Csókolj, aztán öld meg őket!

Öt tizenéves lányt meggyilkoltak. Csak egyetlen túlélő ma-

radt, aki felfedheti a titkot. Ám azok, akik a rémtettekért felelő-
sek, készen állnak, hogy elhallgattassák.
Susannah és Luke megesküdtek, hogy elkapják a gyilkosokat.
Személyes okuk van a bosszúra. Susannah-t múltja sötét ár-
nyai kísértik, és nem engedheti, hogy más ártatlanokat is meg-
alázzanak. Luke internetes bűnügyekben nyomoz, és már rég-
óta vár a gyerekeket rettegésben tartó gyilkos felbukkanására.
Együtt lépnek be az internetes chatszobák labirintusába, ahol
álnevek mögött rejtőznek a tettesek, és ahol bárkiből lehet áldo-
zat. A hazugságok kusza hálójában már csak egymásban bíz-
hatnak meg, és a barátság hamarosan szenvedélyes szerelem-
mé alakul… de valaki figyeli őket, és kegyetlen sorsot szán ne-
kik.
Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajá-
nak legjobbja, díjnyertes könyveit számos nyelven kiadják, ol-
vasótábora lelkesen várja az írónő bestsellereit.
 KAREN ROSE

GYILKOLJ ÉRTEM

Ulpius-ház Könyvkiadó
Budapest, 2010
 Fordította Weisz Böbe

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Karen Rose: Kill for Me

A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent

Halj meg értem
Sikíts értem

Előkészületben:
Érints meg

Copyright © 2009 by Karen Rose Hafer

Hungarian translation © Weisz Böbe, 2010
© Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010

ISBN 978 963 254 375 8

 Martinnak, amiért akkor is hitt bennem, amikor én nem.
Szeretlek.

Sarah-nak, amiért minden akadály ellenére valóra váltottad az álmaidat. Ins-

pirálsz. Hosszú életet, gazdagságot, egészséget.
 PROLÓGUS

PORT UNION, DÉL KAROLINA, AUGUSZTUS,

HAT HÓNAPPAL KORÁBBAN

Monica Cassidy gyomra csak úgy remegett. Ma lesz a nagy nap. Ti-
zenhat hosszú évet várt, de ma vége a várakozásnak. Ma nő lesz. Végre
valahára. Hát nem itt volt már az ideje?
Észrevette, hogy a kezét tördeli, de erőnek erejével abbahagyta. Hig-
gadj le, Monica! Nincs miért idegeskedned.
Ez tudod, természetes. És az összes barátja megtette már. Van, aki több-
ször is.
Ma pedig én következem.
Monica leült a hotelszobában az ágyra, és letörölte a port az ajtót nyitó
kártyáról, amelyet Jason pontosan oda rejtett el, ahova ígérte. Megbor-
zongott, ajka leheletnyi mosolyra húzódott. Egy chatszobában találko-
zott vele, és azonnal egymásra kattantak. Nemsokára személyesen is ta-
lálkozik vele. Hús-vér pasiként, aki megtanít neki ezt-azt. Megígérte. Ja-
son főiskolás, szóval sokkal ügyesebb lesz, mint azok a hülyegyerekek a
suliban, akik a szünetben megpróbálják letapizni, kihasználva a folyosón
a tömeget.
Végre felnőtt számba veszik. Nem úgy, ahogy az anyja. Monica a sze-
mét forgatta. Még negyvenévesen is szűz lesz, ha az anyja így folytatja.
Szerencse hogy okosabb vagyok én annál.
Elégedetten vigyorgott magában, végiggondolta, reggel hogyan tün-
tette el maga mögött az árulkodó nyomokat. Egyetlen barátnője sem tud-
ja, hol van, szóval ha akarnák, akkor sem tudnák kikotyogni. Aztán szé-
pen hazamegy, rendesen megdugva végre, mielőtt az anyja hazaér a
munkából.
Hogy telt a napod kicsim?– kérdezi majd. Nem történt semmi különös- vá-
laszolja majd Monica. És amint megteheti, megint visszajön ide. Mert, az
isten szerelmére, már tizenhat éves, és többé soha senki nem mondhatja
meg neki, mit csináljon. Csilingelt a telefonja, és Monica dühösen bele-
túrt a retiküljébe. Aztán mély levegőt vett. Jason az.
Ott vagy? – olvasta.
Gyakorlatilag remegett a hüvelykujja.
Várlak, hol vagy? – gépelte a választ.
Vki itt. NoCom. Mndjrt ott. ILY. Ezek szerint a szülei ott vannak körü-
lötte – értelmezte Monica, és megint a szemét forgatta. A srác szülei leg-
alább annyira gázosak, mint az övéi. De nemsokára itt lesz. Elmosolyo-
dott. Szeret engem. Ez mindent megér.
ILY2, gépelte be a vallomást, majd lecsapta a telefon tetejét. Régi va-
cak. Még kamera sincs benne. Ő az egyetlen, akinek egy rohadt kamera
sincs a telefonján. Bezzeg az anyjának! De Monicának? Neki nincs! Az
anyja totál leuralja. Majd kapsz egy másik telefont, ha kijavítod az osztályzata-
idat. Monica elhúzta a száját. Ha tudnád, hol vagyok! Akkor befognád. Felállt,
hirtelen nyugtalan lett. „Úgy kezelsz, mint egy kibaszott kisbabát” – dü-
höngött. Odavitte a retiküljét a fésülködőasztalhoz, és belebámult a tü-
körbe. Jól néz ki. Minden hajszál a helyén. Sőt kifejezetten csinos. Mert
az akart lenni Jason számára. Nem, dögös akart lenni Jason számára. Mo-
nica kotorászni kezdett a retikülben, előhúzta az óvszereket, amelyeket
anyja régi, sosem használt készletéből nyúlt le. De még nem jártak le,
szóval még mindig használhatók. Az órájára pillantott.
Hol lehet? Ha nem jön hamarosan, a végén késve ér haza. Az ajtó nyi-
korogva kinyílt, és Monica a sokat gyakorolt csábos mosollyal az arcán
fordult meg.
– Szió – majd megmerevedett. – Maga nem is Jason.
Egy zsaru állt az ajtóban, és a fejét csóválta.
– Nem bizony. Te vagy Monica?
Monica felszegte a fejét, a szíve hevesen vert.
– Miért érdekli?
– Nem is tudod, mekkora szerencséd van. Mansfield seriffhelyettes va-
gyok. Hetek óta követjük a „barátodat”, Jasont. A „barátod” igazából egy
ötvenkilenc éves perverz alak.
Monica a fejét rázta.
– Az nem lehet. Nem hiszek magának! – futva indult az ajtó felé. – Ja-
son! Fuss, csapda! Itt vannak a zsaruk!
A férfi elkapta a vállát.
– Már letartóztattuk.
Monica megint csak a fejét rázta, de most lassabban.
– De az előbb küldött SMS-t.
– Azt én küldtem az ő telefonjáról. Biztos akartam lenni, hogy itt vagy,
és nem esett bántódásod. – A férfi arckifejezése megenyhült. – Monica,
nagyon szerencsés lány vagy. Olyan sok vadállat mászkál odakint a hoz-
zád hasonló lányokra vadászva, fiatal srácnak adva ki magát.
– Azt mondta, hogy tizenkilenc éves. Főiskolás.
A seriffhelyettes megvonta a vállát.
– Hazudott. Gyere, hozd a holmidat! Hazaviszlek.
 Monica lehunyta a szemét. A tévében látott már ilyesmit, és az anyja
olyankor mindig magasba tartott ujjal kérdezte, „Látod? Mindenhol ott
vannak ezek a perverzek.” Monica nagyot sóhajtott. Az nem lehet, hogy épp
velem történik ilyesmi.
– Az anyám meg fog ölni.
– Inkább ő, mint valami perverz – mondta a férfi higgadtan. – Ez az
alak már többször is gyilkolt.
Monica érezte, ahogy a vér kiszalad az arcából.
– Tényleg?
– Legalább kétszer. Gyere. Hidd el, egy anyuka sem öli meg a lányát.
– Ha maga mondja – dünnyögte Monica. Dühösen kapta fel a retikül-
jét. Ki fog nyírni. Eddig meg volt győződve róla, hogy az anyja túlságosan
elnyomja. Be fog zárni, és még a kulcsot is eldobja. – Ó, istenem – nyöszörög-
te. –Nem hiszem el, hogy ez történik velem.
Kiment a seriffhelyettes után a megkülönböztető jelzés nélküli kocsi-
hoz. Amikor a férfi kinyitotta neki az elülső ajtót, Monica látta, hogy a
kék fény ott hever a műszerfalon.
– Szállj be, és kapcsold be magad! – mondta a férfi.
Monica komoran engedelmeskedett.
– Elég, ha visszavisz a buszmegállóba – mondta. – Nem kell elmonda-
nia az anyámnak.
A férfi szórakozott pillantást vetett felé; majd becsapta az ajtót. Beült a
kormányhoz, aztán hátranyúlt az ülés mögé, és előhúzott egy vizespalac-
kot.
– Tessék. Próbálj megnyugodni. Ugyan, mi a legrosszabb, amit anyu-
kád tehet?
– Megöl… – dünnyögte Monica, és letekerte a palack kupakját. Nagy
kortyokkal megitta az ital egyharmadát. Eddig észre sem vette, mennyi-
re szomjas. Korgott a gyomra. Ezek szerint éhes is. – Meg tudna állni a
Mekinél, amelyik a kijáratnál van? Ma még nem is ettem. Van pénzem.
– Persze. – A seriffhelyettes beindította a motort, és felhajtott az autó-
pálya felé vezető útra. Pár perc alatt meg is tette a távot, amely reggel
Monicának gyalog egy órába telt. Az utolsó autós, akit le tudott stoppol-
ni, a kijáratnál álló benzinkútnál tette ki.
Monica összeráncolta a homlokát, ahogy a világ forogni kezdett körü-
lötte.
– Hű. Éhesebb lehetek, mint gondoltam. Ott egy… – és csak nézte,
ahogy a nagy arany M betű elsuhan mellettük, mert a férfi felhajtott az
autópályára. – Ennem kell.
– Majd később eszel – hangzott a fagyos válasz. – Most pedig fogd be!
8
 Monica csak bámulta a férfit.
– Álljon meg! Engedjen ki!
A férfi fölnevetett.
– Majd akkor állunk meg, amikor megérkeztünk oda, ahova mész.
Monica megpróbálta elkapni a kilincset, de a keze meg sem moccant.
A teste egészen merev volt. Nem tudok megmozdulni!
– Nem tudsz mozogni – mondta a férfi. – De ne aggódj. A szer csak át-
menetileg hat.
Már nem is látta a sofőrt. Lehunyta a szemét, és már ki sem tudta nyit-
ni. Ó, istenem. Ó, istenem! Mi lesz velem? Megpróbált sikítani, de nem bírt.
Anyu!
– Hali, én vagyok az – hallotta a férfi hangját. Telefonált. – Megvan a
csaj – csöndesen fölnevetett. – Ó, nagyon csinos. És valószínűleg szűz is,
ahogy mindvégig állította. Már viszem befelé. Készítsd a lóvét. Kész-
pénzt, mint mindig.
Monica valami furcsa, ijedt nyöszörgést hallott, amiről tudta, hogy a
saját torkából tört elő.
– Szót kellett volna fogadnod a maminak – gúnyolódott a férfi. – Most
már az enyém vagy.

9
10
 ELSŐ
FEJEZET

11
 RIDGEFIELD HOUSE, GEORGIA, FEBRUÁR 2-A,
PÉNTEK, 13.30

Bobby telefonja megcsörrent, s ezzel hirtelen véget is vetett a sakk-

játszmának.
Charles megmerevedett, mutatóujja megállt a királynője feje fölött.
– Muszáj fölvenned?
Bobby megnézte a hívásjelzőt, és összevonta a szemöldökét. Rocky
hívja a saját telefonjáról.
– Igen, muszáj. Bocsásson meg, kérem.
Charles biccentéssel jelezte beleegyezését.
– Természetesen. Kimenjek addig?
– Ne legyen nevetséges! – mondta Bobby, majd beleszólt a telefonba. –
Miért hívsz?
– Mert Granville engem hívott fel – válaszolta Rocky dühösen. A hát-
térből autók zaja hallatszott. Kocsiban ült. –Mansfield vele van a folyó
mellett. Mansfield SMS-t kapott Granville-től, amiben az állt, hogy Dani-
el Vartanian tud a cuccról, és hamarosan megérkezik a rendőrséggel.
Granville állítja, hogy nem ő küldte az üzenetet. Szerintem igazai mond.
Bobby egy szót sem szólt. Sokkal rosszabbul sült el a dolog, mint vár-
ta. Egy pillanatnyi csönd után Rocky habozva folytatta.
– Vartanian nem figyelmeztette volna őket. Egyszerűen csak megjelent
volna a kommandósokkal. Szerintem… szerintem elkéstünk.
– Elkéstünk? – kérdezett vissza Bobby maró gúnnyal, majd néma
csönd következett.
– Rendben – mondta Rocky halkan. – Én késtem el. De mán megtör-
tént. Azt kell feltételeznünk, hogy a folyóparti helyünk veszélybe került.
– Bassza meg! – dörmögte Bobby, majd összerezzent, amikor Charles
rosszallón megemelte a szemöldökét. – A folyó felé ürítsétek ki a helyet,
ne az úton. Még csak az kéne, hogy szembetaláljátok magatokat a zsa-
rukkal, amikor jöttök kifelé! Hívd föl Jersey-t! Már korábban is szállított
nekem.
– Granville már hívta, és úton van. A gond az, hogy csak hatot tudunk
betenni a hajóba.
Bobby a homlokát ráncolta.
– Jersey hajójának rakterében bőven elfér tizenkettő is.
– Az a hajó máshol van. Csak ez a járműve volt szabad.
Basszus. Bobby Charlesra pillantott, aki élénk figyelemmel követte a
beszélgetést.
12
 – Semmisíts meg mindent, amit nem tudtok magatokkal vinni! Győ-
ződj meg róla, hogy semmit nem hagytatok magatok után! Megértetted?
Semmi nem maradhat meg! Dobjátok a folyóba, ha nincs idő másképp
megoldani. A generátor mögött találtok néhány homokzsákot. Hozzátok
őket ide. A dokknál várlak benneteket.
– Rendben. Épp oda tartok, nehogy az a két barom elbassza nekem…
– Az jó. És figyelj Granville-re, mert… – Bobby ismét Charles felé le-
sett, látta, hogy a férfi most már kifejezetten élvezi a helyzetet – .. .nem
beszámítható.
– Tudom. Még valami. Azt hallom, hogy Daniel Vartanian ma elment
a bankba.
Ez már sokkal jobb hír volt.
– És? Mit hallottál, mit hozott ki onnan?
– Semmit. A széf üres volt.
Naná hogy üres volt. Mert én magam ürítettem ki még évekkel ezelőtt.
– Ez érdekes. Majd később megbeszéljük. Most pedig menj. Hívj fel,
amikor megvan a meló! – Bobby letette, és belenézett Charles fürkésző
szemébe. – Tudja, megmondhatta volna nekem, hogy Toby Granville
kezd szétesni, még mielőtt üzlettársammá tettem volna. Hülye, elmebe-
teg rohadék.
Charles ajka önelégült mosolyra húzódott.
– És maradjak le a legviccesebb részről? Rossz ötlet. Hogy vált be az új
asszisztensed?
– Kösz, jól. Kicsit ugyan zöld lesz a képe, amikor végre kell hajtani a
parancsokat, de soha nem mutatja az emberek előtt. És ez egyszer sem
akadályozta meg abban, hogy megcsinálja a melót.
– Nagyszerű. Örömmel hallom. – A férfi félrebiccentette a fejét. – Ezek
szerint minden más rendben van?
Bobby visszaült, és a szemöldöke megemelkedett.
– Jól megy az üzlete. A többi nem a maga dolga.
– Mindaddig, míg a befektetésem jövedelmező, megtarthatod a kis tit-
kaidat.
– Ó, ha már a jövedelmezőségről beszélünk… Nagyon jó évet zárunk.
A profit negyven százalékkal megugrott, és a prémiumküszöb egyene-
sen az egekbe szökött.
– De épp most készülsz megsemmisíteni az árut.
– Annak az árunak már lassan úgyis lejár a szavatossága. Nos, hol is
tartottunk?
Charles odább tette a királynőjét.
– Sakk-matt, ha nem tévedek.
13
 Bobby halkan elkáromkodta magát, majd felsóhajtott.
– Valóban. Tudhattam volna, hogy ez következik, de soha nem veszem
észre. Maga mindig is a sakktábla mestere volt.
– Mindig is mester voltam – helyesbített Charles, mire Bobby merő
megszokásból azonnal kihúzta magát ültében. Charles biccentett, és
Bobby visszanyelte az ingerültségét, amely mindig előjött, valahányszor
Charles rántott egyet a gyeplőn. – Természetesen nem azért ugrottam be,
hogy elverjelek egy sakkjátszmában – tette hozzá. – Híreim vannak. Ma
reggel leszállt egy gép Atlantában.
Bobby háta borsódzni kezdett.
– És? Mindennap több száz gép száll le Atlantában. Sőt több ezer.
– Ez igaz. – Charles nekiállt visszatenni a bábukat az elefántcsont do-
bozba, amelyet mindenhova magával vitt.
– De ezen a gépen egy olyan utas is érkezett, akihez némi érdeked fű-
ződik.
– Ki?
Charles elégedett mosollyal nézett bele Bobby résnyire szűkült szemé-
be.
– Susannah Vartanian hazatért – folytatta a férfi, és fölemelte a fehér,
elefántcsontból faragott királynőt. – Megint.
Bobby kivette Charles kezéből a királynőt, igyekezett közömbös arcot
vágni, pedig majd felrobbant az idegességtől.
– Nocsak, nocsak.
– Nocsak, nocsak, valóban… Legutóbb lemaradtál róla.
– Legutóbb meg sem próbáltam – vágott vissza Bobby védekezésül. –
Csak egy napot volt itt, amikor a múlt héten eltemették a bírót és a fele-
ségét. – Susannah ott állt a bátyja mellett a szüleik sírjánál, arca kifejezés-
telen volt, habár szürke szemében látszott, mennyire feldúlt mélyen leg-
belül… Susannah feldúltsága azonban semmi ahhoz a fortyogó dühhöz
képest, amit Bobbynak kellett visszanyelnie.
– Le ne törd a királynőm fejét, Bobby! – dörrent rá Charles. – Egy sai-
goni mester faragta a saját kezével. Többet ér ez a bábu, mint te.
Bobby betette a királynőt Charles tenyerébe, tudomást sem véve a leg-
utolsó megjegyzéséről. Higgadj le. Hibázol, ha felhúzod magad.
– A múlt héten túl hamar ment vissza New Yorkba. Időm sem volt
rendesen előkészülni. – Ez vinnyogásnak hangzott, amitől Bobby még
dühösebb lett.
– A repülők mindkét irányban közlekednek, Bobby. Nem volt muszáj
megvárnod, míg visszajön. – Charles behelyezte a királynőt az elefánt-

14
csont doboz bársonyrekeszébe. – De úgy tűnik, most itt a második lehe-
tőség. Remélem, ez alkalommal hatékonyabban tervezel majd.
– Erre mérget vehet.
Charles ravaszkásan mosolygott.
– Csak annyit ígérj meg, hogy elöl kapok ülőhelyet, .miikor elkezdődik
a tűzijáték. Különösen a vörös tűzijátékot kedvelem.
Bobby komoran mosolygott.
– A vöröset garantálhatom. Méghozzá jó sokat. Most pedig, ha megbo-
csát, néhány halaszthatatlan dolognak kell utánajárnom.
Charles felállt.
– Úgyis mennem kell. Egy temetésen kell megjelennem.
– Kinek a temetése van ma?
– A Lisa Woolfé.
– Nos, remélem, Jim és Marianne Woolf élvezni fogja. Legalább nem
kell megküzdeniük a többi riporterrel. E nélkül is elöl kapnak helyet, a
családnak fenntartott első sorban.
– Bobby – Charles tettetett rosszallással csóválta a fejét. – Miket nem
mondasz!
– Tudja, hogy igazam van. Jim Woolf eladta volna a saját húgát egyet-
len címlapsztori kedvéért.
Charles föltette a kalapját, és fölvette a sétapálcát, majd hóna alá kapta
az elefántcsont dobozt.
– Egy szép napon te is elmondhatod majd ugyanezt.
Nem, gondolta Bobby, ahogy figyelte Charles távolodó autóját. Olyan
semmiségért, mint egy címlapsztori, semmiképp sem. Viszont születési előjo-
gért… ez már teljesen más tészta. De ráér majd később álmodozni. Most
várja az elvégzendő munka.
– Tanner! Gyere be! Szükségem van rád.
Az idős férfi azonnal megjelent a semmiből, mint mindig.
– Parancsoljon.
– Váratlan vendégek érkeznek. Kérlek, készíts helyet hat személy szá-
mára.
Tanner csak egyet biccentett.
– Természetesen. Míg Mr. Charlesszal játszottak, Mr. Haynes telefo-
nált. Ma este átjön, hogy társaságot foglaljon le magának a hétvégére.
Bobby elmosolyodott. Haynes elsőrangú ügyfél, gazdag, és az ízlése
undorító. És készpénzben fizet.
– Nagyszerű. Addigra elkészülünk.

15
 Charles az utca végén megállt a kocsival. Onnan még mindig jól lehe-
tett látni Ridgefield House tornyocskáit. A ház csaknem száz éve áll azon
a helyen. Erős ház, úgy építették meg, ahogy kell. Charles értékelte a jó
építészeti megoldásokat, hiszen sok olyan helyen kellett laknia, ahonnan
még a patkányok is futva menekültek volna.
Bobby a raktárát rendezte be Ridgefieldben, és a helyszínválasztás tö-
kéletesen megfelelt a célnak. Messzire feküdt a főúttól, a legtöbb ember
nem is tudta, hogy az épület még áll. Viszont kényelmes közelségben
volt a víz, mégis biztos távolságban, ha esetleg kiöntött volna a folyó.
Nem volt sem elég nagy, sem elég szép, sem elég régi ahhoz, hogy a mű-
emlékvédők fölvették volna a listájukra, így az épület maga volt a tökély.
Bobby évekig lenézte a házat, mert régi volt, és csúf, megfontolásra
sem érdemes – egészen addig, míg meg nem érett arra a felismerésre,
amit Charles már réges-rég megtanult. A csicsás csomagolás magára vonja
az emberek figyelmét. Az igazi siker titka a láthatatlanság. Azzal, hogy min-
denki szeme láttára el tudott rejtőzni, zsinóron rángathatta a megjátszós,
beképzelt alakokat. Most pedig mind csupán bábu a kezemben. Úgy táncol-
nak, ahogy én fütyülök. Ettől dühösek lettek, erőtlenek, de nem tudták az
erőtlenség igazi jelentését. Félelemben éltek, hogy elveszíthetik az össze-
hordott vagyonukat, ezért föladták a büszkeségüket, a tisztességüket. Az
erkölcsi érzéküket, ami csak a vallásos emberek komédiája. Egyeseket
elég volt megböködni, és máris megadták magukat. Ezeket az embereket
Charles lenézte. Fogalmuk sem volt, mit jelent mindent elveszíteni. Min-
dent. Amikor megfosztják a testi örömöktől, a legalapvetőbb emberi
szükségletektől.
A gyöngék attól féltek, hogy elveszítik a dolgaikat. De Charles nem
félt. Amint valakit megfosztanak az emberi tartásától is… onnantól kezd-
ve nem fél. Charles nem félt. De terve azért volt, és a terveiben ott szere-
pelt Bobby és Susunnah Vartanian. Bobby egy szinttel az összes többi fö-
lött állt. Charles már akkor alakítgatni kezdte Bobby elméjét, amikor az
fiatal volt, képlékeny, telve haraggal, tele kérdésekkel és gyűlölettel.
Meggyőzte Bobbyt, hogy eljön majd a bosszúállás ideje, amikor követel-
heti a születési előjogát, amelyet a körülmények – és egyes emberek meg-
tagadtak tőle. De Bobby akkor is úgy táncol, ahogy Charles fütyül.
Charles egyszerűen csak hagyta, hogy Bobby azt higgye, zenére táncol,
saját akaratából.
Fölnyitotta az elefántcsont doboz fedelét, kiemelte a Királynőt a re-
keszből, majd megnyomta a rejtett rugót, és előcsúszott alulról egy fió-
kocska. A naplója ott hevert az apróságok tetején, amelyek nélkül soha
nem hagyta el a hazát. Elgondolkozva lapozott a következő üres oldalra,
16
és írni kezdett. Elérkezett az idő, hogy védencem bosszút álljon, mert én így
óhajtom. Évekkel ezelőtt elvetettem a magokat. És ma meg is öntöztem. Amikor
Bobby leül a számítógépe elé dolgozni, ott várja majd Susannah Varhinian fény-
képe. Bobby gyűlöli Susannah-t, mert így óhajtom. Ám Bobbynak egy dologban
igaza volt: Toby Granville évről évre egyre beszámíthatatlanabb. Néha a korlát-
lan hatalom – vagy annak illúziója – velejéig romlottá teszi az embert. Amikor
Toby túl veszélyessé válik, megöletem, ahogy Toby Granville-lel megölettem má-
sokat. Mások életét kioltani hatalom. Kést döfni valaki hasába, nézni, ahogy az
élet elillan a tekintetéből… valóban hatalom. De másokat kényszeríteni arra,
hogy gyilkoljanak… ez a végső, legnagyobb hatalom. Gyilkolj értem! S ezzel Is-
tent játszani. Charles elmosolyodott. Élvezetes. Igen, Tobyt nemsokára
meg kell öletnie. De mindig lesz másik Toby Granville. És idővel lesz
másik Bobby is. Én pedig folytatom. Becsukta a naplót, visszatette a he-
lyére, majd a királynőt is, ahogy számtalan alkalommal azelőtt.

DUTTON, GEORGIA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 14.00

Mindene fájt. Az egész teste. Most a fejét ütötték, és oldalba rugdalták.

Monica komor elégtétellel szorította össze az ajkát. De megérte. Vagy ki-
szabadul, vagy meghal. Inkább megöleti magát, mint hogy még egyszer
használják.
Akkor elveszítenek egy értéktelen árut. Mert ezt mondták rá. Hallotta,
ahogy a fal túlsó oldalán beszélnek. Nyalják ki az értéktelen áru seggét…
Bármi, még a halál is jobb, mint ez, amiben már… mióta is él?
Már nem tartotta számon a hónapokat. Mennyi telhetett el? Öt, talán
hat? Monica egészen eddig nemigen hitt a pokolban. Most már pokolian
félt tőle.
Egy időre elvesztette az élni akarását, de hála Becky-nek, visszanyerte.
Becky volt az, aki annyiszor megpróbált megszökni. Próbálták megállíta-
ni, megtörni. Becky testét megtörték ugyan, de a lelkét nem. Abban a rö-
vid időszakban, amikor a falon keresztül suttogtak egymással, Monica
erőt gyűjtött a lány szavaiból, akit soha nem láthatott. Akinek a halála új-
ra fellobbantotta benne a vágyat, hogy éljen. Vagy belehalok abba, hogy
megpróbálom.
Mély levegőt vett, vagyis csak akart, de összegörnyedt, még mielőtt a
tüdejét teleszívhatta volna. Valószínűleg eltört az egyik bordája. Talán
több is. Azon gondolkodott, hova vihették Becky holttestét, miután halál-
ra verték. Még mindig ott visszhangzott a fülében az ütések pufogása,
mert az akarták, hogy hallja. Az összes ajtót kitárták, hogy minden egyes
ütést halljanak, minden egyes rúgást, Becky minden nyögését. Azt akar-

17
ták, hogy mindannyian hallják. hogy féljenek. Hogy megtanulják a lec-
két.
Minden egyes lány. Legalább tízen voltak, az elértéktelenedés különböző
fokozataiban. Egyeseket csak nemrég avattak be, mások már a legősibb
mesterségből is kivénhednek lassan. Mint én. Csak haza akarok menni.
Monica óvatosan megrázta a karját, hallotta a falhoz rögzített lánc
csörgését. Ki volt kötve, mint a többi lány. Soha nem fogok kiszabadulni.
Megfogok halni. Kérlek, Istenem, add, hogy hamar legyen!
– Siessetek, ti barmok! Nincs időnk baszakodni!
Valaki járt odakint, a cellája előtti folyosón. A nő az.
Monica álla megfeszült. Gyűlölte azt a nőt.
– Siessetek – kiáltozta a nő. – Mozgás! Mansfield, tedd ezeket a dobo-
zokat a hajóra!
Monica nem tudta a nő nevét, csak annyit, hogy egy szörnyeteg. Rosz-
szabb, mint a férfiak – a seriffhelyettes és az orvos. Mansfield volt a he-
lyettes, ő rabolta el, és hozta ide. Hosszú ideig nem is hitte el, hogy a férfi
tényleg seriffhelyettes, azt gondolta, csak beöltözött annak – pedig tény-
leg az volt. Monica akkor adta föl a reményt, amikor rádöbbent, hogy a
férfi valóban rendőr.
Akármilyen utálatos volt is Mansfield, az orvos még nála is rosszabb…
Kegyetlen volt, élvezte, ha látta a fájdalmukat. A tekintete, amikor a leg-
ocsmányabb dolgokat művelte… Monica megborzongott. Az orvos nem
épeszű, ebben biztos volt.
De a nő… ő egyenesen gonosz. Számára ez a rettenetes, ez az úgyne-
vezett élet… „csak üzlet”. A nő számára minden egyes lány elértéktelene-
dő, lecserélhető áru. Lecserélhető, mert mindig akadtak ostoba tinédzser-
lányok, akiket el lehetett csalni a család biztonságából. Idecsalni. A po-
kolba. Monica hallotta, ahogy az emberek nyögnek, amint cipelik a do-
bozokat a… hova? Nyikorgást hallott, és azonnal fölismerte a hangot. A
rozsdás kerekű hordágy. Azon „pofozta helyre” őket az orvos, ott „ké-
szítette fel” őket, hogy visszatérhessenek „a porondra”, miután az „ügy-
fél” még a szart is kiverte belőlük. Természetesen néha az orvos verte el
őket, olyankor nem volt más dolga, mint fölemelni őket a földről a hord-
ágyra, így sokkal könnyebb volt. Monica gyűlölte a férfit. De még annál
is jobban rettegett tőle.
– Vigyétek a tízes, a kilences, a hatos, az ötös, a négyes és… az egyes
lányt – kiáltotta a nő.
Monica szeme felpattant. Ő van az egyes cellában. Hunyorgott, igye-
kezett a szemét hozzászoktatni a sötéthez. Valami nem stimmel. Szíve he-

18
vesebben kezdett verni. Valaki jön, hogy segítsen nekik. Siess. Kérlek, si-
ess.
– Bilincseljétek a kezüket a hátra, és egyenként vigyétek ki őket! –
üvöltötte a nő. – A fegyvert végig szegezzétek nekik, és ne hagyjátok
őket megszökni!
– És a többiekkel mit csináljunk? – hangzott egy mély hang. Az orvos
testőre.
– Öljétek meg őket! – válaszolta a nő közönyösen, minden tétovázás
nélkül.
Én vagyok az egyes cellában. Föltesznek egy hajóra, és elvisznek. El az érke-
ző segítségtől. De nem hagyom magam. Istenem, kiszabadulok, vagy belehalok,
de megpróbálom.
– Majd én elintézem őket. – Ez az orvos hangja, akinek olyan fürkésző
a tekintete. Olyan kegyetlen.
– Rendben – mondta a nő. – Csak ne hagyd itt a testüket! Dobd be a fo-
lyóba! Használd a generátor mellett lévő homokzsákokat. Mansfield, ne
állj ott, mint egy rakás szerencsétlenség! Fogd ezeket a dobozokat meg a
lányokat, és tedd föl őket arra a rohadt hajóra, még mielőtt a seggünkbe
lőnek a zsaruk. Aztán hozd vissza a hordágyat a jó doktornak. Szüksége
lesz rá, hogy a hullákat a folyóhoz vigye.
– Igenis, uram – mondta gúnyosan Mansfield.
– Ne szórakozz velem! – vágott vissza a nő, de a hangja elhalt, mert tá-
volodott. – Mozgás!
Néma csönd ülte meg az épületet, majd az orvos halkan megszólalt.
– Intézzétek el a másik kettőt.
Úgy érti, Bailey-t és a lelkészt? – kérdezte a testőr fennhangon.
– Pszt! – sziszegte az orvos. – Igen. És halkan. Ő nem tudja, hogy itt
vannak.
A másik kettő… Monica hallotta őket is, a falon keresztül. Az orvos iro-
dája éppen a cellája mellett volt, ezért sok mindent hallhatott. Az orvos
napokon át verte a Bailey-nek szólított nőt, egy kulcsot követelve tőle.
De minek a kulcsát? A férfit is verte, tőle pedig vallomást követelt. Vajon
mit akart, mit valljon meg a lelkész?
Pár másodpercen belül Monica meg is feledkezett Bailey-ről és a lel-
készről. Sikoltozás és zokogás töltötte be a teret, még a fülében doboló
vér hangját is elnyomta. A sikolyok az agyába hasítottak, ahogy az egyik
lányt elrángatták, majd egy másikat, aztán a harmadikat. Maradj nyu-
godt! Muszáj összpontosítania. Értem jönnek. Igen, de mielőtt megbilincsel-
nek, le kell venniük a láncot. Pár másodpercig szabadon lesz a kezed. Fuss, kar-
molj, vájd ki a rohadt szemüket, ha kell!

19
 Ám akármennyire igyekezett is összeszedni a bátorságai, tudta, hogy
hasztalan. Az utolsó verés előtt talán még lett volna esélye. És ha kijut,
akkor is mi van? Mérföldekre mindentől… Meghal, mielőtt kiér a folyo-
sóra. Zokogás készült feltörni belőle. Tizenhat éves vagyok, és meg fogok
halni. Ne haragudj, anyu. Hallgatnom kellett volna rád.
Durr. Összerezzent a lövés hallatán. Újabb sikoltás következett, ré-
mült, hisztérikus sikoltás. Szinte már ahhoz is fáradt volt, hogy féljen.
Szinte. Újabb lövés. Majd még egy. És még egy. Eddig négy lövés. Hal-
lotta az orvos hangját. A szomszéd cellában raboskodó lánnyal gúnyoló-
dott.
– Mondd csak az utolsó imát, Angel, te kisangyal – mondta nevetve.
Monica gyűlölte ezt az embert. Legszívesebben megölte volna. Látni,
ahogy szenved, kivérzik és meghal…
Durr. Angel halott. És még négy lány. Az ajtó kivágódott, és Mansfield
jelent meg, arca merev és gyűlölettel teli. Két lépéssel ott termett Monica
mellett, kinyitotta a lánc zárszerkezetét, amely a lányt a falhoz rögzítette,
de cseppet sem kíméletesen. Monica hunyorgott a fényben, ahogy Mans-
field lerángatta a bilincset a csuklójáról.
Szabad lett. És akkor kibaszottul mi van? Ugyanúgy csapdában van.
– Gyerünk! – mordult rá Mansfield, és felrángatta.
– Nem tudok… – suttogta Monica, s a térde kiment alóla.
– Fogd be! – Mansfield felkapta, és a talpára állította, mintha csak egy
bábu lett volna. Ezen a ponton ez nem is volt messze a valóságtól.
– Várj! – A nő kint állt a folyosón, pontosan Monica ajtaja előtt. Az ár-
nyékban lapult, mint mindig. Monica soha nem látta az arcát, de álmá-
ban megérte a napot, amikor kikaparhatja a nő szemét.
– A hajó megtelt – folytatta a nő.
– Hogyan? – kérdezte az orvos a folyosóról. – Hatan férnek fel. Ötöt
már kivittél.
– A dobozok elfoglalták a maradék helyet – válaszolt a nő kurtán. –
Vartanian bármelyik pillanatban itt lehet a zsarukkal. Mire ideér, nekünk
már messze kell járnunk a hajóval. Öld meg, és vidd ki a hullákat!
Szóval most. Nem kell sem futni, sem küzdeni. Monica azon gondolkodott,
vajon hallani fogja-e a lövést, vagy azonnal meghal. Nem fogok könyörög-
ni. Nem adom meg a dokinak ezt az élvezetet.
– De ez nem olyan rossz – jegyezte meg az orvos. – Még hónapokig
dolgozhat, talán egy évig is. Hajíts ki pár dobozt, vagy égesd el. De csi-
nálj neki helyet! Amint betöröm, ő lesz a legjobb áru, amelyet valaha elő-
állítottunk. Gyere, Rocky!

20
 Rocky. A nő neve Rocky. Monica jól emlékezetébe véste. Rocky köze-
lebb lépett az orvoshoz, így előbukkant az árnyékból, és Monica végre
először láthatta az arcát. Monica összerezzent, megpróbált nem tudo-
mást venni arról, hogy forog vele a cella, és a nő minden arcvonását
igyekezett megjegyezni. Ha van élet a halál után, akkor Monica vissza-
jön, és addig kísérti ezt a nőt, míg nyáladzó eszelős nem lesz belőle.
– A dobozok a hajón maradnak – mondta Rocky türelmetlenül.
Az orvos szája megvető grimaszra húzódott.
– És ezt ki mondja?
– Bobby. Szóval, hacsak nem akarod Bobbynak elmagyarázni, miért
hagytál terhelő bizonyítékokat magad után, amik mindannyiunkat tönk-
retehetnek, befogod a szád, és megölöd ezt a ribancot, hogy végre elhúz-
hassunk innen. Mansfield, te gyere velem! Granville, csak öld meg, és si-
ess! És az isten szerelmére, győződj meg róla, hogy mind meghalt. Nem
akarok sikoltozást, amikor bedobjuk őket a folyóba. Ha zsaru van a kö-
zelben, azonnal itt terem.
Mansfield elengedte Monicát, s a lány lába összecsuklott. Térdre esett,
belekapaszkodott a mocskos priccsbe, míg Mansfield és Rocky kiment a
cellából, s otthagyták őt az orvos pisztolyával farkasszemet nézve.
– Ölj csak meg? –sziszegte Monica. – Hallottad a nénit… Siess, ölj meg!
Az orvos ajkán megjelent az a bizonyos kobramosoly, amelytől Moni-
ca reszketni kezdett, mint a kocsonya.
– Azt hiszed, gyorsan meglesz. Azt hiszed, nem fog fájni.
Durr. Monica felsikoltott, ahogy a fejében lévő fájdalmat elnyomta az
oldalában keletkező égető érzés. Az orvos meglőtte, de miért nem halt
meg? Miért nem haltam meg?
A férfi csak vigyorgott, ahogy a lány vergődve próbálta leküzdeni a
fájdalmat.
– Attól a naptól kezdve szálka voltál a szememben, hogy idekerültél.
Ha lenne időm, cafatokra szaggatnálak. De nincs. Búcsúzz, Monica! – A
férfi fölemelte a fegyvert, majd fejét félrehajtotta, arca egészen elfekete-
dett a dühtől, és ebben a pillanatban lövés visszhangzott a lány fülében.
Monica megint felsikoltott, ahogy a forróság elöntötte az arca egyik felét.
Összeszorította a szemét, és várta a következő lövést. De nem jött. Köny-
nyeit visszatartva kinyitotta a szemét. A férfi eltűnt, és ő ott hevert egye-
dül. És nem halt meg.
Elvétette. A rohadt életbe, elvétette. És elment. Majd visszajön. De Moni-
ca senkit sem látott. Vartanian bármelyik pillanatban itt lehet a zsarukkal
– mondta a nő. Monica nem ismert egyetlen Vartanian nevű embert sem,
de bárki legyen is az, ő az egyetlen esélye arra, hogy életben maradjon.
21
Kússz az ajtóig! Föltérdelt, és elkezdett araszolni. Egyik láb. Másik láb.
Csak juss ki a folyosóra, megszökhetsz.
Lépteket hallott. Egy véresre vert, szakadt ruhás nő vánszorgott feléje.
A másik kettő, mondta az orvos. Ez Bailey lesz. Kiszabadult. Még van re-
mény.
Monica fölemelte az egyik kezét.
– Segíts. Kérlek.
Bailey habozott, de megragadta a lány kezét, és felhúzta.
– Gyerünk.
– Te vagy Bailey? – nyögte ki Monica nagy nehezen.
– Igen. Most pedig mozgás, különben meghalsz. – Egymásba kapasz-
kodva vánszorogtak el az ajtóig, kibotorkáltak a napfényre, amely olyan
erős volt, hogy már fájt. Bailey egyszer csak megtorpant, Monicának ösz-
szeugrott a gyomra. Ott állt előttük egy férfi, és egyenesen rájuk szegezte
a fegyvert. Ugyanolyan egyenruhát viselt, mint Mansfield. A kitűzőjén
az állt: Frank Loomis seriff. Ez nem Vartanian a zsarukkal. Ez Mansfield
főnöke, és nem fogja őket csak úgy elengedni.
Hát így lesz vége… Könnyek csorogtak az arcán, csak úgy égették fel-
horzsolt bőrét, ahogy Monica várta a következő dördülést.
Nagy megrökönyödésére azonban Loomis az ajkára helyezte az ujját.
– A fák mellett menjenek – suttogta. – Arra lesz az út – Monicára mu-
tatott. – Hányan vannak még odabent?
– Senki. Mindenkit megölt. Csak őt nem.
Loomis nagyot nyelt.
– Akkor siessenek. Megyek a kocsimért, és az út mellett találkozunk.
Bailey megszorította a lány kezét.
Gyere – suttogta. – Még egy kicsit tarts ki. Monica a lábát nézte, pró-
bálta mozgásra kényszeríteni.
Egy lépés, még egy. Szabadság. Végre szabad lesz. És akkor mind
megfizet. Meg fogja próbálni, akkor is, ha belehal.

DUTTON, GEORGIA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 15.05

Susannah Vartanian a külső visszapillantó tükörben nézte a házat,

ahol felnőtt, figyelte, amint egyre kisebb és kisebb lesz, ahogy távolodtak
tőle. Ki kell jutnom innen. Mindaddig, amíg itt marad, a ház közelében,
ebben a városban, nem tud az a nő lenni, akivé vált. Már nem az a sikeres,
tiszteletet parancsoló New York-i államügyész. Mindaddig amíg itt van,
csak egy gyerek, magányos, megfélemlített gyerek, aki a szekrénybe bú-
jik. Áldozat. Susannah-nak már pokolira elege volt abból, hogy áldozat.

22
 – Jól vagy? – hallotta a volán mögül érkező kérdést. Luke Papadopou-
los különleges ügynök. A bátyja társa és legjobb barátja. Luke hozta őt el
ide egy órával ezelőtt kocsival, ám egyszer csak a gyomrát összerántotta
a rettenet, és akkor azt kívánta, bárcsak lassítana a férfi. Most, hogy túl-
estek az egészen, azt kívánta, bárcsak gyorsítana.
Vigyél el innen! Kérlek!
– Jól vagyok. – Nem kellett Papadopoulosra néznie, hogy tudja, a férfi
figyeli. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy hete először találkoztak, ma-
gán érzi a férfi tekintetét. Susannah ott állt a bátyja mellett a szüleik sírjá-
nál, és Luke odajött részvétet nyilvánítani. Már akkor is figyelte. És most
is figyeli.
Ám Susannah szeme a tükörre meredt. Szerette volna levenni a tekin-
tetét a gyorsan zsugorodó házról, ahol az ifjúságát töltötte, de a szeme
nem engedelmeskedett. A ház előtti kertben álló magányos alak vonzotta
a tekintetét. Még távolról is ki lehetett venni, hogy mekkora bánat nehe-
zedik azokra a széles vállakra. A bátyja, Daniel, megtermett férfi volt,
ahogy az apjuk is. A családban a nők alacsonyak voltak, a férfiak pedig
erősek, hatalmasak. Egyesek hatalmasabbak, mint a többi. Susannah
visszanyelte a torkában már két hete gyűlő gombócot, amelyet a pánik
okozott. Simon meghalt, most igazából. Többé már nem bánthat. De bizony
bánthat, és meg is teszi. Az, hogy Simon még a sírból is gyötörheti, a sors
olyan gonosz tréfája volt, amelyet fiatalabbik bátyja határozottan mulat-
ságosnak talált volna. Simon igazi rohadék volt.
Most pedig egy halott rohadék, és Susannah egyetlen könnycseppet
sem ejtett érte. A szülei is meghaltak, mert Simon meggyilkolta őket.
Mostanra csak ketten maradtak. Csak én és Daniel, gondolta keserűen.
Egy nagy, boldog család.
Csak ő és idősebb bátyja, Daniel J. Vartanian különleges ügynök a
Georgiai Nyomozóhivataltól. Ő a jók közé tartozik. Daniel fölépítette a
maga karrierjét, igyekezett jóvátenni, hogy ő Arthur Vartanian bíró fia.
Ahogy én is tettem.
Susannah a bátyja szemében tükröződő bánatra gondolt, amikor ő el-
jött, és otthagyta magányosan álldogálni a régi házuk kertjében. Tizenhá-
rom év elteltével Daniel végre megtudta, mit tett, és ami még ennél is
fontosabb, mit nem tett. Most Daniel megbocsátást akar, gondolta Susan-
nah keserűen. Vezeklést. Több mint tízévnyi néma csönd után a bátyja,
Daniel, kapcsolatot akar vele.
A bátyja, Daniel, rohadtul sokat akar. Együtt kell élnie azzal, amit tett,
és amit nem tett. Ahogy nekem is.

23
 Tudta, hogy a bátyja miért ment el annak idején. Daniel majdnem any-
nyira gyűlölte azt a házat, mint ő. Majdnem. Susannah-nak sikerült az
előző héten elkerülnie a házat, amikor eltemették a szüleiket. A szertar-
tás után Susannah egyszerűen elsétált, megesküdött, hogy soha nem tér
vissza.
De előző nap Daniel fölhívta, és vissza kellett jönnie. Ide. Duttonba.
Ebbe a házba. Hogy szembenézzen azzal, amit tett, és ami még ennél is
fontosabb, amit nem tett.
Egy órával ezelőtt, hosszú évek után először ott állt azon a verandán.
Ereje utolsó morzsájára is szüksége volt ahhoz, hogy belépjen azon az aj-
tón, fölmenjen azon a lépcsőn, be Simon régi hálószobájába. Susannah
nem hitt a kísértetekben, de hitt a gonoszban.
A gonosz lakott abban a házban, abban a hálószobában, még azután is
sokkal, hogy Simon meghalt. Mindkét alkalommal.
A gonoszság légköre azonnal körülölelte, amint belépett Simon szobá-
jába, a rettenet elszorította a torkát, és elnyomta az addig visszatartott si-
kolyt. Minden erejét összeszedve fenn tudta tartani a higgadtság és ösz-
szeszedettség látszatát, ahogy kinyitotta a szekrényt, rettegve, hogy mit
fog a szekrényfal mögött találni.
A legszörnyűbb rémálmát. A legnagyobb szégyenét. Tizenhárom éven
át rejtve maradt abban a dobozban, amelyet Simon a hálószobafala mö-
götti rejtekhelyen tartott, amiről senki sem tudott. Még én sem. Főleg én
nem. Tizenhárom év elteltével a doboz előkerült a szekrényből. Ta-da!
Most pedig a doboz ott hever Luke Papadopoulos, a Georgiai Nyomo-
zóhivatal különleges ügynökének csomagtartójában. Daniel társa és leg-
jobb barátja kocsijában. Papadopoulos beviszi a dobozt a nyomozóhiva-
tal atlantai központjába, ahol bizonyítékként iktatják majd. Ahol a hely-
színelők technikusai és a jogi csapat majd szépen átvizsgálják a tartal-
mát. Több száz kép, ocsmányak, visszataszítók és nagyon-nagyon való-
ságosak. Látni fogják. És megtudják.
A kocsi bekanyarodott, és a ház eltűnt. Az igézet megszűnt, Susannah
megnyugodva dőlt hátra, és halkan mély levegőt vett. Végre vége. De-
hogy, ez Susannah számára csak a kezdet, és a befejezés is igencsak
messze van még Daniel és a társa számára. Daniel és Luke egy gyilkost
üldöz, egy férfit, aki az elmúlt héten öt duttoni nőt gyilkolt meg. Egy fér-
fit, aki az áldozataiból útjelzőket csinált, hogy a hatóságokat elvezesse
egy gazdag fiúkból álló banda maradékához, amelynek tagjai tizenhá-
rom évvel ezelőtt rettegésben tartották a duttoni tizenéves lányokat. Egy
férfit, akinek érdekében állt, hogy nyilvánosságra kerüljön mindaz, amit
ezek a gazdag fiúk elkövettek. Egy férfit, aki majdnem annyira gyűlölte
24
ezt a jómódú rohadékokból álló bandát, mint Susannah. Majdnem. Senki
sem gyűlölte őket jobban, mint Susannah. Hacsak nem a másik tizenkét
áldozatuk, akik még élnek.
Nemsokára megtudja a többi áldozat is. Nemsokára mindenki megtudja, gon-
dolta.
Beleértve Daniel társát és barátját. A férfi még mindig tűnődve figyelte
sötét szemével. Susannah megérezte, hogy Luke Papadopoulos sokkal
többet látott, mint amit a lány szeretett volna.
Az biztos, hogy ma sokat látott. És nemsokára mindenki más is látni
fogja. Nemsokára. Gyomra összeugrott, és Susannah igyekezett elnyom-
ni a hányingert. Nemsokára a legnagyobb szégyenéről fognak tárgyalni
az irodai vizestartályok és kávéskannák mellett szerte az országban.
Elég ilyen locsogást hallott már, hogy tudja, miként zajlik ez.
Hallottad? – suttogják majd felháborodást színlelve. Hallottál azokról a gaz-
dag duttoni srácokról, tudod, lent, Georgiában, akik tizenhárom éve elkábították
és megerőszakolták azokat a lányokat? Az egyikük meg is ölt egy lányt. .És ké-
peket készítettek. El tudod ezt képzelni?
És akkor majd mind csóválják a fejüket, maguk elé képzelik az egészet,
és titokban abban reménykednek, hogy egyszer csak megjelennek a ké-
pek a neten, ahol bárki „véletlenül” belefuthat.
Dutton, töprengenek el egyesek, mert ők is hozzá akarnak majd szólni.
Ez nem az a kisváros, ahol meggyilkolták azokat a nőket, és otthagyták őket a
vízelvezető árokban? Épp a múlt héten?
Igen, helyesel egy másik. És ez Simon Vartanian szülővárosa. Ő is a gaz-
dag elkövetők közé tartozott, ő készítette tizenhárom évvel ezelőtt a képeket. És ő
az, aki megölte azt a sok embert fent, Philadelphiában. Őt meg valami philadel-
phiai nyomozó ölte meg.
Tizenhét ember halt meg, köztük az ő szülei is. Számtalan emberélet
lett semmivé. És én megakadályozhattam volna ezt az egészet, de nem tettem.
Ó, istenem. Mit tettem? Arcára nyugalmat erőltetett, igyekezett meg sem
moccanni, de az agya zakatolt, akár egy riadt kisgyereknek.
– Ez nehéz volt – dörmögte Papadopoulos.
A férfi mély hangja visszarántotta a valóságba. Nagyot pislogott, eszé-
be jutott, ki is ő valójában itt a jelenben. Felnőtt. Köztiszteletben álló ál-
lamügyész. A jók közé tartozik. Na igen. Persze.
Elfordította a fejét a férfitól, és ismét a tükörre meredt. A nehéz enyhe
kifejezés arra, amit az imént tett.
– Igen – ismételte. – Nehéz volt.
– Jól vagy? – kérdezte a férfi megint.

25
 Nem, nem vagyok jól, szerette volna odavágni, de mégis hűvösen szólalt
meg.
– Jól vagyok. – És látszólag így is volt. Susannah értett hozzá, hogyan
kell a látszatot fenntartani, és nem is véletlenül. Hiszen Arthur Vartanian
bíró lánya volt, és amit nem örökölt, azt megtanulta, ahogy figyelte az
apját, amint minden egyes napját hazugságban éli.
– Azt tetted, amit kellett, Susannah – mondta Papadopoulos halkan.
Na igen. Persze. Csak éppen tizenhárom évet késtem vele.
– Tudom.
– Három, nemi erőszakot elkövető férfit tudunk a rács mögé juttatni
azzal a bizonyítékkal, amelyet ma segítettél előkeríteni.
Hét embernek kellene börtönbe kerülnie. Hétnek! Sajnos ebből négy
már meghalt, köztük Simon is. Remélem, mind a pokolban rohadnak.
– És tizenhárom nő szembenézhet a zaklatóikkal, és igazságot szolgál-
tathatnak nekik – tette hozzá a férfi.
Tizenhat nőnek kellene szembenéznie a zaklatóikkal, de kettőt meg-
gyilkoltak, és az egyik önkezével vetett véget az életének. Nem, Susan-
nah, csak egyetlen áldozatnak kellett volna lennie. És veled véget kellett volna
érnie az egésznek.
De annak idején egy szót sem szólt, és most már az egész életét ezzel a
tudattal kell leélnie.
– A zaklatóval való szembenézés nagyon fontos része a támadás okoz-
ta trauma feldolgozásának – mondta Susannah kimérten. Legalábbis ez
az, amit mindig elmondott a nemi erőszakot elszenvedő nőknek, akik
nem voltak benne biztosak, tanúskodjanak-e a bíróságon. A múltban hit-
te is ezeket a szavakat. Most már nem volt annyira meggyőződve róla…
– Azt hiszem, épp elég áldozatot készítettél fel a tanúskodásra. – A fér-
fi hangja hihetetlenül gyöngéd volt, de a felszín alól Susannah kihallotta
az alig visszafojtott dühöt. – El tudom képzelni, mennyivel nehezebb
lesz ott állni a pulpitus előtt.
Már megint ez a szó… nehéz. Nem nehéz lesz tanúvallomást tenni. Ez
lesz élete legijesztőbb tapasztalata.
– Mondtam neked és Danielnek, hogy odaállok a többi áldozat mellé,
Papadopoulos ügynök – jegyezte meg élesen és komolyan is gondoltam.
– Nem is feltételeztem volna rólad mást – mondta a férfi, de Susannah
nem hitt neki.
– Hatkor indul a repülőm New Yorkba. Négyre kint kell lennem az at-
lantai reptéren. Amikor mész vissza a központba, ki tudnál tenni?
A férfi összevont szemöldökkel nézett rá.
– Még ma este hazamész?

26
 – Egy csomó munkával lemaradtam a múlt héten a szüleim temetése
miatt. Vissza kell mennem.
– Daniel azt remélte, eltölthet veled egy kis időt.
Susannah ingerült lett, hangja egészen megkeményedett.
– Szerintem Danielnek mindkét keze tele lesz munkával, míg össze
nem szedi a három életben maradt… – elhallgatott. – .. .bandatagot. –
Ám a szavak, amelyeket oly sokszor használt munka közben, csak nem
jöttek a nyelvére. – Nem beszélve arról, hogy el kell kapnia azt a férfit,
aki az elmúlt héten öt duttoni nőt gyilkolt meg.
– Tudjuk, hogy ki a gyilkos. – A férfi nem tudta elnyomni hangjában a
saját ingerültségét. – És meg fogjuk találni. Csak idő kérdése. És az egyik
elkövetőt már őrizetbe vettük.
– Ó, igen. Davis polgármestert. Ez éppenséggel meg is lepett – tizenhá-
rom évvel ezelőtt Garth Davis még csak egy ostoba fajankó volt, nem az
a fajta, aki képes lenne egy bandát vezetni, amelynek tagjai az osztálytár-
saikat zaklatják. De szemmel láthatóan fejlődött. A képek nem hazud-
nak. – De Mansfield seriffhelyettes megszökött, és lelőtte az őt követő
pasit. – Randy Mansfield mindig is nagy görény volt. Most pedig jelvé-
nye van, és fegyvere, elég ijesztő belegondolni, hogy szökésben van.
Luke állán megfeszült egy izom.
– A Mansfieldet követő pasi rohadtul tehetséges ügynök volt, Oscar
Johnson – mondta komoran. – Három kisgyereket és egy terhes asszonyt
hagyott maga után.
Luke gyászolt. Ő is Daniel barátja volt, és nyilvánvalóan hűséges ba-
rát.
– Ne haragudj – mondta Susannah sokkal szelídebben. – De el kell is-
merned, Daniellel nem igazán vagytok urai a helyzetnek. Nem is tudjá-
tok, ki a harmadik. – Mondd ki! Most! Megköszörülte a torkát. – Ki a har-
madik férfi, aki a nemi erőszakot elkövette.
– Megtaláljuk – ismételte Papadopoulos makacsul.
– Ebben biztos vagyok, de akkor sem maradhatok. Különben is, Dani-
elnek új barátnője van, aki fogja a kezét – tette hozzá, és kihallotta a saját
hangjából az élt, amit pedig annyira utált. Az, hogy Daniel ebben a rette-
netben megtalálta a boldogságot… nem volt tisztességes. Természetesen
ez így gyerekes gondolat. Az élet nem így működik. Susannah ezt már
rég megtanulta. – Nem áll szándékomban zavarni őket.
– Megkedvelnéd Alex Fallont – jegyezte meg a férfi –, ha csak egy kis
esélyt adnál neki.

27
 – Ebben biztos vagyok. De Miss Fallonnak is nehéz napja volt, hiszen
ott kellett látnia a saját testvére fényképét a többi között – az enyémmel
együtt. Ne is gondolj rá! Ehelyett inkább Alex Fallonra összpontosított.
Daniel új barátnője nagyon szorosan kapcsolódott az ő életükhöz. Alex
ikertestvérét tizenhárom évvel ezelőtt meggyilkolta az egyik fiú, aki any-
nyi más lányt is zaklatott. Lehet, hogy Susannah gyerekesen viselkedik,
amikor dühíti Daniel boldogsága, de semmi rosszat nem tudna Alex Fal-
lonnak kívánni. Az a nő épp eleget szenvedett az életben.
Luke vonakodva, dörmögve jegyezte meg, hogy egyetért.
– Ez igaz. És a mostohatestvére még mindig nincs meg.
– Bailey Crighton – suttogta Susannah. A négy azóta meghalt elkövető
egyike Bailey bátyja volt. Úton a házuk felé Luke elmesélte neki, hogy
Bailey bátyja, Wade, levélben meggyónta a bűnét, és Bailey-t, nem sokkal
azután, hogy ezt az üzenetet megkapta, elrabolták. Úgy gondolják, az
egyik elkövető ideges lett, mit tudhat Bailey.
– Bailey már egy hete eltűnt – szólalt meg Luke.
– Ez nem sok jót jelent – dörmögte maga elé Susannah.
– Hát nem.
– Szóval, ahogy az előbb is mondtam, Danielnek tele mindkét keze. És
neked is. Szóval… – halkan felsóhajtott.
Visszatérve az eredeti kérdésemre, Papadopoulos ügynök. Ki tudnál
tenni a reptéren visszafelé a központba? Muszáj hazamennem.
Luke fáradtan sóhajtott fel.
– Necces lesz, de igen. Ki tudlak tenni.

28
MÁSODIK
FEJEZET

29
 DUTTON, GEORGIA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 15.20

Luke lopva Susannah-ra pillantott, mielőtt tekintetét az előtte kanyar-

gó útra szegezte volna. Amikor először látta a lányt, az ott állt Daniel
mellett a szüleik temetésén, visszafogott fekete kosztümben, és arca
olyan sápadt volt, hogy Luke szinte már várta, a barátja húga a követke-
ző pillanatban összeesik. De Susannah állva maradt – olyan néma erő su-
gárzott belőle, amely lenyűgözte a férfit, és olyan finom szépség, amely
újra és újra odavonzotta a tekintetét. Ám Susannah nyugodt felszíne mö-
gött valami sötét erő lappangott, amely vonta maga felé Luke-ot, akár a
mágnes. Ő is olyan, mint én, gondolta, és képtelen volt levenni róla a sze-
mét. Susannah megértené.
Most pedig itt ül mellette az első ülésen, egy másik fekete kosztümöt
visel, ez alkalommal egy divatosabbat. Az arca most is sápadt, és most is
érezni a belőle áradó, benne lüktető sötét erőt. Dühös. És minden oka
megvan rá.
Jól vagyok, mondta, de természetesen nem volt jól. Hogyan is lehetne?
Épp most szembesült élete legszörnyűbb rémálmával, mégpedig brutá-
lis, kézzelfogható módon. Egy órával ezelőtt belépett Simon hálószobájá-
ba, és előhúzott a szekrény mögötti rejtekhelyről egy dobozt, olyan hig-
gadtan, mintha csak baseballkártyák lettek volna benne, nem pedig nemi
erőszakról készült ocsmány fotók. Az ő megerőszakolásáról készült képek.
Luke legszívesebben ököllel belevágott volna valamibe, de uralkodott
magán. A munkáját végezte. Ahogy Susannah is, bármely zsarut meg-
szégyenítő összeszedettséggel.
Mégis – Susannah Vartanian határozottan nem volt „jól”.
És én sem. De hát Luke már nagyon régóta nincs jól. Érezte a saját dü-
hét, egészen közel a felszínhez. Iszonyatos hét volt mögöttük. Iszonyatos
év. Túl sok arc bámult rá agya hátsó rekeszeiből. Kísérték. Kísértették. Ti
voltatok az egyetlen reményünk, és elkéstetek!
És most megint elkéstek, ez alkalommal tizenhárom évet. Háta bor-
sódzni kezdett. Luke egyáltalán nem volt babonás, de túlságosan is az
anyjára ütött ahhoz, hogy ne forduljon egészséges tisztelettel a tizenhár-
mas szám felé. Tizenhárom áldozat él még, a bűncselekményt tizenhá-
rom évvel ezelőtt követték el.
Az egyik túlélő ott ül mellette, tekintete űzött.
Magát hibáztatja. Ez egyértelmű. Ha legalább mondott volna
valamit… akkor a többi áldozat megmenekült volna. Nem lett volna a
bűnbanda, amely nyomán a jelenben egy gyilkos bosszút forralt, és öt
30
duttoni nő talán még most is élne. Ha annak idején mondott volna vala-
mit, Simon Vartaniant letartóztatták volna a többi elkövetővel együtt, és
akkor Susannah bátyja később nem gyilkolt volna meg annyi embert.
De természetesen Susannah-nak nincs igaza. Az élet nem így megy.
Luke tiszta szívből kívánta, bár így menne.
Bár úgy lenne, hogy soha nem készültek volna el azok a képek, ame-
lyek most ott lapulnak a csomagtartóban, mert Susannah tizenhárom éve
feljelentette volna a fivérét. Luke azonban tudta, Susannah bármit mond-
hatott volna. Arthur Vartanian letette volna az óvadékot Simonért, haza-
vitte volna a fiát, ahogy máskor is. Simon megölte volna a húgát, ebben
Luke egészen biztos volt. Susannah-nak akkoriban esélye sem volt kiutat
találni, és azt sem tudhatta, hogy Simon szervezte meg mások megerő-
szakolását.
Most, hogy már tudta, vállalni fogja a sorsát, ezzel messzemenőkig ki-
érdemelte Luke tiszteletét. Susannah bánatos, mérges és fél. De helyesen
cselekedett.
– Tudod jól, hogy senki nem hibáztathat – mondta Luke csöndesen.
A lány álla megfeszült.
– Köszönöm, Papadopoulos ügynök, de nincs szükségem lelkesítő be-
szédekre.
– Azt gondolod, nem értem meg – folytatta a férfi szelíden, habár leg-
szívesebben felcsattant volna.
– Biztos vagyok benne, hogy azt gondolod, megérted. Jót akarsz, de…
A francba! Nemcsak azt gondolja, hogy érti, hanem tényleg érti. Kezdte
elveszíteni a türelmét.
– Négy nappal ezelőtt holtan találtam három gyereket – vágott közbe,
a szavak még az előtt hagyták el az ajkát, hogy tudta volna, mit akar
mondani. – Kilenc-, tíz- és tizenkét évesek voltak. Alig egy napot késtem.
Susannah mély levegőt vett, és csöndesen felsóhajtott. Teste mintha
kevésbé lett volna feszült. Haragja mintha fölerősödött volna.
– Hogyan haltak meg? – kérdezte, a hangja jelentőségteljesen halk volt.
– Főbe lőtték őket. – És Luke még mindig látta kis arcukat, valahány-
szor lehunyta a szemét. – De még mielőtt meggyilkolták volna őket,
webkamera előtt molesztálták mindhármukat. Éveken át- köpte ki. – Pén-
zért. Hogy a világ összes perverz alakja nézhesse őket.
– Rohadékok – Susannah hangja remegett. – Rettenetes érzés lehetett a
számodra.
– Nekik még annál is rettenetesebb – suttogta Luke, mire Susannah
csöndes hümmögéssel helyeselt.

31
 – Gondolom, most azt kellene mondanom, senki nem hibáztathat. De
te nyilvánvalóan másképp gondolod.
A férfi olyan erősen szorította a kormányt, hogy az ujjai egészen elfe-
héredtek.
– Nyilvánvalóan.
Pár másodperccel később Susannah megszólalt.
– Ezek szerint te is közéjük tartozol.
Luke érezte, hogy a lány fürkészve nézi, és ettől nyugtalan lett.
– Kik közé?
– Azok közé, akik a gyerekek sérelmére elkövetett internetes szexuális
zaklatások ügyében nyomoznak. Dolgoztam néhányukkal az állam-
ügyészségen keresztül. El sem tudom képzelni, hogy bírjátok.
Luke álla megfeszült.
– Vannak napok, amikor nem bírom.
– De legtöbbször azt teszed, amit tenned kell. És minden egyes nap
meghal benned valami.
Susannah nagyon jól fogalmazta meg az életérzését.
– Hát igen – hangja rekedt volt, és remegett. – Valahogy így….
– Akkor te is a jók közé tartozol. És senki nem hibáztathat.
Luke megköszörülte a torkát.
– Kösz.
A szeme sarkából látta, hogy Susannah még mindig őt figyeli. A lány
színe némileg visszatért, és Luke tudta, hogy sikerült elterelnie a gondo-
latait. Nem akart erről beszélni, sőt legszívesebben visszaszívta volna a
szavait, de így legalább Susannah nem az átélt borzalmakon rágódik, és
ő maga bármiről szívesen beszél, hogy ezzel is segíthessen neki.
– Össze vagyok zavarodva – szólalt meg a lány. – Azt hittem, Daniel és
te a gyilkosságiaknál dolgoztok, nem az internetes csapatban.
– Daniel a gyilkosságiaknál van. Én nem. Több mint egy éve az inter-
netes különítményben dolgozom.
– Ez hosszú idő ennyi mocsok között. Ismerek olyanokat, akik tíz évet
ledolgoztak sima bűnügyekkel, és egy hónapot sem tudtak kihúzni a
gyerekpornós csapatban.
– Ahogy mondtad, megtesszük, amit meg kell tennünk. Általában nem
vagyok Daniel társa. Ez most különleges megbízás. Miután kedden ráta-
láltam a gyerekekre, időlegesen áthelyeztettem magam. Daniel ezt a fic-
kót kergette, aki megölte a duttoni nőket, és akármerre fordult, mindun-
talan Simonba botlott. Simon ott lapult minden részlet mögött. Ez a gyil-
kos azt akarta, hogy találjuk meg Simon bandáját. Simon képeit. Simon
kulcsát.
32
 – Azt a kulcsot, amellyel kinyitottátok az üres széfet, amelyben azt
vártátok, hogy ott lesznek a képek.
Luke még akkor mondta el ezt neki, amikor a Vartanian-ház felé tar-
tottak.
Na ja. Ez a gyilkos kulcsokat kötözget az áldozatai lábujjára, ezért tud-
tuk, hogy a kulcs fontos. A philadelphiai nyomozó talált egy széfkulcsot
Simon holmija között, de amikor ma Daniel elment vele a bankba, a szé-
fet üresen találta. Ha a képeket valaha is oda rejtették, akkor valaki vala-
mikor elvitte őket. – Odanézett Susannah-ra. – De te tudtad, hol találjuk
Simon gyűjteményét.
A dobozról nem tudtam. Csak annyit tudtam, hogy Simonnak volt egy
rejtekhelye.
Azért, mert neki is volt a saját hálószobájában egy hasonló rejtekhelye,
a szekrény mögött, gondolta Luke keserűen. Simon oda zárta be a húgát,
akinek beadott valami szert, hogy elveszítse az eszméletét, miután a ba-
rátai zaklatták. El sem tudta képzelni, milyen lehetett abban a szűk,sötét
lyukban fölébredni, a rettegést, a fájdalmat. Csak a vak nem látta, hogy
Susannah gyűlöli azt a házat. Az is nyilvánvaló volt, hogy a várost is
gyűlöli, éppen ezért Luke nem volt benne biztos, van-e joga ahhoz, hogy
megkérje a lányt, maradjon, legalább Daniel kedvéért.
– Az a rohadék most már tényleg halott – jegyezte meg Luke keserűen
–, de csak nem akar nyugton maradni a koporsóban.
– Simon még halálában is púp az ember hátán.
Luke halványan elmosolyodott, a lány gúnyos megjegyzése nyomán
valamelyest leeresztett a gőz a fejében. Humorral kezeli a félelmét, és Lu-
ke-ban ez tiszteletet ébresztett.
– Találó. Szóval… Daniel a gyilkost kereste, és szüksége volt adatelem-
zőre. Nekem ez a munkám, ezért csatlakoztam a csapathoz. Tegnap érke-
zett egy bejelentés, amely elvezetett minket az O’Brien családhoz. A leg-
idősebb fiú Simon klubjához tartozott.
– Jared… – suttogta Susannah. – Emlékszem rá. A gimiben azt hitte, ő
Isten ajándéka nekünk, lányoknak. Fogalmam sem volt róla, hogy ő is
egyike… – nem fejezte be a gondolatot.
Azoknak, akik megerőszakolták. Luke félretolta a haragját. Susannah pró-
bálja földolgozni a történteket. Ő is ezt fogja tenni.
– Jared pár évvel ezelőtt eltűnt. Szerintünk a többi klubtag megszaba-
dult tőle, mert féltek attól, hogy eljár a szája, és föladja őket. Egész éjjel
ébren voltam, és az információkat rendezgettem, amiket csak össze tud-
tak szedni Jared O’Brienről és a családjáról. Ma reggel sima ügynek lát-
szott. Rájöttem, hogy az öccse, Mack nemrég szabadult a börtönből.
33
Macknek elszámolnivalója volt azokkal a nőkkel, akiket végül megölt. Ő
az első számú gyanúsítottunk. Készen álltunk a bevetésre. Ráálltunk a
két férfira, akik annak idején a nemi erőszakot elkövették, akiket sikerült
azonosítanunk, és kiadtuk a fényképes körözést Mack O’Brien ellen.
– Miért nem vittétek be csak úgy a polgármestert és a seriffhelyettest?
– Két okból. Egy, még mindig nem tudjuk, ki a harmadik férfi.
– Ha letartóztatnátok a polgármestert és a seriffhelyettest, akkor való-
színűleg feladnák a harmadikat.
– Talán. De az is lehet, hogy eltűnne, és soha nem találnánk meg. Leg-
főképpen azért nem hoztuk be őket, mert Mack O’Brien arra használta az
áldozatait, hogy előcsalogassa velük a még életben lévő bandatagokat.
Ők ölték meg a bátyját. Bosszút akart állni.
– És amint letartóztattátok volna mindet, rájönne, hogy végzett, és el-
menne.
– Elvileg igen. Párhuzamos keresést is terveztünk arra az eshetőségre,
ha megtaláljuk O’Brient, de Mansfield keresztülhúzta a számításunkat. A
rohadék…
– Megölte az őt követő rendőrt… Johnson ügynököt. Nagyon sajná-
lom.
Én is.
– Meg fogjuk találni Mansfieldet, és a csapatok már keresik O’Brient is.
Csak abban reménykedem, hogy amikor megtaláljuk Mansfieldet, elve-
zet bennünket Bailey-hez – és ha nem, akkor kiszedem a kígyóból, hol van a
nő.
– Azt mondtad Alex Fallonnak, hogy ne adja fel a reményt, de tényleg
úgy gondolod, hogy Bailey még él?
Luke megvonta a vállát.
– Már egy hete, hogy eltűnt. Ahogy az előbb te mondtad, ez nem sok
jót jelent.
Megcsörrent az egyik telefon, és Susannah előrehajolt, hogy elővegye a
retiküljét.
– Az enyém az – mondta Luke, és homlokát ráncolva nézte a kijelzőt. –
Daniel. – Hallgatta, amit barátja mond, és egyre mélyebbek lettek a hom-
lokán a ráncok. Letette, majd Susannah felé fordult.
– Későbbi géppel kell menned.
Susannah kénytelen volt megkapaszkodni, amikor
Luke száznyolcvan fokos fordulatot vett.
– Miért? Hova megyünk?
– Vissza Duttonba. Daniel azt mondta, hívást kapott Loomis serifftől.
– És? – kérdezte Susannah, szemmel láthatóan bosszúsan.

34
 – Loomis azt mondta, tudja, hol tartják fogva Bailey Grightont.
– Ugyanaz a Loomis seriff, akit az ügyészségetek vizsgál, mert hozzá-
nyúlt Alex Fallon nővére tizenhárom évvel ezelőtti meggyilkolásának bi-
zonyítékaihoz? – kérdezte gúnyosan. – Láttam a hírt az asztalodon ha-
gyott újság címlapján.
Luke rátaposott a gázra.
– Az a Loomis seriff, aki folyamatosan megakadályozott minket ab-
ban, hogy Bailey-t megtaláljuk? Igen, erről a seriffről beszélek.
– Az isten szerelmére. És ti hisztek neki?
– Nem, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bejelentését. Bailey élete
függhet tőle. Danielnek a malomnál kell Loomisszal találkoznia. Azt
mondta, te tudod, merre van.
– Az O’Brien-malom? Ez elég ironikus lenne…
– Ugye? De a csapatok egész álló nap Mack O’Brient keresték a mosta-
ni malom területén. Daniel viszont azt mondta, túl a régi malmon. Tu-
dod, hogy az hol van?
Susannah az ajkába harapott.
– Igen, de negyedikes korom óta nem jártam ott, és akkor is tanulmá-
nyi kirándulásra mentünk. Ma már senki nem jár ki oda… Egy nagy
romhalmaz az egész, és túl veszélyes is. Ráadásul ott a közelben a kén-
forrás, és az egész környéknek záptojásszaga van. Szerintem már a gye-
rekek sem járnak ki oda cigizni vagy csókolózni.
– De az utat megtalálnád?
– Igen.
– Csak ezt szerettem volna tudni. Kapaszkodj, rázós lesz.

DUTTON, PÉNTEK, FEBRUÁR 2-A, 15.30

Túl hosszú idő telt el. Rocky egyenként ellenőrizte az öt lány köteléke-
it, ügyelve arra, hogy egyiknek se nézzen a szemébe. Ők azonban figyel-
ték minden mozdulatát. Páran kihívó arccal, de leginkább kétségbeesés-
sel és reményvesztetten. Ő azonban nem viszonozta a pillantásukat. Ehe-
lyett fölmászott a fedélzetre, és összevont szemöldökkel nézte Jersey
Jamesont, az öreget, a hajó tulajdonosát. Egész életében ezen a folyón ha-
lászott, és csöndesen csempészett bármit, ami éppen akkor keresett áru-
cikk volt. A vízi rendészet soha, még csak egy pillantásra sem méltatta
Jersey-t, így hát az öreg jó fedezéket nyújtott.
– Miért állunk még mindig itt? – sziszegte Rocky. Jersey a távolodó
Mansfieldre mutatott.

35
 – Azt kérte, várjam meg, míg kihozza a doktor urat. Azt mondtam
neki, hogy öt percet várok, aztán viszem a szállítmányt. – Undorodva le-
sett a nő felé. – Cefetül sokféle szarságot vittem már neked, Rocky, de
ilyet még nem. Mondd meg a górénak, hogy több ilyet nem veszek a
nyakamba.
– Mondd meg Bobbynak magad. – Jersey álla megfeszült, mire a nő
fölnevetett. – Gondoltam, hogy nem… – Bobby nem igazán vette jó né-
ven, ha utasítgatták. – Hol vannak ezek? A végén még utánuk megyek.
Elvileg ki kellene hozniuk, amit nem tudunk berakodni.
– Többet nem is akarok tudni erről az egészről – morogta Jersey.
Újabb két percig vártak, de Mansfieldnek semmi nyoma.
– Bemegyek utánuk. – A nő épp kilépett a mólóra, amikor lövés dör-
dült.
– Elölről, az út felől jött – mondta Jersey.
Rocky visszaugrott a hajóba.
– Húzzunk innen! Azonnal!
Jersey már indított is.
– És mi lesz a dokival meg a helyettessel?
– Majd megoldják maguk. – Bobby nem fog örülni, hogy holttesteket
hagyott hátra. Rockynak elég volt arra gondolnia, hogy a dühöngő
Bobby elé kell állnia, és máris hányingere lett. – Lemegyek.

DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 15.35

Susannah figyelte, ahogy a sebességmérő mutatója egyre följebb kú-

szik. Valószínűleg csak árnyékra vetődünk, gondolta komoran, ahogy
beledöccentek egy kátyúba, és egy pillanatra fölemelkedtek a levegőbe.
Aztán eszébe jutott Alex Fallon elgyötört, rettegő pillantása. Ennek a nő-
nek egy hete nem látták a mostohatestvérét, és az eltűnése összefüggés-
ben állt azzal a szövevényes üggyel, amelybe Daniel és a társa belebo-
nyolódott. Tartoznak annyival Bailey-nek, hogy minden bejelentésnek
utánajárnak.
Még elérhetem holnap reggel az első járatot. Csak föl kell hívnia a kennelt,
és megkérni őket, hogy még pár napig gondozzák a kutyáját. Senki más-
nak nem okoz gondot, ha tovább marad. Senki nem várja otthon. Ez a
szomorú igazság.
– Daniel fölhívta Corchran seriffet Arcadiában – szólalt meg hirtelen
Luke, szemét le sem véve az útról. – Arcadia csak húsz mérföldre van in-
nen, szóval Corchran nemsokára itt lesz. Daniel bízik benne, szóval te és
Alex majd vele mentek valami biztonságos helyre. Érted?
36
 Susannah bólintott.
– Értem.
A férfi szemöldöke magasba szökött.
– És nem is vitatkozol?
– Miért vitatkoznék? – mondta Susannah kimérten. –Nincs fegyverem,
és nem vagyok rendőr. Semmi bajom azzal, hogy hagyjalak benneteket a
munkátokat végezni, majd átveszem a stafétabotot a bíróságon.
– Rendben. Vezetsz?
– Tessék?
– Tudsz vezetni? – ismételte Luke mindkét szót megnyomva. – New
Yorkban laksz. Ismerek olyan New Yorkiakat, akik soha nem szereznek
jogosítványt.
– Van jogosítványom. Ritkán vezetek, de azért tudok. –Ami azt illeti,
évente csak egyszer vezetett, akkor is mindig ugyanarra a helyre ment, a
várostól északra. És azokon a ritka napokon mindig autót bérelt.
– Akkor jó. Ha valami történik, akkor beszállsz a kocsiba Alexszel, és
elhajtasz. Rendben?
– Rendben. De mi… ? – Susannah nagyot pislogott, mert az agya első-
re nem akarta fölfogni azt, amit a szeme előttük az úton látott. – Szent is-
ten! Luke, vigyá…
A kiáltása elveszett a kerékcsikorgásban, ahogy Luke a fékre taposott.
A kocsi kifarolt, megfordult, és épp csak pár ujjnyira állt meg az úton he-
verő testtől.
– Basszus! – Luke kiugrott a kocsiból, Susannah utána, mihelyt ismét
levegőhöz jutott.
Egy összegörnyedt, véres testű nő volt az. Susannah fiatalnak gondol-
ta, de az arca annyira szét volt verve, hogy nem lehetett ebben biztos.
– Elütötted? Szent isten! Ugye, nem mi voltunk?!
– Nem ütöttük el… – A férfi is leguggolt a nő mellé. –Csúnyán meg-
verték. – A zsebéből elővett két pár latex-kesztyűt. – Tessék, ezt vedd föl!
Ő maga is felhúzta a sajátját, majd gyöngéden végigsimított a nő lá-
bán. A keze hirtelen megállt a bokájánál. Susannah előrehajolt, és meg-
látta a bárányos tetoválást, amelyet alig lehetett kivenni a sok vértől.
Luke a nő álla alá nyúlt, és megemelte.
– Te vagy Bailey?
– Igen – a hangja rekedt volt, akadozó. A kislányom, Hope? Ugye, él?
Luke kisimította Bailey arcából az összekócolt haját.
– Igen, él és biztonságban van. – Átnyújtotta Susannah-nak a mobilját.
– Susannah, hívj mentőt, utána pedig Chase-t! Mondd meg neki, hogy

37
megtaláltuk Bailey-t. Aztán hívd fel Danielt is, és mondd meg neki, hogy
jöjjön vissza!
Luke odarohant a csomagtartóhoz az elsősegélydobozért, Susannah
felhívta a mentőket, majd a különleges ügynökök vezetőjét, Chase Whar-
tont. Luke túlméretezett kesztyűjében esetlenül nyomkodta a gombokat.
Bailey megragadta Luke kezét, amikor az nekiállt bekötözni a fején ék-
telenkedő sebet, amely még mindig erősen vérzett.
– Alex?
Luke az útra nézett, arra, amerre Daniel eltűnt, s Bailey arcára rettegés
ült ki.
– Alex abban a kocsiban volt, amely az előbb ment itt el?
A férfi összeszűkült szemmel fordult felé.
– Miért?
– Meg fogja ölni. Minden oka megvan rá. Mindet megölte. Mindet
megölte…
Mindet megölte. Susannah szíve nagyot dobbant, amikor végre megta-
lálta Daniel számát Luke gyorshívólistáján. Daniel telefonja kicsengett, s
addig is Luke igyekezett többet megtudni Bailey-től.
A férfi megszorította Bailey állát.
– Ki? Bailey, válaszolj! Ki tette ezt veled? – De a nő meg sem szólalt.
Csak ringatta magát, még nézni is rossz volt. –Bailey! Ki tette ezt veled?
Daniel hangpostája jelentkezett, s Susannah tömör üzenetet hagyott
neki.
– Daniel, megtaláltuk Bailey-t. Fordulj vissza, és hívj fel! – Odafordult
Luke-hoz. – Hívtam mentőt. Chase kiküldi Haywood ügynököt erősítés-
nek, de Daniel nem válaszol.
Luke felállt, arcán remegett egy izom.
– Nem hagyhatlak itt. Még legalább tíz perc, míg Corchran ideér. Ma-
radj itt Bailey-vel! – utasította. – Megkérem Corchrant, hogy hozzon ma-
gával akkora helyi erősítést, amekkorát csak össze tud szedni.
Susannah letérdelt Bailey mellé, kesztyűs kezével végigsimított a nő
összemocskolt haján.
– Bailey, Susannah vagyok. Kérlek, mondd el, ki tette ezt veled.
Bailey szeme felpattant.
– Náluk van Alex.
– Daniel vele van – nyugtatta Susannah. – Ő nem hagyja, hogy bántó-
dása essen. – Bár-
mennyire neheztelt is a bátyjára, Susannah ebben szentül hitt. – Mans-
field seriff-helyettes bántott?
Bailey biccentését alig lehetett látni.
38
 – És Toby Granville – elhúzta a száját. – Dr. Granville.
Toby Granville. A trió hiányzó tagja. Susannah állt volna fel, hogy
odaintse Luke-ot, amikor Bailey elkapta a kezét.
– Van ott egy lány. Odalent. – Erőtlenül a fák felé mutatott. – Megsebe-
sült. Segítsetek neki. Kérlek.
Susannah felállt, és lenézett a töltésre, de semmit nem látott. Várjunk
csak. Észrevett egy világos foltot a fasor rejtekében.
– Luke. Valaki van odalent.
Susannah hallotta, hogy a férfi a nevét kiáltja, de már szaladt is le a lej-
tőn, bár minduntalan megbotlott magas sarkú cipője és szűk szoknyája
miatt. Egy ember az, ezt jól látta. Rohanni kezdett. Egy lány. Ó, szent is-
ten! Ó, te jó ég!
A lány úgy hevert ott, mintha meghalt volna. Susannah térdre rogyott,
és ujjait a lány nyakára nyomta, kereste az érverést, majd megkönnyeb-
bülten mély levegőt vett. A pulzust alig levetett kivenni, de volt. Tizen-
éves kislány, soványka, karja olyan vékony, akár egy gally. Csupa vér
volt, nem lehetett látni, hol sérült meg.
Susannah épp felállt volna, hogy odaintse magához Luke-ot, amikor a
lány véres keze elkapta az alkarját. A lány szeme felpattant, s Susannah
félelmet, erős fájdalmat látott benne.
– Ki… maga? – nyöszörögte a lány.
– Susannah Vartanian. Segíteni jöttem. Ne félj, kérlek!
A lány elkerekedett szemmel dőlt vissza.
– Vartanian. Hát eljött… – Ekkor Susannah-ban megállt az ütő. A kis-
lány úgy nézett föl rá… mintha magát Istent látta volna. – Hát eljött vég-
re.
Susannah óvatosan följebb huzigálta a lány szakadt pólóját, míg meg-
látta a golyó ütötte sebet. Ijedten engedte vissza a ruhát. Szent isten! A
lányt oldalba lőtték. Most mi legyen?
Gondolkozz, Vartanian! Tudod, mit kell tenni. Nyomókötés… Le kell
nyomnia a sebet. Gyorsan lekapta magáról a blézert, aztán a blúzát, resz-
ketni kezdett, ahogy a hideg levegő a bőrét érte.
– Mi a neved, kicsim? – kérdezte, míg keze dolgozott, de a lány egy
szót sem szólt, és szeme ismét lecsukódott.
Susannah felhúzta a lány szemhéját. Semmi, viszont a pulzusát még
mindig ki tudta venni. Gyorsan gombóccá tekerte a blúzát, és gyöngéden
a sebre nyomta.
– Luke!

39
 Lépéseket hallott a háta mögül, majd rögtön utána a férfi elfojtott ká-
romkodását. Hátrapillantott a válla fölött, a szeme elkerekedett, mert
Luke fegyvert tartott a kezében.
– Mondtam, hogy maradj… Szent Szűz Mária! – tekintete egy pillanat-
ra Susannah csipke melltartójára rebbent, majd megállapodott a lányon.
– Tudod, ki ez?
Susannah megint a lányra nézett, s a saját kezére, amelyik a lány olda-
lát nyomta.
– Nem. Míg te telefonáltál, Bailey megkért, hogy segítsek neki. Azt is
mondta, hogy Granville és Mansfield tartotta őt fogva.
– Granville – biccentett Luke. – A város orvosa. Múlt héten találkoz-
tam vele az egyik helyszíneléskor. Szóval ő a harmadik elkövető.
– Úgy látszik.
– És mondott valamit neked ez a kislány?
Susannah összevonta a szemöldökét.
– Azt mondta, hogy Vartanian, hát eljött, hát eljött végre. Mintha várt
volna – aztán úgy nézett rám, mint valami istenre. – Meglőtték, és nagyon
sok vért vesztett. Add ide az övedet! Át kell fognom a kötést, hogy le-
nyomjam a sebet.
Hallotta, ahogy a férfi öve átcsusszan az övbújtatók alatt.
– Vedd vissza a blézered – mondta Luke –, és várj meg Bailey mellett!
– De…
Luke fél térdre ereszkedett, és épp csak találkozott a tekintete a Susan-
nah-éval.
– Majd én vigyázok rá. A tettes akár itt is lehet a közelben. Nem aka-
rom, hogy Bailey egyedül legyen. – Tétovázott. – Tudsz lőni?
– Igen – válaszolta Susannah gondolkodás nélkül.
– Akkor jó. – Előhúzott egy pisztolyt a bokája mellől. –Most pedig
fuss! Majd én fölviszem a kislányt.
Susannah felkapta a blézert a földről, és belebújt.
– Luke, hiszen még gyerek. Meghal, ha nem érkezik azonnal segítség.
– Tudom – mondta a férfi komoran, és az övét körbetekerte a gyönge
testen. – Most pedig siess! Megyek utánad.

40
41
HARMADIK
FEJEZET

42
 DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 15.45

Luke épp a szíjakat húzta meg a golyóálló mellényén, amikor megér-

kezett két arcadiai járőrautó. Egy férfi szállt ki az egyikből, és körbené-
zett.
– Corchran vagyok. Hol van Vartanian?
– Itt vagyok – Susannah, aki Bailey és a lány között térdelt, fölnézett
rá. A blézerét állig begombolta, csupa vér volt az is, és a szoknyája is. A
kesztyű, amelyet Luke adott neki, lötyögött apró kezén, ahogy továbbra
is nyomta a lány oldalán tátongó sebet. – Hol van az a rohadt mentő?
Corchran összevonta a szemöldökét.
– Már úton. Maga kicsoda?
– Bemutatom Susannah Vartaniant, Daniel húgát – szólalt meg Luke. –
Én pedig Papadopoulos vagyok.
– Akkor hol van Daniel Vartanian? – kérdezte Corchran.
Luke a távolba mutatott.
– Arra ment, és nem válaszol sem a telefon-, sem a rádióhívásra.
Corchran aggódva húzta még összébb a szemöldökét.
– Ez itt pedig Bailey Crighton – folytatta Luke. – A kislány nevét nem
tudjuk. Mindketten elvesztették az eszméletüket. Már jön a helikopter ér-
tük, és beviszi őket Atlantába. Valószínűleg az elkövető még mindig ott
rejtőzik, ahonnan Bailey és a kislány megszökött. – Idegesen felsóhajtott.
– És szerintem Daniel bajban van. Most, hogy megérkeztek, utáname-
gyek.
Corchran a második járőrautóval érkező két rendőrre mutatott.
– Larkin és DeWitt. Hat további rendőrt és egy másik mentőautót vá-
rok, az erősítés is készenlétben. Larkin és DeWitt itt maradhat, és irányít-
hatják az érkező járműveket. Én magával megyek.
– Pete Haywood ügynök is nemsokára itt lesz. Amikor ideér, küldjék
utánunk! – Corchran felé biccentett. – Akkor vágjunk bele.
– Luke, várj! – Susannah odanyújtotta neki a tartalékpisztolyát. – Már
nincs rá szükségem, de neked még kellhet. – Visszafordult a lányhoz,
hogy nyomva tartsa a sebet.
Higgadt volt, bátor és összeszedett. Luke tudta, amint lélegzetvételnyi
szünethez jut, pokolian értékelni fogja a nő hozzáállását. És azt is tudta,
hogy gondolatban újra meg újra visszajátssza, hogyan festett Susannah
egy szál melltartóban térdelve a fák közt. De most összpontosítania kell.
Daniel élete foroghat kockán.

43
 – Ha Bailey magához tér, faggasd ki minden részletről, amire csak em-
lékszik. Hányan voltak odabent, hány ajtó, látott-e fegyvert. Szólj Larkin-
nak, hogy bármi van, akármilyen apróság, rádión üzenje meg nekünk.
Susannah föl sem nézett.
– Rendben.
– Akkor indulás!
Némán közeledtek a megadott hely felé, Luke a saját kocsijában,
Corchran utána. Luke bekanyarodott, és megállt benne az ütő.
– Szent isten – suttogta. Csapda. Frank Loomis tőrbe csalta Danielt.
Luke csak nézte a legalább harminc méter hosszú betonbunkert. A
bunker mögött láthatta a folyót. A bunker előtt három gépkocsi parkolt.
Kettő duttoni járőrautó. A harmadik Daniel kocsija volt, a hátulját fel-
nyomta az úton keresztbe álló járőrautó, amely így elállta Daniel útját.
Daniel kocsijának mindkét első ajtaja nyitva, és Luke látta, hogy elöl,
bal kéz felől, véres az ablak. Luke csöndesen közelített a kocsihoz, fegy-
verét maga előtt tartva, a szíve a torkában dobogott. Némán jelezte
Corchrannak, hogy menjen a túloldali ajtóhoz. Luke halkan kifújta az ed-
dig visszatartott levegőt. Daniel autója üres. Corchran behajolt a másik
oldalon.
– Vér – dörmögte, és a műszerfalra mutatott. – Nem olyan sok. És haj –
fölvette a padlón heverő hajszálakat. Hosszúak voltak, és barnák.
– Alex haja – suttogta Luke. Egyszer csak megpillantotta a földön he-
verő férfit, úgy tíz méterre tőle. Odarohant, és letérdelt a test mellé. –
Frank Loomis.
– A duttoni seriff – tette hozzá Corchran megrendülve. Ő is benne volt
ebben az egészben? – Luke az ujját Loomis nyakára nyomta. – Egész hé-
ten akadályozta Danielt a nyomozásban. Meghalt. Mikorra ér ide az a
hat ember, akit mondott? – Corchran hátranézett a kanyarban megjelenő
három járőrautóra.
– Már itt is vannak.
– Állítsa fel őket az épület köré! Fegyvert készenlétbe, fedezzenek!
Körbenézek, hol lehet bejutni. – Luke elindult a bunker felé, amely sok-
kal nagyobb volt, mint amekkorának elölről látszott, mert hátul L alak-
ban elnyúlt a folyó felé. Az egyik végében egy ablak volt, a másikban aj-
tó. A parányi ablakot olyan magasra tették, hogy még egy megtermett
ember sem láthatott be rajta.
Egyszer csak lövés dördült a fal túloldalán. Hangokat hallott, elfojtva,
távolról.
– Corchran – sziszegte a rádióba.

44
 – Én is hallottam – mondta Corchran. – A másik mentő épp most érke-
zett, hátha vannak sebesültek. Körbemegyek a másik oldalon.
Luke újabb lövést hallott bentről, és futni kezdett. Az ajtónál találko-
zott Corchrannal.
– Én fent, maga meg lent. – Elindult, de azonnal vissza-ugrott. – Valaki
jön.
Corchran visszahátrált a sarok mögé, és ott várt. Luke is csöndesen
hátralépkedett, de szemét le sem vette az ajtóról. Valaki kinyitotta. Egy
nő jelent meg – véresen.

RIDGEFIELD, GEORGIA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 16.00

– Siess már! – Rocky az utolsó lányt is letuszkolta a hajóról.

– Nem érünk rá!
Végignézett az öt lányon, akit ki tudott menekíteni, fölmérte az értékü-
ket. Ketten elég csenevészek. Az egyik magas, szőke, igazi sportoló alkat.
Érte sok pénzt kérhet. A másik kettő elég szépen teljesített, ha éppen
egészségesek voltak. Ha már választania kellett, legalább jól csinálta. Az
öt lány sápadtan térdelt a földön. Az egyikük elhányta magát a raktér-
ben, a többiek elfordították tőle a fejüket.
Ez jó. Abból csak baj van, ha az áruk összetartanak. Előfordult, hogy
néhány lány összebarátkozott, de Rocky még csírájában elfojtotta az
ilyesmit. Az egyik legjobban teljesítőt föl kellett áldoznia, de megtette a
kívánt hatást, hogy Beckyt a többiek szeme láttára verette halálra. Becky
szóra bírt egy-két lányt, és az ilyen beszélgetés mindig oda vezet, hogy
megpróbálnak elszökni, és ezt a viselkedést nem tűrheti.
Egy közönséges fehér lószállító jelent meg Bobbyval a volánnál. Rocky
felkészült a dührohamra, amely minden bizonnyal ki fog törni Bobbyból,
amint összeáll neki a kép.
Bobby kiszállt a járműből, és összeszűkült szemmel nézett rá.
– Azt hittem, hatot hozol. És hol van Granville és Mansfield?
Rocky fölnézett, egyenesen bele Bobby hideg kék szemébe, s a torká-
ban dobogott a szíve. De a lányok figyelik, és az, hogy miként reagál
Bobby szavaira, meg fogja határozni a szemükben a tekintélyét. Kilenc-
ven százalékban megfélemlítéssel, lelki terrorral lehet ezekre a kölykökre
hatni. Azért maradnak, mert túlságosan rettegnek ahhoz, hogy megszök-
jenek.
Így hát Rocky nem ingott meg.
– Pakoljunk át, aztán majd megbeszéljük.
Bobby hátrább lépett.
45
 – Rendben. De siessetek!
Rocky a lószállítóba terelte a lányokat, és mindegyiket gondosan oda-
bilincselte a falhoz. Szájukra szigetelőszalagot ragasztott, nehogy vala-
melyiknek eszébe jusson az a nagyszerű ötlet, hogy segítségért kiált, ha
megállnak egy közlekedési lámpánál.
Jersey kerülte a tekintetét, míg pakolta át a dobozokat a szénára. Ami-
kor elkészült, odafordult Bobbyhoz.
– Bármit hajlandó vagyok szállítani magának. De több gyereket nem.
– Természetesen, Jersey – mondta Bobby mézesmázos hangon. –
Eszembe sem jutna kellemetlenséget okozni magának. – Amin, Rocky
tudta jól, Bobby azt érti, hogy ezentúl Jersey-nek kell szállítania az embe-
ri árut is, és folyamatosan zsarolni fogja azzal, amit épp az imént tett.
Jersey arckifejezéséből ítélve, ő is nagyon jól tudta ezt.
– Komolyan mondtam, Bobby – és nagyot nyelt. – Ennyi idős lányuno-
káim vannak…
– Akkor melegen ajánlom, hogy ne engedje őket chat-szobák közelébe
– jegyezte meg Bobby szárazon. – Azzal nyilván tisztában van, hogy a
többi „cucc”, amit szállít, még náluk is fiatalabb kölyköknél köt ki…
Jersey a fejét rázta.
– Azt önként teszik. Mindenki önszántából fizet a drogért. Ezt viszont
nem saját jó szántukból teszik.
Bobby kajánul elmosolyodott.
– Furcsa és selejtes egy erkölcsi érzéke van magának, Jersey Jameson.
A szokott módon kapja meg a fizetséget. Most pedig menjen.
Bobby becsukta a lószállító ajtaját, és Rocky tudta, most rajta a sor.
– Granville és Mansfield még mindig odakint van – mondta, mielőtt
Bobby bármit kérdezhetett volna. Összeszedte magát, szemét lehunyta. –
És azoknak a lányoknak a holtteste is, akiket Granville megölt.
A rájuk telepedő csönd mintha sosem akart volna elmúlni. Végül Roc-
ky felnyitotta a szemét, és meghűlt benne a vér. Bobby metsző és dühös
tekintettel meredt rá.
– Azt mondtam, gondoskodj róla, hogy semmi ne maradjon hátra. – A
szavak csöndesen koppantak.
– Tudom, de…
– Semmi de! – vágott közbe Bobby, majd elkezdett föl-alá járkálni. –
Miért hagytad őket hátra?
– Granville még mindig a bunkerben volt, és Mansfield visszament
hozzá, hogy segítsen kihozni a hullákat. Jersey és én lövéseket hallottunk
az út felől. Úgy gondoltuk, jobb, ha nem kapnak el minket az élő áruval.

46
 Bobby megtorpant, hirtelen megfordult, és fagyosan végigmérte Roc-
kyt.
– Sokkal jobb lett volna, ha teszed a dolgod, és semmit nem hagysz
magad után. Még valami?
Rocky állta Bobby tekintetét.
– Idefele jövet hallgattam Jersey rádióját. A rendőrség megtalálta
Frank Loomis holttestét a bunker közelében.
Bobby két szemöldöke egészen összeért.
– Loomist? Ő meg mi a francot keresett ott?
– Nem tudom.
– Hányat?
Rocky értetlenül rázta a fejét.
– Mi hányat?
Bobby elkapta, és szinte fölemelte a földről.
– Hány holttestet hagytál ott?
Rocky igyekezett nyugodt maradni.
– Hatot.
– És biztos vagy benne, hogy meghaltak? Láttad a holttesteket?
Nem látta, de látnia kellett volna. Végig kellett volna néznie, ahogy
Granville megöl minden egyes lányt, és bedobja a testüket a folyóba. Az
igazság azonban az volt, hogy Rocky gyomra nem bírta a gyilkolást, ha
arra került a sor. De Granville egy beteges rohadék, és ha mást nem tett
is, biztosan megölte mindet.
– Igen, biztos vagyok benne.
Bobby szorítása enyhült, és Rocky leereszkedett.
– Rendben.
Nagyon nyelt, még mindig érezte Bobby ujjait a torka körül.
– A lányokat, akiket ott hagytunk, nem tudják azonosítani. Biztonság-
ban vagyunk, hacsak Granville és Mansfield pofázni nem kezd. Mármint
ha elkapják őket.
Bobby elengedte, és ellökte magától.
– Ezt majd én megoldom.
Rocky kis híján összerogyott, de sikerült gyorsan összeszednie magát.
– De mi van, ha tényleg elkapják őket?
– Majd én megoldom. Nem Mansfield az egyetlen zsaru, akinek fize-
tést adok. Még valami?
– Gondoskodtam róla, hogy semmi irat ne maradjon utánunk. Gran-
ville nem darálta be őket.
Bobby dühösen meredt rá.
– A rohadék. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna ölnöm.
47
 – Valószínűleg.
Bobby egészen közel hajolt hozzá, és az arcába súgta:
– Most akár meg is ölhetnélek. Puszta kézzel. Kitekerhetném a nyakad.
És meg is érdemelnéd. Mindent elcsesztél, Rocky.
Rocky ereiben ismét megfagyott a vér.
– De nem fogsz megölni. – Minden idegszálával azon volt, hogy hang-
ja ne remegjen.
– És miért nem?
– Mert nélkülem nem lenne hozzáférésed a chatszobákhoz, és a sok
kiscsaj, akit már befűztünk, mind elveszne. A forrásunk előbb kiszárad-
na, mint a köpésem a forró serpenyőben. – Lábujjhegyre emelkedett,
amíg álluk egy vonalba nem került. – És ez rossz üzlet. Ezért nem fogsz
megölni.
Bobby rámeredt, majd keserűen fölnevetett.
– Igazad van, meg szerencséd. Per pillanat nagyobb szükségem van
rád, mint amennyire gyűlöllek. De csak egy hajszál választ el tőle, kö-
lyök. Még egyszer elbaszol nekem valamit, és nincs több chatszoba. Biz-
tosan találok valakit a helyedre, és az alaptevékenységből befolyik annyi,
hogy a felszínen maradhassak, míg kiépítem az új hálózatot. Amikor
Ridgefieldbe érünk, rendbe szeded ezeket a lányokat. Este ügyfél érke-
zik. Most pedig szállj be? –Bobby beült a kormány mögé, és kezébe vette
a mobilját.
– Cső, Chili, én vagyok az. Van pár melóm a számodra, de igyekezned
kell… Úgy egy órán belül.
Rocky hallotta Chili meglehetősen erőteljes tiltakozását, amikor Bobby
fintorogva eltartotta magától a telefont.
– Nézd, Chili, ha nem kell a meló, az is rendben. Majd valaki más… –
Bobby gúnyosan elmosolyodott. – Gondoltam. Két házat kéne fölgyújta-
nod. A szokott lóvéért, a szokott módon… – Bobby vigyora elhalványult.
– Rendben. Akkor a duplája. De azt akarom, hogy mindkettő porig ég-
jen, semmi ne maradjon belőlük. Semmi nem maradhat.

DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 16.15

– Alex! – Luke odarohant az ajtóhoz, amikor Alex Fallon kitámolygott

a bunkerből a napfényre, tetőtől talpig véresen. – Megsérült! – kiáltotta. –
Hívjátok a mentőt! Alex ellökte magától a férfi kezét. –Ne hozzám. Dani-
elt eltalálták. Életveszélyes. Helikopterrel kell beszállítani a központi
kórházba. Azonnal el kell látni. Mutatom az utat.
Luke elkapta a kezét, amikor Alex visszafordult az ajtóban.
48
 – Él?
– Alig – vágta oda Alex. – Kifutunk az időből. Gyere.
– Rádión odaszólok Larkinnak, hogy a lányhoz érkező helikopter várja
meg Vartaniant – mondta Corchran, és elindult a mentőautó felé. – Men-
jen csak.
Alex már futott hátra a bunkerben. Luke és két rohammentős utána
egy nyikorgó hordággyal.
– Bailey megmenekült – mondta Alex, amikor a férfi utolérte.
– Tudom – válaszolt Luke. – Megtaláltam. Él. Elég rosszul néz ki, de él.
– Hála istennek. Beardsley is odabent van.
– Beardsley? Úgy érted, a tábori lelkész? – Beardsley hétfőn tűnt el, az-
nap, amikor eljött megkeresni Bailey-t itt, a nő duttoni otthonában.
– Aha. Él. Talán a saját lábán is ki tud jönni, de nagyon rosszul néz ki.
Elértek a folyosó végéből nyíló helyiséghez, és Luke döbbenten tor-
pant meg. A két mentő sietve megkerülte, hogy megnézze Danielt, aki a
sarokban feküdt az oldalán, és mellkasát egy hevenyészve elkészített kö-
tés takarta, amely valószínűleg Alex munkája volt. A férfi arca egészen
elszürkült. De lélegzett.
Luke azonban ezt már nem mondhatta el a földön heverő három férfi-
ról. Mansfield seriffhelyettes a hátán feküdt, mellkasán két lőtt seb. Mack
O’Brien összegörnyedve a közelben, homloka közepén csinos kis lyuk
éktelenkedett. A harmadik is a hátán feküdt, mellében öt golyó, a kezé-
ben egy. Véres csuklója a háta mögött megbilincselve. Arca nem volt, egy
nagy erejű fegyver elvitte az egészet.
Egy negyedik férfi ült a falnak támaszkodva, és zihálva vette a levegőt.
Arca csupa vér és mocsok, szeme lehunyva. Luke úgy vélte, ő lesz az el-
tűnt tábori lelkész, habár ebben a pillanatban inkább Rambóra hasonlí-
tott.
– Szent szűzanyám! – lihegte Luke, majd a vékony nőre nézett, az ak-
ció egyetlen állva maradt résztvevőjére. –Alex, ezt mind te?
Alex úgy nézett körül, mintha most először látná az elvégzett pusztí-
tást.
– Majdnem. Mansfield meglőtte Danielt, én pedig megöltem Mansfiel-
det. Aztán bejött Granville – elkomorulva nézett az arc nélküli férfira. –
Dr. Granville volt a harmadik, aki annak idején a nemi erőszakot elkö-
vette.
– Tudom – suttogta Luke. – Bailey elmondta. Ezek szerint te ölted meg
Granville-t is?
– Nem, csak megsebesítettem. O’Brien ölte meg Granville-t. Ez volt
O’Brien bosszúja. – Luke megbökte O’Brien testét a cipője orrával.
49
 – És őt?
– Nos, miután O’Brien megölte Granville-t, a fejemhez tartotta a pisz-
tolyát. És akkor Beardsley elvette a fegyverét, de Daniel lőtte fejbe. – Hir-
telen elvigyorodott. – Szerintem ügyesek voltunk.
Luke is elmosolyodott Alex vigyora láttán, habár a gyomra összeug-
rott, és forogni kezdett, amikor meghallotta Daniel nyöszörgését, amint a
mentők megmozdították. Daniel nyöszörög, ami azt jelenti, él.
– Szerintem is. Szépen elintézted a rosszfiúkat, kislány.
A tábori lelkész azonban a fejét rázta.
– Túl későn értek ide – mondta Beardsley elgyötörten.
Alex azonnal elkomorodott.
– Miről beszél? – kérdezte a lány.
Bailey azt mondta, mindet megölte. Luke elborzadt, és ezzel együtt az
iménti elégedettsége köddé vált.
– Te itt maradsz Daniellel – fordult Alexhez. – Megyek és megnézem.
Alex a mentők felé nézett.
– A létfontosságú funkciói stabilak?
– Stabilak, de gyengék – válaszolta egyikük. – Ki zárta el a nyílt tüdő-
sérülést?
– Én – mondta Alex. – A sürgősségin vagyok ápolónő.
A mentős elismerőn biccentett.
– Szép munka. Most magától lélegzik.
Alex reszketve bólintott.
– Akkor jó. Menjünk – mondta Luke-nak. – Tudnom kell.
Luke sejtette is, miért. A mostohatestvérét, Bailey-t egy hétig tartották
fogva ezen a helyen, és annak ellenére, hogy mindenki azt hajtogatta, Ba-
iley csak egy drogos, aki valószínűleg egyszerűen fölszívódott, Alex so-
sem adta föl a reményt.
Beardsley nekidőlt a falnak, és feltápászkodott.
– Jöjjenek velem! – Kitárta az első ajtót balra. A cella nem volt zárva, és
nem volt üres.
Luke mély levegőt vett, az elborzadás helyét rettenet vette át. Egy fia-
tal lány feküdt a keskeny priccsen, karja a falhoz láncolva. Sovány volt,
szinte kilátszottak a csontjai. Szeme tágra nyílva, a homlokán pedig kis,
kerek lyuk. Tizenöt éves lehetett.
Mindet megölte.
Luke lassan odasétált a priccshez. Szent isten, csak erre tudott gondol-
ni. A felismerés szinte gyomorszájon vágta. Ismerem. A francba, már látta
ezt a lányt valahol. Képek vonultak el lelki szeme előtt, gonosz, visszata-

50
szító képek, amelyeket képtelen elfelejteni. Arcok, amelyeket sosem lóg
elfelejteni.
Ezt az arcot… ismeri. Angel. A kínzói, azok az elállatiasodott emberek,
akik ott mutogatták az internetes oldalaikon, akik olyan aljas dolgokat
műveltek… Angelnek nevezték el.
Feljött a torkába a gyomorsav, ahogy bámulta a lányt. Angel meghalt.
Éheztették, megkínozták. Elkéstél. A megrázkódtatás halványulni kez-
dett, és helyét átvette a fortyogó, kitörni készülő düh, amelyet ökölbe
szorított kézzel igyekezett visszatartani. Megzabolázni. Nem engedheti,
hogy a harag hátráltassa a munkájában.
Szolgálunk és védünk, mi? – gúnyolódott egy belső hang. De te nem véd-
ted meg. Csúfosan megbuktál. Elkéstél.
Alex térdre rogyott a priccs mellett, ujját a vékonyka nyakra helyezte,
hogy kitapintsa a pulzusát.
– Meghalt. Körülbelül egy órája.
– Mind meghaltak – mondta Beardsley rekedten. – Mind, akiket hátra-
hagytak.
– Hányan voltak? – kérdezte Luke indulatosan. – Hány halott van?
– Bailey-t és engem az épület túlsó végében tartottak fogva – válaszolt
Beardsley. – Nem láttam semmit. De hét lövést hallottam.
Hét lövés. A lányt, akit Susannah megmentett, két lövés érte, az egyik
az oldalán sebesítette meg. A másik csak súrolta a homlokát. Szóval öt
további lövés. Öt halott. Szent isten.
– Milyen hely ez? – suttogta Alex.
– Embercsempészeké – válaszolt Luke kurtán, és Alex csak bámult rá
tátott szájjal.
– Úgy érted, ezeket a lányokat…? De miért ölték meg őket? Miért?
– Nem maradt idő mindegyiket kivinni – mondta Beardsley tompán. –
Nem akarták, hogy aki itt marad, beszéljen.
– És ki felelős mindezért? – sziszegte Alex.
– Az a Granville nevű alak. – Beardsley a falnak támaszkodott, szemét
lehunyta, s Luke csak most vette észre a férfi ingén a sötét foltot. Egyre
terjedt.
– Hiszen magát is meglőtték – kiáltott fel Alex. – Az isten szerelmére,
üljön le! – Lenyomta a földre, majd mellé térdelt, és elhúzta a férfi ingét a
sebről.
Luke odaintette az egyik rohammentőst, egy komoly arcú fiút, akinek
a kitűzőjén az Eric Clark név szerepelt.
– Beardsley századost meglőtték. Szükségünk lesz még egy hordágyra.
– Az ajtóban állva odapillantott Danielre, hogy lássa, hogy van. A barátja
51
még mindig halálosan sápadnak látszott, a mellkasa épp csak emelkedett
és süllyedt. De legalább lélegzett. – Hogy van Vartanian ügynök?
– Amennyire a körülmények engedték, stabilizáltuk az állapotát – vá-
laszolt Clark.
– Hívjon rádión további segítséget – mondta Luke –, és maga jöjjön ve-
lem! Találtunk egy halott tizenévest. Valószínűleg van még négy.
Luke és a fiatal mentő gyorsan végignézett minden kis cellát. Összesen
egy tucat helyiség volt, mindegyik sötét és piszkos. Bűzös. Mindben
rozsdás priccskeret, rajta mocskos, állott szagú matrac. Az irodától jobb-
ra nyíló cella üres volt, ám Luke bevilágított a zseblámpával, és azonnal
meglátták az ajtótól induló vércsíkot. A vércseppek végigvezettek a fo-
lyosón.
– Ez az a lány lesz, aki megszökött – mondta Luke. – A következő cel-
lát…
A következő cellában újabb holttestet találtak, ugyan olyan lesoványo-
dott kislányt, mint Angel. Luke hallotta, ahogy Eric Clark iszonyodva le-
vegőért kapkod.
– Szent isten! – Clark már futott is volna be, de Luke visszatartotta.
– Óvatosan. Egyelőre csak annyit nézzen meg, él-e, de semmi máshoz
ne nyúljon.
Clark megpróbálta kitapintani a lány pulzusát.
– Meghalt. Mi a büdös franc történt itt?
Luke nem válaszolt, hanem gépiesen vezette Clarkot egyik cellából a
másikba. A tizenkét cellából ötben találtak holttestet. A másik hét üresen
tátongott, de néhány matrac nyirkos volt, s a szellőzést nélkülöző helyi-
ségeket megülte a testnedvek nehéz szaga. Ezekben a szobákban nemrég
még voltak. Most pedig nincsenek. Az egyik cella azé a lányé, akit Su-
sannah megmentett. Ez azt jelenti, akár hat lányt is magukkal vihettek.
Hatot.
Sehol egy nyomravezető jel, lehetetlen megmondani, kik lehettek ezek
a lányok, és pontosan hányan raboskodhattak idebent. Semmi személyle-
írás. Semmi, csak a lány, akit Susannah megmentett. Ő lehet az egyetlen
reménységük.
Angelhez hasonlóan a másik négy áldozat is a falhoz volt láncolva,
mind üres tekintettel meredt a mennyezetre, s homlokuk közepén golyó
ütötte seb. Clark óvatosan, hogy meg ne bolygassa a helyszínt, megné-
zett minden egyes lányt. És minden egyes alkalommal megrázta a fejét.
A folyosó végén Luke mély levegőt vett, ám gyomra ugyanúgy hábor-
gott. Pontosan úgy találtak mindent, ahogyan Beardsley mondta. Nincs

52
túlélő. Csak az a lány, akit Susannah a fák között talált. Mit láthatott? Mit
tudhatott?
Clark egyre nehezebben lélegzett, szemmel láthatóan fölkavarta a lát-
vány.
– Én még soha… Ó, szent isten! – Fölnézett Luke-ra, szemében iszo-
nyat ült, s mintha hirtelen megöregedett volna. – Hiszen még gyerekek.
Csak gyerekek…
Ez a helyszín még a sokat próbált rendőrök gyomrát is felkavarta vol-
na. Eric Clark örökre megváltozik ezután.
– Jöjjön! Nézzünk szét ezen a hátsó folyosón is!
Hátul csak két cellát találtak; ha lehet, még régebbiek, még koszosab-
bak. Az egyik ajtó nyitva állt, és egy alak hevert keresztben a küszöbön.
Luke-nak elég volt bevilágítania, és máris kis híján elhányta magát. A
férfi halott volt, felkoncolva, akár egy disznó.
A cella ettől eltekintve üresen tátongott, ám Luke észrevett egy lyukat,
amelyet a másik cellával közös fal alá ástak, és rádöbbent, Beardsley
ezen keresztül húzta át Bailey-t, és együtt szöktek meg.
– Betörjük az ajtót? – kérdezte Clark bizonytalanul.
– Nem kell. Úgyis üres. Menjen vissza Vartanianhoz! Hívom az orvos
szakértőt a halott férfiakhoz. – Luke nagyot nyelt. – És a lányokhoz.
Az ártatlanokhoz. A kislányokhoz, akik annyi idősek, mint az unoka-
húgai… Iskolai bálokra kellene járniuk, és a fiúk háta mögött kellene ne-
vetgélniük. Ehelyett megkínozták őket, nem kaptak enni, és a jó ég tudja,
még mi mindent tettek velük. És meghaltak. Ő és a társai elkéstek. Képte-
len vagyok ezt tovább csinálni. Nem bírom tovább nézni ezt az aljasságot.
De bírod. És fogod is. Muszáj. Összeszorította a száját, és kihúzta magát.
És megtalálod az elkövetőket. Akkor nem bolondulsz bele.
A mentő visszament Danielhez, Luke pedig visszaballagott az első cel-
lába, ahol Alex ott térdelt Beardsley mellett, és a kezével egy friss géz-
párnát szorított a férfi oldalára.
– Hány lányt vittek ki? – kérdezte Luke csöndesen.
Beardsley elgyötörten pillantott rá.
– Ötöt vagy hatot. Hallottam, hogy egy hajóról beszélnek.
– Értesítem a helyi rendőrséget és a vízi rendészetet – mondta Luke. –
És a parti őrséget.
Kint a folyosón épp akkor tolták el Danielt a hordágyon, és érkezett a
második hordágy Beardsley-ért. Alex megköszönte neki, hogy megmen-
tette az életét, majd kiment a kis cellából, hogy Daniellel tartson. Luke át-
vette a helyét, leguggolt Beardsley mellé, óvatosan, hogy a rohammentő-
ket ne zavarja a munkában.

53
 – Tudnom kell, pontosan mit látott és hallott.
Beardsley fintorogva tűrte, hogy a hordágyra emeljék.
– Nem voltam olyan közel az irodához, ezért nem sokat hallottam. Bai-
ley-t és engem a bunker túlsó végében tartottak. Külön. Mindennap be-
vittek minket az irodába. Vallatni.
– Úgy érti abba a szobába, ahol Mansfield és a többiek meghaltak?
– Igen. Bailey kulcsát akarták. Megverték, és… – rekedt hangja elhall-
gatott. – Ó, istenem. Granville megkínozta. –Vadul csikorgatta a fogát,
szemébe mély fájdalom ült. –Egy rohadt kulcs miatt. El nem tudja képzel-
ni, mennyire szerettem volna megölni azt az embert.
Luke Angelre pillantott, aki holtan hevert a priccsen, majd Susannah
Vartanianra gondolt, és a többi ártatlanra, akit dr. Granville és bandája
oly kegyetlenül megkínzott.
– De igen… szerintem el tudom képzelni.
Fel kell hívnia a főnökét. Muszáj átszervezni a csapatot. Új tervre lesz
szükségük.
Muszáj, hogy Susannah kis védence életben maradjon.
Luke elindult Daniel hordágya után, ki a napfényre. Pete Haywood
jött elé Chase csapatából.
– Mi történt itt? – kérdezte Pete.
Luke a rövidített változatot mondta el neki, és Pete szeme minden
egyes részlettel egyre jobban elkerekedett.
–Most aztán tényleg beszélnem kell azzal a lánnyal. Valószínűleg ő az
egyetlen, aki tudja, kik vitték el a többieket.
– Menj csak! – mondta Pete. – Én itt maradok. Hívj fel, ha van hír Da-
nielről!
– Biztosítsátok a helyszínt! Senki sem mehet be. Rádión se mondjatok
semmit, míg nem értesítettem Chase-t és a nyomozóhivatalt. – Futni kez-
dett a kocsija felé, s már ütötte is be Chase Wharton számát, ahogy a
mentők beemelték Danielt az ott várakozó mentőautóba.
– A rohadt életbe! – csattant fel Chase, még mielőtt Luke bármit is
mondhatott volna. – Húsz perce próbállak elérni. Mi a franc folyik oda-
lent?!
A mentőautó elindult.
– Daniel él, de kritikus állapotban van. Alex sértetlen. O’Brien, Mans-
field, Granville és Loomis meghalt. – Luke teleszívta a tüdejét friss leve-
gővel, de a halál íze még mindig ott volt a szájában. – És pokoli felfordu-
lás van idelent.

54
55
NEGYEDIK
FEJEZET

56
 DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 16.40

Susannah figyelte, ahogy a mentők beemelik a lányt a helikopterbe.

– Vele mehetek?
Az idősebbik mentő a fejét rázta.
– Tiltja a szabályzat. És nincs is szabad hely.
Susannah összevonta a szemöldökét.
– Bailey-t egy mentőautó vitte el. Egyedül a lányt tették be ide.
A két mentő összenézett.
– Egy másik sebesültre várunk, asszonyom.
Susannah már nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, kire, amikor
egy újabb rohammentő jelent meg Luke autójával a nyomában. Luke ki-
ugrott a kocsiból, s vele egy időben Alex Fallon jelent meg a mentő ajtajá-
ban. Csupa vér volt, de szemmel láthatóan nem érte sérülés.
– Mi történt? – kérdezte Susannah. Aztán maga is láthatta, mi. Daniel.
A bátyja a hordágyra volt szíjazva, arcán oxigénmaszk. Susannah csak
nézte dermedten, ahogy a testvérét eltolják mellette, és beemelik a rá vá-
ró helikopterbe.
Daniel mindig olyan erősnek, legyőzhetetlennek látszott. Most, így a
hordágyra szíjazva, törékenynek tűnt. És ebben a percben ő az egyetlen a
világon, aki Susannah-nak megmaradt. Ne halj meg! Kérlek, ne halj meg!
Luke átölelte a vállát, fölemelte, és Susannah csak ekkor vette észre,
hogy a térde összerogyott alatta.
– Él – súgta Luke a fülébe. – Rossz állapotban van, de él.
Hála istennek.
– Akkor jó – mondta hangosan. El akart húzódni Luketól, akinek a tá-
masza hirtelen olyan fontosnak tűnt, de a férfi megragadta a karját, és a
szemébe nézett.
– A lány… Mondott még valamit?
– Csak egy vagy két percre nyerte vissza az eszméletét.
Egyfolytában azt ismételgette: mindet megölte, aztán az anyját hívta.
Mire célzott? Mi történt odalent?
Luke átható tekintettel nézett rá.
– Mondott még valamit? Bármit. Gondolkozz!
– Nem, ezenkívül semmit. Ebben biztos vagyok. Elkezdett zihálva léle-
gezni, és akkor a mentősök intubálták. A francba. Luke, mi történt? Mi
történt Daniellel?
– Majd útközben elmondom. – Luke az első üléshez vezette Susannah-
t, majd besegítette Alexet a hátsó ülésre.
57
 – Talán fölébred a kislány, mire bejut a kórházba. – Fürkészve pillan-
tott Susannah-ra, amikor elindult. – Van nyílt sebed?
– Nincs – hirtelen összeugrott a gyomra az idegességtől.
– Miért?
– Öt másikat találtunk, tizenéves lányokat. Mind meghalt. Úgy tűnik,
valami embercsempészés-féle folyt odalent. Valaki az életben maradó lá-
nyokat elvitte innen. De nem tudjuk, kicsoda. Talán ez a kislány az
egyetlen, aki tudja.
– Ó, istenem! – Hogy ezt a kislányt ennyire megkínozták. .. Aztán
Luke kérdése hirtelen elevenébe vágott. – Csupa vér mindenünk – je-
gyezte meg csöndesen. Kesztyűt viseltek, de Susannah blézerét átitatta a
vér, csakúgy, mint Luke ingét. – Ha valami betegsége van, akkor elkap-
hattuk.
– Minden tesztet elvégeznek rajtunk, amint beértünk a sürgősségire –
szólalt meg Alex. – Sokkal jobban aggasztja majd őket a hepatitis, mint a
HIV. Gamma-globulin injekciót kapunk hepatitis ellen.
– Manapság mennyi időbe telik, míg megvan a HIV-teszt eredménye?
– kérdezte Susannah kimérten.
– Huszonnégy óra – válaszolt Alex.
– Rendben – Susannah hátradőlt, próbálta háborgó gyomrát lecsillapí-
tani. Huszonnégy óra nem a világ. Sokkal gyorsabban meglesz, mint leg-
utóbb, amikor egy hetet kellett várnom.
– Luke – szólalt meg Alex váratlanul. – Granville mondott valamit,
még mielőtt meghalt volna.
Tessék? Susannah hátrafordult, és csak meredt Alexre.
– Granville meghalt?
– Mack O’Brien ölte meg. – Alex Susannah arcát vizslatta, majd tekin-
tetében együttérzés villant. – Sajnálom… Soha nem nézhettél vele szem-
be.
Daniel új barátnőjének semmi nem kerüli el a figyelmét. ..
– Nos, még maradt kettő.
Alex a fejét rázta.
– Nem maradt. Mansfield is meghalt. Én öltem meg, miután rálőtt Da-
nielre.
Az elégedettség és a csalódottság viaskodott benne.
– De legalább szenvedett?
– Nem eleget – jegyezte meg Luke komoran. – Alex, mire célzol? Mit
mondott?
– Azt mondta: „Azt hiszed, mindent tudsz. Semmit se tudsz. Vannak
még.”
58
 Luke bólintott.
– Ennek van értelme. Valaki elrabolta az életben maradt lányokat. Va-
lakinek együtt kellett vele működnie.
Alex lassan csóválta a fejét.
– Nem, nem úgy hangzott… azt mondta: „Simon az enyém volt. De én
másé voltam” – elhúzta a száját. – Mintha valami… kultusz vagy mi lett
volna. Hátborzongató.
Én másé voltam. Susannah-n végigfutott a borzongás, amikor egy emlék
tört a felszínre, egy réges-régen, véletlenül hallott beszélgetés.
– Azt nem említette, kik lehettek a többiek? – kérdezte Luke.
– Talán mondta volna, de akkor belépett O’Brien, és szétloccsantotta a
fejét – válaszolta Alex.
– Tik – suttogta Susannah maga elé, mire Luke megfordult, s szemöl-
dökét zavartan összevonva bámult rá.
– Mit mondtál?
– Tik – ismételte Susannah, mert most már pontosan emlékezett. Most
már volt értelme is. – Hallottam őket.
– Kiket, Susannah?
– Simont és valakit. Egy srácot. Nem láttam az arcát. Simon szobájában
voltak, beszélgettek. Vitatkoztak. A srác nyilvánvalóan legyőzte Simont
valami játékban, és Simon azzal vádolta, hogy csalt. De a srác azt mond-
ta, neki megtanították, hogyan kell a másikon keresztül győzni. – Gondo-
latban visszatért arra a napra. – Valami olyasmiről beszélt, hogy képes
kiszámítani az ellenfele lépéseit, és manipulálni az ellenfele reakcióját.
Simon még mindig meg akarta verni. De a srác meggyőzte, hogy játssza-
nak még egyet.
Alex előrehajolt.
– És mi történt?
– Simon megint veszített. Erőszakos volt, de nagyon okos. Meg akarta
tudni, a másik srác hogyan csinálta. Szerintem már akkor azon töpren-
gett, hogyan használhatná ki ezt a képességet. Kérte, hogy vigye el ah-
hoz a személyhez, aki a srácot is megtanította. A srác azt mondta, az a
valaki az ő tikje. A mestere. Először azt hittem, csak viccel, meg Simon is,
de a másik srác nagyon komolynak tűnt. Olyan… áhítatosan beszélt. Si-
mont egészen lenyűgözte.
– És mi történt azután? – kérdezte Luke.
– A srác azt mondta, ha Simon vele megy, akkor örökre megváltozik.
Hogy onnantól „másvalakié” lesz. Szó szerint ezt mondta. Emlékszem,
mert kivert tőle a hideg, és reszketni kezdtem, pedig legalább negyven

59
fok lehetett a… ahol épp voltam. Aztán Simon fölnevetett, és valami
olyasmit mondott, hogy „Aha, aha. Akkor menjünk”.
– Hogyhogy hallottad őket? – kérdezte Luke.
– Elrejtőztem – akaratlanul is megrándult az arca.
– A rejtekhelyeden? – A férfi hangja gyöngéd volt, ám álla megfeszült.
– Igen – Susannah mély levegőt vett. – A rejtekhelyemen. Amikor a
szekrény fala mögé bújtam, minden egyes szót hallottam, amelyet Simon
szobájában mondtak.
– És miért bújtál el azon a napon? – kérdezte Luke.
– Mert aznap korábban Simon rám parancsolt, hogy legyek otthon.
Azt mondta, átjön egy haverja, aki „találkozni” akar velem. Még csak ti-
zenegy éves voltam, de már akkor tudtam, mit ért ezen. És okosan tet-
tem, hogy elrejtőztem. A srác azt mondta, hogy elviszi Simont a tikjéhez,
de előbb benéz a szobámba. Nagyon dühös volt, hogy nem talált oda-
bent.
– Ki volt dühös? – kérdezte Luke. – A srác vagy Simon?
– Tulajdonképp mindketten.
– Simon akkor még nem tudott a rejtekhelyedről?
– Szerintem nem, de ebben nem lehetek biztos. Az is lehet, hogy tudott
róla, de hagyta, hadd higgyem, hogy nem tud, és biztonságban vagyok.
Simon nagyon élvezte az ilyen szellemi játékokat. Nagy csábítás lehetett
neki a lehetőség, hogy manipulálhatja az ellenfele reakcióját.
Luke a homlokát ráncolta.
– Mi a fenét jelenthet ez a tik? Mint a tyúk?
– Nem tudom. Másnap megpróbáltam utánanézni a könyvtárban, de
nem találtam semmit. És senkit sem mertem megkérdezni.
– És miért nem? – kérdezte Alex gyanakodva.
Susannah habozott, majd vállat vont.
– Mert az apám megtudta volna.
– Az apád nem engedte volna, hogy beszélj a könyvtárossal? – kérdez-
te Luke nagyon óvatosan.
– Az apám senkivel nem engedett beszélni.
Luke kinyitotta a száját, majd be is csukta, úgy döntött, inkább nem
mondja ki, amit gondol.
– Rendben. Ezek szerint elképzelhető, hogy a látogatótok Toby Gran-
ville volt?
– Nagyon valószínű. Toby és Simon már akkor is barátok voltak. Si-
mon nemrég vesztette el a lábát, és a legtöbb gyerek viszolygott tőle a
műláb miatt, de Toby szerint király volt.

60
 – Szóval feltételezzük, hogy Toby volt az. Akinek volt egy mentora,
egy tanítója. Valakije, aki megtanította neki a manipuláció művészetét.
Valaki, akihez tartozott. A tik. Ez is valami.
– Ez évekkel ezelőtt volt – jegyezte meg Susannah kétkedve. – Az is le-
het, hogy az a személy már nem is él. De ha igen, akkor sem biztos, hogy
ő Granville társa.
– Valóban – mondta Luke. – De amíg nem kapjuk meg a végzést Gran-
ville házának átkutatására, vagy míg a kislány magához nem tér, csak
erre támaszkodhatunk. – Elővette a mobilját. – Susannah, hívd fel Chase-
t, és mondd el neki, amit nekünk az imént. Kérd meg, hogy kezdjenek
utánanézni, mi lehet az a „tik”.
Susannah engedelmeskedett, közben elővette a táskából a laptopját.
Chase, mint kiderült, már elment a Danielt hozó helikopterhez. Mire a
titkárnőjének elmagyarázott mindent, addigra a számítógépe is életre
kelt.
– Bármi hír Danielről? – kérdezte Alex türelmetlenül.
Susannah megrázta a fejét, igyekezett nem tudomást venni görcsölő
gyomráról. Daniel erős. Rendbe fog jönni. A kislány állapota miatt jobban
kellene aggódnia.
– Még nincs. Chase titkárnője azt mondta, a helikopter úgy negyed-
órán belül száll le. Addig is csinálhatunk valami hasznosat.
Luke Susannah laptopjára lesett.
– Mit csinálsz?
– Keresek. Van vezeték nélküli internet a gépemen.
Luke-ot ez szemlátomást lenyűgözte.
– Király. Akkor nézd meg a Google-on a tik szót, k-val, c-vel, ck-val,
meg a mestert.
– Már meg is néztem. – Türelmetlenül várt, majd összevont szemöl-
dökkel bámult az eredményre. – Nos, a „tik” a kokó Dél-Afrikában. És
eget-földet jelent kambodzsaiul. De semmi más nem ugrik ki. Hacsak
nem… A „kambodzsai” egy másik emléket hozott elő benne, valamit,
amit egy főiskolai tankönyvben olvasott.
– Hacsak? – kérdezte Luke.
– Hacsak a „tik” csupán az ejtése – válaszolt Susannah, és pontosította
a keresési beállítást. Rákeresett, milyen szavaknak lehet ez a kiejtése, s
elégedetten bólintott, amikor meglátta az eredményt. – Ez egy vietnami
szó, általában t-h-í-c-h az átírása. Ezzel a tiszteletteljes címmel utalnak a
buddhista szerzetesre – kétkedve nézett Luke-ra. –De a buddhizmus a
béke és harmónia vallása. És akkor ez egy rohadtul elferdült szerzetes
lesz.
61
 – Ez igaz, de egy elferdült szerzetes még mindig rohadtul több, mint
amink fél órával ezelőtt volt – Szemöldöke megemelkedett. – Szép mun-
ka volt, kislány.
Susannah elnyomta magában a hirtelen támadt büszkeséget.
– Köszönöm.

DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 18.00

Charles lekapcsolta a rendőrségi lokátort, és hátradőlt az emeleti nap-

paliban álló süppedős kanapén. Tudta, hogy egyszer eljön ez a nap. De
még így is nehéz volt elviselni a hírt.
Toby Granville meghalt. Meghalt. Álla megfeszült. Ráadásul egy olyan
amatőr ölte meg, mint Mack O’Brien. Mack O’Brien fantáziadús volt, és
kegyetlen, de nem elég kifinomult. És ez az oka annak, hogy Mack meg-
halt, mert Daniel Vartanian fegyveréből egy golyót kapott a fejébe. Leg-
alább nem Daniel ölte meg Tobyt. Ezt nem bírta volna elviselni.
Toby. Olyan eszes gyerek volt. Mindig kutatott, keresett. Mindig kísér-
letezett. Filozófia, matematika, vallás, emberi anatómia. Toby volt a cso-
portelső az orvosegyetemen. És miért is ne lett volna az, amikor egyene-
sen Charles saját alagsorában végezhette a boncolásokat? Charles véden-
cének nem holttest járt. Nem, uram. Charles élő alanyokkal látta el a ta-
nítványát, és Toby nagy élvezettel vette őket kezelésbe.
Charles arra az alanyra gondolt, aki ebben a pillanatban is oda van szí-
jazva az asztalhoz lent az alagsorban. Toby nem végzett vele. Az alany-
nak még ki kell böknie egy-két titkot. Attól tartok, magamnak kell végeznem
vele. Szomorúsága ellenére is megborzongott a várakozástól.
Szomorú volt, mert Toby meghalt, mégpedig szörnyű körülmények
között. Nem lesz szép gyászmenet, sem gyászoló tömeg a templomban,
egyetlen könnyet sem fognak ejteni a duttoni temetőben. Toby Granville
szégyenben halt meg, és nem fogják tisztelettel ápolni az emlékét.
Charles fölállt. Majd én elkísérlek, ifjú barátom. A szekrényből elővette a
leplet, amely annak idején annyira megragadta Toby figyelmét. Felöltöt-
te magára, a szoba minden szegletében gyertyát gyújtott, majd leült abba
a különleges székbe, amelyet a Tobyval eltöltött alkalmakra készíttetett.
Olyan könnyű volt magához édesgetnie ezt a fiút, és mégis olyan nehéz
megtartani. De Toby jól szolgálta a mesterét.
Charles elkezdte a kántálást, amely még a semminél is kevesebbet je-
lentett neki, de megnyitotta a kaput az okkultizmus felé annak a tizenhá-
rom éves gyereknek, aki szomjazta a tudást és a vért. Charles egyáltalán
nem hitt benne, de Toby igen, és a dallam élesebb eszűvé és kegyetleneb-
62
bé tette a fiút. Talán – végső soron – ez vezetett el ahhoz, hogy lassan be-
számíthatatlan lett. Isten veled, Toby! Hiányozni fogsz.
– Most pedig – dörmögte félhangosan –, kit találhatnék alkalmasnak,
hogy átvegye a helyed? – Mindig voltak új jelöltek, izgatottan várták,
hogy szolgálhassanak. Charles elmosolyodott. Hogy szolgálhassanak en-
gem, természetesen.
Felállt, elfújta a gyertyákat, és eltette a leplet. Nemsokára újra hasznát
veszi. Az ügyfelei, akik jeleket és csodákat akartak látni, szerették, ha
szerepéhez híven öltözik.

ATLANTA, FEBRUÁR 2 A, PÉNTEK, 18.45

Luke az ablaknál állt, bámult befelé a kihallgatószobába, ahol két férfi

ült némán az asztalnál. Az egyik a duttoni polgármester, Garth Davis, a
másik az ügyvédje. Garth mosolytalan arcán zúzódás, kabátja jobb ujját
összemocskolta a georgiai vörös agyag.
Luke Hank Germanióra, a Davist aznap letartóztató ügynökre pillan-
tott.
– Tanúsított ellenállást a letartóztatáskor?
Germanio megvonta a vállát.
– Nem sokat.
Luke Susannah-ra és Alex ikertestvérére gondolt, meg a többi nőre,
akit Garth Davis tizenhárom évvel ezelőtt bántalmazott. Megkönnyebbü-
lést érzett, hogy nem neki kellett letartóztatnia ezt az embert. Egyetlen
zúzódás korántsem lett volna elég.
– Kár…
– Szerintem is. Én sem bántam volna, ha egy kicsit vergődik.
– Mondott valamit?
– Nem, csak kérte az ügyvédjét. Mocskos, nyálas rohadék. Meg az
ügyvédje is.
Luke az órájára nézett.
– Chloe azt mondta, idejön.
– És itt is van. – Chloe Hathaway, az államügyész becsukta maga mö-
gött az ajtót. Magas, formás, szőke nő volt, jó stílusérzékkel megáldva,
de nagy tévedés lett volna bárki részéről azt hinni, csupán ennyi az ösz-
szes erénye. A csinos arcocska mögött csavaros elme kattogott, és Luke
örült, hogy épp őt jelölték ki erre az ügyre. – Bocsássatok meg a késésért!
Le kellett tisztáznom a végzéseket, hogy átkutathassátok Granville,
Mansfield és Davis házát és vállalkozásait.
– És alá vannak már írva? – kérdezte Luke.
63
 – Még nincsenek. Szeretném, ha a főnököm is átnézné. Nem szeret-
ném, ha valami nem lenne benne, amikor elkezditek a kutatást. Maga az
a tény, hogy egy orvosról, egy seriffhelyettesről és egy ügyvédből lett
polgármesterről van szó, elég sok bizalmassági kérdést vet fel attól füg-
gően, hogyan és mit kerestek. Nem szeretném, ha bármi bizonyíték ki-
csúszna a kezünk közül.
– Én azt sem szeretném, ha az öt elrabolt lány csúszna ki a kezünk kö-
zül, Chloe – jegyezte meg Luke alig leplezett ingerültséggel. – Minél to-
vább tart Granville házának átkutatása, annál messzebb juthat a társa.
– Ezzel tisztában vagyok – mondta Chloe. – Komolyan. De ha megta-
láljátok a társát, ugye, nem akarjátok csak azért elveszíteni, mert tör-
vénybe ütköző módon végeztétek a házkutatást?
Luke a fogát csikorgatta. Chloénak igaza volt, de neki is.
– Mennyi időbe telik?
– Egy óra. Legfeljebb kettő.
– Két óra? Chloe!
– Luke! Most inkább Davisszel foglalkozzunk. A hét eredeti, nemi erő-
szakot elkövető bandatagból ő az egyetlen, aki életben maradt. Mi köti őt
ehhez az öt meggyilkolt lányhoz, leszámítva azokat a képeket, amelyeket
Daniel régi házában találtatok?
– Egyedül az, hogy helyi szinten köze volt Granville-hez és Mansfield-
hez. Mindannyian vezető tisztségeket töltöttek be. Még nem volt alkal-
munk egyetlen választóját, szomszédját, munkatársát vagy akárkijét
megkérdezni.
– És mi a helyzet a családjával?
– A felesége a két gyerekével tegnap elhagyta a várost, amikor Garth
egyik unokatestvérét Mack O’Brien meggyilkolta. Az asszony aggódott a
gyerekek biztonsága miatt, és azt mondta, Garth nem jönne el a rendőr-
ségre. Azt nem tudjuk, pontosan hol lehet az asszony. A sógornője, Kate
Davis, azt mondta nekünk, hogy Garth felesége valahova nyugat felé
ment.
– Nos, amint ez kikerül az éterbe, tudni fogja, hogy biztonságban van,
s talán visszatér – jegyezte meg Chloe. – És mi a helyzet Davis szüleivel,
rokonaival?
– Mindkét szülője meghalt, egy testvére van, Kate Davis. Megint be-
szélünk vele.
Chloe felsóhajtott.
– Szóval nincs semmink.
– Még nincs – ismerte el Luke.

64
 – Lehet, hogy Garth Davis nem is tud semmit Granville kis pótvállal-
kozásáról. De ha tud, akkor azt hiszem, az ügyvédje megpróbál majd va-
lami enyhítést kiharcolni neki a tizenhárom évvel ezelőtti nemi erőszak
ügyében.
Luke ugyanerre gondolt.
– És adsz neki? – kérdezte szelíden.
A nő megrázta a fejét.
– Dehogy adok! Még csak meg sem fontolom, amíg nem tudom, mit
tud, és hogy az információ valós-e. Egy tucat áldozat érdekét kell figye-
lembe vennem. Jár nekik a bírósági elégtétel. De… – hagyta, hogy min-
denki továbbgondolja a mondatot.
Tizenhárom, gondolta Luke, de nem javította ki Hathawayt. Susannah
neve nem volt rajta Daniel eredeti listáján, mert akkor még nem tudott
róla. Luke úgy döntött, hagyja, hogy Susannah maga keresse meg Chlo-
ét. Garth Davis ugyanolyan bűnös, akár tizenkettő, akár tizenhárom ál-
dozat áll ott.
– De lehet, hogy alkut kell majd ajánlanod neki. – Még a gondolattól is
undorodott. – Átkutathatjuk a házát, az irodáját. Derítsétek ki, volt-e kö-
ze Granville-hez!
– Kezdetnek ez is megteszi, Luke – mondta Chloe. – És ez az oka an-
nak, hogy olyan nagy gonddal fogalmaztam meg ezeket a végzéseket.
Csak olyan bizonyítékot vehetek bele a végzésbe, amelyet ti relevánsnak
gondoltok a nemi erőszakok ügyében, hacsak nincs feltételezett indokom
arra, hogy Davist az embercsempészéshez kössem. Ha a kutatás közben
bármi olyat találtok, ami gyanúba keveri; másképp nem használhatom
fel.
– Legalább egy lépéssel közelebb leszünk a lányok megtalálásához.
– Ez igaz, amennyiben az otthonában vagy az irodájában találtok bár-
mi terhelőt. De előbb meg kell találnotok. És tudom, hogy ezt nem kell
mondanom, Luke – tette hozzá szelíden –, de ketyeg az óra. Az is nehéz
lesz, ha találunk, az is, ha nem jó a sorrend.
– Nem akarom, hogy ez a rohadék szabadon sétálhasson, Chloe. És
nem érdekel, mit tud.
– Addig nem fogod tudni, mit tud, míg meg nem kérdezed – vetette
közbe Germanio gyakorlatiasan.
Chloe megigazította a táskája vállpántját.
– Ez is igaz. Szóval, kérdezgesd, Papa.
Garth Davis megvárta, míg Luke és Chloe leült az asztal mellé, s csak
azután nyitotta ki a száját.

65
 – Ez nevetséges vád – mondta. – Senkit nem erőszakoltam meg. Sem
most, sem tizenhárom évvel ezelőtt.
Luke egy szót sem szólt, csak átcsúsztatott az asztalon egy dossziét.
Csupán négy fénykép volt benne, mind a tizenéves Davist mutatta elég
egyértelmű helyzetben. Davis csak egyetlen pillantást vetett a képekre,
mély levegőt vett, és merev, sápadt arccal visszacsukta a dossziét.
Az ügyvédje dühödten meredt rájuk.
– Honnan szerezték ezeket? Mind manipulálva van! Nyilvánvalóan.
– Ezek eredetiek – mondta Luke. – Ezek az elsők közül valók, amelye-
ket akkor találtam, amikor átnéztük a több száz hasonló képet, amelyek a
birtokunkban vannak. –Fölemelte az egyiket, és alaposan megnézte. –
Szépen öregszik, Davis polgármester úr. Mások tizenhárom év alatt po-
cakot eresztenek. Maga ugyanolyan jó formában van, mint akkor.
Davis gyűlölködő pillantást lövellt feléje.
– Mit akar?
– Garth… – figyelmeztette az ügyvédje.
Davis ügyet sem vetett rá.
– Azt kérdeztem, mit akar?
Luke előrehajolt.
– Hogy a nyomorult élete hátralévő részében a börtönben rohadjon.
– Papadopoulos ügynök! – súgta oda Chloe, mire Luke visszaült a
székbe, de tekintetét nem vette le Davisről. – Tizenöt áldozatról beszé-
lünk. Az ön ügyfele tizenöt alkalommal létesített szexuális kapcsolatot
kiskorú lányokkal, mégpedig a beleegyezésük nélkül, elkábították őket,
és így magatehetetlenek voltak. Ha fejenként tíz évet kaphat, akkor az
élete hátralévő részét rács mögött tölti, Davis polgármester úr.
– Azt kérdeztem – sziszegte Davis összeszorított foggal –, mit akar.
– Mondd csak meg neki, mit akarsz – szólalt meg Chloe.
Luke Davis arcát nézte.
– Mondjon el mindent Toby Granville-ről! – mondta, és egy pillanatra
látta, hogy a férfi arcán félelem suhan át. Ám azon nyomban átvette a he-
lyét a megvetés.
– Meghalt–mosolygott gúnyosan. – Elég baj ez maguknak.
Luke barátságosan mosolygott, habár legszívesebben letörölte volna
Davis arcáról a vigyort.
– Így is mondhatjuk. És úgy is, hogy Granville halála után még kon-
centráltabb lesz a túlélő áldozatok haragja. Minden gyűlöletüket magára
árasztják majd. A hétből csak maga maradt. Maga bukik majd a többi hat
rohadék helyett is, Davis polgármester úr. És arról biztosíthatom, hogy a
túlélő áldozatok nagyon fel lesznek húzva, és erősen fenik majd a fogu-
66
kat magára. Magára és csakis magára. Mert maga nem halt meg. Elég baj
ez magának.
Az ügyvéd valamit súgott Davis fülébe. Davis álla megfeszült, majd
vonásai kisimultak, mintha egyszer csak felöltötte volna politikusi arcát.
– Granville volt a városi doktor. Köhögést, meghűlést, felhorzsolt tér-
deket kezelt. Csak ennyit tudok.
– Ugyan már, Davis polgármester úr! – szólalt meg Chloe. – Ennél
azért többet is tud.
Davis és az ügyvéd ismét sugdolódzni kezdtek.
– Alkut kérünk.
A nő a fejét rázta.
– Addig nem, amíg nem hallom, mit tud.
Davis ügyvédje hátradőlt.
– Akkor az ügyfelemnek semmi stratégiai előnye nem lesz.
Luke szétterítette a négy fényképet az asztalon.
– Tucatnyi van belőlük, Davis polgármester úr mindegyiken moso-
lyogva erőszakol meg egy lányt. – Még egyszer belenézett Davis szemé-
be. – Semmi stratégiai előnye nincs. Csakis a kegyelmünkben bízhat. És
ebben a pillanatban elég korlátozott mennyiségben áll rendelkezésemre a
kegyelem… Szóval ne pocsékolja tovább a drága időmet!
Davis az ügyvédre pillantott, s az biccentett.
– A klub Toby és Simon ötlete volt. Játéknak indult, de önálló életre
kelt.
– Találkozott, beszélt a klubtagokon kívül mással is?
– Nem.
– Hol követték el ezeket a nemi erőszakokat?
– Az az időjárástól függött. Amikor meleg volt, akkor kint. Ha hideg,
akkor bent.
– Hol? – kérdezte Luke ismét, most már keményebben. – Pontos hely-
színt akarok.
– Mindig más házban, attól függött, kinek nem voltak éppen otthon a
szülei.
– Előfordult valaha is, hogy olyan házba vagy épületbe mentek, amely
nem valamelyik klubtag szüleié volt? – faggatódzott tovább Luke.
– Egyszer. Mindent megszerveztünk már, hogy Tobyékhoz megyünk,
de Jared O’Brien anyja megbetegedett, ezért lemondta a partit, amit az-
nap estére szervezett. Ez azt jelentette, hogy mindannyiunk szülei otthon
maradtak, ezért másik helyre volt szükségünk. Toby talált egyet.
Luke nagyot fújt.
– Hol volt, és kié?
67
 – Nem tudom, fogalmam sincs. Toby az anyja kertészétől kölcsönzött
furgon rakterében vitt oda minket. Ablak nem volt, és az ülések mögé
egy lepedőt feszített, hogy ne lássunk ki előre. Simon hátraült, hogy sen-
ki ne leselkedhessen. És mivel Simon volt az őr, senki nem is leselkedett.
Már akkor egy eszelős rohadék volt.
– Milyen hosszú volt az út?
Valami ravasz fény villant meg Davis szemében.
– Nem emlékszem.
Chloe ingerülten fújt egyet, amiből Luke azonnal tudta, a nő is észre-
vette, amit ő.
– Szerintem pedig emlékszik rá, Mr. Davis.
– Vissza kívánok menni a zárkába – fordult Garth az ügyvédjéhez. –
Csak folytassák a keresést.
Minek a keresését? Vagy kinek a keresését?
– Bizonyára megviselte, hogy a felesége így otthagyta… – fordult hoz-
zá Luke szelíden. – Nem tudni, hol vannak a gyerekei, hogy jól van-
nak-e. Két fia van, ugye? Hét- és négyévesek. Szörnyen kicsik még ah-
hoz, hogy folyton úton, máshol legyenek. Annyi veszély leselkedik rájuk
odakint a nagyvilágban.
Davis nem eléggé összevert képén egy izom remegett.
– Maga tudja, hol a feleségem.
Luke megvonta a vállát.
– Látni akarom a feleségemet és a gyerekeimet.
– Talán el tudom intézni – mondta Luke csöndesen. –Milyen messzire
kocsikáztak el aznap éjjel?
Davis arca beesett, ahogy fagyos lett a tekintete.
– Kevesebb, mint egy órát. Egy faház volt. Fönt a hegyekben.
– Ennyi? – kérdezte Luke. – Ez korántsem elég.
– Egy istenverte faház volt, érti? – csattant fel Davis, s szeme vadul vil-
logott. – Kandalló volt benne, meg konyha. Mint az összes többi istenver-
te faházban odafönt.
– És apró-cseprő tárgyak, bármi, ami arra utalt, kié lehet?
Garth tekintete ismét fagyos lett.
– Nos, majd elmondom, amikor látom a gyerekeimet. De nem előtte.
Fogalmam sincs, miért olyan fontos maguknak az a faház, Papadopoulos
ügynök, de az, és egyelőre ez az egyetlen stratégiai előnyöm. – Felállt. –
Végeztem.
Chloe megvárta, míg kimentek a kihallgató helyiség előterébe.
– Megmondanád, mi volt ez az egész?
Luke felsóhajtott.
68
 – Granville halála előtt még azt mondta, Simon az enyém volt, de én
másé voltam. Valaki állt fölötte. Irányította. Az is lehet, hogy ő húzogatta
a szálakat.
– Vagy ő volt a társa az embercsempészetben – tette hozzá Chloe. –
Vagy nem. Annak a faháznak a tulajdonosa is lehetett. Vagy nem. – Az-
tán elmosolyodott. – De szép kör volt, Luke. Előnyhöz juttattál minket
anélkül, hogy alkuval kellett volna bohóckodnunk. Persze még így is
szükség lehet rá, de ha megoldható, az utolsó pillanatig nem játszanám
ki ezt a kártyámat.
Csak a testemen keresztül alkudozunk ezzel a seggfejjel, gondolta Luke.
– Kösz. Csak azt remélem, sikerül Mrs. Davist visszahívni ide, mielőtt
az eltűnt lányokat olyan messzire viszik, hogy sosem találjuk meg őket. –
Germanio ügynökhöz fordult, aki végignézte az egész kihallgatást. – Mit
csinált Garth éppen, amikor behoztátok?
– Telefonon beszélt a reptérrel – Germanio Chloéra nézett. – Inkább
meg se kérdezd…
Chloe a szemét forgatta.
– Hank, hányszor mondtam már neked, hogy a telefonhoz addig nem
nyúlunk, míg nincs meg az a rohadt végzés?!
Hanknek a szeme sem rebbent.
– Én mondtam, hogy ne kérdezd meg…
– Szóval, kivel beszélt? Amikor megnyomtad az újrahívást – tette hoz-
zá dünnyögve.
– Egy Kira Laneer nevű nővel. Az egyik kisebb légitársaságnál ő re-
gisztrálja az utasokat.
– Olyan a neve, mint egy sztriptíztáncosnak – húzta el a száját Chloe. –
Utánanézek, hogy Mrs. Davis és a fiúk föl-szálltak-e valamelyik gépre,
akár tegnap, akár ma. Addig a közelébe se menj Kira Laneernek, míg
nincs meg az engedély Davis telefonjára.
– Elég infód van, hogy felturbózd a végzést, és minden benne legyen,
amit csak Davis házában találunk, ami az embercsempészéshez köti? –
kérdezte Luke, és meg sem lepte, amikor a nő megrázta a fejét.
– Nem. De azért nézzetek csak szét.
– Meglesz. Pete Haywood és a csapata Granville házánál várja a hívá-
sodat. Amint a bíró odafirkantja a nevét, hívd fel Pete-et, és szólj neki,
hogy bemehet. Már majdnem három óra eltelt azóta, hogy tudjuk, a lá-
nyokat elvitték.
– Ha ki akarják vinni őket az országból, akkor jelentős előnyre tettek
szert – jegyezte meg Germanio.

69
 – Tudom – mondta Luke komoran. – Már értesítettük a parti őrséget és
a határőrséget, de amíg nincs használható személyleírásunk Granville
társáról vagy a lányokról, semmit nem tehetünk. Visszamegyek a bun-
kerbe, megnézem, mit talált Ed és a bűnügyi labor.

ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 18.45

Susannah a kórházi társalgó ablakában állt, megpróbálta kizárni a tu-

datából a körülötte lévő folyamatos nyüzsgést. Úgy tűnt, Atlanta minden
egyes rendőre hallotta, mi történt Daniellel, és eljött a családot támogat-
ni. Ajka keserű mosolyra húzódott. Ő volt a család. Én vagyok a család.
Már amennyi haszna van bármelyikünknek is belőle…
Mindenki, aki bejött, el akarta neki mondani, hogy milyen csodálatos,
milyen bátor a bátyja. Milyen tisztelnivaló. Susannah arca már fájt az
erőltetett mosolygástól, mire minden egyes kedves szavukat megköszön-
te. Alex fél órája érkezett, miután meglátogatta mostohatestvérét, Bailey-
t, így hát Susannah hagyta, hogy ő üdvözölje a látogatókat, és mondja el
újra, hogyan győzedelmeskedett Daniel ismét a gonosz ellenség fölött.
És Susannah az ablakhoz menekült. Innen láthatta a város fényeit, az
alatta elhaladó autókat, ahogy a csúcsforgalom lassanként alábbhagyott.
Ha elég erősen koncentrált, úgy érezhette, hogy otthon van New York-
ban, nem pedig itt Atlantában, egy rémálom kellős közepébe csöppenve.
Mert a duttoni út és a thích utáni nyomozás okozta adrenalinszint-
emelkedés helyét egyszer csak átvette a nyomasztó valóság. Tűvel döf-
ködték, elöl-hátul: vért vettek tőle, injekciót kapott a fenekébe, pontosan
úgy, ahogy Alex megjósolta. Az egyik jólelkű nővérke odaadta neki a kö-
penyét, mert a saját holmija mind tönkrement.
Luke főnöke, Chase Wharton kifaggatta a délután eseményeiről. A
lány a műtőben, a helikopterben már egyszer sem nyerte vissza az esz-
méletét.
Susannah úgy érezte, jobb is. A szíve majd megszakadt, ha arra gon-
dolt, milyen szörnyűségeket látott az a kislány, és miken ment keresztül.
Szíve összeszorult, amikor azokra a lányokra gondolt, akiket Granville
társa eltüntetett. Hogy mi lesz velük, ha nem találják meg őket hamaro-
san.
Nem kellett hozzá nagy képzelőerő, hogy tudja, mit fognak művelni
azokkal a lányokkal. Látta, mi a prostitúció és a nemi erőszak következ-
ménye. Közelről, személyesen. Elhalt körülötte a moraj, ahogy visszagon-
dolt egy bizonyos áldozatra. Aznap is folyt a vér. És valakit annyira
megvertek, hogy már nem lehetett megmenteni.
70
 Darcy, ne haragudj! Annyira féltem. Cserbenhagytalak. De Susannah tudta,
hogy a bocsánatkérése mit sem ér. Darcy úgysem hallja. Darcy soha töb-
bet semmit sem hall.
– Elnézést!
A kedves hang hirtelen visszarántotta a régi rémálomból ebbe a mos-
taniba. Kihúzta magát, felkészült, hogy fogadja az újabb jókívánságokat.
Egy vékony, szőke nő állt előtte.
– Felicity Berg vagyok – szólalt meg. – Az orvos szakértői csoporttól.
Susannah kinyitotta a száját, mire a nő gyorsan megpaskolta a karját.
– Senki nem halt meg – mondta dr. Berg, majd összerezzent. – Nos, ez
így nem igaz. Ami azt illeti, elég sokan meghaltak. De nem Daniel – kö-
zelebb hajolt. – És a lány sem, akit megmentett.
– Honnan tudta meg? – kérdezte Susannah. Chase és Luke hétpecsétes
titokként őrizte a lány létezését.
– Luke felhívott, elmondta, mi történt ma délután a bunkernél. Sűrű
hetünk volt, ott voltak Mack O’Brien áldozatai, most meg ezek. Nemso-
kára megérkeznek, és utána már nem lenne lehetőségem beszélni magá-
val. Csak azt szerettem volna mondani, hogy a bátyja derék ember,
imádkozom érte. És magáért is.
Kedves. Függetlenül attól, hogy Daniel mit tett, és mit nem, Susannah
sosem tagadta volna, hogy a bátyja derék ember. Elszorult a torka, s mu-
száj volt nyelnie, mielőtt bármit is ki tudott volna nyögni.
– Köszönöm.
Dr. Berg a zajos rendőrseregletre pillantott.
– Az édesanyámat tavaly műtötték ugyanitt, és a társalgó mindig tele
volt a bingós és táncházas barátaival – elhúzta a száját. – És akkor még
nem is említettem azokat a barátait, akiket a chippendale-buliból
ismert…
Susannah elmosolyodott, és dr. Berg szégyenlősen, de elégedetten
visszamosolygott rá.
– Én a kápolnába menekültem – vallotta meg dr. Berg. Ott mindig
csönd van.
Hirtelen ez tűnt a legmegfelelőbb helynek.
– Köszönöm.
Dr. Berg megszorította a karját.
– Vigyázzon magára! És ami ezeket a hangos fickókat illeti… Mind
tűzbe menne magáért, csak azért, mert maga Daniel húga. Ha bármire
szüksége van, nyugodtan kérje meg őket. Szívesen fölajánlanám, hogy
keressen meg engem. .. – elkomorodott. – De vár a munka.

71
 Engem is. Épp ezért szállt fel aznap reggel a repülőre. Még mindig val-
lomást kell tennie a tizenhárom évvel ezelőtti nemi erőszakok ügyében.
Mindenkit annyira lefoglaltak a bunkerben történt események, hogy ide-
jük sem volt megvitatni a régmúlt eseményeit. De mielőtt beszélne az ál-
lamügyésszel, muszáj fölhívnia a főnökét New Yorkban. Valószínűleg ő
is bekerül a hírekbe. Muszáj tőle hallania, nem a CNN-től megtudnia.
– Talán a maga munkája mind közül a legnehezebb, dr. Berg.
– Nem. A Luke-é a legnehezebb. Amint azonosítottuk az áldozatokat,
el kell mondania a szülőknek, hogy a lányuk már soha nem tér haza. A
kápolna a harmadik emeleten van.

PÉNTEK, FEBRUÁR 2-A, 19.00

Ki kell jutnom innen. Ashley Csorka magára szorította a törülközőt. Már

nem a betonbunker poklában volt, de ez sem jobb annál. Egy házba hoz-
ták, de ez is csak egy börtön. Még ablaka sincs ennek a szobának. Nincs
szellőzőnyílás sem, pedig… – de úgysem elég kicsi ahhoz, hogy beférjen.
Ez a ház legalább százéves. A kád régi volt, repedezett, de meglepően
tiszta.
Most már ő is tiszta, a francba is! A nő kényszerítette, hogy fürödjön
meg. Ashley papája mindig azt mondta, hogy ha valaki megtámadja,
hányja le magát – ez eltántoríthatja a támadóját. Amikor betuszkolták
őket a hajóba, nem is kellett erőltetnie azt a hányást – soha nem bírta el-
viselni a hajókat. Az apja ezt mindig furcsállta, hiszen a lánya nagyon jól
úszott.
Apu. Ashley-nek minden erejét össze kellett szednie, hogy ne bőgje el
magát. Az édesapja keresni fogja. De soha nem fog rátalálni. Ne haragudj,
apu. Hallgatnom kellett volna rád. Most már minden szigor és szabály értel-
met nyert. De már túl késő.
Kurvát csinálnak belőlem. Itt fogok meghalni. Nem. Nem adom fel! Vissza-
gondolt az édesapjára és a kisöccsére. Szükségük van rá. A csapatának is
szüksége van rá. Sírás fojtogatta. Nem itt kellene lennem. Az olimpiára kéne
készülnöm.
Ki kell jutnod innen. Bárhogyan.
Valaki már keresi őket. Hallotta, ahogy a nő beszélt az őrült orvossal.
Valami Vartanian jött a rendőrökkel. Találjatok meg minket, könyörgök!
Azon a napon arra ébredt a kábítószer okozta álomból, hogy a falhoz
van láncolva, akár egy állat. De sikerült valamit maga után hagynia, be-
lekarcolva a priccs fémkeretébe. Ez követelt ugyan némi áldozatot tőle.

72
Nyelvét végighúzta a fogán, érezte, hogy a törött metszőfoga éle egye-
netlen.
Találjátok meg a nevemet, könyörgök! Mondjátok meg apunak, hogy élek. És
találjatok meg engem! Találjatok meg minket, mielőtt túl késő lenne!

73
74
ÖTÖDIK
FEJEZET

75
 DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 19.45

Luke a bunker ajtajában állt, és ügyet sem vetett a nyilatkozatot köve-

telő riporterek kiabálására A tévétársaságok közvetítőkocsijai ott parkol-
tak az út mellett, és a terület fölött egy helikopter körözött.
Chase Wharton alig egy óra múlva kezdi a sajtótájékoztatót, amelyen
elmondja a nap eseményeit, beleértve az öt tizenéves meggyilkolását és
az eddig ismeretlen lányok elrablását. Egészen addig hírzárlat van min-
denről, kivéve O’Brien, Granville, Mansfield és Loomis megtalálását és
halálát, illetve azt, hogy egy eddig azonosítatlan őrt találtak a bunker túl-
só végében.
Öt halott, bűnös férfi. Öt halott, ártatlan lány. Édesanyja erre azt mon-
daná, a számoknak jelentésük van. Nem volt teljesen biztos benne, hogy
a mamának nincs igaza.
Mégis szerencséjük volt valamennyire, mert a kislányt és Danielt az at-
lantai kórházba szállító helikopternek sikerült még azelőtt felszállnia,
hogy az első riporterek megérkeztek volna. Reménykedtek benne, hogy
az életben maradó kislányról nem szivárog ki hír, míg föl nem ébred, és
el nem mondja nekik, pontosan mi is történt.
A sajtótájékoztató után beszállítják az öt lány holttestét a halottasház-
ba, és akkor a média azonnal lecsap a hírre. Szerencsére Chase állt köz-
vetlen kapcsolatban a médiával. Luke mindig veszélyesen közel került
ahhoz, hogy elküldje őket a büdös francba, és ez nem lenne jó ötlet.
– Bemehet, Papadopoulos ügynök – szólította meg az ajtót őrző tiszt.
Helyi motoros rendőr volt, egyike azoknak, akiket a biztonság fenntartá-
sa érdekében hívtak.
– Köszönöm. Próbálom összeszedni az energiámat – inkább a lelki
erőt… Még mindig odabent vannak, s őt várják. Öt halott lány. Muszáj
szembenézned velük. Csakhogy nem akart.
A tiszt arcára együtt érző kifejezés ült.
– Van már hír Vartanian ügynökről?
– Jól van. – Alex korábban felhívta a hírrel. Menj már be, és ess túl rajta!
Már három óra telt el azóta, hogy először belépett a bunkerbe. Ez idő
alatt elszállították a halott férfiakat a halottasházba. Megválaszolták a ri-
porterek kérdéseit, akik még mindig azt hitték, Mack O’Brien megtalálá-
sa és halála a nap szenzációja. Milyen keveset tudtak.
A francba! Mostanra Mack O’Brien rég nem hír. Valami nyakatekert
módon azonban O’Brien volt az, aki fölfedte Granville ocsmány üzelme-
it, mind a mostanit, mind a tizenhárom évvel ezelőttit.
76
 Még mindig a bunker ajtajában állt. Ne halogasd, Papa!
Mert persze halogatta. Valahányszor lehunyta a szemét, a halott Angel
üres tekintetét látta. Nem akarta még egyszer látni. Ám Luke ritkán kap-
ta meg azt, amit szeretett volna. Amint kinyitotta a bunker ajtaját, meg-
csörrent a telefonja.
– Papadopoulos – szólt bele.
– Tudom – mondta az ismerős hang szárazon. – Azt mondtad, telefo-
nálsz. De nem hívtál föl.
Luke lelki szeme előtt megjelent a telefon mellett ücsörgő édesanyja,
aki várja a híreket a fogadott fiának tekintett Danielről.
– Ne haragudj, mama. Sok dolgom volt. Daniel jól van.
– Nos, ezt én tudom, csak nem tőled – mondta az asszony megenyhül-
ten, és Luke tudta, hogy édesanyja nem haragszik. – Demi végre megér-
kezett a gyerekekért, én pedig szépen beültem a kocsiba, és bementem a
kórházba.
– Hogyan? Az autópályán? – Az édesanyja rettegett az I-75-ös úttól, fő-
ként csúcsforgalomban.
– Igen, az autópályán – jelentette ki az asszony elégedetten. – Itt ülök
az intenzív osztály társalgójában Daniel Alexével. Erős lány, ugye? Jó
lesz Danielnek.
– Szerintem is. Szóval, pontosan mit is mondott az orvos?
– Azt mondta, hogy Daniel az intenzíven van, de stabil az állapota, és
holnap már meg is látogathatod.
– Az jó. Hogyan mész haza, mama? – Édesanyja rosszul vezetett a sö-
tétben. – A testvéred eljön értem, amikor este bezárja az üzletet. Azt te-
szed, amit tenned kell, Luka, és ne idegeskedj a mama miatt. Szia.
Amit tenned kell.
– Várj! Találkoztál már Daniel húgával?
– Természetesen. A múlt héten a szülei temetésén.
– Nem, úgy értem, hogy most itt van, a kórházban.
– Ő is megsebesült? – kérdezte az asszony ijedten.
– Nem, mama. Szerintem bent van egy másik betegnél, aki szintén ma
sérült meg.
– De Daniel a bátyja – mondta az édesanyja nem titkolt ingerültséggel.
– Vele kéne lennie.
Luke visszagondolt Susannah arckifejezésére, amikor Danielt föltették
a helikopterre. A nő szenvedett, össze volt zavarodva. Csak állt ott hihe-
tetlenül magányosan.
– Ez kicsit bonyolultabb annál, mama.

77
 – Bonyolultabb!? Nincs ebben semmi bonyol… Ó, várj csak… – inge-
rültsége hirtelen elismerésbe váltott át. –Alex mondta, hogy Daniel húga
a kápolnában van. Ez jó.
Luke szemöldöke megemelkedett. A gondolat, hogy Susannah Varta-
nian a kápolnában van, valahogy nem stimmelt.
– Mindenképp mondd meg neki, hogy Daniel jól van, kérlek!
– Természetesen Lukamou – mondta az asszony csöndesen, és a becé-
zés megnyugtatta Luke háborgó lelkét.
– Köszönöm, mama. – Luke kihúzta magát, és belépett a bunkerbe. Sú-
lyos csönd ülte meg az épületet, csak időnként törte meg a fojtott beszéd
hangja. A folyosók sötétek voltak, de abban a helyiségben, ahol a helyszí-
nelők dolgoztak, szinte meg lehetett vakulni a lámpák erős fényében. Ed
Randall emberei tudták, mi a dolguk, és nagy szakértelemmel láttak
neki.
Luke lassan végigjárt, átnézett minden egyes cellát, ismét szívébe mar-
kolt az öt halott lány látványa. Az orvos szakértő már rákötötte a zacskót
a kezükre és a lábukra, a hullazsák is ott hevert szépen összehajtogatva
és a rendeltetésére várva minden holttest mellett.
Fordítsd el a fejed! De nem engedte magának. Nem érkezett idejében,
hogy megmentse őket, ám a halottaknak még mindig szükségük van rá.
Kik lehetnek? Hogy kerültek ide?Elrabolták őket, vagy ahogy Angel is, áldo-
zatok voltak már sokkal előbb, mint hogy idekerültek volna?
Luke megtalálta a lehajtott fejű orvos szakértő technikust, aki épp az
egyik lány kezét csomagolta be. A csöndben Luke hallotta a férfi néma
zokogását, amitől az ő szíve is majd megszakadt.
– Malcolm… – szólalt meg Luke.
Malcolm Zuckerman megmerevedett, majd óvatosan visszaengedte a
lány kezét a teste mellé. Amikor fölnézett, könnyek csillogtak a szemé-
ben.
– Sok szarságot láttam már ezen a munkahelyen, Papa, de ilyet… még
hasonlót sem soha. Nem lehet több harminc kilónál. A kezemben maradt
a haja… – suttogta rekedten. – Milyen állat művelhet ilyet?
– Nem tudom. – Luke sok ilyen áldozatot látott már, túl sokszor, és ő
is föltette magának ezt a kérdést, túl sokszor. ..–Az ujjlenyomatokat le-
vetted?
– Igen. Trey már el is vitte őket a laborba. Ő viszi a hat halott ürgét is a
hullaházba – mondta Malcolm keserű mosollyal. – Ő nyert az érmefeldo-
básban.
– Hülye mázlista. Átfuttatjuk az NCMEC rendszeren a lányok ujjle-
nyomatait, és drukkoljunk, hogy szerepeljenek a bejelentett eltűnések kö-
78
zött. – Az NCMEC adatbázisában szerepeltek az eltűnt gyerekek ujjle-
nyomatai is, már ha volt egyáltalán ujjlenyomat tőlük. Oly sok szülő ter-
vezi el, hogy ujjlenyomatot vetet a gyerekétől, aztán különféle okokból
mégsem lesz belőle semmi. Luke addig nem nyugodott, amíg a testvére,
Demi, mind a hat gyerekének le nem vetette az ujjlenyomatát. Ez a legke-
vesebb, amit megtehetett, hogy védje az övéit.
– Drukkoljunk. Mikor vihetjük ki innen ezeket az áldozatokat?
– Háromnegyed óra múlva. Esetleg egy óra. Chase sajtótájékoztatója
után – Malcolm kifújta a levegőt, visszatért a megszokott hangnemhez. –
Chase lassan igazi híresség lesz. Ez már a… harmadik sajtótájékoztatója
a héten, nem?
– Ha az összes sajtótájékoztatót beleszámítjuk, amelyet az O’Brien-ügy
miatt kellett tartani, akkor ez a negyedik lesz.
Malcolm a fejét rázta.
– Tiszta őrültekháza ez a hét.
– Az egész csapatnak. Szólok, hogy mikor lehet kivinni a holttesteket.
– Luke! – Ed Randall szólt be fojtott hangon. – Gyere ide gyorsan!
Luke az egyik üres priccskeret mellett guggolva találta a helyszínelő
labor vezetőjét. A matrac a földön, egy kiterített fóliára helyezve.
– Mi az? – kérdezte Luke.
Ed fölnézett, a szeme csillogott.
– Egy név, legalábbis egy darabja. Gyere, és nézd meg!
– Egy név? – Luke odaguggolt, ahova Ed irányította a zseblámpa fé-
nyét. Valaki egy nevet karcolt a fémbe, épp hogy felkaparva a rozsdaré-
teget. – Ashley – suttogta Luke. – Ashley Os… csak ennyit írt. Osborne,
Oswald? De kezdetnek megteszi.
– Szerintem Ashley el akarta rejteni az írást, mert valamivel összeke-
vert porból készült sárral takarta el.
– Valamivel? – kérdezett vissza Luke felhúzott szemöldökkel. – Mivel?
– Majd megtudom a teszt után – mondta Ed –, de valószínűleg vizelet-
tel. Legalább három másik áldozatot is tartottak itt, Luke. A matracaikat
friss vizelet itatta át.
Luke-ot az orra már ellátta ezzel az információval.
– Szerinted tudunk DNS-mintát szerezni valamelyik matracból vagy
ebből a sárból, amelyet az Ashley nevéről kapartál le?
– Nagy valószínűséggel. Mind pubertás után voltak, így sokkal köny-
nyebb lesz.
– Miért?
– Mert a vizeletben található DNS a nyálkahártya sejtjeiből származik,
nem magából a vizeletből. Már be is küldtem a mintákat a laborba meg-
79
vizsgálni. – Ed a sarkára nehezedett. – Mielőtt tovább kérdeznél, hogy
van Daniel?
– Jól van. Holnap már meg lehet látogatni.
– Hála istennek. Látott bármit is Daniel ma délután, mielőtt meglőtték
volna?
– Majd megkérdezzük, amint fölébredt. Még mit találtatok idebent?
Chase sajtótájékoztatója fél óra múlva kezdődik, kell neki a friss infó.
– Találtunk egy dobozt tele előre töltött infúziós zacskóval, egy doboz
fecskendőt, egy régi hordágyat és egy infúziós állványt.
Luke összevonta a szemöldökét.
– Mi ez? Valami kórház? Ennek semmi értelme. Ezeket a lányokat mo-
csokban tartották, és úgy néznek ki, mint akik már hetek óta nem kaptak
rendes ételt.
– Csak mondom, mit találtunk – mondta Ed. – Van még nyolc fegyve-
rünk, hét mobiltelefonunk, két házilag barkácsolt késünk, egy zsebké-
sünk meg egy hátborzongató szikekészletünk.
– És mi a helyzet a mobilokkal?
– Leszámítva Daniel, Alex és Loomis telefonját, mindegyik nem névre
szóló, eldobható darab. Kiírtam az összes bejövő és kimenő hívást a hí-
váslistákról.
Luke átnézte Ed jegyzeteit.
– Mansfield és Loomis is kapott SMS-t Mack O’Brientől – felpillantott.
– Idecsalta őket.
– Csak egyetlen hívás lóg ki a sorból. Granville hívott egy számot,
amelyik egyetlen másik listán sem szerepel.
Úgy fél órával azután telefonálhatott, hogy Mansfield megkapta Mack
O’Brien üzenetét.
Luke szeme összeszűkült.
– Fölhívta a társát.
Ed bólintott.
– Szerintem is.
– Ez sokkal több, mint amire számítottam. Felhívom Chase-t, és tájé-
koztatom. Utána elmegyek Granville házához. Pete Haywood elkezdi a
házkutatást, amint Chloe aláíratta a kutatási végzést. Akkor este tízkor
találkozunk Chase konferenciatermében.
– Papadopoulos ügynök! – hallatszott a sürgető kiáltás az ajtóból, csak
úgy visszhangzott az üres folyosón. Luke és Ed a kijárathoz rohant, ahol
az őrt álló tiszt magához intette őket. – Sürgős hívás Haywood ügynök-
től. Toby Granville háza lángokban áll.

80
 ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 20.00

Susannah egyedül üldögélt a kápolna csöndjében, és végre nyugodtan

átgondolhatta, mit érez, és már tudta, mit kell tennie. Igazából már azóta
tudta, hogy aznap reggel New Yorkban fölszállt a repülőre. Tanúskodni
fog, kiáltó szó lesz a többiek helyett is. Nem nyugszik, amíg az igazság
napvilágra nem kerül, akármekkora árat kell is fizetnie érte.
Mert biztosan nagy ára lesz, ám amit cserébe kap, időközben nagyot
csökkent. Reggel arra készült, hogy több emberrel kell szembenéznie
majd a vádlottak padján. Most, hogy leülepedett a por, csak egyetlen fér-
fi lesz ott. Garth Davis polgármester az egyetlen, aki életben van még Si-
mon klubjából. Az egyetlen ember, aki szembenéz majd azokkal, akiknek
az életét tönkretette.
Egyetlenegy. De a fizetendő ár egy leheletnyit sem csökkent. Az élete,
a munkája… minden örökre megváltozik. Ennek ellenére tanúskodni fog
azért a másik tizenöt nemi erőszakot elszenvedett áldozatért, akiknek az
életéből talán kimaradt volna mindaz a szenvedés, ha ő annak idején be-
szél. Azért az öt lányén, akiket Luke holtan talált a bunkerben. És azo-
kért is, akik eltűntek. Az ismeretlen nevű lányért, aki úgy nézett föl rá,
akár egy istenre. És magadért is, Susannah?
– Igen – suttogta maga elé. – Magamért is – az önbecsülésemért. Vissza
akarom kapni az önbecsülésemet.
– Elnézést! Leülhetek ide?
Susannah felkapta a fejét. Egy sötét hajú, átható tekintetű, magas nő
állt előtte, és a kezében akkora retikült tartott, mint Susannah válltáskája.
Senki nem tartózkodott a kápolnában, csak ők ketten. Máshol is volt
hely. Susannah nyitotta volna a száját, hogy nemet mondjon, de a nő sze-
mében volt valami, ami megállította. Talán társaságra van szüksége, gon-
dolta Susannah, és némán bólintott.
Barackillat csiklandozta Susannah orrát, ahogy a nő leült mellé, és az
ölébe helyezte a retiküljét. Valahogy ismerősnek tűnt. Már találkoztam
vele.
– Katolikus, kedvesem? – kérdezte a nő. Erősen idegen kiejtéssel be-
szélt, s hangjában meglepettség bujkált. Susannah követte a nő tekintetét
a rózsafüzérhez, amelyet a kezében szorongatott.
– Igen. – A szülei legnagyobb bánatára, és annyi évvel ezelőtt épp ez
volt a lényeg. – Az emelvény mellett találtam a rózsafüzért. Arra gondol-
tam, senki nem bánja, ha használom.

81
 – Fogadja el az enyémet – mondta a nő, és beletúrt a hatalmas retikül-
be. – Nekem kettő van. – Kelet-európai. Vagy… görög. Hirtelen minden
értelmet nyert.
– Ön Mrs. Papadopoulos – suttogta Susannah. Luke édesanyja. – Eljött
a szüleim temetésére.
– Valóban. – Kivette Susannah kezéből a templomi rózsafüzért, és a te-
nyerébe helyezte a sajátját. – Hívjon csak Papa maminak. Mindenki így
hív.
Susannah ajka széle megemelkedett. Valahogy úgy érezte, Luke ma-
mája a nemet nem fogadja el válaszként.
– Köszönöm szépen.
– Nagyon szívesen. – Mrs. Papadopoulos előhúzott egy másik rózsafü-
zért a retikülből, és imádkozni kezdett. –Nem imádkozik a bátyjáért? –
kérdezte hirtelen.
Susannah lesütötte a szemét.
– De igen, persze.
De nem imádkozott, igazából nem. Erőért fohászkodott, hogy meg
tudja tenni, amit kell. Bármekkora árat kell is fizetnie érte.
– Daniel túl van az életveszélyen – szólalt meg Mrs. Papadopoulos. –
Rendbe jön.
Köszönöm. A szíve suttogta az imát, amelyet az esze nem tudott megfo-
galmazni.
– Köszönöm – suttogta Luke édesanyjának, és még mindig magán
érezte az asszony fürkésző tekintetét
– Bonyolult – mondta végül Mrs. Papadopoulos. – Szóval miért van itt,
Susannah?
Susannah összevonta a szemöldökét. Kíváncsi nőszemély.
– Mert itt csönd van. Muszáj gondolkodnom.
– Miről?
Susannah fölemelte hűvös tekintetét.
– Ez nem tartozik önre, Mrs. Papadopoulos.
Azt várta, hogy a nő hátrahőköl. Ehelyett azonban kedvesen elmoso-
lyodott.
– Tudom, kedvesem. De azért megkérdezem. Daniel a családomhoz
tartozik. És ön Daniel családja – vállat vont. – Ezért megkérdezem.
Susannah szemét hirtelen elkezdték égetni a könnyek, és ismét leszeg-
te a fejét. Torka elszorult, ám a szavak mintha maguktól buktak volna ki
belőle.
– Válaszúthoz érkeztem.
– Az élet tele van válaszutakkal
82
 – Tudom. De ez nagy döntés lesz – az életem, a karrierem. Az álmaim.
Mrs. Papadopoulos ezen mintha elgondolkodott volna.
– Ezért jött el a templomba.
– Nem. Igazság szerint azért, mert itt csönd van. – Ide menekült. Egy-
szer régen szintén a templomba menekült, miután elkövette azt a szé-
gyenteljes dolgot…
Akkor gyűlölte magát, annyira szégyenkezett, hogy még meggyónni
sem merte. De akkor is a templomba menekült, és valahogy megtalálta
magában az erőt, hogy továbblépjen. Hogy valami olyat tegyen, ami leg-
alább megközelíti a helyes lépést. Ma viszont megteszi az egyetlen helyes
lépést. Ezúttal nem fordul vissza. Ezúttal visszaszerzi az önbecsülését.
Luke édesanyja csak nézte a rózsafüzért, amelyet Susannah a kezében
tartott.
– És békét lelt.
– Amennyire… – megérdemlem. – Amennyire ez elvárható. – A békénél
többet lelt, megtalálta magában az erőt, és a kettő közül most az erőre
lesz szüksége.
– Amikor bejöttem ide, azt hittem, kedvesem, hogy orvos. – Luke ma-
mája meghuzigálta Susannah orvosi köpenyét. – Mi lett a ruháival?
– Tönkrementek. Az egyik nővér adta kölcsön a váltóruháját, míg szer-
zek valamit, amit fölvehetek.
Mrs. Papadopoulos két kezébe kapta hatalmas retiküljét.
– És hol van a bőröndje? Elmegyek a ruháiért, és behozom őket. Ma-
radjon csak Daniel mellett.
– Nincs másik ruhám… izé, nem hoztam magammal.
– Lejött ide egészen New Yorkból, és egy árva ruhát sem hozott magá-
val? – az asszony szemöldöke magasba szökött, és Susannah úgy érezte,
ezt meg kell magyaráznia.
– Hirtelen ötlettől vezérelve jöttem el ma reggel.
– Hirtelen ötlet… – az asszony a fejét rázta. – Bonyolult. Szóval nem is
tervezte, hogy marad?
– Nem. Megyek haza… – Susannah összevonta a szemöldökét, hirtelen
nem is tudta, mit mondjon, és ettől kezdte magát kényelmetlenül érezni.
– Várom, hogy az egyik beteg fölébredjen. Amikor jól van, haza is me-
gyek.
Mrs. Papadopoulos felállt.
– Nos, ilyen ruhában nem mehet sehova. Még cipője sincs. – Ez igaz
volt. Susannah kórházi papucsot viselt. –Adja meg a méreteit, kedvesem.
Az unokám ruhaboltban dolgozik a bevásárlóközpontban. Divatosan öl-
tözik. Szép holmikat vesz majd. – Susannah is felállt.
83
 – Mrs. Papadopoulos, nem kell… – Az asszony szeme figyelmeztetőn
villant, és Susannah azonnal visszakozott. – Papa mami, ezt egyáltalán
nem kell megtennie.
– Tudom – Mrs. Papadopoulos lenézett rá, s Susannah már látta, a fia
honnan örökölte azt a feketén izzó, átható, mindent látó tekintetet. – Da-
niel Alexe elmondta nekem, mit tett azért a lányért, akit megmentett.
Susannah összevonta a szemöldökét.
– Azt hittem, erről senki nem tudhat.
Mrs. Papadopoulos vállat vont.
– Már el is felejtettem a kislányt… – majd kedvesen elmosolyodott. –
Kedvesem, önnek sem kellett megmentenie.
Susannah nagyot nyelt. Vért vettek tőle, szövetmintát tenyésztésre, és
tudta, minden lehetséges vizsgálatot elvégeznek, hogy meggyőződjenek
arról, egészséges-e. Ám még így is lehetséges, hogy drágán megfizet
azért, amit ma tett.
A kislány azonban sokkal nagyobb árat fizetett azért, amit ő annyi év-
vel ezelőtt nem tett meg.
– De meg kellett mentenem. Tényleg meg kellett.
– Akkor viszont nekem is – jelentette ki Mrs. Papadopoulos olyan ked-
vesen, hogy Susannah szemébe könnyek szöktek. – Tényleg meg kell
tennem. Szóval csak köszönje meg, és hagyja, hogy meglegyen a mai
napi jó cselekedetem.
Susannah nagyon is megértette a jó cselekedet lényegét.
– A méretem XS – mondta. – És köszönöm szépen. –Luke édesanyja
erősen magához ölelte, majd magára hagyta a kápolna csöndjében.
Susannah kihúzta magát. Ma reggel megtette, amit meg kellett tennie,
amikor megtalálta a dobozt. Délután is megtette, amit kellett, amikor
megmentette a kislányt attól, hogy elvérezzen. És este is megteszi, amit
kell. Daniel főnöke megadta neki Chloe Hathaway telefonszámát. Az ál-
lamügyész emel majd vádat Simon klubjának egyetlen túlélő tagja ellen.
Susannah felkapta a táskáját, és kiment a kápolna biztos menedékéből.
Rengeteg dolgot kell még elintéznie. Muszáj telefonálnia. Vissza kell sze-
reznie az önbecsülését. Ám először te kell mennie a kislányhoz.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 20.00

– Készen vannak – mondta Rocky.

Bobby fölnézett a számítógép-képernyőt megtöltő személyzeti adat-
lapból, és legyűrte a feltoluló ingerültséget, ahogy meglátta Rockyt, aki
mindent kockára tett. Magamnak kellett volna kimennem a folyóhoz. Most
84
Bobby kénytelen lesz új orvost keresni, aki majd elkészíti az egészségügyi
igazolásokat az ezután érkező szállítmányokról, meg egy új zsarut, aki
beépül a duttoni seriff hivatal munkatársai közé.
Legalább Chilinek sikerült. Végre. A radaron ott villogtak a tűzoltóál-
lomásokat jelző pontok, ahonnan kiküldték a szabad járműveket Gran-
ville házához. A Mansfieldé lesz a következő. Ki tudja, milyen terhelő bi-
zonyítékokat tartottak otthon?
Meg kell védenie a vállalkozást. És ma este pénzt kell csinálnia.
Bobby végignézett a falnál sorakozó öt lányon. Kettő közülük vado-
natúj áru, egyenesen a bunkerből, s most tiszták voltak, csinosan felöl-
töztetve, bemutatásra készen.
A másik három már vén róka. Mind lesütötte a szemét. Mind reszke-
tett, ketten annyira, hogy még a fülbevalójuk is csilingelve hintázott. Jó.
Ha félnek, az jó.
Bobby már előre tudta, mi lesz az esti biznisz eredménye Haynes az
egészséges, napbarnított bőrű, igazi amerikai szőkeségeket kedveli.
Bobby a külföldi importáruk folyamatosan bővülő piacán erre a rétegre
specializálódott. Az ügyfelek náluk igazi amerikai árut találnak.
– Haynesnek szőke kell. Ashley, ugye?
– Nem. – A szőke lány elhúzódott, a többiek pedig megkönnyebbülten
föllélegeztek. – Kérem, ne…
Bobby elégedetten vigyorgott.
– Rocky, mi Ashley otthoni címe?
– A családja Floridában, Panama Cityben lakik. 721 Snowbird Drive –
válaszolta Rocky azonnal. – Az anyja két éve halt meg, az apja éjszakai
műszakot vállal. Most, hogy a lánya „elszökött”, az apa bébiszittert foga-
dott, hogy vigyázzon a kisfiúra, míg ő dolgozik. Ashley öcsikéje éjjelente
néha kisurran, hogy a haverokkal a…
– Ennyi elég is lesz – mondta Bobby, amikor a szőke lány sírva fakadt.
– Mindent tudok a családodról, Ashley. Egyetlen ballépés, egyetlen elé-
gedetlen ügyfél, és valaki meghal odahaza. Fájdalmas halállal. Te akar-
tad a nagy kalandot, most megkapod. Szóval hagyd abba bőgést! Az
ügyfelek mosolygós lányokra vágynak. Rocky, vidd ki őket innen! Dol-
gom van.
Bobby újra kinyitotta az adatlapokat, és belemélyedt az egyik ígéretes
orvosjelölt életrajzába, ám hirtelen megcsörrent a mobilja. Azon a szá-
mon keresték, amelyet a kapcsolattartóknak és az informátoroknak adott
meg, azoknak, akiket meg lehetett győzni, hogy Bobbynak dolgozzanak,
mert tettek pár igen csúnya dolgot a múltban, amit titokban akarnak tar-
tani.
85
 Az információ hatalom. Bobby szerette a hatalmat. A bejövő hívás egy
atlantai számról érkezett.
– Halló.
– Mondta, hogy hívjam fel, ha bánni történik a kórházban. Most tör-
tént.
Pár másodpercbe beletelt, mire Bobby azonosította a hangot. Ó, igen.
Jennifer Ohman, a drogos intenzíves nővér. A legtöbb informátor drogo-
zik. Vagy szerencsejáték-függő. Vagy szex függő. Bármi volt is azonban
a titkos szenvedélyük, az eredmény ugyanaz lett.
– Na, folytasd csak! Nem érek rá egész nap.
– Két személyt hoztak be mentőhelikopterrel Dutton-ból. Az egyik Da-
niel Vartanian különleges ügynök.
Bobby hirtelen kihúzta magát. Azt, hogy Vartaniant meglőtték, tudta a
lehallgatott rendőrségi beszélgetésből, azt is, hogy Loomis, Mansfield,
Granville és Mack O’Brien meghalt, meg egy őr, akit nem tudtak azono-
sítani. Feltűnő módon azonban senki egy szót sem ejtett arról, hogy a
rendőrség további holttesteket talált volna a bunkerben.
– És ki a másik?
– Egy lány, nem tudták azonosítani, tizenhat vagy tizenhét éves lehet.
Kritikus állapotban volt, de túlélte a műtétet.
Bobby lassan felállt, a kavargó, fortyogó düh helyét fagyos rémület
vette át.
– És?
– Stabilizálták az állapotát. A létezését titokban tartják, az ajtaját napi
huszonnégy órában őrzik.
Bobby mély levegőt vett. Rocky határozottan állította, hogy az összes
lány, akit hátrahagytak, meghalt. Szóval vagy egy modern kori Lázár ez
a lány, vagy Rocky hazudott. Akármi történt is, Rocky nagyon elszámí-
totta magát…
– Értem.
– Van más is. Két másik személy érkezett a mentővel, egy férfi és egy
nő. Bailey Crighton volt az egyik. Ő az, aki egy hete tűnt el.
– Tudom, kicsoda. – Granville, te seggfej. Rocky, te vadbarom. – És a férfi?
– Valami tábori lelkész. Beasley. Nem, Beardsley. Ennyi. Mindkettőjük
állapota stabil. Ennyit tudok. – A nővér habozott, folytassa-e. – Ezzel
kvittek vagyunk, ugye?
Most már akkor három személyt kell semlegesíteni, és nem lesz elég
egyetlen nővér, habár Jennifer ettől még értékes munkaerő marad.

86
 – Nem, attól tartok, ez nem így működik. Azt akarom, hogy a lány
meghaljon. Mérgezd meg, fojtsd meg, nem érdekel. Nem akarom, hogy
fölébredjen. Érted?
– De… Nem. Ezt nem teszem meg.
Mind ezt mondja az elején. Egyeseket kicsit jobban meg kell böködni,
mint a többieket, de a végén ugyanaz az eredmény. Mind azt teszi, amit
parancsolnak neki.
– Dehogyisnem.
– De képtelen vagyok rá – mondta a nővér irtózattal a hangjában. Ezt is
mind mondja.
– Nézzük csak… – a nővér adatlapja elég alapos volt. Bobby zsaruja
odabent az atlantai rendőrkapitányságnál jó munkát végzett, mint min-
dig. – A lánytestvéreddel élsz. A fiad az apjával lakik, mert elvesztetted a
felügyeleti jogot. Hagytad, hogy a férjed elvigye a gyereket cserébe azért,
hogy ne fedje fel a kis titkodat. Milyen kedves tőle. Nem figyelheted őket
egész álló nap, kedvesem…
– El… elmegyek a rendőrségre – mondta a nővér, ahogy a kétségbe-
esés félresöpörte a félelmeit.
– És pontosan mit is mondasz nekik? Hogy rajtakaptak a kórházból lo-
pott gyógyszerekkel, amiket használtál és eladtál, de a rendőröm elenge-
dett, és most egy csúnya gonosztevő zsarol vele? Ugyan, mit gondolsz,
meddig tarthatod meg az állásod, ha kiderül az igazság? Abban a pilla-
natban, hogy a rendőröm elengedett egy figyelmeztetéssel, az enyém let-
tél. Még ma éjjel megölöd a lányt, különben holnap ilyenkorra valaki
meghal a családodból. Minden egyes halogatással töltött nap egy család-
tagod életébe fog kerülni. Most pedig menj, és csináld, amit mondtam!
Bobby letette a telefont, majd tárcsázni kezdett.
– Paul, én vagyok az.
Egy levegővételnyi némaság következett, majd halk füttyentés.
– Rohadt nagy szarban vagytok odalent.
– Komolyan?! – dörrent rá Bobby ingerülten. – Észre se vettem. Nézd,
szükségem van rád. A szokásos fizetség, a szokásos módon-Paul hasznos
ember, értelmes zsaru, kiterjedt, megbízható hírhálózattal. Semmi erköl-
csi megfontolás nem hátráltatta, ahhoz volt megingathatatlanul hűséges,
aki épp a legtöbbet ajánlotta. – Éjfélre tudni akarom, ki dolgozik a Gran-
ville-ügyön a Georgiai Nyomozóhivatalban, egészen a legutolsó admi-
nisztrátorig.
– Vagy a szemetet ürítő takarítóig. Ja, értem én.

87
 – Akkor jó. Tudni akarom, melyik helyi erők támogatják őket, és van-e
közöttük valaki annyira mélyen, hogy besúgó legyen. Tudni akarom
minden lépésüket…
– Még azelőtt, hogy ők maguk tudnák – fejezte be Paul a mondatot. –
Ezt is értem. Ennyi?
Bobby azt a fényképet nézegette, amelyet Charles hagyott neki délután
olyan jól kigondolt utolsó döfésként. A képen a merev arcú Susannah
Vartanian állt a bátyja mellett a szüleik temetésén. Rocky hülyesége mi-
att el kell halasztania a Susannah-val való leszámolást. De amint az üz-
letre leselkedő összes veszélyforrást semlegesítették, eljön Susannah ide-
je.
– Egyelőre ennyi, de állj készenlétben. Várom a hívásod. És igyekezz.
– Előfordult valaha is, hogy nem igyekeztem? – Paul meg sem várta a
választ, úgy tette le a telefont.
– Rocky! Gyere be!
Rocky léptei csak úgy dübörögtek a lépcsőn.
– Mi a baj?
– Minden. Van egy kis pluszmunkám a számodra. Ideje helyrehozni,
amit elcsesztél.

88
89
HATODIK
FEJEZET

90
 DUTTON, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 20.20

Luke kipattant a kocsiból, és azonnal ott termett Pete Haywood ügy-

nök mellett, aki komoran figyelte, ahogy dr. Toby Granville háza és vele
együtt minden bizonyíték porrá ég. A lányok bárhol lehetnek, és most a
Granville társához elvezető nyomok mind semmivé lesznek.
– Mi a büdös franc történt itt? – kérdezte Luke, de Pete nem válaszolt.
Meg sem mozdult, csak nézte a lángokat, mintha megdelejezték volna. –
Pete! – Luke megragadta munkatársa karját, ám ijedten hőkölt hátra,
amikor Pete megperdült, ökölbe szorított kezet maga mellett tartva.
Luke kezét maga elé nyújtva egy lépést hátrált.
– Hé, Pete! Csak én vagyok az. – Luke csak most vette észre Pete sötét
szemében az elkeseredést… és a kötést, amely Pete halántékától a férfi
fényes, kopasz, ébenfekete feje búbjáig húzódott. – Mi a franc történt?
Pete a fejét rázta.
– Nem hallak – üvöltötte. – A fülem még mindig cseng. Bomba rob-
bant, Luke. Mindhármunkat jó három méterre hajított, mintha csak bal-
safából lettünk volna.
Pete Haywood százkilencven centi magas volt, és legalább száz kiló.
Luke el sem tudta képzelni azt a puszta erőt, amely képes ekkora férfit
elrepíteni. Pete kötését máris átitatta a vér.
– Össze kell varrni a sebed – üvöltötte Luke.
– A mentők először másokon segítenek. Egy fémdarab eltalálta Zach
Grangert. – Pete nagyot nyelt. – Lehet, hogy elveszítette az egyik szemét.
Nemsokára itt van érte a helikopter, amelyik beviszi a kórházba.
Ez kezd egyre rosszabb lenni.
– Hol van a tűzszerész? – kiáltotta Luke.
– Még nincs itt. A helyi tűzoltóparancsnok ott áll a kocsijuk mellett.
Luke szemöldöke magasba szökött, amikor meglátta a parancsnok
mellett álló férfit.
– Corchran is itt van?
– Úgy negyedórával azután ért ide, hogy kiment a hívásunk.
Luke a kocsijához vezette Pete-et, el a fürkésző tekintetektől.
– Ülj le, és mondd el, mi történt, és nem kell üvöltened. Én nagyon is
jól hallak.
Pete fáradtan oldalvást berogyott az anyósülésbe.
– Vártuk Chloe hívását, hogy aláírták a végzést. Senki nem ment se be,
se ki azóta, hogy megérkeztünk. Chloe háromnegyed nyolckor telefonált,

91
és mi bementünk. Kinyitottam az ajtót, és elszabadult a pokol. Szó sze-
rint.
Luke a homlokát ráncolta.
– És mi a helyzet Mansfield házával?
– Nancy Dykstra ott vár a csapatával Mansfield háza előtt. Ahogy fel-
álltam a földről, fel is hívtam, és szóltam, hogy be ne menjenek. Most
várják a tűzszerészeket, ők majd megnézik, hogy a mi kis piromániásunk
azt a házat is megbuherálta-e.
– Nagyon előrelátó voltál. Granville feleségét láttátok?
– Ha bent volt is a házban, nem jött ki, amikor felszólítottuk rá. Zach
és a többiek negyed hatkor értek ide, és minden kijáratot figyeltek.
– Rendben. Szóval akárki helyezte is el a bombát, egy óra harminc-
nyolc és negyed hat között tette.
Pete összevonta a szemöldökét.
– És miért pont egy harmincnyolc?
– Granville akkor hívta fel azt a személyt, aki a gyanúnk szerint a tár-
sa. A médiához egészen negyed hatig nem jutott el a hír, hogy Granville
meghalt. Egyedül Granville társa tudhatta, hogy a pasas nem hagyta el a
bunkert a többiekkel.
– És a társa nyilvánvalóan tartott tőle, hogy Granville köpni fog, ha el-
kapják, vagy attól, hogy terhelő bizonyítékot hagyott maga után a ház-
ban. Ezért inkább felrobbantotta. És most mi lesz?
– Most szépen összevarratod azt a kemény fejedet. Hadd vegyem át
innentől. Tízkor találkozunk Chase-nél. Csatlakozz hozzánk, ha teheted.
Ha nem, akkor próbálj betelefonálni. – Bátorítón megszorította Pete vál-
lát, majd elindult Corchran és a parancsnok felé.
Félúton járt, amikor a két férfi elé ment.
– Amint meghallottam az első rádiós segélyhívást, amely kiment a tűz-
oltó- és mentőcsapatoknak, azonnal jöttem – szólalt meg Corchran.
– Köszönjük – mondta Luke Corchrannak. – Ezt nagyra értékelem. –
Ekkor a tűzoltóparancsnok felé fordult. – Papadopoulos ügynök vagyok
a Georgiai Nyomozóhivataltól.
– Trumbell parancsnok. Kívülről igyekszünk megfékezni a tüzet. A
robbanások miatt nem küldtem be az embereimet. Nem szeretném, ha
további vezetékekbe botlanának.
– Szóval vezetékes indítószerkezetes bomba volt? – kérdezte Luke.
– A tűzszerész majd megmondja, de a bejárati ajtón egy vezetéket lát-
tam a belső kilincsre erősítve, olyan tizenöthúsz centire lelógva. Egészen
egyszerű megoldásnak látszik. Az ajtó kinyílik, a vezeték megfeszül, a

92
bomba felrobban. Mire kiértünk, már rendesen szétterjedt a tűz. Esküdni
mernék, hogy a nyomozótok szétöntözgetett égésgyorsítót is talál majd.
– Értem. Nézze, Granville nős ember. Szerintünk a felesége nem volt a
házban.
– Haywood is ezt mondta. – Trumbell a válla fölött hátranézett a lán-
gokra. – Ha odabent van… Nem kockáztathatom meg, hogy valakit be-
küldjek érte.
Mintha csak a férfi szavait akarta volna igazolni, hatalmas robaj hallat-
szott, és mindenki ösztönösen behúzta a fejét, kivéve Trumbellt, aki rádi-
óval a kezében rohanni kezdett a ház felé, és az embereinek üvöltözött,
hogy vonuljanak vissza.
– Szerintem beszakadt valahol a plafon – jegyezte meg Corchran.
És maga alá temetett mindent, ami elvezette volna őket Granville tár-
sához.
– Basszus! – sziszegte Luke.
Corchran az út végébe mutatott.
– Már gyűlnek a keselyűk.
Két híradós kocsi közeledett.
– Hab a tortán – dörmögte Luke. – Hát… köszönöm, hogy kijött ma
este. Tudom, hogy Dutton nem a maga körzete.
Corchran zavartnak tűnt.
– Nem, nem az, de a duttoni rendőrség eléggé… szétesett.
– A seriff és a helyettese meghalt, szóval azt hiszem, ez enyhe kifeje-
zés.
– Ha szüksége van a segítségünkre, hívjon fel, de én nem szeretném ki-
húzni a gyufát az igazságszolgáltatásnál.
– Köszönöm. Úgy gondolom, a kormányzó ebben a pillanatban nevezi
ki az új seriffet, szóval remélhetőleg valamennyire helyreáll a rend Dut-
tonban. Most pedig ki kell jelölnöm a helyszínt lezáró vonalakat.
Corchran metsző pillantást vetett a közvetítő kocsik felé.
– Jó messze jelöljék ki.
– Erre mérget vehet.
Luke visszataszigálta a riportereket a személyes biztonságukra és per-
sze az oltásban résztvevők biztonságára hivatkozva. Elviselte az itt-ott
felhangzó fojtott személyeskedéseket, és büszke volt magára, hogy egyik
riporternek sem szólt vissza. Egy járőrt hívott oda, hogy vigyázzon, sen-
ki ne lépje át a helyszínelést jelző határvonalat. Egyszer csak rezegni kez-
dett a telefon a zsebében.
Összevont szemöldökkel bámulta a 917-es körzetszámot, és egyszer
csak eszébe jutott, hogy ez csak Susannah manhattani mobilszáma lehet.
93
Remélem, nem halt meg a kislány. Granville beomlott házára nézett. Lehet,
hogy csak ő maradt nekünk.
– Susannah, miben segíthetek?
– Fölébredt a lány. Beszélni nem tud, de fent van. Köszönöm.
– Ott leszek, amint csak tudok.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 20.45

– Vár a tánc, Ashley – mondta Rocky, ahogy nyitotta az ajtót. – Mr.

Haynes már…
Rocky belépett Ashley cellájába, és a sokktól hirtelen gondolkodni sem
tudott. Aztán elöntötte a fortyogó, gyilkos düh, és odarohant a földön
összekucorodva fekvő Ashley-hez.
– Mi a faszt műveltél? – üvöltötte Rocky, és megragadta Ashley-t a
maradék hajánál fogva. – Azt isten verjen meg, te meg mit műveltél?
Ashley ajka csupa vér volt, mert egészen átharapta a bőrt. A fejbőre ki-
vörösödött, és legalább nyolc, érményi kopasz folt éktelenkedett rajta. A
kis kurva tövestül tépte ki a saját haját.
Ashley szemében könnyek ültek, de a tekintete dacosan villogott.
– Szőkét akart. Már nem vágyik rám?
Rocky arcul csapta a lányt, aki a földre rogyott.
– Mi a francot…? – Bobby megtorpant mögötte. – A rohadt életbe!
Rocky csak bámulta a kopasz foltokat, és alig kapott levegőt.
– Kitépkedte a saját haját. Így nem fog kelleni Haynes-nek.
– Akkor a többiek közül kell választania.
Bobby nem örült. Ami azt jelentette, hogy Rocky megfizet érte.
– Azt akarod, hogy odaadjam az egyik őrnek?
Bobby összeszűkült szemmel vizsgálta a lányt.
– Még nem. Nem akarom, hogy összeverjék, csak annyit, hogy szolgá-
latkész legyen. Tegyétek be a lyukba. Sem ételt, sem vizet nem kaphat.
Pár nap odalent, és már nem lesz olyan vadóc. Amikor kihozod, borot-
váld le a fejét. Majd kap parókát. A francba, az összes rocksztárnak van
parókája, a mi lányainknak miért ne legyen? És, Rocky, szerezz nekem
pár szőkét, de azonnal. Haynesnek ígértem egyet ma estére, szóval kény-
telen leszek engedni az árból, bárkit választ. Azt akarom, hogy legköze-
lebb azt tudjam neki nyújtani, amit akar. Az üzletünk negyede rajta ke-
resztül érkezik.
Rocky azokra a lányokra gondolt, akikkel a neten csevegett.
– Kettőt, talán hármat be tudok cserkészni – jegyezte meg.
– És szőkék?
94
 Rocky bólintott.
– Magam ellenőriztem. De ki fogja őket elhozni? Ez Mansfield feladata
volt.
– Készítsd elő őket! Majd én megszervezem a szállításukat. Ezt meg
vidd a szemem elől, mielőtt meggondolom magam, és a saját kezemmel
verem ki a szart belőle. És ne késs el a találkozódról! Még egy esélyt
kapsz, hogy visszaküzdd magad a bizalmamba. Ne baszd el megint!
Rocky az ajkába harapott. Több esze volt annál, semmint hogy morog-
jon a „különmunka” miatt, amelyet Bobby kiszabott rá. Bár ez nem jelen-
ti azt, hogy örülnie is kell neki. Az órájára pillantott. Le kell vinnie ezt a
lányt a lyukba, különben lekési a műszakváltást a kórházban.

95
 ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 21.15

– Susannah!
A nő fölemelte a tekintetét, és meglátta Luke tükörképét az üvegen,
amelynek a túloldalán ott feküdt az ismeretlen nevű lány az intenzív
szobában. A férfi fáradtnak tűnt.
– Megengedték, hogy bemenjek hozzá pár percre.
– És magához tért?
– Szerintem igen Fölismert, megszorította az ujjam. Most lehunyja a
szemét, de ettől még lehet, hogy ébren van.
– Még mindig bent van a tubus.
– Ahogy a telefonban is mondtam, nem tud beszélni. Az orvos úgy
mondta, sokktüdő.
Luke összerezzent.
– A francba.
– Te tudod, ez mit jelent?
– Ja. A testvérem, Leo a haditengerészetnél szolgált, és egy harcban
megsebesült. Elég, ha háromnál több borda eltörik az egyik oldalon, és a
tüdő összeomlik. – Sötét szemöldöke szinte egymáshoz ért. – Ugye, nem
én okoztam, amikor a kocsihoz cipeltem?
A férfi aggódása egészen szíven ütötte Susannah-t.
– Szerintem nem. Csupa véraláfutás a mellkasa. Az orvos szerint né-
hány olyan, mintha bakancs orra okozta volna. Szerinte az intubálásra
még napokig szükség lehet.
– Nos, már korábban is beszéltem olyan tanúkkal, akiknek bent volt ez
a tubus. Ha magánál van, akkor használhatjuk az ábécés táblát, és pislog-
hat, ha jó betűt mutatunk. De muszáj kiderítenem, mit tud.
Luke közelebb lépett hozzá, egészen a háta mögé, s a férfi testéből ára-
dó hő egészen átmelegítette, annyira, hogy beleborzongott. A férfi előre-
hajolt a válla fölött, hogy benézzen az üvegen, és ha Susannah most meg-
fordult volna, az orra szinte a férfi borostás arcához ért volna. Ma dél-
után az autóban, mielőtt elszabadult volna a pokol, a férfi cédrusillatot
árasztott. Most kesernyés füstszagot. Susannah csak nézett maga elé né-
mán.
– Fiatalabbnak tűnik, mint ma délután – suttogta Luke.
– Délután csupa vér volt. Most sokkal tisztább. Mi gyulladt ki?
A férfi elfordította a fejét, s Susannah érezte, hogy őt nézi.
– Granville háza.
Susannah lehunyta a szemét.
96
 – Basszus.
– Én is pont ezt mondtam. – Hátrább lépett, s Susannah ismét megbor-
zongott, mert hirtelen fázni kezdett, ahogy a férfi testéből áradó meleg
eltűnt. – Megpróbálok beszélni a kislánnyal. – Egy bevásárlótáskát nyúj-
tott Susannah felé. – Ezt pedig neked hoztam.
Ruhák voltak benne, Susannah kivette őket, majd zavartan nézett föl a
férfira.
– Honnan szerezted ezeket?
A férfi ajka halvány mosolyra húzódott.
– Gyors családi kupaktanácsot ültünk a váróban. Mama épp ment vol-
na, az öcsém és az unokahúgom pont megérkezett, hogy hazavigyék.
Leo elhozta Stacie-t a munkahelyéről, a bevásárlóközpontból, ahol ezeket
a ruhákat vette neked. Leo hazaviszi anyut, Stacie pedig a mama kocsi-
ját, mert a legutolsó alkalommal, amikor mama éjjel vezetett, leállította a
rendőr, mert negyvenöttel ment a kilencvenes zónában. – Megvonta a
vállát. – A rendőrök is boldogok így, a mama is. Szóval mindenkinek így
a legjobb.
Susannah őszintén megsajnálta a rendőrt, aki kénytelen volt Mrs. Pap-
adopoulosnak büntetőcédulát adni.
– Hm, köszönöm. Megírom az unokahúgodnak a csekket.
Luke biccentett, majd betolta Susannah-t a parányi intenzív szobába.
Az ápolónő a lány ágyának túlsó végében állt.
– Két perc. Nem több.
– Igenis, asszonyom. Szia, édes – mondta Luke kedvesen. – Fölébred-
tél?
A kislány szemhéja megrebbent, de nem nyitotta föl a szemét. Luke
odahúzott egy széket, és leült.
– Emlékszel rám? Papadopoulos ügynök vagyok. Ott voltam Susan-
nah Vartaniannel ma délután, amikor megtaláltunk.
A kislány mocorogni kezdett, és a vérnyomásmérő monitoron csak
úgy pörögtek fölfelé a számok. Susannah látta, hogy Luke egy pillantást
vet a képernyőre, majd a kislány arcára.
– Nem bántalak, édes – mondta. – De szükségem van a segítségedre.
A lány pulzusa megugrott, egy újabb monitor kezdett el csipogni. A
lány félrehajtotta a fejét, az arcára gyötrelem ült, mire Luke kétségbeeset-
ten Susannah-ra nézett, mert úgy tűnt, a nővér a következő pillanatban
kipenderíti őket
– Én is itt vagyok – mondta Susannah csöndesen. A bevásárlótáskát a
földre helyezte, majd kézfejével finoman végigsimított a kislány arcán. –
Ne félj!
97
 A kislány vérnyomása csökkenni kezdett, mire Luke felállt.
– Ülj csak le, én majd az üveg túloldalán várok. Beszélj vele! Tudod,
hogy mire vagyok kíváncsi. Készítek addig egy ábécés lapot.
– Rendben – Susannah közelebb hajolt, kezét a kislányéra fektette. –
Szia, minden rendben. Biztonságban vagy. Soha többé nem bánt senki.
De szükségünk van a segítségedre. A többi lány nem volt olyan szeren-
csés, mint te. Néhányukat elvitték, és meg kell találnunk őket. Szüksé-
günk van a segítségedre.
A kislány felnyitotta a szemét, arcára kétségbeesett félelem ült, de ká-
basága ellenére figyelt.
– Tudom – nyugtatta Susannah. – Félsz, és erőtlennek érzed magad.
Tudom, milyen érzés ez, hát, elég gáz. De segíthetsz nekünk győzni.
Visszavághatsz annak a rohadéknak, aki ezt tette veled. Segíts, kérlek.
Mi a neved?
Elvette a papírlapot, amelyet Luke nyújtott be neki az ajtón. A lapon
az ábécé betűi sorakoztak. Susannah a kislány elé tartotta, és lassan el-
húzta az ujját a betűsor előtt.
– Pislogj, ha odaérek.
Susannah le sem vette a szemét a lány arcáról, és elégedettséget érzett,
amikor a lány végre pislogott egyet.
– M? A neved m-mel kezdődik? Pislogj kettőt, ha igen.
A kislány kettőt pislogott, s tekintetében eltökéltség vette át a félelem
helyét.
– Akkor a következő betű…
– Sajnálom, már rég lejárt a két perc – szólalt meg az ápolónő.
– De… – tiltakozott volna Luke.
Az ápolónő a fejét csóválta.
– A beteg kritikus állapotban van. Ha információra van szükségük, ak-
kor hagyják pihenni.
Luke álla megfeszült.
– Minden tiszteletem az öné, de öt lány élete forog kockán.
Az ápolónő felszegte a fejét.
– Minden tiszteletem az öné, de ennek a lánynak az élete forog kockán.
Holnap visszajöhetnek.
Susannah még onnan, ahol ült, is látta Luke szemén, hogy a férfit elön-
tötte a düh, ám mégis megőrizte a nyugalmát.
– Egyetlen eldöntendő kérdést megenged? – kérdezte. –Legyen olyan
szíves.
Az ápolónő felsóhajtott.
– De csak egyet.
98
 – Köszönöm. Susannah, kérdezd meg, ismeri-e Ashley-t.
Susannah megint odahajolt a kislányhoz.
– Ismersz egy Ashley nevű lányt? Pislogj kettőt, ha igen. – A lány ket-
tőt pislogott, meglehetősen határozottan. –Igen. Ismeri.
A férfi biccentett.
– Akkor jó úton járunk.
Susannah megsimogatta a kislány arcát, és meg mert volna esküdni,
hogy a rá bámuló barna szempárban kétségbeesést lát.
– Tudom. Holnap visszajövünk. Ne félj! Egy őr áll az ajtód előtt, és
senkit nem enged be ide, csak akinek dolga van itt. Most aludj! Bizton-
ságban vagy.
Luke fölvette a földről a bevásárlótáskát.
– Elviszlek Danielhez, nála megszállhatsz – mondta, amikor kiléptek a
folyosóra.
Susannah a fejét csóválta.
– Nem kell, köszönöm. Kivettem egy szobát az egyik hotelban.
Kérlek… – tette hozzá, amikor a férfi kinyitotta a száját, hogy tiltakoz-
zon. – Értékelem a segítségedet, de… ez nem a te dolgod – fejezte be mo-
solyogva, próbálta a szavai súlyát enyhíteni.
Úgy tűnt, Luke vitatkozni készül, ám mégis bólintott.
– Rendben. Szeretnél átöltözni?
– Ráér. Csupán… Először szeretnék megfürdeni.
– Rendben – ismételte Luke, de Susannah tudta, hogy semmi sincs
rendben. – Elviszlek a szállodádhoz, de először benéznék Danielhez.
Susannah ment utána az intenzív osztályon át, mert tudta, hogy szé-
gyellné magát, ha nem így tenne. Luke bement az egyik kórterembe, ő
pedig megállt az ajtóban, s figyelte, hogyan emelkedik és süllyed Daniel
széles mellkasa. A bátyja még mindig felületesen lélegzett. Kis híján
meghalt ma. És akkor egyedül maradtam volna.
Ami nevetséges, mert az utóbbi tizenegy évben végig egyedül volt, az-
óta, hogy a bátyja kisétált a házukból, az ő életéből, és soha még csak
vissza sem nézett. De mélyen legbelül Susannah mindig is tudta, hogy
soha nem volt igazán egyedül. Ma azonban majdnem egyedül maradt.
– Hogy van? – súgta Luke Alexnek, aki ott virrasztott Daniel ágya mel-
lett.
– Jobban – mondta Alex. – Nyugtatót kapott. Elkezdte magát dobálni,
ki akart mászni az ágyból. Majdnem kirántotta magából a csöveket. De
csak megfigyelésre van itt, most, hogy a tubust eltávolították. Holnap át-
viszik egy normál kórterembe. – Megfordult, hátranézett a válla fölött, és
megpróbált mosolyogni. – Susannah! Hogy vagy?
99
 – Jól. – Úgy látszott, Alex Fallonnak nem tűnik fel, milyen kurtán vála-
szolt.
– Akkor jó. Képtelen lennék még egy ilyen napot átélni. Nálam vannak
Daniel házának kulcsai. Tudom, hogy szívesen venné, ha nála pihennél.
– Szállodába megyek. – Erőt vett magán, és elmosolyodott. – De köszö-
nöm szépen.
Alex kissé összevonta a szemöldökét, de bólintott.
– Pihend ki magad! Majd én vigyázok Danielre.
Jól teszed, gondolta Susannah, és képtelen volt legyűrni a torkában lévő
gombócot.
– És a kislányra is… – suttogta.
– És a kislányra is. Ne aggódj! Susannah, holnapra minden sokkal jobb
lesz.
De Susannah jobban tudta. Tudta, mi vár rá, mit kell tennie. A holnapi
nap, Luke szavaival élve, nehéz lesz. Nagyon nehéz.
– Igen. Jobb lesz – mondta csöndesen, mert ezt a választ várták el tőle.
Luke megérintette a karját, éppen csak az ujja hegyével, és amikor Su-
sannah fölnézett, a férfi sötét szemében megértést látott, nem pedig rosz-
szallást, amit várt.
– Menjünk! – szólalt meg Luke. – Útban az irodához kiteszlek a szállo-
dánál.

RIDGEFIELD HOUSE, GEORGIA, FEBRUÁR 2-A,

PÉNTEK, 21.45

Bobby elégedetten tette le a telefont. Bölcs döntés volt egyszerre több

vasat is a tűzben tartani. Szerencsére sok kórházi alkalmazott szerepelt a
potenciális munkatársak listáján. Az egyiket megbízta, hogy gondoskod-
jon Ryan Beardsley századosról és Bailey Crightonról. Bailey veszte több
szempontból is jól fog neki esni.
Az viszont sokkal jobban esne, ha magam ölhetném meg Bailey-t. De oko-
sabb a személyes érzéseket kihagyni az ilyesmiből. Az indulat hibákhoz
vezet, és már épp elég hibát követtek el egy napra.
Pár órán belül az összes szál elvágva, és az üzlet is visszatér a rendes
kerékvágásba. Egy autó ajtaja csapódott odakint. S ha már itt tartunk…
Haynes megérkezett. Ideje egy kis pénzt keresni.

ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 21.50

100
 – Luke, ezt neked hoztam – Leigh Smithson, Chase titkárnője, egy ku-
pac aktát helyezett a tárgyalóasztal közepére.
– Dr. Berg küldte. És Latent azonosította a halott őrt. Előhalásztam az
adatlapját neked.
– Szóval ki a mi titokzatos ürgénk? – kérdezte Chase, és két kávéspo-
harat tett az asztalra.
– Jesse Hogan – olvasta Luke. – Fegyveres támadás, betöréses lopás.
Beardsley nagy szívességet tett a világnak.
– Már magához tért – mondta Leigh. – Mármint Beardsley százados.
Az apja pár perce telefonált. Beardsley azt mondja, bármikor bemehettek
hozzá beszélni vele. Megadtam neki a mobilszámodat.
– Visszamegyek a kórházba, amint végeztünk. Bármi hír az eltűnt gye-
rekek ügyosztálytól?
Leigh a fejét rázta.
– Nincs. Elvileg téged hívnak majd, vagy Chase-t, ha valamelyik áldo-
zat ujjlenyomatát megtalálták a rendszerben. De azt mondják, el fog tar-
tani egy darabig. A legtöbb ujjlenyomatot az iskolában vagy bevásárló-
központokban vették le, amikor a gyerekek kisebbek voltak, és ha négy
vagy ötévesnél fiatalabbak lehettek…
– Akkor az ujjlenyomatuk változhat – fejezte be Luke a gondolatot. –
Drukkoljunk… És mi a helyzet azokkal az eltűnt lányokkal, akiknek a
neve Ashley O-S-szel kezdődik? – Luke korábban, még a tűzeset felé
tartva, felhívta Leight, és bediktálta neki a priccskereten talált nevet.
– Már keresik. A környező államok eltűnt személyekkel foglalkozó
ügyosztályaira is küldtem levelet.
– Köszi, Leigh.
A nő megfordult, hogy kimegy.
– Maradok a megbeszélésetek végéig, de utána részemről vége a nap-
nak. Holnap bejövök, és három gyorsíró is beállt, ők veszik fel a telefono-
kat. A sajtótájékoztató óta folyamatosan érkeznek a hívások.
– Erre számítottunk – mondta Chase. – Holnapra több adminisztrátort
hívtam be. Minden bejövő hívást ki kell értékelnünk.
Leigh félrehajtotta a fejét, két személy közeledett, és a vitájuk egyre
hangosabb és hangosabb lett – egy mély, dörmögő hang és egy csönde-
sebb, dallamosabb.
– Pete és Nancy visszajött.
Leigh kiment, amikor a férfi és a nő belépett. Pete fáradtan maga elé
intette Nancyt.
– Makacs öszvér! – jelentette ki Nancy. – Kilenc öltéssel varrták össze
azt a tökfejét, és nem hajlandó hazamenni.
101
 Pete a szemét forgatta.
– Kaptam már rosszabbat is focizás közben. Chase, szólj már rá, hogy
hallgasson el!
Chase felsóhajtott. Pete és Nancy úgy civakodott, akár egy idős házas-
pár.
– Mit mondott az orvos, Pete?
– Hogy dolgozhatom – mondta Pete morcosan. – Még egy rohadt iga-
zolást is kaptam.
Chase vállat vont.
– Sajnálom, Nancy. A doki keresztbe tett neked.
Pete elégedetten letelepedett az egyik székre, s Luke oldalvást odaha-
jolt hozzá, és súgva kérdezte:
– Tényleg kaptál már rosszabbat is focizás közben?
– A fenébe, dehogy kaptam – súgta vissza Pete. – És kurvára fáj. De
nem árulom el neki.
– Ügyes… – Luke megúszta Nancy dühkitörését, mert belépett Ed,
Nate Dyer és Chloe Hathaway, az államügyész.
Chase meglepettnek tűnt.
– Chloe! Rád nem számítottam.
Chloe leült, keresztbe tette hosszú lábát. Luke sejtette, hogy a mozdu-
lat teljesen ösztönös, de abban is biztos volt, hogy a nő tudja, milyen ha-
tást ér el vele.
– A főnököm azt mondja, innentől én is a csapat tagja vagyok. Azt
akarja, hogy minden egyes bizonyíték, amelyet összeszedünk, megálljon
a bíróságon.
– Mi is ezt szeretnénk – jegyezte meg Luke, és az öt halottra, az öt el-
tűnt lányra és a város túlsó végében a kórházi ágyon fekvő kislányra
gondolt.
– Mindenki ismeri Nate-et?
Nate már a boncolási fényképeket tanulmányozta, és félretolta Angel
fotóját. Fölnézett, és a csoport felé biccentett.
– Nate Dyer, az ICAC-től.
Chloe összevonta a szemöldökét.
– Az ICAC-től? És hogy jön a képbe a gyerekek ellen elkövetett inter-
netes bűncselekményekkel foglalkozó csoport?
Luke Angel képére bökött, amelyet Nate félretolt a többitől.
– Őt már korábban is láttuk. Ne feledd a kérdésed! Oda fogunk kilyu-
kadni. Sőt már most oda lyukadtunk ki. Na, vágjunk is bele!
– Majd én kezdem – mondta Chase. – A feletteseinket tájékoztattuk,
minden egyes személyt, beleértve a kormányzót is. Mondanom sem kell,
102
hogy minden lépésünket árgus szemmel figyelik. Én foglalkozom az ad-
minisztrációval és a sajtóval. Ma este tájékoztattam a médiát arról, hogy
Mack O’Brient megölték, és bejelentettem a tizenhárom évvel ezelőtti
nemi erőszakok tényét is. Délután hét óra óta folyamatosan tudattuk a
régi áldozatokkal, hogy megkezdtük a nyomozást. Bárki is úgy dönt,
hogy tanúskodik, az az államügyészség és az áldozat között marad.
– A listán szereplő áldozatok közül már hat felhívott, Chase – Chloe
felvonta az egyik szemöldökét. – És este hangüzenetet kaptam egy olyan
áldozattól, aki nem szerepelt a listátokon.
Susannah. Luke kinyitotta a száját, de rögtön be is csukta. Ez innentől
Susannah és Chloe magánügye. Daniel húga tehát megtartotta az ígére-
tét. Kis büszkeséget érzett, amely némileg enyhített a mellkasára neheze-
dő nyomáson. Ügyes vagy, Susannah.
Chase kurtán Luke felé biccentett, ezzel jelezve, hogy ő is megértette,
és egészen addig kihagyja Susannah nevét az egészből, amíg a nő maga
másképp nem dönt.
– Természetesen amikor elmondtuk, mi fogadott minket a bunkerben,
elkezdtek záporozni a kérdések. Amit tudtunk, megválaszoltunk, de
egészen nyilvánvaló, hogy nem sok információval szolgálhattunk. Embe-
rek, Pandóra szelencéje immár hivatalosan is kinyitva. Legyetek óvato-
sak a sajtóval! Korlátozzuk, milyen információ juthat ki az irodámból.
Egy riporterrel se álljatok szóba!
– Ó, ne! – nyafogott Ed. – Pedig az a kedvencem.
Chase futva rámosolygott, pontosan úgy, ahogy Ed szerette volna.
– Te jössz, Ed. Mit találtál?
Ed jókedve azonnal köddé vált.
– A földre szállt poklot, Chase. Az a mocsok, az a bűz… Leírhatatlan.
Vér- és egyéb testnedvmintákat gyűjtöttünk minden cellában. A priccsek
állapotából és a hátrahagyott koszból következtetve úgy gondoljuk, hogy
öt lányt vihettek el. A tizenkettedik cellában talált mocsok régebbi… sze-
rintünk ott most nem volt senki, de azért onnan is vettünk le mintákat,
hátha… Infúziós zacskókat és fecskendőket is találtunk… némelyiken
még mindig olvasható a gyártási kód. Ezek alapján megtalálhatjuk a
gyártót. A gyártó pedig tudni fogja, eredetileg hova szállították a termé-
keiket. Ezután mélyebbre kell ásnunk, hogy megtudjuk, hogyan kötöttek
ki végül abban a bunkerben.
– Jó – mondta Chase. – És mi a helyzet az áldozatokkal?
– Őt már korábban is láttuk – mondta Nate Dyer, és magasba emelte
Angel képét. – Azon az internetes oldalon, amelyet Luke-kal nyolc hó-
napja lezártunk. Elküldjük a képet a külföldi partnereinknek. Talán ők
103
látták Angelt vagy valamelyiket a két lány közül, akik vele együtt szere-
peltek azon az oldalon. – Luke-ra nézett. – Újra kell olvasnunk a feljegy-
zéseinket, hátha először valamit nem vettünk észre.
Luke fáradtan bólintott.
– Tudom. És ez pont az én ügyem volt. Bárkinél jobban ismerem. Hol-
nap bejövök, és átnyálazom a régi aktákat.
– Egy részének már ma éjjel nekifekszem – mondta Nate, majd felsó-
hajtott. – Akárhogy is, szar ügy…
Luke tudta, Nate mire gondol, mert ugyanazok a gondolatok cikáztak
az ő agyában is. Mi lesz, ha valami olyasmit talál, amit elsőre is észreve-
hetett volna? Ez azt jelenti, segíthetett volna Angelnek és a többieknek.
És mi lesz, ha semmi újat nem talál? Azzal ott ragadnak a startmezőn.
Ebbe bele lehet őrülni… Luke kihúzta magát.
– Eddig két kiindulási pontunk van a bunkerben raboskodó lányok
ügyében. Angel és a fémbe karcolt név, Ashley O-S-valami.
– Ráállítottam a csapatomat, hogy alaposabban vizsgálják meg azt a
priccskeretet – szólalt meg Ed. – Jobb megvilágításban talán többet lá-
tunk. Viszont megtaláltam, mivel véste bele a nevét. – Egy műanyag ta-
sakot tartott maga elé: – Egy letört fogdarab.
Luke szemöldöke magasba szökött.
– Ötletes.
– Reméljük, nem fogy ki az ötleteiből – dörmögte Chase. – Megtud-
tunk bármit arról a lányról, aki kiszabadult? Mi a neve? Honnan való?
– A neve M-mel kezdődik – mondta Luke. – Csak ennyit tudtunk meg.
Épp akkor ébredt föl a műtét után, még lélegeztető tubus van benne,
ezért nem beszélhet. Leadtuk az ujjlenyomatát és a fényképét az eltűnt
gyerekek ügyosztályának. Eddig semmi találat, de még csak pár órája
kezdték a vizsgálódást. A legrosszabb esetben holnap reggelig kell vár-
nunk, hogy megtudhassuk a teljes nevét.
– Ez jó… – mondta Chase. – Pete, mit mond a tűzoltósági nyomozó?
– Még mindig a romokat vizsgálja át, de égésgyorsítónyomokat talált.
Húsz perce még nem volt meg a detonátor. Amikor megtalálja, azonnal
felhív.
– Hogy van Zach Granger? – kérdezte Luke, és megkönnyebbült, mert
Pete elmosolyodott.
– Megmentették a szemét. De visszamaradhat látáskárosodás. Még pár
napot várnunk kell a végleges eredményig. Az osztag többi tagja kisebb
horzsolásokat szenvedett, de mind dolgozhatunk tovább.
– Legalább van néhány jó hír is – mondta Chase. – Nancy?

104
 – A tűzszerészek épp akkor érkeztek Mansfield házához, amikor befu-
tottam – válaszolt Nancy. – Ha mindkét házat ugyanúgy bedrótozták,
hogy felrobbantsák, akkor meglesz a szerkezet, és tanulmányozhatjuk.
Reméljük, hogy a gyújtogató otthagyta a kézjegyét. Ha megtaláljuk a
gyújtogatót, akkor csak követjük a pénz útját.
Chase bátorítón emelte föl keresztbe tett ujját, majd Chloéhoz fordult.
– És te hogy állsz?
– A végzés aláírása folyamatban van Garth Davis telefonjára. Legfel-
jebb hétfőig tarthatom bent. Kérni fogom, hogy rendeljenek el vizsgálati
fogságot, de hogy sikerül is, arra nem vennék mérget.
– Ráállítok valakit Davisre abban a pillanatban, hogy kiengedik – ígér-
te Chase.
– De ne Germaniót! – jegyezte meg Chloe komoran. –Chase, muszáj
lesz leállítanod a fiúkat, hogy ne kapdossák fel a telefont, és ne nyom-
kodják az újratárcsázást, ha egyszer nincs végzésük.
Chase arca megrándult.
– Már megint?
– Bizony. Állítsd le őket! Főként Davis irodai telefonját ne… Davis
ügyvéd. Az is lehet, hogy az egyik ügyfelével beszélt, és a végén még el-
utasítanak minket, mert megsértettük az alkotmányos jogait. Komolyan
beszélek, Chase. Oldd meg valahogy!
– Megoldom. A szavamat adom, Chloe.
– Rendben – sóhajtott fel a nő. – Lenyomoztam a számot, amelyet Ger-
manio adott nekem. Kira Laneer.
– És legalább sztriptíz táncos volt? – kérdezte Luke szárazon.
– Mostanában nem, de meg mernék rá esküdni, hogy rovott múltja
van. Harmincnégy éves, huszonötezer dollárt keres egy évben, de egy
vadonatúj Mercedesszel jár. A hitelkérelmét Garth Davis ellenjegyezte. A
hitelt a duttoni Davis Banktól kapta, mégpedig jóval a piaci kamatláb
alatt. Ez a nő biztosan tud valamit.
– Esetleg tudja, hova ment Garth felesége? – kérdezte Luke. – Azért,
mert ebben a pillanatban pontosan ezt kellene tudnom. Beszéltem a légi-
társaságokkal, de egyik sem adott el jegyet Garth felesége vagy a gyere-
kei nevére, a kisbuszuk sincs a garázsban, szóval azt feltételezem, hogy
bárhova ment is, kocsival indult el. Egyszer fölhívta Davis húgát, és le-
het, hogy újra telefonál majd. Utánajárok.
– És miért olyan fontos nekünk Garth felesége? – kérdezte Ed.
– Mert Davis tud arról a faházról, ahova tizenhárom évvel ezelőtt
Granville is elment – mondta Luke. – Az egyik nemi erőszakot ott követ-
ték el, amikor új helyet kellett keresniük.
105
 Ed szemöldöke magasba szökött.
– És miért olyan fontos ez a faház?
– Mert Granville-nak tizenhárom évvel ezelőtt volt egy mestere. Vala-
ki, akitől megtanulta, hogyan manipulálja az embereket, és hogyan irá-
nyítsa a reakciójukat. A faház tulajdonosa elvezethet ehhez a tanítóhoz.
Davis nem mondja el, mit tud, mindaddig, míg nem látta a gyerekeit.
– Úgy gondolod, hogy ez a mester a társa? – kérdezte Nancy.
– Lehet – Luke megvonta a vállát. – Akárhogy is, ez a legtöbb, amiből
kiindulhatunk.
– És mi a helyzet Granville feleségével? – szólt közbe Pete. – Még min-
dig nincs meg.
– Fölhívtam a reptereket, de egyik gépre sem szállt fel – mondta Luke.
– Chase, juttasd el Granville feleségének a fényképét az összes busz-
végállomásra.
– Daniel Duttonban nőtt fel – jegyezte meg Chloe. – Talán ő tud vala-
mit arról a faházról.
– Még mindig nincs eszméleténél, nem? – kérdezte Pete.
– Ami azt illeti, csak be van nyugtatózva. De a húga talán tud valamit
– tette hozzá Luke. – Majd megkérdezem.
Chase bólintott.
– Amint látom, összeállt valami tervféle. Gyerünk…
– Várjatok – szólalt meg Ed. – És mi a helyzet Mack O’Briennel?
Chase szemöldöke egybefutott.
– Meghalt. Daniel ölte meg.
Luke mély levegőt vett.
– Szent isten! Ed, igazad van! Nem emlékeztek? A klubról Mack O’Bri-
en a bátyja naplóiból tudott, amelyeket ellopott Jared özvegyétől. Eddig
nem jöttünk rá, Mack hova rejtette a naplókat. Jared özvegye azt mondta
Danielnek, hogy a férje minden nemi erőszakról részletesen írt. Mi van,
ha arról az éjszakról is írt, amelyet a faházban töltöttek? Mi van, ha ben-
ne van valamelyikben az az információ, amelyet Garth Davis nem haj-
landó elárulni?
Chase elmosolyodott, ez volt az első őszinte mosolya ezen az estén.
– Keressétek meg a naplókat! – Pete-re mutatott. – Te előkeríted Davis
feleségét, hátha mégsem lesznek meg azok a naplók. Biztosan hagyott
maga után valami nyomot. Nancy, te pedig visszamész Mansfield házá-
hoz, és amint a tűzszerészek hatástalanították a detonátort, átkutatod az
épületet a pincétől a padlásig. Ed, folytassátok a bunker átvizsgálását.
Nate, nagy segítség lenne, ha visszakeresnéd Angel adatait.

106
 – Én pedig megint beszélek Beardsley-vel – jegyezte meg Luke. – Hát-
ha emlékszik valamire most, hogy javult az állapota.
– Akkor menjünk is! Holnap reggel nyolckor ugyanitt. És vigyázzatok
magatokra!

107
108
HETEDIK
FEJEZET

109
 ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 22.15

Ez ő lesz, gondolta Rocky, megkönnyebbülve, hogy kicsit korábban

jött. A műszakváltásig eltelik egy kis idő. A nővérke ezek szerint hama-
rabb indult haza, és most fürge léptekkel igyekszik a kocsija felé. Nem
olyan ember járása ez, aki épp most követte el élete első gyilkosságát, ez
pedig nem jó jel. Rocky most kénytelen lesz megoldani valahogy, hogy
ez az ápolónő tényleg megölje a lányt. Ez a vizsga, ezt tudta jól. Ha sike-
rül, akkor visszanyeri Bobby bizalmát. Odahajtott az ápolónő mellé, és
lelassított, hogy lépést tartson vele.
– Elnézést.
– Nem érdekel! – csattant fel a nő.
– Dehogynem érdekel. Bobby küldött.
Az ápolónő megtorpant, megfordult, és riadtan nézett rá. De nem bűn-
tudatosan. Rocky felsóhajtott.
– Ugye, nem tetted meg?
A nő megmerevedett.
– Nem éppen.
– Mit jelent az, hogy nem éppen?
A nő szemében kétségbeesett düh villant.
– Azt jelenti, hogy nem öltem meg – sziszegte.
– Szállj be! – Rocky előhúzta a pisztolyt a zsebéből, és a nőre szegezte.
– Elegendő mély levegőt venned, hogy sikolts, de az lesz az utolsó léleg-
zetvételed – mondta higgadtan habár a szíve hevesen vert. Szállj be, kér-
lek! Ne akard, hogy lelőjelek! Az ápolónő engedelmeskedett, szemmel lát-
hatóan reszketett es Rocky megnyugodva föllélegzett.
– Meg akar ölni? – suttogta a nő rekedten.
– Nos, ez attól függ. Kezdjük azzal, hogy elmondod, pontosan mit is
jelent a „nem éppen”.
A nő egyenesen maga elé bámult.
– Képtelen voltam megtenni. Nem tudtam megölni. De az biztos, hogy
senki mással nem fog beszélni.
– Senki mással? Az meg mit jelent, hogy senki mással? A rohadt életbe!
– Ma este ketten meglátogatták. Egy férfi és egy nő.
Bailey és Beardsley. Rohadj meg, Granville! Rocky egészen addig nem is
tudta, hogy a férfi odavitte őket a bunkerbe, míg Bobby fel nem világosí-
totta… és nem szembesítette a saját hazugságával. Azt mondtad, meghal-
tak. Azt mondtad, biztos vagy benne. Hazudtál nekem. Ez a lány mindannyiun-
kat tönkretehet.

110
 A gondolatai ide-oda csapongtak, de a hazugság, hogy igenis megnéz-
te a lány pulzusát, csak nem érezte, mert olyan gyönge volt, egyszerűen
nem bizonyult elégnek. Rocky ellenállt a kísértésnek, hogy megmozgas-
sa fájó állkapcsát. Bobby jó erősen ütötte meg. Az álla nem tört el, de
kurvára lüktetett.
Azt azonban tudta jól, hogy még ennél is jobban fájna, ha a lány to-
vább beszélne. S a kár nagysága attól is függ, melyik lány szökött meg.
Angel volt közöttük a legrégebbi, de Monica volt a legmerészebb. Csak
ne Monica legyen az!
– Kik voltak a látogatók?
– A férfi a Georgiai Nyomozóhivataltól jött. Papa-valami különleges
ügynök. A nő volt az, aki a lányt megtalálta, ott lent a folyó melletti bun-
kernél. Az ő bátyja is az intenzíven van.
Rocky csak pislogott.
– Susannah Vartanian találta meg a lányt az út mellett?
Csodás. Tényleg az. Rocky nem tudta ugyan, miért, de
Bobby gyűlölte Susannah Vartaniant. A bíró lányának a fényképe ott
volt Bobby számítógépe mellett, s az arca piros iksszel át volt húzva. Ha
elintézi Susannah-t, visszakerülhet a mézes bödönbe. Legalábbis esély
van rá, hogy a dühroham, amely minden bizonnyal elönti Bobbyt, amint
Rocky közli ezt a parányi hírt, némileg másfelé terelődik.
– Mondott a lány bármit is Susannah-nak?
– Azt hallottam, hogy csak pár szót tudott belőle kiszedni, amikor
megtalálták, annyit, hogy valaki „mindet megölte”. Úgy gondolom, ez
azokra a lányokra vonatkozott, akiket a bunkerben találtak. – Az ápoló-
nő a szeme sarkából idegesen Rocky felé pillantott. – Hallottam a hírek-
ben.
A lány látta, hogy Granville megöli a többieket. Ez nagyon rossz lesz
így.
– És később, a kórházban? Ott mit mondott?
– Semmit. Még mindig bent volt a tubus. Ábécés lapot használtak, és
megtudták, hogy a neve M-mel kezdődik. De letelt az idejük, és menniük
kellett.
Monica. Ez már nem rossz, hanem egyenesen borzasztó. Fel kellett volna
raknom a hajóra. Helyet kellett volna szorítanom neki. Nem lett volna szabad
hátrahagynom.
– Még valami?
– A nyomozóhivatali ügynök megkérdezte, hogy ismer-e egy Ashley
nevű lányt, és a lány válaszul igent pislogott.

111
 Ashley? Honnan a büdös francból hallott Papadopoulos ügynök Ash-
ley-ről? És mi mindent tudhat még? Higgadt hangon tette fel a követke-
ző kérdést.
– És hogyan oldottad meg, hogy ne beszéljen többet?
Az ápolónő nagyot sóhajtott.
– Izombénítót tettem az infúziós zacskóba. Amikor fölébred, nem tud-
ja majd kinyitni a szemét, sem pislogni, sem mozogni, sem beszélni nem
tud.
– És meddig fog tartani?
– Úgy nyolc órát.
– És mi a terved, mit fogsz tenni ezután? – kérdezte Rocky éllel a hang-
jában, majd keserűen fölnevetett. – Nem is terveztél semmit, ugye? Meg
akartál szökni.
Az ápolónő csak bámult maga elé, majd idegesen nyelt egyet.
– Nem tudom megölni. Meg kell értenie. A nyomozóhivatal napi hu-
szonnégy órás őrséget állított az intenzív szoba ajtaja elé. Mindenkit iga-
zoltatnak. Abban a pillanatban, hogy a lány lélegzése leáll, elkezd visíta-
ni a vészjelző. És akkor elkapnak. – Az állát alig láthatóan előretolta. – És
amikor elkapnak, mit mondjak nekik? Írjam le a maga kinézetét? Hogy
milyen kocsit vezet? Vagy adjam meg a nevét? Szerintem ennek sem
örülne.
Rockyban a pánik viaskodott a haraggal.
– Most azonnal meg kellene hogy öljelek.
Az ápolónő ajka mosolyra húzódott.
– És nyolc óra múlva a névtelen kislány bénultsága elmúlik, és dalolni
fog, mint a kismadár. És mit mond majd a zsaruknak? Rólam semmit.
Engem nem látott. – Alig észrevehetően elfordult. – És magát látta?
Lehet. Bassza meg! Abban az utolsó percben ott a bunkerben. A lány az
arcába bámult, mintha minden vonását meg akarta volna jegyezni. A
lánynak meg kell halnia, mielőtt bárkinek fecsegne. És Bobby nem jöhet rá,
hogy ilyen rohadtul hanyag voltam.
– Mennyi idő, mire kikerül az intenzívről?
Elégedettség és megkönnyebbülés villant az ápolónő szemében.
– Addig, míg a tubust el nem távolítják, és ezt addig nem teszik meg,
míg nem biztosak abban, hogy magától is tud lélegezni. Bárki verte is
meg, alapos munkát végzett. A lánynak négy bordája eltört jobb oldalt.
A tüdeje összeomlott. Napokig bent lesz a kórházban, ha nem hetekig.
Rocky a fogát csikorgatta.
– És mennyi idő, mire kikerül az intenzívről? – ismételte.

112
 – Nem tudom. Ha nem lenne lebénítva, akkor huszonnégy-negyven-
nyolc óra múlva
– És meddig tudod fenntartani a bénultságot?
– Nem valami sokáig. Egy nap, legfeljebb kettő. A személyzet gyana-
kodni fog, és valaki egyszer elrendeli az EEG-vizsgálatot, és egy teszt ki-
mutatja az izombénítót. –Felszegte az állát. – És engem valószínűleg el-
kapnak…
– Aha, aha – vágott közbe Rocky. – Akkor szépen beköpsz, és mind a
börtönben kötünk ki.
Rocky vadul dohogó szívvel mérlegelte a lehetőségeket. A helyzet
gyorsan változik: először rosszból borzasztóvá, most pedig egyenesen
katasztrofálissá vált. Bobby nem jöhet rá erre. Ma már elég hibát követett
el. Még egy bukta… A gyomra forogni kezdett. Már látta, hogy működik
Bobbynál a „munkatársak szétválasztása”. Nagyot nyelt. A legutóbbi
pasi, aki ennyire elcseszte a dolgát, a fejétől lett elválasztva. Jó sok vér ki-
folyt…
Annyi vér. Megszökhetne. De tökéletesen tisztában volt azzal, hogy
nincs hova rejtőznie. Bobby megtalálja, és… Erőnek erejével összpontosí-
tott, igyekezett visszaemlékezni mindarra, amit Monica Cassidyről tu-
dott. És egy terv kezdett formálódni benne. Helyre tudom hozni. Működni
fog. Muszáj működnie. Hacsak nem kész arra, hogy besétáljon az inten-
zív osztályra, és maga fojtsa meg a lányt – amire pedig nem kész.
– Rendben. A következőt kell tenned…

ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 23.15

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy alulírott Susannah Var-

tanian a következő bejelentést önszántamból teszem Chloe M. Hathaway állam-
ügyész mint tanú jelenlétében. Susannah a szállodai szobájában ült az asz-
tal mellett, a keze megállt a levegőben a laptopja fölött, és visszaolvasta,
amit eddig írt. Minden részletet felsorolt a szövegben, amire csak emlé-
kezett a tizenhárom évvel ezelőtti napról, a legundorítóbb részlettől
kezdve a legszebbig. Chloe Hathawayjel hangüzenetekben tartották a
kapcsolatot, de másnap reggel személyesen is találkoznak, hogy megbe-
széljék Susannah bejelentését és az utána következő vallomástételt.
Az utána következő vallomástétel. Olyan tömörnek hangzik, olyan sze-
mélytelennek… mintha valaki más élete lenne. De nem az. Az én életem.
Susannah nyugtalanul lökte el magát az asztaltól. Egy szót sem változ-
tatna rajta. Most nem. Ezúttal azt teszi, ami helyes.

113
 Csak idő kérdése, és bekerül a hírekbe, hogy őt is érintette a nemierő-
szak-sorozat, amelyet – a média szavaival élve – a kőgazdag kölykök
klubja követett el. Korábban már észre is vett egy fényképezgető alakot,
amikor épp bejelentkezett a szállodába. Valószínűleg követték Luke Pap-
adopoulos kocsiját, amikor hazahozta a kórházból.
Luke. Ma elég sokat gondolt a férfira, minden egyes alkalommal más-
képpen. Megtermett volt, elég erős ahhoz, hogy fölcipelje a névtelen kis-
lányt a lejtőn, és még csak nem is lihegett, és mégis olyan gyöngéden vi-
selkedett szegénnyel. Susannah tudta, hogy léteznek gyöngéd óriások,
de a tapasztalata szerint alig élt belőlük egy-kettő. Csak remélni tudta,
hogy a Luke életében lévő nő értékeli a férfi tulajdonságait.
Az, hogy az életében jelen van egy nő, egyértelmű. Nemcsak jóképű
volt, hanem valami sötét erő vibrált benne, amit a legtöbb nő szexuálisan
izgatónak talál. Susannah elég őszinte volt magához, hogy elismerje, ő is
annak találja, hogy a gyomra egészen összeugrott, amikor a férfi olyan
közel állt meg hozzá az intenzív szobában, és hogy legszívesebben a férfi
állára nyomta volna a száját.
Ám Susannah elég okos volt ahhoz, hogy ne folyjon bele ilyesmibe.
Soha. Ha belefolyik, jönnek a kérdések, és a kérdésekre előbb vagy utóbb
válaszolni kell. Nem volt fölkészülve rá, hogy Luke Papadopoulosnak
vagy bárki másnak válaszoljon. Soha.
Mégis… Eszébe jutott a kétségbeesés, amelyet Luke fekete szemében
látott, amikor kilépett a bunkerből. És még így is fölemelte őt, amikor
hirtelen összecsuklott a lába. Mély érzésű, de szemmel láthatóan képes
ezeket az érzéseket elválasztani a munkájától, amely teljes figyelmet igé-
nyelt. Susannah-ban ez tiszteletet ébresztett, mert tudta, milyen nehéz
megtenni.
Luke minden további vita nélkül kitette a szálloda előtt, mert tisztelet-
ben tartotta a kérését, akkor is, ha nem értett vele egyet. Aztán elindult,
hogy csatlakozzon a csapatához, teljes figyelmét és minden erejét az ügy-
re összpontosítva, mintha ez lenne számára a pihenés.
Susannah irigyelte a férfit. Luke Papadopoulosnak sok dolga volt, fon-
tos dolga, míg ő itt ül ölbe tett kézzel egész nap. Ez persze távol áll a va-
lóságtól. Sűrű délelőttje és délutánja volt. Egyedül az este telt eseményte-
lenül, ahogy ült erőtlenül, és várt, amikor túl sok ideje volt gondolkodni.
Holnap tesz valamit. Ott fog ülni a névtelen kislány mellett, mert nincs
senki más, aki ezt megtegye. Azért, mert ez az én felelősségem. Először
azonban átadja a vallomását Chloe Hathawaynek.
Odapillantott a napilapra, amelyet felhozott a szálloda halijából. A
szalagcím világgá kürtölte, hogy egy tömeggyilkos járkál szabadon Dut-
114
tonban. Lejárt lemez. A vezércikk alatt azonban egy rövidebb írás állt az
előző napi duttoni elhunytakról. Felfigyelt egy névre. Sheila Cunnin-
gham. Őt és Sheilát összekötötte valami. Másnap helyezik örök nyuga-
lomra Sheilát, és Susannah tudta, hogy ott kell lennie. Szóval másnap
megint ott fog állni a duttoni temetőben.
Nehéz nap vár rá másnap.
Gyomra korogni kezdett, ami kegyesen elterelte a gondolatait, és em-
lékeztette rá, mennyi az idő. Reggeli óta egy falatot sem evett, és a szoba-
szerviz késett. Épp fölvette a telefont, hogy utánakérdezzen a vacsorá-
nak, amikor kopogtattak. Végre.
– Köszö… – leesett az álla. A főnöke állt az ajtó előtt. –Al! Hát te mit
keresel itt? Gyere be!
A1 Landers becsukta maga mögött az ajtót.
– Beszélni akartam veled.
– Honnan tudtad, hogy ide kell jönnöd? Nem mondtam meg, melyik
szállodában foglaltam szobát.
– A szokások rabja vagy… – jegyezte meg Al. – Valahányszor utazol,
mindig ugyanazt a szállodaláncot választod. Csak körbe kellett telefonál-
nom, míg megtaláltam azt, ahol megszállsz.
– De egyenesen a szobámhoz jöttél. A recepciós adta meg a szobaszá-
mom?
– Nem. Fél füllel hallottam, amint egy riporter megpróbálta megvesz-
tegetni a portást, hogy árulja el a szobád számát.
– Azt hiszem, erre számítani lehetett. A Vartanian család most az ér-
deklődés központjában áll itt Atlantában – Simon gondoskodott róla. –
Ezek szerint a portás elárulta neki?
– Igen, innen tudom a szobaszámot. És föl is jelentettem az igazgató-
nak. Talán jobb, ha legközelebb másik szállodát választasz, ha idejössz.
Amikor ennek az egésznek vége, nem lesz legközelebb.
– Azt mondtad, beszélni akarsz velem.
Al körbenézett.
– Van valami innivalód?
– Skót whisky a minibárban. – Susannah teletöltött egy poharat, majd
leült a kanapé karfájára.
A férfi az íróasztalhoz lépett, és egy pillantást vetett a számítógép kép-
ernyőjére.
– Emiatt vagyok itt.
– A vallomásom miatt? Miért?
A férfi nem válaszolt azonnal, először kortyolgatta whiskyt, majd egy
hajtással megitta.
115
 – Biztos vagy benne… Egészen biztos vagy benne, hogy ezt akarod
tenni, Susannah? Amint fölveszed az áldozat szerepét, az életed, a karri-
ered soha nem lesz már a régi.
Susannah az ablakhoz ment, és lenézett a városra.
– Hidd el nekem, tudom. De megvan az okom rá, Al. Tizenhárom év-
vel ezelőtt, engem… – nagyot nyelt – .. .megerőszakoltak. Egy fiúbanda
elkábított, megerőszakolt, lelocsolt whiskyvel, pontosan ugyanúgy,
ahogy tizenöt másik lányt utánam a következő egy évben. Amikor föléb-
redtem, ott találtam magam a szűk rejtekhelyen a hálószobám fala mö-
gött. Azt hittem, az az én titkos helyem, de a bátyám, Simon, tudott róla.
A háta mögött hallotta, hogy Al óvatosan kifújja a levegőt.
– Ezek szerint Simon is részt vett benne?
Ó, igen.
– Simon volt a bandavezér.
– És nem volt senki, akinek szólhattál volna? – kérdezte a férfi tapoga-
tódzva.
– Nem volt. Az apám hazugnak nevezett volna. És Simon gondosko-
dott arról, hogy egy árva léleknek se szóljak. Megmutatta nekem a képet,
amelyen… tudod.
– Igen – mondta Al feszülten. – Tudom.
– Azt mondta, ismét meg fogják tenni. Azt mondta, sehova nem bújha-
tok el.–Mély levegőt vett, a rettegés olyan erővel nehezedett rá, mintha
nem is telt volna el az a tizenhárom év. – Azt mondta, néha aludnom is
kell, és hogy tartsam magam távol az ügyeitől. És én távol is tartottam
magam. Soha egy szót sem szóltam. És ők szépen megerőszakoltak tizen-
öt másik lányt. Mindannyiunkat lefényképezték. A képeket megtartották
emlékbe.
– És a rendőrségnél vannak most a képek?
– A Georgiai Nyomozóhivatalnál. Ma délután találtam meg őket Si-
mon rejtekhelyén. Egy egész doboz tele volt velük.
– Ezek szerint a Georgiai Nyomozóhivatalnak megdönthetetlen bizo-
nyítéka van. Csak egyetlen rohadék maradt életben, Susannah. Miért
tennéd ki magad most ennek az egésznek?
Susannah-ban fortyogni kezdett a düh, megpördült, hogy szembenéz-
zen a férfival, aki annyi mindent megtanított neki a törvényről, és akit
példaképének tartott. A férfival, aki szöges ellentéte volt Arthur Vartani-
an bírónak.
– Miért próbálsz lebeszélni arról, hogy azt tegyem, ami helyes?
– Mert nem vagyok biztos benne, hogy ez a helyes – mondta a férfi
higgadtan. – Susannah, te megjártad a poklok poklát. Semmi nem fog
116
változni, ha a nyilvánosság elé lépsz. A tények ugyanazok maradnak.
Van fényképük erről az emberről… mi is a neve? Annak, aki életben ma-
radt?
– Garth Davis – köpte ki a nevet Susannah.
A férfi szeme fenyegetőn villant meg, ám a hangja nyugodt maradt.
– Fényképük van erről a Davisről, amint megerőszakol téged meg a
többieket. Ha a nyilvánosság elé állsz, úgy tekintenek rád, mint az áldo-
zatból üldözővé vedlő ügyészre. Minden védőügyvéd meg fogja kérdője-
lezni az indítékaidat. „Vajon Ms. Vartanian az ügyfelem bűnösségét pró-
bálja bebizonyítani, vagy az őt ért zaklatást akarja megtorolni?”
– Ez nem tisztességes – mondta Susannah, és könnyek szöktek a sze-
mébe.
– Az élet nem tisztesség kérdése – mondta Al még mindig nyugodtan.
Ám a szemében fájdalom ült, és Susannah nem bírta tovább visszatarta-
nia a könnyeit.
– Hiszen a bátyám volt – nézett fel a férfira, s kétségbeesetten pislogva
próbált küzdeni az előtörő könnyek ellen. – Hát nem érted? A bátyám
volt, és hagytam, hogy ezt tegye velem. Hagytam, hogy ezt tegye a többi-
ekkel. Nem szóltam egy szót sem, és ezért tizenöt másik lányt erőszakol-
tak meg, és tizenheten meghaltak Philadelphiában. Ezt hogyan tehetném
jóvá?
Al megragadta Susannah felkarját.
– Nem tudod jóvá tenni. Nem tu-dod. És ha ezért akarsz tanúskodni,
akkor nem a megfelelő indokkal teszed. Nem hagyom, hogy fölöslegesen
tönkretedd a karriered.
– Azért akarok tanúskodni, mert ez a helyes.
A férfi egyenesen a szemébe nézett.
– Biztos vagy benne, hogy nem Darcy Williams miatt teszed?
Susannah ereiben hirtelen megfagyott a vér. A szíve egy pillanatra
megállt. A gyomra összeugrott. Az ajka mozgott ugyan, de hang nem
jött ki a torkából. Egy pillanat alatt újra lepergett előtte a jelenet. Az a sok
vér. Darcy holtteste. Az a sok vér. És Al tudta. Tudja. Tudja. Tudja…
– Mindig is tudtam, Susannah. Csak nem hihetted, hogy egy olyan ér-
telmes rendőr, mint Reiser nyomozó, egy ilyen fontos ügyben csak úgy
elfogad egy névtelen bejelentést? Főleg egy gyilkossági ügyben.
Susannah végre magához tért.
– Nem gondoltam volna, hogy tudta, ki hívta fel.
– Pedig tudta. Második hívást kért, azzal, hogy ellenőrizni akarja az el-
ső bejelentésedet. Az első hívásodat visszavezette egy nyilvános telefon-

117
hoz, és amikor másodszor is betelefonáltál, ott várt a háztömb végében,
és figyelt.
– A szokások rabja vagyok – suttogta Susannah tompán. – Ugyanah-
hoz a fülkéhez mentem vissza.
– A legtöbben ezt teszik. Te is tudod.
– És miért nem szólt róla soha? – Lehunyta a szemét, egyszerre érzett
megsemmisülést és döbbenetet. – Azóta tucatnyi ügyön dolgoztunk
együtt. Soha nem is éreztette, hogy tudja.
– Azon az estén hazáig követett. Akkor már nekem dolgoztál, és Rei-
serrel már régóta ismertük egymást, ezért először hozzám jött. Akkor
még csak gyakornok voltál, de már akkor ígéretesnek tartottalak. – Felsó-
hajtott. – És láttam benned a haragot. Mindig udvarias voltál, mindig
visszafogott, de a szemedben láttam a haragot. Amikor Reiser elmondta
nekem, minek voltál a tanúja, tudtam, hogy valami sötét titok lappang a
háttérben. Megkérdeztem Reisert, mit gondol, elkövettél-e valami tör-
vénybe ütközőt, de nem mondott semmit.
– Ezért megkérted, hogy hagyja ki a nevem a dologból. .. – mondta Su-
sannah feszülten.
– Csak akkor, ha nem talál rád nézve semmi terhelőt. A bejelentésed
segítségével sikerült végzést szereznie, és megtalálta az elkövető szekré-
nyében a gyilkos fegyvert s Darcy vérét a cipőfűzőjébe beleszáradva.
Nélküled is végig tudta vinni az ügyet.
– De ha nem tudta volna, akkor hagytad volna, hogy beidézzen tanú-
nak.
Al arcára komor mosoly ült.
– Akkor az lett volna a helyes lépés. Susannah, minden évben megláto-
gatod Darcy sírját a halála évfordulóján. Még mindig gyászolod. De sike-
rült változtatnod az életeden. Olyan szenvedéllyel léptél fel a bűnelköve-
tők ellen, amilyet ritkán lát az ember. Semmit nem nyertél volna, ha
Darcy Williams halála ügyében a nyilvánosság elé lépsz.
– Ez az, amiben tévedsz – mondta Susannah. – Mindennap azzal a tu-
dattal kell a tükörbe néznem, hogy megtettem valamit, ami tűrhetően ha-
sonlít a helyes döntéshez. Most azonban együtt akarok élni azzal, amit
tettem, muszáj megtennem, Al. Majdnem a fél életemet azzal a szégyen-
nel éltem le, hogy rosszul döntöttem. Az életem hátralévő részét fölemelt
fejjel akarom leélni, hogy bárkinek a szemébe belenézhessek. Ha ezért fel
kell áldoznom a karrierem, ám legyen. Nem hiszem el, hogy éppen te
próbálsz erről lebeszélni. A törvény szolgája vagy, az isten szerelmére!
– Amikor beléptem ezen az ajtón, kint hagytam az ügyészi énemet. Ba-
rátként vagyok itt.
118
 Susannah nyelni sem bírt, ezért jó erősen megköszörülte a torkát.
– Rengeteg ügyésznek van hozzám hasonló múltja. Ők is megoldják
valahogy.
A férfi megint csak mosolygott komoran.
– De őket nem Vartaniannek hívják.
Susannah összerezzent.
– Ebben igazad van. De a döntésemen nem változtatok. Holnap reggel
kilenckor találkozom az államügyésszel. Idejön. És átadom neki a vallo-
másomat.
– Szeretnéd, hogy én is itt legyek?
– Nem – a válasz reflexből érkezett, de nem volt igaz. –Igen – helyesbí-
tett.
A férfi mereven bólintott.
– Rendben.
Susannah habozott.
– Utána elmegyek a temetésre. Duttonba.
– Kinek a temetésére?
– A Sheila Cunninghamére. Ő volt a tizenöt lány egyike, akiket Simon
bandája megerőszakolt. Most kedd este épp a bátyámnak, Danielnek,
akart elmondani valamit a tizenhárom évvel ezelőtti bűncselekmények-
ről, de megölték, még mielőtt beszélhettek volna. A banda egyik tagja a
szülővárosunk seriffhelyettese volt. Ő adta ki az utasítást Sheila meggyil-
kolására, aztán megölte a felbérelt férfit is, hogy hallgasson. Ma a seriff-
helyettes meglőtte a bátyámat.
Al szeme elkerekedett.
– Azt nem mondtad a telefonba, hogy a bátyádat meglőtték.
– Csakugyan nem mondtam. – Susannah egészen össze volt zavarodva
Daniel miatt, hogy megértse, miért is nem említette ezt Alnek. – Daniel
rendbe jön, hála a barátnőjének, Alexnek.
– És a seriffhelyettest őrizetbe vették?
– Így is mondhatjuk. Miután meglőne Danielt, a fegyvert Alex felé for-
dította. Alex pedig lelőtte.
Al csak pislogott.
– Még egy italra lesz szükségem.
Susannah elővett egy másik kis üveg whiskyt a minibárból, magának
pedig egy üveg vizet.
Al odakoccintotta a poharát a Susannah-éhoz.
– A helyes döntésre.
Susannah bólintott.
– Még akkor is, ha az a nehezebb.
119
 – Szeretnék találkozni a bátyáddal, Daniellel. Olyan sokat olvastam ró-
la.
Még akkor is, ha az a nehezebb. Akár tetszik, akár nem, Daniel a közeljö-
vőben mindenképp az élete része lesz.
– Holnaptól már fogadhat látogatókat.
– Szeretnéd, ha veled mennék ennek a nőnek a temetésére?
– Nem kell velem jönnöd – mondta Susannah, mire a férfi szúrós te-
kintettel nézett föl rá, mintha magában tízig számolna.
– Nem kell egyedül végigcsinálnod, Susannah. Sosem kellett. Hadd se-
gítsek.
Susannah válla ellazult, ahogy megkönnyebbült.
– Tizenegykor lesz. Rögtön azután indulni kell, hogy beszéltem Ms.
Hathawayjel.
– Akkor hagylak is aludni. Próbálj meg nem idegeskedni.
– Megpróbálok. Te… – elszorult a torka. – Te adtad vissza a törvénybe
vetett hitemet, Al. Tudom, hogy működik. Azelőtt számomra nem mű-
ködött, mert sosem adtam neki esélyt.
– Akkor holnap kilenckor. Ez alkalommal esélyt adunk neki.
Susannah kikísérte az ajtóig.
– Én itt leszek. És köszönöm.

