Elcsúszó

felfekvés

El nem csúszó
felfekvés

4.4. ábra. Az épülettartó keresztmetszeti modellje: a. ha a talajon elcsúszik,

b. ha a talajon nem csúszik el

Ezzel számolhatunk, ha a talaj és épület közötti súrlódó feszültségeket és így a

nyúlási merevséget elhanyagoltuk. Az előző képletekben b a függőleges falak
összesített szélessége, В az épület szélessége, v a födémlemezek vastagsága, m az
emeletmagasság. A 3 csökkentő tényező a falak nyílásokkal való áttörtségét fejezi ki,
vagyis azt, hogy a fal nyílássoron át felvett függőleges| metszetén mennyi a tömör rész
aránya a befoglaló mérethez képest. így tömör falnál 9 = 1, csupa nyílásnál 3 = 0, 2/3-
nyi nyílásnál 3=1/3. Általában az utóbbi a szokásos. (3=1 FnyiiáJFteljes-) ^
épület födéméi olyanok, hogy a síkjukban reájuk ható igénybevétel elől kitérnek, akkor
r = 0 helyettesítést kell alkalmazni (pl. előregyártott gerendák közötti tálcás fodem).
Ezek után már ki tudjuk az igénybevételeket és az alakváltoztatásokat számítani, ha
a számításmódunk ill. a számítási programunk olyan, hogy a nyírási szögtorzulások­
nak az alak változtató hatását is figyelembe tudjuk venni. Ha a számításmódunk ill. a

47
 programunk olyan, hogy csak a tömör elem hajlítási alakváltozásával tud számolni, és
a nyírási szögtorzulásokat zérusnak veszi, akkor egy közelítő modell felvételével kell
megoldani a nyírási alakváltozás figyelembevételét.

4.4. A NYÍRÁSI ALAKVÁLTOZÁST KÖZELÍTŐEN

FIGYELEMBE VEVŐ SZÁMÍTÁSI MODELL

Ezek után térjünk át arra, hogy hogyan vehetjük közelítően figyelembe az egész
épület nyírási alakváltozását [4.4]. Ezt úgy tehetjük, hogy [4.1] alapján felírjuk az
épületnek, mint nyírási alakváltozással rendelkező gerendatartónak a
„ M 2pT'
w, -----------(- _ —
EJ EF
differenciálegyenletet. Itt F alatt a nyírt gerinc, azaz nyírt falak nyíláslevonás nélküli
eresztmetszeti területét értjük, p pedig a nyírt gerinc nyírási torzulását kifejező
tenyezo (lásd 4.3 pont). Ezenkívül felírjuk egy nyírási alakváltozás néküli tartónak a
differenciálegyenletét is. E második differenciálegyenletben az épület tehetetlenségi
nyomatekat egy a szorzóval csökkentve vesszük figyelembe. Így
M
w -----------
a EJ
E csökkentő szorzót abból a feltételből határozzuk meg, hogy az A hosszúságú
épület közepének áthajlása mindkét differenciálegyenletből számíthatóan azonos
legyen.
Az első egyenletből a behajlás a következőképpen számítható:
Л/2 All

w' - - L \ \ M d x , + r F í T
О о
A második helyettesítő egyenletből pedig a behajlás a következő:
A/ 2

Az integrálok kifejezései szabad végű tartót figyelembe véve:

Л/2
í T dx = M 0 ,
о
azaz a tartóközépi hajlító nyomaték, és
Л/2
j Aí dx2 = EJ ■h’o ,
о
azaz az EJ-szeres tartóközépi behajlás.

48
 Mint ismeretes, w0 értéke jó közelítéssel kifejezhető M 0 segítségével a következő
formulával:
Mo - A2
wo « ---- —
к EJ
к értéke kéttámaszú tartó esetében 9,6, míg a talajra felfekvő szerkezeteknél szokásos
Ohde-féle nyeregalakú talajfeszültség-megoszlás esetén k = 11,33.
А Wj és w2 értékeket egyenlővé téve, az a csökkentő tényezőre a következő kifejezés
adódik: -v
1

j+ 2pJ M0 ’
F EJw0
Az integrálok értékeit behelyettesítve és k= 11,3-al számítva végül a értékére а
következőt kapjuk:

----- Ív 7 ' (4Л>

’t г м 7

Az épület helyettesítő J H tehetetlenségi nyomatéka a H helyettesítő magasságú

épület teljes tehetetlenségi nyomatékának az a tényezővel való szorzataként
számítható, így
Jház,H X a - ' J h á z - (4-7)
Az épület teljes J ház tehetetlenségi nyomatékának számításánál a v = 0 esetet kivéve a
falak tehetetlenségi nyomatéka a födémekéhez képest elhanyagolható, és így a (4 .4 ) és
(4.5) képletekben 6 = 0 helyettesíthető.
A nyírási alakváltozás számításánál viszont csak a gerincet képező fal teljes Ffal
keresztmetszeti területe jön a számításba (a nyílások levonása nélkül). Ez a számítási
modell alkalmazható olyankor, amikor az épület pincéje ugyanannyi fallal rendelke­
zik, mint a felmenő szerkezet, és a lyukasztás mértéke is körülbelül ugyanolyannak
vehető.
Ha a pince lényegesen merevebb belső és külső falakkal merevített, akkor a
pincedoboz nyírási alakváltozása lényegesen eltér a felszerkezetétől és így a kétféle
szerkezetet, mint öszvértartót kell számítanunk.
A pincedobozos épület pincéjének nyírási alakváltozása általában lényegesen más
mint az épület felső szerkezeteinek nyírási alakváltozása. E két tulajdonságaiban eltérő
épületrészt külön-külön nyírási alakváltozással rendelkező tartónak tekintve megha­
tározhatjuk külön az alsó és külön a felső részre az a tényezőket, az Ffal nyírt
gerincterületeket és a J tehetetlenségi nyomatékokat. Ezen adatok birtokában az
öszvértartók, elméletével számíthatjuk az együttes szerkezet helyettesítő tehetetlenségi
nyomatékát.
Az együttes szerkezetek tehetetlenségi nyomatékának kiszámításához [4.6] alap­
ján az
( Ff™ ■a.„Ffém■<xr \ ,
J h á z ,4 ~ J a <*a + J f « / + y F W é m . a a + fj e d é n , . ^ J 1 ( 4 '8 )

összefüggést használhatjuk.

4 Dulácska 49
 A pincedobozra, ill. a felszerkezetre jutó nyomatékot, valamint a húzó, ill.
nyomóerőt az
M .= y M , (4-9)

= —M, (4.10)
f s
Ha= N f = t ^ M , (4.11)

képletekből számíthatjuk ki.

A képletekben szereplő M nyomaték a számítás végeredményéből az épülettartóra
jutó az S ill. К tényező pedig az alábbiak szerint számítható:
Sa= EaJacta, (4.12)

Sf = E f J , *f , (4.13)
f
Ka= EaF ^ ém■«., (4.14)

K f = E f F f ém <xf , (4.15)

K = _KaKj_ (4.16)
Ka+ K f

S = Sa+ Sa+ t2K . (4.17)

A (4.8—4.17) képletekben az „a” index az alsó szerkezeti részre, azaz a pincedobozra,
az „ / ” index a felszerkezetre utal, „f” pedig a két szerkezeti rész súlyponttávolsága.
A pincedobozon alapozott épületek számítási eljárásának alkalmazásához egy
gyakorlati megjegyzést szükséges tenni:
Ha a felszerkezet paneles kialakítású, akkor a csomópontok húzás felvételére csak
kevéssé alkalmasak. Ezért, ha a számítás szerint a felszerkezetben húzóerő ébredne, azt
a monolit vasbeton pincedobozra kell hárítani.

4.5. A KONSZOLIDÁCIÓS IDŐ ÉS A LASSÚ

ALAKVÁLTOZÁS HATÁSA

Agyag vagy iszap, általában kötött talajok esetében a talaj konszolidációja három—
hat év közötti időszakban zajlik le. Az épület felszerkezetének lassú alakváltozása
szintén több évre tehető. Ezzel szemben az építési idő a modern technológiáknál,
általában fél év vagy annál rövidebb. így a konszolidációs és lassú alakváltozási idő az
építési időhöz képest olyan hosszú, hogy a süllyedéskülönbségekre, illetve szögforgá­
sokra mértékadó állapot biztosan a végállapotban, a konszolidáció és a lassú
alakváltozás lezajlása után következik be.

50
 Szemcsés talajok esetében a kötött talajokra mondottak ugyancsak fennállnak,
azzal a különbséggel, hogy a felépítés után a talaj konszolidációjának nagy része
lezajlik és az utólagos hatásokat már csak az épület szerkezetének lassú alakváltozása
okozza. Miután a lassú alakváltozás még a nagy szilárdságú betonszerkezeteknél is az
eredeti alakváltozásnak mintegy egy-kétszeresére tehető, biztosra vehető, hogy a
süllyedéskülönbségekre, illetve a szögelfordulásokra vonatkozó mértékadó helyzet a
lassú alakváltozások bekövetkezte utáni végállapot. Az igénybevételek maximumát
viszont a felépítés után kell vizsgálnunk, mert ekkor az épület szerkezeteinek lassú
alakváltozása még csak kisebb részben játszódott le, mint a talaj konszolidációja, és így
az épület a talajhoz képest merevebb testként viselkedik, mint végállapotban. Ha pedig
az épület merevebb, akkor a fellépő igénybevételek is nagyobbak. Ha ehhez
hozzávesszük azt, hogy a friss épület szilárdsági tulajdonságai gyengébbek lehetnek,
mint a már utószilárduláson átment betonszerkeztek szilárdsága, nyilvánvaló, hogy az
igénybevételek szempontjából a felépítés utáni állapot lesz a mértékadó.

4.6. KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ ÉPÜLETEK MODELLFELVÉTELE

A gyakorlatban különböző szerkezetű épületek fordulnak elő, és ezeknél adott

esetben külön kell mérlegelni a modellfelvételt, és ezen keresztül a merevségek
meghatározását.
Az épület hajlítási merevsége általában három részből tevődik össze. így

Jépület Jfödém 4 " J alap 4 " J ház,H

Ezen belül az épülettartó J házH helyettesítő tehetetlenségi nyomatéka két részből

kombinálódik, a pincedobozból és a felszerkezetből.
A következőkben vizsgáljuk meg néhány épülettípust, és vegyük végig a merevség
meghatározásának szempontjait.
A 4.5. ábrán az 1 és 2 sorszámmal jelölt eset csuklós kapcsolatú vázrendszert mutat
be, az 1 esetben soliter alapozással, a 2 esetben pedig hajlításra merev (lemez,
gerendarács vagy .pincedoboz) alapozással.
A felveendő merevségek az ábrán fel vannak tüntetve. Az J há, azért zérus mindkét
esetben, mert a csuklós kapcsolatú vázrendszer esetében oo és így a = 0. Ilyen
modellt kell felvenni pl. az UNIVÁZ, a BVM-TIP vagy a 31. ÁÉV vázszerkezetekhez.
A 4.5. ábrán a 3. és 4. esetben egy olyan szerkezetet láthatunk, melynek oszlopai
csuklós kapcsolatúak, födéméi viszont végigmenően vannak kialakítva. Magától
értetődően itt az előző esethez képest az a különbség, hogy Jfödém nem zérus. Az J há,
továbbra is zérus, mert a csuklós kapcsolatú oszlopok nem képesek az épület
együttdolgoztatására.
Ilyen modellel írható le pl. a Lift-Slab-rendszerű épületek viselkedése.
A 4.6. ábra 5. és 6 . sorszámú esete olyan épületet ábrázol, melynél a fal és
födémszerkezetek sarokmerev kapcsolatúak. Ezen túlmenően nyílásokkal áttört
kapcsolatok is modellezhetők a feltüntetett módon.
A sarokmerev kapcsolatok Vierendel-tárcsaként bedolgoztatják a felszerkezetet, ha
vannak a rajz síkjával párhuzamos falak, akkor jobban, ha nincsenek, akkor kevésbé.

