Professional Documents
Culture Documents
A rajzon egy suháng csemetét ábrázoltam, melyet a tervezett törzsmagasság feletti 5 rüggyel kell visszavágni. Ez az alakítás első éves
metszése.
A metszés hatására a fa a fenti képen láthatóan fejleszti hajtásait. A törzsön hozott hajtásokat nyáron távolítsuk el, ezek csak
feleslegesen veszik el az energiát a fától. Egy esetben azonban ezekre is szükség lehet, ha a törzsünk nagyon gyenge, vékonyka. Akkor
ezeket is célszerű meghagyni, rövidre metszeni, mert ezek hozzájárulnak a törzs erősödéséhez. A törzs fölötti oldalhajtásokat
visszametszük 4-5 rügyesre, a sudárt 1/3-al. Az első ágemeletet ezek az oldalhajtások adják. A rajz természetesen ideális állapotot
tükröznek. Ilyennel ritkán találkozni, vagy több, vagy kevesebb oldalhajtás képződik. lényeg, hogy ezek közül válasszuk ki
közvetlenül a törzs fölött azt a 3-4-et melyek a legjobban lefedik a horizontális teret és a legerősebbek. Az ágemelet magassága ne
haladja meg a 80 centimétert, de legjobb, ha 60 centi körül alakul, tehát a kiválasztott 3-4 hajtás törzsi eredőpontja függőlegesen férje
bele 60 centibe. Egy fán többnyire több ágemeletet alakítunk ki, bár ez nem igaz az őszibaracknál, de ebbe most ne mélyedjünk el. Az
egyes koronaformák sajátosságairól majd egy külön cikkben írok. Itt most olyan koronaformáról írok, ami több ágemeletes. Az
ágemeletek közötti távolság 80-120 centi közé essen. Nem biztos, hogy a sudár egy év alatt nő annyit, hogy ki lehessen alakítani rajta
a második ágemeletet, ezért ezt nagy valószínűséggel a harmadik, vagy negyedik évben tudjuk megtenni. A lenti rajz már a harmadik
évi metszést ábrázolja. A rajz felső része tartalmaz újdonságot. Látni a sudarat, rajta a második évi visszavágás helyét, ami alatt
keletkezett hajtásokat nyáron vagy tőből kell eltávolítani, vagy 2 rügyre visszacsípni. A két rügyes visszacsípést akkor javaslom, ha a
fa jó erőben van, mert a visszacsípés hatására termőrügyek keletkeznek, amin a következő évben már terem, csakúgy mint az első
ágemeleten. Ha gyenge a fa, akkor a túl sok terméssel leterheljük, ami a hajtásnövekedés kárára megy, nem alakulnak ki időben a
vázágak, sőt gyengék is lesznek, ami a későbbiekben bosszulja meg magát. A második évi metszés hatására a sudár is tovább fejlődött,
így már elérte azt a nagyságot, ami a két ágemelet közt szükséges. Az ágemeletek kialakítását és a sudár nevelését mindaddig
folytatjuk, amíg el nem érjük a kívánt nagyságot. 2-3 ágemeletnél nem javaslok többet kialakítani.
3. Vázágak kineveléséhez egyaránt alkalmas a gyenge és erős vessző. A gyenge vesszőket 20-30 centiméterre, körülbelül 3-5 rügyre, az
erős vesszőket 40-50 centiméterre, vagy egyáltalán ne vágjuk vissza. Visszavágás nélküli vázágnevelést csúcsrügyből történő
vázágnevelésnek nevezzük. Ügyeljünk, hogy a vázágak megfelelően fedjék le a teret.
4. Ha csonthéjas gyümölcsfa (főként őszibarack, cseresznye, meggy) koronáját neveljük csúcsrügyből, akkor a vesszőkről a virágokat el
kell távolítani, mert a képződő termés lehúzza a vesszőt, ezzel megváltoztatja annak elhelyezkedését, szögállását.
5. Koronaalakításkor mindig egyenletesen metszünk. Ha az oldalágaknál beavatkozunk, akkor tegyük ezt a sudárnál is, és legyen ez igaz
fordítva is.
