Háttérinfó:

Daniel Saito nagyjából féléves volt, mikor a szülei (George és Erica Saito, mindketten humánok) az életüket vesztették
egy autóbalesetben, köszönhetően egy kontakthibás Ford Americar légzsákszenzor1-nak, neki azonban csodával határos
módon semmi komolyabb baja nem lett a karambolban és hála egy bátor tűzoltónak, az égő kocsiból is időben ki lett
mentve. Egyéb rokonai, vagy említésre méltó családi vagyona nem lévén, egy New Orleans-i árvaházba került (a szülei
csak bérelték a lakásukat, és a biztosító egy alsó kategóriás árvaházra elegendő életjáradékot köhögött csak ki), ahol
kezdetben minden tulajdona a pelenkája és az a keresztben „Saitama” feliratú kétes tisztaságú törülköző volt, amibe a
tűzoltó bugyolálta, miután kihozta az égő autóból. Az árvaházban egy kisebb technikai (vagy személyi? sosem derült ki)
gikszer miatt, melyre csak majd’ négy hónap után derült fény, nem kapták meg a pontos személyi adatait, ezért a
törülközőjén lévő felirat miatt a gyereket csak „Saitama”-ként szólították, még azután is, hogy megérkeztek a tényleges
adatai.
Az árvaházbeli évek gyorsan elröppentek bármiféle említésre méltó esemény nélkül. Azazhogy mégsem, egy azért
akadt: 13 éves korában goblinizálódáson esett át és egy emberi kinézethez kissé közelebb álló ork altípus képviselője,
egy ogre lett belőle.
A 18. életévét betöltve az árvaház megvált tőle és Saitama az utcán találta magát. Először megpróbált rendes irodai
munkát keresni, de jó néhány próbálkozás után (aminek a leghosszabbja egy alulfizetett, kéthónapos aktatologatói
munkakör volt) rá kellett jönnie, hogy ezt nem neki találták ki. Ezek után a New Orleans-i kikötőnegyedben volt hosszabb
ideig, ahol részmunkaidős rakodómunkásként (valójában a kötelező túlórákkal együtt teljes munkaidőben dolgozott, de
így nevezték a munkakört, hogy ne kelljen annyit fizetni a munkásoknak) dolgozott. Nem volt egy leányálom, de legalább
egy dologra jó volt: némileg megizmosodott tőle, jobban is, mint az átlag ork (vagy ogre). Azonban innen is mennie
kellett, miután egy verekedésben 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozott a többedszerre belekötő másik három
rakodómunkásnak. Egy korábban (szintén verekedésért) kirúgott kollégája, Raul hallott az esetről és felkereste a
munkásszálláson összecsomagolás közben és rávette, hogy próbálja ki magát az utcai bunyókban („Könnyű pénz lesz,
haver. Te csak megvered, akivel összeengednek, én meg rád fogadok több bukinál is, és ha nyersz, osztozunk fele-fele,
ilyen izmokkal nem lesz gond, na, mit szólsz?”), és az elkövetkező nagyjából két évben egész szép karriert futott be az
illegális bokszmeccsek, ketrecharcok és hasonlók terén (köszönhetően az akkortájt kibontakozni kezdő adeptusi
képességeinek), mialatt a haverja, Raul menedzselte. De semmi (jó) nem tart örökké, és ezt Saitama is meg kellett, hogy
tapasztalja, mikor Dale Carrera, (egy rivális bunyóskör, a „Rising Sun” tulajdonosa, egy többszörös bajnoki címet nyerő
ex-verekedő) megölette Rault, majd őt állította be tettesnek, mikor ráhívta New Orleans-i rendőrséget. Saitama épphogy
csak meg tudott lépni a rendőrök elől és hajszál híján Carrera emberei elől is, de utóbbiak végül elkapták és megkötözve
vitték a főnökük elé. Itt egy néhány perces szóváltás („A lúzer haverod, meg te is azt hitted, hogy büntetlenül nyerhetsz
csak úgy és senkinek nem kell tejelned utána, bambaképű?” – és hasonlók) után Carrera már épp homlokon készült lőni
