Közös Agrárpolitika

KAP jelenlegi céljai

• termelők támogatása, megfizethető termékek a
fogyasztóknak
• mezőgazdasági piacvédelem
• tisztességes megélhetést biztosítson az uniós gazdáknak
• éghajlatváltozás elleni küzdelm, fenntartható erőforrás-
gazdálkodást
• vidéki területek és tájak megőrzése
• vidéki gazdaságfejlesztés
• munkahelyteremtést a mezőgazdaságban az agrár-
élelmiszeriparban és a kapcsolódó ágazatokban.
KAP kezdetei
Okok:
• időjárási kitettség
• kínálat és kereslet változékonysága 
jövedelemingadozás
• élelmiszer tartalék
Kezdetek:
• Messina
• Római Szerződések
Sicco Mansholt
 Alapelvek
• Sajátos piaci elégtelenségek:
jövedelemdiszparitás, az instabilitás,
az agrárstruktúra egyes sajátosságai,
a környezetvédelem és a kutatás-
fejlesztés.
• Kontinentális agrárpolitika
intervencionista.
• a mezőgazdaság „kettős hivatása”
vagy „multifunkcionális
mezőgazdaság
• Bizottság évente optimális
ármeghatározást készít.
• Intervenciós felvásárlás,
• Exporttámogatás,
• Agrárlefölözés vagy „mozgó vám”.
 Mansholt: A mezőgazdaság,
1980 reformterv (1968)
• az ártámogatások helyett a termelékenységnövekedést
ösztönözik,
• a mezőgazdaságban dolgozók létszámát ötven
százalékkal csökkenteni,
• a birtokszerkezeten oly módon javítani, hogy
növekedjen a nagyobb birtokok aránya a kisbirtokokhoz
képest.
• Nem valósul meg.
 KAP célja
• agrármodernizációs cél

• jövedelempolitikai cél

• piacstabilizálási cél

• ellátás-biztonsági cél

• élelmiszer-politikai cél
 KAP elemei
• közös piaci szervezet:
• a piac egységesítése,
• közösségi preferencia,
• pénzügyi szolidaritás.

• vidékfejlesztés politika

• jogharmonizáció
 KAP finanszírozása
• Közös költségvetés:
• 1. pillér: piaci támogatások és közvetlen jövedelem
támogatások,
• 2. pillér: vidékfejlesztés (addicionalitás elve alapján).
• Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap
(EMOGA, 1962-2007),
• Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA, 2007-),
• Európai Vidékfejlesztési Garancia Alap (EMVA, 2007-)
 Problémák
• termelők elkényelmesedtek
• túltermelés alakult ki
• földek túlságosan kihasználttá váltak
• környezeti problémák jelentkeztek
• a közösségi finanszírozás nagy részét nagytermelők
kapták, így a kistermelők hátrányba kerültek
• külgazdasági konfliktusokat okozott (GATT-WTO-val)
 1, 1984-es reform
• Az 1980-as évek elejétől olyan intézkedéseket vezettek
be, amelyek célja az volt, hogy a piaci kereslethez
közeledjen a termelés. A fölösleg felszámolásának első
lépéseként 1984-ben kvótakorlátokat állítottak fel a
tejtermékekre.
• Az 1980-as évek elejétől hozott intézkedések a
különböző mennyiségi korlátozások bevezetése volt,
azonban ez további torzulásokat hozott a közös
agrárpolitika eredeti modelljének működésében. A
kvóta merevíti a termelési szerkezetet.
 2, 1992. évi reform
• Az 1992-ben beindított reformfolyamat a Ray McSharry
Reformmal indult, mely radikális változást kívánt.
• A kompromisszum nyomán az agrártermékek árát
csökkentették és bevezették az ún. jövedelemkompenzációs
rendszert. A reform fő irányvonala az ár- és
jövedelempolitika szétválasztása, az intézményi áraknak a
világpiaci árakhoz történő csökkentését jelentette.
• Az intézkedések elsősorban a szántóföldi növénytermelést,
az úgynevezett nagykultúrák (gabona, olajos magvak,
fehérjehordozók) piaci szervezeteit, illetve az
állattenyésztési ágazatok közül döntően a marhahús
(részben a juhhús) piaci szervezetét érintették.
 3, A 2003-as reform
• a termeléstől független egységes területalapú
kifizetések
• a kifizetés feltétele a különböző előírások betartása
• megerősített vidékfejlesztési politika nagyobb EU
pénzügyi forrással
• moduláció
• a pénzügyi fegyelem javítását szolgáló mechanizmus
• a KAP közös piaci szervezetek felülvizsgálata
 4, A 2013-as reform
• a környezetkímélőbb gazdálkodási módszerekre;
• az innovációra, a kutatásra és a tudásmegosztásra;
• egy méltányosabb támogatási rendszer kialakítására;
• a gazdálkodók szerepének erősítésére az élelmiszer-ellátási
láncban.
• uniós minőségtanúsító rendszerek elősegítik az uniós
mezőgazdasági termékek versenyképességét a világpiacon;
• az agrár- és élelmiszer-ipari innováció fejlesztése;
• tisztességes kereskedelmi kapcsolat kialakítása a fejlődő
országokkal.
 A KAP kihívása
• az élelmiszer-termelésnek globális szinten 2050-re meg
kell duplázódnia, hogy elegendő élelmiszer jusson a
világ addig várhatóan kilencmilliárd főre gyarapodó
népessége számára;
• kezelni kell az éghajlatváltozás problémáját, a
természeti erőforrásokkal pedig fenntarthatóan kell
gazdálkodni;
• EU-szerte gondoskodni kell a vidékről, és meg kell
őrizni a vidéki gazdaság életképességét.
 KAP mérföldkövei
• 1957: Római Szerződés,
• 1962: KAP létrehozása,
• 1980-as évek: 1. reform – a kínálat szabályozása,
• 1992: 2. reform – a termelők támogatása,
• 1990-es évek közepe: előtérbe kerül az élelmiszerekkel
kapcsolatos minőségi követelmények,
• 2000: a KAP a vidékfejlesztésre helyezi a hangsúlyt
• 2003: 3. reform – függetleníti a támogatást a termelés
mennyiségétől,
• 2007: megduplázódik a gazdálkodók száma az EU-ban,
• 2011-2013: 4. reform – a gazdasági és ökológiai
versenyképesség erősítése.