A Westergaard-féle megoldás mindhárom igénybevételi mód esetében a szingu-

laritást az r -1 / 2 kifejezésben hordozza. Ezt figyelembe véve a (4.4) formula az I.

igénybevételi mód esetében a 30. ábra szerint alakul.
Láthatóan az így képzett feszültségeloszlás erősen emlékeztet a Barenblatt-
modellre azzal a különbséggel, hogy a repedéscsúcson nem nulla a feszültség, ami­
vel szemben egyébként is kételyeink voltak. A másik megállapítás pedig az, hogy
nagyobb a csúcsfeszültség és kisebb a „softening” zóna, ha az L nagy (mint pl. a
betonnál), akkor ez az átmeneti zóna is nagy. Ez teljesen megfelel az eddigi megfi­
gyeléseknek. Az előző tanulmányban ismertetett kísérleti vizsgálatok eredményeire
alapozva az L méret beton esetében 2,5dmax, ami dmax = 25mm esetében 6,2 cm,
és ez ugyancsak egybevág az eddigi megállapításokkal.
Úgy tűnik, hogy a bevezetett új feszültségfogalom az ismertetett átszámítási
formulával jól megközelíti a valóságot. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem célunk
— és a kontinuummechanikának sem célja — az anyagszerkezet valósághű leírása,
csak annak matematikai modellezése. Mindezek alapján a javasolt modell ebből
a szempontból biztatónak látszik, és célszerű további vizsgálatokat is végezni. A
következő tanulmányban a Cosserat-kontinuumok kétváltozós (síkbeli és hengeres)
feladatait, illetve azok feszültségfüggvényes megoldási lehetőségeit fogjuk vizsgálni,

247
majd rátérünk a hajlított és berepedt tartók vizsgálatára a kétféle új szemléleti mód
(reprezentatív feszültség és Cosserat-kontinuum) alapján.

Irodalom a 4. fejezethez

1. B a z a n t, Z. P .— O h, B. H.: C ra ck B a n d T h eo ry of F ra c tu re of C oncrete. M a tériau x e t C o n st­

ru c tio n s 16, No. 93 (1983).
2. H illerborg, A .— P e tersso n , P. E.: F ra c tu re M echanical C alculations, T est M e th o d s a n d R esults
for C o n c rete a n d S im ila r M aterials. 5 th F ra c t. C ongress, C annes, A pr. 1981.
3. W ittm a n n , F . H.: M echanism a n d M echanics of F ra c tu re of C oncrete. A dvances in F ra c tu re
R esearch. E d . D . F rancois. 1981.
4. Fűzy, J .— Vas, J.: C ivil E ngineering A pplication of M icroelastic C ontinuum s. É T I Special E d i­
tio n of th e „Scientific P roceedings” Series. B u d ap est, 1985.
5. M indlin, R. D.: Influence of C ouple-stresses on Stress C oncentrations. E x p erim en tal M echanics
3, 1 (1963).
6. N eu b er, H.: D ie sc h u b b e an sp ru c h te K erbe im C osserat K örper. ZAM M 4 7 (1967).
7. E ringen, A.: T h e o ry of M icropolar E lasticity. F ra c tu re a n d A dvanced T re a tm e n t. Vol. 7. E d.
L iebow itz. A cadem ic P ress, New York 1968.
8. M indlin, R. D .: M ic ro -stru ctu re in L inear E lasticity. Arch. R a t. Mech. A nal 16, 51— 67 (1964).
9. Füzy, J .— Vas, J.: R e la tio n sh ip s a n d A p plication Possibilities of th e T heories of M icroelastic
C o n tin u a . A c ta T echn. A cad. Sei. H ung. 97, 69— 83 (1984).

248
 5. Ö S S Z E F O G L A L Á S

E tanulmányban összefoglaltuk a törésmechanika legfontosabb megállapításait,

különös tekintettel annak a kontinuummechanikával kapcsolatos vonatkozásaira. A
beton viselkedése — az ebből a szempontból méltán repedésmechanikának nevezett
terület — lényegesen eltér ezektől a megállapításoktól. Az eltéréseket elemezve
szembetűnő analógiákat találtunk a Cosserat-kontinuumelmélettel.
A magasabb szabadságfokú — elsősorban a mikropoláros, Cosserat-féle — el­
méleteket tekintve két területen véltünk új eredményeket elérni. Az egyik ilyen
terület a szemcsés közeg — mint amilyen a beton is — Cosserat-kontinuummal
való modellezése esetében a hajlított keresztmetszet normálfeszültség eloszlásának
a vizsgálata volt. Itt azt tapasztaltuk, hogy az alacsony tartók esetében a meg­
szokott Navier-féle lineáris eloszlástól az eltérés nem annyira a lineáris jellegben
mutatkozik meg, hanem a szélsőszál-feszültség értékében, mely ez esetben kisebb.
A másik terület a repedéscsúcs körüli feszültségkoncentráció vizsgálata, ahol a
kontinuummechanikai megoldások szingularitásra vezettek. Ennek egyik lényeges
okát — a szakirodalom megállapításait is alapul véve — az alábbiakban látjuk.
A hagyományos kontinuummechanikai feszültségfogalom a mikrotartományban
végzendő vizsgálatokra nem alkalmas, ugyanis a lim ДА —*■0 határátm enetet mate­
matikailag végre lehet ugyan hajtani, de fizikailag nem. A magasabb szabadságfokú
kontinuumelméletek ezt a határátmenetet egy véges értékben korlátozzák és ennek
eredményeképpen önmagukban egyensúlyban lévő, kettős feszültségeket értelmez­
nek. A Cosserat-elmélet esetében ezek a nyomatéki feszültségek és a határátmenet
határa az L [m] anyagjellemző.
Mindezek ismeretében javaslatot tettünk egy új feszültségfogalom — a „repre­
zentatív feszültség” — bevezetésére, mely a fent említett határátm enetet egy anyag-
jellemző értékben korlátozza. Ebben az esetben a feszültségcsúcs körüli szingulari-
tás megszűnik, és egy függvénytanilag kezelhető megoldást kapunk.
A fent ism ertetett új ismereteket felhasználva a következő tanulmányban elemzés
tárgyává kívánjuk tenni a hajlított és berepedt beton keresztmetszet viselkedését,
és arra egy matematikai modellt dolgozunk ki, mely jól modellezi a korábbi kísér­
letek által megismert jelenségeket, mert egyrészt jól követi azokat az anomáliákat,
melyekre eddig elméleti magyarázat nem volt, másrészt alkalmas egy célirányos
kísérletsorozat megtervezésére és ennek segítségével a modell paramétereinek meg­
határozására, illetve a modell igazolására.

249
 VII.
BEREPEDT, HAJLÍTOTT
BETON KERESZTMETSZETEK
FESZÜLTSÉGELOSZLÁSÁNAK VIZSGÁLATA
KÍSÉRLETEK ALAPJÁN

Dr. Dalm y Dénes

 1. E L Ő Z M É N Y E K , C ÉL K IT Ű Z É SEK

A mérnöki szerkezetek „tudatos” méretezésekor a kontinuummechanika jelentős

szerephez ju to tt. A kontinuummechanika a diszkrét felépítésű anyagi közegek visel­
kedésének leírása matematikailag folytonos függvényekkel. Ez azt is jelenti, hogy a
kontinuummechanika mint segédeszköz, mint egy „fekete doboz” működik, hiszen
az általa értelmezett függvényterek lokális értékei valóságban nem léteznek, ilyenek
például a tömegsürűségeloszlás-függvény, feszültségfüggvények stb.
A kontinuummechanika igen jól alkalmazható a különböző rúd-, héjszerkezetek
stb. viselkedésének leírására, annak ellenére, hogy az adott közegben értelmezett,
végtelen kicsiny elemi pont fizikailag nem értelmezhető, és így a méretek csökkenté­
sével előbb-utóbb beleütközünk az anyag diszkrét felépítésének (kristály, molekula
stb.) határaiba. Ugyanígy, a klasszikus értelemben vett kontinuummechanikában
az alábbi határátm enettel definiált feszültségfogalom sem értelmezhető:

a — lim ——. (1.1)

ДА

Itt F а ДА felületelemen működő erő. Számos külföldi szerző azt a legkisebb

vonatkoztatási mértéket (felület, térfogat stb.), melynél ez a hányados még értel­
mezhető; reprezentatív felületnek, térfogatnak nevezi (lásd részletesebben а VI.
tanulmányban).
Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy a reprezentatív térfogat vagy felület mérete
alatti feladatok esetében — mint amilyenekkel például a törésmechanika foglalko­
zik — a kontinuummechanika csak a fenti fogalmak alapján történő újraértékelés
útján használható. A törésmechanika Westergaard-féle megoldása a repedés csú­
csán végtelen nagy feszültségeket ad. Eszerint végtelen kicsiny külső behatásra is
megindul a repedés terjedés, ez viszont nyilvánvalóan nem igaz.
A törésmechanikával foglalkozó kutatók az előbb felsorolt nehézségek m iatt nem
alkalmazzák a kontinuummechanikát, előnyben részesítik a termodinamikai elem­
zést, a kísérleti eredményekre alapított empirikus képletek alkalmazását, vagy a nu­
merikus (végeselem- stb.) módszereket (lásd részletesebben а VI. tanulmányban).
Az utóbbi évtizedekben a kontinuummechanika magasabb szabadságfokú elméletei
számos új eredménnyel szolgáltak, melyek — a jelen tanulmány szerzői szerint —
alkalmasak a szilárd testek mikrostrukturális viselkedésének modellezésére. Ezek
felhasználásával úgy véljük, hogy a repedéscsúcs környezetében pontosabban le