4* 51
 rí Э

Q) "födém _^ -'födém-О
"alap =*" "alap
-'ház -^ház

1 E

b' ■'födém ■'födém

■'alap ■'alap
^ház =0 ■'ház =0
a. Csuklós kapcsolatrendszerű épület számítási modellje: egyedi „lágy” alapozással, merevített
4 .5 . á b r a .
alapozással
b. Csuklós oszlopkapcsolatú, de átm enő födémű épület számítási modellje: egyedi „lágy" alapozással,
merevített alapozással

Ilyen modellt kell fölvenni a monolit vasbetonvázas épületekhez, a VFV variábilis

feszített csavaros vázszerkezethez, valamint az egyéb, utólag együttdolgozóvá tett
előregyártott vázszerkezetekhez. Ugyancsak ez kell legyen a modellje a különböző
alagútzsalus vagy nagytáblás zsaluzató (Outinord, Peva, Batimetall, Scan-Form, stb.)
technológiájú monolit vasbeton épületeknek is.
A 4.6. ábra 7. és 8. esete végül olyan épületmodellt tüntet fel, melynek födém és fal
kapcsolatai csuklósnak tekinthetők, merevítésűk a szaggatott andráskeresztekkel
jelzett homlokzati, ill. belső panel, ill. hosszfal rendszer. An andráskereszteket azért
jeleztük szaggatott vonallal, mert az ugyan merevít, de éppen ezeket a panelokat kell

52
 <£ ©

-'födémé ^ -'födém*®
-’alap =0 ]alap *°
^házlfelszerk^ 0 Jház(felszerk+alap)*°

j . £

-)födém=0 ^födém- 0
Jalap = 0 -Wap
^házlfelszerk.)/0 ]ház(felszerk+alap)*°
a. Sarokmerev kapcsolatokkal rendelkező épület számítási modellje: egyedi „lágy" alapozással,
4 .6 . á b r a .
merevített alapozással
b. Csuklós fal és födémkapcsolatú, de m erevített rendszerű (pl. hosszfal) épület számítási modellje: egyedi
„lágy” alapozással, merevített alapozással

védenünk a repesztő-töró igénybevételekkel szemben. Ugyanis a panelok általában

nagy merevségűek, de kapcsolataik és gyenge vasalásuk miatt kis szilárdságúak. így
azt az ellentmondást rejtik magukban, hogy a nagy merevséggel odavonzzák az
igénybevételeket, amit aztán a kis szilárdsággal nem képesek elviselni. Ezért
rendszerint a 8. esetben mutatott alapozási merevítőrendszer szükséges hozzájuk.
Ez a modell alkalmazható a hazai panelos épületeink számításához.

53
 4.7. SZÁMPÉLDA A MODELLFELVÉTEL
BEMUTATÁSÁRA

Az ismertetett modellfelvétel alkalmazását egy számpéldán kívánjuk bemutatni. Ez

a példa a Budapest XI. Őrmezői lakótelepen megépült épületeknek a 4.7. ábrán
szemléltetett, a bemutatás kedvéért kissé egyszerűsített változata. Az épületet monolit
vasbetonfalakkal és födémekkel vizsgáljuk, és ennek megfelelően a 4.6. ábrán
bemutatott 6. modellt vesszük figyelembe. Az épület részletméretei a 4.8. ábrán
láthatók.
A számpéldában az épület rövidebb irányú keresztmetszetét vizsgáljuk, tehát az x
indexű merevséget fogjuk meghatározni. így az „épülettartó” gerincét az x irányú
hosszfalak képezik (lásd 4.8. ábra).
Miután az épülettartó merevségeinek bemutatása a célunk, nem foglalkozunk a
födémlemezek és az alaplemez amúgyis elhanyagolható merevségének a számításá­
val.
Ezenkívül elhanyagoljuk az épülettartó gerincének a tehetetlenségi nyomatékát is. A
merevségeket a 4.4/a ábrának megfelelő modellel számítjuk, de a pincebodoz
hatásának figyelembevételével és repedetlen keresztmetszetekkel számítva a p
tényezőket.

Metszet

о
m '
nn
ii
о
nn
X
о
o'
041
CTn о
O * m
IIX
00 3x6,0=18,0,

Alaprajz У

X о
со

11x4.0=44.0

4.7. ábra. A példabeli épület szerkezeti vázlata. Az alaplemez 45 cm,

a födémlemezek 15 cm vastagok

54
 4.8. ábra. A példabeli épület hosszfalának lyukasztása

A pincedoboz adatai:
2,92x0,15 + 0,225x0,45
s _ _ _____I------------------------ 0,9 m ,
0,15 + 0,45

jfödém__ 1 8^00 (0,15 X 2,0252 + 0,45 x 0,6752)= 14,74 m4 ,

*
pfidén, = 18,00 (0,15 + 0,45)= 10,80 m2 ,

F{al = 3,00 x 0,15 x 2 = 0,9 m2 .

55

I
 A pincedoboz p tényezőjének kiszámításához szükséges paraméterek a 4.8/a ábra
alapján:
a = 4,00m, 6 = 2,50 m, c = l,0 0 m ,

d = 2,00 m ,

0,45 + 0,55
v = ——-------=0,50m , /i = 3,00m.
2
Ezekből a (4.3) képlet szerint számíthatjuk pa értékét:
2,50 /1,2 4,00 1,003\
Í Ö 0 V + X 050 + 0 ,4 3 * WÖ1] +

/1,2 4,00 2,003 4,00 \

+ —- x
V 2 3,00 +0,43 x 3,00
----- r- x ----- =6,15 .
3 2,50/
A pincedoboz a csökkentő tényezőjét а (4.6) képletből határozzuk meg:

i ” 45 x 6,15 x 14,74 = 0 '4 6 ‘

+ 2 x 0,9 x 44,СЮ2
A felszerkezet adatai:
J f dém=(18,00 x 0,15) x (15,022 + 12 ,0 2 + 9,02 + 6 ,0 2 + 3 ,0 2) x 2 = 2673 m 4 ,

F®dém= 18,00 x 0,15 x 11 í=29,70m2 ,

F{a' = 33,00 x 0,15 x 2 = 9,90 m2 .

A felszerkezet lyukasztását és a p tényező kiszámításához szükséges adatokat a 4.8/b
ábrán mutatjuk be.
a = 2,00m, 6 = 3,00m, c = l,0 0 m , í/ = 2,00m,

v= 1 ,0 0 m, h= l, 0 0 m
Ismét a (4.3) képletet használva:
3,00/1,2 2,00 103\
Pf~ 2,00 \ T x Ё оо +0,43 x EO3) +
/ 1,2 2 ,0 2 ,0 0 3 x 2 ,0 0 \
V 2 1,0 1, 003 х З , 00/
Az яf pedig a (4.6) képlet szerint:
1
« / = ---------------------------=0,05.
1 1 45 x5,94x2673
2 x 9,90 x 44.002
56
 A felszerkezet olyan magas faltartó, hogy már meg kell vizsgálnunk a dolgozó
magasságot is a (4.2) képlet alapján.

- ( 5,94\
Я = I °,4 + — j 44,00 = 39,34 > 33,00 m ,

vagyis az egész felszerkezet beszámítható a teherviselésbe.

Az összeépített szerkezet adatai:
Az együttes szerkezet J házH helyettesítő tehetetlenségi nyomatékát a (4.8) képlet
szerint számítjuk:
Jház.H= 14,74 X0,46 + 2673 x 0,05 +

10,80 x 0,46 x 29,7 x 0,05

+ Ш;80х0,46 + 29,7х0,05Х2а(Ю=597’6 3 т 4 -

A továbbiakban a (4.12—4.17) képletekből kiszámíthatjuk azokat az együtthatókat,

amelyek segítségével a teljes épületre meghatározott nyomatékot a pincedobozra, ill. a
felszerkezetre szétoszthatjuk. Jelen esetben a két rész rugalmassági tényezőjét
azonosnak vesszük fel, ezért a képletekből azok értéke kihagyható. így:
S„= 14,74 x 0,46 = 6,78,

Sf = 2673 x0,05 = 133,65,

Хя= 10,80x0,46= 4,97,

Kf = 29,70x0,05= 1,49,

„ 4,97x1,49
K = ------------- = 1,14,
4,97+1,49

S = 6,78 + 133,65 + 20,02 x 1,14 = 597,63 .

Végül a szerkezeti részekre jutó nyomatékot, ill. húzó-nyomóerőt számítjuk ki a

(4.9—4.11) képletek segítségével:
6,78
"= 597 6 3 'M^ = 0 ’01,3M ^ ’

133,65
M f= 597^3 МГ = ° - 2 2 3 6 МГ -

"a = N f = 20 • M— = 0,0382AÍ— .

A nyíróerők szétosztását a nyomatékok szétosztásához hasonlóan végezhetjük.

57
 F elszerk ezeti T /T s z ám példa

1. 0 - ДО

.0,8

0 ,5

0,25

9
5 ,8 32 315

4.9. ábra. A felszerkezetre jutó T nyíróerő csökkenése a példabeli értékhez képest, ha az épület nyírási
alakváltozási merevsége (1/p) csökken, azaz ha a p tényező növekszik
\

4.2. Táblázat
A fokozatos építést és a nyirási alakváltozást figyelembevevő p tényező

Emeletszám: 4 6 8 10

Kevéssé áttört fal:

£ .= 10,0 0.37 0,35 0,33 0.31
Savalappa! £ ,= 100.0 0,42 0,44 0,44 0,43

, £ ,= 10,0 0,32 0,31 0,29 0,27

Pincedobozzal £ ,= 100,0 0,38 0,38 0.38 0,37

Közepesen áttört fal :

£, = 10,0 0,32 0.30 0,27 0,25
Savalappal £ ,= 100,0 0,39 0.39 0,38 0,37

, , , £ = 10,0 0,32 0,30 0.27 0.26

Pincedobozzal £ -1 0 0 0 0,37 0,37 0.36 0,34

Erősebben áttört fal:

£ ,= 10,0 0,31 0.39 0,41 0,41
Savalappa1 £ ,= 100,0 0,34 0,38 0,41 0,42

, , £ ,= 10,0 0,33 0,36 0,37 0,37

Pincedobozzal £ ,= 100,0 0,27 0,35 0,38 0,40

N MN
E, a talaj rugalmassági tényezője. ------ ill. — —
mm m
/ N kp \
1,0----у =10—j)
\ mm c m '/

