Középkori asztrológiai

szakkifejezések szótára

A középkori asztrológia – eltérő létszemlélete miatt – számos

szakszót tartalmaz, melyek egyáltalán nem lelhetők fel a kor-
társ asztrológia elméletében és gyakorlatában. Emiatt a Picatrix
asztrológiai szakkifejezései közül jó párnak jelentősen eltér az
értelme attól, ahogy a mai modern asztrológiában használatos.
Az egyes szakkifejezések után zárójelben föltüntettük a latin
eredetit, illetve – ha egyáltalán létezik – a modern asztrológiai
megfelelőjét, így a mai asztrológia bármely ágával foglalkozók
is egyértelműen azonosítani tudják a saját rendszerükben a
szövegben előforduló kifejezéseket.

akcidentális erő • A planéták állapotát mennyiségi értelemben

meghatározó jellemző, amely azt mutatja, hogy egy adott el-
helyezkedésnél a planéták milyen hatásfokkal, erővel képesek
a hatásukat kifejteni, jelöléseiket megvalósítani.
alcocoden (alcocoden) | évek adója • Az alcocoden a pahlavi
kadkhudā = ’házúr’ szó latinosított változata. Az életív maxi-
mális hosszát meghatározó planéta, amelyik aspektálja a hy-
leget, és a legnagyobb a méltósága a hyleg helyén.
álló jegy (signum stans) | fix/szilárd jegy • Az álló jegyek:
Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő. Jellemzőik: lassú, hosz-
szú, távoli.
állócsillag (stella fixa) | állócsillag • A 8. szférára „rögzített”
csillagok, amelyek az égen lassan mozognak, 72 évente 1°-ot

609
 mozdulnak el. Minden állócsillag 2 planéta kevert termé-
szetével rendelkezik.
almutem figuris • A képlet almutene, a képlet „legerősebb”,
legdominánsabb, az egész képletet uraló planétája. Meg-
határozására több eljárás is létezik, a legismertebb – talán
egzakt megfogalmazása miatt – Ibn Ezra módszere, amely
figyelembe veszi a szüzügiális helyek fölötti méltóságokat,
valamint az akcidentális erőket (házbeli elhelyezkedés, a nap
és az óra fölötti planetáris uralom) is.
almuten • Az almuten az arab al-mubtazz = ’győztes’ szó la-
tinosított változata, és technikai értelemben egy ekliptikai
fokot súlyozottan, az öt szintű esszenciális méltóság szerint
a leginkább uraló bolygója. Az adott fok almutene a méltó-
ságok összegéből adódó, legtöbb ponttal rendelkező planéta
(jegyúr: 5 pont, exaltációs úr: 4 pont, triplicitás úr: 3 pont,
terminus úr: 2 pont, arculat úr: 1 pont).
anaréta (anæreta/abscissor) | anaréta • Az a planéta, aki elvágja
az élet fonalát, tehát előidézi a halált. Az időpontját primer
direkcióval lehet meghatározni.
applikáció (applicatio) | közeledés • Amikor a gyorsabb pla-
néta testileg vagy aspektussugarával közeledik a lassabb pla-
nétához.
arculat (facies) • Minden jegy három 10°-os arculatra oszlik
(1–10.°, 11–20.°, 21–30.°), melyet egy planéta, az arculatúr
ural. Az arculatok az egyiptomi dekánhagyományból alakul-
tak ki, melyben az extra zodiakális csillagok/csillagcsoportok
10 naponként keltek föl, és a hozzájuk tartozó dekánistenek
erejét közvetítették a földre. Teukrosz a 36 dekánt már a
zodiákus együtt-felkelő 10°-os részeihez rendelte, melyek-
ben a dekánistenek egy bolygó álarcát vették magukra, így
alakultak ki az „arculatok”. A középkori asztrológiában a
dekánok eredeti szerepe eltűnt (a tropikus zodiákus hasz-
nálata miatt a kapcsolat is megszakadt a korábban együtt
610
felkelő konstellációkkal), és az arculatok a legkisebb (1 egy-
séget érő) esszenciális méltóságként beépültek a zodiákus
méltósághierarchiájába.
