Fordította Peter Lauster

Csillag Enikő

Ki, ha én nem?
Hogyan legyünk önérzetesek

magyar könyvklub*
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült
Peter Lauster: Selbstbewusstsein kann man lernen. Tartalom
Copyright © 1991 by ECON Verlag GmbH, Düsseldorf, Wien,
New York und Moskau.

Hungarian translation © Csillag Enikő, 1994

Előszó .................................................................................. 7

Első fejezet
A valódi és a megjátszott önbizalom .................................. 10
Félelem önmagunktól.......................................................... 16
Félelem a többi embertől .................................................... 29
Velünk született tulajdonság-e az önbizalomhiány? . . 33

Második fejezet
Az önbizalomhiány okai....................................................... 37
Elnyomó nevelés.................................................................. 39
Gátolt szexualitás ................................................................ 43
Társadalmi struktúra és lélekszennyezés .............................. 46
Meggátolt kibontakozás...................................................... 49
Frusztrációk az emberekkel való kapcsolatokban ... 53

Harmadik fejezet
A kisebbrendűségi komplexusok elemzése ......................... 66
A kisebbrendűségi érzések kompenzálása ......................... 67
Hogyan reagál a test a kisebbrendűségi érzésekre ... 70
Negyedik fejezet
Elemezzük most az Ön helyzetét! .........................................
Lelkileg labilis Ön? ................................................................
Extrovertált Ön, vagy introvertált?.......................................
Szokott szorongani?................................................................
Ötödik fejezet
A pszichoterápia módszereinek áttekintése......................
Autoszuggesztió és autogén tréning ......................................
Pszichoanalízis........................................................................
Beszélgetésterápia...................................................................
Csoportterápia.........................................................................
Viselkedésterápia ...................................................................
Mikor van Önnek szüksége pszichoterapeutára? . . . .
Hatodik fejezet
Program, melynek során több önbizalomra teszünk szert 128
Probléma-napló .....................................................................
Hetedik fejezet
Önbizalom-fejlesztő tréning ..............................................
A szerelemképesség felszabadítása ........................................
Egyéb képességeink kibontakoztatása ..................................
Magabiztosság és életcélok ....................................................
Figyeljen érzéseire..................................................................
Személyiségünk kibontakoztatása .........................................
Gondolkodásra késztető feladatok ........................................
Függelék
Szakkifejezések kislexikona.................................................... 176
Felhasznált irodalom .............................................................. 181
77
Előszó
82
84
89
97
100 Az önbizalom központi tulajdonság, amely nem velünk szüle­
105 tett, hanem gyermekkorunktól kezdve lassan alakul ki. Először
112 esetpéldákon mutatjuk be, milyen következményei lehetnek az
115 önbizalom hiányának. Ezekben az esetleírásokban sok olvasó
119 ráismerhet saját problémáira. Mintegy tükröt tartva az olvasó
124 elé, szeretnénk felrázni, hogy a jövőben ne meneküljön saját
önértékelési problémái elől elhárítással.
A frusztrációk (csalódások, lelki sérülések) az élet folyamán
szisztematikusan rombolják a magabiztosságot. Az emberek­
129 nek csak mintegy tíz százaléka tud valóban szabadon, minden
gátoltság nélkül kibontakozni. Pszichológiailag érthető, hogy a
nevelési és társadalmi helyzet miatt emberek millióinak vannak
136 önérzeti problémái. Ha egy éven át figyelnénk, hogyan nevel­
137 nek szülők és tanárok, és megszámolnánk minden dicséretet és
153 szidást, kiderülne, hogy egy dicséretre mintegy tíz helytelenítő
157 megjegyzés, sőt büntetés jut Ez a gyermek lelkében nem múlik
160 el nyomtalanul, s kihat egészen felnőttkoráig.
163 Pszichológiai szempontból fogjuk elemezni, hogy ez miért van
168 így, és hogy milyen kihatásai vannak ennek az ember önérté­
kelésére. Minél több frusztrációt kell egy embernek élete fo­
lyamán lenyelnie, annál bizonytalanabb és szorongóbb lesz.
A magatartás-kutatók felfedezték, hogy az ember ilyen módon
„kondicionálódhat”, ami azt jelenti, hogy pszichéjében olyan
folyamatok játszódnak le, amelyeket értelmével nem tud meg­ pszichológiával, és egyben elemi fokon bevezet az önértékelés­
ragadni. sel kapcsolatos lelki folyamatokba.
Az ember azt hiszi ugyan, hogy elsősorban értelme által él, de Ebben a könyvben még nem foglalkozom szerteágazó részle­
ez tévedés - sokkal inkább a lelkében lévő ismeretlen erők „él­ tekbe menően a bonyolult lelki összefüggésekkel. Ez az elmé­
tetik”. Ha az olvasó ezeket az összefüggéseket megismeri, a jö­ lyülés későbbi könyveimben következett el, amelyek szükség­
vőben sokkal inkább megérti majd önmagát és embertársait. szerűen újra és újra érintik az önértékelési problematika oly­
Ahhoz, hogy önbizalma növekedjék, nem elég, ha az olvasó annyira fontos kérdéseit, többek között az önérvényesítést, az
csak passzívan olvas, és reménykedik benne, hogy az olvas­ önuralmat és az életművészetet.
mány révén „megszállja” valamiféle megnövekedett önbiza­
lom, és többé el sem hagyja. Nem, az olvasónak magának kell Köln, 1991.
aktivizálódnia, és a könyv által közvetített gondolati impulzu­ Peter Lauster
sokat a gyakorlatban realizálnia.
Ez a könyv első fejezetében megpróbál megértést ébreszteni az
ember saját helyzete és embertársai helyzete iránt - ez az első
lépés a nagyobb önbizalom felépítéséhez vezető úton. A máso­
dik lépés az egyéni helyzet elemzése. Ehhez aktivitásra van
szükség, arra, hogy az olvasó foglalkozzék saját helyzetével,
mégpedig úgy, hogy önmagának tesz föl kérdéseket. Az utolsó
és legnehezebb lépés az önbizalom és a korábbi beállítottság
megváltoztatása. Az a program például, amelynek során több
önbizalomra tehetünk szert, megkívánja az olvasótól, hogy
„probléma-naplót” vezessen.
Ez a könyv tizenhat évvel ezelőtt jelent meg első ízben, és sok
éven át elkapkodták a könyvkereskedésekben. A mostani, új
kiadás előtt a szöveg szerkesztésekor megállapítottam, hogy a
könyv igen pragmatikus irányultságú, azaz könnyen érthető
formában mutat be az olvasónak különböző utakat és módsze­
reket. Ettől a tanácsadói stílustól későbbi könyveimben eltér­
tem, és inkább pszichofilozófiai és társadalomkritikai szem­
pontú elmélkedéseket írtam. Ez a korai könyvem tehát bizo­
nyos értelemben alapozó munka, ugyanis alapismereteket köz­
vetít a lélekről olyanok számára, akik eddig nem foglalkoztak
Első fejezet
A valódi és a megjátszott önbizalom
Az önbizalom olyan tulajdonság, amelynek fejlett­
sége különböző fokú. Mivel csak kevés embernek
van erős önbizalma, nagyon soké viszont túl gyön­
ge, sokan vannak, akik nagyobb magabiztosságra
vágynak. Első pillantásra a magabiztosság pszicho­
lógiailag nézve egyszerű dolognak látszik. De nem
az, mivel ez a tulajdonság szorosan kapcsolódik
más tulajdonságokhoz.
A lélek A magabiztosság kifejezetten központi tulajdon­
gyürű- ság. Ha a lélek modelljét nagyjából gyűrűmodell-
modell-
je
ként képzeljük el, a magabiztosság középen helyez­
kedik el, és a többi tulajdonság köréje csoportosul.
A magabiztosság erősen összefügg az optimizmus­
sal, illetve a pesszimizmussal. Mindkettő, a maga-
biztosság és az optimizmus is olyan tulajdonság,
amely már a korai ifjúkorban kifejlődik. Más tulaj­
donságok, mint például az emberismeret, csak ké­
sőbb alakulnak ki. Ezért ez utóbbiakat később is
aránylag könnyen meg lehet tanulni, míg a maga-
biztosságot sokkal nehezebb kibontakoztatni.
A „lélek gyűrűmodellje” a személyiségteszt. Teszt-
és tanácsadó program az Ön személyiségének ki­
bontakoztatásához című könyvemből való, mely­
ben tíz fontos személyiségtulajdonságot mutatok
be.
Helyes Vizsgálja meg a következő példát! Állapítsa meg,
vagy hogy érzése szerint a leírt személy az önbizalom te-
helyte- kintetében „helyesen” vagy „helytelenül” viselke-
len vi- dik-e: Berger úr reggel bejön az irodába. Egyik kol-
selke- légája elmeséli neki, hogy a többiek tegnap ittak
dés? még egy sört a sarki vendéglőben, és rá, Berger úrra
terelődött a szó. Berger úr elmosolyodik, a kolléga
pedig folytatja: - Nem akarod tudni, mit mondtak
rólad? - Ö így válaszol: - Ha jót mondtak rólam,
örülnék neki. De ha rosszat mondtak, már ahogy az
ilyen sörözés közbeni beszélgetéseknél történni
szokott, akkor mérgelődnék. Az lesz a legjobb, ha
nem mondasz semmit.
Pletyka Mi a véleménye? Van-e elég önbizalma Berger úr­
és ön- nak? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Berger úr
bizalom ösztönösen érzi, hogy a pletyka befolyásolhatná
lelki egyensúlyát, ezért inkább nem akar tudni a be­
 szélgetésről - hogy meg ne sértsék. Azt az esélyt,
hogy esetleg örülhetne valami jónak, nem használja
ki. Magabiztossága tehát nem túl nagy.
Ha Berger úr érdeklődött volna a pletyka felől, a
következő értelmezési lehetőségeink lennének:
1. Berger úr magabiztos és optimista. Jót vár. A
rossz nem rendítené meg.
2. Berger úr nem magabiztos. Pontosan akarja tud­
ni, mi kivetnivalót találnak benne. Titokban
azonban valami jóban reménykedik, hogy azzal
gyönge önbizalmát legalább rövid időre megtá­
mogathassa.
A mindennapi hivatali életből vett példa mutatja,
milyen sokrétűek lehetnek a reagálási módok. Azt
is megmutatja, hogy csak a magabiztos ember tud
szuverén módon megbirkózni egy ilyen pletykaszi­
tuációval. A nem magabiztos ellenben bonyolult
védekezési mechanizmusokba bonyolódik, mert
könnyen sérül. így lelki egyensúlya veszélyben
van. Személyének „rossz értékelése” megfosztja jó
hangulatától, a földolgozás lelki erőfeszítést köve­
tel tőle.
Az Embertársai megérzik, hogy Berger úr magabiz­
ember­ tos-e. Ha magabiztosnak tartják, megkímélik a
társak rossz hírektől, mert tudják, ezeknek nincs hatása
megér­ rá. Ha azonban nem tartják magabiztosnak, akkor
zése sok embernek szadista örömet okoz, ha fölborít­
hatja a lelki egyensúlyát.
Ebből is látszik, milyen rossz helyzetben van a nem
magabiztos ember. Bizonytalanságát embertársai
egyre táplálják. A szóba hozott pletyka a bizonyta­
lan embert még jobban elbizonytalanítja - csak föl­
erősíti bizonytalanságát. Embertársai nagyon
gyorsan észreveszik Berger úr bizonytalanságát, és
a jövőben minden alkalmat megragadnak, hogy ne­
gatív pletykával támadjanak rá. Ezáltal Berger úr
még bizonytalanabb lesz - foglya egy ördögi kör­
nek, amelyből csak nagyon nehezen talál kiutat.
Az érté- Aki nagyon erősen függ mások értékelésétől, az
keléstől nem talál elég erőt ahhoz, hogy teljesen kibonta-
való koztassa képességeit, hisz túlságosan el van foglalva
függőség önértékelési problémájával. Ez annyi erejét föl­
emészti, hogy rendkívüli teljesítményekre sem
energiája, sem bátorsága nem marad.
Nézzünk meg egy másik példát! Mit tart Ön itt a
magabiztosságról? Két barát (Schmidt úr és Rall úr)
beszélget.
Schmidt: - Fizetésemelést kaptam.
Rall: - Ideje is volt. Én már három hónapja kihar­
coltam a főnöknél, hogy adjon fizetésemelést az
osztályomnak.
Schmidt: - És magadnak?
Rall: - Én annyit keresek a vállalatnál, amennyit
csak akarok. Engem nem tudnak nélkülözni. A cég­
nél én értek legjobban az adatfeldolgozáshoz. A fe­
jesek pontosan tudják, hogy előttem máshol is
nyitva áll a pálya.
Schmidt: - Te mázlista vagy. Idejében átálltál az
adatfeldolgozásra.
 Rall: - Szervezői tehetség nélkül önmagában még
az se érne sokat, de nagyon logikusan tudok gon­
dolkozni, ez a nagy előnyöm. Korán kell annak föl­
kelnie, aki engem be akar csapni.
A nagy­ Mit tartanak erről a beszélgetésről? Öntudatos em-
képűs­ ber-e Rall úr? Első pillantásra annak látszik, mert
ködés nagyon magabiztosnak hat - bizonytalanságnak
nyoma sincs benne. Rall úrnak azonban nincs
„egészséges” önbizalma, csak külsőleg mutatja ma­
gát magabiztosnak. „Magabiztossága” ugyanis nem
sokkal több, mint hencegés. Rall úr inkább kérkedő
szájhősre emlékeztet. Nagyzol és imponálni akar,
hogy leplezze belső bizonytalanságát.
A ma­ Ha Schmidt úr egy kicsit megkaparná a felszínt, na­
gabiz­ gyon hamar észrevenné, hogy Rall barátja bizony­
tosság talan és szorongó, s magabiztossága csak megját­
mint szott. De Schmidt úrnak is gyenge az önbizalma.
álarc Ezért viselkedik olyan szerényen és udvariasan.
Nem akarja megsérteni barátját, mert fél a hangulat
megromlásától, ami erősen csökkentené az önbizal­
mát. Hiszen egy baráttal veszekedni azt jelentené
számára, hogy „összeférhetetlennek” mutatkozik.
Ezt nem tudja összeegyeztetni énképével. Egy vitá­
hoz nincs benne elegendő magabiztosság.
A példa megmutatja, milyen következményei le­
hetnek az önbizalomhiánynak. Valószínűleg Önök
is megfigyeltek már ismeretségi körükben ilyesfajta
magatartást. Rall úr nagyképűsködésével minden­
esetre a „megjátszott” önbizalom tipikus esete.
Most pedig következzék egy példa a „valódi” önbi­
zalomra.
A kívül- Melcher úr ismerősöknél van vendégségben. Ő sza-
álló badúszó grafikus, a többi tíz személy tisztviselő és
példája alkalmazott. Mivel a haja hosszabb és a fellépése
nagyon fesztelen, a többiek mindjárt szkeptikusan
és óvatosan figyelik.
A társalgás során Melcher úr meglehetősen hallga­
tag. Figyelmesen, érdeklődéssel hallgatja a többiek
beszélgetését. Schneider úrnak nincs nagy önbizal­
ma. Ezt igen rámenős és nagyhangú fellépéssel lep­
lezi. Melcher úr hallgatagsága egy kissé elbizonyta­
lanítja. Ez ellen úgy veszi fel a küzdelmet, hogy
megpróbálja Melcher urat provokálni.
Schneider: - Miért olyan hallgatag, Melcher úr?
Melcher: - Figyelem a többiek beszélgetését.
Schneider: — A grafikusok aztán mind megérik a
pénzüket. Ön a reklámszakmában is dolgozik?
Melcher: - Gyermekkönyveket illusztrálok, és
időnként van egy-egy kiállításom is.
Schneider: - Maga is olyan sarlatán, mint a többi
modern művész?
Reakció Most Melcher úr nyugodtan bosszankodhatna. Ha
a provo­ önbizalma gyönge lábakon állna, Schneider úr pro­
kációkra vokációi elbizonytalanítanák. Bizonytalansága kü­
lönböző reakciókat válthatna ki benne, például alá­
zatosságot, rezignációt vagy agresszivitást. Mivel
azonban Melcher úr önbizalmának mélyek a gyö­
kerei, nem bizonytalanodik el, hanem tárgyilagos
marad, és megpróbálja Schneider urat eltéríteni
helytelen tárgyalási taktikájától,
így válaszol: - Csak kevés modern művész sarlatán.
 Az ilyenek előtt számos terület áll nyitva, ahol sar-
latánságukkal nagyobb sikereket érhetnek el, és
több pénzt kereshetnek, mint a művészet területén.
Schneider: - Szerintem igen sok modern műalkotás
mégiscsak egyszerűen hülyeség.
A veszély elmúlt. Schneider úr már nem közvetle­
nül támadja Melcher urat, hanem olyan véleményt
nyilvánít, amelyről lehet vitatkozni.
Tárgyi­ Melcher úr magabiztosságának köszönhetően ké­
lagosság pes volt feszültségkeltés nélkül elhárítani egy olyan
feszült­ támadást, amely személy szerint ellene irányult.
ség nél­ Önbecsülése volt annyira stabil, hogy tárgyilago­
kül san tudjon reagálni.
Melcher úr válasza talán egy kis csalódást is okoz
Önnek. Se nem szellemes, se nem különösképpen
talpraesett. Schneider úr sem „kapta meg a ma­
gáét”. Ha Ön titokban ilyen választ várt, az az Ön
saját bizonytalanságáról tanúskodik. Mert a bi­
zonytalan ember mindig győzedelmeskedni akar,
hatalmat nyerni a többiek felett, önbecsüléséhez fö­
lényének tudatosításával szüntelenül visszaigazo­
lást akar kapni. Ez azonban nem „igazi, egészséges”
magabiztosság. A valóban magabiztos embernek
nem kell mindig fölényben lennie. Más emberektől
nem kell félnie. Tudatában van saját értékének, me­
lyet mások reakciói nem csorbíthatnak.
Félelem önmagunktól
Sokfajta félelem van. A legalattomosabb fajtájú az,
amikor az ember önmagától fél. A félelem egy bizo­
nyos embertől vagy egy fenyegető veszedelemtől,
mint például egy tűzvésztől - ezek világos, egyér­
telmű félelmek, amelyeket könnyen néven lehet ne­
vezni, és így máris veszítenek valamit ijesztő vol­
tukból. Az önnön személyiségünktől való félelem
nehezebben átlátható, és ezért nehezebb küzdeni
ellene. Az fél önmagától, aki nem magabiztos. Ön­
bizalommal rendelkező emberekben ritkán van
meg ez a félelem. De miért fél a bizonytalan ember
önmagától?
A ter- A bizonytalan ember igazában nem boldogul ön-
jeszke- magával. Rejtély önmagának, és nincs hozzá bátor-
dési sága, hogy ezt a rejtélyt megfejtse. A magabiztos-
vágy ság összefügg a terjeszkedési vággyal. A bizony­
talan ember gátolt, nem tudja kibontakoztatni ter­
jeszkedési vágyát. A terjeszkedési vágy dr. Schultz-
Hencke orvos felismerése szerint három területre
tagozódik:
1. birtoklásra való törekvés,
2. szexuális törekvés,
3. érvényesülési törekvés.
Vannak személyek, akik csak egy vagy két területen
gátoltak. Sokan vannak azonban, akik mindhárom
területen többé-kevésbé erősen gátoltak. A gátolt
ember fél a lelke mélyéből érkező törekvésektől.
Úgy érzi, ezek uralkodnak rajta, és fél, hogy alul­
marad velük szemben.
A sze- A szexuális törekvés gátlásának egyik példája meg-
xuális mutatja, hogy milyen kárt okoz a saját impulzu-
törekvés sainktól és törekvéseinktől való félelem. Lib-
gátlása larné öt éve ment férjhez. Szülei a szexualitást il­
 letően nem éppen felvilágosultan nevelték. Ezenkí­
vül egyetlen gyerek volt, és szülei nagyon vigyáztak
rá. Az első férfitól, aki hónapokig tartó udvarlás
után rábírta a szexuális érintkezésre, rögtön terhes
lett. Abortuszra szigorú neveltetése miatt nem is
gondolt, a férfi el is akarta venni feleségül. Liblarné
azt, amit ez iránt a férfi iránt érzett, szerelemnek
vélte, noha a kapcsolat sem szexuálisan, sem lelkileg
nem szerzett neki különösebb boldogság- vagy biz­
tonságérzetet.
Szexuá­ Ötévi házasságuk alatt szexuális kapcsolatuk egyre
lis tö­ problematikusabbá vált. Partneri viszonyuk azon­
rekvés a ban elmélyült, mivel férje nem volt nehéz ember, és
házas­ ő könnyen alá tudta rendelni magát férje kívánsá­
ságban gainak. Nyaralása alatt Liblarné megismert egy fér­
fit, aki szexuálisan igen erősen hatott rá. Most je­
lentkezett első ízben és kitörő erővel az asszony
szexuális törekvése. Azonkívül Liblarnéban még
lelkileg is nagyon erős kötődés alakult ki ez iránt a
férfi iránt, úgyhogy most szeretett életében először
igazán.
A prob­ Hogyan végződött ez a történet? Elvben két lehe­
léma tőség állt nyitva. Az első lehetőség lett volna a gáto-
megol­ latlan, magabiztos és helyes megoldás.
dásai
1. Liblarné kitart szerelme mellett, és elválik férjé­
től, új házasságot kezd, amely boldoggá teszi.
2. Liblarné gátolt szexuális törekvése miatt képte­
len volt ezt az első utat járni. A félelem elnyo­
mott szexualitásának előtörésétől visszariasztot­
ta. Nem volt elegendő önbizalma ahhoz, hogy
szexualitását és érzelmeit kibontakoztassa. Sőt, a
továbbiakban Liblarné még azt is kerülte, hogy
négyszemközt beszélgessen egy férfival. Félt at­
tól, hogy ismét ilyenfajta konfliktusba kevered­
het. Szexuális törekvése élete végéig gátolt ma­
radt. Soha nem ismerte meg a boldog és felszaba­
dító szexualitást.
Liblarné példája nem egyedi. A legtöbb házasság
boldogtalan, és mégis fennmarad, ha az egyik part­
nernek vagy mindkettőnek gátolt a szexuális törek­
vése.
Sigmund Az ember saját lelki struktúrájától való félelmének
Freud jobb megértéséhez igen hasznos Sigmund Freud-
szemé- nak, a pszichoanalízis megalapítójának személyi-
lyiség- ségmodellje.
modell- Freud három szintet különböztet meg, amely a ma-
je gatartást befolyásolja: az ösztön-Én-t, az Én-t és a
fölöttes Én-t.
Az ösztön-Én a legelementárisabb réteg, innen
bontakozik ki például a szexuális ösztön. Az Én fe­
lelős a realitás és a környezet követelményeihez
való alkalmazkodásért. Az Én dönti el tehát, hogy a
szexuális törekvések kibontakozzanak-e. Az Én
azonban nem tud teljesen szabadon dönteni, mint­
hogy a fölöttes Én befolyása alatt áll. A fölöttes Én
a lelkiismeret, ez képviseli a mindenkori társadalom
és kultúra normáit.
Én és Minden ember Én-je tehát három oldalról áll befo-
fölöttes lyás alatt: befolyásolja az ösztön-Én (például sze-
Én xuális vágyaival), a fölöttes Én, programozott er­
kölcsi nézeteivel és a környezet pillanatnyi követel­
ményeivel.
 - Az Én-t a három oldal a következőképpen befo­
lyásolja:
Harca Freud modellje szerint az Én két lelki szinttel (ösz-
lélekben tön-Én, fölöttes Én) és a realitással harcol. Termé­
szetesen nem mindig az Én marad a győztes. Freud
egyik jellemző mondata ezért rezignáltan hangzik:
„Az ember nem úr a maga házában.”
Az ember fél az ösztön-Én-jéből érkező törekvé­
sektől, attól fél, hogy alulmarad velük szemben
(lásd Liblarné esetét), mert a lelkiismeret (a fölöttes
Én) - például a prűd nevelés következtében - a kie­
légülést nem akarja megengedni. Ez a törekvések
expanziójától való félelem vezet a gátoltsághoz. A
gátoltság természetesen nem marad következmé­
nyek nélkül. A szexuális törekvés elfojtása rosszabb
esetben neurózishoz (lelki zavar) és testi panaszok­
hoz vezet (gyakori fejfájás, álmatlanság, kéz- és láb-
izzadás, gyomorpanaszok, szívdobogás stb.). Az
elfojtás azonban tudattalan úton mindenekelőtt a
magabiztosságot irritálja.
Példa Illusztráljuk ezt egy példával. Hubermann úr há­
rom éve házas. Mivel igencsak puritán szellemben
nevelték, szexuális törekvéseit a pubertáskorban
megpróbálta elfojtani. Ezenkívül külső megjelenését
illetően nem tartotta magát túlságosan vonzónak.
Nagyon boldog volt, amikor egy nő érdeklődést ta­
núsított iránta, és fél év után feleségül is vette. A sze­
xuális érintkezést azonban, amennyire lehetett, ke­
rülte. Hubermann úr minden energiáját a hivatására
koncentrálta, és feleségénél mindig fáradtságára hi­
vatkozott. Ilyen módon messzemenően elkerülte a
szexuális kontaktust, és „élvezte” munkája gyü­
mölcseit, osztályvezetővé való előléptetését.
A sze- Elfojtásukkal azonban a szexuális impulzusok nem
xuális tűnnek el. Éjszakai álmokban és nappali álmodo-
impul- zásokban újra meg újra felbukkannak. Hubermann
zusok úr esetében ezt nagyon is serkentették felesége bájai
nem és a környezetéből érkező szexuális ingerek (titkár-
mulnak nő, magazinok, filmek). Mivel azonban szexuális
elnyom- szükségleteit és vágyait soha nem élte ki gátlások
talanul nélkül, ezt önbecsülése szenvedte meg. Nem érezte
magát teljes értékűnek, öntudatlanul is érezte, hogy
életéből hiányzik valami. Hubermann urat ugyan
környezete csodálta szakmai sikerei miatt, de azt is
érzékelték, hogy gyakran bizonytalan és ingerlé­
keny. Hubermann úr nem tudta elviselni a kritikát,
önbecsülése is kiegyensúlyozatlan volt.
Félelem Hubermann úr meggyógyításához és házasságának
az im- megmentéséhez meg kellene őt szabadítani a szexuá-
pulzu- lis impulzusaitól való félelmétől. Szexuálisan sza-
soktól baddá kellene válnia, akkor önbizalma erősebb és
élete boldogabb lenne.
 Mivel Hubermann úr senkivel sem beszél problé­
májáról, mert önmaga sem mer szembenézni vele,
egész életében bizonytalan ember lesz.
Ezt a könyvet nem utolsósorban azért írtam, hogy
azok az olvasók, akik hasonló helyzetben vannak,
mint Hubermann úr, magukra ismerjenek benne, és
hogy Hubermann úr sorsával felrázzam őket. Fel­
szólítom ezeket az olvasókat, hogy ne dugják többé
homokba a fejüket, hanem szenteljenek figyelmet
szexualitásuknak. Le kellene építeniük az önnön
ösztönimpulzusaiktól való félelmüket. Aki úgy
gondolja, hogy ez egyedül nem sikerül, annak pszi­
chológushoz kellene fordulnia. Az ilyen jellegű
pszichoterápia módszereiről a 97. oldaltól (Pszi­
choterápia) olvashatnak többet.
Az ér- És most egy példa arra, hogy milyen hatással van az
vénye- érvényesülési törekvés az önbizalomra. A szexuális
sülési ösztönhöz hasonlóan minden emberben megvan az
törekvés érvényesülési törekvés. Utóbbit azért nem nevez-
kihatá- zük érvényesülési „ösztön”-nek, mert az ösztönnek
sai mindig szervi alapja van (a szexuális ösztön például a
nemi szervekhez és a nemi hormonokhoz kötődik).
Az érvényesülési törekvés ugyan nem ösztön, de
éppoly elementáris, mint a szexuális kielégülésre
való törekvés. A szexuális aszkézist még meg lehet
követelni (például a katolikus papoktól), és többé
vagy kevésbé erős lelki zavarok árán be is lehet tar­
tani, sokkal súlyosabb gyötrelmeket okoz azonban
az, ha az embernek azt kell megállapítania, hogy
mások szemében értékét vesztette.
Vissza- Minden ember szeretne pozitív visszaigazolást és
igazolás elismerést kapni. Akit nem ismernek el, tehát aki
és elis- önmaga és mások szemében nem számít, az értel­
merés metlennek érzi az életét. És mégis sokan gátolva
vannak érvényesülési törekvésükben. Félnek érvé­
nyesülési vágyuktól, és elfojtják. Ha az érvényesü­
lési törekvés gátlás alatt van, az ember kifelé külö­
nösen bizonytalannak hat. Alázatosan és szolgaian
viselkedik.
Az ér- Egy példával kívánjuk illusztrálni az érvényesülési
vénye- törekvés kibontakoztatásától való félelmet.
sülési Buber úr kispolgári körülmények között nőtt fel.
törek- Kereskedelmi alkalmazott, kollégái körében szol-
véstől gainak, alázatosnak és szerénynek számít. Ezek a
való fé- tulajdonságok oda vezetnek, hogy Buber urat - ér-
lelem vényesülési törekvésükben kevésbé gátolt - kollé­
gái támadják és ugratják. Csúfolódásaik céltáblája,
de ő mindig jó képet vág a dologhoz.
A rang- Munka után Buber úr eljár egy tekeklubba, ahol ki-
sor tűnik ügyességével. Egy üzemi kiránduláson betér­
nek egy étterembe, ahol véletlenül van egy tekepá­
lya, és Buber úr kollégái, akiknek nincs sok tapasz­
talatuk a tekézésben, játszani kezdenek. Buber úr
természetesen lelkesen velük tart. Mit gondolnak,
mi történik most? Buber úr végre megmutatja, mit
tud? Normális körülmények között ezt feltételez­
nénk. Buber úr örül, hogy megmutathatja tudását -
igen, ha érvényesülési törekvése nem lenne gátolva.
Buber úr azonban öntudatlanul nem tekézik job­
ban, mint kollégái, sőt inkább rosszabbul. Fél meg­
mutatni, milyen jól ért hozzá. Képtelen képességeit
 gátlás nélkül kibontakoztatni, nehogy felborítsa a
rangsort.
Gátolt Az eset groteszknek tűnik. De szemléletesen mu­
érvé­ tatja, milyen hatással lehet a gátolt érvényesülési
nyesü­ törekvés egy ember életére. A gátolt érvényesülési
lési tö­ törekvés a magabiztosság hiányában nyilvánul meg.
rekvés A gátolt ember ténylegesen nem tud erős önbizal­
mat mutatni. Újra meg újra belekényszerül a bi­
zonytalan, az alázatos figura szerepébe. A gátolt ér­
vényesülési törekvés természetesen nem tesz bol­
doggá. Buber úr például elégedetlen a magatartásá­
val és a szerepével. De nem talál kiutat ebből a sze­
repből, még akkor sem, ha világosan belátná a vál­
toztatás szükségességét, és akarna is változtatni. Ér­
vényesülési törekvésének gátlása annyira szilárd és
mélyen gyökerező, hogy észérvekkel nem lehet le­
építeni. Buber úr ezért középszerűségre van „ítél­
ve”. Hogy magabiztosabbá váljék, ahhoz fel kellene
dolgoznia múltját, és teljesen újszerűen kellene vi­
szonyulnia embertársaihoz és önmagához. Minde­
nekelőtt ahhoz kellene értenie, hogy kimutassa ma­
gabiztosságát. Ám épp ez az, amitől fél.
Az el­ A saját impulzusainktól és vágyainktól való félelem
fojtás „elfojtáshoz” vezet. Ez a megjelölés Anna Freud-
tulaj­ tól, Sigmund Freud lányától származik, aki híres
donkép­ apjának művét az elhárítási mechanizmusok terü­
pen el­ letén továbbfejlesztette.
hárítás Ilyen elhárítási mechanizmus az elfojtás. A követ­
kező oldalakon elmagyarázzuk ennek mibenlétét,
mert ez a folyamat rendkívül fontos a saját és mások
lelki életének megértéséhez.
Félelem Egy példa az elfojtásra, mint elhárítási mechaniz­
önma­ musra, megmutatja az ember félelmét önmagától.
gunktól A tízéves Pault édesanyja igazságtalanul megveri.
Paul ezt nem tűri el, hanem hangosan és agresszíven
szidja édesanyját. Mivel az anya nagyon érzékeny,
ő a maga részéről úgy védekezik ez ellen az agresz-
szió ellen, úgy „hárítja el”, hogy nem figyel Paulra,
s ezzel bünteti. Alig beszél hozzá, és nem is magya­
rázza meg neki viselkedésének okát.
A védettség és a szeretet megvonása Paul számára
szörnyű büntetés. Amikor három hónappal később
ismét igazságtalanság éri, újból agresszív impulzu­
sok akarnának előbújni belőle. De Paul fél a ké­
sőbbi következményektől, a „szeretetmegvonás-
tól”. Agresszivitását nem váltja tettekre, hanem el­
hárítja és elfojtja. A rajz sematikusan ábrázolja, ho­
gyan megy végbe az elfojtás:
Félelem Amikor Paul felnő, ugyanez az elfojtási mechaniz­
a szere- mus lép működésbe például a főnökével vagy a fe­
tetvesz- leségével szemben. Mihelyt agresszív impulzusokat
téstől érez, a szeretet vagy a biztonságérzet elvesztése
 miatti félelmében elfojtja őket. Nem tudja elviselni Az ön- Jelölje kereszttel a következő táblázatban, vélemé-
a következményeket, és képtelennek tartja magát értéke- nye szerint mennyire fejlett Önben a tíz felsorolt
arra, hogy tegyen valamit ez ellen. lés. Az személyiségtulajdonság! Most kösse össze a tíz ke-
Nemcsak agresszív impulzusokat fojt el az ember idegen resztet egy görbévé! Ezután pedig az „idegen érté-
ilyen módon, hanem szexuális szükségleteket is, ha értéke- kelés” táblázatban értékeltesse barátaival és ismerő-
egy szexuális partner (például mert házasságban él) lés seivel a tíz személyiségtulajdonságot. Jelöljék meg
tabunak számít. ők is kereszttel a fölsorolt tulajdonságok szerintük
Az elfojtás nem az egyetlen elhárító mechanizmus. Önre jellemző fokát. Természetesen meg kell pró­
Sok útja van annak, hogy az igazságot önmagunk bálniuk őszintének lenni.
előtt elkendőzzük. Az ember igen gyakran nem is Meglátja, hogy különböző személyek meglehető­
tud az igazsággal szembenézni, és ezért élményeit sen eltérően fogják Önt értékelni. Hasonlítsa most
és tapasztalatait vágyainak megfelelően alakítja át. össze az idegen értékeléseket saját önértékelésével!
Ily módon elviselhetőbbnek látja életét és környe­ Bizonyára csodálkozni fog, mert az egybeesés itt
zetét. sem lesz túl nagy.
A legtöbb ember fél a valódi önmegismeréstől. Kí­ Bizonyára nagy érdeklődéssel tanulmányozta bará­
váncsiak ugyan, szeretnék megtudni, hogy milye­ tai külső értékelését. Különösen akkor, ha gyönge
nek is, de csak pozitív énképükben akarják magukat
visszaigazolva látni.
Egy Végezzen el most egy érdekes kísérletet! Vázolja fel Önértékelés
érdekes saját énképét, és hasonlítsa össze mások vélemé- Név Dátum
tíz személyiség­ igen erős erős gyengébb gyen­
kísérlet nyével Önről! Ez egyrészt érdekes, másrészt meg­ tulajdonság erős felé felé gébb
mutatja, miben becsülte esetleg túl vagy alá önma­ tendáló tendáló
gát. Ugyanakkor azt is megtudja, milyennek látják
magabiztosság
embertársai. Persze nem biztos, hogy az ő értékelé­
optimizmus
sük megfelel a valóságnak - Ön talán egészen más -, óvatosság
de a kísérlet lehetőséget nyújt arra, hogy szembe­ függetlenség
süljön önmagával és embertársainak Önről alkotott önzetlenség
véleményével. (Ha Önt a többiek véleménye meg­ emberismeret

