ANYAGISMERET

6.
a tárgy előadója
Dr. Bitay Enikő
egyetemi docens

Mechatronika I. 391, Művelettervezés I. 1091

Sapientia EMTE, Marosvásárhely, 230-es előadóterem

2009. október 20. 10:00-11:50
 Tematika 3.
3. Ötvözetek fogalma, ötvözés módja.
Állapotábrák és tulajdonságok közti
összefüggések. Az egyensúlyi
diagram olvasási szabályai. Fázisok és
szövetelemek. Ideális, kétalkotós
egyensúlyi diagramok (szilárd oldat,
eutektikus, peritektikus, monotektikus,
intermetallikus vegyület rendszerek).
Háromalkotós ötvözetek állapotábrái
6 óra
Eszményi, kétalkotós diagramok
elemzése
• a lehetséges kétalkotós rendszerek száma (n-
számú alkotóelem esetén)
⎛n⎞ n! n( n − 1)
N = ⎜⎜ ⎟⎟= =
⎝ 2 ⎠ ( n − 2)!2! 2
• ez n=90 elem esetén N=4005, a gyakorlati
jelentőségű n=50 alkotót tekintve is N=1225
különböző rendszert jelentene
• a rendszerezést Gustav Tammann végezte el
• 8 alaptípust definiálva megalkotta az eszményi
kétalkotós egyensúlyi diagramok Tammann-féle
rendszerét
 Az egyszerű eutektikus rendszer
Tammann-1 állapotábra
1 3 2
1 T, oC 2
L
TA 1
Hőmérséklet, T

3
T1 D1 L2
TB
T2 D2
G1
D3
TE T3
E

Idő, s A 100 % B Idő, s

1 2 3
a1 b2
100 %

Akr Bkr
E
e1 e2
A eutektikum A B B eutektikum
(A+B)
Összetétel, B % (A+B)
Szilárd állapotban egymást nem oldó alkotók
Tammann-1 állapotábra
a) egyensúlyi diagramja
b) fázisdiagramja tD hőfokon
c) fázisdiagramja a környezet hőfokán
d) szövetdiagramja
e) jelképes szövete
Az ilyen ötvözetek állapotábráinak likvidusza
rendszerint kétágú, szolidusz vonala pedig
vízszintes, ami a színfémeknek megfelelő
helyen függőleges vonallal záródik a likvidusz
görbéhez. A likvidusz két ágának
találkozásánál kialakuló eutektikum (eutektosz
= jól olvadó) két részre bontja az állapotábrát.
Az eutektikum összetételétől balra a
kristályosodás a folyadékfázisból mindig az A
kristályok kiválásával kezdődik; a B fázis csak
az eutektikus kristályok egyik alkotójaként
jelenik meg a dermedés befejeződésekor. Az
eutektikus ponttól jobbra ennek megfelelően B
kristályok kiválásával kezdődik és A kristály
nem válik ki a rendszerben, az A fém csak az
eutektikus kristályban egyik fázisként jelenik
meg.
Szilárd állapotban egymást nem oldó alkotók
Tammann-1 állapotábra
Az 1 jelzővonalnak megfelelő ötvözet folyékony
halmazállapotból akkor kezd kristályosodni, ha
hőmérséklete eléri a jelzővonal-likviduszvonal
metszéspontját (a likvidusz hőmérsékletet). Az olvadék A
alkotóban vált telítetté, így az első kristálymag A lesz. A
dermedés továbbiakban is A kristályok kiválásával
folytatódik, miközben az olvadék összetétele a B irányába
tolódik el, a vízszintes szabály szerint. Az olvadékban nő a
B alkotó aránya. Ez a kristályosodási folyamat az
eutektikum hőmérsékletéig tart, itt már az olvadék B-ben is
telítetté válik és az A kristályokkal együtt a B kristályok
kiválása is megindul. A két alkotó kristályainak egyidejű,
alternatív kiválása olyan jellegzetes kristályszerkezetet
eredményez, amelyben az egymást nem oldó alkotók az E
pont által meghatározott arányban vannak jelen. Az 1.
ötvözet tehát szobahőmérsékleten A krisztallitokból és az A,
B alkotót egyaránt tartalmazó eutektikum krisztallitokból áll
Olv → Akr + OlvE → Akr + Eut(A+B).
Szilárd állapotban egymást nem oldó alkotók
Tammann-1 állapotábra
A 2. ötvözet dermedési folyamata megfelel az 1. dermedési
folyamatának, azzal a különbséggel, hogy a dermedés B
krisztallitok kiválásával kezdődik, és csak az eutektikum
krisztallitjaiban található egyik fáziskén A alkotó
Olv → Bkr + OlvE → Bkr + Eut(A+B).
Az E-nek megfelelő összetételü ötvözet teljes egészében az
eutektikum krisztallitjaiból áll
OlvE → Eut(A+B).
Az 1. és 2. ötvözet lehűlési görbéje a dermedés kezdő
hőmérsékleti pontjától logaritmikustól eltérő (2 fázis van a
rendszerben), az eutektikum megszilárdulásakor vízszintes
mindaddig, amíg a három fázis közül valamelyik meg nem szűnik
(a dermedés folyamán a folyadék fázis szűnik meg).
Az eutektikus ötvözet lehűlési görbéje a színfémeké hasonló. A
vízszintes dermedési szakasz hőmérséklete azonban jóval kisebb
mint az alkotó fémeké.
Az egyensúlyi diagram alatt berajzoltuk az un. Tammann
diagramokat: a fázis diagramot tD hőmérsékletre (b), fázis és
szövetdiagramot szobahőmérsékletre (c, d) és a jelképes szövetet.
 Az eutektikus reakció vázlatos
szemléltetése
L1 L2
B A Primér Akr Eutektikum

