III.

K É T S Z E R G Ö R B Ü L T , O R T O G O N Á LIS
TARTÓRÁCSOK HELYETTESÍTŐ
KONTINUUMELMÉLETE

Dr. Fíizy Jenő

Dr. H egedűs István

'
 1. E G Y R É T E G Ű , R Á C SO S
FE L Ü L E T SZ E R K E Z E T E K H E LY ET T E SÍT Ő
HÉJELMÉLETÉNEK DEDUKTÍV
SZÁRMAZTATÁSA

1 .1 . B e v e z e té s , c é lk itű z é se k

A jelen, komplex kutatás általános célja a különböző magasabb szabadságfokú

— mikropoláros, Cosserat-, Mindlin- stb. — kontinuumelméletek vizsgálata abból
a célból, hogy milyen területeken és milyen hatékonysággal alkalmazhatók azok az
építőmérnöki mechanika területén. Egy korábbi felmérő kutatás alapján ezek közül
az egyik a jelen tanulmány tárgya. A térbeli rácsos szerkezetek kontinuummódszer-
rel történő vizsgálatára számos publikáció — könyv, ajánlás stb. — készült, melyek
a problémát elemzik [1 , 2 ].
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy ezen a területen túl sok újat a magasabb
szabadságfokú kontinuumelméletek alkalmazása nem hozhat, még annak ellenére
sem, hogy az említett publikációk zöme csak a klasszikus kontinuumelméletek te­
rületén mozog. így például az említett könyv a lemezszerű térbeli rácsos szerke­
zetek helyettesítő kontinuuma esetében a Reissner-féle, a nyírási alakváltozást is
leíró lemezelméletet alkalmazza, mely csak egy fizikai állandóban tér el a Cosserat-
(felület)elmélettől [3, 4].
A korábbi elméleti vizsgálatok során (lásd az I. tanulmányban) az általunk
tárgyalt legmagasabb szabadságfokúnak elfogadott Mindlin-féle 12 szabadságfokú
mikrodeformáció-elméletet nem lépjük túl, de mint látni fogjuk, ez a megfeleltet­
hető felületszerkezetek körét nem szűkíti.
Periodikusan — és nagy számban — ismétlődő inhomogenitást tartalmazó köze­
gek makroviselkedését homogén Cosserat-kontinuummal le lehet írni. Könnyű be­
látni, hogy ez fordítva is igaz, vagyis igen lágy — adott esetben üres — zárványok
periodikus ismétlődése (mint amilyen a vizsgált tartórács is) hasonlóképpen meg­
felelően választott anyagállandójú Cosserat-elmélettel modellezhető. A Cosserat-
kontinuum legjellemzőbb anyagállandója az L hosszúság, mely az „elemi cella” ,
reprezentatív volumen stb. lineáris mérete. Könnyű belátni, hogy ez ebben az eset­
ben a tartórács osztástávolsága.
A kontinuummódszer értékelhető előnye szemléletességében rejlik. Mint látni
fogjuk, ahhoz, hogy ezt az előnyt érvényesíteni tudjuk, számos egyszerűsítő felte­
vést kell alkalmazzunk. Ezek zöme a lapos héjak elméletével kapcsolatos, ami azt
jelenti, hogy bap görbülettenzor egyes elemeit különböző megfontolások alapján
elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk.
Ellenőrzésképpen levezetjük az alapegyenleteket a véges differenciák módszeré-

99
vel is. A kétféle levezetés összehasonlítása, az eredmények közötti eltérés okainak
vizsgálata az összefoglalás tárgya lesz.

1 .2 . Á lta lá n o s m e g á lla p ítá so k

A Mindlin-féle 12 szabadságfokú kontinuummodell [5] az £/,• elmozdulásvektor

(3 szabadságfok) által meghatározott
Díj = Uí j ( 1 .1 )
makroalakváltozás-tenzor mellett, abba „beágyazottan” értelmez egy kinematikai­
lag független változót) a dX] mikrodeformáció-tenzort is, amely további 9 szabad­
ságfokot jelent. Ez, az általa elemi cellának nevezett elemi téfogatban uralkodó,
az (l.l)-ben értelmezett, makro-alakváltozástól független (lásd az 1. ábrát, melyet
Mindlin [5] cikkéből vettük). Az ábrák szuggesztíven utalnak arra, hogy ez a belső
deformáció a vizsgált esetben rudakat összekötő kapcsolat, csomópont saját moz­
gása, illetve defomációja, eltekintve attól, hogy ez nem lesz a makroalakváltozás-,
illetve feszültségállapottól független és így a Mindlin modellt egyszerűsíti.

1. á b ra

Ahhoz, hogy a d,; mikrodeformációk tenzora és a csomóponti alakváltozások

kölcsönös megfeleltethetőségét meg tudjuk határozni, dx] tulajdonságait kell rész-

100
letesebb vizsgálat alá vetnünk. Mint minden tenzor, úgy díj is felbontható szim­
metrikus és antiszimmetrikus részekre:

dij = d(ij) + d[ij], ( 1 -2 )

ahol az antiszimmetrikus részt egy /,• vektorinvariánssal is ki lehet fejezni:

d[ij] = Cijkfk- (1-3)

Azonban az /,■ vektorinvariáns maga is két részre bontható, egy — az elmozdulás­

vektor rotációja révén — kinematikailag kötött, és egy kinematikailag ettől függet­
len részre, amelyet y?,-nek fogunk jelölni:

fi — -jUkjekH +V5«'- (1-4)

Ez utóbbi — a Cosserat-elméletekből ismert módon, általában csak egy határré­

tegben tér el a zérustól [6 ].
Ha a 2. ábra szerinti jelöléseket vesszük alapul, akkor /з-пак eltérő jelentése van
a másik két komponenshez képest.

Az fi vektor a csomópont merevtest-szerű elfordulását írja le és így annak 1-es

és 2-es k om p onense a lem ezszerű viselkedés leírására alkalm as és lényegében azonos
az [l]-ben alkalmazott Reissner-féle lemezelméletnél bevezetett elfordulásvektorral,
azzal a különbséggel, hogy a Cosserat-lemezelméletben szerepel egy olyan anyag-
állandó, amelyet Reissner egységnyinek tekintett. Mindlin értelmezte a d,j tenzor
makrováltozók szerinti gradiensét, ez a vektorinvariánsra történő redukálás eseté­
ben a relatív elfordulásokat jelenti, mely a csomópontok közötti rudak hajlítását
okozza [3].

101
 3. á b ra

Az / 3 komponens a felület síkjában értelmezett csomóponti elfordulást jelenti.

Az / 3 -ból származó relatív elfordulások okozta nyomatékok ebben az esetben a
rácsostartók elméletében ismert másdorendű nyomatékok (3. ábra).
A csomópontok relatív elfordulásából azonban mindkét esetben a (lemezszerű,
illetve az / 3 -tól függő tárcsaszerű) nyomatékok csak a rudak merev csomóponti
kapcsolata esetén léphetnek fel. További kötöttséget jelent az is, hogy a Cosserat-
kontinuumelméletben az elemi cella lineáris mérete anyagállandó, és így a kölcsönös
megfeleltetés csak akkor biztosítható, ha egy elemi cellában egy csomópont van és
ez az L hosszúság (illetve anizotrop Cosserat-felület esetében az L, hosszúságok),
ha nem is állandók a makrotérben, de változásuk folytonos függvényekkel leírha­
tók. Mindezek a kötöttségek azt jelentik, hogy ezzel a kontinuumfelfogással (mely
a Mindlin-modellnek az a része, amely a Cosserat-modellel azonos) csak az úgy­
nevezett „kapcsolatszimmetrikus” (topológiailag azonos és ismétlődő csomópontú
elrendezések) és merev kapcsolatot létesítő csomópontú rácsos felületszerkezetek
írhatók le.
Itt utalunk arra, hogy olyan rácsos felületszerkezetek esetében, melyek nem tesz­
nek eleget ezeknek a feltételeknek szintén tárgyalhatok lennének kontinuummód-
szerrel, de ezekben az esetekben az elemi cellákban több csomópont van és azok
merev elfordulását multipoláros kontinuumelmélettel [3] lehetne leírni. Ennek a
lehetőségnek a kiaknázásával nemcsak azért nem foglalkozunk, mivel az első ta­
nulmányban az elméleti alapok feltárása során — Mindlin elméletét tekintettük a
kiinduló, általános modellnek, hanem azért sem, mivel a rácsos felületszerkezetek
kontinuummódszerrel történő tárgyalásának jelentősége a szemléletességben van.
Az előtervezés -— és más, szemléletességet igénylő elemzések — módszereit nem
gazdagítaná egy olyan helyettesítő modell, melynek mezőegyenletei olyan bonyo­
lultak, hogy használható, szemléletes megoldások nem adhatók.
A 4- ábrán bem utatott legfontosabb tartórácsmodellek közül jelen tanulmányban
a 4/c esettel fogunk foglalkozni.

102
 a) hajlitásra abszolút
merev rúd, a csomó­
pontokban rugalmas
befogás

b) hajlékony rudak,
merev, pontszerű
csomópont

cinem pontszerű
csomópontok, valamint
hajlékony rudak

dinem pontszerű,
abszolút merev csomó­
pontok, abszolút merev
rudak rugalmas
befogással

A továbbiakban megvizsgáljuk a d{j mikrodeformáció-tenzor szimmetrikus ré­

szének jellemzőit a rácsos felületszerkezetek csomóponti deformációinak szempont­
jából. Felületszerkezetekről — illetve az azokat helyettesítő felületelméletről — lé­
vén szó, annak a felületre merőleges (vastagság irányú) alakváltozása (de nem az
elmozdulása) csak mint a fő (membrán) igénybevételek járulékos (kontrakciós) de­
formációja jelentkezik és nem befolyásolja az erőjátékot. Ebből kifolyólag a mik-
rodeformációk tenzorának szimmetrikus része — figyelembe véve azt a konvenciót,

103
hogy míg a latin indexek három értéket vehetnek fel: 1, 2, 3, addig a görög indexeket
csak kettőt: a = 1 , 2 — az alábbi módon írható

d(ij) = daß — dßa . (1-5)

Ennek a jelölésrendszernek megfelelően, valamint az fi elfordulásvektor korábban

részletezett tulajdonságait is tekintetbe véve, célszerű az fi elfordulásvektort az
alábbi módon jelölni:

[fi] = [fa, h l (1.6)

További megkötést jelent az is, hogy a görbe vonalú koordináta-rendszer

(2. ábra) — mely illeszkedik a felületre — ortogonális rendszer, és skálázása is
olyan, hogy a A xj —A x 2 cellában ismétlődően csak egy csomópont forduljon elő
topologikus azonossággal. A fentiek előre bocsátása után vizsgáljuk meg a daß
mikrodeformáció tenzor jellegzetes tulajdonságait. Ez az alakváltozás a fenti ér­
telmezések alapján az x x — x 2 érintő síkban jön létre. A dap tenzor a csomó­
pont deformációját írja le, amely szükségszerűen nem független a makrofeszültség-
állapottól. Jelöljük a makrofeszültség-állapotot leíró feszültségtenzort Saß-val, a
hozzá tartozó makroalakváltozás-tenzort D aß-va\ és a globális — makro- és mikro-,
vagyis csomóponti — alakváltozások együttes, homogenizált deforációit, illetve a
járulékos rúderőket is tartalmazó rúderőknek megfelelő feszültségtenzorokat pedig
rendre Daß-\al, illetve 5 a 0 -vel.
Mindlin elméletében a mikrodeformációk kinematikailag független változók, me­
lyek nincsenek explicit kapcsolatban a makrofeszültségekkel, esetünkben viszont
daß az S aß függvénye. Vizsgálatainkat a továbbiakban egy elemi cellában fogjuk
végezni, ahol a fizikai összefüggéseket lineárisan rugalmasnak feltételezzük. Termé­
szetesen a lineárisan rugalmas tulajdonságot kifejező Caß-y6 tenzorok celláról cellára
változhatnak, ezzel követve a szerkezet — illetve kontinuum — inhomogén voltát.
Ezeket a tenzorokat felső indexszel fogjuk megkülönböztetni attól függően, hogy
milyen tartományok között létesít kapcsolatot. Az inverz függvényeket a megkü­
lönböztető felső index negatív előjelével különböztetjük meg.
Az egyszerűség kedvéért az egyes fizikai tenzorokat csak egy-egy konstans for­
m ájában vesszük figyelembe, de a levezetés a negyedrendű tenzorokkal is — a
bem utatottal analóg módon — végrehajtható.
A „makrofizikai” törvény a fentiek szerint a következő lesz:

Daß = CDSaß, Saß = С ~ ° Daß , (1.7)

a beágyazott — nem független — „mikrodeformáció”-törvény pedig így írható:

daß — C dSaß. (1.8)

104
A relatív deformációk tenzora Mindlin értelmezésében a makroalakváltozások és
mikrodeformációk különbsége, azaz

faß = Daß — daß (1-9)

már nem független, mivel (1.8)-ból láthatóan daß sem független a makroállapottól,
így bevezetésére nincs is szükség. Ugyanezért szükségtelen bevezetni a Mindlin-
elméletben értelmezett hiperdeformációkat, illetve hiperfeszültségeket is.

homogén izotrop
esetben:
F- . L2
f =Q2

Először az axiális igénybevételekkel kapcsolatos viselkedést vizsgáljuk. Az 5.

