Io

Lélekközpontú

ÖNGYÓGYÍTÁS

1
 Szerzői magánkiadás
Felébredés Kiadó, 2022

A kiadásért felel:
Kupai Eszter
felebredeskiado.com

© Io (Pókos Krisztián)
www.lelekkozpontu-ongyogyitas.hu

Minden jog fenntartva! A könyv szövege

– beleértve a gyakorlatokat is – a szerző szellemi tulajdona.
Másolása, sokszorosítása és
kereskedelmi célú felhasználása tilos!

Borítókép: Io

ISBN 978-615-01-5347-6 Lélekközpontú öngyógyítás

 Köszönöm Istenem!
Köszönöm Szerelmem!
Köszönöm András, Éva, Nóra!

3
 Minden embertársamnak,
aki szeretné meggyógyítani magát!

5
Tartalomjegyzék

Előszó .................................................................................................................... 9

I. fejezet – Önszeretet ................................................................................ 13

Egészséges viszonyban magunkkal .................................................. 15
Önmagunk szeretete .............................................................................. 17
Önbecsülés ................................................................................................. 20
Egészséges önértékelés ......................................................................... 23
Önkép ........................................................................................................... 25
II. fejezet – Öngondoskodás ................................................................... 29
Önmagunk gondviselése ...................................................................... 31
Felelősségvállalás ..................................................................................... 34
Tévhitek ....................................................................................................... 37
III. fejezet – Háttértudás ............................................................................ 39
A betegség háttere .................................................................................. 41
Önismeret .................................................................................................... 44
Transzformáció .......................................................................................... 46
IV. fejezet – Változás ................................................................................... 49
Valódi változás .......................................................................................... 51
Önazonos változás .................................................................................... 55
Egészségtudatos változás ..................................................................... 58
V. fejezet – Felkészülés .............................................................................. 61
Önszabotázs ................................................................................................ 63
Figyelem ...................................................................................................... 66
Három pillér ............................................................................................... 69
Gyakorlati útmutató ................................................................................ 72

7
VI. fejezet – Az öngyógyítás Fázisai .................................................... 75
I. Fázis – Lelki tisztulás ............................................................................. 77
Felszínre hozás ........................................................................................... 77
Lelki tisztulás gyakorlata ....................................................................... 80
II. Fázis – A valódi lelki ok feltárása ...................................................... 81
Megbetegítő hozzáállás ........................................................................ 81
Valódi lelki ok ............................................................................................. 85
Példaesetek ................................................................................................ 88
Valódi lelki ok feltárása gyakorlat ....................................................... 95
III. Fázis – Lelki felszabadulás ................................................................ 96
Elfogadás ..................................................................................................... 96
Megbocsátás .............................................................................................. 99
Elengedés ................................................................................................ 102
Az ego visszahúzó reflexiói ................................................................ 104
IV. Fázis – Az egészséges önkép megalkotása ............................. 105
Egészségtudatosság ............................................................................ 105
Egészséges önkép megalkotása ....................................................... 108
Egészséges önkép megalkotása gyakorlat ................................... 110
V. Fázis – Egészségtudatos megnyilvánulás ................................. 113
Egészségtudatos önkifejezés ............................................................ 113
Leggyakoribb akadályok és meghaladásuk ................................ 115
Elégedettséggel az egészségért ...................................................... 117
VII. fejezet – Kiegészítések ................................................................... 123
A gyógyulás ideje .................................................................................. 125
Egészséges kapcsolatok ..................................................................... 128
Tudatos figyelem és megélés ........................................................... 130
Öngyógyító kommunikáció a testtel ............................................. 132
Öngyógyító kommunikáció a testtel gyakorlat ......................... 134
Egészségmegőrzés ............................................................................... 135
Egészségtudatos érés .......................................................................... 137

Jegyzetek ........................................................................................................ 140

8
Előszó

Egész gyerekkoromat betegségek és balesetek színezték,

így elég korán kialakult bennem a késztetés, hogy megta-
nuljam valahogy elviselni ezeket a kényszerű helyzeteket.
Bevettem a gyógyszereket, tűrtem az injekciókat és hagy-
tam a testem szanaszét operálni. Aztán amikor fémruda-
kat akartak belém műteni és gipszmellénybe próbáltak
dugni, önszántamból leléptem a gyógyszeripar és az or-
vosi gépezet egyre mélyebb kilátástalanságba taszító fu-
tószalagjáról.
Elkezdtem autodidakta módon elmélyülni az alternatív
gyógyászat rejtelmeiben, majd pár hónapon át tartó, ma-
gamon végzett kezelést követően teljesen helyrehoztam
azt a testi problémát, amit az orvosok csak műtéttel tud-
tak volna kezelni! Nagyon boldog voltam, de nem álltam
meg itt: a középiskolás tanulmányaimmal párhuzamosan
egy természetgyógyász szabadegyetem hallgatója lettem.
Emellett mesterekhez jártam, és amit megtanultam a kínai,
indiai, tibeti, illetve más különböző ősi gyógymódokból,
beépítettem a saját gyógyítói módszerembe. Hamarosan
kifejlesztettem és értékesíteni kezdtem szabadalmazott,
alternatív terápiás gyógyhatású eszközeimet, melyek ki-
magasló hatékonyságát mérőműszerek igazolták vissza.

Később életem egy nagy lelki veszteségként megélt törté-

nése engem is komoly változásokra késztetett, a trauma

9
ledöntött a lábamról. Súlyos, gyógyíthatatlanként számon
tartott betegségek sora jelentkezett rajtam, melyeket se-
hogy sem tudtam a korábbi bevált eszközökkel és mód-
szerekkel kezelni. Ahogy az egyik tünetet elmulasztottam,
jött egy másik, míg végül át kellett élnem, hogy nincs mibe
kapaszkodnom. Megtapasztaltam, milyen az, amikor a
leghatékonyabb gyógymódok és magamhoz vehető ter-
mékek sem segítenek.
Ekkor fordultam először a lelkem felé olyan bizalom-
mal, amivel már nem a múltbeli tapasztalatot és tudást
alkalmaztam, hanem önbecsülést és lelki felszabadulást
kerestem. Így sikerült meglátnom az egymásra torlódó be-
tegségek lelki okát, majd azokat magamban meghaladva
tudatosan továbblépnem – és ennek köszönhetően a lehe-
tő leggyorsabban meggyógyulnom. Ez már nem csupán
a betegségek tüneteinek elmulasztása volt, hanem valódi,
testi-lelki gyógyulás, melyet egyedül a lelki változásom-
nak köszönhettem.
Ezután teljes figyelmemmel a megélt jelenség beazono-
sítására, lefordítására és mások által is használható formá-
ban való összeállítására fókuszáltam. Elkészítettem a Lé-
lekközpontú öngyógyítás tanulmányát, melyből – miután
azt mások tapasztalatai is visszaigazolták – könyv lett. Ez
a könyv, amit most Te is olvasol.

Azért írtam magamról ilyen személyes formában, mert

szeretném, hogy lásd, én is megéltem azt, milyen kiszol-
gáltatottnak, betegnek lenni, mi több a halállal szembenéz-
ni. Tudom, hogy ilyenkor gyengének érezni magunkat és

10
bizonytalansággal, félelemmel szembesülni nem könnyű.
De azt is tudom, hogy az egészségünkért való felelősség
vállalása, az érte való, tudatos változás mindig szabadsá-
gunkban áll, s így valóban meggyógyíthatjuk magunkat!
Sokszor bejártam, jól ismerem az ego és a lélek birodal-
mát. A Lélekközpontú öngyógyítás útján mindenki egye-
dül jár a saját belső ösvényein. Nem egy sétagalopp, ám ha
végigmész rajta, teljesen meggyógyulhatsz és olyan belső
transzformációt élhetsz meg, ami felülmúlja az elképzelé-
seidet.
Minden betegség nagy ajándékot tartogat, csak tőled
függ, hogy mersz-e változni, hogy megtaláld magadban a
Rád váró kincset: testi-lelki egészséged és elégedett önva-
lód. Ugyanakkor többet is adhat e belső út, mint öngyógyí-
tást: önismeretet, fejlődést, felszabadulást, kiteljesedést!

E könyvben rámutatok a betegségből kivezető ösvényekre

és a célszerű mozdulatokra, a lépéseket azonban Neked
kell majd megtenned. Egyedül Te láthatod és érezheted,
hogy miként jön belőled az egyes öngyógyító fázisok
megélése. A saját lelki világodban, hazai pályán játszol,
így ismerős lesz minden, viszont most már egy új, egész-
séges hozzáállással kell megélned azt, amit korábban nem
sikerült meghaladnod.
Ehhez változnod kell. Rendelkezel mindennel ahhoz,
hogy meggyógyítsd magadat. Légy bátor, kitartó és vál-
tozz önazonosan!

Sikeres öngyógyítást, elégedettséget és egészséget kívánok!

11
 I. FEJEZET

Önszeretet

13
Egészséges viszonyban magunkkal

A Lélekközpontú öngyógyítás a lelki világunk harmó-

niájának létrehozásáról és az így megteremtett testi-lel-
ki egészségünkről szól. Testünk ugyanis csak akkor tud
egészségesen működni, ha lélekben is ennek megfelelő
impulzusokat kap. A gyógyulás forrásai magunk vagyunk
– egészségtudatos megnyilvánulásaink, gondviselő maga-
tartásunk által.
Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, mindenekelőtt sa-
ját magunkat kell szeretnünk, becsülnünk és értékelnünk.
Igen, ez önzőség! E nélkül azonban nincs öngondoskodás
és nincs egészség. Ez a mozzanat megkerülhetetlen, ha fe-
lelősen és tudatosan helyt akarunk állni azért a csodáért,
amit kaptunk és teremtettünk: magunkért.

Hogyan is tudnánk mások felé egészségesen, szeretettel for-

dulni, ha magunk felé nem tudunk? Amikor belül már har-
móniában – avagy önmagunkkal elégedettségben – élünk,
külső formánkban, testünkben is egészségesek leszünk.
A harmónia azonban nem azt jelenti, hogy mindenáron
szeretnünk, becsülnünk és értékelnünk kell más embere-
ket, ennek a kényszerű törekvésnek gyakran pont az egész-
ségünk az ára. Sok önámítás és belőle fakadó szenvedés
forrása az, hogy magunkra erőltetünk olyan lelki állapo-
tokat és megnyilvánulásokat, melyek valójában nincsenek
velünk összhangban. Gyakran észre sem vesszük, de az e

15
mintáknak való megfelelni akarásból önellentmondások-
ba, feszültségekbe sodorjuk magunkat, s az elfojtásokkal
gyakorlatilag saját magunk, a testi-lelki egészségünk ellen
vétünk. Ilyenkor változtatnunk szükséges a hozzáállásun-
kon – ebben segít a Lélekközpontú öngyógyítás.

16
Önmagunk szeretete

Az öngyógyítás az önmagunk iránti szeretet kifejezése.

Amikor szeretjük magunkat, megadjuk testi-lelki formaöl-
tésünknek mindazt, ami az egészség és elégedettség megé-
léséhez szükséges. Önszeretet nélkül nincs elégedettség és
elégedettség nélkül nincs egészség.
Szeretetteli öngondoskodásunk nem csak az életünk fenn-
tartásához szükséges fizikai feltételek biztosítását jelenti, ha-
nem a lelki igényeink, az elégedettségünk megteremtését is.
És bizony van, amit más nem tud megadni nekünk, csak mi
saját magunknak. Ilyen például az önszeretet, amiből az ön-
magunkról való gondoskodás születik. Öngondoskodásunk
egyik meghatározó formája pedig a testi-lelki egészségünk
megteremtése, avagy az öngyógyítás.

A lelki elégedetlenség – akárcsak a betegség fizikai tünetei

– eltüntethető, elnyomható, viszont ez nem a valódi ön-
szeretetről szól. Így ugyanis nem tartjuk magunkat több-
re egy megjavítandó, kezelendő eszköznél. Ha testünket
és lelkünket, akár egy gépet szerelőhöz visszük, igazából
nem magunk viseljük gondját, hanem más termékekre és
emberekre hagyjuk, hogy ők gondoskodjanak rólunk. Az ő
szolgálatuk viszont nem helyettesítheti az önmagunk felé
kifejezendő szeretetet, a magunkkal való bensőséges kap-
csolatot. Külső személyek segíthetnek ugyan a testi-lelki,
negatív tüneteink felszámolásában, de ha az egészségün-

17
ket másokra bízzuk, saját magunktól vesszük el az önsze-
retetünk megélésének és a magunkról való gondoskodás-
nak a lehetőségét.
Testünk és lelkünk a miénk, a legnagyobb ajándékai az
életnek. Megérdemeljük, hogy szeretettel forduljunk ma-
gunk felé!

Szeresd magadat! Ezt nem kell kiérdemelni

vagy tanulni – a Lélek, aki vagy, már most mél-
tó rá. Engedd meg, vállald fel és fejezd ki öna-
zonosan!

Ez a Lélekközpontú öngyógyítás minden lépésének es�-

szenciája. Ha a magunkhoz való viszonyulásunk szívbé-
li, az így megvalósuló önkifejezéssel elégedettséget, majd
egészséget fogunk teremteni. Mindez következménye a fi-
nom lelki energiák egyre sűrűbb anyagi letranszformáló-
dásának, a lélek fizikai formaöltésének. Bármilyen nehéz
is legyen egy betegség, a probléma valódi megoldásához
magunkon kell változtatnunk. Ezt viszont nem a testün-
ket-lelkünket sanyargatva, másoknak kiszolgáltatva tud-
juk megtenni, hanem megnyílva és képviselve az egész-
ségtudatos létminőségünket: a szeretetet.
A változás szeretettel való megélése mindig fejlődést,
a lélek lehető legjobb formaöltését hozza. Pont akkor és
pont úgy, miként az szükséges.

18
 A Lélekközpontú öngyógyítás egy olyan utat mutat,
melyen az önmagunkhoz való szeretetteli viszonyulást él-
jük meg. Így fókuszáltan és tudatosan a saját épülésünkre
fordíthatjuk velünk született gyógyító erőnket: a szerete-
tet, mely képes megteremteni az egészséget, a kívánt vál-
tozást.

19
Önbecsülés

Az önbecsülés saját lényünk szeretete. Ez az öngondosko-

dás minden formájának, így az öngyógyításnak is alapkö-
ve. Magunkra figyelve két módon tud megszületni: lélek
mivoltunk és személyiségünk megbecsülése által.
Lélekként a megbecsülésre való méltóság mindannyi-
unknak alanyi jogon jár, nem kell kiérdemelnünk! Meg-
teremtődve a Teljesség egy kifejeződési formája vagyunk,
eredendően magunkban viseljük értékes mivoltunkat.
Hogy megbecsüljük azt, akik valójában vagyunk, elég erre
tudatosnak lennünk és hálával tekintenünk önmagunkra.
Személyiségünk viszont csak a magáról alkotott kép
elismerése révén tudja a megbecsülést megélni, így szük-
ségszerűen arra kényszerülünk, hogy adott elképzelések
szerint értékessé váljunk. Az elismerést ily’ módon ki
kell érdemelnünk, mert csupán akkor birtokolható „jogo-
san”, ha különböző – családi, vallási, társadalmi és egyéb
– ideáknak, mintáknak megfelel az ember. Szerencsére
az ego szubjektív megközelítése miatt ennek lehetősé-
ge mindenki számára adott! A pozitív önértékeléshez
ugyanis mindig felfedezhetünk olyan szempontokat és
megközelítési módokat, melyek alapján jogosan elismer-
hetjük magunkat – egyedül az értéket meglátni akaró
hozzáállás kell hozzá.
Önmagunk megbecsülése a legtöbb, mit adhatunk ma-
gunknak, hiszen egészség és elégedettség egyedül ebből

20
fakad. A Lélekközpontú öngyógyítás az önbecsülésünk
egészségtudatos megélése.

Hogy megbecsüld magadat, elég szeretni

azt, aki Lélekként vagy. De ha értéket akarsz
találni, az is sikerülni fog, csak fordulj meg-
becsüléssel a már meglévő értékeid felé!

Önképünk olyan központi motorja személyiségünknek,

akár testünknek a szívünk. Nélküle nem kapna a lelki vilá-
gunk tápláló impulzust, ennek hiányában pedig kedvetle-
nek, motiválatlanok, elégedetlenek lennénk, majd valamely
megoldatlan lelki elakadásunk miatt megbetegednénk. Ah-
hoz, hogy lelki értelemben táplálóan, egészségesen tudjuk
megélni magunkat, két módon irányíthatjuk a figyelmet
lényünkre: mások által, kívülről vagy magunk által, befelé
tekintve. Az egészségmegőrzés szempontjából nézve má-
sodlagos, hogy ezt ki milyen módon teszi, a lényeg, hogy
a megbecsülés visszacsatolása megérkezzen valamilyen
formában. Mindez elemi lelki szükségletünk, akárcsak tes-
tünknek a levegő vagy a táplálék hasznosítása.

Önképünk mások által akkor juthat csak megbecsüléshez,

tápláló impulzusokhoz – avagy energiához –, ha pozitív
visszaigazolást kap. Ennek leggyakoribb formái az egyet-
értés, az elfogadás és az elismerés. Ezekkel tudjuk tes-
ti-lelki egészségünket leginkább megélni másokkal kap-

21
csolódva. Személyiségünk egyik legfontosabb késztetése,
hogy figyelmet és megbecsülést kapjon. Akárcsak testünk
tápanyagokkal való táplálására, úgy önképünk pozitív
megélésekkel történő megerősítésére is szükségünk van.

A Lélekközpontú öngyógyítás útja az önismereten és vál-

tozáson keresztül visz a belső világunk ösvényein. Lelkünk
végtelen óceánjának közepén fekszik önnön képünkre for-
mált szigetünk, melyet senki sem ismerhet jobban nálunk.
Magunk vagyunk testünk és lelkünk urai, melyek felfede-
zőiként temérdek kincs birtokába kerülünk. Legyünk hát
tudatos gondviselői és élvezői mindannak, amit megte-
remtettünk, miként annak is, mi megadatott nekünk! Min-
dig szabadságunkban áll értékelni magunkat. Lelkünk
csodájára és a bennünk lakozó értékek tudatosítására csak
megnyílnunk kell, utána a hálát és a megbecsülést már ter-
mészetszerűen ki fogjuk tudni ragyogni.

22
Egészséges önértékelés

Az önbecsülésünket elsősorban nekünk kell megadnunk

magunknak. Ezt meg tudjuk tenni bármikor, amikor sze-
retettel és az értéket keresve fordulunk lényünk irányába.
Nem függ semmi mástól, csakis a mi hozzáállásunktól.
Ez az egészségtudatos önértékelés alapja, melyből az elé-
gedett önképünket megformáljuk. Önképünk azonban
folyton csiszolódik, kisebb-nagyobb változásokon esik át.
Amíg öntudatlanul függővé tesszük magunkat másoktól,
mindig lesznek nálunk jobbak és rosszabbak, bármely ér-
tékelési szempontból nézzük is magunkat. Az önértékelés
egy olyan mutatója lényünknek, amit a személyes elége-
dettségünknek kell meghatároznia. Legyen előnyös vagy
előnytelen, az, amire önazonosan tekintünk, az önképünk
részévé válik!

Önértékelésünk a tudatunkra ébredésünktől fogva megha-

tároz minket. S bár neveltetésünk során sajátos értékren-
det kapunk, ahhoz, hogy az önképünk kialakuljon, idővel
magunknak kell megválasztanunk a sajátunknak tekintett
értékeinket. Ez eleinte még a mások véleményével való
ösztönös azonosulásaink mentén történik, ám aztán a sza-
badságunk felfedezésével egyre inkább mi formáljuk.
Az értékek, melyekre alapozva az önképünket kialakít-
juk relatívak: más időkben, másféle környezetben, adott tár-
sadalmi, vallási, illetve különböző közösségek normái kö-

23
zött eltérőek lehetnek az ideálisnak vélt igazodási pontok.
A kisebb-nagyobb hasonlóságok ellenére mindig, minden-
hol egyéni jó és rossz nívókat kapunk. A döntés szabadsága
a miénk. Ahhoz viszont, hogy meggyógyíthassuk magun-
kat mindegy, hogy milyen értékrendre építve éljük az éle-
tünket, mert nekünk a saját önképünk adta mintákhoz kell
igazodnunk. Egyedül az önazonosnak tekintett, számunkra
jónak tartott és elégedettséggel eltöltő értékek számítanak.
Ez azonban nem feltétlenül a pillanatnyi pozitív érzetek-
ről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy szinkronban le-
gyünk önmagunkkal. Egészségünk szempontjából az álta-
lunk teljesen jónak, egészségesnek és önazonosnak tekintett
megélések a mérvadók, még akkor is, ha a pillanatnyi meg-
tapasztalásaink vagy éppen a jelenlegi egészségipar nézetei
ellentmondanak ennek. Ami a lelkünkben, az a testünkben!
Amit önmagunkról tartunk, és amit velünk összhangban
lévőnek érzünk, értékelünk, az testünkkel-lelkünkkel har-
móniában, azaz egészséges viszonyban van. Lehet, hogy
valaki láncdohányos, másvalaki meg feszült körülmények
között él, ám ha ők ezt magukhoz illőnek érzik és teljes elé-
gedettséggel teszik, nem fognak belebetegedni. Míg azok,
akik rossznak és egészségtelennek gondolják e megéléseket
és félnek tőlük, akár bele is halhatnak mindezekbe.

Az öngyógyításhoz magadhoz kell hűnek

lenned, mert csakis önazonosan, az egészsé-
ges önképed mentén élheted meg. Ami szá-
modra elégedettséget jelent: egészséges!

24
Önkép

Ahogyan magunkról gondolkodunk, s ahogyan érzelmi-

leg és ösztönileg viszonyulunk egyéni létünk felé, meg-
határozza az önképünket. Testünk az önképünk fizikai
letranszformálódása. Saját magunk vagyunk életünk ala-
kítói, hiszen mindannyian ránk jellemző módon fogadjuk
és kezeljük a minket érő impulzusokat. Egyéni viselkedés-
formákat, mintaszerűen működtetett látás- és reagálásmó-
dokat használunk. Így bármi is történjen velünk, azt mi
magunk azonosítjuk be a saját ismereteink, neveltetésünk,
hitünk, ideáink és egyéb fogalomrendszereink, egyszóval
a személyes önképmintáink alapján. Mi értékeljük – az
önképünkből fakadó viszonyulásunk szerint – jónak vagy
rossznak, hozzánk illőnek vagy érdektelennek a minket
érő impulzusokat, és mi fogjuk őket egy ránk jellemző mó-
don lereagálni is.
Ily’ módon kezünkben az életünk: elégedettségünk
vagy boldogtalanságunk, egészségünk vagy megbetege-
désünk. Rajtunk áll, hogy mit választunk, hogy mit kez-
dünk a lelki megéléseinkkel, a minket érő külső és belső
hatásokkal.

Önképünk nem csak az egészségi állapotunk kórképét

adja, de a gyógyuláshoz szükséges változás katalizátora-
ként is működik. Megbetegítő gondolatainkat, érzéseinket
és ösztöneinket képesek vagyunk áttranszformálni úgy,

25
hogy a hozzájuk tartozó önképmintáinkon változtatunk.
Új hozzáállást alkalmazva új külső megtapasztalásokhoz
jutunk, és új megélésekre teszünk szert.
Amíg megnyilvánulásainkat öntudatlanul éljük meg,
az egónk irányít bennünket, aki a régi megszokott, az
adott helyzetekre beváltként alkalmazott önképmintá-
inkkal reagál. S bár általánosan így gyorsabban és haté-
konyabban érvényesíthetjük magunkat, tudatosságunkat
és lélekjelenlétünket nélkülöznünk kell. Például ha bántó-
an viselkednek velünk, lehet, hogy rögtön visszaszólunk,
míg van, aki csak magában bosszankodik, másvalakinek
pedig azonnal ki kell beszélnie a háta mögött a vele otrom-
bán viselkedőt. Számtalan módon reagálhatunk, ám ha
közben nem vagyunk tudatosak, csupán öntudatlan, egós
reakcióink lesznek. Adott hatásokra a sokszor lepörgetett
gondolatmenetekkel, a megszokott érzelmi reakciókkal és
ösztönös indíttatásokkal azonosulva válaszolunk. Ezek a
rutinszerű reagálások egy-egy kiemelkedően jól vagy ros�-
szul sikerült megélésünkkel – mint a karcolások tudatunk
memóriájában – beépülnek az önképünkbe és elraktáro-
zódnak. Önképünk olyan, akár egy lemez, melyet egónk
mint tudatunk automatikus vezérlője folyton pörget. Ked-
venc slágereink azok a hozzáállásbeli mintáink, melyeket
a minket érő különböző impulzusokra öntudatlanul rea-
gálva, a ránk jellemző módon eljátszunk.

Önmagunkhoz való hozzáállásunk nem csak befolyásolja,

de elemi módon meg is határozza testi-lelki állapotunkat.
Ha elégedettek vagyunk magunkkal, az önképünk szerint

26
sikeresen nyilvánulunk meg. Ilyenkor szoktunk olyano-
kat mondani, hogy „tudtam, hogy meg fogom csinálni!”,
vagy, hogy „kihoztam magamból a legjobbat”. Bíztunk és
hittünk magunkban, mert az önképünk olyan múltbeli po-
zitív tapasztalatokra épülő mintákat adott nekünk, amikre
sikeresen számíthattunk. Akkor viszont, ha a negatív ön-
képmintáink, a magunkban való csalódások, a sikertelen-
ségeink és félelmeink veszik át az irányítást, nagy eséllyel
elégedetlenek leszünk a megnyilvánulásainkkal.

Az egónk automatikusan olyan önképmintát választ ne-

künk egy adott helyzetben, amilyennel leginkább kondi-
cionáltuk magunkat korábban a hasonló szituációkban.
Ha például egy számunkra különösen vonzó férfi vagy
nő felé szeretnénk közeledni, akkor a régi sikereink vagy
csalódásaink rögzült mintái ösztönösen bekapcsolnak, és
ha öntudatlanul reagálunk, akkor a múltbeli pozitív vagy
negatív tapasztalataink mintájára fogunk megnyilvánul-
ni. Tudatosan megélve a kapcsolódást azonban felülírhat-
juk a múltbeli önképmintáinkat és megújulva, sikeresen
fejezhetjük ki magunkat. Ez a választás életünk valamen�-
nyi történéséhez való, tudatos vagy öntudatlan hozzáállá-
sunkkal kapcsolatban lezajlik.
Egészségi állapotunk helyreállítását öntudatlanul, a
megszokott mintáink szerint nagy valószínűséggel más
emberekre és termékekre bíznánk, hibáztatnánk a balsze-
rencsét, a génjeinket vagy éppen a vírusokat, egészségtu-
datosan azonban vállaljuk a felelősséget és meggyógyítjuk
magunkat.

27
Szabadságodban áll tudatosan megélni
magad! Az egészséges hozzáállással fel-
vértezett önkép a testet és lelket is egész-
séges megnyilvánulásra rendeli.
 II. FEJEZET

Öngondoskodás

29
Önmagunk gondviselése

A Lélekközpontú öngyógyítás az öngondoskodás olyan

formája, mely sokkal inkább tudatos önmegvalósítás,
mintsem hozott elképzelések, tanult módszerek vagy ka-
pott információk feladatszerű, öntudatlan végrehajtása.
Ha csak azokra az ismeretekre építenénk, amit a nálunk
hozzáértőbbnek gondolt emberek jónak vagy rossznak
tartanak, megakadályoznánk a saját felismeréseinket és a
természetes igényeink, az önálló indíttatásaink kifejezését.
Nem figyelnénk a lelkünk hangjára, sem az önérvényesí-
tésre, és a felelősséget is áttestálnánk másokra.
Neveltetésünk és társadalmi rendszerünk arra kondi-
cionált, hogy függő viszonyban éljünk az orvosoktól, a
gyógyszerészektől és a betegségre megoldásként adott ké-
szítményeiktől, illetve szolgáltatásaiktól. A mi szerepünk
ebben a képletben az alárendelté – a kezelőnek, módszeré-
nek és az általa használt termékeknek –, bizalmunkat így
nem magunk felé, hanem feléjük tápláljuk. Ezt a hozzá-
állást azonban meg kell haladnunk ahhoz, hogy valóban
bízni tudjunk magunkban és meggyógyíthassuk testi-lelki
mivoltunkat.

Nem vagyunk védtelenek! Lélekben tökéletesnek és ez ál-

tal testben is egészségesnek teremtettünk. Mindannyian
sajátos külső és belső struktúrával rendelkezünk, melynek
szabadságunkban áll tudatosan gondját viselnünk. Tes-

31
tünket táplálhatjuk, ápolhatjuk, erősíthetjük; értelmünket
tanulással, ötleteléssel pallérozhatjuk; érzéseinket átélés-
sel, szeretettel, értékteremtő módon kifejezhetjük. Akkor
pont az egészségünkről való gondoskodás, a mindezeket
ellátó, ápoló és karbantartó képességünk ne állna rendel-
kezésünkre? Ebben a hitben megragadva elég korlátolt
önképet vennénk magunkra. Amit – ha megkaptuk is a
neveltetésünkkel és a társadalom gépezetét működtető in-
tézmények által – szabadságunkban áll meghaladni!
Ehhez azonban vissza kell térnünk a belső erőnk meg-
becsüléséhez és tudatos alkalmazásához. Mindannyiunk-
nak megvan az élettapasztalata, melyre az önképünket a
ránk jellemző hozzáállásmódjainkból felépítettük. Ezen az
önképen ráadásul bármikor változtathatunk jobbá, elége-
dettebbé és egészségesebbé téve azt. Saját bölcsességünk a
személyes életutunk élményeiből összeálló konzekvenci-
áinkat jelenti. Ezek lényünk leginkább tápláló, leginkább
hasznosnak és önazonosnak tartott mintái. Nincs olyan
tudatosan felébredő szándék, melyhez a szükséges erőt
ne tudnánk életre kelteni magunkban! Ha merünk felelős
gondviseléssel fordulni magunk felé, meg fogunk tud-
ni változni, sikerül tanulnunk, fejlődnünk és meg fogjuk
gyógyítani magunkat.

Szeretettel gondoskodni magunkról önnön lényünkből

fakadóan, saját, tudatos megéléseink által lehet. Minden
egyéb csupán magunkra erőltetett behatás, melyben ön-
tudatlan kiszolgáltatottjai vagyunk a minket érő impul-
zusoknak. Persze ezek a külső impulzusok válaszreakciót

32
váltanak ki, hatásukra a tüneteink adott esetben még el is
tűnhetnek, ám a tényleges, kiváltó lelki okot nem fogják
megszüntetni, s így a valódi gyógyulást sem teremthetik
meg. Lelkivilágunk megváltoztatása csak a mi hatáskö-
rünk. Egyedül mi tudjuk gyökeresen megváltoztatni a sa-
ját hozzáállásunkat. A bennünk maradt megbetegítő minta
egészen addig formát fog ölteni és különböző tünetek for-
májában ismét előjön – ugyanott, vagy más helyen és új for-
mában – amíg valóban meg nem gyógyítjuk magunkban.

Az öngondoskodás szándéka valódi bizal-

mat és erőt ébreszt magadban – magadért.
Te vagy a létrehívója, fenntartója és élvezője.
Rajtad múlik, hogy élsz-e vele!

33
Felelősségvállalás

Testünk öngyógyító rendszere pont úgy működik, mint

egónk önvédelmi mechanizmusa. Gyakran azért igyekszünk
másokat és tőlünk függetlennek tartott jelenségeket rossz-
nak, felelősnek beállítani, hogy ne kelljen magunkat hibáztat-
ni. Testünk pedig ennek megfelelően szűri ki a velünk nem
szinkronban lévő anyagokat és hatásokat. Egónk automati-
kusan törekszik kihúzni magát a felelősség alól, hogy önké-
pünket megóvja a sérüléstől. Ha azonban ez nem sikerül és
magunkat kezdjük hibáztatni, degradálni és egyre nagyobb
bizonytalanságba, félelmekbe sodorni, megbetegszünk.

Az egészségi állapotunkért magunk vagyunk a felelősek.

Bármilyen jó személyes indokot és felmentést találjunk is
a problémás lelki megéléseinkre, objektíven szemlélve az
eseményeket, az egészségi állapotunkért egyedül mi va-
gyunk számon kérhetők, lévén a saját hozzáállásunk miatt
fordítjuk és reagáljuk le problémaként az adott jelensége-
ket. Testünk csupán követi azt, amit lélekben megélünk.
Ha megbetegedtünk, vitathatatlanul mi lettünk gyengéb-
bek, sérülékenyebbek és ez által befogadói az adott problé-
mának. Van, aki elkapja, fogékonnyá válik a kórokozókra
és megtörténik a baj, míg vannak, akik – habár ott voltak
mellettünk, ugyanazt ették-itták és ugyanabból a levegő-
ből lélegeztek – mégsem betegedtek meg.

34
 A betegség tünetei jelzések arra vonatkozóan, hogy va-
lami megbontotta az egészségünket. Őket eltüntetni nem
gyógyítás, hanem tünetkezelés, ami a testünk problémá-
ról szóló jelzéseinek kiiktatását jelenti. Hasonlatos ez az
otthonunkban kikapcsolt riasztóhoz: attól még, hogy nem
halljuk, éghet a szoba vagy akár rablás is történhetett. Ha
vállaljuk a felelősséget, nem mást vagy másokat hibázta-
tunk és nem kijelölt emberekre vagy felírt szerekre bízzuk
magunkat, hanem tudatosan kiállunk az egészségünkért.
Kiderítjük, miért szólalt meg az egészségünk felbomlását
jelző riasztónk, és kezeljük a helyzetet. Helyettünk senki
sem tudja a szükséges változást véghezvinni magunkban.

A testünkkel való tudatos foglalkozás mindennapi tevé-

kenységünk lett. Változtatunk rajta, ha fogyni akarunk, ha
növelnénk az izmainkat vagy épp tisztítanánk a bőrünket,
a beleinket, a véredényeinket. Nagyon sokféle módon nyú-
lunk hozzá, hogy az igényeink szerint megváltoztassuk,
gyakran pont az egészség elérését tűzve ki célul. Lelkünk-
kel azonban oly’ ritkán foglalkozunk e szándékkal, pedig a
testi folyamataink innét erednek! S bár fordítottan, fizikai
irányból is vissza tudunk hatni a felszíni lelkiállapotunkra,
a megbetegítő hozzáállásunkat képviselő mintára már nem.
Finomabb szinten – például az ételekkel, a gyógynövények-
kel, a kristályokkal –, vagy durvább formában – a különbö-
ző hangulatjavító, antidepresszáns és egyéb mentális, illet-
ve érzelmi befolyást gyakorló gyógyszerekkel, drogokkal
– stimulálhatjuk a lelki világunkat. Az ókori tudás Istensé-
ge, Hermész azt tanította: „ahogy bent, úgy kint”. Miként

35
belül változunk, úgy fogja külsőnk is követni transzformá-
ciónkat. Egy adott belső hatás szükségszerűen a hozzá illő
külső következményekkel jár. Míg ha csak külső hatás van,
de belső változás nem történik, a fizikai impulzusok nem
formálják át a betegséget kiváltó lelki okot. Visszahathat-
nak rá, viszont gyökeresen átalakítani nem fogják.

Halhatatlan lelkek vagyunk valamennyien, de itt és most

az elkülönülést éljük egy személyes önkép burka alatt. Ez
az ego, ami a megszokott látás- és reagálásmódjával sok-
szor olyan helyzetbe sodor minket, ami által feszültségbe,
megakadásba vagy épp túlpörgésbe kerül az életünk. E
belső folyamatok megbetegítő hatások láncolatait indít-
hatják el bennünk. Ám a problémát meg tudjuk szüntetni,
ha tudatosítjuk, hogy mi miatt jött létre és ennek mentén
változtatunk a mentalitásunkon.
A Lélekközpontú öngyógyítással mi változtatunk a belső
világunkon és nem a külvilágtól várjuk, hogy az igényeink
szerint forduljon felénk. Nem tesszük függővé az egészsé-
günket más emberek hozzánk való viszonyulásától és nem
adjuk át az egészségünk feletti hatalmat másoknak. Szaba-
don felvállaljuk, hogy úgy rendelkezünk az egészségünk-
kel, ahogyan azt leginkább önazonosnak érezzük.

Az egészségedért való felelősség vállalásához

el kell határoznod, hogy nem fogsz másoktól
függeni – tudatosan élsz a szabad önrendelke-
zéseddel!

36
Tévhitek

„Ezt nem lehet meggyógyítani!”

„Így nem lehet megoldani!”

„Ezzel együtt kell élni!”

„Csak műtéttel lehet kezelni!”

„Legfeljebb szinten lehet tartani!”

„Ezt csak az orvosok tudják meggyógyítani!”

„Egyedül a gyógyszerek segíthetnek!”

„Idővel csak rosszabb lesz!”

„Halálos, gyógyíthatatlan, rendkívül veszélyes betegség!”

„Már csak rövid ideje van hátra!”

Ha ezeket és a hozzájuk hasonló negatív téziseket elfogad-

juk, úgy formálunk magunkról és a gyógyulásunkról jö-
vőképet, hogy a lehető legrosszabbra hangolódunk velük.
Ezek mind feltételezések, melyek olyan emberektől szár-
maznak, akik a problémával kapcsolatban pesszimisták,
csalódottak vagy negatív szemléletmóddal azonosultak.
Azért, mert ez a tudomány jelenlegi, általánosnak tekintett

37
álláspontja, vagy mert a gyógyszeripari gépezet és az or-
vosi szemlélet így viszonyul hozzá, nekünk még nem kell
az ő korlátaikat magunkra vennünk! Rengeteg eset iga-
zolta már a tudomány állandóan táguló határait, folyton
megdőlő téziseit, ahogyan az orvosi megközelítés hibáit,
tévedéseit és lélektelen szemléletmódját is.

A Lélekközpontú öngyógyítás útján egyedül saját magunk

lehetünk az egészségünk megteremtésének akadályai: leg-
főképp a tehetetlenséggel, a félelmekkel és az áldozatsze-
reppel való azonosulás által. A gyógyulás kapcsán belénk
nevelt negatív paradigmák olyan elképzelések, melyek
betegségtudatra, önbizalomhiányra, tehetetlenségre és
kiszolgáltatottságra kondicionáltak minket. De amíg ki-
állunk magunkért és egészségtudatosan változunk, nincs
előttünk lehetetlen, végérvényes vagy beletörődni való:
kezünkben az egészségünk!

A Lélekközpontú öngyógyítás az akadályok

meghaladására hív. Tegyél meg minden tőled
telhetőt magadért, s az így befektetett ener-
giád jutalma elégedettség és egészség lesz!

38
 III. FEJEZET

Háttértudás

39
A betegség háttere

A betegség jelzés, hogy elégedetlenség él bennünk ma-

gunkkal szemben. Más szavakkal: valamilyen elfojtott,
fel nem dolgozott lelki sérülésünk miatt nem tudjuk elé-
gedettséggel kifejezni magunkat. A tünetek mögötti tény-
leges kiváltó ok mindig az önképünk csorbulásáról szól.
Csalódnunk kellett magunkban, hiszen valamilyen rossz­
ként megélt külső vagy belső hatás után gyengébbnek,
sérültnek, kevésbé értékesnek látjuk magunkat. Több lett
a bizonytalanság, erősebb a félelem, s így az ideálisnak
tekintett kép magunkról, az életünkről távolabb került.
Persze az ezzel való szembesülést ösztönösen igyekszünk
felülírni vagy elnyomni és a felszín alá söpörni, ám ha nem
tudjuk feldolgozni, az elfojtásból fakadó feszültség egyre
nő bennünk. Ebből pedig olyan kártékony elváltozások
jöhetnek létre, melyek a testünkbe letranszformálódva
szükségszerűen visszatükrözik az önképünk meggyengü-
lését: betegség alakul ki.

Lelki megéléseink testünket formáló hatásai minden pil-

lanatban zajlanak. Automatikusan az önképünk szerint
élünk. Egónk mindent e szűrőn keresztül érzékel, beazo-
nosít és az önképmintáinknak megfelelően lereagál. Köz-
ben persze az egészet önazonosan éljük meg, természetes
önkifejezésünkként. Boldogak vagy boldogtalanok va-
gyunk, feszültek vagy ellazultak, lelkesek vagy unottak,

41
s mindez csak attól függ, hogy az aktuálisan minket érő
impulzusok milyen viszonyban vannak az önképünkkel. A
nekünk tetsző dolgok érdekelnek és feltöltenek bennünket,
míg az önképünkkel nem szinkronban lévő emberek és ha-
tások vagy érdektelenek számunkra, vagy energiaveszte-
séget okoznak. A betegség viszont az energiaveszteségen
is túlnő, mert már az önképünk sérülését mutatja – fel nem
dolgozott, elfojtott megéléseink letranszformálódásaként.
Egészségünk tehát azon múlik, hogy miként kezeljük
magunkban a velünk történő dolgokat. Ha sérültnek,
gyengének, betegnek látjuk magunkat, akkor testben és
lélekben is ezt az önképet fogjuk kifejezni, követendő
mintának venni. Ha viszont elégedettséget, önbizalmat
és harmóniát élünk meg, akkor az önképünk egészséges
utasításokat fog visszatáplálni. Ugyanazon jelenségeket és
hatásokat másként megélve elkerülhető a megbetegedés!
Szerencsére a változtatás utólag is véghezvihető és ezzel
felülírható a korábbi megbetegítő hozzáállás – így műkö-
dik az öngyógyítás.

Amint bent, úgy kint: miként lélekben, úgy testben. Mind-

annyian az önképünket hűen tükröző testi formaöltéssel
bírunk, mely a lehető legjobban fejez ki minket. Testünk a
sűrűbb fizikai jellemzői miatt lassabban képezi le a belső
megéléseinket, hisz’ azok fenntartása kondicionálást, több
időt igényel. A fizikai reagálás azonban mindig megvan,
legfeljebb olyan hullámszerű impulzusok formájában, me-
lyek egy-egy alkalommal való megélése még nem formálja
át szilárd testi mivoltunkat. Miként időnként lélekben is ki-

42
fejezhetünk olyan, ránk kevésbé jellemző megnyilvánulá-
sokat, melyek után még nem fog megváltozni az önképünk.
Sokszor öntudatlan visszacsatolások formájában tör-
ténik meg a befolyás, amiket tudatosítanunk kell ahhoz,
hogy felszabadíthassuk magunkat a hatásuk alól. Például
amikor hibázunk valamiben egy könnyed vállrándítással
is kezelhetjük, de akár gyengének, bénának, butának is
tarthatjuk magunkat miatta.
Minél inkább érintve érezzük magunkat valamilyen ha-
tás által – avagy minél inkább azonosulunk vele –, annál
meghatározóbban formáljuk önképünket, s így annál ke-
ményebb hullámokkal építjük vagy romboljuk testünket
és lelkünket. Lényegében minden betegségnek egyetlen
oka van: a magunkkal való elégedetlenség.
Ennek a destruktív energiának az elfojtása vagy a miat-
ta való szenvedés teszi megbetegítővé a sérült önkép test-
re és lélekre gyakorolt hatását.

A betegség arra motivál, hogy elégedettséggel

fordulj magad felé – így késztet önnön gondvi-
selésedre. Az az út vezet egészséghez, melyen a
legjobbat adod magadnak lelkiekben!

43
Önismeret

Nincs objektív szempontból jó vagy rossz impulzus, csak

szubjektív, velünk összhangban lévő vagy összhangban
nem lévő van! A Lélekközpontú öngyógyítás útján min-
den lépést a személyes adottságaink szerint, az egyéni
tempónkban, önazonosan teszünk meg. Egyedül a saját,
egészséges önképünket kell figyelembe vennünk és csak
ennek kell megfelelnünk. Magunk vagyunk önnön szob-
rászaink. Ha leválasztjuk a megbetegítő mintáinkat és
helyükre egészségeseket teszünk, tudatosan megteremt-
hetjük a testi-lelki egészségünket. Ez azon természetes
képességünkön alapszik, hogy szabadságunkban áll a
hozzáállásunkon és az önmagunkról alkotott képen vál-
toztatni.

A sikeres öngyógyításhoz természetesen az is fontos, hogy

megfelelően változzunk. Így ha megbetegszünk nem ér-
demes hibáztatni magunkat, ajánlatos inkább megbecsül-
ni és tudatosan megélni a lehetőséget, hogy fejlődhetünk,
hogy meghaladhatjuk a korábbi mintáinkat. Időről időre
mindenkinek megérik egy-egy fejlesztésre szoruló része,
ami mint mágnes vonzza a változásra késztető körülmé-
nyeket. Csak olyan külső tünetekkel szembesülünk, ami-
lyen belső kiváltó okokkal rendelkezünk. Ez nagy segítség
a gyógyulásban, mert így konzekvensen léphetünk tovább
az elakadást feloldó úton. Nem kell pszichológusnak, or-

44
vosnak vagy valamilyen egészségügyi területen dolgozó
szakembernek lennünk ahhoz, hogy felismerjük hol, miben
és leginkább hogyan akadtunk el. Saját magunknál jobban
senki sem ismerhet és nem is változtathat meg minket!

Az élet folyamatos változás, mellyel tudato-

san együttáramolni akkor tudsz, ha önis-
meretet és önreflexiót gyakorolsz.

45
Transzformáció

Lelki megakadásunk az életerőnk áramlásában rögtön

megmutatkozik. Energiáink általában fentről lefelé, a szel-
lemi, az érzelmi, az ösztöni, majd a testi formaöltés irányát
követve transzformálódnak le. Hasonló ez a víz folyásá-
hoz, melynek a gravitáció ad egy természetes áramlást
a föld különböző szűrőin keresztül lefelé. Amit lélekben
megélünk, az szükségszerűen formát ölt az anyagban.
Ugyanakkor miként a föld különböző ásványai, kőzetei és
növényei továbbterelik vagy magukba szívják és áteresztik
a nedvességet, úgy hatnak vissza egymásra a különböző
testi-lelki megéléseink is. Ha például szellemileg fókuszál-
tak vagyunk, akkor a testi mozgásunkat is jobban tudjuk
koordinálni. De ha mondjuk érzelmileg vagy ösztönileg
zaklatottak vagyunk, az a szellemi és a testi megnyilvánu-
lásainkat szokta akadályozóan befolyásolni.

Vannak olyan esetek, amikor a problémás hozzáállásmód

nem a testben eszkalálódik, hanem útközben megáll és be-
záródik a szellemi, az érzelmi vagy az ösztöni kifejeződé-
seink valamely területén. Ilyenkor a leginkább – mentális
betegségnek hívott – tünetek valamely formájában jelenik
meg a lelki probléma. Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, mint
amikor a víz nem áramlik tovább, hanem összegyűlik a
föld alatt egy barlangban. Ennek tudatunkban az agres�-
szív dühkitörésektől a depresszív érzelmi megéléseken

46
át a különböző kényszerek működtetéséig sokféle tüneti
megjelenése lehet. Ám a mögöttük álló lelki ok tudato-
sításával, felszabadításával és az egészséges kifejeződés
megélésével ugyanúgy meggyógyíthatók, mint a testi for-
maöltésűek. Hasonlóan kell megközelíteni őket, csak míg
például a testi tünet begyulladást mutat, addig a szellemi
megakadás talán ideges félelmeket, az érzelmi pánikroha-
mokat, az ösztöni pedig lehet, hogy önbántalmazást fog
produkálni egyazon lelki okra.

Minden attól függ, hogy milyen önképen keresztül, milyen

önkifejezési minták által éljük meg a problémás viszonyu-
lást. Ily’ módon mondhatni, ahány ember, annyi lehetőség
a megbetegítő hozzáállásra és ezek tüneti formaöltésére.
A megbetegítő hozzáállás egyik tüneti formája sem jobb
vagy rosszabb a másiknál. Mindegyik az aktuálisan ránk
szabható legjobb lehetőséget adja a fejlődésre. Pont azt
kapjuk általuk, amit teremtettünk, és amit lehetőségünk
van megváltoztatni, ha mi magunk is lélekből, egészség-
tudatosan megváltozunk!

Az egészség lélekben születik meg, majd vé-

gigáramlik és megnyilvánul a testi formaöl-
tésig, minden kifejeződésen keresztül. Ha a
lélek elégedett, a test is egészséges lesz!

47
 IV. FEJEZET

Változás

49
Valódi változás

Emberi szabadságunk és erőnk a változás képességében

rejlik. A valódi változás viszont nem a változóink meg-
szerzésére és lecserélésére tett törekvéseinket takarja, ha-
nem önmagunk egyre tudatosabb, elégedettebb és egész-
ségesebb megélését. Változónk minden magunkhoz vett
anyagi és lelki tartam. Testünk számára étel, ital, levegő és
fizikai impulzusok szükségesek, míg lelkünket spirituális,
értelmi, érzelmi és ösztöni megélésekkel tápláljuk.
Mindennapi figyelmünk és befektetett energiáink jelen-
tős részét az a törekvés köti le, hogy próbálunk változtat-
ni azokon a változóinkon, melyektől adott megéléseinket
várjuk. A körülményeinkkel, a kapcsolatainkkal, a felada-
tainkkal, az anyagi helyzetünkkel és életünk egyéb dísz-
leteivel való foglalkozás mind ilyenek. Igyekszünk úgy
formálni őket, hogy a megélni kívánt testi és lelki állapo-
tot biztosítsák nekünk. Persze biztosra sosem mehetünk
senkivel és semmivel kapcsolatban, mert pontosan azt
elérni, mint amit elképzeltünk és szerettünk volna, csak
igen ritkán sikerül. Oly’ sok a tőlünk független hatás, ami
befolyásolja a törekvéseinket! Így aztán kompromisszu-
mokra kényszerülünk. Ez történik ilyenkor az egészségi
állapotunkkal is, azonban, ha ez nem megfelelő, nem él-
vezhetjük teljesen a többi értékünket sem.

51
A valódi változás felé tett lépések közvetlenül önmagunk
megváltoztatására irányulnak. Ezekkel nem a körülmé-
nyeinktől várjuk a belső változásunkat, hanem saját ma-
gunk idézzük elő őket a lelkünkben. A hozzáállásunkon
tett változtatásaink természetes letranszformálódásaként
pedig visszakapjuk ugyanezt kívülről is. Azért lesznek
olyanok a kapcsolataink, az anyagi helyzetünk vagy az
egészségünk, mert mi egy bizonyos hozzáállással viszo-
nyulunk feléjük. Ezért aztán a Lélekközpontú öngyógyí-
tással a külső változóinkat a belső változásainkon keresz-
tül formáljuk, nem pedig a külső változtatásoktól várjuk a
belső megéléseinket.

Mindannyian sajátos kifejeződései vagyunk az életnek.

Testünk és lelkünk is egyedi, ebből fakadóan egyéni mó-
don reagálunk a minket érő hatásokra. Van, aki érzelmileg
jobban befolyásolható, míg más inkább intellektuálisan
közelíthető meg. Van, akit a vallásos hite éltet és olyan is,
aki inkább a misztérium nyelvén ért. Önképe mindenkit
más és más hozzáállással ruház fel. Sajátos, ahogyan befo-
gadjuk a minket érő hatásokat, egyedi, ahogyan megéljük
őket és az is jellegzetes, ahogyan kifejezzük magunkat.
Kicsit vagy nagyon eltérően, bizonyos dolgokban más-
ként, de összességében mindenki a rá jellemző módon
reagál az őt érő hatásokra. Ha valami jobban érdekel és
megérint, az természetszerűen erősebben befolyásol és
hatást gyakorol ránk. Van, akit megvisel és lebetegszik, ha
a párkapcsolatában gondok adódnak. S míg e problémák
a társát talán meg sem érintik, ő viszont talán a munkahe-

52
lyi gondokon agyal és az innét hozott stresszel gyengíti és
betegíti le magát.

A változás az élet velejárója. Természetes, szükségszerű és

kívánatos. Ha akarjuk, ha nem, környezetünk és mi ma-
gunk is minden pillanatban változunk. Megakadályozni
nem tudjuk, csak befolyásolni, hogy milyen módon tör-
ténjen meg. A világ változásának mindannyian részesei és
alakítói vagyunk, saját változásunkért azonban egyedül
mi vagyunk a felelősek. A világ folyamatosan hat ránk, de
hogy e hatásokat miként kezeljük, csakis rajtunk múlik.
Az élet tudatosan vagy öntudatlanul megélt változás.
A betegség öntudatlanságból, az egészség tudatosan meg-
élt változásból születik. Szabadságunkban áll dönteni,
miként változunk! Öntudatlanul csupán a változóinkat
cseréljük le, a hozzáállásunkat viszont nem módosítjuk.
Bármilyen nagynak tűnő külső változást éljünk meg az
életünkben, ettől még belül, lélekben nem fogunk meg-
változni. A minket érő hatásokra továbbra is öntudatlanul
fogunk reagálni, az önképmintáinkra jellemző, a múlt-
ban rögzült módon. Lehet, hogy csiszolunk valamennyit
egy-egy reakciónkon, hogy az adott körülmények között
jobban megtaláljuk a helyünket, az érvényesülésünket, de
ezzel még a régi önképünket nem fogjuk átalakítani. Ha
például elköltözünk egy másik házba, egy új városba, de
még ha el is vándorolunk egy távoli országba, ettől mi ma-
gunk még nem változunk meg. Persze visszahatnak ránk
az új körülmények, a más impulzusok – mintha csak a ru-
határunkat, a partnerünket vagy éppen a munkánkat cse-

53
rélnénk le –, de ezek az új hatások ugyanúgy a régi hozzá-
állásunknak megfelelő reakciót fogják kiváltani belőlünk.
Ezért a körülményeink változásai ellenére is gyakran érez-
hetjük úgy, hogy cseberből vederbe kerültünk, például
ugyanazok a helyzetek ismétlődnek az életünkben, csak
más szereplőkkel. A változáshoz merni kell a régi önkép-
mintáinkat meghaladni és megnyílni az újra!

A valódi változásért önmagadon kell változ-

tatnod! Így nem másoktól vagy a körülménye-
idtől fogod várni, hogy elégedetté és egészsé-
gessé tegyenek, hanem Te teremted meg.

54
Önazonos változás

Amikor valakinek az önképe nincs szinkronban a pörgős

életvitelével vagy munkájával, esélyesebb, hogy magas
vérnyomásról, gyulladásról és túlterhelésről szóló be-
tegsége alakuljon ki. Míg ha mondjuk valaki túlságosan
passzív, magát semmin fel nem izgató mentalitású, való-
színűbb, hogy a vérnyomása alacsonyabb lesz és neki épp
az alulműködésből származó tünetein keresztül fog a teste
jelezni. Azok, akik nehezen változnak, gyakran testben is
bemerevednek, míg a túlzottan alkalmazkodóknak a testük
túl laza lehet, mellyel gyengeség és instabilitás járhat. Ön-
képünk mintái hajlamosítanak bennünket bizonyos beteg-
ségekre, viszont csak akkor alakul ki belőlük betegség, ha
nem sikerül önazonosan, elégedettséggel megélni őket.

A betegség mint jelzés, egy olyan változásra való felhívás,

ami akkor érkezik, ha nem tudjuk elégedetten kifejezni
magunkat. A gyógyulás a változás elfogadása és meglépé-
se, amit mindannyiunknak a saját egészséges önképünk
szerint kell megélnünk. A gyógyulás csakis olyan válto-
zást kíván tőlünk, ami összhangban van velünk. Így pél-
dául a temperamentumos jellemvonásokat önazonosan
élőnek nem kell magára erőltetnie a passzív, érdektelen
mentalitást, sem a csendes, békés személyiségnek a heves-
séget. Mindannyiunknak úgy kell véghezvinnünk a vál-
toztatást, hogy általa elégedettnek érezhessük magunkat.

55
 A valódi elégedettség azonban nem egy rövid időre
megjelenő érzés, hanem létállapot, mely folyamatosan
meghatároz bennünket. A kívánt változást csak akkor
tudjuk megvalósítani, ha a megéléseinket elégedettséggel
visszük véghez. Tetteink akkor fogják azt megtestesíteni,
amit szeretnénk, ha közben mi magunk hitelesen képvisel-
jük a megteremteni kívánt minőséget. Egy feszült ember
nem tud békét sugározni, miképpen egy szétszórt ember
sem tud olyan összeszedett lenni, mint egy felkészült és
fókuszált társa. Azok, akik azt gondolják magukról, hogy
ők nem tudnak valamit megtenni és azonosulnak ezen
önkorlátozó mintáikkal, nem is fogják tudni megélni azt,
amit szeretnének. Míg azok, akik természetesként, önké-
pük részeként tekintenek a megvalósítandó dolgokra, si-
kerrel járnak. Így van ez az öngyógyítással is!

Gyerekkorunktól fogva arra kondicionáltak minket, hogy

az elégedettség csak az elveink, a neveltetésünk, a vallá-
sunk vagy bármely önképformáló mintánk szerinti cse-
lekvés, avagy a jól megérdemelt munka gyümölcse lehet.
De addig is tűrni és küzdeni kell, hogy egyszer elérve cé-
lunkat, végre elégedettnek érezhessük majd magunkat.
Azonban egy hiányban és elégedetlenségben edzett meg-
valósulás szükségszerűen magán fogja hordani kivitelező-
je külső és belső viszályait. Így az elégedettség legfeljebb
egy rövid ideig tartó megpihenés, a küzdelemből való
rövidke kikapcsolás lehet. Aztán megint megy minden a
régi, megszokott úton tovább.

56
 A valódi, önazonos elégedettséget nem lehet eljátszani.
Legfeljebb ideig-óráig azonosulhatunk az állapotával és
imitálhatjuk, de az éles helyzetekben jól megmutatkozik,
hogy hiába a színészkedés, ezen az úton nem válhat az
önképünk részévé a vágyott állapot. Lelkünket nem csap-
hatjuk be.
A Lélekközpontú öngyógyítás gyakorlati fázisaival fel-
készülünk arra, hogy az egészséges önképünket újraalkot-
va önazonosan élhessük az elégedettséget.

A gyógyuláshoz annyit kell változnod, amen�-

nyit jó érzéssel meg tudsz tenni és úgy, aho-
gyan az önazonosan jön belőled. Cselekedj
elégedetten és sikerülni fog a változás!

57
Egészségtudatos változás

A lelki változás hasonló a testi átalakulásainkhoz. Gyak-

ran erőfeszítést és leterhelődést élünk meg, amikor a szer-
veinket vagy az izmainkat nyomás alá helyezzük, eddzük.
Egy megfelelő erőfeszítést igénylő, jóleső testmozgásnál
azt érezzük, hogy önazonosan és elégedetten cselekszünk
– az egészségtudatos lelki változásnál is pont így történik.
A különböző fizikai hatások helyett gondolataink, érzé-
seink és ösztöneink színterén tesszük meg az új hozzáál-
lásbeli megnyilvánulásokat. Az, amikor egy öntudatlan
reakciónkat felváltjuk tudatos reagálásra és a korábbi,
megszokott hozzáállásunk helyett egy új, egészségtudatos
önkifejezéssel élünk, hasonló ahhoz, mint amikor mond-
juk a szokásos tornagyakorlatainkat lecseréljük egy tel-
jesen új, ránk szabott, szabadon végzett mozgásformára.
Persze amikor mások is érintettek a változásunkban és az
emberi kapcsolódásainkon kell változtatnunk, sokkal ös�-
szetettebbnek tűnhet a folyamat. Ott már lehet, hogy egy
lábteniszt cserélünk le kispályás futballra. A változás hul-
lámai itt is továbbterjednek és lehet, hogy az új önképünk-
ből az következik majd, hogy már a strandlabdarúgásra
vagy valami egészen új csapatsportra térünk át. Minde-
gyik mozgásforma másként mozgat át, másként gyakorol
hatást a testünkre, miként az új hozzáállásunkkal is más
érzéseket, ösztöni reakciókat és gondolatokat élünk meg.
A régi, szólóban nyomuló, az ellenfelét leuralni akaró láb-

58
tenisz hozzáállásunk helyett például megtanulhatunk má-
sokkal együttműködni és közösen prosperálni.
Az egészségtudatos változás olyan szándékos módo-
sítás a látás- és reagálásmódunkon, mely általában más
változókat is átalakít. Ha például a vegetáriánus élet-
módra való áttérésünk egészségtudatos lelki változásunk
eredménye, akkor az már nem csak a változók kicserélé-
sét jelenti. Étrendünk korábban húsos elemeinek zöldsé-
gekre való cserélésén túl egy újfajta hozzáállás váltja fel a
régit, amit nagy eséllyel már az állati életformákkal való
együttérzés határoz meg. Innentől természetszerűen más
életterületeken és megnyilvánulási formákon keresztül is
kifejezésre juttatjuk ezt a hozzáállásunkat, nemcsak az ét-
kezésünkben. Ugyanígy: amikor tudatosan elkezdjük ki-
teljesíteni kreatív adottságainkat, nem csupán mi válunk
egyre tehetségesebb alkotókká, de elkezdjük más művé-
szekben és alkotásokban is jobban észrevenni és szeretni
ezt a minőséget.
Változásaink hullámszerűen újabb változásokat indít-
hatnak be, melyek sokrétűen, egyre mélyebb és szélesebb
körben hatnak tovább önképünk különböző mintáin át
egészen testünk legfinomabb, sejtszintű megújulásáig.
Mindez elsősorban a változásunk mikéntjén, azaz tuda-
tosságunkon és önazonosságunkon múlik.
Ahogy az önképünkön és ez által a hozzáállásunkon
változtatunk, úgy fogjuk a fizikai világunkat is formálni.
Változóink mindig hozzánk igazodnak: együttműködnek
vagy kicserélődnek.

59
 A változás fő próbatétele, hogy merünk-e megújulni:
elégedettségünkért és egészségünkért cserébe szembenéz-
ni a régi megbetegítő mintával, majd elengedve korábbi
hozzáállásunkat, önazonosan megélni és tettekben kifejez-
ni újjászületett önmagunkat. Testi és lelki szinten is har-
monikusan fog végbemenni a változás, hogyha az egész-
séges önképünkkel összhangban cselekszünk.

Az egészségedért változol. Hogy sikeresen

megélhesd, tedd tudatosan! Minél elégedet-
tebb vagy lélekben, annál egészségesebb
lesz a tested is!

60
 V. FEJEZET

Felkészülés

61
Önszabotázs

Mielőtt belefognánk az öngyógyítás gyakorlati lépéseibe,

fontos megfigyelnünk az egészséghez való hozzáállásun-
kat, mert lehet, hogy gyógyulásban akadályozó mintákat
működtetünk, melyek mellett nem áll érdekünkben az
egészségtudatos változás. Ezek olyan önkorlátozó hozzá-
állásmódok, melyek arról szólnak, hogy öntudatlanul rá-
készülünk arra, hogy betegek maradjunk.
Az ego igyekszik gyorsan alkalmazkodni minden élet-
helyzethez. Önvédelmi mechanizmusként a rosszak kö-
zül a kevésbé rosszat választja. A betegség olyan negatív
körülmény, ami bár alapvetően rossz állapot, mégis, mint
minden rossz, rejthet magában jót is, mely miatt lehet,
hogy mégis érdemes bevállalni. Például ha miatta mások
elfogadóbbak, türelmesebbek és kedvesebbek velünk, ak-
kor lehet, hogy a betegség e jó hozománya „így már meg-
éri” konzekvenciaként csapódik le bennünk. Ha pedig az
a meglátás nyer, hogy a betegség jó velejáróit rossz lenne
elveszítenünk, akkor a megbetegítő minták elengedése
sem fog érdekünkben állni.

Amikor hosszabb ideje problémákhoz kell alkalmaz-

kodnunk, természetessé válik, hogy bizonyos szinten
hozzájuk szokunk és már kevésbé vehemensen próbál-
juk kezelni őket. A Lélekközpontú öngyógyítás viszont
nem egy újabb tünetkezelési módszer, hanem radikális

63
változtatás a teljes gyógyulásért. Nem kötünk kompro-
misszumokat, elengedünk minden olyan mintát, ami a
betegséghez érdeket fűz, hogy valóban élni tudjuk a tes-
ti-lelki egészségünket!

Figyeld meg, hogy működteted-e az alábbi

önszabotáló viszonyulásmódok közül valame-
lyiket! Fontos, hogy őszinte és tudatos légy,
mert ezek többnyire öntudatlan döntések!

Beletörődés a betegségbe, meghátrálva a változástól

és annak következményeitől.
Beletörődés a kevésbé jóba, félve a meglévő – rossz-
ban rejlő – jó elvesztésétől.
Beletörődés az elégedetlenségbe, visszakozva a
problémával való szembesüléstől.

Mindhárom hozzáállásmód mentén felmentéseket és ki-

fogásokat szoktunk keresi, hogy elnapolhassuk a valódi,
radikális lépéseket. E beletörődéseket sokszor észrevétle-
nül kezeljük, szükséges kompromisszumként viszonyul-
va hozzájuk. Ténylegesen persze csak az időt húzzuk,
mert ha nem is tesszük meg azt, amit leginkább szeret-
nénk, valójában nem felejtünk. A világból érkező, kapcso-
lódó impulzusok és a bennünk kavargó lelki megélések

64
folyamatosan visszahatnak ránk, amit a betegség tünetei
is kifejeznek.
Ezek az önszabotáló minták csakis a félelemmel való
azonosulás miatt tarthatnak vissza bennünket az egész-
séges önkifejezéstől. Ha testi-lelki egészségben kívánunk
élni, nem a félelem táplálását, hanem a bátor szembené-
zést és a kitartóan véghezvitt változást kell képviselnünk.
Bármilyen komoly is a betegség, a gyógyuláshoz való fe-
lelős hozzáállást csak egészségtudatosan képviselhetjük.

Amennyiben önszabotáló mintákkal éltél,

hozd meg a döntést, hogy többé nem táplá-
lod őket! Elhatározásod legyen őszinte, amit
mondj ki magadnak bátran, átéléssel!

65
Figyelem

Az a világunk, amire figyelünk! Figyelmünkkel csatorná-

kat nyitunk, melyeken át folyamatosan ki- és beáramlik
az energia. Tekintetünkkel kiárasztjuk a lényünket, míg a
fókuszunk tárgya felől befogadjuk annak energiáját. Testi
létünk a megfelelő fizikai impulzusok és éltető anyagok
által, lelkünk pedig a gondolatok, érzések és ösztönök ál-
tal termelt energiával funkcionál. A testi-lelki egészséghez
mindegyikre szükségünk van. Egészségünket azonban
csak azok a bevitt táplálékok és energiák szolgálják, me-
lyek testünkkel és lelkünkkel szinkronban vannak. Ezért
fontos, hogy a saját szükségleteink szerint vegyük ma-
gunkhoz a dolgokat. Fizikai és lelki tápanyag-beszerzé-
seink során olyan termékeket és energiákat kell befogad-
nunk, melyek a mi igényeinket tükrözik. Van, akinek egy
húsos étel vagy egy horrorfilm nem önazonos táplálék,
ezért túlságosan megterhelné testét és lelkét, míg másva-
lakinek lehet, hogy pont ezekre van szüksége.

A bevitt fizikai anyagok és a figyelmünkkel magunkhoz

vett lelki megéléseink energiája életünk táplálékai. Raj-
tunk múlik, hogy ezek az egészséges önképünkkel szink-
ronban vannak-e. Mindaz, ami velünk összhangban van,
táplál, míg a többi hatás leépít, vagy továbbáramlik anél-
kül, hogy változást idézne elő bennünk.

66
 Emellett az is fontos, ahogyan figyelünk, mivel ez ha-
tározza meg a befogadottak megélésének és feldolgozásá-
nak minőségét. A figyelmünk által megnyitott csatornáin-
kon hasonlóképp áramlik az energia, mint testünkben a
vér. Amikor egészségtudatosan figyelünk, a velünk össz-
hangban lévő dolgok felé fordulunk és elégedettséggel, jó
érzéssel éljük meg a kapcsolódást. Ilyenkor egészségesen
áramlik az energia, ám ha olyan emberekre és jelenségekre
figyelünk tartósan, amik nincsenek velünk összhangban,
akkor az energiaveszteséggel, túlterhelődéssel vagy elaka-
dással járhat. Ahogyan testi szinten is: amellett, hogy mi-
lyen fizikai tápanyagokat viszünk be, az is fontos, hogy ne
habzsolva vagy mértéktelenül tegyük mindezt.

A figyelem az energiák fókuszálásával jár. Mi vagyunk a

fókuszpontja és arra irányul, ahonnét energiát akarunk
nyerni. Saját döntésünk, hogy mi felé fordulunk, ahogyan
az is, hogy ezt tudatosan vagy öntudatlanul éljük-e meg.
Amikor szándékosan figyelünk valakire vagy valamire
tudva, hogy ez összhangban van velünk, tudatosan figye-
lünk. Ezzel gyakorlatilag megválasztjuk, hogy milyen ön-
képet kívánunk táplálni. Ám amikor céltalanul elvagyunk,
teszünk-veszünk és a hatások csak úgy megtörténnek ve-
lünk, öntudatlanok vagyunk. Ilyenkor egóból, az ön- és
világképünk rögzült mintái alapján figyelünk arra, ami
erősebben leköt bennünket, így automatikusan a megszo-
kott hozzáállásunk szerint fogadjuk be és reagáljuk le a
hatásokat. Nem tudatosítjuk, jó-e nekünk, nem realizál-

67
juk, milyen impulzusoknak tesszük ki magunkat, csupán
sodródunk az eseményekkel, kiszolgáltatva magunkat ne-
kik. Öntudatlanul nincs valódi döntésünk.

Mindig lehetőséged van tudatosan megvá-

lasztani, hogy mire és miként figyelsz. Ne fe-
ledd: azt táplálod, és abból táplálkozol, amire
figyelsz!

68
Három pillér

A Lélekközpontú öngyógyítás három fő pillére: az önbiza-

lom, a kitartás és a változás. Annak, aki megtesz minden
tőle telhetőt, mindegyik pont annyira fog menni, amen�-
nyire szüksége lesz rá. Az egészség olyan potenciál, mely
e pilléreken keresztül már most bennünk nyugszik. A dön-
tés egy pillanat, míg a belőle kibontakozó gyógyulás egy
folyamat. Olyan ez, mint egy egészséges mag tápláló föld-
be való hullása, majd az azt követő kifejlődése. A betegség
legyőzése onnantól kezdődik el, amikor betelünk az elé-
gedetlenséggel és eldöntjük, hogy változni fogunk. Válto-
zunk, tehát bízva magunkban kitartóan érvényre juttatjuk
az új, egészséges önképünket.

Önbizalom

Bizalommal lennünk valaki vagy valami felé azt jelenti, az

elképzeléseink beteljesüléséért energiát fektetünk valaki-
be vagy valamibe. A bizalom általában indokoltabb a hit-
nél, mert van egy reális alapja – egy múltbeli tapasztalat,
egy meggyőző referencia vagy éppen a szükség és az ér-
dek erősíti. A Lélekközpontú öngyógyításkor önmagunk-
ba kell fektetnünk a bizalmat. Magunkba, akiről a lehető
legrelevánsabb múltbeli tapasztalataink vannak, akihez
biztosan több sikeres megélést is tudunk referenciaként

69
kapcsolni, és persze akihez a legnagyobb érdekünk, illetve
szükségünk is társul. Ha úgy tetszik, bízni magunkban a
legkézenfekvőbb energiabefektetés.

Kitartás

Kitartónak lenni, avagy elszántságunkban nem változni,

miközben az egész öngyógyítás a változásról szól, elég
paradoxul hangzik. Kitartásunkat azonban nem a megva-
lósulásról szóló elképzeléseinkbe, hanem magába a vál-
tozás folyamatába kell helyeznünk. Ez egy olyan menta-
litást igényel, amit addig kell alkalmaznunk, amíg az új,
egészségtudatos önképünk egyértelmű dominanciája meg
nem szilárdul. Innentől már van egy önműködővé váló
lendülete, természetes lecsengése a betegségtudat felülí-
rásának. Ha viszont ez előtt leállnánk a szükséges lépések
véghezvitelével, a betegségtudat újra átvenné a testi-lelki
folyamatainkat irányító minta szerepét. A kitartás tehát el-
engedhetetlen!

Változás

A változás olyan folyamat, mely mindig kétélű. Általa

egyrészről valami új és ismeretlen beengedése történik,
másrészről egy régi, hozzánk tartozó elengedése. Éles
váltást élünk meg mindkettővel, mert elveszítjük a koráb-
bi biztonságot adó megszokottat és meg kell teremtenünk

70
helyére a még bizonytalan újat. Ha pedig mindezt úgy
kell megélnünk, hogy közben már a betegség is leterhel
bennünket, még nagyobb elszántságra és kitartásra van
szükségünk. Az egészségért való változás azonban a le-
hető legjobb energiabefektetés, mely a legnagyobb elége-
dettséggel is jár.

A betegség megoldást igénylő ösztökélése

plusz motivációt adhat – fogd be hajtóerejét
önbizalmad és kitartásod növelésére, hogy a
lehető legjobban tudj változni!

71
Gyakorlati útmutató

A valódi változás mindig fejlődés. Persze fiatalon még

könnyebben alakítjuk át a hozzáállásunkat, de miután a
különböző látás- és reagálásmódok beváltak, kötődés ala-
kul ki hozzájuk. Ezeket tudatosan átformálni úgy tudjuk,
ha önképünk adott mintáit megváltoztatjuk. Az öngyó-
gyítás sokszor egy „akkor is” mentalitást igényel tőlünk.
Bátornak kell lennünk még akkor is, ha fáj, még akkor is,
ha nem biztatóak a körülmények! Akkor is ki kell tarta-
nunk magunkért, az egészségünkért, ha eleinte bizonyta-
lan vagy félelmetes a változás!

Szerencsére az öngyógyítás gyakorlati megélése a folya-

mat egymásra épülő fázisainak elvégzésével egyre kön�-
nyebben és élvezetesebben valósul meg. Amikor pedig
ráérzünk a lelkünkből való változás felemelő és gyógyí-
tó erejére, sokkal gyorsabban és természetesebben tudjuk
majd venni a nehezebb vagy korábban akár elképzelhetet-
lennek tartott megéléseket is.
Gyakorlott öngyógyítóként a Lélekközpontú öngyó-
gyítást elvégezni ilyen: amikor megéhezel, eszel, mikor
megszomjazol, iszol, ha álmos vagy, elalszol és amikor
diszharmóniát tapasztalsz testben vagy lélekben, meg�-
gyógyítod magad. Az öngyógyítás tudatosan végezve ter-
mészetes és önazonos megnyilvánulásunk. Ahhoz, hogy

72
megéljük, nem szorulunk rá más emberekre vagy termé-
kekre – teremtőerőnkből fakadó, elemi adottságunk!

A következő lépések már a gyakorlati megé-

lések lesznek. Sikeres megvalósításukhoz
előbb olvasd el ezt az útmutatót, és hango-
lódj rá a leírtakra!

Mielőtt nekiállsz egy gyakorlat elvégzésének, te-

remts hozzá zavartalan környezetet és elegendő időt!

Ha túl sok és megterhelő lenne, ami feljön, tarts egy

rövid szünetet és közben igyekezz nem kizökkenni!

Ha nem jön azonnal a válasz vagy reagálás, ne add

fel – várj egy kicsit, figyelj befelé és a megfelelő idő-
ben meg fog jelenni!

Légy rajta folyamatosan az öngyógyítás útján –

érezz rá a saját ritmusodra, amivel a lehető legjob-
ban tudsz haladni!

Élj bátran a legtermészetesebb önkifejezési mintá-

iddal – például beszélj hangosan, gesztikulálj, mo-
zogj közben!

Ne akard a szebbik arcodat mutatni – merd őszintén

tudatosítani és felvállalni a mintáidat!

73
 Ne mások hibáztatásával kösd le a figyelmed – te-
kints magadba, vállald fel és fejezd ki, ami önazo-
nosan jön!

Tegyél meg minden tőled telhetőt – ha kell, izzadj

bele, kiáltsd vagy zokogd ki, ne maradjon kifejezet-
lenül semmi!

Felismeréseidet igyekezz leegyszerűsíteni, hogy meg-

találd a lényeget, a leghasználhatóbb szinopszist!

Gyógyulni akarsz, ezért szükségszerűen meg fog je-

lenni benned minden, ami kell hozzá. Bízz magad-
ban, légy kitartó!

Az öngyógyításnak van egy jellegzetes attitűdje, mely

mély és őszinte megélésekre hagyatkozik. Befelé kell fi-
gyelned, hogy rá tudj hangolódni a meglépni kívánt vál-
tozásra. Benned van minden, ami kell hozzá: bátorság, ki-
tartás és a változás szándéka.

Ha az öngyógyítás közben elbizonytalanod-

nál vagy elgyengülnél, térj vissza az útmuta-
tóhoz és emlékeztesd magad: az öngyógyí-
tást meg tudod és meg is fogod csinálni!

74
 VI. FEJEZET

Az öngyógyítás
fázisai

75
I. FÁZIS – Lelki tisztulás

Felszínre hozás

A lelki tisztulás az öngyógyítás gyakorlati lépéseinek első

fázisa, mely a minket ért rossz impulzusok vagy a ben-
nünk zajló negatív megélések után megrekedt feszültség
tudatos eltávolításáról szól. Gyakran teszünk hasonló
megnyilvánulásokat öntudatlanul is, amikor valamilyen
módon a lelkivilágunkban ragadt stresszt oldjuk.
Van, hogy aktív fizikai feszültséglevezető tevékenysé-
get végzünk ilyenkor, gyakori, hogy kibeszélve vezetjük
le, de az is bevált reakció, hogy – elterelve a figyelmünket
vagy eltompítva a lelkivilágunkat – a múló időre bízzuk.
Mindegyik ugyanazt a célt szolgálja: a felgyülemlett lelki
salakanyag elengedését. Azért, hogy ne terheljük túl ma-
gunkat, ösztönösen könnyíteni igyekszünk a terheinken.
Az egónak szüksége van erre, és ki-ki a maga módján
igyekszik is ezt megvalósítani. Nevezhetjük e megnyilvá-
nulásunkat automatikus öngyógyításnak is, mely egészen
addig hatékonyan működik, míg nem kerülünk szembe
megoldatlannak tűnő problémákkal. Ha azonban nem si-
kerül feldolgoznunk valamely lelki terhünket, felgyülem-
lenek az általa generált feszültségek és ezzel további gon-
dokat, betegséget okozhat.

77
 A lelki tisztulás fázisa olyan lépés, amellyel felszínre
hozzuk és kivezetjük magunkból a még bennünk mun-
káló negatív megélések után kiváltódott feszültséget. Az
öngyógyításkor e feszültségek zavaróak és félrevezetőek
lehetnek, ezért első lépésként – akár egy testi sérülés sebé-
nek megtisztításakor – ezt a műveletet kell elvégeznünk.
A stressz távozása után képesek leszünk a minket ért
problémás impulzusokról levenni a figyelmünket, hogy
a mögöttük lévő valódi megbetegítő hozzáállást megold-
hassuk.

Feszültség bennünk mindig olyan megélések miatt ala-

kul ki, melyekkel nem vagyunk összhangban. Félelembe
eshettünk, csalódhattunk, degradálhattuk magunkat, ön-
meghasonulást, önbántást és egyéb megbetegítő lelki im-
pulzusokat csatolhattunk vissza saját lényünk felé. Ezek
a magunkról kiállított vagy másoktól elfogadott negatív
bírálatok végigsöpörtek az egész lényünkön. Nem biztos,
hogy mostanában történtek, de hogy mély nyomot hagy-
tak bennünk, az kétségtelen.
A legjobban fájó, még mindig bennünk élő megélések
mentén kell haladnunk! Csak az számít, amiben szemé-
lyesen érintettek vagyunk. A legrelevánsabb, leginkább
felzaklató emberek és témák a mi ügyeink.
Meg kell engednünk magunknak, hogy a felszabaduló
feszültségeket – a feljött gondolatok mellett – ösztöni és
érzelmi megélések formájában is kifejezzük, hogy semmi
ne maradhasson elfojtva. A feltörő áramlatok le fognak
csillapodni, levezetésre kerülnek, ahogy természetesen ki-

78
fejezzük és nevükön nevezzük őket. Most nem szabad ele-
mezni, értelmezni, megoldásra törekedni – csak az számít,
hogy őszintén felhozzuk, ami fájt a történtekben!
Bárhogyan lássanak mások, a mi szempontunkból néz-
ve jogos minden reakciónk és megélésünk. A lelki tisz-
tulásnak a saját hozzáállásunk őszinte kifejezéséről kell
szólnia. Nem szabad megkérdőjelezni, ami megjelent,
mert személyes perspektívánkból nézve igazunk van va-
lamennyi feljött dologban.

Mielőtt nekiállnánk a lelki tisztulás megélésének, fontos

tudatosítanunk, hogy a lelki világunk terheitől való meg-
szabadulást nem szabad kierőszakolni vagy túlerőltetni.
Megtapasztalása szabad önkifejezést, „hadd jöjjön és hadd
menjen” mentalitást igényel, a gyakorlati útmutatóban le-
írt öngyógyítói hozzáállás figyelembevételével.

79
Lelki tisztulás gyakorlat

A lelki tisztulás ösztöni, érzelmi és szellemi

megéléseket kíván. Légy bátor és őszinte –
ne rendelődj alá semmilyen elvárt vagy he-
lyesnek tartott viselkedési mintának!

Ha úgy érezed, nehezen bírnál a feszültség-

gel, segítségül hívhatsz valakit, akinek feltár-
hatod a lelki terheidet! Ő mint Rád figyelő je-
len lehet, befolyásolnia azonban nem szabad!

Add ki a benned ragadt rossz érzést, fejezd ki

a sértettséged – ne maradjon elfojtás! En-
gedd ki, mondd el magadnak, hogy ki, mivel
bántott meg és hogy mit érzel, mit gondolsz!

Miután felhoztad és kiengedted a lelki ter-

heidet, békélj meg magaddal! Pihenj, töl-
tődj! Adj hálát, hogy megtisztultál és meg-
tetted az első lépéseket az egészséged felé!

80
II. FÁZIS – A valódi lelki ok feltárása

Megbetegítő hozzáállás

A múlt elmúlt, a történteken már nem tudunk változtatni

– a hozzá kapcsolódó megéléseinket és a hozzáállásunkat
azonban képesek vagyunk újraírni. Ami és aki kívülről
megbántott bennünket, nem a valódi lelki okot képviseli!
Ugyanakkor a problémás kapcsolódások késztető hatások
lehetnek arra, hogy megbetegítő módon reagáljuk le őket.
Ilyenkor kevésbé értékesnek, gyengébbnek, a korábbi el-
képzeléseinkhez képest rosszabbnak tartjuk magunkat.
Erről szól az áldozat, a sikertelen, a magáért kiállni nem
tudó, az átvert, az elnyomott és bármely, az önképünket
leértékelő szereppel való azonosulásunk.
A valódi lelki ok a történtek magunkra vetített, megbe-
tegítő módon való értelmezése és lereagálása: a saját ma-
gunkhoz való nem egészséges viszonyulás, az önmagunk-
kal való elégedetlenség. Minden ilyen hatás önképünket
érő sérülésként csapódik le, melyek fel nem dolgozása és
elfojtása idővel betegségségként ölt formát.

Testünk és lelkünk tökéletes működésre rendeltetett. Fi-

zikai és lelki folyamataink eredendő összhangban és har-
móniában zajlanak. Önvédelmi rendszerünk mindaddig
ellenáll a velünk nem összhangban lévő külső hatásoknak,

81
amíg belső megéléseinkkel túlságosan le nem gyengítjük.
A megbetegítő módon való viszonyulás egy olyan válasz-
reakció az önképünket érő negatív impulzusokra, ami
megbontja a lelki harmóniánkat és vele egészségünket.
Lelki problémáinkat követendő mintaként veszi át a tes-
tünk, amit a belső diszharmóniával szinkronban lemásol,
s így az kívül, fizikai formaöltésünkben is megjelenik.

A megbetegítő minta többféleképpen is kialakulhat. A lel-

ki ok azonban leggyakrabban a külvilágból érkező negatív
hatások magunkra vétele és problémás kezelése, majd pe-
dig azok nem megfelelő feldolgozása miatt aktivizálódik.
Lehet, hogy már a személyiségünk kibontakozásakor az
önképünk részévé vált azáltal, hogy neveltetésünkkel átvet-
tük valamely szülőnk hozzáállását. Erre szokták lelki mintá-
ink fizikai megfelelőjét, a genetikát hozni, felmentést keresve,
mintha kénytelenek lennénk ezen öröklött mintákat elfogad-
ni, akárcsak a hozzáillő kifogást: „engem ilyennek neveltek”.
Ám az is előfordul, hogy egy új, frissen kialakuló hoz-
záállásmódunk hozta létre a betegség lelki okául szolgáló
mintát, melyet külső hatások nélkül is megteremthetünk
magunkban. Gondolataink, érzelmeink és ösztöneink
olyan megélések, melyek külvilági impulzusok nélkül
is egészségformáló erővel bírnak. Mindannyian voltunk
már úgy, hogy túlságosan rápörögtünk egy negatív gon-
dolatmenetre vagy magával ragadott bennünket egy rossz
érzelmi, esetleg ösztöni megélés. Amikor a saját gyengesé-
geinken, tévedéseinken rágódunk, ezek bennünk ragad-
hatnak és legyengítő, akár megbetegítő impulzusokká is

82
válhatnak. Nem mindegy, hogy mennyire azonosulunk
egy negatív önképpel és az sem, hogy milyen gyakoriság-
gal. Az ego önvédelmi rendszere ösztönösen igyekszik
feloldani minden ellene irányuló, destruktív hatást. Baj
akkor alakulhat ki, ha az önszabotáló minta az önképünk
részévé válik és így megszokássá lesz.
Amikor rendszeresen egy negatív önképpel azonosu-
lunk olyan, mintha folyamatosan valamilyen kártékony,
mérgező anyagot vennénk magunkhoz. Ehhez kiindulás-
ként elég lehet egy magunkban való csalódás, egy a saját
lényünket megszégyenítően látó gondolatmenet vagy bár-
mely, minket rosszként ábrázoló erős megélés. Ez – hegy-
ről legurított hógolyóként – akár lavinát is hozhat magá-
val, ha folyton megerősítést és táplálást adunk neki.

A legmeghatározóbb lelki megélési formáink gondola-

ti, érzelmi vagy ösztöni indíttatásúak. Ezek visszahatnak
egymásra, majd letranszformálódnak egyre sűrűbb anya-
gi szintre, testi formaöltésekként. Például amikor elége-
dett, örömteli állapotban vagyunk, izmainkból kimegy a
feszültség, szívritmusunk stabilizálódik, vérnyomásunk
kiegyensúlyozódik és végigáramlik egy általános, harmo-
nizáló impulzus a testünkben. Viszont ha stresszesek va-
gyunk, szívverésünk felgyorsul, szabálytalanabbá válik,
izmaink, idegszálaink megfeszülnek és testünkön zavart
előidéző működési kilengések söpörnek végig.
Valójában minden belső megélésünk végigáramlik
a testünkön, még akkor is, ha ezt az áramlást nem érzé-
keljük. Ugyanakkor nem csak a lelki szintről jutnak le

83
az impulzusok a fizikaiba, hanem fordítva is működik a
visszaáramlás. Így például, ha megiszunk egy nyugtata-
tó hatású gyógyteát, az az érzelmi világunkra harmoni-
zálóan fog hatni és emellett a mentális, valamint ösztö-
ni feszültségeinket is csökkentheti. Mindez visszahat a
testre és közvetve valamennyi sejtünk részesül belőle. E
letranszformálódási folyamat azonban a lelkivilágunkon
keresztül történik, ami az önképünkkel szinkronban lévő
hatásokat könnyebben átengedi, míg a velünk nem össz-
hangban lévőket erősebben megszűri. Ezért van az, hogy
mindannyiunkra sajátos, gyakran eltérő hatással vannak a
különböző bevitt fizikai anyagok.

A betegség tüneti formaöltése mindig korrektül megmu-

tatja, hogy milyen megbetegítő hozzáállásunkban ismer-
hetjük fel a valódi lelki okot. Miként az önképünk sérül,
pont úgy szenvedi el testünk is ennek fizikai szintre való
letranszformálódását. Sajátos személyiségünk mindan�-
nyiunk számára egyéni testi struktúrát eredményez. S bár
megvannak az általánosan hasonló elemek testi-lelki fel-
építésünkben, mégis a ránk jellemző személyes mintáink
miatt válunk testileg is egyedivé, sajátosan fogékonyabbá
vagy éppen ellenállóbbá adott hatásokra. Önképünket
nem tudja semmilyen bevitt anyag átalakítani. Maradan-
dóan változtatni az önképünkön csak mi tudunk, szabad
akaratunkból. Így a bevitt szerek csak időleges, felszíni
befolyást tudnak ránk gyakorolni, melyek általában rövid
ideig tartó hatásokat vagy – rendszeres szedésükkel – leg-
feljebb a tüneteink eltűnését tudják előidézni.

84
Valódi lelki ok

A valódi lelki ok feltárása azt jelenti, hogy beazonosítjuk,

milyen, az önképünket degradáló magunkhoz való viszo-
nyulás miatt betegedtünk meg. A megbetegítő hozzáállást
azok a megélések szokták megmutatni, melyekkel a lelki
tisztuláskor szembesülünk. Ha nem sikerült elsőre felhoz-
nunk a releváns mintát a kijött feszültséggel, újra neki kell
veselkednünk egy lelki tisztulásnak, hogy ne maradhas-
son elfojtva semmi!

Szerveink és testrészeink pont olyan funkciókat töltenek

be fizikailag, mint amilyen folyamatokat lélekben megé-
lünk. Hogy beazonosítsuk őket lelki megéléseinkként, fel
kell ismernünk ezt a hasonlóságot az általuk elvégzett fel-
adatok és a lelki megéléseink között. Nem kell ehhez sem-
milyen szaktudás, elég értelemszerűen realizálnunk az
érintett testi tüneteinket és a lelki megnyilvánulásainkat.
Testünk alapvető működéséről mindannyian rendelke-
zünk a kellő információval, de ha szükséges, könnyedén
utána tudunk olvasni, hogy a problémás rész elemi fizi-
kai funkciójával tisztában legyünk. Ennek átültetése lelki
síkra a lehető legkézenfekvőbb párhuzamosságok mentén
történik. A tünetek fő jellemzőiből, a „hogyan” és „hol” re-
lációjából mindig pontos rámutatást kapunk a magunkkal
szemben táplált, megbetegítő lelki okról.

85
Az itt felsorolt mutatók a tünetek helyével kapcsolatban
általánosan az alábbi lelki hozzáállásokra szoktak utalni:

Jobb oldalon – jövőre irányultság

Középső zónában – jelen helyzet
Bal oldalon – múlttal foglalkozás
Fent – gondolat, képzelet
Középen – érzelmi megélések
Lent – ösztöni késztetések
Elöl, elején – befogadás
Közepén – feldolgozás, beépítés
Hátul, végén – elengedés
Kívül – első reakciók a hatásokra
Közötte, alatta – szándékos reagálás
Legbelül – reagálás helyett befelé fordulás

A következő mutatók a tünetek jellegével, a „hogyannal”

kapcsolatban általában az alábbi hozzáállásmódra szok-
tak utalni:

Égés, gyulladás, túlerőltetés – erős ösztöni reakció/befé-

kezés
Szétfolyás, hígulás, ülepedés – érzelem túlzott kiáradása/
elfojtása
Keményedés, tömörülés, száradás – tettek túlzása/lekor-
látozása
Puffadás, nyomásnövekedés/csökkenés – túl sok/kevés
gondolat

86
Ezek a mutatók a test egészének vizsgálatakor, de egy ön-
magában megfigyelt szervünk, testfelületünk esetében is
gyakran relevánsak szoktak lenni. Fontos azonban, hogy
mivel általános jellegzetességekről van szó, legfeljebb
iránymutatók lehetnek, melyek a lelki tisztuláskor feljöt-
tekkel szinkronba állítva segíthetnek. Mindenkinél azok
a testi folyamatok és területek érzékenyebbek, melyeknek
lelki működtetői diszharmonikus impulzusokat kapnak.

87
Példaesetek

Mielőtt nekiállnál a betegséged valódi lelki okának feltárá-

sának, ismerd meg, hogyan azonosította be a megbetege-
dett testrésze funkcióját, a tünetei helyét és jellegét, majd
a feljött feszültségeikkel egybevetve a betegségük valódi
lelki okát a következő három, Lélekközpontú öngyógyí-
tást végző személy!

András:
„Az ujjaimon van a bőr kiszáradva és kipirulva, ami gyak-
ran fel szokott lángolni, főleg ha megmosom vagy beke-
nem. Úgy foghattam bizonyos dolgokhoz vagy kapcso-
lódhattam másokhoz, ami miatt még mindig félhetek,
hogy mi lesz, ha valami rossz sül ki belőle. Gyulladásos
tüneteim vannak. Ez azt mutathatja, hogy lelkileg begyul-
ladtam, azaz félelmet, ijedtséget élhetek meg.”

Éva:
„Az étkezések után rendszeresen csikar, feszül a gyom-
rom és gyakran felpuffad a hasam. Ez alapján olyan ha-
tásokat fogadhatok be nap, mint nap, amik miatt hamar
felfújom és leterhelem magam. Görcsöl a gyomrom, ezért
biztosan megterhelő dolgokat vehetek magamra valami-
vel vagy valakivel kapcsolatban, amiért stresszes vagyok.”

88
Nóra:
„Magas a vérnyomásom. Erős nyomást tapasztalok. Szé-
dülök, betompul a fejem és időnként elhomályosul a lá-
tásom. Ilyenkor gyakorlatilag nem tudok semmit sem csi-
nálni, mert az egész testem koordinálása bizonytalanná
válik. Bizonyára valami fontos dologgal kapcsolatban le-
hetek túlterhelődve, amit fejben próbálok megoldani. Úgy
érzem, túl sok feszültséget keltő dologgal kell szembenéz-
nem és nem tudom megfelelően kezelni őket.”

Lelki tisztuláskor a következő meghatározó feszültsé-

gekkel szembesült a három, Lélekközpontú öngyógyítást
végző:

András:
„Először annak a frusztrálása jelent meg, hogy nincsenek
barátaim. Mindenki furcsa, gázos vagy magának való kö-
rülöttem. Nem tudok senkivel sem normálisan barátkozni.
A másodiknak meg az jött, hogy az anyám miatt vagyok
ki, akit egyáltalán nem érdeklek, és ha mégis hozzám szól,
akkor biztosan azért teszi, mert valamit nem jól csinálok
szerinte. Mellesleg már hónapok óta hazudok neki a je-
gyeimről, mert ha tudná őket, biztos lekapcsolná a netet és
egy hónapra szobafogságra ítélne.”

Éva:
„Nekem a bunkó főnököm jött föl. Bent vagyok vele heti
hat nap az irodában, ami általában stresszesen telik, utána

89
pedig robotolok este a háztartással, na és persze a gyere-
kekkel is kell foglalkozni. Totál kivagyok, magamra sem-
mi időm nem marad. Mennék már máshová, de a fize-
tésem rendben és kell a pénz. Tudom, hogy az ügyfelek
dolgait sem szabad felvennem, de ha nem szolgálólány-
ként dolgozom, akkor meg velem szívózik a főnök. Úgy
viselkedik, mint egy smasszer. Ördögi körben taposok.”

Nóra:
„Elkezdtem felsorolni az őrült politikai húzásokat, és ez
alapján úgy tűnik, leginkább a beteg társadalmi helyzet
miatt vagyok én is beteg. Nap, mint nap jönnek az egyre
szörnyűbb hírek és folyton tovább tudnak fokozódni. Rég-
óta nincs semmilyen pozitív változás, csupán a rossz intéz-
kedések és a fentről érkező utasításoknak való behódolás.
Az ellenzéki pártok meg gyengék és korruptak. Nem értem,
hogy hogyan tudja ezt az elnyomást eltűrni bárki, aki épel-
méjű. Elmentem a legtöbb tüntetésre, de gyakorlatilag sem-
mit nem értünk el velük. Úgy tűnik, a vesztes oldalon állok.”

Így tudatosította megbetegítő hozzáállását az esetét meg-

osztó három ember:

András:
„Nekem nincs különösebb bajom semmivel és senkivel,
csak hagyjanak békén. Azt gondolom, hogy nem vagyok
igazán jó vagy különleges semmiben. Leginkább ez zavar,
meg hogy magamba zárkózok, és hogy sokszor hazud-

90
nom kell, hogy ne kerüljek bajba. Nem akarok azzal fog-
lalkozni, amiatt parázni, hogy mit gondolnak rólam, meg
anyámtól sem akarok félni, hogy hogyan fogja megkese-
ríteni az életemet, ha rájön, hogy bukásra állok és megint
hazudtam. Én a tüneteim szerint azzal fordulhatok ma-
gam ellen, hogy bezárkózok, mert félek a beszólások és a
büntetések miatt. Zárkózott lettem, pajzsot növesztettem.
Nem vállalom fel magam, azt, amit gondolok.”

Éva:
„Az az igazság, hogy legszívesebben nem mennék be töb-
bet az irodába. Nem szeretnék dolgozni annak az ember-
nek, mert nehéz elfogadnom, hogy úgy ugráltat és dirigál
nekem, mintha a kutyája lennék. Úgy érzem, lealacsonyí-
tottam magam a pénzért egy olyan szintre, ami nem én
vagyok! Nem akarom és nem is fogom eltűrni a bunkó
embereket! Sem a főnökömet, sem pedig a lekezelő ügy-
feleket! Többet nem tűrök, nem jó pofizok, nem kussolok!
Többet érek ennél. Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább,
de kiállok magamért, mert már túl sokat nyeltem, amire
rá is ment a gyomrom. Tudom, hogy a felfújódásaim a be-
nyelt hülyeségek és az elfojtott düh miatt alakultak ki.”

Nóra:
„Túlságosan függővé váltam a politikai hírektől. Kényszere-
sen reagálnom kell rájuk, de ha nem posztolok, vagy nem
adom ki magamból valahogyan, akkor meg felforr az agyam.
Azt látom, hogy valamit változtatnom kell, mert a magas vér-
nyomás ezekből a lelki viharaimból szokott kirobbanni. Ha

91
kiadom a feszültséget az a baj, de ha nem adom ki, az is baj.
Úgy tűnik így is, úgy is bajban vagyok. Azzal fordulok ma-
gam ellen, hogy feszült vagyok a politikai elnyomás miatt.
Az egészségem miatti legfőbb kérdés, hogy meddig akarok
még ennek a feszültségnek átjáróháza lenni. Hogy megéri-e?
Akarom-e? Persze, hogy NEM! Igen, magam ellen fordulok,
amíg hagyom, hogy ez a politikai fertő kisajátítsa a figyel-
memet. De más részről meg magamat érzem felelőtlennek és
rossznak, ha nem figyelem meg, hogy milyen hatások között
élek. Na, persze erre meg én vagyok kihegyezve, mintha egy
háborús mezőn élnék. És ezzel tudom, hogy magam ellen
fordulok. Azt érzem, ha nem figyelek, akkor beüthet a krach.
Mondjuk, ha nagy lenne a baj, úgyse tudnék mit csinálni.
Szóval a nagy bajtól való félelem miatt stresszeljem végig az
életemet és menjek rá teljesen? Inkább változtatok!”

A betegségüket előidéző valódi lelki okot így foglalták

össze:

András:
„Félek az anyám és az osztálytársaim felém intézett rossz
dolgaitól, ezért bezárkóztam és nem tudom magam őszin-
tén, rendesen kifejezni.”

Éva:
„Majd egy éve nyelem a hülyeséget az irodában, az önbe-
csülésem elnyomásával, a főnökömnek és az ügyfeleknek
való megfeleléssel és a pénzért csinált lélektelen munkával.”

92
Nóra:
„Magamra vettem mások beteg dolgait és ezeket ellenem
irányuló fenyegetésként éltem meg. Emiatt egyre feszül-
tebb lettem és sokkal impulzívabb. Áldozatává tettem ma-
gam a katasztrofális helyzetektől és az embertelen rende-
letektől való kiszolgáltatottságnak.”

Idézett szereplőink példáiból jól látszik, hogy ahány ember,

annyi megközelítési mód. Mindannyian a saját látásmódunk
szerint tudjuk feltárni azt a hozzáállást, amivel magunk ellen
fordultunk, melyet rosszként, nem önazonosként éltünk meg.
Valamennyien másképp tekintünk saját magunkra, mint
ahogy más emberek látnak minket. Viszont az együttérző,
a lényünkhöz megbecsüléssel forduló, az elégedettségün-
ket kereső perspektívából mindig képesek vagyunk segítő-
en megvilágítani egy történetet és benne magunkat. Lehet,
hogy rögtön meglátjuk, de az is lehet, hogy többszöri, „kér-
dés-válasz” jellegű levezetés után tárul fel az önmagunkkal
szembemenő hozzáállásunk. Bármennyi időbe is teljen en-
nek felismerése, mindig megéri a befektetett energiát!

Mint a megosztott példákban látható, öngyógyítóink nem

az anyukától, a főnöktől vagy az aktuális politikai helyzet-
től várták a változást, hanem felismerték, hogy miként for-
dulnak maguk ellen és ennek mentén elkezdtek változni.
Döntésük azt tükrözi, hogy nem kerestek kifogásokat, nem
ragadtak bele mások hibáztatásába, hanem önbecsülésük
és önrendelkezésük felvállalásával tudatosan elkezdtek

93
változni – előreléptek a Lélekközpontú öngyógyítás útján.
A legnagyobb bátorság az első lépések megtételéhez kell,
de mihelyt megjelenik utánuk a felismerés, a lelki felsza-
badulás és az elégedettség, testünk venni fogja a változás
információit és elkezdődik a fizikai gyógyulás folyamata.

A tünetek jellemzői a problémás megélések megtalálásá-

hoz is segítséget adhatnak, de a megbetegítő hozzáállásunk
visszaigazolásakor mindenképp viszonyítási pontjaink kell,
hogy legyenek. Ha a meglátott problematikus lelki mintánk
nem mutat hasonlóságot a tünetek lelki jellemzőivel, tovább
kell folytatni a keresést! Sok testi és lelki folyamatunk zajlik
egyszerre, melyek közül vannak egészségünket támoga-
tók, de rombolók is. Legtöbbjüket önvédelmi rendszerünk
automatikusan kezelni tudja, de az is lehet, hogy egy felis-
mert destruktív mintánk időben való felszabadításával egy
későbbiekben kialakulni készülő betegséget akadályozunk
meg. Ne feledjük e mintát, de haladjunk tovább az aktu-
álisan keresett lelki ok felé! Ha a lelki tisztulás témájának
hozzáállásbeli háttere nem passzol a tüneteink lelki jellem-
zőivel, figyeljünk magunkba más perspektívákat követve!
Mivel egy már kialakult betegségről van szó, a hozzátar-
tozó lelki ok régebb óta működik bennünk. Általában egy
trauma, egy lelki fájdalom, sérülés megélése, egy rendsze-
res, problémás hatással való betelés meg szokta mutatni.
Több hasonló megélésünk háttere gyakran ugyanaz a
hozzáállásbeli mintánk, ezért ne akadjunk meg az egyes
helyzeteknél, hanem figyeljünk befelé és lássuk meg mö-
göttük magunkat!

94
Valódi lelki ok feltárása gyakorlat

A lelki tisztuláskor feljötteket figyeld meg

úgy, hogy meglásd bennük, mivel fordulsz
magad ellen! Tudatosítsd az elfojtásod: ho-
gyan viszonyulsz negatívan magad felé!

A problémás testrészed funkciójának és a tü-

neteid helyének, jellemzőinek jelentését
szinkronba kell állítanod a feltárt destruktív,
megbetegítő hozzáállással.

Nem szabad találgatással és bizonytalan tip-

pekkel megelégedned! Amíg nincs meg
egyértelműen a valódi lelki ok, tovább kell
folytatnod a beazonosítást!

Bátran fordítsd le a tüneteidet és a hozzáál-

lásod az általad relevánsnak tartott fogal-
makra, hiszen tested is egyedül a Te lelki vi-
szonyulásodat veszi alapul!

Ha felismerted a magad ellen forduló hozzá-

állásodat és ezt a tünetek jellemzői is vissza-
igazolják, megtaláltad a valódi lelki okot!
Fogalmazd meg röviden, lényegileg!

95
III. FÁZIS – Lelki felszabadulás

Elfogadás

Sok lelki problémánknak az a forrása, hogy olyan embe-

rek véleményét vagy olyan helyzeteket fogadunk el, akik
és amik nincsenek velünk összhangban. Ilyenkor feladni
kényszerülünk az elégedett önkifejezésünket, lévén az ő
látás- és reagálásmódjuk elfogadásával felülbíráljuk a sa-
ját hozzáállásunkat. Bárhogyan viszonyuljanak mások fe-
lénk, az az ő döntésük, miképpen az is, hogy mi hogyan
fogadjuk ezt. Persze harcolhatnánk azért, hogy másként
lássanak minket és hogy fogadják el a mi értékeinket, de
hogy pont olyan emberként tekintsenek ránk, mint aho-
gyan mi látjuk magunkat, lehetetlen. Ehhez ugyanolyan
embert kellene „faragnunk” a másikból, mint ahogyan mi
látjuk magunkat és a világot. Az egyetlen, akin szabadsá-
gunkban áll úgy változtatni, ahogyan mi szeretnénk, sa-
ját magunk vagyunk. A harmónia megteremtéséhez így
sosem mások értékrendjét és hozzáállást kell megváltoz-
tatnunk vagy elfogadnunk, hanem azt, hogy ők másként
látnak minket vagy másként nyilvánulnak meg, mint aho-
gyan gondoltuk vagy szerettük volna.

A Lélekközpontú öngyógyítással a saját egészségtuda-

tos önképünkhöz hűen, a saját elégedettségünkkel szink-

96
ronban és a saját egészségünkért felelősen cselekszünk.
Szabadságunkban áll úgy tekinteni magunkra és akként
kifejeződni, miként az elégedettséggel jön belőlünk! En-
nek alapja az önbecsülés. Ha egészségtudatosak vagyunk,
ez nem a korábbi önképmintáinkhoz való ragaszkodást
jelenti, hanem az elégedett önmagunkkal való azonossá-
gunk. Lélekként, tudatos létezőként elégedettek és egész-
ségesek vagyunk. Egóból viszont olyan mintákkal is azo-
nosulhatunk, amik nincsenek velünk összhangban, hiszen
elégedetlenséget, belső konfliktusokat és testi-lelki problé-
mákat eredményezhetnek.

Az önképünkért, a belőle fakadó meglátásokért és rea-

gálásokért magunk felelünk. Mi teremtjük, mi tápláljuk,
és mi működtetjük. Egyedül nekünk van lehetőségünk
megváltoztatni, felszabadítani és elfogadni. Viszont ezt az
elfogadást magunk felé tudjuk egyedük maradéktalanul
megélni, mert csak magunkat ismerjük annyira, hogy tel-
jes mértékben felvállalhassuk. Önmagunk elégedettséggel
megélt elfogadása sosem kényszerűséget és beletörődést
jelent. Sokkal inkább a hálára, a nagyobb jóra és a tovább-
lépésre való megnyílást.

A betegséget előidéző lelki ok tudatosításával realizáltuk

azt, hogy honnét indulunk. Egészségtudatosan ez annyit
tesz, hogy elfogadjuk a korábbi megbetegítő hozzáállásunk
létét, mint problémát okozó látás- és reagálásmódot, majd
kinyilvánítjuk, hogy ezt már nem tekintjük magunkhoz il-
lőnek, mert elégedetlenséget és betegséget idézett elő.

97
 Azt kell elfogadnunk, hogy gyengék és sérülékenyek vol-
tunk, mert olyan hozzáállásmóddal azonosultunk, ami nem
áll velünk összhangban. Emiatt sérült az önképünk és elége-
detlenek lettünk magunkkal. Mindezzel olyan, öntudatlan
önszabotáló utasításokat adtunk ki, melyek felbontották az
egészségünket. Az elfogadásnak lényegében annak a tuda-
tosításáról kell szólnia, hogy megbetegítő hozzáállást táp-
láltunk és hogy ezzel milyen folyamatokat indítottunk be.
Nincs felmentés, nincs kifogáskeresés, sem mások hibázta-
tása! Tudatos elfogadása van annak, amit megéltünk.

Tudatosítsd, hogy megbetegítő hozzáállás-

sal éltél, és fogadd meg, hogy nem táplálod
többet! Fejezd ki az egészségtudatos to-
vábblépés felé való elkötelezettséged!

98
Megbocsátás

A gyógyuláshoz egyedül magunknak szükséges megbo-

csátanunk! Bármilyen fájdalmasan alakultak az események,
bárhogyan bántak velünk emberek vagy mi másokkal,
mindez a saját magunkhoz való hozzáállásunk miatt vált
betegséggé. Ahhoz, hogy felszabaduljunk ennek terhe alól
a valódi lelki okot meg kell bocsátanunk magunknak, mert
ezzel valóban vétettünk a testi-lelki egészségünk ellen.

Megbocsátani magunknak a saját lényünk iránti gondvi-

selés kifejezéséről szól. E kegyelemben szeretet él, mely
által felszabadíthatjuk magunkat a lelki béklyóból, amibe
beleragadtunk. Amikor megbocsátunk magunknak, a még
bennünk dúló vagy már elfojtott harag és elégedetlenség
saját lényünk felé táplált forrását számoljuk fel. Minden-
kivel előfordul, hogy nem úgy sikerülnek a dolgai, mint
ahogyan azt elképzelte. Valójában pont úgy szinte sosem.
A vágyak és elgondolások természete, hogy előbb vagy
utóbb megdőlnek, rossznak ítéltetnek, de – ha nyitottak
vagyunk a változásra, a nagyobb jóra – utólag kiderül ró-
luk, hogy pont így kellett lenniük.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy meg kell bocsátanunk
másoknak is, hogy nem érezhetünk nemtetszést és eluta-
sítást. Más emberek lényének és cselekedeteinek elfogadá-
sa szükségtelen a gyógyulásunkhoz! A megbocsátás egy
továbblépés, mely csak akkor tud őszinte és valódi lenni,

99
ha előtte már él az elfogadás. Meg kell engednünk a nem-
tetszést, az ellenérzést, azt, ha másként látjuk a dolgokat.
Ennek meghazudtolása csupán magunkra erőltetés lenne.
Az ő meglátásaik és reagálásaik hatásával nekik kell szem-
besülniük. A gyógyulásunkhoz mások hozzáállását és ter-
heit nem szabad magunkon cipelnünk, mert azok őket hi-
vatottak változásra inspirálni.
A Lélekközpontú öngyógyítás részeként megélt meg-
bocsátás a saját lényünkért való felelősségvállalás, a beteg-
ség megoldásáért tett egészségtudatos lépés.

Mindenki saját magáért tud csak teljes felelősséget vállal-

ni! Gyakori velejáró tünet azonban, hogy miután megbo-
csátottunk magunknak, a mások felé irányuló nemtetszés-
ről szóló indíttatások idővel egyre jobban veszítenek az
erejükből, majd – ahogy minden, ami nincs táplálva – ezek
is természetszerűen feloldódnak és eltűnnek. Az elfoga-
dással olyan változást vittünk véghez a lelki világunkban,
amivel már hozzáférhetünk ama mélyebb réteghez is,
melyben a megbocsátás teljes és végérvényes lehet.
Ahhoz, hogy a megbetegítő lelki okot meg tudjuk bo-
csátani magunknak, egy érzelmi alapú átlényegítést kell
végeznünk. A szándékunk az, hogy a megbetegítő hozzá-
állás alól feloldozva, kegyelemben részesítsük magunkat.
Így már a lelki világunkban mélyen lekötött terhektől fel-
szabadulva tekinthetünk magunkra, és felkészülhetünk a
teljes elengedésre. Végezzük odaadással – felelős öngon-
doskodásunkat szeretettel átélve!

100
Tudatosítsd, hogy a megbetegítő hozzáálláso-
dat átértékelted! Erősítsd meg, hogy már nem
fogsz elégedetlenséget táplálni – éld át a ma-
gadnak való őszinte megbocsátást!

101
Elengedés

Az elengedés egy folyamat. Bármennyire is szeretnénk,

nem tűnnek el belőlünk varázscsettintéssel a korábbi lelki
megéléseink. Sokkal inkább hasonlítható a jég felolvadá-
sához vagy az elégő fa hamuvá válásához. Elfogadásunk-
kal és megbocsátásunkkal elindítottuk magunkban a lelki
elakadás felszabadítását. Ha már nem tápláljuk tovább a
megbetegítő hozzáállást, az természetszerűen felül fog
íródni az új, egészségtudatos önképünk által.

Az elengedés a figyelmünk tudatos megváltoztatásának

egy fontos mozzanata. A megbetegítő múltból előrete-
kintünk az egészségtudatos jelenbe és a teljes gyógyulást
képviselő jövőbe. Ez a hozzáállás a továbblépésünk mel-
letti elköteleződésünk tanúbizonysága. Ha az egészségre
fókuszálunk, a megbetegítő minta már csak egy levetett,
múltbeli árnyék lesz mögöttünk.
Azzal, amit elengedtünk, többé nem kell foglalkoz-
nunk! Így teljes mértékben hátat fordítunk a régi, prob-
lémát okozó hozzáállásnak: még ha vissza is jönne „kí-
sérteni”, már nem szentelünk figyelmet rá, nem adunk
neki energiát. A lelki okon való további kesergés, a belőle
fakadó feszültséggel és megakadásokkal való foglalatos-
ság csak akadályozza a gyógyulást. Újra hidegbe vonja
az olvadásnak indult jeget és eloltja az égő fát. Elfogadá-
sunkkal és megbocsátásunkkal megtettük, amit lelkiek-

102
ben a megbetegítő mintához kapcsolódóan tennünk kel-
lett. Most már e beindult folyamatnak, az elengedésnek
kell szabad utat adnunk.
Egy-egy felismerés és tudatosítás pár pillanat alatt meg-
történhet, de végleges elengedésük és egészséges módon
való lereagálásuk már egy folyamatot igényel. Ezt nem
szabad erőltetni vagy siettetni, viszont abszolút bizonyos-
sággal kell kifejeznünk azt, amivel összhangban vagyunk.

Éld át és fejezd ki a múltbeli önképed megbe-

tegítő mintája felé szóló elengedést! Tekints
bizalommal a változás, az új, egészségtuda-
tos hozzáállás irányába!

103
Az ego visszahúzó reflexiói

Lezártuk a lelki okkal való foglalkozást. Megtettük a harma-

dik nagy lépést az egészségünk és elégedettségünk megte-
remtéséhez. Becsüljük meg magunkat érte, legyünk hálásak!
A III. Fázist követően viszont érdemes fokozottan fi-
gyelnünk az ösztönös reagálásainkra, mert eleinte még
előfordulhat, hogy visszaköszönnek olyan helyzetek és
impulzusok, melyek megpróbálják újraéleszteni a megbe-
tegítő mintát. Az ego ugyanis nem szeret semmin sem vál-
toztatni, ami egyszer már bevált neki, még ha az gyerek-
korunkban vagy egészen más körülményekhez kötődően
alakult is ki. Mint szellem a gépben, a régi reflexiók – a
megbetegítő mintához kapcsolódó személyek, események,
az ismerős impulzusok hatására – még ösztönösen bekap-
csolhatnak. A megszokások fenntartására irányuló, öntu-
datlan reakciók azonban a tudatosságunk és az új mintáink
kondicionálása által felülíródnak, még akkor is, ha a múlt-
beli hozzáállás teljes erővesztéséhez időre van szükség.
Figyelmünket irányítsuk a következő fázis lépéseire,
az új, egészségtudatos önképünkre, így felül fogjuk tudni
írni ezeket a gombnyomó hatásokat!

Ha visszajönne a megbetegítő minta, ne küzdj

ellene, hanem emlékezz rá, hogy már megha-
ladtad és tudatosítsd, hogy másként kell rea-
gálnod: az új, egészséges önképed szerint!

104
IV. FÁZIS – Egészséges önkép

Egészségtudatosság

Egészségtudatosnak lenni annyit jelent, mint önazonosan

elégedettségben élni. Testi-lelki egészségünkért e tudatos
hozzáállással tehetjük a legtöbbet, mit tenni tudunk. Ilyen-
kor olyannak látjuk, és akként fejezzük ki magunkat, hogy
összhang van az önmagunkról alkotott kép és a megnyil-
vánulásaink között. Ez annyit tesz, hogy nem csak táplá-
lunk egy egészséges, örömteli elképzelést magunkról, de
úgy is fejeződünk ki.
Mindez természetesen és könnyedén történik. Semmi
irrealitás nincs benne, mert semmi olyan elképzelést vagy
megnyilvánulást nem éltetünk, amit nem érzünk magunk-
hoz illőnek. Ezért elsősorban nem a „mik”, az önképünk
mintái számítanak, hanem a „hogyan”, avagy a megélé-
sük mikéntjei.

Ha elégedettek vagyunk és önazonosan kifejeződve érez-

zük így magunkat, akkor egy mások szemében „szegény,
rossz életmódú, semmire sem vitte” élettel is egészségesek
lehetünk, míg egy „gazdag, fittségére ügyelő, sikeres” hát-
térrel, de közben elégedetlenséggel és nem önazonos kife-
jeződéssel élve betegség lesz a jussunk. Az általános tár-
sadalmi normák és az egészséghez való viszonyulás nem

105
lélekközpontú. A valóban egészséges és elégedett élethez
a saját lelkivilágunkkal összhangban kell kifejeződnünk!
Így még a kívülről magunkhoz vett dolgok is sokkal segí-
tőbben hatnak majd vissza ránk, mert a lelki folyamataink-
kal összhangban lévő fizikai impulzusok mindig nagyobb
nyitottságot és együttműködést hívnak elő a testünkben.

A gyógyuláshoz azon az úton keresztül kell egészségtu-

datosan változnunk, amin megakadtunk. Gyakorlatilag
ez egy kilépés arról a vakvágányról, amin megrekedtünk,
illetve problémásan futottak a dolgaink és továbblépés a
megújult önképünkből fakadó, egészségtudatos hozzáál-
lás mentén.
Ha más emberek és helyzetek által aktivizálódott is a
problémás viszonyulásmód, ennek valódi forrásai mégis
mi voltunk. Akik és amik életre hívták bennünk a megbe-
tegítő hozzáállást, valójában csak változók abban a kép-
letben, melynek tudatos átírását – és ez által egészséges
eredményt adó átalakítását – nekünk kell véghezvinnünk
magunkban. Lehet, hogy régebben is kaptunk már prob-
lémás eredményeket, avagy megbetegedtünk, vagy más
jellegű, hasonlóan kellemetlen dolgok történtek velünk e
hozzáállásunk következményeként. Ezért ha csak a válto-
zóink kiiktatása vagy lecserélése történne, de az életünket
formáló képleten, az önképünkön nem változtatnánk, az
nem juttatna bennünket tényleges megoldáshoz.
A valódi gyógyuláshoz mindazt, amit mostanra felsza-
badítottunk a lelki világunkban át kell alakítanunk egy
elégedettséggel megélhető formává, hogy rajta keresztül

106
most már teljes vállszélességgel beleálljunk az egészségtu-
datos létminőségünkbe. Ez a forma a korábbi, megbetegí-
tő mintát alkalmazó önképünk megújulását jelenti az új,
elégedett önkifejezésünk által.

Ne valami miatt légy elégedett magaddal, le-

gyen ez az állapot önbecsülésed velejárója!
Nem kell rászolgálnod, megfelelned, kiérde-
melned – csak engedd meg és éld önazonosan!

107
Az egészséges önkép megalkotása

Az öngyógyítás onnantól fordul át testünk fizikai újraépí-

tésének stádiumába, hogy a betegségtudattal terhelt min-
táinkat tudatosan megváltoztatjuk. Eddig a megbetegítő
hatások leállítását és az előkészítést kellett végigcsinál-
nunk, hogy mostanra sikeresen megtehessük az új, egész-
séges hozzáállásunkra való átváltást. Az öngyógyításnak
ahhoz a szakaszához értünk, amikor meg kell teremte-
nünk az új, egészséges mintáinkat, hogy felülírjuk velük a
korábbi megbetegítő mentalitást. Ehhez az elégedettséget
önazonosan, az önképünk részeként kell megélnünk, tu-
datosan képviselve az egészséges hozzáállást.
Amikor kellő dominanciát kapott az egészséges minta, az
ego is átveszi ezt és az önképünk része lesz. E lelki tovább-
lépést szervezetünk a régi betegségtünetek lebontásaként és
az új egészséges szervezet felépítéseként fordítja le. Más sza-
vakkal: megkapja a gyógyulás végrehajtandó utasítását.

Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, az önbecsülésünk termé-

szetes megélése adja a hátszelet, amit befogva az önké-
pünk egészségtudatos megreformálására fordítunk.
Mindig, minden körülmény között szabadságunkban
áll úgy megnyilvánulni, hogy azzal elégedettek legyünk.
Ehhez viszont nem elég elfogadnunk, megbocsátanunk és
elengednünk, majd fehér zászlót tartanunk magunk elé,
mert amíg az élethelyzeteink reagálást kívánnak tőlünk,

108
addig nekünk is ki kell tudnunk fejezni magunkat. De
most már egészségtudatosan! E belső változással újrate-
remtjük megbetegedett külső részeinket, majd elégedett
megnyilvánulásainkkal a megújítani szükséges életkö-
rülményeinket és kapcsolatainkat is hozzárendezzük új,
egészséges önképünkhöz.

Mindezt úgy tudjuk megvalósítani, ha gondolkodásunk,

érzelmi és ösztöni megéléseink, valamint cselekvéseink
elégedettség alapúak. Egészséges önképünk megalkotá-
sa egy szabad és tudatos önkifejezési forma, amit a lehető
legtermészetesebben élünk meg.
Önképünk formálódik, csiszolódik minden magunk-
ról alkotott gondolattal, érzéssel és ösztöni kifejeződéssel.
Miképpen ez fordítva is igaz: úgy fejeződünk ki testben
és lélekben, ahogyan az önképünk teremtette gondola-
tok, érzések és ösztönök diktálják. Az egészség kulcsa az
elégedett önkifejezés, amit tudatosan és önazonosan kell
megélnünk. Az így születő megnyilvánulásaink teszik le-
hetővé azt, hogy olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk.
Így nem az öntudatlan mintáink és a körülményeink ál-
dozatai leszünk, hanem magunk teremtjük külső és belső
világunkat. Nem beletörődően, kompromisszumokat el-
fogadón, hanem önazonosan, elégedettséggel.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egész önké-
pünket meg kell változtatnunk, de a lelki ok képviselte
hozzáállásunkat mindenképp át kell alakítanunk ahhoz,
hogy a betegségtudattal terhelt látás- és reagálásmódot fe-
lül tudjuk írni.

109
Az egészséges önkép megalkotása
gyakorlat

Most csak saját magadra, az önbecsülésed-

ből fakadó elégedett lelki állapotodra fi-
gyelj: a gondolataidra, az érzéseidre, az ösz-
töneidre és a hangulatodra!

Éld meg azt, hogy így látod magad a problé-

mát kiváltó helyzetben! Tudatosítsd, hogy
Te ilyen vagy a lelki ok megbetegítő hozzá-
állását meghaladva, elégedetten!

Miként reagálnál most a problémás helyzet-

ben? Éld át, fejezd ki teljes elégedettséggel!
Légy reális, konkrét, vállalva a felelősséget
megújult hozzáállásodért!

Tudatosítsd az új egészségtudatos önképed!

Erősítsd meg, hogy ilyen vagy elégedetten és
önazonosan! Mindez lélekben már létrejött
– úton van feléd a fizikai formaöltésben is!

Csináld meg a fenti gyakorlatot akár többször is és mikor

elégedett vagy az új, egészséges önképeddel, nyilatkoz-
tasd ki:

110
 Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy
az egészséges önképem szerint nyilvánul-
jak meg!

Most nézzük meg, hogyan élték meg példabeli szereplő-

ink az egészséges önképük megalkotását:

András:
„Nagyon jó volt emlékeztetni magam, hogy értékes va-
gyok. Elfelejtettem ezt, vagy lehet, hogy nem is tudtam,
mert mások bénának láttak és ezért bezárkóztam. Sokkal
jobb vagyok, mint ahogyan Anyám és az osztálytársaim
látnak. Ezt meg tudtam élni és biztos vagyok benne, hogy
majd a tetteimben is sikerülni fog. Eldöntöttem, hogy töb-
bé nem fogok félni attól, hogy felvállaljam magam!”

Éva:
„Elkezdtem újra megbecsülni azt, aki vagyok! Leírhatat-
lan élmény! Olyan egyszerű, nyilvánvaló és természetes
minden, mint ahogy a tennivalóm is. Nincs bennem töb-
bé kételkedés. Már nem fogom hagyni, hogy lefizessenek
és ugráltassanak! Olyan volt megélni ezt az egészet, mint
a rabszolgasorból való felszabadulás és valahol meg an�-
nyira durva, hogy én zártam magam bilincsbe, hogy én
fogadtam el azt a sok rossz dolgot kényszerű lenyelniva-
lóként. De most már szabad vagyok, a magam ura, illetve
úrnője!”

111
Nóra:
„Sokáig csak sírtam örömömben. Nem gondolkoztam
ilyen könnyedén és nem éreztem ilyen boldogan maga-
mat, talán csak gyerekkoromban. Hihetetlen, hogy koráb-
ban mennyi mindenre kellett figyelnem és hogy mennyi
dolgot vettem problémaként magamra, csak éppen a lé-
nyegre nem figyeltem. Mindazokat, amibe beleragadtam,
amit szenvedésként, feszültségként és megoldhatatlan
gondként kezeltem, most szimplán őrületnek tartom. Ma-
gamról megfeledkezve, nem értékelve, nem becsülve egy
konstans stresszben zajlott az életem. Igaz, hogy neki kel-
lett párszor futnom, de úgy érzem, most már kint vagyok
ebből, meghaladtam. Itt vagyok, ragyogok! Az a legtermé-
szetesebb dolog a világon, hogy szeretem és megbecsülöm
azt, aki vagyok. Ha meg visszaesnék, csak emlékeztetnem
kell magamat arra, hogy milyen csodálatos vagyok, és
hogy mennyi áldást tartogat az élet. Én már csak így aka-
rok és így is fogok élni! Tudom, hogy boldog emberi lény-
ként egészséges leszek testben is!”

112
V. FÁZIS – Egészségtudatos
megnyilvánulás

Egészségtudatos önkifejezés

Az egészségtudatos önkifejezés az új önképünk cselek-

vésben való kinyilvánítását jelenti. Ehhez a döntésünket
– hogy egészséges önmagunkhoz hűen, elégedetten nyil-
vánulunk meg – tetteinkben és lelki megéléseinkben is
tudatosan kell képviselnünk. Ez már nem egy elképzelés
vagy kívánság, hogy milyenek szeretnénk lenni és hogyan
lenne jó, hanem önmagunk tettleges kifejezése. Innentől
már nem csak a lelkivilágunkban zajlanak majd a megélé-
seink, hanem ezt az új látásmódunkon és reagálásainkon
keresztül képviselni is fogjuk.
Ez a legtáplálóbb dolog, amit testben és lélekben meg-
tehetünk. Ilyenkor összhangban vagyunk magunkkal: úgy
szólunk, úgy mozdulunk, és olyan dolgokat veszünk ma-
gunkhoz, melyek a leginkább egészségesek számunkra. S
nem azért, mert valamilyen mások által jónak tartott élet-
módbeli vagy viselkedésbeli minta szerint nyilvánulunk
meg, hanem, mert ez áll szinkronban velünk. Így látni és
reagálni egyszerre örömteli önkifejezés és elhivatottság az
egészségünk mellett.
Egészséges önképünk része, hogy úgy látjuk és fejezzük
ki magunkat, mint aki már túl van a megbetegítő menta-

113
litáson és annak járulékos tünetén, a betegségen. Sokkal
több ez, mint a „játszd el, míg nem éled” mentalitás, mert
nekünk nem színészkednünk kell, hanem őszintén felvál-
lalni azt, akivé a betegségtudatot meghaladva váltunk.
Ha magunkban ezt már önazonosan éljük, az egészséges
hozzáállásunkat is ki fogjuk tudni fejezni természetesen,
majd ezzel szinkronban a tüneteink is elkezdenek szépen
felszabadulni és megszűnni.

A változás, akár az idő érzékelése szubjektív. Úgy nyilvá-

nulunk meg, mint akinek ez a valósága, miközben a hozzá
vezető testi-lelki transzformáció kiteljesedése még zajlik.
Viszont amikor már egyértelműen éljük, olyan, mintha
egy pillanat alatt megtörtént volna a továbblépés ben-
nünk. A két folyamat egyszerre, párhuzamosan zajlik, s
megfelelő időben beérnek bennünk új, egészséges önkép-
mintánkként, lényünk természetes részeként. Testünk és
lelkünk innentől e mintájával fog önazonosan működni.

Ne várd el, hogy azonnal meg tudod halad-

ni a megbetegítő mintát, de már most csele-
kedj úgy, mint aki lélekben továbblépett és
az egészséges önképe szerint fejeződik ki!

114
Leggyakoribb akadályok és meghaladásuk

A legtipikusabb visszahúzó minták, melye-

ket tudatosítva leleplezhetjük, hogy nem
az egészséges önképünk szerint fejező-
dünk ki:

Amikor megbetegítő hozzáállással nyilvánulunk meg.

A tünetek kényszeres figyelése és elmúlásuk sürgetése.

Sajnálkozás, gyötrődés a problémák és nehézségek

miatt.

Betegként, áldozatként való tekintés magunkra

Kibúvók, kifogások keresése az önkifejezés felvál-

lalása alól.

Mások figyelése – hibáztatásuk vagy felmentésük.

Amikor egészségtudatosan fejeződünk ki, mindig a meg-

felelő időben szembesülünk a továbblépésre lehetőséget
adó hatásokkal. Ez azonban nem megadást és passzivitást
vagy éppen a konfliktusoknak való elébe rohanást jelent,
hanem igyekezetet az egészséges megnyilvánulásra. Ha
belül készek vagyunk az egészséges önképünk szerint ki-
fejeződni, odakinn is sikeresen helyt fogunk állni!

115
 Néhány segítő minta a megbetegítő hoz-
záállásból való kilépéshez, illetve a to-
vábblépéshez az egészségtudatos önkife-
jezésért:

Tudatosítsd, hogy ki kell lépned abból a hozzáál-

lásból, amellyel problémaként, nem egészségtuda-
tosan éled meg a helyzetet!

Magadra figyelj, a feszültség valódi forrására – Te

hiszed, gondolod, érzed azt, hogy ami van, volt vagy
lesz, rossz neked!

Realizáld, hogy a megbetegítő hozzáállás szerint vi-

szonyulsz az adott helyzethez vagy emberhez!

Emlékeztesd magad, hogy az egészségtudatos ön-

képed szerint kívánsz és fogsz is kifejeződni!

Készülj fel, hangolódj – lásd és érezd úgy magadat,

hogy elégedetten éled meg a helyzet kezelését!

Azzal foglalkozz, aminek létjogosultsága van szá-

modra – ha nincs itt az ideje, ha nem kell vagy nem
lehetséges, lépj tovább!

Fejezd ki magad elégedettséggel, tedd meg a Tőled

telhetőt – vállald fel az egészséges önképed!

116
Elégedettséggel az egészségért

Hogy miként vagyunk egy folyamatban jelen, előrevetíti

annak végeredményét. Ezért aztán egy megbetegítő álla-
potból való kilépést csak egy egészségtudatos hozzáállás-
sal véghezvitt változással tudunk megtenni! A mindenna-
pi élet forgatagában a múltbeli betegségtudatot aktivizáló
hatások észrevétlenül vihetnek vissza a régi nyomvonalra:
megszokott élethelyzetek és emberek, akik arra késztet-
hetnek minket, hogy ösztönösen a megbetegítő minta sze-
rint reagáljunk rájuk. Ők egy olyan képlet változói, amit
nekünk már nem szabad a régi módon kezelnünk. S ha a
megbetegítő impulzus változói ki is cserélődnének, avagy
más emberek és helyzetek jönnének, mi már rájuk sem re-
agálhatunk a problémás hozzáállásunkkal.

Az elégedettség és a belőle születő egészség nem egy sta-

tikus állapot, hanem lelkünk folyton változó formaöltése –
a jelenben élhető legjobb felvállalása. Életünk így állandó
fejlődés lehet, melyben egészségünk fenntartása – önma-
gunk folyamatos elégedettségre törekvéséből – természe-
tesen fakad. Rendszeres, meghatározó megéléseinkkel és
tetteinkkel megerősítjük magunkat az egészséges hozzáál-
lásunkban. Minél önazonosabban és minél többször fejez-
zük ki magunkat egészségtudatosan, annál erősebben az
önképünk részévé válik az egészséges minta. Kiváltképp,
ha megszokássá lesz, és sok energiát nyerhetünk általa,

117
például boldognak, sikeresnek, egészségesnek érezhetjük
magunkat neki köszönhetően.

A tudatosan megélt és tettekben megvalósított önkifeje-

zésünk sokszoros erővel írja felül a korábbi, öntudatlan
megbetegítő minta maradványait. Az önmagunkkal való
elégedett önkifejezést tudatunk olyan impulzusként veszi,
amellyel máskor is azonosulni kíván, hogy szükség esetén
majd ösztönös reakcióként tudja használni. Így az egész-
séges hozzáállás a lehető leggyorsabban letranszformáló-
dik és formát ölt a testben is.

Nézzük meg, hogyan élték meg szereplőink az egészség-

tudatos önkifejezést:

András:
„Nekem azzal kezdődött, hogy végre megtettem azt, amit
már régóta halogattam: felvállaltam magam az anyám
előtt. Amikor kiálltam magamért, nagyon meglepődtem,
na meg persze ő is. Jó először tényleg be voltam xxx-va, de
utána már tök természetesen jött az egész. Felvállaltam,
hogy én ilyen vagyok és így vagyok elégedett! Durván
összevesztünk, megbüntetett és nem beszéltünk utána
napokig, de nem bújtam el, nem zárkóztam be, tartottam
magam! Én nem akartam neki rosszat, de most már nem
akartam tovább félni sem tőle. Már tudom becsülni ma-
gam, és ha ez valakinek nem tetszik, akkor már nem fo-
gom be a számat, kiállok magamért. Azóta az ujjaimon a
bőr elkezdett sokkal jobb lenni. Már szinte alig látszik va-

118
lami és egyáltalán nem irritálódik. Nem kenem semmivel
és mégis. Ez van, az öngyógyítás sikerült!”

Éva:
„Most már azt mondom, hogy annyira egyszerű ez az
egész! Változtattam? Igen! Meg mertem tenni, ami a leg-
jobb, ami korábban még csak el sem tudtam képzelni?
Igen! Megérte? Naná! Na, de hol is kezdjem? Először ugye
megcsináltam az egészséges önképem, gyakoroltam az
elégedett kifejeződést és aztán azon kaptam magam, hogy
építem az új életem. Munkát keresek, másképp szólok a
gyerekekhez, meg ilyenek. Aztán amikor kaptam egy ba-
rátnőmtől egy új álláslehetőséget, rögtön lecsaptam rá.
Azonnal felvettek, végre felmondtam és amióta itt dolgo-
zom, látom, hogy mennyire másként is lehet. S bár anya-
gilag nem lett jobb az életem, de rosszabb sem, viszont
a főnököm és a többiek is mind jófejek. De ami legalább
ilyen nagyszerű, hogy a gyomrom szinte azonnal helyre-
állt. Mint egy varázsütésre, az én varázsütésemre! Sem-
mi nincs azokból az égésekből és puffadásokból, pedig
ugyanott eszek, ugyanazt eszem és nem szedek rá semmit!
Most már nem mondom, hogy hihetetlen, de azért mégis.
Köszönöm! Hála-hála!”

Nóra:
„Azóta egy nagy fordulatot vett az életem. Ilyet még so-
sem csináltam. Tudom könnyű mondani, de egészen más
csinálni. Én viszont csinálom is! Igyekszem a lehető legna-
gyobb elégedettséggel, önmagamként, önbecsüléssel élni!

119
Teljesen kizártam az életemből azoknak az embereknek és
hírforrásoknak az olvasását, amik a megbetegítő mintát
újraélesztették bennem. Eleinte még beszivárgott és ilyen-
kor visszajöttek a vérnyomásgondok is, de ahogy egyre
ritkábbak lettek a visszaesések, én pedig egyre stabilabban
éltem az egészséges önképem, elkezdtek kimaradni és el-
gyengülni a rosszullétek hullámai is. Azt is észrevettem,
hogy míg korábban mindenki megtalált az ügyes-bajos
dolgaival és nem tudtam nemet mondani, most már sok-
kal könnyebben meg tudom választani, mivel szeretnék
foglalkozni és mivel nem. Most már egyértelműen látom,
hogy mennyire csak rajtam múlik a jóllétem. Én pedig kö-
szönöm jól vagyok, testben és lélekben is!”

Most már nekünk is az új egészséges önképünk szerint

kell megélnünk a dolgainkat, majd pedig e szerint reagál-
nunk, ahogy azt András, Éva és Nóra tette! Igyekezzünk a
jelen pillanatra figyelni, melynek természetes részei a hul-
lámvölgyek és hullámhegyek, az akadályok, nehézségek
és a sikerek, továbblépések. Ne csak a hegycsúcsokat vagy
a völgyeket fogadjuk egészségesen, de bátran fejezzük ki
magunkat egészségtudatosan bármely körülmény és ha-
tás közepette! Ez egyedül a mi döntésünk, hiszen csakis
magunk felelünk az egészségünkért!
Rajtunk múlik, hogy a minden elképzelést felülmúló
legnagyobb jó kap-e teret a formaöltésre. Nem a törté-
nések elképzeléseink szerint jónak tartott formájára kell
koncentrálnunk, hanem azok elégedett megélésére, a saját
egészségtudatos kifejeződésünkre. Persze ettől még tör-

120
ténhetnek olyan dolgok, amik – adott látásmód szerint –
rosszak, de mi akkor is önazonosan, saját magunkkal elé-
gedetten nyilvánulhatunk meg.

Ne hibáztasd magadat, ha nem sikerül

egészségtudatosan reagálnod! Teremts in-
kább békét és egyensúlyt a lelki világodban,
tudatosítsd a megéléseidet, majd revidiálj!

121
 VII. FEJEZET

Kiegészítések

123
A gyógyulás ideje

Természetesen mindannyian azt szeretnénk, hogy minél

gyorsabban elmúljanak a problémás tüneteink, hiszen
nem szeretnénk tovább szenvedni miattuk. Ezen ösztönös
kívánságunk kielégítésére készíti árucikkeit a gyógyszer-
ipar és végzik műtéteik jelentős részét az orvosok is. Hi-
szen eltüntetni a tüneteket erős, gyorsan ható kemikáliák-
kal vagy kivágni, átoperálni a megbetegedés szimptómáit
mutató szerveket, elég ütős eszköz a gyógyulás látszatá-
nak keltéséhez. Ám most már nem kell bedőlnünk ezek-
nek a nem lélekből fakadó beavatkozásoknak és kiszolgál-
tatottá válnunk szakembereiknek, termékeiknek! Ehhez
az egyik legfontosabb, hogy elengedjük a „minél gyorsab-
ban múljon el” mentalitást. Nem szabad tehát elvárásokat,
feltételeket és határidőket szabnunk magunknak! Az ön-
gyógyítás mentén megélt változásunk lélekközpontú hoz-
záállást igényel tőlünk: felvállaljuk megújult önmagunkat
és szeretettel kifejezzük öngondoskodásunkat.

Ugyanazon tünetet el lehet mulasztani egy mély lelki áté-

léssel, de akár több hónapnyi magunkon végzet munkával
és adott élethelyzeteink, kapcsolataink megváltoztatásá-
val is. Az, hogy miként sikerül, leginkább a betegség lelki
okától és az új, egészséges önképünk önazonos megélésé-
től függ. Különböző emberek ugyanolyan tünetei teljesen
más lelki okot is takarhatnak, ami lehet, hogy egyiküknél

125
csak nemrégiben vált elakadássá, míg a másikuknál már
évtizedek óta táplálva volt és több különböző, elnyomott
tünet után nyerte el a mostani formáját.
A gyógyulás időtartamának oly’ módon vagyunk meg-
határozói, miként az öngyógyítást megélni tudjuk. Minél
természetesebben sikerül kifejeznünk az új, egészséges
mintáinkat, annál hamarabb fognak a korábbi megbe-
tegítő mentalitás tünetei felszámolódni. Ha megteszünk
minden tőlünk telhetőt a Lélekközpontú öngyógyítással
való változás megéléséért, a lehető leggyorsabban tudnak
a külső tüneteink is elmúlni. Ennek a lelki létminőségnek
alapvető megnyilvánulásunkká kell válnia ahhoz, hogy a
hozzá tartozó testi terület is stabilan átvehesse a mintáját.
A gyógyulást nem lehet sürgetni, siettetni! Miként a
tényleges belső változásunkat sem erőszakolhatjuk ki ma-
gunkból, úgy a teljes testi gyógyuláshoz is szükség van
időre.

Lélekközpontú öngyógyítást végezni annyit tesz, mint

egészségtudatos önkifejezéssel változásban élni. A szük-
séges lépések megtétele nem csupán egy napi pár perces
önkezelést jelent, hanem olyan szemlélet- és kifejezés-
módváltást, ami áthathatja a nap egészét, nap nap után,
élethelyzetről élethelyzetre. Figyelünk, tudatosítunk és
amikor bekapcsolna a korábbi, betegségtudattal terhelt
minta, emlékeztetjük magunkat, majd meghaladjuk azt.
Ezt a mintát valószínűleg hosszú időn át kondicionál-
tuk öntudatlanul, így teljesen meghaladnunk is időbe
telik. Azonban minél tudatosabban és önazonasabban

126
éljük az új egészséges önképünket, annál hamarabb fog
sikerülni. Testünk aképpen változik, miképpen mi ma-
gunk lélekben!

Nincs olyan, hogy gyógyíthatatlan vagy las-

san gyógyuló betegség! Csak a gyógyuláshoz
szükséges változás megélése vagy meg nem
élése van, és az ebből fakadó következmények.

127
Egészséges kapcsolatok

Egy beteg, eleve egészségtelen működésű kapcsolat meg�-

gyógyítására igen csekély az esély. Egy alapvetően egész-
séges, de éppen nem jól működő kapcsolódást azonban
eredményesen lehet kezelni. Ehhez valamennyi résztve-
vőjének ugyanannyira kell akarnia és cselekednie is érte.
Hogyha sikerül a feleknek önazonosan a kívánt módon
változniuk és az mindannyiuk legnagyobb elégedettségé-
re szolgál, akkor azzal megjavíthatják és még jobbá is te-
hetik a kapcsolatukat, mint amilyen korábban volt.
Ha valaki úgy sebződött meg egy kapcsolódásban,
hogy az megbetegedéssel járt, akkor azt csak maga tudja
helyrehozni a saját lényén belül. A gyógyulást így egye-
dül a mi elégedett önképünk mentén tudjuk véghezvin-
ni. Másokhoz igazodva vagy céloknak és elképzeléseknek
alárendelődve nem lehet meggyógyítani magunkat, még
akkor sem, ha azok a tervek és szándékok szimpatikusak,
hisz’ attól még az önképünkkel lehet, hogy korántsem ön-
azonosak. Például egy spirituális koncepció jegyében ki-
tűzhetjük célul, hogy feltétel nélküli szeretettel kapcsoló-
dunk valakihez, de ha ez nem jön belőlünk természetesen,
magunkat nyomjuk el. Önképünk egy olyan szubsztancia,
melyet nem lehet érdekekkel vagy ideákkal behelyettesí-
teni. Lényünk nem leredukálható, nem felcserélhető egy-
egy jónak vagy hasznosnak tartott szemponttal.

128
Persze úgy a legkönnyebb elképzelni egy probléma meg-
oldását, hogy mások pont akként változtatnak magukon,
ahogyan az nekünk megfelelő. A szabadság azonban
mindannyiunknak jár! S bár lehet igazodni másokhoz,
lehet kompromisszumokat és üzleteket kötni, egészséget
viszont csak az önmagunkkal való elégedettségből fogunk
teremteni.

Mindenki önálló egyéniségként tapasztal. Ha másoktól

várnánk, hogy olyanok legyenek, ami nekünk elégedett-
séget jelent, akkor folytonos elégedetlenségben és kiszol-
gáltatottságban kellene élnünk. Így nem tisztelnénk az ő
szabadságukat és nem becsülnénk magunkat sem annyi-
ra, hogy felelős öngondoskodással forduljunk testi-lelki
egészségünk felé.
A Lélekközpontú öngyógyítással meg kell haladnunk
ezeket az öntudatlan igényeket, hogy egészségtudatosan
tudjunk magunkhoz viszonyulni. Minden további kap-
csolódásunk ebből fakadóan tud majd kivirágozni és köl-
csönösen örömteli gyümölcsöket teremni.

Ne a világot akard a saját képedre formál-

ni, inkább Te változz úgy, hogy elégedett-
séged szabadon és önazonosan fejezhesd
ki a világban!

129
Tudatos figyelem és megélés

Talán feszültséget és problémát élünk meg több különbö-

ző életterületünkön is, viszont az eredetük könnyen lehet,
hogy egy tőre vezethető vissza magunkban, tehát a valódi
lelki ok azonos. Ilyenkor a különböző kiváltó körülmények
belső szálait egyenként végig kell vennünk, mert minden
felszabadítandó feszültségforrásnál meg kell vizsgálnunk
az őt kiváltó valódi lelki okot. Ahány problémaként meg-
élt körülményünk van, annyi öngyógyító utat szükséges
végigjárnunk magunkban, hogy egészségtudatosan tud-
juk kezelni őket.

Azoknál a problémás helyzeteknél, melyeknél ugyanazt

a lelki okot találjuk, várhatóan sokkal gyorsabban fognak
működni a belső megéléseink, melyek sikeresebb külső
önkifejezést is eredményezhetnek majd. Nem feltétlenül
lesz könnyebb, de egy ismert és önazonosan bejárt utat
már nagyobb magabiztossággal tehetünk meg újra. Fél-
vállról természetesen akkor se kezeljük egyetlen öngyó-
gyításunkat sem, mert a megbetegítő minták – akár az ör-
dög a részletekben – könnyen félrevezethetnek bennünket
a hasonlóságok egy kalapba való vételével. Olyan ez, mint
egy ismert nehéz terepen való kirándulás, melyen bár elő-
re felismerhetjük a meghaladásra váró próbatételeket, ám
azért teljes figyelemmel és tudatos megéléssel kell kezel-
nünk őket.

130
Nem minden körülmény szól a Te hozzáállá-
sodról, de minden személyesként kezelt
helyzetben, a Te hozzáállásod tárul fel! Légy
egészségtudatos és tudni fogod, mit tegyél!

131
Öngyógyító kommunikáció a testtel

Mostanra, hogy már természetessé vált a lelkünkre való

figyelem és az egészségtudatos változás, testünkkel is
hasonló közvetlenséggel fogunk tudni kommunikálni.
A testünkkel való kommunikációval felgyorsíthatjuk és
megtámogathatjuk a Lélekközpontú öngyógyítással meg-
éltek fizikai letranszformálódását. Testünk nem különálló
tőlünk, csupán egy sűrűbb, anyagi kifejeződésünk, mely
által formát ölthetünk és tapasztalhatunk a fizikai létben.
S bár másképpen fejeződünk ki testként és lélekként, lé-
nyegileg pont olyanok vagyunk anyagban, mint amilye-
nek lélekben. Így miképp lélekben az egészségünkről gon-
doskodunk, úgy viseljük gondját a testi egészségünknek
is, és ahogyan egészségtudatosan törődünk a testünkkel,
lelkünk egészségét is támogatjuk.

Az életerőnk, s vele az egészségünk állapotát befolyásoló

hullámszerű impulzusok bentről kifelé, lélektől a testig ha-
tolnak. Szervezetünkkel folyamatosan vesszük ennek tá-
mogató, automatikusan letranszformálódó töltését, melyet
az egészségtudatos kommunikációval közvetlenül a tüne-
teket adó testrészeink, szerveink felé intézhetünk. A tes-
tünkkel való kommunikáció egy meghitt folyamat, intim és
őszinte, akárcsak a lelkünkkel való foglalkozás. Ugyanak-
kor egyszerűbb is, mert itt a már lélekben megélt, egész-
séges önképünk gyógyult formába rendező minőségét

132
csatornázzuk le. Tehát ez ugyanúgy az önmagunkkal való
kapcsolódásról szól, ugyanazon attitűddel történik, mi-
ként a megbetegítő önképmintáinkat alakítottuk át, csak
épp most már az anyagra, testünk szintjére fókuszálunk.
Önbecsülésünk testi kifejeződésünk felé való lekommuni-
kálása testünk szeretetével, megbecsülésével és az egész-
séges kép elégedett megélésével történik.

Kapcsolódjunk természetesen a testünkkel, mintha önma-

gunkhoz szólnánk! Ezt megtehetjük kimondott szavakkal,
ugyanakkor nem feltétlenül szükséges hangosan kifejez-
nünk, mert elég, ha gondolatban, érzésben közvetítjük
felé az üzenetünket. Az egészségtudatos kommunikáció
testünkkel az öngondoskodás olyan formája, melyet bár-
mikor alkalmazhatunk. Megélhetjük addig és annyiszor,
miként annak szükségét és örömteliségét érezzük. Hasz-
nálhatjuk megelőzésként, megerősítésként akkor is, ami-
kor nincs fájdalmunk, de ha a tünetek felerősödnének, az
egészséges önképünk megéléseit érdemes azonnal lekom-
munikálnunk testünk felé!

Tested a lelked fizikai kifejeződése. Miként

lélekben önbecsüléssel, egészségtudatosan
fordulsz magad felé, úgy érdemes ezt köz-
vetlenül a tested felé is lekommunikálni!

133
Öngyógyító kommunikáció
a testtel gyakorlat:

Fordulj gondoskodóan a tested felé: érezd át és

fejezd ki megbecsülésed! S miképpen egészsé-
ges önképeden keresztül elégedett vagy ma-
gaddal, úgy éld ezt önazonosan a testeddel is!

Fókuszálj a betegség tüneteivel érintett te-

rületre, majd hangolódj rá úgy, hogy együtt
érezz vele lélekben, mint a múltbeli megbe-
tegítő hozzáállást kifejező testrészeddel!

Sugározd felé, hogy figyelsz rá és biztasd a vál-

tozásra, mert lélekben már továbbléptél! Tu-
datosítsd benne, hogy miként lélekben sike-
rült, úgy testben is ugyanennek kell történnie!

Jelentsd ki, hogy egészségesen vagy öna-

zonos, majd ragyogd ki ezt az érintett terü-
leten keresztül! Lásd és éld magad egészsé-
gesen!

134
Egészségmegőrzés

A legtöbb, mit tehetünk az egészségségünk megőrzéséért, az

egészséges önképünkről való lélekközpontú gondoskodás:
az önmagunkkal való elégedettség fenntartása, mely a min-
ket érő és bennünk zajló hatásokkal együttműködő, egész-
ségtudatos változást jelenti. Amikor még egy önképünket
érintő probléma kialakulásának az elején vagyunk, az sok-
kal gyorsabban és könnyebben megoldható, mint amikor
már megfeledkeztünk róla és a megbetegítő hozzáállás az
önképünk részévé vált. A mindennapok pörgésében a ma-
gunkkal való elégedetlenség, mint egy szürke felhő, észre-
vétlenül tud ránk telepedni. A megoldatlan lelki elakadások
idővel egyre mélyebbre transzformálódnak le a tudatunkba
és a testünkbe, amiről a problémával nem foglalkozva aztán
el is feledkezhetünk. A megbetegítő minta viszont tovább
működik és folyamatosan rongálja az érintett területeket. In-
nentől már csak a betegség tüneteinek megjelenésekor válik
újra láthatóvá, miután a lelki ok feltárását elvégeztük.

A betegség kialakulását meg tudjuk előzni, ha még idejé-

ben kezeljük a lelki problémáinkat! Minden betegségünk
megjelenésének van egy – a lelki megéléseinkkel szink-
ronban zajló – kialakulási ideje. A bajok sosem csak úgy a
semmiből zúdulnak ránk, legfeljebb a mi figyelmünk nem
volt elég tudatos a belső folyamatainkra és azok fizikai let-
ranszformálódására.

135
Egészséged megőrzéséhez mindenekelőtt a
lelki világodra szentelt figyelemre és az idő-
ben való egészségtudatos reagálásra van
szükség – minden más csak ezek után jön!

136
Egészségtudatos érés

Életünkben egyetlen biztos pont van: a változás. Testünk

és lelkünk folyamatosan formálódik a megéléseinkkel. Ha
nem áldozatai vagyunk a minket érő hatásoknak, hanem
lélekből kifejeződő, tudatos formálói, akkor elégedettség és
egészség lesz az osztályrészünk. Ennek mentén folyamato-
san érünk és nemesedünk, melynek természetes formaöl-
tése, hogy nem csak lélekben, de testben is megváltozunk.
A tudatosan megélt változásaink fejlődést, leszüremlést és
beéréseket hoznak magukkal testi-lelki formaöltéseinkben.
Öregedés helyett tehát beszéljünk inkább érésről, mely-
nek – egészségtudatos lelki világ mellett – nem kell az évek
növekvő számával gyarapodó betegségekkel történnie.
Lelki érésünk és korral járó változásaink emberi adottsá-
gaink szükségszerű leképződései, melyek egészségtuda-
tos hozzáállással megélt változásainkkal nem felbomlaszt-
ják az önképünk régi, gyakran ismételt mintáit, hanem
leváltják, felemelik, tovább nemesítik őket. Elfogadással
és hálával fogadva a soron következő szükséges változást,
nem kell életünk áramlásának megakadnia. Ugyanakkor
nem is beletörődéssel éljük meg a transzformáció szüksé-
gességét, hanem felismerjük és kifejezzük rajta keresztül
az elégedettség újabb kinyilvánítási lehetőségeit. Ha a vál-
tozásra megújulásként tekintünk és nyitottsággal, együtt-
működéssel fogadjuk, elégedettségben és egészségben él-
hetünk életünk végéig.

137
Érj, nemesedj, változz egészségtudato-
san és egészséges leszel! Minden érted
van – lásd és becsüld meg, így életed a
gondviselés tudatos formaöltése lesz!

138
 Áldás minden egészségtudatosan változó emberen!

Életünk valamennyi pillanatában olyan hatások jönnek szembe

velünk, melyek minket szolgálnak. Minden értünk van, s bármilyen
rossznak, nehéznek, fájdalmasnak tűnjön is az, amin egy-egy
élethelyzetben átmegyünk, ha sikerül tudatosítanunk a benne
rejlő áldást, felismerhetjük, hogy a legjobb, mi történhetett
velünk. Így szabadságunkban áll egészségtudatosan megélni.
Benne maradhatunk, de ki is léphetünk, a lényeg,
hogy megújulva, elégedetten reagáljunk.

Ehhez azonban el kell engednünk az elképzeléseinket arról, miként

gondoltuk jónak a dolgok lehetséges alakulását. Változnunk kell
ahhoz, hogy befogadhassuk és megélhessük a többet, a jobbat,
a velünk leginkább önazonosat – mindazt, ami a fejlődésünket,
a nagyobb elégedettségünket és az egészségünket szolgálja.

Amikor az élet – mindig, minden körülmény között megnyilvánuló

– gondviselésével együttáramlunk, természetszerűen változunk.
Ilyenkor nem eszmékhez, ideákhoz és mintákhoz igazodunk,
hanem önmagunkat fejezzük és teljesítjük ki. Egyedül mi
ismerhetjük fel a számunkra feltáruló legnagyobb jót! A gondviselést
mindannyian a magunk módján éljük meg, ahogy rajtunk,
a változásainkon keresztül megjelenik. Levetve az elképzeléseink
és elvárásaink szűrőit megláthatjuk minden történésben, amikor
önmagunkkal elégedettségben fejeződünk ki.

139
Jegyzetek

......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................

141
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................
......................................................................................................

143
 Nyomdai kivitelezés:
Séd Nyomda, Szekszárd
www.sednyomda.hu