A szőlőről

A szőlőt nem lehet társak nélkül értelmezni. Az etruszkok Krisztus előtt 700-ban már társították a
szőlőt, mégpedig mezei juharral illetve búzával. A juhart a sorokba ültették, és erősen metszették,
hogy a fényt ne vegye el a szőlőtől. Az ültetvényt búza földekkel vették körül, ez elszigetelte az
ültetvényt a környezetétől. (Acer-Vitis-Triticum guild) Magyarországon a hagyományos szőlőkben
juhar helyett mezei szilt ültettek. Ezeknél talán jobb döntés a rezgőnyár, amelynek a levélállása
szétszórja a napfényt, miközben megakadályozza a túlzott besugárzást. Fás társ lehet még a virágos
kőris, körte, mariska barack, kajszi és mandula. (ezek a hagyományos szőlőkben együtt voltak a
szőlővel).
A szőlőhöz a következő társnövények illenek:
A sorokba, a tőkék közé: Izsóp, piros gólyaorr, cickafark, rozmaring, szurokfű, majoránna, menta,
bazsalikom, levendula, orvosi vagy örvös zsálya.
Kerülni kell a kutyatejet, napraforgót, körömvirágot, salátákat, paradicsomot, fokhagymát,
vöröshagymát.
A sorközben lehet ültetni a pillangósokat, de pázsitfüvekkel vegyesen, és nem szabad magasra törő
vegetációt kialakítani, főleg olyat, amely megakadályozza a széljárást. Pl., a monokultúrás lucernát
kerülni kell. Lehet ültetni törpe borsót, bokros babot, hereféléket. Ezeknek a zöldjét azonban
mulcsként a sorok között kell hagyni. A töveket nem szabad mulcsozni, de érett komposzttal lehet
takarni! Ez a kombináció javítja a talaj szerkezetét (főleg, ha kötött), megőrzi a nedvességet.
A szőlő egy kúszó növény, szeret más növényekre felfutni, pl., fákra. De természetesen lehet
futtatni falon, ház ereszén, bárhol, ahol leszedhető magasságban marad. Ebben az esetben egy-egy
tőke több tíz métert is nő, és ilyenkor a metszés is egyszerűbbé válik, legfeljebb a termő vesszőket
kell visszametszeni. Ha kordonos a szőlő érdemes csak egy kart futtatni, azt is a lehető
legmagasabban. Általában az alsó kar túl közel van a talajhoz, és ez betegségeket okozhat a
nedvesség, a hajnali harmat miatt. Megjegyzem, a minőségi bortermelésben a talajközeli alsó kart
részesítik előnybe, és ez a talaj lecsupaszításával jár együtt. Ez rövidtávon nem veszélyezteti a
szőlőt, de hosszú távon a talaj leromlásával jár.