Saitamát, mikor az végre képes volt arra, hogy eltépje a csuklóját szorító kötelet, aztán kiverte a pisztolyt Carrera kezéből,
majd akkorát mosott be neki, hogy valamivel több, mint 180 fokot fordult tőle a feje, de mivel nem volt bagoly, ezt nem
is viselte olyan jól, mint a halk röptéről híres madárfajta (értsd: meghalt). Mielőtt a banda többi tagja felocsúdott volna
a főnökük hirtelen megboldogulása által okozott döbbenetből, Saitama lelépett a helyszínről, majd néhány nap múlva a
városból is. De miért várt néhány napot, kérdezed? Azért, mert ennyi időre volt szüksége, hogy az utána kajtató rendőrök
és banda számára megrendezze a saját halálát (A képlet: egy ork csöves hullája + néhány liter petróleumszármazék +
időzítve felkapcsoló zárlatos villany = lakástűz) és szinte minden összekuporgatott pénze elköltésével átműttesse magát
humán kinézetűre egy diszkréciójáról híres zugdokinál. Néhány napos lábadozás után az addigi életét és SIN-jét
hátrahagyva stoppolással elindult találomra kelet felé és végül a CAS államhatáron átszökve Miami-ban kötött ki.
Itt kell megemlítenünk, hogy a New Orleans-Miami közötti néhány hetes út legvégén, Miami Metroplex-be érkezve
Saitama nem kis meglepetésére és bosszúságára néhány nap alatt kihullott az összes haja és minden egyéb szőrzete is.
(Bár Saitama az átalakító műtétet végző dokit szidta érte sokat és hosszadalmasan, valójában a CAS-Miami mocsaras
zöldhatárán átszökve áthaladt egy igen erős, ideiglenes mana-gócponton, ami aktiválta az addig szunnyadó changeling
génjeit, mellékhatásként többek között a hajveszteséget is okozva.)
Az új környezetében meg kellett tanulnia néhány új dolgot. Ezek egyike volt például, hogy a Karibi Ligában sokkal
kevesebb is elég, hogy belekössenek a valakibe és hogy az új, megváltozott, immár (kopasz és tetovált szemöldökű)
humánnak tűnő kinézete miatt még annyira sem tűnik elrettentőnek, mint korábban agyaras ogreként. Pár hónappal a
Miami Metroplex-be való érkezése után történt, hogy az alkalmi fizikai munkáiért járó kevéske fizetségeiből össze tudott
spórolni végre annyit, hogy egyik este vacsorára valódi burgonyából készült, (szánalmasan) kis adag sült krumplit
rendelhessen egy kis étteremben, ami az egyik kedvence volt. Miután kihozták a rendelését, csalódottan realizálta, hogy

1
„Ford Safety Measures® - Az életét is rábízhatja!”
nehogy kis adagot kapott, de a krumpli-szálak között túlnyomóan rövid és jól megsült darabok voltak és alig akadt olyan,
ami hosszú és puha lett volna, amit szeretett. Lehetséges, hogy ezen elmélázva egy kicsivel több ideig révedt
fókuszálatlanul a szembeni asztal felé, mint azt a helyi etikett2 jó néven venné, mindenesetre arra ocsúdott fel a
kesergéséből, hogy egy erős testfelépítésű, láthatóan és feltűnően kiberezett, harsány alak fröcsög előtte állva valamit
(nem pont ezekkel a szavakkal) arról, hogy idegesíti a bámulása, az arca, a jelenléte, az hogy most meg nem vesz róla
tudomást és hovatovább a puszta létezése is. Épp válaszra nyitotta volna a száját, hogy valami elnézéskérés-féleséget
nyögjön ki magából, mikor az alak megunta a beszédet és a tettek mezejére lépve először is leverte Saitama elől a sült
krumplival telerakott, még érintetlen tányérját, majd az öklével az asztalra csapott, megrepesztve ezzel a szinti-fát, hogy
még jobban felhívja magára a figyelmet. A kemény munkával összespórolt pénzen megvett értékes hasábburgonya
szeletek drámai pusztulását Saitama lassított felvételként élte meg és az összetörő tányér csörömpölése lelkében