58
 Az épület egyes elemeire jutó feszültség kiszámításánál nem az а-szoros, hanem a
teljes értékű keresztmetszeti jellemzőket kell használnunk. Az a tényező ugyanis csak a
nyírási alakváltozás hatását jellemezte, de az igénybevételek a tényleges keresztmetsze­
ten oszlanak el.
A számpéldában a felszerkezet áthidalóit repedésmentesnek tételeztük fel. Ha ezek
megrepednek, ps értéke, és így af értéke is csökken, és ezért az épület felszerkezeteire
jutó nyíróerő is csökken. Megvizsgáltuk ezt a hatást, és a részletszámítások
mellőzésével a 4.9. ábrán mutatjuk be a felszerkezetre jutó nyíróerő csökkentését af
csökkentésének függvényében. Láthatjuk az ábráról, hogy mialatt a repedetlen ablak
áthidalókhoz képest p ötszörösére növekszik, azaz a berepedés miatt az áthidaló
hajlítási merevsége mintegy ötödére csökken, addig a reá jutó igénybevétel amelyik
a repedését okozza — csak 20%-ot csökken. Márpedig az adott értékek mellett a
repedés az áthidaló merevségét legfeljebb felére csökkenti, és így az igénybevételben
mintegy 4%-os csökkenés várható. Ezért indokoltnak látszik a biztonság javára az
épület felszerkezetének merevségét repedetlen áthidalókkal meghatározni.
A számpéldában az épületet úgy tekintettük, mintha építés közben valami tartaná az
épületet, és a terhek csak az épület elkészülte után okoznának alakváltozást és
igénybevételt. A valóságban az épület fokozatosan épül, terhe és merevsége is
fokozatosan növekszik. Ezt úgy lehet számítással követni, hogy szintenkénti
növekedési ütemmel számolunk, az épített szint alatti részek merevségét figyelembe
véve, és végül a szintenkénti terhelések hatását összegezzük.
Ez végül is azt eredményezi, hogy az alsó szinteken olyan igénybevételt kapunk,
mintha az épületet /r = 0,3 ~0,5-szörös magassággal számolnánk. A [4.7]-ban
végigvizsgálták több különböző modellel a különböző épületeket, úgy találták, hogy a
nyírási alakváltozás és a fokozatos építés hatása úgy vehető figyelembe, hogy H*
magasságú épülettel számolnak p = 0 modellel. Itt H* = pH és p-értéke a 4.2.
táblázatból vehető.

59
 5. AZ ALTALAJ M O D E L L E Z É S E R U G A L M A S
K O N T IN U U M O K K A L

i /**

Az építmények alapozása az altalajra fekszik fel. Az építmény és az altalaj

együttdolgozásának vizsgálata során a számítások megkönnyítése végett az altalajt
egyszerűsítő modellekkel közelítjük. A közelítő modelleket általában a rugalmas féltér
szilárdságtani alapegyenleteinek felhasználásával képzik.

5.1. RUGALMAS FÉLTÉRMODELL

A BOUSSINESQ-KÉPLET ALAPJÁN

A rugalmasságtan egyik nevezetes kontiuum feladata a Boussinesq-féle feladat, mely

az F koncentrált erővel terhelt rugalmas féltér feszültség és alakváltozási viszo­
nyait oldja meg viszonylag egyszerű algoritmusokkal. A feladatot az 5.1. ábra szem­
lélteti.
A feszültségek a z mélységben a Koncentrált erő vonalától r távolságra
3 z3
a - = -------- T F
2n Is

F /T —2v 3zr2\
° r~ ~ 2 k \1(1 + z )

3F z2r
Tr:= ~ 2 ^ T ~

(5.1)

A féltér w(r, z) függőleges elmozdulásai az r, z helyen, ha az elmozdulásokat a fél­

tér teljes kiterjedésében összegezzük (végtelenig integráljuk) és feltételezzük, hogy
w(r, oq) = 0 akkor
1 — V2 Г 1 z2 1
wOÜ( r ,z ) = — — F — + — ----- - 3 . (5.2)
nE 1_ / 2(1 —v)í _
'\
60
 F

6'8=gyúVűirányú
6Z
feszültség

5.1. ábra. Koncentrált erő rugalmas féltéren

Ha a féltér elmozdulását a féltér felületén a z = 0 határfelületen vizsgáljuk, akkor

1—v2 F c-
wx (r, 0 ) = — ----- . (5-3)
nE r
A fenti (5.2) és (5.3) összefüggésekben
v= a féltér anyagának Poisson-tényezője,
E = a féltér anyagának rugalmassági modulusa.
A (5.3) összefüggés az r = 0 helyen, tehát a koncentrált erő alatt, végtelen nagy
elmozdulásokat ad. Az algoritmus felhasználása szempontjából ez matematikai
nehézséget okoz. A természetben azonban koncentrált erő nem létezik, mivel az
erőhatások mindig megoszló terhelés formájában jelentkeznek és csak számítási
modelljeink ben számolunk koncentrált erőkkel. A szingularitási probléma így a
numerikus számítások során kikerülhető.
Az (5.3) összefüggésből egyszerű integrálással meghatározható az egyenletesen
megoszló terheléssel terhelt négyszög sarokpontjának függőleges elmozdulása. Az
integrálást a szingularitási problémák miatt célszerű a négyszögnek két háromszögre
való bontásával elvégezni (5.2. ábra).
A függőleges elmozdulás a féltér z = 0 határfelületén / = konst, egyenletesen
megoszló terhelés esetén

* ,м > - Ц £ /[ Í - ^ £ = - ^ / [ k.+ k j . <5 4 »

J J у x2+ y2 n t
о 0

ahol K a= f f dr>dX f = a Arc

A s Uh b- ,
Jо Jо V ^ + 7 a
a
b ЬУ
ГГ dZ(ty , , .a
JJ ь
• 00
61

I
 f megosztó terheléssel
terhelt négyszög

A vizsgált függőleges a) b)
elmozdulás helye
5.2. ábra. Függőleges lehajlás egyenletesen megoszló terhelés esetében

azaz
1 — V1
2 Г b a~\ 1 — V2
wx( r ,0 ) = — — / a Arcsh — +b Arc sh — = ------ Kahf,
nE |_ a bJ nE

Каь= Ka+ Kb.

(Megjegyzés: numerikus számítások során Arc sh x helyett célszerű az ismert Arc sh x =
= ln (x + s/ S + 1) összefüggéssel számolni.)
Az (5.3) összefüggés alapján természetesen nemcsak az egyenletesen megoszló
terhelés hatása, hanem tetszőleges megoszló terhelés hatása is elvileg kiintegrálható.
Az összefüggések azonban igen bonyolultak lesznek, így gyakorlati felhasználhatósá­
guk nem javasolható.
Az (5.4) összefüggés ismeretében bármely négyszög alaprajzú egyenletesen megoszló
terhelés hatására tetszőleges helyen keletkező féltérelmozdulás szuperpozícióval
meghatározható. Vizsgáljuk meg a 5.3. ábrán bemutatott esetet.
Az x = 0, y = 0 pontban a függőleges elmozdulás az (5.4) összefüggés ismételt
alkalmazása esetén
1 — V2
= ~ ^ r f t K a>b2- - (5.5)

Az J megoszló terhelés hatása a terhelés helyétől távolodva rohamosan csökken,

ezért célszerű megvizsgálni egyszerűbb közelítő algoritmusok alkalmazásának
lehetőségét. Legegyszerűbb esetében az 5.3. ábrán megadott négyszögelemen az
integrálokat a négyszög területe szorozva a súlyponti távolsággal, az (5.3) összefüggés­
sel számolt lehajlás alapján adhatjuk meg:

1 — V2 Г 1
Wx ^ ~Tr~ f (a2 ~ a \) (b2 —bl )——= . (5.6)

. - 1 J ¥ ¥ F ¥ ¥ ! ‘

62
 У
f megosztó terheléssel
b2 terhelt négyszög

b1

Q1 Q2
Függőleges elmozdulás helye
5.3. ábra. Négyszög alaprajzú egyenletesen megosztó terhelés elrendezése

Ez az összefüggés, az tJi = 0, b\ = 0 esetet kivéve, igen jól közelíti az (5.4) összefüggést.

A közelítés jóságának szemléltetésére egy pár esetre az 5.1. táblázatban megadjuk a

á = Wx~ w- i o o °/0
w»
százalékos eltérés értékét, ha
a, =bi és а2 = Ь2 = а{+с .
Mivel az altalaj rugalmassági modulusának értéke kb. 20—60%-ra bizonytalan,
nyilvánvaló, hogy a számítások során A = 5—8%-os eltérés még megengedhető. Ez
lényegében azt jelenti, hogy 1,0 x 1,0 m-es négyszögekre bontás közvetlenül már 1%-os
pontosságot biztosít a függőleges elmozdulások vizsgált helyétől minimum 1 m
távolságra levő megoszló terhelések esetében.
A (5.3) algoritmus azonban nem csak a szingularitása miatt okoz bonyodalmat.
Nehézségek vannak az elmozdulásoknak a végtelenig való integrálással történő
meghatározása miatt is. Az építmények alatti altalaj ugyanis közelíthető rugalmas

5.J. T á b lá z a t
d% eltérés értékei

f [m]

1 2 4 8 16 32

0,001 20 20 20 20 20 20
1,0 1 2 5 8 11 14

2,0 <1 1 2 5 8 11
4,0 <1 <1 1 2 5 8
8,0 <1 <1 <1 1 2 5

16,0 <1 <1 <1 <1 1 2

32,0 <1 <1 <1 <1 <1 1
64,0 <1 <1 <1 <1 <1 <1

63
 w0(r)=4 .(r,o)-wjr,h)

5.4. ábra. h vastagságú talajréteg függőleges elmozdulása F koncentrált erő hatására

féltérrel, de a valóságban a féltér rugalmassági modulusa nem állandó, hanem a

mélységgel folytonosan nő. A feszültségek viszont a mélységgel arányosan csökkennek,
így az (5.4) algoritmus értékei nyilván túlzottan nagy függőleges elmozdulásokat
adnak. A ténylegesen mért elmozdulások csak a felét teszik ki a számított 4
elmozdulásoknak. A Boussinesq-képlet (5.2) alakjának felhasználásával a végtelenig
való integrálás hatását kiküszöbölhetjük.
Egy h vastagságú réteg összenyomódása (lásd az 5.4. ábrát)

1 — V2 Г 1 1 h2
H'o(r)= wx ( r ,0 ) - w x ( r ,ú ) = — — F --------— ---------- ö l . (5.7)
nE [_r / 2(1 - v ) r
ahol / = yjr 2 + h2 .
A h vastag réteghez tartozó w0 függőleges elmozdulás és a végtelen féltérhez tartozó
wx elmozdulások különbsége közötti %-os arány
woü—Wo
A = — ------100%
Wao
értéket v = 0,3 esetében az 5.2. táblázatban adjuk meg.

