A tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok

Doktori Iskolájának Európa Újragondolása Doktori Műhelyében készült

2010

© Varga Esztella

Varga Esztella

Törökország EU-csatlakozási reményei

Az Európai Unió számára a folyamatos bővítés kérdése mindig előtérben volt.

Számos megfontolásból vettek fel államokat a közösségbe, de egy sem volt olyan
nehéz feladat, mint a negyven évnél is hosszabb ideje várakozó Törökország
beintegrálása. Egy más kulturális háttérrel, 76 milliónál (CIA The World Factbook)
is több lakossal rendelkező ország, beléptetése számos probléma forrása. Érthető,
hogy a tagságra való felkészülés mind az EU-nak, mind Törökországnak sok időt
emészt fel. Számos kérdésben kell megoldást találni, melyet nehezítenek a
kölcsönösen meglévő előítéletek. Az európaiak a bevándorlóktól már korábban
szerzett tapasztalatok alapján nem szeretnék az EU-n belül látni az iszlám
országot. A török fél pedig kezd belefásulni a folytonos elutasításba, hiszen úgy
tűnik, az Unió részéről folyton falakba ütközik. Vajon fel lehet-e oldani az
ellentéteket? Vagy Törökország egyáltalán nem is alkalmas a teljes jogú tagságra?
Ezekre a kérdésekre keresi jelen tanulmány a választ.
A tanulmány az első felében felvázolja a történeti hátteret, mely jelen esetben igen
fontos a megértéshez. Törökország az 1920-as évektől a modernitás útjára lépett,
erőteljes nyugati nyitás, szekularizált állam, demokratikus berendezkedés
jellemzi. Ez az alapja saját európaiságának, melyre a csatlakozási reményeit is
építi. Fontos megnézni a kérdéssel kapcsolatos EU-s, illetve török álláspontot is,
hiszen a kettő ütköztetéséből születhet csak kompromisszumos megoldás. Végül
néhány egyéb problémára is kitér a tanulmány, mely magát az iszlám kultúrát,
illetve az európai közvéleményt, de az EU bővítés vagy mélyítés dilemmáját is
érinti. Összegzésként megfogalmazza a leszűrhető konklúziót, mely a folyamatos
kölcsönös erőfeszítésekben látja a jövendő csatlakozás zálogát.

Tartalom
1. Bevezetés
2. Történeti háttér

1
 3. EU aggodalmak
4. Török álláspont
5. Egyéb problémák
6. Konklúzió

1. Bevezetés
Törökország az évszázadok folyamán mindig is jelen volt Európa történelmében.
Hol meghatározó, hol periférikus szerepet játszott, de mindvégig befolyással bírt a
kontinens eseményeire. Nem meglepő módon, a mai modern, nyugatias
Törökország is igyekszik minél nagyobb részt vállalni a Nyugat, elsősorban az
Európai Unió életében. Az EU-bővítésről folyó viták során kikerülhetetlen a téma,
viszont Törökország nem sok támogatóval büszkélkedhet.
Európának a történelme folyamán mindig gondot jelentett a keleti szomszéd
kezelése. Míg erős, hódító Oszmán Birodalom képében jelentett fenyegetést,
akkor az európaiak igyekeztek megakadályozni törekvéseiket. Hanyatló
birodalom korában csak nyűg volt Európa vállán, most, feltörekvő államként nem
kívánt elem, akire mégis nagy szükség lenne. De hogyan tud Törökország
megfelelni az egyre nagyobb elvárásoknak vele szemben? Mennyire tud önmagán
változtatni ahhoz, hogy a vonakodó európai közösség elismerje tagjaként?
Mennyiben jelenti ez saját maga feladását, eddigi történelme, identitása
megtagadását?
Európa maga sem egységes a kérdésben. Ha csak a leginkább meghatározó erőt,
az Európai Uniót vesszük figyelembe, azon belül is felfedezhetőek a törések az
egyes országok vélekedése között. Jellemző, hogy a tagság felé igyekvő török
államnak leginkább a franciák és németek ellenállásával kell megbirkóznia, hiszen
az atlanti kapcsolataira inkább kényes Nagy-Britannia már kifejtette jó szándékát
a törökök felé. Tony Blair 2005 szeptemberében kijelentette: Törökország jövője
az Európai Uniós csatlakozásban rejlik. (Turkey's future lies in EU, says Blair)
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a török félnek is hatalmas erőpróbát
jelent a csatlakozás (illetve annak előkészítése), így talán célszerűbb lenne a témát
az ő szemszögükből bemutatni. Vajon a török vezetés és a közvélemény hogyan
reagált arra, hogy 2010 márciusában Angela Merkel német kancellár ismét csak
kikosarazta őket, a teljes jogú tagság helyett egy csekélyebb, reményeiket nem
kielégítő speciális partnerséget ajánlva fel nekik? (Turkey's EU bid overshadows
Angela Merkel visit) Előreláthatóan meddig fog még Törökország arra várni, hogy
a nyugatiak elismerjék törekvéseit, mikor jöhet el az a pillanat, amikor már
megunva a küzdelmet, inkább az iszlám felé fordulva igyekeznek boldogulni,

2
megtalálni helyüket a világban? Eljöhet-e az idő, amikor visszatérnek az
iszlámhoz, feladva szekularizált örökségüket a nyugat elutasító magatartása miatt?
A tanulmány arra keresi a választ, miért olyan nehéz összeegyeztetni a török
népben meglévő értékeket az európai elvárással, miért is jelent ekkora kihívást
Törökország integrálása az Európai Unióba? Mi a törökök legfőbb érve a
csatlakozás mellett, és miért fontos nekik a belépés? A logikus, tényszerű érvek és
ellenérvek mellett játszik-e szerepet az érzelem, előítélet ebben a kérdésben?
Mennyire befolyásolja a biztonsági megközelítés a probléma megítélését? Az
ellentétek valóban áthidalhatatlanok, és csupán a teljes jogú tagságnál kevesebb
az, amit a török állam remélhet? Erre határozott nem a válasz, hiszen hosszú távon
Európa jelentheti csak Törökország jövőjét, és az EU számára is előnyökkel járhat
a török tagság, akkor is, ha most még a problémák vannak előtérben.

