~~Z UTÓPIÁRÓL ..

-.
rJ)
,<
-

- -
_.
-

-
...•.
~
-e
~.

~ ~

-
~
~
,~
o:
~ ~
.
o
:J
-
.. -
-

-- --z
N N -
v:
z z
-

-
~
.rJ)
,< rJ)
~
:J
~
~ I

-
=.>
-
-
-

< ~=
~ N -
~
o
-
><
~
-
-
-
..
..
-

N <"" -

< ~
-
 OKTATÁSI MINISZ'ttRIUM \
MARXIZMUS-LENINIZMUS OKTATÁSI FŐOSZTÁLY

A FIWZÓFIA IDŐSZERŰ KÉRDtsEI

, AZ UTÚPIÁRúL
(Válogatás polgári szerzőktől)

Válogatta, összeállította és az előszót írta:

Dr. Erdélyi Lajos
/

39.
1979
 Szerkesztő: Szabó P.' Imre

'\

Forditók
Berkes Ildikó és az ELTE Szociológiai Tanszék
"

Munkaközössége

ISSN 0133-1191
ISBN 963 673 132 2
KÉZIRAT GYANÁNT
A kiadásért felelős: dr. Bodnár István
Megrendelve:1979.szept.Megje1ent:1979.december.Példányszám:630+20, /

Témaszám:5155,05;Kiadványszám: /XVI/40;Terjede1em:19,42 iv,/A/5!;

KészU1t aNIM Ipargazdasági és Uzemszervezési Intézet
házinyomdájában
 TAR TAL O M
/

Oldal

ELOSZD. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •.• • 5

HORKHEIMER, Max: Az utópia •••••••••••••••••••••• 13

DUVEAU, George: Az utópia feltámadása •••••••••• 26
MANNHEIM, Karl: Az utópikus tudat •••••••••••••• 48
NEUSUSS, ArnheIm: Az utópi sta bölcselet szocio-
lógiájának nehézségei.......... 106

II

MANNHEIM, Karl: Utópia ••••••••••••••••• ~••••••• 199

KA TEB, George: Utópiák és utópizmus ••••••••••• 205

SKINNER, B. F.: Kisérleti közösségek tervezése. 214

3
 ELŐ SZÓ

E kötetet az ide o 1 ó g i á ról szóló összeállitá-

sunk /A filozófia időszerU kérdései"27. szám, 1977./ folytatá-
saként ajánljuk az olvasó !igyelmébe. Mindenekelőtt a tematikai-
tartalmi kapcsolódás miatt utalunk előző kötetünk anyagára.
Természetesen azonnal felmerülhet a kérdés: kapcsolódik-e
egyáltalán az ideológia és az utópia -, illetve ezek fogalma és
az ezekről szóló elmélet - egymáshoz? S e kérdéssel máris az esz-
mék osztályküzdelmében jelentkező egyik lényeges és aktuális kér-
déskörhöz jutottunk el. A kérdésre adható választ megelőzően
azonban még másról kell szólnunk.
A marxizmus-leninizmus-oktatásban gyakorta találjuk magun-
kat szemben hallgatóinknak az utópi ára és ennek ujabb "divatjá-
ra" vonatkozó kérdéseivel. Az információk nemzetközileg kiala ••. ·
kult csatornáin keresztül társadalmi köztudatunkba is eljutott
és sokféle módol1 jelen van az utópia "divat jának" és feltámadásá-
nak érzékelése. E jelenségeknek egyidejüleg oka és kifejeződése,
hogya legutóbbi években könyveket, tanulmányokat publikálnak e
témáról,l disszertációk készülnek - többek között - K. Mannheim
utópia-értelmezéséről, 2 sőt ~unkásmüvelódési kurzusok előadás-
sorozatának témája az utópia, mint történt ez 1977-ben a Ganz-
Mávag MUvelődési Központban.3 Az utóp~a elméleti és gyakorlati-
politikai problémái iránt megnőtt érdeklődé st oktatásunk sem hagy-
hatja figyelmen kivül. KötetUnk pUblikálásával ebben látju~'a
marxi~mus-Ieninizmus oktatásának segitését, s ezért reméljük
megjelenésének hasznosságát.
Az utópia feltámadása azonban nem a szocializmus problémá-
ja. Azt ugyan kár lenne tagadni, hogy egyes .
·emberek
I
fejében
.
vagy
éppen kisebb-nagyobb csoportok tudatában a szocializmus épitésének
viszonyai között nem születhetnek és szUletnek utópisztikus "köd-
képek". Ezek önmagukban. azonban sohasem indokolnák az utópia fo-
galmának és elméletének vizsgálatát éS~napirendre tUzését. Hanem'
arról van szó, hogya szocializmust körUlv~vő tőkés tá~sadalmi'
viszonyok determinálják korunkban az utópia fel támadá'sátés szét-
szivárgását a tőkés társadal~on tul is. E jelenség figyelmet ér~
demeL azért i 8, mer-t napj gink kap! talizmusa már nem az a társa-'

5
 dalom, amely a XVI-XVIII. században azért termelte az utópiát,
mert a "tőkés termelés éretlen állapotának, az éretlen osztály- \
helyzetnek éretlen elméletek feleltek meg".4 Engelsnek fenti
megállapitásában kétségkivül igaza van. Oe hát akkor ~i magya-
rázza az utópia feléledését, iiletve feléleszté,sét napjaink fej-
lett kapitalizmu sában? Olyan kérdés ez, amelynek megválaszolása
előloktatásunk sem térhet ki.
Sematikus választ hallgatóink erre vonatkozó kérdéseire
sem adhatunk. Természetesen a társadalmi,viszonyok mélységeiben
minden utópia azonos forrásból fakad. Mégis szUkséges hangsu-
lyoznunk, hogy napjaink utópiái maguk is sokfélék. Indokolt meg-
különböztetnünk a régiek iMorus, Campanella, Saint-Simon, Fourier,
Owen stb./ utópiáitól a mai utópiákat. Oe ezen belUl is a tőkés
társadalmak válságai által termelt útópiáktól el kell határolnunk
a fejlődő országokban jelentkező utópisztikus elméleteket, s kis-
I "
polgári utópiákat, és mindezektől éppen a mai legfejlettebb tőkés
társadalmakban elburjánzott, látnokok és kuruzslók által "klelé-
gitett" vigaszt-keresők utópiáit.
Kötetünket annak illusztrálásaként is szeretnénk az olvasó
figyelmébe ajánlani, hogy a mai polgári gondolkodó~ utópia-értel-
mezése sem ,egységes. Káros lenne ezért hallgatóinknak minden bur-
zsoá gondolkodótés ezek utópia-felfogását egy kaptafára huzva,
sematikusan bemutatni. A tőkés társadalom objektiv ellentmondásai
"- s?k más mellett - ugyanis abban is kifejeződnek, l10gy a burzsoá
osztály ideológusai, azok nézetei differend.álódnak. Az utópia
létezésének, lényegének és szerepé~ek megitélésében a burzsoá gon-
dolkodók széles skálán helyezkednek el.
Ebből a szempontból is figyelmet érdemel A. NeusU~s itt kö-
zölt tanulmánya. A burzsoá "utópiológia" IreméljUk, nem tünik
erőltetettnek ez - az ideológia analógiájára - általunk használt
szól sokszinűsége ellenére rendelkezik azzal a közös vonással,
hogy marxizmusellenes, s a valóságos szocializmus tagadása. Ezért
az egyes álláspontok konkrét megitélése, sajátosl?ágaik viz~gála-
ta csak ennekmegállapitása után következhet. Ezt a differenciá-
lást azonban'el kell végezl}Unk hallgatóink érdeklődésének és igé-
nyének pontos és tudományos kielégitése érdekében. Ugyanakkor az
utópia burzsoá felfogásával folytatott vitában fontos megmutat-
nunk azt is - az általuk hangoztatott váddal szemben -, hogy egy-
részt a marxiz~us nem utópia, másrészt pedig az utópiák egyetlen .