5 .2 . Táblázat

r OO
hW
1 5 10 15 20 50
5 33 96 100 100 100 100
10 17 70 96 100 100 100
15 11 52 83 96 100 100
20 8 40 70 87 96 100
25 7 33 60 78 90 100
30 6 28 52 70 83 100
50 3 17 33 48 60 96
500 0,3 2 3 5 7 17

64
 5 .3 . T á b lá za t

.[m] rM
(iM W(OI
1 2 4 8 16 32 64 128

5 1,3714 46 15 2 0 0 0 0 0
10 1,5428 51 22 7 i 0 0 0 0
15 1,6000 53 25 9 2 0 0 0 0
20 1,6286 54 26 10 3 0 0 0 0
25 1,6457 54 27 11 4 1 0 0 0
50 1,6800 55 28 13 5 2 0 0 0
100 1,6971 56 29 14 6 3 1 0 0
500 1,7108 56 30 15 '7 3 2 1 0

A táblázatból jól látható, hogy egy adott h rétegvastagság esetében — ha a réteg alatt
feltételezzük az elmozdulásmentességet — a koncentrált erő hatása csak

r ~ 1,5 • h
távolságig észlelhető.
A következőkben bemutatjuk a (5.7) összefüggés alapján az F koncentrált erő
hatására keletkező függőleges elmozdulások százalékos eloszlását az F erő alatti
elmozdulásokhoz viszonyítva a féltér alatt z = 1,0m mélységben

d (r)= ^ - 1 0 0 %
< 0)

* i-v 2 Г 1 1 и2
W,r) nE ; L(r2 + 1 2 ^ (r2 +h 2 ) 112 2(1 —v)(r 2 + h2)3l2_

1 —V2
A v = 0 ,3 ,-------f= 1 esetére a A(r) értékeket az 5J. táblázatban foglaltuk össze.
лЕ
Több vízszintes elrendeződésű talajréteg esetében az ágyazat modelljét az (5.7)
összefüggés ismételt alkalmazásával jó közelítéssel meghatározhatjuk abban az
esetben, ha az egyes rétegek között a rugalmassági modulusok nem nagyon
különbözőek. A vizsgálatot megoszló terhelésre mutatjuk be.
Legyen a megoszló terhelés az 5.5. ábrán megadott Г területen megadva. А Г
területet osszuk fel 5 = 1 , 2, . . . , M négyszög elemre. Ezek közül egyet az ábra
szemléltet a koordinátáival együtt. Legyen a vizsgált elmozdulás helye az x kyk
koordinátákkal megadott pont. Az altalaj vízszintes rétegekből álljon és mindegyik
réteg legyen jellemezve a réteg á, alsó síkjával, az E, rugalmassági modulusával,
valamint v, Poisson-tényezőjével. A szingularitások elkerülése végett vegyünk fel egy m
mélységet. Ennek az m-nek az értéke 0,5 m vagy 1,0 m legyen. Az m vastagságú rétegről
tételezzük fel, hogy összenyomódása csak a közvetlenül felette lévő nyomóterheléstől
és az első m réteg rugalmassági modulusától függ. Az xkyk koordinátákkal jelzett pont

5 Dulácska 65
 xk yk Q vizsgált
függőleges elmozdulás
helye

5.5. ábra. Vízszintes rétegződésű altalaj függőleges elmozdulásának meghatározása

w k fü g g ő le g e s e lm o z d u lá sá t a
ifi M ( N
Wk= — f k+ X y s 1 )- £ (<x(s,hR, R ) ~

- a ( s „ V K + l))-a(si,Ji,v,AO | (5.8)

a la p já n h a tá r o z h a tju k m eg , a h o l fs a z s je lű n é g y s z ö g ö n h a tó m e g o s z ló te r h e lé s ( s = 1,
2, . . . M),

fí2 1 4
2 ( l - v e )(r s2 + H 2 )3/2J S ’
2 /'ösZ+ßst Y I ( bs2+ bsl у Y
- - - - - * ] 4 — 2- - - - - У •
"4s = (as2 —űs t) (^S2 —^st) • (5-9)

66
Ha csak egy réteg van akkor

m " f 1 -v 2 Г 1 1 h2 1{
Wk E / k+ £ A h *E ‘ [(rf + m2)1'2 (r2
s + h2)112 2 ( l- v ) ( r | + /i2)3/2Jj ’

2 f a S 2 + a Sl V f b s 2 + b s \ V
rs- у 2 X“J + 2 ’

^ S = (a S2 — ŰS1 ) (^S2 —bsl ) . (5.10)

Féltérmodellek esetén általában a fenti (5.9) és (5.10) algoritmusok javasolhatók.
Az irodalomban és a műszaki gyakorlatban általában a Boussinesq-képlet végtelenig
integrált alakja és annak a gyakorlat számára Kani által javasolt leegyszerűsített
alakja használatos. Mivel a végtelenig való integrálás a 5.2. táblázat tanulsága szerint a
feladatmegoldás jellegét eltorzítja, ezért a (5.9) (5.10) algoritmusok megbízhatóbb
modellek.
A féltérmodellek előzőekben ismertetett összefüggései azonban még eltérnek a
valóságtól abban is, hogy közvetlenül az alaptestek alatt a vízszintes elmozdulások
általában nem keletkezhetnek. A féltér — az építmények és az altalaj együttdolgozása
szempontjából — tehát nem mindig modellezhető az eddig ismertetett módon. A
vízszintes elmozdulásmentesség figyelembevétele azonban az ágyazati modellt igen
bonyolultá tenné és a számítások nehézkessé válnának. A probléma nagyságrendjének
érzékeltetésére az 5.6. ábrán egy síkbeli feladatot mutatunk be.
A megoszló terhelés alatt az első esetben a vízszintes elmozdulások nem kötöttek, a
második esetben a terhelés alatt a vízszintes elmozdulások a megoszló terhelés alatt

1,0

a
■1MN/m2

w
wi

1MN Im

w2

w.j =térszín elmozdulás megoszló

terhelés esetén
«2 = térszín elmozdulás megoszló terhele'sre
a terhelés alatt a vízszintes elmozdulások
gátlásával
5.6. ábra. Vízszintes elmozdulások gátlásának hatása a függőleges elmozdulásokra

5* i 67
 5.4. Táblázat

a 0 0,25 0,50 0,75 1,00 1,50

A% 97 97 100 105 112 98

gátolva vannak (a vízszintes nyúlások zérusak a terhelés alatt). Az elmozdulásokat

tárcsaelmélet alapján elektronikus számítógéppel határoztuk meg. A feladat síkbeli
volta miatt a kapott értékek térbeli feladatokra csak tájékoztatóak, de arányuk, a
A = — 100% érték, nagyságrendileg jellemzőnek tekinthető. Ezek értékét az 5.4.
w,
táblázat tartalmazza. E feladat egy másik megközelítését a 11. fejezetben mutatjuk be.

5.2. WINKLER-FÉLE ÁGYAZÁSI EGYÜTTHATÓ BECSLÉSE

A BOUSSINESQ-FÉLE FÉLTÉRMODELL ALAPJÁN

A Winkler-féle ágyazási modell, a féltérmodellek egyszerűsített típusa. Az alaptestek

alatti feszültségek és a talajösszenyomódások között egyszerű lineáris kapcsolatot
tételez fel
<r = cw (5.11)
ahol a = talajfeszültség,
c = Winkler-íé\e ágyazási együttható,
w = talajösszenyomódás.
A Winkler-féle ágyazat tulajdonságaival a 6.1. pontban részletesen foglalkozunk. Itt
csak a c érték becslését tárgyaljuk.
Az előző 5.1. pontban megadott (5.8) és (5.10) összefüggések lehetőséget adnak a
Winkler-féle ágyazási együttható értékének becslésére. Az ágyazási együttható
becslését alaptestenkéntcélszerű elvégezni. Az egyes alaptestek alatt a süllyedésszámí­
tásnál figyelembe veendő h talajrétegvastagság az alaptest hosszának 2—3-szorosa
legyen. Az alaptestre ható terhelés 1 MN/m2 legyen. Az ágyazási együttható értékét a
súlypont helyén számított ws reciproka adja meg, mivel er = cw, de a= 1 MN/m2, így a
Winkler-féle ágyazási együttható javasolt értéke

c = -. (5.12)
w

A ws súlyponti függőleges elmozdulást a (5.8) vagy (5.10) összefüggések felhaszná­

lásával az alaptest felületének minimum négy részre bontásával lehet meghatározni.
Egy a ■b méretű derékszögű négyszög alaprajzú alaptest esetében, ha a talajrétegző­
dés homogén és a határmélységet h = 2 a értékkel vesszük fel ahol txa = b; a < 1 és az m
értéket m = - ^ a értékkel, akkor a ws elmozdulás érték az (5.10) összefüggésből

_ ß
Ws~ E '

68
 5 .5 . T á b lá za t

1
Í> ] 0 ,7 0 .8 0 .9 1,0
0.1 0 .2 0 ,3 0 .4 0 ,5 0 .6

1,0 2,403 1,235 0,839 0,637 0,513 0,429 0,369 0.323 0,288 0,260
2,0 0,488 0,342 0,292 0,267 0,252 0,241 0,234 0,228 0,223 0,220
3,0 0,385 0,342 0,327 0,320 0,315 0,312 0,310 0,308 0,306 0,306
4,0 0,436 0,418 0,411 0,408 0,406 0,405 0,404 0,403 0,402 0,402
5,0 0,518 0,509 0,506 0,504 0,503 0,503 0,502 0,502 0,501 0,501
6,0 0,611 0,605 0,603 0,602 0,602 0,601 0,601 0,601 0,601 0,601
7,0 0,707 0,703 0,702 0,702 0,701 0,701 0,701 0,701 0,700 o;7oo
8,0 0,804 0,802 0,801 0,801 0,801 0,801 0,800 0,800 0,800 0,800
9,0 0,903 0,901 0,901 0,901 0,900 0,900 0,900 0,900 0,900 0,900
10,0 1,002 1,001 1,001 1,001 1,000 1,000 1,000 1.000 1,000 1,000
15,0 1,501 1,501 1,501 1,500 1,500 1,500 1,500 1,500 1,500 1,500
20,0 2,000 2,000 2,000 2.000 2,000 2,000 2,000 2,000 2,000 2,000

így
c - I . (5.13)
ß

a 0,91 Г 1 ______ 1______________ 2a2_______

^ 10 + a a ^ L a ^ / U ó + a 2 ач/б5 + ä 2 (1 -v)[(65 + a 2)a2] 32.

ß értékeit egyes jellegzetesebb értékekre а 5.5 táblázat tartalmazza.

A kkin/c/er-féle ágyazati modell erősen közelítő jellege miatt az altalaj rétegződést,
illetve az egyes rétegek változó almassági modulusainak arányát pontosított
számítással nem érdemes figyelembe venni. Elegendő egy, a mélység reciprokával
súlyozott, átlagértékkel számolni. A súlyozott átlagos rugalmassági modulus

í— (5.14)
X —

A négyszöghöz hasonló alaprajzú alaptestek esetében az ágyazási együtthatót

elengedő egy becsült helyettesítő négyszög alapján meghatározni.