S E 3 S tE
ΔT -Q +Q
1 2 ΔtE
a)
tEL tES
L1 L2
b)

E Az eutektikus reakció
S 4 3 S

ΔT -Q +Q foly E ↔ A+ B
5 Δc 2
c)
Az alkotók vegyületet képeznek amely
egynemű folyadékká olvad
Tammann-2 állapotábra

Az alkotók folyékony
állapotban oldják
egymást, intermetallikus
vegyületet alkotnak amely
egynemű folyadékká
olvad.
a.) állapotábra
b.) szövetdiagram
c.) jelképes szövet
 Tammann-2 állapotábra
Az intermetallikus vegyület összetétele AmBn alakban írható. Az m és n
egész számok. A likviduszgörbének a vegyületnek megfelelő
összetételnél maximuma van. Az intermetallikus vegyület a
színfémekhez hasonlóan viselkedik, lehűlési görbéjének vízszintes
szakasza van. A dermedés és a megömlés folyamata minden
összetételnél az 1. állapotábrával jellemzett ötvözetekéhez
hasonlóan megy végbe. Az 1 és 2 összetételek dermedése során
bekövetkező fázisátalakulások:
1 ötvözet – Olv → Akr + OlvE1 → Akr +Eut(A+ AmBn ),
2 ötvözet – Olv → AmBn kr + OlvE1 → AmBn kr +Eut(A+ AmBn )
→ AmBn kr Az A oldali eutektikum alkotói az A fém és az AmBn
intermetallikus vegyület, a B oldali eutektikumé pedig a B fém és
az AmBn intermetallikus vegyület. Az ilyen ötvözetek szövete és
jelképes szövete, szobahőmérsékleten, lásd az ábrát (c,d).
Eutektikus rendszer nem-stabil fémes
vegyülettel - a Tammann-3 állapotábra
3 1 2 3 2 1
L3
TB
Hőmérséklet, T

L1 L2 TCDF
TA
C D F

TE
TE
E

A AmBn B Idő (s)