6
 változata sem helyettesitheti a marxizmust a társadalom jelenének
és jövőjének megértésében. A szocializmus elméletének tudománnyá
válásakor, már a mult században, Engels azt irta: "A modern
szocializmus semmi egyéb, mint e la tőkés társadalmi viszonyokból
fakadó - E. L.I tényleges konfliktus gondolati reflexe, eszmei
visszatükröződése mindenekelőtt annak az osztálynak a fejében"
amely közvetlenül szenved alatta, a munkosztályéban.,,5 S hozzá-
tehetjük, hogy éppen ennek az osztálynak lényegéból és történel-
mi szerepéből következően az ütközést nem élheti meg s nem tük-
rözheti másként, csak adekvátan. Következésképpen mind a jelené-
re, mind pedig a jövőjére vonatkozó elmélet csakis tudományos
lehet.'
Az utópia ujjáéledéséről, ennek okairól és összekapcsolódá-
sáról a mai burzsoá osztállyal már számottevő a marxi sta iroda-
.lom. Magyar nyelven kétségkivül Gedő András emlitett könyve .és
t.anu Iménya a legteljesebb és a Legnagyobb figyelmet érdemlő. Kö-
tetünkben mi azonban polgári szerzőktől válogattunk, s a közölt
_ irások csaknem mindegyike - ismereteink szerint - először jelenik
meg magyar nyelven. Közlésükkel az a - a Marxizmus-leninizmus
Oktatási Főosztály által is támogatott - szándékunk, hogya
marxizmus-leninizmus egyetemi és főiskolai oktatói, a pártokta-
tók és propagandisták a polgári szerzők irásaiban kifejtett ál-
láspontokat eredeti formájukban iSmerjék meg.
KötetUnk anyaga aszerint kUlönül el két részre, hogy az el-
sőben az utópia fogalmáról, lényegéről, az "utópia redivia"-ról
és az utópi sta bölcselet szociológiájának nehézségeiről vagy ép-
pen lehetetlenségéről szóló tanulmányokat gyUjtöttünk össze, a
másodikban pedig a Társadalomtudományok Enciklopédiájának ide-
vágó cimszavait. Ebben az utópia fogalmáról nem kisebb személyi-
ség irt cikket, mint K. Mannheim. Ebből következően az olvasó
összevetheti Mannheim 1929•• ben laz "Ideológiaés utópiá"-banl irt
álláspontját az 1935-ben az Enciklopédia s~ámára irt cikkel~6 Vá-
logatásunknál az a szempont is vezetett, hogy olyan polgári szer-
zők irásai t mutassuk be, akiknél az oLvasó figyelmet érdemlő gon,-
dolatokat talál, még akkor ip; ha ezek éppen szemben .Is állnak a
marxizmussal. Ez a szembenáll~s Lépt.en-snyomon kiUtközik, néha mo-
solyt fakaszt minden marxista-leninista módbn gondolkodóban, de
a szerzők legtöbbjének álláspontját egészében nem lehet kézle-
gyintésseI elintézni.

7
 SzembetUnő szerzőink dialektikaellenessége, és ebben egyfor-
mán fujják dUhük tUzét Hegelre és'Marxra. Az utópia'UrUgyén ki-
fejtett dialektikaellenes álláspontjukra is igaz a marxizmusnak
az a megállapitása, hogy a mai polgári felfogás megtagad mindent,
ami a korábbi polgári elméletekben haladó volt" s éppen á marxiz-
mus ápolja és őrzi meg a polgári, elméletek történelmi értékeit.'
Mégis, ha valaki azt irja, hogy az ut6piát a nyomo~ból ki- '
tömi akarók óhaja szUlte, mert az egyik oldalon koncentrál6dik
a munkalehetőség és az eszközök birtoklása, a másik oldalon pe-
dig, az eszközöktől való teljes megfosztottság, az éhség, a nyo-
mor IM.' Horkheimer/,akkor erre a megállapitásra és az ebből le-
vont következtetésekre oda kell figyJlni. E konzekvenciák persze
jórészt maguk is ut6piák, sebben szerzőink osztálykorlátai jut-
nak kifejeződésre. G. Duveau is megállapitja: "kétségtelen, hogy
a világ, amelyben ma élünk, utópiákkal bevetett és átszőtt vi-
lág", de az ennek okául szereplő veszedelmet már abban látja,
hogy "Amerika és Nyugat-Európa számára nem annyira a kapitalizmus
belső ellentmondásai, hanem sokkal inkább az un. fejletlen népek
politikai öntudatra ébredése jelenti a nagy veszedelmet". oe hiba
lénne a válogatott irásokb61 kiragadott gondolatokkal bemutatni a
szerzőket é~ álláspontjukat. KUlönösen nem lehet ezt tenni K.
Mannheimmel, már csak azért sem, mert viszonylag terjedelmesebb
részt közlünk az "Ideologie und Utopie','c, könyvéből. 7 Minde~-
'esetre Mannheim az első, aki az ideológia és utópia kapcsolatát,
egymásra vonatkoztatott értelmezését vizsgálja. Na9yon sajátos
álláspontot foglal e~ e kérdésben, amennyiben szerinte az ideo-
lógia hamis tudat, s mint ilyen, a fennálló társadalmi viszonyok
rombolására irányuló eszméket jelenti, az utópia ellenben való-
ságmegváltoztat6, a jövőre vonatkozó elmélet. Szerinte lényegében
minden jövőre vonatkozó eszme utópia, függetlenül attól, hogy
tudományos-e vagy sem. Ideológia és utópia viszonyának vizsgá-
lata, de az egész utópia-problematika P?lgári értelmezésének
szempontjából is talán A. Neusüss tanulmánya érdemli - mint már
utaltunk erre - a legnagyobb figyelmet. Neusüss tanulmányokat
gyUjtött össze az utópiáról neves szerzőktől, és ezeket kötetté
szerkesztette.8 E kötethez előszóként irt tanulmányát közöljük
itt. Szerzőnk mutatja be le~teljesebben az utópia mai polgári
értelmezését, ennek sOkféleségét, tarkaságát. J6 ismertetést ad
az általa összeállitott kötetben szereplő ,szerzők felfogásának