2. Történeti háttér
A mai Törökország problémáiról való elmélkedés kapcsán óhatatlanul felmerül a
múlt képe. Az országnak meghatározó szerepe volt az európai történelem
alakításában, még az Oszmán Birodalom kereti között. Nem elhanyagolható az a
hatás sem, amit ez a birodalmi múlt hagyott magában a török népben. Az, hogy
évszázadokon keresztül jelen voltak a kontinensen, hogy maga a szultán is európai
nagyhatalomként tekintett magára, hogy az Oszmán Birodalom a 19. század végén
már „Európa beteg embere” lett, döntően meghatározta a mai török nemzeti
identitást. Már európai államnak tekintik országukat, holott annak csak igen
csekély területe fekszik ténylegesen európai földön. Ami még ennél is fontosabb
és nagyobb hatást váltott ki, az Musztafa Kemal nevéhez köthető. Őt Atatürknek,
a „törökök atyjának” nevezik, és hozzá kötődik a modern Törökország
megszületése. Ahhoz, hogy az ő munkásságát megérthessük, néhány szót kell
ejteni az ifjútörökök mozgalmáról.
A 19. században a felbomló Oszmán Birodalomban egyre sürgetőbbé vált a
nemzeti identitás kérdése. Eddig ez azért nem jelentett problémát, mert a
birodalom területén, bár sok nép élt, jogaik mégis biztosítva voltak; az oszmán
vezetés nem gátolta a békés együttélést az arab, keresztény etnikumok számára. A
nemzeti tudat ébredésével párhuzamosan azonban a török identitás is szárba
szökkent, főként a keresztény kereskedők hozták be a birodalomba az új eszmét, a
nacionalizmust, mintegy elősegítve a birodalom bomlását. Kezdetben a nemzeti
identitás egyfajta közös oszmán identitásban jelentkezett, melybe a különböző
etnikumok képviselői is beletartoztak. Ennek az eszmének az ifjúoszmánok voltak
a képviselői. A kezdeti identitás elképzelés később az etnikumok ellenállása miatt
megváltozott, átadva helyét az ifjútörök mozgalomnak, mely tisztán török
identitást hirdetve, mintegy kizárta a birodalom többi lakóját. A megoldást az
„eltörökösítésben” látták, szembe fordítva így magukat nemcsak a
keresztényekkel, de az azonos vallású arabokkal is. (Flesch [2007].)

3
Atatürk jelenti az igazi változást, mely a modern Törökország kialakítására
jellemző. Az egyik legfőbb elem az iszlámmal való viszonyban érhető tetten:
Törökország szekularizált állammá vált, ahol már nem az iszlám hagyomány a
meghatározó, hanem a vallás és az állam elkülönülését tapasztalhatjuk. A szultánt
„leteszik”, demokratikus ország lesz, bár jelentősen megfogyatkozott területtel, de
olyan kulturális, nyelvi befolyással, ami a mai időkig is befolyásolhatja az ország
regionális törekvéseit.
Törökország kapcsolata az Európai Unióval hosszúra nyúlik vissza. Nincs még
egy ország, mely ilyen korán jelezte a csatlakozási szándékot, mégsem sikerült
tagnak lennie, mint Törökország. Már 1963-ban megindult a párbeszéd az akkor
hat tagú EGK-val, sőt, már ezt megelőzően 1959-ben felvette a kapcsolatot
Törökország az EGK-val, társult tagságot kérve. Ezt 1987 áprilisában a
csatlakozási kérelem hivatalos benyújtása követette. 1999, a helsinki konferencia
óta tekintik tagjelölt országnak, ám a csatlakozási tárgyalások vele csak 2005
októberében indultak meg. Ezt a török közvélemény nagy sikerként fogadta,
kézzelfogható bizonyítékát látta annak, hogy a török állam belátható időn belül
tagja lesz az Uniónak. A csatlakozási tárgyalások azonban igen lassan haladnak.
Néha teljesen meg is szakadnak egy időre, hogy aztán újra elővegyék a 35
fejezetből álló anyagot, melyből 12-t nyitottak meg hivatalosan. 2006-ban nyolc
fejezetet zároltak, mert nem tudtak egyezségre jutni, illetve akadályt jelent ezen
fejezetek teljesítése kapcsán az ellenséges viszony főként Ciprussal és
Görögországgal. (Turkey accession and Cyprus)
A ciprusi és a görög kérdés összefügg egymással, Görögországgal főként Ciprus
miatt romlott a viszonylag elfogadható kapcsolata Törökországnak, ám ezen kívül
vannak még határviták a két állam között. Ciprus kérdése a fajsúlyosabb, erre
külön pontban tér ki az Európai Unió Tanácsa 2008. február 18-án. (2008/157/EC:
Council Decision) Ebben konkrét lépések megtételére szólítja fel a török államot
az EU, mégpedig minden tagállamával szembeni kapcsolata normalizálására.
Ebben a kérdésben főként a Ciprussal szemben fennálló kereskedelmi
korlátozások, illetve a kikötők zárolásának feloldása jelentené a megoldást.
Sokak szerint nem is a teljes jogú tagság Törökország jövője, be kellene érnie egy
társult tagságnál némileg több, ún. speciális partnerséggel, melyet éppen az egyik
fő ellenző ország képviseletében Angela Merkel fogalmazott meg törökországi
látogatása során. A két állam vezetője a legfontosabb kérdésekben eltérő
véleményen volt, ez nehezíti a csatlakozási tárgyalások továbbvitelét. A török fél
azonban a leghatározottabban utasította vissza a speciális partnerséget, számukra a
teljes jogú tagság elérése a cél, és ebből nem engednek. (Turkey's EU bid
overshadows Angela Merkel visit)