253
tudjuk írni a folyamatot, de legalábbis reméljük, hogy a makroszerkezetek mére­
tezéséhez hasonló segédeszközt nyerhetünk a repedés terjedés előrejelzésére, illetve
kritériumára.
A kontinuummechanika feltételezi, hogy ha a közegből egyre kisebb és kisebb
részeket vágunk ki, akkor annak fizikai tulajdonságai nem változnak. Ennek a felte­
vésnek az érvényességét az anyag diszkrét felépítése korlátozza, és ezt a korlátozást
az infinitezimális számitások hidalják át. így a kontinuummechanika akkumulált
deformációkkal és — az (l.l)-ben definiált — eredő, illetve átlagfeszültségekkel
dolgozik, amely alkalmatlanná teszi „mikro” feladatok tárgyalására. Szabálytala­
nul ismétlődő inhomogenitás esetében — ilyen a beton is — a reprezentatív térfogat
(az a legkisebb kivágható térfogat, melynek tulajdonságai még egyeznek a makró-
közeg homogén, illetve kvázihomogén jellemzőivel) néhány c/max átmérőjű. Itt dmax
a legnagyobb adalékszemcse átmérője.
Tekintsük a reprezentatív térfogatot egy kockának, akkor annak L élhosszú­
sága — mely anyagonként változik — egyértelműen meghatározza a reprezentatív
térfogatot. így az anyag mikrostruktúrájának ezt a fontos jellemzőjét egy skalár
(hosszúság dimenziójú) anyagjellemzővel le tudjuk írni. A kocka oldalfelületein a
hagyományos normál- és nyírófeszültségek mellett ún. „önmagukban egyensúlyban
lévő kettős feszültségek” (self-equilibrated couple stress) is működnek. A normál­
feszültségek esetében ez fajlagos nyomaték (nyomatéki feszültség) formájában je­
lentkezik (részletesen lásd az I. tanulmányban). Az eredeti ДА —*■0 határátmenet
során ezek a feszültségek eltűnnek, azonban az L anyagjellemző figyelembevételével
lehetőség nyílik arra, hogy a határátmenetet zérus helyett a reprezentatív térfoga­
tig, illetve annak a felülethatáráig végezzük. így mód nyílik a kettősfeszültségek
meghatározására.
Az így értelmezett kontinuummechanika segítségével a diszkrét felépítésű anya­
gok viselkedésének pontosabb leírására van lehetőség. Elméleti és kísérleti vizsgála­
taink szerint (lásd részletesen az V. tanulmányban) a beton heterogén tulajdonsá­
gainak matematikai modellezésére a Cosserat-kontinuumelmélet a legalkalmasabb.
Ismeretes (lásd az I. tanulmányban), hogy a Cosserat-közeg fajlagos alakválto­
zása következtében a szomszédos elemi pontok közötti távolság megváltozása mel­
lett az elemi pontok relatív elfordulása is munkavégzést igényel. Matematikailag
levezethető a tiszta hajlítás és a tiszta nyírás esetére a klasszikus és a Cosserat-
közegek közötti eltérés képletek formájában. Az elméleti összefüggések alapján meg­
tervezett kísérletekkel bizonyítottuk a beton esetében — mindeddig fikciónak tar­
tott — Cosserat-határréteg létét, és a határréteg vastagságát, illetve az L anyag-
jellemzőt 2,45dmax értékben rögzítettük (lásd részletesen az V. tanulmányban),
így például egy 10 cm vastag betonlemezben (dmax = 16 mm) a külső nyoma­
ték 15%-át nyomatéki feszültség ellensúlyozza, és így a Navier-feltétellel számított
szélsőszál-feszültség értéke 85%-ra csökken.
A reprezentatív hosszúság (L ) számszerű ismeretében mód van a törésmechani­
kában ismert kontinuummechanikai megoldások feszültségeloszlásainak gépies át-

254
számítására helyettesítő, reprezentatív feszültségekre. Az ismert és az (l.l)-ben
közölt feszültségfogalom helyett tehát a továbbiakban vonalas feszültséget számo­
lunk:

<Ty(x) = lim (1.2)

s д г—о A x
Ha a А х -et az előző gondolatmenetnek megfelelően csak az L határréteg-vastag­
ságig csökkentjük, így tehát e korlátozott határátmenet esetén a feszültség fogalma
az alábbiak szerint alakul:

^ ) = a^ £ - (L3)
A továbbiakban ismertnek tételezve fel az I. igénybevételi módra (húzóigény­
bevétel) Westergaard által meghatározott repedéscsúcs környéki húzófeszültség­
eloszlást, az L oldalhosszú hasábon (a reprezentatív volumenen) működő eredő erő
meghatározható ( 1. ábra):
+ L / 2

« Г Г= / *yW( * M * . (1.4)
- L / 2

illetve egy általános x középpontú hasáb esetében:

x + L /2

nr; pr( x ) = í <%(x)dx.

x —L / 2

255
 Az eredő erőből fajlagos erőt, azaz feszültséget képezve megkapjuk a repedés­
csúcs környéki helyettesítő húzófeszültséget:

x + L /2
nrepr 1 [
^helyettesítő — ^ ^ (x ) ^ x • (1-5)
x —L / 2

E helyettesítő feszültség eloszlását különböző határréteg-vastagságokra alakhe­

lyesen a 2. ábrán tüntettük fel.

2. á b ra

Az ábrán látható, hogy ha L kicsi (pl. üveg) a fellazuló vagy folyási zóna igen
keskeny, de nagy a csúcsfeszültség értéke. Ha L nagy (pl. beton), széles, lapos
eloszlást kapunk, melyek az eddigi kísérleti megfigyelésekkel egyeznek.
A 2. ábrán bem utatott helyettesítő feszültségeloszlás, alakját tekintve, a Dug-
dale- és a Barenblatt-modell közé esik (lásd részletesebben a VI. tanulmányban).
A 2. ábrán feltüntetett eloszlás — mely nem csupán elméleti megfontolásokra
támaszkodik, mivel L értékét kísérletileg meg is mértük — közvetlen kísérleti iga­
zolását tűztük ki célul. Carpinteri [1] arra a megállapításra jutott, hogy beton­
vagy vasbeton szerkezeteknél kétféle tönkremeneteli mód különböztethető meg: a
„fracture collapse” , mely nagyméretű szerkezeteken következik be és az „ultimate
strength collapse” , mely kisméretű berepedt próbatesteken jön létre [2].
Véleménye szerint ez azt jelenti, hogy egy bizonyos szerkezetmagassági méret
alatt a hajlított keresztmetszetben a rováshatás következtében jelentkező feszült­
ségcsúcs nem jön létre, és a bemetszéssel csökkentett keresztmetszet hajlító-

256
húzószilárdsága határozza meg a tönkremenetelt, míg nagy keresztmetszetek ese­
tében már Ki c nem független a keresztmetszeti mérettől (nem konstans), hanem
erősen megnő. Ezt a jelenséget sokáig a beton nemlineáris viselkedésének tulaj­
donították. Vagyis kis magasságú tartó estén a tönkremeneteli keresztmetszetben
a diffúz mikrorepedés-sokaság jelentkezik, így a jelenség a folyáshoz hasonlít, és
a tönkremenetel a beton törőszilárdság-kimerülésének következtében jön létre, a
másik esetben viszont gyors repedésterjedés mutatkozik.
Úgy véljük — és a továbbiakban ezt kívánjuk kísérletileg ellenőrizni — , hogy
a Cosserat-kontinuumok elméletén alapuló repedést erjedési modell e jelenségekre
választ tud adni, mivel — ahogy azt az előzőekben említettük — a külső ter­
helő nyomatékot a Cosserat-féle nyomatéki feszültségek és a Navier-feltétel alapján
számított normálfeszültségek együttesen egyensúlyozzák, és ezek aránya a tartó
magasságának függvénye.
Magas betontartóknál a „Cosserat-hatás” elhanyagolhatóan kicsiny, így a szerke­
zet bemetszett keresztmetszetében a Navier-feltétel által meghatározható normál­
feszültséghez adódó rováshatás m iatti többletfeszültség együttesen eléri a beton
húzószilárdságát és bekövetkezik a tartó tönkremenetele.
Alacsony (az L értékhez közelálló magasságú) tartóban azonban a „Cosserat-
hatás” m iatti nyomatéki feszültségek számottevőek, amik a Navier-feltétel alapján
meghatározott normálfeszültségeket csökkentik.
A rováshatás m iatti többletfeszültségek a „Cosserat-hatás” miatti nyomatéki fe­
szültségekkel összemérhető nagyságúak. A tartó bemetszett keresztmetszetében a
tönkremenetel a csökkentett Navier-normálfeszültségek és a rováshatás m iatti több­
letfeszültségek együttes hatására következik be, olyan igénybevétel-nagyságnál,
melynél a keresztmetszet szélső szálában a Navier-feltétellel megállapított normál­
feszültség éppen eléri a beton húzószilárdságát.

257
 2. A C O S S E R A T -K O N T IN U U M SÍK BELI
E SE T É N E K A L A P E G Y E N L E T E I ÉS
F E SZ Ü L T SÉ G F Ü G G V É N Y E I

E fejezetben a Cosserat-kontinuum alapösszefüggéseit ismertetjük röviden, an­

nak érdekében, hogy a felhasznált képletek és levezetések alapjait megvilágítsuk.
Bár a Cosserat-elméletet az I. tanulmányban már ismertettük, úgy véljük, hogy
ez az ismétlés nem haszontalan az olyan olvasó számára, aki az ott használt in­
dexes jelölésben nem jártas. Az alábbi ismertetés ennek szellemében Descartes-
koordinátákban történik.

2.1. A mikropoláros kontinuummechanika

alapjai
Mikropoláros közegben síkbeli feszültségállapot esetén egy elemi hasábon a nor­
mál ((tx, <jy) és nyírófeszültségek (тху, тух) mellett ún. nyomatéki feszültségek
(fix , ßy) is működnek (3. ábra).

