának a halála után, 1270. május 3-án m eghalt IV. Béla király, és még ez évben
követte őket Mária. M indhármukat az esztergomi ferences templomban tem ették el.

V. István
Néhány nappal Béla halála után fia, V. István foglalta el a királyi trónt. Közvetlenül
Béla halálát és a koronázást követően magyarországi előkelők kisebbfajta zarándoklata
indult II. Otakarhoz. A sort Anna hercegnő nyitotta meg, Rosztyiszláv özvegye, aki fiát,
Béla macsói herceget látta volna szívesen az ország élén István helyett. Nem alaptala­
nul félt tehát István haragjától. Anna királyi kincseket is vitt magával Csehországba,
244__________ 11. A TATÁRJÁRÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI: KIRÁLYI REFORMOK...

köztük két aranykoronát, királyi jogarakat, egy gyöngyökkel ékesített aranyedényt és

ékszereket, amelyeket Magyarország királyai a legrégibb időktől kezdve őriztek.
IV. Béla leghűségesebb bárói szintén Csehországban találtak m enedéket, így pl. H éder
nembeli Kőszegi Henrik vagy tö b b Geregye nem beli báró. A cseh királynak adták át
nyugat-magyarországi (Zala, Vas, Sopron megyei) váraikat.
V. István első dolga volt, hogy apja híveit elmozdítsa tisztségükből, és saját em bereit
ültesse a vezető méltóságokba. Szakított apjának az 1267. évi d ekrétum szellemében
erőteljesen nem esi érdekeket érvényesítő politikájával, és csak a várjavak visszaszerzé­
sére összpontosított. Emögött a gyengülő királyi hatalom erősítésének szándéka h ú ­
zódott meg. A csehek elleni h áb o rú ra készülve V. István 1270 nyarán Krakkóban szö­
vetségre lépett sógorával, V. Boleslaw fejedelemmel. Októberben a magyar és a cseh
király Pozsony melletti személyes találkozóján két évre szóló fegyverszünetet kötöttek.
A megegyezést azonban egyik fél sem vette komolyan. A magyar seregek már decem ­
berben tám adták Stájerországot és Ausztriát, m ire Otakar 1271 áprilisában m egindí­
totta katonai akcióját Magyarország ellen. A nyugati Felvidékjelentős részét elfoglalta,
egészen a Garam folyóig hatolt előre. A Duna jo b b partján Ovár és Moson került a
cseh haderő kezére. A Rábca-Rába közén sikerült csak Istvánnak megállítania Otakar
csapatát, s ez fordulatot idézett elő a háború m enetében. A magyarok kiűzték a csehe­
ket az ország területéről, még Ausztria és Morvaország területén is üldözték őket.
A hadi cselekmények lezárásaképpen 1271. jú liu s 2-án Pozsonyban megkötötték a
békét. Ebben a IV. Béla-kori status quo fenntartását határozták el: Otakar sem ju to tt
területi előnyhöz, a hozzá m en ek ü lt magyar b árók nyugati határszéli várait sem tart­
hatta meg, de Istvánnak is le kellett mondania m inden jogigényéről Stájerországgal
szemben. Eltekintett a magyar király az Otakarhoz került magyar királyi kincsek vissza­
juttatásáról. A békemegállapodás egyik pontja megtiltotta Otakarnak, hogy támogassa
azokat a magyarországi bárókat, köztük a Kőszegieket, akik V. István elől Csehországba
menekültek. Röviddel a béke megkötése után V. István hívei elfoglalták Kőszegi H en ­
rik Vas megyei várait.
V. István alatt készült el Ákos m ester krónikája. A szerző - akit m inden valószínűség
szerint az Ákos nemzetségből származó Ákos m esterrel tarthatunk azonosnak - egyhá­
zi pályát futott be, életének különböző szakaszaiban pesti plébános, székesfehérvári
őrkanonok, budai prépost, királyi káplán és királynéi kancellár volt. Ákos mester nem
a magyar történelem 12. század második felében (az Álmos-ági történetírással) m eg­
szakadt krónikás fonalának folytatására vállalkozott, hanem Anonymus nyomdokán
haladt tovább. Az általa írt részek elsősorban a régebbi korokra vonatkoztak, az egyes
úri nemzetségek régiségének igazolására szolgáltak. Ákos m esternél már nem Árpád
vezér kegyéből ju to ttak birtokhoz a honfoglaló hősök, hanem „tetszésük szerint sze­
reztek maguknak szálláshelyet”.178 Nála Árpád is csak azért elsőként érkezett a h o n ­
foglalók élén a Kárpát-medencébe, mert Árpád nemzetségének volt tiszte a hadba
indulók előtt és a visszavonulók u tán járni. Ezzel Ákos mester Á rpádot és nemzetségét
a csatlakozott n épek rangjára süllyesztette le. Felháborodásának adott hangot Ákos
mester, amikor a h ét honfoglaló vezér között nem találta Ákos, Bor és Aba nemzetsé­
gét. Ákos a saját nemzetsége volt, a Bor nemből származott Bánk bán, míg az Abák
Sámuel személyében királyt adtak az országnak. Ugyancsak Ákos m ester (más felfogás
szerint némileg korábban egy ismeretlen krónikás) állította össze a külföldről Magya­
rországra érkezett és nagy hatalom ra szert tett nemzetségek rövid történetét. Ákos
mester tanúbizonyságátadta, hogy a lassan tartományurakká növő bárók történetírójá­
nak tekinthető, aki a világi előkelők messzi m últba nyúló történeti tudatának (leg-
 A REFORMOK ÉVTIZEDEI 245

többször hamis tudatának) alakításában, a királlyal szembeni emancipációjának törté­

neti igazolásában az ideológia síkján a tartományúri hatalmat készítette elő.
Amikor 1272 nyarán V. István a Tengermellékre, Anjou Károly szicíliai király meg­
látogatására indult fia, a gyermek László és bárói társaságában, egyik vezető tisztségvi­
selője, Gutkeled nem beli Joachim szlavón bán Lászlót elfogta, és a Drávához közeli
Kapronca várában őriztette. László herceg főúri összeesküvés eszköze lett, fel akarták
használni arra, hogy a királytól bizonyos engedményeket csikarjanak ki. V. Istvánt, aki
egyebek között abban is eltért apja és nagyapja politikájától, hogy nem osztotta fel a
hercegek között az országot, hanem egymaga uralkodott, nem tudták kompromisszum­
ra kényszeríteni. A lázadókat megfosztotta tisztségüktől, s személyi változások történ­
tek a királyi udvarban. Az uralkodó megostromolta Kaproncát, de nem tudta bevenni.
Útjáról visszafordult, és a Csepel-szigeten 1272. augusztus 6-án meghalt. A domonko­
sok Nyulak szigeti apácakolostorának templomában testvére, Margit mellé temették
el. Joachim bán és társai Székesfehérvárra vitték Lászlót, aki elfoglalta a magyar királyi
trónt.
 12. A GAZDASAG ES A TÁRSADALOM
A 13. SZÁZADBAN

A GAZDASÁG

A földm űvelés és az állattenyésztés

A 13. században a földművelés fontosságban, jelentőségben túlnőtt az állattartáson.
Megnövekedett a szántóföld értéke a legelőkkel, berkekkel szemben. A mindinkább
terjedő földművelés igen becsesnek tekintette a trágyázott földet. 1228. évi adatok
szerint a trágyás földnek (terrafimata) és a művelt földnek (culta terra) egyaránt telek
(telük) volt a neve, vagyis a földművelés egyre inkább a legeltetett állatok trágyájával
feljavított földön folyt. A trágyázott föld szembeállítása a füves földdel (terra campestris)
arra utal, hogy a század folyamán az ország bizonyos részein és birtoktípusain áttértek
a vad talajváltó rendszerről a szabályozott talajváltó rendszerre. Ez a szisztéma is egy-egy
földdarab kimerülése u tán új, addig mezőgazdasági művelés alá nem fogott terület
megmunkálását követelte meg, amelyet előbb állatokkal (esetleg még szilajon tartott
állatokkal) trágyáztattak meg. Már nem használták ki végletesen a talaj termőképes­
ségét, hanem a művelési idő lerövidítésével (három-öt év) láttak hozzá újabb terület
feltöréséhez. Végül elfogyott a még mezőgazdasági művelés alá nem vont föld, vissza
kellett térniük az egyszer m ár hasznosított területhez, amely ugyan közben füvessé
vált, de termőképességét nem vesztette el. Mindenesetre a szabályozott talajváltó rend­
szer ciklusainak rövidülése, egyszer m ár művelt terület újra és újra eke alá fogása
megnyitotta a nyomásos gazdálkodásra való áttérés lehetőségét, ami azt jelentette:
évente mindig ugyanazon a területen, véglegesen földművelés alá vont —időnként
azonban tudatosan p ihentetett - táblákon folyt a művelés.
A földművelés területileg is egyre kiterjedtebb lett. Napirendre került az ország
belsejében levő erdők irtása és a terület művelés alá vonása. Az 1220-as években kezd­
ték el irtani a dunántúli Zselicség erdőrengetegét. Nagy szerepet vállaltak az erdőir­
tásban az alávetett népelem ek, a kedvezményeket élvező hospesek, valamint a sűrű
erdőktől övezett vidékeken létesült ciszterci apátságok (Pilisszentkereszt, Pásztó,
Szentgotthárd stb.). A cisztercieket rendjük írott törvényei késztették a földművelés
(és állattenyésztés) folytatására. Ugyancsak terjedt a földművelés a Kárpát-medence
perem területein. Itt szántóterületet jo b b ára csak a korábbi gyepűterület erdőinek
kiirtása után lehetett nyerni. Egy 1271. évi oklevél szerint Bereg és Ugocsa hajdan a
szent királyok vadászterülete volt. A 13. századi falvak m ár döntően földműveléssel
foglalkoztak. A folyóvölgyekben Zólyom (illetve az egész északi erdőispánsági régió)
felé a vándorló telepesek a földműves kultúrát is magukkal vitték.
A földművelés legfontosabb munkaeszközei az eke és az ökör voltak. Az eke (főleg
a vaseke) értékes tárgy volt, több család társult egy ekéhez, vagyis a szántás közös
műveletnek számított. A közös szántást (communis araiura) a 13. században a nyelvünk­
ből azóta kiveszett enő (eneu) szóval jelölték. A század folyamán megsokasodtak az aszim­
metrikus ekékre, illetve csoroszlyákra utaló adatok. A Kárpát-medence nyugati pere­
 A GAZDASAG 247

mén fordul elő a 13. század közepén elsőként a nehézeke, mutatva, hogy Nyugat-Euró-
pából került Magyarországra. Az erdélyi Szeben környékén 1241-ben elrejtett lelet­
együttesből származó csoroszlya bizonyítja az ország perem területén való használatát.
Az ‘eke’jelentésű aratrum szót mind gyakrabban használták területi egység értelmé­
ben, az egy eke által felszántható területet -1 2 0 kis holdat, azaz 65 katasztrális holdat
-jelölve vele. Az alávetett népesség kenyéradási kötelezettsége jelzi, hogy a gabona-
termelés általánosan elterjedt. Megtévesztő, hogy a tihanyi apátság 1211. évi összeírá­
sában szereplő 590 háznép (mansio) közül csak 38-at nevezett a forrás földművesnek
(agncola, arator, cultor), és hogy a pannonhalm i egyház javainak Albeus által közvetle­
nül a tatáijárás előtt készített összeírásában az apátság 2700 rriansióyá közül csupán 79
volt szántóvető (arator). A természeti gazdálkodás még mindig uralkodó viszonyai kö­
zepette a 13. század folyamán nem következettbe számottevő szakosodás az agrártevé­
kenységben. Földműveléssel szinte m inden népelem foglalkozott, így Tihany aláve­
tettjei közül a martosi udvarnokok és a torlók éppen úgy, m int Pannonhalm a szolgál­
tatónépei közül a him ódi lovas jobbágyok, a véneki halászok vagy a zselici kanászok.
M egnőtt a vízimalmok száma, kezdtek feltűnni a kallómalmok is. Tovább terjedt a
nagy szakértelmet igénylő szőlő-, gyümölcs- és kertkultúra. Az Esztergomhoz közeli
Helemba-szigeten végzett régészeti ásatások valószínűsítették annak a (jóllehet ha­
mis) II. András-kori oklevélnek a tudósítását, amely szerint Róbert esztergomi érsek­
nek háza és gyümölcsöse volt ott. Rogerius írta le, hogy a tatárdúlást követő nagy éhség­
ben a falusiak a kertjeikben visszamaradt póréhagymát, valamint vörös- és fokhagymát
fogyasztották. A történeti növénytan a mag- és növényleletek elemzése révén az Ár­
pád-kor kései szakaszára bizonyította az alma, cseresznye, meggy, dió, mogyoró, ősziba­
rack, borsó, bab, lencse, hajdina és görögdinnye termesztését.
Ha csökkent is az állattartás szerepe a földműveléshez képest, továbbra is jelentős
maradt. Az alávetett népelem ek egyre inkább saját állatállománnyal rendelkeztek. Az
istállózó állattenyésztés előretörése m ellett még mindig számolni kell nem lebecsü­
lendő m értékű ridegtartással, főleg lovak ésjuhok esetében. A források vadon tartott
lovakról szóltak. A korszak néhány világi előkelőjének kezén nagy létszámújuhnyájak
halmozódtak fel. A kisállattartásra elsősorban a szolgáltatási kötelezettségek (lúd,
tyúk földesúrnak való juttatása) alapján következtethetünk. Országszerte elterjedt a
méhészet. Erre utaltak a Födémes ‘méhes, kaptáros’, valamint Márcadó ‘méhsörrel
adózó’ nevű és jelentésű falvak. A zselici kanászokat a pannonhalm i apát 1233-ban
m éhtized fizetésére kötelezte, az egyik kanászok lakta településnek éppen Márcadó
volt a neve. Nem vesztett korábbi jelentőségéből a halászat és a vadászat.

Ajobbágytelek
Az egyik legfontosabb 13. századi gazdasági változás az, hogy végbement a prédium ra
épülő gazdasági munkaszervezet felbomlása, s ezzel párhuzamosan önálló parasztgaz­
daságok alakultak ki. A folyamat előzményeit a 12. században szerepelt házas-földes
szolgák gazdaságai jelentették. A prédium, a földesúri robotoltató allódium visszaszo­
rult a földesúri udvarhely közvetlen környékére, majd - a prédiumos gazdálkodás
teljes felbomlásával - a prédium eredeti értelm ét vesztve a ‘puszta’jelentést vette fel,
jelezve azt a pusztásodás néven ism ert folyamatot, amely Magyarországon főleg a
14-15. században vezetett el tömegesen a lakott telepek elnéptelenedéséig. A pré­
dium térvesztésével létrejött önálló paraszti gazdaságok - jobbára a 13. század első
felében - még nem jobbágytelkek, hiszen az alávetett népek „saját” földje a földesúr
248 12. A GAZDASAG ES A TÁRSADALOM A 13. SZAZADBAN

tulajdonában volt, a földesúr korlátlan hatalommal rendelkezett fölötte, a földet és a

rajta élő népességet tetszése szerint adományozhatta. Ennélfogva a „saját” föld rend­
szerében még nem figyelhető meg a jobbágytelekre annyirajellemző falubeli belsősé­
gek és határbeli tartozékaik kettőssége.
M ár a 15. század elejétől kezdve vannak adatok a jobbágytelek kialakulásáról, első­
sorban az ország nyugati részén. 1214-ben már szerepelt 14 curiaheXy (loca curiarum),
amelyet - mint az oklevél írta - lechnunak neveztek. Mivel az adatmosoni vonatkozású,
tehát az ország nyugati szegélyéről való, s mivel a lechnu a német Lehen szóval azonos, itt
ném etjogú telepítés eredm ényeképpen létesített lakóhelyjobbágytelkeiről volt szó.
1243. évi adatszerint az ország északkeleti részén levő jászói prépost hospesei minden
egész curia után m eghatározott földbért tartoztak fizetni. Amilyen m értékben halvá­
nyodott a prédiumos gazdaság visszaszorulásával a ruhának a földesúri birtokközpont­
ra vonatkozó jelentése, úgy nyert teret a curia, illetve a «mahely fogalma jobbágytelek
értelemben. 1245-ben a nyugat-magyarországi Locsmánd faluban gyümölcsöst és szán­
tóföldet magában foglaló mansust em lített egy oklevelünk. Itt a mansusnak nem ‘csa­
lád, háznép’jelentésével van dolgunk, hanem szintén ‘j obbágytelek’ értelm ű. Már a
13. század első felében (1227-ben) felbukkant a telek fogalmának később általánosan
használt latin megfelelője, a sessio is. A 13. század második felétől ajobbágytelek egyre
általánosabb lett, amely felett a földesúrnak már csak eszmei tulajdona volt, rendes
körülmények között a parasztot nem foszthatta meg telkétől. Idővel a telek ajobbágy
családjában örökölhetővé vált, s lassan kialakult a későbbiekben jól ismert kettős szer­
kezete: a faluban levő belsőség és a határban található tartozékok. 1273-ban egy üres
várföld 32 telekre (mansus) volt elegendő, s minden egyes telekhez 20 hold szántóföld
tartozott.

Az áruterm elés és a pénzviszonyok

A prédium a természeti gazdálkodáson, a nagyszámú szolganépességen és azok mun­
kajáradékán alapult. Bomlása a természeti gazdálkodás rendjén támadt hasadékokról
tanúskodott, még h a a naturális gazdasági rend csak lassan szorult is háttérbe. A pré­
dium képtelen volt megújulni, ezt jelzi azoknak a kézművestermékekkel adózóknak a
sorsa, akik a feudális birtokszervezet bármelyik típusában éltek. A 12. században ez a
népesség bizonyos kiváltságot élvezett, m ert nem voltak uruk által m indenfajta mun­
ka elvégzésére kényszeríthetők. A 13. század első évtizedeiben felemelkedésük folya­
m ata megtört. Mivel a prédium szűk körre, a földesúri udvarház körzetére szorult
vissza, a kézműves-szolgáltatásokra kötelezettek a földesúr saját kezelésében levő mű­
helyeiben, a prédium központjában dolgoztak. A prédium os gazdálkodás válságát a
földesúr birtokonként eltérő m ódon kívánta megoldani. Az egyházi birtokon mind
több olyan terhet raktak rájuk, ami nem függött össze kézműves-munkájukkal, sőt
kifejezetten akadályozta azt: gyakori fuvarozásra kényszerültek, önálló gazdaságukban
m egterm elt terményeikből járadékot fizettek. A király a várszervezet birtokainak el-
adományozásával gyakran juttatott idegen kézre várföldön élő kézműveseket. Sorsuk
alakulása nem biztosította, hogy az agrártevékenységtől mindinkább megszabadulva
ipari jellegű munka végzésére szakosodjanak. A földesúri prédium okról nem veze­
tett ú t a szabad iparűzéshez, a mezőgazdaság és a kézműipar szétválása nem a
prédium okon következett be. A tatáijárás után sűrűn lehet olvasni az okleveles anyag­
ban a kézműves-települések elnéptelenedéséről. Ezt csak kisebb részben okozhatta a
 A GAZDASAG 249

tatárdúlás, nagyobbrészt a robotterhek növekedése, az agrárjellegű szolgáltatások elő­

nyomulása bírta rá a kézműveseket arra, hogy a prédium ot elhagyva ott telepedjenek
meg, ahol lehetőség volt ipari jellegű tevékenységük folytatására.
A 13. században a külkereskedelmi árucserében jelentős változás nem történt, de a
belső kereskedelem erőteljesen kiszélesedett. E nnek oka az áruterm elés kiteljese­
désében, a felesleg képződésében ragadható meg, am it a társadalmi munkamegosz­
tás (az agrár- és ipari jellegű tevékenység kezdődő szétválása) tett lehetővé. Mind
gyakrabban tartottak vásárt magánföldesúri birtokon, és ezeken a szabad vásárokon
(forum liberum) a király nem szedett vásárvámot. A vámok egy része ugyanis királyi ado­
mány folytán magánosok kezére került, a kereskedelemben érdekeltek vámmentes­
séget eszközöltek ki az uralkodótól. A vámmentesség adományozása is a m indenna­
pos királyi juttatások közé tartozott. A vásárokon elsősorban agrártermékek (gabona,
valamint állatok: disznók, lovak, juhok) cseréltek gazdát. Kiterjedt belső kereskede­
lem folyt a borral, a hallal és a sóval. Adásvétel tárgya volt még a 13. században is a
szolga (servus és libertinus), valamint mind sűrűbben a föld, a birtok. Főleg a század
második felében megjelentek az utakon a „hivatásos” kereskedők m ellett az áruter­
melő parasztok.
A pénzviszonyok előretöréséről, a természeti gazdálkodás és az árutermelésen alapu­
ló pénzgazdálkodás egymás mellett éléséről a 13. században igen sok adat vallott. A pénz-
gazdálkodás terjedése hozta divatba a földek elzálogosítását (pénz fejében bizonyos
időre a kölcsönadó birtokhozjutott, s pénze kamataként élvezte a zálogbirtok termé­
sét), a pénzviszonyok fejlődése tette lehetővé nem azonos értékű birtokok gyakori
cseréjét, az értékkülönbözet pénzben történő kiegyenlítését. A század második felé­
ben többféle termékjáradékot hajtottak be pénzben (ez volt az adóformák átváltozása,
commutationa). A század végéről olyan érdekes adatok maradtak ránk, m int hogy egy vár
és tartozékainak egyik fele pénzért, valamint katonai páncélért cserélt gazdát, vagy
hogy egy földrész ára pénz, továbbá két jó ló és két pár öltözet volt. Gyakori eset, hogy
pénztartozást természetben (földdel) egyenlítettek ki. A pénzviszonyok előretörése
megkövetelte a 12. század második felében divatba jö tt veretlen ezüst (ezüstrúd),
valamint a friesachi dénárok kiszorítását a belkereskedelemből. Ugyancsak nem vol­
tak alkalmasak a megélénkülő forgalom kielégítésére a 13. század első évtizedeiben
Magyarországon vert silány értékű pénzek. IV. Béla és utódai (főleg III. András) alatt
jobb, értékesebb, kevesebb értékingadozást m utató ezüstpénzeket vertek és hoztak
forgalomba, m int a megelőző másfél század során. Ok sem tudták - és nem is akarták
- kiküszöbölni az évi pénzújítás rendszerét, ami V. István és IV. László korában vezetett
el a pénz tetemes értékcsökkenéséhez. Egyedül a Szlavóniában 1255-ben megindult
báni pénzverést követő új adózás számolta fel ebben az országrészben a pénz kényszer­
beváltásának rendszerét. Nem véleüen, hogy a szlavón báni dénárok szolgáltak mintá­
ul Károly Róbert számára 1323-ban, amikorjó m inőségű pénz verését határozta el.

A városok típusai
Az árutermelés és a pénzviszonyok fejlődése eredményezte a 13. században a valódi
városok megjelenését. Míg a 12. században elsősorban az igazgatási központokat lehe­
tett városszerű képződményeknek minősíteni (amelyek azonban külső megjelené­
sükben is inkább keleties bazárvárosokra emlékeztettek), addig a 13. század folyamán
megjelentek Magyarországon az igazi városok, amelyek nem (vagy nem elsősorban)
250 12. A GAZDASAG ES A TÁRSADALOM A 13. SZAZADBAN

közigazgatási központok voltak, hanem a társadalmi munkamegosztás következtében

kialakult funkcióik alapján tekinthetők városoknak. Számos igazgatási központ, első­
sorban várispánsági székhely pusztult el és hanyatlott le a tatárdúlás következtében
(Borsod, Csongrád, Szabolcs stb.). Még abban az esetben is, amikor a hajdani ispánsá­
gi központ valódi városként tudta folytatni életét, a gondosabb vizsgálat kiderítette,
hogy a folytonosság csak a település nevében, de nem a funkcióban m utatkozott meg,
s térben is elkülönült az új városi központ az ispáni székhelytől. Példa erre Sopron,
ahol az ispán szállása a vár északi kapuja mellett volt, a város gazdasági központja
viszont a vár déli részén alakult ki.
Sajátos helyet foglaltak el a települések között azok, ahol egyházi igazgatási központ
m űködött, vagy amelyek egyházi fennhatóság alá kerültek. A 12. századi magyar váro­
sok élmezőnyébe tartozó Esztergomban megerősödött az egyházi befolyás. 1239-ben
IV. Béla király az esztergomi Várhegy tövében érseki város alapításához já ru lt hozzá,
amelyet vásártartási joggal ruházott fel. A királyi udvarnokok városrésze fokozatosan az
esztergomi káptalan kezébe csúszott át, népei az egyház alattvalói lettek. Az esztergo­
mi városfejlődés élén a királyi város, a latinok települése (vicus Lalinorum) állt, amely a
növekvő egyházi túlsúllyal (érsekkel és káptalannal) szemben megvédte kiváltságait.
Településük központjában a Szent Miklós-templom állt; az esztergomi latinok foglal­
kozására utal az elnevezés, hiszen Szent Miklós a kereskedők védőszentje volt. A temp­
lom előtti tér szolgált a piac (Jorum) helyéül, a teret kereskedőházak övezték. Várad
város - ahol önálló városi jogokkal rendelkező, Olaszi nevet viselő latin település
szintén volt-káptalani tulajdont képező földön jö tt létre. Mint fontos kereskedelmi
utak csomópontjában fekvő település gazdaságilagjelentős volt (elsősorban kereske­
dői révén), viszont polgárainakjogi helyzete az egyházi földesúrral való harc kimene­
telétől függött. 1271-ben Győr városi kiváltságlevelet kapott, a helység egy része ez­
után is a káptalan joghatósága alatt m aradt, tehát lakosaira az elnyert önkormányzat
nem vonatkozott. H am ar vége szakadt Ó buda városiasodásának. Imre király Óbuda
területét adójával, vámjával és a lakosok feletti bíráskodás jogával együtt a budai pré-
postságnak adományozta, amit 1212-ben II. András szintén megerősített. Ó buda la­
kói tehát egyházi földesúri joghatóság alá kerültek, ami nem kedvezett a további városi
fejlődésnek, nem vonzotta a kereskedő- és kézműveselemeket.
A székesfehérvári városi fejlődés m ár a 12. században a várfalakon kívül, a vártól
északra fekvő ún. Budai külvárosból (civitas exterior) indult el, ahol a latinok (vallonok)
megtelepedtek. IV. Béla király 1237-ben kiváltságlevelet adott a fehérvári polgárok­
nak (dves), amelyben összes szabadságukban megerősítette őket. Eszerint vámmentes­
séget nyertek az egész országban és az országkapuknál, a közéjük települő hospesek is
megkapták kiváltságaikat, szabadon választhatták bírájukat és 12 esküdtjüket, végül
pedig a bíró m inden ügyben illetékes volt. Az eredeüleg a fehérvári latinoknak bizto­
sított szabadságok szélesebb körre terjedtek ki, s a megnövekedett polgárságnak a
vezető rétegét, patriciátusát alkották a latinok. A 13. századi városprivilégiumok közül
egy-egy szabadság biztosításánál gyakran hivatkoztak a kibocsátó királyok a fehérvári
polgárok példájára (ad instar civium Albensium), így az 1238. évi nagyszombati, az 1248.
évi nyitrai, az 1271. évi győri és szatmári, végül pedig az 1277. évi soproni kiváltságlevél
szövegében. Sokban új helyzet állt elő a tatáijárást követően, amikor IV. Béla 1249-ben a
várfalakon belülre (a belvárosba) telepítette a fehérvári polgárokat, akik ugyan itt is
megtartották önkormányzatukat saját ügyeikben, de az új helyen az egyház előjogai érvé­
nyesültek.
 A GAZDASAG 251

A 13. század folyamán új városok jöttek létre. így pl. Pest, amelyet még a század
elején is izmaeliták laktak, akik kereskedelemmel foglalkoztak, és kamarabérlők vol­
tak. A kedvező földrajzi fekvés, a D unán átvezető rév közelsége következtében forgal­
mas, látogatott vására alakult ki. Nagy lökést adott a városiasodásnak az, hogy ném etek
költöztek Pestre 1218-1225 között. Werner bécsi patrícius telepítette őket Ausztriá­
ból. A ném etek bekapcsolódtak a távolsági kereskedelembe, fémfeldolgozó ipart
honosítottak meg (harangokat öntöttek), szőlőtelepítésbe fogtak a budai oldalon.
Rogerius ugyan Pestet nagy és igen gazdag ném et falunak (villa) nevezte, de lakóit
polgároknak (burgenses) minősítette. Pest még a tatárjárás előtt-feltehetően 1231-ben
- elnyerte a fehérvári polgárok kiváltságát. Ez a szabadság kiterjedt a pesti vár (a római
erőd) közeléből az Újbécs nevű városrészbe szorult izmaelitákra is. A pesti hospesek
kiváltságlevelét IV. Béla 1244-ben megújította. Am ikor 1247-ben újabb tatár támadás
híre érkezett Magyarországra, a budai Várhegyen megkezdődött a vár (új város) építé­
se, a pesti polgárok áttelepedtek oda. Az így létesült Buda Pest 1244. évi kiváltságait
élvezte. Új város Nagyszombat, amely nevéből következően piachely volt, ahol az 1220-as
években ném et kereskedők leltek otthonra. Az egyik legkorábbi városprivilégiumot
Nagyszombat nyerte el 1238-ban. Új városnak tekinthető Kassa, amely a tatáijárás előtt
nem volt jelentős hely, viszont az 1230-1249 között - biztosan a tatár pusztítás után -
ott megjelenő hospesek (németek) tervszerűen alapítottak várost. Szegeden a tatárjá­
rás után felbukkanó hospesek m inden valószínűség szerint magyarok voltak. Szeged az
1242-1247 közti években Székesfehérvár és B uda kiváltságait nyerte el. Ném etek
alapították Besztercebányát, amely 1255-ben nyert kiváltságlevelet.