3. EU aggodalmak

4
Az Európai Unió több szempontból sem kezeli egységesen Törökország
problémáját. Mivel az EU-nak még nincs egységes közös külpolitikája, illetve a
tagállamok a bővítés kérdésében is igen megosztottak, ezért a törökök
kénytelenek az egyes országokat meggyőzni EU-érettségükről. A legnehezebbnek
Franciaország és Németország bizonyul, ők a teljes jogú tagság leghangosabb
ellenzői. Magyarország a kérdésben támogatja a török fél törekvéseit.
(Magyarország támogatja a török EU-csatlakozást)
A legfontosabb aggályok a csatlakozás kapcsán több csoportba tartoznak. Vannak
kulturális, identitásbeli, de gazdasági, geopolitikai, társadalmi vagy éppen
politikai tényezők is, melyek nehezítik az európai országoknak, hogy elismerjék
teljes jogú tagnak Törökországot. Ezek súlya más, ám összeadva nagyban
megkeseríti a törökök dolgát, hiszen rengeteg kérdésben várnak tőle előrelépést.
Viszont a hátrányt jelentő kérdések között olyanokat is találunk, melyek pusztán
adottságai az országnak, melyen nem változtathat. Nem javíthat rajtuk, nem is
ronthat, pusztán társadalmi vagy földrajzi meghatározottság ez, amit külön kell
kezelni a többi fontos, de megváltoztatható problémától. Törökország
csatlakozásával kapcsolatban az alábbi néhány fontos kérdésre kell kitérni.
(Ferguson [2007].)
a) Törökország lakossága kb. 76,8 millió fő, mely az esetleges felvétel
után jelentős befolyásoló tényezővé válna. A most legnépesebb Németország után
a második legnagyobb népességi adatot illetve szavazatszámot tudhatná maga
mögött az ország, így jelentős mértékben szólhatna bele az EU ügyeibe. Ez
tekinthető a német félelem egyik fő pillérének. A népességi adatot azonban nem
Törökország szabályozza, nem is tehet semmit annak érdekében, hogy növelje
esélyeit a csatlakozásra ebben a kérdésben.
b) Az ország jelentős mezőgazdasági termeléssel és ipari szektorral
rendelkezik, melyet át kell alakítania, hogy megfeleljen az EU szabályoknak,
illetve az elvárt termelési minőségnek.
c) A török államban zajló demokratikus reformok segítik többek között az
emberi jogi kérdésekben is az előrelépést, de ez a reformfolyamat lassan zajlik, és
az elvárt eredménytől lemaradás tapasztalható.
Ezen kívül felsorolható a kulturális kérdés is, hiszen az Európai Unió eddig csak
zömében keresztény kultúrájú országokat mondhat tagjának. Törökország
esetleges felvételével ez a folyamat megszakadna, és ez jelentős hatással lenne a
közös európai értékrendre, illetve arra, ahogyan ezt az értékrendet értelmezzük.
Európa értékrendjéhez valóban hozzátartoznak a keresztény gyökerek?
Nyilvánvalóan, de az értékrend pusztán a kereszténységből áll? Ha Törökország
minden más feltételt teljesít, legjobb tudása szerint átveszi a főbb értékeket, akkor
pusztán vallási alapon kizárható a tagok közül? Ha erre a kérdésre igen a válasz,
az nagy visszalépést jelentene Európának.

5
Az emberi jogi aspektusa sem elhanyagolható a kérdésnek. Törökországnak
ugyanis komoly hiányosságai mutatkoznak meg ezen a téren. Általánosságban
elmondható, hogy bár a jogi keretek többé-kevésbé adottak, a jog alkalmazása
messze elmarad a jogszabályokban előírtaktól. A legfőbb kérdést a kurd kisebbség
jelenti, akiket a törökök máig nem az etnikumokat megillető jogokkal kezelnek, és
bár van előrelépés néhány területen, például a szólás – és sajtószabadságban, a
helyzet még mindig aggodalomra ad okot. Meg kell említeni a kurd problémával
kapcsolatban a terrorista szervezetnek tekintett PKK-t, mely erőszakos
cselekedeteivel igyekszik kivívni az autonómiát a kurdoknak. A török állam
viszont erre válaszul szintén az erőszak eszközéhez nyúlt. (Török harci gépek
bombáztak észak-iraki kurd állásokat)
Az örmény kérdés szintén nem teljesen megoldott. Bár történelmi volt a 2009 őszi
nap, melyen Törökország és Örményország hivatalosan is előirányozta a
diplomáciai kapcsolatok felvételét, mégis vannak nem tisztázott kérdések.
(Aláaknázta a török-örmény megállapodást a Karabakh-vita) Az egyik
legkényesebb ügy az örmény genocídium, melyet a török kormány nem hajlandó
elismerni, ezért további súrlódások elkerülhetetlennek tűnnek. A képet árnyalja,
hogy a kapcsolat felvétele a térség egy másik államával okozott konfliktust
Törökországnak. Az Azerbajdzsánnal meglévő jó viszony kerül veszélybe az
örményekkel való megbékélés miatt. Ez nem pusztán külkapcsolati szempontból
érdekes, de gazdaságilag is fontos tényező. A tervezett gázvezeték ugyanis az
azeriektől is szállítana gázt Nyugat felé, Törökországon keresztül. Ennek a
koncepciónak a létrejöttét hátráltatja most ez a vita a két ország között.
Az egyik legfontosabb kérdés, ami Törökország csatlakozása során felmerül, hogy
konfliktusa van több olyan, már EU-s tagállammal, akik kijelentették: vétójukkal
megakadályozzák a török állam belépését az Unióba. Konkrétan Ciprus és
Görögország az a két tagállam, akiknek komoly vitájuk van az országgal.
Mindkettő történelmi gyökerű; Ciprus ennek következtében máig megosztott
sziget, melynek török fele nem EU-tag, és egy 2004-es népszavazáson a ciprusi
görögök leszavazták a sziget egyesítését. (Cyprus 'spurns historic chance')
Törökország kikötői máig nem állnak nyitva a ciprusi görög kereskedők előtt,
amit az országba látogató Merkel kancellár is szóvá tett. Addig nem is lehet
reménye a török félnek a csatlakozásra, amíg nem rendezi viszonyát az EU-
tagokkal.
A határok kérdése is hasonlóan hangsúlyos probléma. Az EU területe óhatatlanul
drasztikusan megváltozna egy Törökország méretű állam belépésével. A gond
abból adódik, hogy olyan országok a török állam szomszédai, melyek potenciális
veszélyforrások, és nem csak a régióikon belül, de globális szinten is fenyegetést
jelenthetnek. Ilyen Irán, mely egyre nagyobb figyelmet kap világviszonylatban,
főként az Egyesült Államok részéről, aki nem nézi jó szemmel az iráni
atomprogramot. A közel-keleti térségben USA-szövetséges Izrael is kényes erre a
kérdésre, biztonsági kockázatot jelent számára az iráni törekvés. Mennyire tudja