így tehát az elemi test nyomatéki egyensúlya a nyíróerők dualitása útján nem
teljesül, csak a nyomatéki feszültségek figyelembevételével, a z tengelyre vett nyo­
matéki egyensúly tehát:

dx + dy + xy yx ~ ° ’ (2Л)

258
miközben a vetületi egyensúlyi egyenletek a rugalmasságtani ismereteinknek meg­
felelően változatlanok:
. дтуХ _
dx dy ’

9- t + | f - 0' <2‘2>
A síkbeli alakváltozási állapot nyúlásai a feszültségekből szintén az ismert össze­
függésekből kaphatók:

1 + Vr ,
£r = — - K ot + o-y )]>

% = ^-gT^K-K<T* + 0'»)]- (2-3)

A nyírási alakváltozás megállapítására a nyírófeszültségeket szimmetrikus (tsz)
és antiszimmetrikus (тд) részekre bontjuk:
1.
rsz — 2 ' Г*у ' ry*)>

rA = 2 ^ Txy ~ т у х ' )' (2 -4 )

A nyírófeszültség szimmetrikus része az elemi test torzulását okozza:

7xy = £ rsz = ^Txy ТУХ )~ (2-5)

Az antiszimmetrikus rész az elemi test merevtest-szerű elfordulását okozza:

1 fd v du\
<26)
ahol и és V az elmozdulásfüggvények.
A görbületek a nyomatéki feszültségekből az alábbiak:

К - ± u
x ~ 4В Их'

Ky — (2-7)
ahol В erő dimenziójú új anyagállandó.
A kompatibilitási egyenletek az új nyomatéki feszültségek m iatt kibővülnek:

(2.8b)
C7t/ C7£

/íz = /2^ ( r*y + v ) - 2/2^ К - + к )] > (2-8c)

= ~ + <r y ) ] ~ , 2 f y ( Tx» + v ) > (2 -8d)

259
ahol

f = 2 4 ^ м

hosszúság dimenziójú új anyagállandó, és

<92 d2
A = d^ + W ^2 1 0 ^
a Laplace-operátor.

2 .2 . A C o sse r a t-k o n tin u u m ö ssz e fü g g é se i

sík b e li fe s z ü ltsé g á lla p o tb a n

Az előbbiekben a mikropoláros kontinuumelmélet alapösszefüggéseit foglaltuk

össze. A továbbiakban a Cosserat-kontinuum összefüggéseit ismertetjük, melyekkel
a mikropoláros kontinuumok pontosabb leírása válik lehetővé.
A (2.6) összefüggés — mely az elemi pont merevtest-szerü elfordulását írja le
— egy kinematikai kényszert fejez ki az elmozdulásmező és az elemi pont rotációja
között. A Cosserat-kontinuum ezt úgy általánosítja, hogy ehhez még egy kinema­
tikailag független változót képviselő ip elfordulásvektor egyetlen megmaradt p z
komponensét is értelmezi:
1 f dv du\
W* ~ 2 [ f c ~ d i ) +iP2- (2' U )
Ennek következtében a korábbi összefüggések az alábbiak szerint módosulnak:
дшг _ 1 dyxy _ őe* д р г
дх 2 дх ду дх
дшг _ (ку_ _ 1 д~1Ху дрг
ду дх 2 ду ду
К _ 1 д^ху дех dpz
х ~ 2 дх ду + дх ’
К - деу 1 дУ*у ,
у дх 2 ду ду
д д
Их = 12 ~о^(тху + Ту х ) - 2/ 2 — [ а х - и ( с х + Су ) ] ,
л л
Иу = _2/2^ К - +<ТУ)] - / 2— (rxy + V ) . (2.12)

A Cosserat-kontinuum más anyagállandókat értelmezett (lásd az I. tanulmány­

ban), de — mint látni fogjuk — az ott bevezetett L [m] és a fent ismertetett „nem-
boltzmanni” mechanikában bevezetett / [m] anyagállandó között csak egy konstans
szorzó a differencia.

260
 A Cosserat-kontinuumban a (2.7) összefüggések helyett ez áll:

= 2G j ^ K r ,

H y = * G^ K y , (2.13)

ebből L-t összevetve a (2.7)-ben bevezetett В állandóval, azt kapjuk, hogy

B= % (214)
illetve — figyelembe véve a

G —T~~ (2-15)
összefüggést —

' =7 S l <216)
Az L állandónak a Cosserat-kontinuumban fizikai jelentése van, nevezetesen az,
hogy a elfordulásvektor-komponens csak egy határrétegben jelentkezik, és ennek
vastagsága hozzávetőlegesen L. Beton esetében a határréteg-vastagság több cm-re
tehető.

2.3. A Cosserat-kontinuum kétváltozós

eseteinek feszültségfüggvényei
A (2.2) egyensúlyi egyenletek lehetővé teszik az alábbi feszültségfüggvények be­
vezetését, tekintve, hogy az alábbi összefüggések azokat identikusán kielégítik:
дФх
&X — П >
dy
дФi
Tyx - dx ’
дФ2
" y = лГ*
дФо
'« = --£ ■ ,217)
A (2.8b) összefüggés még egy feszültségfüggvény bevezetését teszi lehetővé:
дФ
- dx ’
ЯФ
H = -Щ- <2 1 8 >

261
Ha mindezeket az összefüggéseket a nyomatéki egyensúlyt kifejező (2.1) egyenletbe
behelyettesítjük, az alábbi összefüggést kapjuk:

к г - и е - - ) -
Ez az összefüggés szükséges és elégséges feltétele annak, hogy a bevezetett há­
rom feszültségfüggvényt két további paraméterfüggvény segítségével fejezzük ki az
alábbi összefüggések szerint:
дФ , дФ

дФ дФ
т * - * ’ = -*■ <2-20>
Ez utóbbiakat is felhasználva végül a két feszültségfüggvény Ф és Ф, segítségükkel
a feszültségkomponensek így írhatók:

_ д Ч _ д 2Ф
ax dti1 дхду ’
_ с^Ф д 2Ф
у д х 2 дхду'
д 2Ф д2Ф
ху дхду ду2 ’
_ _дЧ_ дЧ_
ух дхду дх2 ’
дФ

дФ
* = Ь ' ^
A feszültségfüggvények bevezetéséhez mindhárom egyensúlyi egyenletet felhasz­
náltuk, a kompatibilitási egyenletek közül azonban csak a (2.8b)-t elégítettük ki. A
feszültségkomponensek (2.21) alatti kifejezéseit a (2.8c) kompatibilitási egyenletbe
helyettesítve azt kapjuk, hogy

ДДФ = 0, (2.22)

vagyis а Ф függvény azonos az Airy-függvénnyel, csak a (2.21) alapján értelmezhető

peremfeltételei változnak. A (2.12) utolsó két egyenletébe helyettesítve a feszültség­
komponensek feszültségfüggvényes alakját, a következő két összefüggésre jutunk:

(Ф —/2ДФ) = —2(1 —v)l2 ~ А Ф , (2.23a)

ox oy
^-(Ф - /2ДФ) = 2(1 - !/)/2|- Д Ф . (2.23b)
oy ox

262
Bevezetve a következő jelöléseket:
А = ( Ф - / 2ДФ),
У = 2(1 - 1/)/2ДФ, (2.24)
és ezeket (2.23)-ba helyettesítve a komplex függvénytanból ismert Cauchy-
Riemann-egyenletpárt kapjuk:
d X _ _dY_
dx dy'
dX_dY (о ощ
dy dx' (225)
vagyis X ( x , y ) és Y{ x, y) harmonikus társak, illetve harmonikus függvények.
A (2.23a) összefüggést x szerint a (2.23b)-t pedig у szerint deriválva és a két
egyenletet összeadva végül az alábbi összefüggést kapjuk:
Д(Ф - /2ДФ) = 0. (2.26)
A két feszültségfüggvény — Ф(аг, j/) és Ф(x,y) — meghatározásához a (2.22) és
(2.26) egyenletek szolgálnak, a peremfeltételeket pedig (2.21) alapján értelmezve
írhatjuk fel.
Az általános — háromdimenziós — eset ennél lényegesen bonyolultabb. Neuber
[3] megállapításai szerint ebben az esetben nyolc feszültségfüggvényre van szükség,
ezek az alábbi egyenleteknek tesznek eleget:
ДФо - 0,
ДФк = 0 (к = x,y,z),

Ф к - / 2ДФк = 0 (к = x, у, z),
N - l 2A N = 0, (2.27)
itt

/2 _ 1 + 1 ± £ /2 (2 28)

Neuber jelölésében a háromdimenziós esetben szükséges négy anyagállandó: /

[m], a [-], 6 [-], c [-].
A nem síkbeli, de az általános esetnél egyszerűbb feladat — mint amilyen a
törésmechanikában ismert, III. igénybevételi mód — megoldása [4] szerint négy
feszültségfüggvényt igényel:
Ф0, Ф,, Ф,, N, (2.29)
de ebből az egyik nem független:
Фо = гФг. (2.30)

263
 3. VÉGNYOMATÉKKAL TERHELT,
VÉGTELEN HOSSZÚ TARTÓ BELSŐ
FESZÜLTSÉGELOSZLÁSA
COSSERAT-KÖZEG ESETÉN

Olyan egységnyi vastagságú tartót fogunk vizsgálni, melynek magassága 26, és az

X — ±oo véglapokon My végnyomatékkal van terhelve, mely lineáris normálfeszült-
ség-eloszlás révén hat (4- ábra).