ábrán látható elemi cella energiaegyenlete az inhomogenitást tartalmazó valódi
és a helyettesítő cella esetére — feltételezve, hogy a „zárvány” körüli alakválto­
zási kompatibilitást figyelmen kívül hagyjuk, vagyis homogén feszültség-, illetve
alakváltozás-állapotot feltételezünk — az alábbi összefüggéssel írható fel:

í DaßSaß d f — i CSaßSaß d f = í DaßSaß d f + f daßSaß df. ( 1 .1 0 )

(F) (F ) ( F —f ) (/)

Az említett elhanyagolást azért tehetjük meg, mert egyrészt a cella makroviselkedé-

sére vagyunk kíváncsiak, függetlenül attól, hogy mi játszódik le annak belsejében,
másrészt mert rúdszerkezetről van szó, a kölcsönös megfeleltetés csak cellánként
homogén feszültség- és alakváltozás-állapottal lehetséges.
Az (1.7) és (1.8) összefüggéseket figyelembe véve a helyettesítő anyagállandó:

6 j F 4 ) c ° + Sc ‘ (1 U )

Láthatóan, ha C D = C d, akkor C = C D; ha / = F, akkor C = C d; és ha / = 0,

akkor C = C D.
Bár ezzel a periodikusan ismétlődő inhomogenitást (zárványokat) — axiális
igénybevételekre — homogenizáltuk és a helyettesítő homogén közeg anyagtörvé­
nyét kifejeztük, az antiszimmetrikus részt — mely a „zárványok” merevtest-szerü

105
elfordulását írja le — nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Közbevetőleg megjegyez­
zük, hogy bár a homogén anyagtörvényt egyetlen konstans formájában vezettük le,
nincsen akadálya annak, hogy — ezzel teljesen analóg módon — azt az általános
negyedrendű anyagtenzorra is a fentihez hasonló módon előállítsuk.
A mikrodeformáció antiszimmetrikus részét vizsgálva, az Cosserat-közeggel he­
lyettesíthető. Ez szemléletesen is belátható az alábbi módon. Legyen a závrány
végtelen merev, ekkor példaképpen a tiszta nyírási alakváltozást vizsgálva a zár­
vány hatása a 6. ábrán látható módon alakul.

Ha vizsgált test elég nagy számban tartalmaz elemi cellát, akkor ezek a periodi­
kusan ismétlődő inhomogenitások — esetünkben zárványok — által az elemi cellá­
ban okozott torzulások nyomatéki feszültségeloszlással helyettesíthetők ( 7. ábra).
Ha a zárványok fizikai tulajdonságait közelítjük a makro közegéhez, akkor a
7. ábrán m utatott torzulások kisimulnak, azonosság esetén teljesen el is tűnnek.
Ha zárvány merevsége kisebb lesz, mint a makroközegé, akkor a 7. ábrán látható
torzulások ellenkező értelműre fordulnak.
Az elmondottak alapján belátható, hogy a periodikusan ismétlődő lyukakkal
áttört felületek makroviselkedése is leírható megfelelően választott anyagállandójú
helyettesítő Cosserat-kontinuum segítségével. Következésképpen a Cosserat-felület-
elmélet, mint helyettesítő kontinuum nemcsak a csomópontok hatását tudja leírni,
hanem — ami sokkal lényegesebb — a négyszög rácsozású (Vierendel-szerű) tartó­
rácsok héjjellegű viselkedésének leírására is alkalmas.
A helyettesítő Cosserat-kontinuum anyagegyenletei során a kölcsönös megfelel­
tetésre még visszatérünk, a fenti okfejtés kizárólag szemléltető célt szolgált annak
érdekében, hogy az olvasót meggyőzzük arról, hogy a tárgyalt eset kontinuummód-
szerrel a Cosserat-felületelmélet segítségével leírható.

106
 7. á b ra

1 .3 . A ja v a s o lt k o n tin u u m m o d e ll m e z ö e g y e n le te i

Az előző pontokban általános megállapításokat tettünk a célra legalkalmasabb (a

Mindlin-elmélet keretein belül) kontinuummodell tulajdonságaira. Ezek figyelem-
bevételével most már a [3]-ban levezetett általános felületelméletek mezőegyenletei
alapján felírhatjuk a javasolt modell alapegyenleteit. Az egyenletek felírása során
a 2. ábrán már feltüntetett koordináta-rendszert alkalmazzuk, mely görbe vonalú,
de ortogonális és így a kovariáns, illetve kontravariáns komponensek között nem
teszünk különbséget. Ugyancsak szükségtelen megkülönböztetnünk a kovariáns de­
riváltakat a parciális deriváltaktól. Mindezeket figyelembe véve a javasolt modell
alapegyenletei az alábbi módon írhatók fel.
Az alapvető kinematikai változók:

— az [Ua \ U3] elmozdulásvektor és

— az [fa ; /3] elfordulásvektor.
A geometriai egyenlet:

Daß = Ua,ß - U3ba0 - еа/33/з (4 skaláregyenlet). (1.12)

A membrán egyensúlyi (vetületi) egyenletei:

n a ß,a + labßa = 0 (2 skaláregyenlet),

ü a ß b ß a + Яа.а = Рз (1 skaláregyenlet). ( 1.13)

107
A nyomatéki egyensúlyt kifejező egyenletek:

m aßi0, - m a3bpa - qy = 0 (2 skaláregyenlet),

Гоаз.а - m aßbaß - haßeaß3 = 0 (1 skaláregyenlet). (1.14)

Az egyenletekben szereplő jelölések értelmezését a 8. ábrán m utattuk be, és baß

jelentése a görbülettenzor.

8. áb ra

A fenti egyenletek még kiegészülnek az — egyelőre még ismeretlen — fizikai

összefüggésekkel az alábbi relációkban:

Uotß N■ D q ß (4 skalárösszefüggés),
ШаЗ >—к/з,а (2 skalárösszefüggés),
“
maß f a tß (4 skalárösszefüggés),
Яа < = > ( U 3:a + e a ß 3 <fiß) (2 skalárösszefüggés),

és így összesen 22 egyenletünk van. Az ismeretlen pedig:

(Ua\ U3) (3 ismeretlen),
(f a ; /з) illetve y>a ,y>3 (3 ismeretlen),
Daß (4 ismeretlen),
naß (4 ismeretlen),
maß (4 ismeretlen),
m a3 (2 ismeretlen),
qa (2 ismeretlen),
mely összesen — azegyenletekszámával egyezően — 22 ismeretlent képvisel.

108
 További két egyenlet írható fel, amelyek további két alakváltozáselemet hatá­
roznak meg (a D$ß és Dp3 szögtorzulásokat) az alábbi formában:

D^ß = U3tp -
Dß3 - -Uybyp, (1.16)

de ezekre a továbbiakban nem lesz szükségünk.

Az egyenletrendszer felírása során csak a felületre normálirányú külső terheket
vettük tekintetbe, de nincs akadálya, hogy általános terheket is számításba ve­
gyünk.
A bem utatott modell a változók célszerű szűkítésével (sőt, speciális esetben bő­
vítésével) sokoldalúan alkalmazható. így például, ha a felület elfajuló esetben sík
felület, akkor az Ua és /3 változókkal a tárcsaszerű, az U3 és f a változókkal pedig
a lemezszerű viselkedés írható le maradéktalanul, ugyanazzal a modellel.
A helyettesíthető rácsos szerkezetek körét a mikropoláros kontinuumoknak —
mint helyettesítő kontinuumnak — alkalmazhatósága érdekében szűkítettük (csak
egyrétegű és csomópont-szimmetrikus szerkezetekre), ugyanakkor a modell bővíti
is a leképezhető szerkezetek körét: nemcsak háromszög, hanem négyszög rácsozású
szerkezetek helyettesítésére is alkalmas.

1 .4 . I llu s z tr a tív p é ld a az 1 .3 . p o n th o z:
lé cr á c sh éja k h e ly e tte s ítő
k o n tin u u m e g y e n le te i

Lécrácshéjon olyan kétszer görbült felületszerkezetet értünk, amely általában

azonos keresztmetszetű fabordákból, lécekből áll, és ezek a kereszteződési pontja­
ikon egyetlen csavarral vannak egymáshoz rögzítve, így egymáshoz képest a csa­
varok tengelye körül szabadon elfordulhatnak. A síkbeli állapotában két, egyenes
tengelyű, párhuzamos, keresztező lécsorból álló szerkezet egyszeres szabadságfokú,
a lécek alakváltozása nélkül is képes belső mozgásra.
A felemelés után a héjszerkezet négy-négy lécszakasza által határolt — görbe vo­
nalú — parallelogrammákból áll. Az emelés technológiáját Ottó Frei dolgozta ki,
az első ilyen szerkezet Essenben épült [8]. 1965-ben Prof. Rolf Gutbord közreműkö­
désével (Stuttgart) tervpályázat alapján megnyerték a Montreal Expo ’67 Német
Pavilonjának tervezését [9], amely fő szerkezetében kábelszerkezet, és amelyben egy
auditórium lefedését készítették a fent leírt lécrácshéjjal. Igen jellemző a szerkezet
tulajdonságaira a „Mannheim Bundesgartenschau” épülete [10].
Az eddig használt jelöléseket azzal bővítjük, hogy a tartórács igénybevételeit
nagybetűvel, a megfelelő kontinuum igénybevételeit pedig kis betűvel fogjuk meg­
különböztetni.

109
 Mivel az egymást keresztező lécek a csavaros kapcsolat következtében egymáshoz
képest elfordulhatnak, a kinematikai változók közül az elfordulásvektor normálirá­
nyú komponense kétszeres:

fon Ú 2\ ( 1. 17)

amint a 9. ábra mutatja.