ATLANTA, FEBRUÁR 2-A, PÉNTEK, 23.30

Luke belépett a szállodai liftbe, s az odabent terjengő ételszag egészen

fejbe vágta. Egy fehér kabátos pincér állt a szobaszervizes kocsi mögött,
amely két főre volt megterítve. Luke vágyakozva nézte az ételt. Jó ideje
egy falatot sem evett, és ma este is csak egy hamburgert fog bekapni az
első útjába akadó éjjel is nyitva tartó autós étteremben.
Akár már most ehetnéd azt a hamburgert. Elég lett volna felhívnod, hogy
megkérdezd a faházról. Természetesen felhívhatta volna, fel kellett volna
hívnia. Ehelyett mégis itt van. A lift csöngetett, és az ajtó kinyílt.
– Csak ön után, uram – mondta a pincér.
Luke biccentett, és elindult Susannah szobája felé. Valószínűleg már al-
szik. Jobb lett volna, ha csak telefonálsz. Ám ha felhívta volna, akkor bizto-
san fölébreszti. Most viszont hallgatódzhat az ajtónál. Ha semmit nem
hall, akkor elmegy. Ne akard becsapni magad, Papa. Csak látni akarod, tudni,
hogy jól van-e.
Csak tudni, hogy jól van-e. Na igen, csakis. Na ja.
A folyosó végén kinyílt az egyik ajtó, és egy idősödő férfi lépett ki raj-
ta, s valaki becsukta mögötte az ajtót. A férfi ötvenöt éves lehetett, az öl-

120
tönye és a nyakkendője makulátlan. Végigmérte Luke-ot, egyenesen a
szemébe nézett, majd elhaladt mellette.
Luke a szemöldökét ráncolva megfordult, és a férfi után nézett, majd-
nem össze is ütközött a pincérrel, aki épp tolta volna el mellette a kocsit –
és aki pont az előtt az ajtó előtt állt meg, ahonnan az a férfi kilépett.
Luke megint összevonta a szemöldökét, amikor Susannah nyitott ajtót
a pincér kopogására. Épp írta volna alá a számlát, amikor észrevette,
hogy Luke is ott áll.
– Papadopoulos ügynök! – szólalt meg.
Luke félretolta a pincért az útból.
– Majd én beviszem. Jó éjt.
Susannah figyelte, ahogy Luke betolja a szobába a kocsit, és becsukja
az ajtót.
– Mit keresel itt? – kérdezte Susannah egyáltalán nem udvariatlanul.
– Kérdeznem kell tőled valamit. – Ám szeme a nő ruhájára siklott, és
hirtelen elöntötte a forróság. A szűk szoknya Susannah combja közepéig
ért, és a feszes pulóver a csípője alatt végződött. Határozottan fiatalnak
és szinte gondtalannak tűnt. És akarom ezt a nőt. Most.
– Úgy tűnik, az unokahúgom, Stacie, csupa olyasmit vásárolt, amit sa-
ját magának venne – mondta Luke, és próbált vidámnak hangzani. – De
a nővérem, Demi, nem engedi, hogy így öltözzön.
Susannah bocsánatkérőn mosolygott rá.
– Én is így gondoltam, de meg kellett szabadulnom a kórházi göncök-
től. – A szobaszervizes kocsi felé mutatott. – Csatlakozol hozzám?
– Majd éhen halok – ismerte be Luke. – De nem akarom elenni előled a
vacsorádat.
– Soha nem eszem meg az egészet – mondta Susannah, és a sarokban
álló kisasztalra mutatott. – Foglalj helyet.
Luke eloldalazott a kocsi mellett, és csípőjével véletlenül meglökte az
íróasztalt. A laptop képernyővédője eltűnt, s Luke megtorpant, amikor
meglátta, mi jelenik meg a monitoron.
– A vallomásod.
Susannah áttette a tálcát az asztalra.
– Holnap reggel találkozom Hathaway államügyésszel.
– Mondta, hogy hívtad – összeszűkült szemmel pillantotta két ezüst
evőeszközös terítékre, és a szobából távozó úriemberre gondolt. – Két
személyre rendeltél vacsorát.
– Mindig két személyre rendelek. Nem akarom, hogy azt higgyék,
egyedül vagyok. – Megvonta a vállát, mintha kissé zavarba jött volna. –

121
Ez a megmagyarázhatatlan félelem, ami rád tör éjjel háromkor. Egyél,
mielőtt kihűl.
Luke nagyon is jól ismerte az éjjel háromkor jelentkező félelmet. Ebben
az órában ritkán aludt. Némán ettek, míg Luke nem bírta tovább, és
megkérdezte:
– Ki volt az a férfi, aki kiment a szobádból?
Susannah nagyot nézett.
– A főnököm. Al Landers, New Yorkból. Korábban felhívtam, beszél-
tem neki a dobozról meg a vallomásomról. Eljött, hogy megnézze, jól va-
gyok-e. – Hirtelen elkerekedett a szeme. – Azt hitted…? Ó, nem! Al nős.
– Az álla megfeszült. –Jó ember.
Luke idegessége alábbhagyott.
– Kedves tőle, hogy megtette ezt az utat – mondta csöndesen.
Mintha Susannah is megnyugodott volna.
– És az unokahúgodtól is kedves volt, hogy elment nekem bevásárolni.
– Elővette a pénztárcáját. – Tessék, a csekk. Odaadnád neki?
Luke a zsebébe süllyesztette a csekket.
– Te nem ezt vetted volna magadnak.
– Nem, de attól még ugyanolyan kedves tőle. Amikor visszamegyek
New Yorkba, nekiadom a ruhákat, ha a mamája megengedi. Biztos va-
gyok benne, hogy rajta jobban állna. Túl öreg vagyok én már az ilyesmi-
hez. – Leült, és Luke szemébe nézett. – Mit akartál megkérdezni?
Luke-nak egy pillanatig el kellett gondolkoznia, miért is jött.
– Voltál-e valaha fönt a hegyekben, egy faházban?
Susannah a homlokát ráncolta.
– Egy faházban? Nem. Miért?
– Az este beszéltem Garth Davisszel, és megemlítette, hogy rendes kö-
rülmények között mindig valakinél… követték el a bűncselekményeket,
de egyetlen este fölmentek a hegyekbe, valakinek a faházába. Granville
szervezte meg, és ő vitte ki őket kocsival titokban.
Susannah szeme megrebbent, amikor Luke beszéd közben egy pilla-
natra zavartan elhallgatott.
– És Davis tudja, kié volt az a faház?
– Szerintem igen, de nem árulja el mindaddig, amíg meg nem találjuk
a gyerekeit. A felesége tegnap megszökött velük, amikor megtudta, hogy
Mack O’Brien célba vette a családját.
– Garth unokatestvérét meggyilkolták. Olvastam az újságban. – Susan-
nah elgondolkozva hátradőlt. – Tudomásom szerint az apámnak nem
volt faháza. Egy síházat vett Vale-ben, de tudtommal azt soha nem hasz-
nálta.
122
 – Akkor miért vette meg?
– Szerintem azért, hogy minket gyötörjön, főleg az anyámat. Mindig
szeretett volna nyugatra utazni, de az apám nem szánt rá időt. Megvette
a síházat, hogy legyen, de anya nem használhatta.
– De semmi hegyi faház?
– Semmi. Viszont arra emlékszem, hogy az apám eljárt horgászni Ran-
dy Mansfield apjával.
– Barátok voltak Mansfield apjával?
Susannah vállat vont.
– Amikor épp mindkettőnek úgy állt érdekében. Mansfield apja volt a
megyei ügyész, gyakran jött át, ha nehéz ügyet kapott, és nem állt jól a
szénája. Bent sutyorogtak apa irodájában, és hirtelen megfordult min-
den, és az ügyész malmára hajtotta a vizet.
– Ezek szerint Mansfield apja megvesztegette az apádat.
– Biztosan. Rengetegen megvesztegették az apámat. És az apám is
megvesztegetett egy csomó embert. Másokat pedig megzsarolt. – Szeme
fölvillant. – El szerettem volna mondani, de senki nem hitt volna nekem.
– Kinek mondhattad volna el? Nem tudhattad, kiket vágott zsebre az
apád…
Susannah szemében kihunyt a harag.
– Tudom. Mindenki benne volt.
– Ne haragudj. Nem akartam ezt az egészet felhozni.
– Semmi baj. A faházról kérdeztél. Amikor az apám és Richard Mans-
field elment horgászni, egy faházba mentek. .. – elgondolkodva maga elé
bámult, majd hirtelen felpillantott, és belenézett Luke szemébe. – Boren-
son bíró. Az ő faháza volt.
– Ismerem ezt a nevet. Nemrég hallottam. Használhatom a laptopo-
dat?
– Természetesen.
A férfi leült az íróasztal mellé, Susannah a háta mögé állt, és figyelte,
hogyan gépel.
– Szent isten! – suttogta Susannah, és átnyúlt Luke válla fölött, a kép-
ernyőre mutatott abban a pillanatban, hogy megjelentek a szavak. –
Borenson vezette a Gary Fulmore-tárgyalást.
– Ő volt az, akit tizenhárom évvel ezelőtt tévesen elítéltek Alex Fallon
ikertestvérének meggyilkolásáért – suttogta Luke, szemét le sem véve a
számítógép képernyőjéről, nehogy Susannah feszes pulóverét bámulja,
amely a vállát súrolta, s igyekezett nem tudomást venni az orrát betöltő
finom illatról. – Véletlen egybeesés lenne?

123
 – Nem – suttogta a nő. – Nem lehet véletlen egybeesés. – Hátrább lé-
pett, és lerogyott az ágy szélére. – Gary Fulmore tizenhárom évet ült le a
börtönben egy olyan gyilkosságért, amelyet nem is ő követett el.
– Mert Mack O’Brien bátyja, Jared ölte meg Alex testvérét – tette hozzá
Luke, és egyszerre éreztek megkönnyebbülést és csalódottságot, hogy tá-
volabb kerültek egymástól. – De akkoriban ezt senki sem tudta. A banda
összes tagja azt hitte, hogy valamelyik másik ölte meg Alicia Tremaine-t,
mert a lány még élt, amikor otthagyták, miután megerőszakolták. Jared
O’Brien visszament, megint megerőszakolta, majd megölte, amikor Ali-
cia megpróbált segítségért kiáltani.
– Frank Loomis volt akkoriban a seriff. Csalt a bizonyítékokkal. És
Gary Fulmore-t állította be tettesként. De miért?
– Biztos vagyok benne, hogy Daniel is tudni akarja majd.
– Frank a saját fiaként bánt Daniellel, ő szerezte neki az első munkáját
a rendőrőrsön. Biztosan megviselte, hogy ezeket megtudta Frankról.
Luke hirtelen hátranézett a válla fölött.
– Ha Frank a saját fiaként bánt Daniellel, elképzelhető, hogy Granville-
lel is így bánt?
– Frank Loomis mint Granville thíctje? – kérdezte Susannah kétkedve.
– Elképzelhető.
– Loomis seriff és Borenson bíró barátok voltak?
– Nem tudom. Lehetséges. A duttoni politikában érdekes kapcsolatok
születtek.
Luke átnézte a Borensonról szóló találati listát.
– Nemsokára betölti a hetvenet, nem látok semmit, hogy meghalt vol-
na, szóval valószínűleg él. Beszélnünk kell vele.
– Ha Granville tudott Borenson faházáról, akkor a mostani társa is tud
róla. – Susannah mély levegőt vett. – És…
– A lányok is ott lehetnek. Elég merész gondolat, de lehetséges, és e
pillanatban ennél többet nem tudunk felmutatni. – Megint hátrapillan-
tott. – Tudod, merre van Borenson faháza?
– Valahol fent Észak-Georgiában. Sajnálom. Bárcsak többet tudnék.
– Ugyan, így is sokat segítettél. Meg tudom keresni a faházat, ha az ő
nevén volt. – Újabb keresőszavakat írt be, majd hátradőlt. – A faház fent
van Ellijayben, a Trout Stream Drive-on.
– Az elég messze van. Nehéz lesz megtalálni, főleg sötétben. Szüksége-
tek lesz vezetőre.
– Horgásztam már fönt Ellijayben. Biztosan eligazodom majd. – Luke
megállt az ajtóban, majd meggondolta magát, és visszafordult a nő felé. –
Nincs igazad, ugye, tudod?
124
 – Miben nincs igazam?
Luke szája hirtelen kiszáradt.
– Nem vagy túl öreg ehhez a ruhához. Stacie jól választott.
Susannah szája széle halvány mosolyra húzódott.
– Jó éjt, Papadopoulos ügynök. És kellemes vadászatot.

RIDGEFIELD, GEORGIA, FEBRUÁR 3-A,

SZOMBAT, 00.30

Bobbá Haynesre mosolygott.

– Mindig nagy öröm veled dolgoznom, Darryl.
Haynes visszatette a nadrágzsebébe a pénzcsipeszt.
– Szintúgy. Habár be kell vallanom, némi csalódást okozott, hogy a
szőke lány megbetegedett. Erősen reménykedtem, ami azt illeti.
– Majd legközelebb. Megígérem.
Haynes arcára kiült a politikus mosolya.
– Szavadon foglak – mondta.
Bobby kikísérte a gazdag férfit az ajtóig, és figyelte, ahogy elhajt a Ca-
dillac Seville csomagtartójába rejtett, bolyhos pokrócba csavart, újonnan
vásárolt áruval.
Tanner jelent meg.
– Nem kedvelem ezt az embert.
Bobby csak mosolygott.
– Csak a politikusokat nem kedveled, ahogy én sem. Haynes jó ügyfe-
lünk, és amint megválasztják, újabb jól elhelyezett. .. munkatárssal le-
szünk gazdagabbak.
Tanner felsóhajtott.
– Gondolom. Mr. Paul várja az irodai vonalon.
– Köszönöm, Tanner. Most már lefeküdhetsz. Majd csengetek, ha
szükségem van rád.
Tanner biccentett.
– Megnézem a vendégeinket, mielőtt nyugovóra térek.
– Köszönöm szépen, Tanner. – Bobby elmosolyodott, ahogy az öreg-
ember elindult fölfelé a lépcsőn. Tanner még meglehetősen zaklatott
múltja ellenére is megőrizte a déliekre jellemző körülményeskedő udva-
riasságot. Tanner volt Bobby első „személyes beszerzése” – pedig alig
töltötte be a komoly tizenkét évet. Tanner már akkor is öreg volt, ám
még elég fiatal ahhoz, hogy ne akarja az egész életét rács mögött tölteni.
Szoros kapcsolat alakult ki közöttük, s Bobby már több mint a fél életét
125
az öreg társaságában töltötte. Senkiben nem bízott meg ennyire. Még
Charlesban sem.
Főleg Charlesban nem. Charles igazi kobra, a fákon lóg, és várja a
megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon. Bobby megborzongott, majd vállat
vont, és fölvette a telefont.
– Paul! Késtél.
– De megvan az információ, sőt néhány pluszinfó is. Írd föl a neveket.
Luke Papadopoulos ügynök vezeti a Granville-nyomozást. A felettese
Chase Wharton.
– Ennyit én is tudok. És a támogató személyzet?
Bobby összevont szemöldökkel figyelte, milyen neveket sorol fel Paul.
– Egyiket sem ismerem.
– Ó, de én igen – mondta Paul ravaszkásan. – Az egyikük meg is felel a
célnak, mert olyan titka van, amelyet el akar rejteni. Le is tartóztathattam
volna annak idején, de úgy gondoltam, várok vele, hátha…
– Okos. Nagyobb hasznát vesszük a munkahelyén, mint a börtönben. –
Bobby fölírta a nevet és az illető titkát. – Most már lesz egy jól elhelyezett
besúgóm a nyomozóhivatalban. Csodálatos.
– És ha ügyesen játszol a lapjaiddal, nemcsak ebben az egy ügyben,
hanem még éveken át.
– Szép munkát végeztél, Paul. És mi a helyzet a másik dologgal?
– Emiatt nem leszel olyan elégedett. Rocky találkozott az ápolónővel a
kórházi parkolóban, és elbeszélgettek a kocsiban.
– És te hol voltál?
– Két sorral odább. Ennyire közel kellett mennem, hogy a mikrofon
fogni tudja a hangjukat. Kiderült, hogy a nővérke nem tette meg, amit
kellett volna. Szépen ráijesztett az asszisztensedre.
Bobby álla megfeszült.
– Gondoltam. És Rocky most hol van?
– Az I-85-ösön megy. Én pedig ötszáz méterrel mögötte.
– Miért?
– Ezt én nem tudhatom, mert nem mondta.
– És Rocky legalább megtudta, ki ez a lány?
– Az ápolónő csak annyit tudott, hogy a neve M-mel kezdődik.
Bassza meg! Monica.
– Értem. Ezek szerint a lány magához tért, és beszél?
– Nem. A nővérke gondoskodott róla, hogy hallgasson. Lebénította,
beletett valamit az infúziójába. Nem tudja kinyitni a szemét, nem tud be-
szélni és mozogni.
Bobby már könnyebben vette a levegőt.
126
 – Szóval az ápolónő legalább nem cseszte el teljesen.
– Rocky azt mondta a nőnek, hogy adjon a lánynak még egy adagot,
így legalább ma délután kettőig bénult marad. Azt mondta, akkor vissza-
jön további utasításokkal. Aztán elengedte a nővért. Rocky várt, majd az
egyik helyi hotelig követett egy autót. Egy nő ment be a hotelba, a kocsi
pedig továbbhajtott. Rocky elindult észak felé.
– És hogy nézett ki az a nő?
– Valami orvos lehet. Kiszállt a kocsiból, orvosi köpeny volt rajta, az
egyik kezében laptoptáska, a másiban bevásárlótáska. Követhetem to-
vább Rockyt, ha akarod. Csak szólj.
– Bevezetékeztem a kocsiját. Csak használd a GPS-t. Másik munkám
van a számodra ma éjjelre.
– Nem lehet, Rocky biztosan kiiktatta az adatátviteli egységet, mert
nem veszem tőle a jeleket.
Bobby felsóhajtott.
– Mindig is tudtam, hogy van esze. Megkérem Tannert, hogy legköze-
lebb ügyesebben rejtse el azt az egységet. Menj utána! Minden lépéséről
tudni akarok.
– Ahogy óhajtod. Ó, van még valami. Rocky nagyon izgatott lett, ami-
kor a nővérke azt mondta, hogy Susannah Vartanian találta meg a lányt.
Ő mentette meg a lány életét.
Bobby teste megfeszült.
– Hogy nézett ki az az orvos, aki bement a hotelba?
– Harmincas. Sötét haj, copf. Alacsony, talán ha százhatvan centi. Na-
gyon csinos – tette hozzá ravaszkásan.
Susannah.
– Milyen édes. Hívj fel, ha Rocky odaért, ahova tart!
Bobby letette, majd Susannah fényképére bámult, amelyet Charles ha-
gyott ott neki. Azon töprengett, vajon a férfi tudja-e, hogy Susannah ta-
lálta meg a lányt, de azonnal el is vetette az ötletet. Charles akkor itt volt
nála, épp sakkoztak, amikor a lány megszökött. Charles sokat tud, de
még ő sem tud mindent. Hogy ott rohadna meg az öreg, játszik itt az elmém-
mel. Susannah Vartanian. Az a nő évek óta tüske az oldalában, már azzal
is, hogy lélegzik. Ma pedig rohadtul túllihegte a dolgot. És Susannah mi-
att az egyik lány életben maradt. És a lány miatt mind elbukhatnak.
Egyelőre a lány semlegesítve. Az ápolónőt is ki kell iktatni, ez eldön-
tött tény. De Susannah átlépte a határt. Már rég ki kellett volna húzni ezt
a tüskét. Susannah-nak már réges-rég nem kellene lélegeznie.

127
 Először azonban Bobbynak el kell intéznie Rockyt. Csúnya lesz. Apám
mindig mondta, hogy nagy hiba családtagokkal üzletelni. Hallgatnom kellett
volna rá.

128
NYOLCADIK
FEJEZET

129
 ELLIJAY, ÉSZAK-GEORGIA, FEBRUÁR 3-A,
SZOMBAT, 2.15

Luke, ébresztő! Megérkeztünk.

Luke révetegen pislogva emelte föl a fejét. Talia Scott különleges ügy-
nök lelassított, majd megállt a fák szegélyezte földúton, amely a térkép
szerint Walter Borenson faházához vezetett.
– Nem aludtam – mondta a férfi. – Csak pihentettem a szememet.
– Akkor te vagy a legprofibb a hangos szempihentetésben, akit valaha
is hallottam, Papa. Nem csoda, ha egy barátnőd sem marad meg mellet-
ted. Na, kelj csak fel!
– Jó, lehet, hogy tényleg elszunyókáltam egy kicsit. –Az, hogy elaludt,
ékesen bizonyította, mennyire megbízik Taliában. Régóta barátok. Luke
belenézett a visszapillantó tükörbe. Chase autója ott állt mögöttük, és két
furgon zárta a sort.
Az egyikben a kommandós csapat érkezett, amelyet Chase toborzott
össze, a másikban a helyszínelők laboránsai a Georgiai Nyomozóhivatal
helyi kirendeltségétől.
– Megvan az aláírt végzés? – kérdezte Luke.
–Igen–mondta Talia. – Chloe morgott valami kora reggeli megbeszélés
miatt, meg hogy szüksége van az alvásra a szépsége érdekében, de azért
kijárta.
Chloe, Luke tudta jól, reggel Susannah-val találkozik. Majdnem be-
szélt Taliának Susannah vallomásáról, mielőtt elaludt volna. Talia már
két napja látogatja azokat az életben lévő áldozatokat, akiket Simon és
Granville klubja erőszakolt meg. Egy bizonyos ponton Susannah-ról is
tudomást fog szerezni. De Luke tartotta a száját. Susannah megérdemli,
hogy egy szót se ejtsen róla, amíg hivatalosan alá nem írta a vallomását.
– Chloe általában ki szokta járni – jegyezte meg Luke, és kiszállt a ko-
csiból. – Ha Granville társa itt van, akkor zsákutcába került. Innen nem
vezet ki út, csak ez az egy.
Talia a zseblámpával végigpásztázta a földutat.
– A föld túl kemény, nem látszik rajta semmi nyom, hogy megfordult
volna itt bármilyen jármű. – A levegőbe szagolt. – És a kandallóban sem
ég a tűz.
Chase közelebb jött, meghúzta golyóálló mellényén a szíjakat, kezében
két éjjellátó és két fülhallgató.

130
 – Nektek hoztam. A fák között közelítsük meg. Én bal oldalon me-
gyek. Talia, te jobb oldalon, Luke, te meg kerülj erre, és fedezz hátul. Ha
bent vannak, nem akarom, hogy lássák, hogy jövünk.
Luke-nak eszébe jutott a bunker, a semmibe meredő tekintetek, a hom-
lokon éktelenkedő, golyó ütötte lyukak. Nem, eszébe sincs jeleznie a ro-
hadékoknak, hogy itt vannak.
– Menjünk.
Megbeszélést tartottak, a kommandós csapatot két részre osztották, és
elindultak kúszva a fák között. Ahogy közelebb értek a házhoz, Luke
biztos volt benne, hogy senki sincs odabent. A házat sötétség ülte meg,
és nagyon elhagyatottnak látszott. Napok óta nem járt itt senki.
Luke az út egyik oldalán bukkant elő a fák közül, Chase a másikon.
Főnöke némán a ház mögé mutatott, és Luke követte az utasítást. Min-
den csöndes volt, egészen addig, míg a háztól másfél méterre nem ért.
Egyszer csak fojtott morgást hallott.
Egy buldog tápászkodott fel, az acsarkodott. A kutya odabicegett a
hátsó veranda széléhez, s a fogát vicsorgatta.
– Készen állunk – hallotta a fülhallgatóban Chase hangját.
Luke óvatosan lépkedett előre.
– Nyugi, öreg! – mondta halkan. A kutya elkezdett hátrálni, még min-
dig vicsorgott, de nem tett olyan mozdulatot, amely arra utalt volna,
hogy támadni készül. – Kész vagyunk, Chase.
– Akkor mozgás!
Luke betörte a hátsó ajtót, majd öklendezni kezdett a bűztől.
– Szent isten!
– Emberek, állj! – parancsolta Chase a bejárati ajtóban, de az épület
üres volt.
Luke fölkapcsolta a villanyt, és azonnal látta, honnan jön a szag. Há-
rom rothadó hal hevert a konyhapulton. Az egyik már félig ki volt filéz-
ve. A földön egy hosszú, vékony filéző kés fénylett az alvadt vértócsa kö-
zepén.
– A hálószoba tiszta – mondta Talia.
Chase a halakra nézett, és elfintorodott.
– Legalább nem Borenson az…
– Mintha megzavarták volna – jegyezte meg Luke. – Valaki keresett
valamit.
A nappaliban az összes fiók kirángatva, a tartalmuk szanaszét szórva.
A kanapé felhasogatva, az egész szobát betöltötte a tömőanyag. A polc-
ról a könyvek a földre szórva. A falról ledobálták a képeket, mindenhol
üvegszilánkok hevertek.
131
 – Hé, Papa! – kiáltott Talia a hálószobából. – Gyere ide!
Luke összerezzent. Az ágy csupa vér volt, egészen átáztatta az ágyne-
műt.
– Ez biztosan fájt…
Itt is ki voltak huzigálva a fiókok, és a tartalmuk a padlóra borítva. Be-
keretezett fénykép árválkodott egy kupac törött üveg közepén az ágy
mellett. Egy pecabotot szorongató idős embert ábrázolt, mellette egy ku-
tya.
– Ez ugyanaz a buldog, amelyik odakint van – mondta Luke és az ürge
pedig Borenson.
– Talia, maradj a laborosokkal! – szólt hátra Chase. –Kiszellőztetünk,
és körbenézünk, nincs-e Borenson valahova a közelbe kihajítva, aztán be-
szélünk a környéken lakókkal, hátha valaki látott valamit. A lányok nin-
csenek itt, és úgy tűnik, nem is voltak. De azért nem léptünk vissza a
startmezőre. Valaki nem akarta, hogy Borenson beszéljen…
Nyöszörgés hallatszott a lábuknál, és lenéztek. A buldog ott feküdt
Luke lábánál.
– És mi legyen a blökivel? – kérdezte Talia morcosan.
– Keress neki valami ennivalót… – válaszolta Luke. –Aztán szólj a la-
borosoknak, hogy tegyék be valami ketrecbe, és vigyék vissza Atlantába.
Talán megharapta az elkövetőt ezekkel a fogakkal. – Luke habozott,
majd mégis lehajolt, és megvakargatta a kutya fülét. – Jó fiú… – dörmög-
te. – Milyen szépen várod a gazdit. Ó… jó kislány? –helyesbített, majd
felpattant, mert megszólalt a mobilja a zsebében.
A szíve hevesebben kezdett verni, amikor meglátta a hívásjelzőt.
– Alex, mi történt?
– Daniel jól van – nyugtatta meg Alex. – De három perccel ezelőtt
Beardsley-t átvitték az intenzívre.
– Beardsley az intenzíven van – szólt oda a többieknek. – Mi történt?
Már stabil volt az állapota.
– A személyzet semmit sem hajlandó mondani, de itt állok Ryan apja
mellett, aki azt mondja, hogy épp előtte cserélték le az infúziót. És a fia
egy perccel később rángatódzni kezdett.
– Ó, hogy az a… – dörmögte Luke. – Arra gondolsz, hogy megmérgez-
ték?
– Nem is tudom – mondta Alex –, az apja mindenesetre azt mondja,
Ryannek eszébe jutott pár dolog, amiről tudnotok kell. Az apja azt is
megemlítette, hogy Ryan hívott a mobilodon, de csak a hangpostát érte
el.

132
 Luke álla megfeszült. Elaludt a kocsiban, és nem vette észre a hívást.
A francba.
– Másfél órára vagyok tőletek. Felhívom Pete Haywoodot, hogy men-
jen be. Ő is a Chase csapatához tartozik.
– Itt maradok Daniellel, és rajta tartom a szemem Ryan Beardsley-n.
Mondd meg Haywood ügynöknek, hogy vitesse be megvizsgáltatni azt
az infúziós zacskót. Siess vissza, Luke! Beardsley apja azt mondta, Ryan-
nek leállt a szívverése, úgy kellett visszahozni a defibrillátorral.
– Ott leszek – befejezte a hívást. – Úgy tűnik, valaki megpróbálta meg-
ölni Ryan Beardsley-t.
– Bent a kórházban? – kérdezte Chase hitetlenkedve.
– Bent a kórházban – válaszolt Luke komoran. – Vissza kell mennem.
– Ti ketten menjetek csak vissza – mondta Talia. – Már nekiálltunk, és
amint hajnalodik, elkezdem fölkeresni a szomszédokat. Ne idegeskedj!
Elleszünk mi itt.
– Kösz. – Luke elindult az ajtó felé, mire a kutya utána ment szorosan
a nyomában. – Ül, kislány! – szólt rá keményen. A kutya engedelmeske-
dett, habár egész testében reszketett, várta a következő utasítást.
– Igen… – mondta Talia elgyötörten. – A kutyáról is gondoskodom.
Luke behuppant Chase kocsijába.
– Csak nem akar vége szakadni – húzta el a száját. – Ráadásul bűzlöm.
– Egy kis izzadság, füst és rothadó hal. A csajok buknak rá…
Luke fáradtan fölnevetett.
– A nők egy kilométerre el fognak kerülni. – De Susannah nem. Ő egé-
szen közel lépett hozzá. Ha Luke nagyon erősen összpontosított, akkor
érezte a nő illatát. Azt a friss, édes illatot. Felejtsd el!
– Felhívom Pete-et. Az intenzíven még mindig ott van az őr. Bailey
szobájához is állíttatok egyet. Basszus, azt hittem, ezzel meg is vagyunk.
Erre eltelt tíz óra, és még mindig fogalmunk sincs, hol lehetnek a lányok.
– Granville társa még mindig dróton rángat mindenkit – mondta
Chase csöndesen.
Luke dühösen bámulta a mellettük elsuhanó fákat.
– Rohadtul elegem van, hogy a bábja vagyok.

DUTTON, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 3.00

– Áruld el! – mondta Charles, de lágy hangja mögött kitörni készülő

düh bujkált. Ám még így is biztos kézzel tartotta a szikét, amelyet Toby
Granville-től kapott karácsonyra. Fontos, hogy az ember a legjobb szer-
számokkal dolgozzon. – Áruld el, hova illik!
133
 Borenson bíró a fejét rázta.
– Nem.
– Makacs vénember. Csak egy kicsit kell mélyebbre vágnom, s talán
olyasmit is lenyisszantok, amit jobb szeretnél megtartani. Tudom, hogy a
kulcs egy széf zárjába illik. És azt is tudom, hogy Toby elég szépen kicsi-
nált a kis faházikódban, de mégsem beszélsz. Én viszont kész vagyok ko-
molyabb dolgokra is. – Charles egy sávban felhasította Borenson hasfa-
lát, és a bíró fájdalmában felüvöltött. – Elég lesz a bank és a város neve.
Persze a széf száma is jól jönne.
Borenson lehunyta a szemét.
– Pokol Bank. Soha nem találod meg.
– Elszomorít a hozzáállásod, bíró úr. Szükségem van arra a vallomás-
ra, amelyet megírtál. Tudod, az a bizonyos papír, amely mindkettőnk
vesztét okozhatja, ha rossz kezekbe kerül.
– Leszarom.
Charles szája pengevékony lett.
– Szereted a fájdalmat, bíró úr?
Borenson felnyögött, amikor a szike mélyebbre hatolt, de egy szót sem
szólt.
Charles felsóhajtott.
– Legalább szeretem a munkám. Kíváncsi vagyok, meddig húzod ki.
– Nézd meg a kristálygömbödben – sziszegte Borenson összeszorított
foga közül. – De nem árulom el.
Charles fölnevetett.
– Én amondó vagyok, hogy vasárnap délre meghalsz. És gondosko-
dom róla, hogy a jóslatom valóra váljon, mint ahogy mindig is gondos-
kodom róla. Egyesek azt mondhatnák ugyan, hogy csalok, de én úgy fo-
galmaznék, hogy előnyt kovácsolok a magam számára. Gyorsan is meg-
halhatsz, fájdalom nélkül vagy igen-igen lassan. A te döntésed. Tedd
meg, amire kérlek, és távozom is. Persze te is, de úgyis tudtad, hogy ez
lesz, amint én vagy Arthur Vartanian meghal, nem? Lepaktáltál az ör-
döggel, bíró úr. Az első leckét ingyen kapod: mindig az ördög nyer.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 3.00

Susannah kimászott az ágyból, és felkapcsolta a villanyt. Nem jött

álom a szemére, és már rég megtanulta, hogy ilyenkor kár erőlködnie.
Odaült az íróasztalhoz, és bekapcsolta a laptopot.
Össze kell írnia a jegyzeteit. Be kell hoznia az elmaradt munkát. Ám
ma éjjel semmi nem tűnt valóságosnak. Luke Papadopoulosra gondolt,
134
és elmerengett, vajon mit találhattak Borenson faházában. Ha megtalálta
volna az eltűnt lányokat, akkor felhívta volna, ebben biztos volt.
Aztán eszébe jutott, hogyan nézett rá a férfi, amikor este kisétált az aj-
tón. Egész testében megborzongott. Erős férfi. Nyers férfierő… Ebben is
biztos volt.
Csak abban nem volt biztos, hogy miként érezzen efelől.
De ez nem olyasmi, amit ma éjjel kell eldöntenie. Ma éjjel Luke odakint
járkál, dolgozik, míg ő itt ül, és semmi hasznosat nem csinál. A táskájá-
ból elővette a mobilját, és nézegetni kezdte a fényképet, amelyet a névte-
len kislányról készített.
Mi a neved, te szegény? Kérdezte magában. Mary, Maxine, Mona? Bárcsak
meglenne a második vagy a harmadik betű. Vajon ez a névtelen lány elszö-
kött otthonról? Elrabolták volna? Susannah tudta, hogy levették a lány
ujjlenyomatait, amikor beérkezett a kórházba. Az ápolónők ennyit meg-
erősítettek. De eddig semmi továbbit nem tudtak meg a kislány személy-
azonosságáról.
Vár valaki otthon, M.? A kislány az anyját hívta, mielőtt beemelték vol-
na a helikopterbe, szóval legalább az egyik szülője él, aki remélhetőleg
hazavárja.
Susannah kinyitotta az eltűnt gyerekek internetes oldalát, és elindítot-
ta a keresést az adatbázisban a lányok között. Száz és száz név ugrott elő.
Leszűkítette a keresést az m-mel kezdődő nevekre. Így már kevesebb
mint ötven név sorakozott előtte. Minden egyes arcot elszorult szívvel
nézett meg. A képernyőn megjelenő összes lány eltűnt otthonról.
Nem számít, milyen rossz volt neki otthon, őt legalább sosem vitték el.
Legalábbis hosszabb időre nem, csak azon az egyetlen éjszakán, amikor
Simon és a barátai… megerőszakoltak. Még most sem volt könnyű kimon-
dani, még gondolatban sem. Vajon könnyű lesz-e valaha?
A képek végére ért, és felsóhajtott. M. nem volt közöttük. Az adatbá-
zisban szereplő legtöbb lányt a „veszélyeztetett csellengő” címszó alá so-
rolták, és az otthonról megszököttek után nem nyomoztak olyan erőkkel,
mint az elraboltak ügyében. Ez a szomorú igazság, de a megszorítások és
a túlhajtott munkaerő világában ez nem csoda.
Susannah elgondolkodott, vajon M. elszökött otthonról, veszélyezte-
tett csellengő-e, vagy valami más történt. Az otthonról elszökött tizen-
éveseknek létezik internetes információs központja is. Némelyikben
fénykép is van. Előhívott egy ilyen internetes oldalt, de megint csak fel-
sóhajtott. Csomó, csomó kép. És mindegyik külön. Nem lehet sem kor,
sem nem, sem név vagy legalább kezdőbetű szerint keresni. Hátradőlt, és
elkezdte egyenként kinyitogatni a képeket tartalmazó fájlokat.
135
 Hosszú éjszaka lesz…

CHARLOTTE, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 3-A,

SZOMBAT, 3.15

Rocky lassított, ahogy beért a parkolóba, igazán hálás volt, hogy a sors
ilyen fényképszerű memóriával áldotta meg. Nem kellett visszamennie
Ridgefield House-ba, hogy átnézze a jegyzeteit. Nem akart Bobbyval ta-
lálkozni. Addig nem, amíg ezt helyre nem hoztam. Szerencsére emlékezett
mindenre, ami azokkal a lányokkal kapcsolatos, akiket az elmúlt másfél
évben ő maga csalt ki az ágyukból.
A ma éjszakai áldozat kettős célt szolgál: egy új szőkeséget szerez
Bobbynak, és garantálja, hogy Monica Cassidy hallgasson, egészen ad-
dig, míg ki nem hozzák a nagy erőkkel őrzött intenzív osztályról, amikor
is Rocky kényszeríteni fogja az ápolónőt, hogy ölje meg a lányt.
Azt még nem tudta, hogyan oldja meg, de majd eldönti, amikor eljut
odáig.
Jó időt futott, ám hiába volt a négyórás út, még mindig nincs felkészül-
ve arra, hogy ezt egyedül csinálja végig. Nem szorongatta tovább a kor-
mányt, hanem benyúlt a zsebébe. A fegyvere még mindig odabent la-
pult, természetesen. De megnyugtató, hogy megbizonyosodhat róla.
Ne légy ostoba! Nem először csinálod. Viszont akkor nem volt egyedül.
Kétszer is Mansfielddel tartott, amikor az elment fölszedni a lányokat, de
akkor a férfi végezte a nehezét. Rocky csak navigálta az úton.
Ma azonban szólóelőadás lesz… Ó, istenem, itt is van. A tizenéves lány
kióvakodott az árnyékból, és várakozva megállt. Ez az! Ezt most el ne
cseszd!

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A,

SZOMBAT, 3.15

Bobby a telefon csörgésére ébredt föl. Álmosan pislogott a hívásjelző-

re, míg ki nem tisztult a kép. Paul.
– Mi van? Hol a francban vagy?
– Egy nonstop vendéglő parkolójában, az észak-karolinai Charlotte-
ban.
– Minek?
– Mert Rocky itt állt meg. Bent ül a kocsiban, a fényszórót lekapcsolta.
Várj! Valaki jön.
– Ugye, nem látnak!?
136
 A férfi felhorkant.
– Ennél azért jobban ismersz. Senki nem lát meg, ha nem akarom. Egy
kiscsaj, tizenöt éves lehet. Rocky kocsija felé megy.
– Szőke?
– Mi van?
– Szőke a kiscsaj? – Bobby minden egyes szót megnyomott.
– Ja, annak nézem.
Bobby ásított.
– Akkor az üzleti ügy. Rocky említette, hogy pár szőkeség már csak
arra vár, hogy kifogjuk őket. Mondtam neki, hogy szerezzen sofőrt, de
úgy látszik, megpróbálja helyrehozni a hülyeségét. Jobb lett volna, ha kö-
veti az utasításaimat a nővérkével kapcsolatban. Majd lerendezem, ha
visszajött.
– Akkor csak forduljak meg, és menjek haza?
– Fordulj meg, de ne menj haza. Még valamit el kéne intézned.
Paul felsóhajtott.
– Bobby, fáradt vagyok.
– Ne rinyálj! Azt akarom, hogy holnap reggel egy holttestet megtalálja-
nak.
– Valakit, akit ismerek? – kérdezte Paul szárazon.
– Aha, a nővérke testvérét. Azt akarom, hogy utcai rablásnak tűnjön.
De gondoskodj róla, hogy megtalálják. Már elküldtem a nő címét és a
fényképét a hotmailes címedre. Nyolc körül megy el otthonról. Egy kicsit
korábban érkezz! És fájdalmas megoldást válassz!
– Ezek szerint Bobby leveszi a kesztyűt – jegyezte meg Paul kedélye-
sen.
– Pontosan. Mindig megtartom az ígéreteimet. A nővérke a jövőben
sokkal lelkesebben fogja követni az utasításaimat. Na, hogy halad Rocky
a szőke kiscsajjal a parkolóban?
– Elég jól. A csaj küzdött egy kicsit, de a te csodagyereked felkészült.
Ahogy nézem, szépen kiütötte. Jó kis jobbhorga van. Nem csoda, hogy
Rockynak hívod.
Bobby halkan fölnevetett.
– Nem, nem ezért hívom Rockynak. Kösz, Paul, gondoskodom róla,
hogy jó pénzt kapj ezért az estéért.
– Öröm neked dolgozni, Bobby.
– Küldj SMS-t, amint meghalt a nő. Különleges küldeményt tartogatok
a nővérke számára.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 4.30

137
 Luke testvére, Leo, megállt a Georgiai Nyomozóhivatal kapujában.
– Megérkeztünk.
Luke kinyitotta a szemét, valamennyire felfrissült a rövid pihenéstől.
Az igazolványát átnyújtotta Leónak, aki beillesztette a leolvasóba. A
kapu halkan kinyílt.
– Köszönöm, hogy elhoztál a kocsimért, öregem.
Leo megvonta a vállát.
– Úgysem volt más dolgom.
Luke nyögve tápászkodott fel, fejét ide-oda mozgatta, hogy kiálljon a
nyakából a görcs.
– Az baj, Leo.
– Tényleg? – Leo aggódó tekintettel mérte végig. – Jól vagy?
– Megvagyok. – Leónak nem fog hazudni. Ha akarna, sem tudna.
– Nos, legalább már nincs olyan szagod, mint egy kutyának, aki ro-
hadt halban hempergett.
– Ha már itt tartunk, hálás köszönetem a reggeliért.
Luke meg sem lepődött, amikor Leo némán kibontakozott a nappali
sötétjéből, amint testvére hazaérkezett. Leo látta Chase sajtótájékoztató-
ját, és tudta, hogy Luke egyszer csak hazamegy, fáradtan és éhesen. Leo
nagyon jól megérezte, másoknak mire van szükségük. Luke arra gon-
dolt, bárcsak az öccse saját magáról is ilyen jól tudna gondoskodni.
– Mázlid volt. Egyedül az a két tojás maradt a hűtőben, amit meg lehe-
tett volna enni.
– Elég rég voltam bevásárolni.
Azóta nem, hogy az internetes bűnügyi csoport szimatot kapott annak
a három gyereknek az ügyében, akikhez kedden késve érkeztek meg.
– Szerintem a tej is lejárt.
– Gyakorlatilag megszilárdult. Beugrom ma valamikor, hozok kenye-
ret meg tejet, amikor átviszem az öltönyödet Johnnyhoz. Kezd belejönni
a ruháid megmentésébe.
Az, hogy az unokatestvérük saját vegytisztító üzletet vezetett, egyszer-
re volt áldás és átok.
– Mondd meg neki, hogy kicsit vegyen vissza a keményítővel, jó? A
múltkor olyan merev lett az ingem, hogy majdnem leszedte a nyakamról
a bőrt.
Leo csak somolygott.
– Direkt csinálta.
– Tudom. – Mennie kellett volna, de a teste nem engedelmeskedett. –
Olyan fáradt vagyok, Leo.
138
 – Látom – mondta Leo csöndesen, és Luke tudta, az öccse nagyon is jól
érti, hogy amit érez, az sokkal több puszta testi kimerültségnél.
– Azok a lányok bárhol lehetnek. A jó ég tudja, mit tettek velük.
– Nem szabad így gondolkodnod! – dörrent rá Leo. –Nem szabad úgy
gondolnod rájuk, mintha az unokahúgaink lennének, mint Stacie és Min.
Szóval hagyd abba!
Pedig úgy gondolt rájuk. Luke gondolatban félresöpörte Demi helyes,
csupa mosoly tinédzser lányainak a képét.
– Tudom, tudom. Szemed a célpontra szegezd. Csak…
– Ember vagy – mondta Leo csöndesen. – Látod az arcukat. És ez fel-
őröl.
És minden egyes nap meghal benned valami. Milyen igaza is volt Susan-
nah Vartaniannek.
– Olyan, mintha arcok óceánja lenne. Végtelenül. Vannak napok, ami-
kor úgy érzem, megőrülök.
– Nem őrülsz meg. De most nem gondolkodhatsz egyszerű halandó-
ként. Ha rájuk gondolsz, arra, hogy szenvednek, akkor összeroppansz, és
akkor egyiken sem segíthetsz.
– Te hogyan csinálod? Hogy csinálod, hogy nem gondolsz rájuk?
Luke fölnevetett, de minden vidámság nélkül.
– Fogalmam sincs. Nekünk is ezt mondták, mielőtt elindultunk ajtótól
ajtóig, de sosem jöttem rá, hogyan kell.
Luke maga elé képzelte a harci felszerelésbe öltözött öccsét, aki Bag-
dadban lázadók után kutat. Nagyon feszült időszak volt az a család éle-
tében. Főleg a mamának. Mindennap lesték a hírt, hogy Leo is a szeren-
csések között van-e, akik túléltek még egy napot. Aztán hazajött, és
mindannyian boldogok voltak. Ám elég volt belenézni Leo szemébe, és
az ember azonnal tudta, nem a szerencsések közé tartozik. A testvérében
ott meghalt valami, de ez olyasmi volt, amiről Leo soha nem beszélt, még
velem sem.
– Ezért kiszálltál?
Leo tekintete elhomályosodott.
– Azon gondolkodsz, hogy kilépsz a nyomozóhivataltól?
– Minden rohadt napon. De nem fogok.
Leo halkan dobolt az ujjával a kormányon.
– És ezért vagy jobb ember.
– Leo!
De Leo csak a fejét rázta.

139
 – Hagyd abba. Ma ne… Nem kell még az én szarom is a tiéd tetejébe. –
Megigazította az ülését, és Luke tudta, hogy ezzel a téma lezárva. – Szó-
val hogy van?
– Ki?
– Susannah Vartanian. – Leo odalesett a bátyjára. – Ne már, nem egy
idegennel beszélsz. Láttam, hogy néztél rá a szülei temetésén. Ugye, nem
gondoltad komolyan, hogy bármit is eltitkolhatsz?
Leo sasszeme elől nem is.
– Azt hiszem, nem. Susannah… – olyan légies. Természetesen fizikailag
ez igaz is. Susannah Vartanian légies. Túlságosan finom. Túlságosan
nagy kísértés. Érzelmileg azonban ez igencsak távol áll a valóságtól. –
Nagyon jól bírja.
– Miért jött ma vissza?
– Nem mondhatom el. Ne haragudj.
Leo elgondolkodott, majd döbbenten rázta meg a fejét.
– Nem, az nem lehet.
Luke felsóhajtott.
– Mi nem lehet?
– A sajtótájékoztatón azt mondta a főnököd, hogy ma áttörést értetek
el a tizenhárom évvel ezelőtti nemierőszak-sorozat ügyében. És hogy az
is Duttonban történt. Susannah az egyikük…
– Nem árulhatom el. – Ám azzal, hogy nem tagadta, megerősítette öcs-
cse sejtését, és ezt mindketten tudták. –Sajnálom.
– Semmi baj. De te jól vagy?
Luke nagyot nézett.
– Hogy én?
– Egy olyan nőhöz vonzódom, aki nehéz terhet cipel. Tudod majd ke-
zelni?
– Az előtt, vagy az után, hogy megtettem, amit meg akarok tenni azzal
a rohadékkal, aki még mindig életben van?
– Éjjel-nappal, bármikor kinyitom neked a lőteret, ha ki akarsz nyírni
néhány papírfigurát…
– Hálás köszönet. – Luke jó pár papírfigurát kilőtt már Leo lőterén.
Voltak napok, amikor ez volt az egyetlen, ami segített legyűrni a dühét. –
De nem most. Egy csomó dolgom van, amivel már rég végeznem kellett
volna. – Elsőként be kell mennie a kórházba, ahol Ryan Beardsley fek-
szik, akit, hála az égnek, stabilizáltak. A halottasházba is muszáj elmen-
nie, hogy megnézze a boncolási jegyzőkönyvet még a nyolc órás megbe-
szélés előtt.

140
 – Van azért, ami jól alakul… – mondta Leo, amikor Luke kiszállt a ko-
csiból.
Luke kivette a hátsó ülésről a tiszta ruhával telepakolt sporttáskát.
– Mint például?
Leo elvigyorodott.
– Mama kedveli. És ráadásul katolikus. Minden egyéb csak részletkér-
dés.
Luke kuncogva bedobta a táskát a saját kocsija csomagtartójába.
– Kösz. Máris jobban érzem magam.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 4.40

Monica fölébredt. Sötét volt. És némaság. És nem bírt megmozdulni.

Nem tudok mozogni. Ó, istenem. Megpróbálta kinyitni a szemét, de… nem
ment. Segítség! Segítség!Mi történik velem?
Meghaltam. Ó, istenem, meghaltam. Anyu! Susannah!
– Orvost! – kiáltotta sürgetően egy női hang.
Monica mély levegőt akart venni, de nem tudott. A tubus még mindig
bent volt a torkában. Nem, nem haltam meg. A kórházban vagyok. Ez a nővér.
Majd ő segít. Segít…
– Mi történt? – Egy mélyebb hang. Egy orvos. Egy orvos!
Hagyd abba! Ez igazi orvos. Nem fog bántani. De a szíve még mindig he-
vesen vert, akár egy megriadt lónak.
– Felszökött a vérnyomása. És a pulzusa is.
– Nyugtassa meg. Hívjon, ha a vérnyomása nem megy le.
Nem tudok megmozdulni. Nem látok. Segítség! Hallotta, hogy zörögnek
valamivel, majd tűszúrást érzett. Figyeljenek rám! Ám a sikoltás nem tört
fel belőle, csak a fejében visszhangzott. Susannah, hol vagy?
Szédülni kezdett, lecsillapodni. Egyszer csak egy hangot hallott, halkat
és türelmetlent, egészen a füle mellett. Férfi? Nő? Nem tudta volna meg-
mondani.
– Nem halsz meg. Gyógyszert kaptál, amely lebénított.
Lebénított. Ó, istenem. Próbálta felnyitni a szemét, hogy lássa, ki beszél
hozzá. De semmit nem tudott tenni. Nem tudott megszólalni. Ó, istenem.
– Pszt! – mondta a hang. – Ne is erőlködj. Akkor csak még több nyug-
tatót kapsz. Most pedig figyelj! Pár óra múlva elmúlik a szer hatása.
Amikor elmúlt, újra tudsz mozogni és látni. Amikor a zsaruk visszajön-
nek, azt mondod nekik, hogy semmire sem emlékszel, még a nevedre
sem. Semmit nem mondasz arról, mi volt a bunkerben. Már náluk van a
húgod, és vele is megteszik, amit veled, ha csak egy szót is szólsz.

141
 Monica forró leheletet érzett a füle mellett.
– Nem mondasz semmit, és a húgod szabad, mint a madár. Elég egy
szó, és a húgod a kurvájuk lesz, ahogy te is. Most te döntesz.
A forróság eltűnt, és Monica cipőkopogást hallott, ahogy az illető el-
ment. Oldalt a halántékán nedvességet érzett, ahogy a szeméből folyni
kezdett a könny.
Genie… Elrabolták Genie-t. Még csak tizennégy éves. Ó, istenem, mit te-
gyek?

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 4.50

Pete Haywood a kórház halljában várakozott, amikor Luke megérke-

zett.
– Mi a helyzet? – kérdezte Luke.
– Beardsley fölébredt, magánál van, és Papát hívogatja. Először azt hit-
tük, az apjára gondol, de rájöttünk, hogy téged akar. Velem nem hajlan-
dó beszélni.
– És mi a helyzet az infúziós zacskóval?
– Pár órával ezelőtt elküldtük a laborba. Még nem jött visszajelzés. Az
orvosok megcsinálták a CT-t és a toxikológiai vizsgálatot. A CT negatív,
de a toxikológiai eredmény még nem érkezett meg. Beszéltem az ápoló-
nővel, aki az infúziót cserélte. Teljesen kiborult. Minden orvos és ápoló
esküszik rá, de a biztonság kedvéért azért megkértem Leigh-t, hogy néz-
zen utána a pénzügyeinek. Nem hiszem, hogy ő tette. Az ápolók két órá-
val az előírt időpont előtt készítik ki az infúziós zacskókat, szóval bárki,
aki bement abba a szobába, hozzáférhetett.
– Csodás.
– Nem olyan gáz, hidd el. A kórház nyomkövető rendszert építtetett
ki. Látod azokat a kék antennákat? – Pete az ajándékbolt előtt a plafonról
lógó két kék cseppkőszerűségre mutatott. – Ott vannak mindenütt. Az
alkalmazottak egy jelvényt kapnak, amely a nap huszonnégy órájában
mutatja, merre járnak.
– A jó öreg Nagy Testvér, Batman – dörmögte Luke, mire Pete elnevet-
te magát.
– A kórházi biztonságiak átnézik, ki dolgozik ezen a területen. Elvileg
mindjárt meglesznek vele. Szerintem az az orvos is, aki Beardsley-hez si-
etett, szándékosságot gyanított, és fölvitette a lelkészt az intenzív osz-
tályra, mert tudta, hogy ott őr van. De ezt senki nem erősítette meg. Sze-
rintem a kórházi adminisztráció el akarja kerülni a felelősségre vonást.

142
 – Többet tudunk majd, amint megvizsgálták azt a zacskót. Hova
mész?
– Most hívott a tűzoltósági nyomozó Granville házától. Megtalálta a
bomba gyújtóját. Most, hogy megérkeztél, én el is indulok Duttonba. A
nyolcórás megbeszélésre visszajövök.
Pete elindult kifelé, Luke pedig föl az emeletre. Amint kilépett a lift-
ből, egy új tisztet talált őrségben.
– Papadopoulos vagyok – mondta Luke, és fölmutatta a jelvényét.
– Marlow. Épp az imént hívtam fel Haywoodot. Mondta, hogy maga
már elindult fölfelé.
– Mi történt?
– A névtelen lánynak valami rohama volt. A vérnyomása az egekbe
szökött, és be kellett nyugtatózniuk. Az orvos azt mondta, semmi külö-
nös nem történt, mert ez gyakori a műtétek után. Beardsley állapota mi-
att azonban úgy gondoltam, tudniuk kell.
– Köszönöm, uram.
Alex elé jött az ajtóba.
– Ryan Beardsley egyfolytában téged hív.
– Hallottam. Mondott neked valamit?
– Nem. Téged vár.
– És mi a helyzet a lánnyal?
– Nagyon nyugtalanul ébredt. Ez időnként előfordul, ha egy beteg va-
lami idegen helyen ébred a műtét után. És ki tudja? Az is lehet, hogy
rémálma volt a bunkerről. Nekem is volt néhány. Most nyugodtan pi-
hen. Az az ápolónője, ott, az a magas, őszülő hajú nő. Ellának hívják. Ő
Ryan Beardsley-ről is tud felvilágosítást adni.
– Kösz. Hogy van Daniel?
– Még mindig alszik, de az állapota stabil. Felhívlak, amint fölébred.
Luke bekukkantott Daniel paravánja mögé, ahogy elsétált mellette.
Azon töprengett, a barátja vajon mennyit tudhat Borenson bíróról, ha
egyáltalán tud valamit. Azon is eltöprengett, vajon Borensont élve talál-
ják-e.
Ám Beardsley még mindig élt. Luke elindult a magas ápolónő felé.
Ella korábban nem volt ügyeletben, amikor ő és Susannah beszéltek a
névtelen lánnyal.
– Elnézést, Papadopoulos különleges ügynök vagyok. Ryan Beardsley-
hez jöttem. Hogy van?
– Az állapota stabil. A lenti csapat gyorsan reagált, és ez nagy szeren-
cse. Továbbá a beteg nagyon jó fizikai állapotban van. Elsősorban megfi-
gyelés céljából tartjuk itt.
143
 És az őr miatt.
– Ez azt jelenti, hogy majd visszamegy egy normál kórterembe?
Ella bólintott.
– Igen, és amint visszamegy, előtte feltétlenül értesítjük önöket.
– Köszönöm. Kérem, hívjon fel, ha bármi változás történik bármelyik
betegünk állapotában. – Luke odalépett Beardsley mellé. – Ryan. Luke
Papadopoulos vagyok. Hall engem? – Beardsley szeme felnyílt, s Luke
megkönnyebbülten látta, hogy a férfi teljesen magánál van. – Haywood
ügynök azt mondta, beszélni akar velem. Vele is beszélhetett volna.
Megbízom benne.
– Őt nem ismertem – mondta Beardsley olyan elhalón, hogy Luke alig
bírta kivenni a szavait. – Valaki megpróbált megölni. A jelen körülmé-
nyek között azt gondoltam, a legokosabb, ha megvárom magát.
Luke közelebb hajolt.
– Azt hiszem, ezt meg tudom érteni. Szóval mire emlékszik?
– Granville telefonhívást kapott a harmadik napon. Valami Rockytól.
– Rockytól? – suttogta Luke. – Mint a bokszoló?
– Igen. Rocky volt a főnök, parancsokat adott Granville-nek. A doki
nagyon kiakadt.
Luke szíve hevesen kezdett verni. Végre valami!
– Granville nem vette szívesen Rocky parancsait?
– Nem. Mérges lett tőle. Még jobban megvert.
– Milyen parancsot adott Rocky Granville-nek, ami nem tetszett neki?
– Nem tudom, de amikor letette a telefont, azt mondta, hogy nem fo-
gad el parancsokat egy „kis szarházitól”.
– Rendben. Sokat segített, Ryan. És hallott még valamit?
Beardsley elkomorult.
– Igen. Az első napon, amikor ott voltam, fölébredtem, és kintről zajt
hallottam. Kint a fal túloldaláról, nem a folyosóról. Mintha gödröt ástak
volna. Aztán puffanást hallottam, és betemették.
Luke hirtelen émelyegni kezdett.
– Valamit vagy valakit temettek a gödörbe?
– Valakit. – Beardsley fáradtan meredt maga elé. – Valaki azt mondta,
Becky.
– A francba! – sóhajtott fel Luke. – Még valami?
– Nem. Csak ennyire emlékszem.
– Kérhetek valamit magának? Tehetek magáért valamit?
Beardsley először nem válaszolt. Aztán, épp amikor Luke azt gondol-
ta, a férfi visszaaludt, azt suttogta:

144
 – Sült húst… Olyan éhes vagyok, hogy egy egész disznót be tudnék
falni.
– Amikor kikerül innen, akkor hozok magának, amit csak kér. – Luke
felállt, hogy távozik, de Beardsley megragadta a kezét.
– Bailey jól van? – kérdezte ismét elkomorulva.
– Bailey jól van. Egy őrt állíttattam az ajtaja elé. Ne aggódjon! – Meg-
szorította Beardsley kezét, majd kiment a nővérszobához. – Sült húsos
szendvicset szeretne.
Ella biccentett.
– Az mindig jó jel, ha a beteg ételt kér.
– Meg tudná mondani, hol találom a biztonsági szolgálat főnökét?
Luke már elindult a lift felé, amikor a mobilja megszólalt j zsebében.
– Chase vagyok. Azonosítottuk az egyik áldozatot. Kasey Knight. Ti-
zenhat éves, százhetvenkét centi, vörös haj. – A férfi habozott. – Az, aki
csak harminchat kiló volt.
Az, aki fölött ott találta a zokogó Malcolm Zuckermant, aki olyan
gyöngéden csomagolta be a lány kezét és lábát. Akinek a vörös haja a
férfi kezében maradt. Luke megköszörülte a torkát.
– Értesítettétek a szüleit?
– Igen. Épp most beszéltem az apával. – Luke hallotta, hogy Chase
reszketve vesz levegőt. – Megkértem őket, hogy hozzanak magukkal egy
hajkefét vagy bármit, amiről DNS-mintát tudnánk venni. És, hm, látni
szeretnék.
– Szent isten, Chase! Dehogy akarják látni! Ez képtelenség. ..
– Le kell zárniuk magukban – mondta Chase. – Te is pontosan olyan
jól tudod, mint én. Addig nem hiszik el, hogy a lányuk meghalt, míg a
saját szemükkel nem látják. Kasey-t két éven át várták haza, Luke.
Két év várakozás, két év gyötrelem. Várni a jó hírt, és mégis a legrosz-
szabbtól tartani…
– Máris megyek a halottasházba. Megkérdezem Felicityt, hátha tud
szegényen javítani valamit. Nekem is van hírem. Egy potenciális hatodik
áldozatról.
– Ó, jézusom! – dörmögte Chase fáradtan. – És ki?
– Csak a keresztnevét tudom. Becky. Szólj Ed csapatának, hogy keres-
senek egy elhantolt holttestet Ryan Beardsley cellája közelében kint az
épület körül.
Chase elcsigázva sóhajtott fel.
– És azt tudjuk, hogy csak egy halott van?
– Én is ugyanerre gondoltam. Szólj nekik, hogy röntgennel nézzenek
körbe, mielőtt ásni kezdenek.
145
 – Szent ég, óráról órára jobb lesz…
Chase hangjában rémület bujkált. És fájdalom.
– Mi történt?
– Zach Granger meghalt.
Luke érezte, hogy a tüdejéből kipréselődik az összes levegő.
– De hiszen csak a szeme sérült meg.
– Egy órával ezelőtt vérömleny keletkezett az agyában. A felesége ott
volt vele.
– De… Épp itt voltam a kórházban. Nekem senki nem szólt.
– Egyelőre nem beszélünk róla.
– Pete tudja már?
– Nem, még nem. Ne szólj neki. Majd én.
– Elindult Duttonba, hogy beszéljen a tűzoltósági nyomozóval.
Chase csúnyán elkáromkodta magát.
– Bárcsak sohase hallottam volna erről a rohadt városról!
– Isten hozott a bővülő tagság körében. Viszont nyomra bukkantunk
Granville társavai kapcsolatban. Beardsley hallotta, hogy Granville egy
Rocky nevű pasassal beszél.
– Ez olyan megnyugtatóan homályos – mondta Chase keserűen.
– Viszont több mint amit egy órával ezelőtt tudtunk. Nyolckor találko-
zunk. Sietek a halottasházba.

146
147
KILENCEDIK
FEJEZET

148
 ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 6.00

– Asszonyom! Megérkeztünk. Asszonyom! Megérkeztünk a reptérre.

Asszonyom!
Susannah fölébredt, hirtelen azt sem tudta, hol van. Végre sikerült el-
aludnia. Kár, hogy pont egy taxi hátsó ülésén, és nem a szállodában, az
ágyban.
– Elnézést. Hosszú éjszakám volt. – Kifizette a viteldíjat, és kikászáló-
dott a hátsó ülésről. – Köszönöm szépen.
– Nincs csomagja?
– Nincs, igazából azért jöttem, hogy autót béreljek.
– Innen még tovább kell menni a reptéri busszal, hogy eljusson az au-
tókölcsönzőkhöz.
– Erre nem is gondoltam. – Amikor elhagyta a szállodai szobát, egyet-
len cél vezérelte: elmenekülni a száz meg száz, otthonról elszökött gye-
rek arca elől, akik között több mint három órán át keresett. De nem volt
menekvés. Még mindig látta az arcokat, a hol vidám, hol kétségbeesett
arcokat.
Mind eltűntek. Elpocsékolt lehetőségek. Remények. Életek…
Először minden egyes arcot összehasonlított a kórházban fekvő névte-
len lány arcával, ám az agya egy ponton feladta, és Susannah onnantól
kezdve már csakis Darcy Williams arcát látta minden egyes képen.
Feldúltan lökte el magát a számítógéptől. Muszáj szünetet tartania, és
kocsit szereznie, hogy idejében odaérjen Duttonba Sheila Cunningham
temetésére. És most itt van.
– Én is elvihetem odáig – mondta a taxisofőr. – Szálljon vissza.
Susannah visszaült, reszketett.
– Köszönöm.
– Nem tesz semmit. – A sofőr némán tette meg a rövid távolságot az
autókölcsönzők soráig. Ám amikor a taxi megállt, a férfi hangosan felsó-
hajtott. – Asszonyom, ugyan nem az én dolgom, de szerintem jobb, ha
szólok… Azóta követnek bennünket, hogy eljöttünk a szálloda elől.
Susannah ingerülten ráncolta a szemöldökét. Még egy riporter.
– És milyen kocsi?
– Fekete szedán, sötétített üveggel.
– Milyen eredeti – jegyezte meg Susannah komoran. A férfi belenézett
a visszapillantó tükörbe.
– Csak arra gondoltam… talán menekül valaki elől.
Csakis magam elől.
149
 – Nem hinném, hogy veszélyt jelent. Valószínűleg csak egy riporter.
A férfi fürkészve lesett Susannah-ra, ahogy elvette tőle a pénzt.
– Csak nem valami híresség, asszonyom?
– Nem, de köszönöm, amiért szólt, hogy követnek minket. Nagyon
kedves öntől.
– Magával egyidős a lányom. Állandóan úton van a munkája miatt, én
pedig betegre aggódom magam.
Susannah rámosolygott a férfira.
– Akkor nagyon szerencsés a lánya. Vigyázzon magára!
Susannah hátranézett, ahogy a taxi elhajtott. Valóban, a fekete szedán
hátrább húzódott, de azért épp elég közel állt meg, hogy láthassa. Susan-
nah megfordult, hogy bemenjen a kölcsönzőbe, amikor az autó lassan el-
indult feléje. Susannah hátralépett egyet, majd kettőt, aztán megtorpant.
Az autó nem állt meg. Sőt lassan közeledett. A felismeréstől végigfutott a
borzongás rajta.
Georgiai rendszám: DRC119. Megjegyezte magának, és épp fordult
volna meg, hogy belép a kölcsönzőbe, amikor egyszer csak eljutott a tu-
datáig… Megpördült, a szíve majd kiugrott a helyéről, ám addigra a sze-
dán eltűnt.
DRC. Darcy. Ez lehetett volna puszta véletlen is. Hat évvel ezelőtt, ja-
nuár tizenkilencedikén találta meg a halálra vert, vérben fekvő Darcyt.
És tizenhárom évvel ezelőtt, január tizenkilencedikén egy lyukban éb-
redt, whiskyvel lelocsolva, megerőszakolva, halálra rémülten.
Charles elmosolyodott. Végre magára tudta vonni Susannah figyel-
mét. Mindig Susannah volt a távolságtartó, a kifinomult. Legalábbis min-
denki ezt gondolta. Ám ő jobban tudta…
Mindig is tudta, hogy Susannah Vartaniannek van egy sötét oldala is.
Mindig is látta. A nézése. Az illata. A kisugárzása. Megpróbálta becser-
készni, annyi évvel ezelőtt, de Susannah elment – nagyon messzire. Leg-
alábbis Susannah így hitte. Ám ő jobban tudta…
Mindent tudott a kis Susannah Vartanianről. Mindent.
Hát nem döbbenne meg a világ, ha kiderülne, mit tud róla? Cöcc, cöcc,
rossz kislány. Csöndesen fölnevetett. Nemsokára elkapja – vagy így,
vagy úgy. Először azonban eljátszadozik vele egy cseppet.
Várt, míg Susannah kijött az autókölcsönző garázsából egy visszafo-
gott szedánban. Csak semmi feltűnő a kedves kis Vartanian lánynak. El-
indult utána, s tudta, hogy a nő észrevette. Követte egészen a Wal-Mar-
tig. No igen, hiszen előző nap reggel jött el New Yorkból egy szál ruhá-
ban, ezért jogos egy kis bevásárló körút.

150
 Bizonyos távolságra lemaradt mögötte, megvárta, míg Susannah le-
parkol, és elindul az üzletbe. Ekkor még egyszer elhaladt a nő mellett.
Hangosan felkacagott. Minden pénzt megért az az arckifejezés!
Charles eredetileg még egy évet akart várni, hogy bevesse a DRC
rendszámot, hogy pont hét év teljen el Darcy halála óta, ám Susannah itt
van kiszolgáltatottan, és ő hülye lenne nem megragadni az alkalmat. Míg
Susannah bement vásárolni, leparkolt – egyáltalán nem tartott attól,
hogy a nő kihívná a rendőrséget. Susannah soha nem beszélt arról, mi
történt január tizenkilencedikén – egyik alkalommal sem. Kinyitotta az
elefántcsont dobozt, most azonban az egyik legféltettebb kincsét, egy
sima fényképet húzott elő. Ám ez több egyszerű képnél. Egy pillanat
volt, örökre befagyasztva az időben.
Fiatalabb önmaga mosolygott a fekete-fehér képen Pham mellett állva.
Pham már akkor is idős volt, és már tudta, hogy közeleg a halála napja.
De én áldott tudatlanságban éltem, nem is sejtettem, milyen beteg. Egyszerűen
élveztem a pillanatot. Pham komolyan hitt abban, hogy minden pillanatot
ki kell élvezni, ám ezzel együtt a türelemről prédikált. A türelem rózsát te-
rem.
De Charles az amerikai eszmében hitt, hogy addig kell ütni a vasat,
amíg meleg, és idővel Pham is felismerte ennek a felfogásnak a hasznos-
ságát. Káprázatos páros voltak: a köztiszteletben álló buddhista szerzetes
és nyugati testőre minden házba bejáratos volt. Pham akár jósolt, akár
gyógyító összejöveteleket tartott, vagy egyszerűen csak a zsarolás nemes
művészetének hódolt, az otthonok, ahol megszálltak, mindig sokkal sze-
gényebbek lettek azután, hogy eljöttek tőlük, mint amikor megérkeztek.
Még mindig hiányzol, barátom. Tanítóm. Azon merengett, mit tett volna
Pham, ha Charles halt volna meg előbb, ahogy most Toby. Ekkor Charles
hangosan fölnevetett. Pham az lett volna, és azt tette volna, amivel a leg-
több pénzt keresheti, mintha az is csak egy közönséges nap lett volna.
Phamot csak a rideg, megfogható készpénz érdekelte.
Charlesnak már rég nem volt szüksége pénzre, így hát puszta örömből
szórakozott Susannah Vartanian kárára. Pham helyeselte volna.

151
 ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 6.15

Dr. Felicity Berg épp csak fölpillantott, amikor Luke belépett, majd
visszafordult az asztalon heverő holttest felé.
– Épp azon gondolkodtam, mikor érsz ide. Már hívni akartalak.
– Kicsit sok volt a dolgom – mondta Luke kedvesen, mert egy cseppet
sem bántotta meg a nő hangsúlya. Kedvelte Felicityt, pedig sokan hűvös-
nek tartották. Luke úgy érezte, Susannah-t is sokan hűvösnek tarthatják,
és eltöprengett, vajon hányan ismerik igazán. – Meddig jutottál?
– Egészen a kénköves pokolig – vágta oda Felicity, majd felsóhajtott. –
Bocs. Csak fáradt vagyok. És tudom, hogy te is.
– Na igen, de nekem nem ezt kellett néznem egész éjjel – jegyezte meg
Luke gyöngéden. – Jól vagy, Felicity?
A doktornő nyelését hallani lehetett a teremre telepedő néma csönd-
ben.
– Nem – majd hivatalos hangon folytatta. – Öt női tetem, mind tizenöt
és húsz év közötti. Ketten közülük súlyos alultápláltságban szenvedtek.
A kettes és az ötös áldozat ott van az asztalon.
– Úgy néz ki, hogy az ötös áldozatot sikerült azonosítanunk – mondta
Luke. – Kasey Knight. A szülei nemsokára itt lesznek azonosítani. Kettő
körül érkeznek.
Felicity hirtelen rémülten kapta fel a fejét.
– Látni akarják? Luke, ezt nem lehet!
– Pedig igen. – Luke közelebb lépett, megacélozta magát, majd vissza-
nyelte a torkába toluló gyomorsavat. –Nem lehetne… meg tudnád olda-
ni, hogy valamennyire… jobban nézzen ki?
– Meg tudnád győzni őket, hogy ne akarják megnézni? Huszonnégy
órán belül meg tudom csinálni a DNS-vizsgálatot.
– Felicity, két évig várták haza. Muszáj látniuk.
A nő csak állt, és meredt Luke-ra, majd sírás hangja törte meg a csön-
det.
– A francba, Luke. – Felicity hátrább lépett, zokogott. Véres kesztyűbe
bújtatott kezét szorosan maga előtt tartotta. – A francba.
Luke felhúzott egy kesztyűt, feltolta a szemüveget Felicity homlokára,
majd egy zsebkendővel felitatta a nő könnyeit.
– Hosszú éjszaka áll mögötted – mondta csöndesen. –Miért nem mégy
haza, hogy lepihenj, amíg a lány szülei ideérnek? Úgyis ő az utolsó,
nem?

152
 – De igen, már majdnem kész vagyok vele. Visszatennéd a szemüve-
gemet?
Luke megigazgatta a szemüveget, majd hátrább lépett.
– Nem mondom el senkinek… – mondta cinkosán. Felicity kurtán, ön-
tudatosan nevetett föl.
– Általában nem veszem ennyire a szívemre, de…
– Én is így érzek. Szóval mit tudsz még mondani azonkívül, hogy ket-
tő alultáplált volt?
Felicity kihúzta magát, s amikor megszólalt, ismét a hivatalos hangján
beszélt.
– Az ötös áldozatnak, Kasey Knightnak, trippere és szifilisze van.
– De a többinek nincs?
– Pontosan. Az egyes áldozatnak sarlósejtes anémiája van, ez vala-
mennyire segíthet az azonosításban. A kettes áldozat egyik karja az utób-
bi fél évben valamikor eltört. Rosszul forrt össze. A másik karon pedig
sugárirányú törés látszik, úgy tűnik, a két sérülés ugyanabban az időben
keletkezhetett. Feltételezem, hogy erőszak következtében tört el a karja. –
Ismét felpillantott, szemöldöke szinte összeért. – És ami nagyon fura… A
két lesoványodott lány vérének nagyon magas volt az elektrolit szintje. A
karjukon tűszúrásnyomokat találtam… mintha valaki infúzión át folya-
dékot juttatott volna a szervezetükbe.
– A bunkerben találtunk infúziós zacskókat, fecskendőket és tűket.
– Szóval ez az orvos, akit megöltek, ez a Granville. Kezelte volna őket?
– Azon gondolkodom, lehet, hogy helyre akarta őket hozni, hogy újra
el lehessen adni őket. Még valami?
– Igen. A legjobbat a végére tartogattam. Gyere csak ide.
Luke közelebb lépett, ahogy Felicity óvatosan az oldalára fordította
Kasey Knight testét. A férfi hunyorgott, majd közelebb hajolt, hogy job-
ban megnézze a jobb csípő tetején lévő kis területet. Összeszorította a fo-
gát.
– Egy horogkereszt. – Fölnézett. – Megbélyegezték?
– Bizony. Mindannyiukat, ugyanott, a jobb csípőn. Akkora, mint egy
tízcentes.
Luke fölegyenesedett.
– Neonácik?
– Ott van a pulton egy tasak, az talán segít.
Luke a fény felé tartotta a tasakot. Egy pecsétgyűrű volt benne, az
Amerikai Orvosok Szövetségének kígyós szimbólumával.
– És?
– Ez volt Granville ujján.
153
 – Jó. Hiszen orvos volt, és ez a szövetség jelképe. Nem akarok köteked-
ni, de akkor mi van?
A nő szemöldöke a magasba szökött.
– Felnyílik a teteje. Trey véletlenül vette észre, amikor lehúzta a gyűrűt
a derék doktor bácsi ujjáról. Egy kis gomb van az oldalán.
Luke a tasakon keresztül lenyomta a gombot, a gyűrű kinyílt, s látha-
tóvá lett ugyanaz a horogkeresztminta.
– Megáll az eszem. Ezzel bélyegezték meg őket?
– Nem hinném. A minta túl mélyen ül, és úgy tűnik, nincs szövetma-
radvány a felszínén, de a labor pontosan meg tudja mondani.
– Utánajárok, hátha le tudom nyomozni ezt a mintát. Felicity, valame-
lyik kollégád is végig tudja csinálni az azonosítást.
– Majd én megcsinálom. – A nő óvatosan visszatakarta Kasey Knightot
a lepedővel. – Kettőkor találkozunk.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 7.45

Susannah megállt Luke irodájának ajtajában, próbálta megfékezni

keze remegését. Miután a fekete szedán eltűnt, kibérelte az autót, és el-
hajtott a közeli Wal-Martba piperecikkeket venni. Ezután visszatért a
szállodába, de minden egyes kilométerrel egyre feszültebb lett, mert a
DRC119 feltűnt az áruház parkolójában, majd visszafelé az autópályán,
sőt még a szálloda előtt is elhajtott, amikor Susannah átnyújtotta a kul-
csot a parkolófiúnak.
Egy pillanat tört részéig még az is átfutott rajta, hogy Al Landers el-
mondta valakinek, de azonnal elvetette a gondolatot. Különben is, ha Al
tudta, hogy minden egyes évben meglátogatja Darcy sírját, más is tud-
hatja. Ki kell derítenie, kinek a nevére jegyezték be a rendszámot.
Luke… Benne megbízik. Ezért a parkolófiú után szólt, visszavette a
kocsit, és elhajtott ide.
Bekopogott. Luke fölnézett a számítógépéből, sötét szemében megle-
pődés tükröződött, majd kíváncsiság. Egy pillanatig egymásba fonódott
a tekintetük, és Susannah szája kiszáradt. Egyszer csak Luke szemén fel-
hő vonult át, hirtelen kimért lett, s ezzel a pillanat varázsa megtört.
– Susannah?
Nem számít, hogy nem is tudta, mit is érezzen Luke-nak az iránta mu-
tatott érdeklődéséről, gondolta, mert úgyis eltűnik abban a pillanatban,
hogy megtudja az igazat. És többé nem akar majd. Egyetlen tisztességes férfi
sem akarna.
– Találkoztam Leigh-vel, épp akkor tartott szünetet, és felkísért.
154
 – Gyere csak be! – A férfi kivette a nagy kupac mappát az asztala túlsó
oldalán álló székből. – Van egy kis időm a reggeli megbeszélés előtt,
ezért megcsinálom a tegnapról megmaradt papírmunkát. Ülj csak le.
Egész éjjel fel akartalak hívni, de tiszta bolondokháza volt idebent. Az éj-
jel eljutottunk Borenson nyaralójához, de a pasas eltűnt. Dulakodás nyo-
mát találtuk.
Susannah felkapta a fejét, miközben leült.
– Csak nem arra gondoltok, hogy meghalt?
Luke lerogyott a székébe.
– A dulakodás legalább pár napja történhetett. Ha Borenson sebesülten
van valahol, abból sok jó nem sülhet ki. Mostanra biztosan sok vért vesz-
tett.
– Pár nappal ezelőtt még nem sejthettétek, hogy ez mind kiderül Gran-
ville-ről. Akkor még csak O’Brient üldöztétek.
– Tudom, de nem hagyhatom figyelmen kívül. Tizenhárom évvel ez-
előtt kapcsolatban állt az egésszel. És könnyen lehet, hogy most is. – ÖSz-
szevonta a szemöldökét. –Ha már a kapcsolatoknál tartunk, nem vettél
észre semmi jelet, heget vagy valamit a névtelen lányon?
– Mint például?
Luke habozott.
– Például egy horogkeresztet.
Két órán belül másodszor fagyott meg Susannah ereiben a vér.
– Nem. Amikor viszontláttam, már hálóingben feküdt a takaró alatt az
intenzív osztályon – Jól van, maradj csak nyugodt. – Azt gondolnám, hogy
a kórház szólt volna valami ilyesmiről.
– Én is azt gondolnám, de tegnap kissé lefoglalta őket, hogy megment-
sék az életét.
– Nyilván. És ma miért nem kérdezed meg őket róla csak úgy?
– Azért, mert… – ismét habozott. – Mert valaki az éjjel megpróbálta
meggyilkolni Beardsley-t.
– Szent isten! Ez biztos?
– Itt van előttem a bűnügyi Iaborosok analízise. Valaki kavart az infú-
ziójával.
– És Beardsley jól van?
– Igen. Volt pár rossz pillanata, de igen, most már jól van.
– És mi a helyzet a kislánnyal? És Bailey-vel? – És Daniellel?’
– És Daniellel? – kérdezte Luke csöndesen, épp csak egy árnyalatnyi
nehezteléssel.
Amit meg is érdemlek.
– És Daniellel. Mind jól vannak?
155
 – Igen, de nem vagyok biztos benne, kiben bízhatom. Abban remény-
kedtem, hogy láttad a jelet a kislányon.
Susannah szíve vadul zakatolt, ám a hangja higgadt maradt.
– És mi ennek a jelentősége?
– A halottasházban fekvő összes lánynak ilyen horogkeresztet égettek
a csípőjére.
Susannah nagyot nyelt, szíve majd kiugrott a helyéről. Próbált meg-
nyugodni. Ez nem lehet igaz. Ilyen nincs. De bizony igaz. De bizony van.
Mondd el neki! Mondd el neki most rögtön!
Mindjárt. Először a DRC119-et.
– Ezek szerint ez Granville jele?
– Úgy tűnik. De valamiért beutaztál ide. Mit tehetek érted?
Nyugodj meg, Susannah.
– Nem szívesen zavarlak vele, de egy kocsi követett egész reggel, akár-
hova mentem.
Luke sötét szemöldöke egészen összeért.
– Ezt hogy érted?
– Ma reggel elmentem a reptérre, hogy autót béreljek. Ma lesz Sheila
Cunningham temetése Duttonban, és én is elmegyek rá.
– Sheila Cunningham. Majdnem elfeledkeztem a temetésről – suttogta,
majd újra a nőre pillantott. – Szóval mi volt azzal az autóval, amelyik kö-
vetett?
– Taxival mentem a szállodából a reptérre, és egy fekete szedán köve-
tett. Utána bementem egy áruházba, és oda is követett. Be kell
vallanom… nagyon megijedtem – gyakorlatilag kiborultam. – Utána tudnál
nézni a rendszámnak?
– Mondd csak!
– DRC119. Nem a szokásos elrendezésben voltak a betűk és a számok,
tudod, azzal a barackkal középen, hanem teljesen egybe volt írva.
– Egyedi rendszámra gondolsz, ugye?
– Aha. Azt hiszem, igen. – Lélezget-visszafojtva várta, hogy Luke be-
gépelje a rendszámot. És újabb másodperceket várt, mert Luke csak bá-
multa a képernyőt megfejthetetlen arckifejezéssel. Végül Susannah nem
bírta tovább. –Luke…
A férfi fölnézett, a szeméből semmit nem lehetett kiolvasni.
– Susannah, ismersz egy Darcy Williams nevű illetőt?
Most az egyszer ne merészelj megfutamodni!
– A barátnőm volt. Meghalt.
– Susannah, a járművet Darcy Williams nevére regisztrálták, de a
rendszerben a… te képed van a neve mellett.

156
 Susannah torka elszorult. Nem kapott levegőt. Egy szót sem bírt ki-
nyögni.
– Susannah? – A férfi azonnal felpattant, megkerülte az asztalt, és szo-
rosan megfogta Susannah vállát. – Lélegezz mélyeket!
A nő mély levegőt vett, émelygett.
– Van valami, amit tudnod kell. – A hangja már nem volt higgadt. – A
horogkeresztről. Nekem is van egy. A csípőmön. Bele van égetve.
A férfi lassan fújta ki a levegőt. A kezét nem vette le a nő válláról, ha-
nem masszírozta.
– Tizenhárom évvel azelőttről. – Nem kérdés volt. Annak kellett volna
lennie.
Susannah óvatosan elhúzódott, és az ablakhoz ment.
– Nem. Hét évvel később történt. Január tizenkilencedikén.
– Egy-tizenkilenc – mondta Luke. – Ahogy a rendszámon is áll.
DRC119.
– Simon bandája is január tizenkilencedikén bántalmazott.
Az ablaküvegben jól látta, hogy Luke megmerevedik.
– Susannah, ki volt Darcy Williams?
Susannah a hideg ablaküvegnek nyomta a homlokát. A feje forró volt,
ám a teste többi része jéghideg.
– Ahogy mondtam. A barátnőm volt, és már halott.
– És hogyan halt meg? – kérdezte Luke gyöngéden.
Susannah csak meredt az alatta elterülő parkolóra.
– Erről soha nem beszéltem. Senkinek.
– De valaki tudja.
– Legalább hárman tudják. És most te is.
Megfordult, és Luke szemébe nézett.
– Akárki követett, tudja. Este kiderült, hogy a főnököm is tudja, attól a
naptól kezdve, hogy megtörtént. Legalábbis egy részét. A másik, aki tud-
ja, az a férfi, aki a nyomozást vezette.
– Milyen nyomozást?
– Darcyt egy olcsó hotelszobában gyilkolták meg a manhattani Hell’s
Kitchen negyedben. Én a szomszéd szobában voltam. – Tekintetét a Lu-
ke-éba mélyesztette, mint aki abba kapaszkodik. – A New York-i Egye-
tem jogi karára jártam. Darcy úgy egy évvel lehetett fiatalabb nálam, pin-
cérnőként dolgozott West Village-ben. Egy bárban találkoztunk. Azon az
estén valami pasikkal volt randink.
– A lepukkant Hell’s Kitchenben? Gyakran jártatok oda?
Susannah egy szívdobbanásnyi ideig habozott.
– Egyéjszakás dolog volt.
157
 Hazug. Hazug. Hazug.
Fogd be. Valamit azért meg kell tartanom magamnak!
– De valami történt – mondta Luke.
– Kidőltem. Szerintem a pasi beletett valamit az italomba. Amikor föl-
ébredtem, ott voltam egyedül, és… – ragadt a combom. A pasi nem használt
óvszert. – A csípőm iszonyatosan égett.
– A megbélyegzés miatt…
– Igen. Felöltöztem, bekopogtam a szomszéd szobába, ahova Darcy
ment. Az ajtó csak úgy… kinyílt. – És hirtelen újra ott állt abban a szobá-
ban. Vér. Mindenhol. A tükrön, az ágyon, a falakon. – Darcy ott hevert a
földre rogyva. Meztelenül. Meghalt. Halálra verték.
– És te mit csináltál?
– Elfutottam. A kétsaroknyira lévő telefonfülkéhez rohantam, és fel-
hívtam a 911-et. Névtelenül.
– És miért névtelenül?
– A jogi egyetemre jártam. Az államügyészségen voltam gyakornok.
Ha belekeveredem egy ilyen botrányba… – elnézett oldalra. – Pont úgy
beszélek, mint az anyám. Ő mondta ezt mindig az apámnak, valahány-
szor Simon balhét csinált. „Nem engedhetjük meg magunknak a bot-
rányt, Arthur.” És olyankor az apám „megoldotta”.
– De te nem vagy olyan, mint a szüleid, Susannah.
– Fogalmad sincs róla, ki vagyok, mi vagyok – vágott vissza Susannah,
majd riadtan rezzent össze. Pontosan ugyanezt mondta Danielnek. Szó-
ról szóra.
Miért jöttél vissza? Kérdezte a bátyja.
A többiek tanúskodnak – válaszolta neki. Milyen gyáva alak lennék, ha én
nem tenném? Daniel meg akarta nyugtatni, hogy nem gyáva alak, és ő ak-
kor kis híján az arcába röhögött. Fogalmad sincs róla, ki vagyok, mi vagyok,
Daniel. És tényleg nem volt fogalma róla. Szeretné, ha ez így is maradna,
de a titkai kezdenek szépen egyesével kiszivárogni.
– Akkor milyen vagy? – kérdezte Luke csöndesen.
Susannah mély levegőt vett, majd visszaterelte a beszélgetést a múltra.
– Gyáva voltam.
A férfi szeme felvillant. Susannah hárít…
– Szóval felhívtad a 911-et. Ez is valami.
– Na igen. Utána még egyszer felhívtam névtelenül a nyomozót, aki az
ügyért volt felelős. Személyleírást adtam a pasiról, aki fölszedte Darcyt a
bárban, és megadtam neki a bár címét. A nyomozó azt mondta, pár dol-
got ellenőriznie kell, és négy óra múlva hívjam vissza. Meg is tettem, ő
pedig figyelte, honnan hívom fel.
158
 – Ugyanabból a fülkéből telefonáltál.
– Mindhárom alkalommal. – Susannah mosolyt erőltetett az arcára. –
Ezért tudunk annyi rosszfiút elkapni, Papadopoulos ügynök. Ostobasá-
gokat csinálnak.
– Luke – mondta a férfi kimérten. – Luke vagyok…
Susannah erőltetett mosolya elhalványult.
– Luke.
– És mi történt ezután? – kérdezte a férfi, mintha Susannah nem is va-
lami visszataszító dologról mesélne neki.
– Reiser nyomozónak a bejelentésem alapján sikerült elkapnia az elkö-
vetőt. Függetlenül is meg tudta erősíteni, amint tudta, hol kezdje. Nem
kellett bevonnia engem, de a főnökömnek szólt, szerintem leginkább
azért, hogy mentse a bőrét. Szóval a hírnevem meg a karrierem megme-
nekült.
– Jó a hírneved, szép a karriered. Miért ostorozod magad emiatt?
– Azért, mert gyáva voltam. Szembe kellett volna néznem azzal a pasi-
val, aki meggyilkolta Darcyt.
– És ezért nézel szembe most Garth Davisszel? Hogy jóvá tedd az ak-
kor történteket?
Susannah szája pengevékony lett.
– Úgy látszik, ez az általános vélekedés.
Luke a nő álla alá csúsztatta az ujját, s addig tolta feljebb, míg a tekin-
tetük találkozott.
– És mi a helyzet a másik pasassal? – kérdezte Luke átható tekintettel.
– Azzal, aki elkábított.
Susannah megvonta az egyik vállát.
– Elment. Soha többé nem láttam. Túltettem magam rajta.
– Megerőszakolt? – kérdezte a férfi tudatosan higgadt hangon.
Susannah-nak eszébe jutott a sok vér, a combjára ragadt ondó.
– Igen. De önszántamból mentem be abba a szállodai szobába.
– Hallottad te, amit most mondtál? – kérdezte Luke szinte kiabálva.
– Igen – sziszegte Susannah. – Minden egyes alkalommal hallom, ami-
kor rágondolok. Minden egyes alkalommal, amikor azt mondom az ál-
dozatnak, hogy nem érdemelte ki, hogy megerőszakolják. De ez más
volt, a francba! Ez más.
– És miért?
– Mert ez velem történt – kiáltotta Susannah. – Megint. Hagytam, hogy
megint megtörténjen, és a barátnőm meghalt. A barátnőm meghalt, én meg
gyáva voltam, és elfutottam.
– Szóval megérdemelted, hogy megerőszakoljanak?
159
 Susannah elgyötörten rázta a fejét.
– Nem. De azt sem, hogy igazságot szolgáltassanak nekem.
– De elcseszettek vagytok ti, Vartanianek! – csattant fel Luke, és fekete
szeme csak úgy szórta a villámokat. – Ha az apád nem lenne halott, kí-
sértést éreznék, hogy magam öljem meg.
Susannah lábujjhegyre emelkedett, és úgy nézett Luke szemébe.
– Állj csak be a sorba… – Egy lépést hátrált, megzabolázta az érzéseit.
– Szóval, mit akar ez jelenteni? Azon az éjjelen, amikor a barátnőmet
meggyilkolják New Yorkban, engem bántalmaznak, és bélyeget ütnek
rám. Hat évvel később öt áldozatra ugyanazt a jelet ütik a szép, kies Dut-
tonban. Kapcsolat lenne a kettő között? Én igennel szavazok.
Susannah figyelte, ahogy a férfi erőt vesz haragján, és félreteszi.
– Mutasd meg… – mondta Luke.
A nő szeme elkerekedett.
– Tessék?!
– Mutasd meg! Különben honnan tudjuk, hogy ugyanaz a jel?
– Először mutasd meg a tiéd, és majd én megmondom, hogy ugyanaz-
e.
– Az enyém a halottasházban van – csattant fel Luke. –Az isten szerel-
mére, Susannah, tegnap láttalak egy szál melltartóban. A megbeszélésem
már pár perce elkezdődött. Csak mutasd meg! Kérlek…
Luke-nak igaza van, természetesen. Most nincs idő szemérmeskedésre,
s neki nincs is jogalapja rá azok után, amit épp az imént mondott el.
– Csukd be a szemed! – Gyorsan lehúzta a szoknyája cipzárját, és eltol-
ta a bugyiját annyira, hogy látható legyen a jel. – Tessék.
A férfi leguggolt, csak bámulta a jelet, majd lehunyta a szemét.
– Húzd fel a cipzárt. Ugyanaz a minta. Kicsit nagyobb az átmérője. –
Fölegyenesedett, de szemét csukva tartotta. –Rendben van a ruhád?
– Igen. Szóval most akkor mi lesz? Valaki itt Atlantában tud Darcyról.
Valakinek Duttonban horogkeresztes bélyegzővasa van. Elképzelhető,
hogy ugyanaz bélyegzett meg engem, és ölte meg a barátnőmet? És ha
igen, ki és miért?
– Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a fehér felsőbbrendűséget hir-
dető csoportokat kell megnéznünk.
– A horogkereszt miatt? Talán igen, talán nem.
A férfi keze már az ajtókilincsen volt, de most megmerevedett.
– És miért nem?
Sokkal könnyebb az apró részletekre gondolni és nem olyan dolgokon
kérődzni, amelyeket úgysem tud megváltoztatni.

160
 – A rám ütött jel nem német horogkereszt. Ez a horogkereszt vissza-
hajlik a végeken. Olyan jel, amilyet sok keleti vallásban használnak. – Su-
sannah egyik szemöldöke felszökött. – Például a buddhizmusban is.
– Ezek szerint visszakerültünk Granville thíctjéhez.
– Talán igen. Talán nem. Utánanézhetek, ha szeretnéd.
– Igen. Ülj csak le ide, és nézz utána, míg én a megbeszélésen vagyok.
Majd visszajövök érted.
– Nem maradhatok. Kilenckor találkoznom kell Chloe Hathawayjel.
– Ő is itt van a nyolcórás megbeszélésen. Amikor végzünk, találkoz-
hattok. Így legalább nem kell elmennie a szállodába.
– De a vallomásom a laptopomon van. És azt a szállodai szobában
hagytam.
– Egy kisebb hadseregnyi gyorsírónk fogadja a telefonon érkező beje-
lentéseket – mondta Luke türelmetlenül. –Majd behívjuk az egyiket,
hogy vegye fel a vallomásodat. Most mennem kell.
– Luke, várj! A főnököm, Al… Úgy volt, hogy ő is ott lesz velem. – Ar-
cára gúnyos mosoly ült. – Erkölcsi támaszt nyújtani.
Luke tekintete lágyabb lett.
– Akkor hívd fel, mondd meg neki, hogy jöjjön le. De nem akarom,
hogy egyedül furikázz, míg ki nem derítjük, ki ült a fekete szedánban.
Minden egybevág. Csak rá kell jönnünk, hogyan. – Habozott. – Megpró-
báltam nem megemlíteni a neved a nyomozás során, míg vallomást nem
tettél.
– Miért? – nyögte ki Susannah nagy nehezen, mert tudta, mi követke-
zik. Muszáj lesz elmondania. Mindenki megtudja, mit tettem. És mit nem tet-
tem. Ez az, amit megérdemel.
– Jár neked, hogy tiszteletben tartsuk a magánéletedet. És az is, hogy
igazságot szolgáltassanak neked.
Susannah nagyot nyelt, egészen szíven ütötték Luke szavai.
– Mondj el nekik mindent, amit muszáj. Mondd el nekik, mi történt ti-
zenhárom évvel ezelőtt. Mondd el nekik Hell’s Kitchent, Darcyt, a csí-
pőmre ütött jelet. Rohadtul elegem van a magánéletemből, a titkaimból.
Tizenhárom éve fojtogatnak – felszegte a fejét. – Mondj csak el nekik
mindent! Már nem érdekel…

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 8.05

Bobby az első csöngésre felkapta a telefont.

– Megvan?
Paul felsóhajtott.
161
 – Meg.
– Remek. Feküdj le, Paul! Fáradtnak tűnsz.
– Nem mondod – jegyezte meg Paul gúnyosan. – Ma éjjel ügyeletes le-
szek, szóval ne hívj.
– Értem. Szép álmokat. És kösz.
Bobby felnyitotta a mobilját, hogy megnézze a nyolcéves kisfiúról ké-
szült képet, akinek az anyja nemsokára rájön, hogy senki nem szegülhet
ellen Bobbynak, és ha igen, nem ússza meg büntetlenül. Az üzenet lé-
nyegre törő volt. Engedelmeskedj, vagy a fiad is meghal. Bobby megnyomta
a küldés gombot. És ezzel meg is volna.
– Tanner, behoznád a reggelimet?
Tanner előbukkant a sötétből.
– Ahogy óhajtja.

162
163
TIZEDIK
FEJEZET

164
 ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 8.10

Luke megállt a tárgyalóterem ajtajában. Remegett a dühtől.

De azt sem, hogy igazságot szolgáltassanak nekem. Legszívesebben üvöl-
tött volna, megrázta volna, hogy észhez térítse. De nem tette meg. Csak
annyit tehet, amit muszáj megtennie. És most itt áll.
Tegnap fejbe vágta, amikor megtudta, hogy Susannah is a banda áldo-
zata volt. De még jobban fejbe vágta, hogy megtudta, Daniel húgát má-
sodszor is megerőszakolták. Ráadásul ugyanazon a napon, csak néhány
évvel később. Azon töprengett, Susannah vajon miért nem kapcsolta ösz-
sze a két eseményt. És tudni akarta, mi a frászkarikát művelt Susannah,
minek járt olcsó hotelokba egyéjszakás kalandok kedvéért. És azon töp-
rengett, hogyan mondhatná el egy szobányi ember előtt a nő legintimebb
titkait.
– Mi a baj? – Ed fordult be a folyosóra, kezében egy dobozt cipelve. –
Elég viharvertnek tűnsz.
– Mert az is vagyok. Mi van a dobozban?
– Egy csomó minden, például a kulcsok, amelyeket tegnap Granville
zsebében találtunk.
Luke kihúzta magát.
– Miért?
Ed sokat sejtetőn párszor felvonta a szemöldökét.
– Nyisd ki az ajtót, és megtudjuk.
A terem már zsúfolásig megtelt. Ott ült az asztal mellett Nate Dyer, az
ICAC-tól, Chloe, Nancy Dykstra és Pete Haywood. Nate mellett Mary
McCrady, az ügyosztály egyik pszichológusa foglalt helyet. Hank Ger-
manio ült Chloe mellett, és azonnal felkapta a fejét, amikor Luke belé-
pett. Egészen mostanáig az asztal alá bámult, valószínűleg Chloe lábára.
Chloe arcán tömény undor ült. Sütött róluk, hogy nem bírják egymást.
Chase kissé idegesnek tűnt.
– Mindketten késtetek.
– De megérte, hidd el – jegyezte meg Ed.
Chase az asztalon dobolt.
– Most, hogy mindenki itt van, vágjunk is bele! Megkértem Mary
McCradyt, hogy csatlakozzon hozzánk. Ő fogja megalkotni Granville tár-
sának kriminálpszichológiai elemzését. Én kezdem. – Egy műanyag ta-
sakba csomagolt bőrkötéses könyvet emelt föl. – Jared O’Brien naplója.
Luke szeme elkerekedett.
– Hol találtátok meg?
165
 – Mack utolsó áldozata segített – mondta Ed. – A nőnek GPS volt a ko-
csijában, és lenyomoztuk. Megtaláltuk Mack búvóhelyét, és a napló ott
volt a holmija között.
– Lenyűgöző olvasmány – mondta Chase. Valóban találtam említést
Borenson faházáról, Luke. Úgy látszik, az összes srác rögtön tudta, hol
vannak, amint megérkeztek. Toby Granville még arra sem vette a fárad-
ságot, hogy levegye Borenson személyes fényképeit és plakettjeit a falról.
Ma átnézem a naplót, hátha többet is megtudhatunk Granville tanítójá-
ról. Valami új? Luke?
Luke-nak a Susannah csípőjére égetett jellel kellett volna kezdenie, de
nem vitte rá a lélek. Még nem.
– Megvan a laboreredmény a Ryan Beardsley infúziójában talált folya-
dékról. A stimuláns koncentrációja elég lett volna ahhoz, hogy megölje.
A kórházi biztonságiak szerint egy Isaac Gamble nevű pasas azonosítója
köthető Beardsley szobájához.
– Négy ügynökünk keresi Gamble-t – jegyezte meg Chase.
– Akkor jó. Mihelyt megtaláljuk, följelentjük gyilkossági kísérlet miatt.
Ha nem érnek idejében oda a defibrillátorral Beardsley-hez, akkor meg-
halt volna. Szerencsére már jól van. Eszébe jutott, hogy hallotta megemlí-
teni a Rocky nevet. Szerintünk ő lesz Granville főnöke.
– Rocky… ez nem valami nagy segítség – vetette közbe Nancy kétked-
ve.
– Minthogy ez egy becenév, utalhat testfelépítésre, erőre, de gyönge-
ségre is – mondta Mary. – Vagy olyan a hangja, mint Rocky Balboának.
Ez is a profil része.
– És több mint amink eddig volt – mondta Chase.
– Beardsley arra is emlékszik, hogy hallotta, kint a cellája fala mellett
ástak. A férfiak valami Beckyt emlegettek.
– Istenem – suttogta Chloe. – Most már kint is holttesteket kell keres-
nünk?
– Valaki lejön Duttonba az egyetemről – szólt közbe Ed. – Talajradarral
átfésülik a terepet, hogy megtalálják a sírt.
– Próbáljatok meg ponyvát feszíteni a terület fölé! – kérte Chase. –
Nem szeretném, ha a média fentről meglátna valamit. Sikerült azonosíta-
ni az egyik áldozatot, Kasey Knightot.
– A szülei kettőre érkeznek – mondta Luke. – Felicity addigra felkészíti
a lányt.
– Már be is fejezte a boncolásokat? – kérdezte Ed.
– Igen, de semmi különöset nem talált, ami segítene azonosítani őket,
leszámítva, hogy az egyik lánynak sarlósejtes anémiája volt. Viszont a
166
két legsoványabb lánynak magas volt az elektrolitszintje, mégpedig a
bunkerben talált infúziós zacskókkal egyező mértékben. Az egyik lány-
nak súlyos nemi betegsége volt, nem is egy. Ezenkívül semmit nem talált
a boncoláskor.
– De az egyik áldozatot már láttuk korábban… Angelt – jegyezte meg
Chase. – Találtál valamit, Nate?
– Egész éjjel fent voltam, és a régi jegyzőkönyveket néztem át. Semmi
újat nem találtam Angelről, sem a másik két lányról, akivel együtt szere-
pelt azon az internetes oldalon, amelyet lezártunk. Elküldtem a képét és
a személyleírását a partnerügynökségeknek. És folytatom a keresést.
Nate nyúzottnak tűnt, és Luke együtt érzett vele. Kevés dolog olyan
kimerítő érzelmileg, mint kínzásról készült képeket nézni. Főleg, ha a ké-
peken gyerekeket gyötörnek. .. Az milliószor rosszabb.
– Nem tudtam segíteni – mondta Luke bocsánatkérőn. –Ma itt mara-
dok veled, segítek átnézni az aktákat.
– Tényleg jólesne egy kis szünet – ismerte be Nate elgyötörten. – De
folytathatom a keresést, ha máshol van szükség rád. Nem mintha eddig
te nem lettél volna nyakig a munkában…
– Mindannyian nyakig vagyunk benne – mondta Chase. – Pete, mit
mondott a tűzoltósági nyomozó?
– Megtalálták az időzítőt Granville házában – mondta Pete nagyon
csöndesen, de a nyugalom mögül ki lehetett érezni a feszültséget. Az
egyik embere meghalt, és Pete nagyon dühös volt.
Luke a szemöldökét ráncolta.
– Azt hittem, az ajtóhoz rögzített vezeték indította a robbantást.
– Valóban – mondta Pete. – De a pasas biztosra akart menni, hogy lesz
robbanás. És a kettős biztosítás buktatta le. A tűzoltósági nyomozó azt
mondta, ez gyakori hiba a gyújtogatok körében. Néha beiktatnak egy
pluszeszközt a biztonság kedvéért, és ha az egyik befuccsol, akkor ezen a
nyomon szépen elindulhatunk.
– Csak nem ekkora szerencsénk volt? – kérdezte Chase.
– De igen. Ez a gyújtogató is két eszközt helyezett el, az egyiket időzí-
tővel, a másikat pedig az ajtóhoz rögzítve. Az időzítősnek két órával ké-
sőbb kellett volna felrobbannia.
– És a nyomozójuk felismerte az időzítőt? – kérdezte Chase.
Pete bólintott.
– Azt mondja, az időzítő Clive Pepperhez köthető. Két ízben ítélték el
megrendelésre elkövetett gyújtogatásért. Szakmai körökben Chili néven
jegyzik.
Nancy a szemét forgatta.
167
 – Tüzes Chili? Hú de vicces.
Pete szeme megvillant.
– A rohadék örülhet, ha nem én találom meg először.
– Pete! – figyelmeztette Chase, mire Pete mély levegőt vett, de az arcki-
fejezése ugyanolyan fenyegető maradt. –
Higgadj le! – Chase Chloéra pillantott. – Vád alá helyezhető gyilkossá-
gért?
A nő bólintott.
– Arra mérget vehetsz.
– Gyilkosságért? – kérdezte Germanio hitetlenkedve. –De miért?
Pete és Chloe kivételével mindenki zavartan pislogott. Chase felsóhaj-
tott.
– Zach Granger ma éjjel meghalt. – Hirtelen felbolydultak, akár a méh-
kas. Még Germanio is meglepettnek tűnt. –Beverte a fejét a robbanáskor.
Szemmel láthatóan ez vérömlenyt okozott, és… belehalt.
Nancy elsápadt.
– Pete, ez rettenetes. – Átnyúlt az asztal fölött, és megfogta a férfi ököl-
be szorított kezét. – Nem a te hibád, Pete – suttogta megindultan.
Pete egy szót sem szólt. Luke sejtette, ez a hatalmas ember elsírná ma-
gát, ha megszólalna.
– Szóval gyilkossággal vádoljuk – mondta Chase. – Sajnálom, Pete –
megköszörülte a torkát, és más útra terelte a beszélgetést. – Nancy, mit
találtál Mansfield házában?
– Egy csomó pornót – mondta a nő komoran. – Korbácsokat és lánco-
kat. Nemi erőszakról felvételeket. Gyerekpornót is.
Luke kihúzta magát.
– Majd én átnézem.
– Átnézzük – helyesbített Nate. – Hol vannak, Nancy?
– Főleg a számítógépén. A törvényszéki informatikusok épp most né-
zik át. Egy jól felszerelt fegyverraktárt is találtunk az alagsorban kialakí-
tott betonozott légópincében. Fegyverek, lőszerek és egy halom élelem,
amiből egy hónapig jól lehetne lakatni egy egész várost. Már elkezdtem
átnézni a számláit és a többi iratait. Eddig semmi különöset nem talál-
tunk. Kivéve… – a széke mellől fölemelt egy bűnjeles zacskót. – Közvet-
lenül azelőtt találtam, hogy elindultam volna a megbeszélésre.
– Egy autópálya-atlasz? – kérdezte Luke.
– Pontosan. – Egy közönséges, szamárfüles, gyűrött-kopott atlaszt tett
az asztalra. – Georgia, a két Karolina, Florida és Mississippi területén je-
lölte be az útvonalakat, összesen százharminchatot – mondta Nancy. –

168
Az összes útvonalat kielemeztetem majd. Nem tudom, hova vezetnek,
de a fejemet tenném rá, hogy egyik sem jó helyre.
– Majd kiderítjük – mondta Chase. – Szép munkát végeztetek, Nancy.
Hank?
– Lehet, hogy megtaláltam Granville feleségét – mondta Germanio. –
Helen Granville vonatjegyet váltott Savannah-ba.
– Rokonai élnek ott? – kérdezte Luke, de Germanio a fejét rázta.
– Körbekérdeztem a szomszédokat, de úgy tűnik, senki nem tudja, ho-
vá való a családja. Azt mondták, csöndes asszony volt, keveset beszélt.
Szinte mindenkit sokkoltak az események, kivéve egyetlen szomszédot,
aki azt mondta, nem lepte meg, hogy kiderült, Granville milyen elfajzott.
A nő szerint Granville verte a feleségét.
– És ez a szomszéd miért van más véleményen? – kérdezte Mary.
– Mielőtt nyugdíjba ment, egy jogsegélyszolgálat klinikáján volt
ügyész. Rengeteget dolgozott bántalmazott nőkkel. Azt mondta, soha
nem látott verésnyomokat Helen Granville-en, de valami nem stimmelt
vele. Egyszer meg is kérdezte tőle, nincs-e szüksége segítségre, de az asz-
szony soha többé nem állt vele szóba. Itt a névjegykártyája, ha szeretnél
vele beszélni.
Mary felírta magának a nő nevét és telefonszámát.
– Beszélek vele. Kösz, Hank.
Germanio Chloéra sandított.
– Kértem végzést Helen Granville mobil-híváslistájára, mivel egyik
otthoni hívás sem tűnik gyanúsnak. És most, hogy van végzésem Davis
telefonjára, utánajárok Kira Laneernek, Davis szeretőjének. És amint lesz
végzésem, megnézem Mrs. Davis mobil-híváslistáját is, hátha kiderül,
hova ment. Neki sokkal nehezebb csak úgy eltűnni két gyerekkel. Elmen-
tem meglátogatni Davis húgát, Kate-et, de nem nyitott ajtót. Holnap
megint megpróbálom.
– Először menj el Savannah-ba – mondta Chase. – Azt akarom, hogy
Mrs. Granville itt legyen. Ed, te következel.
Ed kinyitotta a dobozát, és elővett egy rozsdás fémdarabot.
– Ez a priccs darabja, amelyet az egyik cellában találtunk. Letisztítot-
tuk, és megnéztük mikroszkóp alatt. Az O nincs teljesen bezárva.
– Szóval nem Ashley O-S-, hanem C-S-valami – mondta Luke izgatot-
tan, mire Ed biccentett.
– Leigh utánanéz az eltűnt gyerekek ügyosztályán és a környező álla-
mok eltűnt személyeinek adatbázisában is.
– Csodás – mondta Chase, és belenézett a dobozba. –Még valami?
Ed Pete-re nézett, aki mostanra összeszedte magát.
169
 – Granville kulcsai.
Pete egy fénymásoló papíros dobozt tett az asztalra.
– Ami remélhetőleg beleillik Granville tűzálló széfjébe.
Pete kivette a széfet, és az asztalra helyezte. A széf oldala kormos volt,
de a zár sértetlen.
– A tűzoltósági nyomozó akkor találta meg, amikor Granville leégett
dolgozószobájában keresgélt. – Beillesztette a zárba a legkisebb kulcsot,
és az asztalnál ülők mind előhajoltak, amikor a zár kattant.
– Lehet, hogy elindultál a hírnév felé, Pete – viccelődött Nancy. –
Geraldo egyszer megpróbálta, és nézd, mi lett vele.
Pete halvány mosollyal értékelte kollégája próbálkozását, majd föl-
emelte a doboz fedelét.
– Útlevél – a szemöldöke magasba szökött. – Még egy útlevél. – Mind-
kettőt kinyitotta. – Granville képe van mindkettőben, de a nevek külön-
böznek. Michael Tewes és Toby Ellis.
– Kis barátunk szeretett utazgatni – dörmögte Ed.
– Úgy néz ki. Részvények és egy kulcs. – Pete fölemelte. Kicsi volt, és
ezüst. – Talán széfkulcs.
– Simon Vartaniannek is volt egy széfje a duttoni bankban – mondta
Luke. – Lehet, hogy Granville-nek is. Remélem, nem üres, mint a Simo-
né. – Simon széfjében semmi terhelő fényképet nem találtak, ami a cso-
portosan elkövetett nemi erőszakot bizonyíthatta volna, mint ahogy re-
mélték. – Délelőtt úgyis lemegyek Duttonba Sheila Cunningham temeté-
sére. Megnézem a bankot, ha már ott vagyok. A végzés érvényes a széfre
is, Chloe?
– Nem, de nem tart sokáig új végzést szerezni, mert az eredeti lefedi a
kulcsot is. Még valami, Pete?
– Házassági anyakönyvi kivonat. Helen leánykori neve Eastman, ha
már itt tartunk. Ha esetleg utána akartok nézni a családjának. Születési
anyakönyvi kivonatok, és végül.. . ez. – Egy ezüstláncon függő, lapos
amulettet húzott elő, mire Luke szeme összeszűkült. Az amulettbe a ho-
rogkereszt volt vésve. Susannah-nak igaza volt, a végei valóban vissza-
hajlottak. És minden ágat vastag pötty zárt. Nem náci jelkép.
– Ó, a rohadt életbe! – dörmögte Chase. – Neonácik.
– Szerintem nem – mondta Luke. – Van még valami. Ez a jel pontosan
ugyanolyan, mint amilyet Felicity Berg talált az összes áldozat csípőjére
bélyegezve.
Mindenki felkapta a fejét.
– Ez az amulett túl lapos ahhoz, hogy bélyegzővasként szolgáljon – je-
gyezte meg Pete a vésetet tanulmányozva.
170
 – Felicity talált egy gyűrűt Granville ujján. Ugyanaz a minta, de való-
színűleg azt sem megbélyegzésre használták. – Luke mély levegőt vett. –
És a jel még egyszer feltűnt. Susannah Vartanianen.
Erre mindenki meglepetten pillantott Luke-ra.
– Talán ezt kicsit részletesebben is kifejthetnéd – mondta Chase csön-
desen.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 8.20

Rocky beállt a garázsba. Annyira elfáradt. Atlanta külterületén baleset

történt, és legalább egy órára leállt a forgalom miatta. Ez idő alatt tűkön
ült, nehogy valaki észrevegye a csomagtartóból hallatszó dörömbölést.
Szerencsére nagyon hideg volt, és mindenki a kocsijában maradt, felhú-
zott ablakok mögött. Minden bizonnyal nehéz lett volna kimagyaráznia,
miért van egy megkötözött és letapasztott szájú tizenéves lány odabent.
És mint a régi Mission Impossible filmben, tudta, ha elkapnák, Bobby
szemrebbenés nélkül letagadná, hogy ismeri. De nem kaptak el. Talán
Bobby most újra hinni fog benne.
Mielőtt elmagyarázná Bobbynak, mit végzett, muszáj utánajárnia, hol
tart az ápolónő. Rocky abban reménykedett, hogy nem adott Monica
Cassidynek egy újabb adag idegbénítót. Minél előbb kikerül Monica az
intenzív osztályról egy rendes kórterembe, annál hamarabb tudják min-
den feltűnés nélkül megölni. Aztán a csomagtartóban heverő szépség
már csak egy újabb tétel lesz a leltárban. Beütött egy számot, már előre
látta Bobby kék szemében az elismerést.
Az évek folyamán elég sok mindent megtett azért az elismeréséit. Sze-
rencsére mindig sikerült elkerülnie a gyilkosságot. Már az emberölés
gondolatától is rosszul volt.
– Te szemét kurva! – üvöltötte az ápolónő, mielőtt Rocky egy szót szól-
hatott volna. – Megbeszéltünk valamit. Te rohadt, szemét ribanc!
Rocky gyomra összeugrott.
– Mi van? Mi történt?
– A nővérem – sziszegte az ápolónő. – Mintha nem tudnád! Bobby
megölte. – A nő zokogni kezdett. – Halálra verte. Ó, istenem, ez mind az
én hibám.
– Honnan tudod, hogy Bobby volt? – kérdezte Rocky, és igyekezett
higgadt maradni.
– A kép miatt, te átkozott barom. A telefonomon. A fiamról. Még csak
nyolcéves!

171
 – Bobby egy képet küldött a fiadról a telefonodra? –kérdezett vissza
Rocky.
– Egy üzenettel: „Engedelmeskedj, vagy ő is meghal.” Ő is – köpte
oda. – Iderohantam, és… Az előbb találtam meg a nővéremet. A sikátor-
ban, akár egy zacskó szemetet. Itt hagyták, akár egy zacskó szemetet.
– És most mit fogsz tenni?
A nővér hisztérikusan fölnevetett.
– Szerinted? Amit csak Bobby akar.
– Adtál újabb adag idegbénítót a lánynak?
– Nem. – Rocky hallotta, hogy az ápolónő szaporán veszi a levegőt,
próbálja magát lenyugtatni. – Túl sok volt az őr az éjjel az intenzív osztá-
lyon, miután behozták a tábori lelkészt.
– Mit mondtál?
– A tábori lelkészt. Valaki megpróbálta az éjjel megölni, de nem sike-
rült. – Keserűen fölnevetett. – Erről sem tudtál? A főnököd nagyon meg-
bízhat benned, Rocky.
A gúnyos megjegyzés nem ütötte szíven, mert Rocky tudta, hogy a fő-
nöke egyáltalán nem bízik meg benne. Rocky elég okos volt ahhoz, hogy
tudja, hol a helye. Az a zsaru, az a Paul, magasabban állt a szamárlétrán.
Sokkal magasabban. És erre a tényre Bobby nem egyszer hangsúlyosan
emlékeztette is. Rockynak kezdett felforrni az agyvize.
– És beszéltél vele? Monicával?
– Megmondtam neki, amit üzentél.
Rocky felnyitotta a csomagtartót, és lefényképezte Genie Cassidyt.
– Küldök egy képet a telefonodra. Mutasd meg Monicának. Ettől
csöndben lesz, amíg meg nem ölöm.
– Ha lebukom, téged is magammal rántalak.
– Szólj csak a rendőrségnek. Úgysem tudsz bebizonyítani semmit, és a
zsaruk bolondnak fognak tartani.
– Gyűlöllek. És Bobbyt is gyűlölöm. – A telefon kattant, ahogy az ápo-
lónő letette.
Rocky felsóhajtott. Kézben tartottam a dolgokat. Nem kellett volna az ápoló-
nő testvérének meghalnia. Ez csak még jobban rájuk vonja a figyelmet, és
erre nagyon nincs szükségük. Tannert a konyhában találta, épp Bobby
teáját készítette.
– Új vendéget hoztam a csomagtartóban – mondta. –Rendbe tudod
szedni? Hol van Bobby?
– A dolgozószobában. – Tanner felvonta bozontos, ősz szemöldökét. –
És nincs túlságosan megelégedve veled.

172
 – Az érzés kölcsönös – dünnyögte Rocky. Bekopogott Bobby ajtaján,
majd a választ meg sem várva belépett.
– Megöletted az ápolónő testvérét.
Bobby szemöldöke magasba szökött.
– Nyilván. A lány még mindig él.
– Igen, él. És Beardsley is.
Bobby magából kikelve pattant fel.
– Mi van?
Rocky fölnevetett.
– Ezek szerint a hindu nem tud mindent. – Aztán a feje majd lesza-
kadt, amikor Bobby jobbról arcon csapta.
– Te rohadt kis kurva! Hogy merészeled?
Rockynak égett az arca.
– Azért, mert mérges vagyok. Azt hiszem, épp eléggé felmérgesedtem.
– Szívecském, te nem ismered a szónak a jelentését. Munkát bíztam
rád. És elbuktál.
– De talpra álltam. Képtelenség lett volna, hogy az ápolónő megölje
Monica Cassidyt, míg az intenzíven van.
– Ezek szerint ezt mondta. Te meg hittél neki – mondta Bobby megve-
téssel.
– És találtam más módot, hogy elintézzük a dolgot, ami sokkal több
mint amit elmondhatok arról a marháról, akinek nem sikerült megölnie a
tábori lelkészt.
Bobby lassan leült, arca akár a kő.
– Beardsley-nek leállt a szíve.
– Ezek szerint visszahozták… – mondta Rocky fagyosan. – És most az
intenzív osztály jobban le van zárva, mint a Fort Knox.
– Mondd el, mit végeztél!
– Elmentem Charlotte-ba, és fölszedtem Monica hugicáját. Bent van a
csomagtartómban.
Bobby szemmel láthatóan elsápadt, amitől Rockynak azonnal egekbe
szökött a pulzusa.
– Mit mondtál?
– Elhoztam a húgát. Már két hónapja chateltem vele. Monicát szívesen
vették, gondoltam, a húga is jó áru lesz.
– Belegondoltál egyáltalán abba, ez milyen következményekkel járhat?
Az egyik lány elszökik egy pasassal, akivel az interneten ismerkedett
össze, ez még hihető. De kettő… Most a zsaruk azonnal lecsapnak erre.
A gyászoló anya ott fog zokogni a tévé képernyőjén, s reménykedik,
hogy a gyereke épségben visszatér. Ezzel az erővel akár ki is nyírhatjuk a
173
kiscsajt most azonnal. Senki nem akarja megvenni, ha az összes tejes do-
bozon az ő arca fog díszelegni.
Rocky visszarogyott a székbe.
– Erre nem is gondoltam. De nincs nagy baj. Fölvettem a kiscsaj kapuc-
nis pulóverét, és úgy mentem a buszvégállomásra, és vettem egy jegyet
Raleigh-be, ahol az apja lakik. Ha a zsaruk kérdezősködnek, úgy fog tűn-
ni, hogy csak elköltözött az apjához.
– Látom – mondta Bobby kimérten. – Látom, hogy adtam neked egy
egyszerű feladatot, hogy elérjem a nővérke együttműködését. Látom,
hogy elszúrtad. És azt is látom, hogy ez meg se hatott, hanem még ezzel a
nem engedélyezett beszerzéssel is tetézed. Majd magam intézem el az új
lányt meg az ápolónőt. Tűnj el!
Rocky felállt, minden erejét összeszedte, hogy ne remegjen egész testé-
ben. – Az új lány itt van. Akár használhatod is. Kiviheted az országból,
oda, ahol nincsenek tejes dobozok. Jó áron el lehet adni.
Bobby az asztalon dobolt, gondolkodott.
– Talán. Most pedig menj!
Rocky meg sem moccant.
– És mihez kezdesz az ápolónővel?
– Amit megígértem.
– Ezt nem teheted! Azt ígérted, hogy legközelebb a fiát ölöd meg. Hi-
szen csak nyolcéves. Pont, mint a te…
– Elég! – Bobby fölemelkedett, jégkék szeme csupa gyűlölet, és Rocky
már nem tudott nem remegni. – Engedelmességet várok el, az ápolónőtől
és tőled is. Tűnés!
Bobby megvárta, míg Rocky elment, majd újratárcsázta Paul számát.
– Mintha megkértelek volna, hogy ma már ne hívj? –csattant fel Paul.
Szemtelen fráter! Megölnélek, de szükségem van rád.
– Fel kéne menned Raleigh-be.
– Ma éjjel szolgálatban vagyok.
– Jelents beteget. Különben is, háromszor annyit fizetek, mint az atlan-
tai rendőrség.
– Cseszd meg, Bobby – sóhajtott fel Paul idegesen. – Mit kellene ten-
nem?
– Helyre kéne hozni, amit Rocky elszúrt.
– Rocky mostanában elég sok mindent elszúrt.
– Igen, tudom. Amint ezt helyrehoztad, megbeszéljük, hogyan szaba-
duljunk meg tőle.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 8.40

174
 Luke elmondta a többieknek, amit Susannah-tól hallott a fekete sze-
dánról, Darcy Williamsről és arról, mi történt hat évvel ezelőtt Hell’s Kit-
chenben. Mindenki lélegzet-vissza-fojtva hallgatta végig a beszámolót.
Chase döbbenten dőlt hátra.
– Azt akarod mondani, hogy Susannah-t kétszer is bántalmazták, még-
pedig ugyanazon a rohadt napon, hét év különbséggel? És senki nem
gondolta, hogy ez mégiscsak furcsa?
Luke habozott.
– Soha nem jelentette egyik esetet sem.
– De az isten szerelmére, miért nem? – csattant fel Chase.
– Susannah áldozat – mondta Mary McCrady a pszichológus hangján.
– Egyáltalán nem könnyű neki mindez – tette hozzá Luke –, és most
ráadásul valaki mindenhova követi egy fekete szedánban. Ma el szeretne
menni a Sheila Cunningham temetésére, és aggódom a biztonságáért
mindaddig, amíg ki nem derítjük, ki az a pasas.
– Ezek szerint elmész a temetésre, hogy figyeld, ott is megjelenik-e a
fekete szedános ürge – jegyezte meg Ed. –Térfigyelő kamerákra lesz
szükséged. Majd én elintézem.
– Köszi – mondta Luke. De nem csak ezért döntött úgy, hogy elmegy a
Sheila Cunningham temetésére, ám ez volt a legfőbb oka. – Susannah azt
is mondta, hogy a hajlított végű szvasztika gyakori jelkép a keleti vallá-
sokban. Például a buddhizmusban is.
– A thích, akit kerestünk… – dörmögte Pete. – Mindez összekapcsoló-
dik valahogy.
– Akkor derítsük ki, hogyan! – mondta Chase. – Hank, menj le Savan-
nah-ba, és keresd meg Helen Granville-t. Muszáj megtudnunk az igazat
a férjéről. Pete, vedd át, kérlek, a Mansfield házánál folyó nyomozást, és
Nancy, nyomozd le ezt a Chilit. Tudni akarom, ki bérelte fel. – Pete már
nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, ám Chase szeme figyelmeztetőn vil-
lant felé. – Meg se próbáld, Pete! A közelébe sem mehetsz ennek a fickó-
nak.
– Tudok magamon uralkodni – mondta Pete komoran.
– Tudom – válaszolt Chase kedvesen. – De akkor sem küldelek ki oda.
– Még mindig keresem, honnan érkeztek az orvosi eszközök, amelye-
ket a bunkerben találtunk – szólalt meg Ed. – Elvégezzük a PCR-t a haj-
mintákon, amelyeket a bunker irodájában összesöpört porban találtunk.
Talán valamelyiknek egyezik a DNS-e azzal, ami nálunk van. A bunker
környékét is átfésüljük további áldozatok után kutatva. És ujjlenyomatot
veszünk arról az autós térképről is.
175
 – Jó – mondta Chase. – Még valami?
– Beszélni akarok Susannah Vartaniannel – mondta Mary.
– Nemsokára indulok hozzá a szállodába – szólalt meg Chloe. – Szólok
neki, hogy hívjon fel.
– Nincs a szállodában – mondta Luke. – Itt van az irodámban. Beült a
kocsiba, és feljött, amikor a fekete szedán elkezdte követni. Épp a horog-
keresztes jelnek néz utána a neten.
Chase az ajtó felé intett.
– Most menjetek, és sok sikert! Ötkor találkozunk. Luke, te maradsz. –
Amikor az ajtó bezárult, és csak ketten maradtak, Chase összevont szem-
öldökkel, aggódva nézett Luke szemébe. – Susannah miért nem jelentette
egyik nemi erőszakot sem?
– Először azért, mert rettegett Simontól, aki azt mondta neki, valami-
kor aludnia is kell…
Chase álla megfeszült.
– A rohadék. És mi a helyzet a másodikkal?
De azt sem, hogy igazságot szolgáltassanak, nekem.
– Félt, és mivel Daniel húga, annyi éven át bűntudatot érzett, hogy a
barátnője meghalt, míg ő nem.
– Ugye, milyen egyformák?
– A két testvér e tekintetben nagyon hasonló.
– És az esetet dokumentálták?
– Dokumentálható, gondolom. A főnöke évek óta tudja, és a pasas ál-
lamügyész.
– Szóval igazából miért is mész el arra a temetésre?
Luke összevonta a szemöldökét.
– Mire célzol?
– Arra, hogy nem pocsékolhatjuk el az erőinket azzal, hogy bébi csősz-
ködünk Susannah Vartanian fölött. És abból, amit látok, ő az utolsó sze-
mély, aki erre igényt tartana…
– Azt hiszed, ezt akarom tenni? – Luke érezte, hogy megemelkedik a
vérnyomása. – Elpocsékolni az erőinket?
– Sejtem, hogy te nem így látod. Nézd, én is sajnálom, ami Susannah-
val történt, de…
Luke minden erejével azon igyekezett, hogy ne veszítse el a türelmét.
Fáradt volt, és ingerlékeny. Chase szintúgy, és ezt egyikük sem viselte
jól.
– Nem bébicsőszködöm fölötte. Hogy aggódom érte? Igen. Gondold
csak át! Tizenhat évesen megerőszakolják. Akik tudtak róla, már mind
meghaltak, kivéve Garth Davist. Elköltözik otthonról, elmegy egyetemre.
176
Aztán huszonhárom évesen megint megerőszakolják, ugyanazon a ro-
hadt napon. Megbélyegzik, és a barátnőjét halálra verik. Szégyelli magát,
fél, és nem szól semmit. Hat évvel később feltűnik ugyanaz a jel Gran-
ville amulettjén és annak az öt lánynak a csípőjén, akiket Granville gyil-
kolt meg.
Chase fürkészve nézte.
– És?
Luke keze ökölbe szorult az asztal alatt.
– Kapcsolat van közöttük, a franc essen bele! A férfit, aki megölte Su-
sannah barátnőjét, elítélték. A férfit, aki a második alkalommal megerő-
szakolta, nem kapták el. Mi van, ha Rocky az? Mi van, ha Rocky vagy
Granville rendezte meg az egészet? Mi van, ha a férfi, aki a barátnő meg-
gyilkolásáért ül, ismeri Rockyt? Mi van, ha a fekete szedánt vezető pasas
Rocky? Akarod, hogy egy rohadt térképet rajzoljak neked?
Chase hátradőlt.
– Nem. Már megrajzoltam magamnak. Csak biztos akartam benne len-
ni, hogy te is. Menj csak el a temetésre. Nagy médiacirkusz lesz, tekintve
a tegnapi eseményeket.
Luke felállt, szinte vibrált az idegességtől és a dühtől, hogy Chase úgy
kezelte, mint egy újoncot.
– Az biztos, hogy viszem a széket és a korbácsot. Épp kiviharzott vol-
na, amikor Chase megállította.
– Szép munkát végeztél.
Luke. Luke reszketve fújta ki a levegőt.
– Köszönöm.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 9.00

Ashley Csorka fölemelte a fejét, fülelt a sötét lyukban. Egy zöldségve-

remben ült a ház alatt, még akkora hely sem volt benne, hogy felállhatott
volna. Nyirkos volt, és hideg. Annyira fázom.
Korgott a gyomra. A reggeli ideje volt. Érezte, hogy odafent főznek va-
lamit. Annyira éhes vagyok. Összeszedte minden erejét, hogy számolni
tudjon. Legalább tizenkét órája hever összekucorodva ebben a sarokban.
A nő azt mondta, hogy pár napig idelent tartja. Pár nap alatt megőrülök.
Ráadásul patkányok is vannak. Éjjel Ashley hallotta, ahogy a fal mögött
surrannak ide-oda.
Ashley gyűlölte a patkányokat. Kezdett pánikba esni, megrettenni. Ki
kell jutnom innen!

177
 – Hát persze – dünnyögte félhangosan, s ez némileg enyhített a rette-
gésén. – De hogyan?
Egy folyóhoz voltak közel. Ha legalább odáig eljuthatna, biztosan át
tudná úszni. Az úszócsapattal az óceánban is szoktak edzeni, ahol erő-
sebbek voltak az áramlatok, mint a folyóban. És ha megfullad is, még
mindig jobb, mint ami rá vár, ha mégis úgy döntenek, hogy kiengedik
ebből a lyukból.
De hogyan jutok ki innen? Csak egyetlen ajtó nyílt a felszínre a rövid
lépcső tetején, és az is zárva. Már megnézte.
És ha mégis sikerülne kinyitni az ajtót, még mindig ott van az az ijesz-
tő, sovány komornyik, az a Tanner, akinél mindig fegyver van.
Kint pedig őr áll. Látta, amikor tegnap behozták őt ide. Neki még na-
gyobb fegyvere volt. Semmi értelme. Itt fogok meghalni. Sosem jutok haza.
Hagyd abba! Nem fogsz meghalni. Négykézlábra állt, és elkezdett körbe-
tapogatni. A fájdalomtól összeszorította a fogát, mert amikor legurították
a lépcsőn, a kezét felhasította egy kiálló szög. Ne figyelj oda, csak keresd a
kiutat!
Az első fal betonból volt, a második és a harmadik is.
De a negyedik fal… Ashley ujjai egyenetlen felületet érintettek. Tégla.
Valaki ezt a falat téglából rakta. Ez azt jelenti, valami van a túloldalon.
Ajtó? Ablak?
És akkor mi van? Hiszen tégla. Tömör téglafal. Ashley elbátortalanodva
ült le, s nekidőlt a falnak. Karjával átölelte a térdét. Nem tudja átkaparni
magát a téglafalon.
Kalapácsra lenne szüksége, hogy kiverje a falat, vagy vésőre, hogy ki-
szedje a maltert. De egyik sincs. Lassan fölemelte a kezét. De van egy ki-
álló szög a lépcsőn.
De meghallhatnak, ha a maltert elkezdem bontani.
És akkor mi van? Ha meghallanak, annál előbb kirángatnak innen. Ugyanaz
a jövő vár rá, ha nem szabadul ki innen. Ezzel az erővel akár meg is próbál-
hatod.
Sohase azt mondd, hogy megpróbálod – idézte fel magában az edzője sza-
vait. Tűzd ki magad elé a célt. És feküdj neki!
– Csak feküdj neki, Ashley! – suttogta. – Most azonnal!