arculatúr (dominus faciei) • Egy jegy meghatározott arculatát a
káldeus sorrend szerint uraló planéta. A Kos első arculatát
a Mars uralja, a másodikat a Nap, a harmadikat a Merkúr,
majd a soron következő 33 arculatot a káldeus sorrend sze-
rint következő bolygó.
aspektus (aspectus/inspectus/testimonium/configuratio) | fényszög •
Egy planéta rátekint (aspektálja) a tőle 60/90/120/180 fokra
lévő ekliptikai helyre (szextil/kvadrát/trigon/oppozíció), il-
letve a jegyétől számított 3./4./5./7. jegyre. Ha ott egy másik
planéta vagy kiemelt ekliptikai pont van, akkor létrejön a
kapcsolódás. Ilyenkor a két planéta látja egymást. A gyor-
sabb planéta az aspektáló, a kezdeményező fél.
averziós (remotus) • Olyan elhelyezkedés, amely az adott jegy-
től a 2./6./8./12. jegyre van. Averziós jegyekben álló plané-
ták „nem látják” egymást, elfordulnak vagy idegenkednek
egymástól – azaz semmilyen kapcsolat nincs közöttük.
azonos övű (concordans in cingulo) • Az Oroszlán–Vízöntő
tengelyre szimmetrikus jegypárok (a Rák és az Oroszlán
kivételével) azonos övön helyezkednek el, mert ugyanaz a
planéta az uruk. Ezt homozóniának is hívják.
bolygók örömházai • Minden planétának van egy háza, ahol
örömét leli: a Nap és a Hold a 9. és a 3. házban, a Jupiter és
a Vénusz a 11. és az 5. házban, a Szaturnusz és a Mars a 12.
és a 6. házban, a Merkúr pedig az 1. házban.
csillag (stella/sidus) | állócsillag, bolygó • Egyaránt vonatkozik
az állócsillagokra és a ’bolyongó csillagokra’, azaz a plané-
tákra.
csillagjegy (signum) | jegy • A tropikus zodiákus tizenkettede,
ami térben és időben is állandó. Az ekliptikán elhelyezke-
dő tizenkét 30°-os csillagjegy sorrendben: Kos, Bika, Ikrek,
611
 Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő,
Halak. A Kos kezdete az ekliptika és az égi egyenlítő met-
széspontja – itt tartózkodik a Nap minden évben a tavaszi
napéjegyenlőségkor. A csillagjegyek a háromosztatú zodiákus
„legfelsőbb” rétegét képezik.
csillagjel (signum) | jegy • A sziderikus zodiákus 30°-os ti-
zenkettede. A csillagjelek kezdete a Föld tengelyprecessziója
miatt a csillagjegyek kezdetéhez képest (zodiakális irányban)
folyamatosan „előrehalad”. Jelenleg az eltérés (az egyezmé-
nyes Lahiri-ajanamsza szerint) 24° 10’. A csillagjelek a há-
romosztatú zodiákus „középső” rétegét képezik.
csillagkép (constellatio) | csillagkép • Az égen az ekliptika men-
tén szabad szemmel látható csillagcsoportosulások (Kos…
Halak), melyek sem térben, sem időben nem állandók.
A csillagképek a háromosztatú zodiákus „legalsó”, látható
rétegét képezik, amelyre a 8. szféraként hivatkoznak.
diszpozitor (dispositor) • Egy planéta diszpozitora a jegyura
vagy az almutene, aki a planéta jelöléseinek végkifejletét
mutatja.
egész jegyes házrendszer | egész jegyes házrendszer • Olyan
házrendszer, ahol egy jegy megfelel egy háznak. Az 1. házat
az aszcendens jelöli ki. A középkori asztrológiában gyakran
használták ezt a házrendszert – a Picatrix is alkalmazza.
égetett (in combustione/combustus) | égetett • Egy planétát ak-
kor éget el a Nap, ha vele 8,5°-on belül együttáll, de nem
kerül közelebb hozzá 17’-nél. Ilyenkor a planéta sújtottá
válik, és akcidentális erejében meggyengül.