Az ehhez tartozó klasszikus megoldás Airy-féle feszültségfüggvénye értelemsze­

rűen az alábbi lesz:

= (3.1)

Cosserat-közeg esetében egy másik feszültségfüggvény is van, amely (2.26) szerint

az alábbi egyenletnek kell eleget tegyen:

Д(Ф - /2ДФ) = 0, ill. Д ( Ф - 1 2ДФ) = 0. (3.2)

Mivel a tartó kerületén nyomatéki feszültségek nem működnek, а Ф(х, у) feszült­

ségfüggvény peremfeltételei (2.21) szerint az alábbiak lesznek:

0Ф
\ix= —— =0 az X = ±oo helyen, (3.3a)
öx
<9Ф
nv = ——= 0 az у = ±6 helyen. (3.3b)
óy

Először vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a hajlított tartó nem végtelen,
hanem 2a hosszúságú. Ebben az esetben a (3.3a) peremfeltétel az alábbira módosul:
<9Ф
y,x — —— = 0 az X — ± a helyen. (3-4)
их

264
 A (3 .2) egyen let m egold ását két partikuláris m egoldás lineáris kom binációjaként
keressük:

Ф = С,1 Ф 1 + С 2Ф2, ( 3 .5 )

ahol a két partikuláris megoldást az alábbi formákban vesszük fel:

ДФ1 = 0 , Ф] = X,

г 2 / J y y \
ф2 _ — ДФ2 = 0, Ф2 = sh í — XI. (3.6)

Ez az alak a (3.3b) peremfeltételt kielégíti, ha a (3.4) peremfeltételt a két állandó

— Ci és Ci — közötti alábbi kapcsolat útján teljesítjük:

C i = - ^ P < 7 2c h ( ^ a j . (3 .7 )

A (3.5)-beli alak figyelembevételével a nyomatéki feszültségek így írhatók:

=f, = ( # ' ) • <з *»

illetve az x = 0 középvonalban:

/iy = 0,

y/\2
Их = Ci H— — C2. (3.9)

Ez utóbbi segítségével a középkeresztmetszetben működő nyomatéki feszültségek

eredőjét is felírhatjuk:

M " - 26 ~ С 2j . ( 3 .1 0 )

A korábbi elméleti vizsgálatok során levezettük [lásd az V. tanulmányban (2.27)

alatt] az Mk külső nyomatékkai egyensúlyt tartó M a (normálfeszültségekből szár­
mazó — hagyományos — nyomatéki eredő) és M ß (a fent felírt nyomatéki feszült­
ségek eredője) arányát, melyet az alábbi összefüggés ír le:

M>> _ ( L V 1
M° ~ \2 b J
l i/’ +

265
 Ezt az összefüggést átalakíthatjuk oly módon, hogy ahhoz hozzá adjuk az

M^
=1 <312>
egyenlőséget, és ekkor azt kapjuk, hogy

^ = ( г ) г<1+ -» + ь (313)
Ebbe a (3.10) összefüggésből M ^-t behelyettesítjük — figyelembe véve a (3.7)
összefüggést is — , ekkor C r re a következő összefüggést vezethetjük le:

W [да^-Н’ <314>
és ezt figyelembe véve Ci-re az alábbi összefüggést kapjuk:

érleli f )
Ci = ~ f --------- / л~ N i r , /2---------------I ' (31 5 )
*[i-«k(^)] [(¥)\i +,>+i]
Az ilyen módon meghatározott Ф függvény módosítja az eredeti Airy-függvény
peremértékeit, így azt ki kell egészítsük:

Ц х , у ) = ^ y 3 + Ф+(х,у), (3.16)

ahol az additív Ф+ függvény eleget kell tegyen az alábbi peremfeltételnek:

Л2ф+ Я2ф
+ = ° ' (317)
y=±b
azaz

A kiegészítő függvényt az alábbi alakban keressük:

Ф+ = C3ch Г sin . (3.19)

266
m ivel ez kielégíti a biharm onikus differenciál egyenletet és a C 3 állan d ót a (3.18)
p erem feltétel k ielégítése útján határozzuk m eg, m ely a részletek m ellőzése m ellett
az alábbira adódik:

C3 = .....f 1 v (3.20)
c o s ( ^ )

A fentiek figyelembevételével a végleges feszültségfüggvény a következő alakú lesz:

( 3 ' 2 1 )

melynek alapján az x — 0 középkeresztmetszetben keletkező szélsőszál-feszültség

az alábbi lesz:
. 12 . ( V Ü \
а \у=ь= у У - С з у -sm I — у I,

illetve

\ b 4 t g ( ^ 6)
<r |, =6= crk { l - - ------ ---------- 7 л r 7 --------------- T . (3.22)
L V Í2 (l + i/) + l

Lényegesen leegyszerűsödnek a fenti összefüggések végtelen hosszú tartó eseté­

ben. Ekkor ugyanis
a —►0 0 , C 2 —*• 0, C\ — C,
Ф = Cx, цх = C, — 2bC, (3.23)
illetve (3.13)-ba M ^-t a fenti összefüggés figyelembevételével behelyettesítve:

C = —r-------^ ---------- T , (3.24)

3 [(t ) (1+ *') + 1
és így

Ф = —F-------^ --------- T x . (3.25)

3 [( t ) (1+ í/) + 1
Ebben az esetben a nyomatéki feszültségek által módosított normálfeszültség-
eloszlás megmarad lineárisnak és a szélsőszál-feszültséggel egyértelműen jellemez­
hető, amely a fentiek figyelembevételével így írható fel végleges alakban:

l*=*= 7~r"\2 ^ -------- • (3-26)

(é) Г+7 + 1

267
 Ez — illetve a (3.23)-beli megoldás — bizonyos szempontból csak partikuláris
megoldásnak tekinthető. A (3.21) alatt levezetett Airy-függvény ugyanis az x = ± a,
illetve x = ±oo esetekben nem tesz eleget az eredeti (4. ábra szerinti) peremfeltéte­
leknek. A felesleges nyíróerő eloszlása azonban olyan, hogy önmagában egyensúly­
ban van, és így a Saint-Venant-elv értelmében a peremtől távol nincsen hatással a
belső feszültség eloszlására.
így a > 6 esetekben a megoldások jól megközelítik a valóságot. Ha elfogadjuk,
hogy a korábbi kísérleti eredmények alapján:

L = 2,45 t/max, (3.27)

akkor a szélsőszál-feszültség változását a szemcseátmérő (dmax), illetve a szerkezeti

magasság (26) függvényében az 5., illetve a 6. ábrán kísérhetjük nyomon.

Az ábrák szemléletesen mutatják a maximális szemcsenagyság és a szerkezeti

magasság arányában a belső feszültségeloszlás eltérését a Navier-féle lineáris elosz­
lástól. A korábbiakban vizsgáltuk a repedés csúcsán az ún. „ rováshatásból” szár­
mazó feszültségkoncentráció hatását, a továbbiakban meg fogjuk vizsgálni ennek
alapján a hajlított betongerenda viselkedését berepedt állapotban, különös tekin­
tettel a repedés terjedés körülményeire.
A Cosserat-elmélet alapján megoldott másik alapeset — a tiszta nyírás esete
(lásd részletesen az V. tanulmányban) — szemcsés anyagok (mint amilyen a be­
ton) esetében azt m utatta, hogy a szemcseméret növekedése a szerkezeti mérethez

268
 6. á b ra

képest, míg a tiszta hajlítás esetében szilárdság növekedést, a tiszta nyírás eseté­
ben pedig felkeményedést, a látszólagos, helyettesítő nyírási modulus növekedését
okozza. Az elméletileg levezetett két alapvető összefüggés a következő:
- tiszta hajlítás esetén

£ - ( з ) ’гЬ .
- tiszta nyírás esetén

I ^
A képletekben:
M n a normálfeszültségek által képviselt keresztmetszeti nyomaték (Mfj = M a),
Mc a nyomatéki feszültségek által képviselt keresztmetszeti eredő nyomaték
(Mc = M "),
Go a klasszikus (végtelen vastag réteg esetére vonatkozó) rugalmassági modulus,
G a látszólagos, helyettesítő (vastagságtól függő) rugalmassági modulus (lásd az
V. tanulmányban a 16. ábrát),
T] a másik Cosserat-anyagállandó, mely a nyomatéki feszültségek között a kont-
rakciós tényezőhöz hasonló kapcsolatot jellemez.

269
 Ez utóbbi összefüggés lehetővé tette egy olyan kísérletsorozat tervezését és el­
végzését, mely a betont helyettesítő Cosserat közeg L anyagállandóját mérhetővé
tette. A kísérleti méréssorozat eredményeként azt kaptuk, hogy L értéke 2,45dmax,
mely egyben a reprezentatív volumen vonalas (lineáris) méretét jelenti.

270
 4. A B E R E P E D T , H A JL ÍT O T T
B E T O N K E R E SZ T M E T SZ E T V ISE L K E D É SÉ R E
V O N A T K O Z Ó K Ö V E T K E Z T E T É SE K

A beton az egyik legfontosabb építőanyag a szerkezetépítésben. Számtalan hú­

zott, hajlított szerkezeti elem építésénél használják. E szerkezetek tervezésekor
többnyire feltételezik, hogy a beton húzást nem vesz fel, a húzóerőt a betonba
ágyazott vasbetétekre hárítják. A húzott és hajlított beton vagy vasbeton szerke­
zetekben kialakuló repedések tágasságát, egyes szerkezetek repedésmentességét, a
tervezők szilárdsági megfontolásokon alapuló összefüggésekkel számítják ki. Ezek­
ben az összefüggésekben a repedések kialakulását, a repedések környezetének fe­
szültségállapotát (rováshatás) nem veszik figyelembe. Úgy gondoljuk, hogy a re­
pedéskörnyezet feszültségállapotának pontos leírása tudományosan megalapozott
repedéstágassági összefüggések megalkotását teszik lehetővé. Ezért foglalkozunk
elsősorban hajlított betonelemek repedésmechanikájával.
Az utóbbi tíz évben a húzott, hajlított betontesteken végzett kísérletek számos,
gyakran egymásnak ellentmondó jelenségre hívták fel a figyelmet, melyek a bere­
pedt betonkeresztmetszet törési energiáját befolyásolják [1, 2, 5, 6].
A kísérleti eredmények és következtetések általában megegyeznek abban, hogy
egy berepedt keresztmetszet törési energiája függ:
- a beton húzószilárdságától,
- a betonadalék maximális szemnagyságától,
- a szerkezeti elem méretétől,
- a kezdeti repedés nagyságától.
Ezeknek a kísérleti tapasztalatoknak tudományos magyarázatára az előző feje­
zetben összefoglalt elméleti vizsgálataink segítségével a következőkben útm utatást
adunk, majd az 5. fejezetben összefoglaljuk mindezek kísérleti bizonyítását.
Az előzőekben ugyanis bemutattuk a következőket:
a) A beton anyagú — heterogén, Cosserat-kontinuummal modellezhető — hajlított
tartó keresztmetszeteiben keletkező normálfeszültségek nagyságát — a Navier-
feltételek meghatározott normálfeszültségekhez képest — a tartómagasság befo­
lyásolja.
b) A repedéscsúcson nem végtelen nagyságú, hanem jól meghatározható véges fe­
szültség keletkezik, és a repedéscsúcsot megelőző keresztmetszetben létrejövő
feszültségeloszlás maximuma a határréteg-vastagság felében van.