6
majd az EU elsimítani a konfliktusokat a „határai” mentén? Egyáltalán érdemes-e
ekkora kockázatot vállalnia?
Változtatni kellene a már meglévő uniós szomszédságpolitikán is. A European
Neighbourhood Policy egyik legfontosabb sarokköve a sikeres és gyors
konfliktuskezelés, melynek során főként a soft power elemeit alkalmazza.
Azonban ez a bizonyos konfliktuskezelés nem elsősorban a lehetséges
szomszédoknak (pl.: Irán vagy Irak) jelent megoldást, erre a globális méretekben
is számos problémával rendelkező térségre ugyanis nincs felkészülve az EU-s
politika. Megnőne a jelentősége a közel-keleti térségben játszott szerepnek, átfogó
stratégiát kellene kidolgozni a térségre vonatkozóan. Mivel az Egyesült Államok
erőteljes jelenléte érvényesül itt, nem lehet kizárni az esetleges érdekellentéteket
az EU és az USA között, mely átalakítaná a jelenlegi viszonyt. (Rada [2007].)
A 2000-es évek elején megfigyelhető volt egy tendencia a török külpolitikában:
Törökország igyekszik minél jobb kapcsolatot kialakítani a regionális
partnereivel, legyen szó az európai, közel-keleti vagy közép-ázsiai térségről. Az,
hogy Szíriával jó kapcsolatokat épített ki, de az utóbbi időkben elhidegülni látszik
az izraeli-török viszony, vajon kedvezően befolyásolja-e az Európai Unió
lehetséges mozgásterét? Vagy a tény, hogy Törökország támogatná az iráni
törekvéseket, akár még az Egyesült Államok ellenében is?
De számos előny is kínálkozik a bővülő határok következtében. Többek között a
„török térséghez” tartozó államokkal való szorosabb kapcsolat kialakítása, mellyel
eddig nem büszkélkedhet az Európai Unió. Ez alatt a Kirgizisztán,
Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kazahsztán csoportot értem, amik
többségében török államnak mondhatók, illetve Afganisztán sorolható még ide a
közép-ázsiai régióból, mely jelentős török kisebbséggel bír. Stabilizáló erőként is
felléphet Törökország, főként, ha egy Európai Unió méretű és súlyú közösség
tagja. (Laciner, Özcan, Bal [2005].) A Kaukázus térségére is fontos befolyásoló
hatással bír Törökország, az EU számára fontos lenne, hogy megszólítsa ezt a
területet is.
Energiapolitikai szempontból viszont mindenképpen az EU érdeke a török
csatlakozás. A Közösség egyik fő célkitűzése az energiafüggés mérséklése, ebben
kulcsszereplő a török állam. Főként a gázellátásban akadnak problémák, hiszen az
a nehezebben szállítható az energiahordozók közül. Csővezetékeket kell kiépíteni
a szállításához, mely rengeteg pénzt emészt fel. Továbbá létfontosságú hogy
három alapvető feltétel teljesüljön vele kapcsolatban: az ellátás biztonsága,
zavartalansága és folyamatossága. Ezen feltételek teljesülése jelenleg nem
garantálható a különböző tranzit országokkal folyó viták miatt. Törökország
fontos tranzit ország, akin keresztül a közép-ázsiai térségből érkezne gáz,
jelentősen csökkentve az Unió keleti felének orosz energiától való függését.

7
A biztonságpolitikai tényező sem elhanyagolható, mivel az EU jelenleg nem
rendelkezik saját védelmét biztosító csapatokkal, és gondolni sem tud a
szomszédságában zajló erőszakos események határozott elfojtására. Legfőbb
támasza e kérdésben a NATO, melynek majdnem minden EU-tagállam is tagja,
így megoldott a védelem kérdése. De mennyivel biztosabb lábakon állna a
biztonságpolitikai tényező, ha a NATO-ban jelentős befolyással bíró és az
Egyesült Államok utáni legnagyobb hadsereget birtokló Törökország is tagja
lenne a Közösségnek?
A roppant meggyőző haderő egyrészt imponáló, az európai gyenge lábakon álló
biztonságpolitikát erősítő tényező, de másrészről kihívás is. Mégpedig a
demokrácia kihívása. Sokáig Törökországban főként a hadsereg volt az, ami
leginkább biztosította a rendet, a demokrácia egyik sarokköve volt. Mára azonban
szerepe megfogyatkozni látszik, háttérbe szorul. Félelmek merülnek fel a török
kormány részéről is: egy esetleges katonai hatalomátvétel réme lebeg a szemük
előtt. Erre már a Török Köztársaság történelmében volt példa, amikor a
megválasztott kormányt megbuktatta a hadsereg. Most egy inkább iszlám felé
forduló kormány van hatalmon Törökországban, így megnő az esélye a
közbeavatkozásnak. Erre a potenciális veszélyre figyel az EU is, mert nem
megengedhető egy európai jogállamban a katonai hatalomátvétel lehetősége.
Azonban az ellenkező végletbe sem szabad átcsapni, nagy vihart kavart néhány
katonai felsővezető letartóztatása Törökországban, és ezen eljárások jogszerűsége
megkérdőjelezhetőnek bizonyult.
Az ország gazdasági helyzete is teret ad a kétkedésnek. Bár itt is fellendülés
tapasztalható, az ország GDP-je mégis elmarad az európai átlagtól. Mivel egy
több, mint 76 milliós országról van szó, ez nem kis kihívás elé állítaná az Uniót.
Gondot jelent még az is, hogy – akárcsak korábban Olaszország esetében – az
ország két részre szakadt. A fejlett nyugati fele, melynek egy része európai
területen van, főként Isztambul központtal, gazdaságilag fejlett. A keleti terület,
melyhez az ázsiai elmaradott részek tartoznak, gazdaságilag is szegénynek
tekinthető. Az ország két része közti ellentét feloldása nem kevés időt, energiát, és
főként pénzt emészt fel, amit az EU-nak is támogatnia kell, hiszen felelősséggel
tartozik a hozzá csatlakozó állam gazdasági fejlettségi színvonaláért.
Az ország már 2007 óta részesül támogatásban (IPA) az Európai Uniótól, mely,
mint hivatalos tagjelölt államot, megilleti. Ezen kívül a korábbi évek során
számos olyan forrást igénybe vett az ország, mely a csatlakozási felkészülését
elősegítheti. Ezek közül a legfontosabbak a CARDS (2001-2004), Phare és ISPA
(2005-2006), és a SAPARD (2006) programon keresztül lehívott összegek.
Azonban a legjelentősebb támogatás az IPA által kapott hozzájárulás, mely a
2008-as évben 538,7 millió € volt. (Turkey - Financial Assistance) Az alábbi
táblázatból is jól látható, hogy a bővítés előkészítése az EU számára nagy
összegeket emészt fel, melyek az évek múlásával egyre csak nőnek.

