Egyiptomi kultúra

Az ókori Egyiptom (egyiptomi nyelven Kemet, a Fekete) egy ókori, nagy folyam menti birodalom volt
Északkelet-Afrikában, túlnyomórészt a mai Egyiptom területén. Mind a mai napig nincs még egy
állam, még egy kultúra, mely ilyen hosszú ideig, azaz majdnem 3 és fél ezer évig folyamatosan fenn
tudott maradni, lényegében változatlan formában. A birodalom magja Nílus völgyében terült el a
folyó középső és alsó szakasza mentén északon a Nílus-deltája és a Nílus negyedik kataraktája között,
a birodalom legnagyobb kiterjedését az i. e. 2. évezredben, az Újbirodalom idején érte el. Egyes
korszakokban a birodalom a Közel-Keletet, a Keleti-sivatagot a Vörös-tengerig, a Sínai-félszigetet, a
mai Szudánt és a Líbiai-sivatagot is magába foglalta.. Története i. e. 3150 körül kezdődött a Nílus
menti települések egyesítésével és i. e. 31-ben ért véget, amikor a Római Birodalom elfoglalta az
országot, bár nem ők voltak az elsők, akik megszerezték az uralmat Egyiptom fölött.

Az Egyiptomi állam (társadalom) élén a király, a fáraó állt. Őt a Napisten (Ré) fiának tartották, aki
korlátlan hatalommal rendelkezett.

A fáraó után rangban a főpapok, hadvezérek és a tartományfőnökök következtek.

Az egyiptomi társadalom életének meghatározói a papi hivatalnokok voltak. Az Óbirodalomban,

közelebbről a III-IV. dinasztia fordulóján alakult ki a papi réteg, az egyes istenek fennhatósága alá
rendelt közfeladatokat ellátók vezetőit ruházták fel papi címmel Ők a kiváltságos sírkerületek vezetői
voltak. Az ő feladatuk volt a halál utáni életbe vetett hit ápolása.

Fontos szerepet töltött be az állam életében az írnok

A papok után a társadalmi rangsorban a hadsereg katonái következtek, mivel ők védték az országot
és a fáraót, ők őrizték a belső rendet és ők hódítottak meg idegen területeket

A kézművesek (iparosok) a nagy építkezések kulcsemberei voltak

A szabad parasztok adták a közrendűek zömét. A földművelés, csatorna- és gátépítés, piramisok,

templomok és városok építése egyaránt az ő feladatuk volt

A klasszikus kor társadalmi ranglétrájának legalján a rabszolgák álltak.

Az Egyiptomi Óbirodalomban Egyiptom két része megfelelően kiegészítette egymást. Jelentős

fejlődésen ment keresztül az ipar, legfőképpen a kőfeldolgozás, a papirusznád feldolgozása, valamint
az agyag-, bőr-, és ékszeripar. A szükséges nyersanyag jelentős részét külföldről szerezték be. Rezet
és türkizt a Sínai-félszigetről, ritka köveket a Nílus távolabbi vízeséseitől, elefántcsontot, olajat,
tömjént, és különböző vadállatbőröket az Egyiptomról délre fekvő területekről hoztak. A fa és a
gyanta egyre gyakrabban volt jelen a II. dinasztia középosztálybeli temetkezésein, ebből a libanoni
térséggel való kereskedelem felélénkülésére lehet következtetni. Az egyiptomi Óbirodalomban még
csak a cserekereskedelem létezett. A későbbi pénz, a sati itt még csak elméleti értékmérő volt, csak
tételesen bizonyította, hogy a vevő megkapja a megfelelő ellenértéket.

Fontos művészeti és történelmi leletek:

Gízai piramisok (Hufu,Menkauré és Hafré)

Szfinx
Királyok völgye

Romvárosok,mint:Karnak,Luxor,Théba,Memphisz

Karnaki templom romjai

Nefertiti királyné mellszobra