A városi kiváltságok
A városok kiváltságai a hospes\ogban gyökereztek. A telepesek - foglalkozásuktól füg­
getlenül - megkapták azt a jogot, illetve elismertették a magyar uralkodókkal azt a
régen élvezett jogukat, hogy saját bíráik ítélkezhettek felettük, és más népeket m a­
gukba olvaszthattak. így nyertek a „pataki” (valójában bodrogolaszi) hospesek 1201-
ben, az erdélyi Krakkó, Igen és Romosz hospesei pedig 1206-ban kiváltságlevelet. A hős-
pes\og és a városi kiváltság azonban m ár viszonylag korán kétfelé vált; a városi igazság­
szolgáltatás szabadsága teljesebb volt annál, mint am it a hospes)og biztosított. A városi
bíró m inden városi ügyben illetékes volt, a hospesek bírája pedig csupán kisebb je le n ­
tőségű ügyekben ítélkezett, a városok a királyhoz, a hospesek pedig csak a király m egbí­
zottjához vagy saját földesurukhoz fellebbezhettek. A hospesjog, de még a városi kivált­
ság biztosítása sem jelentette önmagában a városi fejlődés megindulását, illetve a
városiasodás előrehaladását.
A 13. századi városi kiváltságok általában három területre kiterjedő (gazdasági, bí­
ráskodási és egyházi) szabadságokat tartalmaztak. A gazdasági kiváltságok élesen vilá­
gítottak rá arra, hogy 13. századi városainkban m indenekelőtt kereskedők éltek. Min­
den kiváltságlevél biztosított valamilyen, kereskedelemmel kapcsolatos szabadságot.
Úgyszólván valamennyi város rendelkezett hetivásárral. Az országos vásár intézménye,
amely a század második felében Fehérváron és Budán (a magyar városfejlődés élenjá­
ró két településén) alakult ki, m ár azt fejezte ki, hogy a kereskedelem irányítása a
király kezéből a városokéba m ent át. Ajelentős városok fontos utak mentén, határvidé­
kekhez közel, eltérő tájegységek találkozási pontjainál alakultak ki: nem véletlen,
hogy Sopron, Pozsony, Kassa zárkóztak fel Fehérvár és Buda mögé. A 13. század máso­
252 12. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 13. SZÁZADBAN

dik felében mentesültek a városok a földbér (terragium) alól, földesúri haszonvételek­

hez jutottak, lassan maguk gyakoroltak földesúri jogokat területükön. D öntő szem­
pont volt, hogy a városok felett megszűnt a megyésispánok joghatósága. A király alá
tartozó városok élvezték azt az előnyt, hogy a király nem m int földesúr, hanem m int az
ország uralkodója kezelte őket, szemben pl. az egyházi földesuraság alá került vagy ott
m aradt városokkal. A 13. századi magyarországi városprivilégiumokból hiányzott an­
nak hangoztatása, hogy a várostól meghatározott távolságban (egy mérföldnyire) tilos
az iparűzés. A városi kiváltságok más összefüggésben sem szóltak iparosokról. Ez arra
enged következtemi, hogy a 13. században a városokban szélesebb iparosréteg aligha
élt. Ami a bíráskodási kiváltságokat illette, a városok két alapvető kiváltsága, a bíróvá­
lasztás és a bíráskodási joghatóság az 1230. évi szatmárnémeti kiváltságlevéltől kezdve
m inden privilégiumban megtalálható volt. Az egyházi szabadság elsősorban a szabad
plébánosválasztás jogát jelentette.
A tatárjárás előtti magyar királyi politika a városok irányában ellentmondásos volt.
Egyfelől az uralkodók adományaikkal veszélyeztették vagy megakasztották a megin­
dult városfejlődési folyamatokat, másfelől viszont éppen ezekben az évtizedekben vett
nagyobb lendületet a városi kiváltságlevelek kibocsátása. (A 13. században m ár 27
városprivilégiumot ismerünk.) A tatárjárást követően IV. Béla politikai szövetségest
látott a városokban, ennek megfelelően széles körben adományozott (/tos/>eseknek
vagy polgároknak) kiváltságokat. Hogy a Kárpát-medence mily távol fekvő települései
jutottak városprivilégiumhoz, aztjól tükrözik az alábbi adatok: 1242-ben a gréc-hegyi
(zágrábi), 1243-ban a zólyomi, 1244-ban a körmendi ésakorponai, 1247-ben a bereg­
szászi hospesek, 1248-ban a nyitrai polgárok nyertek királyi adomány folytán városi ki­
váltságot. A század vége felé azonban számos körülmény megakaszthatta a városias
irányú fejlődést. így pl. Nyitrát 1288-ban IV. László a püspöknek adta, ami n em tette
lehetővé a további előrehaladást a városiasodás útján. A század vége felé a mindjobban
előretörő világi előkelők nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a hatáskörzetükben levő
városokat m aguk alá gyűrjék. A dalmát városok az 1280-1290-es években sokat szen­
vedtek a Tengermelléken kialakuló tartományuraság vezetői, a Subicok erőszakossá­
ga miatt. A váradi vásárhelyet IV. László korában Borsa nembeli Roland elpusztította.
A politikai anarchia időszakában, a tartományúri berendezkedés uralmának évtizedei­
ben a városfejlődés korábbi évtizedekben elért eredményei veszélybe kerültek.

A TÁRSADALOM

A szolgák
A tatárjárásig terjedő időszakban az alávetett népesség még számos ponton - elsősor­
ban ajogi helyzet sokszínűsége, a különböző birtoktípusokon szolgáltatásai, megne­
vezései vonatkozásában - a 12. századi viszonyokra emlékeztető képet mutatott. Ugyan­
akkor már a 13. század első évtizedeiben lényeges változások körvonalai rajzolódtak ki.
A legfontosabb az volt, hogy bizonyos fokú gazdasági kiegyenlítődés következett be az
alávetett népesség egyes csoportjai között. Az a tendencia, hogy nőtt a házzal és föld­
del rendelkezők száma, a tatárjárás előtti négy évtizedben felerősödött. Ez aztjelentet-
te, hogy visszaszorult, de nem tűnt el a vagyontalan szolgák tábora. Még a 13. század
első évtizedeiben is viszonylag gyakran lehetett olvasni az oklevelekben egyedülálló,
 A TÁRSADALOM 253

családi kötelékben nem élő szolgákról. Ezeknek nem hogy földjük, de még házuk
sem volt. Albeus 1240 körüli összeírása valódi szolgáknak (veri servi) nevezte őket,
akiket még mindig vagyontárgyként kezeltek, adtak-vettek. M egnőtt az alávetettek
körén belül a valamelyes „vagyonnal” (házzal és földdel) rendelkezők száma. Gazda­
sági helyzetük alapján olyan különbségek alakultak ki, amelyeket ajogi terminusok is
tükröztek. A valódi szolgákhoz a legközelebb azok a szolganépek álltak, melyeket
háznép (mansio, mansus) szerint tartottak nyilván. A ház, amelyben laktak, nem volt
saját tulajdonuk, családi kötelékeiket a földesúr bármikor szétszakíthatta a családtag
eladományozásával. A földet, az ekét, az állatot csak használatra kapták, de nem birto­
kolták.
Markánsabban különült el a szolgák említett két csoportjától a liberíinus (korábban
libertusnak nevezett) réteg, amely elsősorban a világi magánbirtokon fordult elő. Noha
a liber ‘szabad’ szóból alakult megnevezésük, s a magyar nyelv is a szabados szóval illette
őket, jogállásukat tekintve szolgák voltak; bizonyos mérvű szabadságuk szolga állapo­
tukon belül értendő. Eladhatták, eladományozhatták őket, de ném i jogokkal mégis
rendelkeztek. Családi kötelékeiket uruk nem bonthatta meg. Bizonyos ingó és ingat­
lanjavaik voltak: házuk már az övék volt, vagy idővel azzá lett, hasonlóképpen szorosab­
bá vált kapcsolatuk a földdel, amely egyre inkább a sajátjuknak számított. Elismerték
jogukat az önmegváltásra, vagyis hogy a szolga állapotból a teljes szabadságra jussanak
nagy összegű pénz lefizetése árán. A libertinusnak már saját gazdasága volt: fizette a
szabadok dénárjai (olykor a libertinus dénárjai) nevet viselő adót, valamint a tizedet.
A libertinusokhoz hasonló, de mégis különálló társadalmi réteget alkottak a
kondicionáriusok (condicionarii). Nevük arra utalt, hogy az ebbe a csoportba tartozó
alávetettek condiciót nyertek, azaz bizonyos jogállapotot és szolgáltatásaik rögzítését
biztosították maguknak. Őket m ár nem adták el, m int a libertinusókaX., eladományozá-
suk is leggyakrabban földjükkel együtt történt, ami azt jelzi, hogy földjeik saját föld­
nek számítottak. A kondicionáriusok jobbára a királyi és az egyházi birtokon éltek
nagy tömegben. Létszámuk biztosította azt az erőt, amelyre támaszkodva felléptek
terheik növekedése ellen. Az ún. pannonhalm i per, amely az apátság népei kondíci-
ójánakjavításáért, kötelezettségeik csökkentéséért folyt, 1226—1240 között zajlott le.
Egy 1233. évi oklevél, amelyet a perben egyezséget m egterem teni hivatott választott
bírák adtak ki, nyíltan felfedte: „egyenetlenkedés, viszálykodás vagy perlekedés tá­
m adt”179 a pannonhalm i egyház népei és jobbágyai, valamint az apát között. Mivel
bizonyos pannonhalm i népeket az 1233. évi megegyezés nem elégített ki, a királyi
udvarispán 1234-ben az elégedetleneket börtönbüntetésre ítélte, mások fejét pedig
- a szolgaság jelek én t - félig leborotváltatta. A p e rt végül IV. Béla király zárta le a
tatárjárás előestéjén.

A szabadok és a szabad költözés

A szabadok táborán belül is kimutathatók voltak a gazdasági eltérések a 13. század első
évtizedeiben. A liberek természetesen önálló gazdasággal rendelkeztek. Egyes cso­
portjaik gazdasági értelemben azonban már nem minősültek függetlennek, m int pl.
azok a közszabadok, akik II. András 1211. évi oklevele szerint űferkéntjöttek a topuszkói
egyház földjére. Mások közszabadságuk mellett gazdasági önállóságukat is m eg tud­
ták őrizni, földingatlanjuk révén bekerültek a földesurak közé. A 13. század első har­
m adában nagy számban zajlottak ún. státusperek, amelyek a közszabadság birtoklása
254 12. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 13. SZÁZADBAN

körül forogtak, gazdasági önállóságukat elvesztő emberek makacsul védték jo g i sza­

badságukat, és azt hangoztatták, hogy teljesen szabadok (omnino liber). A közszabadság
önmagában nem jogosított az alávetett sors elkerülésére. A 13. század közepén ehhez
elsősorban saját tulajdonú földingatlan kellett. így érthető, hogy a várjobbágyok, akik
jogi helyzetük szerint kötött liberek voltak, azaz nem élvezték a közszabadságot, ingaüa-
nuk révén fel tudtak emelkedni a birtokosok közé, míg az önálló ingatlannal nem
rendelkező, más földjére kényszerülő közszabadok betagozódtak az alávetettek réte­
gébe. Ez utóbbi folyamata 13. század közepére jórészt lezárult.
A szolga állapotú elemek a 13. század első évtizedeiben gyakran megszöktek azért,
hogy jobb körülmények közé kerüljenek. Ezzel szemben a szabadok (liberek) m ár ek­
kor érvényesítették szabad költözési jogukat, így a topuszkói egyház földjére települt
közszabadok oklevélben kapták meg azt ajogot, hogy mint liberek eltávozhatnak on­
nan. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy a költöző Zí&eringóságait magával vihette, de
házát - nyilván faházat - a birtokon kellett hagynia. 1238-ban tűnt fel elsőként az a
formula, amely azt fejezte ki: az elköltöző csak akkor távozhat szabadon, ha sem az
urával, sem a faluközösséggel szemben nem volt tartozása. A költözés fontos feltétele,
az illeték, vagyis a földbér (terragium) - a föld használatának díja -, 1254-től kezdve
szerepelt az oklevelekben.
A tatárjárás előtti évtizedekben tehát az alávetett népesség gazdasági helyzetében
bizonyos egységesülés kezdődött: megnőtt a házzal, földdel, önálló gazdasággal ren­
delkezők száma. Ugyanakkor a jogi helyzet továbbra is szinte áttekinthetetlenül bo­
nyolult volt, az alávetett népesség 1240 táján m ég igen távol állt a jogi egységtől.
Ennek m egterem tésében d ö n tő lökést jelentett a tatárjárás, amely felgyorsított már
korábban is megfigyelhető fejlődési tendenciákat. A legfontosabb a paraszti m unka­
erő értékének megnövekedése volt. Szerte az országban munkaerőhiány lép ett fel.
Növelte ezt, hogy a tatárjárás után nagy lendületet vett az ország peremvidékeinek,
hegyvidéki területeinek tényleges birtokbavétele és művelés alá fogása. Igen sok föl­
desúri robotoltató „üzem”, prédium a tatárjárást követően m ár nem támadt fel többé,
életben m aradt népessége elszéledt. A szökés —a 13. század elején m egkezdődött
mozgásnak megfelelően - a királyi (vár-) és egyházi birtokokról a magánföldesurak
egyre növekvő számú és kiterjedésű ingatlanai felé irányult.

A h o sp es- és a jobbágyszabadság
Országos jellegű vándormozgalom alakult ki az 1240-es évektől kezdve, ami az 1260-as
évek után új lendületet kapott. A IV. Béla és István herceg közötti ellentétek további
földeketjuttattak magánosok kezére, akik kedvezmények árán is fogadták a m enekü­
lőket. így pl. 1263-ban István erdélyi herceg engedélyezte Csák nembeli Máté ispán­
nak, hogy a Kolozs megyei Bonchida birtokára telepedni akarók ezt szabadon m egte­
hessék, három évig ne terhelje őket földbér, biztosította számukra a szabad elköltözést
és a javaikkal való szabad rendelkezést, s elrendelte intézkedésének kihirdetését a
vásárokon. Az alávetett népesség nagy tömegeinek célja ajobbágyparaszti szabadság
felsőfokát jelentő hospesszabad ság elérése volt, amely magában foglalta a szabad költö­
zés (mint a hajdani közszabadság egyik eleme) jogát. E z t-jó lle h et egyelőre kevesen
- különböző m ódokon érték el: részint szolgálónépek egy-egy csoportja vándorlás,
szökés során hospesek közé vegyült, részint pedig hospesek telepedtek közéjük. Az alá­
vetett népelem ek közül sokan eredeti lakóhelyükön emelkedtek ki szolgai állapo­
tukból, ezt a folyamatot lázongásaik kísérték.
 A TÁRSADALOM 255

A 13. század utolsó évtizedeiben a változások eredményeképpen alaposan átrende­

ződött az alávetett népesség. A 13. század végére megfogyatkoztak, majd a 14. század
első felében teljesen eltűntek mind a valódi szolgák, m ind a libertinusok, rohamosan
csökkent a condicionariusok száma is, földjeikről elszöktek, illetve helyükön maradva
kezdték jobbágynak tekinteni őket. A magyarországi paraszti népesség zöm ét a 13. szá­
zad utolsó harm adában már ajobbágyok tették ki. Ajobbágyszabadság a század egész
folyamán különbözött a Aoíjbesszabadságtól, kevesebbet ért annál, főleg azért, mert
nem volt írásban pontosan rögzítve - szemben a hospeá. kiváltságokkal - , s így nagymér­
tékben a földesúr és szabadjai erőviszonyától függött. Ajobbágyi szabadságot ugyanis
a liber, a szabad em ber testesítette meg, aki már a tatárjárás előtt rendelkezett a szabad
költözés jogával. A betelepítésre váró földön megjelent népelem - úgyszólván függet­
lenül attól, hogy ezt megelőzően milyen jogállapotú réteghez tartozott - jobbágynak
minősült. A korábban más jelentésű jobbágy szavunk viharos gyorsasággal terjedt el a
szabadon költöző paraszti népesség jelölésére. Ez a jobbágyfogalom olyan földesúri
alattvalótjelentett, aki bizonyos jogok birtokában volt (mindenekelőtt rendelkezett a
szabad költözés jogával, telkét örökül hagyhatta, intézkedhetett ingóságairól stb.),
ugyanakkor m eghatározott kötelezettségeknek kellett eleget tennie. Ezek a kötele­
zettségek azonban imm ár nem személyét, hanem az általa művelt - és egyre inkább
birtokolt - telket terhelték. így azután a telken élő parasztnak isjobbágy lett a neve.
A 13. század folyamán még nem fedte pontosan egymást a hospes- és ajobbágyszabad­
ság, az előbbi (amely az elérendő m intát szolgáltatta) csak egy szűk paraszti elitnek
ju to tt osztályrészül, viszont a legszélesebb paraszti töm egeket m egillette már a
/íos^esszabadsághoz egyre közelebb kerülőjobbágyszabadság. A magyarjogalkotás egyik
keltezetlen, III. András korából vagy a 14. század elejéről származó emléke törvénybe
iktatta, hogy „egy nemes bármely parasztja vagyjobbágya, ha akarja, engedély birtoká­
ban és szokásos földbére kifizetése után, ura birtokáról más nemes birtokára vagy
máshová, ahová neki tetszik, ott-tartózkodás végett m inden javaival szabadon átköltöz­
h e t”.180A magyar társadalomfejlődés nagy pozitívuma volt, hogy a korábbi, jogi érte­
lem ben erősen tagolt agrárnépesség jogi egységesülése azon az úton indult el és
haladt előre, hogy az a 14. században az elérhető szabadság maximumához közeli
szinten, a hospesjog szintjén következzék be.

A köznem esség kialakulása

A 13. századi társadalomfejlődés egyik legnagyobb horderejű következménye a köz­
nemesség kialakulása volt. A köznemesség (vagy országos nemesség, latinul nobiles
regni) létrejötte több csatornán keresztül valósult meg. A formálódó köznemesség
legizmosabb ágát a királyi szerviensek képezték. II. András király 1217-ben egy zalai
várjobbágyot királyi szervienssé tett, ennek utódait IV. Béla viszont már igazi és erede­
ti nemeseknek (veri etprimi nobiles) nevezte. A királyi szerviensek a közszabadok töme­
géből kiemelkedő vagyonos elemek voltak. Egykori libervokukra a 13. századi okleve­
lek és iratok változatos terminológiával utaltak (ígypl. liber et serviens regis ‘szabad és
királyi szerviens’, liber et nobilis ‘szabad és nemes’ vagy liber nobilis regni ‘országos szabad
nem es’) . A királyi szerviensek az 1222. évi Aranybullában, majd annak 1231. évi meg­
újításában m ár biztosították m aguknak azokat a jogokat, amelyek u tó b b a királyi
szervienseket is töm örítő köznemesség legfontosabb ismérvei lettek: a nemesek fe­
lett a király vagy a n ádor ítélkezhetett, közvetlenül a király kérésére szálltak hadba,
adómentességet élveztek, szabadon végrendelkezhettek.
256 12. A GAZDASAG ES A TÁRSADALOM A 13. SZAZADBAN

A szerviens általában két úton ju th ato tt el a nemes (nobilis) jogállásba. Részint spon­
tán m ódon, azaz úgy, hogy külön királyi közbeavatkozás nélkül m egkapta mintegy a
társadalomtól a nemes minó'sítést. Ez leghamarabb természetesen a királyi szerviensek
tehetős, az előkelőkhöz legközelebb álló képviselőinek sikerült. 1221-ben II. András
király m égják nem beli szerviensekről (servientes de genere Gaku) szólt, m íg 12 évvel
később már Jáki nemesekről (nobiles de lakú) lehetett olvasni egy oklevélben. A kü­
lönféle terminusok esetén azonban tekintettel kell lennünk a különféle írószervek
eltérő szóhasználatára is. A kevésbé tehetős szerviensek a nemesi cím elérésére irá­
nyuló óhajukat úgy juttatták kifejezésre, hogy - az 1240-es évektől kezdődően - ne­
mes szervienseknek (nobiles servientes) kezdték nevezni magukat. A nemes és a szerviens
lassan egymással egyenértékű fogalommá vált. Erre m utatott, hogy egy 1257. évi okle­
vélben a „vagy” kötőszóval összekötve szerepelt a két term inus (nobiles seu servientes). Ezt
a fejlődést tetézte be az 1267. évi dekrétum , amely fogalmi síkon is azonosította az
országos nemest a királyi szervienssel (nobiles regni Ungarie universi, qui servientes regales
dicuntur, vagyis: Magyarország összes nemesei, akiket királyi szervienseknek monda­
nak) .
A köznemességet alkotó más elem ek (várjobbágyok, különféle királyi népek, pl.
őrök) általában királyi beavatkozással, nemesítéssel jutottak a köznemesség sorába. Az
első nemesítés az 1220-as évekből ismert; IV. Béla, V. István és kiváltképpen IV. László
korából maradt ránk sok nemesítő oklevél. Az uralkodó 1275-ben pl. fehérvári várjob­
bágyokat emelt a királyi szerviensek közé (in cetum et numerum servientium nostrorum
regalium), ugyanebben az évben zalai őröket helyezett át a nemes királyi szerviensek
táborába. A várjobbágyok is azzal fejezték ki igényüket a nemesi cím elérésére, hogy a
„nemes”jelzőt (nobiles iobagiones castri) kezdték el használni. Ilyen adatok az 1250-es
évektől kezdődően maradtak ránk. A várjobbágyok számára a 14. század második felé­
ben zárult le az országos nemességbe vezető út. Ugyancsak a nemességre emelést
szorgalmazták a helyi kiváltsággal rendelkező királyi népelemek, a szepesi tízián dzsá-
sok, a turóci és liptói jobbágyfiúk, akik a király szolgálatában katonáskodtak. Arra is
volt példa, amikor a várjobbágy külön nemesítés nélkül, mintegy természetes úton
ju to tt el a nemességbe.
A több ágból kialakuló köznemesség eggyé forrása természetszerűen nem követ­
kezhetett be néhány rövid évtized alatt. Az országos nemesség mellett létezett korlá­
tolt szabadsággal rendelkező, m eghatározott szolgálattal terhelt nemesség is. Ezeket
helyi (partikuláris) vagy kondicionális nemeseknek hívjuk. Ide tartoztak az egyházi
birtokon feltűnő harcos jobbágyok, akik hadakozásuk fejében kaptak egyházi földes­
uraktól birtokot (prédium ot), s innen ered prédialista elnevezésük. Ilyenek voltak a
perem területeken élő királyi népelem ek, a szepesi tízlándzsások, a turóci és liptói
jobbágyfiúk. III. András király 1293-ban a szepesi vár illetékessége alól kivett földet
nem csupán a szepesi jobbágyfiúk szabadsága szerint adományozta el, hanem azon
jogon és szabadsággal, amellyel az ország nemesei (nobiles regni) földeket birtokolnak.
Helyi - és nem országos -jellegű volt a hercegi tartományokban élő nemesek nemes­
sége. Az erdélyi nemesek adót fizettek, a vajdának szállásadással tartoztak, a szlavóniai
nem esek pedig nyestbőrrel adóztak. Számos példa akadt arra, hogy a helyi nemesek
országos nemesség elnyerésére törekedtek. így pl. 1272-ben az esztergomi egyház
harcoló nemeseit és kondicionáriusait V. István az érsekség szolgálatára kötelezte,
vagyis elzárta előlük az országos nemességbe vezető utat. A kétféle (országos és helyi)
nemesség közti különbség nagy része csak a 14. században tűnt el.
 A TÁRSADALOM 257

Több 13. századi királyunk politikai támaszt látott a kialakuló köznemességben.

Nemesi érdekeket is szolgált IV. Bélának a tatárjárás után végrehajtott birtokrestaurá­
ciója, illetve birtokrendezése. Királyi parancsra a földbírák rendszeresen elkülönítet­
ték a várnépek és a várjobbágyok földjeit, s ezzel lehetővé tették, hogy az önálló ingat­
lannal rendelkező várjobbágyok a nemesek közé emelkedhessenek. Ugyanakkor a
nemesi birtokokat is körülhatárolták, „nehogy a föld nemeseit - m ondta egy oklevél
- a továbbiakban, a várföld számbavételekor, vádba és perbe vonják”.181 IV. Bélához
hasonlóan III. András is támogatta a megyei nemesség helyi szervezkedését, s hatás­
körét bővíteni igyekezett. Az a III. András-kori törvénycikk, amely kimondta, hogy a
megyésispán „ne merészeljen ítéletet hozni vagy bíráskodni a négy választott nem es
[a szolgabírák] nélkül”,182a nemesi megye törvényesítését szolgálta.

A magánfamília létrejötte
A kialakuló köznemesség tagjai a 13. század folyamán harcot folytattak királyhoz fűző­
d ő közvetlen kapcsolataik megőrzéséért, illetve azért, hogy elkerüljék a nagy hatalm ú
előkelőktől való magánjogi függést. Magyarországon ez a magánjogi függési rendszer
- a magánfamília intézménye - viszonylag későn, a 13. század közepe után alakult ki.
Ezzel lényegében a hűbéri kötelék jö tt létre, amely azonban korántsem volt olyan
szorító, teljes és merev, mint Nyugat-Európában, sjogilag kevésbé szabályozták. A nagy-
birtokosok a 13. század eleje óta törekedtek a társadalom szegényebb, csak a királytól
függő elemeinek magánjogi függésbe kényszerítésére és a királyhoz fűződő közvet­
len kapcsolataik felszámolására. Tagadhatatlan, hogy számos köznemesi vagy ahhoz
közeli jogállapotú személy, illetve család önként vetette alá m agát a nagy hatalm ú
úrnak, s vállalt különféle szerepet magánfamíliájában. Nagyon gyakori eset volt az,
amikor az előkelő erőszakkal igyekezett magánfamíliáját gyarapítani. Számos 13. szá­
zad végi, 14. század eleji kongregációs végzés, törvényszöveg és egyéb állásfoglalás
biztosította a nemeseknek azt a jogát, hogy saját akaratukból annak szolgálhassanak,
akinek akarnak, s tiltotta a nagyúri hatalmaskodást, erőszakoskodást.
A 13. századból familiárisi szerződést alig-alig ismerünk. 1283-ban egy szlavóniai
nemzetség tagjai szűkös anyagi helyzetük miatt örökletesen elfogadták védelmezőjü­
kül a Száva-vidék nagy hatalmú urát, Babonic Radoslavot. Örökölt birtokaik egy részét
átadták neki, ezzel szemben hűbéruruk (a szenior) védelmet ígért nekik, s biztosítot­
ta őket nemességük szabadságának oltalmazásáról. Az erőszakkal létesített sok-sok
familiáris viszony feltételeiről nem készültek írásos megállapodások. Az oklevelekből
kitűnően a m agánföldesúr famíliájába került hűbéres birtokigazgató, birtokkezelő
feladatokat teljesített (ilyen esetekben officialis név illette meg), ellátta ura képvisele­
tét mind közjogi, m ind magánjogi természetű ügyeiben, leginkább azonban katonás­
kodott. A nagyúri magánhadseregek, amelyek a tatárjárást követő évtizedekben ala­
kultak ki, m indenekelőtt a familiárisok katonai szolgálatán alapultak.
A köznemesség kialakulásával, illetve megnevezésével (nobilis) párhuzamosan egy
másik terminológiai változás is végbement a magyar társadalomban. A leghatalmasabb
világi előkelők, akiket a 13. század első évtizedeiben még kizárólagosan illetett m eg a
nobilis megjelölés, fokozatosan - az 1230-as évektől kezdve m ind általánosabban -
nyertek báró (baro) megnevezést. IV. László király egyik 1276. évi oklevelében m ár
különböző társadalmi kategóriaként szerepelt egymás mellett a „báró” és a „nemes”
terminus. Nem csupán azt jelezte ez, hogy a század második felében a világi birtoko­
258 12. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 13. SZÁZADBAN

sok jelölésére elfogadottá váltak az új elnevezések, hanem azt is, hogy ténylegesen két
csoport (a majdani rendi társadalom két alkotóeleme) jö tt létre. A bárói réteg volt a
zártabb, ideológusa is előbb akadt Ákos m ester személyében. A számos kom ponens­
ből összeötvöződő köznemesség is előrehaladt végső kialakulása felé, ideológusára
sem kellett sokáig várni. Kézai Simon révén IV. László korában már önálló arcélű,
minden társadalmi rétegtől különböző program ot valló ideológia fogalmazódott meg
a köznemesség számára.

Az egyházi társadalom
A 13. századi magyarországi egyházi társadalomban számos változás következett be.
Tovább épült a világi egyház szervezete. Ahhoz ugyan nem járu lt hozzá 1211-ben
III. Ince pápa, hogy Erdélyben új püspökség létesüljön Szeben székhellyel, de 1229-
ben IX. Gergely pápa engedélyezte a szerémi püspökség felállítását, amelynek szék­
helye előbb a Duna m enti Kő (Bánm onostora), majd a Száva melletti Szerém lett.
Újabb főesperességek jöttek létre a magyarországi településhálózatba bevont perem­
területeken. A főesperesek a 13. század elején elhagyták székhelyüket, s beköltöztek
a püspöki székvárosba, így a székeskáptalanok tagjaivá váltak. Ugyanekkor viszont a
káptalanokban megszűnt a kanonokok közös élete, ajövedelmeket megosztották egy­
más között. A század folyamán a káptalan tagjai nagyobb részesedést vívtak ki maguk­
nak a tizedből az alsópapság rovására. A 13. században ténylegesen a kanonokok vá­
lasztották a püspököt, saját vagyonnal rendelkeztek, önálló jogi személynek minősül­
tek, mindez növelte a káptalanok tekintélyét az egyházi társadalomban.
Még jelentősebb változások jellemezték a szerzetességet. A 13. században m ár vi­
szonylag kevés bencés m onostort alapítottak Magyarországon. Közülük a legismer­
tebb a Ják nembeliek Jákon alapított apátsága, amelynek temploma az egyik legki­
emelkedőbb alkotása a 13. századi magyarországi építőművészetnek. A kései romanika
jegyében fogant, csak kevésbé érvényesült a gótika. Ajáki műhely hatása több kisebb
építkezésen észlelhető. A Győr nembeliek —1208 táján már állt - lébényi bencés mo­
nostora szintén a kései romanika építészetének becses magyarországi emléke. A század
folyamán m ind az uralkodók, mind a világi előkelők inkább ciszterci, illetve prem ont­
rei m onostorokat alapítottak. A magánosok intenzív részvétele ún. nemzetségi mo­
nostoraik létrehozásában, továbbá szerepük azok fenntartásában jól mutatta a magán­
egyház intézményének érvényesülését Magyarországon. Imre király az erdélyi Kercen,
II. András a szlavóniai Topuszkón, IV. Béla a Duna menti Péterváradon ciszterci apát­
ságot, ugyancsak IV. Béla a felvidéki Turócon prem ontrei prépostságot hozott létre.
Egyaránt prem ontrei prépostságot alapítottak az Ajnárdfiak a Pilis megyei Zsámbékon,
a H ontpaznan nembeliek az Esztergom megyei Bényen és a H ont megyei Ságon, a
Tűrje nem beliek pedig a Zala megyei Türjén. A zsámbéki prem ontrei, valamint a
tatárjárás előtt épült Borsod megyei bélhárom kúti ciszterci apátsági tem plom on im­
már határozottan a korai gótikajegyei fedezhetők fel.
A 13. század első két évtizedében alapított kolduló rendek közül a dom onkosok
1221-ben, a ferencesek 1229-ben jelentek m eg Magyarországon. A korábbi szerzetes-
rendek tagjai bezárkóztak kolostoraikba, keveset törődtek a napi aktuális kérdések­
kel, alig érintkeztek a néppel, ezért az eretnekekkel szembeni fellépésük eleve ku­
darcra volt ítélve. A kolduló rendi szerzetesek szegénységet fogadtak, a n ép közé
 A TÁRSADALOM 259

mentek, munkával és koldulással tartották fenn magukat. Felkarolták a tudományokat.

A keresztény hit állhatatos terjesztői voltak. Uralkodóink közül kiváltképpen IV. Béla
viseltetett nagy buzgalommal a kolduló rendek, előbb a domonkosok, majd a ference­
sek iránt. Az 1250-es évek első felében elkészült az újonnan létesített Budán a Szent
Miklós tiszteletére szentelt dom onkos rendház, és ugyancsak e tájt a Nyulak szigeti
(margit-szigeti) apácák Szűz Mária-kolostora. IV. Bélát és több családtagját az esztergo­
mi ferencesek templomában tem ették el. Közvetlenül a tatárjárás előtt (1238-ban)
jele n t meg rövid időre Magyarországon a karthauzi rend (a bencések elhagyott Fejér
megyei ercsi m onostorában). T öbb évtizedes szünet után 1299-ben szepességi kolos­
toruk megalapításával vette kezdetét újabb magyarországi meghonosodásuk. A 13.
század folyamán m ind a Mecsekben, mind a Pilis hegységben (Ü rögön és Szentke­
reszten) rem eték éltek. Belőlük szerveződött később a pálos rend. A 13-14. század
fordulója táján épü lt fel gótikus stílusban anyakolostoruk, a Budai-hegységben levő
Szent Lőrinc-kolostor. A 13. század folyamán visszaszorult Magyarországon a görög
rítusú bazilita szerzetesség. 1221-ben III. H onorius pápa kifejezetten előírta, hogy
Visegrádon a görög barátok helyébe latin rítusú szerzeteseket helyezzenek.
A magyarországi egyházi társadalomról fővonalaiban hiteles, ugyanakkor lesújtó
képet rajzolt az 1279. évi budai zsinat. Határozatai megtiltották a főpapoknak a világi
fényűzést, a felcicomázott, gazdagon díszített ruhák viselését. Eltiltotta a zsinat a papo­
kat a kocsmatartástól, a verekedéstől, rablástól, gyújtogatástól, a kereskedelemtől, a
halálos ítélet kimondásától és végrehajtásától, a kardviseléstől, helyettes alkalmazásá­
tól, nővel való együttlakástól. Megszigorították a zsinaton a szerzetesek életrendjét:
előírták, hogy szerényen öltözzenek, egyforma ru h át viseljenek, ne hagyják el kolosto­
rukat, ne űzzenek világi passziókat (vadászatot, m adarászatot), viszont gondosan el
kellett látniuk szerzetesi kötelezettségeiket (böjt, im a stb.). A korábbiakhoz képest
n ő tt a szellemi igényesség. Míg a plébánosoktól csak annyit követelt meg a budai
zsinat, hogy legalább egy liturgikus kézikönyvük legyen, addig a főesperesektől m ár
elvárta, hogy jártasak legyenek a kánonjogban és a h ét szabad művészetben (septem
artes liberales), ahová alsóbb szinten (a trivium, a „hármas ú t” keretében) a grammatika,
a retorika és a logika, felsőbb szinten (a quadrivium, a „négyes ú t” keretében) az
aritmetika (számtan), az asztronómia (csillagászat), a geometria (mértan) és a muzsi­
ka (zene) tartozott. A hazai iskolázás élmezőnyét a 13. században is az alacsonyabb
képzettséget biztosító káptalani és kolostori iskolák alkották. Egyelőre még kivétel-
számba ment az 1276-ban vandál pusztítás áldozatául esett veszprémi káptalani iskola,
amely nyilván magasabb képzettséget adott, hiszen itt már jogot is tanítottak.