lehetősen hidegen hagyja, akkor önbizalma ember­ terhelhetőség

társai ítéletétől független.) tolerancia

becsvágy
empátiakészség
 Idegen értékelés Félelem a többi embertől
Név Értékelő:
tíz személyiség­ igen erős erős gyengébb gyen­ A kívülállók értékelésével kapcsolatos kísérlet meg­
tulajdonság erős felé felé gébb
tendáló tendáló
mutatta Önnek, fél-e mások ítéletétől. Ez a félelem
eredhet abból, hogy Ön azt hiszi, van valamilyen
magabiztosság negatív tulajdonsága, amelyet senkinek sem szabad
optimizmus felfedeznie. Származhat abból is, hogy Ön egysze­
óvatosság
rűen nem tudja magát túltenni azon, hogy ítéletük
függetlenség
önzetlenség
nem volt annyira pozitív, mint ahogy Ön szerette
emberismeret
volna. Az önmagának önmagáról rajzolt (bizonyta­
terhelhetőség lanságából fakadóan) eszményített képet, amilyen­
tolerancia nek látni szeretné önmagát, ez esetleg lerombolja.
becsvágy Ennek tudomásulvétele elől az ember szívesen
empátiakészség dugja homokba a fejét.
Félelem Messzeható következményei vannak a tekintélynek
a tekin- számító embertársaktól való félelemnek. Ezt a félel-
az önbizalma, minden negatív értékelés nyugtala­ télytől met és az ebből következő önbizalomhiányt a leg­
nítja és bosszantja. több ember igen kellemetlen és zavaró élményként
Az ön- Magabiztossága akkor fejlett, ha az idegen értéke- éli meg. Csak kevesen mentesek tőle teljesen. E tény
megis- léseket az önmegismerés egyik lehetőségének te- oka az „autoriter” nevelésben rejlik, és azokban az
merés kinti, de eredményeit nem értékeli túl. A magabiz- ezzel kapcsolatos gyermekkori tapasztalatokban,
hasznos tosság ugyanis a mások ítéletétől való messzemenő melyek az emberbe mélyen bevésődnek.
függetlenségben nyilatkozik meg. A magabiztos Egy példa a tekintélytől való félelemre: Meiners úr
ember nem fél önmagától, de a többiek ítéletétől azonnal elveszti önbizalmát, mihelyt főnöke hívatja,
sem. Anélkül fejleszti tulajdonságait, hogy töpren­ vagy egy értekezleten főnöke előtt szólal fel. Kollé­
gene rajtuk, ugyanis harmonikus, önmagával össz­ gáival szemben Meiners úr nagyon is magabiztosan
hangban élő személyiség. lép fel, de amint a főnök felbukkan, rögtön megfáj­
dul a gyomra, és a tenyere izzadni kezd.
Szerencsére Meiners urat nem fogja el ez a bizony­
talanság más tekintélyek felbukkanásakor, például
más cégek főnökeinek jelenlétében, akikkel néha
tárgyalnia kell. Meiners úr tekintélytől való félel-
 mére van magyarázat, amelynek azonban ő maga
nincs tudatában.
Emlé­ Meiners úrnak iskoláskorában volt egy matemati­
kek az katanára, aki külsőleg nagyon hasonlított a főnö­
iskolás­ kére. A hasonlóság azonban nem volt akkora, hogy
korból Meiners úrnak szemébe ötlött volna. A matemati­
katanár nem szenvedhette Meinerst. Tekintélyét
felhasználta arra, hogy a fiút nevetségessé tegye.
Meiners végül annyira félt a matematikaóráktól,
hogy izzadt a keze, megfájdult a gyomra, néha még
el is lógott az órákról. Meiners bizonyítványában
matematikából ennél a tanárnál mindig elégtelen
osztályzat állt.
Tulaj­ Az egykori tanárt Meiners úr már rég elfelejtette,
donsá­ de lelke mélyében még mindig tárolja az akkori lelki
gok pro- sérüléseket. Mihelyt olyan tekintéllyel találkozik,
jekciója aki külsőleg némiképpen hasonlít egykori tanárára,
Meiners úr öntudatlanul kivetíti erre a személyre a
tanár tulajdonságait - és már jelentkeznek is a féle­
lem szimptómái.
Meiners úr félelmének okait könnyű volt kideríte­
ni. Sok ember van azonban, aki nemcsak egy bizo­
nyos tekintélytípustól válik bizonytalanná és fé­
lénkké, hanem általában a tekintélyekkel való talál­
kozáskor. Ez akkor esik meg, ha valakinek gyer­
mek- és fiatalkorában különböző, tekintélynek szá­
mító személyek, mint például az apa vagy tanárok,
rendőrök, mesterek és főnökök csalódásokat okoz­
tak.
A tekintélyektől való általános félelmet természete­
sen sokkal nehezebb gyógyítani, mint az egy speci­
ális személytípustól való félelmet.
Ember­ Nemcsak tekintélyektől való félelem van azonban,
típusok­ hanem bizonyos embertípusoktól való is. Egy példa:
tól való Ahlbornnénak fiatal korában volt egy vörös hajú
félelem barátnője, aki meglehetősen kövér volt. Ebben a
barátnőjében többször nagyot csalódott, és az egy
veszekedés alkalmával meg is ütötte őt.
Egy napon Ahlbornnénak új kolléganője jött - vö­
rös hajú és meglehetősen kövér. Hasonlított tehát az
egykori barátnőre. Hogy mi történt most, azt bizo­
nyára el tudják képzelni. Ahlbornné görcsbe rán-
dult, valahányszor találkozott a folyosón az új kol­
léganővel, és egész testét kiverte a veríték. Nem tu­
dott magabiztos, természetes kapcsolatot kialakí­
tani vele, sőt bármiféle beszélgetést került vele.
Többi kolléganőjének pedig azt mondta: - Ez a nő
rém ellenszenves nekem.
Félelem És most egy másfajta félelemről. Aki maga nem elég
mások magabiztos, az fél mások önbizalmától. A bizony­
maga­ talan ember szeretne kiutat találni saját bizonyta­
biztos­ lanságából, és ezért szívesen veszi körül még bi­
ságától zonytalanabb emberekkel magát. Az öntudatosa­
kat kerülni igyekszik, mert azok biztonságukkal
megijesztik. Jelenlétükben különösen tudatosul
benne saját bizonytalansága, és ettől fél.
A féle­ Egy példa erre a félelemreakcióra és következmé­
lem kö­ nyeire: a Müller és a Reinek házaspár négy éve van
vetkez­ jó barátságban. Mindkét házaspár házassága bol­
ményei dogtalan, ami néha szóba is kerül. Aztán a Reinek
házaspár elválik, mert Reinek úrnak szeretője van.
Müllerné sajnálja Reineknét. Reinek úr Müller úr­
nak és Müllernének beszámol új szerelméről. Ter­
mészetesen áradozik a nőről, és szeretne megbe-
 szélni Müllerékkel egy időpontot, amikor bemutat­
hatja nekik. Mi történik most? Normális esetben
azt lehetne feltételezni, hogy Müllerék kritikus kí­
váncsisággal várják az új barátnő bemutatkozását.
De másképp történik, mert Müllerné mint feleség
igen bizonytalan. Kijelenti Reinek úrnak, nem
óhajtja megismerni a szeretőjét, még akkor sem, ha
emiatt Reinek úrral való barátságuk megszakad.
Túl nagy volt a félelme egy olyan nőtől, aki képes
volt arra, hogy szétválassza Reinekéket. Félt attól,
hogy egy érzése szerint erős nővel találkozzék.
Nem akarta tehát megismerni ezt az asszonyt, ami
Reinek úrnak nagy csalódást okozott, és emiatt
többé nem tartotta a kapcsolatot az egykor baráti
házaspárral.
Saját A bizonytalan ember tehát fél embertársai maga-
tulaj- biztosságától. De fél „saját” tulajdonságaitól is,
donsá- amelyek másokban szintén meglehetnek. Bennük
gaink és is feltételezi azokat a tulajdonságokat, amelyeket
az em- önmagában felfedez. Egy példa: Sommer úr intri-
bertár- kus. Kölcsönösen kijátssza egymás ellen kollégáit,
sak. Az hogy így előnyökre tegyen szert. Mivel folyton az
intrikus intrika lehetőségét keresi, feltételezi, hogy kollégái
is - éppúgy, mint ő - intrikálnak. El sem tudja kép­
zelni, hogy a többiek nem gondolnak intrikára.
Ezért természetesen állandóan fél kollégái intrikái­
tól.
Aki Ez más tulajdonságokra is igaz. Aki maga hazudik,
maga azt hiszi, hogy mások is hazudnak neki. Aki meg-
hazudik csalja a feleségét, eszeveszetten féltékeny, mert azt
hiszi, a felesége is megcsalja őt.
Az ember elképzeléseit és magatartásformáit kive­
títi más emberekbe. A rossz, amit az ember mások­
kal tesz, őrá magára üt vissza: félelem ébred benne,
hogy mások még több rosszat tehetnek vele.
Aki viszont szociálisan és segítőkészen viselkedik,
az kevésbé fél embertársai aszociális magatartásá­
tól, biztosabbnak, védettebbnek és félelemmente-
sebbnek érzi magát. Ezek szerint ez tehát a maga-
biztosság valódi alapja.
Velünk született tulajdonság-e
az önbizalomhiány?
Az állatok több velük született tulajdonsággal
rendelkeznek, mint az emberek. Jobban függenek
ösztöneiktől, és kevés problémájuk van magabiz­
tosságukkal kapcsolatban. Más a helyzet az ember­
nél - ő szabadabb, és ezért tudja magát képezni és
fejleszteni. A magabiztosság végképp nem olyan
tulajdonság, amelyet már a bölcsőjébe mellé tesz­
nek, és megváltoztathatatlan sorsként kíséri. Még­
sem ő egyedül magabiztosságának kovácsa, mert a
gyermek- és ifjúkori tapasztalatok igen erősen be­
folyásolják az önbizalmat. Erről majd többet olvas­
hatnak a második fejezetben (az önbizalomhiány
okai).
Az Nincs tehát veleszületetten önbizalomhiány. Még
örök- az olyan emberek, akik testi hibával születtek (pél-
lődés dául nyúlszájjal, nyomorék végtagokkal), még azok
határai sem szükségszerűen kevéssé magabiztosak. Figyel­
jék csak meg azokat a testi fogyatékos gyerekeket,
akik a család szerető védelmében nőttek fel. Ők tel-
 jesen magabiztosak. A problémák csak később jön­
nek, az iskolában, a munkában, tehát akkor, amikor
a környezet fogyatékosságukat „csökkent értékű-
ségként” kezeli. Csak akkor sérül magabiztossá­
guk. De ennek nem kell bekövetkeznie, ha az önbi­
zalmukat előzőleg pszichológiai kezeléssel megerő­
sítik.
Intelli­ A magabiztosságnak semmi köze nincs az intelli­
gencia genciához. Az „unintelligens emberek” elméleti
és ön­ problémák esetében gátoltak és kevéssé magabizto­
bizalom sak, mert nehézkességüket gyakran kigúnyolják.
„Intelligenciakomplexusuk” lesz, és úgy elbátorta-
lanodnak, hogy bizonytalanságuk és félelmük miatt
újra meg újra csődöt mondanak. Ördögi körbe ke­
rülnek, amelyből már alig tudnak kitörni. Mivel a
kevéssé intelligens fiatalok iskolarendszerünkben
nem kapnak megfelelő segítő támogatást, az ilyenek
önbizalma intellektuális területen folyton sérül.
Mindenesetre a magasfokú intelligencia sem jelent
garanciát a nagy magabiztosságra. Sőt ellenkezőleg:
éppen a különösen intelligens emberek között (130-
as IQ fölött) szenvednek sokan önbizalomhiány­
ban. Mi ennek az oka? Aki nagyon intelligens, az ki
van téve annak a veszélynek, hogy mindent racio­
nalizálni akarjon, elemezni és ésszel megragadni.
Ezt aztán megszenvedi a spontán élményekre való
képesség, aminek hiánya az intelligens emberben
tudatosodik, és az ebből eredő felismerés nyo­
masztja és elbizonytalanítja.
Ezenkívül az intelligens embernél fennáll annak is a
veszélye, hogy túlértékeli az intelligencia tulajdon­
ságát. Ezt egy példával kívánjuk illusztrálni.
A kis Hans egyetlen gyermek. Mivel a felnőttektől
különösen sok törődést és a kellő időben segítő tá­
mogatást kap, jó tanuló. Tehát már gyermeki évei­
ben nagy intellektuális önbizalomra tesz szert. Ez
jó előfeltétel a későbbi sikeres szellemi teljesítmé­
nyekhez. Hans tehát játszva teszi le az érettségit, és
azután ugyanígy végzi jogi tanulmányait is. Hans
tisztán észemberré vált, mert intellektuális terüle­
ten mindig sikeres volt, és ebben újra és újra meg­
erősítést kapott.
Ki nem Emocionális területen viszont Hans mindig nagyon
bonta- bizonytalan volt. Nehezen tudta kimutatni érzel-
kozott meit, és ezért egyre többet veszített spontaneitásá-
érzel- ból. Mivel nem sugárzott emocionális meleget, ha-
mek nem mindig hűvösen intellektuálisnak hatott, em­
bertársai is érzelmileg kissé visszafogottak voltak
irányában. Ezért Hans elsősorban intellektuális te­
rületen keresett visszaigazolást, az emocionális
kapcsolat egyre inkább elvesztette jelentőségét a
szemében. így intelligenciája egyre fontosabb lett
számára. Ezen a területen - egyoldalúan fejlesztett
személyiségével - egyszerűen nem „engedhetett
meg” magának kudarcot.
A következmény: Hans évei számának növekedé­
sével olyan intellektuel lett, akinek „intelligencia­
komplexusa” van. Ezen a területen elviselhetetlen
volt számára minden kudarc, mivel ez volt egyetlen
kibontakozási lehetősége. Hans tehát mindig és
mindenhol megpróbálta intelligenciáját az előtérbe
állítani. Ez biztonságot adott neki, jóllehet töré­
keny biztonságot, hiszen minden kudarc depri­
málttá és bizonytalanná tette. Magabiztossága sérü­
 lékeny és illékony volt, mivel szó szerint a más lelki
területeken elszenvedett veszteségek árán vásárolta
meg.
A szép- Hasonló dolgot figyelhetnek meg a nagyon csinos
ség- nőknél. Mivel környezetüktől gyakran kapnak
komp- visszaigazolást szépségüket illetően, külsejüknek
lexus sokkal nagyobb figyelmet szentelnek, mint az átla­
gosan csinos nők. Az átlagosnál csinosabb nő gyak­
ran az átlagosnál több időt is szentel önmaga ápolá­
sának (noha például kevesebb smink néha több len­
ne). Az ilyen nő ugyan nagy magabiztosságra tesz
szert mások csodálata révén, de ezért a visszaigazo­
lásért gyakran „szépségkomplexussal” fizet. Mind­
untalan az arcát fürkészi a tükörben, mint már emlí­
tettük, rengeteg időt fecsérel el arra, hogy még
szebb legyen, és sok pénzt ad ki ruhákra. A külsőre
való koncentrálás aztán olyan erős lehet, hogy nar-
cizmussá fajul, és ezzel odavan az egészséges önbi­
zalom lehetősége.
Második fejezet
Az önbizalomhiány okai
Az önbizalomhiány nem velünk született tulajdon­
ság, hanem az élet folyamán alakult ki. Hogy mi­
lyen törvény szerint? A válasz egyszerű: csalódást
keltő élmények (szakkifejezéssel: frusztráció) nyo­
mán. A csalódások erősségének és számának itt
rendkívüli jelentősége van. A csalódást keltő élmé­
nyeket nem kell szükségszerűen más személyeknek
okozniuk, az ember saját énjéből is fakadhatnak -
gondoljunk csak arra, amikor az ember csődöt
mond egy vizsgán, amelyre rosszul készült fel.
A A pszichológiai tudományban ismert Dollard és
fruszt- néhány más amerikai pszichológus „frusztrációs-
ráció és agressziós elmélete”, mely szerint a frusztráció
követ- (csalódás, lelki sérülés) agressziót vált ki, de nem-
kezmé- csak támadó kedvet és agressziót, hanem - ahogy
nyei újabb kutatások kimutatták - regressziót, fixációt,
függőségi magatartást, visszahúzódást, apátiát és
pszichoszomatikus tüneteket is.
Az A frusztráció az oka az önbizalomhiánynak. Vala-
agresz- mennyi kisebbrendűségi érzés gyermek- és ifjúko-
szió csak ri, valamint késő felnőttkori frusztrációk nyomán
követ- jött létre. Az átélt frusztrációktól sok ember egész
kez- életében szenved, sérült önbecsülése miatt agresz-
mény szívvá válik, ezért megsért (frusztrál) más embere-
 ket, akik aztán ezt a frusztrációt szintén agresszió­
ként adják tovább (vagy az agressziót saját szemé­
lyük ellen fordítják).
Részle­ Az önbizalomhiány okaira adott eddigi magyará­
tes ma­ zatok talán kissé túlságosan absztraktak voltak.
gyará­ Hogy ezeket az okokat érthetőbbé tegyük, a követ­
zatok kező öt fejezetben részletesebb magyarázatukat
adjuk:
- Elnyomó nevelés
- Gátolt szexualitás
- Társadalmi struktúra és lélekszennyezés
- Akadályozott kibontakozás
- Frusztráció az emberekkel való kapcsolatokban.
Ezekben a fejezetekben megmagyarázzuk, miként
gátolják a frusztrációk állandóan az ember kibonta­
kozását és biztonságát. Ezeknek a pszichológiai
összefüggéseknek a megértése fontos, ha Ön javí­
tani akar magabiztosságán. Megmutatjuk, hogy
nagyon is érthető, ha Önnek nincs egészséges önbi­
zalma. Ez megnyugtatja majd, és bátorítást ad, mert
látni fogja, hogy milliók küszködnek ugyan­
olyan problémákkal, mint Ön. Ha végül ismerni
fogja saját kisebbrendűségi érzéseinek okait, akkor
hamar el is fogja határozni, hogy bátran nekilát ön­
bizalma fejlesztésének.
Elnyomó nevelés
A nevelés döntő szerepet játszik a magabiztosság
kialakulásában, de a kisebbrendűségi érzésekében
is. Az alapokat a szülői ház rakja le. Nagy jelentősé­
gűek azután az elemi iskolai, a pubertáskori és a
munkába állás utáni első években szerzett élmé­
nyek.
Korai Egy gyermek rendszerint nem szabad légkörben
elnyo- nő fel, mert természetes kibontakozási törekvését
más többnyire elnyomják. A szülők, tanítók, főnökök
és a vele kapcsolatban álló egyéb személyek 90 szá­
zalékának magatartási stílusa tekintélyelvű, noha
annak idején sokat beszéltek az „antiautoriter neve­
lésről”. Ez a fogalom azonban károkat is okozott,
mivel sok szülőt megijesztettek a tévében hallható
beszámolók az antiautoriter és szabad nevelésről,
és tudatukban a fogalom az anarchiával, terroriz­
mussal, bűnözéssel és agresszióval kapcsolódott
össze.
A félre- Az angol iskola vezetőjének, az antiautoriter neve-
értett lés fő szószólójának, Neillnek gondolatait, noha
anti- könyvei nagy példányszámban jelentek meg, saj­
autori- nos nem értették meg és nem fogadták el. És sok
ter ne- időnek kell még eltelnie addig, míg az antiautoriter
velés nevelésről vallott elképzeléseit a nevelési gyakor­
latba átültetik.
Egyelőre a szülők nevelési stílusa továbbra is tekin­
télyelvű marad. És e könyv olvasóinak 90 százalé­
kát is tekintélyelvi alapon nevelték. Ettől a nevelés­
től szenvedünk mindannyian (magamat sem kivé-
 ve), és e miatt a nevelés miatt nem olyan az önbizal­
munk, mint amilyennek ideális esetben lennie kel­
lene.
Egy pél­ Egy példa a kibontakozás és a magabiztosság meg­
da a ne­ akadályozására a nevelés hétköznapjaiból, amelyet
velés jól ismer minden generáció minden szülője: a
hétköz­ Mindler családnak van egy ötéves kislánya, Gaby-
napjai­ nak hívják. Születésnapjára Gaby filctollkészletet
ból kap. Gaby fest egy képet, s édesanyjához szalad ve­
le, hogy megmutassa neki a rajzot. Mi történik?
Mindlernénak a kép csalódást okoz, de csupán any-
nyit mond (s ez még a jobbik eset): - Jól van, rajzolj
csak szépen tovább! - Közelebbről azonban nem
foglalkozik a képpel.
Gaby megpróbál beszélgetni, és így szól: - Ez egy
cica a fa alatt, és itt a nap. - A mama legjobb esetben
ezt mondja: - Hol vannak a virágok? Rajzolj még
egypár virágot is!
A szülőknek rendszerint csalódást okoznak a gyer­
mekrajzok, mert minőségüket a felnőtt esztétikai
mércéjével mérik. Ez helytelen. A gyermek tudatta­
lanul érzi a szülők csalódott, érdektelen reakcióját,
még ha az anya azt is mondja: - Jól van, csináld így
tovább! - Ám gyakoribb, hogy a mama azt mondja:
- Rajzolj tovább, és ne zavarj! - A következmény:
A gyermek nem kap elismerést, visszaigazolást,
nincs sikerélménye.
Dicséret Ha az ember egy éven keresztül figyelné a szülők
és szidás nevelési módszerét, és megszámolna minden egyes
dicséretet és minden egyes megrovást, észrevenné,
hogy egy dicséretre tíz helytelenítő megjegyzés jut.
Egy felmérés, amelyet német szülők körében vé-
geztek, azt mutatta, hogy sok szülő sokkal gyak­
rabban büntet, mint dicsér. Sőt, némelyek azt hi­
szik, hogy gyermekeik nevelése dicséret nélkül is
lehetséges. Ez természetesen nem múlik el nyomta­
lanul a gyermek lelkében. Hogyan tartsa magát ér­
tékesnek, mikor annyi mindent rosszul csinál, mi­
kor olyan kevés dicséretre érdemes?
A felnőttek és különösen a gyerekek csak akkor
tudják teljesen kibontakoztatni lehetőségeiket, ha
az az érzésük, hogy képesnek tartják őket valamire.
Ez az érzésük pedig leginkább akkor van meg, ha
elismerik és megdicsérik őket.
Egy Robert Rosenthal amerikai pszichológus érdekes
kísérlet kísérletet végzett ezzel kapcsolatban. Először négy­
száz tanuló intelligenciáját tesztelte. Azután telje­
sen önkényesen - és az intelligenciateszt eredmé­
nyének figyelembevétele nélkül - kiválasztott
olyan tanulókat, akikről azt mondta a tanároknak,
hogy különösképpen intelligensek.
Amikor Rosenthal a négyszáz diákot egy idő után
újra tesztelte, a különösen intelligensnek minősített
diákoknál olyan teljesítménynövekedés mutatko­
zott, amely akár 50 százalékkal is meghaladta a
többi tanulóét.
A A dolog magyarázata időközben széles körben
Rosen- elterjedt, és a „Rosenthal-effektus” nevet kapta.
thal- A tanároknak a megjelölt gyermekekkel szemben
effektus pozitív elvárásai voltak - jó teljesítményeket vártak
tőlük. Ennek az előítéletnek az alapján a jó teljesít­
mény minden jeléért megdicsérték őket, míg a ki­
sebb hibák fölött „átsiklottak”. A tanulóknál vi­
szont a tanárok pozitív beállítottsága úgy hatott,
 hogy megnőtt az önbizalmuk, és ennek következté­
ben többet teljesítettek.
Egyetlen dicséret nem tud kiegyenlíteni tíz szidást
vagy tíz büntetést. Márpedig a szülők sokat és ke­
ményen büntetnek, mert azt hiszik, csak így lesz a
gyerekből „rendes ember”. Nem tudják, hogy ilyen
módon gyermeküket dresszírozzák és elnyomják,
nem sejtik, hogy ezzel szétrombolják önbizalmát,
és így agresszivitását ösztönzik. Gyermeküket így
vagy mindenféle tekintély alázatos kiszolgálójává
nevelik, aki dühét később „bűnbakokon” (házas­
társ, gyerekek) éli ki, vagy agresszív karrierista tí­
pust csinálnak belőle, aki kisebbrendűségi érzéseit
teljesítménnyel kompenzálja. - A második esetben
nevelésüket aztán még különösen sikeresnek is tart­
ják.
Erőszak De a tekintélyelvű nevelési stílus hozza létre az ag­
mint resszív bűnözőt is, aki kisebbrendűségi érzéseit ön­
reakció ző módon a bűntett erőszakos aktusával igyekszik
kompenzálni. Ilyenkor a jámbor szülők tanácstala­
nul állnak nevelésük produktuma előtt. Önmaguk
mentegetésére aztán az öröklésre hivatkoznak:
- Ugyan, kitől örökölhette? - Nem, nincs szó itt
öröklésről, a gyereket a környezetével szerzett ta­
pasztalatok taszították a kompenzálás e módja felé.
A bűnözőben van annyi vitalitás és életenergia,
hogy egy esztelen erőszakos cselekménnyel kom­
penzálja helyzetének nyomorúságos és személyé­
nek megalázott voltát. Legalábbis megpróbálkozik
vele, és az esélyei erre részben nem is olyan rosszak.
Önbizalomra azonban ezáltal nem tud szert tenni -
ez legkésőbb menekülés közben, illetve a bíróság
előtt világossá válik számára.
Alkal- A tekintélyelvű nevelés következménye azonban
mazko- rendszerint nem a bűnözés, hanem az alkalmazko-
dás és dás és a teljesítménybecsvágy. Ha a bűnözés lenne
becs- általában a következmény, ez a nevelési stílus nem
vágy juthatott volna érvényre.
Gátolt szexualitás
A nevelés tekintélyelvű, elsősorban a feddésen ala­
pul, és dresszírozza a gyereket. Erre az eredményre
a németországi nevelési helyzet elemzése alapján
jutottam. A szexuális nevelés pedig a „szexhullám”
dacára és a pornográfia szabaddá tétele ellenére sem
lett sokkal jobb. Általánosan még mindig a szexua­
litásellenes erkölcs uralkodik. És mindenekelőtt
egy dolgot nem értenek meg és nem ismernek el:
már a gyermeknek is vannak szexuális impulzusai
- s ezek olyan impulzusok, amelyeket nem szabad
elnyomni.
Pszichi- A házasságok mintegy 70 százalékának légköre
kai szexualitásellenes, és nélkülözi az érzékiséget. Ez a
egész- százalékos adat becslés, amely pszichológusként
ség szerzett személyes tapasztalataimon alapszik. Mi­
vel a lelki egészséghez szükség van a szexuális tö­
rekvések szabad kibontakoztatására, ebből arra le­
het következtetni, hogy a házaspárok 70 százaléka
pszichikailag szenved, és nem tud magában egész­
séges önbizalmat kifejleszteni. De nemcsak a gátolt
szexualitás az, ami nem engedi kialakulni az egész­
 séges önbizalmat, ott van még az elnyomó nevelés,
meg a társadalmi struktúra hatásai, a gátolt kibonta­
kozás, valamint a frusztrált embertársakkal való
kapcsolatban szerzett frusztráció, s mindezek
együtt nem engedik meg a zavartalan, egészséges
önbizalom kifejlődését.
A gon­ A helyzet meglehetősen kilátástalannak látszik.
dolko­ Hogy bontakozhatna ki az egyes ember a gátló té­
dás új nyezőknek ebben az összjátékában? Ez csak akkor
orientá­ lehetséges, ha új irányba halad a gondolkodásunk,
ciója ha megváltozik a tudatunk. A gondolkodás- és a
szemléletmód az, amely előkészíti a tettek útját.
Egy példával kívánjuk ezt illusztrálni. Egy anya fel­
keresi a pszichológus rendelőjét, mert megállapí­
totta, hogy a fia onanizál. Mivel ő maga szexuálisan
gátolt, természetesen ellene van az önkielégítésnek.
A pszichológus azonban azt tanácsolja neki, hagyja
a fiát tovább onanizálni, és támogassa abbeli igye­
kezetét, hogy barátnőt találjon magának.
Az oná- Anyák milliói nem mennek el a pszichológushoz, ha
nia elle­ megállapítják, hogy gyermekük onanizál. Ehelyett
ni elő­ fenyegetik: - Hagyd abba, beteg leszel tőle! - A fel­
ítélet világosítás ellenére a szexualitásellenes erkölcsnek
ez az előítélete mindmáig tartja magát. De hogy egy
anya mégis pszichológushoz fordul tanácsért, az
azt mutatja, hogy lassan mégis végbemegy némi tu­
datváltozás. Ha azonban az anya valóban nem lett
volna szexuálisan gátolt, akkor egyáltalán nem lett
volna szüksége a pszichológus tanácsára. Így ez a
tanács felmentést ad neki a bűntudata alól, amely
még mindig jelentkezik benne, ha egyszerűen csak
magától megengedi a gyereknek a dolgot.
Az onánia-példa jól jellemzi az egész helyzetet.
A szexuális törekvések a köznapi életben nem tud­
nak gátolatlanul kibontakozni. Én a magam részé­
ről üdvözlöm, hogy pornográfiát lehet vásárolni,
mert ez sok görcsös ember számára bizonyos gya­
rapodást jelent, és valamennyire hozzájárulhat fel­
torlódott vágyai kibontakozásához. De hogy a por­
nográfia egyáltalán ilyen óriási üzlet lehet gyártói
számára, az jól mutatja, milyen sok gátlás és elfojtás
létezik még mindig.
Az az ember, aki szexualitását gátolatlanul kiélheti,
kevéssé érdeklődik a pornográfia iránt. Nincs szük­
sége rá sem házassága ösztönzéséhez, sem az onani-
záláshoz.
Miért van az, hogy olyan sok ember szexualitása el­
fojtott és gátolt? Miért, hogy oly sok házaspár sze­
xuálisan elégedetlen vagy egymás iránt közömbös?
Miért hagyják, hogy ez önbizalmukat gyengítse?
Egoiz- A nevelés gátolja a testi érzékiség és a szeretetké-
mus és pesség kibontakozását. A mi kultúránkban egoiz-
konku- musra és konkurencia-gondolkodásra nevelnek.
rencia- Egy embertől azt várják el, hogy mindenekelőtt tu-
gondol- dásra tegyen szert azért, hogy hivatásában megállja
kodás a helyét. A testi és intellektuális teljesítmény igen­
csak magasan helyezkedik el az értékskálán.
A nevelés egoizmusra ösztönöz - nem a jellemet dí­
jazza, hanem a teljesítményt. Az iskolában minden
gyereknek a többi gyerek teljesítménye ellenében
kell helyt állnia, meg kell próbálnia jobbnak lenni,
mint ők.

