Fizika 112

2. és 3. Előadás
 Az anyagi pont dinamikája
Kinematika: a mozgás leírása a kezdeti
feltételek (kezdőpont és kezdősebesség)
és a gyorsulás ismeretében, de vajon mi
az oka a mozgásnak??
Megfigyelés ↔ kísérlet???

Dinamika: a mozgás meghatározása a

testeket érő hatások (erők) és a test
bizonyos tulajdonságainak ismeretében
Arisztotelész – Galilei – Newton I.

A mozgáshoz mozgató kell („minden mozgót

mozgat valami”)
a bolygókhoz „első mozgató”
A nehezebb testek gyorsabban, a könnyebbek
lassabban esnek, egyenes arányosságban a
tömeggel.
Hold alatti világ – 4 őselem
a Hold szféráján túl – quinta essentia, minden
Arisztotelész változatlan
i. e. 384 – i. e. 322
Arisztotelész – Galilei – Newton II.
Nincs szükség mozgatóra
(nem a mozgásnak van oka, hanem
a mozgás megváltozásának)
A testek egyformán esnek
Csak egy fizika van
földi fizika = égi fizika
Az egyenes vonalú egyenletes
mozgás megkülönböztethetetlen a
nyugalomtól
(Galiei-féle relativitási elv)
Galileo Galilei
(1564 – 1642)
Arisztotelész – Galilei – Newton III.
Galilei gondolatait matematikai
formába öltöztette
Axiomatikus alapokra helyezte a fizikát
A gravitációs törvényével számíthatóvá
tette az „égi” fizikát

Nem a mozgás fenntartásához,

hanem a mozgásállapot
megváltoztatásához van szükség Sir Isaac Newton
külső hatásra (1642. – 1727.)

”Én távolabbra láthattam, de csak azért, mert óriások vállán álltam.”

 Newton axiómák
r r
1. axióma: A tehetetlenség törvénye Fe = 0 ⇒ a = 0
Az inerciarendszerhez képest egyenes vonalú egyenletes mozgást végző
vonatkoztatási rendszer szintén inerciarendszer
Tehetetlenség: a testeknek az 1. axiómával kimondott tulajdonsága
mértéke: tömeg (tehetetlen tömeg) m [kg]

2. axióma:

r m = const . r
d (mv ) r r
=F F = ma
dt
Az erő mértékegysége: kgm/s2=N (Newton)
 Newton axiómák II.
3. axióma: A kölcsönhatás törvénye

kölcsönhatás r r
B test A test FBA = − FAB
Az erők párosával lépnek fel, de különböző testekre hatnak!!!

4. axióma: A szuperpozíció elve

Az erők egymás hatását nem zavarva,
Vektorokként adódnak össze.

r r r
Fe = ΣF = mΣa

Egyensúly: Fe = 0
 A dinamika alapegyenlete

∑
r r
ma = Fi
i

A mozgások kísérleti
vizsgálata alapján
erőtörvények felállítása A testre ható erők ismeretében
a test mozgásának
meghatározása

r 2r
r d r r r
F = ma a= r = r (t )
dt 2
Gravitációs erő Fontosabb erőtörvények I.
Bármely két pontszerű, m1 és m2 tömegű.
egymástól r távolságban lévő test H. Cavendish
kölcsönösen vonzza egymást olyan 1731-1810
erővel, amelynek nagysága a testek
tömegének szorzatával egyenesen és a
távolságuk négyzetével fordítottan arányos.
Cavendish kísérlet:
γ = 6,67*10-11 Nm2/kg2
m1.m2
F =γ r
r2
r r
m1 F12 F21 m2
• minden testre hat
• leggyengébb kölcsönhatás
• bolygók mozgása alapján született törvény r
r r
m1.m2 r
F12 = γ
r2 r Gömbszimmetrikus
(súlyos és tehetetlen tömeg) tömegeloszlás
 Fontosabb erőtörvények II.
r
Kényszererő N r r r
Fnet = mg + N = 0 ⇒ N = mg

r
mg

r N = mgcosΘ
N r r
g r
N + mg = mg ⋅ sinΘ
Θ
mgsinΘ Fnet = mgsinΘ
mg cos Θ
r Fnet = ma
mg
Θ
a = gsinΘ
 Fontosabb erőtörvények III.
r
Súrlódási erő r N
Fs r
F
tapadási súrlódási erő:
r
mg Ftap=µtapN
csúszási súrlódási erő:

Fs=µsN

a test áll a test mozog

 r N = mgcosΘ
N r r
r Ff g Ff = µN = µmgcosΘ
v
Θ Fnet = mg sin Θ − µmgcosΘ
mgsinΘ mg cos Θ Fnet = ma
r
mg
ma = mg sin Θ − µmgcosΘ
Θ
a = g(sin Θ − µcosΘ )

r N = mgcosΘ
r N r Ff = µN = µmgcosΘ
v g
mgsinΘ Θ Fnet = mg sin Θ + µmgcosΘ
r
Ff mg cos Θ Fnet = ma
r
mg ma = mg sin Θ + µmgcosΘ
Θ !! a = −g(sin Θ + µcosΘ ) !!
Fontosabb erőtörvények IV.
Kötélerő (a fonálban)
m1g , m2g : gravitációs erők

csiga K : kötélerő

r T T K=? a=?
g

T I. m1g − K = m1a
r m T r
a 1 m2 a II. K − m 2g = m 2a
r
r m 2g
m1g
m1g − m 2 g 2m1m 2
a= K= g
m1 + m 2 m1 + m 2
 Csigasor

Arkhimédész
Kr. e. 287 – 212.
r Θ r v = const. → a = 0 N = mg + F sin Θ
F N
r
Fs F cos Θ = Fs = µ (mg + F sin Θ)
r µmg
mg F cos Θ =
cos Θ − µ sin Θ

r
F v = const. → a = 0 N = mg − F ∗ sin Θ
r
r N Θ
F ∗ cos Θ = Fs = µ (mg − F ∗ sin Θ)
Fs
µmg
r F ∗ cos Θ =
mg cos Θ + µ sin Θ

F > F ∗ !!!
?

5% megtakarítás !!!
 r r
Munka F = const.
F r r
∆W = F∆s = F∆s cos α
r
∆s SI mértékegysége: Joule (Nm)

r 1D.
Ha F ≠ const.
B

∫
r r B
W= Fdr
r r
A F (r )

A
 2
r r
Munkatétel
W = ∫ Fds
1
2 2 dvr 2r v 2  v2
r r r r 1 2 1 2
W = ∫ mads = m ∫ (v dt ) = m ∫ v dv =m   = mv2 − mv1
1 1 dt 1  2  v 2 2
1

Mozgási energia: 1 2
mv
2

Munkatétel: W = ∆Ek

W SI egysége:
Átlagteljesítmény: P= Watt (J/s)
t
r r
Pillanatnyi teljesítmény:
dW Fds r r
P= = = Fv
dt dt Fogyasztás???
 Mértékegységek

Energia: SI mértékegysége: Joule (Nm)

Országok energiafelhasználása:
Bruttó tonna kőolaj egyenérték
v. 1000 tonna olaj egyenérték

tonne of oil equivalent (toe)

(hordó olajegyenérték = 0.146 toe) 1 toe = 41.868 GJ

Motorok teljesítménye:
Lóerő (LE): 1 LE = 735.49 W
Teljesítmény: SI egysége: Watt (J/s)
Konzervatív erők
• Ha az F erő munkája W, akkor –W az F erő ellenében
végzett munka.
• Ha a tömegpontra több erő hat, az eredő erő munkája
egyenlő az egyes erők munkáinak algebrai összegével.
• A végzett munka általában függ a pályától.
Konzervatív erők:
Olyan erők, melyeknek az anyagi ponton végzett munkája
független a kezdő és végpontot összekötő pályától, csak a kezdő és
végpont helyétől függ.
B vagy
(1) Olyan erők, melyeknek bármely zárt görbe mentén
végzett munkájuk zérus. B

(2)
r r
∫ Fds = 0
A
W1 = W2
A
A gravitációs erő munkája

m1m2
Fgr = G
r2
2 r r 2 m1m2 2 1  1 1
Wgr = ∫ Fds = ∫ G dr = Gm1m2 ∫ dr = Gm1m2  − 
2 2
1 1 r 1 r  r2 r1 

A Föld felszíne
közelében:

W = mgh
A nehézségi erő
konzervatív erő.
 Kényszererők munkája
r
ds

• A kényszererő merőleges a felületre.