AmBn
100 %

A E B
Eutektikum

A Összetétel, % B B
Egyensúlyi diagram nem stabil fémes
vegyülettel - a Tammann-3 állapotábra

– A két alkotó egymást folyékony állapotban korlátlanul

oldja
– A primeren kristályosodó fázisok száma három (A és
B színfém, AmBn fémes vegyület)
– A két alkotó szilárd állapotban egyáltalán nem oldja
egymást,
– Az ötvözetrendszerben peritektikus reakcióval AmBn
nem-stabil fémes vegyület található, amely állandó
hőmérsékleten egy folyékony és egy szilárd fázisra
bomlik.
– Az ötvözetrendszerben eutektikum is (E1) keletkezik.
 A peritektikus reakció
• A Tammann-3 rendszer jellegzetes reakciója a
peritektikus reakció
olvC + B↔ Am Bn
• amelynek lényege, hogy egy szilárd (B-színfém) és egy
folyékony fázis (olvC) reakciójából egy új szilárd fázis
(AmBn fémes vegyület) keletkezik állandó T=TCDF
hőmérsékleten
• a „tiszta peritektikus reakció” mennyiségi feltétele
olvC D F
=
B CD
 Tammann-4 állapotábra
Ha, két egymást nem minden arányban oldó
folyadékot összekeverünk, akkor az egyik
folyadék cseppalakban lebeg a másikban
(emulzió);
ha az ilyen keveréket nyugodtan állni hagyjuk, a
lebegő apró cseppek fokozatosan egybefolynak
és aszerint, amint ezek a cseppek kisebb vagy
nagyobb fajsúlyúak a másik folyadéknál, felfelé
vagy lefelé szállnak és külön folyékony réteggé
egyesülnek. Akad az ötvözetek között is elég
sok, már olvadt állapotban is így viselkedő.
Monotektikus átalakulás
Tammann-4 állapotábra
a) állapotábra
b) 1. jelzővonalnak megfelelő
ötvözet lehűlési görbéje
c) fázisdiagram a t1
hőmérsékleten
Az alkotók folyékony
állapotban korlátoltan,
szilárd állapotban nem
oldják egymást, vegyületet
sem alkotnak (monotektikus
átalakulás)
A szaggatott vonal fölött az
olvadék egynemű, alatta
azonban kétfelé bomlik, ha
sűrűségük is különböző, el
is válnak egymástól, a
hőmérséklet csökkenésével
összetételük is változik. Ha
a lehűlés elég lassú, vagy
ha az ilyen ötvözetet
valamely hőmérsékleten
hosszabb ideig tartjuk, akkor
a két olvadék egymástól
elkülönült folyadékréteggé
válik széjjel.
 Tammann-4 állapotábra
Vizsgáljuk meg az 1. összetételű ötvözetben a változásokat a
hőmérséklet csökkenése során. Az olvadék a jelzővonal és a
szaggatott vonal metszéspontjának hőmérsékletén kezd két
fázissá bomlani
Olv → Olv1 + Olv2.
A hőmérséklet csökkenésével a két folyadékfázis összetételi
különbsége nő, a t1 – monotektikus hőmérsékletig. Ezen a
hőmérsékleten megkezdődik a B fém kristályosodása a B-
ben dúsabb G folyadékfázisban
Olv1F + Olv2G → Olv1F + Bkr.
Mindaddig 3 fázisú a rendszer, amíg a G összetételű
folyadékfázis (Olv2G) el nem tűnik. Ezt követően az 1.
ábrának megfelelően az FE likviduszvonalnak megfelelő
olvadék összetétel-változás mellett folytatódik a B kristályok
kiválása
Olv1F + Bkr.→ Olv1E + Bkr...
 Tammann-4 állapotábra
Az eutektikumnak megfelelő hőmérsékleten ismét 3 fázisúvá válik a
rendszer, a dermedés az eutektikus átalakulással fejeződik be
Olv1E + Bkr → Eut(A+B) + Bkr.
Szobahőmérsékleten a szövetszerkezet B kristályokból és azokat
körülvevő eutektikus krisztallitokból áll.
A G összetételű ötvözetben találjuk a rendszerre jellemző
szövetképet: az FG vízszintes hőmérsékletén létrejött nagy
mennyiségű B kristályban egyenletesen elosztott csepp, tehát
gömb alakú részeket, amelyek kevés B-kristályon kívül főleg
eutektikumot tartalmaznak. Az ilyen szövetet és létrejöttének
módját monotektikusnak mondjuk, a G pont pedig monotektikus
pont néven ismert.
A monotektikus rendszerek olvadt állapotban egynemű ötvözetei
(a G ponttól balra található összetételek) használatosak a B alapú
ötvözetek forgácsolhatóságának javítása érdekébe, ugyanis a
könnyen olvadó ötvöző A (Pb, Bi) a B (Cu, Al) kristályok mentén
helyezkedik el kis méretű gömbök formájában. Ezek az
összetételek az úgy nevezett automata ötvözetek.
Az alkotók vegyületet alkotnak, amely
megolvadva két folyadékfázisra bomlik
Tammann-5 állapotábra
a) állapotábra
b) szövetdiagram
c) jelképes szövet
 Tammann-5 állapotábra
Az előző ötvözetrendszerhez hasonlóan a két olvadék összetétele a
hőmérséklet növelésekor közelít egymáshoz, majd egyneművé
válik. Lehűléskor az 1 jelű olvadék a szaggatott vonallal való
metszéspont hőmérsékletén válik két fázisúvá, majd amikor a két
folyadékból kezd kialakulni az AmBn vegyület, háromfázisú lesz a
rendszer.
Olv → Olv1 + Olv2 → AmBn + Olv1 + Olv2
Ha az összetétel nem esik egybe a vegyület összetételével, akkor az
FG hőmérsékleten folyó dermedés valamelyik olvadék eltűnésével
jár, a másik olvadékból a dermedés 2 fázis jelenlétében
folytatódik.
Az 1. jelzővonalnak megfelelő ötvözetben az F összetételű olvadék
marad és ebből az E1 hőmérsékletig folytatódik a dermedés és
eutektikus átalakulással fejeződik be
AmBn + OlvF → AmBn + OlvE1 → AmBn + Eut (AmBn +A).
A 2. ötvözetben G jelű olvadék marad többletben a két
folyadékfázisból és annak dermedése folytatódik az E2-ig és
eutektikus átalakulással fejeződik be
AmBn + OlvG → AmBn + OlvE2 → AmBn + Eut (AmBn +B).
Korlátlan folyékony és szilárd oldódás
a Tamman-6 állapotábra
TA
olv 1 ömledék
T1
Hőmérséklet, oC