égközép (medium cæli) | MC • A meridián és az ekliptika
horizont fölötti metszéspontja. Sokszor magára a 10. házra
is értik.
egyenlő erejű jegyek (signa aequalium virtutum) | antiszkion
jegyek • A Rák–Bak tengelyre tükrözött jegyek: Bak–Nyilas,
612
Vízöntő–Skorpió, Halak–Mérleg, Kos–Szűz, Bika–Orosz-
lán, Ikrek–Rák.
egyenlő felkelésű jegyek (signa aequalium ascensionum)| kontra-
antiszkion jegyek • A Kos–Mérleg tengelyre tükrözött je-
gyek. A lassan és ferdén felkelő párok a Rák–Nyilas, Orosz-
lán–Skorpió, Szűz–Mérleg, míg a gyorsan és egyenesen
felkelők a Kos–Halak, a Bika–Vízöntő és az Ikrek–Bak.
Ezeket a jegypárokat parancsoló-engedelmeskedő jegypá-
roknak is hívják.
éjjeli jegy lásd nőies jegy
elemek (elementa) | elemek • A szublunáris szféra építőkö-
vei, melyekből a létezők felépülnek. A 4 elem nehézségük
sorrendjében: föld, víz, levegő, tűz. A változatlan 5. elem, a
kvintesszencia vagy éter már a bolygószférák építőanyaga,
mely alászállva visz rendezettséget és isteni értelmet az anyagi
világ testeibe.
elemi minőségek (qualitates elementares) | minőségek • Arisz-
totelésztől származó hideg–meleg és a nedves–száraz minő-
ségek, melyek nemcsak az elemeket – tűz: meleg és száraz,
levegő: meleg és nedves, víz: hideg és nedves, föld: hideg és
száraz –, de a planétákat is jellemzi. A planéták megítélése
nem egységes; Abū Ma‘shar a következő hozzárendeléseket
írja: Szaturnusz: hideg és száraz, Jupiter: meleg és nedves,
Mars: meleg és száraz, Nap: meleg és száraz, Vénusz: hideg és
nedves, Merkúr: a hozzá legszorosabban kapcsolódó planéta
(ennek hiányában a jegyura) minőségeit veszi föl, Hold:
hideg és nedves.
elemi triplicitások (triplicitas elementaris) | azonos elemű
jegyek • Az azonos elemhez tartozó jegyek, melyek egy-
mástól trigontávolságra vannak. A tűzhöz a Kos–Oroszlán–
Nyilas, a levegőhöz az Ikrek–Mérleg–Vízöntő, a vízhez a
Rák–Skorpió–Halak, míg a földhöz a Bika–Szűz–Bak jegye
613
 tartozik. A triplicitásokat a napszaknak megfelelően három
planéta – a triplicitás urak – ural.
esés (casus/deiectio) | esés, fall • Egy planéta a saját exaltáció-
jával szemben lévő jegyben van esésben, ami az esszenciális
minőségében romlást idéz elő.
esszenciális méltóságok • A planéták minőségét meghatározó,
5 szintű hierarchikus rendszer. A legnagyobb méltóság a
jegyuralom, utána következik az exaltációs uralom, majd
a triplicitásuralom, a terminusuralom, végül pedig az ar-
culati uralom. Az egyes uralmi szintek kvantitatíve 5–4–
3–2–1 „pontot” érnek. Ennek az almutenszámításnál van
szerepe. Egy planéta esszenciális méltósága vagy romlása
azt jelzi, hogy milyen „arcát” mutatja a bolygó, milyen jel-
legű a hatása, és hogy képes-e megvalósítani a pozitív jelö-
léseit.
év ura (dominus anni) • A profekcióban használt jelölő, a pro-
fektált aszcendens/1. ház jegyura. Amelyik házban van, az
is domináns terület/téma lesz az adott évben.
exaltáció (exaltatio) | emeltség • Az a jegy, ahol egy planéta
minőség szempontjából kiemelkedő helyzetbe kerül. A Nap
a Kos 19.°-án, a Hold a Bika 3.°-án, a Jupiter a Rák 15.°-án,
a Merkúr a Szűz 15.°-án, a Szaturnusz a Mérleg 21.°-án, a
Mars a Bak 28.°-án, a Vénusz pedig a Halak 27.°-án exaltál.