• Ha a kényszert jelentő felület nyugalomban van az
adott vonatkoztatási rendszerben:
ekkor a kényszererő merőleges a sebességre, a
kényszererő munkája zérus. (pl. rögzített lejtőn
lecsúszó
anyagi pont, fonálhoz erősített, körpályán mozgó test)
• Ha a kényszert jelentő felület mozog az adott
vonatkoztatási rendszerben:
a test sebessége általában nem esik a felület érintőjének
irányába, ezért a kényszererő általában nem merőleges
a sebességre, és így a kényszererő munkája nem
zérus.
 Rugóerő munkája Fr = F ( x) = − Dx
A rugóerő munkája, ha a kitérés x1–ről x2-re változik:
x2 x2
1 2 1 2
W = ∫ Fx dx = − ∫ Dxdx = − Dx2 − Dx1 
x1 x1 2 2 

A rugóerő konzervatív erő.

Súrlódási erő munkája Függ az úttól!!!

rv2 s2 s2
r r
W = ∫ Fs dr = − ∫ Fs ds = − Fs ∫ ds = −Fs s12 Az Fs nem
r
r1 s1 s1 konzervatív erő!!!
 Potenciális energia
B B
r r
W = ∫ Fdr
Láttuk:
A r r
F (r )

Konzervatív erő!!!

A potenciális energia megváltozása: ∆U = −W

Br r
∆U = U B − U A = − ∫ Fdr
A (U = E h = E pot . )
 A rugóban tárolt potenciális energia
x2 x2
1 2 1 2
Láttuk: W = ∫ Fx dx = − ∫ Dxdx = − Dx2 − Dx1 
x1 x1 2 2 
1 2
U = Dx
2

reflexíj
laposíj

F F

1 2
Wl = Ds < Wr
2
”A magyarok nyilaitól ments meg
s x s x Urunk minket”
 Tömegpont gravitációs potenciális energiája
2 r r 2 m1m2 2 1  1 1
Láttuk: Wgr = ∫ Fds = ∫ G dr = Gm1m2 ∫ dr = Gm1m2  − 
2 2
1 1 r 1 r  r2 r1 

m1m2 Ha Fgr = mg (A Földfelszín közelében)

U (r ) = −G
r Láttuk: Wgr = mgh U = mgh
r
s

∆U = mgh ∆U = − mgh
r r
mg mg
r r
s s
r
s =h
Az energia megmaradása:

Láttuk: munkatétel: W = ∆Ek és ∆U = −W

− ∆U = ∆Ek
Csak konzervatív erők hatnak!
− U 2 + U1 = Ek2 − Ek1

Ek1 + U1 = Ek2 + U 2
Az energia megmaradása:

E1 E2
Ha disszipatív erők is fellépnek: W = −∆U + Wnemk .

Ek1 + U1 + Wnemk . = Ek 2 + U 2
Egy egyszerű példa:

Legalább mekkora sebességgel kell az

űrhajót a Földről elindítani ahhoz, hogy az
kijusson a világűrbe (és ne essen vissza)?

M: a Föld tömege m: rakéta tömege

R: a Föld sugara

Mm U 2 = U (r >> R ) ≈ 0
U 1 = U ( r = R ) = −G
R
Ek + U 1 = E k + U 2 1 2 Mm
1 2
mv − G =0
2 R
M M
v = 2G = 2G 2 R = 2 gR ≈ 11200 m/s
R R
Robbanás energiája: 60 TJ ? ?

térf. ≈ 1 km3 → m ≈ 2*1012 kg → 1020 J

 Kapcsolat a konzervatív erők és a potenciális energia között I.
r r Br r
∫ F dr = 0 W = ∫ F dr = U A − U B = − ∆ U
A
A fenti összefüggések ún. integrális relációk, amelyek egy kiterjedt
tértartományra állítanak valamit a konzervatív erőtereket illetően.
Vizsgáljuk meg, hogy lokálisan, a tér egy adott pontjában milyen összefüggés
áll fenn a potenciális energia és az erő között!
Minthogy az erő integrálásával kapjuk meg a potenciális energiát, ezért
sejthető, hogy a fenti reláció megfordításaként a potenciális energia
valamilyen differenciálhányadosaként állíthatjuk majd elő az erőt.