Az egyház a magyar társadalomban

A 13. század első h é t évtizedében a magyarországi egyház sérelmei ellenére is növelte
hatalmát, befolyását, egyre rangosabb helyet vívott ki magának a társadalomban. II. And­
rás 1222. évi privilégiuma egyetemlegesen m egerősítette az egyházak kiváltságait, s
szinte rendi jogokat biztosított a felső klérus számára. Ezen az alapon a legerősebb
egyházi hatalmasságok (mindenekelőtt az esztergomi érsekség, a püspökségek közül
pedig kiváltképpen a zágrábi) elindultak a királyi hatalomtól való függetlenedés, az
önálló tartományi fejlődés útján. Benedek érsek panaszára IV. Béla már 1256-ban
megerősítette az esztergomi egyház bíráskodási, adózási kiváltságait, az ezüst- és arany­
260 12. A GAZDASÁG ÉS A TÁRSADALOM A 13. SZAZADBAN

bányászatból származó királyi jövedelmek tizedét, részesedést a kamara hasznában

(lucrum camere), a pénzverés felügyeletével kapcsolatos jogait, s tiltott m indenkit attól,
hogy az egyházat ezen jogokban és szabadságokban háborgassa.
Határozottan jelzi az esztergomi egyház tartományuraság kiépítésére irányuló tö­
rekvéseit IV. Béla 1262. évi kiváltságlevele. Ebben az esztergomi egyház népei,
kondicionáriusai és nemesei mentességet kaptak a királyi udvar bírája, az ország ná­
dora, a megyésispánok és más bírák ítélete alól, s ügyüket IV. Béla az esztergomi érsek
saját bírái: az egyház nádora, udvarbírája és ispánja elé utalta. Az érsekség adómentes­
séget élvezett. Lehetőséget kapott arra, hogy az ország nem esei birtokaikat az érsek­
ségre hagyhassák, s hogy m agukat az érsekség szolgálatára alávethessék. 1270-ben
V. István király Esztergom megyét az érseknek és az érsekségnek adományozta, s ettől
kezdve Esztergom érsekei az Esztergom megye örökös ispánja címet használták. Ugyan­
csak V. István 1272-ben elismerte, hogy az egyháznak saját nádora van, aki az egyház
összes nemese felett ítélkezhet, s felakasztathatja az érseki tartományban elfogott tol­
vajokat és útonállókat. Az esztergomi érsek azzal a kiváltsággal is rendelkezett, hogy
egyes emberek jogállását megváltoztathassa. Bizonyos szempontból szükségszerűnek
m ondható, hogy a 13. század közepén szervezettsége, fejlettsége folytán a világi nagy­
birtokosság előttjáró egyházi nagybirtok, s annak is politikai vezető szerepet betöltő
reprezentánsa, az esztergomi érsekség tett először kísérletet Magyarországon tarto­
mányúri hatalom kiépítésére. A 13. század utolsó harmadának-negyedének társadal­
mi és politikai fejleményei azonban végül is azt eredményezték, hogy az egyházi nagy­
birtok ilyen irányú kísérlete nem vezetett eredményre, a világi nagybirtok néhány
évtized alatt az egyházi nagybirtok fölé nő tt, s a tartományuraságot a világi előkelők
valósították m eg Magyarországon.

A műveltségi viszonyok
A szellemi igényesség növekedésére m utatott, hogy a 13. században a káptalanokban
külföldi iskolákat végző klerikusok (magisterek vagy rectorok) részesültek kápolnajava­
dalmakban. Sajátságos m ódon azonban nem az volt a dolgok rendje, hogy a külföldön
tanult pap hazatérve ,ju to tt álláshoz” a káptalanban, hanem éppen ellenkezőleg: a
káptalanok ösztönözték a kanonokokat arra, hogy magasabb képzettséget szerezze­
nek, s ehhez anyagi fedezetül szolgált a káptalani stallum, valamint a tized. Párizs
mellett és - főleg a 13. század második felében - helyett Bolognába jártak a kanono­
kok tanulni. Három év (1265, 1268 és 1269) ismert adatai alapján megállapítható,
hogy 33 magyarországi diák tanult ekkor Bolognában - a pápai elvárások szellemében
-jo g o t. 1260 után évtizedeken át megfigyelhető, hogy a királyi udvarban jogtudó
klerikusok működtek, akik az általuk fogalmazott oklevelekben és történeti alkotá­
sokban bizonyságát adták a római és az egyházi (kánon-) jogban való jártasságuknak.
Igen egyenetlen volt az érsekek és püspökök műveltségi szintje. III. Ince pápa pl.
János kalocsai (majd esztergomi) érseket és Kalán pécsi püspököt tanult, tudomá­
nyokban jártas embereknek minősítette. Ezzel szemben G ertrúd öccse, B erthold ér­
sek képzetlen volt a kánonjogban és a szentbeszédek tartásában. Több főpap tudatlan­
sága, bárdolaüansága szemet szúrt kortársainak. Záh nembeli Jób pécsi püspököt az a
vád terhelte, hogy a temetőben orgiákat rendezett, paráználkodott, gyújtogatott, em­
bert ölt. Csak a legkiválóbb egyháziak folytattak irodalmi munkásságot. Bernát spalatói
érsek, Imre király nevelője a 13. század elején eretnekek elleni összeállítást és szent-
 A TÁRSADALOM 261

beszédgyűjteményt készített. Magyarországi (vagy Magyar) Pál, az itteni domonkos

rendtartomány első főnöke gyóntatási kézikönyvet írt. A történetírók közül Rogerius
váradi, Tamás spalatói főesperes, Ákos mester prépost és királynéi kancellár, Kézai
Simon pedig udvari pap volt. A Siralomének a tatárdúlta Magyarországról (Planctus
destructionis Regni Hungarieper Tartaros) című vers szerzője ismeretlen. Közvetlenül az
1241-1242. évi tatárjárás után keletkezett, s egyike a magyarországi latin nyelvű költé­
szet legszebb darabjainak. 1288 körül Lodomér esztergomi érsek megbízásából egy
esztergomi Ágoston-rendi szerzetes írta meg Szent István király verses históriáját. Le­
gendák is íródtak a 13. században. Az évszázad első éveiben két változatban készült el
az 1192-ben szentté avatott László legendája. 1271 körüli időből való az első, még laün
nyelvű Margit-legenda, amely IV. Béla leányának, az 1270-ben a domonkosok Nyulak
szigeti apácakolostorában elhunyt Margitnak az életszentségét volt hivatva bizonyíta­
ni. Margit szentté avatása ügyében 1276-ban pápai megbízottak tanúvallomásokat vet­
tek fel M agyarországon, ezek jegyzőkönyve hiányosan m arad t ránk. M argit
kanonizációjára azonban nem került sor, csak 1943-ban avatták szentté. II. András
leányát, a Türingiába féijhez m ent Erzsébetet 1235-ben kanonizálta IX. Gergely pápa.
A 13. század folyamán tömeges m éreteket öltött az oklevéladás. Ezt a királyi okleve­
lek számának alakulása is jelzi. Míg III. Béla uralkodásának 24 éve alatt 50 királyi
oklevél szövege vagy említése m aradt ránk, addig II. András 30 éve alatt mintegy 350,
IV. Béla 35 éve alatt megközelítően 1150, IV. László 18 éve alatt pedig kerekítve 1350
királyi oklevélről van tudomásunk. Nagyban hozzájárult az oklevelezés fellendülésé­
hez a hiteles helyek számának megnövekedése. Új oklevéladókjelentek meg (egyhá­
zi és világi hatóságok, nemesi megye, városok stb.). Rohamosan fejlődött a levelezés, a
levelek száma ugrásszerűen m egnőtt. Az alkancellári tiszt meghonosítására az első
kísérlet Róbert (később veszprémi püspök) nevéhez és az 1209. évhez fűződik, de
csak II. András utolsó éveiben nyert polgárjogot, am ikor Ugrin kalocsai érsek volt a
kancellár, s magas egyházi méltósága nem tette lehetővé, hogy maga vezesse a kancel­
lária munkáját. További változás, hogy a királyi kancelláriában 1267 táján új tisztség
jelent meg, a titkos jegyzőé (nótárius secretarius), aki a királyi pecsétgyűrűt kezelte. Ezt
a funkciót a királyi kápolna ispánja (comes cápáié) töltötte be.
A műveltség még szinte töretlenül az egyház kezében volt a 13. században, a kultúra
világiasodását a lovagi műveltség elemei, anyanyelvűvé válását pedig - egyelőre cse­
kély számban - a latinból készített fordítások jelezték. A 13. században terjedt el Ma­
gyarországon a lovagi fegyverzet és harcmodor, lovagi tornákat rendeztek. A ferrarai
trubadúr-légkörben felnőtt Beatrix, II. András király harmadik felesége Kálmán her­
ceg nejét, Salomeátjátékokra és udvari látványosságokra hívta Esztergomba, amin lo­
vagi tornát kell értenünk. A lovagi kultúrának kevés irodalmi em léke maradt a 13.
századból. Imre király aragón feleségével a kor két neves trubadúrja —Peire Vidal és
Gaucelm Faidit - já r t és időzött Magyarországon. A lovagi költészetet Magyarországon
a szóbeli epikus költészet pótolta, ezek hagyományozásában az énekm ondóknak (jo-
kulátoroknak, regösöknek vagy igriceknek) lehetett szerepük. Az esetleg már III. Béla
korában magyarra fordított Nagy Sándor-regényen kívül bizonyára a 13. század első
évtizedeiből származik a latin nyelvű Trója-regény fordítása. A magyarból átültetett
délszláv Trója-regény azonban tükrözi, hogy a magyar fordítást klasszikus műveltségű,
külföldi iskolázottsággal rendelkező személy (talán éppen a gestaíró Anonymus) ké­
szítette. Bizonyos vonatkozásban a lovagi irodalom funkcióját töltötte be Anonymus
munkája (a pogány magyarok gestája), egy - a feltételezés szerint ugyancsak a 13. század
262 12. A GAZDASAG ES A TÁRSADALOM A 13. SZAZADBAN

elején készült - történeti alkotás (a keresztény magyarok gestája), valamint a két válto­
zatban ránk maradt László-legenda, amely a „lovagkirály” hadi érdemeit is ecsetelte.
Az anyanyelvűség írásbeli térhódítására számos összefüggő nyelvemlékünk a bizonyí­
ték. A Halotti Beszéd és Könyörgés eredeti szövege a 12. század utolsó negyedéből
való, fennm aradt másolati példányát 1195 tájáról a Pray kódex őrizte meg. A Königs-
bergi Töredék és Szalagjai nevet viselő nyelvemlékünk egy, a 12-13. század forduló­
ján keletkezett vers töredékeit hagyományozta ránk, de csak 1350 körüli másolatból
ismert. Ugyancsak versszöveget tartalmaz - méghozzá mélyen emberi mondanivalót
kifejező lírát - az Ómagyar Mária-Siralom, amelynek lejegyzése (és talán a vers kelet­
kezése is) a 13. század közepe táján történhetett. Szövege nem maradt ránk, de az
egyik latin nyelvű Margit-legenda említi, hogy a királyleánynak magyarul olvasták fel
az Újszövetség passiótörténetét (azaz Jézus szenvedéseit), ami arra utal: a 13. század
második felében egyes bibliarészekről magyar fordítás készült.
 13. AZ U T O L SÓ ÁRPÁDOK KORA.
A TARTOM ÁNYÚRI HATALOM
KIALAKULÁSA

AZ U TO LSÓ ÁRPÁDOK

A kiskorú IV. László a főúri pártok kezében

Röviddel V. István 1272. augusztus 6-i halálát követően az esztergomi érsek az elhunyt
uralkodó 10 éves fiát, Lászlót koronázta Magyarország királyává. IV. László 18 eszten­
dőn át tartó országlása korábban nem tapasztalt fejleményeket hozott: meghatározók­
ká váltak az anarchikus viszonyok, rohamosan háttérbe szorult a királyi hatalom, egyre
nagyobb szerephez jutottak a világi előkelők. A belháborúk megsokasodása nem ma­
gyarázható azzal, hogy a király kiskorúként lépett a trónra, és csak 1277-ben vette át
ténylegesen az ország irányítását anyjától, m ert az anarchikus állapotokban 1277-et
követően sem következett be változás. Magyarország bel- és külpolitikájában a megerő­
södött bárók akarata érvényesült. V. István halálát követően visszatértek Csehország­
ból az 1270-ben elm enekült magyar előkelők, köztük H éder nembeli Kőszegi Hen­
rik. IV. László uralkodásának első éveiben a belviszonyokat két nagyúri csoportosulás
ellentéte szabta meg. Az egyik csoport élén Kőszegi H enrik és Gutkeled nembeli
Joachim , a másikén a Csák nemzetség tagjai (Péter és Máté) álltak.
Az új viszonyokatjelzi, hogy Kőszegi H enrik 1272 őszén a Nyulak szigetén meggyil­
kolta a királyi vérből származó Béla macsói és boszniai herceget, aki IV. Béla unokája
(Anna hercegnő és Rosztyiszláv herceg fia) volt. A herceg halálával m egürült déli
tartományokat az előkelők egymás között osztották fel. H enrik kapta m eg az ozorai és
a sói bánságot. Az anyakirályné pártja is puccsra határozta el magát. A m egürült eszter­
gomi érseki székbe Erzsébet anyakirályné kegyencét, Kán nembeli Miklós erdélyi
prépostot ültette, aki azonban legitimáció híján csak rövid ideig tölthette be ezt az
egyházi méltóságot. Politikai bizonytalanságra utal az, hogy alig három hónap után
m ár mással töltötték be a legfőbb tisztségeket, és a következőkben is meglehetősen
gyorsan változott a kormány összetétele. Hogy miként zajlottak le a hatalom legfelső
köreiben a személyi változások, arra a kiskorú király egyik 1273. évi oklevele világít rá.
Eszerint amikor trónra került, a Csák család vetélytársai (természetesen az eseménye­
ket a Csákok szempontjából láttató előadás szerint) hazug meséket költöttek Csák
nem beli Péter (Máté testvére, a későbbi, ugyancsak Máté nevet viselő tartományúr
apja) ellen. Elvakultságukkal és gyűlölködésükkel a király lelkét elfordították tőle, s
ez azt eredményezte, hogy Péter elvesztette V. István alatt élvezett asztalnokmesteri
tisztét, és ezzel kiszorult IV. László udvarából. Amikor azonban - szól az oklevél - a
király kikerült a főurak kezéből, újra mérlegelte Péter szolgálatait, és visszahívta őt
kegyére. Ez a forrás —és még sok más hasonló tartalmú oklevél - világossá teszi: a
gyermek királyt teljesen az előkelők tartották kezükben, és viszálykodásuk pillanatnyi
állásától függően dőlt el, ki minősült hűtlennek és ki hűnek. Nyilván az éppen hatal­
mon levők számítottak hűségesnek, azok pedig, akik kikerültek a hatalomból, a király
rosszakaróinak, azaz hűtleneknek minősültek.
264 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM KIALAKULÁSA_______

A magyar-cseh ellentétek röviddel az 1272 végi fegyverszünetet követően kiújul­

tak. Csák Máté vezetésével 1273 elején magyarok törtek be Otakar déli tartományaiba,
Stájerországba és Karintiába, egy másik sereg pedig Ausztriába és Morvaországba.
A visszacsapás nem váratott magára. Áprilisban osztrák és morva sereg hatolt be az
országba a Nyitra-Győr-Bakony-Körmend-Zágráb vonalig. A magyaroknak rövide­
sen sikerült Győrt visszafoglalniuk, de a nyár folyamán még nagyobb m éreteket öltöt­
tek az ellenségeskedések. A kiújult háborúban előbb a magyarok értek el sikert, majd
O takar lendült támadásba, és a Vágig terjedő vidéket dúlta, a Duna jo b b partján —
Ovárt és Győrt elfoglalva - Pannonhalm áig nyomult előre. A cseh katonai sikerek
hatására a magyar királyi udvarban újabb változás történt, Csák Máté kiszorult az udvar­
ból, a hatalom 1273 második felében a Kőszegi-Gutkeled-csoport kezébe került, a
Csákok újra kegyvesztettek lettek. II. Otakar hódításainak nagy részét, olyan fontos
határvárakat, m int Pozsony, Sopron, Ovár és Moson, egészen 1277-ig megtartotta.

A belháborúk állandósulása
A háború időszakában és azt követően sem szüneteltek a belviszályok. 1273-ban a ku­
nok fellázadtak a király ellen, IV. Lászlónak fegyverrel kellett levernie őket. 1274júni­
usában Kőszegi H enrik és Gutkeled Joachim elfogták az uralkodót, valamint Erzsébet
anyakirálynét, majd amikor a rivális bárói csoportosulás feje, Csák Péter kiszabadította
őket a fogságból, László öccsét, András herceget fogták el. Szeptember végén a két
főúri tábor a Fejér megyei Fövenynél (Tác mellett) fegyveresen összecsapott. Az ütkö­
zet a Csák Péter vezette tábor győzelmével ért véget, Kőszegi Henrik - akit később Nagy
Henrikként em legettek - életét vesztette a csatában. A hatalom a Csák-párt kezébe
került. Ennek köszönhető, hogy a király a Kőszegiek nyugat-magyarországi várai ellen
vonult, de nem tudta bevenni azokat. A két párt rivalizálása rányomta bélyegét Magyar-
ország állásfoglalására abban a küzdelemben, amely a Német Birodalom birtoklásáért
robbant ki. 1273-ban a német fejedelmek nem a félelmetes hatalommal rendelkező
II. Otakart választották királyukká, hanem a sokkal gyengébbnek számító Habsburg
Rudolfot. Várható volt az összeütközés Rudolf és Otakar között. Mivel ezekben az évek­
ben igen sűrűn cserélődött a királyi udvar összetétele, gyakran módosult Magyarország
álláspontja a Habsburg-, illetve Premysl-szövetség kérdésében. Az éppen hatalmon
levő Csákok, akik következetesen csehellenes politikát folytattak, nagy szerepet játszot­
tak abban, hogy 1274 végén László Rudolffal kötött szövetséget. Amint 1275 tavaszán
visszakerültek a hatalomba a Kőszegi-Gutkeled-párt tagjai, egy Rudolf-ellenes ma­
gyar-cseh együttműködés körvonalai rajzolódtak ki. Ezúttal IV. László II. Otakarral
lépett szövetségre. 1275 nyarán a hatalomból kiszorított bárói csoportosulás támadást
kísérelt meg a király ellen, de akciójuk nem vezetett eredményre.
1275 végén újabb gyökeres fordulat következett be, a kormánykerékhez a Csákok
álltak. Teljes diadalukat polgárháború kirobbantása követte, amely több hónapon át
tartott. Ennek során Zalaszegnél a Henrik-fiak, illetve a király és Csák Péter serege
között ütközetre került sor. Csák Péter 1276 tavaszán feldúlta Veszprém városát, amely­
nek püspöke, Péter, Kőszegi Nagy H enrik fia, az ellentábor tagja volt. Ekkor pusztult
el a veszprémi káptalani iskola. A Csákok 1276 júniusában kegyvesztettek lettek, a
hatalom szinte törvényszerűen a Kőszegi-Gutkeled-párt kezébe került, de Csák Máté
benn maradt a kormányban. Az új összetételű tisztikar hatására IV. László az 1276-ban
Rudolf és Otakar között kitört háborúban Rudolfot támogatta. A háború Rudolf sike­
rét hozta. Otakarnak le kellett m ondania a kezében tartott osztrák és stájer tartomá­
 AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK 265

nyokról, majd 1277-ben visszaadta IV. Lászlónak a határ menti területeket. 1277 ele­
jé n az erdélyi szászok a gyulafehérvári székesegyházat égették fel. Az ország másik
részén, a Dráva-Száva közén pedig a német segítséget élvező Babonicok és a Kőszegi­
ek vívtak m agánháborút. A Kőszegieknek segítséget vivő Gutkeled Joachim az össze­
csapásban életét vesztette.

A rákosi gyűlés és a stabilizáció kísérlete

1277 tavaszán IV. László - elérve a törvényes kort, jóllehet m ég csak 15 éves volt -
átvette az ország kormányzását. Ehhez a legitimációt és egyszersmind a nyomatékot a
május végén Rákoson lezajlott általános gyűlés (országgyűlés) adta, ahol a főpapok, a
bárók, a megyékből érkezett nemesek és a kunok vettek részt. A tárgyalások közép­
pontjában az elharapózott hatalmaskodások, pusztítások, dúlások álltak. Arról hoztak
határozatot, hogy sem a királyi, sem az egyházi, sem a nemesi birtokokat senki ne
merje ajövőben elragadni, s erre a jelenlevők esküt tettek. Kiközösítették a békebon­
tókat, a király pedig hadfelkelés hirdetésére vállalt kötelezettséget a megegyezés
megsértői ellen. A rákosi összejövetel résztvevői felléptek a R udolf német királlyal
kötött szövetség megtartása mellett. A gyűlés kezdeményezői a felső klérusnak azok a
tagjai voltak, akik hajdan Bolognában jogot tanultak, hosszabb id ő óta szolgálták kü­
lönböző tisztségekben (kancellárként, alkancellárként, kápolnaispánként) a dinasz­
tia tagjait. A király e hű klerikusai most kétségbeesve látták, hogy a nagyúri pártharcok
az országot alapjaiban fenyegetik, a királyi hatalm at aláássák, és az egyházat is m eg­
fosztják korábbi befolyásától. Bolognában ismerték meg a rendi állammodell képvise­
leti elvét (representatio), s módjuk volt azt megtapasztalni a szomszédos Aquileia-friauli
Patriarchátusban, ahol az egyházfejedelem a rendi gyűléssel együtt kormányzott.
A felső klérusnak ez a csoportja (valamint a királlyal egyelőre együtt haladni tudó
szűk bárói kör) a tömegerőt a nemességben, illetve a király katonai támaszát képező
kunokban vélte megtalálni. A koraérett (európai összehasonlításban is m eglehető­
sen korán jelentkező) rendi gondolatok (és a m ögötte meghúzódó konstrukció) azt a
reményt táplálták, hogy Lászlónak és híveinek sikerül úrra lenniük a m indinkább
elharapózó anarchikus viszonyokon. Ennek az lett volna az ára, hogy a magyar társada­
lom vezető körei - egyházi kezdeményezésre - osztozzanak a királlyal a hatalomban.
1277-ben a Dráván túli területek mellett az ország északi (szepességi) és tiszántúli
részein is belháborúk, pártütések támadtak. Ezeket azonban a király—első ízben trón­
ra lépése óta - a bárók segítségével leverte. Joachim halálával az udvarban m egnőtt a
Csákok befolyása. Ennek köszönhető, hogy IV. László újra h ad at indított a nyugat­
magyarországi Kőszegiek ellen. A katonai akciót megbékélés zárta a király és a Kősze­
giek között, de ez nem bizonyult tartósnak. M indenesetre a királynak sikerült a Kő­
szegiekről leválasztania régi szövetségesüket, a Gutkeledeket. 1278 tavaszán Kőszegi
Iván Velencéből hívta be András herceget (a későbbi III. Andrást), trónkövetelőként
léptette fel Lászlóval szemben, de csak a Zala megyei Kehidáig tudtak előrehaladni.
Nagyjából ezzel egy időben a szlavóniai Dubicán - a Gutkeledek rovására - békét
kötött egymással a Babonicok és a Kőszegiek családja. Ez az első politikai természetű
megállapodás két, tartományuraságra törő bárói család között. A közvetítő szerepet
I. Anjou Károly megbízottai vállalták. Ez a szerződés m egrontotta a Kőszegiek és a
Gutkeledek viszonyát. A király ezt kihasználva kibékült a Gutkeledek vezető tagjaival,
akik 1278-ban a Csákokkal osztoztak a hatalomban, aminek nyíltan Kőszegi-ellenes
éle volt.
266 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM KIALAKULÁSA_______

Rudolf és Otakar ellentétében IV. László egyre határozottabban Rudolf m ellett

foglalt állást. 1277 nyarán megújították szövetségüket, majd novemberi találkozójuk­
kor megerősítették ezt. A Rudolf és Otakar között 1278-ban ism ét kitört háborúban a
magyarok Rudolfot támogatták. A német király - mint Kézai Simon írta - úgy várt
László „megérkezésére és a segítségére, m int az Istenére”.183 A magyar részvétel eb­
ben a harcban Magyarország aktivitására és megnövekedett erejére utal. Az 1278. au­
gusztus 26-án a morvamezei D ürnkrutnál megvívott döntő csatában Rudolf sikerét
jobbára a magyar haderő biztosította. Otakar elesett. A Babenberg-örökségért hosszú
évtizedeken át folyó harcok végül is a Habsburgok sikerét hozták. IV. László 1278-ban
Csák Mátét királyi jogkörrel küldte el a megyékbe, hogy a tolvajokat, útonállókat fé­
kezze meg, illetve hogy a nemesek, várjobbágyok, várak, egyházak, udvarnokok és más
emberek elfoglalt birtokait jogos tulajdonosaiknak adja vissza. A rákosi gyűlés utáni
fejlemények azt tükrözték, hogy a király eredményesen törekedett a politikai stabili­
zációra. Az anarchikus viszonyok, a főúri erőszakoskodások (hatalmaskodások) ko­
moly károkat okoztak az egyháznak. Nem alaptalan arra gondolni, hogy ezt a folyama­
tot - akaratlanul, sőt az akció mögött m eghúzódó szándékok ellenére is - külső be­
avatkozás akasztotta meg, nevezetesen az, hogy III. Miklós pápa Fülöp fermói püspök
személyében legátust küldött Magyarországra, aki 1279 elején érkezett meg. Közvetí­
tésének hatására László visszafogadta kegyeibe a Henrik-fiakat, ezután a követ eléggé
m eggondolatlanul és nagy erővel a kunok helyzetének rendezésébe fogott.

A kunkérdés
A kunok m ind katonai, m ind politikai értelem ben a király támaszai voltak, részt vettek
a rákosi gyűlésen és a dürnkruti csatában, teh át a király stabilizációs politikája fontos
elemeinek számítottak. Helyzetük megváltoztatása a konszolidációt veszélyeztette.
A beavatkozásra a pápai legátusnak az adott alapot, hogy a kunok pogányok voltak.
Mint a pápa követének - aki nem mérte fel pontosan az ingatag magyarországi politi­
kai helyzetet, és nem figyelt fel az egyensúly törékenységére - elemi érdeke volt, hogy
elérje a kunok megkeresztelkedését, s ennek érdekében erőszakhoz folyamodott:
túszokat szedetett a kunok közül. Fülöp nem érzékelte, hogy a kereszténnyé váló
kunok letelepedésükkel és lesüllyedésükkel elvesznek a király számára. A követ 1279.
június 23-án a kunkérdés rendezése érdekében írásba foglalt cikkelyeket terjesztett
a király, valam int a püspökök és a bárók elé (ezt nevezi a történetkutatás - e feltevés
értelm ében tévesen - az I. kuntörvénynek). Ezt a dokum entum ot tárgyalta m eg az
1279 júliusában ülésező tétényi gyűlés, amelyen a főpapokon és a bárókon kívül a
nemesek és a kunok képviselői is részt vettek. A határozatokat augusztus 10-én okle­
vélben adták ki (korábban ezt minősítették a II. kuntörvénynek, ami ezen értelmezés
szerint az egyetlen kun törvénynek tekinthető).
A pápai legátusjavaslatai elsősorban a bomló kunok által a magyarok (főleg előke­
lők és egyházak) sérelmére elkövetett erőszakosságok meggátlását célozták. Kilátásba
helyezte az összes, még meg nem keresztelt kun megkeresztelkedését (L), a kunok
állandó megtelepítését (2.), a kunok erőszakosságtól és gyilkosságtól való tartózkodá­
sát (3.), továbbá a kunok által elfoglalt egyházi és világi birtokok visszaadását (5.).
Előirányozta, hogy IV. László az ezeket be nem tartó kunok ellen általános hadfelke­
lést hirdet. A tényleges (korábbi neve szerint II.) kuntörvény nem egy cikkelye érte­
lemszerűen megismételte a legátusi előterjesztésben foglaltakat. Új szabályozásként
rendelkezett a kunok végleges letelepedési helyének megállapításáról a D una és a
 AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK 267

Tisza vagy a Körös folyó mellett, a Maros-Körös közén, illetve a Temes-Maros közén és
azon folyók környékén. Ezen a területen a kunoknak adta a szolgálónépek és örökös
nélkül m eghalt nemesek földjeit (5.), továbbá a nemeseknek és a várjobbágyoknak a
tatárjárás óta üresen álló birtokait (6.). A kun urak és nemesek megkapták az ország
nemeseit m egillető szabadságot, így m entesítést nyertek a szállásadás alól (13.), és
személyükben hadba vonulásra kötelezte őket a király (8.). Bár Fülöp eredeti követe­
léseihez képest az elfogadott törvények ném ileg enyhébbek voltak, de még így is - a
maguk szempontjából jogosan - kiváltották a kunok felzúdulását. Az anyai ágon kun
származású királyt kettős teher nyomta: egyrészt hatékony segédkezet kellett volna
nyújtania a kunok megkereszteléséhez és alávetéséhez, másrészt ezzel elvesztette vol­
na politikai és katonai szövetségeseit. A kuntörvény kétségtelenül biztosított szabad­
ságokat a kunoknak, de ennek súlyos ára volt, fel kellett adni korábbi életformájukat.
A kunkérdés rendezésének kísérlete u tán 1279 szeptemberében Fülöp zsinatot
tartott Budán, ahol egyházi kérdésekkel foglalkozott. Intézkedtek a zsinati határoza­
tok az egyházi személyek életmódjában, erkölcsében bekövetkezett torzulások ellen,
valamint a támadásoknak kitett egyházi vagyon védelméről. Előírták, hogy az egyhá­
zaktól elvett birtokokat rövid határidőn belül vissza kell szolgáltatni. A kuntörvényt
nem teljesítő, a zsinat összehívását akadályozó, feslett életet élő IV. László ellen Fülöp
szigorú fellépést határozott el: kiközösítette az egyházból, az országot pedig interdik-
tum alávetette. Az uralkodó csak színleg fogadta el a vádakat, valójában ellencsapásra
készült kedvelt kunjai körében. 1279-1280 fordulóján elfogatta a pápai követet, és a
kunok kezére adta. Ez olyan meggondolatlan lépés volt, amely nem csupán az egyhá­
ziakat, hanem a bárók nagy részét is szembefordította az uralkodóval. Az ingatag hatal­
mi egyensúly tehát felborult. Válaszul a bárók —talán Csák Máté nádor kezdeményezé­
sére - a királyt ejtették fogságba. Hamarosan azonban mind a legátus, mind az uralko­
dó kiszabadult, s a király ismételten ígéretet tett a kun törvény végrehajtására. A pozí­
ciójában némileg m egerősödött király átalakította kormányát, menesztette Csák Má­
tét, s Aba nembeli Finta lett a nádor. A törvény végrehajtásától tartó kunok 1280 őszén
elhagyták az országot, s a király Havasalföldre vezetett hadat visszahozásuk érdekében.
Néhány hónapnyi csendesebb időszak után 1281 nyarán m inap kinevezett- de rövi­
desen le is váltott - nádora, Finta ellen kellett a királynak h ad at vezetnie. Az új nádor
Kőszegi Iván lett, akit hamarosan nagy riválisa, Csák Máté váltott fel. Közben 1281-ben
a pápai követ elhagyta Magyarországot. 1282-ben a királyban csalódott kunok hozzá­
kezdtek a Tisza, a Maros és a Körösök vidékének pusztításához. Az uralkodó a fosztoga­
tó kunok ellen vonult, s 1282 őszén aTisza-M aros szögében a Hód-tó mellett leverte
az Oldamir vezette lázadókat, és seregük egy részét kiűzte az országból. Akik - írta
Kézai Simon - „visszamaradtak, a király parancsai előtt úgy meghunyászkodtak, hogy
szívük félelmében alig m ertek a király szemébe nézni”.184A kunkérdés megoldódott,
aminek ára a stabilizációs kísérlet kudarca volt.

