Az egyes öntési eljárások: alkalmazási területei, elérhető pontosság,

gazdaságosság
1. Talajformázás:
 Nagyméretű, egyszerű öntvények készítésénél alkalmazzák
2. Homokformázás:
 Alapanyag: kvarc és földpárt homokja
 Formai érintkező felületeket grafittal, korommal stb. beszórjuk
 A homokot döngöléssel tömörítjük. Mivel lassú és fárasztó munka ezért ezt a
műveletet gyakran gépiesítik
 A gépi formázásnál a formázószekrénybe pneomatikus döngölővel, gépi
sajtóval történik

3. Héjformázás:
 Elve: A minta körül csak néhány mm vastag formázó réteget képzünk
 Technológiája: A formázó keveréket 200-300◦C-ra felhevített mintára viszik.
A mintát melegítik, ezáltal nagy szilárdságú, vékony héj keletkezik mely a
mintáról könnyen leválasztható. A leválasztott és összeszerelt héjformákat
homokágyba helyezik, majd kiöntik.
4. Precíziós öntés:
 Alkalmazása: Nagy pontosságú, finom felületű, nem nagy tömegű öntvények
előállítása
 Jellemzője: Az öntvényeket osztatlan formában, osztósík nélkül készítik Ezzel
az eljárással forgácsolási szempontból bonyolult nehezen megmunkálható
anyagból készülő alkatrészek gyártása gazdaságos.
 Technológiája: A folyékony fémet tűzálló kerámia anyagba ágyazott viaszból
vagy egyéb kiolvasztható anyagból készült minta kiolvasztásával keletkező
formaüregbe öntik A kiolvasztható mintát présformában állítják elő A
megdermedt mintákat csoportosítják, . A fémek megdermedése
után a formákat összetörik
5. Fémformák, kokillák:
 A fémformákat általában öntöttvasból készítik
 A magokat vagy fémből, vagy homokkeverékből állítják elő
 A gőzöket az osztósíkban kivezetett légcsatornákban vezetik el
 Az öntvény kimagasló pontjaikon légzsákokat, és szellőztető dugókat építenek
be
 Az öntvényeket nagy kúpossággal kell készíteni
 A kokilla előállítása költséges, azonban pontosabb és jobb felületi minőségű
öntvényeket gyárthatunk velük
 Alkalmazása: Vasöntvények, és kis olvadáspontú fémöntvények készítésére. A
fém kokillát öntés előtt előmelegítik

6. Centrifugált öntés:
 A folyékony fémet forgó formába öntik és a centrifugális erő hatása alatt
dermed meg
 Alkalmazása: Elsősorban forgástesteknél (pl. dugattyú)
 7. Fröccsöntés:
 Elve: Nagynyomású gázzal a folyékony fémet különleges acélból készült
formába lövellik
 Alkalmazása: Nagy darabszám esetén könnyűfémötvözeteknél
8. Présöntés:
 Elve: a Fröccsöntéshez hasonló azonban a folyékony fémet dugattyúval
juttatjuk be a szerszámba
 Alkalmazása: Elsősorban sárgaréz ötvözeteknél
9. Vákuumöntés:
 Elve: A formából kiszivattyúzzák a levegőt, a folyékony fémet pedig
dugattyúval a légritkított formaüregbe lövellik

Öntészeti alapfogalmak: forma, minta, mag:

 Öntészet: A darab negatív másának, a formának folyékony fémmel való kitöltése

 Minta: Az öntvény alakjával csaknem azonos; az öntvény pozitívja. A minta

készítésénél figyelembe kell venni a zsugorodást, mely értéke 1-3%. A minta
készülhet fából, fémből, műanyagból, viaszból stb.. Tagoltabb alakú mintáknak a
formából való eltávolítása csak úgy lehetséges, ha minél több darabra szétszedhető,
és az egyes darabok csapokkal illeszkednek egymáshoz

 Mag: Az öreggel megegyezőnek kell lennie. A magot nagy szilárdságú

formahomokból készítik, és a formaüregébe helyezik. A formában a mag felfekvő
helyét az úgynevezett magfészek a mintával alakítható ki.

 Forma: Az öntvény negatív alakja. A forma készülhet homokból egyszerű

öntésekkor, és fémből sorozat vagy tömeggyártásnál. A forma magába foglalja az
úgynevezett beömlő rendszert, amely a folyékony fém bevezetését biztosítja, illetve a
formának biztosítani kell a keletkező gőzök elvezetését is.

 Formaszekrény: Homokformázásnál ebbe készítjük a formát

Az öntéstechnológia helyes konstrukciói:

 Előnyös az egyenletes falvastagság

 Az öntvény külső és belső felületét ferdére kell kiképezni
 Kerüljük az alámetszett részt
 A megmunkálandó helyeken megmunkálási ráhagyást kell hagyni
 Éles sarkokat kerülni kell, le kell kerekíteni.
 Szükség esetén merevítő bordákat kell alkalmazni

Öntvényhibák. Az öntvények ellenőrzése:

 Ellenőrzésük általában szemrevételezéssel, szükség esetén roncsolás mentes

anyagvizsgálatokkal (pl. röntgen, és ultrahang vizsgálat)
 Öntvényhibák:
 Salakzárvány: Akkor keletkezik, ha a salak és a fémoxid az öntéskor
különválik. A felületen korróziós bemélyedés keletkezik.
 Lunker: A bemélyedés akkor keletkezik, ha az öntvény nem egyszerre dermed
meg.
 Gázzárvány: Akkor keletkezik ha a gázok elvezetése nincs megoldva
 Repedések: Akkor keletkeznek, ha az egyeletlen falvastagságok miatt nem
egyenletesen hűl le az anyag.
 Használhatatlan öntvény: Ha a mag vagy a formaszekrény elmozdul

Az anyag mechanikai tulajdonságainak a célnak megfelelő

megválasztása:

 Szürke öntöttvas: Az öntöttvas lassú hűtésnél vas-grafit rendszerben kristályosodik.

A szürke színe miatt nevezik így. A szürke öntöttvasban a grafit lemezes vagy
gömbös alakban lehet jelen. Jól formázható. Korrózióálló. Kopásálló.
Rezgéscsillapító.
 Gömbgrafitos öntöttvas: Villamos kemencében állítjuk elő. Magnézium
hatására a grafit gömbalakot vesz fel, ezért nő a szilárdsága. Gömb alakú
grafitot hőkezeléssel is elérhető.
 Fehér vasöntvény: A szén cementit formájába van jelen. Ledeburit vagy
cementit-perlites öntvény
 Temperöntvények:
 Fehér temperöntvény: Vékonyfalú öntvényekhez alkalmazzák.
 Fekete tenmperöntvény: Vastagabb falú öntvényekhez.
 Acélöntvény: Lehet ötvözött vagy ötvözetlen. Az öntéséhez magas hőmérséklet kell.
Széntartalma 0,11-2,06%. A feszültségek csökkentése miatt öntés után normalizálni
szokták az öntvényt.

Az öntvény tisztítás: Köszörülés, csiszolás, faragás.

Az öntvények tulajdonságai hőkezeléssel javíthatók!!!