69
 6. É P Í T M É N Y E K W I N K L E R -FÉLE Á G Y A Z A T O N

6.1. A W IN K L E R -FÉLE ÁGYAZAT TULAJDONSÁGAI

A Winkler-(é\e ágyazat a gyakorlati alkalmazások szempontjából igen jelentős,

mivel matematikailag viszonylag egyszerű összefüggésekkel lehet vele figyelembe venni
az altalaj és a felszerkezet együttdolgozását. Bonyolultabb műszaki feladatok esetében
természetesen éppen a modell egyszerűsítése miatt nem írhatók le vele az együttdolgo­
zás speciális sajátosságai.
A Winkler-féle ágyazati modell esetében feltételezzük, hogy az alaptest alatt egy
(x, y) helyen a <z(x, y) talpfeszültségek és a talajösszenyomódások között lineáris
kapcsolat írható fel, azaz
<r(x,y) = c(x,y)-w (x,y). (6.1)

A fenti összefüggésben a c(x, y) függvényt Winkler-fé\e ágyazási együtthatónak

nevezzük, és értékét általában alaptestenként állandónak tételezzük fel:
c(x, y ) = c -konstans . (6.2)

(Megjegyzés: Az irodalomban számos példát találhatunk c(x, у )ф konstans elemzé­

sekre. Ezek alkalmazását azonban nem ajánljuk, mivel a feladatmegoldások
számítástechnikai részét túláságosan bonyolulttá teszik, ugyanakkor a modell
pontatlansága miatt a számítási eljárás megbízhatósága lényegesen nem emelkedik.)
A (6.1) kifejezésben megadott összefüggést a 6.1. ábrán bemutatott rugós modellel
szemléltethetjük.
Miként azt az ábrán is láthatjuk, a W inkler-íé\e ágyazati modell esetében az ágyazat
csak az alaptest alatt deformálódik, az alaptest mellett azonban nem. Ez az ágyazási
modell nem zárja ki az alaptest és az altalaj között a húzóerők keletkezését.
A Winkler-féle ágyazati modell speciális esete a „megsüllyedt ágyazat”. Ezt az esetet
a 6 .2 . ábra szemlélteti.
Az ábrán a megsüllyedt ágyazatra helyezett alaptest a terhelés hatására benyomódik
az ágyazatba. Azokon a helyeket, ahol az ágyazat kezdeti süllyedése túl nagy, ott az
alaptest sem nyomódik be az ágyazatba.
Megsüllyedt ágyazat esetében — ha az ágyazat felső felületét az s(x, y) függvénnyel
jellemezzük — a <r(x, y) talpfeszültségeket ebben az esetben az alábbi összefüggésekkel
kapjuk meg:
f c(x, у )[w(x, у ) - s(x, y)] általában
<r(x, y) = < IfjU
[O h a w (x,y)-s(x,y)gO ( ’

70
 Tartó Az alaptest és az ágyazat
Rugók terheles nélkül

F. Az alaptest és az ágyazat
Fz alakja terhelés esetén

6.1. ábra. Winkler-féle ágyazat modellje

Tartó s(x,y)

Az ágyazat kezdeti
alakja, „megsüllyedt
ágyazat"

Az alaptest- e's az
ágyazat alakja
terhelés esetén

Jtt benyomódott az ágyazat

Jtt még nem fekszik fel az alaptest
6.2. ábra. Megsüllyedt ágyazat modellje

Winkler-féle ágyazat esetében az építmény és az ágyazat kölcsönhatása szempontjá­

ból három jellegzetes esetet különböztethetünk meg:
a. Az építmény az ágyazathoz képest nagyon merev. Ekkor az építmény nagy
merevsége miatt az ágyazat összenyomódása síkot alkot, és az építményben viszonylag
nagy nyomatékok keletkeznek.
b. Az építmény rugalmas az ágyazathoz képest. Ebben az esetben az ágyazat
összenyomódása nem alkot síkot, hanem követi az építmény deformációit. Az
építményben keletkező nyomatékok az a. esethez képest csökkennek, de az ágyazatban
a talpfeszültségek megnőnek.
c. Az építmény merevsége az ágyazathoz képest csekély. Az ágyazat összenyomódá­
sa ebben az esetben csak az építményrészekre ható terhelésektől függ. Az építményben

71
 6=falpfeszülfség M=nyomah?k
6.5. ábra. Építmény merevségének fő típusai

nyomatékok nem — vagy igen kis mértékben — keletkeznek. Az ágyazatban a

talpfeszültségek alaptestenként különbözőek. Ez a szerkezeti modell általában
megegyezik az alapozások méretezésénél alkalmazott hagyományos modellel.
A három eset modelljét a 6.3. ábra szemlélteti.
A továbbiakban az a. és b. típust fogjuk ismertetni. A merevség nélküli
építménytípussal külön nem foglalkozunk, mivel az ilyen építményeknél az ágyazat és
az építmény közötti együttdolgozásról az egész építményre vonatkoztatva nem
beszélhetünk. Az ilyen építmény lényegében egymástól független részekre bontva
képzelhető el.

6.2. MEREV ÉPÍTMÉNYEK

A gyakorlati számítások zömében az építmények az ágyazathoz képest merevek.

Ennek a feladattípusnak igen nagy fontossága van, ezért részletesebben ismertetjük a
számítások alapösszfüggéseit.
Merev építményekkel kapcsolatban az első problémánk az, hogy tulajdonképpen
mikor elég merev egy építmény ahhoz, hogy merev építményként vizsgáljuk. Az egyik
esetben azt határozzuk meg, hogy mikor viselkedik az építmény „tem túl merev
építményként”. Ennek meghatározásával a 6.3. pontban foglalkozunk. A másik
vizsgálati módszerünk kiindulhat az építmény saját deformációinak és az ágyazat
összenyomódásának összehasonlításával. Számítsuk ki tehát először az építmény
alatti talpfeszültségeket a merev építménymodell szerint, majd az így meghatározott
talpfeszültségek alapján határozzuk meg az ágyazat összenyomódását, illetve az
építmény becsült deformációját. Ha az építmény saját deformációja az ágyazat
összenyomódásához képest elhanyagolható (annak 1—5%-a), akkor az építmény
„merev építményként" számolható (6.4. ábra).

72
 Az épitmény es az
ágyazat merev épít­
mény modell esete'-
ben

Merev e'pitme'ny elmozdulásai

Az e'pitmeny saját deformációja

6.4. ábra. Épitménymerevség vizsgálata

6.2.1. TALAJFESZÜLTSÉGEK SZÁMÍTÁSA

Ha az építmény elég merev, akkor az építmény deformációi az ágyazat összenyomó­

dásához képest elhanyagolhatóak, így a számítás során feltételezhető, hogy az ágyazat
összenyomódása síkot alkot. Ha az ágyazat összenyomódása síkot alkot, akkor a
talajfeszültségek a Navier-fé\e feltételnek eleget tesznek, így számítástechnikai
szempontból az excentrikusán nyomott rugalmas tartók méretezésének összefüggéseit
használhatjuk fel.
A talajfeszültségek az alaptestek szimmetrikus alaprajzi elrendezése esetében a
statikából ismert
F Mx (6.4)
°л - + —-
А Ь-лх

összefüggés alapján határozhatók meg, ahol F, Mx, My a súlypontra redukált

normálerő, illetve nyomaték, A az alaptestek alapterülete, K^,. a vizsgált „A”
ponthoz tartozó keresztmetszeti modulusok.
Ha az alaptestek elrendezése nem szimmetrikus, akkor az .v, у koordináta-
rendszerből a feladatot a főtengelyekre transzformált feladatként kell megoldani. A
mechanikából ismert transzformációs eljárást a 6.5. ábra jelöléseinek figyelembevételé­
vel, a következőkben adjuk meg.
Meghatározzuk az alaptestek súlypontját, és a súlypontban felvett tetszőleges x, у
derékszögű koordináta-rendszerben kiszámítjuk az

h = Я у 2 dx d y ,
Г

Iy = J j X2 d x d y , (6.5)
г
Ixy = Я xydxdy
Г

73
 X,у tetszőleges tengely-
rendszer
i,ri főtengelyrendszer

6.5. ábra. Alaptest főtengelyrendszeri:

inercianyomatékokat, ezekből a főtengelyek iránya a

tg 2a = — Y ~ r (6'6)
*X *у

alapján, a főirányokhoz tartozó /, és I 2 inercianyomatékok az

h — у Vx —Iy) + у \A 7* ~ 7r)2

h = у U , + / y) - | ^ - ' : ) 2+ 4С <6-7)

összefüggésből nyerhetők.
Az Mx és My nyomatékok transzformációja az
M i = Mx cos a + M y sin a
M2 = — sin a + M y cos a (6.8)
egyenletekből adódik.
Egy tetszőleges /1 ponthoz tartozó talajfeszültség ezek után a
F Mi M2
aA = — I- — ----------- (6.9)
A K M K A2
alapján határozható meg, ahol

П A

К я,-<610)
Ca
(^7^ és gA előjel helyesen értendő).

74
 У i Megjegyzés:
A=geometriai
súlypont
Cl B= redukált
súlypont
В x,y = geometriai
A főirányok
X
= redukált
főirányok
cn Cx Cjj Cjjj=Winkter-féle
ágyazási
СШ
együttható
6.6. ábra. Változó ágyazati együttható modellje

Mint arra a 6. pont bevezetőjében is utaltunk rá, a c ágyazási együtthatót általában

állandónak tételezzük fel, illetve alaptestenként állandónak. Ha a merev építmény alatt
több alaptest van, akkor az ágyazási együttható alaptestenként változó is lehet. Ilyen
esetben az eddig ismertetett összefüggéseinket módosítani kell, és az „ágyazási
együtthatóval súlyozott” képletekkel kell számolni (6 .6 . ábra).
A súlypont meghatározása:

Я c(x, y)y dx dy
S'X = L------------------

Я c(x, y)x dx dy
s; = ü------------
A*

А* — Я c(x, y) dx d y , (6.11)
г

Inercianyomatékok a súlyponti x, у koordináta-rendszerben

I* = Jj c(x, y)y 2 dx d y ,
г

= Я c(x ’ У) * 2 dx d y ,
Г

I*y = ííc'(x, y)xy dx d y . (6.12)

Г

75
A főtengely-meghatározás összefüggései azonosak a (6.6) és (6.7) összefüggésekkel.
A keresztmetszeti modulusok
/f
k'* —
*1a

1*2
K *A2 = ^ . (6.13)

Legyen c(xA, yA) az ágyazási együttható (x^y^) pontbeli értéke, akkor a

talajfeszültség meghatározása ezek után

(F M, M2 \
,6 ' 4’

6.2.2. TALAJFESZÜLTSÉGEK MEGSÜLLYEDT ÁGYAZAT

ÉS HÚZÓFESZÜLTSÉGEK ESETÉBEN

Megsüllyedt ágyazat esetében amennyiben az építmény alapjai mindenütt benyo­

módnak az ágyazatba, a talajfeszültséget a (6.3) összefüggés alapján tudjuk
meghatározni, azaz
<7(x, у ) = c(x, y)[w(x, у ) - s(x, у )] .

Mivel a megsüllyedt ágyazat felső síkját kifejező s(x, y) függvény az építménytől

független, így ismertnek tételezhető fel. A cr(x, y) talpfeszültség tehát formálisan két
részre bontható
a(х,у) = <т„(х, y) + ab(x, y) = c(x, y)w(x, y )-c (x , y)s(x, y ) .