Társadalmi struktúra
és lélekszennyezés
Az, hogy a környezet szennyezésének és mérgezé­
sének véget kell vetnünk, az utóbbi években szeren­
csére egyre inkább tudatosult bennünk. Ebben a
vonatkozásban éppen a sajtó teljesítette hatéko­
nyan információs és felvilágosító feladatát. Viszont
egy másik, láthatatlanabbul és titokzatosabban
fenyegető veszély - az emberi psziché szennyezése
és mérgezése - továbbra is sötét terület. Erről Jür-
gen von Scheidt pszichológus 1973-ban A belső
környezet szennyezése című figyelemre méltó
könyvében így ír: „A környezetszennyezés olyan
szörnyeteg, amely létünket kívülről fenyegeti.
Egyre inkább észre kell vennünk azonban, hogy lé­
tezik egy másfajta szennyezés is, az emberi lélek
»szennyeződése«, amely immár sokkal nagyobb
veszélyt jelent a számunkra.”
Tudat­ Hogy milyen nehéz kérdésről van szó, azt jól mu­
talan tatja az agresszív cselekményű filmek által gyako­
befolyá­ rolt tudattalan befolyás. A tudós Schönbachnak
solás egy vizsgálata, amelyet egy James Bond- és egy
Mary Poppins-film utóhatásaival kapcsolatban
végzett, azt mutatja, hogy a nézők agresszivitása a
James Bond-film után megnövekedett, míg a Mary
Poppins-film után változatlan maradt. Eszerint az
agresszív filmhősök a velük való azonosulás folytán
ösztönzik az agresszív magatartást. Erőszakot és
kínzást mindig szabad volt mutatni, de a meztelen
ember a képernyőn a hatvanas évek végéig tiltva
volt. Ez a tévesen értelmezett pszichohigiénia meg­
nyilvánulása volt. A meztelen emberi test sem a
gyermeki lélekben, sem a felnőtt pszichéjében nem
okoz kárt, de az erőszakot dicsőítő filmek igen. Az
erőszak ilyen ábrázolása ellen sajnos ritkán tilta­
koznak, noha ez néha helyénvaló lenne: az amerikai
kormány egyik vizsgálata szerint évről évre nő
azoknak a tévéfilmeknek a száma, amelyek témája
valamilyen erőszakcselekmény.
Pszicho- A fiatalok különösen ki vannak szolgáltatva a „tit-
higié- kos csábítók” befolyásának. A felnőttektől ezzel
niai ér- szemben elvárnak bizonyos pszichohigiéniai érzé-
zék két. A valóságban azonban csak keveseknek van
ilyen érzékük az individuális pszichohigiénia iránt.
Jól látható ez elsősorban a cigarettareklámoknál.
„A magabiztos, boldog, fiatal, optimista emberek
dohányoznak...” Azaz, megvásárolhatónak tűnik
ezzel nemcsak a cigaretta, de a magabiztosság, bol­
dogság, fiatalosság és az optimizmus is. Végül az
ember teljes függőségbe kerül a fogyasztástól: akár
autókról, kozmetikumokról, cigarettáról vagy for­
matervezett bútorokról van szó, mindez (és még
sokkal több) szükséges ahhoz, hogy az ember telje­
sebb értékű, magabiztosabb, boldogabb legyen. A
fogyasztás útján azonban a boldogság és az önbiza­
lom nem valósítható meg.
Ám aki egyszer rabul esett ennek a tévhitnek, az ne­
hezen szabadul meg tőle. Az egész frusztráló neve­
lési rendszer hajlamossá teszi rá, hogy higgyen a fo­
gyasztási boldogságban. Dolgozik és robotol, hogy
az így keresett pénzen boldogságot vásároljon ma­
gának. Honnan tudná, hogy ez nem megy? Senki
 sem mondja meg neki, sem a heti vitaműsor a tévé­
ben, sem a reklám, sem a politikusok, a tanárok
vagy a főnökök. A pszichológusok és pszichiáterek
tudják, milyen téves ez a nézet, de ők túl ritkán tud­
nak nyilatkozni, mert többnyire annyira elfoglalja
őket a betegeikkel való munkájuk, hogy alig marad
idejük arra, hogy a nyilvánossághoz forduljanak.
Célirányosan segítenek azonban az egyes páciens­
nek, így ezzel megpróbálnak a társadalmon is segí­
teni. Széles körű pszichológiai felvilágosítással a jö­
vőben még többet lehetne segíteni az egyes ember­
nek és a társadalomnak is, mint eddig.
Az opti­ A legrosszabb fajta lélekszennyezések a gyermek­
mizmus korban történnek. A gyermek átveszi például szülei
pozití­ életfelfogását. Az optimista életfelfogás pozitívan
van hat befolyásolja a lelket. Aki kora ifjúságában félelem­
től mentes, optimista légkörben nőtt fel, az magába
szívta az optimizmust és a pozitív szemléletmódot.
És ennek megmutatkoznak a következményei: az
optimista nehéz helyzetben is bízik a dolgok pozi­
tív kimenetelében.
A pesszimista viszont hamar elcsügged. Pesszimiz­
musa megfosztja a lendülettől, amely ahhoz kell,
hogy nekilásson problémái megoldásának. A pesz-
szimizmus megmérgezheti a lelkét, és az abból
eredő negatív gondolatok gyakran kihatnak csele­
kedeteire is. A pesszimista könnyebben hajlik a
depresszióra és a rezignációra is, és ezáltal magama­
gát fosztja meg a sikertől.
Bizako­ Az önbizalom és az optimizmus szoros kapcsolat­
dás és ban áll egymással, akárcsak a kisebbrendűségi érzés
erő és a pesszimizmus. A pszichohigiéniához hozzá-
tartozik, hogy keresse olyan emberek társaságát,
akik optimizmusukat Önre is átragasztják. Az opti­
mizmus erőt ad Önnek ahhoz, hogy leküzdje a ne­
hézségeket, és hogy a frusztrációkat könnyebben
feldolgozza. Az optimista gondolatok éppoly ragá­
lyosak, mint a pesszimisták. Az optimizmus biza­
kodással tölt el, és erőt ad, míg a pesszimizmus re­
ménytelenné és erőtlenné tesz. A pesszimista meg­
alkudott kisebbrendűségi érzéseivel. Nem hisz saját
képességeiben és tervei sikerében. Túl gyakran
okoztak neki negatív tapasztalatai csalódást (fruszt­
rációt), és ezért nincsenek pozitív várakozásai. Ez­
zel nagyon sok életörömtől fosztja meg magát.
Az élet- Az életöröm hozzátartozik a fejlett önbizalomhoz.
öröm Aki önmagát el tudja fogadni, az képes másokat is
mint elfogadni. Már csak ezért is pszichohigiénikusan
életcél kellene gondolkodnia ismerősei megválasztásakor.
Az olyan barátok, akik önmagukat sem tudják elvi­
selni, nehezen tudják Önt elfogadni, és nyílt, opti­
mista barátsággal viseltetni Ön iránt. Mihelyt meg­
növekedett az önbizalma, Ön immunisabb lesz a
bizonytalan pesszimistákkal szemben. Akkor majd
kevésbé hat Önre az ő bizonytalanságuk és rezigná-
ciójuk.
Meggátolt kibontakozás
A modern lakáskörülmények gátolják a gyermekek
kibontakozását. Erről tanúskodik egy vizsgálat,
amelyet Martin Schröter lelkész készített néhány
éve egy új lakótelepről. A lakótelepen több mint
20 000 ember él egy négyzetkilométeren. A lakók
 több mint 40 százaléka gyermek és 16 év alatti fia­
talkorú. Két óvoda van a telepen, összesen 190 hely-
lyel mintegy 2000 három-hat éves korú gyermek
számára. A házak, ajtók, ablakok, utcák, utak, kerí­
tések, játszóterek és homokozók mindig derékszö­
get zárva, „elvágólag” vannak kialakítva. A gyere­
keknek nem szabad a fűre lépniük.
A lélek A lakóhelynek ez a modern elrendezése pszicholó­
reakció­ giailag két irányban hathat ki: eredménye vagy tel­
ja jes alkalmazkodás lesz ehhez a rendhez, vagy radi­
kális kitörés, amely mindenfajta rend elutasításához
vezet. Mindkettő negatívan hat az egészséges önbi­
zalom kialakulása szempontjából.
A telep csaknem minden pontjáról falakra, betonra,
üvegre, acélra, fehér fakeretekre esik a pillantás.
Szürke az alaptónus, szürkék a házfalak, szürkék az
utcák és utak. A zöld gyep mellett a parkoló autók
alkotják a legfeltűnőbb „színfoltokat”. Hogyan fej­
lődjék ilyen környezetben a fantázia? Semmi sincs
itt, ami a kreativitást ösztönözhetné. Pedig éppen a
kreativitás igen fontos lehetőség az önbizalom ki­
bontakozásához, hiszen a sikerélmények révén a
pozitív visszaigazolás kialakítja az önbecsülést.
Elgon­ A mostani játszótereknek „nincsenek titkaik”, te­
dolkoz­ hát nem teszik lehetővé a gyerekeknek, hogy újat
tató tü­ fedezzenek fel, valamit megvizsgáljanak vagy kiku­
netek tassanak. Ennek következményei, az első elgondol­
kodásra késztető tünetek máris mutatkoznak. Az
orvosok sok gyereknél „zsúfoltságérzet következ­
tében föllépő károsodást” állapítottak meg, amely
evési szenvedélyben és vérkeringési panaszokban
nyilvánul meg. A helyzet javítása érdekében történt
már némi jó kezdeményezés, amennyiben fölépült
néhány úgynevezett kaland-játszótér.
Sok felnőtt is kevés pozitív visszaigazolást kap a
munkahelyén. A hiányzó motiváció és a teljesített
munka hiányzó elismerése nem járul hozzá éppen
az önbecsülés növekedéséhez. A szabadfoglalkozá­
súak ezzel szemben több kielégülést találnak mun­
kájukban. Noha ők gyakran rendkívüli stresszhely­
zetnek vannak kitéve, elégedettnek érzik magukat,
mert több sikerélményben van részük.
Társa- Fontos szerepet játszik az elismertség érzése. Az a
dalmi társadalmi presztízs, amely például az orvosoknál
elisme- és az ügyvédeknél igen nagy, és az a lehetőség, hogy
rés új embereket ismerhetnek meg, akikkel érdekes be­
szélgetéseket folytathatnak, úgy hat, hogy ezek az
emberek úgy érzik, életük teljes, és hogy hivatásuk­
nak van - mások számára is hasznot jelentő - értel­
me. Mindez növeli az önbecsülést.
Izolá- Az önmegvalósítás lehetőségei a privát szférában is
ció és el- egyre gyakrabban korlátozottak. Az egyes ember
magá- számára immár alig van lehetőség az elidegenedés-
nyoso- tői való megmenekülésre. Az óriási magasházakban
dás való lakás, az autóval való mindennapi egyhangú
munkába menés, amely kizárja a másokkal való
kommunikációt - mindez hozzájárul az elszigete­
lődéshez és elmagányosodáshoz. J. Toynbee törté­
netfilozófus és történész ebben az összefüggésben
beszél a „harmadik ipari forradalomról”, amelynek
tünetei az elmagányosodás, elidegenedés, stressz és
a különféle neurózisok.
Öngyil- A német fogyasztói és jóléti társadalomban minden
kosság órában eldobja egy ember az életét, és negyedórán­

ként regisztrálnak egy öngyilkossági kísérletet.
Csupán 1990-ben több mint tízezer ember vetett
véget az NSZK-ban önkezével életének. Az öngyil­
kosság-kutatók véleménye szerint sem a kiemelt
időpontok (a hétfőre virradó éjszaka), sem az időjá­
rási viszonyok (főn), sem az évszakok nem játsza­
nak döntő szerepet abban az elhatározásban, hogy
valaki eldobja magától az életet. Többnyire minden
öngyilkosságnak van megelőző kortörténete. Ez a
kortörténet csöndben zajlik le, de semmi esetre sem
tünetek nélkül: az ember magányra panaszkodik, és
a környezete szeretetlenségére. Gyakran azonban
már nem is panaszkodik, hanem apatikus és néma.
Szeretet Gernot Sonneck bécsi öngyilkosság-kutató már ré­
nélkül gen megállapította: „Egyetlen olyan ember sem fog
nincs öngyilkosságot elkövetni, aki elegendő szeretetet
önbi­ érez.” Pszichológiailag ez azt jelenti: a szeretet nél­
zalom küli emberek nem tudják fenntartani önbizalmu­
kat, mert már nem látnak lehetőséget az önmegva­
lósításra.
Az önbizalom megingása nemcsak olyan extrém
következményekkel járhat, mint az öngyilkossági
szándék, hanem számos más reakcióval is, mint pél­
dául a kontaktusképtelenség, gátlásosság, dadogás,
elpirulás, impotencia, szenvedélybetegség stb.
Magá­ Margarethe von Andics magyar pszichológusnő
nyosság disszertációját ennek a kérdésnek szentelte: „Mi­
és az lyen okok késztetik az embereket öngyilkosságra?”
élet ér­ Andics száz személyt kérdezett meg Bécsben, akik
telme öngyilkosságot kíséreltek meg, de akiket megmen­
tettek. Ezek az emberek fő okként a magányt (a
közösség hiányát) jelölték meg, amely oda vezetett,
hogy nem látták az élet értelmét. És egyiküknek
sem voltak barátai.
Az öngyilkosok túlnyomó többségét olyan em­
berek tették ki, akiknek nem volt tanult szakmájuk’.
Mindenféle emberi kapcsolat nélkül, képtelenül ar­
ra, hogy szakmájukban kielégülést találjanak,
gyötrő kétely támadt bennük önmaguk értékét ille­
tően. Ez érthető: felelősség nélkül nem fejlődhet ki
erős önbecsülés. Ebből még arra is lehet következ­
tetni, hogy az öngyilkos döntésével azt a kevés
önérték-érzést akarja megőrizni, ami még megma­
radt neki.
Frusztrációk az emberekkel
való kapcsolatokban
Az emberek közötti kapcsolatokban a nehézsége­
ket a frusztráló élmények (csalódások) okozzák.
Az önbizalom ugyanis a többi emberrel való kap­
csolatban mutatkozik meg, akik már az első talál­
kozáskor felbecsülnek minket, és fellépésünknek
megfelelően kezelnek.
Aki magabiztosnak hat, annak több sikere van az
emberekkel való érintkezésben, az jobban megállja
a helyét, és jobban tud érvényesülni. A kevésbé ma­
gabiztos (bizonytalan) embert viszont „nem tekin­
tik teljes értékűnek”, és ennek megfelelően lekeze­
lik. A bizonytalan ember számára ezzel egy ördögi
spirál jön létre, amelyből csak nagyon nehezen tud
kibújni.
A magabiztos ember számára is létezik egy spirál.
53
 Ez azonban nem ördögi spirál, hanem olyan, amely
magabiztosságának megerősítéséhez vezet. Tehát
az, hogy hogyan bánik az emberrel a környezete, az
meghatározza önbizalmát is. Az érem egyik oldala:
minél több frusztrációt kell egy embernek élete so­
rán lenyelnie, annál bizonytalanabbá és szoron-
góbbá válik.
Így jön A frusztrációk az embert „kondicionálhatják”.
létre a Hogy jobban megértsék embertársaik félelmeit és
kondi- saját félelmeiket, az alábbiakban elmagyarázzuk,
cionálás hogy mi a kondicionálás, és hogyan jön létre.
Watson amerikai pszichológus, a behaviorizmus
megalapítója, híressé vált kísérletet végzett a kis Al­
berttal.
Albertnak volt egy kissé szokatlan játszótársa, egy
fehér patkány, tehát semmiféle félelmet nem muta­
tott ettől a rágcsálótól. Amikor egyszer játszott ve­
le, hangos, váratlan gongütés hallatszott, amely
nagyon megijesztette. Watson ettől kezdve mindig
megszólaltatta a gongot, amikor Albert a patkány­
hoz közelített. Az első alkalmakkor Albert össze­
rezzent és sírni kezdett. A néhány alkalommal meg­
ismételt kísérlet után már a fehér patkány megpil­
lantása is félelmet váltott ki Albertból, még ha nem
szólalt is meg a gong. Albert tehát egy bizonyos
időponttól kezdve félt a patkánytól, és ezt a félel­
met a kellemetlen kísérőjelenségek (gongütés) vál­
tották ki. Sőt, a fehér patkánytól való félelem gene­
ralizálódott is. Albert ettől kezdve minden pat­
kánytól félt, sőt, még a házinyulak és szőrmék lát­
ványa is kellemetlen érzéseket váltott ki belőle. Fé-
 lelme kiterjedt tehát azokra az ingerekre is, amelyek
a fehér patkányéhoz hasonlóak voltak.
Ember- A vonzódás és az idegenkedés, a szimpátia és az el-
csopor- lenszenv a leírt módon kondicionálás útján kelet-
toktól keznek. Ha egy embernek gyakran vannak kudarc-
való és csalódásélményei, például bizonyos embercso-
félelem portokkal való kapcsolatában, kondicionálás útján
félelem fejlődik ki benne ezektől az embercsopor­
toktól. A félelem által csökken a szóban forgó em­
bercsoportokkal szembeni magabiztossága.
Illusztráljuk ezt egy példával! Mehnen úr egyetemi
hallgatóként nagyon szerette a társaságot. Filozó­
fiát tanult, és szívesen vitatkozott az egzisztencia­
lizmusról. Mehnen urat meghívták egy partira, ahol
többek között öt joghallgató is jelen volt. Itt is
szóba hozta kedvenc témáját, az egzisztencializ­
must, de a vita során a jogászok kötözködtek vele,
és megpróbálták az érveit nevetségessé tenni. Meh­
nen úrnak nem sikerült elismerést kivívnia. A kö-
tözködések idegessé tették, és elvesztette a fejét. Ér­
vei egyre kevésbé voltak logikusak és tárgyilagosak.
Végül a vita már csak kínos volt, és Mehnen úr a
partiról rettentő „pipásan” távozott.
Hogyan hatott ez az élmény Mehnen úrra a továb­
biakban? Ezután mindig kényelmetlen érzése tá­
madt, ha egy vitában észrevette, hogy beszélgető-
partnere jogász. A jogászok egész csoportjával
szemben mindig különös óvatosságot tanúsított,
sőt, egy kissé el is bizonytalanodott, ha velük került
kapcsolatba. Végül egyre inkább nehezére esett ma­
gabiztosan vitatkozni, és ezért az ilyen beszélgeté­
seknek lehetőleg gyorsan véget vetett. Ez a példa
ismét megmutatja, milyen kevéssé ura az ember sa­
ját lelki folyamatainak. A kondicionálás hatása
olyan magatartás-pszichológiai természeti törvény,
amely az értelem dacára érvényesül.
Egy Hogyan lehet megszabadulni az ilyenfajta kondicio-
reakció nálástól? Nem meneküléssel, ahogy azt Mehnen úr
kioltása tette. A kondicionálásokat csak úgy lehet „kiolta­
ni”, ha az ember fokozatosan újra meg újra kiteszi
magát annak az ingernek, amely egykor kiváltotta a
kondicionálást. A mi esetünkben Mehnen úrnak
keresnie kellene a jogászokkal folytatandó vitákat.
Csak így adhatja meg a kondicionálásnak azt az
esélyt, hogy kioltódik. Amikor tehát ismételten ki­
teszi magát az egykori frusztráló ingereknek, akkor
azok ezáltal fokozatosan közömbösítődnek - de
csak akkor, ha elmarad a frusztráció.
Aki fél a liftektől, és aztán egyszer valóban éppen
hogy túlél egy szörnyű balesetet, azt olyan súlyos
lelki sérülés éri, hogy aligha fog még egyszer liftet
használni. Mehnen urat is érhetné az a balszerencse,
hogy jogászok ismételten belekötnek. Ebben az
esetben a kondicionálás megerősödne és nem kiol­
tódna. Sőt, a generalizáció veszélye is fennáll: Meh­
nen úrban félelem alakulhatna ki általában a viták­
tól, s akkor ezen a területen az önbizalma igen erős
sérülést szenvedne.
A be- Sok ember nem tud nagyobb embercsoport előtt
szédtől szabadon és gátlások nélkül beszélni. Önbizalmuk
való e feladat előtt hirtelen összezsugorodik. Hogy ez
gyakori honnan ered? Az ok gyakran az iskoláskorban ke-
félelem resendő. Igen gyakran itt szerezzük első frusztráló
élményeinket.
 Egy példa a több ember előtti beszédtől való féle­
lemre. Breuer úr rossz tanuló volt. Nem hiányzó
intelligenciája miatt, hanem mert ébren is álmodo­
zott. Óra alatt gondolatai mindig valamilyen álom­
világban barangoltak.
Volt egy bizonyos tanáruk, aki mindig észrevette,
ha Breuer tanuló álmodozott — és ilyenkor kéjes
örömmel feltett neki egy kérdést. Kihívta a táblá­
hoz, hogy a kérdésre az egész osztály előtt válaszol­
jon. Szegény Breuer mindig szánalmasan csődöt
mondott. Az osztály hol nevetett, hol kínos csend
volt. Mivel ezek az élmények gyakran ismétlődtek,
Breuer egyre bizonytalanabb és egyre konokabb
lett. Végül ott állt az osztály előtt, és nem szólt már
egy szót sem. Közönyösen tűrte a tanár gúnyolódá­
sát, és némán és türelmesen várt, amíg vissza nem
küldték a helyére.
Beszéd­ Breuer úrnak ez az iskolai élmény később igen sok
gátlás hátrányt okozott szakmai pályafutásában. Vala­
hányszor nagyobb embercsoport előtt kellett be­
szélnie (referátumok az egyetemen, később hozzá­
szólások konferenciákon), mindig nagyon bizony­
talanná, gátlásossá vált. Hogy hirtelen fellépő bi­
zonytalansága az iskolai időszakra volt visszavezet­
hető, azt csak egy pszichológussal folytatott beszél­
getésből tudta meg.
Breuer mérnökként intelligenciája és kreativitása
révén tekintélyes karriert futott be az iparban. Sze­
rencsére egy napon egy megértő főnökhöz került,
aki értésére adta, hogy nagyra becsüli a képességeit,
és csupán azt érzi zavarónak, hogy olyan gátlásos,
ha több ember előtt kell beszélnie. A főnök adta azt
a tanácsot neki, hogy konzultáljon pszichológussal
e miatt az önbizalmával kapcsolatos zavara miatt.
Leküz­ A pszichológus néhány óra után megtalálta az okot.
dés fel- A frusztráló iskolai élmények feldolgozása révén
dolgo- Breuer úr fokozatosan bátrabb és magabiztosabb
zás ré­ lett, ha nyilvánosan kellett beszélnie. Le tudta küz­
vén deni a számára addig érthetetlen gátlását. Breuer úr
problémáját könnyen meg lehetett oldani, mert vi­
lágos és jól körülhatárolható problémában gyöke­
rezett. Sokkal alattomosabbak és nehezebben ke­
zelhetők azok a frusztrációk, amelyeknek generali­
záló hatásuk van.
Nehe­ Egy példa a nehezebben megfogható frusztrációk­
zen ra: Vetter úr gátlásos, bizonytalan és félénk. 35 éves,
megfog­ kereskedelmi alkalmazott, és még nőtlen.
ható Vetter úr gyenge önbizalmának okai levezethetőek
fruszt­ életének történetéből, de nem egyetlen, világosan
rációk felismerhető frusztrációból. Gyermek- és ifjúkorá­
ban különböző frusztációk sorozata érte. Harma­
dik (nem kívánt) gyerekként anyja meglehetősen
mostohán bánt vele (apja egy évvel az ő születése
után meghalt). A fiú ide-oda hányódott, és állan­
dóan csak kritizálták. Semmit nem tudott jól csinál­
ni, és senkinek nem tudott kedvére tenni. Ha rossz
fát tett a tűzre, mindig különösen keményen meg­
büntették, egyébként azonban semmibe vették. így
nem tudta kibontakoztatni érvényesülési törekvé­
sét. Kezdettől fogva azt élte meg, hogy személye
iránt csak csekély érdeklődést tanúsítanak, és ke­
vésre becsülik.
Az elis­ Elismerés és szeretet iránti szükségletében tehát
merési mindig elutasításra talált. Ezért úgy élte meg önma­
szük­ gát, mint aki csökkent értékű, és akit nem lehet sze­
séglet retni. Érvényesülési törekvése mellett egy másik
elementáris szükségletében, a szexuális törekvés­
ben is frusztrációt szenvedett. Mivel Vetter úr nem
volt jóképű, és bizonytalan volt a fellépése is, nem
talált olyan nőre, aki legalább szexuálisan érdeklő­
dött volna iránta.
Szexuális ösztönét önmaga elégítette ki, vagy pros­
tituáltakat keresett fel. Így szeretetképességét soha­
sem tudta igazán kibontakoztatni. Lelkében egyre
nagyobb mennyiségben halmozódtak fel a frusztrá-
ciós élmények, s ezeket nem egyenlítették ki pozitív
élmények.
Vetter úr így egyre elkeseredettebb és magányo­
sabb lett. Annyira csekély értékűnek érezte magát,
hogy nem tudott spontán, szívélyes kapcsolatot lé­
tesíteni embertársaival. Vetter úr egyre tartózko­
dóbban és gátlásosabban viselkedett, alárendelte
magát embertársai kívánságainak, hogy így, az al­
kalmazkodással lehetőleg elkerülje kritikájukat.
Vetter úr olyan főnökre sem talált, aki támogatni
akarta volna. Senki nem tanácsolta neki, hogy ke­
ressen fel egy pszichológust. Önmagától Vetter úr
nem jutott erre a gondolatra, mivel feladott minden
reményt, hogy helyzete javulhatna.
Az egyetlen remény az lenne Vetter úr számára, ha
találkozna egy nővel, aki szereti. Mivel azonban
annyira gátlásos és elkeseredett, hogy csak nehezen
tud spontánul gyengéd érzelmi impulzusokat kibo­
csátani, igen kicsi annak a valószínűsége, hogy
egy kapcsolat egy őt szerető emberrel meggyógyít­
hatná.
Felhívás Vetter úr frusztrált, gátlásos, félénk és elkeseredett
aktivi­ marad. Ha el is menne egy könyvkereskedés előtt,
tásra a Ki, ha én nem? cím nemigen keltene benne reményt.
Segíthetne rajta ez az olvasmány? Igen, arra ösztö­
nözné, hogy gondolkodjék el kisebbrendűségi ér­
zéseinek okairól, és ezt az imént leírt esetet össze­
hasonlíthatná saját helyzetével. Ismét reményked­
hetne. A reményt az a felhívás jelenti, hogy legyen
aktív, hogy küzdj e le bizonytalanságát. Annak fel­
ismerése, hogy ez a bizonytalanság sok frusztrációs
élmény hatására jött létre, igen sokat segít.
Tudat­ A frusztrációkat le lehet küzdeni - a tudat tágítása
tágítás által. Ezzel megváltozhat az átélt frusztrációkhoz
való viszonyulás. A pesszimizmus optimizmussá
változhat. A változás reménye szüli a bátorságot
ahhoz, hogy a valósághoz új aktivitással közeled­
jünk.
Vetter úr esete szélsőségesnek és ritkának tűnik.
A valóságban azonban nagyon gyakori. Emberek
milliói szenvednek ugyanilyen problémáktól. El­
fojtott érvényesülési törekvésük és csekély önbizal­
muk miatt alkalmazkodóan és csendesen viselked­
nek. Senki sem érez hát késztetést, hogy segítsen raj­
tuk, kivált, mert nem is kérnek segítséget.
Az ag­ Feltűnni azok fognak, akik átélt frusztrációikra
resszió nem alkalmazkodással (menekülés a szerénységbe),
meg- hanem agresszivitással reagálnak (menekülés előre).
köny- Agresszivitásukkal nem hatnak ugyan rokonszen­
nyehhü- vesnek, de megkönnyebbülnek. Átélt csalódásaikra
lést hoz úgy reagálnak, hogy más embereknek tudatosan
 vagy tudattalanul hasonlóképpen csalódást okoz­
nak. Egy példa: Buber úrnak bosszúsága volt az
irodában. Egy ügyfél agresszívan rátámadott, de
neki gátlásai voltak, hogy közvetlenül megvédje
magát, mert néhány kollégája ott volt a közelben.
Végül megpróbálta az agresszív ügyfelet megnyug­
tatni, de hiába.
A család Buber úrban tehát feldolgozatlanul feltorlódott egy
mint kellemetlen, önértékelését sértő élmény. Otthon
bűnbak ezt a bosszúságot gátlástalanul lereagálja - feleségén
és tízéves kislányán. Családja a „bűnbak” azért a
lelki sérelemért, amelyet egy ügyfél okozott Buber
úrnak. A pszichológusok előtt ez a folyamat „elto­
lódásként” már régóta ismert: az agresszív vágyak
kiélése egy pótobjektumon.
Az emberek közötti kapcsolatokban gyakran ját­
szódik le ez a folyamat. A frusztrációkat az ember
más embereknek (bűnbakoknak) adja tovább, akik
aztán újból továbbadják őket. S a kapott és adott sé­
rülések gyakran véget nem érő láncolatot alkotnak.
Fruszt­ Ha valakinek az önbecsülése túl gyakran vagy túl
ráció és nagy mértékben sérül meg, ez bűntetthez is vezet­
bűnözés het. A frusztrált ember ebben az esetben frusztrá­
cióit akár gyilkosság formájában is továbbadja.
A gyilkosság a legnagyobb sérelem, amit egy másik
személynek okozhat - a gyilkosság egy rövid időre
megkönnyebbülést hoz számára. Igaz, a társadalom
büntetése igen gyorsan véget vet ennek a megköny-
nyebbülésnek.
Aki frusztrációkat érez és ezeket továbbadja, az be
van zárva a frusztrációk gyűrűjébe. A továbbadott
frusztrációk valamikor frusztrációként ismét visz-
szaszállnak ránk. Hogyan szabadulhatunk ki ebből
a körből? Nem passzív tűréssel, nem úgy, hogy
mindent lenyelünk. Egy frusztrációt agressziómen­
tesen is fel lehet dolgozni, ha megértéssel vagyunk a
helyzet iránt, és aktív, pozitív megoldási készség
van bennünk. Ez így nagyon elvontan hangzik.
Hogyan fest ez a valóságban?
Példa: Sanelli urat bosszúság érte a hivatalban. Ingerülten
bosszú­ tér haza, és megpróbál a feleségével ok nélkül ve­
ság a hi­ szekedést kezdeni. Sanelliné átlátja a helyzetet, és
vatal­ mivel érti az okát, helyesen tudja feldolgozni a
ban frusztrációt. Felismeri, hogy az ingerültség tulaj­
donképpen nem az ő személyének szól. Ezért nincs
is rá oka, hogy a maga részéről bántóan (fruszt-
rálóan) reagáljon. Férje frusztrációira megértően és

szeretetteljesen válaszol. Sanelli úr érzi, hogy ott­
hon biztonságban van, és elmeséli hivatalbeli bosz-
szúságát. Felesége azzal segíti, hogy megbeszéli
vele a mérget okozó problémát. Ilyen módon Sa­
nelli úr visszanyeri megrendült önbizalmát, és nincs
már oka rá, hogy frusztrációját továbbra is a család­
ján töltse ki.
Az em- A frusztrációkat enyhítheti embertársaink megér-
berek- tése és szeretete. A frusztrációk megrendítik az ér-
hez, ese- vényesülési törekvést és az önbizalmat. A szeretet
mé- viszont erősíti az érvényesülést és az önbizalmat.
nyekhez Aki magabiztosabb akar lenni, az ne remélje ezért,
valóvi- hogy a nagyobb önbizalom néhány pszichológiai
szonyu- trükk és fogás segítségével egyszerűen az ölébe hul-
lás új lik. Neki magának kell nagyon aktívnak lennie, és
orientá- az emberekhez, eseményekhez való viszonyulását
ciója újraorientálnia.
egyaránt. De ki taníthatná az iskolában az „önbizal­
mat, megértést, szeretetet”? Ennek a tanárnak már
pszichológusnak és gyakorlati tapasztalatokkal
rendelkező pszichoterapeutának kellene lennie.
Min- A mindennapok frusztráló élményei gyakran oly
dennapi nagyok, hogy aligha tud kibontakozni az agresz-
fruszt- sziótól és félelemtől mentes magabiztosság. Ez a
rádók könyv csupán kismértékben tud segítséget nyújta­
ni. Megpróbálja felrázni Önt, és elérni, hogy meg­
értse embertársai helyzetét és a sajátját. A második
részben tanácsokat is ad, amelyek azonban csak a
hétköznapokban tanúsított sok türelem és kitartás
segítségével juttatják Önt közelebb a céljához.

- A frusztrációkat megértő emberekkel meg kell

beszélni, s nem szabad a „bűnbak-metódus” sze­
rint másokon lereagálni, mert ezek a frusztrációk
visszaszállnak ránk.
- Aki embertársaitól megértést és szeretetet vár, an­
nak magának is megértőnek és szeretetre képes­
nek kell lennie.
-Ahhoz, hogy magabiztosabbak legyünk, növe­
kednie kell tehát bennünk a megértésnek és erő­
södnie a szeretetre való képességünknek.