Tekintsük a tér egy tetszőleges P = (x,y,z) pontjának környezetében a

r
( )
potenciális energia függvény egy tetszőleges dr = dx , dy , dz elmozduláshoz
tartozó megváltozását. A többváltozós függvények differenciálszámítása
szerint fennáll:
∂U ∂U ∂U
dU = dx + dy + dz
∂x ∂y ∂z
Másfelől azonban a potenciális
r energia megváltozását
r az erőtér ellenében a
tömegpontra kifejtett − F = − ( Fx , Fy , Fz ) erő dr elmozdulás során végzett
munkájával is felírhatjuk, nevezetesen:
r r
dU = − Fdr = − Fx dx − Fy dy − Fz dz
 Kapcsolat a konzervatív erők és a potenciális energia között II.

∂U ∂U ∂U r r
dEpot = dx + dy + dz és dU = − Fdr = − Fx dx − Fy dy − Fz dz
∂x ∂y ∂z
alapján, a megfelelő elmozdulás-komponensek összevetéséből azt kapjuk,
hogy a konzervatív erő egyes komponensei a potenciális energia megfelelő
koordináták szerinti negatív parciális deriváltjaival egyeznek meg:

∂U ∂U ∂U Az U ”nullszintje” tetszőlegesen
Fx = − Fy = − Fz = − ⇒ választható!!!
∂x ∂y ∂z

MATEMATIKA: A gradiens differenciál-operátor bevezetésével:

∂ ∂ ∂  ∂U ∂U ∂U 
grad = ∇ =  , ,  pl. grad U = ∇U =  , , 
 ∂x ∂y ∂z   ∂x ∂y ∂z 
r r
F = − grad U vagy (
F = − ∇U )
Azaz, konzervatív erőtérben az erő a
potenciális energia negatív
gradienseként állítható elő.
 Rezgőmozgás

F: rugóerő

Fr = −kx

Fe = Fr

Newton 2. törv.: Fe = ma

k k
ma = −kx a=− x &x& = − x mozgásegyenlet
m m

Megoldása: x(t ) = A sin(ωt + ϕ )

Harmonikus rezgőmozgás: x(t ) = A sin(ωt + ϕ )

A : amplitúdó
k 2π m
ω : körfrekvencia ω= ω= ⇒ T = 2π
m T k
ϕ : kezdőfázis

A rezgőmozgást végző test sebessége: v(t ) = Aω cos(ωt + ϕ )

Maximális sebesség: vmax = Aω

A rezgőmozgást végző test gyorsulása: a (t ) = − Aω 2 sin(ωt + ϕ )

Maximális gyorsulás: amax = Aω 2

Kezdeti feltételek: x(t=0) = xo és v(t=0) = vo ⇒ A = … és φ = …

 A rezgő test energiája:

E = Ek + E pot

1 2 1 2
E = mv + kx
2 2

1 2 1 2 1 2 2 1 2 2
E = mv + kx = m( Aω ) cos (ωt + ϕ ) + kA sin (ωt + ϕ ) =
2 2 2 2

1 2 1 2
E = kA = mvmax
2 2
 A rezgő test potenciális energiája:
(A rugóban tárolt energiája)

U ′( x) = bx 2 + ...
Kis kitérésű rezgések

harmonikus rezgőmozgás
 r r r
Fe = mg + Fr

Mozgásegyenlet:
k r
g
ma = −kx + mg
r 0
Fr Megoldás:
m
mg
r x(t ) = A sin(ωt + ϕ ) +
mg k
x
 Forgatónyomaték
Egy anyagi pontra ható erőnek az
origóravonatkozó forgatónyomatéka az anyagi
pont r(t) helyvektorának és az F(t) erőnek a
vektoriális szorzata: r r r
M = r ×F Mértékegység: Nm