8
 lény~géről. Sajátos szempontjai szerint, de jó tájékozódást nyuj~
tó csoportositását adja az utópi ával foglalkozó szerzők tipusai-
nak és csoportjainak. Több helyen védi a marxi történelemfelfo-
gást a primitivizáló és szélsőségesen konzervativ álláspontokkal
szemben. Bebizonyitja az utópia szociológiájának lehetetlenségét,
és ezzel egyUtt azt is, hogy az utópiák képtelenek a tényleges
társadalmi viszonyok megértésére és ontológiai megközelitésére.
jNeusUss tanulmányához jelentős mennyiségU irodalmi hivatkozás
kapcsolódik; a jegyzétekben szereplő szerzők es mUvek a polgári
utópia-felfogás hibliográfiáját is jelentik, a téma iránt érdek-
lődő olvasó ebben is segitségre találhatj Ezért Arnhelm NeusUsst
tartjuk a legkompetensebbnek a polgári utópia-értelmezésben s.a
többi szerző megitélésében. Mire jutott hát ő, NeusUss, a legalap-
vetőbb probléma, az utópia fogalmának tisztázásában? Azt kell mon~
danunk, hogy nem sokra. A fogalom általa adott meghatározását la-
konikus rövidséggel intézi el tanulmánya vég~n- mintegy konzek-
venciájaként a terjedelmes tanulmánynak -, amikor Th. W. Adornót
idézi: liaszóban forgó tárgyról való elmélkedés nem olyan jellegU
volna, hogy valamely létezőről vagy nemlétezőről mondunk itéle-
tet, hanem magába a meghatárezásba bevesszUk egyrészt annak lehe-
tetlenségét, hogy kézzelfoghatóvá tegyük, másrészt annak szüksé-
gességét, hogy erről gondolkodjunk", s ehhez hozzáfUzi a maga
I .
egyetlen mondatát: "Ez a »tárgy <$ a létfontosságu, közös fogalom,
amelyet utópiának nevezUnk." Ezzel egyben jelezni szeretnénk,
hogy az utópia fogalmának értelmezésében nem egységes a mai bur,..
zsoá álláspont, ezért kötetUnkben sem talál az olvasó ilyent. oe
ez természetes is, hiszen pOlgári osztályálláspontról nem is le-
hetséges az utópia tudományos fogalmának megoldása, mint ahogyan
következetesen tudományos utópia-elmélet sem. A burzsoá-polgári
utópia-elméletek - amelyek voltaképpen a mai burzsoá társadalom
apológiái - veszélyessége leginkább éppen tudományellenességUkben
van. Erre hivja fel a figyelmet Gedő András is jelzett tanulmá-
nyának végén, ezért idézzUk őt egyetértően: "Az utópia rediviva
- ezen belUl a marxizmus utópizálása, mely.a késői polgári filo-
zófia utópizmusát többnyire a kispolgári utópikus szocializmus
felélesztéséveI kapcsolja össze - hármas értelemben retrográd,
az utópia meghaladásának három történeti fordulatát opponálja
meg: a mar x izm u s tud ci mán y o s elm éle
t é t, amely gondolatilag folytatta és meghaladta a kritikai

9
utópikus szocializmust ••• ; a mar x izm u s é s a
m u n k á s m o z gal o meg y e's ti1 é s é t, a tudo-
mányos szocializmus feltilkerekedését a kispolgári /utópikus/ szo-
cialista irányzatokon; és a szocializmus történeti megvalósulását,
a reá 1 i s s z o c i ali z.m u s alapvető tartaImát,
amelyet a marxizmus utópizálása nem a szocializmus saját belső
szUkségszerUségének és fejlődési körUlményeinek, a nemzetközi
osztályharc mozgási tendenciáinak tudományos felismerése alapján
vizsgál, hanem az utópiává stilizált kispolgári szocialista és
elvont demokratikus llluziókhoz mér hozzá, és ezekre hivatkozva
itél el. Ez az u t ó pia red i v i v a negativ formá-
ban azt mondja ki, hogy a marxizmus tudományosságát, a tudományos
szocializmus és a munkásmozgalom összekapcsolódását s a reális
szocializmus szUkségszerüségét, alapvető tartaImát csak egyUtt
lehet vállaln.1..,,9

Erdélyi Lajos

Jegyzetek

1. Lásd Gedő András: Válságtudat és filozófia. Kossuth ~önyv-

kiadÓ 1967. ;.
Vissza az utópiához? A Politikai Főiskola
Közleményei, 1977. 2. sz.
Gyertyán Ervin: A reménytelenség utópiái. Élet és Irodalom,
1977. X. 8.
2·.Lásd a BME Marxizmus-leninizmus Tanszékcsoportjának Közlemé-
nyei, V. évf. 1. sz. /Gábor Éva irása/
3. V6. Utópia, Ukrónia. /Riport./ Élet és Irodalom, 1977. VII. 16.
4~ Engels: A szocializmus fejlődése azutópiától a·tudom~nyig.
Marx-Engels Mtivei. /A továbbiakban MEM./ 19. köt. Bu-
dapest, 1969. 188. o.
5.I.m. 203. o.
6. -A két irásban leirt utópiafelfogás összevetését, az azonoss~
és kUlönbség bemutatását Gábor Éva is elvégzi már jelzett irá-
. sában.

10
7. Itt jegyezzük meg kUlön is, "'hogyekönyvnek az ideológiáról
szóló részét a már emlitett válogatásunkban /sorozátunk 27.
számában/ közöltük.
.
8. A. NeusUs~ /szerkesztő/: Utópie •.Berlin-Neuwid, Luchterhand,
1968. Soziologische Texte 44. Bd.
9. Gedő András: Vissza az utópiához? A Politikai Főiskola Köz-
leményei, 1977. 2. sz. 13. o.

II

1
 I.

Max Horkheimer
AZ UTÓPIA

Hobbesbó1 csakugy, mint Spinozábó1, valamint a felvilágoso-

dásból sugárzik a polgári társadalom szervezeti formájába vetett
bizalom. Maga a társadalom és annak kibontakozása a történelem
célja, törvényei örök természetU törvények, amelyek teljesitése
nem csupán legmagasabb rendU erkölcsi parancs, hanem a földi bol-
dogulás garanciája is. Ezzel szemben a reneszánsz korának nagy
utópiái azoknak a kétségbeesett rétegeknek a gondolkodását feje-
~ik ki, amelyeknek a két gazdasági forma közötti átmenet terheit
viselniUk kellett. Anglia XV. és XVI. századi története tele van
azoknak a kisparaszt oknak a történetével, akiket földesuraik el-
Uztek házukból és telkUkről, mivel ,akkoriban egész faluközössé-
geket alakitottak át birka1egelővé, hogy minél jövede1mezőbb mó-
don lássák el gyapju val a brabanti posztómanufakturákat. SzörnyU
sors várt az éhező parasztok fosztogató hordáira: tizezreket kö-
zü1Uk meggyilkoltak a kU1önböző kormányok, a többieket hihetet-
len munkakörU1mények között a"manufakturákba kényszeritették,
amelyek akkoriban alakultak ki. Pontosan ezekben a társadalmi ré-
tegekben jelentkezik "a modern proletariátus első ~akja. Jóllehet
a jobbágyság kötelékeitől megszabadultak, de ugyanakkor "megsza-
badifották" őket azoktól az eszközöktő1 is, amelyek segitségével
é1etUket fenntarthatták. He1yzetuk"jelenti a modern kor első" nagy
utópiájának: Thomas Morus /1516/ Utópiájának létrehozó okát, amely
minden további mUnek nevét kölcsönözte. A szerzőt aklrá11yal
történő szembekerülése miatt a börtönben kivégezték. Ebben a
részben egy sor más utópiával is foglalkozunk, amelyek hasonló
tartalmuak: mindenekelőtt Campane11a "Napá11am"-ával /1623/. Ez
a délitáliai szerzetes korának egyik "legnagyobb filo~ófusa volt.l
Szélesen kibontakozó utópisztikus irodalmat találunk Cromwell hi-
veitől /a leve11erektől~ egészen a francia ~elvilágosodásig,
amelynek legjellegzetesebb utópiája Morelly abbé "Code de la
Natur"-ja /1755/. A XIX. és a XX. század utópiáit, amelyek már