Ha a
oh(x, y)= -c (x , y)s(x, y) (6.15)

feszültséget ismerjük, akkor annak hatását mint redukáló hatást az F, M ,, M2 külső

terhelésekhez csatolhatjuk:
Fb = + Я c(x, у )s(x, y)dx d y ,
(redukáló erőhatások)
M b x = Я c<x’ .УМ*’ У)У d x d y ,

м ьу = Я c<x’ у м *. >’)-x d x d y . (6.16)

majd transzformálva:
M bl = M hx cos a + M by sin a ,

M bl = M bx sin ot + M by cos a . (6.17)

76
 A megsüllyedt ágyazat miatt redukált erőhatások ezek után az alábbi
Fred=F + Fb ;

M lred= M 1 + M bl, (redukált erőhatások)

M 2reJ= M 2 + M b2 (6.18)
összefüggések alapján határozhatók meg. A talpfeszültségek pedig az (6.14) összefüg­
gés szerint.
A 6.7., 6 .8 ., 6.9. ábrákon egypár egyszerűbb alapesetre bemutatjuk a megsüllyedt
ágyazathoz tartozó redukáló erőhatások számítását.
Az eddig vizsgált esetekben mindig hallgatólagosan feltételeztük, hogy az építmény
alapja és az ágyazat között húzófeszültség nem lép fel, azaz az alaptest mindenütt
benyomódik az ágyazatba.
Ha az alaptest és az ágyazat között húzófeszültségek lépnek fel, akkor a számítást
korrigálni kell. Egyszerűbb alakzatoknál elvileg ki lehet indulni a statikáhan magpont
cimen ismert tételből. (Ha az erő egy keresztmetszet magpontjában támad, akkor a
szélső szálban zérus feszültség ébred.) Az adott alaprajzi elrendezés esetén tehát elvileg
meg lehet határozni azt a részkeresztmetszetet, melyben az excentrikus erő éppen a
magpontban van. Ha az ily módon meghatározott redukált keresztmetszetet
meghatároztuk, akkor a feladatot közvetlenül meg tudjuk oldani. Bonyolultabb

Á gyazat a la k ja SÍ X ) =

! ?max X
г 2к 0
^ l - j j x j s m ax t ' J l s m ax

{ 1/2

c j ^ s m axx c y l s m ax 0

4 ---------- !— -S T

iiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiir
s m ax c ls m ax 0
, w s m ax
4 ---------- 1-

0 á lta lá b an

т а х ^ .« ,) c ^ T s m ax ~с ^ ( т с*2+с* ') 5 т а х
ha о (,< х < 1 /2
; 1/2 > l/2 - >

6 .7 . á bra. M e g s ü lly e d t á g y a z a t g e r e n d a a l a p n á l

77
 Ágyazat alakja s(x,y) F ^bx Myx
_____*y_____,
. »1
'ly/2
—
,Jx/2 Л */2

smax smax Clx ly Я Я

fw
smax c lx2ly _
1^ -rilüX
2X Smnv Я # Я c g -»max
' smax
2lxJLS Я cj
cA s
g ^/max я
smax

У
'ly/2 r 0 általában
— i- Ш г ■iyTT ex'2-
-J -------1-------Jb- * «7 (x_txl)smax c“2~ysmax а ■cJ ^ J ol2+“t)lysmax
Smax '•ha <x,< x< lx/2
-
6.8. ábra. Megsüllyedt ágyazat négyszög alaprajzú alaptesttel I

Ágyazat alakja S(x,y) Fb ^bx ^by

ty
r
0 általában
* r :->r8~
8
1------
_>4 5^" (У-^ilsmax _c ~ 2^^-°í?+ofijsmax Я
r
t-
•Smat
4 f-t-
—i

-Ь -°Х к
5(x. lv/2)=
1 ^ *4 0
. J __ jj X -aj
7 cx2 smax L 3 5max - F. TÍZ . J*A
í
f S rb[_ 2 T
lx/2 j. lx/2 5d x / 2 , y ) -
■J
_r y-<
0 *3
4 5max
6.9. ábra. M e g s ü lly e d t á g y a z a t n é g y s z ö g a l a p r a j z ú a l a p t e s t t e l II

78
 F=(ly 3 d / 2 ) e r
л- 2 F
6 ' T i^ r

6.10. ábra. Négyszög alaprajzú alaptest a húzott zóna elhagyásával

6.11. ábra. Négyszög alaprajzú alaptest a húzott zóna elhagyásával

6.12. ábra. Kör alaprajzú alaptest a húzott zónák elhagyásával

79
alakzatok esetében ez az eljárás nyilván nem célravezető. Egyszerűbb próbálgatással
a húzott részek elhagyásával iterációs úton megoldani a feladatot.
A húzott zónák miatti redukálás egyes egyszerű alakzatoknál egyszerű képlettel,
illetve táblázatok felhasználásával is megoldhatók. Ilyen a négyszög keresztmetszet
esete egyirányú excentricitás esetében, melyet az 6 .1 0 . ábra szemléltet.
Négyszögkeresztmetszet és kétirányú excentricitás {6.11. ábra) esetére a függelék F. 1.
táblázatában, körkeresztmetszet esetében {6.12. ábra) pedig a függelék F.2. táblázatá­
ban adtuk meg a megoldásokat.

6.2.3. AZ ÉPÍTMÉNYBEN KELETKEZŐ ERŐHATÁSOK

Az építményben mint merev testben fellépő erőhatásokat a statikában a merev

testekre megadott módszerekkel határozhatjuk meg. Ennek megfelelően az építmé­
nyen alaprajzilag különböző metszeteket felvéve a metszetekhez tartozó hajlítónyoma-
tékokat és keresztmetszeti erőket adhatjuk meg (6.13. ábra).
Vonalas építmény esetében a Q{x) keresztmetszeti erő és az M(x) hajlítónyomaték a
X

Q(x) = J [> ({)-

0
X

M{x) = } í[ / > ( £ ) dí (6.19)

0
összefüggések alapján határozható meg.

p (X)
Fl

б(х)Ь 6(x)

W (х)

Q(x) Q(x)

Mix) Mix)

6.13. ábra. Vonalas elrendezésű merev építmény

80
 A vonaltázoft rész a Г terület
6.14. ábra. Nem vonalas elrendezésű merev építmény

Nem vonalas építmény általános alaprajzi elrendezését mutatja а 6.14. ábra, melyen
a c —c metszetre az erőhatások:
Qc-c = Я С/7**’ У) - <*(*, v)] dx dy
Г

Mc-c = я íp (x ,y )-a (x ,y )]^ c(x,y)} dx dy . (6.20)

Г

6.2.4. PÉLDÁK MEREV ÉPÍTMÉNYEKRE

A továbbiakban a merev építmény és a rugalmas ágyazás egymásra hatásának

illusztrálására néhány numerikus példát mutatunk be.
6.1. példa: Vizsgáljuk meg az 6.15. ábrán bemutatott merev építménnyel összekötött
három alaptest és az ágyazat viselkedését különböző esetekben.
Az I, II és III jelű alaptestekre ható terhelések elmozdulásmentes alapok esetében
legyenek Fh F„ és Fm . Az alaptestek alapfelülete legyen A,, A„, Aw .
F, = 2,0 MN, F„ = 4,0 MN, F,„ = 2,0 MN ,

A ,—6,67 m2, A„ —20,0 m 2, A„, = 6,61 m2 .

Az elrendezés és a terhelés tehát legyen szimmetrikus.
a. Ha az építmény felszerkezete merevség nélküli lenne, akkor az alaptestek alatt a
hagyományos számítási eljárás szerint egyenként számolva a a,, an, o,n talajfeszültsé­
gekre és az alapok alatti R,, R„, R,„ talajreakcióra a
Fi ,
ff, = — es R, = a,A,
Ai
összefüggések szerint az alábbi
ff, = 0,3 MN/m2, ff„ = 0,20 MN/m2, ct,„ = 0,3 M N/m2,

«1=2,0 MN, R„ = 4,0 MN, R,a =2,0 MN

6 D u lá c s k a 81
 FI Fn FIII

I II III

6,0 6,0

6.15. ábra. Szimmetrikus elrendezésű építmény

Г
értékeket kapjuk. Az Rt talajreakciók és az elmozdulásmentesség alapján számított F f
terhelések természetesen megegyeznek, és az építményben ebben az esetben az ágyazat
hatására nyomatékok nem keletkeznek.
b. Ha az építmény felszerkezete végtelen merev, és az ágyazat ágyazási együtthatója
mindhárom alaptestnél azonos, akkor a talajfeszültség

a = — = - M - = 0,24 MN/m2
ZA, 33,34
lesz, mivel a terhelés szimmetrikus volt. Az egyes alaptestekre ható F, talajreakciók
már nem lesznek azonosak az F, erőkkel:
R, = A ,ff^ F i;

R, = 1,601 MN; R„=4,8 MN; R,,, = 1,601 MN .

Az építményban az ágyazatból nyomatékok és keresztmetszeti erőhatások keletkez­
nek, az építmény II alapja felett például
M kö:ép= (1,601 -2,0)6,0= -2,399 MNm
nyomaték és
Qkö:ép= 1,601 - 2 ,0 = -0,399 MN
keresztmetszeti erő.

82
 c. Az /, II, III alaptestek alatt az alaptestek mérete és az altalaj rétegződése miatt
legyen az ágyazási együttható különböző. Vizsgáljuk meg azt az egyszerű esetet,
amikor az ágyazási együtthatók értékei is szimmetrikusak.
Legyen c, = 50 M N/m3; c„ = 30 M N/m3; c/o = 50 M N/m3. Az A* redukált
keresztmetszet ekkor
A * = 50 • 6,67 + 30 • 20 + 50 ■6,67 = 1267 M N/m

IF
а ff, talajfeszültségek és Rt talajreakciók a at = — - ct és R i = A ia i alapján
Aj

ff, = 0,316 MN/m2, <T„ = 0,189 MN/m2, <т„, = 0,316 MN/m2,

F, = 2,ll MN; K„ = 3,78M N, R,,, =2,11 MN.

Mivel F,=^F„ így а II alaptesten

M közéP=(2,11 -2,0)6,0= +0,66 MNm ,

< 2 ^ = 2 ,1 1 - 2 ,0 = 0,11 MN
erőhatások keletkeznek.
A három példarészletből jól látható, hogy az ágyazat és az építmény egymásra
hatása következtében még ilyen igen egyszerű esetben is az építményben lényeges
nyomatékok keletkeztek, és a talajfeszültségek értéke 20—25%-os ingadozást
mutatott. Az altalaj kedvezőtleg rétegződése esetében az 50%-os eltérések sem ritkák.
6.2. példa: A következő példában szimmetrikus terhelést, de aszimmetrikus
alapozást mutatunk be. Legyen az építmény és az alapozás elrendezése a 6.16. ábra
szerinti.
Az alaptestekre ható erők elmozdulásmentes alaptest esetében a szimmetriatengely­
re nézve egyenletesen megoszlóak, és összegük alaptestenként legyen az alábbi:

F, = l,8 MN, F„ = 3,6 MN, Fju = 1,8 MN, 2F, = 7,2 M N.