178
179
TIZENEGYEDIK
FEJEZET

180
 ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 9.20

– Minden benne van? – kérdezte Chloe, miután Susannah átnézte a

gyorsíró által feljegyzett vallomást. Al Landers ott ült mellette néma
csöndben, és támogatón szorongatta Susannah kezét.
– Igen – mondta Susannah. – Kérek egy tollat, mielőtt meggondolom
magam.
– Még nem túl késő, Susannah – suttogta Al, mire a nő rámosolygott.
– Tudom, de ez már rég túlnőtt rajtam, Al. Minden azzal van összefüg-
gésben, ami abban a bunkerben történt. Öt lányt még mindig nem talál-
tunk meg. Muszáj megtennem.
– Köszönöm – mondta Chloe. – El se tudom képzelni, milyen nehéz le-
hetett.
Susannah fáradtan nevetett föl.
– Nehéz. Hát igen. Ez elég jó kifejezés.
– Mennyi idő, míg a sajtó megtudja? – kérdezte Al.
– Nem mondjuk meg nekik – mondta Chloe. – Sosem hozzuk nyilvá-
nosságra a szexuális zaklatás áldozatainak a nevét, bár úgyis ki fog szi-
várogni. Az egyik áldozat, Gretchen French, már említette, hogy beüte-
mezett egy sajtótájékoztatót. Szeretné a saját kezében tartani a nyilatko-
zatait.
– Őt nem ismerem – jegyezte meg Susannah. – De gondolom, hamaro-
san meg fogom. – Fölállt, lejjebb ráncigálta a rövidke szoknyát, próbált
még egy ujjnyival többet eltakarni a combjából. – Vissza kellene adnunk
Papadopoulos ügynöknek az irodáját. És oda kell érnem a temetésre.
Bárcsak délben lenne! A bevásárlóközpontok csak tízkor nyitnak, és ma
reggel nem volt időm ruhát venni. – Ha lett volna is ideje, akkor sem vá-
sárolt volna, annyira megijedt.
Chloe összevonta a szemöldökét.
– Csinos vagy.
– Úgy nézek ki, mint egy tini. A ruhám viszont tegnap tönkrement, és
csak ez van, amit viselhetek. Bárcsak lenne valami alkalomhoz illőbb!
Mégiscsak egy temetés… Tiszteletlennek hat ez a ruha.
Chloe pár másodpercig csak nézte.
– Én túl magas vagyok, szóval a kosztümjeim nem lennének jók rád,
de van egy rövid, fekete koktélruhám, ami neked talán leér a térded alá.
A derekadon összefoghatod egy övvel. Csak pár percre lakom innen. Ha-
zaszaladok, és elhozom neked.

181
 Susannah már nyitotta volna a száját, hogy udvariasan visszautasítsa
az ajánlatot, de meggondolta magát.
– Köszönöm. Hálás vagyok érte. – Amikor Chloe elment, Susannah Al-
hez fordult. – Köszönöm, hogy itt voltál velem.
– Bárcsak tudtam volna a részleteket. Akkor már évekkel korábban ott
lehettem volna.
– Elnézést – Luke dugta be a fejét az ajtón. – Láttam, hogy Chloe el-
megy. Készen vagy?
– Igen – Susannah felállt. – Luke, ő a főnököm, Al Landers. Al, Luke
Papadopoulos különleges ügynök. A bátyám, Daniel, barátja.
– Maga az, akit tegnap este a szálloda folyosóján láttam – mondta Al,
amint kezet rázott Luke-kal. – Mi a tervük, hogyan kapják el ezt a fekete
szedános pasast?
– Délután a temetésen térfigyelő kamerákat helyezünk el – mondta
Luke. – És szeretnénk beszélni azzal a férfival, akit Darcy Williams meg-
gyilkolásáért ítéltek el.
– Elintézhetem a beszélőt. És mi a helyzet a másik pasassal, Susannah?
– Al komornak tűnt. – Az, aki téged bántalmazott. Ismerte Darcy gyilko-
sát?
Susannah arca lángvörös lett.
– Nem. Ők is idegenek voltak egymásnak.
– És ezt honnan tudod biztosan? – kérdezte Luke szelíden, de a célzás
szíven ütötte Susannah-t.
– Nem tudom biztosan… – mondta. – Milyen ostobák voltunk!
– Valóban nagy ostobaságot követtetek el – mondta A1 szomorúan.
– Hogy gondoltad ezt, Susannah?
– Nem gondoltam sehogy – elnézett oldalra, és összefonta a karját a
melle előtt. – Darcyval akkor ismerkedtem meg, amikor West Village-
ben pincérkedett, én pedig a New York-i Egyetemre jártam. Egyik éjjel
beugrottam kajáért, és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy sok a kö-
zös bennünk. Mindkettőnknek rossz volt a kapcsolata az apjával és az
anyjával, akik nem védtek meg minket. Darcy tizennégy évesen szökött
meg otthonról, drogozni kezdett, meg ami ezzel jár.
– És kinek az ötlete volt, hogy ezekkel a férfiakkal találkozzatok? –
kérdezte Al, és Susannah arca ismét lángolni kezdett.
– Darcyé. Gyűlölte a férfiakat, és akkoriban én is. Azt mondta, azt
akarja, hogy az életben egyszer az ő kezében legyen az irányítás. Ő akart
az lenni, aki az éjszaka közepén otthagyja a másikat, anélkül hogy akár-
csak elköszönne. Először megbotránkoztam ezen. Aztán… mégis bele-

182
mentem. – És másodszorra sokkal könnyebb volt. Harmadszorra komor
elégtételt érzett. Negyedszerre pedig. .. szégyellt még csak rágondolni is.
Al és Luke zavartan nézett össze.
– Mi az? – kérdezte Susannah.
– Mi van, ha Darcyt beszervezték, hogy találkozzon veled? – kérdezte
Luke. A hangja még mindig szelíden csengett.
Susannah szája tátva maradt.
– Szent isten. Én soha… – karja elernyedt és lehanyatlott. – Ez tiszta
őrület.
– Nem találtad furcsának, hogy mindkét eset ugyanazon a napon tör-
tént? – kérdezte Al.
Susannah kifújta a levegőt.
– De igen. Mégis, önszántamból mentem abba a szállodába – Addigra
már sötét megszállottság hajtotta. – Én magam választottam azt a napot.
Elvileg az lett volna a függetlenségi nyilatkozatom. Később, én úgy
mondtam magamnak… ez volt az ómen. Isten büntetése, vagy amit akar-
tok. Eltévelyedtem, és meg kellett fizetnem az árát. Az a nap üzenet volt.
Megtisztulás vagy mi. Olyan hülyén hangzik így hangosan kimondva.
– Áldozat lettél – mondta Luke. – Kétszer is. Nem úgy gondolkodtál,
mint egy államügyész, hanem úgy, mint egy egyszerű halandó, aki meg-
próbál értelmet találni valami rettenetes dologban. De nem lehet értelmet
találni benne. Időnként a jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Ennyi.
Én nem voltam jó ember. Nem voltam. Ám mégis komolyan biccentett.
– Tudom.
Luke sötét szeme megvillant, és Susannah tudta, a férfi nem hitte el,
hogy ilyen egyszerűen elfogadta a szavait.
– És mi van azzal a férfival, aki téged bántalmazott? Tudnál róla sze-
mélyleírást adni?
– Természetesen. Soha nem fogom elfelejteni az arcát. De mi haszna
lenne? Hat év telt el. Már rég kihűltek a nyomok.
– Még mindig leülhetsz a rajzolóval, hátha az a pasas még mindig erre
kószál, és van valami köze a fekete szedánhoz. – Alhez fordult. – Ho-
gyan beszélhetnék Darcy gyilkosával?
– Michael Ellisszel – suttogta Susannah maga elé.
Luke összevonta a szemöldökét.
– Mit mondtál?
– Michael Ellis – ismételte Al. – Darcy gyilkosa. Miért?
Luke végighúzta a tenyerét borostás arcán.

183
 – Két útlevelet találtunk Granville tűzálló széfjében. Mindkettőben az
ő fényképe van, de egyikben sem az ő neve. Az egyik név Michael Te-
wes. A másik pedig Toby Ellis.
– A rohadék – dörmögte Al. – Granville szervezte meg ezt az egészet.
– Vagy eleve a fekete szedános pasassal együtt, vagy később mondta el
neki – helyeselt Luke. – A rohadék.
Susannah leült, szíve a torkában dobogott.
– Minden előre ki volt tervelve – mondta fásultan, szemét az ölére sze-
gezve. – Megszervezték. Rajtam röhögtek. Egészen mostanáig.
Luke leguggolt Susannah elé, és meleg kezével átfogta a nő hideg ujja-
it.
– Granville megfizetett. És ez a másik pasas is meg fog. Mond neked
valamit a Rocky név?
Susannah megrázta a fejét.
– Nem. Kéne?
– Szerintünk ez Granville társának a neve. – Megszorította a nő kezét.
Susannah fölnézett, bele Luke szemébe, és egy új gondolat kezdett kör-
vonalazódni a fejében, éppolyan őrült, mint az előzőek. De nem volt az.
A valóság volt. – Simon követett engem. New Yorkban.
– Mire célzol? – döbbent meg Luke.
– Daniel nem említette? – kérdezte Susannah, mire a férfi a fejét rázta.
– Amikor fent voltunk Philadelphiában, a nyomozók több képet is mu-
tattak Simonról. A bátyám ügyesen álcázta magát, az egyik ilyen álcája
egy öregember volt. Így csalta tőrbe az áldozatait. Felismertem a képen.
Néha láttam is azt az öregembert a parkban, kutyasétáltatás közben. Si-
mon volt. Ott ült másfél méterre tőlem, és beszélgettünk, és soha még
csak fel sem merült bennem, hogy a bátyám.
– De Simon nem lehet Granville társa – mondta Luke. –Simon meghalt.
– Tudom. De… – Susannah felsóhajtott. – Nem is tudom, mi.
Luke megszorította a kezét.
– Csak próbálj megnyugodni, és tartsd nyitva a szemed a temetésen!
Én is ott leszek veled. – Luke Alre pillantott a válla fölött. – Maga is jön?
– Nincs, aki meggátolhatna ebben – válaszolt A1 komoran.
– Akkor jó. Több szem többet lát.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 9.45

Bobby letette a telefont, egyszerre érzett örömet és félelmet. Paul jelen-

tése pontos volt, mint mindig, és most – kevéske győzködés után –
Bobbynak meg is lett az új informátora a Georgiai Nyomozóhivatalban.
184
Ám az informátor által szolgáltatott hírek nyugtalanítók voltak. Beards-
ley nem csupán túlélte a gyilkossági kísérletet, hanem beszélt is. A rend-
őrség most tud Rockyról. A mai arcátlan viselkedése után ez volt Rocky
utolsó baklövése.
– Mr. Charles érkezett látogatóba – szólalt meg Tanner az ajtóban.
Minden lében kanál vénember.
– Vezesd be, Tanner. Köszönöm.
Charles lépett be, fekete öltönyt viselt, hóna alatt az elmaradhatatlan
elefántcsont doboz.
– Gondoltam, benézek – megpaskolta a dobozt. – Esetleg játszhatunk
egy sakkpartit.
– Nincs kedvem játszani. – Bobby a szék felé intett. –Üljön le, kérem.
Charles ajka leereszkedőn rándult meg.
– Mondd csak, mi bánt?
– DRC119 – mondta Bobby, és örömmel nyugtázta, hogy Charles, éle-
tében először, meglepetten pislog. Ám hamar észrevette magát, és arcára
visszatért a mosoly.
– Honnan tudod?
– Az informátoromtól, aki a bunkernyomozásért felelős csoportban
dolgozik. – Bobby gyanította, hogy a nyomozóhivatali tégla pár dolgot
visszatartott, de még így is bőséges információval látta el ahhoz, hogy ki-
dolgozhassa az akciótervet.
– Az én kedves mintadiákom – mondta Charles negédesen.
– Ne váltson témát. Maga vezette azt a fekete szedánt?
– Természetesen én. Semmiért ki nem hagytam volna azt az arckifeje-
zést.
– És mi lett volna, ha megállítják? Ha elkapják?
– Miért állítottak volna meg? Nem hajtottam gyorsan.
Bobby a homlokát ráncolta.
– Elfogadhatatlan kockázatot vállalt.
Charles eddig barátságos arckifejezése fagyossá vált.
– Úgy viselkedsz, mint egy vénasszony. – Előrehajolt, míg tekintetük
egymásba nem forrott. – Ennél jobban tanítottalak.
Bobby megszégyenülve nézett félre. Úgy érezte magát, mintha ötéves
lenne.
Charles elégedetten dőlt hátra a székében.
– És még mit mondott neked a téglád?
– Beardsley hallotta, hogy Granville Rockyt említi, név szerint – mond-
ta Bobby meghunyászkodva. Gyűlöllek, te vénember.
– Rockyként vagy a rendes nevén?
185
 – Rockyként, de akkor is túl közeli ez nekem.
– Ezzel egyet is értek. És milyen lépést fontolgatsz?
Pontosan azt, amit te tennél. Megölöm.
– Még nem vagyok biztos benne.
Charles bólintott, arcára elégedettség ült.
– Elmentem Randy Mansfield háza mellett Még mindig áll.
Te rohadék! Húzz be neki!
– Igen, tudom.
– És miért áll még mindig? – Charles felvonta a szemöldökét, s rosszal-
lón nézett Bobbyra. – Nem rád vall, hogy egy ilyen fontos részletet mel-
lőzöl.
Bobby legszívesebben vicsorgott volna.
– Nem mellőztem semmilyen részletet. Az emberem nem végezte el
megfelelően a feladatát. – És ezért Chili Pepper, abban a szent pillanat-
ban meghal, ahogy megtalálta. A nyomozóhivatal már keresi. Nekem kell
előbb megtalálnom. Csak a jóisten a megmondhatója, Pepper mit árulna el
nekik.
– Akkor kudarcot vallottál.
Bobby legszívesebben visszavágott volna, de inkább megint elnézett
oldalra, egészen lesújtva.
– Igen, kudarcot vallottam.
– Szóval, mi történt? – kérdezte Charles sokkal kedvesebben, pont
úgy, mint amikor az ember szeretettel megpaskolja a kutyáját, miután
megbüntette, mert rosszul viselkedett.
Gyűlöllek.
– Mr. Pepper kicsit túlbiztosította magát. Mindkét házban időzített
bombát hagyott, aztán bedrótozta a házat, hogy felrobbanjon, ha a rend-
őrök előbb érnének ki, mint hogy az időzítő beindulna. A zsaruk meg-
rántották a vezetéket Granville házában, ezért sejtették, hogy Pepper
Mansfield házában is elhelyezett bombákat. A tűzszerészek mindkét
szerkezetet hatástalanították Mansfieldnél, mielőtt bármelyik felrobban-
hatott volna.
– Amikor elmentem Mansfield háza mellett, mindenhol rendőrök áll-
tak.
– Tudom, de csak a fegyvergyűjteményét találták meg, és a gyerekpor-
nókat.
– Az apja olyan értelmes volt – merengett el Charles. –Randy akkora
csalódást okozott…
– Tudom. Granville háza porig égett. Egyedül a kandallóba rejtett szé-
fet találták meg, a hamis útlevelekkel.

186
 – És a te kis tűzmanód miért nem használt csak simán benzint és gyu-
fát?
– Nem tudom. Majd megkérdezem, ha megtaláltam.
– De te tudod, hol van most ez a Mr. Pepper – jegyezte meg Charles.
Nem, de ezt nem fogom beismerni neked.
– Természetesen. Ahogy azt is tudom, hol van Garth és Toby felesége
ebben a pillanatban. – Ami, szerencsére, nagyon is igaz volt. – A zsaruk
azt hiszik, hogy a két feleség majd elvezeti őket a hírhedt Rockyhoz, aki-
ről azt hiszik, hogy Granville társa és az egész művelet kiötlője.
– Még valami?
Bobby habozott.
– Tudta, hogy Susannah Vartaniant tizenhárom évvel ezelőtt megerő-
szakolta Granville bandája?
Charles megvonta a vállát.
– Mondjuk azt, hogy az egy… magánelőadás volt.
– Susannah Vartanian épp most írta alá a vallomását, amelyben Garth
Davist vádolja a nemi erőszak elkövetésével.
– Ez érdekes – Charles csak ennyit válaszolt. – Még valami?
– Minden bizonnyal tudott a Darcy Williams-féle esetről.
– Minden bizonnyal. És még valami?
– Semmi. – Leszámítva azt, hogy Susannah ott lesz Sheila Cunnin-
gham temetésén. És azt a feltehetően tucatnyi apróságot, amit a tégla
nem említett meg. És azt, hogy félek. Túl sok váratlan és nem kívánt fejle-
mény jött közbe. Tisztára olyan az egész, mint a víz felszíne alatt megbú-
vó jéghegy. Biztos és elkerülhetetlen következményei lesznek. Bobby
gyűlölte, ha fél. Charles mindig megérezte a félelmet.
Charles felállt, ajkát undorodva húzta el.
– Mennem kell.
– Hová?
– A Cunningham lányt ma temetik – érkezett a válasz. –Meggondolat-
lanság lenne a részemről nem elmenni. –Közelebb lépett, és egészen be-
árnyékolta Bobby székét. És várt.
Bobby, habár erősen küzdött, hogy ne nézzen a férfi szemébe, végül
mégiscsak fölnézett, és mint mindig, nem tudott elszakadni a férfi tekin-
tetétől. Gyűlöllek, te vénember.
– Csalódást okoztál, Bobby. Te félsz. És ez, sokkal inkább, mint bármi
más, mutatja, mennyire nem érsz semmit.
Bobby szeretett volna visszavágni, de egy szó sem hagyta el a torkát,
mire Charles keserűen fölnevetett.

187
 – Nem az embered vallott kudarcot Mansfield házánál, Bobby. Nem a
személyzeted vallott kudarcot a kórházban. Sem az asszisztensed. Ha-
nem te. Itt ülsz ebben az ósdi házban, és azt hiszed, te rángatod a zsinó-
rokat. – Hangja csöpögött a megvetéstől. – Hogy te vagy a mester. De
nem vagy az. Itt ülsz, elrejtőzve a világ elől. És a születési előjogod elől. –
Charles előrehajolt. – Csak szeretnéd, ha te lennél a mester, de nem vagy
más, csak puszta árnyéka mindannak, ami lehetnél. Egyedül egy utazó
bordélyház-láncnak vagy a főnöke, ami az autópálya mellett kamionso-
főrökre vadászik. Eljátszod, hogy te vagy a „friss hús” busásan megfize-
tett beszállítója, de nem vagy más, mint egy túlértékelt kerítő. Sokkal ér-
dekesebb voltál, amikor magad is busásan megfizetett kurva voltál.
Bobby szíve vadul vert. Mondj valamit! Védd meg magad! De nem jöttek
szavak az ajkára, és Charles arcára gúnyos mosoly ült.
– És azt már tudod, hogy Susannah miért jött vissza? Persze hogy
nem. Most is hagyod, hogy elillanjon, vissza, New York Citybe, olyan
nagyon messzire. – Az utolsó három szót csúfondárosan nyivákolva
mondta. – Bármikor elmehettél volna New Yorkba, és bosszút állhattál
volna, de nyilvánvalóan annyira azért nem is akarod te ezt az egészet.
Charles hátralépett, és Bobby követte minden mozdulatát a szemével,
akár egy kismadár, amely morzsát remél. Gyűlöllek, te vénember. Charles a
hóna alá kapta az elefántcsont sakk-készletet.
– Addig nem térek vissza, amíg be nem bizonyítod, hogy megérdem-
led a megbecsülésemet.
Charles elment, és Bobby fortyogva ült le. Charlesnak azonban igaza
volt. Elszigeteltem magam. Elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Egyértel-
mű, mit kell tennie.
– Tanner! Szükségem van rád. Elmegyek. Segíts felöltöznöm.
Tanner a szemöldökét ráncolva nézett rá.
– Úgy gondolja, ez jó ötlet?
– Igen. Charlesnak igaza volt. Két napja itt bujkálok, rángatom a zsinó-
rokat, amelyek egymás után szakadnak el. Nincs sok időm. Hol van az a
koffer a régi ruhákkal?
– Az édesanyja ruháit akarja fölvenni? Bobby… Ez nagyon nem bölcs
dolog.
– Természetesen nem az anyám ruháit fogom fölvenni, ő túl alacsony
volt.
– És pocsék ízlésű.
– Na igen, ez is igaz. A nagyanyám magasabb volt. Az ő holmija jó lesz
rám. Hol van Rocky?
– Odakint nyalogatja a sebeit, gondolom.
188
 – Keresd meg! Velem jön. De először megmutatja nekem az összes
lányt, akit be lehet cserkészni. Túlértékelt kerítő, kapja be! Charles még
megbánja ezeket a szavakat. De túl sok hatalmat adtam Rockynak. Ezen-
túl én fogom felügyelni az új beszerzéseket.
Tanner szeme felcsillant.
– Tudom az összes jelszavát és felhasználónevét.
Bobby csak pislogott.
– Hogyan?
Tanner vállat vont.
– Tolvaj vagyok, és az is maradok, de azért lépést tartok a technikával.
Egy trójai vírust küldtem a számítógépére, ami minden billentyűleütést
tárol. Ismerek minden egyes célpontot, amelyen az utóbbi fél évben rajta
tartotta a szemét, sőt a címüket is.
– Ravasz vénember. Mindig alábecsüllek.
– Igen, így igaz – de ezt mosolyogva mondta.
Bobby elindult fölfelé a lépcsőn, ám hirtelen megtorpant, és visszané-
zett az öregre.
– Tényleg sokkal érdekesebb voltam busásan megfizetett kurvaként?
– Határozottan. De azt már nem csinálhatja, szóval alkalmazkodik és
továbblép.
– Igazad van. Gondoskodj róla, hogy a lányok a falhoz legyenek lán-
colva. Ki ma az ügyeletes?
– Jesse Hogan lett volna, de… – Tanner vállat vont.
– De Beardsley megölte. Hogan volt olyan ostoba, és hagyta, hogy egy
rab ráugorjon. Hívd fel Billt! Ha nyavalyog a túlóra miatt, mondd meg
neki, hogy kétszer annyit fizetek. – Az őröket Bobby mindig jól megfizet-
te. – Új őrt kell fölvennünk Hogan helyére.
– Majd én elintézem. Még valami?
Bobby körbenézett a folyosón.
– Charles azt mondta, ósdi ez a ház.
– Ebben tökéletesen igaza volt. Ez a hely huzatos, és semmi nem mű-
ködik benne rendesen, főleg a tűzhely vacakol. Lehetetlen egy csésze fi-
nom teát készíteni, ha a víz nem akar felforrni.
– Akkor keressünk egy másik házat. Van elég pénzem. Robbantsuk fel
ezt az ósdi kócerájt.
Tanner ravaszkásan felhúzta ősz szemöldökét.
– Azt hallom, a régi Vartanian-ház üresen áll.
Bobby fölnevetett.
– Mindent a maga idejében, Tanner. Most azonban segíts felöltözni a
temetésre. És gondoskodj róla, hogy a fegyver meg legyen töltve.
189
 Charles belenézett a visszapillantó tükörbe, ahogy elkanyarodott a ház
mellől. Tanner gonosz tekintettel mérte végig, amikor kikísérte, de
Bobby meghunyászkodott, és szüksége is volt arra a seggbe rúgásra.
Visszagondolt, meddig jutottak el ők ketten azóta, hogy először találkoz-
tak. Már akkor is tudta, hogy van valami benne, valami, amit érdemes
formába önteni. Az a teher, amellyel Bobby érkezett, sokkal könnyebbé
tette a dolgát. Ott volt a hajlam, a kényszer, hogy domináljon.
Egy része attól a férfitól származott, aki acélököllel nevelte fel Bobbyt.
Már rég meghalt – túl sokszor emelte acélöklét Bobbyra. Egyszer Bobby
emelte fel az acélöklét, és halálra verte vele a férfit, a feleségével együtt.
Valahogy Tanner is belekeveredett, de Charles sosem tudta kideríteni,
mennyire. Azt tudta ugyan, hogy Tannert elítélték, és Bobby segített az
öregnek megszökni. Azóta elválaszthatatlanok.
De Tanner megöregedett, épp olyan ósdi már, mint maga a ház.
Bobbynak tovább kell lépnie. Igényt kell tartania arra a születési előjogra,
mert Bobby vágya, hogy domináljon, javarészt genetikailag adott volt.
Bárkinek nyilvánvaló lehetett, aki vette a fáradságot, és jobban odané-
zett, de meglepő módon senki sem vette. Senki, csak én. Charles gyakran
elgondolkodott, vajon más miért nem vette észre, ami annyira egyértel-
mű volt, már abban a pillanatban, amikor belenézett Bobby kék szemébe.
Letörölhetetlen volt, akárcsak a húsba égetett bélyeg.
S ha már itt tartott, Charlesnak el kellett ismernie, kissé meglepte Su-
sannah. Elment a rendőrségre, és beszélt Darcy Williamsről. Ezt nem
várta. Mindazonáltal biztos volt benne, hogy egy szóval sem mondott
többet, mint kellett. Hat évvel ezelőtt Charles elvezette egy olyan világ-
ba, amelyről a lány nem is sejtette, hogy létezik. Megmutatta neki a per-
verzió olyan mélységeit, amilyenekre a lány csak képes volt. Nem egy-
szer, nem is kétszer, hanem újra meg újra, míg a lány nem tehetett úgy,
mintha nem az ő ötlete lett volna, egészen addig, míg a megszállottság
olyan mélységeibe lesüllyedt, ahonnan nem tudott szabadulni.
Bobby és Susannah ebben különbözik. Bobby a születési előjogért epeke-
dett. Susannah viszont megvetette ugyanazt. Mindketten teljes erőbedo-
bással küzdöttek a célért.
És ettől az erőbedobástól lesz az ember kiszolgáltatott. Charles ezt a
saját kárán tanulta meg.
Ezen a reggelen megpöckölte Susannah-t, erre a nő vallomást tett.
Most, hogy visszanéz, sejthette volna, hogy ez következik. A Darcy-köz-
játék után Susannah a vallásba menekült. A vallásba és a karrierjébe. És
mindkettő esetében meggyőzte magát, hogy újra a kezébe vette az élete
190
irányítását. Ám Charles jobban tudta. A tanítója, Pham, mindig azt mon-
dogatta, hogy elég egyszer megkóstolni a tiltott gyümölcsöt, az íze örök-
re az ember szájában marad. Ott kísért.
Charles oda lökhette Susannah-t, ahova csak akarta. Igazi próbatétel
volt.
Ma viszont Bobbyn lökött egyet. Most pedig hátra kell lépnie, és fi-
gyelnie, hogyan reagál a mintadiák. Őszintén remélte, hogy Rockyt elin-
tézik. Charles sokkal kevésbé volt megelégedve Bobby választásával,
mint a Granville-ével.
Granville Simon Vartaniant fiatalon jelölte meg, de Charles már akkor
látta a fiúban a lappangó elmebajt. Aztán Simont az apja halottá nyilvá-
níttatta. Simon persze nem halt meg, csak félreállították. Vartanian bíró
így semlegesítette Simon gaztetteinek a hatását, amelyet bírói karrierjére
tett. Az öreg Vartanian mindenkinek azt mondta, hogy Simon autóbal-
esetben halt meg. Még egy vadidegen testét is eltemette Simon sírjába.
Ott, Simon koporsója mellett, Charles megkönnyebbült. Simonnak meg-
volt a maga haszna, de ha sokáig marad, lerántotta volna Granville-t.
Amikor Granville megjelölte Mansfieldet, Charles derűlátó volt. Ám
Randy Mansfield feleannyira sem vált azzá az emberré, mint az apja.
Ami pedig Rockyt illeti, a nő nem volt sem őrült, sem értéktelen. De
volt benne valami gyöngeség, pátosz, ami határozottan hátrányt jelen-
tett. És Rocky most már tudja a titkaikat. Ismeri az arcomat.
Ha Bobby nem iktatja ki, nekem kell majd.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 10.15

– Ébresztő!
Monica hallotta a sziszegést, és megpróbált engedelmeskedni. A szem-
héja felnyílt. Újra működik a szemem. Megmozdította a karját, elégedetten
nyugtázta, hogy érzi az infúziós tűt benne. A lélegeztetőcső még mindig
benn van. Nem tudok beszélni. De már nem vagyok, lebénulva.
Pislogott, és egy arc tisztult ki előtte. Egy ápolónő. Az ijedtségtől szapo-
rán kezdett verni a szíve.
– Csak figyelj! – mondta az ápolónő rekedten, s Monica látta, hogy a
nő szeme vörös a sírástól. – Náluk van a húgod. Mutatom a képet. – Mo-
nica szeme elé tartotta a mobilját, és a lány ijedten verdeső szíve hirtelen
mintha megállt volna.
Ó, istenem, hát igaz! Genie volt a képen, összekuporodva, leragasztott
szájjal, megkötözött kézzel. Egy kocsi csomagtartójában. Lehet, hogy ha-
lott. Ó, istenem!

191
 – Él – mondta a nő. – De üzletről van szó, úgyhogy nem hibázhatsz.
Meg kellett volna ölnöm téged, de nem voltam rá képes. – Könnyek
szöktek a nő szemébe, de letörölte. –És most a nővérem halott. Halálra
verték. Azért, mert nem öltelek meg.
Monica elrettenve figyelte, ahogy az ápolónő valamit belefecskendez
az infúziójába, majd elsétál.

192
193
TIZENKETTEDIK
FEJEZET

194
 DUTTON, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 11.05

– Ezt nem tehetem – mondta Rocky. – Elkapnak.

– Félsz – mondta Bobby rosszallón.
– Igen – ismerte be Rocky. – Félek. Azt kéred tőlem, hogy besétáljak a
város közepére, és lőjem le Susannah Vartaniant a temetőben? Mindenki
szeme láttára?
– A tömegben el lehet vegyülni – mondta Bobby. – Amint elsütötted a
fegyvert, dobd el. Akkora felfordulás lesz, hogy gond nélkül elsétálhatsz.
– Ez őrültség.
Bobby megmerevedett.
– Azt hittem, bízol bennem. –Igen, de…
– Minden egyes alkalommal beijedsz – mondta Bobby feldühödve. –
Tegnap a bunkerben. Aztán az ápolónővel. Ha minden egyes alkalom-
mal el akarsz bújni, akkor nem tudlak használni. – Bobby felvonta a
szemöldökét. – És Rocky, előlem senki sem tűnhet csak el úgy.
– Tudom – mondta Rocky. Ha nem engedelmeskedik, akkor itt hely-
ben meghal. Nem akarok meghalni.
Bobby csak nézte.
– Félsz. Kudarcot vallottál. Semmire sem tudlak használni.
Rocky a pisztolyt bámulta, amelyet Bobby neki szegezett.
– Lelőnél? Csak így simán?
– Csak így simán. Ha csak ennyire bízol bennem azok után, amit érted
tettem, egész életedben… Hálásnak kellene lenned. De mégis csalódást
okozol, újra meg újra. Lúzereket nem tudok használni. Nem tudlak hasz-
nálni. Túl sokszor vallottál kudarcot. Ez volt a nagy lehetőség, hogy
megmutasd, érdemes téged megmenteni. Hogy érdemes megtartani.
Bobby csak ült ott higgadtan, magabiztosan, és Rocky legszívesebben
felüvöltött volna. Bizonytalanság és félelem viaskodott benne. Ha félre-
dobják, hova mehetne? Magára marad…
– Legalább kaphatok hangtompítós fegyvert?
– Nem. A hangtompító túl nagy segítség. Be kell bizonyítanod nekem,
hogy van benned elég bátorság, hogy a védencem legyél. Ha ma sikerrel
jársz, soha többé nem fogsz félni. Erre van szükségem az asszisztensem-
ben. Ez kell nekem. Szóval, válassz! Élsz és szolgálsz, vagy gyáván meg-
futamodsz, és meghalsz.
Rocky csak nézte a fegyvert Bobby kezében. Mindkét lehetőség gáz.
De meghalni azért gázosabb. És rohadtul elege volt a saját félelméből.

195
 – Add ide a fegyvert. Megteszem. – De amikor lövők, nem Susannah Var-
tanian fog a földre rogyni. Hanem te. Elmondom nekik, ki vagy, és mit tettél. És
akkor szabad leszek.

DUTTON, FEBRUÁR 3 A, SZOMBAT, 11.35

– Senki nem maradt otthon? – dörmögte Luke maga elé. –Mintha az

egész rohadt város kiözönlött volna ide.
– Ki is özönlött – suttogta Susannah. Ott állt Dutton baptista imaháza
mögött a temetőben, egyik oldalán Luke, a másikon Al. Chase elvegyült
a tömegben, tíz civil ruhás rendőr társaságában.
– Látsz valakit, aki ismerősnek tűnik? – súgta oda Luke.
– Csak a régi arcokat, csupa olyan embert, akivel felnőttem. Ha szeret-
nél helyszíni tudósítást, akkor csak szólj.
– Rendben. Ki az a lelkész, aki a szertartást vezette?
– Wertz lelkipásztor – mondta Susannah halkan, és Luke közelebb ha-
jolt, hogy jobban hallja. A férfinak ma megint cédrusillata van, gondolta
Susannah, a tűz- és halálszag már nem érződik rajta. Mély levegőt vett,
teleszívta magát a férfi illatával, majd figyelmét visszaterelte a temetőre,
ahol alig két héttel ezelőtt Daniel oldalán állt. – Wertz már akkor is lelki-
pásztorként szolgált, amikor én megszülettem. Az apám szerint ostoba
fráter. Ez vagy azt jelentette, hogy nem tudta megvenni, vagy azt, hogy
nem volt elég értelmes apám játékaihoz. Wertz nem sokat változott, le-
számítva azt, hogy régen sokkal hosszabbak voltak a prédikációi. A mai
csak húsz percig tartott.
– Elég sok temetése van mostanában – jegyezte meg Al. – Talán csak
beosztja az erejét.
Susannah arra a sok halálra gondolt, amelyet mind Mack O’Brien idé-
zett elő.
– Valószínűleg igazad van.
– És ki az az idősebb úriember azzal az udvartartással? –érdeklődött
Luke.
– Bob Bowie képviselő.
– Az ő lánya volt Mack O’Brien első áldozata – suttogta Luke, és Su-
sannah bólintott.
– Ott áll mellette a felesége, Rose, és a fia, Michael.
– És mi a helyzet azzal a sovány, idős emberrel a fiú mellett?
– Ő Mr. Dinwiddie. A Bowie család komornyikja, és amióta az eszemet
tudom, azóta szolgál náluk. A Bowie családnak bentlakó cselédeik vol-
tak, és ezt anyám mindig irigyelte. Ő is szeretett volna egy komornyikot,

196
de az apám nem engedte: „A szolgálók folyton hallgatódznak, és csak jár
a szájuk”, szokta mondani. Túl sok üzleti ügyet bonyolított le éjjelente
ahhoz, hogy még egy komornyik miatt is főjön a feje.
– Még valaki, akiről tudnom kéne?
– Látod ott azt az idősebb nőt, azt, akinek akkora haja van? Három
sorral hátrább áll. Ő Angie Delacroix. Vele talán érdemes beszélnetek
Granville-ről vagy bárki másról. Angie-é a szépségszalon. Mindent tud,
ami Duttonban történik, és amit ő nem hall, azt a borbélytrió látja. Ők
azok ott, épp erre jönnek.
A három idős férfi eddig a sír mellett, összecsukható székeken ült.
Egyként álltak fel, és elindultak feléjük a füvön át.
– Borbélytrió? – kérdezte Al, ahogy az öregurak közeledtek. – Nem
kvartett?
– Nem. Mindig hárman vannak. Ott ülnek a borbélyüzlet előtt a padon
egész álló nap, és reggel kilenctől délután ötig figyelik a világ folyását
körülöttük, hétfőtől péntekig. Egyórás ebédszünetet tartanak az utca túl-
oldalán álló vendéglőben. A trió igazi intézmény Duttonban. A városi
öregeknek ki kell várniuk a sorukat, míg a trió valamelyik tagja meghal,
és felszabadul az egyik hely a padon.
– O-ké… – suttogta Luke. – És én még azt hittem, hogy a nagyanyám
öccse, Yanni, volt különc, mert a kertjében az összes szobornak kékre fes-
tette a szemét. És melyik pasas Daniel régi irodalomtanára? Ő segített
nekünk tegnap Mack O’Brienről kicsit többet megtudni. Talán most is
szívesen beszél velünk.
– Mr. Grant lesz az. Ő van a jobb oldalon. A másik kettő dr. Fink és dr.
Grim. Mindháromtól kiver a víz – tette hozzá suttogva.
– Ilyen nevekkel, hogy Fink és Grim, nem is csoda – mondta Luke ki-
csit vidámabban.
– De tényleg ez a nevük. Dr. Fink volt a fogorvosom. Azóta, ahogy
meghallom a fúró hangját, pánikba esem. Mr. Grant pedig folyamatosan
halott költőkről áradozott. Megpróbált rávenni, hogy álljak színpadra. És
dr. Grim volt a biológiatanárom. Ő… másmilyen volt.
– Hogyhogy másmilyen? – kérdezte Luke.
– Mellette a dögunalmas Ben Steinnek a Meglógtam a Ferrarivalja is hi-
peraktívnak tűnne.
– Élmény lehetett az órája – mondta Luke, s hangjában nevetés bujkált.
– Az nem kifejezés. – Susannah kihúzta magát, ahogy a három férfi
megállt előtte. – Uraim, hadd mutassam be önöknek Papadopoulos kü-
lönleges ügynököt és Al Lanclers államügyészt. Dr. Fink, dr. Grim és Mr.
Grant.
197
 Az idős férfiak udvariasan biccentettek.
– Miss Susannah – dr. Fink megfogta a nő kezét. – Nem volt alkalmam
mély megrendültségemnek hangot adni a szülei temetésén.
– Köszönöm, dr. Fink – mondta Susannah halkan. – Sokat jelent ne-
kem.
A másik férfi csókot lehelt a nő arcára.
– Csodálatosan fest, kedvesem.
– Ön is nagyon jól néz ki, Mr. Grant.
– Hallottuk, mi történt Daniellel – mondta Mr. Grant aggódva. – Már
jobban van?
– Még mindig az intenzív osztályon kezelik, de az orvosok szerint szé-
pen javul az állapota.
Mr. Grant a fejét csóválta.
– Nem hiszem el, hogy huszonnégy órája átnyújtott nekem egy verses-
kötetet, most pedig… De a bátyja fiatal és erős. Rendbe jön.
– Köszönöm, uram.
A harmadik férfi figyelmesen vizsgálta Susannah arcát.
– Kimerültnek tűnik, Miss Vartanian.
Susannah ismét kihúzta magát.
– Csak fáradt vagyok, dr. Grim. Kemény hetem volt.
– És elég B12-vitamint szed? Ugye, nem felejtette el, menynyire fonto-
sak az emberi szervezet számára a vitaminok?
– Természetesen soha nem feledkezem meg a vitaminok fontosságáról,
uram.
Dr. Grim arca ellágyult.
– Annyira lesújtott, amikor megtudtam, mi történt az apukájával és az
anyukájával.
Susannah arca kis híján megrándult erre.
– Köszönöm, uram. Nagyon szépen köszönöm.
– Elnézést – szólt közbe Luke –, de biztos vagyok benne, hogy az urak
hallottak tegnap dr. Granville haláláról.
Mind a hárman elhúzták a szájukat.
– Rettenetes megrázkódtatás volt – mondta dr. Fink. –Mielőtt nyugdíj-
ba mentem, az ő intézete mellett volt a fogorvosi rendelőm. Mindennap
beszélgettünk. Néha együtt is ebédeltünk. A lányom hozzá vitte az uno-
káimat oltásra. Fogalmam sem volt…
– Én is tanítottam… – mondta Mr. Grant szomorúan. –Csodálatos
elme. Két osztályt ugrott, hogy előbb végezhessen. Micsoda kár. Finknek
igaza van. Mindannyiunkat megrázott a hír.
Dr. Grim tűnt a leginkább összetörtnek.
198
 – Ő volt az én mintadiákom. Senki nem szívta úgy magába a biológiát,
mint Toby Granville. Senki nem gondolta volna, hogy ekkora gonoszság
lakozik benne. Hihetetlen.
– Ezt meg is értem – dörmögte Luke. – Önök hárman sok mindent lát-
hatnak, ami itt Duttonban történik.
– Valóban – jelentette ki dr. Fink büszkén. – Legalább az egyikünk
mindig ott ül azon a padon.
Susannah meglepetten felvonta a szemöldökét.
– Azt hittem, kilenctől ötig ott is kell ülniük.
– Nos, természetesen nem is megyünk el, csak ha jó okunk van rá –
mondta Mr. Grant. – Például én a heti egy térdkezelésemre, vagy Fink a
dialízisre, vagy Grim a…
– Ennyi elég is lesz – szólt közbe Grim mogorván. –Nem kérdezte a
napirendünket, Grant. Van valami konkrét kérdése, Papadopoulos ügy-
nök?
– Igen, uram – válaszolta Luke. – Van. Esetleg feltűnt-e olyasmi, hogy
dr. Granville valaki szokatlan személlyel beszél?
Mindhárom férfi összevonta a szemöldökét, és egymásra néztek.
– Úgy érti, nővel? – kérdezte Fink. – Azt akarja kérdezni, volt-e viszo-
nya valakivel?
– Nem – mondta Luke –, de arra céloz, hogy volt?
– Nem – válaszolt Grim. – Nevetséges lenne azt állítani róla, hogy is-
tenfélő volt, de soha nem láttam illetlen helyzetben. Ő volt a város orvo-
sa. Mindenkivel beszélt.
– Ezek szerint nem volt senki, akivel különösen barátságos lett volna,
vagy akivel üzleti kapcsolatban állt?
– Tudomásom szerint nem – mondta Mr. Grant. – Fink, Grim?
A három férfi a fejét rázta, meglepő módon nem voltak hajlandók akár
csak egy rossz szót is szólni egy olyan emberről, akiről nemrég derült ki,
hogy nemi erőszakot és gyilkosságot követett el, ráadásul pedofil volt.
Ám lehet, hogy a vonakodásuk csak az idegenek iránti általános bizal-
matlanságuknak tulajdonítható, gondolta Susannah.
– Köszönöm – mondta Luke. – Bárcsak ne ilyen körülmények között
ismerkedtünk volna meg!
A három férfi szigorú pillantást vetett Susannah-ra, majd elindultak
vissza az összecsukható székeik felé. Susannah felsóhajtott.
– Ez érdekes volt. Arra számítottam, hogy Alhez hűvösek lesznek,
csak azért, mert ő jenki, de hogy hozzád, Luke…
– Akkor örülök, hogy meg sem szólaltam – mondta Al kissé megbánt-
va.
199
 – Én nem vártam, hogy szívesen fogadják a kérdéseimet – mondta
Luke. – Granville botránya hatalmas megrázkódtatás, és ez nagyon meg-
látszik az egész városon. Ki az a nő azzal a fényképezőgéppel?
– Marianne Woolf. Az ő férjéé a Duttoni Hírek.
Luke halkan füttyentett.
– Daniel azt mondta, hogy őt szavazták meg annak, aki a legnagyobb
valószínűséggel mindenre kapható, bárkivel. Most már értem. Azt a
mindenit!
Susannah félresöpörte a hirtelen támadt féltékenységet. A férfiak min-
dig így reagáltak Marianne-ra, és az idő kegyesen bánt a nővel. Susan-
nah eltöprengett azon, vajon a plasztikai sebészek is dolgoztak-e rajta, de
elhessegette ezt a rosszmájú gondolatot.
– Marianne biztosan egy cikkhez gyűjt anyagot az újságjába – mondta
Susannah. – Jim Woolf és a testvérei nincsenek itt. A húgát tegnap temet-
ték.
– Lisa Woolf is O’Brien áldozata volt – fordult Luke Al-hez.
Susannah gondolni sem akart Mack áldozataira. A tudat, hogy annyi-
an meghaltak, szorosan kapcsolódott Simonhoz, ami pedig szorosan
kapcsolódott hozzá.
– A férfi, aki Wertz lelkipásztor mellett áll, Corey Presto. Övé a pizzé-
ria, ahol Sheila dolgozott, és ahol megölték.
– Prestót ismerem. Ott voltam a helyszínen Daniellel, azután, hogy
Sheilát lelőtték. – Luke fölemelte a fejét, hogy körbenézzen a tömegen, és
Susannah megint fázni kezdett. – Az itt lévők kétharmada riporter. Azt
hittem, a szüleid temetése volt a médiacirkusz, de ez őrület.
Susannah habozott.
– Most, hogy említed, köszönöm, hogy eljöttél a szüleim temetésére.
Tudom, hogy milyen sokat jelentett Danielnek, hogy te és a családod ott
voltatok.
Luke megszorította a karját.
– Daniel a családunkhoz tartozik. Nem hagyhattuk, hogy egyedül
menjen át az egészen.
Susannah megborzongott, nem tudta volna megmondani, hogy a férfi
érintésétől-e, vagy a meghatottságtól. Csak nézte a tömeget, majd össze-
vonta a szemöldökét, amikor az oldalt külön álló alakot észrevette.
– Ez furcsa.
Al Landers azonnal megmerevedett.
– Mi az?

200
 – Csak az, hogy Garth Davis húga, Kate is eljött. Nem gondoltam vol-
na, hogy viszontlátom itt, a jelen körülmények között. Úgy értem, Sheila
Garth egyik áldozata volt. Ő az, ott áll egyedül.
– Talán csak azért jött, hogy lerója a kegyeletét – jegyezte meg Al.
– Talán – mondta Susannah kétkedve. – De akkor is bizarr.
– Pszt – szólt rájuk Luke. – Mindjárt kezdődik.
A szertartás rövid volt, és szomorú. Corey Presto, a pizzéria tulajdono-
sa, ott sírt némán Wertz mellett. Susannah más családtagot vagy barátot
nem látott. Azon töprengett, vajon az egybegyűltek közül hányan ismer-
ték igazán Sheila Cunninghamet. A nyíltan kíváncsi pillantásokból ítélve
nem sokan. Sheila hír volt. Napokig fognak pletykálni róla.
Amint a vallomásom híre nyilvánosságra kerül, rólam is.
Wertz lelkész elkezdett felolvasni a Bibliából, az arca nyúzott volt. Két
nap alatt két temetési szertartást vezetett le, és még hátra volt a java.
Susannah épp Danielen gondolkodott, amikor Corey Presto egy vörös
rózsát helyezett Sheila koporsójára. A bátyja előző nap kis híján meghalt.
Ha Alex nem cselekszik olyan gyorsan, Susannah pár nap múlva megint
itt állna a családja utolsó tagjának a temetésén.
És akkor én is ugyanolyan egyedül lennék, mint Sheila Cunningham volt.
Még annál is jobban, mert Sheilának ott volt Corey Presto. Nekem pedig
nincs senkim. Susannah nagyot nyelt, megdöbbent, hogy az arca nedves.
Zavarba jött, az ujjával gyorsan letörölte az arcát, és megmerevedett,
amikor Luke végigsimított a haján, majd forró, erős keze megállapodott
a hátán. Egyetlen pillanatra engedett a kísértésnek, hogy hozzádőljön, és
nekihajtsa a fejét.
És egyetlen pillanatra megengedte magának, hogy egy olyan férfi után
vágyódjon, mint Luke Papadopoulos, aki tisztességes és kedves. De ezt a
kártyát nem osztották le neki. Főleg azok után, amit a férfi megtudott ró-
la. Luke kedves hozzá, mert Danielt családtagnak tekintik, és akár von-
zódhat is a barátja húgához, de végső soron egy olyan férfi, akinek a ma-
mája rózsafüzért hord a retiküljében, soha nem akarna… egy olyan nőt,
mint én. És ki hibáztatná ezért? Én sem akarnék egy olyan nőt, mint én.
Wertz lelkész épp kimondta az áment, ezért Susannah elhúzódott Lu-
ke-tól, testileg, lelkileg egyaránt. Al egy zsebkendőt nyomott Susannah
kezébe.
– Elmaszatolódott a szemfestéked.
Susannah gyorsan megtörölte az arcát.
– Most jó?
Al az ujjával feljebb emelte kolléganője állát.
– Igen. Jobban vagy?

201
 Nem.
– Igen – Luke-hoz fordult. – Nem kell itt maradnod velem. Nem lesz
semmi baj.
Luke szemmel láthatóan nem hitt neki, de azért bólintott.
– Úgyis vissza kell mennem. Kettőkor megbeszélésem lesz. Hívj fel, ha
szükséged van rám, vagy ismerős arcot látsz. – Körbenézett. – Beszélni
akartam Kate Davisszel. Nem látod valahol?
Susannah nem látta.
– Biztosan elment. Elég kellemetlen lehetett neki.
Luke Alre pillantott.
– Mindenütt rendőrök vannak. Ha kell, csak kiálts.
Al figyelte a távolodó Luke-ot, majd fölemelt szemöldökkel lenézett
Susannah-ra.
– Nagyon… kedves.
Túlságosan is.
– Menjünk vissza! Ma még nem voltam bent a névtelen kislánynál.
Csak pár lépést tett meg, amikor egy nő állt elé. Magas volt, szőke és
mosolytalan.
– Jó napot – mondta idegesen. – Ön Susannah Vartanian, ugye?
Al védőn szorította meg Susannah kezét.
– Igen – mondta Susannah. – Ismerem valahonnan?
– Nem hiszem. Gretchen French vagyok.
Az áldozat, akiről Chloe Hathaway említette, hogy egy sajtótájékozta-
tót próbál szervezni. Hogyan tudhatta meg ilyen hamar?
– Mit tehetek önért, Ms. French?
– Pár napja találkoztam a bátyjával, Daniellel. Hallottam, hogy Randy
Mansfield meglőtte.
Enyhült a mellkasára nehezedő nyomás.
– Valóban, de rendbe fog jönni.
Gretchen elmosolyodott, de mintha ez kemény erőfeszítést igényelt
volna tőle.
– Csak szerettem volna megkérni, hogy köszönje meg neki a nevem-
ben. Ő és Talia Scott segített elviselhetőbbé tenni egy nagyon nehéz pilla-
natot. A bátyja nagyon rendes ember.
Susannah bólintott.
– Átadom neki.
– Kedves öntől, hogy eljött Daniel nevében leróni kegyeletét Sheila
előtt.
Susannah érezte, hogy A1 szorítása erősebb lesz, mintegy megerősítés-
képp.

202
 – Nem azért vagyok itt.
– Akkor ismerte Sheilát?
– Nem. – Csak mondd ki. Mondd ki! Mondd ki, és másodszorra már köny-
nyebb lesz.
Gretchen összevonta a szemöldökét.
– Ugyanazért jöttem, amiért ön is. – Csöndesen kifújta a levegőt. – Én
is áldozat voltam.
Gretchen eltátotta a száját.
– De… Én… – és csak bámult. – Fogalmam sem volt róla.
– Én sem tudtam önről, sem a többiekről. Egészen addig, míg Daniel
csütörtökön nem mondta. Azt hittem, én vagyok az egyetlen.
– Én is azt hittem. Ó, szent isten! – Gretchen mély levegőt vett, hogy
magához térjen. – Mind azt hittük.
– Ma adtam át a vallomásomat Hathaway államügyésznek – mondta
Susannah. – Tanúskodni fogok.
Gretchen még mindig meg volt lepve.
– Nehéz lesz.
Nehéz. Susannah kezdte meggyűlölni ezt a szót.
– Maga lesz a pokol mindannyiunk számára.
– Azt hiszem, ön bármelyikünknél jobban tudja ezt. Olvastam, hogy
most államügyészként dolgozik.
– Most – ismételte Susannah, és Al megint megszorította a karját. De
lehet, hogy később már nem. Alnek abban csakugyan igaza volt, hogy a vé-
delem ki fogja használni, hogy az ellenkező oldalon álló államügyész va-
laha áldozat volt. De most oda fog állni a többiek mellé, és majd akkor
foglalkozik ezzel a kérdéssel, amikor időszerű. – Miss Hathaway azt
mondta, ön sajtótájékoztatót szervez. Ha megmondja, mikor és hol, ak-
kor ott leszek.
– Köszönöm.
– Ne köszönje, kérem! Adok egy névjegykártyát. Hívjon fel, amint vég-
zett az előkészületekkel! – Épp lehajtotta a fejét, hogy kinyissa a retikül-
jét, amikor éles hang hasított a levegőbe.
Egy pillanattal később Susannah-t lerántották a földre, hirtelen min-
den levegő kipréselődött a tüdejéből, mert Al ráesett, és a temetőben el-
szabadult a pokol. Körülötte emberek kiáltoztak, és futottak mindenfelé,
a rendőrség is megjelent, hogy rendet teremtsen.
Susannah szédelegve emelte föl a fejét, s tekintete egybefonódott egy
nőével, aki csak állt mereven a megzavarodott tömeg közepén. Tetőtől
talpig feketét viselt, a lefátyolozott kalapjától kezdve az ódivatú ruhája
szegélyén át a kesztyűje ujja hegyéig. A fekete csipkefátyol az álla alatt
203
végződött, az arcát egészen eltakarta, ám Susannah valamiért tudta,
hogy a nő figyel. Engem.
És Susannah is csak nézte, mintha a nő megbabonázta volna.
Vörös ajak. Vörös, égővörös az ajka. A rúzs színe átlátszott a fekete csip-
kén, egészen borzongató hatást keltve. És akkor a nő egyszer csak elve-
gyült a tömegben, majd eltűnt.
– Nem esett bajod? – Al próbálta túlkiabálni a rémült kiáltozásokat.
–Jól vagyok.
– Maradj a földön még egy… Ó, a francba! – Al felpattant, és Susannah
is feltérdelt, amikor a férfi lefektette Gretchen Frenchet a földre. – Eltalál-
ták.
Húsz egyenruhás rendőr özönlötte el a területet, és Susannah azon
kapta magát, hogy kevesebb mint egy nap alatt már másodszor próbálja
egy lőtt seb vérzését megállítani. Gretchen nem veszítette el az eszméle-
tét, de sápadt volt, és feldúlt. A golyó a karja húsos részét fúrta át, és a
vér csordogált a sebből.
– Maradjon nyugton! – utasította Susannah. – Csak ne mozogjon! –
Gombóccá gyűrte az Altől kapott zsebkendőt, és rászorította Gretchen
karjára. – Al, szerezz nekem. .. – Fölnézett, és azt látta, hogy Al elborzad-
va bámul a fák felé. A szíve egy dobbanásnyit kihagyott – Ó! A rohadt
életbe! Ó, ez nem lehet…
Kate Davis ott hevert a földön két sírkő között, szeme az égre meredt,
s fehér blúzát máris teljesen átitatta a vér. Az egyik karját oldalra kitar-
totta, és a keze még mindig a fegyvert markolta.
Két tiszt épp akkor csatolta vissza a fegyverét. Susannah csak bámult
feldúltan. Nem hallotta a lövést. És Kate Davis mégis halott.
Al elképedve nézett le rá.
– Meglőtte Gretchen Frenchet.
– Húzódjanak arrább, kérem! – A rohammentők félresöpörték az út-
ból, immár másodszor huszonnégy óra leforgása alatt. Susannah felállt,
lába kocsonyaként remegett.
– Al…
A férfi átkarolta, megtartotta, nehogy ismét a földre roskadjon, mert a
térde meg-megrogyott. A testével takarta el a villogó kamerák elől.
– Csak gyere velem! – Nehezen lélegzett. – Susannah, ez rohadtul ki-
baszott egy város!
– Ja – mondta Susannah fulladozva. – Tudom.

Tanner lassított, és Bobby behuppant az anyósülésre.

– Hajts!
204
 A férfi engedelmeskedett, és tíz másodperc múlva már maguk mögött
is hagyták a temető kapuját.
– Sikerült?
– Természetesen – pontosan úgy, ahogyan tervezte.
– Senki sem ismerte föl?
– Senki.
Tanner elhúzta a száját, amikor Bobby levette a fátylas kalapot.
– Ocsmány ez a kalap, és a rúzs még annál is rosszabb. – Odanyújtott
egy zsebkendőt. – Törölje le az arcát.
– Sheila is ezt a színt használta. Gondoltam, megadom a módját.
Tanner a szemét forgatta, míg Bobby a rúzst törölgette a szájáról.
– Hol van a fegyver?
– Azt, amelyikkel Rockyra lőttem, eldobtam a fűben, pontosan, aho-
gyan terveztem. A másik még mindig a zsebemben van. – Bobby átdugta
az ujját a szöveten ütött parányi lyukon. – Végre meghozta gyümölcsét
az a sok gyakorlás Charlesszal. Két kézzel két cél eltalálva. A ballisztiku-
sok odalesznek az örömtől, hogy kombinálhatnak.
– Ezek szerint Susannah Vartanian is meghalt?
– Természetesen nem.
Tanner felkapta a fejét, s dühösen ráncolta a szemöldökét.
– Azt mondta, sikerült. Mégsem találta el?
Bobby is összevonta a szemöldökét.
– Soha nem hibázom el a célt. Ha Susannah-t akartam volna eltalálni,
akkor el is találtam volna. Soha nem állt szándékomban fájdalom nélkül
megölni. Ha Charles eljátszadozhat vele, akkor én is.
– Akkor kit lőtt meg?
– Fogalmam sincs – mondta Bobby vidáman. – Valami nőt, aki volt
olyan szerencsétlen, és épp Susannah mellett állt. – Felkacagott. – Nem
éreztem magam ilyen jól már… nos, fogalmam sincs, mióta. Talán azóta
nem, hogy megöltem azt a rohadék Lyle-t.
– Az apja kiérdemelte – jelentette ki Tanner kategorikusan.
Nem volt az apám.
– És Rocky is. Menjünk vissza Ridgefieldbe. Még el kell rendeznünk
pár dolgot, mielőtt elindulnál Savannah-ba.
Tanner teste megfeszült.
– Hajoljon le! Rendőrautó tizenkét óránál.
Bobby összegömbölyödött, majd lebukott a műszerfal alá.
– Egy rendőrautót sem láttam.
– Mert ez jelzés nélküli volt, de már elment. Húzzunk el innen.

205
 DUTTON, SZOMBAT, FEBRUÁR 3-A, 12.05

Luke kalapáló szívvel rohant, miután kiugrott az autójából. Lövöldözés

a duttoni temetőben. Amint meghallotta a rádióban ezeket a szavakat,
száznyolcvan fokos fordulatot vett, és visszahajtott. Susannah ott ült a
bérelt autója anyósülésén, és minden irányból kocsik vették körül. Két
járőr próbálta terelni a tömeget, míg a feldühödött Al Landers a jármű
mellett járkált föl és alá.
– Mi a franc történt itt? – kérdezte Luke.
Al a fejét rázta.
– Még mindig nem tudom biztosan. És azt hiszem, a főnöke sem tudja.
Luke bedugta a fejét a kocsiablakon. Susannah ölbe ejtett kézzel ült
odabent. Az arcán és fekete ruhája elején vörös agyagfoltok éktelenked-
tek.
– Nem esett bajod?
Susannah elgyötörten nézett föl rá.
– Csak Al lökött fel. Kate Davis meghalt.
Luke összevonta a szemöldökét.
– Kate Davis? Ugye, csak viccelsz?
– Bárcsak viccelnék. A rendőrség lőtte le, miután ő meglőtte Gretchen
Frenchet.
Luke a fejét rázta, hátha attól kitisztul az agya.
– Kate Davis meglőtt valakit? A temetőben?
– Igen – mondta Susannah higgadtan. – Gretchen Frenchet. A temető-
ben. Egy fegyverrel.
– Azt az áldozatot, akit Chloe említett ma reggel? Azt, aki a többi áldo-
zatot is arra biztatja, hogy tartsanak sajtótájékoztatót?
– Igen, pontosan őt. Gretchennek nem súlyos a sérülése. A mentők
már elvitték.
Al feje jelent meg a Susannah-é mellett, arca egészen komor volt.
– Csak épp azt nem mondta el, hogy pont Gretchen French mellett állt.
Luke gyomra felkavarodott. Akár meg is ölhették volna.
– Utánakérdezek, hogy van Miss French – mondta rekedten. – Aztán
visszajössz velem.
Susannah meglepettnek tűnt.
– Kate nem engem lőtt meg, hanem Gretchent. És most Kate halott.
Nem hiszem, hogy folytatja a lövöldözést.
– A kedvemért. Kérlek.
Valami megváltozott a nő szürke szemében.

206
 – Nagyon kedves tőled, Luke, de nem kell vigyáznod rám. Egyedül is
megleszek.
Susannah úgy húzódott el tőle, hogy meg sem moccant.
– Akkor is tedd meg a kedvemért… – mondta, és álla megfeszült. – Su-
sannah, annyira kimerült vagyok, hogy nagyon nehezen tudok összpon-
tosítani. És sokkal nehezebb lesz, ha még miattad is aggódnom kell. – Ez
mintha hatott volna.
Susannah bólintott.
– Akkor rendben. Most menjek veled?
– Nem, maradj itt, míg vissza nem jövök! – Luke és Al fölegyenesedett,
és a kocsitető fölött egymásra néztek. –Vissza tudná vinni a kocsit az au-
tókölcsönzőbe?
– Persze. Ez a fiatal nő, ez a Kate Davis… A bátyja, Garth, Simon klub-
jának egyetlen életben maradt tagja. Lehetséges volna, hogy Susannah
vallomásának a híre kiszivárgott?
– És ő lett volna az eredeti célpont? – Luke már maga is gondolt erre. –
Majd kiderítem.
Luke megtalálta Chase-t, aki ott állt Kate Davis holtteste mellett, és
csak bámulta. A férfi keserű pillantással nézett föl.
– Nagyon rossz napom van.
– Kate Davisnek is – mondta Luke. – Ki lőtte le?
– Nem tudom – sóhajtotta Chase még keserűbben. –Nem mi voltunk.
Luke összevonta a szemöldökét.
– Úgy érted, nem a nyomozóhivatal volt?
– Nem, úgy értem, egyik rendfenntartásra kirendelt tiszt sem volt.
Senki nem tüzelt. Ebből kifolyólag nem tudom, ki lőtte le ezt a nőt – tette
hozzá Chase ingerülten.
Luke a homlokát ráncolva nézett körül.
– Volna egy második fegyveresünk is?
– Úgy tűnik.
– A golyó egyenesen a szívébe hatolt. Valakinek nagyon jó szeme van.
– Na igen, ezt én is látom. Legalább Kate szeme nem volt olyan jó. Gre-
tchen rendbe fog jönni.
– Susannah is ezt mondta. Magam viszem vissza Atlantába. Szóval mi
is történt pontosan?
– Kate Davis ott állt a sír körül kavargó tömegben. Hatalmas kocsisor
várakozott, hogy kijusson a temetőből, és az emberek kezdtek türelmet-
lenkedni.
– Én a legközelebbi bekötőúton parkoltam – mondta Luke. – Gyalog
kellett mennem, de hamar kijutottam.
207
 – Nem te voltál az egyetlen, és éppen ez a baj. Amikor a golyók el-
kezdtek ide-oda röpködni, az emberek már kezdtek szétszéledni. Szinte
lehetetlen volt lezárni a területet.
Még mindig sok ember tartózkodott a temetőben, jó néhányan a sárga
rendőrségi kordonszalag mögött ácsorogtak, hátha egy kis élő helyszíne-
lő-bemutatót láthatnak.
– Szemtanúk?
– A három üregúr ott, az összecsukható székeken mindent közelről
láthatott. Azt mondták, annyit láttak, hogy Kate-nek egy kabát volt át-
vetve a karján, és a nő olyan zizinek tűnt. – A férfi a kabátra mutatott,
amely a testtől úgy fél méterre hevert. – A következő pillanatban lövés
dördült, és az emberek sikoltozni kezdtek. Al Landers Susannah elé ug-
rott, és lerántotta a földre, de Gretchen Frenchet eltalálták. Pár másod-
perccel később két rendőr elő is kapta a fegyverét, és Kate-re tartotta. Az
egyik rákiáltott, hogy dobja el a fegyvert. A rendőrök szerint Kate megle-
pettnek látszott. – Chase egyenesen Luke szemébe nézett.
– És aztán azt mondta: „Nem találtam el.”
Luke ereiben meghűlt a vér.
– Basszus.
– Pontosan. A következő pillanatban Kate eldőlt, akár egy krumplisz-
sák. Már halott volt, amikor elterült. Ahogy mondtam, valaki piszkosul
jól céloz.
– És hangtompítós fegyvert használt.
– Így igaz.
– Akkor a másik fegyveres kijutott. – Luke nem hagyta, hogy a zsigere-
kig ható rémület eluralkodjon rajta. Kate rosszul célzott, és Susannah
nem sebesült meg. Gretchen is csak könnyű sérülést szenvedett. – Örü-
lök, hogy te kezeled a vezetőséget. Emiatt úgy fogunk kinézni, mint egy
rakás szerencsétlenség.
– Nagyjából… Nem kell itt maradnod, Luke. Ed átvette a helyszínt, én
pedig megoldom a sajtót. – Elhúzta a száját.
– Szép kis felvételeket készíthettek a hírműsoraik számára.
– Örülök, hogy itt voltunk – jegyezte meg Luke némi éllel a hangjában,
mire Chase a szemét forgatta.
– Igazad volt. Nem bébicsőszködés lett belőle.
– Köszönöm. Most vissza kell mennem. Kettőkor találkozom Kasey
Knight szüleivel. Tudod, őt azonosítottuk elsőként. Nem repesek az
örömtől…
– Várj! – mondta Chase. – Nem arról volt szó, hogy megnézed, Gran-
ville-nek volt-e széfje Duttonban a Davis Bankban?
208
 – Még a szertartás előtt elmentem arra, de a bank zárva volt – mondta
Luke. – A bankigazgató Rob Davis unokáját ma temetik Atlantában.
– Mert Rob Davis kiakasztotta Mack O’Brient, aki ezután bosszúból
szépen megölte az unokáját. – Chase felsóhajtott. – Most pedig az unoka-
öccse, Garth börtönben ül, Garth felesége és a fiai pedig ki tudja, merre
járnak, és Kate halott. Úgy nézem, nem egy életbiztosítás ebbe a családba
tartozni.
– Vagy a Vartanian családba, ha már itt tartunk – tette hozzá Luke
csöndesen.
– Vagy a Vartanian családba – ismételte Chase egyetértve.
– Elnézést!
Luke és Chase egyszerre fordult meg. Ott állt mögöttük a falfehér
Wertz lelkész.
– Igen, tiszteletes úr – mondta Chase. – Mit tehetünk önért?
Wertz egészen le volt sújtva.
– Délután lenne egy másik temetésem. Most mit tegyek?
– Kinek a temetése? – kérdezte Luke.
– Gemma Martiné – válaszolt a lelkipásztor. – Ó, istenem, ez rettene-
tes. Igen rettenetes.
– Mack O’Brien harmadik áldozata – suttogta maga elé Chase. – Nagy
tömeget vár?
– A család biztonsági őröket bérelt fel, hogy a média ne jöhessen be –
válaszolt a lelkipásztor. – De most is itt röpködtek a fejünk fölött, úgy le-
selkedtek. Iszonyatos volt. Iszonyatos.
– Körbekerítjük ezt a területet – mondta Chase. – Innentől ez nyomo-
zási helyszín. A szertartást és a temetést el kell halasztani.
– Ó, istenem, istenem – Wertz a kezét tördelte. – Szólok Mrs. Martin-
nak, Gemma nagyanyjának. Nem fog örülni. Egyáltalán nem.
– Ha ezzel segítek, akkor majd én szólok neki – ajánlotta fel Chase,
mire a lelkipásztor bólintott.
– Valóban segítene vele. – Felsóhajtott, és lenézett a földre. – Szegény
Kate. Ő volt az utolsó, akitől ilyesmire számítottam volna. De feltétele-
zem, még a józan gondolkodású emberek is összezavarodnak ilyenkor.
Hiszen Gretchen nemi erőszakkal vádolta a bátyját. A szülei nagyot csa-
lódtak volna, ha megérik, mi lett Kate-ből és Garthból. Elszomorító. Na-
gyon elszomorító.

209
 DUTTON, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 12.45

Luke Susannah-ra lesett, mielőtt tekintetét ismét az útra szegezte vol-

na. Susannah azóta le sem vette a szemét a számítógép képernyőjéről,
hogy kijöttek a temetőből.
– Most mit csinálsz?
– Átnézem az otthonról megszökött gyerekek oldalait, hátha meglá-
tom a mi névtelen lányunkat. Éjjel legalább három órát töltöttem ezzel.
– De vannak embereink, akik épp ezeket az oldalakat figyelik. Miért
nem dőlsz hátra, és alszol?
– Mert ez a lány hozzám tartozik – mondta Susannah csöndesen. – Kü-
lönben is, a ti embereitek csak az összevert arcáról készült képeket látták,
amelyeken a szeme le volt csukva. Én azonban láttam nyitva is a szemét.
Észrevehetek valamit, amit ők nem. És megőrülök, ha nem csinálok sem-
mit.
– Ezt meg is értem. Mit találtál ma reggel a horogkeresztekről?
– Semmi eget rengetőt. A hinduizmusban, a dzsainizmusban és a
buddhizmusban egyaránt használják a szvasztikát. Minden egyes eset-
ben vallási jelképként, és bármit jelölhet, például az élet fejlődését, jó sze-
rencsét és harmóniát. Különböző dolgokat jelenthet attól függően, hogy
jobbra vagy balra néz. Az enyém jobbra néz, ami az erőt és az értelmet
jelképezi. Ha viszont balra néz – mondta tárgyilagosan szeretetet és kö-
nyörületességet jelent.
Luke elgondolkodott.
– Egyik jel sem nézett balra.
– Nem is gondoltam. Viszont, ami azt illeti, a náci horogkereszt is
jobbra néz.
– Ezek szerint még mindig nem zárható ki a kapcsolat a neonácikkal…
– Tényleg nem, de ettől függetlenül szerintem másról lesz szó. A náci
forma nagyon szögletes, és szinte mindig negyvenöt fokos szögben meg-
döntve ábrázolják. És a végek sosem hajlanak vissza.
Luke Susannah-ra pillantott.
– És miért nem távolítottad el a sajátodat?
– Vezeklésül, gondolom – habozott, majd vállat vont. –És úgysem fog-
ja senki látni, szóval nem számított.
A férfi összevonta a szemöldökét.
– Ez meg mit akar jelenteni?
– Azt, hogy nem tervezem még egyszer megmutatni bárkinek is.
Luke még jobban ráncolta a szemöldökét.
210
 – A strandon vagy kapcsolatban?
– Egyikben sem.
Susannah hangjában eltökéltség csengett.
– És miért nem?
A nő ingerülten fújt egyet.
– Nagyon kíváncsi vagy, Papadopoulos ügynök.
– Luke – mondta a férfi nagyobb éllel, mint akarta. Susannah ismét
megvonta a vállát, amitől a férfi dühös lett. –Eddig kedves voltam. Most
hirtelen kíváncsi lettem. – Várt, de Susannah egy szót sem szólt. – Csak
ennyit akartál mondani?
– Igen. Csak ennyit.
Luke megkönnyebbült, amikor a mobilja megszólalt a zsebében. Már
kezdte elveszíteni a türelmét, és mindkettőjüknek erre volt a legkevésbé
szüksége.
– Papadopoulos.
– Luke, Leigh vagyok. Telefonüzeneteket kéne átadnom. Vagy rossz-
kor hívlak?
Igen.
– Nem, jókor hívsz – mondta mégis. – Mi lenne az?
– A Knight szülők üzenik, hogy nem tudnak ideérni két órára, csak fél
négyre. A másik, hogy találtam egyezést az Ashley C-S névre. Jacek
Csorka a floridai Panama Cityből bejelentette, hogy eltűnt a lánya. Múlt
szerda óta nem találják. Még nincs tizennyolc éves.
– Meg tudnád adni a számot? Vagyis inkább Susannah-nak add meg. –
Odanyújtotta a telefont a nőnek. – Fel tudnád jegyezni a telefonszámot,
amelyet Leigh diktál? – Susannah felírt mindent, majd Luke visszavette a
készüléket. – Még valami?
– Alex hívott. Daniel fölébredt.
Órák óta most lélegzett föl először megkönnyebbülten.
– Nagyszerű. És mi a helyzet a névtelen lánnyal?
– Még mindig alszik.
– Mindent nem kaphat meg az ember… És mi van a telefonon érkező
bejelentésekkel?
– Több száz hívás futott be, de egyik sem hihető.
– Kösz, Leigh. Hívj vissza, amint a lány fölébred… A lány állapota
nem változott – fordult Susannah-hoz, amikor befejezte a hívást. A nő a
számítógép képernyőjére szegezte a tekintetét. – Lehet, hogy nincs is
fenn az a lány, Susannah.

211
 – Nem hiszem. Tegnap az édesanyját hívta. Az anyukája biztosan sze-
reti. Nem tudok elképzelni olyan anyát, aki ne tenne meg mindent, hogy
megtalálja a lányát.
Vágyakozás csengett Susannah hangjában, amit talán észre sem vesz,
gondolta Luke, és elszorult a szíve.
– Azért kíváncsiskodhatok egy kicsit?
Susannah felsóhajtott.
– Mondjad…
– Volt valaha barátod?
A nő összevonta a szemöldökét.
– Ez cseppet sem vicces.
– Nem is viccnek szántam. Az egyetemen, még Darcy előtt, volt bará-
tod?
– Nem – érkezett a fagyos válasz, de ez nem tántorította el a férfit.
– És a gimiben, még Simon és Granville előtt?
– Nem – mondta Susannah immár dühösen.
– És Darcy óta?
– Nem? – csattant fel Susannah. – Abbahagynád végre? Ha ezt kell hall-
gatnom, hogy életben maradjak, akkor hajíts inkább oda a gonosz Rocky
karmai közé, és el van intézve!
– És miért nem volt? – kérdezte Luke teljesen figyelmen kívül hagyva
Susannah kifakadását. – Darcy után miért nem volt?
– Csak – vágta oda, majd lehanyatlott a válla. – A lelkemet akarod,
Papadopoulos ügynök? – kérdezte elgyötörten, és Luke most az egyszer
nem javította ki. – Rendben. Isten a megmondhatója, hogy nem érdem-
lem meg. De ami még ennél is fontosabb, egyetlen tisztességes férfi sem
érdemli meg.
– És én tisztességes vagyok? – kérdezte Luke gyöngéden.
– Attól tartok, Luke, hogy igen – mondta Susannah olyan bánatosan,
hogy a férfi szíve majd megszakadt.
– Ezek szerint örökre egyedül maradsz? Ez az a vezeklés?
– Igen.
Luke a fejét rázta, nem akarta elfogadni ezt a választ.
– Ez így nem jó, Susannah. Túl sokat fizetsz egy olyan dolog miatt,
amit veled tettek. Te áldozat voltál.
– Fogalmad sincs róla, ki voltam, mi voltam – mondta a nő keserűen.
– Akkor mondd el. Mondd el, mi a baj.
– De miért?
– Azért, mert tudnom kell. Segíteni akarok neked. – Mély levegőt vett.
– Meg akarlak ismerni. A francba is! – Megmarkolta a kormányt, és szo-
212
rongatni kezdte. – Amikor először megláttalak… szerettelek volna…
megismerni. –Noha általában értett a nők nyelvén, most mégis csak aka-
dozva buktak ki belőle a szavak. – Szeretni akartalak – tette hozzá hal-
kan.
Susannah egy hosszú percig semmit sem szólt.
– Nem akarsz engem szeretni, Luke, higgy nekem.
– A miatt az egyéjszakás kaland miatt? És akkor kibaszottul mi van?
– Nem csak egy éjszaka volt – suttogta Susannah olyan halkan, hogy
Luke alig hallotta. – De tényleg nem akarok veled erről többet beszélget-
ni. Így is elég nehéz. Kérlek…
A nő hangja remegett a kétségbeeséstől, ezért Luke nem erőltette to-
vább a beszélgetést.
– Rendben. Felhívnád a számot, amelyet Leigh megadott?
Susannah felhívta Mr. Csorkát, aki úgy döntött, azonnal odautazik
Floridából, és hoz DNS-mintát a lányától, Ashley-től. Luke abban re-
ménykedett, hogy meglesz az első pozitív személyazonosítás az egyik el-
tűnt lányról. Mr. Csorka nem sokkal este hat után meg is érkezik.
Luke gondolatban végigvette az ügy minden részletét, megpróbálta el-
nyomni a kettőjükre telepedő némaságot, ám pár percenként oda-odapil-
lantott Susannah-ra, és arra gondolt, bárcsak tudná, mit lehet ilyenkor
mondani. Végül azonban tiszteletben tartotta a nő kérését, és nem mon-
dott semmit. Amikor megérkeztek az atlantai kórházba, abban remény-
kedett, hogy Susannah végül csak megszólal, de a nő szó nélkül csukta le
a laptopját, és elsétált.
Luke szomorúan és tehetetlenül hagyta.
Leparkolt, hogy bemehessen az épületbe Danielhez, ám a telefonja is-
mét megszólalt.
– Luke, Nate vagyok. Egészen eddig a Mansfield gépén talált képeket
nézegettem.
Luke-nak lelkiismeret-furdalása támadt.
– Ne haragudj, hogy magadra hagytalak vele, Nate. Van egy kis időm,
mielőtt Kasey Knight szülei megérkeznek. Hadd beszéljek Daniellel, utá-
na azonnal ott vagyok segíteni.
– Ami azt illeti, találtam valamit – mondta Nate kissé élénkebben. –
Gyere most.

213
214
TIZENHARMADIK
FEJEZET

215
 ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 13.25

Susannah eredetileg azonnal a névtelen lányhoz akart menni, de a lép-

tei lelassultak, ahogy elhaladt Daniel szobája előtt. A bátyja egyedül volt
odabent, már fölébredt, s a magasra tornyozott párnáknak dőlve ült. A
tekintetük találkozott. Daniel kék szeme áthatón nézett rá. Susannah
nem tudta, mit mondhatna, vagy a bátyja mit fog tenni. Aztán Daniel ki-
nyújtotta a kezét, és Susannah lelkében átszakadt a gát. Botladozva lépett
oda az ágyhoz, megragadta a bátyja kezét, és az szorosan magához ölel-
te. Arcát Daniel vállába fúrta, és csak zokogott.
A férfi ügyetlenül simogatta húga haját, és Susannah ekkor vette észre,
hogy ő is sír.
– Annyira sajnálom, Suze – mondta Daniel rekedten. –Nem mehetek
vissza az időben. Nem tudom megváltoztatni, ami történt.
– Én sem.
– Semmi rosszat nem tettél – jelentette ki Daniel. – Meg kellett volna
védenem téged.
– Nekem pedig szólnom kellett volna neked – suttogta Susannah, mire
Daniel megmerevedett.
– És miért nem szóltál? – suttogta ő is elgyötörten. –Miért nem mond-
tad el nekem?
– Simon megparancsolta. Azt mondta, hogy te elmentél, és… – meg-
vonta a vállát. – Simon egy csomó mindent mondott. Szerette ezeket a
szellemi játékokat.
– Tudom. Ahogy apa is – felsóhajtott. – De rájöhettem volna. Mindket-
ten végig sokkal kegyetlenebbek voltak veled. Amikor a szárnyam alá
vettelek, minden csak még rosszabb lett.
– Ezért távol maradtál – suttogta Susannah.
– Nem kellett volna.
Megbocsátok neked. Mondd ki! Mondd csak ki! De a szavak megrekedtek a
torkában.
– Ami történt, megtörtént – súgta helyette. – Megértelek. – Ennél oko-
sabbat nem tudott mondani.
Susannah felállt, fejét elfordította, ahogy zsebkendő után kutatott. Le-
törölgette az arcát, majd leült az ágy szélére. Aztán ijedten hőkölt hátra.
– Jaj! Ki fogok kapni a nővérkétől.
Daniel fáradtan mosolygott. Susannah sminkje összekente a kórházi
pizsamát, és a húga ruháját elcsúfító vörös agyag csíkokat hagyott az
ágyneműn.
216
 – Piszkos vagy, hugocskám.
– Elestem… mondjuk. Elmentem Sheila Cunningham temetésére.
A férfi meglepetten pislogott.
– Komolyan? – kérdezte, mire Susannah bólintott.
– Találkoztam Gretchen Frenchcsel. Üdvözletét küldi, és hálás köszö-
netét – megvonta a vállát. – Nem lepne meg, ha beugrana, miután végez-
tek vele a sürgősségin.
Daniel szeme elkerekedett.
– Gretchen a sürgősségin van?
Susannah elmesélte, mi történt, és a hallottak teljesen feldúlták Dani-
elt.
– Szent isten! Kate Davis segített nekünk Mack O’Brient megtalálni.
Azt mondta, Garth felesége elment a gyerekekkel, mert féltette az életét.
Azt hittem, most, hogy Mack és a többiek meghaltak, biztonságban lesz,
de ezek szerint. ..
– Azt hiszem, Kate-nek nem tetszett, hogy Garthot megvádoltuk. Da-
niel, pár dolgot el kell mondanom, és muszáj, hogy meghallgass. Tegnap
azt mondtam neked, hogy fogalmad sincs róla, ki vagyok, mi vagyok.
– Tudom. És nem is értettem. Most sem értem.
– Most elmondom neked, és ha azt akarod, hogy elmenjek, akkor el-
megyek. De a Sheila sírja mellett állva rádöbbentem, hogy ha tegnap
meghaltál volna, akkor mostanra egyedül lennék. És nem akarok egye-
dül maradni.
– Soha nem hagylak magadra – mondta Daniel rekedten.
Susannah szája szomorú mosolyra húzódott.
– Nos, majd kiderül, hogyan érzel, miután végighallgattál. Egyszer
úgyis megtudnád Luke-tól, de jobb szeretném, ha tőlem hallanád.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 13.25

Luke a gépteremben találta Nate Dryert. Itt szokták végignézni azokat

a visszataszító anyagokat, amelyektől egy tisztességes ember öklendez-
ne. És én tisztességes vagyok? – visszhangzott a fejében a kérdés, amelyet
Susannah-nak tett föl.
Attól tartok, Luke, hogy igen. És Susannah úgy gondolta magáról, hogy ő
nem az, a miatt az egyéjszakás kaland miatt. Vagy több kaland miatt.
Úgyis kiszedi belőle, ha másért nem is, azért, hogy egy tisztességes ember-
től hallhassa, hogy nem reménytelen eset. Hogy nem elveszett lélek.

217
 De Susannah-nak várnia kell. Akármennyire halogatta, Luke, amint
előző nap felismerte Angelt, tudta jól, hogy vissza kell térnie a gépterem-
be.
A gépteremnek nem volt ablaka, csak egyetlen ajtaja. Csupán azok lép-
hettek be, akiknek tudniuk kellett, látniuk kellett. Luke azt kívánta, bár-
csak ne tudná a kombinációt, ahogy beütötte a kódot. Túl sok órát töltött
el idebent. És minden egyes nap meghal benned valami.
Na igen. Luke megacélozta magát, és belökte az ajtót.
– Helló, Nate.
Nate felpillantott, de arcára nem ült ki mosoly.
– Ehhez le kell ülnöd.
Luke helyet foglalt, s fölkészült a kellemetlen gyomorgörcsre, amely
minden egyes alkalommal meggyötörte, valahányszor megnyitott egy
újabb internetes oldalt, vagy végignézett egy újabb sorozat undormányt.
Ám hiába készült fel, soha nem lett tőle könnyebb.
– Rendben. Felkészültem.
– Épp elkezdtem átnézni az anyagot, amelyet Mansfield seriffhelyettes
gépén találtunk – kezdett bele Nate. – Az ürgének öt külső meghajtója
volt, Papa. És mind ötszáz gigás.
– Több százezer kép… – suttogta Luke.
– Hónapokig elleszünk ezzel. A számítógépesek másolatot készítettek
minden meghajtóról, alig pár órája hoztam be őket. Mansfield meghajtói
nagyon rendezettek. A legtöbb mappanév valami kifejezés. Az egyiknek
az a címe, hogy „Friss amerikai hús”. És ezt találtam benne.
Luke odaült Nate számítógépe elé, és elkezdte átnézni a képeket.
Mindegyik egy kihívóan pózoló lányt ábrázolt. Mindegyikük meztelen
volt, és az egyik kezében egy kis amerikai zászlót tartott, a másikban pe-
dig annak az államnak a jelképét, ahonnan való.
Minden képhez egy név és egy profil tartozott, továbbá egy „szemé-
lyes üzenet” magától a lánytól.
– „Szia, Amy vagyok” – olvasta Luke. – „Idahóban születtem, és ott
nőttem fel.” – Amy egy burgonyát szorongatott, amelyet egy elmebeteg
barom a számítógép segítségével megnagyított, hogy egy férfi nemi
szervre hasonlítson. Ott volt Jasmine a napfényes Kaliforniából, és
Tawny Wisconsinból. Minden lány csábítóan mosolygott, és Luke azon
töprengett, hogyan vehették rá őket a mosolygásra.
– A végén pedig ott az árlista – mondta Nate.
– Ez egy katalógus – nyögte Luke.
– Pontosan. És a vállalat lógója a behajló végű horogkereszt.

218
 – Vásároljon amerikai árut! – húzta el a száját Luke. –Volt egy olyan
érzésem, hogy egy faji felsőbbrendűséget hirdető csoporttal lesz dol-
gunk.
– Nézd csak meg a huszonnegyedik oldalt!
Luke odalapozott.
– Ez Angel, de itt Gabriellának nevezték el.
– És az ötvenkettediket is.
Luke pulzusa az egekbe szökött.
– Ez a névtelen lány. Édesnek nevezték el. Tegnap este ezt mondtam
neki. Azért volt olyan riadt. Van másik, korábbi kiadás is?
– Van, kettő. Úgy tűnik, a katalógusokat negyedévente adják ki, és ez
úgy két hónappal ezelőtti. Luke, ha továbbnézed ezt a katalógust, akkor
ott lesz az a két lány, akiket Angellel együtt láttunk azon az internetes ol-
dalon, amelyet nyolc hónappal ezelőtt lezártunk.
– Elvesztettük a nyomukat. Sehol nem találtuk őket a neten.
Nate a képernyőre mutatott.
– Most már tudjuk, hova tűntek.
– Szóval, vagy Mansfield benne volt valahogy ebben a netes oldalban,
vagy ismert valakit, aki igen. Különben hogyan szerezhette meg mindhá-
rom lányt?
– Fogalmam sincs. George és Emie nemsokára bejön, és én hunyhatok
egy kicsit. Az is lehet, hogy ők majd találnak valamit, ami elvezet minket
ehhez a perverz állathoz, akié az oldal. Sok pénzt megadnék érte, hogy
kitekerhessem a nyakát. – Nate fürkészve nézte Luke arcát. – Pont olyan
fáradtnak tűnsz, mint amilyen én vagyok. Pihenj kicsit!
– Dehogy pihenek. Egy órám van addig, míg Kasey Knights szülei
megérkeznek. Add csak ide az egyik meghajtót. – Leült a másik számító-
gép elé, és lehunyta a szemét, hogy lelkileg felkészüljön a rá váró feladat-
ra.
– Nem kérsz valamit? Esetleg ebédet’ – kérdezte Nate, és Luke csak
most döbbent rá, hogy tizenkét órája, egészen pontosan Leo tojásrántot-
tája óta egy falatot sem evett.
– De igen, elfelejtettem enni.
– Mindig elfelejtesz – jegyezte meg Nate, majd kivett egy dobozt a kis
hűtőből, és átnyújtotta Luke-nak.
A férfi csak pislogott.
– Honnan…
Nate elmosolyodott.
– Az anyukád tegnap hozott egy csomó kaját a csapatnak. Aggódott,
hogy nem eszünk rendesen, míg te Daniel Vartanian ügyén dolgozol.
219
 Luke szíve elszorult. Szeretlek, mama.
– Derék asszony az anyukám.
– És piszkosul jól főz. Egyél, Papa. Aztán keress. A te szemed gyor-
sabb, mint az enyém.
Édesanyja muszakájával fölvértezve Luke visszaült a gép elé, hogy vé-
gignézze a képeket, amelyek rémálmaiban minduntalan visszaköszön-
tek. Átnézte a könyvtárat, feltűnő nevek után kutatva. Egyes mappane-
vek egyértelműbbek voltak a többinél. Korbács és Lánc. A nem igent jelent.
A fiúk már csak ilyenek… Luke nagyon is el tudta képzelni, mit találna
ezekben a mappákban. Aztán a tekintete megakadt az egyik néven. Cu-
korborsó, bekaphatod. Egy kattintással megnyitotta, és elszorult a torka.
Lassan letette a műanyag dobozt.
– Szent isten. Nate, gyere gyorsan.
Nate odahajolt Luke válla fölött.
– Iszonyat, milyen minőségű képek…
Szemcsés, elmosódott, rosszul fókuszált felvételek voltak.
– Mansfield valószínűleg mobillal készítette őket, vagy rejtett fényké-
pezőgéppel. Nézd, ez itt Granville. Egy lánnyal.
– És mit csinál? – Nate közelebb hajolt, majd felsóhajtott. – Ó, basszus,
Luke.
– Rohadék állat. – Luke végigpörgette a képeket, egyik ocsmányabb
volt, mint a másik. Granville megkínozta ezeket a lányokat, elképzelhe-
tetlenül borzalmas módon. És valahogy Mansfield mindet lefényképezte.
– És mit jelent a Cukorborsó, bekaphatod? – kérdezte Nate, és odahúzott
egy széket.
– A klubjukról tudsz, ugye?
– A tizenhárom évvel ezelőtti nemi erőszakokra gondolsz? Daniel öcs-
cse, Simon volt a főkolompos.
– Nem éppen – mondta Luke. – Úgy gondoljuk, hogy Granville volt a
vezér, és Simon volt a társa. Daniel beszélt az egyik ürge özvegyével. A
pasas is a klubhoz tartozott. Az asszony megemlítette, hogy minden
srácnak volt egy beceneve. Mansfield volt a Cukorborsó.
– És miért pont „bekaphatod”?
– Nem tudom. Elszabadult a pokol, és Danielt meglőtték, mielőtt töb-
bet is megtudhattam volna. Meglátogatom és kifaggatom, de esküdni
mernék, hogy Mansfield elővigyázatosságból készítette ezeket a képeket,
ha esetleg valamivel meg kéne Granville tökét szorongatnia.
Luke folytatta a lapozást, aztán megállt, és majdnem visszaöklendezte,
amit eddig megevett. Angel nézett vissza rá a képről. Annyi ocsmánysá-
got látott már, de talán ez volt a legszörnyűbb mind közül.
220
 – Ó, a rohadt életbe, Nate!
Nate lehunyta a szemét.
– A francba! – Nagyot nyelt, az ajkát összeszorította. – A francba!
– Valamit nem vettünk észre, Nate – mondta Luke síri hangon. És úgy
érezte, menten meghal. – Nem kaptuk el azokat a seggfejeket, akiké az
oldal volt, de Granville és Mansfield valahogy megtalálta őket. Ezért tűnt
el a három lány, mintha a föld nyelte volna el mindet. Granville hozta
ide őket. És ezt művelte velük. Hogyan juthatott hozzájuk?
– Fogalmam sincs. De ha fent van valamelyik meghajtón, akkor megta-
láljuk.
Öt meghajtó. Kétezer-ötszáz giga. Százezer kép.
– Basszus.
– Majd rájövünk, Luke.
– És idejében? Az öt lány ott van Granville társánál – mondta Luke ke-
serűen. – Huszonnégy órája rajta vagyunk az ügyön, és még semmi nem
állt össze. Egy bíró eltűnt, cserébe viszont horogkeresztet találtunk a lá-
nyok csípőjébe égetve. Van egy név, Rocky, ami kibaszottul semmit nem
mond. Van egy hat évvel ezelőtti gyilkosságunk New Yorkban, a tizen-
három évvel ezelőtti nemi erőszakok mellé, és ezek valahogy összekap-
csolódnak. És ott van a lány, aki rohadtul nem hajlandó fölébredni, hogy el-
mondja, mi történt. – Elnézett oldalra, majd felrobbant az idegességtől.
Nate óvatosan mély levegőt vett.
– És van egy halott lány, akit Angelnek hívnak, akit meg kellett volna
mentenünk – tette hozzá csöndesen.
Luke a sírás határán volt, és ijedten próbálta megfékezni.
– Basszus, Nate. – Nagyot nyelt. – Nézd, mit tett vele. Velük.
Nate megszorította Luke vállát.
– Semmi baj – dörmögte. – Nem ez lenne az első eset, hogy valamelyi-
künk elengedné magát idebent. Ezért hangszigetelt a gépterem.
Luke a fejét rázta, lassan visszanyerte az önuralmát.
– Jól vagyok.
– Dehogy vagy.
– Rendben, akkor nem vagyok jól. De akkor is teszem a dolgomat. –
Az órájára pillantott. – Még maradt annyi időm, hogy meglátogassam
Danielt, mielőtt a Knight szülők megérkeznek, hogy azonosítsák a lányu-
kat. Talán Daniel tud még valamit mondani.
– Aludnod kéne, Luke.
– De nem most. Most le sem tudnám hunyni a szemem. Úgyis csak ezt
látnám.

221
 ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 14.30

– Jó napot, Susannah.
Susannah meglepetten fordult meg a névtelen lány ágya mellé állított
széken. Mrs. Papadopoulos állt mellette, mindkét kezében egy-egy hatal-
mas bevásárlószatyorral.
– Papa mami! Jó napot!
– Gondoltam, hogy itt találom, kedvesem, a kislány mellett.
Susannah elmosolyodott.
– Azt hittem, már el is felejtette ezt a kislányt.
Az asszony szeme felcsillant.
– Néma leszek, amint kiléptem innen. De most oda szeretném adni
ezeket. Luka elmondta a lányomnak, Demi-nek, hogy mit vett magának
az unokám. Demi nem örült.
– Akkor is kedves volt tőle – mondta Susannah, de Luke mamája a fe-
jét csóválta.
– Inkább elküldtem reggel a legkisebb lányomat, Mitrát, hogy vegyen
rendes ruhákat. – Kinyújtotta a szatyrokat. –Ha tetszik, kifizeti. Ha nem
tetszik, Mitra visszaviszi.
Susannah megvizsgálta a szatyrok tartalmát, és elmosolyodott.
– Mind csodaszép. Igazán megfelelők.
– És mind akciós volt. – Papa mami szeme összeszűkült. – Maga sírt,
kedvesem.
– Temetésen voltam. Mindig sírok a temetéseken. – Ez hazugság volt,
ám Susannah szerette volna valamennyire megőrizni a méltóságát. – Ak-
kor jöjjön, ismerje meg a névtelen kislányt.
Luke mamája megfogta a lány kezét.
– Örülök, hogy megismerhettelek, kedvesem – mondta gyöngéden. –
Remélem, nemsokára fölébredsz. – Aztán előrehajolt, megcsókolta a lány
homlokát, és Susannah szemében ismét gyűlni kezdtek a könnyek. Vele
soha, de soha nem tett ilyet senki. Luke mamája Susannah felé fordult, és
sötét szemével tetőtől talpig végigmérte. – Jöjjön, vegye le ezt a piszkos
holmit. Máris jobban fogja magát érezni.
– Rendben. – Susannah kisimította a lány arcából a hajszálakat. – Nem-
sokára visszajövök.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 14.45

222
 Nem halt meg. Monica megint nem tudott megmozdulni, de nem halt
meg. Bármit adott is nekem a nővér, elmúlt a hatása. Megint el fog múlni. Ne
idegeskedj! El fog múlni.
És ha elmúlik, mit fogsz csinálni? Szólsz a rendőröknek? Ha szólsz, eladják
Genie-t.
Ha nem, akkor is eladhatják. Úgysem engedik, el. Muszáj szólnom.
Legalább Susannah visszatért az átöltözésből, s most ott ült az ágya
mellett, de valami akkor sem stimmelt. Mindig sírok a temetéseken, mondta
Susannah a nőnek, aki a tiszta ruhákat hozta neki. Aki megpuszilta a hom-
lokomat.
De kinek a temetése volt? A többieket még nem temethetik. Csak tegnap
ölték meg őket. Ki halt meg? Susannah elment azzal a nővel, és pár perc
múlva egyedül jött vissza. És azóta csöndben van. Magába fordulva. És
nagyon szomorú.
Monica megmerevedett. Valaki más is van idebent.
– Hogy van a lány? – kérdezte egy férfi. Az ügynök volt, az a fekete
szemű. Luke. Mintha mérges lenne. Feldúlt.
– Reggel rövid időre fölébredt – mondta Susannah – de
visszazuhant… Azt hiszem, a szervezete így nyomja el a fájdalmakat.
Egy szék csikordult a padlón, és Monica megérezte a férfi testéből ára-
dó hőt.
– Mondott valamit, amikor fölébredt?
– Nem voltam itt.
– És tegnap? Mondott valami mást is?
– Nem. Csak rám nézett, mintha valami isten lennék…
– Te hoztad ki az erdőből.
– Semmit nem tettem – mondta Susannah, és Luke felsóhajtott.
– Susannah. Nem te okoztad ezt az egészet.
– Ezzel történetesen nem értek egyet.
– Mi a baj? – kérdezte a férfi kétségbeesetten. Mintha nem először kér-
dezte volna tőle ezt.
– Miért?
– Mert… Mert tudni szeretném.
– És mit szeretnél tudni, Papadopoulos ügynök? – Susannah hangja fa-
gyos lett.
– Azt, hogy miért gondolod, hogy a te hibád.
– Mert tudtam – mondta komoran. – Tudtam, és nem mondtam sem-
mit.
– Mit tudtál? – kérdezte a férfi szelíden.
– Tudtam, hogy Simon nemi erőszakot követett el.

223
 Simon. Ki az a Simon? Kit erőszakolt meg?
– Úgy tudtam, Simon egyikben sem vett részt, csak fényképezett.
Egy szívdobbanásnyi csönd következett.
– Legalább egy nemi erőszakot elkövetett.
Ó, nem. Monica most már értette. Akárki is Simon, Susannah-t is megerő-
szakolta.
Luke mély levegőt vett.
– És elmondtad Danielnek?
Ki az a Daniel?
– Nem – mondta Susannah dühösen. – És te sem mondod el neki. Csak
annyit tudok, ha akkor mondtam volna valamit, ezt talán el lehetett vol-
na kerülni. És akkor ő sem lenne itt ebben a kórházban.
Hosszú ideig egyikük sem szólalt meg, de Monica hallotta a légzésü-
ket. Végül Luke hangját hallotta.
– Fölismertem egyiküket a bunkerben.
– Hogyan?
– Az egyik ügyben láttam, amelyen nyolc hónappal ezelőtt dolgoztam.
Nem sikerült megvédenem azt a lányt. Nem sikerült bíróság elé cipelni
azt a szadista állatot, aki gyerekeken élősködik. Ezt nem hagyhatom any-
nyiban.
A férfi nagyon dühösnek tűnt. A hangja remegett.
– Granville meghalt – mondta Susannah.
Meghalt? Komolyan meghalt?! Hála istennek. Így nem bánthatja Genie-t.
– De vannak még. Valaki a háttérben mozgatja a szálakat. Valaki Gran-
ville-t is kitanította, hogyan végezheti igazán hatékonyan a munkáját. Őt
akarom – mondta a férfi keserűen. – A pokolra akarom juttatni, s örökre
rázárni az ajtót.
Vannak még. A nő, aki kiadta a parancsot az orvosnak, hogy ölje meg
őket. A másiknál van Genie. Monica öröme azonnal elszállt.
– És miért mondod el ezt nekem? – kérdezte Susannah. Hangjában in-
gerültség bujkált, mintha azt akarná mondani, hogy „mondj inkább valami
újat”.
– Mert szerintem te is ugyanezt akarod.
Hosszú szünet következett.
– És mit szeretnél, én mit tegyek?
– Még nem tudom. Felhívlak, ha rájöttem. – A férfi felállt. – Köszö-
nöm.
– De mit?
– Hogy nem beszélsz Danielnek Simonról.
– Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a döntésemet.

224
 Aztán Luke elment, és Susannah fáradtan sóhajtott fel.
Hát igen, gondolta Monica tehetetlenül. Én megértem.

Daniel mintha csak aludna, gondolta Luke az ajtóban állva.

– Nem alszom – szólalt meg Daniel, és kinyitotta a szemét. A hangja
reszelős volt, de már erősebb, aminek Luke őszintén megörült. – Épp
azon töprengtem, mikor látogatsz meg.
Luke tekintete Daniel pizsamáján éktelenkedő maszatra vándorolt.
– Azt hinné az ember, hogy ennyi pénzért legalább tiszta pizsamát
kapsz.
Daniel szája szeglete megemelkedett, és Luke kísérteties hasonlóságot
vélt fölfedezni Susannah-val. Pedig egyébként semmiben sem hasonlítot-
tak.
– Tegnap elszabadult a pokol.
– El sem tudod képzelni, mennyire. Nincs sok időm, de meg kell tud-
nom egyet s mást.
– A francba – Daniel elhúzta a száját. – Tudod, most, hogy így bele-
gondolok, inkább ne…
Luke kuncogni kezdett, egy kicsit jobban érezte magát.
– Annak nagyon örülök, hogy nem öltek meg.
– Annak én is – mondta Daniel. – De meg kell mondanom, pont olyan
rosszul nézel ki, mint ahogy én érzem magam.
– Kösz – mondta Luke szárazon, majd elkomorodott. –Valószínűleg
nem hallottad a híreket. Kate Davist délután megölték.
– Suze mondta, de ennek így semmi értelme. Kate nem tűnt olyannak,
mint aki csak úgy elkezdene emberekre lövöldözni.
– Ezzel egyetértek, de ebben az ügyben semmi sem az, aminek látszik.
– Alex mondta, hogy holttesteket találtatok, és az életben maradt lá-
nyokat valakik elvitték. Említette, hogy Mansfield és Granville ember-
csempész volt.
– Pontosan. Túl sok minden történt az elmúlt huszonnégy órában.
Most nincs időm mindent elmesélni, Daniel, de találtunk egy fájlt Mans-
field számítógépén. Elég sokatmondó képeket Granville-ről, amint ép-
pen kínozza ezeket a lányokat. A fájl neve Cukorborsó, bekaphatod.
– Cukorborsó az Mansfield. Granville adta neki ezt a nevet, és ki nem
állhatta.
– Én is így gondoltam. És mit tudsz Borenson bíróról?
Daniel meglepettnek tűnt a kérdés hallatán.

225
 – Ő vezette Gary Fulmore gyilkossági tárgyalását. Frank Loomis titká-
ra azt mondta, hogy Borenson nyugdíjba vonult, és most remeteként él
fönt a hegyekben.
– Ezt én is tudtam. És mire emlékszel róla? Még gyerekkorodból…
– Néha nálunk vacsorázott, aztán apámmal bementek a dolgozószobá-
ba, és hajnalig beszélgettek. Miért?
– Borenson eltűnt. Megtaláltuk a faházát feldúlva, minden csupa vér
volt. A legutóbbi hír, amit hallottam, az, hogy Talia várja a nyomkereső
kutyákat, hogy megkeressék a holttestét.
Daniel összerezzent.
– A francba. Akkor mind eltűntek. Randy Mansfield apja volt az
ügyész Gary Fulmore tárgyalásán, és meghalt. A halottkém, aki a bonco-
lást végezte, szintén halott. Fulmore eredeti védőügyvédje is meghalt…
gyanús körülmények között, ha már itt tartunk. Autóbaleset érte fényes
nappal egy teljesen száraz útszakaszon.
– És most már Frank Loomis is halott – jegyezte meg Luke, és Daniel
elgyötört arcára pillantott.
– Tudom. Még mindig a szemem előtt van, ahogy meghal. Az utolsó
pillanatban megpróbált figyelmeztetni. Rettenetes dolgot tett, Luke:
meghamisította a bizonyítékokat. Gary Fulmore tizenhárom évet töltött a
börtönben egy olyan bűncselekményért, amelyet nem is ő követett el, és
ha meghalok, sem tudok rájönni, Frank miért tette.
– Loomis nem volt gazdag, szóval nem pénzért – mondta Luke.
Daniel lehunyta a szemét. – Apám helyett apám volt.
– Őszinte részvétem.
– Köszönöm. – Daniel nem nyitotta ki a szemét, de összevonta a szem-
öldökét. – Ötvenkettő – szólalt meg, majd szeme felpattant, és Luke látta,
hogy megint élénken csillog. – Láttam, amikor Frank meghalt. Odajött
hozzám, hogy figyelmeztessen, csapdába kerülhetek. Lövés dörrent, és
Frank egyszer csak csúszott lefelé az ablakomon.
Luke lelki szeme előtt megjelentek az üvegen látott véres csíkok.
– És mi az az ötvenkettő?
– A hajó. Megpróbáltam tolatni, de Mansfield elállta az utat, én beleüt-
köztem, és bevertem a fejem. Egy pillanatig azt hittem, Alex meghalt, de
csak elájult. Mansfield arra kényszerített, hogy vigyem be Alexet a bun-
kerbe, és amikor körbekerültünk az ajtó felé, láttam az elhaladó hajót. Ez
a szám volt a hajóorron.
– A rendszáma lehetett, négy szám és utána két betű.
Daniel lehunyta a szemét, összpontosított, majd megrázta a fejét.

226
 – Sajnálom, csak az ötvenkettőre emlékszem. Épp csak fél szemmel lát-
tam. Nagyon gyorsan haladt.
– Te pedig csillagokat láttál, mert beütötted a fejed. Eddig ez a legkö-
zelebbi, amit megtudtunk.
Daniel visszahanyatlott a párnára.
– Akkor jó.
– Még egyet kérdezek, és már itt sem vagyok. A Rocky név mond ne-
ked valamit?
Daniel elgondolkodott, majd ismét megrázta a fejét.
– Sajnálom, de nem. Miért?
– Arra gondolunk, hogy ez lehet Granville társának a neve.
– És Mansfield Cukorborsó-fájljában nincsen kép erről a társról?
– Még nem találkoztam vele, de öt meghajtót kell átnéznünk, szóval le-
het, hogy találunk valamit.
Luke felállt.
– Pihenj csak! Odakint az a nővér úgy bámul, mintha keresztbe le
akarna nyelni.
– Várj! – Daniel nagyot nyelt. – Tudnom kell, mi ez az egész Susannah-
val.
– Ezt meg hogy érted? – kérdezte Luke gyanakodva.
– Nem úgy értem. – Daniel álla megfeszült. – Ha futó kalandnak szá-
nod, akkor elbeszélgetünk, és nem kedvesen.
– Nyugi, Daniel. Susannah egyértelművé tette, hogy nem érdeklem –
meglehetősen egyértelművé.
– De ő érdekel téged?
Luke elgondolkodott, majd úgy döntött, túl régóta barátok Daniellel.
– Attól a pillanattól, hogy megláttam a szüleitek temetésén, de nem
úgy, ahogy gondolod.
– Nem egyszerű időtöltésnek? – kérdezte Daniel nagyon komolyan.
– Nem. Susannah túl sok mindenen ment keresztül.
Daniel nagyot nyelt.
– Tudom. Elmondta.
Luke szeme elkerekedett.
– Tényleg? És mikor?
Daniel finoman megérintette a pizsamáján lévő barna foltot.
– Mielőtt bejöttél. Mesélt a barátnőjéről, Darcyról, és minden másról. –
Nem, barátom, gondolta Luke szomorúan. Nem mindenről. Susannah so-
sem mondaná el Danielnek, hogy Simon bántalmazta.
– Susannah erős lány, Daniel.

227
 – Senki sem ennyire erős. De tudom, hogy van még valami. Valami,
amit nem mondott el. – Összeszűkült szemmel nézett Luke-ra. – De te tu-
dod.
– A húgod biztonságban van. Jelen pillanatban csak ennyit mondhatok
neked.
– Azért, mert nem tudod, vagy azért, mert nem akarod elmondani?
Luke felállt.
– Ne faggatózz, Daniel, kérlek. Elég annyit tudnod, hogy vigyázok rá.
– Köszönöm. – A tekintete elvándorolt a barátjáról, és elmosolyodott. –
Papa mami! Hát bejött!
Luke mamája kitárt karral lépett be.
– Most hallottam a nővértől, hogy fölébredtél. – Szemöldöke magasba
szökött, ahogy Luke-ra nézett. – Egyesek semmit nem mondanak el a ma-
májuknak.
Daniel lehunyta a szemét, amikor Luke mamája megölelte. Arca meg-
enyhült, mintha a hosszú téli hónapok után végre átmelegedett volna.
Luke visszaemlékezett Susannah sóvárgó hangjára, amikor kijelentette,
hogy a névtelen kislány anyukája szereti a lányt, és most majd megsza-
kadt a szíve.
– Te vezettél, Papa mami? – kérdezte Daniel enyhe rosszallással a
hangjában.
– Nem. – Az asszony leült a székre, s hatalmas retiküljét az ölébe he-
lyezte. – Leo hozott be. – Szemöldökét ráncolva nézett fel Luke-ra. – A
hűtőd undorító, Luka.
Luke ajka megrezzent. Nyilvánvalóan Leo kihívta a különleges alaku-
latot, hogy ártalmatlanítsák a konyháját.
– Tudom. Csak nem kitakarítottad?
– De igen. És telepakoltam étellel. – A homloka kisimult, és az arcára
ravasz kifejezés ült. – Szóval, ha vendéget vinnél haza, akkor nem fogja
azt gondolni, hogy egy koszos disznó vagy.
Luke mosolya elhalványult. Tudta, édesanyja mire céloz, és tudta,
hogy nagy valószínűséggel ez soha nem fog megtörténni.
– Köszönöm, mama – megcsókolta az édesanyja haját. –Később talál-
kozunk.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 15.30

– Belebetegszem a gondolatba, hogy a szüleinek így kell viszontlátni-

uk ezt a kislányt – mondta Felicity feldúltan.

228
 Luke csak minden erejét összeszedve tudott a lány kísértetiesen be-
esett arcára nézni. Az arccsontja borotvaélesen rajzolódott ki, mintha át
akarta volna döfni a bőrét. Homloka közepén golyó ütötte seb.
– Ragaszkodtak hozzá. A lányuk két éve tűnt el. Muszáj lezárniuk ma-
gukban.
– Akkor essünk végre túl rajta! – csattant fel Felicity, de
Luke nem sértődött meg, mert a nő szemében könnyek csillogtak. –
Menj, hívd be a szülőket…
Kint a váróban mindkét szülő azonnal felpattant.
– Már két éve vártuk, rettegtük ezt a hívást. – Mr. Knight ádámcsutká-
ja föl-le mozgott, ahogy felesége kezét szorongatta. – Tudnunk kell, mi
történt a lányunkkal.
Mrs. Knight ijesztően sápadt volt.
– Kérem – suttogta. – Vigyen be hozzá.
– Erre – Luke bevezette őket a szobába, amelyet meleg színekre festet-
tek, és kényelmes bútorzattal rendeztek be, hogy ezzel is enyhítsenek né-
mileg a gyászoló családtagok szenvedésén. – Nincs esetleg orvosra szük-
sége a feleségének? – suttogta Luke, amikor Mrs. Knight remegve lero-
gyott a kanapéra. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elájulhat.
Mr. Knight a fejét rázta.
– Nem – mondta rekedten. – Csak szeretnénk minél előbb túlesni rajta.
Luke szerette volna fölkészíteni a házaspárt, de tudta jól, hogy semmi
nem készítheti föl őket arra, ami most vár rájuk. – Ez a lány nem hasonlít
arra a képre, amelyet a rendőrségnek adtak Kasey-ről.
– Két év telt el. A gyerekek gyorsan változnak.
– Nos… itt sokkal többről van szó. Alig harminchat kiló, viszont a ma-
gassága százhetvenkét centiméter, pontosan annyi, mint a lányuk, ami-
kor eltűnt.
Mrs. Knight szipogni kezdett.
– Kasey hatvan kiló volt.
– Tudom, asszonyom – mondta Luke gyöngéden, és azonnal látta,
hogy a két ember megértette.
Mr. Knight hangosan nyelt egyet.
– És… szexuálisan is… – hangja megbicsaklott.
– Igen – mégpedig többször, de Luke ezt nem tette hozzá. A szülőknek
épp elég fájdalom kijutott már.
– Papadopoulos ügynök – szólalt meg Mr. Knight rekedten –, mit tet-
tek a kislányommal?
Gonosz, kimondhatatlanul ocsmány dolgokat. De Luke ezt sem mondta ki.

229
 – Azt kérték, hogy az arcát mutassuk meg, és az orvos szakértő teljesíti
a kérésüket, de kérem, a többi testrészét is figyeljék meg. A kezét, a lábát,
anyajegyeket, sebhelyeket. –Tudta jól, hogy minél tovább várnak, annál
rosszabb lesz, ezért megnyomta a házi telefonon a gombokat. –Készen
vagyunk, dr. Berg.
Az üveg túloldalán Felicity elhúzta a függönyt. Mr. Knight összeszorí-
tott szemmel várt.
– Mr. Knight… – mondta Luke csöndesen. – Készen vagyunk, ha ön is.
A férfi a fogát csikorgatva nyitotta ki a szemét, és a torkát elhagyó el-
fojtott nyöszörgés majd kitépte Luke szívét. Felicity kegyeletből egy ki-
sebb textillel fedte el a törzset. És azért, hogy a szülőknek a lehető legke-
vesebb fájdalmat kelljen átélniük.
– Ó, Kasey… – suttogta Mr. Knight. – Kicsi lányom… Miért nem fo-
gadtál szót nekünk?
– Honnan tudja, uram, hogy az önök lánya?
Mr. Knight szinte nem is lélegzett.
– Egy sebhely van a térde fölött. Akkor szerezte, amikor leesett a bicik-
liről. A középső lábujja hosszabb, mint a többi. És van egy anyajegye a
bal lábfején.
Luke Felicity felé biccentett, s a nő visszahúzta a függönyt. Mr. Knight
letérdelt a felesége elé, és belenézett a szemébe. A nő arcán könnyek cso-
rogtak.
– Kasey az – nyögte ki nagy nehezen. Az asszony előrehajolt, és átölel-
te a férjét. Az eddig néma könnyek fájdalmas zokogássá váltak, az édes-
anya lecsúszott a földre, és ott térdelt a férje mellett. Zokogásuk egybeol-
vadt, s úgy ringatták egymást összekapaszkodva fájdalmukban.
– Kint a folyosón megvárom önöket – mondta Luke elszorult torokkal.
A Knight házaspár a saját szüleire emlékeztette. Csaknem negyven éve
házasodtak össze, azóta egymás támaszai voltak, együtt minden válságot
átvészeltek, bármekkora volt is. Luke nagyon szerette őket, de egyúttal
irigyelte is kettejüket. Most, hogy hallgatta a szenvedés elfojtott hangjait,
amely a szomszéd helyiségből szivárgott ki, Luke megsajnálta a Knight
szülőket, de irigyelte is őket. Luke soha nem talált olyan nőt, akiben any-
nyira megbízott volna, hogy így láthassa, kiszolgáltatva, lecsupaszított
lélekkel. Soha nem találkozott olyan nővel, akiről úgy érezte, megértené.
Egészen Susannah-ig. És ő nem akar senkit sem. Nem, ez így nem igaz.
Nem bízik senkiben sem. Nem, ez sem igaz. Susannah ma megbízott
benne, odajött hozzá, amikor félt. Nekidőlt a temetőben.

230
 Susannah önmagában nem bízik. Luke hallgatta a háta mögül feltörő
zokogást, és eszébe jutottak a barna maszatok Daniel kórházi pizsamá-
ján. Susannah sminkje. Ez jó jel.
A zárt ajtó mögött elhalkult a sírás, majd kinyílt az ajtó, és Mr. Knight
köszörülte meg a torkát.
– Készen állunk, hogy beszéljünk önnel, Papadopoulos ügynök.
Mrs. Knight fölnézett, az arcvonásai mintha ezer darabra hullottak
volna.
– Elkapták már, aki ezt művelte vele?
– Nem mindegyiket.
Mindkét szülő arca megrándult.
– Nem csak egy volt? – kérdezte Mr. Knight elborzadva.
Luke a Cukorborsó képeire gondolt.
– Kettőről tudunk. Mindketten meghaltak.
– És legalább szenvedtek? – kérdezte Mrs. Knight a fogát csikorgatva.
– Nem eleget – válaszolta Luke. – Még mindig keressük a harmadik
férfit.
– Sok ügynök dolgozik ezen az ügyön? – kérdezte Knight.
– Több mint egy tucat ügynök, nem beszélve a támogató személyzet-
ről, akik a telefonos bejelentéseket fogadják. Most pedig, ha nem harag-
szanak, föl kell tennem néhány kérdést.
A házaspár kihúzta magát ültében.
– Természetesen – mondta Mr. Knight. – Készen állunk.
– Volt Kasey-nek olyan kapcsolata, amely aggodalommal töltötte el
önöket? Fiúk, iskolai barátok?
Mrs. Knight felsóhajtott.
– Annak idején a rendőrség is megkérdezte ezt. Volt pár lány, akikkel
már negyedikes kora óta barátkozott. Azon az éjjelen, amikor eltűnt, egy
pizsamapartira volt hivatalos. A lányok azt mondták, elaludtak, és ami-
kor fölébredtek, Kasey már nem volt ott.
– A rendőrség gyanakodott – tette hozzá Mr. Knight elgyötörten. – De
a rendőrök egyik lányból sem tudták kiszedni, mi történt.
– Adja meg, kérem, a lányok nevét!
– Ki akarja őket kérdezni? – kérdezte Mrs. Knight elvékonyodott han-
gon.
– Beszélni akarok velük – mondta Luke. – Itt a névjegykártyám. Ha
bármi kérdésük lenne, nyugodtan hívjanak fel. És én azonnal telefonálok
önöknek, ha megtudtunk valamit.
Mr. Knight felállt, arca nyúzott volt.

231
 – Szeretnénk megköszönni. Legalább eltemethetjük a gyermekünket. –
Fölsegítette a feleségét, aki azonnal nekitámaszkodott.
– Meg kell erősítenünk a lányuk személyazonosságát. Elhozták azokat
a dolgokat, amelyeket kértem?
Mrs. Knight reszketve bólintott.
– Kasey holmijai kint vannak a kocsiban.
– Akkor elkísérem önöket. – Luke utánuk ballagott, és megvárta, hogy
Mr. Knight kinyissa a csomagtartót. – Tudom, hogy nem segít, de fogad-
ják őszinte részvétemet.
– Pedig segít – suttogta Mrs. Knight. – Mert ön törődik velünk. Tu-
dom, hogy megtalálja azt az embert, aki ezt művelte a mi Kasey-nkkel,
azt, aki még mindig szabadon járkál. Ugye? – tette hozzá indulatosan.
– Meg fogom találni. – Luke kezében szorongatta a lány holmijait rejtő
cipős dobozt, és nézte a szülők távolodó kocsiját. A négy, mindeddig
azonosítatlan holttestre gondolt, amelyek ott feküdtek a halottasházban,
és az öt lányra, akik eltűntek, valamint a névtelen kislányra ott a kórházi
ágyon. Muszáj megtalálnom.

232
233
TIZENNEGYEDIK
FEJEZET

234
 DUTTON, FEBRUÁR 3 A, SZOMBAT, 15.45

Charles dühösen pillantott a telefonra, amikor az egy óra leforgása

alatt immár tizedszerre szólalt meg. Rohadt riporterek. Mindegyik új né-
zőpontból szerette volna megvilágítani Kate Davis halálát és Gretchen
French megsebesülését. Mintha dobna nekik akár csak egy morzsát is.
Dehogy dob.
Ezt a hívást azonban fogadja, gondolta, amikor meglátta a hívásjelzőt.
– Paul, hol vagy?
– Raleigh-ben. Bobbyval elszaladt a ló. Csak gondoltam, jobb, ha tudja.
Paul hangjában enyhe él volt.
– Mi van Raleigh-ben? – kérdezte Charles.
– Annak a lánynak az apja, aki kimenekült a bunkerből. Rocky elrabol-
ta a lány húgát, és úgy állította be a dolgot, mintha a kiscsaj ide szökött
volna, az apucihoz.
– Ezek szerint Bobby feltakarít Rocky után. Ez azt mutatja, van benne
felelősségérzet.
– Ez azt mutatja, hogy elveszítette az irányítást a dolgok fölött – csat-
tant fel Paul. – Dr. Cassidynek nem kellett volna meghalnia.
– Azonnal elmegyek Ridgefield House-ba, és kicsit elbeszélgetek
Bobbyval.
– Az jó lesz, mert már kezd hányingerem lenni, és belefáradtam abba,
hogy a mintadiákja után rohangálok. Bobby azt hiszi, a pénzért dolgo-
zom. Ilyen közel kerültem ahhoz, hogy megmondjam neki, én magának
dolgozom. Hogy maga tervelte ki az egészet. És csak tettetem, hogy
Bobby küldönce vagyok, azért, mert maga kért meg rá. Belefáradtam,
Charles. Komolyan mondom.
Paul mindig gúnyolódni kezdett, ha fáradt volt, már kiskora óta.
– Te nem a tanítványom vagy, Paul, hanem a jobbkezem, szóval nyu-
godj meg. Keress egy szállodát, és aludd ki magad. Hívj fel, amikor visz-
szaértél Atlantába.
– Rendben. Csak térítse valahogy észhez Bobbyt, jó?
– Hidd el, hogy megteszem. – Jelentőségteljesen elhallgatott. – Köszö-
nöm, Paul.
Paul felsóhajtott.
– Szívesen, uram. És elnézést, hogy goromba voltam.
– A bocsánatkérés elfogadva. Menj pihenni!
Charles letette, de most már kétszer olyan mérges volt. Először Bobby
nem találja el Susannah Vartaniant, alig hat méterről. És most el kell paza-
235
rolnom egy olyan értékes munkaerőt, mint Paul. Ennél többre tanítottalak. Itt
az idő egy kis frissítő kiruccanásra.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 16.00

Monica egyik szemhéja felnyílt. Furcsa érzés volt, hogy csak az egyik
szemével látja a mennyezetet. Az ápolónő jött be, és Monica legszíveseb-
ben felsikoltott volna. A nőnek újabb fecskendő meredezett a kezében. A
szeme már nem volt vörös és duzzadt, de ettől függetlenül feszültnek
tűnt.
– Nem foglak megölni – suttogta egészen közel hajolva a füléhez. – De
nem kockáztatom meg, hogy beszélj a rendőrséggel, amíg a fiam ve-
szélyben van. Ez lesz az utolsó.
Monica érezte az ápolónő testéből áradó meleget, ahogy közelebb ha-
jolt, és tovább suttogott a fülébe.
– Amikor ennek elmúlik a hatása, én már messze járok. Senkiben ne
bízz! Higgy nekem! Van itt valaki a kórházban, aki azoknak dolgozik,
akik bántottak téged. Tegnap megpróbálta megölni az egyiket, aki kisza-
badult a bunkerből. A férfit.
Beardsley. Ő segített neki kimenekülni a bunkerből.
Bailey mondta neki, amikor bent jártak a fák között. Monica napköz-
ben hallotta, ahogy az ápolók beszélgetnek. A férfit az éjjel átvitték az in-
tenzív osztályra, de szerencséje volt. Megmentették, és már vissza is vit-
ték a rendes kórterembe. És őrzik.
– Amint kikerülsz az intenzívről, ki leszel nekik szolgáltatva – folytatta
a nő. – Megpróbáltalak életben tartani, ameddig csak tudtalak. De a fiam
veszélyben van. Sajnálom, de többet nem segíthetek. Szerintem Susan-
nah-ban és Ella nővérben megbízhatsz. Most pedig mennem kell.

RALEIGH, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 3 A,

SZOMBAT, 16.15

Harry Grimes különleges ügynök kedvtelve nézett körül a raleigh-i

irodában, az Észak-karolinai Nyomozóhivatal helyi kirendeltségén. Egy
évvel ezelőtt ment át a charlotte-i irodába, és nagyon hiányoztak neki a
régi munkatársak, legfőképp a főnöke, akitől annyi mindent tanult.
Régi főnöke új asztalnál ült, nemrég léptették elő a különleges ügynö-
kök vezetőjévé. Harry bekopogott, és Steven Thatcher arcára azonnal
széles mosoly ült.
– Harry Grimes! Hogy vagy, barátom? Gyere be, gyere be!
236
 – Remélem, nem zavarlak – mondta Harry, amikor Steven az asztal elé
jött, s kezét üdvözlésképp maga elé nyújtotta.
– Nem, dehogy zavarsz! – Steven elhúzta a száját. – Csak papírmunka.
– Az új asztallal jár, mi?
– Aha, de többet vagyok otthon, és Jenna örül ennek, főleg most, hogy
érkezik az új baba. – Steven egy székre mutatott. – És milyen Charlotte?
Harry leült.
– Klassz. Nem olyan, mint itt, de azért klassz.
Steven hajdani munkatársa arcát tanulmányozta.
– De nem baráti látogatásra ugrottál be, ugye?
– Sajna nem. Reggel felhívott egy feldúlt anya. A tizennégy éves lánya
eltűnt éjjel az ágyából.
Steven elkomorodott.
– Úgy érted, mintha elrabolták volna, vagy inkább mint aki elszökött?
– Erőszakos behatolásnak semmi nyoma. A helyiek először azt mond-
ták, csak megszökött.
– De most már nem ezt mondják?
– Már nem. És a dologgal való szembesülés először nem ment simán,
de most már összekapták magukat.
– Akkor világosíts fel, és mondd el, miben segíthetek.
– Ennek a lánynak a nővére hat hónappal ezelőtt tűnt el. Benne is van
az adatbázisban mint „veszélyeztetett csellengő”. – Kivett a táskájából
egy fényképet, és átnyújtotta Stevennek.
– Beatrice Monica Cassidy – olvasta Steven.
– A Monica nevet használja. Az anya szerint normális kapcsolatuk
volt. Ruhákon, a tiltásokon és a sulin vitatkoztak. Aztán hat hónappal ez-
előtt az egyik este Monica azt mondta az anyjának, hogy átugrik az egyik
barátnőjéhez, és nem jött haza. A barátnő a végén bevallotta, hogy Moni-
ca megkérte, falazzon neki, mert egy fiúval volt randija. Addigra viszont
kihűlt a nyom. Monica eltűnt. Az anyja azt hajtogatja, kizárt dolog, hogy
magától megszökött volna.
– A szülők legtöbbször ezt hajtogatják – mondta Steven csöndesen.
– Tudom. Mint kiderült, Monica nagyon sokat lógott a számítógépen.
– Hadd találgassak. Chatszobák, azonnali üzenetek?
– Nyilván. Az anyja Monica egyik üzenetét sem tudta előhívni, és itt
jövök én a képbe. Monica iskolájának igazgatója megkért, hogy egy rend-
kívüli szülői értekezleten tartsak előadást olyan szoftverekről, amelyek-
kel visszakereshetők a chatszobás beszélgetések és az azonnali üzenetek.
Ha a szülők megfelelően telepítik, akkor a gyerekek sosem tudják meg,
hogy ott van. Meghívtam a helyi számítógépes szaküzlet képviselőjét,
237
ahogy minden ilyen alkalommal, így a szülők még aznap meg is vehet-
ték a szoftvert.
– Ez jó ötlet volt, Hány. Annyi szülő tervezi megvenni ezt a progra-
mot, de az élet gyakran közbeszól.
– Pontosan. Mrs. Cassidy is ott volt aznap, és megvette a programcso-
magot, mert van egy kisebb lánya is, Eugenie Marie, akit Genie-nek be-
céznek.
– És Genie-t ma reggel óta sehol nem találják.
– Mrs. Cassidy felhívta az összes barátjukat, majd a rendőrséget is. Az-
tán fölment a netre, és elolvasta Genie beszélgetéseit. A kislány egy Jason
nevű illetővel csevegett az IM felületen. A srác azt állítja, hogy főiskolára
jár.
– Arra gondolsz, hogy egy pedofil vitte el a lányt?
– Igen. Monica barátai azt mondták, hogy a lány a neten összejött egy
főiskolás sráccal… akit Jasonnek hívtak.
Steven nagyot nézett.
– Szép kis véletlen.
– Én is erre gondoltam.
– Genie chates naplója utal arra, hogy találkozni készült ezzel a Jason-
nel, és ha igen, hol?
– Nem, tegnap és ma nem volt semmi kommunikáció közöttük, de
mindig vannak szünetek, amikor a gyerekek a mobilon SMS-eznek egy-
mással. A szoftver pedig csak a csevegéseket és az azonnali üzeneteket
követi a számítógépen. Nagyon megsajnáltam ezt az asszonyt, Steven,
ezért elmentem a buszvégállomásra, és körbekérdeztem. Ott azt mond-
ták, hogy az éjszaka közepén egy gyerek, aki Genie gimijének a kapucnis
kardigánját viselte, jegyet vett Raleigh-be, ezért vagyok itt.
– És hogyan kaptad meg ezt az ügyet, Harry? – kérdezte Steven óvato-
san.
Harry arcára keserű mosoly ült.
– Nem játszom cowboyt, Steven. Hivatalosan jelöltek ki. Mrs. Cassidy
vidéki területen lakik, körülbelül ötven kilométerre Charlotte-tól. A helyi
rendőrség kicsi, azért megkért bennünket, hogy vegyük át, miután Mrs.
Cassidy rámutatott a Jason-párhuzamra. A főnököm azért állított rá az
ügyre, mert én végeztem el az alapozás egy részét.
– És miért éppen Raleigh?
– Genie apja itt lakik. Az apa viszont egyszer sem vette föl a telefont,
ezért leutaztam ide. Az apa nincs otthon, a kocsija pedig eltűnt.
– Az is lehet, hogy csak simán elment otthonról, Harry.

238
 – Genie apja orvos. Ma reggel nem jelent meg a kórházban, és a kollé-
gái szerint ilyen még soha nem fordult elő. A férfi megbízható, szinte
már megszállott.
– És végzésed is van a házkutatásra?
– Épp most írják alá. Szeretnél velem jönni?
Steven komoran bólintott.
– Hozom a kabátomat.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 16.55

– Hol van Tanner? – kérdezte Charles, amikor Bobby levette a kabátját.