T2
T3
Ts

B
Tolv

α− szilárd oldat

A b1 b2 b3 bs=bötv Koncentráció, % B

25. ábra
 Egyensúlyi diagram korlátlan
szilárd oldattal - a Tamman-6
állapotábra
• jellemzői
– A két alkotó egymást szilárd és folyékony
állapotban egyaránt korlátlanul oldja
• ebből következően mind a szolidusz, mind a
likvidusz, görbe vonalú
– jellegzetessége a szilárd oldatos „vegyes
kristály” kialakulása az egyensúlyitól eltérő
(kvázi-egyensúlyi) hűtés esetén
 A két alkotó mind folyékony, mind szilárd
állapotban minden arányban oldja egymást
(dermedés szilárd oldattal)
Tamman-6 állapotábra
A dermedés eredményeként bármely összetételnél szilárd oldat
kristályok keletkeznek. A homogén olvadék általában hőfokközben
kristályosodik szilárd oldattá (kétalkotós olvadékból, egy kristályos
fázis keletkezése monovariáns állapotot hoz létre), a kristályos fázis
összetétele pedig különbözik az olvadékétól: mindig többet
tartalmaz a szóban forgó ötvözet olvadáspontját növelő alkotóból,
mint az olvadék.
Ebből a szabályból a szilárd állapotban való korlátlan oldékonyság
esetére vonatkozó diagramnak háromféle alakja adódik, ezek
azonban csak a likvidusz- és szoliduszgörbe alakjában különböznek
egymástól. A három változat közül az egyikben a likvidusz- és a
szolidusz görbők úgy kötik össze a diagramban a két alkotó
olvadáspontját, hogy sem maximum, sem minimum rajtuk nincsen, a
másodikban maximuma van a harmadikban pedig ezeknek a
görbéknek minimuma van, lásd az ábrát.
Amikor a likvidusz- és szoliduszgörbén sem maximum, sem
minimum nincsen, akkor ez a két görbe megszakítás és törés nélkül
köti össze a két fém olvadáspontját.
 A két alkotó mind folyékony, mind szilárd
állapotban minden arányban oldja egymást
Tamman-6 állapotábra

a) sem maximuma,
sem minimuma
nincs,
b) maximuma van
c) minimuma van,
d) szövetdiagram
e) Jelképes szövet
 A két alkotó mind folyékony, mind szilárd
állapotban minden arányban oldja egymást
Tamman-6 állapotábra
A két görbének az alkotók olvadáspontjában találkoznia kell, azoknak
egymástól való távolsága tehaát mind a koncentráció, mind a hőfoktengely
irányában a diagram közepetáján a legnagyobb.
A két görbe a diagram egész területét három részre osztja. A likviduszgörbe
fölötti rész a homogén olvadék, a szoliduszgörbe alatti mező pedig a
homogén kristályos fázis, a szilárd oldat stabilitásának területe. A két görbe
közé eső rész a diagramnak egyetlen heterogén területe, ebben a folyékony
és kristályos fázis együtt található. Az összetartozó két fázis összetételét a
megfelelő hőfokon húzott vízszintesnek a két görbével való metszéspontja
mutatja. A likviduszgörbén adodó metszéspont az olvadék, a szoliduszon
levő pedig a szilárd oldat összetétele. Az 1. jelzővonalnak megfelelő
összetételű ötvözet dermedési viszonyait vizsgálva a következő
átalakulások figyelhetők meg.
1. A jelzővonal és a likviduszvonal metszéspontjának a hőmérsékletén, t1, a
homogén összetételű olvadékból nagyon kevés C összetételű kristályos
anyag válik ki. Ez a kristályos fázis nem színfém, de több B-t tartalmaz, mint
az ötvözet, illetve mint az olvadék, amelyből keletkezett. Ezen a hőfokon
képződő, kis mennyiségű kristályos anyag a fejlődni kezdő kristályoknak a
magja, belső része.
 Egyensúlyi diagram korlátolt szilárd
oldattal a Tamman-7 rendszer