IV. László utolsó évei

1282-1285 között készítette el krónikáját IV. László hűséges udvari papja, Kézai Si­
mon. O dolgozta ki a hun és a magyar nép azonosságának - egyébként téves —tételét.
Attila és a hun nép történetét a magyar történelem szerves részévé tette. IV. László
idealizált alakját, történeti előképét Attilában, az Isten ostora szerepét a keresztény
népekkel szemben eljátszó hun fejedelemben látta. Tovább folytatta a magyar krónika
eseménytörténetét, megörökítette a morvamezei, illetve a Hód-tavi csatát. Kézai erős
268 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM KIALAKULÁSA

érdeklődést tanúsított a társadalmi kérdések iránt. Nyugat-európai tanulmányai ide­

jé n a legm odernebb eszmékkel ismerkedett meg. Krónikájában elsó'sorban a közne­
messég érdekeit képviselte, történeti síkon igyekezett igazolni a király és a köznemes­
ség szövetségét, tágabb értelem ben a báróellenes egységfrontot. Az egységes - a báró­
kat és a köznemeseket átfogó - nemesség fikcióját hangoztatta, amivel a világi előke-
ló'k (a bárók) érdekeit sértette. A közhatalmat is a nemesek közössége (communitas
nobilium) képére formálta. Korában egyedülálló m ódon foglalkozott történeti műve
függelékében az alávetettek eredetével, számos ponton éles szemre valló társadalmi
elemzést ad koráról. így pl. a várjobbágyokról azt jegyezte fel, hogy „szegény nemesek
(nobiles) ”,185akik a királytól a vár ingatlanaiból kaptak földet. Kézai krónikájában meg­
változott a magyar nemzet Anonymusnál olvasható értelmezése. Már nem a Magyar
Királyság valamennyi lakosát, hanem csak a magyar származású (magyar nyelvet beszé­
lő) népességet értette rajta. Vagyis az államnemzeti koncepciót nyelvnemzeti felfogás
váltotta fel.
Az 1280-as évek közepének és végének magyar viszonyai nagyon távol voltak attól az
idealizált képtől, amelyet Kézai Simon felvázolt. 1284 elején IV. László sikertelenül
ostromolta a Kőszegiek Vas megyei Borostyánkő-várát. 1285 elején tatár támadás érte
Magyarország keleti felét. Már a kortársak gyanították, hogy a tatárokat a király hívta be.
Az lehetett a terve, hogy velük ellensúlyozza a bárók erőfölényét. Ezt nem lehet bizo­
nyítani, de kétségtelen, hogy rövid magyarországi pusztítás után nem valamennyi tatár
vonult ki az országból. Az itt m aradt tatárok és kunok - a nyögérek (a kun szó fegyveres
kísérettagot jelen t) - a későbbiekben a király fegyveres erejének részét képezték.
Lodom ér esztergomi érsek 1288-ban egyenesen ilyen mondatot adott IV. László szájá­
ba: „Az esztergomi érsektől és az alája rendelt püspököktől elkezdvén ezt az egész
fajzatot [a klérust] tatár kardokkal fogom kiirtani, mind egészen Rómáig.”186Ugyan­
csak Lodomértól tudjuk, hogy IV. László nyíltan hirdette magáról: „a tatárokkal össze­
szövetkezett, és m aga is olyan lett, m int a tatár.” Anjou feleségét, Izabellát, akit Magyar-
országon Erzsébetnek neveztek, többször is eltaszította magától, 1286-ban fogságba
vetette, kun ágyasokkal élt együtt. 1287-ben Lodom ér kiközösítette Lászlót az egyház­
ból. Nyilván enn ek hatására 1288-ban elfogadta az érsek feltételeit, s ígéretet tett,
hogy nem szövetkezik a tatárokkal, elveti a pogány szokásokat, országos tisztségeket
csak keresztényekre bíz, az egyházak kiváltságait és szabadságait helyreállítja, felesé­
gét visszaveszi, és királynéi jogait biztosítja. Lodom ér így feloldozta a kiközösítés alól.
László azonban nem gondolta komolyan esküje megtartását, sorra megszegte ígérete­
it. Az uralkodónál közbenjáró érseki megbízottaknak, követeknek László így szokott
felelni: ,A magam számára... én vagyok a törvény, és hogy valamiféle papok törvényei
korlátozzanak, el nem tűröm”, vagy: „Nem uratok [az érsek] dolga, hogy nekem tör­
vényt szabjon, hanem hogy kövesse azt a törvényt, amelyet én hoztam .” Lodomér ke­
resztes hadjárat m eghirdetését kérte a pápától a király ellen.
Az 1280-as évek második felében a felbomlás állapotába jutott az ország. 1285-ben a
Szepességben tö rt ki lázadás a király ellen, leverésében a nyögérek játszottak szere­
pet. 1288-ban a Szepességben a bárók ismételten fogságba vetették Lászlót. 1286-ban
m egint a Kőszegiek ellen vezetett a király hadat Nyugat-Magyarországra, de a követke­
ző év tavaszán vereséget szenvedett a Zsitvánál. A Kőszegiek egyre határozottabban
kinyilvánították teljes függetlenségüket a magyar uralkodótól. 1285-ben Kőszegi Iván
szövetségre lépett Habsburg A lbert osztrák és stájer herceggel. 1289-ben viszont m ár
több ízben is fegyveresen m érte össze erejét A lbert és a Kőszegi család. A harcok
eredményeképpen Albert több tucat vár birtokába jutott a Nyugat-Dunántúlon. Össze­
 AZ UTOLSO ÁRPÁDOK 269

csapásukban hűtlen alattvalóival szemben László Albertnek „szurkolt”, sikerei láttán

nem lépett fel ellene az ország integritásának védelmében. Hiába tartott gyűléseket a
fó'papok, bárók és nemesek részvételével (így pl. 1286-ban Rákoson, 1289-ben a Fejér
megyei Fövenynél), s hasztalanul tett különféle ígéreteket a helyzet javítására, sem
ereje, sem elszánása nem volt ezek megvalósítására. 1289-ben két nádor tűnt fel Ma­
gyarországon (egyik a Dunától nyugatra, másik a Dunától keletre eső országrészben
működött) az állami élet bomlásának csalhatatlan jeleként.
1290-ben László a nemrég még m oham edán Mizsét nevezte ki nádorrá. 1290 ele­
jé n trónkövetelőként rövid időre ismét megjelent Magyarországon András herceg (a
későbbi III. András). Újabb lázadások törtek ki ebben az évben a király ellen: az ország
északkeleti részén a Baksa nembeliek, valamint Aba nembeli Amadé szembefordul­
tak IV. Lászlóval. Baksa György 1285-ben az abaúji Regécnél m ég sikerrel harcolt a
tatárok ellen, Aba Amadé pedig nem sokkal korábban nyerte el az uralkodótól egész
Ung megyét. László szokása szerint 1290 kora tavaszán is kedvelt kunjaihoz indult, ám
július 10-én a Bihar megyei Körösszeg váránál a kunok megölték. Az eseményeket
nem tudjuk megmagyarázni. Felmerült, hogy a merényletben részt vett a körösszegi
vár ura, Borsa nem beli Kopasz, akinek családtagjai 1287 tavaszán a Zsitva folyónál
vívott csatában IV. László ellen harcoltak. Nem lehet tehát kizárni (de igazolni sem ),
hogy politikai gyilkosság történt, azaz hogy a királyt báró ellenfelei ölték meg. A gyer­
mektelenül elhalálozott Lászlót a kun szállásterületek szomszédságában, Csanádon
tem ették el.

III. András 1290. évi dekrétuma

II. András állítólagos unokáját, András herceget 1290. július 23-án koronázta Lodomér
érsek Magyarország királyává. Röviddel később az aragóniai királyhoz intézett levelé­
ben III. András elmondta: az egész ország „a mi kegyünktől reméli, hogy Magyarorszá­
gon, amelyet régóta pusztít a viszály és a borzalmas széthúzás, a mi trónra lépésünk és
megkoronáztatásunk békére és megegyezésre fog bírni mindenkit, félretéve az állati
ellenségeskedést, megszüntetve a széthúzást és az indulatokat, megadva m indenki­
nek, ahogy illik, a szabadságot”.187 Pedig Andrásnak már trónja biztosítása sem volt
m inden problém ától mentes. Még 1290. nyárutón Habsburg Rudolf ném et király
Magyarországot m int urát vesztett birodalmi h ű b ért fiának, A lbert osztrák és stájer
hercegnek adományozta azon ajogcímen, hogy IV. Béla közel 50 évvel korábban, 1241-
ben hajlandó lett volna hűbérként átadni Magyarországot II. Frigyes császárnak, ha a
Ném et Birodalomtól segítséget kapott volna. A Habsburgok jogigénye ellen lépett
fel IV. Miklós pápa, aki szintén tagadta III. András Árpád-házi származását, s ígyjogel-
lenesnek tekintette magyarországi országlását, de úgy ítélte meg: az ország az Apostoli
Székre háramlott. 1290 őszén Lengyelországból egy ifjú jött Magyarországra, aki And­
rás hercegnek, IV. László király 1278-ban elhalt öccsének mondta magát. Baksa György
űzte vissza Lengyelországba a rejtélyes kilétű trónkövetelőt. 1291-ben léptek csatasor­
ba a nápolyi Anjouk, akik úgy ítélték meg: IV. Lászlóval fiágon kihalt az Árpád-ház, s a
magyar trón László király nővérére, Mária királynéra, illetve II. Károly nápolyi királytól
született gyermekére, Martell Károlyra szállt.
András koronázását követően a főpapok, bárók és nemesek számára tartott óbudai
gyűlésen 35 cikkelyből álló dekrétum ot adott ki, amely koronázási hitlevélnek m inő­
sült. Megkoronázása fejében biztosította a nemesi szabadságjogok tiszteletben tartá­
sát. Mentesítette a nemeseket és a birtokkal rendelkező, tehát a nemesekkel azonos
270 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM KIALAKULÁSA_______

elbírálás alá eső (nem esnek tekintett) erdélyi szászokat m indenféle adó és beszállá­
solás alól (11.), s szabályozta hadkötelezettségüket oly m ódon, hogy védelmi háború
esetén, illetve ha „az országnak valamely része vagy tartománya a király vagy az ország
iránti engedelmességből vagy függésből m agát kivonná, vagy valamely m ódon elsza­
kadni akarna”,188 a királynak segíteni tartoznak, de külországi hadjáratra csak pénz
fejében tartoztak menni (10.). Biztosította az örökös nélkül elhalt nemesekés szászok
szabad rendelkezési jogát, s megtiltotta, hogy a birtokokat lefoglalják a kincstár részé­
re (26.). III. András megnövelte a nemesség szerepét az ország ügyeinek intézésé­
ben. Az évenként tartandó országgyűlésen a nemesek is megkapták azt ajogot, hogy az
ország állapotáról tárgyaljanak, és megvizsgálják a bárók tetteit (25.). A vezető üsztség-
viselőket (a nádort, a tárnokm estert stb.) „országunk nemeseinek tanácsából” nevezi
majd ki (9.). Ugyancsak az egyháziakból és nemesekből alakuló új összetételű tanács
lesz hivatva arra, hogy érvényben hagyja IV. László jogos adományait, jogtalan adomá­
nyait pedig visszavegye (7-8.). Támogatta a király a form álódó nemesi megyét, és
bővíteni igyekezett hatáskörét. Előírta, hogy a megyésispán a négy választott nemes,
vagyis a szolgabírák nélkül ne ítéljen (5.). A nádort vidéki igazságszolgáltató útján a
négy kiküldött bíró és a megyésispán kísérje (14.), s az új pénz forgalomba hozatalát
ugyancsak „minden megyéből négy becsületes em berre” és a megyésispánra bízta
(12.). Számos cikkely szólt a hatalmaskodás, erőszakoskodás, önkényeskedés ellen,
ezek jó része szintén a nemesség érdekeit védte (20., 27-29.).
Azért, hogy a király maga mögött tudhassa az egyház támogatását, több pontban
biztosította az egyház régi kiváltságait. Az egyházak népei vámmentességet (18.), az
egyházak világi ügyeiben a király kizárólagos joghatóságát élvezték (15.), továbbá a
megyésispánok vagy alispánok elé csak a káptalanok vagy konventek tanúbizonyságá­
val lehetett bárkit megidézni (5.). Szabályozta a törvény a termék- és bortized szedését
(21.). ígéretet tett a király az egyházi jogok megőrzésére, az elfoglalt javak visszaállítá­
sára (1.). Megtiltotta országos méltóságok, ispánságok és várak eladományozását ide­
genek, pogányok és nem nemesek számára, „akik országunkban sokszor okoztak ártal­
makat” (3.). A dekrétum számos cikkelye a királyi hatalom erősítését szolgálta. Megtil­
totta a megyék örökadományként történő elidegenítését (2.). Fellépett a méltóságo­
kat viselő bárók visszaélései ellen (4.). Bárói érdekeket sértett az a cikkely, amely az
újonnan em elt tornyok vagy várak lerombolásáról (19.) és valamennyi jogtalanul el­
foglalt birtok visszaadásáról intézkedett (20.). A törvény több cikkelyében is hangot
kapott az ellenkezés a familiaritással, a hűbéri viszony teijedésével szemben (4., 10.),
m ert az a bárók további m egerősödésétjelentette a király szövetségeseinek tekintett
nemesek rovására.

A rendi kormányzás kísérlete és az anarchia

III. András 1290. évi törvényei tehát sok m indent kilátásba helyeztek annak megvaló­
sításáért, ami Kézai Simon krónikájában még csak utópiaként szerepelt, azaz a báróel­
lenes egységfront m egteremtéséért. Úgy tűnik, azt a nyilvánvaló változást, amely
IV. László halálával és III. András trónra kerülésével megmutatkozott, a főpapok teste­
sítették meg és biztosították. Az egyházzal szemben álló IV. László halála után elsősor­
ban az egyházi elit sorakozott fel a nehéz helyzetben levő III. András mögött. Ugyanak­
kor az 1290. évi törvényben említett, az „ország által kiküldött tanácsosok” révén az
egyház részt kért és a nemeseknek részt ju ttato tt a hatalomból és a kormányzásból.
Egyik pillanatról a másikra egy rendi típusú kormányzati modell megvalósítása került
 AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK 271

napirendre Magyarországon, amelyet a főpapok bizonyára az észak-itáliai Friaulban

fekvő Aquileiai Patriarchátusból kölcsönöztek. A III. András-kori magyar rendi gyű­
lés (országgyűlés), valamint a választott tanácsosi intézmény legközelebbi példái is
Friaulban találhatók meg, ott, ahol Közép-Európában legkorábban jött létre rendi­
képviseleti államszerkezet. Ideológiai alapot a királyi udvarban tevékenykedő jo g tu ­
dó (római és egyházjogban jártas) klerikusok külországi (bolognai) tanulmányai so­
rán elsajátított ismeretanyag szolgáltatott. (Felmerült, hogy a III. András-kori ország-
gyűlésekre spanyol - leóni-aragóniai - példák hatottak.)
A rendi kísérlet persze csak szűk körre korlátozódott; a királyt, a királyi udvart és a
szűk tanácsadó kört járta át a rendi eszme. A tényleges hatalom hiányzott az 1290. évi
törvények megvalósításához. III. András pl. kénytelen volt IV. László összes adományát
megerősíteni Aba Amadé számára, köztük U ng megyét is. Az oklevelekben megsoka­
sodtak az utalások az utakon fenyegető veszélyekre, a békéden idő gonoszságaira.
M indennaposak voltak a nagy anyagi károkat okozó dúlások és pusztítások. Súlyosbí­
totta az ország amúgy is nehéz helyzetét néhány külpolitikai bonyodalom. Miután
Habsburg Albert nem volt hajlandó visszaadni a nyugat-magyarországi várakat,
III. András 1291-ben fegyverhez nyúlt. Akcióját siker koronázta, egészen Bécsig ha­
tolt, majd Bécs alatt győzelmet aratott Albert felett. A hainburgi békében Albertnek
sikerült elérnie, hogy csak néhány magyarországi várat kelljen visszaadnia, a többit le
kellett rombolni. Ez az egyezmény hátrányos volt a Kőszegiekre nézve, hiszen jobbára
az ő váraik jutottak volna a megsemmisítés sorsára. Kiváltak III. András híveinek tábo­
rából, és a nápolyi Anjouk pártjára álltak, akik akkorra m ár megnyerték ügyüknek a
nagy hatalm ú tengermelléki és szlavóniai urakat (a Subicokat, a Babonicokat és a
Frangepánokat) is. Aktivizálódtak a nápolyi Anjouk, háborúra buzdítottak III. András
ellen, és Martell Károly elismerésére szólítottak fel.
1292-től az évszázad végéig szinte nem volt olyan esztendő, amikor komoly fegyve­
res lázadás ne tört volna ki az ország valamely pontján András ellen. A sort az Anjouk­
hoz átálló Kőszegiek kezdték, akik nápolyi pártfogóik felhívására robbantottak ki bel-
háborút a törvényes uralkodó ellen. Elfoglalták Pozsony várát, de Csák Máté (az egy­
két évtizeddel korábban országos szerephez ju to tt Csák Péter fia és Csák Máté unoka­
öccse) visszavette tőlük. A viszálykodások során a király néhány hónapra a Kőszegiek
fogságába esett. 1293-ban a békéden Szlavónia hercegeként a Dunától az Adriáig
húzódó hatalmas terület kormányzását András anyjára, M orosini Tomasinára bízta.
Ezzel újra sor került a dinasztikus országmegosztásra. 1294-ben a tiszántúli Borsák
lázadtak fel, fő erősségüket, a Bihar megyei Adorjánt a királyi sereg ostromolta. Mizse
volt nádor pártütésének lecsillapításában Tomasina szerzett érdemeket, am ikor a ba­
ranyai Szekcső várat vette vissza tőle. 1295-ben a Babonicok felkelésén ugyancsak
Tomasina vezetésével tudtak úrrá lenni, aki a szávántúli Orbászkő várukat megvívatta.
1296-ban a Kőszegiek lázadását verte le az uralkodó Kőszeg várának elfoglalásával.
Ebben a katonai akcióban minapi ellenfele, Habsburg A lbert támogatását élvezte,
akinek a leányát, Ágnest 1297-ben feleségül vette. (1298-ban viszont magyar katonai
erő vett részt Albert oldalán Nassaui Adolf ném et király ellen a Rajna melletti göllheimi
csatában.) 1297-ben az addig királyhű Csák Máté fordult szembe az uralkodóval. 1298-
ban m ár kifejezetten Csák Máté számított András fő ellenségének, hiszen a király
csupa olyan magyarországi előkelővel kötött szövetséget, akik Máté visszaszorításában
voltak érdekeltek. A magyar történelem ben első ízben lép ett a király alattvalóival
kölcsönös szerződésre. Ez évben újra két nádora volt az országnak (Dunán inneni és
Dunán túli).
272 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM KIALAKULÁSA_______

Komoly veszteség volt Andrásnak Lodomér esztergomi érsek halála, kiváltképpen

azért, mert az utódául megválasztott Bicskei Gergely nyíltan az Anjouk pártján állt. A
magyarországi korai rendiség azonban nem semmisült meg Lodom ér halálát követő­
en. 1298-ból m aradtak ránk erről bizonyítékok. Júliusban fogadták a magyar nem es­
ség soraiba Morosini Albertinót, III. András nagybátyját. Az oklevéladók sorában -
püspökök és bárók mellett - a magyar, székely, szász és kun nem esek egyeteme
(universitas nobilium) szerepelt. Olyan jogot gyakorolt a nemesek egyeteme, ami koráb­
ban királyi felségjog volt. Az oklevél szerint Albertino a nemességnek azt a kiváltságát
nyerte el, „amelyet Magyarország m inden bárója és nemese régtől fogva élvezni szo­
kott”.189 Ez annak az elvnek a kimondását jelen tette, amely utópikus formában m ár
Kézai Simon krónikájában felm erült: a bárók és nemesek azonos kiváltsága és joga,
vagyis a nemesi egyenlőség eszméje nyert itt megfogalmazást.

Az 1298. évi dekrétum

A rendiség további bizonyítékát szolgáltatták a Pesten tartott országgyűlés végzései,
amelyeket a főpapok, a nemesek, a szászok és a kunok III. András távollétében, n é­
mely bárók kizárásával hoztak. A 43 cikkelyből álló törvény egyik passzusa a ren d i­
képviseleti jelleget juttatta kifejezésre, amikor a m ár 1290-ben is em lített új összetéte­
lű tanácsról akként rendelkezett, hogy a király három hónaponként váltakozva két-két
püspököt és nem est tartson m aga mellett, s a nemesek az ország minden nem ese
képében álljanak az uralkodó oldalán (23.). Ugyancsak a rendi jelleg nyilvánult m eg
abban, hogy az országgyűlés - m in t az ország egyeteme - dekrétum ot alkotott, s ez a
király és az előkelők utólagos megerősítésével vált törvénnyé.
Az 1298. évi dekrétum - az állami életnek csak igen szűk területén és korlátozottan
jelentkező rendi ihletés ellenére is - hű képet rajzolt a belviszonyokról. Mindjárt a
bevezetés elismerte, hogy az 1290. évi törvény rendelkezései nem valósultak m eg
„rosszindulatú és szenvedélytől elvakult em berek gonoszsága”, valam int „a király ú r
lanyhasága” következtében, úgyhogy „Magyarország minden részében ingadozni kez­
dett, és a bárók és más hatalmasok erőszakosságából eredő különböző és igen sok
pusztítások folytán annyira megsemmisül, hogy az egyházak és nemesek és más
országlakók is dolgaikban és vagyonúkban csaknem teljes kifosztásigjutottak”.190Mind­
já rt az 1. cikkely azt irányozta elő, hogy a királyi nemzetségből származó Andrást úgy
kell tisztelni, m int az ország törvényes urát. Intézkedett ajogtalanul elfoglalt királyi és
királynéi birtokok visszavételéről (2.). A törvény egyik fő célkitűzése a királyi hatalom
erősítése volt. Törvényesítette, hogy a király belföldi lázadás esetén külföldi segítsé­
get vehessen igénybe (6.), s belső forrásból is erősíteni kívánta a király seregét (22.).
A dekrétum nagy gondot fordított a nemesek és az egyházak helyzetére. Intézke­
dett megcsorbított jogaik visszaállításáról (3.). A nemesek és az egyházak népeit m en­
tesítette m indenféle adó és beszállásolás alól (30-31., 43.). Tám ogatta a nemesi m e­
gye alakulását. Előírta, hogy a hatalmaskodások kinyomozását a király embere, vala­
m int m inden megyéből négy nem es végezze a káptalanok tanúbizonysága m ellett
(13.). Tükrözte a törvény a nem esek magánfamíliába kerülését: lehetőségként m e­
rült fel, hogy a négy nemes „kedvezés vagy félelem miatt”, vagy azért, mert pénzt
kapott, vonakodna ilyen megbízásnak eleget tenni, illetve hamisan jelentene (14.).
Elrendelte, hogy a „nemesek szolgálhassanak, akiknek akarnak, önkéntes akaratuk­
ból”, de megtiltotta, hogy a hatalmasok a nemeseket erőszakkal vagy hatalommal kény­
szerítsék szolgálatukra (33.). Biztosította az egyház számára, hogy „mind fejében, mind
 A TARTOMÁNYURASÁG LÉTREJÖTTE 273

tagjaiban örvendezhessen szabadságainak” (26.). A törvénycikkek jelentó's része az

egyházakat ért sérelmek ellen em elt szót: a hatalmaskodások, a dúlások, ajogtalan
foglalások, az illetéktelen adókivetések és az erőszakos megszállások ellen (4-13.,
15-19.). A királyt is kötelezte mindazon javak visszaadására, amelyek az egyházak vagy
nemesek tulajdonát képezték (20.). Megtiltotta, hogy az elhalt püspök javait akár a
király, akár más személy elfoglalhassa (27.). Az egyik cikkely előírta a király számára:
ha az ország bármely részét bárki a megelőző királyok közül elidegenítette volna,
András tartozzék azt a királyi joghoz visszaszerezni, hogy Magyarország mint bizonyos
jogi egység (quasi quoddam ius totum) örvendezhessen részei sértetlenségének (21.).
Ez utóbbi megjegyzésben a rendi term inológiajelentm eg.
Az 1298. évi törvény a bárók ellen irányult. Újonnan és a király engedélye nélkül
épült váraik és erődítményeik lerombolásáról intézkedett, „amelyekből károkat okoz­
tak vagy a jövőben okozni merészelnének” (10.). Megtiltotta a tisztségek halmozását: egy
em ber csak egy országos méltóságot tölthetett be (36.). Számos esetben kegyes óhaj
vezette a törvényalkotók tollát. Ilyennek kell minősíteni azt a cikkelyt, hogy m inden
hatalmaskodásért három hónapon belül elégtételt kell adni, és az elvett javakat vissza
kell juttatni (11.). Az is ide sorolható, hogy az elégtétel elmulasztása következtében a
hatalmaskodót ki kell közösíteni, és összes birtokának a királyi kincstárra kell szállni
(12.), vagy az, amely előírta:,A bárók és más hatalmaskodók a pusztításoktól és fosztoga­
tásoktól teljességgel tartózkodjanak, és... forduljanak a király úr kegyelméhez, bocsána­
tot kérvén vétkeikért” (4.). Az 1298. évi törvénycikkek legtöbbje papíron maradt. Anagy
hatalmú bárók nem törték magukat a király kegyeiért. 1299-ben a lázadó Csák Máté
ellen kellett a királynak hadat küldenie. A Rákosra 1299-ben összehívott országos gyű­
lésen Bicskei Gergely választott esztergomi érsek nem jelent meg, sőt a Kőszegiek védő­
szárnya alá húzódó Gergely Veszprémbe püspöki zsinatot hirdetett ugyanerre az időre.
A főpapok a pápánál tiltakoztak az érsek békebontó magatartása miatt. Megélénkült a
nápolyi Anjouk diplomáciai tevékenysége III. András ellen. 1300 augusztusában Martell
Károly fia, a 12 éves Károly R ó b ert- a tengermelléki urak: az Subicok, a Frangepánok,
valamint a Babonicok támogatásával - partra szállt Spalatóban. 1300 kora őszén még
egyszer sikerült III. Andrásnak maga mellé állítania a leghatalmasabb magyarországi
előkelőket, de ez nem változtatott a helyzeten. A lassan kialakult magyarországi tarto-
mányuraság szükségszerűen került szembe a királyi hatalommal.