A lécek csomóponti távolsága legyen mindkét koordinátairányban azonos:

b\ = b2 — b, és a lécek anyagának rugalmassági modulusait jelöje E és G.
A lécek hajlítási, illetve csavarási inercianyomatékát jelöljük az alábbiak szerint:

I0p az „out of plane,” azaz lemezszerű,

Up az „in plane,” azaz érintősíkbeli,
U a torziós, csavaró
igénybevételek szempontjából aktuális inercia.
Az emelési technológia következtében a héj laposnak tételezhető fel, így az
( 1.12)—(1.14) egyenletek a vetületi — Descartes-koordinátákban — érvényesek.
A lécek elég sűrüek ahhoz, hogy a szerkezetet kontinuummal helyettesítsük, en­
nek feltételeit [11] tisztázta. Hagyományos felfogásban ez a szerkezet nyírásmentes
membránhéjnak felelne meg, azonban az /31' és /g2) elfordulások következtében
érintősíkban nyomatékok — és ehhez tartozó nyíróerők — keletkeznek, melyek nem
azonosak a membrán nyírómetszeterőivel (9. ábra).
A lécrács elemein működő erők és a megfelelő kontinuumhéjon működő metszet­
erők kölcsönös megfeleltetését a 10. ábrán mutatjuk be.
A fentieket figyelembe véve az ( 1.12)—
( 1.14) egyenletek a következő módon írha­
tók fel:

«11,1 + «21,2 + 91&11 + 92^12 = 0, ( 1.18a)

«12,1 4- «22,2 + 91^21 + 92^22 = 0, (1.18b)
«11^11 + «12^21 + «21^12 + «22^22 + 9l,l + 92,2 = P3> (1.18c)

110
 m u l + m 2i,2 - тхзбц - m23612 - 92 = 0, ( 1.18d)
mi2,i + 1x122,2 - m i362i - m23622 —gi = 0 , ( 1.18e)
m i3,i —mii&n —m i2612 - n i2ei23 - 0, (1.18f)
m 23,2 ~ ™22^22 —»^21^21 —n21e213 = 0- (1 •18g)
Érdemes megemlíteni, hogy ebben az elméletben az azonos indexüek a csavaró­
nyomatékok: ш ц = —m22, a különböző indexüek m i2, illetve m2i pedig hajlítónyo­
matékok. Mivel esetünkben a permutációs tenzorra fennáll, hogy ei23 = —e2i3 = 1,
így (1.18f) és (1 -18g) végső alakja:
m 13 i - m n bn - m 126i2 = n 12, (1.19a)
m23i2 —m22622 —m2i62i = —rc2i. ( 1.19b)
Vegyük fel az előfordulásvektorra az alábbi feltételezést:

fa = 2^з,-уез.уа , (1.20)
ami azt jelenti, hogy f a kinematikai kényszerkapcsolatban áll az elmozdulással.
Komponensekben írva:
f i — —U3.2,
/2 = 173.1- (1-21)

111
 Erre alapítva az alábbi egyszerűsített fizikai összefüggéseket vehetjük fel:

mi2 = к it/3ln , ( 1.22a)

ГП21 = ^it/3,22, ( 1.22b)
шц = —m22 = к2и ЗЛ2, ( 1.22c)
91 = № , i , ( 1.22d)
92 = ^ 26/ 3,2, ( 1. 22e)
™13 = ^ з/зд , (1 .2 2 f)

m 23 = k 3 f í % (1.22g)

n 12 = k4d12 - k4f ^ \ (1.22h)

П21 = k4f ^ \ ( 1 .2 2 Í)

ezekben

EJop GIt , E I ip , 12£ / ip

kl ~ T ' k2 T ’ кз= ь ’ k4 = ~ p - (L23)

11. áb ra

Mivel / 3(1) és / 3(2) vektorok a lécek független elfordulását reprezentálják, a 11.

ábra alapján d\2 és n ]2 között az alábbi kapcsolatot írhatjuk fel:

A*1’ - - ! Щ /

< 1 M >

A fenti — egyszerűsített — fizikai összefüggések felírása során a következő elha­

nyagolásokat tettük:

112
 - a lécrácsnak nincs kontrakciója,
- mivel a héj lapos, a baß görbülettenzor elemeivel szorzott tagokat elhanyagol­
tuk,
- a lécek keresztmetszetét mindkét irányban azonosnak tekintettük.
Ezeket a fizikai összefüggéseket az (1.18a, b, f, g) egyensúlyi egyenletekbe he­
lyettesítve, m ajd qa-1 az ( 1.18d, 1.18e, 1.20) összefüggésekből kifejezve, (1.18c)-be
helyettesítve és tekintetbe véve, hogy 612 = 621, a következő egyenletrendszert kap­
juk:

« и д + « 21,2 + 91611 + 92612 = 0, (1.25a)

«12,1 + «22,2 + 91621 4- 92622 = 0, (1.25b)
« 116 ц + П22622 + CU —(mi3&n —«l236i2),2 —
3

- («113621 - «123612),1 + 612(«12 + «21) = P, (1.25c)

*3/3*11 - «»11611 - «»12612 = 2k4f ^ \ (1.25d)
*3/3*22 - «122622 - «121621 = - 2k4f ^ \ (1.25e)

ahol az C differenciáloperátor értelmezése:

A ) = * l( ),1111 + 2Агг( ),1122 + * l ( ),2222- (1 -2 6 )

Összehasonlítva ezeket az egyenleteket Kollár [12] levezetett eredményeivel azt

tapasztaljuk, hogy ott a középső oszlopban lévő tagok hiányoznak. Mivel ezek mind
a görbülettenzor egyes komponenseivel képzett tagok, így azok elhanyagolását a
héj lapos jellegének tudhatjuk be. így értékelve az (1.25a, b, c) egyenletek fizikai
tartalm ukat tekintve azonosak Kollár [12] cikkében levezetettekkel, de az (1.25d,
e) összefüggések teljesen újak.
Ha elfogadjuk azokat a közelítéseket, melyek alapján [12]-vel összefüggésben az
( 1.25a, b, c), illetve ( 1.25d, e) összefüggésekből csak az első oszlopot tartjuk meg,
úgy az alábbi egyenletrendszert kapjuk:

«11,1 + «21,2 = 0, (1.27a)

«12,1 + «22,2 = 0, ( 1.27b)
«11611 + «22622 + £U3 = рз, (1.27c)
Ы з[п = ( 1.27d)
k4f 3% = - k 4f i 2). ( 1.27e)

Az egyenletekből П21 és П12 kiküszöbölhető, az (1.22f, g) egyenleteket felhasz­

nálva. Az (1.25d, e) egyenleteket egyszerűsíteni tudjuk, ha a fc3-ban és fc4-ben a
közös tagokat elimináljuk az (1.27c) összefüggésben.

113
 Végezetül az alábbi egyenletrendszert kapjuk, melyben п ц , П22, és /3 ^ az
ismeretlen változók:

n n ,i = - к л / 3 j , ( 1.28a)
«22,2 = *4/3!?, (l-28b)
П ц6ц + П22^22 + CU3 = Р з, (1.28c)

^ /з !и = (1.28d)

YAf £ l = ~ Ú 2)- (1.28e)

Az eredményt értékelve az alábbiakat állapíthatjuk meg. Egy olyan héjjellegű

tartórácsot vizsgáltunk, melynek egymást keresztező elemei szabadon elfordulhat­
nak. Az emelési technológia következtében kialakuló sajátfeszültség-rendszert fi­
gyelmen kívül hagytuk, csak az ebben az állapotban a külső teher hatására kelet­
kező igénybevételeket és alakváltozásokat vizsgáltuk.
A szerkezetben a membránerők mellett — melyek jelen esetben csak „bolto­
zati” erők — lemezszerű („out-of-plane”) nyomatékok, de az érintősíkban működő
(„in-plane”) nyomatékok és az utóbbiakkal kapcsolatos nyíróerők — melyek nem
azonosak a membránnyíróerőkkel — is működnek. Az „in-plane” nyomatékok és
nyíróerők az /3 elfordulásmező függvényeiként kezelhetők és az (1.28d, e) összefüg­
gésekből láthatóan határréteg jellegűek, azaz általában peremzavarként jelentkez­
nek. Itt utalunk arra, hogy a „kontinuummódszer” szemléletessége ebben is meg­
nyilvánul, mivel ezt a felismerést numerikus számítási eljárás esetében csak utólag
és nem általános érvénnyel tehetnénk meg. így viszont „a priori” felismerve ezt a
jelenséget, bizonyos megfontolások mellett az külön is kezelhetővé válik.

114
 2. L A P O S F E L Ü L E T R E IL L E S Z K E D Ő
O R T O G O N Á L IS T A R T Ó R Á C S H Á L Ó Z A T
HELYETTESÍTŐ KONTINUUMEGYENLETEI

2 .1 . E g y e n sú ly i és k o m p a tib ilitá si e g y e n le te k

Elöljáróban vizsgáljuk meg, hogy miben jelent újat az 1 .3 . pontban bem utatott
felületelméleti modell az eddig használt, illetve ismert modellekhez képest. Az ed­
dig alkalmazott kontinuummódszerek [1, 2] az elmozdulásvektor három komponense
mellett az elfordulásvektornak csak két komponensét tartalmazzák: f a (a = 1, 2).
Ezt az indokolja, hogy az /3 komponens csak az egyes rúdak alakváltozása (meg­
nyúlása, rövidülése) következtében keletkezik és így másodrendű hatás, ezért elha­
nyagolható. Elsőrendű szerepet kap azonban az / 3 komponens a négyszögrácsozású
tartórácsok esetében, és épp ezért az 1 .3 . pontban bem utatott helyettesítő modell
elsősorban ezek viselkedésének leírására alkalmas.
Ugyanakkor az említett művekben [1 , 2 ] az elfordulásvektor másik két kompo­
nensének m egtartását az indokolja, hogy az ott javasolt modellek kétrétegű (illetve
térbeli) rácsok viselkedésének leírását tűzte ki célul. Kontinuummódszerrel a két
réteget összekötő ferde rudak viselkedését is figyelembe venni csak a lemez nyí­
rási alakváltozását is figyelembe vevő elmélettel lehet, ezért van szükség a két el­
forduláskomponens figyelembevételére. Jelen tanulmány azonban egyrétegű rácsos
szerkezeteket vizsgál, és épp ezért indokolt az ( 1 .2 3 ) egyszerűsítő feltevés, mely
következtében az elfordulásvektornak csak az £3 irányú (felületre merőleges) kom­
ponense marad meg mint kinematikailag független alapváltozó.
Az ( 1 . 1 2 )—( 1 . 1 4 ) alapegyenletek (részletesen kiírva) az alábbi módon alakulnak:

«11,1 + «21,2 + 9 i6n + <72612 = Pl, (2.1a)

«12,1 + «22,2 + 91621 + 92622 = P2, (2.1b)
«11611 + «12621 + «21612 + «22622 + 91,1 + 92,2 = Р з, (2 . 1 c)

illetve

« 111,1 + « * 2 1 ,2 - «*13611 - «*23612 - 92 = 0, (2 .2 a)

« * 1 2 ,1 + « * 2 2 ,2 —« * 1 3 6 2 1 —« * 2 3 6 2 2 —9 i = 0, (2 .2 b)
«*i3 ,i + « * 2 3 ,2 - («*12 + «*21)612 - («12 - «21) = 0. ( 2 .2 c)

Az utolsó egyenletben figyelembe vettük, hogy 6 12 = 6 2i és hogy ei 23 = —e 213 = 1.