Hogyan érhetjük ezt el? Erről senki sem hallott az

iskolában, pedig fontos lenne az egyes ember bol­
dogsága és a jobb társadalmi légkör szempontjából
Harmadik fejezet
A kisebbrendűségi komplexusok
elemzése
Az előző fejezetekben részletesen leírtuk a külön­
böző frusztrációkat. A gyermekkori frusztrációk
(például a gyakran a gyerek számára tekintélynek
számító, feddő és büntető személyek) miatt a gyer­
meknek csökkentértékűségi és alávetettségi érzései
vannak. A csökkentértékűségi érzések például a
külsejével, intelligenciájával és testi ügyességével
kapcsolatosak. Ezek a kisebbrendűségi érzések
krónikussá válhatnak.
„Nem Illusztráljuk ezt egy példával! Gisela öt testvér kö-
vagyok zül a harmadik gyerek volt. Alacsony volt, és egy
csinos!” kissé kövérkés. A testvérei sokkal csinosabbak vol­
tak. Így Giselából „Hamupipőke” lett. Neki soha­
sem mondták: „Ma nagyon csinos vagy.” Ellenke­
zőleg, környezete éreztette vele, hogy „túl kicsi” és
„túl kövér”.
Giselának tehát gyakran voltak kisebbrendűségi ér­
zései külsejét illetően. Serdülőkorában és azután
azonban Gisela csinosabb lett. Sőt, szexuálisan igen
vonzóan hatott, mivel alakja kifejezetten csinos lett.
Most már nem volt oka rá, hogy kisebbrendűségi
érzései legyenek. A korábbi kisebbrendűségi érzé­
sek azonban még mindig hatottak. Gisela ezért to­
vábbra is nagyon bátortalan és óvatos volt az em­
berekkel való érintkezésben, mivel megvolt a ki­
sebbrendűségi komplexusa.
Más Egy kisebbrendűségi komplexus természetesen
komp- nemcsak a külső megjelenéssel lehet kapcsolatos.
lexusok Létezik intelligenciakomplexus is (az ember túl bu­
tának tartja magát), valamint testi komplexus (túl
gyengének tartja magát az ember), egészségi komp­
lexus (ha valaki betegesnek tartja magát) stb. Ezek a
komplexusok közvetlenül összefüggenek a maga-
biztossággal. Akinek valamilyen téren komplexusa
van, az azon a téren elvesztette önbizalmát.
A múlt A komplexus olyan probléma, amelyet nagyon ko-
beideg- molyan kell venni. S ha mások számára néha irra-
ződései cionálisnak és indokolatlannak tűnik is (mint pél­
dául Giselánál, akit nagyon is körülrajongtak a fér­
fiak), mégis nehéz megszüntetni, mert a múlt be­
idegződései rendkívüli erővel hatnak a jelenre.
A kisebbrendűségi érzések
kompenzálása
Freud tanítványa, Alfred Adler volt az első pszi­
chológus, aki felfedezte az önbizalom és a kisebb­
rendűségi érzések nagy jelentőségét. Ezért itt egy
kissé közelebbről is megvilágítjuk Adler pszicholó-
giáját.
Adler a kisebbrendűségi érzés jelentőségét először
önmagán fedezte fel. Kisfiú korában egy bronchi-
tisből hangrésgörcse maradt vissza. Ez úgy nyilvá­
nult meg, hogy ha sírt, légszomja támadt, és elment
a hangja. Ezenkívül kicsi volt és vézna.
 A test­ Adler másodszülött volt, és önmagán tapasztalta,
vérek mit jelent a „nagy testvér” fölénye. Azután született
sorrend­ egy öccse. Anyjának most meg ezzel a „legkiseb­
je bel” kellett többet törődnie. Ettől is szenvedett,
mint más gyermekek milliói. Gyermekként bele
kellett törődnie sorsába, később azonban, felnőtt­
ként volt ereje hozzá, hogy élményeit pszichológiai
tevékenysége során utólag feldolgozza, és aztán fel­
ismeréseivel másokon segítsen. Ilyen felismerése
volt, hogy a korán átélt kisebbrendűségi érzések
„kisebbrendűségi komplexussá” alakulhatnak. Fel­
fedezte azt is, hogy minden ember megpróbálja ki­
sebbrendűségi érzéseit „kompenzálni”. Ilyenkor az
érvényesülési törekvés megalomániává és hatalmi
tébollyá is fokozódhat.
A kö­ Az érvényesülési törekvésnek nem szabad egoiz­
zösség mussá pervertálódnia. Időben le kell fékezni és a
szolgá­ helyes mederbe terelni. Ezt a „közösségi érzés” fej­
lata lesztésével lehet elérni, a „közösség tagjává nevelés”
a kisebbrendűségi érzés leküzdésének legjobb
módja. Az a helyes, ha az érvényesülési törekvés a
közösség szolgálatában teljesedik ki.
Míg Freud az ember fő ösztönző rugóját a szexuali­
tásban látta, Adler szemében viszont a kisebbren­
dűségi érzések és az általuk felpiszkált érvényesü­
lési törekvés volt a „fő ösztön”. A kisebbrendűségi
érzések leküzdéséért vívott harcban ezért fokozott
erővel alakulnak ki bizonyos tulajdonságok, így
például a dac, enyhébb dühkitörések, uralkodási
vágy, de félénkség, alázatosság és bizonytalanság is.
Egy A lelkileg egészséges ember bátran részt vesz az élet
gyenge- küzdelmében, és a közösség hasznára él. Hogyan
ség győzi le meglévő kisebbrendűségi érzéseit ? A dado­
kom- gás példáján megmutathatjuk, mely három lehető-
penzá- ség kínálkozik e fogyatékosság kompenzálására:
lása
- A dadogó addig jár terápiás beszédkurzusokra,
míg dadogása eltűnik, sőt kitűnő szónok lesz.
Esetleg azt is ambicionálja, hogy rádióbemondó
legyen.
- A dadogás megmarad. A dadogó keveset edzi be-
szédképességét, de átlagon felüli teljesítményekre
törekszik egy másik területen, például festőként.
- A dadogás megmarad, és az illető személy lelki
betegségbe menekül. Elesettségével zsarnokos­
kodhat embertársai felett, és így elégítheti ki hata­
lom és fölény utáni vágyát.
Lelki Az átélt fogyatékosság (kisebbrendűség) mindhá-
energia rom kompenzálási lehetőség esetében lelki energiá-
felsza- kat szabadít fel. Az első fajta kompenzáció külö-
badítása nösképpen előnyös, mert a fogyatékosságot meg­
szünteti, míg a harmadik fajta elhibázott, mivel az
elnyert fölényért igen drágán, egész életboldogsá­
gával fizet az ember.
Az egyes kompenzálási módszerekkel az ember ön­
gyógyítást kísérel meg. A köznapi életben igen gya­
kori a második fajta kompenzáció: amikor valaki
átlagon felüli teljesítményekre törekszik egy másik
területen.
 Rejtett Sok kisebbrendűségi komplexus oka nem közvetle­
komp­ nül valamely jól látható szervi csökkentértékűség-
lexusok ben rejlik (dadogás, nyúlszáj, dongaláb), hanem
mélyen és láthatatlanul van elrejtve a lélekben.
Gyakran az illető személyek maguk sem tudják,
hogy mélyen gyökerező kisebbrendűségi komple­
xusaik vannak. Ha a szemükbe mondaná valaki,
spontánul tagadnák.
Sok ember megpróbálja rejtett kisebbrendűségi ér­
zéseit a házasságában és a szakmájában kompenzál­
ni. A kisebbrendűségi érzés és az érvényesülési
vágy becsvágyó teljesítményekhez vezet, és a (há­
zasságon belüli) partnerkapcsolatban zsarnoki ma­
gatartáshoz. Még ha a kompenzáció sikeres is (szak­
mai siker, a partner hagyja elnyomni magát), attól a
kisebbrendűségi érzés azért még megmarad, és
folyvást újabb kompenzációs teljesítményekre ösz­
tönöz. Csak akkor találná meg békéjét a lélek, ha si­
kerülne tudatosítani és elfogadni a kisebbrendűségi
komplexust.
Hogyan reagál a test
a kisebbrendűségi érzésekre
A gyerekek könnyen elpirulnak, ha zavarba jön­
nek, de megesik ez felnőttel is, ha elbizonytalano­
dik. A legtöbb ember azonban megtanulta leküz­
deni a pirulást, hogy ne vegyék észre zavarát vagy
szorongását. De a test ilyenkor is reagál (többek
között), a következő tünetekkel:
- a bőr nedvesebb tapintású lesz,
- a szív gyorsabban kezd verni,
- a vérnyomás emelkedik,
- a légzés gyorsul,
- apró verejtékcseppek jelennek meg a homlokon,
- a lábak elgyengülnek (az embernek az az érzése,
hogy le kell ülnie),
- szédülésérzet a fej nem kielégítő vérellátása miatt,
- enyhe kézremegés,
- szorító érzés a gyomor táján,
- gyomorémelygés,
- szúró érzés a szívtájon.
A vege- A testnek e reakcióiért a vegetatív idegrendszer a fe-
tatív lelős. Ez az idegrendszer szabályozza az olyan tu-
ideg- dattalanul végbemenő folyamatokat, mint a légzés,
rendszer a szívverés, a vérkeringés, az emésztés, a víz- és hő­
háztartás. A vegetatív idegrendszer életfontosságú
szervi funkciókat tart egyensúlyban.
A vegetatív idegrendszerben két rendszer működik
együtt, a szimpatikus és a paraszimpatikus. Amikor
valamilyen helyzet kisebbrendűségi komplexust (és
ezzel összefüggő szorongást) vált ki, a vegetatív
idegrendszer összjátékában támad zavar. Ezért hát
érdemes ezt a rendszert egy kissé részletesebben el­
magyarázni, hogy tudja, mi történik az Ön testé­
ben, amikor kisebbrendűségi érzések lépnek fel.
Így hat a szimpatikus idegrendszer:
- a szívverés gyorsul,
- a vérnyomás emelkedik,
- az artériák kitágulnak (például elpirul az ember),
- az izmok teljesítőképessége nő,
- a verejtékkiválasztás fokozódik,
- a légzés felgyorsul és mélyebbé válik,
- a pupillák kitágulnak,
- az emésztés gátlás alá kerül,
- a mellékvesék adrenalint bocsátanak ki,
- az általános aktivitás fokozódik-
Így hat a paraszimpatikus idegrendszer:
- a szívverés lelassul,
- a vérnyomás csökken,
- az artériák összeszűkülnek,
- az izmok teljesítőképessége csökken,
- a verejtékkiválasztás leáll,
- a légzés lassúbbá válik,
- az emésztés ösztönzést kap,
- az aktivitás csökken, az ember nyugalomra és ki-
kapcsolódásra törekszik.
4 nést!
Normális körülmények között a két idegrendszer
összjátéka kiegyensúlyozott. Ha például a szimpa­
tikus idegrendszer hatott hosszabb ideig, akkor a
paraszimpatikus rendszer automatikusan gondos­
kodik a nyugalomról és regenerációról. A légzés, a
szívverés, az emésztés és a verejtékkiválasztás -
mindez a lelkileg kiegyensúlyozott embernél auto­
matikusan és normálisan működik.
Másképp áll a dolog, ha az ember nem magabiztos,
hanem kisebbrendűségi komplexusai vannak.
Amint olyan helyzetbe kerül, melyben előjönnek
komplexusai, szorongást, félelmet érez. Ilyenkor a
vegetatív idegrendszer természetes egyensúlya
megbomlik. Vagy a szimpatikus, vagy a paraszim­
patikus rendszer kezd túlsúlyba kerülni, és ez pana­
szokhoz vezet (pszichoszomatikus tünetek).
Egy Illusztráljuk ezt egy olyan esettel, amely a minden-
munka- napi életben igen gyakori: Hahn úr kereskedelmi
helyi osztályvezető. Becsvágyának köszönhetően fárad-
példa ságos munkával, de sikeresen tornázta fel magát a
ranglétrán egyre magasabbra. Az irodában egész
nap fáj a gyomra, s a fájdalmak csak este enyhülnek,
amikor otthon a tévé előtt „kikapcsolódik”.
Hahn úr orvoshoz megy, és megvizsgáltatja a
gyomrát. A vizsgálat azonban nem mutat ki semmi
szervi okot a gyomorfájásra. Az orvos így szól: -
Önnek vegetatív eredetű gyomorpanaszai vannak.
Vigyázzon, nehogy ezek a panaszok erősödjenek,
és legrosszabb esetben egy napon gyomorfekélyhez
vezessenek! Engedélyezzen magának több pihe­
Az Az orvos Hahn úrnak több nyugalmat javasolt,
egyen- hogy egyensúlyából kibillent vegetatív idegrend-
súly szerét (a paraszimpatikus túl gyakran hatott ösz-
hiánya tönzően az emésztésre) ismét egyensúlyba hozza.
Ahhoz azonban, hogy ez hogyan történjék, az or­
vos csak egy igen általános tanácsot adott: - Enge­
délyezzen magának több pihenést! - Felírhatott
volna neki egy csillapítóan és nyugtatóan ható pszi-
chofarmakológiai készítményt is, de ezzel nem so­
kat segített volna rajta, mert Hahn úr tünetei (a gyo­
morfájdalmak) csak átmenetileg szűntek volna
 meg. Amíg azonban a tünet okai (erős becsvágy,
kisebbrendűségi érzések, presztízsre törekvés)
fönnállnak, a pszichofarmakumok szedésének ke­
vés értelme van.
Aha- Egy fél év elteltével a gyomorfájdalmak tényleg
talmi erősödnek, éspedig azért, mert a cég Hahn úr kí-
helyzet vánságára, éppen az ő tehermentesítésére felvett
féltése mellé egy dinamikus helyettest. Ezt a helyettest
Hahn úr olyan rátermettnek, intelligensnek és krea­
tívnak látja, hogy (kisebbrendűségi érzései miatt)
félteni kezdi hatalmi helyzetét.
Hahn úr ismét felkeresi az orvosát, és megvizsgál­
tatja magát. Az orvos most elküldi egy pszichiáter­
hez. Érzi, hogy betege valamilyen mélyebben gyö­
kerező bizonytalanságtól szenved, amely vegetatív
idegrendszerét kibillentette az egyensúlyából.
Egy Az itt leírt eset igen gyakori. Sok ember reagál kü-
gyenge lönböző tünetekkel, például bélpanaszokkal, szív-
szerv táji fájdalmakkal, keringési zavarokkal (hideg kéz
beteg- és láb, szédülésérzet). Annak okát, hogy miért ezek
ségre a szimptómák jelentkeznek az egyik embernél, és
való miért szenved a másik teljesen más tünetektől, ne-
hajlama héz kideríteni. Néhány kutató azt feltételezi, hogy
mindenkinek van egy egyénileg gyenge szerve,
amely aztán különösen hajlamos a megbetegedésre.
Némely ember hajlamos rá, hogy hagyja túlsúlyba
kerülni szimpatikus idegrendszerét. Az ilyen em­
berek ezért túlságosan frissek és tevékenyek, magas
vérnyomástól szenvednek, gyakran kapnak szívdo­
bogást, és könnyen verejtékeznek.
Stressz Más emberek arra hajlanak, hogy paraszimpatikus
és nyu- idegrendszerüket hagyják túlsúlyra jutni. Állan-
galmi dóan nyugalomra és kikapcsolódásra törekednek.
reakció Szívverésük lassú, vérnyomásuk alacsony, hideg a
kezük és a lábuk, mert az artériák túlságosan beszű­
kültek. Nyugalomszükségletükkel tulajdonképpen
a mindennapi stresszt akarják kivédeni. Mivel
azonban a gyomor emésztésre kap ösztönzést, gyo-
morsav-túltermelés lép fel, ami könnyen gasztri-
tiszhoz, gyomorfájdalmakhoz és végül gyomorfe­
kélyhez vezet.
A bá- Ez azonban nem az egyetlen lehetőség, amely gyo-
nat-háj morfekélyhez vezet. Sok más pszichikai eredetű
oka lehet még, például a szeretet utáni erős vágy,
amely nem nyer kielégülést. Gyermekkorban a táp­
anyagfelvétel összekapcsolódik a szeretettel és a
gyengédséggel. Minden alkalommal, amikor feltá­
mad a szeretetvágy, a gyomorsav-kiválasztás is ösz­
tönzést kap, és ha nem eszik a gyermek, fájni kezd a
gyomra. Akinek tehát későbbi éveiben mindig lehe­
tősége van megtölteni a gyomrát, az meglehetős
biztonságban van a gyomorfekélytől, viszont jól
meghízhat, ennek következményét nevezik bánat­
hájnak.
A pszichoszomatikus panaszokkal foglalkozó pszi­
chológusok véleménye szerint a bélfekélyek nem
annyira a kisebbrendűségi érzések és az önbizalom-
hiány miatt keletkeznek, mint inkább a tudattalan
bűnösségi érzések miatt (ezek aztán károsan hatnak
a magabiztosságra), amelyek a bél izomzatának
görcséhez vezetnek. A bél nyálkahártyája megsé­
 rül, mert az artériák a görcsös izomzat miatt erősen
összeszűkülnek, sőt össze is záródnak.
Össze- Az itt leírt pszichoszomatikus tünetek mutatják a
függés a szoros összefüggést a test és a lélek között. Ha az
test és értelem el is akar hárítani valamit, a test nem hagyja
lélek magát becsapni, hanem úgy reagál, ahogy reagálnia
között kell - és ez a reakció részben igen heves.
Ha Önnek az itt leírt vagy egyéb testi panaszai van­
nak, akkor először is keresse fel háziorvosát.
Ő majd megvizsgálja, hogy kizárható-e a szervi ok.
Ha a panaszai „vegetatív” (pszichoszomatikus) ere­
detűek, akkor feltétlenül pszichológussal vagy
pszichiáterrel kell beszélnie.
A következő utáni fejezetből többet tudhatnak meg
a pszichoterápia gyógyítási esélyeiről.
Negyedik fejezet
Elemezzük most az Ön helyzetét!
Az eddigiekben több oldalról is megvilágítottuk
pszichológiailag az „önbizalom” problémáját. A le­
írt esetek megmutatták Önnek, milyen hatásai le­
hetnek az önbizalomhiánynak, és hogy milyen
pszichikai és testi folyamatok játszódnak le eköz­
ben. Praxisomban szerzett tapasztalataim szerint
törvényszerű, hogy az emberek 90 százalékának túl
kevés az önbizalma, mivel a szokásos nevelési hely­
zet következtében túl gyakran frusztrálták és gátol­
ták meg őket kibontakozásukban.
Meg- Ön ezt a könyvet nem utolsósorban azért vette
köny- meg, hogy kapaszkodókat és lehetőségeket találjon
nyebbü- arra, hogyan növelheti önbizalmát. Egyáltalán le-
lésin- hetséges ez még felnőttkorban? Igen! De csak az
formáció Ön aktív közreműködésével! Ha csak passzívan el-
révén olvassa ezt a könyvet, attól még nem fog lényegesen
megerősödni az önbizalma. Mindenesetre már az­
zal is nyer valamit: elményíti pszichológiai ismere­
teit, és megkönnyebbül, ha azt olvassa, hogy nem­
csak Ön szenved önbizalomhiányban, de embertár­
sainak milliói is.
Ez a megkönnyebbülés nagyon hasznos, de a min­
dennapok stresszében hamar el fog felejtkezni újra
róla, hacsak nem határozza el, hogy a jövőben ma­
 gatartását aktívan az olvasottak szerint fogja alakí­
tani, és aktívan közreműködik eddigi gondolkodás-
módjának megváltoztatásában.
A máso- Az önbizalmának felépítéséhez vezető első lépést
dik lépés már megtette. A második lépés egyéni helyzetének
elemzése lesz. Ez a lépés még igen egyszerű. De már
ez is aktivitást kíván Öntől. Az utolsó és legnehe­
zebb lépést tudatának megváltoztatása jelenti majd.
S ennek előfeltétele, hogy elemezze a saját helyze­
tét.
A mun- Először vegyen elő egy sima füzetet! Sok mindent
kafüzet fel kell most majd jegyeznie, ahogy egyre inkább
tisztába kerül a helyzetével. E jegyzetek segítségé­
vel jobban eszébe vési majd azokat a problémákat,
amelyeket tudata a hétköznapi életben el akar hárí­
tani.
Most idézze föl a gyermekkort: gondoljon vissza
arra a legkorábbi élményére, amelyre még emlék­
szik. Gondolkozzék el rajta, miért éppen ez az él­
mény maradt meg emlékezetében! Ez máris fontos
kulcs lehet az Ön leikéhez.
Egy És most végezzen el egy „asszociációs kísérletet”!
kísérlet Először olvassa el az utasítást és a példát, s csak az­
után kezdjen hozzá az asszociációs kísérlethez!
A következő szavak pszichológiailag érdekesek:
apa, anya, testvérek, ház, szeretet, szeretetlenség,
házasság, szakma, tekintély, félelem, bűn, remény,
öröm, gond, vágy, szenvedés, harc, boldogság, ha­
talom. Ezekről a szavakról most néhány dolog
spontánul eszébe fog jutni. Ezeket írja be a füzetbe!
Munzinger úr (22 éves) például a következőket írta
füzetébe:
Apa: Egoista. Elvált anyámtól, nem törődött ve­
lem.
Anya: Szeretet. Mindig csak a legjobbat akarta ne­
kem. Nem akart elhagyni engem. Jó asszony. Nem
érti meg a vágyaimat.
Testvérek: Nekem nincsenek.
Ház: Anyám megvert, mert levertem egy vázát.
Gyermekként az ajtónál hallgatóztam, mikor a fel­
nőttek beszélgettek.
Szeretet: Szeretetre vágyom. Szeretném, ha szeret­
nének.
Szeretetlenség: Ez a szó kellemetlen érzéseket kelt
bennem.
Házasság: Szeretnék megnősülni. Félek a házasság­
tól.
Szakma: A munka gyötrelem. Szeretnék önállóbb
lenni, milliomos lenni. Jó lenne, ha támadna egy jó
ötletem.
Tekintély: Ha a főnök rám néz, izzadni kezd a te­
nyerem. Szeretnék fölényben lenni, többet tudni,
bátran jól megmondani a véleményemet. De nem
hagynak szóhoz jutni. Jobbak, mint én. Nem érzem
magam fontosnak. Kihasználják a hatalmukat. Fé­
lek.
Félelem: Erwin kollégám, mert gyakran szórakozik
a rovásomra.
Betegség: Pókok és kígyók. Nem vesznek komo­
lyan. Nem tudok semmit sem elérni.
Bűn: Önző vagyok. Elegem van az anyámból. Sza­
bad akarok lenni. Szexualitás.
Remény: Milliomos leszek. Lesz egy jachtom.
Öröm: Tévé, Gisela. Séta.
 Gond: Betegség. Hogyan legyen tovább? Mit
mond anyám, ha saját lakásba akarok költözni?
Vágy: Szabadság és szeretkezés egy mezőn.
Úszunk egy folyóban, és a partján megsütjük a ki­
fogott halakat.
Szenvedés: Beteg vagyok. Anyám meghal. Börtön­
ben ülök.
Harc: Megpofozom a főnökömet. Nérónak érzem
magam, és megégettetem az ellenségeimet.
Boldogság: Lottónyeremény. Egy szép nyaralás.
Anyám újból férjhez megy.
Hatalom: Szeretnék híres államférfi lenni. Az em­
berek ünnepelnek. Mindenki rám figyel!
A felis- Ezek voltak azok az ötletek (asszociációk), ame-
merhető lyek Munzinger úrnak az ingerszavak kapcsán
problé- eszébe jutottak, és amelyeket füzetébe feljegyzett.
ma Azt hiszem, az olvasó is hamar rájött, milyen prob­
lémákkal küszködik Munzinger úr. Asszociációi
ékesszólóan beszélnek.
Először is szeretne megszabadulni anyja befolyásá­
tól. Több szabadságra vágyik, és képességeit sze­
retné szabadabban kibontakoztatni. De Munzinger
úr önbizalma nem túlságosan nagy. Problémáival
erősen emlékeztet egy „átlagemberre”, aki többnek
szeretne számítani és nagyobb elismerésre vágyik.
Fő problémája az édesanyja, és a tőle való nagyobb
függetlenség iránti vágy. Munzinger úrnak ezenkívül
még sok mellékproblémát kell megoldania ahhoz,
hogy magabiztos és szabad ember váljék belőle.
Ebbe azonban most nem akarunk részletesebben
belemenni. Most Önön a sor! Először is írja be fü­
zetébe, mire asszociál Ön az egyes ingerszavak kap­
csán! Sokkal többet is írhat, mint Munzinger úr.
Minél több jut eszébe, annál jobb.
A mel- Miután feljegyezte az ingerszavakkal kapcsolatos
lékprob- asszociációit, még egyszer olvassa át az egészet! Ez-
lémák után írja fel fő problémáját, majd mellékproblé­
máit! Munzinger úr például ezeket jegyezte fel:
1. Anyámtól elszakadni.
2. Találni egy partnert, akit szeretek.
3. Több befolyásra tenni szert.
4. Több barátra találni, akikkel őszintén megbe­
szélhetek mindent.
Az ál- Gondolkozzék el intenzíven az asszociációiról!
mok Néhány nap múlva egészítse ki feljegyzéseit, ha
mint még valami az eszébe jutott. Írja fel minden reggel
utalások az álmait is! Álmai nagyon érdekesek problémái
elemzése szempontjából. Semmit nem mondanak
ugyan a jövőre vonatkozóan, de megmutatják Ön­
nek, mi foglalkoztatja a jelenben.
Álmaiban jelentkeznek vágyai, félelmei, szorongá­
sai és problémái. Ha álmait feljegyzi, és elgondol­
kodik rajtuk, többet tud meg saját magáról. Világo­
sabban jelennek meg Ön előtt azok a tulajdonkép­
peni vágyai, amelyeket a hétköznapokban nem akar
meglátni.
Azok a félelmek is, amelyeket éber állapotban nem
akar tudomásul venni, álmában feltörnek, és az
álomcselekményben fejeződnek ki. Az álmok óva
inthetik valamitől, másrészt bátorságot is önthet­
 nek Önbe - és néha megmutatják, hogyan kell kö­
zelítenie egy problémához annak érdekében, hogy
megoldhassa. Ne tartsa tehát álmait ezentúl szerte-
foszló semmiségnek, hanem gondolkozzék el raj­
tuk komolyan! Érdemes.
Beszél- Ha nem szeret csendben gondolkodni rajtuk, me-
getés az sélje el álmait egy jó ismerősének! Próbálja meg vele
álmok- közösen megfejteni az álom jelentését! Eközben ál­
ról ma világosabbá válik majd Ön előtt. Ráadásul egy
ilyen beszélgetés nagyon érdekes lehet, bizalmas
légkört teremt ismerőse és Ön között, és jobban
megérti saját beállítódásait, azt, hogy hogyan viszo­
nyul emberekhez, dolgokhoz. E beszélgetések so­
rán ne vegye át egyszerűen ismerősei nézeteit, ha­
nem próbálja meg saját véleményét világosabban
kikristályosítani.
Lelkileg labilis Ön?
Akinek nem elég erős az önbizalma, azt embertársai
többnyire igen hamar labilisnak mondják. Mi­
után ez így nem igaz, vizsgáljuk meg most egy kicsit
közelebbről a „labilis”, „stabil” és „érzékeny” tu­
lajdonságokat.
A labilitást negatívan ítélik meg. Aki labilis, az érzé­
keny, ideges, könnyen izguló, szeszélyes, impulzív,
hamar lehangolódik, szorongó és szkeptikus. A sta­
bilitást ezzel szemben inkább becsülik, mert a stabil
ember nyíltnak számít, megbízhatónak, gondtalan­
nak, kiegyensúlyozottnak, olyannak, akit nem
nyomaszt semmi, aki képes akaratát keresztülvinni,
és tud önmagán uralkodni.
Csak igen kevés embert lehet egyértelműen az
egyik vagy a másik végletbe besorolni. A legtöbb a
labilitásnak és stabilitásnak egyfajta keverékét mu­
tatja. Néha labilisként reagál, más alkalommal aztán
újra úgy, mint aki stabil.
Mi az, A lelki labilitás (ingatagság és kiegyensúlyozatlan -
ami ság) az önbizalomhiányra vezethető vissza. Az
Önnek ilyen ember nem tudja, mit akar, mi a helyes, ide-
valóban oda ingadozik. A labilis ember nem akarja elköte-
fontos ? lezni magát, és ezért nehezen tudj a elszánni is magát
valamire.
Ön lelkileg labilisnak tartja magát? Gyakran inga­
dozik, és nem tudja pontosan, mi lenne a helyes?
Ha igen, akkor írja fel azokat a dolgokat, amelyek
az Ön számára az életben valóban fontosak! Készít­
sen egy tervet, mely vezérfonalként szolgál életé­
hez!
Ez a terv azonban nem valósul meg, ha Önnek nincs
elegendő önbizalma ahhoz, hogy vágyai megvalósí­
tásához és szükségletei kielégítéséhez bátran hoz­
záfogjon.
A szen- Mi köze van a labilitásnak a szenzibilitáshoz? Az
zibilitás érzékenységet is ilyen negatívan kell megítélni?
pozitív Az érzékeny emberre beleérző képesség és intuíció
tulaj- jellemző. Mivel a befogadás nála többnyire érzelmi
donság úton történik, könnyen meg lehet bántani, és ilyen­
kor lelkileg sérül - igen finom az idegrendszere. Ez
annyit jelent, hogy nagyon hevesen reagál már cse­
kély mértékű frusztrációkra, de a boldogságélmé­
nyekre is. A szenzibilis ember tehát gyorsabban re-
zonál, mint a nem érzékeny, a „vastag bőrű”.
Az érzékeny ember nem feltétlenül labilis. Sőt,
 éppen ellenkezőleg, lehet, hogy nagyon is pontosan
Ellenőrző lista az extrovertált ember számára
tudja, mit akar. A szenzibilis ember érzései különö­
sen erősek és intenzívek. A frusztrációk ezért
Igen Nem
könnyen lehangolják. Frusztrációelviselő és -fel­
dolgozó képessége rendszerint gyenge. Ezért van
1. Kívülről vár ösztönzést? □ □
önbizalma veszélyben. Ez aztán ismét azt jelenti,
2. Szereti a társaságot?
3. Szüksége van gyakori változatosság­
□ □
környezete hamar felismeri érzékenységét, és nem­
ritkán sportot űz abból, hogy kipróbálja, mennyire
ra? □ □
tudja fölzaklatni az érzékeny embert szurkálódá-
4. Szívesen aktív? □ □
saival.
5. Könnyen reagál némileg impulzívan?
6. Előfordul, hogy nem mindig tud ural­
□ □
Fontos a Az érzékenységet többnyire gyengeségként értel-
beleérző mezik. Sok szenzibilis ember él ebben a tudatban - kodni magán és nem tudja megőrizni
képesség gyengének tartják magukat, és ezért nincs elegendő az önkontrollját?
7. Vét néha a társadalmi játékszabályok
□ □
önbizalmuk.
A valóságban a szenzibilitás erősség. A nagyfokú ellen?
8. Szívesebben cselekszik, mint hogy
□ □
fogékonyság és beleérző képesség olyan tulajdon­
ságok, amelyek rendkívül fontosak az életben a bol­
hosszan töprengjen? □ □
doguláshoz. 9. Szereti a nyüzsgést maga körül?
Most számolja össze az „igen” válaszo­
□ □
Ha úgy gondolja, hogy Ön szenzibilis, akkor feltét­
lenül fejlesztenie kell magabiztosságát, mert állan­ kat!
dóan ki van téve annak a veszélynek, hogy ember­ Összesen
társai bele akarnak tiporni érzékenységébe, és meg­
próbálják lerombolni önbizalmát.
Ellenőrző lista az introvertált ember számára

Igen Nem
Extrovertált Ön, 1. Szerfelett lelkiismeretesnek tartja
vagy introvertált? magát? □ □
2. Ritkán igényli a társaságot? □ □
Gondolkozzék el rajta, hogy az extrovertált vagy az 3. Nagyon óvatosnak tartja magát? □ □
introvertált emberek közé tartozik-e! Válaszoljon
az ellenőrző lista kérdéseire a megfelelő négyzetbe
4. Szeret visszahúzódni?
5. Általában tud uralkodni magán és
□ □
rajzolt kereszttel!
meg tudja őrizni az önkontrollját? □ □
 6. Úgyszólván sohasem vét a társadalmi
játékszabályok ellen?
□ □
7. Kerüli a környezet izgalmat okozó
ingereit, és a nyugalmat keresi?
□ □
8. Szívesen gondolkodik saját magán és
embertársain?
□ □
9. Kerüli a nyüzsgést maga körül?
□ □
Most számolja össze az „igen” válaszo­
kat!
Összesen
vertált
korstílus
Értéke­ Melyik listán adott több igenlő választ? Ha mind­
lés két listán körülbelül ugyanannyi pontja van, akkor
Ön kevert típus (ez a „normális”). Minél nagyobb
viszont a pontkülönbség az „extrovertált” és az
„introvertált” között, Ön annál inkább tendál a
kétféle embertípus közül az egyik felé (magasabb
pontszám).
Extro­ Ha inkább az extrovertált típushoz tartozik, akkor
vertált­ ez kedvező feltétel magabiztossága kibontakozta­
ság tásához. Ön inkább kifelé él, mint befelé, aktívan
keresi a kontaktust környezetével, és bátrabban néz
szembe problémáival, mint az introvertált ember.
Intro- Ha az introvertált típushoz tartozik, akkor önbi­
vertált- zalma könnyebben rendíthető meg, mint az extro­
ság vertált embereké. Tudományos kutatások kimutat­
ták, hogy az introvertált ember nagyon intenzíven
dolgozza fel a környezet ingereit, és könnyebben
kondicionálható.
Könnyen hagyhatnak benne nyomot a frusztrációs
élmények, és az ezekkel kapcsolatos emberek és
tárgyak könnyen válhatnak félelmek kiváltóivá.
Hogy ez hogyan történik, azt olvasta már a Fruszt­
rációk az emberi kapcsolatokban címszó alatt.
Az introvertált ember tehát hajlamosabb rá, hogy
nehézségei legyenek az önbizalmával kapcsolatban.
Az a jó, ha valaki mindkettőt egyesíti magában:
azaz mind extrovertált, mind introvertált vonások
vannak benne.
Az Korunk stílusa extrovertált. A legtöbb ember kifelé
extro- él. Ingereket, társaságot, változatosságot keresnek,
belevetik magukat az aktivitásba, állandóan csinál-
nak valamit. A legfontosabb értékek, amelyekre tö­
rekszenek, az autó, a ruhák, bútorok, a nyaralás, a
kozmetikumok, szintén a kifelé hatást szolgálják.
Az ember kifelé él, kifelé akar hatni, érvényesülni,
fogyasztani és élvezni.
Az introvertált stílus más. Az introvertált kultúrá­
ban az emberek inkább befelé élnek. Önmagukkal
keresik a kontaktust, saját gondolataikkal és érzé­
seikkel, önmagukról és a világmindenségről medi­
tálnak, és alkotó tevékenységet végeznek: festenek,
írnak, zenélnek. Az ilyenfajta kultúra kevésbé szen­
ved a stressztől, mint a mi extrovertált civilizá­
ciónk.
Az extrovertált stílus lehet annyira szélsőségesen
erős, hogy az egyes ember egyenesen rákényszerül
arra, hogy kifelé éljen, ugyanis nem talál sem nyu­
galmat, sem lehetőséget a befelé éléshez, ahhoz,
hogy intenzíven élje meg önmagát és érzéseit. Az
ember ilyen módon nyüzsgő, felhúzott bábuvá vá­
lik, aki hagyja magát sodortatni az árral - és nem is­
 meri saját egyéniségét. Mérnökként építhet hidat
egy folyó fölé, emelhet ötvenemeletes felhőkarco­
lókat, de önmagát nem ismeri, csak olyan ingerek­
nek tud örülni, amelyek kívülről jönnek, nem a
bensejéből fakadó impulzusoknak. Ezektől az im­
pulzusoktól inkább fél - vagy nem tud velük mit
kezdeni. Az ilyen ember nem képes intenzíven
megélni önmagát. Az extrovertált életstílusnak ezt a
hiányosságát érzi az a sok fiatal, aki beleveti magát
a kábítószer-élvezetbe. Nem tudják elfogadni a tisz­
tán külsődleges értékeket, és valami mást keresnek,
érzik, hogy az extrovertált világban nem tudják úgy
megvalósítani önmagukat, ahogy szeretnék. De so­
hasem tanulták meg a helyes bánásmódot önma­
gukkal, nem tanulták meg például, hogyan valósít­
hatják meg alkotói képességeiket és impulzusaikat.
A ká- A kábítószeresek „utaznak”, mégpedig önnön bel-
bítósze- ső világukba. A kábítószer-függőség azonban meg-
rek le- fosztja őket az éber önkibontakozás és a belső sza-
rombol- badság lehetőségétől - a kábítószer-függőség le-
jákaz rombolja az önbizalmat.
önbizal- Az önbizalom körül forog azonban minden. Az
mat extrovertált ember kívülre irányuló aktivitással
igyekszik igazolni magát, az introvertált saját gon­
dolatainak és érzéseinek megtapasztalásával. Egy
lelkileg ideálisan egészséges ember extrovertáltan
is, introvertáltan is megvalósítja önmagát. A két
tendencia változik, és egyensúlyban tartja egymást.
Szokott szorongani?
A szorongás és az önbizalomhiány szoros kapcso­
latban áll egymással. A szorongó ember kételkedik
képességeiben és értékében. Más emberekkel való
találkozáskor fél, hogy alulmarad velük szemben,
vagy hogy nem értékelik majd valami sokra. A szo­
rongó embernek tehát túl kevés az önbizalma. Az
önbizalomhiány növeli a szorongásra való általános
hajlamot. Az olyan élményektől való félelem, ame­
lyek csorbítják az önbecsülést, olyan nagy lehet,
hogy általános félelmet is szülhet, félelmet magától
az élettől.
Ellen- A következő tesztkérdések segítségével megállapít-
őrző hatja, mennyire szorongó típus Ön. Ha a teszt
teszt eredménye azt mutatja, hogy Ön az, még nem kell
elcsüggednie. A könyv további fejezetei segíteni kí­
vánnak Önnek abban, hogy magabiztosabbá és bát­
rabbá váljék.
Kérem, olvassa el figyelmesen a következő szituá­
ciókat, és próbálja meg beleélni magát a helyzetek­
be! Ezután a három válaszlehetőség közül kereszt­
tel jelöljön meg egyet! Lehetséges, hogy a három
válasz közül egyikkel sem tud teljesen azonosulni.
Ilyenkor azt a választ jelölje meg, amelyik még a
leginkább illik Önhöz!
 1. Egy vitában a vita egyik résztvevője kritizálja
Önt. Azt mondja, az Ön következtetései logi­
kátlanok. Hogyan reagál?
a) Egy kissé meg vagyok sértve.
b) Hidegen hagy.
c) Nagyon kényelmetlenül érzem magam, és töb­
bet nem kérek szót.
2. Egy előadás közben olyan bakit csinált, hogy a
hallgatóság nevet. Hogyan reagál?
a) Magamnak is nevetnem kell rajta, és elmesélem
a barátaimnak.
b) Nem veszek tudomást az esetről.
c) Ez az eset még napokig foglalkoztat.
3. Egy kudarc (például főnöke jogos bírálata) után
Ön többnyire a következőképp reagál:
a) Még egy napig rossz a hangulatom.
b) Hidegen hagy, mert a továbbiakban másképp
fogok viselkedni.
c) Egy kissé bizonytalannak érzem magam, és
időnként aggodalmaskodom.
4. Egy előadáson valamit nem értett. A hozzá kap­
csolódó vitában kérdéseket tehet fel. Mit csinál?
a) Várok, hátha a vita során az én problémám is
szóba kerül.
b) Hogy ne blamáljam magam, lemondok arról,
hogy szólásra jelenkezzem.
c) Szólásra jelentkezem, célzottan kérdezek, így
próbálom megoldani a problémámat.
5. Nyolc hét múlva vizsgája lesz. Hogyan viselke­
dik?
a) Nem sokkal a vizsga előtt kezdem meg a készü­
lést.
b) Rögtön elkezdem a munkát, úgyhogy már négy
héttel a vizsga előtt kész vagyok a felkészülés­
sel.
c) Készítek egy nyolc hétre szóló részletes mun­
katervet, amelyet aztán lehetőség szerint ponto­
san betartok.
6. Befejezett egy bizonyos munkát. Hogyan rea­
gál?
a) Elégedett vagyok magammal.
b) Állandóan azon gondolkozom, nem lett volna-e
jobb, ha néhány részletet másképp oldok meg.
c) Munkám gyenge pontjaira gondolok, és aggo­
dalmaskodom.
7. Holnap fontos megbeszélése lesz. Hogy érzi
magát?
a) Bizonytalannak érzem magam.
b) Koncentrált és nyugodt vagyok.
c) Egy kissé ideges vagyok.
 12. Szórakoztatja, ha váratlan helyzetekbe kerül?
8. Egyedül van egy felvonóban, amely egyszer
csak megáll. Mire gondol?
a) Igen.
b) Nem.
a) Bárcsak ne lennék egyedül a liftben!
c) Attól függ.
b) Hol van a vészjelző ?
c) A lift bizonyára megint túl nagy igénybevétel­
13. Meg van híva egy partira. A házigazda barátsá­
nek volt kitéve. Bizonyára eltelik egy óra, amíg
gosan üdvözli Önt, de nem mutatja be a töb­
segítség érkezik.
bieknek. Mit tesz?
9. Talált egy szép lakást. A bérbeadó megegyezik
a) Örülök neki.
Önnel, és azt kéri, hogy a jövő héten írják alá a
b) Bemutatkozom én magam.
bérleti szerződést. Mire gondol?
c) Üdvözlöm azokat, akiket ismerek.
a) Remélem, tartja is magát hozzá.
14. Mit tart az érzelmek kimutatásáról idegenek
b) Most aztán szerencsém volt.
előtt?
c) Miért csak a jövő héten írjam alá a bérleti szer­
ződést?
a) Nem tudom kinyilvánítani érzelmeimet.
b) Csak jó barátok társaságában tudom kimutatni
10. Gyermekkorában félt a betörőktől, ha egyedül
érzelmeimet.
volt otthon a házban, illetve a lakásban?
c) Könnyen ki tudom mutatni érzelmeimet.
a) Soha.
15. Hogy érezte magát az elmúlt hét folyamán?
b) Néha.
c) Gyakran.
a) Néha görcsösnek és nyugtalannak éreztem ma­
gam.
11. Egy koncert előtt végigmegy az emberekkel teli
b) Gyakran görcsösnek és nyugtalannak éreztem
termen, és úgy érzi, hogy minden pillantás
magam.
Önre szegeződik. Mit érez?
c) Nem éreztem magam görcsösnek és nyugtalan­
nak.
a) Nem érdekel.
b) Egy kissé bizonytalanná tesz.
c) Élvezem a figyelmet.
16. Másnap vizsgája van. Hogyan tölti a napot?

a) Egész nap alig tudok enni.

b) Időnként gondterhelten gondolok a vizsgára, és
este nehezen tudok elaludni.
c) Azt gondolom, hogy a vizsgám sikerül, és meg­
lehetősen nyugodt vagyok.

17. Ha vonaton utazom, a helyemen ülve

a) sohasem nézem meg, hogy megvan-e még a

jegyem,
b) többször megnézem, hogy megvan-e még a
jegyem,
c) egyszer megnézem, hogy megvan-e még a je­
gyem.

A teszt értékelése
A táblázatban a 17 szituációhoz (feladathoz) pon­
tok vannak megadva. Kérem, jelölje meg azt a be­
tűt, amely az Ön által választott feleletnek megfelel.
Az első oszlopban nem jár pont, a másodikban egy
pont jár, a harmadikban kettő. Végül számolja
össze pontjait!

Ezt jelenti az értékelés

Nagyon A félelem az Ön számára fontos probléma. Nem­
erős szo- csak érthető és indokolható helyzetekben él át félel-
rongás met, hanem olyan szituációkban is félelmet és szo-
 rongást érez, amelyekben a legtöbb ember semmi­
féle problémát nem lát. Szeretné szorongásmente­
sebben, kevésbé bonyolultan és belsőleg szabadab­
ban megközelíteni az élet kérdéseit.
Erős Félelemre való hajlama némi problémát jelent Ön-
szoron- nek. Ez bonyolultabbá teszi életfeltételeit. Gyakran
gás foglalkozik azzal, hogyan hat embertársaira, és
hogy képességei megfelelnek-e a mindenkori köve­
telményeknek.
Átlagos Szorongó érzései normálisak, az átlagos tartomá-
(az erős nyon belül mozognak. Ezen a tartományon belül
felé ten- szorongása az erősebb felé tendál. Ezért némely
dáló) szituációban elfogja Önt a félelem érzése.
Átlagos Szorongó érzései normálisak, belül vannak az átla-
(a cse- gos tartományon. Ezen az átlagos tartományon be-
kély felé lül szorongása a gyengébb felé tendál.
tendáló )
Csekély Önnek jó a félelemrezisztenciája. Ritkán vannak
szoron- szorongó érzései, és bátran nyúl hozzá problémái-
gás hoz.
Nagyon A félelem az Ön számára nem okoz semmiféle
csekély problémát. Nem hajlamos a szorongásra, bátor, és
szoron- gátlások nélkül lát neki a nehézségek leküzdésé-
gás nek.
Ötödik fejezet
A pszichoterápia módszereinek
áttekintése
Az előző fejezetben elmagyaráztuk, hogyan alakul
ki önbizalomhiány, és milyen hatásai vannak a lé­
lekre és a testre. A lelki hatások: bizonytalanság,
gátlásosság, labilitás, szorongás, pesszimizmus, ag­
resszivitás, becsvágy, hatalomvágy (például kom­
penzáció), a legrosszabb esetben depresszió, súlyos
félelemállapotok és öngyilkosság.
A testre gyakorolt hatások: a vegetatív idegrend­
szer egyensúlya felborul, továbbá jelentkezhetnek
szívtáji fájdalmak, gyomor- és bélpanaszok, kerin­
gési zavarok, fejfájás és álmatlanság. A legrosszabb
esetben halálos kimenetelű gyomor- és bélfekély
vagy szívinfarktus is felléphet. Milyen tünetektől
szenved Ön? írja fel lelki és testi panaszait a füzeté­
be, és húzza alá, amitől a leginkább szenved! Testi
tünetek esetében először háziorvosával konzultál­
jon! Ha az organikus okot ki lehet zárni, akkor ta­
nácsos pszichológushoz fordulnia.
Bátor- Ha csak lelki szimptómáktól szenved, például gát-
ság a ke- lásosságtól és félénkségtől, akkor a pszichológus az
zeléshez első, akihez fordulnia kell. A pszichoterápiát ez a
könyv természetesen nem pótolhatja. Ezért azt ta­
nácsolom Önnek, hogy ha lelkileg erősen megter-
 heltnek és kibontakozásában gátoltnak érzi magát,
feltétlenül kezeltesse magát pszichológussal.
A mód­ A kívülálló igen keveset tud a pszichoterápiáról és
szerek módszereiről. Ezért ebben a fejezetben ezekről
szólunk kissé részletesebben. E felvilágosítások
birtokában jobban el tudja majd dönteni, milyen
fajta terápia látszik a legcélszerűbbnek az Ön speci­
ális problémái esetében. Először is kissé közelebb­
ről megmagyarázunk néhány szakmai kifejezést.
A pszi­ A pszichiáter szakorvos az úgynevezett elme- és
chiáter kedélybetegségeket (pszichózisokat) kezeli, pél­
dául az epilepsziát, skizofréniát és a mániás-depresz-
sziós téveszméket. Pszichiáterhez tehát csak akkor
kell mennie, ha rendkívül erős tünetektől szenved,
és fennáll a kezdődő elmebetegség gyanúja. Ha álta­
lános problémái vannak az önbizalmával kapcsolat­
ban (mint amilyenek a leírt esetek), akkor az Ön
számára nem a pszichiáter az igazi terapeuta.
A pszi­ A „pszichológus” szakmai megjelölés védett. Az
chológus egyetemet végzett és tudományos vizsgát tett pszi­
chológus neve előtt az okleveles pszichológus meg­
jelölést használja. A saját praxist folytató okleveles
pszichológusok pszichológiai tesztvizsgálatokat
végeznek, és tanácsadást folytatnak mindenfajta
lelki zavar esetében (kivéve az elmebetegségeket).
A legfontosabb tanácsadási területek a következő
kérdésköröket foglalják magukba: nevelés, házas­
ság, szexualitás, munka.
A pszichológusok különböző módszerekkel dol­
goznak - így a pszichoanalízis, a szuggesztió, az in-
dividuálpszichológia, a beszélgetésterápia és a visel­
kedésterápia módszerével. Arról, hogy miben kü-
lönböznek egymástól ezek a módszerek, még majd
szó esik. Mielőtt egy pszichológusnál tanácsadásra
jelentkezne, érdeklődje meg először, milyen mód­
szerekkel dolgozik. Persze vannak olyan pszicho­
lógusok is, akik egyéni kezelési technikát alkalmaz­
nak, amelyet maguk dolgoztak ki.
A pszi- A pszichoanalízist („lélekboncolást”) mint kezelési
choana- módszert 1889 körül fedezte fel és alapította meg
litikus Sigmund Freud és Josef Breuer. Erősen leegyszerű­
sítve a módszer a következő: a páciens nem a tera­
peutával szemben ül, hanem elengedve magát egy
díványon fekszik, és így idézi föl (többek között)
gyermekkori élményeit. A pszichoanalitikus — aki a
beteg látókörén kívül foglal helyet - hallgatja, mit
mond a beteg. Sok pszichoanalitikus van, aki ma is
szigorúan Sigmund Freud módszere szerint végzi a
kezelést.
A pszi- A pszichoterapeuta mindenféle lelki zavart kezel,
chotera- néha még elme- és kedélybetegségeket is. A pszi-
peuta choterapeuta megjelölés semmit nem mond még
magáról a kezelés módszeréről. Ezért tanácsos tele­
fonon érdeklődni, milyen módszerrel végzi a keze­
lést.
A pszi- A pszichopedagógus csaknem kizárólag a nevelési
chope- tanácsadás területén működik. Csak igen ritka ese-
dagógus tekben ad tanácsokat felnőtteknek lelki zavarok
esetében. Többnyire pszichoterapeutához, pszi­
chológushoz vagy pszichoanalitikushoz küldi a be­
teget.
 Autoszuggesztió és autogén
elkép- „Napról napra minden vonatkozásban egyre job-
tréning
Az autoszuggesztió módszerét az elsők között
Emil Coué praktizáló orvos alkalmazta tudatosan
betegségek gyógyítására. Ezt írja: „Tudattalan
énünknek csak el kell képzelnie, hogy ez vagy az a
szerv jól vagy rosszul működik, vagy hogy ilyen
vagy olyan érzésünk van, és a kérdéses szerv máris
jól vagy rosszul működik, vagy máris valóban
olyan érzésünk van.” Coué hozzásegítette betegeit,
hogy autoszuggesztióval elősegítsék gyógyulásu­
kat. Ez a módszer azonban csak akkor funkcionál,
ha a páciens aktívan elfogadja és autoszuggesztióvá
teszi az orvos szuggesztióját. Coué erről a követke­
zőket írja: „Szuggerálhatunk valakinek valamit, de
ha az illető tudattalan énje nem fogadta el, bizonyos
mértékig nem emésztette meg ezt a szuggesztiót
úgy, hogy közben autoszuggesztióvá változtatja,
akkor a szuggesztió teljesen hatástalan marad.”
Hit és Ezek a fejtegetések egyvalamit világossá tesznek:
bizalom ez a módszer erősen függ a terapeuta személyiségé­
től. A páciens ezért teljes bizalmat kell hogy érez-
zen iránta, és hinnie kell a szuggesztió hatásában.
A Coué-féle autoszuggesztiót mindenki elvégez­
heti maga is otthon. Kényelmesen leül az ember egy
székbe, lehunyja a szemét, hogy semmi se terelje el
a figyelmét, és egypár percig arra gondol: „Ez vagy
az (ide a személyes problémát kell behelyettesíteni)
eltűnik, ez vagy az (ide a kívánt dolgot kell behe­
lyettesíteni) megjelenik.”
Pozitív Egy másik híres autoszuggesztió így hangzik:
zelés ban érzem magamat.” Ezzel az autoszuggesztióval
a tudattalan és az elképzelés pozitív hatást gyakorol
a test valamennyi szervére.
Az önbizalomhiányban szenvedő ember számára a
mondatot így lehetne megváltoztatni: „Napról
napra minden tekintetben egyre öntudatosabb és
magabiztosabb vagyok.” Különösen elalvás előtt
ajánlatos ezt a mondatot ismételgetnie. Ez a szug­
gesztió ugyan nem gyökerénél ragadja meg a prob­
lémát, de az autoszuggesztió az egész testet opti­
mizmusra és a nagyobb magabiztosságba vetett
hitre állítja át. Ilyen módon nő az ember önmagába
vetett bizalma, és ha aztán mutatkoznak az első
eredmények, ezek megerősítő hatást gyakorolnak.
Működésbe lép az 55. oldalon bemutatott spirál, és
az önbizalom lassan erősödni kezd.
Coué módszerét sokat gúnyolták. Ma már valószí­
nűleg alig akad orvos és pszichológus, aki a couéi
szuggesztiós formulák segítségével próbálna gyó­
gyítani. Ezenkívül azoknak a pácienseknek, akik
nem igazán hisznek a mondóka hatásosságában,
gyakran az a benyomásuk, hogy sarlatánsággal van
dolguk.
A természettudományosan megalapozott gyógyí­
tási eljárások diadalútjának fényében Coué mód­
szere ma „visszalépésként” hat. Sajnálatos, hogy a
tudományos kutatás a szuggesztiót „mostohagye­
rekként” kezelte, mert sok gyógyítási esélyt nyújt,
amelyeket ily módon sajnos nem használnak ki.
 Auto- A közismert „autogén tréning” az autoszuggesztió
szug- külön fajtája. 1920-ban fejlesztette ki a berlini ideg-
gesztió gyógyász, Johannes Heinrich Schultz. Az „autogén
tréning” annyit tesz, mint „saját előállítású gyakor­
lat”. Az autogén tréning, amelyet nem gúnyoltak
annyit, mint a Coué-módszert, az utóbbi két évti­
zedben reneszánszát éli, erre vall az is, hogy nem
utolsósorban ebben a témában számos publikáció
született, s jó néhány könyv, amely útmutatásokat
tartalmaz az olvasó számára, rekordpéldányszámo-
kat ért el.
Az autogén tréning bonyolult technika, amelyet
vagy útmutató könyv, vagy tanfolyam segítségével
lépésről lépésre meg kell tanulni. Az autogén tré­
ning igen alkalmas arra, hogy az ember leküzdje a
mindennapi stresszt. Nyugodtabb lesz az ember, és
ezzel máris megteremti az erősebb önbizalom ki­
alakulásának egyik fontos előfeltételét.
A mód- Az autogén tréning olyan személyek számára alkal-
szer rö- mas, akiknek van idejük arra, hogy aztán rendsze-
vid resen csinálják is. Most röviden ismertetjük a mód-
leírása szert, de hangsúlyozzuk, ez a rövid leírás nem tan­
folyam - csak arra szolgál, hogy az olvasó eldönt­
hesse, akar-e vele közelebbről is foglalkozni. Az
autogén tréning ugyanis nem való mindenkinek.
Türelem kell hozzá és akarat, hogy a gyakorlatot
naponta rendszeresen végezze.
A há- Autogén tréningnél a következő testhelyzetek vala-
romféle melyikét vesszük fel:
test­
helyzet 1. A fekvő helyzet, Ön a hátán fekszik, kinyújtja
a lábát, és karját maga mellé teszi.
2. Az A ülő helyzet. Ehhez szüksége van egy „nagy-
papa-karosszékre”, amelynek fejtámasza és kar­
támlája van. Fejét a fejtámaszra hajtja, két karját
a kartámaszra fekteti.
3. A B ülő helyzet. Ehhez elegendő egy egyszerű
szék. Ön úgynevezett „fogathajtó ülésben” ül
rajta. Ezt a könyvekben és a tanfolyamokon pon­
tosan elmagyarázzák.
A ne- Ön felveszi a három testhelyzet közül az egyiket,
hézség- és máris kezdődhet az első gyakorlat.
gyakor- Lehunyja a szemét, és koncentrál: „Teljesen nyu-
lat godt vagyok.” Ezután kezdődik a nehézségérzet-
gyakorlat. Először azt gondolja: „A jobb karom
nagyon nehéz.” Majd elképzeli egymás után, hogy
az egyes testrészei nehezek. A nehézségérzet elő­
ször csak enyhén jelentkezik, de aztán gyakorlatról
gyakorlatra erősödik, s fokozatosan kiterjed az
egész testre.
Mielőtt fölkelünk, az autoszuggesztív módon létre­
hozott állapotot meg kell szüntetni. Ez a következő
formulának a segítségével történik: „Tornáztatom a
karjaimat, mély levegőt veszek, kinyitom a sze­
mem.” Az állapot megszüntetése nagyon fontos,
különben általános álmosság maradhat vissza.
A me- A nehézségérzet-gyakorlatot körülbelül tizennégy
legér- napig naponta kétszer vagy háromszor mindig
zet-és ugyanabban az időben végezzük el. Csak aztán
szívgya- gondolunk arra: „A jobb karom egészen meleg”
korlat stb. Ez a melegérzet-gyakorlat, amely ugyancsak
két hétig tart. Ezután következik a szívgyakorlat.
Az általános nyugalom, nehézség- és melegérzet
 után azt gondoljuk: „A szívem nyugodtan és erősen
ver.”
Figyel- Szívbetegségekben (például szívinfarktus, angina
meztetés pectoris, szívelégtelenség) szenvedő betegek kér­
dezzék meg orvosukat, ajánlatos-e számukra az auto­
gén tréning. Az ilyen betegek az autogén tréninget
csak orvosi irányítás mellett végezhetik.
Légzés- A szívgyakorlat után következik a légzésgyakorlat.
gyakor- Azt gondoljuk: „A légzésem teljesen nyugodt.” Ezt
Iái a gyakorlatot ismét tizennégy napig csináljuk. Fon­
tos, hogy minden újabb gyakorlatot csak akkor csi­
náljunk, ha a megelőző gyakorlatok már jól men­
nek.
A légzésgyakorlat után melegérzetet idézünk elő a
hastájon. A megfelelő gondolati formula így hang­
zik: „Melegen áradnak a napsugarak.” Az ezután
következő gyakorlat: „A homlokom egy kissé hű­
vös.”
Az autogén tréninggel edzett emberek elképesztő
teljesítményekre képesek. Irányítani tudják szív­
verésüket és vérkeringésüket. Mások erre nem ké­
pesek.
Eltö- Az autogén tréning kitűnő módszer a test és az egész
kéltség idegrendszer megnyugtatására. Sajnos sokan csak
és kitar- elkezdik az autogén tréninget, de aztán nem haj­
tás landók rendszeresen gyakorolni. Túl hamar felad­
ják, mert nem érnek el gyors sikereket, vagy mert
túl idegesek és extrovertáltak ahhoz, hogy nyugod­
tan és oldottan önmagukra koncentráljanak. Né­
mely ember számára az autogén tréning egyenesen
teherré válhat - elsősorban azok számára, akikben
megvan a jó szándék, de nincs elegendő kitartás.
Természetesen egyszerűbb bevenni egy nyugtató
tablettát, és ezzel megváltoztatni a testben végbe­
menő vegyi folyamatokat. De mindenképpen jobb,
ha valaki az autogén tréning „természetes” módsze­
rével jut el az ellazuláshoz és a belső nyugalomhoz.
Pszichoanalízis
Különböző statisztikai vizsgálatok szerint az or­
vosi rendelőket felkereső páciensek 70 százaléká­
nak nincs semmiféle megfogható szervi baja. In­
kább lelki zavarokban szenvednek, amelyek a testet
(görögül szoma) befolyásolják. Ezért beszélnek az
orvosok pszichoszomatikus tünetekről. Ezekkel a
betegekkel évszázadunk elején még orvosok és
pszichiáterek foglalkoztak. Sigmund Freud neuro­
lógus volt az első, aki pácienseinek tabletták és in­
jekciók helyett beszélgetéseket rendelt, és a „dívá­
nyon” próbálta lelküket meggyógyítani. Az ő pszi­
choanalitikus terápiája mindmáig a leghíresebb al­
kalmazott terápiai módszer.
A tudat- A pszichoanalízis Sigmund Freudnak a tudattalan-
talan nal kapcsolatos felismerésein alapszik. Ő volt az, aki
felfedezte, hogy amit az ember átél és ahogy visel­
kedik, azt olyan beállítódások, vágyak és motívu­
mok határozzák meg, amelyek a tudat előtt több­
nyire rejtve maradnak. Miért nem kerül be minden
a tudatos átélésbe, miért „hárítunk el” sok min­
dent? A csecsemő még spontánul és leplezetlenül
nyilvánítja ki kívánságait. Ha éhes, és enni akar, ak­
kor sír. Ha jól érzi magát, elégedetten mosolyog.
De aztán megkezdődik a nevelés! A gyermeknek
 - hogy „értelmessé váljék” - meg kell tanulnia
spontán vágyain „uralkodni” és „elfojtani őket”,
mert ezek gyakran ellentétben állnak a társadalmi
normákkal, és a szülőknél nem találnak megértésre.
Freud feltételezte, hogy elsősorban a csecsemő- és
kisgyermekkorban kapott nevelés olyannyira meg­
változtatja az embert, hogy végül sok vágyát már
egyáltalán nem ismeri be nyíltan, hanem elfojtja, s
ezek egyenesen a „tudattalanba” kerülnek. Az el­
fojtott vágyak azonban ezzel nem tűntek el egysze­
rűen, hanem kendőzött formában keresnek kielé­
gülést. Hogyan jutott Freud erre a felismerésre?
Gyógyí­ G. M. Charcot párizsi és G. Breuer bécsi neuroló­
tás gus hisztériás betegeket kezeltek. (Hisztérián olyan
hipnó­ testi betegségeket, például bénulásokat és látás­
zisban zavarokat értünk, amelyeknek nincsenek felismer­
hető anatómiai vagy fiziológiai okai.) Ennek során
Breuer meglepő felfedezést tett: a hisztérikus tüne­
tek eltűntek, ha a beteg hipnózisban tudattalan, il­
letve elfojtott élményekre emlékezett, és erős ér­
zelmi felindulással reagált rájuk.
Freud azonban hamarosan megállapította, hogy a
katarzisnak (görög szó, jelentése megtisztulás) ez a
módszere nem mindig hatott úgy, hogy a szimptó-
mák eltűntek volna, és hogy nem minden beteg volt
hipnotizálható. Ezért megpróbálta az elfojtott em­
lékeket „szabad asszociációval” felszínre hozni.
Felszólította betegeit, hogy feküdjenek le a dívány­
ra, csukják be szemüket, és engedjenek szabad fo­
lyást spontán gondolataiknak. A „szabad asszociá­
ció” e technikája mindmáig a pszichoanalízis lénye­
ge. A páciensnek közölnie kell mindent, ami az
eszébe jut, azt is, amit kellemetlennek vagy értel­
metlennek vagy mellékesnek érez. A spontán gon­
dolatok értelmezése a pszichoanalízis döntő fon­
tosságú segédeszköze a beteg ellenállásának felol­
dásában és a tudattalan motívumok tudatosításában.
Freudnak feltűnt, hogy pácienseinek gyakran nehe­
zére esett valamennyi gondolatukat kimondani.
Azt mondták, nem jut eszükbe már semmi, azt is ál­
lították, hogy túl sok minden nyomul fel bennük
ahhoz, hogy mindent kimondjanak. Pácienseinek
ezek mögött a kifogásai mögött Freud felismer­
te azokat a tudattalan ellenállásokat és elhárító
mechanizmusokat, amelyek segítségével betegei el­
fojtott konfliktusaik felfedésének ellenszegültek.
Ezek az ellenállások a beteg személyiségétől füg­
gően különbözőek. Némely intellektuel például
hajlamos rá, hogy ellenállását az analízissel szem­
beni kritikai megjegyzések formájába öltöztesse,
mások viszont problémáikat egy másik síkra tolják
el (racionalizálás).
Az úgynevezett átvitelek megakadályozhatják a te­
rápiát, de nagyon meg is könnyíthetik. A páciens az
analitikushoz való kapcsolatában olyan beállítódá­
sokat és érzéseket ismétel meg (visz át), amelyek
kora gyermekkorának konfliktusokkal terhelt kö­
tődéseiből (szülők, testvérek stb.) származnak.
Egy Ezt egy Freud praxisából vett példával kívánjuk
példa megvilágítani. Egy nőbetegének olyan férfi volt a
Freud barátja, aki apahelyettesi funkciót töltött be a szá-
praxisá- mára. A beteg idő előtt megszakította a pszicho-
ból analízist, mert Freud nem tette előtte idejében vilá­
gossá azt az elutasítást, amelyet ő egykori szerelmé­
 ről most Freudra vitt át. A beteg az analízis megsza­
kításával „állt bosszút”, éppúgy, ahogy annak ide­
jén szerelmén is bosszút állt.
Rokon- Az ilyen negatív átvitel mellett létezik pozitív át­
szenv az vitel is, amely az analitikus iránti szimpátia és biza­
analiti­ lom érzéseiben nyilvánul meg. Amikor egy páciens­
kus iránt nek meg kell küzdenie saját ellenállásával, amely az
analízis során felfedett konfliktusa miatt támad
benne, akkor erős késztetés vagy vágy szükséges
ahhoz, hogy ne ismételje meg a korábbi helytelen
megoldást, azaz ne fojtsa el azt, amit már egyszer
tudatosítottak benne. Ennek a késztetésnek az ere­
dete az orvoshoz fűződő őszinte és bizalmas kap­
csolatban rejlik. A terápia végén ezért a terapeutával
való pozitív átviteli kapcsolatot ismét fel kell ol­
dani.
Freud felismerte, hogy az analitikus is átvisz bi­
zonyos érzelmeket a páciensre, ezt ellenátvitelnek
nevezte. Ha például egy analitikus nem boldogul
páciensének szeretetigényével, lehetséges, hogy bi­
zonytalansággal és elhárítással reagál. Az érzelmi
részvétel képtelenné teszi arra, hogy betege szere-
tetvágyait felfedje, és tudatosítsa benne. Az ellenát­
vitel veszélyét ezért „tananalízissel” kell korlátoz­
ni, amelynek minden analitikusnak alá kell vetnie
magát kiképzése során. A tananalízisben maga az
analitikus fekszik a díványon, és ő konfrontálódik
saját tudattalan konfliktusaival.
A pszi­ Dr. Rudolf Affemann stuttgarti pszichoterapeuta
choana­ véleménye szerint az analízishez a páciens ideális
lízis kor­ kora 22 és 35 év között van: „Ötven év fölött a
határa klasszikus értelemben vett pszichoanalízis lehetet-
len, mert a személyiségstruktúra már túlságosan
megszilárdult.”
A pszichoanalízissel való kezelés hét évig is eltart­
hat (kb. heti két órában). Németországban kevés a
pszichoanalitikus. Ha valaki kezelésre jelentkezik,
adott esetben akár kétéves várakozási idővel is kell
számolnia, attól függően, mennyire híres az anali­
tikus. Az olyan pszichoterapeutáknál viszont, akik
más módszerekkel kezelnek, a várakozási idő rövi-
debb, vagy nincs is.
A páci- Kevés olyan beszámoló áll rendelkezésre, amely-
ensek ben maga a páciens nyilatkozik pszichoanalitikus
ítélete kezeléséről. A legtöbben ugyanis szégyellik nyíltan
beismerni, hogy egy analitikus díványán feküdtek.
Ezért érdekes az az interjú, amelyet a Capital című
folyóirat készített Bernd Rohrbach marketing-ta-
nácsadóval, aki hét évig (1961-től 1968-ig) pszicho­
analitikus kezelésen vett részt a frankfurti Sigmund
Freud Intézetben. Hogy az olvasó jobban meg­
ismerhesse ezt a módszert, az érdekes interjút teljes
terjedelmében közreadjuk...
Interjú Capital: Rohrbach úr, Ön hét évig pszichotera-
a keze- peutával kezeltette magát. Mibe került ez Önnek?
lés után Rohrbach: Óránként 30 márkába, ez hét év alatt
mintegy 22 000 márkát jelent. (Megjegyzés: ma egy
óra legalább 100 márkába vagy még többe kerül.)
Capital: Részt vállalt a betegbiztosító a költségek­
ből?
Rohrbach: Nem, mert nem volt szó betegségről,
ahogy azt a betegbiztosító értelmezi. A honoráriu-
 mot azonban továbbképzési költségként leírhattam
az adómból.
Capital: Megérte a 22 000 márka?
Rohrbach: Azt hiszem, sikeresebb lettem. 1961-
ben például évente csak egy szabadalmi ügyet vit­
tem sikerre, az analízis vége felé már ötöt vagy ha­
tot. Az analízis időtartama alatt bruttó jövedelmem
több mint négyszeresére emelkedett.
Capital: Analízis nélkül nem tudta volna ezt vég­
hezvinni?
Rohrbach: Valószínűleg nem. Amióta belső fe­
szültségeim megszűntek, kreatívabbnak érzem ma­
gam. Gátlástalanabb vagyok a gondolkodásban, és
következetesebb a cselekvésben. Nemrég egy óriás
konszern nyolcvan tudósa előtt beszéltem. Az ana­
lízis előtt sohasem lettem volna erre ilyen bizton­
sággal képes. Sok kisebbségi érzésem leépült.
Capital: A gátlástalanság ellenszenvesnek is hathat.
Rohrbach: Nem hiszem, hogy erről lenne szó. El­
lenkezőleg, az analízis emberibbé, természeteseb­
bé, kontaktusra képesebbé és toleránsabbá tesz.
Az érvényesülési képesség kevésbé irányul mások
ellen, viszont meggyőzőbbé válik.
Capital: Munkatársait is elküldi a „díványra” ?
Rohrbach: Ha egy napon arra kerülne sor, hogy
társként bevegyek valakit a cégembe, örülnék, ha ő
is járna analízisre. Biztos vagyok benne, hogy ak­
kor lényegesen kevesebb kommunikációs nehézség
merülne fel közöttünk.
Capital: Ön marketing-tanácsadóként és szeminá­
riumvezetőként végzett tevékenysége folytán sok
vezető beosztású embert ismer. Hánynak ajánlaná
közülük, hogy menjen pszichoanalitikus kezelésre?
Rohrbach: Meg vagyok győződve arról, hogy a cé­
gek sokat profitálhatnának a pszichoanalízisből.
Egy vezető munkatárs, aki folyton személyes prob­
lémáit próbálja megoldani a munkájában, igen nagy
fékező erő lehet. Különösen fontosnak tartanám az
analízist a marketing-szakemberek számára. Az
embernek nő a szenzibilitása a piaci hézagok iránt.
Capital: Tulajdonképpen mi adta az indíttatást, miért
ment el a Sigmund Freud Intézetbe?
Rohrbach: Az elhatározás kiváltója az első évem
volt, amikor önálló tanácsadóként dolgoztam. Egy­
szerűen egzisztenciafélelmem volt. Ezenkívül
gyakran az volt az érzésem, hogy nem fogadnak el.
Capital: Szkeptikus volt-e, kételkedett-e benne,
hogy a pszichoanalízis a megfelelő kezelési mód­
szer.
Rohrbach: Igen, az első foglalkozásokon vonakod­
tam lefeküdni a díványra. Erős belső gátlásaim vol­
tak, hogy védtelenül kiszolgáltassam magam az
analitikusnak.
Capital: Mikor mutatkoztak az első eredmények?
Rohrbach: Körülbelül egy év elteltével. Kezdetben
súlyosbodtak a problémáim. Azonkívül szívpana­
szok is jelentkeztek.
Capital: Ajánlaná a pszichoanalízist karrier­
tréningként?
Rohrbach: Aki pszichikai feszültségekre hajlamos,
és mégis karriert akar csinálni, annak mindenkép­
pen el kell mennie analízisre.