Abū Ma‘shar hozzáteszi, hogy a sárkányfejnek az Ikrek 3.°-
án, a sárkányfaroknak pedig a Nyilas 3.°-án van az exaltációs
pontja. Az exaltáció a 4. szintű esszenciális méltóság.
exaltációs úr (dominus exaltationis) • Mind a 7 planéta egy-egy
jegyben exaltációs uralommal rendelkezik. Az esszenciális
méltóságok hierarchiájában az exaltációs urak a 4. szinten
vannak (4 egységet képviselnek).
exil (exilium) | száműzetés • Egy planéta a saját uralmi jegyé-
vel szemben lévő jegyben van exilben, ami az esszenciális
minőségében komoly romlást idéz elő.
614
felkelő (ascendens) | aszcendens • Az adott pillanatban az ek-
liptika és a horizont keleti metszéspontja, az ekliptika felkelő
foka. Számos esetben az egész felkelő jegyet/1. házat értették
alatta.
felperzselt út (via combusta) • Az ekliptika Mérleg 19.˚-tól
(a Nap esési pontja) a Skorpió 3.˚-ig (a Hold esési pontja)
terjedő szakasza. Egyes középkori szerzők a via combustát a
Mérleg 15.°-tól a Skorpió 15.°-ig veszik. Ha itt jár a Hold,
akkor károsodást szenved.
fény (lux) | világító • A Nap és a Hold.
ferális (feralis) • Egy planéta akkor ferális, azaz elvadult, ha
egyetlen bolygóval sem áll együtt, vagy nem áll aspektusban
vele. Ilyenkor a működése kiszámíthatatlanná, öntörvényűvé
válik.
férfias jegy (signum masculinum) | aktív jegy • A férfias je-
gyek a nappali jegyek: Kos, Ikrek, Oroszlán, Mérleg, Nyilas,
Vízöntő.
hanyatló ház (domus cadens) | hanyatló ház • A képlet 3., 6.,
9. és 12. háza, amely sorrendben a 4., 7., 10. és az 1. házról
„hanyatlik le”. Akcidentális erejüket tekintve kifejezetten
gyengének számítanak.
holdház (mansio) • Az arabok a Hold manziljainak (a Hold
palotáinak, állomásainak) hívták az ekliptikát 28 egyenlő
(12° 51’ 26”-es) szakaszra osztó holdházait. A 28-as szám
abból következik, hogy a Hold a szinódikus ciklusa alatt
28 éjjelen látható. Az indiaiak azonban a 27,3 napos szide-
rikus holdciklus alapján 27 (13° 20’ kiterjedésű) holdházat,
naksatrát használnak. Mindkét rendszer alapja az időben
változó sziderikus zodiákus.
hyleg (hyleg) | aphéta, életadó • Az életerő forrása, az a bolygó
vagy kiemelt ekliptikai pont, amely a kezdeti életerővel látja
el a szülöttet. Bonatti szerint hyleg lehet a Nap, a Hold, az
aszcendens, a szerencserész és a születés előtti lunáció.
615
jegykilenced (novenaria signorum) • Az ekliptika ritkáb-
ban használt felosztása, ami viszont Indiában – navamsa
néven – nagyon elterjedt volt. Minden jegyet 9 egyenlő,
3°20’-es részre osztanak, és a Kos első kilencedétől indítva
zodiakális sorrendben a Kos, Bika stb. jegyet rendelik az
egyes kilencedekhez, mindezt a Halak legutolsó kilencedéig
folytatva.
jegytizenketted (duodecima/duodenaria signorum) • Egy jegy
2,5°-os része. Egy adott jegy első tizenkettede maga a jegy,
a következő tizenketted az utána következő jegy stb.
jegyúr (dominus signi) | jegyúr/úr • Az a planéta, aki az adott
jegyet uralja. A jegyuralom legnagyobb (5. szintű) esszen-
ciális méltóság. A planéták a következő jegyeket uralják:
Szaturnusz: Bak, Vízöntő; Jupiter: Nyilas, Halak; Mars: Kos,
Skorpió; Nap: Oroszlán; Vénusz: Bika, Mérleg; Merkúr: Ik-
rek, Szűz; Hold: Rák.