115
 На а (2.1) egyenletekből gi-et, illetve q^-ö t kifejezzük és a (2.2c) egyenletbe
behelyettesítjük, az alábbi összefüggést kapjuk:

П ц Ь ц + 2 12 2 ~f>21 + 2*22622 + n2i2.ll + ( m n + *»*22),12 m 21,22_

— (m i3& n + ***23612X1 — (*»*13621 + »2223622),2 = Рз- ( 2 -3 )

Vezessük be az ( 1.20) alatt már alkalmazott feltevést és a nyomatékok, valamint

relatív elfordulások között az alábbi lineáris összefüggést:

*»*-уfi — Kaß^ 6f ot}ß, (2*4)

akkor a (2.3) egyenlet így alakul:

Пц6ц + 222*2612 + **22622 + ^(7 )^3,1111 + (-6^(1) + •6f(2))^3,1122+

+ 7 ^ ( 2 ) ^ 3 ,2 2 2 2 — (* * * 1 з 6 ц + ***236l 2) , l — (***13621 + ***23622),2 = P 3 , ( 2 .5 )

ahol bevezettük a nyírómetszeterők szimmetrikus részének jelölésére az alábbi rö­

vidítést:

_sz 2*12 + **21

**12 — ~2 ’ (2 b )

valamint a lemezszerű hajlítómerevségekre a K°^ és a csavarómerevségekre a

jelöléseket.
A (2.5) egyenletet elemezve megállapítható, hogy annak első két sora azonos a
Vlaszov-Hrubán-hajlításelmélet egyensúlyi egyenletével, a negatív előjelű zárójeles
tagok jelentik a többletet ebben az elméletben.
Lapos héj esetében a ( 2 . 1a, b) egyenletek utolsó két ta g ja elhagyható, vagyis

* * ll,l + **2l,2 = P b

**12,1 + **22,2 = P2 ( 2 .7 )

m ódon írh a tó az x \ , illetve x 2 irányú v etü leti egyensúlyi egyenlet. Ez esetben még­
sem lehet az F ( x i , x 2) Pucher-féle feszültségfüggvényt bevezetni, mivel 2*21 ф n\2,
és ez a feszültségfüggvény csak a szim m etrikus részek leírására alkalm as.
Mivel a nyíró-metszeterők antiszimmetrikus része

**12-**21
**21 — —**12 — ----- ----- ’
2 ( 2 -o)

kifejezhető mint /3 függvénye, így egy többletismeretlenünk van, melyhez egy to­
vábbi egyenlet szükséges, melyet az £3 tengely körüli nyomatéki egyensúlyt kifejező
(2.2e) egyenlet szolgáltat.

116
 P r ó b á l ju k m e g b e v e z e tn i a s ík b e li C o s s e r a t- f e la d a to k e s e té b e n h a s z n á l a to s k é t
fe s z ü lts é g fü g g v é n y e s e lő á l lí tá s t az a lá b b i m ó d o n :

” 11 = r ,22 - Ф,12 ,
” 22 = Г ii + Фдг,
” 12 = —Г ,12 “ Ф,22 )
” 21 = “ Г,12 + Ф,ц. (2.9)

Ez az előállítás láthatóan kielégíti a (2.7) egyensúlyi egyenleteket, px = p2 = 0

esetben. Az „in-plane” nyomatékok feszültségfüggvényes előállítására még vissza­
térünk.
Természetesen a nyíró-metszeterők szimmetrikus és antiszimmetrikus részei ez
esetben nem fognak а Г, illetve Ф feszültségfüggvények szerint szétválni, hanem

” l 2 = ”“l = 11 - », и) - Г, 12,

” ?2 = - ” 21 = (2 .1 0 )

szerint Г-ból csak a szimmetrikus rész, de Ф-ből mind a szimmetrikus, mind az

antiszimmetrikus rész egyaránt származik.
A bevezetett feszültségfüggvényes előállítást figyelembe véve a (2.5) egyenlet az
alábbi alakot veszi fel:

jCi T + C2U3 + С Ф —(Ф,1 &ц + Ф,2 &12),1 —

— ( Ф , 1^21 + Ф ,2^22 ),2 = РЗ) ( 2 . 11)
ahol

А ( ) = &u( ),22 26хг( ),i2 + ^2г( ),ii (2.12)

a Pucher-operátor

A ( ) = -К(°1Р)( ),1111 + (^ (l) + K (2))( ),1122 + ^(°2P)( ),22221 (2.13)

pedig az ortotrop lemez differenciáloperátora, C pedig egy további operátor:

A ) = bf -[ i ) , n - ( Ы - (2.14)

Olyan egyszerű esetekben, amikor a felület baß görbülettenzora állandó, deri­

váltjai eltűnnek, az C operátor a (2.11) egyenletben szereplő zárójeles tagokkal
összevonható egy operátorrá:

A>( ) =(^11 — 2^12)( ),H + &12( ),12 + (&22 + 2^12)( ^'22’ (2.15)

117
és a (2.11) egyenlet az alábbi sematikus formában írható:

£iT C2U3 + £3^ —рз- (2 1 6 )

Egy további egyenletet kaphatunk az X3 tengely körüli nyomatéki egyensúlyt
kifejező (2.2c) egyenletből, mely a bevezetett feszültségfüggvények segítségével így
írható:

ДФ = l- b u (^P t/3,11 + K $ U 3,22) . (2.17)

Figyelemre méltó összehasonlítás tehető, ha azt egybevetjük a korábban leve­

zetett (1.25d, e) egyenletekkel. Ezek csillapított hullámegyenletek, így /3 — és
következésképpen az „in-plane” nyomatékok is — határréteg (peremzavar) jelle­
gűek.
Ezzel szemben a (2.15) egyenlet Poisson-típusú, a jobb oldal homogén, izotrop
e s e t b e n ( a m ik o r ^ °jP) = ^(2) ~ k o n s ta n s ) s z in té n L a p la c e - o p e r á to r t t a r t a l m a z , és
így Ф és U3 egymástól csak egy harmonikus függvényben tér el. Ez viszont arra
utal, hogy az „in-plane” nyomatékok most már nem határréteg jellegűek, hanem
az egész tartományban érvényesülnek. Az eltérés oka az, hogy míg az első esetben
(lécrácshéjaknái) a rudak kereszteződése csuklós volt, addig most a csomópontok
sarokmerevek.
A három ismeretlen függvény (Г, U3 és Ф) meghatározásához eddig két egyenle­
tünk van, a (2.16), illetve a (2.17). A harmadik egyenletet a kompatibilitási feltétel
szolgáltatja. A kompatibilitási feltétel felírásához vissza kell nyúlni annak általá­
nosabb alakjához [13]:

0 (1) П ц 22 —(D 12^12,12 + £ b ln21,12) + 7)( 2)n22,ll =

= £11,22 — (712,12 + 721,12) + £22,11- ( 2 -18)

Ha a fenti összefüggés jobb oldalába e fajlagos nyúlások és a 7 fajlagos szögtor­

zulások héjeleméletből ismert [13] összefüggéseit behelyettesítjük, valamint a bal
oldalban a metszeterők (2.9)-beli — feszültségfüggvényes — alakjait vesszük figye­
lembe, megkapjuk a vizsgált probléma kompatibilitási egyenletét, de ehhez ismerni
kell a Z>(1), D 12, D21, illetve ű ( 2) szimbólumokkal jelölt helyettesítő anyagállandó­
kat, melyeket a következő pontban tárgyalunk.
Az így levezetett kompatibilitási egyenlet az U3, Г, illetve Ф ismeretlen függ­
vények között létesít kapcsolatot. Mindlin két feszültségfüggvényes [14] tárcsa­
megoldásában az m a3 nyomatékok feszültségfüggvényes előállításuk során csak a
Ф(ж1,а:2) feszültségfüggvénytől függnek az alábbi módon: m a3 = Ф а . Ezeket az
összefüggéseket a Mindlrn által kompatibilitási egyenletnek nevezett összefüggés
identikus kielégítésére alapozta, ez az egyenlet azonban azonos az általunk leveze­
tett általánosabb (2.2c) egyenlettel, mely az X3 tengely körüli nyomatéki egyensúlyt
fejezi ki.

118
 Valóban, ha az általánosabb (2.2c) egyenletet a baß = 0 összefüggéssel a tárcsa­
feladatra redukáljuk, akkor a (2.9)-beli feszültségfüggvényes alakok, valamint m a3
fent említett előállítási módja identikusán kielégíti ezt az egyenletet.
Analóg módon, ha figyelembe vesszük, hogy (1.20) és (2.4) alapján m 12 =
= 3,ii, illetve m21 = K°^U$t-n, valamint n i2 és n2i (2.9)-beli alakját, a
(2.2c) egyenlet az alábbi formát ölti:

mi3,i + m.23}2—(А’°1Р){7з111 + -^(2)^3,22)^12 — (—V ,22 — Ф,п) = 0. (2.19)

Ezt identikusán kielégítve végük a (2.9)-beli feszültségfüggvényes előállítási

összefüggéseket a nyomatékok tekintetében az alábbi módon egészíthetjük ki:

m ű = K ftU aM ,
m21 = KföU3l„ ,
ТП13 = Ф,1 + bi2K°^U3tl,
m 23 = Ф,2 + b\2K°^U3}2- (2.20)

Láthatóan síkbeli esetben (tárcsa) 612 —*■0 átmenettel a Mindlin-féle megoldást

kapjuk. A (2.20) összefüggések azt fejezik ki, hogy görbült felület esetében az m a3
nyomatékok nemcsak /3-tól, hanem — (1.20), (1.21) közvetítésével — /i-tő l és
/ 2-től is függnek.

2 .2 . H e ly e tte s ít ő fizikai ö ssz e fü g g é se k

2.2.1. Jelölések

E a szerkezet anyagának rugalmassági modulusa,

La az osztástávok x a (a — 1, 2) irányokban,
aa a csomópont („zárvány” ) méretei,
I°K a rúd „lemezszerű” hajlítóinerciája,
7* s a rúd „lemezszerű” csavaróinerciája,
V°V _ prop
A (a) -
К = E 1(a) a megfelelő „lemezszerű” merevségi tényezők,
a „tárcsaszerü” hajlítóinerciák,
F(aj a rúdak keresztmetszetei,
aa , ba a rúdak szélessége, illetve magassága négyszög kereszt­
metszetű rúdak esetében
D(a) = EF(aj
D 12 a „tárcsaszerü” merevségi tényezők,
E cs, V a csomópont anyagjellemzői.

119
 A megvizsgált egyszerűsített eset adatai:

L - - L(2 ),
a - a(1) = a( 2 ),
F = í( i) = ^( 2 ) = a*>
E = E cs,

és feltételezzük, hogy au L.

2.2.2. A h elyettesítő héj „lem ezszerű” m erevségi tényezői

Az egyik hajlítómerevségi tényezőt részletesen le fogjuk vezetni a 12. ábra alap­

ján és a többi merevségi tényezőt annak analógiájára közvetlenül fogjuk felírni.

Ebben az esetben a nyomatékok a relatív elfordulásvektor függvényei:

- т и = и ° {^ 2ЛЕ. (2 .2 1 )

Mivel azonban az elfordulások (1.21)-beli feltevésünk szerint í/3-ból származtatha­

tók, így a fizikai összefüggés az alábbi alakot ölti:

-m 12 = -L xIftfriE , (2 .2 2 )

melyből a keresett merevségi tényező:

*(?) = L i E I tfy (2.23)

illetve analóg módon:

I<[2 = L G l ' y (2.24)

120
Az egyszerűsített esetben pedig:

»*»

2.2.3. A h elyettesítő héj „tárcsaszerü” m erevségi tényezői

A rúd megrövidülése pl. x\ irányban a 13. ábra alapján az alábbi módon írható
fel:

. r r Í 2 » ll L\Tl22
Axx - L\£\\ - L x (LiL2 _ a iq2)EF(l) + ala2E a F ^ ) vai E CSF ^ ~
L 1L 2

_ Г ___________________ L XL \ n XX______________________ L x n. 21 . .