Beszélgetésterápia
Carl Rogers amerikai pszichológus és pszichiáter
alakította ki a terápiának ezt a formáját, amely a pá­
ciens „öngyógyító erőit” mozgósítja. A „kliens­
centrikus pszichoterápiánál” a páciens (illetve kliens)
önállóan tisztázza problémáit. Az őt kezelő pszi­
chológusnak a következő feltételeknek kell eleget
tennie:
- Pozitív értékítélet és érzelmi melegség a kliens
irányában.
- A kliens emocionális élménytartalmainak meg­
értése és verbalizálása.
- Őszinteség a magatartásban, semmi hamis ked­
vesség, semmi szeszélyesség.
A kezelés sikerének előfeltétele a jó kapcsolat a te­
rapeuta és a kliens között. A beszélgetések olyan ér­
zésekre és érzelmekre világítanak rá, amelyeket a
páciens egyébként csak nagyon kelletlenül ismer be
önmagának. A megbecsülés és melegség feszültség-
mentes légkörében ezek az érzések elvesztik ijesztő
voltukat. A páciens merhet mindarra gondolni,
mindazzal kapcsolatban állást foglalni és mindazt fel­
dolgozni, ami különben „álmában sem jutna eszébe”.
Bátorí- A páciens megtapasztalja, hogy a terápiában nem
tás kell védekeznie. Mivel csekély önbizalmuk miatt
sokan félnek az emberek közötti kapcsolatoktól, a
terapeutához fűződő viszony jelentheti az első bá­
torságot adó lépést ahhoz, hogy később másokkal is
merjenek kontaktust létesíteni.
A beszélgetésterapeuta megpróbálja a lehető legin­
tenzívebben beleélni magát a kliens helyzetébe, és
megpróbálja megérteni annak élményvilágát. Mi­
helyt biztos benne, hogy érti páciense érzéseit,
közli vele ezeket.
A lelki Miért segít a kezelésben az érzelmi élmények „tük-
problé- rözése” ? Rogers felfogása szerint a lelki problémák
mák mindig olyan érzelmi problémák, amelyekről a leg-
érzelmi több esetben nem ismerték fel teljes mértékben,
problé- hogy azok.
mák A kliens sokkal inkább a környezetében meglévő
ellenállásokra figyel, például házastársa hibáira,
vagy testi tünetekre. A terapeuta ezekből az ellenál­
lásokból az érzelmi tartalmat kivonja és kimondja.
Bizonyára ismer olyan embereket, akik valamilyen
álarc mögé rejtőznek. Az embernek az a benyomá­
sa, hogy magatartásukat csak eljátsszák, de valójá­
ban nem olyanok, mint amilyennek mutatják ma­
gukat. Érzéseket mutatnak, amelyeket nem érez­
nek, míg másokat, amelyeket éreznek, elnyomnak.
Ezek a folyamatok ugyan minden embernél leját­
szódnak, de ha egy bizonyos erősségi fokot elér­
nek, a magatartás hamisnak és maszkszerűnek hat.
Részlet Példa egy terápiás foglalkozásról: Hall úr azért jár
egy a terápiára, mert nagyon gátlásos, ami visszaveti, és
terápiás mert gyakran fél.
foglal­
kozásból Hall úr: „Ha elmegyek egy diszkóba, a panaszok
fokozottan lépnek fel. Izzadok és görcsbe rándul a
gyomrom, főleg, ha egy lány ül velem szemben.
Akkor a panaszaim nagyon erősek, és akkor nem
tudok koncentrálni.”
 Terapeuta: „És ez nyomasztja?”
Kliens: „Igen.”
Terapeuta: „És nem tudja felszabadultnak érezni
magát?”
Kliens: „Éppen ez az, hogy nem tudok semmit
tenni ellene.”
Terapeuta: „Nagyon rossz magának, hogy éppen
lányok jelenlétében érez így. És ugye nem akar ebbe
belenyugodni?”
Kliens: „Így van - mert természetellenesnek talá­
lom. Ha ilyen izgatott vagyok, akkor ez mindig
nagyon kellemetlen érzéssel tölt el.”
A A beszélgetésterápia során fellépő pszichikai fe­
pszichi­ szültségek csökkentése jól kimutatható. Robert P.
kai Andersson 1956-ban egy tíz beszélgetésből álló te­
feszült­ rápia alatt méréseket végzett páciense szívfrekven­
ségek ciájára és annak ingadozási sávjára vonatkozólag.
csök­ Ezenkívül minden foglalkozáson egy skálán jelölte
kentése az érzelmek becsült erősségét. A szívverések frek­
venciája hasonló görbét mutatott, mint a páciens
emocionális részvétele. A fiziológiai feszültség,
azaz a szívverés felgyorsulása különösen akkor lé­
pett fel erősen, amikor a kliens olyan konfliktusok­
kal terhelt érzésekről beszélt, amelyek az adott idő­
ben erősen foglalkoztatták.
A Jó eredményeket mutat a beszélgetésterápia olyan
vágyak gátlásos személyeknél, akik nincsenek tisztában ön­
és célok magukkal, vágyaikkal és céljaikkal, akiknek nincse­
világos nek orientációs pontjaik életük irányításához. Ilyen
volta esetekben tíz-harminc órás terápia már jó eredmé­
nyeket hozhat.
Csoportterápia
Hetente legalább egyszer hat-nyolc személy talál­
kozik egy-két órára, és egy pszichológussal vagy
pszichoterapeutával együtt leül egy kerek asztal kö­
ré. A csoportnak kor és intelligencia szempontjából
egységesnek kell lennie. Nem szabad olyan szemé­
lyekből állnia, akik a csoporton kívül is mindennapi
szoros kapcsolatban állnak egymással. Barátok és
házaspárok jelenléte is csökkentheti a csoportterá­
pia hatását.
Elő- A csoport vezetője segít leküzdeni a kezdeti gátlá-
feltéte- sokat. Elmagyarázza a csoportterápia feltételeit.
lek Ezek a következők:
- A tagok diszkréciója kívülállókkal szemben,
- az érzelmi problémákra való koncentrálás,
- mindent ki kell mondani, amit az ember érez vagy
gondol.
A csoport tagjai először minden kényszer és nyo­
másgyakorlás nélkül szabadon mesélnek önmaguk­
ról és problémáikról. Így létrejön egy olyan beszél­
getés a lelki problémákról, amelyben a csoport tag­
jai feldolgozzák problémáikat, és állásfoglalásra
kényszerülnek.
A cso- A résztvevőknek maguknak is pszichoterápiás funk-
portnak ciójuk van (pozitív hozzáállás a többi csoporttaghoz,
aktív- azok érzelmeinek értelmezése). Ez azonban nem je-
nak kell lenti azt, hogy a csoportvezető fölösleges lenne. Neki
lennie kell ugyanis a beszélgetést a szükséges mederbe te­
relnie (például felhívni a tagok figyelmét arra, hogy
 ne napi eseményekről, az időjárásról stb. beszélje­
nek). Másrészt csökkenti a csoport vele szemben tá­
masztott várakozását, amennyiben ő csak annyit
tesz, hogy nem engedi, hogy a beszélgetés elakad­
jon, hiszen végül is a csoportnak magának kell ak­
tívnak lennie. Eközben a csoportban kialakul vala­
milyen finom érzék az iránt, meddig mehet el, mi­
lyen mértékben terhelheti egyes tagjait állásfogla­
lásaival. Ha elérték az egyik tag terhelhetőségé­
nek határát, egy másik tag problémáival kezdenek
foglalkozni. A pszichológusnak, illetve pszicho-
terapeutának természetesen ügyelnie kell arra,
hogy az egyes csoporttagokat megvédje a lehetséges
pszichikai károsodástól - ez az egyik legfőbb tör­
vény.
A csoport minden tagja számára először is nagy
megkönnyebbülést jelent, hogy látja, másoknak ha­
sonló problémáik vannak. Így könnyebben beszél a
sajátjairól, s a csoport megértő magatartását tapasz­
talva könnyebben viseli el a szimptómákat is.
Modell- Mivel minden csoport a társadalom modellje, a cso­
tapasz- portterápia megkönnyítheti a társadalomba való
talat a beilleszkedést, és a résztvevőket modelltapaszta-
csoport­ latokhoz juttathatja a másokkal való érintkezésben.
ban A csoportot gyakorlathelyzetként kell elképzelni.
A csoport védelme alatt kockázatokat lehet vállalni,
azaz egyszerűen ki lehet próbálni: hogyan reagál
valaki, ha én így vagy úgy viselkedem? A csoport
egyik tagja például megtudja, hogy viselkedése ar­
rogánsan hat, holott ő egyáltalán nem akar arrogán­
san hatni, hanem csupán bizonytalanságát akarja
kendőzni. Az ilyen tapasztalat nagyon hasznos le­
het a mindennapi együttélés szempontjából.
Egy Hogy hogyan hat a csoportterápia, azt kitűnően
részt- mutatja annak az interjúnak a kivonata, amelyet H.
vevő Peres pszichológus készített három hónappal egy
mérlege csoportterápia befejezése után: „Pusztán azáltal,
hogy tagja voltam a csoportnak, ahol engem min­
denki elfogadott, nagyon sokat nyertem önbiza­
lomban ... Azt hiszem, azért fogadtak el a többiek
mind, mert az üléseken őszintén beszéltem az érzé­
seimről. Ez nagymértékben átvivődött aztán más
helyzetekre is. Ha most összejövök emberekkel,
egyszerűen önmagam vagyok, anélkül hogy bármit
is elfojtanék, és félnék attól, hogy mások nem érte­
nek meg.” (Idézet átvéve Rogerstől.)
A növekvő önbizalommal fejlődik a tolerancia is.
A résztvevők megtanulják elviselni a kritikát, meg­
tapasztalják, hogy a bírálatnak nem kell feltétlenül
rombolónak lennie, hanem profitálhatnak is belőle.
És megtanulnak odafigyelni másokra. Az olyan
emberek, akik csoportterápián vettek részt, többé
nem fordulnak el, ha támadás éri őket, hanem meg­
próbálnak a végére járni, miért érte őket a támadás.
Az ön- A csoportterápia mint módszer igen jól bevált
meg- olyan esetekben, amikor egészséges vagy enyhén
ismerés sérült emberek önmegismerésének elmélyítése volt
elmé- a cél. Ezért melegen ajánlható beilleszkedési prob-
lyülése lémák, kontaktuslétesítési nehézségek, gátlások és
kisebbségi érzések esetében.
En- Aki rövid távú segítséget keres, annak egy egészen
counter különleges csoportterápiát lehet ajánlani. Az USA-
Group ból jön, a neve „Encounter Group”. Itt a csoport
 három-tíz napig éjjel-nappal együtt marad. A cso­
porttagok itt is beszélgetnek egymással, megvitat­
ják problémáikat, s megpróbálnak megoldásokat
kidolgozni az elmondott konfliktusokra.
Az „Encounter Group”-ban azért fedik fel az érzel­
meket és azért beszélnek róluk, hogy mélyebb meg­
értésükhöz jussanak el. A normál terápiával szem­
beni előnye az, hogy az egyes csoporttagot a cso­
port azonnal és állandóan korrigálja. Így az egyes
ülések közötti szünetekben nem eshet vissza ko­
rábbi magatartásába.
A A csoportterápia speciális módszere a Moreno bécsi
pszicho- pszichiáter által a húszas évek elején kifejlesztett
dráma „pszichodráma”. Ebben a konfliktusokat és a lelki
zavarokat improvizált játékkal tudatosítják. A trau-
matikus helyzetek „játékos” megismétlése egyrészt
bepillantást enged az okokba, másrészt lehetővé te­
szi a konfliktusok kiélését. A pszichodramatikus já­
ték mint behavior-dráma (magatartás-dráma) szisz­
tematikusan alkalmazható a magatartás megváltoz­
tatásában (lásd viselkedésterápia).
A Időközben a csoportterápiának sokfajta változata
csoport- érkezett el Amerikából Európába. A csoportterápia
terápia egyik fajtájánál a csoporttagok testét megtapogat-
változa- ják. Eközben nem az esetleg fellépő erotikus érzé-
tai seknek van döntő jelentőségük, hanem a testiség
tudatosításának. Az ember ismét megtanulja (mint
gyermekkorában), hogy figyeljen a testére és elfo­
gadja a testét.
A Sen- Sokban hasonlít a csoportterápiához a szenzitivi-
sitivity- tás-tréning. Itt elsősorban olyan folyamatokat dol-
Training goznak fel, amelyek a csoportban történtek meg,
ugyanis csak ezek a folyamatok ismertek valameny-
nyi résztvevő előtt. Előnye abban rejlik, hogy a tré­
ningben minden résztvevő ugyanolyan magatartási
módokat és elhárítási mechanizmusokat mutat,
mint a mindennapi életben.
A központi módszer a „feedback” (visszatükrö-
zés). Mindenki a lehető legpontosabban leírja be­
nyomásait, illetve érzelmi reakcióit, amelyeket egy
másik csoporttagnak a viselkedése kiváltott benne.
A csoport résztvevője megtudja, hogy hat az ő ma­
gatartása másokra, és hogyan reagál ő maga mások
magatartására. Ez gyakran belátási és változtatási
készséget vált ki.
A szenzitivitás-tréningben a saját magatartásnak és
a másénak differenciált összehangolását gyakorol­
ják. Megszüntethetik a merev magatartási módo­
kat, és újakat, igazibbakat próbálhatnak ki. Fá­
rasztó volta miatt a szenzitivitás-tréning nem alkal­
mas pszichózis- vagy öngyilkosság-veszélyeztetet­
tek, illetve neurotikusok esetében, viszont igen jó
módszer a magabiztosabb magatartás serkentésére
és erősítésére. Sok nagyvárosban népfőiskolák is kí­
nálnak olcsón ilyen tanfolyamokat.
Viselkedésterápia
A viselkedésterápia alapjait mintegy negyven éve
Joseph Wolpe fektette le az USA-ban. Ez abban kü­
lönbözik más kezelési módoktól, hogy a tanulás­
pszichológia kísérleti eredményeire épít.
A páciens gyógyulása azokra az ellenőrizhető tanu­
lási folyamatokra épül, amelyek modelljét Ivan P.
 Pavlov orosz fiziológus dolgozta ki. Egy kutyával
végzett kísérletei során a következőt fedezte fel:
mihelyt az állat táplálékot lát, nyálat választ ki. Pav­
lov ezután mindig megszólaltatott egy harangjel­
zést, amikor a kutya megkapta táplálékát. Miután
ezt több ízben megismételte, már a harangjelzés (a
pótlólagos inger) is elegendő volt ahhoz, hogy ki­
váltsa a kutyánál a nyálkiválasztást. Egy úgyneve­
zett „feltételes reflex” épült ki az állatban.
Féle­ E kondicionálási kísérletek nyomán Watsonnak (a
lem- behaviorizmus megalapítójának) 1920-ban első íz­
reakció ben sikerült egy gyermeknél kondicionált félelem­
reakciót kiváltani. A kis Albert példáját leírtuk
az 54. oldalon. Emlékeznek: a félelemreakció egy­
szer csak összekapcsolódott azzal a patkánnyal,
amely azelőtt sohasem váltott ki benne félelmet.
Sőt, ez a félelem más állatokra is átvivődött, s már
házinyulak és kutyák látványa is sírást és menekülő
magatartást váltott ki belőle. A viselkedésterápia
abból indul ki, hogy a felnőttek is hasonló módon
kondicionálódnak, és hogy a „neurotikus tünetek”
többnyire így jönnek létre.
A hely­ Az alábbi példán mutatjuk be a helytelen magatar­
telen tás megtanulását. Egy autóbalesetet követően Finn
maga­ úr többé nem tudta úgy elhagyni a lakását, hogy ne
tartás érzett volna félelmet. A baleset a következőképpen
megta­ játszódott le: amikor Finn úr egy üzletből kilépett
nulása az utcára, elütötte egy autó. Attól kezdve Finn úr­
nak tériszonya volt. A racionális meggyőzés, hogy
óvatossággal megvédheti magát az autóktól, sem­
mit sem használt.
Elkerü- A viselkedésterápia megpróbálja a pácienst leszok-
lőmaga- tatni erről a félelemről. Joseph Wolpe felfedezte,
tartás hogyan lehet „kioltani” egy félelmi reakciót. Féle­
lemreakciókat váltott ki például macskáknál. A macs­
kák megtanulták, hogy egy berregő hangra felnyis­
sák az etetődoboz csapóajtaját, hogy így hozzájus­
sanak az etetőedényükhöz. A kísérlet második fázi­
sában a macskákat minden alkalommal, amikor ki­
nyitották az etetődoboz ajtaját, elektromos áram­
ütés érte. Így az állatokban „elkerülő magatartás”
alakult ki, ha egy bizonyos ketrecben kellett volna
enniük. Hevesen tiltakoztak, ha a „sokk-ketrecbe”
tették őket, és nem voltak hajlandók enni.
Wolpénak úgy sikerült a macskák félelemreakcióit
„kioltani”, hogy lassan, fokról fokra hozzászok­
tatta az állatokat a „sokk-ketrechez”. Sokkolás nél­
kül etette őket különböző ketrecekben, amelyek
kezdetben csak kevéssé, aztán egyre inkább hason­
lítottak a rettegett ketrechez, míg aztán az állatok
félelem nélkül kezdtek enni régi ketrecükben.
Lassú Állatokkal szerzett kísérleti eredményei után Wolpe
deszen- 1950-ben kifejlesztett egy terápiás formát emberek
zitiválás számára: a szisztematikus „deszenzitiválást”. A mód­
szer három szakaszra tagolódik:
1. Intenzív ellazító tréning.
2. A félelemkiváltó ingerek hierarchiájának felál­
lítása.
3. A félelemingerek fokozatos kombinálása ella­
zító reakciókkal.
 A féle- Így gyógyítják például a tériszonyt: a deszenzi-
lem- tiválás kezdete előtt ellazító tréninget végeznek a
ingerek pácienssel, például fiziológiai izomlazítást vagy
rangsora autogén tréninget. Ezután a terapeuta célzott be­
szélgetésben tisztázza, milyen ingerhelyzetek vál­
tanak ki félelmet a páciensnél. A páciens most a fé­
lelemingereket rangsorba állítja. Finn úr félelme
esetében ez így fest:
Gyenge 1. Otthon vagyok, és hallom a rádióban, hogy
félelem valakit elgázoltak.
2. Egy ismerősöm egy balesetről mesél.
3. Egy barátomat elütötte egy autó.
Közepes 4. Nyugalmas, nem forgalmas vidéken sétálok.
félelem 5. Este a városon megyek keresztül.
Erős 6. Koncertre megyek.
félelem 7. Fényes nappal át kell mennem egy téren.
A féle- A deszenzitiválás azzal kezdődik, hogy Finn úr tel-
lemki- jesen ellazult helyzetben néhány másodpercre el-
váltó képzeli a félelemhierarchia legalsó fokán elhelyez -
okainak kedő leggyengébb ingert. Mihelyt ennek során fé-
elkép- leimet érez, fel kell emelnie az ujját. Akkor az el-
zelése képzelt jelenetet azonnal megszakítják... megint
előidézik a teljes ellazulás állapotát. Azután Finn úr
ismét elképzeli az előző jelenetet a gyakorlás során.
Ha a félelem már nem tör át az ellazuláson, ha tehát
félelem nélkül viseli el a jelenet elképzelését, akkor
a terapeuta áttér a rangsorban következő, valamivel
erősebb félelmet kiváltó jelenetre.
Az így szerzett bátorsággal Finn úr lépésről lépésre
félelemhierarchiájának egyre magasabb és maga­
sabb fokait hódítja meg, egészen addig, míg már a
legintenzívebb félelem-elképzelés is („fényes nap­
pal át kell mennem egy téren”) elvesztette félelme­
tes voltát.
A tapasztalat azt mutatta, hogy a páciensek ezzel a
módszerrel mintegy húsz ülés után már valóságos
helyzetekben sem éreztek félelmet. A deszenzitivá­
lás különösképpen az állatfóbiák (pókok, egerek), a
vizsgától és a nyilvánosság előtti beszédtől való fé­
lelem, a tériszony és a szűk, zárt terekben való féle­
lem kezelésében vált be.
Igen fontos a lazítási gyakorlatnak és a félelem­
hierarchia elképzelésének kombinálása. Az ellazító
gyakorlatok önmagukban nem olyan eredménye­
sek, hasonlóképp csak kevés sikert hoz az is a féle­
lem megszüntetésében, ha a páciens pusztán sorra
veszi és végiggondolja a félelemhelyzeteket.
A viselkedésterápia technikája igen variábilis. A vi­
selkedésterapeuta játszhat betegével „színházat”,
amikor annak például fölötteseivel szemben gátlá­
sai vannak, bizonytalan, és képességeit nem tudja
kibontakoztatni. Ilyen esetben a terapeuta esetleg
azt játszatja el vele, hogyan mutatkozik be egy nagy
cég személyzeti főnökének.
Hátrány A viselkedésterápia hátránya abban rejlik, hogy
komplexebb problémák, például „általános” féle­
lemállapotok vagy olyan félelmek esetében, ame­
lyek egyidejűleg súlyos depresszióval vagy kény­
szerneurózissal járnak, a gyógyítás lényegesen ne­
hezebb.