jótevő (bonus/benevolus/beneficus/fortuna) | jótevő • A Jupiter
és a Vénusz – de Abū Ma‘shar a fényadókat is jótevőknek
tartja (bár a Nap nem minősül annak, amikor egy bolygót
a közelsége miatt eléget).
káldeus sorrend | ptolemaioszi sorrend • A Földet körülve-
vő 7 planetáris szféra és az ezeket uraló planetáris istenek
sorrendje a Földhöz közeledve: Szaturnusz, Jupiter, Mars,
Nap, Vénusz, Merkúr, Hold. Macrobius hívta először ezt a
sorrendet káldeus rendszernek.
kártevő (malus/malevolus/maleficus/infortuna) | kártevő • A
Szaturnusz és a Mars.
kazimi (in cardio) | a Nap szívében • Egy planéta akkor áll a
Nap szívében, ha vele 17’-en belül együttáll (Sahl ibn Bishr
szerint akkor, ha ugyanazon a fokon áll, mint a Nap). Ilyen-
kor a bolygó megerősödik.
kéttestű jegy (signum bicorporeum) lásd közös jegy
kombuszt (combustus) lásd égetett
616
konjunkció (coniunctio) | együttállás • (Tévesen aspektusnak
tartott) olyan helyzet, amikor két planéta vagy egy bolygó
és egy kiemelt ekliptikai pont egymáshoz kellően közel he-
lyezkedik el. Ekkor létrejön a testi kapcsolódás (együttállás).
követő ház (succedens) | követő ház • A képlet 2., 5., 8. és
11. háza, amely sorrendben az 1., 4., 7. és a 10. ház után kel
fel. Akcidentális erejüket tekintve erősnek, megvalósítónak
számítanak.
közös jegy (signum commune) | változó/labilis jegy • A közös
vagy kéttestű jegyek: Ikrek, Szűz, Nyilas, Halak. Jellemzőik:
átlagos, közepes, félúton lévő.
központ, tengely (angulus) | tengelyház, sarokház • A kép-
let 1., 4., 7. és 10. háza, azaz a felkelő, a földalj, a lenyug-
vó és az égközép. Akcidentális erejük szerint a legerősebb
házak.
közrefogás (obsessio) • Két planéta akkor fog közre egy harma-
dikat, ha tőle mindkét oldalra maximum 7°-ra helyezkedik
el vagy testileg vagy aspektus-sugara révén úgy, hogy más
planéta nem avatkozik közbe az aspektus sugarával. Má-
sik értelmezés szerint a két planéta a közrefogott harmadik
planétával szomszédos jegyekben van, vagy oda vet jegy
szerinti aspektust úgy, hogy más planéta nincs jegy szerint
aspektusban a körülvett planétával. Ha a közrefogó plané-
ták kártevők, akkor ostromlottságról van szó, ami lesújtja
a közrefogottat, ha viszont jótevők, akkor védelemről, ami
megerősíti a közrefogott planétát.
kvadráns alapú házrendszerek | kvadráns alapú házrendsze-
rek • Olyan házrendszerek, ahol az aszcendens-deszcendens
és az MC–IC tengely jelöli ki a négy térnegyedet, melyeket
bizonyos elvek alapján további 3-3 (köztes) házra osztanak.
A középkori asztrológiában elterjedt volt az Alchabitius és
a későbbi elnevezéssel Placidusnak hívott házrendszer al-
kalmazása.