visszhangzott tovább, újra és újra. Ahogy tekintetét felemelte a vacsoráját tönkretevő nagydarab, Terminátor kinézetű
fickóra, akinek a szavait mintha víz alól felbukkanva hallotta volna („…most már talán odafigyelsz arra, hogy hova veted
a bárgyú birkatekinteted, vagy ehhez még el is kell, hogy törjem néhány csontodat is, kopasz…?!”), majd a „kopasz” szó
hallatán hirtelen elszakadt nála a cérna és egy felütéssel véget vetett a hangoskodásnak. A kötekedő alak három métert
repült hátra, majd két asztal között a padlóra zuhant és ott is maradt eszméletlenül. Saitama ezek után fizetni és távozni
készült volna, de ezt megelőzve egy dekoratív, szőke hajú hölgy jelent meg mellette, aki így szólt: „Elnézést kérek, Dózer
viselkedése néha hagy kívánnivalókat maga után, de mentségére szóljon, hogy még senki sem tudta puszta kézzel a
padlóra küldeni, pláne egy ütésből. Ha meg nem sértem vele, állnám a fogyasztását, azzal a feltétellel, hogy csatlakozik
az asztaltársaságomhoz egy rövid beszélgetés erejéig, mert bizonyos okokból szükségünk lenne egy magafajta tehetségű
személyre, most hogy a csapat izomembere – vetett egy rövid oldalpillantást a fennakadt szemmel kiterült Dózerre –
várhatóan jó néhány óráig nem lesz cselekvőképes a maga jóvoltából.”
Mint kiderült, a nő egy kis árnyvadász csapat vezetője és „arca” volt és épp egy sürgős munka megbeszélésében
voltak benne, amihez nagy szükség volt egy „izomra”, így a Karma néven bemutatkozó szőkeség tett neki egy 1000
nuyenes ajánlatot, amit a templom egerétől kölcsön kérő Saitama szégyenletesen gyorsan elfogadott. A munka végül
sikerrel zárult, és a robbanásszerű ütőereje miatt a „Blast” utcanevet kapta a csapattól. Ezek után Karma a későbbiekben
is megkereste olyankor, mikor szükség volt a képességeire egy-egy árnymunkához, sőt, ahogy több időt töltöttek együtt,
már nem csak olyankor… Bár Saitamának elég sok idő kellett, hogy leessen a tantusz, de (hála Karma állhatatosságának)
végül eljött az is, így hát idővel összejöttek és bár a csapattagok az eltelt néhány év alatt változtak körülöttük, ők jelenleg
is együtt dolgoznak, laknak és élnek Miami egyik zöldterülettel gazdagon megáldott részén.
(Karma meggyőzőerejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még arra is képes volt, hogy az eltelt évek alatt
„kipofozza” Saitamát, vagyis például az alapvető árnyvadász ismeretek átadása mellett rávette a normális öltözködésre,
vagy például leszoktatta a társaságban való orrtúrásról, de még mindig sok munka áll kettejük előtt…)

Megjegyzés: A karakter Prototype Transhuman quality-jét úgy „értelmezném újra”, hogy az abból szerzett bioverek
(csonterősítés, ökölerősítés és izommemória) ritka, de természetes mutációkként jelentek meg a szervezetében (a Chrome
Flesh-ben a kísérőszöveg szerint a bioverek amúgy is többségében ilyenekből lettek kifejlesztve), és mivel nem a Wanted
hátrányt vettem fel neki (hanem az Astral Beacon-t), amúgy sem jön utána bármiféle cég, hogy visszavigye a gyártósorra.

2050 ~fél éves szülei meghalnak

2062 ~13 éves goblinizálódik
2067 ~18 éves nagykorú, kiteszik az árvaházból, munkakeresés és rakodómunkás
2068 ~19 éves utcai harcok kezdete
2070 ~21 éves Raul halála, Carrera megölése, humánná alakítás, menekülés a CAS-ból
2070 ~21 éves megérkezés Miami-ba, megkopaszodás
2071 ~22 éves találkozás Karmával, első árnymeló
2071 ~22 éves első randijuk Karmával
2072 ~23 éves összeköltözés Karmával
2075 ~26 éves jelen

2
„Törődj a magad dolgával és talán nem leszel megkéselve.”