A TARTOMÁNYURASÁG LÉTREJÖTTE

A feltételek
A központi hatalomm al szemben szeparatista tendenciákat hordozó tartományok a
13. század utolsó éveiben születtek meg, s rövid, két-három évtizedes fennállás után a
14. század tízes-húszas éveiben szűntek meg. Ezeket az évtizedeket tekintjük a tarto­
mányúri hatalom korának. A tartományúri hatalom kialakulásában közrejátszó okok
azonban már évtizedekkel korábban, a 12-13. század fordulójától kezdve folyamato­
sanjelentkeztek. A legfontosabb okok egyike a magyarországi birtokviszonyokban be­
következett arányeltolódás. Egészen III. Béla uralkodásáig az ország területének túl­
nyomó része valamilyen módon a király birtokának számított. Óvatos becslés szerint a
12. század végén a királyi földtulajdon az ország területének mintegy háromnegyedé­
re terjedt ki. Főleg II. András adományozott el tömegesen királyi birtokokat (elsősor-
274 13. AZ UTOLSÓ ÁRPÁDOK KORA. A TARTOMÁNYÚRI HATALOM KIALAKULÁSA_______

ban várföldeket), aki politikájának központi kérdését látta a mértéktelen adományo­

zásokban (s ezzel összefüggésben a királyi birtokon alapuló gazdaság helyett a királyi
jogon élvezett jövedelmek - a regále-politika - rendszerének m eghonosításában).
Nem ritkán egész vármegyék elidegenítésére is sor került. Az ilyen adomány nem
csupán a megye királyi tulajdonú földjeinek eladományozását jelentette, hanem a
megyésispánokat megillető kiváltságok és jogok elidegenítését is (a királyi adók be­
hajtásának, a bíráskodásnak a jogát). A 13. század folyamán visszaszorult tehát a királyi
birtok, s nagymértékben m egnőtt az egyházi és főleg a világi birtokosok kezén levő
földek aránya. A világi előkelők nagy ütem ű várépítésbe fogtak. Kezükre játszott a
jobbágyparasztok szabad költözési jogának kivívását eredményező országos m éretű ván­
dormozgalom, aminek révén munkaerőt tudtak biztosítani kiteijedt birtokaikra. Ugyan­
akkor a földbirtokosok m ind több, korábban királyi felségjogot követeltek maguknak
birtokaikon, ahol már nem csupán földesúrként, hanem a király helyett is felléptek.
Ezt a törekvésüket megerősítette az is, hogy a leghatalmasabbak rendszeresen kaptak
a királytól tartományok vagy megyék igazgatására szóló megbízást, vajdai, báni, ispáni
kinevezést. A király nevében és felhatalmazásából való ténykedésük azonban egyre
kevésbé a király érdekeit szolgálta, hanem saját hatalmuk növelését. Különösen akkor
vált veszélyessé az uralkodó számára egy-egy arisztokrata, am ikor magánbirtokainak
területe és közjogi szereplésének színtere egybeesett.
Fontos szerepet játszott a tartományúri hatalom megteremtésében a magánfamília
kialakulása. Az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmának növekedésével párhu­
zamosan a kisebb nemességnek egyre csekélyebb esélye volt arra, hogy megőrizze
közvetlen - és laza - függését a távoli királytól. Egyre gyakrabban kellett vállalnia a
tényleges függést a közelében levő nagybirtokostól, aki m indenekelőtt katonai, továb­
bá birtokigazgató, valamint a hűbérúr képviseletével összefüggő teendők ellátásával
bízta meg. Magyarországon - Francia- vagy Németországhoz képest évszázados késés­
sel - csak a 13. század közepétől kezdve terjedt el a magánfamília intézménye, amely
végeredményben a tartományuraság társadalmi bázisát terem tette meg, és korábban
elképzelhetetlen nagyságú m agánhadsereget biztosított a nagyúr számára.
Az első magyarországi kísérlet, amely a királyi hatalomtól független tartományura­
ság kiépítésére irányult, az esztergomi érsekséghez kapcsolódott. Ez azonban torzó­
ban m aradt vállalkozásnak bizonyult, mivel a világi nagybirtok a 13. század utolsó évti­
zedeiben —m indenekelőtt katonai szempontból - fölébe n ő tt az egyházi nagybirtok­
nak. Nem kis mértékben éppen a gátlástalanul, erkölcsi kontroll nélkül végrehajtott
törvénytelenségek segítették hozzá ehhez a világi előkelőket. Mindennaposak voltak
a magánfamília katonáskodó elemei által végrehajtott hatalmaskodások, erőszakos
birtokfoglalások, a nemesek magánfamíliába való kényszerítése. Az ellenszegülő ki­
sebb birtokost nemritkán fogságba vetették, esetenként megölték, a jogtalanul szer­
zett ingatlanokról fiktív okmányokat állítottak ki. Nagy lendületet adott a tartomány­
úri rendszer létrejöttének a királyi hatalom fokozatos - a század második felében
időszakonként viharos gyorsasággal végbemen t - hanyadása. A politikai hatalom csú­
csait tartósan, olykor több nemzedéken át birtokló nagyúri család tagjai befolyásuk
alatt tartottak uralkodókat, s az uralkodó akár bel-, akár külpolitikai vonalvezetésében
m eghatározott bárói irányvonal érvényesült. Míg a magyarországi egyház viszonylag
későn kezdett gondot fordítani fegyveres ereje, az egyház szolgálatában álló és fegy­
verforgatásra alkalmazható prédiális nemesség kialakítására, addig a 13. század máso­
dik felében a magyarországi világi óriásbirtok kialakulásával szorosan együtt haladt
katonai potenciáljának megteremtése.
276 A TARTOMANYURASAG LÉTREJÖTTE

Az eredm ény
Még a 13. század közepén is csak halványan körvonalazódott, hogy melyik nagyúri
család lesz képes a következő évtizedekben tartományuraságot kiépíteni. A tartomány­
ú rrá válás a 13. század utolsó évtizedeiben az egyes nagyúri családok egymás elleni
harca (a szinte szünet nélkül folyó belháborúk) és a m indenkori királyi hatalomhoz
való viszonya (a királyi birtokok és tisztségek huzamos birtoklása) eredményeképpen
dőlt el. Ennek a korszaknak a tartományurait a hasonlóan független részállam kiépí­
tésére vágyó más nagybirtokosoktól lényegében egyetlen szem pont alapján különít­
hetjük el, m ert hiszen a részállam megteremtésére irányuló törekvésekből követke­
zett, hogy valamennyien tekintélyes földbirtokkal rendelkeztek, s részállamuk épít-
getése során valamilyen m ódon összeütközésbe kerültek a királyi hatalommal. A dön­
tő mozzanat a familiaritás kérdése. Tartományúrnak csak az a nagybirtokos tekinthető,
aki kiterjedt magánfamíliának az ura, ő azonban egyetlen más famíliának sem tagja.
Más szavakkal: közjogi értelem ben ugyan a király alattvalója (még ha ezt igen gyakran
kétségbe vonta is), de magánjogilag egyetlen más főúrhoz sem kötötték az alárendelt­
ség szálai. Ilyen értelemben a 13-14. század fordulóján 11 oligarchát tekinthetünk
tartományúm ak.
A középkori Magyarország északnyugati részén, a Dunától északra Csák nembeli
Máté, az ország északkeleti részén Aba nembeli Amadé, nagyjából Borsod megye terü­
letén Ákos nem beli István, hozzávetőlegesen Zemplén megyében Petenye fia Péter, a
Dunántúl jó részén és a Dráva-Száva köze nyugati felén a H éder nembeli Kőszegi
család egymást váltó több generációja, a Tiszántúl északi és középső részén Borsa
Kopasz, Erdélyben Kán nem beli László, a Bánát déli felén Csanád nembeli Vejtehi
Teodor, míg az Adriai-tenger északi partvidékén és szigetein a Frangepán család, a
Szávától délre Babonic István, a dalmát tengerparton, Horvátország és Bosznia jelen ­
tős részén pedig Subic Pál tekinthető tartományúinak. (Néhányan e listába tartozónak
tekintik még Szerém és Valkó megyében Csák nembeli Ugrint.) Amikor III. András
király 1301. ja n u á r 14-én elhunyt, s vele fiágon kihalt a főhatalmat a 9. század második
fele óta kézben tartó Árpád-dinasztia, az ország a széthullás szélén állt. A következő
évtizedek fejlődési irányait - egész Magyarország jövőjét - azok a harcok voltak hivatva
eldönteni, amelyeket e 11 tartományúrnak és Károly Róbertnek kellett majd meg­
vívnia.
 JEGYZETEK

1 HKÍF. 124-125.
2 HKÍF. 33.
3 HKÍF. 358.
4 HKÍF. 152-153.
5 G. I. 395-396.
6 HKÍF. 251.
7 HKÍF. 56.
8 HKÍF. 236.
9 HKÍF. 130.
10Szőke Béla: A honfoglaló és kora Á rpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti tanulmányok.
l.B p. 1962. 11.
11 HKIF. 198-199.
12 HKÍF. 107.
13 HKÍF. 104., 107.
14 HKÍF. 65.
15 HKÍF. 33.
16HKÍF. 106-107.
17HKÍF. 33.
18HKÍF. 130.
19HKÍF. 32-33.
20 Révész László: A karosi honfoglalás kori lemelök. Régészeti a da to k a Felsö-Tisza-vidék X. századi
történetéhez. Miskolc 1996. 204.
21 ÁKÍF. 21-22.
22ÁKÍF. 271-272.
23ÁKÍF. 362.
24ÁKÍF. 272.
25ÁKÍF. 83.
26ÁKÍF. 81.
27ÁKÍF. 274.
28ÁKÍF. 365.
29ÁKÍF. 306.
30ÁKÍF. 370.
31 ÁKÍF. 365.
32 ÁKÍF. 110.
33ÁKÍF. 284.
34ÁKÍF. 322., 323., 324.
35ÁAL. 88.
36ÁKÍF. 265.
37ÁKÍF. 48.
278 JEGYZETEK

58 ÁKÍF. 214-215.
59ÁKÍF. 372.
40ÁKÍF. 168-169.
41 SRH. II. 490.
42Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövidfoglalata. Ford., jegyz. Blazovich László—Gálántai
Erzsébet. Millenniumi magyar történelem. Források. Bp. 1999. 72.
45ÁKÍF. 96.
44ÁKÍF. 280-281.
45ÁKÍF. 346.
46ÁKÍF 292.
47ÁKÍF. 186.
48ÁKÍF. 378.
49ÁKÍF. 240.
50 ÁKÍF. 378.
51 ÁKÍF. 311.
52 ÁKÍF. 297-298.
53ÁKÍF. 381.
54ÁKÍF. 386-388.
55ÁKÍF 197., 207.
56ÁKÍF. 389-390.
57ÁKÍF. 393.
58ÁKÍF 393.
59ÁKÍF. 394.
60ÁKÍF. 394.
61 ÁKÍF. 395.
62ÁKÍF 398.
63ÁKÍF. 400.
64ÁKÍF 399-400.
65 HKÍF. 301.
66 KK. 115-116.
67 KK. 125.
68 KK. 109.
69ÁKÍF. 201.
70 KK. 123.
71 KK. 127-128.
72ÁAL. 87-90.
73 SzIM. 49.
74ÁAL. 89-90.
75 ÁAL. 90.
76ÁT. 18.
77 DHA. I. 184.
78 SzIM. 49-50.
79 KK. 165-166.
80ÁAL. 91.
81 ÁT. 25.
82ÁT. 27.
83ÁT. 32.
84ÁT. 31.
85 ÁKÍF. 335.
86ÁAL. 92.
87 KK. 167.
88 DHA. 1.272., ÁAL. 93.
 JEGYZETEK 279

S9ÁAL. 94.
90 KK. 179.
91 KK. 190.
92ÁAL. 94., 95.
93 G. III. 2271.
94 KK. 182.
95 KK. 181.
96 G. 1.872.
97 ÁT. 37.
98 DHA. I. 184.
99ÁT. 40.
100ÁT. 46.
101 Z. 207.
102 KK. 190., SRH. 1.432.
10SÁAL. 94.
104 G. 1.490.
105 ÁT. 57., 51.
106ÁKÍF. 341.
107ÁKÍF. 301-302.
108ÁKÍF. 316., 317-318.
109ÁT. 36-38.
no Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig. In: Magyarok E u ró pá b a n. I. Bp. 1990. 65.
1,1 ÁT. 29.
112ÁKÍF 132.
113ÁKÍF. 62.
" 4ÁKÍF. 71.
115ÁKÍF. 60.
1I6ÁKÍF. 72.
117ÁKÍF. 64.
118ÁT. 33.
119ÁT. 33.
120ÁT. 44.
121 ÁT. 49.
122ÁT. 53.
123ÁT. 47.
124ÁT. 33.
125 Z. 208.
126 DHA. 1.383.
127 KK. 123.
128 KK. 194.
129 KK. 197.
130 KK. 201.
131 KK. 201-202.
132 KK. 204.
133ÁAL. 102-103.
134ÁMTBF. 275.
135III. Béla 82.
136III. Béla 106.
137 SzIM. 70.
138 Elter István: M agyarországIdrisi fö ld ra jzi müvében (1154). Acta Universitatis Szegediensis de
Attilajózsef nom inatae. Acta Historica 82 (1985) 59.
280 JEGYZETEK

139ÁMTBF. 158.
140ÁMTBF. 214., 155., 268.
141 G. III. 1719-1720.
142Magyar történeti szöveggyűjtemény 1000-1526. Szerk. Bertényi Iván. Osiris tankönyvek. Bp. 2000.
388.
143 SzIM. 70.
144 SzIM. 70.
145 KK. 201.
146 Ioannes Georgivs Schwandtnervs: Scriptores rervmHvngaricarvm veteres, acgenvini. III. Vindobonae
1748.569.
147 Krit. jz. I. 75.
148 MES. 1.216-217.
149Th. I. 2.
150 G.I. 152.
151 HKÍF. 292.
152 G. 1.31.
153Th. I. 2.
154 Krit. jz. I. 105.
155ÁAL. 131.
156Karácsonyi János-Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Bp. 1903.
273.
157Th. I. 42.
158 HKÍF. 292.
159Az 1222. évi Aranybullát lásd Érszegi Géza: Az Aranybulla. Bp. 1990. 26-35., illetve ÁT. 59-
64.
16(1T h.I. 36.
161 US. 1.34.
162Th.I. 60.
163 Hazai okmánytár. VI. Bp. 1876. 24.
164Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. XI. Bp. 1873. 236.
165Th. I. 94.
166Az 1231. évi megerősítést lásd ÁT. 65-71.
167ÁT. 75.
168 ThR. 405.
169 ThR. 410.
170 A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona Tamás, bev. Györffy György. Bibliotheca Historica. Ma­
gyar Helikon. 1981.175.
171 AAL. 152.
172Azún. tatárlevelet lásd ÁAL. 156-159.
173 MES. 1.474.
174MES. 1.423.
175Az 1267. évi dekrétum ot lásd ÁT. 77-79.
176KK. 224.
177ÁAL. 168.
178 KK. 51.
179 Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. 1000-1526. Szerk. Lederer
Emma. Bp. 1964.279.
180Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bp. 1902. 196-197.
181 T. Smiciklas: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. V. Zagrabiae 1907. 109—
110.
182ÁT. 90.
183AKS. 118.
 JEGYZETEK 281

184ARS. 119.
185AKS. 123.
186ALodomér-leveletlásd AAL. 200-210.
,87ÁAL. 216.
188Az 1290. évi dekrétum ot lásd ÁT. 89-96.
189 US. I. 192-193.
190Az 1298. évi dekrétum ot lásd ÁT. 96-105.; S. L. Endlicher: Rerum Hungaricarum monumenla
Arpadiana. Sangalli 1849. 630-639.
 A JEGYZETEKBEN HASZNÁLT
RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA

AAL. Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század. Sajtó alá rend. Makkal László-Mezey
László. Nemzeti könyvtár. Levelestár. Bp. 1960.
AKIF. Az államalapítás korának íróitforrásai. Szerk. Kristó Gyula. Szegedi középkortörténeti könyv­
tár. 15. Szeged 1999.
AKS. Anonymus, A magyarok cselekedetei. Kézai Simon, A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy
László-Bollókjános. Millenniumi magyar történelem. Források. Bp. 1999.
AMTBF. Az Árpád-kori magyar történet bizánciforrásai. Összegyűjt., ford., bev., jegyz. Moravcsik
Gyula. Bp. 1984.
AT. Arpádkori törvények. Ford. Szilágyi Loránd. Egyetemi jegyzet. Bp. 1962.
DHA. Diplomata Hungáriáé anliquissima. Accedunl epistolae et acta ad históriámHungáriáéperlinenlia
I. 1000-1131. E dendo operi praefuit Georgius Györffy. Budapesdni 1992.
G. Catalogusfontium históriáé Hungaricae. I—III. Collegit, revocavit etc. Franciscus Albinus Gom­
bos. Budapesdni 1937-1938.
III. Béla III. Béla emlékezete. Vál., ford., bev., jegyz. Kristó Gyula-Makk Ferenc, képanyagot vál.
Marosi Ernő. Bibliotheca historica. Magyar Helikon 1981.
HKIF. A honfoglalás korának írottforrásai. Szerk. Kristó Gyula, közreműk. Olajos Teréz-H. T óth
Im re-Zim onyi István. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 7. Szeged 1995.
KK. Képes Krónika. Ford. Bellus Ibolya, jegyz. Kristó Gyula. Pro memoria. Bp. 1986.
Krit. jz. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Szentpétery Imre-Borsa Iván.
B p . 1 9 2 3 -1 9 8 7 .
MES. Monumenta ecclesiaeStrigonknsis. I—IV. Strigonii-Budapestini 1874-1999.
SRH. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque slirpis Arpadianae geslarum. I—II.
Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Szovák Kornél és Veszprémy László kiegészíté­
seivel. Bp. 1999.2
SzIM. Szent Istvántól Mohácsig. Források a középkori Magyarországról. Összeáll. Blazovich
László-Kristó Gyula-Makk Ferenc. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 6. Szeged 1994.
T h. Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illuslrantia... abAugustino Theiner. I—II. Romáé
1859-1860.
ThR. ThuróczyJános, A magyarok krónikája. Rogerius mester, Siralmas ének. Ford., jegyz. Bellus Ibo-
lya-Kristó Gyula—Horváth János-Zsoldos Attila. Millenniumi magyar történelem . Források.
Bp. 2001.
US. Urkundenbuch zur Geschichte derDeutschen in Siebenbürgen. I— VI. H erm annstadt- Köln-Wien—
Bukarest 1892-1981.
Z. Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok
forrásai. (Függelék: A törvények szövege). Bp. 1904.
 BIBLIOGRÁFIA

a) Források
Szentpétery, Emericus (szerk.): Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis
Arpadianaegestarum. /- //. Budapestini 1937-1938. (Szovák Kornél és Veszprémy László kiegé­
szítéseivel. Bp. 1999.2)
Gombos, Albinus Franciscus: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. I-III. Budapestini 1937-
1938.
Juhász, Ladislaus: P. magister quondam Bele regis Hungáriáé nótárius Gesta Hvngarorvm. Bibliotheca
scriptorum medii recentisque aevorum. Szegedini 1932.
Silagi, Gabriel-Veszprémy, László: Die „GestaHungarorum"des anonymen Notars. Die ältesteDarstellung
derungarischen Geschichte. Ungarns Geschichtsschreiber. 4. Sigmaringen 1991.
Veszprémy, László-Schaer, Frank: Simonis de Keza: Chronica Hungarorum. Simon ofKéza: TheDeeds
of Hungarians. Central European Medieval Texts. Bp. 1999.
Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánciforrásai. Bp. 1984.
Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp. 1916.
Font Márta: Magyarok a Kijevi Évkönyvben. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 11. Szeged 1996.
Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp. 1881.
Bolsakov, O. G.-Mongajt, A. L.: Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában. Bp. 1985.
Elter István: Magyarország Idrlsi földrajzi művében (1154). Acta Universitatis Szegediensis de
Attilajózsefnominatae. Acta Historical. (1985) 53-62.
Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budáé 1829-1844.
Wenzel Gusztáv: Arpádkori új okmánytár. I-XII. Pest-Bp. 1860-1873.
Hazai okmánytár. I-VIII. Győr-Bp. 1865-1891.
Szentpétery Imre-Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I—II. Bp. 1923-
1987.
Györffy, Georgius (szerk.): Diplomata Hungáriáé antiquissima. I. Budapestini 1992.
Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—VII. Hermannstadt-Köln-Wien-Bu-
karest 1892-1991.
Kostrencic, Marko—Smiciklas, T.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. I-XVII.
Zagrabiae 1904-1981.
Documente privind istoria Rominiei. Documenta Romániáé historica. Veacul XIV. C. Transilvania. I-
XII. Bucuresti 1953-1985.
Wagner, Hans-Lindeck-Pozza, Irm traut: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden
Gebieteder Komitate Wieselburg, Odenburgund Eisenburg. I-TV. Graz-Köln-Wien 1955-1985.
Marsina, Richard: Codex diplomaticus et epistolatis Slovaciae. /- //. Bratislavae 1970-1987.
Elenchusfontium históriáé urbanae. Bp. 1997.
Árpád-kori oklevelek 1001-1196. Főszerk. Györffy György. Bp. 1997.
Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok
forrásai (Függelék: A törvények szövege). Bp. 1904.
Szilágyi Loránd (ford.): Arpádkori törvények. Egyetemi jegyzet. Bp. 1962.
284 BIBLIOGRÁFIA

Besenyei, Lajos-Érszegi, Géza- Pedrazza Gorlero, Maurizio (szerk.) '. D e bulla aurea A n d rea e regis
H u n g á riá é MCCXX11. Verona 1999.
Silagi, Gabriel: Gerardi M oresenae aecclesiae sev C sanadiensis episcopi Deliberalio svpra h y m n v m Irivm
pverorvm . Corpvs Christianorvm. Condnuatio mediaeualis. XLIX. Tvrnholti 1978.
Karácsonyi, Béla-Szegfű, László: Deliberalio Gerardi Moresanae aecclesiae episcopi svp ra h ym num
trium pverorum . Szeged 1999.
Dankó, Iosephus: Vetus h y m n a riu m ecclesiasticum H ungáriáé. Bp. 1893.
Benkő Loránd: A z A rpád-kor m agyar nyelvű szövegemlékei. Bp. 1980.
Mika Sándor: M agyar történelmi olvasókönyv. I. Bp. 1905.
Eperjessy Kálmán-Juhász László: Szemelvények a m agyar történelem la tin nyelvű kútfőiből. Bp. 1935.
Lederer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény M agyarország történetének tanulm ányozásához. /. Bp. 1964.
Bolla Ilona-Rottler Ferenc: Szemelvények az 1 5 2 6 előtti magyar történelem forrásaiból. /-//. Egyetemi
jegyzet. Bp. 1974.
Blazovich László-Kristó Gyula—Makk Ferenc: Szen t Istvántól M ohácsig. Források a középkori Magyar-
országról. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 6. Szeged 1994.
Blazovich László-Érszegi Géza—Turbuly Éva: Levéltárak - kincstárak. Források M agyarország levéltá­
raiból (1 0 0 0 -1 6 8 6 ). Bp.-Szeged 1998.
Bertényi Iván (szerk.): M a g ya r történeti szöveggyűjtemény 1000-1525. Osiris tankönyvek. Bp. 2000.
Pauler Gyula-Szilágyi Sándor (szerk.): A m agyar honfoglalás kútfői. Bp. 1900.
Györffy György (szerk.): A m agyarok elődeiről és a honfoglalásról. K or társak és krónikások híradásai.
Nemzeti könyvtár. Történelem . Bp. 1986.3
Kristó Gyula (szerk.): A honfoglalás korának írott forrásai. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 7.
Szeged 1995.
Király László (szerk.): Istv á n király emlékezete. Bibliotheca historica. Bp. 1987.3
Kristó Gyula (szerk.): A z állam alapítás korának írott forrásai. Szegedi középkortörténeti könyvtár.
15. Szeged 1999.
Katona Tamás (szerk.): László király emlékezete. Bibliotheca historica. Bp. 1977.
Kristó Gyula-Makk Ferenc-Marosi Ernő: III. B éla emlékezete. Bibliotheca historica. Bp. 1981.
Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete. Bibliotheca historica. Bp. 1981.
Kristó Gyula (szerk.): K u n L ászló emlékezete. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 5. Szeged 1994.
y. Kovács Sándor (szerk.): A m agyar középkor irodalm a. Magyar remekírók. Bp. 1984.
Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori legendák és intelmek. Szentek a m ag ya r középkorból. I. Bp. 1999.
Millenniumi magyar történelem . Források. Bp. 1999.
Györffy György (szerk.): J u lia n u s barát és N apkelet felfedezése. Magyar ritkaságok. Bp. 1986.
Veszprémy László-BollókJános (ford.): A n o n ym u s, A magyarok cselekedetei. K ézaiSim on, A magya­
rok cselekedetei. Millenniumi magyar történelem. Források. Bp. 1999.
Bellus Ibolya (ford.): Képes K rónika. Pro memoria. Bp. 1986.
Makkai László-Mezey László: Árpád-kori és A n jou -ko ri levelek. XI-XLV. század. Nemzeti könyvtár.
Levelestár. Bp. 1960.
Kristó Gyula (szerk.): Középkori históriák oklevelekben. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 1. Sze­
ged 2000.2

b) Ö sszefoglaló munkák
Szilágyi Sándor (szerk.): A m agyar nemzet története. I—II. Bp. 1895-1896. (Az Árpád-kor. Marczali
Henrik munkája.)
Pauler Gyula: A m agyarnem zet története az A rp á d h á zi királyok alatt. I—II. Bp. 1899.2
Acsády Ignácz: A magyar birodalom története a k ú tfő k alapján. I. Bp. 1903.
Sebestyén Gyula: A z Á rpádok története. Bp. 1905.2
Erdélyi László: Árpádkor. A m agyar állam, társadalom , művelődés legrégibb története. Bp. 1922.
Hóman Bálint-Szekfű Gyula: M agyar történet. I. Bp. 1935.2 (A kötet Hóman Bálint munkája.)
Hóman, Bálint: Geschichte des ungarisches M ittelalters. I. Berlin 1940.
Elekes Lajos-Lederer Emma-Székely György: Magyarország története. I. A z őskortól 1526-ig. Bp.
 BIBLIOGRÁFIA 285

1961. (A 10. század Székely György, a 11-13. század Lederer Emma munkája.)
Molnár Erik-Pamlényi Ervin-Székely György (szerk.): Magyarország története. I. Bp. 1971.3 (Az
Árpád-kor Székely György munkája.)
Székely György (főszerk.): Magyarországtörténete. Előzmények és magyar történet 1242-ig. I—II. Szerk.
BarthaAntal. Bp. 1984. (A honfoglalástól 1242-ig terjedő rész Györffy György és Kristó Gyula
munkája.)
Kristó Gyula: Magyarországtörténete 895-1301. Egyetemi jegyzet. Bp. 1984.
Engel Pál: BeilleszkedésEurópába, a kezdetektől 1440-ig. MagyarokEurópában. I. Bp. 1990.
Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. História könyvtár. Monográfiák. 1. Bp. 1993.
Kristó Gyula: A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szegedi középkortörténeti
könyvtár. 3. Szeged 1993.
Kristó, Gyula: DieArpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301. Bp. 1993.
Bertényi Iván: Szent István és öröksége. Magyarország története az államalapítástól a rendiség kialakulá­
sáig (1000-1440). Tudomány -egyetem . Bp. 1997.
Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig. Történelmi kézikönyvtár.
Debrecen 1997.
Kristó Gyula: Histoirede la Hongrie Médiévale. I. Le temps des Arpads. Rennes 2000.
Engel, Pál: Saint Stephen’s Realm: a History ofMedieval Hungary 895—1526. London 2001.
Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarországtörténete. História könyvtár. Monográfi­
ák. 17. Bp. 2001.

c) Monográfiák, tanulmányok (szerzői ábécé szerint)

Acsády Ignác: A magyarjobbágyság története. Magyar közgazdasági könyvtár. 3. Bp. 1906.
Ágoston István: Muhi csata, 1241. Bp. 1991.
Almási Tibor: A tizenharmadik század története. Magyar századok. Bp. 2000.
Bakay Kornél: A magyar államalapítás. Magyar história. Bp. 1978.
Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. Bp. 1973.
Bálint Csanád: A magyarságés az ún. Bjelo Brdó-i kultúra. Cumania. IV. Archaeologia. Kecskemét
1976.225-254.
Bárczi Géza: A tihanyi apátságalapítólevele mint nyelvi emlék. Nyelvészeti tanulmányok. 1. Bp. 1951.
Bartha Antal: AIX-X. századi magyar társadalom. Bp. 1968.
BarthaAntal: A magyar honalapítás. Bp. 1987.
Bartha Antal-Czeglédy Károly-Róna-Tas András (szerk.): Magyar őstörténeti tanulmányok. Bp.
1977.
Benkő Loránd: Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1998.
Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I—III. Szerk. Kiss Lajos-Kubinyi
László-Papp László. Bp. 1967-1976.
Berkovits Ilona (szerk.): Magyar kódexek. Bp. 1965.
Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XTV. században. Bp. 1976.
Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Gondolat zsebkönyvek. Bp. 1983.
Bertényi Iván: A magyar Szent Korona. Bp. 1996.
Bobalmre: Mcrrávia története új megvilágításban. METEM-könyvek. 11. Bp. 1996.
Bogyay Tamás: Stephanus rex. Bp. 1988.
Bolla Ilona, G.: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításá­
ban. Annales Universitalis Scientiarum Budapestinensis deRolandoEötvös nominalae. Sectio Historica
1 (1957) 84-102.
Bolla Ilona: A jobbágytelek kialakulásának kérdéséhez. Annales Universitalis Scientiarum
Budapestinensis deRolando Eötvös nominalae. SectioHistorical (1961) 97-119.
Bolla Ilona: A jogilag egységesjobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Értekezések a történeti
tudományok köréből. Uj sorozat. 100. Bp. 1983.
Bolla Ilona: Ajogilag egységesjobbágyságról Magyarországon. Bp. 1998.
286 BIBLIOGRÁFIA

Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen 1998.2

Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. História könyvtár. Monográfiák. 12. Bp.
2000 .
Bónis György: Hűbériség és rendiséga középkori magyarjogban. Kolozsvár é. n. [1947.]
Bónis György: Középkorijogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog. Bp. 1972.
Bónis György: Decretalis intellecto (III. Honorius a koronajavak elidegeníthetetlenségéről).
Történelmi Szemle 16 (1974) 24-31.
Borosy András: Az Árpád-kori királyi vármegye felbomlása és hadakozó népeinek sorsa. Hadtör­
ténelmi Közlemények 30 (1983) 527-552.
Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. Hadtörténelmi Közlemények 109 (1996) 1.
szám, 3-41.; 2. szám, 11-52.
Borús József (szerk.): Magyarország hadtörténete. I. A honfoglalástól a kiegyezésig. Bp. 1984. (Az
Árpád-kor Borosy András munkája.)
Bökönyi, Sándor: History ofDomestic Mammals in Central and Eastern Europe. Bp. 1974.
Brachfeld F. Olivér: Árpád-háziJolánta, Aragónia királynéja. Szeged 1993.
Cave, Carlo di: L’arrivo degli ungheresi in Europa ela conquista della patria. Fonti e letteratura critica.
Testi, studi, strum enti. 10. Spoleto 1995.
Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest Oriental Reprints. Series A 2. Bp.
1985.
Csánki Dezső (szerk.): Árpád és az Árpádok. Bp. 1907.
Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története. Gyorsuló idő. Bp. 1978.
Csapodi Csaba-Tóth András-Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp. 1987.
Csizmadia Andor—Kovács Kálmán-Asztalos László: Magyar állam- ésjogtörténet. Bp. 1981.2
Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a Xl-XTV. században.
Irodalom történeti könyvtár. 20. Bp. 1967.
Csorba Csaba: A tatárjárás. Hadtörténelem fiataloknak. Bp. 1991.
Csőre Pál: A magyar erdőgazdálkodás története. Bp. 1980.
D eér József: A magyar törzsszövetségéspalrimoniális királyság külpolitikája. Kaposvár 1928.
D eér József: Pogány magyarság-keresztény magyarság. Bp. 1938.
D eér József: A magyar királyság megalakulása. A Magyar Történettudományi Intézet évkönyve.
Bp. 1942.1-90.
Deér, Joseph: Die heilige Krone Ungarns. W ien 1966.
Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Bp. 1972.
Dienes István: A honfoglaló magyarok. Hereditas. Bp. 1972.
Dobrev, Csavdar-Juhász Péter-Mijatev, Petár: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből.
Bp. 1981.
Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája. Forrástanulmány. Bp. 1906.
Domanovszky Sándor: A harmincadvám eredete. Értekezések a történeti tudományok köréből. 24.
4. Bp. 1916.
Domanovszky Sándor: Gazdaságés társadalom a középkorban. Tanulmányok. Szerk. Glatz Ferenc.
Történetírók tára. Bp. 1979.
Domanovszky Sándor (szerk.): Magyar művelődéstörténet. Bp. é. n. [1940.]
D öm ötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Bp. 1981.
Düm m erth Dezső: Az Árpádok nyomában. Utazások a múltban és a jelenben. Bp. 1980.2
Düm m erth Dezső: A titokzatosjelbeszéd. A magyarsünt királyok nemzetsége. Utazások a múltban és a
jelenben. Bp. 1989.
Eckhart Ferenc: A királyi adózás története Magyarországon 1323-ig. Arad 1908.
Eckhart, Franz: Dieglaubwürdigen Orte Ungarns imMittelalter. Mitteilungen desInstitutsfür österreichische
Geschichtsforschung. Ergänzungsband9 (1915).
Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány-ésjogtörténet. Bp. 1946.
Égető Melinda: Középkori szőlőművelésünk kérdéséhez. Ethnographia 91 (1980) 53-78.
Elekes Lajos: A középkori magyarállam története megalapításától mohácsi bukásáig. Bp. 1964.
Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Bp. 1958.
 BIBLIOGRÁFIA 287

Entz Géza: A gótika művészete. Bp. 1973.

Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei. Bp. 1986.
Erdélyi László: Arpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. Történeti Szemle3 (1914)
517-561.; 4 (1915) 32-50., 202-226., 334-352., 481-514.; 5 (1916) 39-63.
Erdélyi László-Sörös Pongrác (szerk.): A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. I-X II/B . Bp.
1902-1916.
Érdujhelyi Menyhért: A közjegyzőségés hiteles helyek történeteMagyarországon. Bp. 1889.
Fasoli, Gina: Le incursione ungare in Europa nel secolo X. Firenze 1945.
Fehér Géza-Ery Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Ár­
pád-kori sírleletei. Leletkataszter. Szerk. Szőke Béla. Régészeti tanulmányok. II. Bp. 1962.
Fejérpataky László: A királyi kanczellária az Árpádok korában. Bp. 1885.
Fodor István: Verecke híres útján... A magyar nép őstörténete és a honfoglalás. Magyar história. Bp.
1975.
Fodor István: A magyarságszületése. Magyarország krónikája. 1. Bp. 1992.
Font Márta: Szempontok III. Béla halicsi hadjáratának kronológiájához. Acta Universitatis
Szegediensis deAttilaJózsefnominalae. Acta Historica 84 (1987) 45-50.
Font Márta: Magyarországkeleti politikája a 12-13. században. Baranya 1990. 2. szám, 21-34.
Font Márta, F.: II. András orosz politikája és hadjáratai. Századok 115 (1991) 107-144.
Font Márta: Így élt Könyves Kálmán. Bp. 1993.
Forster Gyula (szerk.): III. Béla magyarkirály emlékezete. Bp. 1900.
Fraknói Vilmos: Magyarországegyházi éspolitikai összeköttetései a római Szentszékkel. I. Bp. 1901.
Fügedi Erik: Várés társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Értekezések a történeti tudomá­
nyok köréből. Új sorozat. 82. Bp. 1977.
Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981.
Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magar arisztokráciafejlődése. Nemzet és emléke­
zet. Bp. 1986.
Fügedi Erik: A középkori Magarország történeti demográfiája. A Központi Statisztikai Hivatal Népes­
ségtudományi Kutató Intézetének történeti demográfiai füzetei. 10. Bp. 1992. 7-60.
Fügedi Erik (szerk.): Művelődéstörténeti tanulmányok a magar középkorról. Bp. 1986.
Gaál László: A magar állattenyésztés múltja. Bp. 1966.
Gedai István: A magar pénzverés kezdete. Bp. 1986.
Gerevich László (szerk.): Budapest története az őskortól az Árpádkor végéig. In: Budapest története. I.
Bp. 1975.2
Gerevich Tibor: Magarország románkori emlékei. Bp. 1938.
Gerics József: Adalékok a Kézai-krónika problémáinak megoldásához. Annales Universitatis
Sáenliarum Budapeslinensis de RolandoEötvös nominalae. Sectio Historica 1 (1957) 106-134.
Gerics József: Legkorábbi gesla-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Értekezések a történeti
tudományok köréből. Új sorozat. 22. Bp. 1961.
Gerics József: A korai rendiségEurópában és Magarországon. Bp. 1987.
Gericsjózsef: Eg ház, állam ésgondolkodás Magarországon a középkorban. METEM-könyvek. 9. Bp.
1995.
Glatz Ferenc-Kardosjózsef (szerk.): Szent István és kora. Bp. 1988.
Gombos F. Albin: Történetünk első századaiból. SzázadokAb (1911) 507-512., 569—585.
Göckenjan, Hansgerd: Hilfsvölker und Grenzwächter im mittelalterlichen Ungarn. In: Quellen und
Studien zur Geschichte des östlichen Europa. V. Wiesbaden 1972.
Granasztói György: A középkori magar város. Magyar história. Bp. 1980.
Gyóni Mátyás: A magar nyelv görögfeljegzéses szórványemlékei. Bp. 1943.
Györffy György: Tanulmányok a magar állam eredetéről. A Magyar Néprajzi Társaság könyvtára.
B p. 1959.
Györffy György: Az Árpád-kori Magarország történetiföldrajza. I-IV. Bp. 1963-1998.
Györffy György: Magarország népessége a honfoglalástól a XTV. század közepéig. In: Magarország
történeti demográfiája. Szerk. KovacsicsJózsef. Bp. 1964. 45-62.
288 BIBLIOGRÁFIA

Györffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle 15 (1972) 261-320.

Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. (Bp. 2000.8)
Györffy György: A „lovagszent” uralkodása. Történelmi Szemle20 (1977) 533-564.
Györffy György: Néppé válás Európában és az Északi Kárpátokban. Kortárs 26 (1982) 296-302.
Györffy György: Anonymus. Rejtély avagy történetiforrás?Válogatott tanulmányok. Hermész köny­
vek. Bp. 1988.
Györffy György: A magyarság keleti elemei. Bp. 1990.
Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések —új válaszok. Bp. 1993.
Hajdú P.-Kristó Gy.-Róna-Tas A.: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásánakforrásaiba. I/l-IV. Egye­
temijegyzet. Bp. 197&-1982.
Hajnal, I.: L ’enseignement de l'écriture aux universilés médiévales. Bp. 1959.2
Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet ésperjogaz Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Bp. 1899.
Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Értekezések a történeti
tudományok köréből. Új sorozat. 53. Bp. 1970.
Heckenast Gusztáv-Nováki Gyula-Vastagh Gábor-Zoltay Endre: A magyarországi vaskohászat
története a korai középkorban. Bp. 1968.
Herm ann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon. München 1973.
Hoffmann, T.: Vor- und Frühgeschichte der ungarischen Landwirtschaft. Agrártörténeti Szemle 10
(1968). Supplementum.
Hóman Bálint: A magyar városok az Árpádok korában. Bp. 1908.
Hóman Bálint: Magyarpénztörténet 1000-1325. Bp. 1916.
Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése. In: A magyarnyelvtudomány kézikönyve. I. 7.
B p . 1923.
Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és X11-X1II. századi leszármazói. Forrástanul­
mány. Bp. 1925.
Hóman Bálint: Szent István. Bp. 1938.
Hóman Bálint: Magyar középkor. Bp. 1938.
Hoppál Mihály: Sámánok (Lelkek ésjelképek). Bp. 1991.
Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954.
Horváthjános: A hun-történet és szerzője. Irodalomtörténeti Közlemények 67 (1963) 446-476.
Horváthjános: P. mester és műve. Irodalomtörténeti Közleményeké) (1966) 1-53., 261-282.
Horváth jános-Székely György (szerk.): Középkori kútfőink kritikus kérdései. Memoria saeculorum
Hungáriáé. 1. Bp. 1974.
Huszár, L.: MünzJkalalog Ungarn von 1000 bis heute. Bp. 1979.
Jakó Zsigmond: Bihar megyea törökpusztítás előtt. Település-és népiségtörténeti értekezések. 5. Bp.
1940.
Jakó Zsigmond: írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest 1976.
Jánosi Monika: Törvényalkotás Magyarországon a korai Árpád-korban. Szegedi középkortörténeti
könyvtár. 9. Szeged 1996.
Jászay Magda: Párhuzamok éskereszteződések. A magyar-olasz kapcsolatok történetéből. Bp. 1982.
Jónás Ilona, Sz.: Árpád-házi Szent Erzsébet. Életek és korok. Bp. 1986.
Karácsonyi János: Az Aranybulla keletkezése és első sorsa. Értekezések a történelm i tudományok
köréből. XVIII. 7. Bp. 1899.
Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XTV. század közepéig. I-I I I /l. Bp. 1900-1901.
Karácsonyiján os: SzentFerencz rendjének történeteMagyarországon 1711-ig. I—II. Bp. 1922-1924.
Kiss, Attila: Studien zur Archäologie der Ungarn im 10. und 11.Jahrhundert. Österreichische Akademie
der Wissenschaften. Philosophisch-historische Klasse. Denkschriften. 180. Wien 1985.
Kiss Erzsébet, S.: A királyi generális kongregáció kialakulásának történetéhez. Ada Universitalis
Szegediensis deAttilaJózsefnominalae. Acta Historical (1971).
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I—II. Bp. 1988.4
Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Bp. 2000.
 BIBLIOGRÁFIA 289

Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története 1600-ig. A magyar irodalom története. I. Bp.
1964.
Kniezsa István: A magyar nyelv szlávjövevényszavai. /-//. Bp. 1974.2
Koszta László: A középkori magyar egyházra vonatkozó történeti kutatások az elmúlt évtizedek­
ben (1948-1988). Aelas 1993.1. szám, 64-105.
Koszta László: Püspöki székhely és városfejlődés (Pécs központi funkdói és vonzáskörzete a 14. század
közepéig). In: Kelet ésNyugat között. Szerk. Koszta László. Szeged 1995. 233—271.
Koszta László: A váci püspökség alapítása. Századok 135 (2001) 363-375.
Kosztolnyik, Z. J.: Five Eleventh Century Hungarian Kings: Their Polities and Their Relations with
Rome. East European Monographs. LXXIX. New York 1981.
Kosztolnyik, Z.J.: From Coloman theLearned toBélaIII (1095-1196). Hungarian Domestic Policies
and Their Impact upon Foreign Affairs. East European Monographs. CCXX. New York 1987.
Kosztolnyik, Z.J.: Hungary in the Thirteenth Century. East European Monographs. CDXXXIX.
New York 1996.
Kovács Endre: Magyar-cseh történelmi kapcsolatok. Bp. 1952.
Kovács Endre: Lengyelek és magyarok a történelem sodrában. Bp. 1973.
Kovács Endre (szerk.): Magyar-orosz történelmi kapcsolatok. Bp. 1956.
Kovács Éva: Árpád-kori ötvösség. Bp. 1974.
Kovács Éva-Lovag Zsuzsa: A magyar koronázásijelvények. Bp. 1980.
Kovács, László: Münzen aus derungarischen Landnahmeztil. Archäologische Untersuchungderarabischen,
byzantinischen, westeuropäischen und römischenMünzen aus demKarpalenbecken des 10. Jahrhunderts.
Fontes Archaeologici Hungáriáé. Bp. 1989.
Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról. Századok 130 (1996) 823-857.
Kovács László (szerk.): Honfoglalás és régészet. A honfoglalásról sok szemmel. I. Bp. 1994.
Kovács László-Veszprémy László (szerk.): A honfoglaláskor írottforrásai. A honfoglalásról sok szem­
mel. II. Bp. 1996.
Kovács László: A kora Árpád-kori pénzverésről. Varia archaeologica Hungarica. Bp. 1997.
KovacsicsJózsef (szerk.): A honfoglalás és az Arpád-kornépessége. Az 1995. február 16-án Budapes­
ten megrendezett Népesedéstörténeti Konferencia előadásai. Magyarország történeti de­
mográfiája. I. Bp. 1995.
Köpeczi Béla (főszerk.): Erdély rövid története. Szerk. Barta Gábor. Bp. 1989.
Kristó Gyula: A XI. századi hercegségtörténete Magyarországon. Bp. 1974.
Kristó Gyula: Az Aranybullák évszázada. Magyar história. Bp. 1976.
Kristó Gyula: Afeudális széltagolódás Magyarországon. Bp. 1979.
Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Elvek és utak. Bp. 1980.
Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Nemzet és emlékezet. Bp. 1983.
Kristó Gyula: Források kritikája és kritikus források az 1040-es évek magyar történetére vonatko­
zóan. Magyar Könyvszemle 100 (1984) 159-175., 285-298.
Kristó Gyula: Az Arpád-kor háborúi. Bp. 1986. Benne: Kovács László: Viselet, fegyverek. 216-281.
Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és emlékezet. Bp. 1988.
Kristó Gyula: AzArpád-ház tündöklése és hanyatlása. Magyarország krónikája. 3. Bp. 1992.
Kristó Gyula: A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. Irodalomtörténeti füzetek.
135. Bp. 1994.
Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 8. Szeged 1995.
Kristó Gyula: Magyar honfoglalás - honfoglaló magyarok. Bp. 1996.
Kristó Gyula: Honfoglalás és társadalom. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. 16. Bp.
1996.
Kristó Gyula: A magyarnemzet megszületése. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 12. Szeged 1997.
Kristó Gyula: A tizenegyedik század története. Magyar századok. Bp. 1999.
Kristó Gyula: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000.
Kristó Gyula: Szent István király. Tudomány - egyetem. Bp. 2001.
Kristó Gyula: II. András király „új intézkedései". Századok 135 (2001) 251-300.
290 BIBLIOGRÁFIA

Kristó Gyula: A koraiErdély (895-1324). Szegedi középkortörténed könyvtár. 15. Szeged 2002.
Kristó Gyula: A székelyek eredete. Bp. 2002.
Kristó Gyula: Magyar historiográfia. I. Történetírás a középkori Magyarországon. Bp. 2002.
Kristó Gyula: Árpádfejedelemtől Gézafejedelemig. 20 tanulmány a 10. századi magyar történelemről. Bp.
2002.
Kristó Gyula (szerk.): Szeged története. I. A kezdetektől 1686-ig. Szeged 1983.
Kristó Gyula (szerk.): Az államalapító. Bp. 1988.
Kristó Gyula (főszerk.) . Korai magyar történeti lexikon. Szerk. Engel Pál-Makk Ferenc. Bp. 1994.
Kristó Gyula (szerk.): Államalapítás, társadalom, művelődés. Társadalom- és művelődéstörténeti
tanulmányok. 27. Bp. 2001.
Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpádok. Fejedelmek és királyok. Szeged 2000.
Kristó Gyula-Makk Ferenc: A kilencedik és a tizedik század története. Magyar századok. Bp. 2001.
Kristó Gyula-Makk Ferenc (szerk.): Árpád előtt és után. Tanulmányok a magyarság és hazája korai
történetéről. Szeged-könyvek. 2. Szeged 1996.
Kristó Gyula-Makk Ferenc-Szegfű László: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez. I—II. Acta
Universitatis Szegediensis deAttilaJózsefnominalae. Ada Historical (1973), 48 (1974).
Kubinyi András: A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükré­
ben a XIII. századtól a XV. század második feléig. Levéltári Közlemények 42 (1971) 203—264.
Kubinyi, András: DieAnfänge Ofens. Osteuropastudien des Landes Hessen. I. Giessener Abhandlungen
zur A grar-und Wirtschaftsforschung des europäischen Ostens. 60. Giessen 1972.
Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén.
Levéltári Közlemények 46 (1975) 59—121.
KumorovitzL. Bernát: A leleszi konvent oklevéladó működése. Turul 42 (1928) 1-38.
Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. In: A jászóvári premontrei
kanonokrendgödöllői Szent Norbert gimnáziumának 1943-44. évkönyve, 281-364.
Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar magánjogi írásbeliség első korszaka. Századok 96
(1963) 1-31.
Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988.
Ladányi Erzsébet: Libera villa, civitas, oppidum. 'Történelmi Szemle23 (1980) 450-477.
Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés
korai szakaszában. Studia theologica Budapestinensia. 15. Bp. 1996.
László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Népkönyvtár. 4. Bp. 1944.
László Gyula: A „kettős honfoglalás”. Gyorsuló idő. Bp. 1978.
László Gyula: Árpád népe. Bp. 1988.
László Gyula: Őseinkről. Tanulmányok. Bp. 1990.
Laszlovszkyjózsef: Angol-magyar kapcsolatok a 12. század második felében. Századok 128 (1994)
223-253.
Lederer Emma: A legrégibb magyar iparososztály kialakulása. Századok 61-62 (1927-1928) 492-
528., 633-645.
Lederer Emma: Afeudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp. 1959.
Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. 1986.
Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművességernlékd Magyarországon. Bp. 1979.
Lovag Zsuzsa (szerk.): Insignia regni Hungáriáé. I. Studien zur Machtsymbolik des mittelalterli­
chen Ungarn. Bp. 1983.
Lüttich, Rudolf: Ungamzüge in Europa im 10. Jahrhundert. Historische Studien. 84. Berlin 1910.
Magyar Kálmán (szerk.): Szent László és Somogyvár. Kaposvár 1992.
Major Jenő: A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei. Településtudományi Köz­
lemények 18 (1966) 48-90.
MakkFerenc: III. Béla és Bizánc. Századok 116 (1982) 33-61.
Makk Ferenc: Magyarország a 12. században. Magyar história. Bp. 1986.
Makk, Ferenc: The Arpáds and the Comneni. Bp. 1989.
MakkFerenc: A királyságelsőszázada. Magyarország krónikája. 2. Bp. 1992.
 BIBLIOGRÁFIA 291

Makk Ferenc: Megjegyzések a Szent László korabeli magyar-bizánci kapcsolatok történetéhez.

Acta Universitatis Szegediensis deAttilaJózsefnominatae. Acta Hislorica96 (1992) 13-23.
Makk Ferenc: Külföldi források és a korai magyar történelem (X-XII. század). Ada Universitatis
Szegediensis deAttilaJózsefnominatae. Ada Historica 102 (1995) 25-40.
Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szegedi középkortörténeti könyvtár. 2. Szeged
1996.2
Makk Ferenc: A turulmadártól a kettőskereszlig. Tanulmányok a magyarság régebbi történelméről. Sze­
ged 1998.
Makk Ferenc: A tizenkettedik század története. Magyar századok. Bp. 2000.
Makk Ferenc (szerk.): Fejezetek a régebbi magyartörténelemből. I—II. Egyetemi jegyzet. Bp. 1981—1985.
Makkai László: A milkói (kun) püspökség és népei. Debrecen 1936.
Makkai László-Mócsy András (szerk.): Erdély története. I. A kezdetektől 1606-ig. Bp.1986.
Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Település- és népiségtörténeti értekezések. 4. Bp. 1940.
Maksay Ferenc: A középkori magyarfalu településrendje. Bp. 1971.
Mályusz Elemér: Turóc megyekialakulása. Bp. 1922.
Mályusz Elemér: A karizmatikus királyság. Társadalomtudományi4 (1934) 153-178.
Mályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századokié (1942) 272-305., 407-434.
Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika ésforrásai. Tudománytörténeti tanulmányok. 5. Bp. 1967.
Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971.
Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 58. Bp.
1971.
Mályusz Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. Irodalomtörténe­
tiJuz£lek. 79. Bp. 1973.
Mályusz, Elemér: Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 1. Ab initiis usque
ad annum 1301. Adiuvan te Julio Kristó. Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum.
Series nova. VIII. Bp. 1988.
Marczali Henrik: Világtörténelem - magyar történelem. Szerk. Gunst Péter. Történetírók tára. Bp.
1982.
Marosi Ernő: Magyarországi művészet a 12-13. században. Historiográfiai vázlat és kutatási
helyzetkép. Történelmi Szemlééit (1980) 124-149.
Marosi Ernő: Kép és hasonmás. Művészet és valósága 14-15. századi Magyarországon. Művészettörté­
neti füzetek. 23. Bp. 1995.
Matolcsijános: Állattartás őseink korában. Bp. 1982.
Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kézikönyve. I.
6. Bp. 1925-1929.
Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál.
B p. 1980.
Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve. Századok\21 (1993) 270-310.
Mészáros István: Az iskolaügy történeteMagyarországon 996-1777között. Bp. 1981.
Mezey László: Deákság ésEurópa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Bp. 1979.
Mezey László (szerk.): Alhlelapatriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Hungária sacra. I. Bp.
1980.
Mező András: A templomcím a magyar helységnevekben (11-15. század). METEM-könyvek. 15. Bp.
1996.
Molnár Erik: A magyar társadalom történetéül őskortól az Arpádkorig. Bp. 1949.2
Molnár Erik: A magyar társadalom története az Arpádkortól Mohácsig. Bp. 1949.
Molnár József: A királyi megye katonai szervezete a tatáijárás korában. Hadtörténelmi Közlemé­
nyeké (1959) 2. szám, 222-252.
Moravcsik Gyula: III. Béla és a bizánci birodalom Manuel halála után. Századok 67 (1933) pótfü­
zet 518-528.
Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Bp. 1953.
Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Közzéteszi Berta Árpád. Bp. 1991.2
292 BIBLIOGRÁFIA

Pach Zsigmond Pál: „A harmincadvám eredete. ”Bp. 1990.

Pais Dezső: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. A Magyar Nyelvtudományi
Társaság kiadványai. 50. Bp. 1939.
Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok. Hereditas. Bp. 1989.
Paulinyi Oszkár: A sóregále kialakulása Magyarországon. Századok 57-58. (1923-1924) 627-647.
Paulinyi Oszkár: A vállalkozás kezdetiformái afeudalizmuskori nemesércbányászatban. Értekezések a
történeti tudományok köréből. Új sorozat. 40. Bp. 1966.
Paulinyi Oszkár: Nemesfémtermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontako­
zó és a kifejlett feudalizmus korszakában (1000-1526). Gazdag föld - szegény ország. Századok
106(1972) 561-602.
Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története különösen a XIII. században. Bp. 1882.
Pleidell Ambrus: A magyar várostörténet első fejezete. Századokba (1934) 1-44., 158-200., 276-
313.
Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000-1301. 1. Az Árpád-kori vásártar­
tás írott emlékei és azok kritikája az államszervezéstől a tatárjárásig. Bratislava 1989.
Radocsay Dénes: Falképek a középkori Magyarországon. Bp. 1977.
Rajeczky Benjamin (szerk.): Magyarországzenetörténete. 1. Középkor. Bp. 1988.
Rákos István: IV. Béla birtokrestaurációs politikája. Acla Universilalis Szegediensis de Attila fózsef
nominatae. Acta Historica47 (1974).
Rokay Péter: Salamon ésPóla. Értekezések, monográfiák. 23. Újvidék 1990.
Róna-Tas András: A magyarság korai története (Tanulmányok). Magyar őstörténeti könyvtár. 9.
Szeged 1995.
Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Bp. 1996.
Sebestyén Gyula: Ki volt Anonymus? 1-11. Bp. 1898.
SengaToru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett „tatár-levele”. Századok 121 (1987)
584-610.
SengaToru: Béla királyfi bolgár, halicsi és osztrák hadjárataihoz. Századok 122 (1988) 36-50.
Serédijusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. I—III.
Bp. 1938.
Solymosi László: Ajobbágyköltözésről szóló határozat helye a költözés gyakorlatában. Agrártör­
téneti Szemle!4 (1972) 1-37.
Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája. 1. A kezdetektől 1526-ig. Bp. 1981.
Solymosi László: A földesúrijáradékok új rendszere a 13. századi Magyarországon. Bp. 1998.
Sweeney,J. R.: Magyarország és a keresztes hadjáratok a 12-13. században. Századok 118 (1984)
114-124.
Szabó István: A prédium. Vizsgálódások a korai magyar gazdaság- és társadalomtörténelem
körében. Agrártörténeti Szemle 5 (1963) 1-49., 301—337.
Szabó István: A középkori magyarfalu. Bp. 1969.
Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Bp. 1971.2
Szabó Károly: Kun László 1272-1290. Magyar történeti életrajzok. Bp. 1886.
Szegfű László: Eretnekség és tírannizmus. Irodalomtörténeti Közlemények 72 (1968) 501-516.
Szegfű László: I. László alakja a középkoriforrásokban. AJuhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudo­
mányos Közleményei. Szeged 1978. 37-46.
Szegfű László: Ősi szellemi örökségünk. I. (Gondolatok az ősi magyar hitvilágról.) Belvedere kiskönyvtár.
10. Szeged 1996.
Székely György: Törzsek alkonya - népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfogla­
lás után). SzázadokllO (1976) 415-432.
Székely György: Koronaküldések és királykreálások a 10-11. századi Európában. Századok 118
(1984) 905-949.
Székely György (szerk.): Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Memoria saeculorum
Hungáriáé. 4. Bp. 1984.
 BIBLIOGRÁFIA 293

Szekfű Gyula: Serviensek ésfamiliárisok. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIII. 3.

Bp. 1912.
Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Bp. 1917.
Szendrey István (szerk.): Debrecen története 1693-ig. Debrecen története öl kötetben. 1. Debrecen 1984.
Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. A magyar történettudomány kézikönyve. II. 3. Bp. 1930.
Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kérdés revíziója. Századok71 (1937) 1-54., 136-202.
Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada. Levéltári Közlemények 18-19 (1940-1941)
157-169.
Szőke Béla: A honfoglaló és a kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti tanulmányok. I.
Bp. 1962.
Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása
a 13. században. Századok 115 (1981) 3-65., 263-319.
Szűcsjenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Gyorsuló idő. Bp. 1983.
Szűcsjenő: Nemzet és történelem. Társadalomtudományi könyvtár. Bp. 1984.2
Szűcsjenő: Az 1267. évi dekrétum és háttere. Szempontok a köznemességkialakulásához. Mályusz Elemér
emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva-Fügedi Erik-Maksay Ferenc. Bp. 1984. 341-394.
Szűcsjenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből. Szerk. Zimonyi
István. Magyar őstörténeti könyvtár. 3. Szeged 1992.
Tagányi Károly: Felelet Erdélyi Lászlónak ,Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb
kérdéseire”. Történeti Szemleb (1916) 296-320., 409-448., 543-608.
Tagányi Károly: Afóldközösség történeteMagyarországon. Bp. é. n. [1950.] Molnár Erik előszavával.
Takács Im re (szerk.): Mons sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. I— III. Pannonhalm a 1996.
Tárnái Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik. ”Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp.
' 1984.
Teke Zsuzsa: Velencei-magyarkereskedelmi kapcsolatok a X1II-XV. században. Értekezések a történeti
tudományok köréből. Új sorozat. 86. Bp. 1979.
Thoroczkay Gábor: Az Anonymus-kérdés kutatástörténeti áttekintése (1977-1993). Fons (For­
ráskutatás és Történeti Segédtudományok) 1 (1994) 93-149., 2 (1995) 117-172.
Tóth Melinda: Árpád-korifalfestészet. Művészettörténeti füzetek. 9. Bp. 1974.
Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz. Századok 130 (1996) 877-906.
Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. Szegedi középkortörténeti könyvtár. 14. Sze­
ged 1998.
Tőkei Ferenc (szerk.): Nomád társadalmak és államalakulatok (Tanulmányok). Körösi Csorna kis­
könyvtár. 18. Bp. 1983.
Váczy Péter: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Századok 61-62 (1927-1928) 243-
290., 351-414.
Váczy Péter: Gyula és Ajtony. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának
ünnepére. Bp. 1938. 475-506.
Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Levéltári Közlemények 18-19 (1940-
1941) 304-338.
Váczy Péter: A korai magyar történet néhány kérdése. Századok 92 (1958) 265-345.
Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból. História könyvtár. Monográfiák. 5. Bp. 1994.
Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja. In: Székesfehérvár évszázadai. 1. Szerk. Kralovánszky
Alán. Székesfehérvár 1967. 63-100.
Vajay, Szabolcs de: DerEintritt des ungarischen Slämmebundes in die europäische Geschichte (862-933).
Studia Hungarica. Schriften des Ungarischen Instituts München. 4. Mainz 1968.
Vékony Gábor: Dákok, rómaiak, románok. Kérdőjel. Bp. 1989.
Veszprémy László: Anonymus gestájának néhány hadtörténeti vonatkozása. Hadtörténelmi Közle­
mények 106 (1993) 2. szám, 3-19.
Veszprémy László (szerk.): Honfoglaló őseink. Bp. 1996.
Veszprémy László (szerk.): Szent István és az államalapítás. Nemzet és emlékezet. Bp. 2002.
Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880.
294 BIBLIOGRÁFIA

Wenzel Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságának története. Bp. 1887.

W ertner Mór: Az Árpádok családi története. Történeti, nép- és földrajzi könyvtár. LI. Nagy-Becskerek
1892.
W ertner Mór: IV. Béla király története okirati kútfők nyomán. Temesvár 1893.
Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ból. Budapest Régiségei 21 (1964) 79-114.
Zolnay László: Vadászatok a régi Magyarországon. Bp. 1971.
Zomborilstván (szerk.): Magyarországés a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Bp. 1996.
Zsoldos Attila: Jobbágyok a királyi várszervezetben. Történelmi Szemle^ (1992) 1-15.
Zsoldos Attila: Iobagio castri possessionem habens (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének
kérdései). Századok 128 (1994) 254—271.
Zsoldos Attila: Téténytől a Hód-tóig. Történelmi Szemle 39 (1997) 69-98.
Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyságtörténetéből. Társadalom- és művelő­
déstörténeti tanulmányok. 26. Bp. 1999.
Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban. Századok 136 (2002) 267-302.
 AZ ARPAD-KOR KUTATASTORTENETE

Az Árpád-kor (895-1301) a magyar történelem legrégebben és legjobban kutatott korszaka.