Most jön vissza Savannah-ból, gondolta Bobby, de Charlesnak ezt nem
kell tudnia.
– Ügyet intéz nekem. – Bobby minden további magyarázat nélkül az
íróasztala mögé telepedett. – Nos?
Charles követte a példáját, és kényelmesen elhelyezkedett egy szék-
ben.
– El is kaphattak volna.
Bobby elmosolyodott.
– Tudom. Ettől volt olyan vicces.
– Honnan a francból szedted azt a rettenetes göncöt?
– A nagyanyámé volt. Maga mondta, hogy úgy viselkedem, mint egy
vénasszony, ezért annak öltöztem.
– De nem talált a lövés – jegyezte meg Charles, mire Bobby szemöldö-
ke a magasba szökött.
– Pont ellenkezőleg. Sosem hibázom el a célt. Mint tudja, az amerikai
hadsereg egyik képzett orvlövésze tanított meg lőni…
– Igen, tudom – mondta Charles ingerülten. – Minden egyes gyötrel-
mes edzésen ott voltam.
– Szóval magának aztán igazán jól kellene tudnia, mire vagyok képes.
Amire célzok, azt el is találom.
Charles egészen összezavarodott.
– Gretchen Frenchet akartad meglőni?
– Ő volt az? – Bobby halkan fölnevetett. – így még jobb is.
– Nem tudtad? – kérdezte a férfi hitetlenkedve.
– Nem hát. Azt terveztem, hogy meglövöm azt, aki a legközelebb áll
Susannah Vartanianhez, abban a pillanatban, amikor Rocky meghúzza a
ravaszt. Kicsit abban reménykedtem, hogy Papadopoulos ügynök lesz
ott, de Gretchen French még jobb is, tekintve a körülményeket.
– Szóval mi lett Rocky lövésével?
239
 – Vaktöltény volt. Nem akartam, hogy bármit is eltaláljon. A csaj úgyis
tök béna volt. De azt akartam, hogy azt higgye, sikerült neki. Azt akar-
tam, hogy azt higgye, megöli Susannah Vartaniant. És meghúzta a ra-
vaszt. Úgy halt meg, hogy azt hitte, nekem engedelmeskedik.
– Úgy halt meg, hogy azt hitte, elhibázta a lövést.
– Így még jobb is. Engedelmeskedett nekem, és mégis elbukta. Ennél
jobbat nem is érdemelt.
– Nagyon jó… – mondta a férfi olyan hangon, mint aki vonakodik bár-
kit is megdicsérni. – Szóval, mi a következő lépés? Úgy értem Susannah
Vartaniannel kapcsolatban.
– Egyszerre csak egy apró lépést teszek majd. Amikor végeztem vele,
sokkal magányosabb lesz, mint valaha. Még egy farönk mellett sem mer
majd megállni, mert attól fél, hogy felrobban. Amikor végül úgy döntök,
hogy megölöm, könyörögni fog, hogy gyorsan végezzek vele.
– Szóval, mikor csapsz le megint?
Bobby arra a telefonhívásra gondolt, amelyet pár perccel Charles meg-
érkezése előtt kapott a nyomozóhivatali téglától. Az illető jelentésétől kis
híján dührohamot kapott, ám Bobby úgy döntött, a saját hasznára fordít-
ja a kellemetlen fejleményeket: a savanyú citromból limonádét készít. És
Charles adhatná hozzá az édesítőszert.
– Úgy egy óra múlva. Szeretném kölcsönkérni a kocsiját. A feketét,
amelyiken a Darcy-rendszám van.
– És mi a terved?
– Móresre szeretnék tanítani egy önfejű alkalmazottat. A nővérke rám
hívta a nyomozóhivatalt.
– Ezek szerint még mindig takarítasz Rocky után?
Bobby összevonta a szemöldökét a neheztelő hangsúlyra.
– Mire céloz?
– Elég sok szálat el kell varrnod. De ezt többféle módon is meg lehet
tenni. Ha túl sok gyilkosság történik egyszerre, az magára vonja a figyel-
met. Ennél többre tanítottalak.
– Tudom. A láthatatlanságban rejlő erő… De ezt itt „kettő az egyben”
ajánlat. Azt üzenem vele, hogy nem bölcs dolog szembeszegülni a kíván-
ságaimmal, és újra lecsapok Susannah Vartanianre. Majd meglátja. Bíz-
zon bennem!
Charles átgondolta, amit hallott.
– Ebben az esetben rendben, kölcsönadom a kocsimat.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 16.55

240
 – Luke, ébresztő! Kelj föl!
Luke felkapta a fejét. Elaludt az asztalára borulva.
– Szent ég… – dörmögte.
Leigh állt mellette, arcán aggódó arckifejezés.
– Mindjárt öt óra. A csapat már gyülekezik a tárgyalóban. – Átnyújtott
Luke-nak egy pohár kávét. – Erős.
Luke a felét azonnal le is döntötte.
– Kösz, Leigh. Történt valami, míg aludtam?
– Semmi. Egyre kevesebb hívás fut be. Semmi releváns, legalábbis ed-
dig.
– Találtatok már valamit a hajó regisztrációs számáról, amit Daniel lá-
tott?
– Úgy pár százat… De leszűkítettem azok alapján, hogy ebben a hajó-
ban csak öt lánynak volt hely. – Egy papírlapot tett Luke elé. – Épp most
fejeztem be. Íme, a lista.
– Szép munka, Leigh. Nagyra értékelem, hogy ennyi időt fektettél az
ügybe ezen a hétvégén. Remélem, nemsokára vége. – Luke megdörzsölte
az arcát, a borostája már szúrt. – Muszáj lesz megborotválkoznom. Talán
attól jobban érzem majd magam. Mondd meg Chase-nek, hogy öt perc
múlva ott vagyok.
Öt perccel később már le is huppant a székre Chase és Ed közé, majd
körülnézett az asztalnál ülőkön. Pete és Nancy már megérkezett, ahogy
Chloe és Nate is. Talia Scott is visszaért az ellijayi faházból. Ő és a pszi-
chológus, Mary McCrady frissebbnek tűnt, mint a többiek.
– Kész vagyunk, kezdhetjük, Chase? – kérdezte.
– Igen. Germanio még mindig Helen Granville-re vadászik, már csak
téged vártunk.
Luke kihúzta magát ültében.
– Azonosítottuk Kasey Knightot, az egyik meggyilkolt lányt, és az
egyik eltűnt lányt, Ashley Csorkát is. Az apja már elindult Floridából a
DNS-mintákkal.
– Megsürgetem a vizeletmintákat, amelyeket a bunkerben talált matra-
cokból vettünk – szólalt meg Ed. – Azonnal elkezdem a PCR-vizsgálatot
azzal a mintával, amelyet az apa hoz. Holnap ilyenkorra már meglesz az
azonosítás.
– Jó – mondta Chase. – Még valami?
– Daniel látott valamennyit annak a hajónak a regisztrációs számából,
amelyik épp akkor ment el – mondta Luke. – Leigh leszűkítette egy tu-
catra a lehetséges tulajdonosok számát.
Chase átvette a listát.
241
 – Utánanézünk. Még valami?
– Csak az, amint Nate-tel találtunk – Luke Nate felé intett.
– Katalógusokat találtunk az eladásra szánt lányokról… A vállalat
neve Friss amerikai hús, és a lógója egy horogkereszt – mondta Nate. –
Sikerült a négy meggyilkolt lány közül háromnak a fotóját megtalálnom.
Kasey Knight egyik katalógusban sem volt.
– Végül hányat találtatok meg? – kérdezte Luke.
– Csak azt a hármat, akiket addigra megtaláltam, hogy megjöttél. Mi-
ért?
– Azért, mert Kasey két éve tűnt el. Három darab negyedéves kiad-
vánnyal a katalógusok csak nagyjából egy évre mennek vissza.
– És? – kérdezte Chase.
– Vagyis Kasey nem tartozott a Friss amerikai hús terméklistájába –
mondta Nate. – És mégis ott volt a bunkerben.
– Még egy részlet a kirakóshoz – jegyezte meg Luke, mire Chase felsó-
hajtott.
– Ez a kirakó olyan, mint az a kerek, háromdimenziós, amely csupa
egyszínű darabból áll – morogta. – Vissza tudjuk valahova vezetni vala-
melyik képet, amelyet Mansfield meghajtóján találtunk?
– Az ICAC egyharmada ezen dolgozik – szólalt meg Nate –, de hu-
szonötezer giga elég sok fényképet jelent.
– Leginkább azok érdekelnek, amelyeket Mansfield készített titokban –
mondta Luke. – Nincsenek beállítva, szóval sokkal nagyobb az esélye,
hogy valami értékelhetőt találunk rajtuk.
Nate bólintott.
– De nagyon szemcsések, ezért lassan haladunk. Ha már nincs rám
szükségetek, akkor vissza is megyek.
– Ed? – kérdezte Chase, amikor Nate becsukta maga mögött az ajtót.
– Ó, egy csomó nyalánkság – kezdett bele Ed –, rejtélyes és zavaros. –
Két műanyag tasakot helyezett az asztalra, mindkettőben egy-egy fegy-
ver. – Ezt – mondta, és megpaskolta a revolvert – Kate kezében találtuk.
A másikat pedig a fűben. – Felállt, és egy háromszöget rajzolt a táblára. –
Kate itt állt, a háromszög tetején. Ez pedig… – a bal oldali pontra muta-
tott – az, ahol a másik fegyvert találtuk. Félautomata, hangtompítóval. Itt
lent, ezen a ponton állt Ms. French.
– És most jön a kedvenc részem – mondta Chase szarkasztikusan.
– Itt találtuk meg a töltényt, amelyik átment Gretchen karján. – Ed
jobbra, a háromszögön kívülre mutatott. –Tudtok követni?
Luke a homlokát ráncolta.

242
 – Ez meg hogy lehetséges? Hacsak nem kapott gellert, képtelenség,
hogy Kate fegyveréből jött volna.
– Mert a töltény, amely eltalálta Gretchen Frenchet, az nem is a Kate
fegyveréből jött. Hanem innen. – Ed arra a pontra mutatott, ahol a félau-
tomatát találták.
– Ezek szerint a félautomatával lőtték meg Gretchent? –kérdezte
Nancy.
– Nem – mondta Ed. – Három fegyver volt… a Kate-é, a félautomata,
és egy harmadik, amelyet nem találtunk meg. A harmadik fegyverrel lőt-
ték meg Gretchent, és a félautomatával Kate-et, de Kate Davis nem lőtt
meg senkit.
Pete a fejét csóválta.
– Megfájdult a fejem.
– Isten hozott a klubban – dörmögte Chase. – A ballisztikusok szerint
Kate valószínűleg vaktölténnyel lőtt.
Chloe nagyot nézett.
– De miért?
– De akkor ki lőtte meg Gretchent? – kérdezte Talia Scott.
– Még nem tudjuk – mondta Ed. – Végignézzük a helyszínen készült
videofelvételeket, de mindenhol emberek rohantak összevissza, amikor a
lövés eldördült.
– Szóval, ha nem Kate lőtte meg Gretchent – töprengett Luke hango-
san –, akkor mit értett azon, hogy „nem találtam el”?
– A térfigyelő kamera egész jó szögből vette Kate-et – jegyezte meg Ed.
– Amikor rájöttünk, hogy vaktöltényt használt, visszamentünk, és újra
megnéztük a felvételt. Nem Gretchenre vagy Susannah-ra célzott. Ha-
nem ide – arra a helyre mutatott, ahol a félautomatát találták. – Arra cél-
zott, aki itt állt.
– És ha ez nem lenne elég érdekes, akkor van még valami. – Chase egy
képet csúsztatott az asztal közepére. –Kate boncolási fényképe.
Mindenki mély levegőt vett.
– Ott a beleégetett horogkereszt – mondta Chase. – A francba.
– Azt hiszem, további információra lesz szükségünk Kate Davisről –
mondta Luke. – Itt az idő, hogy újra meglátogassuk Garth polgármester
urat… Velem jössz, Chloe?
– Természetesen. Tudunk már valamit a feleségéről?
– Kiadtuk a fényképes körözést a Chrysler furgonra, de még nem jött
elő semmi – válaszolt Pete –, de a nő folyamatosan változtatja a helyét. Itt
van a híváslistája. Naponta többször is felhívta Kate Davis mobilját az-
óta, hogy csütörtökön elment. Nyugatnak indult. Ma Renóban volt. Az
243
utolsó hívás ma délután kettőkor érkezett Kate telefonjára. És öt percig
tartott.
Luke összevonta a szemöldökét.
– Délután kettőkor? Hiszen akkor Kate már rég halott volt.
– Tudom – mondta Peter. – Találtak telefont a halott Kate-nél?
– Nem – válaszolt Chase. – De valaki fogadta a hívást, különben a
hangposta jelentkezett volna. Irányítsuk azt a telefonvonalat a miénkre.
Chloe, meg tudod oldani?
– Igen, de beletelik majd egy kis időbe. Azt hiszem, ismerek is egy bí-
rót, aki segítene felgyorsítani.
– Kösz – mondta Chase. – Pete, Garth feleségének él rokona nyugatra?
– Nem. Egy nagynénje élt Duttonban, de a régi szomszédok azt mond-
ják, elköltözött, miután a nő hozzáment Garthhoz. Senki nem tudja a
nagynéni címét. Még mindig keresem.
– Beszéltetek Angie Delacroix-val? – érdeklődött Luke. – A fodrásszal?
Susannah azt mondja, Angie mindenről tud, ami a városban történik.
– Még nem beszéltünk, de én mindenképp fogok. – Pete végigsimított
kopasz fején, hátha ezzel is oldja a feszültséget. – Úgyis meg kell igazít-
tatnom a séróm.
Mindenki elmosolyodott, de szomorkásán.
– Utánanéztem Mrs. Davis hitelkártyájának – folytatta Pete. – Minden-
hol aktivitást mutatott, ahol csak a nő megfordult. Felhívtam a helyi
rendőrséget az összes városban, ahol megállt. Elküldik a biztonsági ka-
merák felvételeit az érintett helyekről. Legalább megnézhetjük, lecserél-
te-e a járművét. Bárkinél van is Kate telefonja, szólhatott neki, hogy Kate
meghalt. Esküdni mernék, hogy emiatt még inkább el akar tűnni.
– Az is lehet, hogy a fodrász tudja, kit hívogat Garth felesége – jegyez-
te meg Chase. – Nancy?
– Egész nap kerestem Chili Peppert, a gyújtogatót – mondta Nancy. –
A szülei váltig állítják, hogy évek óta nem látták, mert a fiuk egy megbíz-
hatatlan, szar alak. A szomszédok is alátámasztják a szülők állítását.
Megtaláltam Chili barátnőjének a házát, de ő tagadja, hogy bármit is tud-
na a férfi gyújtogatási tevékenységéről. Azt mondja, azért becézik Chili-
nek, mert olyan tüzes az ágyban. – Elhúzta a száját. – Ami elég fura, ha
engem kérdeztek.
– Milyen bájos személyiség – dünnyögte Chloe.
– Van bármi, ami nélkül nem tudna létezni, bármi függőség?
– Igen. Fecskendőket találtam a barátnő lakásán. Megkérdeztem, hogy
használhatom-e a fürdőszobát, és belestem az orvosságos szekrénybe.

244
Tudom… – mondta Nancy, amikor Chloe dühösen fordult felé. – Láttam
egy üveg inzulint, és a Clive Pepper név állt rajta.
– A barátnő neve?–kérdezte Chloe a fejét rázva.
– Lulu Jenkins – válaszolt Nancy. – Semmihez nem nyúltam.
–Aha – mondta Chloe bosszúsan –, de ha megtaláljuk a pasast, akkor
az a mérgezett fa gyümölcse lesz.
– És ugyan ki mondja meg a pasasnak? – kérdezte Nancy mérgesen. –
Te?
Chloe villogó szemmel fordult Chase felé.
– Meg fognak engem büntetni az embereid miatt.
– Nyugodj meg. Nancy, még egy ilyen ne legyen’ Chloe, Nancy többet
ilyet nem tesz.
– Szóval Chili cukorbeteg – jegyezte meg Luke. – Nemsokára vissza
kell mennie az inzulinért.
– Nagyszerű – mondta Chase. – Ed, sikerült a bunker környékének az
átvizsgálása?
Becky, jutott Luke eszébe. Ezt a nevet hallotta Beardsley, amikor vala-
kit épp eltemettek.
– Nem. Elvileg háromra kellett volna itt lenniük, de engem akkor épp
nagyon lefoglalt a helyszín a temetőben – sóhajtott Ed. – Sajnálom,
Chase. Most már sötét van, ezért hajnalban fogunk nekiállni.
– Szereztem egy kis segítséget – jelentette be Chase. –Négy új ügynö-
köt.
– És mikor kezdenek? – kérdezte Luke.
– Van, aki már be is állt. Az egyikük már rá is bukkant Isaac Gamble-
re, az ápolóra, akinek az azonosító jelvénye a legközelebb volt Beardsley-
hez az éjjel, amikor valaki kavart az infúzióval. Gamble azt mondta, ak-
kor épp egy bárban volt, és a csapos, illetve a biztonsági kamerák felvéte-
lei megfelelő alibit szolgáltatnak.
– Ezek szerint valaki más próbálta megölni Beardsley-t – mondta Pete.
– Úgy néz ki. Két új ügynököt megkértem, hogy nézzék végig a felvé-
teleket, amelyeket a temetőben készítettünk, próbálják kideríteni, ki lőhe-
tett.
A pszichológus, Mary McCrady, előrehajolt.
– És miért dobta el a fegyvert?
– Hibázott – mondta Ed –, vagy nem akarta, hogy azzal együtt kapják
el.
Mary megvonta a vállát.
– Igazad lehet. De ha átgondolod, milyen volt az elhelyezkedésük, és
mégis sikerült… Ha Kate Davis vaktölténnyel lőtt, akkor a gyilkosnak ki
245
kellett várnia azt a pillanatot, hogy pont akkor lőhesse le Gretchen Frenc-
het. És akkor előre tudnia kellett, hogy Kate lőni fog. Ez nem olyan em-
berre vall, aki csak úgy véletlenül elejt egy fegyvert. Szerintem a pasas
azt akarta, hogy megtaláljuk.
– Szellemi játék… – szólalt meg Luke. – Játszik velünk.
– Szerintem is – jegyezte meg Mary. – Vajon Kate Davis tudta, hogy a
fegyverében vaktöltények vannak?
– Nem vaktöltények – fordult hozzá Ed. – Csak egyetlen vaktöltény. A
többi éles lőszer volt.
– Már megint a kerek, csupa egyszínű kirakós – dörmögte Chase. –
Igazad van, Mary. Ha Kate Gretchent akarta volna megsebesíteni, mi-
előtt az nyilvánosságra hozná a nemi erőszakok tényét, akkor a fegyver-
ben egyetlen vaktöltény sem lett volna. Ha csak rá akart volna ijeszteni, ak-
kor csak vaktölténye lett volna. És ha valaki másra célzott, akkor hiány-
zik egy darab a kirakósból.
– Bárkire célzott is, az tudta, hogy Kate fegyverrel jön a temetőbe –
szólalt meg Luke. – Valaki nagyon felkészült.
Kopogtak az ajtón, és Leigh dugta be a fejét.
– Chase, Germanio hív Savannah-ból. Azt mondja, sürgős.
Chase kihangosította a hívást.
– Hank, mind itt vagyunk. Mi a helyzet?
– Megtaláltam Helen Granville-t – mondta Germanio. –Meghalt.
Chase lehunyta a szemét.
– Hogyan?
– Felakasztotta magát. Megtaláltam a nővére házát, de a rendőrség ad-
digra már itt volt. A nővére találta meg Mrs. Granville-t a hálószobában
a gerendára felakasztva.
– Felhívtad az orvos szakértőnket a savannah-i irodánkban? – kérdezte
Chase.
– Már úton van. Helen Granville nővére azt mondta, húga múlt éjjel
érkezett, és nagyon meg volt rémülve. A nőnek ma dolgoznia kellett.
Amikor hazaért, Helen már halott volt.
– Nem említette esetleg, hogy Granville feleségének öngyilkos hajla-
mai lettek volna?
– Nem. Csak annyit mondott, nagyon megvolt rémülve. Szegény na-
gyon fel van dúlva. Talán ha megnyugszik, többet is ki tudok szedni be-
lőle.
– Folyamatosan tájékoztass – Chase befejezte a hívást, és felsóhajtott. –
Rettenetes nap. Fejezzük be a megbeszélést. Mindannyiunkra ráfér egy
kis alvás. Talia, mit találtál fent Ellijayben?
246
 – A kutyák nem fogtak szagot. Borensont valószínűleg kocsiban vitték
el. – Luke-ra pillantott. – A labor semmit nem talált a csúnya buldogon.
Szeretnéd megtartani?
– Én? – hőkölt hátra Luke. – Miért éppen én?
– Mert különben menhelyre kerül. Magamhoz venném, de nekem már
van négy kutyám, és a lakótársam szerint több nem jöhet.
– A legutóbbi kutyámat is Danielnek adtam – mondta Luke. – Nem vi-
hetek haza egy másikat.
A nő vállat vont.
– Pedig olyan helyes. Remélem, valaki majd elviszi a menhelyről.
Senki meg sem moccant, mire Luke felsóhajtott.
– Na jó, majd én hazaviszem azt a nyavalyás kutyát.
Talia elmosolyodott.
– Tudtam, hogy így döntesz.
– De akkor cserébe holnap lejössz velem Poplar Bluff-ba – mondta
Luke. – Beszélnem kell a tizenéves lányokkal, akik egy szót sem hajlan-
dók szólni Kasey Knight két évvel ezelőtti eltűnésének körülményeiről.
Te sokkal jobban szót értenél a lányokkal, mint én.
– Rendben – mondta Talia. – Elmegyek, de akkor hozz a mamád kajá-
jából nekem is.
– Várjatok! – szólalt meg Nancy. – Azt mondtad, Poplar Bluff?
– Igen – mondta Luke. – Kétórányira van innen délre.
Nancy egy listát húzott elő a zsebéből.
– És ez az egyik hely, amelyet Mansfield megjelölt a térképen.
Chase előrehajolt.
– És mi van még azon a listán?
Nancy fölnézett.
– Panama City, Florida – olvasta.
– Ashley Csorka – suttogta Luke, mire Nancy bólintott.
– Ez lesz Mansfield úti céljának a listája – mondta. – Ide ment, hogy el-
hozza a lányokat.
– Összevethetjük a listát az eltűnt gyerekek adatbázisában az utolsó is-
mert tartózkodási helyekkel – mondta Luke föllelkesülve. – És a kataló-
gus képeivel. Ez a lista aranyat ér.
– Ki kell derítenünk, hogy Mansfield elrabolta vagy elcsalta őket – je-
gyezte meg Talia –, és ha elcsalta őket, akkor hogyan. Amint tudjuk, ho-
gyan cserkészi be a lányokat, vissza tudjuk vezetni őket Rockyhoz.
– És megtalálhatjuk az eltűnt lányokat – mondta Luke.
– Szép munka volt, emberek – szólalt meg Chase. – Menjünk pihenni!
Megkérem a gyorsírókat, hogy még az éjjel kezdjék el összevetni ezt a
247
listát az eltűnt gyerekek adatbázisával. Amint ismerjük a neveket, értesí-
teni tudjuk a szülőket. Holnap reggel nyolckor legyetek itt.
Mindenki felállt már, amikor Leigh megint kinyitotta az ajtót. Az arca
egészen elgyötört volt.
– Egy hívás jött a forródróton, Luke-nak. Egy nő azt állítja, információ-
ja van az intenzíven lévő lányról.
Luke hátrafordult, és Chase-re bámult.
– A sajtónak nem fedtük föl a lány létezését. A hívó még mindig vo-
nalban van, Leigh?
– Nincs. A sürgősségi előtt akar veled találkozni húsz perc múlva.
Egyedül.
– Már megyek is, de a Csorka lány apja elvileg hatra érkezik.
– Én maradok – mondta Talia. – Majd én beszélek vele, és beviszem a
lánya DNS-mintáját a laborba.
– Kösz – mondta Chase. – A többiek menjenek pihenni. Majd szólok,
ha bármi történik.

248
249
TIZENÖTÖDIK
FEJEZET

250
 RALEIGH, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 3-A,
SZOMBAT, 17.45

Harry Grimes leguggolt a folt mellé, amely dr. Cassidy garázsának

padlóján éktelenkedett.
– Vér.
Steven az idősödő szomszéd felé fordult.
– Mikor ment el dr. Cassidy autója, asszonyom?
– Dél körül. A doktor úr mindig megáll, és megkérdezi, hogy vagyok.
De ma nem tette. Azt gondoltam, biztosan sok a dolga. – A kezét tördel-
te. – Föl kellett volna hívnom a rendőrséget.
Harry felállt.
– Úgy tűnt, hogy a doktor úr van a volán mögött?
– Nem tudom. Manapság már nem látok olyan jól. Sajnálom.
– Köszönöm, asszonyom. Sokat segített. – Amikor a szomszéd elment,
Harry és Steven összenézett. – Senki sem emlékszik, hogy látta volna Ge-
nie Cassidyt azon a buszon.
– Steven, Harry – a helyszínelők labortechnikusa intett feléjük. – Kent
talált valamit.
Kent Thompson a helyszínelőktől ott ült az orvos számítógépe előtt.
– Dr. Cassidy ma délelőtt tizenegy körül egy e-mailt kapott Genie-től,
amelyben azt írja, hogy a buszmegállóban van, és kérdezi, az apja elmen-
ne-e érte. A férfi azt válaszolta, hogy igen, és megvannak a repülőjegyek
Torontóba.
– Ki akarta vinni a lányát az országból? – kérdezte Steven.
– Legalábbis ezt kellene hinnünk. De nézd csak a két e-mail borítékin-
fóját.
Harry megnézte, és azonnal látta, Kent mire céloz.
– Mindkét levelet ugyanazon a vezeték nélküli routeren át küldték –
mondta. – Mégpedig a ház routerén át.
– Ezek szerint, aki a levelet küldte, itt volt a házban – következtetett
Steven.
– Pontosan – mondta Kent. – Genie üzenetét talán egy PDA-ról küld-
ték, vagy laptopról. Akárhogy is, Genie nem volt a buszmegállóban, ami-
kor ezt a levelet küldte.
Harry bólintott.
– Azonnal elrendelem az AMBER riadót.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 18.05

251
 – Miss Vartanian, ébredjen föl!
Susannah riadtan ült fel. Elaludt a névtelen kislány ágya melletti szé-
ken. Pislogva nézett föl Ellára, az éjszakai ügyeletes ápolónőre.
– Hány óra van?
– Hat múlt. Hívása van a nővérpultnál. A nyomozóhivataltól.
Susannah csak pislogott.
– És miért van itt, ha még csak hat óra van? Hol van Jennifer?
– Jennifer megbetegedett, és el kellett mennie, ezért hamarabb bejöt-
tem. De várják a telefonnál.
Susannah átvette a telefont a pult mellett álló nővértől.
– Susannah Vartanian.
– Brianna Bromley vagyok, az egyik gyorsíró a Georgiái Nyomozóhi-
vataltól. Üzenete van Papadopoulos ügynöktől. Azt kéri, hogy találkoz-
zon vele a sürgősségi bejárata előtt. Halaszthatatlan.
Susannah hallotta, ahogy hangosan zakatol a szíve.
– Mikor?
– Az üzenetet tizenöt perce adta át. Bármelyik percben ott lehet.
– Köszönöm. – Susannah futni kezdett, reszketés tört rá, amikor a hi-
deg levegő az arcába csapott. Luke autóját kereste, de ehelyett egy isme-
rős arcot pillantott meg.
– Jennifer? Ella azt mondta, megbetegedett.
A nappali ügyeletes ápolónő szeme vörös volt, az arca falfehér.
– Egy ismerősre várok, aki hazavisz.
– Nem néz ki valami jól. Régóta vár rá?
Jennifer álla megfeszült.
– Egy órája késik.
– Milyen kellemetlen.
Egy autót pillantott meg a szeme sarkából, s a fényszórója egy másod-
percre el is vakította. Pislogott az erős fénytől, és egyszer csak mellbe
vágta a tudat, hogy a kocsi fekete, felhúzott, sötétített üvegű ablakokkal.
Ahogy közeledett, az anyósülés felőli oldalon ereszkedni kezdett az ab-
lak. Susannah túl későn vette észre a csillogó fémet.
– Hasra! – kiáltotta, és a földre rántotta a nővért. Egy lövés hasított a
levegőbe. Susannah felkapta a fejét, és még láthatta a távolodó jármű
rendszámát. DRC119.
Megrettenve bámulta, míg el nem jutott a tudatáig a hörgő hang, és
ekkor lenézett.

252
 – Basszus, basszus! – Susannah reszketve szívta be levegőt, szemét le
sem tudta venni a nővér köpenyén sebesen terjedő vérfoltról. – Jennifer.
Jennifer! Segítség, valaki!
Jennifer Ohman szeme felpattant.
– Bobby… – nyöszörögte. – Bobby volt…
Lépések dübörögtek a járdán minden irányból, és Susannah közelebb
hajolt a megsebesült nőhöz.
– Milyen Bobby?
A háta mögött kerekek csikordultak, és egy ajtó csapódott be.
– Szent isten!
Luke volt az, de Susannah le sem vette a szemét az ápolónő arcáról.
– Ki az a Bobby?
– Menjen arrább, asszonyom – kiáltott rá az egyik mentő. Luke talpra
állította Susannah-t, s aggódó tekintettel fürkészte az arcát.
– Megsérültél?
– Nem. – Luke egyszer csak magához vonta, és szorosan átölelte. A
szíve ott dobogott Susannah füle mellett. Megragadta a férfi zakójának a
hajtókáját, belekapaszkodott, s úgy nyomta az arcát az erős mellkashoz.
Luke biztonságot sugárzott. Ám egész testében remegett.
– Hallottam a lövést. Láttam, hogy a földre esel. – Elfojtott hangja re-
kedtes volt. – Biztos vagy benne, hogy nem talált el?
Susannah a fejét rázta, szeretett volna ott maradni, ahol van, a bizton-
ságban, de muszáj lesz megmondania Luke-nak. Igyekezett megnyugod-
ni, és addig rángatta a hajtókát, mígnem a férfi szorítása engedett. A férfi
azonban nem eresztette el. Susannah belenézett abba a fekete szempárba,
amely ismét mentőövként szolgált neki.
– Azt mondta, Bobby volt az.
A férfi zavartan vonta össze a szemöldökét.
– Ki az a Bobby?
– Nem tudom, de kétszer is kimondta ezt a nevet. Bobby, Bobby volt.
Luke keze végigsiklott Susannah hátán, és megszorította a felkarját.
– Egyedül is meg tudsz állni a lábadon?
– Igen. – Erőt vett magán, és elengedte a hajtókát. –Mindjárt jobban le-
szek.
A férfi a hordágy fölé hajolt.
– Jennifer, ki az a Bobby? És mi van a lánnyal?
– Menjenek arrább, azonnal! – utasította az orvos.
Luke utánuk sietett a sürgősségi osztályra.
DRC119.

253
 – Luke, várj! Luke? – Susannah elindult utána, de megbotlott, mert
még mindig szédült.
– Susannah! – Chase hirtelen ott termett mellette, és megtartotta. – Mi
történt?
– Én csak… itt álltam a névtelen kislány ápolónője mellett. Várta, hogy
valaki hazavigye, amikor egyszer csak megjelent az autó. Az a fekete au-
tó, Chase. DRC119 – Összeszorította a száját, megpróbálta megakadá-
lyozni a rátörni készülő reszketést. – Megpróbáltam arrább lökni Jenni-
fert, de már túl későn.
– Pszt. Várj csak! – Chase rádión odaszólt az összes elérhető egység-
nek, hogy kezdjék keresni a fekete gépkocsit. Ezután bekísérte Susannah-
t a sürgősségire. Luke épp ekkor lépett ki komor arccal a váróból.
– Jennifer Ohman meghalt – mondta. Susannah alig kapott levegőt.
– Ott állt mellettem. Miattam halt meg. Gretchen is mellettem állt. Ó,
istenem. Ó, istenem!
Luke meleg ujjai Susannah hideg keze köré fonódtak, hogy megtart-
sák.
– Susannah, végy mély levegőt, és mondd el, pontosan mi történt.
– Az a fekete kocsi volt. Erre jött, az ablak leereszkedett, és megláttam
a fegyvert. Megpróbáltam Jennifert arrább lökni, aztán lövést hallottam.
Láttam a rendszámtáblát, amikor elhajtottak. DRC119.
– Ugyanaz a fekete kocsi volt, mint amelyik ma reggel követett? – kér-
dezte Luke.
– Biztos vagy benne, Susannah? – tette hozzá Chase.
Susannah dühösen meredt a két férfira.
– Halálosan biztos.
– Ne haragudj! – mondta Luke. – Nem akartam megkérdőjelezni, amit
mondtál.
Susannah lába reszketett, mint a kocsonya.
– Még nekem is rohadtul nehéz elhinnem, pedig én itt voltam.
– És miért voltál itt? – kérdezte Luke.
Susannah meglepetten pislogott fel rá.
– Mert megkértél, hogy jöjjek le, és találkozzam veled.
A két férfi egymásra nézett, és Susannah-t kiverte a víz.
– Ezek szerint… te nem is kértél meg, hogy jöjjek le, és találkozzam ve-
led?
– Ki hívott téged? – kérdezte Luke alig hallhatóan.
– Egy nő. Valami dallamos neve volt… Brianna Bromley, ez az. Azt
mondta, gyorsíró nálatok, és te megkérted, hogy hívjon fel engem.
– De én nem is kértem meg senkit arra, hogy hívjon fel – mondta Luke.
254
 – És nincs is Brianna Bromley nevű gyorsírónk – tette hozzá Chase ko-
moran.
Susannah hevesen kalapáló szíve hirtelen lassan, fájdalmasan lassan
kezdett verni.
– Szóval csapdába csaltak.
– Lenyomozzuk a hívást – mondta Chase. – Luke, mondott valamit a
nővér, mielőtt meghalt?
– Csak azt, amit Susannah-nak is.
– Bobby – idézte fel Susannah. – Bobby az. Luke, ha nem te hívtál, ak-
kor te mit keresel itt?
– A forródróton jött egy hívás egy nőtől, aki azt állította, információja
van a névtelen kislányról. Biztosan az ápolónő volt.
– De… Ha téged Jennifer hívott fel, akkor engem ki? És miért?
– Most két nevet ismerünk, Bobby és Rocky. Az egyikük vagy mind-
kettő ott lehetett a fekete autóban. Szerintem azt akarták, hogy lásd, ami-
kor Jennifert lelövik.
– De akkor azt is tudniuk kellett, hogy Jennifer itt fog állni – vetette
közbe Chase. – Ami azt jelenti, hogy vagy figyelték Jennifert… – gond-
terhelten elhallgatott. – Vagy beépített emberük van nálunk.
– Ennek így semmi értelme – csóválta a fejét Susannah.
– Ma este ott állok a névtelen kislány ápolónője mellett, erre lelövik.
Előtte ott állok Gretchen French mellett a temetőben, és Kate meglövi.
Mindkét esetben én voltam a cél, vagy ők?
– Nem tudom – mondta Luke. – De Gretchent nem Kate Davis lőtte
meg. Legalább még egy fegyveresnek kellett lennie. Kate-et meggyilkol-
ták.
– De… – Susannah egyik férfiról a másikra nézett. – Láttam, hogy a
rendőrök előrántják a fegyverüket.
– De nem lőttek vele, Susannah – tette hozzá Chase gyöngéden. – Meg-
találtuk a fegyvert, amellyel megölték Kate Davist. Valaki állt közted és
Kate között.
– Balra… – suttogta Susannah.
Luke közelebb hajolt hozzá, mígnem arca pár ujjnyira volt a Susannah-
étól.
– Ezt meg honnan tudod?
Susannah a szemébe nézett.
– A fekete ruhás nő. Al lerántott a földre, én pedig felnéztem, és meg-
láttam ezt a nőt, tetőtől talpig feketébe volt öltözve, az arcát csipkefátyol
takarta el. És rám bámult. Aztán eltűnt a tömegben.
– Miért nem említetted korábban?
255
 – Azt hittem, ő is a gyászolókhoz tartozik. Azt hittem, Kate lőtte meg
Gretchent, és a rendőrség lőtte le Kate-et.
– Tudnál személyleírást adni erről a fekete ruhás nőről?
Susannah elgondolkodva fújt egyet.
– Nagyon magas volt. Emberek vették körül, de ő csak állt ott, mint
a… béke szigete. Nem tudom, meddig bámult rám. Nem lehetett több
egy-két másodpercnél. Szürreális volt. Ó, és vörös volt a szája. Átlátszott
a vörös a csipkén. Hosszú ruhát viselt. Régit. Azt hittem, a nő is öreg.
Ijesztő. –Lehunyta a szemét, maga elé idézte a jelenetet, a felbolydult tö-
meget a nő körül, aki úgy állt a forgatag közepén, akár egy szobor. – Kö-
penyt viselt, fekete szőrmeszegélyeset. Úgy nézett ki, mintha egy régi
fényképről lépett volna le.
– És milyen cipőt viselt? – kérdezte Chase.
– Kéket – Susannah szeme felpattant, és felnézett. – Kék futócipő volt
rajta. A nő ruhája a bokája fölött végződött, mintha túl rövid lett volna
neki.
– Vagy a férfi ruhája? – kérdezte Luke.
– Bobby – suttogta Susannah. – Vagy Rocky. Ó, a francba. Ki az a
Bobby?
– Megint a kerek kirakó… – dünnyögte Luke.
Chase komoran biccentett.
– És teljesen egyszínű.
– Mi a fenét jelent ez? – kérdezte Susannah. – A rohadt életbe.
Luke felsóhajtott.
– Azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor lehántunk egy
réteget, a hagymánk újat növeszt. Már megint csupa vér vagy. Vissza-
viszlek a szállodádba.
– Visszamegyek az intenzívre a holmimért.
– Veled megyek.
Susannah épp megjegyezte volna, hogy semmi szükség a bébicsőszkö-
désre, de eszébe jutott Gretchen és Jennifer, és inkább lenyelte a meg-
jegyzést. Talán mégiscsak szüksége van rá.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 18.30

– Ez igaz? – kérdezte Ella nővér. – Jennifer meghalt?

Monica feszülten figyelt, várta a választ.
– Sajnos igen – Susannah hangja volt. – Pár perccel ezelőtt lelőtték oda-
kint.
Ó, istenem. Jennifer megpróbált életben tartani, és most meghalt.
256
 Érezte, hogy valaki megérinti a kezét.
– Susannah vagyok. Most el kell mennem, de reggel visszajövök. Re-
mélem, addigra fölébredsz. Annyi mindent meg kellene tudnunk.
Ébren vagyok. A francba, ébren vagyok. Kétségbeesés lett úrrá rajta, majd
lenyugodott, amikor melegséget érzett az arca mellett. Valakinek az aj-
kát. Susannah megcsókolta Monica homlokát, s a kétségbeesésébe vágya-
kozás vegyült, olyan erős, hogy belesajdult a szíve.
– Aludj csak – suttogta Susannah. – Holnap visszajövök.
Ne! Monica legszívesebben felüvöltött volna. Ne menj el! Ne hagyj itt!
Kérlek, ne hagyj egyedül!
De Susannah eltűnt.
Forró könnyek buggyantak elő Monica szeméből, végiggördültek a ha-
lántékán, s ott száradtak meg észrevétlenül.
Susannah kilépett a névtelen kislány szobájából, és ott találta Luke-ot,
aki átható tekintettel figyelte. Érezte, ahogy az arca elvörösödik.
– Hiszen még gyerek. Biztosan fél.
A férfi két keze közé fogta a nő arcát, tenyere meleg volt, és erős, és
egy pillanatra Susannah ismét elengedte magát, és nekidőlt.
– Olyan jó ember vagy – suttogta Luke. – Ugye, te is tudod?
Susannah torka elszorult. Amikor a férfi ezt kimondta, szinte el is hitte
neki. Elhúzódott tőle, egész teste merev volt, a mosolya erőltetett.
– Kedves vagy.
Luke dühösen fújt egyet. Lementek a liften, és néma csöndben lépked-
tek Luke kocsijáig. Amikor már mindketten bekapcsolták a biztonsági
övüket, a férfi egyenesen maga elé meredt.
– Megígértem Danielnek, hogy figyelek rád. Ezt a szállodában és a la-
kásomban meg tudom tenni. Semmit nem kérek tőled, csak azt az egyet,
hogy segíts megtartanom a Danielnek tett ígéretet.
Susannah rádöbbent, hogy csalódást érez. Ami kicsinyes volt, és lé-
nyegtelen… és emberi. Melyik nő ne akarná, hogy egy olyan férfi udva-
roljon neki, mint Luke? De a férfi feladta. És ilyen könnyen.
Te kérted meg rá. Ne legyél undok vele csak azért, mert szót fogadott. De et-
től még csalódott volt. És túl fáradt ahhoz, hogy vitatkozzon.
– Ha hozzád megyünk, hol fogok aludni?
– A szobámban. Majd én a kanapén alszom.
– Rendben. Menjünk.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 18.45

257
 – Elmentek? – kérdezte Bobby, amikor Tanner visszamászott a kocsi-
ba.
– Végre valahára. – A férfi átnyújtotta neki a DRC rendszámot az ülés
fölött. – Lecseréltem a rendszámot. Mostantól George Bentley vagyok, ha
bárki megállítana. Tetszett a móka?
– Ó, nagyon is – válaszolt Bobby jelentőségteljesen. –Örülök, hogy ide-
jében visszaértél Savannah-ból, hogy elhozz. Nagyon nehéz lett volna a
kormány mellől szíven lőnöm Ohmant.
– Szóval akkor vissza Ridgefield House-ba?
– Még nem. Újabb jelentést kaptam a besúgómtól. A nyomozóhivatal
kezdi bekeríteni Jersey Jamesont. Mint kiderült, Daniel Vartanian pénte-
ken látta a hajó regisztrációs számának egy darabját.
– Szóval hol találjuk Mr. Jamesont? – kérdezte Tanner.
– Ismerek pár helyet, ahol lógni szokott. Van kedved egy kis kocsmá-
záshoz?
Tanner fölnevetett.
– Mint a régi szép időkben.
– Azok voltak ám a szép napok. Te megkerested a célpontokat, én pe-
dig bedobtam a csalit. Néhányan a mai napig fizetnek nekem, és minden
hónap elsején küldik a pénzt az offshore számlámra.
– Mindig is tehetséges kurva volt, Bobby.
– Te pedig tehetségesen kerítettél olyan ügyfeleket, akik fizetnek, csak
a kis perverz dolgaik ki ne derüljenek. Visszasírom azokat az időket.
– Felszámolhatnánk az itteni üzletet. Elmehetnénk máshova. Újra-
kezdhetnénk.
– Persze, de szeretem a mostani életemet. Egyszer mindennek vége
szakad, és még mindig szeretném azt a házat a dombon. Az enyém.
– Arthur Vartanian a törvényes gyerekeire hagyta, Bobby.
– De nekem jogos követelésem van. Amint a törvényes gyerekei ott
nyugszanak a bíró és a ribanc felesége mellett. – A szavak rossz ízt hagy-
tak maguk után a szájában.
– Nos, amikor ez megtörténik – mondta Tanner finoman –, tudja, hogy
én mit akarok majd.
– Vartanian nagymama ezüst teáskészletét – kuncogott Bobby. – Igen,
tudom.

ATLANTA, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 19.15

– Szép – mondta Susannah, ahogy körbenézett Luke lakásában.

258
 – Tiszta, hála a… – a mondatot nem fejezte be, amikor megpillantotta a
fehér abrosszal két főre megterített ebédlőasztalt. Nem kellett odalépnie,
anélkül is tudta, hogy a porcelán az édesanyjáé, ahogy a díszes gyertya-
tartó is, amely csak arra várt, hogy meggyújtsák.
Susannah az asztalt bámulta, szája mosolyra húzódott.
– Az édesanyádnak?
– Igen.
Susannah vágyakozva mosolygott.
– Kis híján összeroppantotta Danielt az ölelésével. Kedvelem a mamá-
dat.
– Mindenki kedveli a mamámat.
– És mi a helyzet az édesapáddal?
– Ó, a mama őt is összeroppantja az ölelésével – mondta Luke vicce-
lődve. – A papa vendéglőt vezet a testvéreivel. Természetesen görög
vendéglőt. Régebben mama volt a főszakács. Mostanra az unokatestvére-
im vették át a napi teendőket. Így apám és a nagybátyáim végre élvezhe-
tik egy kicsit az életet, de a mamának nagyon hiányzik. Azzal kárpótolja
magát, hogy az összes barátomra főz. – A gardróbból elővette az öltönyt,
amelyet az előző nap viselt, és megszagolta. – Alig lehet érezni a füst és a
rohadt hal szagát.
– A mosoda házhoz szállítja a ruhádat, és be is teszi a szekrénybe?
– A mosoda éppenséggel az unokatestvérem, Johnny. Saját kulcsa van.
Ingyen kihozza, cserébe megnézheti a sík képernyős tévémen a fizetős
meccseket.
– Szerinted ki tudja szedni Chloe Hathaway fekete ruhájából azokat a
vörös agyagfoltokat?
– Ha Johnny nem tudja kiszedni, akkor senki. – Luke gyomra korogni
kezdett, és a férfi megdörzsölte a hasát. –Farkaséhes vagyok.
– Én is – Susannah tétovázott. – Tudok főzni. Egy kicsit.
– A mama azt mondta, hogy hagyott ennivalót a hűtőben.
Bement a konyhába, s Susannah utána.
– Segíthetek valamiben?
– Inkább öltözz át. – A férfi rámosolygott, ahogy nyitotta a hűtőajtót. –
Újra.
Susannah végignézett vérfoltos blúzán.
– Mindjárt jövök.
Amint Susannah eltűnt, Luke arcáról is lehervadt a gondtalan mosoly.
– Persze – suttogta maga elé, majd nekiállt fölmelegíteni az ételt, ame-
lyet az édesanyja hozott, és még mindig Susannah-n töprengett.

259
 Hazafelé Gretchen French felhívta Susannah-t a mobilján, hogy szól-
jon, a sajtótájékoztató másnap délután lesz.
– Szerintem jó lenne, ha beszélnél vele – fordult Susannah Luke felé,
amikor letette a telefont. – Még mindig abban a hiszemben van, hogy
Kate Davis lőtt rá.
– Biztos vagy benne, hogy meg akarod tenni? – kérdezte Luke. –
Amint ott ülsz azok között a nők között a sok sok mikrofon előtt, már
nincs visszaút.
Susannah megmerevedett.
– Onnantól, hogy tegnap reggel felszálltam a repülőre, már nem volt
visszaút, Luke. Már akkor tudtam. És elfogadtam. Megteszem, amit meg
kell tennem.
Luke mélységes tiszteletet érzett a nő iránt… És az érzést olyan erős
vágy követte, hogy szinte a lélegzete is elállt tőle. Nem Susannah arca
vagy a finoman kimért viselkedése miatt. Sokkal mélyebbről fakadt. Egy-
szerűen szólva Susannah volt az, akit Luke mindig is keresett.
Most, hogy ott állt a konyhában, tudta, nem számít, mit akar, vagy mit
hisz, mire bukkant rá. A sürgősségi osztály előtt Susannah úgy reszke-
tett, mint a nyárfalevél. Mégis belekapaszkodott, mert bízott benne. S Su-
sannah most itt van, s bízik benne, hogy ő majd megvédi. Ám mindad-
dig, míg Susannah nem bízza rá azt a lelket, amelyről azt állította, hogy
nem kell neki, semmi sem számít.
Betette a vacsorát a sütőbe melegedni, majd kihúzta a dugót a vörös-
boros üvegből. Egyszer csak megszólalt a csengő. Ott hagyta a bort léle-
gezni, odament az ajtóhoz, és kinézett a kulcslyukon. És felsóhajtott.
– Talia – mondta, amikor kinyitotta az ajtót.
Talia Scott pórázon vezette Borenson bíró buldogját.
– Elfeledkeztél a kutyáról.
– Elég sok dolgom volt.
A nő együtt érzőn mosolygott.
– Hallottam, mi történt a sürgősséginél. Sajnálom.
Luke megint felsóhajtott.
– Azt hiszem, illene behívnom téged.
– Ó, köszönöm szépen – mondta Talia szárazan. – Micsoda szíves ven-
déglátás.
Luke kitárta az ajtót. Talia, nyomában a kutyával belépett, s az eb
azonnal le is huppant Luke lábához, még a férfinál is nagyobbat sóhajt-
va, mire Talia elnevette magát.
– A neve Kedvesem.
A férfi a szemét forgatta.
260
 – Naná hogy az a neve. Kajája van?
Talia egy zacskó száraz kutyatápot húzott elő a hátizsákjából.
– Holnapig elég lesz. Itt a póráza és a tálja.
– Senkinek nem kellett? – erősködött Luke, amikor Talia a kezébe
nyomta a kutya holmijait.
– Senkinek. A szomszédoknak kellettek Borenson vadászkutyái, de
Kedvesem senkinek sem kellett. Kajaszagot érzek. – Aztán meglátta a
porcelánnal terített asztalt. – De vendéged van… Már megyek is.
Épp indult volna az ajtó felé, amikor Luke elkapta a blézerénél fogva.
– Susannah Vartanian van itt.
A nő szeme elkerekedett.
– Komolyan?
– Nem az, amire gondolsz. Maradj csak! Fáradj beljebb! Kinyitottam
egy üveg bort.
Bement a konyhába, a kutya szó szerint a sarkában ügetett. Valahány-
szor Luke megállt, a derék eb lehevert a lábához. Valahányszor Luke
megmozdult, a kutya is.
– Nem tarthatom meg. Sosem vagyok itthon.
Talia leült a konyhapulthoz.
– Akkor a menhelyre megy. És aztán… ki tudja?
Luke dühösen nézett Taliára.
– Gonosz vagy.
A nő fölnevetett.
– Te pedig olyan édes.
A férfi a fejét rázta.
– Csak el ne mondd senkinek. Találkoztál már Mr. Csorkával?
Talia elkomorodott.
– Igen. Magával hozta a fogászati leleteket, a DNS-mintákat, és Ash-
ley-ről egy képet, ahogy ott áll a díjai között. Ashley úszó. A jövő tanévre
főiskolai ösztöndíjat nyert.
– Már több mint huszonnégy óra telt el. Akárhol lehetnek.
– Ez igaz, de már kiküldtük az egyik eltűnt lány képét a régió minden
rendőrkapitányságára. Ashley csak pár hét múlva tölti be a tizennyolcat,
ezért kiadtam az AMBER riadót. – Előrehajolt, és megszorította Luke ke-
zét. – Ez sokkal több, mint amink tegnap volt.
– Használtam a… – Susannah megtorpant, a karján csinosan összehajt-
va nedves törülközők lógtak, s tekintetét le sem vette Luke és Talia ösz-
szefonódó kezéről. – Elnézést. Nem tudtam, hogy más is van itt.
Talia mosolyogva nyújtotta Susannah felé a kezét.
– Talia Scott vagyok. Luke-kal és Daniellel dolgozom.
261
 Susannah bal karjára csúsztatta a törülközőket, hogy kezet foghasson
Taliával.
– Örülök, hogy megismertelek. Te beszéltél Gretchen Frenchcsel.
– És a többi áldozattal is – mondta Talia. – Csak veled nem – tette hoz-
zá gyöngéden.
Susannah arca elvörösödött.
– A vallomásomat Hathaway államügyésznek adtam át.
– Nem erre gondoltam. Az összes nővel beszéltem, hogy megbizonyo-
sodjam róla, mindannyian ismerik a jogaikat és a rendelkezésükre álló
segítséget.
Susannah halványan elmosolyodott.
– Ügyész vagyok. Ismerem a jogaimat. De azért köszönöm.
– Tudod, hogyan mondd el másoknak, mik a jogaik – mondta Talia
higgadtan. – Viszont könnyen lehet, hogy magad számára nem ugyan-
úgy gondolsz rájuk. Bármikor felhívhatsz, ha szeretnél velem beszélni. –
Átnyújtotta a névjegykártyáját, könnyed mosolya meg sem rezdült.
Susannah vonakodva vette el a kártyát.
– Gretchen nagyra tart – mondta csöndesen. Aztán fölemelt szemöl-
dökkel pillantott a konyhapulton heverő kutyatápos zacskóra. – Ez a va-
csora?
Luke lenézett a lábához, és ismét összevonta a szemöldökét.
– Az övé.
Susannah arcán mosoly gyúlt, s Luke-ot mintha mellbe vágták volna.
– Ó, de helyes. – Letérdelt, a törülközőket félrerakta, és megpaskolta a
kutya fejét. – A tied, Talia?
Talia kuncogni kezdett, és Luke-ra kacsintott.
– Nem, Luke-é.
– Hogy mennyire utállak… – dörmögte a férfi, mire Talia megint kun-
cogott.
Ekkor Susannah fölnézett a férfira, még mindig mosolyogva.
– A tied? Komolyan?
Luke felsóhajtott.
– Na ja. Legalábbis azt hiszem, mindaddig, míg nem találok neki má-
sik gazdit. Borenson bíró kutyája. Ha Borenson élve előkerül, akkor a
blöki visszamegy hozzá.
Susannah visszafordult a csúnya buldoghoz.
– Nekem is van kutyám. Otthon, New Yorkban.
– Milyen fajta? – kérdezte Talia.
– Shetlandi juhászkutya. Thornak hívom.
Talia fölnevetett.
262
 – Egy Thor nevű juhászkutya? Jó kis sztori lehet…
– Az is. Most a kennelben van, valószínűleg azon töpreng, mikor me-
gyek érte. – A kutya megnyalta Susannah arcát, mire a nő fölnevetett, és
Luke szívébe belemarkolt a fájdalom a nő csöndes öröme hallatán.
– Mi a neve?
– Kedvesem – mondta a férfi gyöngéden, mire Susannah felpillantott,
és a tekintetük találkozott.
– Szép név – de a mosolya elhalványodott. – Minden kóbor állatot be-
fogadsz, Luke?
– Nem mindig – válaszolta Luke, majd elfordította a fejét, tudatában
annak, hogy a nőt bámulja.
– Borozgatunk egy kicsit, Susannah – mondta Talia, mert megsajnálta
a férfit. – Kérsz te is?
– Nem iszom, de ti csak borozgassatok nyugodtan. Csodálatos az illata
a vacsorának. Maradsz, Talia?
– Igen – mondta Luke.
– Nem – mondta Talia vele egyszerre. – Még haza kell mennem.
– Biztosan nem viheted haza a kutyát? – kérdezte Luke suttogva.
– Nem biza’ – mondta Talia vidáman. – Amikor hazavittem a negyedi-
ket, a lakótársam kijelentette, hogy nincs több kutya. Szerintem most ko-
molyan gondolja. Szóval vagy te, vagy a menhely, Luka – átnyúlt a pult
fölött, és megpaskolta a férfi arcát. – Gondolj csak arra, hogy mekkora
öröm költözik majd vele az otthonodba.
Luke elnevette magát, annyira huncutul csillogott a nő szeme.
– Te ezt élvezed.
– Kísérj ki! Örülök, hogy megismerhettelek, Susannah. Bármikor fel-
hívhatsz.
Luke az ajtóhoz kísérte Taliát, Kedvesem ott caplatott szorosan a nyo-
mában.
– Mi az? – kérdezte.
Talia a fejét rázta, az ajka remegett.
– Ó, szívem, ebbe beletrafáltál. És még csak nem is görög. Mit fog
mondani Papa mami?
– Mit gondolsz, ki terítette meg azt a rohadt asztalt?
– Ez érdekes – a nő elkomorodott. – Vedd rá Susannah-t, hogy hívjon
fel, ha szüksége van rá.
– Pont olyan, mint Daniel – dörmögte a férfi. – Mindketten elnyomják
magukban az érzéseiket.
– Tudom – mondta Talia. – Mikor akarsz Poplar Bluffba indulni?

263
 – Könnyebb lenne tanítási napon elérni Kasey Knight barátnőit, de
nem várhatunk hétfőig. Induljunk rögtön a reggeli megbeszélés után. Ti-
zenegyre már ott is leszünk.
– De pont akkor van az istentisztelet – gondolkodott el Talia. – Poplar
Bluff kisváros. Hadd beszéljek a lelkésszel, megkérdezem, a lányok is
hozzá járnak-e. Végül is ott lehetne a legkönnyebben elkapni őket. Akkor
holnap találkozunk. Hozd el nekem, ami megmaradt, rendben?
– De itt maradhatsz vacsorázni.
Talia elmosolyodott.
– Nem, tényleg nem maradhatok. Sok sikert, Luka.
Luke a szemét forgatva ment vissza a konyhába, ahol Susannah épp a
salátaleveleket tépkedte. A férfi a hűtőnek támaszkodott, Kedvesem a lá-
ba mellé huppant.
– Mindenhova utánam jön.
Susannah arcára kiült a jól ismert félmosoly, amit Luke szinte már várt
is.
– Te hoztad ki a sűrű, sötét erdőből?
– Azt hiszem, valahogy úgy.
Susannah finoman arrább tolta a férfit, hogy kivegye a zöldségeket a
hűtőből.
– Akkor tessék. Kedvesem olyan neked, mint nekem a névtelen kis-
lány. És egy bizonyos fokig – tette hozzá, és a szükségesnél nagyobb
hévvel kezdte szeletelni az uborkát –, mint én is neked.
Luke legszívesebben megragadta volna Susannah-t a vállánál fogva,
hogy maga felé fordítsa, de mégsem mozdult.
– Ez nem tisztességes egyikünkkel sem – mondta csöndesen.
Susannah leszegte a fejét.
– Igazad van. Ne haragudj! – Nagyot nyelt, és inkább a zöldségekre
összpontosított, amelyeket gyors, szakavatott mozdulatokkal aprított to-
vább. – Talia Lukának hívott…
– Az édesanyám nevez így.
– Tudom. Ezek szerint Taliával barátok vagytok? – kérdezte tapoga-
tódzva.
Luke óvatosan, hogy hangja ne remegjen, igyekezett higgadtan vála-
szolni, habár a kérdéstől hevesen kezdett verni a szíve.
– Talia is görög.
– Tényleg? És az összes görögöt ismered Atlantában?
A férfi elmosolyodott.

264
 – Elég sokat. A görög közösség szorosan összezár. Az apám és a test-
vérei rengeteg menyegzőre és partira szállítanak ételt. Majdnem minden-
kit ismerünk.
Susannah a salátára dobta az uborkaszeleteket.
– A Scott nem tűnik görög névnek.
– Scott az első férje neve. A házasságuk nem sikerült valami jól…
– Hm. Meglep, hogy az édesanyád nem őt szemelte ki neked – mondta
könnyedén.
– Megpróbálta. Feladta. Taliával csak barátok vagyunk. Semmi több.
Susannah ekkor megfordult, és szorosan magához ölelte a salátástálat.
Luke szemébe nézett, hosszan, áthatón, tekintetében vágyakozás tükrö-
ződött, és hirtelen még a puszta levegővétel is erőfeszítést követelt.
Susannah hirtelen elkapta a szemét, és elsietett a férfi mellett, hogy az
asztalra helyezze a tálat. Luke követte, Kedvesem még mindig a sarká-
ban. Egyszer csak megtorpant, és csak bámulta a nő hátát.
– Susannah!
– Jobb, ha elmegyek. Inkább a névtelen kislány szobájában alszom az
intenzíven, az őrrel az ajtóban, ha ettől jobban érzed magad. Megígérem.
– Attól érezném jobban magam, ha rám néznél. – Susannah nem moz-
dult, ezért Luke finoman megfogta a vállát, és addig húzta, mígnem a nő
felé fordult. Susannah szeme egy magasságba került a férfi mellkasával.
Luke csak várt, némán, míg Susannah fel nem emelte a tekintetét. Lu-
ke-ot mintha hasba vágták volna. Susannah mindig olyan óvatos, kimért
tekintetében most érzelem, vadság és feldúltság kavargott. Éhség és kí-
váncsiság. Ellenkezés és elkeseredettség. Luke, tudva, hogy a következő
lépése minden továbbit eldönt, két kezébe fogta Susannah arcát, ahogy
az imént.
Susannah belehajtotta a fejét Luke tenyerébe, mély levegőt vett, mint-
ha örökre meg akarná jegyezni a férfi illatát. Luke egész teste megfeszült.
Tudta, hogy még soha senkit és semmit nem akart ennyire.
– Mikor volt utoljára, Susannah? – kérdezte rekedten.
– Micsoda?
Piszok jó kérdés.
– Hogy valaki megérintett. – Hüvelykujjával végigsimított a nő arcán,
hogy megmutassa, mire gondol. – Hogy valaki megcsókolta a homloko-
dat.
Luke érezte, hogy Susannah mennyire feldúlt.
– Soha – érkezett végül a válasz.
Luke szíve majd megszakadt.
– Még az édesanyád sem?
265
 – Nem. Ő nem volt valami melegszívű asszony.
– Susannah, az apád… – de nem tudta föltenni a kérdést. Azok után
nem, amin Susannah keresztülment.
– Nem. De akarta. Mindig éreztem rajta. De sosem tette meg. – Idege-
sen megnedvesítette a száját. – Időnként elbújtam. Így találtam meg a
szekrényem mögött a rejtekhelyet. Akkor nem Simon elől bújtam el. Ha-
nem az apám elől.
Luke legszívesebben felüvöltött volna. Valamit a földhöz vágni. Meg-
ölni azt a férfit. A sors iróniája, hogy Simon már megtette helyette.
– És megütött?
– Nem. A legtöbbször egyszerűen csak nem vett rólam tudomást.
Mintha ott sem lettem volna. Aztán néha úgy nézett rám… – megborzon-
gott.
– És az édesanyád?
Susannah keserűen elmosolyodott.
– Jó háziasszony volt, rendben tartotta a házat. Sosem feltűnősködött.
Soha nem figyelt ránk. Csakis Simonra. Mindig minden Simonról szólt.
Miután Simon elveszítette a lábát, csak rosszabb lett minden. Amikor azt
hittük, hogy meghalt, amikor az apám elküldte, és mindenkinek azt ha-
zudta, hogy meghalt… az rettenetes volt.
– Mi történt?
– Az anyám kiborult. Azt mondta, gyűlöl minket, engem és Danielt.
Hogy bárcsak soha ne is születtünk volna meg. Hogy bárcsak mi haltunk
volna meg Simon helyett.
Szörnyű, hogy ilyesmit kellett hallania a saját anyjától.
– Ezek szerint, amikor Simon bántott, nem mondhattad el anyádnak…
Susannah elnézett oldalra.
– Akkor már tudta.
– Tessék?
Susannah megvonta a vállát.
– Fogalmam sincs, honnan tudta meg, de tudta. Azt mondta nekem,
hogy túl kihívó voltam. Mert mit is várhatnék egy fiútól? De nem voltam
az. Még csak nem is randiztam senkivel.
– Ez iszonyat, Susannah – mondta Luke remegő hangon.
Susannah végre belenézett a szemébe.
– Köszönöm.
Köszönöm. Az anyja föl sem vette, hogy a saját lányát vérfertőző mó-
don megerőszakolták, és még ő köszöni meg neki, hogy azt mondta
minderre, ez iszonyat. Megint legszívesebben felüvöltött volna, de visz-
szafogta a haragját, és gyöngéden homlokon csókolta Susannah-t.
266
 – Azt gondolod, egyedül vagy, pedig nem. Azt gondolod, hogy te
vagy az egyetlen, aki szégyellnivaló dolgokat tett, pedig nem.
– Te nem tettél olyasmit, amit én, Luke.
– Honnan tudod? Olyan nőkkel feküdtem össze, akiket alig ismertem,
néha csak azért, hogy lefárasszam az agyam azok után, amiket nappal
láttam. Hogy amikor éjjel háromkor fölébredek, ne legyek egyedül. Szé-
gyenkezem miatta. Szeretnék úgy élni, ahogy a szüleim, de nekem soha
nem jött össze.
– Te nem érted – Susannah lassan, tétován elhúzódott tőle. – És remé-
lem, soha nem is fogod megérteni.
– Ne menj el! – suttogta Luke. – Ne húzódj el tőlem? –ajkával megérin-
tette Susannah szája szélét. – Ne menj el… – Nem mozdult, levegőt sem
vett, csak szorította magához Susannah-t, épp csak egy leheletnyire a
szájától.
Örökkévalóságnak tűnt, mire Susannah elfordította a fejét, épp csak
egy hajszálnyira. Épp eléggé.
Luke óvatosan megcsókolta. Szelíden. Végre. Susannah halk sóhajtás-
sal ernyedt Luke karjába, kezét felcsúsztatta a férfi mellkasán, átfogta a
nyakát, majd viszonozta a csókot. Susannah ajka lágy volt, érzéki és sok-
kal, de sokkal édesebb, mint Luke várta. És akkor valahonnan valami
gyöngédség tört fel belőle, s Luke elvette, amire annyira szüksége volt.
Fölemelte Susannah-t a földről, magához húzta, oda, ahol a teste lükte-
tett, szinte már fájt.
Susannah túl hamar vetett véget a pillanatnak, arcát a férfi nyakához
szorította. Aztán eltolta magát tőle, míg a férfi ölelése engedett, és a lába
újra érintette a földet.
Kezét kinyújtotta, hogy a férfi ne menjen utána. Szemében kétségbe-
esés tükröződött.
– Nem tudom megtenni – mondta, és hátrálni kezdett, majd berohant
a hálószobába, és magára csukta az ajtót.
Luke a fogát csikorgatta, és szidni kezdte magát. Megígérte Susannah-
nak, hogy csak annyit kér tőle, hogy engedje megtartani a Danielnek tett
ígéretet. Most pedig kihasználta, beállt azok közé, akik Susannah eddigi
életét pokollá tették. Dühös volt magára, és mérgesen kapta fel a kutya
pórázát.
– Gyere, Kedvesem. Menjünk sétálni.

267
268
TIZENHATODIK
FEJEZET

269
 RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 3-A, SZOMBAT, 19.30

Ashley Csorka mély levegőt vett. Már órák óta kapargatta a maltert,
egészen addig, amíg a szög, amelyet talált, eltompult. Újabb lépcsődesz-
kát kellett felrángatnia, hogy egy másik szöget szerezzen, és ez elég sok
időbe telt. Végül, nagy nehezen sikerült kiszabadítania az első téglát úgy
fél méterre a padló fölött. Lélegzetét visszatartva meglökte. Hangos lesz,
ide fognak jönni.
Már órák óta itt kaparászol, és mégsem jöttek le. Talán nincsenek is itthon.
Siess, siess! Még nagyobbat lökött a téglán, és majdnem elsírta magát,
amikor az engedett, és a falon megjelent a négyszögletes nyílás. A friss
levegő megcsapta az arcát. Odakint várja a szabadság.
Még legalább négy vagy öt téglát kell kilazítania. Siess. Siess!

CHARLOTTE, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 3-A,

SZOMBAT, 21.35

Harry Grimes bekopogtatott Nicole Sliafer ajtaján. Ő volt a harmadik

név a listáján, amelyet Genie Cassidy édesanyja írt össze lánya barátnői-
ről. Az ajtót egy fiatal lány nyitotta ki. Harry felmutatta a jelvényét.
– Harry Grimes különleges ügynök vagyok. A szüleid itthon vannak?
– Anyu! – kiáltott a lány, mire megjelent az édesanyja, kezét egy kony-
haruhába törölgetve.
– Miben segíthetünk? – kérdezte, mire a férfi ismét felmutatta a jelvé-
nyét.
– Genie Cassidy eltűnésének ügyében nyomozunk.
Az asszony összevonta a szemöldökét.
– Azt hallottam, megszökött otthonról.
– Nem, asszonyom. Úgy véljük, hogy elrabolták. Megköszönném, ha
megengedné, hogy a lányának föltegyek pár kérdést.
– Természetesen. Fáradjon beljebb! – Harryt bevezette a nappaliba,
ahol Mr. Shafer éppen a televíziót nézte. –Kapcsold le a tévét, Olivér! Az
úr az állami rendőrségtől érkezett. Kérem, foglaljon helyet, Grimes ügy-
nök.
Harry leült, szemét le sem vette Nicole-ról, aki csak állt ott földre sze-
gezett tekintettel.
– Nicole, Genie egy Jason nevű fiúval chatelt az interneten. Tudtál ró-
la?
Nicole idegesen lesett a szüleire.

270
 – Igen. De Genie nem akarta, hogy a mamája megtudja. A mamája to-
tálisan uralkodott rajta. Nem hagyta Genie-t élni… Komolyan, anyu.
– Arról tudtál, hogy a nővére, Monica is azután tűnt el, hogy egy Jason
nevű sráccal beszélgetett? – kérdezte Harry, mire Nicole bólintott.
– A fél osztályt Jasonnek hívják – suttogta. – Gyakori név.
– Azt tudod, hogy Genie hol készült találkozni vele?
Nicole mély levegőt vett, és bent tartotta.
– Niki! – dörrent rá az apja. – Ha tudod, akkor azonnal mondd meg!
Nicole kifújta a levegőt.
– Melnél. Az egy kajálda.
– Ismerem – mondta Harry, majd előrehajolt. – Nicole, te is beszélgetsz
Jasonnel?
A lány a lilára festett körmeit bámulta.
– Előfordul. Néha, ha Genie-vel voltam, akkor hagyta, hogy beszéljek
Jasonnel. Jason tök jó fej. Azt mondta Genie-nek, hogy szép.
– És téged is megkért, hogy találkozzatok? – kérdezte Harry.
A lány bólintott.
– De én féltem. Genie azt mondta, menjünk együtt, de beijedtem.
– Szent isten! – suttogta maga elé Mrs. Shafer elrettenve. – Niki… Akár
te is lehettél volna.
Nicole szeme megtelt könnyel.
– Genie tényleg eltűnt? Úgy értem, elrabolták?
Harry bólintott.
– Úgy néz ki. Légy óvatos, Niki! Az internetes fickók mutatta világ rit-
kán olyan, mint a valóságban. Néha kifejezetten veszélyes.
– Ugye, megtalálják Genie-t? – kérdezte Niki most már zokogva.
– Természetesen minden tőlünk telhetőt megteszünk. Még azt mondd
meg, hogy Jason egy bizonyos időben szokott jelentkezni azonnali üze-
nettel, vagy te üzensz neki?
– Ő jelentkezik. Főiskolára jár – habozott. – Azt hiszi, hogy én is főis-
kolás vagyok.
– Szükségem lesz az összes felhasználónevedre és a jelszavakra –
mondta Harry, és a pulzusa felszökött. Ha jól játsszák ki a kezükben lévő
lapokat, akkor csapdába csalhatják azt a rohadékot. – És meg kell ígér-
ned, hogy erről egy szót sem szólsz. Nem szeretném, ha a barátaid el-
szólnák magukat.
– Szóval mondhatom azt mindenkinek, hogy maga azért jött, hogy ki-
kérdezzen, de én nem mondtam magának semmit?
Harry ajka megrezzent a lány reménykedő hangja hallatán.
– Persze. Csak ügyesen.
271
 Mr. Shafer egy pillantással eloszlatta Niki reményeit.
– Kérem a telefonodat. Letiltalak minden kütyüről, kisasszony.
Nicole már tiltakozott volna, de aztán becsukta a száját, kihúzta a zse-
béből a telefont, és beletette apja kinyújtott kezébe.
– Akár én is lehettem volna – mondta csöndesen.
Mr. Shafer szorosan magához ölelte a lányát. – Köszönjük! – fordult
Harry felé a lánya feje fölött. – Ha bármire szüksége van, csak keressen
meg bennünket.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 00.15

A sírásra ébredt. Luke pislogott, mert a szemébe sütött a lámpa, ame-

lyet felkapcsolva hagyott a nappaliban. Úgy érezte magát, mintha más-
napos lenne, pedig nem is ivott a borból. Az után a katasztrofális csók
után nem bírt elaludni, rettenetesen dühös volt magára.
Végül sikerült kavargó gondolatait Bobby felé terelnie. Ennek az ügy-
nek az összes fontos szereplője duttoni, ezért ott kezdett keresgélni, és
összeszedett minden Bobby nevű duttoni lakost. Aztán, túlságosan ki-
merülve ahhoz, hogy tovább törje a fejét, elküldte e-mailben a listát
Chase-nek, és lehunyta a szemét. Négy órát aludt, és tudott volna tovább
is, ha nem hallja meg a sírást. Először azt hitte, csak képzelődik. Néha sí-
rás hangjáról álmodott. De ma éjjel valóságos volt. Megint hallotta az el-
fojtott, halk zokogást. A hálószoba ajtaját tárva-nyitva találta, bekukucs-
kált, és egyszerre igazi rohadéknak érezte magát. Susannah a földön ült,
egészen eltűnt a férfi régi pulóverében, s karjával szorosan átölelte
Borenson csúnya buldogját. A válla remegett, ahogy sírt, s Luke a karjá-
ba vonta, és felült vele az ágyra.
Arra számított, hogy Susannah tiltakozni fog, de ehelyett belekapasz-
kodott a férfi ingébe, és nem eresztette. Pontosan úgy, mint amikor át-
ölelte a sürgősségi előtt.
Luke beletúrt Susannah hajába a tarkóján, és tenyerében tartotta a nő
fejét. Egy idő után Susannah lecsöndesedett, a zokogás lassan szipogássá
szelídült. Megpróbált elhúzódni, de Luke nem engedte.
– Csak pihenj – mondta neki halkan.
– Többet sírtam ma, mint egész életemben együttvéve.
– A nővérem, Demi azt mondja, sokkal jobban érzi magát az ember, ha
kibőgi magát. Mostanra repesned kellene a boldogságtól. – Megcsókolta
Susannah haját. – Miért sírtál?
– A kórház hívott a vizsgálati eredmények miatt.

272
 Egy pillanatba beletelt, mire Luke megértette. Teste megfeszült, meg-
fagyott az ereiben a vér. A névtelen kislány vére. A HIV-tesztjük.
– Pozitív lett? – kérdezte olyan természetes hangon, ahogy csak tudta.
Susannah elhúzódott tőle, s tágra nyílt szemmel meredt rá.
– Nem. Negatív. Azt hittem, téged is felhívtak.
– Lehet, de akkor a hangpostára ment – reszketve fújta ki a levegőt. –
Hűha. Rendesen rám ijesztettél.
– Ne haragudj. Azt hittem, azért vagy ébren, mert téged is most hív-
tak.
– Azért vagyok ébren, mert hallottam, hogy sírsz. Szóval negatív. Ak-
kor jól vagyunk. De akkor mire a könnyek?
Susannah zavartan fújta fel az arcát.
– Nehéz elmagyarázni.
– Azért próbáld meg – mondta higgadtan.
Susannah kerülte a tekintetét.
– Szerintem te nagyon kedves ember vagy.
Luke szemöldöke a magasba szökött.
– És azért sírtad ki a szemed? Ennek nem sok értelme van.
– Épp most próbálom megmagyarázni. Csak annyi, hogy te vagy az első
férfi, aki figyel rám. Az első tisztességes férfi. Kedves vagy, és érdekes,
okos, megnyerő és…
– Jóképű? – segített Luke reménykedve. – Szédítően szexi?
Susannah fölnevetett, épp, ahogy Luke várta.
– Igen. – Ám mosolya elhalványult. – Ostoba az a nő, aki nem érzi ma-
gát megtisztelve – majd vállat vont. – Vagy akit ne érdekelnél.
– Vagy akit ne vonzanék?
Susannah a földet nézte.
– Igen. Szóval, amikor felhívtak a kórházból, az első gondolatom az
volt, hogy „hurrá, nem fogok meghalni”. A második meg, hogy „hurrá,
megkaphatom Luke-ot”.
A férfi megköszörülte a torkát.
– Mit értesz azon, hogy megkapni?
Susannah felsóhajtott.
– Tudod, hogy mire gondolok. De nem kaphatlak meg.
– A gonosz múltad miatt… Susannah, ilyen elképesztő butaságot még
soha nem hallottam egy ennyire okos nőtől.
Susannah a fogát csikorgatta.
– Nem butaság.
– De nem is okos… – mondta Luke elgyötörten. – Ha egy nemi erősza-
kot elszenvedő áldozat ezzel állna oda eléd, akkor leteremtenéd, az mon-
273
danád neki, hogy menjen pszichológushoz, és kezdjen élni. Tudod, hogy
igazam van.
Susannah mély levegőt vett.
– Soha nem teremteném le.
– Rendben. De azt azért mondanád, hogy kezdjen élni. Nincs rendjén
ez a bűntudat, amelyet magaddal cipelsz.
Susannah csak ült némán.
– De nem csak a bűntudatról van szó.
– Akkor még miről?
– Nem tudom megtenni – préselte ki a fogai közül.
– Dehogynem. Nekem elmondhatod. Megnyerő vagyok, és kedves.
– Nem tudom… csinálni… szeretkezni- csattant fel Susannah, majd le-
hunyta a szemét. – Istenem. Ez olyan megalázó.
Luke lelkileg hátrált, majd lábujjhegyen óvakodott vissza.
– Testi… okból?
– Nem – Susannah kezével takarta el a szemét. – Hagyj békén! Kérlek!
– Nem hagylak. Mondd el! Hiszen akarsz engem, éppen csak nem
mondtad ki. Nem szeretnéd, ha rendbe hoznánk a problémádat, akármi
is az, hogy utána megkaphass?
– Milyen önzetlen vagy… – jegyezte meg Susannah ingerülten.
– És kedves. És jóképű. És szédítően szexi.
Susannah arcára kiült a jól ismert félmosoly.
– Javíthatatlan vagy.
– A mama is mindig ezt mondja. – Hirtelen elkomorodott, és hüvelyk-
ujjával végigsimított a nő ajka szélén. –Mondd el, Susannah! Nem foglak
kinevetni. Megígérem.
– Hadd álljak fel. Így nem tudok beszélgetni. Kérlek.
A férfi kitárta a karját, és Susannah lecsusszant a földre.
– Hiányzik a kutyám – mondta, és megpaskolta Kedvesem fejét. – Va-
lószínűleg azt hiszi, soha nem megyek már haza.
– Mondd el, miért neveztél el egy nőstény sheltie-t Thor-nak.
– Thor a villámlás istene – kezdett bele Susannah. – Azon az éjszakán,
amikor rátaláltam, rettenetes vihar volt, villámlással és mennydörgéssel.
Kocsival mentem ki a temetőbe Darcy sírjához. Minden január tizenki-
lencedikén kimegyek.
– Januárban villámlás?
– Előfordul, bár ritkán. Őrülten havazott, ezért lépésben haladtam. Ha
gyorsabban megyek, akkor elütöttem volna. Egyszer csak hatalmasat vil-
lámlott, s ott állt a kutya az út kellős közepén, ziláltan, bőrig ázva, át-

274
fagyva, mintha azt akarta volna mondani, „üss el vagy ments meg, de ne
hagyj itt”.
– Ezért megálltál.
– Bérelt autóban ültem. Kit érdekelt, ha egy kicsit összekoszolódik?
Azt terveztem, hogy elviszem az állatorvoshoz, és ott hagyom, de akkor
megnyalta az arcom, és… Nem tehetek róla, ez a gyengém.
– Ezt nem felejtem el – mondta Luke kényszeredetten, mire Susannah
fölnevetett, habár szomorúan.
– Az nem ugyanaz. Kiderült, hogy mikrocsipje van. Fent északról, egy
családtól szökött meg még hónapokkal korábban, és az egész időszakot
egyedül vészelte át.
Luke már kezdte látni a párhuzamot.
– Kemény kiscsaj lehetett.
– Na igen. Addigra a család már vett egy másik kutyát a gyerekeknek,
ezért azt mondták, tartsam meg. És megtartottam. Sokat számít, hogy es-
ténként nem egy üres, néma házba érkezem. Sok éjszaka telt el úgy, hogy
ott virrasztott velem hajnali háromkor, amikor nem tudtam aludni. Jó
kutya. Szerencsés vagyok, hogy az utamba akadt.
– Úgy tűnik, ő is legalább olyan szerencsés, hogy az utadba akadt.
– Na látod, megint kedves vagy.
– Susannah, mondd el, miért nem tudsz szeretkezni.
A nő fáradtan sóhajtott fel.
– Na jó. Tudok, de nem a rendes módon.
– És mit értesz azon, hogy rendes módon?
– Ez olyan kínos – suttogta Susannah maga elé, mire Luke megsajnál-
ta.
– A misszionárius pózt érted rajta?
– Aha. De nem megy. Nem tudok… ránézni a férfiakra. Közben.
– Úgy érted, szex közben?
– Aha. Olyan, mintha csapdába kerülnék. Nem kapok levegőt, pánikba
esem.
Luke az ágy szélére ült, és Susannah haját simogatta.
– Azok után, amiken keresztülmentél? Nem lep meg. Szóval a… talál-
káid alatt hogy csináltátok?
Susannah öntudatosan fölnevetett.
– Nem szemben.
Luke óvatosan beszívta a levegőt, eltökélte, nem hagyja, hogy Susan-
nah észrevegye, ez mennyire fölizgatja.
– Ennyi az egész? Ez az összes gondod?
– Nem. Csak az egyik.
275
 – És mi lenne a többi?
Susannah fojtottan sóhajtott fel.
– Szokatlannak kell lennie. Muszáj. Különben nem megy.
A férfi összevonta a szemöldökét.
– Susannah, olyasmi kell, ami fájdalmat okoz?
– Néha. De csak nekem. Senki másnak nem.
A férfi lehunyta a szemét.
– Ezek szerint…
– Durván szeretem. És gyűlölöm ezt – tette hozzá elkeseredve.
Uramisten… Luke kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, bármit,
de Susannah-ból csak áradtak a dühös szavak.
– Gyűlölöm, hogy ilyen módon kívánom. Gyűlölöm, hogy ez az egyet-
len módja… – elhallgatott, egész testében remegett.
– Ez az egyetlen módja, hogy orgazmusod legyen.
Susannah egészen mélyen leszegte a fejét.
– Ez nem jó így. Nem normális.
– És azzal, hogy kívántad, és erre volt szükséged, majd így is tettél, so-
dortad veszélybe a barátnődet, aki meg is halt.
– Nem vagyok olyan bonyolult, Luke.
Ó, dehogyisnem. Hátradőlt, és széttárta a lábát.
– Gyere csak ide.
– Nem.
– Nem kell rám nézned. Csak gyere ide! Mutatni akarok neked vala-
mit, és ha nem tetszik, akkor többet meg sem említem. Megígérem.
– Már korábban is megígérted – dörmögte Susannah, de azért felállt.
– Most pedig ülj le! Nem, ne nézz rám! – mondta, amikor Susannah
megfordult volna. Luke odahúzta a két lába közé. – Nézz előre! – És a fé-
sülködőasztal tükrére mutatott. –Nézd magad! Ne engem nézz! – Kezét
Susannah derekára tette, majd még közelebb húzta. – Fel vagyok öltözve.
Te is fel vagy öltözve. Semmi nem fog történni, csak ez.
Luke hátrasimította a nő haját, és megcsókolta a nyakát. Susannah
gyors levegővétele hallatán megborzongott.
– Csak te vagy, és én meg a tükör – mondta.
– Ez olyan nevetséges – mondta Susannah, de azért félrehajtotta a fejét,
hogy Luke jobban odaférhessen.
– Fáj? Pánikba esel tőle?
– Nem. Nem igazán. Csak hülyén érzem magam.
– Inkább lazíts! Túl sokat gondolkodsz. – Végigcsókolta a nyakát, majd
nyelvét végighúzta Susannah válla ívén. – Ugye, jobban csinálom, mint

276
Thor? – Susannah szaggatottan nevetett föl. – Szép hosszú a nyakad –
suttogta Luke a fülébe. – El fog tartani egy darabig.
– De te… Az nem lehet, hogy te is…
– Élvezem? Susannah, egy gyönyörű nő van a karomban, aki azt gon-
dolja rólam, hogy szédítően szexi vagyok, és engedi, hogy megcsókoljam
a nyakát. Mi többet akarhatnék ennél?
– Szexet, esetleg – mondta Susannah tárgyilagosan, mire Luke fölneve-
tett.
– Én nem olyan pasas vagyok. Le kell ahhoz itatnod, hogy csak úgy le-
teperjelek.
A tükörben látta, hogy Susannah lehunyja a szemét.
– Nem hiszem el, hogy elmondtam neked.
– Hiszen megnyerő vagyok. Különben is, már készen álltál arra, hogy
elmondd valakinek. Megbízhatsz bennem.
– Tudom – mondta Susannah komolyan, és Luke-nak hirtelen össze
kellett szednie magát, hogy ne siessen, ne legyen ijesztő, amikor legszí-
vesebben egészben fölfalta volna a nőt.
Épp elkezdte volna csókolni Susannah nyakának másik felét, amikor
megcsörrent a telefonja, s mindketten ijedten pattantak fel. Luke magá-
hoz ölelte Susannah-t, és fél kézzel felnyitotta a mobilt.
– Papadopoulos.
– Chase vagyok. Be kell jönnöd.
Luke kiegyenesedett, és elengedte Susannah-t.
– Mi a baj? – kérdezte főnökét.
– Elég sok minden – válaszolt Chase. – Gyere be, amilyen gyorsan csak
tudsz! És hozd magaddal Susannah-t is…
Luke a zsebébe mélyesztette a telefont.
– Mennünk kell – mondta Susannah-nak. – Chase azt akarja, hogy te is
gyere. Valószínűleg át kellene öltöznöd. Megsétáltatom a kutyát, és már
indulhatunk is. – Már a kilincsen volt a keze, amikor úgy döntött, mégis
tesz egy kísérletet. A szekrénye mélyéről előhúzott egy poros dobozt, és
a fésülködőasztalra tette. – Meglepődnél, ha tudnád, mi normális, és mi
nem, Susannah – mondta, majd csettintett a nyelvével. – Gyere, Kedve-
sem.
Susannah ült az ágy szélén, és fél percig csak bámulta a dobozt, mi-
előtt engedett volna a kíváncsiságának. Szemmel láthatóan már jó ideje
nem nyitotta föl senki. A fedél először nem engedett, de amikor kinyílt,
Susannah csak bámult a tartalmára.
– Szent egek! – suttogta, és kiemelt egy szőrmés bilincset. Mindenféle
játék lapult a dobozban. Némelyiket már ő is használta korábban. Egye-
277
sek egyszerűek, mások furcsák, de mind olyan szinten hatott rá, amitől
elszégyellte magát. De… Összevonta a szemöldökét, a bilincset visszaej-
tette a dobozba, majd lezárta a fedelet.
Szíve veszettül zakatolt, ahogy gyorsan magára kapdosta a ruháit.
Luke nem viszolygott. Ugyanaz az ízlésük. De ettől még nem helyes. Vagy
igen?
Luke bekopogott, s Susannah ijedten rezzent össze.
– Most már minden rendben?
Susannah tudta jól, hogy a férfi tudatosan választotta meg a szavait.
– Bejöhetsz.
Luke belépett, Susannah-ra nézett, majd a dobozra. Aztán egy szó nél-
kül visszatette a holmikat a szekrénybe.
– Menjünk. Ideje visszatérni a munkához.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 1.45

Susannah a tárgyaló ajtaja előtt járkált föl és alá. Luke már húsz perce
odabent van, és Susannah rémülete minden egyes perccel egyre gyöt-
rőbb lett. Elég volt Chase arcára pillantania, amikor megérkeztek, és már
tudta, hogy valami nagy baj történt. Az ajtó kitárult, és Luke lépett ki a
folyosóra. Nem mosolygott.
– Gyere be, készen állunk – mondta, majd megfogta a nő kezét. – Es-
sünk túl rajta!
Susannah egy pillanatig habozott, mielőtt belépett volna a terembe. Az
összes bent lévő meg fogja tudni. És akkor mi van? Gretchen mai sajtótájé-
koztatója után az egész világ tudni fogja.
De ezek az emberek tudnak Darcyról.
Már nem számított. Nincs több titok, gondolta, ahogy belépett a zsú-
folt helyiségbe. Chase ott volt, és Talia meg Chloe is. És Ed Randall, aki-
vel Sheila Cunningham temetésén találkozott. És nagy meglepetésére ott
ült közöttük Al Landers is. Hívogatón megpaskolta a mellette álló üres
széket, míg Chase bemutatta neki a csapat azon tagjait, akikkel még nem
találkozott: Pete-et, Nancyt, Hanket. Végül Maryt, a pszichológust.
Hűha. Bevonták az agyturkászt is. Akkor nagy a baj.
– Mi történt?
– Sok minden – válaszolta Chase. – De pár dolog közvetlenül téged is
érint, Susannah.
– Chloe és én kiküldtünk valakit, hogy beszéljen Michael Ellisszel –
mondta Al. – Darcy gyilkosával.
– Ezt említettétek reggel. És mit mondott Ellis?

278
 – Semmit – szólalt meg Chloe. – Ami nagyon furcsa. Életfogytiglani
szabadságvesztésre ítélték, és legkorábban húsz év múlva szabadulhat.
Egyezséget ajánlottak neki, hogy pár évet lefaragnak a büntetéséből, de
akkor sem árult el semmit.
– Hat év után még mindig retteg – mondta Al. – De a pasasnak van
egy tetoválása.
– A visszahajló végű horogkereszt – mondta Susannah.
Chloe bólintott.
– A csípőjén. De nem ez a legérdekesebb. – Egy fényképet csúsztatott
az asztal közepére. – Ez Darcy egyik boncolási fotója.
Susannah gyomra összeugrott az iszonyattól, mert már az előtt tudta,
mit fog látni, hogy a képre nézett volna. Közelkép volt Darcy csípőjéről.
– A beégetett jel – mondta. – Neki is volt.
– Amikor ma reggel átnyújtottad a vallomásodat, említetted a beége-
tett jelet, és emlékeztem rá a per előtti iratokból – vette át a szót Al. – Sze-
rettem volna megerősíteni, mielőtt szóltam volna neked.
– És ez nem jött elő a tárgyaláson? – kérdezte Chase.
– Ellisnek nem volt tárgyalása – mondta Al. – Vádalkut kötött. A rend-
őrség visszatartotta a beégetett jelről szóló információt, hátha több áldo-
zat is felbukkan. Nem akarták, hogy elkezdjék másolni.
– Ezek szerint ez az egész egy alaposan kidolgozott terv része volt? –
kérdezte Susannah hitetlenkedve. – Valaki megölte Darcyt csak azért,
hogy hozzám férkőzzön? De miért? Nem vagyok olyan fontos.
– Valakinek márpedig igen – jegyezte meg Chase. – Elég fontos ahhoz,
hogy napra pontosan hét évvel az első bűncselekmény után megszervez-
ze ezt. Valaki tudta, hogy nem hozod nyilvánosságra.
– Ez hihetetlen – mondta Susannah a fejét csóválva. – Ki tenne ilyet?
– Szavadat ne feledd… – mondta Chase. – Ed?
– Hoztunk hajmintákat a bunkerből – kezdett bele Ed. –Lefuttattuk a
DNS-teszteket, és valami olyasmit találtunk, amire nem számítottunk. –
Két elemzést tett Susannah elé, aki gondosan áttanulmányozta őket.
– Ez a két személy rokon – szólalt meg. – Ugye?
– Testvér – pontosított Ed. – Az egyik minta Danielé.
Susannah meglepetten nézett föl.
– Azt akarod mondani, hogy Simon is ott volt?
– A philadelphiai rendőrkapitányság átküldte Simon profilját – mond-
ta Ed. – De nem ő az. Ami azt illeti, nem is férfi, hanem nő.
– De én nem is jártam a bunkerben – tiltakozott Susannah.
– És nem is a te hajad volt – mondta Luke csöndesen. –Ez rövid és sző-
ke.
279
 Susannah zavartan meghúzogatta saját hosszú, sötét haját.
– Ezek szerint van egy testvérünk, akiről eddig nem is tudtunk.
– Úgy néz ki – mondta Ed. – Tudni akartuk, hogy tudsz-e bárkiről is,
mielőtt megkérdeztük volna Danielt. Nagy megrázkódtatás lehet a szá-
mára.
Susannah szíve hevesen vert.
– Semmilyen testvérről nem tudtam. Nekem is megrázkódtatás.
Luke megköszörülte a torkát.
– Ed a mitokondriális DNS-vizsgálatot is elvégezte. Nem az anya a kö-
zös.
– Ezek szerint az apámnak volt egy törvénytelen gyereke – Susannah
kifújta a levegőt. – Miért is nem lep meg… Él valahol egy féltestvérem.
Basszus.
– Ez is lehet az indíték, Susannah – vetette közbe Luke. – Darcyért,
mindenért.
Susannah lehunyta a szemét.
– Ezek szerint van egy féltestvérem, aki annyira gyűlöl, hogy ezt teszi?
Üldöz a DRC-s rendszámmal, és lelövi azokat, akik… – A szeme felpat-
tant. – Ó, istenem! Az a feketébe öltözött nő Sheila sírjánál.
– Chase egyik ügynöke megtalálta a felvételen – mondta Luke.
– Csak egy pillanatra tűnik fel – vette át a szót Chase. –
Nem olyan sokáig, hogy kivehetnénk az arcát a fekete csipkén keresz-
tül. Nőnek tűnik, nem férfinak.
– Nem Bobby vagy Rocky – suttogta Susannah.
– Rosszul vagy? – kérdezte Luke.
– Nem és igen. Úgy értem, nem vagyok benne biztos, hogy jót tesz, ha
tudom, egy szadista játszadozik az életemmel. Úgy értem, eddig csak Si-
monról gondoltam, hogy kegyetlen. – Megdörzsölte a homlokát. – Van
egy féltestvérem – mondta még mindig letaglózva. – Az, hogy az apám-
nak viszonya volt valakivel, nem döbbent meg annyira, de… Vajon az
anyám tudott róla?
– Ki tudná ezt megmondani? – fordult felé Al.
– Angie Delacroix – vágta rá Susannah habozás nélkül. – Ha az anyám
tudott róla, akkor elmondhatta Angie-nak. Barátnők voltak. Már ameny-
nyire anyám barátkozott bárkivel is.
– Övé a szépségszalon – jegyezte meg Luke. – Menjünk, és beszéljünk
vele.
– Most éjjel?

280
 – Most éjjel – válaszolta Luke. – Ez a nő ott volt a bunkerben. Valahogy
kapcsolatban állt Granville-lel és Mansfielddel. Ha nincs is közvetlen
kapcsolatban a lányok eltűnésével, azt tudnia kellett, hogy ott vannak.
– Lehet, hogy őt is megkínozták. Lehet, hogy ő is áldozat volt.
– Lehetséges – mondta Luke. – Leszámítva azt, hogy ez a fekete ruhás
nő nagy valószínűséggel meggyilkolta Kate Davist.
Chase tétovázott.
– Úgy véljük, hogy a férfi, aki téged zaklatott, részese ennek az egész-
nek, talán ő Rocky vagy Bobby. Szeretnénk, ha leülnél a törvényszéki raj-
zolóval. Már vár.
– Természetesen – suttogta Susannah.
Luke az ajtóhoz kísérte.
– Csodálatos voltál – mondta halkan. – A törvényszéki rajzoló ott ül. –
A csöndesen várakozó nő felé intett. – Menj be az irodámba, amint vé-
geztél. Ahogy tudok, csatlakozom hozzád, utána elmegyünk a fodrász-
hoz.
– Rendben.
Luke visszacsukta a tárgyalóterem ajtaját.

– Sokkal jobban ment, mint vártam.

– Rettenetes, amin keresztülment – mondta Al szemmel láthatóan fel-
dúltan. – Bánt, hogy itt kell hagynom, de hétfőn reggel egy fontos tár-
gyalásom kezdődik. Még ma vissza kell repülnöm New Yorkba.
– Mi vele leszünk – biztosította Luke. – Ne aggódj!
– Köszönöm, Al – fordult hozzá Chase. – Nagy segítség voltál. És jó
utat hazafelé.
– Ugye, megoldod azt a másik dolgot, amiről beszéltünk? – kérdezte
Luke, mire Al bólintott.
– Arra mérget vehetsz. Majd hívlak a részletek miatt.
– Milyen részletek miatt? – kérdezte Chase, amikor Al eltűnt.
– Valami Susannah részére – válaszolt Luke. – Személyre szóló.
– Azt hiszem, tényleg jár neki valami személyre szóló – mondta Chase
bánatosan.
Luke felsóhajtott.
– Most pedig folytassuk! Van három halott tanúnk, akik elvezethettek
volna Granville társához. Nancy?
– Nem volt túl szép látvány. Megtaláltam Chili Peppert a barátnője há-
zában. Mindketten meghaltak, valaki átvágta a torkukat. A laborosok
még mindig kint vannak, nyomok után kutatnak.

281
 – Köszönöm, Nancy – mondta Chase. – Hank, mi a helyzet Helen
Granville-lel?
– Az orvos szakértő megtalálta Helen nyakán a benyomódásokat, de
az nem passzol a kötélhez. Valami vékonyabbal fojtották meg, aztán fel-
kötötték, és úgy állították be, hogy öngyilkosságnak tűnjön.
Luke a homlokát dörzsölte.
– Ezek szerint a férfi, akit Granville társa bérelt fel, hogy felgyújtsa a
házat, halott. Granville felesége, aki ismerhette a társat, szintén halott. És
az ápolónő, aki esetleg láthatta Granville társát, ugyancsak halott. Ez
több mint gáz.
– Granville társa nekiállt elvarrni a szálakat – jegyezte meg Chase. –
Granville felesége meghalt. Davis felesége lehet a következő. Pete, meg-
találtad már Davis asszonyt és a gyerekeit?
– Nem, helyette viszont ezt találtam. Megszereztem a videofelvétele-
ket három benzinkúttól, ahonnan Mrs. Davis felhívta Kate Davis mobil-
ját. Garth felesége nem jelenik meg, de ez a pasas igen. – Ujjával megütö-
gette a nagydarab, bozontos szakállt viselő férfiről készült fényképet.
Egy kamion mellett állt.
– Kamionsofőr – mondta Luke, és hirtelen összeállt a kép. – Nála van
Garth feleségének a mobilja. Vajon Garth felesége és a gyerekei is?
– Már kiadtam a fényképes körözést a pasas után – nyugtatta meg
Pete. – Eddig semmi, de ha a pasas az autópályán halad, akkor előbb
vagy utóbb valamelyik járőr észreveszi.
– Reméljük, inkább előbb, mint utóbb – jegyezte meg Chase.
– Az is előfordulhat, hogy Mrs. Davis nem akarja, hogy megtalálják –
szólalt meg Mary McCrady az asztal túlsó végén, ahol egészen eddig
szótlanul figyelt. – Ha úgy látja, hogy a gyerekei veszélyben vannak…
Egy anya sok mindent képes megtenni, hogy védje a gyerekeit.
– Lehetséges – mondta Chase –, de addig nem tudjuk meg, míg meg
nem találtuk. És mi a helyzet a szeretővel, azzal, aki a reptéren dolgozik?
– Kira Laneer. Még nem beszéltem vele – szabadkozott Hank.
– És mi van az ápolónővel? – kérdezte Luke. – Találtunk valamit nála?
– Egy mobilt, a kulcsait és a csipes azonosítóját a retiküljében – vála-
szolt Chase, és az asztalon heverő műanyag tasakra mutatott. – Ebben
vannak.
– Csak az ő ujjlenyomatát találtuk a telefonon – mondta Ed lassan. –
Várjatok! – Felhúzott egy pár kesztyűt, és kivette az ápolónő mobilját a
tasakból. – Van itt valami. Ez a telefonszám. Tegnap reggel nyolc óra
húsz perckor egy hívást kapott. Ez a bejövő hívás ugyanarról a számról

282
érkezett, mint amelyet Granville hívott pontosan azelőtt, hogy pénteken
elszabadult volna a pokol.
– Granville társa… – szólalt meg Chloe. – Ő hívta fel az ápolónőt. Csak
nem megfenyegette a pasas?
– „Bobby volt” – idézte Luke csöndesen. – Bobby megfenyegette, aztán
megölte.
– De akkor kicsoda Rocky? – kérdezte Pete.
– Nem lehet, hogy egy és ugyanaz a személy? – vetette fel Nancy. – A
Rocky eléggé becenévnek tűnik.
– Itt a lista a duttoni Bobbykról – mondta Chase arra a listára utalva,
amelyet Luke készített még az este folyamán. –Van Bobby, Róbert, Bob,
Rob…
– Nyújtsd ide – mondta Chloe, majd meglepetten pislogott. – Robert
Michael Bowie képviselő? A fia, az ifjabb Robert Michael Bowie, Rob Da-
vis, Garth nagybátyja.
– A képviselő fia körülbelül annyi idős, mint Granville és Mansfield –
tette hozzá Ed. – Találkoztam vele, amikor körbenéztem a húga szobájá-
ban, miután a lányt Mack O’Brien megölte. Együttműködött velünk, de
akkor a testvére meggyilkolása ügyében nyomoztunk, nem pedig a ma-
gánügyei után. A képviselő maga jóval idősebb. Talán hatvan lehet. De
jól tartja magát.
– Elég jól ahhoz, hogy két feleannyi idős személy torkát elvágja? – kér-
dezte Nancy.
– Föl is bérelhetett valakit – vetette közbe Hank.
Luke azonban azokon a duttoni lakosokon törte a fejét, akiket átnézett
a Bobby-lista számára. Eddig tudatosan félretette az egyik nevet, de
most…
– Elképzelhető, hogy Bobby nő? – kérdezte Luke, mire mindenki meg-
merevedett. – A fekete ruhás nő megölte Kate Davist. És ott volt a bun-
kerben is. Benne lehet az egészben.
– De… A Bobby férfinév – szólalt meg Germanio.
Luke Pete-re nézett, akinek az arckifejezése elárulta, hogy épp most ju-
tott ugyanarra a következtetésre.
– Mrs. Garth Davis – mondta Pete lassan. – Az ő neve Barbara Jean.
Bobby Jean.
– Ed? – fordult Luke a férfi felé. – Milyen magas volt az a nő a felvéte-
len?
– Százhetvenöt-száznyolcvan a futócipővel együtt – válaszolt Ed.
– Pont, mint Mrs. Davis – mondta Pete.

283
 Egy hosszú pillanatig senki nem szólt semmit. Egyszer csak sürgető
kopogás jött az ajtó felől, és egy másodperccel később Susannah nyitott
be, ott állt az ajtóban nyitott laptopjával a kezében, szeme élénken csillo-
gott. – Megtaláltam!
– Kit? – kérdezte Luke. – Bobbyt?
Susannah meglepetten pislogott.
– Nem.
– Hol van a rajzoló? – kérdezte Chase.
– Készen vagyunk – mondta Susannah türelmetlenül. –A vázlatot oda-
adta Leigh-nek, hogy másolatot készítsen belőle. A francba is, figyeljetek
rám. Megtaláltam a névtelen kislányt az eltűnt gyerekek oldalán. – A
laptopját letette az asztal közepére. – Olyan lányokat kerestem, akiknek a
neve m-mel kezdődik. Aztán eszembe jutott, mi van, ha az m egy bece-
név első betűje… ezért visszamentem az elejére. Tessék, itt van, a b betű-
sök között.
Luke hunyorogva nézett a képernyőre.
– Nem hasonlít arra a lányra, aki az intenzíven fekszik.
– Mert tizenhárom kilóval kevesebbet nyom, és az arca össze van ver-
ve. Mondtam, hogy az embereid nem biztos, hogy felismerik annak alap-
ján, ahogy most kinéz. De én láttam a szemét, Luke. Ott az erdőben föl-
nézett rám, és én láttam a szemét. Ez az a lány. A második neve Monica.
M. Nézzétek. Beatrice Monica Cassidy.
– Nagyszerű munkát végeztél, Susannah – nézett fel rá Chloe.
– Van itt még valami. A Google-on utánanéztem. – Felhozott egy má-
sik ablakot, és Luke döbbenten nézte.
– AMBER riadó – olvasta Luke. – A húgát, Eugenie Cassidyt péntek éj-
fél és szombat reggel nyolc óra között elrabolták Charlotte-ból. A kap-
csolattartó Harry Grimes különleges ügynök. Charlotte is fönt volt
Mansfield térképén, Nancy?
– Igen. Mansfield bejelölt egy utat Port Unionba, Dél-Karolinába,
Charlotte-tól délre.
Susannah végignézett az asztal körül ülőkön.
– Nos? Mire vártok? Hívjátok fel! Én pedig sietek a kórházba. – Épp in-
dult volna, de Luke gyöngéden megragadta a karját.
– Várj! – Az asztalon heverő nagy kupac fénykép közül előkereste a fe-
kete ruhás nőről készült kimerevített képkockákat és Mrs. Davis képét.
Az álla megfeszült, ahogy észrevette, mi az, amit nem látott eddig. –
Nézd csak meg!
Susannah megmerevedett.

284
 – Ez ő. A szája ugyanolyan formájú. Olyan erős vörösre volt festve,
hogy átlátszott a csipkén. De… ez Barbara Jean Davis, Garth felesége. Ó!
– lehelte. – Bobby Jean. Tegnap reggel itt volt Duttonban. Nem is mene-
kült el.
– Nézd csak meg jobban – mondta Luke. – Nézd meg a szemét.
Susannah arcából minden vér kifutott.
– Olyan a szeme, mint a Danielé. Az apánk szeme.

285
286
TIZENHETEDIK
FEJEZET

287
 ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 3.00

Ella megnyomta az ajtónyitót, hogy beengedje Susannah-t és Luke-ot

az intenzív osztályra.
– Fölébredt a kislány.
– Az jó. – Susannah elnézett a nővérpult fölött, és látta, hogy Daniel
szobája üres.
– Az ellenőrzött kórterembe költöztettük át itt az emeleten – mondta
Ella. – Ez jó.
– És őr vigyáz rá – suttogta Luke Susannah fülébe. – Ez még jobb.
Monica még mindig nem beszélhetett a tubus miatt, de a tekintete
élénk volt. Susannah mosolyogva nézett le rá.
– Szia. – Amikor az ápolónő elment, odahajolt, és a fülébe suttogott. –
Monica.
A lány szeme elkerekedett, majd megtelt könnyel.
– Pszt – nyugtatta Susannah. – Tudjuk, ki vagy.
Monica elszántan pislogott, hogy a könnyek kigördüljenek a szeméből.
– Tudsz ceruzát fogni? – kérdezte Luke.
– Még nem tudja mozgatni a kezét – mondta Susannah aggódva. – In-
kább használjuk az ábécés táblát. Luke, te mutasd a betűket, én pedig fi-
gyelem, mikor pislog. Monica, tudod, ki vitte el a lányokat?
A módszer zökkenőmentesnek bizonyult.
– A húgom – olvasta Luke, ahogy Monica pislogott. –Tudsz a
húgodról? – kérdezte.
Monica ismét pislogott.
– A nővér mondta, elrabolták. Kép. – Luke gyöngéden megszorította a
lány kezét. – A nővér készítette a képet, vagy mutatott egyet?
– Mobil.
– Nem voltak képek az ápolónő mobilján – mondta Luke –, de ki is tö-
rölhette. Átküldetem a telefont a törvényszéki informatikusokhoz. Talán
elő tudják szedni a fájlt.
– Genie még mindig nincs meg?
– Sajnos nincs, édes – mondta Susannah, és Monica összerezzent, bár a
szeme megtelt könnyel.
– Édesnek nevezték a katalógusban, amit Mansfield számítógépén ta-
láltunk – jegyezte meg Luke.
– Beatrice Monica – suttogta Susannah, és olyan gyöngéden törölgette
meg Monica szemét, ahogy csak tudta. –Édes Bea. Ó, Monica, annyira
meg lehettél ijedve.
288
 – A nővér elkábított. Nem tudott megölni. Nem akarta, hogy beszéljek.
Luke összevonta a szemöldökét.
– Hogyan kábított el?
– Izombénító.
Susannah Luke szemébe nézett Monica ágya fölött.
– Ezért nem tudott mozogni.
– Az izombénító idővel elveszti a hatását – jegyezte meg Luke. – Moni-
ca, láttad Bobbyt?
– Nem. Rockyt.
Luke közel hajolt hozzá.
– Láttad Rockyt? És hogy néz ki ez a férfi?
– Nő.
Luke döbbenten dőlt hátra.
– Azt mondtad, nő?
– Igen, Rocky nő.
– Szent isten – suttogta Susannah, mint akit fejbe vágtak. – Egész végig
azt hittük…
Luke álla megfeszült.
– Egy nő. A francba. Két napja a saját farkunkat kergetjük.
Monica szeme megtelt könnyel.
– Sajnálom.
Luke kifújta a benntartott levegőt, hirtelen megnyugodott.
– Nem, nem, Monica. Ez nem a te hibád, kicsim. Én sajnálom. Nem
akartalak felkavarni.
– Luke – suttogta Susannah. – Van egy képed Bobbyról?
Luke beletúrt az aktatáskájába, és elővette a képet, amit az előbb Su-
sannah-nak mutatott meg.
– Monica, ez az a nő, akit láttál?
– Nem. Fiatal. Sötét hajú. Bubifrizura.
Susannah felkapta a fejét, és Luke-kal találkozott a tekintetük. Azonnal
látta, hogy ugyanarra gondolnak.
– Van képed Kate Davisről? – kérdezte.
A férfi a homlokát ráncolva megint beletúrt a táskájába.
– Csak ez az egy.
Susannah összerezzent. A kép a halottasházban fekvő Kate-et mutatta.
Legalább az arca nem volt sebes vagy véres. Bobby ugyanis pontosan a
szívébe lőtt.
– Monica, ez Rocky?
– Igen.
Luke kifújta a levegőt.
289
 – Itt halok meg – suttogta. – Rocky Kate Davis.
– És Bobby megölte – Susannah szíve vadul dobolt. –Szent isten.
– Gyűlölöm. Azt mondta, meg kell ölni a lányokat. Engem is.
– De sikerült megszöknöd – mondta Susannah, és megfogta a lány ke-
zét. – Most már biztonságban vagy.
– Nem. Van másik. Bántotta a lelkészt.
– A lelkészt? – kérdezte Luke. – Ezek szerint nem Jennifer Ohman pró-
bálta megölni Beardsley-t?
– Nem. Más volt. Nincs biztonság. Megölte Jen nővérét.
– Az ápolónő testvére meghalt? – kérdezte Susannah.
– Halálra verték. Jen sírt. Féltette a fiát.
– Csodás – dörmögte Luke. – Megnézzük a srácot. De Rocky meghalt.
Monica szemében elégedettség tükröződött, és Susannah nem tudta el-
ítélni miatta.
– Monica – folytatta Luke –, hogyan kaptak el?
Az elégedettség azonnal eltűnt Monica szeméből.
– Az én hibám.
– Semmi sem a te hibádból történt – mondta Susannah határozottan. –
Te vagy az áldozat.
– Találkoztam egy fiúval, A neten. Jasonnel. Nem. Seriff volt.
Luke szeme összeszűkült.
– Ezek szerint Mansfield csalt el, Jasonnek adva ki magát?
– Igen. Kényszerített… – Monica nem folytatta, hanem lehunyta a sze-
mét. Könnyek gördültek a szempillája alól, végigfolyva a halántékán,
bele a hajába.
– Tudjuk – mondta Susannah, és felszárította a lány könnyeit. – Na-
gyon sajnálom.
– Jason – mormogta Luke.
– Ahogy Grimes ügynök is említette – suttogta vissza Susannah. Harry
Grimes elmondta, milyen beszélgetést talált a Cassidy család otthoni szá-
mítógépén. Azt is elmondta, hogy Monica apja eltűnt, valószínűleg erő-
szakkal vitték el, de a lánynak ezt nem kell tudnia. Még nem. Épp elég
szörnyűségen ment keresztül. Monica felnyitotta a szemét, és megint pis-
logni kezdett, most szaporán.
– Ki az a Simon?
Susannah megdöbbent.
– Honnan…? Hát ébren voltál. Mindent hallottál.
– Simon. Ki.
– A bátyám – mondta Susannah, mire Monica szeme vadul felvillant. –
Meghalt.
290
 – Jó.
Susannah komoran mosolygott.
– Ezzel egyetértek.
– Monica – Luke közelebb hajolt. – Ismered Angelt? Gabriellának hív-
ták.
– Igen.
– És Kasey Knightot?
– Kamionos kurva.
Luke arca egészen elsötétült, és az arcán egy izom remegni kezdett.
– Bobby, Granville és Mansfield kamionosoknak szolgáltatott prostitu-
áltakat? – kérdezte.
– Kasey megszökött. A seriff elkapta. A doki a folyóhoz vitte Kasey-t. Éheztet-
te.
– Infúziókat találtunk a folyóparti bunkerben – folytatta Luke. – Azt
hittük, kezelte őket.
Monica szeme felvillant.
– Helyrerakott minket. Aztán megint bántott. Meg akartam halni.
Susannah érezte, hogy a férfiban forrni kezdett a düh, és alig bírja visz-
szafogni indulatát. De türtőztette magát, és amikor megszólalt, olyan
gyöngéd volt a hangja, hogy Susannah majdnem sírva fakadt.
– Nem halhatsz meg, Monica – mondta – Ha meghalsz, akkor ők győz-
nek. Élned kell, hogy segíts pokolra juttatni őket.
Monica félrepislogta a könnyeket.
– És örökre rájuk zárni az ajtót.
Luke mosolyogva nézett le rá.
– Akkor ezt is hallottad.
– Én is ugyanezt akarom.
– Nem hagyunk ki belőle – ígérte a férfi. – Most mennünk kell, de kül-
dök ide még egy tisztet, és akkor kint is, bent is lesznek az intenzív osz-
tályon. Biztonságban leszel.
– Köszönöm.
– Mi köszönjük neked. Nagyon bátor kis hölgy vagy. Most próbálj
aludni. Igyekszünk megtalálni a húgodat és a többieket.
– Anyu.
– Már úton van – mondta Susannah. – Azt kérte, mondjuk meg neked,
hogy sosem adta fel, hogy megtaláljon. –Megsimogatta Monica haját,
majd egy csókot nyomott a homlokára. – Nagyon szeret téged.
Kiérve az intenzív osztályról, Luke odahúzta magához Susannah-t.
– Ez jól sikerült. Ügyesen összedolgoztunk.
Luke-nak igaza volt. Homlokát a férfi mellkasának nyomta.
291
 – Vele kellene maradnom.
– Visszahozlak, miután beszéltünk Angie Delacroix-val. Susannah el-
húzódott, hogy láthassa Luke arcát.
– De most már tudunk Bobbyról. – Még mindig aggodalommal töltötte
el a gondolat, hogy vissza kell mennie Duttonba. – Miért van Angie-ra
szükségünk?
– Nem tudjuk, hova rejtette el Bobby a lányokat… és hol vannak a sa-
ját fiai.
– Rendben. Menjünk.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 3.25

Amikor Luke beült a volán mögé, Susannah épp a retiküljében kotorá-

szott.
– Mit csinálsz? – kérdezte a férfi, amikor Susannah előhúzott egy pú-
dertkompaktot.
– Rendbe teszem az arcom… Az anyámnak eszébe sem jutott volna
úgy menni a szépségszalonba, hogy nincs minden egyes hajszála a he-
lyén, a kifogástalan sminkről nem is beszélve. És én sem megyek anél-
kül.
– De akkor minek egyáltalán elmenni?
Susannah vállat vont.
– Ez olyan női dolog. Meg se próbáld megérteni, Luke. Azért, mert
csak.
– A nővéreim is ugyanezt mondják. Azt reméltem, csak ők ilyenek.
Susannah arcán megjelent a félmosoly.
– Sajnálom, hogy ki kellett ábrándítanom.
– Nem ábrándítasz ki – mondta Luke komolyan. – Nem is sikerülne.
A rúzst tartó kéz megremegett, majd megállt a levegőben.
– Majd meglátjuk – mondta Susannah rejtélyesen. Ingerült pillantást
lövellt Luke felé. – Neked nincs jobb dolgod?
– Nem okoz gondot, hogy Chase-t hívjam, míg téged nézlek… – vála-
szolta a férfi, és tovább nyomogatta a gombokat a mobilján. – Egyszerre
több dolgot is el tudok végezni, nem csupán szédítően szexinek lenni.
– A szédítően szexit te mondtad. – Susannah lecsapta a púderdoboz fe-
delét. – Nem én.
– De helyeseltél. Azért, mert megnyerő vagyok, nem csak szédítően
szexi… – a mondatot nem fejezte be, mert Chase beleszólt a vonal másik
végén. – Szia, Luke vagyok.

292
 – Híreim vannak – jelentette be Chase, mielőtt Luke bármit is mondha-
tott volna. – Ednek sikerült azonosítania az ujjlenyomatokat Mansfield
autós atlaszán. Találd ki, ki fogdosta még rajta kívül?
– Kate Davis – válaszolt Luke. – Monica Cassidy azonosította mint
Rockyt.
– Tényleg? Le kellene szoknom arról, hogy úton-útfélen mindenen
meglepődöm a nyomozás folyamán, de úgy látszik, nem megy – mondta
Chase. – Még mindig el akartok menni beszélni a szépségszalonossal?
– Persze. De utána kéne néznetek Jennifer Ohman fiának. Monica azt
mondta, az ápolónő szerint a nővérét meggyilkolták, és aggódott a fia
miatt is.
– Szóval így tartotta sakkban az ápolónőt. Ennek utánajárok.
– Azt is mondta, hogy a nő megjegyezte, valaki más akarta megölni
Ryan Beardsley-t.
– És te ezt elhiszed?
– Nem látom be, miért hazudott volna erről. Isaac Gamble-nek megin-
gathatatlan alibije van, szóval nem ő volt az, aki péntek éjjel bent járt
Beardsley szobájában.
– Mindenkinek őr áll a szobája előtt.
– Nem hiszem, hogy ez elég lenne. Az intenzív szoba előtt is állt őr, és
Jennifer, a nővér, mégis meg tudta oldani, hogy beadja Monica Cassidy-
nek az izombénítót, ami miatt péntek óta nem tudott beszélni.
– Viccelsz.
– Nem viccelek. Nem elég, ha nem engedünk be senkit. Arról is gon-
doskodnunk kell, hogy semmit ne kapjanak, amit külön nem rendeltek
el.
– A pofám leszakad… – dörmögte Chase. – És mit mondott még Moni-
ca?
– Azt, hogy Kasey Knightot prostitúcióra kényszerítették a kamionos
pihenőkben.
Chase halkan elkáromkodta magát.
– Valahányszor felszámoljuk őket…
– Tudom. De mozgásban vannak. Csak szedik a sátorfájukat, és elvo-
nulnak a következő pihenőhöz. Azon gondolkodtam, így juthatott a ka-
mionos Bobby Davis telefonjához. Lehet, hogy ügyfél volt.
– Ha rendesen vezette a menetlevelet, akkor kideríthetjük, hol állt meg
arrafelé – mondta Chase. – A körözés eddig még nem vezetett ered-
ményre. Felhívlak, ha van valami.

293
 – Fönt északon is azt tapasztaltuk, hogy növekszik az autópálya mel-
letti prostitúció – jegyezte meg Susannah, amikor Luke befejezte a hívást.
– Elég kétségbeejtő probléma.
– Maga az I-75 a problémás – mondta Luke komoran, ahogy kigördül-
tek a kórház parkolójából. – Sokáig a Miamiból érkező drog okozott gon-
dot. Most a prostitúció meg millió más dolog.
– Nehéz lesz Kasey szüleinek ezt hallaniuk.
– Tudom. De most, hogy tudjuk, mi történt szegénnyel, Talia talán
könnyebben megoldhatja az úgynevezett barátnők nyelvét, akik két év-
vel ezelőtt nem voltak hajlandók segíteni a rendőrségnek.
– Fogadni mernék, hogy Talia sikerrel jár – mondta Susannah. – Bizto-
san szóra bírja majd őket. – Hátradőlt az ülésen, és összevonta a szemöl-
dökét. – De miért nem beszél Darcy gyilkosa? Mitől fél ennyire?
– Talán megszólal, ha elkaptuk Bobbyt. Az is lehet, hogy a nő fenyege-
ti, ahogy Jennifer Ohmant is.
– Talán. De… Egy gondolat nem hagy nyugodni. Bobby Davis nem
sokkal idősebb nálam… egy vagy két évvel csak. Huszonkettő voltam,
amikor Darcyval megismerkedtem, és huszonhárom, amikor meghalt.
Barbara Jean nem lehetett több huszonnégy-huszonöt évesnél. Nehezen
hihető, hogy ennyi idősen meg tudta volna szervezni mindezt.
– Nem nehezen hihető. Én nyomoztam már olyan tizennégy éves
ügyében, akinek saját weblapja volt, és a hétéves húgát mutogatta rajta.
Elkaptuk a srácot, de nem ment könnyen. Még ahhoz is értett, hogyan
kössön össze úgy szervereket, hogy ne tudjuk könnyen megtalálni.
– És még megjavulhat? – kérdezte Susannah halkan. –Vagy tizennégy
évesen már nem lehet rajta segíteni?
– A második – válaszolta Luke. – És hétévesen a kislány életének vége.
Susannah összevonta a szemöldökét.
– Nincs vége – csattant fel. – Csak azért, mert… – elhallgatott, és a fér-
fira nézett. – Most azt hiszed, hogy olyan okos vagy.
– És megnyerő. – A szeme sarkából Susannah-ra sandított, és örült,
hogy a nő dühös pillantása töprengővé szelídült. – Mondtam neked,
hogy sosem fogadnád el, hogy egy áldozat úgy gondoljon az életére,
hogy már vége. Miért lennél te másmilyen?
– Lehet, hogy nem is vagyok… – mondta Susannah, és Luke-ban re-
mény gyúlt.
– Piszkosul nem vagy más. Az beképzeltség lenne, ha azt gondolnád.
– Ne kísértsd a szerencsédet, Papadopoulos! – mondta Susannah hal-
kan és komolyan.
A férfi bólintott, de elégedett volt, hogy elérte a célját.
294
 – Aludj. Majd fölébresztelek, ha odaértünk.

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 3. 55

Charles az első csörrenésre fölvette a telefont. Paul hívását várta.

– Nos?
– Bobby megölte a nővérkét legalább tíz tanú szeme láttára – mondta
Paul undorodva.
– És elkapták? – kérdezte Charles keserű csalódással a hangjában. Ab-
ban reménykedett, hogy Bobby elegánsabb megoldást választ.
– Nem, elrejtőztek egy időre. Elcsaltam a zsarukat, hogy el tudjanak
menekülni.
– És hova mentek?
– Jersey Jamesonhoz, a drogfutárhoz.
– Bobby kérte meg Rockyt, bérelje fel, hogy a raktárkészletet elszállítsa
a bunkerből. Jersey meghalt?
– De mennyire. Bobby elvesztette az önuralmát, Charles. Muszáj meg-
állítania.
– Simon eszes volt, de instabil. Azt reméltem, Bobby örökölte a Varta-
nian-észt, de az elmebajt nem.
– Minden tiszteletem az öné, uram, de szerintem ez nem így van.
– Tudom. Majd én megoldom Bobbyt. Állj készenlétben, mert hívlak,
ha szükségem van rád.

RIDGEFIELD HOUSE, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 3. 55

Egy utolsó lökés. Ashley Csorka odatartotta az arcát a nyíláshoz, ame-

lyet sikerült kialakítania, és érezte a hideg levegőt a bőrén. Megpihent, és
csak szívta magába a friss levegőt. A lyuk nagyon kicsi volt, de Ashley
képtelen lett volna tovább bontani a falat. A másodiknak kiemelt téglával
ütötte be a szöget a malterba. Hangosabb volt így, mintha csak a szöget
használta volna, de egyre nőtt benne a kétségbeesés, olyannyira, hogy
már megkockáztatta, esetleg az ijesztő komornyik észreveszi. Kilazította
a harmadik téglát is, aztán még kettőt egyszerre, és a férfi egyszer sem je-
lent meg.
Ha elfordította a fejét, akkor láthatta a halvány fényt. Talán a hold fé-
nyét. Ez azt jelenti, hogy ajtó vagy ablak van a túloldalon. Megmereve-
dett. Egy autó érkezett, csak úgy csikorgott az út a kerekei alatt. Beka-
nyarodott. Ajtók csapódtak, nevetés hallatszott, halk és gonosz.
– Szerintem jó éjszakánk volt, Tanner.
295
 – Egyetértek.
A Bobby nevű nő volt az, és az ijesztő komornyik.
– Jersey Jameson jobban tette volna, ha nem oktat ki. Különben hagy-
tam volna fájdalom nélkül kimúlni.
– Azt hiszem, jó például szolgál. Ezek szerint az összes szálat elvarr-
tuk?
– Úgy gondolom. Ó, de kidöglöttem. Azt hiszem, az örökkévalóságig
tudnék aludni.
Ashley csak remélni tudta. A hangok elhaltak, ahogy megkerülték a
házat a bejárati ajtó fe- lé. Jó. Ez azt jelenti, hogy hátul vagyok. Ezen az olda-
lon van a folyó.
Ashley a homlokát ráncolta. Nem beszéltek az őrrel. Hol lehet? De
nem várhat. Már így is szerencséje volt, hogy ilyen sokáig nem vették
észre. Itt az idő cselekedni.
Mély levegőt vett, és átdugta a fejét a nyíláson. A túloldalon folytató-
dott a helyiség, és ablaka is volt. Siess! A tégla recés éle belevágott a hú-
sába, ahogy megpróbálta átgyötörni a vállát a lyukon. Elfordította a tes-
tét, hálát érzett az úszóedzője iránt, hogy a jógát is beemelte a napi gya-
korlatok közé. Így hajlékony volt. Mindene fájt. Visszanyelte a feltörni
készülő nyöszörgést, átküzdötte magát, a válla és a felkarja égett a fájda-
lomtól. Teljesen lejött róla a bőr.
De nem számított. Ha nem sietsz, akkor meghalsz, és akkor egy kis lehor-
zsolt bőr úgysem számít már. Csípőjét úgy mozgatta, mintha mellúszást vé-
gezne, és a keze végre földet ért a túloldalon. Óvatosan átcsusszant, és
most ott térdelt a földön, zihálva. Körbenézett. Kis híján hangosan fölne-
vetett. Ezen az oldalon ott sorakozott az összes szerszám, amelyre csak
szüksége lehet, hogy kiszabaduljon. Az asztalon vagy száz kilincset pil-
lantott meg, üvegből, márványból, sőt régimódi kovácsoltvas zárszerke-
zeteket is. Fölemelt egy márványból készült kilincsgombot, és a súlyát
méregette. Sokkal jobban beleillett a kezébe, mint egy tégla. A szerszá-
mok közül kiválasztott egy árt, amelynek ijesztően hegyes volt a vége.
Aztán maga felé húzta az ajtót, ám a vasalat hangosan nyikorgott, és
Ashley megdermedt.
– Ki van ott? – hallotta az őr álmos hangját.
Futás. Kirohant az éjszakába, megrettent, hogy ilyen erősen világít a
hold. Meg fogják látni. Teljesen védtelen így. Annyi mindenen átment,
erre el fogják kapni.
– Megállni! – dörrent a parancs, majd rögtön utána egy lövés is.

296
 Az őr az. Rám lő. Fuss! Szedte a lábát a hátsó gyepes területen, ám az
őr léptei és lihegése egyre közelebbről hallatszott, ahogy a férfi lassan be-
érte.
Ashley fájdalmasan felnyögött, amikor a földre teperték, s a száz kilós
férfi ránehezedett.
– Elkaptalak, kislány. Ingyen megkaplak – mondta az őr, a lehelete
sörtől bűzlött. Ezért tudott Ashley észrevétlenül dolgozni. A férfi részeg
volt. De most már nem annyira, és sajnos elég erősnek bizonyult. – Utána
pedig megöllek.
Meg fogok halni. Nem. Nem! Ashley egy kétségbeesett kiáltással szabad-
dá tette a kezét, és az árt a férfi vállába mélyesztette. A férfi fájdalmában
felüvöltött, s Ashley kigurult alóla.
– Tanner! – Ez a nő hangja. Ashley a szeme sarkából látta, hogy a ko-
mornyik megjelenik a ház sarkán, a kezében fegyver… épp akkor, ami-
kor az őr megint ráugrott volna. Ashley meglendítette a karját, és lecsa-
pott az őrre a kilinccsel.
A férfi egy pillanatig mozdulatlanná dermedt.
Csak erre a pillanatra volt Ashley-nek szüksége. Szaladj! Szaladj! Sza-
ladj! A gallyak és a kövek fölsértették a talpát, ezért nem tudott olyan
gyorsan futni. Jönnek. Jönnek! Futás közben rekedten felkiáltott. Már látta
a vizet. Hideg lesz.
Fölkészülni. Fölkészülni. Mély levegő. Ne add fel! Most. Ugrás!
Istenem! Beleugrott a jéghideg vízbe, és mélyre merült. Ússz! Ússz!
Ússz! Pár másodperccel később a felszínre emelkedett, túl fagyos volt a
víz ahhoz, hogy tovább is visszatartsa a lélegzetét, és összerezzent a lö-
vés hangjára. A lövedék a vízbe csapódott, valahol mögötte.
Mögötte. Ott vannak mögötte.
De nincs hajójuk. És én az olimpiára készülök.
Igyekezz! Kényszerítette karjait, hogy mozduljanak, hogy vegyék át a
víz áramlásának ütemét. Megy ez. Távolodom. Jövök, apu. Hazajövök végre.

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 4.10

Susannah arra ébredt, hogy valaki rátapasztja az ajkát, és nem tud léle-
gezni. Riadtan húzódott el, és az ökle valami keménynek és melegnek
csapódott. A valaminek cédrusillata volt.
– Au! – Luke hátrahőkölt, és az állát dörzsölte. – Ez fájt.
– Ilyet ne csinálj! – mondta Susannah zihálva. – Komolyan mondom.
Luke ide-oda mozgatta az állát.
– Ne haragudj. Olyan édes voltál. Nem bírtam megállni.
297
 – Nem vagyok édes – mondta Susannah mogorván, mire a férfi, fölne-
vetett.
– Most éppen nem is – Luke elkomorodott. – Álmodtál, és nem tudta-
lak fölébreszteni.
Susannah ujja hegyével megérintette a saját ajkát.
– Megcsókoltál.
– És te fölébredtél. Itt vagyunk. Ez Angie Delacroix háza.
– Biztosan alszik.
– Remélem, ő könnyebben fölébred, mint te – suttogta Luke, és oda-
ment a jobb oldali ajtóhoz. – Hadd beszéljek először én. Ha segítségre
lesz szükségem, akkor jelzem.
– És hogyan, füstjelekkel? – kérdezte Susannah.
– Mi lenne, ha csak annyit mondanék, Susannah, kérlek, segíts ki – só-
hajtott fáradtan, és becsöngetett Angiehoz. – Készen állsz?
Angie nyitott ajtót, a fürtjei magasan fel voltak tornyozva a feje tetejé-
re.
– Mi a baj? Susannah Vartanian, az isten szerelmére, mit keresel te itt
az éjszaka kellős közepén?!
– Ne haragudjon, hogy fölébresztettük – mondta Susannah csöndesen
–, de fontos dologról van szó. Bemehetünk?
Angie Susannah-ról Luke-ra nézett, majd vállat vont.
– Jöjjenek be! – Bevezette őket a nappaliba, ami fénylett a sötétben, job-
bára az összes bútort befedő műanyag huzat miatt.
Luke habozás nélkül helyet foglalt a kanapén, majd megpaskolta maga
mellett a párnát.
– Papadopoulos különleges ügynök vagyok – szólalt meg.
– Tudom, ki maga – dünnyögte Angie. – Daniel Vartanian barátja.
– Miss Delacroix – folytatta Luke egy kényes ügyben lenne szüksé-
günk a segítségére.
Angie tartózkodó tekintete megváltozott.
– Hogyan?
– Ma éjjel kiderült, hogy van még egy Vartanian – mondta Luke. – Egy
féltestvér, nő.
Angie fölsóhajtott.
– Mindig is azon gondolkodtam, mikor fog kiderülni. Hogyan jöttek
rá?
– Ezek szerint tudott róla? – kérdezte Susannah, mire Angie arcára ke-
serű mosoly ült.