13
 történetfilozófiai jelentőségUek, itt nem tárgyalhatjuk.
Az utópisták látják, hogyan válik a profit a történelem haj-
t6kerekévé az éppen ki-bontakozó árutermelő gazdaságban. SzemUk
láttára emelkednek fel anagy manufakturák és egyéb vállalkozások
a városokban felhalmozott vagyonokból, amelyek gazdaságilag szét-
robbantják a régi céhrendszert, és uj termelési formát ju~tatnak
uralomra. Az egyik oldalon koncentrálódik a munkalehetőség bir-
toklása: a képzett és Ugyes vállalkozók nem csupán szaktudással
és az ujfajta termelési módszerekhez szUkséges szervezőképesség~
gel rendelkeznek, hanem birtokukban vannak a munkahelyek, a nyers-
anyagok, a 'szerszámok, a hajók és mindazok a berendezések, amelyek
nélkUl bérmunka már nem létezhet. A másik oldalon koncentrálódik
a minden eszköztől való teljes megfosztottság, az éhség és a nyo-
mor. Akik tulélték a jobbágyságot, a nagyvárosok éhező tömegei,
a sUllyedő régi rend áldozatai, bérmunkásokká válnak, akik kény-
telenek munkaerejUket áruba bocsátani. I

Az uj viszonyokra az utópisták azzal a felkiáltással reagál-

tak, hogy a tulajdon a bUnös. A középkorban a gazdags~gnak inás ,
jelent9sége volt, mint az ujkorban: akkoriban lényegében a köz-
vetlen é~vezetek célját szolgáló javak felhalmozás~t jelentette,
és nem tart~lmazta feltétlenUI az emberek fölötti hatalmat. A re-
neszánsz Óta kialakult helyzetben érthetővé válik, hogy az utó-
pisták számára hirtelen a tulajdon látszott a gonosznak. Ekkor
ugyanis a hatalom már egyre kevésbé támaszkodott a cimekre és
Örökölt,jogokra, egyre kevésbé fUggött attól, hogy ki az ur vagy
a mester, hanem az emberek és azok munkaereje~ölötti rendelkezés
vált egyre inkább azonossá a gazdagsággal, a munkaeszközök bir- ,r
tóklásának formájában. Ezt a rendelkezési hatalmat az uj gazdasá-
gi~end keretei között egyre aránytalanabbul lehetett kihasznál-
ni. Nem csupán az országok belső állapóta, hanem az /olasz vá-
ros~llamokkal kezdődő/ nemzeti konkurrencia is véres következ-
ményekhez vezetett. Az utópisták felismerték, 'hogy a háboruk oka
ugyanaz, mint ami arra késztette a~ angol földesurakat, hogy el-
Uzzék földjeikről a bérlőket: a haszon.
Nem véletlen, hogy a két nagy utópi sta, Thomas Morus és
CampanelIa, katolikus volt. VIrI. Henrik azért végeztette ki egy-
kori kancellárját, mivel az szilárdan ragaszkodott a,katoliciz-
mushoz, és nem akarta elismerni a király, egyházi felsőbbségét.
Campanella spanyol fogságban lelkes irásokat szerkesztett ,egy
I

14
spanyol-pápai világbirodalomról, és az eretnekek ellen uszitott.
Thomas Morus, perének végén, amikor a halálos itéletet éppen ki-
mondták, ezekkel a szavakkal fordult biráihoz: "önök azt mondják,
hogy én áruló vagyok, aki fellázadt a király ellen. Nem, uraim:
önök az árulók és a lázaqók. Amikor elszakadnak az igazi egyház-
tól, önök megtörik annak egységét és a békét. önök borzalmas jö-
vőt készitenek elő.,,2
Az egység és'a béke megtörése, amely a széthuzó erők felsza-'
baditásával és az uj konkurrencia-gazdaság létrehozásával Europa
jövőjét fenyegette, és amely szUkségképpen összekapcsolódott a
polgári nemzeti államok kialakulásával, borzalmasnak tUnhetett
ezen történelmil~g iskolázott emberek számára, akik szó szerint
vették vallásukat, s akik az egységes kereszténység középkori
eszméjében magát a paradicsomot látták. Igaz, la ,triq.e,ntizsina-
ton az egyház már figyelembe vette az uj viszonyokat, mégis a
katolicizmus, mint népvallás számára a világ" még mindig vallá- ,
sos szempontok alapján meg szervezett rendnek tUnt, amelyben a
legelesettebbekről is atyailág gondoskodnak. A tömeg gondolatai-
ban élt még a középkori egyház, amely fontos társadalmi felada-
\ I
tokat látott el - mindenekelőtt a nagy~zabásu szegénygondozást.
f'
Most viszont, miután tudatosan alkalmazkodott ahhoz, hogy a ha-
talmat áru és pénz alakjáhan halmo~za fel, az egyház is feladta
ezeket a funkciókat. A széles néptömegekkel egyUtt Morus és
CampanelIa hUséges maradt hitéhez abból a becsUletes meggyőző-
désből kiindulva, hogy a katolikus tanok nagyszerUek és Udvösek.
Az ezekben a tanokban 'lerögzitett eszme,. az egységes ember-í aég
eszméje, amé'lyet Campanella "univerzális monar'chf.a" kifejezésse'l
illetétt, fel tétlenUl lelkes!..
tette őket, ha Európa véres szétzi.-
láltságára gondoltak, amely az uj 'anarchista gazdasági rend kö-
vetkezménye volt.
Ezen gondolkodók számára Machiavelli bizonyára gyUlöletes
volt: ami ugyanis a firenzeiek szemében örökre érvényes tény volt.
- a vallás felhasználása az erköl'csök fölött· diadalmaskodó állam-
eszme eszközeként -, az az utópisták számára a kor minden bajának
megnyilvánuJ,ása, sőt oka volt. "Szinte minden fejedelem" machiavel-
lista politikus - panaszkodik CampanelIa -, aki a vallást csu_án
az uralkodás mUvészetének haSználja.,,3 Mindkét utópista számára
egyformán gyUlöletes volt az, amit nem csupán a nagy uralkodókná~,
hanem kUlönösen a kisebb itáliai és német fejedelmeknél láttak:

15
 a vallásos Le l.ke sed és mint Ures frazeológia, mint az udvarok ki-
csinyes pénzUgyleteinek foszlott leplezése.
Morus és Campanella számára a vallás volt az az edény, amely
az igazságosság követelményét hamisitatlanul megőrizte a valóság
nyomora közepette. 6k itt a földöri akarták megvalósitani azt a
szent közösséget, amely Krisztus parancsaival helyette sitette
volna a szabad verseny törvényeit. NézetUk nem támaszkodott az
emberi természet farkas-jellegére, amelyet Hobbes olvasott ki a
közvetlen kortársi viszonyokból. Ezen gondolkodók szerint az em-
ber nem természeténel fogva rossz, hanem csupán a földi intézmé-
nyek teszik azzá, mindenekelőtt a tulajdon. Campanella szemére
veti Machiavellinek, hogy ő az emberekkel kapcsolatban csupán
gOBSSZ hajtóerőket' ismer. Szerinte az emberekben nem csupán az
egoizmus mUködik, hanem a felebaráti szeretet isteni hajtóereje
is.
Az utópisták tehát előfutárai voltak Rousseau elmél~tének,
mely szerint a természettől fogva jó embert a tulajdon ront~a meg.
"Ha... ezeket meggondolom, - irja Morus - igazat adok Plátónak
s nem csodálkozom, hogy nem akart semmiféle törvényt hozni olyan
emberek számára, akik visszautasitották azokat a törvényeket,
amelyek az ~let minden javát egyenlően osztották volna szét minden
ember között. Ez a bölcs férfiu azonnal ~tlátta, hogy egyetlen ut
vezet a köz javára, ha kimondják a vagyonegyenlőséget; ezt pedig
nem tudom, hogy el lehet-e érni a magántulajdon fenntartása mel-
le~t? Amig bizonyos cimeken ki-ki annyit tulajdonit el magának,
amennyit csak bir, bármekkora lehet a bőség, az mind kevesek,
között oszlik meg, a többieknek p/edig a nyomoruság marad. ,,4
A felvilágosodás korának utópistái szemében is a tulajdon
jelenti az emberi lélek gonosz tulajdonságainak történelmi for-
rását. Machiavelli.és Hobbes elméletéveI ellentétben Morelli is
igy ir: ."H••egyszer megvizsgáljátok a képmutatást, a felfuval-
kodottságot, a gőgöt, a becsvágyat, a csalást, a kétszinUséget,
az elvetemUltséget: ugyanígy, ha izeire szeditek látszólagos
erényeik többségét, mindenUtt a birtoklási vágy nehezen megfog-
hat6 és veszélyes elemét :találjátok. Még az önzetlenség talaján
is ezzel találkozhattok. De vajon megteremhetett volna-e ez az
egyetemes,pestis, a magánérdek, ez az alattomos kór, mindenfaj-
ta társadalom rákfenéje, ahol hiányzik a táptalaja? Azt hiszem,
senki nem vitatja annak az állitásnak az igazát, hogy ahol nem

16
létezik semmiféle tulajdon, ott nem jelentk~zhetnek veszélyes kö-
vetkezményei sem.,,5 Rousseau pedig igy ir: "Az első ember, aki
bekeritett egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém,
5 oly egytigyü emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az

ember termetette meg a pOlgári társadalmat.,,6

Azonban fontos ellentét van Rousseau és az utópisták között.
Rousseau ugyanis nem gondolt arra, hogy történelmi visszafejlő-
dést, vagy inkább azonnali egyenlő vagyonelosztást hirdessen, mig
az utópisták gondolatban magántulajdon nélküli kommunista társa-
dalmat épitettek fel. amelynek megvalósulása számukra valamilyen
fantasztikus módon koruk eszközeivel is leh~tségesnek tUnt. Ez
magyarázza meg azt, hogy az utópisták meseországai - a jövő tár-
sadalmáról alkotott modern szocialista elképzelésekkel. sőt Bacon
"Uj Atlantis"-ával szemben - nem a jövőben találhatók. hanem csu-
pán térbelileg vannak elválasztva a szerzők tartózkodási helyé-
től. Morus utópiájának országa a 'világtenger egyik szigetén van,
Campanella "Napállama" Ceylon belsejében található. Ezen filozó-
fusok szerint a tökéletes társadalom bármikor és bárhol megva16-
sitható, amennyiben sikerUl az embereket rábeszéléssel, csellel
vagy éppenséggel erőszakka17 rávenni, hogy megfelélő alkotmányt .
fogadjanak el.
A történelmi adottságoktól vale elvonatkoztatás összekapcsol~
ja az utópistákat Hobbes tanaival, ugyanis a.társadalmi szerződés
elméletéhez hasonlóan !amely szerint a társadalmat a polgárok sza-
bad akarati aktusa hozza létre! az utópisták is azt hiszik - a
kor viszonyaira való tekintet nélkUl -, hogy az uj társadalmat
azonnallétrehozhatják pusztán az emberek szabad értelmes dönté-
seinek segitségével. Morus kifejti, hogy csupán arra van sZUkség,
hogy az uralkodóknak a helyes intézkedéseket javasoljuk. Minden
rendben lesz, ha maguk az emberek megjavulnak. Mindenesetre óva-
tosan hozzáteszi. hogy ez "néhány" évig eltarthat.8 Talán őmaga
is ilyen utópi sta gondolatokkal fogadta el a kancellárságot VIlI.
Henrik mellett.
Az utópia átugorja az időt. Azokb61 a.vágyakból, amelyeket
a társadalom m'indenkori állapota meghatároz, s amelyek a korral
egytitt változriak, ez-ekből akarja a kortársi eszközök segitségével
létrehozni a tökéletes társadalmat: azt az eldorádót, amely akor
fantáziaszüleménye. Az utópia nem veszi észre, hogy az a történel-
mi fejlődési fokozat, amelyből a "sehol sincs ország" felé tör,

