Előtörténet:

2047.07.25-én született Washington DC-ben egy vagyonosabb, SIN-nel rendelkező családba, driádként, fehérbőrű,
sötétzöld színű hajjal. Ott volt egy nagyobb birtokuk, amihez egy szép nagy ház és egy istálló is tartozott. Szülei
elfogadták olyannak amilyen, annak ellenére, hogy mindketten embernek születtek. Felmenői között legjobb tudomásuk
szerint, Ő előtte nem voltak metahumán családtagok, így Alice-t különlegesnek vélték.
Édesanyja családjának volt egy vállalkozása szintén Washington DC-ben, ahol versenylovakat tenyésztettek, de
Kathleen a szülei halála után eladta az egész vállalkozást, két lovat leszámítva és a zene irányába terelte karrierjét.
Felkeltette az érdeklődését, egy ifjú zongoraművész, egy bizonyos Ronald Campbell, akinek köszönhetően rájött a zene
szépségére és pozitív hatásaira, majd addig tanult, amíg hegedűművésszé nem vált. Ezután döntöttek úgy, hogy alapítanak
egy komolyzenei együttest, amellyel rendszeresen részt vettek különböző fellépéseken főleg Amerika keleti partján és
annak környékén. A zenekaruk neve az Lótusz Szimfonikus Zenekar volt.
Lányukat, Alice-t is arra buzdították kis korától kezdve, hogy szeresse a zenét, és éppen emiatt a zenének éljen.
Gyerekkorától kezdve több hangszeren is megtanult játszani, többek között zongorázni, hárfán játszani és gitározni, mert
ezek voltak a kedvencei. Tanárai ígéretes zenészpalántának tartották, akire nagy jövő vár. 12 éves kora után jött rá arra,
hogy bár szereti a zenét, mégsem ezzel szeretne foglalkozni, és inkább a saját útját szeretné járni. Éppen ezért
kereskedelem és marketing szakon folytatta tovább a tanulmányait. Szülei, ha nehezen is, de elfogadták a döntését,
ellenben a szívük mélyén mindig azt remélték, hogy visszatér a zenéhez és az együttes tagja lehet nagykorában.
Alice kiskorában még mosolygós, vidám természetű és jó kislány volt, aki istenítette a szüleit, imádta az állatokat, a
természetet, az „embereket” és az egész világot. Ahogy cseperedett, egyre jobban feszélyezve érezte magát, ha nem úgy
alakultak a dolgok, ahogy Ő szerette volna. Mivel folyamatosan azt hallotta szüleitől és tanáraitól is, hogy milyen
különleges, sokra fogja vinni az életben, bármit elérhet, amit akar, amíg tesz érte, a viselkedése rohamosan megváltozott,
míg el nem jutott a kicsit önző, határozott, céltudatos, irányításmániás természetéhez. Mire 16 éves lett, a szüleitől
elhidegült, annak ellenére, hogy a szülei mindent megtettek, hogy visszanyerjék a lányuk szeretetét, mindhiába. Erős,
független fiatal nővé vált, aki tudta, mit akar: szabadon irányítani a saját sorsát.
A nyár végén a szülei egy két hetes hajóútra voltak hivatalosak, - amit Alice nem volt hajlandó elfogadni, mert más
tervei voltak az iskola megkezdése előtti utolsó szabadnapokra-, így az utolsó pillanatban, amikor már bőröndöket is
bepakolták az autóba illetve a kis létszámú személyzetet is már szabadságra küldték, kiharcolta, hogy otthon
maradhasson. Nem is sejtette akkor, hogy milyen eseményláncolatot indított el ezzel. Teljesen el volt telve magától, hogy
elintézte magának a két hetes szabadságot, egyedül a birtokon, ami hamar véget ért, amikor a hírekben szembesült szülei
és saját halálhírével. Teljesen lesokkolt állapotba került pár órára, majd hozott egy olyan döntést, amit később már lehetett