298
 – Szívem, olyan dolgokat tudok, amiket nem kellene, amiket bárcsak
soha nem is hallottam volna. Igen, tudtam róla. Elég volt csak ránézni a
kislányra, és az ember láthatta, már egész fiatalon is.
– És most hol van, Miss Delacroix? – kérdezte Luke, mire Angie mint-
ha zavarba jött volna.
– Most? Nem tudom. Még kicsi volt, amikor a szülei elköltöztek. Hosz-
szú évekkel ezelőtt elvesztettük a kapcsolatot.
– Miss Delacroix – folytatta Luke –, ki volt a kicsi édesanyja?
– Terri Styveson.
Susannah nagyot nézett.
– A lelkész felesége?
– Azt hittem, Wertz a lelkipásztor – jegyezte meg Luke.
– Styveson lelkész szolgált itt Wertz előtt – magyarázta Angie.
– Úgy érti, Mrs. Styvesonnak viszonya volt az apámmal?
– Nem tudom, mennyire volt komoly ez a viszony. Terri igazán nem
volt az apád esete. A mamád akkor várta Simont, és akkora volt, mint
egy ház. Tudod, szívem, ez öröklődik ám…
– Köszönöm – mondta Susannah. – Szóval mivel anyám terhes volt, az
apám csak…
– A férfiaknak vannak szükségleteik. Kivéve, mint kiderült, Styveson
lelkésznek. Terri igen frusztrált nő volt. A férfi egész nap a Szentírást
bújta. Terri egyszer meg is kérdezett, hogyan tehetné magát vonzóbbá a
férje számára. Innentől kezdve tényleg furcsának hatottak a vasárnapi
igehirdetések…
– Sejtem – jegyezte meg Susannah. – Szóval összefeküdt az apámmal?
– Igen – sóhajtott Angie. – Sosem felejtem el, mennyire megbántódott a
mamád, amikor megtudta.
– Ezek szerint az anyám tudta. És hogy jött rá?
– Ahogy mondtam, elég volt egy pillantást vetni a kicsire. Egyik reggel
a mamád bement Simonért a templomi babaszobába, és jól megnézte a
kislányt. A baba kiköpött mása volt Danielnek, amikor az ugyanennyi
idős volt.
– És mi történt?
Angie egy pillanatig nem válaszolt.
– Az édesanyád ellátogatott a lelkészhez. És kérdőre vonta. A
lelkész… nagyon dühös lett. Megalázva érezte magát. A mamád és én
csaknem negyven évig voltunk barátnők, de meg kell mondanom, min-
dig volt benne valami hajlam a gonoszságra, Susannah. Döntés elé állí-
totta Styvesont, vagy a lelkész távozik, vagy a baba. Azzal is fenyegető-
dzött, gondoskodik róla, hogy soha többé ne bízzanak rá egy gyülekeze-
299
tet sem, ha minden héten ott kell látnia a felesége fattyát a templomban.
És be is váltotta volna a fenyegetését.
– Ezért elmentek – vetette közbe Luke.
– Amennyire én tudom, többé semmi kapcsolatuk nem volt az apáddal
vagy a mamáddal.
Szóval Angie Barbara Jean Davisről nem tud, gondolta Susannah.
– Köszönöm, hogy mindezt elmesélte – mondta. Épp felállt volna, de
Angie csak ült ott összeszorított ajakkal.
– Ezek szerint a nő felbukkant az örökségéért – szólalt meg végül An-
gie, és Susannah csak pislogott. Erre nem is gondolt.
– Igen – vágta rá Luke habozás nélkül.
– A fösvénység rettenetes dolgokra sarkallja az embert. – Félrehajtotta
a fejét. – És a harag is.
– Mire céloz? – kérdezte Susannah.
– Csak arra, hogy neked sem ártana benyújtanod a kérvényt az apasá-
gi vizsgálatra…
Susannah-nak leesett az álla.
– Miss Angie, ne játsszon velem! Ne kerteljen!
– Rendben. Amikor a mamád megtudta apád félrelépését, visszavá-
gott.
Susannah letaglózva dőlt hátra.
– Kivel?
Angie az ölébe ejtett, összefont ujjait vizsgálgatta.
Susannah csak a saját szíve zakatolását hallotta a fejében.
– Kivel? – ismételte.
Angie fölnézett, szeméten kétségbeesés tükröződött.
– Frank Loomisszal.
Susannah hirtelen nem kapott levegőt.
– Úgy érti… Loomis seriff volt az…
Angie bólintott.
– Az apád.
Susannah a szája elé kapta a kezét. Luke végigsimított a hátán. A keze
meleg volt, és erős.
– Ó, istenem – suttogta Susannah.
– Muszáj megértened – folytatta Angie. – Frank szerette a mamádat,
annyi éven át.
– És Frank tudta, hogy ő Susannah biológiai apja? –kérdezte Luke.
– Csak később tudta meg. Akkor, amikor Simon több gondot okozott,
mint amennyit Arthur helyre tudott hozni. Az anyád könyörgött Frank-
nek, hogy segítsen eltussolni a dolgokat. Úgy mondta, az ő kedvéért –
300
tette hozzá keserűen. – Aztán egyik nap Simon valami olyan szörnyűsé-
get követett el, hogy Frank már nem tudta megoldani. A mamád akkor
mondta meg neki, hogy a lánya vagy. Franket mintha leforrázták volna.
„Az én kedvemért”, mondta a mamád, „és a kislányod anyjáért”. Ezért
Frank elintézte. És tizenhárom éven át rémálmok gyötörték, mert egy ár-
tatlan embert küldtek a rács mögé.
– Gary Fulmore-t – jegyezte meg Luke, mire Angie bólintott. – És
maga honnan tud minderről? – kérdezte.
A nő ajka megremegett.
– Nem Frank volt az egyetlen, aki viszonzatlan szerelem miatt szenve-
dett…
– Magának viszonya volt Frankkel? – kérdezte Luke, és a nő szemében
fájdalom villant.
– Huszonöt éven át voltunk szeretők. Éjjelente átjött, és még hajnalban
elment. De nem vett volna el. Neki Carol Vartanian kellett.
– Maga ezért biztosan gyűlölte az anyámat – suttogta Susannah.
Angie szomorúan ingatta a fejét.
– Dehogy. A barátnőm volt. De irigyeltem. Fontos ember volt a férje,
és egy olyan férfi szerelme, aki a lelkét is eladta, hogy boldoggá tegye.
De mégsem tette boldoggá. Egy évvel azután, hogy Gary Fulmore bör-
tönbe került, Simon eltűnt, és a mamád onnantól kezdve már nem volt a
régi. És Frank sem. Amikor Frank megtudta, hogy a mamád meghalt…
hogy Simon ölte meg, majdnem belehalt. Azt hiszem, végül is ez ölte
meg.
– Miss Delacroix – szólalt meg Luke –, volna még egy kérdésünk. A
lelkipásztor, aki elment, nem hagyta meg az új címét? Nem lehetséges
valamilyen módon kapcsolatba lépni vele?
– Bob Bowie és a felesége talán tudja. Rose mindig sokat tevékenyke-
dett a gyülekezetben. – Angie szeme összeszűkült. – De miért volt ez
olyan fontos, hogy éjnek évadján fölkeltsenek miatta?
– Valaki ma rálőtt Susannah-ra – válaszolt Luke.
Angie meglepettnek látszott.
– Azt hittem, azt a French lányt lőtték meg, azt, aki épp most készül
nyilvánosságra hozni a… tudja, mit.
– Susannah ott állt mellette. Minden eshetőséget számításba veszünk.
– Arra gondol, hogy Terri Styveson fattya rálőne Susannah-ra az örök-
ség miatt?
– Sokkal kevesebbért is lelőnek embereket nap mint nap. – Luke fölállt,
és Susannah-t is fölsegítette. – Kérem, fogadja bocsánatkérésünket és kö-
szönetünket. Remélem, sikerül visszaaludnia.
301
 Angie halványan elmosolyodott.
– Már napok óta nem alszom. Azóta, hogy Franket megölték.
Susannah Angie-ra pillantott, az érzelmei nem hagyták nyugodni.
– Miért mondta el nekem? Miért éppen most?
– Mindig is sokat töprengtem azon, mi folyhat a házatokban. Hogy mi
zajlik a távolba révedő tekinteted mögött. Attól féltem, hogy tudom is.
Mondanom kellett volna valamit, de… Frank nem akarta, hogy beszél-
jek. Szégyenbe hozta volna a mamádat. Amikor Frank megtudta az iga-
zat, hogy te az ő lánya vagy, akkor már túl késő volt. Ugye, túl késő volt?
Susannah bénultan bólintott. Ezek szerint az emberek tudták. Tudták!
És nem tettek semmit.
– Igen.
Angie lehunyta a szemét.
– Sajnálom. Annyira sajnálom.
Semmi baj. Ezt kellett volna mondania. De igenis baj volt. Nagyon is.
– És az apám… Arthur… Ő is tudta? Hogy nem az ő lánya vagyok?
– Ezt nem tudom biztosan. Azt tudom, hogy a mamád vezeklése vol-
tál. Most pedig már az enyém. Akkor nem mondtam semmit, és annyi
éven át ezzel a tudattal kellett élnem. Most pedig azzal a tudattal, hogy
segíthettem volna neked, és mégsem tettem.
Luke és Susannah otthagyta a műanyaggal bevont kanapén gubbaszt-
va, összetörten.
– Gyere – suttogta Luke. Susannah-nak sikerült elérnie a kocsit, mi-
előtt a lába összecsuklott volna, és a férfi úgy csatolta be a biztonsági
övét, mintha kisgyermek lett volna. – Ez durva volt – mondta.
Susannah arcára kiült a félmosoly.
– Nehéz volt.
Luke leguggolt mellé, és egészen közel hajolt hozzá. Tenyerébe vette a
nő arcát.
– Ha most megcsókolnálak, megint állba vágnál?
A férfi szeme sötétebb volt, mint az éjszaka körülöttük, s tekintete Su-
sannah-ra szegeződött. A nő nem nézett el, szüksége volt a férfi erejére.
A megnyugtató jelenlétére.
– Nem.
A csókja forró volt, és édes, de nem követelődző. Susannah hirtelen azt
kívánta, bárcsak az lenne. A férfi elhúzódott, hüvelykujjával végigsimí-
tott a nő szája szélén.
– Minden rendben?
– Nem – suttogta Susannah. – Az egész életem… egy nagy hazugság
volt.
302
 – A te életed nem. Csak mindenki másé körülötted. Te ugyanaz vagy,
mint negyedórával ezelőtt, Susannah. Egy jó ember, aki mindezek ellené-
re nem adta fel, hogy másokkal törődjön. Azt hiszed, csak azért lettél
ügyész, hogy letöröld magadról a bélyeget, hogy Arthur Vartanian lánya
vagy? Nem azért. Azért lettél ügyész, mert azt akarod, hogy másoknak
megadják mindazt, amit neked senki. És még most sem adod fel.
Susannah nagyot nyelt.
– Gyűlöltem, Luke. Most már azt is tudom, ő miért gyűlölt engem.
– Arthur Vartanian kegyetlen ember volt, Susannah. De már nem él, és
te még mindig itt vagy. Megérdemeled azt az életet, amiért nap mint nap
küzdesz, hogy megkaphassák azok is, akiket képviselsz.
– Mindig arról álmodoztam, hogy Arthur nem is az igazi apám, hogy a
vándorcigányoktól loptak el, vagy valami hasonló… De nem vagyok
benne biztos, hogy Frank Loomis annyival jobb.
– Úgy halt meg, hogy próbálta megmenteni Danielt. És amikor Bailey
és Monica kiszabadult, át is adhatta volna őket Granville-nek, hogy
mentse magát, de ehelyett nekik segített. Nem volt olyan rossz ember.
– Danielnek meg kell tudnia. Egészen fölemésztette a tudat, hogy
Frank meghamisította a Fulmore-bizonyítékokat.
– Szerintem jobban fogja magát érezni, ha megtudja, Franket is föl-
emésztette – mondta Luke, majd csókot nyomott Susannah homlokára. –
Menjünk vissza Atlantába, ott pihenhetsz egy keveset.
– És te mit csinálsz?
– Kiderítem, hol rejtőzik Bobby. Angie olyan életrajzi adatokkal látott
el minket, amelyekről eddig nem tudtunk. – A mobilja megszólalt, ahogy
fölegyenesedett. – Papadopoulos.
A férfi megmerevedett.
– Hol van? – körbeszaladt a vezetőüléshez, becsusszant a kormány
mögé, és összeszűkült szemmel figyelt. Amikor letette, széles mosoly ült
az arcára. – Találd ki, mit fogott ki egy lakóhajós család a vízből a folyó
alsó szakaszán?
– Bobbyt?
– Nem, annál jobbat. Egy tizenhét éves lányt, akit Ashley Csorkának
hívnak.
– A lány a bunkerből. Az, aki a priccsbe véste a nevét.
Luke száznyolcvan fokos fordulatot vett Dutton főutcáján, és teljes se-
bességgel elindult kifelé a városból.
– Pontosan. A lány azt mondta, onnan szökött el, ahol a többieket fog-
va tartják.

303
 DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 4.30

A hálószoba ablakából Charles figyelte, ahogy Luke és Susannah el-

hajt, majd megnyomta a hármas gyorshívót a telefonon.
– Nos, mit mondtál nekik?
– Az igazat – válaszolta Angie. – Ahogy kérte.
– Akkor jó.

304
305
TIZENNYOLCADIK
FEJEZET

306
 DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 4.45

Luke minden gond nélkül megtalálta Arcadiában Jock vendéglőjét, a

Raw Bart. – A neon felirat egészen bevilágította a főútról elágazó rövid
útszakaszt. Odább Corchran seriff követte figyelemmel, hogyan emelik
be Ashley-t a mentőautóba.
– Hogy van a lány? – kérdezte tőle Luke.
– Sokkos állapotban. A testhőmérséklete alapján a mentősök úgy gon-
dolják, huszonöt percet lehetett a vízben. Jock, aki ott áll, hallotta, hogy
valami nekicsapódik a lakóhajó oldalának. Kihalászta, és felhívott. Azon-
nal fölismertem a nevét az AMBER riadóból, amelyet este adtatok ki. A
kislány magánál van. Keményen küzdött, hogy kiszabaduljon.
– Kösz – Luke bemászott a mentő hátuljába. – Ashley, hallasz engem?
– Igen – sikerült a lánynak kimondania, habár a foga vacogott.
– Papadopoulos ügynök vagyok. A többiek még életben vannak?
– Nem tudom. Azt hiszem, igen.
– Hol vannak?
– A házban. Régi ház. Bedeszkázott ablakokkal.
– Van kikötője?
– Nincs.
– Muszáj beszállítanunk a kórházba – szólt közbe az egyik mentős. –
Vagy velünk jön, vagy szálljon ki.
– Hová viszik? – kérdezte Susannah. Ott állt a nyitott ajtóban.
– A Mansfield Megyei Kórházba. Az van a legközelebb – válaszolta a
mentős.
– Luke, te maradj vele, majd ott találkozunk – mondta Susannah. – A
te kocsiddal megyek.
Luke odadobta neki a kulcsokat, majd Corchranra nézett, aki ott állt
Susannah mögött.
– Ma kétszer is rálőttek. Maradj mögötte.
Susannah hátralépett, ahogy a mentőautó elhajtott. Felnézett Corch-
ranra, csak úgy zakatolt az agya.
– Van valami számítógépes modell a folyó áramlatairól?
– Már megadtam a folyami rendészetnek a koordinátákat. Ha huszon-
öt percig volt a vízben, akkor úgy nyolcszáz métert lebeghetett. Egy más-
fél kilométeres szakaszt kijelöltek, és már elkezdték a keresést.
– Seriff, tudna valakit nélkülözni, hogy elvigyen engem a kórházba?
A férfi meglepetten nézett rá a kérdés hallatán.
– Nem tud vezetni?
307
 – De tudok, csak muszáj valamit megkeresnem a számítógépen. Talán
rábukkanok, hol lehetnek. Minden perc számít.
– Larkin! – kiáltott a férfi. – A hölgyet el kellene vinni. Mehetünk.

A mentőautóban Luke Ashley hűvös arca fölé hajolt.

– Látni a házat a folyó felől?
– Nem. Futnom kellett. Sokat. Az erdőn át.
– Tiszta seb a lába – jegyezte meg a mentős.
– Írd le nekem a házat, kicsim.
– Nagyon régi. Sötét. Régi kilincsek – valamiért a lány ezen elmosolyo-
dott.
– És kívül milyen, Ashley?
– Csak egy ház. Semmi különös.
– Hogy kerültetek oda?
– Először a folyón, hajón. Rosszul lettem a hajón. Aztán trélerrel.
– Amin autókat visznek?
– Nem. Lószállítóval. Széna volt benne.
Luke összevonta a szemöldökét.
– És a lószállító másmilyen volt, mint szokott? Egyedi esetleg?
– Csupa fehér. Egy teherautó húzta. Az is fehér. Sajnálom.
Luke rámosolygott.
– Ne sajnáld. Élve kikerültél. Mi pedig megtaláljuk a többieket.
– Hol van az apukám? Nagyon aggódni fog miattam.
– Már itt van. Megtaláltuk a nevedet a priccsbe vésve.
A lány megborzongott, könnyek szöktek a szemébe.
– Annyira féltem.
– De nagyon ügyes voltál, Ashley. Hogyan kaptak el?
– Olyan butaság… találkoztam egy fiúval. A neten. – Ajka megreme-
gett, ahogy a fogai vacogtak. – Jasonnel.
– A népszerű Jasonnel – suttogta Luke maga elé. – Nem te voltál az
egyetlen, Ashley.
A lány űzött tekintettel nézett föl rá.
– Ötünket vittek el. Aztán… lelőtték a többieket.
– Tudom. Megtaláltuk őket. Ashley, láttad a fogva tartóidat?
– Két nő, fiatalok. Harminc és húsz év körüliek. Talán. És egy férfi.
Ijesztő.
– Férfi is volt? Hogy nézett ki?
– Öreg. Ijesztő. Tanner.
– Tanner? Ez valami szleng a tanárra? Mint a nyugdíjasra a nyugger?

308
 – Nem, ez volt a neve. Tanner. – Kezdte elveszíteni az eszméletét. – És
egy őr. Azt hiszem, meghalt.
– Ashley, ébredj föl! – mondta Luke, és a lány igyekezett engedelmes-
kedni. – Mi van az őrrel?
– Fiatal. Nagy. Fehér. – Elmosolyodott, de halványan. –Remélem, meg-
öltem.
– Ashley, ne aludj el! – kiáltott rá Luke. – Milyen messze van a ház?
Ashley csak pislogott, a szemhéját már nehezen emelte föl.
– Nem tudom. Vadul úsztam. De a víz hideg volt.
Luke végigsimított a lány sebes koponyáján.
– Ashley, mit csináltak a hajaddal?
– Én csináltam – mondta, s összeszorította vacogó fogát.
– De miért?
– Haynes. A szőkéket szereti. Nem akartam vele menni. Ezért kitép-
tem.
Haynes. Van egy ügyfelük. Az ügyfelek hajlamosak rátapadni a forgal-
mazókra, legalábbis az internetes gyerekpornó iparágban. A múltban így
sikerült több internetes oldalt is felgöngyölíteni. Kövesd a pénzt! Régi, de
bevált recept.
– Ezek szerint Haynesnek nem kellettél?
– Nem is látott – suttogta a lány olyan halkan, hogy Luke-nak oda kel-
lett hajolnia a szájához, hogy hallja. –Bobby behajított a lyukba. Kiszök-
tem. Addig kapartam a téglát, míg… míg…
Elhallgatott. Luke felnézett a mentősre.
– Elvesztette az eszméletét. A hideg víz nagyon megviselte a szerveze-
tét. Ha nem lett volna ilyen jó formában, akkor megállhatott volna a szí-
ve.

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 5.20

Susannah türelmetlenül járkált föl s alá, mire Luke végre kijött a sür-
gősségi osztályról.
– Azt mondják, rendbe jön – mondta a férfi. – Megvárom az apját, míg
ideér.
Susannah megrángatta a karját.
– Majd az orvosok beszélnek vele. Gyere, menjünk.
– Hová?
– Megtaláltam a nyilvántartásban Terri Styveson házassági anyaköny-
vi kivonatát. A leánykori neve Petrie. Itt a cím, ez az a ház, amely annak
idején az anyjáé volt.
309
 – Bobby nagyanyjáé.
– A bíróság tizenöt éve jóváhagyta a végrendeletet, amikor a Styveson
házaspárt meggyilkolva találták meg arkansas-i otthonukban. A hatósá-
gok szerint egy végzetessé fajult betörés volt. Barbara Jean nagyanyját
pár hónappal később találták meg, álmában meghalt. Barbara Jean örö-
költe a házat. Régi ház, még 1905-ben épült. A neve Ridgefield House.
A férfi csak bámult rá.
– Csak fél órát voltam távol tőled.
Susannah diadalmasan mosolygott.
– Chase kiküld egy csapatot. A Corchrané van a legközelebb, szóval
valószínűleg már ki is értek. Nos? – kérdezte. – Dísztáviratra vársz?
Luke átölelte Susannah vállát, és futva igyekeztek a kocsihoz. A férfi
szíve majd kiugrott a helyéről.
– Mondtam már, hogy elképesztő vagy?
– Nem. Szerintem nem mondtad.
A férfi fölnevetett, napok óta ez volt az első reményteljes nevetése.
– Elképesztő vagy. Szállj be.
Susannah csak vigyorgott, ahogy elhagyták a parkolót.
– Ez tetszik. Azt hiszem, akár még a bíróságnál is jobban tudna tetsze-
ni. Piszok izgalmas.
– De csak akkor, ha nem érkezel késve – mondta Luke hirtelen elko-
morulva.
Susannah is elkomorodott.
– Corchran kihívta a kutyás nyomkeresőket is, hogy másfél kilométe-
res körzetben átkutassák a területet, ahol Ashley-t kihúzták a vízből, de
ez a ház még legalább másfél kilométerrel odább van. El sem tudom kép-
zelni, Ashley hogyan tudott ilyen messzire eljutni.
– Ashley úszó – magyarázta Luke. – Az apja meg is mutatta Taliának a
díjait.
– Ezek szerint élete legfontosabb versenye volt ez – suttogta Susannah.
– Reménykedjünk, hogy idejében odaérünk.
Tíz perce voltak úton, amikor Luke telefonja megszólalt.
– Papadopoulos.
– Corchran vagyok. Minden jel szerint csakugyan itt voltak, de már el-
mentek.
– Bassza meg! – káromkodta el magát Luke. Túl késő. Megint elkéstél. –
Mit találtatok?
– Egy régi házat. Felgyújtották, mielőtt elmentek, de idejében ideér-
tünk ahhoz, hogy a tűz ne pusztítsa el az egész épületet. Ó, és egy halott
őrt is találtunk a ház mögött.
310
 – Ashley komolyan megölte? – kérdezte Luke, és agya vadul zakatolt.
Túl késő. Túl késő.
– Nem, hacsak nem volt fegyver nála. A pasas fél hasa hiányzik. Egy
mély döfött seb van a vállán, és egy óriási púp a fején. Egy véres már-
ványkilincset találtunk a holttest közelében.
Luke-nak eszébe jutott Ashley halvány mosolya.
– Ashley biztosan azzal vágta fejbe, és ki is ütötte, aztán Bobby inkább
lelőtte a pasast, mint hogy élve hátrahagyja. Bobby minden, csak nem
következetlen. Láttátok a fehér teherautót és a lószállítót? – Még a men-
tőautó hátuljában ülve adta ki a körözést.
– Nem. Egy furgont találtunk, amely Garth Davis nevén van, meg egy
Volvót, amely a húga, Kate nevére van íratva. És egy fekete Ford LTD-t.
– Ami pedig Darcy Williams nevén van – mondta Luke összeszorított
szájjal. – DRC119.
– Igen – erősítette meg Corchran. – A rendszámtáblákat az első ülés
alatt találtuk meg. De lószállítót sehol nem láttunk.
– Küldjetek ki minden elérhető egységet, hogy keressék meg.
– Már rajta vagyunk az ügyön.
Luke dühösen csapta be a telefonját.
– Hogy az a jó életbe… Rohadtul elegem van abból, hogy folyamato-
san késve érkezem.
Susannah egy teljes percig nem szólt semmit.
– Vajon hova mehettek? – kérdezte végül. – Ha ez volt a főhadiszállá-
suk, akkor hova mehettek?
– Valahol ott kellett Bobbynak hagynia a gyerekeit – jegyezte meg
Luke. – Talán oda ment.
– Luke – mondta Susannah, és feszülten nézett kifelé. –Odanézz, ott
elöl. Az a jármű épp most kanyarodott fel az autópályára. Lehet, hogy a
teherautónk.
Susannah-nak igaza volt. Luke felgyorsított, rádión erősítést kért a
környéken található egységektől.
– Gyorsítanak – mondta Luke idegesen, és nagyobb sebességbe kap-
csolt. – Bukj le!
Susannah engedelmeskedett, fejét lehúzta a szélvédő szintje alá.
– Mit csinálnak?
– Nem lassítanak. Maradj lent!
– Nem vagyok hülye, Luke – mondta Susannah mérgesen.
Csakugyan nem az, hanem elképesztő.
– Tudom.

311
 – Meglátott minket – mondta Tanner, és még erősebben szorította a
kormányt. – Nem kellett volna feljönnünk az autópályára. Mondtam,
hogy ez túl veszélyes.
– Fogd be, Tanner. Ezzel nem segítesz. – Bobby belenézett a visszapil-
lantó tükörbe. – Kezd utolérni minket. Vagy lelőjük, vagy otthagyjuk a
francba a teherautót valahol, és elhúzunk.
– Túl közel van. Most már nem menekülhetünk. Lője le. Most!
Bobby kihallotta Tanner hangjából a kétségbeesést, ezért átgondolta a
lehetőségeket és a kockázatokat. Tudnak a trélerről, de nem tudják, ki va-
gyok. Időre van szükségem. Időre, hogy eltűnjön, és újrakezdje. Végül
Bobby föltette a mindent eldöntő kérdést: mit tenne Charles? És már meg
is volt a terv.
– Tanner, kihúzódsz annál a pihenőnél, és keresztben megállsz, hogy
eltorlaszold az utat. Kiszállunk, és elkötünk egy autót. Mire megállnak,
hogy megnézzék, mi van a lószállítóban, mi már újra fönt leszünk a
sztrádán, és kimegyünk a legközelebbi lehajtón.
Tanner bólintott.
– Ez összejöhet.
– Persze hogy összejön. Bízz bennem.
Susannah nyaka kezdett begörcsölni.
– Most mit csinálnak?
– Ugyanazt, mint akkor, amikor legutoljára kérdezted – válaszolta
Luke összeszorított foga közül. – Nem lassítanak.
Susannah csak lapult a műszerfal mögé bújva, áthajolt Luke-hoz, és ki-
vette a bokaszíjból a tartalék revolvert.
– Mi a fenét művelsz?
– Fölfegyverkezem. És lapítok – tette hozzá, mielőtt Luke megint rá-
szólt volna.
– Mi a fe… ? – dörmögte Luke. – Maradj nyugton! – A kocsi kivágó-
dott jobbra.
– Kimentek a pihenőbe. Akármi történik is, te maradj lebukva. Ígérd
meg!
– Nem vagyok hülye. – Susannah csak ennyit mondott.
Luke halkan elkáromkodta magát, majd beletaposott a fékbe. Susan-
nah hallotta, hogy előttük kerekek csikorognak, ahogy a tréler megállt.
Még meg sem állt a kocsi, de Luke már ki is ugrott.
– Rendőrség! Mindenki a földre! – üvöltötte. – Mindenki a földre! Ott a
teherautóban! Ne mozduljanak!

312
 Egyszer csak lövés dördült. Luke. Susannah megmarkolta a tartalék re-
volvert, kivágta az ajtót, és kicsusszant, az ajtót használva pajzsul. Luke-
ot nem látta sehol. Kis híján utána rohant, de megtorpant a lószállítónál.
Most csak a lányok számítanak.
Valahol előrébb kerekek csikordultak, és Susannah hallotta Luke
szentségelését. A férfi villámló tekintettel rohant vissza.
– Bobby kiugrott, és ellopott egy autót – mondta. –Maradj itt, és várd
meg az erősítést! Mozgás!
Susannah arrább ugrott, ahogy Luke elhajtott mellette, hogy megke-
rülje a teherautót, amely keresztben elállta az utat. Susannah visszaterel-
te a figyelmét a lószállítóra. A teherautó motorja még mindig járt. A hát-
só rész le volt zárva, és egy lánc fűzte össze a nyitófogantyút. Susannah
felhúzta magát, felállt a hátsó lökhárítóra, hogy belessen a mocskos abla-
kon. És a levegő, amit eddig visszatartott, hangosan áradt ki a tüdejéből.
Szent isten! Ashley mondta, hogy az egyik lányt eladták valami
Haynes nevű férfinak, ezért Susannah arra számított, hogy négy lányt lát
majd odabent, a bunkerből eltűnt öt lányból hármat és Monica húgát. De
kétszer annyian gubbasztottak odabent egymáshoz láncolva, megkötöz-
ve, betapasztott szájjal. Susannah bedörömbölt a mocskos ablakon.
– Megsérültetek? – kiáltotta.
Az egyik lány fölnézett, és még az üvegre tapadt ocsmányságokon ke-
resztül is ki lehetett venni tekintetében a rettenetet. Lassan megrázta a fe-
jét. Aztán egy pillanatra megmerevedett, majd lassabban kezdte ingatni
a fejét, ahogy a könnyek egyenként végiggördültek az arcán.
A láncot lakat fogta össze, ezért Susannah előreszaladt a vezetőülés-
hez, majd megtorpant, és iszonyodva nézett be.
– Ó, basszus – suttogta. Egy összeroncsolt emberi test ült a kormány-
nál. A fejének nagy része szétfröccsent a kárpiton, az ablakon. Susannah
fintorogva vette ki a kulcscsomót a gyújtásból, majd mindegyik kulcsot
belepróbálta a lakatba, míg végre az egyik jónak bizonyult.
Diadalmasan rántotta le a láncot a lószállító hátsó ajtajáról. A láncsze-
mek végigzörögtek a lökhárítón, és nagy zajjal lehullottak a földre. Su-
sannah kitárta az ajtót, és mély levegőt vett, ahogy tíz ijedt szempár me-
redt rá.
– Sziasztok – mondta fuldokolva. – Susannah vagyok. Most már biz-
tonságban vagytok.

A 75-ÖS AUTÓPÁLYA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 6.20

313
 Luke akkor ért vissza a lószállítóhoz, amikor Susannah épp ráripako-
dott egy férfira, hogy azonnal kapcsolja le a videokameráját. Ott állt a
szerencsétlen dokumentarista előtt csípőre tett kézzel, akár egy apró bok-
szoló, aki kész összecsapni a bajnokkal. Ha Luke nem lett volna annyira
kétségbeesett, még el is mosolyodott volna.
Az alatt a harminc perc alatt, hogy távol volt, valaki kiszabadította a
lányokat a lószállítóból. Most a rendőrök óvatosan az ott várakozó men-
tőautók felé terelgették őket, kettesével.
Komoly győzelem. És nagy tragédia. Az alatt a harminc perc alatt,
hogy távol volt, Bobby újabb életet oltott ki. És elmenekült. Túl késő. Túl
késő.
– Hogy tehette? – ripakodott rá Susannah a kamerásra, amikor Luke
kiszállt a kocsiból. – Hiszen gyerekek ülnek az autójában… kislányok!-
tette hozzá. – Hogy érezné magát, ha holmi pénzéhes lesifotós közzéten-
né a lányairól készült képeket a CNN-en? Adja ide azt a szalagot! Most
azonnal! – üvöltötte, amikor a férfi ellenkezni próbált.
A férfi kipattintotta a kazettát a kamerából, majd sűrű bocsánatkérések
közepette eloldalgott.
– Hülye seggfej – dörmögte Susannah az orra alatt.
Luke feldúltan Susannah vállára tette a kezét, szinte vágyta, hogy hoz-
záérjen, de a nő nagyot ugrott.
– Pszt – suttogta Luke. Nemcsak Susannah-nak szólt a nyugtatás, ha-
nem saját magának is. – Csak én vagyok az.
A nő homloka kisimult, amikor meglátta a férfit, és ajka finom mosoly-
ra húzódott.
– Most nem értél ide késve. – Ám azonnal elkomorodott, amikor észre-
vette, hogy a férfi nem mosolyog vissza rá.
– Mi történt, Luke? Mi tartott ilyen sokáig? Hol van Bobby?
– Bobby a sor végén beszállt egy kocsiba, amelynek járt a motorja, s
odabent aludt egy utas. A sofőr nem zárta be az ajtót.
– Tudtam, hogy ellopott egy autót, de még egy túszt is ejtett?
– Nem. Úgy kilencvennél kilökte az utast az autóból. Tudta, hogy meg
fogok állni. Természetesen meg is álltam, de az utas halott volt. Bobby
előbb lelőtte.
Susannah gyöngéden megszorította Luke karját.
– Nagyon sajnálom.
– Igen… Én is. – Luke a pihenő túlsó vége felé nézett, ahol egy férfi ült
egy rendőrautó hátsó ülésén. – Most meg kell mondanom annak a férfi-
nak, hogy a fia soha nem tér vissza.
– Hagyd ezt valaki másra. Chase nemsokára itt lesz.
314
 – Nem. Megteszem, amit meg kell tennem.
– Akkor veled megyek.
A férfi kis híján nemet mondott. Ám ennyi szörnyűség után szüksége
volt valakire, akire támaszkodhat.
– Köszönöm.
A férfi kiszállt a rendőrautóból, ahogy meglátta a közeledő Luke-ot, és
arcából azonnal kifutott a vér, amikor meglátta a rendőr tekintetét.
– Nem – rázta a fejét. – Nem!
– Nagyon sajnálom. A fiát lelőtte az a nő, aki ellopta a gépkocsiját.
Nem élte túl.
A férfi hátratántorodott, szemében hitetlenkedés és rettenet.
– De hiszen épp a Six Flags vidámparkba igyekszünk.
Ma van a születésnapja. Ma lett tizennégy éves. Még csak tizennégy
éves…
– Nagyon sajnálom – mondta Luke, és a szíve annyira elnehezedett,
hogy nem is tudta, hogy bírja ki. – Felhívhatok önnek valakit?
– A feleségemet. Fel kell hívnom a feleségemet. – Összetörve, bénultan
meredt maga elé, s csak szorongatta a mobilját. – Otthon maradt a pici-
vel. Bele fog halni.
A járőr, aki eddig ott várakozott vele, gyöngéden kivette a telefont a
kezéből.
– Majd én elintézem, Papadopoulos ügynök. Menjen csak vissza a töb-
bi áldozathoz. – A férfi válla már rázkódott, és a sírása úgy hatott Luke-
ra, mintha kést forgattak volna a szívében.
Mostantól eggyel több arcot fog maga előtt látni, amelyek folyton kí-
sértik. Susannah Luke hátára tette apró kezét, először tétován, majd hatá-
rozottan.
– Megmentettél tíz lányt, Luke – suttogta. – Tízet.
– De ezt az apát csak a gyereke érdekli, akit nem mentettünk meg ide-
jében.
– Hagyd ezt abba! – szólt rá Susannah, és az eltökéltségtől hangja erő-
vel telt meg. – Ne merd ezt csinálni magaddal! – Megragadta a férfi ke-
zét, és maga felé fordította. – Abban a lószállítóban tíz lány volt, akiket
prostitúcióra kényszerítettek, majd megöltek volna. Most viszont haza-
mehetnek. Most ne arra az egyre gondolj, akit nem mentettél meg, ha-
nem számold össze azt a tízet, akit igen!
A férfi bólintott. Susannah-nak igaza van.
– Igazad van.
– Naná hogy igazam van. – A nő szeme összeszűkült, tekintete céltu-
datos lett. – Most pedig menj vissza a kocsidhoz! Visszamész szépen At-
315
lantába, leülsz a csapattal, és kitaláljátok, hogyan kaphatnátok el Barbara
Jean Davist. Aztán behajíthatjátok a pokolba, és rázárhatjátok az ajtót.
Luke elindult, s Susannah átölelte a derekát, úgy ment mellette.
– Annyira fáradt vagyok.
– Tudom – mondta Susannah, s hangja ismét gyöngéden csengett. –
Hadd vezessek visszafelé! Addig aludhatsz.
Luke oldalra hajtotta fejét, mígnem arca Susannah haján nyugodott, és
így sétáltak az autó felé.
– Köszönöm.
– Szívesen. Azt hiszem, ennyivel tartoztam neked. Most kvittek va-
gyunk.
– Ez valami verseny? Számon tartjuk a pontokat? – kérdezte Luke ko-
moran.
– Már nem. Szerintem ugyanannyira szükséged van valakire, mint ne-
kem.
– És erre csak most jöttél rá? – suttogta Luke.
Susannah még szorosabban ölelte.
– Ne légy olyan nagyra magaddal, Papadopoulos ügynök.

A 75-ÖS AUTÓPÁLYA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 6.45

Bobby végre megnyugodva vett levegőt. A pihenőből elhozott autót

lecserélte. Ez a kocsi új, az autópálya közelében egy parkolóból lopta.
Mit tegyek? Mit tegyek?
Tanner meghalt. Sokkal nehezebb volt meghúzni a ravaszt, mint gon-
dolta. Egyedül vagyok. Tényleg egyedül. Charles ott volt ugyan, de Charles
sosem… tartozott a családhoz.
Tanner volt a családom. És most halott. De soha nem lett volna képes
elég gyorsan szaladni. Bobby már akkor tudta, amikor azt mondta neki,
hogy bízzon benne. Tanner rettegett a börtöntől, és túl öreg volt már ah-
hoz, hogy túléljen egy börtönbüntetést . Ő is így akarta volna.
Most mit tegyek? Susannah Vartanian. Ő az egyeden szál, amelyet még
nem varrt el. Ott volt Papadopoulosszal.
Susannah mindent tönkretett. Az üzletemet. Az életemet. Most pedig
Charles végre megkapja, amit akart. Az öreg valami oknál fogva mindig
is gyűlölte Susannah-t, talán még jobban, mint ahogy Bobby gyűlölte.
Már rég megölhettem volna. De a halogatása idegesítette Charlest – ez
volt az egyetlent, amivel Bobby irányítani tudta, mert egyébként mindig
pont ellenkezőleg történt.

316
 Rendben, Charles. Nemsokára megkapja, amit akar. Megölöm a kedvéért. Az-
tán eltűnök.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 8.40

Mindannyian körbeülték a tárgyalóasztalt. Lelkesedés, kimerültség, el-

keseredettség furcsa egyvelege ülte meg a levegőt. Ed és Chloe, Pete és
Nancy, Hank, Talia és Mary McCrady gyűlt össze. Luke kérésére Susan-
nah is csatlakozott hozzájuk. A nő gyors gondolkodása vezette el őket a
lányokhoz ma este. Megérdemli, hogy ő is osztozzon a dicsőségben.
– Ezek szerint még mindig nem végeztünk – mondta Pete, amikor
Chase befejezte. – Bobby még mindig szökésben van.
– De a lányokat életben találtuk – jegyezte meg Chase. –És nemcsak a
bunkerből elhozott lányokat, hanem Genie Cassidyt és hat másik lányt
is, akiket az otthonukból csaltak el. És ez nagy dolog.
– Többdoboznyi feljegyzést találtunk Bobby trélerében – vette át a szót
Luke mind azt bizonyítja, hogy Bobby pénzforgalmat bonyolított le az
ügyfeleivel. Nevek és helyszínek. Több tucat perverz alakot vonhatunk
eljárás alá, akik gyerekeket vettek szexrabszolgának.
Chase mosolya keserű volt.
– Az FBI-nak átadtuk a listát, amelyen a kamionos prostitúció helyszí-
nei vannak, Észak-Karolinától egészen Floridáig. A Georgiai Nyomozó-
hivatal ügynökei épp most végzik a házkutatást tíz különböző helyen,
hogy megmentsék a lányokat, akiket Bobby a közelmúltban adott el, be-
leértve azt a lányt, akit Darryl Haynesnek adtak el péntek este.
Ed szeme elkerekedett.
– Ez az a pasas, aki a család fontosságát hirdetve indul a szenátori vá-
lasztásokon?
– Bizony ő – válaszolt Chase komoran.
– Haynes egy szőkét akart – vetette közbe Luke. – És egy szőke okozta
a vesztét. Ashley Csorka szökése mindent megváltoztatott.
– Hogy van a lány?
– Már felült, és beszélt az apjával – mondta Luke mosolyogva. – Az
apa megkért, hogy tolmácsoljam a köszönetét, és reméli, hogy a férfi, aki
meg akarta venni a lányát, hasonló bánásmódban részesül majd a bör-
tönben.
– Sok mindenre lehetünk büszkék a mai délelőtt. Mindenki remek
munkát végzett. – Chase komolyabb hangon folytatta. – Granville öt
lányt ölt meg a bunkerben, de Monica azt mondta nekünk, hogy ez Roc-
ky, más néven Kate, parancsa volt, és hogy Kate azt mondta, ez „Bobby

317
parancsa”. Amikor megtaláljuk Bobby Davist, vád alá helyezzük ötrend-
beli emberölés bűntettéért, továbbá annak a tíz embernek a haláláért,
akik közvetlenül az ő keze által haltak meg. És ehhez még hozzájön az
emberölés kísérlete Ryan Beardsley és Monica Cassidy ellen…
– És a jóisten tudja, hány kiskorú elrablása és prostitúcióra kényszeríté-
se az autópálya mellett, és gyermekpornográfia terjesztése azok alapján,
amiket a katalógusokban találtunk – tette hozzá Luke.
– És legalább egymillió év vár rá a rács mögött – fejezte be Chase.
Chloe a homlokát ráncolta.
– Várjatok csak. Tíz? Ott van Rocky, vagyis Kate, és Jennifer Ohman,
az ápolónő.
– És az ápolónő testvére – tette hozzá Susannah.
– Értem – bólintott Chloe ez három. Helen Granville négy.
– Chili Pepper és a barátnője hat – folytatta Nancy.
– A srác a pihenőben és Tanner, a férfi, aki a teherautót vezette, pedig
nyolc – mondta Luke, és Pete-re nézett.
– Zach Granger kilenc.
– Ó, a fenébe is, sajnálom, Pete – fordult Chloe a férfihoz teljesen le-
sújtva, hogy erről elfeledkezett.
– Semmi baj – mondta Pete vadul –, de el kell kapnunk ezt a ribancot,
hogy megfizessen.
– A tizedik az őr, akit Corchran holtan talált a ház mögött – fejezte be
Luke.
– Ha Darcyt is beleszámoljuk, akkor már majdnem egy tucatnál jár –
tette hozzá Susannah fagyosan.
– És Darcyt beleszámoljuk – mondta Chase csöndesen. – Nagyon saj-
nálom, ami történt, Susannah. És négy ember még mindig nincs meg.
Borenson bíró, Monica Cassidy apja és Bobby két fia.
Mindenki néma csöndben ült, majd Luke felsóhajtott.
– Azt reméltem, hogy Bobby nem bántja a saját gyerekeit, de azok
után, amit ma művelt azzal a sráccal… Bármire képes.
– Szóval mit is tudunk róla? – tette föl a kérdést Mary McCrady. – A
profil szerint egy gátlástalan, intelligens, lelketlen szörnyeteg. Bárcsak
többel is segíthetnék…
– A teherautót vezető férfi Roger Tanner, hatvannyolc éves – vette át a
szót Luke. – Négy nagyobb kihágása volt a nyolcvanas években: bántal-
mazás, betöréses lopás, illetve kétrendbeli emberölés.
– És ez a Tanner hogyan kapcsolódik Barbara Jean Davishez? – kérdez-
te Mary.

318
 – A két ember, akit megölt, Bobby szülei voltak – magyarázta Susan-
nah Styveson lelkész és a felesége, Terri.
A kis arkansas-i parókián verték őket halálra, ott, ahol Mr. Styveson
szolgált lelkipásztorként.
– Tanner volt a templomi mindenes – tette hozzá Luke. Jobbára a visz-
szafelé úton szedték össze ezeket a részleteket. Túl feszült volt ahhoz,
hogy pihenjen, és a végén az út nagyobbik részét azzal töltötte, hogy az
arkansas-i rendőrkapitánysággal beszélt, míg Susannah a nyilvántartáso-
kat böngészte. – A férfi ujjlenyomatait megtalálták a házban, ami nem
csoda, lévén hogy ő volt a gondnok. De ekkor fedezték föl, hogy priusza
van.
– Mindenki meg volt róla győződve, hogy ő követte el – folytatta Su-
sannah –, mert más gyanúsított nem volt, és semmi jel nem utalt erősza-
kos behatolásra… és neki kulcsa volt a parókiához. Bobby nem szenve-
dett sérülést, annak ellenére, hogy a rendőrségnek azt mondta, a férfi le-
teperte.
Luke megvonta a vállát.
– A helyi rendőrkapitányság állítása szerint Bobby elmondása nem vá-
gott egybe a bűnjelekkel, de semmi bizonyíték nem utalt őrá. Most, hogy
tudjuk, egy csapatot alkottak Tannerrel, logikusan következik, hogy an-
nak idején is együtt dolgoztak. Bobby szüleinek a temetése után Tanner
megszökött, és soha többé nem látták. Bobbyt Dél-Karolinába küldték,
hogy az anyja nővérénél éljen.
– És hogy kötöttek ki Duttonban? – kérdezte Nancy.
– Ki tudja? Talán Bobby tudta, ki az igazi apja, és arra kényszerítette a
nagynénjét, hogy hozza vissza ide. Az is lehet, hogy a nagynéni Susan-
nah anyját hibáztatta azért, hogy a Styveson családot száműzték, és bosz-
szantásból hozta vissza a lányt. Talán soha nem fogjuk megtudni.
– Soha nem hallottam róla, hogy Bobby szüleit meggyilkolták, sem azt,
hogy ő a régi lelkész lánya – mondta Susannah. – Egy kisvárosban az
ilyesmi hamar el szokott terjedni, de soha egy szóval sem említették.
Még Angie Delacroix sem tudta, hogy Bobby Styvesonék lánya. Az isko-
lában Barbara Jean Brown volt, ezek szerint a nagynénje, Ida Mae Brown
családnevét vette fel. És Brown a nagynéni férjezett neve, ezért senki sem
kapcsolta össze Styveson feleségével. Valamiért a nagynéni megőrizte
Bobby titkát.
– A nagynénje nem sokkal azután költözött el Dutton-ból, hogy Bobby
hozzáment Garth Davishez – vetette közbe Pete. – És itt tűnnek el a nyo-
mok. Se munka, se hitelkártyák, se közüzemi számlák.
– Lehet, hogy Bobby őt is megölte – mondta Talia.
319
 – De hol van a két gyereke? – kérdezte Mary. – Ki vigyázott a gyereke-
ire, amíg ő a kamionos bordélyhálózatát vezette, és kislányokat adott el
gazdag pasiknak?
– A Davis család dadust tart – mondta Pete. – Egy bevándorló nőt, va-
lószínűleg illegális bevándorlót. Az angoltudása nem volt valami erős.
Akkor beszéltem vele, amikor megpróbáltam megtalálni a nagynénit.
Munkanapokon, kilenctől ötig dolgozik. Azt mondta, Bobby minden reg-
gel bement a lakberendező stúdiójába dolgozni. Néha megkérték, hogy
maradjon ott estére is, amikor Bobbynak megbeszélése volt, és Garth
nem tartózkodott otthon. Úgy tűnt, a dadust valóban érdekli a Davis fiúk
sorsa, és ha sejtette is, hogy Bobby igazából miben utazik, akkor jól tit-
kolta.
– Nincs más rokona, csak Garth nagybátyja, Rob Davis és annak a csa-
ládja – mondta Chase.
– Megkérdeztem Rob Davist, hogy látta-e – szólalt meg Pete. – De a
házat nem kutattam át.
– De Rob rejtegetné Garth gyerekeit? – kérdezte Chloe. – Azt hittem,
utálják egymást.
– Ez volt az, amit Kate mondott, amikor csütörtök délután beállított
ide. – A kirakós egyik darabja a helyére ugrott. Luke elkomorulva nézett
Chase-re. – Kate vezetett el minket Mack O’Brienhez.
Chase a homlokát dörzsölte.
– Az orrunknál fogva vezetett bennünket.
– Kate azt akarhatta, hogy terelődjön el a figyelem Garth-ról és a klub
többi tagjáról, mert minél közelebb került Daniel ahhoz, hogy fölfedje
őket, annál közelebb került a bunkerben folyó ügyködésükhöz is. Kate
azért adta át nekünk Garthot, hogy ő és Bobby megtarthassák a titkaikat.
Kijátszottak minket.
– Kate azt is mondta, hogy Garth felesége megszökött a gyerekekkel,
miután Mack O’Brien megölte Rob Davis unokáját – jegyezte meg Ed. –
A rohadt életbe!
– És mi elhittük minden szavát – fejezte be Luke.
– És miért ne tettétek volna? – kérdezte Susannah logikusan. – Fogal-
matok sem volt róla, hogy ez folyik a háttérben. Inkább szerezzetek vég-
zést, és kutassátok át Rob Davis házát a fiúk után.
– Térjünk a következőre! – szólalt meg Chase. – Kira Laneer, Garth
szeretője, aki a reptéren dolgozik, felhívott a mobilomon. Azt mondja,
tudja, hol van Bobby, és Garth ismeri az összes helyet, ahol elrejtőzhet.
Az is lehet, hogy vágyik a rivaldafényre, de azért megbízok valakit, hogy
járjon utána. Nancy, ráncolod a homlokodat. De miért?
320
 – Bobbyn töprengtem. Azt állítjuk, hogy az utóbbi két napban tíz em-
bert gyilkolt meg. Ez jelentős szervezést igényel, biztosan volt segítsége.
– Tanner nagy valószínűséggel az egyik cinkosa volt – mondta Luke. –
Ashley Csorka azt mondta, ő tartja karban Ridgefield House-t. Úgy ne-
vezte, hogy az ijesztő komornyik.
– Nem is tudom – hümmögött Nancy. – Hacsak nem testépítő ez az
ijesztő komornyik, ő nem vághatta el Chili Pepper torkát. Chili túlságo-
san nagydarab pasi. Volt.
– Talán más bérencei is vannak – vetette közbe Pete mogorván.
– Mások – suttogta Susannah. – Tudjátok, még egy darabka hiányzik.
A thíchre gondolok. Arra a beszélgetésre Simon és Toby Granville között,
amikor én tizenegy éves voltam. Bobby akkor lehetett tizenkettő, és még
mindig Arkansas-ban lakott.
– És Tanner is – tette hozzá Luke szóval a férfi nem lehetett.
– „Én másé voltam” – idézte Susannah elgondolkodva. –Valaki más is
benne van a képben.
– Elküldtük a személyleírásod alapján készült rajzot Manhattanbe –
mondta Chase. – Az államügyészség meg fogja mutatni Darcy gyilkosá-
nak. Egyelőre azonban összpontosítsunk Bobby Davisre és a két fiára!
Pete, menj el Rob Davishez, és kerítsd elő azokat a srácokat! Hank, te és
Nancy kutassátok át megint a Davis-házat. Talia, deríts ki mindent, amit
csak lehet Bobby barátairól, a mostaniakról és a régiekről is. Chloe,
mennyi ideig tarthatjuk még bent Garthot?
– Holnap reggel engedik ki.
– Muszáj lesz követnünk, hátha mélyebben benne van ebben az egész-
ben, mint gondoljuk. Ed?
– Megtaláltuk Becky holttestét Beardsley celláján kívül. Halálra verték.
– Ezek szerint van még egy holttestünk. – Chase egy pillanatra lehuny-
ta a szemét. – Szerezzetek nekem egy képet Beckyről! Megkérem a médi-
át, hogy segítsenek azonosítani. És… – a férfi Susannah-ra pillantott. –
Gretchen French ma délután négykor tartja a sajtótájékoztatót.
– Pontosan. A Grand Hotelban. Telt házat vár.
– Kamerás megfigyelésre lesz szükség, és biztonsági őrökre, illetve
fémérzékelő kapukra a bejáratoknál. Bobby van olyan arcátlan, hogy el-
menjen, és a saját dicsőségében sütkérezzen.
– Vagy megint rálőjön Susannah-ra – tette hozzá Luke csöndesen.
Chase ismét Susannah-ra nézett.
– Ezután hova mész?
– A kórházba – érkezett a válasz. – Van pár dolog, amit meg kell be-
szélnem Daniellel.
321
 Például azt, hogy ki is az apja, gondolta Luke. És azt, milyen indítéka
volt Frank Loomisnak, hogy tizenhárom évvel ezelőtt meghamisítsa a bi-
zonyítékokat.
– Én is vele megyek. Még mindig nem derítettem ki, hogy ki szórako-
zott Ryan Beardsley infúziójával. Lehet, hogy az a „másik”, akit kere-
sünk.
– Rendben. Mind legyetek nagyon óvatosak! – mondta Chase. – Tart-
suk a kapcsolatot, és találkozunk ugyanitt fél háromkor egy rövid meg-
beszélésre Gretchen French sajtótájékoztatója előtt. – Elkezdtek kifelé
szállingózni, de Chase magához intette Luke-ot.
– Luke, az utóbbi egy hétben napi huszonnégy órát talpon voltál –
mondta Chase. – Megtaláltad a lányokat.
– Bobby még mindig odakint van valahol… – kezdte volna Luke, de
Chase leintette.
– Az osztályom minden egyes ügynöke őt keresi.
– Le akarsz venni az ügyről? – kérdezte Luke, és lassan forrni kezdett
benne a düh.
– Nyugi… Nem, nem veszlek le az ügyről, de azt akarom, hogy friss és
beszámítható legyél. Egy időre kifogtuk Bobby vitorláiból a szelet –
mondta Chase. – Valószínűleg újraszervezi az erőit. Szóval menj haza, és
töltődj fel! És gyere vissza, ha fölkészültél arra, hogy utánaeredj.
– Rendben. Amint elvittem Susannah-t Danielhez, hazamegyek, és en-
gedelmesen összeesem.

322
323
TIZENKILENCEDIK
FEJEZET

324
 DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 9.00

Bobby lecsapta a mobilja fedelét. A nyomozóhivatali besúgója azt hit-

te, a kapcsolatuknak vége, csak azért, mert Bobby lába alól kicsit kicsú-
szott a talaj. Ám a titkok mindig is keresett fizetőeszköznek bizonyultak,
főleg mostanság. Tudják, ki vagyok. Ez azt jelenti, hogy sokkal óvatosabb-
nak kell lennie.
Gúnyosan fújt egyet. Kira Laneer csak, hiszi, hogy tudja, hol vagyok. De
Garth viszont többet tudott, mint amit Bobby sejtett, és ezt nem lehet fi-
gyelmen kívül hagyni. A férje nem ostoba ember. Bobby nem tervezte,
hogy Kira Laneerrel kapcsolatban bármit is a véletlenre bíz.
Tárcsázta Paul számát.
– Szükségem van rád.
– Szerintem nem, cicám. Most nézem a tévét, és nagy szarban vagy.
Susannah Vartanian nagyon helyesnek tűnt a képernyőn, hogy így egye-
nesen a feneked alól ellopta a raktárkészletedet.
Fortyogni kezdett benne a düh.
– Ne okoskodj. Munkám van a számodra. – Megadta neki Laneer cí-
mét. – Fájdalommentesen intézd! Mégiscsak megoldotta, hogy Garth ne
engem tapogasson.
Bobby gyűlölte Garthot, gyűlölte az érintését. Világra hozta a két köly-
két, és ezzel teljesítette is az elvárásokat mint Davis-feleség. A fiúk pedig
megfelelő díszletet nyújtottak a külvárosi háziasszony szerepéhez, és
mindig jól bánt velük. A legokosabb, ha az ember ügyel arra, hogy a
színfalak ragyogjanak körülötte.
– Öld meg Kira Laneert, mielőtt eljár a szája a nyomozóhivatal emberei
előtt!
– Bobby, ez már több a soknál – tiltakozott Paul. – Nem gyilkolhatsz le
mindenkit!
– Tedd, amit mondtam, különben felhívom a rendőrséget, és beszámo-
lok a te kis ügyeidről. – Ez volt az első alkalom, hogy valaha is megfe-
nyegette ezzel. Az első alkalom, hogy szükségét érezte. Remegve tette le
a telefont. Garth áldozatai ma délután jelennek meg a sajtó képviselői
előtt. Susannah is ott lesz. És én is ott leszek. Az, hogy a Georgiai Nyomo-
zóhivatal megerősítette a védelmet, hasznos információ volt, habár ez
bonyolította a dolgokat. Bobby azonban tudta, hogyan oldja meg a prob-
lémát. Susannah, itt az ideje, hogy meghalj.

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 9.03

325
 – Én szóltam… – fordult Paul Charles felé, amikor becsukta a telefon-
ját. – Kicsúszott a kezéből a gyeplő.
Charles teletöltötte a csészéjüket kávéval.
– Akár be is válthatja a fenyegetését, és muszáj, hogy a helyeden ma-
radj. Nagy hasznodat veszem a rendőrkapitányságon.
Paul álla megfeszült.
– Egy szót sem szól, ha idejében kinyírja. Vagy engedje, hogy megte-
gyem én.
Charles szemöldöke megemelkedett.
– De én még nem végeztem vele.
– Nem fogom megölni Garth szeretőjét.
Charles szelíden fölpillantott rá a csésze fölött.
– Dehogynem.
Paul szeme megvillant.
– Fogalmunk sincs arról, ez a Laneer egyáltalán mit tud.
– Szex utáni csevegés… – merengett Charles. – Nem tudjuk, mint
mondhatott el Garth Laneernek. Inkább megválasztom, hol és mikor fe-
dek fel információkat. – Szeme összeszűkült, és örömmel nyugtázta,
hogy Paul kihúzza magát ültében. – Azt akarom, hogy Bobby ott legyen
ma délután azon a sajtótájékoztatón.
– De miért? – Paul ingerülten csattant fel, pont úgy, mint kisfiú korá-
ban.
– Azért, mert ott lesz Susannah. Bobby nem lesz képes ellenállni a kí-
sértésnek.
– Ezért akarta, hogy felhúzzam azzal, hogy Susannah ellopta a raktár-
készletét…
Charles villájával Paul tányérjára bökött.
– Edd meg a tojást, fiam! Különben kihűl. Utána meg indulás Kira La-
neerhez! Elviheted a kocsimat.
Paul beledöfött a reggelijébe.
– Legalább most az egyszer hagyja, hogy Bobby maga végezze el a sa-
ját piszkos munkáját!
– Nem akarom, hogy Bobby odamenjen elvégezni a saját piszkos mun-
káját – mondta Charles éllel a hangjában. –Jelenlegi állapotában még el-
kapják, és lemaradok a négyórás élő közvetítésről.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 9.30

326
 Susannah elbizonytalanodva állt meg Daniel kórházi szobájának ajta-
jában. Amikor legutoljára látta a bátyját, még az intenzív osztályon fe-
küdt, és ő ott zokogott fölötte.
Most, hogy itt állt, nagyon furcsán érezte magát. A bátyja lehunyt
szemmel fekszik az ágyban, Alex ott ül mellette, és egy magazint olvas.
– Hogy van Daniel? – suttogta Alexnek.
– Jól – érkezett a válasz Danieltől. Felnyitotta kék szemét, amely tudott
fagyos és meleg is lenni, vagy szomorú. Most meleg volt. – Láttalak a hí-
rekben. Megtaláltad a lányokat. Gratula.
– Köszönöm. – Susannah úgy ült le a szék szélére, mint aki a követke-
ző pillanatban elmenekülne. Luke ott maradt mögötte, s kezét a nő vál-
lán nyugtatta. Susannah kimérten az ölébe ejtette összefont ujjait. – Dani-
el. El kell mondanom neked valamit, és elég megrázó lesz.
Luke gyöngéden megmasszírozta a vállát.
– Így csak rosszabb lesz. Egyszerűen mondd meg neki.
Daniel baljóslatúan nézett fel a barátjára.
– Mi az? – kérdezte gondosan artikulálva.
– Nyugi – mondta Luke könnyedén, s hangjába némi jókedv vegyült. –
Hozzá sem értem a húgodhoz.
Még. Susannah szinte hallotta, hogy a szó ott lebeg a fejük fölött, és
lángba borult az arca, nem azért, mert zavarba jött vagy félt, hanem az
izgalomtól. Még. Csábító volt. Erőteljes. Eszébe jutott a doboz, amelyet a
férfi a hálószobájában tart. Még. Eljövendő dolgok hírnöke. De ne most,
gondolta, hiszen föl kell készülnie arra, hogy elmondjon valamit, ami
egyszerre lesz balzsam és tőrdöfés Daniel szívének.
– Frank Loomisról van szó – fakadt ki.
– Mi van vele? – kérdezte Daniel mereven, és feszülten várt.
– Ma hajnalban meglátogattuk Angie Delacroix-t, hátha megtudunk
tőle valamit, és sokkal több kiderült, mint amire számítottunk. Úgy lát-
szik, Angie-nak éveken át viszonya volt Frank Loomisszal. De Frank
nem akarta feleségül venni, mert valaki mást szeretett. Anyát.
Daniel csak pislogott, a szája is tátva maradt a meglepetéstől.
– A mi anyánkat?
– Igen. És ez kölcsönös volt közöttük, legalább egyszer… – Susannah
mély levegőt vett, majd kiengedte. – Nem Arthur Vartanian az apám.
Hanem Frank Loomis.
Daniel lassan leeresztett. Először Susannah-ra bámult, majd fölnézett
Luke-ra.
– Biztos vagy benne?

327
 – Mielőtt bejöttünk hozzád, átadtam Ednek egy DNS-mintát. Holnapra
megtudjuk.
– Így viszont a többi dolog is értelmet nyer… – szólalt meg Luke, és fi-
noman megszorította a nő vállát.
Susannah habozott, majd megfogta a bátyja kezét.
– Angie azt mondta, hogy tizenhárom évvel ezelőtt Simon valami ak-
kora szörnyűséget tett, hogy Frank nem tudta eltussolni. Hozzátette,
anya könyörgött neki, hogy intézze el, és Frank megtette. Anyáért.
– Ezek szerint Frank ezért hamisította meg a bizonyítékokat, és terelte
a gyanút Gary Fulmore-ra – suttogta Daniel maga elé. – És ezért tűnt el a
héten. Azt mondta, szüksége van egy kis levegőre. Anyát gyászolta.
Susannah egy darabig nem szólt semmit, hagyta, hogy a bátyja átgon-
dolja, átértékelje a dolgokat. És azonnal észrevette, Daniel mikor döbbent
rá arra, amit ő maga a sokkhatástól nem értett meg ott Angie nappalijá-
ban. Daniel szeme felpattant, tekintetük találkozott, áthatóan és riadtan
nézett a húgára.
– Akkor anya tudta – suttogta rekedten. – Tudta, hogy Simon benne
volt Alex testvérének meggyilkolásában. Ó, szent isten, Suze! Anya tud-
ta!
– Ha nem is a gyilkosságot–folytatta Susannah csöndesen –, a nemi
erőszakot mindenképp.
– Tegnap este én is erre gondoltam – mondta Luke halkan, mire Su-
sannah megperdült, és úgy nézett föl rá.
– És miért nem mondtál semmit?
– Annyira bánatos voltál. Arra gondoltam, magad is rájössz majd, ami-
kor kész vagy rá.
Susannah pár szívdobbanásig megindultan állta a férfi pillantását.
Majd visszafordult Daniel felé, és kihúzta magát.
– Daniel, lenne még valami…
A bátyja sápadtan nézett föl rá.
– Még?
– Igen. Ed egy hajszálat talált a bunkerbeli irodában, ott, ahol téged
meglőttek. A DNS közel áll a tiédhez, ami féltestvérre utal, apai ágon. –
Visszatért a tárgyilagos ügyészféle hangsúlyhoz. Így sokkal könnyebb
volt. – Van egy féltestvéred, egy lány. Mármint még egy féltestvéred.
Garth Davis felesége, Barbara Jean. Bobbynak becézik.
Alex szeme elkerekedett.
– A másik, akiről Granville beszélt, mielőtt meghalt volna…
Daniel ajka hol felnyílt, hol lecsukódott.
– Biztosak vagytok benne?
328
 – Igen – felelte Luke. – Az apádnak futó kapcsolata volt a gyülekezete-
tek előző lelkészének a feleségével. Barbara Jean volt „szerelmük” gyü-
mölcse.
– És Bobby… iszonyatos, Daniel – mondta Susannah. –Gonosz. Már ti-
zenegy embert megölt, és öt lány meggyilkolását pedig elrendelte. Kate
Davist is megölte.
Daniel szaporán, felületesen vette a levegőt.
– De miért? Miért ölte meg Kate-et?
– Emlékszel, amikor Rockyról kérdeztelek? – vette át a szót Luke. –
Azt hittük, férfit keresünk. Rocky volt Kate Davis, Garth húga. Kate
együtt dolgozott Granville-lel és Bobby Davisszel.
Daniel egészen összezavarodott.
– De Kate eljött hozzánk. Elmondta, hogy aki a múlt héten a duttoni
nőket gyilkolászta, leveleket küldött Garth-nak, amelyekben halálosan
megfenyegette. Hogy Garth nem mert beszélni, mert pár évvel ezelőtt Ja-
red O’Brien elkezdett fecsegni a klubról, és ezért meggyilkolták. Azért ta-
láltuk meg Mack O’Brient, mert Kate eljött hozzánk. Csak játszott velünk?
– Mint macska az egérrel… – mondta Luke szárazon. –Chase meg én
iszonyatosan kiakadtunk.
– Szóval óvatosnak kell lennetek – mondta Susannah nyomatékosan. –
Bobby még mindig szabadon van.
– Ezért van még mindig őr az ajtóm előtt… – jegyezte meg Daniel. –
Szent isten! Ez…
– Tudom – suttogta Susannah. – Ez őrület.
– Örülök, hogy elmondtátok. – Daniel beletúrt a hajába. – Ez sok min-
dent megmagyaráz. Noha egyik válasz sem tetszik, de ahogy te is mond-
tad, ez van. Suze, muszáj menedékházba menned. A saját biztonságod
érdekében.
Már átgondolta ezt a lehetőséget, de el is vetette.
– Mennyi időre, Daniel?
Bátyja szeme összeszűkült a hangsúly hallatán.
– Míg el nem kapjuk.
– És az mennyi lenne? Hetek? Hónapok? Mi van, ha sosem kapjátok
el? Tizenhárom évet elveszítettem az életemből Simon, Granville és
Bobby miatt. Nem akarok többet elveszíteni.
– De most elveszítheted az életedet – mondta Daniel vadul.
– Elővigyázatos leszek.
Látszott, Daniel legszívesebben vitába szállna vele.
– Legalább azt ígérd meg, hogy golyóálló mellényt veszel.
Susannah ezt már rég eldöntötte.
329
 – Persze. Veszek. Most pedig meglátogatom Monica Cassidyt, és utána
lefekszem aludni. Sűrű délután vár rám.
Már az ajtóban járt, amikor Daniel ismét megszólalt, most csöndesen.
– Suze. Ígérd meg, hogy nem kockáztatsz, ahogy a Rublonsky-perben!
Susannah elkerekedett szemmel fordult hátra.
– Erről meg honnan tudsz?
Daniel kék szeme megvillant.
– Minden ügyet ismerek, amelyen azóta dolgoztál, hogy az állam-
ügyészségen vagy. Mindegyiket figyelemmel kísértem.
Susannah torka elszorult az érzelmektől.
– De…
– Azért hagytalak magadra, mert azt hittem, így leszel biztonságban.
Nem tudtam bebizonyítani apa piszkos ügyleteit, és nem akartalak ma-
gammal rántani a mélybe. Fogalmam sem volt róla, hogy már… – elcsuk-
lott a hangja, és várt, míg újra képes volt beszélni. – Tudtam, hogy máso-
dikként végeztél a főiskolán az osztályodban. Azt is, mikor helyezkedtél
el gyakornokként az államügyészségen. Minden általad vitt per ítéletét
elolvastam.
– Nem is tudtam… – mondta Susannah összetörten. –Azt hittem, nem
is érdekel.
– Mindig is érdekelt, mi van veled – suttogta a férfi rekedten. – Min-
dig. Minden egyes percben. – Szeme felvillant, átható lett, és Susannah
nem tudott elfordulni tőle. –Szóval, ígérd meg! – ismételte határozottan.
– Ígérd meg, hogy nem fogod azt tenni, mint a Rublonsky-ügyben!
Susannah szeme szúrni kezdett, ezért nagyot pislogott.
– Megígérem. Most mennem kell.
– Majd én vigyázok rá – hallotta Luke hangját, amikor elindult a lift fe-
lé.
Luke ott érte utol.
– Mi történt a Rublonsky-ügyben?
Susannah le sem vette a szemét a liftajtóról.
– Egy főiskolást lányt megerőszakolt egy csapat férfi, aztán meggyil-
kolták. Orosz bűnszövetkezettel álltak kapcsolatban. Találkozót beszél-
tem meg egy informátorral, aki neveket, dátumokat… és bizonyítékot
ígért. Nem akart eljönni az irodába, ezért egy a bodegánál találkoztam
vele. De követték. Alig két lépésre állt tőlem, amikor meglőtték.
– És az információt megkaptad?
– Nem, de a zsaruk elkapták azt, aki a pasast lelőtte, és végül ő adta fel
a többieket.
– És mi lett az informátorral?
330
 – Meghalt – válaszolt, és még mindig érezte a mindent elsöprő megbá-
nást a szívében. És a bűntudatot.
– Nem tudhattad, hogy mi fog történni. – Susannah semmit sem szólt,
aztán hallotta, ahogy a férfi hirtelen mély levegőt vesz. – Vagy igen?
– Gyanakodtam…
Kinyílt a liftajtó. Susannah belépett, de Luke csak állt odakint, és őt bá-
multa. Az ajtó elkezdett csukódni, és a férfi ekkor beugrott, majd ujja kö-
zé vette Susannah állát, hogy nézzen fel rá.
– Csalit csináltál magadból! – mondta rekedten.
A nő vállat vont.
– Egyáltalán nem volt ennyire drámai. Aggódtam, hogy valami történ-
het, így megkértem a rendőrséget, hogy jöjjenek velem, hogy mindket-
tőnket megvédjenek. Tényleg rosszfiú volt, Luke. Mindkét oldallal lepak-
tált. Már korábban is informált a bűnszövetkezetről.
– Csalit csináltál magadból – ismételte. – Téged is lelőhettek volna.
Susannah most sem szólt egy szót sem, mire Luke sziszegve elkárom-
kodta magát.
– Szóval téged is meglőtt.
A nő ajka félmosolyra húzódott.
– Golyóálló mellényt viseltem. De meglepett, hogy mennyire fájt – tet-
te hozzá vidáman. – Szép nagy kék foltom lett tőle.
Luke lehunyta a szemét, elsápadt.
– Szent Szűzanyám!
– El kell ismernem, hogy én is megijedtem – mondta Susannah. – De
megnyertük a tárgyalást. Sikerült igazságot szereznünk a meggyilkolt
lánynak, és egy tucat vádemelés született az ítélet nyomán.
Az ajtó kinyílt, Luke belekarolt Susannah-ba, és odavezette az intenzív
osztály előtti váróba. Mielőtt a nő tiltakozhatott volna, Luke ajka már az
övére tapadt, sürgetően, vadul és… riadtan. Luke tehát féltette.
A csók hirtelen félbeszakadt, s a férfi szaggatva vette a levegőt.
– Ezt ne tedd még egyszer! – mondta Luke, majd átkarolta, és ismét
magához vonta. Csak úgy zakatolt a férfi szíve, s Susannah végigsimított
az erős háton, hogy megnyugtassa.
– Rendben – suttogta Susannah. – Megígérem. – Ajkát a férfi borostás
állára nyomta. – Végre visszakapom az életemet, Luke. Nem pazarlom el
ilyen esztelenül. Most pedig engedj, hadd menjek! Muszáj meglátogat-
nom Monicát, mielőtt összeesem a fáradtságtól.
Enyhült a férfi szorítása, és gyöngédebben csókolta meg.
– Örülök – suttogta.
– Minek, annak, hogy ki vagyok merülve?
331
 – Nem. Annak, hogy visszakapod az életedet. És én is a része lehetek.
Susannah szemöldöke magasba szökött, megpróbált könnyed lenni
annak ellenére, hogy hevesen zakatolt a szíve.
– Ez olyan tények feltételezése lenne, amelyekre nincs bizonyíték, Pap-
adopoulos ügynök.
A férfi Susannah melle közé helyezte az ujjhegyét, mire a nő minden
idegszála megfeszült.
– Csak úgy kalapál a szíved. Szóval vagy mindjárt szívinfarktusod
lesz, amely esetben szerencse, hogy éppen kórházban tartózkodunk,
vagy te is érdeklődést tanúsítasz irántam. – Szemöldöke megemelkedett.
– Mert megnyerő vagyok.
Susannah ajka bizseregni kezdett.
– És szédítően szexi.
Luke vigyorogva nézett le rá.
– Tudtam, hogy a végén elérem, hogy kimondd. Ez is része annak a
gonosz tervemnek, hogy azt érezd, szükséged van rám. – Mosolya elhal-
ványult, de csak egy kicsit. –Hogy haladok?
Susannah szíve nagyot dobbant.
– Nagyon, nagyon jól – suttogta.
Luke a nő homlokára nyomta az ajkát.
– Akkor jó. Menjünk be Monicához!
Monica édesanyja ott ült a lánya mellett, amikor Luke és Susannah be-
csöngetett az intenzív osztályra, és az őr beengedte őket. Félúton jártak,
amikor az asszony eléjük sietett.
– Hogy köszönhetném meg önöknek?
Susannah végigsimított az édesanya karján.
– Nem kell megköszönnie.
– Még nem tudja, mi történt az apjával. Kérem, ne mondják el neki.
Még ne.
– Ezt megértjük. Van valami hír? – suttogta Luke, habár tudta, hogy
semmi hír nem érkezett a férfiról. Folyamatosan kapcsolatban volt az
észak-karolinai Harry Grimes ügynökkel, azóta, hogy megtalálták Genie
Cassidyt. Ám dr. Cassidynek nincs nyoma, és ez mindenkit aggodalom-
mal töltött el.
– Még nincs – suttogta Mrs. Cassidy. – Ez egy rémálom.
– Igen, az – mondta Susannah. Hogy van Genie?
– Bent alszik Monie szobájában. Soha többé nem engedem el őket a kö-
zelemből.
– Ezt meg is értem – mondta Luke. – A lélegeztető tubust eltávolítot-
ták. Sokkal jobban néz ki.
332
 – Igen. Amint megtudták, hogy valamilyen szert kapott, egy csomó
vizsgálatot elvégeztek, és azt mondták, tudna egyedül is lélegezni. Sze-
rette volna önöket látni.
Monica a húgára mutatott, aki egy székben aludt.
– Köszönöm – suttogta.
– Még csak most vették ki a csövet… – mondta Susannah mosolyogva.
– Nem lenne szabad beszélned.
– Muszáj – krákogta Monica. – Hallanom kell a saját hangomat. Attól
féltem, hogy már soha nem fogom.
– Azt hiszem, ezt meg is értem. – S megérintette a lány arcát. – Szóval,
hogy érzed magad?
– Jobban, mint eddig. De még mindig rettenetesen fáj. –Monica mély
levegőt vett, elgondolkodott. – Muszáj elmondanom. Kérdeztek Angel-
ről. És Beckyről is. Unokatestvérek voltak. Egyszerre hozták be őket.
Luke odahajolt az ágyhoz, arca egy magasságba került a Monicáéval.
– Ebben biztos vagy?
– Igen. Becky a barátnőm volt. A doktor ölte meg. Becky folyamatosan
próbált megszökni. Suttogtunk… a fal alatt. Ástunk egy kis lyukat.
Pontosan úgy, ahogy Beardsley és Bailey.
– És mikor ölte meg?
– Az előtt egy nappal, hogy a lelkész megérkezett. A doktor nagyon
megverte Beckyt. Hogy tanuljunk belőle.
– Miért? – kérdezte Luke.
– A doktor nem tudta megtörni. Megpróbálta megkínozni. – A szeme
megtelt könnyel, amelyek lassan végigcsorogtak az arcán. – Bevitte az
irodájába, letérdeltette. Órákig. Letakarta a fejét, hogy ne lásson. Fegy-
vert nyomott a fejéhez, azt mondta, lelövi. És utána bántotta- felnézett Su-
sannah-ra. – Ahogy magát Simon. Tudja…
Susannah remegő hüvelykujjával letörölte Monica arcáról a könnye-
ket.
– Tudom.
– Most már vége – szólalt meg Mrs. Cassidy. – Biztonságban vagy.
Monica megrázta a fejét.
– Sosincs vége. A fejemben újra és újra lejátszódik. –Elfordította az ar-
cát. – Amikor Becky meghalt, akkor velem tette.
– Annyira sajnálom, Monica – suttogta Luke. A lány nem fordult visz-
sza feléjük.
– Nem a maga hibája. – Összeszedte magát, majd a férfi felé fordult,
immár eltökélten nézett rá. – Egyszer a doktor megkért valakit, hogy se-

333
gítsen megtörni engem. Annyira mérges volt, hogy nem engedelmeske-
dem neki.
– Bobby volt az? – kérdezte Luke.
– Férfi volt, ebben biztos vagyok. A doktor „uramnak” szólította. Azt
is mondta, hogy fegyelmezetlenek a foglyai. – Monica mintha összezava-
rodott volna. – Aztán megkérdezte, mit tenne a Victor Charlie. Ezt nem
értettem.
Luke értette. Victor Charlie. VŐ. Vietkong. Már megint ott vannak a
buddhista thíchnél, a vietnami tanítónál.
– Ezek szerint Granville és a thíchje még mindig vastagon benne van-
nak, ennyi év elteltével is – suttogta maga elé. – Monica, mit mondott az
a férfi?
– Dühös lett. Megütötte a doktort. Azt mondta, ezt még egyszer ne
hozza szóba. Aztán azt, hogy törjenek meg engem, hogy állat legyen be-
lőlem. Hogy elfelejtsem, hogy ember vagyok. De nem sikerült nekik –
tette hozzá büszkén.
– Erős vagy – mondta Luke, és egyenesen a lány szemébe nézett. – Ezt
sose felejtsd el!
Monica fáradtan bólintott.
– Azt mondta, ismerte Angelt, és nem tudott igazságot szerezni neki.
Amikor tegnap délután beszéltünk, és azt hittük, nem hall minket.
– Így van. Becky elmondta, hogyan kerültek a bunkerbe?
– A nevelőapja mindkettejüket eladta Mansfieldnek. Túl öregek lettek
a weboldalhoz. Új lányokat szerzett. Becky húgait. Becky ezért próbált
folyamatosan megszökni. Hogy kimentse őket.
– Tudod a vezetéknevüket? Beckyét és a nevelőapjáét?
– Snyder. Mindkettejüké. Atlantában laktak. – Szeme összeszűkült. –
Candera 14-25.
Luke-nak elakadt a lélegzete.
– Mióta laktak ott?
– Talán hat hónapja. Nem tudom.
– És a nevelőapja honnan tudta, hogy Mansfield megvenné őket? –
kérdezte Susannah.
– Kamionos kurvák… – Monica zihálni kezdett, mire Ella nővér össze-
vont szemöldökkel besietett.
– Mind ki kell menniük! A betegnek egyáltalán nem lenne szabad be-
szélnie.
– Várjanak! – mondta Monica. – Becky nevelőapja egy kamionos pihe-
nőben találkozott Mansfielddel. Eladta neki őt és Angelt meg még egy

334
lányt. Azt hiszem, a másik lány a szomszédjuk volt. Nem vagyok benne
biztos.
– Ennyi elég! – szólt közbe Ella nővér. – Hagyják pihenni! Jöjjenek visz-
sza később! Kérem.
– Ügyes voltál, kislány! – mondta Luke. – Pihenj csak! Elmegyek a
Candera 14-25-höz, megnézem, hátha ott van még Becky nevelőapja. Va-
lakit a pokolba kell hajítanom.
Monica megragadta Luke kezét.
– Mentsék meg Becky testvéreit, kérem. Értük halt meg!
– Minden tőlem telhetőt megteszek.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 12.15

Luke leparkolt a lőtér előtt. Meg sem moccant, hogy bemenjen, csak
ült a kormánynál, és maga elé bámult. Susannah, amióta Luke üres kéz-
zel jött ki a Candera 14-25. alatti leppukkant lakásból, érzékelte a férfi el-
fojtott dühét. Becky Snyder nevelőapja és a kishúgai már nem laktak ott.
Senki nem tudta, hova mentek. Legalábbis ezt mondta az összes szom-
széd.
– Miért ülünk egy lőtér előtt? – kérdezte végül Susannah.
– Ez a testvérem, Leo lőtere. Ide… szoktam jönni.
– Amikor elönt a düh, és fölemészt, hogy már semmi másra nem tudsz
gondolni…
Luke ekkor megfordult, szeme feketébb volt, mint az éjszaka.
– Amikor először megláttalak, tudtam, hogy meg fogod érteni.
– Ugyanez a düh van bennem is.
– Ezt is tudtam.
– Luke, nem a te hibád volt. – Kezét a férfi karjára tette, de ő elrántotta.
– Ne most – figyelmeztette. – Még bántanálak.
– Nem, nem bántanál. Nem ilyen ember vagy. – Luke semmit sem
szólt, mire Susannah felsóhajtott.
– Menj, és lőj szét valamit, vagy vigyél vissza a lakásodra, ahol végre
aludhatok.
A férfi elnézett oldalra.
– Nem vihetlek vissza a lakásomra. Még nem.
– Miért nem? – kérdezte Susannah.
– Mert kívánlak – mondta rekedten. Susannah hátán borzongás futott
végig, sötéten és mélyen.
– Mondhatok nemet.

335
 Luke ismét ránézett, és a mellkasa megfeszült, a tüdeje meg összeszű-
kült.
– De nem fogsz – mondta. – Mert per pillanat te is akarsz engem. Ve-
szélyes vagyok, és kiszámíthatatlan, nem vagyok ura önmagamnak. Ami
miatt te vagy az ura a helyzetnek. Ez az, ami miatt te uraltad a helyzetet
minden egyes alkalommal, amikor elmentél egy vadidegen férfival, hogy
egy mocskos hotelszobában szexeljetek.
Susannah átgondolta, amit Luke mondott, és a saját érzéseit is. Aztán
félrelökte a haragját.
– És?
– És én nem ítélem el, amit tettél, mert megértem, hogy szükséged volt
arra, hogy urald a helyzetet. Csak nem akarok így lenni veled. Amikor
velem szeretkezel, azt akarom, hogy engem akarj, nem pedig azt a sze-
mélyt, aki most vagyok.
– Jin és jang – mondta Susannah csöndesen. – Sötétség és világosság.
Luke, mindkettő te vagy. És ha szeretkezem veled, akkor az azért lesz,
mert kívánlak. Mindenestül. Nem csak a kedves és érzékeny lényed – ki-
ugrott az autóból. – Gyere, lövöldözzünk egy kicsit!
Az ajtóban egy férfi fogadta, aki tiszta Luke volt, csak fiatalabb kiadás-
ban.
– Te vagy Leo. Susannah vagyok.
– Tudom. Gyere be! – Leo Luke-ra pillantott, aki még mindig a kocsi-
ban ült. – Már megint rágódik valamin?
– Kemény napok vannak mögötte.
Susannah a fegyverszekrény felé mutatott.
– Megengeded?
– Már lőttél korábban is?
– Persze. Hadd kérjem el azt ott! – Az üvegen keresztül egy kilenc mil-
liméteres félautomatára mutatott, tapasztalatból tudva, hogy ez jól beleil-
lik az ő kis kezébe.
– Jó választás. Menjünk!
Amikor Susannah végzett az első körrel, Leo lenyűgözve pillantott rá.
Susannah a papír céltáblát nézte, amelynek feje helyén most papírfosz-
lány éktelenkedett. – Még egyet?
– Naná. – Leo figyelte, ahogy Susannah újratölt.
– Hol tanultál meg lőni?
– Egy zsaru tartozott nekem egy szívességgel, és cserébe megtanított.
Zavarba ejtően megnyugtatónak találom.
– Én is – mondta a férfi. – Tartasz is magadnál fegyvert?

336
 – Igen, New Yorkban. Egy évvel ezelőtt volt egy kellemetlen találkozá-
som egy lövedékkel. Azután szereztem meg a rejtett fegyver viselésére
szóló engedélyemet, de nem hoztam magammal a fegyverem. Már bá-
nom.
– Értem. És mi történt Luke-kal?
– Nyomára bukkant pár gyereknek, akiket az interneten árultak. A la-
kást megtalálta, de már rég eltűntek onnan.
– Mostanában mintha mindig ez történne vele – mondta Leo szomorú-
an, mire Susannah bólintott.
– Állandóan hajtja magát – tette hozzá Susannah. – A végén még ösz-
szeroppan.
– Ez előfordul. Luke hajtja magát, összeroppan, aztán idejön leereszte-
ni a gőzt, majd hazamegy, és ott összepillanatragasztják – elmosolyodott.
– Erre való a család.
Susannah-t hirtelen vágyakozás fogta el, és nem is próbálta letagadni.
– Szerencsések vagytok.
– Tudom – mondta a férfi, és a céltáblára mutatott. – Lőj még egy kört!
A cég fizeti.
Az első kör gyakorlás volt, semmi személyes. Másodszor azonban a
pár óra múlva kezdődő sajtótájékoztatóra gondolt. A céltábla nagyon is
személyessé vált.
– Jól célzol – mondta Leo, és megborzongott, amikor Susannah befejez-
te.
A céltábla ágyéka teljesen megsemmisült.
– Garth Davis volt.
Luke végre bejött utánuk.
– Akkor különösen jól célzol… – mondta kényszeredetten.
Leo odadobta Luke-nak a kulcsokat.
– Zárjatok be, ha végeztetek. Megígértem a mamának, hogy még va-
csora előtt vízszintbe állítom a mosógépét. Susannah, téged is meghí-
vunk, természetesen.
– Ne ezen a héten – mondta Luke. – Muszáj aludnia.
Susannah látta Luke szemében a fájdalmat. Tényleg szüksége van arra
a családi pillanatragasztásra.
– A tárgyalások előtt még ennyit sem alszom. Mondd csak meg a ma-
mádnak, hogy ott leszünk – fordult Leóhoz. – Köszönöm.
Leo elindult kifelé, s még búcsúzóul hátraintett. Luke a falnak dőlt,
messze Susannah-tól.
– Chase felhívott, amikor a kocsiban voltam. Pete megtalálta Bobby fi-
ait, Rob Davis családjánál. Kate pár nappal ezelőtt náluk hagyta őket,
337
megkérte Robot, hogy senkinek egy szót se szóljon. A gyerekek jól van-
nak.
Susannah megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Ez jó hír. Tényleg szükségünk volt már rá.
– Pontosan. Gyere! Hazaviszlek, hogy tudj aludni egy kicsit.
– Nem, átmegyünk a mamádhoz. – Susannah óvatosan közeledett felé-
je. – Most már ártalmatlan vagy?
A férfi arca egészen elvörösödött zavarában.
– Aha.
– Ó, hagyd ezt abba, Luke! Temperamentumos vagy. Sokan azok. Te
talán egy kicsit jobban, mint az átlag. És akkor mi van? Uralod.
A férfi szeme megvillant.
– És mi lesz, ha egy szép napon nem uralom? Mi van, ha túlságosan
felmegy bennem a pumpa, és kárt teszek valakiben? – Elfordította a te-
kintetét. – Mi lesz, ha kárt teszek benned? – fejezte be halkan.
– A többi nőnél is aggasztott ez?
– Nem. Soha nem tartottam ki egyik mellett sem annyi ideig. Egyik
sem jelentett annyit nekem.
– Szóval nem is igazán volt senkid sem, csak azok a nők, akiket időn-
ként ágyba vittél, hogy ne legyél éjjel háromkor egyedül…
Luke, úgy tűnt, mintha megundorodott volna magától.
– Nagyjából így van.
Susannah addig húzta Luke állát maga felé, míg a férfi rá nem nézett.
– El akarsz ijeszteni, Luke?
– Talán. Nem. A francba is! – felsóhajtott. – Nem csak te vagy bizony-
talan önmagadban.
Susannah kezdte megérteni.
– Akkor mit tegyünk? – suttogta. Luke gyöngéden magához húzta.
– Most? Elmegyünk a mamához. Szerintem bárányt készít.

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 12.30

– Hogy az a rohadt élet! Ez fáj! – csikorgatta a fogát Paul.

– Ne nyavalyogj! – mondta Charles. – Alig értem hozzád.
– A francba! Húsz éve vagyok rendőr, de még a körömágyam sem sza-
kadt be soha.
– Csak egy nagyobb karcolás… – jegyezte meg Charles, habár a sérülés
annál sokkal súlyosabb volt. – Ennél csúnyábbakat is láttam – saját maga-
mon. A saját fájdalma árán tanulta meg, hogyan kell helyrehozni a sebe-
ket.
338
 – És a hegei az ékes bizonyítékok rá. Tudom, tudom – dörmögte Paul.
Charles szemöldöke a magasba szökött.
– Parancsolsz?
Paul lesütötte a szemét.
– Semmi. Elnézést.
– Gondoltam – mondta Charles elégedetten. – Összevarrlak. Rendbe
jössz.
– Ez nem történt volna meg, ha rövid pórázon tartja a kutyáját – düny-
nyögte Paul, majd ismét összerezzent, amikor Charles megbökte a tűvel.
– Elnézést.
Charles megint megbökte.
– Uram – tette hozzá Paul sokkal tisztelettudóbban.
– Rendben. Nem kell féltékenykedned, Paul. Bobby értékes a számom-
ra. De te többet érsz.
Megszólalt a bejárati ajtó csengője, mire Charles morcosan nézett föl.
– Ha ez is egy riporter… Ne gyere elő!
Riporter volt, de helyi.
– Marianne Woolf. Mit tehetek önért, kedvesem?
Marianne fölemelte a tekintetét, és Charles szeme elkerekedett.
– Gyere be! – mondta kurtán. Becsukta az ajtót, és elkapta Bobby állát.
– Mi a francot művelsz?
– Kipróbálom, hogy az álcám mennyire hatásos. Önt is becsaptam,
szóval nyugodtan ki-be sasszézhatok a Grand Hotelban Gretchen French
sajtótájékoztatóján.
Charles hátrább lépett, és végigmérte a nőt.
– Honnan szerezted ezt a parókát?
– Marianne fejéről. Nem igazi a haja, de senki nem tudott róla, csak én
meg Angie Delacroix.
– De a rendszeres fodrászlátogatások… – kezdte a férfi. – Minden csü-
törtökön odament.
– Hiúsági kérdés. Majdnem teljesen kopasz. De a melle igazi – Bobby
megpaskolta a saját mellét. – Szilikonos melltartóbetét. A férfiakat annyi-
ra leköti majd, hogy az arcomra ügyet sem vetnek.
– Hol van Marianne?
– Kiütöttem, és bent fekszik a saját csomagtartójában. Szükségem volt
a sajtóigazolványára.
– Ki festett ki? – kérdezte Charles.
– Én. A luxuskurva munkájához tartozik. Tegnap este óta nem ettem,
és majd éhen… – elsietett a férfi mellett, de megtorpant, amikor beért a

339
konyhába, s csak bámult Paul-ra, majd Charlesra. – Mi a franc ez? Ezt
nem értem.
– Mit? Azt, hogy ismerjük egymást? – kérdezte Paul ingerülten. –
Vagy azt, hogy meglőttek, amikor a rohadt megbízásodat végeztem?
Bobby gyorsan magához tért, és felszegte a fejét.
– Kira Laneer meghalt?
– Természetesen. Szétlőttem azt a rohadt fejét.
– Akkor egy csomó ragtapaszt vehetsz a fizetéseden. –Bobby Charles
felé fordult. – Miért van itt?
– Mert ő az enyém.
A nő a fejét rázta.
– Nem. Paul nekem dolgozik.
– Te csak fizeted – jegyezte meg Charles –, de mindig is az enyém volt.
Sosem volt a tiéd.
Bobby szeme megvillant.
– Én találtam. Én formáltam!
– Ő talált meg téged, mert azt mondtam neki. Sosem volt a tiéd. Rocky
sem volt soha a tiéd, senkid sem volt soha. Leszámítva Tannert, de őt
megölted.
Bobby egy lépést hátrált, az arca egészen felhevült, elvörösödött a mé-
regtől.
– Azért jöttem, hogy elbúcsúzzam. Most viszont csak azt mondom el,
amit mindig is akartam. Gyűlölöm, maga vénember! Bassza meg a kont-
rollját! Bassza meg a szellemi játékait! Tudja mit? Bassza meg saját ma-
gát!
Paul talpra ugrott, de Charles fölemelte az egyik kezét.
– Hagyd! Minden elképzelhető területen megbukott. Még a születési
előjogát is elvesztette, most, hogy mindenki tudja, ki is ő valójában. So-
sem lesz a tied a nagy ház a dombon, sem a családi név. Már minden Su-
sannah-é. –Belenézett Bobby szemébe. – Semmid sincs. Még a büszkesé-
ged is elveszítetted.
– Nagyon is sok büszkeség maradt bennem, maga vénember. Remé-
lem, maga meg belefullad a sajátjába!
Az ajtó bevágódott mögötte, csak úgy remegett benne az üvegtábla.
– Ez jól ment – mondta Paul szárazon.
– Ami azt illeti, valóban. Most elmegy arra a sajtótájékoztatóra.
– Biztonságiak védik az eseményt. Ha fegyver van nála, elkapják.
– Annál izgalmasabb a dolog, fiam. Majd felnő a feladathoz.
– Kezd szétesni. Komolyan éles lőszerrel akar bemenni abba a tömeg-
be?
340
Charles elmosolyodott.
– Igen.
– Sosem jön ki élve.
Charles mosolya még szélesebb lett.
– Tudom.

341
342
HUSZADIK
FEJEZET

343
 ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 13.30

Ilyen a rendezett káosz, gondolta Susannah. Akármerre fordult, min-

denütt volt valaki. A nők a konyhában gyűltek össze, a férfiak a nappali-
ban. Először mindenki udvarias kíváncsisággal méregette, amikor Luke
bemutatta, még a televíziót is lehalkították erre az időre.
A mama azonban Susannah vállára tette a kezét, és beterelte a konyhá-
ba a „lányok közé”. A nappaliban ismét üvöltetni kezdték a televíziót, és
mindenki egyre hangosabban beszélt, hogy túlkiabálja a műsort.
– Apu kezdi elveszíteni a hallását – magyarázta Luke nővére, Demi,
zöldségdarabolás közben. Mivel ő volt a legidősebb, ő számított a má-
sodtisztnek. Természetesen Papa mami irányította a hadműveletet.
A mama vállat volt.
– Apád szerint nem így van, szóval nincs így.
Susannah akaratlanul is elmosolyodott.
– A tagadás szépsége. Biztosak vagytok benne, hogy semmiben nem
tudok segíteni?
– Biztosak – mondta Demi. – Megvan a magunk kidolgozott rendszere.
A két legkisebb gyereke rohant át a konyhán, s mögöttük Kedvesem, a
buldog kocogott.
– Hagyjátok békén azt a kutyát! – szólt rájuk.
– Szerintem Luke örül, hogy Kedvesem végre valaki más után caplat –
jegyezte meg Susannah.
– Luke csak úgy tesz, mintha házsártos lenne – mondta Mitra hátrafor-
dulva a tűzhelytől. – Luke-nak vajból van a szíve.
– Tudom – mondta Susannah, mire Demi felpillantott, s szeme für-
készve szűkült össze.
– Tudod? – kérdezte, majd finoman rácsapott az egyik ott ólálkodó, ti-
zenkét év körüli gyerek kezére. – Hé, fiatalember, azokkal a piszkos
mancsokkal hozzá ne nyúlj a megtisztított zöldségeimhez! Menj, mosd
meg a kezed! Eredj! – Susannah-ra nézett, még mindig fürkészve. – Sze-
reted a gyerekeket?
– Nem tudom. Nemigen töltöttem közöttük sok időt.
Mitra elnevette magát.
– Arra akar kilyukadni, hogy akarsz-e majd gyereket, Susannah.
Az összes nő feléje fordult.
– Még sosem gondolkodtam el ezen…
– Nem leszel fiatalabb – jegyezte meg Demi, és Susannah, noha megle-
petten, de szintén nevetni kezdett.
344
 – Köszönöm.
Demi csak vigyorgott.
– Szeretek tanácsokat osztogatni.
A mama fölnézett a készülő bárányról.
– Hagyjátok békén, Demitra! Még mindig fiatal.
Susannah a két nőre nézett.
– Demitra a neved? – kérdezte Demit.
– Igen. És neki is… – Demi Mitrára mutatott. – A görög családokban a
legidősebbet az apai nagyapáról vagy nagyanyáról nevezik el. Apu anyja
Demitra volt. A második gyereket az anya szüleiről, és így tovább.
– Mama édesanyja is Demitra volt – tette hozzá Mitra.
– Ezek szerint két gyerek is viselheti ugyanazt a nevet a családban?
Mitra vállat vont.
– Sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Ismerek családokat, ahol három
Peter nevű fiúgyerek is van. Mondjuk a görög nevek eltérők, de mindet
Peternek fordítjuk.
Demi bólintott.
– Szóval hogy hívják a szüleidet, Susannah?
– Demi! – sziszegte Mitra dühösen.
– Mi az? – Demi hirtelen fülig vörösödött. – Elnézést… Nem gondol-
kodtam. A szüleid… Nem volt túl jó a kapcsolatod a szüleiddel.
Demi mintha az enyhe kifejezések bajnoka lett volna, de ettől függetle-
nül feldúltnak látszott, ezért Susannah elmosolyodott.
– Semmi gond. Nem hiszem, hogy a szüleimről nevezném el a gyere-
keimet.
– Szóval mégis lesz gyereked. – Demi immár elégedetten tért vissza a
szeleteléshez.
Susannah már épp tiltakozott volna, de észrevette Mitra széles vigyo-
rát, és inkább nem szólt egy szót sem.
– Milyenek a ruhák, amelyeket vettem neked? – kérdezte Mitra, ügye-
sen témát váltva. – Stacie, ha már itt tartunk, egészen megmámorosodott,
hogy visszaadtad neki azt a ruhát.
– Gondoltam, hogy így lesz. A ruhák tökéletesek, köszönöm. De már
majdnem mind a szennyesben van.
Mitra szeme elkerekedett.
– Hogyan? Öt váltást vettem.
Susannah elhúzta a száját.
– Mindig összevérezi valaki.
– Ó, értem. – Mitra ismét megvonta a vállát. – Nos, Johnny majd kitisz-
títja neked.
345
 – Johnny bármilyen foltot ki tud venni – tette hozzá Demi. – Bár-mi-
lyet.
A beszélgetés azokra a foltokra terelődött, amelyeket Johnny unoka-
testvérük el tudott távolítani, majd a többi unokatestvérre és családtagra,
s Susannah hamarosan feladta, hogy valaha is átlátja a családfájukat.
Ehelyett inkább örült, hogy a meleg konyhában lehet, és nem egy ven-
déglőben, részt vehet a beszélgetésben, és nem mások csevegését hallgat-
ja az egy személyre terített asztal mellől.
Az étkezés is ilyen hangulatban telt. Susannah Luke és Leo között ka-
pott helyet, és figyelte, édesapjuk felől milyen csöndes, odaadó szeretet
árad a mamájuk felé. És mindenki nevetett, Susannah legszívesebben az
egészet begyűjtötte volna a lelkébe.
– Mit jelent az, hogy Lukamou? – suttogta Leónak. A mama többször
is így szólította Luke-ot, és a férfi minden egyes alkalommal ellágyult.
Susannah rádöbbent, hogy épp most tanúja annak, milyen az, amikor
össze-pillanatragasztják Luke-ot.
– Becenév – suttogta Leo a választ. – Mintha valaki téged Szuzikának
nevezne.
– De senki nem nevezne annak – mondta Susannah komoran, mire Leo
kuncogni kezdett.
– Luke igazi neve Loukaniko, ha már itt tartunk. A Luke csak afféle be-
cenév.
– Loukaniko – suttogta Susannah. – Ezt megjegyzem.
A vacsora túl hamar ért véget. Már maga a gondolat is, hogy minden
vasárnap délután ebben a kaotikus, csodálatos dologban van részük…
Nem csoda, hogy Daniel annyira szeret itt lenni.
– Jövő héten is eljössz – jelentette ki Demi ellentmondást nem tűrő
hangon. – Még akkor is, ha Luke-nak dolgoznia kell.
– Köszönöm. Szívesen jönnék.
A család, akár egy zajos nyáj, elindult az ajtó felé. Leo már várta a ka-
bátjával és a retiküljével. Fölsegítette rá a kabátot, majd a kezébe nyomta
a retikült is. Susannah meglepetten kapta a szemét a férfira. A retikül
majdnem másfél kilóval nehezebb volt, mint amikor megérkezett, és
azonnal rájött, mi az oka.
– Leo…
A férfi erősen megölelte.
– Hogy biztonságban érezd magad – suttogta. Elhúzódott, a szeme
éppolyan fekete volt, mint a Luke-é, és ugyanolyan átható. – Látogass
meg minket minél hamarabb!
Susannah torka elszorult.
346
 – Persze. Köszönöm.
A mama szintén elkapta egy anyai ölelésre.
– Amiről péntek este beszélgettünk – kezdte. – A válaszutakról. Eldön-
tötted már, melyiken indulsz, tovább?
Susannah-nak eszébe jutott a sajtótájékoztató, amely már csak néhány
órányira volt tőle.
– Már akkor is tudtam, merre kell mennem – mondta. –Csak nem tet-
szett.
– Akkor az lesz a jó irány – mondta a mama tárgyilagosan. –Ahogy
Leo is mondta, gyere vissza minél hamarabb! Luka, itt ne hagyd nekem
azt a kutyát!
Luke elgyötörten felsóhajtott.
– Jó. Gyere, kutya!
– Szólítsd Kedvesemnek! – húzta Susannah. A férfi egyszer sem ejtette
ki a kutya nevét a családja előtt.
Leo csak kuncogott.
– Igenis, kedvesem…
Luke dühösen meredt öccsére.
– Már így is elég baj, hogy haza kellett vinnem ezt az átkozott kutyát –
dünnyögte. Amikor azonban beemelte Kedvesemet az autó hátsó ülésé-
re, megpaskolta a kutyus fejét.
– Jó kislány – hallotta Susannah a férfit. – Jó kis Kedvesem.
A szíve majd meghasadt.
Akarom ezt a férfit. Akarom ezt. Ez a család boldog. Én is boldog akarok len-
ni.
Luke beszállt a kocsiba, s tekintete a szülői házon nyugodott.
– Chase azt mondta, hogy menjek haza, és töltődjem fel – mondta. – És
feltöltődtem. Köszönöm, hogy feláldoztad a pihenésed. Nagy szükségem
volt erre.
Susannah az ujjait a férfi ujja köré fonta.
– Nekem is.
Luke az ajkához emelte a nő kezét.
– Vigyük haza a kutyát. Utána találkozóm van a csapattal, még a sajtó-
tájékoztatód előtt. Készen állsz?
– Igen. Készen. – És ráébredt, hogy csakugyan felkészült. – Menjünk!

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 15.15

Luke Chase-t az udvaron, egy padon ülve találta. A férfi komoran fi-
gyelt két kacsát, amelyek éhesen csipegettek valamit a földről. Chase

347
egyik kezében egy zacskó pattogatott kukoricát tartott. Ujjai között égő
cigaretta.
– Nem is dohányzol – szólalt meg Luke.
Chase a cigarettára pillantott.
– De régen igen. Tizenkét éve és négy hónapja szoktam le róla.
– Mi a baj? – kérdezte Luke, és már meg is acélozta magát az újabb
rossz hírre várva. Chase fölnézett, arcán nem volt mosoly.
– Bobby most lépte túl a tucatot.
Tizenhárom. Luke szíve elszorult.
– Monica édesapja?
– Nem. Ő még mindig nincs meg, és Borenson bíró sincs.
– A Davis gyerekeket megtalálták, de akkor kiről van szó?
– Jersey Jamesonról. Ő vitte el a lányokat a bunkerből Ridgefield
House-ba. Megpróbált feltakarítani, de megtaláltuk Ashley Csorka egyik
hajszálát és a padlón hányásnyomot is.
– Ashley említette, hogy rosszul lett a hajón – dörmögte Luke. – Ki volt
a tizenharmadik?
– Kira Laneer.
Luke lerogyott a padra.
– Garth Davis szeretője. Meghalt?
– Elméletileg igen. A valóságban nem.
– Chase, ennek semmi értelme.
A férfi felsóhajtott.
– Tudom. Fáradt vagyok. És most már biztosan tudom, hogy besúgó
van a csapatban. Ma reggel szándékosan említettem meg Kirát a megbe-
szélésen. Igazából a nő nem adott tippet.
Luke a szemöldökét ráncolta.
– Gyanakodtál, hogy valamelyikünk?
– Valakire gyanakodtam úgy általában. Ms. Laneert bedugtam egy
menedékházba, és ezt jól is tettem. Valaki pár órával ezelőtt belőtt a laká-
sába. Azt a próbababát találta el, amelyet a kanapéra ültettünk. Paróká-
ban, hogy hátulról úgy nézzen ki, mint Kira. Amikor az ügynökeim rajta-
kapták a pasast, akkor rájuk lőtt.
Luke lehunyta a szemét.
– És?
– Az egyikük állapota stabil, a másiké kritikus. A lövöldöző elmene-
kült. Az egyik ügynöknek sikerült visszalőnie. Szerintünk az egyik karját
eltalálta, de a pasas ettől nem lassult le.
– Szent isten, Chase…

348
 – Tudom. Korábban alaposan megöntöztük az ablak alatti virágágyást.
Szép cipőtalplenyomatot kaptunk. Férficipő, negyvennyolcas…
Luke a fejét csóválta.
– Bobby nem lehet. Még az én lábam sem ekkora.
– Nem, Bobby negyvenkettes cipőt hord. Ekkora cipőben képtelen lett
volna futni, különben is, a lenyomat egyenletes volt. Ezt a cipőt teljesen
kitöltötte egy negyvennyolcas láb. Képünk is van a lövöldözőről, de az
arcát maszk takarta.
– Szóval valahányszor megemlítünk valakit a megbeszélésen, azt kiik-
tatják.
– Nagyjából erről van szó.
– Nem hiszem el, hogy közülünk valaki. Még Germanióról sem tudom
elképzelni.
– Hank nem volt ott, amikor Jennifer Ohmanról, a nővérről beszél-
tünk. Már értesítettem a feletteseimet, és bevontuk az OPS-t is.
Luke összerezzent. A szakmai színvonal ellenőrzésére hivatott osztály
volt a szükséges rossz, de minden zsaru, akár jó, akár rossz, ösztönösen
utálta, ha megjelentek a színen.
– Mit fognak csinálni?
– Mindenkit egyenként megvizsgálnak. A nyomozás folytatódik, de
minden mobilt, vezetékes telefont figyelni fognak.
– És miért mondod el ezt nekem? Ez azt jelenti, hogy rám nem gyanak-
szol? – Luke megpróbálta nem ingerülten feltenni ezt a kérdést, de a fene
vigye el, ő is utálta az OPS-t!
– Én egyikőtökre sem gyanakszom – mondta Chase feldühödve. Nagyot
szívott a cigarettából, és köhögni kezdett. –A francba! Ma még cigizni
sem tudok rendesen!
– Mikor aludtál utoljára, Chase?
– Túl rég, de ezzel itt… Képtelen vagyok aludni, ha tudom, hogy egy
áruló van a sorainkban.
– Mit szeretnél, én mit tegyek? – kérdezte Luke kedvesebben.
– Azt, hogy tartsd nyitva a szemed. Ez is az egyik oka annak, hogy ha-
zaküldtelek. Amikor Bobby meggyilkolta azt az ápolónőt, ugyanazzal a
lendülettel Susannah-t is megölhette volna. Azon töprengek, miért nem
tette.
– Én lennék az egyetlen, aki tudja?
– Aha. És ha én rejtélyes körülmények között meghalnék, az OPS leva-
karhatatlanul rád tapad.
– Köszönöm – mondta Luke szárazon. – Mindent meg fogok tenni
azért, hogy te is életben maradj.
349
 Chase kidobta a pattogatott kukoricát.
– Kopjatok le! – dörmögte a kacsáknak.
– Minden rendbe jön – mondta Luke. – Mindent kiderítünk.
– Na ja. De mire kiderítjük, lesz még élő ügynököm?

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 15.55

A zsúfolásig megtelt teremben Bobby az oldalt gondosan leválasztott

helyről hat nőt számolt meg az emelvényen.
Öt nőt, akit Garth megerőszakolt, és a drága, kicsi Susannah-t, aki az
asztal balra eső végén ült, a legközelebb a kijárathoz. Most végre rámo-
solygott a szerencse.
A hat nő azonban nem mosolygott. Komolyak voltak, néhányuk szem-
mel láthatóan ideges. Gretchen French karja felkötve. Bobby ezt elége-
detten nyugtázta. Susannah azonban higgadtnak látszott, amitől Bobby-
ban fölment a pumpa. Gondosan kisminkelhette magát, mert nem volt
karikás a szeme, pedig Bobby biztosan tudta, hogy a nő napok óta egy
szemhunyásnyit sem aludt.
Habár ez cseppet sem számít. Nemsokára úgyis meghal, mert a golyó
egyenesen a szívébe repül. A kilenc milliméteres, amely ott lapult Bobby
zsebében, szépen elvégzi majd a feladatot.
Mosolyogva sétált át a fémkereső kapun, nyakában ott himbálódzott a
sajtóigazolvány. A sminkjének, a kitömött mellének és Marianne paróká-
jának hála Bobby még a legszigorúbb ítészek szerint is olyan, mint az az
újságírónő. Ennek ellenére összeszorult a gyomra, amikor Charlesra gon-
dolt. Hülye vénember. Miért érdekel a véleménye?Ám az élete során kapott
törődést nehéz csak úgy félrerúgnia. Még mindig bizonyítani akart.
Büszke volt. Tehetséges. Nemsokára Charles is meglátja, és mindenki
más is, aki a CNN élő adását vagy az ismétléseket nézi.
Bobby ellenállt a kísértésnek, hogy megérintse a zsebébe rejtett fegy-
vert. Igazi volt. Megtöltve. Maga ellenőrizte a női mosdóban, nem sokkal
azután, hogy egy dzsekibe tekerve és úgy hátizsákba téve hátulról átad-
ták neki. Ügyesen megoldotta a kapcsolattartója. Látod, nekem is van vala-
mim, vénember. Egy besúgója a nyomozóhivatalban.
Akit Paul adott neked. És Pault Charles adta neked. A gondolat rossz száj-
ízt hagyott maga után. Most, hogy visszagondolt, rádöbbent, kijátszot-
ták. Hogy éppen akkor találkozott Paullal, amikor szüksége volt egy zsa-
rura bent az atlantai rendőrkapitányságon, ez akkor a sors kezének tűnt.
Most tudta, hogy ő is pontosan olyan, mint a bábuk, amelyeket Charles
mindig magával vitt abban az elefántcsont dobozban.
350
 Most azonban összpontosítania kell. A következő órában ő Marianne
Woolf, a sztárriporter. Marianne-nak úgysincs szüksége az identitására
egy darabig, addig nem, amíg magához nem tér. Végül is nem halt meg,
csak elkábították. Semmi értelme nem lett volna megölni. Bobby nem ölt
meg mindenkit, bármit gondol is Paul. Az a rohadék.
Ne gondolj rá, különben elszúrod. Inkább… Körbenézett ötlet után kutat-
va. Marianne-ra gondolj! Bobby mindig is kedvelte Marianne-t. Már abban
a begyöpösödött légkörű magániskolában is ő volt a legvagányabb, az
egyetlen, aki leereszkedett hozzá, és szóba állt vele. A gazdag kis riban-
cok mindig azzal cikizték, hogy „bárkivel elmenne”, és Marianne-nak
akkor nagy szüksége volt egy barátnőre.
A barátságuk évekig tartott, legfőképp azok után, hogy Garthot pol-
gármesterré választották. Azóta a gazdag kis ribancok, akik annak idején
rá se hederítettek, hirtelen sokkal figyelmesebbek lettek. Ezért elment a
jótékonysági estekre, és mosolygott, ám magában gúnyosan vigyorgott,
hogy egy gyilkost és luxus prostit ültettek a csipkés terítős asztaluk mel-
lé, és most együtt szürcsölik a teát az antik ezüstcsészékből. Ám az a nap
volt mind közül a legnehezebb, amikor Vartanian bíró házába hívták
meg délutáni teára. Ott ült az évtizedek alatt felhalmozott gazdagság pa-
zar díszletei között, és nem kiabálta azt, hogy ez az ENYÉM, és nem kap-
ta el Carol Vartanian torkát, de ehhez minden önuralmára szüksége volt.
Csak az csillapította le, hogy előtte találkozott Charlesszal. Szüksége volt
az ígéretére, hogy az ő ideje is el fog jönni. Hogy egy szép napon ő fog
ülni a nagy házban, ő fogj a használni Vartanian nagymama ezüst teás-
készletét. Ez már sohasem fog megtörténni. Most, hogy a rendőrség tud-
ja, kicsoda. Most, hogy Susannah mindent tönkretett azzal, hogy azt a
lányt megtalálta abban a rohadt erdőben. Most el kell hagynia Duttont,
el kell hagynia Georgiát. Ezt a kibaszott országot. Ráadásul most már
Charles is magára hagyta. Ne gondolj Charlesra! A gyűlöletednek égnie kell.
Gondolj a Vartanian családra! Annyira szerette volna kitekerni Carol Var-
tanian vékony nyakát, nem, muszáj lett volna kitekernie. A bíró felesége
volt az oka, hogy a Styveson házaspárnak el kellett költöznie a jól fizető
állást jelentő duttoni egyházközségből, még amikor Bobby kisbaba volt.
Carol befolyása miatt az apja mindig csak szegény templomokban szol-
gálhatott a semmi közepén. Carol Vartanian tette tönkre az életét. Az
anyja mondta.
És Susannah Vartanian élte az ő életét. Fent a nagy házban a szép hol-
mik között. A tervezőktől rendelt ruhákkal, a nemzedékek óta anyáról
leányra szálló gyöngysorokkal. Susannah Vartanian ma mindent el fog
veszíteni. Először a méltóságát. És utána az életét.
351
 Bobby ellenállt a késztetésnek, hogy birizgálni kezdje Marianne sajtó-
igazolványát, amely a nyakában lógott. Marianne ma reggel azonnal vá-
laszolt a segélykérésére, Bobby tudta, hogy így lesz. Garthot letartóztat-
ták, a bankszámlájukat befagyasztották, és most mi lesz velem? Marianne
bekapta a horgot, sőt a damilt és az úszót is. Semmi kétség, az is sokat
nyomott a latban, hogy felajánlott neki egy exkluzív interjút.
Talia Scott, a Georgiai Nyomozóhivatal ügynöke átsétált az emelvé-
nyen, és az asztalnál ülő összes nővel kezet fogott. Scott ügynök elidő-
zött Susannah előtt, arcára aggódó kifejezés ült, ám Susannah eltökélten
bólintott. Scott oldalra állt, és Gretchen French közelebb húzta magához
a mikrofont.
Gretchen megköszörülte a torkát.
– Jó napot. Köszönöm, hogy eljöttek.
A beszélgetés moraja azonnal elült, és minden szem az emelvényre ta-
padt.
– Ma hatan vagyunk itt, de tizenhat nőt erőszakoltak meg azok a dut-
toni férfiak, akiket a média kőgazdag kölykök klubjaként emleget. Kér-
jük, vegyék figyelembe, hogy hatunk számára, akik most itt ülünk önök
előtt, semmi komikus nincs ebben, sem annak a hét társunknak a számá-
ra, akik úgy döntöttek, nem jelennek meg. Vagy annak a három áldozat-
nak a számára, akik meghaltak. Ez nem vicces. Nem mókás. Ez a való-
ság, és velünk történt meg.
Ez a Gretchen nagyon jó, ismerte el Bobby.
– Tizenhatan voltunk – folytatta Gretchen és egy fiatalemberekből álló
banda megerőszakolt bennünket, majd a szégyenünket és félelmünket
használták ki, hogy hallgassunk. Egyikünk sem tudta, hogy vannak má-
sok is. Ha tudtuk volna, már akkor megszólaltunk volna. Ehelyett most
szólalunk meg. Várjuk a kérdéseiket, de vegyék figyelembe, dönthetünk
úgy is, hogy nem válaszolunk rájuk.
Nemsokára, gondolta Bobby, és a pulzusa az egekbe szökött. A Journal
egyik riportere, aki arról ismert, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül súrolja
a jó ízlés határait, névtelen hívást kapott, és nemsokára nagy felhördülést
fog kelteni a kérdésével, és ő ezt fogja a maga javára fordítani. Magától
értődő léptekkel vágott át a tömegen, míg olyan helyre ért, ahonnan
gond nélkül lőhet. Három lövést tervezett. Az első Gretchen Frenchet
fogja leszedni és ezzel zűrzavart kelteni. A második a drága, édes kis Su-
sannah-é lesz. A harmadik lövés pedig, gondolta Bobby, azé a szerencsétlen
flótásé, aki a legközelebb áll hozzám. Az ez után következő lökdösődésben
könnyedén eltűnhet. Ez eddig is bejött, és Bobby hitt abban, hogy ami

352
nem tört el, azt nem kell megragasztani. És mint eddig is, Bobby pontos
menekülési tervet dolgozott ki.
Végigpásztázta a tömeget. A Journal riportere, akit a bejelentéssel felhí-
vott, a harmadik sorban ült, szemében vad tűz égett, és várta a legtökéle-
tesebb pillanatot, amikor felpattanhat. És én is.
Susannah nyugodt volt. Meglepően az. Csak nézte a tengernyi arcot,
és tudta, hogy a megfelelő döntést hozta meg. Azt is tudta, hogy abban a
pillanatban, hogy leült az asztalhoz, szárnyra keltek a pletykák. A média
tudta, hogy az áldozatok meg fognak szólalni. Fogalmuk sem volt róla,
hogy ő is az áldozatok közé tartozik. Most már minden bizonnyal tudják.
Az arcát azonnal felismerték, és fel-morajlott a terem, egészen felvilla-
nyozódtak. A riporterek előkapdosták a BlackBerryjüket és a mobiljaikat,
mind elsőnek akart hírt adni erről a szaftos részletről.
Marianne Woolf ott állt oldalt, a férje helyett tudósít a Duttoni Hírek-
nek. A képek, amelyeket Marianne készített Kate meggyilkolásáról és
Sheila temetéséről, aznap reggel betöltötték a Hírlap címoldalát. Susan-
nah már látta lelki szemével, hogy másnap ő lesz az egyik címlapsztori.
Luke is ott állt a terem hátsó traktusában, ugrásra készen figyelt. Su-
sannah és a másik öt áldozat a hátsó ajtón érkezett, hogy elkerüljek a tö-
meget, de mindenki más csak úgy léphetett a terembe, ha előtte áthaladt
a fémkereső kapun. A Georgiai Nyomozóhivatal nem kockáztatott sem-
mit a biztonság terén. Ennek ellenére tudta, hogy Luke minden egyes ar-
cot alaposan megnéz, minden viselkedést megjegyez. Megnyugtató volt
tudni, hogy vigyáz rá.
Talia mindegyikükhöz külön-külön bátorító szavakkal fordult, Susan-
nah előtt meg is állt, hogy még utoljára rákérdezzen, komolyan gondolja-
e. Susannah nagyon is komolyan gondolta.
Amikor Gretchen szólásra emelkedett, mindenki elcsöndesedett. Gre-
tchen korábban megosztotta velük az előre megírt nyilatkozatát, és a so-
katmondó, mégis szenvedélyes szavai többüknek is könnyet csaltak a
szemébe. Most azonban száraz a szemük, ahogy készülnek a hamarosan
rájuk zúduló kérdésekre.
Az első egy riporternőtől érkezett.
– Hogyan szereztek tudomást egymásról?
Talia előre felírta Gretchennek az erre adandó választ.
– Egy másik államban történt sorozatgyilkosság ügyében folyó nyo-
mozáskor előkerültek a zaklatásunkról készült képek. Az utóbbi egy hét-
ben a Georgiai Nyomozóhivatal ezekről a képekről meghatározta a sze-
mélyazonosságunkat.

353
 Villogtak a vakuk, és Susannah hallotta, hogy itt is, ott is a Simon Var-
tanian és Philadelphia szavakat sugdossák, s vele Daniel és az ő nevét. Fe-
jét felszegte, ahogy megtanulta az alatt a sok-sok év alatt, amíg Arthur
Vartaniannel egy fedél alatt lakott, a tekintete közömbös lett, teljes tuda-
tában annak, hogy a legtöbb fényképezőgép lencséje rá szegeződik.
Egy férfi állt fel.
– Milyen hatással volt a zaklatás az önök életére?
A nők egymásra néztek, és Gretchen másik oldalán Carla Solomon kö-
zelebb húzta magához a mikrofont.
– Mindannyiunk életére más és más hatást gyakorolt, de összességé-
ben véve pontosan ugyanazokat a következményeket szenvedtük el,
mint a legtöbb, zaklatást átélő áldozat. Gondot okozott nekünk a kapcso-
latok kialakítása és megtartása. Néhányan közülünk pótszerekhez nyúl-
tak. Egyikünk öngyilkosságot követett el. Ez végzetes, pusztító hatással
volt az életünkre, és tartós sebeket okozott.
Ekkor a harmadik sorban felállt egy férfi, és Susannah-t azonnal rossz
előérzet kerítette hatalmába. A férfi szeme rá szegeződött, és az arcára…
elégedettség ült, amitől Susannah-nak felállt a hátán a szőr.
– Troy Tomlinson a Journaltól – mutatkozott be. – A kérdésem Susan-
nah Vartaniannek szól.
A mikrofont odaadták neki. Susannah a szeme sarkából Luke-ot keres-
te, de a férfi már nem volt a terem végében, s ettől a kényelmetlen érzése
tovább erősödött.
– Mindannyian tizenhárom évvel ezelőtt lettek áldozatok – kezdte
Tomlinson –, és azt gondolom, mindannyiunk nevében beszélek, ha azt
mondom, együtt érzünk önökkel, és megértjük, miért nem jelentették an-
nak idején a zaklatásuk tényét. Mindannyian tizenhat évesek voltak, túl
fiatalok ahhoz, hogy ezzel a szörnyűséggel megbirkózzanak. – Hangjá-
ban a részvét hamisan szólt, amitől Susannah-t kiverte a hideg, a mellette
ülő Gretchen is megmerevedett. – De Susannah, pont ön, akit arról ismer
mindenki, hogy fent, New Yorkban a nemi erőszakot elszenvedett sze-
mélyeket arra buzdítja, hogy lépjenek nyilvánosságra, hogyan magya-
rázza, hogy képtelen volt bejelenteni a második önt ért zaklatást, amely
hét évvel később következett be, s amelynek során a barátnőjét brutáli-
san meggyilkolták? – A közönség felhördült, ezért Tomlinson hangosab-
ban folytatta. – És hogyan reagál arra, hogy Garth Davis tagadja, hogy
megerőszakolta önt?
Susannah szíve zakatolni kezdett. Honnan tud Darcyról? És amikor a
második kérdés is eljutott a tudatáig, felizzott benne a düh, s elnyomta a

354
félelmét. Garth Davis tagadja, hogy megerőszakolt? Annak ellenére, hogy az a
sok kép bizonyítja? Rohadt, szemét állat.
Nem! Csak nyugodtan!Mondd meg az igazat!
– Mr. Tomlinson, ön azt sugallja, hogy az a nemi erőszakot elszenve-
dett áldozat, aki nem jelenti be a bűncselekményt, felelőtlen és éretlen, de
ez az állítás hallatlanul érzéketlen és kegyetlen. – Előrébb hajolt, nem
mosolygott. – A nemi erőszak nem csupán testi bántalmazás, és az áldo-
zatok, beleértve engem is, számos következménnyel kénytelenek szem-
besülni, egyebek között a személyes biztonság, az irányítás és bizalom
elvesztésének érzetével. Ez így történik, akár tizenhat, akár hatvanhat
éves az ember… Amikor hat évvel ezelőtt a barátnőmet meggyilkolták,
együttműködtem a hatóságokkal, amennyire csak tőlem telt. Mindent
megtettem azért, hogy a tényeket a tudomásukra hozzam, akkor is, ha én
magam a második bántalmazásomat próbáltam túlélni. A barátnőm gyil-
kosát végül elkapták, és most a büntetését tölti. – A férfi kinyitotta a szá-
ját, de Susannah nem hagyta szóhoz jutni. – Még nem fejeztem be, Mr.
Tomlinson. Két kérdést tett fel. Mr. Davis semmi esetre sem tagadhatja a
megerőszakolásunkat, sem azt, hogy részt vett benne. A bizonyítékok
magukért beszélnek. Ocsmányak és zavarba ejtők. De megcáfolhatatla-
nok.
Tomlinson elmosolyodott.
– Beszéltem Davis polgármester úrral. Nem mindegyik bűncselek-
ményt tagadja, Susannah. Csakis az önét. Arra kéri, hogy mutassa be a
képet, amelyen megerőszakolja.
Hogy az a jó édesanyád! A higgadtságát azonban továbbra is megőrizte.
– Mr. Davis felelni fog Isten és Georgia állam polgárai előtt az általa el-
követett bűnökért. Tudom, mi történt velem. Amit Mr. Davis mond, az
lényegtelen. Ahogy mondtam, a bizonyítékok cáfolhatatlanok. Most pe-
dig, Mr. Tomlinson, foglaljon helyet. Végeztünk.

Bobby mély levegőt vett. A kis ribanc. Úgy suhant keresztül az akna-
mezőn, mintha csak rohadt pipacsok lettek volna. Rohadjon meg. Hogy
rohadnál meg! Susannah Vartanian utoljára diadalmaskodott. Most. Itt az
idő.
Vigyázz, lélegezz! Tartsd magad a tervhez, különben bilincsbe verve vezetnek
el. Először Gretchent. Susannah-t másodiknak. Akárkit harmadiknak. A keze
nem is remegett, amikor belenyúlt a zsebébe, megigazította a fegyvert,
hogy a zsebből lőhessen vele. Biztos kézzel célzott, amikor meghúzta a
ravaszt, a hangtompító pukkanását elnyelte a riporterek kiáltozása, akik
a következő kérdést igyekeztek föltenni. Komoran mosolygott, amikor

355
eltalálta Gretchen mellkasát. Gretchen előrebukott, épp amikor a máso-
dik lövedék egyenesen Susannah szívébe talált, s a nő háttal elterült a
földön.
A harmadik lövedék egy férfit talált hátba, aki videokamerát tartott a
vállán. Összerogyott, akár egy zsák, a kamerája darabokra tört a földön.
Sikoltások töltötték meg a levegőt. Megfizethetetlen! Áttörte magát az
izgatott tömegen, a fényképezőgépek kereszttüzében úgy érezte magát,
mint egy híresség a vörös szőnyegen. Ám a lencsék az emelvény felé irá-
nyultak. A zsaru, aki az emelvény mellett őrt állt, odarohant, és letérdelt
az operatőr mellé.
Bobby higgadtan elsétált az emelvény mellett a hátsó bejárat felé, hogy
eltűnjön. Hirtelen megtorpant. Susannah Vartanian ott hasalt az asztal
alatt, tágra nyílt szeme éber, és kis kezében egy hatalmas fegyvert szo-
rongatott.

Az emberek üvöltöztek. Mögötte Gretchen nyöszörgött, és hallotta,

amint Chase mentőért kiált. Susannah-nak égett a mellkasa. A francba! Ez
fájt. Jobban, mint múltkor. Ösztönösen az asztal alá gurult, belenyúlt a reti-
küljébe a fegyverért, amely még nem volt nála, amikor leült Leo Papado-
poulos mellé a vacsoraasztalhoz. A következő pillanatban el is felejtette,
mennyire ég a mellkasa, mert azon kapta magát, hogy egy hideg, kék
szempárba bámul. Csak egy pillanatig tartott, mire felfogta a vizuális el-
lentétet. A haj és a mell Marianne Woolfé. De a szemek Barbara Jean Da-
vishez tartoznak.
A nő szeme összeszűkült, vicsorgott, és Barbara Jean keze, ami a zse-
bében bújt meg, fölemelte a kabátot, s előtűnt egy fegyver csövének me-
rev körvonala.
Egy szívdobbanásig Susannah Bobby kék szeme közé célzott, majd
meggondolta magát. Megváltás lenne neked a halál, te ribanc. Inkább Bobby
jobb kezére célzott, majd lőtt.
Bobby szemén döbbenet villant át, majd fájdalom, azután düh. Susan-
nah fegyverének dördülése nyomán újabb sikoltozás kezdődött a tömeg-
ben, majd léptek dübörögtek az emelvényen.
– Dobja el! – üvöltötték a parancsot a feje fölött, és újabb vakuvillaná-
sok következtek, ami miatt Susannah szeme előtt pöttyök kezdtek tán-
colni. Még így is látta Bobby gúnyos vigyorát, ahogy a nő jó pár lépést
hátrál, majd elnyeli a tömeg.
– De… – kiáltotta Susannah fájdalmában, amikor egy bakancs rátapo-
sott az alkarjára.

356
 – Dobja el a fegyvert, és tegye a kezét jól látható helyre! – rivallt rá egy
másik hang. Susannah lüktető karral, zakatoló szívvel letette az emel-
vény padlójára a fegyvert, majd kinyújtotta maga elé a kezét. Hat egyen-
ruhás rendőr szegezett fegyvert a fejéhez.
– Hallgassanak meg! – kiáltotta Susannah. – Basszus? –összerezzent,
amikor a bakancsos láb eltűnt a kezéről, és a helyét hideg acélbilincs vet-
te át. – De ez a nő…
A zsaru már megragadta a másik karját, a háta mögé csavarta, amikor
valaki lentről fölugrott az emelvényre, és tekintélyt parancsol ón rájuk
dörrent.
– Tizedes! Lépjen hátra! Most! – Luke. Végre. Susannah kiengedte a visz-
szatartott levegőt, ahogy a hat tiszt kimérten hátrább lépett, és Luke térd-
re ereszkedett mellé.
– Mi a fene történt itt? – kérdezte Chase Susannah háta mögül.
– Nem tudom – válaszolt Luke. – Susannah, mid fáj?
Susannah megragadta a férfi, kezét, majd térdre tápászkodott, a bilincs
ott himbálódzott a csuklóján. A terem forgott körülötte, s ő összeszorítot-
ta a szemét.
– Bobby volt az. Fegyver van nála. Itt van, valahol itt a tömegben.
– Tessék? – döbbent meg Luke.
– Hol? – csattant fel Chase.
Papa mami báránya mégiscsak a gyomrában marad. Most, hogy ennek
vége, úgy remegett, mint a nyárfalevél. A szavak szaggatottan törtek fel
belőle.
– Parókát visel. Marianne Woolf. Úgy néz ki, mint Marianne Woolf –
kezdett hisztérikus állapotba kerülni, de igyekezett legyűrni. – Fekete
ballonkabát van rajta.
– Értem. – Chase futni kezdett, csak úgy rengett alatta az emelvény. –
Te itt maradsz vele!
Susannah nagyot nyelt, mert szédült, és a gyomra háborgott. Luke
szorítása erősebb lett a vállán.
– Ó, istenem. Susannah.
Erőt vett magán, kinyitotta a szemét: Luke rettegéssel a tekintetében
meredt a mellkasára. Susannah lassan lenézett, majd döbbenten pillan-
totta meg a kevlármellényt, amely kikandikált pontosan a szíve fölött, a
pulóverén ütött lyuk alól.
– A francba! – dörmögte. – Ez volt az utolsó tiszta ruhám.

Bobby fél kézzel kigombolta a kabátját, és magában átkozta Susannah

Vartaniant. Hogy rohadna meg! Erről a kis ribancról lepattannak a golyók,
357
szó szerint és átvitt értelemben is. A karom ég, mint a fene, és Susannah
Vartaniannek meg kellett volna halnia. Meg kellett volna halnia! Mellény.
Susannah rohadt golyóálló mellényt viselt. Tudhattam volna, erre is fel kel-
lett volna készülnöm. Kudarcot vallottam.
Ne gondolj többé Susannah-ra! Inkább tűnj el innen! Csak pár másodperc,
és Susannah megkongatja a vészharangot, már ha a zsaruk hagyják szó-
hoz jutni. Most egyelőre azt hiszik, Susannah a lövöldöző. Siess! Igyekezz!
A tülekedés közepette Bobby kikecmergett a kabátból, majd sérült karjá-
ra terítette. Így szabadon távozhat, hála a nyomozóhivatali besúgójának,
aki a fegyvert egy dzsekibe tekerte, mielőtt begyömöszölte volna a háti-
zsákba, amelyet úgy adott át Bobbynak a sajtótájékoztató előtt. A hátán a
nyomozóhivatal emblémájával ellátott dzseki rettenetesen szorította, de
erre a kis időre megteszi. Gyorsan bedugta Marianna Woolf sajtóigazol-
ványát a blúza alá.
– Elnézést – mondta hangosan. – Engedjenek át! – A körülötte lévő em-
bereknek elég volt egy pillantást vetniük a dzsekire, és már félre is álltak.
– Nyugalom – mondta hivatalos hangon. – Csak nyugalom.
Rendőrök terelték a tömeget a terem közepe felé, el az ajtóktól. Bobby
magasra tartott fejjel kisétált az egyik hátsó ajtón, oda is biccentett az at-
lantai zsarunak, aki a kijáratot őrizte. A férfi kurtán visszabiccentett,
majd visszafordult a tömeg felé.
Bobby felszegett fejjel elsétált a folyosót ellenőrző rendőrök mellett.
– Valami? – kérdezte tőle az egyik.
Bobby a fejét rázta.
– Az egyik lövöldözőt elkapták odabent, de még mindig keresik a má-
sikat. Elnézést.
Ahogy ment a karjára terített kabáttal, jobb kezét a zsebébe mélyesz-
tette, amelyben a fegyver lapult. A karja veszettül égett, de a keze még
működött. Már látta az ajtót. Még pár lépés, és várja a szabadság.
– Álljon meg! Rendőrség!
Bassza meg! Futva tette meg az utolsó lépéseket, s közben megfordult,
és lőni kezdett.

– Meglőtt – Luke az emelvényen térdelt, szíve a torkában dobogott.

Susannah kézfeje élét a mellkasára nyomta, s eltakarta a lyukat a puló-
verén.
– Tudom. És rohadtul fáj is. – Összeráncolta a homlokát, próbált kon-
centrálni. – Bobbyt eltaláltam. A jobb karját. Fegyver volt a kabátzsebé-
ben. Le akart lőni. Már megint. A francba!

358
 Luke erőnek erejével legyűrte a rettegését. A rendőrök még mindig
dühösen meredtek rájuk, és Susannah jobb csuklóján még mindig ott
volt a bilincsük. Susannah belelőtt a tömegbe. Luke az emelvényen heve-
rő fegyverre nézett, és azonnal tudta, honnan való. Leo. Ebből nagy baj
lesz, de majd később foglalkozik vele. Most inkább Susannah-ra figyel. A
nő arca hamuszürke volt, a szeme túlságosan is fénylett. Egész testében
remegett. Fájdalmai voltak. Sokkot kapott.
És a fényképezőgépek még mindig villogtak. Muszáj kivinnie innen
Susannah-t.
– Fel tudsz állni?
– Igen – biccentett komoran. Elfordult, amikor Luke fölsegítette, és a
rohammentőket nézte, akik Gretchen Frenchet épp akkor rögzítették a
hordágyon. – Mennyire súlyos?
– Nem viselt golyóálló mellényt – válaszolta Luke. – De eszméleténél
van, és ez jó. – Fölnézett az őt hunyorogva vizslató rendőrre, és ügyet
sem vetve annak dühös pillantására, leolvasta a férfi nevét a kitűzőjéről.
– Swift tizedes. A hölgyet most kiviszem innen. Kérem, vegye le róla a
bilincset, most azonnal, itt a fényképezőgépek előtt, hogy lássák. Átve-
szem a lövöldözés utáni helyszínt.
Susannah előrenyújtotta a csuklóját, és Swift kinyitotta a bilincset.
– Önvédelem volt – mondta Susannah csöndesen. –Először ő lőtt.
A tiszt röpke pillantást vetett a lyukra Susannah pulóverén.
– Belőtt egy csomó ártatlan ember közé, Miss Vartanian.
– És ha nem tettem volna, akkor már nem élek. – Két vörös folt jelent
meg sápadt arcán. Dühös volt, de a hangját uralta.
Swift álla megfeszült.
– Ezt mind beleírom a jelentésembe, és mindent megteszek annak ér-
dekében, hogy az eljárásomról minden felettesem másolatot kapjon.
– Akkor mindenképp küldjön nekem is egyet… – Luke fölvette a föld-
ről a fegyvert és a retikült is, majd karon fogta Susannah-t, segítőkészen,
nem tekintélyt parancsolón.
– Támaszkodj rám! – suttogta. – Lemegyünk ezen a lépcsőn, és ki a
hátsó ajtón.
– Hol van a többi nő? – kérdezte Susannah, most már remegett a hang-
ja.
– Talia kiterelte őket hátul. Mind biztonságban vannak.
– Kikísérte a hátsó ajtón, és becsukta maguk mögött. A zajszint azon-
nal mérséklődött.
Susannah válla egy hajszálnyit ellazult.
– Csönd van – suttogta. – Szinte hallom magam, ahogy azt gondo…
359
 – Álljon meg! Rendőrség! – A kiáltás a fordulón túlról érkezett. Két lövés
követte, majd még nagyobb kiabálás. Luke a hangzavaron át is hallotta,
hogy tiszt a földön. Megfagyott benne a vér.
Chase. Luke lekapta az övéről a rádiót.
– Papadopoulos különleges ügynök. Wharton ügynök, jelentést kérek.
– Válasz nem érkezett, és a szíve hevesen kezdett verni. – Chase, mi a
helyzeted?
Két újabb lövés dörrenését hallotta a rádióban. Aztán Chase hangját,
és Luke válla megkönnyebbülten lehanyatlott.
– Meglőttek egy atlantai rendőrt. A gyanúsított elmenekült.
Sikerült neki. Már megint. A rohadt életbe!
– Megyek feléd. – Luke körbevezette a sápad Susannah-t a fordulón,
végig a másik folyosón, és ott találkoztak Chase-zel, aki épp akkor lépett
be kintről. Még mindig a rádión beszélt, szeme gyilkos szikrákat szórt.
Tőlük oldalra egyenruhás rendőr ült, az arca falfehér, a combját szoron-
gatta, a kezét beterítette a saját vére. A mellette álló tiszt már elkezdte az
elsősegélynyújtást.
A hátsó ajtó mellett egy fekete ballonkabát hevert a földön.
– Bobby volt az – mondta Chase. – Rálőtt a rendőrre, majd elrohant.
Egy autó várt rá odakint. Utánamentünk. –A szeme összeszűkült, ahogy
Susannah pulóverére esett a pillantása. – Eltaláltak…
– Bobbyt is – mondta összeszorított fogakkal. – Eltaláltam a jobb karját,
még mielőtt megint rám lőtt volna. Ezt a kabátot viselte.
– Nos, minden gond nélkül tudott a bal kezével is lőni. Az első két lö-
vése a rendőr mellényét érte, a harmadik a combját. A mentők már úton
vannak. A tiszt kétszer lőtt, de Bobby addigra már kijutott az ajtón.
– Rálőttetek a kocsira? – kérdezte Luke, mire Chase szemöldöke össze-
futott.
– Persze. De elhibáztuk. A kocsi úgy kanyargott ide-oda, mintha ré-
szeg lett volna.
Luke előhúzott egy pár kesztyűt a zsebéből, fölvette, majd leguggolt a
kabát mellé.
– Három lyuk a zsebén – mondta. – Végig a zsebéből lőtt. – Fölnézett,
és a tekintete találkozott a Susannah-éval. – Egy lyuk az ujján. Jó sok vér.
– Megsebesült – jegyezte meg Chase. – Kórházba nem mehet. De akkor
hova?
– A folyóparti házába sem mehet, sem a duttoni otthonába – folytatta a
gondolatot Luke. – Susannah?
– Nem tudom, kiben bízna annyira, hogy segítséget kérjen tőle. Láttá-
tok, hogy ki vezette a kocsit?
360
 Chase álla megfeszült.
– Nem láttam rendesen. – Aztán nagyot sóhajtott. – Bobby a Georgiai
Nyomozóhivatal dzsekijét viselte.
Luke gyomra összeugrott, ahogy felállt.
– A tégla… Bobbynak cinkosa van.
– Besúgó van köztetek? – kérdezte Susannah csöndesen.
– Igen – mondta Chase fáradtan.
– Mégiscsak rendesen láttad te azt a sofőrt… – suttogta Luke.
Chase a fejét rázta.
– Nem, de fölismertem a járművet. Leigh kocsija volt.
– Leigh-é? Leigh Smithsoné? – Ekkor meglátta Chase arcát, és mindent
megértett. – A francba! Leigh a besúgó. A fenébe, Chase, soha nem… A
francba!
– Na ja. – Chase a homlokát masszírozta. – Amint megláttam az autót,
azonnal kiadtam a körözést.
– Így viszont van értelme… – mondta Luke lassan. – Főleg a nővér a
kórházban… Leigh hozta nekem az üzenetet, hogy találkozzam vele.
Susannah megmerevedett.
– Ohman nővér azt mondta, hogy egy órát várt odakint.
– Ez pont elég idő volt ahhoz, hogy Leigh telefonáljon, értesítse
Bobbyt, és a tőlem érkező hamis üzenettel kicsaljon téged – dörmögte
Luke. – A francba! De miért? Leigh miért tenne ilyet?
– Zsarolás? – kérdezte Susannah. – De milyen sötét titka lehet, hogy
ilyet tenne?
Chase kifújta a levegőt.
– Nem tudom. Luke, hívjuk össze a csapatot eligazításra. Muszáj rájön-
nünk, hova megy Bobby. Hol a fegyvered, Susannah?
– Luke elvette.
– Honnan szerezted?
– Az apámé volt – felelte Susannah rezzenéstelen arccal. – A házából
hoztam el.
Luke-nak sikerült elnyomnia az elgyötört sóhajtást, amely készült fel-
törni belőle. Susannah Leót védi, és ügyesen hazudik. Nem is tudta, mit
gondoljon erről. Majd később fog rágódni ezen.
Chase csak bólintott.
– Ilyet még egyszer ne csinálj!
Susannah felszegte a fejét.
– Kapjátok el Bobby Davist, és nem lesz szükség rá.
Chase arcára komor mosoly ült.
– Ez jogos.
361
 Bobby nekicsapódott Leigh Smithson kocsija ajtajának, ahogy beka-
nyarodtak. Visszanyelte a kiáltást, ahogy a karjában lüktető fájdalom
megháromszorozódott.
– Látom, most sem vezetsz jobban – csikorogta, és Smithson dühös pil-
lantást lövellt feléje.
– Gyűlöllek.
– Ja, tudom. De mondom még egyszer, én nem gyilkoltam meg három
kisgyereket.
– Dehogynem – mondta Smithson keserűen.
Bobby felkacagott.
– Itt kitehetsz.
Leigh Smithson leállította a motort, és megragadta Bobby kezét.
– Lőj meg!
– Hogy úgy tehess, mintha kényszerítettek volna? Nem. De ez segít-
het. – Lekapta magáról Marianne Woolf parókáját, és odadobta. – Kopj
le!
Bobby becsapta az ajtót, és elindult, egész testében reszketve. Hideg
volt. Eldobta a kabátját, amikor az a zsaru rálőtt. Még mindig nála volt a
fegyvere, de a mobilja nem. A francba! Szereznie kell egy másik telefont
és egy másik kocsit. Ez nem lesz olyan nehéz.
Fájt a karja. Még mindig szivárgott belőle a vér, de legalább a vérzés
nagy részét sikerült csillapítania. Megtapogatta, és érezte, hogy a löve-
dék még mindig benne van.
Orvosra van szükségem. A kórház azonban szóba se jöhet, és Toby Gran-
ville sem segíthet már, mert meghalt – Daniel Vartanian miatt. Hogy ott
rohadna meg! Paulra gondolt, ahogy ott ült Charles konyhájában.
Charles az ő sebét összevarrta. Rosszul volt a gondolattól, hogy felhívja
Charlest. Gyűlölte. Ez alkalommal nincs választási lehetősége. Fel kell
hívnia Charlest. Tanner össze tudott volna téged kapni. De ő már halott. Én
öltem meg. Susannah Vartanian miatt. Ha nem üldözte volna őket a pihe-
nőbe… Rohadjon meg az a nő is! Meg kell halnia. És hamar.
De először el kell valahol rejtőznöm. Feltöltődnöm. Meggyógyulnom.
Tudta, hová kell mennie. Hazamegyek.

362
363
HUSZONEGYEDIK
FEJEZET

364
 ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 18.15

– Az operatőr és Gretchen állapota is súlyos, habár stabilizálták őket –

mondta Chase, amikor összegyűlt a csapat.
– A rendőr, akit Bobby meglőtt, már otthon van, és pihen.
– Hála istennek! – jegyezte meg Talia. – Szegény Gretchen annyi min-
denen ment keresztül az elmúlt héten…
– Mint mindannyian – dörmögte maga elé Susannah alig hallhatón.
Luke már látta rajta az adrenalinfröccs utáni összeomlás jeleit, és tudta,
nemsokára ő következik. Most egyelőre még ott billeg az összeomlás ha-
tárán, és a szíve hevesen kezdett verni, valahányszor eszébe jutott a go-
lyó ütötte lyuk Susannah pulóverén, pontosan a szíve fölött.
Most a nyomozóhivatali melegítőfelsőt viselte. Luke bizonyítékként
beszolgáltatta a pulóvert a fegyverrel együtt, amelyet Susannah a retikül-
jébe rejtett. Luke tudta jól, honnan került hozzá, ahogy azt is, hogy Leo
mindent megtett azért, hogy ne lehessen visszavezetni hozzá.
Luke egész életére adósa lett Leónak.
– Az operatőr, ami azt illeti, kifejezetten boldog – szólt közbe Ed. – A
kamera lencsével fölfelé esett le. Fölvette Bobby arcát. Már fönt is van a
CNN-en.
– Megtaláltuk Marianne Woolf autóját. Marianne bent volt a csomag-
tartóban megkötözve és betapasztott szájjal – mondta Luke. – Már a dél-
előtti sajtótájékoztató óta ott hevert. Bobby felhívta, és megkérte, talál-
kozzanak. Akkor Bobby legyűrte, és betette a csomagtartóba. Először
azonban elvette tőle a sajtóigazolványát.
– Honnan szerzett Bobby fegyvert? – kérdezte Pete. –Mindenkinek át
kellett mennie a fémkereső kapun.
Luke és Chase egymásra pillantottak. A következő hír senkinek sem
lesz kellemes.
– A fegyver a bizonyítékteremből származik – válaszolt Chase.
Néma csönd telepedett rájuk. Először hitetlenkedés jelent meg az arco-
kon, utána rémület, majd düh. Azután gyanakvás.
– És ki vitte ki? – kérdezte Pete sötéten.
Hank Germanio arca megkeményedett, amikor Pete és Nancy gyanak-
vó pillantást lövellt feléje. Egy szót sem szólt, és Luke határozottan meg-
sajnálta.
Chloe összeszűkült szemmel nézett Chase-re, majd Luke-ra.
– Ti tudjátok, ki az. Mondjátok meg! Most azonnal!
Chase szemében még mindig fájdalom tükröződött.
365
 – Az atlantai rendőrség megtalálta Leigh holttestét otthon, a fürdőkád-
jában. Mert… – hangosan nyelt egyet. –Mert főbe lőtte magát.
Pár másodpercig senki nem szólt semmit. Még csak levegőt sem vett.
Az arcukra kiült gyanakvás visszaváltozott hitetlenkedéssé, majd mély
megrendültséggé.
– Leigh? – kérdezte végül Talia. – Leigh Smithson?
– A mi Leigh-nk? – suttogta Pete.
Chase ismét nagyot nyelt.
– Igen.
– De miért? – kérdezte Nancy elbicsakló hangon. – Miért tette?
– Nem tudjuk – mondta Chase. Az álla megfeszült. –Még nem. De ki-
derítjük.
– És a részletek egybevágnak… – szólalt meg Luke. – A tanúk vagy
gyanúsítottak, akiket még azelőtt meggyilkoltak, hogy megtaláltuk volna
őket. Leigh látta el Bobbyt információval. A híváslistája szerint felhívta
azt a telefont, amelyet Bobby kabátjában találtunk.
Talia hátradőlt a széken.
– De honnan tudta, mi történt idebent?
– Lehallgató készüléket helyezett el itt, a tárgyalóban – magyarázta Ed.
– Folyamatosan tájékoztatlak benneteket a nyomozásról, hogy mi lehe-
tett Leigh indítéka – mondta Chase. –Most pedig igyekezzünk előkeríte-
ni Bobbyt. Eltűnt. Figyeljük Ridgefield House-t, a folyóparti hunkert és a
házat, ahol Garthszal lakott.
– Megnéztük a számítógépét – vette át a szót Luke. – És utánajártunk a
fő ügyfeleinek is. Úgy tűnik, egyiküknél sincs. Ellenőriztük Davis összes
rokonát, de senki sem látta Bobbyt.
– És mi a helyzet Granville thìchjével? – kérdezte Susannah csöndesen.
Chase fáradtan sóhajtott fel.
– Nem vitatom, hogy létezik, Susannah, de amíg nincs rá bizonyíték,
hogy fizikailag is tett valamit valakivel…
– De tett – vágott közbe Susannah. – Monica említette, hogy ez a férfi
ott volt a bunkerben, beszélt Granville-lel, és Granville megkérte, hogy
segítsen neki megtörni Monicát. Akár bántotta a kislányt, akár nem, ez a
férfi tudta, hogy ott van. Ez emberrablásban való bűnrészesség.
– Igaza van… – mondta Chloe.
Persze hogy igaza van, gondolta Luke, és ismét fölébredt benne a büsz-
keség és elismerés Susannah iránt. Még azok után is, amin átment, az
esze vágott, mint a borotva.
– Különben is – tette hozzá Susannah –, az is lehet, hogy ő bújtatja
Bobbyt.
366
 Chase a halántékát dörzsölte.
– Igazad van. Valami javaslat?
– Rá kell vennünk Darcy gyilkosát arra, hogy beszéljen – mondta Su-
sannah. – Ő tudja, ki ez a férfi, de fél.
– Felhívom Al Landerst – mondta Chloe. – Megoldjuk, hogy eljussunk
Darcy gyilkosához.
– Bobby fényképét kitetettük a szomszédos államokban minden ügy-
nökségen, a vámnál, ha esetleg megpróbálná elhagyni az országot – tette
hozzá Chase.
– Ami csak akkor működik, ha a saját neve alatt utazik – jegyezte meg
Susannah.
– Megint igazad van – mondta Chase mereven. – De mindaddig, amíg
nem tudunk többet, ez minden, amit tehetünk. Holnap reggel nyolckor
itt találkozunk.
– Susannah – szólalt meg Chloe. – Volna egy perced? Beszélnem kelle-
ne veled.
Susannah ülve maradt, miközben mindenki elhagyta a helyiséget, de
Luke sem moccant. Chloe szemöldöke a magasba szökött, mire Luke
megrázta a fejét, mert rossz előérzete volt.
– Maradok, Chloe.
A nő vállat vont. Amikor az ajtó becsukódott, Chloe Susannah-hoz for-
dult.
– A fegyvered…
– Az apámé – mondta Susannah.
– Nincs bejegyezve, nincs rajta jelzés – folytatta Chloe. –Ki van ütve a
sorozatszám.
– Eszembe sem jutott megnézni a sorozatszámot. Sajnálom.
Chloe a fejét csóválta.
– Ugyan, kérlek. Annál sokkal okosabb vagy, hogy egy ilyen hibát el-
kövess. De hagyjuk. Engedély nélkül viseltél fegyvert.
– Van engedélye – tiltakozott Luke. – New Yorkban.
– Azt itt nem ismerik el – mondta Chloe. – Nincs kölcsönösségi megál-
lapodás.
– És mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Luke. Tudta, hogy ez követke-
zik. Ennek ellenére mérges lett.
– Oda, hogy abban a teremben minden riporter látta, ahogy Susannah
rálő arra a nőre, mégpedig egy nem bejegyzett fegyverrel, amelyhez rá-
adásul engedélye sincs. E fölött nem hunyhatok szemet.
– Az isten szerelmére, Chloe! – csattant fel Luke, ám Susannah meg-
fogta a kezét.
367
 – Semmi gond. Tudtam, hogy mit teszek, amikor betettem a fegyvert a
retikülömbe. Tudtam, hogy Bobbyt semmi nem állíthatja meg. Tudtam,
hogy ki leszek neki szolgáltatva. Nem akartam meghalni. Ezért elhoztam
magammal apám egyik fegyverét, betettem a táskámba, és rálőttem arra
a nőre a kamerákkal teli teremben – belenézett Chloe szemébe. – Vád alá
helyezel?
Chloe mintha kényelmetlenül érezte volna magát.
– A fenébe is, Susannah…
– Ha nem lett volna nálam a fegyver, akkor most nem beszélgetnénk –
folytatta Susannah higgadtan. – Bobby a zsebén keresztül szegezte ne-
kem a fegyverét. Tudod, hogy előtte már háromszor lőtt, és az egyiket én
kaptam. Ezért rálőttem, és nem sajnálom!
– A lövés miatt nem emelek vádat – mondta Chloe. – Az tisztán önvé-
delem volt. De, Susannah, milyen példát mutatnék, ha hagynám, hogy
megúszd a törvényszegést? Mit tennél, ha te lennél az én helyemben?
Légy őszinte…
– Kénytelen lennék vádat emelni ellened – válaszolt Susannah.
Luke a fogát csikorgatta.
– Susannah!
– A törvény egyértelmű, Luke. Chloénak nem igazán van más válasz-
tása.
– Tudom.
Chloe lehunyta a szemét.
– A fenébe is!
– Ezt már mondtad – sóhajtott Susannah elgyötörten. Arcára kiült a
félmosoly. – Szeretnél aludni rá egyet, ügyvédpajtás?
Chloe meglepetten fölnevetett, majd elkomolyodott.
– Akár az engedélyedet is visszavonhatják.
Susannah mosolya elhalványult.
– Tudom. De inkább ez, mint hogy eltemessenek.
– Én is ezt tettem volna – suttogta Chloe. – Ettől ilyen piszok nehéz…
– Chloe, megtettem, amit kellett. Te is megteszed, amit neked kell.
Nem fogok vitába szállni veled.
– Ha vitatkoztál volna, most jobban érezném magam – dörmögte Ch-
loe.
– Nem az a dolgom, hogy jól érezd magad miattam – mondta Susan-
nah kimérten.
Chloe mérgesen nézett föl rá.
– A rohadt életbe! Téged semmi sem ijeszt meg?

368
 – Dehogynem – mondta Susannah keserűen. – Nagyon sok minden, de
most hirtelen csak egy jut eszembe. Mi a fenére utalt az a riporter, ami-
kor azt mondta, Garth Davis tagadja, hogy megerőszakolt?
Chloe felsóhajtott.
– Tomlinson azt mondta, névtelen bejelentést kapott Darcy Williams
meggyilkolásáról, és hogy Garth Davis nem erőszakolt meg téged, és
hogy ezt egyeztesse magával Garthszal. Meg is tette, Garth megerősítette
az állítást, határozottan tagadva, hogy bármilyen módon valaha is zakla-
tott volna.
– De a fényképem… – Susannah becsukta a száját.
– Az ő képe is ott volt a többi között abban a dobozban – mondta Luke
félretolva a vágyat, hogy letépje annak a szemét Garth Davisnek a fejét.
– Tudom – mondta Chloe. – Beszéltem a technikussal, aki a fényképe-
ket rendszerezi. Azt mondja, voltak meztelen képek, és a nemi erőszak-
ról készült fotók. Azt mondta, tizenhat áldozatról készült meztelen felvé-
tel, de csak tizenöt zaklatásról. Susannah, téged nem bántottak…
Susannah megmerevedett, de egy szót sem szólt, ekkor Luke vissza-
emlékezett előző napi beszélgetésükre Monica ágya mellett. Legalább egy
nemi erőszakot elkövetett, mondta akkor, Simonról beszélve. Honnan tud-
ta?
– Garth hazudik – mondta Susannah csöndesen. Túlságosan is csönde-
sen. Keze, ami Luke kezén nyugodott, remegett.
– Beszélünk vele – ígérte Luke. – De nem ma. Hazaviszlek.
Chloe felállt.
– Alszom rá egyet. Holnap megmondom, hogyan döntöttem.
Amikor Chloe elment, Luke magához ölelte Susannah-t.
– Minden rendbe jön – suttogta a hajába. – Vagy így, vagy úgy.
Susannah szorosan belekapaszkodott, egész testében remegett.
– Honnan tudod?
Luke csókot lehelt a homlokára, majd álla alá nyúlt, és fölemelte a fe-
jét, hogy a szemébe nézhessen.
– Onnan, hogy ennél rettenetesebb dolgokat is túléltél egyedül. És
most már nem vagy egyedül.
Susannah tekintetében érzelmek vihara dúlt. A haragot és a félelmet
értette. De a hálától dühös lett. Ám a reménységtől könnyekig megható-
dott. Susannah ekkor rámosolygott, lábujjhegyre emelkedett, hogy fino-
man megcsókolja, amitől Luke minden idegszála megborzongott.
– Akkor rendbe is fog jönni. Menjünk innen. Szerintem egy évig fel
sem ébredek.

369
 DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 19.45

–Bassza meg! – sziszegte Bobby, az ajka egészen elfehéredett a fájda-

lomtól. – Óvatosabban!
Charles felvont szemöldökkel nézett föl rá.
– Hívhatom a 911-et, ha azt szeretnéd.
Bobby dühösen meredt rá.
– Mondtam már, hogy elnézést a ma reggelért, és ezerszer megköszön-
tem, hogy eljött segíteni, akkor is, ha elég sok időbe telt, mire ideért.
– Mondtam neked, hogy nem dobhatok ki mindent csak úgy a kezem-
ből! Ügyfél volt nálam.
– Melyik? – kérdezte Bobby.
A férfi komoly pillantást vetett felé.
– És ez mióta tartozik rád?
Bobby lenézett a földre.
– Elnézést! Csak vegye ki azt a szart belőlem, rendben?
A férfi hirtelen fölnevetett, eszébe jutott Rose Bowie arckifejezése, ami-
kor a mobil elkezdett rezegni az asztalon, pont akkor, amikor épp beszél-
getésbe elegyedett a szellemvilággal.
– A legjobb pillanatban hívtál, ha már itt tartunk. Azt hittem, Rose Bo-
wie ott helyben infarktust kap.
– Rose Bowie? Mit akart az a vén szatyor?
– Attól félt, hogy a lánya holnapi temetését tönkreteszi valami erősza-
kos bűncselekmény – válaszolt, és a szükségesnél erősebben rántotta
meg Bobby karját. – Rose nem akar olyan jelenetet, mint ami Sheila Cun-
ningham búcsú-szertartásán volt. Minthogy meglehetősen biztos voltam
benne, hogy már nincs senki az alkalmazásodban, akit lelőnél, azt mond-
tam, minden rendben lesz.
– És ezért mennyit fizetett?
– Jelentős összeget, a jövendőmondásért is meg azért is, hogy titokban
tartom a kis szeánszainkat. Sem a férje választói, sem Rose barátnői a
baptista imaházban nem helyeselnék, hogy okkultizmussal foglalkozik. –
Rose volt az egyik legbőkezűbb ügyfele.
Habár Carol Vartanian sokkal többet fizetett. Charles-nak hiányoztak
azok a szeánszok. Ki mondta volna meg, hogy az alatt a hűvös felszín
alatt olyan asszony szíve dobog, aki végtelenül megveti az urát? Azért
kezdett el Charleshoz járni, mert látni akarta a jövőt, és ő gondoskodott
is róla, hogy valamennyi valóra is váljon belőle, s Carol így minden sza-
vát, amely csak elhagyta az ajkát, fenntartások nélkül elhitte. Carolt per-

370
verz vágy hajtotta ezekre a szeánszokra, hogy pontosan azt tegye, ami a
férjét legjobban felbőszítené.
Az, hogy Carol fegyvere a szex, számára nagy nyereségnek bizonyult.
Igen, hiányzik neki Carol Vartanian. Susannah nagyon hasonlít az anyjá-
ra. Mekkora öröm, lett volna beavatni, hogy csüggjön minden szavamon. De ez
a hajó már elment. Az sosem volt kétséges, hogy Susannah meg fog hal-
ni. Ám az, hogy fájdalmas halált kell halnia, azon az éjjelen vált elkerül-
hetetlenné, amikor elpusztította a legjobb és legokosabb tanítványát.
A szemet szemért elvvel csak az ostoba egyezik ki, mondogatta Pham. A ta-
nítója pedig sohasem tévedett. Charles Bobby karja fölé hajolt, durva
mozdulatokkal piszkálta ki a lövedéket a nő húsából.
– Nagy kockázatot vállaltál azzal, hogy idejöttél. Ebbe a házba.
– Itt nem fognak keresni, és ha mégis, tucatnyi helyen elrejtőzhetek. A
francba! – szisszent föl ismét. – Ez fáj.
Ezt el is hiszi. Bobby kezébe nyomta Arthur legjobb whiskyjét.
– Igyál!
Bobby ellökte az üveget.
– Nem rúghatok be. Ha idejönnek keresni, akkor észnél kell lennem.
– Azt mondtad, ide nem jönnek majd. – Megint belenyúlt a sebbe, ami-
nek újabb átkozódó sziszegés lett a következménye.
– Kitől tanulta a sebtisztítást, Josef Mengelétől? – dörmögte Bobby.
– Ami azt illeti, akkor tanultam meg, amikor a saját lábamból kellett
egy golyót kioperálnom – válaszolta szelíden Charles. Bobby szeme oda-
rebbent az asztalnak támasztott sétapálcára.
– Ó!
Charles egy csavarintással kihúzta a lövedéket Ami azt illeti, már
többször is megfogta, de most hirtelen elment a kedve attól, hogy Bobby-
val játsszon. Tenyerében odatartotta a nő orra elé.
– El akarod tenni emlékbe? – gúnyolódott.
– Csakugyan saját magán tanulta meg? – kérdezte Bobby keserűen. –
Amikor valami vietkong meglőtte?
Charleson átfutott, hogy ájulásig veri Bobbyt, de végül is nem kell
annyira erőset ütnie. Semmi élvezet nem lenne abban, hogy megtöri, ami-
kor már így is egy hajszál választja el az összeomlástól. De még nem om-
lott össze, és egy kicsit csodálta is ezért, tehát így válaszolt:
– Valóban így volt. Megtartottam a golyót, hogy emlékeztessen arra,
mekkora gyűlöletet éreztem abban a pillanatban. Szükségem volt arra a
gyűlöletre, hogy életben maradjak. És nem egy vietkong lőtt belém – tet-
te hozzá. Ez mégiscsak presztízskérdés.
Bobby lehunyta a szemét, és mély levegőt vett.
371
 – Akkor ki lőtte meg?
Azelőtt sohasem kérdezte meg. Soha nem volt bátorsága hozzá. Toby
Granville már réges-rég megkérdezte. Még csak tizenhárom éves volt, és
sokkalta magabiztosabb, mint Bobby bármikor is. Charles akkor megvá-
laszolta Toby kérdését. Úgy döntött, a Bobbyét is meg fogja.
– Egy másik amerikai katona. Együtt szöktünk meg.
Bobby szeme felnyílt, épp csak résnyire, ahogy Charles tisztogatta a
sebét.
– Honnan?
– Délkelet-Ázsia poklából, más néven a hadifogolytáborból.
Bobby foga között fújta ki a levegőt.
– Ez sok mindent megmagyaráz. – Összerándult, amikor a férfi bele-
döfte a tűt a húsába. – Uram. És miért lőtte meg?
– Egy falat kenyér miatt – érkezett a válasz, még mindig kedvesen, ha-
bár a férfi majd fölrobbant a dühtől, ahogy így hangosan kimondta. –
Aztán otthagyott meghalni.
– És persze nem halt meg.
– És nem… – De ezt a történetet már nem osztja meg vele.
Bobby a fogát csikorgatta, amikor Charles nekiállt a sebét összeöltöget-
ni.
– És mi lett a bosszúval?
– Alakul. – Charles arra a férfira gondolt, aki ott ül a New York-i bör-
tönben egy olyan bűncselekményért, amelyet nem is ő követett el, mert
védi a családját, amelyet soha esélye sem volt látni. A férfira, aki szenve-
dése minden egyes napját megérdemli, sőt még annál is többet. – De
hosszú időt vesz igénybe, és érdemes kivárni. Mindennap mosolygok,
mert tudom, hogy ő mindennap szenved. A teste, a lelke, mindene. Az
élete végéig.
Bobby némán tűrte, ahogy varrták a sebét.
– És miért nem ölte meg egyszerűen? – kérdezte végül.
– Mert ebben az esetben a halál túl gyors lett volna.
Bobby bólintott, foga belemélyedt az alsó ajkába, mégsem kiáltott fel.
Ez az a kemény csaj, akivel annyi éve összetalálkozott. Ez az a gerinc,
amit régóta nem látott. Nagyot húzott a seben. Bobby mély levegőt vett,
de csöndben maradt, ezért tovább ingerelte a nőt.
– Susannah viszont…
– Holtan akarom látni – sziszegte Bobby a foga közül. –De nem lesz
gyors.
– Akkor jó – mondta egy kissé túl szenvedélyesen, mire Bobby össze-
szűkült szemmel nézett föl rá.
372
 – Maga is gyűlöli. Miért?
A férfi összevonta a szemöldökét, dühös volt magára, amiért ilyen át-
látszó.
– Megvan rá a magam oka.
Bobby szemöldöke is összeszaladt.
– Annyi éven át akarta, hogy gyűlöljem. Hogy visszavegyem, ami az
enyém.
Charles bekötözte a kezét.
– És így van rendjén. Susannah élte azt az életet, amihez neked lett vol-
na jogod. – Felkötötte Bobby karját, majd hátralépett. – Végeztem veled.
– De én nem végeztem magával. Éveken át arra nevelt, hogy öljem meg
a maga kedvéért. Miért gyűlöli Susannah Vartaniant? Mit vett el magá-
tól? – Amikor a férfi nem válaszolt, ép kezével elkapta a karját. – Mondja
meg? – A férfi fölé magasodott, kék szeme hideg villámokat szórt, és egy
rövidke pillanatig Charles halvány félelmet érzett.
Ügyes vagy, gondolta, végre egyszer újra büszke volt rá. Óvatosan le-
fejtette a nő kezét a ruhaujjáról.
– Ülj le, mielőtt elájulnál. Túl sok vért vesztettél.
Bobby remegve, sápadtan rogyott le, de a haragja nem enyhült.
– Mondja meg! – ismételte sokkal csöndesebben. – Ha már a maga
kedvéért ölöm meg, megérdemlem, hogy legalább tudjam, miért. Mit
vett el magától? Charles a szemébe nézett. Jogos a kérése.
– Darcy Williamst.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 19.45

– Susannah, ébresztő! Nem akarunk késve érkezni.

Susannah erőlködve kinyitotta a szemét, majd egyenes háttal felült, és
körbenézett.
– Miért jöttünk ide? – Az „ide” a reptér volt, és Luke épp akkor hajtott
be a parkolóba.
– Meglepetés – csak ennyi választ kapott. – De megéri. Megígérem.
– Miért jöttünk ide? – kérdezte még egyszer, amikor Luke bevezette a
poggyászfelvételi területre, majd odabent a fal felé, ahol egy túlmérete-
zett csomag árválkodott.
– Elküldetted a ruháimat? De honnan… – a kérdés befejezetlen ma-
radt, amikor Luke megfogta a vállát, és megfordította.
Susannah először csak bámult maga elé, majd nagyot dobbant a szíve.
– Ó!– Odarohant a műanyag kutyahordozóhoz, amely a fal mellett állt,

373
térdre rogyott, és bekukucskált a rácsos ajtón. Egy ismerős pofa nézett
vissza rá, boldogan, hogy viszontlátja a gazdit. Thor.
– Ezt hogy csináltad?
– Al és én elintéztük a kennellel.
Susannah résnyire nyitotta a kis ajtót, hogy megsimogathassa a kutyá-
ja selymes bundáját.
– Okos kislány – suttogta. – Annyira hiányoztál. Nemsokára. Nemso-
kára kijöhetsz. – Visszazárta az ajtót, majd fölnézett Luke-ra, és az arcán
látszó gyöngédség egészen szíven ütötte.
– Hiányzott neked – mondta a férfi. – Gondoltam, könnyebb lenne, ha
ő is itt lenne veled.
Susannah felállt, és nagyot nyelt.
– Nagyon rendes ember vagy…
Luke megemelgette a szemöldökét.
– És?
Susannah elnevette magát.
– És szédítően szexi. – És az is volt, borostás álla, sötét szeme, ördögi
mosolya egy kalózra emlékeztette. Boldogság öntötte el, és még őt is
meglepte, hogy Luke nyakába vetette magát. Ezzel a férfit is meglepte,
ha hihetett a sóhajtásának. Luke azonban magához szorította, és fölemel-
te a földről. Ekkor Susannah is mély levegőt vett, ahogy megérezte a férfi
keménységét. Bizseregni kezdett a bőre, s a teste azonnal válaszolt, és
követelte a jussát.
Most nem kell abbahagynod. Mindent tud rólad. És nem bánja. Végre egy-
szer ne legyél gyáva! Elhúzódott, hogy lássa Luke arcát, és a szíve még he-
vesebben kezdett verni. A gyöngédség eltűnt a férfi arcáról, csak a nyers
éhség maradt.
– Köszönöm.
Megcsókolta Luke-ot, erősen, kéjesen, és érezte, ahogy a férfi hatalmas
teste megremeg.
Neki is szüksége van rá. Ettől újra meg akarta csókolni, és meg is tette,
s csókolta, egészen addig, míg a férfi torkából mély hang nem tört fel, a
megkönnyebbülés és a kétségbeesés hangja.
– Ne itt… – mondta Luke, fejét elhúzta, mély levegőt vett, amitől Su-
sannah arca egészen odapréselődött a mellkasához. Susannah ismét
megborzongott, száját végighúzta a férfi erős nyakán, érezte, ahogy lük-
tet a vére az ajka alatt.
Mögöttük Thor felvakkantott a hordozóban, s ezzel vissza is rántotta
Susannah-t a valóságba.
– Ó!
374
 Luke ajka bizsergett, ahogy letette Susannah-t, jó messzire magától.
– Megköszönnéd még egyszer ugyanígy, amikor már nem egy zsúfolt
reptér közepén állunk?
Susannah arca lángra gyúlt, de szemét azért sem vette le a férfiról.
– Igen.
Luke kitárta a karját, mintha ismét meg akarná ölelni. Ehelyett azon-
ban egyik kezét a zsebébe mélyesztette, és előhúzott egy pórázt.
– Kedvesemé. Meg kell majd állnunk, hogy vegyünk egyet… neki. –
Fölemelte a hordozót, és elhúzta a száját.
– Thornak – sietett a segítségére Susannah. – Mi a baj?
– Ez nem stimmel. Egy Thor nevű kutya nem lehet csupán tíz kiló.
Susannah elmosolyodott.
– És egy csúnya buldog lehet Kedvesem?
Luke nagyot fujt.
– Annyira azért nem csúnya.
Susannah elnevette magát.
– Tényleg vajból van a szíved.
– Inkább köszönd meg még egyszer, amikor hazaértünk! És én bebizo-
nyítom, milyen kemény legény vagyok.
Susannah szíve ismét hevesen kezdett verni, és azon kapta magát, jól-
esik neki ez az érzés, már maga a várakozás is. Az izgalom.
– Megbeszéltük.

DUTTON, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 19.45

Bobby figyelte, ahogy Charles módszeresen megtisztogatja az orvosi

műszereit. Egész szép gyűjteménye volt. Valószínűleg egyes titkokat ne-
hezebb kiszedni az emberekből, mint általában. Ma a másik oldalról is
megtapasztalta a mestersége fortélyait, és már értette, hogyan lett a férfi
olyan sikeres az ellenfelei védelmi vonalának megtörésében.
– Szóval… – kissé félrehajtotta a fejét.
– Ki volt Darcy Williams?
– Ő is az enyém volt.
Bobby bólintott. Reggel is ezt a kifejezést használta.
– Mint Paul?
A férfi biccentett.
– Mint Paul.
– Paul a fia?
A férfi erre elmosolyodott.
– Egy bizonyos értelemben igen.
375
 – Maga nevelte fel Pault?
– Igen.
– És Darcyt is?
– Többé-kevésbé igen.
– De nem Susannah ölte meg Darcy Williamst.
Charles tekintete jéghideg lett.
– Nem ő verte halálra, nem. De Susannah miatt kellett Darcynak meg-
halnia.
– Ezt nem értem.
– Nem is akarom, hogy értsd. – Becsapta a táskáját. –Hívj fel, amikor
készen állsz a bevetésre. Ott szeretnék lenni.
Bobby figyelte a távolodó férfit, aki sokkal erősebben támaszkodott
most a sétapálcájára, mint szokott.
– Charles!
A férfi megfordult, arca, akár a kő.
– Mi az?
Bobby megérintette a kötését.
– Megfizetem a tartozásom. Íme, amit tudok. A nyomozóhivatali besú-
góm azt mondta, hogy Susannah Vartanian személyleírást adott arról a
férfiról, aki megerőszakolta New Yorkban, és elkészítették a fantomképet
róla. A besúgómat kérték meg, hogy faxolja el a képet a New York-i ál-
lamügyésznek, hogy megmutathassa annak a pasasnak, aki Darcy Willi-
ams meggyilkolásáért ül.
Bobby életében először most látta Charlest elsápadni.
– És a besúgód elfaxolta a rajzot?
– Nem. – A szemöldöke magasba szökött. – Ma, amikor elvitt a sajtótá-
jékoztatóról, megkérdeztem, miért. Azt mondta, a rajzon lévő férfi az a
zsaru, aki őt elkapta, de nem tartóztatta le, hanem mindvégig az orra alá
dörgölte a bűnét, és várt. Mivel Paul volt az a zsaru, akitől ezt a nőt kap-
tam, nem volt olyan nehéz összeilleszteni a részleteket. És mivel Paul
fontos magának…
A férfi bólintott, de csak egyszer.
– Köszönöm, Bobby.
Ez volt az első alkalom, hogy bármit is megköszönt. Tizenhárom év
után ez túl kevés volt, túl későn.
– Vegye úgy, hogy megfizettem a lövedék eltávolítását. Uram.

ATLANTA, FEBRUÁR 4-E, VASÁRNAP, 20.45

376
 – Milyen édesek! – Susannah megállt Luke hálószobájának ajtajában,
és mosolyogva nézte Thort, mely összegömbölyödve feküdt Kedvesem
mellett a szennyeskosárban, Luke ruhái tetején. Kínait vettek, és meget-
ték a mama finom porcelánedényeiből, és csodálatosan semleges témák-
ról beszélgettek. Kölcsönös, néma egyezség volt közöttük, egyikük sem
említette meg sem Bobbyt, sem a tbíchet, sem a folyamatban lévő vád-
emelést az engedély nélküli fegyverviselésért.
Egyikük sem említette a reptéri csókot, ám az emléke ott lebegett fölöt-
tük szinte kézzel foghatóan a levegőben. A várakozás is egyre nőtt, egyre
édesebb lett.
Most Susannah szíve hevesen vert, azon merengett, mi fog következni.
Luke odalépett mögéje.
– Egyáltalán nem édesek – szólalt meg. – Ezek a ruhák már tiszták vol-
tak.
– Legközelebb tedd el őket azonnal.
– Tedd el őket azonnal – utánozta Luke orrhangon. –Mintha az anyá-
mat hallanám.
Átölelte, a kezét összekulcsolta Susannah hasán, s a nő belül megreme-
gett. Luke gyöngéden ide-oda ringatta, s Susannah a fejét hátradöntötte a
kemény mellkasnak, s életében most először érezte magát biztonságban
egy férfival.
– Nagyon jól éreztem magam a családoddal.
– Akkor jó. Annyira örültek, hogy eljöttél.
– És te is? Te is örültél, hogy elmentem? – Azt akarta, hogy a hangja
könnyed legyen. Ehelyett azonban vékony volt. Rekedt. Érzéki.
Egy szívdobbanásnyi időre feszült csönd telepedett rájuk, aztán Luke
elhúzta Susannah nyakán a kölcsönkapott melegítő felső gallérját.
– Nem tudom – mondta csöndesen. – Velem még nem mentél el. –
Luke ajka megtalálta Susannah vállának ívét, mire a nő megborzongott,
a fejét félrehajtotta, hogy a férfi jobban odaférjen, még a lélegzetét is visz-
szatartotta, és várta, mi következik.
– És szeretnéd? – kérdezte, ám a férfi elcsitította, és megmasszírozta a
vállát.
– Ne beszélj – suttogta, az ajkával Susannah bőrét cirógatva, ujjaival
csodákat művelve a lapockák között. – Annyira feszült vagy. Szeretném,
ha elengednéd magad. Szeretném, ha a gondolataid is lecsitulnának. Ne
gondolj arra, mi fog vagy nem fog történni. Csak érezd. Érezz! – Luke
Susannah haját az öklére csavarta, s gyöngéden hátrahúzta a fejét, mi-
közben végigcsókolta a nyakát. – Ez finom? –súgta, amikor Susannah fel-
sóhajtott.
377
 – Igen – suttogta Susannah.
A férfi a másik oldalra döntötte Susannah fejét, mire a nő torkából halk
nyögés tört fel, amikor Luke a túloldalon is megismételte a cirógatást.
– Ilyennek kellene lennie – mondta a férfi. – Az kell, hogy jólessen, és
többet akarj belőle. Akarsz többet?
Luke annyira könnyűvé tette az egészet. Annyira édessé. Susannah
lassan bólintott, s Luke egy pillanatra megmerevedett. Majd keze be-
csusszant a melegítőfelső alá, szinte égette a bőrét. Susannah összerán-
dult, és a nyakán érezte, hogy Luke elmosolyodik.
– Csikis vagy?
– Inkább ideges. – Susannah megfeszült, amikor a férfi ujjai lassan le-
csúsztak a bordájára.
Hallotta, hogy Luke nagyot nyel. A férfi keze egyszer csak megállt.
– Szerintem inkább hagyjuk abba.
– Miért?
– Mert kívánlak. De nem akarom erőltetni. Azt akarom, hogy megőrülj
értem, ne pedig félj tőlem.
– Nem félek – mondta, de még ő is hallotta, hogy remeg a hangja.
– Csak nem akarsz félni. És hamarosan nem is fogsz. De csak ennyire
tudom magam visszafogni.
És valóban visszafogta magát, de nem húzódott el. Habár a keze meg-
állt, nem húzta el. A két hüvelykujja csak pár centire volt Susannah göm-
bölyű mellétől, ami kísértette, kínozta.
Susannah nem akart félni. Ma félelem nélkül szembenézett egy gyil-
kossal. És ettől félni, a saját szexualitásától, nevetségesnek tűnt, és nem is
kicsit szomorúnak. Itt áll egy jólelkű, tisztességes férfi karjában, aki min-
dent tudott róla, és így is akarja. Annyi mindentől elsétált már az életben.
Nincs az az isten, akinek a kedvéért most ennek is hátat fordítana.
Mielőtt Luke egy szót is szólhatott volna, Susannah feltolta a férfi ke-
zét. Egyszerre nyögtek fel, ahogy a férfi keze befedte a csipkés melltartó-
ba rejtett kebleket. Jó volt. Túlságosan is jó érzés. És közel sem elég. Su-
sannah nekifeszült a férfi testének, érezte merevségét, vágyakozását. Mo-
corogni kezdett, s a férfi torkából mély kiáltás tört fel.
– Ne! – kiáltotta a férfi, ajkát le sem véve Susannah nyakáról. – Még
ne!
Susannah azonban még jobban nekinyomta magát. A férfi hüvelykujja
megtalálta a mellbimbókat, és Susannah bőrén borzongva futott végig a
vágy. – Még nincs itt az ideje. – Luke ennek ellenére nehezen vette a le-
vegőt, az ágyéka lüktetett, s a lüktetés ritmusától Susannah egészen meg-
vadult. – A fenébe is, Susannah! Szólj rám, hogy hagyjam abba! Kérlek!
378
 És abba is hagyná, ha megkérné rá. Susannah tudta. Ahogy azt is,
hogy nem akarja, hogy Luke abbahagyja.
– Ma kis híján meghaltam.
– Tudom. És újra és újra magam előtt látom. De ez akkor sem indok
arra, hogy ezt most megtegyem, pont ma éjjel. Annyi időnk van még.
Rengeteg időnk.
– Épp eleget vártam. Azért jöttem ide, hogy visszakapjam az életemet.
Segíts benne!
A férfi habozott.
– És hogy szeretnéd? – kérdezte rekedten.
A kérdés sötét izgalmat keltett benne, és eszébe jutott a poros doboz,
amelyet Luke a szekrényben rejtegetett. De ez új érzés. Ő maga újult
meg.
– Szeretném megtudni, hogy képes vagyok-e… rendesen csinálni.
– Susannah, bárhogy csináljuk, az rendesen van. Ezt megígérem.
– De… látni akarom az arcod.
Luke megmerevedett, arcát Susannah hajára hajtotta.
– Kérek egy percet. – Susannah számolta a férfi szívverését mindad-
dig, míg a kezét ki nem húzta a melegítőfelső alól. – Ülj az ágyra!
Susannah engedelmeskedett, s nézte, ahogy Luke kutyástul, minde-
nestül fölemeli a kosarat. Kitette őket az előszobába, és becsukta az ajtót.
Majd letérdelt Susannah elé.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
Susannah bólintott, és a szemébe nézett.
– Biztos.
– Akkor jó.
Susannah arra számított, hogy Luke fölénehezedik majd, de a férfi
nem mozdult, csak föl-le mozgatta a kezét a vádliján.
– Mi az?
Luke elmosolyodott.
– Ó, ti, New York-i nők! – csóválta a fejét. – Lassíts, Susannah. Maradj
nyugton. – Fölnézett, a szeme csak úgy izzott. – Meglesz.
Susannah mellkasa elszorult, erre nem tudott válaszolni, mire Luke el-
mosolyodott.
– Amikor először megláttalak, ugyanilyen szoknyát viseltél.
– A szüleim temetésén. A múlt héten… – nyögte ki, mire Luke bólin-
tott.
– Már akkor azon gondolkodtam, milyen lenne veled. Mit kellene ten-
ni, hogy az a visszafogott kosztüm lekerüljön rólad. Mit kellene?
Susannah nagyot nyelt.
379
 – Kérj meg rá! Kedvesen.
Luke hátradőlt, s úgy nézett rá térdeplő ülésben.
– Vedd le a szoknyádat a kedvemért. Kérlek.
Susannah zakatoló szívvel csúszott le az ágyról. Luke föl-le cirógatta a
lábait, míg hátul a gombbal vesződött. A férfi figyelte, fekete szeme átha-
tóan csüggött rajta. Végül Susannah egyszerűen leszakította a gombot, s
Luke ajka megremegett.
– Ez volt az utolsó tiszta szoknyád.
– Te élvezed ezt… – korholta Susannah tétován.
A férfi szemöldöke magasba szökött.
– Miért, te nem?
De igen, döbbent rá Susannah.
– De. – Kiegyenesedett, keze megállt a cipzáron, s most ő várakoztatta
meg a férfit. Luke szeme még sötétebb lett, megfogta a szoknya szegé-
lyét, s megrántotta. Susannah engedett neki, lehúzta a cipzárt, és a csípő-
je alá tolta.
Innentől Luke húzta tovább, s csak bámulta a csipkés fehérneműt,
amelyet Mitra olyan jó érzékkel választott ki.
– Csinos – mondta zihálva. Susannah már kezdte volna levenni, de
Luke nem engedte. – Még ne! Ülj vissza! – Közel hajolt hozzá, ajkát az
egyik comb tövére nyomta, majd a másikra, míg Susannah lába reszketni
nem kezdett.
– Luke! – suttogta Susannah, s várta, hogy a férfi ajka megérintse ott,
ahol lüktet, de nem tette, sőt hozzá sem ért a bugyijához. Luke épp csak
annyira tolta fel a melegítőfelsőt, hogy megcsókolhassa a nő hasát.
– Csak arra tudok gondolni, amikor ott térdeltél egy szál melltartóban
a fák között – mondta elcsukló hangon. –Mutasd meg, kérlek.
Susannah ismét engedelmeskedett, tudta, hogy a férfit ez éppannyira
izgatja, mint őt. Áthúzta a fején a felsőt, majd várakozásteljesen a földre
hajította. A férfi mély levegőt vett, majd kifújta.
– Szép. Nagyon szép.
Luke gyöngéden széthúzta Susannah combját, közé térdelt, s végigsi-
mított a nő hátán. Végigcsókolta a hasát, majd a két melle közét is csó-
kokkal borította. Susannah csak várt, lélegzetét is visszatartotta, ám a fér-
fi csak ment fölfelé, míg csókjával elérte a nyakának ívét. Susannah foj-
tottan nevetett föl.
– Luke! – érezte, hogy a férfi mosolyog.
– Ugye, jól érzed magad, Susannah?
Legszívesebben megfojtotta volna Luke-ot.
– Igen. Nem. A fenébe is, mire vársz?
380
 – Udvarolok… – mondta vidáman. – Te sietni akarsz. Én pedig már
hosszú idő óta várok erre. – Ekkor orrát belefúrta Susannah mellébe a
melltartón keresztül, mire a nőnek még a lélegzete is elakadt.
– Csak a múlt héten ismertél meg.
– De mindig is rád vártam. – Luke hirtelen felpillantott, szeme szinte
villogott. – Rád vártam. Tudom, hogy olyan, mintha egy filmből szedtem
volna. De ez az igazság.
Susannah hüvelykujjával végigsimított a férfi állán, a borosta csiklan-
dozta a bőrét.
– Tudom. – Előrehajolt, és ajkát a férfiéhoz érintette. –Én is rád vártam.
– Kívánlak – suttogta Luke remegő hangon.
– Akkor ne piszkálj… – suttogta Susannah is. – Csináld! A férfi állán
megremegett egy izom.
– Mit szeretnél?
– A szádat – nagyot nyelt. – Ott.
A férfi arcára vad mosoly ült.
– Hol?
– Mindenhol. – Istenem, bármelyik pillanatban képes lenne felrobban-
ni. Tenyerét a férfi arcára tette, s úgy vonta a mellére. Luke éhesen vetet-
te rá magát a mellbimbóra, s vadul szívni kezdte a csipkén keresztül.
Keze hátul a kapcsot kereste, majd meglepő könnyedséggel nyitotta ki.
Ám Susannah el sem gondolkodott azon, hol tett szert Luke ilyen jártas-
ságra, mert a férfi már húzta is le róla a melltartót, s szája most már a bő-
rére tapadt. Odaszorította magához, a fejét hátravetette, szemét lehuny-
ta, s átadta magát az érzésnek.
Luke elhúzódott, épp csak annyira, hogy láthassa Susannah arcát.
– Susannah!
Előrehajolt, Luke arcába nézett, de már szinte nem is volt ott.
– Tessék?
– Nézz – mondta Luke rekedten. – Nézz minket!
Susannah fölemelte a tekintetét, s a fésülködőasztal fölött lógó tükörre
nézett. A lélegzete is elakadt, ahogy meglátta a mellére hanyatló fekete
hajú férfit. Erotikus. Édes. A kettő együtt a maradék levegőt is kipréselte
a tüdejéből. A férfi keze a combját markolta, a hüvelykujja a teljesen át-
nedvesedett bugyi csipkeszegélyén matatott.
– Luke!
A férfi fölnézett, a szája kiszáradt, mert eddig Susannah mellét szívta.
– Mit szeretnél?
Susannah megállíthatatlanul reszketett. Ám a szavak csak nem buktak
ki belőle.
381
 Luke mohó tekintete a bugyira tévedt.
– Nos?
– Kérlek… – suttogta Susannah.
– Kérj… – mondta Luke. – Kérj meg kedvesen.
Susannah összeszorította a száját. Az arca lángolt. Ám Luke meg sem
moccant. Várt. Susannah előrehajolt, és a fülébe suttogta.
– Kóstolj meg! Kérlek!
Luke a nyakába vette Susannah lábát, majd felnyögött, s ebben a pilla-
natban Susannah elfelejtette, mit is akart mondani, mert Luke ajka végre
rátapadt. Csak csókolta, nyalta, szívta a csipkén keresztül, míg Susannah
azt nem érezte, hogy menten belehal. Ekkor lejjebb tolta a bugyiját, s
Luke lehúzta róla. A férfi nyelve mélyre hatolt, s Susannah felnyögött,
hosszan, hangosan. Ám az orgazmus kétségbeejtően elérhetetlen távol-
ságban izzott.
– Luke, nem megy.
A férfi két ujját bedugta a lágy forróságba.
– Dehogynem megy. Gyere, Susannah. Hadd lássalak, amikor elmész.
– Luke széjjelebb tárta, ismét megcsókolta, édesen, lassan, míg Susannah
újra lihegni nem kezdett. Annyira közel volt, ott billegett a határán. ANy-
nyira közel, és mégsem jutott el odáig.
– Nem megy. – A könnyek égették a szemét. – A francba!
Luke felpattant, lerúgta magáról a nadrágot, és feltépte az óvszeres ta-
sakot.
– Állj fel!
Susannah pislogott, hogy a könnyek legördüljenek az arcán, fölnézett,
és nagyot sóhajtott.
– Mi az?
Luke megragadta a kezét, és odahúzta a fésülködőasztalhoz.
– Nézz rám! – mondta rekedten, s az öklére csavarta a nő haját, s fino-
man meghúzta, hogy nézzen föl. – Nézd az arcom!
Susannah engedelmeskedett, s a tükörben figyelte, ahogy a férfi szétfe-
szíti a lábát a térdével, s egy kemény mozdulattal mélyen belehatol. Hir-
telen tört fel benne az orgazmus, s végre elment, lüktetve szorulva a férfi
köré. A férfi arca megfeszült, még mélyebbre lökte magát, egyszer, két-
szer, s harmadszorra hátravetette a fejét, és Susannah nevét kiáltotta.
Majd egész teste elernyedt, s Susannah-t a fésülködőasztalhoz nyomta,
aki a hűvös fához szorította az arcát.
– Szent isten!
Luke nehezen vette a levegőt, s minden egyes lélegzetvétellel odapré-
selte őt a fésülködőasztalhoz.
382
 – Mégis elmentél… – mondta elégedetten.
– Igen. – Susannah felkönyökölt, s a tükörben nézte a férfit. – Köszö-
nöm.
Luke elmosolyodott, még mindig zihált.
– Szívesen… Bármikor… Komolyan…
Susannah elnevette magát.
– Sikerült! Istenem, sikerült. Anélkül… – nem fejezte be a mondatot.
– Anélkül, hogy bármilyen eszközt kellett volna használnod – mondta
ki Luke helyette vidáman. – Se ostort, se láncot, se bilincset.
Susannah elvörösödött.
– Igen. Pontosan. Megcsináltam.
A férfi szemöldöke felszökött.
– Segítettem.
Susannah megint elnevette magát.
– Szerintem is. Most pedig ha nem alszom el minél előbb, holtan fogok
összeesni.
Luke ellépett mögüle, majd karjába kapta, és odavitte az ágyhoz. Gon-
dosan betakargatta.
– És én hol fogok aludni?
Susannah fölnézett rá.
– Egyedül akarsz lenni hajnali háromkor?
Luke szeme megvillant.
– Nem.
– Akkor aludj mellettem! – mosolygott. – Békén hagylak. Megígérem.
Luke csak kuncogott.
– A fenébe!

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 00.45

Bobbyt a karja lüktetése ébresztette föl. Töltött magának egy kis vizet
Vartanian nagymama ezüst teáskannájából, lenyelte a fájdalomcsillapí-
tót, amelyet Charles hagyott itt neki, majd megpróbált ellazulni a háló-
zsákban, amelyet az alagsorból hozott fel. A hálózsák címkéjére Daniel
Vartanian neve volt nyomtatva csinos betűkkel, mellette a cserkészcsapat
száma. Naná hogy volt cserkész. Bobby a szemét forgatta.
A hálózsák dohos szagot árasztott, de különben tiszta volt. Kiterítette
Susannah régi ágyának rugózatára, miután a szivacsmaradványokat le-
tépkedte az ágyról. Valaki járt itt, és szétverte a házat, minden párnát és
matracot módszeresen felhasogatott. Toby Granville vagy Randy Mans-
field, gondolta. Simon Vartanian rohadt széfkulcsát kereste.
383
 Toby és Simon abban a széfben rejtette el az inkrimináló képeket, ame-
lyek a nemi erőszakokról készültek, ezt tudta. Maga hozta el onnan a ké-
peket még évekkel ezelőtt. Egyszerű volt, hiszen Rocky ott dolgozott a
nagybácsi bankjában. Bobby tudta, hogy mi lapul egyes duttoni polgárok
széfjeiben. Érezte, hogy hatalma van, mert ismerte a titkaikat, pedig ők
még mindig úgy kezelték, mint a szemetet, akinek volt akkora szerencsé-
je, hogy beházasodhatott egy gazdag családba.
De ez már nem számított. Most már csak pénzre volt szüksége, hogy
eltűnhessen. A Vartanian-örökségből még elég sok mindent ellophat,
például Vartanian nagymama ezüst teáskészletét. A gondolatra elmoso-
lyodott. Annyi idő után mégiscsak az övé a családi ezüst. Tudta, hogy
vannak még ritka kincsek a házban. Amikor elkapja Susannah-t, kény-
szeríti, hogy mutassa meg az összes rejtekhelyet az épületben.
A pénz egy részét, amelyet a Vartanian-kincsek eladásából szerez, arra
költi, hogy más névre szóló útlevelet szerezzen. Valaki más arcával. Az ő
arca már ott virít az ország összes hírműsorában. Talán a világ összes or-
szágában.
A francba! Mit is gondoltam ma délután?! El is kaphattak volna.
Úgy gondolkodott, ahogy Charles akarta. Egyedül arra gondolt, hogy
megalázza Susannah-t, hogy figyelje, amint mindenki szeme láttára meg-
hal. Mert Charles ezt akarta.
Charles gyűlölte Susannah-t, ami – az igazat megvallva – érdekes volt.
Ám már az sem számít, Charles mit akart, vagy mit érzett. Csak az számít,
amit én akarok.
És azt akarom, hogy Susannah Vartanian meghaljon. Ha csak ketten leszünk
ott, akkor úgy.
Mostanra azonban Bobby tudta, hogy Susannah sokkal erősebb, mint
amilyennek tartotta. Fel kell erősödnöm. Akkor befejezem, amit elkezdtem.
Charles hadd gondolja azt, hogy az ő kedvéért öli meg Susannah-t.
Bobby tudja az igazat. Saját magamért ölöm meg. Utána megszökik.

ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 2.45

A sírásra ébredt föl. Susannah fölemelte a fejét a párnáról, egy pillana-

tig azt sem tudta, hol van. Nem a saját ágyában feküdt, és sajgott a teste.
Ám a cédrusillat és Thor fojtott horkolása azonnal megnyugtatta.
Ez Luke ágya. De a férfi nincs mellette. Nesztelenül mászott ki az ágy-
ból, hirtelen érezni kezdett minden egyes horzsolást és ütődést, amelyet
az elmúlt három napban szerzett. Az arca megrándult a fájdalomtól,

384
amikor lehajolt, és fölvette a földre hajított inget. Luke illata lengte körül,
cédrus és enyhe izzadságszag.
Péntek reggel abban a reményben szálltam fel arra a repülőre a LaGuardián,
hogy az életem megváltozik.
Ez, gondolta, amikor feltűrte Luke ingének az ujját, tényleg megtör-
tént.
Kedvesem Luke vendéghálószobája előtt vert tábort. Az ajtó nyitva
állt, és Susannah meglökte annyira, hogy beleshessen. Odabent házi kon-
ditermet látott, az egyik sarokban bokszzsák lógott. A zsákot ölelve, rán-
gó háttal ott állt Luke. Susannah szeme szúrni kezdett a látványtól. Az
utóbbi napokban a férfi annyiszor indult meg, annyiszor láthatta a sze-
mét könnytől csillogni, de ez… Ez szívbe markoló fájdalom volt, és majd
kettészakadt a lelke.
– Luke.
A férfi meztelen háta megfeszült. Nekidőlt a zsáknak, míg ki nem
egyenesedett, de nem fordult meg.
– Nem akartalak fölébreszteni – mondta mereven.
– Mindjárt három óra – mondta. – Nem tesz semmit. Bejöhetek? – A
férfi bólintott, de még mindig nem nézett rá. Susannah végigsimított a
férfi hátán, érezte, hogy minden egyes izma megfeszül. – Mi történt? –
kérdezte csöndesen.
– Nate hívott.
– Nate az ICAC-tól. – A rossz előérzettől összeugrott a gyomra. – Meg-
találták Becky Snyder húgait? – A kislányokat, akikért Monica barátnője,
Becky meghalt, hogy védelmezze őket.
– Igen. Egy podcaston. Fizetős netes oldalon… Nate kiküldte a gyere-
kek képét, miután ma reggel eljöttünk az üres lakásból – abból a lakás-
ból, amelynek a címét Monica Cassidy az emlékezetébe véste, így tartva
meg Becky-nek tett ígéretét, hogy segít a húgainak. – Az egyik európai
partnerünk lépett kapcsolatba vele. Látták a kicsiket. Nate is látta őket
ma este. Online. – Homlokát a bokszzsáknak nyomta. – Teljesen kiborult.
– El is hiszem.
– Látjuk ezeket a gyerekeket, Susannah… Tudjuk, hogy ott vannak va-
lahol, és szenvednek, de képtelenek vagyunk megtalálni őket.
Arcát a férfi hátának szorította, s átkarolta. Egy szót sem szólt, nem
próbálta üres szólamokkal enyhíteni a férfi fájdalmát.
– Nate – folytatta Luke – napok óta ott ül, nézi a felvételeket és a képe-
ket. Nekem is ott kellett volna lennem. Nekem is néznem kellett volna.
Az egészet ráhagytam.

385
 – Miközben te Balin üdültél – suttogta Susannah. –Luke, sokuk életét
megmentetted. Tíz lányét, alig egy napja. Ne ostorozd magad ennyire!
– Tudom. De miért nem elég ez nekem?
– Azért, mert te ilyen vagy, és törődsz ezzel, túlságosan is. Tudod,
hogy minden tőled telhetőt megtettél, mert képtelen vagy ennél keveseb-
bet tenni. Ebbe kell kapaszkodnod.
Luke megfogta Susannah kezét.
– Ez segít. Komolyan.
– Meg fogod találni Bobby Davist, utána segítesz Nate-nek megtalálni
a Snyder gyerekeket és a többieket is, akik miatt fönt szoktál lenni éjjel
háromkor. Le tudta Nate nyomozni Becky nevelőapját?
– Nem, de tudjuk, hogy Snyder valamikor itt tartotta a gyerekeket eb-
ben a városban. Nate elviszi a srácok fényképét a környező iskolákba,
hátha így megtalálja őket. Bár mostanra már akárhol lehetnek. Nincs
semmi, ami itt tartaná a pasast Atlantában.
– Nem olyan biztos… Az is lehet, hogy ennek a szemétláda Snydernek
olyan összeköttetései vannak, amelyekről nem tudsz. Először is honnan
tudtad, hogy itt van Atlantában? Amikor még nála volt Angel és Becky?
– Az apróságokról, amelyeket a képen láttam, amik abban a szobában
voltak, ahol a gyerekeket őrizte. Braves sapka, egy tomahawk, csupa
olyasmi, amiket a jótékonysági rendezvényeken osztogatnak. Meg ha-
sonlók.
– Csupa lenyomozhatatlan holmi, amit ezernyi otthonban megtalál-
hatsz – suttogta Luke hátának.
– Aha. – A rövid válaszban keserűség és reménytelenség csengett.
– Gyere vissza aludni – mondta. – Szükséged van a pihenésre. Hogy
gyorsan tudj gondolkodni.
– Nem tudok aludni.
– Azért csak gyere vissza az ágyba… – Meghúzta a férfi kezét, aki en-
gedett, utánament, de megtorpant, amikor az ágyhoz ért. Susannah az ő
ingét viselte, és kibújt belőle, amikor bemászott az ágyba, így láthatóvá
vált a sötét folt, amelyet Bobby lövedéke okozott. Dühös lett, eszébe ju-
tott, milyen közel állt ahhoz, hogy elveszítse Susannah-t.
Megrázta a fejét.
– Te csak aludj! – mondta. – Én inkább tévézek. – Tudta, hogy milyen a
hangulata ilyenkor, és azt is, hogy most túl vad ahhoz, hogy megkockáz-
tassa az ágyba bújást a nővel. Susannah teste csupa zúzódás. Mindene
pokolian fájhat.

386
 És én készen állok a második menetre. Nagyot nyelt, amikor Susannah föl-
térdelt az ágyon, és kis kezét kinyújtotta feléje. Nagyon, nagyon készen ál-
lok..
– Ne zárj ki – mondta Susannah kedvesen. – Nem én tettem veled.
– Nem erről van szó.
Susannah a homlokát ráncolta.
– Azért, mert most a sötét oldalon vagy? – Az ujját bebújtatta a farmer
öve alá, és közelebb húzta magához a férfit – Engem nem zavar.
Luke eltolta magától, olyan gyöngéden, ahogy csak bírta.
– De engem zavar. – Megfordult, hogy kimegy, de Susannah gyorsabb
volt, és még Luke előtt az ajtóhoz ért, nekidőlt, fejét fölszegte, s kihívón
nézett föl rá.
– Susannah! – figyelmeztette a férfi. – Ennek nincs itt az ideje.
– Tegnap este is ezt mondtad. Akkor is tévedtél.
Luke káromkodva próbálta Susannah-t elmozdítani, de ő átölelte a
nyakát, látót a dereka köré kulcsolta, és úgy tapadt rá, mint egy pióca.
– Ne! – sziszegte Susannah. – Ne lökj el!
Luke nekitámaszkodott az ajtónak, és úgy álltak ott.
– Nem tudod, hogy fájdalmat okoznék neked?
Susannah megcsókolta a férfi állát.
– Nem tudod, hogy szükségem van rá, hogy segítsek?
– Nem tudsz. – Tudatosan piszkálta, de mintha képtelen lett volna
visszafogni magát.
– Csak figyelj! – suttogta Susannah, s megcsókolta a férfi arcát, ajkát,
amely feszesen zárva maradt. Nem zavartatva magát folytatta a váll felé,
csókolta és nyalta a bőrt le a mellkas irányába. A férfi még mindig ellen-
állt, egészen addig, míg Susannah bele nem mélyesztette a fogát a vállá-
ba, és megharapta. Erősen.
Akkor elpattant benne az, ami eddig visszatartotta. Luke hangosan fel-
hördülve letolta magáról a farmert, remegő kézzel kikapott a fiókból egy
óvszert. Gondolkodás nélkül ledőlt az ágyra Susannah-val a karjában,
mert a nő még mindig a nyakába kapaszkodott, a lába a dereka körül, és
keményen, egy mozdulattal behatolt.
Susannah feszes volt, nedves, és Luke addig lökte magát egyre mé-
lyebbre, míg fortyogó haragja szenvedélybe csapott át, s mindent elsö-
pört. Ekkor a világ elsötétült előtte. Teste megfeszült, hátraívelt, és olyan
erős orgazmusa lett, amilyet soha még nem tapasztalt. Túl későn vette
észre, hogy Susannah nem tartott vele, és ő oda sem figyelt rá.
Reszketve, megalázva szegte le a fejét, képtelen volt a nő szemébe néz-
ni. Gonoszul kihasználta.
387
 – Ó, istenem… – mondta, amikor már meg tudott szólalni. – Annyira
sajnálom. Annyira sajnálom.
– Miért?
Susannah nem tűnt sem mérgesnek, sem megbántottnak. Luke föl-
emelte a fejét, majd lenézett a nőre. Ő pedig mosolyogva nézett föl rá.
Luke zavartan ráncolta a szemöldökét.
– Nem okoztam fájdalmat?
– Egy kicsit. Túlélem. És te hogy érzed magad?
– Jól – felelte óvatosan.
Susannah a szemét forgatta.
– Kérlek, én is itt voltam. Piszok jó volt.
Luke kifújta a levegőt.
– Igen, nekem. Önző voltam. Nem veled foglalkoztam először.
– Tudom. De biztos vagyok benne, hogy legközelebb jóváteszed ezt a
kis hanyagságot. Szóval, hogy érzed magad?
Susannah mosolya ragadós volt.
– Piszok jól.
Susannah felkönyökölt, és megcsókolta Luke állát.
– És láttam az arcod – tette hozzá diadalmasan.
– Az előbb is láttad az arcom.
– A tükör képe csalóka. Ez igazi volt. – Mosolya ellágyult, s arca szinte
ragyogott. – Azt hiszed, megfosztottál a gyönyörtől. El sem tudod kép-
zelni, mit jelent ez nekem, Luke.
– Akkor mondd el! – mondta a férfi csöndesen.
Susannah mosolya teljesen eltűnt, s csak vágyakozó szeme csillogott
továbbra is.
– Tudod, mennyit jelentett nekem, hogy a családoddal egy asztalhoz
ülhettem? Tudod, hogy ilyen még sosem történt velem? Soha. Egyszer
sem, soha életemben nem ettem egy asztalnál olyanokkal, akik szeretik
egymást. Ezt kaptam tőled. – Luke már nyitotta a száját, hogy tiltakoz-
zon, de Susannah az ajkára nyomta az ujját. – De ennél sokkal többet
kaptam tőled. Visszakaptam önmagamat. Szerettem volna tenni érted
valamit. Ha önző lettél volna, akkor az annyiban merült ki, hogy ilyen
keményen megdolgoztattál érte.
– Nem akartam fájdalmat okozni neked.
Susannah a férfi arcát tanulmányozta, majd megrázta a fejét.
– Nem, magadnak nem akartál fájdalmat okozni.
A férfi elnézett oldalra.
– Igazad van.
– Tudom – mondta Susannah kurtán.
388
 Luke feje lehanyatlott.
– Annyira fáradt vagyok – mondta. – Sosincs vége.
– Tudom – mondta megint. – Gyere aludni. Akkor is itt leszek, ha föl-
ébredsz.
– Biztosan? – kérdezte Luke, mire Susannah szája szeglete fölkunkoro-
dott.
– Hogy itt leszek-e, amikor fölébredsz? Ugyan hova mennék? Nincs
több ruhám.
Luke kelletlenül kijött a finom testmelegből, majd úgy helyezkedett el,
hogy Susannah fektében odakucorodhasson a karjába.
– Még mindig ott van a ruha, amit Stacie vett.
– Azt visszaadtam neki. Különben is csak egyetlen helyzetben tudom
elképzelni magamon: ha Chloe úgy dönt, vád alá helyez. Akkor a bíró
azt fogja gondolni, hogy strichelésért állítottak elő.
A fanyar megjegyzés nem tévesztette meg Luke-ot.
– Mit fogsz csinálni? – suttogta, és még szorosabban ölelte a derekát. –
Tényleg elvehetik az engedélyedet?
– Persze. Megtámadhatom, de Chloénak igaza van. Nem a legjobb egy
újságíróval teli teremben megszegni a törvényt. Pár óra múlva a reggeli
lapok címoldalán leszek. Már este is ott voltam a tévében – felsóhajtott. –
Rólam fognak beszélni a kávégépek és vízadagolók mellett. És ezt attól a
pillanattól tudtam, hogy felszálltam arra a gépre. Péntek reggel. De nem
baj. A legrosszabb, ami történhet az, hogy a sajtó felkap. És talán helyte-
len magaviseletért megrónak. Chloe alkut köt, nem kell letöltenem a
büntetést. Én is ezt tenném.
– Nem az apád házából hoztad el azt a fegyvert – mondta Luke csön-
desen, és Susannah nem válaszolt. – Susannah!
– Vannak dolgok, amiket jobb nem feszegetni, Luke. Ha tudod, akkor
lehet, hogy tanúskodnod kell. Akkor vallanod kellene. És úgysem változ-
tatnék semmin. Te igen?
– Nem. Leszámítva, hogy Leo az élete végéig még szebb karácsonyi
ajándékokat fog kapni. – Elhúzta Susannah-n az inget, és megcsókolta a
szabaddá váló vállat. – Szóval, mihez kezdesz, ha nem lehetsz többé
ügyvéd?
– Nem tudom. Azon gondolkodtam, amit ma a riporternek mondtam,
hogy minden nőnek joga van eldönteni, hogy nyilvánosságra hozza-e a
zaklatását, vagy sem. Ügyészként mindennap arra bátorítom ezeket a
nőket, hogy tegyék meg.
– Ez a munkád, hogy ítéletet lehessen hirdetni.

389
 – Tudom, és jól szolgáltam az államot. De a tárgyalás alatt… mindig
arra gondolok, milyen lett volna, ha akkor én is vállalom. Annyira féltem
volna. Ők is félnek. Újra át kell élniük az egészet. Az állam kiáll az elkö-
vető ellen, de senki nem áll ki igazán az áldozat mellett.
– Érdekképviseleten gondolkodsz az áldozatok számára…
– Ha elveszik az engedélyem. De ha nem veszik el, akkor is nehéz lesz
bemennem a tárgyalóterembe anélkül, hogy a figyelem ne rám irányulna
az áldozatok helyett. Valami máshoz kell kezdenem, függetlenül attól,
Chloe hogyan dönt. A fenébe is, az is lehet, hogy felállítok egy Kool-Aid
üdítős standot.
Luke nagyot ásított.
– Cseresznyéset árulsz majd?
– Szőlőset – hallotta még, ahogy Susannah álmosan válaszol. – A sző-
lőset mindenki szereti. Aludj csak, Loukaniko.
A férfi szeme felpattant.
– Tessék? Mit mondtál?
– A szőlőset mindenki szereti, és hogy aludj csak – mondta nyűgösen.
– Szóval aludj már.
– Nem, a Loukanikóra gondolok.
Susannah elfordította a fejét, hogy a válla fölött fölnézzen rá.
– Leo azt mondta, hogy ez az igazi neved. Hogy ezért nevez a mamád
Lukamounak.
Luke az ajkába harapott, hogy fel ne kacagjon.
– Hm. A Lukamou az olyan… mint a „kicsim”. Loukaniko pedig egy
vastag kolbász.
Susannah arca megrándult, majd elkerekedett a szeme.
– Ó, ne haragudj! Leo a hibás.
– Leo öcsém elszúrta, visszacsúszott egy fokot a karácsonyiajándék-
létrán.
Susannah visszafészkelte magát Luke karjába.
– Ami azt illeti, bizonyos körülmények között a Loukaniko is illene
rád.
Luke kuncogott.
– Köszönöm. Azt hiszem.
– Most pedig aludj – mondta Susannah csöndesen. –Lukamou…
Luke karja szorosabban ölelte át, és elégedett sóhajtással engedte,
hogy az álom magával sodorja.

390
391
HUSZONKETTEDIK
FEJEZET

392
 ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 7.45

– Mi van azokban a dobozokban? – kérdezte Susannah másnap reggel

Luke irodájában üldögélve.
Luke fölnézett a jelentésekből. Susannah frissnek tűnt, gyönyörű volt
abban a fekete ruhában, amelyet Chloe adott neki kölcsön még szomba-
ton. A ruha varázslatos módon ott termett Luke szekrényében, míg ők
aludtak, minden piszok, vér és agyagfolt nélkül, amely még Sheila Cun-
ningham temetésén került rá. Megnyugtató, ha az ember családjában van
vegytisztító szakember.
– Évkönyvek – válaszolta a férfi –, minden iskolából Dutton negyven
kilométeres körzetében. A múlt héten ezek segítségével azonosítottuk az
áldozatokat Simon képein.
Susannah letérdelt a földre, és felnyitotta a dobozt.
– Az én végzős évkönyvem is itt van?
– Nincs, azt odaadtam Danielnek. Valószínűleg az ő irodájában van.
Miért?
– Csak kíváncsi vagyok, úgy néztem-e ki, mint amilyenre emlékszem.
Érdekes kívülről látni a dolgokat.
– Nincs képed abból az időből, amikor utolsó éves voltál?
Susannah odapillantott.
– Miért lenne? Én inkább el akartam felejteni az egészet.
– Nekem megvan a képed. Vagyis olyasmi. – A zsebéből elővette a
pénztárcáját, egy kicsit ostobán érezve magát. –Az évkönyveket nézeget-
tem, és megláttam a képedet. Napok óta rád gondoltam, azóta, hogy elő-
ször megláttalak a szüleid temetésén. És… lefénymásoltam. Még az is
megfordult a fejemben, hogy elmegyek New Yorkba, és meglátogatlak.
Feláras repjeggyel meg mindennel.
Susannah a sarkára ült, és csak vigyorgott elégedetten.
– Ugye nem…
– Dehogynem. – Átnyújtotta neki az összehajtogatott fénymásolatot, és
figyelte, ahogy óvatosan szétnyitja a lapot.
– Szomorúnak látszom.
– Tudom – mondta Luke gyöngéden. – Én is így gondoltam.
Susannah nagyot nyelt, és visszaadta a fénymásolatot.
– Szóval miért fénymásoltad le?
– Mert azt gondoltam, még ilyen szomorúan is te vagy a legszebb nő,
akit valaha láttam. – Susannah elpirult, ami egészen elbűvölte Luke-ot.

393
 – Ez olyan kedves. – Visszafordult a doboz fölé, Luke pedig folytatta a
papírmunkát. Percekig csak az óra ketyegését lehetett hallani, majd Su-
sannah egyszer csak megszólalt. – Luke, már tudom, miért nevezték
Kate Davist Rockynak. – Egy évkönyvet helyezett a férfi asztalára, és a
válla fölött nézte, ahogy az a lapot tanulmányozza. Egy kiálló fogú, szó-
dásüveg vastagságú szemüveget viselő fiatal lány nézett rájuk vissza a
képről. – Ez itt Kate Davis – mondta Susannah. – Más néven Rocky.
Luke megpróbálta a csúnyácska kislányt összeegyeztetni azzal az ele-
gáns nővel, akivé Kate vált.
– Viccelsz.
– Nem. Kész csoda, mennyit számít a fogszabályozás és egy új stílus.
El is felejtettem, de most megláttam a képet, és eszembe jutott az egész, a
többiek Rockynak csúfolták Kate-et. Nem a bokszoló, hanem a mókus
miatt. Tudod, abból a rajzfilmből. Rocky és Bakacsin kalandjai – tette hozzá,
amikor Luke csak bámult rá értetlenül.
– Ó, a repülő mókus és a barátja a rénszarvas. És miért?
Susannah a homlokát ráncolva próbált visszaemlékezni.
– A gimiben kezdődött, az egyik színielőadáson. A magániskolába
óvodától érettségiig jártak a gyerekek, ezért kicsik is voltak. A Hófehérkét
adták elő, és a kisebbekre osztották az erdei állatok szerepét. Valamelyik
meggondolatlan tanár Kate-et tette meg mókusnak. Nem lehetett több
nyolc- vagy kilencévesnél akkoriban.
Luke csak nézte a fiatal Kate előreálló metszőfogait.
– Ez nagyon gonosz ötlet volt.
– Ezután kezdték el „Rocky, a mókusnak” csúfolni, és mivel Garth
olyan nagy volt, ő kapta a Bakacsin nevet. Garthot nem zavarta, de Kate-
et nagyon. Emlékszem, mennyit sírt – felsóhajtott. – Mondanom kellett
volna valamit, de ez rögtön azután volt, hogy… nos, azután, hogy Simon
és a többiek azt tették, amit. Akkoriban nagyon magamba fordultam.
– El is hiszem. – Luke megfordult a székben, és fölnézett Susannah-ra,
úgy döntött, ezzel a lendülettel akár neki is szegezheti a kérdést. – Su-
sannah, honnan tudod, hogy Simon megerőszakolt?
Susannah összerezzent.
– Megmutatta a képet. Valaki másnak kellett készítenie, mert határo-
zottan Simon volt rajta, műlábbal, mindennel.
– Mi történt a képpel?
– Nem tudom. A célját elérte vele, aztán eltette. De láttam, és az, hogy
Garth Davis hazugnak nevezett… Ettől az egész sokkalta rosszabb.
Luke habozott, mégis megszólalt, amint Susannah ránézett.

394
 – Csak meglep, hogy nem volt Simon gyűjteményében. Sem azok kö-
zött a képek között, amiket Daniel talált, sem abban a dobozban, amit te.
Susannah szeme összeszűkült.
– Nem hiszel nekem?
– Dehogynem hiszek! – vágta rá gyorsan, mire Susannah homloka kisi-
mult. – Határozottan neked hiszek. Csak azon töprengtem, hova tűnhe-
tett a kép. – Két keze közé fogta Susannah ujjait. – Ne aggódj miatta. El-
megyek veled Garthhoz, amint vége a reggeli megbeszélésnek. Talán
tudja, hol rejtőzik Bobby. Most viszont mennem kell. –Csókot lehelt Su-
sannah ajkára.
– Luke! – A férfi visszafordult az ajtóból. Susannah elkerekedett szem-
mel nézett rá, s olyan erősen szorította ökölbe a kezét, hogy az ujjai már
elfehéredtek. – Kérd meg Chloét, hogy döntse el. Szeretném tudni.

ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 7.55

– Jobban nézel ki – mondta Chase Luke-nak, amikor leült a tárgyaló-

asztalhoz.
– Te viszont nem… – válaszolta Luke. – Van valami hír Leigh-ről?
– Nincs. Beszéltem a családjával. Senki sem tudja, miért tehette.
A csapat többi tagja is beszállingózott. Ed és Chloe kivételével mind
kipihentnek, bár megviseltnek tűntek. Ed odacsúsztatott Luke-nak egy
cédulát, ahogy elment mellette. Loomis apaság, állt rajta. Pozitív.
Egy kérdés megválaszolva. Ránézett az asztal túloldalán elhelyezkedő
Edre, és biccentett.
– Szeretnéd az osztállyal megosztani a levélke tartalmát? – kérdezte
Chase szarkasztikusan.
Susannah már megadta az engedélyt, hogy az információt megossza a
többiekkel, most, hogy Danielnek már elmondta.
– Angie Delacroix, a duttoni fodrász, elmondta Susannah-nak, hogy
nem Arthur Vartanian volt az apja. Hogy az anyjának viszonya volt
Frank Loomisszal. Ed lefuttatta a tesztet, és igaz. Frank Loomis Susannah
biológiai apja.
Chase csak pislogott.
– Nocsak. Erre nem számítottam.
– Susannah sem – jegyezte meg Luke. – Úgy tűnik, Frank nem egyszer
elsimította a dolgokat, amikor Simonnak meggyűlt a baja a törvénnyel.
Beleértve azt is, amikor meghamisította a bizonyítékokat a Gary Fulmo-
re-ügyben.

395
 – Ez sok mindent megmagyaráz – mondta Chloe. – Gondoskodom ró-
la, hogy ezt is iktassák. Egy nappal azelőtt kezdtük Loomist vizsgálni,
hogy megölték.
– Ha már a vizsgálatoknál tartunk – szólalt meg Luke –, Susannah-nak
tudnia kell, Chloe.
Chloe arcára kétségbeesés ült.
– Egy szemhunyásnyit sem aludtam. De, Luke, muszáj vádat emel-
nem.
Luke visszanyelte a kikívánkozó durva megjegyzést.
– De legalább tudni fogja. Mondd el nekik! – tette hozzá, amikor a töb-
biek csak zavartan pislogtak rájuk.
– Susannah Vartanian tegnap jogtalanul tartott magánál lőfegyvert –
sóhajtotta Chloe.
– Szent isten! – kiáltott fel Talia. – Chloe!
– Ez butaság – tette hozzá Pete. – Ez csak tetézi a bajt!
– Nem kell letöltenie. Ugye, Chloe? – kérdezte Chase elgyötörten.
– Nem. Közmunka lesz belőle, nem kell leülnie. – Chloe Luke-ra né-
zett, és a férfi életében most először látta a mindig fegyelmezett Chloét a
sírás határán. – Annyira sajnálom.
Luke megpaskolta a nő kezét.
– Nem haragszik miatta. Azt mondta, ő is ugyanezt tette volna.
Chloe kifújta a levegőt.
– De akkor is rossz érzés.
– Az utóbbi héten csupa rossz dolog történt… – jegyezte meg Chase. –
Ed, egész éjjel dolgoztál. Mondd el nekik, mit találtál!
– Jó pár dolgot. – A fáradt férfi szeme felragyogott. – Sikerült ujjlenyo-
matot szereznünk a bunkerben talált fecskendőkről, és összevetettük a
kórházi nyilvántartással. –Egy képet húzott elő a mappájából. –Jeff Ka-
towsky, harminckilenc éves. Ápolóként dolgozik a kórházban. Ma reggel
behoztuk, az anyja házában az alagsorban bujkált.
– Ő próbálta megölni Ryan Beardsley-t? – kérdezte Luke.
– Vallomást tett – mondta Chase. – Egy nő lépett vele kapcsolatba, és
megfenyegette, hogy nyilvánosságra hozza a pasas drogfüggőségét, ha
nem öli meg Beardsley-t. Ugyanaz, mint Jenniferrel, a nővérkével.
– Bobby honnan tudta ezeknek az embereknek a titkait? – kérdezte
Nancy. – Biztos, hogy volt valami forrása. Ki tudott Jeff Katowsky drog-
problémájáról?
– Nem mondja el – válaszolt Chase. – Chloe alkut ajánlott neki, de még
így sem mond semmit.

396
 – Őszintén megijedt – vette át a szót Chloe. – Azt mondtuk, meg fog-
juk védeni. Kinevetett bennünket.
– Ahogy Michael Ellis, Darcy gyilkosa is – jegyezte meg Luke. – Nem
lehet véletlen egybeesés.
– Chloe, megkérdezted A1 Landerst, hogy nem tudna-e ismét egy kis
nyomást gyakorolni Darcy gyilkosára? –kérdezte Chase.
– Még reggel, mielőtt bejöttem volna, felhívtam, de még nem volt bent.
– Chloe kivette BlackBerryjét a retiküljéből.
– A tegnap esti megbeszélés után e-mailt is küldtem neki.
– Átnézte az üzeneteit, majd szemöldökét összevonva felpillantott.
– Itt a válasza. Azt írja, hogy maga megy el a börtönbe még ma, de
nem kapta meg a fantomképet, amit elfaxoltunk neki. Azt, amit Susan-
nah személyleírása alapján rajzoltunk arról a férfiról, aki megerőszakolta
azon az éjjelen, amikor Darcyt meggyilkolták.
Luke lehunyta a szemét.
– Susannah azt mondta, hogy a rajzoló Leigh-nek adta át a képet.
– Basszus… – Chase felhívta az új titkárnőt, aki kint ült Leigh asztalá-
nál. Pár perc elteltével mérgesen nézett körül. – Semmi nyoma a New
Yorkba küldött faxnak. Leigh nem küldte el, és a fiókjában sincs.
– A rajzolónak van másolata – szólalt meg Pete. – Újra el tudjuk külde-
ni.
– Igen, el tudjuk – mondta Luke. – De miért nem küldte el Leigh?
Mintha két vasat tartott volna a tűzben, Bobbyt is ellátta információval,
és minket is. Vajon mi lehetett még a tarsolyában?
– Éjjel átnéztem az irodai telefonjára érkező hívásokat és azokat is,
amelyek a forródrótra érkeztek – mondta Chase. – Mintha mindent, ami
ide befutott, megosztott volna velük.
– Az is lehet, hogy ismerte a pasast – jegyezte meg Luke. – Vagy Bobby
mondta neki, hogy ne küldje el.
Chase egy pillanatig maga elé bámult, majd felsóhajtott.
– Igazad lehet. Megkértem az új kollégát, hogy lépjen kapcsolatba a
rajzolóval. Kiküldjük a rajzot, s majd elválik, mi lesz belőle. Egyelőre
azonban tegyünk meg mindent azért, hogy azonosítsuk azt a férfit, akit
Monica Cassidy hallott a bunkerben. Lehet, hogy ő az egyetlen, aki élet-
ben maradt, és aki hajlandó Bobbynak segíteni a szökésben.
– Mansfield a bunkerben lefényképezte Granville-t garanciaként, ha
esetleg Granville keresztezné az útját – mondta Ed. – Talán ez a pasas is
rajta van az egyiken.
Luke gyomra összeugrott, a gyomorsav feljött a torkába arra a gondo-
latra, hogy még egyszer végig kell néznie azokat a képeket.
397
 – Majd én megnézem.
Chase együtt érző pillantást vetett felé.
– Megkérhetek valaki mást is erre a feladatra.
– Nem kell. El akarom kapni ezt a pasast. Majd én. – És ha besokallna,
most már van kihez fordulnia. Azon töprengett, vajon Susannah ponto-
san megértette-e, mire vállalkozott, aztán eszébe jutott az első délutánjuk
a kocsijában. És minden egyes nap meghal benned valami. Tudta, milyen ez.
Tapasztalatból tudta. S ettől a nő vágya, hogy segíthessen neki, sokkal
értékesebb lett. – Először azonban beszélni akartok Garth Davisszel. Ta-
lán tudja, hol rejtőzik a felesége.
– Ma délután lesz a vádemelés ellene – jegyezte meg Chloe. – Tizen-
egykor viszik át.
– Nem tudod vizsgálati fogságban tartani? – kérdezte Talia.
– Megpróbálom, de nem hiszem. Valószínűleg kiharcolok egy elég ma-
gas óvadékot, amivel ugyanazt a célt érhetjük el. Garth Davis bankszám-
lája üres. Úgy tűnik, Bobby közvetlenül azelőtt, hogy sejtésünk szerint
megszökött, tisztára söpörte.
– És nem kapja vissza a pénzét? – kérdezte Nancy, mire Chloe vállat
vont.
– Ha el tudnánk Garth pénzét különíteni Bobby jövedelmétől… –
mondta ártatlanul. – Megtaláltuk Bobby bankszámláit a merevlemezén,
nem probléma.
– Bobbynak az a merevlemeze tele volt információval – mondta Ed
előretolt állal. – Abból gazdagodott meg, hogy gyerekeket adott el pén-
zes perverzeknek. Most túlságosan lefoglal minket az, hogy megpróbál-
juk dokumentálni az asszony üzleti ügyeit, nem érünk rá Garth pénzét
kajtatni. Egy ideig elüldögélhet még ott, hogy rohadna meg.
– Ámen – mondta Luke. – Végeztünk? Még azelőtt látni szeretném
Garthot, hogy átvinnék.
– Egy perc – mondta Chase. – Pete, szerezd meg azt a fantomképet, és
vidd körbe. Mutasd meg Leigh barátainak és családjának, hátha fölisme-
rik. Tudni akarom, ki ez a fickó. Talia, hívd fel az arkansas-i rendőrséget.
Deríts ki mindent Bobby gyerekkoráról és azokról, akiktől segítséget kér-
hetett. Ed, nálad mi a helyzet?
– Igyekszünk lenyomozni a betongyártót.
– Miért? – kérdezte Pete.
– Emlékszel rá, mondtam, hogy a bunker padlója nagyon régi volt, de
a falak újak. Talán előre gyártott elemekből? Nos, találd ki, kinek a házá-
ban volt még előre gyártott betonelemekből a fal, amelynek ugyanolyan
az összetétele!
398
 – Mansfieldnek – mondta Nancy csettintve. – Lent az alagsorban, ahol
a munícióját és a gyerekpornó-gyűjteményét tartotta.
– Pontosan. Megvan a betongyártók listája, akik ugyanezt az ásványi
összetételt használják – folytatta Ed. – Ha Mansfield bunkert vett, ki tud-
ja, még ki volt az ügyfelük…
– És mi a helyzet Granville széfkulcsával? – kérdezte Nancy.
– Nyomozzátok le! – felelte Chase. – A bankok mind nyitva vannak
ma. Derítsétek ki, hogy volt-e Granville-nek széfje valamelyikben. Ger-
manio, szeretném, ha tízre Duttonban lennél. Bowie képviselő lányát, Ja-
netet, ma délben temetik.
– Ő volt Mack O’Brien első áldozata múlt héten – vetette közbe Chloe.
– Nagy médiacirkusz lesz ma Duttonban. Mindenütt politikusok és ri-
porterek. Bobby akár föl is bukkanhat.
– Tudom. Elintéztem, hogy legyen kamerás megfigyelés és civil ruhás
rendőrök mind a szertartáson, mind a temetőben – Chase Germanióra
nézett.
– Szerzek neked listát az ügynökökről, akik ott lesznek. Szeretném, ha
ott lennél koordinálni. A templomba bemenőket ellenőrizzük, de a teme-
tőben sokkal nehezebb dolgunk lesz. Ahogy nézem, lesz valami állófoga-
dás is utána a média számára. Gondoskodom róla, hogy bejuthass.
Germanio bólintott.
– Rendben.
– Akkor jó. Emberek, ötkor ugyanitt. Elmehettek. –Chase Luke-ra és
Chloéra mutatott. – Ti ketten maradtok.
– Mi az? – kérdezte Luke türelmetlenül, amikor a többiek mind kimen-
tek már.
– Amikor az éjjel épp nem Leigh híváslistáit nézegettem, akkor Jared
O’Brien naplóját olvastam. Luke, minden egyes nemi erőszakot, amelyet
a fiúk elkövettek, nagy részletességgel taglal. Egy szót sem ír abban a
naplóban Susannah megerőszakolásáról – sóhajtott Chase. – És Jared
elég seggfej volt ahhoz, hogy dicsekedett volna róla, legalább a naplójá-
ban. Ő akarta… Susannah-t választani, de Simon mindig nemet mondott.
– Mert akkor már megtette – dörmögte Luke, mire Chase szemöldöke
összeszaladt.
– Mit tudsz, Luke?
Luke felsóhajtott.
– Susannah nem akarja, hogy Daniel megtudja. Simon legalább egy
nemi erőszakban részt vett. Megmutatta Susannah-nak a képet, amelyen
látszik, hogy megerőszakolja.
Chase a fejét rázta.
399
 – Jared egyértelműen leírta, hogy Simon sosem vett részt benne. Hol
van ez a kép?
– Nem tudni.
– Szóval Simon volt, és legalább még egy valaki – mondta Chase. – Aki
a fényképet készítette.
– Granville – mondta Luke a fogát csikorgatva. – Biztosan Granville
volt az.
– Akkor az is lehet, hogy Garth Davis nem hazudik – mondta Chloe
csöndesen.
– Tudom – sóhajtott Luke. – És ha nem…
– Akkor nem bűnös Susannah megerőszakolásában – fejezte be a gon-
dolatot Chase. – A hétből egyedül ő maradt életben.
– Ezek szerint Susannah a nagy semmiért állt ki a nyilvánosság elé –
mondta Chloe tompán. – A rohadt életbe!
– Nem a nagy semmiért. – Mindhárman hátrakapták a fejüket, és csak
bámulták az ajtóban álló Susannah-t, aki egy évkönyvet szorított magá-
hoz. – Saját magamért álltam ki, hogy visszakapjam az életemet. – Luke
szemébe nézett, és elmosolyodott. Luke erőt vett magán, és visszamo-
solygott, akkor is, ha a szíve majd megszakadt. Susannah megköszörülte
a torkát. – Találtam valamit, amit látnotok kell. – Letette az évkönyvet az
asztalra, és fölnyitotta. – Túl ideges voltam, nem bírtam egy helyben
megülni, ezért elkezdtem lapozgatni az évkönyveket, amelyek az irodád-
ban lévő dobozban voltak. Ez a Springfield gimié, amely harminc mér-
földre van Duttontól. – Rábökött az egyik képre. – Nézzétek!
– Marcy Linton – Chase enyhe rosszallással nézett fel Susannah-ra. –
Nem értem.
– Én nem Marcy Untonként ismertem – mondta Susannah. – Hanem
Darcy Williamsként.
Pillanatnyi meglepett csönd telepedett rájuk, majd egyszerre sóhajtot-
tak fel.
– Ezek szerint itt nőtt fel harminc kilométerre tőled, mégis New York-
ban találkoztatok – mondta Luke lassan.
– Nem lehet véletlen – szomorodott el Susannah. – Valahogy ő is része
volt a tervnek. Tudni akarom, hogyan és miért, és mi sült el balul azon
az éjszakán, amikor meggyilkolták.
– Egyetértek – mondta Chase. – Többet is meg kell tudnunk Marcy
Linton kisasszonyról. Megkértem Taliát, hogy hívja fel az arkansas-i
rendőrséget Bobby múltja miatt. Amikor kész van, megkérem, hogy nyo-
mozza le a Linton családot.

400
 – Vele szeretnék menni – mondta Susannah. – Kérlek, Chase. Az a
Darcy, akit én ismertem, azt mondta, elszökött otthonról, és hogy nincs
családja. A barátnőm volt, vagy legalábbis azt hittem, az. New Yorkban
temettem el.
– Te fizetted a temetését? – kérdezte Chloe.
– Nem hagyhattam, hogy csak úgy elhantolják. Ha valahol él a család-
ja, tudniuk kell, mi történt vele. Kérlek, engedd meg, hogy Taliával men-
jek.
– Míg meg nem találjuk Bobbyt, azt szeretném, ha itt maradnál az épü-
let biztonságában – mondta Luke vadul.
Susannah a fejét rázta.
– Mi van, ha eltűnt, ha elszökött? Mi van, ha sosem találjuk meg? Nem
bujkálhatok örökre, Luke. Talia ügyes rendőr. Biztonságban tudhatsz
vele, és megígérem, hogy óvatos leszek. Először azonban beszélnem kell
Garth Davisszel.

CHARLOTTE, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 8.45

Harry Grimes különleges ügynök épp az utolsó simításokat végezte az

Eugenie Cassidy elrablása és megtalálása ügyében nyitott aktán, amelyet
sikerült lezárni, amikor megcsörrent a telefonja.
– Grimes.
– Harry, Steven Thatcher vagyok. Megtaláltuk dr. Cassidy autóját.
Genie és Monica apjáét.
– Ó, a francba, Steven. Hol?
– A Gordon-tóban. Tegnap valami horgászversenyt rendeztek itt, és az
egyik pasas észrevette Cassidy autóját a halradarral. Ma reggel betelefo-
nált, amikor a hírekben látta, hogy Genie-t megtalálták, ahol említették,
hogy az apa még mindig nem került elő. Az egyik csapatunk már kint
van a kotróval.
– Máris indulok.
– Hé, hogy van a kislány, ha már beszélünk?
– Genie-t nem bántották – válaszolta Harry. – Legalábbis fizikailag
nem. Még mindig sokkos állapotban van. Monica. .. nos, az egy másik
történet. Ma reggel beszéltem az édesanyával. Monica előtt nagy út áll.
Bárcsak… Bárcsak tehettünk volna valamit ennek megelőzésére.
– De él – jegyezte meg Steven. – Ezt ne feledd. Mi van ezzel a Jason fi-
gurával?

401
 – Jason” a kerítők fedőneve, pontosabban két madám, egy orvos és egy
seriffhelyettes fedőneve. Az idősebb madám kivételével mind meghal-
tak. Genie azonosította a fiatalabbik madámot, aki elrabolta.
– Elképzelhető, hogy bármelyikük megölte dr. Cassidyt, feltételezve,
hogy az ő autóját találtuk meg?
Harry átnézte a jegyzeteit.
– Nem, négyük egyike sem tehette. Tekintve az időpontot, amikor a
szomszéd látta Cassidy autóját elhajtani, egyik nő sem lehetett. A fiata-
labbik madám délben már halott volt, Georgiában. Az idősebbik nőt pe-
dig látták a helyszínen, és valószínűleg ő ölte meg a fiatalabbikat.
– És mi a helyzet a helyettessel?
– Őt pénteken ölték meg, azon a napon, amikor Monica megszökött.
Az orvost is akkor ölték meg.
– A fenébe! – dörmögte Steven. – Jó nagy trutyiban vannak odalent.
– Szerintem a feléről nem is tudunk. Beszéltem Luke Papadopoulos-
szal, lent Atlantában. Azt mondja, még mindig legalább ketten vannak,
az idősebbik madám és még valaki.
– És mi a helyzet Genie elrablásával?
– Egy éjjel is nyitva tartó vendéglőből, a Mel’sből vitték el.
– Ha a helyedben lennék, utánajárnék.
– Már megtettem, pár órával azelőtt, hogy Genie-t megtalálták. Azt
mondta, a fiatalabbik madám tette, de az már halott.
– De azt is mondtad, hogy a fiatalabbik madám nem lehetett benne
Genie apjának az elrablásában, ezért van legalább még egy játékosunk.
Az is lehet, hogy ugyanaz a játékos, akit ez az atlantai Papadopoulos ke-
res. Van ennek a vendéglőnek biztonsági kamerája?
– Csak a kasszánál. De… – Harry ismét lapozgatni kezdett a jegyzetei-
ben. – Van egy pénzautomata az utca túloldalán. Lehet, hogy annak a ka-
merának pont jó a szöge.
– Akkor hajrá! – mondta Steven. – Nézz utána, haver. Felhívlak, ha ki-
húztuk dr. Cassidyt.

ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 9.35

Susannah gyomra csak úgy háborgott, amikor megállt a kihallgató

előtt, ahol Garth Davis várakozott.
– Luke, én félek – suttogta.
A férfi a derekára csúsztatta a kezét.
– Nem kell megtenned. Én is beszélhetek vele.
– Nem, muszáj nekem. – Mély levegőt vett. – Essünk túl rajta!
402
 Chloe már várta őket odabent Garth Davis és az ügyvédje társaságá-
ban.
– Garth – suttogta Susannah, és leült a székre, amelyet Luke húzott elő
neki.
– Susannah – mondta a férfi elgyötörten. – Rég találkoztunk.
– Igen, rég. – Susannah a férfi arcát tanulmányozta, ám nem az ügyész
szemével, hanem egy olyan nő szemével, akinek az élete annyi évvel ez-
előtt fenekestül felfordult. Garth megviseltnek, kimerültnek látszott. Ha-
bár alig volt harminckét éves… öregnek tűnt. Pont olyan öregnek, mint
amilyennek Susannah érezte magát.
Garth fölnézett Luke-ra.
– Megtalálta a fiaimat. Köszönöm.
Luke, aki ott állt Susannah mellett, kurta biccentéssel felelt.
– Mondtuk, hogy megtaláljuk őket.
– Láttam a híreket. Esküszöm, nem tudtam, mit művelt Barbara Jean.
– Tegnap megpróbált megölni engem – mondta Susannah.
Garth állta a tekintetét, szeme űzött volt.
– Tudom.
– Tudtad, hogy gyűlölt engem?
– Nem.
– Tudtad, hogy Arthur Vartanian lánya? – tette föl a kérdést.
A férfi szeme elkerekedett a döbbenettől.
– Komolyan?
– Igen. – És ebben a pillanatban tudta, mit is akart kérdezni. – Megerő-
szakoltál tizenöt lányt?
– Garth… – szólt figyelmeztetőn az ügyvéd, ám Garth fáradtan emelte
föl a kezét.
– Elég. Ebből végleg elég. Úgysem mászom ki ebből. Képeik vannak,
egy naplójuk. A húgom meghalt, és vele együtt fél Dutton. Épp elég em-
ber halt már meg egy maréknyi ostoba kölyök bűnei miatt.
– Az eredeti ajánlatom áll, Mr. Davis – mondta Chloe. –Tizenöt év.
– Ez az alku szart sem ér, Chloe – mondta Davis ügyvédje. – Fiatalkorú
volt, az isten szerelmére!
– Tizenhét éves volt.
– Csak az esetek felében – vitatkozott az ügyvéd, mire Chloe a szemét
forgatta.
– Minden egyes esetre kötelezően kirovandó büntetés van. Ha a bíró
úgy ítél, hogy egymás után kell letöltenie, akkor az ügyfeled élete végéig
a börtönben fog ülni.
– De egy bíró sem ítélne így – pufogott az ügyvéd.
403
 Garth a fejét rázta.
– Hagyd abba, Sweeney. Ennél többet úgysem tudsz elérni.
– Új tárgyalási helyszínt kérünk – vágott közbe az ügyvéd, mire Garth
keserűen fölnevetett.
– Ugyan hol? A Marson? Nincs olyan hely, ahol nem hallottak volna a
kőgazdag kölykök klubjáról – ajka megremegett. – Elfogadom Miss Hat-
haway ajánlatát. Épp idejében kikerülök, hogy lássam az unokáimat.
Igen, Susannah, tizenhárom évvel ezelőtt megerőszakoltam tizenöt lányt.
Bedarált ez a játék… a gondolat, hogy ettől leszünk férfiak. De eskü-
szöm, téged nem erőszakoltalak meg.
Susannah hitt neki. De akkor is…
– Lehet, hogy egyszer kihagytak.
– Nem hiszem. – A férfi vállat vont. – A többiek dicsekedtek volna.
Akkoriban mindenki téged akart. Hűvös voltál, és kifinomult és… elér-
hetetlen.
– Visszahúzódó voltam, és bántalmazott – mondta Susannah kimérten.
– Nemi erőszak áldozata voltam.
–Annyira sajnálom. De nem én voltam, és nem is a többiek. Mondom,
dicsekedtek volna, főleg Jared O’Brien. –Elhallgatott, és felsóhajtott. –
Granville lehetett.
– Miért mondja ezt, Mr. Davis? – kérdezte Chloe.
– Mindig ő irányított, és ezt mind tudtuk, akkor is, ha soha senki nem
mondta ki. Mindenki annyira tartott Simontól, hogy nem mondta neki,
nem ő a vezér. De Toby Granville adta az utasításokat. Ő választotta ki a
lányokat, a napot, a helyet.
– De ez nem magyarázza meg, miért gondolja, hogy Granville tette –
jegyezte meg Chloe.
A férfi lehunyta a szemét.
– Nem szívesen mondom ezt…
– Mr. Davis – csattant fel Chloe –, ha jobb alku kedvéért lavírozik, ak-
kor…
– Dehogy! – horkant fel Davis. – A francba is! Mindig is Susannah-t
akartuk, érti?
Susannah megmerevedett, s Luke megfogta a kezét. A nő megszorítot-
ta, s figyelt, mert Garth mintha elfelejtette volna, hogy ő is itt van a szo-
bában, és egyedül Chloénak címezte a szavait.
– Mi tartotta magukat vissza? – kérdezte Chloe fagyosan.
– Granville. Simon mindig azt mondta, a „húgomat nem”, mintha a
felségterületét védte volna. Felségterületét… na ja! Mindig azt mondo-

404
gattuk, Simon még az anyjával is megtenné, mert képes rá. És meg is tet-
te.
Susannah elrettenve bámult a férfira, alig vett tudomást Chloe figyel-
meztetőn villanó tekintetéről.
– Azt akarja mondani, hogy Simonnak elfogadhatatlan viszonya volt
az édesanyjával? – kérdezte Chloe még mindig fagyosan.
– Igen, pontosan ezt mondom, mert ez az, amit Simon állított. És képe-
ket is mutatott – tette hozzá undorodva. –Simont nem érdekelte Susan-
nah. Csak saját maga.
– De a többiek még mindig Susannah-t akarták választani – mondta
Chloe kimérten.
– Igen. Végül az egyik nap Granville egyenként félrehívott minket.
Szólt, hogy ne követelődzünk. Azt mondta, „Susannah-t már megkapta
valaki”.
– De ki?
– Ő. Toby Granville. Értettük, hogy erre céloz. – Válla lehanyatlott, és
visszafordult Susannah felé. – Sajnálom. Azt hittük, Granville-é vagy.
Hogy tudtad. Amikor hallottam, hogy engem vádolsz, megdöbbentem.
És ez az igazság.
Susannah kapkodni kezdte a levegőt, mintha hirtelen kiszippantották
volna az oxigént a szobából. És egy árva szót sem tudott kinyögni. Luke
megszorította a kezét.
– Volna pár kérdésem, Mr. Davis – szólalt meg Luke. –Először is, nem
tudja, hol rejtőzik a felesége?
– Ha tudnám, megmondanám. Bármikor megjelenhet, hogy elvigye a
fiaimat, én meg be vagyok ide zárva. Nem tudom megvédeni őket. Szó-
val, ha tudnám, merre lehet, megmondanám, hogy megóvjam a gyereke-
imet.
– És mi a helyzet a barátaival? – kérdezte Luke.
– A feleségem szoros kapcsolatban állt Marianne Woolf-fal, de az ügy-
védem azt mondta, Barbara Marianne-t is elrabolta. Hetente járt Angie-
hoz megcsináltatni a haját. Megkérdezhetik Angie-t, kivel szokott beszél-
getni. Azt mondta, Atlantában is vannak barátai. Elég gyakran járt el ve-
lük ebédelni. – Megadott nekik pár nevet, mire Luke a fejét rázta.
– Ezek azok az ügyfelek, akiket a számítógépén találtunk.
Garth vállat vont.
– Gyakran ebédelt az ügyfeleivel. Nincs benne semmi furcsa.
– Milyen ügyfelei voltak a feleségének? – kérdezte Chloe óvatosan.
Garth Chloéról Luke-ra nézett.
– Lakberendezéssel foglalkozott.
405
 Ezt a férfit annyira megvezették, gondolta Susannah.
Ha nem lett volna maga is akkora szörnyeteg, most megsajnálta volna.
Luke előretolt álla mutatta, hogy ő sem érez egy csepp szánalmat sem
Garth iránt. Luke kitépett egy lapot a jegyzetfüzetéből, és Susannah ke-
zét nem eresztve, felrajzolta a horogkeresztet, amely a nő csípőjébe volt
égetve.
– Fölismeri ezt?
Garth szeme felvillant.
– Igen.
– Nos? – kérdezte Luke.
Garth Chloéra pillantott.
– Mielőtt bármit is mondanék, engedményt szeretnék kérni. Részletes
vallomást teszek. De szeretném, ha valahol a közelben ítélnének el, hogy
láthassam a fiaimat.
– Ez attól függ – mondta Chloe. – Már tudjuk, hogy Granville a gyűrű-
jén és egy függőn viselte ezt a jelet. Hozzá tud tenni valamit?
– Igen – válaszolt Garth. – Hozzá.
Chloe bólintott.
– Akkor kérvényezhetem, hogy közelebbi helyszínen tölthesse le a
büntetését.
– „Közelebbi helyszínen” – a férfi ajka megremegett a kitérő ígéretre. –
Ügyvédek – dörmögte. – Imádnivalók. Nem tudtam, hogy Granville-nek
is volt ilyen gyűrűje. De a feleségemnek volt. Nagy, férfikézre való. Csak
egyszer láttam. Azt mondta, hogy az apjáé volt. Mondtam neki, hogy
ilyet látni sem akarok a házamban, mert szerintem nem a gyerekek sze-
mének való. Beleegyezett, azt mondta, megszabadult tőle. Soha többé
nem láttam a gyűrűt.
– Milyen volt? – kérdezte Luke.
– Nehéz, ezüst, azt hiszem. Domború mintával.
– Mekkora volt? – folytatta Luke. – A domború része.
– Legalább akkora, mint egy tízcentes. – A szeme összeszűkült. – Mi-
ért?
– Nem tudta – kérdezte Chloe –, hogy Kate-nek ugyanezt a mintát
égették a csípőjébe?
– Tessék?! Nem!
– Milyen volt a felesége és a húga kapcsolata? – kérdezte Chloe.
A férfinak leesett az álla.
– Arra akar célozni, hogy… szexuális kapcsolat volt köztük?
– Nem – mondta Chloe. – Maga igen?

406
 – Nem? – kiáltott a férfi elborzadva. – Olyanok voltak, mint a testvérek.
Barbara csinált gyönyörű nőt Kate-ből. Figyelt, hogy a legmegfelelőbb
ruhákat hordja, megtanította szépen járni és beszélni. Istenem! – hirtelen
rosszul lett. – A feleségem és a húgom?
– Ugye, tisztában van vele, hogy a felesége prostituáltakat futtatott, és
kiskorúakkal házalt? – kérdezte Chloe szelíden.
– Olvastam a lányokról, igen. – A válla megint lehanyatlott. – De egé-
szen mostanáig fogalmam sem volt róla. Nem is tudtam, mi történik a
saját házamban. Ugye, nem… ugye, nem zaklatta a fiaimat?
– Erre semmi jel nem utal – mondta Chloe. – A bíróság tanácsadást fog
számukra elrendelni, amikor a gyámságról határoz. Őszinte volt velünk,
ezért mi is azok leszünk. Tudomásunk van róla, hogy a felesége call girl-
ként dolgozott az ön duttoni polgármesterré való megválasztásáig.
Garth hátradőlt a székben.
– Tessék?
– Feljegyzéseket találtunk a számítógépén. Óránként legalább ötszázat
keresett. Az egyik korábbi ügyfele bejelentést tett, hogy Bobby később
zsarolta. Az atlantai barátok neve egyezik néhány kliensével.
Susannah fölnézett Luke-ra. A férfi is meglepettnek tűnt.
Garth elsápadt.
– Egész végig… – suttogta. – Azt mondta, lakberendező stúdiót vezet.
A nagybátyám, Rob mindig azt mondta, ez a nő egy utolsó lotyó. Hall-
gatnom kellett volna rá.
Susannah a halántékát dörzsölte.
– Garth, ma reggel átlapoztam pár évkönyvet – mondta. – A Bryson
Akadémiára csak pár olyan gyerek járt, akinek a családja nem volt gaz-
dag. Barbara a nagynénjével élt, nem? Messze nem voltak gazdagok.
– Ösztöndíjjal került be – suttogta Davis. – Az egyik tanár segítségével
szerezte. Nem bírom folytatni. Vigyenek vissza!
Amikor a férfi elment, Chloe megrázta a fejét.
– A felesége gyerekeket ad el perverzeknek, utána megöli a húgát, de a
legjobban az rázza meg, hogy az asszony hazudott neki.
Luke Susannah álla alá nyúlt.
– Az anyád és Simon. Ez nagy megrázkódtatás lehet.
– De sok mindent megmagyaráz. – Susannah szája keserű mosolyra
húzódott. – Daniel és én szép kis családba születtünk…
– Mintha a városotok egy hatalmas, beteg szappanopera helyszíne len-
ne – jegyezte meg Chloe. – De az a mondás járja, hogy a gaz között nőtt
vadvirág erősebb, mint bármelyik rózsa.
Susannah bánatosan mosolygott.
407
 – Köszönöm, Chloe.
Az ügyész felállt.
– Mennem kell egy szívhez szóló beszélgetésre egy másik fogvatartot-
tal. Ha siettek, akkor még összefuthattok Daniellel, nemsokára itt lesz.
– Daniel itt van? – kérdezte Luke.
– Ma reggel engedték ki a kórházból – mondta Susannah. – De nem
tudtam, hogy idejön.
– Alexnek még van egy kis lezáratlan ügye a nevelőapjával – mondta
Chloe. – Elmondhatják nektek. Majd később találkozunk.
Amikor Chloe elment, Luke felhúzta Susannah-t.
– Visszaviszlek, hogy csatlakozhass Taliához, és elmenjetek megkeres-
ni Marcy/Darcy családját. – Tétovázott. –
Ugye, nem veszed be azt a sületlenséget, hogy veletek van a baj?
– Nem is tudom. De nem igazán érdekes, hogy ebben az esetben a gé-
nek vagy a neveltetés számít. Mindkettő gáz, Danielnek és nekem is.
Nem csoda, hogy Simon ilyen szörnyeteg lett.
– De te és Daniel jó emberekké váltatok.
Susannah mosolyt erőltetett az arcára, még akkor is, ha a gyomra job-
ban fájt, mint amikor belépett ide.
– Háromból kettő nem is olyan rossz, mi?

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 10.00

Charles épp a sötét öltönyét terítette ki, amikor megcsörrent a mobilja.

– Paul! Nos?
– Kész. Köszönöm, hogy szólt. A rajzoló rohadt jó munkát végzett.
Bárki bent az atlantai rendőrkapitányságon első pillantásra megismert
volna a képről.
– Megvan az eredeti fantomkép meg az összes másolat?
– Igen. A rajzoló már feltöltötte a Georgiai Nyomozóhivatal szerveré-
re, de még azelőtt letörölte, hogy én töröltem le őt a föld felszínéről. És
ma… – mondta hallhatóan mosolyogva – új megbízatást kaptam.
Charles keze megállt a nyakkendők fölött.
– Miről beszélsz?
– Nos, úgy tűnik, a Georgiai Nyomozóhivatal kifogyott a munkaerő-
ből, most, hogy annyi ügynökük meghalt, vagy kórházba került.
– Igen. Azt hiszem, eléggé megtizedelődtek a soraik mostanra. Szóval?
– Szóval megkérték az atlantai rendőrkapitányságot, hogy segítsünk
azok személyi védelmében, akikről feltételezik, hogy Bobby célpontjai le-
hetnek. Jelentkeztem önkéntesnek.
408
 – Susannah-t fogod őrizni?
– Nem egészen. Papadopoulos magának tartotta ezt a feladatot. De
majdnem. Én fogom védeni a tiszteletre méltó és bátor Daniel Vartani-
ant.
Charles arcára széles mosoly ült.
– Csodás. Hol leszel?
– Kint állok a háza előtt, míg ő odabent lábadozik. Elvileg távol kell
tartanom a sajtót és a potenciális rosszfiúkat.
– Majd gondoskodunk róla, hogy nagy békében és nyugalomban le-
gyen része – mondta Charles. A mosolya elillant. – Feltételezem, hogy a
személyi ápolónője is vele lesz, az az Alex Fallon.
– Én is így vélem.
– Ők ölték meg Toby Granville-t.
– Mack O’Brien ölte meg Granville-t, Charles, nem Daniel Vartanian
vagy Alex Fallon.
– Nem érdekel. Az események Vartanian meg a nővérkéje miatt kez-
dődtek el. Ő és Fallon megölt valakit, aki az enyém. És ezért megfizet-
nek. Most pedig mennem kell. Ma lesz még egy temetés, és föl kell öltöz-
nöm.
– Ez alkalommal kit temetnek?
– Bowie képviselő lányát, Janetet. Arra számítunk, hogy a sajtó meg-
szállja az egész temetőt, akár a sáskahad. Elviselhetetlen lesz a forgalom.
A temetési szertartás, az elhantolás, majd utána a templomban az állófo-
gadás estig is eltarthat. Küldj SMS-t, ha szükséged van rám. A templom-
ban nem használhatom a mobilomat.
– Rendben.
Charles a műtőskészletet nézegette, amellyel előző este összeöltögette
Bobbyt. Toby Granville-től kapta karácsonyra. Charles ezen a héten nagy
hasznát vette az ajándéknak a Borenson bíró és Bobby Davis között eltelt
napokban. Arra gondolt, Toby örülne, ha ezt tudná.
– És Paul, ne öld meg Daniel Vartaniant! Hozd el hozzám!
– A szokásos helyre tegyem?
– Igen. Habár előbb el kell tüntetned onnan Borensont.
Paul undorodva hördült fel.
– Borenson mióta halott, Charles?
– Az is lehet, hogy még él. Napok óta nem néztem rá.
– Mindent kiszedett belőle, amit tudni akart?
– Igen. Ha még nem halt meg, akkor tégy, amit a kedved diktál! És Da-
niel nézze végig!
– És mi legyen a húgával?
409
 – A magam módján végzek vele.
– Akkor siessen! Amikor a Georgiai Nyomozóhivatal rájön, hogy a raj-
zoló meghalt, akkor megkérik Susannah-t, hogy üljön le egy másikkal.
Lebuktathat. Megígérte, hogy nem hagyja.
– És úgy is lesz.
– Évekkel ezelőtt meg kellett volna ölnie azt a nőt, Charles.
– Ma meg fog halni – csattant fel Charles. – Mennem kell. És tartsuk a
kapcsolatot.

ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 10.45

Luke és Susannah Chase-t az irodájában, egy civil ruhás rendőr, egy fi-
atalember társaságában találták meg, aki rajztömböt szorongatott a hóna
alatt.
– Visszajöttünk – mondta Luke.
– Gyere be! – mondta Chase tömören. – Susannah is. Luke és Susannah
aggódva néztek össze.
– Mi történt? – kérdezte Susannah.
– A rajzolónk nem jelent meg ma reggel. Pete vérnyomokat talált a la-
kásán. Ed most ott van.
Luke kifújta a levegőt.
– A francba!
Susannah összeszorította az ajkát.
– És a képei is eltűntek?
Chase bólintott.
– A lakásából és a szerverről is. Letörölték őket, még mielőtt a szerver
az éjszakai frissítést és a háttérmentést elvégezte volna. Bemutatom
Greenburgot, az atlantai rendőrség rajzolóját. Susannah, újra személyle-
írást kellene adnod. Használhatjátok a tárgyalót.
– Természetesen – suttogta Susannah. Felállt, és kihúzta magát. – Me-
hetünk.
– Megtudtatok valamit Garthtól? – kérdezte Chase, amikor Susannah
kiment.
Luke habozott.
– Barbara Jeanről semmi olyat, amit ne tudtunk volna, kivéve azt,
hogy az övé lehet a horogkeresztes gyűrű, amellyel a pecsétet ütötték a
lányokra, akik most ott fekszenek a halottasházban. A Susannah-é két-
szer akkora, szóval még mindig van valahol egy.
– Még valami? – kérdezte Chase komoran. – Ezek szerint van…
Luke felsóhajtott.
410
 – Garth nem vett részt Susannah bántalmazásában. Ugyanazt mondta,
amit te is: hogy Jared O’Brien eldicsekedett volna vele. Szemmel látható-
an Granville… jogot formált Susannah-ra. Azt mondta, Susannah az övé,
és ráparancsolt a többiekre, hogy álljanak félre. – Elfordította a tekintetét.
– Garth azt is mondta, hogy több volt Simon és Carol Vartanian között,
mint illett volna.
– Ó, szent isten! – mondta Chase undorodva. – Hogy lehet, hogy Su-
sannah és Daniel normális lett?
– Biztos a farkasok nevelték föl őket – dörmögte Luke. – Még ők is jobb
munkát végeztek volna. De jobbára csak ennyit tudtunk meg. Garth
megadta azoknak a nevét, akikkel Bobby együtt ebédelt Atlantában, de
azok csak a stricijei voltak. Szóval egy lépéssel sem kerültünk közelebb
Bobbyhoz. Átmegyek Nate irodájába, hogy átnézzem Mansfield merev-
lemezeit. Talán Mansfield készített képet arról a pasasról, akit Monica
Cassidy hallott. Különben is, Nate-nek pihenésre van szüksége. Nehéz
éjszaka van mögötte.
– Azt hallottam, megtalálta azokat a gyerekeket egy podcaston. Sajná-
lom, Luke.
– Ez van… – mondta Luke keserűen. – Én is sajnálom. De egyszerre
csak egy dologgal kell foglalkozni. Ha szükséged van rám, akkor hívj fel
a vonalason a gépteremben. A mobilomnak nincs mindig térereje oda-
bent. És Chase… – Luke a fejét rázta. – Mindegy…
– Igen, tudom. Azt is tudom, hogy Talia nem vállal fölösleges kockáza-
tot.
– Tudom – lehunyta a szemét. – Újra meg újra az jelenik meg előttem,
ahogy tegnap Susannah-ra lőnek, és ledől a székről. Bobby Davis még
mindig odakint van.
Chase szavai kemények voltak, de a hangja gyöngéd.
– Menj, végezd a munkád, és keresd meg!

411
412
HUSZONHARMADIK
FEJEZET

413
 ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 11.05

– Gyűlölöm ezt a munkát – dörmögte Luke. A gépterembe nyíló ajtót

bámulta, még be sem nyitott, de már rátört a klausztrofóbia. Az ajtó kitá-
rult, és Luke hátraszökkent.
A meglepett Nate állt az ajtóban, egyik kezében üres kávéskannát tar-
tott.
– Ezt ne csináld, légyszi – mondta mereven. – Kis híján a szívbajt hoz-
tad rám.
Luke a kannára pillantott .
– Mennyi kávét ittál, öregem?
– Túl sokat, de nem eleget. Mit keresel te itt?
– Mansfield merevlemezeit. A Cukorborsó-fájlokat. Abban reményke-
dünk, hogy Mansfieldnek volt fényképe arról a pasasról, akit Monica
Cassidy hallott Granville-lel beszélgetni.
– A titokzatos thích. Készítek friss kávét.
Luke tétovázott, majd hirtelen akkora nyomás nehezedett a mellkasá-
ra, hogy alig kapott levegőt.
– Sosem találod meg, ha itt álldogálsz – mondta Nate csöndesen. –
Sokkal könnyebben kapsz levegőt, amint belépsz.
Luke fölnézett Nate fáradt szemébe.
– Te is?
– Minden rohadt nap.
És minden egyes nap meghal benned valami.
– Erősre készítsd azt a kávét! – kérte Luke. Belépett, és megnyitotta a
Cukorborsó-fájlokat. Nehezebb volt, mint először, mert tudta, mit fog ta-
lálni. Ám megacélozta magát. Nem a kegyetlenségre fog koncentrálni,
hanem a részletekre, a háttérre, árnyékokra, bármire, ami a szoba lakói-
hoz tartozhat abban az átkozott bunkerben. Mindenre, csak ne az áldoza-
tokra és a szenvedésükre.
De az egyiket nem nézheti a másik nélkül. Ez volt a problémája. És –
tudta jól – ez volt az, amitől jól végezte ezt az istenverte munkát.
Kinyílt mögötte az ajtó, majd becsukódott, s Nate egy bögre gőzölgő
kávét tett elé az asztalra.
– Pontosan mit is keresel?
– Egy férfit, valószínűleg a hatvanas éveiben járhat. Monica azt mond-
ta, Granville a férfit arról kérdezte, hogyan törte meg a „Victor Charlie” a
foglyait. Monica azt mondta, a férfi megütötte Granville-t, amiért ezt
megkérdezte.
414
 – Érzelmi reakció. Arra gondolsz, hogy a férfi katona volt, esetleg ha-
difogoly?
– Talán. Susannah, mikor még gyerek volt, hallotta, hogy Granville
megemlíti ezt a pasast, szóval már akkor Dutton környékén kellett élnie.
Vannak kimerevített képkockáim a videofelvételről, amely a Sheila Cun-
ningham temetésén készült. Susannah azt mondta, az egész város ott
volt. – Kiterítette a képeket.
– A francba! A fél város hatvan fölött van, Luke…
– Na ja. Mintha mindenki, akinek egy kis esze volt, elhúzott volna a fe-
nébe rögtön a gimnázium után.
– Képes lennél hibáztatni őket? – Luke félrerakta azokat a képeket,
amelyeken idősebb férfiak voltak, és feltűzködte őket a monitor fölötti
parafatáblára. – Lehet, hogy köztük van, akit keresünk. Granville tiné-
dzser kora elején került kapcsolatba ezzel a pasassal, aki vallási figura
volt a szemében.
– Az egész valami buddhista dolog.
– Na ja. – Luke összevonta a szemöldökét. – De Dutton-ban nincs
buddhista gyülekezet. Utánanéztem.
– Nem kell igazi papnak lennie – jegyezte meg Nate.
– Épp elég, ha anélkül közelíthet meg egy tinédzsert, hogy bárkinek is
feltűnne.
– Ami azt jelenti, lehet tanár, lelkész, orvos… A szokásos gyanúsítot-
tak.
– Mindazok, akik azóta itt élnek, hogy Susannah megszületett. Meg-
van a lista a város lakosairól, amit még szombaton állítottam össze, ami-
kor Bobby nevű férfiakat kerestem. – Luke végigböngészte a névsort,
amelyet az éjjel tanulmányozott, amikor Susannah aludt, ő viszont nem
bírt. – Minden ötvenévesnél idősebbnek megnéztem a katonai szolgálat-
ról szóló adatait.
Nate döbbentnek tűnt.
– És mindezt mikor?
– Múlt éjjel. Épp ezzel foglalkoztam, amikor hívtál, hogy szólj, láttad
Becky Snyder húgait a neten.
Nate tekintete elhomályosult.
– És szolgált bárki közülük Vietnamban?
– Egyik sem. Ha találtam volna akár csak egyet is, már éjjel idetoltam
volna a képem. – Ehelyett azonban pár órára megnyugvást lelt Susannah
karjában, teste forróságában. Sokkal nagyobb szüksége volt rá, mint sej-
tette.

415
 – Nos, most itt a képed, akár itt akar lenni, akár nem. –Nate odahúzott
egy széket. – Akkor vágjunk is bele! Több szem többet lát.
Luke hálás pillantást vetett kollégájára.
– Kösz.

CHARLOTTE, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 5-E,

HÉTFŐ, 11.45

Harry Grimes ott ült Mandy Penn, a helyszínelők technikusa mellett,

és a kásás felvételeket bámulta, amelyeket a Mel vendéglőjével szemköz-
ti pénzkiadó automata készített, ahonnan Genie Cassidyt elrabolták.
– Pontosan mit is keresel? – kérdezte Mandy.
– Nem is tudom. – Harry előrehajolt. Az ott a gyerekrabló Volvója,
ahogy elmegy a kamera előtt, be a parkolóba. És itt egy másik kocsi.
Megáll és figyel.
– Egy Ford Crown Vic – jegyezte meg Mandy. A távolban két alak du-
lakodott. A kisebbiket berángatták a Volvo hátuljába. A Crown Vic min-
den egyes képen ugyanott állt, és Mandy halkan füttyentett. – Igazad
van, Harry. Tényleg figyel.
– Rá tudsz közelíteni a rendszámra?
– Megpróbálhatom. – Mandy kinagyította a képet, még egy kicsit,
majd elégedetten hátradőlt. – Tessék.
– Csodás. – A férfi hunyorogva nézte a képet. – Ez a pasas itt a Crown
Vicben mobilon beszél?
– Úgy tűnik. Talán a 911-et hívja?
– Senki nem hívta a 911-et abban a körzetben. Utánanéztem. Meg tud-
nád nézni, kié a rendszám?
Mandy elindította a keresést, majd elkerekedett a szeme.
– Nem a zsarukat hívta. Ő maga a zsaru.
Harry letaglózva nézett a képernyőre.
– Paul Houston, Atlantai Rendőrkapitányság. Csak ül ott, és nézi,
ahogy Genie-t elkapják.
– Talán lopott autó.
– Nagyon remélem. Köszi, Mandy. – Harry elindult vissza az asztalá-
hoz. – Adósod vagyok.