6. Oldalvezérvesszők visszametszését felsőrügyes metszéssel végezzük. Ez a metszési mód biztosítja, hogy az új vezérvessző helyzete a
vízszinteshez közeli állapotba fejlődjön. A lenti magyarázó ábra kiinduló képe egy átlagos ágat ábrázol. Ezen szaggatott vonallal
körbekerítettem egy hajtást, amit alatta kinagyítva rajzoltam. ezen először a hagyományos metszést és hatását mutatom be.
Hagyományosan alsó rügyre metszünk, annak érdekében, hogy a rügyből fejlődött hajtás vízszinteshez közeli állapotban fejlődjön, de
gyakran ez nem történik meg, mert a hajtás a fény hatására felfelé tör, így eltér a vízszintestől. Az ábrán látni is, amint a hajtás vége
felfelé tör. Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A
metszést ne alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az
utána következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb,
mint a felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású,
vízszinteshez közeli hajtásunk marad a következő évre.
Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A metszést ne
alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az utána
következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb, mint a
felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású, vízszinteshez
közeli hajtásunk marad a következő évre.
7. Ha a fővezérvesszőt metszük, akkor a vessző tetején lévő rügy (végálló rügy) az uralkodó széljárással szemben legyen, ellenkező
esetben az erős szél az új vezérhajtást könnyen letörheti.
8. Sudáron vázágnak egyedül álló vesszőt sosem szabad meghagyni, mert az egyrészt féloldalassá teszi a fa csúcsát, másrészt
versengésre kel a sudárral átveheti annak szerepét.
9. Ágcsoport kialakításához közel azonos erősségű (vastagság, és hosszúság) hajtásokat válasszunk.
10. Ágcsoportos koronaformáknál (katlan váza, kombinált stb.) a vázágakat nem szabad egy pontból indítani, mert így a vázágak idősebb
korukban a termés súlya alatt (terhelésben) könnyen lehasadhatnak.
11. Ágcsoportos koronaformáknál egy ágemelet 3-4 vázágból álljon. A vázágak a lehető legjobban fedjék le a teret. Erről már fent
többször említést tettem. Felülnézetből a rajzhoz hasonlóan helyezkedjenek el. A rajz bal oldalán a helyes, jobb oldalán a helytelen
elhelyezkedés. Ha nincs kettőnél több hajtás, akkor végső esetben azokból is kinevelhetünk egy ágemeletet.
12. Diócsemete törzsét ültetés után tavasszal erősen ( a talajtól 40-60 centiméterre) vissza kell vágni. Az előtörő hajtások közül a
legerősebbet kell meghagyni és karó mellett egyenes törzset nevelni belőle. Erre azért van szükség mert így erősebb, egyöntetűbb
törzset tudunk a diófánknak nevelni.
13. A korona gyors kialakítása miatt vegetációs időben mindig el kell végezni a hajtásválogatást. El kell távolítani minden olyan hajtást,
ami:
· nem megfelelő helyen,
· túl meredeken,
· törzsön,
· vezérrel konkurensen fejlődnek.
A hajtásválogatást a hajtások 2-20 centis közötti állapotában kell elvégezni.
14. A vázágakat a koronaformának megfelelő szögállásban kell kinevelni. Nem megfelelő szögben fejlődő hajtásokat lekötözéssel kell
igazítani.
15. A fa végső magasságát a központi tengely, vagy sudár eltávolításával, vagy lekötözésével tudjuk beállítani.
16. Koronaszerkezet kialakításakor tartsuk be a Zahn-féle szabályokat, ami nem más, mint a kétharmados szabály. Erről majd máskor, és
máshol, itt annyira nem fontos információ.
Az írásban többször elhangzik a csúcsrügy, és a végálló rügy. A lenti rajz ezeket magyarázza meg.
Csúcsrügy a hajtás végén a növekedés folyamán a hajtás záródásaként alakul ki. A végálló rügy pedig a metszés után a hajtás tetején
elhelyezkedő rügy.