visszacsinálni. Mivel 16 éves volt és nem akart egy gyámot a nyakába, mivel a szüleit is nehezen viselte, fogta pár
holmiját, credstickeket a SIN-jét és meglépett, maga mögött hagyva minden nagyobb ingóságot. Mivel mindig is arra
vágyott, hogy maga építhesse fel a jövőjét lépcsőről lépcsőre, így csak ez a cél lebegett a szeme előtt. Így kezdte meg az
új életét az utcán.
Nem sokkal azután, hogy az utca gyermeke lett és utazgatott városról-városra a keleti part mentén, eljutott egészen
Bostonig, de az ottani klíma már nem tetszett neki, ezért visszafordult dél felé és végül Miami Metroplex-ben kötött ki.
Első napján Miamiban újabb meglepetésekben részesült, amikor reggelre a bőre halványzölddé vált és a haja világítani
kezdett a sötétben, továbbá fürgébb lett és még pár apróság. Felébredtként az első dolog volt, amit megtanult, hogy képes
legyen minél jobban álcázni magát, mert kényelmetlenül érezte magát idegenek előtt az eredeti kinézetével.
Az utcán hamar megtanulta, hogy miként élje az életét. Amint tudott, be is szerzett magának egy hamis
személyazonosságot, hogy véletlenül se találják meg. Viszont az eredetit még máig használja néha-néha, hogy
emlékeztesse magát, hogy honnan indult és főleg miért. Míg nagykorú nem lett, fejlesztette magát, így erősödött és túlélt.
Utcai bűvészmutatványokból és zsebtolvajlásból élt meg.
Egyik este, egy különösen nehéz és veszélyes nap után megkereste álmában Mézborz és megkérte, hogy higgyen
benne és kövesse az általa mutatott utat, mindezekért cserébe megkapja tőle a segítséget, amivel könnyebben meg tudja
védeni magát.
Majd 20 éves korában egy feketepiaci seftes ismerőse egy jó alkudozás után, ami természetesen neki kedvezett, meg
nem jegyezte: „Jó, legyen akkor annyi, te nyertél, Nem hiszem el, mintha csak egy tapasztalt face alkudozott volna
velem.” Innentől kezdve nem nyugodott, amíg Bruno be nem szervezte őt egy olyan munkára, ahol kamatoztathatta a
szociális és zsebtolvajlási képességeit. Ezek után, hogy ez összejött, árnyvadásszá vált. Az évek során bővült az
ismeretségi köre, többek között bemutattak neki egy jó tanárt, aki segítségére volt a mágiatanulásban. Sok új dolgot
tanult, sok csapattal dolgozott együtt ez idő alatt. Munkái során a Karma nevet ragasztották rá, teljesen tudatában volt
ennek okával, de ez nem zavarta és büszkén használja a mai napig is.
24 éves korában egy csapatmegbeszélésen változott ismét az élete, amikor az akkori árnyvadász csapatának egyik
izomembere Dózer, aki a túl sok beültetése miatt hajlamos volt az erőszakoskodásra, belekötött egy sült krumpliját
fogyasztó emberbe, mert annak elbambult tekintetét kötekedésnek vélte. Azonban a kopasz figura válaszul egyetlen
ütéssel kifektette az kötekedőt. A megrökönyödés után Karma felajánlotta a rövid meccs győztesének, hogyha már eggyel
kevesebb embere van miatta, álljon be helyette a munkára és kap érte 1000 nuyent. Attól a munkától kezdve Saitama is
árnyvadásszá vált, mindig együtt dolgoztak, majd rövid időn belül össze is hozta őket a sors, pontosabban Karma.
Összeköltöztek egy nyugodt erdő melletti területre és jelenleg is ott élik az életüket.
20 kérdés: Mottója: „Amíg az esély nem nulla, addig úgy ítélem, van még remény.”

