Newton törvényei

A tehetetlenség törvénye
Newton I. törvénye (a tehetetlenség törvénye, Galilei-elv):
Vannak olyan vonatkoztatási rendszerek, amelyekben minden
test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes
mozgást végez mindaddig, amíg ennek megváltoztatására más
test nem kényszeríti.
A dinamika alaptörvénye
• A testek közötti kölcsönhatást az erő fogalmával írhatjuk le. Az erőnek
lehet alakváltoztató, illetve mozgásállapot-(sebesség-)változtató
hatása. Az erő vektormennyiség, jele: F
• Az erők alakváltoztató hatását használjuk ki, amikor a rugós
erőmérővel dolgozunk.
• Newton II. törvénye: Bármely test a rá ható erő hatására
megváltoztatja mozgásállapotát, gyorsul az erő irányában. A gyorsulás
nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan
arányos a test tömegével.
Newton II. törvénye:
• A tömeg jele m, a nemzetközileg elfogadott SI-mértékrendszerben a
tömeg alapegysége a kilogramm (kg), ami definíció szerint a Párizsban
őrzött etalon tömege. 1 liter, vagyis 1 dm3 4 °C-os tiszta víz tömege
éppen 1 kilogramm. Newton második törvényét matematikai alakban
így írhatjuk le: a = F/m
• Szorzat alakban is megadni: Erő = tömeg · gyorsulás
• Newton második törvényének az utóbbi alakja megadja az erő SI-
mértékegységét, amit newtonnak nevezünk és N-nel jelölünk:
1 N (newton) = 1 kg · 1 m/s2 = 1 kgm/s2
A kölcsönhatás törvénye

• Newton III. törvénye (hatás-ellenhatás, erő-ellenerő): Az

erőhatások mindig kölcsönhatásként jelennek meg. Ezért két
test között a fellépő erőhatás mindig kölcsönös, a két testnek
egymásra gyakorolt kölcsönhatása mindig egyenlő nagyságú
és ellentétes irányú.
Az erőhatások függetlenségének elve
• Newton IV. törvénye (erőhatások függetlenségének elve,
szuperpozíció elve): Ha egy testre egyidejűleg több erő hat,
akkor ezek együttes hatása megegyezik a vektori eredőjük
hatásával. Ha egy testre egyidejűleg több erő hat, akkor
Newton II. törvényének, azaz a dinamika alapegyenletének a
következő megfogalmazást adhatjuk:
A test gyorsulása egyenesen arányos a testre ható erők
eredőjével és fordítottan arányos a test tömegével:
Gyorsulás =eredő erő / tömeg
Feladat
A nehézségi erő
A súly
Rugóerő
Súlytalanság
• Súlytalanság állapotában a test nem húzza a felfüggesztést, nem
nyomja az alátámasztást. A testre csak a nehézségi erő hat,
g nehézségi gyorsulással szabadon esik.
• A súlytalanság meghatározása nagyon egyszerű: egy test akkor
súlytalan, ha nincs súlya. A súly az alátámasztást nyomó vagy a
felfüggesztést húzó erő, tehát súlytalanságban ezek nem lépnek fel. A
gravitációt nem tudjuk kiküszöbölni, ezért ahhoz, hogy a testeknek ne
legyen súlyuk, a testeket szabadon kell hagynunk, vagyis a testek
akkor súlytalanok, ha szabadon esnek.
A nyomás
Feladat
Tapadási surlódás
Csúszási surlódás
Gördülési ellenállás

• A gördülési ellenállási erő sokkal kisebb, mint a csúszási súrlódási erő.

A csúszási súrlódáshoz hasonló összefüggést használhatunk a
gördülési ellenállás esetén is, amelyben a fellépő gördülési ellenállási
erőt Fg-vel jelöljük: Fg = µg Fn

• Például: görgő, kerék, csapágyak

Közegellenállási erő
Lendület - impulzus
Lendületmegmaradás tv.
Hidrosztatika
A hidrosztatikai nyomás
Arkhimédész törvénye
Munka
Helyzeti energia
• Az m tömegű test lassú, egyenletes h magasra való emelése
• Wemelési = mgh emelési munkát igényel.
• A h magasra emelt m tömegű test olyan állapotba került, hogy például onnan
leesve nekiütközhet más testeknek, és rajtuk munkát képes végezni. Legfeljebb
akkora munkát, amekkorát mi végeztünk rajta.
• A h magasra emelt m tömegű testnek a helyzetéből származóan munkavégző
képessége van. A test ilyen állapotát a helyzeti energiával jellemezzük.
• A felemelt testek helyzeti (magassági vagy potenciális) energiával rendelkeznek,
ami egyenesen arányos a testek m tömegével, a g nehézségi gyorsulással és a
tetszőlegesen megválasztott nulla szinttől mért h magassággal: Ehely = mgh
Rugalmas energia