8
Törökország – Pénzügyi segítség

Tartalom 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Átmeneti segítség és intézmény
256,7 256,1 233,2 211,3 230,6 250,9
kiépítés
Határokon átnyúló kooperáció 2,0 2,8 9,3 9,5 9,7 9,9
Regionális fejlesztés 167,5 173,8 182,7 238,1 291,4 350,8
Emberi erőforrás fejlesztése 50,2 52,9 55,6 63,4 77,6 89,9
Rurális fejlesztés 20,7 53,0 85,5 131,3 172,5 197,8
Összesen 497,2 538,7 566,4 653,7 781,9 899,5

Forrás: http://ec.europa.eu/enlargement/candidate-countries/turkey/financial-
assistance/index_en.htm

Ennél a pontnál előjön a nettó befizetők kérdésköre is, ha csak érintőlegesen is. A
görög államcsőd során láthatóvá vált az a tendencia, mely már korábban is
felsejlett a háttérből. Mint legnagyobb nettó befizető, Németország megelégelte
azt, hogy minden más tagállam elsősorban hozzá fordul pénzügyi segítségért. A
görög példa kapcsán az euróval való hanyag bánásmódot is ki kell emelni, mint a
tiltakozás egyik fő okát. Ez azonban nem változtat azon, hogy a német vezetés
nem bizakodó Törökország gazdasági helyzete iránt, így elképzelhetetlen, hogy e
megfontolásból támogatná a jelenlegi szinten a török állam belépését.

4. Török álláspont

A török álláspont (Laciner, Özcan, Bal [2005].) alapján a törökök igyekeznek

megcáfolni az európai félelmeket, mely szerint Törökország felvétele végzetesen
károsítaná az európaiság fogalmát, mely elvesztené jelentését. Az érvük erre az
európaiság fogalmának meghatározására tett kísérlet. Mit is jelent az, hogy
európai? Mi Európa? Hol húzódnak a határai?

9
A törökök is megpróbálnak választ találni ezekre a kérdésekre. Ők úgy értékelik,
hogy a századok során folyamatosan változott a fogalom, mi is európai. Maga a
területi meghatározás is sántít, hiszen Európa nem egy kontinens, csupán egy
nagyobb félszigete Eurázsiának. Máshol húzták meg a görögök, a rómaiak, de a
középkor embere is a határt, ami elválasztja Európát Ázsiától. A középkorban ez
egyértelműen vallási-kulturális határ volt, mely lezárta az európaiságot a
kereszténység határánál.
Létezik egy olyan török nézőpont, mely szerint ma egyfajta visszatérés
tapasztalható ehhez a világképhez. A török felfogás szerint Európa csak úgy
léphet tovább a fejlődés útján, hogy megtagadja a „régi Európát”. Nem saját
történelmét, pusztán azokat az uralkodó eszméket, melyek a középkorban voltak
jellemzőek az európaiságra: elvakultság, vallási megosztottság, intolerancia. Ha
Törökországot kimondva- kimondatlanul, de főként azért utasítják el, mert egy
más kultúrát, vallást képvisel, az a középkori gondolkodáshoz való visszanyúlást
jelent, illetve annak kinyilvánítását, hogy az Európai Unió egy „keresztény klub”,
melybe nem nyer bebocsátást a más vallású. Napjainkban is vannak olyan
visszajelzések, mely szerint egy társadalom nagy része ez okból ellenzi a török
csatlakozást. Látható jelei vannak, hogy míg például a német elit egy része nem
olyan makacsul ellenzi a tagságot, a társadalom nagy része igenis elutasítja azt.
Mivel népszavazásra bocsátandó kérdés az esetleges bővítés a német
gyakorlatban, nagy valószínűséggel elutasítanák azt. (Törökország az Európai
Unióban – Mit gondolnak az állampolgárok?)
E mellett nem szabad megfeledkezni arról a több millió muszlim emberről, akik
már az EU-n belül élnek, főként francia és német területen. Vajon az iszlámról
beszélhetünk Európában, vagy európai iszlámról, euroiszlámról? A tanulmánynak
nem célja, hogy ezt bővebben kifejtse, mégis néhány gondolatot említenék. Az
iszlám vallás más, mint a kereszténység, sokkal inkább közösségi, ezzel
elősegítve az elkülönülést a többiektől, saját zárt közösségük megalkotásával. Az
egyik fő probléma az integrációval kapcsolatos, a nyugati társadalmak nem
képesek beintegrálni maguk közé az iszlámot, mert sok esetben nincs is meg az
integrációra való hajlam. Ebben tudna segíteni Törökország – saját véleménye
szerint – ugyanis vállalhatná a vezető szerepet ezen csoportok számára. A
szemükben szövetségessé, irányítóvá válna az iszlám állam, mely a nyugati
integrációra bíztatná őket.
Talán mára Európa meghatározója nem is a vallás, sokkal inkább az olyan közös
értékek, mint a demokrácia, a liberalizmus, az egyéni szabadságjogok, a civil
társadalom. E felé igyekszik Törökország is, ha nem is mindenben éri el az elvárt
szintet. Példakép szerepet is betölthetne Törökország azáltal, hogy fel tudja magát
küzdeni a teljes jogú tagságig. Sok nála elmaradottabb állam (főként a Balkán)
szeretne ugyancsak tag lenni, és a törökök esetleges sikere utat mutathatna nekik,
a fejlődés irányába terelhetné őket.