1 ( L l L 2 - a 1 a 2 ) E F ( 1 ) + a 1a 2 E ^ F ^ ) V ° l E CSF ^ ' 1 ' ’

13. ábra

Az egyszerűsített esetben:

A x i = L ien = L г»ц - — « 22^ , (2.27)

illetve ha au <C L, és így a második tag elhanyagolható, akkor

£il = ^ » U , (2-28)
amelyből

121
 D(i) = j r f . (2.29)

A nyíró-metszeterök felbontását szimmetrikus és antiszimmetrikus részekre — mi­

vel ф L(2) — fel kell váltsa az alábbi — nyomatéki egyensúlyi — feltétel:

L in \l = L2n™, (2.30)

mely esetben n\z2 már nem egyenlő n^-gyel. А Ц. ábra alapján már fel tudjuk írni
a szögtörzulás és az „in-plane” nyíróerők közötti kapcsolatot:

7 ,2 ~ u n * k e i ’ ( '
majd ebből a merevségi tényezőt kifejezve azt kapjuk, hogy

O-í = (2.32)

illetve az egyszerűsített esetben:

L3
D?2 = ------— . (2.33)

A 15. ábra alapján fel tudjuk írni — a fenti definíció alapján általánosított —
antiszimmetrikus részekre vonatkozó fizikai összefüggést az / 3 elfordulás és az n21,
illetve 71^2 között:

/3 = (2 34)
/3 3L1 / 2 - 12E l f c ‘ ( ’

122
 Ebből kifejezve a merevségi tényező az alábbi lesz:

(235)
Az egyszerűsített esetben pedig:

D?2 = D%i - D?2 = < = Dia = j 2 ^ . (2.36)

Mivel

T12 = Ti2 + 712 = j 2 í 7/*p n^ ’ ( 2 .3 7 )

így

D- = 1^ 5 . (2-38>
és mivel

71P = ^ F a 2, ( 2 .39 )

így végül

D' ^ é & <2-4°)

123
 2 .2 .4 . A z e g y sz e r ű síte tt e se t k om p atib ilitási eg y e n lete

A helyettesítő fizikai összefüggések ismeretében most már felírhatjuk a helyet­

tesítő héj végleges kompatibilitási egyenletét is. Ezt csak az egyszerűsített esetre
tesszük, mivel az általános eset — bonyolultsága m iatt — nem tarthat érdeklődésre
számot.
A (2.18)-ban bem utatott általános összefüggés jobb oldalába a héjelméletből
ismert [13] alábbi geometriai összefüggéseket kell behelyettesítenünk:

^11 = ^1,1 - bn U3,

£22 = ^ 2 ,2 - 622 ^ 3 , (2-41)

7 1 2 = U \t2 — bl2U 3,
721 = U 2 , i — 621^3-

A bal oldalba a metszeterők (2.9) alatti feszültségfüggvényes alakjait, valamint

a helyettesítő fizikai állandók (2.29), illetve (2.40) alatt levezetett összefüggéseit
behelyettesítve —- a részletes levezetést mellőzve — az alábbi egyenletet kapjuk:

Г,2222 + 2 ^ Г 1122 + ГдШ +

L íL \ 2
EF 1 _ Ы ( * ■ » - * . » ) . » + ^ з = 0. (2.42)

Értékelve a fenti összefüggést azt tapasztaljuk, hogy L = au esetben és homogén,

konstans vastagságú lemezt feltételezve az L —►1 átmenettel megkapjuk a hajlított
héjak ismert [13] kompatibilitási egyenletét.

124
 3. A K O N T IN U U M E G Y E N L E T E K
FO R M Á L IS LEVEZETÉSE V É G E S
D IF F E R E N C IÁ K A L A P JÁ N

Az előzőekben bem utatott levezetés világosan illusztrálja, hogy amennyiben meg

akarjuk őrizni (illetve el akarjuk érni) a kontinuummódszernek azt az előnyét, amely
annak vizualitásában, szemléletességében van, akkor számos elhanyagolásra, egy­
szerűsítésre kényszerülünk. A legtöbb problémát — ha nem kételyt — a héj lapos
jellegére vonatkozó közelítések okozzák és bár számos analitikus és numerikus el­
lenőrzés igazolja az ebből származó hibák nagyságának elfogadható voltát, ezek az
igazolások nem tekinthetők az elhanyagolás korrekt voltának bizonyítékaiként.
Meggyőző kontroll lenne az egyenletek két független módon történő levezetése.
Jelen tanulmányban erre teszünk kísérletet, amikor a kontinuummechanikai meg­
fontolások alapján levezetett egyenletek legfontosabbjait a véges differenciák mód­
szerével is levezetjük.
Szabályos hálózatú rácsszerkezetek differenciálegyenleteinek felírására az alapo­
kat [1] szolgáltatja, a véges differenciálok és differenciahányadosok analógiája alap­
ján formálisan származtatható kontinuumegyenletek alapelvét pedig [15]. Legyenek
a szerkezet csomópontjai az a t (i = 1, 2, 3) egységvektorok segítségével az alábbi
módon megadva:
x(m, n)i = hím,
x(m, 71)2 = /12П, (3.1)
x(m, п)з = z (x i ,x 2),
ahol m és n a csomópontok sorszámait jelölik. Két szomszédos pontot összekötő
egyenesek alkotják x\ és X irányokban a rúdak tengelyvonalait, melyek mindkét
2

irányban közel azonos hosszúságú elemei rúdakat képviselnek, a laposnak tekintett

z(x 1 ,хг) felületre illeszkedve. Ez utóbbi általánosságban a z 0 <C 1 (a = 1, 2)
feltétel teljesülését kívánja meg.
A szerkezet külső terhei csak a csomópontokban hatnak a p = [p(m, n),], illetve
m = [m(m, n)j] (i — 1, 2, 3) vektorokkal adott módon, és ahol a vektorok koordi­
nátái lokális koordináta-rendszerben, az érintő irányú в! és в 2 , valamint a z(x\, x 2)
felületre merőleges irányú ез bázisvektorok segítségével az alábbiak szerint vannak
leírva:
e(m, n)i = ai + a 3 z(m, п)д,
e(m, n ) 2 = a 2 + a 3 z(m, n )i2, (3.2)
e(m, n ) 3 = - a ^ m , п)д - a 2 z(m, n) 2 + a 3.

125
 Az e, vektorok közelítőleg ortogonális egységvektoroknak tekinthetők (a lapos
jelleg m iatt), így a lokális koordináta-rendszerből a globálisba transzformáló
G(m , n) tenzor, illetve annak inverze, G(m, n ) 1 (t a transzponált mátrix jele),
az alábbi módon írható fel:

G(m, n) = I + D(m, n), (3-3)

G(m, n ) 4 = I —D(m, n),

ahol

0 0 —z ( m , n ) i
D ( m ,n )= 0 0 —z ( m , n ) t2 (3.4)
z(m, n) x г ( т ,п ) 2 0

A véges differenciák algoritmikus használhatósága érdekében az alábbi specifikus

differenciaoperátorok bevezetése szükséges:

Ei[x(m, n)] = x(m + 1, n),

E2[x(m, n)] = x ( m , n + 1),
« . = K r' - K ' n \ (3.5)
^ = \ \ eT- + e; 'I\

A differenciaegyenlet-rendszer felírásának metodikája a következő. Először a csomó­

ponti eltolódások és a rúdak alakváltozása közötti geometriai összefüggéseket írjuk
fel differenciaoperátorok és átviteli mátrixok segítségével, majd az elemi rúdak fizi­
kai összefüggéseit vesszük számításba. Végül a külső terhek (erők és nyomatékok),
valamint a rúdak belső erői és nyomatékai alapján differnciaegyenletek formájában
felírjuk az egyensúlyt kifejező egyenletrendszert.
A külső erőkkel, illetve nyomatékokkal analóg módon a csomópontok elmozdu­
lásait, illetve elfordulásait is lokális koordináták funkcionálvektoraiként adjuk meg
az alábbi módon:

u = [u(m, ti),-], f = [f(m, n)i]. (3.6)

A Cosserat-felületelméletben használt jelölésekkel analóg módon használt indexe­

léssel a belső erők N« vektorai, valamint a belső nyomatékok M a vektora az alábbi
elsőrendű differenciaegyenlet-rendszerrel fejezhető ki:

_ A0 О / I C a D a , _- D« \ u _
MaJ “ 0 B a J V[o I J a [o D a J //íy [ f _

= Va J , (3.7)

126
ahol A a és B a az elemi fizikai összefüggések merevségi diagonálmátrixa, D„ a
dekomponált átviteli mátrix elemeinek mátrixa, V a a (3. 6) alatt definiált operátor
és C a az elemi kapcsolatmátrix:

h Г0 0
D = - 0 0 - z ,2 ,
Z'i Z' 2 0
, Го 0 0 '
Cl = 0 0 -1 ,(3. 8)
1 [o 1 0
.ro ° г
C2 = 0 0 0 .
2 [-1 0 0 _

Érdemes megjegyezni, hogy itt az azonos indexek nem jelentenek összegzést

(mint a tenzoros írásmódban) és a mátrixok és vektorok az (m , n ) csomóponti
sorszámok szerint változnak.
Az egyensúlyt kifejező egyenletrenszer az alábbi módon alakul:

[pl-v/T
m -2 Д
1 °l(é —
- ( D a C a )‘ I
2)fD
Z) - C
<* D°a L M MNaal-- ‘0
or= l

= í> ; ([£ :]) <3-9>

A szerkezet differenciaegyenletét oly módon nyerjük, ha (3.7) egyenletet (3.9)-be
helyettesítjük. Könnyen felismerhető, hogy a zárójelben lévő differenciaoperátorok
(3.7), illetve (3.9) egyenletekben adjungált differenciaoperátorok [1], ami azt je­
lenti, hogy az egyensúlyi egyenletrendszernek a csomóponti eltolódásokkal, illetve
elfordulásokkal kifejezett alakjának ön-adjunktáltja automatikusan ugyanezt kell
adja:

d = [;]. pio»
.a = l .

Végrehajtva a mátrixszorzatokat a fenti egyenletben, D a kétszeres szorzatait

tartalmazó tagokat elhanyagolhatjuk. Figyelembe véve a

) = h l( ),aa
6аЦа( ) = ha( )ta (311)

közelítő összefüggéseket, melyek segítségével a differenciaoperátorokat differenciál­

operátorokkal helyettesíthetjük, megkapjuk a helyettesítő Cosserat-felületelmélet

127
egyenletét. Ennek kanonikus alakját az összes egyenletnek /tj/12-vel való elosztá­
sával kaphatjuk meg. Ez lényegében a belső erők, nyomatékok és rúdmerevségek
„szétkenésének” felel meg. A helyettesítő kontinuum tényleges merevségi ténye­
zőit a lapos Cosserat-héjak általános egyenleteiben az együtthatók és analógonjaik
kölcsönös megfeleltetése útján határozhatnánk meg.

4 . Ö ssz e fo g la lá s

Ha összehasonlítjuk a (3.9), (3.10) egyenleteket, valamint a (2.1) egyenletekben

tett elhanyagolásokat és az ( 1 .2 0 ) bevezetett kinematikai kényszerkapcsolatot, azt
látjuk, hogy ezek nem következetesek. Mivel az egyikük csak a (3.9)-ben levezetett
differenciaoperátorral analóg differenciáloperátort módosítja, adjungáltját viszont
nem, így azok a differenciálegyenletek, melyeket az említett egyszerűsítésekkel ve­
zettünk le, olyan operátorokat eredményeznek, melyek nem önadjungáltak.
Ez egyben azt is jelenti, hogy azok a megoldások — feszültség-, illetve deformá­
cióeloszlások — melyeket a (2.16), (2.17) és (2.42) egyenletekből nyerünk, elfajuló
esetekben alapvetően tévesek is lehetnek.