1) Nem: Nő
2) Testalkat: 170 cm magas, driád révén vékonyabb testalkatú az elfeknél.
3) Haj, szem és bőrszín: Félhosszú sötétzöldszínű haj, smaragdzöld szem,
halványzöld színű bőr.
4) Általános kinézet: Közeli ismerősökön kívül, illetve munkában mindenki más
hosszú fekete hajú, kék szemű embernek látja, mert annak álcázza magát.
5) Hol született és nevelkedett: Washington DC-ben született egy A-s környéken
lakó gazdag életvitellel és SIN-nel rendelkező családba.
6) Karakter kora: 28 éves
7) Karakter családja: apja, Ronald Campbell zongoraművész, anyja Kathleen
hegedűművész. Barátságos emberek, akik a zenének áldozták az életüket, és eszerint nevelték lányukat is, aki végül
mégsem lépett a nyomdokaikba.
8) Saját család: Élettársi kapcsolatban van Saitama-val.
9) Hol tanult: Állami iskolában tanult kereskedelem és marketing szakon, magántanáraitól pedig a felsőbb körökhöz
elvártan etikettet, komolyzenét, lovaglást, gitáron játszani és énekelni.
10) Mit csinált mielőtt árnyvadász lett: Próbált „jó kislány” módjára élni, hogy a szülei boldogok legyenek, eközben
pedig titokban mindig egy olyan életre vágyott, amiért saját maga küzdhetett meg, és nem azért Valaki, mert ebbe
született.
11) Politikai és vallási nézetek: Sosem hitt igazán a vallásban, ugyan gyerekkorában szüleivel rendszeresen járt
vasárnapi misékre és hittant is tanult egy rövid ideig. Nem szereti a politikát, mert nem szereti, ha ő az, akit manipulálnak.
12) Morális kódex: hisz abban, hogy nem az számít, hogy ki, minek és hova született, csak és kizárólag az, hogy mivé
akar válni az illető, és mi mindent tesz meg ezért a célért.
13) Jövőbeni célok: Saját magának szeretné bizonyítani, hogy az árnyvilágban is lehet belőle Valaki, akit elismernek és
befolyásos lehet. „Még gyorsabbnak, még erősebbnek lenni.”
14) Miért csinálja: Mert így nem köti semmi, azt csinálhat, amit akar. Tényleg árnyvadásznak tartja magát, aki szereti is,
amit csinál és még pénzt is kereshet vele.
15) Személyiség: erős akaratú, határozott, kicsit önző, irányításmániás.
16) Különleges tulajdonságok: bűvészkedés; parkour-ozás, elérni, hogy mások az csinálják, amit ő akar.
17) Ami nem megy neki: hátrahagyni bárkit a csapatából: kötelességének érzi, hogy akivel elindul egy munkára, azt élve
vissza is vigye.
18) Amit utál: az aranyat, ha ismeretlenek előtt nincs az arca álcázva (kényelmetlennek érzi az idegen tekinteteket,
amiket akkor vetnek rá, mikor „zöld”), illetve ha mások parancsait kell követnie.
19) Amit szeret: pasiját Saitama-t, autókat, motorokat, parkour-ozni, másokat vezetni, irányítani
20) Karakter neve(i): Alice Campbell (Dead SIN neve), Isabelle Sanders (Fake SIN neve), Karma (utcai neve)

Három alapszabálya van:

1. Osszunk meg minden információt, ami a feladattal kapcsolatos
2. Kommunikáció, megvan hozzá a technológiánk, használjuk
3. Értelmetlen önállóskodással a megbeszélt tervet, ne változtassuk

Idővonal:
2047 ~0 éves megszületett
2059 ~12 éves abbahagyta a zenét és helyette más pályára lépett
2063 ~16 éves meghaltak a szülei egy hajótörésben
2067 ~20 éves első árnyvadász munkája
2071 ~24 éves megismerte Saitama-t
2071 ~24 éves elkezdett randizni Saitama-val
2072 ~25 éves összeköltözött Saitama-val
2073 ~26 éves összeállt a jelenlegi csapat
2075 ~28 éves jelen