10
Ami kifogásként fent felmerült: az EU esetleges szomszédsága
problémagócokkal, az a török interpretálásban előnyként jelentkezik. Nem félni
kell a problémás területtől, inkább a török befolyást kellene felhasználni az EU
érdekében. Az, hogy Törökországnak erős kulturális, nyelvi, történelmi befolyása
van nem csak a Közel-Kelet, de Közép-Ázsia térségére is, jelentős hatalmi
tényező. Közvetítőként felléphet a Nyugat és Kelet között, betöltve ezzel
földrajzilag predesztinált hídszerepét. Az EU-nak – ütőképes hadsereg híján –
inkább csak a tárgyalás megoldása marad a konfliktusrendezésben, ehhez lehetne
segítségére Törökország. Stabilizáló erőként léphetne fel a régiókban, de az
erőegyensúly egyik biztosítója is lehetne, mely akár új utat kínálhatna a régió
államainak az egyre nagyobb súllyal jelen lévő nagy hatalmak mellett. A
feltörekvő Kína, India, Irán, Pakisztán mellett nem könnyű megtalálni a saját
útjukat az országoknak. Ebben segíthetne a török állam: megmutatna egy nyugati
típusú, fejlődéssel és elfogadással járó lehetőséget. (Ferguson [2007].)
Ezzel a közvetítő hozzáállással azonban egy probléma is felmerül. Nevezetesen
az, hogy vajon az egyes régiókban elfogadják-e Törökországot, mint egyenlő
partnert? Ez főként a Közel-Kelet kapcsán válik fontossá, itt ugyanis az országok
java része nem kér a Nyugatból, és Törökországot pedig erőteljes nyugati
irányultságával az Egyesült Államok vagy éppen az Európai Unió „kémének” is
tarthatják, akinek nem hallgatnak a szavára. Még kevésbé szeretnék, ha ez a
nyugati típusú állam akár regionális vezető szerepre tudna szert tenni, hiszen az
esetleges EU-tagsággal a török államnak nem kis mértékben növekedne a
politikai-gazdasági befolyása. Vajon jobban szeretnék-e ezek az államok az EU
fölényét, mint a feltörekvő Kínáét vagy Indiáét?
A NATO-tagsággal kapcsolatban hozzák fel a török szakértők egyik legjobb
ellenérvüket az őket nem európai országnak tartókkal szemben. Nevezeten a
nemzetközi szervezet alapokmányából idéznek, a tizedik cikk ugyanis az alábbi
mondatot tartalmazza. „A Felek egyhangú megegyezéssel a Szerződéshez való
csatlakozásra hívhatnak meg minden más európai államot, amely képes arra, hogy
elősegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését és hozzájáruljon az észak-
atlanti térség biztonságához.” (Az Észak- Atlanti Szerződés.) Ez kétséget kizáróan
bizonyítja, hogy az 1949-ben aláírt egyezmény kinyilvánítja, hogy Törökország
Európához tartozik, a szervezet különben nem vehette volna fel a török államot
1952-ben a tagjai közé. Az, hogy a NATO európainak ítéli meg Törökországot,
nem hat a közvélemény egészének véleményére. Pusztán hivatkozási alap a török
fél számára, jogszerű kérése indoklásául. Addig azonban az európai lakosság nem
fogja elismerni a török állam Európához tartozását, míg az nem teljes mértékben
európai értékek szerint éli mindennapjait.
Vajon figyelmen kívül hagyható e kérdésben, mely jogosan számít az Európai
Unió belügyének, a világ vezető hatalmának véleménye? Nem bír ugyan kötelező
erővel, de jelzi a probléma fontosságát az, hogy az amerikai elnök is megszólalt
az ügyben. Barack Obama kifejtette támogatását Törökország csatlakozási

11
törekvései kapcsán, nem utolsó sorban azért, hogy ezzel egy pozitív üzenetet
küldjön a muszlim világ államainak. (Barack Obama backs Turkey over EU
membership) Az EU tagjai közül többen siettek közölni: bár Obama az USA
elnöke, hatásköre nem terjed odáig, hogy eldöntse, ki csatlakozik az Unióhoz, és
ki nem. Érezhető, hogy bár figyelnek az Egyesült Államok elnökének szavára, az
EU tagok féltékenyen őrzik szuverenitásukat az EU bővítését érintő kérdésekben.
Nem szabad megfeledkezni a gazdasági elmaradottság mellet a gazdasági
vonatkozás egyéb elemeiről. Az Európai Unió számára egy Törökország méretű
piac megszerzése roppant nagy előrelépést jelentene. Az EU számára a minél
nagyobb felvevőpiac biztosítja a folytonos gazdasági dinamizmust. A
folyamatosan bővülő Unió egyre nagyobb piacokra tudja eljuttatni termékeit, ez
főként a nyugat-európai országok külkereskedelmében jelent előnyöket. Nem
elhanyagolható szempont, hogy vajon főként ez áll-e a brit támogató vélemény
mögött?

5. Egyéb problémák
Civilizációk különbözőségéről, illetve a más kultúrák egymás mellett éléséről
Huntington elmélete az, amit alapként figyelembe kell venni. (Huntington [2006].)
Szerinte az iszlám maga konfliktusforrás, a világban zajló problémák 2/3 része az
iszlám és a nem-iszlám világ határán bontakozik ki. A civilizációk közti
összecsapás jelentené a fő forrását a súrlódásoknak? Nincs semmilyen más ok,
csupán a civilizációs különbségekre vezethető minden vissza?
Huntington szerint az iszlám civilizáció határvonalai mentén tapasztalható
általában, hogy a muzulmánok nem képesek békében élni a szomszédaikkal. Erre
egy kényes témát hoz fel, nevezetesen az örmény-török szembenállás esetét. A
konfliktus nem értékelhető másként, mint civilizációs konfliktus az iszlám és az
ortodox kereszténység között. Érdekes adatot hoz: tizenkét civilizációközti
konfliktusból kilenc muzulmánok és nem muzulmánok között volt. Majd felteszi a
kérdést: mi az oka annak, hogy a 20. században megnőtt a törésvonalak menti
háborúk száma? Erre három pontban gyűjti össze a válaszát: demográfiai ok,
„áldozat-elmélet”, és az iszlám mag-államok hiánya.

• Demográfiai ok: A demográfiai egyensúly eltolódott, egyrészt a

háborúknak, másrészt a magasabb születési aránynak köszönhetően, és a
fiatal korosztály 20%-os vagy annál nagyobb mérvű növekedése sok ilyen
jellegű konfliktust megmagyaráz.

• „Áldozat-elmélet”: Gyakori muzulmán álláspont szerint ők a nem iszlám

csoportok kedvelt céltáblái. Széles körű muzulmánellenesség alakult ki,
mivel katonai-gazdasági hatalmuk meggyengült, ők olyanok, mint a
„rézbőrű indiánok”.