617
kvadrát (tetragonus/quadratus) | kvadrát • Olyan nehéz aspek-
tus, amelyet az adott bolygó a tőle 90°-ra lévő ekliptikai
pontokra vet. Jegy szerinti kapcsolódásnál az egyik planéta
a másiktól számított 4. jegyben helyezkedik el.
kvadruplicitások | azonos minőségű jegyek • Az egymástól
kvadráttávolságra lévő jegyek négyes csoportjai. Középkori
elnevezései: mozgó–álló–közös/kéttestű jegyek, míg ugyanez
a modern terminológiában: kardinális – fix/szilárd – változó/
labilis jegyek.
lenyugvó (descendens) | deszcendens • Az adott pillanatban az
ekliptika és a horizont nyugati metszéspontja, az ekliptika
lenyugvó foka. Sokszor magára a 7. házra is értik.
manzil lásd holdház
mozgó jegy (signum cardinalis/mobile) | kardinális jegy • A
mozgó jegyek a napfordulókkal és a napéjegyenlőségekkel
induló jegyek: Kos, Rák, Mérleg, Bak. Jellemzőik: gyors,
rövid, közeli.
nappali jegy lásd férfias jegy
nőies jegy (signum femininum) | passzív jegy • A nőies jegyek
az éjjeli jegyek: Bika, Rák, Szűz, Skorpió, Bak, Halak.
parancsoló-engedelmeskedő jegypárok lásd egyenlő felke-
lésű jegypárok
okcidentális (occidentalis/vespertine) | lenyugvó • Egy planéta
helyzetileg okcidentális, ha a Nap után nyugszik le (= utána
kel fel). Egy planéta erő szerint okcidentális, ha nem a kál-
deus sorrend szerint kel föl – a Szaturnusz/Jupiter/Mars a
Nap után, a Vénusz/Merkúr/Hold a Nap előtt.
oppozíció (oppositio) | szembenállás • Olyan nehéz aspektus,
amelyet az adott bolygó a tőle 180°-ra lévő, vele szemben
elhelyezkedő ekliptikai pontra vet. A jegy szerinti kapcsoló-
dásnál az egyik planéta a másiktól számított 7. (szemben
lévő) jegyben helyezkedik el.
618
orbisz (orbis) | orbisz • A planétákat körülvevő „erőtér”, ame-
lyen belül ki tudja fejteni a hatását testi együttállásnál vagy
aspektusban. Abū Ma‘shar a következő orbiszokat adja meg:
Szaturnusz, Jupiter: 9°, Mars: 8°, Nap: 15°, Vénusz, Merkúr:
7°, Hold: 12°.
orientális (orientalis/matutine) | felkelő • Egy planéta hely-
zetileg orientális, ha a Nap előtt kel fel (= előtte nyugszik
le). Egy planéta erő szerint orientális, ha a káldeus sorrend
szerint kel föl – a Szaturnusz/Jupiter/Mars a Nap előtt, a
Vénusz/Merkúr/Hold a Nap után.
óraúr (dominus horae) • Az adott planetáris óra ura. A (nap-
felkeltekor induló) első óra ura mindig a planetáris nap ura,
az utána következő urak a káldeus sorrend szerinti planéták.
peregrin (peregrinus) • Egy planéta az „idegen vándor” ál-
lapotában van, ha a zodiákus adott fokán állva nincsen
esszenciális méltósága. Ilyenkor romlásra hajlamos, kivéve
ha a jegyura jótevő vagy esszenciális méltósággal rendel-
kezik.
planéta (planeta) | bolygó • A középkori (asztrológiai) világ-
képben a Föld központú világegyetemet a káldeus sorrend
szerint veszi körbe a 7 planetáris szféra, melyeket egy-egy
planetáris isten kormányoz. Az istenek fizikai megnyilvánu-
lásai a planéták, a ’bolyongó csillagok’, melyekbe beletartoz-
nak a fényadók (Nap, Hold) is.
planetáris napok • A középkorban egy nap a napfelkeltétől
a következő nap napfelkeltéig tartott. Minden napot egy
planetáris isten uralt – vasárnap: Nap, hétfő: Hold, kedd:
Mars, szerda: Merkúr, csütörtök: Jupiter, péntek: Vénusz,
szombat: Szaturnusz. A szakrális eseményekre vonatkozó
napok viszont napnyugtától napnyugtáig tartottak.
planetáris órák • A planetáris napok nappala és éjjele is 12–
12 planetáris órára volt fölosztva. Ezeknek az óráknak az
időtartama mindennap egy kicsit változott. Az éjjeli és a
619
 nappali órák hossza csak a tavaszi és a nyári napéjegyenlő-
ségkor egyezett meg. Az órákat az óraurak uralták.