20 kérdés:
1) Nem: Férfi
2) Testalkat: A nem testhez álló ruhái miatt átlagosnak tűnik, de
valójában, ha valaki jobban megnézi, látható, hogy baromi izmos.
3) Haj, szem és bőrszín: Nincs (fekete volt), barna szem és enyhén
napbarnított fehér bőr (kaukázusi, egészen kis japán beütéssel).
4) Általános kinézet: Egyik nagyszülője japán volt, ez még kicsit
látszik az arcvonásain. Miaminak megfelelő színes utcai ruha,
efelett, ha az időjárás megengedi, páncéldzseki, ha nem, akkor
alatta kevlármellény. A jobb karján, a vállához közel egy, a
felkaron körbecsavarodó villám tetoválás. Bamba arckifejezés.
5) Hol született és nevelkedett: New Orleans, CAS; azután
Miami-ba költözött 2070-ben.
6) Karakter kora: 26 éves (született: 2049.07.07.)
7) Karakter családja: Apja, George Saito (halott); anyja, Erica
Saito (halott); testvérei nincsenek.
8) Saját család: Párkapcsolatban él Alice Campbell-el (alias,
Karma).
9) Hol tanult: School of Hard Knocks, omae! Viccen kívül,
régebben nagyrészt önmagát képezte, vagy Raul szerzett neki
edzőket, újabban a Miami-ban nemrég nyílt Vigilant Iron
Schooling House tagjaként onnan is felszedett némi tudást.
10) Mit csinált mielőtt árnyvadász lett: Nagykorúvá válása után
egy kis cégnél dolgozott pár hónapot aktatologatóként, de aztán
kirúgták és azután hol munkanélküli volt, hol alkalmi munkákból,
később illegális utcai viadalokban való részvételből éldegélt New
Orleans-ban, majd alkalmi munkákból Miami-ban.
11) Politikai/vallási nézetek: Mi sem áll tőle távolabb.
12) Morális kódex: Pragmatizmus. Aki nem ártott neki, azt nem bántja, vagy ha felbérelték, akkor megteszi, amit kell,
de egy cseppet sem élvezi, ha a véresre vagy kényszerűségből kegyetlenre fordulnak dolgok.
13) Jövőbeni célok: Korábban az volt, hogy erőssé váljon, de most, hogy ezt elérte, találni kéne egy újat, mert így kissé
unalmas az élet. „Hmm… *ököllel a tenyerébe csap* Azt hiszem, az a célom, hogy találjak egy célt magamnak!”
14) Miért csinálja: „A kihívásokért, a méltó ellenfelekért… Oké, rendben, akkor megszokásból… Ebben vagyok jó.”
15) Személyiség: Szerény, nem néz le senkit. A sértések (kivéve, amik a kopaszságára vonatkoznak) nem zaklatják fel.
A jobb napjain jószívűnek is mondható, pl. a környezetében lévőket bátorítja arra, hogy hozzák ki magukból a legtöbbet.
16) Különlegességek: Mármint az ütőerején kívül? Hát, ha elmélázik, akkor olyan különlegesen bamba arcot vág, ami
szinte bárkit fel tud idegesíteni, ha sokáig nézi.
17) Ami nem megy neki: Hosszú ideig folyamatosan odafigyelni valamire, egyszer látott/hallott neveket, vagy arcokat
megjegyezni, megérteni a szociális érintkezések számára bonyolult kis nüánszait.
18) Amit utál: Ha kopasznak nevezik, vagy ha sokáig bámulják a kopasz fejét.
19) Amit szeret: Barátnőjét (Alice/Karma), lazítani, ha épp nincs semmi dolga, futni, vagy motorozni a szabadban,
kedvezményes áron vásárolni, valódi burgonyából készült sült krumplit.
20) Karakter neve(i): Daniel Saito (dead SIN); Stanley Asato (R6 fake SIN), Saitama (becenév), Blast (utcai név)