12
 • Iszlám mag-államok hiánya: Az iszlám világ nem rendelkezik domináns
központtal, ezzel magyarázható az instabilitása. Számos ország szeretne
központi szerepet játszani (az Oszmán Birodalom egyfajta mag-államnak
tekinthető), de egyiknek sem sikerül. Törökországban megvan a lehetőség,
hogy az iszlám mag-állama legyen, de amíg világi államként azonosítja
magát, addig ezt nem érheti el.
Vajon valóban visszatérhetne Törökország iszlám gyökereihez? A folyamat nem
tűnik reálisnak, hiszen Atatürk öröksége máig akkora befolyással bír a török
népre, mely megakadályozza a szekuláris állam feladását. Ha azonban mégis
bekövetkezne a valószínűtlen fordulat, az iszlám államok elfogadnának-e egy
nyugatias, tőlük nem kis mértékben különböző államot vezetőjüknek? Aligha
lehet erre az eshetőségre számítani. Jelenleg nem tűnik reális lehetőségnek az
iszlám fordulat, ha vannak is olyan erők, melyek közelítenek hozzá.
A kérdést azonban nem lehet leegyszerűsíteni pusztán a civilizációk között
meglévő ellentétekre, és a különbségekre. Számos más ok van a problémákra,
mely sokszor az egyes civilizációkon belül is előfordul. Az, hogy mint iszlám
állam, Törökország is számos problémával küzd, ami néhány európai államot
(más civilizációval való érintkezés) is érint, nem igazolja a fenti tételt. Pusztán
jelzi, hogy a speciálisan török nacionalizmus majdnem egy évszázados jelenléte
magában hordozza a konfliktusok lehetőségét.
Törökország legnagyobb etnikai csoportja, a kurdok ennek áldozatai, a „hegyi
törökök” ugyanis nem rendelkezhetnek megfelelő jogokkal és autonómiával
éppen a rendkívül erős török nemzeti tudat miatt. A kisebbségek joga nem is bír
nagy jelentőséggel Törökország számára, hiszen a török állam nemzeti egysége a
mindennél előbbre valóbb. A PKK-t, mint terrorista csoportot fegyverrel is üldözi,
a vele szimpatizálókat pedig vád alá helyezi. Észak-Irakban sejthető a PKK egyik
központja, így a török hadsereg még erre a területre is kiterjesztette hatókörét, itt
is fegyverrel támadta a terroristákat, komoly nemzetközi visszhangot váltva ki
akciójával.
Fontos tényező még az európai polgárok érzése a bővítéssel kapcsolatban. Vajon
az európaiak hány százaléka támogatja a csatlakozást? Ezen emberek mely
államok lakói? Az nyilvánvaló, hogy a francia és a német közvélemény nyíltan és
nagy arányban ellenzi a bővítést. Előbbi az észak-afrikai bevándorlási hullám
során szerzett rossz tapasztalatai miatt, utóbbi pedig a három millió
Németországban élő török migráns miatt küzd kétségekkel. Nem egyszerű feladat
a teljes jogú tagság előkészítése egy olyan állam számára, mely kizárására az
európai állampolgárok egy része aláírásgyűjtésbe kezdett. A közvélemény
meggyőzése elősegíti a zökkenőmentes belépést, de nehéz akadályokat kell
leküzdeni. Egy internetes aláírásgyűjtés során olyan ellenérvek merültek fel,
mint: Törökország nem is európai állam, területének nagy része Ázsiához tartozik;
Ciprus kérdése; emberi jogi problémák; a kurd kisebbség helyzete, illetve

13
Törökország nem stabil és megbízhatatlan államként való jellemzése. (Campaign
against Turkish membership in EU)
Felvetődik még egy kérdés, melyre az EU-nak minden esetleges bővítés előtt meg
kell keresnie a választ: bővítés vagy mélyítés? Mire van most az Uniónak inkább
szüksége? A lisszaboni szerződés elfogadása után még mindig maradt sok
probléma az Unión belül, legfőképpen az intézményi kérdésekben. Még mindig
jelen van a demokratikus deficit és az intézményrendszer is további reformokra
szorul. Alkotmányszerződéssel még mindig nem rendelkezik az Unió, pedig ez
nagyon fontos lépés lenne számára. Izland és Horvátország közelgő tagsága nem
kérdéses, így talán nem meglepő, hogy az EU most nem minden erejével a török
kérdésre koncentrál. Először meg kell teremtenie azokat az igazán stabil és
modern kereteket, főként az intézményrendszeren belül, mely majd képessé válik
egy Törökország méretű és számos problémával rendelkező entitást beintegrálni
anélkül, hogy ez szétfeszítené kereteit. Nem elhanyagolható módon a tagok és a
török fél közötti konfliktusokra is megoldást kell találnia az EU-nak. Ez alatt
értem a politikai, gazdasági, de akár katonai kérdéseket is, melyek több,
meghatározónak is tekinthető országgal kapcsolatban fennállnak.

6. Konklúzió
Összefoglalóként elmondható, hogy a csatlakozás kérdése nem megoldhatatlan. A
társult tagság mellett nem csupán a speciális tagságra pályázhat reális esélyekkel
Törökország, a teljes jogú belépésre is lehetőség kínálkozik. Ám ez rögös út,
melyet csak sok kompromisszum árán, rengeteg lemondással lehet elérni.
Gazdasági, politikai, kulturális, szociális területen kell előrelépéseket tenni, a
csatlakozni vágyó és az őt befogadó országoknak. Számos probléma mellett van
nem kevés számú előny is, mely a csatlakozással kapcsolatban stabilabbá,
biztonságosabbá, dinamikusabbá tenné az Európai Uniót.
Nem lehet tagadni azonban, hogy a belépés feltételei még nem adottak, nagyon
sok munka áll még mindkét fél előtt. Törökországnak fel kell készítenie
kulturálisan, gazdaságilag, politikailag saját magát, maradéktalanul magáévá kell
tenni az európaiságot. A jogrendszer reformját sikerül végrehajtani, ám az
alkalmazási problémákat is meg kell szüntetnie, véget kell érnie a kisebbségi
jogok korlátozásának, át kell értékelni a szólásszabadsággal, illetve a további
meghatározó emberi jogokkal összefüggő gyakorlatot. Meg kell szüntetnie a
kisebbségekre vonatkozó diszkriminatív eljárásokat, a kurdok autonómiájának
kérdését át kell fogalmazni. Nem elhanyagolható a Ciprussal szembeni probléma,
mely egyik legnagyobb kerékkötője a csatlakozási tárgyalások előrelépésének.
Törökország addig nem is számíthat hathatós EU-s támogatásra, főként erkölcsi
értelemben, míg ő maga nem tesz eleget az elvártaknak.
De az Európai Uniónak is van felelőssége a leendő tagjával szemben. Az, hogy
Törökországot hivatalosan is elfogadták tagjelöltnek, kötelezettségekkel jár.