A forgatónyomaték nagysága:

M = rF sin α
vagy:

M = Fd illetve M = rFt
az erő tangenciális
erőkar komponense
Newton 2. törvénye rögzített tengely körül forgó merev testre

F = ma
FR = mRa

a t = αR
R
r
F M = mR 2 β
m
Θ: tehetetlenségi nyomaték

M = Θα
r r r
a = (&r& − rϕ& 2 )er + (2r&ϕ& + rϕ&&)eϕ

β = ϕ&& 〈 F = ma 〉
 merev test
Tehetetlenségi nyomaték

∑
ri
Θ= mi ri2
mi
i

Steiner tétel: Θ = Θo + ms 2
Fizikai inga r
M = mgs ⋅ sin ϕ M = Θβ
forgáspont Θβ = −mgs ⋅ sin ϕ
merev test
/ ϕ << 1 rad ⇒ sin ϕ ≈ ϕ /

Θβ = −mgsϕ
ϕ s
mgs
ϕ&& = − ϕ
tkp Θ
k k 2π
/ &x& = − x → ω = / ω=
m m T
r
mg ω=
mgs
⇒ T = 2π
Θ
Θ mgs
 Matematikai inga

2
ϕ ℓ
Θ = ml

m
s=l

r l
mg T = 2π
g

/ ϕ << 1 rad /
Galileo Galilei
(1564 – 1642)
 Torziós inga

M = −κϕ
r M = Θβ
g
Θβ = −κϕ
κ
φ
(2) ϕ&& = − ϕ
(1)
Θ
κ Θ
2π
ω= ⇒ T = 2π
ω= Θ κ
T
 Csillapított rezgőmozgás

r r r Fs = −λv
k Fr Fs v
m

ma = −kx − λv m&x& = −kx − λx&

λ k 2 2
β= és = ωo ⇒ &x& + 2βx& + ωo x = 0
2m m
− βt
Mozgástörvény: x(t ) = Ae sin (ωt + ϕ )
ωo > β !!! 2 2
ω= ωo − β
 − βt
x(t ) = Ae sin (ωt + ϕ )
 Aperiódikus határeset

2 ωo = β !!!
&x& + 2 βx& + ωo x = 0
− βt
x(t ) = e (ct + a )
Kezdeti feltételek: x(t=0) = xo és v(t=0) = vo ⇒ c = … és a = …

x
Pl.: xo = 0 és v(t=0) = vo

− βt
x(t ) = vote
t
 Túlcsillapított rezgés

ωo < β !!!
x

2
&x& + 2 βx& + ωo x = 0

λ1t λ2t
x(t ) = ae + be
2 2
λ1,2 = − β ± β − ωo <0
t
Kényszerrezgés, rezonancia
F (t ) = Fo cos(ωt )
Fs = −λv r r r
k Fr Fs v
m
r
F (t )
Fo
ma = −kx − λv + Fo cos(ωt ) fo =
m
2
&x& + 2 βx& + ωo x = f o cos(ωt )

x(t ) = A cos(ωt − ϕ ) + ae − βt
sin ( ω 2
o
2
− β t +α )
fo 2 βω
A= tgϕ = 2
(ωo2 − ω ) + 4β 2ω 2
2 2 ωo − ω 2
Az amplitúdó frekvenciafüggése: fo
A=
(ωo2 −ω ) + 4β 2ω 2
2 2

ωmax = ωo2 − 2β 2

fo fo
Amax = ≈ ha β << ωo
2
2β ω − 2β
o
2 2 βω o

ω r = ωo 2 − 2 β 2
ωo
Jósági tényező: Q=
2β

rendszer energiája
jósági tényező =
egy periódus alatt disszipált energia
A fázis frekvenciafüggése:

2 βω
tgϕ = 2
ωo − ω 2
Rezonanciakatasztrófa:
 Dinamikus csillapítás:

r
F (t )
k k
m m

Felhőkarcoló kilengésének
csökkentése dinamikus
csillapítással: