A szőlő metszése

Kategória: Növénytermesztés

A szőlőtőke metszésén, az egyéves vesszők évenkénti visszavágását, illetve a kétéves cser és az

idősebb fás részek ifjítását értjük. A kialakított tőkéken a metszéssel szabályozzuk a termés
mennyiségét, minőségét és tartjuk fenn termőegyensúlyát. A tőkén metszéskor meghagyott világos
rügyek száma adja a rügyterhelést, a kifakadt rügyek hajtásain képződő fürtök pedig a fürtterhelést.

A rügyterhelés általánosan használatos mutató, amelyet a területegységre vagy tőkére

vonatkoztatnak. Leggyakrabban az ültetvény 1 m²-ére eső rügyszámban fejezik ki. Hazai viszonyaink
között és az itt termesztett fajták esetében a kívánatos rügyterhelés 6–14 rügy/m², kivételes esetben
16–18 rügy/m².
Általános metszéstervezési szabály: „az egy rügy – egy fürt” terméskalkuláció…

A metszés célja összefoglalóan a következő:

• meghatározott tőkeforma kialakítása és fenntartása;
• a szőlőművelés kezelhetőségének a biztosítása;
• a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás megkönnyítése;
• a tőke termőegyensúlyának kialakítása és fenntartása, a termés- és vesszőhozam egyensúlyának, a
valamint a termés minőségének a szabályozása. (A szőlő- és gyümölcstermesztésben a
termőegyensúly fogalma a vegetatív és generatív tevékenység összhangjára, vagyis a termő és
vegetatív részek viszonosságára utal. A növényegyedek életének folyamatosságához,
teljesítőképességük fokozásához nélkülözhetetlen az egyensúly megteremtése és fenntartása.)

A metszés alapelvei:
• egészséges, erős, beérett vesszőből származó csapokat hagyjunk meg;
• a legkisebb metszési sebet hagyjuk a csapokon;
• a vesszőt a maradó nódusz felett legalább 1 cm-rel, rügyre takaró 45°-os ferde vágással metsszük;
• a hónaljhajtásokat kis csonkkal távolítjuk el a vesszőről.

2. ábra. A metszés alapelvei

A metszés ideje:
• nyugalmi időszakban;
• lombhullatást, vesszőérést követően;
• december közepe és március közepe között;
• a tavaszi ébredést, a könnyezést megelőzően.

Őszi metszés: Az őszi metszés nem terjedt el hazánkban. Legnagyobb előnyéül azt szokták felhozni,
hogy a szőlő ősszel nem könnyezik, a meghagyott csapok rügyei ezért nem vakulnak be, s a fakadás is
korábban kezdődik. Az ősszel visszavágott vesszők rügyei érzékenyebbek a téli fagyokra.
3. ábra. Könnyező vesszővég

Tavaszi metszés: Hazánkban hagyományosan kora tavasszal, február végétől április elejéig metsszük
a szőlőt. A tavaszi metszést a hagyományos gyalogművelésben a tőkék téli takarása, a fedés, illetve az
esetleges téli fagyok károsító hatása indokolta. Az esetleges fagykár következményeit a metszés előtt
mérhetjük fel, és azt a terhelés módosításával, azaz növelésével ellensúlyozhatjuk.
A tavaszi metszést a rügyek telelésének megfelelően végezhetjük, és az esetleges kipállás, fagy
okozta rügykárokat több rügy meghagyásával pótolhatjuk. A szőlő erős nedvkeringésben metszve
sokat könnyezik, az elfolyt lé a rügyek egy részét bevakíthatja. Kisebb szőlősgazdaságokban ajánlatos
csak a fagyok elmúltával, tavasszal, márciusban kezdeni a metszést.
A tavaszi metszés lehet korai vagy kései. A kora tavaszi metszéssel csökkenthetjük a könnyezést,
ezáltal elősegíthetjük a korábbi fakadást, amely a kései fajták termésének és hajtásának beéréséhez
kedvező.

A szőlő művelés- és metszésmódjai

A kialakult metszésmódok szorosan összefüggnek a művelésmódokkal. Ezért a metszés- és

művelésmódokat csak együtt lehet tárgyalni. A gyakorlatban a metszésmóddal alakítjuk ki a
művelésmódot.

A metszés biológiai alapjai

4. ábra. A szőlő növény föld alatti és föld feletti részei

1. A polaritás: A növények egyik alapvető jellegzetessége, hogy felső részükön hajtásrészeket, az alsó
részükön gyökereket hoznak. A gyökerektől legtávolabb található rügyek hajtanak ki a legkorábban és
legerősebben. Ez a csúcsdominancia. Ennek következménye, hogy az alsó rügyek alva maradhatnak,
és a hajtásrendszer felkopaszodhat.
5. ábra. A csúcsdominancia szerepe a termesztéstechnológiában

2. A rügyek termékenysége: Az azonos helyzetű és fejlettségű vesszőn a felső állású rügyek

termékenyebbek. A rügyek termékenységét a fajta is befolyásolja. Egyes szőlőfajták alsó rügyei
terméketlenek, ezért ezeknél a fajtáknál mindig hosszú metszést kell alkalmazni. (Ilyen fajta a legtöbb
csemegeszőlő, pl. az Afúz Ali. Egyes fajták alsó rügyei is termékenyek, pl. Zalagyöngye. Más fajtáknak
még a sárszeme is termékeny, pl. Izsáki sárfehér.)

6. ábra. A rügyek fajtái és a rügy részei

A metszésmód fogalma, elemei

Metszésmód, az 1-2 éves tőkerészek (vessző, cserek) visszavágásának módja.

Csap: a metszéskor visszavágott tőkén hagyott vesszőrészt csapnak nevezzük.
• Termőcsap: Feladata az adott évi termés biztosítása. Hosszúságuk alapján megkülönböztetünk
rövidcsapot (2 rügy), hosszúcsapot (3-5 rügy), félszálvesszőt (6-8 rügy) és szálvesszőt (9-20 rügy).
• Ugarcsap: A következő évi termőcsapok nevelésére használjuk. A felkopaszodás elkerülésének
érdekében az ugarcsapot mindig a termőcsap alatt hagyjuk meg.
• Biztosítócsap: feladata a sérült, felkopaszodott tőkerészek leváltásához szükséges hajtások, vesszők
nevelése.
• Csercsap: A tavalyi csapnak, mely a mostanit viseli csercsap a neve. Váltómetszési elem. Jellemzően
az ugarcsapból kerül kialakításra, a tőkekaron, tőketörzsön hagyott 2-3 éves termőcsapokat hordozó
tőkelelem"

7. ábra. Szőlő csapformák, csapkialakítások