primer direkció (directio) | primer direkció/elsődleges irá-
nyítás • Nem folytonos predikciós módszer, amelynek
középkori alkalmazása kizárólag a halál időpontjának és
az életveszélyes időszakok (kilépési pontok) megállapítását
szolgálta. Időkulcsa: az ekliptikai pontok egyenlítőre vetített,
azon megtett 1°-os elmozdulása = 1 év.
primer mozgás • Az ég szférájának elsődleges (az óramutató
járásával megegyező) forgása, amely az égitestek diurnális
mozgását: felkelését, delelését, lenyugvását és antikulminá-
lását okozza.
profekció (profectio) • Folytonos előrejelzési technika, amely-
ben az átadó 1. jegy/ház (a profektáló) a saját tartalmát
átadja az átvevő (profektált) jegynek/háznak (ezáltal akti-
válja), amely ezt a saját természete szerint formába önti.
A profekció egymásba ágyazottan lehet éves/havi/2,5 na-
pos/5 órás léptékű.
recepció (receptio) | fogadás • Recepció, azaz fogadás ak-
kor jön létre, ha az egyik bolygó a másik bolygó valamely
méltóságában/méltóságaiban áll, és kettejük közt aspektus
van. A recepció felhatalmazást is jelent: a fogadott boly-
gót az ura felhatalmazza. Egy kártevőtől való sújtottságot
enyhíti, ha a kártevő az uralmi vagy az exaltációs jegyében
vagy a 3 kisebb méltóság közül kettőben fogadja a másik
planétát. Ugyanígy egy jótevő kedvező hatását fokozza a
recepció.
retrográd (retrogradus) | retrográd • Egy planéta retrográd,
ha az égen látszólagos hátráló mozgást végez, azaz a zodia-
kális iránnyal szemben halad – ettől a planéta sújtottá
válik.
revolúció (revolutio) | visszatérés • Egy planéta tranzitkor
történő visszatérése a születési képletben elfoglalt helyére.
620
Általában a Nap (szoláris) és a Hold (lunáris) visszatérését
figyelték.
romlás (corruptio) • Egy planéta olyan minőségi állapota, ami-
kor exilben vagy esésében van. Ilyenkor a „rosszabbik arcát”
mutatja, és nem valósítja meg a pozitív jelöléseit.
sárkányfarok (cauda draconis) | leszálló holdcsomópont • A
nap- és a holdpálya azon metszéspontja, ahonnan a Hold
az ekliptika alá süllyed. Déli holdcsomópontnak is hívják.
sárkányfej (caput draconis) | felszálló holdcsomópont • A
nap- és a holdpálya azon metszéspontja, ahonnan a Hold
az ekliptika fölé emelkedik. Északi holdcsomópontnak is
hívják.
sorsból részesülés pontja (pars) | arab pont • Olyan eklipti-
kai pont, amelyet többnyire úgy kapunk, hogy két bolygó
távolságát fölmérjük az aszcendenstől. A részesülési pontok a
személyre szabott sors egyes életterületeken való megnyilvá-
nulását mutatják. Az arabok számtalan új részesülési pontot
vezettek be.
sugarak alatti (sub radiis) • Ha egy planéta a Naptól 8,5–15°-
os távolságába kerül, akkor a sugarai alatt áll, ami meggyen-
gíti a bolygót, ugyanis orientális felkelésekor a Nap sugarai
miatt nem látható.
sújtottság • Komoly akcidentális erőveszteséget jelentő el-
helyezkedés. Egy planéta akkor sújtott, ha retrográd, ha
kombuszt, vagy ha recepció nélkül áll együtt, kvadrátban
vagy oppozícióban egy ártó égitesttel. Ilyenkor a jelöléseit
nem, vagy nem a kívánatos módon tudja megvalósítani.
Abū Ma‘shar komoly károsodásnak tartotta a holdcso-
mópontokkal 12°-on belüli együttállást is – elsősorban a
Holdnál –, mert ilyenkor fordulhatnak elő a nap- és hold-
fogyatkozások.
szekunder mozgás • Az égitestek zodiakális irányú, másodla-
gos (az óramutató járásával ellentétes) mozgása.