17
 saját létének, kialakulásának és elmulásának anyagi feltételeit
hordozza magában, amelyeket pontosan ,ismerni kell, ha valamit lét-
re akarunk hozni. Az utópia szeretné megkönnyiteni a kortárs! tár-
sadalom szenvedéseit, csupán a jót akarja megtartani, de elfelej-
ti, hogy a jó és a rossz mozzanatok csupán ugyanannak az állapot-
nak a kUlönböző oldalai. Számára a fennálló viszonyok megváltoz-
ta~ása nem a társadalom alapjainak fáradságos és áldozatos megvál--
toztatását jelenti. hanem az az egyének fejében megy végbe.
Az utópista tanitás azonban itt logikai nehéz sége t' tartal-
maz: rillgugyaní.s szerinte az anyagi javak birtoklása jelenti' 'az
ember tényleges lelki alkatának az alapját, ugyanakkor viszont
ebből a lélekből megpróbálja kiirtani a tulajdont. Általános ér-
telemben a következetlenség abban rejlik, hogy az emberi elkép-
zelésektől - amelyeket'mégiscsak befolyásolnak a fennálló rossz
intézmények - nem csupán a valóság tUrelmes megmunkálását várják
el/ami jogos volna/, hanem a tökéletes társadalomról részletek-
be menő ideálkép meghatározását is. Itt rejtőzik az ab'szolut ál-
talános kép fogalma, amellyel a polgári filozófusok elméletében
,találkozunk, ahol az utópistákkal ellentétben azt a funkciót töl-
ti be, hogy megmagyarázza a fennálló társadalmat és annak kate-
góriáit örök érvényUnek tUntesse fel.
Morus és CampanelIa meg van győződve arról, hogy a racioná-
lisan szervezett munka segitségével, amely hem az egyén hasznát
szolgálja, hanem közvetlenÜl a lakosság egészének szUkségleteit
elégi ti ki, bő'aégben meg lehet termelni azokat a javakat, ame-
lyekre ti társadalomnak szükaége van. A betegek és munkaképtele-
nek kivételével mindenki számára kötelező a munka: Morus szerint
elegendő napi 6 óra; Campanella még tovább megy, napi 4 óra mun-
kát irányoz elő. Morus utópiája inkább a szabad polgárok társu-
lásának jegyeit viseli magán:'ismeri a hivatalnokok választásá-
nak rendszerét. Campanella Napállama inkább hasonlit a középkori
k,olostorhoz.,Morus Utópia-lakói humánusabbak, Lí ber-é Lí sabbak ,
felvilágosultabbak és angolabbak, mint a Napállam lakói, viszont
Campanella tisztábban felismerte annak lehetőségét, hogy a hala-
dó tudomány leigázza a természetet. Az általa megrajzolt jövő-
államban számo 5 modern gép szerepel. Igaz" ebben Bacon volt az
előfutára. Campanella arról is meg van győződve, hogy nem csu-
pán az emberen kivUI álló természetet és annak hatásait lehet
megismerni és kihasználni, hanem a tudo~ányo~ eugenika segitsé-

j 18
gével szabályözhatjuk és nyesegethetjUk a társadalom kinövéseit.
Az utópi sta rendszerek jellegéből tehát sugárzik az eszményi
államoknál való elidőzés és a valóságos fejlődési tendenc~ák fél-
re~smerése. Abban a korban egyáltalán nem voltak meg'a gazdasági
feltételek ahhoz, hogy a társadalom dolgait a köztulajdon alapján
racionális módon irányits,ák: ellenkezőleg, ezen fantáziaképek meg-
valósulása meste~ségesen akadályozta volna a fejlődést, amely az
egyén alkotó kezdeményezésének kibontakozásától fUggött ~ szabad
verseny feltételei között. Egy olyan korban, amikor a kapitány
személyisége nem csupán egy tengeri utazás sikere szempontjából'
volt döntő, hanem amikor találóan "kapitányoknak" nevezték a tl:Sb-
ei sokatigérő iparág vezetőit is - tehát egy olyan korban, pmikor
a termelés csekély racionalizálása követk~ztében egy világ vá-
lasztotta el a gazdasági vezetők és a munkavégzők tudatát -, ak-
kor szUkségszerUen egy ;ilág választotta el egymástól a vezetők
és a munkavégzők életkörUlményeit is. A köztulajdon, az egyenlő
életkörUlmények, amint a;t az utópisták' követelték, a civilizáci6
halálát jelentették volna. Ezért tUnik Morushoz és Campanellához
képest haladónak Machiavelli és Robbes. Jogosan irja liAfejede-
lem" szerzője az utópi sta kisérletekkel kapcsolatban: "Az értók-
nek kivánván hasznos dolgot irni, helyesebbnek itélem a dolog
valódi igázságának kifUrkészését, semmint megelégednék a róla
alkotott elképzeléssel. Sokan képzelnek el olyan kBztársaságokat ,
vagyegyeduralmakat, amelyek soha nem voltak és amilyenekről nem
is tudunk. Az ilyen ember oly messze van attól, ahogyan élünk, s
ahogyan,élnUnk kellene, mint aki annak érdekében, amit csinálnia
kell, eltérvén attól, amit csinál, inkább saját romlásának okozó-
ja, mintsem sikeres előmeI:letelének.,,9 '
A valóságban az utópiának két oldala van: egyrészt birálata
annak, ami van, másrészt azt ábrázolja, aminek lennie kellene.
Jelentősége lényegében az elsó mozzanatban rejlik. Egy ember vá-
gyaiból kBvetkeztethetUnk valóságos helyzetére: Morus boldog ut6-
, I
piáján átsUt Anglia tömegeinek sorsa, ameLyek vágyakozását a hu-
mánus alkancellár formába ö~Btte. Igaz, ő,nem ismerte fel, hogy
ez a vágy magára a társadalmi helyzetre adott válasz, amelyben ő
a tömegekkel egyUtt ~lt és szenvedett, hanem naiv módon ki~eti-
tette ~nnek a ,vágynak a tartaImát egy térbelileg és ~dőbelileg
távol lévő másik világba. A reneszánsz utópiája a középkor sze-
kularizált menn~zága. Igaz, ez a forma' egy távoli világ léte-

19
zését irja le, amelyet az ember még életében elérhet, radikális
változás azzal a korral szemben, amelyben a szegények csupán a
halál révén juthattak el az utópia országába. Mégis, amilyen ke-
véssé találta meg a középkori hivő a mennyor~ban saját szUkség-
l'eteinek visszatUkrözését, éppoly kevéssé vették észre az utópis-
ták, hogy azok a távoli szigetek a saját koruk nyomoruságára adott
vál.szt jelképezik.
Azoktói a filozófusoktóI, akik a fennálló vagy éppen kelet-
kező rend védelmezőiként léptek fel, az utópisták annak·felisme-
réséveI kUlönböznek, hogyavégiggondolt polgári társadalomban
sem történt meg a valóságos nyomoruság megszUntetése !és nem is
történhetett meg!, annak ellenére, hogy az egyes ember felszaba-
du~t a jOQbágyi kötelékek alól. Amikor Hobbes és Spin~za kije~
lenti, hogy az uj állam a közérdek kifejezője, akkor annyiban
igazuk van, hogy bizonyos gazdag polgári rétegek követeléseinek
kielégitése, vállalataik fejlődése belá;tható időn belUl az egész
társadalom követeléséveI esik egybe. Ezek a filozófusok ugyanak-
kor gyakorlati orvosok voltak, azt irták elő, ami azonnal szüksé-
ges volt, még akkor is, ha ez bizonyos helyeken fájdalmat okozott.
Velük ellentétben azonban az utópisták felismerték, hogy a társa-
dalmi szenvedések oka a gazdagságban keresendő !vagyis mindenek-
előtt a magántulajdon létezéséb~n!, s a végső gyógyulást nem a
törvények megváltoztatásától, hanem a tulajdonviszonyok átalaki-
tásától tették fUggővé. \
Igaz, veszélyes dolog a társadalmat beteg vagy egészséges or-
ganizmushoz hasonlitani: ez a tek~ntetet tulságosan arra a tényre
irányitja, hogya széles rétegek sorSa és élete jelentős mértékben
"szervesen" összefonódik az "egész" sorsával. Ha a középkorban ez
Európa bizonyos részein igy is volt jnémely közös gazdálkodásban
élő primi tiv törzshöz hasonlóan!, - tehát ha létezett is ilyen
szerves kapcsolat az egyén és a társadalom között, amelyben annak
jóléte vagy balsorsa azonos volt az egyes tagokéval - ez az uj-
korban már semmiképpen sem volt igy. Az a hasonlat, amely a tár-
sadalmat beteg testhez hasonlitja, amelyet meg kell menteni még
akkor is, ha egyes helyeken fájni fog - ez a hasonlat szem elől
téveszti azt a csekélységet, hogy az 'egyes helyeken' élő embe-
reket jelent, akiknek saját sorsa és egyszeri léte van. Az utó-
pistákazonban megértették ezt a figyelmen kivül hagyott csekély-
séget, és látták a szenvedő, a "társadalom által embertelen létre