14
Hiába nyilatkozta Angela Merkel, hogy ez egy nyílt kimenetelű csatlakozási
tárgyalás (azaz nem a tagság időpontja kérdéses csupán), mégis a nemzetközi
porondon szinte elvárásként fogalmazódik meg az EU-val szemben Törökország
felvétele. (Turkey's EU bid overshadows Angela Merkel visit ) Hatalmas arculcsapást
jelentene az elutasítás Törökország számára, mely már több mint negyven éve
szeretne igazán tagja lenni Európának. Ahogy az esetleges felvétel elősegítené,
úgy az elutasítás akadályokat gördítene a térség stabilitása elé. Ezzel a tényezővel
is számolniuk kell az európai hatalmaknak, amikor Törökország csatlakozási
lehetőségével foglalkoznak.
Az, hogy az európai állampolgárok ilyen ellenállást fejtenek ki a török
csatlakozással szemben, szintén az EU hatáskörébe tartozik. Ha komolyra fordul a
teljes jogú tagság kérdése, akkor a saját közvéleményét is meg kell majd győznie,
hogy elfogadják új tagtársukat. Minél előbb kezdődik el ez a folyamat, annál
eredményesebbé válik. Ehhez azonban elsődlegesen tagállami szinten kell
elkezdeni a cselekvést. Mivel a tagok maguk is megosztottak a kérdésben, nincs is
meg a közös akarat, mely az emberek látásmódjának befolyásolására irányulna.
Első lépésként konszenzusra kell jutni az EU-n belül.
Kétségtelen, hogy a csatlakozás rövid időn belül lehetetlen, viszont hosszú távú
megoldásként számolni kell vele. Most azonban az EU számára nem ez a kérdés a
legfontosabb, a lassú haladást tartják szem előtt. Megfogalmazódtak olyan
elképzelések is, melyek a Nyugat-Balkán integrációja utánra teszik csupán a török
belépést, ezzel fejezve ki, hogy egyszerűbbnek ítélik a problémás kisállamok
belépését, mint az egy nagy, sok problémával rendelkező országét, aki teljesen
megosztja az európai államokat.

Felhasznált irodalom
Könyvek és tanulmányok:
Ferguson, R. James (2007): Turkey’s Multi-Regional Perspective. Department of
International Relations, FHSS, Bond University, Australia

Flesch István (2007): A Török Köztársaság története. Corvina Kiadó Kft.,

Budapest
Flesch István (2004): Atatürk és kora. Corvina Kiadó Kft., Budapest
Gözen, Ramazan (2003): Turkey’s Delicate Position between NATO and the
ESDP. Center for Strategic Research, Ankara
Huntington, Samuel P. (2006): A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása.
Európa Könyvkiadó, Budapest

15
Laciner, Sedat, Mehmet Özcan, Ihsan Bal (2005): European Union with Turkey. The
Possible Impact of Turkey’s Membership on the European Union. International
Strategic Research Organization, Ankara.
Larrabee, F. Stephen (2003): Turkish Foreign Policy in an Age of Uncertainty.
National Security Research Division, RAND, Pittsburgh.

Müftüler-Bac, Melten (1997): Turkey's Relations with a Changing Europe.

Manchester University Press, Manchester.
Rada Csaba - Rada Péter: Törökország európai uniós csatlakozásának biztonsági
aspektusai. In: Külügyi Szemle, 2007/4.

Rostoványi Zsolt: Az európai muszlim közösségek differenciáltsága. In: Stratégiai

kutatások 2007-2008, Kutatási jelentések 2008

Internetes források:
2008/157/EC: Council Decision of 18 February 2008 on the principles, priorities
and conditions contained in the Accession Partnership with the Republic of
Turkey and repealing Decision 2006/35/EC.
Forrás: http://eur-
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:051:0004:01:EN:HTM
L Letöltve: 2010. 04. 15.
Az Észak- Atlanti Szerződés. Forrás: http://www.nato.int/docu/other/hu/treaty-
hu.htm Letöltve: 2010. 04. 18.
Aláaknázta a török-örmény megállapodást a Karabakh-vita. Forrás:
http://www.euractiv.hu/bovites/hirek/alaaknazta-a-torok-ormeny-megallapodast-
a-karabakh-vita-002058 Letöltve: 2010. 04. 13.
Barack Obama backs Turkey over EU membership. Forrás:
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/northamerica/usa/barackobama/5113
786/Barack-Obama-backs-Turkey-over-EU-membership.html Letöltve: 2010. 04.
15.
Campaign against Turkish membership in EU. Forrás:
http://www.petitiononline.com/euro2/ Letöltve: 2010. 04. 16.

CIA The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-

world-factbook/geos/tu.html Letöltve: 2010. 04. 17.
Cyprus 'spurns historic chance'. Forrás:
http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/3656753.stm Letöltve: 2010. 04. 15.

16
Magyarország támogatja a török EU-csatlakozást. Forrás:
http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=3918 Letöltve: 2010. 04. 15.
Török harci gépek bombáztak észak-iraki kurd állásokat. Forrás:
http://hvg.hu/vilag/20071216_torok_kurd Letöltve: 2010. 04. 18.
Törökország az Európai Unióban – Mit gondolnak az állampolgárok? Forrás:
http://www.euractiv.hu/kulpolitika/linkdossziek/trkorszag-az-europai-unioban--
mit-gondolnak-az-allampolgarok Letöltve: 2010.04.18.
Turkey accession and Cyprus. Forrás:
http://www.euractiv.com/en/enlargement/turkey-accession-cyprus/article-135940
Letöltve: 2010. 04. 15.
Turkey - Financial Assistance. Forrás: http://ec.europa.eu/enlargement/candidate-
countries/turkey/financial-assistance/index_en.htm Letöltve: 2010. 04. 14.
Turkey's EU bid overshadows Angela Merkel visit. Forrás:
http://news.bbc.co.uk/2/hi/8592170.stm Letöltve: 2010. 04. 15.
Turkey's future lies in EU, says Blair.
Forrás:http://www.guardian.co.uk/world/2005/sep/30/eu.politics Letöltve: 2010.
04. 15.

Abstract
Turkey’s hopes for EU membership
For the EU accepting new members is always a crucial problem. The matter of the
Turkish membership is more difficult than that. The different culture and religion
makes it harder to accept Turkey in Europe, and the problem with the Turkish
immigrants – the lack of integration – strengthens the fear of the Islamic country.
The massive population of Turkey isn’t an advantage either. Germany, the largest
state in the European Union will feel threatened by the Turkish people, whose
country would have the second largest population and voting power in the EU.
Could the differences be softened? Is Turkey fitting for the membership? Can the
EU accept her?
This essay is looking for the answers to these questions. In the first part is a short
historical overview, which is followed by the opinion of the EU and of Turkey.
Finally, there is a list of the other problems and a conclusion, which sees the
future in the consistent effort on both sides.

A szerző

17
Varga Esztella a Budapesti Corvinus Egyetem elsőéves PhD hallgatója. Kutatási
témája Törökország multi-regionális kapcsolatrendszere, ezen belül is főként az
Európai Unióval való kapcsolata, illetve a csatlakozás kérdései. Végzettsége:
nemzetközi kapcsolatok szakértő (Európa tanulmányok szakirány). A diplomáját a
Pannon Egyetemen szerezte 2009-ben.

18