Dicsőítés – dec. 15.

Ravasz László: A zörgető Krisztus

Hívlak, Uram
IMA
Jöjj, a Szentek Szentjébe
117. Zsoltár
Jésua, Isten megszabadít
Jézus, neved oly csodálatos
Magasztaljon Téged minden nyelv
IMA
János ev. 1:14-18
Dicsérni vágylak én
Jöjj, Uram, Jöjj hamar

Ravasz László: A zörgető Krisztus

„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót,
bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő én velem.”
Jelenések 3:20

Képzeljünk el félreeső tanyai házat vagy olyan palotát, amit pompásművű bronzkapuk zárnak
el a világtól. A szobában ül valaki, késő éjszaka vagy kora reggel. Körülfogja a magány,
lelkére telepszik az elhagyatottság, öntudatlanul is erős az érzése: senki sem zavarhatja most.
Elmélyedhet gondolataiban, hajózhat ábrándjai taván, nézhet szenvedései ásító barlangjába,
beleülhet unalma mállasztó hamutrónusába.
És megzörren az ajtó. Valaki a kilincsre tette a kezét és be akar jönni.
Mihelyt egyedül van egy lélek, és azt hiszi, hogy megmenekült a világtól, talán önmagától,
most nem zavarja senki: zörget Jézus. Meglepetésszerűen, váratlanul és bizonyosan.
Beláthatatlan útról jön, és keze remeg az örömtől, hogy megérkezett.
Szomjas és éhes: eped a te lelked után. Időtlen idők előtt indult el az Atya szívéből és most,
éppen most érkezett meg. Nagy kerülőt tett, hogy eljöhessen hozzád. Megtette az utat
Betlehemtől Galileáig, Galileától Jeruzsálemig, az Olajfák hegyétől a Golgotháig, a
Golgothától a húsvéti sírig, s az első pünkösdtől kétezer esztendőn át egészen a mai napig.
Úgy érkezik meg, mint aki egyedül hozzád jött. E percben senki másnak nem ígérkezett el,
egyedül a tied.
Mit akar ez a drága vendég? Nézd, milyen alázatosan vár, pedig Ő a királyok királya. Nézd,
milyen szelíd, pedig Ő a legfőbb Bíró. Nézd, milyen sugárzóan szép és dicsőségében
mosolygó, pedig Ő a fájdalmak embere és a Kereszt nagy szenvedője. Régi, örök, legjobb
ismerősöd és barátod. Ha nem tudtad is, mindig Őt vártad. Ha nem mondtad is, életednek ez a
legnagyobb alkalma és a legboldogabb perce. Tárd fel az ajtót, s köszöntsd Őt, elibe borulván:
Áldott, aki jött az Úrnak nevében!

A 117. zsoltárt lehetne így felolvasni, hogy többen is egymás után, akár úgy, hogy mindenki,
csak egy kicsit időben eltolva, mintegy kánonként (kell aki, vezényeli)…