5. Iro d a lo m

1. K o llár, L. — H egedűs, I.: A nalysis a n d D esign of Space F ram es b y th e C o n tin u u m M eth o d .

A kadém iai K iad ó , B u d a p e s t, 1985.
2. IA SS R eco m m en d a tio n : A nalysis, D esign a n d R e alization of Space F ram es. IASS B u lle tin
8 4 /8 5 , Vol. XXV.
3. Füzy, J . — V as, J.: C ivil engineering a p p lic atio n s of m icroelastic c ontinuum s. É T I T udom ányos
K özlem ények 93. (1985). R ö v id íte tt részletek: R elationships a n d a p p lic atio n p o ssibilities o f th e
th eo ries of m ic ro ela stic continua. A c ta Techn. A cad. Sei. H ung. 97 , 69-83 (1984). P ro p o sed
c o n tin u u m m odel for sim u la tin g th e b eh av io u r of g ra n u la r m aterials. A c ta T echn. A cad. Sei.
H ung. 9 5 , 4 9 -5 3 (1982).
4. R eissn er, E .: T h e effect of tan sv erse sh e a r defo rm atio n on th e b e n d in g of e lastic p lates. Jo u m .
A ppl. M ech. 12, A 69-A 77 (1945).
5. M in d lin , R . D.: M ic ro -stru ctu re in lin e a r elasticity. Arch. R a t. M ech.A nal. 16, 51-78 (1964).
6. S chaefer, H.: D as C o sserat-K o n tin u u m . ZAM M 4 7 , 485-498 (1967).
7. G re en , A. E . — R iv lin , R. S.: M u ltip o la r con tin u u m m echanics. A rch. R a t. M ech. A nal. 8,
113-147 (1965).
8. R o lan d , C.: T h e W ork of Frei O tto . L ongm an, 1970.
9. R e p o rt o n th e G e rm a n P avilion for th e M ontreal E x p o ’1967. In s titu te fü r leichte F lä ch e n tra g ­
w erke. (n em p u b lik á lt).

128
10. H a p p o ld , E . — b id d e n , W .: T im b e r la ttic e ro o f for th e M annheim B u n d e sg a rte n sc h au . S tru c ­
tu ra l E n g . 5 3 , 99-135 (1975).
11. H egedűs, I.: C o m p u ta tio n of th e S tre tc h ed N etw ork S hape of T im b e r L attic e Shells, (kézirat).
12. K o llár, L.: C o n tin u u m E q u atio n s of tim b e r la ttic e shells. A c ta T echn. A cad. Sei. H ung. 94,
133-1.41 (1982).
13. C sonka, P.: T h e o ry a n d P ra c tic e of M em brane Shells. A kadém iai K iadó, B u d a p e t, 1987.
14. M indlin, R . D .: Influence of couple-stresses on stress co n cen tratio n s. E x p erim en tal M echanics
3, 17 (1963).
15. R e n to n , J . D .: T h e form al d e riv a tio n of sim ple analogies for space fram es. In P ro c. IA SS Pacific
S ym p. o n T en sio n S tru c tu re s a n d Space Fram es. Tokyo a n d K yoto, 1971. P a r t. II. p p . 639-650.

129
 IV.
K ÍSÉ R L E T A SZEM CSÉS T A LA JO K
VISELKEDÉSÉNEK NÉGY SZABADSÁGFOKÚ
KONTINUUMELMÉLET SEGÍTSÉGÉVEL
TÖRTÉNŐ LEÍRÁSÁRA

Dr. Füzy Jenő

Dr. Páti Gyula

Dr. Vas József

131
 1. B E V E Z E T É S

A kutatás célja a magasabb szabadságfokú, „nemboltzmani” kontinuummecha-

nikák építőmérnöki alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata. Korábban készült egy
tanulmány a számításba vehető területek felmérésére, ennek alapján négy-öt olyan
alkalmazási terület nyert meghatározást, melyen a kutatást célszerű elvégezni. Ezek
egyike a szemcsés talajok kontinuummechanikai modellezési lehetősége volt. A fen­
tiek alapján nem célunk a talajmechanika tudományának valamilyen fajta megre­
formálása, pusztán a mechanika tudományához kívánunk hozzátenni valamit, ez
esetben a talajmechanika irányába. Hasonlattal élve [1 ], a mechanika hagyományos
területein minden részeredmény olyan mozaiklap, amely egy széles körben ismert,
elfogadott és rendezett kép valamely részletét teszi pontosabbá, élesebbé. A talaj-
mechanika területén e képet nem látjuk és így itt inkább a mozaiklapok halmazáról
lehet beszélni. Nyilvánvalóan nem vállalkozhatunk ennek a halmaznak rendezésére,
de megpróbálunk ehhez egy mozaiklappal hozzájárulni. A vizsgálat célja annak
megállapítása, hogy alkalmas-e (és ha igen milyen mértékben) a Mindlin-féle elmé­
let — vagy ebből célszerű dedukcióval származtatott más kontinuumelméletek —
a szemcsés közegek valamely tulajdonságainak matematikai modellezésére.
A szemcsés közeg fogalma tág értelemben diszkrét, szilárd, cseppfolyós és lég­
nemű (ezen belül gáz és pára, gőz) fázisú elemek elegye. A szilárd részek szemcse­
vázat alkotnak, ennek hézagaiban, pórusaiban folyadék és gáz egyaránt lehet. A
fázisok között különféle erők működnek, különféle (mechanikai, kémiai, fizikai stb.)
kapcsolatok vannak jelen. Jellegzetes körülmény az, hogy a kölcsönhatás eredmé­
nyeként fellépő erők nagyságrendje az állapotváltozások során széles határok között
változik, és éppen ez az egyik oka, hogy nem lehet az ilyen, teljesen általánosan meg­
fogalmazott, szemcsés közeget egyetlen kitüntetett kölcsönhatást jól leíró elmélet
segítségével modellezni. A szilárd szemcsék között például a mechanikai hatások
által kiváltott erők mellett elektrokémiai, felületfizikái (a folyadékfázis térfogat-
arányától erősen — és nemlineárisán — függő) erők, kötések is jelen vannak. Ilyen
körülmények között az ideálisan rugalmas kontinuumok elméletét kiinduló feltevés­
ként alkalmazni nagy merészségnek tűnik.
Mégis — a mélységgel, illetve a kezdeti feszültséggel változó rugalmassági mo­
dulus bevezetése mellett — a rugalmasságtan alkalmazása a süllyedésszámításban

133
 általánosan elfogadott és a praxisban eredményesen alkalmazott módszer. Számos
olyan kísérlet és publikáció történt, mely a szemcsés közegeknek kontinuummecha-
nikai modellel való megközelítésére irányult (Coodman, Cowin, illetve Kozák [2,
3]). Jelen tanulmány ezek körét kívánja bővíteni.
A makroviselkedést leíró modellek fejlesztésének két fő iránya van. Az egyik
a bonyolultabb mechanikai viselkedés leírására alkalmas általánosabb anyagtör­
vények felvétele. A legelsők egyike és egyben a legegyszerűbb a Kondner-féle [4]
hiperbolikus anyagtörvény, amely a triaxiális kísérletek peremfeltételeihez igazodó
összefüggést feltételez [4]. A hetvenes években ezt használták legszélesebb körben
eredményesen. A Davis és Mullenger által javasolt [5] egyenletek meglehetősen álta­
lános állapotváltozási pályák követésére alkalmasak és így nem meglepő, hogy kivá­
lóan leírják a szokásos laboratóriumi kísérletekben várható folyamatokat. Azonban
ezeknek az összefüggéseknek a bonyolultsága azt a látszatot kelti, mintha e téren
sikerült volna a mechanikai modell megalkotása. Visszagondolva azonban a koráb­
ban tárgyalt fizikai vonatkozásokra, arra a megállapításra jutunk, hogy ennek az
elméletnek a feltevésrendszere azoknak csak egy részét tükrözi.
A mechanikai modellek javításának egy másik, lehetséges fejlődési iránya a ha­
gyományosan használt változók körének bővítése, új független kinematikai változók
felvétele. A szóba jöhető új változók közül elsőként természetesen a fázisarányokra
jellemző valamilyen mennyiség (például a hézagtérfogat) érdemel figyelmet. A fel­
adat természetétől függően kell kiválasztani a különféle lehetséges kinematikai vál­
tozók közül a fázisarányok leírására a legalkalmasabbat. Ennek a feladatnak egy
lehetséges megközelítése az, ha valamilyen általános elméletből dedukcióval vezet­
jük le a kívánt változatot.
Ezen az elven indult el a [6 ] tanulmány, amikor a Mindlin-féle mikrorugalmas
kontinuumelméletből levezetett „beágyazott térfogati függvény”-nyel bíró modellt
fejlesztett ki.
A szemcsés közegek egyik igen jellemző tulajdonsága az, hogy a kezdeti állapot­
jellemzőktől (pl. tömörség) függően igen eltérő állapotváltozási pályákat fut be, és
ezek az állapotváltozási utak egy független térfogatváltozási (hézagtényező, tömör­
ség stb.) változóval írhatók le.
Az ún. beágyazott térfogati függvény, mint új és kinematikailag független változó
bevezetése — úgy tűnik — lehetővé teszi a szemcsés közegek ezen igen fontos
tulajdonságának — a dilatációnak — a követését. Jelen tanulmány célja annak
vizsgálata, hogy Mindlin elmélete alkalmas-e erre vagy sem.
Az elmélet lineáris és rugalmas változatának részletes kidolgozása után azt kri­
tikai elemzés tárgyává fogjuk tenni. A termodinamikai felfogás érvényesítése a
talajmechanikában régi törekvés. A három fázis közötti energiaáramlás, az ener­
giamérlegek, a gáz fázisában lévő parciális páranyomás hatásának figyelembevétele
mind szükséges egy komplex, valósághű állapotváltozási folyamat leírásához. En­
nek együttes követése matematikai modellel lehetetlen vállalkozásnak tűnik, ezért
az utóbbi évtized(ek)ben elterjedt a termodinamikai analógiák alkalmazása, a köl-

134
csönösen megfeleltethető extenzív és intenzív fogalmak keresése. A Brown [7] ne­
véhez fűződő elmélet a hézagtérfogatentrópia analógiából — illetve helyesebben
kapcsolatból — indul ki. Értelmez egy — a hézagtérfogattal felírt — függvényt
és a legvalószínűbb hézagtérfogat-eloszlás ennek maximumához tartozik, ezt te­
kinti az entrópiafiiggvénnyel analógnak. Egy másik elméletben a hézattérfogat—
hőmérséklet analógia azt feltételezi, hogy a nem egyenletes hézagtérfogat-eloszlás
a hőmérséklethez hasonlóan kiegyenlítődésre törekszik.
Sok elmélet az individuális szemcsékkel összefüggő kölcsönhatások statisztikai
elemzésén alapul. A szemcseváz anyagszerkezeti tulajdonságait elsősorban a szem­
csék orientációjával és a szemcsék közötti kontaktusok számával és annak szórásá­
val, valamint az érintkezési pontokon átmenő erők sűrűségfüggvényével lehet leírni,
mindezek matematikai megfogalmazására, az erre alkalmas matematikai objektu­
mok jellegére számos javaslat született [8 , 9].
Az anyagszerkezeti jellemzők statisztikai értékelése és valószínűségelméleti feldol­
gozása során vezette be Mogami [10] azt az informatikai entrópiát, melyet Brown
is használ dolgozatában [7]. Eszerint a minimális valószínűséggel előrejelzett sűrű­
ségeloszlás az, ami maximálja az információk által szolgáltatott entrópiát.
Az elmondottak alapján, figyelembe véve a nehézségeket és a lehetőségeket egya­
ránt, a magasabb szabadságfokú kontinuumelméletek alkalmazási lehetőségére kor­
látozott kutatási célt az alábbi megkötések figyelembevételével kívánjuk elvégezni.
Kétfázisú (szilárd-gáz, majd szilárd-folyadék) közeget vizsgálunk, amikor is a
termikus és más kölcsönhatások általában elhanyagolhatók a szemcsevázban ke­
letkező mechanikai kölcsönhatásokhoz képest. A kölcsönhatások nagyságrendje is
kisebb mértékben változik az állapotváltozás során, mert a gáz viszonylag sza­
badon áramlik a szemcsék közötti hézagtérben, szemben a folyadékkal. A szilárd
szemcsék közötti mechanikai hatásokat ebben az esetben nem befolyásolja a folya­
dékfázis, illetve az annak gyorsan változó térfogatarányától nemlineárisán függő
erők.
A szemcsék közel gömb alakúak, anyagukban végtelen merevek, saját alakvál­
tozásukat elhanyagoljuk. A közeg által kitöltött tér mint kontinuum olyan elemi
pontokból épül fel, melyek véges térfogatúak és annyi számú szemcsét tartalm az­
nak, amelyben a modellezni kívánt jelenség (dilatáció) még le tud játszódni. Az
ilyen szemcsecsoportokban a szemcsék mozgása az elemi ponton belül, egy kitün­
tetett szemcséhez viszonyítottan folytonos függvényekkel leírható, vagy legalábbis
feltételezzük ezt.
Az 1. ábrán azonos, ismétlődő méretű és elrendezésű szemcse csoportokat mu­
tattunk be, a deformálható direktorok (Mindlin esetében három) elméletéhez iga­
zodva. Azonban az elméletben mutatkozó anyagállandók megmérhetők sztochasz­
tikus szemcsenagyság-eloszlás esetén is. Ez esetben az „elemi térfogat” olyan repre­
zentatív „minta” , amelyben az anyagban előforduló szemcsenagyságok statisztikus­
nak megfelelően képviselve vannak.
A közegben olyan kezdeti feszültségállapot uralkodik (a gravitációs erőtér hatá-