271
c) Az előző megállapítások mindegyike a határréteg-vastagságtól, tehát a maximális
szemcsenagyságtól függ.

Azt, hogy a kezdeti repedés (rovás) hosszúsága befolyásolja a törési energia nagy­
ságát Pák és Trapeznikov [6] kísérleteiből tudjuk. A tőlük átvett ábrákból megál­
lapíthatjuk az alábbiakat:
d) A Ki feszültségintenzitási tényező (azonos betonkeverésben és körülmények kö­
zött készült próbatesteknél) a rovásmélység hosszának függvényében növekszik,
m ajd egy kritikus rovásmélység felett (ahatár) állandó (7. ábra).
e) A kísérleti eredményeik arra a fontos jelenségre mutatnak rá a 8. ábra sze­
rint, hogy a kritikus rovásmélység a maximális szemnagyság lineáris függvénye
(ahatár — &dmax).

7. á b ra

8. á b ra

Az a-e) pontokba foglalt elméleti és kísérleti eredmények megállapításait fel­

használva a A'i feszültségintenzitási tényező meghatározható.

272
 Ennek illusztrálására a 9. ábrán látható két különböző magasságú hajlított be­
tontartó húzófeszültség-eloszlását mutatjuk be és ennek a példának adatait felhasz­
nálva meghatározzuk a A'i feszültségintenzitási tényezőt.

A 9. ábrán a két, h = 26 + a magasságú betontartó (A, B) húzott övét tüntettük

fel, valamint az előzőek szerint számított feszültségeloszlást. Az ábrában:
- b a tartó félmagassága, amely állandó: 6 = L (A tartó) és b = 5L (B tartó);
- a a repedésmélység, amely 0 és ahatár között változik;
- L a határmélység: L = 2,45 dmax;
- dmax a betonadalék maximális szemcsenagysága: dmax = 25 mm;
- ^húzó a beton húzószilárdsága.

273
 Mindkét feszültségábrán feltüntettük a Navier-feltétellel, a Cosserat-kontinuum-
elmélettel meghatározott, valamint a rováshatás miatti normálfeszültségeket, mely
utóbbiak feltételezésünk szerint a kritikus rovásmélység (ahatár) esetén lépnek fel.
A Carpentieri által felvetett két tönkremeneteli mód különbözősége (lásd 2 pont),
jól felismerhető az ábrán. Mindkét tartónál akkora nagyságú terhelő nyomatékot
működtettünk, amely a repedéscsúcsban a beton húzószilárdságával megegyező fe­
szültséget ad a Navier-feltételt figyelembe véve (asz)-
Kismagasságú tartónál (b = L) a Cosserat-kontinuum szerint meghatározott
nyomatéki feszültségek a Navier-feszültségeket 24%-kal csökkentik. A rováshatás
m iatti feszültségek a csökkentett normálfeszültségre rakódva érik el a tartó betonjá­
nak húzószilárdságát, látszólag tehát szilárdsági tönkremenetel zajlik le („ultimate
strength collapse” ).
A nagymagasságú tartónál (b = 5L) a Cosserat-hatás elenyésző, a rováshatás
m iatti csúcsfeszültség lényegében a Navier-normálfeszültségekre rakódik, és így a
tönkremenetel a beton húzószilárdságát kimerítő törőnyomatéknál kisebb nyoma­
túknál következik be („fracture collapse”).
A repedéscsúcs feletti normálfeszültség (asz) ismeretében a rováshatás m iatti
többletfeszültség legnagyobb értéke meghatározható.
А VI. tanulmányban (30. ábra) kimutattuk a feszültségintenzitási tényezó' és a
9. ábrán acsúcs-csal jelölt maximális rováshatás m iatti feszültség közötti összefüg­
gést:

0C SÚ C S = ( 4 1 )

A 9. ábrából is leolvasható, hogy a rováshatás miatti többletfeszültség eloszlás-

függvénye arányos a normálfeszültség-eloszlással, valamint a A’i feszültségintenzi­
tási tényező értelmezéséből is következik (asz függvénye), hogy a A'i-et tartalmazó
tört helyett arányossági tényezőt is használhatunk. Vagyis a (4.1) képlet felírható
az alábbi módon:

a csúcs = 2 C ' f b , (4-2)

ahol

c= (43>
Ha tehát megtaláljuk azt a kritikusrepedésmélységet (ahatár)i melynél a K\
tovább nem növekszik (pl. kísérlettel), akkor a a C8úcs megállapítható az alábbiak
szerint.
Vizsgáljuk a 10. ábrán látható h — 26+a magasságú, hajlító nyomatékkai terhelt
tartó feszültségeloszlását egy tömör és egy berepedt keresztmetszetében.
A ferdén vonalkázott feszültségterületek az ép és a berepedt keresztmetszetekben
egyenlőek:

274
 10. á b ra

Fa = Fc. (4.4)

A Fa értéke asz ismeretében a következő arányosságból állapítható meg:

_ a2 + 2ab
Fa = ----25— (4-5)
Az Fc értékének megállapításához tekintsük a 11. ábrát (az ábra 90°-kal el­
forgatva). Az ábra felső részén a repedéscsúcson végtelen feszültséget adó Wester-
gaard-feszültségeloszlást leképező függvényt (l/y^x), az alsón pedig az 1. fejezetben
általunk levezetett, a határréteg-vastagság (L) felében maximumot adó helyette­
sítő feszültségeloszlást leképező szakaszos f\ és / 2 függvényt ábrázoltuk. Ez utóbbi
vonalkázott területének C-szerese az Fc feszültségeredőt szolgáltatja:

Fc = 2 c J f ^ d , + 2C j d ,- 2 C b ( ^ í - ^ f i =
0 L/2 ' '

-* { 1
(4.6)
Az Fa = Fc összefüggésből a C meghatározható:
a 2 4- 2a6 _
c _ 2fe __________________________

+ \/(6+ i ) - f
(4.7)

275
 A 9. ábrán bem utatott A és В tartók csúcsfeszültségeit a C megállapítása után
a (4.2) összefüggéssel kiszámítottuk (feltételezve, hogy ahatár = 0,6, dmax =
15 mm):

0 756
,, A”tartó : b = 61 mm, c = 0 ,153osz, ^csúcs = ^ -o~sz.
0 217
,, B” tartó : 6 = 305 mm, c = 0, Oáácrsz, 0 -csúcs = ’ r o~sz- (4.8)
V2

276
 5. A LEFO LYTATO TT K ÍSÉ R L E T EK
ÉS A Z O K E R E D M É N Y E IN E K ISM E R T E T É SE

5 .1 . A k ís é r le tte r v e z é s e lv i s z e m p o n tja i

A repedést erjedés kritériumára vonatkozó vizsgálatainkat a hajlított rudak bere­

pedt húzott övére korlátoztuk, mivel mérnöki szerkezetek esetében a leggyakoribb
igénybevételi mód a külpontos nyomás, illetve hajlítás.
Vasalás nélküli, előre berepesztett beton próbatestek kísérleti vizsgálatát ter­
veztük. E próbatestek tönkremenetele hirtelen következik be, a mérés célja pedig
éppen az, hogy a tönkremenetelt megelőző, illetve a tönkremenetel időpontjában
kapjunk értékelhető eredményt a repedéscsús feletti húzott öv feszültségállapotáról,
feszültségeloszlásáról.
A kísérletek előkészítéseként átvizsgáltuk a hajlított beton próbatestek kísérleti
vizsgálatával foglalkozó szakirodalmat, különös tekintettel:
- a terhelőberendezésre,
- a mérőberendezésre és fajtára,
- a mérési eredmények feldolgozására,
- a repedéscsúcs környezetében kialakuló várható feszültségeloszlásra,
- a mérés eredményeit befolyásoló hatásokra.

A hajlított beton próbatestek terhelőberendezésére a [7] irodalomban találtunk

megoldást.
A terhet a 12. ábrán látható módon rugalmas szerkezettel közvetítették a szerke­
zetre, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a próbatest tönkremenetelének időtartam át
megnyújtsák és így a feszültségállapot mérését lehetővé tegyék.

277
 Ez a teherfelhordás a valóságos teherhatástól rendkívül távol áll, hiszen a mér­
nöki szerkezetekre gravitációs terhek hatnak, és így azok roppanásszerű tönkreme­
netele nem modellezhető elnyújtott tönkremenetellel.
A fentiek m iatt négypontos hajlítókísérleteknél a teherfelhordást csavarorsó köz­
vetítésével végeztük, ezáltal egyenletes tehernövekedéssel valósághű tönkremenetelt
állítottunk elő.
A kísérletünkhöz olyan mérési módszert kellett keresnünk, mely képes a terhelés
folyamatát követni, és amely a törés pillanatában is ad értékelhető eredményt.
Az átvizsgált szakirodalomban számos mérési eljárásról olvashatunk. Ezek főbb
csoportjai:

- az optikai úton történő mérések: feszültségoptika, Moire-eljárás, holográfia,

- a hangemissziós módszerek,
- nyúlásmérések elektromos vagy mechanikus úton.
Nagy reménnyel próbáltuk meg előkísérletként a kőzetek repedésmechanikai vizs­
gálatánál sikeresen alkalmazott feszültségoptikai mérést. A próbatest felületére ra­
gasztott, nagy fénytörő tulajdonsággal rendelkező, vékony műanyag lapban kelet­
kező izokromaták változását színes videofilmre rögzítettük. A videofilmről a ki­
rajzolódó izokromatákból a feszültségintenzitási tényező közvetlenül számítható.
Csakhogy a felragasztott fénytörő lap viszonylag nagy húzószilárdsága m iatt a be­
ton próbatest tönkremenetelét nem követte, így éppen a törés pillanatában érté­
kelhetetlen eredményt kaptunk.
Végül az elektromos nyúlásmérést alkalmaztuk. A mérésmódszert, illetve a mé­
rőberendezést úgy alakítottuk ki, hogy a mérőbélyegek által felvett nyúlások minél
nagyobb számban álljanak rendelkezésre, reprodukálhatóan, lehetőleg a törés pil­
lanatában is.
A kísérletek során egy speciális — analóg jelek „real-time” rögzítésére alkalmas
- számítógépes mérőrendszert használtunk.
A rendszer nyolc csatornás, ebből egy csatorna kiemelt (nulladik) és kompenzáló
szerepet tölt be, egy másik pedig az erőmérést szolgálja, így hat aktív mérőcsatorna
állt rendelkezésre. A teljes mérési idő 1 perc volt és ezalatt az idő alatt a rendszer
csatornánként 32.768 adatot rögzít, melyeket hajlékony mágneslemezen tárol, így
a mérés folyamata visszajátszható.
Az alkalmazott Enterprise 128k számítógép, BASIC program segítségével, az
adatokat IBM kompatibilis lemezre írja, így az adatok feldolgozását IBM AT-n vé­
gezhettük.
Minden aktív mérőhelynél 0,01% fajlagos alakváltozási értékhez tartozó erőér­
téket figyelembe véve x-y rajzolón — egy ábrára — hat-hat görbét rajzoltattunk.
A mérési rendszer, valamint az eredmények részletes ismertetése megtekinthető
a BME Vasbetonszerkezetek Tanszékének kísérleti kutatási jelentésében.
A mérési eredmények feldolgozásakor két alapvető akadállyal kell szembe nézni:

278
- e lő s z ö r a m é ré s s o r á n a h a j l í t o t t g e r e n d a te n g e ly é v e l p á r h u z a m o s a n f e l r a g a s z t o tt
e le k tr o m o s n y ú lá s m é r ő b é ly e g e k a te r h e lő e rő fü g g v é n y é b e n fa jla g o s n y ú lá s t ( F —
e) mértek, holott az eredmények értékeléséhez cr —e összefüggésre van szükség;
- másodszor a repedéscsúcs környezetében elhelyezett bélyegek fajlagos nyúlást
(e) mérnek mindaddig, míg a tönkremenetelt megelőzően egy makrorepedés nem
jelentkezik, ekkor a repedést áthidaló bélyeg a repedésmegnyílást (W ) méri.
A szakirodalomban számos publikált kísérlet foglalkozik a beton egytengelyű
húzószilárdságának (crt : tensile strength), rugalmassági modulusának és általában
a cr —e ábrának meghatározására [8]. Erre tudományos igényességű vizsgáló szer­
kezeteket, módszereket dolgoztak ki, de ezek a publikációk is megemlítik, hogy a
zsugorodási, valamint más sajátfeszültségek és a külső teherbevitel következtében
kialakuló — nem egyenletes — belső feszültségeloszlás m iatt ezek az eredmények
nem megbízhatóak. Tekintettel arra, hogy az említettek mellé még technológiai (ké­
szítési) határrétegelváltozások is járulnak, saját etalon vizsgálatainkat kifűrészelt
mintaelemeken végeztük.
Tekintettel arra, hogy vizsgálatainkat hajlítással kapcsolatos jelenségekre kor­
látoztuk, így vizsgálataink összehasonlító, illetve viszonyítási alapjául a hajlító­
húzó feszültséget fogadtuk el a fent említett bizonytalan axiális vizsgálatok helyett.
Itt jegyezzük meg, hogy a hajlítóvizsgálatok kiértékelése során a nemzetközi szak-
irodalom zömében a lineáris feszültségeloszlásból indul ki, ezt alap-, viszonyítási
esetekben mi is elfogadtuk és alkalmaztuk.
Mivel cr —£ összefüggés hiányában a hajlítókísérletek értékelése nem végezhető
el, így az etalonvizsgálatok értékelése során egy dimenziómentes összefüggés meg­
határozását fogjuk — általános anyagtörvényként — levezetni.
A nyúlásmérő bélyegek adatainak feldolgozására a nemzetközi szakirodalom két
görbét értelmez [9]. Amíg a bélyeg alatt nem képződik repedés, addig a hagyomá­
nyos fajlagos nyúlás értelmezés a helytálló (13/a ábra).

Ql

13. ábra

279
 A repedés megjelenése után annak w megnyílása következtében a kiértékelés
függ a bélyeg hosszától is ( 13/b ábra). A kétféle értékelést igénylő mérési görbék
( < —s , illetve <
t t —w ) egyesítését alkalmazzák a szakirodalomban oly módon, hogy a

különböző dimenziójú mérési értékeket közös dimenzióra hozzák (Ц . ábra).

Ez az összetett görbe, Carpinteri szerint, a fémekre nem anyagjellemző, a plasz­

tikus folyás jelensége m iatt, de a betonra igen. Számos szerző [10] az összetett
görbét szakaszosan, egyenesekkel közelíti meg oly módon, hogy a bal oldali görbe
alatti terület (a Gc integrál: „fracture energy”) azonos maradjon, a jobb oldali
görbét pedig egyetlen egyenessel helyettesítik. Számos kutató megállapította [7],
hogy a mikrorepedések már a o* elérése előtt létrejönnek.
A mérnöki szerkezetek terhelése — legalábbis tekintélyes részben — tartós teher-
ből áll, és így a szerkezetek méretezése szempontjából a mikrorepedés zóna kiala­
kulása a döntő, mivel ebben az állapotban a repedésterjedés állandó teher mellett
belátható időn belül megindul. Ennek alapján a makrorepedés kialakulását köz­
vetlenül megelőző állapot, vagyis a mikrorepedés (softening) zóna kialakulásának
körülményeit — elsősorban a feszültségeloszlást — kívántuk vizsgálataink tárgyává
tenni.
Kísérletsorozatunk egyik célja volt megállapítani a betonban a repedésterjedést,
a repedés környezetében kialakuló feszültségeloszlást.
Az átvizsgált szakirodalmakban a repedésterjedésre és a repedéskörnyéki feszült­
ségeloszlásra többnyire elméleti megfontolásokra alapított megoldásokat és viszony­
lag kevés kísérleti eredményt találtunk.
A repedésterjedésre vonatkozóan korábban ismertettük, hogy a makrorepedés
keletkezését mindig megelőzi egy mikrorepedésláncolat, mely szalagként követi a
későbbi makrorepedést („crack band theory” ). A repedés csúcsán 2-3dmax átmé­
rőjű (szintén mikrorepedésekkel fellazított) beton térfogati elem („reprezentatív
volumen” ) található [15. ábra), melyben a repedésmenyílást előidéző, az adott be­
tonra jellemző makrofeszültségek lépnek fel [11].

280
 A Cosserat-elmélet alapja, hogy az ún. „elemi pont” nem végtelen kicsiny, es
mérete jellemző az anyagra, az anyag mikrostrukturális viselkedése szempontjából
fontos tényező. Annak felismerése, hogy a Cosserat-közeg véges L méretű elemi
pontja és a törésmechanikában használatos „reprezentatív volumen” tulajdonkép­
pen azonos fogalmak, vezetett rá arra, hogy a repedés csúcsa körüli feszültségállapo­
tot Cosserat-kontinuummal próbáljuk leírni. Carpinteri [12] megállapítása szerint
ez a fogalom a folyadékok mechanikájában is ismert (basic particle, drop), melynek
mérete a közeg viszkozitásától és a felületi feszültségtől függ, és az ún. „turbulens
separation” jelenség leírása esetén van jelentősége.
Figyelemre méltó, hogy az utóbbi évtizedben a kísérleti kutatók is elkezdtek
hosszúságdimenziójú anyagjellemzőket bevezetni. Ilyen a Hillerborg és Petersson
[10] által bevezetett /сь paraméter, mely később az s törékenységi mutatóval lett
helyettesítve az alábbi összefüggések alapján [13]:

i Л ЬС _2 j . K IC n 1N
fch — ®— /— .■ (5-1)
at öt y d
A bevezetett /ch paraméter dimenziója hosszúság, de mint Hillerborg [14] hang­
súlyozza, közvetlen fizikai értelmezése nincsen.
A repedésmechanikai kísérleti eredményeink értékeléséhez elsősorban a határré­
tegvastagság kísérleti megállapítására volt szükség.
A repedéscsúcs körüli feszültségeloszlásra a [15] irodalomban találtunk kísérleti
eredményeket, ezeket a 16. ábrán közöljük. Az ábrából jól leolvasható, hogy nem a
repedéscsúcs felett keletkezik a legnagyobb húzófeszültség, hanem a tartó semleges­
tengelyéhez közelebb. Továbbá az is felismerhető, hogy a csúcsfeszültség nagyságát
nem változtatja. Az ábrán közölt húzófeszültségábrák szinte teljesen megegyeznek
az általunk javasolt feszültségeloszlással, melyet a 17/e. ábrában megismételtünk.
A 17. ábrán összefoglaltuk a legfontosabb repedéscsúcs körüli feszültségeloszlá­
sokat, melyeket a kutatók a beton-repedésmechanikai számításaikban használtak.
Az előzőekben láttuk, hogy a repedésterjedés folyamata a betonban rendkívül
bonyolult, így a közelítő modellek alkalmazása elkerülhetetlen. A klasszikus rugal­
masságiam megoldás (Westergaard-megoldás, lásd a 17/a ábrán) végtelen feszültsé­
get eredményezett a repedés csúcsán, és így nem volt használható. Ezért 1960-ban a