621
szélirány (latitudo) | ekliptikai szélesség
szeparáció (separatio) | távolodás • Amikor a gyorsabb planéta
testileg vagy aspektus sugarával távolodik a lassabb plané-
tától.
szerencserész (Fortuna) | szerencsepont • A sorsból részesülés
pontjai közül talán a legfontosabb, egyben hylegiális hely is.
Számítása: nappali képletnél (zodiakális irányban) a Naptól
a Holdig, éjjeli képletnél a Holdtól a Napig tartó távolságot
kell fölmérni az aszcendensre.
szextil (sextilis) | szextil • Olyan könnyű aspektus, amelyet
az adott planéta a tőle 60°-ra lévő ekliptikai pontokra vet.
A jegy szerinti kapcsolódásnál az egyik planéta a másiktól
számított 3. jegyben helyezkedik el.
sziderikus zodiákus lásd csillagjelek
születés előtti lunáció (syzygium ante nativitatem) • A szüle-
tést megelőző, korábban bekövetkező újhold vagy telihold.
Ilyenkor a Hold helye hylegiális helynek számít.
tanúságtétel (testimonium) | egész jegyes aspektus • Egy pla-
néta a saját jegyétől számított 3./4./5./7. jegyre ránéz, és
szemtanúja lesz annak, amit ott lát, majd tanúságot tesz az
ott látottakról. Így az érintett jegyek és a benne lévő bolygók
között létrejön a kapcsolat (aspektus).
telihold (præventio) | telihold • Nap–Hold szembenállás.
terminus (terminus) | tartomány • Minden jegy 5 különböző
nagyságú terminusra oszlik, amelyek fölött külön planetáris
úr, azaz terminus úr rendelkezik. A terminushatárok egyes
szerzőknél eltérők lehetnek, de a középkori asztrológiában
zömmel az egyiptomi terminusokat használták.
terminusúr (dominus termini) • Az adott jegy meghatározott
terminusát uraló planéta (a fényadók kivételével). A jegyek
utolsó fokai mindig a kártevők terminusában vannak. Az
esszenciális méltóságok hierarchiájában a terminusurak a
2. szinten helyezkednek el.
622
tranzit (transitus, ingressio) | tranzit • Egy planéta a vizsgálat
pillanatában belép egy olyan jegybe, amelyik a születési kép-
let (radix) egy másik jegyével aspektusban van (jegy szerint
látja), és ez a jegy tartalmaz egy másik planétát vagy kiemelt
ekliptikai pontot.
trigon (trigonus) | trigon • Olyan könnyű aspektus, amelyet
az adott bolygó a tőle 120°-ra lévő ekliptikai pontokra vet.
A jegy szerinti kapcsolódásnál az egyik planéta a másiktól
számított 5. jegyben helyezkedik el.
triplicitások lásd elemi triplicitások
triplicitásúr (dominus triplicitatis) • Az azonos elemű jegyeket
a napszaknak megfelelően három planéta: a nappali, az éjjeli
és a közös úr ural. A középkori asztrológiában elsősorban
a Dórotheosztól származó uralmi rendszert használták, mi-
szerint a tűz jegyeit a Nap–Jupiter–Szaturnusz, a levegős
jegyeket a Szaturnusz–Merkúr–Jupiter, a vizes jegyeket a Vé-
nusz–Mars–Hold, míg a föld jegyeit a Vénusz–Hold–Mars
uralja. Az esszenciális méltóságok hierarchiájában a tripli-
citásurak a 3. szinten vannak.
tropikus zodiákus lásd csillagjegyek
újhold (coniunctio) | újhold • Nap–Hold együttállás.
üresjárás (vacuitas cursus) | üresjárat • A középkori értelme-
zésben egy planéta akkor üresjárású, ha a jegy végéig haladva
már nem kerül testileg vagy aspektussugara révén kapcsolat-
ba egy másik bolygóval.
zodiákus (zodiacus) | állatöv • A háromosztatú zodiákus az ek-
liptika körének északra és délre is kiterjesztett sávja, amelyen
(a Föld felé haladva) a 12-12 csillagjegy, csillagjel, csillagkép
helyezkedik el.