Mikor van Önnek szüksége
pszichoterapeutára?
Csak ha már panaszainak valamennyi lehetséges
szervi oka ki van zárva, akkor keresse fel egy pszi­
chológus, pszichoterapeuta vagy pszichoanalitikus
rendelőjét. Az előző oldalakon képet kaphatott a
kezelési módszerekről. Ezek után jobban el tudja
dönteni, melyik terápiái formát érzi a magához leg­
közelebb állónak.
Tesztel­ Ha felkeres egy terapeutát, nem köteles végigcsinál­
je a tera­ ni azt az esetleg hosszabb tanácsadást és kezelést,
peutát amelyet ő javasol. Talán már egyórás beszélgetés is
segít Önnek. Ha azt állapítja meg, hogy nem ked­
vére való a terapeuta, nyugodtan hagyja ott, és kon­
zultáljon egy másik terapeutával.
A terapeuta megítélésekor mindenekelőtt arra fi­
gyeljen, hogyan kérdőjelezi meg az Ön személyisé­
gének bizonyos oldalait, és hogyan tudatosítja Ön­
ben az újraorientálódás fájdalmas és kényelmetlen
folyamatát. Ez Önnek annyira kellemetlen lehet,
hogy a terapeutát nem nyílt, Önre hangolt beszél­
getőpartnernak érzi, hanem ellenállás alakul ki Ön­
ben mind a terapeuta személyével, mind azzal
szemben, amit mond. Ezért alaposan meg kell vizs­
gálnia szimpátia- vagy ellenszenvérzését.
A A terápia nem kellemes folyamat. Sokan úgy érkez­
páciens nek, mintha csak az autójukat vinnék szervizbe: le­
helyte­ ülnek vagy lefekszenek, felületesen mesélnek prob­
len beál­ lémáikról, és azt gondolják, minden mást egysze­
lítódása rűen és problémák nélkül levesz a vállukról a tera­
peuta. Ezzel a beállítódással a kezelés vakvágányra
fut, mert természetesen senkit sem lehet „megmos­
datni úgy, hogy ne legyen vizes”. Ha Önnek, mint
már fentebb említettük, testi panaszai nincsenek,
csak lelki tüneteket érez, akkor rögtön egy pszicho­
lógusnál vagy pszichoterapeutánál jelentkezzék be.
Elsősorban lelki tünetek:
A különféle félelmek
Általános élet- és egzisztenciafélelem.
Állatoktól (pókoktól, egerektől stb). való félelem.
Tériszony vagy szűk helyiségben való félelem.
A kényszercselekvések
Mosási vagy ellenőrzési kényszer.
Kényszergondolatok.
Bizonyos visszatérő viselkedési formák, amikor
ideges (körömrágás, hajtincs csavargatása stb.).
A „normális” szexualitás zavarai
Impotencia vagy frigiditás.
Szadizmus vagy mazochizmus.
Egyéb „perverziók”.
A személyiségtulajdonságok zavarai
Szélsőséges fukarság és önzés.
Csekély kontaktusteremtő képesség.
Koncentrációs nehézségek.
Önbizalomhiány (kisebbrendűségi érzések).
Alacsony fokú lelki terhelhetőség.
Szélsőséges pedantéria.
 Hogyan Ha pszichológust vagy pszichoterapeutát keres,
A hangulat zavarai
talál- akkor ajánlatos a telefonkönyv szakmai jegyzékét
Gyakori nyomott hangulat és depresszió.
junk megnézni. A „pszichológia” vagy „pszichoterápia”
Gyakori szélsőséges hangulatváltozás.
tera- címszó alatt megtalálja a választható terapeutákat
Lelki kiegyensúlyozatlanság.
peutát? címükkel és telefonszámukkal együtt. Válassza ki
először azt a terapeutát, aki a lakásához a legköze­
A szen- Ez csak egy kis ízelítő a lelki tünetekből. Terapeu-
lebb található! Ha telefonon határidőt kér, mindjárt
vedés tát csak akkor keressen fel, ha e szimptómák vala-
érdeklődje meg, mennyi az óránkénti honorárium,
szorítása melyikétől szenved. Mert csak a szenvedés szorítása
és érdeklődjék behatóan a terápiás módszer felől is,
mobilizálja azokat az erőket, amelyek a terápiás ke­
amelyet az illető elsősorban alkalmaz!
zeléshez feltétlenül szükségesek. Aki elégedett ön­
magával, az nem lát okot arra, hogy megváltozzék,
és ezért nem is fog megváltozni.
Mikor Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő,
men- hogy házassági problémákra is pszichológiai segít-
jünk séget akarnak igénybe venni. Egy példa: Münch úr
terapeu- öt éve házas. Felesége szexuálisan igen fogékony, és
tához? egy fél éve beleszeretett egy másik férfiba. Ezért el
akar válni. Münch úr megbocsátja neki a szerelmi
viszonyt, és fenn akarja tartani a házasságot. Azt ta­
nácsolja a feleségének: „Menj el egy pszichoterape-
utához, és kezeltesd magad! A hűtlenséged nem
normális, hiszen én továbbra is ugyanúgy szeretlek,
mint eddig.”
Ebben az esetben nincs szükség pszichoterápiára.
Münchné válást akar, és egy másik férfit szeret. Az
ő részéről nincs szó a szenvedés szorításáról, és
nincs rá semmi olyan ok sem, amely miatt le kellene
beszélni a szerelméről. Más lenne talán a helyzet, ha
Münchné öt éven belül ötödször állna válás előtt, és
ő maga kérdőjelezné meg magatartását.
Hatodik fejezet
Program, melynek során
több önbizalomra teszünk szert
Az előző fejezetben képet kaptak a pszichoterápia
különböző módszereiről. Valamennyi kezelési
módnak megvan a maga értelme és értéke. Mivel
egyik módszert sem lehet az egyedül helyesnek te­
kinteni, az egyes tüneteknek és lelki problémáknak
megfelelően hol az egyik, hol a másik terápia lehet
különösen alkalmas. Erről esetről esetre egyedileg
kell dönteni. Többnyire kedvező hatású a kezelés­
nek autogén tréninggel való megtámogatása. Aján­
lom Önöknek dr. med. Lindemann-nak Túlélés
stresszben - autogén tréning (Überleben im Strejl -
Autogenes Training) című könyvét elolvasásra. Ez a
könyv mindenekelőtt azért hasznos, mert könnyen
érthető és nagyon meggyőző. Dr. Lindemann há­
romszor kelt át az Atlanti-óceánon, egyszer egy fa­
rönkből faragott csónakban, egyszer összehajtható
kajakban és egyszer egyárbocos vitorláson, és átke­
lései során fontos tapasztalatokat gyűjtött az auto­
gén tréninggel kapcsolatban.
Probléma-napló
Ön már felfektetett egy füzetet az asszociációs kí­
sérlet elvégzéséhez. Most ismét szüksége lesz erre a
füzetre - ez lesz a probléma-naplója. Először is fi­
gyelje magát egy hétig, és írjon beszámolót azokról
az esetekről, amikor magatartásával túl kevés önbi­
zalomról tanúskodott! Ezután következik azoknak
a helyzeteknek a részletes leírása, amikor önbi­
zalma megrendült. Erre épül majd a gyakorlás idő­
szaka, amikor az egyre magabiztosabb magatartást
gyakorolja.
A meg- Kezdje tehát a megfigyeléssel! Ezen a héten visel-
figyelés kedjék úgy, mint mindig, azaz most még ne pró-
hete báljon magabiztosabb lenni! A következő példából
látni fogja, hogy kell ezt csinálni. A naplóbejegyzé­
sek Culler úrtól származnak (kereskedelmi alkal­
mazott, 26 éves).
1. nap a) Renner kollégám ironikus megjegyzésekkel meg­
leckéztetett, mikor megkérdeztem tőle, hol az
indigó helye. Mindenki nevetett. Éreztem,
ahogy kimegy a vér a fejemből. Nem tudtam
válaszolni.
b) A főnök hívott telefonon. Azt akarta tudni, a tit­
kárnője nálam van-e az irodámban. Csak „nem”-
mel válaszoltam. Nem jutott eszembe egy értel­
mes mondat. Ezért nagyon haragudtam magam­
ra.
c) Este tévét akartam nézni, de látogatónk jött, a
feleségem barátnője. Nem mertem szólni a fele­
ségemnek, hogy pont ma nekem alkalmatlan a
vendég, és rettentően bosszankodtam a gyávasá-
 gomon. - Szeretném, ha jobban tudnám érvé­
nyesíteni az akaratomat.
2. nap a) A feleségem felfedezte, hogy a most vásárolt
mosógép oldala össze van karcolva. Felhívtam az
üzletet, és bejelentettem a kárt. Kellemetlenül
éreztem magam, és a gyomrom egy kissé össze­
szorult.
b) Beléptem a kollégám szobájába. Ezzel a meg­
jegyzéssel üdvözölt: „Egyre kevesebb a hajad.”
Mivel amúgy is nyugtalanít a hajhullásom, ez a
tapintatlan megjegyzés elbizonytalanított. Nem
tudtam higgadtan és könnyedén reagálni.
3-6. nap Így jegyezte fel Culler úr mindennap azokat az él­
ményeit, amelyek károsan hatottak önbizalmára.
Élményeit napról napra részletesebben írta le, és
egyre világosabbá vált előtte, mi minden volt hatás­
sal önbizalmára. Ezen a héten problémái mind tu-
datosabbá váltak a számára.
Leltár A megfigyelés hete után még fontosabb lépés kö­
készítése vetkezik - a leltár készítése. Rangsorolja azokat
a szituációkat és élményeket, amelyek különösen
károsan hatottak önbizalmára! Fogalmazza meg a
szituációkat úgy, hogy kifejezésre jusson, mit akar
jobban csinálni! Culler úr listája például így festett:
Rangsor 1. Védekeznem kell a kollégák megjegyzéseivel
szemben. Megtalálni a jó választ!
2. Elfogódottság nélkül kell viselkednem a főnök­
kel szemben.
3. Képességeimet helyesen kell felbecsülnöm.
4. Nem szabad annyira szívemre venni a hajhullá­
somat.
5. Feleségemet meg kell dicsérnem, és nem szabad
rajta kitölteni a bosszúságomat.
6. Feleségemnek mindig nyíltan meg kell monda­
nom a véleményemet.
7. Idegen személyekkel szemben nem szabad el-
fogódottnak lennem.
8. Könnyebben kellene kapcsolatokat létesíte­
nem.
9. Kevésbé kellene érzékenynek lennem.
10. Ha a munkában valami nem megy, azért nem
kellene magamat okolnom.
Tapin- Culler úr önbizalmát különösen erősen érintette,
tatlan amikor kollégái tapintatlan megjegyzéseitől kellett
meg- volna megvédenie magát. Nem tudott jó válaszokat
jegyzé- adni, mert mindig úgy érezte magát, „mintha le-
sek bénult volna”. Leginkább az érintette Culler úr ön­
bizalmát, amikor a munkában nem ment valami.
Ilyenkor hajlott arra, hogy önmagát okolja (ennek
azonban ő maga is tudatában volt).
Ha túl van már a megfigyelés hetén, és összeállította
problémáinak ranglistáját, olvasson tovább! Most
kezdődik a következő és legnehezebb lépés, a na­
gyobb önbizalom kialakítása. Ennek fontos esz­
köze a jutalmazás, mint az új magatartás „megerősí-
tője”. A viselkedéskutatásban létezik egy fontos
szabály: „Ha egy új magatartást megjutalmaznak
vagy megerősítenek, a jövőben gyakrabban fordul
elő.” És hát Ön azt akarja, hogy a jövőben gyakrab­
ban tudjon magabiztosabban viselkedni!
 Jutalom Állítson most össze egy önjutalmazási listát, mert
jutalmazás nélkül a magatartás-tréning sikere erő­
sen kérdéses! Culler úr például a következő listát ál­
lította össze:
A jutal­ 1. Egész napos kirándulás.
mak 2. Feleségemmel este elmegyünk vacsorázni.
rangsora 3. Veszek egy könyvet.
4. Veszek egy lemezt.
5. Meghívom a barátaimat.
6. Elmegyek moziba.
Ez a lista természetesen csak egy példa. Ezért ne
Culler úr listáját másolja, hanem gondolkodjék el,
mi jelent az Ön számára jutalmat! Mindenkinek
más-más dolgok fontosak vagy értékesek, éspedig
egészen más rangsor szerint.
A maga­
Most kezdje meg a magatartás-tréninget! Nézze
tartás­ meg, mi áll az önbizalommal kapcsolatos problé­
tréning máinak ranglistáján a legutolsó helyen! Culler úrnál
kezdete ez szerepel utolsóként: „Ha a munkában valami
nem megy, azért nem kellene magamat okolnom.”
A tréninget tehát annál a problémánál kezdi, amely
a lista utolsó helyén áll, mert itt esik legkevésbé ne­
hezére változtatni magatartásán. Ha sikerül ebben a
tekintetben egy hétig magabiztosabbnak lennie,
menjen följebb, lépjen mintegy a következő lépcső­
fokra! Mihelyt itt is sikere van, haladjon ismét fel­
jebb egy lépcsőfokkal! A már megtett lépcsőfoko­
kat azonban újra és újra gyakorolnia kell. Termé­
szetesen minél feljebb halad a ranglistán, annál ne­
hezebb lesz változtatnia magatartásán.
Jutalom Minden egyes sikerrel megtett lépcsőfok után meg
minden kell jutalmaznia magát az ön által összeállított lista
lépcső- szerint. De az sem árt, ha az ugyanazon a lépcső-
fok után fokon elért egyes pozitív élmények után külön-kü-
lön is megjutalmazza magát. Minél magasabbra lép
a ranglistán, annál nagyobbak legyenek a jutalmak.
Ebben segít a jutalmak összeállított ranglistája.
Amikor a legalsó lépcsőfokon megkezdi magatar­
tása megváltoztatását, írja fel ismét élményeit a
probléma-naplóba, éspedig megint az ismert séma
szerint: 1. nap, 2. nap, 3. nap stb. Írja fel, ha sikerült
magabiztosabban és higgadtabban reagálnia! Pró­
bálja meg kideríteni, miért sikerült a dolog! Rádöb­
bent valamire, amire ezelőtt nem gondolt? Mi volt
az a gondolat, amely bátorságot adott? Írja fel ezt a
gondolatot, és próbáljon meg tisztába jönni a hát­
terével! Hiszen nem az a cél, hogy dresszírozza ma­
gát, hanem hogy magatartásával együtt gondolko­
dási szokásait is megváltoztassa.
A tuda- A leírt tréningterv alapján sokkal tudatosabban fog-
tosság lalkozik nehézségeivel. A tréningnek ez a fajtája
arra kényszeríti, hogy módszeresen elgondolkoz­
zon olyasmiken, amiken egyébként sohasem törte
volna a fejét. A problémáival való tudatos foglalko­
zás révén sokkal jobban megismeri önmagát, és
nem esik olyan nehezére megkeresni a leküzdésük­
höz vezető utat. Az önbizalomhiány leküzdésére
végzett munka természetesen nem fáradság nélkül
való - sőt, nagyon is nagy erőfeszítést követel.
Megeshet például, hogy hirtelen visszaesik egy ala­
csonyabb lépcsőfokra. Ettől ne veszítse el bátorsá­
gát, mert az ilyesmi előfordul! Ilyenkor újra tuda-
 tosan kell dolgoznia ugyanazon a problémán, míg
túljut ezen a lépcsőfokon. A siker érdekében feltét­
lenül fontos, hogy bízzon a tréningtervben. Ha vi­
szont nem hisz a leírt módszerben, és a kísérlet nem
győzi meg, akkor ne dolgozzék tovább e módszer
szerint, mert nem lenne semmi értelme!
Türelem Vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen nincs
szüksé­ idejük, de türelmük sem ahhoz, hogy e szerint a
geltetik tréningterv szerint dolgozzanak. Aki például erő­
sen extrovertált, az nem szívesen ül le esténként a
probléma-naplóját írni, hanem inkább megnéz a té­
vében egy krimit. Ha túlságosan nyugtalan hozzá,
hogy nap mint nap vezesse a naplót, és így kutassa
ki magabiztos vagy kevésbé magabiztos magatartá­
sának hátterét, akkor legalább beszélje meg élmé­
nyeit egy bizalmas ismerősével vagy házastársával!
Ha hallgatójában van megértés és türelem, akkor ez
a módszer még mindig jobb, mintha semmit sem
tenne. Ügyelnie kell azonban arra, hogy beszélge­
tőpartnere ne próbálja befolyásolni Önt - és ne ve­
gye figyelembe azokat a tanácsokat, amelyek nem
felelnek meg az Ön személyiségstruktúrájának.
Mi szól E fejezet végén szeretnénk megindokolni, mi szól
a tré­ a tréningterv és a probléma-napló vezetése mellett.
ningterv Először is azt a helyzetet kell pontosan fölismerni,
mellett leírni és megfigyelni, amelyben az önbizalomhiány
jelentkezik. Az önmegfigyelés serkenti az önkont­
rollt, s épp az a fontos, hogy a kritikus helyzete­
ket tudatosítsuk (ahelyett, hogy elfojtanánk őket).
A rangsor lelkiismeretes összeállításával lehetőség
nyílik rá, hogy a legkönnyebbel kezdjük, és így ne
bátortalanodjunk el. Ezzel fokozatosan erősödik a
saját reakció- és magatartásmódunkba vetett biza­
lom. Az önbizalomhiányt lehetetlen egyik napról a
másikra eltüntetni, sőt erős önbizalommá változ­
tatni. Ez csak lépésenként sikerül. Ergo: a valame­
lyik alacsonyabb lépcsőfokon aratott apró siker
erősíti már az önbizalmat azon a bizonyos terüle­
ten, és ugyanakkor annak motivációját is növeli,
hogy tovább dolgozzunk önmagunkon.
A beállí- Az önbizalomhiányt ébresztő szituációkat elő-
tódás ször is tudatosítanunk kell, majd lassan meg kell
megál- változtatnunk viszonyulásunkat az adott problé-
tozta- mához. Eddzük az akaratunkat, hogy a jövőben ha­
tása sonló helyzetekben higgadtabban reagáljunk, és ne
hagyjuk, hogy önbizalmunk elhagyjon bennünket!
Ha sikerült találnunk egy sikeres problémamegol­
dási technikát, az önjutalmazás ezt erősíteni fogja.
A megerősített magatartás a jövőben mind gyak­
rabban fordul majd elő. Így lépésről lépésre meg­
szüntetjük az önbizalomhiányt, és magabiztosabb
magatartást alakítunk ki. Mivel ez az önnevelési fo­
lyamat a problémák nehézségétől és makacsságától
függően hetekig vagy hónapokig is eltarthat, ez a
módszer sok türelmet és kitartást igényel. Nagyon
ideges, türelmetlen vagy extrovertált személyek
esetében a leírt technika nem alkalmas.
Aki a probléma-naplót túlságosan bonyolultnak és
időrablónak találja, annak is feltétlenül aktívan kel­
lene dolgoznia azon, hogy másképp viszonyuljon
önmagához és környezetéhez is.
Hetedik fejezet
Önbizalom-fejlesztő tréning
Az első részben esetpéldákon mutattuk be, hogyan
alakul ki az önbizalomhiány. Az olvasó megtudhat­
ta, milyen pszichikai és testi folyamatok játszódnak
le eközben. Az önbizalomhiány olyan élményeken
(az önbecsülés frusztrációin) alapszik, melyek
eredményeképpen az ember negatívan viszonyul
mind saját magához, mind másokhoz.
Példa a saját magunkhoz való negatív viszonyu­
lásra.
A kis Gabyt testsúlya miatt gyakran szidták és kri­
tizálták. E frusztrációk eredményeképpen Gaby-
ban negatív beállítódás alakult ki testi megjelenésé­
vel kapcsolatban. Kisebbrendűségi érzései króni­
kussá váltak, és végül kisebbrendűségi komplexus­
hoz vezettek. Gabynak tehát külső megjelenését il­
letően túl kevés az önbizalma.
Példa a másokhoz való negatív viszonyulásra
Gabyt édesanyja szüntelenül óvta a szexuális élmé­
nyektől. Állandóan szidta a „férfiakat”, a szexuali­
tást pedig úgy ecsetelte lányának, mintha az valami
borzasztóan rossz dolog lenne. Szerencsétlen mó­
don az első szexuális élmény Gaby számára valóban
nagyon kellemetlen volt. A fiatalember utána cini­
kus megjegyzésekkel vált el tőle. A már az édes­
anyja által elhintett előítéletek és az átélt frusztráció
tönkretette Gaby önbizalmát szexuális téren. Ga-
byban így negatív beállítódás alakult ki a szexuali­
tással és a férfiak szexuális magatartásával szemben.
A pozi- Egyrészt: meg kell szüntetnünk az önmagunkkal és
tív vi- az idegen személyekkel szembeni negatív beállító-
szonyu- dást; a negatív beállítódás át kell hogy adja a helyét
lás egy pozitívnak. Másrészt: erősítenünk kell a hitet
önmagunkban, tudatában kell lennünk saját képes­
ségeinknek és kibontakoztatásuk lehetőségének.
Ez segít leküzdeni a negatív beállítódásokat, és po­
zitívabb látásmódot hoz létre. Ezért szükséges a
probléma-naplót vezető olvasó számára, hogy elol­
vassa a most következő fejezetet is, amely ahhoz
nyújt segítséget, hogy megváltoztassa gondolko­
dási szokásait és korábbi viszonyulását önmagához
és környezetéhez.
A szerelemképesség
felszabadítása
Még mindig sokan hiszik azt, hogy a szexuális ösz­
tön csak a pubertáskorban ébred fel - ami helytelen
nézet. A szexuális ösztön már a születéstől jelen van
és hat. Ezzel a felfedezéssel sokkolta kortársait Sig-
mund Freud évszázadunk kezdetén. Freud leírta a
szexuális fejlődés különböző lépcsőfokait: az orális
fázist, az anális fázist, a fallikus fázist, a latens idő­
szakot és végül a genitális fázist.
 A Freud felismerte a szexuális fejlődés bonyolult
szexuális folyamatát, és azt, hogy milyen zavarok keletkez­
fejlődés hetnek akkor, ha az orális, anális vagy fallikus fázisra
jellemző érdeklődés rögződik. Az első életévekben
szerzett kielégülés még a felnőttkorban is fontos
szerepet játszik, amit nem szabad elfojtani. Ha rög-
ződésről van szó, vagyis valamelyik fázisbeli kielé­
gülés önállósult, akkor perverzió jöhet létre.
Feszült­ Rögzülés esetén más szexuális ingerek nem jutnak
ség és szerephez, ami azt jelenti, hogy fontos erogén zó­
fel­ nák kimaradnak a kielégülésből. Ez gyengíti a nemi
oldódás élet egészséges, teljes harmóniáját, s vele az önbizal­
mat.
A testi szexuális inger (amelyet a nemi hormonok
idéznek elő) orgazmus általi feloldódásra törekszik.
A nem teljes szexuális és lelki kielégülés a követ­
kező tünetekhez vezet (amelyek azonban nem fel­
tétlenül lépnek fel mind egyidejűleg):
- általános enyhe ingerlékenység,
- fokozott testi nyugtalanság,
- jóformán ok nélküli dühkitörések,
- gyötrő hiányérzet,
- másokkal szembeni agresszivitás,
- önpusztítás,
- hatalomvágy,
-verbális szadizmusra való hajlam: örömet okoz
más emberek kínzása cinizmussal, iróniával
vagy pesszimizmussal,
- a vegetatív idegrendszer egyensúlyának felbo­
rulása (lásd 73. oldal),
- apátia, rezignáció.
A kielé- Ezek a reakciók valamelyest csökkentik a meglévő
gítetlen- feszültséget, de nem teljesen és nem kielégítően.
ségfel- A kielégítetlenül maradt feszültség felhalmozódá-
halmo- sával diffúz félelemérzet lép fel, és az erre való reak-
zódása ció többnyire az alkalmazkodás. Az élettől, az ön­
magában rejtőzködő biológiai lénytől, az agressziót
szülő konfliktusoktól való félelmében a kielégítet­
len, gátlásos ember barátságosnak és kiegyensúlyo­
zottnak mutatja magát, de e mögött a maszk mögött
félelem és rombolási vágy rejtőzködik. A tettetett
barátságosságot többnyire elárulja túlzott volta -
kissé demonstratívnak és mesterkéltnek hat. Mö­
götte ugyan alkalmazkodó, de boldogtalan, kielégí­
tetlen és ezért veszélyes ember rejtőzködik, aki
„hullákon gázol át”, mihelyt erre kockázat nélkül
lehetősége nyílik.
Egoiz- Magatartását utólag egoizmusnak nevezik, sőt még
mus és mentegetik is, hiszen „minden emberben kell hogy
bosszú legyen egy bizonyos fokú egészséges egoizmus ah­
hoz, hogy megállja helyét az életben”. A valóság­
ban azonban ebben az esetben nem egészséges ego­
izmusról van szó, hanem az átélt frusztrációkért állt
bosszúról. Az ilyen ember például cinizmussal, iró­
niával, kritikával és lekicsinyléssel áll bosszút a töb-
bieken. A bosszú, például alkoholos befolyásoltság
állapotában, még fizikai támadás formáját is öltheti.
Nemritkán azért provokál veszekedést az ilyen em­
ber, hogy másokat tettlegesen is megtámadhas­
son. A bosszú kifelé gátolt embereknél saját szemé­
lyük ellen is irányulhat. A kielégítetlen, frusztrált
ember romboló kedvét ilyenkor önmaga ellen for­
dítja, és megbetegszik. Ezzel azt akarja mondani:
 „Nézzétek csak, milyen bajban vagyok! Segítse­
tek!”
A há­ A házasság esélyt kínál a szeretet-, szerelemképes­
zasság ség kibontakoztatására és a szexuális energiák le­
vezetésére. Igen gyakran azonban valamelyik há­
zastárs szerelmi képessége (néha mindkettőé) sé­
rült. Ebben az esetben a házasság kudarcra van ítél­
ve. Előfordul, hogy a szerelemre képes partner, a
lelkileg egészséges fél tud segíteni a lelkileg sérül­
ten, de gyakoribb, hogy annyira csalódik frusztrált
partnerében, hogy nem tudja kibontakoztatni saját
egészséges szerelemképességét sem. Ha ezek után
nem szakít, nem válik el partnerétől (ami pedig az
egyetlen megoldás), saját önbizalma fog károsodni.
A csalódott szerelem hosszú távon még gyűlöletbe
is átcsaphat, ami rombolja a szerelemképességet. A
sérült partnert szükségszerűen kevésbé szeretik, et­
től még frusztráltabb lesz, és ennek megfelelően re­
agál, az egészséges partner pedig úgy érzi, igaza
van, ha nem szeret, és szkeptikusan visszahúzódik.
A szere­ A szeretett partnertől a másik ebben az esetben még
tett egy kissé tart is, mert az szexuális impulzusokat
partner ébreszt benne, de nem elégíti ki ezeket. Ezért mint­
impul­ egy önvédelemből a szexualitást valami „ördögtől
zusokat való dolognak” tartja, ami feljogosítja arra, hogy
ébreszt a szexuális vágyakat keltő házastársat agresszívan
és ingerülten kezelje.
A szexuális kielégítetlenség többek között agresszió­
hoz vezet. Ha szexualitás és agresszió keveredik,
ebből perverzió, szadizmus jön létre. A szexuális
kielégítetlenség vezethet rezignációhoz is. Ha sze­
xualitás és rezignáció keveredik, annak eredménye
nem perverzió, hanem a fizikai szerelmi képesség
zavara, impotencia, illetve frigiditás.
A gátolt Társadalmunkban most is, csakúgy, mint koráb-
ember ban, erős prüdéria figyelhető meg. A szexualitás
prűdé- teljes kibontakozását elfojtják. Ennek az elfojtás-
riája nak köszönhető a sok kényszerneurotikus, hiper-
moralista. Az ilyen ember türelmetlenségéről is­
merszik meg, és arról a keménységről, amellyel szi­
gorú erkölcsöt követel. A szexuálisan gátolt ember
prűd ideológiája a következő:
- A házasságon kívüli nemi érintkezés állatias, pisz­
kos, bűnös.
- Feltétlenül szükséges a házasság előtti szüzesség
és aszkézis.
- Az onánia elítélendő, rossz dolog. Ha nem is tesz
beteggé, megrontja az ember lelkét.
- A prostitúció szükséges, de erkölcsileg elítélendő.
- A nemi aktusnak a szerelemhez kevés köze van,
de a testnek éppannyira szükséges, mint az evés és
ivás.
- A szexuális vágynak és a gyengédségnek nem kell
feltétlenül egybeesnie. A szexuális kielégülést
szeretőtől is meg lehet szerezni. A házastárs min­
denekelőtt megbízható beszélgető- és élettárs le­
gyen.
A két Sok ember képtelen rá, hogy egyesítse a szexuális
törekvés élmény, illetve a gyengédség iránti vágyát. Szerel­
mi kapcsolataikban ezért személyiségüknek mindig
csak egyik fele vesz részt. Hadd magyarázzuk el ezt
egy példával.
 Kosti úr 35 éves, és még mindig agglegény. Nagyon
vonzóan hat a nőkre, és eddig sok barátnője volt.
Azonban egyetlen nőnek sem sikerült elérnie, hogy
feleségül vegye.
Kosti úr megint megismerkedett egy új barátnővel.
Az első hetekben élénken érdeklődik iránta szexuá­
lisan. De aztán beindul az a folyamat, amelyet már
annyiszor átélt: Kosti úr és barátnője elkezdenek
mélyebben is érdeklődni egymás iránt, mindennap
találkoznak, elmesélik egymásnak munkahelyi
problémáikat, és beszélgetnek gondjaikról is, ame­
lyek nyomasztják őket az életben. A kezdetben el­
sősorban szexuális kapcsolatból valamiféle pajtás­
ság alakul ki.
Impo- Ettől a pillanattól kezdve Kosti úr nem tud többé
tencia szexuális vágyat érezni barátnője iránt. Mihelyt fel­
erősödnek a pajtásias tendenciák, Kosti úr impo­
tenssé válik. Természetesen számos kifogást talál,
hogy hirtelen támadt szexuális érdektelenségét lep­
lezze.
Barátnője érzi, hogy Kosti úr szexuális vágya alább­
hagyott, és úgy érzi, nem szereti. Emiatt kérdőre
vonja Kosti urat. Az dühbe gurul, és összevesznek.
Kosti úr szakít barátnőjével, és újabb flörtbe kezd.
És ez a folyamat ismétlődik újra meg újra.
Hol a hiba? Kosti úr nem tudja. Ha megkérdezik
tőle, miért nem nősült még meg, őszinte meggyő­
ződéssel feleli: „Még nem találtam meg az igazit.”
Egy A valóságban Kosti úr szerelemképességének zava-
ifjúkori rában szenved. Nem tudja „egy kalap alá hozni”
élmény szexuális vágyait és baráti érzelmeit. Ennek oka
egy ifjúkori élmény. Első szerelmének úgy lett vé-
ge, hogy Kosti úr gondjairól és problémáiról be­
szélt a barátnőjének. Abban a pillanatban, amikor
baráti viszonyt akart kialakítani, Kosti urat fruszt­
ráció érte. „Első szerelme” szakított vele, és egy
másik férfival kezdett járni.
Kosti úr tehát baráti kapcsolat kialakítására való tö­
rekvésének frusztrációját élte át abban a pillanat­
ban, amikor a szex és a barátság egyesült volna. Et­
től kezdve már csak az egyiket tudja gátlások nélkül
kibontakoztatni: vagy a szexualitást, vagy baráti ér­
zelmeit.
A törek- Kosti úrnak túl kevés az önbizalma a másik nemmel
vések szemben. Kisebbségi érzései vannak, amelyeket
össz- igyekszik elnyomni, mihelyt egy nővel baráti vi-
hangja szonyt akar kialakítani. A szerelemképesség kibon­
takozásához azonban a kétféle törekvés, a kétféle
vágy összhangja szükségeltetik.
Ez a probléma Kosti úrban egy pszichológussal
folytatott beszélgetés során tudatosult. A további­
akban megpróbált ügyelni erre, és attól kezdve az
impotencia (amely gyengítette önbizalmát) egyre
ritkábban lépett föl nála.
A magabiztos, lelkileg egészséges férfi számára a
nemi érintkezés nem potenciájának bizonyítéka,
nem bosszúaktus, és nem is terhes házastársi köte­
lesség. A magabiztos nő sem érzi magát a szexuali­
tás tárgyának, mivel igenli nemiségét.
A Sok nőnek szexuális téren kisebbrendűségi érzései
kisebb- vannak. Freud ennek okát a „péniszirigységben”
rendűsé- látta. A valóságban az ok valószínűleg sokkal in­
gj érzé- kább a szülői ház szexualitás- és testiségellenes ne-
sek okai velése. Ehhez járul még, hogy sok férfi a nőkön éli
ki kisebbrendűségi érzéseit.
 Az A férfinak semmi oka sincs rá, hogy fölényben
emanci- érezze magát a nővel szemben. Se nem jobb, se nem
pádó rosszabb, se nem intelligensebb, se nem butább,
mint mint a nő. És a férfi mégis évszázadokon át újra
harc meg újra megpróbálta a nőt értékében lefokozni,
és önmagát magasabb szintre helyezni. Érdemes
lenne megvizsgálni, milyen mélyen gyökerező ki­
sebbrendűségi érzések késztetik erre a férfit mind a
mai napig.
Az emancipációs mozgalommal egyre több nő vé­
dekezik a férfi hatalmi helyzete ellen. Ez pedig a ne­
mek harcához vezet, ami sok férfinál impotenciát
okoz.
Hatalmas belső biológiai szükségletek hajtanak a
szexuális kielégülés felé. A kisebbrendűségi érzések
és hatalmi harcok (fölény iránti vágy) meggátolják a
problémamentes önkibontakoztatást. Ez ismét ki­
sebbrendűségi érzésekhez és hatalmi harcokhoz ve­
zet - különösen a házasságban.
A házasság hagyományos formájában az egyik
partner elnyomhatja a másikat, és gátolhatja őt ön­
becsülése kibontakoztatásában. Ha az ember ennek
a helyzetnek tudatában van, akkor ez annyit jelent,
hogy ugyanakkor kétségbe vonja a házasság hagyo­
mányos formájának létjogosultságát. Korábban
egyetlen korszak sem kereste úgy a partnerkapcso­
latok jobb és megfelelőbb útjait, mint korunk.
Ezeket a változtatási kísérleteket minden oldalról
támogatni kellene, mert pszichológusként szerzett
tapasztalataim szerint a hagyományos házasság
nagy teher lehet. Nézzenek csak körül kritikus
szemmel ismeretségi körükben! Hány házasságban
látnak boldog szerelmi kapcsolatot? És hány házas­
ságban frusztráltak, unottak, rezignáltak és agresz-
szívak a házasfelek egy bizonyos idő eltelte után?
Egy Aki boldogtalan házasságban él, még hihet abban,
példa hogy a házasság boldogságot hozó intézmény. Ezt
mindjárt egy példával illusztráljuk.
Baumbach úr azért jön a rendelőmbe, hogy taná­
csot kérjen, ugyanis bélpanaszai (fájdalmak, gör­
csök, hasmenés) a (hagyományos) orvosi kezelés el­
lenére mindeddig nem hagytak alább. Baumbach úr
(36 éves) szakmájában sikeres (osztályvezető egy
vegyipari üzemben), két gyermeke van, és azt
mondja: „házassága bizonyos mértékig boldog”.
Mi az, hogy bizonyos mértékig? A beszélgetés so­
rán nyilvánvalóvá válik, hogy erős bűntudatérzése
van, mert feleségével szexuálisan már alig érintke­
zik. Feleségénél impotensnek érzi magát, mert már
nem kívánja őt. Mivel Baumbach úr igen jóképű,
igen könnyen és gyorsan tud nőkkel (akiket mun­
kája révén ismer meg) kapcsolatot létesíteni.
Konflik- Baumbach úr nem fojtotta el szexuális ösztönét.
tusa Az nagyon erősen jelentkezik, mihelyt megismer
házas- egy nőt, aki érdekli. Csak saját feleségével „nincs
ságban már kedve a nemi érintkezéshez”. Baumbach úr a
következő konfliktushelyzetben találja magát: há­
zasságát nem akarja feladni, mert azt gondolja, ezt
nem teheti meg a feleségével. Ezenkívül fél a válás
anyagi terheitől (tartásdíj az asszonynak és a gyere­
keknek) és attól a lelkiismereti tehertől, hogy a gye­
rekei miatta nem ép családban nőnének fel. Más­
részt viszont szexuális ösztöne igen erős, és 36 éve­
sen még nem akar lemondani a nemi érintkezésről.
 Felesége mellett azonban kielégítetlennek érzi ma­
gát, s attól, hogy az asszony gyakran emlékezteti
„házastársi kötelezettségére” és szerelmét bizony­
gatja neki, csak még inkább olyan embernek tartja
magát, aki csődöt mondott. „Emberileg tökéletlen­
nek” érzi magát, mert feleségét szexuálisan nem kí­
vánja úgy, ahogy az elvárná, és ahogy azt a társada­
lom és az uralkodó szexuális erkölcs „egy férjtől”
megkívánja.
Mi a Baumbach úr azt gondolja, házassága azért boldog-
„nor- talan, mert ő „nem egészen normális”. Magától ér-
mális”? tetődőnek tartja, hogy feleségét kívánnia kell, és
meg van győződve róla, hogy más házaspárok bol­
dogabbak. Ez kisebbrendűségi érzésekhez vezetett
nála: „Elfuserált ember vagyok, mert más nőket
szexuálisan jobban kívánok, mint a feleségemet.
Tökéletlen vagyok, tehát nem csoda, hogy a házas­
ságom boldogtalan.”
Erre a kisebbrendűségi érzésre reakcióképpen
Baumbach úr nagy energiával vetette bele magát a
munkájába, és megpróbálta házasságát is a szakmai
sikerek révén „felértékelni”, ajándékokkal igyeke­
zett hiányzó szexuális szerelmi képességét kiegyen­
líteni. De ezáltal sok energiát használt fel munkájá­
ban, és felesége iránt szexuálisan még közömbö-
sebb lett, kitért minden gyengédsége elől. Így nem
tudta tévénézés közben elviselni felesége testi érin­
tését (ha például megfogta a kezét).
Három Képzelje bele magát a pszichológus helyzetébe!
lehető- Mit tanácsolna Baumbach úrnak? Három lehető­
ség ség van:
1. Baumbach úr elválik, és elvesz egy olyan nőt,
akit szexuálisan kíván.
2. Baumbach úr szexuális ösztönét egy szerető­
nél elégíti ki, és házasságát továbbra is fenn­
tartja.
3. Baumbach úr megpróbálja feleségénél kibon­
takoztatni szexuális ösztönét. Ennek érdeké­
ben pszichológiai tanácsadásra jár, és feleségét
is kezelésre küldi.
A három tanács közül mindegyiknek megvan a
maga előnye és hátránya. Ezt az alábbiakban rövi­
den elmagyarázzuk.
1. számú A válás Baumbach úr számára komoly anyagi meg-
tanács terhelést jelent. Esetleg a következő feleségével is
ugyanilyen konfliktushelyzetbe kerül, és akkor
kezdődik elölről ugyanez a játék. Baumbach úr
azonban megismert egy olyan nőt, akit nagyon sze­
ret, és akivel a házasság boldognak ígérkezik. Az új,
harmonikus házasság kilátása optimistává teszi.
Több személyes tapasztalat alapján azonban állít­
ható, hogy ennek az ideális szerelemnek az esélyei
rendkívül csekélyek. Becslésem szerint 1000 házas­
ságból csak 50, azaz a házasságoknak csak mintegy
5 százaléka valóban (és egész életen át) boldog.
Tanácsoljuk-e hát Baumbach úrnak, hogy váljék el,
mikor jövőbeli boldogságának valószínűsége eny-
nyire csekély?
2. számú Baumbach úr fenntartja házasságát, és szexuális
tanács ösztöneit egy szeretőnél elégíti ki. Ez a megoldás a
 közép- és felső rétegek köreiben igen elterjedt. Azok­ hanem kedv és öröm nélkül taposta egyik napot a
nak a férfiaknak a számára, akiknek eközben nin­
másik után.
csen bűntudatuk, és nincsenek pszichoszomatikus
A Baumbach úron most már csak egy önbizalom-fej-
tüneteik, ez a megoldás nagyon is járható út. De
konflik- lesztő tréning segíthetett, amelynek során szembe
Baumbach úrnak, akinek már bélpanaszai vannak,
tus elfo- kellett néznie problémájával és aktivizálódnia a
és akinek önbecsülése máris megrendült, nem ez a
gadása konfliktus megoldása érdekében. A kezelés ismét
helyes megoldás. tudatosította benne a három megoldási lehetőséget.
Alapos megfontolás után csupán egy út maradt szá­
3. számú Ez a megoldás lett volna a legjobb, ha meg lehetett mára járható: csakis az első megoldás jelentett el­
tanács volna valósítani. Baumbachnéból azonban hiány­ fogadható jövőt.
zott minden belátás. Úgy érezte, hogy okkal-joggal Baumbach úrral megbeszéltük, mit vár a szerelem­
várja el, hogy férje szeresse. Neki semmi bűntudata
től. Arra a felismerésre jutottunk, hogy számára
nem volt, hiszen mindig hűséges volt a férjéhez. Ér­ nagyon fontos a szexuális boldogság. Feleségét sze­
zelmei egyértelműek voltak, s azt akarta, hogy fér­ xuálisan merevnek és kevéssé kreatívnak érezte -
je, akinek szerelmét teljesen magától értetődően el­
valószínűleg elhamarkodottan vette el a nem meg­
várta, éljen vele nemi életet.
felelő partnert. Ezt a gyors választást korrigálni kel­
Baumbach úr megpróbálta a 3. számú tanácsot kö­ lett. Baumbach úr olyan partnert akart keresni, aki
vetni, de a dolog kudarccal végződött. Szexuálisan szexuálisan jobban megfelel elképzeléseinek.
nem kívánta jobban a feleségét, mint annak előtte. Az önbizalom-fejlesztő tréning alatt kiderült,
Panaszai fokozódtak. Ismét úgy érezte, hogy cső­
hogy Baumbach úr feleségét kevéssé tartja vonzó­
döt mondott, hiszen nem tudta megvalósítani a har­
nak: testi kisugárzásából hiányzott az erotika, és
madik megoldást.
gondolkc dásmódja is idegen volt Baumbach úrtól.
Ezek után úgy tűnt, az első tanács lehetne a megol­ Azt ajár lottam neki, beszéljen a feleségével ezekről
dás. Baumbach úr válni akart. Felesége azonban a problémákról és magyarázza meg neki, hogy a
erre semmiképp sem volt hajlandó. Úgy nyilatko­
válás jobb, mint a további sivár közös élet.
zott, hogy házasságával „a házastársi kötelezettsé­ Vágya- Baumbach úr most világosabban látva a dolgokat,
gek nem teljesítése ellenére” is elégedett, mivel
ink vál- aktívan kezébe vette élete irányítását. Összeszedte
Baumbach úr impotenciáját anyagi potenciájával
lalásá- a bátorságát, hogy nyíltan kimondja vágyait és el-
kiegyenlítette. Mi jöhetett ezután? Baumbach úr ta­
boz képzeléseit, s végre meg tudta mondani a feleségé-
nácstalannak, boldogtalannak és betegnek érezte
szüksé- nek, hogy nem szereti. Ettől megkönnyebbült, és
magát. Lelkének alaphangulata a pesszimizmus és
ges bélpanaszai csökkentek, noha nem múltak el telje-
az élettől való félelem lett. Nem élvezte az életet,
bátorság sen, hiszen a probléma még nem volt megoldva.
 Új De Baumbach úr önbizalma megerősödött, mert
remény megpróbálta aktívan megoldani problémáit. Hogy
aktivitása sikeres lesz-e, azt természetesen még nem
lehet tudni. Mindenesetre Baumbach úrban új re­
mény ébredt. Meg volt győződve arról, hogy hama­
rosan az embereknek ahhoz az 5 százalékához tar­
tozik majd, akik valamikor életük során tartósan
boldog szerelmi kapcsolatban élhetnek.
A példa mutatja, hogy nincsenek általános érvé­
nyű szabályok. Mindenkinek önmagának kell saját
életét aktívan a kezébe vennie. Tudnia kell beis­
merni az elkövetett hibákat, és őszintén meg kell
próbálnia kibontakoztatni szerelemképességét.
A dol- Szerelemre senkit sem lehet kényszeríteni. Ha egy
gok nyílt kapcsolatban nem egyesül a szexualitás, a gyengéd-
meg- ség és a barátság, akkor nyíltan meg kellene beszél-
beszé- ni a helyzetet. Pozitív megoldást kellene találni a
lése jövőre nézve, mert minden embernek joga van sze­
relemképességének teljes kibontakoztatásához.
Hogy egy házasságban válságokra kerül sor, az
normális dolog. Előbb-utóbb minden pár életében
bekövetkeznek krízisek. Wilhelm Reich szexuali­
táskutató, Freud követője 1926-ban a következőket
írta a házasság legfőbb válságáról: „Az évekig tartó
monogámia a nemi vonzás eltompulását vonja maga
után, amely csak ritkán torkollik csendes rezig-
nációba. Sokkal gyakoribb eset, hogy súlyos házas­
sági konfliktusokhoz vezet.”
Ennek okai sokrétűek. A házasságban a szexuális
kielégülés könnyen lehetséges. Nincs rá szükség,
hogy meghódítsuk a partnert. A hódítás okozta fe­
szültség tehát alábbhagy. Ha nincs hódítás, sok fér­
finál eltűnik a vágy. Ha a nő a nemi érintkezést mint
a házastársi kötelezettség teljesítését várja el, ennek
ellenreakciójaként impotencia lép fel, és rosszabb
esetben gyűlölet.
A nő ugyanakkor azt akarja, hogy meghódítsák.
Nem akar a nemi érintkezés mindig kéznél lévő
„tárgyaként” szerepelni, akit bármikor lehet „hasz­
nálni”, hiszen törvény kötelezi a házaséletre. Minél
inkább magától értetődővé válik azonban a nemi
érintkezés, annál inkább eltompul.
A vesze- Nem egy házaspár ebben a dilemmában egy tudat­
kedés talanul alkalmazott trükkel segít magán, azzal,
mint hogy veszekednek. A veszekedés után a férjnek
trükk meg kell próbálnia újból meghódítani a feleségét.
A nőnek ily módon az az érzése, hogy nem köteles
odaadni magát, hanem szabadon dönthet, akarja-e,
hogy meghódítsák, vagy sem. A férj pedig megint
átélheti a hódító szerepét. A veszekedés utáni hatás:
mindkettőjükben nő az önérték-érzés, az önbecsü­
lés. A legtöbb házasfél egy idő után értetlenül áll a
szexuális vonzás csökkenése előtt. Bűnösnek érzik
magukat ezért, sőt csökkent értékűnek, mert senki
sem mondja meg nekik, hogy ez a folyamat normá­
lis. Mivel a kielégülés már nem olyan intenzív, erő­
södik az érdeklődésük más, szexuális kíváncsiságu­
kat inkább felkeltő partnerek iránt. Vágyukat elő­
ször álmokban és fantáziákban reagálják le.
A hűtlenséget elutasítják, mert az erkölcstelen és
bűnös dolognak számít. Így nagyon súlyos bűnös-
ségi érzések jöhetnek létre. Ezért a szexuális vágya­
kat többnyire elfojtják. Ha a hűség továbbra is
kényszeren alapszik, a lelki-testi megbetegedés ve-
 szélye fenyeget, és a szexuális kibontakozás gátlása
erősödik.
Szemé- A leírt konfliktus személyiségváltozásokhoz is ve­
lyiség- zet. A szexuális aszkézis (amely a házasságban igen
változá- gyakori) az általános szorongás fokozódását vonja
sok maga után. Ez fatális következményekkel jár, hi­
szen a boldog szexuális kielégülés serkentően hat a
bátorságra, és fokozza az optimista, bátor életér­
zést. Az impotens férfi és a frigid nő viszont csök­
kent értékűnek érzi magát. Ennek gyakori követ­
kezménye, hogy más területeken is gyengének tart­
ják magukat. A szexuális kielégülés tehát szükséges
az egészséges lelki egyensúly és a megalapozott ön­
bizalom megtartásához.
Elemen­ A nem kielégítő nemi élet veszélyes. A kielégítetlen
táris érzékiség nem marad néma, olyan elementáris
fruszt­ frusztrációt jelenthet, amely lelki és testi reakciókat
ráció okoz. Ezenkívül rezignációhoz (alkalmazkodás)
vagy agresszióhoz vezet. Tudományosan ugyan ed­
dig még nem vizsgálták, melyik reakció fordul elő
gyakrabban, de eddigi tapasztalataim szerint felté­
telezem, hogy a rezignáció és az agresszió gyakran
együtt lép fel.
A ki- A félelemteli alkalmazkodás mindahhoz, amit az
bonta- ember hatalmasabbnak tart, mint a saját gyenge, ki­
kozási elégítetlen énjét, az elementáris kibontakozási vágy
vágy feltorlódásához vezet. Ez aztán a feszültségnek
feltorló­ gyengébbekkel (bűnbakokkal) szembeni agresszív
dása levezetésébe torkollik. Ezek a gyengébbek lehetnek
például a házastárs, a gyerekek, beosztott munka­
társak, vagy olyan személyek, akiknek kevés az ön-
bizalmar. Mindenfajta frusztráció továbbadása tehát
lefelé történik. Ott ezek a továbbadott frusztrációk
újabb frusztrációkat és újabb rezignációt és/vagy
agressziót szülnek.
Mindez ékesszólóan bizonyítja: az a társadalom,
amely szigorú monogám erkölcsi alapelveivel el­
nyomja a szexualitást, tagjait hajlamossá teszi a
rezignált alkalmazkodásra, a kisebbségi érzések tel­
jesítménnyel való kompenzálására és fokozott ag­
resszivitásra.
Egyéb képességeink
kibontakoztatása
A m i k o r a képességek kibontakoztatásának fontos­
ságáról beszélünk, akkor nemcsak a teljesítménnyel
mérhető képességekre gondolunk, mint például az
intelligencia, a kreativitás, a memória és a koncent­
rációs képesség. Képességeink közé tartoznak
olyan személyiségtulajdonságok is, mint a kontak­
tusteremtő készség, az optimizmus, a tolerancia, a
szociális empátiakészség és a szenzibilitás.
Szülői Teljesítőképességünk és személyiségi tulajdonsá-
érvek gaink kibontakoztatásában legtöbbünket gátolják
gyermekkorában, s ez még a felnőttkorban is érez­
teti hatását. Ha a szülők nem akarják, hogy gyerme­
kük gimnáziumba menjen, mert előnyösebb szá­
mukra, ha minél előbb pénzt keres, az a következő
elbátortalanító érvekkel történik: „Te csak átlagos
képességű vagy. A gimnáziumhoz intelligensebb­
nek kellene lenned.”
Ez az érv belevésődik a gyermek tudatába. Intellek-
153
 tuális kibontakozásában kezdettől fogva gátolva
érzi magát. Később már csak a munka melletti tanu­
lás fáradságos útja marad a számára, amelyhez
azonban sok energia, dinamizmus és kibontakozási
vágy szükségeltetik. Az elnyomott és környezeté­
től kibontakozásában gátolt ember azonban erre
többnyire már nem képes. Sok kárt okoz az az elő­
ítélet is, mely szerint az intelligencia elsősorban
örökletes tulajdonság. Ennek a vélekedésnek pusz­
tító hatású következményei vannak, mert így a
rossz vagy átlagos iskolai jegyeket úgy interpretál­
ják, mint ami a sors által elrendeltetett, tehát nem le­
het tenni semmit ellene.
Az intelligenciatesztek bebizonyították, hogy bár
az emberek között lényeges intelligenciabeli kü­
lönbségek vannak, ezek oka nem az eltérő intelli­
genciaöröklődésben rejlik, hanem azokban a ténye­
zőkben, amelyek a kibontakozást segítették vagy
gátolták. Tudományos kutatások ugyanakkor azt is
kimutatták, hogy az intelligencia kibontakozását az
alábbi tényezők gátolják.
- a család alacsony társadalmi helyzete,
- lelki és testi betegségek,
- a szülők szeretettelen és büntető nevelési stílusa,
- a tanárok és főnökök büntető vagy közömbös ne­
velési stílusa.
A következő tényezők pedig segítik az intelligencia
kibontakozását:
- a család magasabb társadalmi helyzete,
- lelki és testi egészség,
- a szülők szeretetteljes és dicsérő nevelési stílusa,
- a tanárok és főnökök dicsérő és segítő nevelési stí­
lusa.
A magasabb társadalmi miliőből érkező gyermekek
tehát előnyösebb helyzetben vannak intelligenciá­
juk kibontakoztatását illetően. Beszédfejlődésük
tekintetében is előbbre tartanak, mint az alsóbb ré­
tegek gyermekei.
Velünk Tiltakoznunk kell az ellen az előítélet ellen, mely
született szerint az intelligencia elsősorban velünk született
tulaj- tulajdonság lenne. Aki az intelligencia örökletes
don- voltát hangsúlyozza, az kimondatlanul is önmagát
ság-e az intelligensnek tartja, és egy elit csoporthoz tarto-
intelli- zónak akarja éreztetni magát. Az „unintelligens”
gencia? ember viszont saját rezignáltságát mentegeti az
öröklődéssel, mert kényelmes számára, ha azt hihe­
ti: „A sors rendelte úgy, hogy ne tartozzam az intel­
ligensek közé.”
Soha többé ne gondolja, hogy az intelligencia első­
sorban velünk született tulajdonság! Ne hagyja,
hogy önbizalmára ránehezedjen ez az előítélet, és
ne vegye el gyermekei önbizalmát sem! Bontakoz­
tassa ki minden képességét, az intelligenciáját is!
Mindenekelőtt: ne nyugodjék bele abba, hogy ke­
vésbé intelligens. Nincs rá semmi oka, hogy az in-
.telligencia terén önbizalomhiányban szenvedjen.
Ugyanez vonatkozik más, teljesítménnyel mérhető
képességeire is. A kreativitás sem csupán kevesek
előjoga. Mindenkiben rejlik kreatív, alkotó tehet-
 ség. Emlékezzék vissza: talán gyermekkorában
nem vették elég komolyan, és nem is támogatták al­
kotói impulzusait, talán alkalmazkodásra kénysze-
rítették, hiszen végül is „rendes teljesítményeket”
vártak Öntől. Gondolataira, ötleteire senki sem fi­
gyelt föl.
Legyen Szabaduljon meg ezektől a beprogramozott csaló­
kreatív dásoktól! Ön tud kreatív lenni, ha nem hagyja to­
vább elnyomni magát. Szabadítsa fel gondolkodá­
sát, ne hagyja többé, hogy embertársai lekicsinyel­
jék a gondolatait és az ötleteit!
Léteznek olyan könyvek, amelyek a kreativitást fej­
lesztő programokat tartalmaznak. Vegye meg eze­
ket a könyveket, és gyakoroljon ezek szerint a
programok szerint! Ön is ki tudja bontakoztatni
kreativitását, ha elegendő energiát és erőt fordít rá.
Bonta­
Ugyanez érvényes valamennyi más képességre és
koztassa
személyiségtulajdonságra is. A személyiség éppoly
ki
kevéssé sorsszerűen velünk született valami, mint a
szemé­
jellem. Ki tud szabadulni ebből a sémából, meg tud
lyiségét változni, és nem kell megmaradnia azon a fokon,
amelyen jelenleg neveltetése következtében áll.
Bontakoztassa ki hát személyiségét, és rendelkez­
zék önmagával! Ez a fejezet erre akar fölhívni.
Most, ha eddig nem vezette a probléma-naplót,
fontolja meg még egyszer, nem akarja-e mégis el­
kezdeni !
Magabiztosság és életcélok
Meg tudja mondani, mi az, ami Ön szerint az élet
értelmét jelenti? Írja fel probléma-naplójába élet­
céljai ranglistáját! Céljaiból levezetheti, hogy mi je­
lenti az Ön számára az élet értelmét.
Az élet- Nézzünk egy példát az életcélok ranglistájára.
célok Bülow úr, 27 éves, nős, két gyermek apja, kereske-
első cso- delmi alkalmazott a következő listát állította össze:
portja:
1. gazdagság és függetlenség,
2. szakmai befolyás, karrier, több felelősség,
3. boldog család, egészséges gyerekek,
4. több szabad idő a hobbijaimhoz,
5. jó baráti kapcsolatok.
Az élet értelmét Bülow úr szemében tehát elsősor­
ban a szakmai siker és az anyagi birtoklás jelenti.
Bülow úr önbizalma ezekhez kapcsolódik. Minél
többet tud megvalósítani életcéljai közül, annál
magabiztosabb lesz.
Az élet- A másik példa az életcélok csoportjára Montan úr-
célok tói származik, aki 30 éves, nőtlen, egyetemi tanár-
második segéd. Ő a következő listát állította össze:
csoport­
ja 1. minél több ismeret és tudás megszerzése, intelli­
genciám kibontakoztatása,
2. magasabb szellemi szintre jutni,
3. másoknak használni,
4. szakterületemen valamit elérni.
t
 Montan úr számára az élet értelme elsősorban intel­
lektuális területen található meg. Szeretné kibonta­
koztatni szellemi képességeit.
Bármilyen eltérő is az, hogy ki mit tart értéknek,
életcéljait minden ember meg akarja valósítani. És
még valami közös mindenkiben, az, hogy az életét
boldogtalannak érzi, ha nem érheti el azt, amit érté­
kesnek vél, ha életcéljai nem valósulhatnak meg.
A következők képviselik a legfontosabb értékeket
(a sorrend nem jelent rangsort):
- elméleti, intellektuális teljesítmények,
- gazdasági, szakmai karrier,
- esztétikum, szépség és művészet,
- társadalmi érdeklődés,
- hatalom, politikai befolyás,
- vallás, misztika,
- szerelem.
Napó­ Egy ember gyakran egyidejűleg többféle érték el­
leon érésére is törekedhet. Napóleon például hatalmi
példája törekvése mellett nyitott volt az esztétikum és a
művészet iránt is. Az előtérben persze hatalmi tö­
rekvése állt, míg a művészeti törekvés (és a műgyűj­
tés) feltehetően inkább csak státusszimbólumként
szolgált rangjának demonstrálására.
Az Hogy mikor mi számít értéknek, az változhat.
értékek Robert Jungk jövőkutató, a Berlini Műszaki Egye­
értéké­ tem egykori tiszteletbeli professzora 1972 júniusá­
nek ban egy, a Capital című gazdasági folyóiratnak
válto­ adott interjúban a következőket nyilatkozta:
zása „Pittsburghi kollégáim, Baier és Resher kutatásaira
gondolok, akik a tőzsdei árfolyamokhoz hasonlóan
figyelték és rögzítették a világnézeti értékek emel­
kedését és esését. Eszerint az olyan értékek, mint a
kollegialitás, segítőkészség, biztonság és érzelmi
melegség emelkednek, és esik a karrier, pénz és
presztízs értéke.”
A Hogy egy ember segítőkész vagy önző, pesszimista
hatalom vagy optimista, bátor vagy gyáva, egyenes vagy
akarása alattomos, az attól is függ, hogyan boldogul kisebb­
rendűségi érzéseivel.
A legtöbb ember elfojtotta hatalmi és érvényesülési
törekvését. A hatalom és presztízs akarása azonban
jelen van, ha tudattalanul is - és minden választott
érték-területnek alapjául szolgálhat. Ezt mutatja az
alábbi összeállítás:
- Az értelem-ember intellektuális fölényre törek­
szik.
- A gazdasági orientációjú ember pénzzel és bir­
toklással akarja megmutatni fölényét.
- Az esztéta műélvezet által akar több lenni mások­
nál.
- A szociális ember szociális cselekedetekkel akarja
bizonyítani, hogy más embereknek hasznára van.
Benne ezáltal erősödik a fölény érzése. Szidhatja
az aszociális egoistákat, és így önmagát jobbnak
érezheti náluk.
- A hatalom embere presztízsre és fölényre tör.
Nem fél nyíltan megmutatni státusszimbólumait.
- A vallásos ember Istenhez fűződő intimebb kap­
csolatával tesz szert fölényre.
 Figyeljen érzéseire
A nem magabiztos ember többnyire csak nehezen
tud érvényesülni. Nincs hozzá bátorsága, hogy
nyíltan próbálja megvalósítani céljait és vágyait, ki­
csiny hitű, félénk, és könnyen hagyja magát megfé­
lemlíteni magabiztos emberektől és tekintélyektől.
Szerénysége és visszafogottsága miatt egyre bi­
zonytalanabbá válik, míg végül már csak gyengéb­
bekkel szemben tudja érvényesíteni akaratát. Ön­
érvényesítése ilyenkor túlságosan is erőteljes, mert
most van hozzá bátorsága, hogy hatalom és fölény
iránti vágyát teljes erővel kiélje.
Ön- Mivel a nem magabiztos ember érzi, hogy a
érvé- gyengébbekkel szembeni önérvényesítés nem va-
nyesítés lami nagy teljesítmény, nem érzi magát elégedett-
gyen- nek. Önbizalma nemhogy nőne, de még csökken is.
gébbek- Ezért Ön sohase lefelé, hanem „felfelé taposson”.
kel Ezt könnyű mondani, de nehéz megvalósítani, pró-
szemben bálja mégis meg: legyen kritikus azoknak a szülők­
nek, főnököknek, ismerősöknek és barátoknak a
magatartásával szemben, akik el akarják nyomni és
hatalmukkal zsarolni akarják Önt! Semmi esetre se
hagyja megerőszakolni individuális személyiségét,
mert Önnek joga van személyisége kibontakoztatá­
sához - senki sem írhat elő Önnek semmit! És vé­
gül: figyeljen jobban érzéseire, mert így közelebb
jut az igazsághoz!
Az ön- Mindenkinek meg kell valósítania önmagát. Ezt a
meg- feladatot senki nem veheti le az Ön válláról. Meg
valósi- kell találnia önmagát. Embertársai ebben nem segít-
tás mint hetnek Önnek. Ők csak befolyásolni akarják Önt
feladat önző céljaiknak megfelelően. Ne hagyja magát!
Valósítsa meg saját céljait! Járja a maga útját! Kö­
vesse a másoktól független emberek példáját, s ne
csak a tekintélyek (például szülők, tanárok, főnö­
kök) elvárásainak akarjon megfelelni! Legyen saját
véleménye! Harcoljon az igazságtalanság ellen,
amit Önnel szemben elkövetnek! Aki belenyugszik
az igazságtalanságba, önmagát is bűnrészessé teszi.
És ez a cinkosság bűntudatot ébreszt, amely talán
nem tudatosan, de tudattalanul feltétlenül hat.
A jövőben bízza magát jobban érzéseire! Akkor
érezni fogja az igazságot. Az értelme „teljesen logi­
kusan” félrevezetheti, de érzései ritkán csalják meg.
Ha rábízza magát érzéseire, érezni fogja, mi a fon­
tos és a helyes az Ön számára. Ha érzéseire hallgat,
inkább lesz bátorsága az önérvényesítéshez is.
Ugyanis amit legbelül érez, arról mélyen meg van
győződve, engedje hát, hogy a bensője vezérelje!
Ha csak normákra, elméletekre és véleményekre tá­
maszkodik, soha nem lesz elegendő energiája, hogy
mélyreható változást érjen el.
Kezdjen Legyen bátorsága értelemmel, a dolgok végiggon-
mindent dolásával szembeszállni a többség és a tekintély vé-
újra leményével! Tegye azt, amit valóban akar és kíván!
Ne hagyja magát többé elnyomni! Szabadítsa fel kí­
vánságait, érzéseit és vágyait! Kezdjen mindent új­
ra! Van ereje hozzá, s vannak gondolatai, csak több­
nyire elfojtja őket. Engedje előbújni ezeket a gon­
dolatokat! Ne hárítsa el őket! Meg tudja valósítani
legbensőbb reményeit és vágyait, amelyeket már ré­
gen eltemetett. Eddig bátortalan volt. Környezete
kicsivé, szerénnyé és gonosszá tette. Megelégedett a
gyengébbeken való kicsinyes bosszúállással.
A prob­ Lásson most már bátrabban hozzá, hogy megvaló­
lémák sítsa céljait! Problémáját ragadja meg a gyökerénél
listája fogva. Mitől szenved a legjobban? Állítson össze
egy ranglistát!
Munten úr a következő listát készítette. A lista élén
legnagyobb problémái állnak:
1. Bosszúság a főnökkel. Rajtam tölti ki saját alkal­
matlansága miatti kisebbrendűségi érzését.
2. Túl nagyok az anyagi terheim (építési kölcsön,
autó, nyaralás, új bútorok).
3. A hétvégét túlságosan a családomnak kell szen­
telnem.
4. A feleségem veszekedős.
5. Nem tartanak túlzottan intelligensnek.
Meg­ Munten úrnak problémái megoldását az 5. pontnál
oldási kellene kezdenie. Először is meg kellene mutatnia
lehető­ környezetének, hogy intelligens. Újra és újra be
ségek kellene bizonyítania, hogy éles esze van, amit hasz­
nál is, és tudatosítania kellene önmagában, hogy
hiányzó iskolai végzettsége nem az ő hibája, s hogy
ez nem az intelligencia hiányának bizonyítéka.
Azután Munten úr meg kellene hogy mondja a fele­
ségének, nem szereti, hogy mindig a veszekedést
keresi. Meg kellene mondania neki, hogy szereti, de
azért még nincs hályog a szemén. Hétvégeken a
hobbijaival is kellene foglalkoznia, olyasmivel, ami
őt érdekli, és meg kellene mondania a családjának,
hogy ehhez joga van, hiszen ő is elismeri a többi
családtagnak ugyanezt a jogát.
Ha már mindezt megtette, hozzáfoghat anyagi terhei
csökkentéséhez. Felbontja építésikölcsön-szerző-
dését, szerényebb nyaralást tervez be, eladja új au­
tóját, és vesz egy jó állapotban lévő, olcsó használt
kocsit. Végül elhatározza, hogy a jövőben lemond
az új bútorokról, mert ezek nem feltétlenül tartozé­
kai az élet boldogságának.
Ha Munten úr eddig eljutott, akkor el tudja viselni
a főnöki tekintély megnyilvánulásait is. Azért, mert
az ember maga megváltozott, még nem várhatja el a
többiektől is, hogy ők is megváltozzanak.
Saját A magabiztosság távolságtartóbbá, megértőbbé és
maga- toleránsabbá tesz. Akiben van elég önbizalom, az
biztos- felülemelkedik a dolgokon, nem veszi őket annyira
ságunk a szívére, és kialakul az a képessége, hogy másokat
mások- hibáikkal együtt toleráljon és elfogadjon. Például
nak is tekintélyelvű és agresszív embereknek némiképpen
maga- kifoghatjuk a szelet a vitorlájukból, ha kitöréseikre
biztos- higgadtan (magabiztosan) reagálunk. Ugyanakkor
ságot ad mégis komolyan vesszük őket, ezzel ugyanis azt az
érzést keltjük bennük, egyáltalán nincs szükség ar­
ra, hogy „erejüket” demonstrálják. Az autoriter és
agresszív ember, aki legbelül bizonytalan, egyszeri­
ben úgy érzi, hogy elfogadják, és így ő is nagyobb
magabiztosságra tesz szert.
Személyiségünk
kibontakoztatása
Minden embernek egyéni személyiségstruktúrája
van. Ez jellemtulajdonságok és képességek bonyo­
lult rendszere. Valamennyi tulajdonság és vala-
 mennyi képesség megvan minden emberben, csak
változó mértékben domborodnak ki.
A jel­ A személyiségi tulajdonságok a tanulási folyamatok­
lemző ban való fejlődés során alakulnak ki. Mivel azonban
szemé­ kialakulásuk után annyira „rögzülnek”, hogy úgy­
lyiségi szólván „beprogramozottaknak” tűnnek, gyakran
tulaj­ az a benyomásunk, mintha egy adott embernek a tu­
donsá­ lajdonságai mindig is meglettek volna. Ez támasztja
gok alá azt a hiedelmet, miszerint a személyiségi tulaj­
donságok velünk születettek lennének.
Mivel tulajdonságaink szilárdan belénk vésődtek,
csak nehezen változtathatók meg. A változtatásra
ok csak akkor van, ha az illető maga, illetve a kör­
nyezete szenved valamely tulajdonsága miatt.
Hiány­ Többnyire egyáltalán nem arról van szó, hogy sok
zó ösz­ tulajdonságot kellene megváltoztatni. Sokkal inkább
tönzés a arról, hogy az ember teljeskörűen bontakoztassa ki
gyer­ egész személyiségét. A legtöbb ember hagyja elsat-
mekkor­ nyulni tulajdonságait és képességeit, mert fejleszté­
ban sükhöz nemhogy ösztönzést nem kap, de még gá­
tolják is kibontakoztatásukban. A kreativitás pél­
dául olyan képesség, amely minden emberben meg­
van, de csak ritkán bontakozhat ki, mert az iskola
vagy a szülők nem ösztönzik, és nem szentelnek
kellő figyelmet rá. Hasonló a helyzet sok más sze­
mélyiségtulajdonság esetében is, így általában nem
segítik és nem bontakoztatják ki:
- a művészi tehetséget, mert az komolytalan dolog­
nak számít, amiből nem lehet megélni,
- az eidetikus képességeket (képi elképzelő képes­
ség), mert nem értékelik valami sokra,
- a résztvevő beleérző képességet, mert a legtöbben
a szerint a mottó szerint élnek, hogy „mindenki
önmaga legjobb barátja”,
- a nagyvonalúságot, mert azt hiszik, a rend és a pe­
dáns korrektség az, amivel eredményt lehet el­
érni,
- a függetlenséget, mert a függőség biztonságot
nyújt.
Ösztönzik viszont a következő személyiségtulaj­
donságokat:
- az intelligenciát, mert az elősegíti a szakmai előbb­
re jutást,
- az alkalmazkodást, mert az problémamentes kap­
csolatokat tesz lehetővé,
- a birtoklási törekvést, mert a vagyon biztonságot
nyújt és tekintélyt szerez,
- a szorgalmat, mert az teszi az embert használha­
tóvá és hasznossá,
- az érvényesülési törekvést, mert az becsvágyóvá
teszi az embert.
Ami Sok személyiségjegy van, amelyről keveset beszél­
fontos a nek, mert jelentőségüket nem akarják lebecsülni, de
boldog­ értéküket sem akarják túlzottan hangsúlyozni. Ilye­
sághoz nek: a szeretetképesség, segítőkészség, érzékiség,
az élet­ szenzibilitás. De éppen ezek azok a tulajdonságok,
ben amelyek különösen fontosak a boldogsághoz az
életben. Az az ember, aki nem tud szeretni és nem
segítőkész, aki nem ismeri a közösségi érzést, nem
érzéki és nem érzékeny, az az ember nem lehet bol­
 dog. A szakmai vagy anyagi siker nem teszi azzá.
Mindenkinek szüksége van ugyan elegendő pénzre
ahhoz, hogy létfenntartását fedezze, de a valóban
fontos dolgokat, amelyek életét boldoggá tennék,
azokat nem tudja megvásárolni. Ezek pedig: a sze­
retet, a barátság és az érzéki élmények.
A rög­ Nem ritka eset, hogy szakmailag igen sikeres embe­
zülés rek egyszer csak rádöbbennek, hogy már nem lel­
nek semmiben igazi élvezetet. Ennek egyik fontos
oka az, hogy a munkájukra való koncentrálás miatt
a valamely élvezet okozta örömérzésüket soha nem
tudták igazában kibontakoztatni. Ezt leginkább
a szerelemképesség sínyli meg: a hétköznapok
stressze után az érzékek tompák, a szexualitás már
nem okoz örömet.
Az a próbálkozás, hogy kisebbrendűségi érzését
szakmai teljesítménnyel kompenzálja az ember,
többnyire kudarcra van ítélve. A belsőleg érzett fo­
gyatékosság, tökéletlenség elsősorban akkor a jó
teljesítmények motorja, ha agresszív hajlammal tár­
sul (a cél: túlszárnyalni a versenytársakat), de ezzel
még a kisebbrendűségi érzések nem tűnnek el, és a
fáradtsággal, valamint azzal az érzéssel együtt,
hogy az ember nem élt teljes életet, inkább még fel­
erősödnek.
A legrosszabb esetben a „szegény sikeres ember”
még az életet is eldobja magától. Dr. Helmut Sopp
neussi pszichoterapeuta becslése szerint a (régi)
NSZK területén évente mintegy ötszáz jól fizetett
menedzser vet véget életének. Olyanok, akik való­
színűleg felismerték, hogy nem tudták megtalálni
életük boldogságát, és reményüket vesztették. Ön-
gyilkosságukkal azt demonstrálják, hogy nem lát­
nak lehetőséget életük megjavítására.
Tudato- Aki életét boldogan akarja élni, annak tudatosan kell
san le- fogadnia és tudatosan kell leküzdenie a mindennapok
küzdött stresszét. Annak vissza kellene szorítania magában
stressz az egészségtelen becsvágyat, és ki kellene bonta­
koztatnia személyiségét, mindenekelőtt szeretetké-
pességét és kontaktusteremtő képességét, barátaival
kellene törődnie, a karrierjével sokkal kevésbé.
Csak az egész személyiség teljes körű kibontakoz­
tatása tesz boldoggá. Ehhez természetesen hozzá­
tartozik a munka, a felelősség és az elismerés is.
Gondol- Tegye fel egyszer magának a következő kérdést:
jon a „Mit tennék, ha az orvos azt mondaná, hogy már
korára csak három hónapom van hátra ? Ez alatt az idő alatt
nem lesznek fájdalmaim, és nem leszek ágyban
fekvő beteg.” Biztos Ön is ugyanúgy lenne ezzel,
mint a legtöbb ember: a munka hirtelen elvesztené
fontosságát. Nagy utazást tenne, és habzsolná az
életet, kevesebbet lenne tekintettel a konvenciókra,
és a saját szája íze szerint élne, végre azt tenné,
amire mindig is vágyott. Hirtelen lenne bátorsága
hozzá, hogy kibontakoztassa önmagát.
Tegye fel ezért magának gyakrabban ezt a kérdést
olyankor, amikor munkahelyén bosszúság éri, és
amikor életével elégedetlen! Meg fogja állapítani,
hogy akkor több önbizalommal törekszik majd
azokra a dolgokra, amelyek Önnek valóban fontosak.

