Hogyan metsszük a kajszit?

A kajszibarackot, mint a többi csonthéjas gyümölcsöt, a kórokozók fertőzése

miatt nem ajánlott a fák nyugalmi időszakában metszeni. A gutaütéses
fapusztulást okozó gombák és baktériumok főleg télen és sebzéseken
keresztül jutnak be a fákba. Ezért a leg-alkalmasabb időpont a metszésre a
rügyfakadástól a virágzásig terjedő időszak, valamint betakarítás után
augusztus végéig.

Rendkívül fontos, hogy a metszési felületek azonnal le legyenek fedve, esetleg a metszéssel egy
menetben végezzük a sebkezelést.
Koronaformák
A kajszi metszésének legfontosabb feladata, hogy könnyen kezelhető koronaformát alakítsunk
ki és tartsunk fenn, megőrizzük a korona egészségi állapotát, világossá, átláthatóvá tegyük a
fát, valamint elősegítsük az évenkénti rendszeres, megfelelő mértékű megújulást. Ez azért
fontos, mert a hoszszabb termőrészeken jobb minőségű gyümölcs terem. A fa korától függően
beszélhetünk koronaalakító, fenntartó és ifjító metszésről. A koronaalakítás az ültetéstől a
termőre fordulásig tart, általában 4–5 éven keresztül. A kialakítandó koronaformát már jóval az
ültetés előtt, a tervezéskor ki kell választani, igényeinket ajánlatos a faiskolával is egyeztetni.
Magyarországon elterjedt koronaforma a szabad vagy gömb korona, a kombinált, a váza és a
Papp-féle ernyő korona. Más országokban használt koronák közé tartozik a termőkaros orsó, a
kompakt váza, a karcsúorsó, a Bouche-Thomas sövény, a Palmetta sövény és a Lepage sövény.
Az újabb koronaformák (pl. kompakt váza, karcsúorsó és a sövények) számos előnyük mellett
jóval több munkát és ráfordítást, intenzívebb művelést igényelnek, viszont általuk
megbízhatóan termelhetünk kiváló minőségű gyümölcsöt.
Váza kialakítása
A kompakt váza koronaforma a legfigyelemreméltóbb közülük, mert kifejezetten a kézi
szüretnek kedvez. A rendszeres metszéssel ez a koronaforma 1–2 évvel hamarabb termőre
fordul a hagyományos nagy koronákhoz képest. Hektáronként 416-666 fát ültethetünk el a sor-
és tőtávolság függvényében (5–6 x 3–4 méter). A feltörő növekedésű fajtáknál elegendő a
kisebb térállás, amíg a széthajló fajtáknál a szélesebb térállást választjuk. Alacsony, 60–70 cm-
es törzsmagasság fölött alakítjuk ki az 5–7 vázágat, melyeket 45 fok körüli szögben nevelünk. Az
ennél meredekebb állású ágak később a termés súlya alatt letörhetnek, a laposabb szögű
gallyak pedig megterhelődve a földre lehajlanak és a gépi művelést is akadályozzák. A fák teljes
magassága 3,5–4 méter, így viszonylag könynyen metszhetők és szedhetők. A vázágakat
fokozatosan neveljük ki, hogy erősek, teherbíróak legyenek és rajtuk megfelelő mennyiségű
termőgally alakuljon ki.
A koronaalakító metszést az ültetést követő tavaszon rügyfakadáskor kezdjük. A suhángokat a
törzsmagasság felett 6–7 rüggyel visszavágjuk. A koronás oltványoknál – ha a törzsmagasságuk
megfelelő –, kiválasztjuk a vázágakat és erősségüktől függően felére-harmadára visszavágjuk, a
sudarat eltávolítjuk.
Nyáron 20–25 cm-es hajtáshossznál eltávolítjuk a vázágak konkurenseit, valamint a korona
belseje felé növő hajtásokat. Olyankor a nehezen elágazódó, felfelé törő ágrendszerű fajtákat
pincírozzuk, elősegítve az elágazódást és a vázágak megerősödését.
A telepítés utáni első két évben kifejezetten fontos a törzstisztítás, akár 3–4 alkalommal is
évente, később viszont már nemigen lesz rá szükség.
A termőre fordulásig minden évben úgy metsszük a fákat, hogy a vázágak továbbnevelése és
elágaztatása mellett a világos és szellős koronában elegendő termőfelület alakuljon ki. A
korona belsejében meghagyható kevés (3–4) vízhajtás, de ezeket 30–40 cm-es hosszúságúra
metsszük vissza, így a hajtások a következő évben termőalapokká fejlődnek.
A nyári zöldmetszéssel a fölösleges hajtásokat és a vízhajtásokat távolítjuk el. Ennek a legjobb
időpontja május-június, olyankor kézzel könnyen kitörhetők. A sebzés gyorsan beforrad, alapi
rügyek nem maradnak, így nem késztetik további hajtásnevelésre a fát, mint amikor ollóval
távolítjuk el őket. Pincírozással elősegíthetjük az elágazódást, a termőrügy-képzést és a korábbi
termőre fordulást.
Fenntartjuk a termőegyensúlyt
A termőre fordult fa koronájának rendszeres évi metszésével és hajtásválogatásával
fenntarthatjuk a termőegyensúlyt, amikor a fa növekedése és a termésképzés összhangban
van, ezzel elkerülhető a szakaszos terméshozás.
A megfelelő évi hajtásnövekedés garantálja a rendszeres terméshozást, az elöregedett
termőrészek folyamatos leváltása fiatalra pedig a nagy méretű és jól színeződő gyümölcsöket.
A metszést más eljárások is kiegészítik, amelyek növelik a hatékonyságát, például a
hajtásválogatás és a pincírozás, valamint a sebkezelés és a nyesedékmunkák. A termőkori
ápolás során a rendszeres metszés mellett a termésritkítás is elengedhetetlen a
termőegyensúly fenntartásához és a piacképes gyümölcs termesztéséhez.
A metszés során levágott fás részekkel és a leszedett terméssel nagyon sok tápanyagot
eltávolítunk az ültetvényből, aminek a rendszeres pótlása nagyon fontos, hogy a fák
termőképessége sokáig fennmaradjon.
Eltávolítjuk a beteg, sérült ágakat, vesszőket, az egymást keresztező, egymáshoz érő gallyakat, a
lehajló, vagy az erősen felfelé törő vesszőket, a korona belső része felé növő hajtásokat,
vesszőket, valamint a vízhajtásokat. Az utóbbi kettőnek a korai eltávolításával megelőzhetjük a
korona beárnyékolódását, valamint rengeteg tápanyagot spórolunk meg a fáknak, mert ezek a
hajtások folytonos növekedésben vannak.
Ifjító metszés a jó erőnlétű, megújulásra képes idősebb fáknál alkalmazható. A metszés során
nagyobb koronarészeket, gallyakat, vázágakat távolítunk el részben vagy teljesen. Az így erős
kihajtásra, megújulásra késztetett fákon újra kialakítható a fiatalabb termőfelület. (A Kertészet
és Szőlészet nyomán)