20
kényszerített embert. MUveikb~1 sugárzik az a meggyőződés, hogy
nem pusztán jogi intézkedésekkel, hanem egyedUl a társadalom alap-
jainak megváltoztatásával le~et a szétzilált és embertelen lét
helyébe egységet, az igazságtalanság helyébe igazságosságot te-
remteni.
Bárhol Ussük is fel az utópisták mUveit, azt találjuk, hogy
az értelmet kell méltóképpen jutalmazni ahelyett, hogy - mint
szokásos : minden jutalom a gonoszoknak jusson. Ahol, mint korunk-
ban, a gazdasági törvények szabadon hatnak, ott a vagyoni különb-
ségek révén a boldogság és a boldogtalanság elosztása puszta vé-
letlen, nem pedig érték és érdem szerinti. Az wtópia azt a meg-
győződést tartalmazza, hogya társadalom a polgári természetjog
által előre kitüzött célt /minden polgár érdekének kielégitését/
csupán akkor érheti el, ha feladja a számos egymással konkurráló
egyéni akar-at;vak mechanizmusának hátterében meghuzódő gazdasági
alapot, és az egyén életfolyamatait a közösség érdekében terv-
szerUen szabályozza. Ezzel az elmélettel, amely nem csupán a kül-
ső jólétet, hanem a morál és a tudomány fej lődését is összefüggés- o

be hozza az embereknek egymáshoz való gazdasági viszonyával - ez-

zel az elmélettel az ujkori utópisták álmai'Platón "Állam"-ának
lelki rokonaivá válnak, s egyidejUleg legalább olyan közel jár-
nak a valósághoz, mint Oa fennálló rend védelmezői.
Minél inkább tért nyernek a társadalomban azoknak az embe-
reknek az érdekei, akik kénytelenek viselni az uralkodó társadal-
mi rend szenvedéseit, annál inkább aktuális megism~rési témává
válik az utópiáknak a tulajdonról szólótanitása. KétségtelenUI
hiba volt átugrani az adott kort és az abszolut tökéletesség meg-
hirdetésével figyelmen kivül hagynia az adott viszonyokban rejlő
lehetőségeket. Éppen ilyen hiba\azonbao, ha nem is próbáljukOel-
méletben kidolgozni egy jobb rend körvonalait, és nem ismerjük
fel annak feltételeit. "••••• jobban tennénk" - irja Kant "A tisz-
ta ész kritikájá"-ban Platón utópiájával kapcsolatban - ha jobban
utána járnánk ennek a gondolatnak és azt... ujabb erőfeszitések-
kel napvilágra hoznánk, minthogy azzal a nagyon gyenge és nyomo-
ruságos érvvel, hogy irreális és haszontalat:l,félreállitanánk".IO
Kant maga is csatlakozik az utópisták tévedéséhez a megvalósitás
feltételeit illetően, amikor a tökéletes társadalom megvalósulá-
sának hiányát tulny'omóan 'azzal magyaráz.za, hogy "a törvényhozók
o

elhanyagolják a helyes eszméket", és azt állitjOa: lényegében eze-

21
 ket a helyes eszméket kell a "törvényhozókhoz" eljuttatni. Ő is
ragaszkodik a harmonikus társadalom fantomjához, amelynek megala-
pitása mindenkor az összes résztvevő belátásári és jóakáratán mu-
lik. Azonban nem a mindenkori törvényhozók, hanem azok a csopor-
tok, amelyek a társadalom életében elfoglalt helyUk révén a saját
bőrUkön~rzik a bajokat: ők a t~rmészetés hordozói a bajok gyöke-
rével kapcsolatos tudásnak, amely az utópiában tUkröződik, továb-
bá azon célo~ak, amelyekkel a megoldás összefUgg.
. Ellentétben azzal az elfordulással, amelyet az utópisták ta-
nusitottak a fennálló viszonyokkal szemben, abban a korban még
haladó és helyes volt a természetjog elvét valló filozófusoknak
az a kijelentése, hogy az uj polgári állam lényegénél fogva biz-
tositja a közjót, pOlgárai jólétének lehetséges legjobb biztosi-
tékaként. Később ez puszta ideológ1ává vált, amikor megmereve~ett,
és már nem szembesitette az állam valóságát az eredeti célkiyU-
zésekkel. Amellett, hogy ez egy társadalmi rend apologetikája
volt, amelyet lényegében a középkori k6töttségek tagadása /tehát
a szabad verseny/ jellemezett, az utópia csupán tehetetlen vágy
kifejeződése lehetett, puszta költészet. Érthető azonban, hogy
ez a vágy a tehetetlenségét pontosan olyan mértékben tudta levet-
kőzni, amilyen mértékben a társadalom megérett az alapok megvál-
toztatására, és az ahhoz szükséges erőket kifejlesztette. Amint ,
korábban már kifejtettUk, a XVI. és a XVII. században lehetetlen
volt a kö~ös gazdaság létrehozása, szUkséges volt a szabad ver-
seny, mint a társadalom továbbfejlődésének feltétele. Ha ezt az
utópisták szem elől tévesztették is, mégis megfogalmazták a vég-
ső célt, amelyhez minden politikai vállalkozás mérhető.
Az a tény, hogy ezt a célt azorma L nem lehetett megvalósi-
tani, továbbá, hogyatulajdonon alapuló társadalmi rend, amely
ellen az utópiák harcoltak, akkoriban még célszerUbb volt - mind-
ez semmiképpen sem jelenti az abban meglévő ellentmondások igazo-
lását. Az uj rend alatt sinylődő egyén csupán az álomba, a belső
emigrációba menekulhetett. Ezért van az, ,hogy az alsóbb rétegek-
ben tovább él a vat.Lás éppen ebben a korban. Ezek az egyének kép-
viselik azt az áldozatot, amelyet a "világszellem" hdz magasaBb
céljai érdekében, mivel szenvedésUk szUkségszerU a történelmi
fejlődésnek ebben a szakaszában. Hogy az organizmussal kapcsola-
tos hasonlatot ismét alkalmazzuk, amelynek kétértelmUsége itt
kUlőnősen nyilvánvaló, ők a vér, amelyet a gyógyulás érdekében