A megkülönböztetett és kitüntető figyelem több körülménnyel kapcsolatos. Mindenekelőtt azzal
a helyzeti előnnyel, hogy az Árpád-korra vonatkozó legkorábbi, bizonyos értelem ben tudomá­
nyos értékűnek nevezhető összefoglalások már a 18. században elkészültek. Amikor meghatáro­
zó szerephez ju to tt a történeti folyamatok ábrázolásában a nemzeti szempont, az Árpád-kor
szintén előnyt élvezett (lévén az ún. „nemzeti” dinasztia időszaka). Mivel pedig legtöbb intézmé­
nyünk, egész berendezkedésünk eredete az Árpád-korra vezethető vissza, a kezdeteket megille­
tő kíváncsiság, felfokozott érdeklődés ugyancsak kedvezett e korszak kutatásának. Mindehhez
forráskritikai szempontok isjárultak. Miként a német történetírás kritikai fegyvere a középkori
ném et történelemmel foglalkozó kútfők kiadásában és vizsgálódásában élesedett, úgy a ném et
emlőkön nevelkedett magyar forráskutatók számára az Árpád-kor írásos emlékei töltöttek be
hasonló szerepet. Ezzel magyarázható, hogy az Árpád-kor kutatása - főleg a kezdeti szakaszban
- sok vonatkozásban évtizedekkel előtte járt más korszakokénak. Miközben számos más törté­
nelmi periódus érdemi, tudományos igényű vizsgálata még el sem kezdődött (illetve azon a
ponton volt, hogy bekerüljön a történészek látószögébe), vagy éppen kezdeti, botladozó lépé­
seit tette meg, az Árpád-kor kutatása m ár mind a források feltárása, mind az időszak feldolgozá­
sa vonatkozásában jelentős eredményeket m ondhatott magáénak. További lendületet adott a
vizsgálódásoknak az a körülmény is, hogy egy sor, lassan kialakuló történeti jellegű (de ereden­
dően a történelemmel kevésbé összefonódóan formálódó) tudományág (m int pl. a régészet, a
művészettörténet, a történeti névtan stb.) szintén jórészt az Árpád-kort tekintette elsőrendű
gyakorlóterepének. Ennélfogva a tudományok egymásrautaltságának szükségességét bizonyító
interdiszciplinaritás legkorábban az Árpád-kor kutatásában nyert teret. Bár az elmúlt fél évszá­
zad alatt az Árpád-korra irányuló vizsgálódások nagyon sok vonatkozásban elvesztették koráb­
bi, szinte nem hivatalosan kanonizált szerepüket a magyar történelem korszakai között (a poli­
tikai ihletésű szándékokat tekintve pedig kifejezetten háttérbe szorultak az újabb korok m ö­
gött) , az induláskor szerzett és sokáig megőrzött előnye m ára sem ment teljesen veszendőbe.
Az Árpád-kor - forrásai feltártságát tekintve - egyike a leginkább ismert korszakoknak, vagy
talán a legjobban dokumentált történelm i időszak. Ugyanakkor a valóban imponáló kutatási
eredmények még markánsabban húzzák alá a fellelhető és nem isjelentéktelen hiányokat, fehér
foltokat. Az Árpád-kor megismerésében legkorábban az elbeszélő források jutottak nagy sze­
rephez. A korszak két nagyon fontos forrása a 18. század közepén vált ismertté: Bíborbanszületett
Konstantin munkája - A birodalom kormányzásáról- (amely ugyan elsősorban őstörténeti vonat­
kozású, de az Árpád-kor első évtizedeit is érinti) 1739 óta, Anonymus m ég nagyobb hatást
kiváltó gestája- A magyarok története- pedig 1746 óta áll a magyar történetírás rendelkezésére.
A magyar forráskritika gyakorlóterepéül is elsősorban Anonymus munkája szolgált, amely szer­
zőjének névtelensége, a mű keltezetlensége miatt amúgy is eleve mágnesként vonzotta a kutató­
kat. Nem véletlen, hogy ma már szinte kisebb könyvtárat tölt meg az Anonymusszal foglalkozó
szakirodalom. Közel hasonló érdeklődést váltott ki a középkori magyar történetírás reprezenta­
tív alkotásának számító Képes Krónika (illetve a Képes Krónikát is magába foglaló 14. századi
296 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE

krónikakompozíció), valamint az abba foglalt, de rejtetten elhelyezett betétek (egyebek mellett

pl. az ősgesta vagy őskrónika, illetve Kézai Simon krónikája) vizsgálata. A szorosan vett történeti
jellegű alkotások mellett figyelem irányult más elbeszélő (pl. hagiografikus) forrásokra is. A szö­
vegkiadás terén - a véletlen játéka folytán - az 1937-1938. év hozta mindmáig a legfontosabb
eredményeket. Ez években látott napvilágot Szentpétery Imre szerkesztésében a korai magyar
történelem latin nyelvű forrásainak kétkötetes nagy gyűjteménye, amely kritikai kiadásban bo­
csátotta közre az Árpád-kor legtöbb hazai keletkezésű kútfőjét (olyan fontos forrásokat, m int a
14. századi krónikakompozíció, az ezekkel összefüggő, ún. kisebb krónikák, Kézai Simon króni­
kája, Anonymus gestája, a magyarországi legendaanyag, Rogerius emlékirata stb.). A szövegek
közzétételében m indenekelőtt Domanovszky Sándor, továbbá Jakubovich Emil, Bartoniek
Emma, Madzsar Imre ésjuhász László szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az Anonymus szövege
iránti megkülönböztetett érdeklődés abban is megmutatkozott, hogy —miközben a Szentpétery-
féle gyűjteményben helyet foglalt szövegek legtöbbjének ma is ez az egyetlen mérvadó kiadása,
addig - Anonymus gestáját 1937-etnem sokkal megelőzően (1932-ben) ugyancsak kritikai appa­
rátussal m ár Juhász László kiadta (Anonymus-szószedettel, a mindm áig egyetlen publikált Ár­
pád-kori írói szótárral együtt), illetve 1991-ben bilingvis (latin és ném et) szöveggel szintén kriti­
kai editio keretében Gabriel Silagi és Veszprémy László közrebocsátotta. A magyarországi latin
nyelvű elbeszélő kútfőkkel kapcsolatos forráskritikai irodalom igen kiterjedt. Az Anonymus-
kutatást (amelynek élvonalában Szilágyi Loránd, Horváth János, Váczy Péter, Györffy György,
Benkő Loránd neve em líthető elsősorban) az elm últ száz év alatt többen is (Sebestyén Gyula,
Csapodi Csaba, Thoroczkay Gábor) összefoglalták. A krónikairodalom kutatásában főleg
Domanovszky Sándor, Hóman Bálint, Horváth János, Mályusz Elemér, Györffy György, CsókaJ.
Lajos, Gericsjózsef és Kristó Gyula szerzett érdemeket. Sajátos forráskritikai jellegű alkotás a 14.
századi krónikakompozíciót is magába foglaló 15. századi Thuróczy-krónika szövegeihez a
Mályusz Elemér által, Kristó Gyula közreműködésével készített, részletes magyarázatokat tartal­
mazó latin nyelvű kötet. Ugyancsak 1937-1938-ban jelent meg három kötetben Gombos F. Albin
munkájaként az Árpád-kori magyar történelemre vonatkozó külföldi - döntően latin nyelvű -
forrásszövegek kompendiumjellegű (nem kritikai szöveget közlő) gyűjteménye. A két vállalko­
zás (Szentpéteryé és Gombosé) együtt az Árpád-kori magyar történelem elbeszélő forrásainak
nagy részét, bár távolról sem teljes korpuszát tartalmazza. Ez érthető is, hiszen a kimaradottak
mellett az azóta eltelt 60 év alatt számos új forrás vált ismertté, amelyek számba veendő kútfői az
Árpád-kori magyar történelemnek; ezeknek a 10-12. századot érintő darabjairól (nemcsak a
latin, hanem más nyelvűekről is) legfrissebben Makk Ferenc adott áttekintést. Az Árpád-kori
magyar történelem többnyelvű kútfőanyagából a görög nyelvűeket mintaszerű, bilingvis (görög
és magyar nyelvű) kiadásban tette közzé Moravcsik Gyula posztumusz forráskiadványa. Az Orosz
Évkönyvek magyar vonatkozásait óorosz és magyar szövegben H odinka Antal, a Kijevi Évkönyv
magyar érdekű adatait ugyancsak kétnyelvű kiadásban Font Márta publikálta. Elszórt közlemé­
nyek magyar fordításban tájékoztatást adnak a korai magyar történelem egyik-másik arab nyel­
vű elbeszélő (útleíró) kútfőjéről.
Az Árpád-kori oklevelek száma becslések szerint mintegy 10 ezerre rúg. Kizárólagos többsé­
gük latin nyelvű, egyetlen görög nyelvű oklevél m aradt ránk. Közzétételük a 18. század óta tart,
de még m indig nem tekinthető befejezettnek. Mai napig sem kerülhető meg Fejér György
hatalmas terjedelmű, 44 kötetet kitevő okmánytára a 19. század első feléből, amelyből közel 20
tartalmaz nagyobb számban Árpád-kori iratokat. Sajnos, a legtöbbször 18. századi másolatokról
készült szövegeket tartalmazó kiadás használatát ez a körülmény nagyon megnehezíti. A 19.
század második felében kifejezetten az Árpád-korra vonatkozó, Fejérnél hiányzó okleveles anyag
publikálására vállalkozott Wenzel Gusztáv, aki 12 kötetben tette közzé gyűjtése eredményeit.
Ugyancsak több kötete tartalmaz egészében vagy egyes részeiben Árpád-kori okleveleket a 19.
század utolsó évtizedeiben megjelent nyolckötetes Hazai okmánytárnak. A 19. század második
felétől a 20. század elejéig tartó négy-öt évtizedre esik a családi, egyházi és megyei (ok) levéltárak
publikálásának fénykora, amelyek rengeteg új anyagot hoztak felszínre. 1923-tól jelentek meg
Szentpétery Imre tollából az Árpád-házi királyi oklevelek regesztái (a még nem közölteknek
 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE 297

pedig a szövegei) kritikai jegyzetek kíséretében. A hosszabb időre félbemaradt m unkát Borsa
Iván folytatta és fejezte be 1987-ben. Összesen 4410 oklevél kivonatát vagy szövegét tartalmazza
e vállalkozás. Utólag lehet csak igazán sajnálni, hogy - túlértékelve a királyi és nem királyi
oklevelek köztí különbségeket - a munkálat nem eleve valamennyi Árpád-kori oklevélre terjedt
ki. Ez azzal a sajnálatos eredménnyel járt, hogy az Árpád-kori ún. magán- (vagyis nem királyi)
oklevelek százai még m ind a mai napig közöledenek. A hazai nagyszabású oklevélkiadói vállalko­
zások legfrissebb term ékét a legkorábbi (1001 és 1131 közti) magyarországi vonatkozású -
királyi és nem királyi - oklevelek igényes (bár nem teljes anyagra kiterjedő) publikálása jelenti,
amelyet Györffy György vezetésével munkaközösség készített el.
1892-től kezdve láttak napvilágot olyan okmánytárak, amelyek az akkori Magyarország nem
magyar nyelvű népeinek múltjára vonatkozó okleveles anyagok összegyűjtésére és közzétételére
vállalkoztak. Mivel a trianoni békekötés után e területek idegen országokhoz kerültek, a megin­
dult vállalkozások immár m int a szomszédos országokban folyó oklevél-publikációk folytatód­
tak, nem ritkán azzal a nyíltan hirdetett céllal, hogy saját „országuk” történeti múltját rajzolják
meg. Az első e sorban az erdélyi szászok okmánytára volt, majd ezt követte Horvátország,
Dalmácia, Szlavónia nagy oklevélkorpusza (ezeknek első, Árpád-kori kötetei még Trianon előt­
tiek, de - bár már nem Árpád-kori anyaggal - ma is folytatódnak). A második világháborút
követően indult az erdélyi román, a burgenlandi osztrák és legfrissebben a szlovák okmánytár
(ez utóbbi még az Árpád-kori anyag közzétételénél tart). Tárgyilagosan meg kell állapítani,
hogy az elmúlt évtizedekben - az oklevélkiadás magyarországi mélypontja időszakában - sokkal
több adathoz lehetett ju tn i az Árpád-kori (és azon túli) anyagból a szomszédos országokban
folyó oklevél-publikációk révén, mint a gyéren csörgedező hazai termékekből. Ugyancsak nagy
hiányosságok vannak az Árpád-kor törvénykezési emlékeinek megjelentetésében. A l l . századi
dekretális emlékeket még a 20. század elején Závodszky Levente kritikai kiadásban közreadta, az
1222. évi Aranybullát Érszegi Géza jelentette meg hasonlóan kritikai apparátussal, de nagyon
fontos törvények még m a is csak 19. század eleji kiadványokból tanulmányozhatók. Nagy szük­
ség lenne az Árpád-kori törvénykezési emlékanyag olyan szintű kiadására, amilyen éppen a
magyarországi dekretális emlékek vonatkozásában az 1301 utáni csaknem két évszázad vonatko­
zásában (1490-ig) már rendelkezésünkre áll.
Gellért püspök nagy filozófiai-teológiai művének, a Deliberatiónak modern kiadását, Gabriel
Silagi, kétnyelvű editióját Karácsonyi Béla-Szegfű László készítette el. Az Árpád-korra irányadó
himnuszokat Dankó József százéves kiadásából tanulmányozhatjuk. Nincsenek korpuszba fog­
lalva az Árpád-kor latin nyelvű verses alkotásai. Benkő Loránd munkája eredményeképpen
viszont m odern kiadásban, gazdag feldolgozás keretében olvashatjuk az Árpád-kor csekély szá­
mú, összefüggő szöveget tartalmazó, magyar nyelvű emlékeit. Nem kevés olyan forráskiadvány
készült az elmúlt évtizedekben, amely ritkábban a források nyelvén, a leggyakrabban magyar
fordításban igyekezett képet nyújtani a korszak egészéről vagy egy részéről sokféle forrástípus
anyagának egybefoglalásával. Olyan szöveggyűjtemények, amelyek erősen válogatott szövegek
révén az egész Árpád-kort, mi több, az egész magyar középkort igyekeztek bemutatni, különbö­
ző minőségben nemritkán készültek (Mika Sándor, Eperjessy Kálmán-Juhász László, Lederer
Emma, Bolla Ilona-Rotüer Ferenc, Blazovich László-Kristó Gyula-Makk Ferenc, Makk Ferenc
és Bertényi Iván gondozásában), de szépen sorjáznak az egy-egy fontosabb történelm i esemény
vagy egy-egy jelentősebb uralkodó kútfőit bemutató vállalkozások is. A honfoglalásról és a
kalandozásokról előbb kétnyelvű kiadásban Pauler Gyula-Szilágyi Sándor, utóbb Györffy György,
majd Kristó Gyula szerkesztésében láttak napvilágot kötetek. Forrásválogatás foglalkozott Szent
István (Györffy György szerkesztésében), Szent László (Györffy György), III. Béla (Kristó Gyula-
Makk Ferenc), a tatárjárás (Katona Tamás) és IV. László (Kristó Gyula) korával. Külön kötet
adott válogatást magyar fordításban az Árpád-kori (meg az Anjou-kori) levelekről. A történész­
nek természetesen az írott forrásokon kívül egyéb más típusú kútfcíkre (régészeti anyagra,
művészettörténeti emlékekre stb.) is figyelnie kell, ezeknek forrásviszonyairól a megfelelő szak­
stúdiumok, illetve szakbibliográfiák tájékoztatnak. Minden hiányosság ellenére is az Arpád-kor
forrásainak feltártsága nem mutat kedvezőtlen képet.
298 AZ ÁRPÁD KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE

Az Árpád-korra vonatkozó szakirodalom meglepően gazdag. Az elmúlt száz év alatt jó néhá-

nyan vállalkoztak az Árpád-kor történetének összefoglaló igényű feldolgozására. Az alapmű
Pauler Gyulának a 19. század végén közzétett háromkötetes munkája, amelyből két kötet a
11-13. századot, egy kötet pedig (csekély őstörténeti bevezető után) a 10. századot tárgyalja.
Pauler műveinek (főleg persze a 11-13. századot tárgyaló köteteknek) máig tartó megbízható­
sága és időtállósága több körülmény szerencsés egybekapcsolásán alapszik. Mindenekelőtt Pauler
vitathatatlan személyes kvalitásain, nagy olvasottságán, továbbá azon a műfajon, amelyet válasz­
tott. A német történetírásban akkor divatos, aprólékosan részletező, szigorúan kronologikusan
haladó, a történetet az uralkodók köré szövő Jahrbücher des deutschen Reiches-irányzat a politika-
történetet (azon belül is elsősorban az esemény- és nem az intézménytörténetet) állította köz­
pontba. Ilyen szempontból Pauler műve szerencsés időben keletkezett, mivel m ár hasznosíthat­
ta a korábbi évtizedekben nagy lendületet vett oklevélkiadások, továbbá az Árpád-korra vonat­
kozó, döntően külföldi elbeszélő források tanúságait. Mivel Pauler igen fegyelmezetten, jó
kritikai érzékkel, nagyfokú mértéktartással és főleg nagy anyagismerettel vonta le következteté­
seit (alapvetően ez utóbbiban rejlik a szerző sokat emlegetett „pozitivizmusa” és nem elsősorban
a szó filozófiai értelm ében, bár kétségtelen, hogy Pauler ismerte az Auguste Comte nevével
jellem ezhető pozitivista filozófiai irányzatot), a Pauler után ismertté vált kútfőadatok nem rob­
bantották szét az általa rekonstruált eseménymenetet, hanem a legtöbb ponton elmélyítve és
kiegészítve azt, lényegében igazolták. Ezért van az, hogy Pauler művének eseménytörténeti
meghaladása kevés kutatónak sikerült száz év alatt, az is inkább csak egy-egy részletet illetően.
Ugyanakkor Pauler sokkal kevesebb figyelmet szentelt a történelem más aspektusai (pl. gazda­
ság, kultúra) vizsgálatának. Nagy hatására jellemző, hogy szinte elhalványította a műveivel egy
időben Marczali H enrik tollából a tízkötetes (ún. millenáris) történetben megjelent összegzést,
amely kétségtelenül Paulerénél szétfolyóbb, kevésbé feszes, nem annyira adatgazdag, de min­
denképpen sikeresnek nevezhető munka.
Miközben Pauler és Marczali után többen is (pl. Sebestyén Gyula, Erdélyi László önálló
kötetben, Acsády Ignác összefoglaló magyar története részeként) tárgyalták az Árpád-kort, a
következő nagyszabású szintézis a Hóman Bálint-Szekfű Gyula nevével fémjelzett Magyar történet
I., Hóm an által írt, teljes egészében a magyar őstörténetnek és az Árpád-kornak szentelt kötete.
A forrásbázis Pauler korához képest alig-alig nőtt, viszont gyökeresen megváltozott a történet-
szemlélet. Erről a szerzőpáros előszava tájékoztat. Az eseménymenet dominanciája háttérbe
szorult, mint ők írták: „a történetírónak m a a régi anyag egy részét, a mai felfogás szerint már
lényegtelen adatokat el kell hagynia.” Ennek helyére benyomultak a gazdasági, társadalmi,
művelődési, irodalmi fejlődés folyamatai, amelyeket nem egymástól elszakítva tárgyaltak, ha­
nem -vallották- „a mai történetírás a szó igazi értelmében vett művelődéstörténeti, ma szellem-
történetinek is nevezett módszer előnyeit kihasználva, a nemzeti történetet nem osztja ily me­
zőkre, nem állít korlátokat az egyes részletfejlődési folyamatok közé, hanem az egész történetet
m int egyetlen szerves folymatatot fogja fel”. Nyíltan hirdették, hogy az emberi történelem
hatóerői tényezőinek sorában „a lelkiek azok, melyek prim ér voltukban m inden egyebet irányí­
tanak, mindennek megadják a mértékét. Az emberi történet nem egyéb, m int az emberi lélek
története, így tanítja ezt a modern történettudomány.” Ennek megfelelően az Árpád-kori ma­
gyar történelemben nagy szerephez jutottak a magyar lélek időtlen megnyilvánulásai, kiemelt
helyet kaptak a magyar nemzeti szempontok, új hangsúlyok alakultak ki a korszak egészén belül.
A Pauler és Marczali által képviselt irányvonaltól való tudatos elhatárolódás - forráskritikai
megindoklással - a szerzők előszavában is hangot kapott. Hómanék ezt írták: ,A honfoglalás
egyik legfontosabb kútfőjét, Anonymus művét nyelvtudományi eredmények alapján ma a többi
hazai krónikával együtt sokkal inkább hitelesnek tudjuk, m int az elődök, s ezek alapján a hon­
foglalás és az Árpádkor történetét is másképen látjuk, más formában kell előadnunk.” Ebben
b enne van a magyar lelkiséget nem tükröző, de Paulernél és Marczalinál főszerephez jutó
külföldi (idegen) forrásoktól való elhatárolódás programja is. A mű vállalta azt, hogy „a művelt
olvasóközönség szélesebb rétegeinek érdeklődését és igényeit” elégíti ki, s ennek érdekében
tartózkodott felfogása, szempontjai, ténybeli állításai „részletes és szakszerű megokolásától, a
 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE 299

folyékony olvasást gátló hosszadalmas kritikai jegyzetektől”.* így, miközben Pauler műve a szak­
emberek körében vált az Árpád-kor „bibliájává”, addig Hóman Árpád-kori kötete a művelt
magyar nagyközönség körében ért el osztatlan népszerűséget, és gyakorol a mai napig tartóan
jelentős hatást a közgondolkodásra. Bár a következő történelmi korszakban (a marxista törté­
netszemlélet uralm a idején) kígyót-békát kiáltottak a Hóman-Szekfű-féle munkára, éppen e
támadások ellenében kell hangsúlyozni, hogy - m inden hibája és egyoldalúsága ellenére is —ez
az összefoglalás (és annak Árpád-kori kötete) egyáltalán nem volt tudománytalan alkotás, sőt
éppen hogy magas szinten és olvasmányosan fogalmazta meg egy ideológia történeti posztulátu-
mait. Hóman m ondandója magvát - nem csupán az Árpád-kor, hanem az egész középkor
vonatkozásában - ném et nyelven is közreadta.
Alig tíz évvel a Hóman-Szekfű-féle mű mérvadónak tekintett második kiadása (1935) után új
történetszemlélet kopogtatott Magyarországon, amely néhány éven belül —hegemón szerepre
törve - úgyszólván kiszorított m inden más véleményt a magyar történetfelfogásból. Ez a törté­
nelmi materialista (más néven marxista) világnézet volt. Sajátságos, hogy maga az elm élet a
történettudomány területén éppen egy Árpád-kori kötettel, Molnár Erik társadalomtörténeti
művével köszöntött be. Az új felfogás támadásainak közvetlen céltáblája Hóman-Szekfű szinté­
zise volt, ami érthető is, hiszen koncepcionálisan diametrális ellentét választotta el attól. Az új
szemlélet maga sem törekedett különösebben arra, hogy új adatokat hozzon felszínre, inkább
- mint akkoriban mondták - a feje tetejükön álló tények talpukra állítását tűzte ki céljául, vagyis
azt igyekeztek képviselői mindenáron igazolni, hogy a történelmet nem szellemi, lelki, hanem
kizárólag anyagi tényezők irányítják. E felfogásban a történelem m enetében a hajtóerő szere­
pét az osztályellentétek, illetve az osztályharc töltötték be, s ez a történetírás - miközben objek­
tivitását hangsúlyozta - az alávetett, történelemformáló tömegek érdekében pártosnak vallotta
magát. Mivel nem adatokból építette fel a történetszemléletet, hanem egy eleve adott felfogást
érvényesített a történelemre, mivel magát a históriát a cáfolhatatlanul igaznak hitt elméletben
eleve meghatározott sémák, képletek, fogalmak (pl. termelőerők, termelési viszonyok) konkre­
tizálásaként, igazolásaként kezelte, így e történetírásban a história tényleges sokszínűsége el­
tűnt, konstruált jellege meghatározóvá vált, a történelem (így az Árpád-kor története is) a
marxi tételek igazát bizonyító példatárrá változott. Ennek a szemléletnek a jegyében készült el
az egyetemi tankönyvként ismertté vált középkortörténeti összegzés, amelynek Árpád-kori feje­
zeteit Lederer Emma írta, valamint az a középkori államtörténed (valójában azonban szélesebb
kereteket tárgyaló) szintézis, amely Elekes Lajos nevéhez fűződik. A m arxista történetszemlélet
- politikai viszonyok által is erősített - fénypontját az 1950-es években (bizonyos értelem ben
még az 1960-as években) élte. Ekkor -jóllehet időleges - hatása alól számos nagy formátumú, az
akkori idők terminusa szerint „polgári”-nak m ondott tudós éppen úgy nem tudta kivonni ma­
gát, mint a pályájukon akkor indulók legtöbbje. Az 1970-es években azonban már egyre inkább
engedett szorításából a hegemón szerepre m indjobban csak szavakban igényt tartó felfogás.
A marxista elv a történettudományban kiváltképpen sok kárt okozott azzal, hogy - a pártosságá­
nak megfelelően - az új- és főleg a legújabb kort tám ogatta és favorizálta tekintélyével és anyagi
eszközeivel. A középkorkutatást legfeljebb megtűrt kategóriaként fogadta el, bizonyos, főleg a
középkor kutatásához nélkülözhetetlen ágazati és segédtudmányokat pedig kifejezetten tiltott
(ilyen volt pl. az egyháztörténet, a genealógia).
Sok tekintetben átmenetinek minősíthető korszak terméke a magyar történelem újabb (kiin­
dulópontját tekintve marxista ihletésű) tízkötetes vállalkozásának sok éven át készült I. kötete
(1984), amely az Árpád-kort illetően csonka, ugyanis - az őstörténet m ellett - a honfoglalástól
csak az 1242-ig terjedő időszakot fogta át (Györffy György és Kristó Gyula munkája), míg a II.
kötet, amely 1242-től 1526-ig haladt volna az események elmondásában, elkészült ugyan, de
szemléleti és szakmai okokból nem volt megjelentethető. Az Árpád-kor napvilágot látott 350
évének az em lített két szerző által elvégzett feldolgozása nem épült szervesen egymásra, sőt
legtöbbször (koncepcionális, forráskezelési, itt-ott szemléleti eltérések miatt) kifejezetten ellen-

H ó m a n B álint—S zek fű Gyula: Magyar történet. I.2 Bp. 1935. 9-11.

300 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE

tétes megközelítéseket tartalmaz. Eredendően a tízkötetes Magyarország története II. kötete szá­
mára íródott Szűcsjenő szintézise az 1242-1301 közti időszakról, amelyet a szerző halála után
Engel Pál rendezett sajtó alá és adott ki, így - bár ez nem a sorozat tagjaként jelent meg, de
végtére is - az Árpád-kor feldolgozása e vállalkozásban mégis teljesnek tekinthető. Az Á rpád­
kori összefoglalások legfrissebb fejezete, hogy Kristó Gyula 1984-től kezdődően több változat­
ban és a magyaron kívül ném et és francia nyelven is közreadott szintézist. Engel Pál angol és
magyar nyelvű középkortörténeti összefoglalói az Árpád-korral m ostohábban bántak. Bertényi
Iván általános igénnyel, Zsoldos Attila sajátos, elsősorban társadalomtörténeti szempontból
adott áttekintést az Árpád-korról.
Az Árpád-korról jó néhány alapvető kézikönyv áll rendelkezésünkre. Az Arpád-kor időrend­
jére, eseményeinek kronológiai elhelyezésére fontos az a rész, amely a Magyarország történeti
kronológiája I. kötetében található. Nélkülözhetetlenek annak a nagyszabású, több évtizede fo­
lyó történeti földrajzi vállalkozásnak az eddig m egjelent kötetei, amelyet Györffy György neve
fémjelez, és amely az Árpád-kori megyék ábécéjében haladva, sok neves kutató által gyűjtött
hatalmas forrásanyagot felvonultatva ad képet nem csupán az időszak településeiről, hanem
azok gazdaságáról, egyházi viszonyairól is. Az Árpád-ház tagjainak családi összeköttetéseiről
máig Wertner Mór 19. század végi monográfiája tájékoztat a legkimerítőbb módon, bár adatai
sok esetben helyesbítésre szorulnak. A 28 Árpád-házi uralkodó (5 nagyfejedelem és 23 király)
életrajzát Kristó Gyula és Makk Ferenc dolgozta fel, s ugyanők készítették el táblázatba foglalva,
az argumentációt mellőzve a m a legteljesebb és legpontosabb leszármazási táblátÁrpád utóda­
iról. A magyar nemzetségek (köztük az Árpád-kori magyar arisztokrácia) családi és birtokviszo­
nyairól Karácsonyi János háromkötetes nagy, a 19-20. század fordulóján készült monográfiája
nyújt még ma is alapjaiban megbízható tájékoztatást. Sajnálatos, hogy az Árpád-kori tisztségvi­
selők listái (az archontológiai táblák) modern feldolgozásban nem állnak rendelkezésünkre.
A legtöbb, itt em lített kérdésre bizonyos mélységig kitér, és a teljes Árpád-korra vonatkozó
ismeretek gazdag tárházát nyújtja a Korai magyar történeti lexikon.
Az Árpád-korra vonatkozó ágazati tudományok legtöbbjére nézve összefoglaló igényű szak­
munka áll rendelkezésünkre. Bár az Árpád-kor gazdaságtörténetéről m ég nem készült m onog­
ráfia, de pl. mezőgazdaságáról Wenzel Gusztáv és Hoffmann Tamás, erdőgazdálkodásáról
Csőre Pál, szőlőműveléséről Égető Melinda, állattartásáról Gaál László, Matolcsyjános és Bökönyi
Sándor, a vadászatról Zolnay László adott áttekintést. A kézműipar területén kiváltképpen az
ötvösség (Kovács Éva), a bronzművesség (Lovag Zsuzsa), a bányászat (Wenzel Gusztáv), a kohá­
szat (Heckenast Gusztáv-Nováki Gyula-Vastagh Gábor-Zoltay Elem ér), a fazekasság (Takács
Miklós) tekinthető alaposan feldolgozottnak, de érdem i eredmények születtek a textilművesség
(Endrei Walter) terén is. A nyersanyag-feldolgozás technikai és társadalmi vonatkozását illetően
úttörő jelentőségű Paulinyi Oszkár munkássága. A fegyvertörténetben Kovács László m unkái
érdemelnek említést. Számos dolgozat tárgya az Árpád-kori kereskedelem (így pl. Pleidell Amb­
rus, Pach Zsigmond Pál stb.), de monográfia erről a kérdéskörről sem született. A pénztörténeti
kutatások eredményeit elsősorban Hóman Bálint, Huszár Lajos, Gedai István és Kovács László
munkái reprezentálják. Az Árpád-kori (főleg a korai Árpád-kori) magyarság életmódja kemény
viták tárgya. Az ide vonatkozó, sokfelé ágazó problematikát fókuszba gyűjtő írások közül Váczy
Péter, Györffy György és Kristó Gyula művei említhetcík. Az agrártörténet társadalmi tényezőit
elsősorban Szabó István vizsgálta számos könyvében és tanulmányában. A földközösség alapve­
tése Tagányi Károlynak köszönhető. A jobbágytelek kialakulásának kérdéskörét Bolla Ilona
dolgozta fel. A kézművesek társadalmi helyzetére m a is jól használható Lederer Emmának a
legrégibb magyar iparososztály kialakulásáról szóló dolgozata. Több írás is foglalkozott a ma­
gyarországi szolgálónépekkel (Heckenast Gusztáv, Györffy György).
Eléggé ellentétes nézetek találhatók a szakirodalomban a honfoglaló és a korai Árpád-kori
magyar (illetve kárpát-medencei) népesség lélekszámát illetően. Ezekről összefoglaló jelleggel
ad képet az 1995-ben rendezett népességtörténeti konferencia anyaga. A késő Árpád-kori né­
pességszám becslésében már kevésbé markánsak a kutatók véleménykülönbségei. Ami az Ár­
pád-kori Magyarország népessége etnikai megoszlásának és egyes etnikumai történelmi szerepé-
 AZ ARPAD-KOR KUTATASTORTENETE 301

nek, számának kérdéskörét illeti, rendkívül élesen eltérnek a vélemények. Ez azzal is kapcsola­
tos, hogy ezekben a szomszédos országok történészei —igen gyakran nemzeti elfogultságtól
fűtötten - adatok nélkül vagy az adatok félremagyarázásával téves álláspontokat képviselnek.
Mély ellentétek osztják meg egyfelől a magyar, másfelől főleg a román és a szlovák történetírást.
Ezen ellentétekről magyar oldalról Vékony Gábor, Kristó Gyula, illetve Györffy György írásai
adnak tájékoztatást. Az egyes etnikumok magyarországi története eltérő mértékben feldolgo­
zott. Pl. terjedelmes ném et nyelvű anyag foglalkozik a szászokkal. Számos monográfia született
a keleti eredetű népek itteni históriájáról (Pálóczi Horváth András, Györffy György). A székely-
ség sokat vitatott eredetéről legfrissebben Kristó Gyula írt könyvet. Ami a településformákat
illeti, a faluról Szabó István és Maksay Ferenc készített összefoglalást. Település és népesség
(etnikumok) szétválaszthatatíanul egybeforrvajelenik meg azokban a munkákban, amelyeket a
Mályusz Elemér által irányított ún. népiségtörténeti iskola tagjai tettek közzé a 1930-1940-es
években (Fügedi Erik, Iványi Emma, Balázs Éva, Maksay Ferenc,Jakó Zsigmond, Bélay Vilmos),
akik magyarok és nem magyarok által lakott megyék középkori települési és etnikai viszonyait
vizsgálták. Az ő munkásságukhoz csatlakozott Szabó István és Ila Bálint hasonlójellegű tevékeny­
sége. Az elmúlt évtizedekben nagyon megszaporodtak az Árpád-kori falvakra vonatkozó, régé­
szeti ásatásokból nyert információk. Nem készült m odern monográfia az Árpád-kori városokról
(leszámítva Granasztói György egész középkorra kiterjedő kötetét), Hóman Bálint 90 évvel
ezelőtti összefoglalása erősen túlhaladott ma már. Számos részlettanulmány született Kubinyi
András, Fügedi Erik, Major Jen ő tollából, továbbá egy sor város készíttette el monográfiáját
(Budapest, Szeged, Debrecen stb.), amelyek a várostörténeti irodalom fontos termékei.
A magyar történetírásnak mindig is hagyományosan erős oldala volt a társadalomtörténet
iránti érdeklődés. A 20. század eleje vonatkozásában ezt Acsády Ignácnak ajobbágyság eredeté­
ről írott monográfiája, valamint az Erdélyi László és Tagányi Károly között jobbára a Történeti
Szemle című folyóirat hasábjain folyt évtizedes vita mutatja. Társadalomtörténeti indíttatású
Lederer Emmának a feudalizmus magyarországi kialakulásáról írott könyve. Az alávetett népes­
ség Árpád-kori történetére alapvető Szűcsjenő és Bolla Ilona munkája, de erőteljesen érintik a
társadalom alsóbb rétegeit Szabó István agrártörténeti tárgyú művei is. A várjobbágyságról
Zsoldos Attila készített monográfiát. A magyarországi hűbériség kérdéskörét - mások m ellett -
Szekfű Gyula és Bónis György dolgozta fel. A királyi szerviensekről Váczy Péter, a kialakuló
köznemességről Mályusz Elemér és Szűcsjenő értekezett. A világi arisztokrácia történetéről
összefoglaló áttekintés nincs, a nemzetségek keretei között tárgyalja ezt Karácsonyi János há­
romkötetes monográfiája. Viszont a genealógiai szakirodalom sok család Árpád-kori történetét
dolgozta fel (a Frankóiakat, a Balassákat, a Kőszegieket stb.). Az egyházi társadalom korai
történetére alapvető Mályusz Elemér könyve. Ugyancsak fontos adalékokat jelentenek az egy­
házi társadalom tagozódására az egyes egyházi intézményekről és szerzetesrendekről készült
könyvek, tanulmányok.
A politikatörténet különböző területei eltérő m értékben vannak kidolgozva. Általában véve
igen jónak m ondható az Árpád-kori Magyarország külkapcsolatainak felderítése. Két összefog­
laló munka is született a korszak külpolitikájáról (Deér József és Makk Ferenc tollából). Igen
jelentősek a kapcsolattörténeti kutatások. Ezek közül - csak néhány vonatkozásra térve ki - a
bizánci-magyar összeköttetéseket főleg Moravcsik Gyula és Makk Ferenc, a pápai-magyar vi­
szonyt Fraknói Vilmos és a frissen megjelent, Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000
évét bem utató tanulmánykötet (Gericsjózsef-Ladányi Erzsébet, Szovák Kornél, Solymosi Lász­
ló), az itáliai-magyar kapcsolatokatJászay Magda, az orosz-magyar viszonyt egy tanulmánykö­
tet és Font Márta, a csehekkel és a lengyelekkel fennállott kapcsolatokat Kovács Endre, a bol­
gár-m agyar történelem kapcsolódásait egy cikkgyűjtemény, az angol-m agyar érintkezést
Laszlovszky József írásai vizsgálták. A korabeli állam kérdéseit - egymástól gyökeresen eltérő
szemlélet jegyében - szélesebb alapvetésű munkájuk keretében Szekfű Gyula és Elekes Lajos
dolgozták fel. Az Árpád-kori hadtörténetről újabban Borosy András egy nagy áttekintés része­
ként, Kristó Gyula pedig erre a korszakra összpontosítva adott képet. Az Árpád-kor hadtörté­
nelmét érintik Veszprémy László írásai. Az intézménytörténet tárgykörében a királyi tanácsról
302 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE

Szilágyi Loránd, a központi igazgatásról Váczy Péter, a vármegyéről Kristó Gyula, az országbírói
intézményről Bertényi Iván, a királyi kancelláriáról Fejérpataky László, Kubinyi András és mások
értekeztek.
Az Árpád-kor több mint 400 évének egyes politikai eseményeiről készült szakmunkák áttekin­
tése meghaladja ennek a bibliográfiának a terjedelmi kereteit, hiszen valamennyi terület közül
talán erről készült a legtöbb tanulmány. Éppen ezért e helyütt csak néhány, kiváltképpen fontos­
nak ítélt - és lehetőség szerint friss - munkára térhetek ki. A honfoglalás (illetve a honfogla­
láskor) korábbi szakirodaimából N ém eth Gyula és Fodor István könyvei, valamint a Szegedi
Őstörténeti Munkaközösség ötkötetes jegyzetsorozata emelhetők ki. Az 1996. millecentenáris
év számos új munkával gazdagította a honfoglalásra vonatkozó szakirodalmat. Ebből kiemelen­
dők A honfoglalásról sok szemmel sorozat kötetei, valamint öszefoglaló jellege és monografikus
igénye miatt Róna-Tas András és Kristó Gyula munkája. Egy sajátosan értelmezett honfoglalás­
nak (az ún. „kettős honfoglalásnak”) több kötetet szentelt László Gyula. A kalandozásoknak a
magyar szerzőkön (Vajay Szabolcson, Györffy Györgyön, Kristó Gyulán és Makk Ferencen)
kívül többen is monográfiát szenteltek (Rudolf Lüttich, GinaFasoli, Carlo di Cave). A magyar
állam eredetéről, illetve az államalapításról - egymástól élesen eltérő felfogás alapján - Györffy
György és Kristó Gyula nyilvánított véleményt. Szent Istvánról a legtöbb ismeretet a halála
kilencszázadik évfordulóján (1938) tiszteletére kiadott emlékkönyvből, valamint Györffy György
István-monográfiájából lehet szerezni, de fontos még Bogyay Tamás és Kristó Gyula Szent Ist-
ván-életrajza. A Szent Istvánnal kapcsolatos kutatások széles panorámáját nyújtja a Veszprémy
László szerkesztette tanulmánykötet. A l l . század középső harmadáról Gerics József (és vele
vitázva Kristó Gyula, Péter és Aba Sámuel koráról), Szegfű László (a kor Gellért püspökkel
kapcsolatos problém áiról), Kristó Gyula (a pogánylázadások koráról és a 11. századi hercegség­
ről) , valamint Makk Ferenc (összefoglalóan a királyság első századáról) értekezett. Szent László­
ról Mezey László szerkesztett tanulmánykötetet, Györffy György írt összefoglaló tanulmányt,
forrásokban feltűnő alakját Szegfű László rajzolta meg. Kálmánról Font Márta tett közzé köny­
vet. A 12. század összefoglaló történetét Makk Ferenc készítette el, III. Béláról - kivált bizánci
kapcsolatairól - Moravcsik Gyula m ellett szintén Makk Ferenc tanulmánya olvasható. A 12-13.,
illetve a 13. század egészét újabban Kristó Gyula és Almási Tibor tekintette át. Az Aranybulláról
máig érvényesek Karácsonyi János 1899-ben tett észrevételei. A század egyes királyairól csak
19. századi monográfiák állnak rendelkezésünkre (IV. Béláról W ertner Móré, IV. Lászlóról
Szabó Károlyé). A 13. század vége politikai történetét a királyi udvar, az alakuló rendiség vonat­
kozásában Gerics József, a perifériák, a tartományurak és a létrejövő tartományok szempontjá­
ból Kristó Gyula tekintette át.
Ugyancsak a lehetetlenséggel határos az Árpád-kor művelődési viszonyairól szóló kiterjedt
irodalmat röviden áttekinteni. E helyütt is erősen válogatva néhány fontos, jobbára frissebb
szakmunka m egem lítésére van csupán módom. A korszak legteljesebb áttekintését a
Domanovszky Sándor szerkesztésében megjelent Magyar művelődéstörténet kötetei nyújtják. Az
ősi hiedelemvilág továbbélését tárgyalta munkáiban Dienes István, Dömötör Tekla, Hoppál
Mihály, Szegfű László. Egy olyanfajta monográfia, amely a kereszténység felvételének és elterje­
désének a magyarság mindennapi életére gyakorolt komplex hatását bemutatná, még várat
magára. Az Árpád-kor iskolázásának, műveltségének alapvető kérdéseit érintik Mezey László,
Mészáros István és Tárnái Andor könyvei. A külországi tanulmányokra fontosak Hajnal István
munkái. A könyvkultúra tanulmányozására olyan alapvető művek állnak rendelkezésre, m int az
összefoglaló jellegű Magyar könyvtártörténet, a pannonhalm i bencés rendtörténetek könyvkultú­
rát és a scriptoriumemlékeit bemutató fejezetei, a különböző kodikológiai jellegű kiadványok és
tanulmányok. Az Árpád-kori oklevelezésre máig nélkülözhetetlen Szentpétery Imre oklevéltani
összegzése, valamint Kumorovitz L. Bernát írása a magyar „magánjogi” írásbeliség első korsza­
káról. A hiteles helyek átfogó történetét feldolgozó munkák (Érdujhelyi Menyhért, Eckhart
Ferenc) mellett az elm últ évtizedekben örvendetesen megszaporodtak az egyes káptalanokra és
konventekre vonatkozó feldolgozások. A korszak címereiről Bertényi Iván, pecsétéiről Ku­
morovitz L. Bernát készített áttekintést. Az Árpád-kor jogi viszonyairól részint az összefoglaló
 AZ ÁRPÁD-KOR KUTATÁSTÖRTÉNETE 303

igénnyel készült jogtörténeti munkákból, kiváltképpen pedig Bónis György könyveiből, vala­
mint Gerics József írásaiból lehet tájékozódni. A lovagi kultúra kérdéseiről Kurcz Ágnes írt
könyvet. A korai magyar történetírással kapcsolatos legfontosabb szakirodalomról fentebb, a
források ismertetése kapcsán már szóltam, legújabban Kristó Gyula középkori magyar historio­
gráfiája tekintette át ezt. Az oklevelek narratimban található elbeszélő részekkel Mályusz Elemér,
majd nyomában Kristó Gyula foglalkozott. Az Árpád-kori irodalomról máig a legteljesebb képet
a magyar irodalomtörténet évtizedekkel ezelőtti összefoglalása nyújtja. Az összefüggő magyar
szöveget őrző nyelvemlékek monográfiáját Benkő Loránd készítette el, a szórványemlékek né­
melyikéről külön értekezések készültek (Pais Dezső, Bárczi Géza). Szakértők külön kötetben
dolgozták fel és tették közzé a középkori, benne az Árpád-kori magyar zenetörténetet. Az új
magyar művészettörténeti szintézis megjelent kötete éppen az Árpád-kor végétől indul, de ez
nem jelenti azt, mintha az Árpád-kori művészet bemutatása nélkülözné akár az összefoglaló
áttekintéseket, akár az alapos részlettanulmányokat. E téren Gerevich Tibor, Dercsényi Dezső,
Radocsay Dénes, Entz Géza, Marosi Ernő, T óth Melinda munkássága érdemel elsősorban emlí­
tést. Ismételten hangsúlyozandó, hogy az Árpád-kor anyagi kultúrája vonatkozásában a szoro­
san vett művészettörténeti, műemlékvédelmet érintő feltárások mellett nagy fontosságúak, gaz­
dag anyagot szolgáltatnak a régészeti ásatások, ezek áttekintése azonban nem ide, hanem régé­
szeti szakbibliográfiára tartozó feladat.
AZ ÁRPÁDOK CSALÁDFÁJA
AZ ÁRPÁDOK CSALÁDFÁJA_______________________________305
306 _______________________________ AZ ÁRPÁDOK CSALÁDFÁJA
AZ ÁRPÁDOK CSALÁDFÁJA______________________________ 30 7
308 _______________________________ AZ ÁRPÁDOK CSALÁDFÁJA
 ID Ő R EN D I TÁBLÁZAT

895 (esetleg 896-ra átnyúlóan) A honfoglalás első szakasza.

899-900 Itáliai kalandozás.
899. szept. 24. A brentai csata.
900 A honfoglalás második szakasza.
901 Magyar támadás Karintia ellen.
902 A Morva Fejedelemség megdöntése.
903 Magyar-bajor háború a Fischa mellett.
904 Kusál meggyilkolása.
904-905 Itáliai portya.
906 Szászországi hadjárat.
907 Árpád nagyfejedelem halála (bizonytalan a d a t).
júl. 4-6. A pozsonyi csata.
908 Szászország és Türingia dúlása.
909 Svábföldi katonai akció.
910 Győzelem a svábok és a frankok ellen.
911 Az első, Rajnán túli kalandozás.
912 Hadjárat Frankföldre és Türingiába.
913 Burgundiái hadjárat, vereség az Inn mellett.
915 Portya a dán határig.
917 Hadjárat Elzászba és Lotaringiába; magyar részvétel a balkáni harcokban.
919 Kalandozás Szászországba és Lotaringiába.
919- 920 Támadás Itália ellen.
920- 921 H adjárat francia területek ellen.
921- 922 Előrenyomulás Apuliáig.
924 Portya Itáliába, Galliába és Szászországba.
926 A Sankt Gallen-i táborozás, a magyarok elérik az Atlanti-óceánt.
927 Kalandozás Itáliában.
933 Itáliai és szászországi hadjárat. Márc. 15. A riadei vereség.
934 Előretörés Franciaországig, illetve Konstantinápolyig.
935 Portya Burgundiába, Aquitániába és Itáliába.
937 A magyarok kijutnak az Atlanti-óceánig, Itáliát dúlják.
938 Az utolsó szászországi hadjárat.
940 Itáliai katonai akció.
942 Előrenyomulás az Ibériai-félszigetig.
943 Bizánc elleni portya, betörési kísérlet Bajorországba.
945-946 Bulcsú és Termacsu megkeresztelkedése Konstantinápolyban.
947 Előretörés Apuliáig.
948 Újabb betörési kísérlet Bajorországba.
949-950 Magyar-bajor csatározások.
310 IDŐRENDI TÁBLÁZAT

950 Az első tám adás magyar szállásterület ellen.

950 körül Falicsi (Fali) a nagyfejedelem.
Gyula megkeresztelkedik Konstantinápolyban, és térítő püspököt hoz.
950 után Taksony nagyfejedelemsége.
951 Portya Aquitániába.
954 Franciaországi kalandozás.
955. aug. 10. Vereség a Lech-mezőn.
959 Előretörés Konstantinápolyig.
961 Thrákiai portya.
963 A pápa püspököt küld a magyarokhoz.
967-968 Balkáni katonai akciók.
970 Az arkadiupoliszi vereség.
970-es évek eleje-997 Géza nagyfejedelem.
972 Az első nyugati kísérletek a magyarok megtérítésére.
973. márc. Q uedlinburgi követjárás.
985 körül Magyar becsapás a passaui püspökség területére.
991 Határ menti magyar-bajor összecsapás.
995 körül A dalbert Magyarországon.
996 Vajk-István és Gizella házassága.
996 körül A pannonhalm i bencés monostor alapítása.
9 96- 997 A veszprémi püspökség felállítása.
9 9 7 - 10381. (Szent) István.
997 Koppány felkelése.
1000-1001 fordulója István királlyá koronázása.
1001 Az esztergomi érsekség felállítása.
1002 A pannonhalm i apátság felszentelése.
1003 Az erdélyi Gyula és Keán legyőzése.
1005-1010 között Az egri püspökség alapítása.
1008-1009 H áború Fekete Magyarország ellen.
1009 A pécsi püspökség alapítása. A veszprémi püspökség adománylevele vármegyéket és
várispánságot említ.
1015 István II. Baszileiosz bizánci császár oldalán harcol.
1018 István 500 lovassal támogatja Bolesíaw lengyel fejedelmet.
1019 Azalavári apátság alapítása.
1028 körül Ajtony leverése.
1030 Német tám adás Magyarország ellen.
A Csanádi püspökség felállítása.
1031 Imre halála.
1032 Vazul lázadása István ellen.
1038 A pécsváradi apátság felszentelése.
1038-1041 Péter első uralkodása.
1041-1044 Aba Sámuel.
1044 tavasza A Csanádi vérengzés,
júl. 5. A ménfői csata.
1044-1046 Péter második uralkodása.
1045 pünkösdje Magyarország ném et hűbéres.
1046 Vata felkelése.
1046-10601. András.
1048 körül A hercegség létesítése.
1051-1052 III. H enrik császár támadásai Magyarország ellen.
1051 A vértesi csata.
1052 Pozsony ostrom a.
 IDŐRENDI TÁBLÁZAT 311

1055 A tihanyi apátság megalapítása.

1057 Salamon megkoronázása.
1058 A morvamezei béke.
1059 A várkonyi találkozó.
1060 András és Béla testvérháborúja.
1060-10631. Béla.
1061 A székesfehérvári tömegmegmozdulás.
A zselicszentjakabi m onostor alapítása.
1063-1074 Salamon.
1064. jan. Győri egyezség.
1066 Zvonimir horvátországi bán megsegítése.
1067 H atár m enti összecsapások a csehekkel.
1067 körül A százdi apátság alapítása.
1068 A kerlési csata.
1071 Nándorfehérvár és Szerémvár elfoglalása.
1072 H áború Bizánc ellen.
1074. febr. 26. A kemeji csata.
márc. 14. A mogyoródi csata.
1074-1077 I. Géza.
1074 IV. H enrik császár Vácig hatol be az országba.
1075 Géza Bizáncból koronát kap.
A garamszentbenedeki apátság alapítása.
1077-10951. (Szent) László.
1079 H adjárat Salamon ellen, IV. Henrik Magyarországra tör.
Magister cím et viselő kanonok előfordulása.
1081 Salamon meghódol László előtt.
1082 Salamon fellép László ellen, visegrádi fogsága.
1083 István, Imre, Gellért szentté avatása.
1085 Besenyő betörés Magyarországra.
1091 László horvátországi hadjárata, kun betörés Magyarországra.
A somogyvári apátság alapítása.
1091 körül A zágrábi püspökség felállítása.
1092 A szabolcsi zsinat.
Oroszországi hadjárat.
1093 (vagy 1094) Hadjárat a lengyel fejedelem megsegítésére.
1095-1116 Kálmán.
1096 Az I. keresztes hadjárat seregei átvonulnak Magyarországon.
1097 Kálmán visszaállítja a magyar uralmat Horvátország felett.
1098 Kálmán és Almos egymás ellen vonul.
1099 Peremisli vereség.
1102 Perszonálunió Magyarország és Horvátország között.
1105 Dalmácia elfoglalása.
1106 Kálmán aguastallai zsinaton lemond a főpapok kinevezési jogáról.
Almos lengyel segítséget hoz Kálmán ellen.
1107 Kálmán megszünteti a hercegséget.
1107- 1108 Almos merényletterve Kálmán ellen.
1108 Kálmán Bizáncot segíti a normannokkal szemben.
V. Henrik támadása Magyarország ellen.
1108- 1109 Magyar-cseh összecsapások.
1111 Az első erdélyi vajda felbukkanása.
1111 körül A nyitrai püspökség alapítása.
1115 A velencei dogé visszafoglalja Dalmácia egy részét.
312 IDŐRENDI TABLAZAT

1115 körül Álmos összeesküvése Kálmán ellen.

1116-1131II. István.
1116 Az olsavai csata.
Dalmácia Velence kezére jut.
1118 Zára ostroma.
1123 Sikertelen felvonulás Oroszországba.
1124-1125 Dalmácia nagy részének visszaszerzése, majd elvesztése.
1125 körül Álmos és hívei megmozdulása.
1126 Magyar-cseh szövetség.
1127-1129 Magyar—bizánci háborúk.
1128 körül Bors és Iván királlyá választása.
1131-1141II. Béla.
1131 A véres aradi országos gyűlés.
1132. júl. 22. A Sajó m enti csata.
1134 III. Lothar ném et-róm ai császár és II. Béla szövetsége.
1136 Dalmácia megszerzése, Ráma meghódítása.
1138 II. Béla beavatkozik az orosz belviszályokba.
A dömösi prépostság javainak összeírása.
1141-1162II. Géza.
1142 Az első ciszterci monostor, a cikádori alapítása.
1144II. Géza Vlagyimirko halicsi fejedelm et támogatja.
1146 Borisz elfoglalja Pozsonyt.
Magyar-osztrák h áb orú a Lajtánál.
1147 A II. keresztes hadjárat seregei átvonulnak Magyarországon.
1148- 1152 Hat had járat Oroszországba.
1149- 1155 Magyar-bizánci háborúk.
1150 A Tara m enti csata.
1150 körül A magyarországi ispotályosok, a stefaniták kanonokrendjének alapítása.
1156-1157 István herceg kísérlete a hatalom megragadására.
1158 II. Géza segíti Barbarossa Frigyes császárt Itáliában.
István herceg Bizáncba emigrál.
1160-1161 II. Géza a császár pártjáról a pápa táborába áll át.
1161 László herceg Bizáncban.
II. Géza egyezsége a pápasággal.
Ötéves béke Bizánccal.
1162-1172III. István.
1162-1163II. László ellenkirály.
1162 A kapuvári csata.
1163 IV. István ellenkirály.
jú n . 19. A székesfehérvári csata.
Béla herceg Konstantinápolyban.
1164 Ampod bán hadjárata Dalmáciába.
1164-1167 Magyar—bizánci háborúk.
1167. júl. 8. A szávai (zimonyi) csata.
1169 Megegyezés Magyarország és a pápaság között.
1172-1196III. Béla.
1172 III. Béla III. Sándor pápához fordul, és esküt tesz neki.
1175-1176III. Béla harcai Ausztria ellen.
1176 Magyar segédcsapatok segítik M ánuél császárt a szeldzsuk-törökök ellen.
1180-1181III. Béla visszaveszi Bizánctól az általa elfoglalva tartott magyarországi területeket.
1181 III. Béla állást foglal az előtte tárgyalt magánjogi ügyletek írásba foglalásának szükséges­
ségéről.
 IDŐRENDI TÁBLÁZAT 313

1182 Imre megkoronázása.

1182-1185 Három hadjárat Bizánc ellen.
1183 Ciszterci m onostorok kiváltságolása.
1188-1189 András herceg Halics fejedelme.
1189 A III. keresztes hadjárat során Barbarossa Frigyes serege Magyarországon át vonul.
1190 III. Béla közvetít a német-római és a bizánci császár között.
1191 III. Béla és II. Iszaakiosz bizánci császár szerémségi találkozója,
11921. László király szentté avatása.
1192- 1193 III. Béla Szerbia rovására h ó dít a Balkánon.
1193- 1196III. Bélajövedelem-összeírása.
1194III. Béla és Im re megosztozik az országon.
1195 körül A Pray-kódex (benne a Halotti Beszéd és Könyörgés).
1196- 1204 Imre.
1197 A macki csata.
1197- 1198 Imre és András megosztozik az országon.
1198- 1199 András összeesküvése Im re ellen.
1199 A rádi csata.
1201 Imre beavatkozik a szerb belviszályokba.
1202 Imre fellépése a boszniai bogumilok ellen.
Bulgáriai hadjárat.
A IV. keresztes had seregei elfoglalják Zárát.
1203 Imre foglyul ejti Andrást.
1203- 1204 Imre a ném et uralkodó ellen lép fel, a cseh O takart támogatja.
1204- 1205III. László.
1205- 1235II. András.
1205 II. András katonaságot hagy Halicsban.
1207 Megvesztegetés m iatt eredm énytelen halicsi hadjárat.
1210 Magyar főem berek akciója Géza fiainak Magyarországra hívása és trónra ültetése
érdekében.
II. András csapatokat küld a bolgár Borii támogatására.
1210 körül Anonymus gestája.
1210- 1211 Korlát fia Benedek vajda halicsi uralma.
1211 A Német Lovagrend behívása Magyarországra.
1211- 1212 András két halicsi katonai akciója.
1213 II. András O takart támogatja a n ém et uralkodóval szemben.
Gertrúd meggyilkolása.
Az elkezdett halicsi hadjáratot Vlagyiszláv fejezi be.
1214 Béla királlyá koronázása.
II. András és Leszek krakkói fejedelem szepességi találkozója.
A tárnokmesteri tiszt felbukkanása.
1214—1219 Kálmán herceg Halics élén.
1216 Kálmánt Halics királyává koronázzák.
1217 A rendkívüli adó és a nyolcvanad első előfordulása.
A királyi szerviens kifejezés megjelenése.
1217-1218 II. András szentföldi katonai akciója (az V. keresztes hadjárat).
1219-1221 Kálmán újra Halics élén.
1220 II. András és Béla megosztozik az országon.
Az elidegenített udvarnokföldek visszavételének kezdete.
1221II. András elrendeli a várföldek visszavételét.
A domonkosok megjelenése Magyarországon.
1222 első hónapjai Az Aranybulla kibocsátása.
II. András kiváltságlevele az egyházak számára.
II. András a Déli-Kárpátok és az Al-Duna közti területet a Német Lovagrendnek adja.
314 IDŐRENDI TÁBLÁZAT

1223-1224II. András és Béla viszálya.

1224 Az Andreanum.
1225 II. András kiűzi az országból a Német Lovagrendet.
III. Honorius pápa a birtokvisszavételeket szorgalmazza.
1226 Béla Erdély, Kálmán Szlavónia élén.
1227 A kunok egyes csoportjai betelepülnek az országba, és keresztény hitre térnek.
1227- 1230 András herceg Halics élén.
1228 Vidin ostroma.
1228- 1231 Béla herceg birtokvisszavételei.
1228-1240 A pannonhalm i per.
1229 A szerémi püspökség alapítása.
Az első ferences kolostor alapítása Magyarországon.
1230 Halicsi hadjárat.
1230- 1231 Magyar-osztrák összecsapások.
1231 Az Aranybulla megújítása.
1231- 1234 András herceg újra Halics élén.
1232 Róbert esztergomi érsek interdiktum alá veti Magyarországot.
A Zalán innen és túl lakó királyi szerviensek ítéletlevele.
1232 körül Az első dom onkos misszió a keleti magyarok megkeresésére.
1232- 1234 Pecorari Jakab pápai legátus Magyarországon.
1233 II. András halicsi hadjáratra indul
aug. 20. II. András elfogadja a beregi egyezményt.
Magyar támadás Stájerország és Ausztria ellen.
1234Jakab boszniai püspök interdiktum alá veti Magyarországot.
1235 Magyar-osztrák háború.
Julianus és társai a keleti magyarok fellelésére indulnak.
Erzsébet szentté avatása.
1235-1270 IV. Béla.
1235-1239 Széles körű birtokvisszavételek.
1237 Újabb követség indul a keleti magyarokhoz.
Kálmán hadjárata Boszniába.
IV. Béla megerősíti a székesfehérvári latinok kiváltságait.
1238 A karthauziak megjelenése Magyarországon.
1239 Köten kun fejedelem népével Magyarországra települ.
1241-1242 A tatárjárás.
1241. márc. A kunok kivonulnak Magyarországról,
ápr. 11. A muhi csata.
1242 IV. Béla II. Frigyes osztrák hercegtől visszaveszi az elfoglalt nyugat-magyarországi
területeket.
Siralomének a tatárdúlta Magyarországról.
1243 Rosztyiszláv elfoglalja Peremisl várát.
1243-1244IV. Béla elveszti Zárát, és szerződésben is lemond róla.
Rogerius Siralmas éneke.
1245 A Szán folyó menti (jaroslawi) csata.
1245-1246 A kunok visszatérése Magyarországra.
1246 Magyar-osztrák háború, a Babenberg-örökségért folyó harc kezdete.
Magyar-halicsi szövetség.
1247 IV. Béla és ajohanniták szerződése a déli határszakasz védelméről.
Megkezdődik a pesti polgárok áttelepülése a budai Várhegyre.
1248 Birtokvisszavételek Szlavóniában.
1249 IV. Béla az esztergomi és a székesfehérvári polgárokat a várba telepíti.
1250 IV. Béla feldúlja Kelet-Ausztriát.
 IDŐRENDI TÁBLÁZAT 315

1251 IV. Béla kiváltságlevele a magyarországi zsidók számára.

1252 Magyar betörés Ausztriába és Morvaországba.
1253 Morva hadjárat.
1254 Apozsonyi béke.
A váci kongregáció.
Rosztyiszláv Macsó élén.
1254-1255 Rosztyiszláv boszniai és bulgáriai hódításai.
1255 Szlavón báni dénárok verése.
1257 István herceg Erdély élén.
Rosztyiszláv bolgár cár.
1258 Stájer hadjárat, István Stájerország hercege.
1259 István herceg karintiai hadjárata.
1259-1260 Magyar-bolgár összecsapások.
1260. júl. 12. A kroissenbrunni csata.
István Erdély, Béla herceg Szlavónia élén.
1261. márc. A bécsi béke.
Bulgáriai hadjárat.
1262 A pozsonyi, majd a poroszlói egyezség, István ifjabb királysága.
IV. Béla kiváltságlevele az esztergomi érsek számára.
István gyűlése öt megye számára.
1263 A szakáli egyezség.
Magyar katonai siker a bizánci császár ellen.
1264-1265 IV. Béla és István belháborúja.
1265. márc. Az isaszegi csata.
1266. márc. A Nyulak szigeti megegyezés.
István hadjárata Bulgáriába.
1267. aug. Királyi dekrétum kiadása.
1267 körül A titkos jegyzői tiszt megjelenése.
1268 Birtokvizsgálatok a Dunántúlon.
A nemesi megye tisztikarának működése.
A magyarok győzelme I. Uros ellen.
1269. szept. Magyar-nápolyi szövetség.
1270-1272 V. István.
Ákos mester krónikája.
1271 Magyar-cseh háború, a pozsonyi béke.
1271 körül Latin nyelvű Margit-legenda.
1272 László herceg bebörtönzése.
1272-1290IV. László.
1272 ősze Kőszegi Henrik meggyilkolja Béla macsói és boszniai herceget.
1273 Magyar-cseh háború.
A kunok lázadása a király ellen.
1274IV. László és Erzsébet anyakirályné, majd András herceg fogsága.
A fövenyi csata.
IV. László szövetsége Habsburg Rudolffal.
1275 Magyar-cseh közeledés.
Azalaszegi ütközet.
1276 Veszprém feldúlása.
IV. László Habsburg Rudolfot támogatja.
1277. máj. A rákosi országos gyűlés, IV. László átveszi az ország irányítását anyjától.
IV. László leveri az ellene irányuló lázadásokat.
IV. László és Habsburg Rudolf szövetsége.
1278 András herceg behozatala IV. László ellen.
316 IDŐRENDI TABLAZAT

A Babonicok és a Kőszegiek m agánháborúját lezáró béke.

aug. 26. A dürn kruti csata.
1279-1281 Fülöp pápai legátus Magyarországon.
1279. júl. A tétényi gyűlés,
aug. 10. A kun törvény,
szept. A budai zsinat.
IV. László kiközösítése, az ország interdiktum alávetése.
1279-1280 Fülöp legátus és IV. László fogsága.
1280 A kunok sikertelen kísérlete az ország elhagyására.
1281 Királyi hadjárat Finta nádor ellen.
1282 ősze A Hód-tavi csata.
1282-1285 Kézai Simon krónikája.
1285 Tatár támadás Magyarország ellen.
1286 A rákosi gyűlés.
1287 A Zsitva m enti csata.
Lodomér érsek kiközösíti Lászlót.
1288 IV. László fogsága, majd kibékülése Lodomér érsekkel.
1288 körül Szent István király verses históriája.
1289 Habsburg A lbert és a Kőszegiek háborúi.
A fövenyi gyűlés.
Két nádor Magyarországon.
1290 András herceg trónkövetelőként Magyarországon.
1290-1301 III. András.
1290 Az óbudai gyűlés dekrétuma.
1291 Magyar-osztrák háború, a hainburgi béke.
1292 A Kőszegiek elfoglalják Pozsonyt.
III. András fogsága.
1293 Tomasina anyakirályné Szlavónia élén.
1294 A Borsák és Mizse pártütése.
1295 A Babonicok felkelése.
1296 A Kőszegiek lázadása.
1297 Csák Máté III. András ellen fordul.
1298 A göllheimi csata.
A pesti országgyűlés dekrétuma.
III. András szövetsége magyarországi előkelőkkel.
Két nádor Magyarországon.
1299 A rákosi gyűlés.
III. András harca Csák Mátéval.
1300. aug. Károly Róbert partra száll Dalmáciában.
1301. jan. 14. III. András halálával fiágon kihal az Árpád-ház.
os i r i s ta n k ö n y v e k

Kristó Gyula

MAGYARORSZAG TÖRTÉNETE 895-1301

A kötet nem csupán - címének megfelelően - Magyarország 895-1301
közti történ etét tekinti át, hanem előzm ényként felvázolja a Kárpát­
medence és a magyarság 895 előtti históriáját is. Ilyen módon a 14. század
elejéig összefoglaló képet ad a kárpát-medencei térségről, a magyarságról,
illetve Magyarországról. A munka monografikus jellegű: egyaránt tárgyalja
a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a műveltségi viszonyokat. A ma­
gyarság korai történetének sorsfordító mozzanatai, eseményei között
olvashatunk itt a nép eredetéről, a honfoglalásról, a kalandozásokról, az ál­
lam kialakulásáról, a trónharcokról és pártküzdelmekről, a tatárjárásról és
a tartományuraságról. Megelevenednek a könyv lapjain azok az erőfeszí­
tések, amelyek a fennmaradásért, a regionális hatalmi szerepkör elnyerésé­
ért, a modernizáció meggyökereztetéséért, az Európa fejlettebb feléhez
való illeszkedés megvalósításáért történtek. A nagy formátumú uralkodók
(Szent István, Szent László, Kálmán, III. Béla, II. András, IV. Béla) mellett
természetesen más királyokról is szó esik, ugyanakkor az egész társadalom
(világiak és egyháziak) széles panorámáját kapjuk, bepillanthatunk a
mindennapok életébe, kirajzolódnak az elit kultúra kontúrjai. A kötet
használatát különféle mellékletek (térképek, bibliográfia, kutatástörténeti
áttekintés, genealógiai összeállítás, időrendi táblázat) könnyítik meg.