Az egyes alaptestek alapfelülete az ábrán megadott méretek esetében
Л = 6 , 0 т 2, A,j = 10,0 m2, /1ш = 8 , 0 т 2 .

a. Ha az építmény merevség nélküli lenne, és a hagyományos alapozási módszerek­

kel vizsgálnánk, akkor

ff, = 0,3 MN/m2 , a„ = 0,36 MN/m2 , <г„, = 0,235 M N/m2

talajfeszültségeket kapnánk, és természetesen az ágyazat és az építmény együttdolgo­
zásából erőhatások nem keletkezhetnének.
b. Ha az ágyazási együttható mindegyik alaptestnél azonos, akkor a súlypont helye
( 6.17. ábra):
S* = (6,0-0,75+ 10-6,75 + 8- 12,75)/24 = 7,25 m,

5^=13,75 —7,25 = 6,50 m .

6* 83
 6.16. ábra. Aszimmetrikus elrendezésű építmény

6.17. ábra. S ú l y p o n t é s a v iz s g á lt p o n t o k e lr e n d e z é s e a z a l a p o k n á l

84
Inercianyomaték az у —у súlyponti tengelyre:
= 4,0 • 1,53/12 + 6,0 • 6,52 + 4,0 • 2,53/l 2 + 10,0 • 0,52 +

+ 4,0 ■2,03/12 + 8,0 ■5,52 = 507,0 m2 .

Az F, erők hatása a súlypontban:

F = FF, = 7,2 M N,

M y= - 1,8- 6 ,5-3,6 • 0,5 + 1,8 • 5,5 = -3 ,6 0 MNm .

\^
Talajfeszüítségek az 1, 2, , . 6 helyeken a <r, = — H------ összefüggés alapján:
A K iy

hely 1 2 3 4 5 6
ff, 0,351 0,341 0,312 0,295 0,268 0,253 M N/m2

(7j + (Т,-+ !
Az alaptestekre ható F, talajreakciók az F, = ---- ------h,a, képlet alapján:

F, = 2,08 MN , R,, = 3,04 MN , F,„ = 2,08 MN .

Az építmény középső oszlopának helyén az ágyazat és az építmény együttdolgozásá­
ból keletkező nyomaték:
Mkozép= (2,08 —1,8)6,0= 1,68 MNm .
c. Az ágyazási együtthatókat alaponként az alap alakja és az altalaj rétegződésének
megfelelően különbözőnek vesszük, és azok értéke:
c, = 50 M N/m3 , cu = 30 M N/m3, сш = 40 M N/m3 .
Az A* súlyozott alapfelület akkor:
A* = 50 • 6,0 + 30 ■10,0 + 40 • 8,0=920 M N/m.
A súlypont pedig:
Sí = (50-60 0,75+ 30- 10,0 -6,75+ 40-8,0- 12,75)/920 = 6,88 m ,

S í'= 6,87 m .
A súlyozott I* inercianyomaték:
I * = 50 • 4,0 ■1,53/12 + 50 • 6,0 • 6,132 + 30 • 4,0 • 2,53/12 +

+ 30 • 10,0 • 0,132 + 4,0 • 4,0 • 2,03/ l 2 + 4,0 • 8,0 • 5,872 = 22 623,51 m2 .

Az F, erők súlypontra redukált hatása:
F = FF, = 7,2 M N ,

M = -1 ,8 -6,13-3,6 -0,13 + 1,8- 5,87 = 0,936 MNm .

85
 FI FII FIII

RI RII RIII
1= 6,0 1= 6,0

Mábra

WE (x) lehajlás

6.18. ábru. Építmény merevségének vizsgálata

( F My \
Az 1, 2, . . 6 helyeken a <r, talajfeszültségek a cr, = ----- 1------ le, összefüggés
\A * /,. /
alapján:

hely 1 2 3 4 5 6
bi -6,87 -5,37 -1,37 -1,13 4,83 6,81
C'i 50 50 30 30 40 40
0,405 0,402 0,236 0,233 0,304 0,302
4
Az R, talajreakciók:
R, = 2,42 MN , R„ = 2,345 MN , R,„ = 2,424 MN ,

(ZR{= 7,19 M N ~I:F , = 7,20 M N).

Ágyazat és az építmény együttdolgozásából keletkező nyomaték a II oszlop helyén:
М кЫр= (2,421 - 1,80)6,0= +3,726 MNm .
Vizsgáljuk meg ezen ágyazati típus esetében, hogy az építmény elég „merev”-e.
A 6.2. pontban már említettük, hogy ha az ágyazat és az építmény együttdolgozásá­
nak hatására keletkező deformációk az építményben az ágyazat összenyomódásához
képest elhanyagolhatóak, akkor az építményt „merev” építményként számolhatjuk.
Az építményben az F,, F„, F,„ és R,, R„ , R,„ erőrendszerek hatására középen wE
lehajlás keletkezik a 6.18. ábra szerint.

86
 У

II I alaptest kez­
5 2,0
1
I
2
7 i deti elmozdulása
CnJ
CD
s(xy)
o"
2,5

X
l/)
2,5 6,0
3 4 III s
9 10 o*
2,0
11 12

,1,5 2,0
sx =5,07 < =3,43
6.19. ábra. Alaptestek alaprajzi elrendezése

/
Ha az építmény merevsége állandó, akkor
_ l2 M k 36 3,726 44,712
W
£“ J E J ~ T EJ ~ ~ EJ '

Legyen E J= 16000 MNm2, akkor

H£ = 0,000 279 m .
A II alaptest alatt az ágyazat összenyomódása
о 0,236
wA = ——------ = 0,007 87 m .
c 30
Az eltérés:
A = Uf; 100% = 3,5%,

tehát az építmény merev szerkezetként számítható.

6.3. példa: A következő példában vizsgáljuk meg a 6.19. ábrán megadott
alaptestekkel rendelkező építményt. Az egyes alaptestek alatt az ágyazási együttható
alaptestenként változó, és az / számú alaptestnél az ágyazat az ábrán megadott S(x, y)
kezdeti alakkal rendelkezzen. Legyen c, = 30 MN/m2, q, = 50'M N/m2. Az ágyazat
kezdeti alakja pedig:
Sj = S 2 =0,02 m , S3 = S4 = 0,01 m ,

S$ = Sb = S-j = Ss = Sq —S i0 = S n — 2 =о.
87
 Az alaptestrendszer statikai adatai a számítás mellőzésével:
alapterület: A = \ 5,50 m2 ,

A* = 625 M N/m.

súlypont: Sx= 5 ,0 7 m ,

Sí = 3,43 m .

inercianyomatékok: J í = 7002 M Nm ,

/*=6736,52 M N m .
. Az alaptestrendszerre ható erők legyenek:
F, —1,50 MN , F„ = 1,2 M N , F ,„= 1,20M N ,

és az ezekből a súlypontra ható erőrendszer:

F = IF , = 3,90 M N,

Mx = 0 M N m ,

M y = 2,612 MNm.

A megsüllyedt ágyazat miatti redukáló erőhatások:

F„ = (2 0,02 + 2 -0,01) j - 3 0 - 1,5 5,0= 3,375 M N ,

5,02 • 1,5
M bx= + 3 0 - ------ —0,05= +0,937 MNm,
6

M by = -3 0 -5 ,0 - 1,5(2 - 0,02 + 2 0,01) j (5,07-0,75)= -14,58 M Nm.

A redukált erőhatások:
Fr = 3,90+ 3,375 = 7,275 M N ,

Mrx = 0,937 M N m ,

Aíry= 2 ,6 1 2 -14,58= -11,968 MNm.

A talpfeszültségek az egyes pontok alatt a

ÍF r Mrx Mry A „ ,, , ,
ffi = (^— + — Щ+ -jj-íiJCi-CiSi képiét alapjan:

88
hely i 2 3• 4 5 6 7 8 9 10 11 12
2,50 2,50 -2,50 -2 ,5 0 5,00 5.00 3,00 3,00 -3 ,0 0 -3 ,0 0 -5 ,0 0 -5 ,0 0

-5,07 -3,57 -5,07 -3 ,5 7 1.43 3,43 1.43 3,43 1,43 3,43 1,43 3,43
(,
Cj 30 30 30 30 50 50 50 50 50 50 50 50

Sí 0,02 0,02 0,01 0,01 0 0 0 0 0 0 0 0

<7, 0,0294 -0,0505 0,3039 0,2294 0,4884 0,3108 0,4750 0,2974 0,4349 0,2572 0,4215 0,2439

A talpreakciók alaponként:
R, =0,97 M N , Я,, = 1,57 MN , R„, = 1,36 MN ,

ZRi = 3,90 M N.
A talpfeszültségeket vizsgálva megállapítható, hogy 2. helyen húzófeszültség lép fel.
Ha ennek hatását ki akarjuk küszöbölni, akkor a számítást meg kell ismételni a húzott
zónával csökkentett alaprajzi méretekkel.

6.3. RUGALMAS ÉPÍTMÉNYEK WINKLER- FÉLE ÁGYAZATON

Rugalmas építmény esetében az építmény deformációja az ágyazat összenyomódá­

sához képest nem hanyagolható el. Ennek az építménytípusnak számítása lényegesen
bonyolultabb a merev test típushoz képest. Vizsgálataink során a következőkben
először az egyszerűbb alapeseteket, a gerenda és lemezmodellt mutatjuk be. Ezután az
összetett szerkezetek közelítő számítását és végül a térbeli modellek vizsgálatát
ismertetjük. A fejezet végén a megoldási lehetőségeket őnéhány numerikus példán
szemléltetjük.
6.3.1. RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ GERENDA

Vizsgáljuk meg a 6.20. ábrán megadott tartó dx elemi hosszúságú szakaszának

egyensú|yát.
Az elemi dx szakaszra felül hat a külső terhelésből az f (x) dx erő, alul az ágyazati
reakció: cbwdx. A k = cb jelölés bevezetésével (ahol „c” a Winkler-féle ágyazási

Q
F fdx
0 X
fix)
м M+dM

■kw kw
w dx
Q+dq
6.20. ábra. Rugalmas ágyazású tartó

89
együttható, „b" a tartó szélessége) az ágyazati reakció
kw dx (6.21)
lesz.
Az elemi tartószakasz egyensúlyi egyenlete

Q —(Q+dQ)+kw dx —f dx = 0
ahonnan
dQ
— = kw -f . (6.22)

A hajlított tartók elméletéből ismert

dM d2w
ß= — es M = - E J —y
ax ax
összefüggések felhasználásával (6.22)-ből az
d4w
EJ -т-4 = f —kw (6.23)
dx
összefüggést kapjuk, a rugalmas ágyazású tartó differenciálegyenletét.
A (6.23) homogén megoldása:
w(x) = eAjr(c1cos Ax + c 2 sin /.x) + e~ 2x(c3 cos /.x + c4 sin 2x), (6.24)
ahol

(6-25»
és c,, c2, c3, c4 a kerületi feltételektől függő konstansok.
A rugalmas ágyazású tartók (6.23) szerinti differenciálegyenletének megoldása
egypár műszakilag érdekesebb esetben az alábbi:
a. Végtelen hosszú gerenda közepén F koncentrált erővel terhelve a 6.21a. ábra
szerint.

a)

b)

6.21. ábra. Végtelen hosszú tartó VVin/c/er-ágyazaton

90
 FX. ,
lehajlás: w(x) = ——А(Лх) ,
2к

FX2
szögforgás: tp(x) = -----— с(/х),
к

F .
nyomaték: M(x)= — B(/.x),
4/.