T (oC ) 1 2
TA
T1
T2 TB
T3

α D E F
T4
β
α II. β eutektikum β
(α+β )
A G H B
 Egyensúlyi diagram korlátolt szilárd
oldattal a Tamman-7 állapotábra
• jellemzői
– A két alkotó egymást folyékony állapotban
korlátlanul oldja
– Szilárd állapotban a két alkotó korlátolt szilárd
oldatot képez (meghatározott összetétel
tartományban nem szilárd oldatot, hanem
eutektikumot képeznek)
– a szilárd oldat oldóképessége a hőmérséklettel
• jellemzően csökken (ld. DG-görbe szakasz)
• lehet állandó (ld. FH-görbe)
• ritkább esetekben növekedhet is (ld. később a Cu-Zn
ötvözetsor)
 Két
szilárdoldat
eutektikus
rendszere
(Tamman 7.)
 Egyensúlyi diagram korlátolt szilárd
oldattal a Tamman-7 állapotábra
Minden ilyen ötvözetrendszerben két fázis, mégpedig két
szilárd oldat kristályosodik, a likviduszgörbe tehát két ágú.
Az A –fémben dús és a B-fémben dús szilárd oldat
egymástól különböző fázis, más-más rácsszerkezetük
lehet, ezért azokat külön jellel szokás egymástól
megkülönböztetni (α és β szilárd oldat). A C pont és a D
pont az α illetve a β szilárd oldat telítésének határát
(szolvusz-koncentrációját) jelenti eutektikus hőmérsékleten.
A CL és a DK az un. szolvuszvonal és az α illetve β szilárd
oldatban oldott B illetve A alkotó telítési koncentrációjának
változását jelőli hőmérséklet függvényében.
 Eutektikum képződés
Az eutektikum két
likvidusz
metszéspontjának
megfelelő
összetételnél
képződik, állandó
hőmérsékleten.
Általános egyenlete:

olvadék→ szilárd 1 + szilárd 2

Sn-Pb
Ag-Cu egyensúlyi diagram
Két szilárd oldat peritektikus rendszere
Tammann-8 állapotábra
Az alkotók folyékony
állapotban korlátlanul oldják
egymást, szilárd állapotban
azonban az oldás korlátolt,
a likviduszgörbének pedig
töréspontja van (két szilárd
oldat peritektikus
rendszere).
Az egyensúlyi viszonyokat
mutató alkotókra jellemző,
hogy olvadáspontjuk között
nagy különbség van.
a.) állapotábra
b.) 1. jelzővonalnak megfelelő
ötvözet lehűlési görbéje
c.) szövetdiagram
d.) jelképes szövet
 Tammann-8 állapotábra
Viselkedésük tekintetében hasonlóságot mutatnak az előző
pontban tárgyalt esethez. A CF vízszintesen kívül eső
ötvözetek a már ismert módon szilárd oldatként
kristályosodnak. A C és F pontok közé eső ötvözetekben a
kristályosodási intervallumban C pontnak megfelelő
összetételű olvadék és F pontnak megfelelő összetételű β
kristály keletkezik
Olv → OlvC + βF.
A C-D pontok közé eső ötvözetekben ezen a hőfokon az
olvadék és az F pontnak megfelelő szilárd rész reakciójából
D összetételű α kristály keletkezik és olvadék marad
feleslegben,
OlvC + βF → αD + OlvC
míg a D - F pontok közé eső ötvözetekben a C olvadék tűnik
el, a kristályosodás befejeződik
OlvC + βF → αD + βF.
 Tammann-8 állapotábra
Ha az ötvözet éppen a D ponttal jelölt összetételt mutatja, akkor a
OlvC + βF → αD
Folyamat elfogyasztja mind a két reagáló fázisnak egész
mennyiségét.
Közben, miután a rendszer három fázisú, a lehűlési görbének
vízszintes szakasza van. Az olvadék és szilárd rész egymásra
hatása itt sem mehet végbe zavartalanul, mert az átalakulási
termék megakadályozza, tehát itt is a már ismert peritektikus
reakció jön létre.
A további lehűléskor azoknál az ötvözeteknél, ahol olvadék marad
feleslegben, az olvadékból α fázis válik ki, amelynek
koncentrációja diffúzió által egyenlítődhet ki a D összetételű
kristályokkal. A további lehűléskor a viszonyok az oldás
körülményeitől függenek, csakúgy, mint az előző esettel
kapcsolatban tárgyaltuk, tehát az α vagy β változó
oldóképességének függvényében másodlagos szövet is
kialakulhat.
Az ilyen diagram az ismertetett alakjában elég ritka a
fémötvözetek között, gyakran találkozunk azonban vele
bonyolultabb diagramok részleteként.
 Az ideális kétalkotós állapotábrák
alapján megállapítható szabályok
Az ideális diagramok, valamint a bonyolultabb reális diagramok
értelmezését megkönnyíti a következő szabályszerűségek ismerete.
1. A likviduszgörbe ágainak száma az ötvözetrendszerben folyékony
állapotból kristályosodó fázisok számával azonos.