281
Dugdale-modellt (lásd 17/b ábrát), majd 1962-ben a Barenblatt-modellt (lásd 17/с
ábrát) javasolták. Ezek a modellek még alkalmasak lettek volna kontinuummechani-
kai tárgyálásmód alapjaként, azonban az eloszlás tényleges meghatározásához nem
tudtak definiálni olyan szigorúan vett anyagtulajdonságot kifejező paramétereket,
melyek kísérletileg önmagukban is mérhetők lettek volna, ezért a kontinuumechani-
kai szemléletmód fokozatosan háttérbe szorult és — lényegükben ehhez hasonló —
fizikailag végeselem-eljárással kezelhető modellek (lásd 17/d ábrát), mint például
az ún. „crack band theory” kaptak polgárjogot [11].
A Cosserat-elméletre alapozott modell (17/c ábra), jól egyezik a kísérletileg meg­
állapított feszültségeloszlással, és egyben — ahogy azt az előzőekben láttuk — kivá­
lóan alkalmas a kontinuummechanikai megoldásra. A Cosserat-elméletre alapozott
modell lényegében a 17/b és 17/c ábrákon közölt modellek továbbfejlesztése, illetve
azok igazolása.
Végül összefoglaljuk azokat a hatásokat, melyek a szakirodalom szerint a kísérleti
eredményeket befolyásolják.
Ismeretes [11], hogy a kísérleteket általában kisméretű elemeken végzik, és ezek

282
eredményeiből csak fenntartással lehet következtetni a valóságos — sokkal nagyobb
léptékű — szerkezetek viselkedésére. Különösen igaz ez a repedésmechanika terü­
letén, és éppen ezért a mérethatás, különösen a beton esetében, régóta a kísérleti
kutatások érdeklődésének középpontjában áll.
Sem a K \tc feszültségkoncentrációs tényező, sem a Gc törési energia értéke nem
tekinthető a beton esetében invariánsnak [16], mivel nagyszámú ismert (esetleg még
nem is ismert) tényezőtől függ. Ilyenek például a hajlítás esetében:
- a vizsgálati elem magassága (d),
- a hajlított elem fesztávja (/),
- a repedésmélység (a),

283
- az elem szélessége (b),
- az adalékhányad (térfogati vagy súly),
- a maximális szemnagyság (dmax),
- a nedvességtartalom,
- a hőmérséklet stb.

A kísérletek során igyekezvén ezek — illetve hatásuk — között szignifikáns kü­

lönbséget tenni, dimenziómentes fogalmakat vezettek, be és ezek változása alapján
mérték a törésre jellemző adatokat. Az egyik ilyen legfontosabb dimenziómentes
paraméter a relatív repedésmélység (a/d). A korábbi mérések azt m utatták, hogy
ennek függvényében vizsgálva a törésre jellemző paramétereket, azoknak minimuma
van.

A 18. ábrán néhány ilyen jellegű mérési eredményt mutatunk be az irodalmi

források feltüntetésével [8, 14]. A publikációk nem tartalmazzák mindazon kísér­
leti adatokat (például az épen maradt keresztmetszet magasságát vagy a maximá­
lis szemnagyságot), melyek szükségesek lennének ahhoz, hogy a publikált kísérleti
eredményeket a saját céljaink szerint is ki tudjuk értékelni. Az a körülmény, hogy a
görbéknek minimuma van, nagy valószínűséggel arra utal, hogy két (esetleg több)
ellentétes hatás keveredik a mérési eredményekben.
A 18. ábra bal oldalán idézett kísérleti eredményből ki lehet számítani az azonos
(d — a) — épen m aradt keresztmetszeti magasság — esetéhez tartozó pontokat, és
ezeket összekötve némi utalást kaphatunk a keresett összefüggésre. Azonban az így
kapott adatok hiányosak és nem elegendőek arra, hogy a jelenségre vonatkozóan

284
következtetéseket lehessen levonni, így a tervezett kísérletek egyik célja a 19. ábrán
szaggatottan bejelölt görbék pontosítása lesz.

A maximális szemcsenagyság hatását a töréselméleti jellemzőkre kevesen mérték.

Pák és Trapeznikov [6] cikkükben többek között ezzel is foglalkoztak. Vizsgálatai­
kat csak egytengelyű igénybevételekre korlátozták, így saját vizsgálatainkhoz nem
tudtuk azokat felhasználni, érdekes azonban megállapítani, hogy a mért jellemzők­
ben egy meghatározott értékű <imax esetében hirtelen változást regisztráltak. Ennek
okait a szerzők nem vizsgálták tovább.
Egy későbbi cikk [17] már hajlított elemek vizsgálatával foglalkozik és dmax variá­
lását is regisztrálja, de azt nem az épen maradt (d—a) keresztmetszeti magassághoz
viszonyítja, hanem a hajlított kísérleti elem szélességéhez. Ennek függvényében igen
csekély változásokat tapasztalt.
H ajlított elemeknél, a Cosserat-elméletre támaszkodva, a repedésterjedés model­
lezésére, ezeket a hiánypótló kísérleteket kívántuk elvégezni. A továbbiakban ezek
eredményeit ismertetjük.

5.2. Az „etalon” kísérlet ismertetése

Az etalon vizsgálat célja, hogy olyan adatokkal, információkkal szolgáljon, mely
lehetővé teszi a további — célra irányuló — vizsgálatok eredményeinek összeha­
sonlító kiértékelését. Ennek a célnak megfelelően az etalon kísérletnek mentesnek

285
kell lennie a vizsgálandó hatásoktól, vagyis a rováshatástól, valamint a Cosserat-
hatástól. Az első követelménynek könnyű eleget tenni, a Cosserat-hatás kiküszöbö­
lését azonban csak közelítőleg tudjuk teljesíteni. Az előzetes elméleti eredmények
alapján úgy találtuk, hogy megfelelően finom szemcseszerkezetű beton esetében a
Cosserat-féle nyomatéki feszültségek részvétele a külső nyomaték egyensúlyozásá­
ban már elhanyagolható. Az elméleti képlet alapján 100 mm szerkezeti magasság
esetében és dmax = 6 mm maximális szemnagyság esetében a Cosserat-nyomaték
és a normálfeszültségek által képviselt nyomatéki eredő hányadosa 0,017, vagyis a
Cosserat-nyomaték elhanyagolható.

b)
20. áb ra

A vizsgálati elemek készítése során óhatatlanul keletkező technológiai határré­

tegek hatását is ki akartuk kapcsolni, ezért kifürészelt elemeket használtunk. En­
nek tudható be, hogy a mintaelemek keresztmetszete (mely a nyúlásmérő bélyegek
elhelyezését is feltüntetve a 20/a ábrán látható) nem pontosan a 60/100 mm-es
tervezett méretű. A terhelési sémát és a terhek elhelyezését a 20/b ábrán tüntettük
fel.
Az elemeket először a várható törés kb. 90%-ig terheltük, majd visszaterhelés
után teljes törésig terheltük (a 21. ábrán eredményvonallal feltüntetve) és az egyes
bélyegekhez tartozó mérési eredményeket P —t diagramon tüntettük fel (az ábrán
folytonos vonallal feltüntetve). Az idealizált cél a mérés során egy a —e diagram

286
m egszerkesztése lenne, ez azonban leh etetlen , m ivel m érni csak a P — e összefü ggé­
seket tudjuk.

Az ábra jobb oldalán lévő — húzott oldali — görbéket azonban több metszet­
ben megvizsgáltuk és azt találtuk, hogy azok lineáris transzformációval egy görbére
vezethetők vissza. Az ábra bal oldalán lévő (nyomott oldali) P —e görbék mere­
dekebben indulnak, melyből következően a nyomórugalmassági modulus nagyobb,
mint a húzó, de ez a bal oldali görbéken (nyomott rész) nem érvényesülhet, mivel
az egész hajlított tartó tönkremenetele határozza meg a görbe felső — törőerőt
megközelítő — tartományban a határértékét. A húzott oldalon levezethető dimen­
ziómentes görbét a P tengelyre tükrözve és figyelembe véve az előbb mondottakat,
a nyomott oldalon függőleges transzformációval közelíthetjük meg a nyomott P —e
görbéket. Az elmondott közelítő törvényszerűségek alapján tehát tudunk szerkesz­
teni egy olyan dimenziómentes görbét, mely az anyagra jellemző (22. ábra).
A hajlított keresztmetszetben mért nyúlási értékeket a különböző kihasználtsági
fokokban a 23. ábrán tüntettük fel.
Az a körülmény, hogy a különböző pontokban mért nyúlásgörbék egy közös —
dimenziómentes — görbére vezethetők vissza, utal arra, hogy ez a görbe általános
anyagtulajdonságot hordoz. A 23. ábrán feltüntetett nyúláseloszlások gyakorlati-

287
lag lineárisnak tekinthetők, ez egyben azt is jelenti, hogy a 22. ábrán feltüntetett
dimenziómentes görbe nemcsak a P erő (illetve az abból keletkező keresztmetszeti

288
nyomaték) és a szakadó nyúlás kihasználtsága között, hanem — hasonlóan értel­
mezve — dimenziómentes tr —e diagramként is használható.
A további kísérleteink során is csak nyúláseloszlásokat tudunk mérni, de a 22.
ábrán megadott görbe segítségével meg tudjuk szerkeszteni, alakhelyesen, a feszült­
ségeloszlást. Az ily módon egyparaméteresen jelentkező feszültségeloszlás hiányzó
paraméterét a külső és belső erők egyensúlya alapján meg tudjuk határozni.
A későbbi használhatóság érdekében a kísérletekből megszerkesztett görbét egy
csonka Taylor-sorral közelítettük, az alábbi módon:

г / = 1 - - т Л - Х > ( 1 -*)*', (5.2)

E Ci .= i
1= 1
ahol n — 4 és

Ci = 0 ,1 6 , C2 = 0,9, C3 = 1,49, C4 = 2,01. (5.3)

Ez utóbbi — analitikus — görbét a 22. ábrán szaggatottan tüntettük fel.

5.3. A határ-repedésmélység
kísérleti meghatározása
A határ-repedésmélység vizsgálatához két paraméter változtatásából kívántunk
következtetéseket levonni. Az egyik a repedés mélységnek a fokozatos növelése az
épen m aradt keresztmetszet állandónak tartása mellett. A másik paraméter meg­
választását az a feltevésünk sugallta, hogy a határ-repedésmélység a maximális
szemnagyságnak is függvénye. Mindezek alapján a kísérleti elemek választékát a
- ábrán látható módon vettük fel.
2 4

"C" sorozat: "D" sorozat

£/ma, =8mm сУт0х=16тп
a - 2, 5, 10, 18 -rom a = 2, 5, 13, 19 mm
24. á b ra

A mérési eredményeket a 25. ábrán tüntettük fel úgy, hogy a kezdeti repedés­
mélység függvényében ábrázoltuk a próbatestek tönkremenetelét okozó törőerőt. A

289
kísérleti eredményeket különböző szerkezetű függvényekkel a legkisebb négyzetek
módszerét használva közelítettük meg, és a legalkalmasabbnak a

P = Ae~(Bx+c) + D (5.4)

függvény bizonyult, mivel az összevont hibanégyzet-integrál ennél volt a legkisebb.

A két kísérletsorozat függvényközelítését is feltüntettük a 25. ábrán.
A kétféle anyagú kísérleti elemek vizsgálati eredményei között az eltérés közelítő­
leg egy faktorállandóval jellemezhető: a dmax = 16 mm-es maximális szemnagyságú
anyag törési értékei 13-17%-kal nagyobbak, mint a dmax = 8 mm esetében. A
Cosserat-nyomaték és a normálfeszültségek által képviselt (keresztmetszeten mű­
ködő) nyomaték hányadosa — mint korábban elméletileg levezettük —:

Mc ( L \ 2 1 / 2 , 5 dmaxy 1
Mn = W 1+7 V 8Ö ) ТГз’ (5 5)
mely a két vizsgált esetben az alábbi numerikus értékeket eredményezte:

dmax = 8 mm esetén Mc /M n = 0,04,

dmax — 16 mm esetén M c /M n = 0,192. (5-6)

290
 A kísérleti eredményeket egybevetve az (5.5) alapján számított értékekkel jó
egyezést tapasztalunk, vagyis a szemcsenagyságtól függő nyomatéki feszültségek
részvételét a keresztmetszet nyomatékbírásában (Cosserat-hatás) ez esetben is iga­
zolták a kísérletek. Ugyancsak bizonyítást nyert a határ-repedésmélység — egyéb­
ként irodalomból ismert — léte, de nem volt kimutatható annak dmax-tól való
függése, mivel az mindkét esetben kb. 10 mm-re adódott.
Természetesen, ez nem tekinthető általános érvényű megállapításnak, mivel csak
egy elemméret-tartományt vizsgáltunk. A további kísérletek értékeléséhez — mivel
azok hasonló mérettartományban készülnek — ez a megállapítás elegendő, de a
további kutatások során a méréseket b különböző értékeire is el kell végezni.
A nemzetközi szakirodalomban fellelhető kísérletek csak a repedés és a tar­
tómagasság arányában vizsgálják a jelenséget. A közölt kísérleti eredményekből
közvetve levonható megállapítás szerint (lásd a 19. ábrát) az a/d arány a határ-
repedésmélység elérése esetében kb. 0,15, ami megfelel a saját kísérleti eredménye­
inknek (a /d = 10/80 = 0,125).

5.4. Feszültségeloszlás a repedéscsúcs

környezetében a mérések alapján
A vizsgálatok célja az volt, hogy az 1—3. fejezetekben elméletileg kidolgozott
repedésmechanikai modellt — mely a hajlított, berepedt betonkeresztmetszetek
repedéscsúcs körüli feszültségeloszlására vonatkozott — igazolja és ellenőrizze. Ez
a modell két tézisen alapult:

- a hajlított keresztmetszet belső feszültségállapotának a Cosserat-elmélet alapján

történő figyelembevételére, és
- a „reprezentatív volumen” fogalmára alapított és a Westergaard-féle megoldás­
ból szám ított helyettesítő feszültségek alkalmazására.
Ennek a célkitűzésnek megfelelően a vizsgálati elemek mesterségesen előállított
repedéssel, bemetszéssel készültek. A repedés mélységét úgy választottuk meg, hogy
az előző kísérletsorozat megállapításait figyelembe véve azok nagyobbak legyenek,
mint a határrepedésmélység, és így a teljes rováshatás megmutatkozzék.
A kísérletek során a terhelőerők mérése mellett —- elsősorban a húzott övben —
a nyúláseloszlást is mérni kívántuk. A nyúlásmérő bélyegek száma korlátozott volt;
egyrészt azért, mert azok felragasztásának sűrűségét a bélyeg mérete is korlátozta,
másrészt azért, mert a rendkívül gyorsan lejátszódó folyamat követésére alkalma­
zott automatikus leolvasó rendszer korlátozta a mérést leolvasó helyek számát.
A semleges tengely várható helyét közrefogva is elhelyeztünk két bélyeget. A sem­
leges tengely környezetében a feszültségnyúlás arány lineárisnak tekinthető, így a
két bélyeg adataiból lineáris interpolációval a semleges tengely helye megállapít­
ható.

291
 A továbbiakban a számos elvégzett kísérlet közül két jellemzőnek az adatait, il­
letve eredményeit közöljük. A 26. és 21. áfcrókon az elemek keresztmetszeti méreteit
és a bélyegek elhelyezését mutatjuk be.

^ IT tQ X = 1 6 m fT l

elem j e l e : "A3

dmax = 8 mm
elem jele:"B 4"

Az „A3” jelű vizsgálati elem mérési eredményeit a 28. ábrán foglaltuk össze. A
mérési helyek a kódszámok alapján (26. ábrán) azonosíthatóak.
Hasonlóképpen jártunk el а „B4” jelű kísérleti elem mérési eredményeinek össze­
foglalása során, mely a 29. ábrán látható.
A nyúlási eredmények felszerkesztését a keresztmetszet mentén ebből el lehetett
végezni, m ajd ebből az etalon kísérlet során kapott dimenziómentes anyagjellemző
görbét használva (22. ábra) a feszültségeloszlás alakját is megkaptuk. Ezeket a
30/a-b ábrákon tüntettük fel.
A feszültségeloszlások szerkesztése során nem a 28., illetve a 29. ábrán bemu­
tato tt — és a gyors tönkremenetelt regisztráló — nyúlásdiagramok végső tönkre­
meneteli állapothoz tartozó értékeiből indultunk ki, hanem a repedésterjedés meg­
indulását reprezentáló kb. 82-89%-os törőterheléshez tartozó állapotból. A repe­
désterjedés megindulását a kísérlet folyamán megfigyelés útján döntöttük el. Az a

292
28. á b ra

29. á b ra

293
 «külső =0,2250 KN m tfkulsó = 0,1750 KN m
^max =16 mm dmat - 8mm

körülmény, hogy a külső nyomatékkai egyensúlyt tartó belső feszültségeloszlásból

kiszámított repesztőfeszültség közel azonosra adódott, azt látszik igazolni, hogy
ezek a megfigyelések helyesek voltak.
A 30. ábrán bem utatott feszültségeloszlások jól mutatják az irodalmi adatok­
ból is jól ismert mikrorepedés- (softening) zónát, melynek szélessége jól lemérhető.
Ezekből az értékekből visszaszámítva a helyettesítő Cosserat-közeg L anyagállan­
dójára mindkét esetben közel egyezően 2,5 dmax eredményt kapunk, mely igen
jól egyezik a korábbiakban kísérletileg mért 2,45 dmax értékkel, mely mérés során
egészen más elvekből indultunk ki (lásd részletesen az V. tanulmányban).

294
 6. A KÍSÉRLETEK ÉRTÉKELÉSE
A COSSERAT-ELMÉLET ALAPJÁN

6 .1 . A k ísé r le ti e r e d m én y ek é rté k e lé se

Az 5.4. pontban a kísérletek közül kettőt reprezentatív mintaként értékeltünk, de

az értékelés során a hagyományos szilárdságtani megfontolások szerint jártunk el.
A továbbiakban ugyanezt a Cosserat-elmélet felhasználásával is elvégezzük. Az 5.4.
pontban elvégzett értékelés legfontosabb megállapítása, illetve eredménye az volt,
hogy a fellazuló zóna szélességére ugyanazokat az értékeket kaptuk, mint a Cosserat-
elmélettel számítottak. Ez adott bátorítást az összehasonlító értékelés folytatására.

31. á b ra

A kiértékelést a 31. ábra szerinti idealizált feszültségeloszlással fogjuk végezni.

A kiértékelést részletesen az „A3” mintaelem eredményein végezzük, esetenként
idézzük а „B4” elem számítási eredményeit.
A kiértékeléshez szükséges anyagjellemzőt, most már több kísérleti eredmény ál­
tal alátámasztva, az alábbi értékben vehetjük fel, figyelembe véve, hogy a maximális
szemnagyság dmax = 16 mm volt:

L = 2,5 16 = 40 mm, (6.1)

melynek felhasználásával a nyomatéki feszültségek, valamint a normálfeszültségek

által képviselt keresztmetszeti eredő nyomaték aránya:

295
 Ezt figyelembe véve a normálfeszültségek által egyensúlyozott nyomaték szám­
szerű értéke:

MN = = 0,19565 [kN m], (6.3)

1,15 1,15

illetve a nyomatéki feszültségek által egyensúlyozott nyomaték:

Mc = Mküisö —M n = 0,02935 [kN m], (6.4)

Az ismeretlen crgz értékének kiszámítására (lásd a 31. ábrát) a nyomatéki egyen­

súlyt kifejező összefüggést használjuk fel (lásd a 32. ábrát):

(tsz • 57 • (2 • 66,7 + у - 46,7) = 0 ,19565 • 106, (6.5)

melyből <TSz = 1,687 N mm2. Ezzel az értékkel számítva az épen maradt kereszt­
metszetet, mint a repedés nélküli keresztmetszetet — lineáris feszültségeloszlást
véve figyelembe — az egyensúlyozott nyomatékok az alábbi értékeket veszik fel:

MN = 0,129815 kN m,
M c = 0, 15MN = 0,01947 kN m,
Мк^ Г = MN + Mc = 0,149285 kN m. (6.6)

Ezt az értéket 1,5-tel kellene megszorozni ahhoz, hogy a 0,2250 kN m értéket

elérjük, vagyis az ép (be nem repedt) keresztmetszet teherbírása 1,5-szer nagyobb,

296