135
sara), melynek következtében a közeg húzó, illetve nyírószilárdsággal rendelkezik.
Célunk egy olyan helyettesítő kontinuum felépítése, melynek összefüggései jól
szimulálják a közeg alakváltozását makroérte lemben, ennek megfelelően a kontinu-
umban jelentkező feszültségértékek nem a tényleges, szemcséken ható erőket fogják
jelenteni, hanem azoknak makro-, statisztikus eredőjét.
A Mindlin-féle kontinuummodell alapján deduktiv úton felépítünk egy, négy sza­
badságfokú modellt, ahol az elmozdulás három komponense mellett egy beágyazott
térfogati függvény — ami a hézagtérfogat változásának felel meg —• mint skalár vál­
tozó jelentkezik. A kiinduló egyensúlyi állapotból a befejező egyensúlyi állapotba
való jutáshoz a rendszer integrális jellemzőit kellene ismerni, úgymint a rendszer ál­
tal végzett munkát és a rendszerrel közölt hőmennyiséget. Ez utóbbi feltételezésünk
szerint nulla lesz, a folyamat során hőközlést nem veszünk tekintetbe és egyébként is
a folyamatot izotermikusnak tekintjük. Az irreverzibilis folyamat reverzibilis folya­
matokkal helyettesíthető, melyek szintén az első állapotból a másodikba viszik át a
rendszert és amelyek során a rendszeren végzett munka megegyezik az irreverzíbilis
folyamat során végzett munkával.
Az ilyen ekvivalens helyettesítő folyamat már követhető. Az ábrázolás feltételes­
sége abban van, hogy ilyen folyamat során a rendszer egyáltalán nem megy keresztül
azokon az állapotokon, amelyeket az „ekvivalens” megfordítható folyamat során a
két szélső állapot között felvesz.

136
 2. SZEM C SÉS K Ö ZEG EK K O N T IN U U M ­
M O DELL JE IN E K Á T T E K IN T É S E

A szemcsés közegek mechanikai modelljeinek részletesebb összefoglalását adta

Scharle [1], Páti pedig [8 ] a szemcsés közegek anyagszerkezeti jellemzőit foglalta
össze tanulmányában, elsősorban Oda munkáira támaszkodva.
Az itt következő áttekintés nem törekszik teljességre, csak a tárgyalásaink szem­
pontjából érdekesebb előzményeket — kontinuummechanikai modelleket — emeljük
ki.
Szemcsés anyagok kontinuummechanikai modelljének létrehozására jelenleg két
alapvető — és erősen eltérő — megközelítési mód van. Az első esetben a szemcsék
individuális valóságából, a köztük lévő kölcsönhatások vizsgálatából kiindulva az
így megfogalmazott törvényszerűségeket a már ismert mezőegyenletekben építik
be.
A másik esetben a kontinuummechanika alapvető kinematikai változóit (illetve
az elemi pont szabadságfokát) módosítják a vizsgált probléma igényeihez alkalmaz­
kodva.
Az első esetre már említettünk példákat a bevezetőben. Ide tartozik az, ami­
kor a szemcsék alakjának, elhelyezkedésének, a köztük létrejövő érintkezési pon­
tok számának, eloszlásának, a szemcsék közötti kontakt erőknek, irányának stb.
statisztikai, információelméleti elemzéséből valószínűségi alapon következtetnek a
várható eloszlásra. Erre példa Kishino [11] felfogása, aki az inhomogén, heterogén
anyag diszkrét erőrendszeréből vezeti le a feszültségtenzort Makino [12] a kétfázisú,
porszerü anyagokat elsősorban statisztikai módszerekkel vizsgálja. Kitamura [13] a
szemcsék mozgását — a molekuláris potenciálokkal analóg módon — sztochasztikus
folyamatként írja le, Markov-folyamatnak tekintve azokat.
Még az első esetbe tartozik az is, amikor a kontinuummechanikai megállapításo­
kat elsősorban kísérletileg meghatározott feszültség—alakváltozás összefüggésekre
alapítják. Ez a megközelítési mód Coulomb óta talán a legelterjedtebben mívelt és
használt. Azonban az az implicit feltevés, hogy a kísérlet során homogén deformá­
ciós állapotot állítsunk elő, Cowin [14] szerint igaz a fémeknél, de semmi esetre sem
igaz a szemcsés anyagok esetében. Roscoe [15] megpróbált egy olyan berendezést
építeni, amely homogén nyírási deformációt hoz létre, azonban ez nem sikerült.
Cowin [14] megállapítja: az a tény, hogy nem lehet homogén deformációs állapo-

137
tot létrehozni szemcsés anyagokban, kétségessé teszi a fenomenologikus kontinuum-
elméletek jövőjét.
A kontinuummechanikai modellalkotás második fő megközelítési iránya magát
a kontinuumelméletet kívánja olyan posztulátumokkal bővíteni, amelyek azt alkal­
massá teszik a vizsgált közeg, illetve a jelenségek modellezésére. Jelen tanulmány
is ebbe a témakörbe tartozik, így ezt a területet részletesebben fogjuk ismertetni.
Ezek az elméleti megközelítések a következőkből indulnak ki:
— töm egm egm arad ás törvénye,
- az impulzusmegmaradási törvények (ezek felelnek meg a statikus kontinuumme-
chanikában az egyensúlyi egyenleteknek),
- a termodinamika első főtétele (a klasszikus rugalmasságtanban ennek megfelelője
a „külső munka egyenlő belső munkával” tétel), mely energiamegmaradási tétel
és
— a term od inam ik a m ásodik főtétele, m ely irreverzíbilis folyam atok esetén a folya­
m at irányát h atározza m eg.

Nikolaevskii és Afanasiev 1969-ben közzétett tanulmánya [16] négy esetet elemez,

ezek közül kettő szemcsés anyagra vonatkozik. Lényegében rugalmas anyagokat fel­
tételeznek lokális súrlódással. Modelljükben már van térfogatváltozás, dilatáció, de
az a nyíróigénybevétellel, illetve deformációkkal kinematikailag kötött, nem füg­
getlen változó. Cowin a Cosserat-kontinuumok feszültségfüggvényeiről közölt egy
cikket [17] 1970-ben, az általa bevezetett feszültségfüggvények és a már ismert (pl.
Neuber-féle) feszültségfüggvények közti kapcsolatokat is tisztázta. Ebben az időben
Mindlin elmélete már ismert, mivel az 1964-ben jelent meg [18], mégis a kinema­
tikai változók bővítésének körét keresve elsősorban a Cosserat-elméletekre fordult
a figyelem, vagyis a szemcsék elfordulását leíró elfordulásvektor-mező jelenik meg
mint új változó. Goodman és Cowin [19] 1971-ben bemutatott modellje elsősor­
ban a szemcsés anyag folyadékszerű viselkedését kívánta leírni, mégis teljesen új
felfogásában és a mai napig is e területen meghatározó jelentőségű.
Goodman és Cowin bevezet egy új kinematikai változót: a térfogateloszlás-függ-
vényt, mely a ß hézagtényezővel az alábbi relációban van:

"= (21>
Ha 7 -val jelöljük a szemcsék saját tömegsűrüségét, akkor a komplex anyag (szemcse
és hézag) együttes tömegsűrüsége:
в = l v- (2 .2 )
Ezt a „búik” tömegsűrüséget a továbbiakban „összleti” jelzővel különböztetjük
meg. Összenyomhatatlan anyagú szemcsék esetében a tömegmegmaradás törvénye
az új változóval, í/-vel kifejezve így alakul:
i> + v Víj = 0, (2.3)

138
ahol Vi a sebesség, a pont az idő szerinti, a vessző a koordináták szerinti parciális
deriválás jele. Az impulzusmegmaradást az alábbi ismert módon írták fel:

Tijj + Jisbi = 7 vVi (2.4)

A szerzők feltételezték [19], hogy a ip fajlagos szabad energia csak 7 -tól, i/-től,
illetve annak gradiensétől függ, így a következő feszültségalkotókat vezetik le:
2 d rp
P= 7 v— ,
о7
. 2 dxl>
V=1V T '
h, = 7 ^ - (2-5)

Itt p nyomás (izotrop feszültség), amely a szemcsék között működik,^* szintén nyo­
más, amely azonban a térfogateloszlás-függvénnyel áll kapcsolatban [19]. A /i,- vek­
tort egyensúlyi feszültségnek nevezik, ez a Mindlin-féle önmagukban egyensúlyban
lévő kettősfeszültségekkel analóg. A három feszültségelem között a szerzők szerint
termodinamikai megfontolások alapján az alábbi összefüggés áll fenn:

p * - p = uhi'i. ( 2 .6)

Érdekes megfigyelni, hogy a szerzők nem Mindlinre hivatkoznak, hanem Love

1926-os kiadású rugalmasságtani müvére. Ennek megfelelően sem a fogalmak, sem
az összefüggések nem tartalmazzák azokat a letisztult formákat, melyeket Mindlin
cikkében találunk [18].
A tanulmány figyelembe veszi a gyorsulásból származó erőket is, ez folyadékok
(illetve folyadékszerű viselkedés) esetében valóban fontos.
Ugyanez a szerzőpáros két évvel később lényegében ezt az elméletet megismétli
általában szemcsés anyagokra — tehát nemcsak áramlásra — vonatkoztatva [2 0 ].
Ebben a cikkben már utalnak rá, hogy elméletük valamilyen rokonságban van
Mindlin elméletével, de összefüggéseik ennek alapján Mindlin egyenleteiből nem
vezethetők le. Mindkét cikk a közeget „összleti anyag”-ként vizsgálja. A két cikk
megjelenése között, 1971-ben Valanis közzétett egy érdekes tanulmányt törésfe­
lületek nélküli viszkoplasztikus anyagok viselkedéséről. Egy beágyazott időskálát
alkalmaz („intrinsic time scale” ), és így modellje endochron. Az anyagtörvények le­
vezetéséhez a Helmholtz-féle szabadenergiát mint termodinamikai potenciált veszi
alapul [2 1 ].
Új felfogást jelentett a Cowin és Goodman által képviselt szükebb területen
Konczak 1986-ban közzétett rövid közleménye [22]. A cikk olyan közeget tárgyal,
ahol a szemcseváz közötti hézagtérfogat teljesen ki van töltve folyadékkal. A szem­
cseváz mikropoláros, tehát Cosserat-típusú, homogén és izotrop, a folyadék a póru­
sokban viszkózus és összenyomható, az áramlás lamináris, az alakváltozások, illetve

139
deformációk kicsik és a két fázis hőmérséklete lokálisan azonos. A szigorúan termo­
dinamikai alapokon nyugvó matematikai modell a két fázis közötti kölcsönhatásban
Goodman és Cowin felfogásához hasonló leírási módot alkalmaz, eltekintve attól,
hogy a szilárd fázist mikropolárosnak tekinti.