2. Az egyensúlydiagramnak a szolidusz alá eső részében a homogén
területeket felül görbe vonal, a heterogén területeket pedig
vízszintes egyenes vonal határolja. Ez a törvény a fázisszabályból
következik: folyékony állapotból kétfázisú állapot ugyanis csak
nonvariaáns állapoton át, tehát valamiállandó hőfokon végbemenő
folyamat révén jöhet létre, ezt pedig az egyensúlyi diagramban
mindig vízszintes vonal jelzi.
3. Az egyensúlyi diagramban, bármilyen irányban, homogén területet
csak hererogén követhet és viszont. Kivétel, ha az irány, amelyben
ezt a szabályt vizsgáljuk, vízszintes vagy függőleges egyenest
keresztez, ilyen vonal mentén általában heterogén terület érintkezik
heterogén területtel.
 Kétalkotós egyensúlyi diagramok
általánosítható törvényszerűségei - I.
• A folyékony állapotra vonatkozó
törvényszerűségek
– A folyékony állapotbeli oldhatóságra a
likvidusz görbe alakja jellemző
• korlátlan oldódás ⇒ görbe likvidusz-ágak
(T1,T2,T3,T6,T7,T8)
• korlátolt folyékony oldás ⇒ a likvidusznak
(vízszintes) egyenes szakaszai is vannak (T4,T5)
– a primeren kristályosodó fázisok száma =
likviduszgörbe ágainak száma
 Kétalkotós egyensúlyi diagramok
általánosítható törvényszerűségei - II.
• a szilárd állapotra vonatkozó törvényszerűségek
– szilárd állapotbeli oldóképességre a szolidusz alakja
jellemző
• nincs szilárd oldat ⇒ csak egyenes szolidusz
szakaszok (T1,T2,T3,T4,T5)
• korlátolt szilárd oldat ⇒ görbe és egyenes
szolidusz ágak (T7,T8)
• korlátlan szilárd oldódás ⇒ csak görbe szolidusz
(T6)
– szilárd oldatok száma = szolidusz görbe ágainak
száma
 Kétalkotós egyensúlyi diagramok
általánosítható törvényszerűségei - III.
• Az egyensúlyi diagramban bármilyen irányban
vonalat metszve a fázisok számának eggyel
változnia kell, az alábbi kiegészítő értelmezéssel
– a non-variáns reakciók vízszintes egyenese
végtelen kis hőfokközű (ΔT → 0) háromfázisú
heterogén mezőt jelent
– a fémes vegyület függőleges egyenese
végtelen kis koncentrációközű (Δc → 0)
egyfázisú homogén mezőt jelent
 Kétalkotós egyensúlyi diagramok
jellegzetes non-variáns reakciói
A reakció típusa A reakció-egyenlet Jellemzõ diagram
részlet
olv1
eutektikus olv1 ↔ szil1 + szil2 szil1 szil2
szil1+szil2

szil1
eutektoidos szil1 ↔ szil 2 + szil3 szil2 szil3
szil2+szil3

szil1+olv1
peritektikus olv1 + szil1 ↔ szil2 szil1 olv1
szil2

szil1+szil2
peritektoidos szil1 + szil 2 ↔ szil3 szil1 szil2
szil3

olv1
monotektikus olv1 ↔ szil1 + olv 2 szil1
szil1+olv1 olv1+olv2
olv2
szil1+olv2

olv1 olv1+olv2
szintektikus olv1 + olv 2 ↔ szil1 szil1+olv1 szil1 szil +olv
olv2
1 2
Köszönöm a megtisztelő
figyelmet!