SPRINGDALE, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 12.00

416
 Talia leparkolt a ház előtt, amely Carl Lintoné, Marcy Unton apjáé
volt.
– Fölkészültél rá, Susannah?
Susannah a házra meredt.
– Darcy azt mondta, hogy Queensből való, hogy az apja verte őt is és
az anyját is. Hogy elszökött otthonról.
– Marcy tizenkilenc éves volt, amikor a Linton család bejelentette az el-
tűnését.
– Addigra már New Yorkban dolgozott. Én két évvel később találkoz-
tam vele. Miért hagyta el a családját? Miért pont engem pécézett ki?
– Sose jövünk rá, ha idekint ücsörgünk – mondta Talia.
– Menjünk!
Talia kopogására egy idősödő, őszülő hajú férfi válaszolt.
– Mr. Linton? – kérdezte Talia.
– Igen – összevont szemöldökkel fürkészte Susannah-t.
– Mit akarnak?
– Talia Scott különleges ügynök vagyok a Georgiai Nyomozóhivatal-
tól. Ő pedig Vartanain államügyész New Yorkból. Beszélnünk kell önök-
kel.
A férfi tekintete még gyanakvóbb lett, de kitárta előttük az ajtót.
– Jöjjenek be!
Egy asszony lépett ki a konyhából, és azonnal ledermedt.
– Maga az a Vartanian lány. Láttuk magát a hírekben. Maga lőtte le azt
a nőt. Azt, aki azt a sok kislányt elrabolta.
– Igen, asszonyom.
– Miért jöttek ide? – kérdezte Carl Linton sokkal ellenségesebben.
Talia félrehajtotta a fejét, de csak egy hajszálnyira.
– Beszélnünk kell önökkel a lányukról, Marcyról. A házaspár ijedten
kapkodott levegő után.
– Üljenek le! – mondta Carl. Talia folytatta.
– Miután jelentették Marcy eltűnését, hallottak róla valaha is?
– Nem – válaszolta Carl. – Miért? Az isten szerelmére, mondják már el,
miről van szó!
– A lányuk meghalt, uram – mondta Susannah gyorsan.
– Részvétem.
Mindkét szülő magába roskadt.
– Hogyan? – suttogta Mrs. Linton.
Talia bólintott, mire Susannah mély levegőt vett.
– Duttonban nőttem fel.
– Tudjuk – mondta Carl fagyosan.
417
 – Amikor New Yorkban végzős voltam, találkoztam egy nővel, aki
Darcy Williamsként mutatkozott be. Összebarátkoztunk. Azt mondta,
Queensből való, hogy elszökött a családjától, ahol zaklatták. Ma meglát-
tam Marcy képét a gimnáziumi évkönyvben. Ő az a nő, akit én Darcy-
ként ismertem. Darcyt meggyilkolták.
– Meggyilkolták? – Mrs. Linton még jobban elsápadt. –Hogyan? Hol?
Mikor?
– Egy férfi halálra verte. – Susannah gyomra felkavarodott, amikor
meglátta, mekkora fájdalom ül ki a házaspár arcára. – Egy hotelba men-
tünk a városban. Amikor megtaláltam… már túl késő volt. Hat évvel ez-
előtt történt, január tizenkilencedikén. A gyilkosa vallomást tett, és most
a büntetését tölti. Annyira sajnálom. Ha tudtam volna az igazi családjá-
ról, akkor évekkel ezelőtt szóltam volna.
Carl a fejét rázta, szemében visszautasítás villogott.
– Miért hazudott volna magának?
– Úgy véljük, fölbérelték rá – szólt közbe Talia csöndesen. – Az is le-
het, hogy kényszerítették.
Mrs. Linton ajka remegett.
– És most hol van?
– New Yorktól egyórányira, a várostól északra fekvő temetőben. Szép
hely. Békés. – Susannah szemét csípni kezdték a könnyek, de visszatar-
totta őket. – Azt hittem, nem volt családja.
– Vartanian ügyésznő állta a temetés költségeit – mondta Talia gyön-
géden.
– Vissza akarjuk kapni – mondta Carl olyan ellenségesen, hogy Susan-
nah csak pislogott.
– Természetesen. Azonnal intézkedem.
Talia megfogta Susannah kezét.
– Csak egy perc türelmet – mondta, s igyekezett nyájasan beszélni. –
Vartanian ügyésznőt is bántalmazták azon az éjjelen, amikor az önök lá-
nyát meggyilkolták. Később a saját pénzén temettette el a lányukat, mert
azt hitte, nincs családja.
Carl álla megfeszült, olyan lett, mint a kő.
– Vissza akarjuk kapni – ismételte minden egyes szót külön kihangsú-
lyozva.
– Megértem a fájdalmukat, uram – mondta Talia. – De meg kell érte-
nem azt is, miért olyan ellenséges.
Carl hirtelen kiegyenesedett.

418
 – A lányunkat elvették tőlünk, és az isten a megmondhatója, mi min-
denre kényszerítették, aztán meggyilkolják, és még van pofája kritizálni
bennünket?
– Nem kritizálom önöket – mondta Talia.
– Nem, a szart nem? – Carl felpattant, és remegő ujjával Susannah felé
bökött. – A lányomra szép jövő várt, de a maga apja mindent elvett tőle.
Erre találkozik magával, és meghal. Hálát vár egy megveszekedett sírhe-
lyért? Menjen maga a büdös francba!
Susannah döbbenten ült, meg sem moccant.
– Mit köze az apámnak a lányához?
Carl csípőre tette ökölbe szorított kezét, az arca kivörösödött.
– Ne tegyen úgy, mintha nem tudná! Ne tegyen úgy, mintha törődött
volna a lányommal! Elegem van a Vartanianekből egész istenverte életem
hátralévő részére? –Olyan erővel csapta be az ajtót, hogy a ház belereme-
gett.
Susannah csak bámult utána, azt sem tudta, mit mondhatna.
Mrs. Linton bent maradt, akár szándékosan, akár azért, mert úgy re-
megett, hogy mozdulni sem bírt. – Susannah nem tudta megállapítani.
– Mrs. Linton – folytatta Talia szelíden. – Mi a kapcsolat a lánya és
Vartanian bíró között? Megnéztem az adatlapját. Sem letartóztatás, sem
bírósági megjelenés.
– Kiskorú volt – suttogta Mrs. Linton. – Az aktát titkosították.
– Mi volt a vád ellene? – kérdezte Talia.
Mrs. Linton szeme fölvillant.
– Üzletszerű kéjelgés. De nem is volt igaz. Színtiszta kitűnő tanuló
volt. Az iskola után kicsiket korrepetált. A tanárai szerint nagy eséllyel
pályázhatott volna ösztöndíjra. De az élete kisiklott, mert letartóztatták,
és nem volt pénzünk rá, hogy kihozzuk a börtönből.
Talia összevonta a szemöldökét.
– Üzletszerű kéjelgés. Úgy érti, prostitúció?
– Igen – mondta Mrs. Linton keserűen. – Pontosan így értem. Hat hó-
napot töltött javítóintézetben. Kevesebbre nem volt pénzünk.
Susannah hátán végigfutott a hideg.
– Nem volt pénzük kevesebbre? Kevesebb mire?
– Kevesebb időre – Mrs. Linton szinte kiköpte a szavakat. – A maga
apja két évre ítélte. Még csak tizenhat éves volt. A maga apja pénzt kért
azért, hogy Marcy ne kerüljön börtönbe. Jelzáloggal terheltük meg a há-
zunkat, de azt mondta, nem elég. Azt mondta, még így is egy teljes évet
le kell töltenie.

419
 Susannah lesújtva Taliára pillantott. Tudta, hogy az asszony igazat
mond, már gyerekként is tudta, hogy ez történik, de túl fiatal volt ahhoz,
hogy bármit is tegyen. Most láthatja az apja munkásságának a következ-
ményét. Nem, az utóbbi hat év következményét látom. Minden egyes alkalom-
mal, ha lehunyom a szemem, Darcyt látom, vérbe fagyva.
Talia megpaskolta a kezét, és minden figyelmével Marcy édesanyja fe-
lé fordult.
– Mrs. Linton, nagyon fontos, amit kérdezni akarok. Azt mondta, hogy
a lányát két évre ítélték, de eleget fizettek a bírónak, hogy csökkentse egy
évre. Marcy mégis csak hat hónapot töltött le. Mi történt?
Mrs. Linton bizonytalanul Susannah-ra nézett.
– Valaki a kiskorúak büntetőintézetében segített neki. Új tárgyalást
tűztek ki, egy másik bíróval. Ő elengedte, letöltöttnek vette a büntetést.
– Ki volt az a bíró, Mrs. Linton? – kérdezte Susannah, pedig már tudta
a választ.
– Borenson bíró. Már nyugdíjba ment.
Talia kifújta a levegőt.
– Mikor volt az új tárgyalás, asszonyom?
– Csaknem tizenhárom éve.
Mintha gyomorszájon ütötték volna.
– Nem véletlen egybeesés – suttogta Susannah.
– Egyetértek – mondta Talia csöndesen. – Mrs. Linton, ki segített a lá-
nyának új tárgyalást kiharcolni?
– Egy ügyvéd a jogsegélytől. – Taliáról Susannah-ra nézett. – Más vala-
ki, mint akit először Marcy kapott. A neve Alderman.
Susannah lehunyta a szemét.
– Ő képviselte Gary Fulmore-t.
– Nem sokkal azután meghalt, hogy Marcy kiszabadult – mondta Mrs.
Linton. – Autóbalesetben.
– Mrs. Linton – monda Talia –, volt még valaki, akinek köze volt a lá-
nya szabadon bocsátásához?
– Nem, nem hiszem. Meg kell kérdeznem a férjemet. Sétálni ment.
Mindig ezt teszi, amikor indulatos lesz Marcy miatt. Megkérdezem,
amint visszaért.
– Köszönöm – mondta Talia. – Tessék, a névjegyem. Kérem, hívjon fel,
ha bármi az eszébe jut, bármennyire semmiségnek tűnik is. Nem kell ki-
kísérnie.
Susannah Talia után ment, de visszafordult, mert Mrs. Linton utána
szólt.
– Igen, asszonyom?
420
 – Köszönöm – mondta Mrs. Linton rekedten. – Hogy a lányomat egy
szép helyen temettette el.
Susannah torka elszorult.
– Nem tesz semmit. Gondoskodom róla, hogy áthozzák ide, és itt is
szép helyet kapjon. Válassza ki a helyet, és tudassa velem.
Susannah megvárta, míg Talia beindította a motort, tudatában annak,
hogy Mrs. Linton az ablakból nézi őket.
– Menj vissza a Main Streetre – mondta. – De kifelé a városból.
– Hova megyünk? – kérdezte Talia.
– A szüleim házába. Siess, mielőtt elszáll a bátorságom.

421
 CHARLOTTE, ÉSZAK-KAROLINA, FEBRUÁR 5-E,
HÉTFŐ, 12.05

Harry még mindig fel volt dúlva attól, hogy egy atlantai rendőr nézte
végig Genie Cassidy elrablását. Felhívta az egyetlen embert, akinek az
útmutatásában megbízott, hogy végigmenjen ezen a göröngyösnek ígér-
kező úton.
– Steven, Harry vagyok.
– Hali. Épp vissza akartalak hívni.
Harry szíve elszorult.
– Megtaláltátok dr. Cassidyt a Gordon-tóban?
– Csak az autóját. Most kutatjuk át a tópartot. Harry, mi a baj?
– Istenem, Steven. Nagy slamasztikában vagyok. – Elmesélte a régi fő-
nökének, mit találtak a Crown Vicről.
– Szent egek, Harry! Biztos vagy benne?
– Abban, hogy az autó Houston nevén van? Igen. Azt nem tudom
megmondani, valójában ki ült a volán mögött.
– Felhívtad az Atlantai Rendőrkapitányságot?
– Még nem. Nem tudtam eldönteni, hol kezdjem. Felhívhatom a sze-
mélyzeti osztályt, beszélhetek Paul Houston főnökével, de a főnöke való-
színűleg személyesen akarna vele beszélni. Ha Houston sáros, nem aka-
rom megkockáztatni, hogy megneszeli, mi folyik. Felhívhatom az Atlan-
tai Belső Vizsgálati Irodát, de… a francba is, Steven.
Steven egy pillanatig csak hallgatott.
– Megbízol ebben a Papadopoulosban?
– Aha. Azt hiszem. Mindenesetre jobban, mint a belső vizsgálatban.
– Akkor hívd fel őt! Mondd el neki, mit találtatok. Majd ő megoldja.
– Ez nem gyávaság?
– Nos, a másik lehetőség a belső vizsgálat.
– Akkor felhívom Papadopoulost.
– Gondoltam. Szólj, ha bármire szükséged van.

SPRINGDALE, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 12.25

Talia várt, míg ki nem értek a főútra.

– Miért megyünk a szüleid házába, Susannah?
– Az apám mindenről feljegyzést készített. Borenson gyakran járt ná-
lunk. Egymás hátát vakargatták.
– De ez Marcy ügye, Borenson felülírta az apád eredeti ítéletét.
422
 – Rögtön azután, hogy Borenson tárgyalta Gary Fulmore ügyét, amely-
ről mindketten tudjuk, hogy nem volt tiszta. Az apám nem viselte volna
el, hogy megváltoztatják az általa hozott döntést.
– Emlékszel, hogy bármikor veszekedtek volna?
– Nem, de amikor Alicia Tremaine-t holtan találták abban az árokban,
az anyám valahonnan tudta, hogy Simon is benne van a dologban. El-
ment Frank Loomishoz, és könyörgött neki, hogy oldja meg. Loomis
ezért gyanúba keverte Gary Fulmore-t, azt a szerencsétlen drogost, aki
épp rosszkor volt rossz helyen, és túlságosan be volt lőve ahhoz, hogy
felfogja, mi történik körülötte. Alderman volt Fulmore védője. Loomis
egyetlen bizonyítékot tudott szolgáltatni, Alicia gyűrűjét, amely Fulmore
zsebében volt, és egy kis vért a férfi ruháján. Hatalmas lyukak tátongtak
az egész ügyben. Borenson bírónak látnia kellett volna. Látnia kellett vol-
na.
– Az esküdtszék Fulmore ellen döntött, Susannah. Lehet, hogy Boren-
son nincs is benne.
– Mindketten tudjuk, hogy az esküdtszék olyan bizonyíték alapján hoz
döntést, amit láthatott. Ki tudja, Borenson hagyta-e Aldermannek, hogy
tisztességes ügyet vezessen fel?
– Pár hónappal később Alderman megint ott áll Borenson előtt, és elin-
tézi, hogy Marcy Lintont kiengedjék.
– Azon töprengek, hogy Alderman tudhatta-e, hogy a Fulmore-ügy
nem tiszta, és nem fenyegette-e meg Borensont. – Susannah elővette a
laptopját. – Vajon hány ügyet nyert meg Alderman Marcy Linton ügye
és a halála között? – Talia vezetett, míg Susannah keresett. – Úgy tűnik,
Alderman öt személyt védett Marcy Linton második tárgyalása és a halá-
la között. Ebből két alkalommal Borensont húzta, és mindkét ügyben
nyert. A többi hármat elveszítette.
– Ez nem perdöntő… – jegyezte meg Talia. – És nem kérdezhetjük
meg, hiszen meghalt.
– Tételezzük fel, hogy Alderman tudott valamit… miért nem használta
fel arra, hogy Fulmore-t kihozza? Az sokkal nagyobb jelentőségű ügy
volt. Szép trófea lett volna.
– Alderman vagy csak később tudta meg, vagy úgy döntött, hogy a tu-
dását későbbi ügyekben játssza ki.
– Én is erre gondolok. – Susannah megmerevedett, amikor fölbukkant
előttük a régi háza. A gyomorsav feltolult a torkába, de ő eltökélten, hall-
hatóan visszanyelte.
Talia ismét odapillantott, aggódva.
– Jól vagy?
423
 – Nem. De azért bemegyünk. Mert akkor is, ha Alderman tudta, hogy
a Borenson vezette tárgyalás nem tiszta, semmi nem magyarázza meg
Darcy halálát, sem azt a tényt, hogy Granville thíchje az elmúlt hetekben
ott járt a bunkerben. Kapcsolat van ezek között. Tudom.
– Az ösztönöm azt súgja, hogy igazad van. Remélem, találunk valami
konkrétat, amivel bizonyíthatjuk.
– Az apám részletes feljegyzéseket készített mindenről, és Daniellel is-
merjük a legtöbb rejtekhelyét. Tudtam, hogy vissza kell jönnöm ide,
hogy megkeressem a jegyzeteit. Rettegtem tőle, ahogy Luke is irtózik
azoktól a képektől, amelyek Mansfield merevlemezén vannak.
– Van kulcsod? – kérdezte Talia.
Susannah komoran bólintott.
– Frank Loomis ideadta a szüleim temetése után.
Talia felsóhajtott.
– Hadd szóljak be a központba, hol vagyunk, és utána neki is állha-
tunk a keresésnek.

Bobby megdermedt, keze megállt a vagyont értő festmény kerete fö-

lött, amely az emeleti szalonban lógott. Négy, falba épített széfet talált
hasonlóan méregdrága festmények mögött a ház különböző szegletei-
ben, és egy másik, padlóba süllyesztett széfet a bíró hálószobájában.
Most elhúzta a kezét a keretről, amikor meghallotta kintről a kocsiajtó
csukódásának hangját.
Női hangok. Óvatosan az ablakhoz osont, majd elégedetten bólintott.
Az egyik nő ott volt előző nap a sajtótájékoztatón, ott állt a színpadon
ülő nők mellett. A Georgiai Nyomozóhivatalnál dolgozik. A másik nő
pedig nem más, mint Susannah.
Bobby megborzongott az izgalomtól. Korábban azon töprengett, ho-
gyan kényszeríthetné Susannah-t, hogy kinyissa neki a széfeket. Most
Susannah-t egyenesen az ölébe dobták az égiek. Meg kell szabadulnia az
ügynöktől, de erre valók a lőfegyverek. Bobby mostanra alaposan fölsze-
relkezett, mivel talált egy fegyverraktárt fönt a padláson, miközben az
öröksége után kutatott. Lenyomozhatatlan lőfegyvereket, késeket, elekt-
romos sokkolókat több száz méternyi karácsonyi füzér alá rejtve.
Béke a jóakaratú embereknek… csakugyan.

424
 ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 12.25

Luke még mindig Mansfield Cukorborsó-képeit nyitogatta, egyiket a

másik után. Egy óra elteltével csak Granville-t és az áldozatokat látta.
Rengeteg áldozatot. A háttér részleteire kellett összpontosítania, hogy
bele ne őrüljön.
– Ezeket a képeket rejtett fényképezőgéppel készítette – mondta Luke,
csak azért, hogy a saját hangját hallja, ne a kiáltozásokat, amelyeket hal-
lani vélt a megkínzott áldozatokat látva.
– Granville ruhája évszakonként változik, nem is egyszer- mondta
Nate. – A szög is eltérő. Vajon hova rejthette a gépet Mansfield?
– Meg mernék rá esküdni, hogy egy tollba, amelyet a zsebére csípte-
tett. Legtöbbször Granville torzója és cipője látszik. Kár, hogy nincs dá-
tum ezeken a rohadt képeken. Akkor azonnal odaugorhatnánk azokra,
amelyeket az utóbbi két hétben készített.
– Ez a baj ezekkel a képekkel. A perverzió és nem az időpont szerint
rendezte. Nehéz lesz kisakkozni, mikoriak a képek, és mennyi idősek le-
hetnek most ezek a gyerekek.
Luke megmerevedett, amikor az agya felfogta, milyen részletet lát a
következő képen.
– Várj!
Nate előrehajolt, a szeme összeszűkült. A kép szélén egy férfinadrág
szára lógott be, amely térdben meghajolt.
– Bárki viseli ezt a nadrágot, az ül.
– De nézd csak a cipőt! – Luke a tollával a képre mutatott. – A cipők
talpát!
Nate mély levegőt vett.
– Az egyik vastagabb, mint a másik. Ortopéd cipő.
Luke végigpörgette magában a városban lakó összes férfit, és már az-
előtt levonta a következtetést, hogy a tekintetét fölemelte volna a képer-
nyő mögötti táblára, amelyen a kimerevített filmkockák lógtak. A három
borbélypados férfi képére mutatott, ahogy ott ülnek Sheila sírja mellett
az összecsukható székeken.
– Az ott a szélén, akinél a sétapálca van. Charles Grant. Daniel hajdani
irodalomtanára – gyorsan tárcsázta Chloét. – Luke vagyok. Szerintem
azonosítottuk azt a férfit, akit Monica Cassidy hallott a bunkerben.
Charles Grant.
– Grant? – ismételte Chloe döbbenten. – Ő nem Daniel tanára? Az, aki-
től információt kaptunk Mack O’Brienről?
425
 – Pont, amikor szükségünk volt rá – jegyezte meg Luke keserűen. –
Ahogy azt a másik információt is Kate Davistől, vagyis Rockytól.
– Ebbe Daniel bele fog halni – mondta Chloe.
– Akkor figyelmeztessétek, nehogy ez bekövetkezzen – mondta Luke
kurtán. – Szükségem lesz végzésre.
– Biztosak vagytok a személyazonosságában?
– Az arcát nem látjuk – mondta Luke. – Csak a cipőjét.
– Nem tudom, adnak-e végzést cipőre, Luke.
– A francba, Chloe…
– Luke – mondta Nate. Végigkattintgatott még pár képen. – Ide nézz!
A fényképezőgép szöge másmilyen volt.
– Várj csak! – mondta, és kinagyította a képet. – És mit szólsz egy séta-
pálca fogantyújához, amelyik éppen olyan, mint amilyen Charles Grant-
nél volt Sheila Cunningham temetésén?
– Sokkal jobb. Indulj Duttonba! Mire odaérsz, meglesz a végzés.
– Köszi, Chloe! – Luke letette, majd tárcsázta Chase-t, hogy tájékoztas-
sa.
– Szép munka – dicsérte meg Chase. – Beszélek Germanióval. Elvileg a
temetőben vannak, és remélhetően Grant is. Germanio figyelheti, míg le-
értek oda, és átkutatjátok a házát. Bobby akár ott is rejtőzhet. Ja, és Luke,
épp most beszéltem azzal az ügynökkel Észak-Karolinából. Harry Gri-
messzal. Egy órája próbál a mobilodon elérni.
– A mobilom nem működik idebent a gépteremben.
– Mondtam neki. Nem volt hajlandó elmondani, mit akar, csak annyit,
hogy sürgős.
– Majd visszahívom. Chase, hallottál valamit Talia és Susannah felől?
– Igen, Susannah biztonságban van. Most pedig indulj.
Luke Nate felé fordult.
– Elküldenéd ezeket a képeket Chloénak a végzéshez?
– Már megtettem. Épp most küldtem neki e-mailt. Sok sikert.
– Köszi – odapillantott a hívásjelzőre, s látta, hogy Harry Grimes hat-
szor is kereste. Luke visszahívta, ahogy rohant lefelé a lépcsőn a kocsijá-
hoz. – Harry, Luke Papadopoulos vagyok.
– Híreim vannak. Kényes dolog, és nem tudtam, kiben bízhatom meg.
– Miről van szó?
– Találtunk videofelvételt Genie Cassidy elrablásáról. Valaki végignéz-
te az egészet. Valaki, aki egy Crown Vic-ben ült, amelyik egy atlantai
rendőr nevére van bejegyezve. A név Paul Houston.
– Egy rendőr? – Luke-nak megállni sem volt ideje, habár a kirakós
nagy darabja hirtelen a helyére került. – Szent isten! Így már érthető.
426
 – Komolyan? – kérdezte Harry.
– Aha, komolyan. – Most már tudta, Bobby hogyan volt képes Jennifer
Ohmant, az ápolónőt arra kényszeríteni, hogy Monicát elhallgattassa, és
az ápolót, hogy próbálja megölni Ryan Beardsley-t, és talán így tudta Le-
igh Smithsont is rávenni, hogy segítsen neki. Bobby egy rendőrrel műkö-
dött együtt. Egy rendőr pedig tudhat drogfüggőségről és egyéb titkokról,
és egy sáros rendőr fel is használhatja ezeket zsarolásra. – Épp vészhely-
zet állt elő, és rohanok. Vissza kell hívnod a főnökömet. Mondd el neki
azt, amit nekem, de gyorsan. És köszi, Harry, tartozunk neked.
– Örülök, hogy segíthettem. Sok sikert!
Na ja, gondolta Luke, ahogy elélte a kocsiját. Itt már tényleg csak a sze-
rencse segíthet.

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.00

Susannah az apja székében ült magába roskadva. – Tudom, hogy ké-

szített jegyzeteket, Talia, de sehol sem találom őket. Rosszul kezdtem
neki. Ha voltak feljegyzései, akkor nem olyan helyen tartotta volna őket,
ahol könnyen meg lehet találni. – Lehunyta a szemét. – Emlékszem, min-
dig a lépcső tetején bújtam el, amikor kicsi voltam, és tudtam, hogy
apám látogatókat fogad az irodájában. Már akkor is tudtam, hogy valami
sötét dolog folyik odabent.
– Gyerek voltál – mondta Talia kedvesen. – Nem tehettél volna sem-
mit.
– Tudom én azt, ahogy most már azt is, hogy Darcy haláláért sem va-
gyok felelős. De tudni egész más, mint tudni. – Susannah nem nyitotta ki
a szemét. – Ülök a lépcső tetején, és figyelek, aztán elmennek, és az
apám… Arthur… bezárja a bejárati ajtót.
– És mit csinált az apád, miután bezárta a bejárati ajtót?
– Visszament az irodájába. Egyszer vettem a bátorságot, és leosontam
a lépcsőn hallgatódzni. Valami susogott, majd pattant. – Körbenézett a
szobában, s tekintete megállt a vastag perzsaszőnyegen, amely, amióta
az eszét tudja, mindig ott feküdt a padlószőnyegen. Tudta, hogy a szülei
hálószobájában van egy padlóba süllyesztett széf, de az fapadló volt, ezt
pedig szőnyeg borította. Mégis… Odalépett a perzsaszőnyeghez, és fel-
húzta a szélét.
– Nem susogott – mondta Talia, még mindig az ajtóban állva. – Húzd
erősebben!
Susannah megrántotta, és a perzsaszőnyeg hangos csattanással fölte-
keredett.
427
 – Ez az a hang. – Susannah letérdelt, és megvizsgálta a padlószőnye-
get. – Nem semmi, ravasz egy alak volt az apám. Ez a szőnyeg több rész-
ből áll. – Óvatosan felhúzta. – Még egy padlószéf.
– Ki tudod nyitni? – kérdezte Talia.
– Valószínűleg, ha erősen gondolkodom. Arthur a rokonság születés-
napjait használta kombinációnak. Azt hitte, olyan okos, és mi sose jö-
vünk rá. – Megpróbálta az anyja születésnapját, majd a Simonét, aztán az
összes rokonét, aki csak az eszébe jutott. Nagymamákét, nagypapákét,
nagynénikét és nagybácsikét. Egyik sem működött.
– Talán ehhez a széfhez mást használt – jegyezte meg Talia. – Nem
születésnapot.
– Talán, de a szokások rabja volt. Szerintem valamiben mégiscsak rá
ütöttem, őszintén. – Hirtelen eszébe jutott. –Őszintén – suttogta ismét,
majd elcsavarta a tárcsát, és az ajtó kinyílt. – Daniel születésnapja. Daniel
a falat fogja kaparni tőle – a bíró annak az egyetlen személynek a születésnap-
ját használta, akit nem tudott megrontani, aki az apja bűnei miatt ostorozta ma-
gát.
Arthur azt hitte, Daniel gyenge. És rólam is azt hitte. A bíró tévedett,
gondolta, ahogy előhúzott több irattartót és naplót. Bingó!
Talia odaült mellé a földre.
– Ez legalább harminc év feljegyzése. Miért nem használt széfet a
bankban?
– Mert nem bízott bennük. Marcy ebben kell hogy legyen. – Belapo-
zott, és megtalálta a bejegyzést. – Szent isten! Hetvenötezer dollárt kért a
Linton családtól! Nem csoda, hogy nem tudták összeszedni ezt a pénzt…
– Szóval mi történt Borensonnal? – kérdezte Talia.
– Basszus! – Ujja végigfutott az oldalon. – Azt írja, a lány „futtatója”
közbelépett, és megfenyegette Borensont, és ő „kártyavárként omlott ösz-
sze”.
– Futtató? – kérdezte Talia. – Ezek szerint tényleg üzletszerű kéjelgés
volt?
– Úgy látszik. – Susannah tovább olvasott.
– Marcy csakugyan üzletszerű kéjelgést folytatott, de nem csak sima
szex volt. Azt írja, olyan gazdag férfiakat keresett, akik a fiatal lányokat
szerették, elcsábította, majd megfenyegette őket, hogy elárulja a felesé-
güknek, ha nem fizetnek neki. A pénzt a futtatójának adta, aki részese-
dést fizetett neki. – Belenézett Talia szemébe. – Bobby is ezt csinálta éve-
kig, Atlantában. Chloe azt mondta Garth Davisnek, hogy megtalálta a
tranzakciók feljegyzéseit.

428
 – Újabb kapcsolat – suttogta Talia. – Nem említi az apád, ki volt a fut-
tató?
Susannah tovább olvasott, aztán újra elolvasta, majd döbbenten bá-
multa az egyik oldalt.
– Azt írja Marcy futtatója Charles Grant. De ennek… semmi értelme.
– Dehogy nincs. Chase felhívott, amikor úton voltunk ide a Linton csa-
ládtól. Luke talált egy képet Mansfield fájljaiban, amely a bunkerben ké-
szült… egy férfi van rajta, mégpedig olyan sétapálcával, mint a Charles
Granté.
Susannah szeme összeszűkült
– Miért nem mondtad?
– Mert olyan sápadt voltál, hogy attól féltem, mindjárt elájulsz, és egy-
re fehérebb lettél, ahogy közeledtünk a házhoz. Arra gondoltam, egy-
szerre csak egyféle stressz terheljen.
– Igazad van, azt hiszem. De Charles Grant? – még mindig kábán me-
redt maga elé. – Ő volt Daniel kedvenc tanára. Mindenki kedvenc tanára.
– És lehet, hogy gyilkos is. Mit ír még az a napló, Susannah?
Susannah folytatta az olvasást, ennél döbbentebb már nem is lehetett
volna.
–A kis köcsög, megpróbált megszorongatni. Lehet, hogy Carolt megijesztheti
ezzel az ázsiai vuduval, de hiába beszél az okkultizmusról és a thíchekről, nem
ijeszt rám. Grant egy kibaszott opportunista. Bármit felhasznál, hogy megkapja,
amit akar. Azt hitte, hogy Simont felhasználhatja. hogy eljusson hozzám, de a
kezembe vettem Simon dolgait. Azt hitte, hogy Susannah-n keresztül eljuthat
hozzám. Mintha bármi esélye lelt volna ennek. Susannah… – a hangja megre-
megett – …számomra egy nagy senki.
– Annyira sajnálom, szívem – suttogta Talia. – Nem kell folytatnod az
olvasást.
– Mindegy. Tudnom kell. De ma… ez… Ellenem, fordította Borensont, és
ez tűrhetetlen. Legközelebb, ha követelésem van, a vádlottak csak vinnyognak
egyet Borenson-nak, és ő egy kis ejnye-bejnyével elengedi őket. Borenson gyen-
ge. Mondtam neki, hogy csak szabaduljon meg attól a feltörekvő jogsegélyes ba-
romtól, attól az Aldermantől, de hallgatna rám?Naná hogy nem. Azelőtt ez csak
rá tartozott, amikor Alderman megfenyegette. Most viszont az én utamat ke-
resztezi. A francba! Rengeteg pénzbe kerül megtartani ezt a helyet. Elképesztők
a számlák. Nem vághatják el a bevételi forrásaimat.
Egyre nőtt benne a rettenet.
– Pénzért tette. Ezért a házért – és tudta. – Tudta, mi történt velem. –
Remegő kézzel lapozott tovább, míg elért ahhoz a januárhoz, amikor ab-
ban a kis lyukban ébredt összeverve, vérezve, örökre megváltozva.

429
 – Szemmel láthatóan Charles Grant megpróbálta kizsarolni az apámtól
azt a pénzt, amelyet ő zsarolt ki a keze közé kerülő vádlottaktól. – Szája
keserű mosolyra húzódott. – Elég ironikus, akkor is, ha nagyon beteg
módon – suttogta, majd megdermedt, mert a rettegése kézzelfoghatóvá
vált.
– Az a köcsög Grant ma este beállított egy kupac képpel, amelyeken Simon
dugja Susannah-t. Azt várta, elszégyellem magam. Vérfertőzés. Mondtam
Grantnek, hogy menjen a pokolba, és vigye magával a képeit is, és Susannah
csak azt kapta, amit megérdemelt. Különben is, sose menne a zsarukhoz, ez a
lány nem elég bátor hozzá. Szóval megint én győztem. Charles fülét-farkát be-
húzva ment el, és fenyegetett, mint mindig. „Ezt még megbánod. Si-mon egy
szép napon olyat tesz majd, amit még te sem tudsz eltussolni. „Ja, biztos. Meg
hogy majd elkap engem is és a kiskutyámat is. Mondtam neki, hogy megkaphatja
Susannah-t. Nekem semmi hasznom belőle. Erre azt mondta: „Köszönöm.”
Susannah lehunyta a szemét. Könnyek potyogtak a kézfejére, és gyor-
san letörölte őket.
– Még tönkreteszem a bizonyítékot.
Talia zsebkendőt nyomott a kezébe, majd ő is elővett egyet.
– Annyira sajnálom, Susannah – suttogta remegő hangon.
Susannah hirtelen keserűen fölnevetett.
– Ez senki ellen sem bizonyíték. Nem tudjuk bebizonyítani, hogy
Charles Grant bármi egyebet tett, csak annyit, hogy tudott a… bántalma-
zásomról.
– Ő volt a felbujtó – mondta Talia hevesen. – Tudom.
Susannah tiltakozásul a fejét rázta.
– De ez nem bizonyíték.
Hosszú ideig csak ültek némán, majd Talia Susannah-ra nézett.
– Mintha az apád és Mr. Grant háborúban álltak volna egymással, és
Borenson bíró volt a gyalog, akit cserélgettek. De akkor is, semmi nem
történt. Sem nagy cirkusz, sem vádaskodások. Borenson elvonul a he-
gyek közé, Grant folytatja a tanítást, az apád a bíráskodást, és mindket-
ten a zsarolgatást. Semmi gyilkosság. – Talia elhallgatott. – Egészen ad-
dig, míg Simon ismét föl nem bukkan.
Susannah hagyta a szavakat mélyen beivódni, és hirtelen minden ki-
tisztult előtte.
– Ők hárman valami fegyverszünetfélét kötöttek. – A keze már nem
remegett, ahogy lapozott. Tudta, mit fog találni. Átlapozta Alicia Tre-
maine gyilkosságát és Gary Fulmore perét Borenson megbundázott tár-
gyalásával együtt.

430
 – Az anyám rávette Frank Loomist, hogy manipulálja a bizonyítékot,
de Grant keze is benne van a dologban. Toby Granville Charles Grant
védence volt. Ha kiderült volna az igazság Alicia bántalmazásáról, Tobyt
is vád alá helyezték volna, és a börtönben köt ki.
– Ezek szerint Grant rávette Borensont, hogy fordítsa el a fejét, és ne
vegyen tudomást a kamu bizonyítékról.
– Szerintem is. Aztán Marcy Lintont letartóztatják, és a harc a tető-
pontjára hág. Talán az apám tudja, hogy Mr. Grantnek köze van Marcy-
hoz, vagy csak simán a véletlenek szerencsétlen összjátéka, de Grant fel-
használja azt, amit Borensonról tud, hogy Marcynak új tárgyalást harcol-
jon ki, és mérsékeljék a büntetését.
– Az apád nem volt valami boldog. Hogyan jutottak el a fegyverszüne-
tig?
Susannah megkereste a Tremaine-gyilkosság utáni évet, azt a napot,
amikor Simon „meghalt”.
– Azon a napon, amikor Simon eltűnt, hallottam, hogy az apámmal ve-
szekednek. Az apám megtalálta azokat a képeket, amelyeket végül Dani-
el felhasznált arra, hogy lenyomozza Simon bandájának áldozatait. Az
apám azt mondta Simonnak, két választása van, vagy fel lesz adva a
rendőrségen, vagy eltűnik. Pár nappal később megjött a hír, hogy Simon
meghalt. Mexikóba szökött, és autóbalesetet szenvedett.
– De Simon nem halt meg.
– Nem. Az apám úgy rendezte el, mintha megtörtént volna, mert tud-
ta, hogy az anyám sosem adná fel, hogy egyszer megtalálja a fiát, csak
akkor, ha halottnak hiszi. Az apám elutazott, és a koporsóval tért haza,
azt mondta, abban vannak Simon maradványai. Mexikói boncolás volt,
és a koporsóban lévő test a felismerhetetlenségig összeégett. De így is
szükség volt a halotti bizonyítványra, amelyet egy orvos szakértő írt alá.
– Olvastam, hogy a koporsóban lévő test kevesebb mint száznyolcvan
centiméter volt, míg Simon százkilencvenhét.
– Egyetlen orvos szakértő sem keverte volna össze azt a holttestet a Si-
monéval, még így megégve sem. – Odatartotta a naplót Talia elé. – Ar-
thur feljegyezte, hogy megkapta a halotti bizonyítványt, amelyet az or-
vos szakértő írt alá, aki nem más, mint a városi orvos.
– A pasas a cinkosa volt.
– Csak így lehetett. Arthur azt írja, a halotti bizonyítványt egy nappal
azután kapta, hogy Simon eltűnt. De egy nappal azelőtt, hogy hírt kap-
tunk arról, hogy Simon Mexikóban meghalt. – Susannah-t ez nem lepte
meg, mégis mellbe vágta. – Mind tudták, hogy Simon él.

431
 – Ezek szerint miután eladja a halotti bizonyítványt, Borenson nyug-
díjba vonul, és remete lesz.
– Az apám semlegesített egy veszélyforrást, és Mr. Grant is kénytelen
volt ismét meghátrálni. Pár hónappal később én New Yorkba mentem az
egyetemre.
– De Charles Grant nem engedett el… – suttogta Talia. –Az övé voltál.
– Csak sejtem, hogy az évek során addig befolyásolta Marcyt, míg meg
nem keresett. Szerintem Marcy gyűlölhetett mindazért, amit az apám tett
vele és a családjával.
Talia szomorúan sóhajtott fel.
– Most végre megvan a kapcsolat. Felhívom Chase-t, és tájékoztatom a
fejleményekről. Szedd össze a naplókat, majd segítek kivinni őket a ko-
csihoz.
Talia felállt, és kiment a folyosóra telefonálni, miközben Susannah
csak ült ott mozdulatlanul, és a naplókat bámulta. Annyi fájdalom, annyi
szenvedés. S mindez a kapzsiság és a hatalomvágy miatt. Csak egy ro-
hadt játszma volt a számukra. És én a bábujuk voltam.
Fáradtan kiemelte a naplókat és az irattartókat a padlóba süllyesztett
széfből, és hirtelen elkerekedett a szeme. A papírok alatt pénzkötegek la-
pultak. Rengeteg pénz.
– Talia! Gyereb…
A mondatot nem fejezte be. Hátranézett a válla fölött, és a szíve egy
dobbanást kihagyott. Nem Talia állt az ajtóban. Hanem Bobby. Arcán
gúnyos mosoly ült, és bal kezében egy hangtompítós fegyvert tartott. –
Isten hozott idehaza, hugicám!

432
433
HUSZONNEGYEDIK
FEJEZET

434
 DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.20

Charles Grant ott ült az összecsukható székén Janet Bowie temetési

szertartásán, kezét ünnepélyesen nyugtatta sétapálcája fogantyúján. A
többi temetésen mindig a gyászolókhoz közel kapott helyet, ma azonban
a másik két borbélypados társával a hátsó sorokba lettek száműzve. Ami
azt illeti, jobb is így. Innen mindenkit láthat. Itt feltűnés nélkül elővehette
a mobilját, amikor rezegni kezdett a zsebében.
Szöveges üzenetet kapott. Abban reménykedett, hogy Paultól, aki ar-
ról értesíti, hogy Daniel Vartanian és Alex Fallon már ott hever az alag-
sori vallatóhelyiségben. Ám a csalódottság szinte szíven szúrta. Az el-
dobható mobilról jött az SMS, amelyet az előző éjjel még ő adott Bobby-
nak. A csalódottsága azonban rögvest várakozásteljes izgalomba csapott
át. Az üzenetben csak annyi állt: KEZDŐDIK A TÁNC.
Bobby elkapta Susannah-t. Ki kell jutnom innen. Úgy tett, mint akit erős
fájdalom kezdett gyötörni, és megmarkolta a sétapálcáját.
– Az isiászom – súgta dr. Finknek, a jobbján ülő fogorvosnak. – Muszáj
járnom egyet. – Felállt, kifelé menet bocsánatkéréseket mormolt, ahogy
áthaladt a tömegen. Végre elérkezett az idő, hogy Susannah meghaljon.
Ám utána el kell intéznie Bobbyt. Elveszítette fölötte az uralmat, ezért
meg kell ölnie. Megdörzsölte a sétapálca fogantyúját. Ahogy hat évvel ez-
előtt megöltem az én Darcymat.

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.30

– Az isten verje meg! – csattant fel Luke. Bobby nem Charles Grant há-
zában bújt el. Pete körbenézett a férfi nappalijában.
– Na, készen állsz? Bonthatjuk a falakat?
– Még nem egészen. Legalább Grant még mindig a temetőben van. –
Germanio tíz perccel korábban erősítette ezt meg. – Még nem tudja sem
azt, hogy itt vagyunk, sem azt, hogy a nyomára bukkantunk.
Lopakodva közelítették meg a házat, ami nem volt egyszerű, hiszen a
média megszállta Duttont Janet Bowie temetése miatt. Chase-zel megvi-
tatták, nem lenne-e jobb, ha Dutton új seriffjét megkérnék, hogy biztosít-
sa Grant házát, hátha Bobby odabent rejtőzik, de nem lehettek biztosak
benne, hogy nincs több korrupt helyettes, aki figyelmeztethetné Bobbyt
vagy Grantet. Ehelyett Luke ismét Corchrant, Arcadia seriffjét hívta el,
aki maga állt őrt egyik megbízható helyettesével.
435
 Corchran azt is elmondta Luke csapatának, hogyan közelíthetik meg a
házat anélkül, hogy belekeverednének a temetőbe tartó kocsik áradatába.
Luke várakozással telve lépett be Grant visszafogott, lécvázas házába,
amely a Main Streettől egy kissé odább helyezkedett el. Most azonban. ..
csak remélni tudta, hogy választ találnak idebent a kérdéseikre.
A csapata türelmetlenül várt.
– A végzés Bobby tartózkodási helyét és a bunkerben elkövetett gyil-
kosságokat fedi le. – Chloe ennél többet nem tudott kiharcolni. – Folytas-
sátok a keresést!
A csapat szétszóródott, Pete fölment az emeletre, Nancy pedig le.
Luke a nappaliban keresgélt, de semmi jel nem utalt arra, hogy ez a férfi
más lett volna, mint aminek mutatta magát – egy nyugdíjazott gimnáziu-
mi irodalomtanár.
Luke a falat bámulta. És a közösség színházigazgatója. A falat beborí-
tották a Grant rendezte darabokat hirdető plakátok, köztük az iskolai
Hófehérke-előadásé, amelyben Grant Bobbyra osztotta a főszerepet. Luke-
nak eszébe jutott a kis Kate Davis, akit „meggondolatlanul” mókusnak
tettek meg, és így rajta ragadt a Rocky gúnynév. Vajon mennyire lehetett
ez meggondolatlan? Garth azt mondta nekik, hogy „Bobby csinált gyö-
nyörű nőt Kate-ből”. Könnyű úgy megnyerni valaki hűségét, hogy le-
romboljuk az önbizalmát, majd újraépítjük a személyiségét.
Grant könyvespolca rogyadozott a sok száz kötet súlya alatt, és Luke
elkezdte végignézni a címeket. Homérosz, Plutarkhosz, Dante… Felsó-
hajtott. Semmi, csak szavak és szavak…
– Luke! – kiabált fel Nancy az alagsorból sürgetőn. –Gyere gyorsan, ezt
nézd meg!
Luke kettesével szedte a fokokat, úgy rohant le a lépcsőn.
– Bobby az?
Nancy egy acélvázas ajtó előtt állt, amelyet egy betonfalba ágyaztak.
– Nem, csak egy bunker, pontosan olyan, mint amilyet Mansfield alag-
sorában találtunk – válaszolta. – Mansfield ott tartotta a fegyvereit, a mu-
nícióját és a gyerekpornót. Charles Grant… Nos, nézd meg magad! – Ki-
nyitotta az ajtót, de az orrukat megcsapó bűz elviselhetetlen volt. A lát-
vány pedig még annál is rosszabb.
Kínzókamra tárult eléjük, a falakról béklyók lógtak, a polcokon gondo-
san válogatott kések sorakoztak. A helyiség közepén egy megemelt mű-
tőasztal, amelyről Luke-nak Frankenstein laboratóriuma jutott az eszébe.
Egy férfi hevert rajta. Legalábbis férfi lehetett azelőtt, hogy darabokra
metélték volna.

436
 – Borenson meghalt. – Luke átlépte a küszöböt, és csak meredt maga
elé. A sarokban egy karosszék állt, és egy csipketerítős asztal, rajta lám-
pa. – Szent isten! Grant ott ült, és nézte.
Nancy a kisasztalon lévő CD-lejátszóra mutatott.
– Miközben Mozartot hallgatott.
Luke alaposan megnézte Borenson holttestét.
– Mi lehetett Borensonnál, vagy mit tudhatott, amire Charlesnak szük-
sége volt? Napokon át kínozták a bírót. Néhány vágást több napja ejtet-
tek rajta. – Kihátrált a helyiségből. – Csukjátok be az ajtót, hogy meg ne
fulladjunk. Szép munka volt, Nancy.
– Köszi. Ez a bunker el volt rejtve. – A nő becsukta a nehéz acélajtót,
majd előhúzott egy másik ajtót a fal rejtekéből. – Igazi falnak látszik,
amikor teljesen be van húzva. Mansfield félig nyitva hagyta az álfalat,
ezért találtuk meg könnyen a bunkerét. Amikor megláttam ezt a falat,
azonnal tudtam, hogy ugyanolyanról van szó. Több titkos szoba is lehet
a házban.
– Akkor Bobby itt lehet valahol megbújva. Folytassátok a keresést. –
Luke fölment a lépcsőn, ám mielőtt esélye lett volna felhívni Chase-t, a
mobilja rezegni kezdett. Chase volt az, és a háttérből hallatszó utcazajból
ítélve a kocsijában ült. – Úgy néz ki, Bobby nincs itt – mondta Luke –, de
Borenson holtteste igen. Megkínozták. Germanio letartóztathatja Charles
Grantet.
– Lépj kapcsolatba Germanióval, szólj neki, hogy intézkedjen! Találta-
tok bármit is Bobbyról?
– Nem, de még mindig keresünk. – Luke kihallotta Chase hangjából a
feszültséget, amitől rögtön egekbe szökött a pulzusa. – Susannah jól van?
– Már a gondolattól is rosszul lett, hogy Susannah-nak vissza kellett
mennie abba a házba. Ám Talia szentül hitte, hogy megtalálták a kapcso-
latot Darcyval, ezért Chase jóváhagyta. Luke úgy érezte, ő képtelen lett-
volna rá, ezért jobb is, hogy Chase a főnök.
– Jól van – válaszolta Chase. – Arról a rendőrről van szó, akit Grimes
ügynök látott Charlotte-ban. Paul Houstonról. Megvan a fényképe. Luke,
ez az a pasas, akinek a fantomképét Susannah személyleírása alapján
megkaptuk.
Luke-nak leesett az álla.
– Tessék? Egy atlantai rendőr erőszakolta meg Susannah-t New York-
ban?
– Nagyon úgy néz ki. De van más is. Ma reggel Paul Houstont jelölték
ki Daniel háza elé őrségbe, amint hazaért a kórházból. Maga Houston
kérvényezte.
437
 Luke ereiben megfagyott a vér.
– Szent isten!
– Daniel jól van. Ahogy megtudtam, azonnal felhívtam. Szemmel lát-
hatóan valami gond akadt a kutyájával, amelyik összepiszkította a laká-
sát. A mamád fel is hívta az egyik unokatestvéredet.
Luke megkönnyebbülten engedte ki a levegőt.
– Nicket. Szőnyegtisztító vállalkozása van. Ő jól van?
– Igen, jól. Még nem ért oda, ezért Daniel és Alex átment az édes-
anyádhoz. A mamád is jól van. Mindenki jól van, kivéve engem. Én az
Atlantai Rendőrkapitányság belső vizsgálatával dolgozom, de én most fi-
gyelni akarom ezt a pasast, ezért eljöttem Daniel házához. Öt perccel ez-
előtt Houston hívást kapott a mobilján, és elment. Én pedig utána. Nyu-
gatnak indult, nagyon gyorsan hajt.
– Felénk…
– Lehet. Megszerveztem a váltott üldözést, ezért nem fogja észrevenni,
hogy követjük. Abban reménykedem, hogy Bobbyhoz indult. Hívd fel
Susannah-t, győződj meg róla, hogy tud a pasasról. Fejezzétek be a kuta-
tást, és maradjatok a végzés keretei között. Nem akarom, hogy Charles
Grant kicsusszanjon a kezünk közül. Majd hívlak, amint megtudom,
Paul Houston hova tart.

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.30

Bobby nem tudta megállni, hogy ne vigyorogjon. Susannah-t pontosan

úgy találta, ahogy mindig is szerette volna: térden állva. Az, hogy Susan-
nah egy nagy kupac készpénz mellett térdelt, csak hab volt a tortán.
– Hol van Scott ügynök? – kérdezte Susannah fagyosan.
Bobbynak el kellett ismernie, hogy az első sokkhatás után Susannah
egy szikrányi félelmet sem mutatott.
– Nem halt meg, ha ezt kérdezted. Meg sem lőttem. Még.
Susannah szeme összeszűkült. Szürke szempár, gondolta Bobby, nem
kék, mint az apánké Vagy Danielé vagy Simoné és az enyém.
– Mennyi pénz van a széfben?
Susannah higgadtan vonta meg a vállát.
– Pár ezer dollár, talán több is. Fogd és vidd…
Bobby elmosolyodott.
– Mindjárt. De először kinyitsz minden egyes széfet a házban.
Susannah fölszegte a fejét.
– Nyisd ki a rohadt széfeket magad!

438
 Bobby lába fölemelkedett, és állba rúgta Susannah-t, aki hanyatt dőlt,
elterült, s Bobby lába máris ott volt a torkán.
– Azt mondtam – üvöltötte Bobby hogy nyisd ki őket! – Bobby ránehe-
zedett a nyakára, és Susannah fejének szegezte a pisztolyt. – Most pedig
állj fel! Legközelebb, ha szájalni mersz, golyót röpítek Scott ügynökbe.
Bobby megmarkolta Susannah haját, és felrántotta. Susannah meg sem
nyikkant. A kis nő már eddig is keményebbnek bizonyult, mint amilyen-
nek látszott, és jobb nem alábecsülni. Bobby kicibálta a dolgozószobából,
el Talia Scott mellett, aki félig eszméletlenül hevert, mivel Bobby elektro-
mos sokkolóval elkábította, száját betömte, kezét megbilincselte, és hátul
összekötözte a lábával.
Már majdnem fölértek az emeletre, amikor Bobby halk csöngést hal-
lott, mire Susannah megtorpant.
– A mobilom. Valószínűleg Papadopoulos ügynök. Ha nem veszem
föl, akkor aggódni fog.
Bobby átgondolta a lehetőségeket. Amint megölte Susannah-t, előbb-
utóbb ezt a Papadopoulost is meg kell ölnie. Ez olyan férfi, aki nem
nyugszik, amíg őt meg nem büntetik, főként, ha Susannah meghal. Ami
hamarosan bekövetkezik.
Bobby azonban jobb szeretne akkor és ott foglalkozni Papadopoulos-
szal, amikor és ahol ő akarja. Két aprócska nőt leteperni egy dolog. Pap-
adopoulos viszont megtermett ember, és valószínűleg rendőrkülönít-
ménnyel érkezik.
– Kihangosítható a mobilod?
– Igen.
– Akkor vedd föl. – Bobby Scott ügynök mellé térdelt, és a fegyvert a
fejéhez szorította. – Légy nagyon óvatos, mit mondasz, hugicám, külön-
ben a vére a te lelkeden szárad.
Bobby elégedetten nyugtázta, hogy Susannah elsápad.
– Abbahagyta a csöngést – mondta.
– Akkor hívd vissza! Mondd meg neki, hogy megtaláltad a feljegyzése-
ket, amelyeket kerestél. Mondd meg neki, hogy Scott ügynökkel épp
most indultok vissza Atlantába. És légy meggyőző!
Susannah kinyúlt a retiküljéért.
– Hohó! – kiáltott rá Bobby. – Nem felejtettem el a tegnapit.
– Nincs nálam fegyver – mondta Susannah csöndesen. –Már nincs.
– Nos, akkor sem kockáztatok. Hozd ide a retikülöd, és dobd ide elém
a földre! Most rögtön! – Susannah engedelmeskedett, és Bobby átkutatta
a táska tartalmát. Nincs fegyver. – Rendben. Nyújtsd ki a kezed!

439
 Susannah Scott ügynökre lesett, majd kinyújtotta a kezét. Bobby elége-
detten kattintotta rá a bilincset.
– Most pedig hívd föl a pasidat! Hangosítsd ki!
Susannah megint engedelmeskedett.
– Luke, én vagyok az. Bocs, de nem voltam telefonközelben.
A vonal túloldalán megkönnyebbült sóhajtás hallatszott.
– Kezdtem ideges lenni. Hol vagy?
– Apuka és anyuka házában, de már nem sokáig. Taliával megtaláltuk,
amit kerestünk, ezért már indulunk is vissza Atlantába.
– Ezek szerint megtaláltátok a feljegyzéseket? És a kapcsolatot Darcy
Williamsszel?
– Bizony. Hamarosan találkozunk az irodában.
– Susannah, várj! Ki vagyok hangosítva?
– Igen, bocs. Tele van a kezem, ezért megnyomtam a kihangosító
gombját.
– Hol van Talia?
– Kint a kocsinál – rögtönözte, mire Bobby elismerően bólintott. – Ki-
vitt egy halom könyvet, amelyet apuka irodájában találtunk. Iratokat és
naplókat.
– És miért van tele a kezed, ha Taliánál vannak a könyvek?
Susannah elbizonytalanodott.
– Nálam… nálam egy nagy doboz van – mondta, és vidámságot erőlte-
tett a hangjába. – Telis-tele anyuka holmijaival, amelyeket szeretnék
megtartani – habozott. –Szeretlek, Lukamon – tette hozzá halkan. – Ha-
marosan találkozunk. – Letette, a keze remegett.
– Milyen édes… – mondta Bobby gúnyosan. Erős karjával berángatta
Scott ügynököt a lépcső alatti tárolóba, majd rázárta az ajtót. Aztán meg-
gondolta magát, ismét kinyitotta, majd belelőtt a nő lábába. Scott üvölté-
sét elfojtotta a szájára tapasztott ragasztószalag. Bobby élvezettel pillan-
tott Susannah-ra, aki pont olyan rémült volt, mint szerette volna. – Leigh
Smithson bemutatta nekem a nyomozóhivatal minden munkatársát. Azt
mondta, Talia Scott elképesztően rátermett, és nem szabad alábecsülni.
Igazi Houdini, ha ki kell szabadulni valahonnan.
– Meglőtted! – kiáltotta Susannah dühösen. – Nem jelentett rád ve-
szélyt!
– Ahogy mondtam, nem kockáztatok. Meglőttem a lábát, ezért lassabb
lesz, ha mégis futni akar. Most pedig húzz föl az emeletre, és kezdd az
emlékezetedből összekaparni a Vartanian család születésnapjait, azokét a
rokonokét is, akikkel sosem találkoztam. Még négy széfet ki kell nyitni.
– Hatot – mondta Susannah tompán. – Hat széf van.
440
 Luke letette a telefont, alig kapott levegőt, de hiába igyekezett higgadt
maradni.
– Nem. Pete… Pete!
Pete futva érkezett, hatalmas kezében egy bekötött jegyzetfüzetet szo-
rongatott.
– Nézd csak, mit találtam Grant hálószobai gardróbjában! A fal igazá-
ból egy elcsúsztatható panel, akár a filmekben. Rengeteg ehhez hasonló
bekötött füzet van mögötte. Mi a baj?
– Susannah – nagyot nyelt. – Szerintem Bobby vele van.
Pete megragadta Luke vállát.
– Lélegezz! Pontosan mit mondott?
– Azt, hogy Taliával „anyuka és apuka házában” vannak, és megtalál-
ta az „apukája” összes feljegyzését, és mindjárt indulnak vissza ide, de a
hívást kihangosította, mert a keze tele volt csupa olyan holmival, ame-
lyet elhoz, hogy az anyukájára emlékeztesse.
Pete nagyot nyelt.
– Basszus!
És azt mondta, hogy szeret, úgy, mintha soha többé nem lenne esélye kimon-
dani.
– El akartam neki mondani Paul Houstont, de nem tudtam, ki hallja a
beszélgetést.
– Okos döntés.
Luke bólintott.
– Kimegyek a Vartanian-házhoz.
– Ez pedig nem lenne okos – mondta Pete, majd felsóhajtott. – Szóval
én is veled megyek.
Luke ekkor már rohant kifelé.
– Hívd fel Germaniót, szólj neki, hogy tartóztassa le Charles Grantet.
Pete becsukta a kocsiajtót, ahogy Luke gázt adott, és csikorgó kerekek-
kel elhajtott.
– És mi a vád?
– Kezdjük Borenson bíró meggyilkolásával.
– És hozzávehetjük még a zsarolást – jegyzete meg Pete, és megpaskol-
ta a jegyzetfüzetet, amelyet Grant házából hozott el. – Charlesnak a város
minden pénzes pasasáról és nőjéről van bizalmas értesülése, és mind te-
jel neki, de mint akinek a fogát húzzák, hogy a mocskos kis titkaik ki ne
derüljenek.

441
 – Engem nem lep meg, de nem hiszem, hogy ezt most fel tudnánk
használni. Erre a jegyzetfüzetre nem érvényes a végzés. Borenson meg-
gyilkolása egyelőre bőven elég – tette hozzá Luke, míg Pete tárcsázott.
– Hank, Pete vagyok. Kapd el Charles Grantet, és hozd be a… – Pete
összevonta a szemöldökét. – Mi a büdös francot jelent az, hogy elvesztet-
ted?
Luke megragadta Pete telefonját, és beletaposott a gázba.
– Hol van Grant?
– Kiment a temetőből – válaszolta Germanio –, és elindult kifelé a vá-
rosból.
– És mi a francért nem hívtál fel? Bassza meg!
– Végig előttem volt, de egyszer csak befordult egy mellékútra, és to-
vább kellett mennem mögötte, hogy ne vegyen észre. Amikor visszafor-
dultam… már eltűnt. Sajnálom.
– Sajnálod?! Csak annyit bírsz mondani, hogy sajnálod? – Lélegezz? –
Most hol vagy?
– Úgy nyolc kilométerre a temetőtől, megyek vissza, a város felé.
– Akkor fordulj meg, és indulj a Vartanian-ház felé! Még pár kilomé-
ter, egy régi, polgárháború előtt épült ház. Talia kocsija elvileg ott parkol
előtte. Némán közelítsd meg, és várj meg! Bobby odabent van Susannah-
val és Taliával.
– Rendben.
– Germanio, figyelj rám! Kint megvársz, rendben? –Luke átnyújtotta Pe-
te-nek a telefont. – Hülye cowboy. Most Grant tudja, hogy tudjuk.
– Nem ő az egyetlen cowboy… – dörmögte Pete.
Luke dühösen pillantott rá.
– Mi lenne, ha Ellie-t tartaná fogva egy gyilkos? – Ellie
Pete felesége, egy parányi, törékeny asszony. Pete úgy bánt vele, mint
a hímes tojással.
– Mit gondolsz, miért vagyok itt? – kérdezte csöndesen. – Most pedig
figyelj az útra! Majd én fölhívom Chase-t.

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.35

Charles ki volt akadva. Valaki követte, valami béna nyomozóhivatali

fajankó, akit gyerekjáték volt lerázni. Ez azonban azt jelenti, hogy fölfe-
dezték, tudtak róla. A francba!
Mélyen, legbelül mindig is tudta, hogy ez csak idő kérdése lesz. Meg-
próbálta elejét venni a dolgoknak azzal, hogy segített Daniel Vartanian-

442
nek elkapni Mack O’Brient. Mack túlságosan is magára vonta a figyel-
met, és ezzel Toby Granville-re és a többi fiúra is.
Ám minden jó dolognak vége szakad egyszer. Nem hagyhat elvarrat-
lan szálakat. Bobby is elvarratlan szál volt. A saját háza is. Annyira nem
volt öntelt, hogy azt higgye, amint a Georgiai Nyomozóhivatal nekiáll
keresni, nem fogják megtalálni a feljegyzéseit. Minden igazán értékeset
magával vitt az elefántcsont dobozba zárva, de a háznak annyi. Szól is
Paulnak, hogy égesse porig a kócerájt. Tárcsázta Paul mobilját.
– Szeretném, ha Duttonba mennél – mondta.
– Hát, az jó is – jegyezte meg Paul –, mert pont oda tartok. Már egy
órája próbálom magát utolérni telefonon.
– Mondtam neked, hogy nem tudok a temetőben hívást fogadni – dör-
rent rá Charles. – Azt mondtam, hogy küldj SMS-t. Ennyit még Bobby is
képes volt megérteni.
– Nem tudok egyszerre vezetni és SMS-t írni – mondta Paul, akit egy-
értelműen felbőszített a gúnyos megjegyzés. – Hívást kaptam a riasztó-
rendszertől. Valaki bent van a házában.
Charles mély levegőt vett.
– Tessék?
– Jól hallotta. Beállítottam a riasztórendszerét, hogy engem hívjon fel,
ne a biztonsági céget. Valaki tizenhárom óra tizenhét perckor bement a
házba a hátsó ajtón keresztül.
– Épp most ráztam le egy nyomozót – mondta Charles csöndesen. –
Biztosan most kutatják át a házamat. Már túl késő leégetni. El fogják ol-
vasni a könyveimet, és tudni fogják, mit tettem.
– Szóval hová megy? – kérdezte Paul, s hangjában némi pánik reme-
gett.
– Mexikóba, majd vissza Délkelet-Ázsiába. De először a Vartanian-
házhoz. Bobby odabent van. Mindent meg kell tennem azért, hogy se ő,
se Susannah ne maradjon életben, hogy ne járhasson el a szájuk rólad.
Amikor végeztem, megvárlak a ház mögött. Fölszedhetsz, és már mehe-
tünk is dél felé. Mihelyt Mexikóba érek, visszatérhetsz a régi életedhez,
de velem is tarthatsz.
– Magával tartok – mondta Paul. Természetesen Charles eddig is tud-
ta, hogy így lesz.

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.35

Pete lecsukta a telefonját.

443
 – Jön az erősítés. Most pedig meg kell tudnod, mi áll ebben a jegyzet-
füzetben. Dühös leszel. De csak maradj nyugton, rendben?
– Rendben – felelte Luke óvatosan. – Azt mondtad, Grant zsarolta a
pénzes ürgéket. Kiket?
– Rengeteg embert, de igazából a két bíró meséje fog érdekelni.
– Borenson és Vartanian – mondta Luke komoran.
– Pontosan. Legalább ötven ilyen jegyzetfüzetet találtam Grant gard-
róbja mögött a titkos polcon. Ábécébe voltak rendezve. Három V kötet
volt, egy Simonnak és Arthurnak, egy Danielnek és az anyjának. Susan-
nah saját kötetet kapott, és majdnem tele van. Hallgasd csak!
Luke hallgatta, az ujjai egészen elfehéredtek, ahogy a kormányt mar-
kolta. Forrt benne a méreg, szinte remegett a dühtől. Hihetetlen volt.
Megbocsáthatatlan. Embertelen. Susannah élete darabokra hullott csak
azért, mert Charles Grant és Arthur Vartanian is uralkodni akart a szeny-
nyes kisvároson, ami szart sem ért. Susannah volt a bábu a két férfi vérre
menő küzdelmében, amit soha meg nem érthetett.
– Szent isten… – suttogta Luke.
– Használhatjuk a füzeteket? – kérdezte Pete.
– Nem említik a bunkert, de…
– Meg kell kérdeznünk Chloét – mondta Luke. Majd felrobbant. Min-
den lélegzetvétel szó szerint fájdalmat okozott neki. – Természetesen, ha
Charles Grant időközben meghal, akkor ez vitás kérdés lesz.
Pete egy darabig nem szólt semmit, csak gondolkodott.
– Valóban. Én ott állok mögötted.
Luke nagyot nyelt, meghatódott.
– Egy szép napon megtalálom a módját, hogy megháláljam.
Pete nagyot fújt, és szomorúan fölnevetett.
– Nem ebben az életben, haver. Menj gyorsabban!

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.45

– Nem jut eszembe több Vartanian-születésnap, egyik sem nyitja ezt a

széfet – mondta Susannah, és összerándult, amikor Bobby a fegyver mar-
kolatával tarkón vágta.
– Fogd be! Csak próbálkozz, hugicám!
Susannah összeszorította a fogát. A fenti hat széfből sikerült hármat
kinyitnia. Az egyik üres volt, a másikban ingatlanpapírokat találtak, a
harmadikban Carol Vartanian legszebb gyémántutánzatai voltak. Bobby
azt hitte, igaziak, és vidáman nevetgélt, milyen szerencsés. Susannah
nem akarta kiábrándítani.
444
 Bobby bedobálta a zsákmányt Vartanian nagymama karcsú teáskanná-
jába, amely szemmel láthatóan különösképp fontos lehetett a számára.
Susannah meg sem kísérelte megérteni.
Ellenben minden erejével azon volt, hogy időt nyerjen, ahogy ott tér-
delt a szülei hálószobájában, és hasztalan igyekezett kinyitni még egy
széfet.
– Nem vagyok a húgod… – mondta fogát csikorgatva. –És mondom,
ez a széf üres. Daniel három hete ürítette ki, amikor eljött megkeresni a
szüleinket.
– Akkor Daniel biztosan tudta a kombinációt, szóval neked is tudnod
kell. Úgy látom, az összes születésnapot bemagoltátok. – Bobby megint
fejbe vágta a markolattal. –És igenis a húgom vagy, akár elismered, akár
nem.
Susannah hátradőlt a sarkára, s csak pislogott, annyira fájt a feje. Hol
vagy, Luke? Tudta, hogy a férfi megértette az üzenetet. Soha az életben
nem nevezte az apját apukának, és már a gondolattól is rosszul volt,
hogy bármi emléket magával vigyen az anyjáról. Taliára gondolt, aki ott
fekszik a saját vérében a lépcső alatt, és fohászkodott, hogy Luke még az-
előtt ideérjen, hogy Talia belehal a vérveszteségbe, vagy Bobby tényleg
szétlövi a fejét.
Húzd az időt, hogy Luke ideérhessen!
– Nem vagy a nővérem. Még csak a féltestvérem sem. Nem vagyunk
rokonok. – A feje azonnal oldalra vágódott, ahogy Bobby tiszta erőből
megütötte.
– Olyan rohadt nehéz elismerned? – üvöltötte Bobby villámló tekintet-
tel.
Susannah abban reménykedett, ha felvilágosítja a Vartanian családfá-
ról, azzal más mederbe terelheti a haragját. Megmozgatta az állát, csilla-
gokat látott.
– Igen, mert nem vagyunk rokonok. Az apád Arthur Vartanian, de az
én anyám pontosan azt tette, amit a tiéd. Más ágyában is megfordult. Ar-
thur Vartanian nem az apám.
Bobby csak pislogott.
– Hazudsz.
– Nem hazudok. Megcsináltattam az apasági tesztet. Frank Loomis
volt az apám.
Bobby bizonytalannak tűnt, majd hátravetette a fejét, és nevetni kez-
dett.
– A rohadék! A drága kis Suzie Vartanian maga is fattyú.

445
 – Hirtelen elkomorult, szemében gonosz fény villant. –Nyisd ki a szé-
fet, Suzie, különben lemegyek, és szétloccsantom a barátnőd fejét.
Susannah nagyot nyelt.
– Nem tudom ennek a széfnek a kombinációját. Nem hazudok.
Bobby a szemöldökét ráncolta.
– Akkor állj fel!
Susannah engedelmeskedett, megkönnyebbült, de abban a pillanatban
megmerevedett, ahogy meghallotta a ház elé felhajtó autó hangját. Luke.
Ugye, te vagy az, Luke? Bobby is meghallotta, a szeme összeszűkült, és
odaosont az ablakhoz.
– Bassza meg! – dörmögte. – Vendégünk jött. Ki ez? Susannah meg
sem moccant, de felüvöltött, amikor Bobby elkapta a haját, és odarángat-
ta az ablakhoz. Hank Germanio közeledett óvatosan a ház felé, kezében
fegyver.
– Nem ismerem – hazudta rezzenéstelen arccal. – Még sosem láttam.
– Ó, milyen ügyes vagy… – mondta Bobby kedvesen. –Nem olvad
meg a vaj a szádban. Szerencsére Leigh Smithson róla is mesélt. Ez itt
Hank Germanio. Hirtelen típus, igazi magánszám. Indulj! – Odalökdöste
a lépcső tetejére.
– Kiálts segítségért!
– Nem – mondta Susannah. – Nem fogsz még valakit becsalni ide.
Akár most is megölhetsz.
– Ó, meg is foglak. Miután kinyitottad az összes széfet. Egyelőre azon-
ban egyenként szedem le az ügynököket. –Bobby maga elé rántotta, ott
álltak a lépcső tetején, és odatartotta a fegyvert Susannah halántékához,
majd teli tüdőből sikoltozni kezdett. – Segítség! Fegyver van nála! Iste-
nem, fegyver van nála, és meg fogja ölni Susannah-t!
A bejárati ajtó melletti hosszú ablakon át Susannah látta Germaniót. A
férfi fölnézett, meglátta őt a lépcső tetején. Germanio habozott.
Susannah felkiáltott.
– Ne! Ne gyere be! Csapda!
De elkésett. Germanio berontott az ajtón, és Bobby hidegvérrel lőtt
egyet, és Germanio feje… szétloccsant. Még össze sem rogyott, már ha-
lott volt.
Az iszony és a döbbenet hamar dühbe váltott.
– Rohadj meg! – üvöltötte Susannah. – Te szemét, mocskos állat! –
Megbilincselt kezét jobbra lendítette, és amilyen erősen csak tudta, meg-
ragadta Bobby sérült karját. Bobby felüvöltött fájdalmában, de Susannah
csak szorította, és kibillentette a nőt az egyensúlyából. Amikor Bobby

446
megingott, Susannah megfordult, egész súlyával nekidőlt a nagydarab
nőnek, és mindketten legurultak a lépcsőn.
Ott dulakodtak: Bobby Susannah haját markolta, úgy húzta maga
után. Bobby haja túlságosan rövid volt. Susannah semmibe nem tudott
belekapaszkodni, így hát rúgkapált, és próbált feljutni a lépcsőn. Bobby
elkapta a lábát, és lerántotta.
Hol a fegyver? Még mindig ott van Bobbynál? Nincs. Ha nála lenne, ak-
kor már lelőtt volna. Susannah a másik lábával hátrarúgott, a válla fölött
hátranézett, hátha meglátja valahol a fegyvert. Abban a másodpercben
pillantotta meg, amikor Bobby. Lent hevert a legalsó lépcsőfokon. Kizárt
dolog. Nem érek oda előtte. Most megöl.
Bobby elengedte, elkezdett lefelé araszolni, ahol a fegyvert látta, Su-
sannah pedig fölfelé igyekezett, de alig kapott levegőt. Menekülj! Mene-
külj!

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.50

Már majdnem ott voltak. Luke félretolta a haragját, a Bobby keze közé
kerülő Susannah-ra és Taliára összpontosított. Elintézi Bobbyt, aztán
Charles Grant is halál fia, akárhol jár is. Charles nem ment haza, szóval
bárhol lehet.
Luke beletaposott a gázba, de összerezzent, amikor megszólalt a mo-
bilja.
– Papadopoulos.
– Luke, Chase vagyok. Merre jársz?
– Kábé két percre vagyok a Vartanian-háztól. Hol van Paul Houston?
– Elindult kifelé Duttonból, de rátért egy terelőútra.
Luke tudta, melyik lehet az.
– Corchran azt mondta, erre jöjjünk, hogy elkerüljük a dugót, csak az
ellenkező irányból. Idejön. Miért? Hogy Bobbynak segítsen?
– Nem Bobbynak. Charlesnak. Hangosíts ki, hogy Pete is hallhassa. Al
Landers bement a börtönbe, hogy beszéljen Michael Ellisszel. Megmutat-
ta neki a fantomképet, amely Susannah személyleírása alapján készült, és
Ellis megtört. Paul Houston Ellis fia. Houston és Charles Grant ölte meg
Darcyt, nem Michael Ellis.
Luke összevonta a szemöldökét.
– A fia? Ellis vállalta a bűnbak szerepét, hogy megmentse a fiát? De
miért?
– És Houston minek csukatta volna le az apját? – tette hozzá Pete.

447
 – Visszavágás. Ellis is Vietnamban harcolt, hadifogolytáborba került,
ahogy Charles Grant is.
Luke a fejét rázta.
– Az nem lehet. Utánanéztem. Charles Grant nem szolgált katonaként.
– Azért, mert Ray Kraemer volt akkor a neve. Kraemer a hadsereg orv-
lövésze volt, 1967-ben fogták el, találkozott Elisszel, és végül együtt
szöktek meg. Ellis kétségbeesetten haza akart jutni. A barátnője megszül-
te a fiát, de örökbe adta. Ez volt Paul. Ellis és Kraemer összekapott az
utolsó falaton. Ellis meglőtte Kraemert, ellopta az ételt, és otthagyta meg-
halni a dzsungelben.
– A szemét… – dörmögte Luke. – Kraemer nyilvánvalóan nem halt
meg. Mi történt?
– Ellis azt mondta, Kraemer tizennyolc évvel később újra megjelent
Duttonban, Charles Grant néven. Azért választotta Duttont, mert Ellis
gyerekének az anyja ide költözött a szülés után. Paul anyja Angie Delac-
roix. Most már ő is Charles emberei közé tartozik.
Luke döbbenten fújta ki a levegőt.
– Szent isten! – Csak úgy kavarogtak benne a gondolatok, számba vet-
te mindazt, amit a nő mondott nekik. – De az igazat mondta nekünk. A
DNS is kimutatta, hogy Loomis Susannah apja, és az, amit Bobby vér
szerinti anyjáról mondott, szintén helytálló volt. Miért próbált volna ak-
kor segíteni nekünk, hogy megtaláljuk Bobbyt? Bobby is Charlesszal dol-
gozott.
– Ezt még nem tudom. Elküldettem érte, de nem hajlandó beszélni. El-
lis viszont beszélt, nem is keveset, amikor Al Landers megmondta neki,
hogy tudjuk, Paul rendőr. Azt mondta, Kraemer valahogyan Paul nyo-
mára bukkant, amikor a fiú nyolcéves volt. Egy iskola utáni önkéntes
programban a mentora lett, de átmosta Paul agyát a vér szerinti és az
örökbe fogadó szülei ellen. Paul föllázadt, amikor tízéves lett, és odaköl-
tözött Charleshoz. Úgy tűnik, Charles Pault egész életében alakította. El-
lis szerint Paul mindhalálig hűséges lesz Charleshoz.
– Szóval Ellis miért vallott úgy, hogy ő gyilkolta meg Darcyt? – kér-
dezte Pete.
– Hogy megvédje Angie-t és Pault. Charles megfenyegette, hogy Pa-
ullal megöleti Angie-t, ha nem teszi.
– Ez Charles bosszúja – mondta Luke övé lett Ellis fia, felhasználta el-
lene, míg Ellis odabent ül a Sing Singben. Bűnösnek vallotta magát
Darcy meggyilkolásában, de igazából azért fizet, amit negyven évvel ez-
előtt Charles Granttel tett.

448
 – Pontosan – sóhajtott Chase. – Még kábé húsz percre vagyok, még
mindig követem Houstont. Még mindig a villogót használja, hogy a for-
galom ne akadályozza, tehát még nem tudja, hogy tudunk róla. A leg-
több ügynökünket átrendeltem hozzád a temetőből. Várd meg őket!
Luke bekanyarodott a sarkon, figyelme azonnal visszatért Susannah-
ra. Istenem, add, hogy életben legyen! Ne engedd, hogy késve érjek oda!
– Már itt vagyunk a Vartanian-ház közelében.
Három arcadiai járőrautó és egy mentő közeledett lassan a másik
irányból, és Luke hálásan gondolt Corchran seriffre.
– Megérkezett az erősítés. Bemegyünk.
Chase kifújta a levegőt.
– Légy óvatos! Sok sikert!
– Köszönöm. – Luke lassított, hogy utasítást adjon az erősítésnek, ami-
kor meghallotta a lövést. – A házból jött – Susannah! Tövig nyomta a
gázt, felhajtott a beállóra, és csikorogva fékezett Germanio autója mellett.
Szíve a torkában dobogott. Rohanni kezdett, Pete szorosan utána.

449
450
HUSZONÖTÖDIK
FEJEZET

451
 DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 13.50

Menekülj! Susannah kétségbeesetten kapaszkodott fölfelé a lépcsőn,

miközben Bobby igyekezett elérni a fegyverét. A szőnyeg egészen sima
volt, ezért összebilincselt kezével nem tudott fogást találni rajta. Egy kéz
markolta meg a bokáját, és Bobby elégedett nevetése hallatán megfagyott
az ereiben a vér.
– Elkaptalak – rikácsolta Bobby. – Most meghalsz, Vartanian.
Lövés dördült, és Susannah megdermedt, várta a fájdalom jelentkezé-
sét. De semmi.
Megfordult, és egy másodpercig csak pislogott, annyira meglepte az,
amit látott. Bobby ott hevert a lépcsőn, álla az egyik fokon fennakadva,
és úgy meredt Susannah-ra, kék szeme tágra nyílva, arcán meglepődés.
Blúza hátán vérfolt terjedt. Susannah dermedten nézte, ahogy Bobby is-
mét fölemeli a fegyvert. Újabb lövés dörrent, mire Bobby teste megrán-
dult, majd elernyedt, s kék szemében kihunyt a fény.
Susannah le sem tudta venni a szemét Bobby üveges tekintetéről, pár
lépcsőfokkal följebb kúszott, és csak ezután nézett föl. Luke állt az ajtó-
ban, sápadtan, zihálva, fegyvere ernyedten lógott a kezében. Mögötte
Pete térdelt Hank holtteste mellett. Luke mereven, már-már gépiesen le-
hajolt Bobbyhoz, és kivette a kezéből a fegyvert. Megnézte a nő pulzusát,
majd felnézett, és tekintete találkozott a Susannah-éval. A férfi sötét sze-
mében rettegés és harag villámlott.
– Meghalt.
Susannah megkönnyebbülésében kiengedte az addig visszatartott le-
vegőt, keze-lába remegni kezdett, s lerogyott a lépcsőre. Ekkor Luke föl-
emelte, átölelte, kétségbeesetten szorította, s feldúltan suttogta:
– Okozott bármilyen sérülést?
– Nem tudom. – Susannah belefúrta magát a férfi karjába, szüksége
volt rá, félt, reszketett. – Nem hiszem. – Az ijedtsége alábbhagyott annyi-
ra, hogy mély levegőt tudjon venni. Elhúzódott, és fölnézett a férfira. –
Hank meghalt. Bobby megölte. A szemem láttára halt meg.
– Tudom. Hallottam a lövést. Azt hittem, téged lőttek meg. Azt hittem,
meghaltál. – Luke sötét szeme felvillant, dühösen, elkeseredetten. – Úgy
volt, hogy Hank megvár odakint.
– Nem, nem. Bobby becsalta. Megpróbáltam figyelmeztetni, de már
késő volt. Meg akarta menteni az életemet, és most halott. – Pete-re né-
zett, aki még mindig megdöbbenve térdelt Germanio mellett. – Bobby
meglőtte Taliát. Ott van a lépcső alatt.
452
 Pete épp nekiveselkedett, hogy betörje a lépcső alatti tároló ajtaját,
amikor két civil ruhás rendőr óvatosan belépett a nyitott bejárati ajtón.
– Papadopoulos ügynök? – kérdezte az egyik, mire Luke óvatosan el-
engedte Susannah-t, és leültette a lépcsőre. Lent csak úgy röpködtek sza-
naszét a fadarabok, ahogy Pete betörte az ajtót.
– Él! – mondta Pete, alig kapott levegőt a megerőltetéstől. – Basszus,
Talia, csupa vér vagy!
Pete behajolt a tárolóba, míg Luke kinyitotta Susannah bilincsét, és
gyöngéden megmasszírozta a csuklóját. Lassan kifújta a levegőt, s csak
ezután fordult a tisztek felé.
– Tiszta a terep – mondta, hangja ismét kimért volt. – Kihívjuk a hely-
színelőket és az orvos szakértőt. Fel tudnátok hívni azt a mentőt a ház-
hoz? Scott ügynököt be kell szállítani a kórházba.
– Nem! – hallatszott Talia heves tiltakozása a lépcső alól. Susannah dü-
hös sugdolódzást hallott, majd Pete mászott elő, kezében egy darab szi-
getelőszalag, amelyet Talia szájáról rántott le.
– Mivelünk minden rendben – mondta a tiszteknek. –Köszönöm. –
Amikor a tisztek elmentek, kihúzta Taliát a tárolóból. A nő keze és lába
még mindig megbilincselve s hátrakötözve. A nadrágja csupa vér volt,
szeme szikrákat szórt a megalázottságtól és haragtól.
– Szedd le rólam ezt a rohadt bilincset! – csikorogta. –Kérlek.
Pete kinyitotta a bilincseket, és a hátára fordította.
– Már jönnek a mentők.
– Azt már nem! – Talia felnyomta magát ülő helyzetbe. –Épp elég,
hogy elkapott. A saját lábamon fogok kimenni. – Luke és Pete megfogta
két oldalról, és fölemelték. A nő fintorgott, arca elvörösödött. – Ez olyan
megalázó.
– Mi történt’’ – kérdezte Luke óvatosan.
Talia dacosan meredt rá.
– Az a ribanc rám ugrott a semmiből. Elektromos sokkolót használt.
– És hogy ugorhatott rád? – kérdezte Pete.
Talia felszegte a fejét, mint aki nem hajlandó további segítséget elfo-
gadni.
– Valami belement a szemembe.
Könnyezett, gondolta Susannah, mert eszébe jutott, hogy Talia hangja
megbicsaklott, amikor őt vigasztalta.
– De most meghalt a kis ribanc – suttogta Susannah. – És Germanio is.
Talia dühös nézése semmivé foszlott.
– Hallottam. Azt is hallottam, mit beszéltetek Luke-kal a telefonon.
Gyorsan reagáltál. Luke, hozd ki Arthur naplóit a dolgozószobából! Min-
453
dent megmagyaráznak. Pete, te pedig vigyél ki innen, kérlek, de úgy,
mintha a saját lábamon mennék.
Pete kikísérte, bár egy pillanatra elbizonytalanodva megállt Germanio
teste mellett, mielőtt a nőt átemelte volna fölötte.
– Basszus, Hank – dörmögte. – Értesítem Chase-t, és hátha megtudom,
hol vannak a többiek.
– Milyen többiek? – kérdezte Susannah. – Charles Grantre gondol? Tu-
dok róla. Minden ott áll Arthur naplóiban. Nem találtátok meg?
– Még nem. Tudsz járni? – kérdezte Luke Susannah-tól.
– Persze. – A lépcsőkorlátnak támaszkodva elment Bobby holtteste
mellett, és ellenállt a kísértésnek, hogy belerúgjon. Luke lesegítette az
utolsó fokon, majd újra magához húzta, s megszorította. – Jól vagyok –
suttogta Susannah.
– Tudom – Luke megborzongott. – Még mindig az van a szemem előtt,
ahogy rád szegezi a fegyvert, csak ezt látom újra meg újra. Susannah, ta-
láltunk valamit, amit muszáj elolvasnod.
– Később – mondta fáradtan. – Ma már eleget olvastam.
– Elviszlek hozzám. Ott nyugalom van, és csönd.
– Nem akarok csöndet. – Germanio holttestére nézett, majd gyorsan el-
kapta a tekintetét. – Nem akarok gondolkodni. Én csak… pillanatragasz-
tásra van szükségem.
Luke összevont szemöldökkel, zavartan bámult rá.
– Mire?
Susannah fölnézett a férfira.
– El tudnál vinni anyukádhoz? Légyszi…
Luke erre elmosolyodott, habár a tekintete még mindig aggodalmasan
csüggött Susannah-n.
– Ezt megtehetem. Maradj itt! Lehozom Arthur naplóit, és utána ki-
viszlek innen. – Lement a lépcsőn, be a dolgozószobába. – Szent isten! –
kiáltott fel. – Susannah, több ezer dollár van ebben a széfben!
– A naplók többet érnek – mondta. – A bennük lévő igazság többet ér –
tette hozzá suttogva. A következő pillanatban megdermedt, a sikoly a
torkára fagyott, amikor egy kéz tapadt a szájára. Valaki egy fegyvert
nyomott a halántékának. Már megint. Hogy az isten verje meg!
– Pontosan ezért nem fognak azok a naplók kikerülni ebből a házból –
hallotta a negédes suttogást. Mr. Grant. –Pontosan ezért nem fogod te
sem elhagyni ezt a házat, kedvesem.
Luke fél térdre ereszkedett, hogy kivegye Arthur naplóit a dolgozó-
szoba padlójába süllyesztett széfből. A válla lehanyatlott, Ó, istenem! Há-
borgott a gyomra. Nem tudta, képes lesz-e valaha is kitörölni az emléke-
454
zetéből a képet, ahogy Susannah négykézláb kúszik föl a lépcsőn, és
Bobby rászegezi a fegyverét. Susannah már biztonságban van. Hallotta a
szavakat, ám szíve még mindig majd kiugrott a helyéről, úgy zakatolt.
Biztonságban van. Talán egymillió év múlva el is fogja hinni.
Mély levegőt vett, fölállt, keze tele a naplókkal és az egyéb iratokkal,
amikor hirtelen megcsapta az orrát a benzin kesernyés szaga. Megfor-
dult és megdermedt, egy szempillantás alatt vad düh vette át a döbbenet
helyét, hogy ismét fegyver szegeződik Susannah halántékának.
Charles Grant állt az ajtóban Susannah fölött. Mellette benzines kanna.
Vállán hátizsák. Luke látta a vásznon kitüremkedő éleket. A hátizsákban
egy doboz lehetett, amely szemmel láthatóan súlyos volt. A hátizsák
egyik pántjába Charles beakasztotta a sétapálcáját. Elég volt egy pillantás
a lábfejére, s Luke azonnal megismerte a cipőt, amelyet Mansfield kásás
fényképfelvételén látott.
– Papadopoulos ügynök… – mondta negédesen. – Annyira sajnálom,
hogy nem tartózkodtam otthon ma délután, amikor tiszteletét tette ná-
lam. Ámbár igen illetlen módon elmulasztotta bejelenteni a látogatását.
Luke-nak csak úgy zakatolt az agya. Használd fel, amit tudsz! Nem né-
zett Susannah-ra. Elég lett volna csak egyszer odapillantania, és remegni
kezdett volna a rettegéstől. Muszáj Grantre összpontosítania.
– Nem tartottunk igényt idegenvezetésre. Megtaláltuk, amit kerestünk.
Mindent tudunk, Mr. Grant.
Charles elmosolyodott.
– Biztos vagyok benne, hogy így gondolja.
Luke óvatosan méregette.
– Talán igaza van. Talán nem tudok mindent. Például azt sem, hogy a
fenébe került maga ide. Autókkal őrizzük a bejáratot.
– A telek végéből is vezet ide út – mondta Susannah csöndesen.
– Vartanian bíró így fogadta az éjszakai látogatóit – tette hozzá
Charles.
– És arra óhajt távozni is? – kérdezte Luke. – Kioson hátul, mint a kö-
zönséges bűnözők?
– Nem egészen. Tegye le a naplókat, és dobja a földre a fegyverét!
Paul Houstonra vár, gondolta Luke, és erősen remélte, Chase még min-
dig tudja, Houston merre jár.
– Nem, azt nem hinném.
– Akkor Susannah meghal.
– Úgyis meg fogja ölni. Mindig is ezt akarta.
– Fogalma sincs, hogy én mit akartam mindig is – mondta Charles
megvetéssel.
455
 – Szerintem pedig van. Mert sokkal többet tudok magáról, mint gon-
dolná. – Elhallgatott, egyik szemöldöke megemelkedett. – Ray, nemde?
Ray Kraemer.
Charles megmerevedett, szeme villámokat szórt.
– Susannah ezért fájdalmas halált hal.
– Tudom, hogy ért ehhez. Megtaláltam Borenson bírót. Maga egy bete-
ges rohadék.
– Akkor nincs vesztenivalóm, nem? – kérdezte Charles. – Elítélnek
gyilkosságért.
A férfi hangja negédes volt, ám a keze, amely Susannah vállát szorítot-
ta, már elfehéredett.
– Többrendbeli gyilkosságért – pontosított Luke. – Megtaláltuk a nap-
lóit.
Charles szeme ismét megvillant, ám a hangja hűvös maradt.
– Akkor mit számít még egy?
– Maga is naplót vezetett? – kérdezte Susannah. – Maga és Arthur is
ennyire önelégültek voltak?
– Talán – mondta Charles vidáman. – Az apád jogász volt. Kifogásta-
lan feljegyzéseket vezetett. Én pedig irodalomtanár vagyok, kedvesem. A
napló valamennyire az én műfajom.
– Arthur nem az apám, és maga pedig egy hidegvérű gyilkos – mond-
ta Susannah fagyosan.
– Úgy mondod, kedvesem, mintha ez valami szörnyűség lenne –
mondta Charles vontatottan. – A gyilkolás művészet. Szenvedély. Ha jól
csinálják, kifejezetten kielégítő.
– És amikor úgy manipulál másokat, hogy elkövessék maga helyett? –
kérdezte.
– Ah, az a hab a tortán. Papadopoulos ügynök! A fegyverét! – Charles
odanyomta Susannah halántékához a pisztolyt, mire a nő összerezzent,
álla megfeszült a fájdalomtól. – Most azonnal.
Luke letérdelt, óvatosan a földre helyezte a köteteket. Megkockáztatott
egy pillantást Susannah felé, s látta hogy a nő szürke szeme összeszűkül,
ahogy minden mozdulatát követi. Luke lassan mozgott, esküdni mert
volna rá, hogy Charles nem lövi le Susannah-t, mert azt tervezi, hogy tú-
szul ejti, amint Paul Houston megérkezik érte.
– Maga valamiért húzza az időt, Mr. Grant – mondta Susannah. –
Vagy Mr. Kraemer vagy bármi is a neve. Mire vár? Már nekem szegezte
a fegyvert. Miért nem öl meg csak úgy?

456
 Luke tudta, hogy Susannah szándékosan hergeli Charlest, mert megér-
tette, Luke azt tervezi, hogy kibillenti a férfit az egyensúlyából, és így se-
gít neki. Ennek ellenére megállt benne az ütő a szavak hallatán.
– Meg akarsz halni, Susannah? – kérdezte Charles simulékonyan.
– Nem. De nem értem, úgy tűnik, mintha… agyon akarná ütni az időt.
Pedig engem is agyonüthetne.
Charles kuncogott.
– Épp olyan okos vagy, mint Daniel, és sokkal épeszűbb, mint Simon
volt.
– Ha már Simonra terelődött a szó – mondta Susannah komoran –,
tudta, hogy mindvégig életben volt?
A férfi csöndesen fölnevetett.
– Mit gondolsz, ki tanította meg olyan meggyőzően eljátszani az öreg-
ember szerepét?
Luke gyomra összeugrott. Simon Vartanian öregúrnak öltözve csalta
tőrbe az áldozatait. Sőt Susannah után is leselkedett ebben az álruhában.
– Maga? – lehelte Susannah. – Maga tanította rá?
– Ó, igen. Simon végig azt hitte, az ő ötlete volt, hogy utánad leselked-
jen abban a New York-i parkban. Mindig ez volt a legegyszerűbb, hagy-
ni, hogy Simon azt higgye, minden az ő ötlete. De valójában az enyém
volt. Te, kedvesem, ellenben… nagy dolgokat művelhettem volna veled.
–A mosolya eltűnt. – De te nem akartál velem játszani. Elkerültél.
– Nemi erőszak áldozata voltam. – Susannah hangja remegett a düh-
től. – És maga tudta ezt!
– Meg kell mondanom, meglepett, hogy bevallottad az egész Darcy-ü-
gyet.. Nem lehetett könnyű a számodra annyi ember előtt beismerni,
hogy mennyire züllött vagy. „Ó, hogy elhullottak a hősök!” – Darcynak
elég volt pár hónap, hogy letérítsen az utadról.
Susannah keze ökölbe szorult.
– Fölbérelte Marcy Lintont, arra használta, hogy gazdag férfiakat zsa-
rolhasson, akiknek kiskorú lányokra fájt a foga.
– Még mindig jobb, mint pincérkedni és azzal szedni össze a pénzt a
főiskolára – mondta Charles mézesmázosan.
– Sosem jutott el a főiskoláig. Mert maga megölte. Miért? Miért kellett
megölnie?
Charles nyájas arckifejezése eltűnt, helyette vad gyűlölet jelent meg.
– Miattad. Tönkretetted. Ellágyítottad.
– Darcy meggondolta magát, nem? Emlékszem az utolsó éjszakára.
Megpróbált lebeszélni arról, hogy elmenjünk, de az különleges nap volt,
annak a napnak az évfordulója, amikor megerőszakoltak – mondta kese-
457
rűen. –Meg akartam mutatni magamnak és a világnak, hogy ura vagyok
az életemnek. Sohasem voltam az ura. Csak maga. Maga rendezte meg
ezt az egész szemétséget, maga rohadék. Az egészet. Rávette Simont és
Toby Granville-t, hogy erőszakoljanak meg. Maga rohadt, gyáva féreg!
Luke látta a leheletnyi mozdulatot, amikor a Susannah vállát markoló
kéz szorítása enged, pont akkor, amikor Susannah megfordul. Ám
Charles nem volt annyira óvatlan. Felhördülve ragadta meg Susannah-t,
és olyan erősen nyomta a halántékának a fegyvert, hogy Susannah felki-
áltott. A férfi a nyakára szorította az alkarját. A nő belekapaszkodott a
férfi karjába, hogy levegőhöz jusson. Luke önkéntelenül is közelebb hú-
zódott, úgy, ahogy volt, fél térden.
– Te kis kurva! – hörögte Charles. – Papadopoulos, most azonnal! Tegye
a fegyvert most azonnal a földre, különben kitekerem a kis ribanc nyakát.
Még akkor is úgy fog kinézni, mint aki él, és még akkor is pajzsként
használhatom.
Luke a földre helyezte a fegyverét, majd kinyújtotta a kezét.
– Tessék. Fegyvertelen vagyok.
– A tartalékot is!
– Nincs – hazudta Luke. – Bakancs van rajtam, nem cipő, mint magán.
Tetszik a cipője, Ray Kraemer. Az segített azonosítani magát – gyorsan
beszélt, hogy Charlesnak ideje se legyen lehiggadni. – Mansfield készí-
tett pár képet a bunkerben, garancia gyanánt. Talán bosszúból is. Az
egyiken egy sétapálcás férfi van, a bal cipőjének magasabb a sarka. Mert
Michael Ellis meglőtte magát Vietnamban. Otthagyta magát megdögleni,
mint egy kutyát, vérző lábbal. Tönkrement a lába, és ezért kell sétapálcá-
val járnia. – Luke remélte, hogy Susannah figyel.
– Fogja be! – mondta Charles összeszorított foggal.
– És bosszút állt Ellisen. Elvette a fiát, és a sajátjaként nevelte föl. Még
mindig a magáé, ugye, Ray Kraemer? – Valahányszor Charles igazi ne-
vét használta, a férfi összerezzent. – Hasznos magának, mert rendőr meg
minden. Azt hiszi, hogy mindjárt itt lesz magáén, de téved. Paul Hous-
tont őrizetbe vettük, és hosszú időre börtönbe kerül. – Az őrizetbe vétel
hazugság volt, de megtette a hatást.
Charles arca kivörösödött, a légzése szaggatottá vált.
– Nem, nem kaphatták el.
Figyelj rám, Susannah.
– Túl késő, Ray Kraemer. Paul már az enyém. Már semmije sincs. Ebből
nem fog kilábalni. – Az utolsó szóra Susannah erősen belerúgott Charles
bal lábába, és mindketten a földre zuhantak. Charles a hátizsákjára esett,
a doboz, amelyet abban cipelt, beleállt a hátába, és kipréselte a tüdejéből
458
a levegőt. Susannah kihasználta a helyzetet, rúgkapált, karmolt, mint egy
csapdába esett macska.
Luke, abban a pillanatban, hogy Susannah kiszabadult, előreugrott,
két kézzel megragadta Charles csuklóját, és a könyökét belenyomta a fér-
fi torkába. Ám az idős férfi sokkal erősebb volt, mint hitte. Luke karja
már majd leszakadt a dulakodásban, mire egyszer csak pattant egyet
Charles csuklója, s a férfi rekedten felüvöltött. Elengedte a fegyvert, és
Luke az adrenalintól és a haragtól hajtva ráült a mellkasára, és elkapta az
öreg torkát.
– Te rohadék szemétláda! – üvöltötte Luke. A szorítása erősödött, és
addig rázta Charlest, míg az alig kapott levegőt. Luke előrehajolt, érezte,
hogy a férfi ádámcsutkája kezd benyomódni. Öld meg! Visszahúzta a ke-
zét, majd megdermedt. Az idős férfi tehetetlen. Megsérült. Fegyvertelen.
Öld meg! Luke hallotta a fejében a szavakat, ezt a primitív kántálást,
amely teste minden idegszálában ott lüktetett. Öld meg! Öld meg puszta
kézzel! Öld meg Susannah-ért. Monicáért, Angelért, Alicia Tremaine-ért és
az összes többi áldozatért.
Várj! Halk, lágy, de határozott hang szólalt meg benne mélyen. Te nem
ilyen ember vagy. De igen. Ám ez nem az az ember volt, aki Luke akart
lenni. Undorodott Charlestól és a saját nyugodt, halk hangjától is. A ka-
báthajtókánál fogva megragadta Charlest, felültette, majd odahajolt hoz-
zá.
– Remélem, valamelyik börtöntöltelék kiveri belőled az állatot, és ott
döglesz meg.
Charles szája mosolyra húzódott, és ebben a pillanatban fájdalom hasí-
tott Luke felkarjába, és túl későn vette észre a rövid pengét Charles má-
sik kezében. A rohadék.
– Te vagy a gyáva, nem én. Én sosem vagyok az. Gyönge vagy – dörög-
te Charles, majd kicsavarta magát, hogy ép kezével elérje a fegyvert. –
Gyönge – ismételte, és Luke esetlenül megragadta, de hirtelen megállt,
amikor meghallotta a szétroncsolódó csont gyomorforgató hangját.
Charles hátravágódott, a feje olyan erősen ütődött a padlóhoz, hogy
visszapattant. Nem moccant, a szája felnyílt. Luke döbbenten nézett föl.
Susannah állt fölötte, Charles sétapálcáját szorongatta, akár egy baseball-
ütőt. Szeme tágra nyitva, tekintete feldúlt, s csak bámulta a férfit, aki –
sok más társával együtt – tönkretette az életét.
– Én nem vagyok gyönge – szólalt meg Susannah. – Már nem. Soha
többé.
Luke gyöngéden megfogta a csuklóját, s addig rángatta, míg Susannah
a szemébe nem nézett.
459
 – Sosem voltál gyönge, Susannah. Sosem. Nálad erősebb nővel még
sosem találkoztam.
Susannah válla lehanyatlott, sípolva vette a levegőt.
– Megöltem? Kérlek, mondd azt, hogy igen.
Luke Charles nyakához nyomta az ujját.
– Igen, kicsim. Azt hiszem, igen.
– Akkor jó – mondta Susannah feldúltan. Elengedte a sétapálcát. Egy
pillanatig csak bámulták egymást, próbáltak levegőhöz jutni. Egyszer
csak valaki bekiáltott a ház végéből.
– Hahó! Van bent valaki? – Chase volt az.
Luke megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, felállt, felhasított karja
égett, mint a pokol tüze, és folyt belőle a vér. Szerencsére Charles semmi
létfontosságú szervét nem találta el.
– Itt vagyunk hátul, Chase. – Ép karjával magához húzta Susannah-t, s
arcát a hajába temette. – Vége.
Susannah a mellkasára nyomta a fejét, és úgy bólintott.
– Megsérültél.
– Túlélem.
Susannah fölemelte a fejét, arcára tétova mosoly ült.
– Akkor jó.
A férfi visszamosolygott rá.
– Jól jönne egy kis elsősegély. Tépd le a blúzod, hogy bekötözhess,
vagy valami.
Susannah mosolya végre elért a szeméhez.
– Szerintem a mentőknek van rendes kötszerük. De nem feledkezem
meg a kérésedről… már ami a blúzomat illeti.
– Szent isten! – Chase megtorpant az ajtóban, arca merő döbbenet. – Itt
meg mi történt?
– Miért? Mi történt? – Egy másik férfi sietett el Chase mellett, mire
Luke már nyitotta volna a száját, hogy figyelmeztesse főnökét, de elkap-
ta Chase pillantását.
– Ez itt Houston tiszt – mondta Chase komolyan. – Egy gyanúsítottat
keres, akit idáig követett. Természetesen felajánlottuk a segítségünket.
Houston, ez az az ember?
Houston elborzadva botladozott előre.
– Nem.
– Nem ez az az ember? – kérdezte Chase óvatosan.
Houston térdre rogyott Charles holtteste mellett.
– Ó, istenem. Ó, nem! – Felnézett, düh és félelem tükröződött a szemé-
ben, amely egyenesen Susannah felé irányult. – Te! Te ölted meg!
460
 Susannah arcából a maradék vér is kiszaladt.
– Maga! Maga erőszakolt meg engem! – Zavartan Luke-ra nézett, majd
Chase-re. – Ő az. Csináljatok valamit! Tartóztassátok le!
– Megölted! – Houston talpra ugrott, és elindult Susannah felé. – Te kis
kurva!
Chase már rajta is volt, s vele együtt négy, hirtelen előbukkanó ügy-
nök. Houstont hamar leteperték, de az még mindig küzdött, habár zo-
kogva.
– Megölted! Te ribanc! Ő az enyém volt. Az enyém. Az enyém!
– Most pedig halott. Halott. Halott! – mondta Susannah megvetőn.
– Vigyétek el! – adta ki az utasítást Chase. – És ne felejtsétek felolvasni
neki a jogait. – Elernyedt vállal fordult Susannah felé. – Nagyon sajná-
lom. Muszáj volt valahogy Charleshoz kötnünk, különben semmi más
terhelő bizonyíték nem lett volna ellene, mint a beszámolók azoktól a
bűnelkövetőktől, akiket megzsarolt. A belső vizsgálat azt akarta, hogy
valami súlyosabbat is rábizonyíthassunk, ezért hagytuk, hogy idejöjjön,
abban reménykedtünk, hogy együtt kaphatjuk el őket.
– Susannah leütötte Charlest, amikor a fegyverért nyúlt – mondta
Luke. – Önvédelemből.
– Tudom – mondta Chase, és kivette a parányi fülhallgatót a füléből. –
Pete végig közvetítette az egészet. – Az ablakra mutatott. Pete odakint
állt, és dühösen figyelte, amint Houstont kirángatják. – Pete látta, hogy
Charles bevonszolt ide. Nyomozóhivatali erősítést kért, beleértve egy
orvlövészt, aki majdnem végig a célkeresztben tartotta Charlest. Csak a
jó szögre vártunk. – Észrevette Luke karját és a szőnyegen heverő véres
kést. – Megsebesültél.
– Csak egy kis karcolás. – Ez így nem volt igaz, de Luke sokkal jobban
aggódott Susannah miatt. – Hogy vagy?
– Jól – felelte, ami szintén nem volt igaz. Sápadt volt, de éber, ahogy a
sétapálcát vizsgálgatta. – A teteje lejön. – Letekerte, majd beszívta a leve-
gőt. A horogkeresztes bélyegzővas bukkant elő, pontosan akkora, mint
amekkora a csípőjén volt.
– Ő is ott volt azon az éjjelen. – Charles hátizsákjára pillantott. – Meg
akarom nézni, mi van benne. Tudnom kell.
– És meg is fogod tudni – mondta Chase. – Amint a labor végzett a
helyszínen, az orvos szakértő a holttestekkel, fölvettük a vallomásokat,
és mindkettőtöket megnéztek a sürgősségin. És eszetekbe se jusson vitat-
kozni velem. Végig tudtam, hogy Grant fegyvert tart a fejedhez, de mu-
száj volt úgy tennem, mintha semmi sem történne, hogy Houston gyanút

461
ne fogjon. – És a szemében tükröződő elcsigázottság ékesen bizonyította,
milyen nehéz lehetett.
– Ne haragudj, Chase – szólalt meg Susannah. – Igazad van. Előbb az
orvosnak látnia kell Luke sebét. Tizenhárom évet vártam, hogy megért-
hessem. Pár órát még kibírok.

ATLANTA, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 17.30

– Kipp-kopp – mondta Susannah, mire Monica Cassidy fölnézett és el-

mosolyodott. – Anyu, nézd csak!
Mrs. Cassidy felállt, határozottan nyugodtabb volt, mint amikor leg-
utoljára találkoztak.
– Susannah, Papadopoulos ügynök, jöjjenek be! Mi történt magukkal?
Luke karja fel volt kötve, miután húsz öltéssel összevarrták a „kis kar-
colást”. Susannah szeme körül monokli éktelenkedett, és a Bobbyval való
dulakodásban a bordája is eltört.
– Összeakaszkodtunk a rosszfiúkkal – mondta Susannah vidáman.
Monica tekintete aggódó lett.
– És?
Susannah elkomorodott.
– Jól seggbe rúgtuk a szemeteket.
Monica ajka mosolyra húzódott.
– És a pokolra kerültek?
– Igen, és ott fognak égni örökkön-örökké – mondta Luke. – A nő, aki
elvitte Genie-t, és a férfi, akit azon a napon hallottál a bunkerben. Mind-
ketten a pokolra kerültek, és sehol a kulcs…
– Akkor jó – sóhajtotta Monica. – És mi a helyzet Becky húgaival?
Luke mosolya elillant.
– Még mindig keressük őket. Elköltöztek. Sajnálom.
Monica nagyot nyelt.
– Tudom, hogy nem mentheti meg mindannyiukat, Papadopoulos
ügynök, de nem lehetne még alaposabban keresni? Kérem…
Luke bólintott.
– A szavamat adom.
– Köszönöm – suttogta a lány.
– De jó híreink vannak – szólalt meg Mrs. Cassidy, és megpaskolta
Monica kezét. – Egy órával ezelőtt Grimes ügynök felhívott minket Char-
lotte-ból.
– Megtalálták az apukámat. A kocsija a tó fenekén volt, de neki sike-
rült kimenekülnie belőle, és kiúszott a partra.
462
 – Nem volt nála semmi igazolvány, úgy találták meg – tette hozzá
Mrs. Cassidy. – Valami irgalmas szamaritánus bevitte a kórházba, de a
férjem egészen ma reggelig eszméletlen volt. Lélegeztetőre is tették, ezért
semmit sem tudott mondani. Grimes ügynök egyik munkatársa elvitte a
fényképét az összes körzeti kórházba, és végül megtalálta.
– Grimes ügynök azt mondta, hogy a férfi, aki bántotta aput, egy fo-
lyamatban lévő nyomozás gyanúsítottja – jegyezte meg Monica és egy-
előre semmit nem mondhat nekünk. Maga mondhat?
Luke bólintott.
– A férfi őrizetben van. Amint elmegyek innen, felhívom Grimes ügy-
nököt, és neki is elmondom. Örülök, hogy az édesapád rendben van,
Monica. És te is nagyon jól nézel ki.
– Ma reggel engedtek ki az intenzívről. Nemsokára igazi ennivalót is
kaphatok. – A mosolya elhalványult. – Annyira, de annyira köszönöm.
Ha maguk ketten nem jártak volna arra…
Susannah megszorította a kezét.
– De arra jártunk, igazi túlélő vagy. Vissza se nézz!
Monica komolyan bólintott.
– Nem fogok, ha maga sem fog. Ne érezzen bűntudatot, Susannah.
Susannah torka elszorult.
– Megpróbálom. – Homlokon csókolta Monicát. – És vigyázz magadra!
– Akkor is ezt tette, amikor azt hitte, nem tudom, hogy itt van – sut-
togta Monica. – De éreztem. Köszönöm szépen.
Susannah-nak sikerült mosolyognia.
– Remélem, hallok még rólad, kicsim…
Luke végigsimított Susannah hátán.
– Fél óra múlva kezdődik a megbeszélésünk, mennünk kell. Ha bármi
miatt szükségük lenne ránk, nyugodtan hívjanak fel.
Egészen addig egy szót sem szóltak, míg ki nem értek Luke kocsijá-
hoz.
– Komolyan mondtad? – kérdezte Susannah.
A férfi zavartan vonta össze a szemöldökét.
– Mit?
– Azt mondtad Monicának, hogy tovább keresed Becky húgait. Komo-
lyan gondoltad?
–A szavamat adtam – mondta Luke csöndesen. – Vagy is igen, komo-
lyan gondoltam.
– Ez azt jelenti, hogy visszamész az internetes bűnügyhöz?
– Igen. Ennek az ügynek elvileg az lett volna a lényege, hogy fölléle-
gezzem, de mégis vissza kellett mennem a gépterembe. Talán a sors
463
akarta így. Legalábbis most. –Szeme egy árnyalattal sötétebb lett. – És te
komolyan gondoltad, vagy az is a titkos kódolt üzenet része volt?
Susannah tudta, mire utal a férfi. Amikor azt hitte, Bobby meg fogja öl-
ni, azt mondta Luke-nak, hogy szereti, és akkor és ott ez jó és helyes öt-
letnek tűnt, sőt szükségesnek. Most viszont…
– Amennyire meg tudom mondani. De lehet, hogy ez nem elég jó ne-
ked.
– Susannah, most, hogy ilyen butaságot mondasz, legszívesebben fel-
üvöltenék. Annyi jó tulajdonságod van, annyi, hogy még Arthur Vartani-
an és Charles Grant sem tudott megváltoztatni. Soha többet ne mondd
azt, hogy nem vagy elég jó! Soha többet.
– Ez megijeszt – suttogta Susannah. – Nem is tudom, hogyan lehet
együtt lenni valakivel. De meg akarom tanulni.
– Én pedig meg akarlak tanítani. – Megcsókolta az arcát. – Gyere, mert
különben elkésünk a leleplezésről.
Luke nem mondta ki azt a szót, amit ő. Susannah nem tudta, most
megkönnyebbült-e, vagy inkább csalódottságot érez, ezért vidáman foly-
tatta.
– Jobban teszik, ha nem nyitják ki Grant dobozát, mielőtt odaérünk.
– Azok után, amiken átmentél, biztos vagyok benne, hogy nem is mer-
nék.

DUTTON, FEBRUÁR 5-E, HÉTFŐ, 18.00

Luke-nak igaza volt. Mindenki ott ült már az asztal körül, komoran.
Pete, Talia, Nancy, Chase, Ed és Chloe. Susannah az utóbbi pár napban
megtanulta rájuk bízni az életét. Egy üres szék állt Chloe mellett. Valaki
fekete kendőt borított a támlájára, Germanióra emlékezve. Susannah szí-
ve elszorult a látványtól.
Charles Grant elefántcsont doboza ott állt az asztalon, mellette Arthur
Vartanian naplói, és a jegyzetfüzetek, amelyeket Luke elmondása szerint
Charles Grant otthonában találtak. És ezek mellett egy sima manilaborí-
ték hevert.
Susannah Luke mellett foglalt helyet.
– Belenéztetek már Mr. Grant dobozába?
– Ed igen – válaszolta Chase –, hogy megbizonyosodjon róla, semmi
sem fog felrobbanni, se szó szerint, se képletesen.
Ed óvatos arckifejezése semmit sem árult el.
– Mi van a borítékban? – kérdezte Luke.

464
 – Borensontól van – mondta Chase. – Azt az utasítást hagyta, hogy ha
gyanús körülmények között elhunyna, vagy eltűnne, adják át a széfjét a
hatóságoknak.
– Ez volt a kulcs, amelyet Granville tűzálló széfjében találtunk –
mondta Nancy. – Szerintünk Grant elküldte Toby Granville-t, hogy ke-
resse meg az iratot, de Toby csak a kulcsot találta meg. Beleillik Borenson
széfjébe, amelyet egy charlestoni bankban helyezett el. És ez az oka an-
nak, hogy Charles megkínozta Borensont. Meg akarta tudni, hol vannak
a papírok. Mindenkit inkriminálnak.
– Borenson ügyvédje csak ma reggel tudta meg, hogy az ügyfele eltűnt
– vetette közbe Chase –, és akkor hagyta itt nekünk, amikor mi még Dut-
tonban voltunk. Borenson iratai részletezik az Arthur és Charles közti
vetélkedést, és van köztük pár érdekes dolog is, mint például a Simon
sírjába eltemetett holttest eredeti halotti bizonyítványa, sőt Charles Grant
valódi személyének bizonyítéka is, hála Angie Delacroix-nak. Úgy lát-
szik, neki is megvoltak a saját ütőkártyái.
– Szép lett volna, ha akkor kerülnek elő, amikor igazán számítottak
volna – mondta Susannah csöndesen. –Mielőtt több tucat ember meghal.
Letartóztattátok Angie-t?
– Igen – felelte Chloe. – Részt vett Charles Grant zsarolási ügyleteiben,
akár szándékosan, akár nem.
– És meggyőztük Paul Houstont, hogy árulja el, mivel tartották sakk-
ban Leigh-t – tette hozzá Pete komoran.
Susannah gyomra összeugrott Paul Houston említésére.
– Hogyan?
– Hogyan vettük rá? – kérdezett vissza Pete.
– Igen.
Pete Chloéra pillantott, aki a mennyezetet bámulta.
– Paul párszor megbotlott, míg mentünk az autó felé… úgy egyszer-
kétszer. Tudod, annyira sírt, hogy elveszítette Charlest. Nem látta, hova
lép.
– Nagyon szomorú dolog, amikor egy sáros rendőr még kétballábas
is… – dörmögte Chloe.
– Bizony, szomorú – tette hozzá Pete még mindig mogorván.
– Úgy két éve három kisgyerek meghalt, mert egy túl gyorsan haladó
autó elütötte őket. A gyerekek a gyalogátkelőn mentek át, az autó áthaj-
tott a piroson, és nem állt meg. Paul Houston kapta az ügyet.
Luke mély levegőt vett.
– Leigh volt az?

465
 – Igen – Pete a fejét rázta. – Houston elég hamar megtalálta, de azt
mondta neki, hogy nem tartóztatja le, és talonba tette, míg szüksége nem
lett rá. Vagyis egészen eddig a hétig.
– Megmutattuk Houston képét Jeff Katowskynak – mondta Chloe –, a
pasinak, aki megpróbálta meggyilkolni Beardsley századost. Azonosítot-
ta Houstont, hogy ő az a rendőr, aki elkapta. Ugyanaz, mint Leigh-vel.
Houston nem csukatta le, jövőbeni szívességekért cserébe.
– És Houston is vezetett naplót? – kérdezte Susannah gúnyosan.
Pete erőltetetten mosolygott.
– Nem, de hajlandó beszélni. Retteg a georgiai börtöntől.
– És a New York-i börtöntől – tette hozzá Chloe. – Al Landers nemi
erőszakért akarja vád alá helyezni. Amit ellened követett el. Sosem volt
lehetőséged szembekerülni Granville-lel vagy Simonnal, de Houstonnal
lehet.
Talia előrehajolt.
– De csak akkor, ha akarod.
Susannah érezte, hogy minden idegszála megfeszül.
– Ó, igen, akarom. Köszönöm.
Egy pillanatig mindenki némán ült, majd Chase az elefántcsont doboz-
ra mutatott.
– Nyisd csak ki!
Susannah keze nem remegett, felhúzta a kesztyűt, amelyet Ed nyújtott
át neki, és fölemelte a doboz fedelét. Majd összevont szemöldökkel né-
zett fel.
– Sakkfigurák? Ennyi?
Ed a fejét rázta.
– A királynő alatt egy rugós szerkezet van. Nyomd csak meg!
Susannah engedelmeskedett.
– A dögcédulái. – Kivette, és megzörgette őket. – Ray Kraemer.
– És egy golyó – dörmögte Luke. – Elég réginek tűnik. Talán ez az,
amit Ellis belelőtt a lábába.
– Talán. Egy fénykép – Susannah-nak még a lélegzete is elakadt. – Ez
Mr. Grant, csak fiatalon, egy idősebb ázsiai férfi mellett, aki szerzetesi
leplet visel. Ó, istenem. Mr. Grant-nél ott a sétapálca. – Megfordította a
képet. – Ray Kraemer és Pham Duc Quam, Saigon, 1975.
Nancy alaposan megnézte a képet.
– Ez Grant kézírása. Egész mostanáig az ő naplóit olvastam.
– Nálam vannak Ray Kraemer és Michael Ellis katonai iratai – mondta
Chase. – Kraemer 1967-ben esett hadifogságba, míg Ellis ‘68-ban. Úgy
gondolták, Ellist a vietkong kapta el, miközben megpróbált dezertálni,
466
de ebben senki nem volt biztos. Talált egy katonai tábort, miután meg-
szökött a hadifogolytáborból. Három hétig bolyongott a dzsungelben.
Mivel nem tudták bebizonyítani, hogy dezertált, kitüntetéssel leszerel-
ték. Kraemert pedig eltűntnek nyilvánították. Az is volt, a mai napig.
– Mr. Grant 1975-ben még mindig ott volt, legalábbis a kép szerint – je-
gyezte meg Susannah. – A következő évben tért haza, és Paul tanítója
lett. Vajon mit csinált közben? Ki ez az ember?
– Mintha barátok lennének – mondta Luke, majd körbeadta a képet.
– Ehhez hasonló leplet találtunk Charles szekrényében – szólalt meg
Pete. – És viselték is a közelmúltban.
– Itt is az ázsiai férfi – mondta Susannah, és kihajtott egy gyűrött pa-
pírlapot. – De nem ugyanabban a lepelben. Hirdetésnek tűnik. Itt a neve
meg az, hogy thây bói.
– Lefordíttattam, míg a sürgősségin voltatok – mondta Ed. – Pham jö-
vendőmondó.
– Vajon Grant miért tartotta meg ezt? – kérdezte Susannah a homlokát
ráncolva.
– Mert Grant nemcsak titkokkal zsarolta az embereket, hanem egy cso-
mó gazdag, duttoni nőnek jövendölt is – magyarázta Nancy. – Föl is je-
gyezte, mennyit fizettek neki, és mit mondott nekik. Néha harmadik fél-
nek is fizetett, hogy valóra váltsa a jövendölést. Susannah, az anyád is az
ügyfelei közé tartozott.
– Ez pár dolgot megmagyaráz. Arthur azt írta, hogy az anyám félt
Grant ázsiai vudujától.
– Arthur naplójában az áll, hogy Borenson kerített hamis halotti bizo-
nyítványt Simonnak, egy nappal azelőtt, hogy híre jött volna, hogy meg-
halt – mondta Nancy. –Grant naplója szerint egy nappal Simon „halála”
előtt azt jósolta az anyádnak, hogy szörnyű tragédia közeleg.
– Mert Arthur készült bejelenteni neki, hogy Simon meghalt. Borenson
biztosan elárulta Grantnek – mondta Susannah, és újabb összehajtott pa-
pírokat vett elő. – Olyanok, mint a színházplakátok.
Ed óvatosan átvette őket.
– Ezen az áll, hogy ez a Pham gyógyító. Ezen meg az, hogy szellemidé-
ző. Ez azt írja, hogy belépőt szednek a beszédére.
– Csaló csávó – mondta Pete, és magasba vont szemöldökkel nézett
Nancyre.
Nancy felhördült.
– Csaló csávó?Jesszusom, Pete.
Susannah elvigyorodott, majd hirtelen elkomorult.
– Még egy napló.
467
 Kicsi volt, alig nagyobb a tenyerénél.
– Nagyon picik a betűk – hunyorgott Susannah. – Az első bejegyzés
1968 decemberéből való. „Ma rájöttem, hogy nem fogok meghalni. De sosem
akarom elfelejteni a dühöt, amit érzek. A férfi ezt a naplót adta nekem, hogy
mindent jegyezzek föl, és sose feledjem. Egy napon bosszút fogok állni, bosszút
Amerika ellen, mert magamra hagyott ebben a pokolban, és bosszút Mike Ellis
ellen. Azt fogja kívánni, bárcsak a saját fejének szegezte volna azt a fegyvert, és
nem az én lábamnak”– Susannah átszaladt a következő sorokon. – Ray
Kraemer saját maga szedte ki a golyót a lábából, miután Ellis otthagyta
meghalni. Addig kúszott a dzsungelben, míg el nem ájult. Egy kunyhó-
ban tért magához, égett a láztól, és egy vietnami ápolta. „Sosem hittem
volna, hogy az egyiküknek még hálás leszek, de ez a férfi gondoskodott rólam.
Még mindig nem tudom, miért.”- Előrébb lapozott. – „A neve Pham. Ételt ad
nekem, és szállást. Egy év után, amit abban a pokolban töltöttem, végre tele a
hasam, és száraz ruhában vagyok. Azt hittem, Pham orvos vagy talán tanár,
esetleg pap. Ma döbbentem rá, hogy Pham szélhámos. Egy kaméleon. Hihetetlen
módon megérzi, mire van szüksége az embernek, és megadja neki. Valami jelen-
téktelent ad, amitől boldogok lesznek, majd a szemüket is kilopja. Ma este fino-
makat ettünk.”
– Szóval így kezdődött – mondta Chase csöndesen, de Susannah to-
vább olvasott.
– „Ma végre megértettem, Pham miért mentett meg. Magasabb vagyok, mint
az ellenségei. Ma egy férfi megtámadta Phamot, tolvajnak nevezte. Természete-
sen igaza volt, de az ilyesmi akkor is elfogadhatatlan. A gallérjánál fogva kaptam
el azt az embert. Pham le sem lassított, úgy parancsolta meg, hogy öljem meg az
illetőt, ezért kitekertem a nyakát, és csak úgy félrelöktem, jó érzés volt. Erőt
adott. Ebben a városban soha többé senki sem fogja Phamot zaklatni”- Susan-
nah újra lapozni kezdett. – így folytatódik, az utazásaikról, kalandjaikról
szól, és azokról, akiket Ray Kraemer megölt Pham kedvéért. – Elborzad-
va ejtette le a könyvecskét. – Több tucat embert. Istenem…
Luke elvette a naplót, és a végére lapozott.
– „Pham beteg. Nem tart sokáig. Azt mondta, haza kell mennem, keressem
meg azt a férjit, aki otthagyott meghalni. Meg akarom ölni, de Pham azt mond-
ja, vannak jobb, bölcsebb megoldások is. Meg kell keresni azt, amit az ember a
legjobban szeret, és azt kell elvenni tőle. „Három nappal később ezt írja:
„Pham eltávozott.” Hetekkel később folytatja újra. „Már rég haza kellett vol-
na mennem. Ellis haza akart menni, megtalálni a fiát. Majd én megtalálom El-
list, és a fia meghal. Ellisnek pedig végig kell néznie. Ezzel állok bosszút.”
– De nem ölte meg Pault – szólalt meg Chloe. – Miért nem?

468
 Susannah benyúlt a doboz fiókjába, és egy meghajlott fényképet tapin-
tott benne. Kiszabadította. Grant volt rajta a fiatal Paullal.
– Szerintem megszerette Pault. Minden, ami itt van, abból az időből
származik, mielőtt Charles Grant lett volna, kivéve ezt a képet.
Talia felsóhajtott.
– Azt hiszem, a maga módján Charles valóban szerette.
Luke vadul rázta a fejét.
– Nem. Charles birtokolta. Használta. A saját céljaira manipulálta. Ez
nem szeretet.
Talia szeme elkerekedett Luke vehemenciája hallatán.
– Jól van, na…
Susannah azonban megértette. Luke megígérte, hogy tanítani fogja. Ez
volt az első lecke. Nem, nem az első. Egész végig a szeretetre és a tisztes-
ségre tanította. Megszorította Luke térdét az asztal alatt.
– Mindannyian támogattatok, amikor szükségem volt rá, mert válasz-
úthoz érkeztem, és szeretném megköszönni nektek.
Ed komoly pillantást vetett felé.
– Ez búcsúnak hangzik, Susannah. Hazamész?
– New Yorkba? Nem. Ott nincs semmim. – Fáradtan fölnevetett. – És
Duttonba sem, semmiképp. Egy életre elegem lett abból a városból.
– Azt hiszem, mind így vagyunk vele – mondta Chase fanyarul. – És
mihez kezdesz?
– Nos, Daniellel egy csomó mindent át kell beszélnünk. – Az asztal
alatt Luke szorosan fogta a kezét. – Ott van az a sok ember, akiket az
ap… akiket Arthur az évek során zsarolt. Ezeket mind jóvá kell tenni.
Helyreállítani. Szükségem lesz egy jó polgári peres ügyvédre. – Szomo-
rúan Chloéra nézett. – És egy védőügyvédre is a büntetőeljáráshoz, azt
hiszem.
– Ejtettük a rejtett fegyverviselési vádat cserébe az együttműködése-
dért, hogy felgöngyölíthessük Arthur Vartanian bűncselekményeit – mo-
solyodott el Chloe. – Jó ügyvéded van.
Susannah zakatoló szíve lelassult, háborgó gyomra elcsendesedett.
– Köszönöm.
Mellette Luke halkan, megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Köszönjük, Chloe – felállt.
– Az édesanyám azt mondta, egy egész hadseregnek készített ebédet,
és meghív mindenkit, aki csak jönni szeretne. – Lenézett Susannah-ra, s a
mosolya egészen átmelegítette a lányt kívül és belül egyaránt. – A hely-
reállítás ráér holnapig. Ma este ünnepelünk.

469
 DUTTON, FEBRUÁR 8-A, CSÜTÖRTÖK, 14.45

Csöndes temetési szertartás volt, a média kis számban képviseltette

magát, és még annál is kevesebb gyászoló jelent meg. Néhány magasabb
rangú rendőrtiszt, aki Frank Loomis alatt szolgált, vitte a koporsót. Sem-
mi hivatalos tiszteletadás, sem sortűz, egyáltalán semmi.
Daniel kerekes székben ült, sápadtan és komolyan, Alex mögötte, Su-
sannah mellette. Luke egész végig fogta Susannah kezét.
– Az apám volt – suttogta Susannah. – És sosem ismertem.
Daniel fölnézett rá, szemében tompa fájdalom.
– Számomra sokkal jobb apa volt, mint Arthur, Suze. Sajnálom, hogy
sosem ismerhetted meg igazán.
Frank Loomistól még egy gyászoló vett búcsút. Angie Delacroix oldalt
állt, szintén sápadtan és komolyan. Egy civil ruhás rendőr vigyázta.
Susannah megszorította Daniel kezét.
– Egy perc, és itt vagyok.
Luke vele ment, és Susannah hálás volt ezért. Kéz a kézben álltak meg
Angie Delacroix előtt.
– Miss Angie! – szólította meg Susannah. – Tudnom kell. Azon az éjje-
len az igazat mondta?
– Minden, amit mondtam, szent igaz. Frank sosem tudta, mi történt
veled. Nem hagyta volna annyiban. Fájt neki, hogy az ő lánya vagy, és
nem vállalhatja az apaságot.
Ez valamennyire segített.
– Miért mondta el nekem?
– Mert Charles erre utasított. – Fölemelte a fejét. – De úgyis elmond-
tam volna. Frank miatt. Az ő szemét örökölted. – Felsóhajtott. – Frank
jobb ember volt, mint hitte magáról.
Mostanra Susannah majdnem végigolvasta Charles naplóit. Tudta,
hogy a férfi Angie Delacroix-t használta fel arra, hogy megtudja a városi
pletykákat, és azok alapján zsarolja az embereket, és magához csalogassa
a gazdag nőket, akik azt hitték, a férfi valóban látja a jövőt.
– Elvitte Charleshoz az anyámat.
– Volt pénze. Charlesnak ez kellett. Annyira sajnálom, hogy belekeve-
redtél te is.
– De miért? Miért dolgozott neki ennyi éven át?
Angie szeme megtelt könnyel.
– Charles bármire vette is rá Pault, mégiscsak a fiam.
Luke megrángatta Susannah kezét.
– Gyere. Vár a család.
470
 A család. Már a puszta szó is elég volt ahhoz, hogy elűzze szomorúsá-
gát. Susannah odalépkedett, ahol Papa mami és Luke édesapja állt Leo,
Mitra, Demi és Alex társaságában. Egyként ölelték át, s ő egyszerre mo-
solygott, és küszködött a könnyeivel. De nagyon jó érzés volt. Ezekhez az
emberekhez tartozom. Az enyéim. És boldog vagyok.
– Gyere! – mondta Papa mami, és belekarolt balról. –Most pedig szé-
pen hazamegyünk.
Mitra jobb felől csúsztatta be a karját a Susannah-é alá.
– És utána elmegyünk vásárolgatni.
Luke odaintett nekik.
– Én tolom Danielt. Te és Alex csak beszélgessetek nyugodtan a lá-
nyokkal.
– Olyan jó nézni őket… – mondta Daniel vágyakozva, ahogy a nők ke-
délyesen beszélgetve igyekeztek fölvidítani Susannah-t. – Suze-zal soha
senki nem törődött még ennyire.
– Ez addig így lesz, míg meg nem unja – mondta Luke, és ép kezével
teljes erejéből igyekezett Daniel kerekes székét áttolni a felpuhult talajon.
– Szóval mik a szándékaid a húgommal? – kérdezte Daniel nagyon hi-
vatalosan.
Luke próbált nem elvigyorodni. Pontosan az, amit az este és ma reggel
tettem. De komolyan szólalt meg.
– Mondhatnám, hogy nem tartozik rád.
– De nem mondod… – nézett fel rá Daniel komoran.
– Boldoggá akarom tenni. Nem akarom, hogy valaha is még egyszer
azon töprengjen, ki is a családja.
Daniel keresztbe fonta a karját.
– Ugye, felfogtad, hogy így rokonok lehetünk?
– Ha okosan csinálom, igen. Tudom kezelni a helyzetet, ha te is.
– Én igen. – Daniel egy ideig nem szólt semmit. – Nem bánnám, ha
nagybácsi lennék. Csak úgy zárójelben jegyzem meg.
Luke elmosolyodott.
– Akkor, azt hiszem, kénytelen leszek tényleg okosan csinálni.

471
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Danny Agannek köszönöm, hogy a rendőrségi eljárásokkal kapcsola-

tos összes kérdésemet megválaszolta.
Shannon Avilesnak köszönet a támogatásáért és nagyszerű ötleteiért.
Doug Byronnak köszönöm a DNS-vizsgálattal kapcsolatos segítséget.
Kay Conteratónak hála és köszönet azért, hogy még a kórházi ágyon is
a rádiójeles személyazonosítók rejtelmeit kutatta.
Marc Conteratónak köszönöm az orvosi háttéranyagokat – és szegény
droggal elkábított, meglőtt, megkéselt és megmérgezett szereplőim is kö-
szönik.
Myke Landersnek köszönöm, hogy a vietnami hadifogolytábor túlélő-
jeként megosztotta velem a tapasztalatait. Nagy megtiszteltetés volt a
számomra, és örökre megváltoztatott. Köszönöm.
Angela Maplesnak köszönöm, hogy elmagyarázta, hogyan találják
meg a gyógyszerek forrását.
Shirley McCarrollnak, Tommy Gianidesnek, Suzanne Verikiosnak és
Jan Sarvernek hálával tartozom a görög családokról és szokásaikról szóló
felbecsülhetetlen értékű információért.
Nate VanNessnek az internetszolgáltatókkal kapcsolatos segítségért.
Teri Bolyardnak, Kay Conteratónak és Sonie Laskernek azért, hogy se-
gítettek kibogozni az összegabalyodott fonalaimat. Elképesztők vagytok.
Karen Kosztolnyiknak, Vicki Mellornak és Robin Rue-nak köszönöm
mindazt, amivel segítettek valóra váltani az álmaimat.
És mint mindig, ha bármi hiba található a könyvben, arról csakis én te-
hetek.

472