Gondolkodásra késztető
feladatok
Tekintse a következő kérdéseket olyan gondolko­
dásra késztető feladatoknak, amelyek segítségével
konkrét példákon mérheti le önbizalmának válto­
zását! Ez nem teszt, ezért az egyes feladatok után
rögtön megtalálja a „megoldásokat” is.
Olvassa el figyelmesen a szituációkat! Itt olyan pél­
dákat mutatunk be, amelyekbe könnyen beleélheti
magát gondolatban. Mindig három válasz közül vá­
laszthat. Kereszttel jelölje meg azt a választ, amely
a leginkább megfelelne magatartásának!
A teszt 1. Képzelje el, hogy egy tesztvizsgálaton, amely a
eredmé­ magabiztosságot méri, az átlagnál rosszabbul sze­
nye repelt. Hogyan reagálna erre a teszteredményre?
a) Belenyugszom, hogy nem vagyok túlságosan
magabiztos.
b) Azt gondolom, hogy a teszt eredménye valószí­
nűleg téves.
c) Elhatározom, hogy növelni fogom a magabiz­
tosságomat.
Értelmezés
a) Ön megtanulta elfogulatlanul belátni a gyenge­
ségeit. Válasza azonban egyben azt is mutatja,
még nem elég erős ahhoz, hogy kisebbségi érzé­
seit leküzdhetőnek lássa.
b) Elhárításhoz folyamodik: racionalizálja az Ön­
nek kellemetlen érzést. Az elhárítással meg­
fosztja magát a valódi feloldozás lehetőségétől.
c) Kész a gyengeségét aktívan leküzdeni. Ez jó elő­
feltétel a sikeres önfejlesztéshez.
Félelem 2. Felajánlják Önnek, hogy tartson egy rövid elő-
egy elő- adást valamilyen érdekes témáról. Szeretné ugyan
adástól elvállalni a feladatot, de fél, hogy az előadással le­
ég. Mit tesz ebben a helyzetben?
a) Nem tartja meg az előadást.
b) Elvállalja a feladatot, de a kéziratot egy kollégá­
jával olvastatja fel.
c) Kockáztatja a leégést, és megtartja az előadást.
Értelmezés
a) Többet kellene mernie, mert csak akkor van esé­
lye rá, hogy sikerélményei legyenek, amelyek
növelik önbizalmát.
b) Megfosztja magát munkája gyümölcsétől. Mivel
másra hárítja a felelősséget, nem lehet valódi si­
kerélménye. Ha kéziratát, a felolvasott anyagot
kedvezőtlenül fogadják, nincs rá lehetősége,
hogy válaszoljon a kifogásokra. Ha viszont po­
zitívan, akkor szemrehányást tesz majd magá­
nak, hogy miért nem tartotta meg saját maga az
előadást.
c) Vállalja a teljesítményét, és igent mond a felelős­
ségre is. Megpróbálja leküzdeni kisebbrendűségi
érzéseit, amennyiben kész arra, hogy elfogadja a
kritikát, és fel is dolgozza. Már a helyes úton jár,
melyen egyre növeli majd önbizalmát.
Bírálat 3. Megtudja, hogy egy kolléganője bírálta az ön
munkáját. Hogyan viselkedik?
a) Egyáltalán nem reagál.
b) Ön is megbírálja a kolléganőjét.
c) Érdeklődik kolléganőjénél a bírálat oka iránt.
Értelmezés
a) Valóban teljesen közömbös Önnek kolléganője
bírálata? Nem. Magatartása azt mutatja, hogy
Ön nem nyitott külső ösztönzések, új ötletek
iránt. Hiszen kolléganője kritikájával hozzá is já­
rulhatna az Ön munkájának javításához.
b) Ez a válasz bizonytalanságról árulkodik, mert
azt mutatja, hogy védekezni akar anélkül, hogy
ismerné a bírálatot.
c) Magabiztosságát tanúsítja, hogy kész arra, hogy
megvédje a munkáját, és nyíltan beszéljen kollé­
ganőjével.
A to- 4. Főnöke felajánlja Önnek, hogy a cég költségére
vább- vegyen részt egy továbbképző tanfolyamon. Mit
képző tesz?
tanfo­
lyam a) Nemet mond, mert fél, hogy nem felel majd meg
főnöke várakozásainak.
b) Igent mond, mert úgy gondolja, hogy főnöke kí­
vánságát tiszteletben kell tartania.
c) Igent mond, mert már többször gondolt rá, hogy
továbbképzi magát.
Értelmezés
a) Nem kellene semmibe vennie más embereknek
Önbe vetett bizalmát. Nem lenne szabad, hogy a
kudarc lehetősége eleve elrettentse már a próbál­
kozástól is.
b) Nem lenne szabad, hogy magatartását ennyire
mások véleménye szerint alakítsa. A teljes alkal­
mazkodás „megjátszott önbizalomról” tanúsko­
dik.
c) Válasza magabiztosságra vall, mert bátran él ké­
pességei fejlesztésének esélyével.
Újság- 5. A vasúton egy újságot olvasó úrral ül szemben.
olvasás Az újság hátoldalán lát egy címet, amely nagyon
érdekli Önt. Hogyan viselkedik?
a) Sajnálja, hogy nem olvashatja az újságot.
b) Megjegyzi az újság címét, hogy ha megérkezik, a
pályaudvaron megvehesse az újságosnál.
c) Megkéri az urat, engedje át Önnek egy rövid
időre az újságnak azt a részét, amelyben a cikk
található.
Értelmezés
a) Ön gátolja önmagát szükségletei kielégítésében,
anélkül hogy oka lenne rá. A gátlás, hogy egy
idegen embertől kérjen valamit, elárulja bizony­
talanságát.
b) Csak közvetett úton valósítja meg kívánságait.
Ez ugyan néha kényelmes, de ez a tendencia,
hogy lehetőleg kényelmesen igyekszik legyőzni
a nehézségeket, önbizalomhiányra utal.
 c) Önnek nem okoz problémát, hogy egy idegen
embert megszólítson. Ez azt mutatja, hogy aktí­
van és magabiztosan tud cselekedni.
Az ott­ 6. Egy önkiszolgáló üzletben a vásárolt élelmisze­
honfe­ rekkel a pénztár felé igyekszik. Akkor jut eszébe,
lejtett hogy elfelejtette magával hozni a pénztárcáját.
pénz­ Ugyanakkor megpillant valakit, akivel egy házban
tárca lakik, és aki szintén a pénztár felé tart. Mit tesz?
a) Visszateszi a kiválasztott árukat a polcra. Aztán
hazamegy a pénztárcájáért.
b) Elmeséli lakótársnőjének, hogy otthon hagyta a
pénztárcáját, abban a reményben, hogy kölcsön­
ad Önnek némi pénzt.
c) Elmagyarázza lakótársnőjének, hogy járt, és
megkéri, adjon kölcsön egy bizonyos pénzösz-
szeget.
Értelmezés
a) Nagyon kevés az önbizalma, mert nem meri
megszólítani lakótársnőjét, és pénzt kérni tőle.
b) Ez a megoldás diplomáciai érzékről tanúskodik,
de a magabiztosság hiányáról is, mert nem meri
lakótársnőjének egyenesen megmondani a kí­
vánságát.
c) Magabiztos, hiszen nem esik nehezére, hogy be­
ismerje kellemetlen helyzetét, és segítséget kér­
jen.
Késés 7. Három perce van még, hogy elérje a vonatát. Ami­
kor a pénztárnál meg akarja venni a jegyét, látja,
hogy az ablak előtt hosszú sor áll. Hogyan visel­
kedik?
a) Belenyugszik, hogy nem éri el a vonatát.
b) Beáll a sorba, és reméli, hogy még idejében meg­
kapja a jegyét.
c) Megkéri a legelöl állót, hogy kivételesen engedje
előre.
Értelmezés
a) A válasz gyönge önbizalomról tanúskodik, mi­
vel Önnek, ha nehézségekbe ütközik, nincs meg
az az aktivitása, amely szükséges lenne céljai
megvalósításához.
b) Gyönge az önbizalma, hiszen céljai elérésében a
véletlenre hagyatkozik.
c) Ez a megoldás egészséges önbizalomról tanús­
kodik, mivel aktívan követi céljait, akkor is, ha
ebből másokkal konfliktusai támadhatnak.
Egy film 8. Ismerőseivel együtt egy filmet nézett meg. A töb-
megíté- biek kedvezőtlenül nyilatkoznak a filmről, de Ön-
lése nek tetszett. Hogyan viselkedik?
a) Hallgat róla, hogy tetszett Önnek a film.
b) Csatlakozik barátai véleményéhez.
c) Megpróbálja ellentétes véleményét a többiek
előtt megindokolni.
 Értelmezés
a) Önnek kevés az önbizalma. Az a törekvése,
hogy alkalmazkodjék, s ne tűnjön fel, spontanei­
tása rovására megy.
b) Erőszakot tesz magán, mikor megtagadja saját
véleményét. Így nem fejlődhet ki egészséges ön­
bizalom, ellenkezőleg, a feszültségek és a gátlá­
sok még inkább felerősödhetnek.
c) Önbizalomról tanúskodik, hogy véleménye
mellett a többség ellenében is kiáll, hogy az aktív,
s nem a feltűnést kerülő, kényelmesebb maga­
tartást választja.
Önre nézve, hanem elhárítja. A lényeg, hogy
„megőrizze arcát”. Mások véleménye nagyon
fontos az Ön számára. Energiáját arra fordítja,
hogy mások szemében lehetőleg pozitív kép ala­
kuljon ki Önről.
c) Viselkedése önbizalomról tanúskodik. Önnek
elsősorban az a fontos, hogy tisztázza, ami nem
világos. A közösen kimunkált megoldások töb­
bet jelentenek Önnek, mint az, hogy mások jó
véleménnyel legyenek Önről. Egészséges önbi­
zalma lehetővé teszi, hogy másokkal közösen
oldjon meg adott problémákat.

Vitában 9. Barátja egy vitában bebizonyítja, hogy az Ön egyik

tanúsí- állítása nem helytálló. Ezt Ön is belátja. Hogyan
tott ma- viselkedik?
gatartás
a) Abbahagyja a vitát, anélkül, hogy elismerné, ba­
rátjának igaza van.
b) Valami egész mást állít, hogy elterelje barátja fi­
gyelmét.
c) Megmondja a barátjának, hogy meggyőzte, és el­
ismeri, állítása nem volt helytálló.

Értelmezés
a) Ön merev és hajthatatlan. Elfojt mindent, ami át­
hatolhatna az önmaga köré épített védőfalon,
és sebet ejthetne önbizalmán. Bizonytalansága
miatt nehezére esik, hogy a bírálatot hasznára
fordítsa.
b) Bizonytalanságát árulja el, hogy olyasmit nem
akar feldolgozni, ami egyfajta veszélyt jelent
Függelék
Szakkifejezések kislexikona
Beállító- Viszonylag állandó viszonyulás személyekhez, esz-
dás mékhez, életelvekhez. A beállítódások a tulajdon­
ságok (például az önbizalom), a környezeti hatások
(például a nevelés) és az elvárások összhatása révén
jönnek létre.
Elhárító A pszichoanalízisnek ez a szakkifejezése a mecha-
mecha- nizmusokat jelöli, amelyeket az ÉN például az ÖSZ-
nizmus TÖN-ÉN-ból származó ösztönimpulzusoknak az
elhárítására használ, amelyeknek a kielégítése a
FÖLÖTTES ÉN (a lelkiismeret) követelményei
vagy a realitás miatt nem lehetséges. A legfontosabb
elhárító mechanizmusok: az elfojtás, az eltolás és a
racionalizálás.
Félelem A félelem nehezen leírható érzés, amely izgalom­
mal, szorongással és kétségbeeséssel jár együtt. Az
ember nem ura már saját magának, azaz a személyi­
ség akarati kontrollja lecsökkent vagy megszűnt.
Példa rá: „A félelemtől szinte gyökeret vert a lába,
és egy hang sem jött ki a torkán.” A pszichoanalí­
zisben a félelemnek középponti jelentősége van.
Sigmund Freud szerint a félelem mindig az elválás­
tól való félelem. Ezt éli át például a csecsemő, ami­
kor „elválasztják” az anyamelltől.
Feltéte- Egy feltételes inger, például a táplálék megpillantá-
les reflex sakor a kutya nyálat választ ki (veleszületett, feltét­
len reflex). Ha a táplálék megpillantásával egyidejű­
leg megszólal a csengő, néhány ismétlés után a ku­
tya már csupán a csengőhang megszólalására (felté­
teles inger) nyálat választ ki (feltételes, tanult ref­
lex), akkor is, ha nincs ott a táplálék. A feltételes ref­
lexet Pavlov orosz fiziológus fedezte fel. Ezt a fajta
tanulást „klasszikus kondicionálásnak” nevezzük.
Fruszt­ Az az élmény, amikor egy bizonyos várakozás nem
ráció teljesül, tehát csalódásélmény. Az ösztönkielégítés
meghiúsulása például frusztrációhoz vezet.
Fruszt­ Az a képesség, hogy frusztrációkat hosszabb ideig el­
rációtű­ viseljen az ember.
rés
Indivi- A pszichológiának Alfred Adler által megalapított
duál- irányzata. Eszerint az embert szocializációs folya-
pszicho- mata alapján lehet megérteni. Az ember élettervet ala-
lógia kít ki, hogy társadalmi elismerésre tegyen szert, mi­
vel hatalomra és érvényesülésre törekszik. Adler
ezt a törekvést posztulálja alapösztönként. Ennek
feladata, hogy kompenzálja azokat a kisebbrendű­
ségi komplexusokat, amelyeket minden ember
gyermekkorától kezdve kifejleszt magában szervi
csökkentértékűség vagy akár a csecsemőkori gyá­
moltalanság következtében. A kompenzációs fo­
 lyamatban alakul ki az ember személyisége. Adler
mindenekelőtt abban különbözik Freudtól, hogy a
szexualitásnak nem tulajdonít akkora jelentőséget.
Kisebb­ Ez az adleri pszichológiában középponti fogalom a
rendűsé­ lelki vagy testi alkalmatlanság élményét jelöli. A ki­
gi érzés sebbrendűségi érzések károsan hatnak az egészséges
(átfogó) önbizalomra, és neurózisokhoz vezethet­
nek. Mind endogén tényezők (például valamely
szervek nem teljes értékű működése), mind exogén
faktorok (például a túl szigorú nevelés) vezethetnek
kisebbrendűségi érzések kialakulásához. Ha ezek
krónikussá válnak, kisebbrendűségi komplexussá
fejlődhetnek.
Neuró­ Amikor a konfliktushelyzeteket nem tudatosan
zis küzdi le az ember, hanem csupán elfojtja, az elfoj­
tott impulzusok nem tűnnek el, hanem lelki egyen­
súlyzavarban (neurózis) nyilvánulnak meg, amely
hosszabb-rövidebb ideig tartó szenvedésállapothoz
és az egész személyiség zavarához vezet.
Pszichi­ Az orvostudománynak az a részterülete, amely az
átria elme- és kedélybetegségekkel foglalkozik, és keze­
lésükhöz orvosi módszereket alkalmaz.
Pszicho­ A pszichoanalízis Sigmund Freudnak a tudattalan­
analízis nal kapcsolatos felismerésein alapszik. A tudattalan
eszerint saját (Freud szerint elsősorban szexuális)
vágyakkal és külön mechanizmusokkal rendelkező
lelki terület. A terápia azon alapul, hogy a pszicho­
analitikus tudatosítja ezeket a tudattalan tartalma­
kat.
Pszicho- A lelki vagy lelki meghatározottságú betegségeknek
terápia (a pszichiátriától eltérően) pszichológiai módsze­
rekkel történő kezeléséről szóló tudomány. Három
fő módszerét lehet megkülönböztetni: szuggesztív
eljárások: annak a konfliktusnak a megkerülése,
amelytől a páciens szenved (ilyen például a hipnózis
vagy az autoszuggesztió). Tréningeljárások: testi
vagy szellemi gyakorlatokkal törekednek a lelki
gyógyulásra és az akarat megszilárdítására (ilyen
például az autogén tréning, a deszenzibilizálás).
Mélylélektani eljárások: kísérlet a konfliktus, il­
letve a lelki problémák feltárására és megszünteté­
sére (ilyen például Freud pszichoanalitikus mód­
szere).
Pszicho- Olyan elmebetegség, illetve lelki betegség, amely a
zis normális lelki élet károsodásához, sőt annak meg­
szűnéséhez is vezet, úgyhogy a páciens (a pszichoti-
kus) hosszabb időre elvesztheti a valós világban
való tájékozódó képességét. A tájékozódási képes­
ségnek ez az elvesztése különbözteti meg (bár nem
mindig) a pszichózist az átélés és a viselkedés más
zavaraitól, például a neurózistól.
Stressz Mindenfajta lelki és testi megterhelés megjelölése.
Megkülönböztetünk „pozitív” és „negatív”
stresszt. Pozitív stresszhelyzetek adódnak például a
sporttevékenység során, negatív stressz lép föl pél­
 dául munkahelyi túlterheltség esetében. A szerelem
ismét pozitív stresszt jelent, míg az elválás fázisa ne­
gatív stresszt idéz elő.
Tulaj- Olyan ismertetőjegyek megjelölése, amelyek az em-
donsá- berekben általánosak (általános emberi tulajdonsá­
gok gok), vagy egy bizonyos ember egyediségét jellem­
zik (individuális tulajdonságok). Az individuális
tulajdonságokra az ember magatartásából lehet kö­
vetkeztetni. Ezek viszonylag tartós jellemzőkként
mennyiségi és minőségi megkülönböztető jegyeket
jelentenek az emberek között.
Felhasznált irodalom
Adler, A.: Studie über die Minderwertigkeit von Organen,
Wien 1907
Adler, A.: Über den nervösen Charakter, München 1928
Adler, A.: Praxis und Theorie dér Individualpsychologie, Leip-
zig 1930
Allport, G. W.: Persönlichkeit, München 1959
Andics, von, M.: Über Sinn und Sinnlosigkeit des Lebens,
Wien 1938
Anschütz, G.: Psychologie, Hamburg 1953
Binswanger, L.: Über Ideenflucht, Zürich 1933
Binswanger, L.: Drei Formen mifiglückten Daseins, Tübingen
1956
Bjerre, P.: Unruhe, Zwang, Angst, München év nélkül
Brachfeld, O.: Minderwertigkeitsgefühle, Stuttgart 1953
Brun, R.: Allgemeine Neurosenlehre, Basel 1954
Coué, E.: Selbstbemeisterung durch bewufite Autosuggestion,
Basel/Stuttgart 1972
Erikson, E.: Kindheit Gesellschaft, Stuttgart 1971
Franki, E.: Dér Wille zum Sinn, Bern 1972
Freud, S.: Gesammelte Werke, London 1952
Gábor, D.: Dér vernünftige Mensch, München 1972
Gehlen, A.: Dér Mensch. Seine Natúr und seine Stellung in dér
Welt, Berlin 1940
Groddeck, G.: Dér Mensch und sein Es, Wiesbaden 1970
Heifi, R.: Die Lehre vöm Charakter, Berlin 1949
Hennenhofer, G.: Angst überwinden, Stuttgart 1973
Homey, K.: Dér neurotische Mensch unserer Zeit. München
1964
Klages, L.: Dér Geist als Widersacher dér Seele, Leipzig 1933
Künkéi, F.: Die Arbeit am Charakter, Konstanz 1964
Legewie, FI., Ehlers, W.: Knaurs moderne Psychologie, Mün­
chen 1972
Lersch, Ph.: Aufbau dér Person, München 1966
Lindemann, H.: Überleben im Streí? - Autogenes Training,
München 1973
Plack, A.: Die Gesellschaft und das Bőse, München 1967
Rogers, Carl R.: Die Klient-bezogene Gespráchstherapie,
München 1973
Rüfner, V.: Die Entfaltung des Seelischen, Bamberg 1947
Selg, H.: Zűr Aggression verdammt? Stuttgart 1972
Scheidt, J.: Innenweltverschmutzung, München 1973
Schmidbauer, W.: Seele als Patient, München 1971
Schultz-Hencke, H.: Dér gehemmte Mensch, Stuttgart 1965
Thomae, H.: Das Individuum und seine Welt, Göttingen 1968
Thomae, H.: Dér Mensch in dér Entscheidung, München 1960
Wolpe, J.: Therapist and Technique Variables in Behaviour
Therapy of Neuroses, in: Comprehensive Psychiatry 10,
1969
Kiadta a Magyar Könyvklub, Budapest, 1994
Felelős kiadó dr. Kratochwill Balázs igazgató
Műszaki vezető Szedlák György
Felelős szerkesztő Szmodits Anikó
Fedélterv és tipográfia Horváth Tibor
Készült a Franklin Nyomdában 94/1665
9,3 (A/5) ív terjedelemben
Felelős vezető Győri Géza ügyvezető igazgató
Sok kudarc érte? Elhitették Önnel, hogy
ügyetlen, buta, semmire nem jó? Elhagyta
a szerelme, s ezért azt gondolja, hogy csú­
nya, és alkalmatlan a boldogságra? Szóval,
hajvégképp megrendült a bizalma önmagá­
ban, s már se élni, se szeretni, se dolgozni
nincs kedve, akkor vegye elő a Ki, ha én
nem ? című könyvet, s meg fogja látni, hogy
egyikünk sem született ügyetlennek, butá­
nak, csúnyának. Peter Lauster, Németor­
szág legnépszerűbb pszichológusa bebizo­
nyítja, hogy neveltetésünk, környezetünk,
félresikerült szexuális kapcsolataink miatt
alakul ki bennünk évek során a kisebbren­
dűségi érzés. Lauster, miután feltárja az
okokat, jó kezelőorvoshoz méltóan megfe­
lelő gyógymódokat is ajánl, melyek sikeres­
ségét az életből vett példákkal illusztrálja.

magyar könyvklub'