F
keresztmetszeti erő: Q(x) = — —D(/.x) ,

ahol
г4(Лх)=е_я* (cos Ax + sin Xx) ,

B(2x) = e ~Xx (cos Ax —sin X.x),

C(X.x) = e~Xx sin X.x,

D(/.x) = e _bc,cos X.x . (6.26)

b. Végtelen hosszú gerenda közepén M0 koncentrált nyomatékkai terhelve a 6.21h.
ábra szerint:
M 0 X. 2 .
w(x)= —-— C(/.x),
к

M 0 X3 .
<p(x)= — — B(/.x),
к

M0 .
M(x) = 2 D(X.x) ,

M0
6U ) = ---- — Л(лх), (6.27)

(^4xjc-. értékei a (6.26) szerint).

6 .2 2 . á b r a . V é g e s h o s s z ú s á g ú t a r t ó W n /c /e r - á g y a z a to n

91
 c. Véges hosszúságú gerenda F koncentrált erővel terhelve a 6.22. ábra szerint, ha
О^ x ^ a :
FA 1
w(x) = —— ■- ---- . , {2 eh Ax cos Ax (sh А/cos Aa eh Ab —
/с s ir Á l —sin-2А/

—sin AZeh Aa cos Ab) -t- (eh Ax sin Ax + sh Ax cos Ax) x

X [sh AZ(sin Aa eh AZ?- cos Aa sh Ab) +

+ sin AZ(sh Aa cos Ab —eh Aa sin Ab)]},

2FA2 1
) = —-----— t—VT, {eh Ax cos Ax [sh Ax (sin Aa eh Ab -
Zc s ir /.Z -sn r л/

—cos Aa sh Ab) + sin AZ(sh Aa cos Ab—eh Aa sin Ab)] —

—(eh Ax sin Ax —sh Ax cos Ax) • (sh AZcos Aa eh Ab —

sin А/eh Aa cos Ab)}, (6.28)

F 1
M(x) = — ---- . 3 ■[2 sh Ax sin Ax (sh AZcos Aa eh Ab —sin А/ eh Aa cos Ab) +
2л sh /./ —sin /./

+ (eh Ax sin Ax - sh Ax cos Ax) x [sh А/ (sin Aa eh Ab —cos Aa sh Ab) +

+ sin AZ(sh Aa cos Ab —eh Aa sin Ab)]},

1
Q(x) = F -- ■ ----г t ". {[eh Ax sin Ax + sh Ax cos Ax) x (sh AZcos Aa eh Ab —
\
sh /J —sin“1/./

sin AZeh Aa cos Ab) + sh Ax sin Ax [sh А/ (sin Aa eh Ab —cos Aa sh Ab) +

+ sin AZ(sh Aa cos Ab —eh Aa sin Ab)]} .

Az előzőekben ismertetett összefüggések eléggé bonyolultak, ezért a numerikus

számítások megkönnyítése végett, ezekre a Függelékben táblázatokat adtunk meg.

6.3.2. SZAKASZONKÉNT VÁLTOZÓ KERESZTMETSZETŰ

RUGALMAS ÁGYAZÁSÚ GERENDA

Szakaszonként változó keresztmetszetű rugalmas ágyazású gerenda számítása

közvetlenül a (6.23) differenciálegyenletből igen nehézkes. A gyakorlatban a feladatot
átviteli mátrixokkal szokták megoldani. Az átviteli mátrixok módszere esetében a
tartót szakaszokra bontjuk úgy, hogy a koncentrált erők és a megoszló terhelések
töréspontjai és végpontjai mindig szakaszvégpontban legyenek (6.23. ábra).

92

- %
 6.23. ábra. Szakaszosan változó terhelésű gerenda

A szakaszok bal oldali végén levő keresztmetszetbe ható erőket és mozgásokat

ábrázoljuk egy állapotvektorral ^

M
z„= w <629>
9
- 1 J /•
ahol Q = a keresztmetszeti erő az i szakasz bal végén,
M = a hajlítónyomaték az i szakasz bal végén,
w=lehajlás az i szakasz bal végén,
(p= a szögforgás az i szakasz bal végén.
Az utolsó szám mindig 1.
i* a tartó i'-dik szakaszának bal oldali vége
/** a tartó i-dik szakaszának jobb oldali vége.
A tartó i-dik szakaszának jobb oldali végén levő
■0 '
M
z,„= tv állapotvektor

<P
. 1 .
a tartó i-dik szakaszára ható z,. állapotvektorból, valamint a tartószakaszra ható külső
terhelésekből egyértelműen meghatározható, és mátrixegyenletbe írva
(6-30)

alakba adható meg, ahol A, az i-dik szakaszhoz tartozó átviteli mátrix.

Az i-dik tartószakasz jobb oldali és az i + 1-dik tartószakasz bal oldali állapot vekto­
ra az i-dik csomópontra ható erőkben különbözik. Fejezzük ki ezt a K, mátrixszal;
(6.31)

A tartó 1 jelű szakaszának jobb oldalához tartozó z,.. állapotvektor a tartó jobb
oldali végén levő zN.. állapotvektor között a (6.30) és (6.31) összefüggések

93
 figyelembevételével felírható:
ZN.,= KN- 1A n _ i K N- 2AN_2K N^ 3AN_3. ■■

, . . K 2A 2K , A xK 0z\

Zft**Az\
I •

aho1 A=kJ П Ахк ) к 0 . (6.32)

A (6.32) összefüggéssel tetszőleges kezdő és végpontbeli kerületi feltételre a feladat

megoldható. A (6.32) egyenletet kifejtve, az alábbi egyenletet kapjuk:
Q n = a u Q i + a l 2 M x + a i 3 W ,+ a I4 <pi+a15)

MN= a2í Qx+a 2 2 M l +a 2 3 wl +a 2A.<px +a 25 ,

wN — a 3 í Qx+a 3 2 M 1 + 0 3 3 w, + a 3*<Pi + a 35,

<Pn =Ű41 öl + ^42 Wl + «43^1 +tf44<Pl +ÍJ4 5 ,

1 = Ö51 Q l + а 5 2 М х +Ű 5 3 W, + ^ 5 4 ^ , + Ű5 5 ,
ahonnan például Q\ = M X=QN= M N= 0 kerületi feltétel esetében a w, wN, \j/N
értékek az
a 13 w 1 + O-14 Фi = —a, 5,

a 2 3 wx +a 24.\J/l = - a 2 5 ,

a 33wl +<3 3 4 !^, —VV^= —a 3 5 ,

Ű43W1+Ű44lAl — *Pn — —ű4 5

egyenletrendszerből határozhatók meg.
Az átviteli mátrixos eljárás eddigi ismertetése során nem vizsgáltuk még meg az A, és
K, mátrixok részleteit. Vizsgáljuk először meg a K, mátrix elemeit. A K ( mátrix a z,-..
vektor elemeit a csomópontra ható Qi0, M i0 erőhatásokkal változtatja meg, így alakja:
'1 0 0 0 Qi0-
0 1 0 0 M ,0
К ,= 0 0 1 0 0 (6 .3 3 )
0 0 0 1 0

. 0 0 0 0 1 .

Az Aj átviteli mátrixok elemeit a (6.23) differenciálegyenlet megoldásaiból kapjuk.

Ezen megoldásokat a (6.35) és (6.36) mátrixok tartalmazzák. Az első mátrixalak

94
esetében feltételeztük, hogy az ágyazat s(x) kezdeti alakja kisebb, mint a tartó w(x)
lehajlása, tehát a tartó az ágyazatba benyomódik. A második esetben feltételeztük,
hogy a tartó az ágyazattal nem érintkezik. Megfelelő sűrű szakaszolás esetében a
tartóra ható redukált külső megoszló terhelés:
f?= f-cbsh ha 0 < W,- —s, és

ff= f, ha Wí <S í , /= 1 ,2 , . . . N , (6.34)

ahol f = az i-dik szakaszpontban ható külső megoszló terhelés,
Sj = az ágyazat kezdeti összenyomódása az i-dik pontban,
b = a tartó szélessége.
Az Ai mátrix, ha 0 < w (x )-s(x ), az i szakaszon
S4 k,S2 2EiJiAfS, 2EiJi/.fS1 aiS

— SA 2EiJiX}S1 E,J,/.,S2 a2S

2Ai

a - ^ 2 c a

i_ 4 EJ,Xf 2 E J itf 4 2 A,

-S3 -Sí . _ „
------- — -------- 4,-S] O4 П45
2£J,A? 2EJ; A,
0 0 0 0 1

- A, I, S S3 ( ,/ ? - / ? - ,)
ű15 2Af /,

- 2A, h S3f h + S 2 ( / ? - / ? - i )
ű25- Щ

2 A, /, ( / ° - S 4 / ° - , ) — -S, ( . / ? - / ? - 1)
Ű3S 8 £ iJ (A?/i

- A,-/,S2 /?_ ! + (1 - S4) ( / ? - / ? - , ) ,л , s t

045 = ------------------ t ó ’ (

S! = sh A,/, cos Af/, + eh A,/, sin A,/,,

5 2 = sh Aj/, cos A,/j - eh A,/, sin A,/f,

5 3 = sh Aj/j sin Aj / ,,

5 4 = ch Aj /. cos A, /, ,

а 1 ~Ыу
* ; = /—^-2 - és /,= az i-dik szakasz hossza.
' V 4£jJj
95
 Az Aj mátrix, ha w(x)<s(x)
1 0 0 0 els -
/, 1 0 0 «25
-If -If
A,= 6 EJ, 2EJ, 1 ' " 35

-If -If
2EJ~ 6J j , ° ' " 45

. 0 0 0 0 1 .

_ fi + f -1 .
űi5— - h,

ű 2 5 = ---------- 6 ------- *

_ (/, + ■ 4 /J-,)/?
— ,
----------------------------------
\ 2 0 EjJj

lf +3f-i)lf
" 45~ 24£,J, ’ (636)

A kerületeken levő z,.. és z Nt* állapotvektorok ismeretében az У közbenső

szakaszponthoz tartozó állapotvektor a (6.32) egyenlethez hasonlóan, de részletes
transzformálással határozható meg
z,»« = Kj _ [ Aj_ j . . . К 2 A 2 A i Z |.. (6.37)

Átviteli mátrixokkal való számítás esetében elvileg lehetőség van különleges

megtámasztások felvételére az egyes szakaszpontokban. Ennek részleteit nem
ismertetjük, mert gyakorlati előfordulásuk ritka, és eleve vitatható ilyen bonyolult
modellek Winkler-íék ágyazattal való számításának jogosultsága.

6.3.3. ÖSSZETETT SZERKEZETEK KÖZELÍTŐ MEGOLDÁSA

Az előző 6.3.1. és 6.3.2. pontokban a legegyszerűbb nem merev rugalmas ágyazású

építmény modelljét, a gerendamodellt mutattuk be. A gerendamodell egyszerűsége
ellenére is igen bonyolult összefüggéseket eredményezett, így várható, hogy a
bonyolultabb szerkezetű épületek megoldási módszerei még nehézkesebbek lesznek.
Célszerű ezért a bonyolultabb szerkezetű építményekre egyszerűsített közelítő
modellek alkalmazása. Az ilyen egyszerűsített modellek a gyakorlati alkalmazásban
igen jól szemléltetik az ágyazat és az építmény kölcsönhatását. Vizsgáljunk meg két
ilyen egyszerűsített modellt.

96