22
ki kell ontani; annak a gyógyulásnak az érdekében, mely az é
laz utópiában testet ölté/ bajaikat is megoldja. Az a társadalom,
amelyben minden ember erői szabadon kibontakozhatnak, világtör-
ténelmi méretU áldozatokat követel.
, Ezen a ponton nyilvánvalóvá válik mindenfajta idealizmus
IHegelét is beleértve/ problematikus volta. HegeI idealista fi-
lozófiája szerint minden valóság azonos'az apszolut szellemmel, I

"a természet és a történelem csupán ennek megnyilvánulásai és mél-

tóságának hordozói". Látjuk, hogy "a szellem a történelem folya-
má~ végtelen sok irányban halad, s ezt élvezi és ez kielégiti •••
Tevékenységének ebben az élvezetében csupán önmagához viszonyit-
ható". AzonkivUl, 'hogy problematikus, ebben a gondolatban van va••
lami félelmetes is. Aki igy látja a világot, annak az egyes ember.
egyszeri és valóságos halála mindenesetre igazolható egy olyan
rendszer keretében, amelyben a tovább élő szellemi lényeg, az ab-
szolut szellem vagy a transzcendentális tudat szemszögéből nézve
minden puszta illuzió. Alhalál azonban elméletileg semmiképpen
sem tehető "értelmessé": inkább itt mutatkozik meg az értelmet
adni kivánó metafizika és teleológiai, bölcselkedés tehetségte-
lensége. Kétségtelen, azgk a valóságos szenvedések, amelyeket
az utópia tUkröz, azon folyamat eredményei, amely nélkUl nem
képzelhető el a megoldás. Ugyanakkor azonban a valóságos filo-
zófia feladatának nem mond el1.ent; ha megelégszik ezen szUkségsze-
rUség megállapitásával. Tény, hogy a történel~m a rosszabb tár-
sadalmaktól a jobb társaq.almak felé halad. Az is tény azonban,
hogy a történelem utja az egyén szenvedésein és nyomoruságán
vezet keresztUl. E két tény' között számos feltárásra váró össze-o
fUgg~s van,'de nincs igazoló értelem.
Ezek a filozófiai 'meggondolás~k lehetetlenné teszik ~z olyan
vállalkozások elitélését, amelyekben az emberek'közvetlenUl az
utópiát akarják megvalósitani és a földön meg akarják teremteni
az abszolut igazságosságot. Thom~s Morus idejében Németországban
egy férfi, akit maga a kancellár is elitélt, teljesen elégtelen
eszközökkel olyan vá11alkozásba kezdett, amely már eleve kilátás-
talan volt ás kudarcba is fulladt. Ez a férfi Thomas M~zer volt.
Nem akarta megvárni, amig a kereszténység végtelen szenvedések
során valósul meg. Kijelentette, hogy Krisztus sem volt tUrelmes
a földi igazságtalanságokkal szemben, s magának Krisztusnak a sza-
vaira hivatkozott a teológiai bibliamagyarázókkal szemben.

23
 Thomas MUnzernek elfogyott az idealista tUrelme. Amikor a
kutatók és a gyakorl~ti politikusok tisztában vannak, azokkal a
bonyolult és hosszan ·tartó feltételekkel, amelyek a társadalmi
bajok legc?ekélyebb valódi orvoslását is elősegithetik, ez sem-
miképpen nem indokolhatja a szémlélődő magatartásb~ való vissza-
huzódást. Aki tUrelmet követel az emberek által okozott szenve-
dések és a halál iránt, annak tudnia kell, hogy éppen az az ál-
talános ~Urelem, amelyet a történelem menetéveI szemben tanu si-
tanak, éppen az a várakozás kényszerU~égének fő oka. Történet-
filozófiai szempontból mindenesetre igaz: a történelem eddigi
alakulásának megmagyarázása nem azonos annak lehetetlen igazo-
lásával.
~ietzsche erősen és ezért hatástalanul igyekezett, amik~r
"A történelem hasznár61 és hátrányáról" c. tanulmányában bizal-
matlanul ke~elte a történelemmel va16 tudományos foglalkozást.
Amikor azonban a tl5rténelmet kijátsszák az utópia ~llen, akkor-
mégis lehet Nietzschére is hivatkoznia. A "történelem erejének"
csodálatár6l még gunyosan ir, és elitéli a "valóság bálványimá-
datát". Későbbi filozófiai fejlődése azonban oda vezetett, hogy
nem csupán az emberi történelmet, hanem a természeti történelmet
és a bio16g,iát is imádta. Számunkra, akik cselekszUnk, valamely
történelmi esemény szUkségszerUségének felismerése eszközzé vál-
hat ahhoz,_hogy értelmet vigyUnk a t5rténelembe. A történelemnek
azonban nincs értelme, ha "önmagában" vizsgáljuk, nincs egyszer
s mindenkorra megfogalmazott "lényege" vagy "szelleme", amely
előtt meg kellene hajolnunk. "Hatalma" sincs, csupán az események
felfoghat6 összefUggése létezik, amelyet az emberek társadalmi
életfolyamata hoz létre. A "történelemből" senki sem kelhet élet-
re és nem halhat meg; nem jelent semmiféle feladatot, és nem is
old meg semmit. Csupán a valóságos emberek cselekszenek, akadá-
lyokat győznek le, és eljuthatnak oda, hogy csökkentik az egyén
vagy a közösség szenvedéseit, amelyet ők maguk vagy a természet
erői okoztak. A természet panteista felfogása lényegében nem m~sf
mint dogmatikus metafizika.

A polgári történetfilozófia kezdetei.

Stuttgart 1930. 77-94. lap /németUl/.

24
 Jegyzetek

1. Campanella bemutatásához lásd kUlönösen Friedrich Meinecke

"Az állameszme az ujkori történelemben" c. mUvét. MUnchen
és Berlin, 1925.
2. Periratok, Emile Bermengem mUvéból idézve /Thomas Morus et
les Utopistes de la Renaissance. Páris, 1927. 86. lap;
/franciául/.
3. Meinecke, i.m. 123. o.
4. Morus Tamás: Utópia. Ford. Kardos Tibor. Franklin-Társulat
Budapest, é.n. 39-40. o.
5. Morelli: Code de la Nature ou le Véritable esprit de sos
lois. Páris 1910. 16. lap /franciául/.
6. J. J. Rousseau: Értékezés az 'egyenlőtlenség eredetéről. Má-
I ,.
sodik rész, első mondat. /VÖ. Rousseau: Ertekezések és fi-
lozófiai levelek. Bp. 1978. 122. 0./
7. Azt, hogy az utópi sta gondolkodás lényege szerint megengedi
az erőszak és a rábeszélés alkalmazását, mint a jobb társ~
dalmi rend megvalósitásának eszközét, Campanella a saját
életével bizonyitotta, amikor felkelésének leverése után a
fogságban is tovább követte eszményét, és irásaival próbál-
ta meggyőzni a hatalom birtokosait.
8. Morus, i. m.
9. Machiavelli: A fejedelem. Ford.: Lutter Éva. Magyar Helikon,
1964. 76. o.
10. Kant: A tiszta ész kritikája. Lipcse Reclam. 276. lap
/németUl/.

25