140
 3. A N É G Y , ILLETVE M A G A S A B B
SZABADSÁGFOKÚ KONTINUUM-
ELMÉLETEK DEDUKTÍV
ELŐÁLLÍTÁSA

A magasabb szabadságfokú kontinuumelméletek között mai ismereteink szerint

a legfejlettebb a deformálható direktorok elmélete. Itt az elemi ponthoz n számú
irányvektor, direktor van rendelve, melyek a kontinuum mozgása során nagyságukat
és irányukat kinematikailag függetlenül változtatják (2. ábra).

2. ábra

Az ilyen kontinuumban az elemi pont szabadságfoka:

3n + 3. (3.1)

Az ilyen kontinuummodell fizikai jelentésére adott szemléletes példát Eringen [23].

Felfogásában az elemi pont véges térfogatú mikrovolumen, és ebbe beágyazva anya­
gi pontok úsznak (3. ábra).
Az anyagi pontok S súlypontja mint referenciapont szerepel, ennek elmozdulása
a makróért elemben vett elmozdulásvektor. Az anyagi pontok helyzetét a referencia-
ponthoz viszonyítva a direktorok — melyek itt helyzetvektorok — rögzítik. Az alak-
változás során ezek kinematikailag függetlenül változnak. Jól érzékelhető ebben a
felfogásban az a törekvés, hogy az anyag diszkrét és véges strukturáltsága, valamint
az infinitézimális számítások, a „kontinuummechanika” között hidat építsenek.

141
 A másik következtetés — amit levonhatunk ebből a modellmegfogalmazásból —
az, hogy alkalmasnak tűnik a szemcsés anyagok egy tulajdonságának modellezésére.
A mikrovolumenben annyi — és csak annyi szemcsét tételezünk fel, amiben (illetve
amik között) a vizsgálandó jelenség — jelen esetben a hézagtérfogat változása —
még le tud játszódni.
Mindlin [18] a direktorok számát a háromdimenziós euklideszi térhez igazodva
háromra csökkentette, és ezzel a matematikai megfogalmazást is hozzáférhetőbbé
tette. A három direktor csúcsainak elmozduláskomponensei ugyanis ez esetben egy
beágyazott mikrodeformáció-tenzor elemeiként is felfoghatók (^. ábra).

142
 Az ilyen módon definiált dt] mikrodeformáció-tenzor, valamint az {/,■ makro-
elmozdulásvektor jelentik a fundamentális kinematikai változókat: Ui 3 szabadság-
fok, d{j 9 szabadságfok, mely összesen 12.
A makrotérrel kapcsolatos alakváltozási összefüggésnek a beágyazott mikrode-
formációktól függetlenek, így továbbra is változatlan a geometriai egyenletekkel
definiált makroalakváltozás-tenzor:

Ddi) = \ (U,j + Ujti) , (3.2)

és makrorotáció-tenzor:

Dm = (3.3)

Ezek a

Dij = Uj,i (3.4)

gradiensmező szimmetrikus, illetve antiszimmetrikus részei. A szimmetrikus részre

jellemző lábindexeket ( ) zárójelbe, az antiszimmetrikus részre jellemző indexeket
pedig [ ] zárójelbe tettük.
Mindlin értelmezte az elmozdulásmező gradiensének és a bevezetett mikrodefor-
máció-tenzornak a különbségét, és azt relatív deformáció tenzorának nevezte:

lij — Uj,i — dij. (3.5)

A mikrodeformáció-tenzor az elemi pontot reprezentáló mikrovolumenben homo­
gén, de a makrotér változók szerinti deriváltja létezik:

Kijk — djlc,i, (3-ü)

ezt Mindlin a hiperdeformáció-tenzornak nevezte.
Feltételezzük, hogy a vizsgált test hőmérséklete állandó, kiinduló állapotában
deformáció- és feszültségmetes, és csak kis alakváltzásokra szorítkozunk. Ekkor lé­
tezik az alakváltozási energia sűrűségét leíró W{Dij,^ij,Kijk) rugalmas potenciál
(mely izotermikus állapotváltozás esetében azonos a Helmholtz-féle szabadener­
giával, termikus potenciállal), melyből a háromféle alakváltozási tenzortérben a
feszültségtenzorok Mindlin szerint az alábbi módon származtathatók:
dw
lJ dDij ’
dW
aii = e V

= (3-7)

143
Itt Sn a Cauchy-féle feszültségek, «г,-j a relatív feszültségek, mjk a hiperfeszültségek
tenzora.
[A W rugalmas potenciál, illetve az Sij , at] és ptJk feszültségtenzorok általános
alakját lásd az I. tanulmány (3.17), illetve (3.18) összefüggéseiben.]
A kompatibilitási egyenletek Mindlin szerint az alábbiak:

^ ( i j ) , k l eikm^jln — 0 )

KijkjCklm = 0,
(Djk — fjk),i — Kijk ■ (3-8)

Az egyensúlyt az alábbi összefüggések fejezik ki:

(Sij + 01j),i — Pj ,
Pijk,i + Ojk = <f>jk■ (3.9)
Az inhomogén tagok a térfogaton működő külső erők, melyek közül pj a tö­
megerőket képviseli, <f>jk azonban olyan nyomatéki feszültségeket jelent, melyeket
statikus állapotban jelenlegi ismereteinkkel értelmezni nem tudunk, ezért egyelőre
figyelmen kívül hagyjuk őket. Kinematikai vizsgálatok esetében <fijk az elemi pont
perdülete (spin) fogalmához kapcsolódik.
A dij mikrodeformáció-tenzorra tett külön — akár önkényesen is felvett —
megszorításokkal (mely a szabadságfok csökkentését is jelentik) — deduktív módon
különböző új kontinuumelméletek állíthatók fel.

3 .1 . E lső m o d ell

A mikrodeformáció-tenzor antiszimmetrikus részének figyelembevételével felte­

hetően nem tudjuk leírni a hézagtérfogat változását (mivel az a szemcsék merevtest-
szerü elfordulására jellemző), ezért vizsgáljuk meg a mikrodeformáció-tenzor szim­
metrikus részét (d[,j] = 0 ).
Az antiszimmetrikus rész azonos a Cosserat-kontmuumban értelmezett elfordu­
lásmezővel, a Mindlin-modell — lévén általánosabb — ezt is magában foglalja. A
szemcsés közeg Cosserat-modellel való megközelítésére számos tanulmány készült,
pl. [3, 22] ezért ezt itt most nem kívánjuk vizsgálni. Legyen tehát

dij = d(ij), (3.10)

így a relatív deformációk tenzora

7(<j) = Dij — d(ij), (3.11a)

ЖЛ = 2 ^ ’' ~ = % ] (3.11b)

144
lesz, vagy d y j y t felbontva deviátoros és izotrop részekre:

7ij = Uj,i - - dfijy (3.12)

A relatív deformáció tenzorának első skalárinvariánsa pedig

~fkk = Uk,k - dkk (3.13)

lesz, melyből látható, hogy a mikrodeformáció-tenzor izotrop része egy független

térfogatváltozással hozható kapcsolatba. Ebben a modellben a D ^ y alakváltozás-
tenzor első skalárinvariánsának zérus volta (nyírás) esetén is jelentkezhet térfo­
gatváltozás. így tehát az általános elméletből a (3.10) feltétellel nyerhető esetek
számunkra hasznosak lehetnek. A mikrodeformáció-tenzor szimmetrikus jellegéből
következik, hogy

Ki(jk) = d(jk),i,
Ki[jk] = 0, (3.14)

azaz a hiperdeformáció-tenzornak most csak 18 — zérustól esetleg eltérő értékű —

eleme van. Az alakváltozási energiasűrűség-függvény a fenti egyszerűsítések esetén 1

W — Sij Dij + (T(ij)7(ij) + &[ij]l[ij] "b ßi(jk)Ki(jk) (3.15)

alakú, ahol

Sij — \ & íj D^k "b 2 / i ~ b 91 ";кк t í/ l'( ~’ i j + Jji),

°[H) = (b2 - * з)Т [0 ],

ij) = 9ibijDkk + 2g2Dij + bi6ij~fkk + (b2 + Ь3)(уу + 7 ;-,-). (3.16)

Az alakváltozási energiasűrűség-függvény (3.15)-beli alakjából látszik, hogy a

ßi[jk]*Hjk] (3.17)

tag Kiy jfc] zérus volta m iatt hiányzik. Energetikailag így két hiperfeszültségi tenzor-
mező, ß[jl és fj.^1, egymással egyenértékű, ha

= (3-18)
ahol AtTjjfe] tetszőleges, j, к indexeire antiszimmetrikus tenzor. Legyen

^»[7 k] = 0,

Vi\jk] = v\\jt] = (3.19)

1 L ásd m ég részleteseb b en az I. tan u lm án y b a n .

145
Az elmélet egyensúlyi egyenletei (3.9) szerint:

{Sij 4- <Tij),i + Pj = 0, (3.20a)

Pi(jk),i + <r(jk) + 4>(jk) = 0, (3.20b)
a[jk] 4- Фцк] = 0, (3.20c)

illetve a térfogaton működő kettősfeszültségek antiszimmetrikus részét elhanyagolva

ф[jj] = 0, ekkor (3.20c)-ből következik, hogy

ct[,j ] = 0, (3.21)

azaz (3.16) második egyenletét tekintve a

b2 = 63 ( 3.22)

összefüggés fenn kell álljon, (3.21) azonban azt is jelenti, hogy az alakváltozási
energiasűrűség-függvény (3.15) helyett a következő alakú:

W = Sij D íj + <t(0 )7(,j) + Pi ( j k ) Ki { j k ), (3.23)

és a (3.19) előírás az anyagállandókra a következő megkötésekkel egyenértékű:

dl = 05 , dg = d3 , di4 = dj5 , (3-24)

így a keresett anyagegyenlet2

^p(ír) — [2diKüp ű4Kpjj]é^r 4- [(d2 4" оз)^йг 4“ ai«rii]ép? 4- [(^2 d- ^3)^*1^~b

4" fli^giíjépr 4- [(dió 4" fli3)^p^r d- (^11 4" di4^ K r p q d- ^qpr') (3.25)

alakú lesz. A peremfeltételek a részletes levezetéseket mellőzve:

Г pijkrii = peremelőírás,
P I (Sij + <Tl7 )n,- = peremelőírás, ' ' ’

illetve
Г С/, = peremelőírás,
u' I = peremelőírás. ' ' '

A geometriai egyenleteket az anyagegyenletekbe, majd azt az egyensúlyi egyenle­

tekbe helyettesítve megkapjuk az elmélet alapegyenleteit:

(p + 2<72 + 2b2 ) U j ia 4- (A 4- p + 2gi 4- 2 <72 4- 262 4- b x) U ktkj —

— (<7i + bi)dkkj —2(<72 + 2b2)dij i 4 - Pj = 0,

R észletesen lásd az I. tan u lm án y 3.3. p o n tjá b a n .

146